Yucca grandiflora A Yucca grandiflora („nagyvirágú pálmaliliom”) a spárgafélék családjába, a pálmaliliom nemzetségbe tartozó, Mexikó északnyugati részén, Sonora és Chihuahua államokban honos növényfaj. Helyi, indián eredetű neve izote de sahuiliqui. Ritkasága miatt „speciális védelem” (protección especial) alatt áll. Előfordulása A növényt eddig Mexikó két államában, Sonorában és Chihuahuában észlelték. Sonorában Alamos, Bacanora és Nacozari de García községekben találták meg, az utóbbiban volt olyan terület, ahol az egyedsűrűsége elérte a 25 példány/hektárt. A Yucca grandiflora főként 600 és 1300 méter közötti tengerszint feletti magasságokban él lankás lejtőkön, ahol a talaj vulkanikus vagy meszes. Gyakran együtt fordul elő tölgyekkel és a Vachellia pennatula fajjal. Megjelenése Az átlagosan 4–6 m magas növény levelei 70–100 (vagy akár 140) cm hosszúak, 4–5 cm szélesek, végük felé fokozatosan keskenyedők, sötétzöld színűek, simák, csillogók. Törzse kávé- vagy gesztenyebarna, kora előrehaladtával rostosodik. Februártól áprilisig nyíló szabálytalan bugavirágzata 70–100 cm hosszú, virágai 7–9 cm-esek. Májusra megérő nedvdús termése 20 cm hosszú, 5 cm átmérőjű, magjai nagyok, kerekdedek. Alsónyírjes Alsónyírjes, (1899-i Tót-Kajnya, szlovákul: Slovenská Kajňa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában. Fekvése Varannótól 17 km-re északra fekszik. Története Vályi András szerint "Tót Kajna. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Büdeskúti Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kis Domasához 1/2 fertálynyira, Varannóhoz pedig 1 1/2 órányira, hegyes határja 3 nyomásbéli, gabonát, zabot, és árpát terem, erdője van, szőleje nints, rét nélkűl szűkölködik, piatza Varannón." Fényes Elek szerint "Kajna (Tóth-), tót falu, Zemplén vmegyében, Dobra fil. 356 kath., 50 zsidó lak. 477 hold szántóföld. F. u. Bideskuthy. Ut. p. N.-Mihály." Zemplén vármegye monográfiája szerint "Alsónyíres, előbb Tótkajnya. Ondavamenti tót kisközség, 67 házzal és 346 róm. kath. vallású lakossal. Postája Nagydobra, távírója Tavarna, vasúti állomása Varranó. Hajdan Ujkányó és Németkányó néven is szerepelt. A varannai, majd a sztropkói uradalomhoz tartozott. A XVII. században a varannai pálosok birtoka volt, azután a Bydeskuthy családé lett, újabban pedig a Farkas, majd a Forner családé. Most dr. Halmos Károlynak van itt nagyobb birtoka és újabban épült úrilaka. Van itt gőzmalom is. 1663-ban a pestis pusztított a községben, 1778-ban pedig a földrengés okozott sok kárt. A falubeli róm. kath. templom 1642-ben épült. Ide tartozik Domácska puszta." 1920 előtt Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 377, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 2001-ben 811 lakosából 798 szlovák volt. 2011-ben 789 lakosából 777 szlovák volt. Viviers-le-Gras Viviers-le-Gras település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 192 fő (2015). Viviers-le-Gras Bleurville, Dombrot-le-Sec, Gignéville, Lignéville, Marey és Provenchères-lès-Darney községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1913–1914-es magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) Az 1913–1914-es magyar labdarúgó-bajnokság másodosztálya 13. alkalommal került kiírásra. A tízcsapatos bajnokság győztese a Műegyetemi AFC lett. A I. világháború kitörése miatt két évi szünet következet, majd az 1916–1917-es kiírással folytatódott a másodosztályú bajnokság. A végeredmény Megjegyzés: A győzelemért 2, a döntetlenért 1 pont járt. Sino-tibeti nyelvcsalád A természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja, melynek nyelveit Kelet- és Délkelet-Ázsiában beszélik. Beszélői számát tekintve – az indoeurópai után – a második legnagyobb nyelvcsalád, elsősorban a több mint egymilliárd kínai anyanyelvű révén. Közös jellemzőik az izoláló nyelvszerkezet (egyszótagú gyökszavak) és a tonalitás (éneklő hangsúly). Besorolása Máig vita tárgya, hogy genealógiailag lehet-e egyáltalán sino-tibeti nyelvcsaládról beszélni. A középpontban álló két nyelv, egyben a nyelvcsalád névadó nyelvei, a kínai és a tibeti rokonságát is csak a 20. században sikerült igazolni, míg sok más nyelv esetében az önálló írásbeliség hiánya is megnehezíti az összehasonlító nyelvészek munkáját. A nyelvészeknek nem könnyű a dolguk, ha Belső-, Kelet- és Délkelet-Ázsia nyelveit veszik nagyító alá, és a rokonsági fokok megállapítására törekednek. Adott esetben az olyan első látásra nyilvánvaló egyezések, mint a monoszillabikus izoláló (egyszótagú elszigetelő) jelleg, a jelentésmegkülönböztető szereppel bíró tonalitás megléte hasonló vagy éppen teljesen megegyező szórend és a gyakorta igen közeli földrajzi eloszlás vélt bizonyítékokként szolgálhatnak a rokonság megállapításához. Előzmények A nyelvcsalád szerkezetének ma ismert formája nem is oly régen még egészen másként festett. Korábban indokínai nyelvcsalád néven emlegették, amelybe a thai nyelveket (áhom, sziámi, lao stb.) a vietnámit és a miao-jao nyelveket is besorolták. A nyelvcsalád felosztását tekintve alapvetően két fő nézet vetekszik. Az egyik nézet megalapozói Li Fanggui és Luo Changpei kínai nyelvészek voltak. E szerint a sino-tibeti nyelvcsaládba tartoznak még a kam-tai nyelvek és a miao-jao nyelvek is. Robert Shafer (1974. 2-8) még nem választotta le ezeket a nyelvcsaládokat és nyelveket a sino-tibeti nyelvcsaládról, azonban egy pontos hierarchiát dolgozott ki a nyelvek egymáshoz fűződő genealógiai ábrázolásához, mely igen nagy jelentőségűnek bizonyult a későbbi kutatások szempontjából. Shafer -ikus (-ic) végű osztályok (Divison) néven jelöli meg a legnagyobb gyűjtőcsoportokat, ez alá sorolja a -szerű (-ish) végződésű szekciókat (Section), melyeket további ágakra (Branch) oszt, s ezeknek az ágaknak a végén találhatók az egyes nyelvek, a rendszer legkisebb egységei (Unit). A sino-tibeti nyelvcsaládot következő főbb nyelvi osztályok szerint csoportosítva mutatja be: Barikus (Baric) vagy asszámi , amely Burma északkeleti határához közel a Himalája déli lejtőjén beszélt nyelvek csoportja. Bodikus (Bodic), melyet a Tibet területén, Nepál északi részén, Kasmírban és Ladakban beszélt nyelvek alkotják. Burmikus (Burmic), a többnyire Burmában beszélt nyelvek. Daikus (Daic) Nyugat-Kína, Laosz , Sziám és Burmában a Shan állam területén beszélt nyelvek egy része. Sinitikus (Sinitic), amelybe a kínai nyelv és az északi és déli nyelvjárásai tartoznak. Karenikus (Karenic) osztály, amelyet a Dél-Burmában beszélt nyelvek közel egy tucatja alkotja. A sino-tibeti nyelvek másik jelentős osztályozási elméletének megalkotása Paul Benedict (1972) nevéhez fűződik (melyet a nyugati nyelvészek többsége elfogad). Az ő általa kidolgozott rendszer egyszerűbb, áttekinthetőbb változatot javasol, mely szerint a kam-thai és a miao-jao nyelvek nem rokonai a sino-tibeti nyelvcsaládnak, ezeket ma már az ausztronéz nyelvek családjába sorolják. Benedict szerint ugyanakkor a főképp az Észak-Burmában beszélt karen nyelveket a kínai-tibeti nyelvek közé kell sorolni, és így a sino-tibeti nyelvcsaládnak két fő ága van, a kínai és a tibeti-karen, mely utóbbi tagozódik tibeti-burmai alágakra. E kategorizálás szerint összesen mintegy háromszázra tehető a sino-tibeti nyelvek száma. Ezek nagy része törzsi nyelv, néhány ezer, legföljebb néhány tízezer beszélővel. Többé-kevésbé hasonló rendszert mutat be Nishida (1970) és Egerod (1974) is. Jelenlegi álláspontok A kam-thai és a miao-jao nyelvek kínai-tibeti nyelvcsaládról történő leválasztása után sem csendesedett el a vita (RÓNA-TAS 1985. 108-112). Sokan megkérdőjelezik a tibeti-burmai és a kínai nyelvek rokonságát is. A rokon szavakon túl (a jelenlegi legterjedelmesebb rokonszó-listák mintegy 500 szót érintenek) vannak bizonyos szerkezeti hasonlóságok a kínai-tibeti nyelvcsaládban, melyek utalhatnak a tényleges rokonságra: Rendkívül nagy a tonális nyelvek aránya a családon belül. A legjellegzetesebb képviselői ennek a jelenségnek a kínai , a tibeti (legtöbb nyelvjárása) és a burmai . A monoszillabikus izoláló jelleg, azaz a nyelv morfémái kizárólag, vagy döntő többségükben egy szótagúak. A nyelvek morfológiai – szintaktikai jellege analitikus, azaz igen csekély a toldalékok alkalmazása és morfológiai szerepe a szintaktikai eszközökéhez képest. Ebben kivételt képez némely tibeti-burmai nyelv. A tibeti-burmai ág bizonyos nyelveinek (pl. tibeti, jingpo) kivételével általános jellegzetesség a számlálószók használata a számneves főnévi szerkezetekben. Ezeknek a számlálószóknak a megválasztása az őket vonzó főnév szemantikai tulajdonságának függvénye (a számlálószók használata, areális jelenségként, a térség más nyelvcsaládokba tartozó nyelveire is kiterjedt, pl. a japánra és a vietnámira ). E nyelvek zömében (pl. kínai, ji és a burmai) gyakori eszköz a melléknevek mértékjelölésére, a névszói többes szám kifejezésére a reduplikáció, azaz egy szótag , egy morféma , esetleg egy egész szó megismétlése. A rokonság ellen szóló egyik legfőbb érv a szórend. A morfológiailag szegényesebb nyelvekben a mondatok szórendje erősen kötött. A szórend tekintetében az alany-tárgy-ige (SOV) sorrend dominál a tibeti-burmai nyelvekben, míg a nyelvcsalád más ágaira az alany-ige-tárgy (SVO) típus jellemző. Amíg például a tibeti-burmai nyelvek majd mindegyike alany-tárgy-ige (SOV) szerkezetű (ez alól csak a karen nyelv a kivétel, amelyik a kínaival megegyező szórendet tart), addig a kínai nyelvek alany-ige-tárgy (SVO) szerkezetet mutatnak. Már pedig a szórend a nyelv egyik legnehezebben változó része. A kínai-tibeti nyelvcsalád mellett lándzsát törők i.e. 4000-re – hasonlóan az indoeurópai nyelvcsaládhoz – teszik a kínai és a tibeti-burmai ág szétválását, és e hatalmas időintervallumnak tudják be, a ma már szembeötlő fonológiai, szemantikai, szintaktikai különbségeket. Összefoglalva megállapítható, hogy a kínai-tibeti nyelvek egy családba tartozása erősen valószínűsíthető, de kielégítő bizonyosságot inkább csak a tibeti-burmai ág nyelveinek szorosabb kapcsolatára, valamint ennek az ágnak a kínaihoz való valamivel lazább fűződésére talált a tudomány. A többi érintett nyelv esetében fokozza a bizonytalanságot a korábbi nyelvállapotok emlékeinek hiánya, a rajtuk végzett rekonstrukciós és összehasonlító munka kezdeti stádiuma, valamint az areális hatások okozta zavarok. Azonban amennyire bizonytalan e nyelvek genealógiai összetartozása, oly nyilvánvaló tipológiai rokonságuk, melyekről már fentebb tettünk említést. Felosztása A nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek: Kínai ág mandarin vu kantoni (jüe) kan hakka hsziang min északi min keleti min fucsoui déli min hsziameni csaocsoui taivani hainani hoklo lan-nang Karen ág karen Tibeto-burmai ág Tibeti nyelvek Bodi-himalájai nyelvek Bodi nyelvek derge gjarung gurung tibeti Himalájai nyelvek Almorai ág rangkasz Kanauri ág bunan csamba lahuli csitkhuli kanasi mancsati rangloi thebor Kiranti (bahing-vaju) nyelvek Keleti (bahing) ág bahing dumi jakha khambu lambi-csong lohorung lumbu rodong szunvar vaiing Nyugat (vaju) ág csepang magari vaju nevari Miri nyelvek abor dafla (nyiszing) digaro (tajing) mindzsu miri (mising) dhimal hruszo Burmai nyelvek Burmai-lolo nyelvek Burmai ág burmai lasi (leci) maru (laung) Lolo ág Északi csoport ji liszu lolofo Déli csoport hani (akha) lahu csiang na-hszi Kacsin nyelvek aci (caiva) kacsin (csing-po) Kuki nyelvek Kuki ág Középső csoport lai lakher lusai Északi csoport kamhau szijin thado Déli csoport jodvin csinbok khami so Ókuki csoport aimol anai bete lamgang purum rangkhol Nyugati csoport empeo kabui khoirao kvoireng maram lahupa csoport khoibu maring tangkhul Nágá ág angami ao lepcsá (rong) rengma sema TCDD E4000 sorozat A TCDD E4000 sorozat egy török 25 kV 50 Hz váltakozó áramú, Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat. A TCDD üzemeltette, jelenleg nem közlekednek. Összesen három db-ot gyártott belőle az Alstom és a Jeumont. Ez a sorozat volt Törökország első villamosmozdony-sorozata. Pampabíbic A pampabíbic (Vanellus chilensis) a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Aruba, Bonaire, Curaçao, Panama, Trinidad és Tobago, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos. Kóborlásai során Barbadosra, Costa Ricába, a Falkland-szigetekre és Mexikóba is eljut. Alfajai Vanellus chilensis chilensis Vanellus chilensis cayannensis Vanellus chilensis fretensis Vanellus chilensis lampronotus Megjelenése Testhossza 31-33 centiméter, testtömege 300 gramm. Életmódja A sekély vízben keresgéli rovarokból, férgekből és puhatestűekből álló táplálékát. Szaporodása Fészekalja 2-3 tojásból áll. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 10.) Canale 5 A Canale 5 olasz kereskedelmi televízió, amely a Mediaset tulajdonában van. Műsora főként filmekből, sorozatokból és vetélkedőműsorokból áll. Olaszországban digitális földi sugárzású rendszerben, és digitális formában a Hot Bird műholdról – néhány műsort kivéve – Magyarországon is kódoltan vehető. Története Elődje az 1978-ban alapított TeleMilano 58, ami kezdetben csak Milánó térségében volt fogható. 1980-ban váltott a Canale 5 névre. Mára Olaszország egyik legnézettebb televíziója. Érdekességek Erről a csatornáról, nevezték el a spanyol Telecincót , a német Tele 5-öt és - az azóta megszűnt - francia La Cinqet. Pozuelo de Calatrava Pozuelo de Calatrava település Spanyolországban, Ciudad Real tartományban. Pozuelo de Calatrava Almagro, Ciudad Real és Ballesteros de Calatrava községekkel határos. Lakosainak száma 3382 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Estepa de San Juan Estepa de San Juan település Spanyolországban, Soria tartományban. Estepa de San Juan Ausejo de la Sierra, Arévalo de la Sierra, Oncala és Castilfrío de la Sierra községekkel határos. Lakosainak száma 7 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bölöni Domokos Bölöni Domokos (Dányán, 1946. augusztus 11.) romániai magyar író, a marosvásárhelyi Népújság művelődési rovatának volt szerkesztője. Élete Egy Maros megyei (volt Kis-Küküllő vármegye), közigazgatásilag Bonyha községhez tartozó Dányán nevű faluban született. Dicsőszentmártonban járt középiskolába. 1973-ban román-magyar szakos oklevelet szerzett a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán, majd 17 éven át a sóvidéki fazekasfaluban, Korondon tanított. Volt községi könyvtáros, iskolaigazgató, irodalmi kör szervezője stb. 1990 óta Marosvásárhelyen él. Munkássága Első írása 1974-ben jelent meg a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapban. Megjelentek cikkei a bukaresti Ifjúmunkás és Előre, a marosvásárhelyi Új Élet és Igaz Szó, a csíkszeredai Hargita, valamint a Brassói Lapok című kiadványokban. Első kötete a bukaresti Kriterion Kiadó Forrás-sorozatában jelent meg, Hullámok boldogsága címmel 1980-ban, Bajor Andor és Szilágyi István ajánlásával. 1985-ben Hét vége című novellájával elnyerte az Igaz Szó szépirodalmi folyóirat novellapályázatának első díját. Később Parasztnovella címmel jelent meg kötetben. 1986-ban szintén Bukarestben látott napvilágot újabb novelláskötete, A szárnyas ember. 1990 tavaszán visszatért Marosvásárhelyre, a Népújság című napilaphoz, ahol jelenleg is dolgozik, a művelődési rovat egyik szerkesztőjeként. 1993-ban két írása elnyerte a Magyarok a Magyarokért Alapítvány pályázatának első díját próza kategóriában. 1998-ban szülőfalujáról írt munkáját nagydíjjal jutalmazta a budapesti Magyar Napló (A magyar társadalom önképe az ezredfordulón címmel meghirdetett pályázatán). A Népújság mellett létesült Impress Kiadó első köteteként adták ki 1992-ben a Harangoznak Rossz Pistának című kötetet, amelynek a "bevételéből" indult a kiadó. További kötetek Egek, harmatozzatok! (Válogatott novellák, 1995) Dégi Gyurka pontozója (Kisregény, 1998) Bot és fapénz (1999) A próféták elhallgattak (2002) A nevető gödör (2004) Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét (2006) Széles utcán jár a bánat (2007) Elindult a hagymalé (2009) Micsobur reinkarnációja (2010) Küküllőmadár (2011) Az eltérített felvonó : a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör antológiája, (2011) Mosolygó kis pöttyös, szovátai pisztráng (2014) Szélrózsa kankalin (2014) Hetente írt tévéjegyzetet, glosszát, tárcát, recenziót, karcolatot, novellát. Több száz oldalnyi általa készített riport, művelődési cikk és jegyzet jelent meg. 1990 óta tagja a Romániai Írók Szövetségének, 1999 óta pedig a Magyar Írószövetségnek. 2011 novemberétől nyugdíjas. Canalejas de Peñafiel Canalejas de Peñafiel település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Canalejas de Peñafiel Campaspero, Fompedraza, Torre de Peñafiel, Peñafiel, Rábano, Laguna de Contreras, Aldeasoña, Membibre de la Hoz és Olombrada községekkel határos. Lakosainak száma 224 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Basil, a híres egérdetektív A Basil, a híres egérdetektív (eredeti cím: The Great Mouse Detective) 1986-ban bemutatott amerikai rajzfilm, amely a 26. Disney-film. A rajzfilm Eve Titus és Paul Galdone regényének feldolgozása, állatszereplőkkel. A rendezői Ron Clements, Burny Mattinson, David Michener és John Musker, a producere Burny Mattinson, a forgatókönyvírója Vance Gerry, a zeneszerzője Henry Mancini. A mozifilm a Walt Disney Pictures és a Walt Disney Feature Animation gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve kalandfilm, musicalfilm és rejtély film. Amerikában 1986. július 2-án mutatták be a mozikban. Magyarországon 2017. május 19-én vált elérhetővé magyar szinkronnal az HBO Go és a Telekom Moziklub kínálatában. Cselekmény London, 1897. Hiram Flaversham játékkészítő megajándékozza kislányát, Oliviát a születésnapján egy saját készítésű, táncoló babával, amit ő maga készített, mivel foglalkozása játékkészítő. Azonban megzavarja őket egy támadó, aki elöl Olivia elbújik, így csak annyit tud róla, hogy falába van. A támadó egy zsákban elrabolja Hiram Flaversham játékkészítőt, hogy gazdája, Patikány professzor részére egy bábut készítsen, amit távolról irányítani lehet és a megszólalásig hasonlít a királynőre. Az utcán eltévedt kislánnyal Dr. David Dawson találkozik, aki éppen akkor érkezett vissza Afganisztánból. A kislány a Baker street-i Basilt keresi, a híres egérdetektívet, de nem tudja merre van a Baker street. Dr Dawson segít a lánynak megtalálni a Baker street 221.-et, ahol Basil lakik. Eleinte nem akarja meghallgatni a kislányt, de amikor megtudja, hogy a támadó falábú volt, beugrik neki, hogy Patikány professzornak van egy falábú denevér segédje, akit régóta el akar kapni, különféle bűnügyek elkövetése miatt. Basil igénybe veszi Toby, egy basset hound segítségét (aki valójában Sherlock Holmes kutyája, de ebben a minőségében nem látjuk a történet során, csak amikor Basilnek segít a szaglásával). Egy szövetdarab szagmintáján elindulva elérkeznek egy játékműhelybe, ahol a falábú denevér egyes babákból kiszereli az őket mozgató óraműveket, szerszámokat szed össze, majd egy menekülés során elrabolja Oliviát. A kislányt Patikány professzor tartja fogva, ezzel ösztönözve a játékkészítőt, hogy még aznap estére fejezze be a bábut. Basil a nyomok alapján egy kültelki kocsmába megy Dawsonnal, matróz álruhában, hogy információt szerezzenek az elrablóról. Amikor azonban kiejti Patikány nevét, hirtelen mindenki elhallgat, de nem mondanak neki semmit. Basil talál egy csapóajtót a padlón, ahol leereszkedve a falábú denevér nyomába erednek. Meg is érkeznek Patikány professzor búvóhelyére, azonban a hely csapdának bizonyul, amit Patikány professzor talált ki a számukra. Megkötözi őket és változatos gyilkolóeszközöket rájuk irányítva ott hagyja őket meghalni, mivel ő egy léghajón a Buckingham-palotába siet, ahol a királynő uralkodásának 60. éves évfordulóját fogják megünnepelni. Patikány professzor a segédeivel elraboltatja a királynőt és helyére a játékkészítő által készített és irányított bábut helyezi, ami az irányító beszédét is tudja közvetíteni, a királynő hangjával. Ennek segítségével Patikány professzor saját magát királyi tanácsadónak nevezi ki és különböző sanyargató rendeleteket hoz (például az idősek és a gyerekek megadóztatása). Dawson lelket önt Basilba, aki elkeseredett amiatt, hogy a bűnöző patkány túljárt az eszén. Gyorsan kiszabadítják magukat, Oliviával és Tobyval együtt a Buckingham-palotába rohannak, ahol előbb a segítőket fogják el, majd Basil leleplezi Patikány professzor szélhámosságát. Neki azonban sikerül léghajón elmenekülnie és megint magával viszi Oliviát. Dawson, Basil és Olivia apja léggömböket kötöz össze és ezzel erednek Patikány professzor nyomába, akinek léghajójának meghajtását a falábú denevér végzi, aki egy bicikli-szerű szerkezeten tekerve egy légcsavart hajt meg, ami előre mozgatja a léghajót. Patikány léghajója a Big Ben órájának számlapjába ütközik, ahová bezuhan. Basil ide is követi és a fogaskerekek között ugrálva próbál kijutni és magával vinni Oliviát. Patikány az éles karmaival könyörtelenül támadja. A küzdelem végén mindketten a mélybe zuhannak, de Basilnak sikerül elkapnia Patikány léghajójának bicikli-szerű szerkezetét és ezt tekerve vissza tud emelkedni barátaihoz. Basil kitüntetést kap a királynőtől. Olivia megköszöni az apukája megmentését és vele közösen elutazik. Dawson is távozni akar az ügy lezártával, de Basil felajánlja neki, hogy dolgozzanak együtt és lakjon nála. A következő ügyfél, egy fiatal úrihölgy máris az ajtóban áll és a segítségüket kéri. A páros rögtön hozzálát az újabb ügy megoldásának, de Dawson számára ez az első ügy marad a legkedvesebb. Televíziós megjelenések HBO Andics Andics románul: Andici, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Mezőcsán mellett fekvő település. Története Andics korábban Mezőcsán (Ceanu Mare) része volt. 1956-ban vált külön településsé 122 lakossal. 1966-ban 79, 1977-ben 10 román lakosa volt. Canaliculus tympanicus inferior A fossa jugularis és a canalis caroticus közötti vékony csontos lemezen található a canaliculus tympanicus inferior (ez egy apró járat). Itt megy keresztül a nervus glossopharyngeus döbüregi ága, a nervus tympanicus. Az ideg a dobüreg medialis falán fonatot alkot, majd a canalis nervi petrosi minorisban haladva felfelé előrefelé kilép a dobüregből vissza a koponyaüregbe, és nervus petrosus minor néven a sulcus nervi petrosi minorban fut a foramen lacerumhoz. A canalis nervi petrosi minorist felfoghatjuk a canalis tympanicus felső szakaszaként is. Szabó Tibor (labdarúgó) Szabó Tibor (Zombor, 1977. március 12. –) magyar labdarúgó. Sikerei, díjai Ferencvárosi TC : Magyar labdarúgó-bajnokság ezüstérmes: 2001–02 Budapest Honvéd FC : Magyar kupa győztes: 2006-07 Salamon-szigeteki csupaszhátú repülőkutya A Salamon-szigeteki csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia inermis) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a nagydenevérek (Megachiroptera) alrendjéhez és a repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjához tartozó faj. Elterjedése, élőhelye Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek területén honos. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi erdők meg barlangok. Robert Domergue Robert Domergue (Cannes, 1921. november 21. – 2014. január 22.) francia labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Játékosként 1939 és 1947 között az AS Cannes csapatában játszott. Tagja volt az 1943–44-es idényben ezüstérmet szerzett csapatnak. Edzőként 1950 és 1953 között az Olympique Alès, 1953 és 1966 között a Valenciennes vezetőedzője volt. Utóbbinál érte el első igazi edzői sikerét egy másodosztálybeli második hellyel. 1966-ban a francia válogatottnál segédedzőként is tevékenykedett. 1966 és 1968 között az Olympique de Marseille csapatát irányított. 1968–69-ben Tunéziában, az ES Tunis együttesénél dolgozott, ahol a tunéziai kupadöntőig jutott a csapattal. Az 1969–70-es idényben az AS Monaco edzője volt. 1970-ben visszatért a Valenciennes csapatához, ahol két idényt töltött el és a második idényben megnyerte az együttessel a másodosztályú bajnokságot. Az 1973–74-es idényben az RC Strasbourg vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1976-ban szülővárosa és anyaegyesülete vezetőedzője lett. Öt idényen keresztül dolgozott az AS Cannes csapatánál. 1981 és 1984 között az USL Dunkerque, 1984–85-ben a marokkói CLAS Casablanca edzője volt. Összesen 1046 francia első és másodosztályú mérkőzésen működött közre edzőként és ezzel második az örökranglistán Guy Roux mögött, aki 1098 mérkőzésen ült a kispadon. Sikerei, díjai Játékosként Francia bajnokság (amatőr) 2.: 1943–44 Edzőként Francia bajnokság (másodosztály) bajnok: 1971–72 2.: 1961–62 Tunéziai kupa döntős: 1969 Esterházy-kastély (Csákvár) A csákvári Esterházy-kastély Fellner Jakab tervei szerint épült. Esterházy János kezdte építtetni 1760 és 1765 között. Először az udvarház készült el, a kastély építését 1778-ban kezdték el a fertődi kastély mintájára, eredetileg barokk-rokokó stílusban. Később Göttz Anton tervei szerint átalakították. Az 1810 és 1814 közötti földrengések miatt az épület felújításra szorult, és az átépítés után klasszicista stílusú lett, csak hátsó udvari homlokzata maradt eredeti formájában. A felújítási munkálatokat Charles Moreau tervei szerint végezték. A körülbelül 365 helyiséges kastélyban volt könyvtár, képtár, színházterem, kápolna vadászterem. A jelenlegi konyha és ebédlő eredetileg lovarda és istálló volt. A kastély előtt két vörös márvány díszkút látható, amiket egy-egy bronz álarc díszít. Az épület 1954 óta TBC-kórház, majd a Fejér Megyei Szent György Kórház Csákvári Intézeteként működik. 77 hektáros parkját 1799-ben kezdtek el telepíteni. A kertben körülbelül 400 fafaj található, köztük 200 éves platánok és gesztenyefák, ezenkívül több szobor és építmény is. La Brévière La Brévière település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). La Brévière La Chapelle-Haute-Grue, Heurtevent, Livarot, Sainte-Foy-de-Montgommery, Saint-Ouen-le-Houx, Livarot-Pays-d'Auge és Val-de-Vie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Insidious – A gonosz háza Insidious – A gonosz háza (eredeti címén: Insidious: Chapter 2) egy 2013-ban bemutatott amerikai természetfeletti horrorfilm James Wan rendezésében. Ez a folytatása a 2010-ben bemutatott Insidious című filmnek. A főszereplők Patrick Wilson és Rose Byrne. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2013. szeptember 13-án mutatták be, Magyarországon egy hónappal később, október 31-én az InterCom Zrt. jóvoltából. Elkészítették a film folytatását, melynek címe: Insidious – Gonosz lélek, amit 2015-ben mutattak be. A film pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól, valamint az 5 millió dolláros költségvetésével szemben igen jó eredményt ért el bevételi szempontból. A Metacritic oldalán a film értékelése 40% a 100-ból, ami 30 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson az Insidious – A gonosz háza 38%-os minősítést kapott, 110 értékelés alapján. Történet A film a Lambert család otthonával kezdődik, 1986-ban. Loraine Lambert (Barbara Hershey) felfogadja Elise Rainer médiumot az otthonába, hogy segítsen az ő Josh nevezetű kisfián, akit egy öregasszony lelke követ. A ház átvizsgálása és a paranormális jelenségek leküzdése után Elise elmondja Lorraine-nek, hogy a fiú különleges adottsággal rendelkezik; álmában képes helyekre eljutni, valamint olyan dolgokat lát, amit más nem láthat, ugyanakkor egy gonosz szellem is meglátta őt. Ezért a nő azt javasolja, hogy a saját biztonsága érdekében fojtsa el a képességét. Napjainkban, Renai Lambertet (Rose Byrne) kihallgatják, és megkérdőjelezik őt Elise halála miatt. Felhívják a figyelmét arra, hogy a férje, Josh (Patrick Wilson) ujjlenyomatát a bűncselekmény helyszínén megtalálták, ezért feltételezhetően Elise gyilkossága miatt bíróság elé fogják állítani. A Lambert család addig Lorraine házába költözik be, míg náluk befejezik a vizsgálatok. Renai és a többiek különös, látszólag paranormális tevékenységet tapasztalnak a házban, mint például, hogy valaki zongorázik, és tárgyak mozdulnak el a helyükről. Specs és Tucker ellátogatnak Elise házába, és felfedeznek egy videót az 1986-os vizsgálatról. A megtekintés során, észreveszik, hogy valaki áll Josh mögött a videóban. Másnap reggel Dalton elmeséli Renai-nak, hogy rosszat álmodott; a nagymamája bement a szobájába jó éjt puszit adni, és egy fehér ruhás nő állt mögötte, valamint Josht látta a hallban egy láthatatlan alakkal beszélgetni. Amikor Renai egyedül marad a házban, a fehér ruhás nő megtámadja őt. Josh pedig elkezd hangokat hallani, amik arra késztetik őt, hogy ölje meg a családját. Lorraine meglátogatja Specset és Tuckert, majd megmutatják neki a felvételt, és ledöbbenve meglátja a felnőtt Josht, mint a fiatal Josh mögött álló alakot. Értekeznek Elise korábbi kollégájával, Carl-al (Steve Coulter), aki megpróbál kapcsolatba lépni Elise szellemével. A válaszok azt sugallják, hogy egy elhagyatott kórházba kell menniük, ahol Lorraine korábban orvosként dolgozott. Amikor megérkeznek, Lorraine elolvassa a Parker Crane (Tom Fitzpatrick) nevű korábbi páciense aktáját, aki régebben beismerte, hogy megpróbálta magát kasztrálni. Anno két nappal később, Lorraine egy liftben találkozott Parkerrel. Amikor Lorraine megkérdezte a recepcióst, hogy Parker miért nem fekszik az ágyában, a nő elmagyarázta, hogy a férfi már előző nap kiugrott az emeletről, öngyilkosságot elkövetve. Lorraine és a többiek elmennek a Crane család otthonába, ahol rátalálnak egy titkos szobára. Odabent számos holttestet fedeznek fel, valamint újságkivágásokat, ami egy fekete esküvői ruhát hordó nőről szól, aki kényszerítette a fiát, Parkert, hogy öljön. "A fekete ruhás nő" az aki elrabolta és meggyilkolta a fiatal nőket, az öltözéküket pedig a kérésére Parker viselte álcaként a gyilkosságokhoz azért, hogy visszakapja a gyerekkorát. Közben, Josh teste egyre jobban romlik, valamint Renai rájön, hogy megszállottá válik. Lorraine ragaszkodik ahhoz, hogy mindannyian hagyják ott Josht. Carl megérkezik a házba a nyugtatóval, de kiderül, hogy Parker már teljesen megszállta a férfit. Parker elkezdi fojtogatni Carlt, és megöli. Carl felébred a szellem dimenzióban, és találkozik a valódi Joshal, és együttes erővel tovább haladnak. Josh Cali (kisbaba) szobája felé halad, és egy gonosz szellem közelíti meg a lányát. Elkezd küzdeni a szellem ellen, de a gonosz felülkerekedik. Elise szelleme megérkezik és elűzi a démont a házból. Kiderül, hogy ezek a cselekmények szorosan kapcsolódnak a valóságban történt korábbi eseményekkel, mivel az idő nem kronologikusan mozog már a továbbiakban. A valós világban, Josh / Parker rátámad Lorrainere és Renaire. Renainak sikerül a gyerekekkel elmenekülni az alagsorba. Dalton önként elmegy a túlvilágra, hogy segítsen az apjának. A túlvilágon Josh, Carl és Elise igyekeznek nyomon követni Parkert 1986-ban, mivel a fiatal Josh megmutatta a felnőtt Josh-nak, hogy hol találják meg. Parker házában, mindhárman tanú lesznek Parker anyjának, Michelle-nek (A fehér ruhás nő) viselkedésére – a fiát arra kényszerítette, hogy úgy viselkedjen és öltözzön, mint egy lány. Parker megölte az anyja áldozatait, az anyja szellemének utasítására. Miután rátalálnak Michelle-re, Josh elkezd küzdeni vele. Elise segít megmenteni Josh-t tőle, és elpusztítja Michelle szellemét, ami megállítja a megszállott Josht, aki már majdnem megöli a családját a való világban. Parker szelleme eltűnik. Carl és Josh elmenekülnek, akikre rátalál Dalton és elvezeti őket a való világba. A Lambert család újra egyesül, majd Josh és Dalton elengedik magukat, hogy Carl az emlékezetüket elfojtsa. Később, Specs és Tucker megérkeznek egy családi házhoz, ahol egy Allison (Dannay Rodriguez) nevű lány, megmagyarázhatatlan kómában szenved. A családtagok nem ismerik őket, ezután Elise szelleme belép az otthonba és odamegy a lányhoz. Az asszony hall egy csikorgó és duzzogó hangot mögüle, ami a sötét sarok felől jön, ekkor a film véget ér. Szereposztás További magyar hangok: Söptei Andrea, Szávai Viktória, Schneider Zoltán, Sági Tímea, Pál Dániel, Pál Zsófia, Berkes Boglárka Marius Skram-Jensen Marius Halvor Skram-Jensen (Slagelse, 1881. március 1. – Tennessee, Harriman, 1975. január 17.) olimpiai ezüstérmes dán tornász. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és csapat összetettben ezüstérmes lett. (Később ezt az olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hivatalosnak nyilvánította) Klubcsapata a Københavns Gymnastikforening volt. Saint-Léger-sous-Brienne Saint-Léger-sous-Brienne település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 391 fő (2015). Saint-Léger-sous-Brienne Blaincourt-sur-Aube, Brienne-le-Château, Épagne, Lassicourt, Perthes-lès-Brienne, Précy-Saint-Martin, Saint-Christophe-Dodinicourt és Vallentigny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Colldejou Colldejou település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Colldejou La Torre de Fontaubella, L'Argentera, Vilanova d’Escornalbou, Pratdip, Tivissa, Capçanes, Marçà és Pradell de la Teixeta községekkel határos. Lakosainak száma 170 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Léger-sous-la-Bussière Saint-Léger-sous-la-Bussière település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 251 fő (2015). Saint-Léger-sous-la-Bussière Brandon, Trades, Saint-Pierre-le-Vieux, Tramayes és Trambly községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1968 (szám) Az 1968 (római számmal: MCMLXVIII) az 1967 és 1969 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1968-as a kettes számrendszerben 11110110000, a nyolcas számrendszerben 3660, a tizenhatos számrendszerben 7B0 alakban írható fel. Az 1968 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 24 · 31 · 411, normálalakban az 1,968 · 103 szorzattal írható fel. Húsz osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 4, 6, 8, 12, 16, 24, 41, 48, 82, 123, 164, 246, 328, 492, 656, 984 és 1968. A 23-hoz tartozó partíciók száma. Az 1968 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek az 1056 és 1272. Miravet Miravet település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Miravet Benissanet, Ginestar, Rasquera, Benifallet és El Pinell de Brai községekkel határos. Lakosainak száma 726 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Névelemzés A névelemzés a két világháború közötti román tanügyi törvények azon megszorítása volt, amellyel az elmagyarosított románokat visszarománosítanak. Ezt a névelemzés alapján döntötték el és az elmagyarosított gyerekeket kötelezően csak román oktatási nyelvű iskolákba járathatták. A törvényes alap Az 1924-es tanügyi törvény így szól: “8. Paragrafus – Azok a román származású állampolgárok, akik elvesztették anyanyelvüket, kötelesek olyan állami vagy magániskolákban taníttatni gyerekeiket, amelyekben a román az oktatás nyelve.” Nemzetközi szerződés megszegése E paragrafus megszegi a Románia által is aláírt „Kisebbségi Szerződés” 9. paragrafusát: az anyanyelv szabad használatát. E törvényparagrafussal a román állam rengeteg magyar és más, nem román anyanyelvű (főleg erdélyi szász gyereket román oktatási nyelvű iskolákba kényszerített (milyen jogon?), annak ellenére, hogy a szüleik nem vallották magukat román anyanyelvűeknek vagy származásúaknak. Tragikomikus következmények Volt olyan eset, hogy két testvér különböző anyanyelvűként volt nyilvántartva, mert a tisztviselő rosszul vezette be az egyik nevét az anyakönyvbe és elmagyarosított románnak tekintették (és természetesen nem járhattak ugyanabba az iskolába, a magyar járhatott magyar felekezeti iskolába, míg a románnak kötelessége volt román állami iskolában tanulnia). Egy másik hasonló esetre Willer József képviselő (Országos Magyar Párt) hívja fel Constantin Angelescu tanügyminiszter figyelmét az 1928-as tanügyi törvényjavaslatnak a képviselőházban való megvitatása során, amikor bemutatja, hogy egy magyar diákot kizártak a magyar iskolából annak ellenére, hogy a nagyapja magyar református lelkipásztor és felveti a kérdést, hogy vajon az Ókirályságban hány román diákot kéne kizárni a román iskolákból hasonló „laboratóriumi elemzések” alapján? Teljes közösségek szenvedése De egy egész sor ilyen specifikus eset mellett rengeteg olyan esetünk is van, amikor egész sváb vagy zsidó közösségek, akik a magyar nyelvet tekintették anyanyelvüknek, arra kényszerültek, hogy gyerekeiket román iskolákba járassák, annak ellenére, hogy jogukban állt anyanyelvű iskolába járatni őket. E probléma főleg Szatmár, Bihar és a bánsági megyékre volt jellemző, ahol jelentős olyan sváb és zsidó népesség lakott, amelyik a magyart tekintette anyanyelvének. Egy jellemző eset a Királydaróc község esete (Szatmár megye). A sváb közösség arra kérte a tanfelügyelőséget, hogy engedélyezze a magyar nyelvű oktatást az iskolában, de a tanfelügyelőség és a Közoktatásügyi Minisztérium visszautasította a kérést, annak ellenére, hogy a tanfelügyelő belátta, hogy a község lakossága már régóta nem tud németül és a kérésük jogos, de a kérés elutasítását javasolta a közoktatásügyi miniszternek, attól tartva, hogy precedenst okoz a számtalan hasonló helyzetben levő közösség számára. Hasonló a neológ zsidók helyzete, akiknek a nevében Kecskeméthy Lipót rabbi tiltakozott 1926 október 23-án az Erik Colban által vezetett népszövetségi küldöttség előtt. Colban emlékiratai szerint a rabbi „kijelentette, hogy a szabad vallásgyakorlást illetőleg a közösségének nincsen semmilyen panasza, de a nagyváradi zsidóság fel van háborodva az iskoláik miatt. Az anyanyelvük nem a héber vagy a jiddis, hanem a magyar, akkor miért kényszeríti a román állam, hogy e két nyelven tanuljanak a román mellett a felekezeti iskoláikban? Miért nem fogadják el a magyart és a románt oktatási nyelveknek? Ők nagyon meg lennének elégedve, ha kétnyelvű iskoláik lehetnének, magyar és román oktatási nyelvvel.” Nyilvánvaló, hogy egyes kisebbségek, mint a svábok és a neológ zsidók, jelentős hányada román nyelvű iskolákba kényszerültek, mivel nem tanulhattak az anyanyelvükön. Pampák A pampák vagy pampa (spanyol: La Pampa vagy región pampeana) dél-amerikai síkság, ami több mint 750 000 km² területű, és Argentína és Uruguay, továbbá Brazília Rio Grande do Sul állama osztozik rajta. Nagy része Argentína területén található. Argentína Argentínában földrajzilag a pampa az ország központi fekvésű hatalmas alföldje, amely a Río de la Plata és az Atlanti-óceán partjaitól nyugat felé Córdoba és San Luis hegyvidékéig terjed. Északon a Chaco erdős vidéke, délen a sivár patagóniai pusztaság határolja. A végtelen rónaságból csak Tandilia és Ventania hegyei emelkednek ki. A pampát két részre osztják: nyugati ( Pampa Occidental ) vagy száraz pampa ( Pampa seca ) keleti ( Pampa Oriental ) vagy nedves pampa ( Pampa húmeda ) A két rész között a határt az évi 600 mm csapadék vonala (izohiétája) jelenti, amely Santa Rosa város közelében húzódik észak-északnyugat–dél-délkelet irányban. E vonaltól keletre a Río de la Plata mellékéig az évi csapadékátlag fokozatosan 1000 mm-ig növekszik. Ezért ezt a vidéket nedves pampának is nevezik. A Santa Rosa vidékétől délnyugatra a csapadék egyre kevesebb, ez a vidék a száraz pampa vagy "La Estepa", egyszerűen: puszta, sztyep. A keleti vagy nedves pampa Argentína éléstára, a hajdani füves puszta helyén mindenütt művelt földeket találunk. Egész Argentína megművelt földterületeinek mintegy 80%-a itt terül el, ez a vidék adja a mezőgazdasági termelés közel 70%-át. A pampa az ország legsűrűbben lakott területe, északkeleti peremén alakult ki az ország fővárosa és hatalmas agglomerációja: Nagy-Buenos Aires. A nyugati vagy száraz pampán a 300–600 mm közti átlagos évi csapadék nem elégséges a szántóföldi művelésre, ezen a vidéken szarvasmarhákat és juhokat legeltetnek. Uruguay Uruguayban a pampa magába foglalja az egész országot. Tetőablak A tetőablak a tetőszerkezeten, illetve a tetőfedő elemeken kialakított nyílásban elhelyezett építőelem, egy speciális ablak, amelyen keresztül fény és levegő jut a tetőtérbe. A tetőtér beépítése esetén alkalmazzák. Anyaga lehet műanyag, fa vagy alumínium, illetve több típusa létezik a nyitásmód, a kilincs elhelyezése vagy a kezelés módja szempontjából is. Funkciója A tetőtér beépítésével nyert lakótér különböző funkciójú helyiségeknek rendezhető be – azonban, mivel az itt tartózkodók közvetlenebb módon szembesülnek az időjárási elemekkel, az erős napfénnyel, az esővel, a hóval, a faggyal és a jéggel – körültekintően ügyelni kell a tető kialakításánál alkalmazott elemek, így a tetőablak kiválasztására is. A tetőablakoknak fokozott védelmet kell nyújtaniuk az időjárás viszontagságai ellen. Ezen kívül, az e típusú nyílászárók használatával a tetőtérből az itt tartózkodók számára kedvező kilátás nyílik a környezetre. Csoportosítása Keret anyaga szerint Fa Műanyag Nyitásmód szerint Billenő: A billenő ablak a tetőtéri ablakok alaptípusa, amely kizárólag billenő módban nyílik. Az ablak lejfeljebb 180 fokban nyitható, átfordítható és reteszelhető, kilincse a szárny alsó részén helyezkedik el. Felnyíló-billenő: A felnyíló-billenő tetőablak felnyíló és billenő módban egyaránt használható. A billenő mód az ablak nyitását és a külső árnyékolóhoz való hozzáférését biztosítja. Felnyíló módban az ablak 45 fokos szögben kinyitható, ami remek kilátást biztosít. A kilincs helyzete szerint Felső kilincses: Amennyiben a tetőablak kilincse az ablakszárny felső részén található, a nyílászárót legideálisabb úgy beépíteni, hogy a kilincs és a padló szintjének távolsága körülbelül 185-200 centiméter legyen. Alsó kilincses: Egyes tetőablakgyártók kizárólag alsó, mások alsó és felső kilincses tetőablakokat egyaránt kínálnak. Az ablakszárny alsó részén elhelyezkedő kilinccsel nyitható tetőablak beépítése akkor javasolt, ha a felső kilincset nem lehetne elérni, de az alsó kilincs még elérhető és be is húzható az ablak kinyitása után. A kezelés módja szerint Kézi: Kézzel nyitható ablakokat csak bizonyos beépítési magasság alatt érdemes választani, hogy a lakók kényelmesen tudják kezelni azokat. Elektromos: A kézzel el nem érhető magasságban elhelyezkedő tetőablakok esetében célszerű elektromos vezérlésű nyílászárót beépíteni. Ezeket kézi távirányítóval vagy távirányítórúddal lehet kinyitni, illetve becsukni. Alkalmazást befolyásoló tényezők Tető dőlésszöge Annál hosszabb tetőablakot célszerű beépíteni, minél kisebb a tető hajlásszöge. Optimális esetben az ablak alja a padló szintjétől 90-110 centiméterre, az ablakszárny felső részén található kilincs pedig 185-200 centiméterre helyezkedik el. Helyiség rendeltetése és magassága Ablak funkciója Optimális fényeloszlás A tetőtéri ablakok elhelyezkedése meghatározza a nappali fény eloszlását: a több kisebb tetőablak egyenletesebb fényt biztosít, mint egy nagy, ezért a nyílászárók elhelyezkedését az optimális fényeloszlás érdekében körültekintően kell megtervezni. Ablak beszerelési magassága Kézzel nem elérhető magasságba is beépíthető tetőablak, azonban ezekben az esetekben, az egyszerű nyitás-csukás érdekében célszerű elektromos vezérlésű változatot választani. Térdfal magassága Szarufatávolság A tetőszerkezetet alkotó szarufák távolsága ma Magyarországon jellemzően 78 centiméter szélességű tetőablakok beépítését teszi célszerűvé. Ha a szarufák egymástól való távolsága, illetve a tetőablak szélessége nem kompatibilis, az ablak körül a tetőszerkezetet át kell alakítani, ehhez kisebb-nagyobb ácsmunkára van szükség. Jellemzői Hőszigetelés Az épületek energiavesztesége főként az ajtókon és az ablakokon keresztül történik, ezért célszerű a tetőablak kiválasztásánál arra törekedni, hogy a hőveszteséget minél inkább lecsökkentsük. Mivel a tető sokkal jobban ki van téve az időjárás elemeinek, az erős napfénynek és a fagynak egyaránt, mint a ház alsóbb szintjei, a tetőablakok általában jó hőszigetelő tulajdonsággal rendelkeznek. A tetőablakok hőszigetelését főként az üvegezésük határozza meg. Az ablak hőszigetelő tulajdonságaira az úgynevezett hőátbocsátási tényező utal. Ennek jele U, mértékegysége W/m2K. A hőátbocsátási tényező azt mutatja meg, mennyi időegységre jutó hőenergia hatol be az üveg 1 négyzetméternyi felületén 1 Celsius-fok külső-belső hőmérséklet-különbség esetén. Esővédelem A tetőablakok üvegezése egy úgynevezett könnyen tisztuló bevonattal rendelkezhet. Ez egy az üveg külső felületére felvitt bevonat tartós és láthatatlan bevonat, amely szétoszlatja a pára- és az esőcseppeket, és feloldja az üveg külső felületére kerülő szennyeződéseket. A bevonat jóvoltából zavartalanabb a kitekintés az ablakon esőzés alatt és utána is, illetve eső után az üvegfelület gyorsabban megszárad. A könnyen tisztuló bevonatot a tetőablak beépítése után a napfény UV-sugarai aktiválják egy-két héten belül. Fényvédelem A tetőtér az erős napfénytől való védelme különböző, az ablakra szerelhető kiegészítőkkel valósítható meg. Ilyen kiegészítők például a különböző rolók, redőnyök és reluxák. Mivel a tetőtérbe általában több napfény jut be, mint a ház alsóbb szintjeire egy hagyományos ablakon, a komfortos ott-tartózkodás érdekében gyakran látják el a tetőablakokat a fenti kiegészítőkkel. A rolókat a tetőablak szárnyára rögzíthetjük, általában több pozícióban is, kampós, sínes és harmonika változatuk is létezik. Panoráma A tetőtérből általában kedvezőbb kilátás nyílik a környezetre, mint az épület alsóbb szintjein található ablakokból. Az úgynevezett panorámaablak nagy méretével biztosítja a tetőtér megfelelő szellőzését és megvilágítását, illetve nagy nyitási szögének köszönhetően lehetővé teszi a tetőre való kilépést is. A panorámaablakok nyitás szerint lehetnek billenők vagy felnyíló-billenők. Szellőzés A lakótér levegője megfelelő pára- és oxigéntartalmának biztosítása érdekében a tetőablakok több típusa rendelkezik beépített szellőzőnyílással, amelynek segítségével a szükséges légáramlás az ablak csukott állapotában is megoldott. Gyártók Roto Eurolux FAKRO Hevestherm Schindler VELUX Kopállakk A kopállakkot úgy készítik, hogy a kopált túlhevített gőzzel megolvasztják. Ekkor jön létre desztillátumként a kopálolaj, majd ezt összekeverik forró lenolajjal. A kopállakkot a bádognyomtatás során használták. Ha bekenték vele a bádoglemez hátsó oldalát, elkerülhető volt annak rozsdásodása. Szintén ennél a nyomtatási módnál a lakk szolgált arra, hogy képek színrészleteit a litográfiai kőről az átnyomópapírra átvigyék. Forrás Novák László: A nyomdászat története, VI. könyv, 1868-1900], Budapest , 1928 Tolnai Világlexikon 833 (szám) A 833 (római számmal: DCCCXXXIII) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 833-as a kettes számrendszerben 1101000001, a nyolcas számrendszerben 1501, a tizenhatos számrendszerben 341 alakban írható fel. A 833 páratlan szám, összetett szám, kanonikus alakban a 72 · 171 szorzattal, normálalakban a 8,33 · 102 szorzattal írható fel. A számnak hat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 7, 17, 49, 119 és 833. Nyolcszögszám. Tizenegyszögszám. Középpontos oktaéderszám. A 833 négyzete 693 889, köbe 578 009 537, négyzetgyöke 28,86173, köbgyöke 9,40910, reciproka 0,0012004. (A001845 sorozat az OEIS-ben) Névez Névez település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 2654 fő (2015). Névez Pont-Aven és Trégunc községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 629 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 570-es évek – 580-as évek – 590-es évek – 600-as évek – 610-es évek – 620-as évek – 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek Évek: 624 – 625 – 626 – 627 – 628 – 629 – 630 – 631 – 632 – 633 – 634 Off the Wall Az Off the Wall Michael Jackson amerikai pop- és R&B-énekes, zeneszerző 1979-ben megjelent, áttörő szólólemeze. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Kiadatlan dalok Goin' to Rio Thank You for Life What a Lonely Way to Go Sunset Driver (később megjelent a Michael Jackson: The Ultimate Collection -ben) Közreműködtek Rick Ash – hangmérnök Patti Austin – vokál Michael Boddicker – szintetizátor Larry Carlton – gitár Steve Conger – hangmérnök Ed Cherney – hangmérnök Paulinho Da Costa – ütőhangszerek Frank "Cheech" Damico – hangmérnök George Duke – billentyűsök David Foster – szintetizátor Mitch Gibson – hangmérnök Jim Gilstrap – vokál, háttérvokál Gary Grant – trombita Bernie Grundman – utómunkálatok Steve Harvey – fotós Richard Heath – ütőhangszerek Marlo Henderson – gitár Jerry Hey – trombita, hangszerelés, szárnykürt , kürt hangszerelés Kim Hutchcroft – furulya , kürt , baritonszaxofon , tenorszaxofon Michael Jackson – fő előadó Randy Jackson – ütőhangszerek Mortonette Jenkins – vokál, háttérvokál Augie Johnson – vokál, háttérvokál Louis Johnson – basszusgitár , rhythm hangszerelés Quincy Jones – producer, vocal arrangement, rhythm hangszerelés Johnny Mandel – vonósok Paulette McWilliams – vokál, háttérvokál Greg Phillinganes – szintetizátor, zongora , billentyűsök, clavinet, rhythm arrangements Steve Porcaro – szintetizátor Bill Reichenbach Jr. – harsona William Reichenbach – harsona John "J.R." Robinson – dobok Michael Salisbury – design Seawind Horns – ensemble Bruce Swedien – hangmérnök, mix Rod Temperton – vocal arrangement, rhythm arrangements Phil Upchurch – gitár Gerald Vinci – concert master Wah Wah Watson – gitár Bobby Watson – basszusgitár David Williams – gitár Larry Williams – fúvósok Zedric Williams – vokál, háttérvokál David Wolinski "Hawk" – zongora, billentyűsök Benjamin Wright – hangszerelés, húros hangszerelés Erik Zobler – hangmérnök Charles Eldon Brady Charles Eldon Brady dr. (Pinehurst, Észak-Karolina, 1951. augusztus 12. – Orcas Island, Washington, 2006. július 23.) amerikai sebész, tengerész, űrhajós. Életpálya 1975-ben a Duke University keretében orvosi vizsgát tett, az University of Tennessee Medical Center Knoxville orvosa. 1978-tól az Iowa State University Ames sportorvosa. 1986. júniusában belépett a Haditengerészetbe (USAF). A Naval Aerospace Medical Institute Naval Air Station Pensacola (Florida) sebésze. 1992. március 31-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Egy űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 21 órát és 48 percet (406 órát) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2002. augusztus 14-én fejezte be. Űrrepülések STS–78 a Columbia űrrepülőgép 20. repülésének küldetésfelelőse. A mikrogravitációs laboratóriumban 46 kísérletet (10 nemzet és öt űrügynökség programja) vezényeltek le az élet (orvostudomány) és az anyagtudomány kérdéskörében. Az élet kísérletek között a növények, az állatok és emberek mellett az űrrepülés körülményei is szerepeltek. Az anyagok kísérletei között vizsgálták a fehérje kristályosítást, a folyadék dinamikáját és magas hőmérsékleten a többfázisú anyagok megszilárdulását. Első űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 21 órát és 48 percet (406 órát)töltött a világűrben. 11 000 000 kilométert (6 800 000 mérföldet) repült, 272 alkalommal kerülte meg a Földet. Ida Alstad Ida Alstad (Trondheim, 1985. június 13. –) olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a norvég női kézilabda-válogatott játékosa.Jelenleg a Byasen HE játékosa. Pályafutása Klubcsapatokban Alstad gyermekkora óta a Byasen HE csapatában nevelkedett, ahol később bemutatkozott a norvég élvonalban. A 2006-07-es szezonban EHF-kupagyőztesek Európa-kupája-döntőt játszott csapatával. 2013 nyarától a dán első osztályú Tvis Holstebro játékosa lett. A 2014-15-ös szezon előtt a bajnoki rivális Midtjylland Håndboldhoz igazolt. 2014-ben dán kupát, 2015-ben bajnoki címet és Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert a klub játékosaként. 2014 decemberében a dán kupadöntőben achilles-ín szakadást szenvedett, ezért a 2014-15-ös idény második felét ki kellett hagynia. 2015 nyarán visszatért a Byasenhez. 2016 januárjában a magyar Győri ETO játékosa lett. Bajnokok Ligája ezüstérmes lett a Rába-parti csapattal, valamint magyar bajnok és kupagyőztes. 2016 nyarán visszatért a Byåsen IL-be. 2017 nyarán gyermeket várt, ezért szüneteltette pályafutását. A válogatottban A norvég válogatottban 2009-ben mutatkozott be. Abban az évben világbajnoki bronzérmes lett. 2010-ben Európa-bajnok, 2011-ben világbajnok lett, 2012-ben olimpiai bajnoki címet nyert Londonban. 2014-ben második Európa-bajnoki címét ünnepelte, 2016-ban az olimpián bronzérmes lett. Sikerei, díjai Olimpia : Győztes : 2012 Bronzérmes : 2016 Világbajnokság : Győztes : 2011, 2015 Bronzérmes : 2009 Európa-bajnokság : Győztes : 2010, 2014 Ezüstérmes : 2012 Bajnokok Ligája : Döntős : 2015-2016 EHF-kupagyőztesek Európa-kupája : Győztes : 2014-2015 Döntős : 2006-2007 Magyar bajnokság : Győztes : 2015/2016 Norvég kupa : Győztes : 2007 Döntős : 2006, 2008, 2009 Dán kupa : Győztes : 2014 Magyar Kupa : Győztes : 2016 Robert Elsie Robert Elsie (Vancouver, 1950. június 29. – Bonn, 2017. október 2.) kanadai nyelvész, albanológus, műfordító, az albán irodalom, történelem, társadalom- és művelődéstörténet kutatója. Életútja 1950. június 29-én született Kanadában, Vancouverben. Tanulmányait a British Columbia-i Egyetemen végezte, 1972-ben klasszika-filológia és nyelvészet szakon diplomázott. Az ezt követő években ösztöndíjasként a Berlini Szabadegyetemen folytatta posztgraduális tanulmányait, majd következett a párizsi Sorbonne Egyetem és az École pratique des hautes études, Írországban a Dublin Institute for Advanced Studies, végül a Bonni Egyetem, ahol 1978-ban nyelvészetből és keltológiából doktorált. Miután a Bonni Egyetem Nyelvtudományi Intézete azon kisszámú kutatóhelyek közé tartozott, amelyek tudományos kapcsolatokat tartottak fenn albániai társintézetekkel, Elsie diákként az 1970-es évek második felétől évente tehetett tanulmányutat Albániába. Ő is részt vett az albán nyelv több éves szemináriumán Koszovóban, ahol főként az albán nyelvre és kultúrára irányuló kutatásokat végzett. 1982-től 1987-ig dolgozott a bonni német Külügyminisztériumnál mint fordító és tolmács, majd az 1990-es évektől szabadúszó szinkrontolmácsként dolgozott. Több nemzetközi szervezet munkáját segítette, így a német kormány mellett az Európai Unió, az Európa Tanács, az ENSZ és a NATO számára végzett albán tolmácsi munkát. 2002 és 2013 között a hágai Nemzetközi Bíróság tolmácsa volt, többek között Slobodan Milošević tárgyalásán is közreműködött. Munkássága Elsie tudományos pályája legelején elkötelezte magát az albanológiai stúdiumok iránt, s az e témában írt könyveinek száma meghaladja a hatvanat. Érdeklődése eleinte az albán irodalom múltjára irányult. 1986-ban jelent meg első irodalomtörténeti áttekintése (Dictionary of Albanian literature, Connecticut, 1986), ezt egy évtizeddel később egy kétkötetes monográfiával egészítette ki (History of Albanian literature, Boulder, 1995), amely albánul és lengyelül is megjelent. Az albán irodalom történeti áttekintése mellett esztétikai megközelítésben is vizsgálta a kortárs irodalmi alkotásokat (összegyűjtve: Studies in modern Albanian literature and culture, Boulder, 1996). Pályája második szakaszában tudományos kutatásainak fókusza egyre erőteljesebben a történeti vizsgálatok, társadalom- és kultúrtörténeti kérdések felé tolódott el. Történeti szöveggyűjteményeket jelentetett meg (Kosovo: In the heart of the powder keg, Boulder, 1997; Gathering clouds: The roots of ethnic cleansing in Kosovo and Macedonia, Peja, 2002; Early Albania: A reader of historical texts, 11th–17th centuries, Wiesbaden, 2003), majd behatóan foglalkozott az albánság történetével és néprajzával, népi szokásjogának, vallásosságának és hiedelemvilágának múltjával (Dictionary of Albanian religion, mythology and folk culture, London, 2001; Historical dictionary of Albania, Lanham, 2004; Historical dictionary of Kosovo, Lanham, 2004). Az elsők között gyűjtötte össze és adta közre albumokban az Albánia történelmi eseményeit, az életmód változását a 19. század közepétől dokumentáló fényképeket (Wrighting in light: Early photography of Albania and the Southwestern Balkans, Prishtina, 2007; Albania and Kosova in colour, 1913, Tirana, 2010). Jelentős az albán művelődés- és köztörténet területén végzett szerkesztői és szövegkiadói tevékenysége. Közreadta a Lekë Dukagjini-féle szokásjogi kánon szövegét, újrapublikálta többek között Evlija Cselebi, Jean-Claude Faveyrial, Edward Lear, Nopcsa Ferenc, Berit Backer, Bajazid Elmaz Doda albániai vonatkozású műveit. Az 1990-es évek elejétől műfordítói tevékenysége is jelentős. Angol és német nyelvre ültetett át népmeséket és népmondákat, klasszikus és kortárs vers- és elbeszélésantológiákat, Migjeni és Ernest Koliqi műveit, valamint több kortárs koszovói költő válogatott munkáit (Azem Shkreli, Ali Podrimja, Eqrem Basha, Flora Brovina), gyakran Janice Mathie-Heckkel együttműködésben. Kettejük munkája többek között az albán epikus énekköltészet klasszikus darabjait közreadó Songs of the frontier warriors: Albanian epic verse (Wauconda, 2004) című kötet, de műfordításaik közül kiemelkedik Gjergj Fishta geg dialektusban megírt, 15 ezer soros Lahuta e Malcisë (’Hegyvidéki koboz’) soros epikus költeményének angolra való átültetése (The highland lute: The Albanian national epic, London, 2005). Bár Elsie munkásságának gerincét albanológiai tevékenysége alkotja, jelentősek voltak pályája korai szakaszában végzett keltológiai dialektológiai kutatásai (Dialect relationships in Goidelic: A study in Celtic dialectology, Hamburg, 1986), emellett műfordítói tevékenysége részeként angolul közreadott erdélyi szász és szorb költészeti antológiákat, valamint Konsztandínosz Kaváfisz verseinek német fordítását. Elismerései 2013. május 15-én, Bujar Nishani albán miniszterelnök a Hála Medálja érdeméremmel tüntette ki „az albán kultúra, nyelv, irodalom és történelem mintegy 35 éven át tartó munkával való népszerűsítéséért”, és mert „pozitív képet alkotott Albániáról a világban.” BaBér (szoftver) A BaBér egy modulárisan felépített bér ügyviteli szoftver, melyet a magyar tulajdonú bérszámfejtési alkalmazásfejlesztők piacára a Soft Consulting Hungary Zrt. fejleszt és forgalmaz. Története A BaBér fejlesztése 1998-ban kezdődött, és a cél egy olyan bér ügyviteli szoftver megalkotása volt, mely könnyen kezelhető funkciókkal oldja meg a bérszámfejtés feladatát és az ezzel kapcsolatos bérügyviteli tevékenységeket. A Soft Consulting Hungary Zrt. az elmúlt években folyamatosan szélesítette portfólióját, így vezető terméke, a BaBér bérügyviteli szoftver és a hozzá kapcsolódó tevékenységek, egyedi fejlesztések, oktatások mellett jelenleg munkaidő-nyilvántartási, cafeteria, HR, valamint – a Branko Kft.-vel történő 2008-as egyesülését követően – könyvelési és bérügyviteli outsourcing megoldásokat is kínál. A program moduljai Bér modul Munkaügy modul Táppénz modul Cafeteria modul e-Cafeteria modul e-Jelenlét modul Egyedi modulok Üzleti modell A BaBér a Freemium üzleti modellt használja. Ingyenesen hozzáférhető demo verziója funkcionalitásában megegyezik az éles verzióval, azonban a számfejthető létszám 5 főben van korlátozva. Licenc vásárlása esetén a vevő termékszámot kap, mellyel a demo program éles programmá tehető. A licenc árát a kiválasztott modulok száma, a számfejtendő létszám és a használt gépek száma határozza meg. A licenc vásárlója a BaBér használati jogát vásárolja meg korlátlan időre, a szükséges frissítések pedig jogszabály-követési díj ellenében tölthetők le. Platform - gépigény A BaBér a Borland Delphi 7-ese fejlesztő eszközzel készült, MS SQL 2005-ös adatbázist használ. A bérprogram a ma kapható, általános paraméterekkel rendelkező gépeken is működik. Hálózaton, kliens-szerver megoldás esetén elég, ha a szervergép erős, kliensgépnek szerényebb tudású gépek is megfelelnek. Javasolt hardverigénye P4 / AMD 2800 MHz processzor és 512 MB RAM memória. Georges Ndoum Georges N'Doum (1985. július 31. –) kameruni labdarúgóhátvéd. 2012 a labdarúgásban Ez a szócikk 2012 labdarúgással kapcsolatos eseményeit mutatja be. Az egyes labdarúgó-bajnokságok győztesei AFC-országok Ausztrália : Brisbane Roar Bahrein : Riffa SC Banglades: Abahani Limited Bhután: Druk Pol FC Kína : Guangzhou Evergrande Guam: Quality Distributors Hong Kong : Kitchee India : Dempo SC Irán: Sepahan Isfahan FC Irak: Erbil SC Jordánia: Al-Faisaly FC Japán : Sanfrecce Hiroshima Dél-Korea: FC Szöül Észak-Korea: 4.25 Sportszövetség Libanon: Al-Safa' SC Szaúd-Arábia: Al Shabab FC Malajzia: Kelantan FA Nepál: Nepal Police Club Katar : Lekhwiya SC Omán: Fanja SC Szingapúr: Tampines Rovers FC Thaiföld: Muangthong United FC Türkmenisztán: FC Balkan Tajvan: Taiwan Power Company FC Egyesült Arab Emírségek: Al Ain FC Üzbegisztán: FC Pakhtakor Tashkent Vietnám: SHB Đà N�ng FC Jemen: Shaab Ibb SSC UEFA-országok Albánia : KF Skënderbeu Korçë Andorra : FC Lusitanos Ausztria : FC Red Bull Salzburg Azerbajdzsán : Neftçi PFK Fehéroroszország : FK BATE Bariszav Belgium : RSC Anderlecht Bosznia-Hercegovina : FK Željezničar Sarajevo Bulgária : PFC Ludogorets Razgrad Horvátország : GNK Dinamo Zagreb Ciprus : AÉ Lemeszú Csehország : FC Viktoria Plzeň Dánia : FC København Anglia : Manchester City FC Észtország : JK Nõmme Kalju Feröer-szigetek : B36 Tórshavn Finnország : Helsingin JK Franciaország : Montpellier Hérault SC Grúzia : SZK Zesztaponi Németország : Borussia Dortmund Görögország : Olimbiakósz Magyarország : Debreceni VSC Izland : KR Reykjavík Írország : Sligo Rovers FC Izrael : Hapóél Íróní Kirjat Smóná Olaszország : Juventus FC Kazahsztán : Sahter Karagandi FK Lettország : FK Ventspils Litvánia : FK Ekranas Luxemburg : F91 Dudelange Macedónia : FK Škendija Málta : Valletta FC Moldova : FC Dacia Chișinău Montenegró : FK Budućnost Podgorica Hollandia : AFC Ajax Észak-Írország : Linfield FC Norvégia : Molde FK Lengyelország : WKS Śląsk Wrocław Portugália : FC Porto Románia : CFR Cluj Oroszország : FK Zenyit Szankt-Petyerburg San Marino : SP Tre Penne Skócia : Celtic FC Szerbia : FK Partizan Szlovákia : MŠK Žilina Szlovénia : NK Maribor Spanyolország : Real Madrid CF Svédország : IF Elfsborg Svájc : FC Basel Törökország : Galatasaray SK Ukrajna : FK Sahtar Doneck Wales : The New Saints FC CONMEBOL-országok Argentína Clausura : Arsenal de Sarandí Argentína Inicial : Club Atlético Vélez Sarsfield Brazília : Fluminense FC Uruguay : Club Nacional de Football CONCACAF-országok Mexikó Clausura : Club Santos Laguna Mexikó Apertura : Club Tijuana / USA/Kanada : Los Angeles Galaxy Pan American World Airways A Pan American World Airways, ismertebb nevén Pan Am, az 1930-as évektől 1991-es összeomlásáig az Amerikai Egyesült Államok egyik vezető légitársasága volt. A céget a floridai Key West városában alapították hidroplánjáratok lebonyolítására. Később a Pan Am jelentős méretű légitársasággá nőtte ki magát, és több, a nemzetközi utasrepülési piacot meghatározó innovációt is a társaságnak tulajdonítanak, például a sugárhajtású repülőgépek elterjedését, a számítógépes helyfoglaló rendszereket vagy a Boeing 747-es óriásgépet. A légitársaság kék földgömbre emlékeztető logója és a "Clipper" szót tartalmazó gépnevek és hívókódok használatának köszönhetően a Pan Am a huszadik század egyik kulturális ikonjává vált. Többek szerint a Pan Am volt az Egyesült Államok nem hivatalos nemzeti légitársasága. Csődjéhez nagyban hozzájárult a lockerbie-i merénylet. A Pan Am 1991 után két újjászületésen is átesett. A második Pan Am 1996 és 1998 között üzemelt és olcsó, nagy távolságra repülő járatokat üzemeltetett az USA és a Karib-tenger országai között. A légitársaság jelenlegi megtestesülését Pan Am Clipper Connection néven üzemelteti a "Boston-Maine Airways". A légitársaság jelenleg az USA északkeleti partvidéke, Florida és Puerto Rico között repül. A második újjászületést kivéve a Pan Am továbbra is a PA IATA és a PAA ICAO repülőtársaság kódokat használja, bár jelenleg formájában már nincs köze az eredeti Pan Am-hez, ahogy az 1990-es évek közepén PN kóddal repülő légitársaságnak sem volt. Történelmi áttekintés A kezdetek A Pan American Airways Incorporated céget Henry H. „Hap” Arnold őrnagy, első világháborús veterán és a második világháborús amerikai légierő parancsnoka alapította 1927. március 14-én. Az akkor még fantomcégként működő vállalkozás megnyerte kubai postaszállítási szerződést, ám nem rendelkezett semmiféle kézzel fogható vagyonnal a szolgáltatás beindításához. 1927. június 2-án Juan Trippe a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező William A. Rockefellerrel, Cornelis Vanderbilt Whitney-vel és másokkal együtt megalapította az Aviation Corporation of Americát. A cég elnöke Whitney lett. Egy 1926-ban John K. Montgomery és Richard B. Bevier által megalapított hidroplántársaság felvásárlásával a cég hozzájutott a fontos havannai leszállási jogokhoz. Az Atlantic, Gulf and Caribbean Airwayst 1927. október 11-én alapította meg Richard Hoyt New York-i befektetői bankár. Ez a három cég 1928. június 23-án egy holding társasággá olvadt össze és felvette az Aviation Corporation of the Americas nevet. Az új vállalat vezérigazgatója Richard Hoyt lett, és mivel Trippe és partnerei a törzstőke negyven százalékát birtokolták, az elnök Whitey lett. Trippe a holding operatív vállalatának, a Pan American Airways Incorporated-nek lett az ügyvezető igazgatója. Az amerikai kormány az eredeti Pan Am postaszállítási szerződését minimális ellenkezéssel hagyta jóvá, mivel attól félt, hogy a német tulajdonú kolumbiai SCADTA monopolhelyzetbe kerülhet a USA és Latin-Amerika közötti postavonalakon, amennyiben más cég nem vesz részt a tenderen. Az amerikai kormány tovább segítette a Pan Amet azáltal, hogy elszigetelte a belföldi konkurenciától és úgy tekintett a cégre, mint az USA külföldi útvonalainak „kiválasztott kiszolgálójára”. A légitársaság a külföldi postavonalakon élvezett kvázi monopóliumának köszönhetően tovább növekedett. Trippe és üzlettársai a Pan Am hálózatát egész Közép- és Dél-Amerikára is ki szerették volna terjeszteni. Ezeken a területeken az 1920-as évek vége és az 1930-as évek eleje között számos ingatag lábon álló vagy csődbe is ment légitársaságot vásároltak meg, és sikeresen tárgyaltak postaügyi tisztviselőkkel a helyi kormányok légiposta-szerződéseinek elnyeréséről. 1929 szeptemberében Trippe Charles Lindbergh-gel járta Latin-Amerikát, hogy ott több országban is leszállási jogokról tárgyaljon – többek között Kolumbiában is, a SCADTA hazai pályáján. Az év végére a Pan Am a kontinens nyugati felén egészen Peruig hatolt le. A következő évben a Pan Am megvásárolta a New York, Rio and Buenos Aires Line légitársaságot, és így a keleti parton is egészen az argentínai Buenos Airesig jutott hidroplán-útvonalakhoz. 1929-ben a Pan Am holdingtársasága, az Aviation Corporation of the Americas a New York-i tőzsde egyik legkeresettebb értékpapírja volt. Egy-egy új útvonal megnyitását jelentős spekulációs hullámok követték. Egyetlenegy márciusi napon a részvény értéke 50%-ot emelkedett. Trippe-nek és társainak egy alkalommal vissza kellett vernie a United Aircraft and Transport Corporation ellenséges felvásárlási kísérletét. Az UATC akkor anyavállalata volt a mai Boeing, Pratt & Whitney és United Airlines cégeknek. A Clipper-korszak Miközben a Pan Am a dél-amerikai hálózatát fejlesztette az európai terjeszkedést sem hagyta figyelmen kívül. 1937-ben a norvég DNL légitársasággal megegyezett egy transzatlanti járat együttműködésben való üzemeltetetéséről. A megállapodás szerint a Pan Am a New York – Izland szakaszt látta volna el. Reykjavíkból az utasokat a DNL Sikorsky S-43-asai szállították volna tovább a norvégiai Bergenbe. Ezzel az ötlettel később felhagytak, amikor a Pan Am meggondolta magát és inkább Nagy-Britanniával és Franciaországgal kívánta beindítani a transzatlanti járatokat. A brit Imperial Airways égett a vágytól, hogy együttműködjön a Pan Ammel, ám a franciák már közel sem voltak ennyire lelkesek. Az Aéropostale ugyanis szintén jelentős szerepet játszott Latin-Amerikában és egyes útvonalakon a Pan Am konkurenciája is volt. Végső soron azonban a Pan Am mindkét társasággal megegyezett és a virginiai Norfolkból a Bermuda-szigeteken és az Azori-szigeteken át, Sikorsky S-40-es hidroplánokkal megnyitotta a transzatlanti útvonalat. A társaság emellett egy Boston és Halifax közötti légiposta szerződést is megszerzett. 1930-ban a Pan Am egy szárazföldi repülőjáratot szeretett volna Alaszka illetve Japán és Kína között megnyitni. Lindbergh egy felmérő repülést végzett, ám a Szovjetunió és Japán közötti feszült politikai viszony miatt az útvonal életképtelennek bizonyult. Trippe ezután egy San Francisco – Honolulu útvonal megnyitása mellett döntött, ahonnan a létező gőzhajó-vonalakat követve Hongkongba majd Aucklandba repült volna tovább. Miután 1934-ben biztosította a pearl harbori, midwayi, wake-szigeti, guami és Subic-öböl-beli leszállási jogokat, a Pan Am 1935 márciusában félmillió dollár értékű alkatrészt és berendezést szállított nyugatra. Az első felderítő Sikorsy S-42 áprilisból indult Honoluluból. Az év későbbi részében a társaság elnyerte a San Francisco-Kanton légiposta útvonalat, amelyen november 22-én, hatalmas médiafelhajtás közepette, egy Martin M-130-assal beindította az első kereskedelmi járatot is. Később a Csendes-óceáni járatokon Boeing 314-esekkel repültek. Kínában az utasok átszállhattak a szintén Pan Am által üzemeltetett China National Aviation Corporation hálózatára. 1939-től a transzatlanti járatokon is Boeing 314-eseket kezdtek el használni. A repülőgépek “Clipper” neve utal a XIX. század gyors klipper vitorláshajóira. A Clipper volt az egyetlen interkontinentális utazásra alkalmas amerikai géptípus. Hogy a repülők minél jobban fel tudják venni a versenyt az óceánjáró hajókkal, a Pan Am első osztálybeli kényelmet ajánlott ezeken az útvonalakon és ünnepélyesebb lett a hajózó személyzet is. A bőrdzsekis, selyemsálas légipostás pilóták helyett a Clipperek tengerésztiszt-vágású egyenruhát hordtak és a repülőre szállás is egy kisebb szertartásossal járt. A második világháború során a legtöbb Clippert katonai szállítási feladatokra bérelték ki, és a Pan Am hajózó személyzete szerződéses alapon üzemeltette a gépeket. Ekkor tűzött ki a Pan Am újabb útvonalakat Nyugat- és Közép-Afrika illetve Irán között. 1942-ben a Pan Am elsőként üzemeltetett egy föld körüli útvonalat. Szintén elsőként mondhatta magáénak azt a tiszteletet, hogy egy amerikai elnök repülőn utazzon külföldre: Franklin D. Roosevelt a Dixie Clipper-en. Ugyanekkor volt a Star Trek későbbi alkotója, Gene Roddenberry Clipper-pilóta, aki később, 1947. június 19-én Szíriában a Clipper Eclipse-szel lezuhant. A háború után A második világháború után a Pan Am flottáját hamar lecserélték gyorsabb gépekre, mint amilyen a Boeing 377, a Douglas DC-6 és a Lockheed Constellation volt. Bár a Pan Am intenzíven lobbizott annak érdekében, hogy továbbra is az ország nemzetközi légitársasága lehessen, hamarosan elveszítette ezt a pozíciót. Először az American Overseas Airways tört a Pan Am nimbuszaira, majd később több légitársaság is versenybe szállt – a Trans World Airlines (TWA) Európába, a Braniff International Airways Dél-Amerikába és a Northwest Orient (későbbi Northwest Airlines) a Távol-Keleten. 1950-ben, nem sokkal azután, hogy a cég bevezette a “turista osztály” kategóriáját és beindította a föld-körüli szolgáltatását, a Pan American Airways, Inc.-t átnevezték Pan American World Airways, Inc.-re. Szinte negyven éven át a Pan Am 001-es járata uralta a nyugat felé tartó föld körüli járatok piacát. A járat San Franciscóból indult és érkezett, Honolulu, Tokió, Hongkong, Bangkok, Delhi, Bejrút, Isztambul, Frankfurt, London és végül New York érintésével. A körút 46 óráig tartott. Az egyre több útvonalán megjelenő konkurencia miatt a Pan Am repüléstechnikai innovációkba kezdett el befektetni – ilyen volt a sugárhajtómű és a széles törzsű repülőgépcsalád. A Pan Am egyaránt vásárolt DC-8-as és Boeing 707-es gépeket. Ez utóbbit a Boeing a Pan Am nyomására soronként öt egymás melletti székről hatra építette át. A légitársaság 1958. október 26-án a Clipper America névre keresztelt Boeing 707-essel New York és Párizs között megnyitotta az első sugárhajtású transzatlanti járatot. Szintén a Pan Am volt az első Boeing 747-es üzemeltető, amelyekből már 1966 áprilisában 25 darabot rendelt meg. Az első menetrend szerinti Boeing 747-es utat 1970-ben nyitotta meg. A légitársaság egyike volt annak a három első vállalatnak, amelyek opciót nyitottak a Concorde-ra. A British Overseas Airways Corporation és az Air France kivételével azonban senki sem vásárolt ebből a hangsebesség feletti utasszállítóból. A Pan Am szintén potenciális vevője volt a Boeing 2707-es amerikai szuperszonikus gépnek, ám ez a repülő végül soha sem látta meg a napvilágot. Az 1950-es években a Pan Am profilbővítést hajtott végre. Az új szegmensek között szerepelt a szállodaipar (Intercontiental Hotel lánc) és egy kisméretű sugárhajtású utasszállító, a Falcon, amelyet később a Dassault vett meg. A légitársaság emellett rakétakísérleti telepet nyitott az Atlanti-óceán déli része felett és Nevadában egy atommeghajtású hajtóművel kísérletező intézetet is üzemeltetett. A növekvő légiforgalom miatt a Pan Am 1962-ben megbízta az IBM-et, hogy építse meg a PANAMAC-ot. Ez a hatalmas számítógép szálloda és repülőgép helyfoglalással foglalkozott. Rengeteg adatot tárolt városokról, országokról, repülőgépekről, repülőterekről, szállodákról és éttermekről. A számítógép a Manhattanben épülő Pan Am Building egész negyedik emeletét foglalta el. Maga az épület hosszú ideig a világ legnagyobb irodaépületének számított. A PanAm a New York-i John F. Kennedy repülőtéren megépítette a Worldportot, amely több éven át a világ legnagyobb terminálja volt. Az jellegzetes, ellipszis formájú, 16,000 m²-es tetőt 32 pár acéloszlop és kábel függesztette fel. A terminált úgy tervezték, hogy az utasok a részben a tető alá beállt gép orra mellé tolt lépcsőkön esős időben is megázás nélkül tudjanak közlekedni. Az utashíd bevezetésével ez a tulajdonság értelmét veszítette. A terminált ma 3-as terminálnak hívják és az (egykori) MALÉV New York-i járata is ide érkezett. Az épületet az 1990-es évek elején majdnem lebontották, de az új tulajdonos Delta Air Lines végül a felújítás mellett döntött. A csúcson a Pan Am az Antarktisz kivételével minden egyes kontinensre repült. Az útvonalainak nagy része New York és Európa illetve Dél-Amerika., valamint Miami és a Karib-térség között üzemelt. 1964-től a légitársaság helikopterutakat is üzemeltetett a New York-i repülőterek valamint Manhattan között. A DC-8, a Boeing 707 és 747-es mellett a Pan Am flottájába tartozott a Boeing 720, az ezt lecserélő 727, a 737 és a megállás nélküli New York – Tokió utat lehetővé tevő 747SP. A Boeing gépek mellett a légitársaság még Lockheed L-1011 TriStar és DC-10-es, valamint Airbus A300-as és A310-es repülőket is üzemeltetett. A légitársaság emellett több jelentős humanitárius repülésben is részt vett. A Pan Am heti 650 járatot üzemeltetett az NSZK és Nyugat-Berlin között, először DC-6-osokkal, majd 1966-tól Boeing 727-esekkel. A Pan Am emellett a vietnámi háború katonáit is szállította pihenésre, messze a harcmezőktől Hongkongba, Tokióba és több más ázsiai városba. A szárnyaszegett cég Az 1973-ban kirobbant olajválság jelentős kihatással volt a Pan Am üzemeltetési költségeire. A magas üzemanyagárak mellett alacsony volt a légiutak iránti kereslet és a nemzetközi vonalakon megjelent túlkínálat egyrészt a Pan Am utasainak számát, másrészt a cég nyereségességét is csökkentette (lásd: Csendes-óceáni útvonalak pere). A többi nagyméretű légitársasághoz hasonlóan a Pan Am is nagyméretű Boeing 747 flottát állított fel, mivel arra számított, hogy a repülés iránti kereslet tovább növekedik, ám ez nem így lett. Versenyképessége megőrzése érdekében a Pan Am az amerikai belföldi piac felé kezdett el kacsingatni. Bár a légitársaság több alkalommal is sikertelenül pályázott belföldi utakra, a szövetségi kormány által 1978-ban meghozott légiforgalmi liberalizációs törvénye 1979-ben lehetőséget adott a Pan Amnak a belföldi forgalomban való részvételre. A piacok megnyitása azonban inkább ártott, mint használt a társaságnak, mivel Juan Trippe a nemzetközi útvonalakra koncentrált és ezért belföldi útvonalakat nem is alakítottak ki. Másrészt a liberalizációt követően a nemzetközi utakon több belföldi légitársaság is versenybe szállt a Pan Ammal. William Seawell vezetése alatt a Pan Am egyik napról a másikra belföldi hálózathoz jutott, miután 1980-ban felvásárolta a National Airlinest. A cégért folytatott licitálási verseny végén azonban a Pan Am sokkal többet fizetett a légitársaságért, mint amennyit az ténylegesen ért. Az így bővült cég további veszteségeket termelt, mivel a National sokban különbözött a Pan Amtól. A gépek alkatrészei nem voltak csereszabatosak: a Pan Am Rolls-Royce hajtóművekkel felszerelt L-1011-esekkel repült, míg a Nationalnak General Electric hajtóműves DC-10-esei voltak. Az útvonalhálózatok sem illettek egymáshoz, mivel a National Floridára koncentrált. Végül pedig a két cég nagyon eltérő vállalati filozófiát vallott. Seawell a Pan Am vagyontárgyainak értékesítésével próbálta meg menteni a légitársaságot – a Pan Am épületet 1981-ben eladta a MetLife életbiztosítónak, majd 1985-ben a cég egész csendes-óceáni hálózatát a United Airlinesnak. Az eladásokból fennmaradó pénzt új gépekbe, például Airbus A310-esekbe és A320-asokba fektette, bár az utóbbiakat már le sem szállították. A légitársaság ingajáratot indított Boston, New York és Washington között. Mindezek ellenére a cég továbbra is veszteséges maradt és az alacsony színvonalú szolgáltatás miatt is kritikák érték. Mivel a Pan Am az USA egyik jelképévé vált, a terroristák is felfigyeltek rá. A légitársaság 1986-ban egy Alert Management System névre keresztelt biztonsági rendszert vezetett be, egyrészt azért, hogy az utasokat megnyugtassa a repülés biztonságáról, másrészt a cégnél ténylegesen található biztonsági rések orvoslására. Az új rendszer azonban vajmi kis mértékben javított a biztonsági helyzeten. Üzemeltetésével kapcsolatos pénzügyi aggályok miatt a társaság minimális mértékűre csökkentette a biztonsági ellenőrzéseket, mivel ezekkel nem kívánta az utasok nyugalmát megzavarni és további veszteségeket felhalmozni. Az amerikai légügyi hatóság, az FAA 1988 decemberében 19 alkalommal bírságolta meg a Pan Amot biztonsági hiányosságok miatt – ebben a hónapban az FAA összesen 29 légitársaságot büntetett meg 236 alkalommal. 1988. december 21-én, a skóciai Lockerbie fölött felrobbant a Pan Am 103-as járata, fedélzetén 259 emberrel, köztük egy váci magyar családdal. A kis skót falura zuhanó Boeing 747-es további 11 embert ölt meg. Mint később kiderült, a katasztrófát a raktérben elrejtett, időzítőszerkezettel ellátott semtexbomba okozta. A katasztrófa után a légitársaság széthullott. Több utas nem akart helyet foglalni a Pan Am járataira, mert a társaságot veszélyesnek tartották. A lockerbie-i tragédia több, mint száz áldozatának családja egy 300 millió dolláros pert indított a légitársaság ellen. Bár a cég hat amerikai kormányszervezettől (CIA, DEA, State Department) bizonyítékként beszerezte a katasztrófával kapcsolatos dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy az amerikai kormány tudott a fenyegetésről és erről a légitársaságot nem tájékoztatta, a családok szerint a Pan Am csupán másra akarta hárítani a saját felelősségét. Az öbölháború következtében szinte nullára csökkent a transzatlanti légiutas-forgalom[forrás?] és a Pan Am 1991 januárjában csődöt jelentett. 1991 márciusában a légitársaság kénytelen volt a United Airlinesnak eladni a londoni Heathrow repülőtéren leszálló útvonalait, amely kétségkívül a Pan Am legjelentősebb nemzetközi célállomásának számított. Ezután a Pan Amnak már csak két Gatwickre leszálló londoni járata maradt. A cég maradék, még jövedelmező részeit a Delta Air Lines vásárolta fel, így többek között az összes többi európai útvonalat és a New York-i JFK repülőtéren található Pan Am Worldport terminált. Az eladásnak és a Delta folytonos tőkeinjekcióinak köszönhetően a Pan Am ismét némi pénzhez jutott, amelyből a már lényegesen kisebb cég főleg a Karib-térségre és Latin Amerikára koncentrált. Ezalatt az idő alatt azonban a Pan Am továbbra is veszteséges maradt, majd 1991. december 4-én, a Delta támogatásának megvonásával, az összes járatát beszüntette. A légitársaság utolsó, 436-os járata a barbadosi Bridgetownból repült Miamiba. A gép neve Clipper Goodwill volt (ez az N368PA lajstromjelű Boeing 727–221 volt). A Pan Am csomópontján a United Airlines és az American Airlines osztozott Miamiben. Az előbbi kapta az útvonalak nagy részét, az utóbbi pedig a terminál nagyobb területét. A Pan Am a lockerbie-i katasztrófa miatt 2006 végén Líbiától még kapott egy 30 millió dolláros kártérítést. A légitársaság a katasztrófát követő csődje miatt polgári pert indított a líbiai állam ellen, amelyet sikeresen meg is nyert. A kártérítést a Pan Am hitelezői kártalanítására fordítja, azonban minden 100 dollár tartozásért csak 5-6 dollár kifizetésére képes. E kártérítéssel a Pan Am csődeljárása véget is ér . A Pan Am eredetileg 4,5 milliárd dolláros kártérítési igénnyel lépett fel a légitársaságot ért géphiány és üzleti veszteség ellensúlyozásaként. A Pan Am csődeljárási biztosa az utolsó kártérítési csekkeket a 2006. december 18-ával kezdő héten adta postára. Jegyzetek A Pan Am Boeing 727-eseinek rövid leírása.. [2013. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Pan American World Airways című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Basketeers – A kosárcsapat A Basketeers – A kosárcsapat (eredeti cím: Baskup – Tony Parker vagy The Basketeers) 2011-től 2012-ig futott francia televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek írói Cyril Tysz és Sylvain Dos Santos, a zeneszerzője Cut Killer. A tévéfilmsorozat a Télé Images Kids, a Philippe Alessandri és a Giorgio Welter gyártásában készült. Műfaját tekintve sportfilm-sorozat, filmvígjáték]-sorozat, kalandfilmsorozat és akciófilm-sorozat. Franciaországban az M6 vetítette, Magyarországon a Megamax sugározta. Ismertető Szeretne mindenki profi játékossá válni. A játékosoknak szerencsés a helyzetük. A kosárlabda trükkjeit Tony Parker mutatja be, felkészíti a játékosokat és kiváló kosarast farag mindannyiukból. Az utcai kosárlabda bajnokságot képesekké válnak megnyerni. Szereplők Tony – Fiú, aki nagy edző. Sztárjátékos volt mikor játszott. Rudy – Fiú, aki a csapat kapitánya, és jól megtanul a közösségben játszani, hogy a csapatban győzzön. Teljesen bele van zúgva Stellába. Mia – Barna hajú, fekete szemű, sötét bőrű lány a csapatban. A lányok közül a legnagyobb a csapatban, kreatív sportoló. Mike – Fiú, aki nagy játékos, de félénk és ügyetlen. Leo – Fiú, aki kicsi és nagyon gyors játékos, tréfacsináló és hiperaktív. Stella testvére. Stella – Szőke, kék szemű kislány, az egyik kosárlabda játékos, aki az egyik legkisebbik játékos a csapatban. Rudy testvére és tetszik neki Leo. Magyar hangok Kisfalusi Lehel – Tony Straub Norbert – Rudy Lamboni Anna – Mia Pekár Adrienn – Stella Baráth István – Mike Ifj. Boldog Gábor – Leo Epizódok 1. évad Kezdődik a nagy kaland (Départ pour la grande aventure) A Vencie csapdája (Le piège de Venice) A Samedi ikrek (Les jumeaux samedi) Darwin edzőcipője (Les baskets de Darwin) Meglepetés Orlando-ban (La surprise d'Orlando) Az alkony vámpírjai (Graines de championne) Pok Ta Pok (Pok Ta Pok) A megépített (Si tu le construis) Az új bajnok (Les Vampires du Sunset) Tomb Stone vadnyugati leszámolás (Basket à Ok Corral) Jégkorszak Texas-ban (Coup de froid au Texas) Je álma (Le rêve de Jay) Az eltűnt busz (Le van a disparu) Bizonyíték (Les incorruptibles) Gonosz banda (Bad Panda) A szenterdő (La forêt sacrée) Elátkozott Leo (Léo le maudit) A kockák titkos fegyvere (L'arme secrète des geeks) Stella kapitány (Capitaine Stella) A cowboyok visszatérnek (Le retour des Cowboyz) A lelki ismeret szava (Cas de conscience) A megátkozott labda (Maudit ballon) Helyi sztárocskák (Stars locales) Az új edző (OK coach) Csúcs és Ász 1. rész (Toujours au top 1re partie) Csúcs és Ász 2. rész (Toujours au top 2e partie) 2. évad A New York-i pandák (5 Pandas a New York) Kozmikus kosárlabda (Basket en orbite) Viharos szerelem Bollywood-ban (Coup de tonnerre a Bollywood) Felvétel indul! (Moteur action!) Az elveszett maszk (Le masque a disparu) A cserejátékos (La remplacante) A piramis rejtélye (Le mystere de la pyramide) A női erő (Girl Power) Kung-fu kosrálabda (Kung-fu basket) Viharjelzés! (Avis de tempete!) A tehetség ajándéka (Pas de cadeal pour les high 5) Barátok vagy ellenségek (Amis ou ennemis) A múmia (La Momie) A kozmosz visszatér (Le retour des kosmos) A sztárok mérkőzése (Le match des stars) A legnagyobb atrakció (Bêtes de scène) Tony ott hagyja a csapatot! (Tony demissionne!) Kozmikus kosárlabda (Basket en orbite) Kettős játék (Présume coupable) Ki kicsoda? (Qui est qui?) A prófécia (La prophetie) A hajótöröttek (Les naufrages) Dubaj csodái (Les mjrages de Dubaj) Nagy Mo (Big Mo) Hézagos emlékek 1. rész (Trou de mémoire 1ère partie) Hézagos emlékek 2. rész (Trou de mémoire 2ere partie) Ross-selfjég A Ross-selfjég a Déli-sarkvidék 536 000 km² kiterjedésű, közel Spanyolország nagyságával megegyező, legnagyobb selfjege. A Larsen B 2002-es leválása óta a Ross-selfjég stabilitása is csökkent. Magyarországnál körülbelül hatszor nagyobb a területe. „Különösen akkor válik sebezhetővé, amikor az Antarktisz nyugati része felől érkező hatalmas jeges áramlatok lassulni kezdenek vagy akár megállnak” – mondta Tim Naish, majd hozzátette: széttöredezése vagy akár egy részének leválása „drámaian befolyásolná az óceáni áramlatokat és az éghajlatot”. 3 °C-os változásnál a Weddell-tengeren lévő selfjegek is veszélyeztetetté válnak a globális felmelegedés miatt. A Ross-selfjég tengermedrében új-zélandi, amerikai, brit, olasz és német kutatók végeztek méréseket, ill. az akkori legmélyebb magfúrást 2002-ben végezték el az Antarktiszon. A B-15A – az eddigi legnagyobb jéghegy volt, ami feldarabolódott – mellett levált a C18 (76 km hosszú) és a C19-es (200 km hosszú) jégtömb is a Ross-selfjégről. Jegyzetek Skeib 10. oldal Forrás ↑ Skeib: Günter Skeib. A déli jégvilág. Budapest: Kossuth Könyvkiadó (1967) (6759) 1980 KD A (6759) 1980 KD egy kisbolygó a Naprendszerben. Henri Debehogne fedezte fel 1980. május 21-én. Malé Svatoňovice Malé Svatoňovice település Csehországban, Trutnovi járásban. Malé Svatoňovice Velké Svatoňovice, Batňovice, Jívka, Rtyně v Podkrkonoší és Radvanice településekkel határos. Lakosainak száma 1529 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Aceton-ciánhidrin Az aceton-ciánhidrin színtelen, gyúlékony, ciánszagú folyadék (fp. 95°C). Jól oldódik vízben, alkoholban, éterben, kloroformban. Metakrilát észterek (elsősorban metil-metakrilát) előállítására, valamint rovarirtóként használják. Vízelvonással 2-metil-akril-nitril állítható elő belőle. Előállítás Laboratóriumban NaCN és aceton reakciójával állítják elő, majd savat adnak hozzá: Víz vagy az előállításhoz használt alkálihidroxi-nyomok hatására a folyamat megfordul, és hidrogén-cianid keletkezik, ezért az anyagot nagy gonddal kell kezelni. Természetes előfordulás A manióka gumója linamarint, az aceton-ciánhidrin glikozidját és a linamarináz enzimet tartalmazza, mely képes hidrolizálni a linamarint. A gumót összeroncsolva az aceton-ciánhidrin felszabadul, és akár halálos mérgezést is okozhat. Forrás Mary Eagleson: Concise encyclopedia chemistry . ISBN 3-11-011451-8 Craco Craco község (comune) Olaszország Basilicata régiójában Matera megyében. Fekvése Egy 390 méter magas domb tetején fekszik, a Cavone folyó völgyében. Története Az ókori Graculum helyén épült fel a 11-12 század során. 1963-ban a történelmi belváros lakosságát evakuálták egy földcsuszamlás miatt. Egy 1980-as földrengés után pedig végleg kihalt. Azóta az óváros szellemvárosként ismert. Az elköltözött, ill. kiköltöztetett lakosok számára egy új települést alapítottak Craco Peschiera néven. Itt forgatták Mel Gibson A passió című filmjének egyes jeleneteit. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói A település fő látnivalója a lakatlan történelmi óváros (úgynevezett szellemváros). A terület csak előre foglalt időpontban látogatható, kizárólag idegenvezetővel. Les Authieux-du-Puits Les Authieux-du-Puits település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 66 fő (2015). Les Authieux-du-Puits Champ-Haut, Échauffour, La Genevraie, Le Merlerault és Planches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Peter Kupferschmidt Peter Kupferschmidt (Szentfülöp, Magyarország, 1942. március 2. –) visszavonult német labdarúgó. Pályafutása 1942. március 2-án a bácskai Szentfülöpön született, amely akkor Magyarországhoz tartozott. A második világháború után a szentfülöpi németek jelentős részét kitelepítették. Kupferschmidt családjával 1956-ban Magyarországon és Ausztrián át került Nyugat-Németországba. Az SV Gartenstadt Trudering junior csapatában kezdte pályafutását. Később felfigyelt rá az FC Bayern München. 1956-tól 1960-ig az FC Bayern München Junior Csapatának játékosa. 1960-ban került fel az FC Bayern München szenior játékosai közzé. 1971-ig volt az FC Bayern München játékosa. Az FC Bayern München mezében egy alkalommal német bajnokságot, négy alkalommal német kupát és egyszer Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert. Végigjátszotta az 1967-es KEK-döntőt. A bajor csapat szerelésben 221 mérkőzésen lépett pályára, és hátvédként 5 gólt szerzett. Az 1971–1972-es szezonban az osztrák SK Sturm Grazban 27 mérkőzést játszott. Az 1972-1973-as szezonban az osztrák Kapfenberger SV csapatában játszott. 1973-ban vonult vissza. Sikerei, díjai Német bajnokság bajnok: 1969 Nyugatnémet kupa (DFB Pokal) győztes: 1966, 1967, 1969 és 1971 Kupagyőztesek Európa-kupája győztes: 1967 Hatalomérzet A Hatalomérzet (angolul: The Feeling of Power) Isaac Asimov tudományos-fantasztikus novellája. Először 1958 februárjában jelent meg az If magazinban, majd a Nine Tomorrows és az Opus 100 című gyűjteményes kötetekben jelent meg 1959-ben, illetve 1969-ben. Magyarul a Kétszázadik című novelláskötetben olvasható Németh Magdolna fordításában. Történet A novella cselekménye a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség számítógéphasználaton alapuló társadalomban él, ahol már a matematika alapjai is feledésbe merültek, beleértve a legalapvetőbb matematikai műveletek elvégzésének ismeretét is. A Földi Föderáció háborúban áll a Denebbel. A háborút nagyhatótávolságú fegyverek segítségével vívják, amelyeket kizárólag rendkívül drága számítógépek vezérelnek. Myron Aub, egy egyszerű technikus, akinek az a hobbija, hogy régi számítógépeket tanulmányoz, a régi gépek tanulmányozása segítségével újra felfedezi az alapvető matematikai elveket. Erre a felfedezésre felfigyelnek a Föld katonai és politikai vezetői, és kutatásokat indítanak az új tudomány tanulmányázására, amit „grafitikának” neveznek el. Az a tervük, hogy a számítógép által vezérelt hajókat alacsony költségvetésű, olcsóbb, emberek által vezérelt hajókkal és rakétákkal váltják fel, hogy a háborúban kialakult erőegyensúlyt így döntsék el a Föld javára. Aub csalódottságában, hogy felfedezését háborús célokra kívánják felhasználni, öngyilkosságot követ el, azonban a grafitika további fejlődésének ez már nem jelenthet akadályt. Megjelenések angol nyelven If (1958 február) magyar nyelven Kétszázadik , Budapest, Metropolis Media Group, 2009, ford.: Németh Magdolna (10194) 1996 QN1 A (10194) 1996 QN1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Felfedezte; G. R. Viscome 1996. augusztus 18-án. Poitiers Poitiers város Franciaország középső részén, Poitou-Charentes régiónak és Vienne megyének a központja. Az elmúlt évtizedek ipartelepítésének köszönhetően gyorsan fejlődő település. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Az ország 45. legnépesebb települése. Története Ezen a vidéken, ahol a történelem előtti időkben is laktak, a rómaiak jelentős számú várost hoztak létre a gall települések helyén, már a 3. században megjelentek a keresztények, sőt, az ország legrégebbi temploma is ebben a városban van. A korai középkorban ezen a vidéken ütközött meg I. Klodvig frank király a vizigótokkal, 507-ben. Poitiers alatt állította meg a szaracénok előrenyomulását Martell Károly, 732-ben, itt esett az 1356-os második poitiers-i csatában az angol csapatok fogságába II. János francia király. A terület véglegesen 1416-ban lett a Francia Királyság része. VII. Károly, még trónörökösként, ide hívta össze a parlament tanácskozását, amely előtt 1429 márciusában Jeanne d’Arc is megjelent. A reneszánsz korban egyetemén 4000 hallgató tanult. A város valóságos irodalmi központtá nőtte ki magát. A vallásháborúk korszaka azonban véget vetett a virágzásnak, a 19–20. században már nem túl fejlett mezőgazdasági régióként tartották számon. A legutóbbi évtizedekben a hírközlés és az elektronikai ipar betelepedése ismét a gyorsan fejlődő körzetek sorába emelte. Látnivalók A történelmi városmag – a Clain folyócska és egy pataknál alig nagyobb Boivre összefolyásánál, egy kis dombon alakult ki. Az alig egy négyzetkilométernyi területen a francia történelem és kultúra számos kincse található. Szent János-keresztelőkápolna – az ország legrégebbi keresztény kápolnája, a 4. században épült, mai formáját a 6 – 7. században nyerte el, bár a 20. században néhány átalakítást is végeztek rajta. A kápolna eredetileg csak két teremből állt, a keresztelőből , amelynek közepén földbe süllyesztve látható a keresztelőmedence, s a narthexből , előcsarnokból, itt vetették le ruhájukat a megkeresztelendők, majd itt öltötték magukra a fehér leplet, amely az egyházhoz tartozásukat jelképezte. Később a narthexet sokszögletűvé alakították, a keresztelőkápolnát apszisokkal toldották meg. Oszlopait gazdag faragás díszíti, a falakon pedig feltárták az eredeti fafestményeket, amelyeket a 12. században újabb festményekkel takartak el. Az egyik freskó Nagy Konstantint , az elsőként keresztény hitre tért római császárt ábrázolja. A templomban összegyűjtött Meroving-kori szarkofág- és kőleletek között egy hatalmas kőtrón is van. Musée Ste-Croix – modern épület, ahol archeológiai-, és kisebb népművészeti gyűjtemény és figyelemre méltó képtár van. A helyén állt egykori Szent Kereszt-apátság néhány romja a múzeum mellett ma is látható. Szent Péter-székesegyház – a hatalmas középkori, háromhajós katedrális a 12 – 14. században épült. Két, nem teljesen egyforma és viszonylag alacsony homlokzati tornya között a hármas kapuzat gótikus jellegű. A középsőt az Utolsó ítélet jelenetei díszítik, baloldalt Szűz Mária , jobboldalt Szent Tamás életéből van dombormű, ő tudniillik a kőfaragók védőszentje is. Szent Radegunda-templom – Szent Radegunda , I. Chlothar király felesége apátságot alapított a városban, emlékét hirdeti a folyóparti templom, amelynek alapjait azonban a királyné kora előtt, a 6. században vetették meg. Keverednek rajta a román és a gótikus elemek, a bejárati csarnok és a torony a 15. században készült. A bejárat elpusztult szobrait modern kori művekkel pótolták. Église Notre-Dame-la-Grande – a város egyik büszkesége, egyben a román kori építészet egyik legszebb franciaországi példája a templom. Mindössze 57 méter hosszú és alig 13 méter széles, kaputornyai is alacsonyak, de homlokzata megdöbbentően gazdagon díszített. A két alacsony kaputorony között hármas kapuzat nyílik, a két szélső azonban be van falazva. Valóságos bibliai képeskönyvet faragtak föléjük a 12. századi mesterek. E fölött kettős galéria következik a hatalmas középső ablak két oldalán, az alsóban az apostolok közül nyolc, a felsőben a fennmaradó négy, a bal szélen minden bizonnyal Poitiers-i Szent Hilár , a jobbon Szent Márton . A szobrokat és az ablakokat gazdagon faragott keret fogja körbe. Az ablak fölött hatalmas ovális keretben áll Krisztus szobra, a Nap és a Hold jelképével. Palais de Justice – a bíróság épülete, itt tartotta ülését a parlament VII. Károly trónörökös idejében. Église St-Porchaire – a bejárat és a gazdag díszítésű torony 11, a templom többi része 16. századi. A bejárat felett bibliai jelenetek láthatóak. Harangja 1451 óta szólal meg, ez volt az egyetem harangja, csendülése a tanórák kezdetét jelezte. Église St-Hilaire-le-Grand – a 11. században épült, de egy tűzvész után, a 12. században eredeti építészeti megoldásokkal átalakították. Mivel a korábbi fatető leégett, új tartóíveket kellett építeni, ezekhez viszont új tartóoszlopok kellettek. Így lett végül kéthajós a templom, amely ugyanakkor meg is rövidült. A kereszthajó bal oldalához építették a 11. században a tornyot, alatta kápolnát alakítottak ki. Hotel Fumé – 16. századi épület, ma az egyetem része. Église St-Jean-De-Montierneuf – a sokszor átalakított apátsági templom szentélye jól mutatja az eredeti, 11. századi stílusjegyeket. Az épületet gótikus részekkel egészítették ki, a homlokzat pedig 17. századi alkotás. Híres poitiers-iek Michel Foucault , filozófus Jean-Pierre Thiollet , újságíró , esszéista Michel Roger , Monaco államminisztere Testvérvárosok Northampton Marburg Lafayette (Louisiana) Coimbra Jaroszlavl Jászvásár Moundou, Csád Eggelsberg Sinsi Dómei Cross A Sinsi Dómei Cross (����†) egy Tanemura Arina által írt sódzso manga, mely jelenleg is fut a Ribon magazinban. A nevet ugyanannak a címnek egy japán dalából vitték. A sorozat légköre nagyon különbözik Tanemura Arina előző mangasorozatától, ahogy ez egy mesesorozattól meglehetősen. Tanemura Arina azt mondta, hogy ez az a fajta manga, amit leginkább írni akart. Eddig 11 kötet és 47 fejezet van kint Japánban. Történet A Sinsi Dómei Cross egy romantikus középsulis komédia, amely bevezet minket az elit iskolák diákjainak életébe. A történet főszereplője Otomija Haine, egy 15 éves lány, akinek nem éppen tiszta a múltja… Mint kiderül, korábban a Yankee (egy utcai banda) tagja volt. Innen is eredhet a híres beceneve: „hamupipőke a strandról”… De aztán találkozott Sizumaszával, aki azt monda neki, hogy élheti úgy az életét, ahogy szeretné… ezután Haine-csan felvételizett az Imperial Akadémiára, hogy elnyerje a fiú szeretetét. Most Sizumasza az iskola Kótei-e. Mivel a diáktanács elnöke és az aranyosztály egyetlen tagja, ő az, akire mindenki felnéz. Haine csatlakozik a diáktanácshoz és a Kótei testőre lesz. Mindazonáltal Sizumasza azt állítja, hogy nem ismeri őt, és ridegen viselkedik vele. Mong Attila Mong Attila (Lovasberény, 1968–) magyar újságíró, a tényfeltáró újságírás egyik magyarországi képviselője. Pályafutása Gyermekkorában is újságírónak, pontosabban sportriporternek készült. A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett. 1987-ben lett a Budapesti Külkereskedelmi Főiskola hallgatója. A főiskola közben részt vett a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) újságíróképzésén, de annak színvonalával elégedetlen volt és ezért kimaradt. A főiskola elvégzése után Párizsban volt ösztöndíjas. Két évig üzleti témájú előadásokat hallgatott, de közben az Institut des Études Politiques de Paris főiskola kurzusait is látogatta. Magyarországra visszaérkezvén két évig a reklámszakmában dolgozott. Ezután a Magyar Rádióhoz (MR) ment. A közrádiótól 1998-ban a Magyar Televízióhoz (MTV) került, ahol szerkesztő-riporter volt az Aktuális c. hírműsornál és szerkesztő-műsorvezető a Szabad Verseny című gazdasági magazinnál. Ez idő alatt állandó külsős szerzője volt a Figyelőnek, és dolgozott a Kreatív magazinnak is. 2000-től az InfoRádió műsorvezetője. 2005 és 2007 júniusa között a német Spiegel-csoporthoz tartozó Manager Magazin magyar kiadásának volt a főszerkesztője. A lap átalakítása után az InfoRádióban vezette az Aréna című riportműsort. 2010 februárjától az MR műsorvezetője és riportere lett. Baló György helyét vette át a 180 perc című reggeli hírműsorban. 2010. december 21-én egyperces némasággal tüntetett a 180 percben az Országgyűlés által aznap elfogadott, sok vitát kiváltó új médiatörvény ellen. Gazsó L. Ferenc, a Kossuth Rádió adófőszerkesztője a történteket magánakciónak, a nárcizmus és az exhibicionizmus megnyilvánulásának minősítette. Az MR ezután felfüggesztette állásából és munkajogi eljárást indított ellene valamint a műsort szerkesztő Bogár Zsolt ellen. Később az eljárás megszüntették, ám mégis távozott az MR-től. 2011. május 16-tól 2012. május 1-jéig az Origo internetes újság Komment.hu rovatát vezette. 2012 áprilisától az Átlátszó.hu főszerkesztő-helyettesese. 2012 szeptemberétől egy évig a Stanford Egyetem John S. Knight-ösztöndíjasa Kaliforniában. Művei Milliárdok mágusai – A brókerbotrány titkai (Sanoma Budapest Zrt., 2003 ) György Bencével közösen. ISBN 9789632129709 János vitéz a Gulágon (Helikon, 2008 ) Történelmi oknyomozó könyv. ISBN 9789632271736 Az ártatlanok kora (Elektromedia, 2009 ) Vajda Évával közösen. ISBN 9789638824028 Oknyomozó újságírás (Független Médiaközpont, 2009) Tanári kézikönyv, hallgatói tankönyv és CD . Vajda Évával közösen. Kádár hitele . A magyar államadósság története 1956–1990 (Libri, 2012 ) ISBN 9789633101285 Díjai 2004: Gőbölyös Soma-díj a K&H-botrányról a Figyelő című újságban megjelent cikkeiért 2004: Joseph Pulitzer-emlékdíj a Milliárdok mágusai című könyvért Justin Gatlin Justin Alexander Gatlin (Brooklyn, New York, 1982. február 10. –) olimpiai és világbajnok amerikai atléta, rövidtávfutó. Pályafutása New York város Brooklyn kerületében született. A 2004. évi nyári olimpiai játékokon három érmet szerzett, megnyerte a 100 méteres síkfutást, tagja volt az ezüstérmet nyert amerikai 4 × 100 méteres váltónak, és harmadik lett 200 méteren. A Helsinkiben rendezett 2005-ös atlétikai világbajnokságon 100 és 200 méteren aranyérmet nyert. A XXX. nyári olimpiai játékokon Londonban a 100 méteres síkfutás versenyszámában a harmadik helyen ért célba. A 2016-os riói olimpián 9,89 mp-es idővel, olimpiai ezüstérmes lett szintén 100 méteren. Fogaspontyalakúak A fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó rend. Legismertebb képviselője a guppi. A halak fejlődéstörténeti és összehasonlító anatómiai vizsgálatai folyamán (Rosen, 1964), a fogaspontyfélék származástani rokonságukat tekintve a kalászhalalakúak (Atheriniformes) rend fajaival mutat nagy hasonlóságot. Ezt erősítette meg az új technika, a molekuláris genetikai vizsgálatok sorozata (Nelson, 2006), amely eldöntött egy régi halosztályozási rendellenességet, Percomorpha. Jellemző tulajdonságaik: a zárt úszóhólyag, az apró cycloid, ritkán ktenoid pikkelyek (amelyek néha még a fejre is ráhúzódnak), és az egy hátúszó, amelyben általában lágy, de néha kemény úszósugár is előfordulhat. Rendszerezés A rendbe az alábbi családok tartoznak Négyszeműhal-félék (Anablepidae) Aplocheilidae Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae) Fundulidae Magashegyi fogaspontyok (Goodeidae) Elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) Profundulidae Rivulidae Valenciidae Myrskyntuoja A Myrskyntuoja a Teräsbetoni harmadik nagylemeze. Minden lemezfelvétellel kapcsolatos munkálatot az Astia Stúdióban végeztek, kivéve a keverést, melyet Mika Jussila végzett a Finnvoxban. Az együttes a 2008-ban a „Missä Miehet Ratsastaa” című számmal kijutott az Eurovíziós Dalfesztiválra, majd a döntőben a 22. helyet szerezte meg 35 ponttal. Dalok Voiman Vartijat („Az erdő gondnokai”) 4:27 Painajainen („Rémálom”) 4:13 Missä Miehet Ratsastaa („Hol lovagolnak a férfiak”) 3:55 Ukkoshevonen („Viharló”) 3:19 Orjakaleeri („Rabszolga gálya”) 5:24 Paha Sanoo („A gonosz mondja”) 3:56 Teräksen Taakka („Az acél súlya”) 5:27 Metallin Voima („A fém ereje”) 4:10 Kuumilla Porteilla („A forró kapuknál”) 4:24 Vihallisille („Az ellenségekért”) 3:53 Huominen Tulla Jo Saa („Eljöhet még a holnap”) 5:15 Seiso Suorassa („Azonnal állj föl”) 4:49 Az együttes tagjai Jarkko Ahola – ének , basszusgitár Arto Järvinen – gitár , ének Viljo Rantanen – gitár Jari Kuokkanen – dob 1992-es izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1992-es szezonja volt a bajnokság nyolcvanegyedik kiírása. A bajnokságban 10 csapat vett részt, a győztes az ÍA lett. Ez volt a klub tizenharmadik bajnoki címe. Lineáris függvény A lineáris függvények a matematikai függvények egyik osztálya. Az elsőfokú függvényeket és a konstans függvényeket közös néven lineáris függvényeknek nevezzük. Az elemi matematikában elsősorban valós-valós függvényeket nevezünk lineárisnak. Azonban a fogalom értelmezhető tetszőleges gyűrű felett is. A lineáris algebrában speciálisabb módon is értelmezhetőek lineáris függvények, ezeket azonban gyakorta lineáris leképezéseknek nevezik. Általános alak A lineáris függvény képének mint ponthalmaznak az egyenlete: a a meredekség b az y tengely azon pontja, ahol az y tengelyt metszi a függvény képe Ez utóbbi azért van, mert x = 0 esetén az y = ax + b egyenlet y-ra b-t ad. Két lineáris függvény párhuzamos, ha meredekségük megegyezik, míg akkor merőleges, ha meredekségük szorzata -1. ×=→0,4·× Típusai A lineáris függvényeknek két fajtája van: elsőfokú függvények: f: R→R , (feltéve, hogy a ≠ 0 ) konstans függvények: g: R→R , Képük egy-egy egyenes. A legegyszerűbb elsőfokú függvény az A b = 0 esetben egyenes arányosságról beszélünk. Ezek általánosítása többdimenzióban a lineáris leképezés vagy régebbi nevén homogén lineáris függvény. Ha b nem feltétlenül nulla, akkor ezek absztrakt általánosításai az affin függvények, melyek lineáris leképezések eltoltjai valamely konstanssal. Forrás Matek portál Dzsed A dzsed (�ed) az örökkévalóságot jelölő óegyiptomi fogalom, szó szerinti jelentése „tartósnak lenni”. Női párja a tjet. Memphiszből származó jelkép, az I. dinasztia heluáni temetőjében tűnik fel először. Az Óbirodalomban „fenséges dzsed” néven tisztelték a dzsed-oszlopot. Az oszlop ábrázolásának eredete vitatott, a felső rész vízszintes tagolásának értelme ismeretlen. Talán sima faoszlop, illetve nádköteg lehetett, amelynek tetejét virágokkal, kalászokkal kötötték körül. Az Óbirodalmat követő korokban másodlagos jelentéseket és értelmezéseket kapott. Védelmező amulettként is viselték. Az egyik legősibb egyiptomi jelkép. A Halottak Könyve az Ozirisz hátgerinceként értelmezi a dzsed-oszlopot. Ez azonban késői társítás az eredeti jelentés elhomályosulásával, és sok más isten kultuszához is kapcsolódik. Vannak, akik világfa szimbólumnak tartják, azokból az egyiptomi sírfeliratokból kiindulva amelyek szerint halottak a dzsed-oszlop segítségével jutnak fel az égbe. Az Ozirisz tiszteletére rendezett ünnepeken felállított nagyméretű dzsed-oszlop az isten feltámadását illetve a feltámadt istent jelképezte. Az oszlophoz sokszor kapcsoltak két emberi kart, amelyek általában a pásztorbotot és korbácsot tartják, Ozirisz jelképeit. Minden bizonnyal a túlvilági istenként újjászületett Ozirisz uralkodói rátermettségét volt hivatva reprezentálni. A fáraók a nép előtt megjelenve ugyanígy tartották a kezükben e tárgyakat, a védelem és a büntetés, az oltalom és a megtorlás eme két ősi jelképét. A koronázás és a szed-ünnep fontos szertartása volt a „dzsed felállítása”. Szövetkészítők bástyája A Szövetkészítők bástyája vagy Posztókészítők bástyája (románul: Bastionul Postăvarilor, németül: Tuchmacherbastei) Brassó városerődítményének egyik bástyája. A hozzákapcsolódó Cserzővargák bástyájával együtt a városerőd keleti szögletének védelmét látta el. A délkeleti várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.04 sorszámon szerepel. Története A bástyát eredetileg az aranyművesek céhe építette 1450 és 1455 között, és már kezdettől fogva a városerőd egyik legerősebb védelmi pontjának számított. Ezt megelőzően ezen a helyen egy kisebb torony volt, melynek alapjaira 2008-as ásatások során bukkantak rá. 1521–1522-ben az északkeleti védműveket megerősítették egy második, külső fal építésével; ekkor a meglevő bástya közelében egy újabbat is emeltek, melynek védelmét a vörös tímárok látták el. A 17. század közepén az aranyművesek egy másik bástyát is emeltek, így 1646-ban a keleti bástya őrzését a posztókészítő céh, a város negyedik legnagyobb céhe vette át. A 18. század végétől már nem töltött be védelmi szerepet, az idő és a földrengések megrongálták. 1881-ben a posztókészítők eladták a bástyát és a hozzá tartozó zwingert Michael Mutzig szalámigyárosnak. A gyáros az épületben szárította a kolbászokat, így a köznyelvben hosszú időre meghonosodott a Szalámibástya elnevezés. 1961–1962-ben megerősítették, majd 2005 és 2011 között felújították. 2012-ben egy virtuális múzeumot rendeztek be falai közt, Románia legelső ilyen létesítményét. Leírása Ellipszis alaprajzú, 16 méteres átmérővel. Magassága 20 méter, falai két méter vastagságúak. Négyszintes függőfolyosó-ácsolat és lőrések segítették a védők helyzetét. Egy 1562-es leírás 16 kézi puskát, 10 szakállas puskát, és három kis méretű ágyút említ. A bástyát egy alacsony falszakasz kötötte össze a Csizmadiák tornyával. Szent Benno Meisseni Szent Bennó (Hildesheim, 1010 – Meißen, 1106. június 16.) a németországi Meißen püspöke volt. Életének korai szakaszáról keveset tudni; nem bizonyítottak azok a feltételezések, hogy a nemes szász Woldenburg család tagja, vagy hogy fiatalkorában a hildesheimi Szent Mihály-kolostorban tanult, ahogy későbbi életrajzírói állították. Valószínűbb, hogy Goslar kanonokjaként kezdte pályafutását. 1066-ban IV. Henrik német-római császár kinevezte a meisseni egyházmegye élére. 1073-ban a szász felkelés támogatója volt, bár Hersfeldi Lambert és más kortársak szerint nem nagy szerepet vállalt benne. Henrik bebörtönöztette Bennót, de 1078-ban kiengedte, azzal a feltétellel, hogy hűségesküt tesz neki, amelyet azonban Bennó nem tartott meg. Újra az uralkodó ellenségeit támogatta, emiatt az 1085-ös mainzi zsinaton megfosztották püspöki hivatalától. Ezután Bennó Guiberthez fordult, aki III. Kelemen néven ellenpápa volt ebben az időben, és akit Henrik támogatott. Elismerte, hogy a császár ellen fordult, és feloldozást nyert Kelementől, aki Henrik kegyelmébe ajánlotta. Ezzel visszakerült a püspöki székbe. Bennó ígéretet tett, hogy befolyását a szászok megbékítésére használja, de ezt az ígéretét sem tartotta be, és 1097-ben III. Orbánt ismerte el törvényes pápának. Ez az utolsó cselekedete, ami történelmileg kimutatható; későbbi tevékenységére, melyek misszionáriusi tevékenységéről, templomépítéséről és az egyházzene iránti elkötelezettségéről szólnak, nincs bizonyíték. Bennó sokat tett egyházmegyéjéért egyházi reformokkal – a hildebrandi reformokat követve – és anyagi fejlesztésekkel is. Szülőhazájában, Szászországban a középkor vége felé már szentként tisztelték. Meissen későbbi kanonokjai és György szász herceg a 15. század végén összefogtak, hogy elérjék Bennó szentté avatását – a kanonokok szerették volna elérni, hogy szűkebb pátriájuk hírnevét emelje egy helybéli szent, a herceg pedig olyasvalakit keresett, aki megfelelő példakép lehet az egyház megreformálásához. VI. Adorján pápa 1523-ban avatta szentté Bennót. Bár a szentté avatásnak nem volt sok köze a lutheri reformációhoz, az ebben az időben zajló viták során mindkét fél jelképnek tekintette: Luther a szentek kultuszával kapcsolatos korai írásaiban szidalmazta, a katolikus reformerek az ortodoxia jelképét látták benne, a Wittelsbach család pedig München és Bajorország védőszentjévé tette, miután sírját 1539-ben protestánsok meggyalázták. John Foxe angol protestáns történész és mártírológus elismételte azokat a vádakat, melyeket Bennó hozott fel VII. Gergely pápa ellen az invesztitúraharcok során – többek közt a nekromancia vádját, egy gyilkossági kísérlet megszervezését, ítélet nélküli kivégzéseket, igazságtalan kiközösítéseket, egy korábbi barátja megkínzását, valamint az eucharisztia tagadását és meggyalázását. Bennó ünnepnapja június 16. Ábrázolásain gyakran könyvvel ábrázolják, illetve hallal, amelynek a szájában kulcs van (Bennó a halászat védőszentje is). A halas ábrázolás egy legendából ered, mely szerint IV. Henrik megparancsolta, hogy a székesegyház kulcsát dobják az Elba folyóba; később egy halász megtalálta egy hal gyomrában és elvitte a püspöknek. Halsten svéd király Halsten Stenkilsson († 1084) svéd király 1067-től 1070-ig, illetve 1079-től haláláig. Élete Ifjúkora Stenkil Ragnwaldsson király fiaként született. Első uralkodása 1067-ben lépett a trónra. Halsten I. Inge király fontos támogatója volt, akivel feltehetőleg együtt is kormányzott. Uralkodásáról keveset tudunk. Brémai Ádám beszámolója szerint a trón két várományosának halála után választották őt királlyá, de hamarosan újra letették a trónról. Második uralkodása Azt, hogy Ingével együtt uralkodott volna, egy pápai levél erősíti meg, mely 1081-ből származik, és VII. Gergely írta. Ebben a levélben a pápa A és I kezdőbetűvel nevezi meg Västergötland két királyát (rege wisigothorum). Társuralkodói helyzetéről a Hervarar saga is beszámol. Részlet a Hervarar sagából: A kor beszámolói szerint a király jó kedélyű, udvarias és igazságos volt. A svédek ezért sokáig gyászolták halálát. Halálának pontos dátuma ismeretlen. Talán 1084 körül fejezhette be életét. Családja Ismeretlen nevű feleségétől két gyermeke ismert: Fülöp, aki 1118-ban halt meg, valamint II. Inge , a későbbi király Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Inge I of Sweden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Menekülés a szerelembe A Menekülés a szerelembe (eredeti címe: Un Refugio para el Amor - Menedék a szerelemnek) egy, a Televisa által 2012-ben készített mexikói telenovella Zuria Vega, Gabriel Soto és Jessica Coch főszereplésével. A sorozat az 1977-es venezuelai La Zulianita feldolgozása. Magyarországon elsőként a Story5 kereskedelmi csatorna tűzte műsorára 2012. július 30-án. Történet Luciana (Zuria Vega) egy szegény kézműveslány, akit apja halálakor annak gonosz uzsorása akar magához kényszeríteni, így a lánynak a fővárosba kell menekülnie, ahol cselédként kezd dolgozni a Torreslanda házban, ám itt talál rá a szerelem Rodrigo (Gabriel Soto) személyében, akivel már szülőföldjén is találkozott. Rodrigo azonban már fogalt, éppen az esküvőjére készül Gala-val (Jessica Coch), de mivel a férfi is beleszeret Luciana-ba, ezért az esküvő az utolsó pillanatban meghiúsul. Ezután Rodrigo és Luciana egymásra találnak, végül össze is házasodnak egy polgári szertartás keretében, ám ezt volt jegyese, és Rodrigo édesanyja, Roselena nem nézi jó szemmel, és elhatározzák, hogy szétválasztják az ifjú párt. Ez rövidesen sikerül is nekik, a házasságnak hamar vége szakad, miután Gala és Roselena egymás ellen fordítja a házaspárt, akik ezt követően elválnak. Rodrigo volt jegyese személyében talál vigaszt, ám a nő teherbe esik tőle, ráadásul kiderül, hogy Luciana is terhes a férfitól. Mivel Rodrigo nem szerez tudomást Luciana várandósságáról, kötelességből feleségül veszi Gala-t, ám házasságuk egy igazi rémálom. Időközben Luciana élete hatalmas fordulatot vesz, miután megtudja, hogy a valódi szülei Aurora és Claudio Linares, akik a Torreslanda család ősellenségei. A történetet tovább bonyolítja, hogy Rodrigo testvére, Patricio is szerelmes Luciana-ba, azonban a fiú a történet elején egy baleset következtében kerekesszékbe kerül, így nem igazán tud versengeni a lány szerelméért. Gala és Roselena pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy távol tartsák Rodrigo-t Luciana-tól, és ehhez nem válogatnak az eszközökben... Érdekességek A magyar premier eredeti dátuma július 9. volt, azonban a Story 5 ismeretlen okokból elhalasztotta. Ilean Almaguer és Ana Isabel Torre egy évvel korábban is együtt játszottak a Rafaela doktornő című sorozatban, ahol szerepük szerint szintén barátnők voltak. Fehérképű pufókgerle A fehérképű pufókgerle (Leptotila megalura) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Argentína és Bolívia szubtrópusi és trópusi nedves hegyvidéki erdeiben honos. Panama a 2008. évi nyári olimpiai játékokon Panama a kínai Pekingben megrendezett 2008. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 5 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Atlétika Férfi Úszás Férfi Női Vívás Női Georgi Demetradze Georgi Demetradze (grúzul: ������ ���������; oroszul: Георгий Шалвович Деметрадзе (Georgij Salvovics Gyemetradze); Tbiliszi, Szovjetunió, 1976. szeptember 26. –) grúz labdarúgócsatár. Horváth család (felsőbogacsói) A felsőbogacsói Horváth család egy XVIII. század elejéről származó, horvát eredetű magyar nemesi család. Története Horvátországból származó család, eredeti neve Ferlinchich volt. Horváth György 1700. május 15-én kapott nemesi bizonyítványt a horvát bántól. 1759-ben István, aki eredetileg Sáriban lakott, Vas vármegyében igazolta a nemességét. 1829-ben, 1830-ban és 1912-ben is kapott a család nemesi megerősítést. 1830-ban János, pécsi szemináriumi tiszttartó, és fiai nemességét Pest vármegyében is kihirdették. Egyik fia, Ferenc János baranyai ügyész volt. Forrás Kempelen Béla: Magyar nemes családok (V. kötet) MOL Bubi A MOL Bubi (hivatalos nevén Budapesti Kerékpáros Közösségi Közlekedési Rendszer, Budapesti KKKR) egy budapesti közösségi kerékpármegosztó rendszer, mely a 2014 szeptemberi indításakor – az esztergomi EBI, a hévízi HeBi és a szegedi CityBike után – Magyarország negyedik közbringarendszere volt. A hálózat méretét és a bérelhető kerékpárok számát tekintve a MOL Bubi a legnagyobb ilyen rendszer Magyarországon. 2014-es indításakor a fedélzeti számítógéppel felszerelt 1100 kerékpárjával ez volt a világ legnagyobb okoskerékpár-rendszere. Története Előkészületek A főváros 2008-ban hozott döntést a közbringarendszer létrehozásáról, de a tényleges határozat 2011-ben született. Ugyanebben az évben az állam, a főváros és a BKK vezetői 900 millió forint értékű európai uniós támogatási szerződést írtak alá, melynek értelmében a költségek 85%-át az EU, a többit a fővárosi önkormányzat állja. A projektvezetési feladatokat a Parking Kft. végezte, mely 2012-től kezdve egyeztetett a megvalósításról az érintett városrészek (pl. az I., II., V., VI., VII., VIII., IX., XI., XIII., XIV. kerületek) vezetőivel és civil szereplőkkel, például a Magyar Kerékpárosklubbal. 2013-ig lezárultak a közbeszerzések. A kivitelezéssel és üzemeltetéssel a T-Systems Magyarország Zrt.-t és a Csepel Kerékpárgyártó és -Forgalmazó Zrt.-t bízták meg, a rendszerben így magyar gyártmányú Csepel biciklik közlekednek. A MOL mint főtámogató ugyanebben az évben csatlakozott a projekthez. A támogatói megállapodás értelmében tervezett 250 millió forintos éves üzemeltetési költség felét a főtámogató állja, továbbá a becsült 70 millió forintos éves bevétel teljes egészében a fővárost illeti. Beüzemelés és tesztidőszak A beüzemelés előtti próbaüzemet belső tesztek előzték meg. A kivitelező konzorcium először nem produkált kellő eredményeket, a teszten 50-80 százalékos volt a működési arány, ezért a BKK a szerződés felmondását fontolgatta. Végül a konzorcium jelentős késéssel, de megbízható és működőképes állapotban adta át a rendszert. A késedelmes átadással a 180 millió forintos kötbérplafont is elérték. A kezdeti nehézségeket az informatikai rendszer összetettsége okozta annak ellenére, hogy a szoftver és hardvermegoldásokat szállító német Nextbike már számos városban üzemelt be korábban jól működő rendszereket. A budapesti rendszernek sok olyan egyedi eleme volt, melyeket korábban csak külön-külön alkalmaztak más városok közbringarendszereiben. Ilyenek például a kerékpárok fedélzeti számítógépe, az érintőképernyős terminál, a mobiltelefonos kölcsönzés, illetve a speciális parkolási, és vészleadási funkciók. 2014 tavaszán kezdődött el a közbringarendszer próbaüzeme, melyet 2000 regisztrált felhasználó közreműködésével végeztek. A teszt a tervezetthez képest kicsit elhúzódva, szeptemberben zárult le. Végül 2014. szeptember 8-án tették nyilvánosan is elérhetővé a zöld kerékpárokat. A hálózat bővítései Az indítást követő évben az egyéves üzemeltetési tapasztalatoknak megfelelően több fejlesztést is megvalósítottak. A második ütemben történt beruházások fedezete a kivitelező konzorciumtól beszedett 180 millió forint kötbér volt. A BKK már a beindításkor ígéretet tett arra, hogy ezt az összeget arra költik, hogy 300 kerékpárral bővítsék a közbringarendszer járműállományát. Később ehelyett csak 50 új kerékpárt helyeztek üzembe, de 22-vel növelték a gyűjtőállomások számát: főleg Dél-Budán, illetve Pestnek a Nagykörúton kívüli, korábban a szolgáltatás által le nem fedett területein. 2015 végére már 98 gyűjtőállomáson összesen 2159 dokkolóállás és 1150 kölcsönözhető kerékpár állt rendelkezésre. A kerékpárok tömör gumiját kisebb gördülési ellenállású, keményebb anyagra cserélték, így a kerékpárok hajtása könnyebb lett. Ebben az ütemben helyezték üzembe a Corvin-negyedbeli dokkolókat is, mely az állomások közül elsőként pusztán civil tőkéből valósult meg. 2016 júniusában a Széll Kálmán tér felújítása során épült meg a 99. dokkolóállomás. A közbringarendszer beüzemelésének második évfordulóját újabb bővítéssel ünnepelték: 13 új állomás és 136 új kerékpár került a rendszerbe. Az új állomások a II., a III. és a XII. kerületben, például a budai fonódó villamoshálózat mentén, illetve a megújult Széll Kálmán tér környékén épültek. Ezzel a bővítéssel 2016 októberére a rendszerben igénybe vehető kerékpárok száma elérte az 1286-ot, a dokkolóhelyek száma pedig a 112-t. Műszaki megvalósítás Dokkolóállomások Az állomásokon a kerékpárok kölcsönzésére, illetve tényleges ki- és bedokkolására van lehetőség. A forgalmasabb állomások érintőképernyős kezelőfelülettel vannak ellátva, ahol jegy- és bérletvásárlás is lebonyolítható. Az ilyen termináloknál bankkártyás fizetésre van lehetőség. A dokkolóállomások áramellátása akkumulátorral működik, melyet napelem tölt. A lopás és vandalizmus megelőzése érdekében minden állomás kamerás megfigyelőrendszerrel van ellátva. Kerékpárok A rendszerben kölcsönözhető kerékpárokat egyedi kivitelben a Csepel Kerékpárgyártó Zrt. gyártotta. A lopások megelőzése érdekében az alkatrészeik egyediek, más biciklikkel nem összeállíthatók. Felépítésük városi jellegű, elöl csomagtartóval, illetve a városi közlekedési szokásoknak és a KRESZ előírásainak megfelelő felszereléssel (lámpák, küllőprizmák, csengő) rendelkeznek. A kerékpárokat defektálló tömör gumikerekekkel szerelték fel. Az tesztidőszak alatt érkezett visszajelzések szerint az első megvalósításban a tömör gumik gördülési ellenállása túl nagy volt, ami megnehezítette a tekerést. Így 2015-ben, az újabb kerékpárokat már keményebb tömör kerekekkel szerelték fel és a korábban forgalomba állított kerékpárokon is fokozatosan lecserélték azt. Hálózat A megvalósítás első ütemében 76 gyűjtőállomást hoztak létre Budapest belső kerületeiben, mely 2015-ben 98-ra, 2016-ban 112-re bővült. A legsűrűbben lefedett terület a pesti Nagykörúton belüli városrész, de gyűjtőállomások találhatók Pesten a Dózsa György útnál és egy a Margitszigeten. Bár Budán, a városrész nagyobb szintkülönbségei miatt kisebb a Bubi iránti kereslet, az Alkotás úttól beljebb található területeken, például a Budai Várnegyedben is vannak állomások. Informatika A közbringarendszer üzemeltetésének támogatására összetett szoftver készült. A kölcsönzés menetét felügyelő szoftvert és az ehhez kapcsolódó hardverelemeket a kivitelező német alvállalkozója, a Nextbike GmbH szállította le. A MOL Bubihoz készült egy felhasználói mobilalkalmazás, mely lehetővé teszi többek között különféle jegy- és bérlettípusok megvásárlását, kerékpárok bérlését. Az alkalmazásban térképes kereső segít megtalálni a gyűjtőállomásokat, illetve azt is meg lehet tudni, melyik állomáson éppen mennyi elérhető kerékpár áll, és mennyi a szabad dokkoló. Üzemeltetés A hálózat sajátosságaiból és a felhasználók közlekedési szokásaiból adódóan előfordulhat, hogy a kerékpárok eloszlása a gyűjtőállomások között nem egyenletes. A dokkolóállomások foglaltságának napi fluktuációját és egyedi események hatásait (pl. koncertek, rendezvények, ahová sokan kerékpárral érkeznek) az üzemeltetőknek kell ellensúlyoznia. Ezért az egyensúly fenntartása érdekében (azaz hogy mindig minden állomáson legyen kölcsönözhető kerékpár és üres dokkoló is) a megtelt dokkolóállomások felől a kiürülők felé folyamatosan kell a kerékpárokat szállítani. Ezt az üzemeltető kerékpárszállító autókkal, illetve két Bubi-kerékpár elszállítására alkalmas pótkocsis szállítókerékpárokkal végzi. A hidegebb hónapokban (jellemzően novembertől márciusig) a tárolókban tervezetten kevesebb kerékpár található, ez a MOL Bubi úgynevezett téli üzeme. A lecsökkent téli bérlésszám miatt kevesebb kerékpár is elegendő, viszont így a kerékpárok karbantartási munkáit könnyebben el tudják végezni. A téli üzem alatt körülbelül feleannyi kerékpár vehető igénybe, mint az év többi szakában. A névválasztás A tervezési fázisban a szolgáltatás nevére közösségi ötletpályázatot írtak ki, a beérkezett javaslatok közül zsűri választott. A név a Budapest és bicikli szavakból alkotott mozaikszó, azaz a Bubi lett, továbbá felvette a működési költségek felét vállaló főtámogató, a MOL Nyrt. nevét. Szolgáltatási díjak és szabályok A szolgáltatásért hozzáférési díjat és használati díjat kell fizetni. A hozzáférési díj valamilyen jegy vagy bérlet ára, a használati díj pedig attól függ, hogy mennyi ideig használjuk a kerékpárt egy kölcsönzés alkalmával. Az első 30 perc használati díja ingyenes, utána fokozatosan emelkedik, ezzel ösztönözve a felhasználókat a rövidtávú bérlésre. Az állomások kis távolsága és a Bubi-használók jellemzően rövid utazásai miatt ez az időtartam jellemzően elegendő egy úthoz, így a gyakorlatban kevés használati díjat kell fizetni. A kerékpár visszadokkolásával és új kerékpár kölcsönzésével az ingyenes időszak újabb 30 perces időtartamokra kitolható. Jeggyel is és bérlettel is egy kerékpár bérlésekor egyszerre maximum három másik kerékpár bérelhető, melynek nincs külön díja, így a hozzáférési díjat megfizető további három társával utazhat díjmentesen. Nincs arra megkötés, hogy az így dokkolt kerékpárokat azonos állomásra kellene visszavinni, azonban a használati díj a kölcsönzött kerékpárok számával szorzódik. Jeggyel történő bérléskor a felhasználó bankkártyáján minden kölcsönzött kerékpár után 25000 forint zárolásra kerül a visszadokkolásig. Használati statisztikák A közbringarendszer a beüzemelés után a várakozásokat felülmúló bérlési statisztikákat mutatott. 2015 novemberében, azaz bő egy év alatt egymillió kerékpárbérlés történt. Az indulástól kezdődő egy évben az átlagos napi bérlésszám 2021 volt, de a főszezonban, azaz április és szeptember között átlagosan 3167 bérlést mértek naponta. A bérletes felhasználók többségénél heti többszöri Bubi-használat látható. Az első egymillió bérlésig összesen 5072 bérletet és 21752 különféle jegyet értékesítettek. A rendszer működésének második évfordulójára időzített rendszerbővítés keretében kialakított új állomások beüzemelése előtt, azaz 2016 augusztusának végén a bérlések száma elérte az 1,4 milliót, az összes megtett távolság pedig a 2 millió km-t. Érdekességek 2014. október 3-án, nem sokkal a rendszer átadása után a BME Schönherz Qpa rendezői sajátos próba elé állították a MOL Bubi üzemeltetőit. A rendezvény egyik feladatában minél több Bubi kerékpár összegyűjtésére hívták fel a diákcsapatokat. A diákok az akkor a rendszerben levő összes Bubi-kerékpárnak közelítőleg a felét a Budafoki úti állomásra dokkolták. A MOL Bubi üzemeltetői az eseményt a következőképpen kommentálták: „Bár nem így képzeljük el Budapest új közösségi közlekedési eszközének rendeltetésszerű használatát, továbbra is nagyon örülünk a MOL Bubi népszerűségének!” A közbringarendszer normális üzeme a hajnali órákra állt helyre. 2015 őszén a SZTAKI és a BKK közös pályázatot írt ki a kerékpárhálózat adatainak adatbányászati módszerekkel való feldolgozására. A pályázat célja bizonyos rendszerparamétereknek – például a dokkolóállomások kihasználtságának, illetve az egyes útvonalak gyakoriságának – hatékony becslésére és előrejelzésére alkalmas algoritmus kidolgozása volt. A legeredményesebb csapatok pénzjutalommal és Bubi-bérletekkel gazdagodtak. Díjai, elismerései 2015. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) Az év ITK projektjének járó Gyúrós Tibor díja. Kleptománia A kleptománia vagy lopási szenvedély egy viselkedészavar; az ebben szenvedő betegek ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy számukra amúgy értéktelen tárgyakat ellopjanak. A betegség BNO-kódja F63.2. Tünetei A kleptomániás ember ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy számára értéktelen tárgyakat ellopjon. Az ellopott tárgyakat a beteg gyakran eldobja, elajándékozza vagy tömegesen elraktározza. A lopást jellemzően halmozódó feszültség előzi meg, amely a cselekmény során oldódik és megelégedettséggé alakul. A kleptomániások rendszerint értik, hogy amit tesznek, az törvényellenes és társadalmilag nem elfogadott, ezért a lopásokat gyakran mély szégyenérzet, önvád és a következményektől való félelem követi. Okai A kleptománia okai nem világosak. Egyes kutatások szerint a kleptománia kialakulása összefüggésben lehet a szerotonin-szint zavaraival. A statisztikák szerint a kockázati tényezők között szerepel a kiemelkedően erős stressz, a fejsérülés és a vérrokonok körében előforduló kleptománia. Kezelése A kleptománia súlyos kényszeres viselkedészavar, amelyet rendkívül nehéz külső segítség nélkül legyőzni. A betegség kezelésére nincsen egyértelműen elfogadott módszer, és a betegnek gyakran többfajta terápiát is ki kell próbálnia, mire kiderül, hogy mi segít rajta. Tipikusan a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációját alkalmazza a pszichiáter. Forrás International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems WHO Kleptomania - Symptoms. Mayo Clinic Health Information. (Hozzáférés: 2010. december 27.) Kleptomania - Risk Factors. Mayo Clinic Health Information. (Hozzáférés: 2010. december 27.) Kleptomania - Causes. Mayo Clinic Health Information. (Hozzáférés: 2010. december 27.) Kleptomania - Treatments and Drugs. Mayo Clinic Health Information. (Hozzáférés: 2010. december 27.) Kutyaeledel A kutyaeledel olyan élelmiszerek gyűjtőneve, amelyeket kifejezetten kutyák általi fogyasztásra szánnak. Mint minden ragadozó, a kutyák is éles, hegyes fogakkal és rövid gyomor–bél traktussal rendelkeznek, amely leginkább hús fogyasztására alkalmas. Ennek ellenére az elmúlt évezredek során a kutyák sikeresen alkalmazkodtak ahhoz, hogy az ember által meghagyott hús- és nem hús ételeket fogyasztva is túléljenek. Csak az Egyesült Államokban 8,5 milliárd dollárt költöttek 2007-ben a kutyatulajdonosok kereskedelmi forgalomban kapható kutyaeledelekre. Vannak olyanok is, akik saját maguk állítják elő a kutyaeledelt, olyan ételekkel etetik kutyáikat, amelyeket az élelmiszerboltokban vásárolnak meg, vagy nyers hússal táplálják őket. Története Egy, a kutyaeledelre tett korai utalás megtalálható Vergilius bukolikáiban: Ehhez egy jegyzet kapcsolódik, mely így szól: „Sero pingui: 'tápláló savó', melyről Columella, vii. 12, kutyák eledeleként beszél.” Franciaországban a pâtée szó a 18. században kezdett elterjedni. A szó egy olyan eledelre utalt, amelyet eredetileg baromfiknak adtak. 1756-ban egy szótárban is feltűnt a szó, ahol azt írták, kenyérmorzsa és kis húsdarabok keverékéből készült a háziállatok számára. Egy 1781-es enciklopédiában említés található egy korábbi gyakorlatról, mely szerint az elejtett szarvas máját, szívét és vérét eltávolították, tejjel, sajttal és kenyérrel keverték össze, ezt a keveréket pedig a kutyáknak adták. Nicholas Boyard francia író 1844-ben vetette papírra figyelmeztetését, mely attól óvott, hogy a kutyákat tepertővel etessék, amely az angolok között népszerű gyakorlatnak számított ekkoriban. Az író szerint a tepertő súlyossá és beteggé teszi a kutyákat. Boyard ehelyett húslevest javasolt a kutyák táplálására, tanácsa szerint naponta kétszer kenyérrel és hússal készült levest kell adni nekik. Angliában már a 18. század végétől kezdve olyan eledellel táplálják a kutyákat, amelyet kifejezetten nekik szántak. Egy korabeli értelmező szótár „Kutya” szócikkében olvasható az alábbi javasolt étrend: A szócikk árpa és/vagy búzaliszt elkeverését javasolja húslevessel vagy tejjel mint a kutyák számára megfelelő eledelt. Ugyancsak leírja, hogy az étrendet változatosabbá lehet tenni liszttel kevert tepertővel, jól átsütött vagy megfőzött báránylábbal. Külön kitérnek rá, hogy ha a kutyáknak húst adunk, azt mindig alaposan meg kell főzni. A szócikk szerint vadászidényben a vadászat napjának előestéjén javasolt a kutyákat megetetni, reggel pedig nem adni nekik eledelt némi tejtől eltekintve, nap közben pedig tejet és kenyeret kaphatnak. A konzerv lóhús az első világháborút követően jelent meg Angliában a Ken-L Ration márkanév alatt. Az 1930-as években a Gaines Élelmiszervállalat vezette be a konzerv macskaeledelt és a szárított hús kutyaeledelt. A második világháború végére az állateledelek eladásai meghaladták a 200 millió dollárt. Az 1950-es években több élelmiszervállalat, így a Nabisco, a Quaker Oats és a General Foods is lehetőséget látott az állateledelben, mivel a hagyományos élelmiszerek készítése során keletkező melléktermékeket így jó áron értékesíteni tudták. Kutyákra ártalmas élelmiszerek Az emberek által fogyasztott élelmiszerek egy része a kutyák számára mérgező. Ezek közé tartozik a csokoládé (amely teobrominmérgezést okoz), a hagyma és a fokhagyma (amelyek tioszulfát-, szulfoxid- vagy diszulfidmérgezést okoznak), a szőlő és a mazsola, a makadámdió, illetve különféle növények is. A zöld paradicsomot ajánlatos kerülni a kutyák táplálásakor, mivel tomatint tartalmaznak, amely ártalmas a kutyák számára. Ahogy a paradicsom megérik és kipirosodik, a tomatin fokozatosan eltűnik belőle, így a kutyák már biztonságosan fogyaszthatják. Maga a paradicsomnövény mérgező. Kereskedelmi kutyaeledel A legtöbb boltban megvásárolható kutyaeledelt eleve állatok számára készített alapanyagokból állítják elő, és vagy szárított formában értékesítik, vagy konzerv nedves táp formájában. A száraz eledelek 6-10 százalékos nedvességtartalmúak, míg a konzerveledelek 60–90 százalékosak. A kutyatulajdonosok gyakran jobban kedvelik a száraz eledeleket, mivel egyszerűbben kezelhetőek és olcsóbbak is. 2010-ben 8 milliárd dollárt költöttek száraz kutyaeledel vásárlására, ami 50 százalékos emelkedést jelent a mindössze hét évvel korábbi állapothoz képest. Nedves táp A nedves táp vagy konzerv kutyaeledel gyárilag steril, a konzerválás során megfőzik. A nem konzervként értékesített nedvestápok ugyanakkor nem biztos, hogy mindig sterilek. A nedvestáp fehérje- és zsírtartalma általában magasabb, mint a száraztáp. A nedvestáp mesterséges húsdarabokat is tartalmaz, amelyeket többek között gluténből és más fehérjékből állítanak elő. Alternatív kutyaeledel Az elmúlt években a hagyományos kutyaeledelek mellett számos alternatív kutyatáp is megjelent a piacon. Fagyasztott táp: Ezt a fajta ún. frissen készített eledelt nyers és főtt (de nem feldolgozott) formában is árulják. Az ilyen termékeket áruló vállalatok általában azokat a kutyatulajdonosokat célozzák meg, akik otthon készített táppal etetik kutyáikat. Számukra ezek a termékek ugyanezt a minőséget igyekeznek biztosítani úgy, hogy nem maguknak kell az eledelt elkészíteni. Dehidratált vagy liofilizált kutyaeledelt nyers és főtt formában is árulnak. Az ilyen termékeket általában levegőn szárítják vagy fagyasztják, majd kivonják belőlük a nedvességet (dehidratálják), így gátolva meg a baktériumok szaporodását. Etetés előtt általában forró vizet adnak a táphoz. Az ilyen típusú eledelek ugyanakkor sokak szerint elveszítik a létfontosságú vitaminokat a dehidratálási eljárás során. Számos cég állít elő vegetáriánus kutyaeledelt is. Ezek általában tartalmaznak olyan összetevőket, mint a zabkása, borsófehérje és burgonya, amelyek pótolják a húsban található fehérjét. Számos kutyatulajdonos egészségi okokból ad vegetáriánus tápot az állatnak, leggyakrabban azért, mert a kutya allergiás a hagyományos eledelekre. Myslejovice Myslejovice település Csehországban, a Prostějovi járásban. Myslejovice Alojzov, Prostějovičky, Určice, Krumsín és Vincencov településekkel határos. Lakosainak száma 667 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gózon Francisco Gózon Francisco (Caracas, Venezuela, 1964. április 15.) Balázs Béla-díjas (1997) venezuelai magyar operatőr, filmrendező, egyetemi tanár. Életpályája 1983-1985 között a caracas-i Grafikai Főiskola diákja volt. 1985-1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán tanult. 1993-1997 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Francisco emigráns szülők gyermekeként Venezuelában látta meg a napvilágot. Főiskolai tanulmányait Magyarországon végezte, itt született első gyermeke, Salamon is. Időközben Spanyolországban is eltöltöttek néhány évet, de most, úgy tűnik, végleg a Duna-menti Zebegényben telepedtek le. Díjai Karlovy Vary-i legjobb operatőri díja (1991) a filmszemle díja (1995, 1996) Souvenir-díj (1995) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Venzone Venzone település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében. Lakosainak száma 2060 fő (2017. január 1.). Venzone Cavazzo Carnico, Gemona del Friuli, Lusevera, Moggio Udinese, Rézia, Resiutta, Bordano és Amaro községekkel határos. Népesség A település népességének változása: TILO A TILO SA (Treni Regionali Ticino Lombardia) egy 2004-ben alakított svájci-olasz vasúttársaság, mely az SBB-CFF-FFS és az olasz Trenitalia közös leányvállalata. A TILO üzemelteti a tessini S-Bahn-t, a Ticino kanton és Lombardia régió közötti regionális közlekedést és a milánói S-Bahn S9-es vonalát. 2010-re tervezik az üzem felvételét új építésű Mendrisio-Varese (FMV) vonalon, mely segítségével jobban megközelíthető válik a milánói Malpensa repülőtér. Vonalai S-Bahn Ticino S-Bahn-Ticino- S10 : Airolo–Biasca– Bellinzona – Lugano – Chiasso Az S1 vonatai ténylegesen Biascából indulnak és oda érkeznek. Az Airolo–Biasca szakaszt az InterRegio szolgálja ki. S-Bahn-Ticino- S20 : Bellinzona – Locarno S-Bahn-Ticino- S30 : Bellinzona /Cadenazzo– Luino (– Busto Arsizio ) Regionális közlekedés R : Milano (Centrale/Porta Garibaldi)– Monza –Seregno– Chiasso S-Bahn Milánó S9 : Milano (San Cristoforo)–Monza–Seregno Gördülőállománya SBB RBDe 560 100–141 ( 1994 – 1996 ) «NPZ» A 100-141 pályaszámcsoport 42 járművéből 13 rendelkezik TILO felirattal és közlekednek a svájci szakaszon SBB RABe 524 001–019 ( 2006 – 2007 ) « FLIRT » 19 kétáramnemű járművet rendeltek a két ország közötti közlekedéshez. A típuspróbák 2006-ban lezajlottak. Sorozatgyártás és üzembeállítás 2007-től. FS E464 sorozat 189-198 ( 2000 ) 10 mozdony TILO-színekben a korszerűsített, részben alacsony padlós előváros kocsikkal közlekedik az olaszországi szakaszon. Ráncos tintagomba A ráncos tintagomba (Coprinopsis atramentaria) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a porhanyósgombafélék (Psathyrellaceae) családjához tartozó faj. Megjelenése Viszonylag kis termetű gomba, mely nyirkos televénytalajon, korhadó fák környékén terem, csoportosan, tavasztól őszig. Kalapja fiatalon drappos árnyalatú, majd ahogy a gomba idősödik, a kalapja is egyre sötétebbé válik, míg végül teljesen hamvasszürke lesz. Kezdetben tojásdad, majd harang alakú lesz, végül szétnyílik, szálasan széthasadozik és széle visszakunkorodik. Jellegzetesen ráncos felületű. Jellemző átmérője kiterítve 7–12 cm. Lemezei a fiatal példányoknál krémszínűek, majd barnásak lesznek, végül pedig megfeketednek és elfolyósodnak. Tönkje fehéres, világos színű, vékony; egy tőből gyakran több tönk is kiindul. Jellemző magassága 5–12 cm. Összetéveszthetősége Néhány erdőben termő ehetetlen rokonával, esetleg a szintén ehető kerti tintagombával (Coprinellus micaceus) téveszthető össze, de fiatal példányai felületesen hasonlítanak a susulykafélékre is, az utóbbiaktól azonban megkülönbözteti harang alakú (és nem púpos!) kalapja. Felhasználása A ráncos tintagomba olyan anyagokat tartalmaz, amelyek alkohollal keverve rosszullétet idézhetnek elő, ezért evése előtt, közben és után 24 óráig kerülni kell az alkoholfogyasztást. Érdekességek A skandináv országokban hosszú ideig az alkohol-elvonókúra része volt, tekintettel arra, hogy alkohollal keverve rosszullétet okoz. A középkorban az idős példányokból tintát állítottak elő, amelyről csak mikroszkópos vizsgálat után lehet kideríteni, hogy nem eredeti tinta. Forrás Veress Magda: Gombáskönyv, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982. Seri-kúszókenguru A Seri-kúszókenguru (Dendrolagus stellarum) a Diprotodontia rendjéhez, ezen belül a kengurufélék (Macropodidae) családjához és a fakúszó kenguruk (Dendrolagus) nemhez tartozó faj. Elterjedése Új-Guinea szigetének mindkét országában Indonéziában és Pápua Új-Guineában honos. Megjelenése A kölykök farka sárga. A szőre többi színe sötét, ahogy a kölyök nő egyre sötétebb a farka. Jethro Tull (együttes) A Jethro Tull együttes a nagy-britanniai Blackpoolban alakult, az 1960-as években. Zenéjüket Ian Anderson sajátos éneklési stílusa, egyéni fuvolajátéka és a szokatlan, meglehetősen összetett dalszerkesztés jellemzi. Zenéjük – bár először csak blues rockot játszottak – klasszikus, kelta és art rock elemeket is egyesít magában. Anderson annak tulajdonítja a Jethro Tull egyedülálló hangzását, hogy a zenekar tagjai sohasem használtak semmiféle kábítószert. Pályájuk kezdeti szakaszán sok zenekarról vettek példát, de később sikerült egy sajátos, könnyen felismerhető, csak rájuk jellemző stílust kialakítaniuk. Világszerte több mint 60 millió lemezt adtak el.[forrás?] Ian Anderson és barátai ("Jethro Tull by Ian Anderson") 2017. február 18-án Budapesten a Kongresszusi Központban léptek fel. Története A kezdetek: 1963-1967 Ian Anderson 1963-ban, Blackpoolban alakította meg első zenekarát, a The Blades-t. A zenekar 1966-ra már héttagúvá bővült, white soult játszott és neve John Evan Band volt (később John Evan Smash). Nevüket John Evan zongoristától kölcsönözték; Evan eredeti neve Evans volt, de az s betűt elhagyta, hogy kevésbé szokványos neve legyen. A zenekar dobosa ekkor Barriemore Barlow volt, aki 1971 elején csatlakozott a Jethro Tullhoz. Miután Londonba mentek, a zenekar szétszéledt, így Anderson és Glenn Cornick basszusgitáros Mick Abrahams gitárossal és Clive Bunker dobossal (mindketten a McGregor's Engine tagjai voltak) alakított új zenekart. Kezdetben a klubok nem hívták vissza őket, ezért gyakran váltottak nevet, hogy így járjanak túl a klubvezetők eszén. A neveket általában azok találták ki, akik helyet szereztek nekik; egyikük, egy történelemmániás javasolta a Jethro Tull nevet egy 18. századi mezőgazdász után, aki feltalálta a sorvetőgépet. Ezt a nevet azért tartották meg, mert a londoni Marquee Club vezetőjének, John Geenek tetszett a műsoruk, és később is visszahívta őket játszani. Blues: 1968 Egy sikertelen kislemez (Abrahams dala, a "Sunshine Day"; a borítón tévedésből Jethro Toe szerepelt – ma már a gyűjtők féltett kincse) után, 1968 októberében jelent meg első albumuk, a bluesos This Was. A zenét Anderson és Abrahams szerezte; a "Cat's Squirrel" Abrahams tehetségéről tesz tanúbizonyságot. Rahsaan Roland Kirk dzsesszes dalában, a "Serenade to a Cuckoo"-ban Anderson csillogtatja meg fuvolaművészi tehetségét, bár csak az év elején kezdte használni a hangszert. Az év végén Tony Iommi, a majdani Black Sabbath gitárosa csatlakozott hozzájuk egy kis időre. Ez a felállás csak egy dalt vett fel, a The Rolling Stones Rock and Roll Circus-ben a "Song for Jeffrey"-t játszották el (eredetileg három dalt adtak volna elő, de végül csak erre volt lehetőség; az utómunkálatok során a stúdiófelvételt tették a film alá, viszont Anderson énekét és fuvolaszólóját meghagyták). Iommi ezután visszatért zenekarához. Az album megjelenése után Abrahams otthagyta a zenekart és megalapította a Blodwyn Piget. Távozásának több oka is volt: Abrahams megszállottja volt a bluesnak, míg Anderson más zenei formákat is ki akart próbálni; Abrahams nem igazán jött ki Cornickkal; Abrahams nem akart külföldre utazni, vagy hetente három esténél többet játszani, míg a többiek híresek akartak lenni, és fejleszteni akarták készségeiket. Saját stílus megteremtése: 1969-1971 Andersonék új gitárost kerestek, végül a Motivation, a Penny Peeps és a Gethsemane korábbi gitárosa, Martin Barre mellett döntöttek. Andersonra Barre kitartása tette a legnagyobb benyomást: első meghallgatásán annyira izgult, hogy alig bírt játszani, második meghallgatására viszont kábelt nem hozott, amivel gitárját az erősítőhöz csatlakoztathatta volna. Ennek ellenére Anderson után ő lett a Jethro Tull második leghosszabb ideig kitartó tagja, és Abrahams állandó helyettese. Az új felállás 1969 augusztusában adta ki a Stand Up című albumot, a zenekar egyetlen listavezető albumát az Egyesült Királyságban. Minden dalt Anderson írt, kivéve Bach Bourrée-jának dzsesszes adaptációját. Itt már messzebb mentek, mint a hagyományos blues, meghatározták az irányt, amerre haladni akartak, de még nem vették át az éppen kialakuló progresszív rockot, amit például a King Crimson, a Nice és a Yes játszott. A Stand Up úgy hangzik, mint egy dzsesszes elemekkel átszőtt korai Led Zeppelin-album egy kissé sötétebb hangzással. Ugyanebben az évben jelent meg a "Living in the Past" című kislemezük, ami harmadik lett a brit listákon. Bár a többi progresszív zenekar elzárkózott a kislemezek kiadásától, a Jethro Tullnak voltak sikerei ezen a téren (például a "Sweet Dream" 1969-ben vagy a "The Witch's Promise" 1970-ben), 1971-ben pedig Life is a Long Song címmel egy ötdalos középlemezük is bekerült a Top 20-ba. 1970-ben csatlakozott a zenekarhoz John Evan (bár még csak fizetett zenész volt) és ekkor jelent meg a Jethro Tull harmadik, Benefit című albuma, mely a Stand Up-pal megkezdett művészi vonalat folytatta. 1970 végén Glenn Cornick kivált, helyére Anderson gyerekkori barátja, Jeffrey Hammond került; az ő neve szerepel az "A Song for Jeffrey", a "Jeffrey Goes to Leicester Square" és a "For Michael Collins, Jeffrey and Me" címében. Hammond írta a "The Story of the Hare Who Lost His Spectacles" című történetet, mely az 1973-as A Passion Play című albumon hallható. Az albumokon Jeffrey gyakran Jeffrey Hammond-Hammond néven szerepelt, de a második Hammond csak egy kis megtévesztés volt. Hammond édesanyjának leánykori neve szintén Hammond, persze nem volt a férje rokona. Ez a felállás jelentette meg a Jethro Tull legismertebb albumát, az 1971-es Aqualungot. A dalszövegek Anderson véleményét fogalmazzák meg a vallásról és a társadalomról. A címszereplő, Aqualung egy alkoholista, pedofil hajléktalan, Cross-Eyed Mary pedig egy kiskorú prostituált. A "My God" támadás az egyházi mértéktelenség ellen: „People what have you done/locked Him in His golden cage./Made Him bend to your religion/Him resurrected from the grave./He is the god of nothing/if that's all that you can see. – Emberek, mit tettetek?/Aranyketrecbe zártátok./Saját hitetekhez alakítottátok/Feltámasztottátok sírjából./Ő a semmi istene,/Ha ez minden, mit láttok.” A "Wond'ring Aloud" viszont egy visszafogott szerelmes dal. A sok vitát kavaró témák miatt az albumot épp annyian dicsérik, mint ahányan bírálják. Ennek ellenére a címadó dal és a "Locomotive Breath" a klasszikus rockot sugárzó rádióállomások állandó darabja lett. Progresszív rock: 1972-1976 A hosszú, fárasztó turnék és friss házassága miatt Clive Bunker 1971 elején kivált a zenekarból. Helyére Barriemore Barlow került. Első felvételei a Jethro Tull Life is a Long Song című középlemezéhez készültek; az első Jethro Tull-album, amin közreműködött, az 1972-es Thick as a Brick volt. Ez egy koncept album, melynek egyetlen dala az eredeti bakelit mindkét oldalát elfoglalta. Több, egymásba úszó tételből és néhány ismétlődő elemből áll. Az első tétel akusztikus gitáron játszott riffjét akkoriban gyakran adták a rádiók. A Thick as a Brick volt a Jethro Tull első albuma, mely az USA-ban első lett (a másik az 1973-as A Passion Play volt). A Jethro Tull pályája során ez a felállás – Anderson, Barre, Evan, Hammond, Barlow – volt a leghosszabb életű, 1975 végéig játszottak együtt. Diszkográfia This Was ( 1968 ) Stand Up ( 1969 ) Benefit ( 1970 ) Aqualung ( 1971 ) Thick as a Brick ( 1972 ) Living in the Past ( 1972 ) A Passion Play ( 1973 ) War Child ( 1974 ) Minstrel in the Gallery ( 1975 ) Too Old to Rock 'n' Roll: Too Young to Die! ( 1976 ) Songs from the Wood ( 1977 ) Heavy Horses ( 1978 ) Bursting Out ( 1978 ) Stormwatch ( 1979 ) A ( 1980 ) Broadsword and the Beast ( 1982 ) Under Wraps ( 1984 ) A Classic Case ( 1985 ) Original Masters ( 1985 ) Crest of a Knave ( 1987 ) Rock Island ( 1989 ) Catfish Rising ( 1991 ) A Little Light Music ( 1992 ) Roots to Branches ( 1995 ) J-Tull Dot Com ( 1999 ) The Jethro Tull Christmas Album ( 2003 ) Stand up Collectors Edition ( 2010 ) TAAB 2 (Thick as a Brick 2) ( 2012 ) http://www.eventim.hu/hu/jegyek/jethro-tull-by-ian-anderson-koncert-budapest-kongresszusi-kozpont-440584/event.html Ramón Garza Wilmot Ramón Garza Wilmot (1954. –) mexikói sci-fi-szerző. Élete 14 évesen egy tengerészeti szakközépiskolába került. Tisztnek szánták, de ő inkább leszerelt és gépészmérnökként diplomázott. 3-4 évig kémiát tanított az egyetemen, majd elektromérnökként helyezkedett el. Munkássága Sci-fi munkáin kívül biológiai, kozmológia és történelmi tárgyú tanulmányok fűződnek a nevéhez. Óli Mortensen Óli Mortensen (1996. február 7.) feröeri úszó, a Havnar Svimjifelag (HS) és a feröeri úszóválogatott versenyzője. 2017 közepén 200 méteres pillangóúszásban ő tartja a feröeri csúcsot, rövidpályán is. Pályafutása A 2015-ös Szigetjátékokon Jersey-n két ezüst- és négy bronzérmet szerzett, utóbbiak közül kettőt a feröeri váltó tagjaként. Mindkét ezüstérmes számban Pál Joensen végzett előtte. A 2017-es budapesti úszó-világbajnokságon 800 méteres gyorsúszásban és 1500 méteres gyorsúszásban indult. Horváthertelend Horváthertelend (németül: Krowotisch-Hertelen, horvátul Ertelen, Retlenda, Hertalan) község Baranya megyében, a Szigetvári járásban, a Zselicben. Elnevezései A falu horvát neve a szigetváriak által használt Ertelen, de régen használták a szigetváriak a Retlenda, és a nagyhajmásiak a Hertalan alakot is. Története A település egyik első ismert okleveles említésénél – egy 1332-ben készült oklevélben – Horcholond alakban olvasható a község neve. Az elnevezés eredete teljesen bizonytalan, talán a hirtelen (?) melléknevünkből képződhetett. A jelenlegi településnév a horvát népnév hozzáadásával született meg, hogy így különböztessék meg a falut Magyarhertelendtől. A kora középkorban a terület a Meltzer család birtoka volt, a 11. században már plébánia volt itt, a katolikus templom a temető feletti dombon állhatott. A szigetvári vár ostromának idején a falu elpusztult, és csak a 18. század közepétől népesült be újra, horvátokkal, idővel pedig egyre nagyobb arányban németekkel. A település 1852-ból származó pecsétjének rajza vízszintes vonal alatt ferde csíkozást, ekevasat és csoroszlyát ábrázol, búzakalásszal és karózatlan szőlővel. A második világháború után 117 magyar, 41 német lakos élt itt. Az 1950-es évek a kis község egy ideig közigazgatásilag Csebényhez, majd 1965 után Ibafához tartozott; a rendszerváltás óta ismét önálló település, melynek közigazgatási feladatait 1991-től az almamelléki székhelyű körjegyzőség látja el. A község jelene A rendszerváltás utáni első évtizedben saját vízbázisú ivóvízhez jutott a falu, rendbe tették a temetőt, vegyesboltot építettek, a határban pedig vadvédelmi kerítést emeltek. Az ezredfordulót követő időszakban került sor az orvosi rendelő és a könyvtár felújítására, illetve a presszó tatarozására. A fejlesztések hatására a népesség korábban tapasztalható fogyása napjainkra megállt a községben. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,3%-a magyarnak, 20% cigánynak mondta magát (4,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,7%, református 1,4%, felekezeten kívüli 5,7% (17,1% nem nyilatkozott). Warren (Minnesota) Warren város az USA Minnesota államában. Lakosainak száma 1563 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Kutyaszív (regény) A Kutyaszív (oroszul: Собачье сердце) Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1925-ben írt, de a Szovjetunióban csak 1987-ben megjelent sci-fi kisregénye. Történet Gömböc, a kóbor eb hányattatott életének Preobrazsenszkij professzor megjelenése vet véget. A népszerű, kísérletező orvos felvitte a kutyát a lakására, ahol bőségesen ellátta ennivalóval, a sérülését pedig meggyógyította. A szervátültetések mestere hétszobás lakásában végezte a fontosabb vizsgálatokat, műtéteket. Befolyásos és hétköznapi emberek tömege kereste fel, mindannyian megfiatalodni szerettek volna. A ház új lakóbizottsága - Svonder elnökkel az élen - nem nézte jó szemmel a burzsuj lakót, de a tudós eleinte könnyedén leszerelte a támadásokat. Gömböc istenként tekintett a gazdájára, és egyre jobban érezte magát a professzornál. Egy este azonban utolérte a kutyát a végzete, emberi szerveket ültettek át az agyába, amitől idővel átalakult homo sapiens-szé. Ám ez az új élőlény korábbi testgazdájának – Klim Csugunkin alkoholistának és bűnözőnek – intelligenciáját örökölte, és faragatlan, majd pimasz viselkedésével terrorizálta a körülötte élőket. Hogy fejlődjön, azért olvasnivaló kapott Svondertől, de értelmi képességeit messze meghaladta Engels levelezése Kautskyval. A kutyaember botrányt botrányra halmozott, pénzt és emléktárgyakat lopott, részegeskedett, a földre köpött, cigarettacsikkjeit a szobában a perzsaszőnyegeken taposta el, káromkodásától volt hangos az élettere. A professzor sokáig udvariasan, türelmesen figyelmeztette teremtményét, de egy idő után nála is betelt a pohár. A torz férfi kutyaéletéből megmaradt a macskák iránti gyűlölete, így miután nevet választott magának (Poligráf Poligráfovics Gömbös), és papírokat szerzett arról, hogy ő szovjet állampolgár, dolgozni kezdett: a Moszkvai Köztisztasági Hivatal kóbor állatok (macskák stb.) befogását végző Tisztogatási Alosztályának vezetője lett. A macskák fojtogatása – miután a meggyilkolt jószágokból kabát lett: mókusbunda munkáshitelre – megfelelő kereseti lehetőséget biztosított Gömbös (Sarikov) elvtárs számára, hogy most már a házasságra is gondoljon. A gazfickó a munkahelyén dolgozó soványka, kifestett szemű gépíró kisasszonyt csábította el, akit szerencsére a professzor felvilágosított arról, hogy ki is valójában az elképzelt férjjelöltje. Vasznyecova elvtársnő pityeregve ment el, pedig visszakapta azt a smaragdköves könnyű kis gyűrűt, amit Gömbös korábban vett el tőle: jegyajándékként. Pár nappal később Preobrazsenszkij professzor kivételes időpontban fogadta egy régi betegét, egy nagydarab, kövér, egyenruhás embert, aki állhatatosan el akarta érni, hogy találkozzanak. A rendőrtiszt egy feljelentést adott át a doktornak, amit Gömbös, Svonder és a lakóbizottság titkára írt alá. A tudós elleni vádpontok között gyilkossággal való fenyegetés, lőfegyver rejtegetése, ellenforradalmi beszédek, Engels könyvének elégetése, menysevik szervezkedés szerepelt. Miután a tiszt eltávozott, a professzor és Bormental felelősségre vonták a hazatérő Gömböst, aki szemtelenül válaszolgatott. Tizenhat arsin területre igényt tartott a lakásból, nem akarta önként elhagyni a házat. A kutyaember maga ellen hívta ki a sorsot, amikor fityiszt mutatott a tudósnak, és pisztolyt rántott Bormentalra. A fiatal doktor rövid küzdelem után legyűrte a gazfickót, és a szomszédok csodálkozására aznap este a professzor lakása a legtökéletesebb és legszörnyűségesebb csöndbe burkolózott. A kisregény rövid epilógussal ér véget, mely a fenti események után tíz nappal később történteket meséli el. Szereplők Filipp Filippovics Preobrazsenszkij professzor Ivan Arnoldovics Bormental doktor Gömböc kutya Klim Csugunkin Poligráf Poligráfovics Gömbös (Sarikov) Zinaida Prokofjevna Bunyina, asszisztens Darja Petrovna Ivanova, szakácsnő Svonder, a lakóbizottság elnöke Fjodor, a portás Megjelenése Bulgakov írását a Szovjetunióban 1960-ban szamizdat formájában terjesztették. A regény 1968-ban Frankfurtban és Londonban folyóiratokban jelent meg. Magyar kiadások A magyar fordítást Hetényi Zsuzsa készítette. Kiadások: Katalizátor iroda, szamizdat , fordító neve nélkül (1986) Kutyaszív (Kisregények: Ördögösdi / Végzetes tojások / Kutyaszív); ford.: Hetényi Zsuzsa, B. Fazekas László, Karig Sára ; Európa, Bp., 1988 ( Európa zsebkönyvek ) Interpopulart (Budapest, 1996) Pesti Szalon (1996, javított kiadás) Generalpress (2004, újra javított kiadás) Alinea Kiadó (2013) – A Klasszik sorozatban megjelent kötet a címadó kisregény mellett Bulgakov három novelláját is tartalmazza (A beszélő kutya, Az alkoholizmus hasznáról, Bíborsziget), valamennyi Hetényi Zsuzsa fordítása. Filmváltozatok Bulgakov kisregényének eddig két filmfeldolgozása készült. Kutyaszív (1976) Az első, német-olasz filmváltozatot Alberto Lattuada olasz filmrendező készítette 1976-ban (Coure di Cane). Alkotók: rendező: Alberto Lattuada forgatókönyvíró: Mario Gallo, Alberto LAttuada, Viveca Melandero zeneszerző: Piero Piccioni operatőr: Lamberto Caimi Szereplők: Max von Sydow (Preobrazsenszkij professzor) Eleonora Giorgi (Zina) Mario Adorf (Dr. Bormenthal) Gina Rovere (Darja) Cochi Ponzoni (Poligraf Poligrafovics Sharikov) Vadim Glowna (Schwonder) Rena Niehaus (Zoja) Kutyaszív (1988) 1988-ban készült el a kisregény 130 perces szovjet filmváltozata (Szobacsje szerdce). Alkotók: rendező: Vlagyimir Bortko forgatókönyvíró: Natalija Bortko zeneszerző: Vlagyimir Daskevics operatőr: Jurij Sajgardanov vágó: Leda Szemjonova Szereplők: Jevgenyij Jevsztignyejev (Preobrazsenszkij professzor) Borisz Plotnyikov (Dr. Bormenthal) Vlagyimir Tolokonnikov (Poligraf Poligrafovics Sharikov) Nyina Ruszlanova (Darija Petrovna) Olga Melihova (Zinocska) Hangjáték 1988-ban a Magyar Rádió hangjátékot készített Bulgakov kisregényéből Gábor Miklós és Kulka János főszereplésével. Színházi előadások A budapesti Katona József Színház Mihail Bulgakov művét az 1988-1989-es évadban (1989. május 26-tól 1990. április 22-ig) mutatta be Gothár Péter rendezésében. A főbb szerepeket Vajda László, Balkay Géza, Ujlaky Dénes, Csomós Mari, Bertalan Ágnes és Máté Gábor játszották. 2007-ben a Ion Luca Caragiale Román Nemzeti Színház társulata a Bulgakov-feldolgozást Jurij Kordonszkij rendezésében november 3-án és 4-én adta elő a Katona József Színházban. Képregény 1997-ben a Füles 23. számától a 31. számig megjelent a mű 18 oldalas képregényváltozata. A szöveget Kiss Ferenc írta a rajzokat Fekete Imre készítette. A képregényt később a Beszélő 2004/12. számában is közölték. Los Tojos Los Tojos település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Los Tojos Cabuérniga, Ruente, Cieza, Arenas de Iguña, Bárcena de Pie de Concha és Hermandad de Campoo de Suso községekkel határos. Lakosainak száma 402 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Edgar Moreira da Cunha Edgar Moreira da Cunha (Riachão do Jacuípe, 1957. augusztus 21. –) amerikai-brazil katolikus pap. 2003-ban II. János Pál pápa nevezte ki a Newarki Római Katolikus Érsekség élére. 2014 óta a Fall River-i Római Katolikus Egyházmegye püspöke. Nílusi repülőkutya A nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) az emlősök (Mammalia) osztályába, azon belül a denevérek (Chiroptera) rendjébe és a nagy denevérek alrendjébe tartozó repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjának egyik faja. Előfordulása Bár „nílusinak” nevezzük, korántsem csak a Nílus vidékén honos, hiszen Észak-Afrikán kívül a Közel-Keleten, Anatóliában (Törökország) és Ciprus szigetén, sőt Ázsia egyes vidékein egészen Pakisztánig előfordul. Ez a repülőkutyafélék közül az egyetlen faj, amelyik előfordul Európában. Európában is csak Ciprus szigetén él. Cipruson az 1970-es években még elég nagy kolóniái voltak, de mivel rájárt a gyümölcsültetvényekre, vadászni kezdték. Mára csak kis, maximum 20 egyedből álló kolóniái élnek a szigeten. A faj összpopulációját azonban nem fenyegeti veszély. Megjelenése A közepes testű repülőkutyafajok közé tartozik. Teste 17 cm hosszú, testtömege pedig 170 gramm. Még így is a legnagyobb faj az európai denevérek közül. Teste szürkésbarna, hasoldala világosabb. Életmódja A nagy denevérek alrendbe tartozó fajok többsége nappal aktív, de a Rosettus-fajok éjjel járnak táplálék után. A nílusi repülőkutya hatalmas lélekszámú kolóniákat alkot, egy-egy ilyen kolóniába akár 9000 egyed is tartozhat. A kolónia tagjai a nappali órákat egy-egy nagyobb sziklahasadékba, barlangba vagy egyéb búvóhelyre visszahúzódva töltik, éjszaka azonban sűrű rajokban lepik el a környék gyümölcstermő növényeit. Étlapján szinte kizárólag különféle gyümölcsök szerepelnek, méghozzá leginkább az édes gyümölcsöket kedveli. Szüksége is van e nagy energiatartalmú táplálékra, hiszen az aktív repülés rendkívül energiaigényes. Szaporodása A nílusi repülőkutya vemhességi ideje mintegy 4 hónap. Egyszerre általában csak egyetlen utód születik, de ha mégis két utód születne, az egyik szinte biztosan gyorsan elpusztul. Elléskor az anya testének hátsó feléből, s az ahhoz kapcsolódó bőrlebernyegből egyfajta bölcsőt formál, de kevéssel születése után az apróságnak már saját erőből kell anyján megkapaszkodnia. Ahogy a kölyök egyre növekszik, mind nehezebb terhet jelent az anyaállat számára, ezért a kölyök hamarosan már nem anyján, hanem inkább egy faágon, vagy egy barlang mennyezetén csimpaszkodik, amíg eléggé meg nem erősödik ahhoz, hogy maga is repüljön. A féléves állatok már birtokában vannak a repülés művészetének. Egyéb Régóta közismert, hogy a denevérek ultrahang-radarral tájékozódnak. A tudomány echolokációnak nevezi az effajta tájékozódást, amely azon alapszik, hogy az állat saját kiáltásainak visszhangja alapján méri fel környezetét. A gyümölcsevő denevérek többsége nappal aktív, és nem használ ilyen „radart”, de nincs is rá szükségük, hiszen látásuk és szaglásuk segítségével könnyedén megtalálják táplálékukat. A nílusi repülőkutyánál, illetve a Rousettus-fajoknál azonban más a helyzet, mert ezek az állatok – noha csak gyümölcsökön élnek – éjjel járnak táplálékuk után. Ezért ezeknek a fajoknak, egyedülálló módon a gyümölcsdenevérek között, mégiscsak van „bioradarjuk”, még ha nem is oly kifinomult, mint a mozgó célpontra vadászó „kisdenevéreké”. A repülőkutyafélék családjából ezt a fajt tartják a leggyakrabban állatkertekben. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Győri Állatkertben és a Nyíregyházi Állatparkban láthatók. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.) http://www.zoogyor.com/index.php/hu/novenyevo-adatlapok/266-nilusi-repulokutya Schröder Károly Schröder Károly (Tolna, 1840. október 5. – Körmöcbánya, 1895. szeptember 21.) állami főreáliskolai igazgató. Élete Polgári családban született. Szülővárosában tanult, majd a budapesti főreáliskolát végezte el. Három évre Bécsbe ment a politechnikumra, majd a prágai műegyetemre iratkozott be és ott végezte el a teljes polytechnikumi tanfolyamot. Ezután beutazta Angliát, Franciaországot és Németországot. Képzett építészmérnök volt, amikor a tanítás és nevelés útjára lépett. A magyar királyi helytartótanács 1864. október 16-án nevezte ki a körmöcbányai főreáliskolához, majd a budapesti II. kerületi állami főreáliskolában tanított. Nemsokára ismét Körmöcbányára helyezték át. Mint a körmöcbányai magyar-egyesület elnöke, annak közgyűlésein több lelkes megnyitó beszédet mondott, felolvasó estélyein pedig gyakran értekezett. A körmöcbányai főreáliskola terve az ő közreműködésével jött létre. 1870. október 3-án a király a körmöcbányai főreáliskola igazgatójává nevezte ki. Társadalmi téren bugzó tevékenységet fejtett ki, számos egyesület felállításában működött közre. Érdemeiért a város díszpolgárává választották. 1889. október 25-én tanításának 25 éves jubileuma (okt. 16.) alkalmából a tanári testület nevére szóló alapítványt tett. Művei 1870 Vezérfonal a mértani szabadkézi rajz tanításánál. Középtanodák alsó oszt. számára. Pest, 1870. 10 kőny. táblával és 3 fametszettel. (2. kiadás. U. ott, 1872., 3. k. Bpest, 1878., 4. k. U. ott, 1884. Németül: Pest, 1872.) 1878 Mértani szerkesztéstan. Függelékül a földméréstan és helyszínrajzolás elemei. A reáltanodák IV. és V. oszt. számára és magánhasználatra. 12 kőnyomatú táblával (1 színes és 38 fametszettel). Budapest, 1878. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.) 1881 A körmöczbányai középiskolák története. Budapest, 1881. (Hlatky Józseffel együtt.) 1885/1888 Pótfüzet a mértani rajz vezérfonalához. Budapest, 1885. és 1888. Négy kőnyomatú táblával. 1891 Emlékbeszéd Campione Sándor felett. Budapest, 1891. 1905 A körmöczbányai népiskola története a XVI. századtól a jelenkorig. Budapest, 1905. Képpel. (Hlatky Józseffel együtt). 1871-1895 A körmöczbányai főreáliskola Értesítője. 2016 Obrazy troch hradov Šásov, Revište, Blatnica. Žiar nad Hronom. Cikkei a Tanodai Lapokban (1867. A porosz középiskolákról, A franczia középiskolákról), a körmöcbányai főreáliskola Értesítőjében (1868. A körmöczbányai reáliskola rövid története 1862-68-ig, 1874. Az új főreáltanoda épületének leírása, 1875. Az áll. főreálisk. új épületének ünnepélyes megnyitása, A természettudományok szerepe a középiskolában, megnyitó beszéd, 1877. Tápintézetének alapszabályai, 1881. A körmöczbányai főreáliskola 25 éves története 1856-1881., 1895. A körmöczbányai főreáliskola 1856-1896. története); az Országos Tanáregyesület Közlönyében (1869. A rajzoktatás a középiskolában, A távlatgép és könyvism., 1878. könyvism., 1880. Az érettségi vizsga reformjához) és az Ungarischer Lloydban (1870. Munkásházakról, Dynamitpróbák a szabadban) jelentek meg. Matías Rodríguez (labdarúgó, 1993) Matías Ezequiel Rodríguez (Pablo Podestá, 1993. március 29. –) argentin labdarúgó, jelenleg a Ferencvárosi TC játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Chacarita Juniors Matías Rodríguez a Chacarita Juniors klubjában nevelkedett és a felnőttek között is itt mutatkozott be. Első tétmérkőzését 2013 februárjában játszotta a Godoy Cruz elleni kupamérkőzésen. A 2012–2013-as másodosztályú bajnokságban lépett először pályára, első góljait pedig a 2013–2014-es kiírásban szerezte. A 2016-2017-es szezonban feljutáshoz segítette csapatát, 2017. szeptember 10-én pedig bemutatkozhatott a Primera Divisiónban is ahol 20 mérkőzésen egy gólt és öt gólpasszt ért el a 2017-2018-as kiírásban. 2018 májusában a Deportivo Maipú elleni kupamérkőzésen századik tétmérkőzését játszotta a csapatban, amellyel az idény közben három évvel meghosszabbította a szerződését. Ferencváros 2018. június 14-én a Ferencvárosi TC csapatához írt alá. A budapesti csapat 750 000 dollárt fizetett érte. Statisztika 2018. május 20-án frissítve. 46 Hestia A 46 Hestia a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Norman Robert Pogson fedezte fel 1857. augusztus 16-án. Sophie Adlersparre Sophie Adolfina Adlersparre (Borgholm, 1808. március 6. – Stockholm, 1862. március 23.) svéd festőművész. Élete Édesapja Öland sziget kormányzója volt. Már gyermekkorában tehetségesen rajzolt. C. F. Pedersen festőművész hajótörést szenvedett Öland partjainál, és rajzórákat adott Sophie-nak. 1830-ban a család Stockholmba költözött, ahol Carl Gustaf Qvarnström, Johan Gustaf Sandberg és Olof Johan Södermark voltak mesterei. 1836-ban Jozefina svéd királyné felkérte Sophie-t, hogy fesse meg arcképét. A királyné ajánló levelekkel is ellátta, amikor tanulmányútra indult Németországba, Itáliába és Franciaországba. 1839–40-ben Léon Cogniets-nél tanult Párizsban. Hazatérése után rajziskolát nyitott, tanítványai között volt Amalia Lindegren is. 1845-ben Jozefina királyné pénzügyi támogatásával indult párizsi tanulmányútra. Drezdában, ahol régi festményeket is másolt, Johan Christian Dahl és Caspar David Friedrich voltak rá nagy hatással. 1851 és 1855 között Münchenben, Bolognában, Firenzében és Rómában képezte magát. Rómában tagja lett a svéd művészkolóniának, és kapcsolatba került a Johann Friedrich Overbeck vezette nazarénus festőkkel. Katolikus hitre tért, és IX. Piusz pápáról festett képet. 1855-ben visszatért Stockholmba, számos híres festmény reprodukcióját vitte magával, és kiállítást rendezett. Sophie Raffello képeinek elismert másolója volt. 1862-ben tért vissza végleg Svédországba, az írók és művészek egyesületétől havi járadékban részesült, de hamarosan meghalt. Feminista sógornője, Sophie Leijonhufvud-Adlersparre mozgalmat indított a parlamentben, hogy a nők is részesülhessenek állami oktatásban. 1864-ben elfogadták az erről szóló törvényt és a Svéd Királyi Szépművészeti Akadémián elindították az első leányosztályt. Salares Salares település Spanyolországban, Málaga tartományban. Salares Sedella, Canillas de Albaida és Arenas községekkel határos. Lakosainak száma 175 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (10492) 1986 QZ1 A (10492) 1986 QZ1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1986. augusztus 28-án. Canelones megye Canelones egy megye Uruguayban. A fővárosa Canelones . Földrajz Az ország déli részén található. Megyeszékhely: Canelones Forrás http://www.imcanelones.gub.uy/ [DE:Canelones (Departamento)] Tom Paris Thomas Eugene Paris a Star Trek: Voyager című amerikai tudományos-fantasztikus televíziós sorozat egyik szereplője. A USS Voyager űrhajó kormányosa. Robert Duncan McNeill alakítja. Áttekintés Thomas Eugene Paris ("Tom Paris") Owen Paris admirális fia, akinek családjából sokan szolgáltak a Csillagflotta kötelékében. Apjának természetes volt, hogy fia is elvégezze a Csillagflotta Akadémiát, bár az ifjú Paris magatartásával sok probléma adódott, így számára nehezen teltek ezek az évek. Az egyik gyakorlaton, melyet a Caldik-1 körzetében tartottak, olyan felelőtlenül kormányzott, hogy három társa halálát okozta. Meghamisította a szerencsétlenség okairól készített jelentéseket, de később bevallotta bűnét, ami miatt kirúgták a Csillagflottától, és ez mély szakadékot okozott apjával való kapcsolatában. Civilként San Franciscóból elköltözött Marseille-be, ahol a Chez Sandrine nevű kocsmában ivott és játszott. Itt szervezte be Chakotay a Maquisba, ahol szintén nem volt túl sikeres, mert rögtön az első bevetésén elfogták és az aucklandi Rehabilitációs Telepre szállították. Kathryn Janeway, a USS Voyager kapitánya hozta ki őt a Telepről, mivel úgy gondolta, hogy hasznos információkat tudhat Chakotay tevékenységéről, illetve a Vadvidékről. A maquis hajó keresése közben azonban a Voyagert is elragadja a Gondviselő nevű élőlény és a Delta kvadránsba kerülnek, 70.000 fényévnyi távolságra a Földtől. Miután a két hajó legénysége egyesült, Paris hadnagyi rangot kapott, valamint a Voyager főkormányosává lépett elő. Hamarosan megszilárdítja helyét a hajón, megbecsülést szerez és szoros barátságot sikerül kialakítania Kim zászlóssal is. Kes távozása után plusz szolgálatot vállal a gyengélkedőn is. A hazafele tartó viszontagságos úton segít lebuktatni a kazonok egyik kémjét, és megmenteni a hajót. Egyszer azonban lefokozzák az Elsődleges irányelv megszegéséért, amikor egy víz alatti kolóniának próbál meg segíteni, de szorgalmas munkával kb. egy év múlva visszanyeri eredeti rangját. Sikeresen tud együtt dolgozni a hajó legénységével, így például a gépészekkel is, akik segítségével átalakítják az egyik kompot, mely képes a 10-es görbületi sebességre, és az első emberré válik, aki eléri a végtelen sebességet. Később hasznos tagja lesz annak a csapatnak is, mely a Delta kompot hozta létre, melyet speciálisan a Delta Kvadránsbeli környezethez terveztek. Szabadidejében jó érzékkel készít a holofedélzeten különböző programokat, mint például a marseille-i Sandrine mását, a Fair Haven-nek nevezett ír várost, valamint az 1930-as években készített sci-fi filmsorozatból Proton kapitányt. Paris nők iránti lelkesedése nem lankadt az évek során, de később a félig klingon B’Elanna Torresszel való kapcsolata mélyül el, és hamarosan össze is házasodnak. Amikor a Voyager átlép az Alfa kvadránsba, megszületik kislányuk Miral is. Könyvuniverzum A Voyager regényekben az Alfa kvadránsba való hazatérés után Parist előterjesztették parancsnokhelyettesi rangra és végül Chakotay kapitány alatt a Voyager első tisztjévé vált. Bese Lajos Bese Lajos (született: Ligeti Lajos, Békéscsaba, 1926. október 1. – Budapest, 1988. június 18.) magyar orientalista, nyelvész. Életrajz Békéscsabán Ligeti Lajos néven, asztalosmester fiaként, ötgyermekes családba született. Szülővárosában, a Községi Kereskedelmi Középiskolában tett sikeres érettségi vizsgát 1945 júniusában, majd beiratkozott 1945 őszén a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemre (ma ELTE BTK). Itt az akkori szabad rendszernek és széles körű érdeklődésének megfelelően mongol, mandzsu és török nyelvet, illetve nyelvészetet tanult. Az egyetemen Ligeti Lajos (1902–1987) egyik legtehetségesebb tanítványa lett. 1951 januárjában az egyetemi reform miatt immár szakosított oktatás keretei között végzett az egyetemen: „mongol-mandzsu nyelvész” képesítővizsgát tett. Egyetemi évei alatt belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (1948), majd következő évben kizárták a Kőrösi Csoma Sándor (Népi) Kollégiumból, mert rossz volt a kapcsolata az ifjúsági mozgalommal. Az MDP-ből 1950 tavaszán „ingadozó magatartására” hivatkozva zárták ki. Ugyanezen évben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában helyezkedett el könyvtárosként, illetve az Országos Könyvtári Központ (1951–1952) alkalmazottja volt. 1952-ben politikai okokból kénytelen volt eltávolodni a tudományos pályától, így innentől kezdve 1958-ig fizikai munkát vállalt (Magyar Acélárugyár, Építésügyi Minisztérium 30/1. sz. Vállalatánál alkalmazták kőművesként, Egyesült Izzó, Cserépkályhaépítő Kisipari Termelőszövetkezet). Ezalatt szabadidejében a mongol nyelvújítás problémáival foglalkozott – nem hagyott fel a tudományműveléssel. 1958 tavaszán visszakerült a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába, annak Keleti Gyűjteményében tudományos könyvtárosi pozíciót foglalt el. Ez évben változtatta vezetéknevét belügyminisztériumi engedéllyel Ligetiről Besére, tanárával való névazonossága kiküszöbölése végett. (Afféle tüntető névként vette fel, hiszen ez azonos a burját „beše” /бэшэ/ tagadószóval.) 1960-ban és 1963-ban kutatóútra ment mongol nyelvterületre (ezek után több nyelvjárási gyűjtő- és kutatóúton vett részt Mongóliában és a Szovjetunióban). 1961 és 1976 közt a Keleti Gyűjtemény vezetője volt. Irányítása alatt a gyűjtemény állománya dinamikusan gyarapodott cserekapcsolatok és vásárlás útján. 1965-ben megírta kandidátusi disszertációját „Prefixumok a mongol nyelvekben” címmel, majd a sikeres védés után még ugyanebben az évben megkapta a nyelvtudományok kandidátusa címet. 1974–1975-ben egy iskolai évet tanított vendégprofesszorként a Berkeley-béli California University-n az USA-ban. (Kizárólag ezt az évet vállalta el, nem tanított sem előtte, sem utána.) 1982. szeptember és 1988 közt a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tudományos főmunkatársa volt, illetve haláláig tagja volt a Kőrösi Csoma Társaság választmányának. 1988. június 18-án, nyugdíjazása után néhány nappal halt meg. (Síremléke a Farkasréti temető Hóvirág utcai temetőrészének 803-as jelű fülkéi között a 862-es számot viseli.) Tudományos munkássága Tudományos érdeklődése rendkívül széles körű, publikációi sokrétű műveltségéről árulkodnak. Alapvetően a mai mongol nyelvek (ezek között kiemelten a halha) szerkezetével, azok ikerszavaival, igekötőivel és az azokban előforduló részleges duplikáció problémáival foglalkozott behatóan, melyből szépszámú publikáció is született – elsősorban angol és német, illetőleg ritkábban orosz, magyar és mongol nyelven. Külföldön elsősorban az északi mongol nyelvek, elsősorban a burját szakértőjeként ismerték. Érdeklődése később a régi mongol nyelvjáráskutatás, a mongol történeti morfológia vizsgálata felé fordult. Ezen témakörön belül foglalkozott a középmongol igeragozással, a tiltás és tagadás mongol etimológiája és kifejezési formái vizsgálatával, a mongol igeragozás történetének problémájával és a török-mongol nyelvi érintkezés feltárásával. Kutatásainak ezen elsődleges irányvonala mellett azonban sok egyéb terület is írásra csábította: tanulmányozott mongol folklórszövegeket, vizsgálta a mongol hit- és hiedelemvilágot, de éppúgy a mandzsu filológia tárgykörében is alkotott (egyetemi végzettségének megfelelően). A halála előtti utolsó nagy téma, ami foglalkoztatta, a XIII. századi mongol-török személyneveké. Ilyen irányú munkája részben sajtó alá is került, azonban a tervezett, sőt előkészített teljes összefoglaló kötet már nem jelenhetett meg. Személyiségét a „korlátdöngetésre hajló természet” – nehezen viselt bármilyen kötöttséget –, ugyanakkor a földközeli józanság és a kiváló humor jellemezte. Bibliográfia (időrendben) Bese, Lajos: Ob obnovlenii mongol'skogo jazyka. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae VI (1956). pp. 91–108. Bese, Lajos: Ob obnovlenii mongol'skogo jazyka. Budapest, Akad. Kiadó, 1956. (különnyomat) Bese, Lajos: Zwillingswörter im Mongolischen. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae VII (1957). pp. 199–211. Bese, Lajos: Zwillingswörter im Mongolischen. Bp., 1957. (különnyomat) Bese, Lajos: Über die in der Burjätmongolischen ASSR in neuerer Zeit erschienenen mongolischen Arbeiten. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae IX (1959). pp. 334–340. Bese, Lajos: Über die in der Burjätmongolischen ASSR in neuerer Zeit erschienenen mongolistischen Arbeiten. Bp., 1959. (különnyomat) Bese, Lajos: Einige Bemerkungen zur partikulären Reduplikation im Mongolischen. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XI (1960). pp. 43–49. Bese, Lajos: Einige Bemerkungen zur partikulären Reduplikation im Mongolischen. Budapest, Akad., 1960. (különnyomat) Bese, Lajos: Remarks on a western khalkha dialect. Budapest, Akad. Kiadó, 1961. Bese, Lajos: Contributions to the Khori-Buriat Sub-dialect of Ivolga. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XV (1962). pp. 15–21. Bese, Lajos: Contributions to the Khori-Buriat Sub-dialect of Ivolga. In: Czeglédy, Károly (szerk.): Hoc volumen Ludovico Ligeti sexagenario sacrum / hoc volumen. Budapest, Akadémiai, 1962. pp. 23–30. Bese, Lajos (szerk.): Magyar szerzők Ázsiáról és Afrikáról, 1950-1962; válogatott bibliográfia. Bp., Akadémiai, 1963. Bese, Lajos: Ob affrikatah horinskogo dialekta. In: Kratkie soobščenija Instituta narodov Azii, 83.: Mongolovedenie i tjurkologija. Moskva, 1964. pp. 46–48. Bese, Lajos: Prefixumok a mongol nyelvekben. Bp., 1964. (kandidátusi értekezés) Bese, Lajos: Two Western Khalkha tales. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XVII (1964). pp. 49–67. Bese, Lajos: Two Western Khalkha tales. Budapest, Akad. Kiadó, 1964. (különnyomat) Bese, Lajos: A study in Buriat preverbs. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XIX (1966). pp. 217–244. Bese, Lajos: A study in Buriat preverbs. Bp., 1966. (különnyomat) Bese, Lajos: Ob ivolginskom govore hori-burjatskogo dialekta. In: O zarubeznyh mongolovednyh issledovanijah po jazyku. Ulan-Ude, 1968. pp. 16–23. Bese, Lajos: On Khalkha preverbs. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXI (1968). pp. 225–235. Bese, Lajos: Preverbs in the language of the Secret History of the Mongols. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXII (1969). pp. 123–132. Bese, Lajos: Contribution to the problem of the Mongolian preverbs. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXIII (1970). pp. 177–188. Bese, Lajos: Mongol xelnii caglaxuin tuuxiin tuxai jarim temdeglel. In: Xel zoxioliin sudlal. Ulaanbaatar, 1970. pp. 341–346. Bese, Lajos–Dezső, László–Gulya, János: On the syntactic typology of the Uralic and Altaic languages. In: Dezső, László– Hajdú, Péter (szerk.): Theoretical problems of typology and the northern Euroasian languages. Gruner, Amsterdam, 1970. 113–128. Bese, Lajos: Verbal prefixes in Mongolian dialects. In: Mongolian studies 1970. pp. 71–92. Bese, Lajos: An Old Mongolian Calendar Fragment. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXV (1972). pp. 149–173. Bese, Lajos: An Old Mongolian Calendar Fragment. In: Kara, György (szerk.): Ludovico Ligeti septuagenario hoc volumen damus dicamus dedicamus / hoc volumen. Budapest, Akadémiai, 1972. pp. 175–190. Bese, Lajos: On Mongolian -γsan/-gsen "nomen perfecti". In: Hazai, Georg – Zieme, Peter (szerk.): Sprache, Geschichte und Kultur der altaischen Völker Protokollband der Tagung der 12. Permanent International Altaistic Conference Berlin [29 August - 2 September] 1969 [org.] Akademie der Wissenschaften der DDR, Zentralinstitut für Alte Geschichte und Archäologie. Berlin, Akad.-Verl., 1974. pp. 115–117. Bese, Lajos: An aspect of the Turkic-Mongolian language contacts. Ankara, Ankara Üniversitesi Basimevi, 1975. pp. 555–559. (?) Bese, Lajos: Some investigations on the history of the verbal inflection in Mongolian. In: Heissig, Walter (szerk.): Tractata Altaica Denis Sinor sexagenario optime de rebus Altaicis merito dedicata. Wiesbaden, Harrassowitz, 1976. pp. 81–86. Bese, Lajos: The Mongolian collection in Berkeley, California. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXXI (1977). pp. 17–50. Bese, Lajos: A hármas koporsó motívuma egy mongol népmesében. In: Hoppál, Mihály – Istvánovits, Márton (szerk.): Mítosz és történelem. Budapest, MTA Néprajzi Kut. Csop., 1978. pp. 77–80. Bese, Lajos: On the Mongolian and Manchu Collections in the Library of the Hungarian Academy of Sciences. In: Apor, Éva (szerk.): Jubilee volume of the Oriental Collection 1951-1976 Papers presented on the occasion of the 25th anniversary of the Oriental Collection of the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Budapest, MTA Kvt., 1978. pp. 43–60. Bese, Lajos: Some Turkic personal names in the Secret History of the Mongols. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXXII (1978). pp. 353–369. Bese, Lajos: Some Turkic personal names in the Secret History of the Mongols. Bp., 1978. (különnyomat) Bese, Lajos: The Motive of the Triple Coffin in a Mongolian Folk Tale. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XXXVI (1982). pp. 61–68. Bese, Lajos: The Motive of the Triple Coffin in a Mongolian Folk Tale. In: Tőkei, Ferenc (szerk.): Ludovico Ligeti octogenario hoc volumen damus dicamus dedicamus. Budapest, Akadémiai k., 1982. pp. 69–88. Bese, Lajos: Személynév és etnikum a XIII. századi mongoloknál. In: Tőkei, Ferenc (szerk.): Nomád társadalmak és államalakulatok: tanulmányok. Budapest, Akadémiai, 1983. pp. 81–88. Bese, Lajos: Egy sámánszertartás a Mongolok titkos történetében. In: Boglár, Lajos – Ferenczy, Mária (szerk.): Tanulmányok, 1986. Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1987. Bese, Lajos: The shaman term ĵükeli in the Secret History of the Mongols. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XL (1986). pp. 241–248. Bese, Lajos: Néhány etnikai elnevezésről a Mongolok titkos történtéből. I. In: Keletkutatás 1987. ősz. pp. 40–49. Bese, Lajos: Passages in the Secret History of the Mongols. 1. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XLI (1987). pp. 41–51. Bese, Lajos: On some ethnic names in 13th century Inner-Asia. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XLII (1988). pp. 17–42. Hivatkozások, forrás Bese Lajos életrajza Teljes bibliográfia az ELTE Belső-Ázsiai Tanszék honlapján Münchhausen báró csodálatos kalandjai (rajzfilm) A Münchhausen báró csodálatos kalandjai (eredeti cím: Les fabuleuses aventures du légendaire Baron de Munchhausen) 1979-ben bemutatott francia rajzfilm, amely Gottfried August Bürger Münchhausen báró kalandjai című regényéből készült. Az animációs játékfilm rendezője és producere Jean Image. A forgatókönyvet France Image írta. A zenéjét Michel Legrand szerezte. A mozifilm a Films Jean Image gyártásában készült, a Shelltrie Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaja kalandfilm. Franciaországban 1979. október 24-én, Magyarországon 1981. március 19-én mutatták be a mozikban, új szinkronnal 2010. április 25-én a Duna TV-n vetítették le a televízióban. E rajzfilm folytatása A szeleniták titka, avagy utazás a Holdra című rajzfilm. Rövid tartalom Münchhausen báró a nagy mesélő és utazó. Egy érdekes kalandja, amikor vadkacsákra vadászott, közben magukkal rántották a kacsák a levegőbe és szájtátva elrepítették. Vacsoravendégei egy kicsit hitetlenkedve hallgatják a bárót. A királytól hamarosan megérkezik a futár és azt kéri, hogy a császárnak vigye el ajándékát. Münchhausen felül a lovára a kutyájával együtt és elindulnak Konstantinápolyba. Ahogy mendegélnek, útközben érdekes alakokkal találkoznak, akiket befogad szolgálatába. Ekkor pedig a báró még nem is tudja, hogy Nyakigláb, Herkules, Hurrikán, Nimród és Vájtfülű mennyire nagyon jó szolgálatokat tesznek neki, sok veszélyes kalandja során. Televíziós megjelenések 2. magyar változat: Duna TV Sablons Sablons egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 1995 – 2020 Jean-Claude Abanades Testvérvárosok Románia Munteui 1996 -óta Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás Prefektúrák annuaire-mairie.fr Busted A Busted egy angol pop-punkegyüttes volt, mely 2001-ben alakult és hivatalosan 2005. január 14-én oszlott fel. Tagjai: Matt Willis (basszusgitár; szül.: 1983. május 8.), James Bourne (gitár; szül.: 1983. szeptember 13.) és Charlie Simpson (gitár, alkalmanként dob; szül.: 1985. június 7.). Két tripla platina nagylemezük van. A kezdetek Először Matt és James találkoztak egy zenei menedzser hatására. Mindkét fiúnak addigra volt már némi zenei háttere, Matt 13 évesen alapíotta meg első bandáját, mely Green Day-átdolgozásokat játszott, a Michael Jacksonért rajongó James pedig 12 éves volt, mikor létrehozta Sic Puppy nevű együttesét. James rock-pop, míg Matt punk hangzást vitt a Bustedba. Azonban szükség volt még egy tagra, ezért a két fiú feladott egy újsághirdetést egy angol zenei magazinban, az NME-ben. A hirdetésre az akkor 16 éves Charlie Simpson is jelentkezett, akit rögtön bevettek a csapatba. Charlie, kedvenc együttesei, a The Deftones és a Jimmy Eat World hatására az alternatív, rockosabb stílust képviselte. Az együttes demoit és első számait egy rossz állapotban lévő, lyukas tetejű stúdióban vették fel, Londonban. A tagok mindig is büszkék voltak arra, hogy minden dalukat maguk írták. Olyan hír is napvilágot látott, miszerint Charlie Simpson csatlakozása előtt a Busted 4 tagból állt: Matt Willis, James Bourne, Ki Fitzgerald és Owen Doyle alkották a zenekart. Berobbanás 2002-ben adták ki első kislemezüket What I Go To School For címmel. A dal inspirálója Matt volt biológia-tanárnője volt, akit a dalban "Miss McKenzie"-ként emlegetnek. 2003-ban, a The Frank Skinner Showban azonban kiderült, hogy nem Matt biológia-tanárnője, hanem tánctanárnője, Michelle Blair adta az ötletet a dalhoz. Berobbanó slágerük az Egyesült Királyságban egészen a harmadik helyig jutott a slágerlistákon. Innentől kezdve nem volt megállás, tomboló - többnyire lányokból álló - rajongótáborok rohamozták meg a három fiatal srácot, akik élvezték a hírnévvel járó előnyöket. Feloszlás 2005. január 14-én a Busted tagjai hivatalosan is bejelentették a zenekar feloszlását. A befejezés okának Charlie-t nevezték meg, aki elmondása szerint több időtt szeretett volna tölteni másik együttesével, az alternatív rockot játszó Fightstarral. A hír sokkolta a rajongókat, és január 14-ét nemzetközi Busted-nappá nyilvánították. Élet a Busted után A Busted befejezése után Matt, James és Charlie külön utakon folytatták karrierjüket. Charlie a Fightstarral turnézott tovább, azóta megjelent első nagylemezük, Grand Unification címmel, és idén szeptember 3-ára tervezik második nagylemezük megjelenését, One Day Son, This Will Be All Yours címmel. James egy kis pihenő után megalapította ruházati cégét, mely első zenekaráról kapta a Sic Puppy nevet. A cég fiatalos, főként sportos ruhákat, illetve kiegészítőket gyárt. Miután James bebiztosította magát anyagilag, nekilátott egy újabb zenekar megalapításához. Hosszas keresgélés után sikerült megtalálnia azt a négy fiatal tehetséget, akivel megalapította a Son of Dork nevű formációt. Debütáló kislemezük 2005 novemberében került a polcokra, ekkor jelent meg első kislemezük is, Welcome to Loserville címmel. Jelenleg is turnéznak Angliában, immáron csak négyen, mivel az egyik tag, David Williams 2007. július 11-én bejelentette, hogy kiszáll az együttesből. Matt két társával ellentétben nehezebben dolgozta fel a hirtelen jött helyzetet, és az alkoholba menekült. A londoni The Priory klinikára került, ahol olyan hírességeket is kezeltek, mint például Robbie Williams-t és Ozzy Osbourne-t. Szerencsére barátnője, a modell és MTV műsorvezető Emma Griffiths mindig mellette állt, és segített Mattnek a gyógyulásban, melynek eredményeként egy-két hét múlva ki is jöhetett a klinikáról. Matt utána szólókarrierbe kezdett, és 2006. november 20-án kiadta első nagylemezét Don't Let It Go to Waste címmel. Nagylemezek Busted (2002) A Present for Everyone (2003) Busted Live: A Ticket for Everyone (2004) Busted (US) (2004) Kislemezek What I Go to School For (2002) – #3 UK, #22 AUS, #32 Austria, #34 GER, #20 IRE, #40 USA Airplay Year 3000 (2003) – #2 UK, #15 Austria, #5 Belgium, #21 GER, #9 NETH, #9 Taiwan, #2 IRE, #19 NOR, #10 DEN, #43 Australia You Said No (2003) – #1 UK, #38 GER, #27 NETH, #3 IRE, #15 DEN Sleeping with the Light On (2003) – #3 UK, #4 IRE Crashed the Wedding (2003) – #1 UK, #28 NETH, #3 IRE, #14 Japan, #6 Spain, #3 DEN Who’s David? (2004) – #1 UK, #9 IRE Air Hostess (2004) – #2 UK, #12 IRE Thunderbirds/3am|Thunderbirds Are Go/3am (2004) – #1 UK, #6 IRE, #1 Japan She Wants to Be Me (2004) (slágerlistára kerülésre nem jogosult – korlátozott példányszámban kiadott 3" kislemez Sugar Ray A Sugar Ray egy amerikai alternatív rock zenekar a kaliforniai Newport Beach városából. Tagok Mark McGrath - ének , gitár Rodney Sheppard - gitár , háttérvokál Murphy Karges - basszusgitár Stan Frazier - dob , gitár , háttérvokál Craig Bullock - DJ mixer Cumont Cumont település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 53 fő (2015). Cumont Castéron, Pessoulens, Gimat, Glatens, Lamothe-Cumont és Marignac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Michael Warren Booen Michael Warren Booen (Malmstrom AFB, Montana, 1957. május 30. –) amerikai űrhajós, ezredes. Életpálya 1979-ben a Légierő Akadémiáján (USAF Akadémia) szerzett műszaki oklevelet. 1982-ben a Stanford Egyetemen rendszerfejlesztő diplomát kapott. 1982. szeptembertől a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Űrhajós pályafutását 1987-ben fejezte be. Dolgozott a Space Systems Division (Los Angeles) központjában, majd az YBL-1A Airborne Laser System (Kirtland AFB)/(Új-Mexikó). Tartalék személyzet STS–51–J, az Atlantis űrrepülőgép első repülésének kutatás specialistája. MSE (BoB) rakományfelelős, mérnök. (MSE – a katonai műholdak üzembe helyezésének, pályairányba állításának specialistája.) 21670 Kuan A 21670 Kuan (ideiglenes jelöléssel 1999 RD11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 7-én. Mamelodi Sundowns FC A Mamelodi Sundowns FC egy Dél-afrikai labdarúgó klub, melynek székhelye Pretoriában található. A klubot 1970-ben alapították és az első osztályban szerepel. A dél-afrikai bajnokságot 6 alkalommal nyerte meg. Hazai mérkőzéseit az Loftus Versfeld Stadionban játssza. A stadion 51 762 fő befogadására alkalmas. A klub hivatalos színei: sárga-kék. Sikerlista Dél-afrikai bajnok (6): 1997–98, 1998–99, 1999–00, 2005–06, 2006–07, 2013–14 CAF-bajnokok ligája (1): 2016 Kaliště (Pelhřimov járás) Kaliště település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Kaliště Horní Paseka, Dolní Město, Koberovice, Hojanovice, Horní Rápotice és Jiřice településekkel határos. Lakosainak száma 350 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Nevezetes lakosai Itt született Gustav Mahler karmester és zeneszerző. Čilá Čilá település Csehországban, Rokycany-i járásban. Čilá Hradiště, Podmokly, Skryje és Hřebečníky településekkel határos. Lakosainak száma 16 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Vera Menchik Vera Menchik (oroszul: Ве́ра Фра́нцевна Ме́нчик, cseh nyelven: Věra Menčíková, magyarul használatos forma még: Vera Mencsik) (Moszkva, 1906. március 1. (a régi orosz naptár szerint február 16.) – London, 1944. június 27.) orosz-cseh-angol női sakkozó, 1927–1944 közötti sakkvilágbajnok. Nevét viseli a női sakkolimpia győztese által elnyerhető kupa. 2011-ben beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé. Élete és családja Apja František Menčík Csehországban született, egy orosz nemesi földbirtokot igazgatott. Anyja Olga Illingworth angol származású nevelőnő volt ugyanennél az orosz nemesnél. Vera Menchik 1906-ban, húga, Olga Menchik, aki később szintén erős sakkozó lett, 1907-ben született. 1915-ben kapott ajándékba egy sakk-készletet, és ekkor ismerkedett meg a játékkal. Az orosz forradalom kitörése után apjuk elvesztette állását, és elvették házukat, amiben a család lakott. Házasságuk is felbomlott, az apa visszatért Csehországba, míg a két lány 1921-ben anyjukkal Angliába költözött, és Hastingsben telepedtek le. 1937-ben házasodott meg. Férje Rufus Henry Streatfeild Stevenson (1878–1943), aki a British Chesss Magazine szerkesztője, a West London Chess Club tagja, és később a Brit Sakkszövetség tiszteletbeli titkára volt. London németek általi 1944. június 26-ai V–1-essel történő bombázása következtében vesztette életét dél-londoni lakóházukban anyjával és húgával együtt. Sakkpályafutása 1923-ban lépett be a neves sakkozókat tömörítő Hastingsi Sakk Körbe. Első edzője John Drewitt volt, később Maróczy Géza tanítványa lett, amit ő élete nagy szerencséjének tartott. 1923-ban játszott először a Hastings Congress nevű versenyen, ahol döntetlent ért el az akkori angol női bajnok Edith Price ellen. Egy évvel később már második lett ugyanezen a versenyen, 7 játszmából 5 pontot szerezve, és ismét döntetlent játszott az angol bajnoknő ellen. Mivel nem volt angol állampolgár, ezért nem indulhatott a nemzeti bajnokságon, de a bajnoknő Edith Price nagyon sportszerűen párosmérkőzést ajánlott fel neki. 1925-ben két mérkőzést is játszottak, mindkettőn 3–2 arányban Vera Menchik győzött, és ezzel ő lett Anglia legerősebb sakkozója. 1926-ban és 1927-ben megnyerte Nagy-Britannia nyílt lánybajnokságát. Olga húga 1926-ban harmadik, 1927-ben második lett. Világbajnoki címvédései 1927-ben az első hivatalos sakkolimpiával egyidejűleg rendezett nemzetközi női versenyt a Nemzetközi Sakkszövetség hivatalos női világbajnokságnak tekintette, amelyen Vera Menchik 11 játszmából 10 és fél pontot gyűjtve szerezte meg az első helyet, ezzel ő lett a sakk sportág első női világbajnoka. A női világbajnoki címet hat alkalommal védte meg, meggyőző fölénnyel: 78 győzelmet aratott 4 döntetlen, és mindössze 1 vereség mellett. 1927-ben az 1. női sakkvilágbajnokságon Oroszország színeiben Londonban 1. helyezést ért el (+10−0=1). 1930-ban a 2. női sakkvilágbajnokságon Csehszlovákia színeiben Hamburgban 1. helyezést ért el (+6−1=1). 1931-ben a 3. női sakkvilágbajnokságon Csehszlovákia színeiben Prágában 1. helyezést ért el (+8−0=0). 1933-ban a 4. női sakkvilágbajnokságon Csehszlovákia színeiben Folkestone-ban 1. helyezést ért el (+14−0=0). 1935-ben az 5. női sakkvilágbajnokságon Csehszlovákia színeiben Varsóban 1. helyezést ért el (+9−0=0). 1937-ben a 6. női sakkvilágbajnokságon Csehszlovákia színeiben Stockholmban 1. helyezést ért el (+14−0=0). 1939-ben a 7. női sakkvilágbajnokságon Anglia színeiben Buenos Airesben 1. helyezést ért el (+17−0=2). E versenyek mellett még két alkalommal párosmérkőzésen védte meg világbajnoki címét a kor második legerősebb sakkozónője, Sonja Graf ellenében. 1934-ben Rotterdamban 3–1 (+3-1=0), 1937-ben Semmeringben 11,5–4,5 (+9-2=5) arányban győzedelmeskedett. Világbajnoki címét haláláig viselte. Nemzetközi versenyeredményei Több alkalommal vett részt a kor legerősebb férfi sakkmesterei részvételével rendezett Hastings Congress versenyein. Eredményei a Hastings Congress versenyein: 1929: 9. hely (10 résztvevő) (+2−4=3). A győztes José Raúl Capablanca lett, Maróczy Géza az 5. helyen végzett. 1931: 5–8. hely (10 résztvevő) (+3−4=2). A győztes Salo Flohr , Max Euwe a 3. helyen végzett. Ezen a versenyen érte el legmagasabb teljesítményértékét 2582 ponttal. 1932: 6–8. hely (10 résztvevő) (+2−4=3). A győztes Salo Flohr lett, a magyar Steiner Lajos a 3. helyen végzett. 1933: 8. hely (10 résztvevő) (+2−6=1). A győztes Salo Flohr , Lilienthal Andor , Alekszandr Aljechin és Erich Eliskases előtt. 1934: 8. hely (10 résztvevő) (+1−4=4). A győztes Salo Flohr lett Max Euwe előtt, Capablanca végzett a 4., Botvinnik az 5., Lilienthal Andor a 6. helyen. 1936: 9–10. hely (10 résztvevő) (+0−4=5). A győztes Aljechin lett, Erich Eliskases a 3. helyen végzett. Eredményei más mesterversenyeken 1935: Moszkva, 20. hely. Ez volt a legerősebb versenye, amelyen három volt vagy leendő világbajnok ( Capablanca , Lasker , Botvinnik mellett olyan neves játékosok és későbbi nagymesterek játszottak, mint Salo Flohr , Lilienthal Andor , Ragozin, Speelman, Levenfish. Az ellenfelek átlagos Élő-pont értéke 2665 volt. Legjobb egyéni eredményét 1929-ben a Ramsgate-i scheveningeni rendszerű versenyen érte el, ahol veretlenül, mindössze fél ponttal lemaradva a győztes Capablanca mögött Akiba Rubinsteinnel holtversenyben a 2–3. helyen végzett. 1928: Scarborough, 7–8. hely (4,5 pont 9 játszmából) 1929: Barcelona, 8–9. hely (7 pont 14 játszmából) A versenyt Capablanca nyerte Tartakower előtt. 1929: Karlsbad, 22. hely. A versenyt Nimzovics nyerte Capablanca és Spielmann előtt. A verseny erősségére jellemző, hogy Max Euwe 5., Esteban Canal 11., Maróczy Géza csak 13., Saviely Tartakower 14. lett. 1930: Canterbury, 5. hely (3,5 pont 7-ből), a mezőny legmagasabb teljesítményértékét (2574) érve el. 1932: London, 8. hely (4,5 pont 11-ből). Az előtte végzett versenyzők névsora: Alekszandr Aljechin , Salo Flohr , Mir Sultan Khan, Maróczy Géza , Isaac Kashdan, Saviely Tartakower, George Koltanowski. 1932: Cambridge, 5–7. hely. 1934: Maribor, 3. hely. A versenyt Steiner Lajos és Vasja Pirc nyerte, és Vera Menchik olyan erős játékosokat előzött meg, mint Rudolf Spielmann, Asztalos Lajos és Milan Vidmar. 1936: Podebrady, 13–14. hely (7 pont a 17-ből). A versenyt Salo Flohr nyerte Aljechin előtt, Erich Eliskases a 6., Steiner Lajos a 10. helyen végzett. 1937: Margate, 6–7. hely (4 pont ö játékból). A versenyt Paul Keres nyerte Reuben Fine előtt, Aljechin csak a 3. helyen végzett. 1938: Lodz, 15. hely. A versenyt Vasja Pirc nyerte Saviely Tartakower előtt, Erich Eliskases 5., Miguel Najdorf 11. lett. 1942-ben párosmérkőzésen 6,5–3,5 arányban legyőzte Jacques Mieses nagymestert, amely győzelem értékéből semmit nem von le, hogy Mieses ekkor már 77 éves volt, mert még évekkel később is ereje teljében játszott. 1929-ben a karlsbadi (Karlovy Vary) verseny előtt Albert Becker osztrák sakkmester humornak szánva kitalálta, hogy alapítsanak klubot azon férfiak számára, akiket Vera Menchik sakkban legyőz. Ennek a klubnak aztán ezen a versenyen ő lett az első tagja. Később olyanok „csatlakoztak” hozzá (többek között), mint Max Euwe, Harry Golombek, Jacques Mieses, Karel Opočenský, Brian Reilly, Samuel Reshevsky, Friedrich Sämisch, Steiner Lajos, és Frederick Yates, Mir Sultan Khan. Emlékezete A női sakkolimpia győztes csapatának a tiszteletére elnevezett Vera Menchik Kupát adják át. Az első nő volt a sakk történetében, aki a World Chess Hall of Fame (a sakkvilág halhatatlanjai) közé került. Nevezetes játszmái Frederic Lazard vs Vera Menchik, Paris 1929, Bird Opening: From Gambit (A02), 0–1 Szép kombináció egy bonyolult állásban. Mir Sultan Khan vs Vera Menchik, Hastings 1931, Queen's Gambit Declined (D35), 0–1 Éles támadójáték a tábla mindkét oldalán, amelynek végén Vera Menchik gyalogja eldönti a küzdelmet. Vera Menchik vs Sonia Graf-Stevenson, Semmering, 1937, Semi-Slav Defense: Bogoljubow Variation (D46) 1–0 Egy meglepő lépés, amely után sötét azonnal kapitulál. Vera Menchik vs George Alan Thomas, Poděbrady 1936, Queen's Gambit Declined Slav (D11), 1–0 Sötét gyalogelőnyös bástyavégjátékra egyszerűsít, amellyel egyszerre vesztő állást ér el. Belvedere Marittimo Belvedere Marittimo község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye nyugati részén fekszik a Tirrén-tenger partján. Határai: Buonvicino, Diamante, Sangineto és Sant’Agata di Esaro. Története A település első írásos említése 1091-ből származik. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Kapucinusok kolostora Santa Maria del Popolo-templom Madonna delle Grazie-templom (1446) Madonna del Rosario-templom (1091) SS. Crocifisso-templom Kutzleben Kutzleben település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Staufenberg (Hessen) Staufenberg település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Tűztrupiál A tűztrupiál (Icterus jamacaii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, az Oriolus nembe Oriolus jamacaii néven, innen helyezték jelenlegi helyére. Egyes szervezetek szerint a fehérszárnyú trupiál (Icterus icterus) alfaja Icterus icterus jamacaii néven. Előfordulása Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz cserjések és szavannák. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 21 centiméter, testtömege 34-42 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal, kisebb gerinctelenekkel, gyümölcsökkel és nektárral táplálkozik. Szúnyogh Sándor Szúnyogh Sándor (Alsólakos, 1942. március 3. – Lendva, 1998. január 9.) szlovéniai magyar újságíró, költő, televíziós szerkesztő. Tanulmányai Paraszti családban született. Az általános iskolát Lendván, a tanítóképzőt 1963-ban Muraszombatban fejezte be, majd később a szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar szakán szerzett diplomát. Pályája 1963-1969 között Domonkosfán tanító, 1969-1971 között Lendván községházi fordító. 1972-1991 között a Népújság c. hetilap, egyidejűleg a muraszombati Sajtó és Rádióintézet munkatársa. 1991-ben a Hidak - Mostovi c. nemzetiségi tévéműsor szerkesztője, majd azt követően 1992-1998 között a Szlovén Rádió-Televízió magyar műsorainak programigazgatója. 1971-1996 a Naptár szerkesztője. Számos írása jelent meg a szlovéniai magyar, a magyarországi és a vajdasági lapokban és folyóiratokban Elismerések 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. 1998-ban, halála után, ifjúsági irodalmi díjat neveztek el róla a Muravidéken. Művei Halicánumi üzenet : versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1975. 87 p. Hóvágy : versek. Murska Sobota: Pomurska založba, 1985. 76. p. Virágköszöntő : gyermekversek. Murska Sobota: Pomurska založba; Slovensko-madžarski slovar družbeno-politične terminologije = Szlovén-magyar társadalmi-politikai műszótár. Murska Sobota: Zavod za časopisno in radijsko dejavnost, 1990. 179. p., Halicanumi rapszódia : válogatott versek 1963-1989. Újvidék: Forum, 1991. 118. p., Muravidéki kincsesláda : gyermekjátékok és népmesék Muravidékről. Lendava: Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Top-Print, 1997. 11. p., Pozdrav iz Dolnje Lendave : mesto na razglednicah v letih 1898 do 1945 = Üdvözlet Alsólendváról : Alsólendva képes levelezőlapokon 1898-tól 1945-ig. Lendava: Občina, 1997. 176 p. illusztr. Linkenbach Linkenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: 21683 Segal A 21683 Segal (ideiglenes jelöléssel 1999 RL33) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Charles W. Juels fedezte fel 1999. szeptember 9-én. 1132 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek Évek: 1127 – 1128 – 1129 – 1130 – 1131 – 1132 – 1133 – 1134 – 1135 – 1136 – 1137 Események Határozott dátumú események július 22. – II. Béla magyar király serege a Sajó mellett legyőzi az országba lengyel sereggel betört trónkövetelő Boriszt , Könyves Kálmán törvénytelen fiát. Határozatlan dátumú események az év folyamán – II. Jaropolk kijevi nagyfejedelem trónra lépése. A római liturgia bevezetése az ír egyházban. Vézelay -ben elkészül a clunyi szerzetesek apátsági temploma . Martyrius foglalja el a veszprémi püspöki széket. Születések Bizonytalan dátum Gruffydd ap Rhys, a dél-walesi Deheubarth királya († 1197 ) VI. Sancho , navarrai király († 1194 ) Canet d’En Berenguer Canet d’En Berenguer település Spanyolországban, Valencia tartományban. Canet d’En Berenguer Sagunt községgel határos. Lakosainak száma 6473 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Georgij Konsztantyinovics Zsukov Georgij Konsztantyinovics Zsukov (Георгий Константинович Жуков), (Sztrelovka, 1896. december 1. – Moszkva, 1974. június 18.) orosz-szovjet hivatásos katona, a Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az SZKP KB tagja, honvédelmi miniszter. Ifjúkora Szegényparaszti családba született Sztrelkovkában (Kalugai kormányzóság), édesapja cipész volt. A helyi egyházi iskolába járatták, ahol kitüntetéssel végzett. Szűcsnek tanult, majd Moszkvában folytatta tanulmányait. 1915-ben behívták katonának, a lovasságnál szolgált. Bátorságáért kétszer tüntették ki a Szent György Kereszttel, és többször előléptették. Az első világháborút altiszti rangban fejezte be. Kiütéses tífuszból felépülve 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, majd egy évvel később a bolsevik pártba is. Származása és katonai sikerei révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1921-ben Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a bolsevik-ellenes Tambov környéki parasztfelkelés leveréséért. A két háború között karrierje töretlenül ívelt felfelé, 1923-ban már ezredparancsnok, 1930-ban dandárt vezényelt. A páncélosharcászat korai szovjet szószólója. Katonái alapos tervezőnek, kemény fegyelmet követelő parancsnoknak ismerték meg, aki mindig elérte kitűzött céljait. Sikeresen átvészelte Sztálin 1937-1939 közötti tisztogatásait. 1938-ban a Távol-Keletre vezényelték, ahol egy hadseregszintű csoportosítás parancsnoka lett. Itt, a Halhin-Gol-i csatában aratta első győzelmét a mongol-mandzsúriai határnál a japán hadsereg felett, 1939 augusztusában. Győzelméért a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. 1940-ben, amikor a Vörös Hadseregben bevezették a rendfokozatokat, Zsukov harmadmagával az elsők közé tartozott, akik a második legmagasabb, a hadseregtábornoki rendfokozatot kapták. (Ennél magasabb csak a Szovjetunió marsalljainak rangja volt.) Szerepe a második világháborúban 1941 januárja és júniusa között a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke volt. Ebben a minőségében érte Zsukovot a német támadás, ami az első vonalbeli egységeket a háború első pár napjában teljesen készületlenül érte, valamint a hibás felállítás miatt azokat szinte mind bekerítették és felmorzsolták. Sztálin direktívában tiltotta meg a csapatoknak a háború első óráiban a tűz viszonzását, így a Wehrmacht alakulatai szinte átgázoltak a Vörös Hadseregen. Ezután többször vitába keveredett Sztálinnal és más parancsnokokkal, aki emiatt leváltotta, ám mivel krónikus hiány volt főtisztekből az 1938-as tisztogatások miatt, életben hagyta. Döntő szerepe volt Leningrád védelmében, valamint részt vett az első szovjet ellentámadásnál, az 1941 végi moszkvai csata sikeres megvívásában. 1942-ben Rzsvevnél vereséget szenvedett von Klugétól, ahol hónapokig tartó rohamozásban sem sikerült előrejutnia egy megerősített terepszakaszon. Sztálingrád védelmében ismét szerepet kapott. Sztálin Rokosszovszkijra és Csujkovra bízta az irányítást, Zsukov csak a hadműveletek végén kapcsolódott be. A német 6. hadsereg megsemmisült. A háború hátralevő részében sikeresen felmentette Leningrádot, levezényelte a Vörös Hadsereg nagy 1944-es offenzíváját, a Bagratyion hadműveletet. Világháborús pályafutását Berlin egyik elfoglalójaként koronázta meg, Konyevvel együtt. A német hadvezetés másodjára előtte és az amerikai, angol és francia hadvezérek előtt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételt, ami a világháborúnak az európai frontokon való befejezését jelentette. A világháború után Sztálin a háború után szinte azonnal szeretett volna megszabadulni a sikeres és népszerű katonai vezetőtől. Magas beosztásban lévő parancsnoktársai kiálltak mellette (saját életüket is féltve), de fontosabb funkcióiból így is leváltották. A megszállt Kelet-Németország vezetőjeként állítólag többszöri műkincslopásba keveredett, Sztálin ezen ok miatt váltotta le. 1951-ben a koreai konfliktus kapcsán ismét fontos szerepet kapott, de csak Sztálin halála után (1953) lehetett újra a SZKP KB tagja. 1955-től elnökségi póttag 1957-ig és a honvédelmi miniszter helyettese, majd 1955–1957 között a miniszteri kinevezést is megkapta. Zsukovnak, mint honvédelmi miniszternek kulcsszerepe volt az 1956-os „magyarországi fasiszta lázadást” leverő Forgószél hadművelet kidolgozásában és vezetésében. Elismerésképpen december 1-jén, 60. születésnapjára negyedszer is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Hruscsov Zsukov segítségével tudta letartóztatni a nagyhatalmű Beriját és összpontosította a saját kezébe a hatalmat. Ezután lett Zsukov honvédelmi miniszter, de hatalomféltésből Hruscsov 1957-ben a „hadsereg erős emberét” leváltotta, menesztette a pártvezetésből. 1958-ban nyugállományba helyezték. 1964-ben Brezsnyev visszahozta a politikai életbe, de fontos megbízatást már nem kapott. 1974-ben Moszkvában halt meg. Megítélése, ellentmondásos cselekedetei Katonai nagyságát kevesen vitatják, kétségtelen, hogy kora egyik legnagyobb szovjet katonai vezetője volt. Ugyanakkor - szovjet katonai parancsnokként - ragaszkodott ahhoz, hogy csapatai mindenáron állítsák meg a német támadásokat, és ez nagy veszteségeket eredményezett. A harc megkezdése után már csak a győzelem számított, annak ára nem, többször még tábornoktársaival, sőt feletteseivel is vitába keveredett amiatt, hogy az óriási veszteségek ellenére sem volt hajlandó terveit feladni. Némelyek „Mjasznyik”, azaz Mészáros néven emlegették. A fentiek ellenére Zsukov Oroszországban a mai napig népszerű. Katonai anekdoták sora idézi fel a kiskatonák világát jól ismerő, velük törődő atyai parancsnok emlékét. Magyarul Emlékek, gondolatok ; ford. Kádas Géza, Auer Kálmán, Nádor Tibor; Kossuth–Zrínyi, Bp., 1970 Panaszkezelés A panaszkezelés elterjedt ügyfélszolgálati szakkifejezés, melynek terjedelme és tartalma kissé bizonytalan, iparáganként és cégenként változó lehet. A fogalom meghatározása Panaszkezelésnek azt a folyamatot nevezzük, amely egy szervezetnél az ügyfél-elégedetlenség írásbeli vagy szóbeli megnyilvánulásáról való tudomásulvételtől a panaszügy lezárásáig tart. Tágabb értelemben magában foglalja az ügyfélpanaszok (reklamációk) fogadását, rögzítését, feldolgozását, értékelését, kiszignálását, a panasz jogosságának (a hibás teljesítés meg-történtének) belső vizsgálatát és megállapítását, vagy kizárását, továbbá az eredmény kommunikálását, és az ügyfél megtartása, illetve a hibaismétlés elkerülése érdekében hozott intézkedéseket. A panaszkezelés szervezeti keretei Minden szervezet választhat, hogy centralizálja vagy decentralizálja a panaszkezelési feladatok ellátását, sőt, a kettő kombinációját is alkalmazhatja. A decentralizált panaszkezelés a gyakorlatban azt jelentheti, hogy minden panaszt ott oldanak meg, ahol felmerült, vagy azt, hogy az a személy kezeli a problémát, aki tudomást szerzett róla. Ennek előnye lehet a gyorsaság, hátránya pedig, hogy megfelelő hatáskör hiányában szakmai és üzleti szempontból gyakran nem megfelelő eredmény születik. A centralizált panaszkezelés a gyakorlatban azt jelenti, hogy frontvonalon csak a panaszok fogadása, rögzítése történik meg, és onnan továbbítják egy központi személy vagy szervezet felé, aki, vagy amely megfelelő felhatalmazás birtokában elvégzi a további feladatokat, megoldja és megválaszolja a panaszt. Ennek előnye lehet a körültekintő, szakszerű eljárás és megalapozott döntés, azonban az a veszélye, hogy torzulnak az információk és a folyamat viszonylag hosszabb időt vesz igénybe. A kisebb szervezetek, vállalkozások szinte kizárólag centralizált panaszkezelést folytatnak, minden ügyben a főnök vagy a tulajdonos dönt. A centralizált panaszkezelés jellemzi a nagyobb méretű bürokratikus szervezeteket is. Leggyakrabban a két megoldás kombinációjával találkozunk az erős versenyben működő nagyobb szervezeteknél, az egyszerű, egyértelmű, az előzmények körültekintő feltárását nem igénylő ügyeket oldják meg az első vonalban (decentralizálva). A bonyolultabb panaszügyekben a frontvonalon csak a bejelentéseket fogadják személyesen, telefonon, e-mailben, vagy Web 2.0-s formok, esetleg a Social Media felületeken, és azokat, amelyeknek megoldása meghaladja kompetenciájukat, továbbítják a központi szervezet felé, amely megfelelő felhatalmazás birtokában elvégzi a további feladatokat, megoldja és megválaszolja a panaszokat. A panaszkezelés érzelmi vonatkozásai A panaszkezelés fogalma nemcsak magát a panaszkezelés folyamatát jelöli, de a panaszossal való emberi kapcsolatok felvételére és fenntartására is kiterjed. A panaszt fogadó munkatársaknak fel kell készülniük arra, hogy a panaszosok gyakran erős érzelmi töltéssel, támadólag lépnek fel. Ahhoz viszont, hogy érdemi eredményt érhessenek el, a panaszt fogadó munkatársaknak képesnek kell lenniük arra, hogy megőrizzék önkontrolljukat, és elérjék, hogy a panaszos megnyugodjon annyira, hogy az érdemi információkat beszerezhessék, válaszukat képesek legyen felfogni és tudomásul venni. Forrás Arany Ferenc : Panaszügyek hatékony megoldása Parányi György: A panasz- és reklamációkezelés, mint a versenyképesség egyik forrása Mamma Mia! (film) A Mamma Mia! az azonos című West End-musical 2008-as filmváltozata. A brit-amerikai koprodukcióban készült romantikus vígjáték az ABBA együttes dalaira épül, s az egyiknek a címét viseli. A főbb szerepekben Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth, Stellan Skarsgård, Julie Walters, Amanda Seyfried és Christine Baranski láthatók. A film executive producerei között megtalálható Tom Hanks és Rita Wilson is. A világpremier Londonban volt 2008. június 30-án, majd elsőként a cselekmény helyszínéül szolgáló Görögország mozijai kezdték vetíteni július 3-án. Magyarországon július 17-én, Észak-Amerikában pedig az azt követő napon mutatták be. A DVD Magyarországon 2008. november végén jelent meg. A Mamma Mia!-t két Golden Globe-díjra jelölték, a legjobb vígjáték/musical és a legjobb vígjátéki színésznő (Meryl Streep) kategóriákban. A Mamma Mia! alapötlete már korábban ismert volt a Jó estét, Mrs. Campbell! című filmből. 2017 májusában bejelentették, hogy a bemutató 10. évfordulójára Mamma Mia: Here We Go Again címmel megjelenik a film folytatása. Történet A húszéves Sophie Sheridan szórakozott édesanyjával, Donnával egy kis görög szigeten él, ahol Donna a Villa Donna szállót vezeti. Sophie rövidesen hozzámegy vőlegényéhez, Skyhoz, és szeretné, ha édesapja vezetné az oltárhoz, azt azonban nem tudja, ki is ő. Donna régi naplóját elolvasva a lány arra a következtetésre jut, hogy három férfi közül kell kiválasztania a megfelelőt. Meghívja hát Samet, Harryt és Billt is az esküvőre anélkül, hogy anyjának bármit is szólna. Szereplők Meryl Streep mint Donna Sheridan (magyar hangja Ráckevei Anna ) Pierce Brosnan mint Sam Carmichael (magyar hangja Kautzky Armand ) Colin Firth mint Harry "Hős Bika" Bright (magyar hangja Csankó Zoltán ) Stellan Skarsgård mint Bill Anderson (magyar hangja Haás Vander Péter ) Julie Walters mint Rosie (magyar hangja Andresz Kati ) Christine Baranski mint Tanya (magyar hangja Vándor Éva ) Amanda Seyfried mint Sophie Sheridan (magyar hangja Czető Zsanett ) Dominic Cooper mint Sky (magyar hangja Moser Károly ) Philip Michael mint Pepper (magyar hangja Molnár Levente ) Ashley Lilley mint Ali (magyar hangja Huszárik Kata ) Rachel McDowall mint Lisa (magyar hangja Győrfi Laura ) A zenei betétek A filmmusicalben elhangzó ABBA-slágereket a színészek adják elő. I Have a Dream – Sophie Honey, Honey – Sophie Money, Money, Money – Donna Mamma Mia – Donna Chiquitita - Tanya és Rosie Dancing Queen – Donna, Tanya, Rosie és a többiek Our Last Summer – Harry, Sam, Bill és Sophie Lay All Your Love on Me – Sky és Sophie Super Trouper – Donna, Tanya és Rosie Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight) - Sophie, Ali, Lisa és a többiek The Name of the Game – Sophie és Bill Voulez-Vous – mindenki SOS – Sam és Donna Does Your Mother Know – Tanya Slipping Through My Fingers – Donna és Sophie The Winner Takes It All – Donna I Do, I Do, I Do, I Do, I Do - Sam, Donna és a többiek When All Is Said and Done – Sam Take a Chance on Me – Rosie, Bill és Harry Mamma Mia – mindenki I Have a Dream – Sophie Dancing Queen – Donna, Tanya és Rosie Waterloo - Donna, Tanya, Rosie, Sam, Bill, Harry, Sophie és Sky Thank You for the Music – Sophie (a végefőcím alatt) Az Under Attack, a One of Us és a Knowing Me, Knowing You című dalokat a forgatókönyv nem tartalmazza, szemben a színpadi változattal, míg a Thank You for the Music csak a végefőcím alatt hallható, s nem a cselekményben. Az Under Attack és a Knowing Me, Knowing You és a "Waterloo" ugyanakkor instrumentálisan felcsendül a filmben bizonyos jelenetek alatt. A When All is Said and Done című szám a filmkészítők újítása, az eredeti musicalnek nem képzi részét. A Chiquitita, a Waterloo és az I Do, I Do, I Do, I Do, I Do változatlan formában szerepel a filmben, azonban a zenei albumra nem került rá. Sophie és Bill közös dala, a The Name of the Game a film végső vágásába nem került bele, azonban a DVD-kiadáson látható lesz a kimaradt jelenetek között. A dal maga a filmzenealbumon ugyanakkor hallható. Az I Have a Dream és a Thank You for the Music rejtett trackként jelennek meg a zenei kiadványon. Háttér A forgatás javarészt Szkopelosz és Szkiathosz görög szigeteken zajlott, míg egyes részeket a Pinewood Studios 007-es stúdiójában rögzítettek. A film produkciós irodái szintén a Pinewoodban kaptak helyet. Bemutató A film svédországi premierjén az ABBA mind a négy tagja részt vett. A stockholmi Rival Theatre előtt készült fotóhoz hasonló, melyen az együttes összes tagja látható, 1986 óta nem készült. Kritikai visszhang A Mamma Mia! vegyes kritikákat kapott. Az amerikai újságírók véleményeit számba vevő Rotten Tomatoes oldalán 52%-os értékelés szerepel több mint 160 írás alapján. 21697 Mascharak A 21697 Mascharak (ideiglenes jelöléssel 1999 RW54) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 7-én. Grasselly Gyula Grasselly Gyula (Szeged, 1920. július 4. – Szeged, 1991. november 13.) geokémikus, mineralógus, a földtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe az üledékes érctelepek geokémiai, ásványtani vizsgálata volt. Életútja Középiskolai tanulmányait követően, 1938–1939-ben a váci piarista rendházban volt novícius. 1939-től az Eötvös Loránd Kollégium tagjaként a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, közben 1943-ban egy féléven keresztül a berlini Frigyes Vilmos Egyetem vendéghallgatója volt. Vegytan–természetrajz szakos tanári diplomáját 1944-ben szerezte meg a szegedi egyetemen. Ezt követően az egyetem ásvány- és kőzettani intézetében dolgozott Koch Sándor tanársegédeként. 1944 végén bevonult katonai szolgálatra, 1945 januárjában szovjet hadifogságba esett, majd 1945–1946-ban az újjászervezett Magyar Honvédségben szolgált. 1946-ban visszatért Szegedre, s tanársegédként folytatta az oktatómunkát az ásvány- és kőzettani intézetben, illetve tanszéken. 1947-ben megszerezte bölcsészdoktori oklevelét, 1952-ben pedig megvédte a föld- és ásványtani tudomány kandidátusa fokozatot. 1952-ben egyetemi adjunktussá lépett elő, 1956-tól 1960-ig pedig docensi címmel tanított. Időközben 1959-ben az akadémiai doktori címet is megszerezte. 1960-ban elbocsátották a tanszékről, és a művelődésügyi minisztérium állományába tartozó tudományos kutatóként tevékenykedett 1962-ig, amikor is visszakapta szegedi katedráját és docensi címét. 1964-től 1990-es nyugdíjazásáig egyetemi tanárként oktatott a szegedi egyetemen. Ebben az időszakban 1968-tól 1986-ig tanszékvezetőként irányította az ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszék munkáját, 1983–1986-ban a földtani, 1987-ben pedig a földrajzi és földtani tanszékcsoport vezetését is elvállalta. 1956-tól 1967-ig volt az Eötvös Loránd Kollégium igazgatója, 1965–1969-ben a természettudományi kar dékánja. Munkássága Tudományos kutatásai homlokterében az üledékes érctelepek komplex geokémiai, ásvány- és kőzettani vizsgálata állt. Jelentős eredményeket ért el a hazai mangánérctelepek (pl. Úrkút) ásványtani, genetikai, teleptani, mikroszkópos és elektrográfiai ércszövettani vizsgálatában. Behatóan foglalkozott a szénhidrogénkészletek tárolókőzeteinek, a kemogén üledékek szerves geokémiai sajátosságaival, valamint tanulmányozta a szulfidos érctelepek mállási folyamatait. A tudományos közélet és a felsőoktatás szervezésében is szerepet vállalt. Akadémiai székfoglalóit a szűkebb tudományterületén elért eredmények és eljövendő feladatok áttekintésének szentelte: Kutatási irányok és eredmények a mangán-geokémiában (1977), A geokémiai kutatások helyzete és lehetőségei (1983). Könyvei, egyetemi jegyzetei mellett mintegy hatvan tanulmánya jelent meg, a Szegeden kiadott Acta Mineralogica-Petrographica főszerkesztője volt. Társasági tagságai és elismerései 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává választották. 1974 után az Akadémia szerves geokémiai munkabizottságának vezetője volt, 1976-tól 1980-ig a geokémiai, 1980-tól 1983-ig a földtani, azt követően az ásványtani-geokémiai bizottság munkáját elnökölte, 1990–1991-ben pedig a X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának elnöki tisztét töltötte be. 1968 és 1972 között a Nemzeti Földtani Bizottság tagja, pályája különböző szakaszaiban a Föltudományi Koordináló Bizottság, illetve a művelődésügyi minisztérium földtudományi szakbizottságának elnöke is volt. 1973-tól vezette a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) földtudományi szakbizottságát, 1983 és 1990 között ő állt a SZAB élén, 1990–1991-ben pedig az alelnöki teendőket látta el. 1981-ben a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjává választották. A nemzetközi tudományos életnek is aktív részese volt: 1967-től 1978-ig a Nemzetközi Érctelep-genetikai Egyesület (IAGOD), 1983-tól 1986-ig a Nemzetközi Litoszférabizottság (ICL) munkájában vett részt, 1972 és 1980 között a Földtudományok Nemzetközi Uniója (IUGS) alelnöki tisztét látta el, 1982 és 1986 között pedig az IUGS kutatási-fejlesztési tanácsadó testületének igazgatója volt. A Szovjet Ásványtani Társaság tiszteleti tagjai sorába választotta. Főbb művei Ásvány- és ércelemzési módszerek. Budapest: Akadémiai. 1953. Ásványtan I–II. Budapest: Tankönyvkiadó. 1967. (Közreműködő) Kutatási irányok és eredmények a mangán geokémiájában. Budapest: (kiadó nélkül). 1977. Ásványtani, kőzettani és geokémiai helyzetkép 1973–1976. Budapest: (kiadó nélkül). 1978. Geology and geochemistry of manganese I–III. Budapest: (kiadó nélkül). 1980. A geokémia alapjai. Budapest: Tankönyvkiadó. 1982. A geokémiai kutatások helyzete és lehetőségei : akadémiai székfoglaló 1983. március 14. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1984. (7034) 1994 YT2 A (7034) 1994 YT2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1994. december 25-én. Basszus A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva. Zeneelmélet Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik. A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett. A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana(wd) volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang. A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő. Basszus hangfekvés Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas. Fokozatok A magas basszus ( bariton ), terjedelme A-fisz' A mély basszus, terjedelme kontra F-esz. Típusok Karakterbasszus Basso profondo – igen mély és sötét hangzású Basso cantante – világos hangú basszus Basso buffo – „vígbasszus” Basszusbariton – a legmagasabb basszus, átmeneti fajta, olyan, amelyik baritont is tud énekelni Basszus szerepek Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így például a Megváltó recitativói Bach Máté-passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Ozmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok), Wotan, Kurwenal, a Kormányzó (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Fiesco (Verdi: Simon Boccanegra), II.Fülöp, illetve a Főinkvizítor (Verdi: Don Carlos). Klimó Károly Klimó Károly (Békéscsaba, 1936. május 17. –) Munkácsy Mihály-díjas festőművész és grafikus, egyik legeredetibb nonfiguratív-festőnk. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1993). Életpályája Felsőfokú tanulmányokat folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1956-1962), ahol Bernáth Aurél volt a mestere. Pályakezdő éveiben alkotó munkáját a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj segítette. 1971-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított, 1990-ig az esti tagozat vezetésére kapott megbízást, 1990 és 2005 között a festőszak osztályvezető tanára. Az 1970-es évek közepén tanulmányutakat tett Nyugat-Európában, Skandináviában és Iránban. Az 1980-as évek közepén az USA-ban járt. Az 1990-es években eljutott a Koreai Köztársaságba és Kínába is. 1966 óta csoportos kiállításokon szerepelt munkáival, első önálló kiállítása 1974-ben volt Budapesten. Budapesten és a Balaton-felvidéken él. Munkássága Munkássága kezdetén a természeti jelenségből indult ki, amelyet folyamatosan absztrahálva felépítette saját formáit; rusztikus anyagokból kollázsokat, képarchitektúrákat készített. Művészetére nagy hatással volt az Európai iskola. Az 1970-es évek elejétől tizenöt évig nyaranta Szentendrén alkotott, és itt közeli kapcsolatba került Kondor Bélával, Korniss Dezsővel. Az 1970-es évek közepétől munkássága összekapcsolható egyfajta informel hatással a festői gesztusok, az anyagok, a színek használatának szellemi rokonsága révén. A bonyolult képfelépítés éppen úgy megtalálható művészetében, mint a kihagyásos vagy egy-egy gesztura épülő kép, sokszor nagy homogén színfelületekre vagy éppen széttöredező színfelületeken adja elő újabb és újabb motívumok (geometriai vagy amorf forma, kalligrafikus jelek) alkalmazásával festőileg kiérlelt kompozícióit, ezekkel tudja igazán érzékeltetni saját és az őt körülvevő változó világ emberi és szociális érzéseit. Az 1980-as években részt vett az Új szenzibilitás kiállítássorozatban és mozgalomban. Vászonra is, papírra is fest, klasszikus könyveket illusztrál, könyvillusztrációiban nem válik el élesen a festészet és a grafika, ettől lesznek illusztrációi mozgalmasak, színesek, a mondanivalóval ötvözöttek. A színek nagy mestere, biztonságosan alkalmazza a mély színeket (fekete, vörös, mélykék, arany, fehér) is, melyekkel megteremti képei transzcendens jellegét. Az Ázsiában használatos képi írás tanulmányozása, s annak hatásai az 1990-es évektől természetes egyszerűséggel épültek be képeinek motívumkincsébe. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1974 • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest 1976 • Helikon Galéria, Budapest 1977 • Művésztelepi Galéria, Szentendre 1979 • Galerie der Stadt Wels ( Ausztria ) 1980 • Koszta József Múzeum , Szentes 1982 • Görög templom, Vác 1983 • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem • Kassák Terem, Esztergom 1984 • Gallery Forum (katalógussal), Wels • Porin Taidemuseo (katalógussal), Pori (FIN) • Profile Gallery, New York 1986 • Pécsi Galéria, Pécs • Szentendrei Műhely Galéria, Szentendre 1987 • Szombathelyi Képtár, Szombathely 1988 • Megyei Könyvtár, Békéscsaba • Galerie Möbius, Kiel • Taidemuseo, Kuopio ( Finnország ) 1989 • Francia Intézet, Budapest • Columbia University Gallery, New York • Fészek Galéria , Budapest [M. Wakolbingerrel] • Ernst Múzeum , Budapest (katalógussal) 1990 • Argelander Galerie, Bonn 1991 • Pandora Galéria, Badacsonytomaj 1992 • Art Fair, Bath • Klimó Károly rajzai Marquis de Sade műveihez, Francia Intézet, Budapest (katalógussal) • Egyetemi Galéria, Leuwarden ( Hollandia ) • G. Briek, Groningen (Hollandia) 1993 • Magyar Intézet, Stuttgart • Galerie Schreiter, Nürnberg • Galerie der Stadt Wels • Associacion Pont Neuf, Párizs 1994 • Pandora Galéria, Budapest • Galerie Pimmingstorfer, Peuerbach ( Ausztria ) • Új művek [M. Wakolbingerrrel], Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (katalógussal) • Galerie Gut Gasteil, Prigglitz (Ausztria) • Kongresszusi Palota, Strasbourg 1995 • Maximilianpark, Hamm ( Németország ) • Goethe Intézet, Budapest (kat.) • Fészek Galéria, Budapest [Robert Schaddal] • Kunstverein Augsburg • Galerie Stahlberger, Weil am Rhein ( Németország ) 1996 • Pandora Galéria, Badacsonytomaj (B. Klötzerrel) • Rácz Stúdió Galéria, Budapest • Fészek Galéria, Budapest (Michael Horselyval) 1997 • Bartók 32 Galéria, Budapest (G. Andertonnal) • Osztrák Kulturális Intézet, Budapest • Galerie Kunst im Licht [Péter Vladimirral], Hamburg • Rozsics Galéria, Budapest • Rácz Stúdió Galéria, Budapest 1998 • Associazione Culturale Tempo Reale, Merano (Olaszország) • Galerie Gasteil (Trombitás Tamással), Prigglitz ( Ausztria ) • Galerie Pimmingstorfer ( Konok Tamással ), Peuerbach (Ausztria) • Rozsics Galéria, Budapest 1999 • Goethe Intézet (W. Weinerrel) • Galerie Stahlberger (W. Weinerrel), Weil am Rhein (Németország) • Magyar Intézet (W. Weinerrel), Stuttgart 2000 • Galerie Schreiter, München 2002 • Klimó Károly Akadémiai kiállítása, MTA • A nagy monológ , Francia Intézet, Budapest 2003 • Raiffeisen Galéria, Budapest 2004 • Új művek , Egry József Emlékmúzeum, Badacsony 2005 • mindenművészet - Klimó Károly és 12 ismeretlen művész munkája, 2B Galéria, Budapest • Klimó Károly, Herder-díjas festőművész kiállítása, AL Galéria, Budapest • A kétféle idő , Francia Intézet, Budapest • Valós idő (Robert Schad: Acél-kor c. kiállításával együtt), Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum , Budapest 2006 • Francia Intézet (könyvbemutatóval együtt), Budapest 2007 • Wahrnehmungen (Willi Weinerrel), 2B Galéria 2009 • Jelenlét című kiállítás, Francia Intézet, Budapest 2010 • Idővesztés c. kiállítás, Petőfi Irodalmi Múzeum , Budapest 2011 • Pillantás c. kiállítás, Prestige Galéria, Budapest Csoportos 1965 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok , Budapest 1966 • Fiatalok Biennálé, Musée d'Art Moderne, Párizs 1973 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Modern Művészeti Múzeum, Belgrád 1974 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Kunstakademie, Bécs 1975 • G. Levi, Milánó • XX. századi magyar festészet, Palazzo Reale, Milánó 1976 • Festészeti triennálé, Újdelhi , Teherán 1977 • Festészeti Biennálé, Szczecin 1980 • Nemzetközi művésztalálkozó, Kuopio (Finnország) • XXXIX. velencei biennálé , Velence 1981 • Új szerzemények, Neue Galerie der Stadt Linz, Linz 1984 • Freie Berliner Künstler, Messehalle an Funkturm, Berlin • 18. Festészeti triennálé, Cagnes-sur-Mer , Provence-Alpes-Côte d’Azur , Franciaország 1986 • Hét magyar művész, Los Angeles • Eklektika '85, Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1987 • Új szenzibilitás IV., Pécsi Galéria, Pécs • Domus Aurea, Fészek Galéria, Budapest • Dialógus V., Fészek Galéria, Budapest • 8+1, Alpine Gallery, London 1988 • Nyolc magyar művész, Galerie Knoll, Bécs, Arte e Amicitatae, Amszterdam • 5. Európai Grafikai Biennálé, Schloss und Alte Universität Heidelberg, Heidelberg 1989 • Kortárs magyar művészet, Walker Hill Art Center, Szöul • Magyar avantgárd, Kunstverein, Mannheim 1990 • Tizenhárom magyar művész, Varsó • Négy magyar művész, Auris G., Hämmenlinna (Finnország) 1991 • Négy magyar művész, Belarte G., Helsinki • 3x3, Szombathelyi Képtár, Szombathely • Tisztelet El Grecónak, Szépművészeti Múzeum , Budapest • Modern magyar művészet, Szöuli Művészeti Központ, Szöul • Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1992 • Budapesti Art Expo 1992, Budapest, Közgazdasági Egyetem 1993 • Kortárs magyar művészet, Europahaus, Klagenfurt • Feuerregen, Schloss Tyllsburg (Ausztria) • Grafikai Biennálé, Ljubljana 1994 • 12 Művész Ausztriából és Magyarországról, Schlossmuseum, Peuerbach, Orangerie, Kismarton • 1980-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest 1995 • Öt magyar művész, Galerie Knoll, Bécs • Hat magyar művész, Chapel Art Center, Hamburg 1996 • Millennium, Bartók 32 Galéria, Budapest • Galerie Spiess, Zürich 1997 • A bor és a művészek, Francia Intézet, Budapest • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest 1998 • Modern magyar művészet, Kunstverein, Würzburg • Budapesti Art Expo '98, Műcsarnok, Budapest • Magyar jelenlét, Zacheta G., Varsó • Magyar avantgárd a 20. században, Neue Galerie der Stadt Linz, Linz 2000 • Művészek, gyűjtemények, borok, RS VAM Galéria, Budapest 2001 • Kassák Lajos Emlékmúzeum 2003 • Csárdáskirály, Miskolci Galéria, Miskolc • Jövőkép - Kortárs magyar művészet, Pécsi Galéria, Pécs 2004 • Néma angyal, Pintér Sonja Kortárs Galéria, Budapest • Kiállítás a Francia Intézet 20 év alatt keletkezett műgyűjteményéből, Francia Intézet, Budapest 2005 • Living Classics, Városi Művészeti Múzeum, Győr • 13 művész a XIII. kerületben, AL Galéria, Budapest 2006 • Kortárs Bartók, Vízivárosi Galéria, Budapest 2007 • Északi part, MODEM, Debrecen • Artinact - Válogatás a Paksi Képtár gyűjteményéből, Paks • Új válogatás a Városi Művészeti Múzeum kortárs képzőművészeti gyűjteményéből, Napóleon-ház, Győr 2008 • Randez-vous der Freunde, Stuttgart . 2009 • Négyen a Káli-medencéből - Hencze Tamás , Klimó Károly, Nádler István , Trombitás Tamás, G13 Art Gallery, Budapest 2009 • Hommage à Rozsics István - Bak Imre , Fehér László , Klimó Károly, Nádler István, Soós Tamás kiállítása, Kempinski Galéria, Budapest 2014 • Budapest, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga - Imák Auschwitz után Művei közgyűjteményekben (válogatás) Albertina , Bécs Art Museum, Reading ( USA ) Ferenczy Múzeum , Szentendre Fővárosi Képtár, Budapest Janus Pannonius Múzeum , Pécs Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum , Budapest Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Museum of Modern Art, Szöul Neue Galerie der Stadt Linz Städtische Galerie, Wels (Ausztria) Szombathelyi Képtár, Szombathely Taidem, Pori (Finnország) Taidem, Kuopio (Finnország) Városi Múzeum, Győr Illusztrált könyveiből A párduc / Giuseppe Tomasi di Lampedusa ; [ford. Füsi József és munkatársai] ; [jegyz. Gábor György] ; [ill. Klimó Károly]. 5. kiad. Budapest : Európa, 1975. 392 p. Zorbász, a görög / Níkosz Kazandzákisz ; [ford. Papp Árpád, Szabó Kálmán] ; [ill. Klimó Károly]. 4. kiad. Budapest : Európa, 1976. 461 p. Pétervár / Jarosław Iwaszkiewicz ; [fordította, jegyz. Fejér Irén] ; [a kötet rajzait Klimó Károly készítette]. Budapest : Európa, 1978 [Gyula] : Dürer Ny. 119 p. : ill., színes Sörgyári capriccio : Regény / Bohumil Hrabal ; [fordította Hap Béla] / [a kötet rajzait Klimó Károly készítette]. Budapest : Európa, 1979 Gyoma : Kner Ny. 178 p. ill. A kastély / Franz Kafka ; [fordította Rónay György] / [a kötet rajzait Klimó Károly készítette]. 2. kiad. Budapest : Európa, 1979, cop. 1964 Békéscsaba : Dürer Ny. 370 p. ill. A vadkacsa : Színmű öt felvonásban / Henrik Ibsen ; [fordította Bart István] / [illusztrálta Klimó Károly]. Bpudapest : Európa, 1981. Békéscsaba : Dürer. 132 p., [4] t. fol. : ill., színes Az Elbrusz hófödte csúcsai : Elbeszélések / Jurij Nagibin ; [vál. Árvay János] ; [ford. Antal Miklós et al.] / [... ill. Klimó Károly]. Bratislava : Madách ; Budapest : Európa, 1984. 356 p. ill. Primavera : Művészi elbeszélés / Sven Delblanc ; [ford. Csatlós János / [... rajz. Klimó Károly ...]. Budapest : Európa, 1986. Gyomaendrőd : Kner. 194 p. ill. In hora mortis / Thomas Bernhard ; [ford. Kukorelly Endre] ; [Klimó Károly rajz.]. Pécs : Jelenkor, 1997 Pécs : Jelenkor : Molnár Cs. 40 p. : ill. színes Nouvelle poésie hongroise : 1970-2000 / [textes choisis et trad. par] Alain Lance, János Szávai ; ill. de Károly Klimó. Paris : Caractères, 2001. 262 p. ill. Díjak, elismerések (válogatás) Derkovits-ösztöndíj (1964-1967); Munkácsy Mihály-díj (1972); Juho Russannen-díj, Kuopio , ( Finnország , 1980); Európa Kiadó nívódíja, (1988); Érdemes művész (1998); Herder-díj (2005). (7036) 1995 BH3 A (7036) 1995 BH3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yoshisada Shimizu és Urata Takesi fedezte fel 1995. január 29-én. Fehéroroszország himnusza A Мы, беларусы (Mi, belaruszok) Fehéroroszország nemzeti himnusza. A himnuszt az 1950-es években komponálta Nyeszter Szakalouszki és Mihasz Klimovics szövegével 1955-től a Belorusz SZSZK himnusza lett. Belorusszia a szovjet tagköztársaságok közül utolsóként választott himnuszt. A Szovjetunió szétesése után, 1991–2002 között szöveg nélkül, de az ország hivatalos himnusza maradt, majd Lukasenko elnök kérésére Makszim Klimkovics és Vladzimir Karyzny, az ország egyik legnagyobb zeneszerzője írt új szöveget, amelyet 2002. július 2-án fogadtak el. Fehérorosz nyelven Az eredeti szöveg 1. Мы беларусы, з братняю Руссю Разам шукалі к шчасцю дарог. Ў бітвах за волю, ў бітвах за долю З ёй здабылі мы сцяг перамог! Нас аб’яднала Леніна імя, Партыя к шчасцю вядзе нас ў паход. Партыі слава! Слава Радзіме! Слава табе, беларускі народ! 2. Сілы гартуe, люд Бeларусі Ў братнім саюзe, ў мужнай сям’і Вeчна мы будзeм, вoльныя людзі, Жыць на шчаслівай, вoльнай зямлі! Нас аб’яднала Леніна імя, Партыя к шчасцю вядзе нас ў паход. Партыі слава! Слава Радзіме! Слава табе, наш свабoдны народ! 3. Дружба нарoдаў – сіла нарoдаў, К шчасцю працoўных сoнeчны шлях Гoрда ж узвіся ў свeтлыа высі, Сцяг камунізмы – радасці сцяг! Нас аб’яднала Леніна імя, Партыя к шчасцю вядзе нас ў паход. Партыі слава! Слава Радзіме! Слава табе, наш савeцкi народ! 2002. július 2. óta érvényben lévő új szöveg Мы, беларусы – мірныя людзі, Сэрцам адданыя роднай зямлі, Шчыра сябруем, сілы гартуем Мы ў працавітай, вольнай сям'і. REFRÉN: Слаўся, зямлі нашай светлае імя, Слаўся, народаў братэрскі саюз! |: Наша любімая маці-Радзіма, Вечна жыві і квітней, Беларусь! :| Разам з братамі мужна вякамі Мы баранілі родны парог, У бітвах за волю, бітвах за долю Свой здабывалі сцяг перамог! REFRÉN Дружба народаў – сіла народаў - Наш запаветны, сонечны шлях. Горда ж узвіся ў ясныя высі, Сцяг пераможны – радасці сцяг! REFRÉN Magyarul Beloruszok vagyunk, békés nép, Szívünk hazánkért dobog, Bőkezű barátok vagyunk és erőnket A szorgalmas, szabad családból merítjük. Refrén: Dicsőség hazánk fényes nevének, Dicsőség népünk testvéri egységének! Szeretett anyaföldünk, Élj soká és gyarapodj, Belarusz! Testvéreinkkel, bátorsággal a századokon át Őriztük hazánk határait. Küzdve szabadságért, küzdve a végzetünkért Megszereztük a győzelmi lobogókat. Refrén A népek barátsága a népek ereje Dicső, napfényes utunkon Büszkén lobog fenn a magasban A győzelmi zászló, az öröm lobogója! Refrén Letöltés 2002-es felvétel (ogg) Oggy és a svábbogarak Az Oggy és a svábbogarak másik magyar címén Cicabogarak (franciául Oggy et les cafards, angolul Oggy and the Cockroaches) a Gaumont filmgyár által 1998-ban gyártott francia rajzfilmsorozat. Készítője Jean-Yves Raimbaud, a rendezők Olivier Jean Marie és Thomas Szabo, a gyártásvezető Marc du Pontavice volt. Magyarországon a Fox Kids (később Jetix), az M2, az RTL Klub és a Duna TV vetítette, azonban ezen a címen csak a Fox Kids vetítette, az M2-n és a Duna TV-n Oggy és a bogarak, az RTL Klub-on pedig Cicabogarak címen futott. Készítés A 30 perces műsorok általában 3 epizódból állnak, összesen 52 műsort gyártottak le. Az összes hangot Marc du Pontavice adja, de nem lehet beszédet hallani. Németországban Dirk Bach színész narrálta az összes epizódot. Történet A történet középpontjában Oggy áll, az elégedett és lusta, de nagyon érzékeny, kövér és kék színű macska, aki legszívesebben az egész napját tévénézéssel és főzéssel töltené el – ha nem volna a három svábbogár a háztartásban: Joey, Dee Dee és Marky (a Ramones punkbanda tagjai után lettek elnevezve). A trió imádja Oggy életét megkeseríteni, az ellene elkövetett csínyek (a legtöbb esetben) a hűtő kirablásától az olyan kellemetlen dolgokig terjednek, mint a vonat eltérítése, amelyre éppen Oggy szállt. A rajzfilm a helyzetkomédián alapul, hasonlóan „elődjéhez”, a Tom és Jerryhez, de egy fokkal szélsőségesebben: míg a „hagyományos” helyzetkomédiában a rajzfilm karakterei üllőket és zongorákat dobálnak egymásra, addig Oggy és a svábbogarak néha még buszokat vagy tengeralattjárókat is és gyakori még a különböző robbanószerek használata is. Ezek ellenére a legtöbb poén könnyen megérthető, ezáltal élvezhetik a fiatalabb nézők is. Az epizódok nem mindig a várt módon fejeződnek be – tehát nem valószínű, hogy a vége happy end lesz, illetve hol Oggy, hol pedig a svábbogarak járnak jól, de valamikor mindkettő, vagy egyik sem. Karakterek Oggy a műsor főszereplője. Felületesen Garfield macskatársához hasonlít, általában egész napját tévézéssel vagy házimunkával tölti – amikor éppen nem üldözi a svábbogarakat, akikkel amolyan "se veled, se nélküled"-kapcsolatban van, nehezen tudja elképzelni életét tréfáik nélkül, például az egyik epizódban (So Lonely) már szabályosan hiányoznak neki a bogarak, és azok ténykedései, ezért saját magával tréfálkozik, és egy magnetofont használ a csótányok utánzására, amin az ő röhögésük van felvéve, ezzel pótolva őket. Habár néha nőneműként szerepel (vagy egyes esetekben úgy öltözik, mint egy szobalány), mégis hímnemű (az egyik epizódban a bogarak ellopják a szennyeskosarát és sorban dobálják ki belőle a ruhákat – Oggy egyesével szedi fel őket, de zavarodottan kimegy a képből, mikor egy melltartót lát meg a boxeralsók és a zoknik között). Olivia fehér színű lánymacska, Oggy új szomszédja és szerelme a negyedik évadtól. Oggy már az első pillanattól szerelmes lesz belé, amint meglátja. Oggy az '' Oggy is getting married '' c. epizódban kéri meg a kezét Velencében hosszas kaland után. Szereti a természetet, még Oggy fő ellenségeit is, a svábbogarakat (Oggy mindig rejtegeti előle, ha elkapja és megbünteti őket). Sokat törődik a kinézetével is, amint az "Olivia's Pimple" című epizódban látható, amikor látta, hogy egy pattanás van az arcán, nem volt hajlandó elhagyni a házát. Joey a svábbogarak saját maga által kinevezett vezére. Habár ő a csapat legkisebb tagja, legtöbbször ő áll a műveletek hátterében, gyakran viszont egyedül kell mennie, mivel társai terveit értelmetlennek tartják. Dee Dee az állandóan éhes, mindent felfaló bogár. Éhsége néha őrültté teszi, amely gyakran abban nyilvánul meg, hogy nála nagyobb állatokat akar megenni (hiénákat vagy egy növény hatása miatt bogarat). Marky a kedves svábbogár, gyakran nem törődik azzal, hogy mit csinál a másik kettő. Hobbija a randevúzás – még bábokkal is. Jack a műsor másik macskája. Oggy teljes ellentéte, indulatos, erőszakos és arrogáns – azaz a bogarak tökéletes célpontja. Gyakran óriási gépeket épít, úgymint a svábbogárelfogó szerkezeteket, melyek legtöbbször visszafelé sülnek el. Valószínűleg Oggy unokatestvére. Bob , Oggy hatalmas szomszéd kutyája – habár nincs benne a főcímben – gyakori szereplő a rajzfilmben. Amíg Bob olyan csendesen és békésen próbálja élni életét, ahogy tudja, a szomszédbeli lárma általában az ő tulajdonának megsemmisüléséhez vezet, melyre az egyik macska megverésével szokott válaszolni. Ez általában képernyőn kívül történik, ilyenkor a kép gyakran háttérképszerűvé válik; az egyetlen dolog, amit a néző észrevesz, az a verekedés hangja (a'la Bud Spencer) és a macskanyávogás. Epizódok Az Oggy és a svábbogarak 269, harmadonként 7 perces epizódból áll. A rajzfilm négy sorozatból áll. Wilner Nazaire Wilner Nazaire (Port-au-Prince, 1950. március 30. –) haiti válogatott labdarúgó. Maud királyné föld A Maud királyné föld (norvégül: Dronning Maud Land) az Antarktisz egy része, amely a Stancombius-Willson-gleccser végén (20° ny. h.) és a Shinnan-gleccser végén áthaladó (44°38' k. h.) meridiánok közé esik. 1938. január 14. óta Norvégia igényt tart rá mint függő területre, de ezt – akárcsak az Antarktiszra vonatkozó többi területi igényt – nemzetközileg nem ismerik el; a terület az Antarktisz-egyezmény hatálya alá esik. Területe megközelítőleg 2,5 millió km², nagy részét jégpáncél borítja. A nevét Matild norvég királynéről (1869–1938), VII. Haakon norvég király hitveséről kapta. Mauden Mauden település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Nagyosztró Nagyosztró (románul: Ostrov) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése A Hátszegi-medencében, Hátszegtől 12 kilométerre délnyugatra fekszik. Nevének eredete Neve a szláv eredetű ostrov ('sziget') szóból való. Először 1360-ban mint Oztrov jelent meg, majd 1436-ban Oztroh, 1450-ben Felsewoztro és Alsooztro, 1733-ban Osztrovul Mare, 1760–62-ben Nagy Osztro néven írták. Története 1404-ben kenézeit, Stanchult és fiát, Tatult említették. Román falu volt. Nemesei a 17. században református hitre tértek, és Klopotivával és Malomvízzel tartottak közösen papot. A 18. században vált tőle külön Kisosztró, majd a 19. század végén Nagyosztró és Kisosztró néven egyesítették őket. 1910-ben 919 lakosából 870 volt román, 21 német és 20 magyar anyanyelvű; 871 görögkatolikus, 26 zsidó és 15 római katolikus vallású. 2002-ben 384 román nemzetiségű lakosából 354 volt ortodox, 18 baptista és 11 pünkösdista vallású. Látnivalók Ortodox temploma a 14. században, 5,2 × 4,5 méteres alaprajzú, egyhajós kis templomnak épült, 90 cm széles falakkal, amelyekbe a római korból származó köveket és téglákat is beépítettek. Nem sokkal lehet későbbi tornya sem, melyet eredetileg kőlapokkal fedtek. Az előtérből a hajóba nyíló kapuzat felett, egy fülkében látható, Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázoló freskót (Hodigitria) a 15. század közepére datálják. A templomot a 17–18. században a reformátusokkal közösen használták, a 18–20. században pedig a görögkatolikusoké volt. 1883-ban és 1905-ben leégett, északi részét a 19. században építették hozzá. A cinterem kerítését 1553 és 1585 között feliratos római kövekből állították össze. Ez már csak töredékeiben látható. Acidianus infernus Az Acidianus infernus egy archaea faj. Aerob, extrém acidofil, termofil (innen a neve), és kén metabolizáló. Típustörzse DSM 3191. Szilvalevelű bangita A szilvalevelű bangita (Viburnum prunifolium) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj. Jellemzése Az USA középső és déli területeiről származó kis növésű fa igen gyakori a nagy kiterjedésű erdőkben és a száraz, sziklás domboldalakon. Görbe törzse, amely 5 m magasra is megnőhet, kemény. Szétterülő ágainak színe kezdetben fényes vörös, majd zöld színű lesz. Fordított tojás alakú, rövid levélnyélen ülő levelei csupaszok, finoman fogazottak. Változata Viburnum prunifolium var. bushii (Ashe) E.J. Palmer & Steyerm. Gyógyhatása A szilvalevelű bangita kérge hosszú idő óta elismert görcsoldó hatású a méh izmaira. Vérzéscsillapító és nyugtató. Nemrégiben a növény újabb tulajdonságait sikerült kimutatni: gyulladás- és fekélygátló, valamint akadályozza a vérlemezkék összetapadását - mindezeket azonban a gyakorlatban még nem bizonyították. Felhasználása Belsőleg a növényt a bőr hajszálereinek gyengeségére (bőrvérzés, véraláfutás), vénás keringési elégtelenség és aranyér kezelésére javasolják. Nőgyógyászati eredetű görcsök és fájdalmas menstruáció enyhítésére is ajánlott. A szilvalevelű bangitát ne használja pontosan nem diagnosztizált tünetek kezelésére! Vang Ji-zsung Vang Ji-zsung (Wang Yirong; pinjin hangsúlyjelekkel: Wáng Yìróng; egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���; Wade–Giles átírással: Wang I-Jung) (Jantaj, Santung tartomány, 1845 – 1900. augusztus 14., Peking) kínai tudós, régész, hivatalnok, politikus. A Kínai Császári Akadémia igazgatója. A régi kínai feliratok szakértője, kutatója. Elsőként ismerte fel, hogy a Sang-dinasztia korából származó ősi jóslócsont leleteken látható, bekarcolt szimbólumok a kínai írás legkorábbi formája. Élete Előkelő hivatalnokcsaládban született és nevelkedett. Tanulmányait, magasabb szintű hivatalnoki vizsgáit 1880-ban fejezte be. Ezt követően országszerte különféle, egyre magasabb állami hivatali tisztségeket töltött be. Ennek megfelelően párhuzamosan folytatott tanulmányokat és tett le magasabb szintű hivatalnokvizsgákat. 1895-től három alkalommal a Hanlin Akadémia, a Kínai Császári Akadémia igazgatói posztját töltötte be. 1899-ben jutott véletlenül arra a felismerésre, hogy az ősi un. jóslócsont leleteken a kínai írás legkorábbi formája fedezhető fel. A jóslócsontok felirataival kapcsolatos kutatásait azonban hamar meg kellett szakítania, ugyanis a bokszerlázadás idején elfogadta az egyik helyi parancsnoki tisztet Peking védelmére annak ellenére, hogy nem hitt a felkelés sikerében. Amikor a nemzetközi intervenciós erők 1900 augusztusában elfoglalták Pekinget, Vang feleségével és menyével együtt öngyilkos lett. A jóslócsont-írás felfedezése Vang 1899-ben megbetegedett váltólázban (malária), amely ellen az orvosa „sárkánycsont port” írt fel neki, amit a patikustól darabosan kapott meg, s amit a vevőnek kell megőrölni. Wang azonban a „sárkánycsontokon” a modern kínai írás jeleire emlékeztető jeleket fedezett fel. Ezután kezdett nyomozásba a lelőhelyekkel kapcsolatosan és kezdte feljegyezni és rendszerezni az ősi jeleket. Megfeleltetni az akkori írás jeleinek. Halála után Vang második fia, Vang Csung-lie (���, Wang Chonglie) eladta 1500 darabos gyűjteményét és jegyzeteit apja közeli barátjának, Liu O írónak. Liu 1903-ban ezek alapján publikálta Vang felfedezését, és folytatta barátja kutatásait. Emlékezete Vang egykori háza Pekingben a Hszila utcában (���, Xila hutong) áll. Vang emlékét egy neki szentelt múzeum őrzi szülővárosában a Santung tartománybeli Jantajban. 2009-ben Vang Ji-zsung felfedezésének 110. évfordulója alkalmából a Kínai Sang-Jin-kultúra Társaság (��������, China Society of Yin-Shang Civilization) és a Santung Tartományi Kulturális Kutatói Szövetség (����������, Shandong Dashun Culture Research Association) megalapította a „Vang Ji-zsung Díj a Jóslócsontfeliratok Kutatásáért” elnevezésű rangos díjat. Bast (Baška Voda) Bast falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Baška Vodához tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 47, közúton 58 km-re délkeletre, Makarskától 11 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, Közép-Dalmáciában a Biokovo-hegység délnyugati lejtői alatt található. Története Az első ismert itt élt nép az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. Bast a nevét a feltételezések szerint a közelében állt ókori városról Bistonról kapta. A mai horvátok ősei a 7. században az avar hódítás után érkeztek ide és 925-ben megalapították királyságukat. Bast első írásos említése 1434-ben Jurjević-Vlatković egyik oklevelében történt. A középkorban a mainál jóval nagyobb település volt, ezt bizonyítják a plébániatemplom közelében fekvő középkori temető ősi sírkövei, melyeket 1966-ban kulturális védelem alá helyeztek. A török hódítás idején a 15. század második felében lakossága nagyrészt a tengerpartra és a szigetekre menekült. A közeli Zadvarje (Duare) várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól, majd a Velencei Köztársaság része lett. A török veszély végével a környező települések újra benépesültek és a mai Bast lakóinak ősei is ekkor telepedtek itt le. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott. Plébániáját 1735-ben alapították, addig a veliko brdoi plébániához tartozott. 1804 óta bast-baška vodai plébániának nevezik. 1885-ig a plébániaház is itt állt, ekkor azonban a plébános átköltözött Baška Vodára. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 351, 1910-ben 450 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Baška Voda község 1993-ban alakult meg, addig Bast is Makarska községhez tartozott. 2011-ben a településnek 126 lakosa volt. Lakosság (1869-ben és 1921-ben lakosságát Baška Vodához számították.) Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt középkori plébániatemploma valószínűleg a 15. században épült, de első említése csak a török uralom idején 1621 -ben történt. Ezt a templomot lebontották és a helyére 1763 -ban építették fel a mai templomot. Felszentelése 1780-ban volt. 1859-ben meghosszabbították, 1903-ban felújították. 1976-ban átrendezték a liturgikus teret. Homlokzatán kis rózsaablak, felül pedig pengefalú harangtorony látható, benne két haranggal. 1896-ban a rózsaablak fölé órát szereltek, melyet az udinei Solari cég készített. A templomnak három márvány oltára van, a spliti Josip Barišković munkái. A Nagyboldogasszony oltár 1879-ben, a Szent József oltár 1886-ban, a főoltár 1893-ban készült. A templom körül ősi temető található 14. és 15. századi díszes sírkövekkel A Szent Rókus templom a 15. században épült gótikus, csúcsíves boltozattal. 1672-ben említi először Lišnjić makarskai püspök. A homlokzatán levő harangtoronyban egy harang található. Az oltáron álló Szent Rókus szobor a 17. században készített velencei munka. A településtől északra régészeti lelőhely, valamint egy Szent Illés (1895) és egy Szent Miklós kápolna (1926) található. A Smokvina-forrásnál a Grebišće nevű lelőhelyen a 13-15. századból származó ornamentikával díszített sírkövek találhatók. Gazdaság A lakosság hagyományos megélhetési forrása a mezőgazdaság és a helyi kőbánya volt. A 20. század végétől már nagyrészt a turizmusból, szobák, apartmanok, magánházak kiadásából, vendéglátásból élnek. Villalube Villalube település Spanyolországban, Zamora tartományban. Villalube Gallegos del Pan, Benegiles, Aspariegos, Malva, Zamora, Fuentesecas, Matilla la Seca, Toro, Fresno de la Ribera, Coreses és Algodre községekkel határos. Lakosainak száma 164 fő (2017). Resident Evil – Code: Veronica Resident Evil – Code: Veronica a Capcom videojátékgyártó cég Resident Evil című túlélőhorror-sorozatának eredeti trilógiáját kiegészítő Dreamcast-konzolra 2000-ben megjelent mellékepizódja. Code: Veronica X A játék megjelent 6. generációs, GameCube és PlayStation 2, konzolokon is Resident Evil – Code: Veronica X címmel. Ez a rendezői változat feljavított grafikával és új jelenetekkel kiegészülve került 2001-ben a polcokra. Code: Veronica X HD A játék 7. generációs, PlayStation 3 és Xbox 360, konzolokra Resident Evil – Code: Veronica X HD címmel jelent meg 2011-ben. Wesker's Report A sorozat 5. évfordulója alkalmán kiadásra került fikciós dokumentumfilm a játék előzményeit és az eredeti trilógia eseményeit meséli el a történet szempontjából kulcsfigura Albert Wesker bemutatásában. Gun Survivor – Code: Veronica A játék átdolgozásra került a játéksorozat Gun Survivor című FPS-mellékágának egyik epizódjaként is. Thousand Oaks Thousand Oaks (a köznyelvben gyakran csak T.O.) város az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában. Ventura megye délkeleti részén fekszik. Nevét a területre jellemző számos tölgyfa után kapta, és címerében is egy tölgy található. Thousand Oaks és a szomszédos Newbury Park tervezett városok, amelyeket a Janss Investment Company épített fel az 1950-es évek közepén. 1000 építési telket, 2000 családi házat, egy regionális bevásárlóközpontot, egy ipari parkot és több kisebb üzletet építettek fel a területen. Az ingatlanárak jelenleg igen magasak. A település Los Angeles térségének északnyugati részén fekszik. Horvátország uralkodóinak listája Az alábbi táblázat Horvátország uralkodóinak sorát tartalmazza. A horvát és más szláv törzsek körülbelül a 7. században érkeztek meg a mai Horvátország és Bosznia-Hercegovina területére. A frankok hatására a horvátok felvették a keresztény hitet, és államot alapítottak. A magukat horvátoknak nevező törzsek a Tengermelléken, azaz Dalmáciában, a velük közeli rokon szláv törzsek a Dráva és a Kapela hegység között (Szlavónia) hoztak létre államot. A Szlavóniai Fejedelemség a magyar honfoglalás áldozata lett, azonban Szlavón bánság néven megőrizte részleges különállását a Magyar Királyságon belül. A Horvát Fejedelemség, majd Horvát Királyság a 11. század végétől lett a magyar korona országa, mint Horvát bánság. Dalmáciára nagy részére Velence terjesztette ki az uralmát a 15. században. Horvátországot 1918-ig a bánok kormányozták, akiket a magyar király nevezett ki a terület élére. A horvát és szlavón bánok listája a Horvát bánok listája szócikkben található. Szlavónia fejedelmei A horvát történetírás egy része őket a pannóniai Horvátország fejedelmeinek tekinti. Mark Greene Dr. Mark Greene kitalált szereplő a Vészhelyzet című kórházsorozatban. A megszemélyesítője Anthony Edwards volt. A sorozat nagy részében Greene volt a kórház sürgősségi osztályának központi szereplője, gyakori közvetítő a vitás felek között, és olyan személyiség, akit mindenki tisztelt. Az első nyolc évad egyik központi szereplője volt. 2002-ben kiírták a sorozatból, a szerepe szerint rákban halt meg. A 15. évadban 1 rész erejéig visszatért egy visszaemlékezés formájában. A kitalált személy története Mark Greene egyedüli gyermek volt, édesanyja Ruth, és édesapja David Greene, az Egyesült Államok tengerésze nevelte fel. Apja munkájának köszönhetően gyakran költözködtek. Mark sosem került túl közel az apjához, az anyjával mindig is sokkal jobb viszonya volt. Még a gimnáziumban kezdett kapcsolatot későbbi feleségével, Jenniferrel. Az orvosi egyetemen ismerte meg későbbi kollégáját, Peter Bentont. A gyakorlatát a chicagói megyei kórház sürgősségi osztályán végezte el, ahol később felajánlották neki a vezető rezidensi állást. A gyakornoki évei elteltével a felesége unszolására eljárt interjúkra más orvosi rendelőkbe, de végül mégis az osztályon maradt, mint orvos konzultáns. Az osztályon jó barátság alakult ki közte és kollégái, Doug Ross, Susan Lewis és Carol Hathaway között. Már a bevezető epizódban megmutatkozott erős barátsága Doug Rossal, akit gondosan ellátott és segített, amikor az részegen érkezett az osztályra. Kettejük barátsága kisebb megszakításokkal folyamatos maradt az évek folyamán. Mindazonáltal többször volt nézeteltérésük, mert amíg Greene szeretett ragaszkodni a szabályokhoz, addig Ross minduntalan feszegette a határokat, és nem tisztelte senki tekintélyét. Greene később azzal magyarázta a kettejük közti konfliktust, hogy Ross féltékeny rá, amiért hasonló életkoruk ellenére ő magasabb pozícióba került, és Ross főnöke lett. Greene mindig elítélte Ross nőfaló és felelőtlen viselkedését. Egy alkalommal Ross akkori egyéjszakás barátnője kábítószer túladagolásban meghalt, és ez az eset hosszú ideig feszültséget szított a két orvos között – Ross nehezményezte, hogy Greene az eset után lekezeli, és szakmailag hiteltelennek tartja őt. Greene később beismerte ezt, és bocsánatot kért érte. A második évad környékére Greene házassága erősen megromlott. A felesége, Jen egyre magasabbra jutott a ranglétrán, de mivel Greene állandóan dolgozott (gyakran éjszaka és hétvégén is), és volt egy fiatal kislányuk is, ő nem tudott elegendő időt szenteli az ügyvédi munkájának. Később fel is rótta Greene-nek, hogy az orvosi egyetem ideje alatt ő készségesen viselte az otthoni feladatokat, és most, hogy a nő számára is eljött a feljebb jutás lehetősége, a férfi nem hajlandó megtenni ugyanezt érte. Az eset odáig vezetett, hogy Jen elköltözött Milwaukee-ba, a munkája helyszínére. Egy darabig úgy tűnt, hogy sikerült megoldani, a gondjaikat, de később Jen más férfival kezdett találkozgatni, és végül elváltak. Lányuk, Rachel az anyjánál maradt Milwaukee-ban. Miután letelt a gyakornoki ideje, Kerry Weavert ajánlotta maga után vezető rezidensnek. Később több problémája adódott abból, hogy közvetítenie kellett a szabályokhoz mereven ragaszkodó, a tökéletességet mindig elváró Weaver, valamint a barátainak tartott kollégái között. Kettejük kapcsolata sosem volt felhőtlen, de Weaver később elárulta, hogy Greene-t tekintette az osztályon az egyetlen barátjának, még ha a kettejük kapcsolatát mindig is egyfajta versengésnek fogta is fel. Az idő elteltével egyre szorosabb kapcsolat alakult ki közte és Lewis doktornő között. Már odáig jutottak, hogy mindketten elismerték, éreznek egymás iránt valamit, de családi okok miatt Lewis elköltözött a városból, így sosem történt közöttük semmi. Az eset nagyon megviselte Greene-t. Később valaki – feltehetően egy elhunyt beteg hozzátartozója – megtámadta Greene-t a mosdóban, és durván összeverte. Az eset után a férfi komor és érzékelten lett, és egy pisztolyt is vásárolt magának, annyira rettegett egy újabb támadástól. Többek közt ezen eset következményeként Rosshoz hasonlóan ő is lazított az erkölcsein, például egy időben egyszerre több nőt hívott el randevúra. Ez azonban csak egy rövid időszak volt az életében. Az eset kapcsán elismerte Malik-nek, a fekete ápolónak, hogy hibázott, és rasszista volt, amikor automatikusan azt hitte egy lőtt sérüléssel beérkező fekete férfiról, hogy drogdíler, a vele egy időben beérkező, ugyancsak lőtt sebet kapó fehér férfiról pedig feltételezte, hogy ő az áldozat, holott pont fordítva volt. Több alkalmi kapcsolat után közelebbi kapcsolatba került kollégájával, Elizabeth Corday sebésszel. Később kislányuk született, Ella. A hetedik évadban összeházasodtak, és egy kertes házba költöztek. Később hozzájuk költözött a kamaszodó lánya, Rachel is. Még házasságuk előtt Greene agyában tumort fedeztek fel. Bár nem sok reménye volt, mégis elutazott New Yorkba, ahol egy helyi sebész sikeresen megműtötte. Ezt követően a kollégái felfigyeltek rá, hogy sokkal gorombább és türelmetlenebb a betegekkel, mint azelőtt. Weaver jelentette ezt a felettes hatóságuknak, amelynek hatására felül kellett vizsgálni, hogy Greene alkalmas-e a munkája elvégzésére. Bár átment a teszten, emiatt annyira megromlott a viszony közte és Weaver között, hogy az esküvőre sem hívták el. Körülbelül egy év múlva a tünetek újra előjöttek, és kiderült, hogy a tumor kiújult, és nem lehet megoperálni. Greene addig dolgozott, amíg képesnek érezte magát rá. Az utolsó napján így köszönt el John Carter doktortól (aki az első részben még harmadéves orvostanhallgató volt): „maga a hangadó” (eredetiben „you set the tone”. Érdekesség, hogy az első évad legelső részében ugyanezt mondta őneki David Morgenstern, a sürgősségi vezetője (bár a magyar szinkron akkor azt így fordította: „intézkedj!”). Greene és a családja elutaztak Hawaiira, hogy megmutassa lányának, Rachelnek, hol nevelkedett fel. Itt hunyt el 38 évesen. Visszalátogatás a sorozatba 2008-ban a producerek megerősítették, hogy Dr. Greene visszatér egy epizód erejéig a sorozatba – hasonlóan a többi egykori főszereplőhöz, akik ugyancsak visszatértek egy-két jelenet erejéig. Greene visszatérése értelemszerűen egy visszaemlékező epizód volt, amely 2002 környékén játszódott, amikor már kiújult az orvos tumora, de még dolgozott a sürgősségin. A történet szerint a sürgősségi osztály 2008-as vezetője, Dr. Catherine Banfield visszaemlékezik arra, hogy az akkor hatéves kisfiát hirtelen rosszulléttel beszállították a sürgősségire, ahol Greene lett az orvosa. Az epizódban egy rövid pillanatra feltűnik Weaver és Robert Romano, a sürgősségi akkori vezetője is. Bár Banfield fia meghal az epizód során, Greene nagy kitartással, minden szakmai tudását bevetve küzd az életéért. Ezzel annyira kivívja Banfield tiszteletét, hogy évekkel később, amikor habozik, hogy felvegye-e dolgozni az osztályra a visszatérő Carter doktort, annak elég csak megemlítenie, hogy Greene mellett tanult, és Banfield nem is kérdez többet. Tom Wood (író) Tom Wood (Burton Upon Trent) brit író, aki elsősorban thriller regényeket ír. Tom Wood a közép-angliai, Staffordshire megyében fekvő Burton Upon Trentben született. Jelenleg Londonban él. Művei Victor, a bérgyilkos sorozat Victor, a szerző leírása szerint, egy profi szabadúszó bérgyilkos. Nagyon titokzatos karakter, az igazi neve, eredete és múltja jórészt ismeretlen. Jelentések szerint Tom Wood aláírt egy új szerződést a Berkley Publishing Grouppal (a Penguin Books kiadója), amely az olvasók számára még legalább két regényt garantál 2016 után. A szerző legelső könyvének, A bérgyilkosnak a megfilmesítési jogát a Studiocanal szerezte meg. Denderbelle Denderbelle Opdorp belga település a flandriai Kelet-Flandria tartományban, Dendermonde körzetben található közigazgatásilag Lebbeke városának része. Denderbelle teljes területe 6,27 km ², lakossága kb. 2100 fő. Története Egészen az 1795-ös francia hódításig Denderbelle a környékbeli Zwijveke és Sint-Gillis-bij-Dendermonde településekkel együtt Dendermonde urainak birtoka volt. A francia hódítás alatt a település önállósodott egészen 1977-ig, amikor összevonták Lebbeke és Wieze településekkel. Látnivalók A "Bellemolen" vagy más néven "Fonteintje" kukoricamalom maa Molenveldstraat-on található. A magántulajdonban lévő malom 1665-ben épült, felülhajtós szerkezetű (holland nevén Grondzeiler), amelyet a molnár a vitorlatér elforgatásával tudott a szélirányba állítani. Mára sajnos a vitorlák és a hajtószerkezet eltűntek, a malom épülete nem élvez műemléki védelmet és nem is látogatható. Ismert lakosok Odilon Mortier (színész) Nolle Versyp (színész) Stazione di Solbiate-Albiolo Stazione di Solbiate-Albiolo 1966-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Solbiate településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Como–Varese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Binago-San Salvatore Stazione di Olgiate Comasco Ászkarákok Az ászkarákok (Isopoda) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályába tartozó rend. Fő csoportjai tengeri (például Sphaeromatidea alrend), illetve édesvízi (Phreatoicidea, Asellota alrend) élőlények, a szárazföldi ászkarákok (Oniscidea alrend) azonban (mint ezt nevük is mutatja) szárazföldi életmódra tértek át. Megjelenésük, felépítésük Külső, meszes vázukhoz (exoskeleton) 14 végtag kapcsolódik. A potrohlemezek közül 5 szabadon marad, de a hatodik szinte mindig összenő a telsonnal (utolsó testszegmens). Testük jellemzően lapos, széles háttal és hassal — kivéve egyes összegömbölyödő, illetve majdnem összegömbölyödő szárazföldi fajokat. Méretük 1–2 mm és a 30–40 cm közötti; legnagyobbak a mélytengeri ászkarákok (például Bathynomus giganteus). A legnagyobb testű szárazföldi ászkák közé tartoznak a maguk 4-5 centijével a tengerparti hullámzónában élő Ligia nem fajai. Testük fejre (caput), torra (thorax) és potrohra (abdomen) tagolt. A fej és az első torszelvény összenőtt, ez az ún. cephalothorax (fejtor). A rend (Isopoda) tudományos nevét a lábak azonos felépítése után kapta (görögül isos podos). Ezek (a 2-8. pár) járó vagy kapaszkodó típusú lábak, az utolsók ritkább esetben úszásra is alkalmasak (például Asellota alrend, víziászkák). Az első öt potrohszelvényen egy-egy pár potrohláb található, melyek taxononként eltérő mértékben lemezekké is redukálódhatnak. Legfontosabb érzékszerveik a csápok, amelyekből az ászkáknak két pár van. Az első pár csáp három ízű, hosszú csápostorral. A második csáp ötízű, általában szintén fejlett csápostorral. Kivételek ez alól a szárazföldi ászkák. Rendszertani felosztásuk A rendbe az alábbi alrendek tartoznak: víziászkák (Asellota) Calabozoida Cymothoida Limnoriidea szárazföldi ászkarákok (Oniscidea) Phoratopidea Phreatoicidea Sphaeromatidea Tainisopidea Valvifera Asztalos István (író) Asztalos István (Mikeszásza, 1909. augusztus 28. – Kolozsvár, 1960. március 5.) erdélyi magyar író, publicista. Életútja Szegény sorba jutott vasúti tisztviselő családból származott. Édesapja, János vasúti kistisztviselő, édesanyja, Deretei Róza módos ácsmester és vállalkozó leánya. Szülei 1907-ben házasodtak össze. A négy elemit Kolozsváron végezte, vonattal járt be a közeli Kolozskaráról, télen pedig az Asztalos nagyszülőknél lakott. Az alsó gimnázium osztályait a kolozsvári református kollégiumban és a gyergyóalfalusi katolikus polgári iskolában végezte. Az elemi iskola elvégzése után "... első gimnáziumba az öregapám iratott be a Farkas utcai kollégiumba. "Úrnak" adott, ahogy ő mondta. Visszafelé jövet megállott akkor az egyetem előtt, s inkább magának dünnyögte, mint nekem: - Ha azt kijártad, béadlak ide." (Az én doktorrá avatásom) 1922-ben, alig tizenhárom éves korában, megkezdődött a család hányattatása. A viszonylagos jólétet fölváltotta a teljes létbizonytalanság. Az apa megtagadta az eskütételt az új román állam iránt, s így elvesztette állását a vasútnál. Meghalt a nagyapa is, Asztalosék legfőbb támasza. Asztalos János állásvesztése után Apahidáról beköltöztek Kolozsvárra, ahol az apa alkalmi munkákat vállalt. Majd megkezdődött vándorlásuk a nincstelenek útján. Az első állomás Kolozsvár után Gyergyóalfalu. Itt váltak meg vagyonkájuk utolsó morzsáitól. "Anyám szegény (...) adogatta el rendre a négy tehenet, a kis kaszálót s végül már a párnát is szerre." (A példa) Tizenhat éves még nem volt, amikor már a Brassó–Bodzaforduló-i vasútépítésnél munkás. "Kenyérkereső lettem (...) Tizennégy órát dolgoztam naponta, látástól vakulásig. Ettem az árva krumplit hétszámra, s bármennyit is dolgoztam, egy rendes ruhám nem volt." (Hála és köszönet) Az építőtelepen, a Piliske lábánál, a Virágok tisztásán találta meg későbbi élettársát, Román Máriát, de közel egy évtizedig kellett még küzdenie, amíg végre családot alapíthatott. "... sok rosszat értem én a Piliske földjén, Virágok tisztásán, de mégiscsak szeretettel járnak körülötte gondolataim. Virágok tisztásán egy rongyosforma babérházból kaptam magamnak asszonyt, ott tanult meg a kisfiam járni, és abban a házban irtam meg első könyvemet is." (Virágok tisztása) 1928-ban befejeződött a vasútépítés. Az elkövetkező esztendőkben - ezek már a nagy gazdasági válság évei - favágómunkával kereste kenyerét Háromszék erdeiben. 1930-ban a család Brassóba költözött, s továbbra is alkalmi munkából tengődtek. "Brassó szélén laktunk akkor, s biza elég szűken. Haton egy szobában. Kutya dolgunk volt. Tél, február közepe, hideg nagy, fánk semmi, csak ha a Cenk oldaláról hozogattunk lopva. Többnyire az ágyban üldögéltünk állig takarózva. (...) (A tejesember) Katonai szolgálata után visszatért Kolozsvárra, ahol 1933 tavaszán beállt egy cinkográfiába, ahol 23 éves fejjel kilenc hónapig inaskodott. A munkanélküliség nehéz hónapjai után 1934-ben a Belga-Román Szövőgyárban dolgozott. 1937-ben házasságot kötött Román Máriával, egy állásából elbocsátott tanító leányával. Korán kapcsolatba került a Munkás Athenaeum körül csoportosuló írókkal. Első írása (Történt az utcán) az Ellenzék 1938. április 1-jei számában jelent meg, s Kacsó Sándor kortársi vallomása szerint "a váratlan rábukkanás meglepődését, a felfedezés örömét váltotta ki a hazai írástudókból. Úgy éreztük: új író »született«. Író, aki az akkori fojtogató körülmények között is rá tud tapintani a lényegre, meg tudja érzékeltetni azt, amit egyenes szóval kimondani nem volt veszélytelen..." Az írás előzménye: "Egyik kora reggel a járda mellett megláttam egy szerencsétlen kutyát a szemetesládák között kajtatni. Egy vásott inasgyerek alaposan belerúgott, és senki sem kérte számon azt a rúgást. Hirtelen arra gondoltam: - Ime az én sorsom. Igy kell eltűrjem én is a megalázást- Bárki megbánthat, megalázhat, senki sem véd meg. Annyira elömlött rajtam a bánat és a szégyen, hogy egész délelőtt csak ámolyogtam a gép előtt, s munka után, ahogy hazaértem, ceruzát, papirost vettem elő, leültem az asztal mellé, s egy szuszra megirtam Történt az utcán cimű irásomat. Dehogy akartam én elbeszélést irni, vagy pláne iró lenni, egyszerűen oda akartam kiáltani az embereknek: nézzétek, milyen nehéz az élet, milyen nehéz igy élni." (Az én házamban ez a szokás) 1938-ban íróként jelen volt a legálisan a Szociáldemokrata Párt égisze alatt működő, de valójában kommunista és baloldali írók befolyása alatt tevékenykedő Munkás Athenaeum összejövetelein, fölolvasásain. 1942 tavaszától részt vett az akkor indult, számos vonásában haladó jellegű folyóirat, a Termés szerkesztésében. Ez év augusztusában ott volt az Erdélyi Helikon írói közösségének marosvécsi találkozóján. 1943-ban nyerte el első irodalmi kitüntetését: a Baumgarten-alapitvány évdíját. E siker után az ESZC egy kisregény megírására szerződtette. Így lehetővé vált, hogy kilépjen a gyárból és csak az írásnak éljen. 1941-ben beválasztották a KZST tagjai közé. A második világháború éveiben a Termés egyik szerkesztője volt. Behívták katonának, a háború végét Budapesten érte meg (1944 novemberétől 1945 februárjáig), ahol mint katonaszökevény bujkált, majd fogságba került. 1945 májusában érkezett haza Kolozsvárra, ahol a Képes Újság, a Falvak Népe (1945-48-ban), majd az Utunk szerkesztőségében dolgozott. Hazatérte után röviddel kérte feltételét a kommunista pártba. 1948 végén félbehagyva a Fiatal szivvel című regényét - hozzákezdett a Szél fuvatlan nem indul megírásához, mely 1949-ben jelent meg, még abban az évben Állami díjjal tüntették ki. 1949 tavaszán küldöttként részt vett a világbéke mozgalom prágai kongresszusán. Az ötvenes évek elején a kolozsvári városi néptanács, majd 1953-tól a tartományi néptanács képviselője. 1952-ben befejezte korábbi fogantatású regényét, a Fiatal szivvelt, amely 1953-ban elnyerte az Állami díjat. 1954-ben vetette papírra új regényének - Ahol nem a földek házasodnak - vázlatát. Ez a műve töredék maradt, csupán vázlata, két első fejezete készült el meg egy ígéretes, hét darabból álló, lazán illeszkedő novellafüzér. 1956-tól a Napsugár c. gyermeklap alapító főszerkesztője. Több ízben néptanácsi képviselő. A Romániai Írók Szövetsége vezetőségi tagja. Irodalmi munkásságáért 1943-ban Baumgarten-díjjal, 1949-ben és 1953-ban Állami-díjjal tüntették ki. 1959-ben fáradhatatlan nevelőmunkájáért, az ifjúsági mozgalom megújhodásáért és népszerűsítéséért, az eddigi öt kitüntetése mellé elnyerte a hatodikat, az utolsót: az Ifjúmunkás szövetség díszoklevelét. Kolozsvárott érte a halál 1960. március 4-én, a Házsongárdi temetőben nyugszik. Munkássága A szegénység határtalan tájairól hozta elő novelláinak és kisregényeinek témáját. A népi mesemondók ösztönösségével adta elő történeteit, a keserű ízeket humorral enyhítette, Móriczra s főképpen Tamásira emlékeztető fordulatokkal; a nyomor mélységeiben sem vesztette el életkedvét, ott is felfedezte a szépséget. Gorkij és a hazaiak közül Nagy István hatása érzik néhány naturalisztikus hangulatú elbeszélésén (Szaporodnak Lázárék, Megindul a föld, Balog színház). Az Elmondja János c. kisregény idillbe oldott lázongását az Újesztendő már a falusi ellentétek rajzával toldja meg. 1939-ben megírta az Elmondja János című regényét. 1940-ben - rövid három hónap alatt - elkészül az Újesztendő. S közben áramlanak tolla alól elbeszélései, karcolatai. Az 1938-1943-as évekből félszáznál is több novelláját tarthatjuk számon. Napilapok, neves folyóiratok, évkönyvek, stb., közölték sorra írásait, színe-java kötetekben is megjelent. "Nem úgy indultam el az irói útnak, hogy iró legyek. Nem volt szándékomban. Kétkezi dolgozó voltam, s nagyon nehezen éltem, s láttam, a bőrömön éreztem, aki a legtöbbet dolgozott, az evett a legkevesebbet, annak volt a legrongyosabba ruhája, annak volt bánat és megaláztatás az élete. Huszonhat éves koromig a krumpli volt a fő ételem, s csak az ószerről vettem ruhát. Aki dolgozott, azt becsülték a legkevesebbre. Ezért lettem iró. Tele dühvel lettem azzá, hadd mondjam meg mindenkinek: ez nem igazság! Irásaim, az Elmondja János, az Újesztendő s az Üröm talán tanúsithatják." (Emberséges, becsületes élet) 1941-ben fogamzott meg benne harmadik regényének terve, a Kedves Péter élete, amely azonban csak tizenegy évvel később ért be, címe most már: Fiatal szivvel. Első színpadi alkotása, A fekete macska (1943-ban bemutatta a budapesti Nemzeti Színház Lehotay Árpád rendezésében), a nagygazdák vagyonéhségének, a babonás hiedelmeknek és a népi furfangnak játékból tragédiába komorításával érzékeltette a vidék hangulatát. (A darabot Harag György rendezése újította fel Kolozsvárt 1975-ben.) A háború okozta szenvedés, a népi eszmények és szabadságjogok eltiprása a személyes, lírai telítettségű novelláktól részben a példázat értelmű írói beszéd (A szamár), részben az adomázáson túlmutató dokumentalizmus felé közelíti (A szakáll). Háborús "kalandjairól" szóló, a Világosságban folytatásokban megjelent, majd könyvalakban is kiadott beszámolója (Író a Hadakútján) betetőzője ennek a magatartássá érő átváltásnak. A vallomás őszintesége, a rátörő történelemmel folytatott párbeszéd nyíltsága avatja ezt a munkát izgalmas tudósítássá. A falujáró riporter tapasztalatait szélesíti elvi jelentőségű kisregénnyé (Szél fúvatlan nem indul). Egy egész történelmi korszak tanulságait összegezi, amikor a nacionalista izgatással szemben a román és magyar dolgozók összefogását, egységét példázza. A riportszerű ábrázolás nem mentes sematikus megoldásoktól, a konfliktus kirobbanásának izgalma ezúttal is elfojtja az íróban a nyugodtabb epikai szemlélődést és a konfliktusok belső vetületeinek elmélyültebb megragadását. Ebben az időben írja nagy vihart kavaró karcolatait az Irisz-telepi iskolásokról (Az a javíthatatlan Balog Árpi). A keresztvári vasútépítő-telep élményei 1952-ben formálódnak fejlődés-regénnyé (Fiatal szívvel). A könyv stílusának szépségei csak részben feledtetik a regény sematikus tételességét, szerkezeti gyengeségeit (a végnélküli, szerzői célzatot eláruló monológokat és párbeszédeket). A hazai magyar gyermekirodalom megújítója (Miért kerek az alma?, Jóska), s az 1957-től szerkesztésében megjelenő Napsugár gyermeklapban. Életének utolsó éveit a falu átalakulásának megörökítése foglalkoztatta. Ahol nem a földek házasodnak címen tervezett kisregényéhez füzérnyi novellát írt Guszti Gyuri és Szomesán Mari szerelméről, a kisregény azonban töredékben maradt. Legjelentősebb alkotásaiban és karcolataiban Nagy István külvárosa mellé sorakoztatja az erdélyi falvak szegény embereinek életét, az új falu születésének nem kevésbé jelentős eseményeit. Az anekdotán épülő, de eszmeiségében az anekdotizáláson túlmutató novella klasszikusaként vonult be a romániai magyar irodalomtörténetbe olyan remekeivel, mint A tejesember, A kabát, Emberség, Aki nem akárki. Kötetei (válogatás) Önálló alkotások Elmondja János (regény, Kolozsvár, 1939; újabb kiadás 1956); Újesztendő (regény, Kolozsvár, 1940, 1955, a Tanulók Könyvtárában 1974); Üröm (elbeszélések, Kolozsvár, 1941); A fekete macska (színmű, Budapest, 1943); A fekete macska (elbeszélések, Budapest, 1944); A szakáll (elbeszélés, Kolozsvár, 1945); Feleselj, kisfiam! – A tejes (két egyfelvonásos játék, Horváth István bevezetőjével, László Gyula rajzaival, Kolozsvár, 1946); Író a Hadakútján (krónika, Kolozsvár, 1946); A szamár (novellák, Budapest, 1948); Balog olvasni kezd (elbeszélés, 1949); Szél fúvatlan nem indul (regény, 1949; 5. kiadás 1959); Tizennégyökrös gazdák (elbeszélések, Bp. 1951); Fiatal szívvel (regény, 1952, 1953, 1955); Vád és panasz (Abodi Nagy Béla címlapjával és illusztrációival, 1953); Miért kerek az alma? (ifjúsági írások, 1954; újabb kiadás 1974); Jóska (elbeszélések, 1954); Házunk tája (riportok, Feszt László címlapjával, 1956); A vidámság embere (elbeszélések, Kincses Könyvtár, 1956); Emberség (elbeszélések, 1957); Megszépült öregség (novellák, Kincses Könyvtár, 1958); Bátor fiúk (ifjúsági elbeszélések, 1959); Vidámság embere (egyfelvonásos, a Méhes Györggyel , Méliusz Józseffel , Sütő Andrással közös Négy vidám játék c. kötetben, Marosvásárhely, 1959); Mátyás, a jégtörő (ifjúsági történetek, 1960); A kis piros tehén (ifjúsági elbeszélések, Deák Ferenc címlapjával és rajzaival, 1963); Történt az utcán (elbeszélések, 1969); Tarisznyás királyok (elbeszélések, Kolozsvár, 1972) Táltos ökrök. Kisregények, elbeszélések ; vál., szerk., bev. Szakolczay Lajos; Magvető, Bp., 1985 Hurcolkodás. Novellák ; vál., előszó Bálint Tibor; Kriterion, Bukarest, 1987 Átdolgozások Színre átdolgozta Móricz Zsigmond Hét krajcár (Kolozsvár, 1947) és A stipendium (Kolozsvár, 1948) c. elbeszéléseit. Műfordításaiból Tolsztoj Leó : Gyermekmesék (é. n.); Mikhail Prishvin: A rókák kenyere (1947). Összes művek kiadás Az Irodalmi Könyvkiadó 1961-62-ben megjelentette Asztalos István művei I-V. kötetét, Kacsó Sándor bevezetőjével, Bonyháti Jolán szerkesztésében, könyvészeti útmutatóval. Műveinek idegen nyelvű kiadásaiból Szél fúvatlan nem indul (román 1949, cseh 1950, német 1951, lengyel 1951, angol 1951, kínai 1952, francia 1953, szlovák 1955, ukrán 1962); Fiatal szívvel (román 1952); Hurcolkodás (román 1955); Miért kerek az alma? (román 1956); Jóska (román 1957); Újesztendő (román 1958); Emberség (román 1960); A bajba jutott Török András (német 1962); A szamár (német 1963); A vidámság embere (orosz 1963). Elbeszéléseiből 1958-ban orosz, 1962-ben román és ukrán, meséiből 1961-ben román válogatás is megjelent. A Sanctuary – Génrejtek díjai és jelölései Ez az oldal a Sanctuary – Génrejtek című kanadai sci-fi-fantasy televíziós sorozat díjainak és jelöléseinek listáját tartalmazza. Puklice Puklice település Csehországban, a Jihlavai járásban. Puklice Rančířov, Čížov, Brtnice, Jihlava, Luka nad Jihlavou és Velký Beranov településekkel határos. Lakosainak száma 841 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Acisoma attenboroughi Az Acisoma attenboroughi a rovarok (Insecta) osztályának a szitakötők (Odonata) rendjébe, ezen belül az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjébe és a laposhasú acsák (Libellulidae) családjába tartozó faj. Neve Ez a laposhasú acsafaj a tudományos fajnevét, az attenboroughi-t, Sir David Attenborough, híres brit természettudósnak és dokumentumfilmesnek a 90.-ig születésnapja alkalmából kapta. Előfordulása Az Acisoma attenboroughi előfordulási területe kizárólag Madagaszkár. Habár a tudomány számára újonnan felfedezett fajnak számít, eme szigetországon eléggé közönséges szitakötő. Megjelenése A hím teste fekete, számos kékeslilás folttal és mintázattal, míg a nőstény fekete alapján, piszkos-sárga és fehéres foltok láthatók. A hím összetett szeme kékes, mint a testén lévő minták, míg a nőstényé barna színű. Mindkét nemnél az átlátszó szárnyak vége felé, elől fekete pont látható. 21720 Pilishvili A 21720 Pilishvili (ideiglenes jelöléssel 1999 RQ119) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Ópalotai János Ópalotai János (? – Nagyvárad, 1986. szeptember 28.) katolikus pap. A nagyváradi Szent László-templom plébánosa volt, címzetes apát, székesegyházi kanonok, a Kis-Szent Terézről elnevezett váradőssi római katolikus templom plébánosa. Élete Rómában doktorált. Évfolyamtársai közt volt Lékai László későbbi bíboros, prímás, esztergomi érsek, Hosszú László nagyváradi ordinárius, messzesmenti címzetes apát. Ópalotai János 1968-ig volt a nagyváradi Szent László-templom plébánosa. Az 1960-as években a román kommunista hatalom a Szent László.templomot le akarta romboltatni, de Ópalotai János plébános és hívei élő láncot alkotva éjjel-nappal védték a templomot a román titkosszolgálat fenyegetései ellenére is. Végül a templomot nem merték lerombolni, de sok embert hosszú börtönévekre ítéltek. Ópalotai Jánost is áthelyezték. Később a váradőssi Lisieux-i Kis Szent Teréz-templom plébánosa. Temetése 1986. október 1-jén volt, Lisieux-i Szent Teréz ünnepén, a gyászmisét a Szent László templomban tartották, majd a nagyváradi Rulikovszki temetőben helyezték végső nyugalomra. A szertartást Dászkál István ordinárius vezette. A székeskáptalan a papokkal és a hívekkel együtt nagy számban voltak jelen. Magyarországról Szalontai Károly plébános volt csak jelen, és imádkozott lelki üdvéért. Nuku Hiva Nuku Hiva (néha hibásan írva: Nukuhiva) a Marquises-szigetek legnagyobb szigete, a Csendes-óceánban, a Francia Polinéziában. A terület északi szigetcsoportjához tartozik. Történelem 1595-ben fedezte fel a szigetet Álvaro de Mendaña de Neira. 1774-ben James Cook partra szállt a déli részén. 1842 óta francia gyarmat. Földrajz Mint a legtöbb Marquises-sziget, Nuku Hiva is bazaltból épült fel. A nyugati partvonalát meredek sziklák, alkalmanként mélyebb völgyek, szakadékok jellemzik. A keleti part inkább sekély. A sziget közepe egy fennsík. Legmagasabb pontja a Tekao. Területe 339 km². Gazdaság A szigeten szarvasmarhát tenyésztenek, a kedvező legeltetési lehetőségek miatt. Turizmus A Marquises-szigeteken Nuku Hiván található a legtöbb szálloda. A sziget bejárására terepjáró autó, illetve sétarepülő bérelhető. Lakosság A sziget népsűrűsége 7,8 fő/km². Körülbelül 2000-en laknak itt, akik kopratermelésből és turizmusból élnek. Praha-Klánovice Praha-Klánovice egy csehországi vasútállomás, Prágában. Megközelítés helyi közlekedéssel Busz: 210, 211, 212, 221, 303, 343, 391 Vonat: S1 R41 S7 Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Prága–Kolín-vasútvonal Szomszédos állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Praha-Běchovice střed (Prága–Kolín-vasútvonal, Praha Masarykovo nádraží) Úvaly (Prága–Kolín-vasútvonal, Kolín) 8524 Paoloruffini A 8524 Paoloruffini (ideiglenes jelöléssel 1992 RJ3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1992. szeptember 2-án. 852 Wladilena A 852 Wladilena (ideiglenes jelöléssel 1916 S27) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Szergej Beljavszkij fedezte fel 1916. április 2-án. Tres Lomas partido Tres Lomas egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye Tres Lomas. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Saint-Mard-sur-le-Mont Saint-Mard-sur-le-Mont település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Saint-Mard-sur-le-Mont Remicourt, Le Châtelier, Contault, Givry-en-Argonne, Noirlieu és Possesse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Janjanbureh Janjanbureh vagy Jangjangbureh város a gambiai Janjanbureh szigeten, a Gambia folyón. 1832-ben alapították, akkori neve Georgetown, és a második legnagyobb város volt az országban. MA a Central River körzet székhelye, és itt van Gambia legnagyobb börtöne. Horvátzsidány Horvátzsidány (horvátul Hrvatski Židan, németül: Siegersdorf) község Vas megyében, a Kőszegi járásban. Fekvése Szombathelytől 30 km-re északra, Kőszegtől 7 km-re északkeletre, az osztrák határ mellett fekszik. Nevének eredete Neve magyar személynév eredetű. A horvát hagyomány szerint azonban Horvátzsidány neve a horvát zidan szóból származik, melynek magyar jelentése kőből épült. Amikor ugyanis a horvátok idetelepültek itt egy kőből épített házat találtak. Története A település első okleveles említése 1225-ből származik Terra Sydan alakban abban az oklevélben, melyben II. Endre a község egy részét a borsmonostori apátságnak adja és az apátság új határait leírja. 1233-ban Terra Sedan alakban szerepel oklevélben. A falu a monostorhoz hasonlóan áldozatul esett a tatárjárás pusztításának és csak 1243-ban telepítették be újra. 1270-ben Sadan, 1331-ben Poss. Swdan, 1373-ban "Poss. monasterii (de Borsmonostra) Sidan", 1397-ben "Poss abbatis de Borsmonostra Felseu Sydan", 1441-ben Sydan néven említik a különféle írott források. Az eredeti magyar lakosság a 15. század végén dúlt pestisjárvány, valamint az 1532. évi török hadjárat következtében végképp kipusztult. A községet Kőszeg várának sikeres megvédése után 1533-ban Jurisich Miklós kapta meg, aki 1533 és 1544 között horvátországi birtokairól, főként a Kupa az Una és a tengerpart által határolt területekről horvátokat telepített ide. Az újonnan telepítettek az első években teljes adómentességet kaptak. A török háborúk által a mezőgazdaságot érintő fellendülés kedvezett a község fellendülésének. A kuruc háborúk során azonban a hadak többször is feldúlták a települést, majd 1711-ben nagy pestisjárvány tört ki, melyben sokan meghaltak. A községnek valószínűleg már a 17. században működött a horvát nyelvű iskolája, az első írásos említése azonban csak 1846-ból származik. Vályi András szerint "Horvát Zsidány Sigersdorf. Horvát falu Sopron Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pereszynéhez nem meszsze, mellynek filiája; hegyes határja 2 nyomásbéli, bora savanyú, erdeje, legelője elég van." Fényes Elek szerint "Horváth-Zsidány, horvát falu, Sopron vmegyében, Kőszeghez 1 mfd., 654 kath. lak., paroch. egyházzal. Határa 2250 hold, mellyből 756 hold szántó, 89 h. rét, 185 h. legelő, 1120 h. erdő, 100 hold szőlő. Földe kövecses. F. u. gr. Eszterházy Ferencz. " A falu fejlődésére kedvezőtlenül hatott, hogy a vasútvonalak elkerülték, ugyanakkor a vasúti közlekedés és szállítás előtérbe kerülése hátrányba hozta az addig fontos kereskedelmi utak közelében fekvő települést. A korábban nagyrészt kereskedelemből, háziiparból élő lakosság a kevesebb jövedelmet jelentő mezőgazdasági termelésre állt át. Ennek következtében nagyrészt elszegényedett. A községnek 1910-ben 1051, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1950-ig a Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. 1992-től, a délszláv háború alatt 76 horvát diákot fogadtak be helyi családok, iskoláztatásuk a helyi horvát nemzetiségi iskolában folyt az 1995-ös tanévig. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 55,3% horvátnak, 1,9% németnek, 0,4% szlovénnek mondta magát (20% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 84,2%, református 0,5%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 1,8% (10,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Dombon épült templomának titulusa Keresztelő Szent János . Az egyhajós templomot 1836 -ban építették, érdekessége hogy tornya a szentély mögött helyezkedik el. A Škoruš gyűjtemény és kiállítás 2004 -ben nyílt meg. A kiállításon főként néprajzi és helytörténeti anyagok látatók. A községnek jelentős nemzetiségű kulturális élete van, melynek legjelentősebb képviselői a Horvát Katolikus Ifjúság Vallási és Kulturális Egyesület, a Škoruš Hagyományőrző és Környezetvédő Egyesület, a Peruška Mária énekkar, a Židanski Becari tamburazenekar, valamint a Židanske Žice ifjúsági tamburazenekar, néptánccsoport, színjátszó kör. A községben született Szabár Jakab vallási író. Kőszegen született, de horvátzsidányi származású Horváth Vilmos(1961),aki 1990-1998 között az első szabad választások után, a település és a válaszókerület egyéni országgyűlési képviselője volt, jelenleg a Szombathelyi DOBÓ SE elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Dvorák László (1964) EB-ezüstérmes szabadfogású birkózó, háromszoros olimpikon (1988,1992,1996) Horvátzsidányban töltötte gyermekkora egy részét. Peruška Mária zarándokkápolna Horvátzsidányt körülölelő erdőben található - ott, ahol Kőszeg, Horvátzsidány, Kiszsidány és Peresznye határai futnak össze. 1866-ban a peresznyei gróf fia, gróf Berchtold Lipót – aki az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszteri posztját töltötte be – édesapjával vadászaton vett részt a tömördi erdőben. Az ekkor 3 éves fiúcska elveszett a vadászaton és három nap múlva épen, egészségesen találták meg a tölgyfa alatt, melyen egy Mária kép függött. A család gyakran látogatta a helyet, majd még az évben a gróf elrendelte, hogy minden évben ezen a napon hálaadó szentmisét tartsanak. 1950-ben politikai okokból a búcsújárás teljesen megszűnt. A tölgyfa korát 280 évre becsülik. 1980 óta a Peruška a Mária zarándokhely ismét fogadhatja híveit. 1994-ben épült fel a kis kápolna Szent Hubertus és Szűz Mária tiszteletére a hívek adományából, melyet az erdő hűs fái mellett egy mesterségek védőszentjeit ábrázoló szoborpark is körülölel. Testvértelepülések Split ( Horvátország ) Drávavásárhely (Nedelišće) ( Horvátország ) Szaigjó Hósi Szaigjó Hósi (japánul: ����, Hepburn-átírással: Saigyō Hōshi) (Kiotó, 1118 – Hirokava templom, 1190) híres japán költő és szerzetes a kései Heian- és a korai Kamakura-korszakban. A hósi a „törvény tanítóját”, azaz buddhista szerzetest jelent. Szaigjó az ezoterikus singon szektához tartozott, amelynek alapítója a japán vallástörténet egyik meghatározó géniusza, Kúkai (Kóbó daisi) volt. Élete A költő Szató Norikijóként született 1118-ban Kiotóban "északra tekintő" harcos (busi) családba. A régi nemesség és az új szamuráj harcosok közötti nyomasztó hatalomátvétel-átadás korában élt, ami költészetének búskomor hangulatát fokozta. Ifjan a visszavonult Toba császár testőre volt. 1140-ben, 22 éves korában, ismeretlen okokból otthagyta a világi létet, hogy szerzetessé váljon és az En’i nevet vette fel. Ekkor írta alanti költeményét: ������������������������������ osimu tote osimarenubeki kono jo kava mi o szutete koszo mi o mo taszukeme Sajnálkodva teszed: pedig játszi szívvel kell e földi léttől eltaszítani magad. Csak hogy megtarthasd magad. Szaigjó, "nyugatra menőt" jelent, utalásként Amida Buddhára és a nyugati paradicsomra. Hosszú évekig élt magányosan Szagában, a Josino hegyen és Iszében, ám legismertebbek az Észak-Honsún tett hosszú utazásai. Ezek az utak ihlették a 17. században Macuo Basót az Oku no hoszomicsi megírására. Közeli barátságot ápolt Fudzsivara no Teika költőtársával. Műveinek fő gyűjteménye a Szankasú, lelőhelyei a Sinkokinsú (ebben 95 verssel szerepel) és a Sika vakasú. A Hirakava templomban halt meg Kavacsi tartományban (a mai Oszaka prefektúra) 72 éves korában. Stílusa ����������������������� ucucu o mo ucucu to szara ni oboeneba jume o mo jume to nanika omovan Én jól tudom, hogy itt minden csaló s ami valónak látszik, nem való. Ha így találom, miért higgyem el, hogy az álom az álom?Kosztolányi Dezső fordítása Ugyanez másként: Meggyőződésem, hogy a való nem igaz; miért hinném azt, hogy mit álomnak látok, csak álom és nem igaz?Villányi G. András fordítása Szaigjó korában a Manjósú már nem olyan volt nagy hatással a vaka-költészetre, mint a Kokinsú. Az utóbbi inkább a személyes tapasztalaton, a szójátékokon, az udvari életmódon alapult. A Sinkokinsú, amit Szaigjó és költőtársai hoztak létre, könnyedebb, komorabb és mélabúsabb volt a Kokinsúnál. A zűrzavaros időszak következtében Szaigjó nemcsak az mono no avaré-ra (a változások miatti szomorúság), de a szabi-ra (magány) és a kanasi-ra (bánat) is összpontosított, és buddhista vándorszerzetesként igen közel állt a természet szépségeihez, annak ezoterikus felfogásához. Az ezoterikus buddhista tan szerint a buddhatermészet nem csupán az emberi lények olyan immanens sajátossága, amibe erőfeszítéseik eredményeként vissza-térhetnek, hanem minden élő teremtménynek is lényegi adottsága. A növényvilág teremtményei életadó, tápláló és fenntartó létezésük által buddhák, és – szemben az emberrel – tenniük sem kell semmit ahhoz, hogy a buddhalét realizálódjék bennük. Szaigjó szerzetes földi és kozmikus útja Buddhához olyan ösvényeken kapaszkodik, amelyeket még élő vagy hulltukban is hervadatlan cseresznyeszirmok festettek fehérre, mely színben fellelhetők a szirom halovány rózsaszín erecskéi – érzéki létezésünk buja nyomatai. A cseresznyeszirmok a Tathágata, a buddhatermészet abszolút és mindenhol jelenlévő szépségét festik a tájra, és ez a szépség dereng vagy ragyog fel Szaigjó költeményeiből. Az ezoterikus tanítás szerint a jel egyenlő a jelzettel. Ily módon a cseresznyeszirmok nemcsak jelei a Tathágatának, hanem ők a Tathágata. Róluk és hozzájuk – azaz Buddhához – szólnak a versek, amelyek a szerzetes hosszú zarándoklatain, a természetben átélt mély meditációban fogantak. A hold ősrégi szimbóluma a buddhista megvilágosodásnak, az ezoterikus meditáció állandó objektuma. Csak a fentiek ismeretében nevezhetjük Szaigjót a szirmok és a hold költőjének. Azaz, a költemények elsődleges tárgya nem a természet, hanem a természetben manifesztálódott transzcendens. ������������������������������ nagamu tote hana ni mo itaku narenureba csiru vakare koszo kanasi kari kere Nevezzenek bár mihaszna szirom-bámésznak! Mert időközben úgy összemelegedtünk: hulltukban hullok én is.Villányi G. András fordítása Sopron villamosvonal-hálózata A soproni villamosvonal-hálózat 1900–1923 között működő magyarországi 1000 mm nyomközű villamos üzemű tömegközlekedési hálózat. Történelem A soproni villamosvonal a mai Magyarország területén lévő városok közül a legrövidebb ideig üzemelt. Az 1000 mm nyomtávú vonalat 1900. április 30-án adták át a forgalomnak, de 23 év után bezárták. Ennek oka az volt, hogy a vonalvezetés kedvezőtlen volt, a végpontokat: Sopron két vasútállomását – melyek közt nem volt vasúti személyforgalom – csak nagy kerülővel kötötte össze. Az üzem így nem hozta meg a várt utasforgalmat és jövedelmezőséget. Vonalak 1900-ban a következő vonalakat adták át: A fővonal a soproni (GYSEV) pályaudvar – Várkerület – Déli pályaudvar vonal volt eleinte, mely megkerülte Sopron történelmi városmagját. A villamosvonal a Kossuth utca végén szintben keresztezte a GYSEV ebenfurti vasútvonalát . A kocsiszíni vonal a Kossuth utca északi végéből ágazott ki, a Flandorffer utca elején lévő csarnokhoz. Egy szárnyvonal is épült a Pannónia szállótól az Ezüst (Ötvös) utca – Magyar utca – Győri út vonalon a Vágóhídig. Ennek a vonalnak olyan kicsi volt már a kezdetektől fogva a forgalma, hogy 1903-ban megszüntették, elbontották. 1903-ban a vonalat meghosszabbították a Déli pályaudvartól a Baross utca végéig a Sörgyárig, de csak alkalomszerűen közlekedett erre villamos. A fővonalon hat forgalmi kitérő volt, 16 megállóval. Járművek A megnyitóra a szombathelyi kocsikkal szinte teljes mértékben megegyező motor és pótkocsikat vásároltak a Roessemann & Kühnemann gyártól. Hat motorkocsit vásároltak, melyek 1-6-os pályaszámot kaptak, valamint két nyitott szekrényű nyári pótkocsit 11-12-es számon. A két pótkocsit – hasonlóan a szombathelyi átalakításhoz – még a megnyitás évében zártszekrényű motorkocsivá alakították át a pályaszám megtartásával. Így ezen kocsik jellegzetes eltérése csak az oldalablakok száma volt. A soproni villamosvonalat 1923. május 31-én zárták be. Ekkor a villamosokat is selejtezték. Szaitz Antal Szaitz Antal (Kecskemét, 1799. március 30. – Eger, 1874. november 3.) római katolikus plébános. Élete Tanulmányait Pesten, Kecskeméten és Egerben végezte. 1822. május 5-én pappá szentelték fel és segédlelkésznek nevezték ki Szihalomra, Apátfalvára. 1829-ben káptalani karkáplán és főszékesegyházi hitszónok lett. E hivatalában három évet töltött és ezután az Egri Érseki Tanítóképző hittanárává, hitszónokká, majd 1847-ben kispréposti káplánná, 1850-ben pedig egri plébánossá nevezte ki. Heves- és Külső-Szolnok vármegye táblabírája is volt. Mint címzetes kanonok, szentszéki ülnök és prépost halt meg . Munkái Egyházi beszéd, melyet nagytiszt. Vidasics Eduárd első szent miséje alkalmával Egerben, húsvét másodnapján, bőjtmás havának 31. 1834. tartott. Eger, 1834. Oratio funebris, in exequiis aug. et potent. Austriae imperatoris et regis hungariae apost… Francisci I. Ad moderatores et juventus lycei archiep. Agriensis kal. April 1836. parentaverunt… U. ott, 1835. Gyászbeszéd, melyet József Antal János csász. s kir. főherczeg, Magyarország felejthetetlen nagy nádora üdvözült lelkéért az egri érseki lyceumban tartott gyászmise alkalmakor mondott. U. ott, 1847. Nagybőjti szent beszédek, melyeket mondott és Nmtgú… Bartakovics Béla úrnak… 1865. máj. 28. ünnepelt aranymiséjének örök emlékére kiadatott. U. ott, 1865. L. Annaeus Seneca két könyve, egyik a vigasztalásról, anyjához Helviához, másik a gondviselésről vagyis: miért történnek a jó férfiakkal rosszak, ha vagyon gondviselés. U. ott, 1871. L. Annaeus Seneca öt könyve. U. ott, 1873. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. Acquacanina Acquacanina település Olaszországban, Marche régióban, Macerata megyében. Lakosainak száma 122 fő (2017. január 1.). Acquacanina Bolognola, Fiastra, Fiordimonte, Sarnano, Ussita, Visso és San Ginesio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Doromb A doromb pengetéssel és fúvással megszólaltatott egyszerű hangszer. Egy keretből és az arra rögzített rugalmas nyelvből áll, melynek anyaga legtöbbször acél, némely változata bambuszból vagy más rugalmas anyagból készül. Mind az idiofon hangszerek, mind az aerofon hangszerek közé besorolható. Játékmód A játékos a keretet a fogaihoz szorítja úgy, hogy a rugalmas nyelv szabadon mozoghasson a fogsorok között, és annak általában kifelé hajlított, szabad végét a mutató- vagy hüvelykujjával pengeti. A szájüreg térfogatának változtatásával a rezgő fémnyelv rezgésének különböző felhangjai emelhetők ki, így egyszerű, a természetes hangsoron alapuló dallamok hozhatók létre, miközben az alaphang a folytonosan búgó burdon szerepét tölti be. Ez az alapzönge levegő beszívásával-kifújásával felerősíthető, illetve a rekeszizom lüktető mozgásával ritmuskíséretté alakítható, ebben az esetben a hangszer szabad nyelvsípként is működik. Mivel a szájüreg mérete és alakja könnyedén alakítható, változatos hatásokat és hangokat lehet a kis hangszerből kicsalni, akár két oktáv terjedelemben. A rezonátor maga az emberi fej, ezért a hangszer nagyon egyszerű, és kis helyen elfér. Ápolása Lehetséges hogy fa vagy papír tokot adnak a hangszerhez. A visszahajló pengető rész letörhet amennyiben lapos helyen próbálják a hangszert tárolni. A zsebben tartás emiatt kerülendő. Használat után érdemes egy finomabb kendővel letörölni illetve abba hajtogatni (és úgy tárolni egy rögzített helyen). A fa és fém dorombok állagmegóvását segíti az olajos áttörlés. Története A doromb eredete az ősidőkbe vész, alapját a megpecegtetett és rezgő fapálca adja, melynek hangját edénnyel vagy jelen esetünkben szájüreggel is fel lehet erősíteni. A zenei íjnak is van olyan változata, amely szájrezonátorral hoz létre dallamokat. Ma már a világ minden táján ismerik, fából, levélből, bambuszból és csontból is készülhet – a vasból, acélból készültek a legtartósabbak. Ilyen hangszereket az ásatások tanúsága szerint először minden bizonnyal a kelták, germánok használtak. Eredetileg a mágia eszköze volt: a sámánok használták tevékenységük hatásának fokozására, később vált dallamjátszó hangszerré. Az 1900-as évek elején hazánkban elterjedt gyermekjáték volt, jellemzően cigány kovácsok készítették. Amennyiben a doromb nyelve a saját hangszertestből van hasítással kialakítva, akkor idioglott (azonos nyelvű) hangszertípusról beszélhetünk, amely típus főleg Óceániában és Délkelet-Ázsiában elterjedt. Viszont ha a nyelv más anyagból van kialakítva, akkor heteroglott (más nyelvű) dorombtípusról van szó, amelyek fémből készültek és a keret és a nyelv más összetételű fémből van kialakítva. Ázsiában és Európában szinte mindenütt ismert, az európai gyarmatosítók megjelenése előtt viszont az amerikai, az ausztrál és az afrikai kontinenseken nem ismerték a hangszertípust. Az európai dorombok dominánsan heteroglott fémdorombok, Belső-Ázsiában viszont egymás mellett fennmaradtak csontból készített idioglott és a fémből készített heteroglott dorombok. (Brauer-Benke József: A népi hangszerek története és tipológiája. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet 2014, 39.) Habár a magyarság elméletileg már a honfoglalás előtti időszakban megismerkedhetett doromb típusú hangszerekkel, de sem a hangszer magyar elnevezése, sem régészeti leletek ezt nem igazolják. Sőt annak ellenére, hogy egyéb hangszerekre utaló zenész nevek és hangszer elnevezések már a 12. századtól adatolhatóak, a doromb elnevezés csak a 16. században bukkan fel a történeti anyagban. Ezért a történeti adatok áttekintése összességében arra enged következtetni, hogy szláv közvetítésű, német nyelvterületről elterjedő hangszerként jelent meg a térségben valamikor a 16. század folyamán. (Brauer-Benke József: A népi hangszerek története és tipológiája. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet 2014, 45.) Bozontos zsákhordó lepke A bozontos zsákhordó lepke (barna zsákhordó lepke, Sterrhopterix fusca) a valódi lepkék (Glossata) közé sorolt zsákhordó lepkefélék (Psychidae) családjának egyik, Magyarországon is elterjedt faja. Elterjedése, élőhelye A láperdők, vízparti ligetek lakója. Megjelenése Szárnyának fesztávolsága alig 10 mm. Barnásszürke szárnyai kerekítettek, potroha kicsi. A szárnyatlan nőstény júniustól júliusig feromonokkal csalogatja a hímet, amely a párzás után hamarosan elpusztul. A hímek zsákja nyúlánk, 18-22mm hosszú, a nőstényé rövidebb és szélesebb. A zsákot szabálytalanul rárakott ág- és levéldarabkák borítják. A hernyó feje barna. Életmódja Egy évben egy nemzedéke kel ki úgy, hogy a hernyó telel át, majd májusban bábozódik be. A lepkék nyáron rajzanak és a nőstény két méter magasan elhelyezett zsákjában szaporodnak. A kis hernyók is ebben a zsákban kelnek ki augusztusban, majd kirajzanak, hogy elkészítsék a maguk zsákjait. A hernyó nyírfákon és égerbokrokon él. Thripadectes virgaticeps A Thripadectes virgaticeps a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Dél-Amerika északi részén, az Andok hegységben, Ecuador, Kolumbia és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye trópusi és szubtrópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Alfajai Thripadectes virgaticeps klagesi (Hellmayr & Seilern, 1912) Thripadectes virgaticeps magdalenae Meyer de Schauensee, 1945 Thripadectes virgaticeps sclateri Berlepsch, 1907 Thripadectes virgaticeps sumaco Chapman, 1925 Thripadectes virgaticeps tachirensis Phelps & W. H. Phelps Jr, 1958 Thripadectes virgaticeps virgaticeps Lawrence, 1874 Megjelenése Átlagos testhossza 23 centiméter, testtömege 61-65 gramm. Életmódja Gerinctelenekkel és kisebb gerincesekkel táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. február 19.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2016. február 19.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. február 19.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. február 19.) Hbw.com. (Hozzáférés: 2016. február 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. február 19.) 474 (szám) A 474 (római számmal: CDLXXIV) egy természetes szám, szfenikus szám, a 2, a 3 és a 79 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 474-es a kettes számrendszerben 111011010, a nyolcas számrendszerben 732, a tizenhatos számrendszerben 1DA alakban írható fel. A 474 páros szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 21 · 31 · 791 szorzattal, normálalakban a 4,74 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 6, 79, 158, 237 és 474. Kilencszögszám. Érinthetetlen szám: nem áll elő pozitív egész számok valódiosztó-összegeként. A 474 négyzete 224 676, köbe 106 496 424, négyzetgyöke 21,77154, köbgyöke 7,79697, reciproka 0,0021097. A 474 egység sugarú kör kerülete 2978,22984 egység, területe 705 840,47104 területegység; a 474 egység sugarú gömb térfogata 446 091 177,7 térfogategység. Kuzsenyeri járás A Kuzsenyeri járás (oroszul Куженерский район, mari nyelven Кужэҥер кундем) Oroszország egyik járása Mariföldön. Székhelye Kuzsenyer. Népesség 1989-ben 18 111 lakosa volt. 2002-ben 16 210 lakosa volt, melynek 74,4%-a mari, 24,2%-a orosz. 2010-ben 14 556 lakosa volt, melynek 69,2%-a mari, 22,4%-a orosz, 0,7%-a tatár. 1922 Zulu Az 1922 Zulu (ideiglenes jelöléssel 1949 HC) egy kisbolygó a Naprendszerben. Ernest Leonard Johnson fedezte fel 1949. április 25-én. Paula A Paula a Pál férfinév női párja. Rokon nevek Pauletta : a Paula kicsinyítő továbbképzése. Paulin : a Paula francia alakváltozatából származik. Paulina : a Paula több nyelvben létező továbbképzése. Polett : a Paula francia kicsinyítőképzős származékának ( Paulette ) magyar helyesírású változata. Pólika, Polla Gyakorisága Az 1990-es években a Paula, Pauletta, Paulina, Paulin és a Polett egyaránt szórványos nevek, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Paula, Pauletta, Paulin január 26. február 20. június 11. Paulina február 20. március 14. június 1. június 22. Polett február 20. Híres Paulák, Pauletták, Paulinok, Paulinák és Polettek Horthy Paulette Horthy Miklós kormányzó és Purgly Magdolna gyermeke Marosi Paula olimpiai bajnok vívó Oravecz Paula író Paola Pitagora olasz színésznő Paola Suárez argentin teniszezőnő Paula belga királyné Paula, szereplő a Mézga családból Paula Grogger osztrák írónő, költőnő Paula Wright festő, fotóművész Paulette Goddard amerikai színésznő (Oscar-jelölt) Paulette Guinchard-Kunstler francia politikus Paulette Braxton amerikai filmszínésznő Soós Paula matematikatanár Takács Paula operaénekes Stazione di Squillace Stazione di Squillace vasútállomás Olaszországban, Squillace településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jonica-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Catanzaro Lido Stazione di Montepaone-Montauro Puliszka A puliszka (románul mămăligă, erdélyi szász nyelven Palukes) kukoricalisztből készült kásás étel. Az étel neve a 17. század végén jelent meg a magyar nyelvben, eredete nem tisztázott. Származhat a latin pollis (finom liszt) vagy a puls (sűrű pép, kása) szavakból, és talán a diáknyelvből kerülhetett a köznyelvbe. Eredetileg hajdinából készült; kukoricalisztből főtt ételként először 1708-ban, Pápai Páriz Ferenc szótárában jelent meg. Hazánkban ismert még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, keményebb sült változata a görhe, illetve újabban polenta néven – utóbbi elnevezés olasz eredetű, melyet többek között az angol nyelv is átvett. A magyar, román, erdélyi szász, szlovén, bolgár, ukrán hagyományos étkezésben egyaránt megtalálható; régebben az erdélyi szegény emberek fő tápláléka. Reggelinél, vacsoránál ez volt a főétel, ebédnél köretként ették. Kemény változatát hidegen tarisznyába csomagolták, útravalónak, mezei, illetve erdei munkákhoz. Az elkészítési módja nagyon egyszerű: a kukoricalisztet sós vízben vagy tejben megfőzik. A víz vagy tej mennyiségétől függően a puliszka kemény, félkemény vagy híg lesz. Ehető köretként (az erdélyi magyarok például csirkepaprikás mellé, a románok töltött káposzta mellé), juhtúróval rétegesen összerakva, tehéntúróval-tejföllel ízesítve. A Dél-Alföldön édesen, cukorral, fahéjjal és szentjánoskenyérrel, egyes területeken lekvárral, esetleg pirított morzsával is fogyasztják. Könnyű, kalóriaszegény étel; egy erdélyi szász szólás szerint „aki azt vacsorázik, lábujjhegyen osonjon ágyba, nehogy útközben megéhezzék”. A puliszka, miután a 20. század során a városi lakosság körében csaknem feledésbe merült, napjainkban ismét egyre ismertebbé és népszerűbbé válik, ami elsősorban a reformtáplálkozás térhódításával hozható összefüggésbe. Kedvelői a sós, zöldséges változatok mellett édeskásaként is fogyasztják, kukoricaliszt helyett gyakran kukoricadarából készítve. Köretként hazánkban is számos étteremben kapható, főként az olasz vonatkozás miatt vonzóbbnak ítélt polenta néven. Emellett, mivel a búzával és rozzsal ellentétben nem tartalmaz sikért (glutént), a lisztérzékeny személyek táplálkozásában is fontos szerepet tölthet be. Jelentősége ismert még a csecsemőélelmezésben is – a sikértartalmú gabonák helyett felhasználva segíthet megelőzni a lisztérzékenység kialakulását. Az ételt a dél-amerikai indiánok is ismerték, ők a vízbe áztatott kukoricához fahamut kevertek, így a kukoricamag kemény héja megpuhult, és könnyebben felszabadult a kukoricában lévő kevés niacin, így körükben nem alakult ki B3-vitamin-hiány és az ez által okozott pellagra. Hivatkozások Magyar néprajz nyolc kötetben; főszerkesztő Paládi-Kovács Attila, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988- , ISBN 963-05-4922-0 Szőcs István: Ami a földdel és az éggel összeköt, in: Kövi Pál, Erdélyi lakoma, p. 15 A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2003. Éltető József: Éléskamra a templomerődben, in: Kövi Pál:Erdélyi lakoma, p. 40 Lisztérzékenység Alan H. Pressman, Sheila Buff: The Complete Idiot's Guide to Vitamins and Minerals, alpha books (A Simon and Schuster Macmillan Company), 1997, ISBN 0-02-862116-6 Forrás Kövi Pál : Erdélyi lakoma, Kriterion Könyvkiadó , Bukarest, 1980 – a hivatkozásokban Erdélyi lakoma Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 344–345. o. ISBN 963-05-2443-0 FK Radnički Niš A Radnički Niš (szerbül: Фудбалски клуб Раднички) egy szerb labdarúgócsapat, székhelye Niš városában található. Jelenleg a szerb élvonalban szerepel. A Radnički szó jelentése Munkások, a csapat a szerb munkásmozgalom egyfajta jelképeként is szolgál. Történelem A kezdetek A klubot 1923. április 24-én alapították gyári munkások, és a klub a későbbiekben is a munkásmozgalom fő jelképeként szolgált. A klub első elnöke az egyik alapító, Miloš Marković lett. Ebben az időben a hatalom és a rendőrség igyekezett elnyomni az emberek körében igen népszerű csapatot, mivel úgy gondolták, hogy a címerükben az ötágú csillagot is viselő klub fenyegetést jelent a hatalomra. 1924-ben kis híján meg is szűnt az egyesület, egy jótékonysági rendezvényen összegyűlt összeg mentette meg őket. A csapat népszerűsége egyre csak nőtt, és egyre eredményesebben is szerepeltek a különböző alsóbb osztályú bajnokságokban. 1933-ban, 1934-ben, és 1936-ban is megnyerték a szerb regionális bajnokságot (Niš Subassociation League) már Rađanski Niš néven, amit 1929-ben vett fel a klub részben politikai tiltakozásképpen is. A háború alatt Az első-majd a második világháború alatt a klub más néven kellett, hogy szerepeljen, és bár 1938-ban a Jugoszláv Labdarúgó-szövetség visszavette tagjai közé, a klub szurkolói hangoztatták, hogy a csapat lépjen onnan ki, és ne induljon az 1941 őszére kiírt bajnokságban. Végül a klub a következő évben csatlakozott a Partizán mozgalomhoz. Kezdeti sikerek A klub a becenevét (Real sa Nišave, azaz Igaz Nišaiak) az 1960-as években kapták, nem titkoltan a Real Madrid előtt is tisztelegve. 1964-ben a klub először a nemzetközi porondra is kilépett, részt vett a környező országok számára kiírt Balkán kupa küzdelmeiben. 1970-ben elődöntőt játszottak a sorozatban, míg az azt megelőző évben volt egy dél-amerikai túrája is a csapatnak, valamint a nagy riválisnak számító Szovjetunió csapatai között is egyre nagyobb elismerésnek örvendett. A klub fénykora A 70-es és a 80-as évek tekinthetőek a Radnički Niš legsikeresebb korszakának. Ebben az időszakban egyszer megnyerték a Balkán kupát a török Eskişehirspor ellen, és az 1979-1980-as bajnokságban a harmadik helyen végzett, ennek következtében pedig elindulhatott az UEFA-kupában. Nem is okoztak csalódást, első évükben a nyolcaddöntőig jutottak, míg az 1981-82-es idényben egészen az elődöntőig meneteltek, ott a német Hamburger SV jelentette a végállomást. A sportsikerek mellett infrastrukturálisan is fejlődött a klub, 1982. augusztus 15-én először játszottak villanyvilágításos mérkőzést a Čair stadionban. Visszaesés, a klub hanyatlása Ezt követően nehéz időszak következett a klub életében a csapat a megszűnés szélére jutott, egészen a harmadosztályig csúszott vissza. Ennek ellenére a szurkolók rajongása nem változott, 1989-ben létrejött az egyik legnagyobb szerb szurkolói csoport, a Meraklije. 2000 októberében tragikus hirtelenséggel elhunyt Ivan Krstić, a klub legendás játékosa, akinek a mai napig őrzik emlékét, többek közt futballiskola viseli a nevét Niš-ben, mezét visszavonultatták. Vissza a legjobbak közé Miután a szurkolók támogatásával a klub anyagi helyzete rendeződött, a csapat 2006-ban elődöntőt játszott a kupában és a 2011-2012-es idény elején felújították az 56 éve épített stadionjukat. 2012-ben kilenc év után visszajutottak a másodosztályba, amit abban az évben meg is nyert, így a következő szezontól az élvonalban szerepelhettek. 2013. április 27-én a klub fennállása 90. évfordulóját ünnepelhette. A klub címere Eleinte a klub meze zöld volt és a bal oldalon a címer egy vörös ötágú csillagot tartalmazott, utalva arra, hogy a klub a munkások csapata, a munkásmozgalom jelképe. Később a klub hivatalos színe a vörös lett, idegenbeli mezén a kéket is használja. A címerében jelenleg megtalálható a szerb trikolór összes színe, valamint Niš várának a képe, ami az egyik legjelentősebb műemlék ma a városban. A stadion A Radnički hazai mérkőzéseit a 18 ezer férőhelyes Čair stadionban játssza, amit eredetileg 1963-ban építettek. A befogadóképessége akkor 40 000 fő volt. A 2011-2012-es idényben a stadiont felújították, rekonstruálták, manapság 18 151 ülőhely van benne. A stadion sportkomplexumot és uszodát is magába foglal. Trófeák Nemzeti bajnokságok, kupák Jugoszláv másodosztály Bajnok (1): 1985–86 Szerb másodosztály Bajnok (2): 2001–02, 2011–12 Szerb harmadosztály Bajnok (2): 2008–09, 2010–11 Niš Subassociation League Bajnok (3): 1933, 1934, 1936 ( Građanski Niš néven ) Nemzetközi sikerek UEFA-kupa: Elődöntő (1): 1981–82 Balkán-kupa: Győztes (1): 1975 Döntős (1): 1988–89 Egyéni díjak Szerb másodosztály gólkirálya Jelenlegi keret (2016. szeptember 10-ei állapot szerint) InterCom Zrt. Az InterCom Zrt. 1989-ben alakult magyarországi, elsősorban filmforgalmazó cég. Története és tevékenysége Az InterCom moziban, videón és DVD-n forgalmaz filmeket. A hazai filmszínházakba évente átlagosan 65-70 filmet juttat el. Ezek nagy része külföldi licenc alapján behozott produkció, így a Sony Pictures filmstúdiója, a Columbia Pictures, illetve a 20th Century Fox, a Warner Bros. Pictures és a Buena Vistához tartozó Disney- és Touchstone Pictures által készített filmek. Emellett időnként független alkotások és magyar címek is felbukkannak gondozásában. A hollywoodi stúdiók mellett együttműködésben áll több amerikai és európai független céggel is, úgymint a SpyGlass Entertainmenttel, a kanadai Alliance Atlantisszal vagy a francia EuropaCorp.-pal. 1992-től a csak VHS-en hozzáférhető filmek mellett a mozibemutatókat is folyamatosan jelentette meg videókazettán. Évente 100 filmet forgalmazott a formátumon, a kiadott kazetták száma félmillió körül mozgott. 1994-ben kezdte a filmek lakossági megjelentetését, vagyis kereskedelmi forgalomba bocsátását. A DVD-korszak beköszöntével, 1998 óta vesz részt ezen formátum piacán. Ma a Twentieth Century Fox Home Entertainment, a Paramount (amelyet az ezen tevékenységét felszámoló UIP-től vett át), a Universal (amit a szintén megszűnő Universal Pictures Hungarytől vett át) és a Buena Vista Home Entertainment termékei tartoznak hozzá. A Warner Home Video (ma Fórum Home Entertainment) 2001-es megjelenésével vesztette el a Warner és a Columbia filmjeit, amik az új céghez vándoroltak. Az InterComhoz fűződik az első magyarországi multiplex mozi, mely a budapesti Duna Plazában nyílt meg 1996 novemberében, Hollywood Multiplex néven. A cég a fővárosban további három mozit nyitott a lánc tagjaként (a Lurdy Házban 1998 októberében, az Eurocenterben 2000 májusában, illetve a Cineplex Odeont váltót a Pólus Centerben, 2002 júliusában), ezen felül vidéken, többek között Kecskeméten és Nyíregyházán is üzemeltetett. 2006. augusztus 3-ával a cég felszámolta működését ezen a téren, s filmszínházai az akkor szintén az InterCom gondozása alatt álló budapesti Kossuth mozival együtt a Palace Cinemashoz kerültek. A cég egyes magyar filmek esetében, így A miniszter félrelép című, a rendszerváltás óta a leglátogatottabb hazai produkciónál a forgalmazás mellett gyártói feladatokat is ellátott. A tevékenységi körébe tartozik még a televíziós filmjogok kereskedelme. Piaci helyzete Az InterCom a vezető filmforgalmazó cég a mozipiacon, 2006-ban 44%-os részesedésre tett szert, ami több, mint duplája a második helyezett UIP-Duna Filmének. Ez 3,9 milliárd forintos jegybevételt jelent. Az év öt legnézettebb filmjéből három, az első helyen álló Jégkorszak 2. – Az olvadás, a második A da Vinci-kód és a negyedik Szabadság, szerelem is a cég által forgalmazott produkció. A cég a magyar filmszakmában és külföldön Az InterCom elnökségi tag a Filmforgalmazók Egyesületében és a Magyar Videokiadók Egyesületében is. Leányvállalatokkal rendelkezik Romániában, ahol a Columbia, a Fox és a Warner mozifilmjeit forgalmazzák, illetve Horvátországban, ahol a Warner-művek kerülnek általa a mozikba. Hárspatak (Ukrajna) Hárspatak, ukrán nyelven Липовець, Lipovec, falu Ukrajnában, a Kárpátalján, a Huszti járásban. Fekvése Huszttól északra fekvő település. Nevének eredete A Lipovec helységnév víznévi eredetű (1864: Lipovetz patak (Pesty Frigyes 1864.). A pataknév a ruszin-ukrán липа ’hárs’ fanév szlovák - ovec helynévképzős származéka, jelentése ’hársas patak’. A magyar Hárs-Lipcsehárs, illetve Hárspatak névalakok a szláv név fordításával jöttek létre. 1904-től a Hárspatak vált hivatalossá. Története Nevét 1898-ban Lipovecz (hnt.) említették. Későbbi névváltozatai: 1907-ben Hárspatak, 1911-ben Hárs (Lipovecz), 1918-ban Hárspatak, 1944-ben Lipcsehárs, Липча-Липовець, 1983-ban Липовець, Липовец. Hárspatak, Lipovecz Lipcse külterületi része volt. Közigazgatásilag ma is hozzá tartozik. Bruno Martini Bruno Martini (Nevers, 1962. január 25. –) francia válogatott labdarúgókapus. A francia válogatott tagjaként részt vett az 1992-es és az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Francia kupa (1): 1993–94 U21-es Európa-bajnok (1): 1988 Most szép lenni katonának A Most szép lenni katonának kezdetű népdalt Sebestyén Gyula gyűjtötte Köveskállán 1906-ban. Feldolgozások: Jegyzetek A gyergyóditrói gyermekkar hangversenye. Karmester: Petres Lajos YouTube (2013. jan. 21.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (audió, fényképek) 12:09–13:18. Források Weblapok: Most szép lenni katonának. Magyar Természetbarát Szövetség (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (szöveg és kotta) Most szép lenni katonának. Rubicononline (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (kotta és szöveg) Magyar zene: Most szép lenni katonának. Óperencia (2010. márc. 7.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (kotta és szöveg) Tari Lujza: A szabadságharc népzenei emlékei. MTA (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) Népdalgyűjtemények: Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 357. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Tiszán innen, Dunán túl: 150 magyar népdal. Borsy István – Rossa Ernő. Budapest: Editio Musica. 67. o. Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 241. kotta Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 102. kotta A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 104. o. Feldolgozások: Bárdos Lajos : Húsz egyneműkar: Három szólamra, gyermekkarok számára, részben női- és férfikarra is. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1964. 18. o. Szőnyi Erzsébet : 33 könnyű kórus népdalokra, iskolásoknak. Budapest: Zeneműkiadó. Egyneműkarra, 16. kotta Felvételek Kossuth Lajos azt üzente. YouTube (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (videó) 1:13-tól. Most szép lenni. Lukanényei citerazenekar YouTube (2008. dec. 7.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (videó) Maupas (Gers) Maupas település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 202 fő (2015). Maupas Castex-d’Armagnac, Estang, Laujuzan, Monlezun-d’Armagnac és Panjas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hospes A hospesek eredetileg a XI–XII. században a társadalom felső, vagyonos rétegéhez tartozó előkelők, akik nagyrészt Nyugat-Európából, főként az akkori gazdasági erőforrásokhoz képesti túlnépesedés következtében hazájukat elhagyva települtek le Magyarországon, hogy a király udvarában katonai és egyéb szolgálattal szerezzenek birtokot. A telepeseket a korabeli források a hospes (a latin szó jelentése: idegen, jövevény, meghívott, vendég) elnevezéssel illették. A XIII. században vendégeknek nevezték már azokat a parasztokat is, akik korábbi urukat kedvezmények érdekében elhagyva más birtokos földjeire települtek. A hospesek személyes szabadsággal rendelkeztek. Szabad költözködési, birtokszerzési és vámmentességi, vásártartási joguk volt, és nem voltak kötelesek hadbavonulni sem. Közösségeiket szabadon választott bírók és esküdtek irányították. Antiokheiai Szent Margit legendája Antiokheiai Szent Margit legendája; az Érdy-kódexben, a Kazinczy-kódexbenés a Cornides-kódexben olvasható magyar nyelvű legenda. Az első kettő forrása a Legenda aurea, az utolsóé Paratus. Cselekménye: az előkelő családból származó Margitot feleségül akarja venni Olybrius helytartó, s hogy célját elérje, ördögi eszközök felhasználásától sem riad vissza. Margit végig ellenáll, megőrzi szüzességét és keresztény hitét, Olybrius ezért megöleti. A legenda Európa-szerte számos verses és prózai feldolgozásban ismeretes. Siracusai Könnyező Madonna Siracusai Könnyező Madonna egy Szűz Máriát ábrázoló gipsz öntvény szobor, mely a szemtanúk vallomása alapján négy napig folyamatosan könnyezett a szicíliai Siracusa városában. Egy üveglapra felcsavaroztak egy 28x24 centiméteres, Szűz Máriát ábrázoló gipszöntvény féldomborművet. A Bagni di Luca gyárban az ILPA társaság gyártotta és forgalmazta. A cég a vizsgálat során kijelentette, ugyanabból a gipszből készítették az összes kifutó darabokat, semmilyen egyedi változtatást nem tettek a gyártás közben. Története A város via degli Orti di San Giorgio 11. számú házában Antonietta Guisto áldott állapotban volt. 1953 augusztusában a szülés után beteg lett. Fájdalmas görcsrohamok gyötörték az orvosok nem tudtak segíteni, a kimerült nő állapota válságosra fordult. Férje - Angelo Jannuso -, munkába indulás közben zúgolódva vádolta a Madonnát miért nem segít. 29-én hirtelen jobbra fordult a nő állapota és nedvesség csepegett rá, amikor az ágyban feküdt. Kiderült, hogy az a Madonna gipszmásolat kezdett könnyezni, amit nászajándékba kapott a fiatal pár az egyik rokontól, és az ágy fölé akasztottak. Hamarosan egyre többen lettek a lakásban, úgyhogy valaki kihívta a rendőrséget. Vizsgálat A rendőrök az őrszobára vitték a könnyező Madonnát és megállapították, hogy nincs csalás. A La Sicilia tudósítója megemlíti, hogy a jelenséget olyan emberek is megállapították, akik „megrögzötten hitetlenek voltak”. Egyházi felkérésre még augusztus 31-én tartományi egészségügyi szakember csoport lett megbízva, hogy „gyökeresen végére járjanak” a dolognak. A csoport érkeztétől számítva, még tizenöt percig könnyezett, és szeptember 1-jén 11 óra 15 percig sírt. Alig több mint egy köbcentiméter könnyet gyűjtöttek össze. A tudományos vizsgálat azt mutatta ki, hogy könny, amely emberi fehérjét tartalmaz. Számításaik szerint mintegy négy litert könnyezhetett. Az év végéig 189 tanút hallgattak ki, akik egyöntetűen azt mondták, könnyezett. Leginkább érdekes ezek közül annak a rendőrnek a vallomása, aki a lakástól, a via Romáig tartó út alatt az autóban ülve tartotta a szobrot, és az egyenruhája teljesen nedves lett. A jegyzőkönyv továbbá kitér a rendőrségre érkezés utáni időszakra: az üveglapról leszedett szobrot a legnagyobb részletességgel megvizsgálták, mindenhol száraz volt, csak a szemeiből jöttek a könnycseppek. Ezután letörölték a szemet, hogy az is száraz legyen. de újabb könnycseppek jöttek elő a szemből. A rendőrök megrendültek, letérdeltek, és imádkoztak. A Könnyező Madonna kegyhelyei A szobor nem maradhatott a lakásban, mert igen sokan akarták megnézni. Már az első három hónapban 1076 zarándoklatot számolt össze a városi bizottság. Az öntött gipsz végleges helyre került a Santuario della Madonna delle Lacrime altemplomába és a Siracusai főegyházmegye érseke Siracusa városát 1968. szeptember 1-jén felajánlotta a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Forrás Új Ember archívum 2003. 08. 17. Dr. Tarnóczi János: Szűz Mária. Ecclesia, 1979 A szentély templomának honlapja korabeli film riport 1953 rövid dokumentumfilm korabeli felvételekkel Monkey Bar Games A Monkey Bar Games a Vicious Cycle Software videojáték-fejlesztő cég részlege, amelynek székhelye at észak-karolinai Chapel Hillen van. Játékaik 2005 - Dora the Explorer: Journey to the Purple Planet - GameCube , PlayStation 2 (kiadó: Global Star) 2006 - Curious George - GameCube , PlayStation 2 , Windows , Xbox (kiadó: Namco) 2006 - Flushed Away - GameCube , PlayStation 2 (kiadó: D3 Publisher) 2008 - Ben 10: Alien Force - PlayStation 2 , PlayStation Portable , Wii (kiadó: D3 Publisher) 2010 - Despicable Me: The Game - PlayStation 2 , PlayStation Portable , Wii (kiadó: D3 Publisher) 2011 - Ben 10: Galactic Racing - PlayStation 3 , PlayStation Vita , Xbox 360 , Nintendo DS , Wii , Nintendo 3DS (kiadó: D3 Publisher) 2012 - Madagascar 3: The Video Game - PlayStation 3 , Xbox 360 , Wii (kiadó: D3 Publisher) 2013 - Pac-Man and the Ghostly Adventures - PlayStation 3 , Xbox 360 , Nintendo 3DS , Wii U , Windows (kiadó: Namco) Jankovice (Teplá) Jankovice (németül Enkengrün) Teplá településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Központi községétől 2 km-re nyugatra fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 15 lakóháza és 6 lakosa van. A Shimmer és Shine, a dzsinn testvérek epizódjainak listája Ez a lap a Shimmer és Shine, a dzsinn testvérek című amerikai televíziós sorozat epizódjait tartalmazza. Eszenyi László (autóversenyző) Eszenyi László (Veszprém, 1968. július 19. –) magyar autóversenyző, üzletember. Veszprémben született és él. Első üzleti lépése a helyi kábeltévén sugárzott KTV képújság kitalálása és működtetése volt. 1997-ben regisztrálta a balaton.hu nevet ami azóta a régió legnagyobb idegenforgalmi portálja lett. Nevéhez fűződik az első magyar komputer-animációs videoklip, a Vimana II elkészítése is. Autóversenyzőként jelenleg a Szigetvári Racing Team versenyzője. 2002-ben és 2008-ban magyar bajnoki címet szerzett. Eredményei 2000 E csop 4. E-1600 4. HONDA ESTONIA 21 2001 E csop 8. E-1600 3. HONDA ESTONIA 21 2002 E csop 1. E-2000 3. Dallara WV 2003 E csop 9. E-2000 5. Dallara WV 2004 E csop 5. E-2000 5. Dallara Alfa 2005 E csop 8. E-2000 8. FR2000 2006 E csop 7. E-2000 7. FR2000 2007 E csop 4. E-2000 4. FR2000 2008 E csop 1. E-2000 1. Dallara Alfa 2009 E csop 3. E-2000 2. Dallara Alfa 2010 E csop 2. E-2000 2. Dallara Alfa Forrás A Formula Racing Team és Eszenyi László oldala Stazione di Strambino Stazione di Strambino vasútállomás Olaszországban, Strambino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chivasso-Ivrea-Aosta-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Mercenasco Stazione di Ivrea Stazione di Caluso Récsei Ede Récsei Ede (Zsámbék, 1868. március 15. – Kolozsvár, 1927. május 26.) ifjúsági író. Életútja Mint a Kegyes Tanítórend tagja tanulmányait Kolozsvárt végezte. 1893-ban pappá szentelték, ezt követően rövid ideig belső rendi beosztást kapott Kecskeméten. Nagykárolyba helyezése után tanári és plébánosi működése mellett tevékeny részt vett a város művelődési életében is; évtizedekig ő volt a helybeli Kölcsey Egyesület elnöke. Szenvedélyes utazó létére ismételten bejárta Európa jelentősebb művelődési központjait. Harminckét évi tanári működés után 1924 őszén került Kolozsvárra, ahol a római katolikus főgimnáziumban francia, magyar és német nyelvet tanított, s a Szent József Fiúnevelő Intézet (diákotthon) igazgatója volt. Rövid kolozsvári működése idején tanítványai az 1925-26-os tanévben előadták Diáktípusok című énekes vígjátékát. Jókai diákéveiről ötfelvonásos életképet (A diák Jókay), a kolozsvári piarista gimnázium 1926. június 13-án tartott öregdiáktalálkozójára, amelyet a Kegyesrend városba költözésének 150. évfordulójának a tiszteletére rendeztek, alkalmi ódát írt. A Jóbarát, Pásztortűz és Véndiákok Lapja állandó munkatársa volt. Tisztelői és egykori hálás tanítványai – a korabeli sajtóvisszhangok tanúsága szerint – 1927. május 28-i házsongárdi temetését valóságos közművelődési eseménnyé változtatták. Önállóan megjelent művei: Erzsébet királyné hazai turista útjai . A Magyar Tanítók Turista Egyesülete által 200 koronával kitüntetett pályamű. Budapest 1904. A diák Jókay. Életkép 5 felvonásban . Kolozsvár 1926. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet A Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet (eredeti cím: Rogue One: A Star Wars Story) 2016-os amerikai űropera, mely a Csillagok háborúja filmsorozat része, az Egy új remény közvetlen előzménye. A filmet Gareth Edwards rendezte, forgatókönyvét Gary Whitta és Chris Weitz írta. A produkciót a Lucasfilm szponzorálta, a film 2016. december 16-án jelent meg Amerikában. A magyarországi bemutató december 15-én volt. A történetben lázadók egy kis csapata el akarja lopni a Halálcsillag tervrajzait. Premissza A Galaktikus Birodalom létrejötte után egy csapat lázadó egyesül, hogy egy veszélyes küldetésre vállalkozzanak: ellopni a Halálcsillag tervrajzait, mielőtt még használni tudnák a birodalmiak. A film rendezője, Gareth Edwards szerint a film olyan stílusú lesz, mint egy tipikus háborús film, mondván: "Ez a háború valósága. A jófiúk rossz fiúk. A rossz fiúk jófiúk. Ez komplikált és réteges; egy roppant gazdag forgatókönyv." Cselekmény Galen Erso, a volt birodalmi mérnök sok éve kiszállt a birodalmi szuperfegyverek fejlesztéséből és elrejtőzött a távoli Lah'mu világában. Egyszer a Halálcsillag építésének irányításával megbízott Orson Krennic igazgató érkezik hozzá fegyveres kísérettel, hogy rákényszerítse a bolygópusztító fegyverrendszer befejezésére, mivel úgy tűnik, nélküle nem képesek befejezni. Míg Galent őrizetbe veszik, és feleségét, Lyrát, aki rátámad Krennicre, megölik, lányuk, Jyn el tud menekülni, akit a lázadó Saw Gerrera vesz gondjaiba. Tizenöt évvel később Saw brutális partizánháborút vív a Birodalom kaibur- (kiber-)-kristály bányászó csapatai ellen (tudja, hogy a kristályt fegyverkészítésre használják) a Jedha nevű bolygó egyik lakott holdján. Harcát, főképp figyelemfelhívó jellege miatt, a Lázadó Szövetség ellenzi, ezért szakítottak vele. Közben a Lázadók oldalára állt birodalmi pilóta, Bodhi Rook egy holografikus üzenetet szeretne eljuttatni Galentől Gerrerának a Jedha holdjára. Az üzenet, ami megerősíti a Halálcsillag létezését, Jynnek szól, és Galen elmondja benne, hogy elhelyezett egy apró hibát a fegyverrendszer reaktorában, ami lehetővé teszi a megsemmisítését. Galen arra kéri a lányát, hogy juttassa el ezt a felvételt a Szövetségnek is. Rook megtalálja Gerrerát, de kiderül, hogy Saw régóta magára hagyta Jynt - állítása szerint azért, mert az emberei ártani akartak neki, mivel az apja már régóta a Birodalomnak dolgozik. Saw birodalmi ügynöknek hiszi Rookot, és bebörtönzi. A hamis személyazonossággal élő Jyn közben birodalmi munkatáborba kerül a Wobanin, de a birodalmiak szerencsére nem sejtik az igazi kilétét. Egy csapat lázadó menti meg Cassian Andor hírszerző százados vezetésével, akik remélik, hogy Jyn tudja, hol rejtőzik az apja és elvezeti hozzá őket. Draven, a szövetségi hírszerzés tábornoka utasítást ad Andornak, hogy ha megtalálják Galent, öljék meg, hátha így megakadályozhatják az állítólagos szuperfegyver befejezését. A csapat először a Jedha-holdra megy, hogy kapcsolatba lépjen Gerrerával. Jyn, Andor és az átprogramozott Birodalmi droid K-2SO elutaznak a Jedhára. Chirrut Îmwe, a vak harcos, valamint Baze Malbus zsoldos segítenek Jynnek kapcsolatba lépni Gerrerával, aki fogságban tartja Rookot. Gerrera megmutatja Jynnek az apja által küldött hologramot, amiben apja arra kéri a Lázadókat, hogy keressék meg a szuperfegyver tervrajzát, amelyet a birodalmiak egy szigorúan őrzött adatbankban tárolnak a Scarif bolygón, majd semmisítsék meg a bolygópusztító űrállomást. Tarkin kormányzó találkozik Krennickel a Halálcsillagon, hogy megossza a tábornokkal kétségeit a projekttel és annak irányításával szemben. Krennic bemutatja a fegyver erejét egy visszafogott energiájú lövéssel, ami elpusztítja Jedha fővárosát a felkelőkkel együtt. Jyn ezért kénytelen elmenekülni, hátrahagyva Gerrerát, aki a halál mellett dönt. Tarkin a Krennic irányítása alatt keletkezett biztonsági résekre hivatkozva átveszi az irányítást a projekt felett. Krennic találkozik Darth Vaderrel, hogy a nagyúr és Palpatine támogatását kérje, de Vader elutasítja a javaslatát. A Lázadók megtalálják Galent egy birodalmi kutatóközpontban az Eadu bolygón, ahol Cassian végül nem hajlandó megölni Galent. Mikor Krennic és fegyveresei kérdőre vonják, Galen bevallja, hogy ő felelős a kiszivárgott információért. Lázadó hajók kezdik bombázni a Birodalmi létesítményt, mielőtt Jyn megmenthetné Galent, aki a karjai közt hal meg. A Lázadók egy lopott birodalmi teherhajón menekülnek el a bolygóról. Jyn felajánlja, hogy ellopja a Halálcsillag tervrajzát a Scarifról, de a Lázadó tanács véleménye megosztott (a Szövetség egy része még mindig a békés, passzív ellenállásban hisz), és nem tudnak megegyezni az akcióról. Mon Mothma, a Szövetség vezére így nem tudja támogatni hogy megtámadják a Scarifot, noha maga hajlik rá. Jyn, Cassian, K-2SO, Chirrut, Baze és Bodhi Rook több más Lázadó társaságában megelégelik a tanács döntésképtelenségét és a lopott birodalmi hajóval leszállva, megkísérelnek bejutni az adatbankba. A Scarifen Jyn és Cassian birodalmi tiszteknek álcázva magukat megkezdik a tervek felkutatását, míg embereik elterelő támadást indítanak a bázis, főképp az űrdokkok ellen. A Szövetség tehetetlenségét megelégelő Mon Calamari admirális, Raddus vezetésével a Lázadó flotta egy része is megtámadja a birodalmi helyőrséget, hogy segítsen kimenekíteni az akció túlélőit a tervekkel együtt. Mikor a Yavin 4-en a Szövetség értesül az összecsapásról, Bail Organa, az Alderran szenátora és a Szövetség titkos támogatója tájékoztatja Mon Mothmát, hogy odaküldi a lányát Antiles kapitány hajóján, hátha segíthet a tervek kimentésében. Bodhi Rook, aki a birodalmi űrdokkban várakozó hajón marad koordinálni az akciót, felveszi a kapcsolatot a Lázadó Szövetségi flottával, amely megpróbálja elpusztítani a bolygót védő energiapajzsot. K-2SO feltartóztatja a Birodalmi rohamosztagosokat, akik közben elpusztítják a droidot, azonban ezzel elegendő időt nyer Jyn és Cassian számára, hogy megszerezzék a Halálcsillag terveit az adatbázisból. Közben a lázadóknak sikerül harcképtelenné tenniük pár birodalmi rombolót. Ezek egyikét, az admirális ötlete nyomán, nekivontatják a pajzsnak. Az amúgy is sérült, agyonbombázott eszköz megsemmisül, ahogy a romboló nekicsapódik, lehetővé téve a felszíni csapatokkal a kommunikációt, illetve a felkészülést a kimentésükre. Bodhi, Chirrut, Baze és a Lázadó katonák többsége életét veszti a birodalmi fegyveresekkel és lépegetőkkel vívott csatában, de sikerül bekapcsolniuk az adattároló központi épület tetején lévő jeladót (a főkapcsoló az épület alján van). A további vezérlés csak az épület tetejéről lehetséges. Krennic sarokba szorítja Jynt, aki kimegy a tetőre, hogy a megtalált adatokat felsugározza a lázadóknak, azonban Cassian megsebesíti egy pisztolyjal, így Jyn átküldheti a tervrajzot a Lázadók parancsnoki hajójára. Tarkin eközben megérkezik a Halálcsillaggal a bolygóhoz, és aktiválja a lézernyalábját, amivel elpusztítja a bázist. Jyn és Cassian együtt várják a halált a bázis melletti parton, a magához térő Krennic pedig az épület tetején döbben rá, hogy a saját alkotása fogja elpusztítani. Tarkin azonban elkésett, és a Lázadó flotta, amely megkapja az adatokat, kész a hiperűr-ugrásra. Ekkor Darth Vader érkezik a Devastator csillagromboló fedélzetén, megtámadja a parancsnoki hajót, hogy megszerezze a terveket. A lázadók flottája részben elmenekül, részben harcképtelenné válik vagy elpusztul, így jár Raddus zászlóshajója is. Az alderaani testőrség felveszi a harcot a személyesen érkező Vaderrel, és eljuttatja a hajóból származó adatlemezt a zászlóshajóhoz dokkolva várakozó Tantive cirkáló fedélzetére, ahol Bail Organa szenátor lánya, Leia már várja. Mielőtt még Vader vagy a birodalmi flotta bármit tehetne, a Tantive leválik a dokkolókapuról, és belevész a hiperűrbe. Bevételi adatok A Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet minden idők 22. legnagyobb bevételét érte el. A költségvetése 200 000 000 dollár volt, a hazai bevétele 532 177 324 dollár, világszerte pedig 1 056 055 579 dollár bevételt termelt. Nemzet (napilap) A Nemzet kormánypárti politikai hírlap volt Magyarországon 1882. szeptember 1. és 1899. szeptember 30. között. A Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett. Amikor Jókai Mór az 1880-as években visszavonult, sorra lemondott lapjai szerkesztéséről, csak a Nemzetnek, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek maradt névleg a főszerkesztője a haláláig. Története A Hon és az Ellenőr egyesülésével létrejött a Szabadelvű Párt újabb politikai hírlapja. Az alapító főszerkesztő Jókai mellett Láng Lajos báró volt a felelős szerkesztő. A lapnak naponta két (reggeli és esti) kiadása volt 1897. október 16-áig; ezután már csak naponta egyszer jelent meg. További felelős szerkesztői Visi Imre Hegedűs S., Gajári Ödön Adorján Sándor Forrás Magyar nagylexikon 13. kötet, 677. old. Búvópatak (település) Búvópatak (Sub Piatră), település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Torockótól délnyugatra, az Aranyos jobb oldali mellékvize mellett. Története Nevét 1888-ban említették Búvópatak telep néven. Búvópatak Alsószolcsva felett, a Bedellő karsztos sziklafalai alatt fekvő telep, egykor ide hordták lóháton a ványolni való posztót. Közelében cseppkőbarlang található. Látnivalók 18. századi ortodox fatemplom (7374) 1980 DL A (7374) 1980 DL a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdeňka Vávrová fedezte fel 1980. február 19-én. Niki Lauda Andreas Nikolaus „Niki” Lauda (Bécs, 1949. február 22. –) osztrák autóversenyző, háromszoros (1975, 1977, 1984) Formula–1-es világbajnok pilóta. Az egyetlen a sportág történetében aki a két legsikeresebb csapat, a Ferrari és a McLaren színeiben is csúcsra ért a királykategóriában. Visszavonulása után légivállalatot alapított, amelyből kettőt is működtetett. (Lauda Air, Niki) A Bombardier Business repülőgépgyártó nagykövete. Üzletemberként tért vissza a Formula–1-be, előbb a Ferrari majd a Jaguar tanácsadójaként tevékenykedett, utóbbi csapatnak két évig csapatmenedzsere is volt. Jelenleg a Mercedes 10%-os résztulajdonosa és ügyvezető elnöke, valamint a német RTL televízió szakkommentátora. Lauda 1976-ban a Nürburgringen rendezett német nagydíjon egy ütközés során életveszélyes égési sérüléseket szenvedett, és nagy mennyiségű mérgező gázt lélegzett be, miután Ferrarija lángra kapott. Túlélte a balesetet és hatalmas akaraterővel visszatért a pályára, a hat héttel később megrendezett olasz nagydíjon újra autóba ült. Fia, Mathias Lauda szintén autóversenyző. Pályafutása A Formula–1 előtt Niki Lauda Bécsben született 1949. február 22-én egy galíciai származású gazdag családban. Apai nagyapja a bécsi származású üzletember, Hans Lauda. Szülei helytelenítése ellenére autóversenyző lett. Egy, a British Motor Corporation által tervezett Minivel versenyzett először a Formula Vee elnevezésű Közép-európai versenysorozatban, de versenyzett privát nevezésű Porsche és Chevron sportkocsikkal is. Első versenye egy Bad Mühllackenben, 1968. április 15-én megrendezett hegyi verseny volt egy Mini Cooper S 1300-zal, és második lett a csoportjában. 1969-ben a Formula–V-ben egy az Ersten Österreichischen Sparkasse (Első Osztrák Takarékpénztár) által szponzorált Karlmann-nal indult. Családjával folyamatos viszályok jellemezték viszonyát, ezért minden kapcsolatot, illetve anyagi támogatást megtagadtak tőle. 1971-ben karrierje megtorpant a pénzügyi nehézségek miatt, így újra banki segítséghez fordult, ezúttal 30000 fontos hitelt vett fel és ebből vásárolt helyet magának a Formula–2-ben induló March csapatnál. A következő évben lehetőséget kapott a Formula–1-ben is és felváltva indult a két sorozatban. Hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamarosan feladni kényszerült a versenyt. A szezon katasztrofálisan sikerült, nem szerzett pontot, és csak a 23. helyen végzett a pontversenyben, Lauda így újabb banki hitelhez folyamodott és helyet vásárolt a BRM istállónál. 1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt, amikor pedig a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Louis Stanley csapatfőnök fizetést ajánlott neki. 1974-ben eljött az igazi áttörés, amikor Lauda rendszeresen megverte tapasztaltabb csapattársát, Clay Regazzonit. Ez év végén Enzo Ferrari megkérdezte a svájcit, mit gondol fiatal csapattársáról, Regazzoni pedig elismerően beszélt Laudáról, aki így csatlakozhatott a Ferrarihoz. A Formula–1-ben Ferrari (1974–1977) Mégsem kapott elég pénzt, de Luca Cordero di Montezemolo, a Ferrari fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenytaktikát. Első Ferraris versenyén, az argentin nagydíjon a második helyen végzett. Három futammal később, a spanyol nagydíjon megszerezte pályafutása első győzelmét, ami egyben az olasz csapat első gőzelme is volt 1972 óta. A Jaramában rendezett futamon pole-pozícióból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, Clay Regazzoni előtt. A Ferrarinál töltött első évében ugyan kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, de az autó megbízhatatlansága és saját rutintalansága miatt már csak egy futamon tudott nyerni Hollandiában. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el. Brabham (1978–1979) Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett a gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emlékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a svéd nagydíjat, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta. 1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda versenyöltözékét, és beültette annak autójába. Visszatérés a McLarennel (1982–1985) Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommillió dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott. A brit nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbómotor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. Laudának hét évet kellett várnia a legutóbbi vb-cím óta, hogy újabbat szerezzen, ami senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét. A Formula–1 után Visszavonulását követően repülőtársaságával, a Lauda Airrel foglalkozott, majd 1992-ben elfogadta régi barátja, Di Montezemolo felkérését, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött. Ám az akkor romokban heverő maranellóiakon nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, amikor elmondta kegyetlenül őszinte és lehangoló véleményét a gárdáról. Hűvös, gépies magatartása és abszurd humora máig megmaradt. Csőd szélén álló repülőtársaságát éveken át életben tartotta, de 2001-ben, tíz esztendővel azután, hogy lezuhant az egyik gépe 223 utassal a fedélzetén Bangkoktól 120 kilométerre, abba kellett hagynia vállalkozását. A Ford kisvártatva felkérte, hogy felügyelje a Formula–1-es Jaguar csapat munkáját. Lauda ezt nem sokáig folytatta, jelenleg a német RTL televízió Formula–1-es szakkommentátora és a Mercedes AMG F1 ügyvezetői jogkör nélküli igazgatója. 2018 júliusában ibizai nyaralásáról megfázásos tünetekkel került kórházba, de állapota rosszabbodott és tüdőátültetést kellett végrehajtani rajta egy bécsi kórházban. Mozifilm 2013 szeptemberében mutatták be a Hajsza a győzelemért (Rush) című – Niki Lauda és James Hunt csatáját bemutató – mozifilmet, amiben Laudát Daniel Brühl alakítja. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Eleoscytalopus indigoticus Az Eleoscytalopus indigoticus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fedettcsőrűfélék (Rhinocryptidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Maximilian zu Wied-Neuwied német ornitológus írta le 1831-ben, a Myiothera nembe Myiothera indigotica néven. Besorolása vitatott, egyes szervezetek a Scytalopus nembe sorolták, Scytalopus indigoticus néven. Előfordulása Brazília délkeleti részén, az Atlanti-óceán partvidékén honos. A természetes élőhelye síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 11 centiméter, testtömege 13-18 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 18.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. május 18.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 18.) Avibase. (Hozzáférés: 2018. május 18.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 18.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. május 18.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 18.) (angolul) (7380) 1981 RF A (7380) 1981 RF a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. N. G. Thomas fedezte fel 1981. szeptember 3-án. Paulay Ede utca A Paulay Ede utca Budapest VI. kerületében (a Terézvárosban) található. A Liszt Ferenc teret köti össze a Bajcsy-Zsilinszky úttal. Története Két közterületből alakították ki 1925-ben. Az első szakasz, a Bajcsy-Zsiliniszky út 9. és a Hajós utca között, az 1760-as években a Krall Gasse, 1786-ban Zwei Mohren (Két Szerecsen utca), majd 1874-től a Szerecsen utca nevet viselte. A másik szakasz, a Hajós utca és Liszt Ferenc tér 2. között, 1770-től a Kéményseprő utca (Rauchfangkehrer Strasse) nevet viselte. (Mindkét szakasz nevét 1850-ben magyarosították.) Nevezetes épületek Paulay Ede utca 14. A 14. sz. alatti háromemeletes épületet eredetileg kétemeletesként építette Diescher József 1845-ben. Paulay Ede utca 33. Kétemeletes klasszicista lakóház, amely eredetileg egyemeletesként épült 1833-ban Pollack Mihály tervei alapján. A második emeletet 1860-ban építette rá Wieser Ferenc. Homlokzata 4-5-4 ablaktengelyes. Paulay Ede utca 35. A 35. sz. alatti art deco stílusú színházépület jelenleg az Új Színház épülete. Lajta Béla tervezte az épületet, teljesen zárt homlokzattal, fölötte magyaros rajzú, vörösrézlemez borítású pártázatos koronával. Az eredetileg a Parisiana mulató céljára készült épületet 1919-ben alakították át színházépületté. Számos néven működött itt színház, a Revü Színháztól a Blaha Lujza Színházon át a Thalia Színházig. Az épület eredeti megjelenésének visszaállításár célozta az 1990-es rekonstrukció. Paulay Ede utca 37. A 37. sz. alatti lakóház 1902-ben épült, Heidelberg Sándor és Jónás Dávid műve. Paulay Ede utca 45. A 45. sz. alatti épületet ifj. Nagy István tervei alapján építették 1906-ban, eredetileg A Hermann nyomda és lakóház céljaira. Paulay Ede utca 57. Az 57. sz. alatti Deutsch-ház 1912-ben épült, Széll Imre tervei alapján. U17-es női Afrikai nemzetek kupája Az U17-es női Afrikai nemzetek kupája (angolul: African U-17 Cup of Nations for Women) egy a CAF által kiírt nemzetközi női labdarúgótorna, amit 2008 óta rendeznek meg, a 17 éven aluli női labdarúgók számára. A sorozat egyben selejtező is a U17-es női labdarúgó-világbajnokságra. A legeredményesebb csapat Nigéria és Ghána 5-5 győzelemmel. Eredmények U17-es női Afrika bajnokság Csoportkör Afrikai U17-es női világbajnoki selejtezőtorna b.u. - büntetők után n.r.m. - nem rendezték meg 1970-es magyar öttusabajnokság Az 1970-es magyar öttusabajnokságot május 10. és 14. között rendezték meg. A viadalt Balczó András nyerte meg, akinek ez volt a nyolcadik egyben utolsó egyéni bajnoki címe. A csapatversenyt -melyben a kizárások miatt csak egy értékelhető teljesítmény volt- az Újpesti Dózsa nyerte. Čížkovice Čížkovice település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Čížkovice Úpohlavy, Vchynice, Sulejovice, Siřejovice, Jenčice és Černiv településekkel határos. Lakosainak száma 1437 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rot an der Rot Rot an der Rot település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 4424 fő (2014). Rot an der Rot Aitrach községgel határos. Lothar Rendulic Lothar Rendulic (Bécsújhely, 1887. november 23. - Eferding, 1971. január 18.) horvát származású katonatiszt aki az I. világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregben, a II. világháború alatt a német Wehrmachtban szolgált. Élete Bécsújhelyen született, horvát nemzetiségű szülőktől. Apja, Lukas Rendulic ezredes volt az Osztrák-Magyar közös hadseregben. Érettségiét követően Lothar jogot és politológiát tanult Bécs-ben és Lausanne-ben, majd 1907-ben beiratkozott a katonaakadémiára, amelyet 1910-ben végzett el hadnagyi rangban. Az I. világháborúban a fronton harcolt, majd a háborút követően ismét jogi tanulmányokat folytatott, 1920-ban doktorált. Belépett az újonnan megalakult osztrák hadseregbe, majd 1932-ben tagja lett az illegalitásban működő osztrák náci pártnak. 1934-től katonai attaséként szolgált Párizsban és Londonban, de 1936-ban fény derült arra, hogy a náci párt tagja, így "időlegesen inaktívnak" nyilvánították. Az Anschlusst követően, 1938-ban Rendulicot visszahívták katonai szolgálatra. 1940-ig a 15. gyalogos hadosztály parancsnoka volt, majd 1940-től 1942-ig az 52. hadtest parancsnoka volt. '42-től 1943-ig a 35. hadtest fölött parancsnokolt, de 1943-ban visszahívták a frontról és tartalékba helyezték. 1944-ig a megszállt Jugoszláviában állomásozó 2. Páncélos Hadtest parancsnoka volt, ebben a tisztségében a jugoszláv partizánok elleni harcot irányította. Hitler parancsára kidolgozott egy tervet a partizánok fővezére, Josip Broz Tito elfogására, a május 23-án sorra kerülő Drvari rajtaütésben azonban Titónak sikerült legyőznie a német erőket. Ezt követően Rendulicot 1944 júniusában kinevezték a Norvégiában és Finnországban állomásozó német csapatok főparancsnokává. A Lappföldi háború kitörése után elrendelte finn civilek túszul ejtését és felszólította a finn hadvezetést, hogy engedjék el a német hadifoglyokat, különben kivégezteti a túszul ejtett civileket. Hjalmar Siilasvuo tábornok azonban kijelentette, hogy amennyiben a túszoknak bántódása esik, agyonlöveti az összes foglyul ejtett német katonát, így Rendulic végül is elengedte a túszokat, bosszúból azonban elrendelte Rovaniemi város lerombolását és a felperzselt föld taktikájának alkalmazását, amelynek következtében több mint 100 000 lappföldi lakos volt kénytelen elhagyni lakóhelyét. Röviddel ezután a keleti frontra vezényelték, ahol a prágai offenzíva idején a német védekező hadműveleteket vezette, végül is azonban május 7-én kapitulált az amerikai csapatok előtt. Ezt követően internálták, majd a nürnbergi perben bíróság elé állították és az 1947. július 15. - 1948. február 19. között tartott túszperben háborús bűnökért 20 év börtönre ítélték. Büntetését később tíz évre csökkentették, majd 1951-ben kiengedték a börtönből. Kiszabadulása után az ausztriai Eferdingbe költözött, itt is hunyt el 1971. január 18-án. Mauremont Mauremont település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 334 fő (2015). Mauremont Labastide-Beauvoir, Baziège, Montgaillard-Lauragais, Trébons-sur-la-Grasse, Varennes és Villenouvelle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Franklin és a Zöld lovag A Franklin és a zöld lovag (eredeti cím: Franklin and the Green Knight: The Movie) egész estés amerikai-kanadai rajzfilm, amelyet John van Bruggen rendezett. A forgatókönyvet Betty Quan írta, a zenéjét Glen Binmore szerezte. Amerikában és Kanadában 2002. december 10-én VHS-en adták ki, később DVD-n is kiadták. Magyarországon 2004-ben a Duna TV-n vetítették le a televízióban, később a Minimax-on, a TV2-n és az M2-n ismételték meg. Szereplők A dalokat betanította: Sz. Nagy Ildikó Magyar szöveg: Miklós Lívia Szerkesztő: Barabás Klára Hangmérnök: Lang András Vágó: Talpas Iván Gyártásvezető: Pálinkó Mária Szinkronrendező: Győrvári Judit A szinkron a Duna Televízióban készült. Kvacshon állomás Kvacshon (Gwacheon) állomás a szöuli metró 4-es vonalának állomása; Kvacshon (Gwacheon) városában található. Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (rövidítve NAIK, angolul National Agricultural Research and Innovation Centre, rövidítve NARIC) egy országos hatáskörű szerv Magyarországon, amelynek alapító okiratát Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter 2013 decemberében írta alá. A Központ 2014. január 1-jével kezdte meg működését. Székhelye Székhelye 2100 Gödöllő, Szent-Györgyi Albert út 4. Intézetei Agrárkörnyezet-tudományi Kutatóintézet Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet Erdészeti Tudományos Intézet Élelmiszertudományi Kutatóintézet Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Halászati Kutatóintézet Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet Mezőgazdasági Gépesítési Intézet Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztály Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály Serre Salentine A Serre Salentine egy dombvidék és tájegység Olaszország Puglia régiójában, a Salentói-félszigeten Gallipoli és Otranto városok között, a Földközi-tenger partján. Alacsony és enyhe lejtésű dombok alkotják. Legmagasabb pontja a Serra dei Cianci (201 m). Nyugati lejtőit teraszos földművelésre használják. Az ókorban a dombvidéket a japigok lakták. Települések a dombvidék területén: Aradeo, Seclì, Collepasso, Neviano és Tuglie. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Serre salentine című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. TVV SZOLNOK A Tiszavidéki Vasút SZOLNOK típusú 93–94 pályaszám-csoportú, majd MÁV IIId. osztályú, végül 314 sorozatú mozdonyai magyar C n2 tengelyelrendezésű gőzmozdonyok voltak. 1878 és 1879 között gyártotta a MÁV Gépgyár. Története A mozdonyokat 1878–1879-ben Budapesten építették. Belsőkeretes, külső gépezetű, belül elhelyezett Stephenson-rendszerű vezérlésűek voltak. Ezek a MÁV Gépgyár által kifejlesztett mozdonyok voltak az első közép-európai hengeres tolattyús gépek. Az egyiket az 1870-es párizsi világkiállításon bemutatták. Pályaszámuk 93–94 lett, nevük pedig SZOLNOK és KARCAG. Amikor 1880-ban a TVV beleolvadt a MÁV-ba, a pályaszámok 391–392-re változtak, a második pályaszámrendszerben IIId osztályba sorolták őket és a 2241–2242 pályaszámokat kapták meg. 1911-ben a harmadik pályaszámrendszer szerint a 314,001–002 pályaszámúak lettek. Gerald Ashby Gerald Ashby (Worcestershire, 1949. november 6. – Worcestershire, 2001. december 17. ) angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása könyvelő. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1982 és 1985 között országos asszisztens és játékvezető. 1985-től - 1992-ig Liga bíró. 1992-től a Premier Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1998-ban vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés Az Angol labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1992-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Az angol nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 38. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1995-ben a FIFA JB 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Daniel arap Moi Daniel Toroitich arap Moi (Kurieng'wo, Sacho körzet, Baringo kerület, Rift Valley tartomány, 1924. szeptember 2. –) kenyai politikus, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió elnöke (1966–1967), alelnök (1967–1978), majd az ország elnöke (1978–2002). Közismert beceneve Nyayo, amelynek jelentése szuahéliül „lábnyomok”. Ez arra utal, hogy Moi Kenya első elnökének, Jomo Kenyattának nyomdokán kíván haladni. Élete Politikai tevékenysége 1978-ig Moi, a kalendzsinekhez tartozó, s a tugen csoportból származó politikus iskolái elvégzése után 1955-ig tanárként dolgozott. Előbb képviselő lett, majd saját pártot alapított a kis kenyai törzsek jogainak védelmére. 1960 és 1961 között oktatási miniszter az utolsó, függetlenség előtti kormányban. A függetlenség elnyerése után előbb belügyminiszter (1964), majd 1967 és 1978 között az ország alelnöke volt. Kenya elnöki székébe Jomo Kenyatta halálát követően (1978) került, aki 24 éven keresztül tartotta kezében a hatalmat, az országban egyedüli politikai pártként működő KANU hatékony támogatásával. Politikai tevékenysége 1978-tól Az 1979-es választásokon a korábbi ciklus képviselőinek többsége elvesztette pozícióját, s az új parlament már az új elnök „szavazógépezeteként” alakult meg. Az ellenzéket az 1982-es puccskísérlet után betiltották. Az államelnök jogkörét jelentősen kibővítették. Egypártrendszerre tértek át, amit a kenyai parlament szentesített. A személyi kultusz vallásos elemeket kapott, s a társadalmat, mint nagy családot kívánta vezetni a szeretet, a béke és az egység jelszavaival. A „szocialista” stílusú kormányzás ellen azonban már a nyolcvanas évek végén több, kisebb–nagyobb törzs tiltakozott, olykor erőszak alkalmazásával is. Ez – és a Brit Nemzetközösség által gyakorolt politikai nyomás – oda vezetett, hogy az 1990-es évek elejére Arap Moi kénytelen volt engedélyezni a többpártrendszer bevezetését. 1992-ben első alkalommal tartottak elnöki és parlamenti választásokat, amelyen a szavazatok 37,2%-át szerezte meg. Az ellenzék azonban azzal vádolta meg Moit, hogy elnöki hatalmát csak választási csalással tudta megőrizni. Az Amerikai Egyesült Államok a sajtószabadság megsértése miatt bírálta a kenyai vezetést, mivel 1993 májusában a rendőrség leállított egy nyomdát, amelyben az ellenzék újságjait nyomtatták. Magánember Moi ellen egyetlen per sem indult, annak ellenére, hogy emberi jogi csoportok többször felvetették felelősségét az elnöksége alatt elkövetett számos jogsértés miatt. Elnöki mandátumának 2002-es lejártával visszavonult a politikai élettől, ugyanakkor Kenya egyes részein továbbra is népszerű, amit részben elnöki tevékenységének köszönhet. Sokat járta az országot, személyesen találkozott az emberekkel, ingyen tejet osztott az iskoláknak. Távozásakor ugyanakkor a kenyai fővárosban összeverődött tömeg ellenségesen búcsúztatta. Olyan alapítvány vezetését vállalta el, amely békefenntartó akciókat szervezett Kelet-Afrikában, illetve AIDS–árvákat támogatott. Pár évvel visszavonulása után azonban megint megjött a kedve a politizáláshoz. Állást foglalt Mwai Kibaki elnök és a Nemzetgyűlés új alkotmánytervezete ellen, amely csúfosan elbukott a 2005-ös népszavazáson. Zsolcai-halmok A kunhalmok keletkezése, története A Kárpát medence, mely tájföldrajzi szempontból egységesnek mondható, sok értékes kultúrtörténeti és földrajzi érték és táji emlék őrzője napjainkban is. Ilyen érték a sajnos századokon át pusztított kunhalom is. Több szempontból is különlegesek ezek, hiszen bár emberi alkotások, vagyis antropogén tájelemek, mégis szervesen hozzátartoztak és hozzátartoznak az Alföldi puszták képéhez, s olyanok mintha eredetileg is odaszülettek volna. Napjainkra a kunhalmok száma sajnos erősen lecsökkent, s döbbenetesnek mondható a pusztulás, ha tudjuk azt, hogy egykori számukat a kutatók negyvenezerre becsülik. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény megjelenéséig sajnos nagyon sok kunhalom elpusztult, megsérült, fokozatosan beszántódott, vagy kincskeresők bolygatásának esett áldozatul. Jogi védelem tehát van, de sajnos még ez sem elegendő feltétel a megmaradásukhoz. Kevesen tudják, hogy nem csak az Alföldön vannak jelen ezek a kunhalmok, de találkozhatunk velük a Sajó-Hernád síkon is. A Zsolcai-halmokról Az Alföld és az Északi-középhegység peremén, a Sajó–Hernád-síkon emelkedik hazánk talán legértékesebb kunhalompárja, a Felsőzsolca közigazgatási területén fekvő „Zsolcai halmok”. A II. katonai felmérés (1806-1869) térképlapján még Geszteihegynek nevezett halompár a III. katonai felmérés (1869-1887) során már a „Zsolcai-halom” nevet viseli. Ez a halompár hivatalos neve napjainkban is. Mivel azonban Onga településhez lényegesen közelebb fekszenek, a halmokat a köznyelv és a botanikai szakirodalom egyaránt Ongai-halmokként emlegeti. A Sajó ármentes teraszán szántóföldi környezetből átlagosan 5,5 méter magasra kiemelkedő ősgyeppel borított ikerhalom tájképileg a legszebbek közé tartozik. Sajnos mindkét halom tetőszintjét feltehetően kincskeresők vagy amatőr régészek a múlt század folyamán erőteljesen megbolygatták, kimélyítették. A Zsolcai-halmok érdekességei a lábuknál húzódó körárkok, amelyek az intenzív szántás ellenére még ma is jól megfigyelhetőek. Az eredetileg 3–3,5 méter mély árkok anyagkitermelő helyek lehettek, s ezeknek az anyagával is emelhették a halmokat, de csapadék- és talajvízzel megtelve, mint vizes árkok védelmi funkciót is elláthattak. A halmok formája, valamint a felszínükről és a szántásból előkerült régészeti leletek alapján kora bronzkor végi (i.e.3500-2000-ig) vagy középső bronzkori lakódombokról vagy más elnevezéssel tell halmokról lehet szó. Az Északi-középhegység déli előterében, a Borsodi-Mezőség, a Taktaköz, a Sajó- és Hernád-völgy területén több hasonló bronzkori lakóhalom ismert, melyek a kárpát-medencei bronzkori tell-kultúra északkeleti határvonalát alkotják. Ettől keletebbre még a Rétközben is találhatunk a lápból kiemelkedő lakódombokat. A Zsolcai-halmok hazánk feltehetően legértékesebbnek tartott halom párja. Lábuknál, körárok húzódik, amelyek eredetileg 2,5-3 méter mélyek lehettek. Ezek a századok során nagyobbrészt természetes úton, magas szervesanyag-tartalmú üledékkel és mezőségi talajjal töltődtek fel. A körárkok a mezőgazdasági művelés ellenére is jól láthatóak. A Zsolcai-halmok morfometriai paraméterei Nyugati halom: átmérője 80 m, kerülete 251 m, alapterülete 5 024m2, relatív magassága 6m Keleti halom: átmérője 60 m, kerülete 188 m, alapterülete 2 826m2, relatív magassága 5,5m A halmok állat és növényvilága Mindkét halmon zsályás lösz-pusztagyep vagy más elnevezéssel lösz-pusztarét burjánzik, (Salvio-Festucetum rupicolarae) amelyet eltérő arányban borítanak a jellegzetes társulást alkotó fajok. A halmok több mint száz növényfajnak adnak otthont köztük több reliktum fajnak is. Ilyen például a deres tarackbúza (Agropyron intermedium), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), a közönséges boróka (Juniperus communis), a névadó ligeti zsálya (Salvia nemorosa), a pusztai csenkesz (Festuca rupicolae), az élesmosófű (Chrysopogon gryllus),a fenyérfű (Andropogon ischaenum), a közönséges borkóró (Thalictrum minus), a magyar kutyatej (Euphorbia pannonica) a hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), az aranyfürt (Aster linosyris) vagy a csillagőszirózsa (Aster amellus). Kis területe ellenére (0,8 hektár) változatos az állatvilága és a vizsgálatok alapján számos ritka védett állatfaj is előfordul. A magasabbra növő növények között tölti idejét a védett kék futrinka (Carabus violaceus), de megosztja ezt a csöppnyi területet például a lapos kórócsigával (Xerolenta obvia), a kis keresztes futrinkával (Panagaeus bipustulatus), a kis és nagy szarvasbogárral, (Durcus parallelipipedus)(Lucanus cervus) a fürge gyíkkal (Lacerta agilis). Lepkék közül említésre érdemes a tápnövényén fejlődő kutyatej szender (Hyles euphorbiae). De nagyobb testű emlősök kis populációival is találkozunk. A halmok területén róka (Vulpes vulpes) - és lakott borzkotorékokat (Meles meles) találni. Az itt fellelhető állatfajok száma a jelenlegi kutatások alapján közel háromszáz. Löszgyepek Az alföldi szárazgyepek között kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bírnak a löszgyepek. Nem csak rendkívüli fajgazdagságuk, de máig fennmaradt állományaik igen csekély kiterjedése, valamint az eredeti természetes vegetációban egykor elfoglalt jelentős szerepük is indokolja alaposabb megismerésüket, az aktuális dinamikájuk feltárására irányuló kutatásokat. A halmok bár messziről épnek tűnnek, antropogén geomorfológiai szempontból mégis a megbontott halom típusába tartoznak. Ennek oka a mindkét halom tetején tátongó hatalmas kráterszerű mélyedés. Azt, hogy ki és milyen célzattal létesítette ezeket a gödröket, nem lehet tudni. Véleményünk szerint nagy valószínűséggel az elmúlt évszázadok során amatőr kincskeresők a meggazdagodás reményében árkolták fel a halmok központi részét, amire több halom esetén már volt példa. Bár a helyi lakosság körében él egy másik magyarázat is, miszerint a II. világháborúban a visszavonuló németek egy-egy harckocsit ástak be a halmok tetejébe. Annyi bizonyos, hogy a gödrök felszínén a löszgyep ugyanolyan épnek és fajgazdagnak tűnik, mint a bolygatatlan halom oldalakon, intenzív gyomosodás jelei nem láthatóak. Invazív fajok megjelenése sem jellemző. Ez a tény mindenképpen egy jóval korábbi bolygatást tételez fel. Mark Zuckerberg Mark Zuckerberg született Mark Elliot Zuckerberg (White Plains, New York állam, 1984. május 14. –) amerikai feltaláló, programozó, filantróp, a Facebook közösségi oldal készítője. Mark Zuckerberg a Facebook közösségi oldal készítője, amelyet iskolatársaival alapított; Dustin Moskovitz, Eduardo Saverin és Chris Hughes voltak a társai a program elkészítésében. Zuckerberg a Facebook 28,2%-os résztulajdonosa, milliárdos. Az amerikai Forbes 400-as listáján 2011-ben a 9. volt. 2014 márciusában ugyancsak a Forbes felmérése szerint a világ 21. leggazdagabb embere volt. 2012. májusában került a Facebook tőzsdére, majd 2012. október 4-én a közösségi oldal bevezetése után 8 évvel, a Facebook elérte az 1 milliárd regisztrált felhasználót. 2015. decemberében gyermeke születésekor Mark Zuckerberg és felesége Priscilla Chan egy, az újszülött gyermekükhöz írt levélben tudatta a világgal, hogy a birtokukban lévő Facebook részvények 99 százalékát – mai értéken számolva körülbelül 45 milliárd dollárt – adományozzák jótékonysági célokra. A körülbelül 13 140 milliárdnyi forintot alapítványi célokra szánják. Zuckerberg korábban már elindított egy a "zöld energia" fejlesztésére irányuló alapítványt a Breaktrough Energy Coalition-t, ahol többek között partnere lett Bill Gates is. Családja Mark Zuckerberg New York állam White Plains városában született és Dobbs Ferryben nőtt fel. Édesapja Edward Zuckerberg fogorvos volt, édesanyja pszichiáterként dolgozott a házaspár négy gyermekének megszületése előtt. Marknak még három testvére van, Randi, Donna és Arielle. 2012. május 19-én Mark feleségül vette barátnőjét Priscilla Chant, akivel már évek óta boldog párkapcsolatban élt, 2015. december 1-jén pedig megszületett kislányuk, Maxima Chan Zuckerberg (Max). A gyermeknek 2016. február 8-án a beköszöntő holdújév alkalmával, adtak új nevet. A kisbaba kínai neve ezentúl Chen Mingyu, a Chen édesanyja családi neve, a Mingyu pedig hírnevet jelent. 2017. augusztusában pedig megszületett második kislányuk August, teljes nevén August Chan Zuckerberg. Életpályája A számítógép iránti érdeklődése már 12 éves korában megmutatkozott. Édesapja fogorvos volt és hogy segítsen neki munkájában, írt egy programot, amelynek a neve Zucknet lett. Ez a program a lakásuk és a fogászati rendelő számítógépei közötti kommunikációt biztosította. Ebben az időben magántanárként David Newman fejlesztette Mark számítástechnikai ismereteit, aki elismerte, hogy nagyon nehéz volt lépést tartani a fiúval, aki korához képest feltűnően tehetséges volt a programozás területén. Mark a Mercy College-ban képezte magát tovább, később a videojátékok kezdték érdekelni és azok fejlesztésével foglalkozott. A Phillips Exeter Academy-n New Hampshire-ben folytatta tanulmányait, ahol többek között latint is tanult és diplomáját irodalomból szerezte. Bármennyire is tehetséges volt ezen a téren is, mégis a számítástechnika vonzotta jobban, amelytől nem tudott szabadulni. Még középiskolás korában készített egy Szinapszis (Synapse Media Player) zenelejátszó programot, ami a Pandora előde volt és amit mesterséges intelligenciaként lehetett használni arra, hogy a felhasználók szokásait vizsgálja. Elküldte a Slashdothoz és az 5-ös listán hármas értékelést kapott a szoftver a PC magazintól. A Microsoft és az AOL megpróbálta értékesíteni a Synapse-t és alkalmazni Zuckerberget, de ő inkább a Harvard Egyetemet választotta. Az egyetemet 2002-ben kezdte el, ahol csatlakozott az Alpha Epsilon Pi szövetséghez. Az iskolában arról volt híres, hogy hőskölteményeket szavalt, mint például az Iliaszt. Zuckerberg magát hackernek tartja, és a heckelésről azt mondja nem a rombolásról és a behatolásról szól, nem tartva következményektől feltörni, és jobbá tenni valamit. Hat–nyolc havonta a Facebook levezényel egy hackatlon összejövetelt, ahol a résztvevőknek egy estéjük van, hogy kigondoljanak valamit és megvalósítsák azt. A cég ennivalót, sört, zenét biztosít a hackatlonosoknak és a Facebook személyzetének, beleértve Zuckerberget, aki részt vesz az eseményen. Az ötlet az, hogy egyetlenegy éjszaka alatt elkészíthetsz valamit, ami igazán jó.- nyilatkozta Zuckerberg a Wired magazinnak. - A Facebook személyiségének az a része kifejezetten az én személyiségem meghatározó eleme.- Zuckerberg Facebook oldalán felsorolja személyes érdeklődési körét, mint a nyitottság, készíteni olyan dolgokat, amelyek segítik az embereket a kapcsolatteremtésben, segítik megosztani a számukra fontos dolgokat egymással, az információ áramlás, körforgás, minimalizmus. A Facebook előde egy "Harvard gondolatnak" indult 2002-ben, majd Zuckerberg úgy döntött, hogy szétterjeszti a Harvardhoz "kötődő" más iskolában is, Dustin Moskovitz szobatárs segítségével. Elsőként Stanford, Dartmouth, Columbia, New York University, Cornell, Brown és Yale egyetemeken terjesztették el a programot, utána jöttek más a Harvardhoz lazábban kapcsolódó iskolák. Zuckerberg Dustin Moskovitzcal és más barátokkal együtt elköltözött a kaliforniai Palo Altóba. Egy olcsó lakást vettek bérbe, amit irodaként működtettek. A nyár végén Mark Zuckerberg találkozott Peter Thiellel, aki befektetett a cégbe. Az első irodájukat 2004 nyarán szerezték meg. Zuckerberg szerint a csapat tervezte, hogy visszatér a Harvardba a szemeszterben, végül úgy döntöttek Kaliforniában maradnak. Wirehog Egy hónappal, hogy 2004 februárjában a Facebookot elindították, az i2hub, egy másik egyetemi körökhöz tartozó oldalt is felraktak a netre. Wayne Chang készítette az i2hub-ot, mely a peer-to-peer filemegosztásra fókuszál. A Facebook és az i2hub hamar felkeltette a média figyelmét, a felhasználók érdeklődését. 2004 augusztusában Zuckerberg, Andrew McCollum, Adam D'Angelo, és Sean Parker publikálták az újabb peer-to-peer file megosztó riválist, a Wirehog oldalt. Ez volt az előfutára a mára már elterjedt Facebook Platform alkalmazásoknak. Az i2hub és a Facebook végül elszívta a Wirehog fejlesztőit. 2007. május 27-én Zuckerberg bejelentette a Facebook Platformot. Heteken belül rengeteg applikációt készítettek. Rövid idő alatt több, mint 800.000 fejlesztője lett a Facebooknak szerte a világon, akik mind a Facebook Platformot kezdték építeni. 2008 július 23-án Zuckerberg bejelentette a Facebook Connet szolgáltatást, a Facebook Platform egy verzióját. 2007. november 6-án bejelentett egy új hirdetési formát, amit Beaconnak nevezett el. Lehetővé tette, hogy az emberek információt, keresési-, internetezési szokásaikat, osszák meg Facebook barátaikkal. Például az eBay oldalt ahol a felhasználók árui automatikusan egy listára kerülnek és az ismerősök azonnal értesülnek egy news feeden keresztül. A programot alaposan megvizsgálták a személyiség jogok, az üzleti etikett és titoktartás miatt. Az aggodalmakra Zuckerberg késlekedett gyorsan reagálni, 2007. december 5-én Zuckerberg írt egy bejegyzést blogjába. Zuckerberg felelősséget vállalt a Beacon-nel kapcsolatos felmerült aggodalmakra, miszerint a felhasználók maguk dönthetnek a szolgáltatással kapcsolatban. ConnectU polgári per A Harvard tanulói Cameron Winklevoss, Tyler Winklevoss és Divya Narendra azzal vádolták meg Zuckerberget, hogy elhitette velük, hogy felépíti a HarvardConnection.com oldalt (későbbi nevén a ConnectU-t), amelyet végül nem valósított meg. 2004-ben pert indítottak Zuckerberg ellen, de a vádakat 2007. március 28-án ejtették. Az ügyet Boston Központi Bíróságán tárgyalták újra, 2007. július 25-ére tűzték ki a bírósági tárgyalást, majd ismét ejtették a vádakat. A kihallgatáson a bíróság kimondta, hogy a ConnectU miatti vádakat ejtik. A ConnectU-ügy vádlottjai Cameron Winklevoss, Tyler Winklevoss, Divya Narendra és Wayne Chang voltak. 2008. június 25-én, mikor már az ügy elült, a Facebook beleegyezett, hogy 20 millió amerikai dollárt fizessen. Később azután elterjedt, hogy a Winklevoss testvérek tervezik, hogy újra beperelik a Facebookot azon állítás alapján, hogy a Facebook félrevezette őket az elszámolás értékében. Facebook Alapítás 2004. február 4-én indította el a Facebookot a Harvard egyetemi kollégiumából. Az ötlet a Phillips Exeter Academy-ben töltött napjaitól jön, amikor a legtöbb főiskola és előkészítő iskola, a tradícióknak megfelelően, évkönyvet, "Facebook"-ot készít a hallgatók, az egyetemi kar tagjainak arcképeiből. A médiában The Social Network film Mark Zuckenbergről és Facebook alapításáról David Fincher Social Network – A közösségi háló címmel készített filmet, melynek alapjául Ben Mezrich Véletlenül milliárdos című regénye szolgált. A filmet 2010. október 1-jén mutatták be. Jesse Eisenberg alakítja Zuckerberget. Miután Zuckerberg megtudta, hogy filmet készítenek róla, úgy reagált, hogy bárcsak senki ne csinált volna róla filmet halála előtt. Miután a film leírása, előzetese az interneten elkezdett terjedni, úgy tűnt, Zuckerbergről nem teljesen pozitív képet fest a részben fantázia film, megjegyezte, ő pozitív figuraként akart volna feltűnni. Zuckerberg kijelentette nem áll szándékában egyetlenegy Harvard elit klubhoz sem csatlakozni, mint ahogy a filmből következne. A Simpsons sorozatban ( A Simpson család ), a Loan-A Lisa epizódban feltűnik Zuckerberg 2009-ben Zuckerberg a Vanity Fair 100-as listáján a 23. volt, 2010-ben már Zuckerberget az "információs kor legbefolyásosabb emberei" között említik és az Év emberének választják meg. 2010. július 21-én Zuckerberg bejelentette, hogy cégük felhasználóinak száma elérte az 500 milliót. 2010. szeptember 22-én Zuckerberg 100 millió amerikai dollárt adományozott New Jersey Newark iskolának. Kutyája Zuckerbergék pulikutyája Beast (Vadállat) 2010 januárjában jött világra, szüleit az ercsi Kalácsos kennelből importálták. Az ebnek saját Facebook-oldala van. 2013 június 3-án az Antal Ferenc "Ludas Matyi Puli tenyészet" vendége volt Mark Zuckerberg és felesége Priscilla Chan, itt egy új kis pulit és egy komondort vásároltak volna maguknak, de végül csak megszemlélték őket. Valójában arra voltak kíváncsiak, hogy milyen egy igazi fekete magyar puli, mert Beast fehér és Amerikában született. A komondor nagyon tetszett nekik, de túl nagynak találták az ő "kis" kertjükhöz képest. Díjak 2010. Az év embere Jegyzetek https://www.thefamouspeople.com/profiles/mark-zuckerberg-6075.php, 2018. július 28. Facebook's Mark Zuckerberg marries Priscilla Chan. CBS News, 2012. május 22. Who OWNS Facebook? 2012-es adat. David Kirkpatrick: The Facebook Effect, 322 oldal az amerikai Forbes 400-as lista, Amerika 400 leggazdagabbja Forbes Billionaires: Full List Of The World's 500 Richest People Mérföldkőnél a Facebook: 1 milliárd felhasználó! A letter to our daughter A Facebook megmondta, mire megy el Zuckerberg 45 milliárdja A Chan-Zuckerberg Kezdeményezés oldala Breakthrough Energy Coalition Zuckerberg és Gates zöld energiával mentené meg a világot A milliárdos Facebook alapító megcsinálja szerencséjét Mail Online, 2010-05-21, 2010-08-30 Mark Zuckerberg Marries Priscilla Chan Zuckerberg’s baby joy inspires $45bn charity pledge Mark Zuckerberg elárulta kislánya új nevét Alex Heath: Mark Zuckerberg is taking paternity leave now that his second daughter has been born. Business Insider, 2017. augusztus 28. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.) Mark Zuckerberg interjú Százával csatlakoznak a Facebookhoz thecrimson, 2004. feb. 9. Martey Dodoo (2004-08-16). "Wirehog?" Zuckerberg Programs New Website ConnectU polgári per Social Network (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2011. január 17.) Zuckerberg CNET, 2010 június 2. A Facebook főnökének élete The Times Online, 2010-05-16, Harlow, John A Facebook arca The New Yorker, 2010. szeptember 20., Vargas, Jose Antonio A Facebook megalkotója Mark Zuckerberg a Simpsonsban New York, 2010. július 21. Facebook vezetője 100 milliót ad a Newark iskoláknak CBS News.com, 2010-09-22, Reidel, David Mark Zuckerberg Adopts Lucky Puppy! A pulija miatt jött Zuckerberg Magyarországra Person of the Year-2010 Forrás Mark Zuckerberg hivatalos életrajza Ohio (folyó) Az Ohio (ejtsd: ohájó) folyó az Egyesült Államok keleti részén van. A Mississippi legnagyobb mellékfolyója. Hossza 1579 km. A folyó jelentősen befolyásolta az őslakosság történelmét. Fő szállítási út volt a korai Egyesült Államok nyugati terjeszkedése idején. Hat államon folyik keresztül, és vízgyűjtő medencéje 14 államnak. Legnagyobb mellékfolyója a Tennessee folyó. A 19. század folyamán a Northwest Territory déli határa volt, s egyúttal határvonal volt a szabad és a rabszolgatartó területek között. Úgy is ismerjük mint "Mason-Dixon line". A folyó klímája átmenet a párás szubtrópusi és a párás kontinentális éghajlat között. A folyó az Allegheny és Monongahela folyók folytatása, amelyek Point State Park-nál találkoznak (Pittsburgh, Pennsylvania). Pittsburghtől északnyugatra folyik Allegheny és Beaver megyéken keresztül, mielőtt egy hirtelen kanyart vesz dél-délnyugat irányába Nyugat-Virginia felé, ahol hármas határa Nyugat-Virginia-Ohio-Pennsylvania államoknak East Liverpool, (OH), Chester, (WV) és Midland, (PA) közelében. A folyó durván követi a nyugat-északnyugat irányt, mielőtt dél-délnyugatnak fordul. Itt Nyugat-Virginia, Ohio, Kentucky, Indiana és Illinois határán folyik, aztán a Mississippi folyóba torkollik Cairo (IL) városnál. Az Ohio vízgyűjtő-területe 490 603 km²-nyi területet foglal magába, ebbe beletartozik a Mississippi-medence keleti keleti régiója is. Az Ohio vízgyűjtő-területéhez tartozó államok Illinois (az délkeleti negyede), Indiana (minden folyó, kivéve az állami északi részén lévők), Ohio (az állam déli fele), New York (a déli határ kis területe), Pennsylvania (délnyugat sarok és észak közép határ), Maryland (kis folyosó a Youghiogheny folyó mentén a állam nyugati határa), Nyugat-Virginia (minden folyó kivéve a állam keleti („panhandle”) részét), Kentucky (minden folyó kivéve az állam távol-nyugati részét, mely folyói közvetlen a Mississippi folyóba ömlenek), Tennessee (minden folyó kivéve az állam távol nyugati részét, mely folyói közvetlen a Mississippi folyóba ömlenek, és egy kis terület az állam délkeleti csücskében, ahol a folyó a Conasauga folyóba ömlenek), Virginia (délnyugat Virginia legtöbb folyója), Észak-Karolina (nyugati negyede az államnak), Georgia (északnyugati sarka az államnak), Alabama (az állam északi része), és Mississippi (az állam északkeleti sarka). A folyó keletkezése Az Ohio folyó felső folyása a Würm-glaciális vége felé meginduló gleccsertavak lassan lefelé folyó jegének az eredménye. Sok kis folyó keletkezett vagy eltűnt az Ohio felső folyásának létrejöttekor. A folyó középső szakasza hasonlóképpen formálódott, mint a felső szakasz. Az északi folyású folyó átmenetileg felduzzadt a jelenlegi Louisville (KY) területén, s egy nagy felduzzadt tavat hozott létre, amely utat vágott a Mississippi folyó felé. Az Ohio felső és középszakasza egyesült, amit ma a modern Ohio folyónak hívunk. Története A folyó 1579 km hosszú és a nagyobb mennyiségű vizet szállít a Mississippi folyóba, mint akármelyik másik mellékfolyó. Az indiánok és a korai felfedezők és telepesek gyakran tekintették az Allegheny folyót az Ohio részének, és az elágazás (villa) pedig (Allegheny és Monongahela folyók egybefolyása Pittsburgh-nél) hadászati szempontból fontos hely volt. 1749. május 19-én II. György brit király, jóváhagyta az Ohio Company (csapat) létrehozását a folyó egybefolyása (villa) körül. A terület feltárása s a Pennsylvaniai és Virginiai brit telepesek kereskedelmi kapcsolatai az indiánokkal konfliktushoz vezetett a francia erőkkel - akik erődöket hoztak létre a Allegheny folyó mentén. Mindkettőjük igényt tartott ezekre a területekre. Ez közvetlenül vezetett a francia-indián háborúhoz Észak-Amerikában. A francia-indián háború csak része volt a sokkal komplikáltabb teljes mértékű érdekellentétnek. Talán ez volt a világ első globális konfliktusa. Anglia és Franciaország között lezajlott hétéves háború után a britek korlátlan uralmat nyertek az Ohio völgye felett. 1774 a Quebec Act helyreállította a Mississippi folyótól keletre és az Ohio folyótól északra levő területek tulajdonjogát, kielégítve a francia ajkúakat, de felháborította a 13 Kolóniát. Végül ez robbantotta ki az amerikai függetlenségi háborút. Mivel az Ohio nyugat felé folyik, megkönnyítette a pionírok nyugati irányú közlekedését Nyugat-Pennsylvania-ból. Miután elérték az Ohio torkolatát, az utazók folytathatták útjukat északra a Mississippin a mai St. Louis, Missouri felé. Innen az út folytatódhatott a Missouri folyón, vagy a Mississippin, vagy szárazföldön nyugat felé. A 19. század elején kalózok, mint pl. Samuel Mason, telepedtek meg a Cave-In-Rock , Illinois környékén , s orvul megtámadták, s megölték az utazókat, s elvették az áruikat, csónakjaikat pedig elsüllyesztették. Mike Fink mondája felidézi a teherhajó történetét, melyet az európai telepesek használtak a korai időkben. 1843-ban az Ohio folyami hajósai inspirálták Dan Emmettet The Boatman's Dance dal megírására. Más folyami utazók a Mississippin délre folytatták útjukat New Orleans és már kikötők felé. Felmerült az igény a további nyugati terjeszkedésre és kereskedelemre, de a Appalache-hegyvonulaton keresztül az út hosszú volt és fáradságos. Az Ohio völgyből igény támadt New Orleans kikötőjének elérése, amely 1803-ban Louisiana megvásárolását (Louisiana Purchase) eredményezte. Az Ohio folyó egyúttal a szabad államok, és a rabszolga államok határa is volt az amerikai polgárháború előtt. Az Ohión a novellákból is jól ismert rabszolgakereskedelem zajlott le. A polgárháború előtt a menekülő rabszolgák s az őket segítő "Underground Railroad" Ohiot “River Jordan”-nak hívta, mivel több és több szökött rabszolga menekült az Ohio folyón keresztül. (Harriet Beecher Stowe és Toni Morrison több novellája foglalkozott a rabszolgaszöktetés témájával.) Az Ohio menti Ripley városban egy dühös rabszolga-felhajtó alkotta az “Underground Railroad” kifejezést, mivel üldözöttjei nyom nélkül eltűntek. Ripley a melegágya volt a rabszolgafelszabadító tevékenységeknek. Szökött rabszolgákat úgyszólván szívesen fogadták ott, de a rabszolga-felhajtók is nyíltan dolgoztak Ripley-ban. Az Ohio partjait birtokló virginiaiak nem csak a partra, de az egész folyóra is igényt tartottak. Így a folyó képezte a határt az államok között, s az egész folyó szélességében keleten és délen Virginiához tartozott. Így a Wheeling Island, a nagy lakott sziget az Ohió folyóban Nyugat-Virginiához tartozott. 1980-ban Kentucky beperelte Indiana államot, mert a Marble Hill-i nukleáris erőmű, a szennyvízét a folyóba engedte. Hasonlóképpen 1990-ben Kentucky vitatta Illinois adózási jogát a Metropolis városánál dokkoló hajó kaszinóban, mivel fenntartották ellenőrzési jogukat az egész folyóra. Kb. ugyanebben az időben saját kaszinóhajójukat Evansville (Indiana) városában. A korai 1980-as években Clarksvilleben (Indiana) megalapították a Falls of the Ohio National Wildlife Conservation Area, mely a környezetet és a vadállományt hivatott védeni. Városok az Ohio folyó mentén Pennsylvania : Pittsburgh , Monaca, Beaver, Rochester, Shippingport, Aliquippa, Sewickley, McKees Rocks, Coraopolis Ohio : East Liverpool, Steubenville, Marietta, Belpre, Pomeroy, Gallipolis, Ironton, Portsmouth, Manchester, Aberdeen, Ripley, Cincinnati Nyugat-Virginia : Weirton, Wheeling, Moundsville, New Martinsville, Paden City, St. Marys, Parkersburg, Ravenswood, Point Pleasant, Huntington, Kenova Kentucky : Ashland, Augusta, Newport, Maysville, Covington, Lewisport, Ludlow, Louisville , Owensboro, Hawesville, Henderson, Paducah Indiana : Madison, Jeffersonville, Clarksville, New Albany, Tell City, Evansville, Mount Vernon Illinois : Cairo, Metropolis, Brookport, Old Shawneetown, Cave-In-Rock, Elizabethtown, Golconda Érdekesség A legenda szerint valamikor az 1800-as években, a folyó partján elkövetett szerelmi gyilkosságot örökítette meg a Banks of the Ohio című közismert ballada, melyet számos művész, köztük Johnny Cash és Olivia Newton-John is elénekelt. Magyarigeni castrum A magyarigeni castrum műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-I-s-B-00048 sorszámon szerepel. Equus francisci Az Equus francisci az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó kihalt faj. Tudnivalók Az Equus francisci Észak-Amerika kihalt endemikus lova volt. E faj példányait Észak-Texastól Dél-Dakota déli részéig és a kanadai Alberta tartományig meg lehet találni. A leletek arrautalnak, hogy ez a faj Észak-Amerikában evolúált. Az Equus franciscit először 1915-ben írták le. Ugyan abban az évben, Troxell egy lábcsontot fedezett fel, melynek az Equus calobatus nevet adta. Az új fajt a texasi Rock Creek-hez tartozó Tule Formation lelőhelyen találta meg, az Irvingtonian rétegben. 1993-ban rájöttek, hogy valójában az E. calobatus az E. franciscivel azonos, így szinonimájává vált az utóbbinak. 1980-tól az Equus arrelanoit és az Equus quinnit már nem tekintették külön fajoknak, hanem az Equus tau szinonimájának, amelyet 1989-ben az E. francisci fajjal azonosították. Az Equus achatest Hay és Cook írt le 1930-ban, de 1995-ben már ezt is az E. francisci szinonimájának tekintették. Dzsáhi csata A dzsáhi csata Egyiptom és a tengeri népek második hulláma („második tengeri koalíció”) között zajlott le III. Ramszesz uralkodásának ötödik évében. Helyszíne az egyiptomiak által Dzsáhinak (�3�y vagy �3�y, lehetséges még Tjahi átírása, illetve az angol irodalom Djahy néven ismeri) térség volt, a Szíria–Palesztina térség déli részén, a Jordán alsó folyásának vízválasztójánál, valahol a mai Dél-Libanonban. Ismereteink III. Ramszesz medinet habui templomának domborműveiről és feliratairól származnak. Előzményei A tengeri népek szárazföldi vándorlásának okairól nincs konkrét adatunk. Az bizonyos, hogy a haderejük egy része a szárazon próbálta megközelíteni Egyiptomot, éppúgy, ahogyan az Anatólia közepén fekvő Hattuszaszt is elérték. A sereg azonban nem csak harcosokból állt, hanem a komplett népesség úton volt, követték őket a családok nő és gyermek tagjai is és vitték magukkal az összes ingóságukat. Nyilvánvaló, hogy az invázió letelepedési szándékkal zajlott. III. Ramszesz uralkodása kezdetén Dzsáhiban gyűjtötte a határvédelmi erőket, erődrendszert telepített a tengerparton és felkészülten várta a tengeri népeket. A csata A csatáról gyakorlatilag egyetlen forrás áll rendelkezésre, III. Ramszesz halotti temploma Medinet Habuban. A feliratok nem térnek ki az ütközet lezajlására, a festett és faragott képek azonban sok adatot hordoznak a jórészt ismeretlen népekről. A palesetek és tjekerek magas, tollakkal díszített sisakot hordtak, közepes méretű kerek pajzzsal. A denenek lapos, felül gömbölyű, a sekelesek csúcsos, hegyes sisakjukról ismerhetők fel. Mindannyian egyenes hosszúkardot használtak, amely az Égeikum és Anatólia jellegzetes fegyvere (lásd Tudhalijasz-kard). Következményei A tengeri népek vízi haderejét a Nílus torkolatvidékén a Nílus-deltai csatában semmisítették meg. Az egyiptomi Újbirodalom utolsó nagy győzelme volt a tengeri népek felett aratott kettős győzelem. III. Ramszesz uralkodása kedvezőtlen előjelekkel indult, rosszul is végződött, és az XX. dinasztia további uralkodói nemhogy védekezni nem voltak többé képesek, de hatalmukat sem tudták érvényesíteni a thébai Ámon-papsággal szemben. A tengeri népek viszont ettől kezdve Szicíliától Etruriáig, az égeikumtól Anatólia partvidékeiig, valamint a fönícia–palesztinai tengerparti sávban megtelepedtek. További következményként Egyiptomban újabb népelemek telepedtek meg, egyes törzsek, illetve azok egyes csoportjai katonai pályára léptek, és a Ramszesz által alapított új településeken laktak. Az egyiptomi hadsereg további idegen alakulatokkal bővült, ami rövid időre növelte a hadsereg létszámát és Egyiptom katonai potenciálját, de az új típusú haderő zsoldos jellege korán megbosszulta magát, a kincstár kimerült, lázadások törtek ki. Mivel azonban Ramszesz a sereg létszámának növelése miatt a helyi lakosok hadkötelezettségét gyakorlatilag megszüntette, és a templomoknak további kiváltságokat adott, a nemzeti haderő lehetősége a továbbiakban megszűnt. Szilágyi-Nagy Ildikó Szilágyi-Nagy Ildikó (Veszprém, 1978. május 13. –) író, szerkesztő. Életrajz 2001-ben szerzett egyetemi diplomát (Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs, magyar szak), ugyanebben az évben végzett a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia felsőfokú újságíró szakán. 2004-ig a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorandusza A modernség alakulástörténete programon. 2008-ban szerzett PhD-fokozatot. Irodalomkritikai írásaiban kortárs magyar prózával foglalkozik (Alföld, Kalligram, Kritika, Kortárs, Literatura, Napút, Új forrás, Szép literatúrai ajándék, Szépirodalmi Figyelő). 2008-tól a Szellemkép Szabadiskola hallgatója fotó szakon. 2001-től független újságíróként, majd kreatív szövegíróként dolgozik. 2009-től a Szellemkép vizuális művészeti folyóirat vezető szerkesztője. Szépirodalmi írásai 1998 óta jelennek meg folyóiratokban (2000, Bárka, Ex-Symposion, Életünk, litera.hu, Marie Claire, Műút, Új Horizont, Unikornis, Playboy, Prae, Spanyolnatha.hu, Szép literatúrai ajándék, The Room Fashion and Art, ujnautilus.hu). Első kötete novellafüzér, Valami jó testnyílás címmel jelent meg (2007), második kötete Emma Ovary, Hatszor gyorsabban öl címmel (regény, 2008). Valami jó testnyílás „Az olvasó persze akkor is fergetegesen mulatságosnak tarthatja ezeket a novellákat, ha unja a reménytelen szerelmeket vagy csak A-tól Z-ig ezt a világot. Akkor is izgalmasnak tarthatja, ha elunja az örökös ide-oda kapcsolást a női magazinok és az irodalomtudomány nyelve között. […] Az okszerűség hiánya gyakran vicces (hogy jön össze, például, az ellopott mackófelső a nagypapa halálával), és furcsa ellentétben áll a hősnő-elbeszélő fanyarul mulatságos szószátyárságával. A hiány működteti ezeket az elbeszéléseket – nemcsak abban az értelemben, hogy az ő soha nincs jelen, mert meghalt, bepörgött vagy mert nem jön el –, hanem mert a „helyzeteket” akár egy bekezdésen belül is összekötő (elválasztó) „mesés” vagy „oksági” elemek teljesen hiányoznak. Fura ellenminimalizmus. De azért minimalizmus.” Bánki Éva: "Ahogy vesszük, mi a valóság..." (Szilágyi-Nagy Ildikó: Valami jó testnyílás) Emma Ovary, Hatszor gyorsabban öl „Néha azon kapom magam, hogy elismerően bólintok: jó a csaj. Tud írni. Több diplomája van, igen, ez is elhangzott ma este. Valami mégsem stimmel, valami zavar… az a hang… …ami ugyanaz a hang, ugyanaz a finomság, amely a könyv minden egyes betűjét áthatja - kivéve azokat az oldalakat, ahol szexuális aktusokról olvashatunk. Ott nincs báj, nincs lepkeszárny, Emma rideg és pontos, mint az anatómia professzora. Értem a szándékot, csak nem szeretem.” Kalapos Éva Veronika, „A megnyilatkozó széttárt combjai elrejteni hivatottak valamit Emma Ovary tényleg hatszor gyorsabban öl?” Fontosabb munkái Valami jó testnyílás. Novellák ; JAK–L’Harmattan, Bp., 2007 ( JAK füzetek ) Emma Ovary: Hatszor gyorsabban öl. Regény ; Prae.hu, Bp., 2008 A bazsarózsás lampion. Kísértethistória , regény, részletek: Alföld 2009/2. A bazsarózsás lampion. Kísértethistória ; Előretolt Helyőrség Íróakadémia–Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Bp., 2018 Kiállítások Egyéni: A depresszió, New York, USA, Tízezer lépés magyar könyvesbolt, 2009 Csoportos: Titkos város 1-19, Budapest, H, Magyar Alkotóművészek Háza, Gyermek-játék 2009 Díja Móricz Zsigmond-ösztöndíj ( 2010 ) Csiffáry Gabriella Csiffáry Gabriella, Zubek (Budapest, 1958. augusztus 30. –) magyar levéltáros, könyvszerkesztő. Életpályája 1979-ben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom–történelem szakára. 1984-ben szerezte meg a bölcsészdiplomát (Master of Art). Még ugyanebben az évben a Magyar Nemzeti Levéltár polgári kori osztályára került. 1985-ben kezdett el dolgozni Budapest Főváros Levéltárában mint levéltáros, 1997-től pedig mint főlevéltáros. Jelentősebb kötetei Magyar írók önéletrajzai (Palatinus-Könyvek Kft., Bp., 1999.) (Születtem sorozat) Magyar színészek önéletrajzai . (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2000.) (Születtem sorozat) Magyar képzőművészek önéletrajzai . (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2002.) (Születtem sorozat) Születtem…: Magyar tudósok önéletrajzai . Összeáll. Csiffáry Gabriella. (= Curriculum Vitae.) Budapest: Palatinus. 2003. ISBN 963-9380-95-4 Magyar politikusok önéletrajzai (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2005.) (Születtem sorozat) „Tisztelt Uram!” Nyílt levelek gyűjteménye (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2003.) Régi magyar fürdővilág (Helikon Kiadó, Bp., 2004.) (Paletta sorozat) Testamentum. Magyar végrendeletek gyűjteménye (Vince Kiadó Kft., Bp., 2006.) Búcsúszavak. Magyar írók, költők és színészek utolsó szavai, búcsúlevelei és gyászbeszédei (Tericum Könyvkiadó, Bp., 2006.) „ 56 izzó ősze volt…” – Pillanatképek a forradalom napjairól (Budapest Főváros Levéltára, Bp., 2006.) "Talán eltűnök hirtelen"… Magyar politikusok, művészek, tudósok búcsúszavai. (Athenaeum 2000 Kiadó, Bp., 2007.) Rejtett arcok. Híres magyarok más oldalról. (Scolar Kiadó, Bp., 2009.) Az aranyérem másik oldala. 100 év legnagyobb magyar olimpikonjai és világbajnokai (Scolar Kiadó, Bp., 2010.) Szétrajzás. Híres magyar emigránsok kézikönyve. (Corvina Kiadó, Bp., 2015.) "Magyarázom a bizonyítványom..." Híres magyarok az iskolában. (Corvina Kiadó, Bp., 2017.) Jelentősebb cikkei "Mikor nyílik ki börtönöm…” Visszaemlékezések az orosz fogságból. I. Közölve: Új Forrás, huszonharmadik évfolyam, 1991. 6-7. sz. (június-július) "Mikor nyílik ki börtönöm…" Visszaemlékezések az orosz fogságból. II. Közölve: Új Forrás, huszonharmadik évfolyam, 1991. 8-9. sz. (augusztus-szeptember) "Hová lettek a katonák…" Közölve: Új Forrás, huszonnegyedik évfolyam, 1992. 10. sz. (december) "Csak erőt adjon az Isten" Közölve: Új Forrás, 1994. február, 2. sz. Kossuth Lajos és Görgey Artúr végrendelete http://www.jamk.hu/ujforras/050518.htm Közölve: Új Forrás, harminchetedik évfolyam 2005. 5. szám (május) Pillanatképek az 1956-os forradalomról I. http://www.jamk.hu/ujforras/index.htm Közölve: Új Forrás , harminchetedik évfolyam 2006. 8. szám (október) Pillanatképek az 1956-os forradalomról II. http://www.jamk.hu/ujforras/index.htm Közölve: Új Forrás , harminchetedik évfolyam 2006. 9. szám (november) Virtuális kiállítások „’56 izzó ősze volt…” A kiállításon látható felvételek a Budapest Főváros Levéltárában lévő bírósági perekből kerültek elő. Lelőhely: http://bfl.archivportal.hu/virtualis_kiallitasok/56/start.shtml A vádlott, József Attila (A költő perei). A kiállításon olvasható dokumentumok a Budapest Főváros Levéltárában lévő perekből származnak. Lelőhely: http://bfl.archivportal.hu/virtualis_kiallitasok/jozsefattila/virtualis/start.shtml Kiss György gyűjtemény. A kiállítás a magyar szobrászművész életművét mutatja be dokumentumok és fényképek segítségével. Lelőhely: http://bfl.archivportal.hu/virtkiall_archive/kissgy/start.shtml Corvin anno… Az első magyar virtuális kiállítás a Corvin mozi múltjával ismertet meg. Lelőhely: http://bfl.archivportal.hu/virtkiall_archive/corvin/corvin.html CD-ROM Corvin anno… [levéltári dokumentumokkal, aprónyomtaványokkal és képekkel illusztrálva] Kiss György gyűjtemény. Életművének bemutatása [levéltári dokumentumokkal, aprónyomtaványokkal és képekkel és mozgóképpel illusztrálva] Királyvölgy Királyvölgy (ukrán nyelven Солоне (Szolone)) falu Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Técsőtől északkeletre fekvő település. Nevének eredete A Szolone helységnév ruszin eredetű, víz- vagy dűlőnévből keletkezett névátvitellel. A patak- és dűlőnév közül valószínűleg a víznév az elsődleges. Ez a ruszin-ukrán солоний ’sós’ (Чопей 371, СУМ.9: 451) melléknév származéka. A Sóspatak név párhuzamos névadással jött létre. A másodlagos magyar Királyvölgy egy német Königsthal névből származik tükörfordítással (Mező 1999: 25). Története Nevét 1828-ban Szolonej (Nagy 200), 1850 körül Királyvölgy (t), 1853-ban Königsthal (t), 1864-ben Szolonej (Pesty Frigyes), 1898-ban Szólóni (hnt.), 1907-ben Szólóni (Királyvölgy)(hnt.), 1913-ban Királyvölgy (hnt.), 1944-ben Szoláni, Соляный (hnt.), 1983-ban Солоне, Солeнoе (Zo) alakban írták. Pesty Frigyes 1864-ben írta a településről és annak nevéről: A falu Alsóneresznice külterületi lakott helye volt, közigazgatásilag Gányához tartozik. Jáksó László Jáksó László, Jáksó László Miklós (Szeged, 1968. szeptember 11.) magyar rádiós és televíziós műsorvezető. Életpályája Édesapja dr. Jáksó László (1923–2003) a Vakok Intézetének igazgatóhelyettese, majd a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szervezetének elnöke volt, édesanyja Endrényi Vilma. A József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium (ma Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium) francia szakát végezte el. Ezután a 624. számú Szakközépiskolában kezdett rádióműszerésznek tanulni, de ebből a kétéves szakból csak az első évet végezte el. Később a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, televíziós rendező- szerkesztő-műsorvezető szakra, itt négy év után diplomát is szerzett. Előbb a Kossuth Rádióhoz, azután Danubius Rádióhoz, a Duna Televízió-hoz, majd az RTL Klubhoz került. A Duna TV-ben a Ziccer című ifjúsági műsort vezette. 2000. szeptembere óta vezeti a Heti Hetes című műsort. 2009-ben a Danubius Rádió megszűnését követően az ugyanazon a frekvencián működő Class FM-hez igazolt. Egy fiúgyermek, Bence édesapja. Legismertebb műsorai Jáksó Hot 20 ( Danubius Rádió ) Heti Hetes (2000-től, RTL Klub majd RTL 2) Kész Átverés Show (RTL Klub) Nekünk 80 ( Vágó Istvánnal közösen) Hungarikum ( Cool TV ) Jáksó Top 20 ( Class FM ) Jáksó Top 20 A CLASS FM-en futott a Jáksó Hot 20-hez nagyon hasonló műsora a Jáksó Top 20. Az új műsor lényege, hogy dalokra lehet szavazni, ugyanúgy, mint a Danubiuson korábban. Jáksó a következőképpen jellemezte a műsort: A műsorom az, ami mindig is volt: kavalkád, állatkert, ösztönös kommunikáció, ahogy tetszik. Sohasem érdekelt, mi a címe, mi a vállalt feladata. Végül úgyis az lesz belőle, hogy emberek felhívnak, vagy interjúban beszélnek hozzám, én pedig reagálok. Bunkónak bunkó módon, kedvesnek kedvesen. Én csak tükrözni tudok, de azt nagyon. A műsor megszűnt a Class FM-től történt távozása miatt. Filmjei Argo (2004) Barátok közt (2014) Bozóky István (hadbíró) Bozóky István (18. század – 19. század) magyar ügyvéd, költő. Szabolcs vármegyében tevékenykedett, 1808–1814 között Nyíregyháza fiskálisa, városi ügyésze, 1809-ben katonai hadbíró (auditor) volt. Munkái A haza esedezése az ország gyűlése előtt a magyar nyelv tökéletesítésre iránt . Pozsony, 1802 (2. kiad. Vác, 1814) Atala, vagy a két indus szerelme a luizianai pusztákon. Chateaubriand után ford. B. I. uo. 1803 Tavaszi virágok. Hely n., 1805. Ebben a gyűjteményben jelent meg Szemere Pál költő és akadémikus első versei közül néhány. Nemes Szabolcs-vármegyei ezrednek örvendezése, midőn Gencsy Ferencz ur ezredes főkapitányává neveztetett kisasszony havának 10. 1809. H. nélkül. (Névtelenül. Költemény. Kazinczy Ferenc jegyezte föl a szerző nevét Horváth István példányára) 16043 Yichenzhang A 16043 Yichenzhang (ideiglenes jelöléssel 1999 GP23) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. április 6-án. 1970–1971-es nyugatnémet labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1970–1971-es német labdarúgó-bajnokság első osztályának – avagy hivatalos nevén: Fußball-Bundesliga – küzdelmei 8. alkalommal kerültek kiírásra. A szezon 1970. augusztus 15-én kezdődött. Az utolsó mérkőzéseket 1971. június 5-én rendezték. A címvédő a Borussia Mönchengladbach volt és megvédték bajnoki címüket. Tabella Forrás: www.dfb.de A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma.1Miután a Bayern München bejutott a kupagyőztesek Európa-kupájába, így az UEFA-kupában a német kupa ezüstérmese, az 1. FC Köln indult a bajor csapat helyett. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Michel Preud’homme Michel Preud’homme (Seraing, 1959. január 24. –) belga válogatott labdarúgó, edző. Fokker E.IV A Fokker E.IV (Eindecker) együléses, monoplán német vadászrepülőgép volt az első világháborúban. 1916 tavaszán jelent meg a nyugati fronton. Előzmények Az E.IV a Fokker E.III gép továbbfejlesztése volt, amely elsősorban erősebb, nagyobb motort kapott az előző típushoz képest, ami lehetővé tette 2, illetve három géppuska felszerelését is a gépre, továbbá a 100 LE-s motor 160 LE-s motorra cserélésével a végsebesség növekedését is várták. A prototípus gyári azonosítója M.15 volt és ezen a gépen három géppuska volt, amelyek 15 fokos szögben felfelé irányultak. A gépet Oswald Bölcke tesztelte A három fegyver szinkronizálása a propellerrel túl bonyolult szerkezetnek bizonyult, amely igen könnyen meghibásodhatott ezért a szériában gyártott E.IV-nél már visszatértek az egyszerűbb szinkronizációs szerkezettel megvalósítható kettő darab géppuskás változathoz, illetve a géppuskák irányzékának 15 fokos módosítását is megszüntették. Története Az első E.IV gépek 1915 szeptemberében kerültek ki a frontra és elsősorban az elit csapatok, a legjobb pilóták kapták meg őket. Az új típus azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jóllehet az új, erősebb motorral a gép tényleg gyorsabb volt, azonban az átalakításokkal sokat vesztett a manőverezhetőségéből az E.III-hoz képest, mivel a nehezebb motor instabillá tette a gépet. Ezen túlmenően az új, bonyolultabb motor sokkal kevésbé volt megbízható, gyakrabban fordultak elő meghibásodások. Ezen problémák és a modernebb duplafedelű Albatros gépek megjelenése következményeként összesen mindössze 49 darab E.IV készült. Hadrendbe állító országok Luftstreitkräfte (48 db gép) Kaiserliche Marine (1 gép) Pilóták Oswald Bölcke Max Immelmann Erakor Golden Star FC Az Erakor Golden Star FC egy vanuatui labdarúgócsapat, melynek székhelye Port Vilában található. Története Az 1926-ban létrehozott együttes a Port Vila Football League tagja. 1989-ben a csapat egy nem hivatalos bajnoki címet szerzett, majd az újonnan alakult bajnokságban középszintű csapattá váltak és 2011-ben megízlelhették a másodosztály küzdelmeit is. 2012-ben megnyerték a másodosztályt és azóta az élvonalban háromszor végeztek a második helyen, majd 2016-ban első alkalommal hódították el a bajnoki trófeát, így jogosulttá vált a Bajnokok ligája részvételre. A salamon-szigeteki Marist Fire ellen megszerezték első nemzetközi győzelmüket is, de csoportjuk másik két mérkőzését azonban elveszítették és búcsúzni kényszerültek a sorozat további küzdelmeitől. Sikerlista 2-szeres vanuatui bajnok: 1989, 2016 Játékoskeret 2017-től Colorado (folyó, Argentína) A Colorado (spanyolul: Río Colorado) mintegy 1200 km hosszú folyó Argentínában, Patagónia északi részén. A folyó vízgyűjtő területe mintegy 350 ezer négyzetkilométeres, forrásvidéke az Andok keleti oldalán található és az Atlanti-óceánba torkollik. Alsó 320 kilométeres szakasza hajózható. Közepes vízhozama másodpercenként 140 köbméter. Forrás Рио-Колорадо Nagy szovjet enciklopédia Kis-Fátra A Kis-Fátra (szlovákul: Malá Fatra) egy hegyvonulat Közép-Szlovákia északnyugati részén. Az Északnyugati-Kárpátokon belül található, a Tátra–Fátra-vidék b7-es régióját képezi. A hegység legmagasabb csúcsa az 1708,7 méter magas Nagy-Kriváň (Veľký Kriváň). Fekvése A hegység a Vág folyó két oldalán helyezkedik el, Szlovákia középső-északnyugati részén. Turisztikai szempontból keleten a Turóci-medence határolja, nyugaton a Zsolnai-medencével szomszédos, délen pedig a Vág folyó választja el a Nagy-Fátrától. A Kis-Fátra központi vonulata északkeleti-délnyugati irányban helyezkedik el, és szabálytalan elliptikus alakot képez. Kiterjedése hosszúságban 72 kilométer, szélessége átlagosan 16 kilométer. Magassági viszonyait tekintve a Kis-Fátra középhegységi, illetve magashegységi jelleggel rendelkezik. Felszínének legnagyobb része a legutóbbi jégkorszak idején alakult ki, amikor a hegység felső 200 méteres területét örök hó borította. A Vág folyó Sztrecsnói-szorosa részre osztja a hegyvonulatot, a dél-délnyugati régió neve Lucskai-Fátra vagy Rajeci-havasok, észak-északkeleten pedig a Kriváni-Fátra található. A központi főgerincből, amely nagyrészt a hegység középső részén húzódik végig, több hosszabb mellékgerinc ágazik ki, melyek meredeken végződnek a hegyvonulat peremén. A főgerinc magasabban fekvő része a Kriváni-Fátrában helyezkedik el, ahol a magasabb hegycsúcsok magassága az 1600 métert is elérheti, míg a Lucskai-Fátra csúcsai nem sokkal haladják meg az 1200 métert. A Lucskai-Fátra legmagasabb pontja az 1476 méter magas Veľká Luká, míg a Kriváni-Fátra legmagasabb csúcsa az 1709 méteres Nagy-Kriváň. Földtana A hegység többszörös gyűrődést szenvedett az idők folyamán. Elsősorban kristályos vonulatok alkotják, melyek magját nagyrészt a paleozoikumból származó gránit, granodiorit, kvarcdiorit és csillámpala alkotja. E kőzetekre egyes helyeken mészkő- és dolomitüledék települt a mezozoikum során. Ez a jelenség leginkább bizonyos völgyekben figyelhető meg, ugyanis a kiemelkedő hegygerincekről az erózió már lepusztította őket. A mészkőkarsztos területekre többek közt barlangok, karsztforrások, zsombolyok, víznyelők és szurdokok jellemzőek, míg a dolomitkarsztból felépülő térségekben szokatlan formájú sziklák találhatóak, továbbá előfordulnak kanyonszerű szurdokok, vízesések és más eróziós képződmények. Vízrajza A hegyvonulat legnagyobb része a Vág vízgyűjtő területéhez tartozik, csak egy kisebb, délnyugaton fekvő terület vizei jutnak a Nyitra folyóba. A Kis-Fátra patakjai nagy eséssel rendelkező, jellegzetesen mélyre vágódott patakok. A hegység számos részén találhatók kisebb-nagyobb vízesések, melyek közül a legnagyobb a 38 méter magas Suttói-vízesés. A területen gyakoriak a gyors folyású, zúgós szakaszok. Az igen kedvező csapadékviszonyoknak és a geológiai-geomorfológiai adottságoknak köszönhetően bővizűek a hegyvonulat vízfolyásai. A vízmennyiség legnagyobb része csapadékból, a karsztos területeken pedig karsztforrásokból tevődik össze. A legnagyobb mértékű vízhozam áprilisban jelentkezik a magasabb területeket borító hótakaró olvadásának következtében. Éghajlata A hegyvonulat kisebb magasságban fekvő részeire a mérsékelten meleg, csapadékban gazdag nyár, valamint a hűvös, illetve hideg tél jellemző. A hegység nagyobb részét 800 méter feletti középhegységi és magashegységi tartomány képezi, amely a hideg mérsékelt éghajlati övezethez tartozik. Az éghajlati körülmények nagymértékben változhatnak a tengerszint feletti magasság függvényében. A hőmérséklet értéke 100 méterenként átlagosan 0,6 Celsius-fokkal csökken. A területen az év legmelegebb hónapja a július, a leghidegebb pedig a január. A fagyos napok száma évente 160–180 körül mozog. A havas napok száma a főgerincen átlagosan 175, ez az érték a Vrátna-völgyben mindössze 95. A februárban kezdődő hőmérséklet-növekedést március közepén és május közepén egy-egy hideg időszak szakítja meg. A csapadék jelentős része hó formájában érkezik a földre, az 1300 méternél magasabban fekvő részeken az év bármelyik napján előfordulhat hóesés. Összefüggő hótakaró átlagosan 80-130 napon keresztül van jelen, amely a mélyebben fekvő területeken januárban, míg a magasabb részeken februárban, illetve márciusban éri el a legnagyobb vastagságot. A hótakaró a tengerszint feletti magasságtól függően mintegy 30–50–80 centiméteres. Élővilága A Kis-Fátra faunája igen változatos, számos ritka és védett endemikus állatfaj található meg a hegység területén. A Nyugati-Kárpátok sok állatfajának ez a legszélső előfordulási helye. A hegyvonulat gerinces állatvilágában majdnem minden nyugat-kárpátoki jellegzetes faj megtalálható a mormota és a zerge kivételével. A kiterjedt területű erdős területek kedvező életfeltételekkel szolgálnak a más helyekről már kipusztult állatoknak, így a barna medvének vagy a hiúznak. A védett területen mindössze 20 barnamedve-példány található, hiúzból is csak 10-et figyeltek meg. A közismert nagy testű emlősökön és madarakon kívül több, zoológiai szempontból is jelentős faj jellemzi a Kis-Fátra faunáját. Ritka a területen a vadmacska és a hegyi patakokat kedvelő európai vidra is. Többször figyeltek meg farkasokat, de ezek leginkább a környező területekről törtek be. A madarak közül már ritkán látható a korábban a területen fészkelő szirti sas, a békászó sas és a vándorsólyom. A bagolyféléket három faj képviseli a területen: az uhu, az erdei fülesbagoly és a macskabagoly. Védettsége A Kis-Fátra északi, a Vág jobb oldalára eső részét (Kriváni-Fátra) 1967-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították, az országban másodikként (a Szlovák Paradicsom után), majd ezt 1988. április 1-jén nemzeti parkká alakították. A park területe 226,30 km², amit 232,62 km²-nyi védőövezet vesz körül. A védőövezethez egy-egy kis terület tartozik nyugaton a Vágon túl, illetve keleten az Árván túl. A védett endemikus növény- és állatfajok, valamint élőhelyeik védelme céljából a nemzeti parkon belül 24 rezervátumot, illetve védett objektumot alakítottak ki, amelyek általában nem, vagy csak korlátozott körülmények között látogathatók. A természet élettelen részének védelme leginkább az egyes korszakokban kialakult geológiai képződményekre irányul. Eszperantó Wikipédia Az eszperantó Wikipédia a Wikipédia eszperantó nyelven írt változata. Eszperantó neve Vikipedio en Esperanto vagy esperantlingva Vikipedio. 2012 februárjában több mint 160 000 szócikke volt. Ez a 27. legnagyobb, valamint a legnagyobb tervezett nyelven íródó Wikipédia, hosszú idő után ismét megelőzve a volapük Wikipédiát, amely jórészt automatikus robotprogramok által készített szócikk-kezdeményekből áll. Wikipédia-kézikönyv eszperantóul Az eszperantó Wikipédia közönsége megalkotta és kiadta a 40 oldalas Wikipédia-kézikönyvet Vikipedio: Praktika Manlibro címen, amit online meg lehet rendelni, vagy megvásárolható a találkozókon. A kezdő szerkesztőknek készült, és a szerkesztéshez ad tanácsokat és információkat. 2008 júliusában készülőben volt a második kiadás. Minőség 2012 februárjában több mint 230 kiemelt cikket (Elstaraj artikoloj) és 180 további minősített cikket tartalmazott. Az elhanyagolt cikkek javítására szolgál a hét együttműködése (Kunlaboraĵo de la semajno). A hét cikke (Artikolo de la semajno) jó minőségű cikkeket vonultat fel a főoldalon. Az eszperantó Wikipédia közönsége gyakran vesz részt a hét fordítása nevű Meta-projektben. A Meta különböző mutatói szerint az eszperantó Wikipédia minőségben a 34., amiből nem hiányoznak a legfontosabb cikkek, de az átlagos cikk mérete kicsi. Az eszperantó Wikipédia és az eszperantó közösség A nyelvtanulókon kívül anyanyelvi eszperantisták és a nyelv más tapasztalt ismerői vesznek részt benne. Legalább két szerkesztő tagja az Eszperantó Akadémiának. Felhasználja az 1933-as kiadású Enciklopedio de Esperantót. Otto Ites Otto Ites (Norden, 1918. február 5. – Norden, 1982. február 2.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Tizenöt hajót (76 882 brt) süllyesztett el. Pályafutása Otto Ites 1936. április 3-án, tiszjelöltként csatlakozott a német haditengerészethez. Először a Kondor és az Albatros torpedónaszádon szolgált, majd 1938 októberben áthelyezték a tengeralattjárós egységhez. Az U–51-en kezdett, majd másodtiszt lett az U–48-on. Reinhard Suhren távozása után első tiszt lett. 1941. márciusában áthelyezték kapitánynak az U–146-ra. A hajóval két őrjáratot tett a Balti-tengeren és az Északi-tengeren. 1941 augusztusban átvette az U–94 parancsnoki posztját. Négy harci küldetése volt, főként az Atlanti-óceán északi részén. Tizennégy hajót süllyesztett el, egyet megrongált. Ötödik útján, 1942. augusztus 28-án a Karib-tengeren, egy repülőgép mélységi bombákat dobott tengeralattjárójára, majd az HMCS Oakvillie kanadai korvett legázolta a búvárhajót. Ites 25 társával túlélte a támadást, és hadifogságba került. 1946 májusában térhetett haza. Németországban először fogorvosként dolgozott, majd 1956-ban csatlakozott a szövetségi haditengerészethez. Két éven át a Z–2 romboló parancsnoka volt, majd különböző vezérkari pozíciókat töltött be. Ellentengernagyként vonult nyugállományba 1977 szeptemberében. Elsüllyesztett és megrongált hajók * A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott Retkes Attila Retkes Attila (Budapest, 1972. július 18. –) magyar zenetörténész, közgazdász, kulturális szakember, politikus. 2009–2010 között a Szabad Demokraták Szövetsége elnöke. 2011 óta az unitárius egyház budapesti egyházközségének presbitere. Tanulmányai Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - RTV zenei rendező, 1994 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - Muzikológus és középiskolai zeneirodalom tanár, 1995 Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vezetőképző Intézet - Általános menedzser (szakirány: értékesítés) + Master of Business Administration (MBA), 2002 Eötvös Loránd Tudományegyetem Európai Tanulmányok Központja - Európa-tanulmányok (akkreditált felnőttképzés), 2004 Econovum Akadémia, Professzorok Vezetőképző Központja - Tudományos vállalatgazdász (akkreditált felnőttképzés), 2007 Nyelvtudás: angol és német nyelvből középfokú állami nyelvvizsga, olasz alapfok Szakmai pályafutása 1992-1994: Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet – gyakornok 1992-1995: Magyar Rádió, Magyar Televízió, Danubius Rádió – külső (zenei) munkatárs 1994-2006: Magyar Hírlap – zenei szakíró, kulturális rovatszerkesztő, rovatvezető 1995-2000: Budapest Rádió Kft. – műsorigazgató, ügyvezető 1996-2009: Gramofon – Klasszikus és Jazz (zenei folyóirat) – főszerkesztő 1997-2002: MTM-SBS Televízió Rt. – magazinműsorok producere 2001-2009: Klasszikus és Jazz Nonprofit Kft. – ügyvezető. Tevékenységi kör: lap-, könyv- és hanglemezkiadás, koncertrendezés, rádióműsor-készítés, zenei kommunikáció 2003-2009: Petőfi Csarnok Kht. – a Felügyelő Bizottság elnöke 2005-2009: Művészetek Palotája Budapest – művészeti tanácsadó, jazz programszerkesztő 2009-2010: Szabad Demokraták Szövetsége – elnök 2008-: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – óraadó. Tantárgy: zenei menedzsment 2010–: Metropolitan Media Kommunikációs Szolgáltató Kft. – általános igazgató Politikai pályafutása 2002-ben lépett be az SZDSZ-be. 2009. július 12-én, Fodor Gábor lemondása után a rendkívüli tisztújításon 228 szavazattal győzött ellenfeleivel, Badacsonyi Szabolcs óbudai önkormányzati képviselővel és Weinek Leonárd zuglói polgármesterrel szemben, 228-106-72 szavazataránnyal. Elnökké választása után azonnal lemondásra szólította fel Kóka János frakcióvezetőt, felhívását a küldöttgyűlés szimpátiaszavazással támogatta. 2009. július 13-án, közvetlenül Retkes elnökké választása után több SZDSZ-alapító tag kilépett a pártból. 2010. május 29-én lemondott a pártelnökségről. Publikációk Ki nyer ma? Játék és muzsika 25 éven át ; bev. Czigány György , sajtó alá rend. Retkes Attila; Magyar Rádió Zenei Főszerkesztőség, Bp., 1994 Bartók Béla és a jazz In: Zenetudományi tanulmányok Kroó György tiszteletére (Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság, 1996) Életrajzi írások In: Nagy tanárok, híres tanítványok – 125 éves a Zeneakadémia (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2000) Kontrasztok – 111 beszélgetés muzsikusokkal (Wellington Kommunikáció, 2000) Bródy (Gréczy Zsolttal, Vince Kiadó, 2003) Presser (Gréczy Zsolttal, Vince Kiadó, 2003) Horusitzky Zoltán (A magyar zeneszerzők sorozatban, Mágus Kiadó, 2003) Zenélő ezredkezdet (Nap Kiadó, 2004) Liszt Ferenc Kamarazenekar (Gramofon Könyvek, 2008) Kulturális szponzorálás és mecenatúra Magyarországon 1990-2006 (Metropolitan Media, 2009) Hanglemezpiaci kérdőjelek In: Médiakönyv – Tények és tanok (Enamiké Kft., 2001) Zenekultúra piaci törvények között In: Magyarország Médiakönyve 2003 (Enamiké Kft., 2003) Populáris zenenekultúra – Munkaanyag a Kulturális Stratégiai Bizottság részére (kézirat, 2004) Cziffra György, Rácz Aladár, Rózsa Miklós, Solti György, Szabó Gábor, Veress Sándor portréja In: Világhíres magyarok (Kossuth Kiadó, 2004, angolul, németül és franciául is) Populáris zenekultúra az ezredfordulón In.: Magyar tudománytár 6. Kultúra (MTA Társadalomkutató Központ–Kossuth Kiadó, 2006) Kulturális szponzorálás és mecenatúra Magyarországon, 1990-2006 ; Metropolitan Media, Bp., 2007 Liszt Ferenc Kamarazenekar ; Klasszikus és Jazz Nonprofit Kft., Bp., 2008 ( Gramofon könyvek ) Zene, művészet, piac, fogyasztás ; szerk. Retkes Attila, Várkonyi Tamás; Kultindex Nonprofit Kft., Bp., 2010 ( NKA kutatások ) Géniuszok és mesteremberek. Zenetörténeti írások ; Klasszikus és Jazz Nonprofit Kft., Bp., 2011 ( Gramofon könyvek ) Hanglemez-kísérőfüzetek – kb. 60 írás, Hungaroton Records Hangverseny-műsorismertetések – kb. 90 írás – Matáv (Magyar Telekom) Szimfonikus Zenekar Kb. 1800 cikk a Magyar Hírlapban (1994-2006) További cikkek, kritikák az alábbi lapokban: Világgazdaság, Népszava, Gramofon, Holmi, Holnap, Vigilia, Operaélet, Operamagazin, Zene Zene Tánc, Zempléni Múzsa Ohne dich Az Ohne dich (Nélküled) a harmadik kislemez a Rammstein német metálegyüttes Reise, Reise című stúdióalbumáról. Németországban, Ausztriában és Svájcban 2004. november 22-én adták ki, Magyarországon pedig 2005. május 30-án. A 2004-2005-ös Reise, Reise turné alatt a számot az Apocalypticával együtt adták elő a Mein Herz brennt című számmal együtt. A számnak létezik egy „béta verziója” is. Abban különböznek, hogy ebben a verzióban a billentyűk sokkal erőteljesebben hallhatók. Ez a verzió csak a kislemezen található meg, pedig eredetileg a Mutter CD-re tervezték. Videó A videóban a tagok láthatók, amint épp hegyet másznak. Az énekes, Till Lindemann lezuhan, és súlyosan megsérül. Ekkor abbamarad a zene, és a következő kép egy sátor belseje, ahol Tillt ápolják. Till egy hegycsúcsot néz. Ezután ismét elindul a zene, és újra másznak, vállukon a sérülttel. A klip végén elérik a hegycsúcsot, Till körbenéz, és elégedett mosollyal az arcán meghal. A videót Tirolban, Ausztriában forgatták 2004. októberében. A rendező Jörn Heitmann volt. A gitáros, Paul Landers szerint ezt a videót volt a legviccesebb és legnehezebb forgatni. Számok A kislemeznek több változata van, az eredetin a következő felvételek hallhatók: Ohne dich (album verzió) – 4:31 Ohne dich (Mina Harker's Version – Remix by Laibach) – 4:09 Ohne dich (Sacred Mix – Remix by Sven Helbig) – 4:34 Ohne dich (Schiller Mix) – 5:22 Ohne dich (Under Byen Remix) – 5:48 Ohne dich (Béta Verzió) – 4:23 Tápegység (PC) A tápegység (angolul Power Supply Unit, vagy röviden PSU) a számítástechnikában, (a "PC-ben") az az alkatrész, amely a számítógép működéséhez szükséges feszültségeket állítja elő. Kimenetek *: az AT típusú tápoknál nincs. Fajtái Külső tápegység (pl: Commodore 64 -hez ill. laptophoz való) AT: ezeket az operációs rendszer nem tudta vezérelni, például nem tudta kikapcsolni. Ezeket 1996 -ig; a P2-P3 -as alaplapok koráig használták. (Az alaplapra 2 db 5 eres csatlakozóval kapcsolódik.) Ezek a tápegységek túlnyomó többségben ún. kapcsolóüzemű tápegységek voltak. ATX: az alaplap folyamatosan kap egy alacsony (+5 V) feszültséget, így lehetővé válik, hogy a gépet szoftveres úton leállítsuk, illetve külső hardveregység segítségével (pl. modem , hálózati kártya ) felébresszük, tehát az alaplap tudja vezérelni a tápegységet. (Az alaplapra 2 × 10 vagy 2 × 12 és még egy 12 V-os ATX-csatlakozó (ez csak a 2 × 12 eresekre vonatkozik) eres csatlakozóval kapcsolódik, és mindegyikük kapcsolóüzemű.) BTX: ezeket a tápegységeket és alaplapokat jelenleg kezdték el forgalmazni, elterjedésére azonban még várni kell. További információk kapcsolóüzemű tápegység Forrás HupWiki Tápia Tápia (románul: Tapia) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Lugostól keletre, Harmad, Szendelak és Lugos közt fekvő település. Története Tápia nevét 1761-ben Tapia néven említették először. Kamarai birtok volt. Lakosai szőlőműveléssel, borászattal foglalkoznak. 1910-ben 513 lakosából 4 magyar, 10 német, 499 román volt. Ebből 13 római katolikus, 500 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Temesi járásához tartozott. Kalocsay Géza Kalocsay Géza (Beregszász, 1913. május 30. – Budapest, 2008. szeptember 26.) labdarúgó, labdarúgóedző. A prágai Károly Egyetemen jogi diplomát szerzett. Csehszlovák és magyar válogatott. Az első válogatott labdarúgó, aki világbajnoki ezüstérmet szerzett, csehszlovák színekben, az 1934-es olaszországi világbajnokságon. Játékos pályafutása után sikeres edzőként dolgozott több országban is. A magyar labdarúgóedzők egyik kiemelkedő alakja volt. Halálakor a legidősebb válogatott labdarúgó volt. Pályafutása Játékosként Szülővárosában kezdi az aktív labdarúgást. 1932-től öt idényen át Prágában játszott. Ezzel egy időben a prágai Károly Egyetem joghallgatója volt. 1935-ben közép-európai kupagyőztes, 1936-ban csehszlovák bajnok. A csehszlovák válogatottban 3 alkalommal szerepelt. Tagja az 1934-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett csapatnak. Bár pályára nem lépett - vetélytársa a kor egyik legjobb balszélsője Antonín Puč volt -, de érmet kapott. 1937 és 1939 között Franciaországban Lilleben játszott, ahol a második idényben a francia kupadöntőben másodikat lettek. Tagja volt a francia ligaválogatottnak is. Ezt követően négy magyar csapatban szerepelt. Kispesti játékosként lett kétszeres magyar válogatott, a Ferencvárossal magyar bajnok, az Újpesttel pedig második helyezést ért el. 1943-ban visszatért Kárpátaljára és az UAC-ban folytatta rendkívül eredményes karrierjét játékos-edzőként. Ez a csapat az 1943/1944-es szezonban az ő hathatós közreműködésével első lett az NB II Északi csoportjában és bejutott az első osztályba. 1945-ben ungvári játékosként fejezi be az aktív pályafutását. Edzőként 1946-tól 35 éven át hat országban dolgozott. Legkiemelkedőbb edzői eredményei: a Partizan Beograd-dal jugoszláv kupagyőztes, a Standard Liège-zsel belga bajnok, az Újpesti Dózsával KEK elődöntős, a Górnik Zabrze-val kétszeres lengyel bajnok és egyszeres lengyel kupagyőztes volt. Ez a csapat lett utána KEK döntős a következő idényben. Utolsó edzői állomásán az egyiptomi Al Ahly Nationalnál is sikeres: kétszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes. Magyarországon dolgozott: Nyíregyházán, Pápán, Debrecenben, Szegeden, a Vasas Izzónál, Pécsett, Újpesten, az FTC-vel, a Videotonnal és az MTK-VM-mel. Összesen 230 magyar bajnoki mérkőzésen ült a kispadon. 1954-ben a világbajnokságon Sebes Gusztáv tanácsadója volt. Sikerei, díjai Játékosként Sparta Praha Csehszlovák bajnok: 1935-1936 Közép-Európa kupagyőztes: 1934-1935 Ferencváros Magyar bajnok: 1940-1941 Újpest 2. hely: 1942 Edzőként Partizan Beograd Jugoszláv kupa: 1957 Standard Liège Belga bajnok: 1960-1961 Újpesti Dózsa KEK elődöntős 1961-1962 Górnik Zabrze Lengyel bajnok: 1965-1966, 1966-1967 Lengyel kupa: 1967-1968 Al Ahly National Egyiptomi bajnok: 1979-1980, 1980-1981 Egyiptomi kupa: 1980-1981 Bajnokcsapatok Afrika kupája elődöntős: 1979-1980 Beregszász díszpolgára, 1998 Mesteredző (1970) Köln–Bonn repülőtér A Köln–Bonn repülőtér (IATA: CGN, ICAO: EDDK) nemzetközi repülőtér Németországban, Köln és Bonn között. Megközelítése Vonattal Köln és Frankfurt felől legegyszerűbben a Köln-Frankfurt nagysebességű vasútvonalon közelíthető meg, vasútállomása a Bahnhof Köln/Bonn Flughafen. Időközönkénti ismétlés Az időközönkénti ismétlés, más néven időzített ismétlés, időszakos ismétlés vagy szakaszos ismétlés (angolul: spaced repetition) egy tanulási technika, melynek során a korábban megtanult anyagot egyre hosszabb időközönként idézi fel a tanuló. A módszer az időközönkénti ismétlési hatáson és a felejtési görbén alapul. A technika elsődleges célja az, hogy a megtanult anyagot a lehető legritkábban idézzük fel, épp azelőtt, amikor ismétlés nélkül elfelejtenénk. Az ismétlések csökkentésének köszönhetően a tanulásra szánt időt sokkal hatékonyabban lehet kihasználni. Kutatás és alkalmazások Az időközönkénti ismétlés tanulásbeli felhasználásáról először C. A. Mace 1932-es, Psychology of Study című könyvében írt. 1939-ben Spizer kipróbált egy időközönkénti ismétlésre alapuló módszert az iowai iskolák hatodik évfolyamának természettudományi oktatása során. Lenyűgöző módon a kísérletben részt vevő 3600 tanuló vizsgaeredményei egyértelműen bizonyították a módszer hatékonyságát. E korai munka nem keltett különösebb feltűnést, és a tudományág az 1960-as évekig aránylag csendesen haladt előre. Ekkor a kognitív pszichológusok egy csoportja, különösen Landuaer & Bjork és Melton kutatni kezdte a mesterségesen meghatározott ismétlési gyakoriságot mint a tanulási hatékonyság javításának módszerét. Ugyanebben az időszakban a Pimsleur-féle nyelvi kurzus úttörő jelleggel bevezette az időközönkénti ismétlést mint nyelvtanulási módszert, majd 1973-ban Sebastian Leitner kifejlesztette a Leitner-módszert, egy időközönkénti ismétlésen alapuló, tanulókártyákra épülő általános nyelvtanulási technikát. Ebben az időben az időközönkénti ismétlést elsősorban tanulókártyák útján valósították meg. A korabeli módszerek meglehetősen nehézkesek voltak, mivel egy jelentősebb kísérlethez kártyák ezreire volt szükség. Az 1980-as években, a személyi számítógépek elterjedésével megjelentek a számítógépekkel segített nyelvtanulási rendszerek, melyek egyre inkább magukba foglalták az időközönkénti ismétlés módszertanát is. Ezen szoftverek célja az, hogy az előhívási időközöket a tanuló egyéni teljesítményéhez igazítsák. Annak érdekében, hogy a felhasználó elérje az elé kitűzött célt (mint például hogy az anyag 90%-ára helyesen emlékezzen egy adott pillanatban), a szoftver dinamikusan változtatja az egyes ismétlések között eltelő időt: a nehezebb kártyákat a szoftver gyakrabban mutatja meg, a könnyebbeket pedig ritkábban. Nehéznek az minősül, amire a tanuló nem vagy csak nehezen tud emlékezni, míg könnyűnek az, amit könnyedén teljesít. Az ismétlési időközök meghatározására többféle algoritmus létezik: neurális hálózat alapúak; Sebastian Leitner rendszerén alapuló, 5 (vagy egyéb számú) lépcsőfokot alkalmazók; az SM (SuperMemo) algoritmus családra épülők, az SM-0-tól kezdve, ami egy papíralapú technika, az SM-11-ig, ami a SuperMemo 2006 szoftverben debütált. Egyes elméletek szerint az időközök pontos hosszának nincs jelentős hatása az algoritmus hatékonyságára, mások szerint viszont az intervallumok meghatározása (például állandó vagy fokozatosan növekvő) fontos szereppel bír. A kísérleti eredmények jelentős eltéréseket mutatnak. Pimsleur fokozatos időközű előhívási módszere A fokozatos időközű előhívás egy Paul Pimsleur által 1967-ben kifejlesztett időközönkénti ismétlési módszer. A Pimsleur-féle nyelvtanulási módszertan részét képezi, és főleg a programozott hangalapú oktatásbeli alkalmazásra alkalmas, mivel a kezdeti ismétlések nagyon rövid időközönként (másodpercek vagy percek után) történnek. Az egyéb időközönkénti ismétlési módszerek jellemzően sokkal kevésbé pontos időzítést igényelnek. A cikkben publikált időközök: 5 másodperc, 25 másodperc, 2 perc, 10 perc, 1 óra, 5 óra, 1 nap, 5 nap, 25 nap, 4 hónap, 2 év. A Pimsleur-féle nyelvtanulási programot stopperrel analizálva kiderül, hogy az időközöket nem tökéletes pontossággal tartja be, hanem csak egy jól meghatározott intervallumon belül maradva. Hasonló módszertant (kötött, fokozatos időközök meghatározott tűréshatárral) még legalább egy nyílt forráskódú szoftver projektben (Gradint) is találhatunk, ahol a kizárólag hangalapú leckék időzítésére használják. Kiemelkedő kutatók Hermann Ebbinghaus Thomas K. Landauer and Robert A. Bjork Cecil Alec Mace Kiemelkedő gyakorlati szakemberek Paul Pimsleur Sebastian Leitner Piotr Woźniak Szoftver A legtöbb program virtuális tanulókártyákra épül: a megtanulandó anyagot kérdés-válasz párok formájában kell felvinni a programba. Amikor elérkezik egy adott kártya ismétlésének időpontja, akkor a kérdés megjelenik a képernyőn, és a felhasználónak meg kell próbálnia visszaemlékezni a válaszra. Ha a felhasználó sikeresen visszaemlékezik, vagy éppen feladja, egy gomb megnyomására megjelenik a válasz is a képernyőn. Végül a felhasználónak ki kell választania, hogy sikerült-e helyesen válaszolnia, illetve hogy mennyire ment könnyen az emlék előhívása. Ennek a választásnak az alapján határozza meg az algoritmus, hogy legközelebb mikor jelenjen meg a kártya. Számítógép használata nélkül a felhasználónak magának kell időzítenie a tanulókártyákat, és emiatt csak egyszerűbb algoritmusok jöhetnek szóba, mint például a Leitner-módszer. A szoftverek használata további lehetőségek előtt is megnyitja a kaput: a kérdés/válasz hangállomány is lehet, így a kiejtett szavak felismerése is tanulható a kérdés vagy válasz automatikusan előállítható, például az idegen szó beírása után ennek kiejtését és jelentését a szoftver automatikusan beillesztheti a válaszmezőbe további kiegészítő információkat gyűjthet a szoftver, például példamondatokat az adott szó köré különleges formázású anyagok is beilleszthetők (pl. LaTeX formában) mindenhonnan hozzáférhető, web alapú rendszer alakítható ki kombinálni lehet az időközönkénti ismétlést egyéb társas funkciókkal, pl. másokkal megosztható kártyák formájában Néhány megvalósítás: Anki Mnemosyne Smart.fm SuperMemo Winflash Ezek mellett hasonló programok és internetes oldalak százai férhetők hozzá. Lásd még Vizsgahatás Csigalépcső (film) A Csigalépcső fekete-fehér, 1957-ben készült és 1958-ban bemutatott magyar film, amit Bán Frigyes rendezett. Forgatókönyvét írta Bárány Tamás. A film premierje az NDK-ban 1958. december 12-én volt. Története A film egy szerelmi háromszög történetét meséli el. Benkő Lajos könyvtárost budapesti könyvtárba helyezik át, és lakásgondok miatt a családja nem költözik vele. Itt azonban beleszeret kolléganőjébe, Editbe. Családját egyre ritkábban látogatja meg, a karácsonyi ünneplés pedig veszekedésbe torkollik. Ezután a feleség, Márta a fővárosba utazik, hogy kibéküljön férjével, ahol összetalálkozik férje szeretőjével... Főszereplők Somogyvári Rudolf - Benkő Vass Éva - Edit Sütő Irén - Márta Barsy Béla - Ilosfay Deák Sándor - Gerencsér Kállai Ferenc - Ilosfay Petur Ilka - Nagymama Tompa Sándor - Seszták (7744) 1986 QA1 A (7744) 1986 QA1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1986. augusztus 26-án. Catherine Willows Catherine 'Cath' Willows a Las Vegas-i CSI: A helyszínelők sorozatban az éjszakai csapat egyik tagja, egy ideig az abból létrehozott kisebb csoport vezetője. Szakterülete a vércseppek analízise. Megformálója Marg Helgenberger. A szereplő Catherine Willows szereti a kihívásokat, számára minden ügy egy puzzle, ami csak arra vár, hogy összerakják. Igazi vagány természet, remek humorral és nagy emberismerettel. Előző munkájából adódóan nagyon ismeri Vegast és az ottani embereket, a kaszinók világát. Rendkívül fontos számára a munkája, még azt is vállalja, hogy éjjeli műszakban dolgozik, ám emellett folyamatosan furdalja a lelkiismeret, hogy nem foglalkozik eleget a lányával. Az anyaságából adódóan azok az esetek érintik a legérzékenyebben, amelyekben gyerek az áldozat. Személyi adatok Catherine egy nyugat-montanai farmon született, és ott is nőtt fel. Előbb tanult meg lovagolni, min t járni, ám ez az élet túl kevés volt számára. 16 évesen Seattle-be szökött és egy rockzenész barátnője lett. Amikor a fickó elhagyta őt egy másik nőért, hazament, de többé már nem érezte odatartozónak magát. A farm is tönkrement, így Cath a szüleivel a városba költözött. Catherine azonban hamarosan innen is továbbállt, Las Vegasba ment és táncolni kezdett, ahogy az anyja is tette korábban, szintén Vegasban. Jól ment a bolt, a férfiak imádták, pártfogója is akadt Sam Braun személyében. A karrierje azonban hamarosan egyre kevésbé volt fontos számára, hiszen tanulni kezdett az egyetemen és megismerkedett Eddie-vel, egy zenei producerrel, akit rövid időn belül már ő tartott el. A kapcsolatból hamarosan házasság lett, majd amilyen viharosan kezdődött, olyan gyorsan véget is ért: Eddie 10 dollárral a bankban otthagyta Catherine-t, akinek most már közös gyermekükről, Lindsey-ről is gondoskodnia kellett. Ekkor bukkant fel az életében egy barát, Gil Grissom, és segített neki, hogy talpra tudjon állni. Azóta is remekül kijönnek, és segítenek egymásnak, ha szükség van rá. Kapcsolata a többi szereplővel A csapat számára Catherine egy igazi barát, akihez mindenki fordulhat bármely bajával, problémájával. Közte és Warrick Brown között talán alakult valami az ötödik évadban, ám Rick hirtelen házassága megakadályozott bármi mást, mint a barátság. Érdekességek Catherine sokáig azt hitte, hogy az apja egy montanai farmer, ám a harmadik évad végén egy ügy során kiderült, hogy valójában egy régi ismerőse, egy helyi kaszinó tulajdonosa, Sam Braun a vér szerinti apja. A kapcsolatuk meglehetősen ellentmondásos, mivel Sam gyakran áttéved a törvény másik oldalára. Catherine anyja is sokáig Las Vegas-i táncosnőként dolgozott, mielőtt férjhez ment volna. A szereplőt alakító színésznő Marg Heldenberger férje is játszott már a sorozatban, egy olyan ügyvédet alakított, akivel Catherine egy bárban flörtölt, majd aki egy gyilkossági ügyben gyanúsítottként szerepelt. Cathervielle Cathervielle település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 38 fő (2015). Cathervielle Cirès, Caubous, Garin és Poubeau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Janov (Rychnov nad Kněžnou járás) Janov település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Janov Bystré, Bohdašín, Ohnišov, Sněžné és Nový Hrádek településekkel határos. Lakosainak száma 116 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1993–1994-es cseh labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1. cseh labdarúgó-bajnokság (csehül Gambrinus liga) első osztályának küzdelmeiben 16 csapat vett részt. A bajnokság 1993. augusztus 14-én kezdődött. Az FC Vítkovice és a Dukla Praha esett ki a másodosztályba. Feljutott az FK Švarc Benešov és az FK Jablonec nad Nisou. Tabella M = Játszott mérkőzések; Gy = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség; Rg = Rúgott gólok; Kg = Kapott gólok; Gk = Gólkülönbség; P = Pontszám Osztályozási szabályok: 1. pontok száma; 2. egymás ellen gyűjtött pontok; 3. egymás elleni gólkülönbség; 4. egymás ellen lőtt gólok száma; 5. gólkülönbség; 6. lőtt gólok Forrás: RSSSF Kereszttáblázat A tabellában a hazai csapat listája olvasható a bal oldali oszlopban. Forrás: Fotbalové statistiky České republiky Forrás A cseh bajnokság honlapja (csehül) RSSSF (angolul) I. e. 558 Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század Évtizedek: i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek – i. e. 510-es évek – i. e. 500-as évek Évek: i. e. 563 – i. e. 562 – i. e. 561 – i. e. 560 – i. e. 559 – i. e. 558 – i. e. 557 – i. e. 556 – i. e. 555 – i. e. 554 – i. e. 553 Események Véget ér Peiszisztratosz első athéni türannisza M 01-es út (Ukrajna) Az M 01 (ukránul: Автомобільний шлях міжнародного значення avagy Avtomobilnij sljah mizsnarodnoho znacsennya) nemzetközi autóút Ukrajnában. Az út Kijevtől észak felé, Fehéroroszország irányába halad. Az út része az E95-ös útnak. 1991 előtt az út neve M20 volt. Ján Chryzostom Korec Ján Chryzostom Korec (Bossány, 1924. január 22. – Nyitra, 2015. október 24.) szlovák jezsuita szerzetes, nyugalmazott nyitrai püspök, bíboros. Pályafutása 1939-ben belépett a jezsuita rendbe. A znióváraljai gimnáziumban tanult. 1950-ig filozófiát és teológiát tanult Rózsahegyen, Nagyszombatban és Brünnben. 1950 áprilisában a kommunisták gyűjtőtáborba internálták. Még ugyanezen év október 1-jén pappá szentelték. Kiengedése után 1960-ig munkásként dolgozott. Püspöki pályafutása 1951. augusztus 24-én Pavol Hnilica titokban püspökké szentelte. 1958-tól a biztonsági szolgálat is megfigyelte. 1960-ban 12 évi fogságra ítélték. 1968-ban elengedték és különböző szakmákban dolgozott. Hivatalosan 1969-ben VI. Pál pápától kapta meg püspöki jelvényeit. 1984-ben nyugdíjba vonult. Fontos szereplője volt a szlovákiai ún. titkos egyháznak. 1990-től a pozsonyi szeminárium rektora lett. Ugyanekkor II. János Pál pápa nyitrai püspökké nevezte ki, 1991-ben pedig bíborossá kreálta. 1999-ben kérte püspöki felmentését, 2005-ben ezt XVI. Benedek pápa elfogadta. Több esetben tett visszás kijelentéseket és tetteket Jozef Tiso megítélését illetően. Elismerései 1993 francia állami kitüntetés 1995 Ľudovít Štúr Érdemrend I. osztálya 1999 Andrej Hlinka Érdemrend I. osztálya Művei 1947 Filozofické otázky dialektického materializmu. Dráma ateistického humanizmu. Úvahy o kresťanskej spiritualite. 1949 O pôvode človeka. szamizdat. 1971 O kompetencii vied. sz. 1971 Nad vznikom a vývojom života. sz. 1972 Záchrana v Kristovi. sz. 1985 Vo svetle blahozvesti. sz. 1987 Kristov kňaz. sz. 1987 O poslaní kňaza. sz. 1987 Cirkev uprostred problémov. sz. 1987 Cirkev v rozvoji. sz. 1986/1992/1993 Úvahy o človeku I-II. Bratislava. 1993 Kto je človek. In: Slovenské pohľady 1993/1. 1993 Cyrilometodská tradícia dnešok. In: Slovenské pohľady 1993/7. 2000 Filozof zdravého rozumu. In: Verbum 2000/4, 65–88. Sertéslábú bandikut A sertéslábú bandikut az emlősök osztályába és a sertéslábú bandikutfélék családjába tartozó kihalt faj. A család és nemének egyetlen faja volt. Elterjedése Ausztrália területén volt honos. Kihalása Kihalását a betelepített ragadozók (patkányok, macskák) okozták. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.) Szent Humbelina Szent Humbelina (1092 körül - Jully, 1135) ciszterci apáca, Clairvaux-i Szent Bernát és Szent Nivárd testvére, a hagyomány szerint a ciszterci rend női ágának megalapítója. Élete Rőt Tescelin lovag – aki utóbb maga is a ciszterci rend tagja lett – és Aleth de Montbard egyetlen leánya. Anyai ágon rokona André de Montbard a templomosok 5. nagymestere. A kor szokásainak megfelelően fiatalon megházasodott, és egy gazdag nemesember felesége lett. Időközben Bernát hatására összes fivére csatlakozott a ciszterci rendhez. Egy alkalommal Humbelina kíséretével meglátogatta testvéreit, azonban a fényűzés miatt Bernát nem volt hajlandó fogadni, húga ennek hatására szakított korábbi életvitelével, és miután megszerezte férje jóváhagyását, maga is szerzetes lett, majd a Jully apátságba vonult vissza. A hagyomány az ő nevéhez köti a ciszterci rend női ágának megalapítását. Valószínű azonban, hogy a valódi alapító Harding Szent István lehetett, aki 1125-ben Tart-ban, Dijon mellett, a Szent Benedek rendi Jully kolostorból telepített le szerzetesnőket, és az új kolostort a Citeaux-ból vett szabályzattal látta el. Feigères Feigères település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 1561 fő (2015). Feigères Saint-Julien-en-Genevois, Beaumont, Neydens, Présilly és Viry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Servant (Puy-de-Dôme) Servant település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 536 fő (2015). Servant Chouvigny, Échassières, Nades, Menat, Moureuille, Pouzol és Saint-Gal-sur-Sioule községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mosztafalva Mosztafalva, románul: Mustești, település Romániában, a Partiumban, Arad megyében. Fekvése A Hegyes-Drócsa-hegység alatt, Honctőtől délnyugatra, Décsétől délre, Bozósd és Alsószakács közt fekvő település. Története Mosztafalva a középkorban Zaránd vármegyéhez tartozott. Nevét 1439-ben említette először oklevél Mosztagywrghfalwa néven. 1464-ben Mestefalua, 1519-ben Musthafalva, 1525-ben Muztafalwa, 1602-ben Musztecz, 1808-ban Musztesty, 1888-ban Musztesd, 1913-ban Mostafalva néven írták. 1602-ben Báthory Zsigmond birtoka volt, aki Mustec és Boncest zarándi falvakat Teleki Mihály testőrkapitánynak – Teleki Mihály kancellár nagyapjának – adta. Később a Szalatkay család, majd gróf Potocki uradalma volt. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Arad vármegyében, zordon hegyek közt, 5 katholikus, 150 óhitü lakossal s anyatemplommal.” 1910-ben 404 lakosából 400 román, 4 magyar volt. Ebből 400 görögkeleti ortodox, 4 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Borossebesi járásához tartozott. Román lakosságú falu, mely apró kis falvak egyesüléséből keletkezett, ugymint: Mustesd, Corbască, Feritse. Utóbbival 1822-ben egyesült. Lakossága nagyrészt földművelésből és erdei munkából él. A falu utcái egyenetlenek, a házak dombon vannak szétszórva. Lamotte-Brebière Lamotte-Brebière település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 232 fő (2015). Lamotte-Brebière Blangy-Tronville, Bussy-lès-Daours, Camon, Daours, Glisy és Vecquemont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Klubbang! A Klubbang! a C.A.F.B. együttes 1999-ben megjelent kiadványa. Az anyag többségében a zenekar 1993-1998 közötti időszakának demonstrációs (demó) felvételeit és egy élő koncert néhány dalát tartalmazza. Ennek az albumnak a munkálatai után szakított Horniak Zoltán a zenekarral és csak megközelítőleg egy évtized elteltével csatlakozott újra, az időközben lecserélődött tagsággal dolgozó együtteshez.A "Klubbang!" az eddigi utolsó anyag, amin Horniák Zoltán billentyűs és Szakácsi Gábor együtt dolgozott. A Klubbang! Az album egy gyűjtemény amely az előzőleg kiadatlan zenei szerzemények mellett, a B.R.F.K. című dal 1993-ban rögzített változatát, a "Ki vagy rúgva" és a "Mi lesz holnap?" című számok stúdiófelvételeit is tartalmazta. Album és életérzés A "Klubbang!' tartalmaz számottevő mennyiségű billentyűs hangszerekkel rögzített dalt.A punk rock műfajban főleg "háttér" hangszerként használt billentyű, a C.A.F.B. e hanghordozóján, a hangzás előterében kapott helyet. A szerzemények között vannak olyan elektro típusú dalok, mint a "Végszó" vagy az "Elmentem", ami igen messze áll az együttes műfajának határaitól.Az említett szerzemények hangzása inkább olyan, a korszak (kilencvenes évek) kedvelt előadóinak hangvételére hasonlít mint a Trainspotting című film zenei repertoárjából (Trainspotting soundtrack) ismert, Underworld. Az ilyen dalok hangzásában előkerülő "életérzés" feltehetően az akkori időszakban sötét korszakát élő együttes világát idézi, ami a billentyűs, Horniák Zoltán zenekarral való szakításával érte el mélypontjának első állomását. A később öngyilkossági kísérletet is elkövető C.A.F.B. tag Horniák, Szakácsi Gábor közreműködésével komponálta az "Elmentem", "Végszó" és a "Coffeshop" című, erősen depressziós hangulatú (enyhén az angol Portishead együttesre emlékeztető) dalait. Demó felvételek A "Klubbang!' album zenei tartalma miatt nevezhető "B oldalak" típusú válogatásnak. A megnevezés ismertebb előadók, a médiákba be nem került, kevésbé ismert, vagy egyszerűen a lemezfelvételek után, a végtermékről (Nagylemez) "lemaradt" szerzemények gyűjteményét jelenti.Az itt említett C.A.F.B. hanghordozón megtalálható, a később "slágerré" vált (évek múltán több változatban is napvilágot látott) "Budapest" és az 1997-es Zanza albumon megjelent "Vezess új útra" című dal korai demó felvétele is. A "Vezess új útra" szerzemény, mint "Lucifer" került erre az hanghordozóra. A koncertfelvételek Az elhangzó szerzemények között megtalálható a Zanza és a Minden-ható néhány ismertebb dala. A borítón található információ szerint, a koncertfelvétel utómunkálatok nélkül került erre az anyagra (Megőrizve ezzel autentikus hangzását). A művész nem tüntette fel az élő hangfelvétel részleteire vonatkozó információkat, a "Klubbang!" borítóján. Dalok Ki vagy rúgva Mi lesz holnap? Áj Lave Jeou Lucifer Budapest B.R.F.K. Coffeshop Végszó Elmentem Fekszel a porban Kevesebb vagyok Jézusnál Nem hagyom el! Őszi kávé Elég Engedj be! Nő vagy csak nő Elítélt Bérgyilkos Az 1964. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája Az 1964. évi nyári olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként 182 sportoló vett részt, közülük 150 férfi és 32 nő. Az olimpia hivatalos műsorán szereplő tizenkilenc sportág közül tizenhétben indult magyarországi versenyző. A magyarországi résztvevők sportágankénti megoszlása a következő volt: A következő táblázat ABC-rendben sorolja fel azokat a magyarországi sportolókat, akik az olimpián részt vettek. Eredményesség sportáganként Bodnár András úszásban és vízilabdában is indult. Atajate Atajate település Spanyolországban, Málaga tartományban. Atajate Alpandeire, Benadalid és Jimera de Líbar községekkel határos. Lakosainak száma 167 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nünschweiler Nünschweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 754 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Zsombok Zoltán Zsombok Zoltán (Budapest, 1903. február 2. – Budapest, 1981. január 18.) magyar író, meseíró. A meseírás mellett grafológus, a matematikával is szenvedélyesen foglalkozó, számtalan sakk és logikai feladvány, rejtvény megalkotója. Életpályája Írói tevékenysége mellett az egyik első rádiós szereplő volt. 1926-tól a Magyar Rádióban Bergengóc bácsiként olvasta fel meséit a gyerekeknek. Ezt követte grafológiai szakkönyvének, majd első mesekönyvének, a Bundás Barna a Hargitában című regényes meséjének a megjelenése 1926-ban. Hosszú eltiltás után, halála előtt 3 évvel, 1978-ban adták ki újabb önálló kötetét, az Éneklő Kakas című mesekönyvét, amely nem sokkal később, finn fordításban, Finnországban is a könyvesboltok polcaira került. Meséi még számos gyűjteményben, mese antológiákban, valamint újságokban – Nők Lapja, a szlovák Kisépítő, Füles – jelentek meg. A 2013-ban kiadott - A Nagypapa meséi - új kötet anyaga korábban még nem publikált gyűjteményéből való, mivel az évtizedek során közel 3000 önálló történetet írt. Írásai a gyermekekhez szóló tiszta, gyakran megható, vagy éppen játékos történetei, őszinteségével a felnőtteket is megérinti. 1981-ben, 78 éves korában hunyt el Budapesten. Munkái Önálló kötetek Bundás Barna a Hargitában - (Nánay Árpád rajzai) Uránia Könyvkiadó Vállalat (1926) Az éneklő kakas - ( Szenes Zsuzsa rajzai) Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1978) ISBN 9631111512 Laulava kukko - unkarilaisia satuja - (Elisha Oesch rajzai) Helsinki: Librum (1981) ISBN 9518620229 A nagypapa meséi (Szűcs Richárd rajzai) Playon Magyarország (2013) ISBN 9789638962225 Macóka meséi ; Storyteller Kft., Bp., 2014 Peti meséi ; Storyteller Kft., Bp., 2014 Senki és Valaki ; Storyteller Kft., Bp., 2016 Antológiák Egyszer volt... Mesék - Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1969) A mesélő kert - Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1972) A mesélő kert-Félszáz mai magyar mese - Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1975) ISBN 963-11-0381-1 Csupa új mese-Negyvenkilenc új magyar mese - Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1976) ISBN 963-11-0420-6 Anyukám képeskönyve - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (1984) ISBN 963-223-314-x Rádió felvételek Elveszett a király koronája – mese, Magyar Rádió (1971) Öreg kutya, cirmos macska – mese, Magyar Rádió (1976) Nagyotmondó öreg huszár – mese, Magyar Rádió (1979) A mátkát kereső királyfi – mese, Magyar Rádió (1979) A kék rózsák – mese, Magyar Rádió (1979) Az aranylabda – zenés mese, Magyar Rádió (1979) Jancsi bohóc – mese, Magyar Rádió (1979) Mese a kópé diákról – mese, Magyar Rádió (1980) Gare d’Arc-et-Senans Gare d’Arc-et-Senans vasútállomás Franciaországban, Arc-et-Senans településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Dijon–Vallorbe-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Mouchard Klug Nándor Tamásfalvi Klug Nándor (Kotterbach, 1845. október 18. – Budapest, 1909. május 14.) orvos, fiziológus, biofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Tudományos kutatásai középpontjában az érzékszervek, a szívműködés, az emésztés és az anyagcsere élettani folyamatai álltak. 1878 és 1891 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, 1891-től haláláig a Budapesti Tudományegyetem élettani intézetének igazgatója volt. Életútja Bécsben és Pesten folytatott orvosi tanulmányokat, végül 1870-ben orvosi és szülészmesteri oklevelet szerzett a Pesti Tudományegyetemen (1873-tól Budapesti Tudományegyetem). 1871-től az egyetem állattani intézetében, majd 1873-tól Jendrassik Jenő mellett az élettani intézetben volt tanársegéd. 1874-ben magántanárrá habilitált biofizikai tárgykörből („A természettannak a rezgésen alapuló tünetcsoportja”), 1876-ban pedig állami ösztöndíjjal a Lipcsei Egyetem élettani intézetében végzett kutatásokat. 1877-től 1878-ig címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel oktatott a Budapesti Tudományegyetem élettani intézetében. 1878-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre nevezték ki az élet- és szövettan nyilvános rendes tanárává, itt oktatott 1891-ig. Elképzelései szerint és irányítása alatt épült fel az egyetem élettani intézete. 1881–1882-ben, 1883–1884-ben és 1888–1889-ben az orvostudományi kar dékáni, 1889–1890-ben az egyetem rektori feladatkörét is ellátta. 1891-ben visszatért a fővárosba, és a Budapesti Tudományegyetemen az élettan nyilvános rendes tanáraként, az élettani intézet igazgatójaként végzett oktató- és kutatómunkát egészen haláláig. 1898 és 1900 között a bölcsészettudományi kar dékánja volt. Munkássága Pályája elején tudományos érdeklődése az érzékszervek és az idegrendszer élettani folyamatai felé irányult. Behatóan vizsgálta a bőrérzékelés egyes válfajait (nyomás- és hőérzékelés, a testfelületre ható mechanikai és kémiai ingerek lokalizálása), a látószervek és a látás egyes sajátosságait (fényérzékelés és színészlelés, színvakság, a retina és a sárgafolt szerepe), a hallószervek anatómiáját, valamint a hangképzés fiziológiáját. Ezzel párhuzamosan a szív és a vérkeringés élettani folyamatai, alak- és szövettana is vonzotta figyelmét, többek között tanulmányozta a szív beidegzését, a bolygóideg hatását a szívműködésre. Az 1890-es évektől mind többet foglalkozott az emésztés és az anyagcsere-folyamatok élettanával, biokémiai vonatkozásaival, így például a fehérjeképződéssel, a fehérjebontó pepszin termelődésével, a hányással, a vizeletkiválasztással és a vörösvérsejtképzéssel. Mindkét akadémiai székfoglalóját emésztés-élettani témakörben tartotta (Az enyv mint tápanyag, 1890; Adatok a pepszinemésztéshez, 1894). Könyvei közül kiemelkedik kétkötetes humánélettani monográfiája (1888), emellett rendszeresen publikált az Orvosi Hetilap, a Természettudományi Közlöny, a Matematikai és Természettudományi Értesítő, a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítő, a Magyar Orvosi Archívum és az Ungarisches Archiv für Medizin szakfolyóiratokban, 1891 után ez utóbbi kettő szerkesztésében is részt vett. Több élettani szócikket írt A Pallas nagy lexikona számára. Szervezeti tagságai és elismerései 1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1894-ben pedig a rendes tagok sorába emelték. Alapító tagként vett részt a Budapesti Királyi Orvosegyesület, a Magyar Természettudományi Társulat, a Matematikai és Fizikai Társulat, továbbá az Országos Közegészségügyi Egyesület munkájában. A Magyar Természettudományi Társulat 1891-ben alapított élettani szakosztályának első elnöke, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi-természettudományi szakosztályának két éven át elnöke, majd titkára és választmányi tagja volt. A Firenzei Orvosfizikai Akadémia (Accademia medico-fisico fiorentina) levelező, a Német Élettani Társaság (Deutsche Physiologische Gesellschaft) rendes tagja volt. Főbb művei Vizsgálatok az emlősök fülcsigájáról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1873, 36 p. REAL-EOD A szinérzésről indirect látás mellett. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1875, 42 p. REAL-EOD A szem fénytörő közegeinek hősugár átbocsátó képességéről. in: Akadémiai Értesítő 1878. A látásról: Három előadás. Kolozsvár, 1878, 72 p. Az emberi hang és a beszéd. Budapest, Természettudományi Társulat, 1887, 77 p. Az emberélettan tankönyve I–II. Budapest, Franklin-Társulat, 1888, 552 + 611 p. Az enyv, mint tápanyag. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1890, 47 p. REAL-EOD Emlékbeszéd Jendrássik Jenő rendes tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1892, 19 p. Adatok a pepszinemésztéshez. in: Matematikai és Természettudományi Értesítő 1895. Az érzékszervek élettana. Budapest, Magyar Természettudományi Társulat, 1896, 263 p. MEK Emlékbeszéd Ludwig Károly Frigyes Vilmos külső tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1897, 26 p. Észlelőkönyv a Budapesti Tud. Egyet. Élettani Intézetében folyó gyakorlatok- és demonstrációkhoz. Budapest, Eggenberger, 1903, 128 p. Az anyagforgalom élettanának újabb haladásáról. Budapest, Orvosi, 1904, 210 p. 6485 Wendeesther A 6485 Wendeesther (ideiglenes jelöléssel 1990 UR1) egy marsközeli kisbolygó. Carolyn Shoemaker, Eugene Merle Shoemaker és David H. Levy fedezte fel 1990. október 25-én. Robert Thornton (dartsjátékos) Robert Thornton (Irvine, 1967. július 17. –) skót dartsjátékos. 2012-ben UK Opent, 2015-ben World Grand Prix-t nyert a PDC-nél. Beceneve "The Thorn". Karrier Thornton 2002-ben a BDO-nál kezdte a pályafutását, ahol 2008-ig játszott. Világbajnokságra először 2005-ben tudta kvalifikálni magát. Ezen a világbajnokságon a negyeddöntőig jutott ahol az angol Darryl Fitton ellen esett ki. A BDO világbajnokságon ez a legjobb eredménye, amit még egyszer, 2008-ban tudott megismételni, ahol Martin Adams ellen esett ki. 2007-ben megnyerte a Winmau World Masters-t, amelynek döntőjében Darryl Fittont verte meg. Következő évben megnyerte a holland nyílt darts bajnokságot a Dutch Opent. Miután sikeresen kvalifikálta magát a UK Open versenyre, 2008 májusában csatlakozott a PDC-hez. Thornton viszonylag gyorsan, 9 hónap alatt bekerült a világranglistán a legjobb 32 közé, így a 2009-es világbajnokságra kvalifikálta magát. Első PDC-s világbajnokságán a legjobb 32-ig jutott, ahol Wayne Mardle állította meg. 2009-ben játszotta első kiemelt tornáját a PDC-nél a Players Championship Finals-en. Ezt a döntőt Phil Taylor ellen vesztette el. 2012-ben megnyerte első nagytornáját, mely a UK Open volt. Ebben a döntőben Phil Taylort verte 11-5-re. 2014 októberében James Wadedel elsőként játszottak le egy olyan mérkőzést, ahol mindkettőjüknek sikerült egy dupla beszállós 9 nyilast dobniuk. 2015 októberében megnyerte második PDC kiemelt versenyét is a World Grand Prix-t. A döntőben Michael van Gerwent verte 5-4-re. Sikerei és legjobb eredményei BDO (British Darts Organisation) BDO Világbajnokság : Negyeddöntő - 2005, 2008 World Masters (1) : Győztes - 2007 PDC (Professional Darts Corporation) PDC Világbajnokság : Negyeddöntő - 2015 World Matchplay : Legjobb 16 - 2016 World Grand Prix (1) : Győztes - 2015 Grand Slam : Döntő - 2013 Premier League : 5. - 2013 Desert Classic : Legjobb 32 - 2008 Európa-bajnokság : Elődöntő - 2008 UK Open (1) : Győztes - 2012 US Open/WSoD : Negyeddöntő - 2009 Players Championship Finals : Döntő - 2009 The Masters : Negyeddöntő - 2013, 2017 Champions League : Csoportkör - 2016 Egyéb tornagyőzelmek Players Championship Players Championship (DUB): 2012 Players Championship (SCO): 2009 Players Championship (WIG): 2013, 2014(x3) UK Open Regionals/Qualifiers Regional Final (SCO): 2009 UK Open Qualifier: 2013 European Tour Events European Darts Open: 2015 Döntői PDC nagytornák: 4 döntős szereplés (l) = pontok legben, (sz) = pontok szettben. Világbajnoki szereplések BDO 2005: Negyeddöntő (vereség Darryl Fitton-tól 0–5) 2008: Negyeddöntő (vereség Martin Adams-tól 4–5) PDC 2009: Második kör (vereség Wayne Mardle-től 3–4) 2010: Harmadik kör (vereség Phil Taylor -tól 1–4) 2011: Harmadik kör (vereség Adrian Lewis -tól 1–4) 2012: Második kör (vereség Adrian Lewis -tól 2–4) 2013: Harmadik kör (vereség Phil Taylor -tól 0–4) 2014: Harmadik kör (vereség Wes Newton-tól 1–4) 2015: Negyeddöntő (vereség Michael van Gerwen -től 2–5) 2016: Első kör (vereség Alan Norris -tól 0–3) 2017: Második kör (vereség Daryl Gurney -tól 3–4) 2018: Második kör (vereség Mensur Suljović -tól 2–4) Kalotaszentkirályi református templom Kalotaszentkirály már a 13. századtól mint egyházas hely, a Kalathai főesperesség fontos települése. Zentelkét az oklevelek 1291-ben mint Mater Ecclesiát említik. Története és leírása A szentkirályi templom a 13. században épült csúcsíves stílusban, bár egyes feltételezések szerint már a 12. században is állt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a hegyekből lezúduló havasiak mindkét települést porig égették és a tűzvész idején leégett a templom is. 1850-ben készült el az új templom a régi épület néhány épen maradt részének beépítésével (15. századi szentély, 1762-ben épült torony). Az épületét 1926-ban újították fel, az ajtó és ablakkeretek átalakítása is ekkor történt, csupán a nyugati ajtó kőkeretét hagyva az utókorra. A templom három harangja közül a legkisebb 1800-ban, míg a legrégebbi 1481-ben készült, ez utóbbi templomkertben tekinthető meg egy nemrégiben faragott kis haranglábon. Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. A szószék fölött elhelyezett koronát gróf Bánffy Miklós ajándékozta a templomnak, a papné székét pedig Jósika Sámuelné. 1994-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával kazettásították, 220 kazetta készült kalotaszegi motívumokkal díszítve, mindegyik egyedi módon megfestve. Forrás Horváth Zoltán György–Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.) Várady Péter-Borbély Anikó: Erdély magyar templomai - Kalotaszeg (Unikornis kiadó, 1991) Kalotaszentkirály honlapja 22-es busz (Veszprém) Története A 22-es buszjárat összeköttetést teremt Veszprém autóbusz-állomása, a belváros, a déli intézményközpont és Szabadságpuszta között. Korábban rendszerszerűen jártak hétvégén is autóbuszok a Laci-majorhoz, ám egy 2013-as módosítás szerint a hétvégi járatok megszűntek. 2017 óta viszont újra közlekednek szombaton és vasárnap is buszok a vonalon. Jellemző autóbuszok a vonalon A 22-es vonalon leginkább Mercedes-Benz gyártmányú midibuszok járnak. Mellettük, főleg hétköznapokon Neoplan típusú autóbuszok közlekednek Szabadságpusztára. Hétvégén mindkét járaton Ikarus 280-as autóbuszok mennek, nem utasforgalma, hanem az autóbusz-vezetők "bevethetősége" miatt. Az esti (21:45-21:55-ös) járatokat helyközi autóbusz teljesíti rövidebb menetidővel. Ideiglenes információk (augusztus végéig) Veszprém város Önkormányzata a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében csaknem 900 millió Ft-ot nyert el "Közlekedésbiztonsági és kerékpárosbarát fejlesztések Veszprém területén" c. pályázatával. Ennek tartalmaként a Budapest út - Brusznyai Árpád utca - Mártírok útja kereszteződésben turbó-, míg a Bajcsy-Zsilinszky Endre út - Mártírok útja kereszteződésben szimpla körforgalmat építenek. Ennek II. üteme alatt a helyközi, a 7-es és 22-es járatok terelőúton közlekednek. A 22-es járatok az autóbusz-állomást elhagyva Hotel és Kórház megállók érintése nélkül közlekednek. Az Almádi úton megállnak az Ádám Iván utca és Radnóti Miklós tér megállóhelyeken, majd a Cserepes utcán a Mester utca megállóhelyen. Visszafelé a Füredi utca, Almádi utca és Ádám Iván utca megállókban állnak meg. Lampaul-Plouarzel Lampaul-Plouarzel település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 2093 fő (2015). Lampaul-Plouarzel Plouarzel községgel határos. Népesség A település népességének változása: Gare d’Arengosse Gare d'Arengosse vasútállomás Franciaországban, Arengosse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Morcenx–Bagnères-de-Bigorre-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Morcenx Gare d'Ygos Menyhárd István-díj Alapítás A Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat a legkiválóbb statikus mérnökök és szerkezettervezők elsősorban erkölcsi elismerésére kitüntetést alapított, amelyet a neves, és széles körben elismert szerkezettervező mérnökről, dr. Menyhárd Istvánról nevezett el. A díj odaítélése A Menyhárd István-díjat olyan kiváló szakember kapja, aki a díj névadójának szellemében dolgozik és ér el figyelemre méltó eredményeket, és akit az illetékes kuratórium arra méltónak talál. A díj átadására minden évben a rendszeres küldöttgyűlésen ünnepélyes keretek között kerül sor. Díj leírása A kisplasztika szálracsiszolt rozsdamentes acél hasáb, melynek felületébe vésett grafika látható. A talapzat feketére pácolt tölgyfa. A mű alkotója: ifj. Szlávics László. A kisplasztika 2013-ban került utoljára átadásra. Díjazottak Kováts István, Pozsonyi Iván 2013 Iványi Kálmán, dr. Fernezelyi Sándor 2011 Wellner Péter 2010 Dunai Árpád, dr. Visontai József 2009 Lőke Endre, Rombauer Tivadar 2008 Hernád Attila, Rozváczy Judit, Szabó István 2007 Dr. Szilassy Kálmán 2006 Dr. Orosz Árpád 2005 Bíró Sándor 2004 Dr. Csellár Ödön 2003 Steinhausz Tibor 2002 Dr. Lipták László 2001 Kiss Lajos 2000 Reisch Róbert 1999 Feira de Santane Feira de Santane (IPA: [ˈfej�� d�i s�̃ˈt�̃n�]) nagyváros Brazília keleti részén, Bahia államban, melynek 2. legnagyobb települése. Salvador de Bahíától 110 km-re ÉNy-ra fekszik. Feira de Santane Santa Bárbara, Coração de Maria, Serra Preta és Santanópolis községekkel határos. (13040) 1990 OB4 A (13040) 1990 OB4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry E. Holt fedezte fel 1990. július 29-én. 1926–1927-es olasz labdarúgókupa Az 1926–1927-es olasz labdarúgókupa az olasz kupa 2. kiírása. A kupát a 4. körben félbeszakították, mivel a dátumokat nem tudták összeegyeztetni. Eredmények Első forduló A csoport 1 - Az olasz szövetség döntése alapján. 2 - A mérkőzést törölték és megismételték egy későbbi időpontban. 3 - Megismételt mérkőzés. B csoport 1 - A mérkőzést törölték és megismételték egy későbbi időpontban. 2 - Megismételt mérkőzés. C csoport 1 - Az olasz szövetség döntése alapján. 2 - A mérkőzést nem játszották le, így mindkét csapat kiesett. Második forduló 1 - A mérkőzést nem játszották le, így mindkét csapat kiesett. 2 - Az olasz szövetség döntése alapján. 3 - A mérkőzést megismételték. 4 - Megismételt mérkőzés. Harmadik forduló 1 - Az olasz szövetség döntése alapján. 2 - A mérkőzést megismételték. 3 - A mérkőzést nem játszották le, így mindkét csapat kiesett. Negyedik forduló A mérkőzések időpontjának adminisztrálásával problémák voltak, így a szövetség úgy döntött, hogy törli a versenyt. 1 - A mérkőzést megismételték. 2 - A mérkőzést nem játszották le. Forrás Az rsssf.com alapján František Musil (zeneszerző) František Musil (Prága, 1852. november 5. – Brno, 1908. november 28.) orgonista, a brnói orgonaiskola zeneszerzője és zenetanára. Pályafutása Osztrák hadsereg tisztjének családjában született. A Mala Strana-n (Kisoldal) található gimnáziumban végzett. Ezután zenét tanult és zongorázást, hegedülést, orgonálást. 1868-tól orgonistaként dolgozott először a svatého Haštala templomban, röviddel ezután a Szent Vitus-székesegyházban. 1870-től kezdve a brnói Szent Péter és Pál katedrális orgonistája, amelynek később karnagya lett. Írt számos egyházi zenét és más zeneműveket, melyeknek csak kis része jelent meg. Részt vett a Cesta k věčné spáse brnói egyházmegye énekeskönyve elkészítésében, 44 dalhoz ő írt dallamot és 350 dallamot hangolt össze. A brnói központi temetőben temették el. Tevékenysége Leoš Janáčekkel a 19. századi Brno legnagyobb zeneszerzői voltak. A Stabat Mater op. 50, Musil legfontosabb műve. Musil tevékenysége a liturgikus zene területén szorosan kapcsolódik a csehországi cecilianizmushoz. Sok eredeti egyházi ének leírója és himnikus énekek összeharmonizálója volt. Monokub A Monokub ((oroszul):Монокуб) egy az orosz Elbrusz 2000 architektúrájú számítógépek számára kifejlesztett alaplap-típus – ezen a géptípuson alapulnak a Monoblock PC irodai munkaállomások. Az alaplap a miniITX méretfaktornak felel meg, és egy 500 MHz órajelű Elbrusz–2SZ+ mikroprocesszort támogat. A memóriavezérlő kétcsatornás (dual channel) memóriaüzemmódot biztosít. Az alaplapon két DDR2-800 memóriafoglalat található, amely összesen 16 GiB RAM elhelyezését teszi lehetővé és támogatja az ECC memóriamodulokat. A Monokub PCI-Express x16 sínnek megfelelő bővítőkártyákkal bővíthető. Az alaplapon emellett egy Gigabit Ethernet interfész, 4 USB 2.0, RS232 interfész, DVI connector és audio be-/kimeneti portok találhatók. Gare d’Arles Gare d’Arles vasútállomás Franciaországban, Arles településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Martin-de-Crau Gare de Tarascon Gare d’Avignon-Centre Polgári halál A polgári halál (franciául mort civile), a polgári jogképesség elvesztése. Történetet A római jogban Capitis deminutio maxima, vagyis a szabadságnak, a polgárjognak és a családi állásnak elvesztése, és a Capitis diminutio media, a szabadság megtartása mellett a polgárjognak és a családi állásnak elvesztése. Az első eset, a szabadságnak elvesztése, minden jognak, a másik, a polgárjognak elvesztése, a jus civilében gyökeredző jogoknak elvesztét jelenti. A Code Napóleon szerint polgári halált vonnak maguk után azok a büntetések, amelyek folytán az elitélt a törvényben meghatározott polgári jogait elveszti; ilyenek a halálbüntetés, amennyiben a törvény ehhez a P. következményét köti. A P. folytán az elitélt elveszti vagyonát, amely örököseire szállt ugy, mintha végrendelet nélkül valóban meghalt volna; örökséget nem szerezhet, vagyonáról sem élők közt, sem halál esetére nem rendelkezhetik, sem vagyont nem szerezhet, kivévén tartás címén; nem lehet gyám, sem tanú; ugy felperesi mint alperesi minőségben csak gondnoka által állhat perben; jogi hatályu házasságot nem köthet; elébb kötött házasság polgárjogi hatályaira vonatkozólag megszünik; házastárság s örököseit mindazok a jogok megilletik, melyek őket halála esetében illetnék; a polgári halott által s tényleg szerzett és halála percében birtokában levő vagyon mint uratlan vagyon a kincstárra száll, megengedvén a törvény, hogy az államhatalom az özvegy, a gyermekek vagy rokonok javára méltányos intézkedést tehessen. Újabb törvények a Code szigorát enyhítették. Magyarországon Hazai jogunk a polgári halált nem ismeri, de igenis bizonyos jogoknak büntetésül elvonását vagy megszorítását, jelesül a hivatalvesztést s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését. Forrás Bokor József (szerk.). Polgári halál, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 19. Kereplő verébsármány A kereplő verébsármány (Spizella pusilla) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Passerellidae családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Kanada déli részén és az Amerikai Egyesült Államok területén honos. természetes élőhelye a nyílt, cserjésben van. Életmódja Magvakkal, pókokkal és rovarokkal táplálkozik. Janus Pannonius Múzeum A Janus Pannonius Múzeum Magyarország legnagyobb vidéki múzeuma, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelye. De mint kiállítóhelyet ne keressük: múzeumok sokasága tartozik hozzá. A 18. századi barokk kanonokház, ami a Baranya Megyei Múzeumok lgazgatóságának székhelye, egyben a Nemes Endre gyűjtemény otthona. Az 1960-as évektől Pécsett új kiállítóhelyek sokasága létesült, ebben az utcában, a Káptalan soron kialakult a múzeumutca (Zsolnay Múzeum, Vasarely Múzeum, Amerigo Tot Múzeum, Modern Magyar Képtár, Reneszánsz Kőtár, Martyn Múzeum). De a Janus Pannonius Múzeumhoz tartozik Pécsett a Csontváry Múzeum, a Néprajzi Múzeum, az Ókeresztény sírkamrák, a Régészeti Múzeum, a Schaár Erzsébet: Utca - szoborkiállítás, a Természettudományi kiállítás és a Várostörténeti Múzeum is. Története A mai múzeumot az 1951-es múzeumi egységesítés során hozták létre, amikor a korábbi kisebb múzeumokat államosították, és közös irányítás alá helyezték. Dombay János igazgató javaslatára nevezték el Janus Pannoniusnak. Neki köszönhető a Zsolnay-gyár múzeumi anyagának megmentése. Pár év múlva a Káptalan u. 2. számú épület a múzeumhoz került, és 1955-ben itt nyílt meg az állandó Zsolnay-kerámiakiállítás. 1958-ban a megyei múzeumok a megyei tanács gondozásába kerültek, és az új neve Baranya Megyei Tanács Múzeumi Igazgatósága lett. 1970-ben az ásatások nyomán felszínre került régészeti leletekből új állandó kiállítás nyílt. 1972-ben a káptalan utcai épületben nyílt meg a Reneszánsz Kőtár, majd 6 év múlva az Amerigo Tot Múzeum. 1976-ban a Káptalan u. 3-ban megnyílt a Vasarely Múzeum. 1986-ban a Káptalan u. 6-ban megnyílt a Martyn Múzeum. 1993-ban az igazgatóság a Papnövelde utcából a Káptalan u. 4-be költözött. Charlotte Amalie Charlotte Amalie az Amerikai Virgin-szigetek központja, a Szent Tamás (St. Thomas) szigeten található. Népessége 19 000 (2004). A város Sarolta Amália dán hercegnőről kapta a nevét. Régen kalóztámaszpont volt itt. Itt található az amerikai kontinens második legrégebbi zsinagógája. Itt születtek Camille Pissarro dán festő Kelsey Grammer amerikai színész Sisakos gyöngytyúk A sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) a madarak (Aves) osztályának a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a gyöngytyúkfélék (Numididae) családjába tartozó Numida nem egyetlen faja. A sisakos gyöngytyúk a háziasított gyöngytyúk vad őse. A faj feje csupasz és jellegzetes bélyege a feje tetején levő „sisak”, melyről nevét is kapta Elterjedése, élőhelye Afrikában a Szaharától délre sokfelé előfordul. Egy elkülönült populációja élt egykor Marokkó déli részén is, de ez mára kihalt. Az Arab-félszigeten élő madarak valószínűleg betelepítettek, meghonosításuk valamikor az ókorban lehetett. A faj a háziasított gyöngytyúk őse. Afrikában már nagyon régóta háziasított madárnak számít. Az Afrikát felkereső arab kereskedők már régóta meghonosították sokfelé. Ilyen korai meghonosításból származó madarak élnek ma Madagaszkár szigetén és sok szigeten Afrika partvidéke mentén, ahová a vadon élő madarak gyenge röpképességük miatt maguktól nem jutottak volna el. A későbbi korokban is sokfelé betelepítették. Ezek java része fogságból megszökött háziasított gyöngytyúkoktól származik, melyek aztán újra elvadultak. Ilyen egyedek élnek a karibi szigetvilág sok szigetén, a Hawaii szigeteken és Franciaország déli részén is. Nyílt és száraz jellegű szavannákon él elsősorban, de jól alkalmazkodik a mezőgazdasági vidékekhez is. Alfajai Numida meleagris coronatus Gurney, 1868 Numida meleagris galeatus Pallas, 1767 Numida meleagris marungensis Schalow, 1884 Numida meleagris meleagris (Linnaeus, 1758) Numida meleagris mitratus Pallas, 1767 Numida meleagris papillosus Reichenow, 1894 Numida meleagris reichenowi Ogilvie-Grant, 1894 Numida meleagris sabyi Hartert, 1919 Numida meleagris somaliensis Neumann, 1899 Megjelenése Testhossza 53-58 centiméter és testtömege 1,1-1,3 kilogramm. Tollazata szürkés színű, melyet jellegzetes fehér pettyek borítanak. Csupasz fején csontos sisak látható Életmódja E madár társas lény és a talajon él. Tápláléka magvak és más növényi részek, bogyók és rovarok. Szaporodása A költési időszak, az esőktől függően rendszerint júniusban és a decembertől januárig terjedő időszakban van. A fészek egy talajmélyedésből áll. Egy fészekaljban 15-20 krémszínű vagy halványbarna tojás van, ezeken csak a tojó kotlik 25-28 napíg. Mindjárt kikelés után a fiókák elhagyják a fészket. Amint a fiatalok eléggé megerősödnek a tojó visszatér velük a csapatba. A fiókáknak 14 napos korukban fejlődnek ki az evezőtollaik. A szabad természetben akár 12 évig is elélhet. Természetvédelmi helyzete A sisakos gyöngytyúk Afrika szavannáin nagyon elterjedt faj. A Természetvédelmi Világszövetség becslése szerint vadon 1-2,5 millió példánya élhet. Szürkebegyű tirannuszlégykapó A szürkebegyű tirannuszlégykapó (Lathrotriccus griseipectus) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Sorolták a Empidonax nembe Empidonax griseipectus néven is. Előfordulása Ecuador nyugati részén, valamint Peru északnyugati területein honos. Természetes élőhelyei nedves és száraz erdőkben van. Élőhelyeinek elvesztése fenyegeti. Megjelenése Testhossza 13 centiméter. Műkedvelő játék Műkedvelő játék – a hagyományos népi játékok és az iskolai színpad nyomán kialakult nemhivatásos színjátszás magyar nyelven a romániai magyar kisebbség körében 1918-1992-ig. Művelői Művelői akár irodalmi művek, akár külön műkedvelők számára szerzett darabok, esetleg átdolgozások előadásával lépnek szűkebb közönségük elé; szereplésük nemcsak helyi érdeklődést elégít ki, hanem maguknak a játékosoknak a kifejezésmódját is fejleszti nyelvi és magatartásbeli szempontból egyaránt. Közülük nem egy jeles színész emelkedett ki, s a műkedvelés tervszerű kibontakozásával megszülettek – főleg vidéken, ahol hivatásos színház nincsen – állandósuló intézményként a népszínházak is. Mint műfaj Bár a műkedvelő játék önálló irodalmi műfajként nem határozható meg, a szerzők, folyóiratok és könyvkiadók jóvoltából állandóan jelentkezik a gond műkedvelők számára megfelelő, főleg népszerű darabok megjelentetésére. Az erdélyi magyarság életében a műkedvelő játék kezdettől fogva tömeges igényt elégített ki, s ennek megfelelően hamar került sor gyűjteményes kiadásokra is. Jellemző már 1925-ben idősb Kántor Lajos összeállítása, a Magyar Nép Könyvtára sorozatban megjelent Műkedvelők Színműtára, vagy Barta Sándor 1928-ban Kovásznán kiadott Műkedvelők Színháza c. gyűjteménye. 1945-től kezdve négy éven át a JBA jelentet meg Műkedvelők Színpada c. alatt köteteket, az Irodalmi Könyvkiadó pedig a Műkedvelők Színháza c. sorozattal áll a játékosok rendelkezésére (1960-64). Ezt a célt szolgálja a Művelődés Játékszín c. műsorfüzete is (1979-82). Alkalmi darabok A rendelkezésre álló műkedvelő játék anyagban szerepet játszanak az ünnepekhez kötött alkalmi darabok, mint például Ágoston Ignác Megtalált boldogság (Kolozsvár, 1926) c. karácsonyi életképe, Derzsi Endre ugyanekkor megjelent Árva Julis karácsonya c. kétfelvonásosa "a vasárnapi iskolás gyermekek számára", Fodor Béla Lacika elveszett (Nagykároly, 1928) c. mesejátéka, vagy Havadtői Imre háromfelvonásosa, Az árva karácsonya (Szászváros, 1930) és Péterffi Gyula Karácsony estéjén (Székelykeresztúr, 1933) c. ifjúsági színdarabja. Drámák műkedvelő játékhoz (1919-1940) Monoki István 1919-től 1940-ig terjedő erdélyi magyar könyvbibliográfiájában vegyesen szerepelnek olyan kisdrámák, drámai képek, vígjátékok, népszínművek, történelmi színjátékok, vallásos drámák, mesejátékok és ifjúsági színdarabok, amelyek népszerű tartalmuknál fogva elsősorban a nem hivatásos színjátszók számára voltak igénybe vehetők. A gazdag listából kiemelkedik P. Jánossy Béla Petőfi c. drámai képe (Kolozsvár, 1923), Dálnoki Nagy Lajos Karnevál c. verses vígjátéka (Arad, 1926), Gyallay Pap Domokos Dávid Ferenc búcsúzása (Kolozsvár, 1929) c. történelmi színjátéka, Sebesi Samu A babonások (Kolozsvár, 1932) c. egyfelvonásosa, Horváth Ella szövetkezeti színműve, A szeretet és a boldogság útja (Kolozsvár, 1937), Lévai Lajos Bálványos vára (Székelyudvarhely, 1940) c. darabja, Venczel József Misztériumjátéka (Kolozsvár, 1940). 1944 után Jelentős magyar népi színjátszó csoportok országszerte működtek Romániában a II. világháború után is, küszködve a hatóságok nyomásával, ezek szabad összefogására csak 1989 után került sor. 1991. április 20-án a forradalom városában, Temesváron megalakult a Romániai Magyar Nemhivatásos Színjátszók Egyesülete, mely következő közgyűlésén, Sepsiszentgyörgyön felvette a történelmi hangzású Jádzó Társaság nevet, információs bázist létesítve Sepsiszentgyörgyön, 1992-ben ugyancsak Sepsiszentgyörgyön megtartotta első országos konferenciáját és színi-versenyét. Follainville-Dennemont Follainville-Dennemont település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 1962 fő (2015). Follainville-Dennemont Fontenay-Saint-Père, Guernes, Limay, Mantes-la-Jolie, Saint-Martin-la-Garenne, Saint-Cyr-en-Arthies és Vétheuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Miskolci Egyetem A Miskolci Egyetem (1990 előtt: Nehézipari Műszaki Egyetem; 1952 és 1956 között Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem) felsőoktatási intézmény Miskolcon. Jogelődje az 1735-ben Selmecbányán alapított bányászati-kohászati iskola, amely az első ilyen jellegű főiskola volt a világon. Napjainkban, valódi universitasként, az egyik legszélesebb képzési területet kínálja: a három műszaki karon kívül jogtudományi, közgazdaságtudományi, bölcsészettudományi, zeneművészeti és egészségügyi szakképzésben részesülhetnek az ide jelentkezők. 1999-ben Miskolc városa Pro Urbe kitüntető címet adományozott az egyetemnek. A Miskolci Egyetem – elsőként a hazai felsőoktatási intézmények közül – 2008-ban elnyerte a Felsőoktatási Minőségi Díjat . Az egyetem 2010-ben Kiváló egyetem miniszteri elismerést kapott . Elhelyezkedése Az egyetem épületei Miskolcon, az Egyetemváros nevű városrészben helyezkednek el, kb. 85 hektár területen. A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, amely 1997 óta az egyetem része, a belvárosban található, a Zenepalotában. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar 2000 és 2013 között tartozott az egyetemhez. Története Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán, 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket (Freibergben 1765-től, Berlinben 1770-től, Szentpéterváron 1773-tól). Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát (Bergakademie). 1846-tól erdészképzés is folyt az akadémián. A selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját. A selmeci professzorok közreműködésével alapították meg Selmecbányától nem messze – Szklenón – a világ első nemzetközi műszaki egyesületét, amelyben 14 ország képviseltette magát. 1848–1850 között szünetelt az oktatás, mivel a magyar szabadságharc alatt a diákok beálltak Kossuth seregébe. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémiára változott. 1919-ben, miután Magyarország a trianoni békeszerződés értelmében elveszítette Selmecbányát, az intézmény Sopronba települt át, ahol Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola néven működött, majd az 1934-ben szervezett Műegyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karává vált. Az Országgyűlés az 1949. évi XXIII. törvényben rendelte el, hogy Miskolcon létre kell hozni a Nehézipari Műszaki Egyetemet három karral, Kohómérnöki, Bányamérnöki és Gépészmérnöki Karral. Az új egyetem épületeit 1950-ben kezdték el építeni Miskolcon. Rövid ideig az egyetem Rákosi Mátyás nevét viselte. 1953-ban Nagy Imre, a Minisztertanács Elnöke rendeletileg minden intézménytől elvette az akkor élő személyek nevét, ezért az egyetem nevét átkeresztelték Nehézipari Műszaki Egyetemre, elhagyva a Rákosi Mátyás nevet. 1952-ben befejeződött a kohászképzés átköltözése Miskolcra, míg a bányamérnök-képzésben az 1952 és 1957 közötti átmeneti időszakban az alsóbb évfolyamok Miskolcon, a felsőbbek Sopronban tanultak, végül a Bányamérnöki Kar valamennyi tanszékét Miskolcra költöztették. A Sopronban maradt tanszékekből jött létre az Erdészeti és Faipari Egyetem, amelyből később kialakult a mai Nyugat-magyarországi Egyetem. 1969-ben az egyetem része lett a dunaújvárosi, főiskolai rangot kapott Felsőfokú Kohóipari Technikum, Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar néven. 1970-ben hasonló módon a kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolát is az egyetemhez csatolták, főiskolai karként. A kazincbarcikai intézményt 1985-ben megszüntették és beolvasztották az egyetemi struktúrába, oktatóinak jelentős része az egyetemi tanszékeken (kémia, automatizálás) folytatta tevékenységét. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara 2000-ben levált az intézményről, ma Dunaújvárosi Főiskola néven működik. Az 1980-as évektől kezdődően a korábban kizárólag nehézipari képzést folytató egyetem profilja bővült, 1981-ben jogi intézet (1983-tól kar), 1987-ben közgazdasági kar jött létre. Ennek megfelelően a régi, nehézipari jellegre utaló elnevezést is megváltoztatták, 1990-től Miskolci Egyetemnek hívják az intézményt. 1992-ben megindult a bölcsészképzés is, 1997-ben pedig csatlakozott az egyetemhez az 1904-es alapítású Városi Zeneiskola (ma Bartók Béla Zeneművészeti Intézet). 2000-ben az egyetem új kara lett a Comenius Tanítóképző Főiskola is, amely szintén patinás múltra tekint vissza: 1531 óta működik, a 17. században pedig itt tanított a híres cseh pedagógus, Comenius. 2013-ban a sárospatakiak leváltak az egyetemről. 2001-ben alapították az Egészségtudományi Intézetet, amely 2009-ben Egészségügyi Kar lett. Az egyetemen jelenleg száznál több tanszék működik, mintegy 850 oktatója és több mint tizenötezer hallgatója van. Az egyetem miskolci működésének 60., a jogelőd akadémia alapításának 275. évfordulója alkalmából 2009. szeptember 8-án mutatták be Csemiczky Miklós Carmina universitatis című zeneművét. A bemutatón a Miskolci Egyetem Szimfonikus Zenekara és a Miskolci Bartók Kórus működött közre, Török Géza vezényelt, a szóló szólamokat Fekete Attila tenor és Szüle Tamás basszus énekelte. A partitúra ajánlása így szól: „Alma Mater florat!” Azaz: „Virágozzék az Egyetem!” E virágzáshoz szeretne hozzájárulni (a maga szerény eszközeit tekintve, ha csak kis mértékben is) ez a – selmeci dalokra épülő – lírai kantáta, melyet tisztelettel ajánlok az Egyetem ifjúságának és tanárainak. Karok és képzések MFK – Műszaki Földtudományi Kar (1735 – ) Műszaki Földtudományi szak Bsc Környezetmérnöki szak Bsc Földrajz szak Bsc Mesterszak Bánya- és Geotechnikai mérnöki szak Msc Előkészítéstechnikai mérnöki szak Msc Földtudományi mérnöki szak Msc (magyar és angol nyelven) Geográfus szak Msc Hidrogeológus mérnöki szak Msc (magyar és angol nyelven) Környezetmérnöki szak Msc Olaj- és gázmérnöki szak Msc Szénhidrogénkutató földtudományi mérnök szak Msc (angol nyelven) Angol nyelvű olajmérnöki szak Msc MAK - Műszaki Anyagtudományi Kar (1735 – ) Anyagmérnöki BSc Mesterszak Anyagmérnöki MSc Kohómérnöki MSc Mérnöktanár MSc GÉK – Gépészmérnöki és Informatikai Kar (1949 – ) Energetikai mérnöki szak Bsc Gazdaságinformatikus szak Bsc Gépészmérnöki szak Bsc Ipari termék- és formatervező mérnök szak Bsc Járműmérnöki szak Bsc Logisztikai mérnöki szak Bsc Mechatronikai mérnöki szak Bsc Mérnökinformatikus szak Bsc Műszaki menedzser szak Bsc Programtervező informatikus szak Bsc Villamosmérnöki szak Bsc Mesterszak Energetikai mérnöki szak Msc Gépészmérnöki szak Msc Logisztikai mérnöki szak Msc Mechatronikai mérnöki szak Msc Mérnökinformatikus szak Msc Villamosmérnöki szak Msc ÁJK – Állam- és Jogtudományi Kar (1981 – ) Közigazgatás-szervező szak Bsc Igazságügyi igazgatási szak Bsc Munkaügyi és társadalombiztosítási szak Bsc Mesterszak Közigazgatási szak Msc Munkaügyi és társadalombiztosítási szak Msc Felsőfokú szakképzés Jogi felsőoktatási szakképzés Osztatlan képzések Osztatlan jogász GTK – Gazdaságtudományi Kar (1987 – ) Emberi erőforrás szak Bsc Gazdálkodási menedzsment szak Bsc Kereskedelem és marketing szak Bsc Nemzetközi gazdálkodási szak Bsc Pénzügy-számvitel szak Bsc Turizmus-vendéglátás szak Bsc Mesterszak Vezetés-szervezés szak Msc Logisztikai menedzsment szak Msc Marketing szak Msc Master of Business Administration szak Msc (magyar és angol nyelven) Nemzetközi gazdaság és gazdálkodási szak Msc Regionális és környezeti gazdaságtan szak Msc Számvitel szak Msc Vállalkozásfejlesztési szak Msc BTK – Bölcsészettudományi Kar (1992 – ) Anglisztika szak Bsc Germanisztika szak Bsc Kulturális antropológia szak Bsc Magyar szak Bsc Pedagógia szak Bsc Politológia szak Bsc Szabad bölcsész szak Bsc Szociális munka szak Bsc Szociológia szak Bsc Történelem, Történelem-régészet szak Bsc Mesterszak Alkalmazott nyelvészet szak Msc Filozófia szak Msc Fordító és tolmács szak Msc Kulturális antropológia szak Msc Magyar nyelv- és irodalom szak Msc Politikatudomány szak Msc Szociológia szak Msc Történelem szak Msc EK – Egészségügyi Kar (1985/2009 – ) Egészségügyi és gondozás prevenció szak (Védőnő szakirány) Bsc Ápolás és betegellátási szak (Gyógytornász szakirány) Bsc Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai szak (Képalkotó diagnosztikai analitika szakirány) Bsc Egészségügyi szervező szak (Egészségturizmus szervező szakirány) Bsc Szakirányú továbbképzések Klinikai kutatási munkatárs szakirányú továbbképzés Balneoterápia szakirányú továbbképzés Podiáter szakirányú továbbképzés Indai gyógyászat - ajurvéda tanácsadó terapeuta szakirányú továbbképzés Felsőoktatási szakképzés Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus (Orvosdiagnosztikai laboratóriumi szakirány) Diákhagyományok A Miskolci Egyetem hallgatóinak életét végigkísérik a Selmecről örökölt diákszokások. A hagyományok elsősorban a barátságról, az egymás iránti tiszteletről és szakmaszeretetről szólnak, összetartást kovácsolnak és bensőséges kapcsolatot teremtenek a felsőbb évesek és fiatalabbak között. Ezeket a diákhagyományokat a selmecbányai kötődésű felsőoktatási intézményekben a mai napig ápolják, a Miskolci Egyetemen a régi karok, de az új karok közül is többen. Az egyetem rektorai 1949–1950: Szádeczky-Kardoss Elemér 1950–1961: Sályi István 1961–1972: Zambó János 1972–1978: Simon Sándor 1978–1986: Czibere Tibor 1986–1994: Kovács Ferenc 1994–1997: Farkas Ottó 1997–2006: Besenyei Lajos 2006–2013: Patkó Gyula 2013– : Torma András Stazione di Torre in Pietra-Palidoro Stazione di Torre in Pietra-Palidoro vasútállomás Olaszországban, Fiumicino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Maccarese-Fregene Stazione di Palo Laziale (13255) 1998 OH14 A (13255) 1998 OH14 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. július 26-án. Nusser Ernő Nusser Ernő (Kecskemét, 1988. augusztus 31.) gitáros. Zenei pálya kezdete Zenei tanulmányait az M. Bodon Pál Állami Zeneiskola klasszikus gitár tanszakán kezdte, amit a négy helyett két év alatt fejezett be, majd tudását az idősebb Pulius Tibor szárnyai alatt tökéletesítette. Első zenekara RetRock néven indult 2005 márciusában. Nusser Ernő, Kapás György, Dósay Dávid, Marssó Rita és Héjjas Krisztián felállással. Még ez év májusában sor is került az első koncertjükre. Ezután sorra nyerte a zenekar a megyei és országos tehetségkutató-versenyeket. Előzenekarként léptek fel többek között Lord Bishop, Deák Bill Gyula, P. Mobil és a P. Box előtt. Egy 2006-os tehetségkutatón Ernőt választották a legjobb szólógitárosnak. A zenekar 2006. áprilisában névváltoztatásra kényszerült, így lett belőlük RetRock (Revolution Of The Rock). 2007 májusában a zenekar felbomlott. Időgép A RevRock időszakában már aktívan roadkodott a Sándor Csaba vezette Időgép zenekar mellett és innen indult útjára később a Bajnok Rock Teambe is. 2008-ban lett a zenekar fix tagja. Ernő két lemezre is írt dalt, illetve hangszerelt. Lemezek 2004 - Újjászületés 2006 - Szemben a széllel 2008 - Szélcsend 2009 - Szilánkok (Ernő szerzeménye a Hagyj már békén! című dal) 2011 - Skizofónia (Ernő szerzeménye a Szétszakít című dal) Bajnok Rock Team Ernő 2008-ban a Tunyogi Rock Bandben helyettesítette Fischer Lászlót néhány koncerten. Ekkor Kékesi László (zenész) éppen szüneteltette a zenekart, amely 2009-ben újraindult, és a mai napig működik. Ebben a zenekarban is Fischer Lászlót váltotta. Koncertjeiken főleg a P. Mobil, kisebb részben a TRB dalai vannak műsoron. 2017-től a Mobilmániába való átlépés miatt távozott a BRT-ből,helyét Lovas János vette át. Mobilmánia és RockBand 2017-től a Mobilmánia és a RockBand gitárosa. Lemezek: Vándorvér (2017) Nikolaikirche (Berlin) A Nikolaikirche - Szent Miklós templom - Berlin egyik legöregebb temploma, 1230 és 1250 között épült. A belvárosi templom és annak környéke (Nikolaiviertel) a II. világháborúban súlyosan sérült. 1982-ig a templomnak csak falai és csonka tornyai álltak. A templom és a környék rehabilitálása, házainak régi tervrajzok és fényképek alapján történő újjáépítése 1983-87 között zajlott. A templom ma mint múzeum funkcionál. Batman: The Telltale Series A Batman: The Telltale Series egy jelenleg is tartó epizodikus kalandjáték, melynek főszereplője Batman, a DC Comics által alkotott népszerű szuperhős. A játék 2016. augusztusában jelent meg, melyhez a további epizódok az elkövetkezendő hónapokban fognak megjelenni. Hivatalosan 5 epizódot terveznek kiadni. A játékot a Telltale Games fejleszti, a Warner Bros. közreműködésével. A játék az első olyan Telltale által készített játék, amely tartalmazza a Crowd Play játékmódot. Ennek segítségével egyszerre több játékos tud döntéseket hozni okostelefonon keresztül. A játék összesíti a beérkezett szavazatokat, majd a legtöbb szavazatot kapott döntést hajtja végre. A Crowd Play funkciót 4-12 játékosra tervezték. Szereplők Batman /Bruce Wayne - Troy Baker Macskanő /Selina Kyle - Laura Bailey Harvey Dent - Travis Willingham Vicki Vale - Erin Yvette Alfred Pennyworth - Enn Reitel James Gordon - Murphy Guyer Carmine Falcone - Richard McGonagle Renee Montoya - Krizia Bajos Pingvin /Oswald Cobblepot (Oz) - Jason Spisak Forrás Local Multiplayer Option Coming to Telltale: Introducing, Crowd Play! (angol nyelven). Telltale Games, 2016. július 27. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.) Varekai A Varekai a Cirque du Soleil kanadai székhelyű cirkusztársulat kortárs cirkusz műfajú előadása volt, melyet 2002 áprilisában mutattak be Montréalban. A műsor kezdetben cirkuszsátorral turnézott, majd 2013-tól arénákban tartotta elődásait. A Varekai szó a világ vándorai, a cigányok nyelvén annyit jelent „akárhol”. A Dominic Champagne rendezte produkció „főhajtás a nomád lélek, a cirkuszművészet szelleme és hagyományai előtt”. Műsorszámok Ikarosz szárnyalása – Hálószám Szóló trapéz Grúz táncok Testkorcsolyázás Szólótánc mankóval Gurtni Cyr kerék A villanykörte Kézegyensúlyozás pálcákon Orosz hinta Cserélődő műsorszámok Baton Levették a műsorról Ikária játékok Akrobatikus pas de deux Vízi meteorok Tripla trapéz Légi karika Zsonglőrködés Zene Album A előadás dalait tartalmazó album 2003. január 7-én jelent meg. Aureus Rain One (Átkötő rész) Le Reveur (Szólótánc mankóval) Vocea (Hálószám) Hold Licht (Kézegyensúlyozás pálcákon) Rubeus Patzivota (Orosz hinta beszerelése alatti átkötő rész) El Péndulo (Gurtni) Gitans (Nyitány) Kèro Hiréyo Tripla trapéz (2002–2013) Légi karika (2013) Szóló trapéz (2014–2017) Infinitus Lubia Dobarstan Vízi meteorok (2002–2013) Baton (2013–2017) Emballa Zsonglőrködés (2002–2016) Cyr kerék (2016–2017) Oscillum (Orosz hinta) Funambul (A felhő) Resolution (Nem szerepelt a műsorban) A bónusz CD-n szereplő további dalok: Célébration de l'Errance (Nyitány, Finálé) Trasparenza Akrobatikus pas de deux (2002–2003) Légi karika (2004–2013) Euphoria Ikária játékok (2002–2015) Szinkronizált Bukdácsoló (2015–2017) Sun Drum Fun (Test korcsolyázás) Mutationis (Kézegyensúlyozás pálcákon) Movimento (Grúz táncok) Énekesek Zara Tellander – 2002. április 24-től (Montréal) 2004. július 11-ig (Denver) Isabelle Corradi – 2004. július 25-től (Boston) 2017. december 23-ig (Frisco) Mathieu Lavoie – 2002. április 24-től (Montréal) 2003. november 23-ig (Los Angeles) Craig Jennings – 2003. december 5-től (Pomona) 2016. május 8-ig (Szentpétervár) Jamieson Lindenburg – 2016 május 11-től (Kazán) 2017. december 23-ig (Frisco) Filmográfia Az előadás előkészületeiről forgatták a Fire Within című televíziós sorozatot, amely 2003-ban Emmy-díjat nyert. A Cirque du Soleil 2003. június 14-én jelentette meg DVD-n az előadás nagy képfelbontású élőfelvételét, amely Torontóban készült a műsor turnéja során Dominic Champagne és Nick Morris rendezésében. A felvételen az énekesek Zara Tellander és Mathieu Lavoie voltak, a főbb szerepekben Anton Tchelnokov (Ikarosz), Olga Pikhienko (La Promise/The Betrothed) és John Gilkey (The Skywatcher) láthatók. Turné Észak-amerikai turné (2002–2006) Ausztrál turné (2006–2007) Európai turné (2007–2011) Ázsiai és csendes-óceáni turné (2011) Dél-amerikai turné (2011–2013) Észak-amerikai turné (2013–2015) Európai turné (2015–2017. október) Búcsúturné (2017. november–december) 2017. május 12. és 14. között a műsor öt előadást tartott Budapesten, a Papp László Budapest Sportarénában. A Varekai volt a kanadai társulat hatodik előadása, amely Magyarországra látogatott. Hämeenlinna Hämeenlinna (svéd Tavastehus) város Finnországban. Lakosainak száma 2010 januárjában 66 511 volt. A város Häme történelmi régió központja. Itt született Jean Sibelius zeneszerző. 2010-ig a város adott otthont Dél-Finnország tartomány kormányzójának székhelyének. Hämeenlinna Helsinkitől 98 km-re, Tamperétől 73 km-re és Lahtitól 72 km-re terül el. Története A viking korban állt egy Vanaja nevű település a Vanajavesi partján, mely a mai város területén helyezkedett el. A häme-i vár a 13. század végén épült. A vár mellett épült fel a falu, ami 1639-ben szabad királyi városi rangot kapott. A város híres egyeteméről és iskoláiról, ahol számos híres finn tanult (Jean Sibelius, Eino Leino, Antti Miettinen). Finnország első vasútvonala Hämeenlinna és Helsinki között nyílt meg 1862-ben. A jelenlegi vasútállomás 1921-ben épült. Monopólium A monopólium olyan eladót jelent egy piacon, amelynek nincsen versenytársa. A kifejezés a görög „monosz” (egyetlen) és „pólus” (csúcs, sarok) szavak összetételéből származik. A monopólium fogalmát egy adott termék és egy földrajzi értelemben vett hely szempontjából releváns piacon lehet értelmezni. A természetes monopólium esetén az egyetlen eladóval nem éri meg versenyezni (annyival jobb a technológiája, vagy az adott terméket legolcsóbban egy helyről, nagy mennyiségben lehet kínálni). A mesterséges monopólium esetében az egyetlen eladót nem a kiváló technológia vagy az alacsony költségszintje, hanem valamilyen jogi-intézményi védelem óvja a versenytársaktól. Az állam monopóliuma olyan közszolgáltatásokra terjed ki, amelyeket a társadalom nem kíván piaci alapokra helyezni. Ezek közül a honvédelem és jogalkotás inkább természetes monopóliumként, az igazságszolgáltatás pedig (részleges) mesterséges monopóliumként írható le. Egyértelmű, hogy a piacot uraló egyetlen vállalat – a monopolista – viselkedése különbözik egy versenyzői piac vállalatainak magatartásától. A monopolista megteheti, hogy az általa kínált javak paramétereit – árát, minőségét stb. – szabadon válassza meg, bár a javak kereslete számára is erős korlátot állít. Általában véve azt kell mondanunk, hogy a monopólium nem tudja biztosítani a javak olyan hatékony elosztását, mint a versenyzői piac. Éppen ezért a közgazdászok csak akkor tartják szerencsésnek a monopóliumot, ha az adott piacon semmiképpen nem lehet a versenyt biztosítani. A monopólium különös esetei Egyetlen vásárló esetén gyakran keresleti monopóliumról vagy monopszóniumról, egyetlen eladónál pedig kínálati monopóliumról vagy egyszerűen csak monopóliumról beszélünk. Ha egy piacon mind vevőből, mind eladóból csak egy van, akkor a monopólium kétoldalú. A szócikk további megállapításai a kínálati monopóliumra vonatkoznak. Ha egy jószág piacán monopólium van, de a jószágnak ismert egy vagy több közeli helyettesítője, amelyeknek a piacai szintén monopolisztikusak, akkor monopolisztikus versenyről beszélhetünk. Valódi monopólium csak olyan jószág piacán alakulhat ki, amelynek nincs közeli helyettesítője. Monopólium kialakulásának okai Monopólium több okból is kialakulhat egy piacon, például: ha két vállalat már nem tudna nyereségesen működni – ez a természetes monopólium esete; ha a piacra való belépésnek erős korlátjai vannak (például magas fix költségek); ha a monopolista kizárólagos joggal rendelkezik valamilyen erőforrás felett; ha az adott piacon a monopólium állami vagy társadalmi érdek (például honvédelem, pénzkibocsátás ); ha a monopolista hagyományosan uralja a piacot, és megakadályozza mások belépését. A monopólium mikroökonómiai modellje Ahhoz, hogy egy monopolhelyzetben lévő vállalat kínálati döntését egyszerű mikroökonómiai eszközökkel modellezni tudjuk, fel kell tennünk, hogy: az eladni szándékozott javak homogének , vagyis senki sem tudja őket minőségük szempontjából megkülönböztetni; a monopolista ismeri az általa kínált jószág keresleti görbéjét; a monopolista célja profitjának maximalizálása; a profitnak a kibocsátott mennyiség szerinti függvénye minden pontjában differenciálható . Egyelőre azt is feltesszük, hogy a monopolista csak egyetlen árat állapíthat meg (ezt p-vel jelöljük). A profitot ( ) a kibocsátás függvényében így írhatjuk fel: R(y) az összes bevételt, C(y) pedig az összes költséget szimbolizálja, szintén a kibocsátás függvényében. Ha a profit maximális, deriváltja 0-val lesz egyenlő: MR a határbevétel, MC pedig a határköltség jele. A fenti egyenletből következik, hogy a profitmaximalizáló kibocsátás mellett A monopolista tehát olyan kibocsátási szintet fog magának meghatározni, amely mellett egy pótlólagos jószágegység termelésének költsége (a határköltség) egyenlő az abból származó bevétellel (a határbevétellel). A határköltség és a kereslet árrugalmassága között teremt kapcsolatot az alábbi összefüggés: Az előző két egyenletből pedig következik, hogy Mivel az egyenletben szereplő három függvényt a monopolista ismeri (P(y) a keresleti függvény inverze), az egyenlet megoldása a profitját maximalizáló kibocsátás lesz. A profitmaximalizáló ár az inverz keresleti függvénybe való visszahelyettesítéssel adódik. A monopóliumból eredő hatékonyságveszteség A monopolista kínálati döntését szemléltető ábrán is látszik, hogy közönséges jószág, vagyis negatív meredekségű keresleti függvény esetén a monopolista mindig a függvénynek a határköltséggörbétől balra eső szakaszáról választ magának ár-kibocsátás kombinációt (méghozzá azt a kombinációt, amely mellett a profitja maximális). Azt is tudjuk, hogy versenyzői piac esetén az egyensúlyi kombináció a keresleti függvény és a határköltséggörbe metszéspontjában lesz. Megállapítható tehát, hogy monopólium esetén az ár nagyobb, a kibocsátott mennyiség pedig kisebb, mint ha a piacon tökéletes verseny lenne. Annak, hogy az ár magasabb, az lesz a következménye, hogy a monopolista hosszú távon is profitot tehet zsebre, ellentétben a versenyzői piacok vállalataival. Végső soron azonban ez „csak” azzal jár, hogy pénz csoportosul át a vevőktől a monopolistához, amit megfelelő eszközökkel – például adók révén – az állam akár vissza is juttathat. Nagyobb a gond a kibocsátással, ami monopólium esetén kisebb lesz, mint versenyzői piacon. A „hiányzó” jószágmennyiség megtermelése ugyanis társadalmi szempontból haszonnal járna, mert a vevők rezervációs ára – az a maximális összeg, amit még megfizetnének ezért a jószágmennyiségért – nagyobb, mint az előállítás költsége. (Hiszen a rezervációs árak görbéje, a keresleti görbe a határköltséggörbe fölött helyezkedik el.) Úgy is mondhatjuk, hogy a monopólium a javak előállításának és elosztásának nem Pareto-hatékony formája. Azt a pénzben kifejezett veszteséget, amit ez a kimaradó jószágmennyiség eredményez, a monopólium holtteher-veszteségének nevezzük. A monopolista profitnövelési technikái A következőkben olyan technikákat veszünk szemügyre, amelyeket a monopolhelyzetben lévő vállalat, a piac speciális jellemzőit kihasználva, profitjának növelésére „vethet be”. Ezek a technikák többnyire társadalmi szempontból is hasznosak, ugyanis a monopólium kibocsátását közelebb viszik a Pareto-hatékony kibocsátási szinthez. Árdiszkrimináció A monopolista kínálati döntésének levezetésekor feltettük, hogy az általa eladni szándékozott jószágnak csak egyetlen árat állapíthat meg. A gyakorlatban azonban sok esetben nincs így: a monopolista megteheti, hogy a jószágot a vevői számára különböző árakon kínálja. Ezt a jelenséget hívjuk árdiszkriminációnak. Árukapcsolás Az árukapcsolás (angol bundling) lényege, hogy egy vállalat az általa előállított javakat kötegekben (bundle) árusítja. A fogyasztó egy olyan terméket, amelynek relatíve rugalmas a kínálata, csak egy olyannal összekapcsolva vehet meg, amellyel szemben a kereslet rugalmatlan. Így a rugalmas kínálattal (vagy kereslettel) rendelkező termék piacán sem alakulhat ki érdemi árverseny. A szoftvercsomagok tipikus példák az árukapcsolásra (ti. az irodai csomagokat egyben lehet megvárásolni, noha a legtöbb felhasználó csak szövegszerkesztőt szeretne vásárolni). Ezt a technikát sem csak monopolhelyzetben lévő vállalatok alkalmazzák. Kétrészes árképzés Bizonyos javak valamilyen külső körülmény miatt vagy természetüknél fogva együtt kerülnek eladásra, mint például a vidámparkok egyes szolgáltatásai. Ilyenkor felmerülhet az a kérdés, hogy az eladó a javak vásárlásáért külön-külön, vagy pedig együttesen kérjen ellenszolgáltatást, illetve ha mind a két alkalommal kér (tehát például a vidámpark bejáratánál és az egyes játékoknál is), akkor milyen arányban ossza meg a szolgáltatások árát. Megállapítható, hogy a monopolista akkor tudja a legnagyobb profitot elérni, ha az egyes szolgáltatásokért a keresleti és a határköltséggörbe metszéspontjához tartozó (vagyis a versenyzői) árat kéri, „a bejáratnál” pedig azt a fogyasztói többletet, amit – a fogyasztói többlet definíciója szerint – a szolgáltatások vásárlói még hajlandóak pluszban megfizetni. A végeredmény megegyezik az elsőfokú árdiszkriminációéval: a monopolista a rezervációs árak összegéhez jutott hozzá. Persze a monopolistának ismernie kell a fogyasztói többlet értékét ahhoz, hogy ezt a technikát sikeresen alkalmazhassa. 3468 Urgenta A 3468 Urgenta (ideiglenes jelöléssel 1975 AM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1975. január 7-én. Fejervarya A Fejervarya a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a Dicroglossidae családjába tartozó nem. A nemet 1915-ben elsőként Bolkay István, magyar természettudós írta le. Egészen az 1990-es évek második feléig a valódi békafélék (Rana) családjába tartozott, de a legújabb kutatások igazolták a családtól való különbözőségét. A nembe tartozó békák euryhaline (a víz sótartalmát széles tartományban toleráló) fajok. Egyes fajok, például a Fejervarya cancrivora brakkvízben is megél, ebihalai akár tengervízben is képesek a túlélésre. Elterjedése A nembe tartozó fajok Ázsia déli, délkeleti és keleti részén, továbbá Új-Guineában honosak. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Fejervarya andamanensis (Stoliczka, 1870) Fejervarya cancrivora (Gravenhorst, 1829) Fejervarya iskandari Veith, Kosuch, Ohler & Dubois, 2001 Fejervarya kawamurai Djong, Matsui, Kuramoto, Nishioka & Sumida, 2011 Fejervarya limnocharis (Gravenhorst, 1829) Fejervarya modesta (Rao, 1920) Fejervarya moodiei (Taylor, 1920) Fejervarya multistriata (Hallowell, 1861) Fejervarya nicobariensis (Stoliczka, 1870) Fejervarya orissaensis (Dutta, 1997) Fejervarya pulla (Stoliczka, 1870) Fejervarya sakishimensis Matsui, Toda & Ota, 2008 Fejervarya schlueteri (Werner, 1893) Fejervarya triora Stuart, Chuaynkern, Chan-ard & Inger, 2006 Fejervarya verruculosa (Roux, 1911) Fejervarya vittigera (Wiegmann, 1834) Az elveszett holotípuspéldányok miatt az alábbi fajok incertae sedis besorolást kaptak: Pyxicephalus frithii Theobald, 1868 Rana altilabris Blyth, 1856 Rana assimilis Blyth, 1852 Rana brama Lesson, 1834 Izocukor Az izocukor magas fruktóztartalmú szirup, melyet a kukoricakeményítő enzimes hidrolízisével, tisztításával és sűrítésével nyernek ki. Leírása Az izocukor főleg egyszerű cukormolekulákból álló nehezen kristályosodó folyékony cukor. Glükóz, fruktóz és típustól függően különböző mértékben magasabb rendű cukrok vizes oldata, magas kalóriaértékkel rendelkező cukorszirup, amely alkalmas a kristálycukor helyettesítésére. Az izocukor 100 százalékban természetes édesítőszer. Felhasználása A kukoricakeményítőből nyert izocukrot a répacukor helyettesítésére adagolják a kemény cukorkákhoz, mivel édesítő hatása és íze nagyon hasonlít a répacukoréhoz. Izoenzim Az izozimek vagy izoenzimek kifejezés olyan enzimekre utal, melyek aminosav-szekvenciájukban eltérnek, de ugyanazt a kémiai reakciót katalizálják. Általában egymástól csak olyan tulajdonságokban különböznek, mint szubsztrát-aktivitás és az enzim-szubsztrát reakció maximális sebessége (lásd: Michaelis–Menten-görbe). Az izozimek léte lehetővé teszi az anyagcsere finomhangolását egy-egy szövet egyéni igényeinek figyelembevételével, vagy az egyedfejlődés különböző állapota szerint (például LDH). A biokémia szerint az izozimek az enzimek izoformái (szorosan összetartozó változatai). Sok esetben homológ gének kódolják őket, melyek idővel divergáltak. Bár az allozimek vagy alloenzimek kifejezést kellene használni az egy gén különböző alléljei által kódolt enzimekre, és az izozimek jelentik a különböző génekből származó, de ugyanazt a reakciót katalizáló enzimeket, a két szót általában felcserélhető módon használják. Sallai Kornélia Sallai Kornélia (született: Kornelia Schiffler, Pörtschach, Ausztria, 1919. augusztus 2. – Budapest, 2003. február 18.) Jászai Mari-díjas osztrák származású magyar színésznő. Vezetéknevét sokszor láthatjuk Sallay formában. Élete és pályafutása 1940-ben végzett a budapesti Színiakadémián. Kezdő színészként az akkor (bécsi döntés) megnyílt kolozsvári magyar nyelvű Nemzeti Színházhoz került. A társulat Budapesten is fellépett, több alkalommal is. A budapesti színikritikusok véleménye szerint Sallai sokoldalú művésznek mutatkozott: Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde), Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy), Gondos Eszter (Tamási Áron: Énekes madár). A háború után a budapesti Nemzeti Színház tagja. Neves pályatársak közé kerül: Bajor Gizi, Lukács Margit, Mészáros Ági, Olthy Magda, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva, Tőkés Anna. Kap szerepeket, főszerepeket is. A színikritikusok nagy színésznőt látnak benne. Hozzá hasonlíthatók a társulatból: Bánki Zsuzsa, Barta Mária, Ferrari Violetta, Győri Ilona, Ilosvay Katalin, Pádua Ildikó, Ruttkai Éva, Sulyok Mária... Nem tud érvényesülni. 1949-től az akkor alakult Ifjúsági Színház tagja lesz. Társai lesznek pl. Barlay Vali, Barta Mária, Orsolya Erzsi, Sennyei Vera, Szemere Vera, Bozóky István, Csákányi László, Verebes Károly, később pedig Kovács Károly, Mádi Szabó Gábor, Molnár Tibor, Rozsos István, Timár József, itt lesz pályakezdő Békés Itala, Temessy Hédi, Vass Éva, Petrik József... Rengeteg - ifjúságnak szóló - szovjet darabot mutatnak be - igazi sikert magyar tárgyú darabokkal arat a társulat. Pl. Jókai Mór A kôszívû ember fiai c. regénye színpadon, Apáthi Imre rendezésében. A darab 316 előadással és 272473 nézővel megközelíthetetlen rekordot állít fel 1953-ban. Sallai Kornélia játssza Plankenhorst Antoinette szerepét. 1956-tól a Déryné Színház tagja. Utolsó jeles szerepe: Bernarda Alba (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza), Szécsi Ferenc rendezésében, 1964-ben. Ekkor kapta meg a Jászai Mari-díjat. 1974 óta nyugdíjas. Anyanyelvét használva Ingeborg Bachmann-verseket fordított a Nagyvilág folyóiratnak. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 67. Ugyanitt nyolc színházi fotón is látható. Megjegyzések 2011. augusztus 1-i lekérdezés. Crespy-le-Neuf Crespy-le-Neuf település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 150 fő (2015). Crespy-le-Neuf Brienne-la-Vieille, Brienne-le-Château, Épothémont, Juzanvigny és Morvilliers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Atascosa megye Atascosa megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye Jourdanton, legnagyobb városa Pleasanton. Lakosainak száma 47 093 fő (2013. július 1.). Atascosa megye Bexar, Wilson, Karnes, Live Oak, McMullen, La Salle, Frio és Medina megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Rémségek cirkusza (regény) A Rémségek cirkusza (eredeti címén Cirque du Freak) Darren Shan ír író ifjúsági horrorregénye, a Vámpír könyvek című tizenkét részes sorozatának nyitó kötete. A történet ezen belül összefüggő trilógiát (Vámpírvér) alkot a 2. és 3. kötettel (A vámpír inasa, A vérszipoly), melyekkel együtt bemutatja a főhős vámpírrá válását és beilleszkedését az „éjszaka gyermekeinek” világába. Először az Egyesült Királyságban jelent meg 2000-ben, és pozitív kritikái mellett rendkívül népszerűvé vált az ifjúság körében – el is nyerte a brit könyvkereskedők nagydíját. Magyarországon 2001-ben jelent meg, itt is komoly sikert aratott. Számos nyelvre lefordították. Története A történet egyes szám első személyben íródott, főhőse a kiskamasz Darren Shan. Darren egy meg nem nevezett városban él szüleivel és húgával egy kertes házban. Alapvetően jó gyerek, nem túl rossz tanuló, ám a legjobb barátja, Steve Leonard (aki magát csak Steve Leopardnak nevezi) erőszakos, furcsa fiú – egyedül Darren a barátja. Egy nap Steve tudomást szerez egy különleges vándorcirkuszról, és beszerez két jegyet a Cirque du Freak előadására, amelyről ijesztőbbnél ijesztőbb történetek keringenek. Darren kiszökik vele az éjszakai produkcióra. A cirkusz valóban beváltja a hozzá fűzött reményeket: igazi mutánsok (szakállas nő, hűtőszekrénnyi ételt elfogyasztani képes óriás, végtagjait levágva azt újranövesztő nő, kígyótestű és -nyelvű fiú…) szolgálják a közönség borzongását. Még egy igazi vérfarkast is bemutatnak, amely vérengzésbe kezd – a cirkuszigazgató, a félelmetes sebességgel közlekedni képes Mr. Tall és a stáb azonban megakadályozza, és a halálos sebeket is begyógyítják. A halálra rémült közönség fellélegezhet: ez is csak az előadás része volt. Darren számára mégsem ez a legmaradandóbb élmény, hanem amikor bizonyos Larten Crepsley, egy vörös hajú, fakó, sebhelyes bőrű férfi kezd el pókjával, Madame Octával bűvészkedni. Darren ugyanis, mint azt már a könyv elején is olvasni lehetett, rajong a szőrös, nyolclábú állatokért, különösen a nagy és halálos példányokért. Márpedig Madame Octa mindkét kritériumot bőségesen teljesíti. Darrent az sem tántorítja el a nagy pók megszerzésének tervétől, hogy Steve és Mr. Crepsley beszélgetése során meglehetősen furcsa dolgok derülnek ki a pókidomárról – jelesül, hogy vámpír, és hogy Steve maga is szeretne az lenni. A vámpír azonban elutasítja őt, mondván, hogy rossz a vére, a gyerek pedig dühösen távozik. Darren a hallottak ellenére egy nap beoson a cirkusz területére, és elcseni a kalitkába zárt, hatalmas Madame Octát, míg Mr. Crepsley egy koporsóban alussza álmát. Ezzel a lopással kezdődik Darren kálváriája. Steve-et ugyanis megcsípi a pók, amikor Darren megmutatja neki, és élettelenül rogy össze, ráadásul a pánik közepette megjelenik Mr. Crepsley, aki kezdettől fogva tudta felsőbbrendű érzékei révén, mi történt Madame Octával. A vámpír furcsa ajánlatot tesz a fiúnak: ha az inasának áll, megmentheti a barátját. Darren, akinek választania kell családja és addigi normális élete, valamint Steve között, rááll a dologra, ám mindehhez az kell, hogy rövid időre „meghaljon” – Crepsley óvatosan eltöri a nyakát, és bead neki egy szert, amitől napokig élettelennek látszik. Miután úgy rendezik el, mintha Steve csak rosszul lett volna, Darren pedig ijedségében kiesett az ablakon, és nyakát szegte, a család meggyászolja és eltemeti a fiút. Az előre kijelölt határidőre Darren feléled a koporsóban, de nem kell sokáig várnia: Crepsley kiszabadítja, helyrerakja a törött nyakát, majd az ujjbegyein keresztül átömleszést ad neki a saját véréből. A vámpírvér komoly fájdalmakat okoz a fiúnak, aki immár félvámpírrá válik – fele olyan lassan öregszik, mint a vámpírok, de még így is ötször tovább él, mint az átlagember; érzékszervei megélesednek, ereje és sebessége megsokszorozódik és a teljes értékű vámpírokkal ellentétben a napra is kimehet komolyabb károsodás elszenvedése nélkül. A félvámpír Darren, Larten Crepsley inasaként mesterével tart a Rémségek Cirkuszába, azonban a temetőben baljós előjellel végződik a történet. Steve, aki Crepsley visszautasítása óta nyomozott utána, rájuk talál, és olyannyira feldühödik annak láttán, hogy Darrenből vámpír lett, hogy megfogadja: vámpírvadásznak áll. Legközelebb a sorozat 8. kötetében találkoznak újra Steve-vel, aki szépen rászedi őket, mivel félig vérszipoly lett (a vérszipolyok és a vámpírok egykor "egyek" voltak). A történet végén az is kiderül, hogy Darren és Steve gyakorlatilag féltestvérek. Paulosz Aiginitész Paulosz Aiginitész (7. század első fele) orvos. Aigina szigetén született, orvosi tanulmányait Alexandriában végezte, s 640-ig, a város arabok általi elfoglalásáig mint tanár működött. Egy hét könyvből álló orvosi tankönyvet írt, melynek „Hüpomnémata” (emlékkönyv) címet adott. Noha a mű jórészt kompiláció Pedaniosz Dioszkoridész, Galénosz, Oribasziosz, Aetiosz és Tralleiszi Alexandrosz munkáiból, fejtegetései során eredeti megfigyeléseket is közöl s helyenként önálló felfogást tanúsít. E szempontból a legbecsesebb a hatodik könyv, amely a sebészetet tárgyalja. Nőgyógyászattal is foglalkozott, erről is készített egy tankönyvet, amely azonban elveszett. Paulosz munkáit már a 9. században lefordították arab nyelvre, s az arab orvosírók mint a legnagyobb tekintélyt idézték. Munkáinak eredeti görög szövege először 1528-ban jelent meg nyomtatásban Velencében, Aldus Manutius kiadásában. Festetics Mária Tolnai Festetics Mária Terézia grófnő (Tolna, Tolna vármegye, 1839. október 20. – Söjtör, Zala vármegye, 1923. április 16.) csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné udvarhölgye, a bajor királyi Terézia-rend tiszteletbeli hölgye. Élete A régi magyar főnemesi származású tolnai gróf Festetics családban született. Apja, a söjtöri születésű gróf tolnai Festetics Sándor (1805–1877), anyja, az osztrák származású báró Josephine von Boxberg (1810–1892) volt; a házasságuknak az ötödik gyermekeként született. Apai nagyszülei gróf tolnai Festetics János Nepomuk (1776–1815) és zalabéri Horváth Franciska (1777–1814) voltak. Horváth Franciska öccse, a zalabéri Horváth János Nepomuk (1788–1853), Zala vármegye alispánja, országgyűlési követ, királyi kamarás, liberális politikus volt. A söjtöri birtok eredetileg a zalabéri Horváthoké volt, Horváth Eduárd építtetett kastélyt Söjtörön az 1820-as években. Birtokát azonban 1839-ben elcserélte unokatestvére, gróf Festetics Bennó baltavári kastélyával, aki ez úton próbált megszabadulni addig felhalmozott adósságaitól. Festetics Bennó anyagi gondjait a birtokcsere azonban csak átmenetileg oldotta meg és ezért 1847 körül söjtöri birtokát eladta bátyjának, Festetics Sándornak, Festetics Maria édesapjának. A fiatal gróf Festetics Mária először Klotild főhercegnő mellett vállalt munkát, hogy anyagi gondjait enyhíthesse. Így ismerkedett meg Erzsébet királynéval, aki szívesen látta volna udvarhölgyei közt. Eleinte vonakodott elvállalni, mert egyrészt jól érezte magát Alcsúton, másrészt pedig hallotta, hogy a bécsi udvarban nem szeretik a magyarokat; végül Andrássy és Deák meggyőzték. 1871 decemberétől a királyné haláláig vele volt. Számos házassági ajánlatot utasított el, hogy a királyné mellett maradhasson; fiatalkori szerelme nem teljesedett be gróf Karl Kurtzrock-Wellingsbüttel, német katonatiszttel. Erzsébet királyné palotahölgyei között több magyar főnemes úrnő is volt: őrgróf Pallavicini Edéné gróf székhelyi Majláth Etelka (1853–1936), gróf Sztáray Irma, gróf trakostyáni Draskovich Ivánné gróf monyorókeréki Erdődy Júlia (1847–1901), gróf nagykárolyi Károlyi Sándorné gróf göncz-ruszkai Korniss Clarisse (1834–1906), gróf zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Kálmánné gróf Wenckheim Stefánia (1837–1917), gróf kéthelyi Hunyady Lászlóné köröszeghi és adorjáni Csáky Sarolta (1828–1906), herceg erdődi Pálffy Miklósné gróf zichi és vásonkeői Zichy Margit (1856–1925), csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Manóné gróf erdődi Pálffy Gabriella (1833–1914), és vecseszéki Ferenczy Ida (1839–1928) az „ereklyés hölgy”. 1892. február 11-én zajlott Josephine von Boxberg temetése Söjtörön, azonban Festetics Mária grófnő betegség miatt nem tudott elutazni Bécsből. A temetés szervezésére közeli barátnőjét, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) országgyűlési képviselő özvegyét, séllyei Séllyey Magdolna (1822–1901) földbirtokos asszonyt kérte fel. Egy másik kedves barátnője Festetics Mária grófnőnek, a szintén hajadon nemesnépi Marton Rozália Terézia (1855–1933) úrnő, akinek az édesapja, nemesnépi Marton Pál, söjtöri földbirtokos volt. A millenniumi ünnepségek során végig a királyné kíséretében volt. 1898. szeptember 21-én Erzsébet királyné udvartartásának feloszlatása alkalmából, Mária grófnőt, az I. osztályú Erzsébet-renddel tüntették ki. Titkos naplójából a kor közéletéről lehet megtudni érdekességeket. Például arról, hogy kik fordultak meg a söjtöri öreg platán alatt és így a baráti társaságához tartozó Deák Ferencről is feljegyezte, hogy többször ellátogatott arrafelé. 1903-ban ünnepelték Söjtörön Deák Ferenc születésének 100. évfordulóját. Az ünnepségen gróf Festetics Mária töltötte be az egyik főszerepet, a beszédet tartó boldogfai Farkas József (1857–1951), országgyűlési képviselő, söjtöri földbirtokos, valamint miskei és monostori Thassy Lajos, a járás főszolgabírája mellett. Festetics Mária grófnő Söjtörön, 1923. április 16-án hunyt el 83 évesen; halála után több adomány között, pénzt hagyott örökül a söjtöri szegényház felépítésére, és taníttatja sok helybeli emberének a gyermekét. Titkos naplója Egy udvarhölgy naplójából – Gr. Festetics Mária udvarhölgy naplója Budán és Gödöllőn papírra vetett részei, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, 2009. (Sajtó alá rend.: Tolnayné Kiss Mária) Walterskirchen, Gudula / Meyer, Beatrix: Das Tagebuch der Gräfin Marie Festetics - Kaiserin Elisabeths intimste Freundin. St. Pölten: Residenz 2014. Grdica Grdica (szerbül: Грдица), település Szerbiában, a Raškai körzet Kraljevoi községében. Népesség 1948-ban 359 lakosa volt. 1953-ban 360 lakosa volt. 1961-ben 637 lakosa volt. 1971-ben 1 137 lakosa volt. 1981-ben 726 lakosa volt. 1991-ben 683 lakosa volt. 2002-ben 730 lakosa volt, akik közül 693 szerb (94,93%), 26 montenegrói, 2 horvát, 2 macedón, 1 jugoszláv, 1 orosz és 5 ismeretlen. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Tabby Callaghan Trevor John "Tabby" Callaghan (1981. április 22 - ) ír származású zenész. A The X Factor első évadában ért el harmadik helyezést 2004-ben. Korai karrierje Callaghan rengeteg együttesben játszott tizenéves korában is. Sligóban nőtt fel testvérével, Dominiccal, akivel 1998 körül létrehozta első igazi együttesét, mely a Petronella nevet kapta. Az együttes Írországban akkor ért el némi sikert, mikor kiadta Feeling So Low című kislemezét, mely az Irish top 20 listán jelent meg. A Petronella a Star for a Night fellépője is volt. The X Factor Miután a Petronella feloszlott, Callaghan létrehozta a Boomot, későbbi nevén DZ5t. A csapat jelentkezett az ITV tehetségkutatójába, a The X Factorba, viszont tudomásul kellett venniük, csak éneklő együttesek jelentkezhetnek a műsorba. Simon Cowell, Louis Walsh és Sharon Osbourne tanácsára szólóénekesként újra jelentkezett a műsorba. Sharon Osbourne választotta őt, hogy magával vigye az élő showba. Callaghan harmadikként távozott a versenyből. Az X Factor után Az X Factor után Callaghan kiadta első kislemezét Írországban, melynek címe Number One (eredeti címe Holes in My Shoes, ahogy azt korábban bejelentette). A dalt Callaghan mellett Mark Hudson szerezte. A B-oldala a Slade slágerének (My Oh My) feldolgozása lett. A kislemezt csak Írországban adták ki, az ír listákon 7. helyezést ért el az első héten. További kislemezeket is tervezett egy albumhoz. Egy King of the Town című dalt tervezett 2007-re, viszont sosem jelent meg a felvétel. Viszont Gotta Get Control című kislemeze 2011. április 22-én megjelent letölthető formátumban. Albumát 2012-ben tervezi kiadni. Diszkográfia Albumok Bread Vs. Art (2010) Kislemezek Petronella Drowning (1999) Feeling So Low (1999) Oh No (1999) Greed Tabby Number One (2005) Gotta get Control (2011) Tabby & The Tsars Never Forget You (2006) Brendan's Song (2006) Never Forget You (2006) Take A Swing (2006) Schwendi Lázár Báró Schwendi Lázár (eredeti nevén Lazarus Freiherr von Schwendi) (Mittelbiberach, 1522 - Kirchheim, 1583. május 28.) német hadvezér, császári tábornok, kassai főkapitány. Élete Egy vorarlbergi helységben született. 1546-ban V. Károly német-római császár seregében részt vett a schmalkaldeni háborúban, 1552-ben pedig Metz ostromában, amikor a Német Lovagrend tagjává lett. 1556-tól Németalföldön Egmont gróf seregében harcolt, és főleg az 1557-es saint-quentini és az 1558-as gravelingeni csatában tűnt ki. I. Ferdinánd több ízben hívta meg a német császári seregbe, amíg végül I. Miksa trónra léptekor elfogadta a meghívást. 1565 elején a szepességi császári hadak fővezére lett és igen mostoha körülmények között kezdte meg a János Zsigmond elleni hadjáratot. Február 11-én elfoglalta Tokajt, nemsokára Szatmárt, Nagybányát és Erdődöt is. Miután a János Zsigmonddal március 13-án kötött ideiglenes béke nem állandósult, a háború tovább folytatódott. Szeptember 13-án kénytelen volt Borosjenőt és Nagybányát átadni, mivel a ruméliai beglerbég, a temesvári és budai basák is zaklatták. 1566 elején emlékiratot intézett Miksához, melyben őszintén feltárja a hadsereg siralmas helyzetét és a magyarok kedvezőtlen hangulatát. Igyekezzék a király a magyarokat lekötelezni azáltal, hogy személyesen vezérli a hadat. Az ekkor szervezett nagy hadjáratban, amely mindenfelé nagy reményt keltett, Schwendi szép sikert ért el, de az egész hadjárat eredménytelen volt, mert Miksa császár túlzó óvatossága miatt a 100 ezer főnyi sereg Szigetvárt sem tudta megmenteni. Schwendi 1566 október elején János Zsigmondot, aki 16 ezer emberrel Tokajt ostromolta, folytonosan tovább üldözte és eközben két török-tatár sereget tönkre vert. Majd Szádvárt és Munkácsot foglalta el 1567 elején. Az 1568. évi békekötés után véget ért Schwendi magyarországi szereplése, melyért jutalmul ugyanazon évben bárói rangra emeltetett. Miksa még ezután is nagy bizalommal volt Schwendi iránt, tanácsát gyakran igénybe vette hadi ügyekben. Halála (A Pallas nagy lexikona szerint 1584. május 12.) után néhány hadtudományi értekezése nyomtatásban megjelent. Emlékezete Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) CONOR. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Early Modern Letters Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.) Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Ojamaa Ojamaa falu Észtország Ida-Viru megyéjében. Lüganuse közéghez tartozik. Lakossága 2011-ben nyolc fő volt. 2013 októberéig közigazgatásilag a megszüntetett Maidla községhez tartozott, melyet akkor Püssi várossal Lüganuse községhez csatoltak. Az Ojamaa-folyó mentén fekszik. A település mellett olajpala bányászat folyik. Ben Traoré Ben Abdoulaye Traoré (1986. április 18. –) mali válogatott labdarúgó. Cantor-tétel A halmazelmélet Cantor-tétele a hatványhalmaz számosságának a halmaz számosságához képesti nagyobb számosságát állító eredmény. A tétel Tétel – Cantor-tétel – Ha H halmaz, akkor nincs olyan H-n értelmezett f függvény, mely ráképez a H hatványhalmazára. Következmény – Ha H halmaz, akkor Megjegyzés – Néha ez utóbbi tételt szokták Cantor-tételnek nevezni. Mivel az E és F halmazokat akkor mondjuk azonos számosságúnak, ha létezik E és F között bijekció, azaz létezik E-ből F-be injekció, mely ráképez F-re, ezért a tétel meggátolja, hogy a egyenlőség fennálljon. Ellenben létezik H-ból injekció H hatványhalmazába ezért a egyenlőtlenség teljesül. A bizonyítás A tétel bizonyítása – Indirekten bizonyítunk. Legyen olyan függvény, mely ráképez P(H)-ra. Definiáljuk az halmazt. Világos, hogy F ∈ P(H). Másrészt mivel f ráképezés, ezért van olyan h ∈ H elem, hogy f(h)=F. F definíciója miatt azonban ebből következik, ami ellentmondás. ■ Története A tételt 1891-ben, Über eine elementare Frage der Mannigfaltigkeitslehre címen megjelent cikkében bizonyította Cantor. Ebben cikkben jelent meg először a Cantor-féle átlós eljárás is, amivel bizonyította, hogy a valós számok nem megszámlálhatóak. (Ennek első bizonyítása 1874-ben jelent meg.) A tétel egy szellemes interpretációja Ez a történet Raymond Smullyantől származik. Jól érzékelteti a Cantor-tétel bizonyításában lévő jellegzetes érvelési módszert. Valahol egy távoli galaxisban a lakosok nagyon szeretnek bizottságokba tömörülni. Minden lehetséges módon alkotnak egy-egy bizottságot. (Van olyan bizottság, amiben a galaxis összes lakója tag, és olyan is van, melyben egyáltalán nincsenek tagok (ebben a bizottságban bizonyára nem kerül sor éles vitákra)). A galaxis egy jegyzője elhatározta, hogy számba veszi a "megszámlálhatatlan" sok bizottságot, és úgy döntött, elnevezi őket a galaxis lakóiról. Most már az a kérdés, hogy végére érhet-e a jegyző ennek a munkának, vagy akárhogy is igyekszik, nem tud minden bizottságnak nevet adni (az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy végtelen idő áll rendelkezésére). A galaxis egy matematikusát kérte meg, hogy adjon erre választ. A matematikus sejtette, hogy a jegyző nem tudja elnevezni a bizottságokat, ezért így okoskodott. "Tegyük fel, hogy a munkát el tudod végezni. Ekkor lesznek olyan galaxislakók, akik tagjai lesznek a saját magukról elnevezett bizottságnak, és lesznek olyanok, akik nem. Nevezzük a Szerények Bizottságának azt a bizottságot, mely azokból a lakosokból áll, akikről neveztek el bizottságot, de ők nem tagjai a róluk elnevezett bizottságnak. Feltevésünk szerint a Szerények Bizottságát is el tudnád nevezni valakiről. De vajon a Szerények Bizottságának névadója tagja a Szerények Bizottságának vagy nem? Ha tagja, akkor nem szerény, miközben a Szerények Bizottságának tagja. Ha nem tagja, akkor viszont tagja kell, hogy legyen a róla elnevezett bizottságnak. Mindenképpen ellentmondásra jutunk, és te nem fogod tudni ily módon rendbe szedni a bizottságokat." Kvaterniók A matematikában a kvaterniók a komplex számok négy dimenzióra történő nem kommutatív kiterjesztései. Először Sir William Rowan Hamilton ír matematikus, fizikus és csillagász vezette be 1843-ban (Hamilton-féle számoknak is nevezik). Definíció Csoportelméleti definíció Hasonlóan ahhoz, ahogy a komplex számokat a valós számkör i-vel való kiegészítésével kaptuk, ahol i kielégíti az i2 = −1 egyenlőséget, a kvaterniókat az i, j és k elemeknek a valós számkörhöz való hozzávételével nyerjük, ahol i, j és k teljesíti a következőket: Ha a szorzást asszociatívnak tekintjük (és valóban az is), a következő egyenlőségek állnak fenn: Minden kvaternió felírható a báziskvaterniók (1, i, j és k) lineáris kombinációjaként, azaz minden kvaternió egyértelműen kifejezhető a + bi + cj + dk alakban, ahol a, b, c és d valós számok. Halmazelméleti definíció Halmazelméleti szempontból a kvaterniók a komplex számok önmagukkal vett direktszorzataként értelmezhetők, a következő összeadási és szorzási szabályokkal: (a, b, c, d)+(A, B, C, D) = (a+A, b+B, c+C, d+D) Szorzásukat egyszerűbb kifejezni az alábbi jelölésekkel: (a, b, c, d) = (a, v), ahol a egy valós szám, v egy háromdimenziós vektor, valamint v*V a skaláris szorzatukat , v x V pedig a vektoriális szorzatukat jelöli. Ekkor (a, v) * (A, V) = (a*A-v*V, a*V + A*v + v x V) A kvaterniók ferdetestet alkotnak. Komplex mátrixok Ez a konstrukció a kvaterniókat részgyűrűnek tekinti a -es mátrixok gyűrűjében. Az 1, i, j, k báziskvaterniókat ezek a mátrixok ábrázolják: ahol is a komplex képzetes egységet jelöli az egyértelműség kedvéért. Ebben az ábrázolásban ahol az i-edik Pauli-mátrixot jelöli. Eszerint a kvaterniók halmaza megfelel a mátrixok halmazának. Ezeknek a mátrixoknak mindig a determinánsa, amiből már következik a nullosztómentesség, hiszen a mátrixok gyűrűjében a nullosztók determinánsa nulla, itt pedig az összes nem nulla mátrix determinánsa pozitív. A műveletek asszociativitása a mátrixműveletek asszociativitásából következik. Az szorzására vonatkozó szabályok egyszerű számolással igazolhatók. A kvaterniók másként is ábrázolhatók a komplex számok fölötti -es mátrixok gyűrűjében, de az összes többi lehetőség konjugált a már leírt változathoz. Hányadosalgebra Az absztrakt algebra lehetőséget ad a kvaterniók hányadosalgebraként történő definiálására. Eszerint a kvaterniók előállnak a háromhatározatlanú polinomok nem kommutatív gyűrűjének a Hamilton-szorzásszabályok alkotta ideállal vett faktoraként. Egy másik módszerhez elég két határozatlan. Ekkor a kvaterniók algebrája az által generált kétdimenziós euklideszi sík Clifford-algebrájaként áll elő. A Clifford-algebrák egységelemes asszociatív algebrák, amiket egy kvadratikus alakkal ellátott vektortér generál. A Cℓ(V,Q) Clifford-algebra a legszabadabb algebra azzal a kikötéssel, hogy: A háromdimenziós forgatásokkal való összefüggésben fontos szerephez jut az, hogy a kvaterniók algebrája az által generált euklideszi tér Clifford-algebrájának páros részének tekinthető. Alapműveletek Valós és képzetes rész Az kvaternió valós része: míg a többi koordináta a képzetes részhez tartozik: A képzetes részt gyakran a valós háromdimenziós vektorok vektorterével azonosítják: . Ha az kvaterniókat a valós skalárból és a háromdimenziós vektorból álló párokkal azonosítjuk: akkor a szorzás felírható így: A valós számok azonosíthatók azokkal a kvaterniókkal, amiknek képzetes része a nullvektor. Azokat a kvaterniókat, amiknek a valós része nulla, tiszta, vagy tisztán képzetes kvaternióknak nevezik. Ezek éppen azok a kvaterniók, aminek négyzete valós, és nem pozitív. A tisztán képzetes kvaterniók halmaza: Ez egy háromdimenziós vektortér, aminek egy bázisa . Két tiszta képzetes kvaternió szorzatában a valós rész a tisztán képzetes kvaterniók skaláris szorzatának mínusz egyszerese; a képzetes rész a tisztán képzetes kvaterniók vektoriális szorzataként előálló tisztán képzetes kvaternió: Konjugálás és norma Egy kvaternió konjugáltjában a valós rész ugyanaz, a képzetes rész ellentett: A konjugált másként is kifejezhető: A konjugálás legfontosabb tulajdonságai: , a konjugált konjugáltja az eredeti kvaternió és minden valós λ számra, vagyis a konjugálás lineáris leképezés fölött , az vektorok normája mindig valós, és sohasem negatív Ezt a mennyiséget az kvaternió normájának is nevezik. Erre a normára teljesül az összefüggés, így ezzel a normával a kvaterniók Banach-algebrát alkotnak. Ahogy a komplex számoknál, úgy a kvaternióknál is megadható a valós és a képzetes rész a konjugálás segítségével: a valós rész; a képzetes rész. Ha egy kvaternió megegyezik a konjugáltjával, akkor valós. Ha a konjugálás ellentettjére változtatja, akkor tisztán képzetes. A norma kifejezhető a konjugálással: Invertálás Az kvaternió inverze az az x−1 kvaternió, amivel Mivel a szorzás nem kommutatív, azért kétféle osztás definiálható: amik rendre a egyenleteket oldják meg. A két egyenlet megoldása akkor és csak akkor egyezik meg, ha a valós, mert csak a valósok cserélhetők fel az összes kvaternióval. Az absztrakt algebra nyelvén úgy mondjuk, hogy a kvaterniók ferdetestének centruma a valós számok halmaza. Így a kifejezésbe hallgatólagosan beleértjük, hogy a valós. Ezen kívül teljesül ugyanis és Ezzel egy kvaternió inverze mivelhogy valós, és , ezért ez a kifejezés tört alakban is írható: Egységkvaterniók Az egységkvaterniók az 1 normájú kvaterniók. Az 1 abszolútértékű komplex számokhoz hasonlóan Tetszőleges kvaternióra az x kvaternióval megegyező irányú egységkvaternió. Egységkvaternió inverze újra egységkvaternió. Két egységkvaternió szorzata megint egységkvaternió. A szorzás asszociativitása miatt az egységkvaterniók csoportot alkotnak a szorzásra. Az kvaterniók szintén egységkvaterniók. Részcsoportot alkotnak az egységkvaterniók csoportjában, az úgynevezett kvaterniócsoportot. A Lie-csoport olyan csoport, ami a szorzáson és az invertáláson kívül még egy topológiával is el van látva, amire nézve az előbbi műveletek folytonosak. Az egységkvaterniók halmaza egy háromdimenziós gömbfelszín a négydimenziós térben, ami ezzel Lie-csoporttá válik. A hozzá tartozó Lie-algebra a tiszta kvaterniók tere. A mátrixos ábrázolásban az egységkvaterniók csoportját éppen az SU(2) speciális unitér csoport ábrázolja. Ez megmagyarázza a kapcsolatot a Pauli-mátrixokkal. A tiszta egységkvaterniók éppen azok a kvaterniók, amiknek négyzete -1: Geometriailag a tiszta egységkvaterniók egy kétdimenziós gömbfelszínt alkotnak a háromdimenziós térben. Minden kvaternió, aminek a négyzete, definiálja a komplex számok egy beágyazását: De ez csak egy beágyazás. A kvaterniók nem alkotnak algebrát a komplex számok fölött. Trigonometrikus alak Ahogy a komplex számok, úgy a kvaterniók is leírhatók trigonometrikus alakban. Az tiszta egységkvaterniók trigonometrikus alakja: és ez egyértelmű, ha A kvaterniókra kiterjesztett exponenciális függvény segítségével: más szóval: az exponenciális leképezés bijekció az normájú tiszta kvaterniók halmaza és a -1 nélküli egységkvaterniók halmaza között. Általánosabban, minden nem valós kvaternió egyértelműen felírható, mint ahol , mint előbb vagy a negatív valós számokon kívüli kvaterniók ahol tiszta kvaternió, amire . Konstrukciók kvaterniókkal Szorzatok Két kvaternió képzetes részének vektoriális szorzata a két kvaternió kommutátorának kétszerese: Ha és , akkor Két kvaternió, mint négydimenziós vektor skalárszorzata éppen vagy : A kvaternió koordinátái megadhatók, mint Két kvaternió Minkowski-skalárszorzata az xy szorzat valós része: Vektoranalízis A következőkben azonosítjuk a tiszta kvaterniókat vektoraival. Ha így definiáljuk a nabla operátort: és az vektormezőre alkalmazzuk, akkor kapjuk, hogy: Itt a valós, a képzetes rész. A nabla operátort kéteszer az függvényre alkalmazva: azaz a operátor úgy hat, mint a Laplace-operátor négyzetgyöke. Forgatások a háromdimenziós térben Az egységkvaterniók elegáns módot kínálnak a forgatások leírására a háromdimenziós térben: rögzített q kvaternióra a leképezés forgatás -ben. Ha trigonometrikus alakba írjuk a q kvaterniót: ahol , és tiszta egységkvaternió, akkor a forgatás szöge , és tengelye . Minden q egységkvaternió ugyanazt a forgatást definiálja, mint -q; például 1 és -1 is az identitásnak felel meg. Tehát az ortogonális mátrixokkal ellenben ez a megfeleltetés nem egy-egyértelmű: minden R forgatáshoz két egységkvaternió van, amire . Forgatások egymásutánja, más néven szorzata az egységkvaterniók szorzásának felel meg: A forgásirány megfordítása a konjugálás megfelelője: ami az egységkvaterniók körében ugyanaz, mint az invertálás. Mindezek miatt ez a leképezés homomorfizmus, de nem izomorfizmus. Kapcsolat az ortogonális mátrixokkal A egységkvaterniónak megfelelő ortogonális mátrix A mátrixból a kvaterniók meghatározásához elég a forgatás tengelyét és szögét megadni, és a trigonometrikus képletbe behelyettesíteni. Kapcsolat az Euler-szögekkel Az Euler-szögekre különféle konvenciók vannak. Itt azokat a forgatásokat tekintjük, amik megkaphatók úgy, hogy először a z tengely körül , utána az új x tengely körül , végül az új z tengely körül szöggel forgatva kapunk. Az egyes forgatások rendre a kvaternióknak felelnek meg. Mivel az elforgatott tengelyt forgatjuk, a szorzás sorrendje fordított: Hasonlók adódnak más konvenciók esetén is. A forgáscsoport univerzális fedése Az egységnyi kvaterniók: csoportja izomorf a 2*2-es, unitér mátrixok - SU(2) - csoportjával, amiért az egységkvaterniókat azonosíthatjuk a SU(2) generátoraival: Másrészről találunk az egységnyi kvaterinók csoportjából egy 2:1 művelettartó leképezést (homomorfizmust) az SO(3) forgatáscsoportba, ugyanis q és -q ugyanahhoz a Q rotációs mátrixhoz tartozik. Általánosan a (x,y,z) vektor körül 2θ szöggel forgató (ahol cos θ = w és |sin θ| = ||(x,y,z)||) Q mátrix: Ez egy kétrétegű fedés, aminek magja a centrum. A fedés univerzális, hiszen egyszeresen összefüggő. Spincsoportnak is nevezik, és -mal is jelölik, és szorosan kapcsolódik a fizikai spinhez. Az → leképezés egy úgynevezett spinorábrázolás, azaz egy olyan ábrázolás, amiben a négyzetes mátrixok mérete páros. Három báziskvaternió, i, j és k az SU(2) három hermitikus generáló mátrixának, a Pauli-mátrixoknak felel meg: Így függ össze a két alaptétel: i = σx/i, j = σy/i és k = σz/i, ahol i a komplex képzetes egység, így az elméleti fizikából ismert σxσy= iσz kapcsolat éppen az i j=k relációnak felel meg. A σ-mátrixok hermitikus voltuk miatt mérhető mennyiségekként jöhetnek szóba a kvantummechanikában, ellentétben a i, j és a k báziskvaterniókkal, ami fontos a kvantummechanika matematikai modellezésében. Közelebbről , aminek valós vektorkoordinátái αx, αy és αz. Az 1/2 szorzónak többek között az a hatása,hogy a spinorok a vektorokkal ellentétben nem kerülnek vissza alaphelyzetükbe 2π-vel (=360 fokkal) elforgatva, hanem csak annak kétszerese után. A négydimenziós tér ortogonális leképezései A háromdimenziós esethez hasonlóan minden irányítástartó hasonlósági transzformációja felírható, mint: az egységkvaterniókkal. Teljesül, hogy: Ez a konstrukció fedést ad: aminek magja . A kvaterniók algebrája Izomorfia erejéig három véges dimenziós asszociatív algebra van a valós számok felett: saját maga, algebrai lezártja, és a felette vett kvaterniók. centruma , ezért definiálható rajta redukált norma és redukált nyom: A valós számokról a komplex számokra áttérve a kvaterniók algebrája mátrixalgebrává válik: A tenzorszorzat faktorra vett komplex konjugáció involúciót szolgáltat a mátrixalgebrában, aminek invariánsai egy -val izomorf algebrát alkotnak. Az involúció megfelel a kvaterniók fenti mátrixmodelljének. A kvaterniók algebrája egy negatív definit szimmetrikus kvadratikus alakkal ellátott Clifford-algebrájának tekinthető. Alkalmazásai A kvaterniók legfontosabb haszna, hogy a tisztán képzetes (azaz a valós része, az 'a' komponens 0) számokkal leírható a háromdimenziós vektortér. A kvaterniókat a háromdimenziós mozgásokkal való szoros kapcsolata miatt felhasználják robotok vezérlésénél. A kvaterniókat CAD programok is felhasználják a térbeli elforgatások kezelésére és az elforgatás tengelyének és szögének tárolására, ugyanis egy kvaternióhoz csak 4 lebegőpontos adatot kell tárolni (a tengellyel együtt), szemben az elforgatási mátrix 3×3 elemével és az elforgatás tengelyéhez szükséges további 3 elemmel. A kvaternió könnyedén átalakítható elforgatási mátrix alakba, és a kvaterniókkal való számítások gyakran kevesebb műveletet igényelnek, mint a vektoros–mátrixos számítások. Kvaterniókat alkalmaz pl. a MicroStation CAD program. Négynégyzetszám-tétel Legyen Az egyenlőségből adódik a tisztán valós azonosság: Ha az összes szám egész, akkor ez az egyenlőség azt állítja, hogy két, négy négyzetszám összegeként felírható szám szorzata szintén felírható négy négyzetszám összegeként. A négynégyzetszám-tétel szerint minden természetes szám felírható négy négyzetszám összegeként. Az előző állítás szerint elég a tételt a prímszámokra belátni. Ez alapján ezt az utóbbit is nevezik négynégyzetszám-tételnek. Rokon témák A kvaterniókhoz hasonló konstrukciókat hiperkomplex számoknak is nevezik. A Cayley-számok a kvaterniók nyolcdimenziós analogonjai. Az ő körükben a szorzás se nem kommutatív, se nem asszociatív. A Cayley-számok szorzása alternatív: AXN White Az AXN White a Sony Pictures Entertainment tulajdonában lévő európai televízióadó, az AXN társcsatornája, amely dráma, krimi és vígjáték műfajú filmeket és sorozatokat sugároz. Portugáliában, Spanyolországban Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában érhető el. A csatorna elsőként Portugáliában és Spanyolországban kezdett sugározni 2012. április 14-én. Közép-Európában, többek közt Magyarországon is 2013. október 1-jén indult az AXN Crime helyén. Magyar adásváltozatának hangja Roatis Andrea. 2017. augusztus 3-án a Sony Pictures Television International (SPTI) bejelentette, hogy 2017. októberében újrapozícionálja az AXN tematikus adóit. Így az AXN Black-ből Sony Movie Channel lesz, a Sony kifejezetten filmekre szakosodott adója, az AXN White-ból pedig Sony Max, bár annak a tematikája megmarad. Műsorok Sorozatok A fehér királyné A férfiak a szőkéket szeretik A gyilkos nők A hidegsebész Annika Bengtzon – A bűn nyomában A szépség és a szörnyeteg Az óceán szíve Az uralkodónő Az utolsó angol úriember Büszkeség és balítélet Bűvölet Candleford-i kisasszonyok Cranford Don Matteo Éden múzeum Egy gyilkos ügy Egy nagy család Emma Értelem és érzelem Felejthetetlen Félve szeretni Grand Hotel Gyilkos sorok Gyilkos számok Halálbiztos diagnózis Ház az Eaton Place-en Heartland Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? Hölgyek öröme JAG – Becsületbeli ügyek Lázadók földje Micsoda csaj! Minden lében két kanál Missing – Elrabolva NCIS NCIS: New Orleans Outlander – Az idegen Perzselő szenvedélyek Profilozók Rex felügyelő Rex felügyelő – Elit alakulat Sherlock Sherlock és Watson Sue Thomas – FBI Szívből zenélni Telihold T.J. Hooker Ügyféllista Visszatérés Montpiller-be Vörös özvegy Filmek A boldogító talán A csúf igazság A Jean Austen könyvklub A titokzatos akta Az 50 első randi Csendes holtság Gondolkozz pasiaggyal! Hely a tetőn Hova lettek Morganék? Ízek, imák szerelmek Jesse Stone: Éjszakai utazás Jesse Stone: Halál a paradicsomban Jesse Stone: Vékony jégen Julie & Julia - Két nő, egy recept Miss Austen bánata Nora Roberts – A múlt titkai Nora Roberts – Ártatlan áldozatok Nora Roberts - Azúrkék égbolt Nora Roberts - Bukott angyal Nora Roberts – Délidő Nora Roberts – Északi fény Nora Roberts - Holdfogyatkozás Rex, a kölyökfelügyelő Sissi – A magyarok királynéja Sissi – Az ifjú császárné Sissi – Sorsdöntő évek Spangol - Magamat sem értem Veszélyben Források Csatornahangok. Emtv.blog.hu, 2013. január 1. (Hozzáférés: 2014. december 13.) Megjegyzések Lengyelországban és Romániában elérhető. 2014. március 31-én megszűnt. Cantus Catholici A Cantus Catholici az első nyomtatásban megjelent kottás magyar katolikus énekeskönyv. A gyűjtemény 200 éneket tartalmaz 129 dallammal, ebből 78 latin, 120 magyar és 2 kevert szövegű. Első kiadása 1651-ben jelent meg Lőcsén. Szőlősy Benedek jezsuita pap szerkesztette, a megjelenést Kisdi Benedek egri püspök patronálta. A könyv összegyűjti az akkor már egy-két évszázada a katolikus szertartásokon használt énekeket. Az egész egyházi évre megszerkesztett, kiváló minőségben nyomtatott könyv volt, a katolikusok még a XVIII. században is használták. Előzmények A reformáció a népéneket tette hivatalossá, míg a katolikus egyház inkább a gregorián eredetű énekeket támogatta, a népénekeket csak a hivatalos liturgián kívül engedte (pl. körmeneteken). Emiatt a protestáns énekek a katolikusok körében is terjedni kezdtek. Ezt akarta megakadályozni a katolikus egyház azzal, hogy egyrészt megtiltotta a 100 évnél fiatalabb népénekek használatát, másrészt elhatározta, hogy saját népénekeskönyvet ad ki. Az utóbbiról először az 1629-i, majd az 1638-i nagyszombati zsinaton döntöttek, de csak 1651-ben valósult meg a Cantus Catholici-vel. Kiadások 1651. Lőcse 1675. Nagyszombat . Szelepcsényi György esztergomi érsek 52 énekkel (30 dallammal) bővítette a gyűjteményt. ( Editio Szelepcseniana ) 1703. Nagyszombat. Szövegekben ez a legbővebb. A latin nyelvű énekek egy része helyére mintegy 50 ének került a Kájoni János ferences szerzetes által 1676-ban kiadott Cantionale Catholicum ból. 1738. Nagyszombat 1792. Buda és Nagyszombat 1935-ben a Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatban látott napvilágot a fakszimile kiadása, a 35., 38. és 39. kötetben. 1674-ben Szegedi Ferenc Lénárd egri püspök jelentetett meg egy énekeskönyvet ugyancsak Cantus Catholici címmel (Szegedi Cantus Catholici). Ez az 1651-es kiadás több dallamát átveszi, szövegeit átdolgozza, új dallamokkal és szövegekkel egészíti ki, azaz forrásként használja, de címe ellenére az 1651-estől független énekeskönyv. Ugyancsak Cantus Catholici címmel jelent meg egy szlovák énekeskönyv (Pysne Katholicke) 1654-ben, ugyancsak Lőcsén, ugyancsak Szőlősy Benedek szerkesztésében, de teljesen más, elsősorban cseh eredetű énekekkel. Nagyszombaton adták ki másodszor 1700-ban. Jelentősége ma A Cantus Catholici 200 énekéből Harmat Artúr 41 dallamot válogatott be a Szent vagy, Uram!-ba, az első egységes katolikus énekeskönyvbe. Ebből 38 az 1651-es, 3 az 1675-ös kiadásból való. A magyar Wikipédiában az alábbiak találhatók meg: A Hozsánna! című gyűjteménybe – mely a Szent vagy, Uram! kiegészítése – még egy ének került be. A fenti dallamokon kívül több szöveget is átvettek vagy felhasználtak a Szent vagy, Uram! szerkesztői, általában módosított (javított) formában. Műkorcsolya a 2017. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2017. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztivál műkorcsolya versenyszámait Törökországban, Erzurumban, az Erzurum Jégkorcsolya Arénában rendezték február 13. és 15-e között. Saint-Martin-des-Champs (Manche) Saint-Martin-des-Champs település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 2327 fő (2015). Saint-Martin-des-Champs Saint-Senier-sous-Avranches, Avranches, Saint-Loup, Saint-Quentin-sur-le-Homme és Le Val-Saint-Père községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jim Cheung Jim Cheung képregényrajzoló. 1998-tól a Marvel Comics számos kiadványán dolgozott, így az X-Force és a Force Works című szuperhős-képregényeken. 2000 és 2004 között a CrossGen által kiadott Scion című sorozatban közreműködött. 2005 augusztusában Joe Quesada, a Marvel főszerkesztője a kiadó ifjú tehetségei (Young Guns) között említette, akik Quesada szerint a jövő képregényrajzoló tehetségei. Ugyanebben az évben a televíziós forgatókönyíróval, Allan Heinbergel indították útjára a Young Avengers című sorozatot, melynek utolsó száma 2006 augusztusában jelent meg. A tervek szerint a sorozat „második évadjában” Cheung ismét visszatér rajzolóként, de az indulás időpontja még bizonytalan. Cheung jelenleg a New Avengers: Illuminati című ötrészes mini-sorozaton dolgozik. Női +70 kilogrammos cselgáncs a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Tbilisziben rendezték. A női +70 kilogrammos cselgáncs viadalokat augusztus 1.-jén rendezték. Gneisz A gneisz metamorf kőzet, amely közepes vagy nagy fokú metamorfózison ment keresztül. Általában regionális metamorfózishoz kötődik, az epi- vagy mezometamorf zónában. A gneiszfélék gránitos (savanyú) magmából létrejövő magmás kőzetekből képződnek. A metamorfózis során elszenvedett változások miatt a kiinduló anyag sokszor nem határozható meg egyértelműen, a gránitos magma lehet intruzív vagy migmatitos eredetű is. A migmatitos gránittest lehet eleve magmás eredetű (ekkor ortogneisz), de lehet üledékes is (paragneisz). Gneiszes szerkezet Kézipéldány méretben előforduló foliáció-típus, amit deformáció és átkristályosodás hoz létre. Jellegzetességei: szabálytalan- vagy gyengén meghatározható rétegesség-sávosság, ásványszemcsék szem alakú vagy lencsés aggregátumai, a nem izometrikus ásványszemcsék csak gyengén kifejlődött palásságot határoznak meg. Az elnevezés használható olyan kőzetek esetén is, amelyeknél inkább a lineációs szerkezet uralkodik a gneiszes szerkezettel szemben, ilyen esetben a „lineációs gneisz” elnevezést használjuk. Ásványos összetétele A gneisz elnevezést csaknem mindig olyan kőzetekre alkalmazzák, amelyekben sok földpát és kvarc van. Leggyakoribb ásványos összetétele: földpát, kvarc, csillám. Kivételesen olyan esetben is használható, amikor más összetevőkből áll: például földpát- és kvarcmentes kordierit-antofillit gneisz. Magyarországon a kristályos alaphegységi kőzetek leggyakoribb alkotója. A Soproni-hegységben felszínközeli (soproni gneisz formáció), sőt kibúvásos lelőhelyei is vannak, de mélyfúrásból az Alföldön is ismert. A Kárpátokban is gyakori. A magyarországi alaphegységi gneisz általános álláspont szerint orto eredetű, a herciniai orogénhez kapcsolódó gránitos vulkanizmus során került felszínközelbe, majd a kréta során alakult át a mezometamorf zónában. Felmerült ugyan a migmatitos eredet elmélete is, de a gneisz és a soproni csillámpala formáció határán a csillámpalában intrúziókra utaló kiékelődések vannak, ami visszaolvadó kőzetanyag esetén nem jöhetne szóba. Példák különböző gneisz típusokra: gránát-biotit gneisz, gránát-hornblende gneisz, gránitos gneisz, ortogneisz, migmatitos gneisz, mafikus gneisz, sávos gneisz, szemes gneisz, rudas gneisz stb. Fejes Zoltán (gitáros) Fejes Zoltán (1969–) gitáros, zeneszerző. Pályafutása Fejes Zoltán 15 évesen kezdett gitározni autodidakta módon. 1986 óta gitározik zenekarokban, sorrendben: Metal Corpus, Classica, Sámán, Ámen, K.O., Cornerstone Club. Országos ismertséget a neoklasszikus metalt játszó Classica zenekarban ért el, akikkel nagylemezszerződéshez is jutottak a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal, de sorkatonai behívójának és a rendszerváltásnak köszönhetően a megjelenés meghiúsult. A felvétel csak 2007-ben, egy antológia formájában jelent meg, két másik, későbbi lemez anyagával együtt. 1988-ban Magyarországon járt a svéd Jerusalem nevű keresztény rock zenekar, a Petőfi Csarnokban megrendezett koncertjükhöz őket kérték fel előzenekarnak. 1991-ben megnyerték Ausztriában a Duna Fesztivál első díját, a Duna-menti országok amatőr rockzenekarainak legjobbikaként. 1991-ben Fejes Zoltán, a Classica második énekesével, Molics Zsolttal kivált a zenekarból és a már feloszlott Sámán zenekart keltették újra életre. Szintén elindultak egy osztrák tehetségkutató versenyen és 120 zenekarból az első 30-ba kerültek. De ez a felállás sem volt hosszú életű, három hónap után Fejes kiszállt a zenekarból. Visszatérése Fejes kereszténységgel való kapcsolata egy kis híján tragikus eseménnyel kezdődött: egy nyaralás során majdnem vízbefúlt és életében először imádkozni kezdett, majd 1992. május 2-án keresztény hitre tért. Zenei pályafutását a Pajor Tamás által fémjelzett Ámen, valamint a Göndör Ádámmal közösen alapított Cornerstone Club zenekarokban, dalszerző gitárosként folytatta. Diszkográfia K. O. (Knock Out): Túlerő (1996) Ámen: Eufória (1998) Classica – Classica (2007) Cornerstone Club: Született férjek (2011) Közreműködött Friderika: Boldog vagyok (1998) Friderika: Kincs, ami van (1999) Friderika: Hazatalálsz (2001) Friderika: Gospel (2003) Friderika: Sáron rózsája (2006) Pajor Tamás: Jézus Krisztus szupersztráda (2007) Pajor Tamás: Önök érték (2009) Indul már a nép (2004) Sion dalai (2008) Vasárnap reggel (2009) Hé haver, hol a kocsim? A Hé haver, hol a kocsim? (eredeti cím: Dude, Where’s My Car?) 2000-ben bemutatott amerikai film. Danny Leiner rendezte, a főszerepben Ashton Kutcher és Seann William Scott látható. A film költségvetése 13 000 000 dollár volt, a bevétele pedig 73 180 723 dollár. Az Egyesült Államokban 2000. december 10.-én mutatták be, Magyarországon pedig 2001. április 5.-én. A film műfaja vígjáték, misztikus és sci-fi elemekkel fűszerezve. Cselekmény A két jó barát, Jesse és Chester semmire sem emlékszik az elmúlt éjszakából, ezért azt sem tudják, hogy hol van a kocsijuk. Nekilátnak a keresésnek, és kiderül, hogy tegnap este egy zsák pénzzel mászkáltak fel-alá, több száz dollárt fizettek egy lánynak, hogy mutassa meg a mellét. Csakhogy ez a pénz nem az övéké volt, a gazdája szeretné visszakapni, ezért megfenyegeti Jesse-éket. A sztori másik szála egy kozmikus tárgy körül forog, amire többen is vadásznak. Állítólag ez is Chester-éknél van, de ők erre sem emlékeznek. A tárgy segítségével elpusztítható a világ, ezért fanatikus kutatók, a tárgy őrzői és egy csapat nő is ráakaszkodik a főhőseinkre, mert mindnyájan szeretnék birtokolni a tárgyat. Szereplők Ashton Kutcher - Jesse Seann William Scott - Chester Jennifer Garner - Wanda [Marla Sokoloff - Wilma Charlie O’Connell - Tommy Hal Sparks - Zoltán Kristy Swanson - Christie David Herman - Nelson Turtle - Jeff Mary Lynn Rajskub - Zelmina Bob Clendenin - Zarnoff Sissonne Sissonne település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 2096 fő (2015). Sissonne Amifontaine, Chivres-en-Laonnois, Lappion, La Malmaison, Marchais, Montaigu, Nizy-le-Comte, Saint-Erme-Outre-et-Ramecourt, Sainte-Preuve és La Selve községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Denon (Csillagok háborúja-bolygó) A Denon egy bolygó a Csillagok háborúja univerzumában. Érinti a Koréliai és a Hydiani Kereskedelmi Útvonalat. Helyzete Belső Peremvidék (Mid Rim) Leírása A Denont valamikor tengerek és folyók borították a felszínét. De a városok terjeszkedtek, ugyanúgy mint a Coruscanton és a bolygó egész felszínét város borítja. A víz nagy része tárnákba kerültek. A Denon lakossága eléri az 1 milliárdot. Leghíresebb szülöttje Maximilian Veers. Történelme A Denon történelme során tagja volt a Galaktikus Birodalomnak. Az Új Köztársaság idején a lázadók felszabadították és a Denon független bolygó lett. Megjelenése A Denon Kevin Hearne: Star Wars: A jedik örököse című regényében jelenik meg. 2007-es labdarúgó Ázsia-kupa Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség szervezte 2007-es AFC Ázsia Kupa végső szakaszát 2007. július 7. és július 29. között tartották. Ez az első alkalom a történetében, hogy a rendezvénynek négy nemzet a házigazdája: Indonézia, Malajzia, Thaiföld és Vietnám. Az Ázsia Kupát korábban 4 évenként tartották 1956 óta, a legutolsó tornát Kína rendezte 2004-ben. Azonban a Nyári Olimpiai játékokat és az Európa-bajnokságot szintén azonos évben tartották, mint az Ázsia Kupát (2004, 2008, 2012, stb.), és az AFC eldöntötte, hogy megváltoztatja a hagyományt, és 2007-ben tartotta a tornát, és ezentúl minden negyedik év lesz a dátum. Ez az első fő AFC-torna, amelyen Ausztrália részt vesz. Ausztrália az első nem-rendező nemzet, amely kvalifikálta magát. Helyszín kiválasztása Az elhatározást, hogy négy nemzet legyen a házigazdája az Ázsia Kupa ennek a kiírásának, Mohammed bin Hammám, az AFC bizottságának vezetője javasolta és adta elő. Azonban ő később megbánta ezt a döntést, és "hibának" nevezte, amely pénzügyi és munkaszervezési gondokat idézett elő a szervezésben a négy országot összekötő sporteseménynél. Azt mondta, "Ez egy nagyon bonyolult próbatétel [nekik, a bizottság vezetésének], hogy négy szervezési bizottságnak kell lennie, négy médiaközpontnak és pénzügyi szempontok is vannak." Szintén felmerült benne az, hogy "Határozottan nem szeretné újracsinálni ezt", ha lenne választása. 2005 júniusában Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség figyelmeztette Thaiföldet, hogy szüksége van a létesítmények fejlesztésre 2007 előtt, különben esetleg Szingapúr lép a helyébe. Abban az évben augusztus 12-én az AFC bebizonyította azt, hogy Thaiföld képes lesz társházigazdának lenni a 2007-es Ázsia Kupán. Azonban 2006 októberében Thaiföldet ismét figyelmeztették a létesítmények fejlesztésére a következő 90 napban. Kvalifikáció A kvalifikációs kör 2006. február 22-től 2006. november 15-ig tartott. Ez volt az első alkalom, hogy a címvédőnek (Japán) jelen kellett lennie a kvalifikációs szakaszban. Huszonnégy csapat próbált kvalifikálni a 2007-es AFC Ázsia Kupára. Őket négycsapatos csoportokra osztották, ami a 12 fennmaradó helyről döntött, mivel a négy házigazda – Indonézia, Malajzia, Thaiföld és Vietnám – már automatikusan résztvevő volt. Kiemeltek Ez volt az első alkalom, hogy a kiemelést a 2006. októberi FIFA-világranglista alapján tartották, az előző AFC Ázsia Kupa alapteljesítménye helyett. Ez nem biztosította azt, hogy azonos számú erősségű csapat ne találkozzon a korai szakaszban. A négy kalapbeli csapatokat 2006. december 19-én jelentették be. A kiemelést négy kalap szerint, sorsolással döntötték el. Az 1. kalap a házigazdákat tartalmazza. 2006. december 19-én a sorsolást a Kuala Lumpur-i Gyűlési Központban (KLCC) tartották. Mérkőzéslabda A hivatalos mérkőzéslabdát a 2007-es AFC Ázsia Kupához a Nike vezette be 2007. május 15-én. Ez volt az első eset, hogy a labda külön valamelyik ázsiai labdarúgó rendezvényhez készült. A Nike Mercurial Veloci AC nevet viselő labdán 4 kék, aranyozott csík látható, szerepel rajta minden egyes rendező város neve, illetve az AFC Ázsia Kupa logója. Játékvezetők 16 játékvezető és 24 játékvezető asszisztens hivatalosan hibátlanul teljesítette az alkalmassági tesztet a menetrend szerint, július 2-án Kuala Lumpurban, Malajziában. Egy bírót és két asszisztenst neveztek a CAF-ból. Matthew Breeze Mark Shield Jasim Karim Baojie Sun Masoud Moradi Nisimura Júicsi Saad Kameel Al Fadhli Talaat Najm Abdulrahman Hussain Halíl al-Gamdi Eddy Maillet Kwon Jong-Chul † Lee Gi Young Mushen Basma Satop Tongkhan Ali Hamad Madhad Saif Albadwawi † Shamsul Maidin helyett, miután a játékvezetőt kihúzták sérülés miatt. Keretek A részt vevő csapatok kereteinek teljes listáját lásd: AFC Ázsia Kupa 2007 keretek Torna áttekintése Az Ázsia Kupa sok felfordulást látott a torna korai szakaszában. Az A csoportban, Omán a favoritnak tartott Ausztráliával döntetlent játszott. Omán megszerezte a vezetést, és győzelmet egy hosszabbításbeli Tim Cahill gól miatt nem tudták megvédeni. A következő, hogy a rendező Vietnám megdöbbentette a Gulf Cup-győztes Egyesült Arab Emírségeket egy 2-0-s győzelemmel. Ugyanabban a csoportban Katar Japán ellen tartotta a megdöbbentő 1-1-es döntetlent, ami a japán szövetségi kapitány, Ivica Osim őrjöngését okozta, mely szerint a játékosait 'amatőröknek' bélyegezte meg, és amit a tolmácsa könnycseppjei csökkentettek. A D csoportban Indonézia folytatta a veretlenségi sorozatát hazai pályán Bahrein 2-1-es legyőzésével. Malajzia volt az egyetlen házigazda, amely elveszítette a mérkőzését, Kína ellen 5-1-re. Thaiföld feljegyezte csupán a 2. győzelmét az Ázsia Kupában (a másik 1972-ben volt Kambodzsa ellen), és ez volt az első győzelme Omán ellen, amikor július 12-én 2-0-ra nyertek. Ezalatt Ausztrália gyengélkedett egy 3-1-es vereség miatt Irak ellen a következő nap, zavarban hagyva őket a tornán a magas elvárás ellenére. Csoportmérkőzések A következő a jelentése a táblázatoknak: Mérk = összes lejátszott mérkőzés Gy = összes megnyert mérkőzés D = összes döntetlen mérkőzés V = összes elveszített mérkőzés Lg = összes lőtt gól Kg = összes kapott gól Gk = gólkülönbség (lőtt gól-kapott gól) P = összes szerzett pont Az első és második helyezett csapatok (zöld árnyalattal) bejutottak a negyeddöntőbe. A bajnokság rendszerében három (3) pontot kapnak győzelemért, egy (1) pontot a döntetlenért és nulla (0) pontot a vereségért. Ha két vagy több csapat azonos mennyiségű ponttal rendelkezik, a helyezéseket a következők szerint határozzák meg: Nagyobb számú elnyert pont a csoportmérkőzéseknél az érintett csapatok között Gólkülönbség eredménye a csoportmérkőzéseknél az érintett csapatok között Több lőtt gól a csoportmérkőzéseknél az érintett csapatok között Gólkülönbség minden csoportmérkőzésnél Több lőtt gól minden csoportmérkőzésnél Büntetőrúgás, ha csak két csapat érdekelt Sorsolás Beszélnünk kell Kevinről A Beszélnünk kell Kevinről Lionel Shriver 2003-as regénye illetve az ez alapján 2011-ben készült angol-amerikai filmdráma, amely egy iskolai mészárlás apropóján azt a kérdést feszegeti, hogy léteznek-e születésüktől rossz emberek, illetve elképzelhető-e, hogy egy anya az ösztönök ellenére sem szereti gyermekét. Cselekmény Eva, a sikeres útikönyvszerző gyermeket szül. Kevin érkezése felforgatja az életét: feladja karrierjét, kénytelen New Yorkból egy unalmas kisvárosba költözni. Eva már a csecsemő Kevinnel sem találja a hangot, nem tudja megnyugtatni. Ahogy a kisgyerek cseperedik, egyre mérgesedik a viszonyuk, és Kevin egyre ellenségesebben viselkedik anyjával. Az apa, Franklin nem veszi komolyan Eva panaszait, szerinte a gyerekkel nincs semmi baj; ők jól kijönnek egymással. Eva később megszüli Celiát, akivel valódi anya-gyermek kapcsolata alakul ki. A 16 éves Kevin - miután eltünteti Celia tengeri malacát, majd felelőssé válik abban, hogy a kislány egyik szemére megvakul - egy napon íjával lelövi apját és húgát, majd az iskolában több gyerekkel is végez. Börtönbe kerül, anyja pedig lecsúszik, egy nyomorúságos házban él és egy vacak munkahelyen dolgozik. A szomszédok, a halott gyerekek szülei, valamint munkatársai megalázzák, zaklatják, de ő rendszeresen látogatja fiát. A film szerkezete A film több idősíkot keverve építkezik. Az egyik sík az iskolai mészárlás utáni helyzetet mutatja be: Eva, mintegy magára vállalva fia bűneit, tűri, hogy házát, autóját vörös festékkel öntsék le, megüssék az utcán, összetörjék az áruházban a kosarába tett tojásokat, szidalmazzák. A nő bűntudatot érez, mert nem szerette Kevint, és hibásnak érzi magát fia tettéért. Mindazonáltal hazavárja őt, mert új házában pontosan úgy rendez be egy szobát, amilyen az Keviné volt egykoron. A másik síkban a múlt emlékei törnek fel: a nő szabadsága Kevin születése előtt, aztán a csecsemővel, a kisgyerekkel, a kamasszal folytatott állandó veszekedései. Kevin elviselhetetlenül viselkedik anyjával, apjával viszont kedves. Emiatt a két szülő teljesen másként tekint rá, és kettőjük kapcsolata is megromlik. Ebben a síkban követi el a fiú az iskolai mészárlást. A filmet végigkíséri a vörös szín hangsúlyos alkalmazása - a spanyolországi paradicsomcsata, a vörös festék a házon és az autón, a paradicsomkonzervek a közértben, az ébresztőóra villogó számai -, mintegy a vérfürdő metaforájaként. A film olvasatai A film egyik értelmezési lehetősége, hogy Kevin gonosznak született, nem a családi háttér tette azzá. Ezt erősíti a fiú által anyjával vagy húgával szemben elkövetett rengeteg "aljasság". Kevint az tette érzéketlen pszichopatává, hogy Eva nem szerette őt, nem tudott bánni vele, pedig viselkedése a kislányával azt tanúsítja, hogy képes a "normális" anya szerepére. Egy harmadik értelmezési lehetőség az, hogy Kevin és Eva is vágyik a másik szeretetére, csak képtelenek voltak ezt a másik számára érthetően kimutatni. Ezt erősíti a búcsúzási jelenet a film végén. Jelölések díjra Arany Pálma (jelölés) Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma (jelölés) Fejgerinchúrosok A fejgerinchúrosok (Cephalochordata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják. Nagy részük kihalt, ma élő egyedüli képviselőik a lándzsahalak (Amphioxiformes) rendjébe tartoznak. Evolúció Az előgerinchúrosoktól származnak. Evolúciós újításaik: Gerinchúrjuk a feji végtől a farki végig húzódik, specializálódott izomsejtekből épül fel, így a gerincesekkel ellentétben porc- vagy csontelemeik nincsenek. Gerinchúrjuk egész életükben megmarad. Gerinchúrjukhoz harántcsíkolt izmok tapadnak, ez magyarázza kígyózó mozgásukat. A fejgerinchúrosok és a gerincesek fejlődése nagyjából 700 millió évvel ezelőtt vált el egymástól. Anatómia Fejük és koponyájuk nincs, a szájnyílásuk környékén tapogatók vannak. Idegrendszerük csőidegrendszer, agyuk morfológiailag nem különül el részekre de genetikai tekintetben a három rész elválasztható. Nincs izmos szívük, de keringésük majdnem zárt, már hajszálerek is részt vesznek benne, de még nem képeznek zárt csőrendszert. Három szakaszos bélcsatornával rendelkeznek: előbél, középbél, utóbél. Kiválasztásuk elővesével történik. Életmód Többnyire helytülők, de páratlan úszójuknak köszönhetően mindkét irányban jól tudnak úszni. Passzív táplálkozásúak: a hasoldali szájukon beáramló vízből szűrögetnek, amely a kopoltyúréseken távozik. Rendszerezés † Metaspriggina Briggs et al., 1994 † Metaspriggina walcotti Simonetta & Insom, 1993 † Pikaia Conway Morris & Whittington, 1979 † Pikaia gracilens Walcott, 1911 – kambriumi fosszília † Cathaymyrus † Cathaymyrus diadexus Shu, Conway Morris & Zhang, 1996 – kambriumi fosszília † Cathaymyrus haikoensis Luo & Hu, 2001 – kambriumi fosszília † Paleobranchiostoma † Paleobranchiostoma hamatotergum (Oelofsen & Loock, 1981) Csőszívűek (Leptocardii) osztálya Lándzsahalak (Amphioxiformes) rendje Salles (Hautes-Pyrénées) Salles település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 220 fő (2015). Salles Saint-Pé-de-Bigorre, Asson, Arcizans-Dessus, Arras-en-Lavedan, Aucun, Ferrières, Gaillagos, Gez, Ouzous, Ségus és Sère-en-Lavedan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kvártélyház A zalaegerszegi Kvártélyház Mária Terézia rendeletére az átvonuló katonák szálláshelyéül 1765-ben épült. A XVIII. sz. végén a megyei tisztviselők szolgálati lakása, egy ideig patika is volt. Valószínűleg a 19. század közepén egy szintet ráépítettek. Az udvar hátsó részén lévő szárny 1872 körüli, neoklasszicista nagytermét 1891-ben alakították ki. Ma ez a terem Zalaegerszeg városi közgyűlési terme, falait Csány László, Deák Ferenc és Zrínyi Miklós nagyméretű képei díszítik. 1928-ban Kotsis Iván tervei alapján a második emelettel bővült, akkor épült a nyugati neobarokk homlokzat és az erkély is. A timpanonban a vármegye címerét helyezték el. Az 1960-as évek elejéig nyomda működött az épületben, a járási rendszer megszüntetéséig a Járási Tanács székháza volt, ma hivataloknak ad otthont. Földszinti részén két relief található, az egyik Béres János munkája gróf Széchenyi István születésének kétszázadik évfordulójára, 1991-ben felavatott dombormű. A másik egy koronaőr lovaskatonát ábrázol tarsolyán a megyecímerrel, felirata: Szala vármegyei koronaőrző 1791, ami Németh János kerámiája. A Kvártélyház udvara számos alkalommal adott otthont kulturális rendezvényeknek. Az első ilyen az 1860-as évekre datálható. Legjelentősebbek a Zenélő Udvar (1980–1983), az Udvarok Fesztivál (2000–2001). 2007 óta Kvártélyház Szabadtéri Színház néven teátrum várja a publikumot a nyári estéken. Paunzhausen Paunzhausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 977 fő (1987. május 25.). Szürte Szürte (ukránul Сюрте (Szjurte / Siurte), korábban Струмківка (Sztrumkivka / Strumkivka), oroszul Струмковка (Sztrumkovka / Strumkovka), szlovákul Surty). falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban. Fekvése Ungvártól 15 km-re délnyugatra fekszik, Kistéglás tartozik hozzá. Története 1281-ben Strute néven említik először. Nevét Zritte, Sratha és Strate formákban említették az oklevelekben. Szürte és környéke a fennmaradt okiratok bizonysága szerint azonban már 1281 előtt is lakott hely volt, valószínűleg a tatárjárás alatt elpusztult, de később újratelepült. A település első ismert birtokosai a Rátót nemzetség tagjai valamint a Baksa nemzetségből származó Szürtey család tagjai voltak. 1484-ben Zsigmond király címert és zászlót adományozott a településnek. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: 1869-ben Kistéglás községet csatolták hozzá, de 2004-ben Téglás különvált. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1910-ben 1144 lakosából 1134 magyar volt. Ebből 256 római katolikus, 259 görögkatolikus, 461 református volt. Közlekedés A települést érinti a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal. Látnivalók Római katolikus temploma a 14. században épült, benne a Baksa nemzetségből származó Szürthey család 15. – 16. századi sírkövei. 1730 -ban átépítették. Református temploma 1822 és 1864 között épült, tornyai 1898 --ban készültek el. Először 1983 -ban újították fel, 2000-re azonban ismét fel kellett újítani. A Dorcas Aid International és a Sticgting Hulp Oost-Europa holland segélyszervezetektől kapott anyagi támogatással 2002-re fejezték be a teljes felújítást. Görögkatolikus temploma az egykori Téglás területén áll, elhanyagolt állapotú volt, a rendszerváltás előtt ravatalozóként használták. Ma mind görögkatolikus, mind pedig római katolikus miséket tartanak benne. Neves személyek Itt született: 1948 . szeptember 9-én Tóth Lajos festő. Kolozsváry László festőművész 1818-ban Kovács Károly ügyvéd és földbirtokos. Sulzheim (Rheinhessen) Sulzheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Az Afrikai Unió zászlaja Az Afrikai Unió az 1963-ban alakult Afrikai Egységszervezet 2002-ben létrejött utódszervezete. Tagjainak sorában az összes független afrikai országot megtaláljuk. Célja az együttműködés és a konfliktusok békés rendezése. A 2010-ben adoptált lobogón (melynek megtervezésére a pályázatot 2007-ben hirdették meg) a zöld szín a reményt, a kontinens körüli 53 aranycsillag pedig a tagállamokat jelképezi. Korábbi zászló A 2002-ben létrejött Afrikai Unió 2010-ig a szervezet elődjének, az Afrikai Egységszervezetnek a zászlaját használta, amelyet 1970-ben tettek hivatalossá. Ezen a zászlón a zöld szín az afrikai természeti környezetére utalt, az aranysárga a szebb jövőt, a fehér pedig a békés egymás mellett élést jelképezte. Az embléma Afrika arany színű térképe volt, amelyet aranykoszorú keretezett. Ordizia Ordizia település Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Ordizia Beasain, Itsasondo, Arama, Zaldibia és Lazkao községekkel határos. Lakosainak száma 9998 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Az Aggteleki-karszt gerinces állatai Az Aggteleki Nemzeti Parkot ugyan elsősorban az élettelen természeti értékek védelmére hozták létre, de megalakítása működési területe (az Aggteleki-karszt és a Szalonnai karszt) élővilágának megismerését is jelentősen elősegítette. Főleg a gerinces fauna, azon belül különösen egyes, ritka madarak és a nagyragadozók védelmére fordítanak jelentős figyelmet. Halak A hegységben és az azt határoló völgyekben idáig több mint negyven halfajt azonosítottak, azaz a Magyarországon ismert halak több mint felét. E fajok közül 13 védett. 1. Főleg a patakok felső szakaszán, a forrásokhoz fordul elő: kövi csík (Barbatula barbatula, Noemacheilus barbatulus vagy Orthrias barbatulus) , fenékjáró küllő (Gobio gobio) , fürge cselle (Phoxinus phoxinus) , sebes pisztráng (Salmo trutta) , szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) . A két pisztrángfajt úgy telepítették be a patakokba, és ott elszaporodva erősen visszaszorították az őshonos halfajokat, ezért további telepítésüket nem tartják kívánatosnak. Csak kora tavasszal, ívás idején keresi fel a forrásrégiót a körszájúak közé tartozó tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) 2. A patakok középső szakaszán helyenként tömegesen él: fejes domolykó (Leuciscus cephalus) nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) Ugyancsak a középső folyások lakója: sujtásos küsz (Alburnus bipunctatus, Alburnoides bipunctatus) , felpillantó küllő (Gobio uranoscopus) – a Duna vízrendszerbében endemikus faj , petényi márna (magyar márna, Barbus peloponnesius ) – értékes ritkaság, de itt gyakori, rózsás márna (Barbus fluviatilis) . A kisebb patakok alsó szakaszain és a Felső-Bódvában él: német bucó (Aspro streber) – a Duna vízrendszerbében endemikus faj , vágó csík (Cobitis taenia) – az iszapos medrű szakaszokon, menyhal (Lota lota) – a 2000-es években tűnt fel, a hideg vizet kedveli. A Bódva völgyében egykor kiterjedt mocsarak maradványaiban jellemző (de ritka): réti csík (Misgurnus fossilis) , kurta baing (Leucaspius delineatus) . A 90-es években különösen intenzívvé vált horgászat és a változatos helyi halfogó módszerek eredményeként teljesen eltűntek a nagy testű (főképp ragadozó) halak: csuka (Esox lucius) fogassüllő (Stizostedion lucioperca) vésettajkú paduc (Chondrostoma nasus) termetesebb példányai. Kétéltűek A 16 hazai kétéltűfajból tizenhármat, a 15 hazai hüllőfajból kilencet figyeltek meg. Farkos kétéltűek Kétéltű az Aggteleki Nemzeti Park címerállata, a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) is. Ez kora tavasztól késő őszig főleg Jósvafőn, a Tengerszem-tó környékén lelhető fel tömegesen. Mellette két gőtefaj említendő pettyes gőte (Triturus vulgaris) , tarajos gőte (Triturus cristatus) . Mindkét gőtefaj az álló, legfeljebb lassan áramló vizeket kedveli; lárváik ősz elejéig a vízben fejlődnek. Békák Egyes békák: az úgynevezett zöld békák és az unkafélék (Bombinatoridae) , amelyek közül a tájegységen leginkább a sárgahasú unka és a vöröshasú unka hibridje a leggyakoribb. nagyon vízigényesek, ezért a téli időszak kivételével többnyire a különböző vizekben találjuk őket. Más fajok csak tavasszal, a párzás és peterakás idején keresnek maguknak vizet, egyébként leginkább a szárazföldön, bár többnyire nedves, páradús környezetben élnek. Főbb (eltérő rendszertani szintű) csoportjaik: 1. A bajuszos békák (Rana spp.) jellemző fajai: erdei béka (Rana dalmatina) , gyepi béka (Rana temporaria) , kecskebéka (Rana esculenta) , tavi béka (kacagó béka, Rana ridibunda ), kis tavibéka (Rana lessonae) rendszeresen megtalálhatók a karszton a különféle zárt lomberdőkben és a melegkedvelő tölgyesekben. 2. A varangyfélék (Bufonidae) gyakran fordulnak elő a falvakban, ahol az éjjeli világítás fényeire gyűlő rovarokra vadásznak. 3. A levelibéka-félék (Hylidae) leggyakoribb faja a zöld levelibéka (Hyla arborea), amely főleg az állóvizek (a tócsáktól a mesterséges tavakig) közelében gyakori. Hüllők A 15 hazai hüllőfajból a karszton kilencet figyeltek meg. Kígyók Szorosan a víz közelében él: vízisikló (Natrix natrix) – inkább tavak mellett, kockás sikló (Natrix tessellata) – inkább patakok mellett. A víztől távolabb, inkább az erdőben él: rézsikló (Coronella austriaca) erdei sikló (Elaphe longissima, olykor Zamenis longissimus) . A karszton egy viperafaj sem fordul elő. Gyíkok Erdőkben, erdei tisztásokon él: lábatlan gyík (törékeny kuszma, Anguis fragilis ). Gyakorlatilag minden árokparton, kaszált vagy legeltetett, tehát rövid füvű gyepen tömegesen él legközönségesebb hüllőnk, a fürge gyík (Lacerta agilis). A karsztbokorerdőket és a sziklagyepeket kedveli: fali gyík (Podarcis muralis) zöld gyík (Lacerta viridis) – akár fél méteresre is megnőhet. Csak a Baradla-tetőről, a Nagyoldalról és a közeli Alsóhegyről ismert az apró, alig 10 cm-re növő magyar gyík (Ablepharus pannonicus). Madarak A közel 370 magyarországi madárfajból hozzávetőleg kétszázat figyeltek meg a hegységben, illetve a Jósva-patak és a Bódva völgyében. Ezek közül minetegy 130 faj fészkelése legalábbis erősen valószínű. Egyebek közt itt él Magyarország legnagyobb és legstabilabb császármadár (Bonasa bonasia vagy Tetrastes bonasia) állománya (mintegy 50–60 pár). A hegység legjelentősebb madárritkasága a parlagi sas (Aquila heliaca). A nyírfajd (Tetrao tetrix vagy Lyrurus tetrix) az 1940-es, években költött itt utoljára. Vizes, nedves élőhelyek madarai A fokozottan védett vízirigó (Cinclus cinclus, kevesebb mint tíz fészkelő pár) a bővizű patakok felső folyásain, a meder fenekéről csipegeti táplálékát (főként felemáslábú rákokat és tegzeslárvákat). Hasonló, zárt patakvölgyekben él a hegyi billegető – (Motacilla cinerea) mintegy tizenöt párnyi állománya stabilnak tűnik. A Jósva alsó folyása, valamint a Bódva leszakadó partfalaiban költ néhány pár jégmadár (Alcedo atthis). Tavasszal és ősz elején számos rokonuk vonul át a területen; néhány Jósvafőn, a Tengerszem-tó mellett telel át. Főként a nádas, gyékényes tavakon, elvétve a folyóvizek mellett költ: tőkés réce (vadkacsa, Anas platyrhynchos ), szárcsa (Fulica atra) , vízityúk (Gallinula chloropus) , kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) . A vízhez közeli növénytársulásokban, leggyakrabban a folyó fölé hajló fűzfaágak végére, a nyárfa terméséből építi gömb alakú fészkét a függőcinege (Remiz pendulinus). Valószínűleg a Bódva kavicszátonyain fészkel a billegetőcankó (Actitis hypoleucos). Elsősorban a nagy patakvölgyek bokortársulásaiban él a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), aminek helyét a szárazodás, a növényzet átalakulása miatt egyre inkább a réti tücsökmadár (Locustella naevia) veszi át. Bükkösök madarai A korosabb bükkösökben fészkel: fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) – fokozottan védett, alig néhány pár, szürke küllő (hamvas küllő, Picus canus ), kék galamb (Columba oenas) , kis légykapó (Ficedula parva) , örvös légykapó (Ficedula albicollis) , hegyi fakusz (hosszúkarmú fakusz, Certhia familiaris ), Bükkösökben és fenyvesekben egyaránt előfordul: kormosfejű cinege (Parus montanus) , barátcinege (Parus palustris) – e két faj hibridizálódik is. Fenyvesek madarai A fenyveseket (főleg feketefenyőt) az 1960-as években telepítették a meredek déli oldalak sziklás, bokorerdős részeire. Ez az intézkedés erdészeti szempontból hibásnak bizonyult, de a fenyvesek számos madárfajnak nyújtanak kiváló fészkelési lehetőséget. Énekesmadarak: keresztcsőrű (Loxia curvirostra) , búbos cinege (Parus cristatus) , fenyvescinege (Parus ater) , királyka (Regulus regulus) – Európa egyik legkisebb madara. Rokona, a tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus vagy Regulus ignicapilla) leginkább csak átvonulóban fordul elő. A ragadozó madarak közül főleg a fenyvesekben fészkel: karvaly (Accipiter nisus) – mintegy 10–15 pár, parlagi sas (Aquila heliaca) , kígyászölyv (Circaëtus gallicus) . A kígyászölyvhöz hasonlóan főleg ürgével táplálkozik a kerecsensólyom (Falco cherrug), ez azonban az 1980-as években költött utoljára a karszton. A kuvik (Athene noctua) csak a karszt felvidéki részén költ; a határ magyar oldalán csak télen bukkan fel. A fenyvesek bokros tisztásain és a völgyekben költ: szürkebegy (Prunella collaris) , süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) , főleg télen gyakori. Itt telelő faj a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes), ami 1993/94 őszén, telén jelent meg először tömegesen. Átmeneti (gyertyános-bükkös, gyertyános-tölgyes) erdők madarai fekete fakopáncs (nagy fakopáncs, Dendrocopus major ), héja (Accipiter gentilis) – 15–22 pár, uráli bagoly (Strix uralensis) – 1–12 pár, macskabagoly (Strix aluco) , holló (Corvus corax) – 12–18 pár, egerészölyv (Buteo buteo) – 120–150 pár. A legnagyobb hazai bagolyféle, az uhu az 1980-as években tűnt el a karszt magyarországi részéről, de mivel a szlovák részen örvendetesen szaporodik, várható, hogy hozzánk is visszatér. A tölgyesek (melegkedvelő tölgyes, cseres-tölgyes) madarai Az erdőtársulások közül a tölgyesek madárvilága a leggazdagabb, és ez főleg az énekesmadaraknak: csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) , sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) , vörösbegy (Erithacus rubecula) , barátka (Sylvia atricapilla) , kis poszáta (Sylvia curruca) , zöldike (Carduelis chloris) , erdei pinty (Fringilla coelebs) , meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) , köszönhető. A nagy testű madarak közül főleg a tölgyesekben fészkel: darázsölyv (Pernis apivorus) – 20–25 pár, békászó sas (Aquila pomarina) , fekete gólya (Ciconia nigra) , Magyarország utolsó fajdféléje a császármadár (Bonasa bonasia vagy Tetrastes bonasia). Ennek legnagyobb és legstabilabb állománya (mintegy 50–60 pár) leginkább a dús cserjeszintű tölgyesekben fészkel, de nem annyira az erdő típusához, mint inkább annak változatosságához ragaszkodik. Földön fészkelő madár lévén felszaporodását főleg a vaddisznók gátolják. A 20. század elején még a nyírfajd is élt errefelé, de az 1940-es években kipusztult. Erdőszéli bokortársulások madarai A nagyobb gyepes tisztásokat is tartalmazó erdőszéli bokortársulásokban nemcsak az erdőben élő énekesmadarakat találjuk meg, de ezekhez további fajok is csatlakoznak: kerti poszáta (Sylvia hortensis) , mezei poszáta (Sylvia communis) , karvalyposzáta (Sylvia nisoria) , cigánycsuk (Saxicola torquata) , rozsdás csuk (Saxicola rubetra) – csak a nedvesebb gyepterületeken, fekete rigó (Turdus merula) , énekes rigó (Turdus philomelos) , léprigó (Turdus viscivorus) , fenyőrigó (Turdus pilaris) – csak télen de akkor nagy csapatokban, csonttollú (Bombycilla garrulus) – gyakran a fenyőrigóval együtt, fülemüle (Luscinia magarhynchos) , nagy fülemüle (Luscinia luscinia) – nem költ, csak átvonul, Karsztbokorerdők madarai A két növénytársulás hasonlósága okán a mozaikosan sztyepprétekkel váltakozó karsztbokorerdőkben jórészt azok a fajok fordulnak elő, mint a gyepes bokortársulásokban. Más növénytársulásokban is elterjedt fajok: fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) , lappantyú (Caprimulgus europaeus) , erdei pacsirta (Lullula arborea) , szürke légykapó (Muscicapa striata) , Tipikusan a karsztbokorerdőkben fészkel: bajszos sármány (Emberiza cia) – hazai állományának meghatározó hányada itt él. Egyéb élőhelyek madarai 1. A bezárt kőbányákban költ a kövi rigó (Monticola saxatilis) – alig tíz pár. 2. Fás legelőkön, erdőszéli fasorokban: kabasólyom (Falco subbuteo) , vörös vércse (Falco tinnunculus) . 3. Tipikus falusi madarak (a házak körül, illetve a gyümölcsösökben): molnárfecske (Delichon urbica vagy Delichon urbicum) , füsti fecske (Hirundo rustica) , fehér gólya (Ciconia ciconia) , házi veréb (Passer domesticus) , csicsörke (Serinus serinus) , házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) , búbos banka (Upupa epops) mintegy ötven pár, nyaktekercs (Jynx torquilla) , tövisszúró gébics (Lanius collurio) , kis őrgébics (Lanius minor) , vörösfejű gébics (Lanius senator) költését csak 1981-ben figyelték meg, kuvik (Athene noctua) , gyöngybagoly (Tyto alba) , 4. Kaszálók, legelők madarai: fogoly (Perdix perdix)) – ritka, fürj (Coturnix coturnix) , fácán (Phasianus colchicus) , haris (Crex crex) – mintegy tíz pár. Téli vendégek Fészkelőhely híján növénytársuláshoz nem köthető, a karszton telelő madarak: kékes rétihéja (Circus cyaneus) , gatyásölyv (Buteo lagopus) , barna rétihéja (Circus aeruginosus) – ritka, vörös kánya (Milvus milvus) – ritka. nagy őrgébics (Lanius excubitor) , Emlősök A barlangok miatt a hegység legismertebb emlősei a denevérek, de a területen számos rovarevő, rágcsáló és kisragadozó is él. A nagyragadozók közül a szürke farkas (Canis lupus) az 1980-as évek közepén, az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) az 1990-es évek elején települt vissza. Medvék szórványosan át- átlátogatnak a Felvidékről, de 2008-ig még nem telepedtek meg. Vízi, vízközeli élőhelyek emlősei Főleg a nagyobb patakok (Bódva, Jósva, Ménes-patak) mentén halásznak vadásznak a vízkedvelő cickányfajok: közönséges vízicickány (Neomys fodiens) , Miller vízicickánya (Neomys anomalus) . Ugyanezeken a helyeken él a vízipocok (Arvicola amphibius), míg a 20. század elején, Amerikából betelepített pézsmapocok (Ondatra zibethicus) jóformán minden víz mentén megtalálható. A Bódva völgyében (főleg a holtágak mentén) a 20. század közepén még rendszeresen előfordult az európai vidra (Lutra lutra). Erdei kisemlősök A hűvösebb erdők (fenyves, bükkös, gyertyános) talajszintjén élő, bár telente gyakran a falvakba húzódó rovarevők: erdei cickány (Sorex araneus) , törpe cickány (Sorex minutus) ; a lombkoronában a nagy pele (Glis glis, illetve Myoxus glis). A tölgyesekben és a bokorerdőkben élnek az erdei egerek (Apodemus spp.) : sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) , közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) , kislábú erdeiegér (Apodemus microps) , pirókegér (Apodemus agrarius) , valamint a pockok: erdei pocok (Evotomys hercynicus) , mezei pocok (Microtus arvalis) ; a lombkoronában pedig a pelék: mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) , erdei pele (Dryomys nitedula) . A kerti pele (Eliomys quercinus) egyetlen, Magyarországról ismert maradványa a Nagyoldali-zsombolyból, egy bagolyköpetből került elő. A különféle pelék télire (a nagy pele nem ritkán egész évre) gyakran beköltöznek a falvakba, házakba. Valóban a lombkoronaszint lakói a mókusok, (Sciurus vulgaris). Kisragadozók A lombos erdőkben leginkább a ragadozó madarak fészkeibe költözik be a nyuszt (Martes martes). A legtöbb nyest (Martes foina) már beköltözött a falvakba, és a padlásokról, templomtornyokból jórészt kiszorította a baglyokat és a denevéreket is. Az átmeneti (bokros, lomberdős) tájak lakói: menyét (Mustela nivalis) , hermelin (Mustela erminea) , európai borz (Meles meles meles) – ez a művelt földekre is gyakran kilátogat. Mezőgazdaságilag művelt földek kisemlősei A közönséges vakond (Talpa europea) védett állat ugyan, a kertek gazdái mégis többnyire irtandó kártevőnek tekintik. A cickányfélék közül ebben a környezetben érzi jól magát: keleti cickány (Crocidura suaveolens) , mezei cickány (Crocidura leucodon) . Főleg az erdőszéleken él a keleti sün (Erinaceus concolor). Leginkább a kisebb-nagyobb tisztásokon fordul elő a törpeegér (Micromys minutus). A mezei nyúl (Lepus europaeus) állománya kicsi, de stabil. A közönséges ürge (Spermophilus citellus) többnyire a legeltetett, rövid füvű gyepeken ássa üregeit. Magyarországon védett faj, mert ez a kerecsensólyom (Falco cherrug) legfőbb és a parlagi sas (Aquila heliaca) szinte kizárólagos tápláléka. Denevérek Nyáridőn a nappalt még a barlangban telelő denevérek is jobbára fák odvában, illetve emberi építményekben töltik, így számos faj fennmaradása attól függ, megmaradnak-e az öreg erdők odvas fái. A karszton a 28 európai denevérfajból 21 megtalálható. Fontosabb fajok: korai denevér (Nyctalus noctula) , kései denevér (Eptesicus serotinus) , kereknyergű patkósorrú denevér (Rhinolopus euryale) , kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) , szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) , csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) , nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) . Nagytestű növényevők Az ebbe a kategóriába tartozó fajok közül minden párosujjú patás: vaddisznó (Sus scrofa) , európai őz (Capreolus capreolus) , gímszarvas (Cervus elaphus) , muflon (Ovis musimon) vadászható. A vaddisznó- és a gímszarvasállomány is jóval nagyobb a terület természetes eltartó képességénél; a betelepített muflonok számát a nagyragadozók egyenletes szinten tartják. Nagyragadozók A vadászat, a mező- és erdőgazdálkodás hatására a karsztról valamennyi, őshonos nagyragadozó kipusztult, a szervezett természetvédelem kezdete óta azonban elkezdtek visszatelepülni. A legnagyobb fennmaradt ragadozó a vörös róka (Vulpes vulpes). A vadmacska (Felis silvestris) főleg amiatt van veszélyben, hogy könnyen kereszteződik a házi macskával (Felis silvestris catus). A farkas (Canis lupus) az 1980-as évek közepe óta állandó lakó. A hiúz (Lynx lynx) az 1990-es évek elején telepedett meg újra. A barna medve (Ursus arctos) 2008-ig alkalmi látogató maradt. A munkászubbony A munkászubbony Bródy István 1914-ben forgatott és 1915 elején bemutatott fekete-fehér néma nagyjátékfilmje Hegedűs Gyula főszereplésével, akinek játékáról ez az egyetlen fennmaradt alkotás. Cselekmény Egy gyáros álruhában vizsgálódik saját üzeme körülményei felől. Színészek Hegedűs Gyula – Hornyai (Horvai?) gyáros Thury Elemér – Darvas művezető Szamosi Elza – cigánylány Hegedüsné Berzétei Ilona – Hornyainé Szakváry Vilma – Hornyaiék kislánya A film sorsa A Pedagógiai Filmgyár stúdiójában forgatott film sajtóbemutatójára 1915. január 12-én került sor a Budapest IX. ker., Kinizsi utcai „Kultúr Színpadon”, mozikba pedig február 1-jén került. A magyar némafilmgyártás e korai időszakában (1912-1916) készült játékfilmjeink nagy része megsemmisült vagy elveszett. Erről, a Földes Imre (film)novellája alapján készült, a társadalom valóságos viszonyait, ellentmondásait ábrázolni törekvő filmdráma sorsáról sem tudtunk semmit. Az amszterdami EYE Filmmuseumban került elő egy kópia, amelynek dobozain és tekercsein szereplő Zigeunerliebe felirat nem egyezett Lehár operettjének történetével. Végül a Hangosfilm.hu filmtörténeti adatbázis alapján sikerült azonosítani az alkotást, aminek különlegessége, hogy a korszak egyik vezető színészének, Hegedűs Gyulának eddig ismert egyetlen fennmaradt filmje. A Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe kerül, ahol restaurálják és digitalizálják. Mandø Mandø sziget Dániában, az Északi-Fríz-szigetek között, a dán Watt-tenger egyik szigete Jütland délnyugati partján. A dán Watt-tenger az Északi-tenger része. A sziget területe 7,63 négyzetkilométer lakosainak száma 62 fő. A sziget körülbelül 12 km-re délnyugatra található, az ősi Ribe városától. Mandø dagálykor alig hozzáférhető, egy burkolt felületű, mintegy négy kilométer hosszú töltésen át közelíthető meg, amely a szigetet a szárazfölddel köti össze. Kiterjedt árapály mocsarak és madarak és más élőlények tenyésztési területeinek sokasága veszi körül a szigetet. Az elmúlt évszázadokban nagy földes töltéssel építették körül a szigetet, bár ez lényegesen kisebbítette a partvonalat, de ezzel lehetővé vált a hagyományos gazdálkodás gabona termesztés és birka legeltetés formájában. Mandø technikailag egy Hallignak számít. Megközelítés Hagyományos gépjárművel Mandø a szigeten keresztül töltésen burkolatlan úton érhető el, bár ez vihar és dagály esetén akadályozva van. A legközelebbi falu a kontinensen, amely átjáró a Mandø szigetre Vester Vedsted. Ez az egyszerű töltésen vezető út nem több, mint bőséges kaviccsal leszórt óriási Árapálysíkság, amely igényli a gyakori időszakos karbantartást hozzáadott kaviccsal. Alternatívaként sok látogató érkezik a szigetre egy speciálisan kialakított traktor húzta busszal, mely jelentősen túlméretezett gumikkal van ellátva. Ez a jármű képes áthaladni néhány keményebb mudflatson is, de csak a legalacsonyabb árapály idején. Mandø félúton található a két nagyobb sziget Fanø és Rømø között, amelyek a szárazfölddel kapcsolódnak. Földrajza Mandø földrajzilag az Északi-Fríz-szigetek egyik legészakibb szigete a délnyugati dán és északnyugati német szigetek között. A Fríz-szigetek általában a demarkációs vonal az Északi-tenger és a Watt-tenger között, amely mintegy 5000 négyzetkilométer nagyságú sekély tenger, tele kis szigetekkel. A fő ökoszisztémák ezen a szigeten az árapály mocsár; Árapálysíkság, part menti övezet; és hegyvidéki füves területek. Tény, hogy a szigeten az Árapálysíkság földterületének jelentős része termőföld. Állat- és növényvilága Mandø sziget legismertebb kiterjedt madárvilágáról. Főbb madárvilága pl.: a csér, gázlómadarak és kacsák. Az itteni mocsaras terület a legideálisabb hely a madarak pihenéséhez és tenyésztéséhez, biztonságos és zavartalan etetéshez. Ezenkívül különféle rovarok, tengeri élőlények és kis emlősök is élőhelyet találnak ezen a szigeten. Sokkéle fű és vadvirág is él a sziget hegyvidéki részén, továbbá a mocsári fű az árapály zónában. Emellett az itt őshonos juhok is legelésznek a szigeten, egy részük a töltés mentén. Története Mandøról az első írásos feljegyzés 1231-ből való. Nevének eredeti jelentése Mannæø vagy Manno vitatott, erről három különböző értelmezés is született. A településről a későbbiekben 1340-ből, majd 1727-ből valók a következő adatok, melyekben egy itteni gyülekezetről van említés. A sziget a királyi uradalomhoz tartozott egészen 1741-ig, amikor a szigetlakók megvásárolták egy árverésen. Mandø gyéren lakott maradt, hasonlóképpen mint a szomszédos Fanø és Rømø szigetek. A népszámlálás 1890-ben rögzítette először a sziget lakosságának számát, ekkor 262 lakosa volt, ez a szám, most c. 70. főre apadt. A sziget több alkalommal is sújtotta vihar és árvíz. A Bydiget nevű gát (falu gát) 1887-ben épült a fő településtől keletre. A másodikat, Havnediget (kikötő gát), 1937-ben építették, ez védi a Gammel Mandø ('Old Mandø) északi részét. Mindkét gátat árvíz érte 1981-ben. A szigeten a mezőgazdaság és a halászat kombinációja található. A szigeten a halászat a férfiak feladata volt, míg a mezőgazdaság a nőké. A 20. században, a mezőgazdaság vált a domináns tevékenységgé. Fénykorában, a gazdaságok száma 25 volt a szigeten, 1997 pedig már csak egyetlen egyet tartottak számon. Itt születtek, itt éltek Eugen Warming (1841–1924) – Az ökológia elismert nagy alapítója itt született és élt a szigeten. Denver, az utolsó dinoszaurusz A Denver, az utolsó dinoszaurusz (eredeti cím: Denver, the Last Dinosaur) 1988-ban futott amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Tom Burton rendezett. A zenéjét Dale Schacker szerezte, a producere Franklin Cofod. Amerikában 1988. április 1. és 1988. november 22. között a Syndication vetítette, Franciaországban az FR3 sugározta, Magyarországon korábban az MTV2 tűzte műsorra, később pedig a Duna TV adta le. Cselekmény Néhány lelkes fiatal egy építkezésen egy dinoszaurusz-tojást talál, melyből előttük egy kis zöld dínó kel ki. Elhatározzák, hogy megtartják mint háziállatot, és megvédik az emberektől, akik minden bizonnyal állatkertbe dugnák. Egy közelben elhaladó buszon lévő Denver reklámról a kis jövevényt is Denvernek nevezik el. Denver csatlakozik a fiúkhoz, akiknek saját rockzenekaruk van. Szereplők Énekhangok : Vikidál Gyula , Kováts Kriszta , Lengyel Kati , Bardóczy Attila További magyar hangok : Andresz Kati , Balázsi Gyula , Barbinek Péter , Beregi Péter , Bencze Ilona , Bognár Zsolt , Botár Endre , Csankó Zoltán , Csellár Réka, Dobránszky Zoltán , Elekes Pál, Farkas Antal , Forgács Péter , Gesztesi Károly , Görög László , Gyimesi Pálma , Halász Aranka , Hankó Attila , Izsóf Vilmos , Kardos Gábor, Kassai Károly , Kenderesi Tibor , Kisfalussy Bálint , Kovács István , Kránitz Lajos , Kristóf Tibor , Laklóth Aladár , Légrádi Gergő, Márton András , Melis Gábor , Menszátor Magdolna , Mihályi Győző , Móni Ottó, Náray Teri , Némedi Mari , Papp Ágnes, Rosta Sándor , Reviczky Gábor , Schnell Ádám , Soós László, Sörös Sándor , Szabó Sipos Barnabás , Szinovál Gyula, Szuhay Balázs , Tábori Nóra , Uri István , Vadász Bea , Vándor Éva , Vass Gábor , Végh Péter , Versényi László , Zubornyák Zoltán Izrael Múzeum A jeruzsálemi Izrael Múzeumot (héberül: ������� �����, �������, Muze'on Jiszrael, Yerushalayim), Izrael nemzeti múzeumát 1965-ben alapították. Egy dombon áll Jeruzsálem mellett, Givat Ramban, a Bibliai Földek Múzeuma, a Knesszet, az izraeli Legfelsőbb Bíróság és a Zsidó Egyetem közelében. Manea Mănescu Manea Mănescu (Brăila, 1916. augusztus 9. – Bukarest, 2009. február 27.) román kommunista politikus, közgazdász. 1955–1957-ben Románia pénzügyminisztere, 1974 és 1979 között az ország miniszterelnöke. Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár sógora volt. Élete Apja a munkásmozgalom ploiești-i veteránja volt, az 1920-as évek elején részt vett a szocialista párt Román Kommunista Párttá alakításában. Maga Mănescu a második világháború végóráiban, az 1944-es államcsínyt követően leendő sógora, Nicolae Ceaușescu oldalán vett részt a Kommunista Ifjak Szövetsége (UTC) munkájában. 1951-ben a Bukaresti Egyetem közgazdasági tanszékének vezetőjévé nevezték ki, ezzel egyidejűleg 1951–1954-ben a Központi Statisztikai Igazgatóság (DCS) főigazgatói feladatait is ellátta. 1954 után a szocialista országok gazdasági fórumán, a KGST-ben Románia képviselő-helyettese volt. Chivu Stoica kormányában, 1955-től 1957-ig a pénzügyminiszteri tárcát vezette. 1960-ban a Román Munkáspárt központi bizottságának tagjává választották. Magasabb szintű párt- és kormányzati pozíciói sógora 1965-ös pártfőtitkári kinevezését követően sokasodtak meg. 1965-től 1972-ig a központi bizottság titkári feladatait látta el, 1967 decemberétől ugyancsak 1972-ig a Gazdasági Tanács elnöke volt. 1968 decemberében a párt végrehajtó bizottságának állandó tagja lett, 1969–1972-ben az államtanács alelnöki posztját töltötte be, 1971-ben az Állandó Elnökség tagjává választották. 1972-től Ion Gheorghe Maurer kormányában volt miniszterelnök-helyettes, egyúttal 1972-től 1974-ig az Állami Tervbizottság munkáját irányította elnökként. 1974 márciusában Maurert váltva Románia miniszterelnöke lett. Ezzel párhuzamosan 1975-től 1979-ig a központi bizottság politikai végrehajtó bizottságának tagja, illetve ugyancsak 1975-től a Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Főtanács alelnöke volt. A miniszterelnöki posztot 1979 márciusáig töltötte be, amikor megrendült egészségi állapotára hivatkozva lemondott tisztségéről. Visszavonulásával párhuzamosan, 1979-ben nevezték ki az Országos Mezőgazdasági Tanács elnökévé. Felesége Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár leánytestvére, Maria volt, aki 1973 után a Romániai Vöröskereszt alelnöki tisztét töltötte be, valamint 1978-tól a Nemzeti Nőtanács tagjaként is tevékenykedett. Nemzeti labdarúgó-válogatottak listája Ez a világ nemzeti, férfi labdarúgó-válogatottainak listája. A FIFA jelenlegi tagjai Jelenleg 207 férfi nemzeti válogatott csatlakozott a FIFA-hoz (a világ labdarúgósportját irányító testülethez), akik benevezhetnek a FIFA által rendezett labdarúgó-világbajnokságokra és akiknek az egymás ellen vívott mérkőzéseit hivatalos mérkőzésként számon tartják. E hivatalos mérkőzések eredménye alapján állítja össze és teszi közzé a FIFA havonta a Világranglistát, amely a nemzeti válogatottak egymáshoz viszonyított "erejét" mutatja, bár a Comore-szigetek és Kelet-Timor még nem került besorolásra. Minden nemzeti válogatott egyben a saját elhelyezkedése szerinti kontinentális konföderációnak is a tagja: Ázsia – Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) Afrika – Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) Észak-, Közép-Amerika és a Karibi-térség – Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja (CONCACAF) Dél-Amerika – Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) Óceánia – Óceániai Labdarúgó-szövetség (OFC) Európa – Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) A következő lista a FIFA-tag nemzeti válogatottakat tartalmazza, földrészeik szövetségei szerint. AFC (Ázsia) Afganisztán Egyesült Arab Emírségek Ausztrália 1 Bahrein Banglades Bhután Brunei Dél-Korea Északi-Mariana-szigetek 2 Észak-Korea Fülöp-szigetek Guam Hongkong India Indonézia Irak Irán Japán Jemen Jordánia Kambodzsa Katar Kelet-Timor Kína Kirgizisztán Kuvait Laosz Libanon Makaó Malajzia Maldív-szigetek Mianmar Mongólia Nepál Omán Pakisztán Palesztina Srí Lanka Szaúd-Arábia Szingapúr Szíria Tajvan Tádzsikisztán Thaiföld Türkmenisztán Üzbegisztán Vietnám 1 Korábban az OFC tagja (2006-ban csatlakozott az AFC -hez) 2 Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) előzetes tagja. CAF (Afrika) Algéria Angola Benin Bissau-Guinea Botswana Burkina Faso Burundi Comore-szigetek Csád Dél-afrikai Köztársaság Dzsibuti Egyenlítői-Guinea Egyiptom Elefántcsontpart Eritrea Etiópia Gabon Gambia Ghána Guinea Kamerun Kenya Kongó Kongói DK Közép-afrikai Köztársaság Lesotho Libéria Líbia Madagaszkár Malawi Mali Marokkó Mauritánia Mauritius Mozambik Namíbia Niger Nigéria Réunion 1 Ruanda São Tomé és Príncipe Seychelle-szigetek Sierra Leone Szenegál Szomália Szudán Szváziföld Tanzánia Togo Tunézia Uganda Zambia Zanzibár 1 Zimbabwe Zöld-foki Köztársaság 1 Az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) teljes jogú tagjai, azonban területi függőségük miatt nem nyerhetnek felvételt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagországai közé. CONCACAF (Észak-, Közép-Amerika és a Karibi-térség) Amerikai Virgin-szigetek Anguilla Antigua és Barbuda Aruba Bahama-szigetek Barbados Belize Bermuda Brit Virgin-szigetek Costa Rica Dominikai Közösség Dominikai Köztársaság Egyesült Államok Salvador Francia Guyana 1 Grenada Guadeloupe 1 Guatemala Guyana Haiti Honduras Antigua és Barbuda Jamaica Kanada Kajmán-szigetek Kuba Martinique 1 Mexikó Montserrat Nicaragua Panama Puerto Rico Saint Kitts és Nevis Saint-Martin 1 Saint Lucia Saint Vincent és a Grenadine-szigetek Sint Maarten 1 Suriname Trinidad és Tobago Turks- és Caicos-szigetek 1 A CONCACAF teljes jogú tagjai, azonban területi függőségük miatt nem nyerhetnek felvételt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagországai közé. CONMEBOL (Dél-Amerika) Argentína Bolívia Brazília Chile Ecuador Kolumbia Paraguay Peru Uruguay Venezuela OFC (Óceánia) Amerikai Szamoa Cook-szigetek Fidzsi-szigetek Pápua Új-Guinea Salamon-szigetek Szamoa Tahiti Tonga Új-Kaledónia Új-Zéland Vanuatu UEFA (Európa) Albánia Andorra Anglia Ausztria Azerbajdzsán Belgium Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus 1 Csehország Dánia Észak-Írország Észtország Fehéroroszország Feröer Finnország Franciaország Grúzia Gibraltár Görögország Hollandia Horvátország Írország Izland Izrael 2 Kazahsztán 3 Koszovó 4 Lengyelország Lettország Liechtenstein Litvánia Luxemburg Macedónia Magyarország Málta Moldova Montenegró Németország Norvégia Olaszország Oroszország Örményország Portugália Románia San Marino Skócia Spanyolország Svájc Svédország Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Ukrajna Wales 1: A Ciprusi Köztársaság labdarúgó válogatottja. Az Észak-ciprusi Török Köztársaságnak saját labdarúgó-válogatottja van, az észak-ciprusi labdarúgó-válogatott, amely sem az UEFA-nak, sem a FIFA-nak nem tagja. 2: Korábban az AFC tagja (UEFA-hoz csatlakozott 1972-ben) 3: Korábban az AFC tagja (UEFA-hoz csatlakozott 2002-ben) 4: A Koszovó nemzeti válogatottja 2016 óta teljes jogú tagja az UEFA-nak. Korábbi nemzeti válogatottak Ezek a nemzeti válogatottak ma már nem léteznek, mert az általuk képviselt országok felbomlottak vagy megszűntek. Csehszlovákia Csehszlovákia Helyén 1993-ban 2 független állam jött létre: Csehország Szlovákia A FIFA Csehszlovákia nemzeti válogatottjának utódjául Csehország csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Francia Egyenlítői Afrika Francia Egyenlítői Afrika Helyén 1960-ban 4 független állam jött létre: Kongó Gabon Közép-afrikai Köztársaság Csád A FIFA a Francia Egyenlítői Afrika nemzeti válogatottjának utódjául Kongó csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Francia Nyugat-Afrika Francia Nyugat-Afrika Helyén 1960-ban 9 független állam jött létre: Mali Szenegál Mauritánia Guinea Burkina Faso Benin Togo Elefántcsontpart Niger A FIFA Francia Nyugat-Afrika nemzeti válogatottjának utódjául Mali csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Németország NDK NSZK 1990-ben egyesültek; létrejött Németország nemzeti válogatottja. A FIFA Németország csapatát a korábbi NSZK nemzeti válogatott utódjául ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Saar-vidék 1957-ben visszaintegrálódott az NSZK-ba. Írország Írország Helyén 1922-ben 2 független állam jött létre: Észak-Írország Írország A FIFA Írország nemzeti válogatottjának utódjául Észak-Írország csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Korea Korea Helyén 1945-ben 2 független állam jött létre: Dél-Korea Észak-Korea A FIFA Korea nemzeti válogatottjának utódjául Dél-Korea csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Mandzsúria Mandzsúria 1945-ben beintegrálódott Kína-ba. Holland Antillák Curaçao Szikkim Szikkim 1975-ben beintegrálódott India-ba. Vietnám Észak-Vietnám Dél-Vietnám 1976-ban egyesültek; létrejött Vietnám nemzeti válogatottja. A FIFA Vietnám csapatát a korábbi Észak-Vietnám nemzeti válogatott utódjául ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Jemen Észak-Jemen Dél-Jemen 1990-ben egyesültek; létrejött Jemen nemzeti válogatottja. A FIFA Jemen csapatát a korábbi Észak-Jemen nemzeti válogatott utódjául ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Szovjetunió Szovjetunió Helyén 1991-ben 15 független állam jött létre: Közülük 12 ország együtt játszott 1992-ben, mint a FÁK csapata. A FIFA a Szovjetunió, majd a FÁK nemzeti válogatottjának utódjául Oroszország csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Jugoszlávia Jugoszlávia (Szocialista Szövetségi Köztársaság) Helyén 1992-ben 5 független állam jött létre: Szerbia és Montenegró (előtte Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) Bosznia-Hercegovina Horvátország Macedónia Szlovénia Szerbia és Montenegró (Szövetségi Köztársaság) Helyén 2006-ban 2 független állam jött létre: Szerbia Montenegró A FIFA a Jugoszláv SZSZK, a Jugoszláv SZK, majd Szerbia és Montenegró nemzeti válogatottjának utódjául Szerbia csapatát ismeri el és annak eredményeit nála tartja számon. Új nevek Itt azokat a nemzeteket soroltuk fel, amelyek egyesülés, felbomlás vagy egyéb okok miatt megváltoztatták nevüket: Brit India 1947 után India Palesztina/Izrael Földje 1948 után Izrael Sziám 1949 után Thaiföld Holland India 1949 után Indonézia Aranypart 1957 után Ghána Egyiptom 1958 után | Egyesült Arab Köztársaság , 1972 után Egyiptom Belga Kongó 1960 után Kongó-Leopoldvillé , 1963 után Kongó-Kinshasa , 1971 után Zaire , 1997 után Kongói DK Kelet-Togo 1960 után Togo Malaja 1963 után Malajzia Tanganyika 1964 után Tanzánia Észak-Rhodesia 1964 után Zambia Dél-Rhodesia 1964 után Rhodesia , 1980 után Zimbabwe Brit Guyana 1966 után Guyana Nyaszaföld 1966 után Malawi Spanyol Guinea 1968 után Egyenlítői-Guinea Ceylon 1972 után Srí Lanka Khmer Köztársaság 1975 után Demokratikus Kambodzsa , 1979 után Kambodzsa Dahomey 1975 után Benin Malagaszi Köztársaság 1975 után Madagaszkár Suriname 1975 után Suriname Portugál Guinea 1975 után Bissau-Guinea Közép-afrikai Köztársaság 1976 után Közép-afrikai Birodalom , 1979 után Közép-afrikai Köztársaság Szomálipart 1977 után Dzsibuti Új-Hebridák 1980 után Vanuatu Brit Honduras 1981 után Belize Felső-Volta 1984 után Burkina Faso Burma 1989 után Mianmar Kongó-Brazzaville 1992 után Kongó Szamoa 1996 után Szamoa Jelenleg nem FIFA-tagok Ezek a független nemzetek nem tagjai a FIFA-nak vagy saját kontinentális szövetségüknek. Tekintettel arra, hogy nemzeti szövetségeik nem tagszövetségei a FIFA-nak, nem nevezhetnek be a FIFA által rendezett világbajnokságokra, nemzetközi mérkőzéseiket nem ismerik el hivatalos országok közötti viadaloknak. Néhány csapat részt vesz az NF-Tanács munkájában. Szuverén országok, amelyek jelenleg semmilyen szövetséghez nem tartoznak Ezek a szuverén országok sem a FIFA-nak, sem a NF-Tanácsnak, sem saját helyi szövetségüknek nem tagjai: Mikronéziai Szövetségi Államok Monaco Nauru Nagy-Britannia Vatikán Észak-Ciprus Nyugat-Szahara Lásd még FIFA-országkódok listája Forrás Szövetségek listája a FIFA honlapján Ósinka Ósinka (románul: Șinca Veche, németül: Altschenk) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Fekvése A Fogarasi-havasok északkeleti lábánál, Fogarastól 22 km-re délkeletre fekszik. Története Először 1511-ben, Sinke néven említették, de valószínűleg Vlaicu havasalföldi fejedelem telepítette fogarasföldi birtokára a 14. században. 1639-ben 63 jobbágycsalád lakta, két fűrészmalma, egy lisztelő malma és két papja volt. 1640-ben Macskási György birtokába került. 1722-ben 36 kisbojár- és 265 jobbágycsaládot, valamint 18 szeszfőző kazánt számoltak össze benne. 1762-ben lakóinak többsége a határőrség szervezése elől a hegyekbe menekült és ott megalapították Újsinkát. A hagyomány szerint csak a négy legmódosabb család maradt benne, ők áttértek a görögkatolikus vallásra és beléptek a határőrségbe. Az elbujdosott lakosokat később máshonnan érkezett betelepülőkkel pótolták, de 1789-ben még csupán 79 lakosa volt. 1876-tól Fogaras vármegyéhez tartozott. Nicolae Iorga 1906-os látogatása idején a megye egyik leggazdagabb falva volt. 1925-től gyógyszertár működött benne. Évente három vásárt rendez: április 29-én, július 20-án (Illés napján) és október 26-án (Demeter napján). Népessége 1850 -ben 1215 görögkatolikus vallású román lakója volt. 2002 -ben Valcsateleppel együtt 1136 lakosából 1117 volt román, 13 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 962 ortodox, 144 görögkatolikus és 6 református vallású. Látnivalók A barlangkolostor közösségi helyiségeit és celláit 1741 körül vájták a homokkőbe és még egy függőleges világítóaknát („tornyot”) is fúrtak a szabadba. Húsz évvel később áldozatul esett Buccow tábornok ortodoxellenes kampányának. Egy sinkai származású amerikai emigráns újíttatta fel. Nem messze tőle működik egy új kolostor. Tervezik, hogy ökumenikus központtá alakítják át. Híres emberek A településről származott Gheorghe Șincai és Iosif Vulcan családja. Itt született 1885 -ben Traian Pop jogász. Erdei pacsirta Az erdei pacsirta (Lullula arborea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja. Előfordulása Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában él. Homokpuszták, fákkal tarkított dombok lakója. Alfajok L. a. arborea (Linnaeus, 1758) – költési területe észak- Spanyolország , Franciaország , dél Anglia területeitől észak- Olaszországon és a Balkán északi részein keresztül nyugat- Ukrajnáig és nyugat- Oroszországig , télen délebbre költözik; L. a. pallida (Zarudny, 1902) – költési területe Európa déli és északnyugat- Afrika északi részétől Törökországon , a Kaukázuson és a Mediterrán keleti részétől Iránig és délnyugat- Türkmenisztánig , a keleti elterjedési területéről télen délnyugatra vándorol. Megjelenése Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 27-30 centiméter. Testtömege 25-35 gramm. Felső teste és szárnya fakó rozsdabarna, a farcsík inkább szürkésbarna. Feje tetején, dolmányán és vállain feketésbarna szárfoltok vannak. Életmódja A nyíltabb, bokrosabb erdőket szereti, de kedveli a fasorokat, mezőket határoló erdősávokat is. Innen hangoztatja jellegzetes, lefelé menő trilláját. Nyáron főleg rovarokkal és magokkal táplálkozik. Kora ősszel Dél-Európába és Észak-Afrikába vonul, elsősorban Franciaországba, Olaszországba, illetve a Földközi-tengeri szigetekre. Szaporodása Fészkét apró, saját maga kaparta mélyedésbe rakja, száraz fűszálakkal, levelekkel és lószőrrel béleli. Fészekalja 3-6 tojásból áll, költési idő 15 nap. Évente többször is költ. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon rendszeres fészkelő. Védettsége Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50.000 Ft. Fosszilis leletek Lullula balcanica (késő pliocén , Bulgária ) Lullula slivnicensis (késő pliocén , Bulgária ) Lullula minor (késő miocén , Polgárdi , Magyarország ) Lullula parva ( pliocén , Csarnóta , Magyarország ) Lullula minuscula ( pliocén , Beremend , Magyarország ) Denzel Washington Denzel Washington (Mount Vernon, New York, Amerikai Egyesült Államok, 1954. december 28. –) kétszeres Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer. Élete Az érettségit követően újságírást tanult a Fordham Egyetemen, de miután diplomázott, a színészet felé kacsintgatott és San Franciscóba ment az Amerikai Színház Konzervatóriumba. Egy év elteltével elhagyta az intézetet, hogy színészként próbáljon szerencsét. Kisugárzása és megjelenése révén nem okozott gondot, hogy televíziós produkciókban kapjon szerepeket. Első nagyvásznas fellépésén George Segal volt a partnere. A nyolcvanas években párhuzamosan dolgozott televízióban és vásznon. Majd hat évig játszotta az NBC sorozatában a St. Elsewhere-ben Dr. Chandler szerepét. Első Oscar-jelölését 1987-ben a Kiálts szabadságért! című filmért kapta, 1989-ben pedig megérdemelt Arany Glóbusz-t és Oscar-díjat nyert Az 54. hadtest című filmbeli alakításáért. A szökött rabszolga szerep után a kilencvenes években több nagy kasszasikerben vállalt szerepet: előbb a Pelikán Ügyirat (1993) című John Grisham adaptációban a visszatérő Julia Roberts mellett ügyvédet játszott, majd az Utolsó esélyben (1995) Gene Hackmannel egy tengeralattjáró irányításáért küzdöttek, végül a Bátrak igazságában (1996) Meg Ryan halála után nyomozott katonatisztként. Egyik legnagyobb alakítását 1992-ben a Malcolm X-ben nyújtotta. A kilencvenes években különösen szerencsésen válogatta szerepeit. 1993-ban eljátszotta a Philadelphia – Az érinthetetlen c. film egyik főszerepét: egy AIDS-es homoszexuálist képvisel ügyvédként egy munkaügyi diszkriminációs perben. A Jonathan Demme rendezte filmmel Tom Hanks megszerezte első Oscar-díját (ő alakította az AIDS-es homoszexuálist), de Washington alakítását is dicsérték a kritikusok. A kilencvenes évek második felében elsősorban akciófilmekben és krimikben játszott kisebb (Letaszítva, Kék ördög, Sid 6.7) és nagyobb (A csontember, Szükségállapot) sikerrel. Emellett a Kinek a papné-ben (1996) Whitney Houstonnak segített rendbe szedni magánéletét, mint angyal, valamint az egykori bokszvilágbajnok Hurrikán életét vitte vászonra a Hurrikánban (1999). Utóbbiért Arany Glóbuszt kapott, de az Oscarról lemaradt. A film elég nagy botrányt kavart, mert máig nem derült ki, hogy az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt exvilágbajnok öklöző tényleg ártatlan-e, ahogy ő mondja, vagy valóban vannak a múltjának sötét foltjai. Márkajegyének tekinthető, hogy gyakran alakít valós karaktereket: Rubin Cartert a Hurrikánban, Malcolm X-et a Malcolm X-ben, Herman Boone-t az Emlékezz a titánokra! című filmben. Megszállottságára jellemző, hogy a Hurrikán címszerepéért egy évig bokszedzéseket vett a tréner Terry Clybon-tól. 2000 után sem választott rossz szerepeket, hiszen a Kiképzés című filmben nyújtott alakításáért megkapta az Oscart és Golden Globe-ra is jelölték. Még az Oscar átvétele előtt tűnt fel a Végszükségben, amelyben elkeseredetten küzd fia életéért. Rendezőként is bemutatkozott; az Antwone Fisher történetéért a washingtoni filmkritikusok díjával jutalmazták, mint rendezőt. Aztán jött több krimi, úgymint az Időzavarban, A tűzben edzett férfi, A mandzsúriai jelölt, A belső ember és a Déjà vu. 2007-ben készült el az Amerikai gengszter, amiben egy drogbárót játszik, ellenfele Russell Crowe a filmben, aki megpróbálja elkapni őt. 2009-ben Walter Garber szerepében a Hajsza a föld alatt című filmben láthattuk viszont Washingtont, ellenfele a túszejtő John Travolta. 2010-ben az Éli könyve és a Száguldó bombában szerepelt. 2012-ben Golden Globe-díjra és Oscar-díjra jelölték a Kényszerleszállás című filmjéért, s ugyanebben az évben a Védhetetlennel is közönségsikert ért el, Ryan Reynoldsszal az oldalán. 2013-ban Mark Wahlberggel társult a 2 kaliberben, majd a Kiképzés után ismét Antoine Fuqua rendezővel dolgozott, először A védelmezőben, két évvel rá pedig A hét mesterlövész című western-remake-ben. Magánélete 1983 óta él boldog házasságban Pauletta Pearsonnal, akitől négy gyermeke született. Bacijevce Bacijevce (cirill betűkkel Бацијевце) egy falu Szerbiában, a Pcsinyai körzetben, a Surdulicai községben. Népesség 1948-ban 307 lakosa volt. 1953-ban 317 lakosa volt. 1961-ben 310 lakosa volt. 1971-ben 273 lakosa volt. 1981-ben 226 lakosa volt. 1991-ben 157 lakosa volt 2002-ben 98 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Ordovícium–szilur kihalási esemény Az ordovícium–szilur kihalási esemény az élővilágot sújtó öt nagy kihalási hullám közül a harmadik legnagyobb volt, ha az eltűnt nemek arányát tekintjük. Mintegy 447-444 millió évvel ezelőtt (mya) történt, lezárva az ordovícium földtörténeti időszakot és megnyitva a szilur időszakot. A kihalási hullám több esemény láncolatából állt, amelyeket a szén- és oxigénizotópok arányainak változásai jeleznek. Ezek lehettek külön események, vagy egy esemény egyes fázisai. Ebben az időben a komplex többsejtű élőlények java a tengerekben élt. A kihalási hullám mintegy 100 tengeri családot törölt ki, amely az akkori állati nemek 49%-át jelentette. Megtizedelődtek a pörgekarúak és a mohaállatok és a kipusztult a trilobiták, a konodonták és graptoliták sok családja. A statisztikai elemzések azt mutatták, hogy a diverzitás e csökkenését a kihalások számának megugrása és nem a specializálódás lelassulása okozta. Lehetséges okai A legelfogadottabb elmélet szerint e kihalást egy hosszan elnyúló jégkorszak – a fanerozoikum talán legnagyobb eljegesedése – okozhatta a hirnanti korszakban, amely véget vetett az ordovíciumra egyébként jellemző melegházi körülményeknek. Ezt megelőzően csökkenhetett a légkör szén-dioxid tartalma, ami területenként eltérő hatást gyakorolhatott a legnagyobb biomasszát tartalmazó sekély tengerek élővilágára. A déli szuperkontinens, a Gondwana ebben az időben a Déli-sarkra sodródott és jégsapka alakult ki rajta. Ennek nyomait kimutatták a mai Észak-Afrika és a vele akkoriban egybefüggő Dél-Amerika késő ordovícium kori kőzetrétegeiben. Az eljegesedés (glaciális) vizet von ki a világóceánból és csökkenti a tengerek szintjét, míg a vele jégkorszakok idején periódusonként váltakozó jégolvadás (interglaciális) növeli a tengerek szintjét. A víz visszahúzódásakor az ordovíciumban óriási területeket borító sekély tengerek élővilágának bizonyos csoportjai kipusztultak, és amikor visszatért a víz, már egy genetikailag szegényesebb élővilágot hozott vissza magával, majd ez többször így ismétlődött.(Emiliani 1992 p. 491). Az észak-amerikai rétegek esetében Julien Moreau a szeizmikus szekciók kutatása alapján öt eljegesedési időszakot mutatott ki. Mindeközben a glaciálisok és interglaciálisok váltakozása az óceánok vízáramlásának rendszerét is időről időre változásokat idézett elő, többek közt a mélyóceáni áramlatok volumenében és a vízfenék oxigénellátottságában. Mindezek további kipusztulásokhoz vezethettek. Tudósok egy kis csoportja felállított egy újabb hipotézist: ez egy feltételezett gamma-kitörés, amelynek oka a Tejút egy közeli karjában, a Földtől 6000 fényévnyire történt hipernóva robbanás lehetett. Egy tíz másodpercig tartó kitörés szinte azonnal a földi ózonburok felét megsemmisítette volna, így erős ultraibolya sugárzás érhette a szárazföldi életet, többek között a fotoszintetizáló szervezeteket. Ez a hipotézis összhangban áll a kihalás kezdeti szakaszában megfigyelhető adatokkal, bár nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy valóban történt volna gammakitörés a Föld közelében. Danndorf Danndorf település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2428 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: (14323) 1979 MV1 A (14323) 1979 MV1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1979. június 25-én. Marksuhl Marksuhl település Németországban, azon belül Türingiában. Marksuhl Ruhla, Wutha-Farnroda, Tiefenort, Moorgrund és Ettenhausen an der Suhl községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nikomakhosz (tragédiaköltő) Nikomakhosz (Kr. e. 4. század) görög tragédiaköltő Életéről mindössze a Szuda-lexikon közöl rövid információt, amely szerint a drámaversenyeken egy ízben diadalt aratott Euripidész és Theognisz felett. Műveiből semmi sem maradt ránk. Le Plessis-Hébert Le Plessis-Hébert település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 393 fő (2015). Le Plessis-Hébert Boisset-les-Prévanches, La Boissière, Caillouet-Orgeville, Fains, Gadencourt, Merey és Saint-Aquilin-de-Pacy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Battaglia Terme Stazione di Battaglia Terme vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Battaglia Terme településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Padova–Bologna-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Monselice Stazione di Terme Euganee-Abano-Montegrotto Manfred Kaltz Manfred Kaltz (Ludwigshafen, 1953. január 6. –) nyugatnémet válogatott Európa-bajnok német labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban 1960-ban a VfL Neuhofen csapatában kezdte a labdarúgást. 1968 és 1970 között a TuS Altrip játékosa volt. 1970-ben igazolta le a Hamburger SV, ahol 1971-ben a korosztályos csapatokban szerepelt. 1971-ben mutatkozott be az első csapatban. 18 idényen át szerepelt a hamburgi csapatban. Tagja volt az 1983-as BEK-, 1977-es KEK-győztes csapatnak. Három bajnoki címet és egy német kupát nyert az együttessel. Az 1989–90-es idényben a egy mérkőzésen szerepelt a francia Girondins Bordeaux csapatában, majd az idényt az FC Mulhouse együttesénél fejezte be. A következő idényre visszatért Hamburgba, majd 1991-ben visszavonult az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián szereplő válogatottnak. 1975 és 1983 között 69 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és nyolc gólt szerzett. Tagja volt az 1980-as Európa-bajnok csapatnak. 1976-ban Európa-bajnoki, 1982-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett a válogatottal. Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1982, Spanyolország Európa-bajnokság Európa-bajnok: 1980, Olaszország ezüstérmes: 1976, Jugoszlávia Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) bajnok: 1978–79, 1981–82, 1982–83 2.: 1975–76, 1979–80 Nyugatnémet kupa (DFB Pokal) győztes: 1976 döntős: 1974 Nyugatnémet ligakupa (DFB-Ligapokal) győztes: 1973 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) győztes: 1982–83 döntős: 1979–80 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) győztes: 1976–77 UEFA-kupa döntős: 1981–82 UEFA-szuperkupa döntős: 1977, 1983 Interkontinentális kupa döntős: 1983 Fabian Bourzat Fabian Bourzat (Nantes, 1980. december 19. –) francia jégtáncos, aki 2001 óta Nathalie Péchalat párja a jégen. Nathalie-val kétszeres Európa-bajnokok (2011, 2012), kétszeres világbajnoki bronzérmesek (2012, 2014), a 2010-es Grand Prix Döntő ezüstérmesei és négyszeres bronzérmesek (2009, 2012-2014), valamint többszörös francia bajnokok (2009, 2011-2014). Muriel Zazouinak köszönhetően talált egymásra a két táncos, akik 2008-ban Moszkvába költöztek, hogy Alekszandr Zsulinnal folytassák tovább a közös munkát. Reverenda A reverenda (vestis reverenda - a latin revereor, 'tisztel' igéből) egy tiszteletreméltó ruha, az egyházmegyés klérus hivatalos liturgián kívüli, mindennapi viselete. Általános formája egy hosszú ujjú kézelővel, oldalt két zsebbel ellátott, bokáig érő, elöl végiggombos ruhadarab. Általában 33 gomb van rajtuk, Jézus életéveire utalva, de vannak olyan szerzetesrendek, ahol ez nem teljesül (pl. a bencéseknél csak pár gomb van felül). Ha cingulummal viselik, akkor derékban szűk, ha anélkül, lefelé folyamatosan bővül. Anyaga szövet. A nyakra a reverenda alá kör formájú fehér kollárét vesznek fel. A reverenda ezt nem engedi látni, csak egy V alakú háromszöget vagy egy téglalap alakú kivágást. A kispapok reverendájának színe a második vatikáni zsinatig (1962–65) vörös vagy kék lehetett, ma ők is feketét hordanak. A felszentelt papok reverendája fekete, illetve a hierarchiában elfoglalt helyüktől függ. A rangjelzések ezek: Forrás Magyar katolikus lexikon Mauritánia címere Mauritánia címere (valójában: embléma) egy kör alakú pecsét, közepén egy félholddal és egy csillaggal, valamint pálmafával és rizsszállal. A pecsét körirata az ország arab és francia elnevezése. A pecsét 1960. augusztus 3. óta van használatban, de amikor 1991-ben az ország nevét megváltoztatták, akkor a feliratot nem cserélték le, hanem a korábbi, rövidebb elnevezést tartották meg. Sahurs Sahurs település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 1252 fő (2015). Sahurs Caumont, La Bouille, Grand-Couronne, Hautot-sur-Seine, Moulineaux, Saint-Pierre-de-Manneville és Val-de-la-Haye községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Köntös-Szabó Zoltán Köntös-Szabó Zoltán, 1974-ig Szabó (Tordaszentmihály, 1940. március 3. –) erdélyi magyar író, újságíró. Életútja A Forrás-nemzedék első rajának valóságszemléletét avantgárd eszközökkel bizarr rálátássá mélyítő művész. Novelláival és riportjaival tűnt fel. Írói módszere e két műfaj szerencsés ötvözetéből született. Az 1960-as években megjelent kisregényei még diákkori élményeit rögzítve az ifjúsági irodalom új nyitását jelezte, 100 úton csatangol az ember fejléc alatt az Utunkban indított cikksorozata pedig a lényegre látó író eszközeivel közelítette meg a változó valóságot. Novellái és "beszélgetései" következő sorában a mindennapok egyszerű alakjainak sorshelyzete, nyelvezete, rejtegetett titka robban elő. Az 1970-es években megjelent köteteit (Pingált szívek Natasának; Hová tűntek a hűségesek...) jellemezve írja Marosi Péter: a szerző "nemcsak arra érzékeny, ami bohém, furcsa, sőt groteszk körülötte, a környezetében, ami ilyen értelemben határeset vagy határeseten túli, hanem írói fantáziája mindegyre rá is dupláz a sok bohémkodásra, lumpenkodásra, furcsaságra, groteszkségre, úgyhogy írásművészete valamiféle groteszk népének, egyféle tragikomikus népeposz távlataiban oldja fel a gyermekkor emlékeit, a múltidéző kisemberek emlékezéseit". Tegyük hozzá: ez a groteszkség Kolozsvár jellegzetes egykori külvárosában, a Pata utcában szerzett gyermekélményeiből fakad. Kár volt sírni Jeruzsálemben (1969) c. kisregényében Rabbóni, a Megváltó általános emberi álmával, a Mennyek Országával szembeállítja Iskarioti Júdás evilági boldogságteremtésének egy népre korlátozott elképzelését, bibliai keretben is áthallhatóvá téve saját korának elvontan egyetemleges vagy ténylegesen szűk vágyálmait s a kettő közös tragédiáját. A kisregény első kiadását kultúrpolitikai okokra hivatkozva bezúzták, majd csak 1980-ban jelenhetett meg újra. Az Utunk 1979-es évkönyvében közölt Lakon háza c. drámáját a Szatmárnémeti Északi Színház mutatta be. A kritika elismeréssel fogadta, mert líraiságában "talán Csehovval rokon, a legfűtöttebb hangú közvetlen vallomás a szülőföld szeretetéről" (Páll Árpád). Az eredetileg már novellában is megfogalmazott téma a természetes tájbeli otthon külső-belső elidegenedését tükrözi. Fojtott ellenszenvek gyülemlenek fel hol a honosok és fürdővendégek közt, hol egy örökölt szőttest kiszorító giccses falvédő vagy a kapuzábés falukép és "a termőföld megbecstelenítése, semmibevevése" miatt, családot bomlasztó lelki rianásban. Utolsó Romániában megjelent kötete, a Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek, újra tényirodalmi jellegű "beszélgetések" gyűjteménye. Megszólaltatja a kisemberek egyéni visszaemlékezéseit a világesemények, háborúk forgatagában, erkölcsileg elkötelezve a megszólaltatottak iránt. Az 1980-as évek elején Magyarországra költözött, ahol további kötetei jelentek meg. 1984-1988 között a Rakéta Regényújság szerkesztője. Megjelent vagy megjelenés előtt álló kötetei és bemutatott drámája 1960-as évek: Napos évszak (novellák, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1964); Hangolnak a tücskök (ifjúsági regény, Ifjúsági Könyvkiadó, Kolozsvár, 1965); Két part között (kisregény, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1966); Tisztaszemű fiúk (kisregény, Ifjúsági Könyvkiadó, Kolozsvár, 1968); Énekelj csak, Simon testvér (novellák, elbeszélések, karcolatok, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968); Osztálykönyv (interjúk, Ifjúsági Könyvkiadó, Kolozsvár, 1969); 1970-es évek: Pingált szívek Natasának (novellák, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974); Bárka ring az Urbán-öbölben I-II (ifjúsági regény, Ion Creanga Könyvkiadó, Bukarest, 1976-77; magyar - román közös könyvkiadás, 1978); Hová tűntek a hűségesek?, avagy száz úton csatangol az ember (novellák, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977); 1980-as évek: Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek (beszélgetések, Dácia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1980) Kár volt sírni Jeruzsálemben (kisregény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980; Magvető Könyvkiadó , Budapest, 1988); Eljön kegyelmed Szodomába? (válogatás, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1980); Lakon háza (dráma, bemutató: Északi Színház, Szatmár, 1981) El Galante pajzán emlékiratai (regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984); A Sárkány éve (regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985); Szurdokban árnyék - avagy Nikoláj kántortanító jelenései (elbeszélések, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986); 1990-es évek: Trianon gyermekei (Családi) krónika 1., Fehér zászló Erdély felett (regényfolyam, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1992); Trianon gyermekei (Családi) krónika 2.,Tövissel kerített Éden (regényfolyam, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1994); Trianon gyermekei (Családi) krónika 3., Köd lepte be a Szamost (regényfolyam, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 1997); 2000-es évek: Trianon gyermekei (Családi) krónika 4.,Torda felől hírt hoz a szél (regényfolyam, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2002); 2010-es évek: Az alábbi kötetek tervezett megjelenése a 2018-2020-as Trianon centenárium Trianon gyermekei (Családi) krónika 5., Látományok és ármányok ideje Trianon gyermekei (Családi) krónika 6., Tüzek mellé telepedve Trianon gyermekei (Családi) krónika 7., Aranyosszék hű marad Trianon gyermekei (Családi) krónika 8., Távozó emlékek bája Trianon gyermekei (Családi) krónika 9., Gileádban elfogyott a balzsam Trianon gyermekei (Családi) krónika 10., A könyörtelen holnap Trianon gyermekei (Családi) krónika 11A, 11B., Angyalokkal irgalmas ég alatt Trianon gyermekei (Családi) krónika 12., Emmausban virradatra várva Díjak, elismerések József Attila-díj Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Atherurus Az Atherurus az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: afrikai bojtosfarkúsül (Atherurus africanus) Gray, 1842 ázsiai bojtosfarkűsül (Atherurus macrourus) Linnaeus, 1758 – típusfaj Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Schönaich Schönaich település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 9901 fő (2014). Knauz Nándor Knauz Nándor (Óbuda, 1831. október 12. – Pozsony, 1898. április 26.) történész, katolikus pap, az MTA tagja. Életpályája Bölcsészetet Nagyszombatban, teológiát Esztergomban tanult. 1854. december 7-én szentelték áldozópappá. Előbb a nagyszombati papnevelőben tanár, majd Pozsonyban tanulmányi felügyelő. 1860-tól Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárnok és érseki levéltárnok volt. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban apáttá, 1890-ben címzetes püspökké nevezték ki, 1895-ben prépost. 1862-ben Nagy Ivánnal együttesen szerkesztette a Magyar Tudományos Értekezőt, 1863-69-ig pedig a Magyar Siont. Akadémiai tagsága levelező tag (1858), rendes tag (1873). Főbb művei Az országos tanács és országgyűlések története 1445–1452 (Pest, 1859) Internet Archive Google A budai kir. várpalota kápolnája (Esztergom, 1862); Georgii Fejér Codex Diplomaticus Hungariae. Tabula chronologica. (Buda, 1862) Az esztergomi főegyháznak okmánytára . (Esztergom, 1863-1966) A nápolyi Margit-legenda (Esztergom, 1868.) Google II. Endre szabadságlevelei (Ért. a tört. tud. köréből I. 10. Bp., 1869) A magyar egyház szokásai. Régi misekönyvek. In: Magyar Sion (1869) A pozsonyi káptalan kéziratai (Esztergom, 1870) Google A magyar nyelv történeti joga az egyház és hazában (Esztergom 1870) A magyar egyház régi mise- és zsolozsma-könyvei. (Esztergom, 1870) Tinódi Sebestyénnek eddig ismeretlen versezete Zsigmond királyról. (Pest, 1871) Monumenta ecclesiae Strigoniensis Tomus I. (Esztergom, 1874) Bayerische Staatsbibliotek Google Tomus II. (Esztergom, 1878) Kortan . (Budapest, 1876) A pozsonyi prépostság. (Esztergom, 1881) A János-lovagok Esztergomban. In: Magyar Sion (1865) Buda ostromához (Budapest, 1886) A Garan-melleti Szent-Benedeki Apátság (Budapest, 1890) Emlékezete Kollányi Ferenc : Emlékbeszéd K. N. felett (MTA Emlékbeszédek, 1911). Roberto Gómez Fernández Roberto Gómez Fernández (Mexikóváros, 1964. március 14. –) mexikói producer, rendező, humorista. Élete Roberto Gómez Fernández 1964. március 14-én született Mexikóvárosban. 2000-ben elkészítette a Barátok és szerelmek című sorozatot. 2008-ban Giselle Gonzálezszel együtt elkészítették az Alma de Hierro, majd 2010-ben a nagysikerű Para volver a amar című sorozatot. Telenovellái Mint vezető producer El Hotel de los secretos (2016) A szenvedély száz színe (El color de la pasión) (2014) Cachito de cielo (2012) Para volver a amar (2010) Alma de hierro (2008-2009) Amor mío (2006-2007) CLAP (2003-2004) El juego de la vida (2001-2002) Barátok és szerelmek (Locura de amor) (2000) Programok El chavo animado (2006-) No contaban con mi astucia (2000) Operalia (1994) Rendezőként Siganme los buenos (2000) Ángela (1998) Alguna vez tendremos alas (1997) Azul (1996) La dueña (1995) Milagro y magia (1991) María de nadie (1985) Summer Glau Summer Lyn Glau (1981. július 24. –) amerikai színésznő. Legismertebb szerepei River Tam a Firefly című sci-fi sorozatban és az azt követő mozifilmben, a Serenity-ben, valamint Cameron Phillips a Terminátor – Sarah Connor krónikái című sorozatban. Életrajz Édesapja fővállalkozó, édesanyja, Mari tanárnőként dolgozik, két húga van, Christie és Kaitlin. Summer ballerinának készült kislányként, 5 éves korától táncolt. Később a balettintézmény ösztöndíjas táncosa lett, magántanuló lett, az édesanyja tanította 3. osztálytól 12. osztályig, így minden szabad idejét a táncnak szentelhette. A balett mellett tanult tangót és flamencót is. Majestic Theaterben is szerepelt oly darabokban mint a Le Bourgeois Gentilhomme, The Happy Widow, Peer Gynt és Paint Your Wagon. Karrierje Egy lábsérülés következtében fel kellett függeszteni a táncot, ekkor a barátaihoz látogatott Los Angelesbe, ahol jelentkezett pár reklámfilmen forgatásra. Később Los Angelesbe költözött, táncból és színészetből szeretett volna megélni. „Klasszikus balettot táncoltam egész életemben. Ez volt a végzetem, ez volt személyem. Az emberek úgy ismertek, mint Summer, a Táncos. Azt hittem ez az amit egész életemben csinálnék.” Az Angel című sorozat harmadik évadának tizenharmadik részében való szereplésével megkezdte színésznői pályafutását 2002-ben. Több híres amerikai sorozat is szemet vetett rá, szerepelt a 4400-ban, a Cold Case-ben, sőt az Ottalvós buli című filmben egy egyetemista lányt, Shellyt alakította. A Firefly című Joss Whedon által rendezett 2002-es sorozatban, majd az abból készült mozifilmben, a Serenity című 2005-ös filmben már egy valamivel komolyabb szerep várt rá, a veszélyes jelenetek 90%-át saját maga mutatta be. Az elismerés nem is maradt el, két díjat is bezsebelt ezzel a szereppel: Saturn díj (Legjobb női mellékszereplő), SFX díj (Legjobb színésznő). Több kisebb szerep után ismét szerepelt a 4400-ban, ahol egy teljes évadig maradt. Nem sokkal később kérték fel Cameron Phillips megformálására a Terminátor – Sarah Connor krónikái televíziós sorozatban, ahol egy a jövőből visszaküldött terminátort alakít, akit arra programoztak, hogy megvédje John Connort, aki a jövőben a gépek ellen folytatott harc vezetője lesz. Nemrégiben pedig Joss Whedon elárulta, hogy a balett film "The Serving Girl" filmzenéjén dolgozik, amiben Summer kapta meg a főszerepet. Franz Künstler Franz Künstler (magyarul: Künstler Ferenc; Soósd, ma Románia, 1900. július 24. – Bad Mergentheim, Baden-Württemberg, Németország, 2008. május 27.) az Osztrák–Magyar Monarchia K. u. k. hadseregének utolsó veteránja. Franz Künstler bánáti sváb, anyai ágon svájci és francia felmenőkkel rendelkező családba született 5. élő gyermekként. A kertépítész édesapa (Jacob Künstler) Franz születésekor éppen Soósdon dolgozott, házuk azonban Nagykikindán volt (ma Szerbia), ahová néhány hét múlva hazatértek. Itt járta ki az elemi iskolát, majd 1910-1914 között Temesváron (ma Románia) járt polgári iskolába. Ezt követően ismét Nagykikindán élt, ahol kereskedő inas és postahivatali gyakornok volt. 1918. február 6-án hívták be katonának. Alapkiképzését Szegeden, az 5. honvéd gyalogezrednél és az 5. ágyús tüzérezrednél kapta, majd márciusban már Odesszától északra, a keleti frontra vezényelték. 1918. június 20-ától átdobták Asiagoba, az olasz frontra, a magyarok számára nem ismeretlen Piave környékére. Novemberben tért haza a háborúból rongyosan és tetvesen. A nagykikindai postahivatalban dolgozott, majd 1919. augusztus 5-től 1920 novemberéig a szegedi Hadbiztosság körletparancsnokságán (az utolsó két hónapban Kecskeméten). 1920 novemberétől 1921. február végéig a szegedi Hadbiztosság polgári alkalmazottja, 1921 márciusától 1922 márciusáig internátusi alkalmazott volt. 1921. október 4-én a még építés alatt álló szegedi Fogadalmi templomban házasságot kötött Anna Seblatnig klagenfurti (Ausztria) polgárleánnyal. A frígyből egy fiúgyermek, Ferenc született 1922. november 23-án. (Ő jelenleg is Budapesten él.) A házaspár 1922 márciusában költözött Pestszenterzsébetre (akkor még önálló község Budapest mellett). 1925-ig az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél vállalt állást, majd 1925 júniusától az év végéig saját cukrászdát működtetett a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos utcában. Ekkor súlyos tbc-fertőzésben megbetegedett, s ebből teljesen csak 1930-ra gyógyult fel. 1927-1930 között a Binet és Barna textilüzletben dolgozott, 1931 és 1946 között pedig önálló játék- és acélárú-kereskedést folytatott. 1934 húsvétján elhagyta családját, majd ugyanezen évben élettársi kapcsolatot létesített Agócs Erzsébettel (Nagykörű, 1897-Niederstetten, 1979), akivel annak haláláig együtt is élt. 1935-ben Soroksár-újtelepre költöztek (Návay Lajos u. 16.), s ott is éltek kitelepítésükig, 1946. május 13-ig. (1944 júniusa és 1945 márciusa között ideiglenesen Halimbán éltek egy bérlakásban.) A második világháború idején az első behívóparancsot 1944. április 3-án kapta (a Lobkowitz- laktanyába), a másodikat 1944 nyarán (a Ganz-gyárba), de korábbi betegségére tekintettel nem sorozták be. 1944 szeptemberében tüdőgyulladást kap, ennek ellenére 1945 januárjában az általános hadkötelezettség keretében megkapja a harmadik behívóparancsot is. Visszaemlékezése szerint a sorozóorvost lefizetve nem kellett bevonulnia. 1945 márciusában saját kétfogatos lovaskocsiján Szentgotthárdon keresztül Ausztriába menekülnek (Graz - Mur - Lienz), de júniusban visszahozzák őket Soroksár-újtelepre. 1945. október 4-től 1946 januárjáig internálták a Károly-laktanyába (ma Főpolgármesteri Hivatal), ahonnan megszökött, majd 1946 májusáig Kiskunlacházán és Ráckevén bújkált ismerősöknél. 1946. május 13-ával mint aki a korábbi népszámlálás alkalmával német ajkúnak vallotta magát, illetve a Volksbund tagját, kitelepítették (Élettársának nem kellett volna elhagynia az országot, de a rábeszélés ellenére nem volt hajlandó megválni párjától, és vele tartott. Jellemző, hogy amikor az 1970-es évek elején Franz már hazalátogathatott, ő akkor sem kapott magyarországi vízumot. A rendszer soha nem bocsátotta meg "hűségét".) A kitelepítetteket Passau - Ulm - Weiblingen útvonalon először a backnangi lágerbe vitték, majd Bad Mergentheimen át 1946. június 14-én Niederstettenbe érkeztek. Itt a Schloss Haltenbergstetten volt lelkészlakásában (a Hohenlohe-Jagstberg család kastélyában) éltek. 1949-től 1951-ig Stuttgartban a dobozgyárban, 1952-1955 között Bad Mergentheimben a kávéfőzőgép-gyárban dolgozott, s 1955-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként a kastély vadászati múzeumának őreként és - humora, valamint élemedett kora ellenére friss szellemi és fizikai állapota miatt - a látogatók legendás tárlatvezetőjeként szinte haláláig tevékenykedett. Franz Künstler születésétől fogva 46 éves koráig, azaz kitelepítéséig magyar állampolgár volt. Ő volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének legidősebb élő katonája. Jegyzetek Veresszéki-forrás (Kászonjakabfalva) A Veresszéki-forrás Kászonjakabfalvától délkeletre, a Bor pataka völgyében található. Leírása A régebben borányéki Balás-forrás, Szent György, Pan, Salvator néven is ismert Veresszéki borvízforrás Balázsi család tulajdonában volt. 1894-ben dr. Lengyel Béla budapesti egyetemi tanár vegyelemezte a forrás vizét, melyet Balázsi S. József még abban az évben palackozni kezdett Borányéki borvíz néven. A századfordulóra Kászonfürdő és Veresszéki borvíztelep is csődbe ment, a vállalkozást Boldizsár Lajos veszi át a Balázsiaktól. 1920-ban az örmény származású sepsiszentgyörgyi dr. Fogolyán Kristóf lesz a telep új bérlője. Dr. Fogolyán Pán-forrásra változtatta a borvíz nevét, melyet 1926-ban egy kútházzal fedett be. A kútház terveit, valamint a Pán borvíz címkéjét és plakátját a híres Kós Károly építész tervezete. A későbbi bérlők Salvator és Szent György forrás néven értékesítették a forrás vizét, amelyet 1956-ig palackoztak. Az ezt követő időszakban bezárták az üzemet, csak a helyiek hordták saját használatra a borvizet, akik szerint „Akinek nincsen gyomorsava, ezt a vizet kellett igya”. (András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata). Az 1990-es évek elején rövid ideig újból értékesítették a forrás vizét, ami ezúttal Veresszéki néven került forgalomba. Jelenlegi tulajdonosa a telepet rendbehozatta, környékét parkosította, felújította a Kós Károly által tervezett épületet is. Jellegzetessége Kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú ásványvíz. Gyógyhatása A Veresszéki borvizet ivókúrában légző- és emésztőszervvel kapcsolatos betegségekben, a fürdőkúrát a szív-és érrendszeri problémákkal küzdő betegek gyógyítására használták. Magyarország autópályái Magyarországon a 2000 előtti közel negyven évben hozzávetőlegesen 500 kilométer autópálya épült meg, 2000 óta valamivel több mint kilencszáz kilométernyi hosszúságú sztrádaszakaszt adtak át, ezzel napjainkra már több mint 1400 kilométeren autózhatunk. Magyarországon az első autópályát, az M1-es és M7-es közös szakaszát 1964-ben építették (akkor még I–VII. jelöléssel). A motorizáció alacsony szintje miatt csak lassan haladt a magyar gyorsforgalmi úthálózat fejlődése. Az 1980-as években felpörgött az ütem. Az 1989-es rendszerváltás után leállt az építkezés, majd magánbefektetők bevonásával indult újra. Az úgynevezett autópálya-kereszt elemei 1996 után kezdték elérni a határokat, ekkortól kezdődött a magyar autópálya-hálózat másodlagos elemeinek (M15, M70, M30 stb.) kiépítése. Az Európai Uniós csatlakozás az autópálya-építés újabb hullámát hozta. Az 1990-es évek közepéig Magyarország autópályái ingyenesek voltak. Ezt követően előbb a közvetlen, ún. „kapus” díjszedési mód kezdett terjedni, de ezt az ezredforduló környékén kiszorította az adott időtartamra az egész hálózat használatára feljogosító matricák rendszere. Az új autópálya-szakaszokon nemzetközi hírnévre szert tett műtárgyak épültek. Ilyen például az M70-es Korongi hídja, az M8-as autópálya Pentele hídja, az M7-esen megtalálható Kőröshegyi völgyhíd, vagy éppen a fővárosi körgyűrűn álló Megyeri híd. Az autópályák és autóutak nevében az M betű azt jelenti, hogy magyar, nem pedig motorway (angol) vagy magisztral (orosz). A gyorsutak esetében az R jelentése regionális. Az autópályákon a személygépkocsik és motorkerékpárok részére megengedett legnagyobb sebesség 130 km/h, az autóutakon 110 km/h. Története Első tervek automobilutak kiépítésére Az első hazai tervezet, automobil-pályák kialakítására Vásárhelyi Boldizsár keze munkája volt, aki 1941-ben készítette el az első szakszerű koncepciót doktori disszertációjaként. 1941-ben készült, némely tekintetben körültekintőbb volt a mainál. Bár ez a tervezet sem szüntette volna meg a Budapestről kiinduló sugaras szerkezetet, viszont hangsúlyozottan olyan helyeken vezette volna az autópályát, ahol nincsen főút. Például: keletre a 3-as és 4-es utak között légvonalban Debrecen felé, délnek az 5-ös főút és a Duna között egyenesen Újvidék és Belgrád felé, Zágrábnak a 7-es főúttól délebbre, ezzel a Balatont is távolabbról kerülve el, Tab és Marcali térségében, és Bécs felé is kiegyenesítve az 1-es utat Tata déli elkerülése felé. A tervezet az akkori kétszeres országterületen 2000 km automobil-pálya kiépítésével számolt, lényegében a mai külső gyűrűvel is. Mindezek közül egyedül az 1-es főút áthelyeződése valósult meg: majd a kiépülő autópálya itt is az áthelyezett főút nyomvonalát követte. A hatvanas évek elején kifejezetten rekonstrukciós munkaként kezdődött meg a később M1-es autópályává kiépült 80-as főút autóúttá fejlesztése. Ugyanekkor éles szakmai viták voltak az először a főváros és Székesfehérvár közötti szakaszában megépülő M7 terveiről is: jelentős hangsúlyt kapott az az álláspont, hogy egy olyan nagy várost, mint Székesfehérvár, nem kerülhet el az autópálya. Ebben az esetben az építés elhúzódásának előnyös hatása volt, hogy közben a nézetek is fejlődhettek. Egy hasonló típusú vita zajlott le egy évtizeddel később Győr elkerüléséről – itt már csak az északi vagy déli elkerülés volt a tét – ahol szintén az idő segített abban, hogy végül is a korszerűbb hálózati megoldást építsenek meg. Tervek 1968-tól kezdve Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció a nyolc egyszámjegyű főutat tekintette a közúti forgalom gerincének. Az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció nyomán mégis kialakult egy olyan hivatalos gyorsforgalmi úthálózati elképzelés, amely a nyolc sugárirányú főútvonal és az azt kiegészítő soproni és észak-balatoni út mellett fontos gyűrűs elemeket tartalmazott: az M0-s gyűrű déli és keleti szektorát, egy Győr–Veszprém–Székesfehérvár–Dunaföldvár–Kecskemét–Szolnok–Eger „belső” gyűrűt, továbbá egyes elemeket egy „külső” gyűrűből, Sopron–Szombathely–Nagykanizsa, Balatonlelle–Kaposvár–Pécs–Baja–Szeged–Békéscsaba–Gyula, illetve Berettyóújfalu–Debrecen–Nyíregyháza szakaszokon. Ezen belül az elképzelés az 1-es, 3-as, 5-ös, 7-es utak autópályaként való kiépítésével számolt. Összesen 500 kilométernyi autópálya megépítésével számoltak 1985-ig. A korszak koncepciókészítőinek merev gondolkodásmódja azonban lényegi pontokon hagyta változatlanul Magyarország térszerkezetét: az felvázolt autópálya-hálózat Budapest központú, a nagy folyamokat pedig pontosan ott keresztezik az utak, ahol a terv elkészítésének idején már hidak álltak. Lényegében a fentieket szentesítette, hogy 1978-ban az újabb közlekedéspolitikai koncepcióba már bekerült irányelvként a közúti főhálózat sugaras szerkezetének gyűrűs-sugaras rendszerré való átalakítása. Ez a felfogás elfogadja a Budapestet elkerülő irányok létjogosultságát, de még ez a terv is csak a főváros-központúság fenntartásával ad teret a harántirányú utaknak. 1988-ban már a kiemelt feladatok között jelenik meg az észak-déli és kelet-nyugati tranzit forgalomáramlási irányokhoz való európai színvonalú csatlakozások megteremtésének az igénye. Ebben is megmutatkoznak a nemzetközi helyzetben érlelődő változások, amelynek a gyorshálózatban logikus következménye egy kinyíló rácsszerkezet elfogadása. Az 1991-ben elfogadott 1991–2000 évekre szóló Országos Közúthálózat-fejlesztési Program a sugár- és harántirányú utak fejlesztését támogatta, ám nem tartotta kivitelezhetőnek a lobbisták tevékenységének köszönhetően egyre erőteljesebben megjelenő déli autópályát. Az országhatárokat tekintve az M1-es autópálya 1996-ban elsőként érte el az osztrák határt, majd ezt követte az M15-ös a szlovák határnál 1998-ban, 2005-ben pedig a szlovén határt elérő M70-es autóút. A horvát határnál a Mura feletti Zrínyi Miklós híd átadásával 2008-ban az M7-es autópálya is csatlakozott a szomszédos ország autópálya rendszeréhez. 2015-ben az M43-as autópálya a román határig nyújtózkodott. Távlatban az M3-as, M30-as, M34-es, M4-es, M6-os, M60-as, M8-as, M85-ös, M87-es autópályák/autóutak is elérhetik a magyar határt. Szombathely gyorsforgalmi úttal való bekötésére 1995-től készültek tervek, majd a megvalósítása 10 évet vett igénybe 2006-2016. között. A kivitelezés 9 szakaszban valósulhatott meg és 158 milliárd forintba került, 85%-os európai uniós támogatás mellett. A hazai útépítésben egyedi megoldás lett a 2015-ben átadott Csorna város elkerülő szakasza, mivel ez volt az első fonódó és elváló gyorsforgalmi út kialakítás, két eltérő irányú autóút találkozásával. Az M85 és M86 autóutak közös nyomvonalra való egyesítése és szétosztása a 2x3 sávos pályával 3,5 km-en együtt vezetett gyorsforgalmi úttal valósult meg, miközben két vasútvonalat felüljáróval együttesen kereszteznek. Soha el nem készült autópályák, elvetett nyomvonalak Magyarországon az 1980-as évek óta több koncepció is készült a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére. Az autópályák többsége tervezőasztalra került, illetve már meg is épült, de vannak olyanok, amelyek a feledés homályába merültek, vagy még csak szó sem esett róluk. A legnagyobb szabású terv a Déli autópálya volt, amelyet még 1990-ben terveztek és napjainkra mindössze az M43-as autópálya egy szakasza készült el belőle. A leghíresebb elvetett nyomvonalváltozatok közé tartozik az M1-es autópálya Győrt észak felől elkerülő szakasza, amelynek maradványa a mai M19-es út. Az M0 autóút déli szektorát a rendszerváltás idején a Ferihegyi repülőtér alatt kívánták elvezetni, ezért került kialakításra az út déli szakaszának keleti vége, amely "ráfordul" Budapest XVIII. kerületének lakott részére (napjainkban már M51 néven üzemel). Jelentősen módosították az 1990-es évek végén az M3-as autópálya nyomvonalát, amelyet korábban közvetlenül az Északi-Középhegység lábánál terveztek elvezetni. Déli autópálya A déli autópálya (röviden: DAP) egy egykori tervezett gyorsforgalmi út Magyarország déli határai mentén. Az út megépítésének ötlete az 1990-es rendszerváltást követően merült fel. A körülbelül 700 kilométer hosszú út Magyarország leghosszabb autópályája lett volna, megépítésére egy részvénytársaság is létrejött. A vállalkozás több éven át hiába kísérletezett az út engedélyeztetésével, ám nem sikerült megteremteni az útépítés pénzügyi feltételeit sem. A déli autópálya végül csak terv maradt. Napjainkra ugyan rövidebb gyorsforgalmi útszakaszok már megépültek az egykori nyomvonal mentén, de a teljes déli autópálya megépítése továbbra sem valószínű. Tervek Az elkövetkező években elsősorban Budapest környékén, illetve az ország határ közeli térségeiben bővül majd a gyorsforgalmi utak hálózata. Hosszú idő óta elsőként kerül sor korábban megépült gyorsforgalmi utak kapacitásbővítésére (M0). Továbbra is csak lassan halad a nem sugárirányú utak építése. A gyorsforgalmi úthálózat az elmúlt két évben összesen 206 kilométer új úttal bővült. Megszűnt a közbeszerzési eljárás az M8-M4 elválási csomópont kialakítására. Az M8 - M4 autópálya elválási csomópont 91+000 - 96+055 km szelvények közötti szakasza folytatását képezte volna az M4 autópálya építés alatt álló ütemének, valamint az M8 autópálya 0+000 - 4+000 km szelvények közötti szakasza a Kecskemét (M5) - Szolnok (Abony-elkerülő) közötti szakasznak, amely 2x2 sáv+leállósávos autópályaként épülhetett volna ki. 2014-ben eredményes közbeszerzést követően folytatódhat az M0 autópálya déli szektorához tartozó M1-M7 közötti 3 km-es szakaszon hiányzó balpálya építése és 2x3 sávos kialakítása. A beruházás a Tópark iroda- és lakópark magán vállalkozás csődje miatt állami forrásokból valósulhat már csak meg. Az elkövetkező években a következő szakaszok épülnek vagy bővülnek: Jelentős műtárgyak Magyarország autópályáin az ország terepviszonyai miatt nem volt szükség látványos viaduktok, magas tengerparti hidak létrehozására. Az autópálya-infrastruktúra legnagyobb méretű önálló elemeit ott építették fel, ahol az utak az országot átszelő két folyamot keresztezik. A Dunán négy (M0 északi és déli szektor, M8, M9), míg a Tisza fölött két (M3, M43) helyen ívelnek át a gyorsforgalmi utak hídjai. Rendre kritikák érik azokat a létesítményeket, amelyeket a folyamoktól távol hoznak létre. Átadott műtárgyak Az M3-as autópálya Tisza-hídját (Polgári Tisza-híd) 2002. október 1-jén adták át, az M3-as autópálya részeként a Tisza fölött. Hajdú-Bihar megye északnyugati térségét és Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részét köti össze. Hossza mindössze 405,50 m. A Szent László híd a Dunántúlt köti össze az Alfölddel, Szekszárdtól északkeletre. 2003. július 4-én adták át az autósoknak. Ez a híd volt az első új Duna-híd 73 év után, amely nem Budapesten épült meg. 919,6 méteres hosszával a megépítésekor az ország leghosszabb közúti hídja volt. Jelenleg az M9-es autóút halad át rajta. Az M70-es autóút 2004 szeptemberében átadott szakaszán található Magyarország első feszített-függesztett hídja, a 115 m hosszú Korongi híd. Világszenzációnak számít a dunaújvárosi Duna-híd, a Pentele híd, amely az M8-as autópálya, a 6-os főút és az 51-es főút közötti 5,5 kilométeres szakaszán épült, kivitelezési költsége mintegy 53,5 milliárd forint volt. Mederhídja függesztett acélszerkezetű gerendahíd, fesztávolsága közel 308 méter, ezzel ebben a szerkezeti formában a világ leghosszabb hídja. A 2x2 forgalmi sáv mellett két leállósáv, mintegy négyméternyi elválasztó sáv, mindkét oldalon 2,5 méteres járda és az északi oldalon kerékpárút is épült. Különleges műszaki teljesítménynek számít, hogy a hídszerkezetet a parton szerelték össze és úsztatással juttatták végleges helyére, a pillérekre. Szintén rekorder a Kőröshegyi völgyhíd, amely az M7-es autópálya, Zamárdi és Balatonszárszó közötti mintegy 15 kilométeres szakaszának részeként épült Kőröshegy fölé. A völgyhíd hossza 1872 méter, legnagyobb magassága 88 méter, szélessége pedig közel 24 méter, amelyen 2x2 forgalmi sáv kapott helyet, leállósáv nem épült. A híd építésénél alkalmazott technológia is kuriózumnak számít, mivel egy segéd-szerelőhidat alkalmaztak a híd szerkezeti elemeinek összeszerelése során. Ugyan nem számít rekordnak, 2007 egyik jelentős momentuma volt, amikor 40 kilométerrel nőtt az M3-as autópálya hossza Görbeháza és Nyíregyháza között. Ez az útszakasz áthalad Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog és Kálmánháza közigazgatási területein is, ahol 2×2 forgalmi, 2×1 leállósáv, 3 pihenőhely, 9 felüljáró, 20 aluljáró és 25 ökológiai átjáró épült. A 2008. szeptember 30-án átadott Megyeri híd (nem hivatalosan az M0-s északi Duna-hídja) a Duna felett ível át, mely Újpestet köti össze Budakalásszal a Szentendrei-szigeten keresztül. A híd a magyar fővárost elkerülő M0-s autóút 2-es főút és 11-es főút közti szakaszának része, mely áthalad a Szentendrei-sziget és a Szentendrei-Duna-ág felett is. A híd valójában 5 híd (9 hídszerkezet) együttese, melyek közül a legnevezetesebb a Nagy-Duna-ág felett átívelő 591 m hosszú hídszerkezet, amely az ország első igazi ferdekábeles hídja. Igen nagy vitát váltott ki az M6-os bátaszéki szakaszán felépítendő alagutak terve. Az M6-os autópálya egyes szakértők állítása szerint csak alagutakkal és viaduktokkal épülhetett meg. A tervezők hat évig keresték az ideális nyomvonalat, ám keletebbre a Duna és a Gemenci-erdő, nyugatabbra a Mecsek miatt nem vezethették az autópályát. Magyarország első autópálya-alagútjaival és a közöttük épülő völgyhidakkal végül egy kompromisszumos nyomvonalat jelöltek ki M6-osnak. Szekszárdtól Pécsig az M6-os összesen négy alagútpárral (Bátaszék alagút, Geresd-alagút, Baranya-alagút, Véménd-alagút) és kilenc nagyobb híddal épült meg. A PPP-konstrukciós beruházásra a jelentkezők a tender tárgyalásos szakaszában 266 és 300 milliárd forint közötti ajánlatokat tettek. A hidak közül nyolc viadukt, a kilencedik a Sió-csatorna fölött épülhet. Az M43-as autópálya Tisza–hídja (Móra Ferenc híd), amely az M43-as autópálya részeként a Tisza fölött Csongrád megye délkeleti térségeit köti össze az ország vérkeringésével. Hossza 661 méter, átadása 2011 áprilisában volt.. Épülő és tervezett nagy műtárgyak A gyorsforgalmi úthálózat további fejlesztése főként Magyarország keleti területein gyarapítja a nagyobb hidak számát. Új Tisza-hidak épülnek Tiszakécske és Lakitelek között, illetve a 450 m hosszú Kőrös-híd (M44), Szolnok (M4) és Vásárosnamény (M3) körzetében. Egyes tervek számolnak az M34-es autópálya záhonyi hídjának megépítésével is. Díjfizetés Magyarországon először a rendszerváltás idején merült fel a gyorsforgalmi utak díjasításának ötlete. Az 1990-es évek végéig a közvetlen, sorompóknál történő díjszedésen alapuló rendszer kapott nagyobb teret, ám ezt a negatív tapasztalatok miatt 2000-et követően egy egész hálózat használatára jogosító matricásnak nevezett bérletrendszer váltotta fel. Napjainkra az elavult, sorompós rendszerű díjszedés mindenütt megszűnt, a gyorsforgalmi úthálózat egésze a matricás rendszer része. A fizetési rendszer a különböző típusú járműveket eltérő díjkategóriába sorolja be. Ma már a gyorsforgalmi úthálózat döntően nagyobb része csak fizetés ellenében használható. Míg a legalsó kategóriába tartozó személyautók számára több ingyenes szakasz is rendelkezésére áll (főként a nagyvárosok környékén), addig a magasabb kategóriába tartozó teherautóknak szinte mindenütt fizetniük kell az autópályák használatáért. 2013. július 1-től 6513 km, majd 2013. novemberétől 6500 km gyorsforgalmi és főúton került a HU-GO elektronikus, megtett út arányos díjszedési rendszer bevezetésére. 2015. január 1-től szinte a teljes gyorsforgalmi úthálózat fizetős lett a D1-es kategória számára is, köztük az elkerülő utak többsége is. A rendszer bevezetésével együtt bevezetésre került a megyei matrica rendszere, ami a meglévő díjfizetési rendszert egészíti ki. Lényege, hogy egy-egy megyére érvényes éves matricát is lehet vásárolni, kedvező áron, így aki csak egy-egy megye fizetős útszakaszait veszi rendszeresen igénybe, annak nem szükséges az egész országra érvényes matricát beszerezni. Az új rendszer bevezetése jelentős ellenállást váltott ki, mert azt nem előzte meg konzultáció, és az elkerülő utak mellett a budapesti autópályabevezető-útszakaszok is fizetőssé váltak, így a városkörnyéki bevásárlóközpontok látogatói számára is kötelezővé vált a Pest megyére érvényes matrica megvásárlása. Az autópályák M0 Egy főváros körüli gyorsforgalmi út gondolatát először dr. Vásárhelyi Boldizsár, a budapesti Műegyetem egykori professzora fogalmazta meg és vázolta fel az általa javasolt nyomvonalat – Budapesttől a mainál kissé távolabb vezetve – a magyar automobilutak hálózatáról 1941-ben megjelent munkájában. A megvalósításra azonban még több évtizedet kellett várni. Az M0 útgyűrűt 4 fő szakaszra bontották fel. Ezek az M0 déli, keleti, északi és a nyugati szektorai. M1 Az M1-es autópálya Bécset köti össze Budapesttel, egyben a IV. számú Helsinki folyosó, valamint az E60 transzeurópai út egyik alkotóeleme. A hegyeshalmi határátkelőnél csatlakozik az osztrák A4-es autópályához. Az egyik legrégebbi gyorsforgalmi útvonalunk. Átlagos napi forgalma a Budapesthez közeli szakaszon 100 000, Győrnél 30 000 jármű/nap. Az M1-es autópályát 1964-ben kezdték építeni és több mint harminc év kellett, hogy Hegyeshalom mellett elérje az osztrák határt. Jelentősége az 1990-es rendszerváltás után megnövekedett, napjainkban Magyarország legfontosabb nyugati irányú összeköttetése. Az 1990-es évek közepén az M1-es Győr és államhatár közötti szakasza lett az első magánfinanszírozásban épült autópálya. M3 Az M3-as autópálya kelet felé haladva Nyíregyházával és az északkeleti országrésszel köti össze Budapestet. Az autópálya az V. számmal megjelölt Velence–Trieszt–Ljubljana–Budapest–Lviv–Kijev irányú közép-kelet európai közlekedési folyosó része, ezért fontos kelet-nyugati tranzitszerepet tölt be az áruszállításban. Az autópálya a magyar autópálya- és úthálózat egyik fontos ütőere, a délnyugat-északkeleti átlós irányú fő közlekedési vonal Budapesttől keletre eső részét alkotja. Ukrajnán keresztül Kelet-Európa, Szlovákián keresztül pedig északkelet-Európa országai felé teremt gyorsforgalmi közúti kapcsolatot. Jelenleg Budapest és Vásárosnamény között üzemel 2x2 forgalmi sávval és 1-1 leállósávval. A Őr–Vásárosnamény közötti szakaszt 2015-ig tervezik megépíteni autóútként, majd Vásárosnaménytól M34-es néven Záhonyig, M3-as néven pedig a beregdaróci ukrán határátkelőig. A Debrecen felé haladó M35-ös leágazása 2006 végére készült el. M5 Az M5-ös autópálya Budapestről délkelet felé haladva Kecskemétet, Szegedet (valamint a röszkei határátkelőt) kapcsolja össze a fővárossal. Ez volt Magyarországon a harmadik autópálya, amely elérte az országhatárt. Az autópályát az 1980-as években kezdték építeni, a szerb határt 2006 márciusában érte el. 1996-ban a pálya 35 évre az AKA Rt. tulajdonába került, ám a magas útdíjak okán kibontakozó közelégedetlenség miatt az állam 2004-ben az út részleges felvásárlására kényszerült. Az autópálya a 10-es számú európai korridor része. M6 Az M6-os autópálya a Duna jobb partján déli irányban haladva Dunaújvárossal köti össze Budapestet. Az Érdi-tető és Dunaújváros közötti szakaszt 2006. június 11-én adták át a forgalomnak, az M0 autóút és Érdi-tető közötti szakaszt 2008. szeptember 23-án, a Dunaújváros–Szekszárd és a Szekszárd–Bóly szakaszt pedig 2010. március 31-én. Bóly és az országhatár között az építését még csak tervezik. Bóly térségében az M60 kiágazik Pécs irányába. Az M6 Duna Autópálya Koncessziós Zrt. tulajdonában van az út az M60-as és M8-as autópályával együtt. M7 Az M7-es autópálya délnyugat felé haladva Budapestet köti össze Letenyével. Az M7-es autópálya részét képezi az V. számú helsinki folyosónak, melynek az a célja, hogy az Adriai-tenger kikötői és a kelet-európai országok között létesítsen közúti kapcsolatot. Az M7-es autópálya Letenyétől nyugatra a 228. kilométerszelvénynél kettéágazik, az M7-es ágon a horvát, míg az M70-es ágon a szlovén határig utazhatunk. Autópálya-vállalatok Építtetők Az autópálya-beruházások felsőszintű irányítását mindenkor a Közlekedési Minisztérium vagy a jogutód minisztérium illetékes főosztálya látja el. 1958 és 1964 között a Második Út- Hídfőosztály volt az autópálya-beruházások irányítója. 1964-től a beruházói jogkört a Budapest Közúti Igazgatóságra ruházták át. Az Igazgatóságon belül 1971-ben alakult meg az Autópálya Főmérnökség, melynek neve 1983-ban Autópálya Műszaki Igazgatóságra változott. 1989-ben hozta létre a minisztérium az Autópálya Igazgatóságot, amelyből a megalakult ÁAK Kht., majd ÁAK Rt. (Állami Autópályakezelő), ma Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. volt az autópálya fejlesztések beruházója. 1999. augusztus 29-én alakult meg a Nemzeti Autópálya Rt. (NA Rt.), mely a feladatbővülése után 2007 óta hívnak NIF Zrt.-nek. Koncessziós cégek Az Első Magyar Koncessziós Autópálya Rt. (röviden: ELMKA) volt az első magyarországi magántulajdonú autópálya-építő vállalkozás. A Győr-Moson-Sopron megyében gyorsforgalmi utakat építő céget 1993-ban alapították. A cég 1996-ban kezdte meg az útdíjszedést az M1-es autópálya Győr és Hegyeshalom közötti szakaszán, ám hamarosan egyre súlyosbodó pénzügyi nehézségek akadályozták a vállalat tevékenységét. Az ELMKA 1999-ben a teljes pénzügyi ellehetetlenülés szélére sodródott, majd egy állami beavatkozást követően (ekkor létezett rövid ideig a NYUMA Rt.-Nyugat-Magyarországi Autópálya-üzemeltető Rt.) szerepkörét vesztvén megszűnt. Az Alföld Koncessziós Autópálya Zrt. (röviden AKA Rt. vagy AKA) egy magyarországi magántulajdonú autópályatársaság, amely az M5-ös autópálya tulajdonosa. Az 1990-es évek elején meghirdetett koncessziós rendszerben történő továbbépítésére alapították, 1994. július 27-én. A megépített szakaszokon a cég útdíjat szedhetett. 2004-ben a magyar állam tulajdonrészt szerzett az AKA-ban, ezt követően a kapus díjszedést megszüntették, helyét a világszerte népszerű matricás-rendszer vette át. Az M6 Duna Autópálya Koncessziós Zrt.-t 2004-ben a PPP projektek területén vezető híres német cég, az osztrák piacon több mint 125 éve lévő vállalat és Közép-Európában tevékenykedő Swietelsky alapították. 2007. november 21-én, a Mecsek Autópálya Konzorcium és a Magyar Köztársaság közötti koncessziós szerződés aláírásával megszületett a MAK. Az M6-os és M60-as építtetője. 2010. március 31-én adták át az autópályákat a forgalomnak. Autópálya-üzemeltetők Északkelet-magyarországi Autópálya-fejlesztő és- Üzemeltető Autópálya Rt. 1996-ban alakult az M3-as autópálya fejlesztésére, üzemeltetésére és működtetésére. 2000-ben az autópálya társaságok egyesítése az ÉKMA Rt., mint befogadó társaság vezetésével történt meg. Az 1989-ben alakult Autópálya Igazgatóság jogutódjaként 1996-ban alakult meg az Állami Autópálya Kezelő Kht. Feladata a díjas M1, M3 és M5 autópályák kivételével a magyarországi gyorsforgalmi úthálózat üzemeltetése, fenntartása és fejlesztése. A 2000. augusztus 29-én alakult Állami Autópálya-kezelő Zrt.-vé, amikor is egyesült az ÉKMA Rt., a NYUMA Rt. és az ÁAK. Az Intertoll egy autópályaépítések finanszírozásával és a megépített gyorsforgalmi utak üzemeltetésével foglalkozó nemzetközi cég. Az üzemeltetőnek Dél-Afrikában, Magyarországon és Lengyelországban vannak érdekeltségei. Ma Magyarországon az M5-ös és az M6-os autópályák üzemeltetését végzi. Tridenti mise A tridenti mise, egyéb neveken trienti mise, rendkívüli rítus (forma extraordinaria), római szertartás, régi rítus (forma antiquior) az 1570-1966 között érvényben lévő hivatalos római katolikus miseszertartás neve. A II. Vatikáni Zsinat nyomán a régi misét felváltotta az új mise (novus ordo), de a régi mise nem veszté érvényét; továbbra is bemutatják világszerte. A tradicionalista katolikus szervezetek (Szent X. Piusz Papi Testvérület, Szent Péter Papi Testvérület) egyik fő feladatuknak a tridenti mise csorbítatlan megőrzését és rendszeres bemutatását tekintik, a tridenti miserend utoljára kiadott hivatalos, 1962-es misekönyve (misszále) szerint. Mivel a mise latinul van (az népi egyházi énekek kivételével), ezért szokás latin misének is nevezni. A hagyományhű katolikus, tradicionalista hívők körében a mise népszerű és elterjedt. Varga Csaba (filmrendező) Varga Csaba (Mezőcsokonya, 1945. október 28. – Pilisszentiván, 2012. június 15.) Balázs Béla-díjas magyar animációsfilm-rendező, nyelvkutató. Eredetileg matematikatanár volt. Filmrendezőként és íráskutatóként vált ismertté. Íráskutatói munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia nem tartja tudományosan értékelhetőnek. Élete 1945-ben Mezőcsokonyán született, kamaszkorában Mohácsra, majd Kaposvárra költözött. 1972-ben végezte a pécsi Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakát, és már 1970-ben elkészítette első amatőr filmjét. A diploma megszerzése után Pécsett animációs műhelyt, majd az Yxilon Filmstúdiót hozta létre. A stúdió 1979-től a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermeként működött, amelynek első igazgatója Varga Csaba volt. Első jegyzett filmjét 1977-ben készítette. 1989-ben – többedmagával – megalapította a Varga Stúdiót. Főbb filmjei Időben elmosódva , 1972 Ebéd , 1980 Auguszta szépítkezik , 1983 Auguszta etet , 1984 Valcer , 1984 Gyurmatek , 1985 A szél , 1985 Szekrénymesék/Királyi pár , 1987 Szekrénymesék/Az apóka , 1987 Bestiák , 1993 Ablak , 1999 Don Quijote , 1999 Bogár , 2001 Íráskutatás Az Írástörténeti Kutatóintézet által az 1990-es években szervezett kutatásokhoz kapcsolódva 1999-től leginkább az íráskutatással foglalkozott és az Intézet baráti köre által kialakított (a székely írás kőkori származásáról alkotott) gondolatrendszer egyik önálló ágát dolgozta ki. Elméletét a ma is létező írásemlékekre (elsősorban a Nyugat-Európa barlangjaiban és a Kárpát-Balkán térségben fennmaradt régészeti leletekre) alapozta. Más megfontolásokat, például az indián párhuzamokból és a Föld népesedéstörténetéből adódó (korabeli emlékek híján csak következtetésláncra építő) megfontolásokat az írás eredeztetésekor nem vett figyelembe. Ebből következően (lévén a fennmaradt emlékek a jelrendszer megszületéséhez képest későbbiek) az írás keletkezését nem a Közel-keletre, hanem a Kárpát-medencébe tette; s nem 50 000 évesnek, hanem mintegy 30-35 000 évesnek ítélte. Mivel az általa kiindulási alapként felhasznált kőkori jelek egyszerűek és lineárisak voltak, gondolatmenetét arra építette, hogy a fejlődés az egyszerűből halad a bonyolult felé. Ezzel összhangban elveti a hagyományosan elfogadott írásfejlődési modelleket, amelyek szerint az írás korai képírások, piktografikus jelek fokozatos egyszerűsödésével alakult volna ki. Elméletének végkövetkeztetése, hogy az írás alapjai Európában, több mint 35 000 évvel ezelőtt jöttek létre, és 6000 évvel ezelőtt már kész írásrendszer hatolt be a Közel-Kelet térségébe. (Ezt a feltevést látszik igazolni kanadai kutatók legfrissebb következtetése.) Ebből az ágból alakult ki a sumér ékírás és az egyiptomi hieroglif írás is. Ugyanakkor az Európában használatos verziója megmaradt eredeti formájában, és ezt ismerjük rovásírás néven. Az elmélet kialakítása – matematikatanárhoz illő módon – a felfektetett premisszákra épülő, szigorúan logikus gondolatmenet. Az elméletet hét alapfeltevésre (axiómára) építi. Ezek: Minden jelkészlet: találmány; Nem lehet kétszer ugyanazt a betűkészletet feltalálni; Ha a=b és b=c, akkor a=c; Az írásfejlődés irreverzibilis: hiányossá vált jelkészletből nem lehet rekonstruálni az elveszett betűket; 50% feletti egyezés esetén két betűkészlet azonosnak tekintendő; Minden a legegyszerűbb állapotból fejlődik ki; A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka, a múltban történtek megismerését célzó kutatás eredménytelensége semmit sem igazol. Az írás (jelkészlet) állandósága A jelkészletek hosszú időn keresztül (tulajdonképpen 30 000 évről van szó) tartó állandóságát azzal igazolja, hogy a tudás és az ismeret nem olyan, mint bármilyen más ember által előállított termék: ha valaki megtanult valamit, akkor azt adja tovább, amit megtanult. Nincsenek szakaszok és ugrások a fejlődésben, csak a folytonos, közvetlen átadás, tanulás. Könnyen belátható módon az írás ismerete egyik generációról a másikra adatvesztés és módosulás nélkül történik, tehát alapesetben – amennyiben a jelkészlet kielégíti az igényeket – a generációk száma (eltelt idő) semmilyen jelentőséggel nem bír. Az ősi írás első jeleit a Pont d’Arc rajzaiban fedezi fel, majd az Altamira, a Lascaux és a Les Eyzies barlangok festményeiben, amelyeknél kétségkívül felismerhetők geometrikus és ismétlődő mintázatú rajzolatok. Ezeknek a bekarcolt jeleknek a többsége azonosítható valamelyik későbbi rovásjellel. A számjelek eredetének kutatása Utolsó munkája (A számjelek és a számírás története, 2012.) a számjelek eredetének tisztázásával foglalkozott és az elhunyta előtti hetekben jelent meg. Az ezt megelőző években nyelvészeti munkákat írt; s ez utolsó kötetében már hasznosíthatta a jelekkel és a nyelvvel kapcsolatos kutatásainak végső következtetéseit is. A mű gondolatmenete hasonló az írás eredetével és egyes nyelvek magyarral való rokonságával foglalkozó műveinek gondolatmenetéhez. Az írás, a nyelvek és a számjelek eredetét eredetileg is rokon rendszerek szétágazásaként, elkülönüléseként írja le. Ez az általa feltárt összefüggésrendszer aligha magyarázható másképpen, mint hogy az egymással rokon rendszerek egy közös őshazából jutottak el a világ különböző tájaira: Nyugat-Európától a Tűzföldig. (Ez a közös őshaza a genetika újabb felismerései szerint a Közel-Keleten volt, mintegy 100-50 ezer évvel ezelőtt). A jelektől eltérően a számok esetében már figyelembe vette az indián párhuzamokat és összefüggő rendszerekként kezelte a világ különböző pontjain felbukkanó, egymással rokon számjel-rendszereket. Ezek kialakulását és elterjedését egységes folyamatként képzeli el és írja le. Felismeri az egyiptomi számjelek formái és a magyar nyelv számnevei (tehát a nyelvi anyag) alapján ezek azonos logikáját és ebből következően közös eredetét. A számjelek közös eredetének felvetésével és tisztázásával rendkívüli tudományos jelentőségű művet alkotott, amely hat az érintett tudományterületekre. Kritika Varaga Csaba írástörténeti munkásságát a magyar tudományos élet főáramlatának képviselői, a Magyar Tudományos Akadémia kutatói nem tartják tudományosan megalapozottnak. Díjai Balázs Béla-díj ( 1985 ) Életmű-díj ( Chicago , 1988 ) Mezőcsokonya díszpolgára ( 2002 ) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt ( 2003 ) Pilisszentiván díszpolgára ( 2006 ) Várnai filmszemle II. díj Lille-i filmszemle Nagydíja Ezüst Hugo-díj (1980) Zágrábi, hirosimai, chicagói, ottawai, hamiltoni, espinhoi filmfesztiválok I. díjai Tampere Nagydíja Stuttgartban „legszellemesebb film díja” Ezüst Medve díj UNIX System V Az első UNIX kiadás, melynek célja, az addigi összes UNIX & Unix változat egy szabvánnyá gyúrása. Az operációs rendszert az AT&T fejlesztette, s adta ki 1989-ben. A kiadásnak köze volt/van a POSIX-szabványhoz is (mely máig nagy vitákat kavar). A System V több kiadást megélt az 1983-ban kiadott első változattól az 1997-ben kiadott SVR5 kiadásig. (8617) 1980 PW A (8617) 1980 PW a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdeňka Vávrová fedezte fel 1980. augusztus 6-án. The 69 Eyes A The 69 Eyes finn rockegyüttes 1989. szeptemberében alakult Helsinkiben. Tagjai: Jyrki 69 (ének), Timo-Timo (gitár), Bazie (gitár), Jussi 69 (dob) és Archzie (basszusgitár). Eredetileg a zenekar az ún. garage rock stílusban alkotott, magát pedig garage glam metál-együttesnek titulálták – a sajtó pedig eleinte még a "Helsinki sleaze" megjelöléssel is illette őket. Az 1990-es évek elején a csapatra egyre jobban hatottak a gothic rock, a horror punk és a glam metal elnevezésű stílusirányzatok. Ezzel a zenei irányváltással az együttes népszerűsége nemzetközi szinten is megnőtt. Történet A zenekar 1990-ben adta ki első kislemezét Sugarman címmel. Ez a dal szerepelt az együttes 1992-ben kiadott első albumán is, ami csak Finnországban jelent meg, és a Bump 'n' Grind címet kapta. Ezt 1995-ben egy szintén csak Finnországban megjelent album, a Savage Garden, majd 1997-ben a Wrap Your Troubles in Dreams elnevezésű lemez követte. 1999-ben felvett albumuk, a Wasting the Dawn már nemzetközileg is megjelent a Roadrunner Records gondozásában. A lemez slágere, a Wasting the Dawn című The Doors-feldolgozás Jim Morrisonnak állít emléket. 2000 tavaszán a csapat kiadta Gothic Girl című kislemezét, amelynek címadó dala hónapokon keresztül a Finn Állami Rádió játszási listájának Top 10-ében szerepelt. Az együttes ezért a kislemezért kapott először aranylemezt. Miután felvették ötödik albumukat, a Blessed Be-t, a zenekar elindult első kisebb turnéjára a Wasting the Dawnnal, amely turné keretében felléptek a németországi M'era Luna Festivalon. Előzenekarnak egy norvég elektro-goth csapatot, a Zeromancert választották. A 2000 szeptemberében kiadott Blessed Be a finn albumlistán a negyedik helyig repítette az együttest, és több, mint egy hónapon keresztül a legjobb 10 lemez között maradt. Az albumról később még három kislemezt másoltak ki, ezek címei: Brandon Lee, The Chair és Stolen Season. 2002-ben vették fel a Paris Kills címre keresztelt lemezt, ami eddigi legmeghatározóbb anyaguk lett. Heteken keresztül vezette a finn albumlistát és 2002 júniusában aranylemez-státust ért el. Németországban a megjelenés hetében 35. helyezett lett a legkelendőbb lemezek listáján. A csapat ezt követően egész Európát és Finnországot érintő turnéra indult; ennek lezárásaként telt házas koncertet adtak a Helsinki Tavastia-klubban, amit aztán 2002 novemberében DVD-n is kiadtak "Helsinki Vampires" címmel. 2003 végén a The 69 Eyes leszerződött az EMI Finland – kiadóhoz. 2004-ben látott napvilágot hetedik nagylemezük, a Devils, amellyel az Egyesült Királyságban is turnéztak a Wednesday 13 kíséretében. Finnországban ez az album is aranylemez lett egy hónapon belül. Az említett lemez volt az első, a Virgin/EMI gigavállalat által gondozott kiadványuk. 2005 októberére ez az album immár az USA-ban is bearanyozódott. 2005-re a The 69 Eyes már majdnem száz koncertet adott a világ 15 országában, Mexikótól Japánig. A Devils című lemez Amerikában a 456 Entertainment kiadón keresztül jelent meg, a csapat pedig Hollywoodban és Philadelphiában vette fel eddigi legnagyobb slágerük, a The Lost Boys videoklipjét, amit a zenekar tagjainak barátja és az MTV zenecsatorna sztárja, Bam Margera rendezett. 2006 márciusában a The 69 Eyes először indult turnézni az Egyesült Államokba a The Dead & Damone névre keresztelt műsorral. Új lemezüket, az Angelst, 2007 márciusában vették fel, nem sokkal a Cradle of Filth-szel és a Three Inches Of Blood-dal közös turné után. Az album 2007. június 25-én jelent meg az Egyesült Királyságban, amiről eddig két kislemezt másoltak ki: az első a Perfect Skin, a második a Never Say Die címet kapta. 2007 nyarán a csapat újra USA-turnéra indul a Wednesday 13, a Night Kills The Day és a Fair ZO Midland társaságában. Érdekességek A finn Apocalyptica csellónégyes vendégszerepelt az Angels album Ghost című számában. A The 69 Eyes Never Say Die című dala a Bam's Unholy Union -show betétdala. Diszkográfia Albumok Bump 'n' Grind (1992) Motor City Resurrection (1994) Savage Garden (1995) Wrap Your Troubles in Dreams (1997) Wasting the Dawn (1999) Blessed Be (2000) Paris Kills (2002) Framed in Blood – The Very Blessed of the 69 Eyes (2003) Devils (2004) Angels (2007) Hollywood Kills (2008) Back In Blood (2009) X (2012) Kislemezek Music for Tattooed Ladies & Motorcycle Mamas Vol. 1 (1993) Velvet Touch (1995) Call Me (1997) Wasting the Dawn (1999) Gothic Girl (2000) Brandon Lee (2001) The Chair (2001) Stolen Season (2001) Dance D'amour (2001) Betty Blue (2002) Crashing High (2003) Lost Boys (2004) Devils (2004) Feel Berlin (2004) Sister of Charity (2005) Perfect Skin (2007) Never say die (2007) Rocker (2007) Ghost (2007) Videográfia Helsinki Vampires (2003) Tagok Jyrki 69 – ének Timo-Timo – gitár Bazie – gitár Jussi 69 – dob Archzie – basszusgitár A 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékok éremtáblázata A 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékok éremtáblázata egy rangsor, amely a sportolók által megszerezhető érmek számából tevődik össze. A 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokat Innsbruckban rendezték 2012. január 13–22. között. Az olimpián olyan páros- vagy csapatversenyszámokat is rendeztek, amelyek csapataiban különböző nemzetek sportolói is szerepeltek közösen. Ezek az érmek a táblázatban „Nemzetek vegyes részvételei” néven vannak feltüntetve. Magyarország 2 ezüstéremmel az éremtáblázat 21. helyén végzett, Észtországgal holtversenyben. Éremtáblázat Jelmagyarázat: Sorrend: Aranyérmek száma, Ezüstérmek száma, Bronzérmek száma, Nemzetnév. A táblázatban az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve. Lancé Lancé település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 469 fő (2015). Lancé Crucheray, Gombergean, Nourray, Pray és Saint-Amand-Longpré községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hamel-bázis A Hamel-bázis a lineáris algebrában vektorok olyan (nem feltétlenül véges számosságú) halmaza, amelyek lineáris kombinációjaként a vektortér bármely eleme egyértelműen áll elő. A „Hamel-bázis” elnevezés általában annak a kihangsúlyozására használatos, hogy nem véges dimenziós lineáris terekben kívánjuk használni a „bázis” fogalmát. A kiválasztási axióma segítségével bizonyítható, hogy minden vektortérnek van bázisa, értsd Hamel-bázisa. Számosságaritmetikai eszközökkel igazolható például, hogy két lineáris tér pontosan akkor izomorf, ha Hamel-bázisuk azonos számosságú. Ebből következik, hogy végtelen dimenziós terek esetén is értelmes dimenzióról, azaz (bármely) bázisa számosságáról beszélni. Tetszőleges lineáris terekben végtelen sok vektor összegét nem lehet definiálni. Ezzel szemben normált vagy skalárszorzatos terekben értelmezhető (a konvergencia segítségével) a „végtelen összeg”. Hilbert-térben az ortogonális sorozat, Banach-térben a Schauder-bázis fogalma játszhatja az olyan „bázis” szerepét, mely adott vektort végtelen sok tag összegének segítségével állít elő. Ezek a bázisfogalmak azonban nincsenek kapcsolatban a vektortér Hamel-dimenziójával, minthogy mindkettő csak megszámlálható számosságú. Definíció Vektorok egy B ⊆ V halmaza (ami lehet véges vagy végtelen) sok definíció szerint akkor bázis (Hamel-bázis), ha a vektortér minden eleme, lényegében egyértelműen, állítható elő véges sok, B-beli elem lineáris kombinációjaként. A „lényegében” szó itt arra utal, hogy két előállítás csak nulla együtthatójú tagokban különbözhet egymástól. Tulajdonságok A definíció folyományaként Egy adott V ≠ 0 vektortérben B bázis, akkor és csak akkor, ha a következő, ekvivalens feltételek közül valamelyik teljesül. B maximális lineárisan független vektorrendszer V -ben. B minimális generátorrendszer V -ben. Egy V ≠ 0 vektortér bármely (véges) generátorrendszere tartalmaz bázist. Ha egy V vektortérnek van (véges) generátorrendszere, akkor bármely lineárisan független rendszer kiegészíthető bázissá. Koordináták Egy V vektortérben, egy rögzített b1,…,bn bázis mellett tetszőleges v ∈ V vektor egyértelműen írható fel alakban. Ekkor az skalárok a v vektor koordinátái, a b1,…,bn bázisra vonatkozólag. Példák a síkbeli, közönséges vektorok vektorterében bázist alkot a szokásos i , j ortonormált vektorpár. hasonlóan -ben a szokásos, jobbsodrású vektorhármas -ben ortonormált bázist alkot az -ban bázis az F feletti polinomok vektorterében bázist alkotnak az a legfeljebb k -adfokú polinomok egy bázisa: Kicserélési tétel Kicserélési tételt felhasználva igazolható Transzfinit eszközökkel igazolható, hogy minden vektortérnek van bázisa. Ezt általában Hamel-bázisnak nevezik, és bizonyítható, hogy Ebből következik viszont, hogy a vektortér dimenziója jóldefiniált fogalom. Gare d’Eu Gare d’Eu vasútállomás Franciaországban, Eu településen, Seine-Maritime megyében. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Épinay-Villetaneuse–Le Tréport-Mers-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Longroy - Gamaches Oudan Oudan település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 144 fő (2015). Oudan La Chapelle-Saint-André, Varzy, Champlemy, Saint-Malo-en-Donziois, Colméry és Menou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Okita Szódzsi Okita Szódzsi (japánul: �� ��, Hepburn-átírással: Okita Sōji) (1842 vagy 1844 – 1868. július 19.) japán kardforgató az Edo-kor végén, a Sinszengumi tisztje. Egy sirakavai szamuráj fiaként született, apját korán elvesztette. 9 évesen került a Kondó Iszami fogadott apja által vezetett Sieikan kardforgató dódzsóba. Kiemelkedő tehetséggel bírt, 15 évesen segédoktatóként, pár évre rá pedig már főoktatóként tevékenykedett. 1863-ban a Sieikan több tagjával együtt jelentkezett a Kiotóba tartó Iemocsi sógun védelmére létrejött Rósigumiba, ám Kiotóban kiváltak belőle, és megalakították a Mibu Rósigumit, későbbi nevén Sinszengumit, amely a város rendfenntartó alakulata lett. Okita előbb a parancsnokhelyettes segédjének tisztjét töltötte be (fukucsó dzsokin, ����), majd mikor 1865-ben átszervezték a csapatot, és tíz osztagra tagolták, az első osztag kapitánya (kumicsó, ��) lett. 1863 őszén részt vett a sorozatos kilengései miatt titokban halálra ítélt parancsnok, Szerizava Kamo meggyilkolásában. 1864. július 8-án jelen volt az Ikeda-ja incidensnél, amelyben a Sinszengumi Kiotó felgyújtására készülő forradalmárokat tartóztatott le. A harc közben összeesett – ennek oka ismeretlen, a legtöbb forrás a tuberkulózis korai jelének tekinti, mások a nyári hőséggel magyarázzák. A Bosin-háborúban már nem vett részt tüdőbaja miatt, amelybe 1868. július 19-én halt bele. Varga E. Árpád Varga E. Árpád (Ernszt Árpád; Budapest, 1952. április 11. – 2011. május 1.) könyvtáros, társadalomkutató. Életútja és munkássága 1985 óta Erdély nemzetiségi statisztikáival, etnikai és felekezeti viszonyaival, a magyarsággal kapcsolatos népességadatok kutatásával foglalkozik. Első kéziratos feldolgozásait 1985 és 1988 között a Magyarságkutató Csoport számára készítette. Erdély népességének anyanyelvi megoszlását vizsgálta a mai területi szempontok szerint, az 1910-es és az 1956-os romániai népszámlálás adatai alapján. Ezen adatok felhasználásával 1990-ben elkészítette Erdély etnikai térképét. 1991 és 1994 között kutatási területét – az anyanyelv vizsgálatát – kiterjesztette a nemzetiségi és felekezeti adatok vizsgálatával. 1987-ben frissítette a Lipszky János-féle térkép erdélyi szelvényeiről készült helynévmutatóját. 1989-ben a romániai településrendezési terv kapcsán az etnikai viszonyok alakulását vizsgálta hét észak-erdélyi megye magyar többségű településvidékén. 1992-ben tanulmányt készített a 20. századi erdélyi népszámlálások nemzetiségi statisztikáinak módszertani problémáiról, majd az 1992-es romániai népszámlálás adatait tanulmányozta, az erdélyi magyarság számának alakulását, etnikai és felekezeti eredményeit vizsgálta. 1998 és 2002 között hat kötete jelent meg Erdély etnikai és felekezeti statisztikája címmel, amelyben Varga E. Árpád az erdélyi települések 1850 és 1992 közötti anyanyelvi, nemzetiségi és vallásfelekezeti idősorait teszi közzé. Az összeállítást 2005-ben internetes adatbázisként tette közzé az Erdélyi Magyar Adatbank oldalán, amelyet 2007 és 2009 között kiegészített a 2002-es romániai népszámlálás feldolgozott adataival. A 2002-es romániai népszámlálást követően megjelent A romániai magyarság népességcsökkenésének okairól című tanulmánya. 2002 márciusában Fényes Elek-emlékéremmel tüntette ki Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. Publikációi Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzetiségi statisztikájának történetéhez. Budapest, 1992, Regio - MTA Történettudományi Intézet. 208 p. (Regio könyvek) Erdély etnikai arculatának változása. Nyárády R. Károly és Varga E. Árpád elemzései az 1977. évi romániai népszámlálásról. Kápolnai Iván előszavával. Budapest, 1996, Teleki László Alapítvány Könyvtár és Dokumentációs Szolgálata. 107, [46] p. (Kisebbségi adattár) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I. Kovászna, Hargita és Maros megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. Csíkszereda, 1998, Pro-Print. 597 p., [8] t., 4 t.fol. (Múltunk könyvek) Varga E. Árpád: Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből. Tanulmányok. Budapest, 1998, Püski. 388 p. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. II. Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye. Népszámlálási adatok 1850/1869-1992 között. Csíkszereda, 1999, Pro-Print. 878 p., [7] t., 5 t.fol. (Múltunk könyvek) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. III. Arad, Krassó-Szörény és Temes megye. Népszámlálási adatok 1869-1992 között. Csíkszereda, 2000, Pro-Print. 654 p., [7] t., 4 t.fol. (Múltunk könyvek) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. IV. Fehér, Beszterce-Naszód és Kolozs megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. Csíkszereda, 2001, Pro-Print. 781 p., [8] t., 4 t.fol. (Múltunk könyvek) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. V. Brassó, Hunyad és Szeben megye. - A Kárpátokon túli megyékhez került települések. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. Csíkszereda, 2002, Pro-Print. 661 p., [8] t., 4 t.fol. (Múltunk könyvek) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 1850-1992. Helységnévtár. Összesített mutató az I-V. kötetekhez. Csíkszereda, 2002, Pro-Print. 556 p. (Múltunk könyvek) Leschaux Leschaux település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 283 fő (2015). Leschaux Bellecombe-en-Bauges, Allèves, La Chapelle-Saint-Maurice, Gruffy, Saint-Eustache és Viuz-la-Chiésaz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csillag Krisztián Csillag Krisztián (Kazincbarcika, 1975. június 13. –) magyar labdarúgó. Első NB I-es mérkőzése 1995. augusztus 5. MTK Budapest FC - Zalaegerszegi TE volt, ahol csapata 1–1-es döntetlent érte el a zalaegerszegi csapat ellen. Sikerei, díjai MTK Budapest FC : Magyar bajnok : 1997 Magyar kupa-győztes : 1997 FC Fehérvár : Magyar kupa ezüstérmes : 2001 Bürkös zenekar A Bürkös zenekar muzsikája 1998-ban csendült fel először Nagykállóban. A zenekar alapítói fontosnak tartották szűkebb hazájuk, a Nyírség folklórjának széles körű megismerését, gyűjtését és továbbítását. Ma már Magyarország több néptáncegyüttesének kísérőzenekaraként dolgoznak, mindemellett önálló koncertműsorokkal örvendeztetik meg a hazai és külföldi hallgatóságot. Tagok Az alapító tagok Kerezsi Antal – hegedű, 1998–napjainkig Kocsán Pál – brácsa, 1998–2000 Erdei János – nagybőgő, 1998–2001 Korábbi tagok Plajner Miklós – cimbalom, 1999–2007 Oláh Sándor – nagybőgő, 2001–2003 Mózer Csaba – brácsa, 2000–2002 A Bürkös zenekar jelenlegi tagjai Kerezsiné Kulcsár Annamária – ének Kerezsi Antal – hegedű, ének Dezsőházi Tamás – hegedű Budai Antal – cimbalom (2010-ben lett zenekari tag) Palazsnik László – brácsa Nagy Barna – nagybőgő Néptáncegyüttesek, akiket kísértek, kísérnek Kállai Kettős Néptáncegyüttes Bodrog Néptáncegyüttes Hegyalja Népi Együttes Zemplén Néptáncegyüttes Igrice Néptáncegyüttes Kossuth Lajos Művelődési Központ Kamara Táncegyüttese Eördögh Forgó Néptáncegyüttes Szabolcs Néptáncegyüttes Nagykun Néptáncegyüttes Belencéres Néptáncegyüttes Békéscsabai Bartók Táncegyüttes Gödöllő Táncegyüttes Debreceni Népi Együttes Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola (Figurás, Kisfigurás) Bocskai Néptáncegyüttes Főnix Néptáncegyüttes Forrás Néptáncegyüttes Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes Jelenleg a debreceni Hajdú Táncegyüttes állandó kísérőzenekara. A Bürkös külföldön 2005 – Zacatecas (Mexikó): koncert 2006 – Málta: koncert 2008 – Tallin (Észtország): a Magyar Köztársaság Kulturális Követei 2008 – Yalova, Isztambul (Törökország): koncert 2010 – Sao Paulo (Brazília), Buenos Aires (Argentína), Montevideo (Uruguay): koncert 2010 – Thessaloniki (Görögország) Nemzetközi Kiállítás és Vásár: koncert 2012 – athéni olimpiai város: koncert 2012 – Sarasota (Florida, USA), Washington: koncert 2013 – Sarasota (Florida, USA): koncert 2014 – Siilinjärvi (Finnország): a Bocskai néptáncegyüttes és a Bürkös zenekar közös műsora Díjak 2005 – Kállai Kettős Néptáncfesztivál: zenei nívódíj 2007 – Nagyvárad (Románia): Nemzetközi zenésztalálkozó és verseny – 2. díj 2008 – Szeged, Martin György Néptáncfesztivál: zenei nívódíj 2008 – Nagykálló : Nagykálló Kultúrájáért Díj 2014 – Balatonfüred: az Anna-bál prímásversenyén Dezsőházi Tamás I. hely Diszkográfia 2010 – Fogadd tőlünk, örök Atyánk 2011 – Címerünk a magyar szürke 2013 – Ezt a kerek erdőt járom én 2014 - Őseimről maradt Charnod Charnod település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 40 fő (2015). Charnod Vosbles, Aromas, Lains, Valfin-sur-Valouse és Villeneuve-lès-Charnod községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Capdenac Capdenac település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 1097 fő (2015). Capdenac Asprières, Capdenac-Gare, Causse-et-Diège, Cuzac, Faycelles, Figeac, Lentillac-Saint-Blaise és Lunan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kornelije Stanković Kornelije Stanković (szerbül: Корнелије Станковић; Buda, 1831. augusztus 18. – 1865. április 5.) szerb zeneszerző. Életrajza Az általános iskolát és a gimnáziumot Aradon, Szegeden és Pesten végezte, ahol magántanulóként zongorán és hegedűn tanult. 1850-től Bécsben élt, ahol harmonikán tanult. Első műve egy liturgia. 1855-ben Karlócára ment, ahol szerb egyházi dalokat írt. Oklahoma City Thunder Az Oklahoma City Thunder egy profi kosárlabdacsapat az NBA-ben, mely a már megszűnt Seattle SuperSonics utódja. Székhelyük Oklahoma City. Egy meccsen elért rekordok Pont : 51 – Kevin Durant a Denver Nuggets ellen (2012. február 19.) Lepattanó : 20 – Serge Ibaka a Phoenix Suns ellen (2012. március 7.) Gólpassz : 16 – Russel Westbrook a Minnesota Timberwolves ellen (2010. április 4.) Labdaszerzés : 7 – Russel Westbrook a Golden State Warriors ellen (2012. január 27.) Blokk : 11 – Serge Ibaka a Denver Nuggets ellen (2012. február 19.) Feuillères Feuillères település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 147 fő (2015). Feuillères Cléry-sur-Somme, Flaucourt, Frise, Hem-Monacu és Herbécourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Liptó vármegye Liptó (szlovákul Liptov, latinul Liptoviensis, Lyptoviensis, Liptaviensis, Liptovium, németül Liptau, lengyelül Liptów) a Magyar Királyság közigazgatási területe, vármegyéje volt. Jelenleg területe Észak-Szlovákiában található. A terület mára közigazgatási egységét elvesztette, a névvel a történelmi régióra, ill. az egykori vármegyére való utalásként találkozhatunk. Földrajz Liptó Ausztria Galícia nevű tartományával, valamint Árva-, Turóc-, Zólyom-, Gömör-Kishont- és Szepes vármegyékkel volt határos. A vármegye a Vág felső folyásánál, a Liptói-havasok és az Alacsony-Tátra között terült el. (A Liptói-havasok a Tátra nyugati, nagyobb kiterjedésű része, szemben a keletebbre fekvő Magas-Tátrával, melynek csúcsai magasabbak, alapterülete azonban kisebb.) Területe 1910 körül 2247 km² volt. A volt vármegye területén manapság a Rózsahegyi járás és a Liptószentmiklósi járás osztozik. Három falu (Teplicska, Csorba és Csorbató) jelenleg a Poprádi járásban található. Megyeszékhelyek A vármegye székhelye a liptói vár, később Németlipcse volt. 1677-től a megye székhelye Liptószentmiklós volt. Lakosság Népessége 1891-ben 76 850 fő, népsűrűsége 34 fő/km² volt. A lakosság etnikai összetétele (1891): 72 067 (93,78%) szlovák 2568 fő (3,34%) német 1771 fő (2,30%) magyar A vármegyében nem volt szlovák iskola, csak magyar. Története Liptó mint vármegye a 15. század előtt alakult. 1918-ban (megerősítve a trianoni békével 1920-ban) Liptó vármegye az újonnan alakult Csehszlovákia része lett. A második világháború alatt, amikor Csehszlovákia ideiglenesen feldarabolódott, Liptó a független Szlovákia része lett. A második világháború után ismét Csehszlovákiához tartozott. 1993 óta ismét Szlovákia része. Közigazgatás Járási beosztás Liptó vármegye a 19. század közepéig általában négy, majd három járásra oszlott, ezek határai azonban gyakran változtak. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye, addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. Ekkortól kezdve három járás állt fenn folyamatosan változatlan székhellyel, és egy negyedik működött 1886-tól 1893-ig, illetve 1907 után, azonban e negyedik járás neve, székhelye és területe más volt 1893 előtt és 1907 után. A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik). Liptószentmiklósi járás ( Liptószentmiklós ) Liptóújvári járás ( Liptóújvár ) Rózsahegyi járás ( Rózsahegy ) Olaszi járás ( Tepla ), 1886-ban alakult és 1893-ban megszűnt Németlipcsei járás ( Németlipcse ), 1907-ben alakult Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle nyelvi és helyesírási változatával is lehetett találkozni, továbbá mivel a vármegye hivatalos helyneveinek végleges megállapítására soha nem került sor, ezért a járási székhelyeknek is többféle névváltozata létezett. Városai A vármegye egyetlen rendezett tanácsú városa Rózsahegy volt 1908-tól. Ében Héja Az Ében Héja (Ebon Hawk) (kb. 3956 évvel a Yavini csata előtt) a Star Wars alapján videojáték-sorozatban (Star Wars: Knights of the Old Republic és Star Wars: Knights of the Old Republic II: The Sith Lords) megjelenő űrhajó. Leginkább az Ezeréves Sólyom (Millennium Falcon) hajóra hasonlít: formáját és lézerágyúit tekintve, ráadásul ez is egy hasonló ragadozó madárról kapta a nevét. Funkciójuk és történetük is hasonlóan alakult. Legénység Kotor I Revan (kapitány, ágyús) Carth Onasi (pilóta) Mission Vao Zaalbar Bastila Shan (segédpilóta) Canderous Ordo T3-M4 (szerelő) Juhani Jolee Bindo (orvos) HK-47 KotOR II Jedi Exile (kapitány, ágyús) Kreia Atton Rand (pilóta) T3-M4 (szerelő) HK-47 Bao-Dur (szerelő) Handmaiden (ha a kapitány férfi) Disciple (ha a kapitány nő) (Medic) Visas Marr Mira (ha a kapitány a világos oldalon áll) Hanharr (ha a kapitány a sötét oldalon áll) G0-T0 Canderous Ordo Szőke István (rendező) Szőke István (Vedresábrány, 1942. július 23. – ?, 2016. október 30.) Jászai Mari-díjas (1989) magyar színész és rendező. Életpályája Szülei Szőke István és Csordás Mária voltak. 1962 és 1966 között a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatója volt. 1968–1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakos diákja volt Marton Endre osztályában. 1973-tól 1974-ig, majd 1978 és 1983 között a kecskeméti Katona József Színház rendezőjeként dolgozott. 1974–1976 között a 25. Színház rendezője, 1976-tól 1978-ig pedig a kaposvári Csiky Gergely Színházban rendezett. 1983-tól öt évig a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozott, mint rendező. 1988-tól egy évadot az egri Gárdonyi Géza Színházban töltött rendezőként. 1989-től öt esztendőn át a Nemzeti Színházban rendezett darabokat. 1994 óta a Békéscsabai Jókai Színház rendezője. Színházi munkái A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: rendezőként 76, színészként 9. Rendezőként Büchner: Leonce és Léna (1972) Katajev: A műveltség netovábbja (1973) Hristic: Savonarola és barátai (1973) Kleist: Heilbronni Katica avagy a Tűzpróba (1974) Lehár-Rékai: Luxemburg grófja (1974) Szuhovo-Kobilin : Raszpljujev nagy napja (1975) Henderson: Diákszerelem (1975, 1985) Sondheim: Őrület vagy más - mi történt a Fórumon? (1975) Osztrovszkij: Erdő (1976, 1989) Csepreghy Ferenc : A piros bugyelláris (1977, 1992) Rostand : Cyrano de Bergerac (1977) Szirmai Albert : Mágnás Miska (1977) Molière : Képzelt beteg (1978) Labiche-Michel: Olasz szalmakalap (1978, 1990) Ruzante: A csapodár madárka (1979) Csepreghy Ferenc : Sztrogoff Mihály utazása Moszkvától Irkuczkig (1979) Sarkadi Imre : Ház a város mellett (1979) Molière: Úrhatnám polgár (1979) Crommelynck: A csodaszarvas (1980) Gogol: A revizor (1980) Feydeau: Osztrigás Mici (1981) Sarkadi Imre : Elveszett paradicsom (1981) Burkhard: Tűzijáték (1982) Victor Máté : Villon és a többiek (1982) Plautus: Amphitruo, vagy amit szabad Jupiternek (1982) Vian: Mindenkit megnyúzunk! (1982) Bertolt Brecht : Koldusopera (1983) Gáli József : Daliás idők (1983) Andrejev: Aki a pofonokat kapja (1984) Molnár Ferenc : Doktor úr (1984) Füst Milán : Negyedik Henrik király (1985) Weöres Sándor : A kétfejű fenevad (1985) William Shakespeare : Ahogy tetszik (1986) Bond: Kinn vagyunk a vízből (1986) Fábián László : Levéltetvek az akasztófán (1986) Sarkadi Imre : Oszlopos Simeon (1986) Schwajda György : Mari (1986) Vian: Medúzafej (1987) Vitrac: Viktor avagy A gyerekuralom (1987) William Shakespeare : A velencei kalmár (1987) Arrabal: Az építész és az asszír császár (1987, 1991) Büchner: Danton halála (1988) Shaw: Pygmalion (1988) Osztrovszkij: Tehetségek és tisztelők (1988) Nagy Karola : C. kisasszony szenvedélye (1988) Szép Ernő : Május (1989) Füst Milán : A zongora (1989) Szép Ernő : Vőlegény (1990) Kisfaludy Károly : A kérők (1990) Szophoklész : Oidipusz király (1992) Hervé: Nebáncsvirág (1993) Nagy Ignác : Tisztújítás (1994) William Shakespeare : János király (1994) Presser Gábor : Képzelt riport egy amerikai popfesziválról (1995) Molière: Tartuffe (1996) Örkény István : Kulcskeresők (1996) Ghelderode: Vörös mágia (1997) Petőfi-Szabó: A hóhér kötele (1998) Jonson: Volpone (1999) Tamási Áron : Ábel (2000) Schiller: Ármány és szerelem (2002) Feydeau: Egy hölgy a Maximból (2004) Csokonai Vitéz Mihály : Karnyóné (2005) Genet: Cselédek (2005) Chase: Barátom, Harvey (2006) Mikó István : Bolond Shakespeare avagy a kizökkent idő (2007) Simon: A napsugár fiúk (2008) Shahnazaryan: Keresztút (2010) Nóti-Zágon: Hyppolit, a lakáj (2011) Nyirő József : Jézusfaragó ember (2012) Színészként Csávossy-Komzsik: A fül....Mészáros János Frisch: Don Juan, avagy a geometria szeretete....Három kardoskodó unokatestvér Baranga: Barátom, a miniszter....Világosító Móricz Zsigmond : Úri muri....II. kubikos Anouilh: Becket avagy az Isten becsülete....Testőr; Katona Sütő András : Csillag a máglyán....Fárel Burkhard: Tűzijáték....Az apa Örkény István : Tóték....A lajt tulajdonosa Filmjei Nincs idő (1973) Szarvassá vált fiúk (1974) Örökbefogadás (1975) Majd holnap (1980) Ámbár tanár úr (1998) Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001) Könyvkötészet A könyvkötészet egyes lapok vagy ívek összefűzése majd fedelekből és gerincből álló borítékkal való ellátása. Két részre oszlik: kisiparszerű könyvkötészetre, amely általában kézimunkával dolgozik és a gyáriparszerűre, amely elsősorban gépek segítségével történik. Története Miután sikerült elkészíteni az első nyomtatványt, megnőtt az igény a hosszabb írásművek készítésére. A könyvgyártás iparrá fejlődött, az egyetlen járható út a könyvek bekötésének sokszorosítása volt. A könyvkötészet akkor lett a mai értelemben vett világi iparrá, amikor a betűszedés technikájának feltalálása lehetővé tette a könyveknek sajtó útján történő sokszorosítását. A 4. században már ismerték a könyvkötés mesterségét. A legrégibb ismert könyvkötések a VII. századból valók, tökéletes kivitelük nagyon régi gyakorlatra vall. A könyv táblájának anyaga hosszú időn keresztül a fa volt, s csak a XVI. században köttette kiadványait Aldus Manutius papírlemezbe. E szokás eredetét valószínűleg keleten kell keresnünk. A fatáblákat a középkorban bőrrel vagy pergamennel vonták be. A templomi célokat szolgáló könyveket igyekeztek a legdíszesebben kiállítani, és ezeket ún. dyptichon táblákba helyezték. A dyptichon a római császárság idejéből származik. Két egymáshoz erősített írótábla volt, amelyet eredetileg fából készítettek és viasszal vontak be s ebbe a viaszrétegbe karcolták feljegyzéseiket. Később e táblák fedelét ezüsttel, arannyal, elefántcsonttal díszítették. Ha a fedél három részből állott, akkor triptychon volt a neve. A két vagy háromrészes táblákat praetorok, consulok, más nemesemberek ajándékozási célokra csináltatták. Ugyanezeket a táblákat később a keresztény templomokban kódexek kötésére használták fel. Egyszerűen ráillesztették a könyvre, és a rajtuk levő világi dísz és felirat helyett egyházi tárgyút alkalmaztak. Későbben már önálló fedeleket készítettek, még gazdagabb és dúsabb díszítésekkel, arannyal, drágakővel, elefántcsonttal ékesítve. A XI. és XII. században, a kódex íveit már bőrszíjakra fűzik fel, s a kötési tábla is szervesen illeszkedik a könyvhöz. A puha pergamen borítólap eltűnik, és helyébe a kemény tábla lép. A kötése díszítését nagy gonddal, költséggel és műértéssel végezték. A fatáblát aranylappal vonták be, a tábla közepére rendszerint elefántcsont reliefet alkalmaztak, amelyet apró díszítések és drágakövek vettek körül, vagy pedig miniatűr képeket festettek rá. A könyv sarkain drágakövek álltak ki a fémfoglalatból, és a díszítés mellett arra is szolgáltak, hogy a könyv ne feküdjön közvetlenül a polcon. A keresztes hadjáratok révén az Európába került keleti könyvkötőművészet első termékei alapul szolgáltak az európai könyvkötészet további fejlődéséhez. Keletről származik a bőrmetszés technikája is, ez a ma már teljesen feledésbe ment eljárás. Lényege az, hogy a kép körvonalait a bőr felületébe késsel bevágják, majd enyves vízzel duzzasztják, s ennek következtében a felület kiemelkedik. A bevágásokon túli részeket kerek ütővassal leütik, s ekkor a rajz dombormű alakjában jelenik meg a fedélen. Ezt az eljárást a XV. századig készült könyveknél alkalmazták. Az ezután készült könyveknél a domborításokat már bélyegzővasakkal végezték, amit kézi kötéseknél még ma is használnak. A művészet valamennyi ágára, így a könyvkötészetre is nagy hatással volt a reneszánsz. A Velence és Kelet között fennállott erős kereskedelmi kapcsolatok a fejlett perzsa-török könyvművészetet is közelebb hozták Európához. A XV. és XVI. századbeli perzsa kötések példamutatók voltak az egész világ számára. A könyvfedeleket a legnemesebb bőrökkel vonták be, és gazdag díszítésekkel, arabeszkekkel, maureszkekkel látták el. Ez a nemes könyvkötési mód Olaszországból terjedt el Európa többi országában is; az ötvösmunkák és elefántcsont-faragások helyébe a bélyegzővassal eszközölt dús aranyozás lépett. A kódexek kötését, akárcsak a szöveg írását és díszítését, a kolostorokban szerzetesek végezték. Természetesen voltak világi könyvkötők is, főképpen az egyetemeken. A kódexkötések legszebb példányai Mátyás király Corvináinak kötései. Ezek egészen különálló, a könyvkötészet területén máshol fel nem található stílust képviselnek. Olaszország után a Corvinákon alkalmazták először a bélyegzővasakkal készített dús aranyozást. A kötések részben selyemből vagy bársonyból, részben barnás zöld vagy sötétvörös kecskebőrből készültek, kézi aranyozással, rajtuk rézcsatok és veretek. A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája. Most már nemcsak fejedelmek, de tehetősebb polgárok, tudósok is gondolhattak könyvtáralapításra, és ezzel a könyvkötészet mind nagyobb jelentőségre tett szert. A világhírű Corvina-kötések után a magyar könyvkötészet pártfogói leginkább főpapok voltak, akik továbbra is díszes ezüstveretű címerekkel ékesített táblákba köttették misekönyveiket. A nyomtatott könyvek kötései a XVI. században messze elmaradnak ezektől a fényűzően kiállított kötésektől. A bőr- és pergamenkötéseknél az aranyozást elhagyják, és bélyegzővasakkal, görgetőkkel vaknyomást alkalmaznak. A XVII. századból származó erdélyi és debreceni kötések már sokkal magasabb szinten állanak. Kolozsváron, Nagyváradon és Debrecenben népes könyvkötőgárda működött. Apafi Mihály fejedelem, Bornemisza Anna és mások díszesebb kötéseket csináltatnak, melyek a német, francia és holland kötések mintái alapján készülnek, de ezeknél sokkal dúsabbak, díszítésüknek bizonyos keleti jellege van. A könyvfedelek kiképzéséhez az ötvösök is hozzájárulnak, ezüstcsatok, veretek alkalmazásával. Az ország nyugati felében Nagyszombat és Pozsony, északi felében Bártfa, Kassa és Lőcse városokban fejlődik a könyvkötészet. Híresek a nagyszombati vagy jezsuita kötések, amelyek a bécsi és francia ízlést követik. A XVIII. század budai kötései között sok akad, amely gyakorlott mesterre vall és jó ízlésről tanúskodik. A különböző vidéki városok könyvkötői szintén művészi értékű, magasrendű kötéseket mutatnak fel. E században különösen Debrecen alkot mesterműveket, színes díszítésű pergamenkötésekkel. A debreceni híres pergamenkötések fénykora az 1750-1835. évek közé esik. A magyar könyvkötőművészetnek remekei azok a kötések, amelyek a cívisvárosban ez idő alatt készültek. A korszak legnevesebb debreceni könyvkötő családjai a Dávidházy, Telegdi, Bartha, Thuri, Könyves-Tóth, Farkas famíliák. Több család leszármazottai a XIX. és a XX. században is dolgoztak. A Dávidházy család késői tagjai a századforduló után egy budapesti kiadó Petőfi-almanachját kötötték a XVIII. századi pergamenkötés stílusában. A debreceni pergamenkötéseknek sárgás színű borjú-pergamennel borított táblájuk van. Magyaros jellegű díszítéseiket bélyegzővasakkal mélyítik be. Az ékítmények tarka színekben pompáznak. Arany, cinóberpiros, zöld, kék, lila színek váltakoznak a pergamen sárgás színével. A tökéletesen megszerkesztett ornamentika csodálatosan szép, érdekes különleges vonalakban és színekben szerves egészet alkot, amelytől némi keleti jelleg nem vitatható el. A Corvinák után a debreceni kötések a magyar könyvkötőművészet legnevezetesebb alkotásai. E kötéseknek a Corvinák kötéseivel szemben nagy érdemük, hogy a felhasznált motívumokat sehol másutt nem alkalmazták, mivel azok a népművészetből fakadó tiszta magyar díszítőelemek. A XIX. század könyvkötészete, - csakúgy, mint nyomdászata - egész Európában a hanyatlás jelét mutatja. A visszaesést itt is a gépek térhódítása okozza. Gondoljunk csak a múlt század 80-as és 90-es éveinek díszkötéseire; a könyvkötő hét-nyolc színnel dolgozott. A táblák rajza, amelyekre a sok színt pocsékolta, zavaros, cifra, ízléstelen volt. Gyakori volt a plüssfedél, bádogból domborított reneszánsz díszekkel és csatokkal, a vászonfedél ízléstelen dombornyomással. Ahogyan a könyvnyomdában, a könyvkötészetben is a századforduló a határkő, amely az ízléstelenségekkel való szakítást s a régi hagyományoknak az új korszakra való átplántálását jelöli. Az új korszak a technika korszaka, tehát más igényeket kell támasztanunk a könyvkötésekkel szemben is. Olyan igényeket, amelyeket a technika helyes alkalmazását teszik lehetővé, nem pedig a régi, kézzel kötött és kézzel díszített aranyozott fóliánsoknak a gépi úton való utánzását. A kézi kötések helyét ma már nagyrészt elfoglalják a gépi kötések, mert csak így biztosítható a könyvek alacsony ára. Az aránylag olcsó kiadói kötések, főleg Angliában, Svájcban és Németországban, ízléses kivitelű alkotások, a legkényesebb igényű könyvgyűjtő könyvtárába is beállíthatók. Az újabb kori kötések ismertetésénél nem szabad megfeledkeznünk a könyvek védőborítójáról sem, amelynek eredeti hivatása az, hogy a kötést a piszkolódástól, kifakulástól, sérüléstől megóvja. E célra kezdetben üres, vagy egyszerűen nyomott papirost használtak a kiadóink, de lassanként rájöttek, hogy a védőborító nagyon alkalmas arra, hogy művészi ízlésű rajzzal magára vonja a járókelők figyelmét. Ma minden kiadó arra törekszik, hogy a védőborítót minél ízlésesebb, művészibb és feltűnőbb formában alkalmazza kiadványain. Kötésfajták Hagyományos kötések Brosúrák: a könyv papírral, puhább vagy keményebb kartonnal van borítva. Egyszerű félkemény kötések: a gerinc vászonnal van borítva. Félvászonkötések: a könyvgerinc (esetleg a négy sarok) vászonnal van borítva, míg a könyvtábla többi része papírral van borítva. Egészvászonkötések: a könyvtábla egész felülete (a könyv arca, gerince és háta) vászonnal van borítva. Félbőrkötések: a könyvgerinc (esetleg a négy sarok) bőrrel van borítva. Egészbőrkötések: a könyvtábla egész felülete bőrrel van borítva. Díszkötések Készíthetők selyemből, bársonyból, pergamenből, valamint ide sorolhatók a híres debreceni gyöngyhímzéses kötések. Különleges eljárással készülő kötések Leporello (vagy csuklóskötés) Drótfűzéses kötés (spirál) Üzleti könyvkötés Celluloid- vagy csontfedeles kötés Bibliofil, fatáblás barátkötés Betáblázott kötés: A könyvtestre szabják rá a gerinc- és fedéllemezt, és ezután borítják be az anyaggal. Beakasztott kötés: A könyv tábláját külön készítik el, és a könyvtestet ebbe a fedélbe akasztják bele. A debreceni könyvkötészet A XVI. században Debrecen a reformáció kálvini irányzatának központjává vált. Már az 1570-es években is működött könyvkötő a városban. A könyvkötőmesterek köztiszteletben álltak, többen városi tisztséget is betöltöttek és akadt köztük nemesi származású is. Az 1872-es céhfeloszlatások után ipartestületek tagjai lettek, de sajnos munkáikból mára csekély számú darab maradt fenn. A különleges szalagkeretekkel geometrikus mezőkre osztott virágos, aranyozással díszített pergamen kötés típusa Debrecenben jött létre, amely a magyarországi könyvkötészet egyik csúcspontját jelentette. Ismert könyvkötő mesterek Kner Erzsébet Gottermayer Nándor Váci György Régi könyvkötő szerszámok, fűzőanyagok, ragasztóanyagok, borítóanyagok Szerszámok Kés, olló, csont, colostok, körző, cirkli, kalapács: fakalapács, vaskalapács, serfkés, betűcsipesz, bőrhántolókő, drótszita, drótvágóolló, ékdeszka, fareszelő, fenőkő, festékező gumihenger, festéklapát, fűzőhorog, fűzőszeg, gerincgömbölyítő rúd, gerincgömbölyítő zászló, hajtogatócsont, kefe, keményítős ecset, könyvkötő deszka, enyves ecset, peremes vonalzó sorozat, bojtozópenge, metszőkés cserélhető acélpengékkel, körző, körzet, kézifűrész, bordafogó, varrótűk, préstámasz (inasdeszka), rádörzsölőcsont, regiszterolló, szivacs, vasreszelő, vasvonalzó, véső, lyukasztó, préselő ónlemez. Fűzőanyagok Fűzőcérna, fűzőszalag, Köpper-szalag, fűződrót Ragasztóanyagok Állati eredetű ragasztóanyagok: aranyozó enyv, halenyv, bőrenyv, csontenyv, zselatin, kazein Növényi eredetű ragasztóanyagok: keményítő csiriz(klájszter), nitrocellulóz enyv Műanyagragasztók: polivinil-acetát, celofán enyv, vízüveg, dartex, Planatol Borítóanyagok Bőr: szarvasmarhabőr, lóbőr, borjúbőr, kecskebőr, juhbőr, sertésbőr, kutyabőr, nyúlbőr, őzbőr, macskabőr Vászon: kalikóvászon, schilting, nyersvászon, kanavász, balon, marokén vászon, textílbőr, műbőr, TL vászon, balakron, velúr, selyem, bársony Borítópapírok: felhőpapír, bőrutánzatú papír, márványpapír, velúr, pávamintájú márványpapír, sagrinpapír. Elizabeth Hurley Elizabeth Hurley (Basingstoke, Hampshire, 1965. június 10. –) angol színésznő, modell. Az 1990-es években leginkább mint Hugh Grant barátnője volt ismert. 29 éves volt, amikor az Estée Lauder arca lett. Főképp parfümöket reklámoz a cégnek. Filmjei közül a Mike Myers-szel forgatott Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke és az Austin Powers – KicsiKém, valamint A bájkeverő a legismertebb. Filmjei Szél hátán (1987) Barbara Taylor Bradford: Három akaratos nő (1989, TV-film) Halálos hajóút (1990) A halál nem felejt (1990, TV-film) A hosszú tél (1991) Az 57-es utas (1992, TV-film) Sharpe's Enemy (1994, TV-film) Veszett kutyák és angolok (1995) Sámson és Delila (1996, TV-film) Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997) Permanent Midnight (1998) Austin Powers – KicsiKém (1999) Kedvenc marslakóm (1999) Ed TV (1999) Örvénylő vizeken (2000) A bájkeverő (2000) Hátulról mellbe (2001) Pereld a nőt! (2002) Bocsánatos bűnös (2002) Hasonulás (2004) Gossip girl (2011-2012) The Royals (2015-) Csillag születik 4 A Csillag Születik 4 a Csillag Születik című televíziós tehetségkutató műsor negyedik évada. Ördög Nóra műsorvezető az X-faktor 2 ötödik döntőjében jelentette be, hogy 2012-ben ismét indul a Csillag Születik szériája. A jelentkezés 2011. november 12-én kezdődött meg. A negyedik szezon első válogatója 2012. március 17-én került képernyőre. A negyedik szériában Ördög Nóra műsorvezetőtársa Lilu lett. Részben változott a műsor szerkezete is: az úgynevezett casting epizódokból a tavalyi három helyett négyet sugároztak. Ezután egy ötödik rész is volt, egy afféle középdöntő, ahol a válogatók során kiemelt 72 versenyző közül juttatott tovább a zsűri tizenkettőt: az élő adásokban már csak ők szerepelhettek. A Csillag Születik negyedik szériájának győztese Mészáros János Elek énekes lett. A műsor menete Válogatók A válogatók során a zsűri három „igen” szavazatával is tovább lehet jutni. (A zsűri 72 produkciót juttatott tovább, ebből itt az az 59 produkció szerepel, amelyet eddig sikerült azonosítani.) A válogatás A válogatók alatt a zsűri három vagy négy "igen" szavazattal tovább engedett 72 produkciót. Ezen 72 előadó közül kell kiválasztania a legjobb tizenkettőt, akik az élő műsorok alatt meg fogják méretni magukat a nézők szavazataiért. Időpont: 2012. április 14. A zsűri hat produkciót (In Diretta, Kővári Máté, Molnár József és Vízi Imre, Babos Richárd és Dósa Krisztián, The Immigrants és Juhász Marcell) azonnal a legjobb 12-be juttatott hosszas tanácskozás után. A fennmaradt 6 helyre a hasonló produkcióknak meg kellett párbajozniuk egymással. Operaénekesek Mészáros János Elek és Nagy Krisztina Margaréta → Mészáros János Elek Tánccsapat Quantum XXL és Beat Lovers → Quantum XXL Ének Szirota Jennifer és Negyela Bernadett → Negyela Bernadett → Szirota Jennifer Tánc/akrobatika Latin Carneval és Pixel Team → Latin Carneval Rap Németh Zoltán „Plazma” és Nagy Lajos → Németh Zoltán „Plazma” Döntők A döntők során a zsűri pontozza a versenyzőket, amely alapján kialakul egy sorrend. A nézők szavazata alapján kialakul egy másik sorrend. A kettő összevonásából alakul ki a végső sorrend. Az első három döntőn az utolsó kettő, majd a későbbieken csak az utolsó esik ki. a fináléban bár pontoz a zsűri, a sorrend a nézők szavazata alapján dőlel. Összesített eredmény – Győztes. – Finalista. – A versenyző továbbjutott. – A versenyző kiesett. 1. döntő Időpont: 2012. 04. 21. Sztárvendég: László Attila – Ha elfogy a levegő – A versenyző kiesett. – A zsűri helyezettje az adásban. 2. döntő Időpont: 2012. 04. 28. Sztárvendég: Soerii & Poolek – Valahol messze – A versenyző kiesett. – A zsűri első helyezettje az adásban. 3. döntő Időpont: 2012. 05. 05. Sztárvendég: Lola és Brasch Bence – Játék (duett) valamint a Neoton Família – Kétszázhúsz felett – A versenyző kiesett. – A zsűri első helyezettje az adásban. 4. döntő Időpont: 2012. 05. 12. Sztárvendég: Anggun és Varga Viktor – Visszhang (Te és én) Közös produkció: Wolf Kati – Vár a holnap – A versenyző kiesett. – A zsűri első helyezettje az adásban. 5. döntő Időpont: 2012. 05. 19. Sztárvendég: the KOLIN Közös produkció: Kispál és a Borz – Ha az életben – A versenyző kiesett. – A zsűri első helyezettje az adásban. 6. döntő Időpont: 2012. 05. 26. Sztárvendég: Szabó Ádám & Kávészünet ( Ady Endre – Párizsban járt az ősz című verse megzenésítve) valamint Flour Tomi & Indigó Utca (Szeretet dal) Közös produkció: Roy & Ádám – Egyetlen hang – A versenyző kiesett. – A zsűri első helyezettje az adásban. Finálé Időpont: 2012. 06. 02. Sztárvendég: Janicsák Veca & Kocsis Tibor (duett), a Gringo Sztár és a Csillag Születik Dance All Star csapata (Appril Project, Bad Boyz, No Comment, 4 For Dance) Közös produkció: Vastag Tamás és Vastag Csaba – Őrizd az álmod míg élsz és LGT – Arra születtünk (a Fináléba nem jutott kilenc produkció előadásában) – Első helyezett. Zsűri Hajós András Hernádi Judit Pokorny Lia Puzsér Róbert Nézettség A +4-es adatok a teljes lakosságra, a 18-49-es adatok a célközönségre vonatkoznak. Deportivo Santaní A Club Deportivo Santaní egy paraguayi labdarúgó klub, melynek székhelye San Estanislaóban található. A klubot 2009-ben alapították. Jelenleg az első osztályban szerepel. Hazai mérkőzéseit az Estadio Juan José Vázquezban játssza, amely létesítmény 8 000 fő befogadására alkalmas. A klub hivatalos színei: fekete-fehér. Lipí Lipí település Csehországban, a České Budějovice-i járásban. Lipí Hradce, Vrábče, Závraty, Habří, Homole és Dubné településekkel határos. Lakosainak száma 646 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bencze Béla Dr. Bencze Béla (Makó, 1929. március 3. – Budapest, 2012. november 17.) magyar orvos, egyetemi tanár, címzetes egyetemi docens. Életpályája Szülei: Bencze József (?-1945) és Czirbus Aranka (1899-1975) voltak. 1947-1953 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. 1949-1953 között medikus mentőtiszt volt. 1953-tól mentőorvos, később sebészszakorvos, a mentőszervezet vezető főorvosa, főigazgató-helyettese volt. 1962-től részt vett a mentőápolók szakosító és a medikusok fakultatív képzésében, 1969-től az újraindított mentőtiszti képzésben. 1967-1991 között az Országos Mentőszolgálat főigazgatója volt. 1975-től az Egészségügyi Főiskola mentőtiszti szakának főiskolai tanára és szakvezetője. 1979-től a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság elnöke. 1980-tól oxyológus szakorovs, e szaktárgyból a szakorvosi bizottság elnöke. 1991-től a Magyar Oxyológiai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. 1996-ig az Orvostovábbképző Egyetem Főiskolai karának oxyológiai tanszékvezetője volt. Az OMSZ élén eltöltött negyedszázados főigazgatóságának idején tovább szilárdult az Országos Mentőszolgálat szervezetének egysége, folytatódott a rohamkocsi-szolgálat és az egységes járműpark bővítése, az 1960-as évek közepétől kezdődő modern, országos rádióhálózat kiépítése, valamint az 1980-as évek elejétől a légimentésben megvalósult a mentőhelikopteres szolgálat is. Művei Oxyiológia (szerkesztő, 1979) Elsősegélynyújtás (1989) Díjai, kitüntetései Érdemes Orvos (1965) Falck-Zonen-Aranyérem (Dánia, 1973) Kiváló Orvos (1977) Weil Emil-emlékérem (1985) Pro Sanitate (1998) A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (polgári tagozat) (2003) Jegyzetek Édesanyja gyászjelentése Gondola.hu Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Mauro Tassotti Mauro Tassotti (Róma, 1960. január 19. –) olasz válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását szülővárosában a Lazio csapatában kezdte 1978-ban. A Serie A-ban 1978 november 5-én mutatkozott be. A Lazio színeiben két szezon alatt 41 mérkőzésen lépett pályára. Az 1980-as totóbotrány miatt a másodosztályba száműzött Milan igazolta le. Bemutatkozására 1980. augusztus 24-én került sor egy Catania elleni 1–0-s győzelem alkalmával. A bajnokság végén sikerült visszajutniuk az első osztályba. Az 1981–82-es idény végén azonban ismét kiestek, ennek ellenére megnyerték a közép-európai kupát. 1983-ban újból megnyerték a Serie B-t. Az 1980-as évek második és az 1990-es évek első felében Arrigo Sacchi és Fabio Capello edzősködése idején kulcsszereplő volt az akkori Milan védelmében. Paolo Maldini, Franco Baresi és Alessandro Costacurta társaságában erős négyest alkottak. 1988-ban megnyerték az olasz bajnokságot és az olasz szuperkupát. Ezt követte két BEK (1988–89, 1989–90), két UEFA-szuperkupa (1989, 1990) és két világkupa (1989, 1990) győzelem. Az 1991–92-es szezon végén ismét olasz bajnoki címet és szuperkupa győzelmet szerzett csapatával. Egy évvel később mindkét sorozatban megvédték a címüket. Legsikeresebb idénye azonban ezután következett, amikor a bajnokok ligája 1993–94-es kiírása mellett, az olasz bajnokságot, az olasz szuperkupát és az UEFA-szuperkupát is megnyerték. Az 1994-es bajnoki címből tevékenyen kivette a részét, miután csak 15 gólt kaptak a teljes bajnoki szezon alatt. Az utolsó éveiben Capello irányítása alatt egyre kevesebb szerepet kapott, aki inkább a posztján feltűnő fiatalabb Christian Panuccit játszatta. Az 1996–97-es szezon után Franco Baresivel egyetemben vonult vissza. Összesen 429 alkalommal lépett pályára és 8 gólt szerzett. A válogatottban 1978 és 1982 között 10 alkalommal lépett pályára az olasz U21-es válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1988. évi nyári olimpiai játékokon résztvevő válogatott keretének. 1992 és 1994 között 7 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. A bemutatkozására csak 32 éves korában került sor egy Svájc elleni világbajnoki selejtező alkalmával. Részt vett az 1994-es világbajnokságon, ahol bejutottak a döntőbe. Edzőként Visszavonulását követően a AC Milan utánpótlás csapatainál kezdett el edzősködni. 2001-ben Alberto Zaccheroni menesztését követően Cesare Maldinivel közösen irányították a felnőtt csapatot a bajnokság hátralévő részében. A 2001–02-es szezontól kezdődően Carlo Ancelotti stábjában kapott szerepet másodedzőként. A későbbiekben Leonardo, Massimiliano Allegri, Clarence Seedorf és Filippo Inzaghi segítője is volt. 2014-ben a Spezia elleni olasz kupamérkőzésen megbízott edzőként irányította a Milant. 2015 és 2016 között tehetségkutatóként dolgozott. 2016. július 12-én megszűnt a Milannal kötött szerződése, melyet 36 éven keresztül szolgált. Az ukrán válogatottnál kapott munkát a frissen kinevezett egykori Milan játékos Andrij Sevcsenko edzői stábjában. Sikerei, díjai Játékosként BEK / UEFA-bajnokok ligája (3): 1988–89 , 1989–90 , 1993–94 Olasz bajnok (5): 1987–88 , 1991–92 , 1992–93 , 1993–94 , 1995–96 Serie B (2): 1980–81, 1982–83 Olasz szuperkupa (4): 1988, 1992, 1993, 1994 UEFA-szuperkupa (3): 1989 , 1990 , 1994 világkupa (2): 1989, 1990 Világbajnoki döntős (1): 1994 Magyarország az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Magyarország a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 15 sportágban 167 sportoló képviselte, akik összesen 32 érmet szereztek. Eredményesség sportáganként A magyar csapat tizenhárom sportágban összesen 196 olimpiai pontot szerzett. Az egyes sportágak eredményessége, illetve az induló versenyzők száma a következő: (kiemelve az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei) Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el Labdarúgás * - nem játszott csak nevezve volt Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel/váltóval azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el *** - három másik versenyzővel azonos időt ért el Pavel Srníček Pavel Srníček (Ostrava, 1968. március 10. – Ostrava, 2015. december 29.) Európa-bajnoki ezüstérmes cseh válogatott labdarúgókapus. A cseh válogatott tagjaként részt vett az 1997-es konföderációs kupán, illetve az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon. Halála 2015. december 20-án kocogás közben leállt a szíve. Kórházba szállították, ahol mesterséges kómában tartották több, mint egy hétig, azonban az életét már nem sikerült megmenteni. Sikerei, díjai Európa-bajnoki ezüstérmes (1): 1996 Konföderációs kupa bronzérmes (1): 1997 Bacsana Arabuli Bacsana Arabuli (grúzul: ������ �������; Tbiliszi, 1994. január 5. –) grúz válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Puskás Akadémia játékosa. Sikerei, díjai Dinamo Tbiliszi Grúz bajnok : 2015–16 Grúz kupa : 2015–16 Grúz szuperkupa : 2015 Szamtredia Grúz bajnok : 2016 Sailly-lez-Lannoy Sailly-lez-Lannoy település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1696 fő (2015). Sailly-lez-Lannoy Toufflers, Willems, Villeneuve-d’Ascq, Hem és Tournai községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wayne megye (Nebraska) Wayne megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nebraska államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Wayne. Lakosainak száma 9411 fő (2013. július 1.). Wayne megye Cedar, Stanton, Pierce, Dixon, Thurston és Cuming megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Dánielisz Endre Dánielisz Endre (Nagyszalonta, 1925. április 6. –) magyar irodalomtörténész, pedagógiai író, iskola-pszichológus. Életpályája Szülőhelyén végezte a középiskolát, tanító volt Köröstárkányban, majd 1951-ben a Bolyai Tudományegyetemen megszerezte a pedagógia-lélektan szakos tanári diplomát. Középiskolai tanár Aradon; 1956-tól 1966-ig a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatója, majd ugyanitt iskola-pszichológus, tanár. A NyIrK, Korunk, Igaz Szó, Utunk, Tanügyi Újság, Művelődés és napilapok hasábjain, valamint magyarországi kiadványokban (Az Erkel Ferenc Múzeum Értesítője, Irodalomtörténeti Közlemények), románul a Familia c. nagyváradi folyóiratban elszórtan megjelent közlései és értekezései hasznosan egészítik ki többek között a korszerű Arany-kutatást. Szerkesztésében és előszavával jelent meg a Toldi s a Toldi estéje (1964, 3. kiadás Kolozsvár, 1976), valamint Tompa Mihály verseinek és leveleinek válogatása (Kolozsvár, 1977) a Tanulók Könyvtárában.Törös László és Gergely Pállal sajtó alá rendezte Arany János Összes Művei XIII. kötetét (Hivatali iratok 1. Budapest, 1966) s a Könyvtári Szemlében (1972/2) bemutatta Arany János könyvtárát. A Mesetarisznya sorozat számára készült Kalevipoeg-feldolgozása (1970) németül is megjelent. Tevékeny szerepet tölt be Nagyszalonta irodalmi életében: a helytörténet, iskolatörténet, irodalmi folklórkutatás művelője. Újabb köteteiből Arany-emlékek Nagyszalontán. Tanulmányok, dokumentumok ; Kriterion–Gondolat, Bukarest–Bp., 1984 Arany János a szalontai iskolában ; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1992 "Szülőhelyem, Szalonta...". Tanulmányok, esszék Arany János köréből ; Arany János Múzeum, Nagykőrös, 1992 ( Az Arany János Múzeum kismonográfiái ) Nagyszalonta jeles szülöttei ; Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1993 Szalontai séták. Barangolás múltban és jelenben ; Literator, Nagyvárad, 1993 A Szepességtől Szalontáig. Egy kisiparos család három nemzedéke ; Literator, Nagyvárad, 1994 "És áhítattal ejtsétek a szót" ; Charta, Nagyvárad, 1997 Szalontán egy ajtó muzsikál ; vál., szerk. Dánielisz Endre; Arany János Művelődési Egyesület, Nagyszalonta, 1997 Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc Nagyszalontán ; Siki Texal Kft., Nagyszalonta, 1998 Nagyszalonta. Városismertető ; 2. kiad.; Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság–Nagyszalonta Református Egyházközsége, Oradea [Nagyvárad]–Salonta [Nagyszalonta], 1999 ( Partiumi füzetek , 4.) A szalontai iskolák története ; Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Oradea [Nagyvárad], 1998 Hadabás János–Dánielisz Endre: 1848-1849 Sarkadon és Nagyszalontán ; Városi Önkormányzat, Sarkad, 1999 "Csonkatorony nyúlik a felhőbe..." ; Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, Oradea [Nagyvárad], 1999 ( Partiumi füzetek , 10.) "E város minden messzeségen átragyog". Zilahy Lajos emlékkönyv ; vál., szerk. Dánielisz Endre; Arany János Művelődési Egyesület, Nagyszalonta, 1999 Arany szellemében. Nagyszalonta művelődéséért ; Arany János Művelődési Egyesület, Nagyszalonta, 2001 Nagyszalonta jeles szülöttei ; 2. bőv. kiad.; Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2001 Nagyszalontai nyomdák és hírlapok ; Pro-Print, Csíkszereda, 2002 Nagyszalonta egészségügyének századai. Szathmáry Katalinnal (Gyula, 2003); Nagyszalonta évszázadai. Hely- és művelődéstörténeti, urbanisztikai kronológia ; Nagyszalontai Polgármesteri Hivatal, Salonta [Nagyszalonta], RMDSZ Bihar Megyei Szervezete, 2003 Monografia municipiului Salonta în date. Cronologie locală, culturală şi urbanistică ( Nagyszalonta évszázadai ); Salonta [Nagyszalonta], Primăria Municipiului, 2003 A szalontai Kaszinó története ; Imprimsal Kft., Szalonta, 2003 Koszorús Erzsébet–Dánielisz Endre–Mikló Ferenc: A nagyszalontai református templom története és Nagyszalonta képekben ; Salonta [Nagyszalonta], Nagyszalontai Református Egyház, 2006 A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása ; Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2006 ( Chronica Bekesiensis ) Biharország népi világa. Néprajzi tanulmányok ; Prolog, Nagyvárad, 2006 Nagyszalontán vásár tartatik ; Prolog, Nagyszalonta, 2006 Salonta în 101 de imagini ; szerk. Dánielisz Endre; ford. románra Major Andrea et al.; Oradea [Nagyvárad], Prolog, 2006 Arany János Főgimnázium. Tömör história ; Prolog, Oradea [Nagyvárad], 2007 Bizakodva egy életen át ; Prolog, Nagyvárad, 2008 Nagyszalonta a 20. században ; Prolog, Nagyszalonta, 2008 Nagyszalonta jeles szülöttei ; 3. bőv. kiad.; Literator–Nagyszalonta, Nagyvárad–Zalanta, 2009 Nagyszalonta népköltészeti hagyományaiból. Antológia szerk. Dánielisz Endre; Prolog, Nagyvárad, 2009 Salonta în secolul XX ; ford. románra Láda Irén-Gizella, Rugină Irina, Vereş Maria-Barbara; Prolog, Salonta [Nagyszalonta], 2009 Nagyszalonta közösségi jelképei ; Prolog, Nagyvárad, 2010 "Én kis hazám a nagy hazában...". Arany nyomdokán Nagyszalontán ; Prolog, Nagyvárad, 2011 Társasági tagság Bonczos István és felesége Nagy Ilona írók által alapított nagyszalontai Arany János Irodalmi Körnek aktív szerzője és előadója volt (1955-1980-as évek), a kör újjáalakítását is örömmel üdvözölte (1998), ő lett az újjáalakult kör tiszteletbeli örökös elnöke és aktív résztvevője. Díjak, elismerések Magyar Kultúra Lovagja (2005) Fényes Elek-díj (2007) Akhatész Akhatész (ógörögül: Ἀχάτης) a római mitológia egy alakja, aki azonban a görög mitológiához is kapcsolódik. Vergilius Aeneas-a szerint a trójai hős, Aineiasz legjobb barátja és egyben fegyverhordozója volt. Vergilius előtt Akhatész nem található az antik irodalomban, és az Aeneas-ban is csak kevés alkalommal jelenik meg. Akhatész elsőként köszönti az újrafelfedezett Itáliát, és egy másik, harci jelenetben kerül bemutatásra. Vergiliustól eltekintve egyetlen alkalommal kerül említésre az ókori irodalomban, de nem egyértelmű, hogy ez időben Vergilius munkája elé tehető-e. Eusztathiosz szerint ő volt az a trójai, aki Próteszilaoszt, az elsőként partra lépő görög katonát megölte. Ezt a tettet azonban más művek Hektórnak, Euforbosznak, Küknosznak, vagy épp Aineasznak tulajdonítják. Thúry–Bányai-kastély (Székelytamásfalva) Székelytamásfalva nevezetes épülete a Thúry–Bányai-kastély, az erdélyi empire stílus egyik legjelentősebb háromszéki emléke. A 19. század eleji műemlék épület a falu szélén, a Zabolára vezető út jobb oldalán a 67. szám alatt található. Története A falu első írásos említése 1591-re tehető. A korabeli dokumentumokban, az orbaiszéki hadköteles székelyek összeírásában Tamásfalva néven szerepelt. A 16–17. század fordulóján legjelentősebb birtokosai a Tamásfalvi, Szentkirályi, Thúry és Czerjék család volt. A Tamásfalvi családnak birtokai voltak még Zabolán és Nyújtódon, a Thúry családnak pedig Uzonban is. Tamásfalvi Gergely és Tamásfalvi György 1415-ben, János Zsigmond erdélyi fejedelem boszniai hadjáratában tanúsított vitézségükért nemességet szereztek. A Magyarországról származó Thúry család házasság útján került a 17. század elején Tamásfalvára, tagjai Orbaiszéken több jelentős tisztség viselői voltak. Thúry Ferenc 1571-ben Miksa királytól nyert nemesi levelet, részt vett Báthori István erdélyi fejedelem lengyelországi hadjáratában, 1602-ben Székely Mózes Gyulafehérvár védelmét bízta rá. Thúry Márton fia Thúry István Orbaiszék alkirálybírója volt. Thúry József 1820-ban főkormányszéki levéltári igazgatóként tevékenykedett. A Thúry család legismertebb tagja Thúry Gergely országgyűlési képviselő, 1848-as honvédszázados, aki részt vett az Agyagfalvi Nemzetgyűlésen, a brassói és tömösi csatában küzdött, majd rövid ideig a prázsmári vár parancsnoka volt. Halála után a Bányaiak tulajdonába került a birtok és vele együtt a későklasszicista jegyeket viselő rangos lakóház. A két család Thúry Márton és Tamásfalvi Kata házassága révén kapcsolódott össze. A férj később megörökölte a Tamásfalvi család fiúágon kihalt tamásfalvi ágának birtokait. A Tamásfalvi családnak is lehetett nemesi udvarháza a faluban, amely Thúry Márton tulajdonába került, azonban erre vonatkozóan nincsenek utalások a korabeli dokumentumokban. Az sem bizonyított, hogy a 16. századi épület lehetett a mai Thúry–Bányai-kastély elődje. Háromszék legnagyobb késő klasszicista-empire stílusú épülete 1810–1820 körül épült. A kastélyt és a hozzá tartozó mintegy százhektárnyi birtokot 1865-ben a Bányai család vásárolta meg, a két világháború közötti időszakban Bányai Sándor és Bányai Miklós voltak a tulajdonosai. A 20. század közepén állami tulajdonba került épületet 1973-ban a falu művelődési otthonává alakították át. A rendszerváltást követően Bányai Miklós örököse, Damokos Erzsébet visszaigényelte a kastélyt. A későbbiekben a zabolai önkormányzat megvásárolta az ingatlant, így napjainkban is a székelytamásfalviak művelődési otthonaként működik. Leírása A Thúry–Bányai-kastély késő klasszicista-empire stílusban épült. Az enyhe emelkedőn álló kastély nyújtott téglalap alaprajzú, kétszintes, tört síkú tetőzettel fedett épület. Főhomlokzatán klasszicista díszítőelemek láthatók, a központi lépcsőfeljárót balusztrád, dór félpillérek, valamint pilaszterek díszítik, tetejét háromszögű timpanon koronázza. A sarokrizalitokat szegmensíves orommezőkkel alakították ki, melyekbe jellegzetesen empire füzéreket helyeztek el. Az épület hátsó homlokzatán sarokrizalitok között húzódó boltívsor látható, melyen fából ácsolt tornác nyugszik. A falu szélén, a Zabolára vezető út jobb oldalán magas fenyőfák és néhány terebélyes vadgesztenye jelzi az udvarház előtt elterülő, egykor igényesen kialakított kertet. A kétszintes, manzárdtetős épület sajátossága a homlokzatok eltérő kialakítása. Az épület kert felőli oldalán kőpilléres boltívsor és fölötte faoszlopos tornác látható. A főhomlokzat síkját két oldalrizalit és középtengelyben elhelyezett lépcsőfeljáró töri meg. Az empire jegyében készített díszítőelemek némi hasonlóságot mutatnak az oltszemi Mikó-kastély homlokzatképzésével. A stílusjegyek alapján az épület keletkezése a 19. század első felére tehető, de nem kizárt, hogy valójában az oklevelekből ismert Tamásfalvi-udvarház átépítéséről van szó. Az épületet 1973-ban a helyi kultúrotthon céljaira alakították át, a központi helyiségek egy részét egybenyitották. A külső tatarozása mellett, az új funkciónak megfelelően, a színpad és nézőtér kialakítása érdekében, az épület építészeti értékének jelentősen ártva, belső átalakításokat végeztek. Salornay-sur-Guye Salornay-sur-Guye település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 857 fő (2015). Salornay-sur-Guye Bonnay, Chérizet, Cortevaix, Flagy, Massy, Sailly, Saint-André-le-Désert és Vitry-lès-Cluny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: The Angelus The Angelus ("Az úrangyala") a címe egy amerikai havi magazinnak, amelyet a Society of St. Pius X (X. Szent Pius Társaság), Marcel Lefebvre követői adnak ki, akik elutasítják a II. vatikáni zsinat határozatainak bevett értelmezéseit. Kiadója az Angelus Press (, Kansas City, Missouri állam). Szent Kereszt-templom (Berhida) A berhidai román alapokon nyugvó Szent Kereszt római katolikus templom a Séd partján települt község központjában, a főutcában áll, középkori eredetű filiáris templom. Története és leírása Nyugati homlokzata előtt emelkedik tömök, sátortetős tornya, amelyhez hozzáépült a téglalap alaprajzú hajó a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. A szentélyben áll a kőből faragott szentségház, amelyen néhány évtizede még kiolvasható volt elkészülése dátumának első két számjegye: a 14… A barokk főoltár a XVIII. századból való. A templom bejárata a tornyon keresztül nyílik (kőkeretes, csúcsíves kapukeret). A torony alatt dongaboltozatos előcsarnok van, északi és déli oldalfalában ülőfülkékkel. Két nyolcszög alaprajzú pillér tartja a nyugati karzatot. A templomhajót bordás keresztboltozat fedi (a két zárókő címeres). Az elsőn az apostoli kettős kereszt látható egy pajzson, a másodikon pedig a pajzson hatágú csillagot viselő félhold, azaz a Hontpázmány nemzetség címere. A hajó falán freskó nyomait is látjuk. A késő román, kora gótikus stílusban épült templomot a 13-14. század fordulóján emelték. A törökök többször elpusztították a falut, s megrongálták a templomot is. Majd többször átépítették, utoljára 1759-ben. Ekkor szerezték vissza a templomot a protestánsoktól. Az 1870/80-as évektől kezdték becsülni a templom műemléki értékét. Falkutatás (1962) után 1963/1964-ben restaurálták. Bábafalva (Szlovákia) Bábafalva, (szlovákul: Babie) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában. Fekvése Varannótól 28 km-re északnyugatra. Története 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik először. Vályi András szerint "BÁBAFALVA. Babits. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokos Ura Mélt. Semsey Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik a’ hegyek között Karátson mezőnek szomszédságában, melly nek filiája, ’s Tapoly folyó vizétöl sem meszsze; kő bányájáról nevezetes. Határbéli földgye középszerű, fája, és legelője van, piatzozásától sints meszsze; de mivel réttyei kevesek, második Osztálybéli. " Fényes Elek szerint "Bábafalva, tót falu, Sáros várgyében, a Tapoly völgyében, Karácsonmező fiókja 13 kath., 132 evang., 16 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Eperjes. " 1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott Népessége 1910-ben 163, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 246 lakosából 245 szlovák lakosa volt. 2011-ben 252 szlovák lakosa volt. Bethlen Ferenc (író) Bethlen Ferenc (bethleni gróf) (1800 – Bethlen, 1875. szeptember 3.) író, mecénás, Belső-Szolnok vármegye főispánja. Élete Gróf Bethlen Ferenc és báró Bánffi Zsuzsanna fia volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban Görgey alatt szolgált. Szolgálatába fogadta albisi Bod Pétert (1801–1868), és támogatta külföldi tanulmányútját. Ruzitska József szintén az ő alkalmazásában állt a bethleni cigányzenekar vezetőjeként. Művei Ha a magyar kertészeti társulat igazgató-választmányának tagja volna, közelebbi gyűlésén a következő beszédet tartaná. Pest, 1863. Adatok a kertészet történetéhez című cikke a M. Kertészben (1863.) jelent meg. Victor Hugo Borgia Lucretia című szomorújátékát fordította magyarra, melyet 1835. szeptember 19-étől 1837-ig többször előadtak a pesti színpadon; Én, vígjáték 1 felvonásban (a nemzeti színházban 1841. június 16-án mutatták be; kéziratban) Saturn kórosok, bohózat 3 felvonásban (kéziratban) Női 10 000 méteres síkfutás a 2017-es atlétikai világbajnokságon A 2017-es atlétikai világbajnokságon a női 10 000 méteres síkfutás döntőjét augusztus 5-én rendezték meg a londoni Olimpiai Stadionban. A győztes az etióp Almaz Ayana lett, aki az első pár kilométer lassúságát kihasználva lépett el a többiektől, a célba pedig majdnem egy percnyi előnnyel érkezett meg. Érdekesség, hogy csupán az első négy versenyző érkezett meg körön belül, hiszen Ayana már az ötödik helyen haladó versenyzőt is lekörözte. Eredmények WR – világrekord CR – világbajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Rountzenheim Rountzenheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1043 fő (2015). Rountzenheim Auenheim, Sessenheim, Stattmatten, Haguenau, Leutenheim, Rœschwoog és Soufflenheim községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Motteggiana Motteggiana település Olaszországban, Lombardia régióban, Mantova megyében. Lakosainak száma 2655 fő (2017. január 1.). Motteggiana Pegognaga, Suzzara, Borgoforte, Viadana és San Benedetto Po községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Testvérvárosok Tur'an, Izrael (2012) Cyanolyca A Cyanolyca a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 faj tartozik: ezüsttorkú szajkó (Cyanolyca argentigula) nyakörves szajkó (Cyanolyca armillata) kéksapkás szajkó (Cyanolyca cucullata) fehértorkú szajkó (Cyanolyca mirabilis) törpeszajkó (Cyanolyca nana) Cyanolyca pulchra feketetorkú szajkó (Cyanolyca pumilo) türkiz szajkó (Cyanolyca turcosa) lazúrszajkó (Cyanolyca viridicyana) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Szőke kóla A Szőke kóla egy 2005-ös magyar film. Beleznay Endre és Majka főszereplésével. Történet Lerner Nándor (Beleznay Endre) sikeres építési vállalkozó egy számára teljesen idegen világba csöppenve, egyetlen perc alatt elveszíti autóját, milliókat érő papírjait, ráadásként gyönyörű barátnőjét is. Más ember ilyenkor a barátaihoz fordul. Csakhogy neki olyan sosem volt. Mivel máshonnan nem remélhet segítséget, kényszerbarátságot köt Verébbel (Majka), a nótás kedvű, ám botfülű roma autószerelővel és két társával, az izgága Ricsivel (Pozsonyi Takács László), no meg a hallgatag Robival (Nyári Oszkár), aki csak a nőknek és a verekedésnek él. Egyetlen napjuk van arra, hogy Veréb frissen tuningolt 1200-asába pattanva mindent visszaszerezzenek, leszámoljanak a gonosszal és az egymással szemben érzett előítéleteikkel. Szereplők Beleznay Endre (Lerner Nándor) Majka (Veréb) Pozsonyi Takács László (Ricsi) Nyári Oszkár (Robi) Gubás Gabi (Zita) Görög Zita (Lulu) Szecsődi M. László (Szaxi) Tálas József (Komlós Attila) Cserna Antal (Tolókocsis) Bicskey Lukács (Strici) Albert Péter (Zászlós) Balázs Imre (Taxis) Lázár Csaba (Gazsi) Forrás Szőke kóla a PORT.hu -n (magyarul) Szőke kóla az Internet Movie Database oldalon (angolul) Cavallirio Cavallirio település Olaszországban, Piemont régióban, Novara megyében. Lakosainak száma 1340 fő (2017. január 1.). Cavallirio Boca, Cureggio, Fontaneto d’Agogna, Prato Sesia és Romagnano Sesia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 3533 Toyota A 3533 Toyota (ideiglenes jelöléssel 1986 UE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Szuzuki Kenzó és Urata Takesi fedezte fel 1986. október 30-án. Diósi András Péter Diósi András Péter (Barátos, 1921. szeptember 10. – Köln, 2009. november 12.) a vírusmegbetegedések kutató orvosa. Életpályája Középiskoláit Nagyváradon végezte, orvosi diplomát a marosvásárhelyi OGYI-ban szerzett (1949). Radnóton, Gógánváralján, Segesvárt, Brassóban töltött be orvosi tisztségeket, 1961-től a temesvári Orvosi Kutatóközpont munkatársa; az orvostudományok doktora (1967). Fő kutatási területe a vírusmegbetegedések kór- és járványtana, vírusdiagnosztika, a cytomegáliás zárványtest-betegség kórtana. Közel 100 szakmai tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklapokban (Viața Medicală, Microbiologie, Pediatria, Orvosi Hírlap, Nature), kutatásainak eredményeit a J. B. Hanshaw gondozásában megjelent tanulmánykötet (Contributions to the understanding of cytomegalovirus disease. Medical Examination Publishing Company, New York, 1972) külön fejezeteként publikálta. 492 Évszázadok: 4. század – 5. század – 6. század Évtizedek: 440-es évek – 450-es évek – 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek Évek: 487 – 488 – 489 – 490 – 491 – 492 – 493 – 494 – 495 – 496 – 497 Események március 1. – III. Félix pápa halálával I. Geláz pápát választják meg a római katolikus egyház vezetőjének. Születések Bizonytalan dátum 492 körül – Meurig, a Wales délnyugati részén található Gwent királya , Gwent és Glywyssing egyesítője († 550 körül) Petrezselyem A gyakran fehérrépának is nevezett petrezselyem (Petroselinum) nemzetség a zellerfélék családjába tartozó, kb. 60 cm magasra növő bokros gyógy- és fűszernövény. Két alaptípusa van: a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem. Három fajtáját egyesek külön fajoknak, míg mások egyazon faj, a Petroselinum crispum három változatának tekintik. Eredetileg Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén honos, azonban mára az egész világon elterjedt. Néhány más növény népies nevében is benne van a petrezselyem szó, így a koriandert kínai petrezselyemnek vagy cigány petrezselyemnek, a turbolyát pedig édes petrezselyemnek is nevezik. Nevei A petrezselyem név a latin petroselium szóból származik, mely a görög petrosz („kő”, „szikla”) és szelion („növény”) szavakból ered. A petrezselyem népies nevei: petrezselem, petrezsirom, petruska. A gyökérpetrezselymet helytelenül nevezik fehérrépának vagy egyszerűen gyökérnek is. Leírása A petrezselyem kétéves növény: az első évben a lombja és gyökere fejlődik ki. A második évben magszárat fejleszt, annak a csúcsán ernyős virágzattal, amelyben kaszattermések érnek be. A petrezselyem részei A magvai: aprók, szürkésbarnák. Túlzott mértékű fogyasztásuk mérgező is lehet. A virágai: a második évben bontja, aprók. A levelei: fodrosak vagy simák, fogazott szélűek, világoszöldek, erőteljes friss fűszeres ízük van A szára: erőteljes, ehető A gyökere: a gyökérpetrezselyemnek fehér karógyökere van, ehető Fajai Levélpetrezselymek Fodros metélőpetrezselyem vagy kerti petrezselyem (Petroselium crispum vagy Petroselinum crispum var. crispum) Az utóbbi években a kertekben gyorsan terjed. Gyökerei elágazóak és tömegük jelentéktelen. Annál értékesebb viszont a lombja, amit folyamatos szedés mellett is állandóan fejleszt a növény. A kertben áttelelve kora tavasszal friss, jóízű leveleket hajt, ezeket addig lehet szedni, amíg az új vetés megerősödik. Íze azonban nem olyan intenzív, mint a gyökérpetrezselyemé. Júniusban a tavalyi vetésű növények magszárba mennek. Zöldségágyak, sőt virágágyak szegélyezésére is lehet ültetni, így egyidejűleg díszít és hasznot is hoz. Legismertebb fajtája a mohafodrozatú metélőpetrezselyem, amelynek a neve nagyon találó: levelei fodrozottak, csipkés szélűek, halványzöldek. Sima levelű metélőpetrezselyem (Petroselinum neapolitanum vagy Petroselinum crispum var. neapolitanum) Az előbbinél sötétebb, sima levelei vannak, amelyek jóval erősebb aromával rendelkeznek. Gyökérpetrezselyem (Petroselinum tuberosum vagy Petroselinum crispum var. tuberosum) . Hatóanyagai Illóolajat, karotint, C- és E-vitamint, ásványi sókat tartalmaz. Fogyasztása a szervezet számára különösen a téli hónapokban előnyös. Gyógyhatása: A petrezselyem zöldje és gyökere egyaránt gyomorerősítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatású. Flavonoidokat is tartalmazó illóolaja gyulladáscsökkentő hatású. Termesztése A petrezselymet kereskedelmi értékesítésre és konyhakertekben termesztik. Nincs nagy napfényigénye, gyümölcsfák alatt, szőlősorok között is megél, de érzékeny a talaj kiszáradására. A tápanyagdús, enyhén alkális, vízáteresztő talajt kedveli. Hidegtűrő növény, magját már korán tavasszal el lehet vetni. Cserépben, balkonládában is nevelhetjük. Tavasztól késő őszig ültethető. Öntözzük gyakran. Télen takarjuk le fóliával. Lakásban is termeszthető. A petrezselyem nagyon érzékeny a rozsdagomba és bizonyos vírusok támadásával szemben. A magoknak nagyon hosszú időre van szükségük a kicsírázáshoz, eltarthat akár 6 hétig is. Gyorsabban megy, ha vetés előtt néhány órára langyos vízbe áztatjuk. A leveleit igény szerint bármikor gyűjthetjük. A levelek vágását jól tűri. Felhasználása Levélzete Frissen és szárított állapotban levesekhez, töltelékek, főzelékek, főtt és pirított burgonya, tojásételek, saláták ízesítésére, liba, kacsa, csirke sütésekor és ételek díszítésére használjuk. A már majdnem elkészült, de inkább a kész ételhez adjuk, mert nem csak aromáját, de vitamintartalmát is elveszíti főzés közben. A sima levelű metélőpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem leveléből készült gyógytea főleg a kiválasztórendszerre gyakorol jó hatást, segít a vese- és hólyagpanaszok megszüntetésében. A petrezselyemtea emésztést elősegítő, vízhajtó hatású. Segít a szövetekben felgyülemlett folyadék kihajtásában, valamint csontritkulás, ízületi gyulladás kezelésében. Sokak szerint étvágygerjesztő hatású. Készítése: 1 teáskanál levelet vagy negyed teáskanál magot forrázzunk le egy csésze vízzel, és a főzetet fogyasszuk naponta háromszor. A petrezselyemlevél illóolaját felhasználja az élelmiszer-, kozmetika- és gyógyszeripar is. A petrezselyemlevelek elrágva légúttisztító hatásúak, és a fokhagymaszagot is semlegesítik. A petrezselyem levelét szárítva vagy lefagyasztva tárolhatjuk. Figyelem: terhesség idején, vagy gyomorfekély esetén ne használjuk orvosilag hatásos mennyiségben. A mérgező, vadon növő mérges ádáz (Aethusa cynapium) nevű növény ugyanúgy néz ki, mint a simalevelű metélőpetrezselyem vagy a gyökérpetrezselyem, ne tévesszük össze vele. Szára A petrezselyem szára is ehető, aromája intenzívebb a levelekénél. Gyökere A gyökérpetrezselyem gyökere a levélnyélnél kúpos, sima felületű, fűszeres illatú és ízű. Tápértéke kisebb, mint a pasztináké, és kevésbé gazdaságos, de sokféle alkalmazhatósága és levelének felhasználhatósága miatt az előbbinél kedveltebb. Leggyakrabban levesbetétként és salátákhoz használják. Magja A magokat szárítsuk meg főzetek készítéséhez, vagy csíráztatás céljából. Roure Roure (piemonti nyelven Rore) egy község Olaszországban, Torino megyében. Elhelyezkedése Roure a Chisone-völgyben található, a Chisone folyó mentén. Legmagasabb pontja a Monte Orsiera (2 890 m). A vele határos települések : Bussoleno, Coazze, Fenestrelle, Massello, Mattie, Perosa Argentina, Perrero és San Giorio di Susa. Triggerfish Animation Studios A Triggerfish Animation Studios vagy Triggerfish egy számítógép-animációs filmstúdió fokvárosi székhellyel. A stúdió legismertebb munkája a 2012-ben bemutatott Zambézia című animációs film. Története A Triggerfish Animation Studios 1996-ban alakult, majd számos dél-afrikai reklámfilm elkészítésében vett részt. 2006-ban irányt váltottak a mozifilmek felé és elkészült első animációs filmjük, a Zambézia. A film 2008-ban készült és 2012-ben mutatták be. A Khumba 2012-ben készült, bemutatójának dátuma 2013. október 25. A stúdió ezt követően harmadik animációs filmjén, a Sea Monster-en dolgozik. Filmjei Sea Monster (bejelentett) Khumba (2013) Zambézia (2012) Díjak, elismerések A Zambézia elismeréseként a stúdió számos díjat nyert: legjobb dél-afrikai film (Durban International Film Festival 2012), legjobb animációs film (South African Film and Television Awards 2012), legjobb animációs film (South African Film and Television Awards 2013), legjobb animációs film (Africa Movie Academy Awards 2013), legjobb gyermekfilm (Anima Mundi 2013). Louis Renault (jogász) Louis Renault (Autun, 1843. május 21. – Barbizon, 1918. február 8.) francia jogász. A hágai békekonferencián való közreműködéséért 1907-ben Ernesto Teodoro Moneta-val egyszerre Nobel-békedíjat kapott. Pályafutása Édesapja könyvkereskedő volt, ő maga Dijonban és Párizsban tanult jogot és irodalmat. 1868 és 1873 között Dijonban tanított, majd 1873-ban a párizsi egyetemre hívták, ahol 1874-től nemzetközi jogot adott elő. 1875-től tagja volt a Nemzetközi Jogi Intézetnek, amely 1890-től jogi tanácsadóként működött közre nemzetközi kérdésekben. Így Renault a francia kormány megbízásából több nemzetközi konferencián vett részt. 1880 és 1901 között a "Diplomáciai Archívum" kiadója volt. 1902-ben a francia külügyminiszter teljes körű megbízottja lett. Renault 1899 és 1907 között a hágai békekonferencia irányadó résztvevője volt. Itt a bizottság francia tagjaként vett részt, de emellett számos jogi szakmai kérdéssel is foglalkozott, mint például a genfi egyezmény alkalmazása tengeri háború esetén, illetve a semleges felek jogai és kötelezettségei tengeri háború esetén. A Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki és tagja volt a Francia Társadalomtudományi Akadémiának. Hélder Muianga Hélder Carlos "Mano-Mano" Muianga, ismertebb nevén Mano-Mano (Maputo, 1976. szeptember 28. –) egykori mozambiki válogatott labdarúgó, aki Magyarországon a Budapest Honvédban futballozott. 2015 óta ő a mozambiki labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Brézins Brézins település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 2042 fő (2015). Brézins Saint-Pierre-de-Bressieux, Saint-Siméon-de-Bressieux, Gillonnay, Saint-Étienne-de-Saint-Geoirs és Saint-Hilaire-de-la-Côte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Poliszintetikus ikresedés A poliszintetikus ikresedés a kristályok ikerösszenövésének olyan formája, melynek során a kristályok nem csak két, hanem három, több, sőt igen sok kristályegyén is összenőhet egymással. Amikor az ilyen többszörös ikerkristály összenövési síkjai mind párhuzamosak egymással, akkor az összenövés egy kristályforma azonos lapjai szerint történt. Ilyenkör a többszörös ikerkristály minden egyéne párhuzamos egymással. Ezekben az esetekben igen sok kristályegyénből is állhat az ikerkristály, és az egyének többnyire csak vékony lemezek formájában fejlődnek ki. Ez a lemezes poliszintetikus iker gyakori a márvány kalcitszemcséiben és a plagioklász földpátokban. Ha az összenövés lapja ugyanannak a kristályformának más kristálytani lapja akkor a képződött poliszintetikus ikerkristály előbb-utóbb gyűrűvé, csillaggá zárul. Ilyen ikerkristályai vannak az aragonitnak, a rutilnak vagy a kassziteritnek. Adam Kszczot Adam Kszczot (1989. szeptember 2. –) lengyel atléta, középtávfutó, a 800 méteres szám specialistája. Pályafutása 2009-ben győzött a 23 év alattiak Európa-bajnokságán. Ebben az évben szabadtéren és fedettpályán is lengyel bajnok lett, majd ezen címeit megvédte 2010-ben. Első jelentősebb felnőtt sikerét a dohai fedett pályás világbajnokságon érte el, ahol bronzérmes lett. Fél évvel később az Európa-bajnokságon is harmadikként zárt. A 2011-es párizsi fedett pályás Európa-bajnokságon honfitársa, Marcin Lewandowski legyőzésével aranyérmet szerzett. Egyéni legjobbjai 400 méteres síkfutás - 47,00 (2009) 600 méteres síkfutás - 1:14,55 (2009) 800 méteres síkfutás (szabadtér) - 1:44,30 (2011) 800 méteres síkfutás (fedett) - 1:46,00 (2010) 1000 méteres síkfutás - 2:16,99 (2011) 1500 méteres síkfutás - 3:48,26 (2009) Danny Wilson (labdarúgó, 1991) Daniel "Danny" Wilson (Livingston, 1991. december 27.) skót labdarúgó, a Heart of Midlothian játékosa hátvéd poszton. Korábban a Rangersben és az angol Liverpoolban is játszott. A Rangers felnőttcsapatában 2009 októberében mutatkozott be, kilenc nappal később ő lett a legfiatalabb Rangers-játékos, aki szerepelt a Bajnokok Ligájában. A Rangersszel megnyerte a skót labdarúgó-bajnokságot, a skót kupát és a skót ligakupát. Pályafutása Rangers FC Pályafutását a Rangers utánpótlás csapatánál kezdte. A felnőtt csapatban először a Dundee ellen játszott végig egy teljes mérkőzést a skót ligakupában. Alig egy héttel később már a Bajnokok Ligájában játszott az Unirea Urziceni ellen, 17 évesen és 312 naposan. Első gólját a Hearts ellen szerezte a Tynecastle Stadionban. A 2010-es ligakupa-döntőben Kevin Thomson után Wilsont is kiállította a játékvezető, a Rangers mégis megnyerte a meccset. Liverpool FC 2010. július 21-én leigazolta a Liverpool 2 millió fontért. Válogatott U17-es, U19-es, U21-es skót válogatott. A felnőtt csapatban 2010. november 16-án játszott először egy Feröer elleni barátságos találkozón, melyen ő szerezte az első gólt. Sikerei, díjai Skót labdarúgó-bajnokság (első osztály) : 2009–10 Skót kupa : 2008–09 Skót labdarúgó-ligakupa : 2009–10 Egyéni Az év fiatal skót játékosa ( Skót labdarúgó-szövetség szerint): 2010 Az év fiatal skót játékosa (skót sportújságírók szövetsége szerint): 2010 Battlefield 1 A Battlefield 1 (röviden BF1) first-person shooter videojáték, melyet az EA DICE fejlesztett és az Electronic Arts jelentetett meg. A neve ellenére ez a tizenötödik kiadása a Battlefield sorozatnak. A játék 2016. október 21-én jelent meg Microsoft Windows, PlayStation 4 és Xbox One platformokra. Játékmenet Hasonló a sorozat többi részéhez és az előző epizódhoz, a Battlefield 4-hez. A Battlefield 1 is first-person shooter játék, ami hangsúlyozza a csapatmunkát. A játék az első világháborúban játszódik és történelmi eseményeket mutat be. Tolózáras puskát, automata és félautomata gépkarabélyt, ágyút és lángszórót használhatnak a játékosok harc közben. A közelharcot átdolgozták, új közelharci fegyverek kerültek a játékba, mint például a szablya, a buzogány és a lapát. Ezeket a közelharci fegyvereket két csoportba osztották: könnyű és nehéz. A játékosok páncélozott járműveket, könnyű és nehéz tankokat, páncélozott teherautót, kétfedelű repülőgépet, csatahajót és zeppelint irányíthatnak, ezen kívül lovakkal is utazhatnak a csatába. A környezet elpusztítható, új, testreszabott fegyverek, az előző részből néhány funkció visszatért. Daniel Berlin, a játék tervezője szerint nagyobb és nyitottabb környezetű lett a kampánymód, mint az előző részben, és a játékosok több különböző szereplőt is irányíthatnak. A többjátékos módban akár 64 játékos is játszat egy időben. Hamis dilemma A hamis dilemma (vagy áldilemma) egy olyan érvelési hiba, amely úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva létezne, mikor valójában több, nem mérlegelt választási lehetőség is van. Ez a két alternatíva legtöbbször a lehetőségek skálájának két szélsősége. A hamis dilemma nem minden esetben korlátozódik két lehetőségre; előfordul, hogy hármat vagy többet is magába foglal. A lényeg azonban, hogy észszerű választási lehetőségeket mellőz. Példák Talán a legismertebb történelmi példa: Gyakran találkozhatunk azonban a következőkkel is: A hamis dilemma eszköze igen jól ismert például a római vallástörténetből, ahol az omenek, az előjelek értelmezésétől annyi minden függött. Az egyik legjellegzetesebb történetben egy praetor vállára a nyílt utcán harkály száll, ami tudvalévőleg a királyi hatalom jelképe. A baj csak az, hogy a királyságot az imént törölték el örökre. Az ügy az augurok elé kerül, akik hivatalból a madárjelek értelmezői. Ők hosszas tanácskozás után a következőt mondják: vagy a madár pusztul el, és azzal megmenekül a praetor és a város is, vagy ha a madár megmarad, akkor a praetor nem maradhat életben. Azonnal látszik, hogy hamis dilemmát állítottak fel a királyokat oly kevéssé áhító közösség érdekében, nem beszélnek ugyanis az ordítóan szembeszökő harmadik lehetőségről: megmarad a harkály és a praetor is: ez esetben a jel azt jósolja, hogy király lesz belőle. Mivel ez elfogadhatatlan a közösségnek, hamis dilemma elé állítják a praetort (aki egyébként kitekeri végül a harkály nyakát, megadva magát a közösség szempontjainak). A dilemma alkalmazásának elve jól szemléltethető a kamera és az ábrázolás kapcsolatával: azt látjuk, amit a kamera mutat, és hajlamosak vagyunk elfeledkezni a láthatatlan tényezőről, aki valójában eldönti, hogy mit lássunk. A fenti jellegzetes történetben jól látható, hogyan manipulálták a döntési helyzetet az augurok, miközben látszólag meghagyták a döntést a praetornak, csak a kérdés, amit föltettek, volt kizárólagos (vagy A, vagy B), azaz hamis dilemma, mert valójában a teljes képlet így hangzott volna: vagy A, vagy B, de lehet C is. Sostegno Sostegno település Olaszországban, Piemont régióban, Biella megyében. Lakosainak száma 774 fő (2017. január 1.). Sostegno Crevacuore, Curino, Lozzolo, Roasio, Serravalle Sesia és Villa del Bosco községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Markója Imre Markója Imre (Hetes, 1931. Június 6. - Budapest, 2008. március 27.) magyar jogász, kommunista politikus, a Magyar Népköztársaságban 10 éven keresztül igazságügy-miniszter. Élete 1949-ben érettségizett a somogy megyei Kaposvárott a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Az ELTE Állam és Jogtudományi Karán tanult és 1953-ban doktorátust szerzett majd az egyetem pártbizottságnak tagja lett. Belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, később a Magyar Szocialista Munkáspártba is és a Hazafias Népfront is a tagjai közé tudhatta. Újságíróként is dolgozott, a Társadalmi Szemle jogi rovatvezetője volt. 1956-tól 1963-ig az Adminisztratív Osztály igazságügyi alosztály vezetőjeként, 1963-tól 1967-ig az igazságügy-miniszter helyetteseként, 1967-től 1978-ig, az Igazságügyi Minisztérium államtitkáraként tevékenykedett. 1978. április 22-én kinevezték a Lázár-kormány igazságügy-minisztererének. Ezt a funkciót több mint tíz évig, 1988. június 29-ig töltötte be, amikor is felmentették hivatalából. Utóda Kulcsár Kálmán lett. A 1988-tól a rendszerváltásig a Németh-kormánynak adott jogi tanácsokat. A Magyar Jogászszövetség választmányi és elnökségi tagja is volt 1989-ig. Mauthausen Mauthausen mezőváros Ausztria, felső-ausztriai tartományban. Linztől 20 km-re található keletre. A második világháború alatt a város mellett épült meg a mauthauseni koncentrációs tábor. Történelme Az őskorban és az ókorban Régészeti ásatások során feltárták, hogy a város területén, az újkőkorban egy kisebb település állt közel a folyóhoz. Később, a Római Birodalom idején kereskedelmi útvonalak találkozópontja volt. Az egyik nyugatról keletre futott a római határ felé, míg a másik, régebbi út északra, Csehország és Morvaország felé tartott. A középkorban A 10. században bevezetett útadó beszedésére adószedő házat alapítottak az útkereszteződésnél, amely körül valószínűleg igen hamar kialakult a település. 1192-ben történik első említése hivatalos okmányban (Muthusin). Az okmány szerint virágzó város volt, saját jogrendszerrel és alacsonyabb szintű bírósággal. 1335-ben saját „szabad piacot” létesítettek. 20. század Az első világháborúban Az első világháború alatt hadifogolytábort létesítettek a várostól keletre, ahol orosz, szerb, de főleg olasz katonákat tartottak fogságban. (Volt amikor egyszerre 40 000 embert is.) A foglyok közül legalább 9000 hunyt el a rabságban. Az ő emlékükre háborús temetőt nyitottak meg a városban. 1934 A város tiltakozott az ellen, hogy Ausztriát Németországhoz csatolják. A munkáscsaládok és szociáldemokraták egyesített ereje meghatározó erőnek bizonyult a Dollfuß-rendszer erőivel szemben, ezért Engelbert Dollfuß a Schutzbund 300 tagját küldette a városhoz, de amikor azok február 16-án odaérkeztek nem találtak sem fegyvereket, sem lázongásra utaló jeleket. A második világháborúban Az Ernst Kaltenbrunner utasítására létrehozott koncentrációs táborba – melyet a várostól nyugatra állítottak fel – 1938 és 1945 között mintegy 200 000 embert internáltak. A Mauthausen-Gusen névre keresztelt táborban közel 3500 zsidót öltek meg a gázkamrákban és további 110 000 ember halt meg az embertelen körülmények miatt. Árvizek A várost és környékét kétszer is (1954 és 2002) elárasztotta a Duna. Politikai és társadalmi élete A város jelenlegi polgármestere Thomas Punkenhofer szociáldemokrata párti (SPÖ) politikus. A Városi Tanács A tanács 31 tagból áll. 2009-ben az alábbi bontás szerint: Szociáldemokrata Párt (SPÖ): 17 mandátum (52,81%) Néppárt (ÖVP): 8 mandátum (26,71%) Osztrák Szabadságpárt (FPÖ): 4 mandátum (12,62%) Zöldek (Grüne): 2 mandátum (7,85%) Demográfiai adatok 1991-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 4403 fő volt. 2001-re ez a szám már 4850-ra emelkedett, 2005 végén pedig 4926-ra. Elhelyezkedése Híres szülöttei Erwin Buchinger (1955), osztrák politikus (SPÖ) Werner Raffetseder (1955), író és művész Alexander Nerat (1973), osztrák politikus (FPÖ) Michael Strugl (1963), osztrák politikus (ÖVP) Leopold Wandl (1923), író, költő Brigitte Wohlmuth (1945), osztrák politikus (SPÖ) Félszipókás pillefélék A félszipókás pillefélék (Eriocraniidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Dacnonypha alrendág Eriocranioidea öregcsalád két családjának egyike. Ősmolyoknak is nevezik őket, mivel első és hátsó szárnyuk erezete egyforma, és ezt ősi bélyegnek tekintik (Mészáros, 2005). Ez a név egyúttal arra utal, hogy a lepkék hagyományos rendszerezésében a molylepkék (Microlepidoptera) közé tartoznak. Elterjedésük Európában, Indiában és Észak-Amerikában élnek. Magyarországon három fajuk ismert. Magyarországi fajaik Hazánkban két nemük három faja él (Pastorális, 2011): tölgyaknázó ősmoly ( Eriocrania subpurpurella vagy Dyseriocrania subpurpurella Haworth, 1828) – hazánkban közönséges (Buschmann, 2003; Mészáros, 2005; Pastorális, 2011); nyíraknázó ősmoly ( Eriocrania sparrmannella Bosc, 1791) – hazánkban közönséges (Pastorális, 2011); nyírlakó ősmoly ( Eriocrania semipurpurella Stephens, 1835) – Magyarországon szórványos (Pastorális, 2011); Jellemzésük Rágójuk még megvan, de már működésképtelen. Első pár szárnyuk megnyúlt, a vége kihegyesedik. Hernyóik foltaknákat rágnak a levelekbe (Mészáros, 2005). Névváltozatok ősmolyfélék Hauteville-la-Guichard Hauteville-la-Guichard település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 469 fő (2015). Hauteville-la-Guichard Lozon, Feugères, Le Lorey, Marigny-le-Lozon és Montcuit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bencés Obláció A Bencés Obláció (angolul Benedictine Oblates) egy katolikus lelkiségi mozgalom, melynek tagjai olyan világi hívek, akik a bencés szerzetesrend közösségéhez tartozva, a világban törekszenek Nursiai Szent Benedek Regulája szellemében élni. Jogilag a bencések harmadik rendje. Története Oblátusok és obláták (Istennek felajánlott férfi és női bencés világi hívek) már Nursiai Szent Benedek idejében is léteztek. Idővel azokat a felnőtteket is oblátusoknak nevezték, akik egy bencés kolostorral szorosabb kapcsolatra léptek. A Szent Benedek Regulájának szellemében éltek, és felajánlották szolgálataikat a kolostornak, átvállalták a szerzetesek némely feladatát, hogy ők még inkább átadhassák magukat az imának és a tudományoknak. A Burgundiában található Cluny reformkolostorhoz a 10. és 11. században sok hívő csatlakozott. A Cluny típusú reformkolostorok felvirágzásával együtt fellendültek az "oblátus-intézetek" is. Ez az elnevezés a 11. századból származik. Az oblátusoknak különféle életformája volt: Egyesek ígéretük révén egészen a kolostor rendelkezésére bocsátották magukat, az apát lelki vezetése alatt álltak, az apátság területén laktak és részben sajátos öltözetet is hordtak. Mások a világban éltek, a családjukban, megtartották birtokukat vagy odaadták a kolostornak gazdálkodásra. Születtek olyan oblátusközösségek is, amelyek (kezdetben fogadalom nélkül) a bencés Regula alapján élték az életüket. Római Szent Franciska (1384-1440) férje halála után (1430) alapított egy ilyen közösséget, amely még ma is létezik "Római Szent Franciska oblátái" néven. Az oblátusságnak ez a három formája maradt fenn, kisebb változásokkal, de a bencés Regula változatlan követésével: A klauzúrás vagy házbéli oblátusok kolostori közösségben élnek, fogadalom nélkül. A bencés oblátusok a bencés szellem megvalósítására törekszenek a világban. A Regula szerint élő, reguláris oblátusok sajátos bencés közösséget alkotnak fogadalommal megerősítve, és világi feladatoknak szentelik magukat. A bencés renden kívül vannak még olyan rendi közösségek, amelyeknek tagjai oblátusoknak nevezik magukat (pl. Ciszterci Obláció). A 11. században a bencés kolostorokhoz kapcsolódó oblátusok védelmére II. Orbán pápa bullát hozott létre. A 16. században nincsen nyomta oblátusintézménynek. A 17-18. században az okmányok ismét említik az oblátusokat, akik részben a Szent Benedek harmadrendje elnevezést viselik. A 17-18. század fordulóján (francia forradalom, II. József reformjai, német szekularizáció) sok kolostor feloszlatása miatt az oblátusság visszaszorult. A 19. század második felében a bencés szerzetességgel együtt ismét felélénkült az oblátusélet. XIII. Leó pápa és X. Piusz pápa jóváhagyták a "világban élő oblátusok statútumait" (szabályzatát), amelyek csaknem 100 évig voltak érvényben. A II. vatikáni zsinat után 1968-ban találkoztak először különböző bencés kongregációhoz tartozó oblátusrektorok és rektornők abból a célból, hogy együtt gondolkozzanak az oblátusok közös jövőjéről. Az 1970-es második találkozón már oblátusok és obláták is csatlakoztak hozzájuk. Mint egyfajta konföderatív intézményt, ugyanebben az évben létrehozták a "Világi Oblátusok Munkaközösségét". Ez oblátusrektorokból, -rektornőkből áll. Rendszeresen tartanak üléseket, amelyekre oblátusokat küldenek az egyes kolostorok képviseletében. A koordináló munkát egy elnök látja el egy tanácsadóval együtt. Annak érdekében, hogy az oblátusok életében nagyobb hangsúlyt kapjon a Regula, az 1982-es ülés a világi oblátus elnevezést bencés oblátusra változtatta. Ezért lett a szervezet új neve is "Bencés Oblátusok Munkaközössége". Magyarországon Magyarországon a Bencés Obláció modern formáját Szunyogh Xavér Ferenc atya gondolta el. Számos segédkönyvet adott ki, népszerűsítő előadásokat tartott. A Kelenvölgyben lévő Szent Szabina kápolna az ő szolgálatával vált lelki központtá. A rend nagykáptalanja 1921 augusztusában elfogadta az oblátus-intézmény felállítását és még ebben a hónapban megtörtén az első beöltözés Komáromban. Az 1930-as években a közösség létszáma meghaladta a 300 főt. A második világháború után a kommunista rendszer engedélyezte a pannonhalmi és győri bencés monostor továbbélését, de az oblációk működését nem. 1990 után szerveződött újjá a pannonhalmi, majd a bakonybéli és a tiszaalpári obláció. Jelenleg 130 körüli taglétszámmal rendelkezik a magyar Bencés Obláció. Tagság Alapfeltétel, hogy a jelentkező katolikus, hitét élő személy legyen, akinek rendezett kapcsolata van az Egyházzal. Aki már szerzetesi fogadalmat tett, vagy harmadrendhez vagy hasonló közösséghez tartozik, nem lehet oblátus. A jelöltidő egy év (korábban két év volt). A jelöltidő során egyetlen kérdést kell tisztáznia a jelöltnek és a közösségnek, hogy valóban Istent keresi-e. A jelöltidő elteltével a jelölt kérheti beöltözését, s ezzel novíciusi idejének megkezdését. Nursiai Szent Benedek nyári ünnepén, július 11-én, Pannonhalmán az éves nagy találkozón történik meg a beöltözés, ünnepélyes keretek között a templomban, a közösség jelenlétében. Beöltözéskor kapja kézbe a jelölt a Regulát, és Szent Benedek keresztjét, amelyet nyakában viselhet. A noviciátus legalább két év (korábban legalább egy év). Ezalatt a novícius elmélyülten tanulmányozza a Regulát, megvizsgálja, hogy hogyan tudja azt megélni a világban elfoglalt helyén. Az obláció - önmaga felajánlása - az ünnepi szentmisén az Evangélium felolvasása és a homília (igehirdetés) után történik. A jelölt szándékát kinyilvánítja, majd írásba foglalva az oltárra helyezi. Az apát imádsága után háromszor ismétli meg a 118. zsoltár egyik versét: "Fogadj el engem Istenem, szent igéd szerint, hogy Neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert Tebenned bíztam, Uram." (Zsolt 118,116) Ezt a zsoltárverset éneklik a bencés szerzetesek is, amikor fogadalmat tesznek. Az obláció, a felajánlás ugyan nem fogadalom, jogi következményei nincsenek, de mivel komoly ígéret, kötelez. Az oblátuskötelék kétféle módon szűnhet meg: az oblátus személyes elhatározása vagy a monostor döntése alapján. Az obláció megszűnéséhez úgy az oblátus, mint a monostor részéről súlyos oknak kell fennállnia. A vezetőség Az oblátus közösség a Pannonhalmi Főmonostor főapátjának felügyelete alatt, az oblátus rektor irányításával, a dékánok által vezetett csoportokban (dékániákban) működik. A tagok nem monasztikus szerzetesek és nem állnak az apát joghatósága alatt, de elismerik őt lelki atyjuknak, így a bencés közösség tagjai. Jogilag úgy kapcsolódnak a bencés közösséghez, mint más szerzetes közösségek esetében a harmadik rendiek. Az oblátus rektor irányítja a közösség lelki, szellemi életét. Rendszeresen látogatja a dékániákat. Az oblátus rektor segítőjeként vezeti a dékán az oblátus csoport (dékánia) rendszeres találkozóit. Munkáját az oblátus rektor irányításával végzi. Tevékenysége Az obláció Istennek adott és a római katolikus egyház által elfogadott ígéret, amely a Szent Benedek Regulájának szellemében radikálisan megvalósított keresztény életre szól, a monostorhoz csatlakozva. Az obláció tartalma hasonlít a szerzetesi fogadalomhoz, megvalósítási módja azonban más. Három pontban ragadható meg: Stabilitás: az oblátus élete hétköznapi körülményeit el nem hagyva, oblációja által különleges formában csatlakozik egy bencés monostorhoz, és mindhalálig megmarad annak lelki közösségében, időnként fizikai valóságában is. Converso morum: állandó megtérés, az élet bűnbánatban való eltöltése, naponkénti odaigazítása az Evangéliumhoz. Az oblátus az Evangélium megélése gyakorlatában Szent Benedek útmutatásához vonzódik és ragaszkodik, törekszik Szent Benedek Regulája szellemében élni. Obedientia: engedelmesség az obláció vezetőinek. A reggeli dicséret (laudes) és az esti dicséret (vesperás) imádkozása (korábban a zsolozsma legalább egy imaórájának rendszeres napi imádkozása) az oblátus életének szerves része. A belső imádság és a lelki olvasmányok, különösen a Szentírás és a Regula rendszeres olvasása lényeges az oblátus számára. Arra törekszik, hogy a mindennapit jól tegye, nem arra, hogy a rendkívülit keresse. Evangéliumi életével a keresztény közösség anyagi, szellemi, erkölcsi és lelki javakban való haladását mindig segíti. A havi találkozón a dékániák tagjai a közös ima mellett megosztják egymással hétköznapi tapasztalataikat és olvasmányélményeiket. A monostor lelki képzést biztosít az oblátusok számára oblátus gyűlések, lelkigyakorlatok, oblátus levelek útján. Az oblátusok lehetőség szerint használják ki a monostor által felajánlott alkalmakat a találkozásra, a lelki elmélyülésre. A monostor biztosítja az oblátusok számára a részvételt a szerzetesek imájában és áldozatában. A monostor részt vállal az oblátusok lelki gondozásában. Az oblátus közösségről (élő és meghalt testvérekről) havonta szentmisében emlékeznek meg a bencés közösségben. Nyelvcsont A nyelvcsont (os hyoideum) részben párosan fejlődő, de páratlan csont. Az állkapocs ágai között helyezkedik el. A nyelv alapjával és a gégével függ össze. A nyelvet, a gégét és a garatot rögzíti, rajta izmok erednek és tapadnak. 2008-as Edmonton Indy A 2008-as Rexall Edmonton Indy a tizenharmadik verseny volt a 2008-as IndyCar Series szezonban. A versenyt 2008. július 26-án rendezték meg a Kanadai Alberta-ban található Edmonton repterén kialakított pályán. A versenyt Scott Dixon nyerte Hélio Castroneves és Justin Wilson előtt. Ez volt a negyedik futam ezen a pályán, egyben az első versenye az IndyCar-nak ezen a pályán és kanadában. Tavernes Tavernes település Franciaországban, Var megyében. Lakosainak száma 1383 fő (2015). Tavernes Montmeyan, La Verdière, Varages, Barjols, Pontevès és Fox-Amphoux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ősgaléria Az ősgaléria az ősök portréit ábrázoló képek gyűjteménye egy-egy nemesi, esetleg polgárcsalád kastélyában, kúriájában, lakásában. Ez emelte a család fényét, továbbá reprezentálta tekintélyét és ősi mivoltát a külvilág felé, befelé pedig egyik forrása volt a családtagok büszkeségének. Néha könyv alakban jelent meg, mely tartalmazta az alapító őst és a további leszármazókat is. Az ősgalériák először könyvillusztrációk voltak. Közép-Európa vagy talán egész Európa egyik legelső fennmaradt ősgalériája is könyvillusztráció volt. Ez a lengyel Szydłowiecki család történetét tartalmazó kódex (Liber geneseos illustrissimae familiae Schidloviciae), amely 1532 körül keletkezett. A 16. században a királyi, fejedelmi udvarokban, majd a mágnásoknál megjelentek a nagyméretű, egész alakos táblaképek, kialakult az úgynevezett reprezentatív portré típusa. A rokonság, a házasságok, örökségek növelték a kápek számát, a háborúk, tűzvészek csökkentették. Az ősgalériák a művészettörténeti adatokon kívül számos heraldikai, genealógiai, adalékkal is szolgálhatnak, ezért a címertannak is fontos forrásai. Mivel a régebbi képeken az adott személy címere mellett gyakran a teljes rangját és címeit is feltüntették, az archontológia is hasznosíthatja, mint forrást. Felmerült továbbá egyes művészettörténeti kutatási irányok, pl. a történeti ikonográfia és a genealógia egymást kiegészítő szerepe is. Az ősgalériába gyakran más családból származó vagy külföldi jelentős személyek, továbbá fontos történelmi személyiségek és fiktív ősök portréit is beiktatták. Az ősgaléria ezért a késő reneszánsz óta a családi eredet és méltóság igazolásának egyik eszköze volt. A 17. században különösen Magyarországon és Lengyelországban figyelhető meg, hogy a nemesek elődeiket az ország első alapítóihoz vezessék vissza. A Zrínyi-féle politika egyik pillére a nemzeti önkép-formálás, a rendi reprezentáció volt a jelképek, metaforák szintjén. Az ekkor készülő ősgaléria- vagy inkább hősgaléria-ciklusok az ősi dicsőséget ünneplő illusztrált tézislapok, barokk genealógiai munkák voltak, melyek jelentősége messze túlmutat a korban Európa-szerte szokásos udvari, családi reprezentáción. A magyar (és a horvát) arisztokrácia egységes nemzeti önreprezentációját jelenítik meg, amelynek lényeges eleme az a nézet, hogy nem a Habsburg kormányzat, hanem a Magyar Királyság védte és védi Európát az oszmánokkal szemben. A nemzeti ősgaléria legnagyobb súlyú megjelenítője a Nádasdy-féle Mausoleum, a sárvári Nádasdy-kastély freskóprogramja, a Zrínyi-ősgaléria törökverő hőseinek ábrázolása, Mátyás hódításainak felidézése, mely a sikerekre helyezi a hangsúlyt. Az Esterházy ősgaléria napjainkban Fraknó várában több mint 230 festményt és családi képet tartalmaz. Mivel a család eredete a 17. század előtt homályba vész, Esterházy Miklós gróf (1582 – 1645) nádorrá választása előtt megbízást adott a családi genealógia elkészítésére (három példánya is fennmaradt az Esterházy-levéltárban), melyben a hézagokat fantom-ősökkel töltötték ki, visszavezetve a család eredetét Estorasig, a család legendás alapítájáig, sőt egészen Noéig, Attiláig és a honfoglalás kori vezérekig, Lehelig. Ezen fantom-ősöket 30 életnagyságú képen örökítették meg és egy nyomtatott genealógia is megjelent. Nemcsak az angol királyi ház, olasz grófok és horvát hercegek kaptak helyet a nemzedékrendben, hanem III. Vlad Tepes, ismertebb nevén Drakula is. A nádor gyermekeiről 1618-ban készült portrék, összesen 26, a családi galéria legrégibb festményei és egyben a legkorábbi magyar gyermekportrék. Ehhez csatlakoznak még a hercegek, császárok, királyok, papok, nádorok galériája, családfák, sőt a hercegek kedvenc kutyái is. Magyarországon a Nemzeti Portrétár Alapítvány - www.npg.hu - dolgozik azon, hogy digitális adatbázist építsen fel történelmi portrékból. Zsór Zsór (szlovákul: Žiar) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. Fekvése Tornaljától 4 km-re északnyugatra, a Turóc-patak jobb partján fekszik. Története 1324-ben „Sowr" alakban említik először, nemesi község volt. 1427-ben „Sowor", 1726-ban „Zschör" néven szerepel a korabeli forrásokban. A török teljesen elpusztította és csak a 18. század elején telepítették be újra. 1715-ban 11 adózója volt. 1784-ben 101 lakos élt itt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZSÖR. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, ’s másfélék, fekszik Sankfalvához közel, és annak filiája; legelője, fája, szőleje van, földgye jó gabonát terem." 1828-ban 13 házát 95-en lakták. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Zsoor, magyar falu, Gömör vgyében, Beje és Otrokocs helységekhez közel nyugotfelé egy domb alatt, közel a Thurócz vizéhez fekszik. Lakosok száma 111, mindnyájan reformatusok, ezek közül férfi 50, nő pedig 61, magyarok. A közbirtok áll 7 4/8 urbéri és 5 6/8 majorsági telekből és 650 hold erdőből. Szántófölde tisztabuzát, gabonát s egyebet bő mértékben terem, rétje jó és sok takarmányt ad, – a lakosok a szarvasmarha tenyésztést kedvelik, nyáron és télen által hizott marhákkal kereskednek. Birják a helységet Beje földesurai. Ut. p. Tornalja." Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Zsór, a Túrócz-völgyben fekvő magyar kisközség, 21 házzal és 110 ev. ref. vallású lakossal. A vármegye legkisebb községe. 1427-ben Sowor néven említik. Földesurai a bejei urak voltak, újabban a Szentmiklóssy és a Dapsy családok osztoztak birtokán. Református temploma 1872-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tornallya." A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. Népessége 1910-ben 115-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 185 lakosából 137 magyar és 44 szlovák. 2011-ben 164 lakosából 112 magyar és 45 szlovák. Nevezetességei Református temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban. Alexovics László Alexovics László (Erzsébetfalva, 1913. november 9. – Győr, 1986. április 28.) szobrász. Tanulmányai Iskoláit Pesterzsébeten végezte, majd rövid ideig a Képzőművészeti Főiskolán tanult, de meghatározó mestere Körmendi Frimm Jenő volt, akinek művei faragásában segítkezett. Élete 1944-től élt Győrött, ahol jelentős érdemei voltak a művészeti élet szervezésében. 1955-től a megyei munkacsoport vezetője, melynek irányítását a 60-as évek elejétől átadta Horváth Istvánnak. Irányította a Képzőművészeti Kört, számos növendéke került művészpályára. Tíz évig volt a győri színház díszletfestőműhelyének vezetője is. Részt vett néhány országos (Vidéki művészek kiállítása, 1954., Tavaszi Tárlat, 1957.), és számos megyei és városi csoportos tárlaton. Portréi, kisplasztikái jelentősek. Háromszor nyert díjat megyei képzőművészeti pályázaton. 1958-ban Alba Regia emlékérmet kapott. Fontosabb önálló kiállítása Kaposvárott, Szombathelyen és Győrött volt. Tizenhét köztéri munkáját állították fel. 1980-ban a Győri Műcsarnokban rendezett retrospektív tárlatot. Néhány műve a Xántus János Múzeum tulajdona. Művei Liszt Ferenc mellszobra ( 1964 ) Radnóti Miklós mellszobra ( 1960 ) Forrás Győri életrajzi lexikon Atlanti-kupa Az Atlanti-kupa (portugálul: Taça do Atlântico, spanyolul: Copa del Atlántico) egy nemzetközi labdarúgókupa volt 1956 és 1976 között. Négy válogatott: Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay részvételével, összesen három alkalommal került megrendezésre. Az első kiíráson Paraguay még nem vett részt. Mindhárom torna Brazília győzelmével ért véget. Mercury–Redstone–3 A Mercury–Redstone–3 a NASA Mercury-programjának első olyan repülése volt, amelynek során egy ember Mercury űrhajó fedélzetén átlépte az úgynevezett Kármán-vonalat és eljutott a világűrbe. Ismert még Freedom 7 néven is, mivel a repülés során – az űrhajós választása alapján – ezt a rádió hívójelet használta a NASA. A Redstone rakéta 1961. május 5-én 15 perces szuborbitális repülésre, egyfajta űrugrásra vitte az űrhajót, fedélzetén az első amerikai űrhajóssal, Alan Sheparddal. A NASA ekkor még nem rendelkezett olyan tolóerejű hordozórakétával, amellyel egy űrkabint Föld körüli pályára tudott volna állítani, ám a Szovjetunióval folytatott „űrverseny” elvesztésétől félve az amerikai kormány egy mielőbbi űrutat szorgalmazott, akkor is, ha az orbitális repülésre még nem készültek fel. Ám az űrrepülésre titokban készülő Szovjetunió három héttel korábban, április 12-én váratlanul felbocsátotta első űrhajóját, a Vosztok–1-et, a fedélzetén Jurij Gagarinnal, megszerezve az első helyet az űrhajózás történetében. A Freedom 7 útja egy 187 km magasságig emelkedő ballisztikus repülés volt, ez a magasság megközelítette a legalacsonyabb műholdpályák magasságát, és az USA megalapozottan tekinti az utat a világűrig való eljutásnak. Egy második űrugrás (Virgil Grissom) után John Glenn-nek sikerült először orbitális pályára jutnia az amerikai űrhajózásban. Az első amerikai űrrepülés Cape Canaveralról startolt, majd az űrhajó 15 perc 28 másodpercnyi repülés után a Bahama-szigetek mellett az Atlanti-óceánra szállt le, ahonnan a USS Lake Champlain hadihajó kutató-mentő helikopterei emelték ki. Néhány kisebb alrendszer jelentéktelen hibájától és a startfolyamat elhúzódásából fakadó kényelmetlenségektől eltekintve a repülés teljesen problémamentesen zajlott le. Később ennek a repülésnek a propagandaértékét felhasználva jelentette be John F. Kennedy elnök, hogy az USA megkísérli a holdra szállást és ennek érdekében elindítja az Apollo-programot. Személyzet Tartalék személyzet (1) Zárójelben a sikeres űrrepülések száma személyenként, beleértve ezt a missziót is. Előzmények Embert az űrbe A Szputnyik–1 1957. október 4-i felbocsátása elindította az űrversenyt is, a világ akkori két szuperhatalma az űrteljesítmények területén (is) egymás megelőzésére törekedett. Az amerikai közvéleményben a szovjet műhold pályára állítása egyfajta háborús csatavesztés érzését keltette, amely azonnali visszavágás után kiáltott. De a szovjetek minden fontos – és logikus – elsőséget learattak: előbb állítottak Föld körüli pályára egy élőlényt (Szputnyik–2 – Lajka kutya), vagy érték el a Holdat (Luna–1 és Luna–2), miközben az amerikaiak kudarcot vallottak, vagy csak jóval később voltak képesek választ adni egy-egy szovjet űrteljesítményre. Ebben a versenyben a különböző műholdak felbocsátása után a következő logikus lépés az ember világűrbe lépése volt. Az Egyesült Államokban Dwight Eisenhower elnök 1958. október 1-jei hatállyal megalapította a NASA-t, amely az USA űrtevékenységének összefogását kapta feladatul, ezek közül is első helyen kijelölve egy olyan a programot, amelynek keretében egy ember űrbe juttatásával elhódítják a szovjetek elől az űrtechnikabeli elsőséget. Ezért informálisan a megalakulás pillanatában, formálisan pedig Keith Glennan NASA igazgató bejelentésével 1958. december 17-én elindították a Mercury-programot. Mindeközben a Szovjetunióban a nyilvánosság teljes kizárásával folytak az erőfeszítések mind a műholdak, űrszondák indítására, mind pedig az emberes program elindítására. Moszkvában 1958. november 1-jén döntött az SZKP Központi Bizottsága a Vosztok-program – az első szovjet űrhajóst a világűrbe juttató űrrepülés – elindításáról. A NASA a korábbi NACA kísérleti programjaiból, valamint a különböző haderőnemek kísérleti programjaiból – melyeket az űrhivatal létrehozását megalapozó elnöki rendelet kötelezően az új szervezetnek átadni rendelt – hamar megszületett az űrhajóra, a hordozóeszközre és a repülési profilra vonatkozó koncepció. A választás a rakéta tekintetében az amerikai légierő számára interkontinentális ballisztikus rakétafegyverként fejlesztett Atlas rakétára esett. Az űrhajót Maxime Faget tervező korábbi elképzeléseire alapozták és a McDonnell kapta a szerződést a részletes megtervezésére és legyártására. Repülési profilból rögtön kettő is bekerült a tervek közé: egy szuborbitális űrugrásé és egy Föld körüli keringésben végrehajtott repülésé. Előbbit a kényszer szülte, és csak jóval később merült fel, mint lehetőség. A kényszert az szülte, hogy az orbitális repülés végrehajtásához nem volt kész a megfelelő teljesítményű Atlas fejlesztése. Ezért a párhuzamosan zajló űrhajófejlesztéshez – számos részterületen – kisebb teljesítményű, ám régebbi, megbízható rakétákat is használatba vettek, igaz csak kisebb magasságokba, vagy szuborbitális repülésekre. 1960 végén azonban a szovjet kísérletekből – több nagy tömegű (egy emberrel végzett repüléshez szükséges kabin tömegével egyenértékű), élőlényekkel Föld körüli pályára álló műholdból – világossá vált az amerikaiak számára, hogy vetélytársuk előrébb tart, ezért ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a program el kell ágazzon két alternatív irányba: tovább folynak az előkészületek az orbitális repülésre és önálló irányként előkészítenek egy emberrel végzett szuborbitális repülést is. A NASA úgy gondolta, hogy a közvélemény számára megnyugtató lenne, ha bár a mindenki számára nyilvánvalóan „igazinak” tekintett Föld körüli pályán végzett repülésben látható hátrányban is van Amerika, az ehhez vezető utat több lépésben építik fel és az első lépést (az űrugrást) megnyerik. Ezért el is indították az eredetileg csak tesztekhez szánt Redstone rakéta és a Mercury kabin összeépítésével a folyamatot, amelyben előbb egy automata üzemmódban, utas nélkül, majd egy majommal, végül egy űrhajóssal végzett űrugrással három lépésben elhódítható az elsőség a szovjetek elől. 1961. április 12-én Jurij Gagarinnal a fedélzetén elstartolt a Vosztok–1, és az USA ismét elvesztett egy fontos „csatát” az űrversenyben, amikor szovjet ember lett az első, aki eljutott a világűrbe. Az Egyesült Államok számára ekkor mindennél fontosabb volt, hogy a közvélemény és a világ számára mielőbb bebizonyítsák a képességet és maguk is embert juttassanak fel. Bár a szakemberek tudták, hogy az űrugrás nem „igazi” űrrepülés – sem a FAI sztenderdjei szerint, sem pedig Gagarin repülésével összehasonlítva – a közvélemény számára fontos volt bármilyen embert szállító űrhajó felbocsátása, így John F. Kennedy elnök sürgetőleg lépett fel a NASA felé, hogy a lehető leghamarabb bocsássák fel az első amerikai űrhajóst szállító űrhajót. Legénységválogatás A világ első űrhajósának kiválasztásához szükséges követelményrendszer meghatározását követően egy többlépcsős kiválasztási folyamat ment végbe 1959. február-március időszakban. A kiválasztás végén hét űrhajóst – a Mercury Hetek nevű csoportot – mutatott be a sajtó Washingtonban, mint Amerika újdonsült űrhajósjelöltjeit, majd ez a 7 fő kezdte meg a szerteágazó gyakorlatokból (tantermi foglalkozásokból, centrifugatesztekből, hőkamrás gyakorlásokból és repülési tréningekből) álló kiképzést. A program vezetői a hét jelölt közül (logikusan) a lehető legjobbat kívánták felküldeni a történelmi repülésre. A legénységválogatásért felelős NASA vezető, Roberth Gilruth egy sajátos procedúrát talált ki, hogy megtalálja a csoport legjobbját. A repülés előtt nem sokkal összehívta a teljes csoportot, és azt a feladatot adta nekik, hogy egy papírlapon a következő kérdést válaszolják meg: „Ha Ön nem lehet az első, kit jelölne repülésre a társai közül?” A legtöbb szavazat Alan Shepardra esett, így ő kapta meg a Mercury–Redstone–3 parancsnoki kinevezését. Az űrhajósok (és Gilruth) döntését nagyban befolyásolta, hogy a jelöltek egy három fős csoportból kerülhettek csak ki, tekintve, hogy korábban Alan Shepard, John Glenn és Gus Grissom kapott kiképzést egy szuborbitális repülésre. Végül Gilruth legénységjelölése is így lett végleges: Alan Shepard lett a repülésre jelölt űrhajós, míg John Glenn az első számú, valamint Gus Grissom a második számú tartalék. A hivatalos bejelentést 1961. február 22-én tette meg a Space Task Group a Shepard és két tartaléka jelöléséről. Ember nélküli kísérleti repülések Az ember világűrbe jutásának előkészületei, az ember nélküli repülési tesztek 1959. augusztus 21-én kezdődtek, és a mentőrakétát próbálták ki. Ezt követően különböző részegységek, majd az elkészült űrhajó próbái következtek Little Joe, Big Joe és Atlas rakétákkal, majd felmerült a szuborbitális repülések gondolata is, amelyhez használatba vették a Redstone rakétát is, főként költségtakarékossági okokból. A szovjetek sikerei nyomán aztán a NASA vezetői a program folyamatának elágazásáról döntöttek: az első űrhajós repülésére beiktattak egy szuborbitális repülést, egy ún. űrugrást, míg az orbitális repülés előkészítésének folyamata is zajlott tovább. A hardver működőképességének igazolása mellett még ki kellett kísérletezni, hogy egy élő szervezet képes-e kibírni egy ilyen repülés fizikai hatásait. Ezért két repülést irányoztak elő, egy teljesen automata repülést és egy majommal végrehajtott tesztet. Mercury–Redstone–1 A teljesen automata repülést 1960. november 21-re tűzték ki, Mercury–Redstone–1 jelöléssel, ám ez rögtön a startnál teljes kudarcba fulladt. A később „a tízcentis repülés” gúnynevet kapott kísérlet során a rakéta elstartolt az indítópadról, ám egy kalibrációs hiba miatt a rendszer túl lassúnak ítélte meg az emelkedést és leállította a hajtóművet. A rakéta így összesen 10–12 centimétert emelkedett, majd visszazökkent az indítóasztalra. A mentőrendszer – egyébként helyesen – ezt vészhelyzetnek ítélte meg, leszakította a kabint a rakéta tetejéről és eltávolította az indítóasztaltól. A start teljes kudarcba fulladt. Mercury–Redstone–1A A kudarccal végződő repülés kivizsgálását és a hibák kijavítását követően a megismételt startot, 1960. december 19-én hajtották végre, Mercury–Redstone–1A jellel. Ezúttal minden a tervek szerint alakult, a rakéta és a Mercury űrhajó mindenben a tervezett protokoll szerint működött. A sikert követően a tesztek lezárására egy majommal végzett utolsó, éles tesztet írtak még ki, amely repülés sikerét követően engedélyezte a NASA egy ember felbocsátását. Ham, a csimpánz űrugrása A nagy magasságú teszteknél már a NACA-nál bevett szokás volt, hogy majmokat ültettek a kísérleti rakétákba, a NASA is ezt a gyakorlatot vette át. A kísérleti repülések során azonban nem volt éles a határ a NACA/NASA és a különböző haderőnemek erőforrásai között, ezért például a leendő űrkísérletekhez még a légierő hozott létre egy 40 egyedből álló majomkolóniát a Holloman Légibázison. Amikor eldőlt, hogy a Mercury-programban egy űrugrást is végrehajtanak, a NASA átvett a légierőtől egy hat csimpánzból álló csoportot, amelynek egyedeit már a Holloman bázison speciális gyakorlatokkal képezték űrrepülési kísérletekre, majd Cape Canaveralre költöztették őket. Közülük került ki Ham, a legkiegyensúlyozottabb csimpánz (és tartaléka Minnie), akit kijelöltek a repülésre. Érdekesség, hogy a majmot eredetileg Changnak hívták, csak az űrkísérletre kapta a Ham nevet, amely azonban inkább volt jel, mint név, mert egy betűszó volt, a Holloman Aerospace Medical Center kezdőbetűiből. Ham repülését 1961. január 31-re tűzték ki. A repülés azonban nem hozott teljes sikert. Ham speciális ülést kapott, egy hermetikusan zárt és oxigénnel ellátott zárt kapszulát (egy kvázi majom-szkafandert), amelyben a start reggelén beültették a Mercury űrhajóba. Ezt követően aztán elkezdődtek a problémák, amelyek egészen a vízre szállásig elkísérték a folyamatot. Összesítve négy órányi megszakítás és starthalasztás akkumulálódott (az indítóállás liftjétől kezdve a kabin áramátalakítójáig több hibát is regisztráltak és hárítottak el), mire 16:55-kor (UTC) beindult a Redstone hajtóműve és a magasba vitte a csimpánzt. A repülés első perce végén nyilvánvalóvá vált a telemetriai adatokból, hogy a rakéta is eltért a tervezett röppályától. Két perccel a start után egy légszelep tévesen kinyitott és a kabin belső nyomása a normális 0,38 bar érték kevesebb mint ötödére, 0,07 barra zuhant. A gyorsítás végén aztán, amikor a hajtómű leállt, egy újabb hiba következett be, a hajtómű programozott leállását a mentőrakéta vezérlőrendszere hibaként érzékelte, és ahelyett, hogy rendben levált volna, maga is beindult, tovább emelve a kabint. Az űrhajó ezért a tervezettnél magasabbra jutott, és a visszatérés pályája is meredekebb lett. Ham a pályaeltérést megszenvedte: a visszatéréskor 14,7 g hatott rá. Ennek ellenére teljesítette a rá kirótt feladatot (hang és fényjelzésre megadott időn belül karokat kellett meghúznia, amelyet hiba esetén kis áramütéssel büntetett a rendszer), 50 alkalomból mindössze két alkalommal hibázott a majom. A problémák még a leszálláskor sem szűntek meg. A pályaeltérés miatt a kabin 77 kilométerrel a tervezett leszállási pont mellett, 90 kilométerre a legközelebbi hajóegységtől ért az Atlanti-óceánra. A vízre érkezéskor a kabin megsérült, és a repedésen, valamint a nyitott légszelepen keresztül víz ömlött a belsejébe. A USS Donner helikoptereit küldték a süllyedő kabin kiemelésére, amely végre sikert hozott – addigra kb. 360 liter víz jutott be. Mindezek ellenére Hamet épen és egészségesen emelték ki az ülésével a kabinból. A jó állapotban levő állat egy almát és egy narancsot kapott a konyháról, amit jóízűen elfogyasztott. Mercury–Redstone–BD Ham útja nem volt egyértelmű siker, olyannyira, hogy nem is következhetett Alan Shepard repülése, hanem Wernher von Braun kénytelen volt változtatásokat eszközölni a rakétán és a változtatások működőképességét egy újabb tesztrepülésen kipróbálni. Az újabb repülés nem is kapott sorszámot, hanem a soron kívüli Mercury–Redstone-BD (azaz Booster Development – Rakéta Továbbfejlesztés) jelet kapta. A Redstone-t összesen hét helyen változtatták meg. Egy módosítással a rakéta túlzott gyorsulását kívánták megelőzni, amelyet egy kis szervo szelep átalakításával értek el, hogy kevesebb hidrogén-peroxid jusson az üzemanyag szivattyúk meghajtását végző gőzgenerátorba, ezzel csökkenve a szivattyúk teljesítményét. Ugyancsak módosították az ún. tolóerő-csökkentőt, egy, az átfolyó üzemanyag mennyiségét szabályzó alkatrészt, ami szintén a túlgyorsulást volt hivatott akadályozni. Egy másik problémaforrás volt a rakéta felső részén támadó vibráció, amit a légerők keltettek, ezért négy merevítőt építettek be, és a szigetelésen is változtattak a rakéta falán (a hatások vizsgálatára 65 érzékelőt építettek be). További öt megszakítót építettek be, hogy minél pontosabban le lehessen állítani a hajtóművet még az oxidáló anyag kifogyását megelőzően. A módosítások végül jól vizsgáztak, az 1961. március 24-i repülés sikeres volt, elhárult az akadály az első űrhajós felbocsátása elől. A halasztás automatikusan azt is jelentette egyben, hogy az űrhajóssal startoló repülés nem következhet korábban, mint április 25. Azonban a csúszások a szovjetekkel való versenyfutásban sorsdöntőnek bizonyultak: a Mercury–Redstone–1 és az –1A közötti egy hónap, majd a Ham repülése és a MR–BD közötti újabb két hónap, összesen három hónap kiesett időt jelentett. Ez akkor lett fájó igazán a NASA számára, amikor 1961. április 12-én Jurij Gagarin sikeres repülésével ismét lemaradtak a szovjetek mögött (hiába tűzték ki Shepard startját április végére). Felkészülés a repülésre Technikailag a felkészülés 1960. december 9-én indult el, amikor a Mercury űrhajó 7. gyári számú példánya Cape Canaveral-re érkezett, ez volt az első, teljes értékű, emberes repülésre alkalmas űrkabin. Ám a starthelyre szállítás nem azt jelentette, hogy az űrhajó repülésre kész, még Cape-en további módosítások történtek rajta, egészen március elejéig nem nyilvánították repülésre alkalmasnak. Bár felmerült a 8-as, 9-es, vagy 11-es sorszámú kabin bevetése, de a 7-est szánták kezdetektől az első emberes repülésre, és ez volt a legnagyobb készültségi fokú. Személyzeti oldalról a start előtti utolsó időszak a repülési műveletek részletes begyakorlásával telt. A kijelölt hármas először is magának a repülésnek a lefolyását gyakorolta be. Ehhez a McDonnell épített a NASA számára két eszközt – két élethű Mercury űrhajó makettet –, amelynek műszerein az irányítóközpont operátorai tudtak különböző jelzéseket megjeleníteni. A kezdetben „folyamat gyakorlónak”, majd később már „Mercury-szimulátornak” keresztelt eszközökön intenzív munka folyt, az űrhajósok heti 55–60 órát gyakoroltak a repülés előtt, Shepard egymaga 120 repülésszimulációt „repült végig” a valódi startot megelőzően. A tesztek mennyisége mellett az élethűségre is nagy hangsúlyt fektettek, egy nyolc hetes periódusban egyre valósághűbben szimulálták a repüléseket, nyomáskamrában a magasságot szimulálták, elkezdtek űrruhát alkalmazni, vagy az életfunkciókat figyelő szenzorokat. Egy másik szisztematikus gyakorlatsor volt a teljes felszállási procedúra szimulálása. Ennek keretében a teljes felszállási folyamatot elgyakorolták egészen onnantól, hogy a pilóták hálókörletétől elindulnak, majd egy kisbusszal elviszik őket a startasztalig, egészen odáig, hogy az űrhajós beül a kabinba és lefut a visszaszámlálás. Ezek a gyakorlások 1961. április 18-án kezdődtek – és fokozatosan váltak egyre élethűbbé azáltal, hogy előbb még az indítótorony az űrhajó mellett maradt és a tartályok töltetlenek maradtak, majd később a tornyot is eltávolították és az oxigéntartályokat is feltöltötték, mint egy igazi startnál – és egészen a start előtti második napig ismételték őket. A startot eredetileg 1961. május 2-ára tűzték ki, ám a romló időjárási körülmények miatt ezt 2 óra 20 perccel a tervezett időpont előtt lefújták, annak ellenére, hogy Shepard az „S” hangárban már három órája beöltözve várta, hogy helyet foglaljon a kabinban. A start lefújása automatikusan 48 órás halasztást jelentett. Az elhalasztott startfolyamat május 4-én 8:30-kor kezdődött újra, a manőverező fúvókák hidrogén-peroxid hajtóanyagának betöltése, a piropatronok elhelyezése volt a start technikai előkészítésének utolsó mozzanata, utána már a közvetlen startelőkészületek jöttek sorra. Repülés Felszállási előkészületek A közvetlen előkészületek 1961. május 5-én hajnali 1:30-kor kezdődtek Cape Canaveralen. Shepard és Glenn először reggelizni mentek (mely napirendi pont az űrhajózás – amerikai – történetében később ikonikussá vált, az űrhajósok reggelije az összes repülésen átívelő tradícióvá vált). Ezt követően az űrhajósok útjai elváltak. Glenn közvetlenül kiment az 5-ös indítóállásban várakozó rakétához, hogy társa érkezéséig az űrhajó repülésre való felkészítésének utolsó beállításaiban segédkezzen. Shepard pedig az orvosi szobába ment, ahol a beöltözés részeként különböző érzékelőket rögzítettek a testére. A szenzorok felhelyezését követően egy pamut kezeslábas aláöltözetet vett fel, amely kis tappancsokkal volt kirakva, amik a levegő űrruhában való cirkulációját voltak hivatottak biztosítani. Ezt követően legfelülre öltötte fel az űrhajós az ezüst színű, Navy Mark IV típusú űrruhát, majd a sisak és egy fémbőrönd következett, melyet csövekkel a ruha csatlakozóihoz kötöttek (ez utóbbi egy hordozható légkondicionáló volt, nem lévén az szkafandernek semmiféle szellőzése, az űrhajós testhőmérsékletének szabályozásában volt fontos szerepe). A beöltözés végén – hajnali 4-kor – Gus Grissom csatlakozott Shepardhoz és egy kisbuszba szálltak, amely az indítóállásba vitte őket. A starthelyre érve a kesztyű felvételével fejeződött be a beöltözés folyamata, és vette kezdetét a tényleges felszállási folyamat. Először Gordo Cooper (az Eredeti Hetek tagja, a repülés alatt a rádiókapcsolat fenntartását végző űrhajós, az ún. CapCom) tájékoztatta Shepardot a visszaszámlálási folyamatról. 5:15-kor Shepard beszállt a felvonóba, amely az indítótorony 20 méter magasan levő felső szintjére, az ún „Zöld szobába” (a kabinba szállást lehetővé tevő kiszolgálóhelységbe) vitte az űrhajóst. A kabinban John Glenn az irányítással kooperációban végezte a műszerek és a berendezések végső kalibrálását és beállítását, de Shepard érkezésére kimászott a kabinból, hogy helyet adjon társának, aki majd befejezte a beállításokat. Az űrhajós beszállása a kabinba szintén pontosan koreografált művelet volt. Először az űrhajósnak be kellett préselnie magát a rendkívül szűk helyre az apró kabinajtón át. Ezután egy segítő – ez az ember később hagyományosan, közel húsz éven át Joe Schmitt volt – szorosan az ülésbe szíjazta az űrhajóst, a vállánál, a mellkasánál, ágyékánál, térdénél és lábfejénél is rögzítve őt. A hosszas műveletet Shepard kuncogása törte meg egy időre, Glenn tréfáján nevetett: a tartalék űrhajós a beállítások során egy kis kartonpapír táblát ragasztott a műszerfalra, „Tilos kézilabdázni ezen a területen (No Handball Playing in This Area)” felirattal, a tábla mellé pedig egy szexmagazin középső lapját ragasztotta. (A berepülőpilótáké, illetve az ebből a körből származó űrhajósoké egy tipikus macsó, katonai közeg volt, ahol a durvább szexuális töltetű tréfák is megszokottak voltak. Glenn ezen tréfája is ebbe a kategóriába volt sorolható, a képpel és a „handball” kifejezéssel virágnyelven az önkielégítéssel ugratta társát.) A tréfa lezárásaként – mikor Shepard nevetéséből nyilvánvaló volt, hogy ült a poén – Glenn benyúlt a kabinba és kiemelte a posztert és a táblát, hogy a repülés során végig működésben levő és a startkor beinduló kamera ne örökítse meg az utókornak a repülés történelmiségéhez nem illő epizódot. Elérkezve az előkészületek végét jelző műveletig, a kabinajtó bezárásáig, Glenn végezte be a szertartást, mintegy az egész személyzet nevében kezet rázva és szerencsét kívánva elbúcsúzott Shepardtól. Ezután, 6:10-kor a kabinajtót rázárták az űrhajósra. A startot eredetileg kevéssel 7:00 utánra tervezték, de halasztások sorozata következett. Előbb felhők jelentek meg Florida délnyugati része (beleértve Cape Canaveral) felett, ezért a meteorológusok jeleztek egy megszakítást, majd a Redstone rakéta áramátalakítójában észlelt hiba miatt hosszabbították meg a várakozást. Összesen 86 percnyi megszakítást követően T–35 percről indult tovább a visszaszámlálás. Ezt követően az irányítóközpont repülési adatrögzítő számítógépe hibásodott meg, összesen közel 3 órásra nyújtva a várakozást. Ekkor lépett fel az űrhajózás-történet egyik legkülönlegesebb problémája, amikor a hosszúra nyúlt várakozás miatt Shepardnak vizelési ingere támadt. Ekkor arra kérte Gordo Coopert, hogy nézzen utána, miként szállhatna ki gyorsan a kabinból. Az irányítást meglepetésként érte a dolog, mivel egy 15 perces repülésre készülve senkiben nem merült fel a tervezés során, hogy erre is fel kell készíteni a rendszert (pl. egy űrruhába épített vizeletgyűjtő zacskóval). Az űrhajós kérését a repülést vezető Wernher von Braun elutasította, túl bonyolult lett volna kiszállni, majd újra beszállni. Az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha Shepard bevizel. Ám egyes mérnökök ebben is problémát láttak, az űrruhába épített elektromos rendszerekben a folyadék esetleg rövidzárlatot okoz. A mérnökök javaslatára ezért az űrruha orvosi érzékelőinek rendszerében lekapcsolták az áramot és közölték Sheparddal, hogy elengedheti a vizelet. Shepard kisvártatva a rádióban a következőt közölte az irányítással: Szoal … én most egy vizeshátú vagyok. („Weh-ayl … I'm a wetback now.”), amellyel egyrészt közölte, hogy az „utasításnak” megfelelően tényleg bevizelt, másrészt tréfásan utalt az általa a felkészülés során szokássá lett tréfás utánzásokra, amikor különböző helyzetekben a Bill Dana komikus által megteremtett figura, a spanyol ajkú bevándorlókat parodizáló Jose Jimenez stílusában viccelt el. A probléma nemsokára meg is szűnt, mivel a vizeletet az alsó pamut kezeslábas felitatta, majd a ventilátorokkal folyamatosan keringetett 100%-os tiszta oxigén fel is szárította. A jókedv azonban nemsokára elillant, különösen akkor, amikor egy újabb technikai probléma lépett fel. A Redstone rakéta folyékony oxigéntartályának nyomása váratlanul megemelkedett, a NASA előtt ismét a felszállási folyamat megszakításának lehetősége jelent meg. Shepard ekkor már szokatlanul ingerült hangon kommentálta az eseményt: „Meddig gépészkedtek még, miért nem gyújtjátok meg végre ezt a gyertyát?! (Why don't you fix your little problem, and light this candle.)”. Űrugrás A Mercury–Redstone–3 1961. május 5-én, 9:34:13- kor (14:34:13 UTC) startolt el Cape Canaveral 5-ös szám starthelyéről. Eseménysor (rádióforgalmazások): 14:34:13 Start 14:35:31 Maximális dinamikus nyomás (Max Q) 14:36:37 Redstone fokozat leválás 14:39:28 A fékezés kezdete 14:40:28 A fékező rakétacsomag leválasztása 14:41:28 0,05 g 14:43:51 A fékernyőrendszer nyitási folyamat kezdete 14:44:28 Fékernyőnyitás 14:49:43 Vízre szállás Leszállás, mentés A Mercury–Redstone–3 az Atlanti-óceánon, a Bahama-szigetek mellett szállt vízre 15 perc 22 másodpercnyi repülés után, ahol az USS Lake Champlain hadihajó várta, hogy fedélzetére vegye. Shepard a vízre szállás előtti pillanatokban megoldotta a térdénél levő rögzítőpántokat, kinyitotta a sisakja arcüvegét, valamint lecsatlakoztatta az őt a kabinhoz kötő ellátóvezetékeket. A kabin vízre érkezése kb. 10–11 m/s sebességgel történt, a haditengerészeti pilóta Shepard egy hordozóra való leszálláshoz hasonlította leginkább a fellépő hatásokat. A vízre szállásnál az űrhajó nem a fenekére érkezett, hanem az űrhajós jobb oldalán, nagyjából 60 fokos szögben csobbant a vízbe, majd úgy 1 perc alatt állt függőleges pozícióba. Az ejtőernyő automatikusan levált a leérkezés pillanatában, illetve azonnal egy fluoreszkáló zöld, a víz felszínén lebegő folyadék ömlött ki, hogy a helikopterek számára könnyebben azonosítható legyen a leszállási pont. Shepard utolsó feladatként ellenőrizte, hogy a vizet éréskor nem fordult-e elő valamilyen repedés, törés és nem szivárog-e a víz a kabinba; az eredmény negatív volt. Mivel a leszállás elég pontosan a kijelölt leszállási pont közelében történt, a haditengerészet várakozó egységei már az ejtőernyős ereszkedés fázisában nyomon követték a leszállást, így az űrhajós és a kabin kiemelését végző helikopterek már a csobbanás pillanatában a közelben várakoztak, és amikor Shepard jelentette, hogy rendben megtörtént a leszállás, a kabin fölé repülve megkezdték a kiemelést. A kiemelést végző helikopter kissé megemelte az űrhajót egy drótkötél és egy kampó segítségével, hogy a kabinajtó nehogy víz alá kerüljön, miután az űrhajós kinyitotta és a mentés közben elsüllyedjen. A félig kiemelt kabinban aztán Shepard kinyitotta a kabinajtót, kimászott rajta, és a helikopter egy vízi mentésre használt emelőkosárral a fedélzetére vette az űrhajóst. E művelet közben történt egy apróbb – egyébként semmilyen sérüléssel, vagy egyéb következménnyel járó – baleset, emelés közben Shepardot végigkarcolta az űrhajó rádióantennája, ahogy az emelés közben nekihúzta a helikopter. A helikopter legénysége a lehető leggyorsabban a közelben várakozó repülőgép-hordozó fedélzetére emelte az űrhajóst és űrhajóját, a vízre érkezés pillanata és a között az időpont között, míg Shepard a USS Lake Champlain fedélzetére lépett, mindössze 11 perc telt el. Az anyahajó fedélzetén legelőbb Shepard egészségi állapota felől győződtek meg, illetve még a friss élmények alapján jelentést diktált az űrhajós a repülésen tapasztaltakról. A jelentés diktálása közben befutott egy telefonhívás a hajó hídjára, Shepard megszakítva a jelentést futott fogadni John F. Kennedy elnök gratuláló hívását. Az egészségi állapotára vonatkozó vizsgálatok és kérdések elsősorban a súlytalanság érzésével és hatásaival voltak kapcsolatban. Shepard „kellemes érzésként” írta le az 5 percet, amíg a súlytalanságban volt. Valójában érzésről aligha beszélhetünk, mivel az űrhajós nem lebeghetett szabadon, mindvégig szorosan az ülésébe volt szíjazva (ezért is jellemezte úgy a súlytalanságot, mintha egy F–105 vadászbombázó hátsó ülésén repült volna), magát a jelenséget is csak úgy észlelte, hogy egyszer csak egy kis alátét lebegett a bal füle mellett, amit megpróbált elkapni, de az elpattant a kezéről és el is veszett. A hordozóról Shepardot a legközelebbi szárazföldre, Grand Bahama szigetére vitték, ahol egy két napos repülés utáni vizsgálatsorozat kezdődött, az űrhajós részletes orvosi státuszáról, a repülés során tapasztalt élményekről, az űrhajó és a felszerelés működéséről. A repülés tapasztalatai A repülés után közvetlenül egy 32 szakértőből álló csoport részvételével gyűjtötték össze Shepard élményeit és tapasztalatait, miután Grand Bahama szigetére vitték az űrhajóst. Shepardra kétnapos tortúra várt. Ennek keretében két fő kérdéscsoport mentén gyűjtöttek információt a szakértők. Űrruha Shepard alapvetően kényelmesnek találta az űrruhát, a benne való mozgást pedig megfelelőnek. Néhány apróság azonban felmerült, ami a későbbi repülésekre áttervezési javaslatot szült. Ilyen volt például az űrruha belső nyomásmérő kijelzője, amelyet a bal kar mandzsettájára szereltek, de a nagy gyorsulások közepette Shepard nehezen tudta leolvasni. Egy másik kisebb probléma a kesztyűvel támadt, az űrhajós ujjai teljesen kitöltötték a kesztyű ujjvégeit, azonban ez elzárta a levegő cirkulációját. Shepardnak az idő nagy részében vissza kellett húznia az ujjait a kesztyűben. További probléma merült fel a bioszenzorokkal is, némi bőrirritációt okozott a testre rögzítésre használt ragasztóanyag. Miközben a kabin hőmérséklete viszonylag magas volt végig a repülés során, az űrruha hűtőrendszere jól működött végig, a belső hőmérséklet 24–28 °C között ingadozott a start és a leszállás között. Űrhajó Magával az űrhajóval kapcsolatban szélesebb körű kikérdezésben részesült Shepard, mivel annak minden rendszerére kíváncsiak voltak a mérnökök. A legfontosabb az életfenntartó rendszer működése volt, amely alapvetően jól működött, a kabin belső hőmérséklete a 33–38 fokos sávban maradt végig a repülés alatt. A kabin nyomástartása is a tervezett szerint alakult, ezért az oxigénellátást is hibátlannak ítélték (a két, egyenként 1,8 kg-os oxigéntartályból csak az egyik tartalmának fele fogyott el. A hűtővízből is csak nagyon kevés hiányzott. Egy másik érdeklődésre számot tartó terület volt a manuális kormányrendszer működése. A röppálya tetején próbálhatta ki Shepard a kézi irányítást, ami alapvetően jól vizsgázott, de itt is voltak apró negatívumok, például hogy az űrhajó enyhén forogni kezdett a hossztengelye körül az óramutatóval megegyező irányban. Ez a jelenség két egymástól független hibát is feltárt. Egyrészt egy kisebb törmelék kerülhetett a hidrogén-peroxid csöveibe, ami egy apró lyukat üthetett, így a lyukon kiáramló gáz szolgáltatta azt a hajtóerőt, ami lassan forgatni kezdte a kabint. A másik hibát Shepard vétette, amely a kormányrendszer hidrogén peroxid hajtóanyagának vártnál nagyobb mértékű fogyásában jelent meg. Amikor Shepard manuális irányításra kapcsolt, majd vissza, a kormányrendszer üzemmódjainak szelepeit is nyitni, zárni kellett, amelyet a manuálisról automatára történő átálláskor elfelejtett, így mindként rendszerből ömlött gáz a rendszerbe, és így többlet is fogyott. Az űrhajó leszálláskori teljesítménye is megfelelő volt, csak a hőpajzsot szúrta át a leérkezéskor egy csapszeg, de a pajzs alatti fenéklemez nem sérült, így nem ömlött víz a kabinba. Az űrhajón kívül a rakéta működése is téma volt a felmérésen. Azt a repülés telemetriai adataiból is tudták a mérnökök, hogy a röppálya a tervezetthez nagyon közel alakult, az utólagos vizsgálat az űrhajó leválasztására terjedt ki. Eszerint az összes piropatron és tartalék rendszer jól működött, kivéve a mentőrakétát leválasztó tartalék rendszer, amelyet a jelek szerint Shepard indított be kézi irányítással, de Shepard nem emlékezett rá, hogy ő indította volna be a folyamatot, így ez a hiba megoldatlan maradt. További értékelés vonatkozott a fékezőmanőverre is, amely a leszállási pont beállításához kellett: a fékezőrakéták megfelelően működtek, csak a feladat végeztével végrehajtott leválasztás visszajelző lámpája döglött be a műveletnél. Az elemzések a rádiókapcsolatra kis kitértek, az utólagos kiértékelés kiválónak tartotta a kapcsolatot, Slayton és Shepard kristálytiszta adásról számolt be, csak a start pillanataiban volt kissé szakadozott az űrhajós hangja a rádióban. A repülés során mindvégig URH frekvenciát használtak, a rádióforgalmazás Cape Canaveral antennáin és a Grand Bahama állomás antennáin keresztül történt, viszont a harmadik alternatívaként felküldött – Cardfile 23 hívójelű – átjátszó repülőgép rádióvétele végül használhatatlannak bizonyult. A repülés utóélete Hatása az űrhajózásra Alan Shepard történelmi személyiséggé vált hazájában. 1961. május 8-án John F. Kennedy elnök a Fehér Ház kertjében a Kiváló Szolgálatáért Érdemrenddel tüntette ki az űrhajóst. Érdekesség, hogy a kitüntetés civil érdemérem volt (a NASA által adható legmagasabb elismerés), ezzel is hangsúlyozva a világ közvéleménye felé a Mercury–program nem katonai jellegét. Shepard sikere adta a Kennedy adminisztráció kezébe a kulcsot a háttérben előkészített Apollo-program bejelentéséhez. Gagarin repülését – a szovjetek ismételt diadalát egy fontos űrteljesítményben – a közvélemény a Szputnyik–1-hez hasonló vereségként élte meg, az elnök egy az űrversenyt alapjaiban megfordító teljesítmény előkészítésére adott utasítást az illetékesek (a NASA, az elnök tudományos tanácsadó testülete és a műszaki fejlesztéseket felügyelő fő kormánytisztviselő, az alelnök) számára. Két alternatíva közül az elnök a merészebbet, a Holdra szállást választotta, a közvéleménynek pedig egy sikeres űrteljesítmény után akarták bejelenteni. Shepard sikeres repülése, az első amerikai űrrepülés ilyen apropónak számított és 1961. május 25-én a Kongresszus előtt Kennedy bejelentette az Apollo-programot, a tervet, melynek keretében az USA az 1960-as évtizeden belül a Holdra küld űrhajósokat. Megjelenése a művészetekben A végtelen szerelmesei: Az Apollo-program (HBO tévésorozat, 1998) Az Apolló 13 c. mozifilm készítése közben – a témához szenvedélyes közelségbe került – Tom Hanks és Ron Howard elhatározásából és produceri munkájával, az HBO csatorna megbízásából készült 11 részes tévésorozat, amely az egész Apollo-program történetét öleli fel From the Earth to the Moon eredeti angol címen. A sorozat első része – Képesek vagyunk rá? címmel – azonban nem a holdra szállás történelmi eseményeit, hanem az ahhoz vezető utat dolgozza fel hangsúlyosan Alan Shepard repülését, amely alapot szolgáltatott Kennedy elnök számára a holdprogram bejelentéséhez. A sorozat alapjául Andrew Chaikin: A Man on the Moon című könyve szolgálta, amely legfőképpen a holdutazások emberi oldalát, az űrhajósok életét, érzéseit dolgozta fel, amely motívum végigkíséri a sorozatot, az első rész ábrázolásaiban sem a dokumentarizmus, hanem a teljesítmény emberi oldala volt a fő alkotói szempont. A filmsorozat Emmy-díjat és Golden Globe-díjat nyert 1998-ban. Light This Candle: The Life and Times of Alan Shepard (Életrajz, 2005) Neil Thompson magándokumentumokon és interjúkon alapuló életrajzi munkája, amelyben Shepard életét kíséri végig, fókuszban a Mercury-programban és az Apollo-programban játszott szerepével. A mű részletesen meséli el a Freedom 7 előtti felkészülést, Shepard kiválasztását, majd magát a repülést. Thompson nem csak a Shepard szemszögéből írja le az első amerikai űrrepülés eseményeit, hanem megszólaltatja az űrhajós legjobb barátait az Eredeti Hetek soraiból, pl. John Glennt, Wally Schirrát és Gordo Coopert. Varga János (labdarúgó, 1957) Varga János (1957. június 18. –) labdarúgó, edző. Pályafutása Labdarúgóként Az NB II-es tatabányai Komép SC csapatából igazolt a szintén másodosztályú Dorogi AC-hoz, 1978 nyarán. Mindjárt a bajnoki rajton pályára lépett a Veszprémi Bakony Vegyész elleni 1-1-es döntetlennel zárult idegenbeli mérkőzésen, 1978. augusztus 8-án. Egy héttel később mutatkozott be a dorogi közönség előtt hazai bajnokin, amelyet az előző évben még NB I-es Kaposvár ellen vívtak, ahol 1-0-s dorogi győzelem született. Már az első szezonban biztos csapattag volt és a legtöbb mérkőzésen kezdőként jutott szóhoz. A 9. fordulóban került sor a volt csapata elleni meccsre, amelyen nem csak játszott, de első gólját is szerezte a dorogi klub színeiben, október 1-jén. Az első Dorogon töltött bajnoki idényében csapatával remek tavaszi szezont produkált. 13 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatuk mellett ebben az időszakban mindössze 3 gólt kaptak. A legsikeresebb időszakot az 1981-1982-es évad hozta, ahol sokáig esélyesek voltak a bajnoki címre az MTK legnagyobb ellenlábasaként. Végül az elsőséget nem sikerült megszerezniük, sőt a zárófordulóban a Budafok ellen idegenben elszenvedett 2-1-s vereségük miatt a 22.sz. Volánnal helyet cseréltek a tabellán, így csak a dobogó harmadik fokára állhattak. A befejezést megelőzően a harmadik helyezett közlekedésiek ugyanis a 4. helyen lévő Kecskeméti SC-t verték 5-4-re. A bajnokság végén bejelentkezett érte az NB I-es Nyíregyháza, így a következő évadtól már az első osztályban folyatta pályafutását. A nyírségieknél az a Dr. Magyar György lett az edzője, akivel korábban Dorogon is dolgoztak együtt. Legelső NB I-es mérkőzése a Honvéd elleni 1-0-s győztes hazai meccse volt. Nyíregyházán összesen 53 alkalommal játszott NB I-es találkozón. 1985-től immár Békéscsabán gyarapította az első osztályú mérkőzéseinek számát. Olyan kiválóságokkal szerepelt egy csapatban, mint Pásztor József, vagy Szekeres József. A Viharsarokban 40 NB I-es bajnokin játszott és egy alakalommal gólt is szerzett. Találatával sikerült pontot szerezniük a Vasas SC elleni meccsen, 1985. október 5-én.1987. nyarán visszatért Dorogra. Egykori egyesülete akkor az NB III-ban szerepelt és a magasabb osztályba való feljutást tűzte ki céljául. Az 1987-1988-as bajnoki évadban sikeresen teljesítették az NB II-be kerülést, miután magabiztos és jó teljesítménnyel a tabella második helyén végeztek. Sokáig a bajnoki címre is esélyesek voltak, ám a menet közben megszűnt NB II-es Ganz-MÁVAG SE helyét az Bp. Építők SC vette át, ezért a népligeti gárda addigi eredményeit törölték, akik a 3. helyen álltak akkor. A Dorog volt az egész mezőnyből az egyetlen csapat, amely oda-vissza legyőzte őket, így a piros-feketéktől 4 pontot vontak le. A folytatásban a Dorog előbb stabil másodosztályú gárdává vált és biztosította helyét a második vonalban, majd évről évre erősödve az NB I-es feljutásra is esélyessé váltak. Az 1991-1992-es évadban mindvégig versenyben voltak a feljutást jelentő első két helyre. Ez a szezon hozta az egyik legemlékezetesebb mérkőzését, ahol a két éllovas, a Csepel SC és a Dorog összecsapására került sor. A 9. fordulóig mindkét csapat veretlen is volt, majd a rangadót éppen Varga góljával a dorogiak nyerték és veretlenül vezették a tabellát. Elsőségüket és veretlenségüket a 13. fordulóig sikerült is megőrizniük, ráadásul mindössze 4 kapott góllal. Tavasszal is egy hosszú veretlenségi sorozat következett, ugyancsak minimális bekapott góllal. A fordulatot a csepeli visszavágó hozta, amelyet elveszítve már nem tudtak többé beleszólni a bajnoki címért folytatott küzdelembe, végül pedig - akárcsak éppen 10. esztendővel korábban -, az utolsó fordulóban szintén egy góllal elszenvedett idegenbeli vereségük miatt leszorultak a 2. helyről is. Ám ezúttal nem csak a bajnoki ezüst helyett csak bronzérem jutott nekik, de elveszítették az osztályozó lehetőségét az NB I-ért. Az 1992-1993-as évad őszi szezonjának még nekikezdett, de az ősz folyamán bejelentette visszavonulási szándékát. Hivatalos búcsúztatására a Szekszárd elleni hazai bajnokin került sor, 1992. október 18-án. A dorogi klub vezetősége, a játékos társak és a mintegy 3 ezer fős nézősereg köszönetével búcsúztatta a 35. esztendős játékost. A találkozón magabiztos 2-0-s dorogi győzelem született, egyben egy hosszú, tartalmas és sikeresnek mondható pályafutás fejeződött be. Varga János a Nyíregyháza és a Békéscsaba színeiben összesen 93 alkalommal szerepelt NB I-es meccsen és csak egy hajszálon múlott, hogy NB I-es játékosként vonulhasson vissza. Hiszen amennyiben négy hónappal korábban csak egyetlen ponttal szerez többet a dorogi csapat, úgy osztályozó mérkőzésen kivívhatta volna a legmagasabb osztályba kerülést, amelyet a Diósgyőr ellen játszhattak volna. A dorogi klubnál 9 teljes évadot játszott és megkezdte a tizedik évét is. Összesen 285 bajnoki mérkőzésen szerepelt a Dorog színeiben és 18 gólt szerzett. A kupa- és egyéb hivatalos tétmérkőzéseket is beleszámítva, mérkőzéseinek száma meg is haladja a 300-at. Bajnoki szereplései mellett, ahol háromszor végzett dobogós helyen, jelentős kupa-szerepléssel is büszkélkedhet. Elsőként a MNK 1981-1982-es kiírásában a 16-közé jutásért az egy osztállyal magasabban szereplő Haladással szemben csak büntető párbajban maradtak alul a 2-2-s döntetlent hozó mérkőzésen, 1982. február 21-én. 1991-ben egészen a negyeddöntőig meneteltek, ahol szintén veretlenül búcsúztak, pedig az utolsó négy ellenfél valamennyi NB I-es volt, szemben a másodosztályú Doroggal. Ennek ellenére előbb a Tatabányát, azután a Rába ETO-t, majd a Veszprémet oda-visszavágóval búcsúztatták. Végül a Vác ellen a 3-3-s összesítéssel az idegenben szerzett több góllal ellenfelük jutott tovább. 1989-ben a dorogi klub 75. éves évfordulója alkalmával rendezett Nemzetközi Jubileum Kupán a döntőben a Tatabányát 2-0-ra biztosan legyőzve hódították el a trófeát, 1991-ben pedig a Németországban megrendezett rangos Pünkösd Kupán arattak óriási meglepetést végső győzelmükkel. A tornán egy sor Európa-klasszis csapat is szerepelt, köztük a Kaiserslautern és a Feyenoord. Ezen kívül szerepelt a Kuba elleni 1-0-s dorogi győzelmet hozó mérkőzésen 1979-ben, 1991-ben pedig mint magyar C válogatott pályára lépett Olaszország C válogatottja ellen, ahol 2-1-re győztek liga-kupa mérkőzésen. Technikás, labdabiztos labdarúgó volt, kiváló fejelő- és helyezkedő készséggel, valamint tanítani való tiszta labdaszerzések jellemezték játékát. Nem csak saját posztján hozott egyenletesen jó, nem ritkán kimagasló teljesítményt, de a teljes védelem, olykor az egész csapat karmestere is volt. Egész pályafutása során higgadt, fegyelmezett játékos volt. Hátvéd létére még hosszú pályafutása ellenére is csak egyetlen egyszer állították ki, sárga lapot is elvétve kapott. Közel száz első osztályú mérkőzésén soha nem kellett kiállítani és mindössze kétszer részesült sárgalapos figyelmeztetésben. Egyetlen kiállítására 1980. december 14-én, a meglehetősen paprikás hangulatú Kossuth KFSE elleni találkozón került sor. A katona csapat ifjú, forró fejű játékosainak ámokfutása során kíméletlen belemenésekkel próbálták megakasztani a dorogi támadásokat. A nem egyszer parázs pillanatokat hozó összecsapások egyike utáni kakaskodás végén villant a piroslap számára. Jellemző volt a találkozón dúló indulatokra a temérdek kiosztott sárgalap mellett további két kiállítás is az ellenfél soraiból. A dorogi csapatnál töltött pályafutása során egy sor olyan klasszis csapattársa volt, mint Schnitzer Imre, Laczkó István, Peszeki Jenő, Andrusch József, Arany Mihály, Engelbrecht Zoltán, Sikesdi Gábor, Csepecz János, Szabó József, Füle Antal, Sarlós András, Orosz Ferenc, vagy éppen Sulija Ottó. Edzőként Aktív játékos pályafutását követően is hű maradt a labdarúgáshoz és a dorogi egyesülethez, valamint magához, a városhoz is. Edzői képesítés megszerzése után a különböző korosztályos csapatokat vezeti immár több, mint két évtizede. Jelenleg a dorogi U-17-es korosztály felkészítését és versenyeztetését végzi. A dorogi klubnál számos egykori csapattársával dolgozott, illetve dolgozik együtt a klub szakmai stábjában, mint Honti József, Holdampf Sándor, Harmath József, Belányi István, vagy Csapó Károly. Jelenleg is Dorogon él. Egyéb tevékenységei Aktív játékos pályafutásának utolsó éveiben néhány dorogi csapattársával összefogva közösen vállalkozóként vendéglátó ipari egységeket működtettek Dorogon. Egyik legismertebb a közkedvelt Oázis vendéglő, amely a sporttelep területén, az egykori uszoda öltözőinek is helyet adó épületben volt kialakítva. Sikerei Valamennyi sikerét a Dorog játékosként érte el. Bajnoki ezüstérmes - NB III, 1987-88. Kétszeres bajnoki bronzérmes - NB II, 1981-82 és 1991-92. Nemzetközi Jubileum Kupa-győztes - 1989. Nemzetközi Pünkösd Kupa-győztes - 1991. Kétszeres Fair-play díjas - Csapatdíj, 1990-91 és 1991-92. A legnagyobb fejesgól szerzője A dorogi klub történetének legnagyobb fejesgólja a nevéhez fűződik, legalább is azokat figyelembe véve, amely bizonyíthatóan dokumentálva is van. A gól éppen korábbi csapata, a Komép SC elleni NB II-es bajnokin esett hazai pályán, mégpedig az északi (uszoda felőli) kapuba. A mérkőzés hajrájában a bal oldali szögletzászló és a bal oldali 16-os vonal közötti területről egy keményen megrúgott beadást úgy fejelt meg a 16-os vonaláról, hogy mindkét lábbal a vonalon állt és csak a felső testét vitte bele a fejesbe, amely lövés erejű bombaként vágódott a felső léc alá. Ezzel nem csak egy ritka emlékezetes hatalmas gól született, de egyben pontot is mentett csapatának. ugyanis a gól 1-0-s vendég vezetésnél esett. Érdekességek A dorogi klub történetében volt korábban egy ugyan ilyen nevű játékos, mégpedig a legendás Varga János , akivel csak névrokonok voltak. Ugyanakkor szoros és kiváló kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Játékos korában vezető edzőjeként, a későbbiekben pedig a szakmai stáb tagjaként dolgoztak hosszú időn keresztül együtt. Az 1980-as évek elején egy csapatban játszott Varga Sándorral. Az 1987-es visszatérésekor több olyan játékos lett újfent csapattársa, akikkel az 5 évvel korábbi távozása idején is együtt játszottak Dorogon. Ilyen játékosok voltak Borsos Zsolt , Harmath József , Marosvölgyi József, Németh Zoltán és Kottesz Béla, néhány évvel később pedig Sikesdi Gábor , aki közel egy évtizedes távollétét követően tért vissza a Honvédtól. Pályafutása során Dorogon előfordult olyan eset is, hogy az egyik csapattársát követően annak fiával is együtt játszott. Előbb Arany Mihállyal játszott 1980 és 1982 között, majd egy évtizeddel később annak fiával, Arany Lászlóval is. Tadeusz Wita Tadeusz Wita (Zabrze, 1958. április 4. –) lengyel politikus. 2005. szeptember 25-én került be a Sejmbe, a lengyel parlamentbe. 2009. márciusában Zbigniew Religa halála után ismét parlamenti képviselő lett. Routelle Routelle település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 501 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Býčkovice Býčkovice település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Býčkovice Křešice, Trnovany, Liběšice és Ploskovice településekkel határos. Lakosainak száma 291 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Keresztény Tanítás Társasága A Keresztény Tanítás Társasága (latin nevén Societas Doctrinae Cristianae, máltaiul Soċjetà tad-Duttrina Nisranija, angolul Society of Christian Doctrine) egy katolikus egyházi szervezet, amelyet Szent Ġorġ Preca áldozópap alapított 1907-ben a máltai Ħamrunban. Azóta több országban is jelen van. Hétköznapi elnevezésként a kezdetektől fogva Museum-nak nevezték, amit Dun Ġorġ mozaikszóvá alakított: Magister utinam sequatur Evangelium universus mundus! (Isteni mester, bárcsak az egész világ követné evangéliumodat!). Története Ġorġ Preca egy évvel pappá szentelése után úgy érezte, tennie kell a fiatalok keresztény neveléséért. Akkoriban a hitoktatás mindössze annyiból állt, hogy szentmise után a fiatalok bementek a sekrestyéshez, aki válaszolgatott néhány kérdésükre. Dun Ġorġ kibérelte a ħamruni Fra Diegu Street 6. számú házat, ahol a környék fiataljainak katekizmust tanított. Lelkülete, karizmája sokakat vonzott, ám az is nyilvánvalóvá vált, mekkora közöny van az emberekben a hit dolgai iránt. Nemsokára úgy tűnt, érdemes társasággá formálni az összegyűlt növendékeket, így jött létre a szervezet, amelynek Preca eredetileg a Societas Papiduum et Papidissarum (A Pápa Gyermekeinek Társasága) nevet gondolta, ám Museum-nak is nevezték, amely őrzi a Bibliát egy az egyház tanítását. Mottóul a következő idézetet választotta: "Verbum Dei caro factum est" (Jn 1,14). A női ág 1910-ben jött létre Giannina Cutajar közreműködésével. Dun Ġorġ segítőit "Papidi", "apostolok" vagy "soci" (társak) néven emlegették. Mivel laikus segítőinek is szükségük volt a tanításra, Preca könyveket kezdett írni számukra. A máltai egyház ugyan érezte a kezdeményezés szükségességét, mégis amiatti félelmében, hogy a képzetlen tanítók több kárt okoznak, mint hasznot, a püspök 1909-ben bezáratta a társaság összes házát. A döntést néhány évvel később, 1916-ban visszavonták. 1932-ben Mauro Caruana püspök megadta az egyházi jóváhagyást a társaság működéséhez. A szervezet hivatalos latin neve ekkor Societas Doctrinae Christianae (SDC) lett, bár eredeti elnevezése ma is elterjedt. Az elöljáró hivatalosan Preca egyik első követője, Ewġenju Borġ lett. A M.U.S.E.U.M. 1952-ben lépte át Málta határait, amikor néhány kivándorló révén Ausztráliában is létrejött egy közösség. Dun Ġorġ továbbra is járta Málta településeit, és gyakran mondta munkatársainak: "Tanítsatok, tanítsatok, tanítsatok! Valami csak megmarad belőle!" Preca halála után Borġ vitte tovább a M.U.S.E.U.M.-ot. Központja ma a ħamruni Blata l-Bajdában van. Preca atyát 2007-ben XVI. Benedek pápa az első máltai szentté avatta. Működése Ma Málta-szerte elterjedt: 55 férfi és 50 női közössége van. Az országhatárokon túl Ausztráliában, Albániában, Angliában, Kenyában, Peruban, Lengyelországban és Kubában van működő szervezete. Általában a plébániákon belül működik, a gyermekek számára biztosít oktatást. Tagjai cölibátusban élnek, ám világi hivatásukat folytatják. Naponta járnak a beosztott központba, ahol a munka mellett lelki töltekezésre is lehetőségük van. Elöljárói Elöljárója a Superior General, aki 2009 óta a máltai régió elöljárója is. Ewġenju Borg (1911 - 1967) Franġisk (Ċikku) Saliba (1967 - 1983) Victor Delicata (1983 - 2009) Natalino Camilleri (2009 - ) Landl Landl osztrák község Stájerország Liezeni járásában. 2017 januárjában 2754 lakosa volt. Elhelyezkedése Landl Felső-Stájerországban fekszik az Enns mentén, ahol a folyó addigi keleti folyása északra fordul. Egyik mellékfolyója, a Salza itt (Großreiflingnél) torkollik az Ennsbe. Keletről a Hochschwab-hegység határolja. Területe egyébként az Ennstali- és Eisenerzi-Alpokra esik; északon érinti az Ybbstali-Alpokat is. A község része a Gesäuse Nemzeti Parknak. Az önkormányzat 6 katasztrális községben (Gams, Hieflau, Jassingau, Krippau, Landl és Palfau) 9 települést egyesít: Gams bei Hieflau (536 lakos), Großreifling (226), Hieflau (637), Jassingau (87), Kirchenlandl (471), Krippau (74), Lainbach (51), Mooslandl (406), Palfau (388). A környező önkormányzatok: keletre Wildalpen, délkeletre Eisenerz, délre Radmer, délnyugat Admont, keletre Sankt Gallen, északkeletre Altenmarkt bei Sankt Gallen, északra Hollenstein an der Ybbs, északkeletre Göstling an der Ybbs (utóbbi kettő Felső-Ausztriában). Története Az önkormányzat mai formájában a 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során jött létre, amikor a korábbi Landl községet egyesítették Gams bei Hieflauval, Palfauval és az addig a Leobeni járáshoz tartozó Hieflauval. Lakosság A landli önkormányzat területén 2017 januárjában 2754 fő élt. A lakosságszám 1939-ben érte el csúcspontját 5221 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 97,5%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,9% a régi (2004 előtti), 1,2% az új EU-tagállamokból származott. 2001-ben a lakosok 94,6%-a római katolikusnak, 1,5% evangélikusnak, 3% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor egy magyar élt Landlban. Látnivalók a hieflaui Keresztelő Szt. János-plébániatemplom a großreiflingi Szt. Miklós-templom és a vele egybeépített 16. századi Alten Kasten a landli Szt. Bertalan-plébániatemplom a palfaui Mindenszentek-plébániatemplom 1618-as építésű udvarház, ma fogadó 1594-ben épült polgárház a großreiflingi erdészmúzeum Kamenice (Jihlava járás) Kamenice település Csehországban, a Jihlavai járásban. Kamenice Svatoslav, Meziříčko, Bítovčice, Brtnice, Nadějov, Vysoké Studnice, Chlumek, Pavlínov, Měřín, Radošov, Horní Smrčné és Věžnice településekkel határos. Lakosainak száma 1938 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Lironville Lironville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 127 fő (2015). Lironville Limey-Remenauville, Mamey, Manonville, Martincourt és Noviant-aux-Prés községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Franz von Schlik Franz Anton Heinrich Johann Prokop Don Bosco Felix von Schlik Bassano és Weißkirchen grófja (Graf zu Bessano und Weisskirchen (Prága, 1789. május 23. – Bécs, 1862. március 17.) császári-királyi lovassági tábornok, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején altábornagy, a császári hadsereg egyik legsikeresebb tábornoka. Nevét több korabeli forrás Franz von Schlick formában is írta. Pályakezdés 1808-ban lépett a császári hadsereg kötelékébe. Részt vett a napóleoni háborúkban. 1813. október 19-én a lipcsei csatában elvesztette jobb szemét. 1848-ban altábornagyként Krakkó császári kormányzója volt. 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt A téli hadjáratban még a Windisch-Grätz vezette fősereg támadása előtt egy nyolcezer fős önálló hadtest élén a Duklai-hágón keresztül betört Magyarország területére. December 11-én a budaméri ütközetben legyőzte a Pulszky Sándor alezredes vezette magyar erőket, és elfoglalta Eperjest, majd Kassát. Sikerei komoly aggodalmat keltettek az Országos Honvédelmi Bizottmányban, ezért az ellentámadásra mintegy 10 000 fős erőt vontak össze Miskolc környékére. Az így kialakított felső-tiszai hadtest parancsnokságát Mészáros Lázár személyesen vette át, de december 28-án a szikszói ütközetben, majd 1849. január 4-én a kassai ütközetben ő is vereséget szenvedett. Schlik ezután két hetet várt a támadás folytatásával. Ezzel időt hagyott a felső-tiszai hadtestet újonnan kinevezett parancsnokának, Klapka György tábornoknak, hogy csapatait újjászervezze. Ennek következtében január 22-én a tarcali ütközet, majd január 23-án a bodrogkeresztúri ütközet a magyar csapatok győzelmével ért véget. Schlik csapatai, egy Windisch-Grätz főerőitől átvezényelt hadosztállyal megerősítve január 31-én ismét megtámadták Klapka állásait, de a tokaji ütközetben ismét vereséget szenvedtek. Guyon Richárd branyiszkói ütközetben aratott győzelme azt eredményezte, hogy Schlik csapatait bekerítés fenyegette, azonban Dembinszky óvatos hadvezetésének következtében kicsúszott a bekerítésből és csatlakozott a Windisch-Grätz vezette főerőkhöz. A február 26-27-ei kápolnai csatát az ő hadtestének megjelenése döntötte el a császáriak javára. A tavaszi hadjárat ütközeteiben a III. hadtest parancsnokaként vett részt. Az április 2-ai hatvani ütközetben vereséget szenvedett Gáspár András ezredes vezette VII. magyar hadtesttől. Részt vett ezután az április 6-ai isaszegi csatában, április 26-án az első komáromi csatában, majd hadtestével a Rába vonaláig vonult vissza. A nyári hadjáratban Schlik az I. hadtest parancsnokaként vett részt, így ott volt a június 28-ai győri ütközetben, majd a júliusi komáromi csatákban. Haynau három oszlopban indította a császári csapatokat a Szeged körül összpontosított magyar haderő ellen. A Makó irányába indított hadoszlop Schlik parancsnoksága alatt állt, és az augusztus 5-én vívott ütközetben ki tudta kényszeríteni az átkelést a Maroson. Haynau parancsára a szőregi csata után az aradi vár ellen vonult, de Damjanich tábornok nem neki, hanem a cári csapatoknak adta meg a várat. 1849 után 1849 szeptemberében lovassági tábornokká léptették elő, és a magyar szabadságharc során elért győzelmeiért megkapta a Vaskorona-rend nagykeresztjét, valamint a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét. 1854-től Galícia és Bukovina főhadparancsnoka és az Oroszország ellen mozgósított 4. hadsereg parancsnoka volt. A szárd–francia–osztrák háború során Ferenc József őt nevezte ki az észak-itáliai 2. hadsereg parancsnokává, a magentai csatavesztés miatt leváltott Gyulai Ferenc táborszernagy helyére. 1859. június 24-én részt vett a solferinói csatában, ahol hadserege képezte a császári haderő jobb szárnyát. A vesztes háborút lezáró július 11-ei villafrancai békeszerződés megkötése után nyugállományba vonult. Kör-ellipszis probléma A kör-ellipszis probléma, más néven négyzet-téglalap probléma az objektummodellezés altípusos polimorfizmusának több hibalehetőségét is mutatja. Leggyakrabban az objektumorientált programozásban lehet vele találkozni. Definíciója alapján a probléma megsérti a Liskov-féle helyettesítési elvet, ami a SOLID elvek egyike. A probléma azt veti fel, hogy milyen öröklődési vagy altípus kapcsolat lehet kört és ellipszist, vagy négyzetet és téglalapot reprezentáló objektumok között. A probléma egy általánosabb kérdést vet fel: az ősosztály egyik metódusa úgy változtatja meg az objektumot, hogy azzal megsérti a leszármazott osztály erősebb invariánsát, megsértve a Liskov-féle helyettesítési elvet. A problémát néha arra használják, hogy kritizálják az objektumorientált programozást. Le lehet vonni azt a következtetést, hogy a hierarchikus taxonómiákat nehéz általános elvvé tenni, a helyzethez illő osztályozási rendszerek praktikusabbak lehetnének. Leírás Az objektumorientált tervezés és elemzés egyik központi lehetősége az öröklődés, ami altípusos polimorfizmust hoz létre. Ez azt jelenti, hogy a gyermek osztály példányai példányai a szülő osztálynak is. A matematikában a körök speciális ellipszisek, amelyeknek kis- és nagytengelyük ugyanolyan hosszú. Egy objektumorientált nyelven írt programrészlet, ami alakzatokkal foglalkozik, követheti ezt a modellt. Így a Circle (kör) osztály az Ellipse (ellipszis) osztályból fog származni. Egy alosztálynak a szülő összes metódusát meg kell valósítania, így a megváltoztató metódusokat is. A példában az ellipszisnek van olyan metódusa, ami csak az egyik irányban nyújtja meg az alakzatot. Ha a kör osztály az ellipszisből származik, akkor neki is meg kell ezt valósítania. Ennek azonban az az eredménye, hogy a kör már nem lesz kör, hanem valami más. Megváltoztathatatlan objektumok esetén ez a probléma nem merül fel. Hasonló probléma adódik az állapotokból is. Egy ellipszisnek több állapota lehet, mint egy körnek. A körnek csak sugár kell, az ellipszisnek két tengely, és a nagytengely által az X tengellyel bezárt szög. Ez elkerülhető, ha a konstansok és a paraméter nélküli függvények felcserélhetők, ahogy az az Eiffelben is van. Egyes szerzők szerint jobb, ha elszakadunk a matematikai modelltől, és megfordítjuk az öröklést, mondván, hogy az ellipszis több lehetőséggel bíró kör. Azonban az ellipszisek szintén nem felelnek meg a kör összes invariánsának. Ha a körnek van radius (sugár) metódusa vagy adattagja, akkor ezt az ellipszisnek is biztosítania kell. Megoldási lehetőségek A probléma megoldható: a modell megváltoztatásával a nyelv megváltoztatásával: egy bővítés használatával vagy a nyelv lecserélésével egy másik paradigmára való áttéréssel A lehetőségek attól függnek, hogy minden kódrészlet megváltoztatható-e. Ha az Ellipse osztály előre adott, és nem lehet vagy szabad megváltoztatni, akkor a lehetőségek beszűkülnek. A modell megváltoztatása Sikeresség visszaadása A módosító metódusok visszaadhatnak egy sikeres vagy sikertelen értéket. Ellipszis esetén az Ellipse.stretchX (megnyújtás X irányban) sikeres, true értéket ad vissza és elvégzi a feladatot, a Circle.stretchX pedig nem változtatja meg a kört, és false értéket ad vissza. Ez a megoldás azt igényli, hogy vagy mi írjuk mindkét osztályt, vagy az Ellipse szerzője előre látta a problémát, és követte azt a mintát, hogy a megváltoztató metódusok logikai értéket adjanak vissza. A kliensnek továbbá vizsgálnia kell ezeket a visszatérési értékeket, amivel tulajdonképpen teszteli, hogy ellipszisről vagy körről van-e szó. Ez azt is jelenti, hogy a szerződést lehet, hogy nem teljesíti az objektum, attól függően, hogy mi a pontos típusa. Egy másik lehetőség, hogy ekkor a kör kivételt dob. Azonban egyes programnyelvekben, mint például a Java ez is az Ellipse szerzőjének közreműködését igényli; hiszen nem feltétlenül célszerű ezt a kivételt egy másik oda nem illő osztályból származtatni. Az új érték visszaadása Most az Ellipse.stretchX az X tengely megváltoztatott értékét adja vissza. A Circle.stretchX visszatérési értéke a kör sugara. A módosításokhoz a Circle.stretch metódust kell hívni. Gyengébb szerződés Ha az Ellipse interfésze azt írja, hogy: A stretchX módosítja az X tengelyt, és nem teszi hozzá, hogy semmi más nem változik, akkor a Circle kikényszerítheti, hogy az X és az Y tengely ugyanaz maradjon. Ekkor Circle.stretchX és Circle.stretchY mindkét tengelyt megváltoztatja: Konverzió A Circle.stretchX meghívásával a Circle objektumból Ellipse objektum lesz. Például Common Lispben ez megtehető a CHANGE-CLASS metódussal. Ez a változás veszélyes lehet, ha a kliens azt várja el, hogy a metódusok megőrzik az objektum típusát. Vannak nyelvek, amelyek tiltják ezt a váltást, mások korlátozásokat vezetnek be, hogy az Ellipse elfogadható legyen a Circle-t váró metódusok számára. Implicit típuskonverziót támogató nyelvekben, mint a C++ ez csak részleges megoldás, mivel referencián keresztül nem oldja meg a problémát. Megváltoztathatatlan objektumok A modell alakítható úgy is, hogy megváltoztathatatlan objektumokat használjon. A tisztán funkcionális programozásban minden objektum megváltoztathatatlan. Ekkor az olyan metódusok, mint a stretchX nem azt a példányt módosítja, amire meghívták, hanem egy új példányt ad vissza. Ekkor nincs probléma a Circle.stretchX megvalósításával, így az öröklődés tükrözheti a matematikai kapcsolatot. Ennek az a hátránya, hogy a példányok nem megváltoztathatók, csak helyettesíthetők, így a kliens kódban explicit kell értéket adni. Ez kevésbé megszokott, és hibát okozhat, például Orbit(planet[i]) := Orbit(planet[i]).stretchX Egy másik hátrány, hogy az értékadás egy ideiglenes objektumot hoz létre, ami rontja az optimalizáció lehetőséget és lassítja a programot. A módosítók kifaktorálása A kifaktorálás azt jelenti, hogy az Ellipse osztályból áthelyezzük a módosító metódusokat a MutableEllipse osztályba; a Circle osztály pedig csak az Ellipse osztályból örököl. Ennek az a hátránya, hogy extra osztályt vezet be, és a Circle nem örökli az Ellipse módosító metódusait. Előfeltételek a módosítóknak Az Ellipse.stretchX nem hajtható végre minden példányokon, csak azokon, amelyekre teljesül az Ellipse.stretchable, különben kivétel keletkezik. Az Ellipse készítőjének ehhez már előre látnia kell a problémát, vagy azt is a Circle írójának kell készítenie. Kifaktorálás közös ősbe Ez azt jelenti, hogy létrehoznak egy absztrakt őst, ami előírja az összes olyan műveletet, amit a Circle és az Ellipse is tartalmaz. A kliens EllipseOrCircle objektumokkal találkozik. Ezek után a Circle nem lesz Ellipse, így nem felel meg a matematikai modellnek. Az öröklési kapcsolat megszüntetése Az öröklési kapcsolat megszüntetése megoldja a problémát. A közös tulajdonságok kiemelése interfészbe, mixinbe vagy absztrakt ősbe visszavezet az előző ponthoz. A Circle osztálynak adnak egy Circle.asEllipse metódust, ami a Circle alapján inicializűál egy ellipszis objektumot. Ezzel aztán bármit lehet csinálni, az eredeti kör nem változik. Visszafelé több metódus is lehetséges, mint Ellipse.minimalEnclosingCircle és Ellipse.maximalEnclosedCircle, vagy ami a kliensnek kell. Az öröklés megfordítása Majorinc modelljében a metódusok három típusra oszthatók: általános, lekérdező és megváltoztató metódusokra. Ezek öröklése különböző. Az általános metódusokat explicit kell örökölni, a lekérdezőket automatikusan. A módosítóknak fordított irányba kell öröklődnie, azaz gyerek osztályról szülő osztályra. A modell absztrakt osztályok segítségével valósítható meg azokban a nyelvekben, amelyekben van többszörös öröklődés. A Circle osztály feladása Ha a Circle osztálynak nincsenek speciális metódusai, amelyek nem alkalmazhatók ellipszisre, akkor a Circle osztály kiírható a rendszerből. Ehhez a Circle példányait Ellipse példányokként reprezentálják. A nyelv megváltoztatása Vannak olyan objektumorientált rendszerek, amelyek nem feltételezik, hogy az objektum típusa egész létezése során állandó, hanem meg lehet változtatni. Ha egy metódus megváltoztatja az objektumot úgy, hogy az már nem felel meg a régi típus invariánsainak, akkor az objektum régi típusa már csak történeti információ, hogy az objektum eredetileg minek készült. A legtöbb típusrendszer feltételezi, hogy az objektumok típusa állandó. Ez nem az objektumorientáció sajátossága, hanem csak a megvalósításé. Ebben az állapot programtervezési minta segíthet, hogy az objektum úgy viselkedjen, mintha egy másik osztály példánya lenne. Az alábbi példa a Common Lisp Object System (CLOS) működésén keresztül mutatja, hogy az objektum típusa megváltozhat anélkül, hogy elvesztené azonosságát. Az osztály megváltoztatása után is érvényes marad minden referencia, ami az objektumra hivatkozik. A példában az ellipszis féltengelyei a h-axis és a v-axis. A körnek ezen kívül vagy egy radius tulajdonsága is, aminek értéke megegyezik a h-axis és a v-axis értékével. A kód működése interaktívan bemutatható. Az alábbi a Common Lisp CLISP megvalósítását használja. Előfeltevés megváltoztatása Habár első pillantásra úgy látszik, hogy a kör ellipszis, ezt nem biztos, hogy így kell megvalósítani. Lássuk a következő, analóg példát: Egy rab (Prisoner) nyilvánvalóan személy (Person), így elkészülhet a gyermek osztály: Ez azonban problémát okoz, mivel egy rab semmilyen irányban sem mozoghat szabadon, akármilyen távolságra, habár a Person osztály kiköti, hogy igen. Így a Person osztályt úgy kellene nevezni, hogy FreePerson (szabad személy), ekkor nyilvánvaló, hogy nem származtatható le belőle a Prisoner. Hasonlóan, a Circle nem Ellipse, mivel nem rendelkezik annak teljes szabadságával. Más elnevezéssel ez nyilvánvalóbb. A Circle elnevezése OneDiameterFigure (egy átmérőjű alakzat), az Ellipse elnevezése TwoDiameterFigure (két átmérőjű alakzat). Ebből látszik, hogy helyesebb, ha a TwoDiameterFigure örököl a OneDiameterFigure osztályból, mivel további tulajdonságot ad hozzá, egy másik tengelyt. A probléma azt sugallja, hogy ha egy altípusnak speciális megkötöttségei vannak a fő típushoz képest, akkor ne használjuk az öröklést arra, hogy bevezessük ezt az altípust. Csak akkor használjunk öröklést, ha az altípus új tulajdonságot ad a típushoz. Fonni Fonni település Olaszországban, Szardínia régióban, Nuoro megyében. Lakosainak száma 3942 fő (2017. január 1.). Fonni Gavoi, Mamoiada, Orgosolo, Villagrande Strisaili, Desulo, Lodine és Ovodda községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Nahthórhebit Nahthórhebit, görögösen Nektanebosz, hibásan II. Nektanebosz, uralkodói nevén Szenedzsemibré egyiptomi fáraó Kr. e. 360-tól Kr. e. 342-ig. Dzsedhórt és egy másik trónkövetelőt megbuktatva került a trónra Nahthórhebit a hozzá csatlakozott öreg Ageszilaosz segítségével. Két csatában szerencsésen megállotta a helyét III. Artakhsaszjá ellenében, de a harmadikban vesztes lett, ezért aztán kincseivel együtt Etiópiába menekült. Gergely Jenő (matematikus) Gergely Jenő (Kolozsvár, 1896. március 4. — Kolozsvár, 1974. május 15.) erdélyi magyar matematikus, egyetemi tanár, tankönyvíró, B. Gergely Piroska apja. Élete és munkássága Tanulmányait szülővárosában a református kollégiumban (1914) és a Ferenc József Tudományegyetem matematika karán (1918) végezte. Ugyanott Riesz Frigyes tanársegédje az egyetem 1919-es elmeneküléséig. Már a Szegedre költözött egyetemen doktorált. 1920-tól 1948-ig a kolozsvári Marianum leánygimnáziumban tanított, 1947-től nyugalomba vonulásáig előbb a Bolyai Tudományegyetem, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika karán tanított, és egyidejűleg a Román Akadémia kolozsvári Számítási Intézetének munkatársa volt (1952–62). Szakközleményei román, német, angol és magyar nyelven a nemeuklideszi geometriáról, mindenekelőtt a Bolyai- és Lobacsevszkij-geometriával, valamint a Hilbert-féle terekkel kapcsolatban romániai és külföldi matematikai szakfolyóiratokban jelentek meg. A kolozsvári Matematikai és Fizikai Lapok folyóirat munkatársa. Tanulmánnyal szerepel a Bolyai János élete és műve c. emlékkötetben (1953). Családja Felesége Nagy Piroska (1899–1992). Leányai: Béldiné Gergely Mária (1927–2018) orvos és B. Gergely Piroska (1933–) nyelvész. Emlékezete Sírja a kolozsvári Házsongárdi temető I.c. parcellájában, a jobb oldali sétány elején található. Munkái (válogatás) Algebra (tankönyv a középiskolák VI. osztálya számára, Kolozsvár 1937) A nemeuklidészi geometria ismertetése Bolyai „Appendix”-e nyomán. in: Bolyai János élete és műve (Tudományos Könyvkiadó, Bukarest 1953). Bevezetés a differenciálgeometriába (egyetemi jegyzet, társszerző Kiss Árpád, Kolozsvár 1957) A Lobacsevszkij–Bolyai-tér egyenes vonalú felületeinek néhány típusáról s a tér néhány más kérdéséről. Studia Univ. Babeș et Bolyai, Math. fasc. 1, 17–23 (1958) Elementare Geometrie der Geradenbüschel der Lobatschewski-Bolyaischen Ebene. Erweiterung der Lobatschewski-Bolyaischen Ebene. Mathematica, Cluj 2 (25), 41–53 (1960). Ipotezele care stau la baza geometriei lui B. Riemann (Editura Tehnicǎ, Bukarest 1963). Források és jegyzetek Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Kása Zoltán : Negyven éve hunyt el Gergely Jenő matematikus , Historia Scientiarum , 12, 2014. Online hozzáférés A kolozsvári BBTE Matematika és Informatika karának honlapja . A hagyatékában lévő gyászjelentés alapján. A RMIL dátuma hibás. Réthy Andor Réthy Andor (Reischel Arthur, Temesvár, 1904. március 10. – Kolozsvár, 1972. október 29.) bibliográfus, irodalomtörténész. Életútja Középiskoláit szülővárosában, a kegyesrendiek római katolikus főgimnáziumában végezte (1922), majd a gyulafehérvári teológia elvégzése mellett, a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen magyar-német-román szakos tanári oklevelet is szerzett (1927). 1926-tól a kolozsvári piarista gimnáziumban a magyar, német és román nyelv tanára. 1942-49 között az Egyetemi Könyvtár munkatársa. Utána a Monostori úti Fájdalmas Szűzanya-templom plébánosa, majd a ferences rendiek Karolina téri templomában szolgál, s nyújt román nyelvű lelki vigasztalást is a kommunista hatalom által megszüntetett görögkatolikus egyház egykori híveinek. Emellett a Román Akadémiai Könyvtár Kolozsvári Fiókjának főkönyvtárosa 1959-ig, amikor választani kényszerül papi hivatása és állami állása között. Munkássága Irodalmi munkásságát könyvismertetésekkel kezdi, az aradi Vasárnapban és a Pásztortűzben (ekkor még családi nevén). Ez utóbbiban 1934-ben többek között Nagy Lajos Kiskunhalom című könyvéről (1934), Goethe naplójáról (1934), Mauriacról (1934), Rachmanova akkoriban nagy port felvert könyvéről, a Szerelem, cseka, halálról (1934), Bakóczi Károly német versfordítás-kötetéről (1935), Pázmány Péter főiskolájáról (1935.) ír. Az EME gyergyószentmiklósi vándorgyűlésén 1939-ben ő tartja a megemlékező előadást a száz éve elhunyt Kölcseyről, s ebben a nemzet szolgálatába beleolvadni tudó aszkéta alkotó, az igazság kimondását a tekintély fölé helyező kritikus mellett különös hangsúllyal azt a politikust idézi, aki nem szűnt meg ostorozni a terméketlen szóhazafiságot, s üres szónoklatok helyett a cselekvést tette meg elsődleges követelménnyé. Az ötvenes évektől – már választott írói nevén – kezdi az irodalmi és szaksajtóban közölni a magyar irodalom román, illetve a román irodalom magyar befogadásának adatait egybegyűjtő „könyvészeti adalékait”. A Román Akadémia bibliológiai és dokumentációs kérdéseknek szentelt tudományos ülésszakán, 1957-ben a magyar irodalomból készült román fordításokról (Prima sesiune... 1957) értekezik, az Igaz Szóban (1959/10) az 1944-1959 között románból magyarra fordított művek bibliográfiáját közli. E két területre terjednek ki a Könyvtárosok Tájékoztatójában 1964-66 között Alecsandri, Eminescu, Hortensia Papadat-Bengescu magyar fogadtatását, a Könyvtári Szemlében 1966-70 között Blaga, Nicolae Cocea, Panait Istrati, Petre Ispirescu, Ștefan O. Iosif, Nicolae Labiș, Liviu Rebreanu, Ioan Slavici magyar visszhangját, az Igaz Szóban 1965-66-ban Tudor Arghezi és George Coșbuc, az Utunkban 1962-64 között Ion Luca Caragiale és Ion Creangă magyar recepcióját bemutató könyvészetei, amelyeket aztán (önállóan nem közölt, más írókra vonatkozó gyűjtéseivel együtt) A román irodalom magyar bibliográfiájának kiadása során a mű kéziratának lektoraként az Irodalmi Könyvkiadó, illetve a szerző, Domokos Sámuel rendelkezésére bocsát. Folyamatosan kiegészített bibliográfiái Eminescu összes költeményeinek 1966-os, illetve Mihail Sadoveanu válogatott műveinek háromkötetes (ugyancsak 1966-ban megjelent) kiadásában is helyet kapnak. A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1967-70-es évfolyamaiban jelennek meg (Octavian Goga magyar irodalmi kapcsolatainak bibliográfiája mellett) Ady Endre, Arany János, Móricz Zsigmond román fogadtatását feltáró könyvészeti adalékai is. Dsida Jenő életmű-bibliográfiáját a költő Versek (1966), Összegyűjtött műfordítások (1969) és Séta egy csodálatos szigeten (1992) című kötetei közölték függelékben; József Attila román recepcióját a József Attila és a román költészet ( 1972) című Mózes Huba szerkesztette kötetben mutatja be. Mindezek előkészületei és részközlései annak a hatalmas műnek, amelynek megjelenésére már csak halála után kerül sor a Magyar irodalom románul – Literatura maghiară în limba română (1983) című kötet formájában, Váczy Leona és Köllő Károly Réthy Andor bibliográfusi hagyatékát rendező fáradozásai nyomán. A valamikori jótollú kritikus és gondos stílusú irodalomtörténész a szolgálat aszketizmusával fordította munkaerejét a romániai magyar irodalomkutatás bibliográfiai megalapozására. Pótolhatatlan jelentőségű „könyvészeti adaléka” a romániai magyar irodalom 1944-1970 közötti időszakáról Kántor Lajos és Láng Gusztáv Romániai magyar irodalom 1945-1970 című könyvében (1972), illetve annak második, javított kiadásában (1973), a magyarországi anyaggal kiegészítve jelent meg. Ezenkívül összeállította az Erdélyi Helikon költői (1973) című kötet számára a folyóirat vers- és versfordítás-anyagának s egy következő, de meg nem jelent kötet számára próza- és prózafordítás-anyagának bibliográfiáját. Áprily-bibliográfiáját Vita Zsigmond Áprily Lajos (1972) című monográfiája, Jancsó Elemér-bibliográfiáját pedig az Irodalomtörténet és időszerűség (1972) című kötet tette közkinccsé. A Romániai magyar irodalmi lexikonnak egyik kezdeményező szerkesztő-munkatársa, az első kötetek bibliográfiai megalapozója. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Leskovica Leskovica (cirill betűkkel Лесковица) egy falu Szerbiában, a Piroti körzetben, a Babušnicai községben. Népesség 1948-ban 332 lakosa volt. 1953-ban 327 lakosa volt. 1961-ben 322 lakosa volt. 1971-ben 307 lakosa volt. 1981-ben 193 lakosa volt. 1991-ben 59 lakosa volt 2002-ben 31 lakosa volt, akik közül 30 szerb (96,77%) és 1 ismeretlen. Vénéjan Vénéjan település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 1208 fő (2015). Vénéjan Bagnols-sur-Cèze, Chusclan, Saint-Alexandre, Saint-Étienne-des-Sorts, Saint-Nazaire, Mondragon és Mornas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fonogram díj az év hazai jazzalbumáért A Fonogram díj az év hazai jazzalbumáért díjat 2000-ben adták át először, akkor még Az év hazai jazz- vagy world music albuma néven. Az évek során többször is megváltozott a kategória neve. A kategória megnevezése A kategóriában 2000 és 2003 között jazzalbumok mellett world music albumokat is jelöltek, a nyertes az összetett kategóriából került ki. 2003-tól különvált a két kategória, de a „word music” elnevezést magyarra változtatták és ezután két kategóriában, Az év jazzalbuma és Az év világzenei albuma kategóriákban folytatódott a díjak átadása. 2014-től már nem csak albumokat, hanem dalokat, vagyis hangfelvételeket is jelöltek. 2000-2003 között: Az év hazai jazz- vagy world music albuma 2001-2013 között: Az év hazai jazzalbuma 2014-től: Az év hazai jazzalbuma vagy -hangfelvétele (Hangfelvételeket is jelöltek) Rouvignies Rouvignies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 673 fő (2015). Rouvignies Hérin, Wavrechain-sous-Denain, Haulchin és Prouvy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mauvières Mauvières település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 327 fő (2015). Mauvières Bélâbre, Le Blanc, Concremiers és Saint-Hilaire-sur-Benaize községekkel határos. Népesség A település népességének változása: ÖBB 1116 sorozat Az ÖBB 1116 sorozat egy kétáramnemű villamosmozdony-sorozat, melyet a Siemens az EuroSprinter mozdonycsaládból fejlesztett ki az ÖBB igényei alapján, új áramvonalas mozdonyszekrénnyel, 230 km/h legnagyobb sebességgel. A sorozat egyáramnemű változata az ÖBB 1016 sorozat, mely szinte teljesen megegyezik az ÖBB 1116-tal. (A típus beceneve a piros színe miatt: "Kecsapbika".) Története Összesen 284 db készült belőlük. Eredetileg 350 darabot kívánt beszerezni az ÖBB, azonban a felmerült új igények és a készenálló újabb konstrukció (ES64U4) miatt az 50 db négyáramnemű 1216 sorozatú mozdony árával arányosan a 350 darabos megrendelést 282 darabra csökkentették, az elmaradt 68 darab mozdony árából készült az 50 darab drágább ÖBB 1216 sorozatú mozdony. A balesetek miatt selejtezett 1116 017-3 (ÖBB mozdony, Almásfüzitő) és 1116 062-9 (GYSEV mozdony, Brenner-vasút) helyett új gyári számon, néhány eredeti alkatrész fölhasználásával új mozdonyokat építettek, így jön ki a 284-es darabszám. München-ben készült a mozdonyszekrény hozzájuk és az ÖBB Linz-i főműhelyében szerelték készre a mozdonyokat 2000 és 2006 között, 1116 002-282 pályaszámokon (a prototípus 1116 001 teljes egészében a müncheni Krauss-Maffei gyárban készült). A sorozatból 25 darab mozdony (1116 001-025) a magyar EVM120 típusú vonatbefolyásolóval felszerelve korlátlanul közlekedhet Magyarországon is, a railjetekben és a Rail Cargo Hungaria tehervonatai élén közlekedő, RCH, MÁVC és ÖBB matricás példányok pedig MIREL vonatbefolyásolóval szereltek. Alkalmazásuk Magyarországon Már az első 1116-osok gyártásánál szempont volt a magyarországi alkalmazás, ezért ezek a mozdonyok EVM120 magyar vonatbefolyásoló berendezést és harmadik (középső) áramszedőt kaptak. Az 1116 001 - 1116 025 mozdonyok mind ilyenek lettek és a mozdonyvezetők átképzése után szinte azonnal kiváltották a problémás ÖBB 1014 sorozatot a Budapest-Bécs forgalomból. A harmadik áramszedőre szerelt szélesebb szénsaru néhány évig volt csak alkalmazásban, a hazai felsővezeték folyamatos átalakítása (kígyózás csökkentése) után szükségtelenné vált, majd le is szerelték ezt az áramszedőt a mozdonyokról. 2006-ban a GYSEV mozdonyhiánya miatt a meglevő 1047-es mozdonyai mellé 5 darab mozdonyt bérbe vett az ÖBB-től 20 éves időtartamra, az 1116 061 - 1116 065 mozdonyok oldalukra zöld-sárga GYSEV-motívumú matricát kaptak. Időközben az 1116 062 súlyos balesetet szenvedett Ausztriában (személyzet nélkül elgurult és 120 km/h sebesség mellett kisiklott, majd leborult a pálya mellé), így helyette az 1116 060 mozdonyt adta át az ÖBB. 2008-ban újabb két mozdonyt vettek bérbe, ezek az 1116 058 és 1116 059 számúak, melyek szintén matricát kaptak az oldalukra. 2009-ben a MÁV Cargo elkezdte felépíteni saját mozdonyparkját, az átjárhatóság érdekében kétáramnemű villamosmozdonyokat bérel az ÖBB-től, így már 12 darab ÖBB 1116-os mozdonnyal végez vontatást. A bérelt mozdonyok pályaszámai: 1116 001 - 1116 012, 1116 041,045-049. Alkalmazásuk a Railjetben A 2008 decemberében indult Osztrák Szövetségi Vasutak Railjet-vonatokhoz néhány mozdonyt ( 200-as bemutató, 201-235 széria) átfestettek a Railjet-kocsikhoz passzoló színekre, 201-223 pályaszámú mozdonyokat harmadik (svájci keskeny palettával felszerelt) áramszedőt kaptak, svájci és magyar szabványt ismerő vonatbefolyásolóval szerelték fel őket. A 224-235 pályaszámú gépek közül egy sincs elnevezve, nem kapták meg a svájci, illetve a magyar közlekedéshez szükséges berendezéseket. Ezek a mozdonyok nem rendelkeznek harmadik áramszedővel, illetve a főtrafó két oldalán levő "szoknyával". A Railjet-mozdonyok pályaszámai: Edward Battell Edward Battell vagy Battel (születési illetve halálozási helye és ideje ismeretlen) brit kerékpárversenyző. Részt vett az 1896. évi nyári olimpiai játékokon Athénban. Battell a 333 méteres, a 100 kilométeres és az országúti kerékpáros versenyeken vett részt. Legjobb eredményét az országúti számban, a mezőnyversenyben érte el. Ez egy 87 km-es futam volt Athéntól Marathónig és vissza, ebben a számban a harmadik helyet szerezte meg. A 333 méteres számban 26,2 másodperces eredménnyel a negyedik helyen ért célba. A 100 km-es versenyen a kilenc induló közül ő abba a hétbe tartozott, akik nem fejezték be a versenyt. Schöningen Schöningen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 11 405 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Wintersbourg Wintersbourg település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 270 fő (2015). Wintersbourg Bourscheid, Fleisheim, Hérange, Metting, Veckersviller és Zilling községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Katabolizmus Az élő szervezetek biokémiai reakciók során történő tápanyaglebontását katabolizmusnak, vagy más szóval disszimilációnak, lebontásnak nevezzük. Ez a szervezetek energiafelszabadító folyamata, melynek során a bonyolult szerves vegyületekből (például poliszacharidokból, lipidekből, fehérjékből, nukleinsavakból) egyszerűbb felépítésű szerves vagy szervetlen vegyületek (például monoszacharidok, zsírsavak, nukleotidok, aminosavak stb.) keletkeznek. Az ezekből a kisebb molekulákból, ún. monomerekből álló nagyobb molekulákat polimereknek nevezzük. A sejtek a monomereket vagy újra felhasználják polimerek szintéziséhez, vagy tovább bontják még egyszerűbb végtermékekre, ezzel további energiát szabadítva fel. A sejtek anyagcsere végtermékei közé tartoznak például a tejsav, az ecetsav, az ammónia és a karbamid (urea). Ezen termékek többnyire oxidatív folyamatok során keletkeznek, amely során a felszabaduló kémiai energia egy része hő formájában „elvész”, míg a többi része az ATP (adenozin-trifoszfát) szintézisére fordítódik. Ez a molekula működik (többek között) a szervezet energia szállítójaként: az anabolikus szintézisek során az ATP lebomlik, és közben energia szabadul fel, mely a felépítő folyamatok végbemeneteléhez szükségesek (anabolizmus). A katabolizmus tehát a sejtek fenntartásához és növekedéséhez szükséges energiát biztosítja. A katabolikus folyamatok közé tartozik például a citromsav-ciklus, a zsír zsírsavakká történő lebontása a zsírszövetben és a májban, valamint az izmok és a máj fehérjéinek lebontása (a keletkező aminosavakat a szervezet a glükoneogenezisben hasznosítja). A katabolizmus az emberi szervezetben is erős kontroll alatt van. Az eddig ismert, katabolizmusra ható molekulák jórészt hormonok, illetve maguk az anyagcserében részt vevő köztes termékek (intermedierek). Az endokrinológusok a hormonokat hagyományosan anabolikus és katabolikus hormonokra osztják fel, aszerint, hogy melyik folyamatot serkentik, de több típusú hormonfelosztást ismerünk. A 20. század eleje óta ismerjük az ún. „klasszikus” katabolikus hormonokat. Ezek a glukagon, a kortizol és az adrenalin (más katekolaminokkal együtt). Az elmúlt évtizedekben azonban számos új, részben a katabolizmusra ható hormont is felfedeztek: ilyenek például a citokinek, az orexin és hipokretin (hormonpár) és a melatonin[forrás?]. 16355 Buber A 16355 Buber (ideiglenes jelöléssel 1975 UA1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1975. október 29-én. Nevét Martin Buber (1878 – 1965) izraeli-osztrák vallásfilozófus után kapta. Vér A vér többnyire vörös színű (a szín a nevét is tőle kölcsönzi), másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövet. Kevert testüregű állatoknál megfelelője a hemolympha. Fő feladatai az oxigén és a szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok szállításában és a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér speciális, folyékony sejt közötti állománnyal rendelkező szövet. A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban (gyűjtőerek). Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amely szükség esetén mobilizálódik. Ez a vérraktár a következő szervek tágult vénáiban található: máj (200-300 ml), lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Emiatt van, hogy a véradóktól 0,45 liter vért (+ néhány millilitert laborvizsgálatokhoz) vesznek le egy alkalommal. Az elhasznált tartalékvért a szervezet néhány nap alatt pótolja. Részei Sejtes elemek: vörösvértestek fehérvérsejtek: neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták monociták limfociták vérlemezkék Vérplazma Sejtes elemek A vörösvérsejtek A vörösvérsejtek (eritrociták) sajátos bikonkáv korongok. A vörös csontvelőben képződnek (másodpercenként 2,4 millió!), fejlődésük, érésük kb. 7 napig tart. A vörösvérsejt elnevezés az ember (és az emlősök) esetében vitatható, mivel ezek vörösvérsejtjei nem tartalmaznak sejtmagot, és a sejtszervecskéik többségét is elvesztették. Mivel fejlődésük során sejtmagjuk kilökődik, gyakran vörösvértestként hivatkoznak rájuk. De ez csak az emlősökre jellemző, a halaknak, kétéltűeknek magvas vörösvérsejtjei vannak. A képzésüket serkentő fontos hormon a veséből (és májból) származó eritropoetin. Számuk egy felnőtt ember 1 μl vérében átlagosan 4-5 millió. A férfiaknak általában valamivel több (4,4-5,5 millió /μl ), mint a nőknek (3,8-5,2 millió /μl). (Ez a lakóhely/általános tartózkodási hely tengerszint feletti magasságától is függ.) Átmérőjük átlagosan 7,2 μm, legnagyobb vastagságuk (szélen) 2,2 μm. A vörösvérsejtek szállítják az oxigént, de szerepük van a szén-dioxid szállításában is. Érésük közben hemoglobin-molekulák szintetizálódnak bennük, amelyek vastartalmuknál fogva oxigénmolekula szállítására képesek. Szárazanyag-tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvérsejtek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják. A vér térfogatának mintegy 45%-át teszik ki, ez az ún. hematokrit érték. A fehérvérsejtek A fehérvérsejtek sem működésüket, sem alakjukat tekintve nem egységesek. Közös jellemzőjük, hogy sejtmagjuk van, önálló mozgásra képesek (állábak), plazmájuk színtelen. A szervezet védekezésében és a felesleges sejttörmelékek, ill. más, vérplazmában oldhatatlan anyagok eltávolításában van szerepük. Egy felnőtt ember 1 μl vérében, a különböző típusokat összesítve, átlagosan 4-10 ezer fehérvérsejt található. Három csoportjuk van: Granulociták A granulociták (vagy polimorfonukleáris fagociták; mikrofágok) a vöröscsontvelőben keletkeznek. A vérben és a szövetekben is előfordulnak, ugyanis képesek az erek falán kilépni. Méretük 9-12 μm. A neutrofilek kis méretű idegen anyagokat kebeleznek be (endocitózis). Az eozinofilek és a bazofilek különböző túlérzékenységi reakciókban játszanak szerepet. A monociták A monociták nagyobb méretűek, mint a granulociták (átlagosan 20 μm). Szintén a vöröscsontvelőben képződnek. Az érett sejtek kivándorolnak a szövetekbe, ezeket szöveti makrofágoknak nevezzük. Mint nevük is mutatja, nagyobb méretű idegen anyagok bekebelezésére is képesek, szerepük van a sejtes (celluláris) immunválaszban is. A limfociták A limfociták (nyiroksejtek) szintén a vörös csontvelőben termelődnek, ám a nyirokszervekben, (nyirokrendszerben) folytatják fejlődésüket, méretük kb. 6-7 μm. Három fő típusuk a T- és a B-limfociták, valamint a természetes ölősejtek (natural killer sejtek, NK-sejtek). A T-limfociták a csecsemőmirigyben (Thymus) válnak éretté, innen a nevük. A vérlemezkék A lencse alakú vérlemezkék (trombociták) is a vöröscsontvelőben keletkeznek, a poliploid megakariociták feldarabolódásával. Sejtmagjuk nincs. Átlagos élettartamuk egészséges ember keringésében mintegy 9-11 nap. Méretük megközelítőleg 2-5 μm, átlagosan 150-400 ezer van belőlük mm³-enként. Elsődleges szerepük a vérzéscsillapításban van. A vérerek vagy véredények sérülésekor, a levegővel való érintkezés következtében a vérlemezkék szétesnek, majd bonyolult vegyi folyamatok révén alvadékot képeznek, mely megakadályozza a további vérzést. A sérülés helyén keletkezett véralvadék hálózatos fehérje, melyben felgyülemlenek a fehér- és vörösvérsejtek, és belőlük var képződik. A véralvadékból kiszivárgó sárgás folyadék a vérszérum, népies nevén vérsavó. Vérplazma A vérplazma kb. 90%-ban vizet tartalmaz. 10%-a a vízben oldott ionok és szerves molekulák. Az ionok közül leggyakrabban a nátrium, kálium és kalcium kationok, ill. a klorid és hidrogén-karbonát anionok fordulnak elő. Kisebb szerves molekulák közül megtalálható benne glükóz, aminosavak, karbamid és húgysav. A vérplazma nagy mennyiségben tartalmaz ún. plazmafehérjéket is. Ezeknek három nagy csoportjukat különböztetjük meg: albuminok : tisztán aminosavból épülnek fel, a vér ozmózisos jelenségeiben ill. számos hidrofób vegyület szállításában van szerepük. globulinok : összetett fehérjék , fontosak különböző anyagok szállításában és a szervezet védekezésében is (lásd: immunrendszer ). fibrinogén : a véralvadásban van szerepe. A fibrinogénmentes vérplazmát vérsavónak (szérum) nevezzük. E megkülönböztetésnek az az oka, hogy a vérszérum, szemben a plazmával, nem alvad meg. Normál értékek a vérplazmában Enzimek: Kreatinfoszfokináz: 10-79 nőknél, 17-148 férfiaknál Laktátdehidrogenáz: 45-90 E/l Foszfatáz: 0,01-0,56 nőknél, 0,13-0,63 férfiaknál Hormonok: Tesztoszteron: 25-90 ng / 100 ml nőknél, 300-1100 ng / 100 ml férfiaknál ACTH (adenokortikotróp hormon): 15-70 pg/ml STH (szomatotrop hormon): 5 ng/ml felnőtteknél, 10 ng/ml fölött gyerekeknél Inzulin: 6-26 mU/ml Más szerves molekulák: koleszterin: 120-220 mg / 100 ml glükóz: 70-110 mg / 100 ml tejsav: 0,6-1,8 mmol/l triglicerid: 40-150 mg / 100 ml húgysav: 3-7 mg / 100 ml Térfogat: 80-85 ml/kg pH: 7,35/7,45 Hematokrit: 37-48% nőknél 45-52% férfiaknál Hemoglobin: 12-16 g / 100 ml nőknél 13-18 g / 100 ml férfiaknál Bikarbonát: 24-30 mmol/l Ca: 2,1-2,6 mmol/l Cl: 100-106 mmol/l K: 3,5-5 mmol/l Na: 135-145 mmol/l Vércsoportok, vérátömlesztés Manapság a gyógyításban fontos szerepe van a vérátömlesztésnek. Azonban nem mindegy, hogy a beteg milyen vért kap. Nem megfelelő vércsoportú vér ellen a szervezetben immunreakciók indulnak be, kicsapódnak a vörösvértestek. (A vércsoporttévesztés súlyos orvosi műhiba!) Ez életveszélyes állapotot vált ki. A vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia alapvető vizsgáló módszere a vércsoport-szerológia. Ma már célzottan a hiányzó vérkomponenst pótolják, teljes vér transzfúzióra csak kivételesen kerülhet sor. A vércsoportok különbözősége abból adódik, hogy különböző szénhidrát-molekulák jelennek meg a vörösvértest felszínén. Ezek a szénhidrátok immunogén anyagok, a szervezet ellenanyagot termel azok ellen a szénhidrátok ellen, amelyek saját vörösvértesteiknek felszínén nem találhatók meg. A mai napig megismert több száz vércsoportantigént genetikai és szerkezeti tulajdonságaik alapján a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT) az eddig megismert antigéneket 29 vércsoportrendszerbe sorolta. A két legrégebben ismert, egyben legjelentősebb vércsoport rendszer az AB0 (á-bé-nullás) és az Rh vércsoport-rendszer. Lásd még: Karl Landsteiner. Az AB0 vércsoportrendszer Az AB0 vércsoportrendszer alapján négyféle lehet egy ember vére: A, B, AB, 0. Az elnevezések azt jelzik, hogy melyik szénhidrát található meg a vörösvérsejt membránján (csak A, csak B, A és B vagy egyik sem). Az alábbi táblázatból leolvasható, hogy (végszükség esetén) milyen vércsoportú vért kaphat adott vércsoportú személy (sorok: adó, oszlopok: kapó). A 0-Rh-, a régebbi terminológia szerint univerzális donor. Az AB+ pedig univerzális akceptor. Normális esetben teljesen vércsoport-azonos vért kell kapniuk, egyéb immunológiai alcsoportok összeférhetetlensége miatt, amelyek azonban nem okozzák a vérfehérjék nagymértékű kicsapódását. Az Rh vércsoportrendszer Az Rh-vércsoport kétféle lehet: Rh+ vagy Rh–. Elnevezését onnan kapta, hogy rhesus majommal végzett kísérletek során fedezték fel azt, hogy Rh+ vérű emberek vörösvértestjei rendelkeznek a D-antigénnel, az Rh– vércsoportúak nem. A Rh és az AB0 vércsoportrendszerek között lényeges különbség, hogy míg az AB0 ellenanyagai születés után nem sokkal már jelen vannak a szervezetben, a D-antigén elleni immunanyag csak akkor kezd termelődni, ha az Rh– vércsoportú ember vére „találkozik” Rh+ vérrel. Ennek elsősorban azoknál a várandós anyáknál van jelentősége, akik Rh– vércsoportúak és előzőleg volt már Rh+ magzatuk (ez kizárólag Rh+ apától lehetséges), és az aktuális embrió is Rh+ vércsoportú. Ez esetben, az anyának anti-D nevű immunoglobulint kell beadni, megelőzendő a védekezőrendszerében termelt ellenanyag okozta magzati károsodást. Réti Ervin Réti Ervin (Budapest, 1928. szeptember 7. – 2015. január 9.) magyar újságíró. Életpályája Egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte el. 1945-től a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom tagja volt. 1948-tól 1949-ig a Magyar Diákok Nemzeti Szövetségének nevelési titkára volt. 1949 és 1950 között a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség sajtóosztályának vezetője volt. 1950-től 1956-ig a Szabad Ifjúság külpolitikai rovatvezetőjeként dolgozott. 1956. október 22. és 1956. november 1. között Varsóban volt. 1956. november 9-én a szovjetek börtönbe zárták; 1956. november 17-én szabadult. 1956 és 1992 között az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetője volt. 1989-től 1997-ig a MÚOSZ külpolitikai szakosztályának elnöke volt. 1992-től tíz éven át Bécs budapesti képviseletének vezetője, 2002 óta tanácsadója. Művei Háború a banánok földjén (1954) Varsói napló (1955) Szputnyik és életszínvonal (1958) Elkerülhető-e a háború? (1959) A kurd tőr (1964) Vihar Rhodesia fölött (1964) Atomflotta-dosszié (1965) A bonni Németország (1969) Tisztelet Hanoinak (1973) Japán a kakas évében (1971) Háború és béke a Közel-Keleten (1975) Véres évek, fekete hónapok (1977) Afrikai frontvonalak (1979) Afrikáról fehéren, feketén (Kozmosz könyvek, Budapest, 1981) ISBN 9632114825 A leghosszabb háború ( Zrínyi Katonai Kiadó , Budapest, 1981) ISBN 9633260922 Halál a dísztribünön ( Kossuth Kiadó , Budapest, 1982) ISBN 9630920042 Háború a világ végén (Kossuth Kiadó, Budapest, 1982) ISBN 9630921197 Fényes csillag - sötét árnyékkal (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982) ISBN 9633264480 Szolidaritásunk ereje ; Hazafias Népfront Országos Tanácsa, 1982, Bp. A genfi csúcs ; KISZ KB, Bp., 1986 Jegyzetek Meghalt Réti Ervin. nepszava.hu (2015. jan. 9.) (Hozzáférés: 2015. jan. 9.) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Suni Suni település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 1092 fő (2017. január 1.). Suni Bosa, Modolo, Sagama, Flussio, Tinnura, Pozzomaggiore és Sindia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Szent Liga (1571) A Szent Ligát V. Piusz pápa kezdeményezésére a Pápai állam, a Velencei Köztársaság és Spanyolország hozta létre 1571. május 25-én. A szövetség célja az Oszmán Birodalom földközi-tengeri terjeszkedésének megállítása volt. Előzmények Málta 1565-ös török ostroma egyértelművé tette, hogy az Oszmán Birodalom komoly fenyegetést jelent minden keresztény államra a Földközi-tenger partvidékén. Nyilvánvaló volt az is, hogy törökök bármikor lecsaphatnak máshol, és ha az európai hatalmak nem egyesítik erejüket, akkor képtelenek lesznek megállítani a muzulmán hódítókat. Az egység legerőteljesebb szószólója V. Piusz pápa volt. Az egykori pásztorfiút, Michele Ghislerit 1566. január 8-án választották meg pápának a bíborosok Rómában. Az egyházfő, ellentétben elődjével, IV. Piusszal, aszketikus, hitbuzgó ember volt, akinek álma egy új keresztes háború megindítása volt a muzulmánok ellen. A pápa azonnal megkezdte erőfeszítéseit, hogy közös, iszlámellenes szövetségbe tömörítse a keresztény uralkodókat. Első lépésként megújította a pápai támogatást II. Fülöp spanyol király gályáinak, hogy oltalmazzák a keresztény vizeket. A szövetség létrehozása nehéz feladat volt, ugyanis Európa számos szegletében erőszak dúlt, és minden államnak, királynak megvoltak a saját problémái. Spanyolország tengerentúli gyarmataira, észak-afrikai enklávéira, valamint a területén élő muzulmánokkal és a németalföldi protestánsokkal szembeni leszámolásra koncentrált. A kincstár üres volt, csak a Közép- és Dél-Amerikából érkező nemesfém tartotta felszínen az udvart és az arisztokráciát. A franciáktól szintén nem számíthatott sok segítségre a pápa, mivel szerződéseik voltak az Oszmán Birodalommal, illetve vallásháború dúlt az országban. A kizárólag a saját érdekeit figyelő Velencei Köztársaságban pedig senki nem bízott. A szövetség V. Piusznak öt évre volt szüksége, hogy tető alá hozza a Pápai Államból, a Velencei Köztársaságból és Spanyolországból álló Szent Ligát. A szövetség megkötését a Ciprus elleni 1570-es török invázió gyorsította fel. Málta után a keresztény világ folyamatos félelemben élt, hol csapnak le a törökök legközelebb. A legvalószínűbb célpont Málta, Ciprus, Szicília és La Goletta volt, de az Oszmán Birodalom gályái feltűnhettek bárhol, ahogy 1566-ban Piali pasa is megjelent 130 hajóval az Adriai-tengeren. Ciprus lerohanása azonban olyan csapás volt a Velencei Köztársaságra, hogy feladta korábbi ellenkezését, és tárgyalóasztalhoz ült a szinte egész Itáliát hatalmában tartó II. Fülöppel, akit az országában élő muzulmánok felkelése rádöbbentett, hogy addig nem szűnik meg a török fenyegetés, amíg csatában meg nem verik az Oszmán Birodalmat a Földközi-tenger középső medencéjében. 1571. május 25-én megszületett a Szent Liga, amelyet a pápai állam, Spanyolország és Velence alkotott. Tizenkét évre kötelezték el magukat, fő céljuk Ciprus, a Szentföld és Észak-Afrika visszafoglalása volt a törököktől. A szövetség megállapodott egy 200 gályából, 100 hadihajóból, 50 ezer gyalogosból és 4500 könnyűlovasból álló haderő felállításában. II. Fülöp vállalta a költségek felét, így döntő szava lett a törökök ellen induló flotta parancsnokának kijelölésében. A hajóhad élére féltestvérét, a 24 éves Don Juan de Austriát, helyettesének Marcantonio Colonna pápai generálist nevezték ki. A Szent Liga flottája 1571. október 7-én döntő vereséget mért a Lepantói csatában a török hajóhadra. A visszatérő keresztény flottát Messinában díszlövések és zúgó harangok fogadták. V. Piusz pápa október 22-én értesült a győzelemről, és már azon a napon hálaadó misét celebrált a római Szent Péter-bazilikában. A pápa reményének adott hangot, hogy további győzelmeket érnek el a jövőben. Ez azonban nem következett be, mert kiújultak a viták a felek között, 1573-ban pedig, egy évvel V. Piusz halála után, a Velencei Köztársaság békét kötött az Oszmán Birodalommal, és lemondott Ciprusról. Vodka A vodka (lengyelül: wódka, oroszul: во́дка, ukránul: Горілка, szó szerinti jelentésben „vizecske”) általában színtelen égetett szesz, melynek gyártásakor a megerjesztett alapanyagból finomszeszt párolnak le, így nagyrészt víz és etanol elegyéből áll, az égetett szeszekre jellemző más összetevőket pedig csak igen kis mennyiségben tartalmaz. A vodkát hagyományosan gabonából vagy burgonyából készítik, de bármely cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági alapanyagból készülhet. A vodkát az Európai Unióban legalább 37,5 térfogatszázalék alkohollal kell palackozni, a legtöbbször 37,5–40% alkohollal kerül forgalomba. A nemzetközileg is ismert márkákra jellemző a 40% alkohol, de ritkán ennél erősebb palackozások is előfordulnak. A vodkák egy részét ízesítve hozzák forgalomba. Története A vodka történetét gyakran összemossák az orosz és a lengyel szeszfőzés teljes történetével, ám a vodkaként ismert konkrét italfajta csak a 19. század során, a finomítóoszlopok megjelenésével, majd tökéletesedésével született meg. Európa nagy részéhez hasonlóan Lengyelországban és Oroszországban is a 15 század környékén jelentek meg az első gabonapárlatok, ezeknek azonban nem volt további közük a vodkához, és általában nem is vodkának nevezték őket. A korabeli gabonapárlatok országonként igen kevésben különböztek egymástól, és még akkori mércével is igen rossz ízűek voltak. A vodka elnevezést Oroszországban és Lengyelországban is a 16-17. század óta használják, ám koronként eltérő, gyakran tág értelemben. Legkorábbi jelentése az aqua vitae-nak felelt meg, és ennek azonos jelentésű orosz megfelelője, a zsivaja voda (живая вода) lehetett a vodka szó eredete is. A régi orosz gabonapárlatokat ehelyett gyakran hlebnoje vino (хлебное вино, tükörfordításban „kenyérbor”, azaz gabonapárlat), illetve polugar (полугар, 37,5% alkoholtartalmú szesz) néven ismerték. A 37,5%-os erősség a merülőfokolók elterjedése előtt használt fokolási módszerből ered: a mintát felhevítették és meggyújtották, majd a láng kialvása után megmérték az űrtartalmát: ha ekkor pontosan a minta fele hiányzott, akkor volt a szesz polugar. A polugart később 40 fokra kerekítették, hogy a vásárló az esetleges mérési pontatlanságok és párolgási veszteség után is legalább 37,5%-os alkoholt kapjon. A 19. század során világszerte terjedőben voltak a szeszfinomító oszlopok, illetve a szesz faszenes tisztítása is, így nehéz megállapítani, hogy valójában mikor és melyik országban készülhetett először mai értelemben vett vodka. A technológia egyik legfontosabb úttörője Aeneas Coffey volt, akinek újfajta gabonaszesz-finomítója már az 1830-as években sikert aratott Angliában. Ez a rendszer akkori mércével nagy tisztaságú olcsó szeszt tudott előállítani a ginfőzők számára, és később továbbfejlesztett változatai is megjelentek. A ma előállított vodkák egy része is Coffey-rendszerű finomítóval készül. A vodka az 1895-ös orosz állami vodkamonopólium kapcsán lett az a konkrét szeszesital-fajta, amit ma értünk alatta. A monopólium fontos előzménye volt, hogy a késő 19. század orvosi felfogása az össznépi alkoholizmus katasztrofális következményeiért gyakran nem a mértéktelen alkoholfogyasztást, hanem az égetett szeszek egyéb összetevőit tette felelőssé, főleg a kozmaolajokat, vagy ritkábban a növényi összetevőket (mint az abszintizmus elméletében). Oroszországban ezt a felfogást tovább erősítették a szeszkereskedők botrányos hamisítási módszerei is. Sok helyütt általános gyakorlat volt, hogy az eleve rossz minőségű gabonapárlatot adózás után felvizezték, és a 40 fokos szesz erősségét csípős vegyszerek hozzáadásával utánozták. Szintén jellemző volt, hogy a kocsmárosok (az akár még le sem aratott) gabonára, illetve a legkülönfélébb ingóságokra is adtak záloghitelt, így az 1880-as években több, mint kétmillió orosz földművessel történt meg, hogy mindenét elitta. III. Sándor orosz cár 1885-ben, látva az orosz jövedéki rendszer működésképtelenségét, állami monopólium felállítását kezdeményezte, erre azonban csak kilenc évvel később, Szergej Vitte pénzügyminisztersége alatt került sor. Az ekkor felállított bizottság úgy ítélte meg, hogy – a gazdasági és társadalmi realitásokat, valamint az uralkodó orvosi felfogást figyelembe véve – a nép ideális mindennapi szeszesitala az ellenőrzött tisztaságú finomszesz, a korábban megszokott 40% alkoholtartalomra hígítva. A termények lepárlása továbbra is magánkézben történt, az alszeszt azonban az államnak kellett eladni, az pedig saját, illetve szerződéses szeszfinomítókban gyártott belőle vodkát. A szesz tisztaságát e célra felállított laboratóriumokban ellenőrizték, azok munkáját pedig két központi labor felügyelte, egy Szentpétervárott, egy Moszkvában. A monopóliumot valamennyi antialkoholista tevékenység is jellemezte, de nem volt elsődleges cél a szeszfogyasztás visszaszorítása. A rendszer nem érintette az egyéb szeszesital-fajták, például borpárlatok és likőrök előállítását, illetve a whisky és más import italok kereskedelmét sem. Működése alatt lassan, kísérleti jelleggel vezették be egyre nagyobb területen, de a monopólium még az 1913-as megszűnésekor sem terjedt ki az egész birodalomra. A 19-20. század fordulóján a vodka (tehát a hígított finomszesz mint önálló ital) világszerte terjedni kezdett, ám Oroszországon és Lengyelországon kívül többnyire nem nevezték vodkának. 1979 előtt például a svéd Absolut sem vodka, hanem Absolut Rent Brännvin („abszolút tiszta szesz”) néven került forgalomba. Gyártása A vodka bármilyen, keményítőben vagy cukorban gazdag alapanyagból készíthető, de a legtöbb gabonából készül, például cirokból, rozsból, kukoricából vagy búzából. A gabonavodkák közül általában a rozs- és búzavodkát tartják jobbnak. Némely változatokat burgonyából, melaszból, szójababból, szőlőből, rizsből vagy cukorrépából készítenek. Az Európai Unióban megbeszélések folynak a vodkakészítés szigorításáról: a „Vodkaöv” országai ragaszkodnak hozzá, hogy csak a gabonából, burgonyából vagy cukorrépa-melaszból készült, és hagyományos eljárással készült párlatot lehessen vodkának nevezni. Lepárlás és szűrés Az amerikai és európai vodkák közös jellemzője, hogy lepárlás után szűrésen mennek keresztül. Ez olykor már az üstben megtörténik a lepárlási folyamat alatt, majd utána aktívszén-szűrőn és más anyagokon engedik át, melyeken fennmarad az ízanyagok nagy része. A hagyományos vodkatermelő nemzeteknél ez nem szokás, ehelyett inkább minél precízebb lepárlást, és minimális szűrést alkalmaznak, hogy egyedibb ízt adjanak a vodkának. Az „üstmester” felelős a lepárlásért és a szűrésért. Az elő- és utópárlatot teljes egészében elválasztják, mivel az etil-acetát és etil-laktát, valamint a kozmaolajok is könnyen elrontják a vodka tiszta ízét. Többszörös lepárlással, vagy többszörös lepárlóval javítják a vodka ízét és tisztaságát. Egyes párlatok, például a pálinka, rum és a baijiu készítésekor a párlat „fejét” és „farkát” nem választják el teljes egészében, mert azoknak ez adja az egyedi ízét és karakterét. A többszörös lepárlás nagyobb alkoholtartalmat eredményez, mint ami a legtöbbek számára élvezhető lenne. A lepárlási módszertől és az üstmestertől függően 95-96% alkoholtartalmú is lehet a kész párlat, így a legtöbb egyéb párlathoz hasonlóan palackozás előtt vízzel hígítják. Ez különbözteti meg a rozsvodkát a rozswhiskytől: a whiskyt általában fogyasztási szeszfokra, vagy nem sokkal fölé párolják, a vodkát azonban majdnem vízmentes állapotból hígítják vissza, ami a víz forrásától függően az ízvilághoz is hozzájárulhat. Ízesített vodka Az Európai Unióban bármely vodka ízesíthető olyan aromaanyagokkal, amelyek a vodkában eredetileg is jelen vannak, egyéb anyagokat is hozzáadva pedig ízesített vodkaként kerülhetnek forgalomba. Az ízesített vodkák gyakran a likőrökhöz hasonlóak, de legalább 37,5% az alkoholtartalmuk, és általában kevésbé vagy egyáltalán nem édesítik őket. Az ízesítésük a legtöbbször gyümölcsös, de előfordulnak paprikás vagy egyéb fűszeres vodkák is. Orosz vodka Az oroszok nemzeti itala a vodka. A vodka neve – a víz (voda) kicsinyítő képzőjével alkotott szó – vizecskét jelent. A vodka hagyományosan árpából készített gabonapárlat. Történelmi források a lepárlással készített vodka megjelenését 1446 és 1478 közé teszik. Elsősorban a háromnyomásos földművelés megjelenését követően megjelent gabonafelesleg tette lehetővé a vodkakészítés elterjedését a monostorokban. Európában ekkor terjed el a lepárlásos alkoholkészítés, ilyen a skót Whisky, amelyről az első írásos dokumentum 1494-ből származik. Az alkohollepárlásról szóló első összefoglaló mű 1512-ben jelenik meg Strasbourgban. A hidrométer oroszországi bevezetése előtt jellemzően 38,3%-os vodkát gyártottak, Mihail Hrisztoforovics Reutern pénzügyminiszter javaslatára azonban 1866-ban a minimális szeszfokot – adózási okokból – 40%-ban határozták meg. 1894-ben az Orosz birodalom teljes területén állami monopóliumot vezettek be a vodka gyártására és kereskedelmére. Ennek a törvénynek az volt a jelentősége, hogy ezzel egy időben szigorú gyártási előírásokat, szabványokat vezettek be. A szabványok kidolgozására tudományos bizottságot állítottak fel, melyben Mihail G. Kucserov, V. V. Verigo és más kitűnő tudósok működtek közre. Ezeknek a szabványoknak hatására a 20. század elején az orosz vodka garantált minősége és tisztasága világszerte biztosította a népszerűségét, amit napjainkig sikerült megőriznie. Oroszországban 1914-ben általános szesztilalmat vezettek be, ami 1928-ig tartott. A vodkagyártás ezzel megszűnt. A szesztilalom feloldását követően azonban a második világháború végéig is csupán jelentéktelen mennyiségű vodkát főztek, azt is döntően exportra. A háború után újra felfutott a vodkagyártás, azonban ekkor már mindenből (burgonya, kukorica stb.) készítettek vodkát, mely gyakorlat az Európai Unióban máig is törvényes. 1992. július 7-én megszüntették a vodkakészítés állami monopóliumát, azonban alig egy év múlva ezt a rendelkezést megsemmisítve visszaállították azt. A jelentős orosz vodkamárkák mindent megtesznek, hogy termékük az 1894-es szabványoknak megfelelően készüljenek. A Mengyelejev-mítosz Egy elterjedt orosz mítosz szerint a periódusos rendszer névadó-alkotójának köszönhető a klasszikus orosz vodka receptje és 40%-os alkoholtartalma is, melyet arra alapoznak, hogy Mengyelejev az alkohol vizes oldatairól írta doktori disszertációját. Egy, a szentpétervári vodkamúzeumban is olvasható változat szerint Mengyelejev 38 fokos vodkát javasolt. A mítoszt széles körben felhasználják a vodka marketingjéhez. A valóságban Mengyelejev disszertációja 70%-os és annál erősebb etanol–víz oldatok sűrűségével foglalkozott, és egyetlen munkája sem érinti a vodka hígítását. Nem volt tagja annak a bizottságnak sem, mely a Szergej Juljevics Vitte pénzügyminiszter által bevezetett orosz állami szeszmonopólium kapcsán 1895-ben alakult (a mítosz ezt 1894-re, a disszertáció 30. évfordulójára teszi). Az év végén valóban beszélt Mengyelejev a bizottság ülésein, de kizárólag jövedéki témában, és nem említett negyvenfokos szabványt. A 40%-os orosz vodka először egy 1698-as cári rendeletben jelent meg, majd Mengyelejev gyerekkorában, 1843-ban lett kötelező szabvány, hogy egyszerűsítsék az adózását és mert a kereskedők gyakran hígított vodkával verték át a vásárlókat. Fogyasztása A vodkát Oroszországban és Lengyelországban legtöbbször nagyobb étkezésekkor fogyasztják. Hideg- vagy melegételek, például pácolt gomba, kovászos uborka, húsgombóc, burgonyapüré, vajas rozskenyér, savanyú gyümölcsök találhatók az asztalon, és időnként megisznak melléjük egy-egy vodkát. Sokszor kevés citromot is esznek hozzá. A hagyományos vodkáspoharakba körülbelül 1 dl vodkát öntöttek, ám a Szovjetunió felbomlása óta ezeket egyre inkább kiszorítja a nyugati típusú, 4 cl-es pohár. A vodkát sokszor visszatartott lélegzettel, egyszerre isszák ki a pohárból, majd esznek és isznak valamit. Oroszországban és Lengyelországban a társaság nélküli vodkaivást az alkoholizmus jelének tekintik. A vodka hagyományos fogyasztása tisztán és szobahőmérsékleten történik, míg nyugaton általában koktélösszetevő, magában pedig inkább hűtve vagy mélyhűtve kedvelik. Az egyik legismertebb prémium vodka gyártója szerint a mélyhűtés árt a vodkának, saját italát pedig 5–7 C°-ra hűtve ajánlja. Lengyel- és Oroszországban, ahol a nyugati koktélkultúra még kevésbé elterjedt, házon kívül sem ritka a szobahőmérsékleten felszolgált vodka. Az elterjedt tévhittel ellentétben a minőségi vodkáknak komplex ízvilága van, ezért a kóstolókat sokszor nyugaton is szobahőmérsékleten tartják. Európai uniós szabályozás A szőlőből főzött vodka elmúlt évtizedbeli sikere az Egyesült Államokban arra sarkallta a Vodkaöv európai országait (Lengyelországot, Finnországot, Litvániát és Svédországot), hogy olyan európai uniós szabályozást kezdeményezzenek, mely csak a burgonyából vagy gabonából készült párlatok esetén engedélyezné a vodka név használatát. A javaslatot heves kritika érte a dél-európai országokból, ahol a borkészítésből fennmaradó jó minőségű törkölyből sokszor törkölypárlatot, rosszabb minőség esetén azonban semleges ízű szeszt főznek. A javaslat nyomán az Európai Parlament 2007. június 19-én új rendeletet hozott, mely értelmében a nem burgonyából vagy gabonából készített vodkának külön fel kell tüntetni az alapanyagait. Lengyel vodkák listája Absolwent Belvedere Chopin Cracovia Cymes Jan III Sobieski Krakowska wódka Krakus Królewska Krupnik Lodowa Luksusowa Millennium Original Pan Tadeusz Polonaise Przepalanka Krakowka Siwucha Wisła Wyborowa Żołądkowa Gorzka Żubrówka Żytnia Orosz vodkák listája Russian Standard Old Russia Vodka Baltiyskaya Beluga vodka Vodka Gorbachov Gzhelka Krepkaya Cristall Kalinka Kristal Kauffman (vodka) Kubanskaya Limonnaya Moskovskaya Okhotnichya Permskaya Pertsovka Psenyicsnaja Putyinka Rodnik Russkaya Starka Stolichnaya Stolovaya Sibirskaya Smirnov Yubileynaya Flagman Ukrán vodkák listája Medoff Morosha Vozhak Prime Eneida Nalevayko Pertsivka Perlina Slava Hetman Mierna Nemiroff Status Vodkák más országokból 42 BELOW – Új-Zéland Absolut – Svédország Amundsen - Csehország Blavod – Nagy-Britannia Bols – Hollandia Cardinal Ultimate – Hollandia Danzka vodka – Dánia Eristoff vodka - Grúzia Finlandia – Finnország Koskenkorva – Finnország Grey Goose – Franciaország Iceberg Vodka – Kanada Ketel One – Hollandia Level – Svédország Mezzaluna – Olaszország Nicolaus - Szlovákia Monopolowa – Ausztria Rachmaninoff - Németország Rain – Egyesült Államok Royal Vodka – Hollandia Skyy – Egyesült Államok Smirnoff – Egyesült Államok Teton Glacier – Montana , Egyesült Államok Three Olives – Anglia Vikingfjord - Norvégia Wodka Gorbatschow – Németország Koktélok vodka felhasználásával Bloody Mary White Russian Black Russian Green Russian Vodka martini (Vodkatini) Vodkanarancs Kalasnyikov Appletini Absolut Flying Swimming Pool Kamikaze Cosmopolitan Long Island Jutka-vodka Moscow mule (Smirnoff kick) Fény Cikendál Cikendál (románul: Țichindeal, németül: Ziegenthal, szász nyelven Tsakeln) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Újegyház községhez tartozik. Nevének eredete Magyar neve a német Ziegenthal ('kecskevölgy') névből való. A románban a német név népetimológiával a 'hegy' jelentésű deal szóhoz hasonult. Először 1350-ben Chekendal alakban, majd 1402-ben Czekindal és Czeckindal, 1488-ban Cecendal, 1532-ben Czekendorf, 1674-ben Czikindál, 1750-ben Czikingyeal, 1760–62-ben Czikendahl alakban írták. Földrajz A Hortobágy menti dombságban, Nagyszebentől északkeletre fekszik. Népesség A népességszám változása 1850-ben még 613-an lakták. Azóta népessége folyamatosan csökkent, mára kevesebb mint harmadára. Etnikai és vallási adatok 1880-ban 586 román anyanyelvű lakosából 424 volt ortodox és 159 görögkatolikus vallású. 2002-ben 175 lakost írtak össze benne, közülük 96-an cigány és 79-en román nemzetiségűnek vallották magukat; 174 fő volt ortodox vallású. Története Újegyházszéki szász, 1460 után román falu volt. Szász lakói 1456 előtt valószínűleg egy török hadjárat során haltak ki vagy települtek el. 1532-ben 35 román család lakta. 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. Látnivalók Ortodox temploma 1791-ben épült. Belsejét a szászházi Ioan és Alexandru Grecu festette ki 1815–18-ban. A romániai műemlékek listáján a SB-II-m-A-12576 számon szerepel. A falutól délkeletre fekvő magaslaton Biserica ungurească ('magyar templom') nevű középkori templomrom. Híres emberek Itt született 1803-ban Teodor Aaron filológus. Gazdaság Egy svájci vállalkozó által 1999-ben alapított tejüzeme Haarbach néven biojuhfetasajtot állít elő. Downton Abbey A Downton Abbey angol-amerikai koprodukcióban készülő kosztümös dráma, melyet Julian Fellowes alkotott a Carnival Films és a Masterpiece közreműködésével. A sorozat első részét 2010. szeptember 26-án vetítették az Egyesült Királyságban az ITV-n. Az Amerikai Egyesült Államokban a PBS vetíti a sorozatot 2011. január 9. óta. A sorozat egy kitalált helyszínen játszódik Yorkshire-ben egy nagybirtokon, melynek neve Downton Abbey. A történet főszereplői az arisztokrata Crawley család és annak szolgálói. A brit történelem nagy pillanatainak a család életére hatást gyakorló mozzanatait mutatják be a sorozat egyes évadai. Egy ilyen nagy pillanattal kezdődik a sorozat első része, amelynek nyitó jelenetei az RMS Titanic elsüllyedése utáni napon játszódnak. Az első évad az első világháború kitörésével ér véget. A második évad a háborúról, és spanyolnátha időszakáról számol be. A harmadik évadban a háborúk közötti időszakba és az írek önállósági küzdelmeibe nyerhetünk betekintést. A negyedik évad a "Teapot Dome Scandal" idején játszódik, míg az ötödik évadban betekintést nyerünk az 1923-as választásokba és a müncheni sörpuccs is szóba kerül. A Downton Abbey több tévés díjat nyert, mint például Golden Globe- és Emmy-díjat is. A sorozat 2011-ben a legtöbb Emmy-jelölést elért sorozattá vált. Összesen 27 jelölést ért el. A sorozat az ITV-n és PBS-en is a legnézettebb sorozattá vált. 1981 óta a legsikeresebb kosztümös angol sorozat. A sorozatnak eredetileg három évada lett volna, de a 12 milliós nézettségre való tekintettel az ITV egy újabb évadot rendelt be a sorozatból. A sorozat a harmadik évad végére a világ egyik legnézettebb sorozatává vált. A negyedik évad felvételei 2013 februárjában kezdődtek meg. Az ötödik évadot 2014-ben vetítették. 2015, március 20-án hivatalosan is bejelentették, hogy a sorozat véget ér a 2015-ös hatodik évaddal. A sorozat első részét Magyarországon 2013. február 10-én vetítette a Story4. Áttekintés A sorozat egy kitalált helyszínen játszódik Yorkshire-ben egy nagybirtokon, melynek neve Downton Abbey. A történet főszereplői az arisztokrata Crawley család és annak szolgálói. A család V. György brit király uralkodása alatt birtokolja a downtoni birtokot. Az első évad 1912-ben kezdődik, majd 1914-ben ér véget. A második évad 1916-1919 között játszódik. A 2011-ben elkészült karácsonyi különkiadás (Christmas Special) 1919 karácsonyát, majd az 1920-as év elejét örökíti meg. A harmadik évad 1920-tól 1921 őszéig mutatja be a család életét. A negyedik évad hat hónapot ölel fel 1922 februárjától augusztusáig. A 2013-as Karácsonyi különkiadás 1923 nyarán játszódik. Az ötödik évad a család 1924-es évét mutatja be. A 2014-es karácsonyi különkiadás 1924 őszétől karácsonyig folytatja a történetet. Helyszínek A Highclere kastélyban és annak parkjában készül a sorozat legtöbb jelenete. A szolgálók munkahelyén és felső emeleti szobákban játszódó jelenetek nagy részét az Ealing Studios-ban veszik fel. A Bampton nevezetű falu Oxfordshire-ban a film külső jeleneteihez szolgáltatott helyszíneket mint a St. Mary Templom és a könyvtár, amely a kórház bejáratát biztosította. Az első világháború helyszíneiül Franciaország néhány falucskája és mezője szolgált. A Haxby Park, melyet Sir Richard Carlisle a 2. évadban akart megvásárolni, a Waddesdon Manor része Buckinghamshire-ben. A Greys Court Oxfordshire-ben a család másodlagos tulajdonaként jelent meg a sorozatban, melyet 'Downton Place'-nak hívtak. A család ide akart költözni a pénzügyi nehézségei miatt a harmadik évadban. A kitalált Downton Abbey a történelmi Yorkshire County területén helyezkedik el. Easingwold, Kirkby Malzeard, Kirkbymoorside, Leeds, Malton, Middlesbrough, Ripon, Richmond, Thirsk és York falvak és városok kerültek megnevezésre a sorozatban. Az Inveraray Castle Duneagle kastélyként jelent meg a 2012-es karácsonyi különkiadásban. A produkció A sorozat ötlete a Carnival Films vezetőinek agyában fogant meg, akik a képernyőre szerettek volna tűzni egy Edward-kori drámát. A sorozat előkészítésével az Oscar-díjas Julian Fellowes-t bízták meg, akinek a nevéhez a szintén sikeres Gosford Park is köthető. A szövegkönyveket és a történetet Julian Fellowes írta, a feleségének, Emmának a segítségével. Évadok, Epizódok Első évad Az első évad első része 2010. szeptember 26-án került a képernyőre az Egyesült Királyságban az ITV csatornán. Az első rész a Crawley család és annak szolgálóinak életét a Titanic elsüllyedésének éjszakája utáni napon kezdi el ismertetni. Az évad utolsó része pedig 1914. augusztus 4-én az első világháború kitörésével ér véget. A történet a Crawley család vagyonának, rangjának és birtokainak férfi örökösére fókuszál, emellett azonban fontos szerepet kap Lady Mary szerelmi élete is. A dráma bonyodalmát az adja, hogy a Titanic elsüllyedésekor meghalt a család vagyonának az örököse, aki Lady Mary vőlegénye is volt, így a pénz és a birtok egy Manchester-ben élő rokonra száll, akit a család még csak nem is ismer, hiszen Lord Grantham néhai apja hitbizományt hozott létre a birtok megmentésére, melyben megfogalmazódik, hogy Downtont és a hitbizományba foglalt pénzt, mely a jelenlegi Lord Grantham feleségének hozománya, csakis férfi örökös örökölheti. Az első évad 7 részből áll. Magyarországon a Story4 vetítette. Második évad A második évad 2011. szeptember 18-án vette kezdetét az Egyesükt Királyságban. A sorozathoz egy karácsonyi különkiadás is készült, melyet 2011. december 25-én vetítettek. Az évad a karácsonyi különkiadással együtt kilenc részt tartalmazott. Az évad a somme-i csatával (1916) kezdődik és a spanyolnátha járvány elterjedésével (1918) ér véget. Matthew Crawley, Thomas Barrow, és William Mason harcolnak a háborúban. Az ír sofőr Tom Branson, azonban nem harcol Angliáért. Lady Sybil feladva arisztokratikus pozícióját nővérnek áll, hogy segíthessen a sebesülteken. Michelle Dockery, Dame Maggie Smith, Brendan Coyle, Rob James-Collier, Dan Stevens, Elizabeth McGovern, Hugh Bonneville, Jessica Brown Findlay, Laura Carmichael, Joanne Froggatt, Phyllis Logan és Allen Leech mind visszatértek és Cal Macaninch, Iain Glen, Amy Nuttall, Zoe Boyle és Maria Doyle Kennedy pedig csatlakozott a sorozathoz, mint Lang az új komornyik, Sir Richard Carlisle, Ethel az új szobalány, Miss Lavinia Swire és John Bates felesége Vera. Az évad forgatása 2011. márciusában kezdődőtt meg. Karácsonyi különkiadás 2011 A különkiadásban a megszokott szereplők mellett Nigel Havers mint Lord Hepworth és Sharon Small mint Lady Rosamund új szobalánya, Marigold Shore, jelent meg. Ez a rész 1919 karácsonyát és 1920 első felét mutatja be. Harmadik évad A harmadik évad premierje 2012. szeptember 16-án volt az ITV-n. A harmadik évadban Mary és Matthew összeházasodtak. Sybil és Tom Branson megérkezett Downtonba, az első gyermeküket várják. Eközben Downton anyagi problémákkal küszködik. Szülés után Lady Sybil elhunyt, gyermeke neve szintén Sybil lesz anyja emlékére. Karácsonyi különkiadás 2012 Az ITV 2012-ben is december 25-én közvetítette a karácsonyi epizódot. MyAnna Buring színésznő megjelent a 2012-es különkiadásban, az új szobalány Edna Braithwaite szerepében. Negyedik évad 2012. november 23-án az ITV bejelentette, hogy újabb évad fog 2013. szeptemberében a képernyőre kerülni, melynek felvételei 2013. februárjában kezdődtek meg. Az ITV a Downton Abbey hivatalos honlapján közzé tett néhány információt a negyedik évaddal kapcsolatban 2013. márciusában. Lady Mary Crawley gyászolja elhunyt férjét, Matthew-t aki hat hónappal korábban vesztette életét tragikus autóbaleset következtében. Matthew épp a kórházban volt feleségénél és újszülött fiánál, George-nál, és hazafelé tartott a kastélyba, amikor az autója felborult és Matthew elhunyt. Az új évadban Mary újra boldogságra találhat, az évad premierje 2013 őszén volt az Egyesült Királyságban. 2013 márciusában bejelentették, hogy új szereplők csatlakoznak a sorozathoz: Tom Cullen, mint Lord Gillingham a család régi barátja, aki gyermekkora óta ismeri Lady Mary-t. Nigel Harman, mint az egyik vendég inasa, Green. Dame Harriet Walters, mint Lady Shackleton az özvegy grófné egyik régi barátnője. Dame Kiri Te Kanawa, aki egy énekesnőt fog alakítani, aki a ház vendége lesz. Joanna David, vendégszerepet vállalt, mint Yeovil hercegnője. Julian Ovenden, pedig az arisztokrata Charles Blake-t alakítja. A 2013-as évad utolsó részében visszatér Shirley MacLaine, aki Cora amerikai anyját, Martha Levinson-t játssza. Azonban a 2013-as évadba nem tér vissza Siobhan Finneran, aki Miss O'Brien-t alakította. A karakter nem halt meg, ezért visszatérhet egy későbbi évadban. Ötödik évad Az ITV 2013 novemberében bejelentette, hogy 2014-ben folytatódik a sorozat az ötödik évaddal. Előzmények A The Telegraph-ban 2012 szeptemberében Julian Fellowes elmondta, hogy dolgozik a Downton Abbey előzményén, amely Lord Grantham és Cora kapcsolatáról fog szólni. Eredetileg könyvnek tervezte az író, ám az ITV bejelentette, hogy szívesen megfilmesítené a történetet. Világszerte A sorozatot több mint száz országban vetítik, és mindenhol töretlen a sikere. Wintzenheim-Kochersberg Wintzenheim-Kochersberg település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 380 fő (2015). Wintzenheim-Kochersberg Hohengœft, Neugartheim-Ittlenheim, Kuttolsheim és Willgottheim községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bad Brambach Bad Brambach település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 1941 fő (2015. december 31.) és 2074 fő. Bad Brambach Aš, Plesná, Skalná, Luby, Hazlov és Vojtanov községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Quercitello Quercitello település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 45 fő (2015). Quercitello Poggio-Marinaccio, Casabianca, Morosaglia és La Porta községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szalavan tartomány Szalavan (nemzetközi alakban Salavan) tartomány Laosz déli részén, a Bolaven-fennsíkon található. Közigazgatás Szalavan tartomány a következő körzetekre oszlik: Khongxedone (14-06) Lakhonepheng (14-04) Lao Ngarm (14-07) Salavan (14-01) Samuoi (14-08) Ta Oi (14-02) Toomlarn (14-03) Vapy (14-05) http://lao.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/PHC-ENG-FNAL-WEB_0.pdf, 103 Sunset Limited A Sunset Limited egy személyvonat az Amerikai Egyesült Államokban. 1971 óta fut hetente háromszor. Kezdetben a keleti végállomása Orlando volt, de a Katrina hurrikán óta New Orleans, a nyugati 1971 óta változatlanul Los Angeles. Mindkét irányban hetente háromszor közlekedik, átlagos menetideje a két végállomás között 48 óra. San Antonio állomáson Los Angeles felé hozzá, míg Los Angeles felől lecsatolják a Texas Eagle közvetlen kocsijait. Emeletes Superliner személykocsikkal közlekedik. New Orleansból hétfőn, szerdán és pénteken, míg Los Angelesből szerdán, pénteken és vasárnap indul. Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben a Sunset Limited című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. 1995-ös férfi röplabda-Európa-bajnokság Az 1995-ös férfi röplabda-Európa-bajnokságot Görögország rendezte 1995. szeptember 8. és szeptember 16. között, amely a 19. férfi röplabda-Európa-bajnokság volt. A mérkőzéseknek Athén és Pátra adott otthont. A tornán 12 csapat vett részt. Az Eb-t a címvédő olasz csapat nyerte. Lebonyolítás A 12 csapatot 2 darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Az elődöntők győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Végeredmény Az Európa-bajnokságon csak az első nyolc helyért játszottak helyosztó mérkőzéseket. A további sorrend meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont jobb szettarány az összes mérkőzésen jobb pontarány az összes mérkőzésen A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Tafonómia A tafonómia (a görög taphosz, temetés és nomosz, törvény szavakból) a régészet segédtudománya, a bioszféra szerves anyagainak a litoszférába kerülési módjával, tehát a tetemek halál utáni sorsával foglalkozik. A régészetben általánosságban a lelőhelyet formáló tényezők vizsgálatát is jelenti. Az őslénytanban először 1940-ben Ivan Jefremov orosz tudós használta a kifejezést, a fosszíliák keletkezésének leírására. A tafonómia vizsgálati területei közé tartozik a biosztratinómia, a fosszilizációs diagenezis és az epibionták bekéregződése (encrustation). The Bedlam A The Bedlam (korábban csak Bedlam) egy 1987-ben alakult magyar thrash metal zenekar. Története A Bedlam együttes története 1987-ben a Reaper zenekar átnevezésével indult. 1989-ben tögzítették első profi felvételüket, a General Rejection. A zenekar két motorja Jánosi Szabolcs - Cicó gitáros, dalszerző. A középiskolások és egyetemisták lelkesedése miatt a Blindfold Tour nagynevű fő- és előzenekarok, húzónevek és fesztiválfellépések nélkül is sikeresnek bizonyult. Ebben az időben az ország legsikeresebb és legjobb független fanzine-jének, a Feszültség szerkesztőségének is a The Bedlam volt a kedvenc hazai zenekara, de Magyarország legnagyobb metal szaklapja a Metal Hammer is elismeréssel szólt az együttes zenei teljesítményéről. A grunge előretörésével a The Bedlam egyre inkább eltávolodott a thrash metaltól, így az 1994-es Inside Ash című bemutatkozó albumukon már csak nyomokban fedezhetők fel thrash elemek. Az önpusztító "rock and roll életforma" után Fodi és Cicó Jézus tanítása felé fordult, majd az anyagi nehézségek és a zenei/világnézeti nézeteltérések hatására zenekar működése néhány évig szünetelt. Ennek ellenére az egykori "Bedlam Boys" srácok további munkássága (The Rain, Godlam, Nomad, Agnus Dei, Kowalsky meg a Vega, stb...) is értékállónak és sikeresnek bizonyult. 2008-ban a társaság X Bedlam néven készített felvételeket, mely 2009-ben a telt házas visszatérő koncert alkalmával, -a Bedlam életmű remaster újrakiadása mellett- Iconoclast címmel jelent meg. A szűnni nem akaró legenda okán A turné címmel képregény, valamint nagynevű zenészek, újságírók és koncertszervezők részvételével dokumentumfilm is készült a Bedlam két híres demójáról és a Blindfold turnéról. Diszkográfia Inside Ash (1994) Reality of Present (1988) General Rejection (1989) Dreamland in Misery (1990) Iconoclast (2009) ÖBB 2095 sorozat Az ÖBB 2095 egy osztrák B B tengelyelrendezésű keskeny nyomtávú dízelmozdony-sorozat. Összesen 15 db épült belőle. A Simmering-Graz-Pauker gyártotta 1958 és 1962 között. Herderi jóslat Johann Gottfried Herder jóslata szerint „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.” A 18. század végén megfogalmazott "jóslat" (ami Herder részéről inkább mellékes megjegyzés volt) hatott a magyar szellemi életre, egyrészt politikai feszültséget gerjesztve gátolta a magyar megmaradási küzdelmet, másrészt, dacos ellenállásra sarkallta a magyarságot a megmaradásért vívott harcban. A nyelvújítás során mind a magyar nyelv modernizálásáért küzdők (pl. Kazinczy), mind a változtatásokat ellenzők (pl. Verseghy) a herderi jóslat elkerülésének céljával támasztották alá elképzeléseiket. Különösen foglalkoztatta a magyar megmaradás ügye a népi írókat. Szinapszis A szinapszisok azok a sejt közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed át, kémiai ingerületátvivő anyagok közvetítésével (kémiai szinapszis), vagy a sejtmembránok szoros kapcsolatainál (macula communicans) közvetlenül a két szomszédos sejt membránján átterjedő ioncsatornák közreműködésével (elektromos szinapszis). Jelen szócikk részletesen csak a kémiai szinapszisokat tárgyalja. Szinapszist általában az egyik neuron axonja hoz létre a másik neuron dendritjével. A két különböző neuronhoz tartozó citoplazmatikus membrán közötti távolság a szinaptikus rés. A szinapszisokban az ingerületet átvezető mediátor acetilkolin vagy más anyag. Az idegvégződések többsége nem effektor vagy receptor, hanem intercalaris (az egyik neuron kapcsolata a másikkal). Magasabb idegi központokban egyetlen neuron közel százezer hozzávezető kapcsolattal rendelkezik, és saját nyúlványaival is sok ezer másik idegsejtet ér el. A szinapszis szót Sherrington és Forbes vezették be 1887-es élettani tankönyvükben. A szinapszisok a következőképpen osztályozhatóak: Központi – két idegsejt között történik az ingerület átadása Kerületi – idegsejtről Izomsejtre Mirigysejtre Érzősejtre A központinál a szinapszisokban a két idegsejt soha nem ér össze (bizonyos alacsonyabbrendű fajok kivételével), az egyik idegsejt axonja, a másik idegsejt dendritjének adja át. Amelyik hozza az ingerületet, az a preszinaptikus, amelyik viszi tovább, az a posztszinaptikus A kettő között rés van, ez a szinaptikus rés. Az axon végén hólyagok találhatók, ebben neurotranszmitterek termelődnek. Ha a hólyagokhoz ér az ingerület, a hólyagok kivándorolnak a szélére, és kiürítik a tartalmukat, exocitózis játszódik le. Fajtái Aszerint, hogy hogyan megy át az ingerület: Elektromos – gerincteleneknél. Amikor a preszinaptikushoz odaér az ingerület, innen elektronok ”ugranak” le és az elektronok viszik át a posztszinaptikus idegre az ingerületet. Ekkor a szinaptikus rés egészen kicsi, 2-3 nanométer. Az ingerület oda-vissza haladhat. Kémiai szinapszisok. Gerincesekre jellemző. Az ingerületet vegyi anyagok továbbítják. Ha odaér az ingerület , a preszinaptikus ideg vegyi anyagokat (neurotranszmittereket) választanak ki, amelyek átjutnak a szinaptikus résen és ingerelik/gátolják a posztszinaptikus neuront. Itt a szinaptikus rés akár 20-30 nanométer is lehet. Az ingerület itt csak egy irányban haladhat, ám az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) oda-vissza haladhatnak (anterográd, illetve retrográd üzenetküldés). A visszafelé irányuló transzmissziónak általában szabályozó szerepe van. (A neurotranszmitterek mellett neuromodulátor anyagok is felszabadulnak, amelyek a szinaptikus ingerületáttevődés szabályozásában játszanak szerepet.) Serkentő (excitáló) szinapszis – áthalad az inger Gátló (inhibitor) szinapszis – nem halad át az inger, elakad. Kémiai szinapszis neurotranszmitterei A vegyi anyagokat neurotranszmittereknek nevezzük, ezek (a lista közel sem teljes): Serkentő: Szerotonin Noradrenalin Acetilkolin Hisztamin Gátló: Gamma-amino-vajsav Glicin Nanofehérjék Aszerint is megkülönböztetjük a szinapszisokat, hogy hány idegsejt vesz részt: MONOszinapszis – két idegsejt közötti szinapszis POLIszinapszis – egy idegsejt többnek adja át az ingerületet, vagy több adja át egynek. A kémiai szinapszisok fiziológiája Működésükkel átviszik az ingerületet úgy, hogy ingerlik vagy gátolják a posztszinaptikus idegsejt membránját. A szinapszisokban a posztszinaptikus idegsejten a membrán nyugalmi potenciál alatt van, -70 mV. A serkentő szinapszisokban lecsökken –50 mV-ra, amikor odaért az ingerület. Megindul a Na+ és Ca2+ ionok vándorlása. A serkentő szinapszisok a dendritekben alakulnak ki, a szinaptikus hólyagok neurotranszmitterei viszik tovább az ingerületet. Ezzel szemben a gátló szinapszisokban a nyugalmi potenciál –70 mV-ja –120 mV-ra emelkedik. Ezek a szinapszisok az axon eredési dombján vannak, itt az ingerület nem halad tovább, mert a neurotranszmitterek ebben az esetben gátló anyagok. A szinapszisoknál ahogy érkezik az ingerület összeadódik (szummáció), és még erősebb formában halad tovább, ha serkentő. De ha a szinapszis gátló transzmittert is kiad, az is összeadódik, és az halad tovább, amelyik az erősebb. Egy szinapszis lehet gátló és serkentő is egyben, attól függ, hogy milyen neurotranszmittert szabadít fel. Az ingerület továbbhaladása a szinapszisokban lehet: Divergens – az ingerület szétterjed. Egy preszinaptikus neuron és több posztszinaptikus neuronnak adja át az ingerületet Konvergens – az ingerület több neuronról érkezik, és összeadódik. Ha a beidegzés ellentéte működésű izomcsoportokra terjed ki, reciprok beidegzésről beszélünk. A végtagokat mozgató izmok (egyéb izomcsoportok mellett) lehetnek: Hajlítók – flexor Feszítők – extensor Ennek a két izomcsoportnak ellentétes beidegzése van. Ha a hajlító kap ingert, az összehúzódik, és a feszítő elernyed, és fordítva, ezt nevezzük reciprok beidegzésnek. Reverberációs kör – időben is terjed az ingerület. Ezek a szinapszisok az agyban jönnek létre, reverberációs körnek nevezzük azt a jelenséget, hogy a kiváltó inger már megszűnt, de az ingerület még köröz. A szinapszis struktúrája és fehérjekészlete A principiális sejtek dendritikus tüskéin (apró kis kitüremkedések) végződő axonok alkotják az emlős agy serkentő (excitatórikus) szinapszisainak nagy részét. Ezzel ellentétben a gátló (inhibitorikus) szinapszisok axonjai a denndritikus nyeleken, sejttesteken vagy az axon iniciális szegmentumokon végződnek. A serkentő szinapszisok posztszinaptikus oldala különbözik az inhibitorikus szinapszis posztszinaptikus oldalától nem csak az itt lokalizálódó neurotranszmitter receptorok tartalmában, hanem a posztszinaptikus oldal morfológiájában, molekuláris kompozíciójában és szerveződésében is. Az excitatórikus szinapszisok nagyobb bősége másrészt egyedi struktúrájuk miatt több irodalmi adat áll rendelkezésre szerkezetükről. Ezen szinapszisok egyik szembetűnő morfológiai és funkcionális egysége a posztszinaptikus denzitás (PSD), amely a dendritikus tüske csúcsán lokalizálódik. Ez az elkektrodenz tömörülés tartalmazza a glutamát receptorokat (AMPAR és NMDAR), amelyek a preszinaptikus oldalon történő neurotranszmitter ürülés (glutamát felszabadulás) hatására aktiválódnak. Továbbá a posztszinaptikus denzitás ad otthont számos idegi-jelátvitelben szereplő molekulának, valamint állványzat fehérjéknek. Megjegyzés (Az idegrendszeren kívül más szöveteknél az ingerület közvetlen elektromos terjedése embernél is kiterjedten előfordul: szívizomsejtek, simaizomsejtek, csillószőrös hengerhám sejtjei között.) Sječevac Sječevac falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Szamoborhoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 36 km-re, községközpontjától 16 km-re nyugatra a Zsumberk-Szamobori-hegység területén, a szlovén határ közelében fekszik. Története 1830-ban 4 házában görögkatolikus 44 lakos élt. A faluban katonai helyőrség állomásozott. 1857-ben 50, 1910-ben 79 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Szamobori járásához tartozott. A falunak 2011-ben 14 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szőlőtermesztéssel foglalkoznak. A mrzlo poljei Szent Péter és Pál plébániához tartoznak. 1933-as izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1933-as szezonja volt a bajnokság huszonkettedik szezonja. A bajnokságban 5 csapat vett részt, a győztes a Valur lett. Ez volt a klub második bajnoki címe. Marmaris Marmaris népszerű turistacélpont a Török Riviérán, Törökország Muğla tartományában, az Égei-tenger partján. Marmaris körzet központja. A város egykor kikötőállomás volt a Rodosz és Egyiptom közötti vízi úton. A lakosság a 2000-es népszámlálás adatai szerint 28 660 fő volt, 2008-ban pedig 31 450, mely nyáron a turisták száma miatt többszörösére emelkedik. A körzetben 2008-ban 76 820 fő élt. Története Az i. e. 6. században a helyén volt Physkos (ógörög: Φύσκος), mely vélhetőleg Kária része volt. Hérodotosz szerint i. e. 3000 körül egy kastély állt itt, de i. e. 334-ben Nagy Sándor megszállta Káriát, valamint ostrom alá vette Physkost is. A város mintegy 600 lakója minden értéküket felégette a hódítók elől, és a környező dombok közé menekültek. A támadók felismerve a vár stratégiai értékét, a fősereg hazatérte előtt néhány száz katona kijavította az ostrom során elpusztult részeket. A Marmaris név a milétoszi vagy menteşei bégség idején vált ismertté. Neve a török mermer, illetve a görög màrmaron szóból származik, melynek jelentése márvány; s mivel a régió gazdag márványlelőhelyekből eredően a kereskedelemben is jelentős szerepet játszott. Miután II. Mehmed oszmán szultán a 15. század közepén elfoglalta Bizáncot, 1480-ban innen indult a Szent János Lovagrend által védett Rodosz ellen. 1522-ben Marmaris és környéke volt az oszmán flotta támaszpontja és I. Szulejmán oszmán szultán innen indította a sikeres támadást Rodosz ellen. 1798-ban Nelson admirális flottája Marmaris védett kikötőjében pihent meg útban Egyiptom felé Napóleon ellen. A török Kulturális Minisztérium (törökül: Kültür ve Turizm Bakanlığı) felügyelete alatt 1979-től zajlanak a felújítási munkálatok, így a várat múzeummá alakították át. A hét galéria közül a legnagyobbat kiállítási célokra használják, valamint a vár melletti bazár mellé Ajse Hafsza szultána egy kis karavánszerájt építtetett. Nevezetességek Itt található Törökország egyik legnagyobb jachtkikötője. Testvérvárosok Fürth , Németország Askelón , Izrael Dzerzsinszkij, Oroszország Bandi Árpád Bandi Árpád (Magyarsáros, 1925. július 9.) erdélyi magyar matematikatanár, Bolyai János emlékének ápolója, őseinek kutatója, Bandi Dezső öccse. Életpályája Kilencgyerekes család hetedik gyermekeként született. Amerikát megjárt ezermester apját 14 éves korában elvesztette. Már gyermekként erős akarattal valósította meg terveit, a legkülönfélébb szerkezeteket készítve. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban folytatta, két év megszakítással, anyagi gondok miatt. Végül a marosvásárhelyi tanítóképzőben végzett 1946-ban. Árkosi László matematika-fizika szakos tanárát mindig kedvenc tanáraként említette, akivel később szoros barátságot kötött. Érettségi után nem mehetett egyetemre, mert anyját kuláknak minősítették. 1947-től tanítani kezdett matematikát, fizikát, zenét, rajzot, szükség szerint. 1962-ben matematika-fizika szakos képesítést szerzett a kolozsvári Továbbképző Intézetben. Tanított és nevelt Ádámoson, Dombón, Kerelőszentpálon, Gogánváralján, Bátoson, Gyulakután 1987-ben történt nyugdíjazásáig. De ezután is tanított Marosvásárhely több iskolájában. Munkássága Bandi Árpád tanárként és nevelőként sokoldalú tevékenységet folytatott. Mindenhol énekkart szervezett, Kodály, Bartók, Bárdos Lajos énekkari műveivel sikerrel szerepeltek különböző megyeközi versenyeken, Szászrégen, Segesvár, Nagyszeben, Kolozsvár, Marosvásárhely színpadain. Tanítványai több díjat nyertek különböző versenyeken. 1983-ban és 1984-ben tanítványai képviselték Maros megyét az országos matematikai olimpián. A Matematikai Lapok iskolai pontversenyén éveken keresztül a legjobbak között szerepeltek diákjai. Szakkörein felnőtt tanítványai matematikát illetve fizikát tanítanak Erdély különböző városaiban, de egyetemeken is. Számos tanítványa mérnökként dolgozik. A Romániai Matematikai Társaság által szervezett országos rendezvények gyakori meghívottja volt, ahol előadásokat is tartott. Cikkei a Matematikai Lapokban, később a Matlapban, valamint a román nyelvű Gazeta de Matematică-ban jelentek meg. Tanárként többször kapott oklevelet, 2000-ben pedig a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Ezüstgyopár díjjal tüntette ki. Magas kora ellenére aktívan részt vesz a Matlap szerkesztésében, támogatók felkutatásával segíti a feladatmegoldó tanulók jutalmazását. 2010-ben kopjafával jelöltette meg Bolyai János eredeti sírhelyét a marosvásárhelyi református temetőben. Már nyugdíjas korában kezdett el foglalkozni Bolyai János felmenői felkutatásával. Bolyai Farkas anyai felmenőinek kilenc kopjafát állított, ötöt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán, kettőt Magyarsülyében, kettőt pedig a háromszéki Páva iskolájának udvarán (2017. május 7-én, I. Pávai István és Pávai Vajna Péter emlékére). Díjai Ezüstgyopár díj , Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, 2000 Farkas Gyula-emlékérem , 2006 EMKE -díj, Maros megye, 2015 (A magyar közösségért végzett munkája elismeréseként) Oregoni cinege Az oregoni cinege (Baeolophus inornatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó, 15-16 centiméter hosszú madárfaj. Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó meleg, száraz erdőiben, leggyakrabban tölgyeseiben él. Ősztől tavaszig a hegyekből lentebbi vidékekre ereszkedik. Pókokkal, rovarokkal (melyeket akár röptükben is elkap), magokkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Természetes úton keletkezett vagy harkályok által elhagyott faodúkban fészkel. Májustól júliusig költ évente egyszer, a nőstény egy fészekaljba 3-9 (leggyakrabban 6-8) tojást rak le, melyeket többnyire ő is költi ki, 14-16 nap alatt. A fiókák 16-21 múlva repülnek ki, de ezt követően még 3-4 héten keresztül a szülők segítik őket a táplálkozásban. A pár a költést követően is együtt marad. Alfajai B. i. inornatus (Gambel, 1845) – az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén (délnyugat- Oregontól délnyugat- és délközép- Kaliforniáig ); B. i. affabilis (Grinnell & Swarth, 1926) – délnyugat- Kaliforniától Mexikó északnyugati részéig; B. i. mohavensis (A. H. Miller, 1946) – Kalifornia délkeleti részén; B. i. cineraceus (Ridgway, 1883) – Mexikó nyugati részén. Egyes szerzők a B. i. inornatus alfajtól elkülönítik a B. i. sequestratus és a B. i. kernensis alfajokat, valamint a B. i. affabilis alfajtól a B. i. transpositus alfajt. Betoncourt-Saint-Pancras Betoncourt-Saint-Pancras település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 50 fő (2015). Betoncourt-Saint-Pancras Fontenoy-le-Château, Dampvalley-Saint-Pancras, Fontenois-la-Ville, Girefontaine és Mailleroncourt-Saint-Pancras községekkel határos. Népesség A település népességének változása: ÖBB 5042 sorozat Az ÖBB 5042, korábban BBÖ VT 42, egy osztrák (1A)'(A1) tengelyelrendezésű dízel motorkocsi sorozat volt. A Simmering-Graz-Pauker gyártotta 1935 és 1936 között. Az ÖBB 1989-ben selejtezte a sorozatot. Poljanski Lug Poljanski Lug falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Vrbovechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 35 km-re keletre, községközpontjától 7 km-re délre, a Vrbovecet elkerülő A12-es autópálya közelében fekszik. A falun folyik át a Lonja-patak, mely mellett több kis halastavat alakítottak ki. Története A falu 1917-ben kezdett betelepülni Eugen de Piennes márki egykori, eladott birtokán. Egy időben a telepet egyszerűen "baraka", azaz barakk néven nevezték. Kezdetben valóban fából épített barokkok álltak itt, ahol a közeli erdőkben dolgozó favágó munkások éltek. Mai hivatalos nevét csak a második világháború után kapta, mivel egykor Vrbovec város ligetes területe volt. A falunak 1910-ben 120 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 453 lakosa volt. A faluban ma négyosztályos alapiskola működik. Kápolnája, önkéntes tűzoltó egylete, horgász egyesülete, két vadászháza van. Nevezetességei A Fatimai Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1961-ben épült. Aklos Aklos, ukrán nyelven Уклин, falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Szolyvai járásban. Fekvése Szolyvától északra fekvő település. Története A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Szolyvai járásához tartozott. 1910-ben 210 lakosából 4 magyar, 7 német, 199 ruszin lakosa volt. Ebből 2 római katolikus, 200 görögkatolikus, 7 izraelita volt. Danyi Magdolna Danyi Magdolna (Palics, 1950. november 10. – Palics, 2012. november 10.) költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Élete Iskoláit Palicson, Szabadkán és Újvidéken végezte, magyar tanárnak tanult. Gimnázium után Tolnai Ottó rögtön odavette az Új Symposionhoz. 1972-től az alapítók (Ladik Katalin, Tolnai Ottó, Domonkos István, Bányai János) politikai okokból nem publikálhattak saját újságjukban, ennek köszönhetően 1974-től már ő volt főszerkesztő öt évig. 1983-tól 1985-ig a Híd szerkesztője volt. Egyetemi tanulmányai után a németországi Bielfieldben tanult két évig ösztöndíjjal. Fordított németből az akkori konkrét költészet nagyjait, például Helmut Hessenbüttelt, de ezek csak folyóiratban láttak napvilágot. Verseket írt. Több tanulmánykötete is megjelent. Költői példaképének Nemes Nagy Ágnest vallotta. Szövegnyelvészként a modern strukturalista költészetet elemezte. 1990-ben az irodalomtudományok doktorává avatták, az Újvidéki Magyar Egyetemről ment nyugdíjba. Művei Sötéttiszta. Újvidék, 1975 (versek) Czóbel Minka. Újvidék, 1980 (monográfia) Rigólesen. Újvidék, 1988 (versek) Paul Célan nyelvének (metaforikus) főnévi összetételeinek értelmezéséhez. Újvidék, 1988 (tanulmánykötet) Pilinszky János költői nyelve, 1990 (tanulmány) Palicsi versek. Újvidék, 1996 (versek) Értelmezések. Szabadka, 2010 (tanulmányok) Enyhület és felröppenés. Összegyűjtött versek ; Forum–Életjel, Újvidék–Szabadka, 2013 ( Életjel könyvek ) Elismerései Sinkó Ervin-díj , 1973 Híd-Díj, 1996 (megosztva) Üzenet-díj, 1993 Querétarói vízvezeték A querétarói vízvezeték (spanyolul Acueducto de Querétaro) a mexikói Querétaro állam fővárosának, Santiago de Querétaro városának egyik 18. századi építménye, a világörökségi terület része. Története Don Juan Antonio de Urrutia y Arana márki, aki 1687-ben vándorolt ki Spanyolországból a mai Mexikóba és 1721 óta élt Querétaróban, hamarosan elrendelte a vízvezeték építését, mivel a növekvő lakosság és a fejlődő ipar egyre több és több vizet igényelt. A munkálatok 1726-ban kezdődtek meg, költségük összesen 124 791 pesót tett ki, melyből 88 279-et a márki adományozott, 25 000-et a város gyűjtött be a lakosoktól, a fennmaradó rész eredete viszont nem ismert. Az építkezés 12 évig tartott, az ünnepélyes avatásra 1738 októberében került sor. Az építés során külön kihívás volt a domborzathoz való alkalmazkodás és a vízszintesség meghatározása: ez utóbbihoz az ősi római eszközt, a corobatét használták. Az építményt csiszolatlan vulkáni kövekből építették, vörös kővel díszítették, a meszet távoli bányákból szállították ide, a homok is vulkáni eredetű volt. A boltívek építéséhez használt, fából készült támasztékok valószínűleg a talajon támaszkodtak. A reformháború querétarói csatája során az első boltív megsemmisült, de azt is újjáépítették, ahogy az egész vízvezetéket is általában rendben tartják és rendszeresen felújítják, ha szükséges. 1899-ben vasutat építettek a városban, és a sinek áthaladtak az vezeték alatt is. Később, amikor még nagyobb szerelvények kezdtek közlekedni, többen aggódni kezdtek, nem okoz-e károkat az építményben a hatalmas gépek által keltett rezgés. Emiatt új nyomvonalat jelöltek ki a vasút számára. A 20. század elejére azonban már annyira megnőtt a város lakossága, hogy a régi vízvezeték nem tudta kielégíteni az igényeket. 1903 és 1906 között így egy olyan rendszert építettek ki, mely csövön keresztül vezette el a forrás vizét, majd 1907-től vasból készült csővezeték-hálózatot építettek ki, mely 1911-re készült el (más kérdés, hogy ez a munka annyira drága volt, hogy pénzügyi összeomláshoz vezetett). 1945-ben a járműforgalom számára a vezeték végén levő falon új nyílást alakítottak ki. Ez volt az első jelentős építészeti beavatkozás az építmény történetében. 1966-ra annyi autó közlekedett már a városban, hogy a vízvezeték már jelentősen hátráltatta a keresztirányú fogalmat is. Emiatt a 26. és 27., valamint a 28. és 29. oszlop közötti boltív alatt egy-egy aluljárót építettek ki, melyeken keresztül zavartalanul bonyolódott sokáig a Bernardo Quintana út forgalma. Mivel azonban az út máshol három sávos, az aluljáróban viszont csak kettő, így ez a tovább növekvő forgalomnak már akadályt jelentett. Ezért 2006-ban eltervezték az aluljárók három sávra bővítését is, de ez még nem valósult meg. Elhelyezkedés A vezeték délnyugat–északkeleti irányban húzódik végig Santiago de Querétaro keleti, régi városrészén, mintegy 1830–1850 méteres tengerszint feletti magasságban. Közvetlenül mellette, mindkét oldalon vele párhuzamosan fut az így kétszer két sávos De los Arcos nevű út. Leírás A vezeték az egykori Cañada falu határában található, Ojo de Agua del Capulín nevű forrás vizét vezette a városba. A forrásnál összesen 18 kifolyó vízét gyűjtötték egybe az alberca antigua nevű vízmedencében, majd egy 5 km hosszú, kőlapokkal fedett csatornán (az El Socavónon) át terelték a vizet innen a vezetékbe, amelyen keresztül eljutott a városban található Convento de la Cruz kolostorba. A vezeték hossza 1259 méter, 74 boltívből áll, de ehhez 1899-ben Salvador Álvarez egy 75-ödiket is hozzátoldott. A boltívek nyílása átlagosan 13 méter széles, zárókövük fölött a csatorna 1,6 méterrel fut. Tartóoszlopai téglalap keresztmetszetűek, oldalhosszuk 3,38 m, szélességük 3,36 méter, de fölső részükön lépcsőzetesen elkeskenyednek, így ott szélességük már megegyezik a csatorna szélességével, mely csak 1,1 méter. A domborzat miatt a boltívek magassága változó: az északkeleti végén teljesen eltűnnek az ívek, a legmagasabb részén (az Indio Triste és a Puente de Alvarado utcák között) pedig a 28,4 méteres magasságot is elérik. A vezeték lejtése megfelelt az ókori Vitruvius-féle iránymutatásnak, vagyis annak, hogy minden 100 lábnyi útján a víz esése legalább fél láb legyen. A folyadékot szállító cső 24 cm széles és 27 cm magas, így naponta mintegy 2200–2300 m³ vizet tudott szállítani, ami bőven kielégítette a múltban néhány tízezer lakosú város igényeit. Hércules de Miranda Hércules de Miranda, általában egyszerűen Hércules (Guaxupé, 1912. július 2. – Rio de Janeiro, 1982. szeptember 3.) brazil labdarúgócsatár. Antonio Gutiérrez de Otero y Santayana Antonio Gutiérrez de Otero y Santayana (1729. május 8. – 1799. május 14.) egy spanyol altábornagy volt, akit elsősorban Nelson admirálisnak az 1797-ben lezajlott Santa Cruz-i csatában való legyőzéséről ismernek. A Kasztíliai királyságban lévő Aranda de Dueróban született. Apja a katonaságban szolgált, és Gutiérrez az ő nyomdokaiba lépve hétéves korában kadétnak jelentkezett a spanyol hadseregbe. Az Olaszországban, a Falkland-szigeteken és Algériában zajló spanyol katonai hadjáratokban, illetve Martín Alvarez tábornok irányítása alatt Gibraltár blokádjában vett részt . Gutiérrez szolgált Minorca szigetének kormányzájaként is. 1791-ben nevezték ki a Kanári-szigetek katonai kormányzójává, és ezt a pozíciót 1791 január 31-én foglalta el. Elődje ebben a beosztásban Miguel de la Grúa Talamanca, Branciforte őrgrófja volt. 1797-ben, a Santa Cruz-i csata során Gutiérrez asztmás rohamoktól szenvedett, de sikeresen visszaverte a Horatio Nelson által vezetett brit csapatokat. Gutiérrez megengedte, hogy a britek fegyverben, katonai tiszteletadás mellett távozzanak. Enek a győzelemnek az eredményeként Gutiérrezt IV. Károly spanyol király az Alcántarai rend Encomienda of Esparragal kitüntetését adományozta. Gutiérrez egészsége tovább romlott, és 1799 április 22-én bénulásos rohamot szenvedett el Ez év május 14-én halt meg Santa Cruz de Tenerife városában, és Idősebb Jakab apostol (Apóstol Santiago) templomában temették el a város La Concepción plébániájában. Beneda István Beneda István, Benedek (Budapest, 1904 – ?) válogatott labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1926 és 1929 között az Újpest FC labdarúgója volt. A csapattal egy ezüst- és két bronzérmet szerzett. Három idény alatt összesen 34 bajnoki mérkőzésen védett. 1929-ben a szegedi Bástya együtteséhez igazolt. A válogatottban 1927 és 1929 között három alkalommal védett a magyar válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1926–27 3.: 1927–28, 1928–29 Magyar kupa döntős: 1927:1930 Főváros kormányzóság (Jordánia) Főváros kormányzóság (arabul ������ ������� [Mu�āfa�at al-ʿĀ�ima]) Jordánia tizenkét kormányzóságának legnépesebbike. Az ország középső részén fekszik. Északon és északkeleten ez-Zarká kormányzóság, délkeleten Szaúd-Arábia, délen Maán, délnyugaton el-Karak, nyugaton Mádaba, északnyugaton pedig el-Balká kormányzóság határolja. Székhelye Ammán, a főváros. Területe 8 231 km², népessége 2 027 685 fő. Területe kilenc körzetre (livá) oszlik, melyek közül öt (Ammán, Egyetem, el-Kuvajszima, Márka, Vádi sz-Szír) fővárosi kerületekből, a többi (el-Dzsíza, el-Muvakkar, Náúr, Szaháb) Ammánon kívüli területekből tevődik össze. Nemzetközi dátumválasztó vonal A nemzetközi dátumválasztó vonal (röviden: dátumválasztó vonal) egy képzeletbeli, cikcakkos vonal a Föld felszínén, ami a földrajzi keleti hosszúság 180°-a mentén halad észak-déli irányban, és különböző dátumú területeket választ el egymástól. A Csendes-óceán közepén halad, és kitérőket tesz keleti vagy nyugati irányban abból a célból, hogy egy adott szigetcsoport az általa választott időzónába essen. A dátumválasztótól keletre az egy nappal korábbi dátum érvényes, míg tőle nyugatra már egy nappal előbbre tartanak (mindkettőnél a másik dátumhoz képest). Földrajz A dátumválasztó csak elméletben észak-déli egyenes vonal. A gyakorlatban azért, hogy egy-egy ország különböző területei (amiken áthalad a keleti 180°-os hosszúsági vonal) azonos időzónához tartozzanak, a dátumválasztó kitérőket tesz. Ez történik Oroszország keleti csücskénél, ahol a dátumválasztó keletre eltér és a Csukcs-tengerben halad, így a szárazföld keleti része nincs elvágva dátum szempontjából a tőle nyugatabbra eső területektől. A Bering-tengerben a vonal nyugati irányban tér el, hogy az Aleut-szigetek azonos dátumú időzónában legyenek. A szigetektől délre a vonal délkeleti irányban visszatér a 180°-os meridiánhoz. A vonal a lakatlan Howland- és Baker-atolloktól délre, nem sokkal az Egyenlítő alatt keleti irányba fordul, és cikkcakkos vonalban körbeveszi Kiribati szigeteit. A vonal legkeletibb széle a Vonal-szigeteknél („Line Islands”) eléri a nyugati 150°Földrajzi hosszúságot (itt a különlegesnek számító UTC+14 órás zónaidőt használják). Kiribatitól délre a vonal visszatér nyugati irányba, és áthalad Szamoa és Amerikai Szamoa között, majd a nyugati 172,5°-on halad dél felé. Ezen a részen Szamoa, a Tokelau-szigetek, Wallis és Futuna, a Fidzsi-szigetek, Tonga, Új-Zéland, a Kermadec-szigetek és a Chatham-szigetek vannak azonos dátumú zónában, míg Amerikai Szamoa, a Cook-szigetek, Niue és Francia Polinézia egy napi dátummal előrébb tartanak. Jogi helyzet Minden ország szabadon és egyoldalúan megválaszthatja, hogy melyik időzóná(ka)t akarja alkalmazni, ami saját területén belül a szárazföldre és a felségvizeire érvényes. Az így meghatározott zónák nem terjednek ki a nemzetközi vizekre. Nincsen nemzetközi szervezet vagy nemzetközi szerződés, ami megszabná a dátumvonal lefutását a térképen. Ezt a térképészek az egyes országok hivatalos közlései után vezetik rá a térképekre. 1884-ben a Nemzetközi Meridián Konferencia kifejezetten visszautasította, hogy megszabjon vagy jóváhagyjon időzónákat, mivel ezek meghatározása nem esett a hatóköre alá. A tengerészeti dátumválasztó vonal nem azonos a „nemzetközi dátumválasztó vonal”-lal, erre nemzetközi egyezmény vonatkozik. 1917-ben fogadták el egy angol-francia tengeri időmérési egyezmény keretében. Ennek javaslata értelmében a civil és katonai hajók óránként igazított időt használnak a nyílt tengeren. Az Egyesült Államok 1920-ban fogadta el a javaslatot katonai és kereskedelmi hajói részére. Ez a vonal követi a 180°-nál lévő meridiánt, de a szárazföldeknél kerülőt tesz a tenger felé. A hajóknak a közelükben lévő szárazföldön érvényes időt kell használniuk, ha azok felségvizein hajóznak, vagyis a távolság a parttól kisebb, mint 12 tengeri mérföld (kb. 22 km), de vissza kell állniuk a nemzetközi időzónák alkalmazására, ha ettől távolabb vannak. A valóságban a hajók ezeket az időket csak a rádióforgalmazásban használják, ahol illik tudni, hogy a parton mennyi az idő. Belső használatra a hajó kapitányának szabadságában áll megszabni, hogy a hajón milyen időzónát használnak az események koordinálására (étkezés, üzletek nyitvatartása, műsorkezdés stb). A nemzetközi dátumválasztó vonal megrajzolása a térképekre (ezen az oldalon is) az erre a feladatra kijelölt vagy rá vállalkozó térképész feladata, de erre senkit semmiféle intézkedés nem kötelez. A dátumválasztó vonal aktuális lefutásának használatához figyelni kell a térkép készítésének, illetve aktualizálásának dátumára. A nemzetközi dátumválasztó vonal érvényessége nem terjed ki Arktisz és Antarktisz területére, mivel az érvényes időzónát (és a dátumot) az ott jelen lévő állomások személyzete célszerűségi szempontok alapján határozza meg. Történelmi változások Fülöp-szigetek A Fülöp-szigetek fontos gazdasági partnere volt Acapulco Mexikóban, így a dátumválasztó vonal keleti oldalára helyezték magukat, annak ellenére, hogy földrajzilag a Csendes-óceán nyugati felében vannak. Amikor Londonban kedden 00:01 volt, Acapulcóban 17:21, és hétfő 08:05 Manilában. Amikor a Fülöp-szigetek érdeklődése az 1840-es években Kína felé fordult a Kelet-indiai Társaságok miatt, a Fülöp-szigetek a dátumválasztó vonal nyugati oldalára helyezte magát. 1844. december 30., hétfő után 1845. január 1. következett (bár 1844 szökőév volt). Alaszka 1867-ig Alaszka Oroszországhoz tartozott, a dátumválasztó vonal csak részben volt meghatározva. Alaszka megvásárlása előtt (az Egyesült Államok részéről), Alaszkában 1867. október 6. volt a julián-naptár szerint, ami akkoriban Oroszországban érvényes volt. Ez a dátum a Gergely-naptár szerint (ami az Egyesült Államokban volt érvényben) október 18. volt. A kormányzás módosulásával a dátumválasztó vonal nyugati irányba tolódott (ezzel Alaszka egy napot visszaugrott az időben). 1867. október 6. után 1867. október 18. következett az ebben az időszakban bevezetett Gergely-naptár és a Julián naptár dátumainak különbsége és az egy napos ugrás miatt. Szamoa, Amerikai Szamoa és a Tokelau-szigetek Az időközben kétfelé vált Szamoa-szigetek 1892-ig a dátumválasztó vonal nyugati oldalán voltak. Ekkor észak-amerikai kereskedők meggyőzték Malietoa Laupepa szamoai királyt, hogy váltson át az amerikai dátumra és a szigetek időzónája legyen Kalifornia mögött 3 órával. Ez leváltotta az addig használt ázsiai időt, ami Japán előtt 4 órával járt. A váltás az Egyesült Államok függetlenségi napján, 1892. július 4-én történt, abban az évben ez a nap kétszer szerepelt Szamoa történelmében. 2011. december 29-én éjfélkor új időzónába lépett Szamoa és a Tokelau-szigetek, így 29-e után 31-e következett. Az időzóna-váltás indoka az Ausztráliával és Új-Zélanddal való kereskedelem elősegítése, amit az eddig érvényben lévő időeltolódás nehezített, ugyanis mivel a hétvégék különböző napokon voltak, minden héten csak négy közös munkanap volt. A váltással az időzóna UTC−11-ről UTC+13-ra változott. A nemzetközi dátumválasztó vonal 2011-ben Szamoa és Amerikai Szamoa között halad át. (Amerikai Szamoa továbbra is az amerikai dátumot alkalmazza) A Tokelau-szigetek az UTC+13 időzónában vannak. Kelet-Kiribati A Kiribati köztársaság a keleti területein 1995. január 1-jén dátumváltást hajtott végre, az UTC−11 és UTC−10 időzónák helyett UTC+13 és UTC+14 lépett érvénybe. Ez előtt a dátum előtt az országot kettévágta a dátumválasztó vonal. Ezen a napon a dátumválasztó vonal keleti irányban mozdult el, és körülvette az ország szigeteit. Kiribati központja a régi dátumválasztótól kissé nyugatra van. A függetlenség 1979-es elnyerése után az új köztársaság magának követelte az Egyesült Államoktól a Phoenix- és Vonal-szigeteket („Line Islands”), amik az akkori dátumválasztótól keletre helyezkednek el. Így az országban azóta kétféle dátum volt érvényben. A kormányszervek csak a hét négy napján tudtak egymással kommunikálni, mert ennyi volt a közös munkanapok száma. Marketingszempontból kedvező következmény volt, hogy a keleti területek (beleértve a lakatlan Kiritimati-szigetet - „Karácsony-sziget”) kezdték a 2000-es évet, minden más országot megelőzve, amit a kormány igyekezett a turizmus felfuttatására kihasználni. A dátumválasztó jelentősége különféle vallásokban Kereszténység A kereszténységben bizonyos dátumoknak kitüntetett szerepük van, bizonyos istentiszteletek csak a hét meghatározott napjain tarthatók. A keresztények által használt naptár megegyezik a nemzetközi gyakorlatban használt Gergely-naptárral, de néhány ortodox-keresztény országban vallási célokra a julián-naptárat használják. A fő kérdések ezekben az országokban a húsvét, a karácsony és hasonló ünnepek dátumának meghatározása. Tongán a Hetednapi Adventista Egyház úgy tartja, hogy a bibliai szombat arra a napra esik, melyet a többi keresztény felekezet vasárnapként ünnepel. Iszlám Az iszlám vallás számára a Ramadán kezdő- és befejező napja a Hold fázisaihoz kötődik, ez egy csillagászati esemény, ami az egész Földön globálisan érvényes, meghatározható napra esik. Minden helyen azonban meg kell határozni az esemény idejét és dátumát. Az iszlámban a pénteki imádság helyi dátumának meghatározása is kérdéses az Óceániai térségben. Itt a dátumválasztó vonal vagy a nemzetközileg elfogadott földrajzi hely volt, vagy 140°W, ami Mekka városával épp ellentétes helyen fekszik a földgolyón. Hawaiin (157°W) az Egyesült Államokban érvényes dátumot használják a pénteki imádság céljára. Zsidó vallás A nemzetközi dátumválasztó vonal első említése egy 12. századi Talmudista kommentárban fordul elő, ahol olyan földrajzi helyről esik említés, ami 6 órával Jeruzsálem ideje előtt jár (ez a Fülöp-szigeteknek felel meg). A vonal neve a kommentárban K'tzai Hamizrach (am. „a legkeletibb vonal”). Ennek segítségével számítják ki a „Rosh Hashanah”, vagyis a zsidó újév napját a zsidó naptárban. A dátumvonal keresztezése problémát okoz a vallásos utazóknak a sabbat és az ünnepek betartásában. A sabbat a hét hetedik napján van, ami mindig ugyanarra napra esik, ha valaki a dátumválasztóhoz képest nem változtatja a helyét. Probléma akkor keletkezik, ha vallásos zsidó utazó keresztezi a dátumvonalat és péntekből hirtelen szombat lesz. Több különböző állásfoglalás létezik arról, hogy a zsidó törvények szerint hol van a dátumválasztó vonal. A Moshe Heinemann rabbi nevéhez kötődő szabály a következő: Új-Zélandon és Japánban a helyi többségi vélemény szerint szombaton van sabbat. A Chazon Ish szerint azonban (Avrohom Yeshaya Karelitz rabbi műve) sabbat a helyi vasárnapon van. Hawaiin szombaton van sabbat a helyi többségi vélemény szerint. A kisebbség véleménye szerint azonban helyi pénteken van sabbat. A következő helyszíneken sabbat helyileg szombaton van: Ausztrália, Kína, Oroszország szárazföldi területei, Tajvan, Hongkong, Alaszka szárazföldi területei, Manila és a Fülöp-szigetek 125.2°E-tól nyugatra fekvő területei. Kulturális vonatkozások A tegnap szigete - (The Island of the Day Before) A dátumválasztó vonal központi szerepet játszik Umberto Eco: A tegnap szigete (1994) című könyvében (magyarul 2009-ben jelent meg). A műben a főhős, Roberto, egy fiatal nemes 1643-ban magányos hajótörést szenved a Csendes-óceánon, a dátumválasztó vonal közelében, amint egy sziget felé halad. A közelében lévő szigethez kellene eljutnia, ami az „előző nap” jelképe. Ha elérné, az idővel egyszerre megfordulna szerencsétlen sorsa is. Mivel úszni nem tud, fejtegetéseit papírra veti, amiben a dátumválasztó vonal fizikai, metafizikai és vallási fontosságát taglalja. Nyolcvan nap alatt a Föld körül - (Le Tour du monde en quatre-vingts jours) A dátumválasztó vonal (pontosabban a létezése) központi szerepet játszik Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül (1873) című könyvében. A főhős, Phileas Fogg fogadásból világ körüli útra indul. A fogadás tárgya az, hogy 80 nap alatt vissza kell érnie a londoni Reform klubba, ahol a fogadást kötötték. (a céldátum 1872. december 21, szombat, 20:45). Mivel elindulása után bankrablással gyanúsítják meg, ezért detektívek erednek a nyomába, akik le akarják tartóztatni (ezzel megakadályozva az utazását), illetve a vesztésre fogadók felbérelnek jó néhány kétes alakot, akik feladata akadályozni a továbbjutását, akár erőszak árán is. Phileas Foggnak ezeket az akadályokat is ki kell cseleznie, nem beszélve a számtalan természeti és technikai akadálytól. Amikor visszaér Londonba, abban a hiszemben van, hogy egy napot késett, és elvesztette a fogadást. Másnap délelőtt azonban kiderül, hogy nem vasárnap van, hanem csak szombat, és aznap estig kell bemennie a klubba, amit meg is tesz, és ezzel megnyeri a fogadást. A félreértést a napok számításában az okozta, hogy mivel kelet felé haladt, folyamatosan 1-1 órát nyert, amikor 15°-ot haladt, ami a Föld kerületének (vagyis 360°) megtétele után 24 órára jött ki. V. Ióannész bizánci császár V. Ióannész Palaiologosz, magyarosan V. János (görögül: Ίωάννης Ε' Παλαιολόγος), (1332. június 18. – 1391. február 16.), uralkodott: 1341-1391) bizánci császár 1341-től 1376-ig, 1379-től 1390-ig, és 1390-től haláláig. A Ióannészok viszálya Ióannész kilencéves volt, amikor megörökölte a császári bíbort, így régens kormányzott helyette apja minisztere, Johannesz Kantakuzénosz személyében. A régensnek komoly ellentábora akadt, amit az anyacsászárné is erősített, így elmenekült a Konstantinápolyból, és fellázadt. Trákiában császárrá koronáztatta magát VI. Ióannész néven, míg az ifjú V. Ióannész és támogatói a fővárosban húzták meg magukat. Hat évig dühöngött a polgárháború, minek során az ellenfelek az amúgy ellenséges szerbek és oszmánok, illetve mindenféle nemzetiséghez tartozó zsoldosok segítségéhez is folyamodtak. Végül a lázadó régens győzött azáltal, hogy kiegyezett a törökökkel, és 1347-ben bevonult a fővárosba. Ellenzékével alkut kötött: császárrá koronáztatta magát, a legális uralkodót teljesen háttérbe szorítva mindennemű intézkedésben. Kantakuzénosz Ióannész intézkedései révén azonba nemsokára elvesztette népszerűségét, és V. Ióannész átvehette a hatalmat. A sikerhez hozzájárult még Francesco Gattilusio ügyessége is, aki csellel behajózott Konstantinápolyba és a falakat védő katonaságot semlegesítve megnyitotta a kapukat Ióannész előtt. Ióannész a segítségért cserébe Gattilusiónak és testvérének adta Leszbosz szigetét, aki I. Ferenc néven szuverén uralkodó lett és a Genovai Köztársaság érdekeit kezdte szolgálni. Országos léptékű családi problémák Ióannész uralma alatt a birodalom felbomlása tovább folytatódott fia, a későbbi IV. Andronikosz lázongása (1376-1379 között ő tette le V. Ióannészt a trónról, és 1385-ben megint megpróbálta átvenni a hatalmat) és a folyamatos oszmán támadásoknak köszönhetően, akik időközben Európában is megvetették a lábukat (1354, Gallipoli). 1381-től a birodalom rendszeres sarcot fizetett a törököknek, akik I. Murád szultán óta Edirnében állították fel központjukat. Bizáncot a császár erőtlen kísérlete a kereszténység újraegyesítésére sem mentette meg a lejtőn való egyre mélyebbre süllyedéstől, és a hamarosan bekövetkező végső bukástól. Az idős császár még élete utolsó éveiben is kénytelen volt egy újabb családtagja ellen harcolni: ezúttal VII. Ióannész, Andronikosz fia kényszerítette nagyapjára akaratát (1390). 2325 Chernykh A 2325 Chernykh (ideiglenes jelöléssel 1979 SP) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1979. szeptember 25-én. A csillagász Cernih házaspárról, Ljudmila Ivanovna Csernihről és Nyikolaj Sztyepanovics Csernihről nevezték el. 2008-as MotoGP holland nagydíj A 2008-as Holland TT volt a 2008-as MotoGP-világbajnokság kilencedik futama. A versenyt a TT Circuit Assenen rendezték. A 125 köbcentimétereseknél egy öt körös sprintverseny volt a hivatalos végeredmény, az első versenyt az esőzések miatt félbe kellett szakítani. Hohenfels-Essingen Hohenfels-Essingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Havasi Sándor Havasi Sándor Hágelmann (Budapest, 1941. október 30. – 2005. április 10.) magyar labdarúgó, hátvéd. Pályafutása 1959-ben lett a Ferencváros játékosa. 1960-ban játszotta első élvonalbeli mérkőzését. Négyszeres magyar bajnok és részese az FTC hatvanas évekbeli nemzetközi sikereinek. 1965-ben a VVK győztes, 1968-ban a VVK döntős, 1963-ban a VVK elődöntős csapat tagja volt. Összesen 181 mérkőzésen lépett pályára a Ferencváros színeiben (102 bajnoki, 68, nemzetközi, 11 hazai díjmérkőzés) és 4 gólt szerzett (2 bajnoki, 2 egyéb). 1966-ban egy idényt Salgótarjánban játszott. 1971-ben az alsó osztályú fővárosi csapatban fejezte be az aktív sportolást. Sikerei, díjai Magyar bajnok (1962-1963, 1964, 1967, 1968) VVK győztes (1964-1965), 2. (1967-1968), 3/4 (1962-1963). Október 24. Október 24. az év 297. (szökőévben 298.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 68 nap van hátra. Névnapok: Salamon, Arétász, Gilbert, Gilberta, Gilgames, Harald, Herald, Herold, Ráchel, Rafael, Ráfis, Ráhel, Rákhel, Rákis, Salvador Események 1273 – Habsburg Rudolf német királyt megkoronázták Aachenben 1625 – Esterházy Miklóst Magyarország nádorává választják 1648 – A vesztfáliai békével lezárul a harmincéves háború . Elismerik Svájc és Hollandia függetlenségét. 1795 – Harmadik alkalommal osztják fel Lengyelországot . Területét Poroszország , az Orosz Birodalom és Ausztria kebelezik be. 1849 – Haynau kiadja Magyarország ideiglenes katonai közigazgatási szervezetéről szóló rendeletét: Erdélyt , Horvátországot és a Muraközt leválasztja a Magyar Királyságról , az országot 15 kerületre osztja, a megyék megszűnnek. 1861 – Üzembe helyezik az első transzkontinentális telefonkábelt 1906 – I. Ferenc József király szentesíti a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvénycikket. Az ünnepélyes temetésekre október 29-én kerül sor. 1917 – Első világháború : A tizenkettedik isonzói csata kezdete. Az osztrák-magyar támadó csapatok Caporettónál áttörik az olasz frontot, átkelnek az Isonzó folyón, a Júliai-Alpokon , a Tagliamento folyón, elfoglalják Udine várost, és előrenyomulnak a Piave folyóig. 1929 – „Fekete csütörtök” a New York -i tőzsdén , e napon robban ki az 1929 -től 1933 -ig tartó gazdasági világválság . 1930 – Megnyitják a balsai Tisza-hidat . 1937 – Szálasi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot . 1940 – Kolozsváron megnyitják a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Szegedről visszahelyezett jogi karát. , 1945 – Életbe lép az ENSZ alapokmánya, ezzel formálisan is megkezdi működését az Egyesült Nemzetek Szervezete . 1956 – Nagy Imrét nevezik ki (az 1953-as után másodszor) miniszterelnöknek , aki október 28-án koalíciós kormányt alakít. 1956 – A szovjet csapatok bevonulnak Budapestre . 1970 – Salvador Allende győz a chilei elnökválasztáson. 1973 – Fegyverszünettel ér véget a jom kippuri háború , az Izraeli csapatok ekkor 105 kilométerre állnak Kairótól és 42 kilométerre Damaszkusztól . 1980 – A lengyel állami és pártvezetés engedélyezi a Szolidaritás Független Szakszervezet működését. 1990 – A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága alkotmány-ellenesnek nyilvánítja a halálbüntetést . 1991 – A Szovjetunió és Lengyelország egyezményt köt, hogy 1993 végéig a Szovjet Fegyveres Erők utolsó katonáját is kivonják Lengyelországból . 2003 – A Concorde utolsó repülése, utasszállító repülőgépként. 2003 – Párttá alakult és zászlót bontott a Jobbik Magyarországért Mozgalom . Sportesemények Forma-1 1954 – spanyol nagydíj , Pedralbes - Győztes: Mike Hawthorn ( Ferrari ) 1965 – mexikói nagydíj , Mexikóváros - Győztes: Graham Hill ( Lotus Ford ) 1976 – japán nagydíj , Fuji - Győztes: Mario Andretti ( Lotus Ford ) 1993 – japán nagydíj , Suzuka - Győztes: Ayrton Senna ( McLaren Ford ) 2004 – brazil nagydíj , Interlagos - Győztes: Juan Pablo Montoya ( Williams BMW ) 2010 – koreai nagydíj , Yeongam - Győztes: Fernando Alonso ( Ferrari ) Születések 51 – Domitianus római császár († 96 ) 1632 – Anton van Leeuwenhoek németalföldi kereskedő, az első mikroszkóp készítője, a baktériumok felfedezője († 1723 ) 1790 – Teleki József magyar történetíró, jogász, Erdély főkormányzója, az Akadémiai Könyvtár alapítója, az MTA társalapítója és első elnöke († 1855 ). 1812 – Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, a modern magyar katonai térképészet úttörője († 1889 ) 1817 – Lázár Vilmos honvéd ezredes, aradi vértanú († 1849 ) 1821 – Aschermann Ferenc honvéd ezredes († 1893 ) 1844 – Dr. Karl Lueger osztrák politikus, 1897 – 1910 -ig Bécs polgármestere († 1910 ) 1852 – Konti József magyar karmester , zeneszerző († 1905 ) 1853 – Ballagi Aladár magyar történész († 1928 ) 1854 – Déri Miksa magyar mérnök , elektrotechnikus , ipari feltaláló († 1938 ) 1882 – Kálmán Imre magyar zeneszerző , operett-szerző († 1953 ) 1886 – Grigorij Konsztantyinovics Ordzsonikidze grúz születésű bolsevik forradalmár, szovjet politikus, az SZKP PB tagja († 1937 ) 1901 – Zygmunt Puławski lengyel mérnök, repülőgéptervező († 1931 ) 1904 – Apátfalvi Czene János magyar festőművész († 1984 ) 1911 – Arkagyij Iszaakovics Rajkin orosz színművész, rendező, konferanszié († 1987 ) 1913 – Czímer József dramaturg, esztéta , műfordító († 2008 ) 1913 – Tito Gobbi olasz operaénekes, bariton († 1984 ) 1924 – Ács Irén magyar fotóművész , fotóriporter († 2015 ) 1924 – George Amick (George R. Amick) amerikai autóversenyző († 1959 ) 1926 – Komor István rendező († 1974 ) 1927 – Gilbert Bécaud francia sanzonénekes, zeneszerző , színész („Monsieur 100 000 Volt”) († 2001 ) 1930 – James Scott-Douglas brit autóversenyző († 1969 ) 1932 – Parti János az első magyar olimpiai bajnok kenus, edző († 1999 ) 1932 – Pierre-Gilles de Gennes Nobel-díjas francia fizikus († 2007 ) 1936 – Bill Wyman a Rolling Stones basszusgitárosa . 1939 – F. Murray Abraham Oscar-díjas amerikai színész 1942 – Serfőző Simon József Attila-díjas magyar költő, író 1945 – Kevey Balázs magyar botanikus 1947 – Kevin Kline Oscar-díjas amerikai színész 1951 – Orosz István Kossuth-díjas magyar grafikusművész 1960 – Joachim Winkelhock német autóversenyző 1965 – Ács József magyar költő 1970 – Zenza Raggi marokkói pornószínész 1974 – Babos Gábor labdarúgó 1974 – Puzsér Róbert magyar publicista, újságíró, műsorvezető, kritikus 1978 – Nagy Cecília magyar színésznő 1982 – Fairuz Fauzy (Mohamed Fairuz Fauzy) maláj autóversenyző 1983 – Katie McGrath ír színésznő és modell 1984 – Ragnheidur Ragnarsdottir izlandi úszónő 1985 – Wayne Rooney angol labdarúgó 1987 – Charlie White amerikai jégtáncos 1989 – Hais Welday Ghebrat eritreai sprinter Petrosino Petrosino (szicíliaiul Pitrusinu) település Olaszországban, Trapani megyében. Lakosainak száma 8142 fő (2017. január 1.). Petrosino Marsala és Mazara del Vallo községekkel határos. Fekvése Trapanitól 46 km-rel délre fekvő település. Történelem Petrosino Trapani tartományban található. A 2016. december 31-i népszámláláskor 8142 lakosa volt. A lakosság elsősorban mezőgazdaságból, gyümölcs, zöldség- és bortermelésből él. A szomszédos közösségek Marsala és Mazara del Vallo. 1980-ig Petrosino önálló önkormányzat volt. A mai helység Marsala és Mazara területéhez tartozik. Népesség A település népességének változása: Marne (folyó) A Marne folyó Franciaország területén, a Szajna jobb oldali mellékfolyója. Földrajzi adatok A folyó a Langres-fennsíkon, Haute-Marne megyében ered, és Alfortville-nél Párizs külvárosában torkollik be a Szajnába. Vízgyűjtő területe 12 800 km², a hossza 514,3 km. Átlagos vízhozama 110 m³ másodpercenként. Mellékfolyói a Blaise, Saulx, Ourcq, Petit Morin és a Grand Morin. Részben hajózható, csatornák kötik össze a Rajna, Maas, Mosel és Aisne folyókkal. Megyék és városok a folyó mentén Haute-Marne : Chaumont, Saint-Dizier Marne : Châlons-en-Champagne , Épernay Aisne : Château-Thierry Seine-et-Marne : Meaux Seine-Saint-Denis : Neuilly-sur-Marne , Noisy-le-Grand Val-de-Marne : Nogent-sur-Marne , Créteil , Charenton-le-Pont , Champigny-sur-Marne , Saint-Maur, Joinville-le-Pont, Saint-Maurice A Marne mentén több csata is zajlott az első világháború alatt. Moulon (Gironde) Moulon település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 994 fő (2015). Moulon Libourne, Génissac, Grézillac, Saint-Émilion hegyközség, Saint-Sulpice-de-Faleyrens és Tizac-de-Curton községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Poljice (Udbina) Poljice falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik. Fekvése Korenicától légvonalban 33 km-re, közúton 38 km-re délre, községközpontjától légvonalban 8 km-re, közúton 10 km-re délre, a Korbava mező déli részén, a Komići mezőn fekszik. Története A falu már a középkorban is létezett. A korbáviai nemesek között 1460-ban tűnik fel a poljicai Ladislav Uglješić alispán családja. Fennmaradtak két szomszédos nemes család, a Mekinjan és a Bobinac közötti per iratai és perben szerepelt mások mellett a poljicai Uglješić család is. A török 1527-ben Poljicét is elfoglalta, majd pravoszláv és muzulmán lakosságot telepített ide. Az 1685 és 1699 között dúlt osztrák-török háborúban a falu ismét néptelen lett. A muzulmánok Bihács irányába, a pravoszlávok Dalmácia felé és Brinje környékére menekültek. 1698-ig puszta volt, majd szerbek települtek be. Martin Brajković zenggi püspök 1701-ben már 60 házat talált itt pravoszláv szerb lakossággal. 1712-ben a Mirković, a Pavlica, a Sunajko, a Drača és a Dautović családok lakták, akik Knin és Brinje területéről érkeztek. A falunak 1857-ben 250, 1910-ben 251 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakossága szerb nemzetiségű volt, akik Komić parókiájához tartoztak. A falunak 2011-ben mindössze 9 lakosa volt. Moulouya A Moulouya, egyéb átírásokkal: Muluja, Mulujja (arab : ���� �����) egy folyó Észak-Marokkóban. Az Atlasz-hegységben ered, a Középső- és a Magas-Atlasz között és észak-északkelet felé haladva Saïdia mellett a Földközi-tengerbe ömlik. Hossza 520-550 km. Vízszintje erősen ingadozó és felső folyásánál nyáron ki is szárad vádivá válva. Bal mellékfolyója a Melloulou, jobb mellékfolyója a Za. Városok, amelyeken áthalad: Guercif, Boumia, Missour, Outat El Haj. Andrew Barron Andrew Barron (Invercargill, 1980. december 24.) új-Zélandi válogatott labdarúgó. Tibeti uralkodók listája Az alábbi lista az ókorban és a középkorban létező Tibeti Császárság és Tibeti Királyság uralkodóit tartalmazza. Cristopher Sacchin Cristopher Sacchin (Bolzano, 1983. április 22. –) olasz műugró. Koronás sas A koronás sas (Stephanoaetus coronatus) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. A Stephanoaetus madárnem egyetlen élő tagja, és egyben a típusfaja is. Előfordulása Az afrikai erdőkben él, nyugaton Guineától a keleten fekvő Kenyáig, délre pedig a tengerparton a Jóreménység fokáig. Megjelenése A hím hossza 80 centiméter, a tojó hossza 90 centiméter; szárnyfesztávolsága 2 méter; a hím testtömege 3,5 kilogramm, a tojó testtömege 3,8 kilogramm. A kifejlett madár tollazata sötétebb, mint más afrikai erdei sasoknál. Háta többnyire palaszürke, hasoldala sárgásbarna vagy vöröses, sötét csíkozással. A fiatal madár tollazata sokkal világosabb, bóbitája fehér. A tollkoronát izgatott állapotban a madár felmereszti. Szárnya rövid és nagyon széles. Lába és karmai különösen erősek (akár 11 kg-ot képesek levegőben elvinni), így viszonylag nagy emlősöket is elejthet. Életmódja A madár egy életre választ párt, a madarak gyakran együtt vadásznak. Tápláléka madarak és emlősök. A koronás sas 15 évig él. Szaporodása Az ivarérettséget 3-5 éves korban éri el. A költési időszak a száraz évszakban van. A fészekaljban többnyire 2 tojás található, de általában csak az egyik fióka marad meg. A tojásokon a tojó körülbelül 50 napig kotlik. A fiatal madarak 110-115 nap után repülnek ki. 6669 Obi A 6669 Obi (ideiglenes jelöléssel 1994 JA1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kin Endate és Kazuro Watanabe fedezte fel 1994. május 5-én. Dr. Csont (hatodik évad) A hatodik évad premierje 2010. szeptember 23-án volt a FOX televíziós csatornán. Az egyes epizódokat csütörtökönként 20.00 órai kezdettel vetítette a csatorna, de 2011-ben már egy későbbi idősávba, csütörtökönkénti 21.00 órára tették át a sorozat vetítését. Az évad 23 epizódból áll. A szériát Magyarországon az RTL Klub kezdte el vetíteni 2012. április 16-án, továbbra is hétfő esténként. Nemzetközileg el nem ismert történelmi európai államok A nemzetközileg nem elismert történelmi európai államok listája (az évszám szerinti rendezéshez kattintson a Mikor melletti nyílra): Brain (Côte-d’Or) Brain település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 34 fő (2015). Brain La Roche-Vanneau, Arnay-sous-Vitteaux, Villeferry és Marigny-le-Cahouët községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Éder Gyula Éder Gyula (Kassa, 1875. december 25. – Budapest, 1945. szeptember 30.) magyar festőművész, grafikus és karikaturista. Életrajza Budapesten kezdte meg művészeti tanulmányait, ahol 1901 és 1905 között Benczúr Gyula által vezetett budapesti mesteriskola hallgatója volt, majd ezt követően a müncheni Képzőművészeti Akadémián képezte magát tovább, ahol Gabriel Hackltól és Wilheim Dieztől tanult. 1911-ben kapta meg a Nemes Marcell-díjat, majd 1913-ban az Erzsébetvárosi Kaszinó díját is elnyerte. 1902-től állította ki képeit rendszeresen a Műcsarnok csoportos kiállításain. 1903-ban készítetette el a kassai kaszinó mennyezetét díszítő nagy méretű munkáját. Élete utolsó másfél évtizedében több csapás is érte: 1932-ben elhunyt szeretett „múzsája”, felesége, Jolánka. Gyermeke nem született. Még korábban baleset érte, majd 1936-ban sikertelen műtétet hajtottak végre rajt és emiatt mindkét lábára megbénult, ezentúl ülve kényszerült festeni. Műveiből tartotta fenn magát, innentől többnyire magányosan élt. Az 1930-ban, 15 évesen a családhoz került Horváth Annus segítette őt munkájában. A művész lakását 1945. január 26-án bombatalálat érte, amely során szinte mindene elpusztult. Gyógyszerhiány következtében vakult meg először egyik, majd másik szemére. 1945-ben hunyt el tüdőgyulladásban. Képei főleg illusztrációk, portrék, mitológiai és vallásos tárgyú képek. Számos festményét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. Japán labdarúgó-bajnokság (másodosztály) J2 League (J2���; Hepburn: J2 Rīgu) a Professzionális Japán Labdarúgó Liga (�����������; Hepburn: Nippon Puro Sakkā Rīgu) második vonala, a Japán Labdarúgó-szövetség másodosztálya. Az osztály a többi J. League osztállyal egyetemben jelenleg a Meiji Yasuda Life szponzorálása alatt áll, és ezért hivatalosan a Meiji Yasuda J2 League nevet viseli. A 2014-es szezonig a J. League Division 2 nevet viselte. Jelenleg a J2 League a második szintet képviseli a Japán Labdarúgó-szövetség rendszerében. A legmagasabb osztályt a J1 League képviseli. (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban J1, J2, illetve J3 [League].) Másodosztályú labdarúgás már 1972 óta létezik Japánban; mindazonáltal csak az 1999-es szezon során lett hivatásos profi liga 10 csapat részvételével. A legmagasabb osztályból egy kieső csapat csatlakozott a már fél-profi másodosztály és a korábbi Japan Football League (Japan Futtobōru Rīgu (�������������?; Japán Futball Liga) 9 csapatához, így jött létre a J2 League. A fennmaradó hét klub a Japan Football League-ből, az újonnan alakult Yokohama FC és az egyetlen feljutó a regionális ligákból (Japanese Regional Leagues; �����; Chiiki Rīgu) alkotta meg az új, akkor már harmadosztályt jelentő Japan Football League-t. A harmadosztályt jelenleg J3 League néven ismerjük. (Mivel Japánban a futballal kapcsolatos kifejezések jó részét az angolból vették át, a továbbiakban a szócikkben is az angol kifejezés lesz olvasható.) Történet A japán másodosztály kialakulásának fázisai Amatőr korszak (1999-ig) A Japán Labdarúgó Szövetség országos másodosztálya először 1972-ben alakult meg, amikor a Japan Soccer League (��������� Nihon Sakkā Rīgu?; Japan Soccer(Amerikában használt kifejezés a labdarúgásra) League megalkotta a másodosztályt. A 10 alapító klub közül, 5 később szerepelt a J. League-ben: a Toyota Motors (első bajnok), a Yomiuri, a Fujitsu, a Kyoto Shiko Club és a Kofu Club. Az új liga 10 csapatból állt, csakúgy mint az első osztály, és a kezdetekben mind a bajnok és a második helyezett számára feljutási mérkőzést kellett játszani a magasabb osztályba való kerüléshez az első osztály utolsó helyezettjei ellen. Ezt a követelményt a bajnok számára 1980-ban, a második helyezett számára pedig 1984-ben eltörölték így a helyezés automatikus feljutást eredményezett. 1977 előtt, a csapatoknak a másodosztályba való bekerülés érdekében el kellett jutniuk az All Japan Senior Football Championship (Zenkoku Shakaijin Sakkā Senshuken Taikai, ��������������; Országos Japán felnőtt labdarúgó bajnokság) döntőjébe, majd azután osztályozó mérkőzésen dőlt el a feljutás a másodosztályban szereplő tabella utolsó két helyezettjével szemben. 1977 után az új Regional Football League Competition (������������������, Zenkoku Chiiki Sakkā Championzu Rīgu; Országos Futball Liga Verseny) szolgált a feljutásra aspiráló csapatoknak lehetőségként. 1985-ben , a másodosztály létszáma 12 csapatra növekedett majd 1986-ban, ez a szám 16-ra nőtt. 1989-ig, a tabella Nyugati és Keleti csoportra volt osztva, földrajzi helyzettől függően; ezen évet követően egészen 1992-ig egycsoportossá vált az osztály. 1992-ben, a J. League megalakulása után, a JSL másodosztályt átnevezték a (korábbi) Japan Football League-re (Nihon futtobōru Rīgu (�����������?;Japán Futball Liga[A Nihon japánul jelenti Japánt, mint ország]). A liga fel lett osztva két egymásnak alárendelt osztályra, melyekben 10-10 csapat szerepelt. 1994-ben, a JFL ismét egy osztállyá egyesült. Ahogy a J. League létszáma megnövekedett, szükség lett egy másik feljutási és kiesési rendszert magába foglaló másodosztályra, hiszen a professzionális ligában szerepelni vágyó csapatok száma is megnövekedett (különösen a Bellmare, a Reysol, a Cezero és a Jubilo esetében akik JSL első osztályú bajnoknak mondhatták magukat de nem lettek kiválasztva az újonnan induló J. League-ben való szereplésre. A hivatásos ligává válás időszaka (1999–2004) 1999-ben a liga infrastruktúrája nagy változáson esett át. A ligához csatlakozott 9 fél-profi csapat a JFL-ből és egy kieső a J. League-ből, hogy megalkossák az immáron két osztállyal rendelkező rendszert, amelyek immáron profi rendszerben működtek. A legmagasabb osztály a J. League Division 1 (J1) 16 csapattal, míg a másodosztály a J. league Division 2 (J2) 10 csapattal rajtolt el 1999-ben. A korábbi másodosztály a Japan Football League, vált az akkori harmadosztállyá. A J2-es kulbbá váláshoz szükséges kritériumok nem voltak annyira szigorúak, mint a legmagasabb osztályéi. Ez lehetővé tette a kisebb városoknak és településeknek hogy fenntarthassanak egy csapatot anélkül hogy olyan szintű befektetést kelljen tenniük mint, a J1-es csapatoknak. Valójában olyan csapatok, mint a Hollyhock mindössze 3,000 fős mérkőzésenkénti átlag nézőszámmal és minimális befektetéssel is igen jól szereplő csapatok voltak a J2-ben. A J2-ben szereplő csapatoknak időre volt szükségük hogy felépítsék a csapatukat a legmagasabb osztályban való szereplésre, hisz eközben folyamatosan próbálták fejleszteni az utánpótlás-képzési rendszerüket, a stadionjukat, az anyagi helyzetüket és csapatnak otthont adó várossal való kapcsolatukat is. Olyan csapatok, mint a Trinita, az Albirex, a Frontale vagy a Ventforet sikeresen teljesítették ezeket a feltételeket. Az előbb említett csapatok eredetileg a J2-ben indultak 1999-ben relatíve kis csapatként, de idővel a J1-be való feljutást ünnepelhették külön-külön 2002, 2003, 2004 illetve 2005-ben. Még akkor is ha a Kofu és az Oita később kiestek a másodosztályba, jelenleg is jól működő csapatok maradtak közel 10,000 fős mérkőzésenkénti átlag nézőszámmal. Az idő előrehaladtával a Liga elkezdte követni az Európában megszokott szabályrendszert. Az első három szezonban (1999-2001) a mérkőzések döntetlen végeredmény esetén hosszabbítással folytatódtak. A hosszabbítás 2002-ben meg lett szüntetve és a Liga bevezette az Európában akkor már általánossá vált 3-1-0 pontrendszert. Korai bővítések (2004–2009) Két Japan Football League klub, a Hollyhock és a Yokohama FC csatlakozott a J2 Leaguehez 2000 illetve 2001-ben. A Mito először az 1999-es szezonban próbálkozott sikertelenül, a következő szezonban viszont már több szerencsével. Ugyanakkor a Flugels szurkolói által létrehozott Yokohama FC tulajdonképpen eltűnt, miután egyesült a Marinos-szal 1999. január 1-én. Lényegében ez a két csapat részt tudott és kellett is volna vegyen a Ligában annak indulási évében a másik 10 csapattal együtt, és elkerülhetetlen volt hogy idővel bekerüljenek a Ligába. Mindazonáltal, e két csapaton kívül úgy tűnt, hogy nincs érdeklődés az alacsonyabb osztályú csapatok részéről a feljebb kerülés iránt, így a következő néhány szezonban a Liga létszáma nem bővült. Ám 2004-ben két csapat is érdeklődést mutatott, és a Thespa és a Vortis is bekerült a Ligába. Két évvel később a 2006-os szezonban az Ehime FC követte őket. Mint kiderült, több csapat is a professzionális labdarúgás részévé akart válni, de a korai 2000-es években ezek a csapatok még a regionális ligákban szerepeltek és három négy évre volt szükségük ahhoz, hogy egyáltalán ilyesmire törekedjenek. Nyilvánvaló, hogy a másodosztályú professzionális labdarúgás koncepciója, az a tény, hogy a klubok profi szinten viaskodhatnak egymással, és mindezt alacsony költségvetésből, nagyon vonzó volt több amatőr csapat számára is országszerte Japánban. A 2006-os szezon elején a Liga felmérést végzett a Ligán kívüli csapatoknál, hogy kiderüljön hány csapat lenne érdekelt a professzionális ligában való részvételben. Az eredmények azt mutatták, hogy körülbelül 40-60 csapatnak van terve Japánban arra, hogy a következő 30 év alatt a profi ligában is kipróbálja magát. A Liga szempontjából a J. League "Száz éves víziója" a 90-es évek végétől pozitív irányba mozdult el. Ennek fényében a Liga vezetősége létrehozott egy bizottságot és két praktikus lehetőséget vett górcső alá, mint a további bővítés opcióit: vagy a már meglévő másodosztály bővítését vagy új harmadosztály létrehozását. Más szóval a Liga választás elé került: vagy a Ligán kívüli csapatoknak kell elérniük a J2 sztenderdjét, vagy létrehoznak egy harmadosztályt a Ligán kívül álló csapatoknak, ahol felkészülhetnek a J2-ben való szereplésre. Több tanulmány elvégzése után, a bizottság azt a professzionális döntést hozta, hogy a Liga legfőbb érdekében az áll, hogy kibővítsék 22 fősre a harmadosztály létrehozása helyett. Több ok is közrejátszott abban, hogy a bizottság erre a döntésre jutott. A Japan Football League, majd a Japán labdarúgó rendszer harmadik vonala már ellátta azt a feladatot, hogy felkészítse a Ligán kívüli csapatokat a magasabb osztályban való szereplésre. Ekkoriban azok a Ligán kívül álló csapatok, amelyek érdekeltek voltak a profivá válásban még regionális vagy prefektúrális bajnokságokban szerepeltek, kettőtől négy szintig a J2 alatt. Huszonkét csapat a tökéletes létszám a J2 League-nek, hiszen elég hazai mérkőzésszámot biztosít a megfelelő évenkénti bevételhez, ugyanakkor megfelelő versenyhelyzetet teremt a dupla oda-visszavágós rendszert megtartásához. A legtöbb európai liga is hasonló rendszerben épül fel ahol a másod és harmadosztályok is több csapatból állnak mint a legmagasabb osztály. A bizottság újra létrehozta az Associate Membership System-et (Jei Rīgu hyakunen kōsō kurabu ;J����������?;J. League 100 éves klub-cél tervezet) a 2006-os szezonban. Ez lehetővé tette a bizottság számára, hogy azonosítsa azokat a csapatokat, amelyek érdekeltek a bekerülésben, és biztosítsa számukra a szükséges forrásokat. A tagság kizárólag azoknak a ligán kívüli csapatoknak volt létrehozva, amelyeknek céljuk volt csatlakozni a J. League-hoz, és megfeleltek már a J2-ben való szereplés legtöbb kritériumának. Több csapat, amelyek a Japan Football League és Regional Leagues tagjai, jelentkezett, és kapott tagságot. Szervezeti tagok, akik a négy legjobb között végeztek a JFL-ben, indulhattak a J2-ben. Az Ehime F.C "feljutását" követően további 6 csapat csatlakozott a J2 League-hoz ezen a rendszeren keresztül. Ahogyan a klubok száma nőtt, a Liga mérkőzéseinek lebonyolítása a négyszeres, oda-visszavágós rendszerről a háromszorosra csökkent. Ez a 2008-as szezon során lett bevezetve 15 csapattal, és a 2009-es szezon során már 18 csapattal. 2009-ben a J2 League feljutási pozícióit háromra növelte, hogy ellássa a 18 csapatos Ligát. Eredményként a rájátszás, ami lehetővé tette a harmadik helyezett J2-es csapatok számára hogy megküzdjenek a feljutásért a 2004-es szezonban való bevezetése után megszűnt. A dupla oda-visszavágós rendszer bevezetése (2010–2011) Amikor a Liga csapatainak száma elérte a 19-et a 2010-es szezonban, a J2 League-ben bevezetésre került a dupla, oda-visszavágós rendszer. A Liga folytatta a bővítést 22-es létszámig, de mindaddig nem volt kiesés a Japan Football League-ben. A következő pár szezonban a feljutó csapatok száma tulajdonképpen feltöltésszerűen működött, tehát 22-re egészítették ki a Liga létszámát. A bővítés lezárása és rájátszás (2012–máig) Amikor a Liga létszáma elérte a 22 csapatot, két új szabály került bevezetésre. Csak az első két helyezés ér automatikus feljutást, amíg a 3-tól 6-ig helyezett csapatok az utolsó, egyben harmadik feljutó helyért rájátszásban vesznek részt, csakúgy, mint a Football League Championship, Serie B, or Segunda División (angol, olasz illetve spanyol másodosztályok). Ugyanakkor a szabályok jelentősen favorizálják a jobb pozícióban végzett csapatokat. A harmadik helyezettnek a hatodik helyezettel, a negyedik helyezett az ötödik helyezettel játszik, mint az európai ligákban, azonban ezektől különbözően egy forduló csak egy mérkőzésből áll, a jobb helyezést elért csapat hazai pályáján. A két mérkőzés győztese a jobb helyezést elért csapat otthonában találkozik, vagy egy semleges helyszínen (általában a Tokió Nemzeti Stadionban). Ennek a mérkőzésnek a győztese feljut a J1-be. Minden mérkőzés esetében, amennyiben a rendes játékidő után az eredmény döntetlenre áll, a bajnokságban jobb helyezést elérő csapat győzelmével zárul, tehát nincs hosszabbítás illetve tizenegyes párbaj. Ha olyan csapat végez hatodik vagy annál jobb helyen, amely nem felel meg a magasabb osztályban való részvételi követelményeknek, akkor nem vehet részt a rájátszásban és a legjobb helyezést elérő csapat automatikusan továbblép. Továbbá a 2012-es szezontól kezdve maximum két csapat sorolható vissza alacsonyabb osztályba (a 2012-es szezonban, Japan Football League, 2013-tól J3 League), attól függően, hogyan végződött a bajnokság. Jövőbeli tervek (2013–napjainkig) 2013-tól kezdve a klub-licenc rendszer került bevezetésre. Azon klubok, amelyek nem tudtak megfelelni a licenc követelményeinek visszasorolhatóak a harmadosztályba, figyelmen kívül hagyva a Ligában elért pozíciójukat. A harmadik vonal, a J3 League, 2014-ben lett megalapítva, amely olyan csapatokat céloz meg, amelyeknek ambícióik vannak, hogy felkerüljenek a J. League-be. A J2 jelenlegi rendszere minden valószínűség szerint nem fog változni a közeljövőben. A liga helyzete a japán futball-piramisban A másodosztály 1999-es bevezetése óta, a feljutás és kiesés az európaihoz hasonló mintát követ, ahol a J1 két utolsó helyezettje és a J2 élén végzett két csapat garantáltan osztályt vált. A 2004-től a 2008-as szezonig a harmadik helyezett J2-es klub rájátszást játszott a tizenhatodik helyezett J1-es csapattal, aminek az volt a tétje, hogy a győztes a következő szezont már a legmagasabb osztályban kezdhette meg. A 2009-es szezontól az első három J2-ben szereplő klub automatikus feljutást ünnepelhetett, felváltva a három, tabella végén elhelyezkedő egyesületet a J1-ből. Mindazonáltal a feljutás vagy a már megszűnt rájátszásban való részvétel arra támaszkodott, hogy a J2-es csapatok megfelelnek a J1-es "név" által támasztott követelményeknek. Ez nem bizonyult hátráltató tényezőnek, sőt, egyetlen csapat sem lett meg megfosztva a feljutás lehetőségétől amiatt, hogy nem felelt meg a J1 követelményeinek. A J3 League jelenleg a szövetségi labdarúgó rendszer harmadik foka, kiszorítva a Japan Football League-et (JFL), ami most a rendszer eggyel lejjebb lévő fokát foglalja el. Professzionális liga voltánál fogva a J. League csak bizonyos csapatoknak engedélyezi a J3-ból való feljutást. 2000-ben, 2001-ben és 2006-ban a JFL bajnoka feljutott a J2-be; 2005-ben két csapat is feljutott. 2007-től, a Liga megköveteli a J. League szövetségi tagságot és legalább a negyedik helyezést a JFL-ben (2013-tól a J3-ban) a J2-be való feljutáshoz. Jelenleg két kieső van a J2-ből a J3-ba. 1999 óta összesen 16 csapat jutott fel a JFL-ből (a későbbiekben J3) a J2-be, akik közül kettő az első osztályba is felkerült. Jelenleg a J1-ben 18, a J2-ben 22 csapat található. A másodosztály 20 csapatról 22-re bővült, ami jelenleg is így van, szokásos kiesési és feljutási szabályokkal hatályban. 1999-es bevezetése óta a J2 lebonyolítása konzisztens volt. A klubok négyszeres oda-visszavágós rendszerben játszottak (kettő hazai pályán és kettő idegenben) az 1999-es szezontól egészen a 2007-es szezonig. Abból a célból, hogy helyet adjanak a folyamatban levő bővülési folyamatnak, bevezették a háromszoros oda-visszavágós rendszert a 2008-as és 2009-es szezonokra. A 2001-es szezonig a csapatok hosszabbítást játszottak, ha rendes játékidő után még döntetlenre állt az eredmény, három pontot kaptak a rendes játékidőben való győzelemért, kettőt a hosszabbításban való győzelemért és egy pontot, ha maradt a döntetlen állás (nem voltak büntetők). Viszont a 2002-es szezontól a Liga eltörölte a hosszabbítást, és bevezette a már világszerte alkalmazott 3-1-0 rendszert. A klubok száma elérte a 19-et 2010-ben; és a Liga lebonyolítási rendszere dupla oda-visszavágósra változott (egy hazai egy idegenbeli mérkőzés). A csapatok száma 20-ra nőtt 2011-ben, és 22-re 2012-ben, ami azóta is változatlan. 2017-es szezon Liga szabályzat Huszonkét csapat játszik dupla oda-visszavágós rendszerben, összességében egyenként 42 mérkőzést. Minden csapat három pontot kap a győzelemért, egyet a döntetlenért, illetve nullát a vereségért. A csapatokat sorrendben pontok alapján, illetve jobb statisztikák szerint sorolják be a tabellán a következők szerint: Gólkülönbség Szerzett gólok Egymás elleni eredmények Fegyelmi pontok (sportszerűség) Ha a szükség úgy hozza a végleges helyezés húzással dől el. Azonban ha két csapat azonos eredménnyel áll az első helyen, mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. A két legelöl végzett csapat közvetlenül feljut a J1-be, és a harmadik feljutó hely sorsáról rájátszás dönt a negyedik és hatodik helyezett csapatok között. Megjegyzendő, hogy a rájátszásban való részvételhez a csapatoknak rendelkezniük kell J1-es licenccel, és ha egy vagy több csapat nem tud eleget tenni ennek, nem vehetnek részt a rájátszásban, és nem vehetnek helyettük más csapatok sem részt a rájátszásban. Az alacsonyabb osztályú J3 League-be való kiesés azon múlik, hogy a feljutási pozícióban levő J3-as csapatok rendelkeznek-e már J2-es licenccel. Maximum két csapat válthat osztályt a két liga között, ez közvetlen feljutással, illetve kieséssel az utolsó két helyezett J2-es csapat (21 illetve 22. helyezett) és az első kettő J3-as csapat (bajnok és második) között dől el. Ha egy feljutásra jelölt J3-as csapat nem tudja megszerezni a J2-es licencet, nem lesz engedélyezve a magasabb osztályba kerülése, és ennek megfelelően kevesebb kieső lesz a J2-ből. Első helyezés: 20,000,000 Yen Második helyezés: 10,000,000 Yen Harmadik helyezés: 5,000,000 Yen Résztvevő klubok (2017) Szürke háttérrel az első osztályból idén visszasorolt csapatok vannak jelölve. Pinkkel a harmadosztályból idén feljutott csapatok vannak jelölve Utolsó elsőosztályú évekhez a Japan Soccer League-ban eltöltött idő is hozzá van számítva.. Stadionok (2017) Fő helyszínek a J2-ben: Korábbi klubok Pinkkel az előző kiírásban első osztályba jutott csapatok vannak kiemelve. Szürkével az előző kiírásban harmadosztályba sorolt csapatok vannak kiemelve. Bajnokok és feljutók A két legjobb helyezést elérő csapat feljut. A 2004-estől a 2008-as szezonig a harmadik helyezett a J1 tizenhatodik helyezettjével játszott rájátszási mérkőzést a legmagasabb osztályban való szereplésért. A 2009-es szezontól a 2011-es szezonig a harmadik helyezés egyenes feljutást eredményezett. A 2012-es szezon kezdetétől a harmadik feljutó hely a harmadik és hatodik helyezettek között rendezett rájátszási rendszerben dőlt el. * Félkövér jelöli a feljutó csapatokat;† Vereséget szenvedett a rájátszásban;‡ Megnyerte a rájátszást és feljutott; Legsikeresebb csapatok A vastagon szedett csapatok a J2-ben szerepelnek a 2017-es szezonban. Eddigi kiesők A másodosztály megalapításakor, a Liga nem vezetett be semmilyen kiesési mechanizmust a J2 és az (akkori) harmadik vonal, a Japan Football League között, így az átkerülés csak egyirányú volt. Az évek során történő folyamatos bővülés hatására az osztály elérte a tervezett 22 tagot, ennek következtében lehetővé tette a J. League-nek hogy a táblázat alján helyet foglaló csapatokat visszasorolja a JFL-be. A Zelvia egy igen szerencsétlen mérföldkövet tudhat magáénak a 2012-es évben, hiszen ők lettek az első és egyetlen csapat, amely a J2-ből kiesett a JFL-be. A következő évben megalakult a professzionális J3 League, lehetővé téve az állandó kieséses rendszert a második és harmadik vonal között. A szabályok a J2 illetve J3 közötti osztályváltásra 2017-től a következők szerint alakulnak: a 21. és 22. helyezett csapatok kiesnek és a J3-as bajnok és a második helyezett jutnak fel helyettük. Amennyiben az egyik vagy mindkét J3-as feljutó sem rendelkezik J2 licenccel, akkor nem fognak engedélyt kapni a magasabb osztályban való szereplésre, és a kieső helyek ennek megfelelően lesznek csökkentve. * Félkövér jelzi a kiesett csapatokat; † Megnyerte a rájátszást J3-as csapat ellen; ‡ Elvesztette a rájátszást J3 vagy JFL-es csapat ellen. Más versenysorozatok Császári kupa (1921–) Xerox szuperkupa (1994–) Rájátszás (play-offs) (2004–2008, 2014–) Como 1907 A Como 1907 egy olasz csapat Comóból. A klubot eredetileg 1907-ben alapították, majd 2005-ben és 2017-ben is újra alapították . A csapat stadionja a Giuseppe Sinigaglia Stadion, amely 13 602 fő befogadására alkalmas. Története A Calcio Como 1949-ben jutott fel az olasz élvonalba. Négy éven át szerepeltek itt, majd a kiesést követő időszakban a másod- és harmadosztály között ingáztak. Az 1970-es években újra jobb eredményeket ért el a csapat, az Alessandro Scanziani vezette csapat 1975-ben feljutott a Seria A-ba, igaz egy szezont követően kiestek. 1978-ban a harmadosztályba estek vissza, majd sikerült a csapatot újjá építeni, és a Pietro Vierchowod nevével fémjelzett csapat 1980-82 között két évet újra az élvonalban töltött. A Como 1984-ben még visszajutott a seria A-ba, majd ezt követően öt évig szerepelt a legmagasabb osztályba. Az 1990-es évek nagy részét a harmadik vonalban tltötte a klub, ekkor olyan játékosok fordultak meg a csapatban, mint a későbbi Chelsea kapus Carlo Cudicini. 2004-ben a pénzügyi nehézségek miatt a klub csődöt jelentett. Mivel egy befektető jelölttel sem sikerült megállapodniuk, az Olasz labdarúgó-szövetség szabályai szerint az új alapokra helyezett gazdasági társaságként működő klubnak a legalsóbb profi osztályból kellett újrakezdenie az építkezést. A Calcio Como csapatát felszámolták a 2005-06 idény előtt. 2008-ban megnyerték a Seria D küzdelmeit és a harmadosztályban folytatták. A 2016-17-es szezonban újabb gazdasági problémák merültek fel, végül a ghánai labdarúgó felesége, Akosua Puni Essien vásárolta fel a csapatot és lett az első női klubtulajdonos az olasz labdarúgásban. Az Olasz labdarúgó-szövetség ennek ellenére elutasította a klub szereplést a harmadosztályban, mondván, hogy a liga szabályainak több pontjának nem felel meg az együttes. A 2017-18-as idényt így a negyedosztályban kezdték, immár Como 1907 néven. Játékos keret 2017. szeptember 25. Szingapúr a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Szingapúr az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 14 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Málnásy Tivadar Málnásy Tivadar (Moldvahosszúmező, 1894. július 24. – ?) magyar újságíró, műfordító, regényíró. Életútja, munkássága Középiskolát a kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban, felső kereskedelmi akadémiát Bécsben és Londonban végzett. Végigküzdte az első világháborút (1914-18), majd a trieszti Roth és Willfort cég alkalmazottja (1918-26). Budapesten tőzsdeirodát nyitott (1926-33). Kolozsváron a Keleti Újság külpolitikai rovatvezetője (1935-44). Gyallay-Pap Sándorral és Walter Gyulával együtt a kolozsvári Széphalom társszerkesztője (1940). Fordítása Arthur Conan Doyle : Tűz körüli történetek (Kolozsvár, 1925). Kötetei A kis pont (A Magyar Ifjúság Könyvtára 10. Kolozsvár, 1927); Ruha teszi az embert (2. kiadás, Erdélyi Könyvbarátok Társasága 6. kiadványa, Kolozsvár, 1937). Társasági tagság Pázmány Péter Társaság Bad Krozingen Bad Krozingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 17 839 fő (2014. december 31.). Taylor megye (Wisconsin) Taylor megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Wisconsin államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Medford. Lakosainak száma 20 610 fő (2013. július 1.). Taylor megye Price, Lincoln, Marathon, Clark, Chippewa és Rusk megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Szuszanyino (Kosztromai terület) Szuszanyino (oroszul: Сусанино) városi jellegű település Oroszország Kosztromai területén, a Szuszanyinói járás székhelye. Lakossága: 3406 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése Kosztromától 62 km-re északkeletre, a Kosztroma–Buj országút mentén, a Sacsa és a Volozsnyica folyócskák találkozásánál fekszik. A legközelebbi vasútállomás a 40 km-re északra fekvő Buj, a transzszibériai vasútvonal északi ágán. Története Eredetileg neve Molvityino. Mai nevét Ivan Szuszanyinról, a 17. század elején élt népi hősről kapta, aki egy közeli faluban lakott és a legenda szerint a környéken hajtotta végre hőstettét, megmentve az ott bújtatott, akkor még gyermek Mihail Fjodorovics, a későbbi I. Mihály cár életét. A 16. században a mocsaras vasércre alapozott helyi vasgyártás egyik központjaként említik. A 17. században a Kosztromából Galicson át Vologda felé vezető kereskedelmi útvonal egyik pihenőhelye, kereskedők átmenő szálláshelye volt. A 19. század közepén is kereskedelmi központ maradt, itt rendezték évente az ország egyik legnagyobb lóvásárát. A szovjet korszakban járási székhely lett, a névváltoztatást 1939 novemberében rendelték el (a járás számára is). Gazdasági szemponból helyi jelentőségű élelmiszeripara (pl. baromfifeldolgozó üzeme) érdemel említést. Látnivalók A Voszkreszenszkij- (Feltámadás-) templomot 1690 építették, az 1855–1857. évi felújítás során jelentősen átalakították. Alekszej Szavraszov orosz festő, aki a kosztromai vidéket különösen kedvelte, itt készített vázlatai alapján festette egyik legismertebb tájképét, melyen a templomot is megörökítette (Megjöttek a varjak, 1871). Dänischenhagen Dänischenhagen település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: ChatZilla A ChatZilla egy IRC kliens Mozilla webböngészőkhöz, melyet XUL-ban és JavaScript-ben írtak. Úgy tervezték, hogy minden olyan platformon fusson, ahol a Mozilla is fut, például Mac OS, Linux, Microsoft Windows, Solaris, Irix, BeOS, HP-UX, OS/2, és BSD. Ma ez a leginkább támogatott IRC kliens. Az üzeneteket felcicomázhatod a CSS-t (Cascading Style Sheets) felhasználva. Könnyen megváltoztathatod a kliens stílusát is, elhelyezhetsz fotókat közvetlenül azon felhasználók nevei mellé, akikkel éppen beszélgetsz. Van némi hiányossága is, például a DCC, mely engedélyezi a felhasználók közötti fájlok cseréjét (egy kezdetleges, DCC támogatással rendelkező ChatZilla, melyet 2004. április 22-én adtak ki). Előrehaladott állapotban van a ChatZilla fejlesztése. A ChatZilla-t opcionális bővítményként tartalmazza a Mozilla és a Mozilla Firefox böngésző. 2344 Xizang A 2344 Xizang (ideiglenes jelöléssel 1979 SC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatóriumban fedezték fel 1979. szeptember 27-én. Antonio Ríos Antonio Ríos Martínez (Arcelia, Guerrero, 1988. október 24. –) egy mexikói válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Deportivo Tolucában játszik középpályásként. Pályafutása Klubcsapatokban 2009. január 18-án lépett először pályára felnőtt profi csapatban, ekkor csapata, a Toluca 3–3-as döntetlent ért el az Atlante ellen. Azóta is a Tolucában játszik. A válogatottban A válogatottban 21 évesen, 2010 szeptemberében mutatkozott be egy Kolumbia elleni barátságos mérkőzésen, majd egy hónapal később Venezuela ellen is játszott, de ezt követően közel 4 évig nem lépett pályára a nemzeti csapatban. Szuterén A szuterén a souterrain francia szóból ered, jelentése alagsor. A szuterén helyiség padlója a talajszint alatt van, ablakai normál méretűek, ellentétben a pincével. Ha a talaj domborzati egyenetlensége miatt a helyiség vagy lakás egyes részei a talajszint alá kerülnek, akkor is szuterénről beszélünk. Különös figyelmet kell fordítani a megfelelő szigetelésre, mert hajlamos a vizesedésre. Az emeleti ingatlanokhoz képest értéke általában 30-40%-kal kevesebb. A 20. század elején épült szecessziós villaházakban a cselédlakásokat alakították ki a szuterén szinten. (15196) 3178 T-3 A (15196) 3178 T-3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. I’m Outta Love Az I’m Outta Love Anastacia amerikai énekesnő első kislemeze első, Not That Kind című albumáról. Az Egyesült Államokban 1999 elején, Európában nyáron jelent meg, és kedvező fogadtatásban részesült: Ausztráliában, Belgiumban és Új-Zélandon listavezető lett, több más országban a top 10-be került. Az USA-ban a 2. helyet érte el a Billboard Hot Dance Club Play és Hot Dance Airplay slágerlistáján. A Billboard Hot 100-on a 92. helyet érte el, ez az énekesnő egyetlen kislemeze ezen a listán. Ausztráliában és Új-Zélandon az év legnagyobb példányszámban, Európában pedig a negyedik legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze lett. – Videoklip és remixek A dal videoklipjét Nigel Dick rendezte, koreográfusa Robin Antin volt. A Los Angeles-i Park Plaza Hotelben forgatták 1999. október 9–10-én. Készült klip a Hex Hector Radio Mixhez is, pár új jelenettel. Mindkét klip szerepel a The Video Collection című DVD-n (2002). Hivatalos változatok, remixek listája Album Version – 4:02 Hex Hector A Capella – 3:57 Hex Hector Dub – 8:40 Hex Hector Main Club Mix – 7:58 Hex Hector Radio Edit – 4:02 Hex Hector Mixshow Edit – 6:15 Hex Hector Unreleased Club Mix (kiadatlan; csak egy részlete szivárgott ki) – 2:43 Matty’s Too Deep Mix – 9:30 Matty’s Deep Dub – 9:29 Matty’s Soulflower Mix – 5:57 Ron Trent’s Club Mix – 8:32 Sleaze Sisters Anthem Mix (kiadatlan) – 10:00 Eddie Baez Mix (kiadatlan) – 3:27 Matt & Vito Mix (kiadatlan) – 10:07 Matt & Vito Radio Edit (kiadatlan) – 4:23 Rhythm Masters Vocal Mix – 6:51 Rhythm Masters Vocal Dub – 6:33 Vértanú Szent Marius és társai Vértanú Szent Marius és társai (? – Róma, 270 körül) szentként tisztelt ókeresztény mártírok csoportja. Marius gazdag keresztény perzsa nagybirtokos volt, aki 270 körül feleségével, Mártával, és két fiával, Audifax-szal és Abakummal Rómába zarándokoltak Péter- és Pál apostol sírját meglátogatni. Az éppen akkor dühöngő II. Cladius-féle keresztényüldözés során börtönbe vetett hitvallókat is meglátogatták. Közben azonban ők maguk is börtönbe kerültek, és hamarosan ki is végezték őket. A Római katolikus egyház szentként tiszteli őket, és január 19. napján üli emléküket. Forrás Szentek élete az év minden napjára , szerk. Schütz Antal , Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7, 51. o. Super Bowl XIX A Super Bowl XIX az 1984-es NFL-szezon döntője volt. A mérkőzést a Stanford Stadionban játszották 1985. január 20-án. A mérkőzést a San Francisco 49ers nyerte. A döntő résztvevői A Miami Dolphins 14–2-es teljesítménnyel zárt az NFC konferenciában, így első kiemeltként jutott a rájátszásba. Kiemeltként csak a konferencia-elődöntőben játszott először. Itt hazai pályán a Seattle Seahawks ellen, majd a konferencia-döntőben újra otthon a Pittsburgh Steelers ellen győztek. A Dolphins ötödik alkalommal játszhatott a Super Bowlért. 1973-ban és 1974-ben megnyerte, 1972-ben és 1983-ban elvesztette. A San Francisco 49ers az alapszakaszból 15–1-es mutatóval került a rájátszásba az AFC első kiemeltjeként. Kiemeltként csak a konferencia-elődöntőben játszott először. A konferencia-elődöntőben otthon a New York Giants ellen, majd a konferencia-döntőben is hazai pályán a Chicago Bears ellen győzött 23–0-ra. A 49ers korábban 1982-ben nyert Super Bowlt. A mérkőzés A mérkőzést 38–16-ra a San Francisco 49ers nyerte, amely története második Super Bowl-győzelmét aratta. A legértékesebb játékos díját a 49ers irányítója, Joe Montana kapta. 1995–1996-os magyar női kosárlabda-bajnokság Az 1995–1996-os magyar női kosárlabda-bajnokság az ötvenkilencedik magyar női kosárlabda-bajnokság volt. A bajnokságot átszervezték oly módon, hogy az A és a B csoport már teljesen függetlenül játszott egymástól, a kiesés és a feljutás csoporton belül dőlt el. Az A csoportban tizennégy csapat indult el az előző évi szereplés alapján, a csapatok két kört játszottak. Az alapszakasz után az 1-8. helyezettek play-off rendszerben játszottak a bajnoki címért, míg a 9-14. helyezettek az egymás elleni eredményeiket megtartva újabb két kört játszottak a kiesés elkerüléséért. A Tungsram SC megszűnt, a szakosztályt a Ferencvárosi TC vette át. A Kecskeméti SC új neve Kecskeméti KC lett. A Zala Volán MTE új neve Zala Volán TE lett. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–8. helyért Negyeddöntő: Pécsi VSK-Dália–Univer-Petőfi Nyomda-Kecskeméti KC 102–74, 95–77, 83–58 és GYSEV Sopron–MTK 102–69, 79–78, 80–69 és Diósgyőri KSK–Soproni Postás 106–79, 82–76, 91–72 és BSE–Ferencvárosi TC 76–79, 77–73, 90–64, 72–88, 85–80 Elődöntő: Pécsi VSK-Dália–BSE 92–73, 84–87, 73–85, 88–85, 77–73 és GYSEV Sopron–Diósgyőri KSK 86–79, 95–107, 82–86, 82–92 Döntő: Pécsi VSK-Dália–Diósgyőri KSK 91–81, 97–87, 80–72 3. helyért: GYSEV Sopron–BSE 75–80, 81–82, 90–75, 75–87 5–8. helyért: Ferencvárosi TC–Univer-Petőfi Nyomda-Kecskeméti KC 85–60, 85–82 és Soproni Postás–MTK 68–63, 95–81 5. helyért: Ferencvárosi TC–Soproni Postás 79–66, 49–73, 79–65 7. helyért: MTK–Univer-Petőfi Nyomda-Kecskeméti KC 74–64, 78–58 Forrás Magyar sportévkönyv 1997 Télálló kaktuszok A télálló kaktuszok a kaktuszfélék (Cactaceae) családjának olyan képviselői, amelyek nagy biztonsággal képesek elviselni a hosszantartó fagyokat is, így kerti dísznövényként mérsékelt égövön is tarthatók. Télálló kaktuszok Európában A kaktuszok kifejezetten meleg égövi növényként élnek az emberek tudatában. Ez a beidegződés nem véletlen: jó részük valóban trópusi növény. Élőhelyeik változatosak: trópusi sivatag, magashegység, őserdő. A kaktuszok ősei is trópusi növények lehettek, de nem ismert, hogy pontosan hol alakultak ki. A télálló kaktuszok viszonylag új színfoltok a kertészetek szukkulens (pozsgás) választékában, annak ellenére, hogy ezek növények már régóta fellelhetők a tudományos alapon gyűjtött, rendszerezett kertészetekben és egyes magángyűjtőknél. Észak-Amerika kaktuszflórájában van számos olyan faj, amely a mi a mi hűvös, mérsékelten csapadékos teleinket is át tudja vészelni. Elterjedésük Egy bizonytalan rendszertani hovatartozású madagaszkári nemzetségről ítélve eredetileg csak Amerikában élnek rendszertanilag legősibb küllemű csoportjaik. Az amerikai kontinens nyugati felén végighúzódó egységes hegyláncolat miatt lehetőségük volt a kaktuszoknak mintegy autósztrádaként használni a magas vonulatokat és a legdélibb és legészakibb fajaik közül néhány eljutott mérsékelt övi területekre. A kainozoikumi eljegesedést előrevetítő antarktiszi jégsapka képződésének kezdetétől számítva (oligocén) egyre nagyobb területek váltak szárazakká Észak-Amerikában és az egész Földön, ezzel párhuzamosan emelkedett ki a Sziklás-hegység és a Kordillerák is, elzárván a kontinens belső területeit a párásabb óceáni légtömegektől. Egy kaktusz-szerű növény valószínűleg azért olyan egzotikus számunkra, mert egy ilyen testfelépítésű évelő lágyszárú növény nehezen alakulhatna ki kontinentális éghajlaton (az Óvilágban az afrikai euphorbiafélék (kutyatejfélék) egyes csoportjai vettek fel a kaktuszokhoz meghökkentően hasonló küllemet, de sosem jutottak el igazán mérsékelt övi területekre. Ennek oka az, hogy nedvesebb égövi területeken a kifejezetten talajfosztott, sziklás területek kivételével a képződött talajon vagy fás szárúak vagy füvek és egynyári lágyszárúak, cserjék egységes, gyorsan növő és hamar záródó növénytakarót képeznek. Ilyen körülmények között nem előnyösek a lassan növő, lassan szaporodó, többnyire alacsony termetű lágyszárúak, mint amilyenek a kaktuszok. Ha viszont már egyszer kialakultak, bizonyos ökológiai fülkéket mégis képes volt meghódítani pár fajuk a mérsékelt övön is. Fagytűrőség és télállóság Általában az e témával foglalkozó oldalak először is (és nagyon helyesen) sietnek leszögezni, hogy a fagytűrés és télállóság nem ugyanazon fogalom szinonimái. A fagytűrés annyit mond számunkra, hogy mi az a minimális hőmérsékleti tartomány, amit adott ideig el tud viselni egy élőlény maradandó károsodás nélkül (száraz körülmények között, légmozgás nélkül stb.). Helyesebb inkább azt mondani, hogy a fagytűrés olyan adatpárokat jelen, ahol az egyik tag egy 0°C alatti hőmérsékleti érték, a másik pedig az az idő, ami a fentebbiek szerint az élőlény minden baj nélkül elvisel ebben a közegben. Ebből látszik, hogy elvben nem lehet megadni egy konkrét számot a fagytűrésre, bár egy tapasztalati érték megadható mégis, mivel egy bizonyos hőmérséklet alatt a károsodás nélkül eltölthető idő exponenciálisan csökken. Ez a csökkenés annál meredekebb valószínűleg, minél kevésbé érzékeny az alacsony hőmérsékletekre az adott élőlény. A télállóság komplexebb fogalom. Lényegében földrajzi helyzettől függően változik, hiszen mást jelent a tél Vlagyivosztokban és Rómában (arról nem is szólva, hogy nincs két egyforma tél…). A télállóság fogalmában benne van a szél (ami nagy mértékben tudja csökkenteni a relatív hőérzetet), a csapadék minősége, a hóval borítottság ideje, ónos esők megléte (azok hipoxiát okozó hatása miatt), a levegő páratartalma (ha száraz, a párolgás miatt, ha nedves, a gombák szaporodása jelenthet veszélyt). A hőmérséklet napszaki ingadozása és a globális sugárzás is fontos tényezők. A talaj átfagyottsága, egyáltalán a tél hossza és átlaghőmérséklete, minimum és maximum értékei stb. Ezen tényezők felsorolásával lényegében megtettük az alkalmazkodást kívánó paraméterek listázását is. A télállóság kialakulása A kaktuszok valószínűleg a negyedidőszak előtt benépesítették Észak-Amerika félsivatagos, illetve száraz gyepekkel tarkított területeit, egészen Kanada déli részéig. Az észak-amerikai domborzati viszonyok, elősegítették a jégkorszaki viszonyokhoz való alkalmazkodást. Amerikában ugyanis – Európával szemben – a hegységek észak-déli lefutásúak, így klímaváltozás esetén nem állják útját a vándorló flórának, másrészt a hegységek refúgiumként szolgálnak. A kainozoikumi eljegesedés leghidegebb periódusaiban a laurenciai jégtakaró New Yorktól délre végződött, tehát a sarki éghajlati zóna délebbre húzódott, mint néhány kaktusz elterjedési területe manapság (például Opuntia fragilis, Opuntia humifusa). A gleccserekben nagy mennyiségű víz tárolódott, egészében a Föld szárazabb és hidegebb bolygó volt, mint ma. A légköri páratartalom grönlandi fúróminták tanúsága szerint alacsonyabb volt a mainál. Összességében az északi kaktuszok élőhelye összezsugorodott és főleg a fügekaktusz-félék esetében az élőhelyek olyan mértékben közel kerültek egymáshoz, hogy az egyes fajok közötti keresztbeporzás lehetősége fennmaradt. Ezért a legtöbb észak-amerikai kaktusz keresztezhető egymással. A kölcsönös beporzások által biztosított genetikai transzport hasznos volt egy olyan környezetben, ahol néhány ezer évenként (néha nagyon gyors váltással) nagy mértékben felmelegedett vagy lehűlt a globális klíma. Érdekes, hogy olyan fajok, mint például az Opuntia basilaris vagy a Cylindropuntia imbricata, amelyek ma az USA viszonylag enyhébb telű és száraz déli területein él, akár -20 Celsius-fokos fagyot is könnyen elviselnek nedves környezetben. Ezeket a képességeiket még a jégkorszak alatt szerezték, elterjedésük a jégtakaró visszahúzódása után nem követte azt, amit képességeik lehetővé tennének. A szárazságtűrő kaktuszok rendelkeznek olyan tulajdonsággal, ami előrevetítette alkalmazkodásukat a hidegebb körülményekhez. A hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan csökken a sejtmembrán fluiditása és permeabilitása is, ezért vélhetően a sejten belül felhalmozódik a CO2 és a H+-ionok és intracelluláris acidózis alakul ki. Ez ellen védő hatást fejthet ki a kaktuszokra jellemző asszimilációs mód: A szélsőségesen száraz termőhelyeken (sivatagokban, sziklák repedéseiben) élő növények speciális fotoszintézise az úgynevezett diurnális savciklus. Lényege, hogy a nappal nyitott gázcserenyílásokkal párologtató normál, ún. C3-as és a sivatagi élőhelyekre jellemző úgynevezett C4-es növényekkel ellentétben a gázcserenyílások csak este vannak nyitva, amikor a párologtatás miatti vízvesztés minimális. A szén-dioxidot a növény almasavba köti az éjszaka folyamán, és a sejtek központi vakuólumaiban tárolja másnap reggelig. Ekkor az almasav a citoplazmába transzportálódik, ahol a szén-dioxid felszabadul egy dekarboxilációs lépés után. A szén-dioxid fixáció további menete innentől megegyezik a C3-as növényekével. A kaktuszok, lévén C4-es növények, ilyen almasav-tartalékkal rendelkeznek, ami a CO2-felhalmozódás esetén hatékony puffert képezhet, miután asszimilációs folyamatok már nem zajlanak a hibernálódott sejtekben. Tény, hogy számos kaktusznak jók a fagytűrési paraméterei, de mégsem ültethetők ki szabadföldbe. Lényegében az Opuntia és a Cylindropuntia kaktuszokon kívül kevés igazi egész évben kiültethető kaktusz akad. Ennek oka valószínűleg ez, hogy a kaktuszok sivatagokban alakultak ki és akadálytalanul közlekedhettek az Amerikákat észak-dél irányban átszelő magashegységek platóin. Itt sok faj alkalmazkodott a magashegységi sivatagokra jellemző mostoha körülményekhez. Az erős sugárzáshoz, a nagy napszaki hőingadozáshoz és az éjszakai kemény lehűlésekhez. Mindössze egy jelenséggel nem találkoztak ezek a növények: jelentősebb csapadékkal. Azon őserdei fajok pedig, amelyek alkalmazkodtak a sok csapadékhoz, viszont kiegyenlített meleg, trópusi környezetben éltek. A csapadékosabb, mérsékelt övi területeken viszont ekkor nem voltak versenyképesek a kaktuszok, mivel a náluk gyorsabban növő lombos növényzet visszaszorította őket a sivatagosabb területekre. Fordulat csak a jégkorszakok beköszöntével következett be: ekkor a korábban csapadékos, meleg észak-amerikai nagy síkság mérsékelt övivé vált, nyári szárazsággal és meleggel, viszont aránylag sok téli csapadékkal és téli fagyokkal. A sarki jégtakaró gyarapodásával az éghajlat általában is szárazabbá vált. Leginkább a fügekaktusz, vagy más néven medvetalp kaktusz-félék esetén tapasztalható, hogy ezen alcsalád fajai és nemzetségei jól keresztezhetők. Ennek oka a jégkorszakok éghajlat-ingadozásaira adott adaptációs válaszban keresendő: az opuntiák nagyfokú hibridizációs képességük révén géneket "cserélhettek", ilyen módon helyben alkalmazkodtak a szomszéd területeken élő rokonok révén klimatikus változásokhoz, valamint a "hasznosnak" bizonyuló gének elérhettek olyan területen levő egyedeket is, ahol az ottani környezeti feltételek nem indokolták volna ezen gének fennmaradását, létrejöttét. Alkalmazkodás a télhez Mikor eljön az ősz, a szabadföldi kaktuszok összetöpörödnek, jól láthatóan leadják víztartalmuk jelentős részét, felületük csökken és a turgoruk csökkenésével praktikusnak tűnő módon a földhöz simulnak. Ha ősszel kiássuk őket látható, hogy nincsenek már hajszálgyökereik, hiába az őszi esők, vizet már nem vesznek fel. Az igazi ellenség ebben a szakaszban a hideg, gyakran heteken át hulló csapadék és a köd. Ilyenkor még pozitív a hőmérséklet, az állandó felhőzöttség miatt a UV-sugárzás csökkent. Minden adott hát a gombák és a baktériumok szaporodásának. A növényi sejtek rendesen rendelkeznek immunitással, a sejtek kommunikálnak egymással, ez viszont többnyire aktív folyamat, ami génexpressziós változásokat kíván. Tehát az ősszel már nyugalomba vonult kaktuszokra komoly fenyegetést jelentenek a mikrobák. Ha megsérülnek ilyenkor, akkor könnyen válnak áldozattá, ezért sem szabad ilyenkor már mozgatni őket. Lehet, hogy a sérülés csak a gyökerek szintjén van, mégis, a terjedő fertőzés így is lehet halálos. Mindenesetre a kaktuszokat jó vízáteresztő képességű köves-sóderes talajba érdemes ültetni. Ónos esők és a hó több módon veszélyeztetik a kaktuszokat: egyrészt állandó érintkező nedves felületet szolgáltatnak, másrészt ráfagyván a növényekre teljes hypoxiát okoznak. Annak ellenére, hogy a növények hibernált állapotban vannak, valamennyi légzésre szükségük van, ami nem gázcserenyílásokon keresztül, de lassú diffúzió útján is történhet. Másrészt az kevésbé ismert, hogy az anaerob mikroorganizmusok vajon milyen szerepet játszanak a fermentációs, rothadásos folyamatokban. Tavasszal a gyepen lehet látni, hogy a hosszú ideig tartó hóval való fedettség után nagy foltokban pusztul, penészedik a fű. Valószínűleg a kaktuszok vastag, vízre átjárhatatlan kutikulája ilyenkor még átjárhatatlanabbá válik, megakadályozva a felmacerálódást és a víz felvételét bármilyen formában. Hideg szelek ellen egyszerű és zseniális módon védekeznek ez opuntiák: egyszerűen elfekszenek és így nem szolgáltatnak kiálló részeket a fagyos szeleknek. Az egyik legérdekesebb kérdés azonban az, hogy miként alkalmazkodnak a fagyhoz a növények (nyilván a kaktuszokon kívül még rengeteg növényt érintő kérdés). Az egyik biztosan legfontosabb megoldás a kaktuszok genetikailag vezérelt őszi kiszáradása. Biofizikai adaptáció a fagyhoz A citoplazma viselkedése fagypont alatti hőmérsékleten Továbbiakban arra keressük a választ, mi történik a növényi sejtekben, ha a víz fagyáspontja alá csökken a hőmérséklet. A növényi élet optimális hőmérséklete alatt a jellemző élettevékenységek lelassulnak, megváltoznak, alacsony hőmérsékleten, ha nem védi semmi a növényt ettől, bekövetkezik a fagyhalál. Előfordulhat, hogy a hűtés és fagyás okozta változás reverzibilis. Ilyenkor, valószínűleg a szövetszerkezetben bekövetkezett víz túlhűlése miatt nem következik be a fagyhalál. Fagyáskor, ha a víz csak a sejt közötti járatokban fagy meg, a fagyás a sejtekre nem terjedt át és a felengedés után folytatódik a normális élettevékenység. A jég megjelenése a szövetekben előbb-utóbb a szövet elhalásához vezet. A citoplazma különösen érzékeny a hidegre, érzékenyebb mint a sejtmag. Fagyasztáskor a citoplazma koagulál. A sejtekben lévő víz a fagyasztáskor részben a sejtközötti járatokba diffundál, a sejtekben száradásos jelenség lép fel. A víz megfagyásával egyidejűleg a sejtekben és a sejtközötti járatokban lévő gáz felszabadul, ami az oxigén eltávozásához és a sejtek fulladásához vezet. A jégképződés a fagyás káros kísérőjelensége. A jég hatására a sejtfal felszakadhat. A belső rétegek később fagynak meg mint a felületi réteg, mindez mechanikai feszültséget okoz és sejtek, szövetek sérülésével jár. A víz kifagyása a sejtnedv koncentrálódása a fehérjék részbeni denaturálódását is okozhatja. A sejtek változásai hűtéskor már a fagyáspont közelében megkezdődnek. A sejtprotoplazma viszkozitása növekszik, esetleg géllé alakul, a sejtekben lévő lipidek megdermednek. A lényeges változások azonban a sejtnedv víztartalma egy részének fagyásával indulnak meg. A kolloidok fagyása általában ugyanúgy kezdődik, mint a valódi oldatoké, itt is fennáll a fagyáspontcsökkenés jelensége, és csak a tiszta víz fagy ki a kolloid oldatból. Víz kifagyása következtében a maradék oldat koncentrációja növekszik és így fagyáspontja a valódi oldatokéhoz hasonlóan csökken. Minél kisebb a sejtek hőmérséklete, annál több víz fagy ki, de a kolloid rendszer következtében bizonyos vízmennyiség egyáltalán nem fagyasztható meg. A bekoncentrálódott plazmájú sejtek eleve ilyen állapotban vannak már. Mivel a kaktuszok már a nyár folyamán jelentős mennyiségű cukrot és más, erősen ozmotikus anyagot termelnek, a bekoncentrálódás után szabad citoplazmatikus vízről már nem beszélhetünk. Ezt kiegészítendő, mivel a kaktuszok nem képesek salakanyagaiktól egyszerű „könnyezéssel” (a trópusi növényekre jellemző) vagy lombledobással (mérsékelt övi fáinkra jellemző) megszabadulni, ezek évről évre szaporodnak bennük és hozzájárulnak a fagyáspont csökkentéséhez. Hőmérsékletcsökkentéskor, a fagyáspont elérése után először a biokémiailag szabad víz fagy ki. A víz kristályosodása a citoplazmában Tovább hűtve a rendszert a víz fagyása folytatódik, előbb a biokémiailag kötött víz, majd a kolloidokhoz kötött víz is kezd megfagyni. A sejt, illetve a szervezet életműködése megszűnik. Fontos, hogy a kötött víz molekulái a fagyasztás során mozgásukban korlátozottak, ezért például a fehérjék, szénhidrátok stb. a denaturáció, koncentrációváltozás, pH-érték változás miatt irreverzíbilis változást szenvedhetnek. Az alacsonyabb hőmérséklet csökkenti az irreverzíbilis folyamatok bekövetkezését, ezért például gyári körülmények között fontos a fagyasztáskor a -1–5 °C tartományon való gyors áthaladás. Elgondolkodtató, hogy épp ez a tartomány az, ami körül a hőmérséklet télen gyakran ingadozik. Főleg november - december hónapokban lehet megfigyelni, hogy a hőmérséklet gyakran heteken át egy igen stabil és szűk tartományban ingadozik csak. Ennek oka abban keresendő, hogy a talaj sok vizet tartalmaz (ez a víz a humusz alkotóelemeihez kötődve nagyrészt kolloidális)és ahhoz, hogy túlhűlés helyett ez kristályosan is megfagyjon, a víz nagy fagyáshője és fajhője miatt tetemes hőenergia leadására van szükség. Ilyenkor a levegő nehezen hűl le, de nehezen is melegszik fel. Másrészt ebben az évszakban gyakran képződik köd, ami tartós lehet, s ez csökkenti a kisugárzás általi lehűlést, de a besugárzás általi felmelegedést is. Lehűléskor mindig különbség van a felület és a középpont hőmérséklete között. A hőmérséklet kiegyenlítődésekor a jég egy része visszaalakul vízzé. Kristálytani okai vannak, hogy a jéggé fagyott víz térfogata kb. 1/11 résszel megnő, ennyivel nagyobb térre van szüksége. Érthető tehát, hogy a jég károsítja a felkészületlen sejteket. A fagyasztás során először a sejtek közti térben levő víz fagy megy, mert ez kevés oldott anyagot tartalmaz. A tiszta víz nulla Celsius-fokon fagy, ha a víz más anyagot is tartalmaz feloldva, akkor csak alacsonyabb hőmérsékleten hajlandó megfagyni. Híg oldatoknál a feloldott anyag mennyiségével arányosan csökken a fagyáspont. Tehát a sejtek közti csaknem tiszta víz előbb fagy meg, mint a sejtekben levő, oldott anyagokban gazdag víz. Ahogy a sejtek közti térben megfagy a víz, a sejtfalakon át a sejtekből kezd a benti víz a sejtek közti térbe átszivárogni. Így a sejtek belsejében egyre töményebbé válik az oldat, a fagyáspont egyre csökken. A sejtek belsejének egy része ezért meg sem fagy. A későbbi végeredmény szempontjából nem mindegy, hogy mekkora jégkristályok keletkeznek: minél nagyobb a kristály, annál nagyobb sérüléseket, kárt okoz. Kis kristályokat akkor kapunk, ha minél gyorsabban minél alacsonyabb hőmérsékletre hűtünk. Gyors hűtésnél sok kristályosodási góc képződik, sok kristály alakul, lassú hűtésnél kevés a góc, ezért ugyanaz a vízmennyiség nagyméretű kristályokba fagy be. Az enzimfolyamatok, a kémiai átalakulások jelentős mértékben csökkenek ugyan, de nem szűnnek meg teljesen fagypont alatt. Egyes nem enzimekkel vezérelt átalakulási folyamatokat még elő is segít az az állapot, hogy a sejtekben nagyobb lett az oldottanyag-koncentráció. Érdekesség, hogy a kiszáradás alacsony hőmérsékleten is végbemegy. Napos, igen hideg téli idők viszonylag száraz levegőjében a jéggé fagyott vízmolekulák közvetlenül elpárolognak, ez a folyadékfázist átugró átalakulás a szublimáció. Sivatagi származású növények remekül alkalmazkodtak az ilyen száraz viszonyokhoz és a kaktuszok számára nem jelent nagy feladatot a víz megtartása. A jégkristályok mérete a lehűlés módjától függ. Mikrokristályos szerkezet kis hőmérsékletre történő gyors lehűlés keletkezik. A kristályok eloszlása egyenletes. Ha a lehűlés sebessége kicsi, a szövetekben kisszámú, nagyméretű jégkristály keletkezik, túlnyomó részben nem intracellulárisan, hanem extracellulárisan. Lassú fagyasztás esetén a sejteken belüli és a sejteken kívüli nedvkoncentráció különbségének hatására a sejtnedv víztartalma részben kidiffundál az extracelluláris térben már kialakult kristálygócokhoz. A sejtek közötti térben kialakult jégkristályok mérete növekszik, a sejtek víztartalma csökken, mintegy kiszáradnak. Hirtelen jött hidegfront okozta gyors lehűlés esetén, a hőelvonás folyamata gyorsabb, mint a diffúzió, amely a sejtekből a sejtek közötti térben lévő kristályok növeléséhez szállítaná a vizet, ezért megkezdődik a sejtnedv intracelluláris fagyása, ami halálos minden élő szövetre nézve. A gyakorlatban is megfigyelhető, hogy a lassan fagyasztott növényi vagy állati szövetekből felengedés után nagy mennyiségű sejtnedv távozik el. A természetben ezért a télálló és fagytűrő növények jó előre elkezdik az adaptációt. Ez az oka annak, hogy a fák még az első fagyok előtt megválnak lombkoronájuktól, a kaktuszok már szeptember közepén elkezdenek zsugorodni. A téli szezon hőmérséklete sem állandó, a hőmérséklet a nappali néhány pozitív fok és az éjszakai kemény fagyok között váltakozhat. Az egyik legveszélyesebb folyamat elvben a jég átkristályosodása, amely a környezet hőmérsékletváltozásának függvénye. Minden felmelegedési szakaszban először a legkisebb jégkristályok olvadnak meg, mert olvadáspontjuk kisebb, mint a nagyobb jégkristályoké. Lehűtéskor ezek már a meglévő jégkristályokra fagynak rá. A kis és nagy jégkristályok fölött lévő gőznyomáskülönbség is fennáll. A másik elkerülhetetlen folyamat a száradás, amely tömegveszteséget okozhatna. Biokémiai adaptáció A kaktuszok gyakorlatilag „liofilezett” állapotba kerülnek a tél folyamán, a további kiszáradás ellen remek védelmet jelent az eredetileg sivatagi körülményekre kifejlesztett kutikula és az, hogy ilyenkor a gázcserenyílások zártak, mert a nagyon lelassult biokémiai folyamatok révén, a sejtek oxigénigénye szinte zérus. A nem enzimes kémiai folyamatok közül az oxidáció ezért nem jelent veszélyt a téli inaktivitásba vonult növényekre. Ha működne, akkor elsősorban a sejtmembránban levő telítetlen szénláncú zsírsavak oxidálásával, valamint a citoplazmatikus membránrendszerek oxidatív rendszereinek tönkretételével jelentene halálos veszélyt a növényi sejtekre, minthogy alacsony hőmérsékleteken a membrán-repair már nem lehet hatékony. Ez ellen vélhetően a növényi sejtek szabad gyök kötő molekulákkal (mint amilyen maga a C-vitamin is) védekeznek, valamint a vastag, összetöppedt kutikula oxigén-áteresztő képessége jelentősen lecsökken. Biokémiailag ilyenkor minden olyan rendszer csökkent aktivitású, ami oxidokat, peroxidokat produkálhatna, így például a fotoszintézis is. Burgonyafélék gumóján lehet megfigyelni, hogy a föld alatti szártagokban a zöld színtestek (kloroplasztiszok) keményítőt halmoznak fel és ún. leukoplasztiszokká alakulnak, tároló funkcióval. Ha azonban felszínre kerülnek, az ellenkező folyamat játszódik le (a kloroplasztiszok saját genetikai programjának jóvoltából). Az mindenesetre megfigyelhető, hogy ősszel a kaktuszok bordós színt vesznek fel és zöld színezetük csökken. Mégis, a hypoxia esetenként a legveszélyesebb a kaktuszokra nézve, méghozzá ott, ahol a kaktusz a földdel állandóan érintkezik: a szártagok gyökeres részein, ahonnan a leggyakrabban indul ki rothadásos folyamat. Mindenki tapasztalhatta már, akinek volt kaktusza, hogy a víz pangása a kaktuszokra nézve végzetes, s a rothadás alulról indul meg, néha észrevehetetlenül. Az, hogy miként védekeznek a mérsékelt övi fajok ez ellen, még nem ismert. Megfigyelhető, hogy a kaktuszok földbe nyúló részének kutikulája „elfásodik”, megvastagodik, talán ez lehet az egyik védekezési mód. Télálló fajok Télálló fajok elsősorban a fügekaktuszok (Opuntioideae), Austrocactus, Corynopuntia, Coryphantha, Cylindropuntia, Echinocereus, Escobaria, Maihuenia, Pediocactus, Sclerocactus fajok közül kerülhetnek ki, bár meg kell jegyezzem, nem igazán ismertek ezen fajoknak a környezeti igényei, jelenleg kísérletek folynak velük. Az Opuntia, a Cylindropuntia, Echinocereus, Maihuania kaktuszok tűnnek a legígéretesebbeknek. Az alábbi adatok Török László télálló kaktuszokkal foglalkozó amatőr kertész honlapjáról származnak: Cylindropuntia C. imbricata (Kötélkaktusz) C. viridiflora C. whipplei C. kleiniae Maihuenia M. poeppigii Opuntia (Fügekaktuszok) O. basilaris (Hódfarkú fügekaktusz) O. basilaris var. brachyclada O. calcicola O. compressa (Henye fügekaktusz) O. chlorotica X phaeacantha O. curvospina O. cymochila O. engelmannii (Engelmann-fügekaktusz) O. erinacea O. erinacea var. utahensis O. fragilis (Törékeny fügekaktusz) O. fragilis var. brachyarthra O. fragilis var. denudata O. fragilis var. parviconspicua O. fragilis var. fragilis X O. polyacantha var. polyacantha O. fragilis var. fragilis X O. rutila O. humifusa X O. fragilis O. fragilis var. brachyarthra X O.humifusa O. polyacantha X O. fragilis O. rutila X O. polyacantha O. rutila X O. erinacea var. utahensis O. fragilis X O. erinacea O. rutila O. fragilis X O. polyacantha v. rufispina O. fragilis X O. erinacea var. utahensis O. humifusa (Ördögnyelv-fügekaktusz) O. arkansana O. oplocarpa O. loomisii O. macrorhiza O. grandiflora O. greenii O. stenochila O. tortispina O. macrorhiza var. pottsii O. macrorhiza var. montana O. macrorhiza O. phaeacantha (Opuntia phaeacantha) O. phaeacantha var. camanchica O. phaeacantha var. major O. phaeacantha var. major f. cyclodes O. mojavensis O. woodsii O. phaeacantha hibridek O. polyacantha O. polyacantha var. hystricina O. polyacantha var. juniperina O. polyacantha var. rufispina O. Opuntia polyacantha var. schweriniana O. X wootonii Takarást igénylő fajok Cylindropuntia leptocaulis ("Pencil Cholla") Cylindropuntia ramosissima ("Diamond Cholla") Cylindropuntia spinosior Grusonia grahamii ("Mounded Dwarf Cholla") Echinocereus albispinus Echinocereus coccineus ("Aggregate Cactus") Echinocereus fendleri v kuenzleri ("Kuenzlers Hedgehog Cactus") Echinocereus reichenbachii v baileyi ("Bailey's Lace Cactus") Echinocereus reichenbachii v perbellus ("Texas Black Lace Cactus") Echinocereus triglochidiatus v "octacanthus" Echinocereus triglochidiatus v mojaviensis forma inermis ("Spineless Mojave Hedgehog Cactus") Echinocereus viridiflorus ("Green Flowered Torch Cactus") Escobaria missouriensis cv "Robustior" ("Robust Missouri Pincushion Cactus") Escobaria missouriensis v caespitosus ("Clustering Missouri Pincushion Cactus") Escobaria organensis ("Organ Mountains Pincushion Cactus") Escobaria vivipara ("Pincushion Cactus") Opuntia aurea, white flowers Opuntia sanguinocula ("Red Eyed Prickly Pear") Opuntia tortispina ("Twisted Spine Prickly Pear") Pediocactus simpsonii v minor ("Mountain Cactus") Fajok és télállósági mutatóik Magyarázat a táblázathoz Télállósági fok: I = télálló -30 °C-ig, védelem nélkül is II = télálló -20 °C-ig, védelem nélkül is III = télálló -20 °C-ig (védelem javasolt) IV = télálló -15 °C-ig (védelem javasolt) (A német nyelvű wikipedia.de hasonló témájú szócikke alapján). Egyes fajok elterjedése (A United States Department of Agriculture honlapja nyomán: http://plants.usda.gov) Tanácsok szabadföldi tartásukhoz Ebben a pontban néhány hasznos tanácsot szeretnék nyújtani a kültéri kaktuszos hobbi kezdőinek. Milyen fajokat válasszunk? A minden tekintetben a mi éghajlatunkat toleráló és valóban télálló (nem csak fagytűrő) kaktuszok a fügekaktusz-félékből kerülnek ki. Elsősorban a keleti part erdős és a nagy préri északi részének kaktuszai azok, amelyek a célnak megfelelnek. A legesélyesebbek: az O. compressa, O. humifusa, O. polyacantha, O. fragilis fajok. Hova ültessük őket? Természetesen a déli kitettségű, esetleg a házfalhoz közel fekvő területek a legmegfelelőbbek. Bármely fal déli oldala, amit egész évben napfény ér, ideális hely. De a legellenállóbb fajok egészen nyitott térségeken is megélnek. Tanácsolható, hogy ha lehet, képezzünk ki nekik egy enyhe lejtésű, kelet-nyugati csapású kis dombot. Érdemes a kaktuszkertet kiemelni a környezetéből a talajnedvesség csökkentése céljából, másrészt a talajmenti fagyok ellen is szolgál némi védelmül; a kaktuszokat, ha dombon fekszik a házunk, érdemes a magasabb, de szélnek kevésbé kitett (tehát nem a gerincen lévő) területre ültetni. Fontos, hogy erdő szélére nem érdemes fügekaktuszokat ültetni (főként tüske nélkülieket nem), mert a vaddisznók és őzek rájárhatnak. Fa vagy bokor alá ne ültessük őket, mert egyrészt azok árnyékolnak, másrészt az ősszel lehulló, majd az őszi esőktől nedves és rothadó levelek alatt a kaktuszok megbetegedhetnek. Hogyan szaporítsuk vegetatívan a kaktuszokat? A kaktuszoknál általában ismertek érvényesek. A fügekaktuszok hajtásait feldaraboljuk a szártagok kapcsolódásánál vagy magukat a szártagokat is 2-4 vagy akár 8 darabba vághatjuk. Sokszor a fektetett hajtások jobban gyökeresednek, mint a függőlegesen ültetettek (a természetben is így gyökeresednek). Tehát: először tiszta késsel levágjuk a szártagokat, majd száraz, félárnyékos helyen legalább egy hétig várakozunk (3 hét várakozási idő az optimális). Ezt követően leültetjük a kaktuszokat. Ha függőlegesen ültetjük őket, akkor lehetőleg ne a sebfelület nézzen a talaj felé. Ha vízszintesen ültetünk, akkor úgy öntözzünk, hogy a víz ne folyjon rá a kaktuszra, hanem csak mellé. Ültetés szempontjából a nyári hónapok az előnyösek vagy a késő tavasz. Ősszel ne ültessünk és ne szaporítsunk! Milyen talajt kívánnak? A talaj kémhatása elsősorban inkább enyhén savas kell, hogy legyen, a meszes talajtípusokat nem kedvelik a kaktuszok. Az úgynevezett öntéstalaj és a nem szikes, sós öntéstalajok, valamint a homok és a vulkáni eredetű talajok ideálisabbak. A talajnak jó vízáteresztő képességűnek kell lennie. Példa a talaj egy lehetséges kivitelezésére: Az altalaj fölé lehet helyezni kavics és sóder-réteget, de el is lehet hagyni, ha kiemeljük kissé az alapot (lehet kapni kis, kettévágott fatörzsekből összeállított szegélyt, ami pácolása miatt ellenáll sokáig a korhadásnak), majd ezt követheti egy sóderrel elkevert földréteg, efölött következik egy néhány cm vastag tiszta sóderréteg és érdemes még a felszínre egy réteg bazaltzúzalékot helyezni. A bazalt előnyösebb, mint a mészkő, mivel egyrészt vegyhatása előnyösebb, másrészt nagy hőelnyelő képessége folytán jobb a talaj hőgazdálkodása, melegebb mikroklímát teremt. Hogy helyezzük el egymáshoz képest a növényeket? Általában elsőre senki se gondolná, amikor kézhez veszi első kaktuszát, hogy milyen gyors és erőteljes növekedésre képesek. A fügekaktuszok nagyobb fajai nagyon gyorsan el tudják nyomni a kisebbeket, másrészt a kisebbek is bizonyos idő után betöltik a rendelkezésre álló teret. Időnként érdemes újra telepíteni vagy elajándékozni a felesleget. De ki ne dobjuk a kaktuszokat a kert egy zugába vagy a település határára, mert regenerálódásra képesek és meggyökeresednek! Hogyan tegyük tisztába a kertet? A legnagyobb elővigyázatosság és több centiméter kőzúzalék ellenére nem kerülhetjük el a madársóska, folyandár és más gazok támadását. Az egyetlen hatásos módszer, hogy vagy kézzel, vigyázva kihúzzuk, vagy beszerzünk valamilyen nagyobb csipesszerű eszközt. Vegyszereket nem alkalmazhatunk, mivel a kaktuszok kétszikűek és a legtöbb gyom is az. Öntözzük-e télálló kaktuszainkat? Azt mondhatjuk, hogy még a legszárazabb, legaszályosabb években sem kell félnünk kiszáradásuktól (hacsak nincs felettük tető). Inkább azért van szükség az öntözésre a tavaszi és nyári időszakban, hogy ne ősszel, hanem inkább a nyári hónapokban fejlesszenek hajtásokat, illetve azért, hogy nagyobb hajtásokat hozzanak. Természetesen a túlzott locsolás megárt nekik. Ősszel kerüljünk mindenféle locsolást. Fedjük-e a kaktuszokat? Egy rosszul szellőző, alul befülledő fóliasátor nagyon káros lehet. Egyes fagytűrő, de téli és őszi csapadékra érzékeny kaktuszok csak takarás mellett telelnek át. A valóban éghajlatunkon is télálló kaktuszoknak azonban nincs erre igazán szüksége. Ha azonban több fajt szeretnénk kint tartani a szabadban, akkor fóliasátor elengedhetetlen. Mik veszélyeztetik a kaktuszokat? Őshazájukban a kaktuszoknak számos ellenségük van. Így pajzstetvek, a bíbortetű és főként a fügekaktusz-féléken élősködő kaktusz- vagy nopal-moly. Ausztráliában a kivadult és rendkívüli mértékben elszaporodott fügekaktuszok megfékezésére használták fel. Magyarországon nem valószínű, hogy megtelepedne, mivel elsősorban meleg égövi faj. Azonban számos télálló kaktusznak saját élőhelyén ellensége ez a kártevő. Csigák A csigák nagy veszélyt jelentenek, ugyanis elfogyasztják a friss hajtásokat. A megmaradt részekből a kaktuszok még csodásan regenerálódni tudnak, de az esztétikai eredmény lehangoló lesz. Ezért csigairtószert minden tavasszal egy hónapig szórjunk ki (főként a hajtási időszak elején), mert higgyük el, hogy a csigák (meztelencsigák) akkor is ott vannak, amikor nem látjuk őket. Vírusok, baktériumok, gombák Sok kaktusznak rosszat tesz, ha az őszi esők felverik rájuk a sarat. Ezt kőzúzalékkal megelőzhetjük. A kaktuszokat nem érdemes amerikai származású növények, így különösen paradicsom és paprika mellé ültetni, mert elkaphatják ezek mozaikvírusait. Rovarok támadásaival, így a levéltetvekével akkor találkozhatunk, amikor a kaktuszok friss hajtásokat hoznak. Ez ellen létezik hatásos védelem. Gombák és bakteriális fertőzések ellen hatásos védelem nem létezik, a gombák esetén elsősorban rézgáliccal lehet próbálkozni, de a fertőzött egyedeket jobb eltávolítani azonnal. Mit tegyünk a virágokkal, magokkal? Felfogás kérdése. Ha olyan gyűjtő vagy, aki a pontos származási hely és a tiszta leszármazás szempontjait tartod szem előtt (tehát tudományos igényű a gyűjteményed), akkor címkézd fel az egyedeket, tégy melléjük kis névtáblákat, vezess katalógust és minden esetben dobd ki a magokat, terméseket. Ha azonban inkább a magyar viszonyokhoz szeretnéd igazítani a fajokat, fajtákat, akkor bátran keresztezd őket, ez is értékes nemesítői munkává válhat. Mely növényekkel tarthatók együtt? A varjúhájfélék, kövirózsafélék, kristályvirágfélék és kis termetű díszfüvek és törpeborókák ideális társaik lehetnek a kaktuszoknak. Vigyázni kell a varjúháj- és kristályvirágfélékkel, mert könnyen elboríthatják a kertet. Ez a nagyobb termetű fajoknak nem jelent hátrányt, de a kisebbekre veszélyes lehet. A kristályvirágfélékkel is vigyázni kell, ezek ugyanis képesek minden kő közé bekúszni és meggyökeresedni. A varjúhájok közül a borsos varjúháj ajánlható, de ha valaki egyszer megtelepítette őket a kertjében, attól kezdve mindig szabályozni kell őket. Szabadföldi kaktuszok a mérsékelt övben Mire eljön a tavasz, a kaktuszok egy komplex, számos veszéllyel terhelt időszakon vannak túl. Megindulhat a gyökerek fejlesztése, a hibernált állapotot követen a növények vizet vesznek fel, kinyitják gázcsere-nyílásaikat és a zöld színtestjeik osztódni kezdenek, megindula fotoszintézis. Lágyszárú növényektől nagy teljesítmény a tél és a fagyok elviselése, nem véletlen, hogy mérsékelt égövön elsősorban fásszárúak az évelők. A kaktuszok azonban lassan nőnek és habitusuknál fogva nem lehetnek egynyári növények. Így viszont kevesebb védelmet élveznek, mint a fás szárúak. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy kevés a valóban szabadföldi kaktusz a mi éghajlatunkon. Ezek viszont esetenként meglepően jó adottságokkal bírnak, például a törékeny fügekaktusz (Opuntia fragilis) Kanadáig is felhatol és kevesebb, mint -30 °C-ot is vígan elvisel, amikor pedig már a mi barackfáink elfagynak. A télálló kaktuszok jövője a Kárpát-medencében A kertészetek palettáján jelenleg viszonylag ritkák ezek a növények és legfeljebb néhány fajjal képviseltetnek, mint például az Opuntia polyacantha vagy az O. humifusa, ill. O. compressa. Ezért leginkább magángyűjtőktől szerezhetjük be őket. Az egyre divatosabb zöld tetők és magán sziklakertek azonban keresletet teremthetnek ezekre a növényekre a jövőben.Fontos kérdés a kaktuszok hosszú távú alkalmazkodása is a magyarországi klímához. A magángyűjtők egy része elítéli a fajok keresztezését, mivel úgy gondolják, hogy e fajok genetikailag tiszta egyedei tekinthetők csak tudományosan értékes egyedeknek. Mások kísérleteznek és az ivaros szaporítás eredményeképpen hibridek is létrejönnek. Valószínű, hogy az ivaros szaporodás nagy előnye a vegetatívval szemben, azaz az új klónok létrjötte ezeket az egyedeket fogja hosszabb távon sikerre ítélni, még akkor is, ha a vegetatív mód sokkal gyorsabb és hatékonyabb szaporítási eljárás.Kérdés, hogy amennyiben kiszabadulnának a kaktuszok a kertekből, akkor vajon ez járhat-e veszéllyel a hazai flóra számára. Több faj rendelkezik olyan adottságokkal, amelyekkel a hazai klíma mellett a természetben fennmaradhat és kivadulhat, illetve ivarosan is szaporodhat. Azonban a katuszok a mi éghajlatunkon erős versenyben lennének a bennszüött, sokkal gyorsabb és aktívabb növekedésű egynyári ill. fás szárú fajokkal, ezért legfeljebb a Kiskunsági homokhátságon vagy középhegységi bányaterületek meddőiben lenne esélye a legtöbb fajnak a hosszabb távú megtelepedésre. Ugyanakkor több medvetalp-kaktuszról is tudott, hogy azok erdei tisztásokon élnek eredeti hazájukban, ill. gyakran magas szárú egynyáriakkal és cserjékkel körülvéve.Általánosságban elmondható, hogy nem ismerjük ezen flóraidegen fajoknak a viselkedését a hazai természetben, ezért óvatosan kell bánni a szabadföldi tartásukkal. Okulárkihuzat Az okulárkihuzat (röviden: kihuzat) a csillagászati távcsövek egyik alkatrésze. Feladata az okulár rögzítése oly módon, hogy az mozgatható legyen, lehetővé téve a fókuszálást. A fókuszálás során az okulár és az objektív közötti távolságot kell változtatni. Ehhez az szükséges, hogy az okulárt az optikai tengely mentén lehetőleg valamilyen áttétel vagy finommozgató mechanizmus segítségével elmozdítsuk az objektívhez közelítve vagy attól távolítva. Az okulárkihuzat felépítése, működése A kihuzat a távcső okulár felőli végén helyezkedik el. (Amerről belenézünk a távcsőbe) Fő részei: A távcsőtubushoz illeszkedő rögzítőperem, az okulárt tartó csőtoldat, az ezt megvezető vezetőcső, az okulárt rögzítő perem és a finommozgató áttétel. Az okulárkihuzatok főbb típusai Fogasléces kihuzat Az okulár hosszanti mozgatása egy fogasléc – fogaskerék áttétellel történik. Ez a manapság legelterjedtebb, és egyben viszonylag olcsó megoldás. Hátránya a fogaskerék és a fogasléc között levő foghézag, ami kismértékű holtjátékot eredményez, ezért pontatlanabb a másik két típustól. Helikális kihuzat Rövid fényutú kihuzatok jellegzetes típusa. A fókuszálás az okulárcső elforgatásával, csavarmenet segítségével történik. Crayford kihuzat Az áttétel ebben az esetben dörzshajtás útján történik, amely holtjátékmentes és pontos pozicionálást tesz lehetővé. Forrás The Crayford eyepiece mounting by John Wall - Journal of the British Astronomical Association, 81 (2), 118, February 1971 Dr. Bárány Nándor - Optikai műszerek (Műszaki könyvkiadó Bp - 1954) Sz.D Lerman - Az optikai gyártás alapismeretei. (Nehézipari könyvkiadó Bp - 1951) A simple home made helical focuser Helical focusers for ABAA Telescope making workshop Naklo Naklo (IPA: ['naːkl�], németül Naklas) város és községközpont Szlovéniában. A fő településnek, amely korábban Veliko Naklo (németül: Großnaklas) néven volt ismert, több része van: Malo Naklo (németül: Kleinnaklas), Pivka(németül: Piuka) és Podreber. Neve Naklo első írásos említése 1241-ből származik Nacel (1252-ben mint Nakel, 1317-ben Nachal, 1320-ban Nakal, 1323-ban Nackal, 1328-ban pedig Nakel) néven. A Naklo név más szláv országokban is megjelenik, például Nakło (Lengyelország) és Náklo (Csehország). A név eredetileg *na kъlě (kb. (homokos) turzás a folyóban) volt, utalva a település helyére, ez rövidülve *nakъlo lett. A múltban német nyelvterületen Naklas néven ismerték. Története Naklót 1475-ben a törökök, 1809 júliusában pedig a francia csapatok fosztották ki. Naklónak volt az elsők között Szlovéniában folyóviz rendszere, amelyet a 18. században építettek ki Jurij Voglar (1651-1717) erőfeszítéseinek köszöhetően. A második világháború idején a német csapatok bunkerrendszert építettek és drótkerítéssel vették körül a várost, ezenkívül SS ezredközpontot tartottak fenn a településen. Temploma Templomát Szent Péternek szentelték. Barokk stílusban épült, 1843-ban egy tűzvész után felújításon esett át. Az oltárfestmény Leopold Layer (1752-1828) , míg a keresztút Janez Wolf (1825-1884) műve. Zalai erdeifenyves A zalai erdeifenyves (mészkedvelő erdeifenyves) a mészkedvelő fenyvesek növénytársulástani csoportjának (Erico–Pinion), tágabb értelemben a xeroterm fenyvesek (Erico–Pinetalia rendjének) egyik növénytársulása. Az edafikus hatásra kialakult, xeroterm erdőtársulás különlegessége, hogy sok benne a kontinentális erdőssztyeppekből áttelepült flóraelem. Kialakulása A társulás reliktum jellegű. A posztglaciális vegetációváltozás eredményeként a Kárpát-medencében tért hódítottak a lomberdők, de termőhelyének szélsőséges viszonyai miatt erről a néhány foltról a mészkedvelő erdeifenyvest nem tudták kiszorítani: körös-körül bükkösök, illetve gyertyános–kocsánytalan tölgyesek nőnek. Elterjedése Elterjedési területének két központja az Alpokban, illetve a Dinaridákban van. Magyarországon három, illetve négy szórványos és erősen zavart (jórészt másodlagos) folton nő a Zalai-dombság északi részén. Öt ismert termőhelyét az alábbi falvak határában találjuk: Alibánfa , Nemesapáti , Zalaszentiván , Pakod , Petőhenye . Termőhelye A Zalai-dombság északi részének észak-déli irányú, szőlőkkel, félszáraz gyepekkel, kisebb telepített erdőfoltokkal körülvett gerincein nő pannon kori, meszes homokkőn kialakult, sekély termőrétegű, karbonátmaradványos barna erdőtalajon, illetve váztalajon. A karbonáttartalom miatt a talajok kémhatása lúgos. E talajok vízgazdálkodása rossz; könnyen kiszáradnak. Egy-egy foltjának társulásként elfogadható minimális kiterjedése 500 m². Szerkezete A koronaszint domináns faja az erdeifenyő (Pinus sylvestris) . A koronaszint magassága 10–15 m, záródása hézagos, 50–70%-os. Cserjeszintje feltűnően gazdag, jól fejlett. Gyepszintjében a többi fenyves társulástól eltérően tavasszal, nyárutón és ősszel nyíló fajok is megfigyelhetőek. A gyepszint borítása közepes, 60–80%-os Mohaszintje jól fejlett, akár a többi erdeifenyves társulásé. Jellemző fajok A koronaszint gyakorlatilag egyetlen faja az erdeifenyő (Pinus sylvestris) . A kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt növekedése rossz; a csenevész törzsek girbegurbák, gyengén feltisztulók. Cserjeszintjében az erdeifenyő újulata mellett xerofil és bazofil cserjefajok nőnek: ostorménfa (Viburnum lantana) gyakori, csepleszmeggy (Cerasus (Prunus) fruticosa) egykor tömeges, mára igen megritkult, fürtös zanót (Cytisus nigricans) , kutyabenge (Frangula alnus) — érdekesség. A lombszintben a fehér fagyöngy erdeifenyőn fellépő alfaja (Viscum album ssp. austriacum) jelenik meg. Gyepszintjében a melegkedvelő tölgyesek (Quercetalia pubescentis-petraeae) és a cseres–tölgyesek (Quercion petraeae) fajai dominálnak: tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) , ágas homokliliom (Anthericum ramosum) , piros gólyaorr (Geranium sanguineum) , sudár rozsnok (merev rozsnok, Bromus erectus ), fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) . Karakterfajok: sárga len (Linum flavum) , szürkés ördögszem (Scabiosa canescens var. virens) , mezei varfű (Knautia arvensis ssp. rosea) , fűzlevelű ökörszem (Buphthalmum salicifolium) . Jellemző még: leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) , árlevelű len (Linum tenuifolium) , tarka nőszirom (Iris variegata) , nagy szegfű (Dianthus giganteiformis) , csillagőszirózsa (Aster amellus) , tarka kosbor (Orchis tridentata) , vitéz kosbor (Orchis militaris) . Az egyébként erősen melegkedvelő társulásnak csupán a mohaszintje fenyves jellegű, olyan fajokkal, mint: pirosszárú moha (Pleurozium schreberi) , zöldszárú moha (Pseudoscleropodium purum) , nagy borzasmoha (Rhytidiadelphus triquetrus) , emeletes moha (Hylocomium proliferum); de ezek között is feltűnik a melegkedvelő: pusztai tujamoha (Abietinella abietina) és fodros göndörmoha (Tortella tortuosa) . Meriptah Meriptah Ámon főpapja volt a XVIII. dinasztiabeli III. Amenhotep fáraó idején. Egy szoborról ismert, amely együtt említi a rangban őt követő három pappal, Anennel, Amenemhattal és Szimuttal, Ámon második, harmadik és negyedik prófétájával. Cyril Aldred szerint Meriptah Ptahmosze főpapot követte hivatalában, valószínűleg III. Amenhotep 20. uralkodási éve körül, és a fáraó haláláig betöltötte a főpapi posztot; utána egy Maja nevű pap volt Ámon főpapja, az utolsó, mielőtt Ehnaton betiltotta Ámon kultuszát. Donald Redford feltételezése szerint a Maja valójában Ptahmosze nevének rövidítése, és Ptahmosze szolgált főpapként III. Amenhotep uralkodásának végétől Ehnaton első uralkodási éveiig. Meriptah sírja a thébai Sejh Abd el-Kurnában készült. Temetkezésének egyes kellékei a 19. század elején kerültek elő egy gödörből, köztük: Szobor, mely térden ábrázolja Meriptahot, amint himnuszt énekel Rének , Szobor, ma Chicagóban, Három vályogtégla, melyen „Ámon első prófétája, Meriptah” neve ál; ma a Metropolitan Művészeti Múzeumban , Csiszolt buxus kohl- (szemfesték-) tartó szobrocska, fiatal lányt ábrázol ifjúságfürttel, nagy edénnyel. Pap János (politikus, 1925–1994) Pap János (Kaposvár, 1925. december 23. – Budapest, 1994. február 22.) magyar kommunista politikus, belügyminiszter (1961–1963). Élete Pap János Kaposvárott született Pap János vasúti segédtiszt és Horváth Éva gyermekeként. A négy elemi elvégzése után Veszprémben és Keszthelyen járt középiskolába, 1941-től a Szegeden található Magyar Királyi Állami Vegyipari Középiskolában tanult. A nyilas hatalomátvétel után katonaszökevény lett és a második világháború végéig bujkálni kényszerült. A háború után sikeres érettségi vizsgát tett. 1947-től a Magyar Kommunista Párt, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjának tagja lett. Az 1956-os forradalom után belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, aminek a Veszprém Megyei Bizottságának az első titkára lett 1957 novemberétől. Pap aktív részt vállalt az 1956-os forradalomban részt vettek elítélésében, a megtorlásban, 1957. november 2-án a Legfelsőbb Bíróság elnökétől levélben kérte, hogy Brusznyai Árpád első fokon hozott életfogytiglani ítéletét másodfokon súlyosbítsa halálbüntetésre. A kérésnek eleget tettek és Brusznyait 1958. január 9-én kivégezték. 1961-ben, Biszku Bélát váltva, belügyminiszter lett. A tisztséget 1963-ig töltötte be, majd a Minisztertanács elnökhelyettese lett 1965-ig. 1965-től 1985-ig az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkáraként tevékenykedett. 1958-tól hatszor egymás után Veszprém megye országgyűlési képviselőjévé választották, azonban 1985-ben nem jutott mandátumhoz. 1985-ben kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. A rendszerváltás után többször felvetették, hogy Papot vonják felelősségre a forradalom utáni megtorlásokban való tevékenysége miatt. 1994-ben öngyilkos lett, vadászpuskájával fejbe lőtte magát. Benedek Zoltán (geográfus) Benedek Zoltán (Mezőméhes, 1927. szeptember 11. – Nagykároly, 2002. október 12.) erdélyi magyar geográfus, földrajzi szakíró, tanár. Életútja Középiskoláit a kolozsvári református kollégiumban, felsőfokú tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte. 1950-től Nagykárolyban volt középiskolai tanár. A honismereti és tájkutató nevelés szempontjából is számottevő népszerűsítő, valamint módszertani és tudományos írásait a Korunk, Tanügyi Újság, A Hét és az erdélyi napilapok közölték, szaktanulmányai romániai és magyarországi tudományos folyóiratokban A rendszerváltás után aktív közéleti tevékenységet folytatott a szülőföld történelmének és földrajzának jobb megismertetése céljából. Munkái A szőke Szamos földjén ( Antenna , Kolozsvár, 1973); Az időjárás és előrejelzése (Antenna, Kolozsvár, 1977); Vándorló kontinensek, változó tengerek (Bukarest, 1977); A Szilágyságtól Új-Guineáig : Bíró Lajos természettudós életútja : 1856-1931. (Bukarest, 1979); Az élet fejlődése a Földön (Antenna, Kolozsvár, 1979); A Föld élete (Kolozsvár-Napoca, Bukarest, 1980); Növény- és állatföldrajz. (Bucuresti, 1988); Nagykároly : erdélyi városok / Benedek Zoltán ; [a térképeket kész. és rajz. Benedek Zoltán] ; [a fényképeket kész. Murvai György ...]. (Orosháza, 1994); A nagykárolyi Károli Gáspár református templom. [... rajzokat B. Benedek Csilla ... kész.]. Arad, 1998. Nagykároly kultúrtörténete. (Szatmárnémeti, 2000. Ser. Otthonom Szatmár megye) Szalicilsav A szalicilsav (a fűzfa Salix latin nevéből, melynek kérgében található) egy béta-hidroxisav (C6H4(OH)CO2H), melyben az -OH csoport és a karboxilcsoport szomszédos helyzetű. Régi neve spirsav, mely a német Spiersäure megfelelője. A német szó a Spierstrauch (legyezőfű, gyöngyvessző, bajnóca) névből származik, mert ezekből (pl. a réti legyezőfű, régi botanikai nevén Spiraea Ulmaria virágából) vonták ki. Tulajdonságai Színtelen kristályos anyag. Vízben nehezen oldódik, de bórax vagy ammónium-citrát hozzáadásával növelni lehet az oldhatóságát. A kloroform, az éter vagy az alkohol igen könnyen oldja, a glicerin, zsírok, olajok kevéssé. Kétértékű, egybázisú fenolsav. Mind a hidroxil-, mind a karboxilcsoportja észter alkotására alkalmas. Porát belélegezve köhögést, esetleg torok- vagy hörghurutot okoz. A bőrt könnyen gyulladásba hozza, és rajta keresztül felszívódik. A baktériumokat és gombákat megöli, ezért fertőtlenítő hatású. A szintetikus kémiában gyakori reagens. A természetben növényi hormon, a szalicin(en) (a szalicilsav glikozidos alakja) anyagcseréje során keletkezik. Legismertebb rokon vegyülete az acetilszalicilsav, mely (többek között) az Aspirin nevű gyógyszer hatóanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum salicylicum néven hivatalos. Története Ősidők óta ismert a fűzfakéreg lázcsillapító hatása. 1827-ben a fehér fűz (Salix alba) kérgéből kivontak egy keserű ízű glikozidot, a szalicint(en), melyből hidrolízis során szalicilalkohol szabadul fel. Ebből Raffaele Piria(it) állította elő oxidációval a szalicilsavat 1838-ban. A szalicilsav a kúszó fajdbogyó illó olajában is megtalálható metil-szalicilát formájában; ebből 1844-ben állították elő a szalicilsavat. 1860-ban Hermann Kolbe(en) kidolgozta a szalicilsav nagyüzemi szintézisét fenolból, melyet 1885-ben Rudolf Schmitt(en) módosított (Kolbe–Schmitt reakció(en)). Ez tette lehetővé a széles körű terápiás alkalmazását. 1876-ban Stricker és Mac-Legan felfedezte heveny reumás láz elleni jó hatását, Sée pedig a húgysavürítést fokozó hatását. 1879-ben Campbell alkalmazta először köszvény ellen. Charles Frédéric Gerhardt(en) állította elő az acetil-szalicilsavat 1853-ban. Kitűnő fájdalomcsillapító és lázcsökkentő hatását Heinrich Dreser(de) ismerte fel 1899-ben, és a szalicilsav régi neve (acidum spiricum) alapján Aspirin néven hozták forgalomba. Szintézis A nátrium-fenoxidból és szén-dioxidból nagy nyomáson nátrium-szalicilát állítható elő (Kolbe-Schmitt reakció). Ebből savas közegben szalicilsav képződik. Kimutatás Vas(III)-ionokkal a szalicilsav saját, 3 körüli pH-ján ibolyaszínű komplex keletkezik, melyben a szalicilsav:vas(III) arány 1:1. A reakció alkalmas a szalicilsav fotometriás tartalmi meghatározására, valamint az acetilszalicilsavban hidrolízis miatt létrejövő szalicilsav-szennyezés kimutatására is. Növényi hormon A szalicilsav egy fitohormon, amely fontos szerepet játszik a növények fejlődésében, a fotoszintézisben, a növényi légzésben, az ionfelvételben és -transzportban valamint specifikus hatása van a levelek anatómiájában és a kloroplasztok szerkezetében. A szalicilsav endogén jelátvivő molekula a növények kórokozó elleni védekező mechanizmusaiban is. Felhasználása A szalicilsav fontos összetevője számos bőrápolószernek és kozmetikumnak, fogkrémeknek. Akne, psoriasis, bőrkeményedés, tyúkszem, keratosis pilaris és szemölcsök kezelésére használják. Gyorsítja az epidermis hámlását, így a faggyúmirigyek nem tömődnek el, és gyorsabban képződik új bőr. Ezért számos korpásodás ellen készített sampon alkotórésze is. A szalicilsav lázcsillapító és gyulladáscsökkentő hatását 1763 óta ismerik. Bár nagy dózisban toxikus, a háztartásban élelmiszerek tartósítására is használják. Csak hidegen szabad alkalmazni, mert melegben mérgező fenollá bomlik. Az élelmiszeriparban tilos tartosítószerként használni; a háztartásban is célszerűbb benzoesavval helyettesíteni. Egyes emberekben kis mennyiségben is allergiát válthat ki. Málta az őskorban Málta szigetein alakult ki Európa egyik legkorábbi fejlett kultúrája, amely a szigeteken ma is megtalálható megalitikus templomok és föld alatti sírok építésével érte el csúcspontját. A hatalmas kőtömbökből alkotott épületeket létrehozó kultúra egy évezrednyi virágzás után akkor tűnt el, amikor az egyiptomi fáraók hozzákezdtek a piramisok, vagy Britannia őslakói Stonehenge építéséhez. Ezután primitívebb, bronzot használó népek telepedtek meg. Tőlük már fennmaradtak települések és főként temetők is, ám életükről ugyanúgy keveset tudunk, mint a korábbi korok népeiről. Feltehetőleg hozzájuk köthetők a szigeteken mindenütt előforduló ún. keréknyomok is. Málta szigetei Málta szigetcsoportja három nagy és jó néhány kisebb szigetből és sziklából áll. Fő szigetei Malta (243 km²), Għawdex (Gozo, 68,7 km²), Kemmuna (Comino, 3,5 km²), Kemmunet (Cominotto vagy Cominetto, 0,25 km²), Il-Gżira ta' Manwel (Manoel-sziget, Manoel Island, 0,2 km²), Filfla (0,06 km²), Il-Gżejjer ta' San Pawl (másik nevén Selmunett; Szent Pál-sziget, St. Paul's Island, 0,01 km²) és az Il-Ġebla tal-Ġeneral (Generális-szikla, Fungus Rock). A szigetek réteges felépítésűek, üledékes kőzetei 40-15 millió évvel ezelőtt rakódtak le a harmadkorban összezáródó Tethys-óceánban. Az alapot és a felszínt kemény mészkő alkotja, amely puhább kőzetek rétegeit fogja közre. A sorrend a felszíntől lefelé: korallmészkő, zöld homokkő, kék agyag, globigerinás mészkő és végül ismét korallmészkő. A felszínt számos törésvonal szabdalta, ezek főként Malta északi részén jól felismerhetők. A felszín további jellemzői az esővíz vájta völgyek (wied). Éghajlata mediterrán, évi csapadékmennyisége 560 mm. A növényzet kezdetben jóval sűrűbb volt, mint amilyennek ma ismerjük, ám a földműveléssel nagy területekről eltűnt a talaj, így már az őskor végére eltűnt a természetes növénytakaró. Kutatás és datálás Málta őskori emlékeire elsőként a 17. században előkerült Ħaġar Qim megalitikus templom romjai hívták fel a figyelmet. A következő századra már több templom létére is fény derült, ám azon kívül, hogy feltehetőleg építőanyag-forrásként hasznosították őket, nem foglalkoztak velük. Az első "ásatások" lényegében a helyszíneken talált összes mozdítható törmelék és maradvány elszállítását jelentették. Így bontották le a xagħrai kőkört 1826-ban, ürítették ki a Ġgantiját 1827-ben, Ħaġar Qim romját 1839-ben, Mnajdrát 1840-ben. Emiatt váltak különösen értékessé azok a grafikák, festmények, amelyek még e munka előtt ábrázolják az épületeket. A legfontosabbak ezek közül Charles Brochtorff festményei, amelyek nélkül nem tudnánk, hogy nézett ki beomlása előtt a xagħrai kőkör hipogeuma. 1896-ban A. A. Caruana öt megalit-csoportot vizsgált a Paola külterületén lévő Corradino/Kordin Heights nevű részen. Az 1900-as évek elején először Emmanuel Magri atya írt le több emléket, köztük a Ħal Saflieni-i hipogeumot és az időközben elpusztult xewkijai megalitikus romot, majd Sir Themistocles Zammit folytatott kiterjedt ásatásokat, főleg az akkoriban felfedezett helyszíneken (Ħal Saflieni, 1906; Tarxien, 1915-1917; Ta' Ħaġrat, 1925). Sir Thomas Ashby hármat talált meg a Caruana által leírt Kordin-megalitok közül, ezeket ásatta 1908-1909-ben, a Santa Verna templomot 1911-ben, majd Debdieba (Luqa) romjait 1914-ben. 1917-ben Ħal Ġinwinél egyértelműen templomkori, ám nem templomszerű épület romjai kerültek elő, ezek mibenlétét máig sem sikerült tisztázni. 1928-ban fedezték fel Buġibba templomát. A második világháború nem okozott maradandó károkat a maradványokban, bár Kordin III közvetlen bombatalálatot kapott. Az 1950-es évektől újabb ásatási és rekonstrukciós hullám indult el. 1955-ben Sir John Evans kutatta a xemxijai sírokat. A 60-as években kutatták először a Ta' Skorba templomokat, illetve ekkor zajlottak a Tarxien és Ħaġar Qim templomok rekonstrukciós munkái. 1964-ben Joseph Attard Tabone azonosította újra az 1826-ban betemetett xagħrai kőkört. 1987 és 1994 között végre szabályos ásatások kezdődtek a xagħrai kőkör hipogeumában is. A 20. század végére fontossá vált az állagmegóvás kérdése. A 200 éve szabadon álló romokon ugyanis látványos pusztítást végzett az időjárás. Mnajdra ráadásul 2001-ben vandál pusztítás áldozata lett. Első lépésként sor került előbbi, valamint a Ħaġar Qim rom befedésére, egy fémszerkezetre húzott ponyvával, amely megvédi őket az időjárástól. Azonban további határozott lépésekre lenne szükség, mert nem utolsósorban a magánkézben lévő épületek (Ta' Marżiena vagy Tal-Qiegħan és L-Imrejżbiet) elpusztítását egyelőre semmi nem akadályozza. Málta őskorának korszakolása Málta őskori emlékeinek datálásában nagy szerepe volt a szicíliai neolitikus maradványokkal való összehasonlításnak, a radiokarbon kormeghatározásnak és a fák évgyűrűi alapján számított korszakolásnak (ld. következő fejezet). A máltai őstörténetnek a kerámiák díszítésére támaszkodó korszakolását Sir John Evans vetette fel először az 1950-es években, ez ma is a datálás egyik fontos segítsége. Málta őskorának szakaszait (más megfogalmazásban fázisait) az első vagy legjellemzőbb ahhoz köthető lelőhelyről nevezték el. A neolitikus kort alapvetően két szakaszra osztja a templomok megjelenése. Korábbi szakaszait a cseréptöredékek lelőhelyeinek, a templomok korának szakaszai a két legfontosabb templom nevével jelölik. A bronzkori szakaszok neveit ismét a legjellemzőbb lelőhelyek adták. Málta őskorának szakaszai két kutató összehasonlítása alapján a következők: Datálási módszerek A különböző maradványok korát többféleképpen lehet meghatározni. Legegyszerűbb lenne az írásban rögzített események értelmezése, ám az őskorban az írás még nem terjedt el, Máltán pedig még az ókor első 5-700 évéből sincsenek írásos emlékek. Ezek híján más módszerekre van szükség. Egyszerű logikai módszer a lelőhely talajrétegeinek sorrendjéből meghatározni a maradványok egymáshoz viszonyított korát. Ez - a megbolygatott helyszínek kivételével - legtöbbször biztos eredményt garantál. A másik hasonló lehetőség a fák évgyűrűi alapján az évek kiszámítása. Lehetőség van az ember-készítette tárgyak összevetésére más - esetleg már biztosan datált - lelőhelyen találtakkal vagy helyben talált, de máshol készültekkel, egyezés esetén ez is segíthet a korszakolásban. Az egyik általánosan elfogadott műszeres módszer a radiokarbonos kormeghatározás. Ennek segítségével a fennmaradt szerves anyagok kora határozható meg, amelyek aztán datálják azt a talajréteget is, amelyben találták őket. A különböző módszerek párhuzamos használatával és az eredmények összevetésével finomítható a tárgyak és korszakok datálása. Dmitri Bekh-Ivanov elmélete A 20. században elfogadottá vált a keréknyomokkal kapcsolatban az az elképzelés, hogy a vizes környezetben a puha kőbe vájt nyomok csak a levegőn keményedtek mészkővé. Dmitri Bekh-Ivanov orosz geológus ebből kiindulva az eddigi legkomplexebb - bár helyenként ingatag - elméletet dolgozta ki a kőkori emlékek kialakulásáról. Azzal egészíti ki a mészkő megszilárdulásának magyarázatát, hogy a Málta körüli tenger vízszintje - és ezzel Málta partvonala - Kr. e. 5000 körül állapodott meg a mai formájában, a nyomok létrejöttének idején Málta szigetei épphogy csak kiemelkedhettek a tengerből, így a ma 250 méter magasan lévő vájatok is a tengerpart közelében lehettek. Az azóta eltelt idő rövidségét kevéssé tudományos, szinte mitikus módokon magyarázza, ám tény, hogy a Földközi-tenger visszahúzódása vagy előretörése illetve Afrika közeledése hatalmas nyomáskülönbséget okozhatott a kőzetlemezben, ami a törésvonalak mentén kiválthatta egyes lemezdarabok (a szigetek, illetve a mai dombtetők) geológiailag nagyon gyors kiemelkedését is. Más területek törésvonalainál ez természetesen fordítva is bekövetkezhetett, így egy Szicília-Málta földhíd esetleges lakói valódi "bibliai" özönvizet élhettek át. A keréknyomok az ő elmélete szerint a tektonikai változások miatt a tengertől távol került lakosok költözési útvonalai. A néhány nap alatt lezajló kiemelkedés (amely egyből mai magasságukra emelte volna a szigetek déli szikláit), elvágta az őskori embereket a víztől, ezért - és mivel a meredek sziklafalak szélére kerültek - a tengerhez közelebb kellett költözniük. Szánjaikat, csónakjaikat erre vontatták le a vízhez, még mielőtt az üledékes felszín kemény kővé szilárdult volna. Ez azt jelenti, hogy sok útvonalat csak egyszer használtak. Ezt azzal támasztja alá, hogy a nyomok szinte mindenütt a tenger felé vezetnek. Az egyik napról a másikra történő kiemelkedésnek a bizonyítékát abban is látja, hogy a déli part két sziklasora közti nyomok nem a tengerhez tartanak, sem a felső sziklaperem felé, hanem Misraħ Għar Il-Kbir irányába, ahol a felső sziklafal megszűnik. A szűk sziklapárkányon sem kőfejtő, sem templom nincs, más esetben tehát felesleges lett volna ide utat taposniuk. Az itt rekedt emberek viszont itt visszajuthattak a szigetre, és északon a lejtő felé haladhattak tovább. A költözés idején létező tómaradványok (növényekkel benőtt iszapos medencék) magyarázatot adhatnak arra is, miért tűnnek el, majd jelennek meg újra a nyomok, ugyanis a vastag iszapban a szánok talpa nem mindenhol érhette el a mészkő felszínét. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy nincs nyoma a vájatokból kipréselt anyagnak, és hogy a nyomok - a beléjük folyt iszap miatt - megmaradtak, amíg a kőzet megszilárdult. Bekh-Ivanov azonban nem áll meg itt, az éppen megszilárduló kőzetben magyarázatot talál a Máltán gyakori barlangokra is: a megszilárdult felszín alatt az akkori emberek felfedezték a puhább üledéket, amelybe barlangokat tudtak vájni, a kemény külső részt mennyezetnek használva. Ezzel magyarázza olyan szerkezetek kialakítását is, mint a xagħrai kőkör hipogeuma vagy a xemxijai sírok. A puha kőzetben akár ásóval is kivájható termek között oszlopokat hagytak, hogy a mennyezetet tartsa, ám ahogy lefelé megszilárdulva a kőzet nyomása egyre nagyobb lett a lent még mindig puha agyagon, a mennyezetek itt-ott beomolhattak. A Ħal Saflieni-i hipogeum több szintjét úgy értelmezi, hogy amint a felső réteg falai megszilárdultak, az emberek a mélyebben lévő, még puha kőzetbe újabb szintet vájhattak. A templomok építéséhez használt köveket is hasonló forrásból származtatja: a megkövesedő felső réteget csak le kellett emelni az alatta lévő képlékeny agyagról, és élére állítani. Ez magyarázatot adna arra is, miért nem látszanak a nyers kőből épült templomok (Ġgantija, Ta' Ħaġrat) kövein a véső szerszámok nyomai, amelyek minden, az őskor óta megmunkált kövön megfigyelhetők. Ráadásul a több méteres köveket közvetlenül a helyszínen "termelhették ki", a messziről szállított, felső köveknek már nem kellett hatalmas méretűnek lenniük. A puha agyagot kődarabokkal elkeverve pedig létrehozhatták a torbát, azt az egyenletesen elterülő mesterséges kőzetet, amellyel a templomok padlóját borították. Málta első lakói Málta első lakói biztosan Szicília kőkori lakói közül valók voltak. Bár rendkívül jó időjárási körülmények között egy jó szemű megfigyelő megpillanthatja Málta szigeteit Szicíliából is, valószínűbb, hogy a szicíliaiak a tengernek mindig ugyanazon pontján feltűnő orografikus felhőt látva vágtak neki az útnak. Csónakjaik meglehetősen alkalmatlanok voltak a tengeri útra, különösen veszélyes volt az út középső része, amikor maguk mögött már, maguk előtt még nem láttak földet. Útközben a szigetek közötti délkeleti irányú áramlat is segítségükre lehetett, bár a visszaúton hátráltatta is őket. Għar Dalam-szakasz Málta legkorábbi lakóinak nyomai Kr. e. 5200 körültől mutathatók ki Gozo majd Málta barlangjaiban (Il-Mixta, Għajn Abdul, Ta' Kuljat, Għar Dalam). A cseréptöredékek egyértelmű hasonlósága arra utal, hogy a szicíliai Stentinello-kultúrából vándorolhattak el. Vonzó lehetett számukra Málta jó talaja, forrásai, és - az akkor még erdős szigeten - a vándorló vadállatok. Miután letelepedtek, földművelő közösségeket alkottak. Az első ezer évben nem sokban különbözhettek a Földközi-tenger medencéjének más földművelő népeitől. Valószínűleg a föld egyes részeit pihentették, ám az erdők hamarosan - körülbelül a bronzkorra - eltűntek a szigetekről. Kis, agyagból és ágakból épült kunyhókban lakhattak, legalábbis nincs nyoma nagyobb településeknek. Vallásuk valamiféle termékenységi kultusz lehetett, ám a legtöbb emlék, ami fennmaradt, női alakok töredékei, illetve talán áldozatul szolgáló állatok csontjai. Ettől az időszaktól kezdve folyamatos kereskedelmi kapcsolatok feltételezhetők a környező szigetekkel, amelynek legegyértelműbb bizonyítékai a csak importként beszerezhető nyersanyagok (pl. obszidián a Lipari-szigetekről és Pantelleria szigetéről vagy vörös okker Calabriából) vagy a máltai és szicíliai kerámiák hasonlósága. Előfordulnak importált edények töredékei is, amelyek Szicília egyes kultúráiban készülhettek. A korszakra jellemző kerámiák szürke vagy fekete színűek, amelybe bemélyített minták (sorok, vonalak) alkotják a díszítést. Némelyikük mélyedéseiben fehér paszta található, feltételezhető, hogy mind így voltak díszítve. Ezek alakultak át később a Szürke Skorba anyagává. Az edények gömbölyded alakúak, némelyiknek lába is volt. Fogóik egyszerű mélyedések, lyukak, de vannak függőleges fülek is. Némely edény állatfej formájú. A korszak legkomolyabb emléke a Ta' Skorba lelőhelyen (Mġarr Żebbiegħ nevű része) talált 11 méter hosszú, 1 méter vastag egyenes fal, amely majd 70 centiméteres magasságban állva maradt. Mivel egyik oldalán sincs padló, feltételezhető, hogy egy település körüli fal maradványai lehet. Datálásában a mellette felhalmozott háztartási hulladék volt a régészek segítségére. Szürke Skorba-szakasz A Szürke Skorba nevét a kerámiák polírozott szürke felületéről kapta. A kétféle Skorba anyaga a kiégetéskor keletkező apró fehér részecskékben tér el a megelőző illetve későbbi anyagoktól. Formáikra a kerek talpú, esetleg lábas, gömbölyded tálak jellemzők, főleg S-alakú vagy vízszintes, az edény oldalából ívesen kihajló fülekkel. A Ta' Skorba templom környezetében talált épület- és eszközmaradványok már egy szicíliai gyökerekkel rendelkező, de Máltán teljesen berendezkedett földműves közösségről tanúskodnak. A töredékek alapján a magukkal hozott Cardium-impresso kultúra elkezdett átalakulni egy helyi változattá, amelynek éppen itt volt az első lelőhelye. Ebből a korból származó töredékeket azonosítottak a gozoi Santa Verna templom helyén állt településen is. Vörös Skorba-szakasz A helyi agyagedények átmenet nélkül fejlődtek tovább, legalábbis eddig nem találtak átmeneti réteget a Szürke és Vörös Skorba között. A fülek formája és a pontozásos módszer azonban arra engednek következtetni, hogy közvetlen kapcsolat van a kettő között. A Vörös Skorba fő jellemzője azonban a vörös agyagkeverék, amellyel az edényeket borították. Ez rokonságot mutat az itáliai és szicíliai Diana-kerámiákkal is, ám az edényeknél a helyi formák maradnak jellemzők. Az edények nagyobbak, jellegzetesen magas karimával, hosszú lábakkal. Legkülönlegesebb emlékei azonban a hosszú, kétágú fülben végződő tálak. Ekkorról ismertek az első, birkacsontból készült orsók, ám textíliák nyomai nem maradtak fenn. A Vörös Skorba első azonosítása a már említett Ta' Skorba templom mellett talált épület maradványaiból sikerült. A későbbi templom mellett két helyiség maradt fenn, amelyek az első meglepő bizonyítékot szolgáltatták, hogy egy kővel bőségesen ellátott szigeten az emberek agyagtéglákból (is) építkeztek. A templomok kora Vitatott kérdés, hogy újabb bevándorlás, vagy egyszerű helyi fejlődés eredménye volt a későbbi rohamos előrehaladás a társadalomban és a főként a technikai vívmányokban. Azonban kétségtelen, hogy szükségszerű volt a társadalom magasabb szintre jutása, a felesleg felhalmozása ahhoz, hogy a későbbi építmények, a hipogeumok és templomok létrejöhessenek. Blouet még azt is felveti, hogy túlságosan nagy falat lettek volna az akkori lakosságnak, és hogy a szigetek valamiféle nagyobb jelentőséggel bírtak a környező szigetek számára is, amelyek így összefogtak a helyiekkel a templomok építésére. Żebbuġ-szakasz A következő időszak kerámiái kevés hasonlóságot mutatnak a korábbi Skorba-kerámiákkal, ám szembeötlő a hasonlóságuk a Szicíliában megjelent kora rézkori tárgyakkal. Ahhoz azonban nincs elég bizonyíték, hogy egy újabb bevándorlási hullámra gondoljunk, sem az első három szakaszból származó emberi maradvány, hogy DNS-vizsgálattal lehessen igazolni a későbbi lakosokkal való rokonságot. Ebből a szakaszból származnak a legkorábbi sziklába vájt sírok, amelyek egy új temetési rítus bevezetéséről tanúskodnak. Egyes kulturális elemek mégis részleges folytonosságról tanúskodnak, a következő másfél évezredben pedig külső hatástól mentesen, zártan folyt a máltai kultúra fejlődése. Az edények döntően megváltoznak: nem találjuk a Skorbára jellemző fehér részecskéket, az anyaguk felületesebben van kiégetve, így néha barnás-feketés színű. A poharakat kivéve eltűnik a lapos kerek talp és a lábazat. A forma is egyszerűsödik: a henger alakú test felfelé haladva egy éles vonalban szűkülni kezd, majd egy határozott nyakban, végül egy újra szélesedő peremben végződik. A forma azonban egyszerűbb is lehet, egészen az egyszerű henger alakú, mély tálig. A díszítést a kemény anyagba karcolták, meglehetősen szabálytalanul. A nyakat általában körbefutó fehér vonal határolta. Időnként feltűnik a fehér berakás. Egyéb tárgyaikat főleg csontokból készítették. Fel-feltűnnek az erre a szakaszra jellemző antropomorf minták is. A Skorba templom környezetéből ismert egy erre a szakaszra datálható épület is, amelyről csak a padló maradványai tanúskodnak. A templom másik oldalán egy két helyiségből álló épület emlékei láthatók, korához képest meglehetősen jó állapotban. A kutatások alapján ez már a templomok előfutárának tekinthető. Az itt talált megpörkölődött magok tanúsítják, hogy már ekkor háromféle gabonát, valamint a lencsét meghonosították Máltán. Ebből a korszakból származnak az első emlékek a xagħrai kőkör és a Ħal Saflieni-i hipogeum környezetéből is. Az itt talált emberi maradványok vizsgálata alapján a szigetek ekkori lakói jó egészségnek örvendtek. A családok ekkor még valószínűleg maguk termelték meg a szükséges élelmet, készítették el a tárgyaikat. Az egyre fontosabbá váló edénykészítés is otthon történhetett, csak az épületek építése igényelte a közösség összefogását. A temetkezéseknél ekkortól egyértelműen megfigyelhető a mediterrán térségre jellemző, kőbe vájt üregbe történő temetés. A legtöbb helyet egymás után többször is használtak, a korábbi maradványokat a helyiség végébe vagy egy tárolóhelyiségbe hordva. A halott mellé különböző tárgyakat is temettek, kis fejszéket, ember alakú függőket, gombokat. A csontokat vastagon borítja a vörös okker, amely talán a vér szimbóluma lehetett. A xagħrai kőkör Żebbuġ-szakaszhoz tartozó sírja a legkorábbi kőbe vájt sír a szigeteken. A két mélyedés nyílását egy 70 cm mély függőleges vájat mélyén kőtömbök zárták le. 54 felnőtt és 11 gyermek maradványai nyugodtak bennük. Mivel az apróbb csontokból jóval több maradt, mint nagyokból, feltételezhető, hogy a megtelő sírból a korábbi csontokat egyszerűen kihordták, hogy a kamrát továbbra is használni lehessen. Ugyanígy tettek az edényekkel is. Az egyik kamra bejárata mögé - amolyan őrként - egy fából faragott fejet állítottak. Mġarr-szakasz A korábbi és későbbi szakaszokhoz képest kevésbé érdekes időszak. Több templom helyén a korábban ott álló falu cseréptöredékei erre az időszakra datálják a településeket. Nevét a legkorábban felfedezett (a Ta' Ħaġrat templom alatti) ilyen falu helyéről, a maltai Mġarr-ról kapta a nevét. Brian Blouet ebbe a szakaszba datálja a hat sírt Xemxijában. Ġgantija-szakasz Kr. e. 3600-3500 körül a földművelő közösség, amely addig alig különbözött a többi újkőkori kultúrától, hirtelen elkezdett kőből építkezni. Nem egyszerűen a kunyhók anyagát cserélték le, a templomok elemeinek, formáinak, funkcióinak sokszínűségéhez nem is mérhető a korábbi épületek egyszerűsége. Az ovális termekből álló, két kősor közé hordott földből emelt épületek több eleme (a konkáv, homorú homlokzat; a függőleges és vízszintes kősorok, illetve azok praktikus elrendezése; az egyetlen kőtömb közepén vágott átjárók) semmilyen korábbi épületben nem található meg. Korábbi találmány volt az ún. torba, egy zúzott kőből és cserépből döngölt padló. Az alaprajz ebben a szakaszban jellemzően egy vagy két egymást követő, ovális kamrából és egy lezáró mélyedésből (más fogalmakkal 3 vagy 5 apszisból) áll, anyagok korallmészkő. A Ġgantija-szakaszban épült templomok: Buġibba Ġgantija Kordin III Mnajdra keleti templom Santa Verna Ta' Marżiena (valószínűleg) Tarxien legkeletibb templom Ta' Skorba nyugati templom Ebben a szakaszban készültek a Xemxija mellett feltárt, kőbe vájt sírok is. Hat sírkamrát vájtak itt az öböl fölötti domboldalban, öt közülük háromívű, egy pedig ötívű alaprajzzal. A sírokból edények is előkerültek. Az üregek egészen a bronzkor végéig használatban maradtak. Ebből az időszakból már jelentős mennyiségű cseréptöredék maradt fenn a Ħal Saflieni-i hipogeumban is, bár a csarnokok akkor még nem ma ismert formájukban állhattak. Saflieni-szakasz Átmeneti szakasz a Ġgantija-szakasszal párhuzamosan, amely nem járt jelentős társadalmi változásokkal, Blouet egyáltalán nem is rendel hozzá évszámot. Egyetlen templomot kötnek hozzá, legfőbb emléke azonban a Ħal Saflieni-i hipogeum, amelyről a nevét is kapta. A Saflieni-szakaszban épült templom: Ta' Ħaġrat keleti templom Tarxien-szakasz Ebben az időszakban megváltozott a templomok építésének módja. Az alaprajz fő módosítása a középső apszis eltűnése volt, helyette legfeljebb egy fülke maradt. Ezzel szemben a általában legalább két, Tarxien esetében három teremmel (vagy 4 illetve 6 apszissal) rendelkeznek. A templomokat ettől kezdve puhább globigerinás mészkőből építették, amelyet jobban lehetett faragni és díszíteni. Különleges a helyzete a Ta' Skorba keleti templomnak, amelynek alaprajza alapján a Ġgantija előtt kellene állnia a kialakulási sorrendben, ám padlója alatt Saflieni-szakaszra jellemző cseréptöredékeket találtak. Hasonló a helyzet a Ħaġar Qim északi temploma esetében is. E szakaszban készült cseréptöredékek kerültek elő a Ġgantijától néhány száz méterre lévő Għar ta' Għejżu barlangból. 1995-ben pedig Taċ-Ċawlánál (Rabat, Gozo) Mark Horton és Nathaniel Cutajar egy falra bukkantak, amely körül számos ám apró, Tarxien-szakaszból származó, díszítetlen cseréptöredéket találtak. Mivel a közelben nincs templom, és mivel nagy részük nincs díszítve, van remény, hogy elsőként sikerül egy ebből a korszakból származó lakóhelyre bukkanni. Öt különleges edényt találtak bizonyosan Tarxien-szakaszhoz tartozó rétegekben, amelyek formája megfelel a Tarxien temető-fázis jellemző edényeinek. Magas, csonka kúp alakú talpon egy kerek, vékonyodó karimájú tál áll, az edény füle egyik végén a talphoz, másikon a felső tálhoz kapcsolódik. Ezek arra utalhatnak, hogy bár nagyon éles váltás érzékelhető a templomok kora után - erről még később írunk - legalább a lakosság egy része a korábbi korszak népességének kultúráját vitte tovább. A kultúra hanyatlása végül titokzatos és gyors befejezéshez érkezett. Kr. e. 2500 körül eddig ismeretlen okból az addigi kultúra kihalt. Egyes templomokon pusztulás nyomai láthatók (tűz festette falak illetve a falakból kipattintott kődarabok), funkciójuk megszűnt, bár Tarxienben temetőt rendeztek be, Skorba és Borġ-in-Nadur szálláshely lett. Egy magyarázat alapjául szolgálhat, hogy a templomépítők kultúrájában teljesen ismeretlen mindenféle fegyver, semmilyen harcra utaló nyom nem maradt fenn, a Tarxien temető-szakaszban azonban gyakoriak a tőrök, a települések pedig jól védhető helyen épültek. Ezek azt sugallják, hogy a korábbi kultúrát egy harcos nép rohanta le és pusztította el. Más magyarázatok (járvány, vallási okok) inkább csak nem cáfolhatók, mint védhetők. A Tarxien-szakaszban épült templomok: Borġ in-Nadur Ħaġar Qim északi templom Mnajdra déli és középső templomok Tarxien : a nyugati, a középső és a keleti templomok Ta' Skorba keleti templom Xrobb Il-Għaġin Bronzkor Máltán Tarxien temető-szakasz A templomépítők eltűnése után a maradványok teljes újrakezdésről tanúskodnak. Szinte semmiféle rokonság nem fedezhető fel az addigi és az új lakók kultúrája között. Ezek már bronz eszközöket használtak, elhamvaszották a halottaikat, ám nem álltak a kulturális fejlettségnek azon a fokán, mint a korábbi népesség. Egyes felvetések arról szólnak, hogy a szigetek teljesen elnéptelenedtek, az új hódítók üres földeket és épületeket találtak itt, bár ennek néhány lelet mégis ellentmond. Antropológiai vizsgálatok segíthetnének a kérdés tisztázásában, ám ez az új lakóknál szokásos hamvasztás miatt nem lehetséges. Mindenesetre több helyen a korábbi templomok közelében telepedtek meg. A névadó helyszín maga a Tarxien templomegyüttes, amelynek első templomában az új lakók temetőt rendeztek be. Falu épült a xagħrai kőkör hipogeuma fölé is, ám azt nem használták temetkezésre. Kerámiáik a Lipari-szigetek és Nyugat-Görögország edényeire hasonlítanak, ám ez a hasonlóság közel sem olyan mértékű, mint a korai Għar Dalam-Stentinello volt. Már a korábbi Tarxien-szakaszban is találtak a helyitől nagyon eltérő, a Tarxien temető-szakaszban jellemző kerámiákat, amelyek talán importból származhattak, ám eredetük vitatott. Épületeik egyszerűek. Málta dolmenjei egy-egy kisebb tömbökre fektetett nagy kőtömbből állnak, és temetkezésre szolgáltak. Kőtömbjeik mérete azonban még mindig lenyűgöző. Mivel hasonlót legközelebb a dél-itáliai Puglia földjén találni, lehetséges hogy Málta új lakói innen érkeztek. Lakóépületek maradványait tárták fel Borġ-in-Nadurnál, ám olyan rossz állapotban, hogy nem sokat árul el az épületről. A templomok egy részét is igénybe vették. Tarxienben temetőt alakítottak ki, több templom "apszisait" pedig elfalazták, rituális- vagy lakóhelyeket vagy rendezve be bennük. A legbiztosabb valódi település a xagħrai kőkör helyén épült, azonban itt is csak nagy mennyiségű szürke törmeléket találtak, ami talán vályogtéglák maradványa lehet. A nyomok alapján a szigetek lakossága ekkor még kevés lehetett, sem szaktudásban, sem jólétben nem tűntek ki a környező területek lakói közül. A korábban is termelt gabonafélék mellett ekkor jelent meg a lóbab. Borġ-in-Nadur-szakasz Kr. e. 1450 körül új lakók érkeztek. Ebből a korból már számos település ismert, Borġ-in-Nadurban pedig épületek nyomai is fennmaradtak. A települések helyszínválasztásában ekkor védelmi szempontok dominálnak: meredek sziklákkal körülvett lapos tetőkre építkeztek. Jellegzetes helyszínek In-Nuffara (Xagħra), Il-Qolla (Burmarrad) vagy Qarraba (Għajn Tuffieħa). Máshol, ahol a szikla nem kerítette körül teljesen a települést, falakat emeltek. Emellett voltak védmű nélküli falvak is, illetve újra használatba vettek néhány barlangot, bár hogy milyen célra, azt aligha lehet kideríteni. Őskori emlékek Kerámiák Adott kultúrkörhöz, korszakhoz tartozó kerámiák bizonyos vonásaikban általában megegyeznek, ez alapján lehetséges a kultúra és a korszak azonosítása is. Különösen igaz ez Máltán, ahol méreténél fogva nem voltak jelentős eltérések a kézművesség fejlettségi foka vagy a használt anyagok tekintetében. Mindenféle funkciójú edény megtalálható a szigeteken, hétköznapi és ceremoniális használatra szántak egyaránt. Dekorációik lehetnek bemélyített, karcolt, berakott, esetleg az anyagra tapasztott formák. Málta legkorábbi kerámiái a Földközi-tenger nyugati medencéjében elterjedt, szívkagyló-nyomatokkal díszített edényekkel mutatnak rokonságot. Később aztán mind anyaguk, mind a használt formák változnak, az egyes korszakokra jellemző sajátosságokat kialakítva. Nagy előrelépést jelentettek a templomok idejére feltehetőleg elterjedt zárt kemencék, amelyekben az edények sokkal egyenletesebben és alaposabban égtek ki, mint korábban nyílt tűzön. Templomok A máltai őskor leghíresebb emlékei a templomok. A szigeteken 20 és 30 közötti számú templom maradványai ismertek, ennél jóval több is lehetett. A templomok egyszintes íves falú, a korábbi sírok íves termeire emlékeztető "apszisokból" vagy ovális termekből álló komplex épületek voltak. Anyaguk, szerkezetük változó. Általában csoportokban helyezkedtek el, ám települések ne ismertek ebből az időből, így nem világos, miként kapcsolódtak a közösséghez. A bennük talált emlékek hordozzák a korszakról származó ismereteink elsöprő többségét. Több helyen a körülkerítő fal elbontásával egy újabb szentélyt illesztettek az épületbe. A templomok szakrális funkciója vitán felül áll, erről szobrok (az úgynevezett "kövér női", angolul "fat lady" szobrok) és "oltárok" tanúskodnak. A legtöbb épület azonban csak romos maradványként ismert, funkciójuk csak részben világos. Építésük módja is rengeteg találgatásra ad okot, biztos válaszok egyelőre nincsenek. Az építőanyag szállításának módja - amelyek alkalmanként több kilométer távolságból érkezett - egyelőre vitatott. Az építmények helyét elegyengették, majd felállították a külső kősort és a termek falát. A kettő közötti rést ezután feltöltötték földdel és törmelékkel. Ezután jött a kövek esetleges simára faragása, díszítése, majd a templom berendezése. Hogy miként voltak befedve, arról csak találgatások vannak. David H Trump felveti a kérdést, hogy ilyen komplex és korábbi mintát nélkülöző épületek kialakulását - korábbi változatok híján - nem tekinthetjük egy fejlődési folyamat végeredményének. Ebben az esetben azonban feltételezhetjük, hogy a templomok kidolgozása a korábbi földbe vájt termek alapján egyetlen ember érdeme is lehet. Ugyanis nem valószínű, hogy előzmény nélkül egymástól függetlenül több ember ugyanarra az elképzelésre jusson, és olyan tudással rendelkezzen, hogy ilyen terveket, modelleket elkészíthessen. Ő a Ġgantija déli templomának építészét tekinti a templomtípus kiötlőjének, akinek műve alapján az összes többi épület elkészülhetett. Települések A legkorábbi maradványok arra utalnak, hogy a legkorábbi "települések" természetes barlangok voltak, mint az említett Għajn Abdul vagy Għar Dalam. Az első fennmaradt épületnyom a Ta' Skorba templom mellett található falszakasz, amely egy a települést körülkerítő fal maradványa lehet. Ugyancsak itt találhatók téglakunyhók nyomai is, amelyek még mindig a templomok előttre datálhatók. Több templomnál is bebizonyosodott, hogy egy korábbi település helyére épültek. Egészen a bronzkorig azonban alig vannak konkrét településre utaló nyomok. Több kutató felfigyelt rá, hogy a templomok és hipogeumok csoportosan helyezkednek el (Gozo: Ġgantija - Xagħrai kőkör - Santa Verna, Paola: Tarxien - Kordin - Ħal Saflieni, Marsaxlokk: Tas-Silġ - Borġ in-Nadur - Xrobb il-Għaġin, Qrendi: Ħaġar Qim - Mnajdra, Mġarr: Ta' Skorba - Ta' Ħaġrat). Bár ez nem bizonyíték települések létére, valószínűsíthető, hogy egy-egy közösség a lakóterületén több épületet is emelt. Trump fél tucat ilyen közösségről tesz említést, amelyek közül a Nagy Kikötő/Paola környéki közösség csak egy kicsivel járt a többi előtt. A Tarxien temető-szakaszból származnak az első egyértelmű településnyomok, amelyek több helyen is a korábbi templomok vagy hipogeumok közelében vannak (bár konkrét kapcsolat nem mindig van). A következő szakaszban aztán a falvak mellett erődített "városok" is épülnek jól védhető, kiugró sziklatetőkön. Más építmények Hipogeumok Számos hipogeum maradt fenn Málta-szerte. Az egész Mediterráneumban elterjedt temetkezési forma már a templomok előtt megjelent a szigeteken. Többször is használták őket, erről tanúskodik, hogy a termeket többször kiürítették, a korábbi csontokat kihordva vagy a termek végében felhalmozva. A kisebbek egy-egy család sírjául szolgálhattak, a nagyobbak egy egész közösség temetkezésére is megfeleltek. Bejáratuk többnyire egyszerű nyílás volt a felszínen, amelyet általában kőtömbbel elzártak. A nagyobbak mennyezetét oszlop tartotta. Gyakran csoportban fordulnak elő (pl. Xemxija). Mivel nem voltak kitéve az időjárásnak és részben a kora újkori "kutatásoknak" sem, a templomoknál jobb állapotban maradtak ránk. A temetés rítusáról semmit nem tudni. A testek többnyire kinyújtott- vagy magzatpózban találhatók, a sírmellékletet apró fejszék, áldozati tál, terrakotta figurák alkotják. Sok helyen vörös okker borította a csontokat, valószínűleg a vért jelképezve. Amikor a hús elenyészett, a csontok már nem képviselték a személyt, azokat egyszerűen kiszórták, hogy helyet csináljanak az újabb temetéseknek. Méretben a mészkőbe vájt üregtől a többszintes, díszesen faragott termekből álló labirintusig terjednek. A két legfontosabb az épen fennmaradt Ħal Saflieni-i hipogeum és a 19. században romba döntött Xagħrai kőkör. Nem mindet faragták ki a hagyományos formákra, Bur Mgħeżnél egy természetes barlangba temetkeztek, valószínűleg ez függött a használó közösség helyzetétől is. A részben a templomokra emlékeztető, egyes elméletek szerint azoknak is mintául szolgáló építményeket a templomépítők korának végeztével többnyire lezárták, többet nem használták, bár Xemxijában még a bronzkorban is temettek. Ciszternák Néhány bizonyíthatóan őskori ciszterna (angolul tanks) ismert. A két legfontosabb a Misqa Tanks az Mnajdra templom közelében, illetve a Ħal Saflieni-i hipogeum ciszternája. A templomok korából származók - mint a két példa - jóval nagyobbak a bronzkori és föníciai ciszternáknál, íves alakjuk pedig kizárja a római eredetet. Mindkét említett ciszternát globigerinás mészkőbe vájták. Funkciójuk szinte biztosan az esővíz összegyűjtése és tárolása volt. A kormeghatározást nehezíti, hogy a rendszeres tisztítás eltüntetett belőlük minden datálható maradványt. Egyéb emlékek Keréknyomok Az úgynevezett keréknyomok (angolul cart ruts) Málta legismertebb és legtitokzatosabb archeológiai emlékei közé tartoznak. Keletkezésük idejét általában a kőkor végére vagy a bronzkorra teszik, bár nagyon eltérő elméletek is születtek. Az egymással többnyire párhuzamosan futó, több kilométer hosszan a felszíni mészkőbe vájt nyomok eredete és rendeltetése sok kutatót foglalkoztat. A két nagy szigeten fennmaradt, sziklába mélyedő vágatok néhány 2-67 centiméter mélyek, mélységük meglehetősen gyorsan változhat. Keresztmetszetük U vagy V. Szélességük a nyílásnál 8 és 53 centiméter, az aljukon 6 és 14 cm között változik. Nyomtávolságuk átlagosan 1,4 méter. Hosszú kilométereken át kanyarognak hegytetők és völgyek között, néhol a tengerben, máshol egy szikla alján és tetején folytatódnak, bár ezeknek földtörténeti magyarázata is lehet. A leghosszabb 18 kilométeren át követhető. Futásukból ítélve jelenleg a bronzkori telepekhez kötik őket, mibenlétükre nincs egységesen elfogadott magyarázat. A ma elfogadott álláspont szerint valamiféle szállítóeszköz nyomai, ám ennek formájáról és működéséről csak feltételezések ismertek. Elsőként Gian Francesco Abela írta le őket 1647-ben, és az Észak-Afrikába követ szállító arabok kocsijaitól származtatta. Emmanuel Magri megjegyzi, hogy Filfla szigetén is látott keréknyomokat. Szalima Masamba mohéli királynő Szalima Masamba (Fomboni, Mohéli, 1874. november 1. – Pesmes, Franciaország, 1964. augusztus 7.) vagy teljesebb néven: I. Ursula Szalima Masamba, franciául: Ursule Salima Machamba 1ère, Mohéli (comorei nyelven Mwali) királynője (szultánája) a Comore-szigetek egyik szigetén. A madagaszkári eredetű Imerina-dinasztia tagja. I. Ranavalona madagaszkári királynő rokona. Származása Édesanyja Dzsombe Szudi mohéli királynő (szultána). Anyja révén, aki a madagaszkári királyi házból, az Imerina-dinásztiából származott, Ramanetaka-Rivo (–1842) madagaszkári hercegnek és marsallnak, valamint Ravao (–1847) madagaszkári királynénak, I. Radama madagaszkári király harmadik feleségének volt az unokája. Szalima Masamba anyai nagyapja, Ramanetaka-Rivo herceg I. Radama halála (1828) után Radama egy másik feleségének, Ranavalonának a trónra jutása után, hogy mentse az életét, a Comore-szigetekre menekült, felvette az iszlámot és az Abdul Rahman nevet, majd 1830-tól Mohéli szigetének a szultánja lett. Szalima Masamba anyai nagyanyja, Ravao királyné pedig miután az első férje, I. Radama elvált tőle, feleségül ment annak rokonához, Ramanetaka-Rivo herceghez, és Radama főfeleségének, I. Ranavalonának a hatalomra kerülése után együtt menekült második férjével Mohélire, ahol őbelőle szultána lett. Majd Ramanetaka-Abdul Rahman halála után kiskorú lánya, Dzsombe Szudi lett az uralkodó, ő pedig lánya nevében átvette a régensséget, és hozzáment Ratszivandini tábornokhoz, aki az ő társrégense lett, de elvált tőle, és 1846-ban Szaid Abdul Rahman bin Szultan Alavi anjouani herceg felesége lett, viszont már a következő évben mérgezés következtében Mohéli fővárosában, Fomboniban elhunyt. Lánya, Szalima Masamba anyja, Dzsombe Szudi királynő ekkor 10 éves volt. Szalima Masamba édesapja Émile Charles Marie Fleurot de Langle, egy francia kereskedő, bár hivatalosan anyjának zanzibári férje, Szaidi Hamada Makadara herceg, Szaid ománi és zanzibári szultán unokatestvére volt az apja, ezért viselte a bint Szaidi Hamadi Makadara apai nevet. Két bátyjából is szultán lett: Mohamed (ur: 1865–1874) és Abderremane (ur.: 1878–1885). Élete Négyéves volt, mikor édesanyja meghalt. Egy édestestvére született, Bakoko herceg, aki 1901-ben halt meg. Szalima 14 évesen lett Mohéli királynője, de kiskorúsága idején régensek uralkodtak helyette. Amikor azonban elérte a nagykorúságot nem mutatott különösebb érdeklődést az államügyek iránt, és ezt a növekvő francia befolyás és a francia protektorátus is örömmel kihasználta, így a francia helytartók kormányoztak a nevében, míg ő a francia Réunion gyarmatszigetén tartózkodott. Itt ismerte meg a férjét, egy egyszerű francia csendőrt 1900-ban, akibe szerelmes lett, és a rangon aluli (morganatikus) házasságot választotta. 1901. augusztus 28-án Réunion székhelyén, Saint-Denis-ben férjhez ment a Camille Paule nevű francia csendőrhöz. A franciák ezt a morganatikus házasságot is ürügyként használták fel a királynő ellen, mikor 1909-ben lemondatták őt a trónról, és Franciaországot jelölték ki tartózkodási helyéül, hogy minél távolabb legyen a hazájától, és évi 3000 frankos évjáradékot juttattak neki. A királynő férjével és a házasságából született három gyermekével vidéki gazdálkodók életét élte. A 60-as évek elején Charles de Gaulle francia elnök is meglátogatta a már idős királynőt. Pár hónap híján 90 évesen halt meg a Haute-Saône megyei Pesmes városában 1964. augusztus 7-én, és itt is temették el. Unokája, Anne Etter (1941– ) a Comore-szigetek Fejlesztési Társaságának (Association Développement des Iles Comores) elnökeként a királyi ház érdekeit képviseli napjainkban. Gyermekei Férjétől, Camille Paule ( Pesmes , 1867 . március 1. – Champagney , 1946 . szeptember 22. ) francia csendőrtől, 3 gyermek: Henrietta Kamilla Ursula Lujza ( Cléry , Côte-d’Or , 1902 . július 15. – Dijon , 1989 . április 4. ) mohéli királyi hercegnő, 1 lány: Christiane Lajos Kamill ( Cléry , Côte-d’Or , 1907 . szeptember 1. – Dole , 1983 . április 8. ) mohéli királyi herceg, 1 lány Anna Ursula (Orsolya) ( 1941 – ) mohéli királyi hercegnő, a Comore-szigetek Fejlesztési Társaságának (Association Développement des Îles Comores) elnöke, férje Jean–François Etter Kamill Ferdinánd ( Cléry , Côte-d’Or , 1917 . június 16. – Dijon , 2007 . április 1. ) mohéli királyi herceg Carabanchel Alto (metróállomás) Carabanchel Alto metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 11-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 11-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: La Peseta San Francisco Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Alsónyárló) Az alsónyárlói Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-B-05037 sorszámon szerepel. Betty Gofman Betty Gofman (São Paulo, 1965. június 3. –) oroszországi zsidó származású brazil színész és televíziós színész. Szerepel filmekben, színdarabokban és szappanoperákban is. Nővére a szintén színésznő Rosane (Roxanne) Gofman. Forrás Videóriport Caras Fichous-Riumayou Fichous-Riumayou település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 177 fő (2015). Fichous-Riumayou Garos, Larreule, Lonçon, Louvigny és Mialos községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Scinax aromothyella A Scinax aromothyella a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Argentínában, Uruguayban és valószínűleg Brazíliában él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi időszakosan nedves vagy elárasztott síkvidéki rétek, édesvizű mocsarak, időszaki édesvizű mocsarak Alvina Az Alvina az Alvin férfinév női párja. Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Alvina sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok június 22. december 16. Ökröstó Ökröstó (románul: Deleni), falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőpagocsa község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Népessége 2002-ben 101 lakosa volt, ebből 101 román nemzetiségű. Vallások A falu lakói ortodox hitűek. Fekete Lajos (orvos) Fekete Lajos (Kisújszállás, 1834. november 1. – Kisújszállás, 1877. január 10.) orvos Élete Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában kezdte és a debreceni főiskolában végezte be; érettségi vizsgát Nagyváradon tett. Az orvosi tudományok hallgatása végett Pestre ment, hol 1860-ban orvosi oklevelet nyert. Még ez évben kisújszállási városi, majd tiszti orvos és a jászkun kerületek tiszti főorvosa lett. Írásai Orvosi és orvostörténeti cikkei a Gyógyászatban (1861–63. Böngészetek a történelem mezején a gyógyászat régi korából, A vérhas, Az akasztási halál sat.; 1865. Az orvosi tudományok története Magyarországon, Magyarországon pusztított ragályos és járványos kórok), az Ország Tükrében (1864. A fürdők s az orvosok helyzete a rómaiaknál), a Századokban (1874. A gyógytan a régi magyaroknál) és a Történelmi Tárban (1878. Adalék a magyar sebészet történetéhez). Munkái A jász-kúnok története. Debreczen, 1861. A gyógytan története rövid kivonatban. Pest, 1864. Magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme. Debreczen, 1874. Kéziratban Az orvosi tudományok története Magyarországon. A dr. Hamary Dániel által jutalmul kitűzött 20 aranyat 1875. Előpatakon az orvosok és természettudósok vándorgyűlésén: Magyar orvosi könyvészet 1848–1874-ig c. kézirati munkájának ítélték oda. Houlette Houlette település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 373 fő (2015). Houlette Courbillac, Réparsac, Sainte-Sévère, Sigogne és Macqueville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Környezetérzékeny menü Az informatikában a környezetérzékeny menü a grafikus felhasználói felület (GUI) olyan menüje, ami csak a felhasználó külön igényére bukkan fel (pl. az egér jobb vagy középső gombjával való kattintásra). A környezetérzékeny menü a nevét onnan kapta, hogy az operációs rendszer vagy az aktív alkalmazás pillanatnyi állapotához, nem egyszer a kijelölt vagy a kattintás helyén levő objektumhoz (összefoglaló szóval a kontextushoz) illő választási lehetőségeket kínál a felhasználónak. Számos neve ismert még: helyi menü, felbukkanó, felugró vagy lebegő menü, angolul contextual, floating vagy pop-up menu. Története A környezetérzékeny menük először a Xerox Alto számítógép Smalltalk környezetében jelentek meg, itt pop-up menu (felugró menü) volt a nevük. A NEXTSTEP operációs rendszerben továbbfejlesztették az ötletet; ebben az egér jobb vagy középső gombjával kattintva a kattintás helyén feljött a főmenü (ami függőlegesen helyezkedett el, kontextusérzékeny volt), így nem kellett az egérmutatóval nagy távolságokat megtenni az akkor nagynak számító NextStep képernyőn. Implementáció A helyi menük különböző, a GUI egy-egy régióját célzó felhasználói beavatkozással nyithatók meg. A felhasználói beavatkozás mibenléte grafikus felhasználói felületek között eltérő: Microsoft Windows , Mac OS X és X Window Systemet futtató Unix alatt a másodlagos egérgombra (általában a jobb egérgomb) kattintva megjelenik az egérmutató alatti terület környezetérzékeny menüje. Az egygombos egeret használó rendszerekben a felbukkanó menüt általában az egérgomb hosszabb ideig tartó nyomva tartásával lehet előhozni (mint a Mac OS X alkalmazásindító Dockjának ikonjainál), vagy billentyűzet-egér kombináció ( Mac OS -ben Ctrl+egérkattintás) segítségével. Mac OS alatt billentyűzet-alapú alternatíva a Universal Access alatt (megfelelője a Windows XP -ben Kisegítő lehetőségek , Windows 7-ben Kezeléstechnikai központ ) az egérbillentyűk (Mouse keys) bekapcsolása. Ekkor a normál vagy laptopbillentyűzettől függően a környezetérzékeny menü Function + Ctrl +5, Ctrl +5 (numerikus billentyűzet) vagy Function + Ctrl +i (laptop) lenyomásával hívható elő. Microsoft Windows alatt az alkalmazásbillentyű vagy a Shift + F10 is megnyitja a fókuszban lévő régió felugró menüjét. A környezetérzékeny menüket lehetnek hierarchikus szervezésűek, ezeknél a menüstruktúra különböző szintjein lehet navigálni. Eltérő megvalósításai léteznek: a Microsoft Word az első alkalmazások között volt, melyeknél a menük almenüi csak a felbukkanó menü nyíl ikonjára kattintásra nyílnak le, egyébként a szülő menübejegyzéshez tartozó művelet hajtódik végre. Ez az üzemmód lehetővé teszi az előzőleg végrehajtott feladat gyors megismétlését, valamint a beállítások és a műveletek jobb elkülönítését. Használhatóság A szoftverergonómiai szakértők kritizálják a környezetérzékeny menük túlzott használatát. Egyes alkalmazásokban néhány funkció csak felbukkanó menüből érhető el, ami még a tapasztalt felhasználókat is megzavarhatja (főleg, ha a felbukkanó menü csak az alkalmazás ablakának kis területén érhető el). A felugró menük általában az egérmutatóhoz képest fix pozícióban nyílnak meg; kivéve, amikor az egérmutató a képernyő szélén van, ilyenkor eltolva jelenik meg, hogy a teljes menü látszódjon a képernyőn; ez csökkenti a felhasználói felület konzisztenciáját és a motorikus tanulás hatékonyságát. Microsoftos terminológia A Microsoft irányelvei előírják, hogy a context menu kifejezés csak programozási és egyéb technikai dokumentációkban szerepelhet, a felhasználói dokumentációkban a shortcut menu használatos. Aktuárius Az aktuárius olyan szakember, aki a kockázatok pénzügyi hatásait elemzi, és a következtetésekből levont módszereket alkalmazza a gyakorlatban. Az aktuárius matematikai (valószínűségszámítási, statisztikai) és közgazdasági (pénzügyi, befektetési, számviteli) ismeretek felhasználásával, a gyakorlatban felhasználható, számszerűsített válaszokat ad a kockázatok pénzügyi hatásainak kezelésére. Az aktuárius (német-francia-angol eredetű szó) szó jelentése kétrétű: egyrészt, a biztosító társaságok biztosítási matematikusi feladatokat is ellátó, kiemelt felelősségű szakemberét jelenti, akinek feladata különösen a kockázatarányos díjak kiszámítása, illetve a biztonságos működéshez szükséges matematikai feladatok elvégzése. Másik jelentésében bírósági hivatalnok, aki aktuális tárgyalásokról készít hiteles jegyzőkönyvet, okiratot, valamint ezek megőrzésére, kiadmányozására hivatott. Az aktuáriusok Magyarországon Magyarországon az aktuáriusok elsősorban biztosítóknál, nyugdíjpénztáraknál, a társadalombiztosítás területén, tanácsadó irodáknál, könyvvizsgálóknál és a pénzügyi szabályozó hatóságnál (Magyar Nemzeti Bank) fejtik ki a kockázatkezelést érintő tevékenységüket, illetve az egyetemeken (Budapesti Corvinus Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem) oktatják az aktuárius tudomány és gyakorlat alapjait. Jellemzően számos aktuárius dolgozik bankoknál, befektetési bankoknál és alapkezelőknél is. Szakmai szervezetek Magyarországon a Magyar Aktuárius Társaságot 1991 -ben alapították. 2006 -ban mintegy 150 tagja és 80 minősített tagja volt. Teljes jogú tagja az International Actuarial Association-nek és a European Actuarial Association-nek (korábbi neve:Groupe Consultatif). Külföldön a Casualty Actuarial Society, Society of Actuaries és az American Academy of Actuaries ( Egyesült Államok ); az Institute of Actuaries ( Anglia és Wales ); a Faculty of Actuaries in Skócia ; az Institute of Actuaries of Australia ( Ausztrália ); a Canadian Institute of Actuaries ( Kanada ); a Deutsche Aktuarvereinigung e.V. ( Németország ); a Royal Association of Belgian Actuaries ( Belgium ); a Danish Actuarial Society ( Dánia ); a Society of Actuaries in Ireland ( Írország ); a Actuarial Association of Europe (az EU -hoz lazán kötődő, 35 európai ország aktuáriusait képviselő tanácsadó szervezet); az International Actuarial Association; az International Association of Consulting Actuaries. Korriban A Korriban vagy Moraband egy bolygó a Csillagok háborúja kitalált univerzumában. A Korriban volt az egyetlen bolygó a Horuset rendszerben, ami Koros Majorhoz képest a galaxis túloldalán volt. Ez volt a sith faj és a Sith Rend rettegett bolygója, rengeteg sötét erőt magába zárva, sok ősi Sith Nagyúr sírjának otthonaként. A százéves sötétség után, a megmaradt Sötét Jedik egybe olvadtak a sith fajjal és uralták őket az Erővel. A nagy hipertér háború után elhagyták Korribant, amely egy terméketlen világgá változott. Két Sith Akadémia volt itt, majd később az Egy Sith főhadiszállása lett. Jellemzője A Korriban a Horuset rendszer egyetlen bolygója volt, ami a galaxis túloldalán helyezkedik el. A bolygó kietlen kopár és szárazföldek és kiszáradt folyómedrek alkotják. Az éghajlat hűvös és száraz volt, ami nem eléggé volt kezdeményes más élőlények számára. A Korribant még hegyek és kanyonok szelik át, ahol a legnagyobb sithek-et temették el sok évszázaddal ezelőtt. A felszínnek vörös narancssárgás színe van, és gyakran borították felhők. Történelme A Végtelen Birodalom Ez a távoli, félelmetes bolygó volt a sith faj otthona. Valamikor YE 30000 előtt egy killikek kolóniát alapítottak a Korribanon, amely később egy killik sith nagyurat is adott. A rovarszerű kolonizálókat gyorsan kiűzték a sithek. YE 27700 körül a rakaták lerohanták Korribant, kísérletet téve arra, hogy a világot a Végtelen Birodalom részévé tegyék, közben rabszolgákat gyűjtöttek a bolygóról, hogy dolgozzanak a rakatai terveken, mint például a Csillagkohón. Az egyetlen építmény, ami fennmaradt ebből az időből a Csillagtérkép volt, ami köré Naga Sadow sírja épült. A rakatákat végül kiűzték a világból, miután Adas, a sith király népét ellenük vezette. Adas meghalt az ütközetben és ennek következtében a Sith társadalom omladozott győzelmük ellenére, így a következő évszázadokban a Sithek átköltöztek olyan világokra, mint a Ziost, az Arbra és a Tund elfogott rakata járműveket használva, Korribant temetőként hátrahagyva, amelyet csak a vallási fanatikusok laktak. Egy rövid ideig a bolygó, legalábbis névleg, Xim birodalmának része volt, és Pesegamnak nevezték YE 25126-tól a birodalom bukásáig. A Sith Birodalom A Sith Birodalmat körülbelül YE 6900-ban száműzött Jedik alapították a corbosi csatából menekülve, mely véget vetett a százéves sötétségnek. A bukott jedik a Korribanon landoltak. Az Erőben való jártasságuk lenyűgözte a sitheket és isteni státuszba emelték őket, uralkodva a sithek fölött. Ahogy az évek múltak, a sith név és a bukott jedi összemosódott és csupán "Sith"-ként emlegették őket galaxis szerte, miközben valójában bukott jedi mesterek voltak. Naga Sadow felemelkedéséig a Sith Birodalom ismeretlen volt a Galaktikus Köztársaság számára. A Sith mágia leple alatt ez az elhagyatott világ még pokolibbá, még veszélyesebbé vált. A sith nagyurak hatalmas palotákat és sírokat emeltek, tisztelegve az elesett sith nagyurak előtt. YE 5000 körül a bolygó az újjá szervezett Daragon Trail hipersáv végpontja lett, mikor azt Gav és Jori Daragon felfedezte. Ez az esemény váltotta ki a nagy hipertér háborút. A Sith Birodalom bukása után a bolygó fontossága nagyon sokat csökkent a galaxisban, még a galaktikus csillagtérképekről is lekerült. Annak ellenére, hogy azt hitték a sith faj a háborút követően kihalt, a kissaik és a massassik izolált csoportjai fennmaradtak a bolygón, több mint egy évezreddel a birodalmuk bukását követően. Régi Sith Háborúk A Koribbant YE 3993 előtt népesítették be a Nagy Sith Háború sötét jedi túlélői, és az új település, Dreshdae illetve egy sith akadémia otthona lett. YE 3993-ban a Nagy Vadászat részeként Duron Qel-Droma és Shaela Nuur a bolygón halt meg kudarcot vallva annak megtisztításában, a terentatekek által. A bolygó lett a szektor Czerka Vállalat központja. Darth Revan és Darth Malak a bolygóra érkezett, miközben a Csillagkohót keresték. Miután elveszítette az emlékezetét, Revan újra a bolygóra látogatott YE 3956-ban, amikor újra fel akarta fedezni a Csillagkohót, ezúttal a Köztársaság számára. A Csillagtérképet keresve Naga Sadow kriptájában átment a teszteken, majd összetűzött Utharral. Uthar Wynn mester, az akadémia igazgatójának, illetve Darth Malaknak a halálával YE 3956-ban, a Sith Rend összeomlott egy polgárháború keretében (ami YE 3956 és YE 3950 között zajlott), ami megtizedelte a Sith Rendet. Évekbe telt a Köztársaság számára, hogy felfedező csapatot küldjön a Korribanra (YE 3954 körül), hogy végezzenek bármilyen lehetséges sithtel, aki a sötét nagyúr címet fel akarja venni. A bolygót majdnem teljesen kifosztva és élettelenül találták az általuk nem tudott polgárháború eredményeként. A köztársasági csapat parancsnokai azt gondolták, hogy a sithek maradékai egymás ellen fordultak a megmaradt kis hatalomért küzdve. Azt is rebesgették, hogy Revan mindig is vissza akart térni a Korribanra egy nap, hogy leszámoljon minden lehetséges sith felkelővel, de ezután eltűnt. Ugyanakkor a Köztársaság bizonyítékot talált arról, hogy több sith nagyúrnak sikerült elmenekülnie a bolygóméretű zűrzavarból a galaxis távoli sarkaiba menekülve. Darth Malak halálát követően a Sötét Nagyurak Völgyének ősi kriptáit elárasztották a sírrablók. Minden egyes kriptában az ősi Sith Birodalom története és öröksége rejtőzött, hatalmas rejtélyeket és az Erő erőteljes relikviáit tartalmazva. Sok törött, elszenesedett holttest feküdt Korriban síkságain ekkor, valószínűleg a megmaradt sithek maradványai, akik valaha a bolygót lakták. Ugyanakkor a rosszakaratú szellemeik továbbra is itt kísértettel, készen arra, hogy szembeszálljanak azokkal, akik a nyugalmukat megbolygatják az őrző-háziállataik, a hssissek mellett. A jedi polgárháború zűrzavarát követően, amely majdnem elpusztította a Jedi Rendet, Lonna Vash jedi mester a Korribant használta búvóhelynek. Később Darth Sion sith nagyúr tőrbe csalta, és megölte őt az akadémia romjai között, majd ezt csalétekként használta, hogy a Jedi Száműzöttet Sion markába csalja. Miután megmenekült, a Száműzött megtalálta Ludo Kressh régen elveszettnek hitt sírhelyét. Nagy Galaktikus Háború A jedi polgárháborút követően köztársasági hajók egy flottája ott maradt, hogy őrizzék a Korriban elhagyott sith világát. Ez egészen így volt a Nagy Galaktikus Háború kirobbanásáig, amikor az újjáalakult Sith Birodalom megalakult, és elkezdte leigázni az Aparo szektor világait, illetve rátámadt a Tingel kar köztársasági flottájára a császár tervének megfelelően. Hogy egyesítsék az erőiket, a Köztársaság több hajót is a flottához rendelt, ami miatt csak csekély számú jedi őrhajó maradt, hogy a Korribant őrizzék. Ez az akció előre látható volt, és a bolygót a császár kezére játszotta. Ahogy a konfliktus folytatódott, a sith ismerve, hogy a korribani köztársasági csapatok jelentősen meggyengültek, megtámadta az őrhajókat elpusztítva őket, a bolygót sith uralom alá visszahelyezve. Ez pontosan úgy történt, ahogy a császár tervezte, még mielőtt a Jedi Tanács tudomást szerezhetett volna az incidensről. A Korriban visszafoglalása a Sith Birodalom számára elsődleges célpont volt, amikor az a Nagy Háború során felemelkedett. Miután visszafoglalták a bolygót, újjáalapították a sith akadémiát. Új Sith Háborúk Miután megszerezték a Köztársaságtól egy brutális csata keretében, az Új Sith Birodalom és a Sötétség Testvérisége belakta a Korribant, és a sith akadémiát tovább működtette a bolygón. A fiatal Darth Bane itt tanult, mielőtt sith nagyúr lett volna. Az itt végzett tanítványok csatlakozhattak a Sötétség Testvériségébe, így ezzel a legerősebb sithek lettek a galaxisban. Megjelenés Csillagok háborúja művekben Könyvekben The Old Republic könysorozat Videójátékokban Star Wars: The old Republic Soulaures Soulaures település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 86 fő (2015). Soulaures Capdrot, Lacapelle-Biron és Blanquefort-sur-Briolance községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Női 200 méteres hátúszás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás női 200 méteres hátúszás versenyeit július 29.-én rendezték a Tbilisziben. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. A döntőben egy nemzet csak egy versenyzővel képviseltethette magát. Fénysebesség A vákuumbeli fénysebesség az egyik alapvető fizikai állandó, az elektromágneses hullámok terjedési sebessége. Pontos értéke 299 792 458 m/s minden vonatkoztatási rendszerben. Jele: c (a latin celeritas, „sebesség” szóból). Jelenlegi ismereteink szerint semmilyen hatás nem terjedhet gyorsabban a vákuumbeli fénysebességnél. Értékét 1975-ben rögzítették az SI mértékegységrendszer számára. Alapvető természeti állandó; értékének nincs mérési bizonytalansága (ún. konvencionális valódi érték). Ezért a vonatkozó táblázatban az exact szó szerepel. A fénysebesség a számítások szempontjából - Lorentz-transzformációval szembeni transzformációs tulajdonságai alapján - négyesskalár, akárcsak a nyugalmi tömeg. A fény sebessége anyagi közegekben kisebb a vákuumbelinél. A vákuumbeli és a közegbeli sebesség hányadosával definiálják a közegre jellemző abszolút törésmutatót: ahol Vákuumban a fény terjedési sebessége meghatározható a következő összefüggés alapján: ahol Mérése A fénysebesség mérését többen megkísérelték, egyik első közülük Galilei volt, aki két távoli hegycsúcson egy-egy lámpást helyezett el. A kísérletben először Galilei nyitotta ki lámpásának ablakát, és mikor a segítője a másik hegycsúcson megpillantotta a fényt, ő is kinyitotta a sajátját. Galilei a kísérletet különböző távolságokkal megismételte, de nem kapott eltérést, így rájött, hogy a mért idő jelentős részét az emberi reakcióidő teszi ki. Annyit megállapított, hogy a fény sebessége igen nagy. Mások úgy próbálták elvégezni a mérést, hogy egy éjszaka elsütött ágyú fényének egy távoli tükörről visszaverődését figyelték. A kísérlet szintén csak annyi eredményt hozott, hogy a fénysebesség igen nagy. Az egyik legkorábbi értékelhető mérést Ole Rømer dán fizikus végezte 1676-ban. A Jupiter egyik holdját, az Iót figyelte meg távcsővel, és eltéréseket vett észre az Io keringési periódusában. Rømer az eltérésekből 227 000 kilométer per másodperc értéket kapott. Bradley az aberráció jelenségével már 1% pontossággal határozta meg a fénysebességet. Ennek lényege, hogy ha a (hosszúkás) távcső a bejövő fénysugárra merőlegesen mozog, akkor a távcsövet nem pontosan a fénysugár irányába kell beállítani, hanem attól kissé ferdén. Az első sikeres mérés, amely csak földi tárgyakat használt, Hippolyte Fizeau mérése volt 1849-ben. Fizeau fénysugarakat irányított egy 8,6 kilométerre levő tükörre, és egy fogaskereket helyezett a fény útjába, melyen a fény oda-vissza áthaladt. Ha áll a kerék, akkor visszatér a fény ugyanazon a fogközön. Növelve a fordulatszámot, a fogközön átmenő fény visszatérve fogra esik, tovább növelve már a következő fogközön tud áthaladni, vagyis egyenletesen növelve a fordulatszámot a fény felváltva átjut, illetve nem jut át. Ha ismerjük a távolságot és a fordulatszámokat, akkor a fény sebessége kiszámítható. Ő akkor 313 000 kilométer per másodpercet kapott. Albert A. Michelson 1926-ban forgó tükrök használatával korrigálta mérését, azt az időt mérve, amely a kaliforniai Wilson-hegy és a San Antonio-hegy távolság oda-vissza megtételéhez szükséges. A precíz méréssel 299 796 km/s-ot kapott. A hétköznapi életben gyakran használjuk a 300 000 km/s értéket. A fénysebességen alapuló méter Bay Zoltán javasolta 1965-ben, hogy a távolságegységet, a métert alapozzuk a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre. Szakirodalmi kutatásokat végzett a fénysebesség állandóságával kapcsolatban. 1983-ban az Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia Párizsban tartotta 17. ülését, ahol elfogadták az egységes rendszert, és a következő megállapodást fogalmazták meg: Ezt megerősítette a 24. Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia 2011-ben. Megjegyzések Az alapvető fizikai állandók mérési bizonytalansága nulla, tehát végtelenül pontos értékűek. Ez azért szükséges, mert más állandókat, vagy fizikai mennyiségeket vezetnek le belőlük. Steam A Steam egy tartalomtovábbító és -kezelő rendszer, amelyet a Valve Software fejlesztett ki. Funkciói különféle számítógépes szoftverek (túlnyomórészt játékok) digitális áruházi rendszerben történő értékesítése, többjátékos módok menedzselése, és közösségépítő háló fenntartása. Számos kényelmi funkciója közül kimagaslik a programok automatikus frissítése, barátlisták és csoportok létrehozása, mentések felhőalapú tárolása, és játékon belüli chat. Szabadon programozható felhasználói interfésze a Steamworks, melyet a játékok fejlesztői szabadon integrálhatnak játékaikba, hogy azok a Steam által kínált lehetőségeket maximálisan ki tudják használni (pl. többjátékos mód, játékon belüli tranzakciók, elérhető teljesítmények, és felhasználók által készített letölthető tartalmak). A Steam feladata a WON (World Opponent Network) rendszer felváltása volt, amelyet 2004. július 31-én több hónapos bétatesztelések után sikeresen véghez is vitt, ezzel elérkezett a WON2, és ezzel együtt a Steam időszaka. A Steam mostanra a legnagyobb tartalomterjesztésre fejlesztett platformmá vált, 2013-ban a piac 75%-át uralta, 2015-ben pedig a Steam-en eladott illetve itt érvényesített termékkulcsok értéke meghaladta a 3 és fél milliárd dollárt, amely a teljes piac 15%-át jelentette, több mint 125 millió felhasználóval. A siker további eszközök fejlesztéséhez vezetett: az önálló konzolként működő Steam Machine, az ennek operációs rendszereként funkcionáló SteamOS, valamint a Steam Controller és a Steam Link. Története A Steam megjelenésének közvetlen előzménye az volt, hogy gondokat okozott a hatalmas népszerűségnek örvendő Counter-Strike frissítése. Egy-egy patch letöltése és telepítése ugyanis napokra képes volt felborítani és ellehetetleníteni a játékot. Ezért a Valve elhatározta, hogy készít egy olyan rendszert, melynek köszönhetően a játék automatikusan frissül a javítás megjelenésével egy időben, de tartalmaz csalás és kalózkodás elleni védelmet is. A Valve már ekkor felfedezte, hogy a játékosok 75%-a már rendelkezik nagy sebességű internetkapcsolattal, mely az évek során csak egyre növekedni fog, így elhárulhat az akadály a játékok digitális terjesztése elől. A Valve megkeresett pár céget, hogy fejlesszen ki egy ilyen programot, többek között a Microsoftot, a Yahoo!-t, és a RealNetworks-t, de mindenhol elutasításra találtak. A Steam fejlesztése 2002-ben kezdődött, "Grid" és "Gazelle" munkacímeken. Az első változat 2002. március 24-én jelent meg a Game Developers Conference során. Hogy demonstrálják a szoftver képességeit, a Relic Entertainment elkészítette akkori játékuk, az Impossible Creatures kifejezetten Steam-re optimalizált változatát (noha maga a játék csak 2015-ben került fel a Steam Áruházba). Számos céggel sikerült partnerkapcsolatba lépniük, mint az AT&T, az Acer, és a GameSpy. Az első mod, mely a Steamen megjelent és terjesztésre került, a Day of Defeat volt. Sok idő elteltével megjelent az 1.5-ös Counter-Strike és ezzel elkezdődött a WON-os időszak aláásása. A Steam v2.0 már VGUI2 interfészre épül és számos újdonságot hozott az amúgy nem túl népszerű program számára. 2003 vége felé körvonalazódtak a Valve tervei és elérhetővé tették a Counter-Strike 1.6-os béta változatát, azonban ezt már csak a Steam-en lehetett letölteni ezzel szoktatva szépen lassan át az embereket az új rendszerre. Fél év elteltével a Counter-Strike 1.6 megjelenésével bizonyossá vált, hogy nincs más kiút, a WON-t felváltja a Steam rendszere és ez alól nincs kibúvó. A rendszer azóta sikertörténetté nőtte ki magát. Ezidáig négyszer kapott új külsőt, és szolgáltatásait tekintve egyre többet nyújt minden felhasználó számára. A program jelenleg a Steam 4-es verziónál tart, fő újítása, hogy immáron Macintosh számítógépekre is lehet natívan telepíteni, majd játékokat tölteni rá. Sőt azóta Linux rendszereken is fut (A linux béta alatt még csak 32 bites Ubuntun lehetett). Metacritic 2006 óta a Metacritic értékelési rendszernek köszönhetően már globális pontok alapján is válogathatunk a folyamatosan bővülő, mára már több mint 12000 játékot tartalmazó palettáról. Vásárlás A kliensen keresztül már nem csak letölthetünk mint a kezdeti időszakokban, hanem dobozos játékainkat aktiválhatjuk, illetve vásárolhatunk újabb és újabb játékokat. A megvásárolt játékokat (amelyeken látható a SteamPlay logója) Macen, Linuxon és PC-n egyaránt használhatjuk anélkül, hogy újra megvásárolnánk. A Steam lehetőséget kínál ajándékozásra is, természetesen elektronikus úton. Ismerős "listán", vagy e-mailen keresztül küldhetjük el barátainknak a különböző játékokat. Statisztikák A rendszer hónapról hónapra feltérképezi számítógépünket és ha engedélyezzük közös statisztikába gyűjti azokat, hogy a játék fejlesztők fel tudják mérni milyen hardverekkel rendelkezik a több millió Steam felhasználó. Emellett a rendszer weboldalán a játékosok különböző teljesítményeit is megtekinthetjük. Automatikus frissítés A Steam legnagyobb előnye ebben a tulajdonságban van. A kliensen át naponta kaphatunk játékainkhoz frissítéseket, javítócsomagokat, így azok napról napra kiheverhetik kezdeti hibáikat úgy, hogy ezért nekünk nem kell külön csomagokat letölteni és feltelepíteni, hiszen a Steam mindezt elvégzi helyettünk. Kinézet A Steam összesen három kinézettel érhető el. Az Steam 1.0 kinézete megegyezett a 2.0-val azonban a 2.0 még a kliens 3.0-ra fejlődése előtt megkapta annak kinézetét. A 3.0 később új szögletes kinézetet kapott. 4.0-n teljesen megváltozott a felület, a legszembetűnőbb, hogy fekete design-t kapott. A játéknézet átláthatóbb lett, és a Steam Store is ráncfelvarráson esett át. A Steam kliensre továbbá telepíthetők különböző kinézet módosító kiegészítők, mellyel akár a teljes program kinézetét meg lehet változtatni, beleértve a játékon belüli felületet is. A program a következő nyelveken érhető el: dán, angol, finn, francia, német, holland, olasz, japán, magyar, koreai, norvég, lengyel, portugál, orosz, hagyományos kínai, egyszerűsített kínai, spanyol, svéd, thai, cseh, bolgár, görög, román, török, ukrán. Funkciók A program számos funkcióval rendelkezik, ami megkönnyítheti a játékvásárlást, a kapcsolattartást barátainkkal vagy az esti szórakozásunk helyszínének kiválasztását. Néhány a rengeteg funkció közül: Ismerősök : lehetőségünk van barátainkat megjelölni, így azokkal chatelni tudunk. A csevegés mellett azt is látjuk, hogy barátunk vonalban van-e és ha igen, hol játszik és milyen játékkal. Vendégmeghívások : megvásárolt játékunkba meghívhatjuk barátunkat, úgy hogy ő nem veszi meg az adott játékot. A meghívó egy rövid időtartamra szól, tehát addig kipróbálhatja a meghívott fél a játékot. Ha az adott játék ezt lehetővé teszi, a meghívott fél a vásárlás után onnan folytathatja a játékot, ahol a meghívókártya lejártakor abbahagyta. Szerverfigyelő : a megvásárolt és telepített játékainkhoz tartozó szervereket tudjuk több szempont szerint rendezni és keresni. Szervereinket rendezhetjük, illetve megnézhetjük mely szervereken játszottunk régebben. Aktiválás : boltban megvásárolt dobozos játékunkat aktiválhatjuk, így az felkerül a saját Steam fiókunk alá. Hálózatfigyelő : megtekinthetjük a Steam által lefoglalt sávszélességet. Bolt : játékokat vásárolhatunk meg a Steam -en keresztül, amiket rögtön ki is fizethetünk hitelkártyával vagy PayPal -on keresztül. Nem Steam játék hozzáadása : olyan játékokat is hozzáadhatunk a Steamhez, amit nem a rendszeren kell aktiválni. Ezzel barátaink láthatják, mivel játszunk, és a játék közbeni felületet is biztosítja a kapcsolattartáshoz. SteamWorks : A játékosok élményét növelő szolgáltatások(pl. teljesítmények, fejlesztő által kezdeményezett felmérések), melyeket a Steam biztosít. Steam Cloud : A játékoknak lehetőségük van a játékosok statisztikáit, egyjátékos mentéseit egy internetes tárhelyen tárolni. A jelenlegi elérhető tárterület 100 mega bájt /játék/steam-fiók. SteamPlay : A 2010 -es nagy frissítés közben a Steam, és bizonyos játékok Mac -re is kiadásra kerültek. A SteamPlay-t támogató játékoknál a Steam Cloud kihasználásával a játékos az asztali számítógépe és Mac-je között az internet segítségével átviheti a statisztikáit, játékmentéseit. 2013. február 14-én a Steam megjelent Linuxra is. Játékon belüli vásárlások : A Steamworks segítségével a fejlesztők különböző, játékon belül elérhető elemeket (tárgyak, zárolt pályák) is megvásárolhatóvá tehetnek a játékhoz. Steam Zöld Út : A Zöld út program keretén belül a fejlesztők beküldhetik a játékukat, vagy szoftverüket, és a felhasználók megszavazhatják, hogy szeretnék-e a Steamen látni a játékot. Ha a játék elegendő szavazatot kap, a Valve kapcsolatba lép a fejlesztővel, hogy megtárgyalják Steames terjesztés feltételeit, a termék árát, és a részesedést. Piac : A piacon a felhasználók a játékokban szerzett/vásárolt tárgyaikkal kereskedhetnek. Steam Big Screen : A Steam nagyobb felbontású televíziókra átdolgozott felülete, lehet kontrollerrel is irányítani. Piaci részesedése és hatásai Részesedési adatokat nehéz találni. Annak ellenére, hogy azt állítják, hogy a Steam jóval jövedelmezőbb, mint a kiskereskedelmi forgalmazás, a Valve soha nem tárja fel a teljes bevételét. A Forbes kijelentette ugyanakkor, hogy a Steames eladások nagyjából 50-70%-ban járulnak hozzá a digitális terjesztés 4 milliárd dolláros piacához, valamint azt, hogy a Steam 70%-os bruttó árrést kínál, szemben a kiskereskedelmi 30%-kal. Ezen kívül néhány független fejlesztő megvitatta az előnyeit annak, hogy a játékaik elérhetők a Steam rendszerén keresztül. A "Recettear: An Item Shop's Tale" című játék több, mint 100.000-es eladást produkált, messze túlszárnyalva a várt 10.000 db-ot. A "Magicka" 30.000 példányszámos eladást produkált a 2011 januári megjelenése során, ami elég volt arra, hogy a legtöbbet eladott termékek első helyére kerüljön, és az ezt követő 17 napban az eladások száma 200.000-re növekedett. A "Garry's Mod" 5279 eladást produkált 2006 novemberében, megjelenésekor, és 312.541-et az első 2 évben (az éves árbevétel növekedés 33%-os volt). Blinky Bill fehér karácsonya A Blinky Bill fehér karácsonya (eredeti cím: Blinky Bill's White Christmas) 2005-ben bemutatott egész estés ausztrál 2D-s számítógépes animációs film, amelyet Guy Gross rendezett. Ausztráliában 2005. december 24-én mutatták be a televízióban. Szereplők További magyar hangok (2. szinkronban): Bogdán Gergő , Csuha Bori , Csúz Lívia, Dobos Edina, Sánta Annamária , Szabó Zselyke Dmitrij Vjacseszlavovics Loszkov Dmitrij Vjacseszlavovics Loszkov (oroszul: Дмитрий Вячеславович Лоськов; Kurgan, 1974. február 12. –) orosz válogatott labdarúgó középpályás, edző. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a legjobb orosz irányító középpályásnak tartották Jegor Tyitov mellett, első sorban mert kétlábas labdarúgó volt és kitűnően látott a pályán. Loszkov az egyetlen játékos aki játszott bajnoki mérkőzést a Szovjetunió felbomlása előtt a 20. században, majd a már önálló Oroszország bajnokságában, a Premjer-Ligában is pályára lépett. Egy időben ő tartotta a pályára lépések számában a rekordot a bajnoki mérkőzések tekintetében, de idővel Szergej Szemak megelőzte ezen a ranglistán. A legtöbb bajnoki mérkőzést játszotta és a legtöbb bajnoki gólt lőtte a Lokomotyiv Moszkva színeiben, a klub szurkolóinak körében kultikus alaknak számít. Pályafutása Loszkov szülővárosában, Kurganban, a Torpedo Focisuliban ismerkedett a labdarúgás alapjaival, majd 1983-ban a rosztovi sportinternátusban folytatta, 1990-ben pedig aláírta élete első profi szerződését a Rosztszelmas csapatához. A felnőttek között a következő évben mutatkozott be és összesen hat évet töltött a rosztovi csapatnál. 1996-ban már érdeklődött utána a Lokomotyiv, de akkor még úgy döntött, hogy egy évet marad még a Rosztszelmasnál. 1997-ben igazolt a fővárosba és pályafutása legsikeresebb időszakát töltötte a vasutascsapatnál. Két bajnoki címet és három kupagyőzelmet ünnepelhetett és ugyancsak kétszer lett a bajnokság gólkirálya. 278 bajnokin lépett pályára a Lokomotyiv színeiben, ezalatt majd 100 gólt ért el, 2006-tól pedig ő lett a csapatkapitány. Loszkov több nyugat-európai élklub figyelmét felkeltette, de a Monaco és a Tottenham érdeklődését is visszautasította. A Kupagyőztesek Európa-kupájában az 1997–1998-as és az 1998–1999-es idényben is az elődöntőig jutott csapatával, a Bajnokok Ligájában pedig a 2003–04-es szezonban a második csoportkörig jutottak. Annak ellenére, hogy egy bő évtizeden át a legjobb orosz játékosként emlegették, az orosz válogatottban mindösszesen 25 alkalommal lépett pályára és két gólt szerzett. 2007-ben konfliktusa támadt Anatolij Bizsovec edzővel ezért elhagyta a Lokomotívot és a Szaturnban folytatta pályafutását. 2010. július 27-én ismét aláírt a moszkvai csapathoz és újra a 10-es mezben léphetett pályára. Pályafutását 2013-ban fejezte be, majd edzőként is a csapat alkalmazásában maradt, azonban 2017. február 24-én, 43 évesen a 2016-17-es bajnokság végéig újra játékosként írt alá szeretett klubjához. Sikerei, díjai Orosz Premjer-Liga Bajnok: 2 (2002, 2004) Ezüstérmes: 3 (1999, 2000, 2001) Bronzérmes: 3 (1998, 2005, 2006) Gólkirály: 2 (15 góllal 2000-ben, 14 góllal 2003-ban) Orosz Kupa Győztes: 3 (1999-00, 2000-01, 2006-07) Döntős: 1 (1997/98) Orosz Szuperkupa Győztes: 2 (2003, 2005) A Sport-Express szavazásán a bajnokság legjobb játékosa 2002. A Sport-Express szavazásán az orosz bajnokság legjobb irányító középpályása 2000-ben és 2005-ben, valamint a legjobb támadó középpályása 1999-ben, 2002-ben, 2003-ban, és 2004-ben. Kupagyőztesek Európa-kupája Elődöntő: 2 (1997–1998, 1998–1999) UEFA-bajnokok ligája Második csoportkör (legjobb 16): 2 (2003–2004) Te vagy földi éltünk A Te vagy földi éltünk egy közkedvelt Mária-ének. A Zsasskovszky-Tárkányi énektárból való, szövegét Tárkányi Béla írta. Jegyzetek Zsasskovszky testvérek – Tárkányi Béla: Katholikus egyházi énektár. Eger: (kiadó nélkül). 1855. 22. o. Források Te vagy földi éltünk. Csemadok (2010) (Hozzáférés: 2017. feb. 9.) (kotta és szöveg) Egyházzenei énekverseny 2012: 236. www.szatmariegyhazmegye.ro (Hozzáférés: 2017. feb. 9.) (kotta és szöveg) HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv: SZVU/195: Te vagy földi éltünk. www.andre.lapok.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 9.) (szöveg) Szent vagy, Uram!. Szerkesztette Harmat Artúr és Sík Sándor . Budapest: Szent István Társulat . 1974. ISBN 963-360-015-4 195. ének Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv. Bárdos Lajos és Werner Lajos. A liturgikus reform alapján átdolgozott és bővített, 20. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 978 963 361 889 9 195. ének Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. 7. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963 361 676 X 236. ének Felvételek Te vagy földi éltünk.. YouTube (2013. máj. 5.) (Hozzáférés: 2017. feb. 9.) (audió, képsorozat) SZVU 195 Te vagy földi éltünk. YouTube (2011. máj. 11.) (Hozzáférés: 2017. feb. 9.) (audió) Te vagy földi éltünk... Szentegyházi Gyermekfilharmónia YouTube. Győr (2015. dec. 19.) (Hozzáférés: 2017. feb. 9.) (videó) zenekari kísérettel 88B busz (Budapest) A budapesti 88B jelzésű autóbusz Kelenföld vasútállomástól Törökbálintig közlekedik. A vonalat a Volánbusz Zrt. üzemelteti. Története 2015. augusztus 31-étől a 88-as busz a Móricz Zsigmond körtér helyett csak a Kelenföld vasútállomásig jár. 88B jelzéssel az első hajnali és az utolsó esti járat betér a Budaörsi lakótelephez. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 88-as busz nincsen feltüntetve. Bautzeni csata A bautzeni csatában (1813. május 20–21.) két napon át tartó véres csatában Napóleon császár visszaverte az orosz–porosz seregeket. A szövetségesek megszöktek a teljes megsemmisülés elől, a korábbi tervüknek megfelelően kerülték a nyílt csatát a császárral. Ebben közrejátszott az is, hogy Ney francia marsall is hibázott a menekülésük megállításában, ezért a szövetségeseknek sikerült megőrizniük erőik nagyobb részét. Előzmények A Blücher tábornagy által vezetett porosz és a Wittgenstein által irányított orosz seregek teljesen visszavonultak lützeni csata után, de I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király parancsára Bautzennél megálltak. A szövetségek közel 100 000 főnyi sereggel rendelkeztek, míg Napóleonnak 115 000 katonája lehetett. Ezenkívül Ney francia marsallnak még volt 85 000 embere, könnyű menetben elérhető távolságra. Wittgenstein orosz hadvezér két védelmi vonalat épített ki, az elsőt a falvak megerődített pontjain és a magaslatokon, a másodikat a hidak mögötti folyókanyarokban. Napóleon azt tervezte, hogy az ellenfeleit a vonalaikhoz szögezi, és csapdába zárja őket Ney seregével. A hibás felderítés következtében elkezdett aggódni a szövetségesek létszáma miatt, hogy hátha nagyobb az erejük, és erősebb a pozíciójuk, mint valójában látszott. Így tehát a francia császár úgy döntött, hogy nem állít fel csapdát, amíg „meg nem puhítja” az ellenséget. A csata Az első nap a franciák hatalmas tüzérségi előkészítés és órák hosszat tartó véres küzdelem után áttörték a szövetségesek első védelmi vonalát és elfoglalták Bautzent. A porosz-orosz erők összeroskadtak a nyomás alatt, megmutatkozott valódi erejük. Szürkületre a franciák készek voltak átvágni a szövetségesek védelmi vonalát. De Ney marsall tévesen mérte fel helyzetét, rossz pozíciót foglalt el, ezzel kaput nyitott a szövetségesek meneküléséhez. A második nap( május 21.) harca ismét nehéz és küzdelmes órákat hozott a szövetségesek számára, a fő momentumot a megújuló francia támadás jelentette. De ezek a rohamok a szövetségesek fix állásai ellen csak szándékok maradtak, hogy elvágják egymástól őket és bekerítsék. Ney marsall belezavarodott a helyzet felismerésébe és úgy döntött, elfoglalja Preititz falut, ezzel a szövetséges erők kettévágásának stratégiai lehetősége teljesen elveszett. Az orosz–porosz erők visszanyomták őket a folyón túlra és délután 4 óra körül, amikor a Gárda megérkezett elkezdődött az általános visszavonulás. Ney erői nélkül Napóleon terve dugába dőlt. Mindkét oldal kb. 20 000 embert vesztett (német források szerint a szövetségesek csak 11 000 – 14 000 főt). A francia csapatok e győzelmét ezért nevezik (legalábbis Németországban) pirrhuszi győzelemnek. Következmények Bár a csata francia sikert hozott, mégsem érte el azt a döntő stratégiai eredményt, amit Napóleon szeretett volna elérni. Ney hibája megfosztotta a franciákat a teljes győzelemtől, Napóleon kénytelen volt beérni a csekélyebb eredménnyel, a taktikai győzelemmel. Súlyosabb veszteség is érte, a csatában meghalt közeli barátja, Michel Duroc marsall. Bautzen után a francia császár héthetes fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, az ő kérésükre 1813. június 2-án (pleischwitz-i fegyverszünet). Június 4-én írták alá, július 20-ig tartott, de később meghosszabbították augusztus 16-ig. Ezalatt az idő alatt Napóleon szerette volna megerősíteni seregét, használható lovassággal, és jobban kiképzett új hadsereggel, de a szövetségesek sem tétlenkedtek, feltöltötték soraikat, sőt Ausztriát is sikerült beszervezni a Napóleon elleni koalícióba. Napóleon később Szent Ilonán írt visszaemlékezéseiben ezt a fegyverszünetet látja a legnagyobb hibájának, amit elkövethetett, mert ezzel a szövetségeseknek lehetőséget adott, hogy legyőzzék őt. A harcok augusztusban újra elkezdődtek. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Bautzen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. François de Belleforest François de Belleforest (Samatan, 1530. – Párizs, 1583. január 1.) reneszánsz francia író, költő és műfordító. Élete 1530-ban született, szegény családba. Édesapja, aki katona volt, François 7 éves korában meghalt. François egy ideig Navarrai Margit udvarában élt, aztán Toulouse-ba, majd Bordeaux-ba utazott, ahol találkozott George Buchanannel, ezután Párizsba költözött, ahol kapcsolatba került a fiatal írógeneráció tagjaival, mint például Pierre de Ronsard, Jean Antoine de Baïf, Jean Dorat, Remy Belleau, Antoine Du Verdier és Odet de Turnèbe. 1568-ban a király történetírójává nevezték ki. Változatos életművet alkotott: irodalmi, történelmi, erkölcsi, kozmográfiai témájú művek kerültek ki keze alól. Ezek mellett Matteo Bandello, Boccaccio, Antonio de Guevara, Francesco Guicciardini, Polydore Vergil, Szent Ciprián, Sebastian Münster, Akhilleusz Tatiosz, Cicero és Démoszthenész munkáit fordította franciára. Az első francia pásztornovella szerzője (La Pyrénée vagy La Pastorale amoureuse, 1571), amelyhez Jorge de Montemayor Dianája szolgált mintául. Grandes Annales címen vitairatot intézett François Hotman ellen. Írásai összesen több mint 50 kötetet tesznek ki. Legsikeresebb munkája az olasz Matteo Bandello „tragikus történeteinek” Pierre Boaistuau munkáján alapuló fordítása és átdolgozása, ami hét kötetben jelent meg (1564–1582). Feltételezések szerint az ebben a műben található történetek egyike Shakespeare Hamlet című művének forrása. Jelentősebb munkái La chasse d'amour (versek), 1561. Continuation des histoires tragiques, contenant douze histoires tirées de Bandel…., Matteo Bandello művének fordítása, 1559. Histoires tragiques, Matteo Bandello, 7 kiadás, 1566-1583.(fordítás) Les Amours de Clitophon et de Leucippe by Achilles Tatius, 1568. La Pyrénée (vagy La Pastorale amoureuse), 1571. Harengue militaires, et concions de princes, capitaines, embassadeurs, et autres manians tant la guerre que les affaires d'Estat … Recueillis et faictes Françoyses, Françoys de Belle-Forest írása. Párizs, Nicolas Chesneau, 1572 La Cosmographie universelle de tout le monde. Paris, 1575. Nicolas Chesneau és Michel Sonnius. Sebastian Münster: Cosmographia-jának fordítása. Grandes Annales et histoire générale de France, 1579. Les sentences illustrés de M.T. Ciceron Et les apophthegmes, avec quelquel sentences de piete, recueillies de mesme Ciceron. Aveei les plus remarquables sentences tant de Terence… et de… Demosthene. Le tout Traduit nouvellement de Latin en Francais par Francois de Belle-forest, Commingeoiis. Jacob Stoer, (Geneva): 1609. Les chroniques et annales de France, dès l'origine des François, & leur venue en Gaule. Pierre Chevalier, 1621. Nicole Gilles Krónikáinak utolsó és legteljesebb változata, első megjelenése 1525-ben. Jegyzetek Abel Lefranc: L’énigme d’Hamlet (francia nyelven). Persee Revue scientifique, 1932. (Hozzáférés: 2015. február 20.) Shakespeare’s Souces for Hamlet (angol nyelven). shakespeare-online.com. (Hozzáférés: 2015. február 20.) Forrás Encyclopédie universalis Tripleville Tripleville település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 170 fő (2015). Tripleville Binas, Membrolles, Beauce-la-Romaine, Prénouvellon és Verdes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Polocki Fejedelemség A Polocki Fejedelemség (belorusz nyelven Полацкае княства, oroszul Полоцкое княжество) a Kijevi Rusztól elkülönülő keleti szláv állam volt a mai Fehéroroszország területén. Fővárosa Polock volt. A 13. század közepén elfoglalták a litvánok, névleges önállóságát 1392-ben veszítette el. Megalakulása Már az első évezred közepén megemlítik a krónikások a ruténok nagy városát a Dvina mentén. Saxo Grammaticus a 12-13 sz. fordulóján írt Dánok cselekedeteiben beszámol arról, hogy I. Frodo király, Hading fia csellel megölte Vespasius polocki uralkodót. Az orosz krónikák először 862-ben említik Polockot, mint Rurik államához tartozó várost. A Nyikon-krónika szerint Askold, Kijev ura 872-ben megszállta Polockot, de aztán Oleg elfoglalta Kijevet és megalapította a Kijevi Ruszt. A 10. század második felére a város újra önálló lett. 980-ban a Skandináviából visszatérő Vlagyimir Szvjatoszlavics szövetséget akart kötni Polock fejedelmével és feleségül kérte a lányát, és amikor visszautasították, varég zsoldosaival elfoglalta a várost, megölte Rogvolodot és erővel feleségévé tette Rognyedát. Miután kijevi nagyfejedelem lett, 987-ben a lerombolt Polock közelében megalapította Izjaszlavl városát, amit Rognyedának és kiskorú fiának, Izjaszlávnak adott. Izjaszláv és anyja később újjáépíttette Polockot és áthelyezte oda birtokai központját. Az önálló fejedelemség kialakulása már Izjaszláv idejében elkezdődött. Birtokai a Kijevi Rusz északnyugati részének meglehetős hányadára kiterjedtek és mivel a Baltikum és a Fekete-tenger közötti kereskedelmi útvonalon feküdt, jelentős jövedelmet biztosított számára; ezt földműveléssel, halászattal-vadászattal és vasművességgel egészítették ki. Izjaszláv fia, Brjacsiszláv 1020-ban kifosztotta Novgorodot, de miközben zsákmányával hazafelé tartott, Jaroszláv nagyfejedelem rátámadt és megfutamította. A következő évben békét kötöttek és a polocki fejedelem megszerezte Vityebszk és Uszvjat városát. Az ellenségeskedések Brjacsiszláv és nagybátyja között azonban ezután is folytatódtak. Vszeszláv uralma A Polocki Fejedelemség Brjacsiszláv fia, II. Vszeszláv uralkodása (1044—1101) idején élte virágkorát. Eleinte békében élt Kijevvel és 1060-ban közösen harcolt velük a déli nomádok ellen. A polocki Rurikovicsok azonban magukat tartották a kijevi trón jogos örököseinek, mert bár mindketten Vlagyimir nagyfejedelemtől származtak, Izjaszláv idősebb volt, mint Jaroszláv, aki ténylegesen Vlagyimir utóda lett a nagyfejedelmi székben. Vszeszláv 1065-ben újrakezdte a harcot, ostrom alá vette Pszkovot, majd mikor azzal nem bírt, a következő évben elfoglalta és kifosztotta Novgorodot. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem 1067-ben csatában legyőzte a polockiakat, majd csellel elfogta Vszeszlávot és két fiát, Kijevbe vitette és ketrecbe záratta őket. 1068-ban a kijeviek nagy vereséget szenvedtek a besenyőktől, a nagyfejedelem pedig elmenekült, védelem nélkül hagyva fővárosát. A kijeviek 1068. szeptember 15-én kiszabadították Vszeszlávot és kikiáltották nagyfejedelemmé. Izjaszláv lengyel csapatokkal tért vissza, elkergette Vszeszlávot és elvette tőle Polockot is, ahol saját fiát, Msztyiszlávot tette meg fejedelemnek. Vszeszláv a balti vótokhoz menekült és 1071-ben sikerült visszafoglalnia városát és régi birtokait, majd kibékült a nagyfejedelemmel, aki ekkor belháborúkkal volt elfoglalva. 1077-1078-ban újból kiújult a háborúskodás Vszevolod nagyfejedelemmel, majd 1083-ban Vlagyimir Monomah dúlta fel a polocki földeket. A fejedelemség szétesése Hogy elkerülje fiai belháborúját, Vszeszláv még életében szétosztotta birtokait hat (vagy hét) fia között. Halála után az egységes állam így hat (minszki, vityebszki, drucki, izjaszlavszki, logojszki, sztrezsevszki és gorogyeci) részfejedelemségre esett szét. Polock városát a legidősebb fiú, David kapta. 1127-ben Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem meghódította Polockot, uralkodóit Bizáncba száműzte és saját fiát, Izjaszlávot ültette a trónra. Őt azonban három évvel később egy népfelkelés elűzte és újra visszatért a régi uralkodócsalád Vaszilkó Szvjatoszlavics személyében. Vaszilkó halála után az újra függetlenné váló fejedelemségben Vszeszláv vérvonalának három ága (a vityebszki, a minszki és a drucki) harcolt a hatalomért; a torzsalkodás meggyengítette az államot és keleti városainak egy részét a szmolenszki fejedelem foglalta el. A 12. század végén megváltozott a Baltikum helyzete, erősödtek a nyugati (német és dán) kereskedelmi és térítési próbálkozások, a 13. század elején pedig megindultak a balti keresztes hadjáratok. 1201-ben a Nyugati-Dvina - a polockiak egyik legfontosabb hajózási útvonala - torkolatában a németek megalapították Rigát, 2002-ben pedig létrejött a Kardtestvérek rendje. A polocki kereskedelmet súlyosan érintette a hatalmi viszonyok változása, a Nyugati-Dvina alsó folyásánál élő törzsek sem fizették a szokásos adót a fejedelemnek. Vlagyimir polocki herceg már 1203-ban rátámadt a lovagrendre, megostromolta Uexküllt és Kirchholmot és Vjacsko részfejedelem a pogány litvánokkal szövetségben Riga ellen vonult, de csak néhány marhát zsákmányoltak. Több hadjárat - részben a németek, részben a litvánok ellen - után 1216-ra az orosz fejedelemség minden befolyását elvesztette a Nyugati-Dvina torkolatvidékén. Egy népfelkelést követő zűrzavart kihasználva Msztyiszláv Davidovics szmolenszki fejedelem 1222-ben elfoglalta Polockot és unokaöccsét, a kijevi nagyfejedelem fiát, Szvjatoszláv Msztyiszlavicsot ültette a trónra. Azonban 1232-ben már újból a régi dinasztia vityebszki ágának képviselője, Brjacsiszláv volt a fejedelem, akinek lányát, Vasziliszát 1239-ben Alekszandr Nyevszkij vette feleségül. Litván hódítás Az 1230-1240-es években Mindaugas litván nagyfejedelem egyesítette a litván törzseket és miután döntő vereséget mért a Kardtestvérekre, hódító háborúkba fogott. 1248 körül kiterjesztette hatalmát Polockra is, és unokaöccsét Tautvilast tette meg a város fejedelmének. Tautvilas ezután fellázadt Mindaugas ellen, de 1253-ban kibékültek és visszatért Polockba. 1263-ban Treniota litván herceg meggyilkoltatta Mindaugast és nem sokkal később Tautvilast is. Polock fejedelme Gerdenis lett, de 1267-ben őt is megölték. A Gerdenis utáni uralkodó neve nem ismert, talán a vityebszki Izjaszláv volt az, akit egy 1265-ös oklevél polocki fejedelemként említ. V. Kelemen pápa 1310-es bullája szerint az akkori polocki herceg, Konstantin utódok nélkül halt meg és birtokait a rigai érsekségre hagyta. Vytenis nagyfejedelem azonban - hogy ne rontsa viszonyát az érsekséggel - visszavásárolta tőle a várost. Vytenis fiának Vainiusnak, ő pedig az ő fiának Liubkónak adta tovább Polockot. Ezután Algirdas nagyfejedelem fia Andrias, utána pedig Jogaila nagyfejedelem testvére, Skirgaila birtokolta a várost. Ő volt az utolsó formálisan önálló ura a polocki fejedelemségnek, melyet 1392-ben közigazgatási egységgé minősítettek át, és a későbbiekben helytartók irányították. 1504-ben helyén létrehozták a Polocki vajdaságot. Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Dióshalom) A dióshalmi Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom' műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-B-04768 sorszámon szerepel. Taillant Taillant település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 187 fő (2015). Taillant Bignay, Fenioux, Grandjean, Les Nouillers és Saint-Savinien községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Papagomys A Papagomys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Papagomys armandvillei Jentink, 1892 - típusfaj † Verhoeven óriás falakópatkány (Papagomys theodorverhoeveni) Musser, 1981 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Ellis Ashmead-Bartlett Ellis Ashmead-Bartlett (London, 1881. február 11. – Lisszabon, 1931. május 4.) angol haditudósító volt az első világháború során. A gallipoli csatáról szóló beszámolóival nagy szerepet játszott az ANZAC legendájának megszületésében, amely még mindig uralja a katonai történelmet Ausztráliában, illetve Új-Zélandon. A hadjárat vezetőivel kapcsolatos szókimondó kritikájával fontos szerepet játszott a brit főparancsnok, Sir Ian Hamilton elbocsátásában; ami végső soron a brit haderő evakuálását eredményezte a Gallipoli félszigetről. Életrajz Korai évek 1881-ben született, az angol Konzervatív Párt MP, Ellis Ashmead-Bartlett legidősebb fiaként. Tanulmányait a Marlborough College-ben végezte. A Búr Háború alatt hadnagyként szolgált a Bedfordshire ezredben. 1904-ben Mandzsúriába érkezett, hogy beszámolókat írjon az orosz-japán háborúról. Nem sokkal a háború után megjelent az egyik legfontosabb könyve ezekről a konfliktusokról: Port Arthur: The Siege and Capitulation ['Ostrom és kapituláció'] (William Blackwood & Sons). Megérkezés Gallipoliba Ashmead-Bartlett haditudósító szerepe az első világháború alatt vált jelentőssé. Ashmead-Bartlett a A Daily Telegraph tudósítójaként 1915. április 25-én szállt partra az Anzac-öbölben. A megérkezést követően, este 21:30-kor az Anzac-öböl partján sétált egy nem szabályos zöld kalapban; azonnal letartóztatták mint kémet, de a vitorlamester, aki kihozta a partra igazolta őt. Ashmead-Bartlett közölte először a harcok során látottakat. Jelentése a csapatok partraszállásáról május 8-án jelent meg az ausztrál újságokban, az ausztrál haditudósító, Charles E. W. Bean előtt. Hitelesség nélküli színpompás prózája szabotálta Charles Bean jelentését. Elismerő méltatása az Anzac katonákról nagy népszerűséget eredményezett Ausztráliában és Új-Zélandon. 1915. május 27-én Ashmead-Bartlett a HMS Majestic fedélzeten tartózkodott, a Királyi Haditengerészet hadihajója a Cape Helles W partján horgonyzott, amikor megtorpedózta egy német U-boat. Két nappal korábban látta a HMS Triumph - a tengeralattjáró első áldozatának elsüllyedését és biztos volt abban, hogy a Majestic ugyan arra a sorsra jut. Május 26-ának éjjelén még segített meginni a hajó utolsó pezsgőjét. Matracát a fedélzetre hozta, így nem esett csapdába az utastérben. Ashmead-Bartlett túlélte a hajó elsüllyedését de elvesztette minden készletét. Máltára ment, hogy új felszerelést szerezzen magának. Visszatérés Londonba A harcok előrehaladtával Ashmead-Bartlett jelentései rendkívül kritikussá váltak, aminek következtében kegyvesztetté vált a brit főparancsnokkal, Sir Ian Hamilton tábornokkal szemben. Ahelyett, hogy a Dardanellákhoz tért volna vissza Máltáról, Londonba ment, (június 6-án érkezett meg), hogy személyes jelentést tegyen a hadjárat tényállásairól. Londoni tartózkodása idején találkozott a legtöbb politikai vezetővel, beleértve: Bonar Law-val (a Gyarmati Miniszter), Winston Churchill-lel (abban az időben az admiralitás első lordja), Arthur Balfour-ral (Churchill helyettesével az admiralitásban), valamint H. H. Asquith miniszterelnökkel. Megkérdőjelezte Lord Kitchener hadügyminisztert. Vissza Gallipoliba Amikor visszatért Gallipoliba, Ashmead-Bartlett tábort hozott létre Imbros szigetén, ott, ahol Ian Hamilton főhadiszállása is volt. Itt relatív biztonságban és kényelemben élt, még saját szakácsát is elhozta Párizsból. Visszatérve a félszigetre szemtanúja volt az ,,augusztusi offenzíva" Suvla menti partraszállásának. Ashmead-Bartlett míg Londonban tartózkodott kapott egy kamerát, amivel elkészítette az egyetlen filmfelvételt a csatáról. Augusztus 21-én a Chocolate Hill-ről figyelte a hadjárat utolsó támadását, a brit IX hadtest Scimitar Hill-i ütközetét. Filmforgatás közben betemette egy tüzérségi akna, ami a közelében csapódott be, de hamar kiásta magát. A gallipoli kritika Amikor 1915 szeptemberében az ausztrál újságíró, Keith Murdoch megérkezett Gallipolira, Ashmead-Bartlett befogadó hallgatóközönséget talált benne megjegyzéseivel és a hadjárat elemzésével. Murdoch Londonba utazott, Ashmead-Bartlett levelével – vitatott, hogy Murdoch tudta-e a tartalmát – amely átkozta a hadjáratot, amely úgy írt a végső támadásról, mint "a legszörnyűbb és legdrágább kudarc történelmünk során a Bannockburn csata óta." A levél címzettje a miniszterelnök Asquith volt, de szeptember 28-án a levelet elkobozták Marseilles-ben; ekkor Ashmead-Bartlett-nek megparancsolták, hogy hagyja el Gallipoli-t. Visszatérve Londonba, Ashmead-Bartlett adott egy "interjút" a The Sunday Times-nak (véleményét egy interjú kereteiben mondta el, hogy megkerülje, kijátssza a cenzúra szabályait.) Október 17-én lett közzétéve a cikk, ez volt az első részletes beszámoló a hadjáratról és széles körben elterjedt, megjelent A Times-ban, a Daily Mail-ben, valamint az ausztrál lapokban. Gallipoli után Pénz szűkében Ashmead-Bartlett előadás-körutazást vállalt Angliában és Ausztráliában. Beszámolt a Nyugati Front Franciaországi harcairól. A háborút követően, Ashmead-Bartlett, (a kommunizmus ellenfele) Magyarországon a bolsevikok ellen harcolt. Két éven át (1924-1926) London Észak Hammersmith-i választókerületének Konzervatív Parlamenti képviselője volt. Ashmead-Bartlett később a Daily Telegraph indiai tudósítója volt. Beszámolóiban erős ellenségeskedést tanúsított Gandhi indiai függetlenségének kampányával kapcsolatban. 1931-ben halt meg Lisszabonban. Válogatott művei Ellis Ashmead-Bartlett. Port Arthur, the Siege and Capitulation. W. Blackwood and sons (1906) (1906) Ellis Ashmead-Bartlett (1923). The Tragedy of Central Europe. London, Thornton Butterworth Ltd. 1923. Ellis Ashmead-Bartlett. Uncensored Dardanelles (1928) Ellis Ashmead-Bartlett (1929). The Riddle of Russia . Sorozat - 22 cikk a Daily Telegraph-ban, 1929 január 22-től február 20-ig. Merkurográfia A merkurográfia (másik nevén amalgamográfia) nyomdászati lemezkészítési eljárás. Azon alapszik, hogy a higany a vason és a platinán kívül minden fémet megtámad, és foncsort (ónt és ólmot tartalmazó higany-amalgámot) képez, és a lemez foncsoros részei nem veszik fel a nyomdafestéket. Forrás Nyomdászati Lexikon (szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László), Biró Miklós Kiadása, Budapest , 1936 Han Csien-sao kínai császár Han Csien-sao (Han Qianshao) császár a Han-dinasztia 3. császára, aki kiskorú volt, amikor trónra került, helyett a hatalmat az özvegy császárné, Lü Hou (��; i. e. 241 – i. e. 180) gyakorolta régensként. Származása és uralkodása A rövid életű császár életrajza homályos, pontos születési dátuma sem ismert. Liu Kung (Gong) (��) feltehetően Huj-ti (Hujdi) császár elsőszülött fia lehetett, aki azonban az egyik ágyastól született. A trónöröklés biztosítása érdekében a császár fő felesége, Csang Jen (Zhang Yan) császárné hivatalosan örökbe fogadta. Huj-ti (Hujdi) császár i. e. 188-ban bekövetkezett halálakor, gyermekként ő került a trónra, de valódi hatalmat nagyanyja, az özvegy császárné Lü Hou gyakorolta régensként. Lü Hou úgy kaparintotta meg a régensi pozíciót, hogy a trónörökös anyját, Csang Jen (Zhang Yan)t a halálba kergette. Alighanem i. e. 184-ben történt, hogy a fiatal császár tudomására jutott, hogy anyja haláláért nagyanyja, Lü Hou a felelős, és ekkor megfogadta, hogy nagykorúvá válva, a császári hatalom valódi birtokosaként ezt meg fogja torolni. Lü Hou ekkor palotafogságba vetette, és bejelentette, hogy súlyos betegsége miatt nem érintkezhet a külvilággal. Az ismeretlen körülmények között bekövetkezett halálát követően az özvegy császárné öccsét Liu Hung (Hong)ot ültette trónra. Mivel Csien-sao (Qianshao) császár teljes mértékben az özvegy császárné bábja volt, nevét gyakorta nem is tüntetik fel a Han-dinasztia uralkodói listáján. Fontanar Fontanar település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Fontanar Guadalajara, Marchamalo, Yunquera de Henares és Tórtola de Henares községekkel határos. Lakosainak száma 2347 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Paüls Paüls település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Paüls Horta de Sant Joan, Alfara de Carles, Prat de Comte, Benifallet és Xerta községekkel határos. Lakosainak száma 567 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sezemice (Pardubice járás) Sezemice település Csehországban, Pardubicei járásban. Sezemice Choteč, Kunětice, Lány u Dašic, Němčice, Časy, Dašice, Pardubice, Rokytno és Dříteč településekkel határos. Lakosainak száma 3864 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Scinax flavoguttatus A Scinax flavoguttatus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Greimerath (bei Trier) Greimerath település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Zuávok A zuávok (franciául zouaves, eredetileg magrebi arab zwāwa) a szó eredeti jelentését tekintve a mai Algéria területén, Dzsurdzsura vidékén élő kabil törzsszövetség tagjai, akiket katonai rátermettségük miatt hagyományosan zsoldosokul szoktak felfogadni. A francia kormány 1830-ban, Algéria elfoglalása után szintén zsoldjába fogadta a törzsszövetség férfiait, de számos francia katonát is vegyítettek közéjük. A későbbiekben a bennszülött és a külföldi katonákat ismét elkülönítették egymástól. A zuávok tisztjei és altisztjei azonban többnyire franciák voltak, úgyhogy a bennszülött elem idővel fokozatosan kiveszett. Végül a zuávok könnyű szolgálatra kiképzett francia önkéntes csapatokká alakultak át, és a krími háborúban (1853–1856) különösen kitüntették magukat. Hírnevüket 1870-ig megőrizték, amikor a Poroszország ellen vívott vesztes háborút követően alakulatukat feloszlatták. Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin (oroszul: Никола́й Фёдорович Пого́дин; Gundorovszkaja, 1900. november 16. – Moszkva, 1962. szeptember 19.) szovjet újságíró, drámaíró. A Pogogyin felvett név, eredeti vezetékneve Sztukalov, (Стука́лов). Élete 1900-ban született egy kozák sztanyicában, Gundorovszkajában, ma Donyeck (Rosztovi terület). Önkéntesként szolgált a Vörös Hadseregben. 20 évesen döntött úgy, hogy újságíró lesz. Tudósításai kiemelkedően dokumentumszerűek voltak. 1922-ben a Pravda napilap riportere lett, 1930-ig maradt ott, akkor – főleg Makszim Gorkij biztatására – úgy döntött, hogy a színpadnak szenteli magát. Amikor a sztálini Kommunista Párt az írókat a VAPP-ba és a RAPP-ba akarta tömöríteni, Pogogyin a RAPP-hoz csatlakozott, teljes szívvel támogatta azt az elképzelést, hogy a párt propagandára használja fel a színházat, és a szocialista realizmus hűséges híve lett. Időszerű témákra koncentrált; ő vezette be a szovjet színházba a Leninről és Sztálinról szóló darabokat. Más pártírók követték a példáját, és rövid időn belül egy sereg darab jelent meg, amelyben Lenint szentként, jámbor és mindenható emberként, Sztálint pedig a trón jogos örököseként ábrázolták. Pogogyin az egyik legünnepeltebb szerző lett. Darabjai aktuális problémákat tárgyaltak, és gyakran kétségkívül receptre írt, hogy elkerülje a cenzúrát. Többször kitüntették (Sztálin-díj, 1941; Lenin-rend, 1958), az egyik legismertebb hivatalos drámaíró maradt 1962. szeptember 19-én bekövetkezett haláláig. Munkássága Pogogyin közel harminc darabja csaknem mind korabeli szovjet témákról szól. A híres szovjet vezetők elismert és lelkes propagandistája volt. A cselekményt lényegtelennek tartotta; a bizonytalanság, a feszültség nem személyes konfliktusokon, hanem a dolgozó tömegeknek azon az erőfeszítésén nyugszik, hogy teljesítsék a termelési mutatókat és új rekordot állítsanak fel túltermelésben. Fényképszerű naturalista ábrázolási technika jellemző a darabjaira, és néha a mozitól kölcsönzött epizodista technikát használta. Figurái feketék vagy fehérek: a hősök lojális, doktriner kommunisták, gyakran sztahanovisták, akik többet teljesítenek, mint az átlagos munkások, és „pozitív” hatással vannak társaikra is. Az intrikusok, a gazemberek az „osztályellenségek”, akik megpróbálják tönkretenni a hűséges munkások kemény munkáját. Legismertebb darabjai a Tempó (Темп, 1930); Hó (Снег, 1932); Arisztokraták (Aристократы, 1934), és A Kreml toronyórája (Кремлёвские куранты, 1942), Pogogyin fő drámai művének, a Lenin-trilógiának középső darabja. A trilógia két másik darabja A puskás ember (Человек с ружьем, 1937), amely egy egyszerű katona és Lenin szimbolikus találkozásáról szól; illetve a Harmadik, patetikus szimfónia (Третья патетическая, 1957), ami Lenin utolsó napjait írja le. A ciklus első két darabját 1955-ben átdolgozták, figyelembe véve Sztálin szerepét a szovjet történelemben. A Tempót újságírói a Sztálingrádi Traktorgyárban szerzett élményei alapján írta. A darab erénye az ügyesen körvonalazott figurákban van: becsületes kommunisták, elszánt szabotőrök, és egy amerikai mérnök, aki először megdöbben, hogy milyen primitívek a szovjet módszerek, de aztán rájön, hogy az eredmény felülmúlja a legjobb amerikait. Carter, az amerikai, szimpatizál a szovjetekkel, és látva, hogy alakulnak át a közönyös parasztok felelősségteljes ipari munkásokká, segíteni akar. A csúcspont az, amikor a traktorok rekordidő alatt elkészülnek. A Kreml toronyórája a Lenin-trilógia második része. 1920-ban Oroszországban dühöng az éhínség (és a hadikommunizmus). Lenin, Sztálin és Dzerzsinszkij Oroszország villamosítását tervezi. Lenin, akit a szerző a nép mögött álló ösztönző erőként jelenít meg, csodákat tesz hihetetlen energiájával, humorával, életörömével. Barátságosan közelíti meg a zsidó Zabelin mérnököt is, hogy javítsa meg a Kreml elromlott toronyóráját. Szellemességével, természetes jóságával ráveszi, hogy dolgozzon együtt a bolsevikokkal, és állítsa be úgy az órát, hogy az Internacionálét is eljátssza. Pogogyin további darabjai közül még említésre érdemes a Bál után (После бала, 1934) című komédia, amely több szálon fut: egyfelől szatíra, másfelől nyers melodráma; A moly (Моль, 1939), amelyben egy kispolgári feleség megpróbálja lerombolni férjének a kommunizmusba vetett hitét; a Missouri-keringő (Миссурийский вальс, 1950), egy USA-ellenes szatíra; és a Petrarca-szonett (Coнeт Пeтpaрки, 1957), amelyben egy idős kommunista beleszeret egy fiatal lányba, de a „jóravaló” emberek kigúnyolják, a helybeli elvtársak pedig álszenten megfeddik. Merész vállalkozás volt ez egy olyan írótól, aki mindig a pártvonalhoz igazodott. Pogogyin az utolsó darabjaiban szakított a szigorú szocialista realizmussal; a jellemeket s a témát őszintébben és realistábban kezelte. Han Huj-ti kínai császár Huj-ti (Kr. e. 210? – Kr. e. 188. szeptember 26.) kínai császár Kr. e. 195-től haláláig. Kao-cu császár gyermekeként született. Édesapja halálakor még fiatal volt, de édesanyja, Kao-hou támogatásával trónra tudott lépni. Kao-hou hivatalosan régensként állt Huj-ti mellett, és valójában magának tartotta meg a főhatalmat: az uralkodócsalád tagjait kisemmizte, és saját rokonait látta el magas hivatalokkal. Huj-ti császár 7 évig ült Kína császári trónján, és mintegy 22 éves korában hunyt el. Utóda fia, I. Sao-ti lett. Wittelsbach-ház A Wittelsbach-ház bajor uralkodócsalád, melynek tagjai 1180-tól 1918-ig voltak a Bajor Hercegség (majd Bajorország), 1214-től 1805-ig a rajnai Pfalzi grófság (majd választófejedelemség), 1323-tól 1379-ig a Brandenburgi Őrgrófság, illetve választófejedelemség uralkodói. Az uralkodóház tagjai eljutottak a német-római császári, a magyar, a dán, a norvég, a cseh, a svéd és a görög trónra is. A dinasztia eredete Számos legenda keletkezett a család származásával kapcsolatban. A történettudomány mai álláspontja szerint ősük a bajor Luitpolding-ház egyik leszármazottja, Berthold volt. A család tagjai kezdetben Scheyern grófjai néven szerepelnek a bajor történelemben, míg 1113-ban a bajorországi Wittelsbach (korabeli forrásokban Wittelinspach) várába nem költöztek. Az uralkodóház első jelentős tagja Ottó volt, aki I. (Barbarossa) Frigyes seregében zászlótartóként szolgált. Ottó vitézségével és hűségével többször kivívta a császár elismerését. Erre az időszakra esik a német Hohenstaufen és Welf dinasztiák küzdelme a német trónért. Mikor a bajor herceg, a Welf-házból származó XII. (Oroszlán) Henrik – München városának alapítója – ismételten összeütközésbe került a császárral, az uralkodó elvette tőle hercegségét és Ottónak adományozta. 1180. szeptember 16-án I. Frigyes ünnepélyes keretek között Altenburgban Bajorország hercegi trónjára emelte I. (Wittelsbach) Ottót. A Wittelsbachok ettől kezdve 738 éven keresztül uralkodtak Bajorországban, és eközben a család tagjai számos más uralkodói trónt is megszereztek. Pfalzot (a későbbi Alsó-Pfalzot) halála után 1214-ben ítélte II. Frigyes Előkelő Ottó hercegnek. Az ő halála után, Bajorország első felosztásakor (1253-ban) a ház két ágra szakadt: idősebb ág (bajor hercegek, 1214–): II. Mogorva Lajos utódai; ifjabb ág (rajnai palotagrófok, 1214–): I. Rudolf utódai; neuburgi ág, simmerni ág stb. A két testvér háborúját Rudolf halála zárta le. Ezután Lajos kiegyezett Rudolf fiaival, akik a korábbi pfalzi tartományok mellé megkapták Bajorországnak egy részét is, amit ettől fogva Felső-Pfalznak neveztek. A Wittelsbach-ház uralkodói A Német-római Birodalmon belül Német királyok és német-római császárok IV. (Bajor) Lajos német-római császár (király: 1314. november 25. – 1347. október 11., császár: 1328. január 17-től) Rupert német király (1400. augusztus 21. – 1410. január 6.) VII. (Bajor) Károly német-római császár (1742. január 24. – 1745. január 20.) Cseh királyok A Wittelsbachok a történelem folyamán kétszer is rövid időre megszerezték a cseh királyi címet: A harmincéves háborúban V. (Pfalzi) Frigyest , mint a Protestáns Unió fejét a felkelő cseh rendek 1619. október 25-én királyukká választották. A Katolikus Liga serege azonban 1620. november 8-án a fehérhegyi csatában legyőzte a cseh rendek seregét, és Frigyes lemondott cseh királyságáról. Az osztrák örökösödési háborúban Károly Albert bajor választófejedelem, a későbbi VII. Károly német-római császár nem ismerte el a Pragmatica Sanctiót , és elérte, hogy a cseh rendek 1741 decemberében királyukká válasszák. Ténylegesen nem uralkodott. Bajor hercegek és választófejedelmek Lásd: Bajorország uralkodóinak listája Brandenburgi őrgrófok és választófejedelmek I. (Idős) Lajos V. Lajos néven bajor herceg (brandenburgi őrgróf: 1323. április – 1351. december 24.) II. (Római) Lajos VI. Lajos néven bajor herceg (brandenburgi választófejedelem: 1351. december 24. – 1365.) VII. (Lusta) Ottó V. Ottó néven bajor herceg (brandenburgi választófejedelem: 1351. december 24. – 1373. augusztus 15.) Pfalzi őrgrófok és választófejedelmek Lásd: Pfalz uralkodóinak listája A Német-római Birodalmon kívül Magyarország III. Ottó , Alsó-Bajorország hercege az Árpád-ház kihalása után leányági örökösödés címén Magyarország királya lett, 1305. december 6-án koronázták meg, de a trónról rövid időn belül le kellett mondania. Bajorország A napóleoni háborúk idején IV. Miksa József bajor választófejedelem Franciaországot támogatta, ezért 1806. január 1-jén Napóleon hozzájárulásával Bajorország királyság lett. A bajor királyok is a Wittelsbach-házból kerültek ki: I. Miksa (bajor király: 1806. január 1. – 1825. október 13.) I. Lajos (1825. október 13. – 1848. március 20.) II. Miksa (1848. március 28. – 1864. március 10.) II. Lajos (1864. március 10. – 1886. június 13.) Ottó (1886. június 13. – 1913. november 5.) III. Lajos (1913. november 5. – 1918. november 7.) Skandináv országok I. Kristóf svéd, dán és norvég király, a lemondatott XIII. Erik unokaöccseként 1440. április 9-én került trónra, 1448. január 6-áig uralkodott. A Vasa-házból származó svéd Krisztina királynő 1654 . június 16-án történt lemondása után unokaöccse, X. Károly Gusztáv került a svéd trónra és Svédország uralkodói 76 éven keresztül a Wittelsbach-ház oldalágából, a Pfalz-Zweibrückeni-házból származtak: X. Károly Gusztáv (svéd király: 1654. június 16. – 1660. február 23.) XI. Károly (1660. február 23. – 1697. április 15.) XII. Károly (1697. április 15. – 1718. december 11.) Ulrika Eleonóra (1719. január 23. – lemondott: 1720. március 24.) Görögország I. Ottó (görög király: 1833. február 6. – 1862. október 24.) Az uralkodóház egyéb ismert tagjai Zsófia Friderika főhercegné (1805–1872), I. Ferenc József császár és király anyja. Erzsébet királyné és császárné (1837–1898), Ferenc József felesége. Auguszta főhercegné (1875–1964), József Ágost főherceg felesége. Super Live in Japan A Super Live in Japan a Queen + Paul Rodgers formáció 2006-os koncertfilmje, amely a 2005 októberében, a Saitama Super Arenában, Tokióban tartott koncertjük felvételét tartalmazza. A videó kizárólag Japánban jelent meg. A koncertfilm 15 dalából álló válogatás a 2008-as Queen + Paul Rodgers album, a The Cosmos Rocks limitált kiadásának bónuszaként került kiadásra Európában és Észak-Amerikában. Tartalom Minden dal a Queen tagjainak szerzeménye, kivéve a jelölt helyeken. Lose Yourself ( Eminem , L. Resto, J. Bass) (szalagról) Reaching Out (Black, Hill) Tie Your Mother Down Fat Bottomed Girls Another One Bites the Dust Fire and Water (Andy Fraser, Paul Rodgers) Crazy Little Thing Called Love Say It’s Not True ’39 Love of My Life Teo Torriatte (Let Us Cling Together) Hammer to Fall Feel Like Makin’ Love (Paul Rodgers, Mick Ralphs) Let There Be Drums (Sandy Nelson, Rochard Podolor) I’m in Love with My Car Guitar solo Last Horizon These Are the Days of Our Lives Radio Ga Ga Can’t Get Enough (Mick Ralphs) A Kind of Magic Wishing Well (Paul Rodgers, Paul Kossoff, John Bundrick, Tetsu Yamauchi, Simon Kirke) I Want It All Bohemian Rhapsody I Was Born to Love You The Show Must Go On All Right Now (Andy Fraser, Paul Rodgers) We Will Rock You We Are the Champions God Save the Queen (szalagról) Backstage in Budapest (dokumentumfilm a 2005 . március 23 -i budapesti koncertről) Nyikolaj Ivanovics Buharin Nyikolaj Ivanovics Buharin (orosz nyelven: Николай Иванович Бухарин; Moszkva, 1888. október 9.Gerg. [szeptember 27.Jul.] – Moszkva, 1938. március 15.Gerg.) bolsevik forradalmár (részt vett az 1905. és az 1917. évi orosz forradalmakban is), szovjet politikus, marxista gondolkodó és filozófus, közgazdász. Korai évek Egy orosz középosztálybeli család második gyermekeként született Moszkvában, 1888-ban. Szülei elemi iskolai tanítók voltak, apja később adóellenőrként dolgozott. Gyermekkora nagy részét Moszkvában töltötte, illetve négy évig családjával Besszarábiában élt. 16 évesen, egy moszkvai gimnázium tanulójaként politikai nézetei egyre radikálisabbá váltak az orosz–japán háború hatására, és részt vett az 1905-ös orosz forradalom hallgatói megmozdulásaiban. 1906-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, a párt bolsevik szárnyához tartozott. Miután 1907-ben kitűnő eredménnyel elvégezte a gimnáziumot, a Moszkvai Egyetemen közgazdaságtant tanult. Száműzetés A kommunista ifjúsági mozgalomban és a moszkvai pártvezetésben kifejtett politikai tevékenysége nyomán 1909-ben a cári titkosrendőrség, az Ohrana látókörébe került. 1911-ben rövid időre börtönbe csukták, majd az Arhangelszki területen fekvő Onyegába száműzték. Innen hamarosan Németországba szökött, majd megfordult Ausztriában, Svájcban, Svédországban, Norvégiában, Dániában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Nyugaton folytatta közgazdaságtani tanulmányait, továbbá filozófiát és szociológiát tanult. 1913-ban Bécsben megismerkedett Sztálinnal, akinek tolmácsként segített. Száműzetése évei alatt számos könyvet írt, az Amerikai Egyesült Államokban Trockijjal közösen szerkesztette az Új Világ (Novij Mir) című újságot. Az imperializmusról írott művéből Lenin is sok gondolatot merített. Az 1917-es forradalmakat követő évek Az 1917. évi februári orosz forradalmat követően Buharin visszatérhetett Moszkvába. Ebben az időben már ismert marxista gondolkodónak számított, hamarosan a bolsevik pártvezetés tagjává vált, beválasztották a Központi Bizottságba. A párt egyik fő ideológusaként 1917 és 1929 között a pártlapot, a Pravdát (Igazság) szerkesztette. 1919-ben Preobrazsenszkijjel közösen megírták A kommunizmus ábécéje (oroszul Azbuka kommunyizma) című művet. Ebben olyan sommás megállapításokra jutottak, mint például a következő: „A gyermek nem a szülõké, hanem a társadalom tulajdona, amelybe született”. Preobrazsenszkijhez hasonlóan Buharin is a bolsevikok azon szárnyához tartozott, amely elutasította a breszt-litovszki békét, és a háború folytatását sürgette, abban a reményben, hogy az elvezethet a proletariátus világforradalmához. Miután azonban a kelet- és közép-európai kommunista forradalmak sorra elbuktak és a szovjet forradalom elszigetelődött, Buharin változtatott álláspontján. Politikai végrendeletében 1922 végén Lenin úgy írt Buharinról, mint a párt rendkívül értékes és jelentős teoretikusáról, aki nem véletlenül az egész párt kedvence. Lenin halála után, 1924-ben Buharin rendes tagja lett a Politikai Bizottságnak, amely hamarosan a Szovjetunió legfőbb hatalmi intézményévé, az állami és pártélet igazi irányítójává és kontrollálójává vált. 1926-ban a Kommunista Internacionálé (Komintern) elnökévé választották. A Sztálin, Kamenyev és Zinovjev alkotta „trojka” felbomlását követően Sztálin 1927-ben a bolsevik kommunista párt jobboldala vezetőjének számító Buharinnal lépett szövetségre. Buharin 1925-ben kidolgozta a „szocializmus egy országban” elvét, amelyet Sztálin az 1930-as években a hivatalos kormányzati politika szintjére emelt. A tézis az európai (németországi, magyarországi) proletárforradalmak bukására reagálva kimondta, hogy egyetlen országban is lehet építeni a szocializmust, nincs feltétlenül szükség a forradalom kapitalista országokba történő exportálására, ennél sokkal fontosabb az állam belső megerősödése. Összeütközés Sztálinnal Az 1920-as évek végén Sztálin úgy látta, hogy az új gazdaságpolitika, a NEP (Novaja Ekonomicseszkaja Politika) nem pörgeti fel eléggé az ipari fejlődést, ezért elhatározta a mezőgazdaság kollektivizálását. A kiváló közgazdász Buharin ezzel szemben a NEP folytatását szorgalmazta, úgy vélte, hogy az államosítás felbőszíti a parasztokat, és a termelés visszaeséséhez vezet. A Sztálinnal való szembefordulás következtében Buharin 1929 áprilisában elvesztette a Kominternben betöltött tisztségét, majd november 17-én a Politikai Bizottságból is eltávolították, ugyanakkor a párt tagja maradhatott. Miután 1934-ben visszavonta korábbi nézeteit és Sztálin rehabilitálta, 1937 januárjáig Buharin szerkesztette a Izvesztyija (Hírek) című napilapot. Az újság hasábjain gyakran hívta fel a figyelmet a fasiszta rendszerekben rejlő, Európát és a világot fenyegető veszélyre. Jelentős részt vállalt az 1936-os szovjet alkotmány kidolgozásában, amelyet ezért gyakran buharini alkotmánynak is neveznek, és amely a Magyar Népköztársaság Alkotmányának (1949. évi XX. törvény) kidolgozásához is mintául szolgált. Az 1977-ig érvényben maradt buharini alkotmány az államhatalom egységének és az egypártrendszernek a kinyilvánítása mellett külsőségeiben polgári formákat is őrzött, hiszen elvileg biztosította az állampolgárok egyenlőségét és a szabadságjogokat, így a szólás, a sajtó, a gyülekezés, a vallás, az otthon és a levéltitok szabadságát, valamint általános választójogot vezetett be. Halála A csisztka, azaz a nagy tisztogatás sodrában 1937 márciusában kémkedés és egy Sztálin elleni összeesküvés vádjával letartóztatták. A huszonegyek perének nevezett harmadik nagy moszkvai koncepciós perben 1938. március 13-án tizennyolc vádlott-társával együtt halálra ítélték, és két nappal később az NKVD kivégezte. 1988-ban Mihail Gorbacsov hivatalosan rehabilitálta. Magyarul megjelent művei Bucharin Nikoláj: A kommunisták, bolsevikiek programmja ; ford. Rudnyánszky Endre; KMP, Bp., 1918 ( Kommunista könyvtár ) Nikolaj Bucharin: Világgazdaság és imperializmus. Közgazdasági tanulmány ; ford. Hancsók Kálmán; Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja, Bp., 1919 ( Kommunista könyvtár ); reprint in: Fejlődés-tanulmányok 5 . (ELTE-MKKE, 1983) Nikolaj Bucharin: Az imperializmus diktatúrájától a proletárdiktatúráig ; ford. Rajczy Rezső; MSZP, Bp., 1919 ( Kommunista könyvtár ) Nikolaj Bucharin: Osztályharc és forradalom Oroszországban ; ford. Szamuely Tibor; A Kommunisták Magyarországi Pártja, Bp., 1919 Bucharin Nikolaj: Le a nemzetközi rablókkal! ; ford. Hancsók Kálmán; Magyarországi Szocialista Párt, Bp., 1919 ( Kommunista könyvtár ) Nikoláj Bucharin: Az orosz proletárdiktatúra és a világforradalom ; ford. Gábor Mózes; Az Oroszországi Kommunista Párt Magyar Csoportja, Moszkva, 1920 ( Forradalmi írások ) Bucharin Nikláj: Az átmeneti korszak gazdálkodása. 1. r. Az átalakulási folyamat általános elmélete ; ford. Rudnyánszky Endre; O. K. P. Magyar Agitációs Osztály Központi Irodája, Moszkva, 1921 ( Kommunista könyvtár ) Nikoláj Bucharin: A cárizmus bukásától a burzsoázia bukásáig ; ford. Rudnyánszky Endre; O. K. P. Magyar Agitációs Osztály Központi Irodája, Moszkva, 1921 ( Kommunista könyvtár ) Nikolaj Bucharin: A kommunisták programmja ; Elbemühl, Wien, 1921 A kommunizmus ábécéje (OKP Magyar Agitációs Oszt. Központi Irodája, Jekatyerinburg , 1921) Jevgenyij Preobrazsenszkijjal közösen Bucharin– Preobrazsenszky : A kommunizmus ábécéje. 1. r. ; Arbeiter Buchhandlung, Wien, 1922 Demokrácia, "cézárizmus", szocializmus. Nyikolaj Ivanovics Buharin tanulmányai ; összeáll. Krausz Tamás, szerk. Krausz Tamás, Béládi László, ford. Bíró Zoltán et al.; ELTE, Bp., 1988 ( Politikatudományi füzetek ) Töprengések a szocializmusról ; vál., utószó Kun Miklós, ford. Bakos Károly et al.; Kossuth, Bp., 1988 Houston Rockets A Houston Rockets a texasi Houston profi kosárlabdacsapata, amely az NBA-ben játszik. Buccanodon duchaillui A Buccanodon duchaillui a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a Lybiidae családjába tartozó faj. Rendszertani besorolásuk Ez a madárfaj az összes családbeli rokonával együtt, korábban a tukánfélék (Ramphastidae) családjába volt besorolva; később pedig a bajuszosmadárfélék (Capitonidae) közé helyezték; azonban manapság ezek a madárnemek megkapták a saját afrikai elterjedésű madárcsaládjukat. Nemének az egyetlen faja. Előfordulása A Buccanodon duchaillui Afrika területén fordul elő. A következő országokban található meg: Angola, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Nigéria, Sierra Leone, Tanzánia és Uganda. Alfajai Buccanodon duchaillui bannermani Buccanodon duchaillui duchaillui Buccanodon duchaillui gabriellae Buccanodon duchaillui ugandae Megjelenése A madár alapszíne fekete; sárga csíkozással a szemei mögött, a szárnyainak vége felé és a hasán. A feje teteje vörös színű. Saint-André-les-Alpes Saint-André-les-Alpes település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 983 fő (2015). Saint-André-les-Alpes Allons, Angles, Castellane, Lambruisse, Moriez, La Mure-Argens, Saint-Julien-du-Verdon, Senez és Thorame-Basse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Antos István Antos István (Nagyszombat, 1908. június 25. – Budapest, 1960. január 5.) egyetemi tanár, közgazdász, közgazdasági szakíró, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter. Élete Államvasúti mérnök gyermekeként született. Miután leérettségizett, a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, 1930-ban kapta meg közgazdász diplomáját, 1932-ben tett doktorátust. 1938-tól papírkereskedő volt, nyomdaüzemet nyitott, melyet ugyanebben az évben kibővített egy könyvkiadóval és revizorként is dolgozott. Az 1930-as években a Vörös Segélyt támogatta anyagilag. 1940-től több alkalommal is dolgozott munkaszolgálatosként, majd 1945 februárban a Magyar Kommunista Párt tagja lett. A Pénzintézeti Központban főrevizorrá nevezték ki, ezután pedig az Országos Gazdasági Tanács főtitkára lett. 1945. november 23-tól 1951. január 27-ig pénzügyminisztériumi politikai államtitkárként tevékenykedett, részt vett a forintstabilizáció előkészítésében és az első hároméves terv kidolgozásában. 1946 augusztusban a Magyar Nemzeti Banknak lett a kormánybiztosa, majd 1951. január 27-én a pénzügyminiszter helyettese. 1954-től a Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára lett. tanárként is dolgozott. 1955. április 25-től és 1956 októberéig vezette az MDP KV Terv- és Pénzügyi Osztályát, 1956. november 16-ától a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány pénzügyminiszterének első helyettese, 1957. május 9-től egészen haláláig pedig pénzügyminiszter volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957. június 29-étől 1960. január 15-éig volt a tagja, 1959. június 29-étől és 1959. december 5-éig pedig póttagja. Megválasztották országgyűlési képviselőnek 1949. május 15-étől a Magyar Függetlenségi Népfront országos, később a Hazafias Népfront budapesti listájáról. Mandátumát haláláig töltötte be. Emlékezete Budapest XIV. kerületében 1968 és 1990 között utca viselte a nevét, a mai Bagolyvár utca. Művei A Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája (Budapest, 1932) A korlátolt felelősségű társaság könyvvitele, mérlege és adóügyei (Budapest, 1938) Ipari vállalatok könyvvitele és kalkulációja (Budapest, 1938) Közgazdasági politika (Budapest, 1941) Közgazdaságtani kérdések (Budapest, 1942, kézirat) Infláció vagy jó pénz? (Budapest, 1946) Jávai küllő A jávai küllő (Dinopium javanense) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj. A Dinopium nevű madárnem típusfaja. Előfordulása Banglades, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők és a szubtrópusi vagy trópusi mangroveerdők. Alfajai Dinopium javanense borneonense (Dubois, 1897) Dinopium javanense exsul (Hartert, 1901) Dinopium javanense intermedium (Blyth, 1845) Dinopium javanense javanense (Ljungh, 1797) Dinopium javanense malabaricum Whistler & Kinnear, 1934 Dinopium javanense raveni A Dinopium javanense everetti manapság önálló fajnak számít Dinopium everetti (Tweeddale, 1878) néven. Pipradrol A pipradrol a norepinefrin-dopamin-visszavétel gátlók(en) (NDRI-k) közé tartozó antidepresszáns gyógyszer. Organikus vagy lelki eredetű levertség esetén írják fel, pl. szülést vagy fertőzést követően. Az ok gyakran a táplálkozásra vezethető vissza, ezért a pipradrolt gyakran B1- és B6-vitaminnal kombinálják. Élénkítő, a központi idegrendszert serkentő hatása van, mely némileg hasonló az amfetaminéhoz. Rekreációs szerként is árulják. Tiltott doppingszer. Az Európai Unióban kozmetikai termék gyártásához nem használható fel. Hatásmód Az NDRI-típusú gyógyszerek azáltal növelik meg az agyban a norepinefrin (noradrenalin) és dopamin szintjét, hogy megakadályozzák azok visszakerülését a kibocsátó idegsejtbe. Ezt a folyamatot nevezik neurotranszmitter-visszavételnek. Mellékhatások Az NDRI-típusú szerek mellékhatásaik miatt nem első vonalbeliek. Olyankor adják, ha más gyógyszerek (pl. a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) valamiért nem alkalmazhatók vagy nem hatnak kellően. A pipradrol számos gyógyszerrel lép kölcsönhatásba, ezért az orvost minden szedett gyógyszerről tájékoztatni kell (beleértve a recept nélkül kaphatókat is). Májgyulladás esetén ellenjavallt, mert súlyosbíthatja a májproblémákat. Vérnyomásnövelő hatása lehet, ezért rendszeres mérés szükséges. Mellékhatások: étvágytalanság, fogyás, fejfájás, szájszárazság, kiütés, izzadás, fülcsengés, bizonytalanság, idegesség, nyugtalanság, gyomorfájás, székrekedés, szédülés, alvászavar, izomfájdalom, hányinger, hányás, szapora szívverés, torokfájás, gyakori vizelés. A többi antidepresszánshoz hasonlóan a szedés abbahagyása elvonási tüneteket okozhat, ezért nem tanácsos hosszú ideig szedni, ill. olyan betegnek felírni, aki korábban kábítószerfüggő volt. Adagolás A szokásos adag 2,5 mg naponta kétszer. Készítmények A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben: Alertol Detaril Meratran Pipralon Kombinációban: Alertonic Fizikai/kémiai tulajdonságok Grignard-reakcióval állítják elő fenil-2-piridil-ketonból fenil-magnézium-bromiddal, majd a keletkező vegyületet platina katalizátorral redukálják. Dél-Alföld Dél-Alföld a hét magyarországi statisztikai régió egyike; az ország délkeleti részében helyezkedik el. Régióként Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyéket foglalja magába. A régió központja Szeged. Közigazgatás A dél-alföldi régió járásai: Bács-Kiskun megye Bácsalmási járás Bajai járás Jánoshalmai járás Kalocsai járás Kecskeméti járás Kiskőrösi járás Kiskunfélegyházi járás Kiskunhalasi járás Kiskunmajsai járás Kunszentmiklósi járás Tiszakécskei járás Békés megye Békéscsabai járás Békési járás Gyulai járás Mezőkovácsházai járás Orosházi járás Sarkadi járás Szarvasi járás Szeghalmi járás Csongrád megye Csongrádi járás Hódmezővásárhelyi járás Kisteleki járás Makói járás Mórahalmi járás Szegedi járás Szentesi járás Demográfia Lakosság: 1 271.040 fő (2015) 0-14 éves korig terjedő lakosság: 15% 15-64 éves korig terjedő lakosság: 68% 65-X éves korig terjedő lakosság: 17% A KSH adatai alapján. Turizmus A dél-alföldi régió területe megegyezik a Dél-Alföld turisztikai régióval. A régió turisztikai vonzerejét elsősorban a végtelen alföldi táj, a háborítatlan természet és a városok műemlékei jelentik. Az utóbbi időben a turisták a tanyákra is felfigyeltek, ahol a legendás pusztai romantikát és a természet közelségét élvezhetik. Bács-Kiskun megye A megyében Kecskemét, Kalocsa és Baja hangulatos történelmi belvárosai mellett különösen népszerűek a vízparti nyaralóhelyek: a Tisza Tiszakécskénél és a Duna Tasstól az országhatárig. Kedvelt kirándulóhely Bugac, valamint Hajós az 1200 pincéből álló híres pincesorral. A május végén tartott Orbán-napi Borünnep sok vendéget vonz ide. A megye nevezetességei a kalocsai fűszerpaprika, a kalocsai hímzés, a kiskunhalasi csipke és a kecskeméti fütyülős barackpálinka. Lásd még: Bács-Kiskun megye turisztikai látnivalóinak listája Békés megye Békés megye fő látnivalói közé tartozik a gyulai vár, a szarvasi arborétum és a mezőhegyesi ménes. A természetszeretők számára különleges élményt kínál a dévaványai túzokrezervátum és a kardoskúti hagyományos állattartó telep. Békés megye nevezetességei közé tartozik a csabai kolbász, a gyulai szalámi és a békési szilvapálinka. Lásd még: Békés megye turisztikai látnivalóinak listája Csongrád megye Csongrád megye fő turisztikai vonzerejét városai, múzeumai és néprajzi emlékei adják. Szeged kiemelkedő látnivalója a Dóm tér és épületei, ezenkívül figyelmet érdemel az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, Makó épített öröksége, Szentesen a történelmi belváros, Hódmezővásárhelyen pedig a város műemlékein kívül a közelben található Mártélyi Tájvédelmi Körzet. A megye múzeumai és kiállítóhelyei között megemlítendő a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Alföldi Galéria, a makói József Attila Múzeum valamint a szentesi Koszta József Múzeum. A jellegzetes ételek, italok közé tartozik a szegedi fűszerpaprika, a makói vöröshagyma, a Pick-szalámi valamint a Csongrádi borvidék nedűje. A turisták körében népszerű évenként megrendezett programok közé tartoznak a Szegedi Szabadtéri Játékok, a szentesi lecsófőző fesztivál és Makói Nemzetközi Hagymafesztivál. Lásd még: Csongrád megye turisztikai látnivalóinak listája Gazdaság A következő leírás felsorolja a régió 10 legnagyobb munkaadó cégének nevét és székhelyét 2014-ben. (Zárójelben a foglalkoztatottak létszáma): Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. - Kecskemét (3.428 fő) Bács-Kiskun megye Pick Szeged Zrt. - Szeged (2.783 fő) Csongrád megye Hungerit Zrt. - Szentes (1.602 fő) Csongrád megye Phoenix Mecano Kft. - Kecskemét (997 fő) Bács-Kiskun megye Villeroy & Boch Magyarország Kft. - Hódmezővásárhely (841 fő) Csongrád megye Knorr Bremse Fékrendszerek Kft. - Kecskemét (826 fő) Bács-Kiskun megye Fornetti Kft. - Kecskemét (649 fő) Bács-Kiskun megye Gallicoop Zrt. - Szarvas (639 fő) Békés megye EDF Démász Hálózati Kft. - Szeged (622 fő) Csongrád megye Freudenberg Simmerringe Kft. - Kecskemét (557 fő) Bács-Kiskun megye Gari A Gari vagy Rapido egy rövid folyó Frosinone megyében. Cassino városa mellett, a Lirivel összefolyva alkotja a Gariglianót. A folyót a Lazio és Molise régiók határán fekvő karsztvidék forrásai táplálják, emiatt nagy a vízhozama. Forrás (olaszul) Fiumi.com Vésztő Vésztő város Békés megyében, a szeghalmi járásban. Fekvése Vésztő a megye északi részén található, közigazgatási területének határa északon a megyehatárral is azonos Sebes-Körös. Vésztő vasútállomás fontos csomópontja a környékbeli vasúti mellékvonalaknak. Saját fűtőházzal rendelkezik. Megközelíthetősége Vonattal a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán és a 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. (A két vasútvonal Vésztő és Szeghalom vasútállomás között közös nyomvonalon fut.) Vasúton Kótpuszta vasútállomás, Okány vasútállomás és Szeghalom határolja. Története Vésztőt a legkorábbi írásos emlék 1350-ben említi először Vejzetheu (Vejszető) néven. Ez a terület azonban már Vésztő kialakulását jóval megelőzően is lakott volt, amire több, ásatásokkal alátámasztott bizonyíték van. A legfontosabb a mágori ikerhalom északi részében feltárt 6000 éves (neolitkor), s az azt követően egymásra települt emberi kultúrák maradványai. Az ikerhalom másikán a Vatához tartozó Csolt nemzetség létesített a 11–12. században monostort, amely feltárt, részben rekonstruált formában látható a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhelyen. A szabályozatlan Sebes-Körös hatalmas kiterjedésű vízjárta elöntési területén található kiemelkedéseken települt meg itt az ember, s alkotott kisebb-nagyobb élőhelyeket. Megélhetési lehetőségeket kizárólag a halászat adta, az egyik halfogó eszköz neve volt a vejsze, amiből a település nevét származtatják. Ezen kívül egyéb tudományosan alá nem támasztott néveredet-elképzelések is léteznek: Víztő: a Sebes-Körös régi medrében vezető nagyobb ér csatlakozása a folyóba, Vesztő: a tatárjárás alkalmával az itt élők állítólag kaszákat helyeztek volna a folyó medrébe, amely megakadályozta a tatárokat az átkelésben, s számunkra volt vesztő(hely). A török uralom alatt a település teljesen elnéptelenedett, s a Rákóczi-szabadságharc leverését követően, 1713-ban történt meg az újratelepítése a Bihar (ma Hajdú-Bihar) megyében lévő Bakonszegről. A betelepült lakosság megszervezi saját ellátását, vízimalmok létesülnek a Sebes-Körösön, munkába állnak a helyi kézművesek, iparosok. A lakosság többsége református, templomát 1782-83-ban építi fel, s 1825-ben bővíti. Vésztő 1871-ben nagyközségi státuszt kap; a vasúti közlekedés 1881-ben indul meg. Bartók Béla az első világháború alatt népdalgyűjtést végzett a nagyközségben. Itt jegyezte le többek között a később közismertté vált Megyen már a hajnalcsillag lefelé kezdetű népdalt, valamint Angoli Borbála balladáját, amit felhasznált a Tizenöt magyar parasztdal című kompozíciójában. Vésztői munkásságának emléktáblát állítottak, és a városi oktatási intézmények összevonása után róla nevezték el a város Bartók Béla Nevelési Központját. 1925 karácsony estéjén a Sebes-Körös jeges árvize zúdul a község északi részére, elpusztítva mintegy ezer lakást és tanyát. A katasztrófa sújtotta községben Horthy Miklós kormányzó is látogatást tesz. 1927-ben épül az első villanytelep, 1928-ban fejeződik be az első járdásítás program. Az élénk agrárszocialista mozgalom jelenlétét jelzi, hogy 1943 februárjában itt tartották meg az I. Országos Földmunkás Kongresszust. A német megszállás alól 1944. október 6-án szabadul fel, és az élet újjászervezésére a vésztőiek egy kvázi-önálló, kommunista berendezkedésű városállamot alapítottak: a Rábai-féle Vésztői Köztársaság 1944. decemberétől 1945. február végéig tartott. A második világháborút követő évtizedek történéseinek menete a megye legtöbb településéhez hasonlóan írható le, a gazdaság fejlődése, az infrastrukturális fejlesztések, a villanytelep, a víz-, gáz-, telefonhálózat kiépítéséig. 1982-ben fejeződtek be a Vésztő-Mágori ásatások. Az átadás után a történelmi emlékhely egyre látogatottabbá és ismertebbé válik, ma igen jelentős idegenforgalmi központ, itt található a népi írók szoborparkja, valamint ez az évenként megrendezésre kerülő Sárréti Piknik színhelye. A település 2001. július 1-jén városi rangot kapott. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetes vésztőiek Baktay Patrícia (1952–2010) vésztői születésű textilművész, középiskolai tanár. Berke Loránd (1979 –) vésztői születésű fekvenyomó, testépítő. Búza Barna (1910–2010) vésztői születésű éremművész, szobrász. Garabuczy Ágnes (1936 –) vésztői születésű festőművész. Hollósi Gábor (1935–2012) anatómus, tankönyvszerző, a település szülötte. Kiss Bálint (1772–1853) református lelkész, történész, pedagógus, az MTA tagja, a település szülötte. Krajcsó Bence (1994 –) zenész, citerás, a Népművészet Ifjú Mestere . Lakatos Menyhért (1926–2007) József Attila-díjas író, a település szülötte. Láng Ida (1889–1944) regényíró, publicista, költő, a település szülötte. Makkay János (1933 –) vésztői születésű régész. Marton Lajos (1927–2012) vésztői születésű hidrogeológus. Metykó Gyula (1907–1992) vésztői születésű festő, grafikus. Mike István (1919–1986) vésztői születésű labdarúgó-játékvezető. Pardi Anna (1945 –) költő, a település szülötte. Petrovay Tibor (1902–1964) vésztői születésű közgazdász, szakíró. Sinka István (1897–1969) költő, író, 1920-ban telepedett le Vésztőn. Steuss János, a Liliput Színház művésze Tarnai Katalin (1952 –) vésztői születésű bemondó, szerkesztő, riporter, műsorvezető. A vésztői Bartók Béla Nevelési és Általános Művelődési Központ három munkatársa is megkapta a Teleki Blanka-díjat: Lázárné Nagy Margit Katalin tanító, fejlesztő pedagógus (2010) Nyíri Károlyné tanár, munkaközösség-vezető (2011) Kara Istvánné óvodapedagógus, munkaközösség-vezető (2012) Nevezetességei Mágor-puszta természetvédelmi terület és történelmi emlékhely: Csolt-monostor: 11-12. századi romok. újkőkori múzeum népi írók szoborparkja Sinka István egykori lakóháza Kiállítóhely és képtár (kiállítások: A népi írók; Sinka István; Metykó Gyula) Zsidó temető, kiemelkedő helyi történeti érték. Dr. Bán Edit orvosnő síremléke Világháború emlékmű ( Novák István alkotása) Felszabadulási emlékmű ( Kiss Nagy András , 1985) Testvérvárosai Igazfalva , Románia ( 1991 ) Székelyszáldobos , Románia ( 1991 ) Vargyas , Románia ( 1991 ) 8929 Haginoshinji A 8929 Haginoshinji (ideiglenes jelöléssel 1996 YQ2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takao Kobayashi fedezte fel 1996. december 29-én. A Brit Birodalom Rendje A Brit Birodalom Rendje (The Most Excellent Order of the British Empire) 1917. június 4-én V. György király által alapított brit lovagrend. A rendnek öt polgári és katonai fokozata van, a legmagasabb rangútól a legalacsonyabbig ezek a következők: Knight Grand Cross (GBE) vagy Dame Grand Cross (GBE) – lovag nagykereszttel Knight Commander (KBE) vagy Dame Commander (DBE) – lovagparancsnok Commander (CBE) – parancsnok Officer (OBE) – tiszt Member (MBE) – tag. Csak a két legfelsőbb fokozat jár a lovagi cím megszerzésével, mely megtiszteltetés lehetővé teszi a kitüntetettnek a neve előtt a „Sir” (férfi esetén) vagy „Dame” (nő esetén) előtag használatát. A Nemzetközösséghez nem tartozó állampolgárok tiszteletbeli lovagi címeket kapnak, mely lehetővé teszi számukra a nevük utáni rövidítések használatát, de nem a nevük előtti címet. Ezek a tagok a rend tiszteletbeli tagjaként vannak számontartva és nem számítanak bele az egyes fokozatokhoz tartozó létszámkorlátba, ahogy a teljes tagok. Létezik egy kapcsolódó British Empire Medal (Brit Birodalom Érdemérme), melynek kitüntetettjei nem tagjai a rendnek, de mégis hozzá köthetők. Ezt az érdemérmet többé már nem adományozzák az Egyesült Királyságban és alárendelt területein, de a Cook-szigeteken és néhány más nemzetközösségi országban igen. A rend jelmondata „Istenért és a Birodalomért” („For God and the Empire”). Ez a legújabb a brit lovagrendek közül, s több tagja van, mint bármely másiknak. Története V. György király alapította a rendet, hogy megszüntessen egy lyukat a brit kitüntetési rendszerben: a Bath Rend kizárólag magas rangú tisztek és közszolgák kitüntetésére; a Szent Mihály és Szent György Érdemrend diplomaták kitüntetésére szolgált; míg a Királyi Viktória Rend azokat tüntette ki, akik személyesen szolgálták a királyi családot. V. György azt a sok ezer embert szerette volna kitüntetni, akik nem harci állásokban szolgáltak az első világháborúban. Eredetileg kizárólag egy osztálya volt, azonban 1918-ban az alapítása után nem sokkal szét lett bontva katonai és polgári fokozatokra. Ez a lovagrend demokratikusabb jellegű, mint a zártkörűbb Bath Rend vagy a Szent Mihály és Szent György Érdemrend, és a kezdeti időkben ezért nem kapott nagy megbecsülést. (A „CBE” kezdőbetűkről gúnyosan azt tartották a „Covers Bloody Everything”, körülbelül „Mindent fenét lefed” a helyes fordítása.) Ez azonban időközben megváltozott. Összetétel A brit uralkodó a rend vezetője, s ő nevezi ki a rend összes többi tagját. (A szokásjog alapján a kormány tanácsára.) A második legmagasabb rangú személy a nagymester, belőlük három volt: Eduárd, walesi herceg (1917–1936), Mária királyné (1936–1953) és a jelenlegi nagymester, Fülöp edinburgh-i herceg. (1953) A rend létszáma korlátozva van 100 nagykeresztes lovagra (Knight, illetve Dame Grand Cross), 845 lovagparancsnokra (Knight, illetve Dame Commander), és 8960 parancsnokra (Commander). Nincs megkötés a negyedik és ötödik fokozatba tartozók összlétszámára, de évente 858 tisztnél (Officer) és 1464 tagnál (Member) több nem nevezhető ki. A kinevezések az Egyesült Királyság és néhány Nemzetközösségi birtok kormányának tanácsára történik. A hagyomány alapján Anglia és Wales Legfelsőbb Bíróságának női bírái a rend lovagparancsnokai (Dame Commander) lesznek kinevezésük után. A férfi bírák azonban a Knight Bachelor – lovagrenden kívüli lovag – címet kapják. Bár a Brit Birodalom Rendjének van nagyságrendileg a legtöbb tagja a brit lovagrendek közül, kevesebb lovagi kinevezés történnek, mint más lovagrendeknél. A legtöbb férfi lovagparancsnok (Knight Commander) tiszteletbeli tag vagy külföldön élő brit alattvaló, csak kevesen az Egyesült Királyság lakói. Másfelől a női lovagparancsnok (Dame Commander) a leggyakoribb női lovagi fokozat (és a legalacsonyabb rangú) a brit kitüntetési rendszerben, amit olyan körülmények közt adományozzák, amikor egy férfi Knight Bachelorré lenne ütve. A legtöbb tag az Egyesült Királyság vagy más Nemzetközösségi birtok polgárai. Más országok polgárait is fel lehet venni a rendbe tiszteletbeli tagként. Ők nem számítanak bele a létszámkorlátokba, és a GBE, KBE és DBE fokozatúakat sem illeti meg a „Sir” vagy a „Dame” megszólítás. Később teljes jogú tagokká válhatnak, ha a Nemzetközösségi birtokok egyikében letelepednek. A rend megalapításakor a Brit Birodalom Érdemrendje Érmet is létrehozták. 1922-ben átkeresztelték A Brit Birodalom Érdemérme névre. Azok, akiknek odaadományozzák érdemérmet, s nem tagjai a rendnek magának, a polgári és katonai osztályokba csoportosítják. Csak az alacsony rangú kormánytisztviselők és katonatisztek kapják, a magasabb rangú tiszteket közvetlenül a rendbe nevezik. Az Egyesült Királyság kormány 1992 óta nem tanácsolta az érdemérem odaítélését, ugyanakkor néhány nemzetközösségi tag folytatja a gyakorlatot. A rendnek hat tisztviselője van: a prelátus, az esperes, a titkár, az irattáros (Registrar), a címerkirály és a szertartásmester. A londoni érsek, az anglikán egyház egyik magas rangú érseke szolgál a rend prelátusaként. A Szent Pál székesegyház esperese hivatalból a rend esperese is. A rend címerkirálya nem tagja a College of Armsnak, mint más címertani tisztviselők. A szertartásmester Gentleman Usher of the Purple Rod címen is ismert, ő a térdszalagrendi párjával, a Gentleman Usher of the Black Roddal szemben nem tölt be semmilyen szolgálatot a Lordok Házában. Świnoujście Świnoujście (németül: Swinemünde) város Lengyelországban a Nyugat-pomerániai vajdaságban, fontos kikötő, valamint üdülőhely. Fekvése Anklamtól keletre fekvő település. Történelem A város helyén a 12. század végén már állt egy vár. A vesztfáliai béke után Svédországé lett a település. A Nagy északi háború során, 1720-ban, a svédek 2 millió tallérért eladták a várost a poroszoknak. 1746-ban megnyílt a kereskedelmi kikötő. 1945. május 5-én a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost. Október 6-án a várost hivatalosan átadták a lengyel hatóságoknak. Városrészek Przytór Łunowo Ognica Karsibór Wydrzany Paprotno Jarszewko Oktatás és tudomány Zachodniopomorska Szkoła Biznesu – Wydział Przedsiębiorczości w Świnoujściu Sport Flota Świnoujście Média Újságok Nowy Wyspiarz Wyspiarz niebieski Głos Szczeciński Głos Świnoujścia Kurier nad Morzem Rádiók és televíziók Telewizja "Słowianin" Telewizja Świnoujście Oddział Polskiego Radia Szczecin Partnervárosok Palmela Ystad Svédország Swietłyj Nordenham Németország Szinorogén vulkanizmus A szinorogén vulkanizmus a tektonikus fázisokhoz kapcsolódó vulkanizmusok közül a orogenezissel egyidejű, az orogenezis folyamatából származó vulkanikus tevékenységet jelent. Követi az iniciális vulkanizmust, de nem váltja fel, hanem általában párhuzamosan zajlanak. Az iniciális tevékenység a táguló óceáni aljzaton folyik, a szinorogén pedig a szubdukciós zónák környezetében, az alábukó lemezszegély megolvadásához kötődik. A szubdukció általában az alábukó lemezzel szemközti lemezen gyűrthegységek kialakulásával jár, ezért nevezik az orogénnel párhuzamosnak, egyidejűnek. A lemezszegélyek találkozása és a szubdukció nem mindig jár vulkanizmussal. Erre példa a Dekkán-pajzs, amely jelenleg éppen a Himaláját emeli fel, de magmás tevékenység nem tapasztalható. Mégis a jelenlegi szárazföldeken ez a legelterjedtebb típus, a dél-amerikai Andok tűzhányói, a szumátrai, borneói vulkánok, a Mariana-árokkal szemközti ázsiai lemezperem magmás tevékenysége, vagy az Etna, Vezúv, Stromboli is ide sorolható. Ha mindkét lemez óceáni típusú, vagy legalábbis tengerszint alatt vannak, akkor a felső lemez peremét szegélyező vulkanikus szigetláncok láncok jönnek létre. Ezek hasonlóak a forrópontos szigetívekhez, azonban tűzhányói egy időben vagy közel egy időben működnek és a kitörések típusa nem effuzív, hanem explozív. Változatos anyagú rétegvulkánokat építenek, mivel a felszínre kerülő láva összetétele függ a mélyben megolvadó lemezperem és a felszálló áramlat által érintett kontinentális lemez kiinduló anyagától. A harántolt kőzetek miatt mindenképpen magasabb szilícium-tartalmú lesz, ezért semleges vagy savanyú kémhatású és sűrűn folyó lesz. Gránitos, dioritos, dácitos, riolitos és andezites magma is előfordul. Oldott gáztartalmuk is magas, ezért a nagy sűrűség és sok gáz miatt mindig robbanásos (explozív) kitöréseket produkál. Szinorogén plutonizmus is lehetséges, ha nem jut el a felszínig a magma. Ez esetben általában gránitos tömbök alakulnak ki. Herkules (film, 2014) Herkules (eredeti cím: Hercules) egy 2014-ben bemutatott amerikai kalandfilm, melyet Brett Ratner rendezett. A főszereplők Dwayne Johnson, Ian McShane, Joseph Fiennes és John Hurt. A film a Hercules: The Thracian Wars című regény alapján készült. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2014. július 25-én mutatták be, Magyarországon egy nappal hamarabb, július 24-én szinkronizálva. Ez az egyik olyan Herkules-film, amelyet a Hollywood Studio adott ki 2014-ben. A másik a Summit Entertainment által forgalmazott Herkules legendája, amelyben Kellan Lutz alakítja a főszerepet. A filmet Magyarországon forgatták, Budapesthez közeli falvakban, Pátyon és Pilisszentivánon. A Rotten Tomatoeson a Herkules 62%-os minősítést kapott, 82 értékelés alapján. A Metacritic oldalán a film értékelése 47% a 100-ból, ami 20 véleményen alapul. Cselekménye Herkules (Dwayne Johnson) vezeti a zsoldosokból álló csapatot, amely a következőkből áll: a lándzsával felfegyverzett próféta, Amphiarausz (Ian McShane) Argoszból, a késdobáló-tolvaj, Autolikusz (Rufus Sewell) Spártából, az elvadult harcos, Tüdeusz (Aksel Hennie) Thébából, az Amazon íjász, Atalanta (Ingrid Bolsø Berdal) Szkítiából és a történetmesélő unokaöccse, Iolausz (Reece Ritchie) Athénból. Herkulesre azt mondják, hogy félisten, Zeusz fia, aki be tudta fejezni a legendás tizenkét próbát. Szereplők További magyar hangok: Törköly Levente, Varga Rókus, Borbiczki Ferenc Megjelenése A film az Amerikai Egyesült Államokban 2014. november 4-én jelent meg DVD-n, Blu-rayen és Blu-ray 3D-n. Magyarországon december 10-én. Taisto Mäki Taisto Mäki (Rekola, 1910. december 2. – 1979. május 5.) Európa-bajnok finn atléta, közép- és hosszútávfutó, egyike a Repülő finneknek. Mäki Paavo Nurmi edzője és barátja volt, 5000 és 10 000 méteren 1939 és 1942 között egyidejűleg tartotta a világrekordot. Ő volt az első ember, aki 30 másodpercen belül futotta a 10 000 méteres távot. 1939. szeptember 17-én saját világrekordját megjavítva ért el 29:52,6-os időt. Élete Mäki Vantaa településén, Rekolában született. Amikor Finnország uralta a férfiak hosszú távú futását, Mäki 1938-ig nem ért el kiugró eredményt. Az év szeptemberében azonban megnyerte az 5000 méteres távot a párizsi Európa-bajnokságon, a svéd Henry Jonssont és a finn Kauko Pekurit megelőzve, 14:26,8-as időt elérve. 1938. szeptember 29-én, kevesebb mint négy héttel a párizsi győzelmét követően Mäki először döntötte meg a 10 000 méteres világrekordot, Ilmari Salminen régi rekordját több mint három másodperccel megjavítva, 30:02,0-es időt futva. A következő nyáron ötször állított fel új világrekordot. Június 7-én közel három másodperccel futott jobb időt Szabó Miklós világrekordjánál, 53,2-es idővel győzve a Helsinki Olimpiai Stadionban 3000 méteren. Kilenc nappal később, ugyanabban a stadionban nyolc másodpercet faragott Lauri Lehtinen 5 000 méteres rekordjából. Saját világrekordjából közel 10 másodpercet faragva szeptember 17-én a 10 000 méteres távon a világon elsőként törte át a 30 másodperces határt 29:52,6-os idejével. 1939. november 30-án kitört a szovjet-finn téli háború és Mäki sok más atlétához hasonlóan a karéli állomásra került. 1940 februárjában Paavo Nurmival együtt az Egyesült Államokba látogattak, hogy pénzt gyűjtsenek a finn segélyalap számára. A turné során, amely két hónapig tartott, két amerikai atlétával versenyeztek 14000 ember előtt a Madison Square Gardenben. Mäki idejei ekkor már elmaradtak az egy évvel korábban felállított rekordoktól, majd pályáját a második világháború is megtörte. Ez az 1940-es, helsinkiben tervezett olimpia eltörléséhez is vezetett, így Mäki elveszítette az esélyt, hogy hazáját saját közönsége előtt képviselhesse. Saint-André (Haute-Garonne) Saint-André település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 216 fő (2015). Saint-André Boussan, Cassagnabère-Tournas, Eoux, Esparron, Fabas, Lilhac és Salerm községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hévízi tradicionális kúra A hévízi tradicionális kúra alapja az ásványi anyagban gazdag gyógyvíz, amelyet gyógyhatása miatt gyakran alkalmaznak a mozgásszervi problémák kezelésében. A napjainkban is alkalmazott fürdőkúra gyökerei egészen 1795-ig nyúlnak vissza, de napjainkban is az eredeti, komplex kúra útmutatásai szerint zajlik. A tradicionális hévízi gyógyászatot, akárcsak a Hévízi-tavat, 2015-ben hungarikummá nyilvánították. A hévízi tradicionális kúra ideális esetben minimum 15 kezelésből áll, ami összesen 2 hetet vesz igénybe. A kúra összetétele A tradicionális kúrát minden esetben szakképzett kezelőszemélyzettel kell végezni. A kúra elemeit az állapotfelmérés után szakorvos határozza meg. Állapotfelmérés A hévízi tradicionális kúra minden egyes páciensnél egy állapotfelmérő orvosi vizsgálattal kezdődik. A felmérés során állapítják meg, hogy a páciensnek milyen kezelésekre van szüksége, és a vizsgálat során derül ki az alkalmazandó kezelések intenzitása is. A kúra alapelemei Az állapotfelmérést követően egyéni kezelési terv határozza meg a kúra alapelemeit. A kúra során a következőkre kerülhet sor: fürdőzés minősített gyógyvízben, hévízi iszappakolás vagy gyógyiszapfürdő, súlyfürdő. A súlyfürdőt dr. Moll Károly hévízi orvos fejlesztette ki. A kúra kiegészítő elemei Amennyiben szükséges, akkor az alapelemeket úgynevezett kiegészítő elemek követhetik. A kúra kiegészítő elemei a következők: hévízi gyógyvíz fogyasztása, gyógymasszázsok, egyéni és csoportos mozgásterápiák, fizikoterápiás kezelések, hidroterápia (CO2 kád, víz alatti vízsugármasszázs, galvánfürdő). Hatásai A tradicionális kúra hónapokra megakadályozza a fájdalmak kiújulását. A kúra javasolt a következő panaszokra reumás mozgásszervi panaszok gyulladásos, ízületi és gerincbetegségek idült ízületi megbetegedések másodlagos ízületi megbetegedések belső elválasztású mirigyek zavara baleseti sérülések, törések rehabilitációs kezelések krónikus nőgyógyászati betegségek A fentieken kívül még több területen alkalmazható sikerrel a hévízi tradicionális kúra, kezelés előtt mindenképp szakorvosi konzultáció szükséges. A kúra nem javasolt a következő esetekben rosszindulatú daganatok szív- és érrendszeri megbetegedések magas vérnyomás súlyos érelmeszesedés infarktus után súlyos visszér esetén akut gyulladásos megbetegedések akut és krónikus fertőző betegségek fehérvérűség, egyéb súlyos vérképzőszervi betegség tüdőasztma aktív fekélyek alkoholizmus nyílt seb pajzsmirigy-túlműködés nem kompenzált cukorbetegség terhesség A hévízi tradicionális kúra mint védjegy Hévíz városa saját védjegyet hozott létre, ez a Hévízi Tradicionális Kúra védjegy. Az akkreditáció lényege, hogy csak olyan intézmények alkalmazhassák a tradicionális kúrát, amelyek megfelelnek a legmagasabb szintű szakmai, gyógyászati követelményeknek. A Hévízi Tradicionális Kúra védjegyet Brüsszelben, európai uniós szakmai szervezetekkel is szeretnék levédetni. Elismerések Hévíz 2016-ban kapta meg az Európai Fürdővárosok Szövetségétől az innovatív fürdő- és gyógyhely-desztinációt megillető díjat. Az Európai Innovációs Díjat a Hévízi Tradicionális Kúra védjeggyel érdemelte ki a város. Sound of Silence (Dami Im-dal) A Sound of Silence (magyarul: A csend hangja) Dami Im dala, amellyel Ausztráliát képviselte a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválon, Stockholmban. Az ausztrál műsorsugárzó, az SBS által 2016. március 3-án a Sydney-i Operaházban rendezett sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az országot a dél-koreai származású énekesnő fogja képviselni a 61. Eurovíziós Dalfesztiválon, a versenydalt március 11-én mutatták be. A dalt az Eurovíziós Dalfesztiválon először a május 12-i második elődöntőben adták elő fellépési sorrendben tizedikként. Innen 330 pontot szerezve az első helyen jutott tovább a döntőbe, megelőzve ezzel a verseny későbbi győztesét, az ukrán Jamala 1944 című dalát, ami szintén a második elődöntőből kvalifikálta magát a fináléba. A május 14-én rendezett döntőben fellépési sorrendben tizenharmadikként csendült fel a dal a huszonhat fős mezőnyben. A produkció a zsűri szavazást kilenc ország ítészeitől begyűjtve a maximális tizenkét pontot, 320 ponttal megnyerte; a közönségnél viszont a negyedik helyen végzett 191 ponttal, így összesen 511 ponttal végül a második helyen zárta a stockholmi versenyt. Érdekesség, hogy a 2015-ig érvényben lévő szavazási rendszer értelmében Ausztrália nyerte volna a dalfesztivált. Az énekesnő egy dobogón ülve adta a dalt, majd a szám kétharmadánál előresétált a színpad elejére. A következő ausztrál induló Isaiah Firebrace volt Don’t Come Easy című dalával a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Tristan Ranx Tristan Ranx, kortárs francia regényíró, lapszerkesztő. Életrajza 1966. december 21-én született. Művészettörténeti és filozófiai tanulmányait a párizsi és a salamanca-i egyetemen (Université Paris VII - Diderot ; Universidad Pontificia) végezte. Az eredetileg svájci illetőségű regényíró, költő és világutazó, Blaise Cendrars, Kassák Lajos és Szittya Emil közeli barátjának a példáját követve, Ranx tanulmányi körutakat tett Németországban, Írországban, Izlandon, Észak-Afrikában, Dalmáciában, Törökországban és Romániában. Szerkesztői tevékenysége Több párizsi irodalmi-művészeti folyóirat (Supérieur Inconnu, Standard Magazine, Bordel, Chronic'art, Technikart) rovatvezető szerkesztője és munkatársa. 2009 és 2010 között a Párizsban megjelenő, nagy példányszámban megjelenő, baloldali beállítottságú Libération című napilap kulturális rovatvezetője. Segélyszervezeti tevékenysége Franciaországi művészeti lapok, internet-szakemberek és informatikai cégek (Fluctuat.net, Chronic'art, Ulule, Thierry Théolier, AdB-SolidaTech, Benjamin Bayart) összefogásának az eredményeképpen Ranx 2011 májusában megszervezi a l'Opération 56 K: Des modems analogiques akciót a líbiai forradalmárok megsegítésére. Irodalmi művei Falkenstein . Postface de Bertrand Delcour. Prototipikus regény . Édition Du Moine Bourru, Párizs , 2000 . La cinquième saison du monde (A világ ötödik évszaka). Regény. Condition humaine sorozat. Max Milo Éditions kk., Párizs, 2009 . ISBN 978-2-35341-069-9 Díj Technikart -díj (2009) Bor (Szerbia) Bor (szerb nyelven, cirill írással Бор) város és község (járás) Közép-Szerbiában. Ércbányájáról híres, főleg rezet bányásznak. A község (járás) települései Bor Brestovac Bučje Gornjane Donja Bela Reka Zlot Krivelj Luka Metovnica Oštrelj Slatina Tanda Topla Šarbanovac Neve Neve szerbül répafenyőt jelent. Fekvése Szerbia keleti részén található, a Szerb-érchegység keleti szélén, a szerb-román-bolgár hármashatár közelében. Történelem Radnóti Miklós itt volt munkaszolgálatos fogoly 1944-ben, mielőtt elhurcolták volna végzetes útjára. Bornál kétfajta tábor létezett: a központi volt a „Berlin”, közvetlenül Bor község mellett, itt munkaszolgálatosok feladata a bányaművelés volt. Ezen kívül működött még mintegy 10 altábor, ezek Bortól északra egymástól öt kilométerenként sorakoztak. Az ott lakók vasutat építettek, a németek ugyanis a kibányászott rezet a dunai hajóút helyett a hegyeken át, vasúton szerették volna Belgrádba szállítani. A szerb területen még hadműveletek zajlottak, amikor partizánok fölszabadítottak mintegy háromezer táborlakót. Zsagubica fölötti Laznica falun át Majdanpek és Szörényvár (Turnu Severin) útvonalon menekültek, sokan beálltak partizánnak, és voltak akik Arad és Temesvár felé mentek tovább. Népesség 1948 -ban 11 103 lakosa volt. 1953 -ban 14 533 lakosa volt. 1961 -ben 18 816 lakosa volt. 1971 -ben 29 416 lakosa volt. 1981 -ben 35 591 lakosa volt. 1991 -ben 40 668 lakosa volt. 2002 -ben 39 387 lakosa volt, melyből 32 785 fő szerb (83,23%), 2352 vlach (5,97%), 1216 cigány (3,08%), 507 macedón , 251 jugoszláv , 192 montenegrói , 105 albán , 86 horvát , 62 bolgár , 51 szlovén , 47 román , 37 muzulmán , 24 magyar (0,06%), 23 német , 16 bosnyák , 15 orosz , 3 gorai, 3 szlovák , 2 cseh , 2 ukrán , 1 ruszin , 430 ismeretlen, a többi egyéb nemzetiségű és a nemzeti hovatartozásról nem nyilatkozó személy. Ipar Borban működik egy rézbánya, amelyet még a szocialista Jugoszláviában építettek ki nagy bányaipari és kohászati kombináttá. Azóta a réz világpiaci ára esett, a technológia elavult, az üzem lassan hanyatlik, folyamatban van a privatizációja (2009 május). Kripan Kripan község Spanyolországban, Arabában. Lakosainak száma 184 fő (2017). Földrajza Kripan Laguardia, Bernedo, Lapoblación, Lanciego/Lantziego, Elvillar/Bilar és Yécora/Iekora községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bálint Jenő Bálint Jenő, 1909-ig Berger (Budapest, 1889. október 6. – Budapest, 1945. január) művészeti író, kritikus. Életútja Szülei Berger Ármin és Singer Eleonóra, bátyja Bálint Rezső festőművész. Az első világháború előtt hivatalnok volt, 1922-ben Dénes Lajossal a Helikon kiállítási szalon egyik művészeti igazgatója, majd 1923-ban az Alkotás-Művészház művészeti igazgatója lett. Ő állította ki először Nagy Balogh János ismeretlenül elhalt festő képeit a Helikonban és írt róla az Elek Artúr által szerkesztett emlékkönyvbe: Nagy Balogh János élete és művészete című alatt; kiállította Benedek Péter földműves festő munkáit is az Alkotás-Művészházban. 1926-tól szerkesztette a Magyar Művészeti Könyvtár című sorozatot. Megszervezte és ő rendezte a Nemzeti Szalonban 1934-ben bemutatott Magyar őstehetségek című kiállítást. Főbb művei Ópium. Elbeszélések. (Bp., 1915) Benedek Péter földmíves–festőművész. (Bp., 1923; 2. kiad. 1928) Czillich Anna. Egy festőnő élete és működése. (Bp., 1924) Nagy Balogh János művészete. (Bp., 1927) Vaszary János művészete. (Bp., 1927) Művészfejek. Csók István bevezetőjével. (Bp., 1929). Sounds of Summer: The Very Best of The Beach Boys A Sounds Of Summer: The Very Best Of The Beach Boys a The Beach Boys egyik válogatásalbuma, amit 2003-ban adtak ki a Capitol Records gondozásában. Az lemez a Beach Boys egyik legátfogóbb válogatásalbuma, és majdnem az összes Top 40-es számot tartalmazza amit karrierjük során megjelentettek, kivéve az 1965-ös "The Little Girl I Once Knew" és az 1976-os "It's OK"-t. A lemez 104 hetet töltött a listákon, 16. helyet érte el az U.S.A.-ban (ez volt a legjobb helyezésük a 15 Big Ones óta) és aranylemez lett. 2004-ben a Capitol újra kiadta a lemezt egy DVD-vel kiegészítve. A lemez kétszeres multi-platinum minősítést kapott a RIAA-tól. 2006-ban a Beach Boys életben lévő tagjai összegyűltek a Capiol épületének tetején, hogy megünnepelhessék a Pet Sounds album 40 éves évfordulóját, valamint ennek a lemeznek a hatalmas kommerciális sikerét. Valamennyi tag dísztáblát kapott, Dennis és Carl nevében az egyetlen túlélő Wilson-testvér, Brian vette át a kitüntetést. Maga Wilson utalt arra, hogy az együttes tagjai, akik utoljára 1996 szeptemberében zenéltek együtt, esetleg újra összeállnak. Számlista Minden dal Brian Wilson/Mike Love szerzemény, kivéve ahol jelölve van. " California Girls " – 2:44 " I Get Around " – 2:13 " Surfin' Safari " – 2:05 " Surfin' U.S.A. " (Brian Wilson/ Chuck Berry ) – 2:27 " Fun, Fun, Fun " – 2:18 " Surfer Girl " (Brian Wilson) – 2:27 " Don't Worry Baby " (Brian Wilson/Roger Christian) – 2:47 " Little Deuce Coupe " (Brian Wilson/Roger Christian) – 1:38 " Shut Down " (Brian Wilson/Roger Christian) – 1:48 " Help Me, Rhonda " – 2:46 " Be True To Your School " – 2:08 " When I Grow Up (To Be a Man) " – 2:02 "In My Room" (Brian Wilson/Gary Usher) – 2:12 " God Only Knows " (Brian Wilson/Tony Asher) – 2:51 " Sloop John B " (Tradicionális, Brian Wilson) – 2:57 " Wouldn't It Be Nice " (Brian Wilson/Tony Asher/Mike Love) – 2:31 "Getcha Back" (Mike Love/Terry Melcher) – 3:00 "Come Go with Me" (C.E. Quick) – 2:05 "Rock and Roll Music" (Chuck Berry) – 2:27 "Dance, Dance, Dance" (Brian Wilson/Carl Wilson/Mike Love) – 2:00 " Barbara Ann " (Fred Fassert) – 2:11 "Do You Wanna Dance?" (Bobby Freeman) – 2:18 " Heroes and Villains " (Brian Wilson/Van Dyke Parks) – 3:38 "Good Timin'" (Brian Wilson/Carl Wilson) – 2:12 "Kokomo" (John Phillips/Mike Love/Scott McKenzie/Terry Melcher)3:35 "Do It Again" – 2:18 " Wild Honey " – 2:37 " Darlin' "– 2:12 "I Can Hear Music" (Jeff Barry/Ellie Greenwich/ Phil Spector ) – 2:36 " Good Vibrations " – 3:36 A Sounds of Summer: The Very Best of The Beach Boys (Capitol 72435 82710 2) 104 hetet töltött a listán, és a 16. helyet érte el. Czeglédi Ferenc Czeglédi Ferenc (? – 1597 előtt) református lelkész. Élete 1553-ban Philipp Melanchthon alatt tanult Wittenbergben és más németországi főiskolákban is megfordult. 1557-ben tért vissza hazájába és Sárospatakon az öreg Kopácsi Istvánnak (kinek Erzsébet leányát vette nőül) tanárságban utóda, 1568-ban a sárospataki egyháznak is lelkésze s a zempléni egyházmegye seniora volt. Azon évben jelen volt az Egri Lukács ellen tartott kassai gyűlésen; maga is augusztus 24. Sárospatakon egyházi gyűlést tartott Egri Lukács, Blandrata György és Dávid Ferenc tévelygő nézeteivel szembe szállandó s a gondjaira bízott egyházakat az akkor szerfelett terjedő tévtanoktól megóvandó; ezen szinódusban üdvös rendeleteket hozott. Összehívó levelét idézi Lampe. (Hist. Eccl. Hung. 217–219.) Kőházát a sárospatakiaknak hagyta kórháznak, mely épület ma is megvan és régi ispotálynak nevezik. Marosbogát Marosbogát (románul Bogata) falu Romániában Maros megyében, Marosbogát község központja. Fekvése Marosludastól 4 km-re délkeletre a Maros nagy kanyarjában, annak bal partján fekszik. Története Már a bronzkorban lakott hely volt, majd a római korban katonai tábor. 1332-ben már egyházas hely. Református temploma román kori eredetű, falában római téglákkal beépítve. 1910-ben 2402, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Marosludasi járásához tartozott. 1992-ben 1567 lakosából 756 román, 627 magyar, 184 cigány volt. Közülük 885 ortodox és 569 református. Le Vigean Le Vigean település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 831 fő (2015). Le Vigean Ally, Anglards-de-Salers, Chalvignac, Drugeac, Escorailles, Jaleyrac, Mauriac, Méallet, Salins és Sourniac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi 100 méteres hátúszás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az úszás férfi 100 méteres hátúszás versenyeit augusztus 10. és 12. között rendezték a Pekingi Nemzeti Vízi Központban. A kvalifikációs idő (A-szint) 55,14 és (B-szint) 57,07 volt. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord született: Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutam Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 16 úszó jutott az elődöntőbe. Elődöntő Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. 5. század Az 5. század az időszámításunk szerinti 401–500 közötti éveket foglalja magába. Események Római-Birodalom és Európa Népvándorláskor 401 – 405 – Egymást érik a germánok inváziói Itáliában . Stilicho római fővezér egyelőre visszaveri őket, de meggyilkolása után ( 408 ) a nyugat birodalom védtelen. 407 -től – Vandálok és alánok tömegei kelnek át a Rajnán , és elözönlik Galliát , majd 409 -ben Hispaniát , és letelepednek a tartomány déli részében, amely róluk kapja az Andalúzia nevet. A római közigazgatás felbomlik a nyugati tartományokban. Britanniából kivonják az utolsó légiókat, a provinciát a kelta britek szállják meg. 407 – 454 – Újabb bagauda mozgalom Galliában , amely átterjed Hispániára . 410 – A nyugati gótok Alarik vezetésével kifosztják Rómát 418 – A nyugati gótok Róma "szövetségeseiként" a mai Dél-Franciaországban telepednek le. Ugyanebben az időben alakul meg a burgundok első állama, a mai Worms környékén 408 – 450 – II. Theodosius bizánci császár. Székhelyét, Konstantinápolyt az akkori világ legnagyobb erődítményévé építi ki. Nevéhez fűződik a római jog első kodifikációja ( Codex Theodosianus ). 429 – A vandálok átkelnek Afrikába, elfoglalják Karthágót ( 439 ) és államot alapítanak 440 után – Angolszász letelepülés Britanniában 443 – A burgundok új királyságot alapítanak a Rhône völgyében. 434 – 453 – A hunok új vezére, Attila óriási birodalmat hoz létre, amely az Uráltól a Rajnáig terjed 451 – Attila hun-germán seregével Galliába tör, de Aëtius a catalaunumi csatában feltartóztatja 452 – A hunok betörnek Itáliába. I. Leó pápának sikerül elérnie, hogy Attila nem fosztja ki Rómát 453 - Attila meghal, a Hun Birodalom azonnal szétesik. A hunok a kelet-európai sztyeppére szorulnak vissza, többi területükön a germán népek osztozhatnak. 455 – A vandálok kifosztják Rómát 466 – 484 – Eurich , a nyugati gótok legjelentősebb uralkodója kiterjeszti uralmát a Pireneusi-félsziget nagy részére 476 – A Nyugatrómai Birodalom bukása, az ókor vége 489 – Nagy Theodorik , a keleti gótok királya népével a Balkánról Itáliába vonul, és Odoaker legyőzésével új államot alapít ( 493 ), amely egész Itáliára és Szicíliára kiterjed. Ravennai udvara a latin nyelvű, késő antik kultúra központja. 482 – 511 : Klodvig frank király. A frank állam megalapítása. Klodvig egyesíti a frank törzseket, megszilárdítja a királyi hatalmat, legyőzi Syagrius római helytartót, és a Loire -ig terjeszkedik. Ázsia Az indiai Gupta Birodalom virágzása Nálanda tudásközpontjának alapítása Észak- Indiában 456 – A heftalita (fehér hun) birodalom megalakulása Közép-Ázsiában Japán: Kofun-kor . Afrika Afrikai és indonéz telepesek Madagaszkárra érkeznek Közép-Amerika A maja civilizáció klasszikus kora (300–950) 500 körül: Teotihuacan virágzása Kultúra, társadalom Kereszténység 431 - Epheszoszi zsinat – elítéli Nesztoriosz pátriárka tanítását. A nesztoriánusok irányzata Ázsiában terjed 449 – II. Epheszoszi zsinat (rablózsinat) 451 - Khalkédóni zsinat 482 – Hénótikon 484 - Első egyházszakadás Róma és Konstantinápoly között Buddhizmus Kínából átterjed Japánba a buddhizmus. (→ Buddhizmus Japánban ) Híresebb emberek Uralkodó, hadvezér I. Alarik nyugati gót király (385-407), később II. Alarik nyugati gót király , a vizigótok királya (485-507) Attila , hun király Flavius Aëtius , az utolsó nagy római hadvezér Nagy Theodorik , keleti gót király Vallási személy I. Leó pápa Nesztoriosz pátriárka (→Asszír keleti egyház) Eutükhész (→Antikhalkédóni egyházak) Pelagius , teológus Hippói Szent Ágoston (Augustinus), püspök, teológus Szent Jeromos , egyházatya, bibliafordító Szent Patrik , hittérítő, az írek védőszentje Egyéb Cu Csung-cse kínai matematikus és csillagász Találmányok, felfedezések A kínaiak feltalálják a kengyelt . A nehéz eke elterjedése a szlávoknál . Galliában fémből készítenek patkót . Az angolszász rúnaírás elterjedése Angliában . Évtizedek és évek Megjegyzés: Az ötödik század előtti és utáni évek dőlt betűvel írva. 5. vonósnégyes (Bartók) Bartók Béla V. vonósnégyese (Sz. 102, BB 110) 1934. augusztus 6. és szeptember 6. között íródott. A művet a megrendelőjének (Elizabeth Sprague Coolidge) ajánlotta. A Kolisch Quartet mutatta be 1935. április 8-án, Washingtonban, majd egy évvel később az Universal Edition adta ki. A mű tételei a következők: Allegro Adagio molto Scherzo: alla bulgarese Andante Finale: Allegro vivace A mű formáját tekintve hídformájú: a két szélső tétel rokon gyors tételek, a negyedik tétel a második variációja. Ezt a szimmetriát szinte a legkisebb formai egységig viszi Bartók. Tonalitásának legfőbb jellemzője, hogy a tonikával hagyományosan szembeálló dominánst és szubdominánst összeejti a (tritónusznyira lévő) polárisban. Ez szimmetrikus tonális teret eredményez: fölfele-lefele ugyanoda jutunk. Bartók ki is aknázza ezt, szinte minden dallam szerepel fordításban is. Tételek Allegro Az első tételt Bartók szonátaformájúnak nevezte; annyiban szonátaszerű, hogy három fő része van, melyből a két szélső ugyanazokat a témákat hozza, annyiban viszont eltér, hogy a témák sorrendje fordított (mellesleg a témák maguk is tükörfordításban hangzanak el) és a repríz ugyanúgy modulál, mint az expozíció: az expozícióban a témák tonalitása rendre b, c és d, a reprízben fisz, asz és b. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a középrész kezdő és záró tonalitása e, egészhangú skálát kapunk. A tétel igen bonyolult metrikájú. Ez abból fakad, hogy két- és háromnyolcados csoportok hol aszimmetrikus bolgár ritmusban állnak egymással szemben (főleg a második témában), hol duola-triolaként (főleg az első témában). Adagio molto A tétel maga is hídformájú. Az első részben alig összefüggő atomok fokozatosan összeállnak akkord- és dallamelemekké, melyekből a második rész korálszerű zenéje: tartott akkordok, fölöttük rövid, expresszív dallamok bontakozik ki. A középrész után megint a korál jön, majd a zárórészben a zene megint elemeire bomlik. Scherzo: alla bulgarese Triós forma (ABA). A főrész aba szerkezetű, tematikája ritmikájában bolgár (4+2+3/8), dallamszerkezetében magyar (négysoros kupolás szerkezet). Az „a” rész dallama szinte kizárólag tercekben és nyolcadokban mozog; a „b” részé erőteljesebb, sajátosabb profilú. A középrész nagyon gyors (10/8, 1 ütem = 1 másodperc); dallamának legföltűnőbb sajátossága, hogy csak kétféle hanghosszúságot használ, melyek aránya 3:2 (minden ütemben két negyed és két pontozott negyed van, változó sorrendben). Andante A második tétel testvére, ugyanolyan hídformájú. A szélső részekben valamivel nagyobb egységek szerepelnek; a korálokban repetált staccato akkordok közé ékelődnek expresszív dallamgesztusok. Finale: Allegro vivace Az utolsó tétel megint híd formájú, igaz, itt van coda. A hídforma szimmetriát követelő tételrendjének megfelelően a zárótétel az első tétel ikerpárja. Valóban felidézi a finálé a nyitótétel téma-anyagát és hangulatvilágát, sőt kontrapunktikus szerkesztését is. Annál meghökkentőbb a tételbe beleszőtt két epizód szalonosan könnyed tánczene-töredéke, majd közömbösen nyekergő kintorna-részlete. Mindkettő – akárcsak Arnold Schönberg 2. vonósnégyesének „O, du lieber Augustin”-idézete – az olcsó kispolgári ízlést, a kor részvétlen közönyét tükrözi, mint groteszk ellentétet az emberiség sorsáért aggódó művész küzdelmeivel, vágyálmaival szemben. Korzenszky Richárd Korzenszky Richárd (Csorna, 1941. november 27. –) bencés szerzetes, pedagógus, a Tihanyi Bencés Apátság volt elöljárója. Élete és munkássága Korzenszky Richárd (polgári nevén Korzenszky Miklós. 1959-ben, a bencés rendbe lépve kapta a Richárd rendi nevet) 1941-ben született Csornán, Korzenszky László állatorvos és Vass Erzsébet gyermekeként. Gyermekkorát – három testvérével együtt - Kapuváron töltötte, általános iskolába is itt járt. Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, 1959-ben érettségizett. Érettségije évében lépett be Bencés rendbe. A szerzetesi egyszerű fogadalmat 1960-ban, az ünnepélyes fogadalmat 1963-ban tette le. A pannonhalmi teológiai tanulmányokat követően 1964-ben szentelték pappá. 1964-től egyetemi tanulmányokat folytatott az ELTE bölcsésztudományi karán, 1969-ben magyar és orosz szakos diplomát szerzett. Egyetemi doktori dolgozatát a XVII. századi magyarországi unitárius énekköltészet témájából írta. 1968-tól a győri bencés gimnáziumban tanított és a diákotthonban volt nevelőtanár. 1973-ban Pannonhalmára helyezték, itt működött gimnáziumi és teológiai tanárként, és egyidejűleg 1979-ig Szennay András főapát titkáraként. 1979-től 1989-ig a pannonhalmi gimnázium igazgatója volt. 1989-ben pannonhalmi főmonostori perjellé választották. 1991-ig töltötte be ezt a tisztséget. A rendszerváltozás idején a Katolikus Egyházat képviselte a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, 1991-től miniszteri biztosként. 1991-től a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke volt, 1996-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iskolabizottságának elnökhelyettese. Oktatás- és iskolapolitikusként meghatározó szerepe volt a katolikus iskolarendszer újraindulásában. 1994-ben elöljárója a Tihanyba helyezte, ahol előbb házfőnökként, majd perjelként felújította valamint vallási, kulturális és közéleti központtá tette a tihanyi bencés apátságot. 2018. február 4-én lemondott perjeli szolgálatáról, a február 17-ére összehívott konventkáptalan Mihályi Jeromos atyát választotta a közösség új konventuális perjelévé. 2004 óta az I. András Király Lovagrend tiszteletbeli lovagja. Több száz előadást tartott szerte az egész országban, több könyv és számtalan cikk szerzője. Könyvei Békesség ennek a háznak!: Elmélkedések, igehirdetések; Tihanyi Bencés Apátság 2016. "Mi végre vagyunk a világon?": Esszék, tanulmányok, beszédek; Tihanyi Bencés Apátság 2015. Jókai Anna , Korzenszky Richárd: A hit kapuja: Beszélgetés hármasban Kovács András Péterrel; Éghajlat Könyvkiadó 2015. Semmit sem mondok kétszer: Jegyzetek a Magyar Katolikus Rádiónak; Tihanyi Bencés Apátság 2014. Amikor felkel a Nap: Fényképalbum; Zrínyi Kiadó 2014. "Hozzád emelem..." : imádságok; Tihanyi Bencés Apátság, 2011. Zarándokfüzet (összeáll. Korzenszky Richárd); Tihanyi Bencés Apátság, 2009. Idevigyázz gyerek! : jegyzetek a Magyar Katolikus Rádiónak ; Tihanyi Bencés Apátság, 2009. "Ha kérdeznek..." : beszélgetések, interjúk Korzenszky Richárd bencés szerzetessel (sajtó alá rend. *Cs. Varga István) ; kiad. Balatonfüred Város Önkormányzata, 2009. "Az Úr házába felmegyünk..." : szentföldi útijegyzetek; Tihanyi Bencés Apátság, 2008. Fogadd el : elmélkedések, igehirdetések ; Tihanyi Bencés Apátság, 2007. Üzenőfüzet : kinyílott az aranyeső! : jegyzetek a Magyar Katolikus Rádiónak; Tihanyi Bencés Apátság, 2007. Keresd a békét, és járj utána! : Korzenszky Richárddal beszélget Dvorszky Hedvig; Sorozat: Miért hiszek?, Kairosz, 2005. "Úton vagyunk..." : nevelésről, kultúráról, egyházról; Tihanyi Bencés Apátság, 2005. "Én Uram, én Istenem!" : imádságok a tihanyi apátsági templomból ; Tihanyi Bencés Apátság, 2004. "Adj már csendességet..." : igehirdetések, elmélkedések a tihanyi apátsági templomból; Tihany : Bencés Apátság, 2002 Balatonfűzfő : Tradeorg Ny. "Légy áldott..." : igehirdetések évnyitóra, évzáróra, ballagásra, találkozóra; Tihany : Bencés Apátság, 2002 Balatonfűzfő : Tradeorg Keresztút. Udvardi Erzsébet képei. Korzenszky Richárd gondolatai ; Szemimpex, Bp., 2002 Magyar sorskérdések : előadások a magyar kultúra és népesedés keresztény szempontjairól (társszerző: Somorjai Ádám) Róma : 1989 Roma : Detti Terj. "Uram, hogy lássak!"; Udvardi Erzsébet festményeivel. Budapest : Szemimpex, 2000 Gyula : Dürer "Fúdd el, jó szél..." : ballagásra; Tihany : Bencés Apátság, 2000. Szünet nélkül : egyházról, iskoláról; Tihany : Bencés Apátság, 2000. "A te szavadra..."; Udvardi Erzsébet festményeivel; Budapest : Szemimpex, 1999 Gyula : Dürer Maradj velünk; Udvardi Erzsébet festményeivel; Budapest : Szemimpex, 1998 Gyula : Kner : Dürer Bleibe bei uns; mit Bildern von Erzsébet Udvardi; Budapest : Szemimpex, 1997 Gyula : Dürer : Kner Páternoszter : feljegyzések a minisztériumból, 1992–1994; Budapest : Szemimpex, 1997 Gyula : Dürer Kassai István énekgyűjteménye ; Bencés, Pannonhalma, 1997 ( Pannonhalmi füzetek ) Evangéliumi nevelés lélekben és igazságban ; szerk. Jancsó Kálmánné, Kelemenné Farkas Márta, Korzenszky Richárd; Bencés, Pannonhalma, 1997 A zarándok elbeszélései ; ford. Korzenszky Richárd; Bencés, Pannonhalma, 1994 Bánhegyi Miksa–Korzenszky Richárd: A Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtára ; fotó Szentgyörgyvári Tamás; B+V, Bp., 1991 (angolul, németül is) Korzenszky Richárd–Somorjai Ádám: Magyar sorskérdések. Előadások a magyar kultúra és népesedés keresztény szempontjairól ; s.n., Róma, 1989 A zarándok ; ford. Korzenszky Richárd; Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1989 Küldetésben. Tanulmánykötet. A "Teológia" folyóirat húszéves jubileumára ; összeáll. Korzenszky Richárd; Actio Catholica, Bp., 1988 Elismerései A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) Trefort Ágoston-díj (1995) Veszprém Megye „Pro Comitatu”-díja (2001) Fraknói Vilmos-díj (2003) Schönvisner István-emlékérem (2003) Veszprém Megye érdemrendje (2004) Kapuvár díszpolgára (2005) Pro Turismo-díj (2007) Tihany díszpolgára (2008) Prima Primissima díj (2008) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2011) Magyar Örökség díj (2012) Tiencsin pályaudvar A Tiencsin pályaudvar (���) egy vasúti pályaudvar Tiencsin városban, Kínában. Története A pályaudvart 1888-ban kezdték el építeni és 1987 és 1988 között építették át. Az állomásra érkeznek a Peking–Tiencsin vasútvonalon közlekedő nagysebességű CRH3 motorvonatok Pekingből. Megközelítése Jelenleg nem kapcsolódik a tiencsini metróhálózathoz, de az új kettes és hármas vonal, valamint a kilences vonal meghosszabbítása érinteni fogja az állomást. Verrey-sous-Drée Verrey-sous-Drée település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 69 fő (2015). Verrey-sous-Drée Saint-Hélier, Drée, Bussy-la-Pesle, Chevannay és Saint-Mesmin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Gundershoffen Gare de Gundershoffen vasútállomás Franciaországban, Gundershoffen településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Haguenau–Hargarten - Falck-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Reichshoffen Gare de Mertzwiller 1996-os magyar úszóbajnokság Az 1996-os magyar úszóbajnokságot – amely a 98. magyar bajnokság volt – júniusban rendezték meg Budapesten, a Komjádi Béla Sportuszodában Csúcsok A bajnokság során az alábbi felnőtt csúcsok születtek: Gyenesdiás megállóhely Gyenesdiás megállóhely egy Zala megyei vasútállomás, Gyenesdiás településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Vonyarcvashegy vasútállomás Alsógyenes megállóhely Hawaii Hawaii (hawaii nyelven: Mokuʻāina o Hawaiʻi) az Amerikai Egyesült Államok egyik exklávé tagállama. Az 50. tagállam, amely 1959. augusztus 21-e óta az ország része. Földrajzilag elkülönül az ország törzsterületétől, de még az amerikai kontinenstől is, és lényegében egy Polinéziához (Óceánia) tartozó szigetcsoport a Csendes-óceánon. Fővárosa és egyben legnagyobb települése Honolulu. Változatos természeti környezete, meleg trópusi éghajlata, nyilvános strandokban való bősége és aktív vulkánjai miatt a turisták, szörfösök, biológusok és vulkanológusok számára egyaránt népszerű célpont. A szó etimológiája A Hawaii szót a proto-polinéziai Sawaiki szóból származtatják, melynek jelentése „anyaföld”. A szó más polinéziai nyelvekben is megtalálható, úgy mint a maori Hawaiki, a rarotongai Avaiki, és a szamoai Savaii. Polinézia más területein Hawaii az alvilág vagy az őshaza neve, de Hawaiion nincs jelentése. Történelem Hawaii kezdeti benépesülése még mindig nem teljesen tisztázott. Valószínűleg a legkorábbi telepesek polinézek voltak, akiket Menehunénak neveztek, a Marquises-szigetekről érkeztek nagy kéttörzsű kenukkal, valamint hoztak magukkal sertést, kutyát, baromfit, tarót, édesburgonyát, kókuszdiót, banánt és cukornádat a harmadik században. Őket követték a tahiti telepesek 1300-ban, akik meghódították az őslakosokat. Erről a későbbi betelepülésről a népmesékben lehet olvasni részletesen. A szigeteket (pontosabban a főszigetet) James Cook fedezte fel 1773-ban és megbízójának, Lord Sandwichnek a tiszteletére nevezte el Sandwich-szigeteknek. A bennszülöttek először Lono isten reinkarnációjaként tisztelték a felfedezőt, de később, egy lopott dereglye miatt támadt félreértést követő összetűzésben megölték és feldarabolták a brit kapitányt. Az 1900-as évek közepén sok lepratelepet létesítettek a szigeten. Mára szinte mindegyiket felszámolták. Pearl Harbor volt a célpontja az 1941. december 7-i japán támadásnak, mely után az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba. Földrajz Mintegy 3200 km-re fekszik délnyugatra Észak-Amerika partvidékétől, délkeletre Japántól, és északkeletre Ausztráliától. Az állam magában foglalja szinte az egész vulkanikus Hawaii-szigeteki hegyláncot, ami szigetek százaiból áll, 2400 km hosszan elterülve. A Hawaii-szigetek egy vulkanikus hegységrendszer láncainak a tengerből kinyúló csúcsai. A Hawaii sziget („nagy sziget”) és egyben a szigetcsoport legmagasabb pontja a Mauna Kea. Szigetek A Hawaii-szigetek mindegyike vulkáni tevékenység során alakult ki. Kaala egy kisebb sziget Niihau mellett, amit gyakran figyelmen kívül hagynak. Az államhoz tartoznak még az Északnyugati Hawaii-szigetek is. Éghajlat A Hawaii-szigetek éghajlata kellemes trópusi. Két évszak van: a száraz évszak májustól októberig, és az esős évszak októbertől áprilisig. A Csendes-óceán kiegyenlítő hatással van a szigetek évi átlaghőmérsékletére. A téli átlaghőmérséklet 22-24 °C körüli, a nyári átlaghőmérséklet többnyire 28 °C feletti. A csapadékeloszlásra a szigetek magashegységeinek elhelyezkedése, valamint a Csendes-óceáni passzátszél északkeleti iránya van hatással. A szigetek nyugati és déli oldalai szélárnyékoltak, itt az évi csapadékmennyiség 500–1000 mm. Az északi és keleti oldalakra szabadon juthat be csapadék, itt az évi csapadékmennyiség 3000–4000 mm. Hó nem jellemző a trópusokon, de 4205 méter felett esik a Mauna Keán és a Mauna Loán néhány téli hónapban. A Hawaii-szigeteken nincs hőmérsékleti eltérés, így a természetes növényzet a csapadékmennyiségtől függően alakult ki. A szigetek nyugati és déli oldalain szavannák helyezkednek el, az északi és keleti oldalak növényzetét a kedvező csapadékmennyiségnek köszönhetően trópusi esőerdők alkotják. Élővilág A Hawaii-szigeteken rengetegféle trópusi növény, zöldség, gyümölcs és virág található. Megtalálható a kókuszdió, a bambusz, valamint számos más trópusi égövi fa. A sokféle gyümölcs között gyakori a banán, az ananász, a mangó, ezenkívül is több száz fajta gyümölcs- és zöldségféle. A szigeteken számos különböző virágfajta található meg természetes környezetben, például: hibiszkusz, orchideafélék. Jelentős városok Honolulu , Hawaii állam fővárosa Pearl Harbor, az 1941 . december 7-ei japán támadás helyszíne, ahol megsemmisült az amerikai flotta kétharmada Kultúra A polinéziai háromszögön belül rengeteg sziget hasonló kultúrával rendelkezik, vallás, társadalmi felépítés és mítoszok tekintetében is. Antropológusok úgy vélik, hogy az összes polinéziai egy ausztronéz proto-kultúrából ered. Az eredeti hawaii kultúra polinéz eredetű, azonban mára már csak nyomokban lelhető fel. Az őshonos hawaii kultúrát sok észak-amerikai és ázsiai hatás érte. Az ősi Hawaii-n kasztrendszer működött, hasonlóan Indiához. Az emberáldozat nem volt ritka. A legismertebb hawaii tánc a hula. A Hooponopono egy ősi hawaii gyógymód, a megbocsátás művészete, terápia a negatív gondolatok, érzelmek semlegesítésére. Hagyományosan gyógyító papok végezték a beteg személy családtagjai között. A hawaii vallás politeista, többistenhívő, valamint animista, mely úgy tartja, hogy lelke van az állatoknak, a hullámoknak és az égnek is. Ezen felül minden családnak védelmezője van, amelyet aumakuának neveznek. A kahuna megfelelője a sámánnak, aki médiumként közvetített az istenek és szellemek felé. A kahunák gyógyítottak is az istenek útmutatása alapján. Az ima lényeges részét képezte a hawaii életnek, házépítéskor, kenuépítéskor alkalmazták. Az imák, felajánlások, áldozatok bemutatása templomokban történt. Érdekességek Hawaii „hivatalos hala”, a Humuhumunukunukuapua’a az egyik legismertebb hosszú nevű állat. Azt szokták viccesen mondani, hogy „A név hosszabb, mint a hal.” Hawaii egyike azon államoknak, ahol nincs nyári időszámítás . Hawaii az egyetlen állama az Amerikai Egyesült Államoknak, amely: földrajzilag nem Észak-Amerikában van teljesen vízzel határolt szigetvilág van királyi palotája G. Dénes György G. Dénes György (születési neve: Guttmann Dénes György, magyarosított neve: Gém Dénes György, becenevén Zsüti; Budapest, 1915. június 10. – Budapest, 2001. február 26.) Kossuth-díjas költő, dalszövegíró, zeneszerző. A nevében a „G” a vezetéknevére utal. Eredetileg „Guti”-nak becézték, de Karády Katalin franciásan mindig „Zsüti”-nek szólította, így ragadt rá közismert beceneve. Szerzői kódja az ISWC adatbázisában: 00143105517 Élete, munkássága A Fasori Gimnáziumban érettségizett. Már kisdiák korában jelentek meg versei a Színházi életben. Első dalszövegét 16 évesen írta Chopin zenéjére (Száz éve már). Húszéves korában adta közre első operettverseit, és 22 éves volt, amikor megírta első operettjét. A második világháború utáni évektől sorozatban kerültek ki tolla alól a népszerű slágerek, 1945-ben a Durium-Pátria hanglemeztársaság tizenkét szerzeményét adta ki, 1946-ban nyolcat, 1947-ben 26-ot. Sokat Karády Katalin énekelt, ezért többen Karády házi szerzőjének tartották. Slágerei egy részét ma is ismerik, például a Csinibaba, a Megáll az idő, a Járom az utam, a Nekünk találkozni kellett, a Sajnos szeretem, a Haccacáré, az Ez történt Lellén. Később az érdeklődése egyre jobban a musicalre irányult, sok külföldön futó musicalt lefordított, így a Hello Dollyt, a Hegedűs a háztetőnt, a West Side Storyt, a Kabarét, a Chicagót, a My Fair Ladyt. Számtalan magyar filmhez és zenés darabhoz írt dalszövegeket (Majd a papa, Bekopog a szerelem, Köztünk maradjon, A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak), munkája annyira egyedi és jellegzetes volt, hogy műfajt teremtett: nevéhez fűződik a „Zsüti”-műfaj megteremtése. Hihetetlen termékenységgel ontotta a dalszövegeket, sokszor első hallásra. A Makin’ whoopee világslágerhez első nekifutásra írta az Ez történt Lellén szövegét Fényes Katónak, majd ugyanezzel a címmel, de már majdnem fordítás jelleggel, Kazal Lászlónak, végül egy harmadik, még közelebbi változat hallható a Kern András rendezésében és főszereplésével készült Sztracsatella című filmben. Fényes Kató előadásában jelent meg az Egy őszhajú asszony. A lemez címkéjén a szövegíró Guthi György néven szerepel. A szakma imádta, a hivatalos elismerés azonban sokáig elkerülte. Nyolcvanéves korában kapta első komolyabb elismerését, egy EMeRTon-díjat. Ezután sorozatban követték egymást a kitüntetések, a posztumusz Kossuth-díjjal bezárólag. Díjai, kitüntetései 1995 – EMeRTon-díj 1996 – Huszka Jenő-díj 1995 – A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje 2000 – A Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme 2001 – Fényes Szabolcs-díj 2001 – Kossuth-díj (posztumusz) 2015 – Zugló díszpolgára (posztumusz) Saint-Morel Saint-Morel település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 213 fő (2015). Saint-Morel Brécy-Brières, Challerange, Liry, Monthois, Mont-Saint-Martin, Savigny-sur-Aisne és Sugny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Namíbia a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Namíbia a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Birkózás Férfi Szabadfogású Sportlövészet Férfi * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el II. Anasztáz antiochiai görög pátriárka II. Anasztáz vagy Anasztasziosz (? – 609) antiochiai görög pátriárka 599-től haláláig. Az előző pátriárka utóda. Egyházmegyéjében I. Gergely pápa támogatásával harcolt a szentségárulás ellen. A szíriai zsidók a hittérítést erőltető Phókasz bizánci császár elleni felkelése során gyilkolta meg a tömeg. Mivel egyházellenes erőszak következtében halt meg, mártírnak tekinthető. Elmer István Elmer István (Esztergom, 1952. június 8. –) író, újságíró. Élete 1970-ben az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az értelmi fogyatékosok visegrádi intézetében nevelőként helyezkedett el, majd 1977-től kisegítő-iskolai tanár Budapesten. Közben gyógypedagógus és magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1983-tól az Ikarus című üzemi lap, 1990-től az Új Ember munkatársa. József Attila-díjas (2004). Európa-érem díjazott (2016). Művei Ferenc József keserűvíz (regény, Kráter Kiadó, 1989) Parasztbarokk (regény, HungAvia-Kráter Kiadó, 1991) Börtönkereszt. Börtönviselt katolikusok visszaemlékezései (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1994) Strázsahegy (regény, Kráter Műhely Egyesület, 1995) A helyzet metszete. Egy lélek megmerülése (regény, Kráter Műhely Egyesület, 1999) A faljáró (novellák, Holnap Kiadó, 2000) Isten próbababái (regény, Holnap Kiadó, 2003) Nincs emberem (regény, Kráter Műhely Egyesület, 2005) Isten országútján. Elmer István beszélgetése Bábel Balázs kalocsai érsekkel ; Szent István Társulat, Bp., 2005 ( Pásztorok ) Szabadon elkötelezve. Elmer István beszélgetése Mayer Mihály megyés püspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2005 ( Pásztorok ) Ahol mindörökre nyár van. Portrékötet Czigány Györgyről ; interjúk, szerk. Elmer István; Jel, Bp., 2006 ( Arcképek, vallomások ) Te kövess engem. Elmer István beszélgetése Pápai Lajos megyéspüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2006 ( Pásztorok ) Ti is voltatok sellők (novellák, Holnap Kiadó, 2006) Kalandra hív Krisztus. Elmer István beszélgetése Balás Béla megyéspüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2007 ( Pásztorok ) A kiegyezés reményével Keresztes Sándorral beszélget Elmer István ; Kairosz, Bp., 2008 Madrigáltörténet. A Budapesti Madrigálkórus 50 éve (Holnap Kiadó, 2008) Ecce Homo. R. Törley Mária stációi Elmer István novelláival (Katedrális Művészeti Bt., 2008) Mindenhol pap vagyok. Elmer István beszélgetése Beer Miklós váci megyéspüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2009 ( Pásztorok ) Elvitte őt Jézushoz. Elmer István beszélgetése Veres András szombathelyi megyéspüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2009 ( Pásztorok ) Egy szív, egy lélek. Kipke Tamás és Elmer István beszélgetése Miklósházy Attilával, a külföldön élő magyarok nyugalmazott püspökével ; Szent István Társulat, Bp., 2009 ( Pásztorok ) Lépcsők (novellák, Kráter Műhely Egyesület, 2009) A hely szerelmese. Elmer István beszélgetése Várszegi Asztrik püspök pannonhalmi főapáttal ; Szent István Társulat, Bp., 2010 ( Pásztorok ) Műtét (dráma, Napút, 2010) Bölcsességre neveljük szívünket. Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek visszaemlékezései ; beszélgetőtárs Elmer István; Szent István Társulat, Bp., 2010 ( Pásztorok ) Keleti lélekkel a Kárpát-medencében. Elmer István beszélgetése Kocsis Fülöp, hajdúdorogi megyéspüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2012 ( Pásztorok ) A magyarok püspöke. Elmer István beszélgetése Cserháti Ferenccel, a külföldön élő magyarok püspökével ; Szent István Társulat, Bp., 2012 ( Pásztorok ) Rendelkezésre állok. Elmer István és Kipke Tamás beszélgetése Bíró László tábori püspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2013 ( Pásztorok ) Fehér szavak. Kisregények a Pálos rend történetéből (Szent István Társulat, 2013) Merre vezet az út? Elmer István beszélgetése Orosz Atanáz görögkatolikus püspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2013 ( Pásztorok ) A vízhordó ember. Elmer István beszélgetése Márfi Gyula veszprémi érsekkel ; Szent István Társulat, Bp., 2014 ( Pásztorok ) Örökre veszve nem lehet (regény, Új Ember Kiadó, 2014) A bolondajtó. Violin (két kisregény, Napkút Kiadó, 2015) Lehet. Regény ; Kráter, Pomáz, 2015 ( Fekete-piros sorozat ) Szelíd határozottsággal. Elmer István beszélgetése Katona István nyugalmazott segédpüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2016 ( Pásztorok ) Az élet a szeretetben teljes. Elmer István beszélgetése Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel ; Szent István Társulat, Bp., 2017 ( Pásztorok ) A fogoly szeme. Novellák ; Galenus, Bp., 2017 Sodronyok. Örlőkő. Két kisregény ; Hét Krajcár, Bp., 2018 Díjak, elismerések József Attila-díj (2004) Európa-érem (2016) Mouthiers-sur-Boëme Mouthiers-sur-Boëme település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 2437 fő (2015). Mouthiers-sur-Boëme Claix, La Couronne, Fouquebrune, Plassac-Rouffiac, Roullet-Saint-Estèphe, Torsac, Vœuil-et-Giget és Voulgézac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Roccamorice Roccamorice község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik. Határai: Abbateggio, Caramanico Terme, Lettomanoppello, Pennapiedimonte és Pretoro. Története Középkori alapítású település. Alapítása összefügg a Santo Spirito a Maiella-apátságéval. Önálló községgé 1949-ben, amikor levált San Valentino in Abruzzo Citeriorétól. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santo Spirito a Maiella-apátság San Donato-templom Az Egyesült Arab Emírségek vasúti közlekedése Az Egyesült Arab Emírségek vasúti közlekedése az egyik legfiatalabb a világon. Csupán néhány éve kezdődött el a kötöttpályás hálózatok kiépítése, de a lemaradását az ország rohamtempóban próbálja behozni. Az ország első ilyen rendszere a dubaji metró volt, melyet a Pálma-sziget monorail vonala követett. Jelenleg még mindkettő csak részlegesen készült el és nyílt meg. Építés alatt áll az Abu Dhabi Metro és az Al Sufouh villamos hálózata. Jóval nagyobb léptékű az Etihad Rail terve, amely 1200 km-nyi vasútvonalat tervez építeni az országban. Az első 270 km-es szakasz csak a teherforgalom számára épül, együttműködve a Abu Dhabi National Oil Companyval. Várható megnyitása 2013. A fiatal vasúttársaság első hét dízelmozdonya közül az első kettő 2013. április 10-én érkezett meg. DarkOrbit A DarkOrbit a Bigpoint 2006-ban kiadott játéka. A játék számos nyelven, köztük németül, törökül, angolul és magyarul játszható. A játék felépítése A DarkOrbit-ban egy virtuális űrhajó pilótájaként játszhatunk, ahol NPC (Non-player character) nem játszható karakterek illetve ellenséges játékosok ellen küzdhetünk. A játék során tapasztalati pontok, úgynevezett "XP"-k (az angol "experience" szóból származik, jelentése tapasztalat) gyűjthetőek a különböző küldetések során. A játék ingyen játszható, de fizetés ellenében uridiumot kaphatunk, melyekért már a játék legelején a jobb fegyverek vásárolhatóak PL LF-3. A játék egy 3 dimenziós programmotorral ellátott flash játék, amihez Adobe Flash szükséges. Cégek A játékban három cég, a Mars Mining Operations (MMO), az Earth Industries Corporation (EIC) és a Venus Resources Unlimited (VRU) nevű cégek harcolnak egymás ellen; a megbízó választásról a játék legelején lehet dönteni. De ha esetleg már választottunk megbízót, de szeretnénk egy másik megbízóhoz átállni, azt uridiumért megtehetjük. Klánok Minden játékosnak lehetősége van egy klánba való belépésre, melynek célja az, hogy a játékosok egymást támogassák. Minden klánnak van egy vezetője, a tagok pedig adót fizetnek; A maximális adó 5% a minimum 0%. Címek és rangok A játékban a játékosok tapasztalata alapján 18 rang érhető el. A kezdő játékos űrpilótaként kezdi a pályafutását. Rangsorpontoktól függ a rangod körülbelül 20 fajta rangba sorolódnak a játékosok a legnagyobb a vezérezredes megbízónként maximum 1 Játékos. l, l Érdekességek A játék saját support (ügyfélszolgálattal) csapattal és fórummal rendelkezik amit a játék a kezdőlapon(a bejelentkezés után) a jobb felső sarok ? jelénél(súgónál) érhetők el. A játékon belüli fizető eszközök A játékban a credit az egyik legértékesebb dolog. Ebből lehet szinte mindent megvenni amitől fejlődsz, vagy éppen csak szórakozásból költöd. A másik legértékesebb és egyben legritkább fizetőeszköz az uridium. Az uridiumot lehet szerezni bónuszdobozokból, NPC-kből, galaktikus átjárókból, vagy akár meg is veheted normál pénzért. Pusztasalgó Pusztasalgó, (1899-ig Usz-Salgó, szlovákul: Uzovský Šalgov) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. Fekvése Kisszebentől 4 km-re délnyugatra fekszik. Története A község területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A leletek többsége a falutól délre emelkedő 513 m magas Várhegyről került elő, ahol már a kőkorszakban emberi település volt. A legrégebbi leletek a vonaldíszes kerámiák népétől származnak az i. e. 6. évezredből. Az i. e. 5. évezredben a bükki kultúra népe lakta a vidéket. Ekkor a hegy tetején már földvár állt, a település pedig alatta a teraszokon helyezkedett el. A hegy a késsőbiakben is lakott maradt, az i. e. 3300 és 1900 közötti időben a bádeni kultúra népe élt itt. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra, majd a lausitzi és a gávai kultúra erődített települései álltak a Várhegyen. A vaskort az i. e. 700 és 400 közötti időből a hallstatti kultúra és a 400 utáni laténi kultúra képviseli a leletek között. A mai települést 1323-ban Károly Róbert oklevelében említik először, melyben a király egy 1315-ben tett adományt erősít meg. A király ebben a mai Salgó-patak felső völgyében fekvő birtokot Thököly Pálnak és Andrásnak adja. A birtok központja az egykori Tótfalu a 13. század végéig létezett. Neve az itteni szlovák lakosságról tanúskodik. A település 1337-ben "Totfalua", 1348-ban "Salgov" alakban szerepel. A falu feletti hegyen ebben az időben földvár állt. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a várat 1241-ben a tatárok elfoglalták és felgyújtották, ezzel védelmi szerepe megszűnt. A faluban a 14. században fatemplom állt, mely 1372-ben még létezett. A pápai tizedjegyzék 1332-ben János nevű plébánosát is megemlíti. 1372-ben Salgónak 27 jobbágytelke volt. 1427-ben a bíróén kívül még 19 háztartás adózott a településen. A 15. században a falu birtokosai tamásfalvi és roskoványi nemesek voltak. A 16. században a Úszok, a Thökölyek egyik ága a birtokos a községben. Róluk kapta a falu régi Usz-Salgó nevét. 1543-ban 2, 1567-ben 2, 1588-ban másfél portáig adózott a falu. 1567-ben 6 volt a háztartások száma. 1600-ban 14 háztartás, valamint templom, plébánia és iskola volt a településen, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. A reformáció itt is hamar elterjedt, 1591-ben már evangélikus hitszónoka volt a községnek. 1610 körül kőtemplom épült, melyet később Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek. Az egyhajós reneszánsz építmény ekkor még torony nélküli volt. A templomot 1743-ban barokk stílusban építették át. 1787-ben 34 háza és 200 lakosa volt a községnek. A 19. században a Semsey, később a Péchy család volt a birtokosa, akik egészen 1945-ig birtokolták a falu nagyobb részét. 1828-ban 49 házában 390 lakos élt, főként földművesek. A templom mellett egy régebbi udvarház alapjain a 19. század közepén felépült a Péchy család késő klasszicista kastélya. Jelentős év volt még a falu életében 1896, amikor a Péchyek nagy kiterjedésű gyümölcsöst telepítettek a községbe. Vályi András szerint „SALGO. Usz Salgo. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Szebenhez 3/4 mértföldnyire; határja sovány, fája van, réttyei meglehetősek.” Fényes Elek szerint „Úsz-Salgó, tót falu, Sáros vgyében, Nyárs-Ardóhoz 1/2 órányira, 392 kath. lak. Sok gyümölcs. Jó határ. F. u. Úsz nemzetség. Ut. p. Berthót.” A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott. Népessége 1910-ben 261, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 577 lakosából 573 szlovák volt. 2011-ben 609 lakosából 586 szlovák volt. Nevezetességei A Péchy-kastély 1840 és 1850 között egy korábbi udvarház alapjain épült késő klasszicista stílusban. Körülötte nagy park számos faritkasággal. Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1610 körül épült reneszánsz stílusban . 1743-ban barokk stílusban építették át. Főoltára 1700 körül készült. A Várhegy számos ősi kultúra településnek lelőhelye. 130 éves kaliforniai mamutfenyő az iskola udvarán. Salgói halastó. 2014-es labdarúgó-világbajnokság (A csoport) A 2014-es labdarúgó-világbajnokság A csoportjának mérkőzéseit 2014. június 12-től 23-ig játszották. A csoportban a rendező Brazília, valamint Horvátország, Mexikó és Kamerun szerepelt. A csoportból Brazília és Mexikó jutott tovább. A mérkőzéseken 18 gól esett. FIFA-világranglista A válogatottak helyezései a FIFA-világranglistán 2014. június 5-én, a világbajnokság előtti utolsó ranglistán: Mérkőzések Az időpontok a brazil időzóna (UTC–3), valamint Manaus az amazonasi időzóna (UTC–4) szerint, zárójelben a közép-európai nyári idő (UTC+2) szerint olvashatók. Használt rövidítések (magyar rövidítés – angol rövidítés – poszt): Şükrü Saracoğlu Stadion A Şükrü Saracoğlu Stadion (IPA: /�yk�y sa�at͡�o��u/, törökül: Şükrü Saracoğlu Stadı) a török Fenerbahçe SK labdarúgó-egyesület 4. kategóriás UEFA-stadionja, mely Isztambul Kadıköy negyedében található. 2009-ben itt tartották az UEFA-kupa döntőjét. Története A stadion építésére II. Abdul-Hamid szultán adott engedélyt a Papazın Çayırı („a pap mezeje”) nevű mezőn. Évi 30 arany bérleti díjért cserébe egy angol tulajdonú klub, a Union Club kapta meg a bérleti jogot. Az első világháború ideje alatt az angolok hadviselő félnek számítottak, így a labdarúgó-mérkőzéseket beszüntették. A stadion kezelését 1915-ben egy Kara Kemal nevű férfi vette át, aki a stadionnak az İttihat Spor Sahası nevet adta. 1929-ben kapta meg a bérleti jogot a Fenerbahçe, és változtatta meg a létesítmény nevét Fenerbahçe Stadıra. Az 1931-ben kezdődő felújítás keretében a klub átalakíttatta a stadiont, így teljesen új külsőt kapott. Egy szerencsétlen tűzesetben leégett a klub főépülete, így képtelenek voltak a bérleti díjat tovább fizetni, a stadion állami tulajdonba került. Az államtól Şükrü Saracoğlu miniszterelnök, a Fenerbahçe akkori elnöke vásárolta 1933-ban meg 9000 líráért és adta vissza az egyesületnek. 1947-ben elkezdték bővíteni a stadiont, az építkezések miatt a klub eladósodott, mintegy 180 ezer lírával tartozott az építtető cégnek. 1951-ben a tartozások rendezése végett a stadionra kitették az „eladó” táblát, és úgy tűnt, a klub elveszíti Törökország legnagyobb stadionjának kikiáltott létesítményét. Végül állami segítséggel sikerült megállapodást kötni az adósságot kezelő Yapı Kredi bankkal, és a tartozást 1952-ben megszüntették. Aziz Yıldırım elnöksége idején, 1999-ben kezdődött meg a stadion teljes átalakítása. A négy tribünből hármat két éven belül teljesen átépítettek és kibővítettek. Két tribün átépítését szponzorok segítségével tudták véghezvinni, így ezeket a szponzorok, a Migros szupermarket-hálózat és a Telsim GSM-szolgáltató után nevezték el. Az átalakítások a következő években is folytatódtak, 2002–2003-ban az összes tribünt befedték, 2005-ben pedig az utolsó, Numaralı elnevezésű tribünt is elbontották és újat építettek a helyére Fenerium néven. A stadionban nem csak Fenerbahçe mérkőzéseket tartanak, de a török labdarúgó-válogatott is használja. Jaraíz de la Vera Jaraíz de la Vera település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Jaraíz de la Vera Collado (Cáceres), Casatejada, Majadas, Pasarón de la Vera, Torremenga, Garganta la Olla és Cuacos de Yuste községekkel határos. Lakosainak száma 6514 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rhen Var A Rhen Var egy bolygó a Csillagok háborúja elképzelt univerzumában. Helyzete Külső Peremvidék (Outer Rim) Leírás A Rhen Var egész felszínét havas tájak borítják. Néhol egy-egy jeges hegyek vagy völgyek találhatók. A víz nagy része be van fagyva. Elég közel helyezkedik el a Galidraanhoz. A birodalom idején a katonák egy kis bázist építettek ki a felszínére. Történelem A klón háború alatt a köztársaság elfoglalta a Rhen Var bolygót. Olyan klónok voltak a bolygón, akik alkalmazkodni tudtak a nagy hideg környezethez. Később a köztársasági katonák elhagyták a bolygót és a Galaktikus Birodalom foglalta el. A birodalom alatt egy kis bázist építettek ki. A katonai bázis, ami célpont lett Wilhuff Tarkin számára, hogy egy ellopott korvett után nyomozzon, amivel megtámadták a Galidraan rendszert. Később egy lázadó sejt kísérletezett az ellopott korvettel. Megjelenése A Rhen Var James Luceno: Star Wars: Tarkin című regényében csak megemlítik. Hancock megye (Iowa) Hancock megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 11 094 fő (2013. július 1.). Hancock megye Winnebago megye és Wright megye községekkel határos. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Concerto Budapest A Concerto Budapest egy magyar szimfonikus zenekar, zenei igazgatója Keller András karmester, hegedűművész. Évente több mint 60 fellépése van itthon és külföldön. Története A zenekar elődje 1907-ben jött létre Postás Zenekar néven. 1992-től Matáv Szimfonikusok, majd – a fenntartója szervezeti változásainak megfelelően – 2005-től Telekom Szimfonikusok néven működött. Sokáig ez volt az egyetlen zenekar, melyet nem közpénzből, hanem egyetlen nagyvállalat, a Magyar Telekom támogatásából tartottak fenn, így ez a magyarországi zenei életben egyedülálló példája a magánmecenatúrának. 2007-ben vette át a zenekar vezetését Keller András hegedűművész, miután saját vonósnégyesével, a Keller Quartettel megalapozta nemzetközi hírnevét. Az ezt követő években sok fiatal zenész csatlakozott a zenekarhoz. A Concerto Budapest a mai nevét 2009 óta viseli. 2013-tól 2015-ig a Zeneakadémia rezidens zenekara, a fenntartó pedig az állami tulajdonú Concerto Akadémia Nonprofit Kft. 2018-ban az Origo.hu a Videa.hu videó megosztó portálon a zenekar mindennapjait bemutató Született muzsikusok című tízrészes „doku-reality” sorozat népszerűsíti a klasszikus zenét. Írója, kreatív producere Szabó Stein Imre, rendezője Géczy Dávid, vezető operatőre Mayer Zoltán volt. Művészeti programja A repertoárban főleg koncertdarabok, olykor operadarabok szerepelnek, illetve gyakran játszanak kamaradarabokat is. Korszakhoz nem kifejezetten kötődnek, de Keller kimondott célja, hogy a zenekar a jövőben jobban orientálódjon a kortárs darabok felé. Egy korábbi felkérés nyomán Csajkovszkij művek felvételén dolgozott a zenekar, ami a zenészekre és a művészeti vezetőre is nagy hatással volt, így a repertoárban az orosz szerzők művei kissé nagyobb súlyt kapnak, illetve a zenekar orosz zenei témájú fellépéseket is tart. Keller a zenei igazgatói tevékenységét részben kamarazenei hátterének köszönhető művészeti elvek mentén végzi. Vélekedése szerint: Mesteriskola A koncertezés mellett a Concerto Budapest a Zeneakadémia rezidens zenekaraként is működik, gyakran játszanak vizsgaelőadásokon, karmestervizsgákon, operavizsgákon. Emellett a Zeneakadémia zenész hallgatói részt vehetnek a zenekar munkájában is. A Mesteriskola szakmai továbbképzéseket, posztgraduális oktatási programokat és műhelymunkát is magába foglal. Ifjúsági programok A zenekar ifjúsági koncerteket is tart, kimondottan fiataloknak szóló sorozatai is vannak, például a gyerekkoncertek. A fiataloknak szóló előadások és egyes kamarakoncertek a Concerto Budapest saját próbatermében, a Zeneházban kerülnek megrendezésre. Hazai és külföldi fellépései A zenekar évente több mint 60 koncertet ad a hazai nagy koncerttermekben, például a Zeneakadémán, a Müpában, a BMC-ben, illetve külföldi hangversenytermekben, például Németország és az Egyesült Államok nagyvárosaiban, Franciaországban, Spanyolországban és Kínában. Olyan neves művészekkel léptek már fel, mint például Evelyn Glennie, Jevgenyij Koroljov, Katia Buniatishvili, James Galway, Thomas Hampson. Cinclodes albidiventris A Cinclodes albidiventris a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, eredetileg a Cinclodes fuscus alfaja volt Cinclodes fuscus albidiventris néven, az átsorolását egyes szervezetek, még nem fogadták el. Előfordulása Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. Állandó, nem vonuló faj. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi magaslati füves puszták és bokrosok, valamint vizes élőhelyek. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. április 22.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2016. április 22.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. április 22.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. április 22.) Garnat-sur-Engièvre Garnat-sur-Engièvre település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 693 fő (2015). Garnat-sur-Engièvre Beaulon, Paray-le-Frésil, Saint-Martin-des-Lais, Bourbon-Lancy és Lesme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Antoine (Gironde) Saint-Antoine egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 1983 – 2020 Jean-Paul Brun Látnivalók Saint Antoine templom Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás Prefektúrák Már Vidrócki emelgeti a bankót A Már Vidróczki emelgeti a bankót magyar népdal melyet Kodály Zoltán gyűjtött. A népdal – „Már Vidrócki emelgeti a bankót” – elbeszélői azok, akik Vidróckit nem annyira hús-vér emberként, inkább élő legendaként ismerik. 24 Az első strófa allegro tempójú, és szinte végig imitációs. Nem véletlenül: a versszak pianissimo indul, mint amikor valami pletykát rebesgetnek az emberek egymás között, s ahogy a híresztelés lábrakap, úgy viszi tovább a zenei anyagot a belépő imitáló szólam – itt a tenor. Aztán a 3. sortól újabb szakasz – újabb, immár háromfázisú (szoprántenor-alt) imitáció („Elvezeti…”): megintcsak a fojtott beszélgetés. A versszak utolsó másfél ütemét leszámítva csak a fölső három szólam énekel, az utolsó másfél ütemben kapcsolódik be a bariton, az utolsóban a basszus. Ha a jelenetet egy falusi kocsmába képzeljük, akkor ők azok, akik a szomszéd asztal mellől helyeselnek. Az egész strófa jóval derűsebb hangulatú, mint az előző rész. Iosif Pop Silaghi Iosif Pop Silaghi, magyaros névalakban Illésfalvi Pap-Szilágyi József (Értarcsa, Bihar megye, 1813. április 13. – Nagyvárad, 1873. augusztus 15.) román teológiai doktor, nagyváradi görögkatolikus püspök, a főrendiház tagja. Élete Értarcsán született, ahol édesapja akkor lelkész volt. Iskoláit Nagyváradon végezte. 1830-ban a papi pályára lépett és mint a nagyváradi görögkatolikus megye növendéke a hittudományok hallgatása végett Bécsbe ment, ahol mint harmadéves kispap a bibliai tantárgyakból a szigorlatot letette. A teológiai tanfolyam végeztével, szigorlatait folytatandó, beiratkozott a bécsi Hippói Szent Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő, ahol 1837-ben teológiai doktorrá avatták. Időközben, 1836. augusztus 27-én Nagyváradon pappá szentelték. Megyéjébe visszatérvén, előbb a püspökmegyei hivatalnál nyert alkalmazást, majd hat hónapig a görögkatolikus román ifjúságot vezérelte aligazgatói minőségben. Innen ismét a megyei hivatalhoz került szentszéki jegyzőnek, és ez időben nevezték ki szentszéki ülnöknek is. A püspöki széknek Samuil Vulcan püspök 1839-ben történt halála által való megüresedésével, előbb Radnóthy, ennek halálával pedig Cornely vikárius mellett három évig mint titkár működött. 1842-ben az új püspök, Erdélyi Vazul is megtartotta őt ezen hivatalában maga mellett; 1845-ben kanonok és a püspöki iroda igazgatója, 1848-ban egyházmegyei iskolai felügyelő, 1850-ben iskolai tanácsos, a görögkatolikusok részéről nagyváradi tankerületi főigazgató és a görögkatolikus intézetbeli ifjúság vezetője lett. Ugyanebben az évben iskolai kanonokká lépett elő, 1854-ben lett éneklő kanonok. Minden törekvését a népnevelésre fordította, már mint iskolai felügyelő több népiskolát építtetett és nagy költséggel felszerelt. A belényesi román gimnáziumot nyolc osztályúvá alakította, s mint püspök a tanárok fizetéséhez sajátjából évenként 600 forinttal járult hozzá. Mint a román fiúnevelő igazgatója 120 ifjút táplált ezen intézetben, akiknek majdnem fele idegen ajkú, nem román, többnyire előkelő családok sarja volt. 1850-ben és az azt követő években nagy buzgalmat fejtett ki a balázsfalvi görögkatolikus érsekség újbóli életbeléptetésének és a szamosújvári és lugosi görögkatolikus román püspökség létesítése kieszközlésében. Mint román hazafi is sikeresen működött közre nemzete fölvirágoztatásán és hazája jólétén. A megyei gyűléseken mind 1848 előtt, mind az októberi diploma után szónoklataival tűnt fel; az 1847–48-as országgyűlésen káptalanját ő képviselte. 1852-ben mrgalapította a nagyváradi román tanulóifjúság olvasótársulatát, amely az ő felügyelete alatt állott. Őfelsége a császár 1854-ben a Ferenc József-rend kiskeresztjével, 1857-ben pedig a Szent Pantaleonról címzett apátsággal tüntette ki. Erdélyi Vazul báró halála után az új püspök kinevezéséig a püspöki megye kormányzását társai rá bízták, míg az uralkodó az Apostoli Szentszék jóváhagyásával 1862. november 1-jén nagyváradi püspökké ki nem nevezte. Működéséből megemlítendő azon emlékirata, amelyet a pápának nyújtott át a keleti egyháznak a nyugatival való egyesítése érdekében. Rómában tartózkodásakor a Quiritesek római tudós társasága irodalmi érdemeinek elismeréséül tagjainak sorába választotta. Megyéjében sok templom szükségleteit sajátjából fedezte; miközben közel 400 román családot térített át a görögkatolikus vallásra, azokat templomi ruhákkal, könyvekkel és szent edényekkel bőven ellátta. 1873-ban hunyt el Nagyváradon; összes vagyonát, százezer forinton felül, egyházmegyei célokra hagyta. Cikkei a Religio és Nevelésben (1843. II. 3. sz. Vulkán Sámuel görög szertartású egyházmegyei püspök, 1843. II. 3. Erdélyi Vazul görög szert. nagyváradi püspök beiktatása). Munkái Scurta istoria a credintiei Romaniloru. Nagyvárad, 1845 (A románok hitének rövid története) Enchiridion juris ecclesiae orientalis. uo., 1861 Catechismusu unirei toturora romaniloru. uo., 1864 (Az összes románok uniójának kátéja) Fölemlítendők még püspöki pásztorlevelei. Kéziratban Codex canonum ecclesiae orientalis, amit a római curiához küldött be. Pretty Girls A "Pretty Girls" Britney Spears és Iggy Azalea közös dala. A dalt Iggy, Maegan Cottone, a Little Mix és a dalproducer, The Invisible Men írta. Kislemez formában 2015 május 4-én jelent meg, az RCA Records gondozásában. A zenei videó 2015. május 13-án jelent meg, a klipet Cameron Duddy és maga Iggy rendezte. A klipet a Földi lányok csábítóak című film inspirálta. 2015. május 17-én Britney és Iggy előadta a dalt a Billboard Music Awards-on. 2015 augusztusától a Britney: Piece of Me repertoárjának is a része. A közös szerzemény a 29. helyig jutott a Billboard Hot 100-on. A dal két jelölést kapott a 2015-ös Teen Choice Awards-on. Háttér 2014. szeptember 9-én Britney a New York-i tartózkodása alatt interjút adott az Extra-nak. Britney-t arról kérdezték, hogy kivel duettezne szívesen, erre a válasza Katy Perry és Iggy Azalea volt. A későbbiekben Iggy arról nyilatkozott, hogy résztvett egy titkos kollaborációban, valakivel, aki érdekelt volt ebben. 2015. március 12-én Britney interjút adott a Billboard Magazinnak, ekkor jelentette be, hogy valóban felvettek egy közös dalt Iggy-vel. Videoklip A klip 2015. május 13-án jelent meg. A videó stílusa a 80-as évek stílusát idézi fel. A klipben a legtöbb inspiráció "A Földi Lányok Csábítóak" című filmből származik. A videó elejében Britney épp a körmét festi, ezt követően földönkívüliként jelenik meg Iggy, a medencébe csapódva. Ezután a lányok egy sárga jeep autóval járják a várost, majd megállnak, ekkor Britney táncolni kezd, addig Iggy földönkívüliként feltör egy ATM-et. A klip végén már egy klubban vannak, ahol táncolnak. A videó átlépte a 100 milliós nézettséget Britney VEVO-csatornáján, ez volt az első olyan videója Britneynek, ami ilyen hamar elérté a "Vevo Certified" státuszt. A Fuse TV szavazásán ez lett a 2015-ös év legjobb videoklipje. Kritika A dal többnyire pozitív kritikákat kapott, habár a Time szerint a 2015-ös év 8. legrosszabb dala. Promóció 2015. május 17-én Britney és Iggy előadta a dalt a Billboard Music Awards-on. 2015 augusztusától a Britney: Piece of Me repertoárjának is része volt. Kiscsalomja Kiscsalomja (szlovákul: Malá Čalomija) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Fekvése Nagykürtöstől 25 km-re, délnyugatra fekszik. Története A falu területe már a kőkörszakban is lakott volt, majd a korai vaskorban a hallstatti kultúra népe élt itt. Lakott volt a római korban és a 8. században is. 1247-ben említi először oklevél "Kyschalamiya" néven. 1303-ban a falu területét Miklós fia Miklós, a Kiscsalomjai család őse szerezte meg. A 15. században területén a huszitáknak volt táboruk. A falu a 16. században elnéptelenedett és Kóvári-szög néven 1694-ig puszta volt. Ekkor a Luby és Lenkey család telepedett meg a faluban, akikhez újabbak csatlakoztak. 1715-ben 6 háztartása létezett. Evangélikus fatemplomát 1752-ben karhatalommal rombolták le és csak 1784-ben építhettek újat helyette. A 19. században a Tihanyi, Balczár és Pajor családnak voltak a községben nagyobb birtokai. 1828-ban 107 házában 642 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. Népessége 1910-ben 297, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. 2001-ben 248 lakosából 210 szlovák és 35 magyar volt. 2011-ben 209 lakosából 172 szlovák és 33 magyar. Nevezetességei Evangélikus temploma 1884 -ben épült neoklaszicista stílusban. A neoklasszicista lelkészlak 1850 -ben épült. A Kondor-kúria a 20. század elején épült. Híres emberek Itt volt lelkész 1789 -től haláláig Lehocky Dániel (1759–1841) egyházi író, pedagógus. A lelkészlakon emléktáblája áll. Itt élt és alkotott Pajor István (1821–1889) költő, szerkesztő, néprajzi gyűjtő. Quintett csoport Quintett csoport Egy kiállítás erejéig összeszerveződött fiatal alkalmazott grafikusok csoportja 1969-ben. Székhely: Budapest. A csoport Konecsni György tanítványaiból szerveződött, köztük Bakos István, Molnár Kálmán, Pecsenke József, Schmal Károly és Simonyi Emőke, később reklámgrafikáikkal és képzőművészekként egyaránt komoly sikereket értek el. Bakos, Molnár és Schmal 1976-ban a hosszabb életű Perspektíva csoport tagjai lettek. Kiállításuk 1969 • Derkovits Terem, Budapest Hímvessző A hímvessző (latinul penis, pénisz) egy szivacsos szövetből álló, henger alakú szerv egyes állatok hímjeinél, illetve az embernél a férfiaknál. Alapvetően szaporítószerv, ezen kívül a vizelet kibocsátására is szolgál. Humán anatómia A pénisz henger alakú szerv, melynek végén a makk (glans penis) található. A makkot a pénisz testétől (corpus penis) egy barázda, a (sulcus coronarius penis) választja el és kívülről a fityma (preputium) fedi. A pénisztest felső felszínén jól láthatóan fut a (vena dorsalis superficialis penis), a hímvessző felületes vénája. A pénisz egész hosszában három szivacsos szerkezetű test fut végig. Ezek közül a két barlangos test (corpora cavernosa) a pénisz felső (dorsalis) részén, egymással párhuzamosan halad, a maradék egy szivacsos test, (corpus spongiosum) pedig az alsó (ventralis) oldalán. Az utóbbiban fekszik a húgycső (urethra), amelyen át a vizelet és az ondó is - más-más időben - kiürülhet. A két szeméremcsont (corpus cavernosum) a symphysiséről ered (crus penis), erős kötőszövetes tok veszi őket körül, ez az erekció során tartást biztosít a hímvesszőnek. A corpus spongiosum alattuk egy bunkószerű véggel kezdődik (bulbus penis), majd a pénisz ventralis felszínén halad és a makkban végződik rajta a húgycsőnyílással. A makk érzőidegekben gazdag, és a szexuális életben kap fontos szerepet. A szivacsos szövet (corpus spongiousom) tokja jóval lazább, ez teszi lehetővé, hogy a húgycső a merevedéskor ne záródjon el és végbemehessen az ejakuláció. Az emberi péniszben a legtöbb emlőstől eltérően nem található baculum, azaz péniszcsont. Az erekció mechanizmusa: A corpus cavernosumban halad a pénisz fő artériája, a vénák pedig a széleken. Az artériák dugóhúzószerűen csavarodottak, ez azért van, hogy követni tudják az erektált hímvessző méretnövekedését. A hímvesszőben intima párnák (Ebner-párnák) vannak, melyek idegi stimulusra, nemi izgalomra lelapulnak, ezáltal a beáramló vér feltölti a centrális cavernákat és elzárja a szélső kisebb vénák visszaáramlását. Ezáltal jön létre az erekció. A nemi izgalom elmúlásával az Ebner-párnák bedomborulnak, az artériák lumene szűkül, csökken a vér bejutása és a tunica albuginea feszülése. A szélső vénákból a vér el tud folyni és elvezetik a vért. Ezáltal a pénisz petyhüdtté válik. NGC 3242 Az NGC 3242 (más néven Caldwell 59) egy planetáris köd az Hydra (Hydra) csillagképben. Felfedezése A ködöt William Herschel német-angol csillagász fedezte fel 1785. február 7-én és katalogizálta H IV.27 néven. Később John Herschel figyelte meg Dél-Afrikából 1830-ban és nevezte el h 3248-nak. A General Katalógusba GC 2102 néven került be 1864-ben. Végül John Louis Emil Dreyer katalogizálta NGC 3242 néven. Tudományos adatok A köd központjában egy 12,1 m magnitúdós fehér törpe található. Nagy hasonlóságot mutat az NGC 6826-al. A köd 4,7 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2009. február 15.) Sourzac Sourzac település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 1108 fő (2015). Sourzac Douzillac községgel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (15640) 2632 P-L A (15640) 2632 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Fierville-les-Parcs Fierville-les-Parcs település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 204 fő (2015). Fierville-les-Parcs Blangy-le-Château, Le Breuil-en-Auge, Manneville-la-Pipard, Le Mesnil-sur-Blangy, Pierrefitte-en-Auge és Saint-Philbert-des-Champs községekkel határos. Népesség A település népességének változása: VI. Frigyes dán király VI. Frigyes (dánul: Frederik den Sjette; 1768. január 28. – 1839. december 3.) Dánia királya 1808-tól haláláig, és Norvégia királya 1808-tól 1814-ig. Uralkodása idején bomlott fel a négyszáz éves dán-norvég perszonálunió. Gyermekkora Frigyes 1768. január 28-án született a koppenhágai Christiansborg-palotában. Apja VII. Keresztély dán és norvég király volt, anyja pedig a születése idején még csak tizenhat éves Hannoveri Karolina Matilda, III. György brit király húga. Ekkoriban az udvar hangulatát alapvetően apja elmebetegsége határozta meg. Keresztély alkalmatlan volt az uralkodásra, azért a hatalomért a különböző klikkek versengtek és a királyné egyre inkább elszigetelődött. A változást az új kegyenc, Johann Friedrich Struensee 1769-es megjelenése hozta, aki udvari orvosként Frigyest is sikeresen immunizálta himlő ellen. Struensee gyakorlatilag régensként uralkodott és Frigyes nevelésében is döntő szava volt. Szó szerint értelmezte Rousseau divatos "vissza a természethez" filozófiáját és a kisgyermeket sokszor hosszú időre magára hagyták, hogy megtalálja belső tiszta önmagát és még télen is alig adtak rá ruhát. Struensee a királyné szeretője lett és a közvélekedés szerint ő volt az apja Frigyes húgának, Lujza Augusztának. 1772-ben Keresztély király mostohaanyja, Braunschweig-Wolfenbütteli Júlia Mária kezdeményezésére letartóztatták és kivégezték Struenseet. A királyi pár házasságát felbontották és a négyéves Frigyes anyját Németországba száműzték, ahol hamarosan meghalt. Régensherceg 1784-ben Frigyes tizenhat éves és nagykorú lett. Apjával aláíratott egy okiratot melyben őt nevezi ki az Államtanács élére és Andreas Bernstorff miniszter támogatásával puccsszerűen átvette a régensi hatalmat Júlia Máriától. Bernstorff hatására széles körű felvilágosult reformokba kezdett. Eltörölte a parasztok röghözkötöttségét, melyet ötven évvel korábban vezettek be. A francia forradalom hatása érezhető volt a szabadabbá tett dán sajtóban is, ami miatt Frigyes óvatosabbá vált a reformokkal. Miután Bernstorff 1797-ben meghalt, Frigyes egy új rendelettel csökkentette a sajtószabadságot és súlyos büntetésekkel sújtotta azt aki bírálta a kormányzatot. Hogy példát statuáljanak, több újságírót is száműzetésre ítéltek. A napóleoni háborúk idején Dánia 1800-ban csatlakozott az orosz-svéd-porosz semlegességi paktumhoz és fenntartotta a jogot hogy kereskedjen Napóleon Franciaországával. Nagy-Britannia ezzel veszélyeztetve látta a kereskedelmi blokádját a franciák ellen és úgy döntöttek, hogy még azelőtt semmisítik meg a paktum országainak flottáit, hogy egyesíteni tudnák őket. 1801-ben a Hyde Parker és Horatio Nelson vezette angol flotta megsemmisítő csapást mért a Koppenhága mellett horgonyzó dán hajóhadra. Az elkövetkező években Napóleon Európa nagy részét meghódította, ám Dániának sikerült semlegesnek maradnia. Az angolok féltek, hogy ha Dánia enged a francia nyomásnak, akkor egyrészt veszélybe kerül a tengeri út Oroszországba, másrészt a dán flotta Napóleon kezére kerül. 1807-ben ultimátumot intéztek a dán kormányhoz, hogy csatlakozzanak a franciaellenes szövetséghez, vagy adják át hadiflottájukat Britanniának (garanciával a háború utáni visszaszolgáltatásra). Mikor a dánok nem válaszoltak, három napig ágyúzták Koppenhágát és csapatokat tettek partra a város közelében. A bombázás következményeképpen legalább kétezer civil vesztette életét és a város épületeinek 30%-a megrongálódott. A városparancsnok Frigyes parancsa ellenére nem felgyújtotta, hanem átadta a hajóhadat. A támadás miatt Frigyes hadat üzent Angliának és szövetséget kötött Franciaországgal. 1808-ban meghalt VII. Keresztély és Frigyes névlegesen is uralkodó lett. Napóleon bukása után Dánia a vesztes oldalon találta magát. Még a császár elbai száműzetése idején az új svéd király, XIV. Károly rákényszerített egy egyezményt, amelyben kisebb kárpótlásokért (Rügen szigete és Pomeránia egy darabja) lemond Norvégiáról. Norvégia a szerződés hírére fellázadt és Keresztély herceg vezetésével kikiáltották a függetlenséget, de a svéd hadsereg leverte a felkelést. Később a bécsi kongresszuson szentesítették ezt a döntést. A kongresszuson az is felmerült, hogy Dániát felosztják Svédország, a német hercegségek és esetleg Nagy-Britannia között, ezért mivel a királynak sikerült megőriznie a függetlenséget, hazatértekor nagy ünneplésben részesült. A háború után A háború után gazdasági válság sújtotta az országot, egészen az 1830-as évekig. Frigyes minden demokratikus és liberális kezdeményezést elnyomott, csak 1834-ben engedélyezte négy helyi parlament felállítását, de azoknak is csak tanácsadói jogköre volt. A választójogot is úgy alkották meg, hogy minden negyvenedik polgárnak volt akkora jövedelme hogy leadhatta a voksát a jelöltekre. 1837-ben gyűjtést kezdeményeztek egy nemzeti múzeum felállítására, a telket a király adományozta. A múzeum 1848-ban, kilenc évvel Frigyes halála után nyitott meg. VI. Frigyes 1839. december 3-án, hetvenegy éves korában halt meg az Amalienborg-palotában. Utóda a trónon unokatestvére, VIII. Keresztély lett. Családja és gyermekei VI. Frigyes 1790-ben feleségül vette Hessen-Kasseli Mária Zsófiát. Nyolc gyermekük született, de csak két leány érte meg a felnőttkort. Frigyes volt az utolsó dán király, akinek hivatalosan is volt szeretője. Frederikke Dannemand jó kapcsolatot tartott fent a királynéval, állítólag amikor a király beteg volt, akkor kettesben ápolták. Gyermekei Mária Zsófiától: Keresztély (1791. szeptember 22. – 1791. szeptember 23.) Mária Lujza (1792. november 19. – 1793. október 12.) Karolina (1793. október 28. – 1881. március 31.), feleségül ment apja unokatestvéréhez, Frigyes Ferdinándhoz Lujza (1795. augusztus 21. – 1795. december 7.) Keresztély (1797. szeptember 1. – 1797 szeptember 5.) Júlia Lujza (1802. február 12. – 1802. február 23.) Friderika Mária (1805. június 3. – 1805. július 14.) Vilhelmina Mária (1808. január 18. – 1891. május 30.), előbb feleségül ment a jövendő VII. Frigyeshez de elváltak. Másodszorra Károly schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceghez ment hozzá. Gyermekei Frederikke Dannemandtól: Lovisa (1810. április 16. – 1888. december 18.) Karolina (1812–1844) Frigyes (1813. július 20. – 1888. március 12.) Valdemár (1819 június 6. – 1835. március 4.) Joan Blos Joan Winsor Blos (New York, 1928. december 9. – 2017. október 12.) amerikai gyermekkönyvíró. Művei Just Think (1971) A Gathering of Days: A New England Girl's Journal (1979) Martin's Hats (1984) Brothers of the Heart: A Story of the Old Northwest, 1837–1838 (1985) Old Henry (1988) The Grandpa Days (1989) Lottie's Circus (1989) The Heroine of the Titanic: A Tale Both True and Otherwise of the Life of Molly Brown (1991) A Seed a Flower a Minute, an Hour (1992) Brooklyn Doesn't Rhyme (1994) The Hungry Little Boy (1995) Nellie Bly's Monkey: His Remarkable Story in His Own Words (1996) One Very Best Valentine's Day (1997) Bedtime! (1998) Hello, Shoes! (1999) Letters From the Corrugated Castle (2007) Díjai Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) (1980) Newbery Medal (1980) 500 Selinur Az 500 Selinur (ideiglenes jelöléssel 1903 LA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Maximilian Franz Joseph Cornelius Wolf fedezte fel 1903. január 16-án. Rhinogobio A Rhinogobio a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és a Gobioninae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nemhez az alábbi 5 faj tartozik. Rhinogobio cylindricus Rhinogobio hunanensis Rhinogobio nasutus Rhinogobio typus Rhinogobio ventralis Forrás ITIS rendszerbesorolása Günter Verheugen Günter Verheugen (Bad Kreuznach, 1944. április 28. –) német szociáldemokrata politikus, a Prodi- és az első Barroso-bizottság tagja. Pályafutása 1963 és 1969 között a kölni és a bonni egyetemen történelmet, szociológiát és politikatudományt tanult. 1978-tól 1982-ig a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tagja, majd főtitkára volt. 1982-ben az FDP megbuktatta Helmut Schmidt FDP-SPD koalíciós kormányát, és a CDU-hoz csatlakozott, így Helmut Kohl az lett új német kancellár. Verheugen azonban nem követte pártja irányvonalát, és átlépett az SPD-be, a Német Szociáldemokrata Pártba. 1983-tól 1999-ig a Bundestagban, azaz a (nyugat-)német parlamentben szociáldemokrata képviselő, tagja a külügyi bizottságnak (1983–1998), majd a külügyminisztérium államtitkára (1998–1999). 1999 és 2004 között az EU bővítésért felelős biztosa, így nagy szerepe volt Magyarország európai uniós csatlakozásában. 2004-től az Európai Bizottság egyik alelnöke, egyben a vállalkozásokért és az iparért felelős biztos. 2007-ben a német Bunte magazin azzal vádolta meg, hogy 2006-ban szeretőjét nevezte ki kabinetfőnökének, márpedig ez ellenkezik az Európai Bizottság etikai kódexével. 2014-es madridi műugró-Grand Prix-verseny A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) 2014-ben a 20. alkalommal rendezte meg február 14. és február 16. között a műugró-Grand Prix-versenysorozatot, melynek első állomása a spanyol főváros, Madrid volt. A versenyen részt vevő nemzetek A Grand Prix-n 19 nemzet 72 sportolója vett részt, az alábbi megbontásban: F = férfi, N = nő Sant’Eufemia a Maiella Sant’Eufemia a Maiella község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. Fekvése A megye délkeleti részén, a Majella Nemzeti Park területén fekszik. Határai: Caramanico Terme, Fara San Martino, Pacentro és Sulmona. Története Középkori alapítású, amikor a San Clemente a Casauria-apátsághoz tartozó birtok volt.A következő századokban nemesi birtok volt. Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Daniela Brescia botanikus kert Diana e Tamara néprajzi múzeum Roccacaramanico várának romjai Rhinopithecus A Rhinopithecus a karcsúmajomformák egy neme, aminek fajai csak Ázsia erdőségeiben honosak. Jellegzetességük a viszonylag kicsi orruk. Rendszerezés Arany piszeorrú majom (Rhinopithecus roxellana) Rhinopithecus roxellana roxellana Rhinopithecus roxellana qinlingensis Rhinopithecus roxellana hubeiensis Jünnani piszeorrú majom (Rhinopithecus bieti) Rhinopithecus brelichi Vietnami piszeorrú majom (Rhinopithecus avunculus) Rhinopithecus strykeri . Szalóczy Pál Szalóczy Pál (Budapest, 1945. november 15. –) magyar újságíró, riporter, rádió- és tévébemondó. Jellegzetes, mélyen zengő orgánuma tette különösen alkalmassá a bemondói hivatásra, emellett narrátori és információs szövegek bemondását is leggyakrabban ő végezte, emiatt hallani a hangját többek közt a budapesti metró, valamint a magyarországi vasúti pályaudvarok tájékoztató hangjaként. Pályafutása 1945. november 15-én született Budapesten. „Karrierje” már csecsemőként elindult, mivel a Zamako zabmaláta-tápszermárka reklámarca lett, amiért „gázsit” is kapott; a gyártó cég tápszereit. Másfél éves korában Keszthelyre költözött a család, itt járt gimnáziumba. Érettségi után, Kiskőrösön volt katona. Valódi pályafutása jóval később indult el. Szalóczy mélyen zengő hangjára már fiatalon felfigyeltek, emiatt zenészi pályára szánták. Három évig operaénekesnek készült, de jobban érdekelte a pódiuméneklés, a dzsessz és a blues műfaja. Amatőregyüttest is alapított barátaival, amelyben gitározott és énekelt, sőt kisebb haknikat is vállaltak. Később, 1965 és 1970 között az ELTE földrajz-biológia szakán tanult, az egyetemen bekerült az egyetem énekkarába, amelynek tagjaként pedig számos külföldi turnén vett részt. Három társával később énekegyüttest alapított Spirituálé Quartett néven, és jelentkeztek az 1968-as Ki mit tud?-ra, de kategóriájukban Kincses Veronika jutott tovább. Az együttes azonban így is ORI működési engedélyt kapott, aminek birtokában felléphettek, és szerepeltek a Magyar Televízió Könnyűzenét Kedvelők Klubja című műsorában. Ekkor ajánlották fel neki, hogy legyen rádióbemondó, amit rögtön elfogadott. Szalóczy ettől kezdve harminc évig volt a Magyar Rádió és Televízió bemondója és hírolvasója. A hírolvasás melletti közszolgálati bemondói pályája akkor indult el, amikor a MÁV új utastájékoztató rendszeréhez bemondót kerestek, amire őt találták a legalkalmasabbnak, ezért vele mondatták szalagra az összes vasúti információs szöveget. Ezután a BKV is felkérte, hogy járművein, legfőképp a metróban használandó tájékoztató és figyelmeztető szövegeknek is ő legyen a hangjuk. Emellett filmek és egyéb információs szövegek bemondójaként is foglalkoztatták. Szalóczy eredeti szakmája mellett futballozik is, az újságíró-válogatott kapusa is volt nagy termete miatt. Futballistaként is többször megfordult külföldön, ahol egy ízben kisebb maradandó sérülést szenvedett: egy brazil meccsen az ellenfél, egy légitársaság csapatának a csatára a meccs hevében véletlenül a kezére lépett, és elfertőződött sebe miatt az egyik ujjpercét el kellett távolítani. Szalóczy később íróként is debütált, első könyve a születése előtti idők rádiósairól szóló A leírt szöveg felolvasandó című kötete 2005-ben jelent meg. Ezt az autóvezetéssel foglalkozó Európába(n) vezetünk! című könyve követte 2007-ben, majd egy krimi A Vénusz-rejtély címmel, 2009-ben. Díjai, elismerései Kazinczy-díj (2015) Könyvei A leírt szöveg felolvasandó – Mikrofontörténetek a Magyar Rádió hőskorából – 2005, Athenaeum 2000 Kiadó, ISBN 963 9615 03 X Európába(n) vezetünk! (Autós és közéleti füstölgések) – 2007, Fiesta Könyvkiadó, ISBN 9789639258426 A Vénusz-rejtély – 2009, Ad Librum Kiadó, ISBN 9789639934474 Gare de Hœnheim-Tram Gare de Hœnheim-Tram vasútállomás Franciaországban, Hœnheim településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Strasbourg-Lauterbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bischheim Gare de La Wantzenau Badia Tedalda Badia Tedalda település Olaszországban, Toszkána régióban, Arezzo megyében. Lakosainak száma 1080 fő (2017. január 1.). Badia Tedalda Casteldelci, Pieve Santo Stefano, Sant'Agata Feltria, Verghereto, Borgo Pace, Pennabilli, Sansepolcro és Sestino községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Volesvres Volesvres település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 613 fő (2015). Volesvres Saint-Vincent-Bragny, Champlecy, Hautefond, Paray-le-Monial, Saint-Aubin-en-Charollais és Saint-Léger-lès-Paray községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mansempuy Mansempuy település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 87 fő (2015). Mansempuy Maravat, Mauvezin, Puycasquier, Saint-Antonin és Sérempuy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sáfár Szabolcs Sáfár Szabolcs (Budapest, 1974. augusztus 20. –) magyar válogatott labdarúgó, kapus. Pályafutása Játékosként A Budapesti Vasas csapatánál kezdte pályafutását, ahol a szurkolók egyik kedvence volt. Első külföldi csapata az SV Austria Salzburg volt, ahová 1997 nyarán szerződött. Itteni pályafutása idején megkapta az osztrák állampolgárságot is. A Salzburgban mutatott jó teljesítménye okán ajánlatot kapott a német első osztályú Borussia Mönchengladbach csapatától, ám napokkal az átigazolás létrejötte előtt egy kivédett büntető közben megsérült, így a németek visszavonták ajánlatukat. 2003-ban Sáfár a nagy múltú orosz klubhoz, a Szpartak Moszkvához szerződött, ám mivel egy edzőváltás után kikerült a kezdőcsapatból és a klub se tartotta be a szerződésben foglaltakat, visszatért Ausztriába, az Austria Wien csapatához. Itt egy ideig csupán második számú kapus volt a horvát Joey Didulica mögött, ám az ő távozása óta az első szám kapussá vált. Egy bajnoki címet és négy kupagyőzelmet ünnepelhetett a bécsi csapat tagjaként, 2011. május 14-én pedig a 300. osztrák élvonalbeli mérkőzésén is pályára lépett a Wacker Innsbruck ellen. Az Austriánál a nyáron lejárt a szerződése, így júniusban a Wacker Innsbruckhoz szerződött. Itt további három idényen át állt az inssbruckiak kapujában az élvonalban, összesen 87 első osztályú bajnokin védve a tiroli csapat kapuját. A 2013-14-es szezon végén nem hosszabbították meg a szerződését, első sorban fiatalítás miatt. Sáfár Szabolcs több mint 470 tétmérkőzésen védett Ausztriában. Ezt követően az osztrák harmadosztály keleti csoportjában szereplő SC Ritzing játékosa lett. 2014 szeptemberében életműdíjat kapott Ausztriában. Itt is három szezonon át szerepelt, majd 2017 májusában, 42 évesen bejelentette visszavonulását. A válogatottban A magyar válogatottban 14 alkalommal lépett pályára, ő védte a nemzeti csapat kapuját az 1996-os atlantai olimpián. Edzőként Sáfár visszavonulása után az Austria Wien kapusedzőjeként az U15-ös, U16-os, U17-es, és az U18-as korosztály felkészítéséért felel. Sikerei, díjai Austria Wien : Osztrák bajnok : 2006 Osztrák kupagyőztes : 2005, 2006, 2007, 2009 Többszörös év legjobb kapusa díj nyertese Ausztriában G3: Live in Tokyo A G3: Live in Tokyo egy G3 koncertkiadvány, mely megjelent audio CD, valamit koncertfilmként DVD formátumban is. A 2005-ös G3 turné tokiói koncertjét dolgozza fel, ahol Joe Satriani és Steve Vai mellett a Dream Theater gitárosa John Petrucci is közreműködik. Petrucci egyébként ezen a turnén mutatta be debütáló szólólemezét, a Suspended Animationt. Az audio kiadvány dupla CD-n jelent meg az Epic Records gondozásában. A DVD kiadvány tartalmaz egy extra kisfilmet a G3 hangpróbáról (15:01) a résztvevők kommentárjaival. Számlista Audio CD formátum CD 1 John Petrucci Glasgow Kiss (9:18) Damage Control (10:31) Steve Vai The Audience Is Listening (8:59) Building The Church (6:09) K'm-Pee-Du-Wee (9:16) CD 2 Joe Satriani Up In Flames (8:56) Searching (8:44) War (6:37) G3 Jam Foxey Lady (10:43) La Grange (9:18) Smoke On The Water (12:33) DVD koncertfilm Glasgow Kiss – John Petrucci Damage Control – John Petrucci The Audience is Listening – Steve Vai Building the Church – Steve Vai K'm-Pee-Du-Wee – Steve Vai Up in Flames – Joe Satriani Searching – Joe Satriani War – Joe Satriani Foxey Lady (the G3 Jam) La Grange (the G3 Jam) Smoke on the Water (the G3 Jam) 1937-es magyar férfi vízilabda-bajnokság (első osztály) Az 1937-es magyar férfi vízilabda-bajnokság a harmincegyedik magyar vízilabda-bajnokság volt. A bajnokságban kilenc csapat indult el, a csapatok egy kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont I/B osztály Vidéki döntő: MOVE Eger SE–Tatabányai SC 2:1, a Szegedi VSE nem indult Döntő: MOVE Eger SE–BBTE 6:2, 1:1 Oxepán Az oxepán heterogyűrűs vegyület. Összegképlete C6H12O. Kationképző anyagokkal (pl. (C2H5)3OSbCl6-tal) polimerizálható. A polimer szilárd, kristályos anyag, olvadáspontja 56–58°C. Josh Holloway Josh Holloway (San Jose, Kalifornia, 1969. július 20. –) amerikai színész. Legismertebb szerepe Sawyer a Lost című sorozatból. Az Észak-Kaliforniában született Holloway gyerekkora óta színész szeretett volna lenni, ám sok más hollywoodi sztárhoz hasonlóan, ő is modellként kezdte a pályafutását. A kifutók sztárjaként bejárta a fél világot, mégis a filmek világa vonzotta, így Los Angeles-be költözött, ahol hamarosan szerepeket kapott, főként független filmekben. Az A jégszívű című moziban például Nastassja Kinski partnere volt. Szereti a harcművészeteket, a motorokat, imád hajózni, snowboardozni és gitározni. How the West Was Won 2003. május 27-én jelent meg a Led Zeppelin 3 CD-s koncertalbuma, a How the West Was Won. Az album anyagát adó két koncert a zenekar 1972-es észak-amerikai turnéjáról származik: 1972. június 25-én az L.A. Forumban, június 27-én pedig a Long Beach Arenában léptek fel. Jimmy Page szerint a zenekar művészileg ebben az időszakban állt a csúcson. Az album 2003. október 20-án DVD-Audio formátumban is megjelent. A How the West Was Won 1. helyen debütált a Billboard listáján, amivel a sorlemezek hagyományát folytatta; a Led Zeppelin utolsó albuma, az 1979-es In Through the Out Door ugyanezt az eredményt érte el. Az album dalai 1. lemez "L.A. Drone" (John Paul Jones – Jimmy Page) – 0:14* "Immigrant Song" (Jimmy Page – Robert Plant) – 3:42* részlet "Heartbreaker" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 7:25* részlet "Black Dog" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones) – 5:41** részlet "Over the Hills and Far Away" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:08** részlet "Since I've Been Loving You" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones) – 8:02* részlet " Stairway to Heaven " (Jimmy Page – Robert Plant) – 9:38* részlet "Going to California" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:37* részlet "That's the Way" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:54** részlet "Bron-Y-Aur Stomp" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones) – 4:55* részlet 2. lemez " Dazed and Confused " (Jake Holmes – Jimmy Page) – 25:25** részlet "Walter's Walk" (Jimmy Page – Robert Plant) "The Crunge" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) " What is and What Should Never Be " (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:41* részlet "Dancing Days" (Jimmy Page – Robert Plant) – 3:42* részlet " Moby Dick " (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page) – 19:20** részlet 3. lemez " Whole Lotta Love " (John Bonham – Willie Dixon – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 23:08** részlet "Boogie Chillun" ( John Lee Hooker ) – 3:10 "Let's Have a Party" (Jessie Mae Robinson) – 1:56 "Hello Mary Lou" (Gene Pitney) – 2:08 "Going Down Slow" (St. Louis Jimmy Oden) – 8:29 "Rock and Roll" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones – John Bonham) – 3:56* részlet "The Ocean" (Jimmy Page – Robert Plant – John Paul Jones – John Bonham) – 4:21** részlet "Bring It on Home" (Willie Dixon – Jimmy Page – Robert Plant) – 9:30** részlet "Bring It on Back" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) "*": Long Beach Arena, "**": L.A. Forum Am286 Az AMD az Intel csipek másodlagos gyártójaként, második forrásként lépett be az x86 üzletágba. Az IBM minden beszállítójától megkövetelte, hogy a szállított terméknek legyen egy második forrása is, így az Intel kénytelen volt licencszerződést kötni egy másik céggel, hogy teljesíteni tudja az IBM PC szerződés feltételeit. Az Am286 egy ilyen szerződés eredménye, hasonlóan a 8086, 8088, 80186 és 80188 AMD változataihoz. Maga a csip lényegében egy 80286-os, az Am286-os valójában minden részletében Intel tervezés, utasításkészlete, csatlakozókiosztása teljesen megfelel az Intel 286-osnak, a mikrokódja is az Inteltől származik. A csipet az AMD később beágyazott rendszerekbe való processzorként árulta. Volt egy nagy előnye az Intel csipjeivel szemben: magasabb órajeleken működött. Az Intel 286-osainak maximális órajele 12,5 MHz volt az i386-os processzorra való váltás előtt, azonban az AMD folytatta a 286-os CPU-k gyártását és magasabb órajelű modelleket jelentetett meg: először a 286 16 MHz-es verzióját hozta forgalomba 1987 augusztusában, de később az órajelet egészen 20 MHz-ig emelte. Cinderella (együttes) A Cinderella nevű zenekar 1982-ben alakult meg, a pennsylvaniai Philadelphiában. A zenekart a glam metal stílusba sorolják. Legsikeresebb éveik, a 80-as évek második felében voltak, amikor millió számra keltek el albumaik, és gyakran telt házas koncerteket adtak. A zenekar sikeressége tovább haladt a 90-es évek első felében is, ám 1995 és 1997 között szünetelt a csapat. A zenekar több mint 18 millió lemezt adott el világszerte. Tagok Tom Keifer – ének, ritmus & szólógitár, akusztikus gitár, billentyűs hangszerek, piano, mandolin, Dobro, harmonika Jeff LaBar – ritmus & szólógitár, akusztikus gitár, háttérének Eric Brittingham – basszusgitár, háttérének Fred Coury – dobok, ütőhangszerek, háttérének Lemezek Night Songs - 1986 Long Cold Winter - 1988 Heartbrake Station - 1990 Live Train to Heartbrake Station (koncertlemez) - 1991 Still Climbing - 1994 Live at the Key Club (koncertlemez) - 1998 20th Century Masters - The Millennium Collection: The Best of Cinderella (válogatás) - 2000 Rocked, Wired & Bluesed: The Greatest Hits (válogatás) - 2005 La Guardia de Jaén La Guardia de Jaén település Spanyolországban, Jaén tartományban. La Guardia de Jaén Jaén, Mancha Real és Pegalajar községekkel határos. Lakosainak száma 4931 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rhipsalis baccifera subsp. cleistogama A Rhipsalis baccifera subsp. cleistogama egy kevéssé ismert epifita kaktusz. Egyetlen egyede ismert a típuslelőhelyről, azonban élesen elkülönül a sokkal szélesebb körben elterjedt Rhipsalis baccifera subsp. shaferi alfajtól. Élőhelye erősen veszélyeztetett, mivel a régi utat Ixiamas és Alto Madidi között 1997-ben újra megnyitották. Santa Cruzban sikerült kultúrába vinni. Elterjedése Bolívia, La Paz állam (típus), Iturralde állam, Rio San Antonio, Ixiamas a Alto Madidi-től 46 km-re, 13°38'S, 68°26'W, 400 m tszf. magasságban., 17.8.1997, holotípus: Kessler 11203 (holo. LPB, iso. GOET). Kállay Saunders Band A Kállay Saunders Band egy 2015 nyarán alakult magyar együttes. Kállay-Saunders András 2015-ben Bodoczki Ernő basszusgitárossal, Tóth Ádám gitárossal, Szabó Dániel billentyűssel és Prohászka Zsolt dobossal megalapította a Kállay Saunders Bandet, azzal a céllal, hogy a továbbiakban kizárólag élő zenei kísérettel lépjen fel. A formációval 2015 tavaszán jelent meg első önálló nagylemeze, a Delivery Boy. A 12 számos korongra a Running, a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar dala is felkerült, de hiányzik róla például a Mary Joe című szerzemény, amellyel Fehérvári Gábor Alfréd aratott sikert. A dalokat Szakos Krisztián jegyzi társszerzőként. 2015. december 15-én bejelentették, hogy a Duna eurovíziós dalválasztó műsorába, A Dal 2016-ba bejutott az együttes Who We Are című dala, melyet Kállay-Saunders András, Pacsai Márk és Tóth Ádám szerzett. Először 2016. január 30-án, a nemzeti válogató második elődöntőjében léptek színpadra, ahol a zsűri és a nézők szavazatai alapján az első helyen végeztek, és továbbjutottak a középdöntőbe. 2016. február 13-án, A Dal első középdöntőjéből a harmadik helyen továbbjutottak a műsor döntőjébe, de ott a legjobb négy között nem sikerült győzniük. 2017-ben újra próbálkoztak, ekkor Seventeen című dalukkal jutottak el a döntőig, azonban ott nem sikerült a legjobb négybe bekerülniük. Tagok Kállay-Saunders András (vokál) Tóth Ádám (gitár) Szabó Dániel (billentyűsök) Bodoczki Ernő (basszusgitár) Vas Gyula Prohászka Zsolt (dob) Márcadópuszta Márcadópuszta az elpusztult egykori település, Márcadó helyén található lakatlan terület elnevezése Somogy megyében, Zselickisfalud határában. A falunak már 1237-ben írásos nyomait találjuk. Nevét a márcról, vagyis a mézsörről kapta, mivel egy királyi udvarháznak mézsört adó szolgáltató település volt. Az eltűnt településre ma már csak falmaradványokból, a körülöttük álló telepített fenyőkből és gyümölcsfákból, valamint néhány sírkőből lehet következtetni. Fekvése A Zselici Tájvédelmi Körzet területén, a szintén Zselickisfaludhoz tartozó Kardosfapusztától 2 kilométerre délre, Somogy megye területén, a baranyai határtól körülbelül egy kilométerre fekszik a zöld sáv turistajelzés mellett. Története Somogy megye ősi települései közül az egyik legtöbbet említett hely Márcadó. Bizonyára már a honfoglaláskorban megszállt hely, még a nemzetségi birtokok közül való. Államalapító királyunk megtartotta királyi birtoknak, ahol márcadók, azaz mézsörkészítő szolgálónépek laktak a királyi udvarbirtokon. Az elkövetkező évszázadokban is királyi, királynéi disznóóvók, udvarnokok lakták. 1220-ban a pannonhalmi apát 300 családot telepített be Szlavóniából 10 faluba. Ezeket gyesznóóvóknak nevezték, mivel eredeti feladatuk disznótartás és makkoltatás volt az erdőségben. Ők kezdték meg a zselici erdő ősrengetegének irtását. Az apátságnak a szokásos adókon felül megfizették az I. István által a mártonhegyi monostornak örök időkre adományozott tizedet is a méhek, sertések és a mezei termés után. IV. Béla király Albeus mesterrel, a nyitrai főesperessel az 1237-40-es években összeíratta a pannonhalmi apátság határait és népeinek köteles szolgáltatásait. A 996-ban alapított apátság földbirtokai Győr, Komárom, Pozsony, Somogy, Tolna és Baranya vármegyékben feküdtek. Somogy vármegyében birtokolták többek között az úgynevezett zselici kanászfalvakat. A 10 kanászfaluból ma már csak Bőszénfa és Szentlászló létezik. A török uralom vége felé lakosai elhagyták, és többnyire Zselickisfaludra költöztek át. 1702-ben Kaposvárral és uradalmával herceg Esterházy Pál birtoka lett. Ettől kezdve 1945-ig az Esterházy-család hitbizománya volt. 1907-ben 168-an, az 1930-as években még csaknem 100-an lakták, önálló katolikus iskolája volt, a körorvos is kijárt rendelni. 1932-ben Gönczi Ferenc néprajzkutató és társa itt készítettek fényképfelvételeket a somogyi kanásztáncról. Mára már csak bozóttal benőtt téglatörmelék maradt az egykori településből. Megtalálhatjuk az egykori Márcadót, csak az erdőbe éppenséggel nem illő gyümölcsfákat kell keresnünk. A falu temetőjét puspángbokrok jelzik, körülöttük szépen faragott sírkövek fekszenek ledőlve az avarban. G3 1998 A G3 1998 egy koncertsorozat Joe Satriani szervezésében. A G3 turnék közül ez volt a harmadik. Ezúttal a gitárosok csak Európa koncerttermeiben léptek színpadra. A fellépők és háttérzenészeik Joe Satriani Stu Hamm – basszusgitár Jeff Campitelli – dobok Michael Schenker Seth Bernstein – ritmusgitár és billentyűs hangszerek Shane Gaalaas – dobok Jeff Kollman – basszusgitár David Van Landing – vokál Gary Barden – vokál Uli Jon Roth (Uli Jon Roth a franciaországbeli fellépéseken Patrick Rondattal lett helyettesítve.) Liz Vandall – vokál Clive Bunker – dobok Don Airey – billentyűs hangszerek Patrice Guers – basszusgitár Számlista Michael Schenker In Search Of Peace Of Mind Assault Attack Into The Arena Another Piece Of Meat Let It Roll Captain Nemo Written In The Sand Essence Lost Horizons Attack Of The Mad Axeman Bijou Pleasurette Positive Forward Armed And Ready Uli Jon Roth G3 Overture The Four Seasons Part I The Four Seasons Part II Hiroshima Polar Nights Beethoven’s 5th Joe Satriani Up in the Sky House Full of Bullets Crystal Planet Time Raspberry Jam Delta-V Lights of Heaven Ice 9 The Mystical Potato Head Groove Thing Summer Song Always With Me, Always With You Big Bad Moon w bass solo Satch Boogie Slow Down Blues Surfing with the Alien G3 Jam Going Down The Thrill Is Gone Voodoo Chile (Slight Return) Nitrifikáció A nitrogénkörforgás A nitrogénkörforgás egy gáz fázisú biogeokémiai ciklus, mely során az elemi nitrogén a növények számára is felvehető nitrátokká, nitritekké alakul. Majd a bomlási folyamatok következtében ammónia és ismét elemi nitrogén lesz belőlük. A szervetlen tartalékot a levegő nitrogéntartalma adja, azonban az élőlények többsége nem képes az elemi nitrogént hasznosítani a szervezetében. A nitrogénmolekulában ugyanis nagyenergiájú hármas kötés található, emiatt a nitrogén kevéssé reakcióképes gáz. Ezért a nitrogént csak egyes mikroorganizmusok képesek átalakítani ammónia sókká és nitritekké. Ez a folyamat elsősorban az élőlények és a litoszféra között zajlik. Nitrifikáció A nitrogénfázisban együttesen lejátszódó folyamat a nitrifikáció. Mivel a nitrifikáló baktériumok működése lassúbb, mint a szénbontó baktériumoké, ezért először a szerves anyag többségének oxidálása történik meg, s a nitrifikáció csak késve megy végbe. Mind a nitrobakter, mind a nitrosomonas szén forrásul szén-dioxidot használ növekedéséhez és a nitorgén vegyületek mint elektronbefogadók szolgálnak. A nitrosomonas növekedése sokkal lassúbb, mint a nitrobakteré, így az ammónia révén keletkezett nitrit igen gyorsan oxidálódik tovább nitráttá. Ez azt eredményezi, hogy a nitrit nagy mennyiségben soha nem halmozódik fel és a teljes nitrifikációs folyamatot az ammóniának nitritté történő átalakulása határozza meg. Mind a nitrifikáló baktériumok szaporodási sebessége, mind az ammónium és nitrit oxidációja erősen hőmérsékletfüggő. A szaporodási sebesség, s ennek megfelelően a nitrifikációs sebesség is 30-35 oC hőmérséklet között maximális. Ebben a tartományban viszonylag állandó. 35 oC fölött ugyanakkor csökken. A természetes eredetű szerves anyagok mellett a másik, sok esetben jóval jelentősebb és nagyobb környezetterhelést jelentő nitrogénforrások a tisztítatlan vagy részlegesen tisztított kommunális és termelési szennyvizek, valamint a mezőgazdasági eredetű diffúz források (pl. műtrágya). A lebontó baktériumok a nitrogén egy részét felhasználják saját növekedésükhöz. A többi ammónia a nitrifikáció során nitritté, majd nitráttá alakul a nitrifikáló baktériumok tevékenysége révén, ezekben a formákban hozzáférhetővé válik a vízinövények számára is. Anaerob (anoxikus) körülmények között a nitrátot a denitrifikáló baktériumok kétatomos elemi nitrogénné redukálják, így a növények számára hasznosíthatatlanná válik. Míg az elemi nitrogén nagymértékben ellenáll a kémiai rekacióknak, addig az egyéb nitrogénformák nagyon reakcióképesek. Annyira, hogy jóformán minden életjelenségben részt vesznek, szerves és szervetlen kötésben egyaránt. Oxidáltsági fokozatai is nagyszámúak; a legredukáltabb az ammónia és a legtöbb szerves vegyület (–3) a legoxidáltabb a nitrát (+5). A nitrogénciklus első lépéseként fixálódott elemi nitrogén révén létrejött szerves nitrogén bomlása adja a ammóniát. Ha a vizes rendszerbe szennyvízkibocsátás, vagy a növényi részek bomlása révén ammónia jut, akkor amennyiben elegendő oxigén áll rendelkezésre, az mindig oxidálódik nitritté és nitráttá. Az oxidációt csaknem minden vízben megtalálható Nitrobakter és Nitrosomonas végzik. NH4+ + OH– + 1,5O2 Nitrosomonas → NO2– +H+ + 2H2O NO2– + 0,5O2 Nitrobacter → NO3 Az egyenletekből kitűnik, hogy a nitrifikáció jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt el a vízből.1g NH4+ oxidálásához O2 szükséges. A nitrifikációkor keletkező termékeket a növények és a mikrobák az asszimilációs nitrátredukció folyamatában veszik fel. A sejtekbe történő beépítés előtt át kell alakítaniuk ammóniává. Ezt a folyamatot élesen el kell különíteni a denitrifikációtól, amelyet légzési (disszimilációs) nitrátredukciónak is nevezünk és ebben a folyamatban a felvett nitrát nitrogénné alakul. A nitrogén fixáció ellentétes folyamata a denitrifikáció mely során a nitrogén elemi formájában visszakerül a légkörbe. Ez a két folyamat egyensúlyban van, ez biztosítja a légkör viszonylag állandó nirtogéntartalmát. Nitrifikáció a biológiai szennyvíztisztítóban Az aerob szerves anyag átalakítás során keletkező szennyvíziszap nitrogéntartalma ugyan az iszapkorral valamelyest változik (5-7% között), ez azonban a lakossági szennyvizeknél a tisztítóba érkező redukált-nitrogén terhelés csupán 15-30%-ának a felvételét jelenti. A többlet nitrogént (ammóniummá alakított összes redukált nitrogén) nitritté, vagy nitráttá történő oxidációval, majd azok nitrogénné történő redukciójával lehet a szennyvízből eltávolítani. Az utóbbi folyamat azonban már az oxigén kizárását igényli, mert a heterotrófok csak oxigén hiányában hajlandók az oxidált nitrogénvegyületek oxigénjét hasznosítani. Egyebekben a heterotrófok többsége képes arra. Az ammónium mikrobiális oxidációját, a nitrifikációt ezzel szemben döntően autotróf mikroorganizmusok végzik. Ezek szénforrásként a széndioxidot (a víz hidrogén-karbonát tartalma) hasznosítják, míg szaporodásukhoz az energiát az ammónium, vagy nitrit oxidációjából nyerik. Bár kimutatták már néhány heterotróf nitrifikáló faj jelenlétét is az ilyen rendszerekben, tevékenységük a gyakorlatban elhanyagolható az autotróf nitrifikálókéhoz képest (Robertson et al., 1988; Wijfells et al., 1995). A nitrifikációt tehát döntően két autotróf baktérium csoport végzi, az ammónium és a nitrit oxidálók (Nitrosomonas illetőleg Nitrobacter). Napjainkban a rohamosan fejlődő molekuláris technikák, mint a gél elektroforézis (DGGE – denaturing gradient gelelectrophoresis ) és a FISH (fluorescent in situ hybridisation) igazolták ugyan sokféle nitrifikáló faj képességét az ilyen oxidációra, döntő szerepe egyértelműen a két nevesített csoportnak van abban. A nitrifikáció (ammónium nitráttá történő oxidációja) két egymást követő lépcsőben játszódik le. Az első az ammónium oxidálódik nitritté (Nitrosomonas), másodikban a nitrit oxidációja nitráttá (Nitrobacter). A folyamat sztöchiometriájának megfelelően ammónium-N nitráttá történő oxidációja oxigént igényel. A folyamatban keletkező sav ugyanakkor CaCO3-nak megfelelő lúgosságot semlegesít. Általában az ammónium oxidációja a teljes átalakítási sor sebesség-meghatározó lépcsője, és nitrit mennyisége ritkán ér el jelentősebb koncentrációt a vízben. Mivel azonban a nitrit oxidáló Nitrobacter fajok sokkal érzékenyebbek a környezet hatásaira, mint az ammóniumot oxidáló Nitrosomonas a nitrifikáció beindulásakor, vagy kedvezőtlen üzemeltetési feltételek esetén az aerob szennyvíztisztítókban mégis gyakran jelentkezhet nitritfelszaporodás. Figarol Figarol település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 293 fő (2015). Figarol Lestelle-de-Saint-Martory, Mane, Montastruc-de-Salies, Montespan, Montgaillard-de-Salies, Montsaunès és Rouède községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Katie O’Brien Katie Jill O’Brien (Beverley, 1986. május 2. –) brit teniszezőnő. Profi pályafutását 2004-ben kezdte, esorán három egyéni és két páros ITF-tornát nyert meg. Legjobb világranglistán elfoglalt eredménye száznegyedik volt, ezt 2008 júniusában érte el. Márcio Miranda Freitas Rocha da Silva Márcio Miranda Freitas Rocha da Silva (Campinas, 1981. március 20. –) brazil válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A brazil válogatottban 1 mérkőzést játszott. Chausseterre Chausseterre település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 238 fő (2015). Chausseterre Saint-Just-en-Chevalet, Saint-Priest-la-Prugne, Saint-Romain-d’Urfé, Les Salles és Arconsat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zambia az 1980. évi nyári olimpiai játékokon Zambia a szovjetunióbeli Moszkvában megrendezett 1980. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 37 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Ríf Dimask kormányzóság Ríf Dimask kormányzóság (arabul ������ ��� ���� [Mu�āfa�at Ríf Dimask]) vagyis Damaszkusz vidéke kormányzósága Szíria tizennégy kormányzóságának egyike. Az ország déli részén fekszik, a fővárost körülölelve. Északnyugatra Libanon, északkeleten Homsz kormányzóság, délkeleten Jordánia, délen pedig el-Kunajtira kormányzóság, Dara kormányzóság esz-Szuvajdá kormányzóság határolja. Központja Damaszkusz városa. Területe 18 032 km², népessége pedig a 2004-es népszámlálás adatai szerint 2 273 074 fő. Közigazgatási beosztása Ríf Dimask kormányzóság területe 2009 február óta tíz kerületre (mintaka) és harmichét körzetre (náhija) oszlik. Markaz Rif Dimaszk Damaszkusztól délre fekvő kerület, melynek legnagyobb városa Sajjida Zajnab (Arabul: ������ ����, jelentése Zajnab úrnő). Sajjida Zajnab városa csupán 10 kilométerre fekszik a fővárostól, így annak legnagyobb külvárosa, egyúttal Szíria 10 legnagyobb városa. A kerületet délről Dara kormányzóság határolja. Al-Kisva nahija (����� ������) Babbila nahija (����� �����) Jaramana nahija (����� ������) Al-Maliha nahija (����� �������) Kafr Batna nahija (����� ��� ����) Arbin nahija (����� �����) Duma Duma kerülete a fővárostól keletre terül el. Gyéren lakott, jobbára sivatag. Északról Homsz kormányzóság, délről esz-Szuvajdá kormányzóság határolja. Duma nahija (����� ����) Haraszta nahija (����� �����) Al-Sabe' Bijar nahija (����� ����� ����) Al-Dumajr nahija (����� ������) Al-Nasabija nahija (����� ��������) Al-Gizlanija nahija (����� ���������) Harran al-Avamid nahija (����� ���� ��������) Al-Kutajfa Al-Kutajfa kerület központja Al-Kutajfa városa, Damaszkusztól 40 kilométerre keletre. Al-Kutajfa nahija (����� �������) Jajrud nahija (����� �����) Ma'loula nahija (����� ������) Ar-Ruhajba nahija (����� �������) Al-Tall Al-Tall kerület központja Al-Tall városa, Damaszkusztól északra. A város Antilibanon hegyvidékén, 1000 méteres magasságban található. Al-Tall nahija (����� ����) Szaidnaja nahija (����� �������) Rankousz nahija (����� �����) Jabrud Jabrud kerület központja Jabrud városa, Damaszkusztól északra kb. 50 kilométerre. A város Antilibanon hegyvidékén, 1550 méteres magasságban található. Itt található Szíria legrégebbi temploma. Neve arámi nyelven "hideg"-et jelent. Jabrud nahija (����� �����) Assal al-Ward nahija (����� ���� �����) An-Nabek An-Nabek kerület - amit Kalamon néven is ismernek - központja An-Nabek városa, Damaszkusztól északra 81 kilométerre, a Homsz kormányzóságtól délre. Nevezetessége a közelében lévő Abbessziinai Szent Mózes Kolostor, melynek mozaikja és freskói több mint 900 évesek. An-Nabek nahija (����� �����) Deir Atija nahija (����� ��� ����) Kara nahija (����� ����) Al-Zabadani Al-Zabadani kerület központja Al-Zabadani városa. A kerületben található Bloudan városa, ami a libanoni és szíriai turisták kedvelt célpontja kellemes klímája és szép panorámája miatt. Al-Zabadani nahija (����� ��������) Madaja nahija (����� �����) Serghaja nahija (����� ������) Katana Al-Zabadani kerület központja Al-Zabadani városa. A kerület a Hermon-hegy keleti lejtőjén fekszik, nyugatról Libanonnal határos. Katana nahija (����� ����) Beit Jen nahija (����� ��� ��) Sa'sa' nahija (����� ����) Darajja Darajja kerülete Damaszkusszal határos, központja Darajja külváros a központtól öt kilométerre délnyugatra fekszik. A világsajtóban az Aszad ellenes nagyszabású erőszakmentes béketüntetések révén vált ismertté. A szíriai polgárháborúban mint jelentős ellenállási góc szerepel. Darajja nahija (����� �����) Sanaja nahija (����� ������) Al-Hajar al-Aszvad nahija (����� ����� ������) Kudszaja Kudszaja kerület központja Kudszaja városa, mely a Kaszijun-hegy nyugati oldalán fekszik, hét kilométerre Damaszkusztól. A kerület 2009-ig Markaz Rif Dimaszk része volt. Kudszaja nahija (����� �����) Ain al-Fija nahija (����� ��� ������) Al-Dimasz nahija (����� �������) Villefranche-sur-Cher Villefranche-sur-Cher település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 2731 fő (2015). Villefranche-sur-Cher La Chapelle-Montmartin, Gièvres, Langon, Pruniers-en-Sologne, Romorantin-Lanthenay, Saint-Julien-sur-Cher és Villeherviers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dessewffy Árpád cserneki és tarkeői Dessewffy Árpád (Tarkő, 1858. december 25. – Budapest, 1886. augusztus 2.) vasúti tisztviselő. Élete A szabad osztrák-magyar államvasút titkársági tisztviselője volt. 1865–1866-ban a budapesti József-műegyetem hallgatója volt. Párbajban hunyt el. Munkái Beszélyeket fordított a Magyarország és Nagyvilágba (1883.), M. Bazárba és a Fővárosi Lapokba 1885–86. Coppée versét fordította); rajzot is irt az Ország-Világba (1884.) Ő is, mint bátyja, a francia s angol lapokba irt és a magyar viszonyokat ismertette; ezenkivül Petőfi több költeményét sikerült francia fordításban közölte tőle a Revue Internationale és Revue des Deux Mondes (1885.) Tignécourt Tignécourt település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 109 fő (2015). Tignécourt Bleurville, Fouchécourt, Frain, Isches, Morizécourt, Saint-Julien, Serécourt és Serocourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Jonquières-Saint-Vincent Gare de Jonquières-Saint-Vincent vasútállomás Franciaországban, Jonquières-Saint-Vincent településen. A vasútállomás 1837-ben nyílt meg, a rajta áthaladó vasútvonallal együtt. 2007 óta a személyszállítás szünetel az állomáson. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Miguel de Icaza Miguel de Icaza (született 1972-ben) egy mexikói szabad szoftver programozó, aki főként a GNOME és a Mono projektek elindításáról ismert. Icaza Mexikóvárosban született és a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemen tanult, de soha nem szerzett diplomát. Apja fizikus, anyja biológus volt. 1992-ben kezdett szabad szoftvereket írni. 1997 nyarán a Microsoft munkát ajánlott neki az Internet Explorer Unix csapatban, hogy egy SPARC porton dolgozzon, de egyetemi végzettség híján nem kaphatta meg a szükséges H-1B vízumot. Egy interjúban azt állította, hogy felkérőit megpróbálta meggyőzni arról, hogy tegyék szabadon elérhetővé az Internet Explorer kódját, mindezt azelőtt, hogy ezt a Netscape megtette volna. Ugyanezen év augusztusában kezdte el Federico Menával a GNOME projektet, melynek célja egy teljesen ingyenes asztali környezet létrehozása Linux és egyéb Unix típusú operációs rendszerek számára. Icaza korábban a Midnight Commander fájlkezelő programon, illetve a Linux kernelen is dolgozott, és létrehozta a Gnumeric nevű táblázatkezelő programot. 1999-ben Nat Friedmannel megalapította a Helix Code-ot, egy GNOME-irányultságú szabad szoftverekkel foglalkozó céget, mely sok GNOME-hackert is alkalmazott. 2001-ben a Helix Code, új nevén a Ximian, bejelentette a Mono projektet, azzal a céllal, hogy a Microsoft .NET-jét implementálják Linuxra és egyéb Unix platformokra. 2003 augusztusában a Ximian-t megszerezte a Novell. Icaza aktuálisan a fejlesztői csoport alelnöke. Miguel de Icaza 1999-ben megkapta a Free Software Foundation A szabad szoftver fejlődéséért-díját, az MIT Technology Review Év Újítója díját, és a Time magazin 2000 szeptemberében az új évszázad száz újítója között nevezte meg. Icaza nem értett egyet a szabad szoftver közösségen belüli széles körű kritikával, mely a Microsoft OOXML standardját érintette. Icaza cameo szerepeket kapott a 2001-es Bízd a hackerre! című filmben és a The Code című finn dokumentumfilmben, mely a Linuxról szól és több, a szabad szoftver mozgalomban fontos szerepet játszó ember megjelenik benne. 2003-ban vette feleségül a brazil Maria Laurát. Cinecittà A Cinecittà (olaszul: moziváros) egy nagy filmstúdió Rómában. Története A filmstúdiót 1937-ben alapította Benito Mussolini fasiszta diktátor. Fénykorát az 1950-es években élte, amikor olyan amerikai filmeket, mint például a Ben-Hur, itt készítettek, de sok Fellini-filmet is itt forgattak. Az 1980-as években a filmgyár a csőd szélére került, ezért az olasz kormány privatizálta. 1991-ben itt rendezték az Eurovíziós Dalfesztivált, miután biztonsági okokból a szervezőknek le kellett mondaniuk a sanremói helyszínről. Később a Big Brother olasz változatát (Grande Fratello) is itt készítették. Itt forgatott filmek A Cinecittà az olasz filmek gyártásának legfontosabb központja, nevét gyakran az olasz film szinonimájaként használják. A legutóbbi években itt forgatta például Martin Scorsese a New York bandái (Gangs of New York) című filmet és itt készült Wes Anderson Édes vízi élet (The Life Aquatic with Steve Zissou) című filmje. 2004 és 2007 közt a HBO itt forgatta a Róma című tévéfilmsorozatot. A stúdiók A Cinecittànak 22 stúdiója van, amelyek 402-2908 négyzetméter alapterületűek, közülük a legnagyobb az 5-ös stúdió. Ezenkívül van még egy 1200 és egy 2118 négyzetméteres állandó sátra, egy 10303 köbméteres, 1,6 méter vízmélységű víztartálya és egy 809 hektáros természeti területe. Vannak állandó díszletei, mint a Trevi-kút, az 1930-as évek New Yorkja, vagy Párizsa, egy teljes tengeralattjáró interiőr, egy modern vonat interiőr, egy földrengésszimulátor és egy középkori toszkánai város. A stúdiókhoz 300 iroda és öltöző, 21 make-up központ és 82 műhely és raktár kapcsolódik. (15686) 1981 EW33 A (15686) 1981 EW33 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Erdőköz Erdőköz (1886-ig Polhora, szlovákul: Pohronská Polhora) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban. 2011-ben 1771 lakosából 1622 szlovák volt. Fekvése Breznóbányától 14 km-re délkeletre a Rohozsna partján fekszik. Története A falu története 1786-ig nyúlik vissza, amikor az akkor Breznóbányához tartozó bányakamarai területre Felső-Árva vidékéről 30 telepes család érkezett. A településen 1795 és 1800 között nagyolvasztó épült, melyet 1853-ban újjáépítettek. A nagyolvasztó megszüntetése után az 1880-as években gőzfűrész épült. 1828-ban 112 házában 856 lakos élt, akik főként vasgyártással, állattartással, favágással, fuvarozással foglalkoztak. A vasúthálózat 1895-ben érte el a falut, amikor előbb a breznóbányai, majd 1896-ban a tiszolci vonal is megépült. Fényes Elek szerint "Polhora, tót falu, Zólyom vmegyében, Breznóbánya birtoka, 280 lakossal." 1910-ben 1847, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott. 1923-ban fűrészüzem épült a községben, mely 1951-ig működött. Az 1942. augusztus 8-án kitört tűzvészben 115 ház és gazdasági épület égett le. A második világháború alatt területén élénk partizántevékenység folyt. 2001-ben 1718 lakosából 1598 szlovák volt. Nevezetességei Szent Mihály tiszteletére szentelt klasszicista római katolikus temploma 1802 és 1808 között épült. Nepomuki Szent János kápolna. A szlovák nemzeti felkelés emlékműve. Roz-Landrieux Roz-Landrieux település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1337 fő (2015). Roz-Landrieux Baguer-Morvan, Dol-de-Bretagne, La Fresnais, Lillemer, Mont-Dol és Plerguer községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rochefort-Montagne Rochefort-Montagne település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 894 fő (2015). Rochefort-Montagne Saint-Pierre-Roche, Orcival, Perpezat és Saint-Bonnet-près-Orcival községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Macusima Macusima (��) egy szigetcsoport Japánban, Mijagi prefektúrában. Körülbelül 260 kisebb szigetből (�; Hepburn: shima) áll, amelyet fenyők (�; Hepburn: matsu) borítanak - erről kapva nevét - és Japán három leghíresebb látványképe közé sorolják. A közelben található még a kulturális örökségként számon tartott Zuigan-dzsi, Encu-in, Kanranten, valamint a Szatohama kagylódomb. Látványképek Macusimán négy jól ismert hely is van, ahonnan megcsodálhatjuk a sziget nyújtotta látványt. Ezek a „Fenséges látvány” (��; Hepburn: sōkan), „Gyönyörű látvány” (��; Hepburn: reikan) „Elragadó látvány” (��; Hepburn: yūkan) és a „Nagyszerű látvány” (��; Hepburn: ikan). Sétahajókról az odalátogatók közelről is megtekinthetik a szigeteket. Közlekedés A város nem messze helyezkedik el (kb. 30 perc, 14 km) a prefektúra fővárosától, Szendaitól, és könnyen elérhető vonattal. Macusima-Kaigan állomás közel van az olyan látványosságokhoz, mint például a Zuigan-dzsi és a vízpart. Macusima állomás a másik vonalon a város ellenkező oldalán van. A 2011-es Tóhokut érintő földrengés A 2011-es Tóhokut érintő földrengés és cunami közelsége ellenére Macusimát a térség szigetei megvédték, így viszonylag csak kisebb károsodást szenvedett. A cunami kezdetben 3,2 méter magas volt majd a második hullámmal 3,8 méterre növekedett. Az elektromosság március 18-ra, a víz teljesen április 16-ra, a Szenszeki vasútvonal Takagimacsi állomás és Szendai között pedig május 28-ra lett helyreállítva. Mindazonáltal meg lett erősítve, hogy 3 ember az utórengések következtében, 18 pedig a városból való menekülés közben életét vesztette. Blue Arrow A Blue Arrow, vagy más néven China Railway DJJ1 sorozat, egy kínai gyártású, nagysebességű villamos motorvonat. A Zhuzhou Electric Locomotive Works gyártotta 2000-ben. Összesen nyolc szerelvény készült. A kínai vasútfórumok vélekedése szerint a Blue Arrow a svéd SJ X2000 motorvonat kínai másolata. A hat személykocsiban összesen 421 ülőhely található. A vonat képes az energia-visszatáplálásra. South Saturn Delta A South Saturn Delta Jimi Hendrix egyik albuma. 1997-ben jelent meg. Az album dalai Minden dalt Jimi Hendrix írt, kivéve, ahol jelölve van. "Look Over Yonder" – 3:25 "Little Wing" – 2:44 "Here He Comes (Lover Man)" – 6:33 "South Saturn Delta" – 4:07 "Power of Soul" – 5:20 "Message to the Universe (Message to Love)" – 6:18 "Tax Free" (Bo Hansson) – 4:56 " All Along the Watchtower " ( Bob Dylan ) – 4:01 "Stars That Play with Laughing Sam's Dice" – 4:21 "Midnight" – 5:32 "Sweet Angel (Angel)" – 3:55 "Bleeding Heart" (Elmore James) – 3:15 "Pali Gap" – 5:08 "Drifter's Escape" (Bob Dylan) – 3:05 "Midnight Lightning" – 3:07 Joanna Laurens Joanna Laurens (1978. április 21.) kortárs angol drámaírónő. Bristolban született, és Jerseyben nőtt fel. Iskolái a Guildhall School of Music and Drama, és a Queen's University Belfastban. Első drámája a Három madár. Művészete Meglátása szerint a mai médiában, televízióban túl sok a színház, és a színházban túl sok a média, emiatt mind a kettő tulajdonképpen ugyanúgy funkcionál, és ezáltal ugyanazt az élményt nyújtja a nézők számára. Ez tetten érhető például a témaválasztások terén is. Ellentmond a ma nagyon divatos szociális témákat feldolgozó előadások irányvonalának, nem stílusa az arcba vágó realizmus. Elutasítja a naturális színházi feldolgozásmódokat, mert azt vallja, hogy a lecsupaszított valóságnak a tévében a helye- míg a fikció terepe egyértelműen a színház. Ez a mostani keveredés azt idézheti elő ugyanis, hogy a szerepek felcserélődnek, a valóságban és a mindennapi diskurzusokban tehát egyre több emelkedett történet kap majd helyet, míg a teátrumok megtelnek naturális témákkal. Visszatérő motívumai az erőszak (a szexuális erőszak), a be nem teljesült szexuális álmok, a szerelem, a vágyódás és a bosszú. Nyelvezet: erősen szaggatott, és képekben gazdag, lírai sodrású, heves és érzelemgazdag. Egyéb megjelent művei Five Gold Rings (2003) Poor Beck (2004) Díjak, elismerések Critics’ Circle Theatre Awards for Most Promosing Playwriting Time Out Award for Most Outstanding New Talent The Best New Play Award from the German’s Government’s Cultural Comittee Susan Smith Blackburn Prize 1996–1997-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A centenáriumi évében a Juventus FC története 24. bajnoki címét nyerte meg. A bajnokság végeredménye Forrás: Almanacco Illustrato del Calcio - La Storia 1898-2004, Panini Edizioni, Modena, September 2005 A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Osztályozó A mérkőzést június 15-én játszották Nápoly-ban. Cagliari Calcio kiesett a Serie B-be. Góllövőlista 24 gól Gólkirály : Filippo Inzaghi ( Atalanta BC ) Rozdrojovice Rozdrojovice település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Rozdrojovice Brno, Jinačovice és Moravské Knínice településekkel határos. Lakosainak száma 1011 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Borbély Balázs (labdarúgó) Borbély Balázs (Dunaszerdahely, 1979. október 2. –) szlovák-magyar labdarúgó, jelenleg a ciprusi AEL Limassol játékosa. Tagja volt a 2005-ös Bajnokok Ligája csoportkör szereplést kivívó Artmedia Bratislava csapatának. Sikerei, díjai Szlovák bajnok: 2005 Szlovák kupagyőztes: 2004 Év játékosa: győztes: 2005 Mantenay-Montlin Mantenay-Montlin település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 308 fő (2015). Mantenay-Montlin Courtes, Lescheroux, Saint-Jean-sur-Reyssouze, Saint-Julien-sur-Reyssouze, Saint-Nizier-le-Bouchoux, Saint-Trivier-de-Courtes és Servignat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Hinojosa La Hinojosa település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 200 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: C++ A C++ egy általános célú, magas szintű programozási nyelv. Támogatja a procedurális, az objektumorientált és a generikus programozást, valamint az adatabsztrakciót. Napjainkban szinte minden operációs rendszer alá létezik C++ fordító. A nyelv a C programozási nyelv hatékonyságának megőrzése mellett törekszik a könnyebben megírható, karbantartható és újrahasznosítható kód írására, ez azonban sok kompromisszummal jár, erre utal, hogy általánosan elterjedt a mid-level minősítése is, bár szigorú értelemben véve egyértelműen magas szintű. Története Bjarne Stroustrup kezdte el a C++ programozási nyelv fejlesztését a C programozási nyelv kiterjesztéseként, más nyelvekből véve át megoldásokat (Simula67, Algol68), ötleteket (ADA). A nyelv első, nem kísérleti körülmények közt való használatára 1983-ban került sor, 1987-ben pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a C++ szabványosítása elkerülhetetlen. Ez a folyamat 1991 júniusában kezdődött el, amikor az ISO szabványosítási kezdeményezés részévé vált. A C++ programozási nyelv szabványát 1998-ban hagyták jóvá ISO/IEC 14882:1998 néven, az aktuális, 2014-es változat kódjelzése ISO/IEC 14882:2014. Érdekesség Mire a nyelvet szabványosították, már rengeteg C++ nyelvű kód készült, került használatra. Mivel a szabvány fejállományok némileg eltértek az eddigiektől, a bizottság érdekes megoldást választott a kompatibilitás megtartására: A régi C++ fejállományok (pl.: "iostream.h") továbbra is használhatóak (bár hivatalosan nem támogatottak), de tartalmuk nincs benne a standard névtérben. Az új, hivatalos fejállományok ("iostream") szinte megegyeznek a régiekkel, de tartalmuk a standard névtérben szerepel. A szabvány C fejállományok (pl.: "stdio.h") továbbra is támogatottak, de tartalmuk a globális névtérben van. A C könyvtárak átvétele szintén a .h eltávolításával történt, beszúrva egy c-t a nevük elé (pl. "stdio.h" -ból "cstdio" lett). Tartalmuk a standard névtérben szerepel. Fordítók, fejlesztőeszközök Windows operációs rendszeren tanuláshoz megfelelő – és ingyenes – eszköz a Dev - C++, illetve a Code::Blocks. Haladó szinten kényelmes választás a Visual C++ Express Edition, amely ingyen letölthető a Microsoft oldaláról, de több helyen bevallottan eltér a szabványtól. Linux/UNIX alatt megszokottabb a konzolból való fordítás (ez a lehetőség Windowsnál is megvan). Erre az említett rendszerekben általában a GNU g++ programot használjuk, illetve grafikus fejlesztőeszközként rendelkezésünkre áll a KDevelop is illetve a fentebb már említett Code::Blocks is elérhető Linux alatt. A legtöbb fordító – ha nem adjuk meg külön – néhány esetben eltér a szabványtól, így optimalizáltabb kódot hozhatnak létre. Természetesen minden esetben lehetőség van a szabvány szerinti fordításra. A név eredete Nevét Rick Mascitti találta ki. A C++ név kifejezi, hogy a nyelv a C kibővítése: az inkrementáló operátorra utal a ++. A C++ alapelemei Jelkészlet A kis- és nagybetűs angol ABC, általános írásjelek és a matematikai operátorok, jelek. Azonosítók A nyelv bizonyos összetevőire (változók, konstansok, függvények stb.) névvel hivatkozunk. A legtöbb fordító csak az első 32 karaktert veszi figyelembe a nevekben. A név első karaktere betű vagy aláhúzásjel (_) lehet, ettől kezdődően már számok is szerepelhetnek benne. Lehetőleg saját névként ne adjunk meg aláhúzásjellel (_) kezdődő nevet, mert ezek a fordító számára vannak fenntartva (pl. __DATE__, __cplusplus, _MSC_VER). A C++ különbséget tesz a kis- és nagybetűk között (case-sensitive). Az alma név nem ugyanaz, mint az Alma név. Kulcsszavak Ezek a kifejezések a nyelv részei, önmagukban nem használhatóak névként. Megjegyzések A megjegyzések olyan karaktersorozatok, amelyeket a program dokumentálása érdekében használunk. A fordító nem veszi figyelembe a programban elhelyezett megjegyzéseket. Operátorok A C++-ban nem vezethetünk be új operátorokat, de majdnem mindegyiket túlterhelhetjük. Van infix, prefix és postfix jelölésű operátor is. Általában meghatározott számú operandusuk lehet (egy, kettő vagy három), kivéve a függvényhívás operátor (operator()), amelynek bármennyi operandusa lehet. Precedencia Az elsőbbségi (precedencia) – szabályok a kifejezések kiértékelésének helyes sorrendjét írják elő. A kiértékelés során először mindig a magasabb precedenciájú kifejezés értékelődik először. Operátorok túlterhelése A közönséges függvényekhez hasonlóan a legtöbb operátort is túl lehet terhelni, ami a felhasználói típusok kényelmesebb, szabványosabb használatát teszi lehetővé, aritmetikai operátorokkal (+, +=), és az std::cout-hoz való << operátorral. Típusok, változók, konstansok A C++ -ban minden felhasznált névről meg kell mondanunk, hogy mi az, amit képvisel, tudatnunk kell a fordítóprogrammal a típusát. Megkülönböztetünk egyszerű és összetett típusokat. Egyszerű típusok az egész típusok (előjeles és előjel nélküli), a lebegőpontos típusok, a karaktertípusok, a bool és a void. Összetett típusok az alaptípusok felhasználásával felépített tömb-, mutató-, stb. típusok és a felhasználói típusok (pl. osztály). Az alapvető adattípusok mérete fordító és platformfüggő, de a következők adottak: 1 == sizeof(char) <= sizeof(short) <= sizeof(int) <= sizeof(long) 1 <= sizeof(bool) <= sizeof(long) sizeof(char) <= sizeof(wchar_t) <= sizeof(long) sizeof(float) <= sizeof(double) <= sizeof(long double) sizeof(N) == sizeof(signed N) == sizeof(unsigned N) (ahol N lehet char , short , int vagy long ) Az itt megadott méretek a „megszokott” 32 bites asztali környezetben általánosak, de nem garantáltak. A memóriában létrehozott tárolókat névvel látjuk el, amelynek segítségével hivatkozhatunk rájuk. Ezeket a tárolókat változóknak nevezzük. Konstansoknak azokat a változókat nevezzük, amelyeknek pontosan egyszer, a definícióban adhatunk értéket (ekkor kötelező), és ezt a típusnév elé vagy mögé írt const típusminősítővel jelezzük: A felsorolt típus (enum) Az „enum” olyan adattípust jelöl, melynek lehetséges értékei egy konstanshalmazból kerülnek ki. A fordító balról jobbra haladva nullával kezdve egész értékeket feleltet meg a felsorolt konstansoknak. Ha egy konstansnak egész értéket adunk, akkor a következő elemek ettől a kiindulási értéktől kapnak értéket. A felsorolásban azonos értékek is szerepelhetnek. A deklarációban megadott név típusnévként is felhasználható: Típuskonverziók Előfordulhat, hogy valamely kétoperandusú operátor különböző típusú operandusokkal rendelkezik. Ekkor, beépített típusok esetén, hogy a művelet elvégezhető legyen, a fordítónak azonos típusra kell alakítania az operandusokat. Megkülönböztetünk implicit és explicit típuskonverziót. Implicit típuskonverzió Ez a fajta konverzió a programozó beavatkozása nélkül automatikusan megy végbe, a C++ definíciójában szereplő szabályok alapján. A „szűkebb” típus adatvesztés nélkül konvertálódik a „szélesebb” típusra, ha szükséges. Ebben az esetben adatvesztés léphet fel: Explicit típuskonverzió Feltétel nélküli típusátalakítás: (típusnév)kifejezés (pl.: (char *)c) Temporális érték létrehozása: típusnév(kifejezés) (pl.: int(x)) Explicit konverziót a programozó előírhat a típuskonverziós operátorok használatával is. Dinamikus típusátalakítás: dynamic_cast(ptr) Futásidejű konverziókat végezhetünk vele. A "típus" osztályra mutató pointer, referencia, vagy void* típusú kifejezés, míg a "ptr" pointer vagy referencia típusú kifejezés lehet (a "típus"-nak megfelelően). Ha a konverzió nem elvégezhető, akkor pointerek esetén 0 lesz az eredmény, referenciáknál pedig bad_cast kivételt vált ki. Fordítási idejű átalakítások static_cast (arg) Visszafordítható típuskonverzió egymásba konvertálható típusok között. A "típus" és "arg" típusának fordítási időben ismertnek kell lennie. reinterpret_cast(arg) Úgy, mint a (típus)arg kifejezés, csak a reinterpret_cast nem használható const vagy volatile minősítés megszüntetésére. Konstans típusátalakítás: const_cast(arg) Akkor használjuk, ha fel akarjuk oldani a const vagy volatile típusmódosítók hatását egy adott mutatón vagy referencián. A "típus" és "arg" azonos típusúak kell legyenek, kivéve a fent említett típusmódosítókat. Pointerek Amikor egy változót definiálunk, a memóriában létrejön egy megfelelő méretű tároló, amelybe bemásolódik a kezdőérték. A fenti példában egy int típusú változó címének tárolására használható tároló jön létre. A címet az "address of" operátorral (&) érhetjük el. Most az "x" név és a "*p" (a "p" által mutatott tároló) érték ugyanarra a memóriaterületre hivatkozik. A kifejezés hatására "x" értéke 13 lesz. A referencia a pointernek egy olyan változata, amelyet kötelező inicalizálni, és az értékét később nem lehet megváltoztatni, valamint használatának szintaktikája is különbözik: Elterjedt nézet, hogy a referenciák minőségileg különböznek a pointerektől, ezért nem tartalmazhatnak NULL-értéket, illetve érvénytelen címet. Ez nem egészen igaz, tekintsük az alábbi példákat: Itt "ref1" tartalma nulla, "ref2" és "ref3" tartalma érvénytelen (már felszabadított) memóriacím. Névterek A fordító a programban használt neveket különböző névtereken (namespace) tárolja. Egy névtérben lévő neveknek egyedieknek kell lenniük, azonban a különböző névtereken azonos néven is szerepelhetnek, azaz a névterek a láthatósági szabályokat teszik könnyebben alkalmazhatóvá. Egy névtérben logikailag összefüggő változókat, függvényeket, típusokat tárolunk. Egy osztály/struktúra egyben a nevével azonos nevű névteret is definiál. Egy névtér elemeire háromféleképpen hivatkozhatunk: Globális névfeloldással (using direktíva) , ekkor a névtér összes eleme használható, használata körültekintést igényel, mivel egész névterek importálásakor könnyen névütközés lehet: Explicit névfeloldással megadva a kívánt névteret, közvetlenül a feloldani kívánt elem esetében: A kívánt elem nevének feloldásával (using deklaráció) : Létezik az úgynevezett névtelen névtér, amit arra használhatunk, hogy ne szemeteljük tele a globális névteret, megvédjük magunkat a többértelműségektől. A C++ programok szerkezete Hello World! Az úgynevezett „Helló, világ!” programot először Brian Kernigham és Dennis Richie alkalmazta A C programozási nyelv című könyvükben példaprogramként. Mindössze annyit csinál, hogy a képernyőre írja az üdvözletet. A kettős kereszttel (#) jelzett sorok az előfordítónak (precompiler) szóló utasítások. Az "include" utasítás behelyettesíti a hívás helyére a megadott fájl tartalmát. Az "iostream" fejállomány tartalmazza a megfelelő IO utasításokat a kiiratáshoz. A "main" egy függvény, ez a program belépési pontja. Minden C++ nyelven írt programnak tartalmaznia kell. Paraméterei közül az "argc" a parancssori paraméterek számát adja meg, míg az "argv[]" egy nullpointerrel terminált, karaktermutatókat tartalmazó tömb amelyben a paraméterek vannak C-stílusú stringként. A C++ -ban a tömböket nullától indexeljük, az argv nulladik eleme a futtatható állomány neve, első eleme pedig az első paraméter. A két kapcsos zárójel ({}) közti részt blokknak nevezzük. A "cout" a C++ standard kimenete, az "std::" pedig arra szolgál, hogy a fordító a standard névtérben keresse a "cout" definícióját. A "::" az ún. hatókör operátor. A "return" visszaadja a vezérlést az őt hívó függvénynek, jelen esetben ez a program futásának befejezését jelenti, ezért az operációs rendszernek. A "return" mögé írt szám a visszatérési érték a "0" általában azt jelzi, hogy a program rendben lefutott. A main()-ben ez nem kötelező, ha elhagyjuk akkor automatikusan 0-t ad vissza. A program futásának eredménye: Standard IO A C++ megkülönböztet standard inputot, outputot, illetve errort. A standard output (cout), amire ír, ez alapértelmezés szerint a képernyő. A standard input(cin) ahonnan a bejövő adatokat fogadja, alapesetben a billentyűzet. A standard error (cerr) az az eszköz, ahová a hibaüzenetek érkeznek, alapértelmezetten szintén a képernyő. Az előfordító A C++ megörökölte a C előfordítóját. Az előfordító a tényleges fordítás előtt fut le. Feladatai közé tartozik a forráskód megfelelő átalakítása, szimbólumok és makrók definiálása, illetve felhasználható feltételes fordításra is. Az előfordító által definiált szimbólumok és makrók típus nélküli értékekkel dolgoznak, ezért míg a C - gyengén típusos nyelv lévén - erősen épít az előfordítóra, a C++ nyelvben gyakorta (fordítási és futási) hibák forrásai lehetnek. Vezérlési szerkezetek Szekvencia A szekvencia az egymás után végrehajtott utasításokat jelenti: Elágazás (szelekció) Amikor a program a futásakor egy elágazáshoz ér, megvizsgál egy feltételt, és ha igaz, akkor végrehajtja a megfelelő utasítást. A feltétel több szempontból való megvizsgálására a C++ a switch szerkezetet adja, de ez korlátozott: csak integrális (int, char és enum) típust lehet vizsgálni. Ha mégis bonyolultabb többszörös feltételt kell megvizsgálnunk, akkor használhatjuk az else if szerkezetet, azaz az else ágban nyitott if -et. Egy elágazásban pontosan egy if és legfeljebb egy else ág lehet. A feltételek kiértékelése balról jobbra történik a logikai operátorok asszociativitásának megfelelően, és csak addig megy, amíg a maradék kifejezéstől függetlenül biztosan igaz vagy hamis lesz az eredmény (lusta vagy rövid záras kiértékelés): A fenti példában a logikai és operátort használtuk, ez a feltétel akkor lesz igaz, ha "l" és "k" is igaz. Mivel "l" hamis ezért a program csak "l" -t fogja vizsgálni. Ez fontos lehet ha mellékhatással jár a feltétel megvizsgálása. Ciklus (iteráció) Ciklust akkor használunk, ha ugyanazt a feladatot többször kell elvégezni egymás után. Háromféle ciklus áll rendelkezésre: Számláló ciklus (for) A ciklusfeltételben felveszünk egy ciklusváltozót, kezdőértéket adunk neki, és megadjuk, meddig menjen a számláló. A "++" a C++ ún. inkrementáló operátora, megvan a párja ("--", dekrementáló) is. Két alakja létezik: változó++ → postfixes alak, csak a kifejezés kiértékelése után növeli az értékét és létrehoz egy átmeneti változót. ++változó → prefixes alak, nincs átmeneti változó, azonnal növeli az értékét, általában ezt használjuk. Elöltesztelő ciklus: Az elöltesztelő ciklus előbb vizsgálja a ciklusfeltételt, aztán hajtja végre az utasításokat. Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy akár egyszer is lefut. Hátultesztelő ciklus: Ez a ciklus biztos, hogy egyszer legalább lefut. A C++-ban sok nyelvvel ellentétben a for ciklus szinte egy az egyben megfeleltethető while ciklusnak. Break, continue Speciális vezérlőszavak a break és a continue, a break kilép a legbelső ciklusból (nincs többszörös break), a continue pedig a ciklus végére ugrik, azaz a feltételvizsgálathoz, átugorva a ciklusmag hátralévő részét. A goto A goto mint utasítás speciális a vezérlők között, a vezérlés szerkezetének felborítását végzi, egyszerű ugróutasítás. Szerkezete: goto címke; ahol a címkét címke: alakban vezetjük be. Túlzott használata átláthatatlanná teheti a kódot, néha mégis alkalmazni kell, például ha többszörösen beágyazott ciklusból kell kilépni. Adatszerkezetek Tömb A C stílusú tömb azonos típusú adatok halmaza, amelyek a memóriában folytonosan helyezkednek el. Csak alapértelmezett konstruktorral rendelkező (minden beépített típus ilyen) típusokból lehet tömböt létrehozni. A tömb elemeire a tömb nevével és az indexelő operátorral ([]) hivatkozhatunk: Elemi típusok foglalása esetén a tárolók kezdeti értéke nem definiált (legtöbbször memóriaszemét, bizonyos futási környezetekben lehet csupa nulla). Osztályok esetén minden elem konstruktora külön meghívódik. A C++ -ban a tömböket nullától indexeljük. A C++ fordító nem ellenőrzi a tömbindexeket, ezért hibás indexeléssel is lefordul a program, de futás közben ez több problémát is okozhat. Egyrészt felülírhatjuk a memóriában előtte vagy utána lévő adatainkat, másrészt akár olyan memóriaterületre próbálhatunk meg írni (vagy onnan olvasni), amely nem a mi programunkhoz tartozik, ekkor az operációs rendszer - amennyiben a hardver érzékeli, ill. támogatja és saját maga is elég fejlett ehhez - megszakítja a programunk futását és értesíti a felhasználót. Ennek formája operációs rendszerenként és felhasználói felületenként változó (Segmentation fault, General protection fault, Access violation, ... ). Létrehozhatunk többdimenziós tömböt is: A leggyakrabban használt a kétdimenziós tömb, azaz a mátrix: A tömb neve kifejezésekben a nulladik elemre mutató pointerként érvényesül. Gyakran nem tudjuk előre a tömbök méretét, sokszor csak futásidőben derül ki, ekkor dinamikus memóriakezelést kell használnunk. Az egy értékre, illetve a több értékre mutató pointerek között nincsen szintaktikai különbség, a programozónak kell tudnia a programlogika alapján, hogy mikor melyikkel van dolga. A tömbök és pointerek "mechanikai" azonosságát jól demonstrálják az alábbi sorok, melyek mind ugyanazt jelentik: Illetve C++-ban tömbök helyett gyakran az STL részeként rendelkezésre álló std::vector template-et szokták alkalmazni. Lásd: Tárolók (STL) Struktúrák A programozás során gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, amikor több különböző adatot egy egységként kell kezelnünk, például egy könyvnek van szerzője, címe, kiadója, stb. A C++ nyelvben a struktúra (struct) több különböző típusú adatok együttese: A "string" típus karaktersorozatot jelöl, és a standard névtérben helyezkedik el. A struktúrák adattagjaira a pont operátor (.) segítségével hivatkozhatunk és adhatunk nekik értéket: Struktúrákat a C nyelvben is lehet használni. A C++ -ban a struktúrákat kibővítették, hogy alkalmasak legyenek az objektumorientált programozás megvalósítására: Rendelkezhetnek konstruktorral és destruktorral Lehetnek tagfüggvényeik Szabályozható az adattagok elérése A struktúra minden tagjának láthatósága alapértelmezetten nyilvános (public), ettől eltekintve lényegében ekvivalens a class szerkezettel, ahol az alapértelmezett elérés zárt (private). Tömb struktúrán belül Az "A" struktúra "fizikailag" tartalmazza a 10 darab int típusú értéket, a sizeof(A) ennek megfelelően 10 int-nyivel nagyobb, mint a sizeof(Minta). A "B" struktúra csak egy pointert tartalmaz amely "mögé" tetszőleges számú elemnek lefoglalhatunk memóriát, ekkor a sizeof(B) csak egy pointer méretével több, mint a sizeof(Minta). A tömb elemeire hivatkozáskor a két eset között nincsen szintaktikai különbség, de a struktúra másolásakor óvatosnak kell lennünk. Uniók, Bitmezők A C nyelv kidolgozásakor a takarékos memóriahasználat érdekében több megoldást is beépítettek a nyelvbe: Az uniók (union) lényege, hogy ugyanazt a memóriaterületet több változó közösen használja (persze nem egyidejűleg). Leggyakrabban gépfüggő adatkonverziók megvalósítására használják. A bitmezők az egy bájtnál kisebb helyfoglalású változókat egyetlen bájton tárolják. Gyakorlati hasznuk főleg a hardverek vezérlésénél van. Osztályok A C++ az objektumorientált programozás megvalósításához egyrészt kibővíti a struktúrákat, másrészt bevezeti a class típust. Mindkettő alkalmas osztály definiálására. Egy osztály (class) adattagjának háromféle elérhetősége lehet: public , nyilvános, mindenki számára elérhető private , privát, csak az osztályon belülről lehet elérni, illetve barát osztályok és függvények protected , védett, a származtatott osztályok számára közvetlen elérhetőséget biztosít. A private tagok a leszármazottakból csak az ősosztály tagfüggvényeiből (metódusok) elérhetőek. A programozó által definiált híján minden osztály és struktúra rendelkezik alapértelmezett konstruktorral (típusnév()), másolókonstruktorral (típusnév([const] típusnév&)) és értékadó operátorral (operator=([const] típusnév&)), ami egyszerű adatszerkezet esetén általában megfelelő és hatékony. Függvények A függvény (function) a program olyan névvel ellátott egysége, amely a program bármely pontjából hívható. Általában olyan utasítássorozatokat tartalmaz, amelyekre gyakran van szükség, de ismételt megírásuk fárasztó vagy helyigényes. A hagyományos C++ program sok kisméretű, könnyen karbantartható függvényből épül fel. Eljárás, függvény A Pascal nyelvben megkülönböztettünk függvényeket (function) és eljárásokat (procedure) aszerint, hogy volt-e visszatérési érték vagy sem. A C++ -ban azonos módon definiálhatjuk a kettőt: A "void" a C++ általános típusa, a függvény neve elé írt típus a visszatérési értéket jelöli. A fenti példában tájékoztattuk a fordítót, hogy nem lesz visszatérési érték. A függvény neve után írt zárójelekben lehetnek a függvény paraméterei (ha vannak neki) : Definíció, deklaráció A függvényhívás előtt meg kell adnunk a függvény deklarációját, ami jelzi a fordítónak, hogy egyáltalán létezik a függvény. A definíció nem feltétlenül esik egybe a deklarációval, a programon belül bárhol elhelyezkedhet. A deklarációban szerepelnie kell a visszatérési értéknek, a függvény nevének és paraméterlistájának. Ezeket együttesen (név és paraméterlista) aláírásnak (szignatúra) vagy a függvény prototípusának nevezzük. A második függvény a karaktersort, amivel visszatért, átadta a cout << operátorának, így a szöveg megjelenik a szabványos kimeneten. Paraméterátadás A C++ -ban kétféle paraméterátadási mód van: Érték szerinti, az átadott típusból másolat készül a memóriában, az eredeti értéket nem módosítja a függvény. Cím szerinti, paraméterként az átadott típus referenciája szerepel, a függvény módosíthatja a paramétereket. A második változat harmadik paramétere nem "c" értéke, hanem a memóriában elfoglalt címe. A C++-ban minden paraméterátadás érték szerint történik, de referenciák vagy mutatók átadásával azonos hatás érhető el, mint a referencia alapú nyelvekben. Kis objektumok esetén (pl. egy int) az érték szerinti átadás általában hatékonyabb, de ha a függvénybeli módosításokat nem akarjuk elveszíteni, muszáj referenciaként vagy mutatóval átadni. Fordítva: nagy objektumok másolása általában költséges, így ha tehetjük, kerüljük, de ha nem adhatunk const referenciát valamiért, és nem akarjuk, hogy módosíthassa a függvény az objektumunkat, akkor kénytelenek vagyunk érték szerint átadni. Az ekkor (nagy objektumok másolásakor) fellépő költségek minimalizálásra több technika is született, ilyen például a Copy on Write (CoW, csak akkor másolunk ténylegesen, ha muszáj). A példában az első függvényhíváskor meghívódik az A osztály másoló konstruktora, hogy inicializálja a-t x-szel, majd a függvény által visszaadott objektumot is inicializálja, végül meghívódik a destruktor a-ra és a visszaadott objektumra. Eközben az A osztály tagjainak is meghívódik a konstruktoruk és a destruktoruk. A második függvényhívás az objektum címét adja át, így csak a visszaadott példányt kell inicializálni. Alapértelmezett paraméterek A függvénydefinícióban bizonyos paraméterekhez alapértelmezett értéket rendelhetünk. Ezt az értéket a program akkor használja, ha az adott argumentum nem szerepel a listában. Alapértelmezett értékkel rendelkező paraméter után csak ugyanilyen paraméterek szerepelhetnek a formális listában. Inline függvények Inline függvény esetén a függvényhívás helyére a függvény kódja helyettesítődik be, még fordítási időben. Ezáltal megspórolható a függvényhívás költsége, viszont növekszik a tárgykód. Általában kis méretű, nem bonyolult függvények esetén használható hatékonyan. Az inline definíció csak javaslat a fordítónak, amelyet nem muszáj figyelembe vennie. A legtöbb fordító a ciklust vagy rekurzív függvényhívást tartalmazó függvény esetén elutasítja az inline direktívát. Lokális változók A függvények belsejében (illetve a programban lévő blokkokon belül) deklarált változókat lokális változóknak nevezzük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a láthatóságuk és élettartamuk a függvényen (blokkon) belülre korlátozódik. A lokális változók a függvényhívás végén automatikusan megsemmisülnek és kívülről nem hivatkozhatóak. A dinamikus objektumokra mutató pointerek szintén megsemmisülnek a hatókörükből kikerülve, de az objektum maga nem. Ha nem gondoskodunk a blokkon belül létrehozott dinamikus objektum külső elérhetőségéről, az érvényes hivatkozás nélkül a memóriában marad, azaz memóriaszivárgás keletkezik. Túlterhelés A túlterhelés leveszi a programozó válláról a sokféle név megjegyzésének terhét, mivel azonos névvel létezhet több függvény is. Akkor beszélünk túlterhelésről, ha azonos látókörben (scope) több azonos nevű függvény van deklarálva, különböző szignatúrával. Egyébként, ha egy külső látókörben van a másik név, elfedésről van szó. Túlterhelt függvény hívásakor a fordító kiválasztja a látható függvények közül a legjobban illeszkedőt, szignatúra alapján. A feloldási szabályok meglehetősen bonyolultak, így óvatosan kell túlterhelt nevet bevezetni. Kivételkezelés Kivételnek (exception) azt a hibás állapotot, vagy váratlan eseményt nevezzük, amely megszakítja a program rendes futását. A kivételkezelés lehetővé teszi, hogy a vezérlés ahhoz a programrészhez kerüljön, amely képes az adott kivétel kezelésére. A throw utasítás segítségével kivételt "dobhatunk", amelyet a program "elkaphat" (catch). A C++ megszakításos modell alapján kezeli a kivételeket, azaz a kivételt kiváltó programrész futása megszakad. Három elem szükséges a kivételkezelés megvalósításához: A kivételt kiváltható programrész kijelölése (try) A kivétel dobása (throw) A kivétel elkapása (catch) A C++-ban kevés beépített kivétel található, de bármely típus dobható, így magunknak is definiálhatunk, ha szükséges. A kezelőig (a megfelelő típust elkapó catch a hívási sorban valahol feljebb) tartó minden automatikus változó megsemmisül destruktorhívással. Ha kivételkezelés közben újabb kivétel keletkezik (például egy felszámolt változó destruktora dob – ez nagyon veszélyes) a futás eredménye definiálatlan, de általában katasztrofális. Érdekesség, hogy a C++ a statikus területen mindig fenntart akkora helyet, hogy a memóriafoglaló bad_alloc kivételét ki tudja váltani. Függvények esetében megadhatjuk, hogy milyen kivételeket továbbíthat: Dinamikus memóriakezelés A dinamikus memóriahasználat alapgondolata, hogy adataink számára akkor foglalunk helyet, amikor szükség van rá, ha pedig feleslegessé válnak, azonnal felszabadítjuk a memóriaterületet. A C++-ban különösen fontos szerepe van, mivel nincs "szemétgyűjtő", mint a JAVA-ban vagy C#-ban. A felszabadítatlan memória "memóriaszivárgáshoz" (memory leak) vezethet. A new és delete operátorok A C++-ban lehetőség van használni a C nyelv malloc (és egyéb változatai) és free utasítását, de ajánlott az újakat alkalmazni. A new operátor az operandusban megadott típusnak megfelelő méretű területet foglal a memóriában, és arra mutató pointert ad vissza. A delete felszabadítja a new által lefoglalt területet: Nemcsak egy elemnyi terület elfoglalására van lehetőség, hanem több egymás után elhelyezkedő elem számára is foglalhatunk területet. Ezt az adatstruktúrát dinamikus tömbnek nevezzük: Többdimenziós tömböt is foglalhatunk dinamikusan, ekkor a tömb elemei egy-egy pointerre mutatnak: Fontos, hogy minden new-hoz a megfelelő delete-et használjuk: Az malloc-kal szemben a new nemcsak területet foglal, de automatikusan meghívja a megfelelő konstruktorokat is. Főleg nagyméretű adatok esetén előfordulhat, hogy nincs elég memória. Ekkor a C++ "std::bad_alloc" kivételt dob. Objektumorientált C++ Adattagok és tagfüggvények Az adattagokat a változókhoz hasonlóan deklaráljuk, de az adattagok nem tartalmazhatnak inicializációs listát. Ha egy osztályon belül egy másik osztályt akarunk adattagként használni, akkor előzőleg szerepelnie kell a másik osztály teljes deklarációjának. Az adattagokon műveleteket végző tagfüggvényeket az osztály törzsében deklaráljuk. Ezen a függvény szignatúráját, vagy a helyben kifejtett implicit inline definícióját értjük (vagyis a függvény prototípusa előtt nem szerepel az inline kulcsszó). Az inline módosító megadásával az osztálydefiníción kívül definiált függvényeket is inline-ná tehetjük. Amennyiben csak a deklarációt tartalmazza az osztály, a függvény törzsét azon kívül kell definiálni. A definíció sorrendben a visszatérési értékből, az osztály nevéből, a hatókör operátorból, a függvény szignatúrájából és törzséből áll: Egy osztály bármely tagfüggvénye hozzáfér az adattagokhoz, függetlenül annak elérésétől. Statikus tagok A static kulcsszóval bevezetett adattagokból és tagfüggvényekből osztályszinten egy darab létezik. Konstruktorok Az objektumok kezdeti értékadásaiért (inicializálás) speciális tagfüggvények, a konstruktorok felelnek. A konstruktor olyan tagfüggvény, amelynek neve megegyezik az osztályéval, és nem rendelkezik típussal. A fordító minden olyan esetben, mikor egy objektum létrejön, meghívja a konstruktorát. Egy osztálynak bármennyi konstruktora lehet a szignatúrától függően. Alapértelmezés szerint minden osztály két konstruktorral rendelkezik, a paraméter nélküli (default) és a másoló (copy) konstruktorral. Ha saját konstruktort készítünk, attól fogva az alapértelmezett nem lesz elérhető. A konstruktorok egyaránt lehetnek public, private vagy protected elérésűek. A csak private konstruktorokat tartalmazó osztályt rejtett osztálynak nevezzük. Ha az egyparaméteres konstruktorokkal rendelkező osztályok példányainak nem teljesen illeszkedő típust adunk kezdőértékül, akkor a fordító implicit típuskonverziót hajt végre. Ezt megtilthatjuk az explicit kulcsszó használatával: Ha az objektum egy másik osztály példányát is tartalmazza, akkor a belső osztály konstruktorát a külső osztály konstruktorában hívjuk. Ezt a taginicializációs lista használatával oldhatjuk meg, amelyet a konstruktor szignatúrája után kettősponttal elválasztva adhatunk meg: Taginicializációs listát csak a konstruktorban adhatunk meg. Használata kötelező, ha az osztály referencia típusú vagy paraméterezett típussal rendelkező adattagot tartalmaz. A konstans tagok beállítására is ezt használjuk: Destruktorok Az objektumok által felhasznált memória mindaddig lefoglalt marad, míg fel nem szabadítjuk. Erre a célra a C++ biztosít számunkra egy speciális tagfüggvényt, a destruktort. Hasonlóan a konstruktorhoz, a destruktornak sincs visszatérési értéke. A destruktornak nem lehetnek paraméterei. A destruktor nevét az osztály nevéből és a hullám karakterből (tilde: ~) képezzük: Ha nem definiálunk destruktort az osztályunkban, a fordító automatikusan létrehozza. A destruktor minden olyan esetben meghívódik, amikor az objektum érvényessége megszűnik. Kivételt képeznek a dinamikusan (a new operátorral) létrehozott példányok, amelyek destruktorát csak a megfelelő delete operátor hívhatja meg. A destruktor közvetlenül is hívható. Dinamikus tömbök esetén a konstruktorok az indexek növekvő sorrendjében hívódnak meg, a destruktorok éppen fordítva, de csak a delete[] operátor alkalmazásával. A statikus tömbök ugyanígy törlődnek, de automatikusan (tehát nem kell delete), amint kikerülnek a hatókörükből. A nem megfelelő delete használatával a legjobb esetben is csak a tömb első eleme semmisül meg. Példányosítás Egy osztály egy memóriában létrehozott példányát objektumnak nevezzük. Minden objektum rendelkezik a neki megfelelő osztály minden egyes adattagjával (természetesen az egyes példányok külön másolatokat birtokolnak (kivéve a statikus tagokat)) és tagfüggvényével. Egy objektumot létrehozhatunk dinamikusan és statikusan is. A két esetben a tagok elérése különbözik. Statikus definíció esetén a pont(.) operátort, míg dinamikus esetben a (->) operátort használjuk. Öröklődés Az öröklődés az objektumorientált stílus meghatározó eleme, amely a kód-újrafelhasználást és a dinamikus típuskezelést teszi támogatottá. C++-ban az eszköztára az absztrakt metódusok, a (többszörös) öröklődés és a virtual kulcsszó. Absztraktnak nevezünk egy osztályt, ha van legalább egy absztrakt tagfüggvénye (ezt a függvénydeklaráció után tett "= 0"-val jelezzük), ekkor az osztály nem példányosítható. Az öröklés úgy hoz létre új objektumot, hogy az megtartja az őse minden adattagját és (az ősosztályban nem private) tagfüggvényét. Segítségével nem kell ismernünk egy objektum pontos típusát, mutatókon és referenciákon keresztül dinamikus kötésű műveleteket hívhatunk meg (polimorfizmus - többalakúság). Hatékonysági okok miatt C++-ban minden függvény statikus, ha nincs explicit megmondva, hogy virtual ott vagy a bázisosztályban. Öröklés láthatósága Az öröklődés lehet public, ez a bázisosztály osztály specializációja, protected illetve private, ekkor a származás nem lesz kívülről látható, azaz le kell mondanunk a dinamikus típusazonosításról, de egyébiránt teljes értékű öröklődés. Névütközések Ha az ős és a származtatott osztályban szerepel ugyanolyan néven függvény, akkor nincs túlterhelés, a származtatott elfedi azokat, a névtér-szabályok miatt. A nem-virtuális függvények ellenben fordítási időben kötődnek, így ősosztályra mutató pointeren keresztül minden nem-virtuális függvényhívás az ősosztálybelit fogja végrehajtani, függetlenül a mutatott objektum dinamikus típusától. Generikus C++ A generikus programozásról A generikus programozás az alapvetően típusfüggetlen algoritmusok (pl. rendezések) és általános célú tároló szerkezetek (pl. listák) létrehozásán alapuló programozási stílus, a generikus programozási nyelv pedig az, ami ezt nyelvi eszközökkel támogatja. A template kulcsszó A C++ közvetlenül támogatja ezt a programozási stílust, a template kulcsszóval, mely osztályok és függvények elé egyaránt beszúrható. A formális paraméterek a template után <>-ben sorolandók fel, típusuk lehet konkrét típus(pl. int) vagy típusparaméter, ezt a typename kulcsszóval jelöljük. A tagfüggvények és az osztályon belül deklarált osztályok maguk is sablonok, kifejthetők az osztályon kívül is, ekkor jelezni kell a teljes template szignatúrát (pl. GetItem). Az osztálysablon nem implicit inline tagfüggvényeit minden olyan forrásállományba be kell építenünk, amelyből azokat hívjuk (bevett szokás az osztályt és tagfüggvényeit egyetlen fejállományban elhelyezni). A sablondeklarációban typename helyett írható class is, a kettő között nincs különbség. Amikor a fordító számára nem egyértelmű, hogy típussal van dolga, akkor a typename/struct/class szóval jelezhetjük ezt: A fenti példában a T típus még nem jött létre, ezért tudatnunk kell a fordítóval a létezését. Az osztály példányosításakor ki kell írni a paramétereket az osztály neve után. Ekkor a fordító a paraméterek típusából megállapítja T aktuális értékét, nem kell explicit kiírni. Példányosulás A sablonok fordítási időben példányosulnak, így a fordítónak ismernie kell a típusparaméterek típusát, a konkrét típusú paramétereknek konstansnak kell lenniük. A hibát legkésőbb szerkesztéskor jeleznie kell a fordítónak. Mivel csak a használt sablonok példányosulnak, ezért kódtakarékos megoldás lehet a generikus programozás, de akár összetettebb megoldások is elképzelhetők (jellemző példa a < operátor, melyet nem lehet minden típushoz értelmesen biztosítani, ezért a list::sort fordítási hibát okoz ilyenekből épített listára, de listát magát létre lehet hozni). Rossz tervezés esetén azonban nagyon elszaporodhatnak az egymástól alig különböző függvények kódjai. A fordító felismeri a MyBuff és MyBuff közötti azonosságot. Típusazonosságok Két sablon pontosan akkor azonos típusú, ha a sablon-paramétereik azonosak, egyéb esetekben teljesen különálló típusok. Ez magával vonja, hogy a sablonok teljesen függetlenek az osztályhierarchiától. A sablon nem terhelhető túl a paramétereire, de specializációt lehet adni, konkrét típusokra/értékekre. Template metaprogramok A sablonokkal fordítási idejű programokat lehet írni, és ez a nyelv Turing-teljes, azaz minden számítógéppel megoldható problémára alkalmazható. Példaként tekintsük a faktoriális számítást! Bayreuthi őrgrófok listája Az alábbi lista a Bayreuthi Őrgrófság (olykor Brandenburg–Kulmbach) uralkodóit tartalmazza. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Principality of Bayreuth című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll. A magyar megfelelő: szétszórtság nyüzsgéssel vagy nélküle. Betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekinthető az eset súlyosságához mérten. Gyakran egyszerűen csak hiperaktivitásnak tekintik, holott létezik hiperaktivitás a figyelemzavar és más tünetek nélkül. Így ez utóbbit azonban a magyar szakirodalom inkább hipermotilitásnak hívja. Bár a figyelemzavar tünetei időnként bármely egészséges embernél jelentkezhetnek, csak akkor beszélünk figyelemzavarról mint betegségről, ha ezek meghaladnak egy bizonyos mértéket, azaz a szokottnál tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több mentális/értelmi gond is jelentkezik. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1990-es Fogyatékos Amerikaiak Törvénye (ADA, Americans with Disabilities Act) sok olyan felnőttnek nyújt védelmet, akik ADHD-ben szenvednek. Magyarországon jelenleg erről a hatályos törvény a 2013. évi LXII. törvény (A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása). A törvény megtiltja a munkahelyi negatív diszkriminációt (megbélyegzést), illetve a munkához, szociális segítségekhez, kedvezményekhez és segélyhez jutás akadályozását vagy megtagadását azoktól, akik fizikailag vagy mentálisan értelmi hátrányban vannak, és ez akadályozza őket az élet különböző fontos területein – beleértve a tanulást és munkát –, és igazolásuk van fogyatékosságukról. Vannak, akik úgy vélik, a figyelemzavar nem betegség, hanem tünet, amit különféle egészségi gondok (tápanyaghiány, allergia, mérgezés, paraziták stb.) okozhatnak, így szerintük először ezeket az alapbajokat kellene gyógykezelni. BNO-10 szerint a kódok és jelentésük ami az ADHD-ra vonatkozik F98.8 Egyéb, rendszerint gyerekkorban vagy serdülőkorban kezdődő meghatározott viselkedés és emocionális/érzelmi zavar Figyelemhiány (zavar) hiperaktivitás nélkül F90.0 Az aktivitás/tett és a figyelem zavarai Figyelem deficit/hiány: zavar hiperaktivitással/nyüzsgéssel hiperaktivitás/túlmozgás zavar szindróma hiperaktivitással/tünetcsoport nyüzsgéssel Kivéve: hiperkinetikus zavar magatartászavarral (F90.1)[itt a túlmozgás más!] F90.9 Nem meghatározott hiperkinetikus zavar ADHD k.m.n. A zavar okai A Children and Adults with Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (nonprofit szervezet az USA-ban ami azért jött létre, hogy támogatást nyújtson és oktatással segítsen azokon akiknek ADHD-ja van http://www.chadd.org) oldalain írottak felhasználásával. A betegség oka pontosan nem ismert. Kialakulásában szerepe van az öröklődésnek is. Ezeket a genetikai hatásokat azonban módosíthatják a környezeti hatások. Más, - nem-genetikai eredetű esetben a betegség okai lehetnek: - az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása, - az anya aktív vagy passzív dohányzása, - magas ólomszint az anya szervezetében, - a koraszülöttség, a gyermek születéskori alacsony testtömege, - és az agy prefrontális (homloki) részének sérülése a születéskor. Az agy szerkezetének eltérései is állhatnak az ADHD tüneteinek hátterében. A fő agyi eltérések a bazális ganglionokban (főként a nucleus caudatus és a globus pallidus), a kérgestestben és prefrontális lebenyben találhatók. Fiúknál, - akiknek nincs ADHD-jük, - a jobb agyféltekében a nucleus caudatus és a globus pallidus térfogata 3%-kal nagyobb, mint a bal agyféltekében. Akiknek ADHD-jük van, azokban ez a méreteltérés hiányzik. Így náluk a jobb agyféltekében kisebbek ezek a magok, mint az egészséges fiúknál. Tudjuk, hogy a prefrontális lebeny felelős az olyan magas szintű kognitív folyamatokért (végrehajtó működések) mint a tervezés, válaszgátlás, a viselkedés monitorozása/vizsgálat, távlat-váltás, és a rugalmas alkalmazkodás. ADHD esetén ezek a működések nem kielégítőek, de az eltérések főként a válaszgátláskor lefagyások. A bazális ganglionok fontos idegi bemenetei a prefrontális lebenynek. A két terület között bonyolult kapcsolatrendszer működik. A kérgestest közvetíti a két nagyagyfélteke közötti ismeretet. Bizonyos elképzelések szerint - mivel lányoknál a corpus callosumnak magasabb a működése a féltekék közötti erősebb kapcsolatban, - kisebb az esélye az ADHD kialakulásának. Mindenesetre azt sem zárhatjuk ki, sőt valószínűnek tűnik, hogy hormonális hatások is felelhetnek az ADHD nagyobb előfordulásáért a fiúk körében. Modelljei Az ADHD öt neuropszichológiai modellje: Késleltetési averziós/undor modell – Az ADHD-és gyerekek nem tudnak várni. Ha választani lehet, hogy egy kis jutalmat azonnal megkaphatnak, vagy egy nagyobbat később, akkor az azonnalit választják. Szülők nem mondják el nyüzsi gyereküknek, ha mennek valahova, mert akkor minden percben megkérdezi: „Mikor megyünk már?” A jutalmazásért a dopamin pályák felelősek, a gátlásért pedig a prefrontális kéreg. Viselkedés gátló/aktiváló modell – feltételezi, hogy alulműködő BIS (elkerülő) és túlműködő BAS (aktiváló) rendszere van a hiperaktív gyerekeknek (Gray/szürke). Az elkerülő rendszer alulműködését jelzi, hogy a hiperaktív gyerekeknek arosualja, bőrellenállása nem emelkedik vészben. Az aktiváló rendszer arra ösztönöz, hogy feladathelyzeteket oldjon meg. Gátló modell – az ADHD-t a gátló rendszer hibájának látja. A gyenge viselkedési gátlás felelős a végrehajtó működések egyéb zavaráért. A modell szerint az energetizáló faktorokat, az arosualt is felügyeli a gátló rendszer top-down folyamata. Végrehajtó funkció modell – öt területet ölel fel: gátlás, késleltetés, tervezés, fluencia és munkamemória. További top-down folyamatok is ide tartozik az érzelem- és arosual szabályozás, valamint a figyelem kontrollja. Ezek a top-down folyamatok a célvezérelt viselkedésszervezést szolgálják. Kognitív energia modell – szerint megismerő mechanizmusok/gépek, energetikai rendszer és a végrehajtó viselkedés ellenőrrendszere is felelős az ADHD-ért. A modell top-down és bottom-up folyamatokat is feltételez. A késleltetés undor/averziós és a viselkedés gátló|aktiváló modelleket is magába foglalja, mint a frontális/homlok kéreg végrehajtó funkcióinak zavara. Önmagában egyik modell sem írja le tökéletesen az ADHD-t. A kognitív/megismerő energia modell jellemzi átfogóan a hiperaktivitást/nyüzsgést. Fontos a jutalomközpont ingerlése, a csökkent késleltetés és gátlás. A magas szintű működéseknél megtaláljuk a munkamemória deficitet /hiányt. A munkamemória téri és verbális/igés összetevője is érintett lehet. A munkamemória nem csak tárol, hanem manipulál/kezel is. Ezt mérjük a fordított számterjedelemmel. A munkamemória összehasonlítja a stimulust/serkentést a hosszú távú memóriával. Monitorozó működése egy magas szintű, távlati végrehajtó folyamat. (Sergeant, et al, 2003) A stop signal téri-látó vázlattömb feladatban a nyüzsgő felnőttek több hibát követnek el. (Luke et al, 2007) Ugyanakkor a fenti elmélet kritikusai szerint kezdetben nincs semmi közös eltérés a hiperaktív gyerekek agyában; azok a gyógyszerek hatására jönnek csak létre. Az sajnos igaz, hogy egyelőre nincs egyértelmű és megerősítő fizikai vagy kémiai rendellenességekre bizonyíték, amelyek az ADHD-t okozzák – amint azt sem tudjuk, miért lesz valaki pszichopata, skizofrén vagy mániás depressziós stb. Nem tudjuk, hogyan működik az agy, ezért válaszolni se tudunk arra, mi működik rosszul, amikor olyan rendellenességet észlelünk, amelynek oka az agyban keresendő. Gyermekkori tünetei (Paul H. Wender The hyperactive child, adolescent and adult c. 1987-ben megjelent 3. kibővített kiadásának (Published in the United States by Oxford University) A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt figyelemzavar egy egész életen át c. 1993-ban kiadott magyar fordításának 2. kiadása (Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1997) és a Trouble in Mind magyarul Pszichiátriai kórképek címmel sugárzott ismeretterjesztő film ADHD c. részének felhasználásával. Figyelemzavarok és szétszórtság A legjelentősebb, szinte mindig előforduló tünete. A figyelem csak rövid ideig köthető le, és könnyen elterelhető. Elfelejti feladatait, vagy nem fejezi be, esetleg emlékszik rá, de nem hajlandó megcsinálni. Félbehagy tevékenységeket, nem tart rendet dolgai között. Nem hallgatja végig szüleit. A gyerekek persze általában sem tudnak annyira figyelni mint a felnőttek és hamarabb elunják magukat. A figyelemzavarban szenvedő gyermek képessége a figyelésre nem olyan, mint kortársaié, hanem annál gyengébb, egy nála fiatalabb gyermek szintjén áll. Figyelemzavaruk ellenére ezek a gyerekek képesek lehetnek figyelni egy ideig akkor, ha csak és kizárólag velük foglalkozik egy felnőtt. Emiatt megeshet, hogy a tanító felfigyel ugyan a gondra, javasolja is az orvosi vizsgálatot, - aki ha 20 percet szán csak rá de azt kellő ráfigyeléssel - mégsem fogja gyengének találni a gyermek figyelmét. Egyes betegek pedig olyan feladatot amit ők választanak, sokáig képesek csinálni megszakítás nélkül. [Lásd: munkamánia.] Hiperaktivitás/nyüzsgés Szintén nagyon gyakori tünet. Már a kora gyermekkorban szembetűnik és rögtön látni, hogy az ilyen gyerek más mint a többi. Mintha állandóan „fel lenne húzva” és nem fogy ki a tűzből. Rengeteget szaladgál, mindenhová felmászik és veszélyérzet nélkül veszélynek teszi ki magát, így gyakran megsérül. Iskolában óra közben is mászkál. Később megtanulhat ugyan a helyén maradni, de akkor fészkelődik, rázza a lábát vagy a kezével dobol. Fontos: - bár a tünetegyüttest a köznyelvben rendszerint hiperaktivitásnak nevezik, nem minden hiperaktív gyerek figyelemzavaros, és nem minden figyelemzavaros gyerek hiperaktív! Impulzivitás/löketes Szintén gyakori tünet. Ebben az esetben is mintha saját életkoruknál éretlenebbek lennének. Nem tudnak kivárni. Valamit rögtön akarnak megszerezni vagy megtenni. Nem látják előre cselekedetük nyilvánvaló vagy nagyon lehetséges következményét.„Ide nekem az oroszlánt is, most!” Megsérülnek, elfogadhatatlan dolgot tesznek, ellopják azt, ami kell nekik. Bántalmazzák társaikat, ha nem úgy játszanak, ahogy ők akarják. Figyelmet követelő magatartás Ez egy szinte kielégíthetetlen igény a másik ember figyelemére. Történhet ingerlés, zaklatás, bohóckodás, helytelen vagy veszélyes cselekedet által.[szövegláda, sikolyok, tombolás.] Iskolai nehézségek Fontos tudni, hogy a figyelemzavar nem befolyásolja a tesztekkel (például MAWI) mért intelligenciát. Ebből következik egyesek szerint, hogy ezek a gyerekek is lehetnek okosak, átlagosak és gyengébb képességűek. Mivel az ADHD betegségnek az egyéb betegségek iránti vonzása erős és főként diszkalkuliával, diszlexiával kapcsolódik össze, - az alapbetegség (ADHD) által okozott nehézségeken felül más komoly (például tanulási) problémákkal is szembe kell nézni. Az ADHD ezen kívül növelheti a későbbi droghasználat és bűnözés kialakulásának lehetőségét is. Koordinációs nehézségek Nagyjából az esetek felében jelentkezik. Lehet finom motoros működési probléma, például a cipőfűző megkötése nehezen megy, vagy az írás olvashatatlan. Ha viszont a szem és a kéz koordinációja is gyenge, ez például a labdajátékokban nyújtott gyenge teljesítményben látszik. De akinél nincs ilyen tünet, lehet nagyon jó is ezekben a játékokban. Ellenálló és zsarnokoskodó szociális magatartás Gyakori tünet. Jellegzetességei: - Ellenállás az elvárásoknak. Nem teszi meg, amit kérnek vagy elvárnak tőle, vagy amit tiltanak épp azt teszi. Lehet azért mert tudatosan ellenszegül, vagy azért mert elfelejti mit kell tennie. - Nem tanul a hibáiból és a büntetésből. [kiselefánt: itt felejt!] - Túlzott függetlenség érzet, amikor például apró kisgyermekként messzire elkóborol. Néha pedig éppen ellenkezőleg erős függőség figyelhető meg, - nem lehet otthagyni az óvodában, szinte tapad az egyes személyekre. - Jellegzetes viszonyulás másokhoz. Az idősebb társait bosszantja, a fiatalabbakat pedig irányítja. Ezt társai többnyire nem tűrik el, ezért elszigetelődik. Ezek a viselkedések nagyban függenek az otthoni környezettől. A bántalmazott (fizikai abúzus|verés) hiperaktív gyerekek személyiségszerveződése az antiszociális irányba tart. Emocionális nehézségek Gyors hangulatváltozások. Szélsőséges, túl erős reakciók vagy éppen a reakció hiánya, - érzéketlenség. Túlzásba vitt érzelmek (sírás, hiszti, szeretet), depressziós problémák kibontakozása, vagy idővel a betegnek egyre jobban a magába zárkózása. Éretlenség Ebben az értelemben az, hogy magatartásuk és viselkedésük elmarad attól, amit életkoruk szerint elvárnánk tőlük. Az ADHD előfordulása háromszor gyakoribb fiúknál, mint lányoknál. Felnőttkori tünetek Magyarországon sajnos ritkán ismerik fel az ADHD-t gyermekkorban, de a felnőttkori diagnosztizálása sem gyakori mivel a pszichiáterek nem kaptak megfelelő oktatást a felnőttkori ADHD-ról. A következő rész amerikai forrásokon alapul, - a Children and Adults with Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (nonprofit szervezet az USA-ban ami azért jött létre, hogy támogatást nyújtson és oktatással segítsen azokon akiknek ADHD-ja van http://www.chadd.org) és a National Institute of Mental Health (az USA szövetségi kormányzatának része, a világ legnagyobb mentális betegségek kutatására szakosodott intézete http://www.nimh.nih.gov/) oldalain írtak felhasználásával. A gyermekeknek körülbelül 3-5%-a szenved ADHD-tól. Sokáig úgy vélték, hogy legkésőbb a felnőttkora minden esetben kinövik. Csak néhány évtizede jöttek rá, hogy az ADHD gyakran - (a CAADD szerint 67%-ban, a NIMH 30-70%-ban) felnőttkorban is megmarad, és sajnos súlyos, az élet számos területére kiterjedő nehézségeket okoz. Tipikus, hogy a betegek nem tudják, hogy betegek, - gyakran csak azt érzik hogy képtelenek bármit is megszervezni, jó kapcsolatokat vagy munkát találni, vagy éppen egy határidőt betartani. A mindennapi feladatok – felkelés, felöltözés, előkészülés a napi munkára, időben beérés a munkahelyre és eredményesen dolgozni – a legfőbb erőpróbák az ADHD-s felnőttek számára. A betegek számos kudarc emlékét hordozzák magukban: munkahelyi konfliktusok, sikertelen emberi kapcsolatok, félbemaradt tanulmányok, esetleg gyakori balesetek (közlekedési is). Könnyebben veszítik el az állásukat. Kétszer gyakoribb férfiakban, mint nőkben. A tünetek lényegében ugyanazok, mint a gyermekkorinál leírtak. Fontos ismérv, hogy ezek a tünetek már gyermekkortól jelentkeznek. Az általánosan elfogadott ismertetőjelek a legújabb Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders – DSM-IV) szerint a következők: a részletek feletti elsiklás és gondatlanságból elkövetett hibák a munkahelyen a kéz és a láb izeg-mozog vagy folytonos mocorgás ülés közben feladatvégzéskor vagy játékos elfoglaltságok esetén a figyelem fenntartása nehéz az ülőhely elhagyása vagy arra kényszer olyan helyzetekben, amikor muszáj ülni az illető nem figyel, mikor közvetlenül hozzá beszélnek nyugtalannak vagy álmatlannak érzi magát az utasításokat nem követi, és nem tudja befejezni a munkát nem képes nyugodtan szabadidős tevékenységeket folytatni nem képes programokat és cselekvéseket megszervezni úgy érzi, „menni kell” vagy hogy „egy motor vezérli” kerüli, nem szereti, vagy vonakodik az olyan munkától, mely lankadatlan mentális erőkifejtést igényel mértéktelen beszéd olyan dolgok elvesztése, melyek feladatok, tevékenységek elvégzéséhez szükségesek válaszok kimondása, mikor még a kérdést sem mondták ki teljesen könnyen kerül zaklatott állapotba nehezen tudja kivárni, hogy rákerüljön a sor (türelmetlen) napi feladatokban feledékeny félbeszakít vagy zaklat másokat Ezekhez gyakran más problémák is társulnak. Ezek a következők lehetnek: problémák az önkontrollal és a viselkedés szabályozásában gyenge memória kevés a feladatok elvégzésére fordított energia nehézségek adódnak az érzelmek, motivációk szabályozásával a feladat vagy munka végrehajtása során a normálisnál nagyobb fokú változékonyság krónikus pontatlanság és gyenge időérzékelés, időgazdálkodás a feladatmegoldás könnyen unatkozásba csap át alacsony önbecsülés szorongás depresszió hangulatváltozások alkalmazkodási és munkahelyi elhelyezkedési nehézségek problémák az emberi kapcsolatokban kábítószer és más káros függőség kialakulása túlzott kockázatvállalás A tünetek szintje terjedhet a mérsékelttől a súlyosig is. Régebben amikor még nem volt megfelelő szakember, azokat akik orvoshoz kerültek a legkülönbözőbb más problémákkal kezelték: depresszió, szorongás, kábítószerezés és magatartás zavarok. Az is előfordult, hogy a szülő csak akkor értette meg a saját betegségét amikor gyermekénél is diagnosztizálják azt. A pontos diagnózis felállításához a beteg el kell hogy mesélje a tüneteinek alakulását az élete folyamán, és az iskolai és munkahelyi pályafutását is. Az orvosnak azonban beszélni kell még azokkal is, akik közelebbről ismerik a beteget, - ismerik viselkedését, életének különböző szakaszait gyermekkorától kezdve, - a szülők, testvérek, barátok, élettárs, munkatársak. A testi kivizsgálás és a pszichológiai tesztek szintén egyaránt szükségesek. Legtöbbször már maga a helyes diagnózis felállítása is megkönnyebbülést szerez a betegnek, mivel rádöbbenhet életének eddigi konfliktusai, kudarcai okára. Összehasonlításképp a skizofrénia aránya az egész lakosságra vonatkoztatva 1%-ot tesz ki átlagban a világon mindenhol. Az adatokból kiindulva - és az egész lakosságra vonatkoztatva, - az ADHD arány minimuma nagyobb mint a skizofréniáé, maximuma pedig több mint 3,5-szer meghaladja azt. Mítoszok és valóság A figyelemzavaros hiperaktivitásról számos hiedelem kering. Ezért fontos megjegyezni a következőket: A figyelemzavar tünetei nem kizárólagosak. Időnként mindenkinél megfigyelhetők. A figyelemzavarban szenvedőknél ezek intenzívebbek, tartósak és egyszerre több figyelhető meg. Nem okoznak ADHD-t az édességek, cukrok, élelmiszeradalékok (mint pl. emulgeálószerek, színezékek, tartósítószerek, ízfokozók, mesterséges aromák stb.), tévézés, társadalmi és családi környezet, szegénység. Nem minden ADHD-s gyermek hiperaktív! Vannak gyerekek, akiknél a legtöbb tünet jelen van de nem mutatnak hiperaktivitást. Még az is lehet, hogy a normálisnál kevésbé aktívak. Visszahúzódnak, szégyellősek és csendben vannak. Az ilyen gyerek nem tűnik fel az embereknek, mert egyszerűen nem figyelnek rá. Senkit se zavarnak. Valószínűleg éppen azért nem olyan gyakori az ilyen elsődlegesen figyelmetlen típusú gyermek, mert nem keresik. Gyakori mítosz az ADHD-val kapcsolatban, hogy valójában nem is létezik: „Az ADHD-snak nyilvánított gyerekek csupán elevenek és/vagy figyelmetlenek, ezért ez a diagnosztikus kategória csak egy kitaláció.” Való igaz, hogy az USA-ban megfigyelhető volt egy tendencia, mely során egyes szakértők szerint (pl. dr. Máté Gábor) indokolatlan esetben is diagnosztizáltak ADHD-t és írtak elő gyógyszeres kezelést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ADHD „nem létezik”. Ezt az tudja alátámasztani a legjobban, aki személyesen érintett, netán a gyermeke hiperaktív. A hiperaktivitás története Lásd:(Paul H. Wender The hyperactive child, adolescent and adult c. 1987-ben megjelent 3. kibővített kiadásának (Published in the United States by Oxford University) A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt figyelemzavar egy egész életen át c. 1993-ban kiadott magyar fordításának 2. kiadása (Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1997) és a Trouble in Mind magyarul Pszichiátriai kórképek címmel sugárzott ismeretterjesztő film ADHD c. részének felhasználásával. A hiperaktivitás fogalma, mint annyi minden más, az Egyesült Államokban született meg és indult útjára; ma már a világ számos országában, köztük Magyarországon is diagnosztizálnak ezzel gyerekeket. George Still 1902-ben fedezte fel a zavart. Szinte mindegyik érintett gyereknél korábbi idegrendszeri betegségre vagy zavarra utaló jeleket látott. 1917–1918-ban agyhártyagyulladás söpört végig az Amerikai Egyesült Államokon. A betegségből felgyógyult gyerekeknél gyakran viselkedési és tanulási zavarokat tapasztaltak. Alfred A. Strauss és Laura E. Lehtinen szerint a figyelemzavar oka a sérült, beteg agyban keresendő. Mások kiterjesztették a definíciót azáltal, hogy a figyelemzavar betegség és sérülés nélkül is felléphet. – A kritikusok szerint ezt a feltételezést semmi sem bizonyítja. A diagnózist támogatók szerint a figyelemzavar öröklötten is fellép, sőt az esetek többségére ez a jellemző. Márpedig vannak bizonyítékok: sok vizsgálat igazolta az ADHD jelenlétét, bár nem minden esetben. Már az is elég bizonyíték, hogy a stimulánsok nyugtatólag hatnak a valódi figyelemzavarosokra. 1937 és 1941 között publikációk jelentek meg a figyelemzavaros gyerekek eredményes kezeléséről. Ehhez amfetamint használtak. Az 1970-es években a figyelemzavar volt a legnépszerűbb gyermekpszichiátriai téma. Ekkoriban terjedt el az így diagnosztizáltak stimulánsokkal történő kezelése. – A kritikusok szerint túl sok gyógyszert használnak a kezelésre. A diagnózist támogatók sem tartják a gyógyszerezést végleges megoldásnak, hanem inkább a pedagógiai-pszichológiai módszerekben hisznek, amelyek megtanítják a gyereket arra, hogy önmagán uralkodjon. 1987-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság döntött a figyelemhiányos hiperaktív zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) betegségek közé történő besorolásáról. Egy éven belül csak az Egyesült Államokban 500 000 gyereket diagnosztizáltak figyelemhiányos hiperaktív zavarral.(lásd elől) Míg 1989-ben a szövetségi támogatású programokban szereplő összes alkalmatlan gyerek csupán 5%-a volt mentálisan károsult, beleértve az ADHD-t is, 1995-re ez az érték majdnem 25%-ra emelkedett. Az ezzel a betegséggel diagnosztizált gyerekek száma 1991-től kezdve ismét fellendült. 1997 végére az ADHD-val besorolt amerikai gyerekek száma aggasztó módon 4,4 millióra emelkedett.(lásd elől) 1990-ben egy szövetségi támogatású program keretében új lehetőség nyílt meg azon családok számára, ahol a gyereket ADHD-val sorolták be: egy család több mint 450 dolláros havi támogatást kaphatott minden ADHD-s gyerek után.(lásd elől) 1991-ben változtak az állami oktatási segélyekre vonatkozó szabályok, amelyek így évi 400 dollár támogatást biztosítottak az iskoláknak minden egyes ADHD-val diagnosztizált gyerek után.(lásd elől) Ugyanabban az évben a Közoktatásügyi Minisztérium hivatalosan fogyatékosságnak minősítette az ADHD-t, és meghagyta az állami oktatási köztisztviselőknek, hogy dolgozzanak ki olyan eljárásokat, amelyek segítségével kiszűrhetőek és azonosíthatóak az ADHD-s gyerekek, majd biztosítsák számukra a különleges oktatási és pszichológiai szolgáltatásokat.(lásd elől) Kritikák A Szcientológia Egyház szerint ma sem létezik olyan tudományos vizsgálati eredmény, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy a hiperaktivitás betegség lenne, s amely indokolná, hogy a gyerekeket olyan erős tudatbefolyásoló pszichiátriai szerekkel kellene kezelni, amelyekkel jelenleg is kezelik őket. Lawrence Diller, az orvostudományok doktora, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetemről, aki tudományos kitüntetésben részesült a DEA 1996-ban megrendezett konferenciáján, melynek címe a Stimulánsok [serkentők] használata az ADHD kezelésében, a következőket írta: „Azért nem tudott az ADHD-val kapcsolatban fizikai vagy kémiai rendellenességekre utaló egyértelmű és megerősítő bizonyítékokat tartalmazó cikkeket és tanulmányokat beszerezni, mert ilyenek nem léteznek.” Ifj. Fred A. Baughman okleveles neurológus (ideggyógyász) és gyermek-neurológus szerint ez a betegség nem biztosan meghatározható. A Ritalint annak ellenére gyógyszerként írják fel a hiperaktivitás diagnosztizálása után, hogy mellékhatásai között található az izgatottság fokozása is, amit pont el kellene nyomnia. Nincs egyértelműen meghatározva, hogy mikortól tekinthető valaki figyelemhiányosnak. Ugyanazzal a rendszerrel az Amerikai Egyesült Államokban 3-5-7%-ra (sőt egyes becslések szerint akár 20%-a), Nagy-Britanniában 1%-ra teszik az előfordulás arányát. A kritikusok szerint túldiagnosztizálják a zavart és túlgyógyszerezik az alanyokat. Mindezt azért, hogy a gyógyszeriparnak jól jövedelmező üzletet csináljanak. A kritikákról Hogy mit tekintünk betegségnek, az koronként és kultúránként változhat. A diszlexia nem okoz problémát, nem mutatkozik meg, így értelmezhetetlen olyan népcsoportnak, amelyik nem ismeri az írást, és amely annyira elszigetelt, hogy nyelvet sem kell tanulni. Mi több, a diszlexia egy ilyen környezetben előny is lehet, a képi gondolkodás, a kreativitás megnövekedése és más előnyei miatt. Ahol a skizofrénre úgy néznek, mint aki a szellemvilággal van kapcsolatban, ott ő nem beteg, hanem a törzs kiemelkedő tagja, akit tisztelnek, és gondoskodnak róla, akinek hallgatnak a tanácsaira. Társadalmunkban is van egy közmegegyezés arról, mit tartunk betegségnek. Vannak a közmegegyezéstől többé-kevésbé eltérő nézetek, de ha valakinek olyan sajátossága van, ami a többségétől eltér, és megnehezíti vagy megakadályozza működését az élet különböző területein, az segítségre szorul. Semmiképp sem tisztességes lebeszélni vagy meggátolni abban, hogy jobb minőségű életet élhessen. Feltehetjük a kérdést: ugyan mi számít erős tudatbefolyásoló pszichiátriai szernek? Egyik, tán nem elhanyagolható magyarázata annak, hogy általában nem egy dózist kap mindenki bármilyen gyógyszerből, és hogy nem egyformán hatnak a gyógyszerek az egyes emberekre. Egy dózis lehet valakinek túl sok, míg másnak kevés. Nem is szólva arról, mi van, ha olyasvalaki kap gyógyszert, akinek nincs miért szednie. Amikor például ép tudatú ember kap antipszichotikumot, attól nem lesz még épebb, hanem inkább lehangolt, míg egy betegnek talán elégtelen a hatása. A valóban figyelemzavarosok a nyugtatóktól felpörögnek, a stimulánsoktól lenyugszanak. A stimulánsok nem „fejbe vágják” őket, nem lesznek tőle kábák, hanem képessé válnak arra, hogy zavartalanul tanuljanak vagy dolgozzanak. Arról, hogy nem határozható meg egyértelműen. Tudjuk vizsgálni és mérni az emberek pszichés, mentális és kognitív tulajdonságait. Tudjuk mérni, ki mennyire tud figyelni. A fő és járulékos tünetek meghatározottak. Lehetséges olyan vélemény, hogy ez nem betegség. De ha megismerjük, hogyan hat ki az életre (tanulmányok, társas kapcsolatok, munka), akkor kétségkívül muszáj kezelni, gyógyszerrel és mellette gyakran más terápiákkal. A mellékhatásokra vonatkozóan: az Országos Gyógyszerészeti Intézet honlapján, az alkalmazási előiratok között (http://www.informed.hu/?tPath=/ogyi/gyogyszer) vagy a HáziPatika.com-on az antidepresszánsok (http://www.hazipatika.com/drugs/list?cid=4286;HPID=B8300EE9-B9AB3B57-7CEBD290-BE59407F) betegtájékoztatói között böngészve kitűnik, hogy egy gyógyszernek lehet olyan mellékhatása, amelynek mint tünetnek épp az enyhítése lenne a cél – ez teljesen normális. Alapjában véve a gyógyszereknél ritkák a mellékhatások. Aligha feltételezhető, hogy egy szert gyógyszernek minősítsenek, ha jellemzően fokozza a tüneteket. Kezelése A különféle kezelések sokat javíthatnak az ADHD-n, javíthatják az önfegyelmet és erősíthetik a figyelmet, de az agysérüléseket nem tudják meggyógyítani, és nem változtatják meg az információfeldolgozás módját. Az ADHD nem múlik el, de ha jól kezelik, akkor csak ritkán okoz nagyobb problémát. Vannak, akik a figyelemzavar okaként különféle egészségi problémákat jelölnek meg. Ők úgy gondolják, hogy ezek megoldásával sokat lehet javítani a gyerek állapotán. Ezt az elgondolást tapasztalati eredményekkel támasztják alá. Küzdősport ajánlott. Segíti az agresszió proszociális kiélését, javítja a figyelmet, növeli az önbecsülést. Gyermekkorban (Paul H.Wender The hyperactive child, adolescent and adult c. 1987-ben megjelent 3. kibővített kiadásának (Published in the United States by Oxford University) A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt figyelemzavar egy egész életen át c. 1993-ban kiadott magyar fordításának 2. kiadása (Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1997) és a Trouble in Mind magyarul Pszichiátriai kórképek címmel sugárzott ismeretterjesztő film ADHD c. részének felhasználásával. Gyerekeknél néha elég gyógyszert adni, máskor pszichológiai és nevelési segítség is kell. De gyógyszerre szinte mindig szükség van. A kombinált kezelés (gyógyszer és viselkedésterápia) esetében többnyire kisebb dózisra van szükség. Ha gyermekként szükség volt gyógyszerre 80% az esélye, hogy tinédzserként is szükség lesz rá. A gyógyszerek csak kezelik, és nem gyógyítják a zavart. Ezért már nem lehet megelégedni a kizárólagos gyógyszeres kezeléssel. Sőt, sok esetben csak akkor adnak gyógyszert, ha a tünetek olyan súlyosak, hogy a terápia másként nem kezdhető el. Ha valóban fennállnak az agyi eltérések, akkor a gyógyszerek segítenek, különben nem. Mindezek mellett gyakori a túldiagnosztizálás, és a túlgyógyszerezés. Léteznek mozgásterápián alapuló módszerek is. Ilyen például a BEMER-, Delacato- vagy a magyar vonatkozású Kulcsár Mihályné-féle komplex mozgásterápia. Kutatások folynak a koncentrációképesség mágneses térrel történő fokozására. Gyógyszerek A felsorolt stimulánsok közül Magyarországon csak a Ritalin, Ritalin LA illetve az Adderall kapható. Serkentők vagy stimulánsok. A legfontosabb gyógyszerek. Javulás leginkább ezektől várható. Hatásuk kb. 1 óra alatt jelentkezik, elvétve néhány hét szükséges. Hatásukra javul a figyelem, a viselkedés érettebb lesz. Csökkenek az érzelmi hullámok. Hatásuk nem tartós. Ha nem veszik be megfelelő időben a gyógyszert akkor a tünetek visszatérnek. A Ritalin esetén általában reggel és délben. A stimulánsok használatának biztonsága es kockázatai nem különböznek számottevően más, mindennapokban használt gyógyszerekéitől. Újabb gyógyszer a Strattera (más gyártónál Attentin) hatóanyaga az atomoxetin. Nem stimuláns és azoknál kevésbé hatékony. Eredetileg antidepresszánsnak szánták kevés sikerrel, aztán kipróbálták az ADHD kezelésében, mert a noradrenalin visszavételét gátolja a szinapszisban, aminek valószínűleg szerepe van a rendellenességben. A triciklikus antidepresszánsok. Ezek az első (generációs) antidepresszánsok. Újabb antidepresszáns a Bupropion a kereskedelemben Wellbutrin, Wellbutrin SR, Wellbutrin XL (máshol Zyban, Budeprion, Buproban) néven. Magyarországon a Ritalin LA és Strattera csak az ADHD kezelésére, a Ritalin az ADHD és felnőttkorban a narkolepszia kezelésére írható fel. ADHD-s gyerekeknél és fiataloknál, ha kipróbálják a dohányzást, nagyobb a valószínűsége a nikotinfüggőség kialakulásának. Kipróbálták a Bupropiont (a kereskedelemben Wellbutrin) a megelőzésben és leszokásban. Kevés adat áll rendelkezésre, de ami van, abból az látszik valószínűnek, hogy minden korcsoportban (és felnőtteknél is) a stimulánsok jobban segítenek megelőzni a rászokást a dohányzásra, valamint segítenek a leszokásban mint a Bupropion. Pedagógiai-pszichológiai kezelés Ha egy gyereknél diagnosztizálták a figyelemzavart, akkor a gyógyszerek csak ideiglenes segítséget jelentenek: nélkülük a tünetek visszatérnek. A maradandó javulás elérésére más megoldásokat kell keresni. Mivel a figyelemzavaros gyerekek szeretik a mozgást, a társaságot, az újdonságokat, és a különféle élményeket, ezért ezeket jutalomként tűzik ki. Tanulási helyzetben ez abban nyilvánul meg, hogy figyelmüket sok új, gyakori és érdekes ingerrel lehet fenntartani, és teljesítményük társas helyzetekben jobb. Kétség esetén jó elismételtetni velük a korábban közölteket. Az elvárásokat tömören kell megfogalmazni, és annyiszor kell elismételni, ahányszor szükséges, akár minden alkalommal. A környezet legyen időben rendezett, de rugalmas türelmes, alkotó korlátozó, de rugalmas a korlátozásokban Emellett legyen meg mindennek a maga helye és ideje. Erről a nagyobb gyerekek már maguk gondoskodhatnak. Meg kell tanulnia, hogyan lehet jól tagolni az időt. Nemcsak a figyelemzavaros, hanem minden gyereknek szüksége van egy szabályrendszerre. Ez legyen következetes kiszámítható igazságos legyen benne fontossági sorrend álljon kevés szabályból igazodjon a gyerek lehetőségeihez engedélyezzen ezeken a kereteken belül sok szabadságot csak az adott tettre és körülményeire legyen tekintettel A negatív értékelés kerülendő, és lehetőleg meg kell előzni a konfliktusokat. A figyelemzavaros gyerek képi-mozgásos módon motiválható a legjobban. Az információkat is így lehet a legjobban átadni neki. Fontos a jó metakommunikáció. Az utasítások legyenek minél konkrétabbak. Viselkedésterápiák Erős bizonyítékok szólnak az ADHD-val diagnosztizált személyek viselkedésterápiával való gyógyítása mellett, és ajánlott elsővonalbeli kezelés azoknál, akiknek enyhe tüneteik vannak, vagy óvodáskorúak. Az alkalmazott pszichológiai terápiák közé tartoznak a következők: pszichoedukáció, viselkedésterápia, kognitív viselkedésterápia, interperszonális pszichoterápia, családterápia, iskolai beavatkozások, szociáliskészség-tréning, organizációs tréning és neurofeedback. A szülői tréning javíthat számos viselkedési problémát, beleértve az ellenkező és a nem megfelelő magatartásformákat. Nem világos azonban, hogy a neurofeedback valóban hasznos-e. A családterápia hatékonyságára vonatkozóan nem sok magas szintű kutatás áll rendelkezésre az ADHD területén, de a létező bizonyítékok azt mutatják, hogy hasonló a közösségi ellátáshoz és jobb a placebónál. Számos ADHD-specifikus támogató csoport létezik információforrásként, akik segíthetnek a családoknak az ADHD-val szembenézni. A szociális készségek tréningjének, a viselkedésmódosításnak és a gyógyszeres kezelésnek korlátozott, de jótékony hatásai lehetnek. A későbbi pszichológiai problémák, mint például a súlyos depresszió, a bűnözés, az iskolai kudarc és a droghasználat csökkentésének legfontosabb tényezője olyan barátságos kapcsolatok kialakítása más személyekkel, akik nem vesznek részt bűnözői tevékenységekben. A rendszeres testmozgás, különösen az aerob testmozgás hatékony kiegészítő kezelés az ADHD-val rendelkező gyermekek és felnőttek számára, különösen ha stimuláns gyógyszerekkel kombinálják, bár a tünetek javításának legjobb intenzitása és típusa nem igazán ismert. Különösen feltűnőek a rendszeres aerob testmozgás hosszú távú hatásai az ADHD-s egyének körében: javuló viselkedés és motoros képességek, jobb végrehajtó funkciók (beleértve a figyelmet, a gátló irányítást és tervezést, többek között kognitív területeken), gyorsabb információfeldolgozási sebesség és jobb memória. Szülők és pedagógusok is értékelték a viselkedésbeli és szocio-emocionális eredményeket a rendszeres aerob testmozgásra vonatkozóan: jobb általános funkciók, csökkent ADHD tünetek, magasabb önbecsülés, szorongás és depresszió csökkenése, kevesebb szomatikus panasz, jobb egyetemi és osztálytermi viselkedés, és javuló társadalmi viselkedés. A stimuláns gyógyszerek alkalmazása melletti testedzés fokozza a szerek végrehajtó funkcióra gyakorolt hatását. Úgy gondolják, hogy a mozgás ezen rövid távú hatásait a megnövekedett mennyiségű szinaptikus dopamin és norepinefrin (noradrenalin) befolyásolja az agyban. Felnőttkorban Az olvasó itt is vegye figyelembe, mint a felnőttkori figyelemzavar tüneteinél elsőnek olvasható, hogy a leírtak az USA-ra vonatkoznak. A Children and Adults with Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (nonprofit szervezet az USA-ban ami azért jött létre, hogy támogatást nyújtson és oktatással segítsen azokon akiknek ADHD-ja van http://www.chadd.org) és a National Istitute of Menthal Healt (az USA szövetségi kormányzatának része, a világ legnagyobb mentális betegségek kutatására szakosodott intézete http://www.nimh.nih.gov/) oldalain írottak felhasználásával. Felnőttkorban már nem számíthatunk a tünetek elmúlására. Fontos, hogy a beteg és családja oktatást kapjon a betegségről. Leghatásosabb a kombinált kezelés: gyógyszer szedése, és rendszeres konzultáció szakemberrel. Leghatásosabb gyógyszerek a stimulánsok. Újabb gyógyszer a Strattera (más gyártónál Attentin), hatóanyaga az Atomoxetine. Nem stimuláns, és azoknál kevésbé hatékony. Eredetileg antidepresszánsnak szánták kevés sikerrel, aztán kipróbálták az ADHD kezelésében, mert a norepinephrinre nevű neurotranszmitterre hat, aminek valószínűleg szerepe van a problémában. A Norepinephrine visszavételét gátolja a szinapszisból. A triciklikus antidepresszánsok. Ezek az első (generációs) antidepresszánsok. Újabb antidepresszáns a Bupropion a kereskedelemben Wellbutrin, Wellbutrin SR, Wellbutrin XL (máshol Zyban, Budeprion, Buproban) néven. A Venlafaxine (Effexor, Efexor, Efectin), egy újabb antidepresszánst, szintén azért használják, mert a Norepinephrine-re fejti ki hatását. Alkalmazzák még a Tianeptine (Coaxil, Tialera) nevű antidepresszánst is mivel serkentő hatása révén javítja a figyelmet. Ahogy látható, a gyógyszerek ugyanazok mint amiket a gyerekeknél használnak. Az ADHD-s felnőtt ismerje meg betegségét, és tudja, hogy mik a gyenge pontjai. Egy jól képzett oktatónak kell segítenie az élete megszervezésében. A kezelés a gyerekek pedagógiai-pszichológiai kezelésére hasonlít. A tárgyaknak (kulcsok, számlák, távkapcsoló stb.) legyen állandó helye, hogy ne kelljen mindig keresnie őket. Tervezze meg este előre a következő napra feladatait, azok végrehajtásának pontos idejét. Legyen egy nagy naptár vagy határidőnapló, amibe a tervet leírja. Ennek is legyen egy állandó helye, de olyan, hogy biztos ne kerülje el a figyelmét. Reggel olvassa el a tervet. Ezt napközben többször ismételje meg. Este értékelje a terv végrehajtását, aztán készítse el a következő napra a tervet. Hasznos kiegészítő lehet a mobiltelefon naptára vagy PDA, mert nemcsak jeleznek egy megadott időben, de ki is írják, mi az aktuális feladat. Még reggel írjon listát mire van szüksége ha elmegy otthonról valamit elvégezni (pl.: csekkek, pénz a befizetésükhöz). Legyen egy állandó hely ahova kirakja a szükséges dolgokat. Ahol egyszerre az összes kirakható egymás mellé és jól átláthatóak. Feladatait ossza fel kisebb részekre. Szükség lehet pszichoterápiára, viselkedésterápiára. A kezelés egyénre szabott, mert a problémák súlya is egyénenként eltérő, és az élet különböző területein jelentkezik (szakmai, beilleszkedési, kapcsolati, tanulmányi stb.). Összefoglalva, az ADHD kezelésére vonatkozó szokásos javaslatok a következők: megfelelő orvosi szakértővel való konzultáció oktatás a betegségről gyógyszeres kezelés támogató szervezetek viselkedést építő cselekedetek, például listaírás, napi tervezések, rendszeresség bevezetése és más rutinok segítőkész szakértővel konzultálás aki egyéneknek és/vagy házastársaknak segít felkészítés szakmai konzultáció segítség a megfelelő oktatási, továbbtanulási és szakmai lehetőségekben kitartás és kemény munka megfelelő tanulmányi vagy munkahelyi elhelyezés Magyarországon a figyelemzavaros felnőttek kezelése nincs megoldva. A pszichiáterek nem kaptak/kapnak oktatást a felnőttkori ADHD-ról. Nincs diagnózis, nincs kezelés; a gyógyszerek nem írhatók fel. A Ritalint felnőttek esetében csak a narkolepszia, a Bupropiont (nálunk Wellbutrin, Wellbutrin SR) és más antidepresszánsok a depresszió kezelésére írhatók fel. South of the Border (Robbie Williams-dal) A South of the Border című 1997-ben megjelent dal Robbie Williams brit popénekes harmadikként megjelent kislemeze a Life thru a Lens című debütáló albumáról. A dal nem ért el kiemelkedő eredményt, hiszen csak a 14. helyre tudott felkerülni az Egyesült Királyság kislemez listáján és ez az a kislemeze az énekesnek, amely nem tudott bekerülni a top 10-be, ez legközelebb csak a Sin Sin Sinnek sikerült 2006-ban. Az énekes így jellemezte a kislemezt: "Az egyik legjobb, jobb, mint az Angels." Joe Garvey zenekritikus így írt róla a New Musical Express Magazinban: "Nekem tetszik!" Williams honlapja szerint az utolsó pillanatban gondolta meg magát a kislemezzel kapcsolatban. Ez magyarázza a klip összevisszaságát. Az énekes úgy nyilatkozott, hogy a dal megírására Kate Moss brit szupermodell inspirálta, akivel régebben az énekesnek kapcsolata volt. A dal első sora így szól: "Ismerek egy fura fiatal lányt, akinek a neve kokain Katie". Különböző formátumok és számlista UK CD1 (Megjelent: 1997. szeptember 15.) "South of the Border" - 3:40 "Cheap Love Song" - 4:10 "South of the Border" [187 Lockdown's Borderline Mix] - 6:19 "South of the Border" [Phil' The Kick Drum' Dance + Matt Smith's Nosebag Dub] - 8:31 UK CD2 (Megjelent: 1997. szeptember 15.) "South of the Border" - 3:40 "South of the Border" [Mother's Milkin' It Mix] - 7:09 "South of the Border" [Phil' The Kick Drum' Dance + Matt Smith's Filthy Funk Vocal Remix] - 8:31 "South Of The Border" [187 Lockdown's Southside Dub] - 06:11 "South of the Border" [Shango + Danny Howells' The Unknown DJ's Meet Cocaine Katie Mix] - 9:32 Videoklip A dal videoklipjét Thomas Q. Napper rendezte. A klip 1997 szeptemberében jelent meg. Jégkorong a 2013. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztivál jégkorong mérkőzéseit Brassóban, az Olimpiai jégcsarnokban rendezték február 18. és 22-e között. Geronimo Geronimo (csirikava nyelven Goyaałé, vagyis 'one who yawns' (Ásító); angolul gyakran Goyathlay-nak ejtették), (1829. június 16. – 1909. február 17.) az Amerikai Egyesült Államokban élő csirikava apacsok kimagasló törzsi vezetője volt, aki hosszú háborút vívott a törzsi területeket elfoglaló európai telepesek ellen. Életrajz Geronimo Turkey Creeknél, a Gila folyó mellékágánál született, a mai Új-Mexikó államban, mely akkor Mexikóhoz tartozott, és melyet családja a bedonkohe apacsok földjének tartott. Maga Geronimo is bedonkohe apacs volt. Amikor felnőtt, ő lett a törzs varázslója és később kiváló harcosa, aki gyakran harcolt a mexikói csapatok ellen. A mexikói katonák 1858-ban egy feltételezhetően békés kereskedelmi tanácskozáson megölték első feleségét és három gyermekét, melyért minden mexikóit gyűlölt élete végéig. A mexikóiak adták neki a „Geronimo” becenevet. A név eredete ismeretlen. Néhányan úgy tartják, hogy ez a Goyathlay név spanyolosított változata. Mások úgy hiszik, hogy a spanyolok Szent Jeromoshoz imádkoztak az őket ért támadása közben vagy a vele vívott heves harcok közepette. Geronimo rengeteg ellenséggel harcolt; mind Mexikó, mind az Egyesült Államok csapatai ellen és híressé vált hőstetteiről, amikor is számos embert szabadított ki a fogságból. Később ez a 38 férfi, nő és gyermek egy éven keresztül menekült egy 5000 fős amerikai csapat (akkoriban ez a hadsereg egynegyede volt) és a mexikói hadsereg elől. Ez a kis csoport volt az utolsó független indián harcosokból álló fő haderő, akik nem ismerték el az Amerikai Egyesült Államok kormányát az amerikai Nyugaton. Az ellenállás 1886. szeptember 4-én ért véget, amikor Geronimo megadta magát az Egyesült Államok hadseregében szolgáló Nelson A. Miles tábornoknak a Skeleton-kanyonnál, Arizonában. Geronimót Fort Pickensben, Floridában börtönözték be. 1894-ben átszállították Fort Sillbe, Oklahomába. Öreg korára ünnepelt híresség lett. Kiállításokon jelent meg, ideértve az 1904-es világkiállítást St. Louisban, és számos vele kapcsolatos ajándéktárgy és fénykép kelt el, azonban soha nem engedték meg, hogy visszatérhessen szülőföldjére. Részt vett az Egyesült Államok elnökének, Theodore Rooseveltnek 1905-ös avató ünnepségén. Tüdőgyulladásban halt meg Fort Sillben, most is ott nyugszik a katonai temető apacs indián foglyok számára fenntartott részén. Geronimo, a törzsi varázsló A következő beszámoló egy csirikava fiútól származik, aki szemtanúja volt Geronimo gyógyító szertartásának: Geronimo a köztudatban Geronimo népszerű figura lett az USA-ban a filmvásznon és a tévéműsorokban egyaránt. A Geronimo ihlette karakterek rengeteg filmben szerepelnek: Geronimo's Last Raid ( 1912 ) Hawk of the Wilderness ( 1938 ) Geronimo ( 1939 ) Valley of the Sun ( 1942 ) Törött nyíl ( 1950 ) I Killed Geronimo ( 1950 ) Az utolsó helyőrség ( 1951 ) Son of Geronimo: Apache Avenger ( 1952 ) The Battle at Apache Pass ( 1952 ) Indian Uprising ( 1952 ) Taza, Son of Cochise ( 1954 ) Walk the Proud Land ( 1956 ) Geronimo ( 1962 ) Geronimo und die Räuber (nyugat-német film, 1966) Geronimo (Joseph Runningfox főszereplésével) ( 1993 ) Geronimo: Az amerikai legenda ( 1993 ) Nagy durranás 2. ( 1993 ) Gombháború ( 1994 ). Geronimo alakja az 1979-es Mr. Horn című filmben is megjelenik annak ellenére, hogy Geronimo soha nem ismerte Tom Hornt. Geronimo karaktere a Gunsmoke: The Last Apache (a Gunsmoke című tévésorozat 1990-es filmvászonra készített változata) és az 1993-as Geronimo című tévéfilmben is megjelenik. Az 1976-os Bűnvadászok című film szereplője azt hiszi magáról, hogy ő Geronimo. A Kinnikuman és az Ultimate Muscle: The Kinnikuman Legacy japán televíziós mangasorozatokban egy erősen sztereotíp bennszülött birkózó szerepel, melynek figurája valamelyest a történelmi személyen alapul. 1940-ben, a Fort Benningben egy amerikai ejtőernyős katona az első bevetése előtti éjszakán látott egy filmet Geronimóról, és másnap az ugrás alatt az ő nevét kiáltozta, ez a szokás máshol is elterjedt. Az Apache Software Foundation egy webes alkalmazáskiszolgálót nevezett el az indián vezetőről; lásd: Geronimo Application Server. További információk E. A. Burbank Weboldala – Válaszd az 1944 fület, majd a Burbank Among the Indians opciót Geronimo – Életrajz az Encyclopedia of North American Indians -ból Geronimo : Az igazi történet Geronimo az Indians.org-on New York Times nekrológja A Straight Dope szerint csak rémhír, hogy Geronimo maradványait ellopta a Yale's Skull and Bones Bibliográfia Opler, Morris E.; & French, David H. (1941). Myths and tales of the Chiricahua Apache Indians . – Memoirs of the American folk-lore society, (Vol. 37). (New York: American Folk-lore Society. Újranyomta 1969-ben a New York: Kraus Reprint Co.; 1970-ben a New York; 1976-ban a Millwood, NY: Kraus Reprint Co.; és 1994-ben M. E. Opler, Morris vezetésével a Lincoln: University of Nebraska Press. ISBN 0-8032-8602-3). Pinnow, Jürgen. (1988). Die Sprache der Chiricahua-Apachen: Mit Seitenblicken auf das Mescalero . (Hamburg: Helmut Buske Verlag.) Geronimo – A legendás apacs vezér önéletrajza (Szenzár kiadó, Budapest, 2002.) Március 9. Március 9. az év 68. (szökőévben 69.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 297 nap van hátra. Névnapok: Franciska, Ajád, Domán, Dominik, Domokos, Domonkos, Domos, Elmira, Elvira, Fáni, Fanni, Gergely, Gergő, Gerő, Györe, György, Györk, Györke, Katalin, Katarina, Katerina, Katica, Katinka, Kató, Katrin, Katrina, Metód, Rebeka Események 1566 – A későbbi VI. (I.) Jakabbal hat hónapos terhes I. Mária skót királynő élete és hatalma ellen merényletkísérletet követ el a férje, Stuart Henrik címzetes skót király támogatásával a skót főnemesek egy csoportja. A királynőre az edinburgh -i palotájának a lakosztályában törtek rá az összeesküvők, akiket a férj vezet oda. A királynőnek csak a határozott lélekjelenlétén múlik, hogy nem végeznek vele, de titkárát, David(e) Rizziót, aki a királynőbe próbált kapaszkodni, több mint 50 tőrdöféssel meggyilkolják, miután azzal vádolják meg, hogy az uralkodónő szeretője. A királynőt ezután a saját palotájában fogolyként tartják fogva, akinek innen a férjének a tettestársai elleni árulása és felesége mellé átpártolása után sikerül megszöknie. 1796 – Bonaparte Napóleon francia tábornok, későbbi francia császár polgári szertartással feleségül veszi Josephine de Beauharnais -t. (1809. január 10-én I. Napóleon elválik Josephine császárnétól, és feleségül veszi Habsburg Mária Lujza főhercegnőt.) 1831 – I. Lajos Fülöp francia király rendeletet ad ki, amellyel létrehozza a Francia Idegenlégiót (Légion Étrangère). 1842 – A milánói Teatro alla Scalában bemutatják Giuseppe Verdi Nabucco című négyfelvonásos operáját. 1888 ~ I. Vilmos német császár halálával trónra lép a fia, III. Frigyes . (Uralkodik a haláláig, 1888. június 15-ig.) 1890 – Tisza Kálmán magyar miniszterelnök benyújtja lemondását. 1916 – Első világháború : Németország hadat üzen Portugáliának . 1916 – Első világháború : Az ötödik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg nagy erejű támadásait az osztrák-magyar haderő sikeresen visszaveri. 1918 – Szovjet-Oroszország kormánya Moszkvába költözik. 1923 – A trianoni diktátum által elcsatolt Szentpéterfa község népszavazással visszatér az anyaországhoz . 1942 – Kállay Miklós miniszterelnök kormányt alakít. 1945 – Az amerikai légierő 343 bombázója szőnyegbombázást indított Tokió ellen elpusztítva a város 250 000 épületét és 83 000 lakosát. 1953 – Sztálin szovjet pártfőtitkárt, kormányfőt és generalisszimuszt a Vörös téri Lenin-mauzóleumban temetik el Lenin bebalzsamozott holtteste mellé. (Hruscsov parancsára 1961. október 31-én eltávolítják Sztálin holttestét a mauzóleumból.) 1959 – A New York -i amerikai nemzetközi játékvásáron bemutatják Barbie babát . Ezzel ez a nap vált a játékszer hivatalos „születésnapjává”. 1964 – Legördül az első Ford Mustang a futószalagról. 1978 – Véget ér az 1977 októberében kezdődő Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBEÉ) soros értekezlete. 1986 – A VEGA–2 szovjet űrszonda és a Halley-üstökös legnagyobb közelsége. 2004 – Létrejön az orosz Szövetségi Űrügynökség (FKA). 2008 – Népszavazás a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról. 2009 – A nemzetközi sarki év (IPY – International Polar Year) hivatalosan befejeződik. 2015 – Öncsődöt jelentett be a Quaestor Financial Hrurira Kft., amely a Quaestor Csoport tulajdonában áll. Sportesemények Forma-1 1997 – ausztrál nagydíj , Melbourne - Győztes: David Coulthard ( McLaren Mercedes ) 2003 – ausztrál nagydíj , Melbourne - Győztes: David Coulthard ( McLaren Mercedes ) Születések 1451 – Amerigo Vespucci olasz felfedező, térképész , Amerika névadója († 1512 ) 1737 – Josef Mysliveček cseh zeneszerző († 1781 ) 1776 – József nádor († 1847 ) 1777 – Aleksander Orłowski lengyel rajzoló, grafikus és festő († 1832 ) 1814 – Tarasz Hrihorovics Sevcsenko ukrán költő († 1861 ) 1874 – Lovik Károly magyar író, újságíró († 1915 ) 1876 – Palágyi Lajos színművész, színigazgató, Greguss Zoltán színművész sógora († 1932 ) 1886 – Ángyán János orvos , belgyógyász, egyetemi tanár († 1969 ) 1890 – Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet kommunista diplomata, politikus, az SZKP PB tagja, külügyminiszter, miniszterelnök († 1986 ) 1892 – Rákosi Mátyás kommunista politikus, az MKP egyik alapítója, majd főtitkára, Magyarország miniszterelnöke († 1971 ) 1893 – Jacobi Roland négyszeres világbajnok magyar asztaliteniszező († 1951 ) 1910 – Lénárd Sándor orvos író, költő († 1972 ) 1919 Lola Müthel német színésznő († 2011 ) Keresztes Sándor (politikus) († 2013 ) 1923 – Mamcserov Frigyes magyar filmrendező († 1997 ) 1928 – Bereczky Júlia magyar színésznő († 2007 ) 1929 – Gyurkovics Zsuzsa Jászai Mari-díjas magyar színésznő. 1934 – Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, a világ első űrhajósa († 1968 ) 1936 – Dömölky Lídia olimpiai bajnok magyar vívó 1937 – Brian Redman (Brian Herman Thomas Redman) brit autóversenyző 1940 – Pócsik Dénes magyar olimpiai bajnok vízilabdázó († 2004 ) 1940 – Raúl Juliá portoricói születésű amerikai színész († 1994 ) 1943 – Robert Fischer amerikai sakkozó († 2008 ) 1947 – Aczél Géza József Attila-díjas magyar költő , irodalomtörténész, újságíró, az Alföld főszerkesztője, 1948 – Lovász László Széchenyi-nagydíjas és Wolf-díjas magyar matematikus , a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1950 – Danny Sullivan (Daniel John Sullivan III) amerikai autóversenyző 1950 – Howard Shelley brit zongoraművész, karmester 1955 – Ornella Muti olasz színésznő 1955 – Teo Fabi (Teodorico Fabi) olasz autóversenyző 1956 – Nébald György olimpiai bajnok magyar kardvívó 1957 – Bajor Imre magyar színész, komikus († 2014 ) 1957 – Fiala János magyar szerkesztő-műsorvezető, újságíró 1964 – Juliette Binoche francia színésznő 1964 – Pintér Gábor cimzetes érsek, apostoli nuncius 1968 – Youri Djorkaeff világ- és Európa-bajnok francia labdarúgó 1972 – Kerr Smith amerikai színész 1977 – Szarvas József („Josh”) énekes, a Jush és Jutta duó tagja 1977 – Szél Bernadett magyar közgazdász, politikus 1979 – Anson Henry kanadai futó 1983 – Nwamiko Madden kanadai színész 1984 – Rekop György magyar humorista, a Dumaszínház tagja 1985 – Anton Kovalevski ukrán műkorcsolyázó 1985 – Pastor Maldonado (Pastor Rafael Maldonado Motta) venezuelai autóversenyző 1985 – Rudolf Gergely magyar–francia kettős állampolgárságú labdarúgó 1986 – Bódi Bernadett magyar kézilabdázó 1989 – Patrick Hausding német műugró 1989 – Klariza Clayton brit színésznő, énekesnő 1991 – Matthew Briggs angol labdarúgó 1996 – Giorgio Minisini olasz szinkronúszó Jégkorong az 1924. évi téli olimpiai játékokon Az 1924. évi téli olimpiai játékokon a jégkorongtornát január 28. és február 3. között rendezték. A tornán nyolc csapat vett részt. A tornát a kanadai csapat nyerte meg. Ez volt egyben a második jégkorong-világbajnokság. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzetek A tornán 8 nemzet 82 sportolója vett részt. Belgium (BEL) (10) Csehszlovákia (TCH) (11) Egyesült Államok (USA) (9) Franciaország (FRA) (12) Kanada (CAN) (9) Nagy-Britannia (GBR) (10) Svájc (SUI) (11) Svédország (SWE) (10) Lebonyolítás A 8 csapatot 2 darab, 4 csapatos csoportba osztották. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott a négyes döntőbe. A négyes döntőben a továbbjutott csapatok újabb körmérkőzéseket játszottak, de csak azok a csapatok mérkőztek egymással, amelyek a csoportkörben nem találkoztak, a csoportkörben lejátszott eredményeiket is figyelembe vitték. A csoportkör harmadik és negyedik helyezettjei kiestek. Négyes döntő A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Kanada – Svédország 22–0-es, a B csoportban lejátszott Egyesült Államok – Nagy-Britannia 11–0-s eredményt is. Verson Verson település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 3498 fő (2015). Verson Bretteville-sur-Odon, Carpiquet, Cheux, Éterville, Fontaine-Étoupefour, Mouen, Saint-Manvieu-Norrey és Baron-sur-Odon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Quintus Maecius Quintus Maecius, Maikiosz (i. e. 1. század) római költő. Verseit görög nyelven írta. Életéről semmilyen adat nem maradt fenn. Verseit enyhe érzelgősség, gyakran pedig eleven érzékiség jellemzi, mintaképei feltehetőleg a hellenisztikus költészet legjobbjai lehettek. Művei néhány vers kivételével elvesztek. Egyik verse: Pirit A pirit a szulfidásványok közé tartozó ásványfaj. Kémialilag vas(II)-szulfid, köbös rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb kristályalakja a kocka, valamint az ötszögtizenkettes (dodekaéder), amikor 12 darab szabályos ötszög határolja a kristálytestet. A lapok felülete erősen rostozott, gyakori a tömeges változata is. A pirit elterjedt neve a „bolondok aranya” is, mivel külsőleg hasonlít az aranyra. Neve a görög pyr (πυρ = tűz) szóból származik. Kémiai összetétele Képlete: FeS 2 Elméleti vastartalma: 46,6%. Elméleti kéntartalma: 53,4%. Keletkezése Szinte minden magmás, üledékes és metamorf ásványtársulásban megtalálható. Gyenge vasércnek minősül, kéntartalma a vas minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. Egyaránt bányászták vas és kéntartalma miatt is. Mállásakor kénsav keletkezik. Fontos kénsavgyártási alapanyag. Hasonló ásványok: markazit, kalkopirit, mindkettőnél keményebb. Előfordulása Gyakran előforduló ásványfajta. Telepszerű előfordulásai találhatók Spanyolországban a Rio Tinto vidékén, az Egyesült Államokban Colorado és Arizona szövetségi államok területén. Egyéb tömeges előfordulások vannak Svédországban, Norvégiában, Olaszországban Livorno környékén, Görögországban, Romániában Erdélyben Óradna (Radna Veche), Németországban a Harz-hegységben, Oroszországban az Ural vidékén, Ukrajnában Krivij Rih közelében és a Donyeck vidékén. Gyakran széntelepek környezetében található meg, szénben és kísérőkőzeteiben hintett apró kristályok formájában. Recsken, Gyöngyösorosziban, Rudabányán, Perkupán gyakori, de minden magmatikus tevékenységgel kapcsolatba került területen és kőzetféleségnél megtalálható. Hazánkban üledékes kőzetek környezetében, így a bauxit és szénelőfordulásoknál gyakori. Egyes széntelepeknél a pirithez kötődő kéntartalom 3%, a pilisi barnakőszénben esetenként meghaladta a 4%-ot. Szénbányáknál a pirittartalom esetenként, meddőhányóikon majdnem mindig öngyulladásos tüzet okoz. Nagyobb előfordulás található homokhoz kötődően Keszthely térségében markazit gumókkal (Nemesvita, Rezi, Cserszegtomaj, Zalaszántó, Alsópáhok), de iparilag ez is értéktelennek minősült. Felhasználása Régen detektoros rádiókban "detektorkristály"-ként használták. (16028) 1999 DC6 A (16028) 1999 DC6 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. február 17-én. (16029) 1999 DQ6 A (16029) 1999 DQ6 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. február 20-án. Arkadiusz Radomski Arkadiusz Radomski (Gniezno, 1977. június 27. –) lengyel válogatott labdarúgó. A lengyel válogatott tagjaként részt vett a 2006-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Osztrák bajnok (1): 2005–06 Osztrák kupa (2): 2005–06, 2006–07 Deszk megállóhely Deszk megállóhely egy Csongrád megyei vasútállomás, Deszk településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szőreg vasútállomás Kiszombor vasútállomás J/24 A J/24 egy egyárbócos, tőkesúlyos, ötszemélyes vitorláshajó és rendkívül népszerű, egységes tervezésű (one design) nemzetközi versenyosztály. 110 ország 165 flottájában 5480 egységet tartanak nyilván. Közel 50 000 ember versenyez J/24-gyel. Története A tervező, Rodney S. Johnstone 1975-ben connecticuti garázsában építette meg az első egységet, a Ragtime-ot. Az 1976-ban vízre került hajó családtagokból verbuvált legénységével igen jól szerepelt a regattákon. A neves hajóépítő cég, a Tillotson Pearson tulajdonosa, Everett Pearson is fantáziát látott a dologban, és az amerikai építési jogokért cserébe elvállalta a hajó professzionális gyártását. Az eredmények láttán Johnstone és testvére, Bob 1977-ben létrehozták a J Boats céget, amely azóta is forgalmazza a hajót. Az első évben 50 db eladását valószínűsítették, ezzel szemben 150 db kelt el. A hajó népszerűsége azóta is töretlen. A J/24-es osztály 1979-ben alakult meg, a Nemzetközi Vitorlásszövetség 1990-ben minősítette nemzetközi osztállyá. A hajó A 24 lábas, azaz 7,32 m hosszú, balsafa maggal készített, üvegszál-műgyanta kompozit építésű hajó rendkívül masszív, robusztus. Az igen erős struktúrát a testhez laminált válaszfal és a találkozási pontokhoz – a test legerősebb részeihez – méretes veretekkel bekötött állókötélzet is biztosítja. Tőkesúlya 435 kg-os ólom-antimon ötvözet. Stabilitása mellett fordulékony, taktikusan vitorlázható hajó. Kis mérete ellenére - és átgondolt, erőteljes kialakítása, minőségi veretezése miatt - tengerálló, biztonságos. Népszerűségét is az ügyes kompromisszumoknak köszönheti - a kis méret, közúton szállíthatóság mellett tengeri körülmények között is élvezetes vitorlásélményt nyújt. Vitorlázata nagyvitorlából, orrvitorlából és a bőszeles szakaszokon használható spinakkerből áll. Kormánya szabad, fartükörre függesztett. Mivel a Nemzetközi Vitorlásszövetség által ellenőrzött One-Design osztály, a hajók gyakorlatilag egyformák. A jogokat birtokló J Boats cég szigorú feltételekkel és csak néhány cégnek (2013-ban a világon összesen hatnak) ad építési licencet. A One-Design koncepció kedvez a nagy flották kialakulásának, hiszen az azonos kialakítású egységekkel időkorrekció nélküli, látványos versenyek futhatók, a hajók tuningolásának lehetőségei - és költségei is - korlátozottak és nincs szükség bonyolult felmérési procedúrára sem. A versenyeken elsősorban a vitorlás tudás számít, így az abszolút profik és a lelkes amatőrök ugyanabban a mezőnyben versenyezhetnek. Az osztály története során öt kontinensen 29 világbajnokságot futottak, és olyan világbajnokokkal büszkélkedhetnek, mint Ed Baird (1983), Ken Read (1985, 1986, 1991,1992, 1993, 1994) vagy John Kostecki (1988). De a hajó a versenyzésen kívül túrázásra, hobbihajózásra is ideális part menti vizekre és belvizekre egyaránt. Hazai vonatkozások A hajó 1996-ban jelent meg a Balatonon, az első két egység a Kéttucat és a Hedda volt. 1998 óta önálló hazai osztály. Az osztály jelenleg 25 egységet számlál. A nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan sok neves magyar vitorlázó (Litkey Farkas, Nagy R. Attila, Rauschenberger Miklós) versenyzett J/24-ben. Igen aktívan versenyeznek, a One Design Trophy egyik legnagyobb számban megjelenő osztálya és így a magyarországi one-design közösség meghatározója. Az osztály magyar bajnokai: Voljavec Riječki Voljavec Riječki falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sveti Petar Orehovechez tartozik. Fekvése Kőröstől 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re nyugatra fekszik. Története A falunak 1857-ben 23, 1910-ben 40 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 30 lakosa volt. Darnieulles Darnieulles település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 1496 fő (2015). Darnieulles Sanchey, Uxegney, Bocquegney, Chaumousey, Fomerey, Gorhey és Hennecourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sapientia Alapítvány – Kutatási Programok Intézete Sapientia Alapítvány – Kutatási Programok Intézete az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat keretében folyó kutatások támogatására 2000-ben létrehozott és azóta működő intézet, székhelye Kolozsvár. Története Anyagilag támogatja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) keretében folyó oktatást, pályázatain és programjain át az oktatói és kutatói munkát, valamint a külső szakemberekkel és intézményekkel együttműködésben megvalósításra kerülő kutatási terveket. Egy tudományos tanács irányítja, amelynek tagjait három évre választják, a tudományterületek képviseleti elve alapján. Az Intézet vezetője 2004-ig Tánczos Vilmos, 2004–2007 között Brassai Zoltán volt, azóta Kása Zoltán. Munkája hat program keretében folyik: megvan a maga saját belső kutatási programja, kialakít együttműködési kutatási programokat külső tudományos testületekkel, pályázatokat ír ki külső kutatási programok megvalósítására, van egy doktori ösztöndíjprogramja, külön program keretében támogatja vendégtanárok meghívását, s szakkollégiumi programja keretében keretet teremt az állami felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalok számára szakmai továbbképzésre. Ezek mellett 2001-ben létrehozta saját kiadóját, a Scientia Kiadót, amely az intézet által támogatott programok keretében elkészülő munkákat jelenteti meg: a Sapientia EMTE és a PKE egyetemi jegyzeteit, tankönyveket és műhely jellegű kiadványokat. A Scientia Kiadó kiadványainak legnagyobb része a Sapientia Könyvek sorozatban jelenik meg, ennek hat szakiránya van: bölcsészettudomány, társadalomtudomány, jog- és közgazdaságtudomány, műszaki tudományok és orvostudomány. 2002–2007 között ezekben a sorozatokban összesen 48 kötet jelent meg (a Bölcsészettudományi Sorozatban 18 kötet, a Társadalomtudományi Sorozatban 14 kötet, a Természettudományi Sorozatban 10 kötet, az Orvostudományi Sorozatban 3 kötet, a Jogi és Közgazdasági, valamint a Műszaki Sorozatban 1–1 kötet). Ezek mellett a magánegyetemi hálózatban szervezett konferenciák anyagát a Műhely sorozat közvetíti (eddig összesen 3 kötettel), a Sapientia Jegyzetek és Sapientia Tankönyvek sorozataiban megjelentetett egyetemi jegyzetek száma 44, a tankönyveké 11. A Scientia Kiadó gondozásában készült el, Tánczos Vilmos és Tőkés Gyöngyvér szerkesztésében a romániai magyar tudományosság 1990-es években elért eredményeit számba vevő és távlatait elemző kiadvány: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. I–III. Kolozsvár, 2002. A kiadó a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjával közös kiadásban jelentette meg a kolozsvári Akadémiai Könyvtár régi magyar könyvtárgyűjteményeinek katalógusát (összeáll. Kovács Mária, Kuszálik Eszter, Sántha Emese, Sipos Gábor és Szőke Imola, Kolozsvár, 2004), amely alapvető forrásmunka mindazok számára, akik az egykori Lyceum Könyvtár, a Református és az Unitárius Kollégium Könyvtára állományában kutatni kívánnak. A Bölcsészettudományi Sorozat egyéni szerzői többek között: Balázs Lajos, Jancsó Miklós; gyűjteményes köteteinek szerkesztői: Balázs Imre József, Berszán István, Egyed Emese, Gábor Csilla, Keszeg Vilmos, Pethő Ágnes, Selyem Zsuzsa; a Társadalomtudományi Sorozatban megjelent köteteké: Albert-Lőrincz Enikő, Bajusz István, Egyed Péter, Horváth István, Kovács Zsolt, Róth-Szamosközi Mária, Salat Levente, Sipos Gábor, Sorbán Angéla, Tonk Márton, Veress Károly; a Természettudományi Sorozat szerzői: Bege Antal, Kiss István, Kolumbán József, Nagy László, Szenkovits Ferenc, Újvárosi Lujza; az Orvostudományi Sorozat köteteinek szerzői-szerkesztői: Bocskay István, Brassai Zoltán, Makó Katalin, a Műszaki Tudományok Sorozatában megjelent kötet szerkesztője Köllő Gábor. Az egyetemi tankönyvek és jegyzetek szerzői többek között: Ágoston Katalin, Albert-Lőrincz Enikő, Albert Margit, Angi István, Balázs Lajos, Bege Antal, Bíró Béla, Csapó János, Dósa Zoltán, Finta Béla, Fodorpataki László, Györfi Jenő, Horváth Gizella, Kakucs András, Kátai Zoltán, Márkos Zoltán, Márton László, Nagy Imola Katalin, Oláh-Gál Róbert, Puskás Attila, Roth Endre, Szász Róbert, Szilágyi József, Tonk Márton, Varga Attila, Varga Ibolya, Vofkori László, Weszely Tibor. 2004-től megjelenő kiadványa, a KPI 2004, 2005… stb. a Sapientia Alapítvány éves tevékenységét ismerteti, tartalmazza a különböző kutatási programok keretében készülő munkákról, továbbá a támogatott előadói és képzési formákban részt vevőkről szükséges információkat, az aktuális év kiadványait. Borbély László (labdarúgóedző) Borbély László (1955. május 14. –) szlovák labdarúgóedző. Surani Surani község Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó település: Păcuri. Fekvése A megye középső részén található, a megyeszékhelytől, Ploieşti-től, negyvenöt kilométerre északkeletre, a Lopatna és Suraneanca patakok mentén, a Szubkárpátok dombságain. Történelem A 19. század végén a község Prahova megye Podgoria járásához tartozott és csupán Surani faluból állt, 974 lakossal. Ebben az időszakban a községnek volt egy 1889-ben alapított iskolája valamint egy 1816-ban felszentelt temploma. 1925-ben a község lakossága 1679 fő volt. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, a Prahova-i régió Teleajen rajonjához került, majd 1952-ben a Ploiești régióhoz csatolták. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, a község az újból létrehozott Prahova megye része lett. Ekkor már Păcuri falut is az irányítása alá helyezték. Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: Fred Fiedler Fred Edward Fiedler (Bécs, 1922. július 13. – Washington (állam), 2017. június 8.) a 20. század egyik vezető tudósa az ipari és szervezeti pszichológia területén, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kutatási munkák a vezetők egyéni jellemvonásai és szokásai vizsgálatáról a vezetői stílusra és viselkedésre tért át. 1967-ben kiadott könyvében mutatta be a vezetés esetlegességi modelljét, amit azóta a híressé vált „Fiedler-féle kontingenciamodell” néven ismernek. Életrajza pontokban 1938-ban az Egyesült Államokba vándorolt és az Indiana állambeli South Bend városban telepedett le. 1940-ben fejezte be középiskolai tanulmányait, és Indianában, majd Kaliforniában dolgozott mielőtt visszatért volna Indianába és később a Michigan Elektromos Vállalatnál helyezkedett el. 1942 nyarán Fiedler mérnöki tanulmányokba kezdett a Kalamazoo-ban, a Wester Michigan University-n, de otthagyta a University of Chicago kedvéért. 1942-45 között az Egyesült Államok hadseregében szolgált, ahol képzéssel, fordítással, telefon-kommunikációval és biztonsággal foglalkozott. 1946 . április 14 -én elvette Judith M. Joseph-et akivel azóta is közös kutatómunkákat végez; négy gyermekük született. Apja munkássága nyomán a pszichológia korán felkeltette érdeklődését és leszerelése után 1945 novemberében visszavették a University of Chicagó-ra, ahol pszichológiát tanult 1946 januárjától kezdve. Tanulmányait olyan híres tanárok altt végezte mint Lee Cronbach és Donald Campbell, L. L. Thurstone és Thelma G. Thurstone, Donald Fiske, Carl Rogers és William Foote Whyte . Hétévnyi tanulás munkáját nem egészen két év alatt elvégezte és posztgraduális diplomáját ipari és szervezeti pszichológia területén 1947-ben kapta meg, majd két évvel később klinikai pszichológiából doktorált 1949-ben. Posztgraduális diplomájának címe A vizsga-idegesség enyhítését szolgáló megelőző pszichoterápia hathatósága volt ( 1947 ) Disszertációját a Az irányítatlan és Adleriánus iskolák pszichoanalitikájának szakértői és laikusai által felfedezett gyógyászati kapcsolatok összehasonlító elemzése témában írta ( 1949 ) Még egyetemi tanulmányai során, 1947-ben kezdett el gyakornokként dolgozni a katonai Veterán Hivatalban, ahol nemsokára kutatósegéd és később maga is kutató lett. 1948 nyarán a Harcászati Csapat Kutatási Intézetben lett a University of Illinois Oktatási Karán végzett tengerészeti kutatómunka igazgatóhelyettese. E munka során Donald Fiske és Lee Cronbach tanárokkal való együttműködése gyújtotta fel élethosszig tartó érdeklődését a vezetéstudomány iránt. 1950 -től 1969 -ig Fiedler a University of Illinois-on tanított és ott alapította meg és irányította az azóta híressé vált Csoport-Hatékonysági Kutató Intézetet (GERL) később a társadalmi, személyi és ipari pszichológia főosztályok vezetésére jelölték ki. Felesége ugyanakkor társadalomkutatóként dolgozott az egyetem Felméréskutatási Központjában. 1969 után Fiedler a University of Washington-ban tanított, létrehozott egy Szervezeti Kutatócsoportot és irányította az egyetem Csoport-Hatékonysági Kutató Intézetét. Felesége az egyetem Oktatási Felmérőközpontjának helyettes igazgatója lett, míg 1993 -ban mindketten nyugalomba vonultak. Fiedler munkássága Az 1940-es évek végére a vezetéstudományi kutatások a vezetők szokásainak és személyi tulajdonságainak kutatásáról a vezetési stílusok és magatartások vizsgálatára tértek át. Az 1960-as évek végétől az 1980-as évekig a vezetéstudomány érdeklődése a vezetés esetlegességi modelljei felé fordult. Az egyik legkorábbi és legismertebb munka Fiedler kontingencia modellje volt. Az 1967-ben kiadott A vezetéshatékonyság egy elmélete című munkája azonnal nagy figyelmet vont magára, mert ez volt az első vezetéselmélet, mely gyakorlati mérésmódot ajánlott a vezető személyisége és a helyzeti ellenőrzés közötti kölcsönhatásokra, mely mérésmód lehetőséget adott a vezetésteljesítés előre való megbecsülésére. Mára, Fiedler írás-, előadási és tanácsadó-szolgálati munkásságán keresztül világszerte ismertté vált. Életpályája során Fiedler sok kutatópénzt és szerződést kapott több kormányzati szervektől és magán alapítványoktól. Kutatási ösztöndíjjal 1957 és 1958-ban az amszterdami egyetemen, majd 1963 és 1964-ben Belgium-ban, a Leuveni Katolikus Egyetemen, később 1986 és 1987-ben az oxfordi Templeton Főiskolában dolgozott. Tanácsadó szolgálatait számos szövetségi- és helyi kormányszervek, valamint magánvállalatok vették igénybe az Egyesült Államokban éppen úgy, mint a világ különböző részein. Fiedler munkássága több mint fél évszázadot ível át. Még nyugalmában is folytatja a vezetéstudományi és kapcsolatos kutatómunkák ihletését és támogatását. A vezetéstudomány esetlegességi elméletét korai életszakaszában dolgozta ki, és azóta éveket töltött feltevéseinek ellenőrzésével és modellje finomításával. Élete során mindig kész volt kritikusaival tudományos vitákat folytatni és további kutatásokat végezve alternatív magyarázatokat dolgozott ki a terület egyre növekvő ismeretanyagára alapozva. Elismerések és együttműködések 1971-ben az Amerikai Pszichológia Társaság elismerte Fiedler tanácsadási kutatásban végzett munkásságát, majd 1979-ben a katonai pszichológia területén végzett munkáit. 1978-ban vezetéstudományhoz való kiváló hozzájárulásért megkapta a Stogdill Awardot 1993-ban az Amerikai Vezetés Akadémia Fiedlert a Vezetés Kitűnő Oktatója címmel tisztelte meg 1996-ban az Ipari és Szervezeti Pszichológia Társaság kiváló tudományos munkásságát ismerte el 1999-ben az Amerikai Pszichológia Társaság Fiedlert a James McKeen Cattell Díjjal tüntette ki Fiedler az Alkalmazott Pszichológia Nemzetközi Szövetségének élethossziglani tagja és a Szervezeti Pszichológia Főosztály volt elnöke Fiedler az Amerikai Pszichológia Társaság tagja A Kísérleti Társadalompszichológia Társaság tagja A Középnyugati Pszichológia Szövetség tagja Több mint 200 tudományos cikket és számos könyvet írt. Írásait gyakran idézik a világ legismertebb pszichológiai, vezetés- és irányításelméleti folyóirataiban Jegyzetek Fred Fideler Obituary Források és bibliográfia Ashour, A.S. (1973) A vezetési hatékonyság esetlegességi modellje : Egy értékelés, Szervezeti magatartás és emberi döntéshozó folyamatok, 9(3): 339–55. Bass, B.M. (1990) '‘Vezető menetelés’, egy vezetési kézikönyv , New York: The Free Press, 494–510, 651–2, 840–41. Fiedler, F.E. (1958) Vezetési hozzáállások és csoport hatékonyság , Urbana , IL : University of Illinois Press. Fiedler, F.E. (1967) A vezetéshatékonyság egy elmélete , New York: McGraw-Hill . Fiedler, F.E. (1971) Vezetéselmélet , New York: General Learning Press. Fiedler, F.E. (1981) Vezetési hozzáállások és csoport hatékonyság , Westport, CT : Greenwood Publishing Group. Fiedler, F.E. (1992) Élet egy perec alakú világegyetemben , A.G. Bedeian (ed.), “Menedzsment Babérosok: Életrajzi írások egy gyüjteményé”-ben, Greenwich , CT: JAI Press, vol. 1, 301–34. Fiedler, F.E. (1994) Vezetési gyakorlat és vezetői teljesítés , Alexandria , VA : US Army Viselekedési és társadalomtudományi kutatóintézete. Fiedler, F.E. (1997) Az Amerikai Pszichológiai Társaság névjegyzéke , Chicago : St James Press, 419. Fiedler, F.E. és Chemers, M.M. (1974) Vezetés és hatékony irányítás , Glenview, IL: Scott, Foresman és Co. Fiedler, F.E. és Garcia, J.E. (1987) A vezetéstudomány, észlelési forrás és szervezeti teljesítés , New York: John Wiley és Sons. Fiedler, F.E., Chemers, M.M. és Mahar, L. (1976) A vezetéshatékonyság javítása: A vezető egyeztetés fogalma , New York: John Wiley és Sons. Fiedler, F.E., Garcia, J.E. és Lewis, C.T. (1986) Emberek irányítása és termelékenység , Boston : Allyn és Bacon. Fiedler, F.E., Gibson, F.W. és Barrett, K.M. (1993) Stressz, fecsegés és a vezető intellektuális képességeinek használata’', Leadership Quarterly 4(2): 189–208. Fiedler, F.E., Godfrey, E.P. és Hall, D.M. (1959) Igazgató tanácsok, irányítás és vállalati siker , Danville, IL: Interstate Publishers. Hooijberg, R. és Choi, J. (1999) Ausztriától az Egyesült Államokig és gyógykezelők értékelésétől az észlelési forrás elmélet (CRT) kidolgozásáig: Beszélgetés Fred Fiedlerrel , Leadership Quarterly 10(4): 653–66. King, B., Streufert, S. és Fiedler, F.E. (1978) Irányítási vezérlés és szervezeti demokrácia , Washington, D.C. : V.H. Winston és Sons. Schriesheim, C.A. és Kerr, S. (1977a) A vezetés elméletei és mérései’', J.G. Hunt, és L. L. Larson, ‘Vezetéstudomány: Az élvonal’ című könyvében, Carbondale, IL: Southern Illinois University Press, 9–45. Fiedler, F.E. 1977b) Béke veled LPC: Válasz Fiedlernek’', J.G. Hunt, és L.L. Larson, ‘Vezetéstudomány: Az élvonal’ című könyvében, Carbondale, IL: Southern Illinois University Press, 51–6. Vecchio, R.P. (1977) Fiedler vezetéshatékonysági modellje érvényességének egy tapasztalati vizsgálata , Szervezeti viselkedés és emberi teljesítés 19: 180–206. Fiedler, F.E. (1983) Fiedler kontingencia modellje érvényességének felmérése: Strube és Garcia munkájának közelebbi értékelése , Psychological Bulletin 93: 404–8. Marosvásárhelyi értekezlet A marosvásárhelyi értekezlet békepapi gyűlés volt, melyet a román titkosrendőrség szervezett Marosvásárhelyen 1950. április 27-én, a Gyulafehérvári egyházmegye papságának megtörése céljából. Történelem Miután a titkosrendőrség 1949 júniusában elrabolta Márton Áron püspököt, Boga Alajos helynök vette át az egyházmegye irányítását. 1950 februárjában a román ortodox egyház felszólította a romániai püspököket, papokat és híveket a stockholmi békefelhíváshoz való csatlakozásra, amit Boga megtiltott papjainak. Erre válaszul szervezte meg a titkosrendőrség április 27-én a marosvásárhelyi értekezletet, mint papi békegyűlést. Az egész országból szerveztek résztvevőket, köztük 27 pap vett részt a Gyulafehérvári egyházmegyéből. Elnökül Ágotha Endre nyárádselyei plébánost választották, akit a Szentszék válaszul május 5-én kiközösített. A gyűlésen megfogalmaztak egy nyilatkozatot, és megpróbálták a részt nem vevő papokat is rábírni annak aláírására; akik erre nem voltak hajlandók, azok közül sokakat bebörtönöztek. Az aláírást megtiltó Boga Alajost is letartóztatták, Gerald Patrick O'Hara pápai nunciust pedig kiutasították az országból. Később további békegyűléseket is tartottak, melyek célja a papság és a hívek megtörése, végső soron az egyház Rómától való elszakítása volt. Bagaladi Bagaladi község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése Az Aspromonte Nemzeti Park területén fekszik a Tuccio völgyében. Határai: Cardeto, Montebello Ionico, Reggio Calabria, Roccaforte del Greco és San Lorenzo. Története A települést a 7-8. században alapították a Dél-Itáliába érkező szaracénok. Neve valószínűleg a Baha’Allah-ból származik, amelynek jelentése a szépség Allah ajándéka. Más feltételezések szerint a települést a 9-10. században itt megtelepedő Szent Bazil-rendi szerzetesek alapították volna. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust önálló községgé vált. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santissima Annunziata-templom San Teodoro Martire-templom a Tuccio-völgy vízimalmai Niva (Prostějovi járás) Niva település Csehországban, a Prostějovi járásban. Niva Rozstání, Vysočany, Protivanov, Otinoves, Drahany és Bousín településekkel határos. Lakosainak száma 322 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Vívás az 1896. évi nyári olimpiai játékokon Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon a vívásban három versenyszámot rendeztek. Az első olimpián csak kard és tőr egyéni versenyszámokat írtak ki, továbbá tőrvívásban külön versenyt rendeztek vívómesterek részére. A magyar részvétellel rendezett olimpiák közül ez volt az egyetlen, amelyen magyar vívók nem vettek részt. Éremtáblázat (A hazai csapat eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Magyar szereplés Nem volt magyar versenyző vívásban. (9598) 1991 UQ A (9598) 1991 UQ a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1991. október 18-án. Éjszaka Lisszabonban Az Éjszaka Lisszabonban Erich Maria Remarque 1963-ban íródott regénye, s egyben utolsó műve is. A történet röviden 1940 egyik nyári éjszakáján találkozik két német emigráns Lisszabonban. Másnap indul az utolsó hajó Amerikába, mellyel meg lehet menekülni a háborúzó, nacionalizmustól túlfűtött Európából, és a Gestapótól. Egyikük (útlevélben szereplő) neve Schwarz, akinek van két jegye a hajóra, valamint Amerikába érvényes vízuma. A másiknak épp erre van szüksége, de sem pénze, sem kapcsolata nincs, hogy bármelyiket is meg tudja szerezni. Ekkor Schwarz meglepő ajánlattal áll elő: a két jegyet, valamint az útleveleket egyaránt átadja újdonsült ismerősének, amennyiben az hajlandó végighallgatni az élettörténetét. Miközben a két emigránssal végigjárjuk Lisszabon éjszakai kocsmáit, tanúi lehetünk egy szerelemnek, mely egy házaspárban éled újra, hogy aztán sem a Gestapo, sem a francia koncentrációs táborok szörnyűségei ne tudják szétszakítani. Reggel, a szükséges papírcsere után, az egyik emigráns feleségével Amerikába, a másik a francia idegenlégióba távozik. Schwarz története Josef Schwarz Németországban, Osnabrückben élt feleségével, Helen Jürgenssel, míg Helen bátyja, Georg el nem vitette egy lágerbe, ahol alapos átnevelést kapott. Végül sikerül megszöknie a koncentrációs táborból, és átlopakodnia a német határon is. A szokásos emigráns életet éli, amelyet már ismerhetünk a szerző egyéb műveiből, bujkál Svájcban, Franciaországban. Végül a hosszan tartó egyedüllétet nem bírva, elhatározza, hogy hazatér és meglátogatja feleségét. Hamis papírjai segítségével sikerül hazatérnie és feleségével elszöknie Svájcba. Tanúi lehetünk annak, ahogyan végigjárják Svájcot, Franciaországot, megszöknek a német emigránsok számára fenntartott francia koncentrációs táborból, majd eljutnak Portugáliába. Eközben végig üldözi őket Georg, Helen bátyja. Volkoderi Volkoderi (macedónul: Волкодери) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Reszeni járásában. Népesség 2002-ben 114 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Udvary Géza (festő) Óhidi Udvary Géza László (Udvary Géza László, Perbenyik, Zemplén vármegye, 1872. szeptember 20. – Budapest, 1932. február 4.) festő, Udvary Pál festő édesapja. Életrajza Atyja, idősebb Udvardy Géza, anyja óhidi Szigethy Mária (1844-1917) asszony volt. Kassán és Debrecenben járt középiskolában, majd Karlovszky Bertalan magán festőiskolájában és a budapesti Mintarajziskolában tanult. Pár éven keresztül bécsi, müncheni és párizsi festőiskolákban is képezte magát. Megfordult Rómában, Firenzében és Velencében is. Pályája elején leginkább portrék és tájképek készítésével foglalkozott, majd reneszánsz hangulatú figurális kompozíciókkal folytatta. Miután hazatért, Lotz Károly gyakorló festészeti osztályában tanult hét évig, annak freskó-mesteriskolájában. 1901-ben kinevezték a figurális alaktan segédtanárává az Országos Iparművészeti Iskolán, 1903–tól 1931-ig pedig a figurális tervezés és rajzolás rendes tanáraként működött. Tagja volt a Benczur Társaságnak és a Képzőművészek Egyesületének. 1917-ben a Lipótvárosi Kaszinó díjjal jutalmazták Nászajándék című képéért. 1917 és 1918-ban a budapesti Képírók Képfaragók Szalonjában rendezett tárlatot. 1932-ben a Műcsarnokban képeiből emlékkiállítást rendeztek. Egy nagyobb méretű történelmi freskója megtalálható a pannonhalmi millenáris kápolnában, két freskója pedig az Országházban (Hunyadi Nándorfehérvár falai előtt és Mátyás király bevonulása Budavárába). A rohanás 1974-ben jelent meg a Skorpió debütáló albuma, A rohanás. Általában ezt tekintik az első hard rock-albumnak a magyar könnyűzene történetében. A rohanás a Skorpió legsikeresebb albuma, megjelenése után több mint százezer darabot adtak el belőle, így aranylemez lett. Ezen hallható az együttes egyik legsikeresebb dala, az Így szólt hozzám a dédapám, melyet a rádiók ma is gyakran játszanak. Bár a dal alighanem a Skorpió egyik legismertebb felvétele, countrys hangzása mégsem jellemző az együttesre. A dalok többségét az együttes vezetője, Frenreisz Károly írta és énekelte. Az album hangzásában újat hozott a magyar zenei életbe: korábban – kevés kivételtől eltekintve – nem létezett sikeres együttes, mely hard rockot játszott. A Skorpió zenéjében kulcsszerepe volt a ritmusszekciónak, a dobnak és a basszusgitárnak; az album dalaira jellemző Frenreisz erős, néha szolisztikus basszusjátéka (például a Másképp dobogna, a Keresem, keresem… és a Szikrázzatok, lányok című dalokban) és Fekete Gábor dobolásának előtérbe kerülése (a Fantáziában és a Másképp dobogna című dalban dobszóló is van). Papp Gyula orgonajátéka tovább erősítette a hangzást, de melodikusabb színezetet is adott annak, például a Fantáziában, vagy az Így szólt hozzám a dédapámban. Ugyancsak Papp Gyula volt az egyik első magyar billentyűs, aki szintetizátort használt (kiváló példa erre a Minden nap megtörténhet velem szintetiszátorszólója) A hangzást végül, de nem utolsósorban, Szűcs Antal Gábor virtuóz gitárjátéka egészítette ki. A Jó lenne, ha szeretnél központi riffje és a Keresem, keresem… két gitárszólója az album csúcspontjai közé tartozik. Emellett ő énekelte az Így szólt hozzám a dédapám című dalt. A rohanás CD-kiadására három bónuszdal került fel: az együttes első kislemezén szereplő két dal, a Hosszú az út és a Szevasz, haver, valamint a Bacsó Péter Szikrázó lányok című filmjében elhangzó Szikrázzatok, lányok. Az album dalai Minden dalt Frenreisz Károly írt, kivéve azokat, ahol a szerző jelölve van. A rohanás – 2:46 Jó lenne, ha szeretnél – 4:04 Fantázia (Gershwin a "Rhapsody In Blue" témáira) ( Papp Gyula ) – 7:31 Másképp dobogna (Frenreisz Károly/Fekete Gábor) – 5:02 Így szólt hozzám a dédapám ( Szűcs Antal Gábor /Frenreisz Károly) – 3:31 Keresem, keresem… (Szűcs Antal Gábor/Frenreisz Károly) – 7:36 Miért kell elfelednem – 4:01 Minden nap megtörténhet velem (Szűcs Antal Gábor/Frenreisz Károly) – 6:26 Esti ének (Papp Gyula/Frenreisz Károly) – 3:03 Hosszú az út (CD bónusz dal) (Szűcs Antal Gábor/Frenreisz Károly) – 4:26 Szevasz, haver (CD bónusz dal) – 4:14 Szikrázzatok, lányok (CD bónusz dal) (Vutkán György/Fazekas Lajos/ Bacsó Péter ) – 3:35 Közreműködők Frenreisz Károly – ének, vokál, basszusgitár, szaxofon, fuvola Szűcs Antal Gábor – gitár, ének, vokál Papp Gyula – zongora, elektromos zongora, orgona, szintetizátor Fekete Gábor – dob, ütőhangszerek, ének, vokál Források és jegyzetek zenevaros.exit.hu: Skorpió A szerzőségek listája a borító alapján http://eerock.narod.ru/Skorpio/Skorpio.html Blueselőadók listája A következő listán blueselőadók szerepelnek ábécésorrendben a családneveik szerint, együttesek esetén a teljes név, azaz az első betű alapján. Kivételek a „Blind” előnevet kapott előadók, ők a „B” betűnél vannak felsorolva. A Black Ace (1907–1972) Gaye Adegbalola (1944) Alger "Texas" Alexander (1900–1954) Luther Allison (1939–1997) Mose Allison (1927) Albert Ammons (1907–1949) Pink Anderson (1900–1974) James Anthony (Pecchia) (1955) Harold Arlen (1905–1986) Louis Armstrong (1901–1971) Kokomo Arnold (1901–1968) Gwyn Ashton (1961) B Smoky Babe (1927–1975) Etta Baker (1913–2006) Marcia Ball (1949) John Henry Barbee (1905–1964) Johnnie Bassett (1935) Sidney Bechet (1897–1959) Carey Bell (1936–2007) Lead Belly (1889–1949) Tab Benoit (1967) Gladys Bentley (1907–1960) Buster Benton (1932–1996) Elvin Bishop (1942) Black Rebel Motorcycle Club Blackmailers Scrapper Blackwell (1903–1962) Bobby Bland (1930) Blind Blake (1896–1934) Blind Boy Fuller (1908–1941) Blind John Davis (1913–1985) Blind Lemon Jefferson (1893–1929) Blind Mississippi Morris (1955) Blind Willie Johnson (1897–1945) Blind Willie McTell (1901–1959) Rory Block (1949) Mike Bloomfield (1943–1981) Blues Explosion Barbecue Bob (1902–1931) Lucille Bogan (1897–1948) Deanna Bogart (1960) Joe Bonamassa (1977) Son Bonds (1909–1947) Eddie Boyd (1914–1994) Delaney Bramlett (1939–2009) Herman Brood (1946–1991) Lonnie Brooks (1933–2017) Big Bill Broonzy (1893–1958) Charles Brown (1922–1999) Clarence "Gatemouth" Brown (1924–2005) Gabriel Brown (1910–1972) Kenny Brown (1953) Rabbit Brown (1880–1937) Roy Brown (1925–1981) Walter Brown (1917–1956) Willie Brown (1900–1952) Bob Brozman (1954) Roy Buchanan (1939–1988) George "Mojo" Buford (1929) Eric Burdon (1941) Eddie "Guitar" Burns (1928) Jimmy Burns (1943) R. L. Burnside (1926–2005) Paul Butterfield (1942–1987) C Gus Cannon (1883–1979) Claudia Carawan (1959) Leroy Carr (1905–1935) Bo Carter (1893–1964) Johnny Cash (1932–2003) Tommy Castro (1959) Nick Cave (1957) Ray Charles (1930–2004) Eric Clapton (1945) Clutch Gary B.B. Coleman (1947–1994) Jaybird Coleman (1896–1950) Albert Collins (1932–1993) Sam Collins (1887–1949) Joanna Connor (1962) Johnny Copeland (1937–1997) Martha Copeland (?) Shemekia Copeland (1979) Al Copley (1952) Murali Coryell (1969) Sean Costello (1979–2008) James Cotton (1935–2017) Floyd Council (1911–1976) Ida Cox (1896–1967) Robert Cray (1953) Pee Wee Crayton (1914–1985) Cuby and the Blizzards D Elmore D (1946) Cyril Davies (1932–1964) Guy Davis (1952) Larry Davis (1936–1994) Little Sammy Davis (1928) Reverend Gary Davis (1896–1972) Walter Davis (1912–1963) Mattie Delaney (1905-?) Bo Diddley (1928–2008) Floyd Dixon (1929–2006) Willie Dixon (1915–1992) Johnny Dodds (1892–1940) Thomas A. Dorsey (1899–1993) Christian Dozzler (1958) Chris Duarte (1964) Champion Jack Dupree (1909–1992) Big Joe Duskin (1921–2007) E Snooks Eaglin (1936–2009) Ronnie Earl (1953) David Honeyboy Edwards (1915) Duke Ellington (1899–1974) Tinsley Ellis (1957) Sleepy John Estes (1904–1977) F John Fahey (1939–2001) Sue Foley (1968) Robben Ford (1951) T-Model Ford (1924) Leroy Foster (1923–1958) Jesse Fuller (1896–1976) Anson Funderburgh (1954) G Rory Gallagher (1948–1995) Terry Garland (1953) Larry Garner (1952) George Gershwin (1898–1937) Billy F. Gibbons (1949) Clifford Gibson (1901–1963) Jazz Gillum (1904–1966) Anthony Gomes (1975) Otis Grand (1950) Arvella Gray (1906–1980) Lil Green (1919–1954) Peter Green (1946) Shirley Griffith (1908–1974) Buddy Guy (1936) G. Love & Special Sauce H Merle Haggard (1937) John P. Hammond (1942) James Harman (1946) Ben Harper (1969) Shakey Jake Harris (1921–1990) Wynonie Harris (1915–1969) Alvin Youngblood Hart (1965) Little Hatch (1921–2003) Ernie Hawkins (1947) Ted Hawkins (1936–1995) Jeff Healey (1966–2008) Lucille Hegamin (1894–1970) Scott Henderson (1954) Jimi Hendrix (1942–1970) Z. Z. Hill (1935–1984) Silas Hogan (1911–1994) Smokey Hogg (1914–1960) Ron Holloway (1953) Arthur Honegger (1892–1955) Earl Hooker (1929–1970) John Lee Hooker (1917–2001) Lightnin’ Hopkins (1912–1982) Big Walter Horton (1918–1981) Son House (1902–1988) Peg Leg Howell (1888–1966) Alberta Hunter (1895–1984) Ivory Joe Hunter (1914–1974) James Hunter (1962) Mississippi John Hurt (1893–1966) J. B. Hutto (1926–1983) I Indian blues J Jim Jackson (1884–1937) John Jackson (1924–2002) Papa Charlie Jackson (1890–1938) Colin James (1964) Elmore James (1918–1963) Etta James (1938) Skip James (1902–1969) Steve James (1950) John Mayer Trio (2005) Back Alley John (1955–2006) James "Stump" Johnson (1902–1969) Jimmy Johnson (1928) Lonnie Johnson (1894–1970) Robert Johnson (1911–1938) Tommy Johnson (1896–1956) Floyd Jones (1917–1989) Maggie Jones (1900-?) Moody Jones (1908–1988) Norah Jones (1979) Paul "Wine" Jones (1946) Louis Jordan (1908–1975) K Ritchie Kantor (1994–) Jo Ann Kelly (1944–1990) Gene Kelton (1955) Junior Kimbrough (1930–1998) Albert King (1924–1992) B. B. King (1925) Chris Thomas King (1964) Freddie King (1934–1976) John Kirkbride (1946) Alexis Korner (1928–1984) Lenny Kravitz (1964) L Paul Lamb (1955) Jonny Lang (1981) Alvin Lee (1944) Bonnie Lee (1931–2006) Furry Lewis (1899–1981) Jerry Lee Lewis (1937) Meade Lux Lewis (1905–1964) Charley Lincoln (1900–1963) Mance Lipscomb (1895–1976) Virginia Liston (1890–1932) Little Willie Littlefield (1931) Robert Lockwood, Jr. (1915–2006) Cripple Clarence Lofton (1887–1957) Los Lonely Boys Willie Love (1906–1953) M Lonnie Mack (1941) Doug Macleod (1946) Taj Mahal (1942) Harry Manx (?) Eddie Mapp (1910–1931) John Mayall (1933) Pete Mayes (1938–2008) Percy Mayfield (1920–1984) Lee McBee (1951) Robert Lee McCollum (1909–1967) Kansas Joe McCoy (1905–1950) Papa Charlie McCoy (1909–1950) Larry McCray (1960) Fred McDowell (1904–1972) Brownie McGhee (1915–1996) Jay McShann (1916–2006) Memphis Jug Band Big Maceo Merriweather (1905–1953) Amos Milburn (1927–1980) Roy Milton (1907–1983) Nuno Mindelis (1957) Memphis Minnie (1897–1973) Keb' Mo' (1951) Little Brother Montgomery (1906–1985) Coco Montoya (1951) Arnold Moore (1914–2005) Whistlin' Alex Moore (1899–1989) William Moore (1893–1951) Mike Morgan (1959) Jelly Roll Morton (1890–1941) Buddy Moss (1914–1984) Nick Moss (1972) Charlie Musselwhite (1944) Sam Myers (1936) N Mike Naumenko (1955–1991) Kenny Neal (1957) Sugar Ray Norcia (?) North Mississippi Allstars Darrell Nulisch (1952) O St. Louis Jimmy Oden (1903–1977) Odetta (1930–2008) Hans Olson (?) P Pappo (1950–2005) Charlie Parr (?) Charlie Patton (1891–1934) Asie Payton (1937–1997) Dave Peabody (1948) Pinetop Perkins (1913) Kelly Joe Phelps (1959) Rod Piazza (1947) Buster Pickens (1916–1964) Lonnie Pitchford (1955–1998) Ana Popovic (1976) Roxanne Potvin (1982) Gary Primich (1958–2007) Snooky Pryor (1921–2006) Joe Pullum (1905–1964) R Ma Rainey (1886–1939) Bonnie Raitt (1949) Boogie Woogie Red (1925–1985) Bull City Red (?) Louisiana Red (1932) Piano Red (1911–1985) Tampa Red (1904–1981) Boogie Woogie Red (1925–1985) Jimmy Reed (1925–1976) Soko Richardson (1939–2004) Robert Bradley's Blackwater Surprise Sherman Robertson (1948) Fenton Robinson (1935–1997) Jimmie Rodgers (1897–1933) Jimmy Rogers (1924–1997) Roomful of Blues Bobby Rush (1940) Otis Rush (1934–2018) Jimmy Rushing (1902–1972) S Saffire - The Uppity Blues Women Magic Sam (1937–1970) Washboard Sam (1910–1966) Carlos Santana (1947) John Scofield (1951) Son Seals (1942–2004) Alec Seward (1902–1972) Todd Sharpville (1970) Eddie Shaw (1937) Robert Shaw (1908–1985) Kenny Wayne Shepherd (1976) Johnny Shines (1915–1992) Little Mack Simmons (1933–2000) Bumble Bee Slim (1905–1968) Magic Slim (1937) Memphis Slim (1915–1988) Bessie Smith (1894–1937) Clara Smith (1894–1935) Mamie Smith (1883–1946) Otis "Big Smokey" Smothers (1929–1993) Little Smokey Smothers (1939) Little Sonny (1932–2000) Bobby Sowell (1947) Otis Spann (1930–1970) Dave Specter (1963) Victoria Spivey (1908–1976) Seasick Steve (1940) Arbee Stidham (1917–1988) William Grant Still (1895–1978) Frank Stokes (1888–1955) Billy Strayhorn (1915–1967) Angela Strehli (1945) Lonesome Sundown (1928–1995) Roosevelt Sykes (1906–1983) T Baby Tate (1916–1972) Eddie Taylor (1923–1985) Hound Dog Taylor (1915–1975) Koko Taylor (1935–2009) Mick Taylor (1949) Otis Taylor (1948) Sam Taylor (1916) Susan Tedeschi (1970) Sonny Terry (1911–1986) Jimmy Thackery (1953) The Black Keys The Blues Brothers The Butler Twins The Fabulous Thunderbirds The Legendary Blues Band The Rolling Stones The White Stripes Hans Theessink (1948) Henry Thomas (1874–1930) Ramblin' Thomas (1902–1945) Rufus Thomas (1917–2001) Tabby Thomas (1929) George Thorogood (1950) Ali Farka Touré (1939–2006) Henry Townsend (1909–2006) Robin Trower (1945) Derek Trucks (1979) Big Joe Turner (1911–1985) V Jimmie Vaughan (1951) Stevie Ray Vaughan (1954–1990) W Tom Waits (1948) Joe Louis Walker (1949) T-Bone Walker (1910–1975) Sippie Wallace (1898–1986) Little Walter (1930–1968) Baby Boy Warren (1919–1977) Kazumi Watanabe (1953) Ethel Waters (1896–1977) Muddy Waters (1915–1983) Carl Weathersby (1953) Curley Weaver (1906–1962) Junior Wells (1934–1998) Peetie Wheatstraw (1902–1941) Bukka White (1909–1977) Josh White (1914 vagy 1915–1969) William Elliott Whitmore (1978) Jody Williams (1935) Johnny Williams (1906–2006) Lil' Ed Williams (1955) Hank Williams Sr. (1923–1953) Sonny Boy Williamson I (1914–1948) Sonny Boy Williamson II (Rice Miller) (1899–1965) Washboard Willie (1909–1991) Ralph Willis (1910–1957) Alan Wilson (1943–1970) Smokey Wilson (1936) U.P. Wilson (1934–2004) Johnny Winter (1944) Jimmy Witherspoon (1923–1997) Howlin’ Wolf (1910–1976) Mitch Woods (1951) Big John Wrencher (1923–1977) Y Johnny "Man" Young (1918–1974) Z Axel Zwingenberger (1955) egyéb betű Yavuz Çetin (1970–2001) Olaszország a 2010. évi téli olimpiai játékokon Olaszország a kanadai Vancouverben megrendezett 2010. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 13 sportágban 109 sportoló képviselte, akik összesen 5 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Biatlon Férfi Női Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Hódeszka Félcső Parallel óriás-műlesiklás Krossz Rövidpályás gyorskorcsolya Férfi Női Síakrobatika Mogul Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Chavin (Indre) Chavin település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 273 fő (2015). Chavin Malicornay, Le Menoux, Le Pêchereau, Badecon-le-Pin és Pommiers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Manuel Busto Manuel Busto (Cransac, 1932. október 1. – Saint-Rémy-de-Provence, 2017. október 9.) francia kerékpárversenyző. Pályafutása 1957 és 1962 között vett részt profi versenyeken. A Tour de France-on hat alkalommal indult (1957–1962). Első alkalommal kizárás miatt nem fejezte be a versenyt. Legjobb eredményét 1958-ban érte el, amikor 31. lett. 1959-ben a Vueltán az ötödik helyen végzett. Sikerei, díjai Vuelta 5.: 1959 Tour de l'Aude győztes: 1958 szakaszgyőzelem: 1958 (4. szakasz) Bourg-Genève-Bourg győztes: 1958 Tour du Sud-Est 2.: 1958 Grand Prix d'Espéraza 3.: 1959 Grand Prix de Cannes 3.: 1959 Critérium du Dauphiné Libéré szakaszgyőzelem: 1960 (3. szakasz) Tour du Loiret 3.: 1960 Katalán körverseny (Volta Ciclista a Catalunya) szakaszgyőzelem: 1961 (2. szakasz) Verteporfin A verteporfin sötétzöld–fekete színű por. Desztillált vizes oldata infúzió formájában a makula degeneráció ún. nedves formája elleni szer. Működésmód A makula degeneráció rendszerint 50 év felett jelentkező betegség. A felnőttkori szerzett vakság leggyakoribb oka. Két – egymástól eléggé különböző – fajtája van: az ún. száraz és a nedves. A nedves forma jóval ritkább, ennek ellenére ez okozza a makula degeneráció okozta látásromlások 90%-át. A látásromlás oka ebben a formában a retina és a szem érhártyája közötti érújdonképződés, mely károsítja a retinában található fotoreceptorokat. Ez elsősorban a látásélességet rontja, mivel a látásélességért felelős ún. látógödör a makulában található. A betegek fele szociális értelemben megvakul, bár a perifériális látás egy része rendszerint megmarad. A verteprofin lipofil tulajdonsága miatt könnyen kapcsolódik az (újdonképződőtt) erek belső falán található, LDL-ben gazdag endothel sejtréteghez. Fotodinámiás kezelés A verteporfint infúzió formájában juttatják a szervezetbe. A szer önmagában inaktív, de 689 nm-es diódás (hideg) lézerrel megvilágítva aktivizálódik. Erős oxidáns hatású vegyület keletkezik, mely elpusztítja az újdonképződött erek endothel sejtrétegét, és lezárja az ereket. A környező retina és érhártya csak minimálisan károsodik. A hosszú hullámhossz (689 nm) lehetővé teszi, hogy a lézer bejusson a szem belsejébe is. A verteporfin felezési ideje 2–5 óra a vérben, ezért a kezelést az infúzió beadása után 15 percen belül meg kell kezdeni. A kezelés ideje 83 másodperc, 50 J/m2 intenzitással. Mellékhatások A kezelés után 24–48 órán keresztül fokozott fényérzékenység alakul ki. Célszerű ezalatt napszemüveget viselni. Kerülni kell a közvetlen napfényt és az erős mesterséges fényt (szolárium, halogénizzók). A beltéri szórt fény biztonságos, és elősegíti a szer kiürülését a szervezetből. A UV-sugárzás elleni fényvédő napozószerek nem előzik meg a fényérzékenységet. Készítmények Magyarországon: Visudyne 15 mg por oldatos infúzióhoz. Mizuno Takasi Mizuno Takasi (1931. április 28. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 1 mérkőzést játszott. Női 48 kg-os szabadfogású birkózás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a birkózás női 48 kg-os szabadfogású versenyszámát augusztus 16-án rendezték. Takada Jaszunori Takada Jaszunori (Kanagava, 1979. február 22. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán U20-as válogatott tagjaként részt vett az 1999-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon. Mayot Mayot település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Mayot Achery, Anguilcourt-le-Sart, Brissay-Choigny, Travecy és Vendeuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kanadában történt légi közlekedési balesetek listája A Kanadában történt légi közlekedési balesetek listája a halálos áldozattal járó, és a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Kanadában történt légi közlekedési balesetek 1983 1983 . július 23 -án az Air Canada Montréalból Edmontonba , ottawai útmegszakítással közlekedő 143-as járatának Boeing 767-200-as gépéből kifogyott az üzemanyag, és leállt hajtóművekkel vitorlázórepülőgépként a Manitoba tartományban található Gimli település elhagyott katonai repülőterén becsuklott orrfutóművel szállt le. A kifutópályán épp egy családi rendezvény autóversenyét tartották, ennek ellenére csak egy könnyű sérültje volt az incidensnek. 1998 1998 . szeptember 2 -án a svájci Swissair légitársaság New York -ból Genf -be tartó 111-es járatának McDonnell Douglas MD–11 -es gépén a felszállást követően egy órával füstszagot éreztek, ezért a gép visszafordult. Ám a repülő már nem ért partot, mivel a tűz a pilótafülkét is elérte, s az Atlanti-óceánba csapódott Halifaxtól mintegy 50 kilométerre. A gép 14 fős személyzete és a 215 utas szörnyethalt. A baleset azért is emlékezetes maradt a biztosítótársaságok számára, mert a repülőgép rakterében gyémánt, készpénz és műtárgy formájában mai értékben 200 milliárd forintnyi rakományt szállított - mely szintén megsemmisült. 2015 2015 . március 29-én az Air Canada Torontóból Halifaxba tartó 324-es belföldi járatának Airbus A320 -as gépe a kanadai Halifax repülőterén a hóviharban történt leszálláskor a kifutópálya előtt ért földet, majd végigbukdácsolva a pályán, 300 méterrel túlszalad azon, mire megállt. A balesetben a légijármű futóművei kitörtek, szárnyai roncsolódtak, egyik hajtóműve leszakadt, és az orra is összetört, ennek ellenére csak 25 könnyű sérültje volt a balesetnek. Braquis Braquis település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 121 fő (2015). Braquis Gussainville, Hennemont, Herméville-en-Woëvre és Ville-en-Woëvre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női 48 kilogrammos cselgáncs a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Trabzonban rendezték július 27. és július 29. között. Ipolyság Ipolyság (szlovákul: Šahy, németül: Eipelschlag) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. A mintegy nyolcezer lakosú település egykor Hont vármegye és az Ipolysági járás székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá. Fekvése Az Ipoly völgyében, annak jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok. Nevének eredete Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt. Története Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészek kőkorszaki település, valamint laténi kultúra és 9. századi település maradványait is feltárták itt. A magyarság megtelepülése az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi csatával veszi kezdetét a 10. században. Ipolyságot 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé választásának hírét hozó erdélyi küldöttséget. 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőllőtermesztéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék." Fényes Elek szerint "Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai." 1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte el a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1922-ig Hont vármegye székhelye volt. Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A gimnázium 1939-ben vette fel Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (Magyar Királyi Állami Szondy György gimnázium, felsőbb osztályaiban – 1942-ig – reálgimnázium). A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott. 1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a legnagyobb tragédia is, a holokauszt. A magyar közigazgatás a helyi lakosság csaknem egyötödét kitevő zsidó közösséget összegyűjtötte és átadta a németeknek, akik táborokba szállították őket és legtöbbüket meggyilkolták. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Balaton-felvidéki Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is. A város és a vallások A reformáció idején a város lakossága a kálvini református hitre tért át. Az ellenreformáció kegyetlen visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. Az ellenreformáció kegyetlenségére jellemzően Szecsei János kálvini hitű református prédikátort elhurcolták, majd gályarabságra ítélték. Az útközbeni embertelen bánásmód miatt Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a tortúráztatásokba belehalt. Ezzel az ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. Újjáalakult 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával. Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század peremén a Neumann nyomdát. Ma is két zsidótemető van a városban, ortodox a város északi peremén, a másik Homokban. A városban volt egy Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti Múzeum része, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 személyt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Ezt a közösséget 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester, Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbje emigrált, a város utolsó, csak zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg. Népessége 1880-ban 2755 lakosából 2429 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlényben 569 magyar és 6 szlovák anyanyelvű; Tesmagon 637 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 3247 lakosából 3018 magyar és 123 szlovák anyanyelvű; Pereszlényben 596 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmagon 755 magyar és 21 szlovák anyanyelvű lakott. 1900-ban 3720 lakosából 3531 magyar és 140 szlovák anyanyelvű; Pereszlényben 654 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmagon 711 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 4206 lakosából 4003 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlényt 619 magyar és 5 szlovák anyanyelvű; Tesmagot 731 magyar és 3 szlovák anyanyelvű lakta. 1921-ben 4698 lakosából 2741 magyar és 1375 csehszlovák; Pereszlényben 603 magyar és 5 csehszlovák; Tesmagon 691 magyar és 37 csehszlovák volt. 1930-ban 5804 lakosából 3185 magyar és 1976 csehszlovák; Pereszlényben 566 magyar és 36 csehszlovák; Tesmagon 724 magyar és 44 csehszlovák élt. 1941-ben 5027 lakosából 4909 magyar és 74 szlovák; Pereszlényben 614 magyar; Tesmagon 818 magyar és 1 szlovák volt. 1991-ben 8551 lakosából 5562 magyar és 2885 szlovák. 2001-ben 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány. 2011-ben 7624 lakosából 4410 magyar és 2959 szlovák. Nevezetességei Kéttornyú római katolikus templomát 1734 -ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban . Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták. A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak. Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675. Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült, copf - klasszicista stílusban . Itt nyílt meg 1902 -ben a Honti Múzeum . Jelenleg városháza. Az evangélikus templom 1903 -ban épült. A neológ zsinagóga 1852 -ben létesült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne. A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932 -ben Móricz Zsigmond is megszállt benne. A gimnázium épülete pénzügyi palotának jött létre a 20. század elején. A római katolikus elemi iskola épülete 1872 -ben épült. Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906 -ban létesült. Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria . A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen Istenanyának a szobra áll. A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll. Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg. Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton , páratlan években Ipolyságon rendeznek meg. Református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el, 2014. szeptember 28-án szentelték fel. Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltettek. Az alkotás Mag Gyula szobrászművész munkája. Díszpolgárok Harna István politikus (2001) Hunčík Péter pszichiáter, politikus, és író (2001) Kiss László orvostörténész (2002) Pablo Urbányi író (2005) Kulka János színész (2014) Neves személyek Bárdos Remig Sándor ( 1868 – 1932 ) nyelvész, pannonhalmi főapát, egyházi író. Siposs Antal ( 1839 – 1923 ) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Lovcsányi Lajos ( 1850 – 1915 ) tanár, pedagógiai író, több tankönyvet írt. Vértes József ( 1861 – 1944 ) író, szerkesztő, tanár. Salkovszky Jenő ( 1889 – 1970 ) politikus, újságíró, ügyvéd. Ferdinand Daučík ( 1910 – 1986 ) labdarúgó, majd az FC Barcelona edzője. Itt született 1868 . november 13 -án Sajó Sándor költő, műfordító, drámaíró, tanár, a budapesti Szent László Gimnázium igazgatója (1917–1930), az MTA levelező tagja. Itt született 1870 . november 1-jén Winter Lajos pőstyéni zsidó fürdőtulajdonos. Itt született 1873 . július 19-én Várady Aladár magyar nóta- és zeneszerző. Itt született 1893 . július 17-én Böhm Aranka pszichoanalitikus, Karinthy Frigyes felesége. Itt született 1919 . február 6-án Ján Dekan szlovák akadémikus régész, történész, művészettörténész, író, egyetemi oktató. Itt született 1925 . január 31 -én Kulka Frigyes orvos, mellkassebész, tüdőgyógyász szakorvos, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár. Itt született 1934 . január 7 -én Kollányi László , Fleischmann Rudolf -díjas növénynemesítő. Itt született 1940 . szeptember 2-án Harna István szlovákiai magyar politikus. Itt született 1956 . március 21-én Csáky Pál szlovákiai magyar politikus. Itt született 1964 . november 17-én Bastrnák Tibor szlovákiai magyar politikus. Itt született 1950 . március 18 -án Kiss László orvos, orvostörténész, író. Itt született 1950 . október 11-én Váradi József matematikus, kiadványszerkesztő. Itt született 1951 . május 25 -én Hunčík Péter pszichiáter, író. Itt szolgált 1670 táján Szecsei András, gályarabságra hurcolt református prédikátor. Szokolyi Alajos ( 1871 – 1932 ) atléta – hároméves korától keresztapja (Schőn Alajos) ipolysági házában nevelkedett. Itt élt Dr. Horváth István (1885–1941) tanár, történész, Hont vármegye jelentős régészeti kutatója. A gimnázium tanára volt Gergely Pál festőművész (1940–1944). Ipolyságon él N. Tóth Anikó író . Testvérvárosok Vác , Magyarország Veresegyház , Magyarország Héhalom , Magyarország Goli otok Goli otok (IPA: [g�̂liː �̌t�k], olaszul Isola Calva, jelentése „csupasz sziget”) egy sziget Horvátország partjainál, az Adriai-tengerben, a Kvarner-öbölben, Rabtól északnyugatra. A sziget teljesen kopár – erre utal a neve is –, csak a déli oldalán található némi növényzet. A sziget partvonala meglehetősen tagolt, számos kis öblöcske található itt, de ezek általában kikötésre alkalmatlanok. A sziget éppen ezért lakatlan. A börtön A szigetet a 20. század előtt csak a helyi pásztorok használták legeltetésre. Az első világháború idején a Monarchia küldött ide orosz hadifoglyokat a Keleti frontról. 1949-ben a sziget hivatalosan is titkos állami férfi börtönné és munkatáborrá vált a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság irányítása alatt, hasonlóan a szomszédos Sveti Grgurhoz, ahol női foglyokat tartottak. 1956-ig elsősorban politikai foglyokat őriztek itt. A bebörtönzöttek között sokak sztálinistáknak tartottak voltak, de olyan egyszerű állampolgárok is, akik a barátilag viszonyultak a Szovjetunióhoz. Az idők folyamán számos jugoszláv antikommunistát és nacionalistát is deportáltak ide. Rajtuk kívül nem politikai foglyokat is őriztek a szigeten, az egyszerű köztörvényes bűnözőktől kezdve a gyilkosokig. Egyes foglyok zsidók, vagy olyanok voltak, akik visszatértek a náci koncentrációs és haláltáborokból, de hazatérve a jugoszláv kommunista hatóságok azzal kezdték gyanúsítani őket, hogy konspiráltak a nácikkal, ezért kerülhettek ki azokból a táborokból. A foglyok és kivégzettek száma ismeretlen, a források eltérő számokat említenek, a pontos szám 4000 és 32 000 között lehet. A foglyokkal nehéz munkákat végeztettek (kőtörés a kőbányában, famunkák, stb.) az időjárási viszonyoktól függetlenül - nyáron a hőmérséklet akár 35-40 °C is lehet, télen a hideg bóra miatt nem ritkák a fagyok. Nem voltak ritkák a fogolyverések, vagy az egymás közti verekedések. Az őrök általában nem ölték meg a foglyokat, de azt nem gátolták meg, hogy egymást megöljék. Miután Jugoszlávia kapcsolata normalizálódott a Szovjetunióval, a sziget a Horvát Szocialista Köztársaság által felügyelt börtönné vált. Ettől függetlenül, a börtön továbbra is tabu maradt Jugoszláviában. Antonije Isaković által 1979-ben a börtönről írt Tren („Pillanat”) című regénye is csak Tito halála után, 1980-ban jelenhetett meg, bár azóta is bestseller maradt. A börtönt 1988-ban zárták be, de véglegesen csak 1989-ben hagyták el. Azóta nem törődik senki az állagmegóvással, ezért jelenlegi állapota igen romos. Manapság a szigete csak turisták látogatják hajókirándulások keretében, valamint ismét helyi pásztorok legeltetik a nyájaikat itt. Az egykori rabokat Horvátországban és Szerbiában különböző társaságok, szövetségek kapcsolják össze. Ismertebb rabok Šaban Bajramović – szerb roma zenész Panko Brasnarov – bolgár és macedon politikus Vlado Dapčević – montenegrói partizán Adem Demaçi – koszovói albán politikus és szerző Teki Dervishi – albán író Vlado Dijak – bosnyák író Alija Izetbegović – Bosznia-Hercegovina régebbi elnöke Tine Logar – szlovén nyelvész Venko Markovszki – bolgár és macedón iró Dragoljub Mićunović – szerb partizán, szociológus és politikus Dragoslav Mihailović – szerb író Dobroslav Paraga – horvát politikus Igor Torkar – szlovén író Irodalmi alkotások a szigetről, a rabokról Branko Hofman – Noč do jutra („Éjszaka hajnalig”), 1981 Drago Jančar – Brioni Dragoslav Mihailović – Kad su cvetale tikve („Amikor a tökök virágoztak”), 1968 – egy ökölvívóról szól, akinek a családja megjárta a szigetet Giacomo Scotti – Goli Otok: Italiani nel Gulag di Tito („Goli Otok: Olaszok Tito gulágában”) Igor Torkar – Umiranje na obroke („Meghalni részletekben”), 1984 – önéletrajzi regény Ligio Zanini – Martin Muma , 1990 – önéletrajzi regény a szigeten töltött börtönévekről Rade Panić - Tito's Hawaii Radovan Hrast – Čas, ki ga ni („Az idő, ami nem”), 1991 – önéletrajzi regény a szigeten töltött börtönévekről Venko Markovszki – Goli Otok: The Island of Death („Goli Otok: A halál szigete”), 1984 Dokumentumfilmek a szigetről Goli Otok (rendezte: Darko Bavoljak ), 2007 STRAHOTA — Gefangnisinsel Goli otok (Reinhard Grabher és Franz Schweighofer, ORF, az egykori rabok elbeszélései alapján) Detre Diána Detre Diána (Budapest, 1983. november 22. –) magyar szörfversenyző. A Kenese Marina-Port Vitorlás SE sportolója. Családja Édesapja Detre Szabolcs olimpiai bronzérmes vitorlázó. Nagyszülei Detre László és Balázs Júlia csillagászok. Életpályája 1999-ben kezdett szörfözni versenyszerűen. 2002-től vett részt nemzetközi versenyeken. 2003-ban 64. volt a világbajnokságon. A hazai mistral bajnokságon hatodik volt. 2004-ben a cesmei vb-n 51. volt. A sopoti Eb-n 33. helyen végzett. Esélyes volt az ötkarikás szereplésre, de a válogatón nem tudta kiharcolni az indulási jogot. A főiskolás vb-n ötödik volt. Az ob-n a legjobb női versenyzőnek járó díjat kapta meg. A 2005-ös universiadén 10. volt. A 2008-as pekingi olimpián 22. helyezett lett. 2009-ben 15. lett az Eb-n. 2010-ben a vb-n 16. lett a silver csoportban. Az Európa-bajnokságon 26. volt. 2011-ben 39. volt a vb-n, ami olimpiai kvalifikációt jelentett Magyarországnak. Az Eb-n ismét 26. lett. A következő évben 34. helyen végzett a világbajnokságon. A 2012-es londoni olimpián összesítésben a 18. helyen végzett. Díjai, elismerései Az év magyar szörfözője (2004, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011) Az év magyar vitorlázója (2012) Arkhón Az arkhón vezető állami tisztségviselő volt az ókori görög városokban, főleg Athénban. Eredetét tekintve a királyi címből származik. Az arkhón (Gr. αρχων, például αρχοντες ; Archōn) görög szó magyar jelentése "uralkodó, irányító" az αρχ- ("uralkodik, irányít") igéből származik. A szótő megtalálható a monarchia és a hierarchia szavakban is. Az athéni politikai rendszer kifejlődése után a városnak három arkhónja volt, az arkhón epónümosz, a polemarkhosz és az arkhón baszileusz. Az arkhónok munkáját a hat theszmothetész ("törvényhozó") segítette, szokás ezért néha kilenc arkhónról is beszélni. i. e. 457 után a volt arkhónok élethossziglan – az akkor már politikailag jelentéktelen – Areioszpagosz tagjai lettek. i. e. 487-ben egy tizedik a jegyző grammateusz is tagja lett az arkhónok testületének. Így az 10 főre bővült és minden kleiszthenészi phülé delegálhatott egyet. Az athéni arkhónok Arkhón epónümosz i. e. 753-ban az örökös arkhónságot (lényegében királyságot) 10 évre korlátozták. i. e. 683 után a hivatalokat csak egy évig viselték, s ekkortól az évet a legfőbb vezetőről, a arkhón epónümoszról nevezték el az athéni naptárban. Az arkhón epónümosz elnökölt a bulé ülésein. Akkor is kinevezték rendszeresen, amikor a várost a türannisz időszakában türannosz irányította. A demokrácia idején, Kleiszthenész reformjai után szerepe nagyon korlátozott, szinte csak jelképes volt a népgyűléshez képest, bár névlegesen ő volt az athéni állam feje. Polemarkhosz A polemarkhosz ("háborús vezető") athén katonai parancsnoka volt, amíg i. e. 501-től szerepét fokozatosan át nem vette a tíz sztratégosz. A polemarkhosz utoljára a marathóni hadszíntéren látott el hadvezési feladatot. Utána a metoikoszok, izotelészek és proxénoszok jogi képviseletével foglalkozott és ügyeikben ítélkezett. i. e. 487-től kezdve ugyanis választás helyett sorsolták, mint minden arkhóni tisztséget, s ez jelentőségét a nem hozzáértők hivatalviselése miatt erősen csökkentette. Arkhón baszileusz Az arkhón baszileusz ("királyi arkhón") a királyság intézményének maradéka, akinek az állami ünnepek során jutott ceremoniális szerep, ő volt az állam "főpapja". A baszileusz régi görög törzsi katonai vezető volt, az antik korban a két spártai király is ezt a címet viselte. Általában egy kisebb terület, egy vagy néhány település uralkodója volt. A mükénéi korszakban a helyi baszileuszok a tekintélyes mükénéi "király", a wanax hűbéresei voltak. A bizánci császár görög címe baszileusz volt. Más városok hasonló tisztviselői A görög városok legfőbb választott vagy sorsolt vezetőit a legkülönbözőbb neveken illették. Athénban arkhón, Krétán koszmosz, Neapoliszban démarkhosz, Milétoszban, Korinthoszban és gyarmatvárosaiban prütanisz volt a nevük. Minden városban jelentős szerepe volt a névadó tisztviselőnek, aki Athénban az arkhón epónümosz, Milétoszban a sztephanéphorosz, Spártában az ephorosz volt. A Thesszáliai Szövetség élén i. e. 370 után, – miután meggyilkolták a főparancsnokot, a tagoszt – helyette arkhónt választottak a szövetség élére. A szövetség négy körzete, tetrasza élén egy-egy polemarkhosz állt i. e. 457 óta. A WilliamsF1 Formula–1-es eredménysorozata A WilliamsF1 Formula–1-es csapat eredménysorozata. Női 4 x 100 méteres váltófutás a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámok közül a női 4 x 100 méteres váltófutás versenyeit július 18.-án és július 19.-én rendezték Utrechtben. For Honor A For Honor egy Ubisoft Montreal által kifejlesztett játék, amelyet az Ubisoft tett közzé. Megtalálható Microsoft Windows, PlayStation 4 és Xbox One platformokon. Történet A szamurájokkal, vikingekkel és lovagokkal megtöltött játékot alapvetően az online megmérettetésekre hegyezték ki, ennek ellenére tartalmaz kampány módot is, mely kb. 10-12 óra hosszú. A történet fő eleme Apollyon, a hadvezérasszony, aki mindenáron világméretű háborút akar elindítani. Eme konfliktusnak lehetünk szem és fültanúi mind a vikingek, mind pedig a lovagok és a szamurájok oldaláról egy-egy 3-4 órás fejezet erejéig. Nehézségi szinttől függően ez a szám változhat. Ha egyedül nem boldogulnánk, akkor segítségül hívhatjuk egy barátunkat is, hiszen akár ketten is végigjátszható a kampány. Sara Errani Sara Errani (Bologna, 1987. április 29. –) olasz hivatásos teniszezőnő, párosban ötszörös Grand Slam-tornagyőztes és korábbi világelső, olimpikon. 2002-ben kezdte profi pályafutását. WTA-tornán eddig kilencszer győzött egyéniben, és huszonhétszer párosban. Első egyéni WTA-győzelmét 2008-ban aratta Palermóban. Legkiemelkedőbb egyéni Grand Slam-szereplését a 2012-es Roland Garroson nyújtotta, ahol egyéniben egészen a döntőig jutott. Párosban Roberta Vinci oldalán karrier Grand Slamet értek el, miután az Australian Openen 2013-ban és 2014-ben, a Roland Garroson 2012-ben, Wimbledonban 2014-ben, és a US Openen 2012-ben nyerték el a trófeát. Legjobb világranglista-helyezése egyéniben az ötödik volt 2013. május 20-án, a US Open 2012. évi megnyerését követően párosban világelső lett. Összesen 87 héten keresztül állt a világranglista élén. 2017. augusztusban doppingvétség miatt kéthónapos eltiltást kapott. Az ITF elfogadta a védekezését, mely szerint édesanyja rákgyógyszere esett bele véletlenül az általa főzött levesbe. Mivel a június 7-én végzett ismételt teszt már negatív volt, az ITF álláspontja szerint valóban nincs rá bizonyíték, hogy a játékos rendszeresen szedett volna letrozol tartalmú szert, nem követett el hibát, illetve gondatlanság sem terheli. Mivel a vétség mértéke minimális, ez tükröződik az eltiltás csekély időtartamán: a játékosnak csak két hónapot kell kihagynia, és októberben ismét teniszezhet. Eltiltását követően első versenyén, a Tianjin Openen párosban tornagyőzelmet aratott, egyéniben az elődöntőig jutott. Pályafutása 2002 Sara Errani profi karrierjét 2002. április 15-én kezdte meg az olasz Cagliari városában egy tízezer dollár összdíjazású ITF-versenyen. A selejtezőben kapott helyet, ahonnan felküzdötte magát a főtáblára, ám ott az első körben kikapott kínai riválisától, Szun Tien-tien-től. Az első WTA-pont megszerzéséig nem kellett sokat várnia. A következő versenyén Rijekában már túljutott a főtábla első körén, így megszerezte élete első WTA-pontját. A bemutatkozó szezonjában a legnagyobb sikere egy elődöntő volt, ezt Horvátországban ért el. A szezon végén az egyéni világranglistán a 742. helyet foglalta el. 2003 A 2003-as év még nem hozta meg Erraninak az áttörést. Továbbra is főleg tíz-, és huszonötezer dolláros versenyeken indult, de júliusban szabadkártyával részt vehetett élete első WTA-versenyén Palermóban. Itt a selejtezőben egy mérkőzést sikerült nyernie, a főtáblára tehát ekkor még nem került fel. ITF-tornákon a negyeddöntőig egyszer jutott el egyéniben. Ezt az eredményt az olaszországi Leccében érte el. Ezen a versenyen párosban is remekelt, hiszen döntőt játszhatott, de ott fel kellett adniuk a küzdelmet olasz partnerével, így első felnőtt döntőjét nem sikerült megnyernie. A legtöbb pontot (5-öt) a szezonban egy huszonötezer dollár összdíjazású versenyen, Casertában szerezte, ahol a selejtezőből feljutott a főtáblára és ott is tudott menni egy kört. Ezen a versenyen gyűjtötte be addigi legnagyobb skalpját, amikor a torna első körében a harmadik kiemelt észt Maret Anit győzte le. 2004 2004-ben részt vehetett második WTA-versenyén is. A szervezőktől a Rome Masters selejtezőjébe kapott szabadkártyát. Az első szettet a kvalifikáció hetedik kiemeltje, a luxemburgi Claudine Schaul ellen megnyerte 6-2-re, de a második és harmadik szettben az aktuális világranglista 63. helyezettje jobbnak bizonyult az olasz tehetségnél. Ebben a szezonban élete második profi páros döntőjén is kikapott a Portóban megrendezett ITF-versenyen. Párja ezúttal egy portugál játékos volt. 2005 2005-ben Errani megszerezte élete első profi tornagyőzelmét a spanyolországi Melilla városában. Ez a torna egy tízezer dollár összdíjazású ITF-verseny volt. A Rome Masters selejtezőjébe 2005-ben is szabadkártyát kapott, ám most sem tudott élni a lehetőséggel, és az első körben kikapott Catalina Castañótól. Ebben a szezonban azonban nem ez volt az egyetlen WTA-versenye. Ismét szabadkártyát kapott a palermói torna selejtezőjébe, és ott megint nyerni tudott egy meccset, de a következő fordulóban megállították. Ezúttal a selejtező nyolcadik kiemeltje a német Martina Müller bizonyult nála jobbnak. Ebben a szezonban párosban három ITF-tornagyőzelmet is aratott. 2006 2006-ban Errani már több WTA-tornán is elindult, ám a versenynaptárában maradtak még kisebb ITF-versenyek is. Az első WTA-versenye februárban a Bogotában rendezett Copa Colsanitas volt. Itt a selejtezőből felkerült a főtáblára, ahol a második körig jutott. A legjobb 16 között csak a torna második kiemeltje, Gisela Dulko tudta megverni. Ekkor szerepelt tehát Errani először egy WTA-torna főtábláján. Kolumbiából Errani Mexikóba utazott a Abierto Mexicano Telcel elnevezésű acapulcói versenyre. Itt a selejtező második köréig jutott. A Rome Mastersen egymást követő harmadik évben is elindult, és ekkor tudta magát először felküzdeni a főtáblára. Az első körben a svájci Martina Hingisszel mérkőzött meg, ám két sima szettben alulmaradt riválisával szemben. 2006-ban a legjobban sikerült tornája a Budapest Grand Prix volt, amelyen a selejtezőből indulva egészen a negyeddöntőig jutott, és ezzel bekerült a világranglistán a top 200-ba. Júniusban először vett részt egy Grand Slam-torna selejtezőjében, mivel elindult a wimbledoni tornán, de mérkőzést nem tudott nyerni. 2007 2007 elején elindult az Australian Openen is, de ekkor is a selejtező első mérkőzésén kapott ki a japán Morita Ajumitól. 2007-ben három WTA-versenyen is sikerült bejutnia a legjobb négy közé, ám a döntőt egyszer sem sikerült kivívnia magának. Az olaszországi Galatinában viszont megszerezte második egyéni ITF-tornagyőzelmet is. Párosban ebben a szezonban két ITF-győzelmet ért el Errani, mindkettőt a szintén olasz Giulia Gabba oldalán. Ranglista-helyezésének köszönhetően a US Openen már nem kellett selejtezőt játszania, így pályafutása során először szerepelt egy Grand Slam-torna a főtábláján. Az első körben sikerült legyőznie a cseh Renata Voráčovát, de utána kikapott Marion Bartolitól. 2008 2008-ban Errani megszerezte élet első WTA-győzelmét. Július 13-án az Palermóban tudott diadalmaskodni. A döntőben Marija Koritceva volt az ellenfele, akit két játszmában sikerült legyőznie. Előtte olyan nagy neveket is legyőzött, mint például Flavia Pennetta vagy Carla Suárez Navarro. Palermóban a páros versenyt is sikerült megnyernie a spanyol Nuria Llagostera Vives oldalán. A rákövetkező héten Errani a szlovéniai Portorožba utazott, ahol szintén nem talált legyőzőre. Az első kör után szettet sem veszítve jutott be a döntőbe, ahol Anabel Medina Garrigues ellen tudott nyerni 6–3, 6–3-ra. Portorožban elbúcsúztatta többek között a későbbi világelsőt, Caroline Wozniackit és Marija Kirilenkót is. 2009 A 2009-es szezon jól indult Errani számára, hiszen Brisbane-ben elődöntőt játszott, majd az Australian Openen is eljutott a legjobb harminckettő közé. A következő időszakban azonban sok első és második körös vereséget szenvedett. A rossz sorozatot Palermóban szakította meg, ahol címvédőként ismét döntőt játszott, de ezúttal vereséget szenvedett Flavia Pennettától. Portorožban ugyanez volt a helyzet. Errani beküzdötte magát a döntőbe, ám címvédésre ezúttal sem került sor. Ekkor a világelső Gyinara Szafina állította meg. 2010 A 2010-es szezonban leginkább a Grand Slam-tornák és a páros WTA-tornák sikerültek a legjobban Erraninak. Az Australian Openen, Wimbledonban és a US Openen is eljutott a harmadik fordulóig. Az egyéni WTA-versenyeken a legjobbja az elődöntő volt. Ezt kétszer sikerült elérnie: Hobartban és Marbellán. 2010-ben három páros WTA-győzelmet is aratott, kettőt Roberta Vinci oldalán, egyet pedig Alberta Brianti partnereként. 2011 A 2011-es szezont nem kezdte jól Errani, mivel rögtön az első versenyén egy első körös vereséget szenvedett Brisbane-ben. Gyorsan javított azonban, és a következő versenyén, Hobartban negyeddöntőt játszott. A 2011-es évben eddig legjobb eredménye egy döntő volt, amelyet Pattajában sikerült elérnie. Bejutott a fináléba, de ott kikapott a szlovák Daniela Hantuchovától. Ezen kívül két elődöntőt is játszott. Az elsőt Marbellán, a másodikat pedig Barcelonában. Párosban 2011-ben eddig három tornagyőzelemmel büszkélkedhet: Hobartban, Pattaján és Palermóban győzött, mindháromszor honfitársnője, Roberta Vinci oldalán. 2012 Aucklandben a negyeddöntőben, Sydney-ben a harmadik fordulóban esett ki. Az Australian Openen egyéniben legyőzte Valerija Szavinihet, Nagyja Petrovát, Sorana Cîrsteát, majd Cseng Csiét, s csak a negyeddöntőben szenvedett vereséget Petra Kvitová ellen. Erraninak ez volt az addigi legjobb szereplése Grand Slam-tornán. Párosban még jobb eredményt ért el, miután Roberta Vincivel a fináléig jutottak, ahol a Szvetlana Kuznyecova–Vera Zvonarjova-kettőstől kaptak ki 5–7, 6–4, 6–3-ra. Következő nagy sikerét a február végén kezdődő acapulcói versenyen érte el, ahol egyesben és párosban is sikerült megnyernie a tornát. Az egyéni döntőt honfitársával, Flavia Pennettával szemben vívta, akit 5–7, 7–6(2), 6–0-ra győzött le. Párosban Roberta Vincivel 6–2, 6–1 arányban diadalmaskodtak a Lourdes Domínguez Lino–Arantxa Parra Santonja-kettős felett. Majdnem két év után ő lett ezzel az első teniszezőnő, aki egy tornát egyesben és párosban is meg tudott nyerni ugyanabban az évben. A két nagy kemény pályás amerikai versenyen, Indian Wellsben és Miamiban kevés sikert ért el egyéniben, párosban viszont negyeddöntőbe, illetve döntőbe tudott jutni Vincivel. A miami finálét a Marija Kirilenko–Nagyja Petrova-kettős ellen veszítették el 7–6(0), 4–6, [10–4]-re. Következő versenyén, Barcelonában sikerült megismételnie az acapulcói teljesítményét, vagyis egyéniben és párosban is megnyerte a tornát. Egyéniben a szlovák Dominika Cibulková ellen játszotta a döntőt, akit 6–2, 6–2 arányban győzött le, megszerezve ezzel pályafutása negyedik WTA-címét ebben a számban. Párosban ezúttal is Roberta Vinci volt a partnere, akivel egy másik olasz kettőst, Flavia Pennettát és Francesca Schiavonét győzték le 6–0, 6–2-re, mindössze 50 perc alatt. Május elején folytatta kiváló szereplését a salakpályás tornákon, mivel egyéniben megnyerte a budapesti tornát, a döntőben 7–5, 6–4-re legyőzve az orosz Jelena Vesznyinát. Ezzel tizenöt mérkőzésesre nyúlt a salakos borításon elért győzelmi sorozata, amely végül néhány nappal később Madridban szakadt meg, ahol előbb három játszmában legyőzte Chanelle Scheeperst, majd 6–0, 6–1-re kikapott Agnieszka Radwańskától. Párosban viszont újabb tornagyőzelmet ért el Vincivel, a döntőben 6–1, 3–6, [10–4]-re múlták felül a Jekatyerina Makarova–Jelena Vesznyina-kettőst. Erraninak ez volt az első címe (egyéniben és párosban egyaránt), amelyet egy Premier kategóriájú versenyen ért el. Rómában hasonló eredményességgel szerepelt, miután egyéniben már a második körben kiesett Samantha Stosur ellen, párosban pedig sorozatban a harmadik versenyükön maradtak veretlenek, a döntőben 6–2, 7–5-re legyőzve ismételten a Jekatyerina Makarova–Jelena Vesznyina-kettőst. A Roland Garroson huszonegyedik kiemeltként indult el, ahol Casey Dellacqua és Melanie Oudin legyőzése után elbúcsúztatott a tornától két korábbi bajnokot, Ana Ivanovićot, majd Szvetlana Kuznyecovát. Ezt követően a negyeddöntőben a korábbi huszonnyolc veresége után első alkalommal tudott legyőzni egy Top 10-es játékost a német Angelique Kerber személyében, karrierje során először bejutva egy Grand Slam-torna elődöntőjébe, ahol nagy meglepetésre felülmúlta a hatodik kiemelt Samantha Stosurt is. A döntőben Marija Sarapova volt az ellenfele, akitől végül 6–3, 6–2-es vereséget szenvedett. Kiemelkedő teljesítményének köszönhetően a következő heti világranglistán a tizedik helyre lépett előre. Párosban még nagyobb sikernek örülhetett Vincivel, mivel az Australian Openhez hasonlóan ismét bejutottak a fináléba, s ezúttal győztesen hagyták el a pályát, 4–6, 6–4, 6–2-re felülmúlva a Marija Kirilenko–Nagyja Petrova-duót. A füves szezont egyéniben rosszul kezdte, ’s-Hertogenboschban már az első fordulóban kikapott Katerina Bondarenkótól. Párosban viszont Vincivel megnyerték a hetedik tornájukat is ebben a szezonban, a döntőben 6–4, 3–6, [11–9]-re legyőzve ismételten a Kirilenko–Petrova-kettőst. Wimbledonban tizedik kiemeltként két mérkőzést játszmavesztés nélküli győzelemmel fejezett be, a harmadik körben azonban súlyos, 6–0, 6–4-es vereséget szenvedett Jaroszlava Svedovától. Az első szettben egyetlen labdamenetet sem tudott megnyerni, amire még soha nem volt példa a nők között az open érában, előtte is csak egyszer, az 1940-es években. Párosban Vincivel a negyedik fordulóban estek ki, miután nem bírtak a későbbi döntős Andrea Hlaváčková–Lucie Hradecká-kettőssel. A hazai pályán, Palermóban rendezett salakos versenyen újra az esélyesek közé tartozott, s ennek megfelelően első kiemeltként még szettet sem veszített a torna során, a döntőben 6–1, 6–3-ra győzte le a cseh Barbora Záhlavová-Strýcovát. Az olimpián mindhárom számban elindult. Egyéniben már az első körben kikapott Venus Williamstől, párosban Vincivel a negyeddöntőben búcsúztak a későbbi győztes Williams nővérekkel szemben, míg vegyes párosban Andreas Seppivel az első fordulóban kaptak ki az argentin Gisela Dulko–Juan Martín del Potro-kettőstől. A kemény pályás szezont Montrealban kezdte, ahol egyesben a harmadik körig jutott, párosban a második fordulóban estek ki. A cincinnati torna sem sikerült sokkal jobban, csupán párosban sikerült eggyel több mérkőzést nyerni, míg az egyéni szereplés megismétlődött. New Havenben csak egyesben versenyzett, s ekkor már az elődöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Petra Kvitovától szenvedett kétjátszmás vereséget. A US Openen tizedik kiemeltként vett részt, sorrendben Garbiñe Muguruzát, Vera Dusevinát, Olga Pucskovát, majd a negyedik körben a nála esélyesebb, hatodik kiemelt Angelique Kerbert is elbúcsúztatta a viadaltól. Negyeddöntőbeli ellenfele éppen Vinci volt, akit 6–2, 6–4 arányban sikerült felülmúlnia. Az elődöntőben Serena Williams ellen játszott, aki fölényes, 6–1, 6–2-es győzelmet aratott felette, így nem sikerült döntőbe jutnia. Párosban második kiemeltként indultak el, s a Roland Garroshoz hasonlóan ismét eljutottak a fináléig, ahol ezúttal a cseh Andrea Hlaváčková–Lucie Hradecká-duó volt az ellenfelük. A mérkőzést 6–4, 6–2-re megnyerték, így megszerezték második közös Grand Slam-győzelmüket. A sikernek köszönhetően Errani a páros világranglista élére ugrott. A szezon hátralévő részében még három viadalon indult el. Tokióban Johanna Larsson és Marion Bartoli legyőzése után a későbbi tornagyőztes Nagyja Petrovától szenvedett 3–6, 7–5, 6–3-as vereséget a negyeddöntőben. Pekingben már az első körben búcsúzni kényszerült, miután honfitársa, Camila Giorgi ellen sérülés miatt feladta a mérkőzését. Október végén pályafutása során első alkalommal vehetett részt az év végi világbajnokságon, ahol egyesben és párosban egyaránt rajthoz állhatott. Egyéniben Marija Sarapovától és Agnieszka Radwańskától is kikapott, s csak a tartalékként beugró Samantha Stosurt tudta legyőzni, így a csoportkörben kiesett. Párosban Vincivel az elődöntőben alulmaradtak a későbbi győztes Petrova–Kirilenko-kettőssel szemben. WTA-döntői Egyéni Győzelmei (9) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Challenger tornákat 2012-től rendeznek. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Hívatlanok A Hívatlanok (angolul The Strangers) 2008-ban bemutatott színes amerikai pszichothriller/horrorfilm Bryan Bertino rendezésében, akinek ez volt az első filmrendezése. A főszereplők Liv Tyler és Scott Speedman. A film megtörtént eseményeken alapszik. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2008. május 30-án mutatták be, míg Magyarországon négy hónappal később, a Fórum Hungary jóvoltából. Elkészítették a film folytatását is, melyet 2018-ban mutattak be, Hívatlanok 2 – Éjjeli préda címen. A történet lényege, hogy egy fiatal pár életére álarcos gyilkosok törnek az éjszaka közepén, távoli erdei nyaralójukban. Cselekmény A film egy telefonhívással kezdődik, amelyben egy rémült gyerek felhívja a segélykérő vonalat, mely szerint az egyik házban minden tiszta vér és halott emberek fekszenek a földön. Ezek után visszaugrunk az időben. Kristen McKay (Liv Tyler) és James Hoyt (Scott Speedman) fiatal pár, akik késő éjjel érkeznek meg James családjának távoli nyaralójába egy erdő közepén. Mint kiderül, James egy barátjuk lagziján megpróbálta megkérni Kristen kezét, de a lány még nem állt készen, ezért nemet mondott. A hangulat ezért eléggé feszült közöttük amikor megérkeznek, pedig James a házat romantikusan rendezte be. Míg a lány fürdőt vesz, addig a férfi felhívja barátját, Mike-ot (Glenn Howerton), hogy reggel jöjjön érte az autójával. A pár ezután épp szeretkezni készül, amikor valaki kopogtat az ajtón. Az idő hajnali 4 óra. James óvatosan kinyitja az ajtót, és meglepődve látja, hogy egy fiatal szőke lány áll a ház előtt, aki arról érdeklődik, hogy náluk lakik-e egy bizonyos Tamara. A negatív válaszra a lány távozik. Kristen észreveszi, hogy elfogyott a cigarettája, ezért James felajánlja, hogy megy és szerez neki, mivel úgyis ki szeretné szellőztetni a fejét. Kristen egyedül marad a házban. Nemsokára újra kopognak az ajtón, megint a szőke lány jött vissza, és újból Tamarát keresi. Kristen már nem nyitja ki neki az ajtót, hanem elreteszeli azt. Mikor visszatér a szobába, furcsa zörejeket kezd hallani odakintről, az ajtón pedig szinte folyamatosan kopogtatnak. Megpróbálja felhívni Jamest, de a telefonja lemerült. Igazán azonban csak akkor rémül meg, amikor egy maszkos férfi néz vele farkasszemet az egyik ablakban, az ajtó előtt pedig egy szintén maszkos nő jelenik meg. Kristen pánikba esik, és egy konyhakéssel elbújik az egyik szobában, mivel a betolakodók most már egyre erőszakosabban próbálnak bejutni a lakásba. Zajt hall odakintről, de kiderül hogy csak James érkezett meg. Miután kétségbeesetten elmagyarázza a helyzetet, a férfi keres egy puskát, és kimegy körülnézni. Többször feltűnik a szőke lány kicsit távolabb a háztól, de aztán hirtelen el is tűnik. James észreveszi, hogy az autóját szétverték, és mindkettőjük mobiltelefonját ellopták. Mikor megpróbálja beindítani az autót, egy harmadik maszkos alak érkezik (egy fekete hajú nő), és furgonjával mozgásképtelenné teszi James Volvóját. A férfi visszamenekül a házba, miközben a terrorizálás egyre jobban elfajul. Kristennel bezárkóznak egy szobába, és puskával a kezükben várják, hogy bejöjjenek a pszichopaták. Ekkor érkezik meg Mike, akinek autójára követ dobnak, ezért óvatosan megy be a házba. Mikor a szobához ér ahol a pár rejtőzik, James tévedésből az egyik betolakodónak nézi és fejbe lövi a puskával. Rájönnek, hogy végképp egyedül maradtak a három gyilkossal szemben. James megpróbál kimenni a fészerbe, hogy egy öreg rádión segítséget kérjen, de elkapják. Kristen utánamegy a fészerbe, ám kificamítja a bokáját, majd visszatérve a házba ő is áldozatul esik a betolakodóknak. Mindkettőjüket beviszik egy szobába, és székhez kötözik. Kristen sírva kérdezi meg, hogy miért kell ezt csinálni velük, mire a szőke hajú lány kurtán ennyit felel: "Mert itthon voltatok." Ezután a gyilkosok leveszik a maszkot (a nézők nem látják egyikőjük arcát sem), majd többször hasba szúrják mindkettőjüket egy konyhakéssel. Ezek után távoznak, mert már kivilágosodott. Hazafele találkoznak két mormon fiúval, akik a ház fele veszik az irányt, ahol döbbenten tapasztalják, hogy minden csupa vér, és két, látszólag halott ember fekszik a földön. Mikor egyikőjük odalép a nőhöz, az felsikolt... Kritikai fogadtatása A Hívatlanok 2008 egyik legijesztőbb filmje. Az IMDb-n debütálásakor a film 7,9 pontot kapott a lehetséges 10-ből, ez később visszaesett 6,2-re. A Rotten Tomatoes oldalán 150 szavazat alapján 45%-ra értékelték, míg a Metacritics 27 szavazat alapján 47%-ra. A közönség és a kritikusok véleménye is megoszlik az 1 és 10 pont közötti skálán. Nyitrai kerület A Nyitrai kerület (szlovákul Nitriansky kraj) közigazgatási egység Délnyugat-Szlovákiában. Délen Magyarország, nyugaton a Nagyszombati kerület, északon a Trencséni kerület, keleten a Besztercebányai kerület határolja. Területe 6343 km², lakosainak száma 689 867 (2011), székhelye Nyitra (Nitra). Területén 169 460 magyar él. 2001-ben 713 422 lakosának 27,6%-a, azaz 196 609 fő volt magyar nemzetiségű. Meghatározó tájegységei a Duna, a Nyitra és a Garam folyók völgyei. A kerület déli részein nagy számú magyar népesség él, melynek kulturális központja Komárom városa. Járások A kerület a következő 7 járásból (okres) áll: Aranyosmaróti járás (Okres Zlaté Moravce) , székhelye Aranyosmarót (Zlaté Moravce) Érsekújvári járás (Okres Nové Zámky) , székhelye Érsekújvár (Nové Zámky) Komáromi járás (Okres Komárno) , székhelye Komárom (Komárno) Lévai járás (Okres Levice) , székhelye Léva (Levice) Nagytapolcsányi járás (Okres Topoľčany) , székhelye Nagytapolcsány (Topoľčany) Nyitrai járás (Okres Nitra) , székhelye Nyitra (Nitra) Vágsellyei járás (Okres Šaľa) , székhelye Vágsellye (Šaľa) Eugène Cordonnier Eugène Louis Auguste Cordonnier (Franciaország, Nord, Loos, 1892. november 16. – Franciaország, Seine-Saint-Denis, Bondy, 1967. január 3.) olimpiai ezüst- és bronzérmes francia tornász. Ez első világháború után az 1920. évi nyári olimpiai játékokon, mint tornász versenyzett és csapat összetettben bronzérmes lett. Az 1924. évi nyári olimpiai játékokon, Párizsban, újra indult tornában és csapat összetettben ezüstérmes lett. Egyéni összetettben a 21. lett. Az összes egyéni számban is indult de érmet nem nyert. Kossol Roads Kossol Roads az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének egyik fő horgonyzóhelye volt a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren. A Palau-szigetcsoport északi csücskén található, nagyjából patkó alakú Kossol-korallzátony mindkét oldalán kiváló horgonyzóhelyek voltak. A szigetecskét a japánok birtokolták a háború kitörésekor. Légi fedezetét a közeli Peleliu-sziget repülőtere biztosította. Az amerikaiak 1944 szeptemberében támadták meg és foglalták el Kossolt. Szeptember 24-ére az aknaszedő hajók megtisztították a korallzátonyhoz közeli vizeket, és ezután a sziget fontos állomása lett a kiszolgáló csapatoknak, illetve tájékozódási pontként szolgált a konvojoknak. 3740 Menge A 3740 Menge (ideiglenes jelöléssel 1981 EM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne, Giovanni de Sanctis fedezte fel 1981. március 1-én. Rock Police A Rock Police a Lordi nevű finn rockzenekar dala, a Babez for Breakfast lemezről. A dal az album második kislemezdala a This Is Heavy Metal után. Közreműködött • Mr. Lordi: ének • Amen: gitár • Kita: dobok • Awa: billentyű • Ox: basszusgitár A kislemez tartalma 1. Rock Police 3:58 Kálvin-ház (Eger) Az Eger belvárosában, az Eger-patak partján (Markhot Ferenc utca 2.; hrsz.: 5070) álló Kálvin-ház (korábban: Herner-ház) a város protestáns kulturális életének központja, ahhoz kapcsolódó intézményeinek székháza. Az épület Az utca és a patak vonalára épített, csatlakozó beépítésű, U alaprajzú, egyemeletes barokk épület műemlék; törzsszáma 2008. Alaprajza egytraktusos, oldalfolyosós. A sarkok ferdén levágottak, a zárt erkély a sarkok emeletén kihasasodik. A földszinti helyiségek boltozatosak, az emeletiek síkfödémesek. A Markhot Ferenc utca felőli sarkán kis torony magasodik. Története Első névadója Herner Ferenc volt, az egri püspök serfőzője, később a város főbírája. Ő 1725-ben szerezte meg a telket, és arra néhány éven belül földszintes házat építtetett. Az építész valószínűleg Giovanni Battista Carlone volt. Az emeletet még a 18. században építették rá, a tornyot pedig a 19. század második felében (valószínűleg 1862 után). A török kiűzése után a város korábban virágzó protestáns közössége nem szerveződött újjá; a püspöki székvárosba szinte csak katolikusok települtek be. A protestáns közösség a környező falvakban buzgólkodó lelkipásztorok térítő munkájának eredményeként 1862-re erősödött meg annyira anyagilag, hogy megvehesse az akkor még Herner-háznak nevezett épületet. 1866-tól itt tartották istentiszteleteiket (bár saját lelkészük még nem volt) és a külön a leányoknak, az asszonyoknak, illetve a férfiaknak szervezett összejöveteleiket. Az épületet egyre több kulturális célra hasznosították: a nőegylet kezdeményezésére elemi iskolát nyitottak; énekkart szerveztek; diák színjátszó kört alakítottak; rendszeresen neves előadókat hívtak meg. Miután 1930-ban felépült a református templom, a parókiát pedig egy örökölt belvárosi ingatlanba költöztették, a Herner-ház egyértelműen protestáns kulturális központtá vált. Az épületet 1946-ban államosították, és lakóházzá alakították vissza. A református egyházközség csak egy 40 m²-es lakrészt bérelhetett, abban alakították meg a protestáns értelmiségieket összefogó Egri Károli Egyesületet és az egri cserkészcsapatot. A házat a rendszerváltás és az egyházak kárpótlásáról rendelkező törvény elfogadása után hétéves pereskedéssel, 1997-ben szerezték vissza. A lakókat kiköltöztették. Az épületet felújították; egyebek közt egy 120 fő befogadására alkalmas termet alakítottak ki. Jelenlegi hasznosítása Itt működik a térség egyetlen egyházi könyvesboltja. További intézmények: az egri Református lelkészi hivatal, az Egervölgyi Református Egyházmegye esperesi hivatala, a Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, a Doktorok Kollégiumának főtitkári hivatala és az Egyházi Közművelődési Egyesület , az egri Golgota Keresztény Gyülekezet (az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség tagja). Egri Belvárosi Keresztyén Testvérgyülekezet Kálvin-Ház Alapítvány Tórium A tórium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme. Vegyjele Th, rendszáma 90. Nyelvújításkori neve tereny. Az f mezőbe, az aktinoidák közé tartozik, épp ezért eléggé ritka. Egy természetes (232Th), és további 24 mesterséges izotópja ismert. Valamennyi radioaktív, és csaknem mindegyik alfa-bomló. Felfedezése A tóriumot Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus fedezte fel a 19. század elején. Az oxidját találta meg egy sziklában, amelyből később a fémet is előállította. Az új fém nevét a skandináv-germán mitológia viharistenéről, Thorról kapta. Fizikai tulajdonságai Elemi állapotban platinafényű, puha fém. Az elektromosságot jól vezeti. Olvadáspontja és sűrűsége viszonylag nagy (1842oC, ill. 11,75 g/cm³). Érdekessége, hogy a 232Th felezési ideje (14 milliárd év) megközelíti a világegyetem életkorát, és jóval nagyobb, mint a Föld életkora. 232Th-család radioaktív bomlási sora, (zárójelben a felezési idők): 232Th (1,405·1010 év), 228Ra (5,75 év), 228Ac (6,25 óra), 228Th (1,9116 év), 224Ra (3,6319 nap), 220Rn (55,6 s), 216Po (0,145 s), 212Pb (10,64 óra), 212Bi (60,55 perc), 212Po (299 ns) és 208Tl (3,053 perc), 208Pb (stabil) Kémiai tulajdonságai Szobahőmérsékleten igen ellenálló, itt csak a füstölgő sósav (HCl) és a királyvíz hatnak rá. 500 °C körül már megtámadják a halogének. Magasabb hőmérsékleten csak a savakban oldódik, alkálilúgokban nem. Oxigénnel tórium-oxiddá (ThO2), nitrogénnel tórium-nitriddé (Th3N4) alakul. Az előbbi vegyületei jól mutatják, hogy vegyületeiben az oxidációs száma +4. Finom por alakjában pirofóros. Előfordulás és előállítás A cériumot kíséri a monacit (CePO4) nevű ásványban. Saját ásványai még a torit (ThSiO4) és a keralit. Ezekből előbb kinyerik az oxidját (ThO2), majd ezt különböző eljárásokkal fémmé redukálják. A Föld tóriumtartalékait különböző kutatások 1,5 és 2 millió tonna közé teszik, a legjelentősebb lelőhelyek Ausztráliában, Indiában, Brazíliában és Törökországban találhatók. Felhasználása Magnéziumötvözeteket állítanak elő belőle, valamint a gázizzók „harisnyáját” is tórium-dioxidból készítik (világítási hatásfok emelése végett). Használják még Tig-hegesztőgépekben, wolfrám-tórium elektródaként. Atomerőművi hasznosítása Atomreaktorokban alkalmazzák hasadóanyagnak. Az első tóriummal működő kísérleti reaktorok az 1960-as években már működtek az Amerikai Egyesült Államokban. Németországban 1983-ban kezdett működni az első kereskedelmi tórium erőmű (THTR-300). Jelenleg Indiában épül egy hasonló kapacitású erőmű. A tórium használatának előnyei az uránnal szemben A tóriumból jelentősen nagyobb készletek állnak rendelkezésre, mint uránból A tórium alapú erőművek azonos mennyiségű kiindulási anyagból hússzor több energiát szolgáltatnak, mint egy uránalapú reaktor, tekintettel arra, hogy az urán hasadóanyag körülbelül 5% hasznosul, míg a tórium szinte 100%-ban Az üzemeltetés során lényegesen kevesebb melléktermék képződik, mint az uránalapú reaktor esetében A tórium használatának hátrányai az uránnal szemben A kiégett fűtőelemek 232 U izotópot tartalmaznak, aminek a felezési ideje 68,9 év, valamint a bomlástermékeinek ( 212 Bi, 208 Tl) a felezési ideje nagyon rövid, ezért az újrahasznosítás során jelentősen nagyobb radioaktivitással, illetve hőmérséklettel kell számolni, mint urán esetén A fűtőelemek újrahasznosításának módja nem kidolgozott Az üzemeltetés során összegyűlt tapasztalat jóval kevesebb, mint az urán, vagy urán-plutónium üzemanyagú erőműveknél. A tórium alapú erőművek első lépcsője egy tenyésztési szakasz. Tenyésztési szakasz közbeiktatásával az urán alapú erőművek is hasonló hatékonysággal működnének. 2011-ben India bejelentette, hogy egy tórium alapú nehézvizes reaktor (AHWR) nagyszabású tesztjét tervezi elvégezni 300 megawatt teljesítménnyel. 2013-ban Norvégiában készítettek egy kísérleti tórium alapú erőművet. Egyes vélemények szerint, tórium alapú erőművek a hidegháború alatt azért nem tudtak elterjedni, mert az urán alapú erőművek segítették az atomfegyverek gyártását, később pedig az urán alapú erőművek gyártásában érdekelt országok sikeresen akadályozták meg az új technika bevezetését. Saint-Ouen-du-Breuil Saint-Ouen-du-Breuil település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 779 fő (2015). Saint-Ouen-du-Breuil Beautot, Le Bocasse, Butot, Gueutteville és Hugleville-en-Caux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hazeus A Hazeus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Hazeus elati (Goren, 1984) Hazeus maculipinna (Randall & Goren, 1993) Hazeus otakii Jordan & Snyder, 1901 - típusfaj Tórshavn Tórshavn (dánul: Thorshavn) Feröer fővárosa és messze legnépesebb városa. Nevének jelentése „Thor kikötője”, a dörgés és villámlás istenéről a skandináv mitológiából. A helyiek gyakran egyszerűen Havnnak („kikötő”) nevezik. A város címere Mjölnirt, Thor kalapácsát ábrázolja, ez is utal arra, hogy a város a kereszténység felvétele előtti időkből származik. Közigazgatásilag Tórshavn községhez tartozik. Földrajz Tórshavn Feröer közepén, Streymoy szigetének délkeleti részén fekszik. A tőle keletre fekvő Nólsoy szigete természetes védelmet nyújt a város kikötője számára; a szigetre és a tengerre is szép kilátás nyílik a városra. A várossal teljesen egybeépült települések Argir délen és Hoyvík északon; utóbbitól a Hoydalar völgy és a Hoydalsá patak választja el. A Tinganes félszigetén található a feröeri kormány épülete, és itt működött 1856 előtt a parlament, a Løgting is. A várostól északnyugatra található a 347 m magas Húsareyn hegy és délnyugatra a 351 m-es Kirkjubøreyn. Éghajlat Az éghajlat a Golf-áramlatnak köszönhetően a földrajzi szélességhez képest enyhe. Az évi középhőmérséklet 6,6 °C (januárban 3 °C, júliusban 11 °C). Az évi csapadékmennyiség 1311 mm. Minden hónapban gyakori a csapadék, de főleg télen. Történelem A települést a 10. században alapították, első írásos említése 1075-ből származik (de a Feröeriek sagája is említi). A Tinganes félszigeten tartott ting (népgyűlés) története azonban valószínűleg 900 körülre nyúlik vissza. A Feröeriek sagája elbeszélése szerint 1000-ben történt meg a tingen a kereszténység felvétele, Sigmundur Brestisson térítő munkájának köszönhetően. 1271-ben norvég uralom alá került, akik kereskedelmi monopóliumot vezettek be. A város iskoláját – amely a kirkjubøuri papképzőt váltotta fel, és 1804-ig működött – 1547-ben említik először. 1580-ban Magnus Heinason a kalóztámadások elleni védekezésül megépíttette a Skansin nevű erődítményt. A nehéz Gabel-korszak alatt, 1673-ban tűzvész pusztította el Tinganes nagy részét, és értékes dokumentumok is a lángok martalékává váltak. 1768-ban Niels Ryberg dán kereskedő itt alapította meg kereskedőházát, amely távoli égtájak luxustermékeit forgalmazta. A kereskedő egyébként az Angliába irányuló csempészetből gazdagodott meg. 1788-ban épült a Tórshavni dóm, amelyet 1865-ben részben átépítettek. 1990 óta ez Feröer evangélikus püspökének székhelye. 1866. február 16-án alakult meg Tórshavn község (Tórshavnar kommuna), azóta Tórshavn hivatalosan Feröer fővárosa. 1909. január 1-jén megkapta a dán kereskedőváros rangot. 1927-ben épült ki a Tórshavni kikötő, a rakparttal együtt, azóta van valódi tengeri kikötője a városnak. A II. világháború alatt, 1940-1945 között – Dánia német megszállását követően – időlegesen a britek helyezték védelmük alá. Az elmúlt évszázad folyamán a város jelentős növekedésen ment keresztül, és teljesen egybeépült a szomszédos Argirral és Hoyvíkkal. Gazdaság A város legjelentősebb kereskedelmi központja az SMS bevásárlóközpont, ahol számos bolt, bank és étterem található. A városban van ezen kívül több étterem, szálloda, mozi, idegenforgalmi iroda, szórakozóhely, sportcsarnok és uszoda. Közlekedés Tórshavn Feröer legfontosabb kereskedelmi és kompkikötője, egyúttal nemzetközi csomópont. Ez a honos kikötője a Norröna nevű korszerű komphajónak, amely többek között Dánia és Izland felé teremt összeköttetést. Alkalmanként turistahajók is megfordulnak itt. A helyi kompközlekedést Nólsoy és Suðuroy felé a Strandfaraskip Landsins nevű társaság bonyolítja le. Hestur és Sandoy felé újabban a sziget nyugati partján fekvő Gamlarætt nevű kompkikötőből indulnak járatok, ami jelentősen lerövidítette az átkelést. Az Atlantic Airways helikopterjáratot tart fent, ami többek között a Vágari repülőtér, Klaksvík és Koltur szigete felé teremt kapcsolatot. Tórshavnban, mivel viszonylag nagy területen terül el, öt helyi buszjárat közlekedik. Helyközi járatok is indulnak innen, például a Vágari repülőtérre a 2002-ben átadott alagúton keresztül. A településen található egy Statoil és két Magn (korábban Shell) benzinkút. Kultúra Itt található az Észak Háza, egy modern építészeti kialakítású kulturális központ, amely számos kulturális esemény színhelye. Turizmus Tórshavn főbb nevezetességei: Ólavsøka : ez a szigetek legnagyobb népünnepélye, július 28-29-én. Ilyenkor van a legtöbb látogató a városban. Tinganes-félsziget : szűk utcáival és régi házaival a város legrégebbi része; fűtetős, vörösre festett kő- és faépületei nagyrészt az 1763 -as tűzvész után épültek lakóépület vagy raktár céljaira. Ma itt található a feröeri kormány székhelye. Skansin : 1580 -ban épült erődítmény a kikötő keleti oldalán, jellegzetes világítótoronnyal . A II. világháború alatt a brit csapatok főhadiszállása volt, ennek emlékét két löveg őrzi. Tórshavni dóm : 1788 -ban épült, oltárképe 1647 -ből származik. 1865 -ben átépítették. Vestaravág : a hangulatos régi kikötő, számos esemény színhelye Listasavn Føroya : szépművészeti múzeum Tórshavni városháza : 1894 -ben épült feröeri bazaltból . 1955 -ig iskola működött benne. Az 1970-es évek közepén felújították, és irodákat alakítottak ki benne. A város szálláshelyei közé tartozik a négycsillagos Hotel Føroyar. Sport Tórshavn labdarúgócsapatai az alapítás évével: HB Tórshavn (Havnar Bóltfelag, HB) 1904 B36 Tórshavn (B36) – 1936 FF Giza – 1968 (2009-ig Nólsoy csapata volt) Argja Bóltfelag (AB) – 1973 (a csapat otthona a Tórshavn községhez tartozó Argir ) FC Hoyvík – 1975 Tórshavn kézilabdacsapatai az alapítás évével: Hondbóltsfelagið Kyndil (Kyndil) – honlap 1956 Hondbóltsfelagið Neistin (Neistin) – honlap 1978 Hondbóltsfelagið Hoyvík (H71) – 1971 (a csapat otthona a Tórshavn községhez tartozó Hoyvík ) Személyek Itt született és élt William Heinesen (1900-1991), író Itt született Teitur Lassen (1977), dalszerző, zenész, énekes Itt született Gunnar Nielsen (1986), labdarúgó Koczján István Koczján István (Szodesinc, 1866. október 29. k. – Apátistvánfalva, 1925. január 3.) magyarországi szlovén római katolikus pap, az apátistvánfalvai Harding Szent István templom tizenkettedik lelkipásztora. A Muraszombattól északnyugatra levő mai Bírószéken (ma Sodišinci, Szlovénia) született földműves családban. Szülei Kóczján József és Pertóczi Katalin elég szegények voltak, ezért szánták fiúkat papi pályára. Teológiát Szombathelyen és Kőszegen tanult és 1891. július 16-án fölszentelték, augusztusban pedig káplánkodni küldték Felsőlendvára (ma Grad) Zsemlics Istvánhoz. Zsemlics halálát követően 1892 elejétől már adminisztrátor volt a faluban, egész az év végéig. 1892 decemberétől a Csepreg melletti Tömördön márciusig adminisztrátor, azután káplán Muraszombatban. 1894 januárjában adminisztrátorrá nevezték ki Istvánfalvára, Fodor Károly plébános mellé, aztán júliustól Péterhegy (ma Gornji Petrovci) papja lett több mint tizennégy évig. Fodor halála után 1908. október 1-jétől egészen 1925. január 3-án bekövetkezett haláláig Istvánfalva papja volt. Papi évei alatt jelentős bővítéseket hajtott végre a barokk templom belső díszítettségén. Az addig fehér falakra tempera képek kerültek, s ezek ma is megcsodálhatóak a templomban. Mivel az első világháború után a nagy harangokat elvitték a fegyvergyártó üzemekbe, ezért 1923-ban egy 650 kg tömegű új harangot szerzett a falunak, ami az újabb háború eszeveszett pusztításainak esett áldozatul. Sírja ma is látható közvetlenül a templom bal oldali fala mellett. Zágonbárkány Zágonbárkány (románul Barcani) falu Romániában Kovászna megyében. Fekvése Sepsiszentgyörgytől 30 km-re délkeletre, Zágon déli szomszédságában fekszik. 1925 körül Zágon határából vált ki. Nevének eredete Neve az itteni üveghuta termékéből a román borcan (= befőttesüveg) szóból származik. Története Zágon itteni határrészére 1712 és 1722 között a Szentkereszty grófok telepítettek románokat. Határában 1847-ben üveghutát építettek, ami sok embernek adott munkát. A trianoni békeszerződésig területe Háromszék vármegye Orbai járásához, 1928 és 1989 között Bodzafordulóhoz tartozott. 1968-óta Ladóc, Nagypatak és Borbat (Szalamás) tartozik hozzá. 1992-ben 2391 lakosából 2365 román, 24 magyar, 2 német volt. For the World A For The World a dél-koreai Big Bang együttes Japánban megjelent angol nyelvű középlemeze, melyet 2008. január 4-én adott ki a YG Entertainment. A lemez 10. helyet ért el az Oricon slágerlistáján. Troisvierges vasútállomás Troisvierges vasútállomás vasútállomás Luxemburgban, Troisvierges településen. Története Az első világháború kezdetén az állomáson keresztül haladtak át a Német Császárság katonái Franciaország felé, amihez nem kaptak engedélyt. A konfliktus Luxemburg négy éven át tartó német megszállásához vezetett. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: CFL 10-es vonal Line 42 (Infrabel) Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gouvy railway station Maulusmuhle vasútállomás Bellain railway station Lech (folyó) A Lech folyó Ausztria és Németország területén, a Duna jobb oldali mellékfolyója. A folyó a Formarin-tóból ered 1789 méterrel a tengerszint felett, az Arlberg-hágó közelében, Ausztriában, Vorarlberg keleti részén. Ezután átfolyik a tiroli Allgäui-Alpok és Lechtali-Alpok közötti keskeny völgyön, és átlép Bajorországba. Ettől fogva a folyó tartja az északi irányt, és Donauwörth után torkollik a Dunába, 401 méterrel a tenger szintje felett. Vízgyűjtő területe 3929 km², átlagos vízhozama 200 m³ másodpercenként. A folyó neve az ókorban Licus volt. 955. augusztus 10-én a portyázó magyarok a Lech mellett, a Lech-mezőn, az augsburgi csatában szenvedtek vereséget I. Ottó későbbi német-római császártól. Jelentősebb városok a folyó mentén Landsberg am Lech és Augsburg. A Csajkommandó epizódjainak listája Ez a lista a Csajkommandó című animesorozat epizódjait sorolja fel. A Csajkommandó a gímik és a Gonzo Digimation gyártásában készült és a Fuji TV-n futott 24 epizódon keresztül 2002. október 8. és 2003. március 18. között. Rendezője Gotó Keidzsi volt, a forgatókönyvet Hidefumi Kimura írta, zenéjét Hamagucsi Siró szerezte, a szereplőket Kadonoszono Megumi tervezte. A Kadokawa Shoten adta ki Japánban DVD-n és Blu-rayen. Észak-Amerikában a Funimation Entertainment szerezte meg a terjesztési jogokat és a Funimation Channelen vetítette. Magyarországon elsőként a 2004. november 27-én megtartott Őszi animeparty-n vetítettek a sorozatból. Televízióban először az A+ vetítette magyar szinkronnal 2004 decembere és 2005 márciusa között, majd később az Animax is műsorára tűzte. Blyth-jégmadár A Blyth-jégmadár (Alcedo hercules) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Nevét Edward Blyth angol zoológusról kapta. Előfordulása Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. Kóborlásai során eljut Bangladesbe és Nepálba is. Megjelenése Testhossza 22 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.) 901-es busz (Pécs) A pécsi 901-es jelzésű autóbusz egy éjszakai autóbuszvonal volt, a járatok a Budai Állomás - Árkád - Egyetemváros - Uránváros - Sportcsarnok - Főpályaudvar - Árkád útvonalon közlekedtek. Útvonala a Budai Állomás és Uránváros között azonos volt a 2-es járat útvonalával, Uránváros és Árkád között pedig a 4-es járat útvonalával. Története 1978-ban a Kossuth tér és Uránváros között 9 éjszakai járat közlekedett (4 oda, 5 vissza). 1987-ben Konzum - Újmecsekalja - Konzum - Főpályaudvar vonalon közlekedett 5 járat, ebből 3 Deindolt és Patacsot is érintette. Mindkét irányban a 2-es vonalán közlekedett. A 90-es években nem közlekedtek Pécsett éjszakai járatok. 1999-től Belváros-Uránváros jelzéssel a jelenlegi útvonalon, az Árkádtól Főpályaudvarig közlekedve elindult a járat, mely 2003-tól ÉJ 1 jelzéssel közlekedett, amiből 901-es lett. A 904-es és 905-ös, Belváros - Kertváros - Uránváros - Belváros kört járó járatok 2008. február 29-i megszűntével napi 2 járat közlekedik a 901-es vonalán. 2011 szeptemberétől a két járat közül a korábbi (0:35) a Budai Állomástól indult (az Árkádig 901A jelzéssel), a 2:15-ös járat pedig továbbra is az Árkádtól. (A 2:15-ös 2012-ig csak munkanapokon, 2012-ben csak hétvégén közlekedett, majd meg is szűnt.) 2013 februárjában kísérleti jelleggel "party busz" került bevezetésre, mely hétfő kivételével minden nap 2:45-kor indult a 48-as tértől, a Kürt utcán keresztül Uránvárosig közlekedett, és bérlettel is igénybe vehetők. 2013. június 17-től az éjszakai járatok átszervezésével megszűnt, Uránváros irányába a 2-es, a belváros irányába a 930-as (korábbi "party busz") közlekedik. Útvonala A járatok útvonala: Forrás Indul a pécsi parti busz! www.pecsma.hu Bánffy György (dobokai főispán) Losonczi Bánffy György (? – 1659) főispán. Élete Bánffy Mihály (1592–1644) Kolozs vármegyei főispánnak Károlyi Fruzsinától (1590–1626) született fia, s így féltestvére volt az 1674-ben lefejezett Bánffy Dénesnek. 1644 júliusától udvari alkapitányi tisztséget viselt; 1649-ben Doboka vármegyének lett főispánja, a szamosújvári kapitányságot is megkapta 1651-ben. 1652 júliusában a török portára indult követségbe, ahonnan 1653 januárjában jött vissza. Az 1657-es lengyel hadjárat után 1658-1659-ben a fejedelmi tanács tagja lett. Még több követséget is viselt. I. Rákóczi Ferenc alatt a végső mozgalmas időkben volt táblai elnök is. Naplót hagyott hátra, melyet egy naptár tiszta lapjaira jegyzett fel és ezt Mikó Imre gróf: Bánfi György naplója. 1644. címmel (Erdélyi Történelmi Adatok IV. kötete 113–131. l.) kiadta Benkő másolata után (Kolozsvár, 1862.). Ciolkovszkij-egyenlet A Ciolkovszkij-egyenlet az idealizált rakéta mozgását írja le. Nevét Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij orosz kutatóról kapta, aki munkássága során sokat foglalkozott az űrutazással, és ő alapozta meg tudományosan a többlépcsős rakéták elméletét is. Ciolkovszkij rakéta-egyenlete idealizált gravitáció és légellenállás nélküli (vákuum) esetre: Ahol Az egyenlet levezetése Jelöljük a rakétából kiáramló gázsugár a rakétához képest állandó sebességét vg-vel, az inerciarendszerhez képesti pillanatnyi sebességét pedig vgi-vel, az indulástól számított t idő elteltével a rakéta tömegét m-el, t + dt időpillantban a rakéta tömege pedig legyen m - dm. A rakéta a t-ik időpillanatban mért P1 impulzusára az alábbi összefüggés írható: A t + dt időpontban a P2 impulzusa pedig így írható: A két impulzus különbsége, ha a másodrendűen kicsi dm.dvgi tagot elhanyagoljuk: azonban, mivel a gázsugár relatív sebessége a rakétához képest és mivel a rakétára semmiféle külső erő nem hat, a két impulzus különbsége nulla, ezért írhatjuk: A rakéta pillanatnyi m tömegével elosztva mindkét oldalt: a rakétamozgás differenciálegyenletéhez jutunk, aminek megoldása egyszerűen integrálással történik: és innen a rakéta sebessége: Forrás К. Э. Циолковский, Исследование мировых пространств реактивными приборами, 1903. Ciolkovszkij fenti műve PDF formátumban Mescherin Mescherin település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Anyuj (Kolima) Az Anyuj (oroszul: Анюй) folyó Oroszország ázsiai részén, Csukcsföldön; a Kolima jobb oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 8 km, vízgyűjtő területe: 107 000 km², évi közepes vízhozama: 650 m³/sec. Az Anadir-fennsíkon eredő két forrásága, a Kis-Anyuj és a Nagy-Anyuj találkozásával keletkezik és a Kolimába ömlik, 159 km-re annak torkolatától. Télen hosszú hónapokra befagy, esetenként akár 9 hónapig is jégpáncél alatt van. Brassó Megyei Történeti Múzeum A Brassó Megyei Történeti Múzeum (románul: Muzeul Județean de Istorie Brașov) egy helytörténeti múzeum, mely 1949. február 19-én nyílt meg. Több épületben vannak állandó és időszaki kiállításai, gyűjteménye 2016-ban 159 255 darabot számlált. Látogatói számát tekintve Brassó legnépszerűbb múzeuma. Története Elődjei az 1908-ban alakult Barcasági Szász Múzeum és az ASTRA román kulturális egyesület 1937-ben megnyitott múzeuma voltak. Mindkettő kiterjedt és értékes gyűjteménnyel rendelkezett, ám a háború alatt egy részük elpusztult, a megmaradt darabokat pedig a hatalomra kerülő kommunisták elkobozták és államosították. Ezeket felhasználva alapították meg 1949-ben a Brassói Állami Múzeumot (Muzeul de Stat din Brașov) a régi városháza épületében. 1950-ben átnevezték Muzeul Regional al Regiunii Stalin, 1960-ban Muzeul Regional Brașov, 1968-ban Muzeul Județean Brașov, 1990-ben Muzeul de Istorie Brașov névre. Jelenlegi nevét 2015-től használja. Az intézmény részlegeként 1950-ben megalakult a Szépművészeti Múzeum, 1967-ben a Néprajzi Múzeum, 1968-ban pedig a Casa Mureșenilor múzeum. Ezek később kiváltak, és ma önálló létesítményekként működnek. Leírása A múzeum adminisztratív központja a Nicolae Bălcescu utca 67. szám alatt van. Kiállítások tekinthetőek meg a városházában, a Takácsok bástyájában, és a Graft-bástyában. A 2000-es évek elején a Fehér- és Fekete-toronyban is működtek időszakos kiállítások. Tagja a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának és együttműködik a Kulturális Útvonalak Európai Intézetével. Régi városháza A régi brassói városháza (Casa Sfatului) a 15. századból származó műemlék épület, mely 1503-tól 1878-ig működött városházaként. Ezután levéltárként és raktárként használták, többször szóba került a lebontása. 1949-ben itt rendezték be a Brassói Állami Múzeumot, és jelenleg is a múzeum fő épületeként szolgál. Az épületben két szinten, 600 m2 területen tekinthető meg a Történelem, Kultúra, Civilizáció állandó kiállítás: régészeti leletek, közép- és modern kori darabok, céhekre és mindennapi életre jellemző tárgyak, fegyverek, népviselet, bútorok, okmányok és könyvek, képek és metszetek. További 100 m2 területen időszaki kiállításokat rendeznek. Takácsok bástyája A Takácsok bástyáját (Bastionul Țesătorilor) szintén a 15. században építették. A 18. századtól már nem töltött be védelmi szerepet. A 19. században több épületet emeltek a bástya belsejében, melyeket a takács céh használt. 1913-ban a Barcasági Szász Múzeum itt nyitotta meg egyik kiállítását, 1950-ben ezt átvette a Brassói Állami Múzeum. A Takácsok bástyájában két teremben, összesen 120 m2 területen tekinthető meg a Brassó vára és barcasági erődítmények állandó kiállítás: a város makettje, régi páncélok, pajzsok, fegyverek, régi képek és ábrázolások, a takács céh munkájához köthető tárgyak. Brassó makettje Az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmából több brassói művészt és mesterembert felkértek, hogy készítsenek művészeti alkotásokat, melyeket majd kiállítanak Budapesten. Friedrich Hermann szobrász és rajztanár gipszből elkészítette a 17. századi brassói városerőd 1:200-as méretarányú, 459 × 384 centiméter területű makettjét. Az 1896-os budapesti kiállítás után az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták. 1908-ban a Barcasági Szász Múzeumban helyezték el, jelenleg a Takácsok bástyájában van. A nemzeti örökség részét képezi. 1968-ban kiegészítették a románok lakta Bolgárszeg 19. századi makettjével; egyesek szerint maga Ceaușescu adott erre utasítást, mivel kifogásolta, hogy a makett csak a szászok által lakott várat ábrázolta. Graft-bástya A Graft-bástyában egy 70 m2-es teremben tekinthető meg a Brassói mesteremberek és várvédők állandó kiállítás. Pommiers (Gard) Pommiers település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 59 fő (2015). Pommiers Avèze, Molières-Cavaillac, Montdardier, Saint-Bresson, Saint-Laurent-le-Minier és Le Vigan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (16186) 2000 AK164 A (16186) 2000 AK164 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 5-én. Darufélék A darufélék (Gruidae) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemeket és fajokat sorolják: Balearica ( Brisson , 1760 ) – 2 faj feketenyakú koronásdaru (Balearica pavonina) szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum) Grus ( Brisson , 1760 – 13 faj hódaru (Grus leucogeranus) kanadai daru (Grus canadensis) amuri daru vagy fehérnyakú japán daru (Grus vipio) Antigoné-daru (Grus antigone) Brolga-daru (Grus rubicunda) golyvás daru (Grus carunculata vagy Bugeranus carunculatus) pártásdaru (Grus virgo vagy Anthropoides virgo) paradicsomdaru (Grus paradisea vagy Anthropoides paradisea) mandzsu daru (Grus japonensis) lármás daru (Grus americana) daru (Grus grus) kámzsás daru (Grus monacha) kormosfejű daru (Grus nigricollis) Kerékpározás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpárversenyeket augusztus 9. és 23. között rendezték meg. Összesen 18 versenyszámban osztottak érmeket. Éremtáblázat A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve. Dettifoss Dettifoss egy vízesés, mely a Vatnajökull Nemzeti Parkban, Izland északkeleti részén található, Húsavik városától 90 kilométerre. Európa leghatalmasabb vízeséseként tartják számon. Körülbelül 45 méter magas és 100 méter szélességű, átlagos vízhozama 193 m³/s. A Diamond Circle-ön helyezkedik el, ami egy jellegzetes turisztikai útvonal Izland északi részén, Húsavik és Mývatn körül. A Dettifoss vízesés a Jökulsá á Fjöllum folyón található, ami a Vatnajökull gleccsertől ered, nagy területről gyűjti össze a vizet Izland északkeleti részén és az Öxarfjörður öbölbe fut bele. A Dettifoss a Jökulsárgljúfur Nemzeti Park legdélibb pontja, a központi vízesés vízesések egyedülálló láncolatában; a folyón felfelé, tőle körülbelül 1 kilométerre, a folyón felfelé található a Selfoss, 2 kilométerre lefelé a Hafragilsfoss. A Dettifoss alatt fekvő kanyon az USA-beli Arizonában található Grand Canyon miniatűr változatának tekinthető. Attribútum (számítástechnika) Az attribútum informatikai értelemben is több jelentésben használt fogalom, mely jelentéstartalmakat az fogja össze, hogy valamely (fizikai vagy logikai) objektum milyen tulajdonságokkal ruházható fel. Az objektum (elvi) definíciójában ezeknek a tulajdonságoknak szerepelniük kell, az objektum konkrét létrejöttekor ezen tulajdonságok valamilyen értéket kapnak (esetleg a „semmilyen” (null, null value, nil) értéket), ezek együttesét nevezzük az informatikában (is) az objektum attribútumainak. Az objektum jellegétől függ tehát, hogy az attribútum konkrétan mi is lehet. Például a fájlrendszerekben a fájloknak és könyvtáraknak a hozzáférések jellegét szabályozó, a térinformatikában, a CAD-rendszerekben az egyes geometriai elemeknek logikai, szöveges és/vagy számszerű attribútumaik lehetnek. Állományok (fájlok) attribútumai A fájlrendszerekben az egyes fájlok, könyvtárak tulajdonságait, felhasználhatóságát, hatóköreit leíró jelölések az attribútumok. Az, hogy milyen attribútumokat vehetnek fel a fájlok, a fájlrendszertől függ. Attribútumok listája (NTFS fájlrendszerben): Ikarus C80 Az Ikarus C80-as autóbuszt a székesfehérvári Ikarus gyár készítette. A C80 típus nem tévesztendő össze a Classic típuscsaládra jellemző homlok- illetve hátfallal felújított Ikarus 280-as típussal. A típussal 14 Volán társaság rendelkezett a Közlekedéi Központok létrehozása előtt. 1998-tól 2002-ig gyártották, az első darab GRZ-230 mely mechanikus váltóval készült és a Volánbusz Zrt. tulajdona. A busz technikai adatai Világítás : a mennyezeten, egymás mellett párhuzamosan. Szabályozható: LED-es fénycsővilágítás, vagy izzóvilágítás. A vezetői fülkében szintén a mennyezeten, ajtónyitásnál lép működésbe. Kossuth Lajos utca (Marosvásárhely) A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca (románul: Strada Călărașilor) a Rózsák tere (Főtér) északi sarkából indul északnyugati irányba, és egészen az Unirii-negyedig, a Maros túlpartjáig halad. Legelőször a 16. század közepén említik. A 19–20. század fordulóján főleg zsidó családok lakták, a legtöbb ház földszintjén üzlet, kereskedés volt. A második világháború során sok épület tulajdonos nélkül maradt és az állam tulajdonába került. Története Legelső említése 1553-ból származik. Neve több évszázadon keresztül Szentkirály utca, ugyanis ez az út vezetett a Maros jobb partján fekvő Marosszentkirály felé; hasonló okból a jelenlegi Alsóvárost is Szentkirály-negyednek nevezték. Kezdetben a Hídvég utcát (a jelenlegi Str. Podeni) is hozzáértették. 1562-ben Szent-Király utza, 1594-ben platea Zenth Kiraly vcza, 1758-ban Sz. Királlyi uttza. Nevezték Nagyszentkirály-utcának is, hogy megkülönböztessék a Kisszentkirály, a jelenlegi Arany János utcától. Vásárok alkalmából a Szentkirály utca Főtér felőli végén gabonapiac és szénpiac volt, és itt álltak a bérkocsisok is. 1893-ban vette fel a Kossuth Lajos nevet. A 19–20. század fordulóján főleg zsidó családok lakták, a legtöbb ház földszintjén üzlet, kereskedés volt. A román hatalomátvétel után, 1920-ban átnevezték Strada Călărașilor-ra (lovaskatonák, huszárok utcája). 1941-ben újból Kossuth, majd megint Călărașilor. A második világháború során sok épület tulajdonos nélkül maradt; ezek az állam tulajdonába kerültek, és bérlőknek adták ki őket. A Maros-híd A Maros fölött átívelő, egykoron Rákóczi nevét viselő híd a Kossuth utca szerves része. Mai kinézetét 1980-ban nyerte el. Kezdetben csak gázlókon, alacsony vízállásnál volt lehetséges a Maroson való átjutás. 1599-ben Borsos Tamás a folyón átívelő híd építését javasolta, hogy a falvak népe nagy vízállás idején is eljuthasson a városba, a vásárokra. Ez 1603-ban készült el, és Vámos-hídnak is nevezték, ugyanis az átkeléshez vámot kellett fizetni. A hidat 1821-ben árvíz vitte el, de még ugyanabban az évben Bodor Péter egy új cölöphidat épített, mely közel egy évszázadig kitartott. 1910–1911 között felépítették a vasrácsos szerkezetű, nagy teherbírású II. Rákóczi Ferenc-hidat. A második világháború végén a visszavonuló csapatok megrongálták. 1958-ban betonhidat építettek, azonban alacsony ívelése gátolta a víz gyors lefolyását áradások idején. A jelenlegi Maros-hidat 1979–1980 között építették. Leírása Délkelet-északnyugat irányú, 1,6 kilométer hosszú, kétirányú utca. Ismertebb épületei, építményei (a számok a jelenlegi házszámozást jelölik): A Kossuth és Szentgyörgy utcák sarkán áll a Köpeczi–Teleki-ház , a város legrégibb fennmaradt lakóháza. 1554-ben építtette Köpeczi Nagy Tamás, a 18. században a Telekiek tulajdona volt, akik többször átépíttették. A 19. században kaszinóként, a 20. században banképületként is szolgált. 1. Lábas-ház . Eredetileg a 15. századból származik; 1732–1905 között itt működött a Római Katolikus Gimnázium . 1873-ban egy nagy tűzvész után újjáépítették, földszinti árkádjait befalazták, és még egy emelettel bővítették. Az 1983–1985-ös felújítás során visszaállították az eredeti barokk homlokzatot és a földszinti árkádokat. 10. Bodola-ház , a 19. század végén épült, 1901–1902 között szecessziós stílusban átalakították, így ez lett az Agrárbank után a város második szecessziós épülete. Homlokzatán emléktábla van, melyet Marosvásárhely mártírvárossá nyilvánításának alkalmából állítottak. 11. A Román Beruházási Bank (BRD) épülete, 1990–1994 között épült. 14. Fehér ló fogadó egykori épülete. Homlokzatán tábla jelzi, hogy 1866-ban itt szállt meg Mihai Eminescu . 28. Business Center , az 1990-es évek második felében épült modern irodaház, jelenleg kormányhivatal. 34. Knöpfler-ház , telkén botanikus kert volt, melyet az 1948-as államosítás után beépítettek. 44. Szilágyi-ház , Szilágyi Sándor orvos, zenész, fényképész háza, 1909-ben nyerte el mai, szecessziós formáját. Petőfi Sándor-szobor , a Kossuth és az Arany János utca kereszteződésében levő kis parkban. Ezen a helyen állt 1919-ig a II. Rákóczi Ferenc-szobor. A Petőfi-szobor Hunyadi László alkotása, 2000-ben leplezték le. 52. Csiszár-ház , a 19. század végén épült barokk stílusban. A Csiszárok fontos szerepet töltöttek be a város életében, szűcsműhelyüket 1656-ban alapították. 58. Izmail-ház , gazdagon díszített szecessziós épület. Holokauszt-emlékmű, a Kossuth, Jókai ( Rozelor ) és Malom ( Morii ) utcák kereszteződésénél található kis téren. Izsák Márton munkája, már 1947-ben elkészült, de csak 2003-ban állították fel. Az 1944-ben elhurcolt 7500 zsidónak állít emléket. 92. A Műmalom . 1935-ben épült egy régebbi, gázmotorral működő malom helyén, napi 60 tonna búza megőrlésére képes. 105. Autósiskola épülete, 1905–1906-ban épült elemi iskolának, szecessziós stílusban. 1977-ben átalakították. 106. Bürger-ház , ismertebb nevén Aranykakas . A 19. század végén építtette Bürger Albert nagytőkés, a város legbefolyásosabb polgára, mint saját lakóházat. Az épületet 1948-ban államosították, az 1970-es évektől itt működött az Aranykakas vendéglő. A 21. század elején elhagyták, állapota leromlott. 107. Egykori tüzérlaktanya. Az utca erről az épületről kapta román nevét (călăraș = lovaskatona, tüzér, huszár). Maros-híd , egyíves négysávos híd, mely egyben vasúti felüljáró is. 1980-ban adták át, tervezője Dénes László mérnök. 108. Mezőgazdasági gimnázium . Az épületet Kós Károly tervezte az 1942-ben alapított marosvásárhelyi mezőgazdasági középiskola számára, első szárnyát 1950-ben adták át, a teljes épületegyüttes 1960-ban készült el. 2004-ben felvette Traian Săvulescu botanikus nevét. 112–114. Az 1949-ben létesült Electromureș fémipari vállalat épületei. A 20. század második felében nemzetközi hírnevű, elektrotechnikai cikkekre szakosodott gyár működött itt. 126. Csatornaház , díszes, tornyos épület a Maros partján, mely a vízművek karbantartó műhelyeként szolgált. 1910-ben építették szecessziós stílusban, tervezője Radó Sándor volt. Műemlékek A Kossuth Lajos utca felső (Főtér felőli) részét műemlék épületegyüttesként tartják nyilván; ezen kívül két egyéni épület is műemlék. Orlenbach Orlenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Saint-Oyen Saint-Oyen egy község Olaszországban, Valle d’Aosta régióban. Elhelyezkedése A vele szomszédos települések: Bourg-Saint-Pierre (Svájc), Etroubles, Gignod, Saint-Rhémy-en-Bosses. Olaszország történelme Olaszország vagy Itália történelme a mai Olaszország területén élő népek történelme a kezdetektől máig. Itália a mai Olaszország területének történelmi elnevezése, amely az Appennini-félsziget, Szicília, Szardínia és a közöttük fekvő szigetek, a Pó-síkság és az Olasz-Alpok területét foglalja magában. A magyar szóhasználatban általában csak az 1861 óta megszületett egységes olasz államot nevezzük Olaszországnak, míg az ország korábbi területét az Itália névvel jelöljük. Itália az őskorban A régészeti leletek tanúsága szerint az Appennini-félsziget már az őskőkorszakban is lakott volt (főleg az Appenninek keleti oldalán és a Pótól délre), az újkőkorszaki leletanyag pedig már jelentős népsűrűségre utal (Stentinello-kultúra Szicíliában, Matera-kultúra Dél-Itáliában, Lagozza-kultúra északon stb.) A lakosság ebben az időben a Közel-Kelet felől bevándorolt mediterrán népességhez tartozott, és ez az állapot a vaskor kezdetéig nem is igen változott. Itália ókori történelme Lásd még: Az ókori Itália művészete Őslakosság A bronzkorra (az i. e. 2. évezred közepétől) Itália területén két kultúrkör alakult ki: északon a Pó-vidéki kultúra (három jellemző településformája: a palaffita cölöpépítmények, a torbierék, azaz tőzegmocsárra épített falvak, és a terramare-cölöpépítmények, amelyek felépítésükben a római castrum elődjének tekinthetők) és a közép-, illetve dél-itáliai barlangkultúra, az appennini-kultúra (olasz néven extraterramarricoli), amelynek népei transzhumáló pásztorkodást űztek. Itália őslakosságáról, mivel összeolvadtak a betelepülőkkel, helyneveken és néhány szón túl kevés emlék maradt. Az indoeurópai bevándorlás előtt honos népekhez tartoztak északon a ligurok és az eugenusok, valamint az őslakosság a nagy szigeteken, Szardínián (ős-szárdok), Korzikán és Szicíliában (protosiculi). Italikus népek Az i. e. 2. évezred végétől új népek érkeztek. Az új bevándorlókat egységesen italikus népeknek nevezik. E népek az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nyelveken beszélt (italikus nyelvek, illír nyelvek), kivéve a nem indoeurópai nyelvű etruszkokat. (Az etruszkokat sokan nem is sorolják az italikus népek közé, hanem külön tárgyalják.) A vaskor kezdetén (i. e. 2. évezred – 1. évezred fordulója) az európai urnamezős kultúrának helyi változataként alakult ki a Proto-Villanova kultúra. Létrehozói már nagy valószínűséggel indoeurópai nyelvet beszéltek. A vaskori Villanova-kultúra hordozói az ezredfordulón bevándorolt italikus nyelvű törzsek voltak. Nyelvi szempontból két nagy csoportjuk a latin–faliszkuszi, illetve az oscus–umber csoport volt. Az előbbibe tartozott a latin és a faliszkuszi, az utóbbiak közé pedig az umber, szamnisz, szabin, volscus, hernicus, aequus, marsus és lucanus nép. A latinok a Tiberistől délre, a róluk elnevezett Latiumban (Alba Longa, Róma, Praeneste stb.), a faliszkuszok a Tiberistől északra (Falerii, Pescennia) telepedtek le. Az oscus-umber csoport népei Közép- és Dél-Itáliát foglalták el. Itália északkeleti részén az ugyancsak indoeurópai venétek telepedtek le (Este-kultúra). Nyelvüket, a venétet nyelvet a kutatók többnyire szintén az italikus nyelvek közé sorolják. Északnyugat-Itáliában a Golasecca-kultúra volt jelentős. Ez a Comói-tótól a Póig terjedt, és a 9-5. században virágzott. Az italikus nyelvű népekkel közel egy időben települtek meg az Appennini-félsziget déli részén a Balkán-félszigetről tengeri úton érkező illír törzsek. Az illíreknek a helyi őslakossággal való összeolvadásából keletkeztek Apulia (a mai Puglia tartomány) területén a daunus, peucetius és messzáp népek – összefoglaló nevükön a japigok (Iapygi) –, valamint a mai Basilicata és Calabria tartományok vidékén az enotrus népcsoport. (A római forrásokban ezek a népek később Apuli, Sallentini és Calabri néven szerepeltek.) A kora vaskori Itália tehát nem volt egységes. Több kisebb nép egymás mellett élő kultúrája jellemző. Az egyes régészeti anyagok együtteseit a régészek nem mindig tudják egy-egy néphez hozzárendelni, emellett a kultúrák egymás utáni sorrendje is bizonytalan. Etruszkok Róma felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt az etruszkok (türrhénoi, Turuša, önelnevezésük Rasenna) hozták létre. Eredetük nem tisztázott, noha már az ókor óta számos elmélet próbál meg számot adni róla. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, a Dionüsziosz Halikarnasszeusz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet szerint pedig (képviselői többek között Pallottino, ill. Altheim) az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre. Az etruszk települések az i. e. 10–11. században jelentek meg, előbb a Tirrén-tenger partján, majd a félsziget belsejében, a Tiberis (Tevere) és az Arnus (Arno) folyók közötti vidéken, a mai Toszkána és Emilia-Romagna tartományok területén. Az etruszkok nem hoztak létre kiterjedt államalakulatot, hanem keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek. Jelentősebb városaik Tarquinii (Tarquinia), Caere (Cerveteri), Vulci, Veii, Populonia, Vetulonia, Clusium (Chiusi), Perusia (Perugia), Arretium (Arezzo) voltak. Ezek közül kiemelkedett Tarquinii, mely nevét a hagyomány szerint Tarchonról, az ión szövetség mintájára létrehozott tizenkét város szövetségének megalapítójáról nyerte. Az etruszk kultúra igen nagy hatással volt a római civilizáció kialakulására: az építészettől a várostervezésig, a vallástól az írásbeliségen át az államszervezetig az élet csaknem minden területén felfedezhetők nyomai. Görögök és karthágóiak Körülbelül az etruszk államalapítással egy időben kezdődött meg Dél-Itália és Kelet-Szicília görög gyarmatosítása. Az itáliai görög gyarmatosítókat italiótáknak nevezik. I. e. 754-ben khalkiszi gyarmatosok alapították az első itáliai görög várost, Kümét (Cumae), majd innen Neapoliszt. Ugyancsak ők alapították a szicíliai Naxosz és Katané városát is. Szürakuszai korinthoszi, Krotón, Szübarisz és Metapontum akháj, Tarasz (Tarentum) spártai alapítás, Elea (Velia) pedig phókaiai gyarmat volt. Néhány város, például Poszeidónia (Paestum) vagy Rhégion stb. esetében nem tisztázott az alapítók pontos hovatartozása. A görög városok nagy gazdagságra és hatalomra tettek szert, s magasabb műveltségüket elterjesztve kulturális egységbe foglalták a Földközi-tenger medencéjének keleti és középső részét. Az egész térséget átható befolyásuk miatt kapták a Magna Graecia (Nagy-Görögország) elnevezést. Róma felemelkedése A királyság kora (i. e. 753 – 510) i. e. 753 : Róma alapítása, a legenda szerint: Romulus ( Róma első királya ) és Remus, valóság: 600-ig földművelő, pásztorkodó közösségek lakták, része volt annak a területnek, melynek urai először a szabin, majd az etruszk királyok voltak i. e. 510: az utolsó etruszk király (Tarquinus Superbus) elűzése, Róma köztársasággá alakul A köztársaság kora i. e. 4–3. sz.: Róma Itália vezető hatalmává válik i. e. 264–241: I. pun háború i. e. 214–201: (i. e. 218) Hannibál átkel az Alpokon, 2. pun háború i. e. 197: Róma tartományokat alapít Hispániában i. e. 196: Macedónia vereséget szenved, Róma kiterjeszti hatalmát Görögországra i. e. 192-189: szeleukida háborúk, a győzelem után Róma elnyeri a mai Törökország területeit i. e. 146: Karthágó lerombolása, római provinciák Afrikában, Korinthosz lerombolása i. e. 129: létrejön Asia provincia a mai Törökország nyugati részén i. e. 90-88: háború Róma és itáliai szövetségesei között i. e. 63: Pompeius szétzúzza a Szeleukida Birodalmat, Szíria provincia lesz A császárság kialakulása és fénykora i. e. 60: Pompeius, Caesar és Crassus közösen kormányozzák a birodalmat i. e. 58- 54: Caesar meghódítja Galliát és hadjáratot indít Britannia ellen i. e. 49–46: polgárháború Pompeius, Julius Caesar és mások között, Pompeiust meggyilkolják (48) i. e. 44: Caesart meggyilkolják, újabb polgárháborúk kitörése i. e. 43: Marcus Antonius, Octavianus és Lepidus közösen kormányozzák a birodalmat i. e. 42: polgárháború, megölik Caesar gyilkosait, Brutust és Cassiust i. e. 31: háború Antonius és Octavianus között - Octavianus győzelme (actiumi csata) - Antonius és Cleopatra öngyilkossága Egyiptomban, Róma bekebelezi Egyiptomot (30) i. e. 27 – i. sz. 14: Augustus Octavianus néven Róma első császára i. e. 16–6: a mai Svájc, Ausztria és Magyarország területének meghódítása 41–54: Claudius császár uralkodása, Britannia déli területeinek meghódítása (43) 54–68: Nero császár uralkodása, tűzvész Rómában: „lanton játszott, míg Róma lángokban állt” 69–79: Vespasianus császár uralkodása, 79: a Vezúv kitörése, Pompeii elpusztul, Titus császár uralkodása 81–96: Domitianus császár uralkodása 98–117: Traianus császár uralkodása, a Duna vonaláig tolták ki a határokat, Dacia területének meghódítása (101–106), párthus háború: kísérlet Mezopotámia meghódítására (114–117) 117–138: Hadrianus császár uralkodása, a római kultúra és civilizáció elterjesztése, Hadrianus feladja Mezopotámiát, a császár első körútja a provinciákban, britanniai csaták (122), Hadrianus falának felépítése, a császár második körútja a provinciákban 138–161: Antoninus Pius császár uralkodása, a béke és jólét korszaka 161–180: Marcus Aurelius, „a filozófus császár” uralkodása, párthus háború (161–166), járvány söpör végig a birodalomban, római követek és kereskedők jutnak el Kínába, markomann háborúk, a germánok rövid időre betörnek Itáliába 180–182: Commodus császár uralma 193–197: polgárháborúk, tartományi helytartók vetélkednek a trónért 193–211: Septimus Severus császár új dinasztiát alapít és hódításokba kezd – párthus háború (208–211) Septimus S. halála Yorkban 212: a birodalom minden lakója római polgárjogot kap 227: a párthus birodalmat megdöntik a perzsa Szászánidák A birodalom hanyatlása és bukása 230-tól: perzsa háborúk, barbár támadások a Rajna és a Duna felől 258: a nyugati tartományok leválása, a Gall Birodalom megalakulása 271: a jordániai Palmyra fellázad és megszerzi a birodalom keleti részét 272–274: Aurelianus visszahódítja a Keletet, Galliát és Britanniát 284–305: Diocletianus császár uralkodása, a birodalom kettéosztása: a kelet részt megtartja, a nyugatit Maximianusra bízza 303–313: keresztényüldözések 306: polgárháborúk 313: szabad vallásgyakorlat, a keresztényüldözések megszűnése ( mediolanumi ediktum ) 312–337: Nagy Konstantinus császár uralma, a birodalmat újraegyesíti, niceai zsinat (325), biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, a birodalom székhelyét Bizáncba helyezi át. 361–363: Julianus, az utolsó „pogány” császár uralkodása 395: Theodosius császár halálával a birodalom végleg kettéválik 406: a „barbárok” végleg lerohanják Galliát 410: a vizigótok elfoglalják Rómát és kirabolják 410 k.: a római birodalom vége Britanniában 410–450: a nyugati provinciák germán kézre jutnak 451: a hunok visszaverése 475–476: Romulus Augustulus, az utolsó nyugati császár uralkodása 527: Justinianus, keletrómai császár A középkori Itália Korai középkor 568-774: Itália legnagyobb részén a longobárdok uralkodnak 774: Nagy Károly vezetésével létrejön a frank birodalom , visszaállítják a császárságot 8-11. század: Dél-Itáliában "tengeri köztársaságok" alakulnak: Amalfi, Gaeta, Nápoly, kiűzik az arabokat Az itáliai városállamok kialakulása Észak-Itáliában nagy hatalomra tesz szert: Genova, Pisa, Velence 1059: Dél-Itáliában a pápa elismeri a normann uralmat 1194-1268: VI. Hohenstaufen Henrikre szállnak a normann területek, a dinasztia uralma 13-14. század: Közép-Itália nagy részén a pápai állam Észak-Itália: Velence tengeri köztársasága hatalma csúcsán, Milánóban a Visconti-ház uralkodása A reneszánsz kezdete 1442: V. Alfonz ( Aragónia királya ) a két Szicília királya lesz (1713-ig Nápoly és Szicília spanyol kézen) 1469: Firenze, a Medici-család hatalma csúcsán ( Lorenzo il Magnifico ) Korai újkor 16. század: a Habsburg-ház és Franciaország harcol a kis államokra tagolódott északolasz területekért 1527: V. Károly császár seregei kifosztják Rómát („Sacco di Roma”). 17. század: a pápaság szövetségre lép Franciaországgal, a Bourbonok háborúinak kezdete a Habsburgokkal, Közép-Itáliában az egyház uralma. 1713: utrechti béke : a spanyol örökösödési háború után a Habsburg Birodalom megkapja Nápoly és Szardínia területét, a Savoyai-ház elnyeri Szicíliát . 1738: bécsi béke: Nápolyt és Szicíliát a spanyol Bourbonok szerzik meg, Firenzében kihal a Medici-család , a Toszkánai Nagyhercegség is a Habsburg–Lotaringiai-házé lesz. A 18. század végén Itália ugyanabban a politikai helyzetben volt, mint a 16. században. Az egyetlen változás, hogy a Spanyol Királyság helyett a Habsburg Birodalom lett a domináns idegen hatalom, és hogy a Savoyaiak, Savoya és Piemont hercegei kerültek a Szárd Királyság trónjára, amely Szardínián kívül most már a mai Piemont tartomány északnyugati részét is magába foglalta (Szárd–Piemonti Királyság). 1796-ban Napoléon Bonaparte tábornok seregei elfoglalták Itáliát. Bár a megszállt területeken általuk létrehozott államok a Francia Köztársaság „testvérköztársaságainak”, azaz csatlós államainak számítottak, az itáliai hazafias mozgalmak mégis itt kezdődtek el. 19. század 1802-ben Napoléon Bonaparte tábornok, első konzul létrehozta az Itáliai Köztársaságot, majd 1805-ben, császárrá koronázása után azt Itáliai Királysággá alakította. Az 1814-es Bécsi Kongresszus részben helyreállította az 1795-ös, Napóleon előtti állapotot. Itália ismét a Habsburg Birodalom és a spanyol Bourbon-ház érdekkörébe került. Megalakult az Osztrák Császársághoz tartozó Lombard–Velencei Királyság. A közép-itáliai kis fejedelemségek (Toszkánai Nagyhercegség, Parmai Hercegség, Modena és Reggio hercegségei szintén osztrák befolyás alá kerültek. Helyreállt a Pápai Állam. A Nápolyi Királyság és a Szicíliai Királyság egyesítésével létrejött a Két Szicília Királysága, ahol a Bourbonok spanyol ága uralkodott. Csak egyetlen állam, a Szárd-Piemonti Királyság (röviden „Piemont”) őrizte meg függetlenségét. Itália egyesítése Az országegyesítés mikéntjével kapcsolatban két út vetődött fel. Az egyik hívei a köztársaságot akarták kikiáltani és elűzni a feudális dinasztiákat. Ezt a mozgalmat Giuseppe Mazzini és Garibaldi fémjelezte. A másik út szerint külső segítséggel és a törvényesen uralkodó Savoyaiak vezetésével kell újraegyesíteni az országot. E mozgalom fő szószólója Camillo Cavour volt, a Szárd-Piemonti Királyság miniszterelnöke. A krími háborúba a Szárd-Piemonti Királyság angol-francia oldalon csapatokat küldött és győzött. A párizsi béketárgyalásokon Cavournak sikerült elérnie a nagyhatalmaknál az olasz egység támogatását. A tárgyalások lezárásaként 1858-ban megszületett a plombiersi egyezmény, amelyben III. Napóleon francia császár vállalta, hogy Savoya és Nizza fejében segítséget nyújt az Osztrák Császárság ellen. 1859-ben kitört a szárd–francia–osztrák háború. A francia–szárd szövetség jelentős győzelmeket aratott, a súlyos emberveszteség láttán azonban Villafrancánál a francia császár váratlanul fegyverszünetet kötött I. Ferenc Józseffel. Ausztria lemondott Lombardiáról, de Velence osztrák kézen maradt. Ezután a közép-itáliai fejedelemségeket szárd–piemonti csapatok szállták meg, ezek sorra csatlakoztak a Szárd–Piemonti Királysághoz. Garibaldi 1860. május 11-én 1000 katonával partra szállt a szicíliai Marsalában. 10 évvel később összegyűltek itt újra megemlékezni a hőstettről a részt vevő katonák, de akkor már tízezer ember jelent meg. A volturnói csatában összeomlott a nápolyi Bourbon-ház uralma. Garibaldi a hatalmat Viktor Emánuel szárd-piemonti királynak adta át. 1861. március 18-án kikiáltották az egységes Olasz Királyságot. Az így létrejött egységes Olasz Királyságnak azonban Róma és Velence ekkor még nem volt része. Az Olasz Királyság 1866-ban a Porosz Királyság oldalára állt a porosz–osztrák háborúban. Az itáliai fronton az olasz haderők mindenütt vereséget szenvedtek az osztrákoktól, de Csehországban, Königgrätznél a poroszok súlyos vereséget mértek az osztrák haderőre. Az ezt követő bécsi békében az Olasz Királyság megkapta Velencét. Garibaldi 1867-ben (már másodszor) Róma ellen indult, de a pápai seregek a francia helyőrség segítségével visszaverték. 1870-ben kitört a porosz–francia háború. III. Napóleon kivonta csapatait a Pápai Államból, így szeptember 20-án az olasz csapatok bevonultak Rómába. A pápa a Vatikánba vonult vissza. A 20. század 1882 – I. Umberto király megköti a Hármas Szövetséget a Német Császársággal és az Osztrák–Magyar Monarchiával . 1915-1918 – Olaszország az antant oldalán vesz részt az első világháborúban , korábbi szövetségesei ellen. 1919 – a Saint-germaini békeszerződés : Trieszt , Isztria , Dél-Tirol olasz terület lesz. A fasiszta uralom Olaszországban 1922 – Mussolini megteremti a fasiszta államot. 1929 – lateráni szerződés, Mussolini létrehozza az egyházi államot. 1935-36 – Olaszország elfoglalja Abesszíniát , létrejön a Berlin-Róma tengely 1940 – belépés a második világháborúba . 1941-43 – Abesszínia , Szomália , Líbia , Tunézia elvesztése 1943 – szövetségesek partraszállása Szicíliában és Dél-Olaszországban, Mussolini megbuktatása. A volt diktátort a németek kiszabadítják a feltétel nélkül kapituláló új kormány őrizetéből, és megalapíttatják vele az ellenőrzésük alatt álló területeken az ún. Salòi Köztársaságot. 1945 – a német csapatok kiűzése az országból, Mussolini halála A II. világháború után 1946 – II. Umbertó király, népszavazáson a köztársaság mellett döntenek 1947 – Párizsi béke : Olaszország megkapja Dél-Tirolt , elveszti Isztriát 1949 – csatlakozás a NATO -hoz 1954 – Trieszt újra olasz terület 1957 – Rómában megalakul a Közös Piac 1983-87 – szocialista kormány: Bettino Craxi vezetésével 1994 – jobboldali kormány hatalmon: Silvio Berlusconi Forza Italia nevű pártja, a maffiafőnökök letartóztatása 1996 – jobbközép párt a hatalmon Romano Prodi vezetésével Szálkás gyalogormányos A szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj eredeti előfordulási területe Európa. Az ember segítségével Észak-Amerikába is eljutott, ahol manapság gyakorinak, közönségesnek számít. A behurcolásnak köszönhetően Ausztráliába és Új-Zélandra is eljutott. Az előfordulási területének minden részén, ahol emberek is élnek, növényi kártevőnek számít. Megjelenése Az imágó testhossza 8-11 milliméter. Színezete fekete, azonban a legtöbb bogártól eltérően nem csillogó, azaz fényezett. A szárnyfedői összeforrtak, emiatt nem tud repülni. Életmódja Éjszaka jár táplálék után. A növények leveleinek széléből táplálkozik, emiatt a levelek széle fodros megjelenésű lesz. Polifág táplálkozású, főleg a széles levelű kamélia- (Camellia), havasszépe- (Rhododendron), kecskerágó- (Euonymus) és bőrlevélfajokat (Bergenia) kedveli, de ezek hiányában egyéb növényfajokkal is táplálkozhat; például: szőlő (Vitis), szeder (Rubus), ribiszke (Ribes), Arisaema, juhar (Acer), évelő őszirózsa (Aster), Astilbe, kasvirág (Echinacea), Epimedium, Heuchera, árnyliliom (Hosta), Kalmia, liliom (Lilium), Phlox, varjúháj (Sedum), orgona (Syringa), Taxus, hemlokfenyő (Tsuga) és Wisteria fajokon. Szaporodása A nőstény szűznemzés (parthenogenesis) által is képes szaporodni. Kukac típusú lárvája, körülbelül 1 centiméteresre nő meg. Testtartása kissé görbült; színezete krémes-fehér, a feje világosbarnás. A lárva közvetlenül a talaj felszíne alatt él és a növények szárának másodlagos osztódószövetével (kambium) táplálkozik. Főleg a cserepekben tartott lágy szárú növények körében tesz nagy kárt, mivel e dísznövények gyökerei csak kis helyre terjedhetnek szét. Ha túl sok lárva van egy cserépben, az a növény pusztulásához vezethet. Természetes ellenségei A szálkás gyalogormányos lárva természetes ellenségei között szerepelnek a fonálférgekhez (Nematoda) tartozó Steinernema kraussei és Heterorhabditis bacteriophora. Az imágót a Beauveria bassiana nevű gomba irtja. Tild Tild (szlovákul Telince) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Fekvése Nyitrától 23 km-re délkeletre fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén a kőkorszakban a lengyeli kultúra települése állt, de lakott volt a római korban is. A mai települést 1297-ben "Teld" alakban említik először. 1312-ben "Theeld, Teeld", 1319-ben Teeld, 1322-ben "Tyld" néven szerepel a korabeli forrásokban. Helyi nemesek mellett az esztergomi érsekségnek voltak birtokai itt, amely 1319-ben az egész falut megszerezte. Később a falu egy része a nagyszombati szemináriumé lett. 1311-ben Csák Máté fosztotta ki. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést. 1618-ban a török fosztotta ki a települést. 1634-ben a töröknek fizetett adót. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 45 ház állt a településen. 1614-ben a az esztergomi török pasa hódolásra szólította fel. 1715-ben malma és 34 adózója volt. 1828-ban 53 házában 358 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1804-ben tűzvész pusztított a faluban. Vályi András szerint "TILD. Magyar falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, fekszik Csiffárhoz közel, mellynek filiája; határja ollyan, mint Melléké." Fényes Elek szerint "Tild, magyar falu, Bars vgyében, 355 kath. lak. F. u. a sz. István seminariuma. Ut. p. Verebély." Bars vármegye monográfiája szerint "Tild, Verebély közelében fekvő magyar kisközség, 387 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és a verebélyi érseki székhez tartozott. Akkoriban Téld és Tilt alakban van említve. 1311-ben Csák Máté, az érsekség többi birtokaival együtt, ezt is feldúlta. 1319-ben az esztergomi káptalannak egyik csere-oklevelében szerepel. 1618-ban Tild is a törököknek behódolt községek közé tartozott, majd a Szent István-papnevelő intézet lett az ura, de később a Kiss és az Ilosvay családot is itt találjuk. Az utóbbi család birtoka, a családi házzal együtt, Dillesz Sándor tulajdonába került, a ki gazdag régiség-gyűjteményét a vármegyének ajándékozta és ezzel a vármegyei múzeum alapját vetette meg; de házában most is igen érdekes régiség-gyűjteményt és nagybecsű könyv- és levéltárt őríz. Templom nincs a községben. Ide tartozik Tild puszta is. A falu postája Csiffár, távirója és vasúti állomása pedig Verebély." A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. A háború után lakói kisbirtokosok, mezőgazdasági munkások voltak. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. 1976-ban Csiffárhoz csatolták, 1990-ben különvált Csiffártól. Népessége 1880-ban 429 lakosából 425 magyar, 1 német anyanyelvű és 3 idegen volt. 1890-ben 406 lakosából 369 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 387 lakosából 360 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 442 lakosából 411 magyar, 30 szlovák és 1 német anyanyelvű volt. 1921-ben 472 lakosából 282 magyar és 160 csehszlovák volt. 1930-ban 503 lakosából 225 magyar és 246 csehszlovák volt. 1941-ben 502 lakosából 469 magyar és 33 szlovák volt. 1970-ben 466 lakosából 292 szlovák, 171 magyar és 3 cseh volt. 1976-1990 között Csiffárhoz csatolták. 1991-ben 291 lakosából 68 magyar és 218 szlovák volt. 2001-ben 277 lakosából 221 szlovák és 55 magyar volt. 2011-ben 378 lakosából 341 szlovák és 34 magyar. Nevezetességei Barokk kúriája a 18. század elején épült, a 19. század végén bővítették. Gasometer (metróállomás) Gasometer egy metróállomás Bécsben a bécsi metró U3 vonalán. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Erdberg Zippererstraße Hódos Imre Hódos Imre (Hajdúnánás, 1928. január 10. – Debrecen, 1989. április 23.) olimpiai bajnok birkózó. Sportpályafutása 1945-től a Debreceni MTE, 1946-tól a Debreceni VSC, 1949-től a Budapesti Fáklya, illetve a Budapesti Vörös Lobogó, majd 1953-tól ismét a Debreceni VSC birkózója volt. 1952-től 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban. A kötöttfogású birkózás légsúly súlycsoportjában ért el kiemelkedő eredményeket. Három olimpián volt a magyar küldöttség tagja, bajnoki címét az 1952. évi helsinki olimpián nyerte. Az olimpiát követő 1953. évi nápolyi világbajnokságon ezüstérmes lett. Az aktív sportolást az 1960. évi római olimpiai részvétel után fejezte be. Visszavonulása után nemzetközi versenybíró volt. Ebben a minőségében részt vett az 1988-as olimpián. Az olimpia után visszavonult a bíráskodástól is. Sporteredményei Kötöttfogású birkózás légsúly súlycsoportjában: olimpiai bajnok ( 1952 ) olimpiai 4. helyezett (1956) világbajnoki 2. helyezett (1953) főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1949, 1951, 1954) hétszeres magyar bajnok (egyéni: 1952, 1953, 1954, 1956, 1957, 1960; csapat: 1953) Emlékezete Debrecenben nevét viseli a Hódos Imre Rendezvénycsarnok Hódos Imre utca van Debrecenben és Hajdúnánáson is Díjai, elismerései Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1949) A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) Mesteredző (1983) FILA érdemrend arany fokozat (1988) Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei Róma történelmi központjának felvételekor az UNESCO Világörökség listájára 1980-ban felmerült egy sajátos jogi probléma: számos épület jogilag nem Olaszországhoz, hanem az 1929-es lateráni szerződések értelmében Vatikán államhoz tartozik, így azokat Olaszország nem jelölhette. Ezen probléma orvoslására 1990-ben Olaszország és Vatikán közösen jelölték ezen épületeket, ami által az Aurelianus-féle falakon belül levő történelmi központ teljes egészében a Világörökség része lett. A Vatikán területen kívüli épületei, melyek a Világörökség részét képezik a következők: a Laterán , a pápák egykori rezidenciája: Lateráni Palota Scala Santa San Giovanni in Laterano-bazilika San Paolo fuori le mura bazilika és kolostor Santa Maria Maggiore bazilika Palazzo di San Callisto Palazzo della Cancelleria Palazzo di Propaganda Fide Palazzo Maffei Palazzo dei Convertendi Palazzo detto dei Propilei Palazzo Pio Palazzo del Santo Uffizio a Gianicolo dombon található házak 123 Brunhild A 123 Brunhild a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1872. július 31-én. Villeneuve-sous-Charigny Villeneuve-sous-Charigny település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 87 fő (2015). Villeneuve-sous-Charigny Saint-Euphrône, Braux, Charigny, Marigny-le-Cahouët és Montigny-sur-Armançon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brassópojána Brassópojána (románul: Poiana Brașov, németül: Schulerau), köznapi nevén Pojána (Poiana) Románia egyik legjelentősebb téli üdülőközpontja. Brassótól 12 kilométerre, a Keresztényhavas északi lábánál fekszik. Közigazgatásilag Brassó városnegyedeként tartják számon, állandó lakossága 2011-ben 386 fő volt. Brassópojána a Románia területén elsőként alapított hegyi üdülő, és az 1950-es évektől máig az ország legnagyobb, legfejlettebb, legnépszerűbb, és legdrágább téli üdülőközpontja. Területén nyolc sípálya van, melyek összesen 24 kilométert tesznek ki; ezeket hét sífelvonó látja el. A síelés mellett lehetőség van egyéb télisportok gyakorlására, túrázásra, hegyikerékpározásra, sárkányrepülésre, lovaglásra. Az ózondús hegyi levegőt neuraszténia, kimerültség, és légúti betegségek kezelésére ajánlják. A helyet a 14. század végén kezdték legeltetésre használni a keresztényfalvi román gazdák, majd a 15. század elején Brassó birtokába került. A 16. században mind Brassópojána, mind a Keresztényhavas a brassói szász líceum tulajdonát képezte, és idővel a városiak kedvelt kirándulóhelye lett. Maga az üdülőtelep a 20. század első évtizedeiben alakult ki, a természetjárás és a síelés térnyerésének köszönhetően. Síelőket legelőször 1895-ben említenek, a következő évtizedekben megjelentek az első épületek, az 1930-as évekre pedig már több turistaház, vendéglő, nyaraló, lakóház volt itt. Az 1950-es években átadott modern létesítmények nemzetközi szintűvé emelték az üdülőt, az 1960-as években pedig elkészült a Brassópojánát és Brassót összekötő országút, mely újabb lökést adott a fejlődésnek. Maga a telep – a szállodák, panziók, létesítmények legtöbbje – egy kisebb medencében, az úgynevezett Felsőpojánán helyezkedik el. Ettől északra helyezkedik el a nagyrészt beépítetlen Alsópojána medencéje, délre pedig a sípályák. Nevének eredete A román poiană szláv eredetű szó, mely erdei tisztást jelent. Ennélfogva a Poiana Brașov jelentése Brassó-tisztás. A magyar név a poiană fonetikus átírásából származik, és már a 15. században Polyánként ismerték a helyet. Latin nyelvű okmányokban Pratum Walachorum, vagyis Oláhok rétje, ugyanis már a középkortól román pásztorok használták legelőként a helyet. A német elnevezés (Schulerau, vagyis Diák-berek) a Keresztényhavas német nevéből ered – Schuler[gebirge], azaz Diák[havas], mivel egykoron a hegy és környéke az 1541-ben alapított brassói német tannyelvű líceum tulajdonjoga volt (lásd a Története fejezetet). Az au gyakori német földrajzi utótag „berek, vízparti terület, árterület, sziget” jelentéssel. A német név hatására a 20. századig magyarul is gyakran Schuler-rétnek nevezték. Egyéb román elnevezései Poiana Soareului (Nap tisztása), Poiana Postăvarului (Keresztényhavas tisztása), 1950 és 1960 között pedig Poiana Stalin (Sztálin-tisztás; ugyanebben az időszakban Brassót Orașul Stalin-ként, vagyis Sztálinvárosként ismerték). Földrajz Fekvése Románia központi részén, a Kárpátkanyarhoz tartozó Barcasági-hegyekben helyezkedik el, Brassó városától délnyugatra. Távolsága Brassó központjától légvonalban 6, országúton 12 kilométer. Távolsága a tőle nyugatra fekvő Barcarozsnyótól 9 kilométer. Autóval mind Brassó, mind Barcarozsnyó irányából a DN1E főúton közelíthető meg. Brassóval autóbuszjárat köti össze. Brassópojána területe – a hozzá tartozó sípályákkal együtt – 474,20 hektár. Tengerszint feletti magasságaként általában 1020, 1028, vagy 1030 métert adnak meg; ez az üdülőtelep felső részének központjára érvényes. Az üdülőközponttól délkeletre a Keresztényhavas 1500 métert is meghaladó fő gerince magasodik, ezen alakították ki a különböző hosszúságú és nehézségű sípályákat. Az 1799 méter magas Keresztényhavas-csúcs Brassópojánától 3 kilométerre délre található. Domborzat és geológia Brassópojána a Keresztényhavashoz tartozó, alacsony Pojánai-hegyek (Munții Poienii) két kisebb medencéjében fekszik. Ezek közül a délit Felsőpojánának, az északit Alsópojánának nevezik. Felsőpojána (románul Poiana de Sus, németül Hintere Schulerau vagy Kleine Schulerau) 950–1050 méteres magasságon van. Délkeleten a Keresztényhavas fő gerincének meredek oldala magasodik, mely több, mint 450 méterrel emelkedik a telep fölé. Délnyugaton az 1100 méter körüli Pisiac, a fő gerinc egyik nyúlványa határolja, nyugat felé pedig alacsonyabb vonulatok. Itt található a szállodák és sportlétesítmények legtöbbje. Ettől északra, egy erdős nyergen túl, 890–950 méteres magasságban helyezkedik el Alsópojána (románul Poiana Mare, németül Vordere Schulerau vagy Große Schulerau), melyet nyugaton az 1000 méter körüli, bükkel borított Hosszúgerinc (Muchia Lungă, Lange Rücken) határol. A Hosszúgerinc délnyugat felé a Dosul Pleșiiben, északkelet felé pedig a Brassó felé ereszkedő Nagy-Tölgyesben (Stejerișul Mare, Große Hangestein) folytatódik. Alsópojána sokáig érintetlen volt, de a 21. század elején panziókkal, szállodákkal, sőt tömbházakkal kezdték beépíteni. A Keresztényhavast főleg késő jura kori fehér mészkő alkotja. A Pojánai-hegyek középső részén a mészkőréteget késő krétai konglomerátum borítja, melyre a lankás helyeken – így Felsőpojána és Alsópojána medencéiben is – negyedidőszaki kavics és homok rakódott. A legutóbbi jégkorszakban a Keresztényhavas északi oldalát zárt jégtakaró borította, melynek olvadásakor Brassópojána területe mocsaras lett, ugyanis az agyagos föld nem tudta magába szívni a nedvességet. Ennek következtében nem nőtték be fák vagy bokrok; egyes részei (például az Üvegvölgy forrásának környéke) máig mocsarasok. Éghajlat A környék éghajlata kontinentális. Brassópojánát középhegységi klíma jellemzi, rövid nyarakkal és hosszú, száraz telekkel. Télen az éghajlati viszonyok kedvezőek a téli sportok gyakorlásához, az év többi részében pedig a túrázáshoz. Az évi átlagos napfénytartam 1800 óra; a derült ég főként az őszi és téli évszakokra jellemző. Az évi középhőmérséklet Brassópojánán 6,9 ºC (ezzel szemben Brassóban 8,5 ºC, a Keresztényhavas csúcsán 0 ºC); hasonló érték jellemző sok más európai téli üdülőhelyre is (például Chamonix-Mont-Blanc, Cortina d’Ampezzo, vagy Zakopane). Január az év leghidegebb hónapja, a napi hőmozgás télen a legkisebb. A hőmérséklet már október közepén 0 ºC alá süllyedhet, és a fagypont alatti értékek egész áprilisig kitarthatnak. Mindamellett télen a hőinverzió miatt gyakran melegebb van, mint a Brassói-medencében: ilyenkor az alacsonyabb területeket köd és pára borítja, míg Brassópojánán derült és száraz idő van. A hótakarós napok száma 93 (ezzel szemben Brassóban 63, a Keresztényhavas nagyobb magasságaiban 150–200), a hótakaró átlagos vastagsága 50 cm. A hó már októberben megérkezhet, és április közepén olvad el teljesen. Északnyugati szél az uralkodó, az átlagos szélsebesség 1,1 m/s. Vízrajz A Pojánai-hegyek az Olt folyó vízgyűjtő területéhez tartoznak. A legtöbb patak időszakos vízjárású, vízhozamuk áprilisban a legnagyobb és nyár végén, ősz elején a legkisebb. Felsőpojána fő vízfolyása a Valea Poienii (németül Hentschelgraben), mely az üdülőközpont és az azt körülvevő magaslatok fő vízgyűjtője: a Keresztényhavas nyugati oldalán ered, majd nyugati, délnyugati irányban folytatja útját. 1950-ben az üdülő délnyugati részén közel 1 hektáros mesterséges tóvá duzzasztották, ahol úszni és csónakázni lehetett; később ennek partján létesítették a Miorița komplexumot, majd 2006-ban a tó egy részét feltöltötték, és itt építették fel az Aurelius szállodát. Alsópojána nyugati részén, az Orendi-domb mellett ered az Üvegvölgy (románul Valea Sticlăriei, németül Glasergraben), mely az üdülőtől 2 kilométerre nyugatra egyesül a Valea Poienii-vel. Alsópojána északkeleti szélén, az úgynevezett Kocsonyarét (Poiana Junilor, Fleischerwiese) mellett ered a Szárazvölgy (Valea Seacă, Trockenes Tal), mely a Köszörű-patakba torkollik. 2011-ben egy 1,4 hektáros, 140 000 m3 térfogatú gyűjtőtavat létesítettek a Keresztényhavas oldalában, 1500 méter magasságban, mely a sípályák hóágyúihoz szolgáltatja a vizet. Flóra és fauna Brassópojána területét pázsitfüvek borítják, melyek közül a veres csenkesz, cérnatippan, szőrfű az uralkodó. A virágos növények közül megemlíthető a margaréta, kárpáti harangvirág, őszi kikerics, tárnics. Keleten, délkeleten a Keresztényhavas meredek oldalát borító lucfenyves határolja az üdülőt. Aljnövényzete szegényes, főleg páfrányokból, erdei madársóskából, fekete áfonyából áll. Nagyobb magasságokban a lucfenyők gyérebbek, borókával és havasi égerrel keverednek. Az irtásokon vadszeder és málna terem, egyes irtásokat havasi cirbolyafenyővel ültettek be. Nyugatra és északra elegyes erdők találhatók, melyekben keveredik a bükk, tölgy, jegenyefenyő, aljnövényzetükben pedig gyakori a kétlevelű csillagvirág, kankalin, erdei nefelejcs, erdélyi májvirág, berki szellőrózsa, ujjas keltike. Az állatok közül megemlíthető a szarvas, őz, vaddisznó, medve, farkas, róka, holló, egerészölyv, a vízfolyásokban és környékükön pedig gyakori a fürge cselle és az alpesi gőte. A medvék gyakran – akár nappal is – megjelennek az üdülő területén, és több ízben a sípályák berendezéseit is megrongálták. Története Helytörténet a 19. század végéig Elszigetelt, az útvonalaktól távol eső volta miatt Brassópojána területe egészen a 14. század végéig ismeretlen és feltáratlan volt. A helyet legelőször a 14. század utolsó évtizedeiben kezdték legeltetésre használni a keresztényfalvi román pásztorok. Keresztényfalva területén kevés legeltetésre alkalmas hely volt, a szász falu mellett letelepedő románok folyamatosan új helyeket kellett keressenek, így jutottak el egy idő után Alsópojána tisztásáig, ahova a falutól könnyű, természetes útvonal vezetett (az úgynevezett Lexen-út). A keresztényfalviak saját tulajdonuknak tekintették a tisztást, és a Keresztényhavas nevét is ez a körülmény adta. A 15. század elején a Bolgárszegen, Brassó hegyek közé ékelődött román külvárosában lakó gazdák is felfedezték Pojánát, mikor Bolgárszegből az Oaben völgye mentén egészen a havas lábánál elterülő rétekig hajtották fel szarvasmarháikat. Itt nézeteltérésbe keveredtek a keresztényfalviakkal, hogy melyiküket illeti meg a hely. A vita évekig húzódott, mivel Brassó városi tanácsának nem sikerült olyan döntést hoznia, mely mindkét közösséget kielégítette. A peres felek végül magához Zsigmond királyhoz fordultak. Zsigmond magyar király 1426 decemberétől 1427 júniusáig udvartartásával együtt több Brassóban tartózkodott, hogy megszervezze a törökök elleni védelmet. Ez idő alatt meghallgatta a panaszosokat, több Brassót és a vármegyét érintő rendeletet hozott, és országgyűlést is tartott. Mielőtt ítélkezett volna a pojánai legelő ügyében, úgy döntött, hogy személyesen látogatja meg a szóbanforgó helyet; ebből az alkalomból a városi tanács a Salamon-kőtől induló, lovak által is járható utat vágott az Oaben völgyének sziklás oldalába. A kirándulásra június 14-én került sor; a király végül Brassónak ítélte a helyet, a keresztényfalviaknak pedig kárpótlásul egy Törcsvár közeli legelőt adományozott. A kiváltságlevél Polyánként, illetve Aw-ként említi a helyet („campum et planiciem in vulgari Hungarico Polyán, in Teutonico autem Aw nuncupatam et vocatum”, vagyis „a sík mező, melyet magyarul Polyán, németül Aw néven ismernek”); ez Brassópojána területének legelső írásos említése. Az 1000 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Pojánán a nyár túl rövid és enyhe ahhoz, hogy gabonát termesszenek, így elsősorban legeltetésre használták: a következő évszázadokban a bolgárszegi románok transzhumáló pásztorkodásának helyszíne volt, területén havasi pásztorkunyhók álltak. A legelőket év elején osztották fel, gyakran szóbeli megállapodás alapján; a béreket és illetékeket az akkori szokások határozták meg. Nyáron szarvasmarhákat, tavasszal és ősszel juhokat legeltettek. Az állatokat az Oaben folyó völgyén hajtották, a sziklába vágott „királyi utat” hamarosan elmosták az olvadások és az árvizek. Brassópojána következő írásos említése az 1532–1535 között keletkezett Schaffner-számlákban (Schaffner Rechnungen) található; ekkor a helyet insula vulgo Awe-ként, azaz az Awe-nak nevezett szigetként említik. A számlákban többek között helyi munkások fizetségét tárgyalják, akiket a városi tanács 1534 nyarán megbízott, hogy Majláth István erdélyi vajda látogatásának alkalmából javítsák ki a Salamon-kőtől induló sziklaösvényt. Majláth István 1535 augusztusában három napot töltött Pojánán családjával és barátaival a város költségén. A 16. század elején az egész Keresztényhavas és környéke Brassó birtokába került. Thomas Tartler krónikás szerint V. Basarab havasalföldi fejedelem adományozta a területet a városnak; cserébe a szászok 1495-ben engedélyezték egy román ortodox kőtemplom (a Szent Miklós-templom) építését a város területén (ez azonban valószínűleg helytelen, ugyanis V. Basarab csak 1512-től volt fejedelem). Brassó városa a Honterus által 1541-ben alapított Studium Coronense líceumnak ajándékozta a hegyet, hogy a líceum a legelők bérbeadásából és a fakitermelésből kiegészíthesse jövedelmét. Ekkor honosodott meg a hegy német Schuler (Diák) és a tisztás Schulerau (Diák-berek) neve. Feljegyezték, hogy a diákok minden év augusztusában – más források szerint évente négyszer, a nyári hónapok első hétfőjén – kirándulást szerveztek Pojánára és a Keresztényhavasra (ad montes ire), azzal a kikötéssel, hogy az esti harangszóra visszaérjenek a városba. Bár a város a 16. század végén visszakövetelte a hegy feletti jogot, az iskolai kirándulások egészen 1716-ig folytatódtak. A túrázás során az először résztvevő fiatalokat a többiek kíméletlenül megfürdették az Oaben vizében (das Prellen und Hobeln der Füchse). A 17. század végétől a szászok korlátozták a bolgárszegi románok Pojána feletti jogait, majd a 18. században kiszorították őket Pojána területéről: az öröklést megtiltották, így a legelőket fokozatosan kisajátották. A románok a Guberniumnál tettek panaszt, ami az ő javukra döntött, ám a szász városvezetés nem hajtotta végre a Gubernium rendelkezését. A 19. század közepén Orbán Balázs is meglátogatta a helyet; leírása szerint „[a] Pojána egy gyönyörű havasi láz (fensík), melynek nagy terjedelmű irtványain nyájak legelésznek szerteszét, harmonicus kolompzenéjükkel élénkitvén a lakatlan vidék egyhanguságát. A Pojána tulsó felén a Keresztyénhavasnak roppant bérczóriásai emelkednek aljuktól tetejökig ős fenyves erdők végtelen tömegétől boritva, melyeknek sötétje a Pojána világos zöld réteivel oly élénk ellentétben tünik fel. (...) Nincs vászon, a mely e roppant terjedelmű s nagyszerűségben páratlan láttért magára fogadhatná; nincs ecset, a mely azt oda varázsolni tudná; hogyan akarhatnám hát én azt szavakkal lefesteni?” Alsópojánát (vagy annak egy részét) Orbán Pojána Lubrinkának nevezi, mely „a brassai mészárosok legelőhelye”, Felsőpojánát pedig Pojána Jencselnek. Megjegyzi, hogy a keresztényhavasi kirándulás a brassóiak egyik kedvenc időtöltése. 1871-ben Johann Gött kérésére a brassói városi tanács elrendelte a Salamon-kőt és Brassópojánát összekötő Oaben-völgyi sziklaösvény kiszélesítését; a munkálatokat 1872-ben kezdte a hadsereg hegyivadász-alakulata. A középkortól egészen az 1960-as évekig az Oaben-völgy volt Brassópojána fő megközelítési útvonala; egy másik, sokkal hosszabb út a Nagy-tölgyes gerincén kanyargott. 1876-ban Maetz Károly királyi mérnök részletes térképet készített a pojánai legelők felosztásáról. Az üdülő kialakulása Brassópojána üdülőtelepe a természetjárás és a síelés térnyerésének következményeként alakult ki, mely szabadidős tevékenységek a 19. század második felében lettek népszerűek Európában. Julius Römer brassói szász botanikus 1873-ban alapította meg a Siebenbürgische Alpenvereint (Erdélyi Hegymászó Egyesület), mely 1881-ben beleolvadt a Siebenbürgischer Karpatenvereinbe (SKV, Erdélyi Kárpátok Egyesület), annak brassói szakosztályaként. 1883-ban az SKV menedékházat épített a Keresztényhavason; ebből az alkalomból a csúcsra vezető ösvényeket is rendbetették, és a túrázások mind rendszeresebbek lettek. 1895-ben említik az első síelőket, és ezt az évet tekintik Brassópojána alapítási évének. 1906-ban készültek el az első sípályák, és hivatalosan is elismerték, mint téli üdülőhelyet. A Kronstädter Schiverein síegylet, mely korábban a Postaréten és a Rakodó-völgyben gyakorolt, a Pojánára költözött. 1907-ben Alsópojánán felavatták a mai Románia területének első síkunyhóját (a jelenlegi Hotel Căprioara helyén), majd 1910-ben egy második, háromszobás menedéket. Az első hivatalos pojánai síversenyt 1909. február 14-én rendezték a Brassópojána–Nagy-függő-kő–Postarét útvonalon, az első három helyezett sorrendben Kurt Seewaldt, Willi Vogt, és Emil von Bömches volt. Az 1910-es években síugrósáncokat építettek az alsópojánai Orendi és a felsőpojánai Idiotenhügel dombokon; utóbbin 1914-ben Fr. Ganzert 13,5 méteres eredményt ért el. 1918-ban Erdély – és így Brassó is – Románia része lett. Gustav Philippi, az SKV elnöke új épületek és létesítmények létrehozását szorgalmazta, mivel úgy vélte, hogy a háború befejeztével ugrásszerűen fog nőni a turisták száma: „Hamarosan Brassót sokkal több ember fogja meglátogatni. (...) A mi egyesületünk feladata a hegyek megnyitása új utak és turistaházak építése által.” 1919-ben a síegylet keretén belül elsősegélynyújtó csoportot alapítottak, a mai hegyimentők előfutárát. 1924-ben Albert Schuller városi főépítész tervei szerint felépült az SKV Höhenheim turistaháza (a jelenlegi Hotel Ruia helyén), melyet Brassópojána első szállodájának tekintenek. Az 1930-as évek közepén Pojána gazdag brassóiak nyaralóiból, az SKV-turistaházból, és két-három vendéglőből állt, elkészültek az első kiépített sípályák, és itt volt a román cserkészek impozáns épülete is. Az első lakóház 1933-ban épült, és Radu Scârneci későbbi síbajnok volt Brassópojána legelső állandó lakosa. Az üdülő fejlődésének a Román Cserkészszövetség által rendezett 1936-os nemzetközi dzsembori adta a következő lökést, melyen mintegy ötezer cserkész vett részt, és maga II. Károly román király is jelen volt. Ebből az alkalomból bevezették az elektromos áramot és a vizet a településre, az Oaben-völgyi ösvényt pedig ismét kiszélesítették, autók számára is járhatóvá téve. Megszervezték a tömegközlekedést is: a felújított úton 10–12 férőhelyes, lánctalpas, nyitott teherautók szállították a turistákat. A városból mind több ember költözött ide; magánházak épültek, az állandó lakosság pedig nőtt. Az Encián folyóirat egy 1939-es száma szerint „az utóbbi évben a Pojána nagyon népes lett, főleg a vendéglők környéke, amelyek megfelelően rendesek és drágák. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük a nagy forgalmat. Mert hiszen egy-egy szép vasárnapon egész divatbemutató vonul fel «kirándulni», aztán ellepik a kocsmákat. A vadonatúj turistaruhával, bakancsokkal, lengőtollas tiroli kalappal a jó brassóiak először a Pojánában csodáltatják meg magukat.” A kommunista hatalomátvétel után, 1948-ban a nyaralókat és turistaházakat államosították, és az ONT (Nemzeti Turisztikai Hivatal) üdülőiként kezdték használni. A lakóházakat – egy kivételével – mind lebontották; az egyetlen fennmaradt magánház a Scârneci család 1933-ban épült otthona, mely ma is áll (str. Poiana lui Stechil 16). 1950 és 1960 között az üdülőt Poiana Stalinnak (Sztálin-tisztás) nevezték. Az Idiotenhügel dombon egy hatalmas fa tábla viselte Sztálin képmását. A táblát egy idő után eltávolították; egyes visszaemlékezések szerint egy vihar döntötte le. A modern üdülőközpont Két eseménynek köszönhető, hogy Brassópojána nemzetközi szintű üdülőhellyé vált: az egyik az 1951-ben rendezett IX. téli egyetemi világjátékok, melynek alkalmából modern létesítményeket építettek, a másik pedig a Brassó–Brassópojána országút 1964-es megnyitása. 1950. júliusában nagyméretű építkezésbe kezdtek, hogy Brassópojánát – akkori nevén Poiana Stalint – előkészítsék az 1951-es diákolimpiára. Felújították a sípályákat, sportlétesítményeket építettek (többek között két síugrósáncot, egy 1640 méter hosszú bobpályát, és egy 3000 férőhelyes jégpályát), és átadták a 350 ágyas Hotel Poiana szállodát, melyben a versenyek résztvevőit helyezték el. A síelőknek egy 2600 méter hosszú drótkötélpályás felvonó állt rendelkezésükre, az ország legelső sífelvonója; az üdülő délnyugati részén pedig létrehozták a közel 1 hektáros mesterséges tavat. A munkálatokat 1951 első napjaiban fejezték be, és a január 28. és február 7. között megrendezett diákolimpián 23 nemzet 415 diákja vett részt. Több létesítménynek sajnálatos módon tragikus vége lett: a Hotel Poiana 1952. januárjában leégett (mivel nagyrészt fából épült, az alapzat kivételével teljes egészében megsemmisült), a bobpályát bezárták a sorozatos balesetek miatt, a sífelvonó pedig 1966-ban leszakadt több tucat áldozatot követelve. A hivatalos változat alapján a szálloda egy úgyfelejtett vasaló miatt gyúlt fel, bár egyes híresztelések szerint korrupt hivatalnokok okozták a tüzet, hogy eltüntessék az általuk elkövetett sikkasztások nyomait. Több személyt letartóztattak, de a vizsgálat eredményét sosem hozták nyilvánosságra. Mindezek ellenére a telep töretlenül fejlődött: 1958-ban a Hotel Poianát újraépítették Hotel Sport néven, és további két szállodát (Poiana és Bradul) emeltek. Hétvégente akár tízezer turista is felkereste az üdülőt. Brassópojána keleti részén kőfejtőt létesítettek (ezt mára már elhagyták, mint ahogy a mellette létesített síugrósáncokat is), ahonnan építőanyagot nyertek a szállodákhoz és egyéb épületekhez. 1964-ben Brassópojánán forgatták a Dragoste la zero grade romantikus filmet. A telep fejlődésével időszerű lett egy modern autóút építése az Oaben-völgyi keskeny és meredek földút helyett, és 1960-ban a brassói városháza elrendelte egy új út építését. Három különböző tervet nyújtottak be az útvonalat illetően; a harmadik változat, melyet végül elfogadtak, a Postarét környékéről indult a Warthe-domb felé, és a Nagy-tölgyes gerince mentén kanyargott, egy régi szekérutat követve. Ehhez nem volt szükség házak lebontására, nem tételezett fel bonyolult építészeti megvalósításokat, és a panorámák miatt turisztikai szempontból is értékes volt. A munkálatok 1962 utolsó negyedében kezdődtek, magát az utat pedig 1963 őszén kezdték építeni, és 1964. december 19-én avatta fel Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Kommunista Párt főtitkára. 1965-ben elkészültek a töltések, védőkorlátok, és a vízelvezető rendszer. 1966-ban az utat egy további 1,8 kilométeres szakasszal hosszabították, és teljes egészében leaszfaltozták. Az út elkészültével Brassópojána ugrásszerű fejlődésnek indult. Az 1970-es évek elején már öt szálloda, az 1980-as évek elején pedig tíz szálloda és tucatnyi panzió működött, összesen több, mint 2500 férőhellyel. Sportpályákat, úszómedencét, új sípályákat és sífelvonókat építettek; orvosi rendelő, rendőrség („milícia”), postahivatal, óvoda, vadaspark, könyvtár, bevásárlóközpont, diszkó nyílt (ezek közül ma már csak a rendőrőrs működik). Pojánát számos külföldi turista látogatta, főleg németek, franciák, belgák, skandinávok. A külföldiek számára külön üzleteket („shop”-okat) és diszkókat tartottak fenn, ahol csak valutával lehetett fizetni (a kommunizmus alatt a román állampolgárok nem birtokolhattak törvényesen valutát). Az 1989-es rendszerváltás további lendületet adott a fejlesztéseknek: számos új panzió, villa, üdülőház épült, új utcákat hoztak létre, a sípályákat és a hozzájuk tartozó felszereléseket pedig európai szintre emelték. Az 1990-es évek végén felépült ortodox temploma és kolostora. 2004-ben itt tartották a NATO védelmi minisztereinek megbeszélését. 2013. február 17. és 22. között itt rendezték a XI. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál egyes versenyszámait (alpesisí, műkorcsolya, gyorskorcsolya) és záróünnepségét. Ebből az alkalomból felújították és kibővítették a síterületet, és egy új korcsolyapályát építettek. Leírása A legtöbb szálloda, villa, sportlétesítmény Felsőpojánán található. Az épületek legtöbbje modern, a hegyi üdülőkre jellemző stílusban épült. Kevés utcája van, a szállodák és panziók erdősávok által elválasztott kisebb tisztásokon helyezkednek el, így is erősítve a hegyi üdülői hangulatot. A telep központjának a mesterséges tó („Miorița-tó”) környékét tekintik (templom, rendőrség, buszmegálló); főutcája a str. Poiana Soarelui. A nagy hotelek főként az említett központtól északnyugatra és délkeletre helyezkednek el; északkelet felé kisebb szállodák és panziók épültek. A sípályák, sífelvonók, és egyéb sportlétesítmények az üdülő déli részén vannak; a keleti tisztásokon voltak egykoron a síugrósáncok. Alsópojána területe nagyrészt beépítetlen, bár 2000 után több nagyszabású épületet – parkolóházat, sőt egy 2,5 hektáros panelnegyedet – is építettek. Látnivalók Az üdülőtelep területén az egyetlen jelentősebb látnivaló a Keresztelő Szent János ortodox fatemplom és kolostor. 1997–1999 között építették a máramarosi templomokéra emlékeztető stílusban, harangtornya nyugati oldalán található. A kolostor cellái az alagsorban vannak, 2010-ben négy szerzetes lakott itt. A Bradul (Fenyő) sípálya mellett látható Liviu Cornel Babeș antikommunista mártír emlékműve. Babeș a kommunista rendszer elleni tiltakozásként 1989. márciusában ezen a helyen felgyújtotta magát, és néhány órával később meghalt. Az eseménynek több külföldi turista is szemtanúja volt, így a nemzetközi közvélemény is értesült az esetről. Népesség 2011-ben 386 lakosa volt, ez Brassó lakosságának 0,15 százaléka. 328 fő vallotta magát románnak, 18 magyarnak, 5 németnek; 35 más nemzetiségű, vagy nem nyilatkozott. A népesség növekedik, ám öregszik. Forrás: Strategie 19. és 33. o. Közlekedés Maga az üdülőtelep gyalogosan könnyen, egy óra alatt bejárható. Brassóval és Barcarozsnyóval a DN1E másodrendű főút köti össze, vasúti összeköttetés nincs. Brassóból a 20-as jelzésű autóbusz félóránként, óránként indul Pojána irányába, végmegállója a telep központjában van. Felsőpojánán 800 parkolóhely áll rendelkezésre. 2017-ben felavattak egy 400-nál is több férőhelyes parkolóházat Alsópojánán – innen autóbuszok viszik a turistákat a sípályákig – azonban az autósok alig használják. Turizmus Brassópojána a Románia területén elsőként alapított hegyi üdülő, és az 1950-es évektől máig az ország legnagyobb, legfejlettebb, legnépszerűbb, és legdrágább téli üdülőközpontja. A 2010-es évek közepén a téli szezonban havonta átlagosan 80 000 turista látogatta meg, és havi félmillió lesiklást tartottak számon. A síelés mellett lehetőség van egyéb télisportok gyakorlására, túrázásra, hegyikerékpározásra, sárkányrepülésre, lovaglásra. Az ózondús hegyi levegőt neuraszténia, kimerültség, és légúti betegségek kezelésére ajánlják. Síelés Az első épített sípályákat az 1930-as években létesítették: 1936-ban létrehozták a Drumul Familial (Családi út), 1937-ben a Sulinar, 1938-ban a Drumul Roșu (Vörös út), 1939-ben a Stechil-rét–Bolgárszeg pályákat. Jelenleg hét karbantartott pálya van, melyek – variánsokkal együtt – összesen több, mint 20 kilométert tesznek ki. A sípályák neveinek nincs meghonosodott magyar változata. Karbantartott sípályák Stadion – a telep legrövidebb és legkönnyebb pályája; főleg gyerekek használják, akik itt sajátítják el a síelés, hódeszkázás, és a sílift használatának alapjait. Bradul – a hasonló nevű szálloda mellett létesített, könnyű, 430 méter hosszú pálya; az egyetlen, melynek van éjszakai világítása. Drumul Roșu – 5,8 kilométeres hosszával a 2010-es években Románia leghosszabb sípályája; variánsai további 3 kilométert tesznek ki. Neve („vörös út”) onnan ered, hogy egy korábban létesített, vörös kereszttel jelölt turistaút közelében húzódik. 1938-ban létesítették; már ekkor úgy tervezték a kialakítását, hogy a telepet és a Keresztényhavas-csúcsot összekötő autóút alapja legyen. Népszerű, könnyű-közepes pálya. Szinte végig fenyőerdőben halad, a többi pályával ellentétben, melyek nagy, nyitott térségeket szelnek át. Sulinar – a legrégebben létesített, máig használatban levő pálya; első változatát 1937-ben építették ki. Hossza 2,82 kilométer, variánsai 2,7 kilométert tesznek ki. Az egykori Cristianul Mare menedékház környékéről indul, majd a síterület keleti határát követi. Közepesen nehéz pálya néhány nehéz szakasszal (Zidul Mare, Zidul Mic), melyeket azonban meg lehet kerülni. A Kárpátok egyik legszebb pályájaként tartják számon. Ruia–Subteleferic – két pálya, a nehéz Ruia és a közepes Subteleferic összevonásából keletkezett, hossza 2,2 kilométer. Kanzel – a legmagasabban fekvő pálya, a hó itt olvad el a legkésőbb. A csúcs közeléből indul és a Sulinarba torkollik, hossza 800 méter. Lupului – az egykori Cristianul Mare menedékház környékéről indul, majd a síterület keleti határát követi, hossza 2,6 kilométer. A legnehezebb pályaként tartják számon, leghírhedtebb része az S-ul mare (Nagy S), melyet nem is nyitnak meg minden évben. Megszűnt és használaton kívüli pályák Camelia – az egykori Vila Camelia és a központ között húzódott (megközelítőleg a jelenlegi Fântânița Călugărului utca mentén), a telep legkönnyebb pályájaként tartották számon. A területet beépítették. Trambuline – a régi kőfejtő melletti síugrósáncokhoz tartozó pályák; a területet részben beépítették, és egy aszfaltút is átszeli (str. Poiana lui Stechil). Slalom Special – a telep legnagyobb átlagos meredekségű (38%) pályája volt, hossza 300 méter, éjszakai világítás és két sílift is tartozott hozzá. A Tejbarlang környékéről indult, az irtás még mindig jól kivehető az erdőben. Drumul Familial – egykoron a telep leghosszabb pályája (5 kilométer), könnyű pályaként tartották számon. A Römer-menedékháztól indult, és a jelenlegi sárga sávval jelölt turistautat követte a Ruja-réten és a Drester-tisztáson át a kőfejtőig. Sífelvonók Brassópojánán tíz drótkötélpályás felvonó működik. Ezeken kívül felvonóik voltak a megszűnt Camelia és Slalom Special pályáknak is. Capra Neagră – Brassópojána központjából induló és a Keresztényhavas-csúcsig, a Kanzel pálya kezdőpontjáig közlekedő kabinos felvonó. Nyáron is közlekedik. Kanzel – a telep déli részén, a sportstadion közeléből induló és a Keresztényhavas-csúcsig, a Drumul Roșu kezdőpontjáig közlekedő kabinos felvonó. Nyáron is közlekedik. Postăvarul Express – szintén a sportstadion közeléből induló, az egykori Cristianul Mare menedékházig, a Sulinar, Ruia–Subteleferic, Lupului kezdőpontjáig közlekedő gondola-lift. Ruia , Lupului – székes felvonók. Stadion , Bradul , Ruia , Subteleferic , Kanzel – síliftek. Kámon Kámon Szombathely városrésze Vas megyében 1950. óta. Előtte Vas vármegye Szombathelyi járásának egyik kisközsége volt. Elhelyezkedése A település a Gyöngyös patak völgyében találató. Dél felé összenőtt Szombathellyel, észak felé pedig az ugyancsak 1950-ben a város részévé vált Herénnyel. A falu mellett fut a 87-es főút, Kámon megállóhelyen pedig a Szombathely–Kőszeg-vasútvonal vonatai állnak meg. Szombathely és Kámon közt futott 1960. előtt a Szombathely–Pinkafő-vasútvonal. Helyijárat Kámont a szombathelyi buszjáratok közül 2017-ben az 1C és a 30Y járatai járják. Látnivalók Kámoni arborétum Trokán Nóra Trokán Nóra (Budapest, 1986. augusztus 13. – ) magyar színművésznő. A Duna TV-n sugárzott Kossuthkifli című minisorozat egyik főszereplője volt. Életpályája Édesapja, Trokán Péter, édesanyja, Papadimitriu Athina és édestestvére, Trokán Anna szintén színészek. Együtt hozták létre a PapadimiTRió nevű formációt, melyben közösen énekelnek. Gyerekként még állatorvosnak készült, ám amikor másodikos gimnazistaként egy alkalommal elkísérte nővérét Földessy Margit drámastúdiójába, az ott látottak hatására úgy döntött, mégis inkább színésznő szeretne lenni. 2005-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre prózai színészi szakon, Hegedűs D. Géza és Marton László osztályába. Szakdolgozatát 2009-ben Magyarország vagy Görögország avagy repertoár vagy en suit: állandó társulat vagy független színész címmel írta, témavezetője Máté Gábor volt. Diplomázását követően a Kecskeméti Katona József Színház társulatához szerződött, melynél egyetemi gyakorlóévét is töltötte. 2013-tól vendégművészként játszott az Örkény Színházban is. A 2013–2014-es évadtól szabadúszó. Szerepelt a Nemzeti Színház előadásaiban és többször részt vett független színházi produkciókban is, például 2014-ben a Szépművészeti Múzeum Textúra című összművészeti projektjében vagy a -011- Alkotócsoporttal a 011 Fesztiválon. Színházi szerepei mellett filmekben látható – többek között A harag napja (Day of Wrath) angol-magyar-spanyol koprodukcióban együtt játszhatott Christopher Lamberttel és megkapta az egyik főszerepet Rudolf Péter Kossuthkifli című sorozatában – és szinkronizál is. Fiatal kora óta fotózik, szívesen készít portréképeket kollégáiról is – kapott már megbízásokat és kiállítása is volt. Hároméves kora óta lovagol. 2011-ben és 2012-ben részt vett a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán. 2016-ban az Szent István Egyetem állatorvos-tudományi kar hippológia szakára jár nővérével. 2013-ban a Red Shoes Days arca volt. Díjai A nagy duett győztese ( Caramellel , 2011) Domján Edit-díj (2012) Legjobb színésznő - Városmajori Színházi Szemle ( Chioggiai csetepaté , kecskeméti Katona József Színház megosztva Trokán Annával, 2013) Legjobb női alakítás - a Thália Színház Vidéki Színházak Fesztiválja ( Hosszú út az éjszakába , kecskeméti Katona József Színház , 2014) Értékdíj - Story Ötcsillag-díjátadó (2014) Junior Prima díj (2015) Legjobb női főszereplő - Pécsi Országos Színházi Találkozó ( Macska a forró bádogtetőn , kecskeméti Katona József Színház, 2016) Szerepei Filmszerepek A Tanár - sorozat, 2018 - színész Lajkó – Cigány az űrben - játékfilm, 2018 - színész Latin érintés - Historia de un amor - tévéfilm - közreműködő Holnap Tali! - sorozat, 2016 - színész Egynyári kaland - televíziós minisorozat, 2016 - színész Kút - játékfilm, 2016 - színész Boglárka - kisjátékfilm, 2015 - színész Játszótársak - kisjátékfilm, 2014 - színész Kossuthkifli - televíziós minisorozat, 2014 - színész Chili vagy Mango - filmsorozat, 2013 - színész Tizenhárom és fél perc - kisjátékfilm, 2013 - színész Pillangó - tévédráma, 2012 - színész Retúr - kisjátékfilm, 2012 - színész Diamond Club - tévéfilm, 2011 - színész Matula kalandpark - ifjúsági film, 2011 - színész Sztárok a pácban - tévéfilm, 2011 - szereplő Feljegyzések az egérlyukból - tévéfilm, 2010 - színész Az ügynökök a paradicsomba mennek - tévéfilm, 2010 - színész Porcukor - kisjátékfilm, 2010 - színész Egyéjszakás - kisjátékfilm, 2009 - színész Balázs bazmeg! - rövidfilm, 2007 - színész Színházi szerepek A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma 2016. június 19-én: 43. Koronázási szertartásjáték – III. Béla: Az aranykor trónusán ( Vörösmarty Színház , rendező: Szikora János ), szerep: Châtillon Anna királyné , bemutató: 2017. augusztus 18. Sirály - Kultúrbrigád, bemutató: 2015 . május 31. A talizmán - Kecskeméti Katona József Színház , bemutató: 2015. április 10. Brand - Nemzeti Színház , bemutató: 2015. február 22. Balfék - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2015. január 2. Textúra 2014 - Szépművészeti Múzeum, bemutató: 2014 . szeptember 25. Vízkereszt, vagy bánom is én - Kőszegi Várszínház, bemutató: 2014. július 10. Éjjeli menedékhely - Nemzeti Színház, bemutató: 2014. november 8. Hosszú út az éjszakába - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2014. február 14. A képzelt beteg - Örkény István Színház, bemutató: 2013 . december 21. Meggyeskert - Örkény István Színház, bemutató: 2013. október 12. Vitéz lélek - Nemzeti Színház, bemutató: 2013. szeptember 27. Vasárnapi gyerekek - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2013. március 27. Meseautó - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2013. február 12. Mizantróp - 011- Alkotócsoport, bemutató: 2013. január 19. Chioggiai csetepaté - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2012 . december 12. Angliai Második Edward élete - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2012. november 30. Lesz vigasz? - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2012. október 12. Hangyaboly - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2012. október 5. 32. Színikritikusok Díja, díjátadó gála (közreműködő) - Nemzeti Színház, bemutató: 2012. szeptember 16. Buborékok - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2012. április 27. A kétbalkezes varázsló - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2012. március 7. Átváltozások - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2011 . december 9. Winnetou (és a kenderallergia) - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2011. november 9. Boldogtalanok - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2011. október 7. Káprázatos kisasszonyok - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2011. március 24. Anconai szerelmesek - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2010 . december 31. Pillantás a hídról - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2010. május 7. Szentivánéji álom - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2010. március 19. Gogol. Utóirat - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2009 . október 24. Három nővér - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2009. szeptember 18. Dekameron - Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, bemutató: 2009. május 8. Asztalizene - Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, bemutató: 2009. február 20. Eszter hagyatéka - Kecskeméti Katona József Színház, bemutató: 2009. január 24. Nyaralók - Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, bemutató: 2008 . december 19. Piaf Piaf - Bárka Színház, bemutató: 2008. október 16. Koldusopera - Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, bemutató: 2008. október 10. Lír - Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, bemutató: 2008. szeptember 27. Az aranyember - Gárdonyi Géza Színház, bemutató: 2007 . november 23. EQUUS - SZINDRA társulat, bemutató: 2005 . március 5. Hajmeresztő - SZINDRA társulat, bemutató: 2004 . szeptember 26. Honfoglalás - Nemzeti Lovas Színház Popeye - Kecskeméti Katona József Színház Popfesztivál 2007 - SZINDRA társulat 5boys.si színész - Merlin Škoda Rapid 135 RiC Škoda Rapid 135 RiC a csehszlovák Škoda Auto AZNP kvasinyi állami vállalatai által 1988. augusztus és 1990. január között gyártott személygépkocsi. Története A Skoda Rapid 135, Rapid 136 típusú gépkocsik a Rapid 130 típusú gépkocsik átalakított változatai. Motorjuknak aluminium-öntvényből készült nyolccsatornás hengerfeje van. A gépkocsikat öt sebességfokozatú sebességváltóművel és ferde kitámasztókaros hátsó futóművel látták el. A Skoda Rapid 135 és Rapid 136 típusú gépkocsikat 1987. augusztustól 1990. januárig gyártották. Készült pár száz különleges kivitelű, Bendix befecskendezővel és egy hármas-hatású (3-way) Walker katalizátorral ellátott széria is, ez volt a Rapid 135i, az angol piacon Rapid 135 RiC. A motor teljesítette a szigorú, US-83 környezetvédelmi előírásokat is. A gyártást 1990 januárjában fejezték be, részben a Csehszlovákián végigsöprő politikai változások miatt, melyek a gazdaságot is érintették. Az utolsó Skoda Rapid 1990. január 19-én készült, ez egy ezüstszínű RiC volt, és az Egyesült Királyságba került, Lord Strathcarron-hoz (rendszáma: H35 URB), aki jó kapcsolatot ápolt az autógyárral és határozott kérése volt hogy a legutolsó legyártott farmotoros autó az övé lehessen. Ám január 26-án összeszereltek egy még utolsóbb Rapidot is, de erről nincs érdemi információnk azon kívül hogy bordó színű volt, és készült róla egy közös fotó az üzem dolgozóival. Itt térnék ki még egyszer az elnevezésre is. A kétajtós változatot kizárólag két országban értékesítették, Ausztriában és az Egyesült Királyságban. Előbbi helyen Ri Coupé néven szerepelt az árlistán és a prospektuson is, tehát okunk van feltételezni hogy a RiC rövidítés a Rapid Injection Coupé-ból ered. Azonban Peter Titterton, aki hosszú évekig volt a Skoda UK értékesítési üzletágának vezetője, Robert Owen Skoda-rajongónak azt mondta nem sokkal az RiC-k angol piacon való megjelenése után, hogy a rövidítés a Rapid Injection Catalyst-ból ered. Tréfásan még hozzátette, hogy hívhatnák Rather Incredible Car-nak is. Valószínűleg az eltérő név oka, hogy németül a katalizátort Katalysator-nak írják, ezért ott inkább Coupé-ra változtatták az RiC rövidítés utolsó tagját. A pontos legyártott darabszámot még a Skoda-gyár, illetve a Skoda-múzeum sem tudja megmondani, de becslések szerint kb. 400 db készült ebből a típusból. Az első legyártott autó alvázszáma: TMB135MOOGJ5135206, a legutolsóé: TMB135MOOGL5145xxx. Az angliai eladási ára £5147 volt, amit az utolsó daraboknál a kereskedők £3995-ra csökkentettek, kiváltva ezzel a már RiC tulajdonosok felháborodását. Egyedi alkatrészei Alternator pulley: Skoda 135i Bendix Distributor: 443 213 204 720 Skoda135i Bendix and Favorit135Le, Lse Plug leads: Ripaults SU267P Flywheel: Skoda135i Bendix Inlet manifold: Skoda135i Bendix Exhaust manifold: Skoda135i Bendix and Skoda135,136,Rapid135,136 Air cleaner body: Skoda135i Bendix Mechanical fuel pump: Jikov OD3457 Favorit1987–1992 Injector: Renault 5, 9, 11, 19, 21 1.4i, 1.7i(8983500063) Throttle Position Sensor(TPS): Jeep Wrangler 2.4i, Cherokee 2.4i(1987–1990),Renault 5,9,11,19,21 1.4i, 1.7i Automatic transmission(8933000169,33000169) Idle speed actuator: Jeep Wrangler 2.4i, Cherokee 2.4i (1987–1990), Renault 5, 9, 11, 19, 21 1.4i, 1.7i(8983502375,83502375) Imported parts: Injector body 004–301374 Coolant temperature sensor 004–435006(Renault 7700737571) Air temperature sensor 004–435007(Renault 7700737572) Fuel filter 004–312109 (Fram G3641 8933000076,33000076 Renault, Jeep) Fuel pump 004–319153(Walbro NO.5611) Activated carbon tank 007–622031 (AMC 8933000056,33000056 Renault, Jeep) Hose 005–311291 Hose 005–311286 Clip 007–606195 2pcs Clip 007–606194 2pcs Catalyst c/w accessories 003–245009(Walker UOP 4C PMR-102) Packing ring 005–416095 (Walker AMC 8933000112, 51×66×14) Stud 005–221556(Walker AMC 8934202175)2pcs Nut M12 005–285334(Walker AMC 11502723)2pcs Conical spring 005–056159(Walker AMC 8933000534)2pcs Oxygen probe 004–165006(Autolite 3235910) 3 wire special titanium, only Skoda135i Revolution scanning unit 004–165005(S100540015) Electromagnetic valve 004–387121(Rostra T820100) Sparking plug 004–081152(Bosch F7DC)4pcs Indented belt 943–097509(Continental Foza V 10/9,5×1000La) Battery 004–016139(Pakassaku Fi. Super Power 827) Underpressure sensor 004–165007(ACDELCO 16018622) „876“ Control unit 004–046001(S100817101A) only Skoda135i Ignition unit 004–050004(S100620–005A) Series resistor 004–073121(AMC 8933000764) Wiring harness 007–902444(Labinal Fr.) Hose 005–311295 Hose 005–312487 Hose 005–320200 Fuel tank 007–650508(Kautex) Hose 005–320202 Hose 005–311288(CPIO) Hose 005–311290(CPIO) Hose 005–311287(CPIO) Hose 005–311289(CPIO) Relay 004–025114(ELMOT 541 Poland 30A)2pcs Teherkocsi A teherkocsi olyan vasúti jármű, amelyet áruszállításra terveztek, és nem rendelkezik saját erőgéppel, ezért vontatását, mozgatását mozdony végzi. A teherkocsikat vonatokba rendezve használják. Csoportosítás a szállított áru fajtája szerint Fedett kocsi (G, H fősorozat) Szinte bármilyen áru szállítására alkalmas, az oldalsó ajtókon át rakodható. Nyitott kocsi (E, F fősorozat) Alacsony vagy magas oldalfalú, tetején nyitott kocsi. Ömlesztett áruk szállítására használják, pl: ásványkincsek, ócskavas, deszka, rönkfa. Pőrekocsi (K, O, L, R, S fősorozat) Semmiféle felépítményt nem tartalmaz, teljesen sík felületű. Ha szükséges, rakoncákkal ellátható. Nagy terjedelmű gépek, berendezések, gépjárművek (nem kamionok!), deszkák, rönkfák, konténerek szállítására használják. Rendelkezhet speciális felépítménnyel is. Tartálykocsi (Z fősorozat) Különböző gázok és folyadékok szállítására használják. Speciális kocsi (U fősorozat) Ide tartoznak a cement és egyéb poranyagok szállítására kialakított tartálykocsik, illetve nagy méretű szállítmányokhoz kialakított süllyesztett rakterű kocsik. Nyitható tetejű kocsi (T fősorozat) Speciális változat az ömlesztett áruk és termények szállítására, felső nyitható tetőn át rakodható, rendelkezhet alsó ürítőnyílással is. Hűtőkocsi (I fősorozat) Mélyhűtött élelmiszerek szállítására használják. Leggyakrabban fehér színűek, hogy minél kevesebb hőt nyeljenek el. Régen szárazjéggel hűtötték, ma saját hűtőberendezéssel rendelkeznek. Autószállító kocsi (az L fősorozatból) Személyautók szállítására használják. Lehet nyitott és zárt, a zárt jobban védi a drága szállítmányt. Magyarországon általában irányvonatban lehet találkozni vele. Néhány személyszállító vonat is továbbít autószállító kocsit, de ezeket a személykocsikhoz soroljuk. (DD fősorozat) Üzemi kocsi (X, Y fősorozat) Olyan kocsik, melyek egyik kategóriába sem tartoznak bele, pl: segélyszerelvény kocsija, raktárkocsik, tűzoltóvonatok kocsijai, katonai szerelvények kísérőkocsijai. Kocsitípusok ismertetése Csak belföldi forgalomban közlekedhet. 17-es villamos (Budapest) A budapesti 17-es jelzésű villamos a Bécsi út / Vörösvári út és a Savoya Park között közlekedik. Útja során érinti a Széll Kálmán teret és a Móricz Zsigmond körteret. A viszonylatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Története 1915-ben indult a 15-ös villamos ellenjárataként, az Állatkerttől a Délivasútig, majd vissza. Nagyrészt a 15-össel azonos útvonalon járt, de míg az a Rottenbiller utcán, addig a 17-es az Aréna (a mai Dózsa György) és a Thököly út útvonalon érte el a Rákóczi utat. 1919. november 21-én szűnt meg. 1921-ben ismét újraindult a korábbi vonalán, viszont 1926. július 12-én ismét megszűnt. 1932. július 18-ától újra járt: a Szent Imre herceg út – Szent Gellért rakpart – Hadnagy utca útvonalon. Augusztus 22-én összevonták a 61-essel. 1941. június 16-án indult újra: a zuglói 69-es villamos jelzése 17-esre módosult, amely a Hadnagy utca helyett a Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond) körtérig hosszabbodott. Ezzel együtt a 69A villamos (Baross tér – Bosnyák tér) jelzése 17A lett. 1942. december 14-én a 17A jelzése 27-esre változott. 1944-ben a 17-es villamos megszűnt. 1958. május 19-én indult újra a Déli pályaudvar és az Óbuda kocsiszín között, a Vörösvári út – Korvin Ottó utca – Nagyszombat utca – Bécsi út – Frankel Leó út – Török utca – Mártírok útja – Krisztina körút útvonalon. 1959. január 19-én útvonalát a János kórházig meghosszabbították. 1962. augusztus 21-től az 1961-ben megszüntetett 7-es villamos útvonalán közlekedett tovább, a Margit híd és a Margit kórház között. A Nagyszombat utcai 11-es villamos megszűnésével, 1981. január 19-én a Bécsi útig hosszabbították. 1987. október 27-én új megállóhelyet kapott a Bécsi út felé Perényi út néven. A budai fonódó villamoshálózat építése miatt, 2014. április 13-án megszüntették. Az akkori tervek szerint a 17-est a 61-es váltotta volna ki, ezért aznap a 17-es vonalán közlekedő szerelvények fekete viszonylatszámokkal, illetve az 1330-as KCSV–7 feldíszítve közlekedett. Másnaptól, április 14-től 2016 januárjáig a 17-es busz közlekedett helyette. A forgalom szüneteltetését a budai fonódó villamoshálózathoz kapcsolódó új villamospálya kiépítését megelőző közműhálózat-rekonstrukció, majd a pályaépítés tette szükségessé. 2015 nyaráig tartó átépítése során a Margit hídtól a Tímár utcáig tartó részen mindent korszerűsítettek, így az úttal, járdával együtt a síneket és a megállóhelyeket is, az áramellátás pedig egészen a Vörösvári útig megújult, a felsővezetékkel együtt. A Tímár utca és a Vörösvári úti végállomás között a vágányzár ideje alatt a szükséges helyeken kicserélték a síneket, de a pálya komplex újjáépítésére ezen a szakaszon nem került sor. A Szent Margit Kórháznál megszűnt a visszafordulási lehetőség, helyette a Katinyi mártírok parkjánál került beépítésre vágánykapcsolat, ami felújítás vagy üzemzavar esetén jóval kedvezőbb helyen van. Az elkészült villamospályán a próbajáratok másfél éves üzemszünet után 2015. november 22-én haladtak végig és bejárták mind a Széll Kálmán téri, mind pedig a Bem rakparti ágat. A műszaki átadás-átvételi eljárás lezárása és a kivitelezési munkák befejezése 2015. december 23-ig megtörtént, 2016. január 16-án pedig újra megindult a vonalon a villamosközlekedés. Újraindítása 2016-ban 2016. január 16-ától, a budai fonódó villamoshálózat kiépítésével a 17-es vonala meghosszabbodott a már meglévő 4-es és 6-os villamos Margit körúti pályáján keresztül, a 19-es és a 41-es villamos pályáját pedig a Batthyány tér felől hosszabbították meg a Bem rakparton, így jelenleg már átszállás nélkül lehet eljutni például Óbudáról Kamaraerdőbe, a Savoya Parkhoz vagy a Kelenföld vasútállomásra. A Margit hídnál lévő hurokvégállomás megszűnt. Az új pályán a korszerű CAF Urbos 3 alacsony padlós villamosok is közlekednek. A Budai fonódó villamoshálózat átadása óta a villamos a Bécsi út / Vörösvári úttól a Bécsi út – Margit körút – Széll Kálmán tér – Déli pályaudvar – Alkotás utca – Villányi út – Móricz Zsigmond körtér – Fehérvári út útvonalon keresztül a Savoya Parkig közlekedik. 2016. június 16-ától augusztus 28-áig csak a Bécsi út / Vörösvári út és a Móricz Zsigmond körtér között közlekedett a Fehérvári úti pályafelújítás és peronátépítés miatt. A Fehérvári út felújításának befejeztével, augusztus 29-étől az Alkotás utcában és a Villányi úton folytatódtak a munkálatok, ezért a járat terelve, a Krisztina körúton és a Bartók Béla úton át közlekedett. A kimaradó szakaszon a 61-es jelzésű villamospótló járt. 2017 nyarán a hűvösvölgyi vágányzár miatt részlegesen megjelent néhány Szépilona kocsiszínhez tartozó ČKD–BKV Tatra T5C5K szerelvény is a vonalon. TrollFoci: Ria-Ria-Hungária A TrollFoci: Ria-Ria-Hungária egy TrollFoci által írt könyv. A könyv A mű elsősorban a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság élményeiből táplálkozik a magyar labdarúgás szemszögéből, illetve a könyvet szerző adminok szubjektív nézőpontjából. Az Eb-hez kapcsolódó történeteken mellett olvashatunk a hazai amatőr labdarúgás, a "Mennyei megyei" világáról, de fény derül a TrollFoci TV kulisszatitkaira és sok más egyébre is. A kötetnek saját Facebook oldala van. Ez a könyv a második a TrollFoci életében, az első 2014-ben jelent meg Rekop György és az Adminok: TrollFoci címen. Szerzők A könyv a Trollfoci Management Kft. gondozásában jelent meg. Szerzői a TrollFoci adminjai: G., H., K., L., S., Feri, illetve a vendégszerző Firestarter18 fedőnevű blogger. A könyv szerkesztője Csepelyi Adrienn. Éles sás Az éles sás (Carex acuta) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába sorolt perjevirágúak (Poales) rendjében a palkafélék (Cyperaceae) családjának egyik faja. Származása, elterjedése Eurázsiai faj; a Nagyalföldön és a Magyar középhegységben tömeges, a Dunántúlon szórványos. A Mátrában megtalálhatóak állományai. Megjelenése, felépítése Erőteljes, végig érdes és leveles szára 40–100 cm magas. Hosszú tarackot növeszt. Tőlevelei levélhüvelyből és lemezből állnak; szélük nem foszlik. Hosszú, fűzöld levelei 5–8 mm szélesek, a szélükön finom, felfelé álló fogacskákkal; idősebb korukban lehajlanak. A legalsó, murvásodó levél erőteljesen túlnövi a virágzatot. Virágzata 2–4 porzós és alattuk 2–5 karcsú, termős füzérkéből áll. A termős füzérkék több cm hosszúak, nyelesek, idősebb korukban bókolók. A tömlőnél többnyire hosszabb, hegyes pelyvák sötét vörösbarnák, olykor majdnem feketék, hátukon zöld középcsíkkal. A tömlő 2–3 mm hosszú, kerekded vagy tojásdad, minden oldalán 4-5 finom érrel, a csúcsán egészen rövid csőrrel. A termő kétbibés. A termés ovális, lapított. Életmódja, termőhelye Sűrűn gyepes, évelő növény, a partszéli, legfeljebb 80 cm vízzel borított élőhelyekre jellemző éles sásos (Caricetum gracilis) növénytársulás karakterfaja. Kövér, humuszos öntés- és tőzegtalajon, a feltöltés korábbi stádiumainak maradványaként megtalálható ligeterdőkben és mocsárréteken is. A tápanyagokat 30–50 cm mélyről, az iszapból veszi fel. A lápréteken és árokszéleken kialakuló magassásos társulásainknak is az egyik leggyakoribb faja. Zsombéklyai alatt sástőzeg (radicellatőzeg) képződik. Május–július között virágzik. Felhasználása A szárított sástőzeget régebben eltüzelték. Élénkzöld levelei és vörösbarna virágzata miatt kertekbe is ültetik, főleg tavacskák szélére. Tilicske Tilicske, 1912-ig Tiliska (románul Tilișca, németül Tilischen) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése A Szebeni-Hegyalja tájegységben, a Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység északkeleti részén, Szelistyétől néhány km-re nyugatra fekszik. Négy, 700 és 750 méteres, erdős hegy veszi körül. Nevének eredete A tilișcă a varázslófű román neve. Kiss Lajos szerint azonban a helységnév egy 'borjú' jelentésű szláv szóból származik és mai román neve népetimológiás. Első említése: Thylichke (1366). Története A község határában dák erődítményt tártak fel. A két védelmi vonal között két lakótorony, műhelyek és gazdasági épületek helyezkedtek el. Kezdetben Fehér vármegyei szabad határőrfalu volt. 1366 és 1472 között a havasalföldi vajdák omlási kerületéhez tartozott. A 16–19. században Szelistyeszék része volt. A falu történetét évszázadokon keresztül két, egymással összefüggő foglalkozás, a transzhumáló juhtartás és a kallózás határozta meg. Nyájaikat egykor nemcsak a Kárpátokon túl, de az alacsonyan fekvő erdélyi legelőkön is teleltették. A juhaikból nyert gyapjún kívül a minden ősszel távoli falvakból összegyűjtött gyapjúneműt is kimosták és tömörítették. Kiegészítő keresetként a patakok vizét lisztelő malmok meghajtására használták. Egy-egy vízimalomnak 12-15 gazdából álló malmostársaság volt a birtokosa és a 19. század végén harminc falu terményeit őrölték bennük. 1675-ben húsz kallómalmot, 1721-ben 28 kallómalmot, 15 lisztelő malmot és 3 fűrészt, 1766-ban már 41 kallómalmot, 16 lisztelő malmot és 6 fűrészt írtak össze benne. A 20. század elején még 16 kallózó és 15 lisztelő malma működött. A 19. század második felében megnehezült az addig űzött transzhumálás folytatása. Az 1880-as években lakóinak nagy része a Krím-félszigetre települt és a Dnyeper, a Dnyeszter, a Don és a Donyec mellékén űzte tovább korábbi foglalkozását. A többiek részint háziipart űztek (szőttek-fontak, bőrt dolgoztak fel), részint áttértek a kereskedésre. Évről évre sokan próbáltak szerencsét Romániában, vagy le is telepedtek ott. 1940-ben Dobrudzsában 103 tiliskai születésű egyén élt. Mások vándorkereskedőként járták a falvakat (főként szövettel üzleteltek), de negyven erdélyi faluban boltot vagy kocsmát is nyitottak a tiliskaiak. Szegényebb és kevésbé élelmes lakói a szomszédos szász falvakba jártak kukoricát kapálni. Egykori legelőinek nagy részét a község visszaerdősítette, amiért a 20. század elején a magyar államtól ezer korona jutalomban részesült. 1910 körül a férfiak gyári gyolcsinget, báránybőr vagy kékposztó mejjest, rövid lajbit viseltek, fejükön fekete báránybőr kucsmát. Az idősek még bocskort, a fiatalok már mind cipőt hordtak. A nők ruhája az előző század végén változott meg. Gyári kötényt, drága, selyemmel és aranyszállal kivarrt gyolcsinget, fekete szőr- vagy selyemkendőt, fekete bársonnyal vagy asztrahánnal szegett bőr- vagy kékposztó mellényt viseltek. Házai általában kő alapra, fenyőfából épültek, a legtöbb zsindellyel, de sok cseréppel fedve. 1941-ben 1571 hektáros határának 31%-a volt erdő, 31,5%-a kaszáló és 26%-a legelő. Lakossága 1850 -ben 4402 lakosából 4291 román és 105 roma nemzetiségű volt, 2709 ortodox és 137 görögkatolikus vallású. 1900 -ban 2011 lakosából 2006 volt román anyanyelvű; 1964 ortodox és 42 görögkatolikus vallású. 2002 -ben 1197 lakosából 1191 volt román nemzetiségű és 1196 ortodox vallású. Látnivalók Falumúzeumát egy parasztházban rendezték be 2003 -ban. A nagyobbik ortodox templom 1782 -ben, egy korábbi fatemplom helyén épült. A kisebbiket a görögkatolikusok építették 1843 -ban. 1858 -ban a görögkatolikus hívek többsége áttért az ortodox vallásra. A falut északnyugatról határoló hegyen középkori vár romjai láthatóak. A vár keletkezéséről írásos forrás nem maradt fenn, de a régészeti leletek szerint a 13. században épülhetett. A 15. században tűzvész nyomán pusztult el. A romokat építkezéseknél használták fel, jelenleg már csak az alapfal egy darabja áll. Led Zeppelin-diszkográfia Az alábbi lista a Led Zeppelin teljes diszkográfiáját tartalmazza. A filmográfia a zenekarról szóló szócikkben található. Az összes Led Zeppelin-album producere Jimmy Page volt. A Led Zeppelin felvétele előtt mind a négy zenész részt vett P. J. Proby Three Week Hero című albumának felvételén. Csak a "Jim's Blues" című dalban játszanak együtt mind a négyen. Stúdióalbumok Válogatásalbumok Box Set Remasters - 1990, New York Led Zeppelin Box Set, Vol. 2 (1-2), 1993. Atlantic Records Profiled Complete Studio Recordings Early Days: The Best of Led Zeppelin Volume One Latter Days: The Best of Led Zeppelin Volume Two Mothership Egyéb Koncertrészletek DVD-n 1969 7" single (UK: Atlantic 584269, US/New Zealand: Atlantic 45-2613, Australia: Atlantic AK 2914, Canada: Atlantic AT 2613X, France: Atlantic 650 153, Germany: Atlantic ATL 70369, Greece: Atlantic 255 002, Italy: Atlantic ATL NP 03117, Japan: Nihon Gramophone DT-1105, Philippines: Atlantic 45-3734, Sweden: Atlantic ATL 70.369) A. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47 B. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28 1969 7" promo 45 edition (US: Atlantic EP 1019) A. "Babe I'm Gonna Leave You" (Bredon, Page, Plant) 6:41 B. "Dazed and Confused" (Page) 6:26 1969 7" single (South Africa: Atlantic ATS410) A. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47 B. "Black Mountain Side" (Page) 2:12 1969 7" single edition (Greece: Atlantic 2019 003) A. "Babe I'm Gonna Leave You" (Bredon, Page, Plant) 6:41 B. "How Many More Times" (Page) 8:28 1969 7" EP (Mexico: Atlantic EPA 1577) A1. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47 A2. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28 B. "Dazed and Confused" (Page) 6:26 1970 7" single (US/Australia/New Zealand: Atlantic 45-2777, Austria/Germany: Atlantic ATL 70460, Belgium: Atlantic BE 650222, Canada: Atlantic AT 2777, France: Atlantic 650 226L, Holland: Atlantic ATL 2091043, Italy/Jamaica: Atlantic ATL 45-2777, Greece: Atlantic 2091 043, Japan: Warner Pioneer P-1007A, Portugal: Atlantic ATL N 28101, South Africa: Atlantic ATS 531, Spain: Atlantic H 671, Sweden: Atlantic ATL 70.460, Turkey: Atlantic 71505) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Hey Hey What Can I Do" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:55 1970 7" radio edit (US: Atlantic 45-2777 PL) A. "Immigrant Song" [stereo] (Page, Plant) 2:25 B. "Immigrant Song" [mono] (Page, Plant) 2:25 1970 7" single (Colombia: WEA 167/168, Costa Rica: Atlantic 70.029, Mexico: Atlantic 1701-1919, Philippines: Atlantic 45-3741) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Tangerine" (Page) 3:10 1970 7" single (Japan: Nihon Gramophone DT-1180) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Out on the Tiles" (Bonham, Page, Plant) 4:07 1970 7" single (South Africa: Atlantic ATS 528) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Friends" (Page, Plant) 3:54 1970 7" single (Uruguay: Atlantic 2164013) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Gallows Pole" (trad. arr. Page, Plant) 4:56 1970 7" single (Venezuela: Atlantic 5-018) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Whole Lotta Love" (Bonham, Jones, Page, Plant, Dixon) 3:12 1970 7" EP (Mexico: Atlantic 2207-014) A1. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 A2. "Tangerine" (Page) 3:10 B. "Out on the Tiles" (Bonham, Page, Plant) 4:07 1970 7" EP (Bolivia: Polydor 608030) A1. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 A2. "Celebration Day" (Jones, Page, Plant) 3:29 B. "Since I've Been Loving You" (Jones, Page, Plant) 7:23 1970 7" single (Poland: Prasniewska N-370) A. "Friends" (Page, Plant) 3:54 B. "Celebration Day" (Jones, Page, Plant) 3:29 1970 7" single (Poland: Daszkowska N 037) A. "Celebration Day" (Jones, Page, Plant) 3:29 B. "Paranoid"* (Butler, Iommi, Osbourne, Ward) 2:52 1970 7" single (South Africa: Atlantic Teal MR 10) A. "Celebration Day" (Jones, Page, Plant) 3:29 B. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 1970 7" EP (Brazil: Rock Espetacular RG 03) A1. "Friends" (Page, Plant) 3:54 A2. "Celebration Day" (Jones, Page, Plant) 3:29 B. "Since I've Been Loving You" (Jones, Page, Plant) 7:23 1970 7" single (Italy: Atlantic ATL NP 03174) A. "Bron-Y-Aur Stomp" (Jones, Page, Plant) 4:16 B. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 1970 7" single (Holland: Atlantic ATL 2019030) A. "Bron-Y-Aur Stomp" (Jones, Page, Plant) 4:16 B. "Out on the Tiles" (Bonham, Page, Plant) 4:07 1970 7" single (Poland: Prasniewski 03) A. "Hats Off to (Roy) Harper" (trad.) 3:42 B. "Out on the Tiles" (Bonham, Page, Plant) 4:07 1971 7" single (Argentina/Chile/Peru: Atlantic 2091 149) A. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 B. "Bron-Y-Aur Stomp" (Jones, Page, Plant) 4:16 1971 7" EP (Australia: Atlantic EPA 228) A1. "That's the Way" (Page, Plant) 5:37 A2. "Going to California" (Page, Plant) 3:31 B. "Stairway to Heaven" (Page, Plant) 8:02 1971 7" single (US/Australia: Atlantic 45-2849, Angola/South Africa: Atlantic ATS 568, Argentina: Atlantic 2091175, Austria/Germany: Atlantic ATL 10103, Brazil: Atco 2091175, Canada: Atlantic AT 2849, Cape Verde: Atlantic ATL N 28-118, Ecuador: Atlantic 45-73502, France: Atlantic 10 103, Greece: Atlantic 2091 175, Holland: Atlantic ATL 2091 175, Italy: Atlantic K 10103, Japan: Warner Pioneer P-1101A, Mexico: Atlantic 2207-024, New Zealand: Atlantic ATL 88, Philippines: Atlantic ATR 0033, Portugal: Atlantic N 28118, Singapore: Stereophonic 10103, Spain: Atlantic HS 775, Sweden: Atlantic ATL 10.103, Turkey: Atlantic 72 500) A. "Black Dog" (Jones, Page, Plant) 4:56 B. "Misty Mountain Hop" (Jones, Page, Plant) 4:38 1971 7" radio edit (Japan: Warner Pioneer P-1001A) A. "Black Dog" [stereo] (Jones, Page, Plant) 4:56 B. "Black Dog" [mono] (Jones, Page, Plant) 4:56 1971 7" single (Poland: Atlantic X 87) A. "Black Dog" (Jones, Page, Plant) 4:56 B. "When the Levee Breaks" (Bonham, Jones, Page, Plant, Minnie) 7:08 1971 7" single (Poland: Prasniewski N 677) A. "Black Dog" (Jones, Page, Plant) 4:56 B. "Four Sticks" (Page, Plant) 4:44 1972 7" EP (Argentina: Music Hall 186) A1. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47 A2. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28 B1. "Roundabout"* (Anderson, Howe) 3:27 B2. "Long Distance Runaround"* (Anderson) 3:30 1972 7" single (US/Australia/New Zealand: Atlantic 45-2865, Austria/Germany: Atlantic ATL 10156, Brazil: Atco ATCS 10.005, Canada: Atlantic AT 2865, France: Atlantic 10156, Holland: Atlantic ATL 2091190, Japan: Warner Pioneer P-1123A, Lebanon: Atlantic AT 16005, Mexico: Atlantic G-1136, Poland: Atlantic XN 82, Portugal: Atlantic ATL N 28128, Spain: Atlantic HS 823) A. "Rock and Roll" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:40 B. "Four Sticks" (Page, Plant) 4:44 1972 7" single (South Africa: Atlantic ATL 590) A. "Rock and Roll" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:40 B. "Going to California" (Page, Plant) 3:31 1972 7" EP (US: Atlantic LLP 171 SD 7-7208) A1. "Rock and Roll" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:40 A2. "Black Dog" (Jones, Page, Plant) 4:56 B. "Stairway to Heaven" (Page, Plant) 8:02 1972 7" single (Philippines: Atlantic 45-3747) A. "Stairway to Heaven" [part 1] (Page, Plant) 4:01 B. "Stairway to Heaven" [part 2] (Page, Plant) 4:01 1972 7" promo (US: Atlantic PR 175 [picture sleeve]) A. "Stairway to Heaven" [stereo] (Page, Plant) 8:02 B. "Stairway to Heaven" [mono] (Page, Plant) 8:02 1972 7" promo (US: Atlantic PR-269) A. "Stairway to Heaven" [stereo] (Page, Plant) 7:55 B. "Stairway to Heaven" [mono] (Page, Plant) 7:55 1972 7" promo (South Africa: Atlantic Teal) A. "Stairway to Heaven" (Page, Plant) 8:02 B. "Going to California" (Page, Plant) 3:31 1973 7" single (Venezuela: Atlantic 5-011) A. "Black Dog" (Jones, Page, Plant) 4:56 B. "Rock and Roll" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:40 1973 7" single (US/Australia/Finland/New Zealand/Philippines/Sweden: Atlantic 45-2970, Angola: Atlantic ATS 610, Brazil: Atco ATCS 10.062, Canada: Atlantic AT 2970, Greece: Atlantic 2091228, Holland: Atlantic ATL 10328, Italy: Atlantic K 10328, Japan: Warner Pioneer P-1237A, Mexico: Atlantic G-1210, Portugal: Atlantic ATL NS 28138, South Africa: Atlantic ATL 610, Spain: Atlantic HS 957, Yugoslavia: Atlantic ATL 26076) A. "Over the Hills and Far Away" (Page, Plant) 4:47 B. "Dancing Days" (Page, Plant) 3:43 1973 7" radio edit (US: Atlantic 45-2970) A. "Over the Hills and Far Away" [mono] (Page, Plant) 4:47 B. "Over the Hills and Far Away" [stereo] (Page, Plant) 4:47 1973 7" single(Uruguay: Atlantic 74007) A. "The Crunge" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:17 B. "D'yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 1973 7" single (France: Atlantic 10328) A. "Dancing Days" (Page, Plant) 3:43 B. "Over the Hills and Far Away" (Page, Plant) 4:47 1973 7" radio edit (South Africa: Atlantic Teal LM) A. "Dancing Days" [stereo] (Page, Plant) 3:43 B. "Dancing Days" [mono] (Page, Plant) 3:43 1973 7" EP (US: Atlantic LLP 213 SD 7-7255) A1. "Dancing Days" (Page, Plant) 3:43 A2. "D'yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 B1. "The Song Remains the Same" (Page, Plant) 5:30 B2. "The Crunge" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:17 1973 7" single (US/Australia/New Zealand: Atlantic 45-2986, Austria/Germany: Atlantic ATL 10377, Canada: Atlantic AT 2986, France: Atlantic 10377, Greece: Atlantic 2091236, Japan: Warner Pioneer P-1265A, Mexico: Atlantic G-1275, Peru: Atlantic ALT 2986, Spain: Atlantic HS 987, Venezuela: Atlantic 5-001, Yugoslavia: Atlantic 26077) A. "D'yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 B. "The Crunge" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:17 1973 7" single (Holland: Atlantic ATL 10374) A. "D'yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 B. "Gallows Pole" (trad. arr. Page, Plant) 4:56 1973 7" promo (UK: Atlantic K 10296, South Africa: Trutone 45) A. "D'yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 B. "The Crunge" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:17 1973 7" EP (Mexico: Atlantic GX 07-818) A1. "D'Yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 A2. "Over the Hills and Far Away" (Page, Plant) 4:47 B1. "Black Dog" (Jones, Page, Plant) 4:56 B2. "Misty Mountain Hop" (Jones, Page, Plant) 4:38 1973 7" EP (Argentina: Music Hall 40.019) A1. "D'Yer Mak'er" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:23 A2. "The Crunge" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:17 1973 7" single (Austria/Germany: Atlantic ATL 10316) A. "The Ocean" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:31 B. "Dancing Days" (Page, Plant) 3:43 1973 7" single (Germany: Atlantic ATL 10316) A. "The Ocean" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:31 B. "Over the Hills and Far Away" (Page, Plant) 4:47 1973 7" EP (Thailand: Atlantic FT 911) A1. "The Ocean" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:31 A2. "Dancing Days" (Page, Plant) 3:43 B1. "The Song Remains the Same" (Page, Plant) 5:30 B2. "The Crunge" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:17 1975 7" EP (Thailand: Atlantic KS 185) A1. "The Ocean" (Bonham, Jones, Page, Plant) 4:31 A2. "Over the Hills and Far Away" (Page, Plant) 4:47 B1. "The Song Remains the Same" (Page, Plant) 5:30 B2. "Dancing Days" (Page, Plant) 3:43 1975 7" single (Thailand: Atlantic FT 206) A. "The Rover" (Page, Plant) 5:44 B. "Trampled Under Foot" (Jones, Page, Plant) 5:35 1975 7" single edition (Thailand: Atlantic Ft 205) A. "In My Time of Dying" [Part 1] (Bonham, Jones, Page, Plant) 8:03 B1. "In My Time of Dying" [Part 2] (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:02 B2. "Houses of the Holy" (Page, Plant) 4:01 1975 7" single (US/Australia/El Salvador/New Zealand: Swan Song SS 70102, Austria/Germany: Swan Song SS K 19402, Brazil: Atlantic ATL 1-15-101-012, Canada: Swan Song SWS 70102, Chile: Atlantic 70102, France/Holland: Swan Song SS 19402, Italy: Swan Song K 19402, Japan: Warner Pioneer P-1361A, Mexico: Swan Song G-1514, Portugal: Atlantic ATL NS 28162, South Africa: Swan Song SNS 100, Spain: Swan Song SS 45-1205) A. "Trampled Under Foot" (Jones, Page, Plant) 5:35 B. "Black Country Woman" (Page, Plant) 4:24 1975 7" promo (UK: Swan Song SSK 19403) A. "Trampled Under Foot" (Jones, Page, Plant) 5:35 B. "Black Country Woman" (Page, Plant) 4:24 1975 7" single (Thailand: Atlantic T 026) A. "Kashmir" (Bonham, Page, Plant) 8:28 B1. "Boogie with Stu" (Bonham, Jones, Page, Plant, Stewart, Mrs. Valens) 3:51 B2. "Black Country Woman" (Page, Plant) 4:24 1975 7" EP (Thailand: Atlantic FT 204) A1. "Boogie with Stu" (Bonham, Jones, Page, Plant, Stewart, Mrs. Valens) 3:51 A2. "Custard Pie" (Page, Plant) 4:13 B1. "Night Flight" (Jones, Page, Plant) 3:37 B2. "Down by the Seaside" (Page, Plant) 5:13 1976 7" single (France: Swan Song SS 19407, New Zealand: Swan Song SS 70110) A. "Royal Orleans" (Bonham, Jones, Page, Plant) 2:58 B. "Candy Store Rock" (Page, Plant) 4:07 1976 7" single edition (US & Australia: Swan Song SS 70110, Canada: Swan Song SWS 70110, Germany: Swan Song SS K 19407, Japan: Warner-Pioneer P-35N, Portugal: Atlantic ATL NS 28176, Spain: Swan Song SS 45-1381) A. "Candy Store Rock" (Page, Plant) 4:07 B. "Royal Orleans"* (Bonham, Jones, Page, Plant) 2:58 1978 12" single (Brazil: WEA 6WP.2003) A. "Stairway to Heaven" [stereo] (Page, Plant) 8:02 B. "Stairway to Heaven" [mono] (Page, Plant) 8:02 1979 7" single edition (US/Australia/Canada/New Zealand: Swan Song SS 71003, Ecuador/Uruguay: Atlantic 45-73015, Germany/Holland: Swan Song SS 19421, Japan: Warner Pioneer P-530N, Mexico: Swan Song Gamma G-2269, Spain: Swan Song SS 45-1295) A. "Fool in the Rain" (Jones, Page, Plant) 6:08 B. "Hot Dog" (Page, Plant) 3:15 1979 7" single radio edit (US: Swan Song SS 71003 SP, Italy: Swan Song PR 097) A. "Fool in the Rain" (Jones, Page, Plant) 3:20 B. "Hot Dog" (Page, Plant) 3:15 1979 7" single edition (Brazil: Swan Song SS 11105, Paraguay: Swan Song 11.105) A. "All My Love" [mono] (Jones, Plant) – 5:33 B. "All My Love" [stereo] (Jones, Plant) – 5:33 1979 7" single edition (Argentina: Swan Song SS 79435) A. "All My Love" (Jones, Plant) – 5:33 B. "Hot Dog" (Page, Plant) – 3:15 1980 7" single edition (Peru: Capricornio 030 [RI 16288]) A. "All My Love (Con Todo Mi Amor)" (Jones, Plant) – 5:53 B. "Rise"* (Armer, Badazz) – 4:53 1990 CD single (US: Atlantic PRCD 3717) 1. "Over the Hills and Far Away" (Page, Plant) 4:47 1990 7" promo (UK: Atlantic LZ3) A. "Stairway to Heaven" (Page, Plant) 8:02 B. "Whole Lotta Love" (Bonham, Jones, Page, Plant, Dixon) 1991 20th Anniversary promo (US: Atlantic PRCD 4424-2, Japan: Warner Pioneer PRCD 4424-2) CD single, 7" single 1992 CD single (US: Atlantic 2777-2) 1. "Immigrant Song" (Page, Plant) 2:25 2. "Hey Hey What Can I Do" (Bonham, Jones, Page, Plant) 3:55 Kislemezek (USA) " Communication Breakdown "/" Good Times Bad Times " – 1969 . március 10. " Whole Lotta Love "/" Living Loving Maid (She’s Just a Woman) " – 1969 . november 7. "Immigrant Song"/"Hey Hey What Can I Do" – 1970 . november 5. "Black Dog"/"Misty Mountain Hop" – 1971 . december 2. "Rock and Roll"/"Four Sticks" – 1972 . február 21. "Over the Hills and Far Away"/"Dancing Days" – 1973 . május 24. "D'yer Mak'er"/"The Crunge" – 1973 . szeptember 17. "Trampled Under Foot"/"Black Country Woman" – 1975 . április 2. "Candy Store Rock"/"Royal Orleans" – 1976 . június 18. "Fool in the Rain"/"Hot Dog" – 1979 . december 7. "Whole Lotta Love"/"Baby Come on Home"/"Traveling Riverside Blues" – 2000 . május 30. (CD kislemez) Monte (Madeira) Monte egy Funchallal gyakorlatilag egybeépült falu Madeira szigetének Funchal járásában, a főváros fölötti hegyoldalon. Közlekedés A fővárosból közúton autóval vagy a 20-as, illetve 21-es városi busszal vagy a tengerpartról induló kabinos felvonóval juthatunk fel a faluba. Lefelé van egy harmadik megoldás is: a sziget egyik fő nevezetességének hirdetett kosárszán (tobogán). A szánok útvonala mintegy két kilométer hosszú; a szánok alsó végállomása Funchal Livramento külvárosában van. Innen még jó három kilométernyi séta lefelé a belváros (vagy mehetünk taxival). A felvonó fölső végállomásáról mintegy 150 fokos panoráma nyílik Funchalra és az óceánra. Innen rövid sétaút vezet egy másik, kisebb felvonó felső végállomásához: ezzel a felvonóval a funchali botanikus kerthez juthatunk el. A sétaútból könnyen, jól járható turistaút ágazik ki, és vezet a sziget talán legkönnyebben járható levadájához, amely mintegy hat kilométeres és helyenként igen látványos úton Funchal északkeleti, Palheiro Ferreiro nevű külvárosáig vezet. A második világháború előtt a fővárosból kisvasút vitt föl a hegyre (Funchalból Montén át Terreiro da Lutába), de a háborús fémigények kielégítésére a szigetet megszálló angolok fölszedték és beolvasztották a síneket. Az egykori kisvasút fölső végállomása máig megtekinthető; egy megmaradt mozdonyt Funchalban, a Szent Katalin parkban állítottak ki. Trópusi kert A felvonó végállomása és a Miasszonyunk temploma között található a Trópusi kert néven is ismert botanikus kert (Jardim de Monte Palace). Nyitva: H–Sz: 9:00–18:00; belépő 12.50 euró (ezért jár egy pohárka Madeira is). Története Charles Murrey madeirai angol konzul valamikor az 1700-as években vásárolta meg az ingatlant, amit takaros villává alakíttatott át. Később ezt Quinta do Prazer néven kezdték emlegetni. A 19. század második felében a quinta többször is gazdát cserélt; a sziget leggazdagabb családai nagyra értékelték a város központjától kellőképp távol álló úrilakot. 1897-ben Alfredo Guilherme Rodrigues vette meg a birtokot, és a Rajna partján látott paloták mintájára jelentősen kibővíttette az épületet, amit idővel szállodává alakítottak: ez lett a Monte Palace Hotel. A szálloda fő vonzereje a panoráma volt: a lakók pillantása előtt feltárult a teljes Édeskömény-öböl, benne Funchallal. vendégei többnyire a szigetre látogató portugál és külföldi előkelőségek voltak. Amikor a tulajdonos 1943-ban meghalt, örökösei nem akarták tovább üzemeltetni a szállót, és azt eladták a Caixa Económica do Funchal banknak. A bank 1987-ben adta el az ingatlant José Manuel Rodriguez Berardónak, aki bevitte a vagyont az általa létrehozott José Berardo Alapítványba. Az alapítvány nemcsak a kert növényzetét bővítette, de a főépületet is felújította. Növényzete, állatvilága A park különlegességei a fokföldi és ázsiai cikászok (páfránypálmák), amiknek számos faját összegyűjtötték itt. A kert büszkeségei közé tartoznak az ezeréves olajfák. A két tóban (a főépülettől keletre, illetve délre) aranyhalak élnek. A nagy tó mintegy féltucat hattyúnak is otthont ad. Díszítményei A fák alatt és a mesterséges barlangokban furcsa díszeket, régi kőfaragványokat, azulejokat és kínai vázákat helyeztek el. A kert bejáratát márványból faragott oroszlánok vigyázzák. A japánkertet kerámiavázák és szamurájszobrok ékítik: a központi tó déli partján áll a világ legmagasabb kerámiavázája, ami a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel. A japánkertben négy nagy, egyenként 7 m magas és 6 m széles tabló a négy őselemet mutatja be. Egy 166 terrakotta képecskéből álló tabló Japán és a portugál felfedezők kapcsolatát mutatja be. Történelmi bemutató Az északkeleti bejárat alatt kezdődő tanösvény negyven nagy azulejója a portugál történelmet mutatja be uralkodónként, illetve köztársaságonként egy-egy, kisebb képekre tagolt tablóval. Tematikus gyűjtemények A kert délnyugati részén Madeira endemikus növényeit mutatják be. Az északkeleti részt japánkertté alakították. A cikászokat az északi negyedben találjuk. A főépülettől délre orchideákat , még délebbre egy kis tavacskában vízinövényeket gyűjtöttek össze. Kiállításai A park két állandó kiállítása: féldrágakövek és díszítőkövek; modern zimbabwei szobrászművészet. Keleti kert Monte másik botanikus kertje a szurdokvölgyben följebb kiépített Keleti kert. Nevét onnan kapta, hogy a központi épület csempeképei a portugál-japán kapcsolatok történetét mutatják be a 16. századtól napjainkig. Miasszonyunk temploma A funchali kikötőből is jól látható Miasszonyunk templomának egyik oldalkápolnájában temették el IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt és osztrák császárt, akit azóta boldoggá avattak – Károly családostól itt, a Quinta do Monte villában töltötte élete utolsó fél évét. A helybéli legenda szerint még a 16. században történt, hogy a Monte fölötti Terreiro da Lutában a Szűzanya megjelent egy kis pásztorlánykának, aki be is számolt erről szüleinek, ám ők nem hittek neki. Mivel a jelenés többször is megismétlődött, az apa elhatározta, hogy utánajár a dolognak, és titkon követte lányát, amikor az fölterelte a jószágot a hegyre. A jelenést nem látta ugyan, de talált egy Madonna-szobrot. A templom azon a helyen áll, ahol az apa a szobrot találta. A templom építését a 18. században kezdték el. A Montei Szűz kis szobra a főoltáron, ezüst tartóban látható. Minden augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének napján a madeiraiak a sziget patrónáját ünneplik. Ilyenkor gazdagon feldíszítik a templomot, ahová messze földről érkeznek a zarándokok. A templom bejárata mellett kétoldalt azulejók díszítik a falat; a bejárat előtti teraszon áll IV. Károly szobra. A templom alatti utcából indulnak a tobogánok. Egyéb látnivalók A templom alatti mély szurdokvölgyön borostyánnal benőtt híd vezet át – a 2. világháború előtt ezen járt a fogaskerekű vasút. Nem messze a hídtól még áll a régi vasútállomás sárga épülete. Ettől nem messze a Fonte do Largo márvány díszkút egyúttal a Montei Szűzanya szentélye is; a hívők virágokkal díszítik és gyertyákat gyújtanak Szűz Mária tiszteletére. A két felvonó közti sétaút mellett áll a Szeplőtelen fogantatás kápolnája . IX. Piusz pápa 1854. december 8-án fogalmazta meg a szeplőtelen fogantatás hittételét. Ennek ötvenedik évfordulóját nagy pompával ünnepelték meg Madeirán 1904. december 9-én. Ekkor határozták el, hogy kápolnát emelnek a kereszténység kialakulását lehetővé tevő esemény tiszteletére. Az építkezéshez szükséges anyagiak jó részét közadakozásból teremtették elő. Orleáns-i Amélia hercegnő, Diplomata Károly király felesége, aki 1901-ben ellátogatott a szigetre, egy értékes ezüst imazsámollyal járult a gyűjtés sikeréhez. A kápolna alapkövét 1906 elején helyezték el, és az építkezést még abban az évben be is fejezték. A romantikus stílusú építményhez öt lépcsőn juthatunk föl. A kápolna előtti teraszról jó kilátás nyílik a Ribeira de João Gomes patak völgyére. Az épületben áll egy szép márvány szenteltvíztartó. A négy festett üvegablak Ricardo Leone munkája. A botanikus kerthez vezető kis felvonó kötélpályája a Ribeira das Cales völgyén (a Ribeira de João Gomes bal oldali oldalvölgyén) kel át. Ebben a völgyben indul a sziget egyik legkönnyebben megközelíthető és legkönnyebben bejárható turistaútja, amely a völgytalp elérése után a Levada dos Tornos , majd a Levada da Serra levada mentén, Funchal Curral dos Romeiros és Quinta do Pomar negyedeit érintve, a botanikus kert fölött vezet Camachába . Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek – ezzel a címfelirattal a lugosi Magyar Kisebbség különlenyomatai jelentek meg 1941-42-ben. A füzetsorozatról Jakabffy Elemér főszerkesztő a bécsi döntéseket követő időszakban művelődéstörténeti, társadalomtudományi és falukutató tanulmányokkal akarta előmozdítani a romániai magyarság önismeretét, s megbízásából Fodor József szociográfiai kutatómunkára hívta fel a fiatalságot. A begyűlt tanulmányokat a lap közreadta, majd számozott sorozatban is forgalomba hozta. Megjelent füzetek 1. Vita Zsigmond : Erdélyi művelődési törekvések száz évvel ezelőtt; 2. Szikrény Vilmos: Ötvösd; 3. Vita Zsigmond: A „Kolozsvári Nevelői Kör" története; 4. Bányai Géza : Medves; 5. Schiff Béla : A „Temeschburg" név a történelem megvilágításában; 6. Péntek Árpád : A karánsebesi régi és új református egyházközség és temploma; 7. Farkas László : Detta magyarsága a bánsági magyarság sorskérdéseinek tükrében; 8. Szikrény Vilmos: Fibiş (Temesfüzes); 9. Vita Zsigmond: Nemzet és sors a Bánk Bánban; 10. Bányai Géza : Janova; 11. Tőkés Gyula: Bunea mică (Bunyaszekszárd); 12. Orgonás Mihály: Dejan (Dézsánfalva). Amikor az Antonescu-rendszer a Magyar Kisebbséget betiltotta, a füzetsorozat is megszűnt. Hangyászok A hangyászok (Vermilingua) az emlősök osztályába (Mammalia), a vendégízületesek öregrendjébe (Xenarthra), azon belül a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendbe tartozó alrend. A Pilosa rend másik alrendje a lajhárok (Folivora). A két alrend közös sajátossága, hogy testüket szőrzet borítja, ellentétben az övesállatokkal (Dasypodidae), melyek testét páncél burkolja, éppen ezért kapták a páncélos vendégízületesek (Cingulata) nevet. Elterjedésük Elterjedési területük Dél-Mexikó és Észak-Argentína közé esik, tehát dél-amerikai állatok, akárcsak a többi vendégízületes (egyes övesállatok Észak-Amerikában is élnek). A hangyászok – a többi vendégízületeshez hasonlóan – eredendően Dél-Amerikában alakultak ki, miután a kontinens Afrika nyugati pereméről levált. Megjelenésük A hangyászok igen sok sajátosságot mutatnak a testfelépítésükben. Igen jellegzetes például a fej alakja, mely az erősen módosult koponyára vezethető vissza. A hangyászoknak speciális táplálkozási módjuk miatt (hangya- és termeszevés) az arckoponyájuk erősen megnyúlt, az alsó és felső állkapocs csőszerűen összeforrt, melynek végén kis nyílásként maradt meg a szájnyílás. A szájnyílásban fogakat nem találunk, hisz az állat még rágómozgásra is képtelen. Az egyedfejlődés embrionális szakaszában találunk csak fogkezdeményeket, melyek aztán fel is szívódnak, és többet nem alakulnak ki. A másik jellegzetesség a szájnyíláson kiölthető, hosszú, féregszerű nyelv, melyekkel a hangyákat és a termeszeket képesek felnyalni. A nyelv izomzata igen erőteljes, és nem a koponyacsontokhoz rögzül izomzata, hanem sokkal lentebb, egészen a szegycsonthoz tapad. Ezért képesek a hangyászok olyan gyorsan és ügyesen használni a nyelvüket. A nyelv felületén még kisebb-nagyobb szemölcsöket is találunk, melyek hátrafelé állnak. Emellett a jól fejlett nyálmirigyek folyamatosan ragadós váladékot engednek a szájüregbe, így a hangyák vagy a termeszek könnyedén ráragadnak. A hosszú vékony nyelv akkor tesz jó szolgálatot a hangyásznak, mikor csak kis rést sikerül ütnie a rovarok várain, hisz ilyenkor a keskeny járatok mélyéről is képes nyelvével sok rovart összegyűjtenie és elfogyasztania. A legtöbb emlőstől eltérően a hangyászok nem termelnek gyomrukban sósavat az emésztés elősegítésére – erre a célra az elfogyasztott hangyákban meglévő hangyasavat használják fel. A hangyászok jellegzetessége még a mellső végtagokon található erőteljes karom, melyekkel egyrészt felsérti a termeszek és hangyák várának falait, másrészt védekezik velük az esetleges támadások ellen. A csontvázrendszerük is mutat különlegességeket: a bordáik olyan szélesek, hogy szinte összeérnek, nincs is közöttük tér. A sörényes hangyász kulcscsontja erőteljesen visszafejlődött, a többi hangyászfajé viszont fejlett. Életmódjuk A sörényes hangyász magányos állat, sokféle élőhelyen megtalálható, a pampákon és az esőerdőkben egyaránt. Kiváló szaglásának köszönhetően már messziről felfedezi a termeszvárakat. Vadászterületén belül rendszeresen látogatja a bolyokat, de mindegyikből csak rövid ideig táplálkozik, így kerülve el a boly pusztulását. A sörényes hangyász egyszerre egyetlen utódot gondoz, aki több mint egyéves koráig cipelteti magát anyjával, és teljes kifejlődéséig, kétéves koráig együtt maradnak. A dolmányos hangyászok kisebb termetű erdei, fán élő állatok. Farkuk fogófarok, alsó része csupasz, mely a biztosabb kapaszkodást szolgálja. Rendszerezés Az alrendbe 2 család, 3 nem és 4 faj tartozik: hangyászfélék (Myrmecophagidae) – 2 nem és 3 faj tartozik a családba törpehangyászok (Cyclopedidae) – 1 élő, 1 kihalt nem és 1 élő faj tartozik a családba Shay Sweet Shay Sweet (Fort Worth, Texas, 1978. szeptember 22. –) amerikai pornószínésznő. Élete Shay Sweet Fort Worthban, Texasban született 1978-ban. Shay Sweetnek saját bárja van Texasban. Négyszer nyert AVN-díjat a 160 centiméter magas hölgy. Több tetoválást is visel a Shae és Shaye művészneveken ismert pornószínésznő. Az Igazság Ligája: Háború Az Igazság Ligája: Háború (eredeti cím: Justice League: War) 2014-ben megjelent amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely eredetileg DVD-n jelent meg és amely a DC animációs filmuniverzum 1. filmje. A forgatókönyvet Heath Corson írta, Jay Oliva rendezte, a zenéjét Kevin Kliesch szerezte. A Warner Bros. Animation készítette, a Warner Home Video forgalmazta. Amerikában 2014. február 4-én adták ki DVD-én, Magyarországon 2015. február 8-án mutatta be az HBO. Ismertető Különös szörnyek tűnnek fel, szerte a világban. Darkseid paradémon serege elözönli a bolygót, uruk vezetésével, hogy igába hajtsák azt. A szuperhősök kezdetben egyedül próbálnak meg szembeszállni a fenyegetéssel, de rá kell jönniük, hogyha meg akarják menteni a földet, akkor össze kell fogniuk egymással. Superman, Batman, Wonder Women, Zöld Lámpás, Flash, Shazam és Cyborg, személyes ellentéteiket félretéve elszántan harcolnak a megszálló erőkkel, s együttes erővel sikerül elűzniük Darkseid-ot és paradémonjait a bolygóról, végül más hasonló jellegű támadástól tartva megalapítják az Igazság Ligáját. A magyar változat munkatársai Bácskai János Bárány Virág Berecz Kristóf Uwe Czifra Krisztina Élő Balázs Fehérváry Márton Gacsal Ádám Gyurin Zsolt Hábermann Lívia Kapácsi Miklós Király Adrián Lipcsey Colini Borbála Németh Kriszta Pál Tamás Rosta Sándor Stern Dániel Szórádi Erika Szűcs Anna Viola Tarján Péter Vida Bálint Vida Sára Csizmás Kata Kardos Péter Kajdácsi Brigitta Fehér József Haber Andrea Bozai József A szinkront az HBO megbízásából a Mafilm Audio Kft. készítette, 2015-ben. Örmény labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az örmény labdarúgó-bajnokság első osztálya (örmény betűkkel: ����������� �����, magyar átírásban: Bardzragujn Humb) a legmagasabb szintű, évenként megrendezésre kerülő labdarúgó-bajnokság Örményországban. 1936-tól 1991-ig a Szovjetunió örmény regionális labdarúgó-bajnokságaként, 1992 óta a már független Örmény labdarúgó-szövetség szervezi és bonyolítja le. A bajnokság rendszere A bajnokság tavaszi–őszi, körmérkőzéses rendszerben zajlik, mely során minden csapat minden csapattal négyszer mérkőzik meg: kétszer pályaválasztóként, kétszer pedig vendégként. A bajnokság végső sorrendjét az alábbi szempontok szerint határozzák meg: a bajnokságban szerzett pontok összege; a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma; A bajnokság győztese lesz az örmény bajnok, míg – a szabályok értelmében – az utolsó helyezett csapat kiesik a másodosztályba. Eddigi dobogósok és gólkirályok Megjegyzések a # -oszlop az örmény bajnokság aktuális helyét mutatja az UEFA-együtthatóból számított nemzeti labdarúgó-bajnokságok ranglistáján. félkövéren írt minden csapat, amely az aktuális szezonban megnyerte a bajnokságot és az örmény kupát is. A dőlten jelölt csapatok az adott szezonban megnyerték az örmény labdarúgókupát, de a bajnokságot nem. Jelentős külföldi játékosok A félkövérrel jelölt játékosok szerepeltek hazájuk felnőtt válogatott keretében labdarúgó-világbajnokságon. A bajnokság helyezése az UEFA-rangsorban A bajnokság helyezése 2011-ben, az UEFA rangsorában. (Dőlt betűvel az előző szezonbeli helyezés, zárójelben az UEFA-együttható). 45. (43.) Meistriliiga (3,791) 46. (46.) Welsh Premier League (2,790) 47. (45.) Bardzragujn Humb (2,583) 48. (52.) BOV Premier League (2,416) 49. (49.) Carling Premiership (2,249) Források és jegyzetek A Pjunik és az Ararat is 59-59 ponttal, 18 győzelemmel végzett a tabella élén. A szabályoknak megfelelően rájátszás került kiírásra, amelyen a Pjunik 2–1-re győzött. Forrás: rsssf.com (angolul) 2001. augusztus 20-án az Araksz Ararátból Jerevánba helyezte át székhelyét, és Szpartak Jerevan néven vett részt a bajnokságban. Mivel sem a csapat nevét, sem a logót, sem a korábbi eredményeket nem vitték át Jerevánba, egy „új Szpartak Jerevan” labdarúgóklub született, mindössze másfél évadra. (Az „új Szpartak” nem azonos a Szovjetunió idején létezett Szpartakkal, amely a jelenlegi FA Ararat Jerevan csapata). Forrás: rsssf.com (angolul). A következő szezont követően a Kotajk Abovjanból kivált, majd székhelyét Jerevánba helyező Bananccal olvadt össze, és az FA Bananc Jerevan utánpótláscsapatává vált, a Bananc pedig Szpartak Jereván néven szerepelt a 2002–2003-as UEFA-kupa selejtezőin. Forrás: rsssf.com (angolul) és rsssf.com (angolul) 1997-ben visszatértek a tavaszi–őszi rendszerre. Ebben a nyárvégi–őszi bajnokságban nem hirdettek kupagyőztest. Speciális szezon volt, mivel nem hirdettek bajnokot. A bajnokságot két hatos csoportban rendezték meg, körmérkőzéses rendszerben. A csoportok utolsó helyezett csapatai búcsúztak az élvonaltól. Az A csoportot a Sirak, a B csoportot és a kupát a Ararat Jerevan nyerte. Megosztott bajnoki cím a Homenetmen Jerevan és a Sirak között. Tartalmazza a Homenetmen Jerevan eredményeit is. Homenetmen Jerevan néven. Tartalmazza a Cement Ararat eredményeit is. Cement Ararat néven. Tartalmazza a Bananc Kotajk eredményeit is. UEFA Country Ranking (angol nyelven). Kassiesa. (Hozzáférés: 2010. április 18.) 6879 Hyogo A 6879 Hyogo (ideiglenes jelöléssel 1994 TC15) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kazuyoshi Ito fedezte fel 1994. október 14-én. Soós Imre (labdarúgó) Soós Imre (Győr, 1969. november 17. –) magyar UEFA PRO diplomás labdarúgóedző, a Kisvárda vezetőedzője. Forrás Soós Imre adatlapja a transfermarkt.com oldalon (angolul) Saint-Barthélemy (Seine-et-Marne) Saint-Barthélemy település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 334 fő (2015). Saint-Barthélemy Bellot, La Chapelle-Moutils, La Ferté-Gaucher, Meilleray, Montolivet, Saint-Martin-des-Champs és Verdelot községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tillandsia cyanea A Tillandsia cyanea a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a broméliafélék (Bromiliaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Tillandsia cyanea eredeti előfordulási területe Ecuador esőerdői. Megjelenése Ez egy epifiton, azaz fán lakó évelő növény, mely 50 centiméter magasra és ugyanannyi szélesre nő meg. Nincs központi főszára, hanem csokorba tömörülő, meghajló levelei. A levelek hosszúak és evezőalakúak. A kis virágait, körülbelül 20 darab, nagy, rózsaszín, vörös vagy lila színű murvalevél (bractea) rejt el. Életmódja Tavasztól őszig nyílik. A természetben a fák ágain nő, azonban a termesztett változatokat szobanövényként virágcserépben is tartható. Egyes termesztett változatai elnyerték a The Royal Horticultural Society a Royal Horticultural Society Award of Garden Merit, azaz nagyjából Kerti Termesztésre Érdemes Növény Díját. H4 hiszton A H4 egy hiszton osztály, része a hiszton oktamernek. Az N-terminális vége játszik szerepet a nukleoszómában a TATA box felszabadításában. Amikor aktiváló fehérjék kapcsolódnak az N-terminális vég secifikus pontjához, ez konformációs változást idéz elő a hisztonban, melynek eredményeként átmenetileg a H2A és H2B hisztonok nukleoszómából történő kilökődése megy végbe. E folyamat pedig a DNS bizonyos részeit szabaddá teszi a transzkripciós gépezet számára. Az átíródás után az oktamer szerkezete helyreáll. Mihajlo Bučić Mihajlo Bučić, magyarosan Buchich Mihály (16. század) református lelkész. Élete Horvátországi származású; Belicában a Muraközben volt katolikus plébános; majd áttért a protestáns hitre és ezt szóval és írásban terjesztette Szlavóniában, miért is 1574-ben és később is sok kellemetlensége volt Draskovich György püspökkel. Munkái Contra praesentiam corporis et sanguinis Christi in sacramento Eucharistiae. Nedelische, 1573. Kerstjanski Nauk. U. ott, 1573. (Keresztyén katekismus.) Novi Zakon U. ott, 1573. (Uj testamentom horvátúl). Pygarrhichas albogularis A Pygarrhichas albogularis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába és a fazekasmadár-formák (Furnariinae) alcsaládjába tartozó Pygarrhichas nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Phillip Parker King írta le 1831-ben, a Dendrocolaptes nembe Dendrocolaptes albogularis néven. Előfordulása Argentína és Chile területén honos. A természetes élőhelye trópusi és szubtrópus síkvidéki esőerdők, valamint lombhullató erdők. Megjelenése Átlagos testhossza 16 centiméter, testtömege 20-27 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. január 26.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. január 26.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. január 26.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 0170. május 6.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. január 26.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 26.) Frederick Reines Frederick Reines (Paterson, 1918. március 16. – Orange, 1998. augusztus 26.) Nobel-díjas amerikai fizikus. 1995-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták a neutrínó felfedezéséért (neutrínó-kísérlet). Életrajz A New Jerseybeli Patersonban született és a Stevens Institute of Technologyra járt. A New York Egyetem-en szerezte meg a PhD-fokozatát. Először a Los Alamos-i Nemzeti Egyetemen dolgozott, ahol felfedezte a neutrínót. Később a Case University vezetője lett 1959 és 1966 között. Alapító dékánja lett az újonnan indult University of California, Irvine fizikai tudományok iskolájának. Haláláig ott dolgozott. Mk45 Az Mk45 sorozat nem villamosított, keskenynyomközű pályákra szánt dízel-hidraulikus mozdony sorozat. (Beceneve: "Ledehás".) 2010-től elkezdődött remotorizálásuk az MVJ Zrt. szombathelyi telephelyén. Története MÁV 1970 elején merült fel új vontatójárművek beszerzése a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút részéről. A járműveket a romániai Augusztus 23. Művektől rendelték meg. A mozdony a nagyvasúti forgalmat ellátó M43 sorozatjelű mozdonnyal nagyrészt azonos szerkezeti elemek felhasználásával készült, viszont nincs tolató-vonali fokozatváltója. A járművek gyári típusjelzése L45H. A Magyar Államvasutaknál az Mk45 sorozatjelet kapták. A MÁV összesen tíz darab Mk45 sorozatú mozdonyt vásárolt. Ezek közül hat darab – az Mk45, 2001 – Mk45, 2006 pályaszámúak – beszerzésüktől, azaz 1973 óta a Gyermekvasúton közlekednek. Négy további mozdonyt – Mk45, 2007 – Mk45, 2010 pályaszámúak – a hegyközi kisvasúton, Sárospatakon állomásítottak. A Hegyközi Kisvasúton elsősorban a nagy vonatterhelések biztonságos továbbítása és a nagy gyorsulással számított menetidők alkalmazása tette szükségessé az Mk45 sorozatú mozdonyok közlekedtetését. A négy mozdony 1973-tól 1980-ig üzemelt a hegyközi kisvasúton. A vonal megszüntetése után a gépeket Nyíregyházára irányították. A nyírségi kisvasút síkvidéki pályáján azonban üzemeltetésük gazdaságtalannak bizonyult. Az Mk45, 2007 – Mk45, 2010 pályaszámú mozdonyokat 1994 nyarán a Gyermekvasút hűvösvölgyi vontatási telepére szállították. Az üzemképtelen járműveket nem újították fel. Selejtezésüket 1996-ban az Mk45, 2010 psz. mozdonnyal megkezdték. Egyes alkatrészeiket a Gyermekvasúton közlekedő Mk45, 2001 – Mk45, 2006 pályaszámú járművekbe építették be. Az Mk45, 2007, Mk45, 2008 és Mk45, 2010 pályaszámú mozdonyokat teljesen elbontották. Az Mk45, 2009 pályaszámú gépet 2010. június 16-án állították ki a füzérkomlósi Fehér szikla fogadó udvarán, a volt végállomás közelében. Borsodnádasdi Lemezgyár A Borsodnádasdi Lemezgyár (BNL) 1974-ben szintén vásárolt 2 db L45H típusú mozdonyt. Ezek a járművek – az Mk45 sorozat 760 mm-es nyomtávolságától eltérően – 1000 mm nyomtávolságúak voltak. Az L 45H-01 és -02 pályaszámot kapott gépek a gyár saját használatú vasúti hálózatán, 1992-ig Ózd és Borsodnádasd között, majd csak a borsodnádasdi üzem területén közlekedtek. Röviddel ezután végképp leállították őket. Külföld Az L45H típusú keskeny-nyomtávú mozdonyok Romániában és Lengyelországban sokkal nagyobb számban voltak megtalálhatók, mint Magyarországon. Lengyelországban az L45H típusú mozdonyokat többféle nyomtávolsággal (750 mm, 785 mm, 1000 mm) és kivitelben (eltérő vonókészülékkel, biztonsági berendezésekkel) nagy számban alkalmazták. A keskeny-nyomközű hálózatnak a 2000 utáni években végrehajtott jelentős visszafejlesztéséig mind személyszállító, mind tehervonatok továbbítására használták. Felépítése Dízelmotor Az LDH45 típusba egy 450 lóerő (331 kW) teljesítményű Maybach-Mercedes licenc alapján gyártott, MB 836 Bb típusú, hathengeres álló hengerelrendezésű, feltöltött, előkamrás motort építettek be. A 175 mm furatú és 205 mm löketű motor névleges fordulatszáma 1450 1/min. A motort egy, a brassói Hidromecanica által gyártott BBC-licenc VTR 200 típusú turbó tölti. Erőátvitel A motorhoz egy szintén a Hidromecanica által gyártott TH 1-A típusú (az M31-esekben is alkalmazott Voith L 26/St/V típus licence alapján készült) két egyforma, egymástól mechanikusan elhangolt nyomatékmódosítóból álló hidrodinamikus hajtómű csatlakozik, ehhez pedig egy 1 R 16 típusú mechanikus irányváltó csatlakozik. Ennek kihajtó tengelye a belső kerékpárok 2 A 100 típusú kétlépcsős (elosztó) tengelyhajtóműveket, azok pedig szintén kardánokkal a külső kerékpárok 1 A 100 típusú egylépcsős tengelyhajtóműveit hajtják. Segédüzemek A dízelmotorról ékszíjjal hajtott GI 03/17.05 típusú segédüzemi generátor névleges teljesítménye 7 kW, feszültsége 24 V. Az 6 C-1 típusú légsűrítőt szintén ékszíj hajtja meg. A hűtőventilátor hidrosztatikus hajtású melynek szivattyúját ugyancsak ékszíjjal hajtja a dízelmotor. Pedroso de Acim Pedroso de Acim település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 95 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Au (Breisgau-Felső-Feketeerdei járás) Au település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 1387 fő (2014. január 2.). Kerényi Gábor Kerényi Gábor (Salgótarján, 1987. szeptember 7. –) magyar labdarúgó, védő. Jelenleg a Salgótarjáni BTC játékosaként szerepel. Saint-Baussant Saint-Baussant település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Saint-Baussant Essey-et-Maizerais, Flirey, Seicheprey és Lahayville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Meslay-le-Vidame Meslay-le-Vidame település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 530 fő (2015). Meslay-le-Vidame Vitray-en-Beauce községgel határos. Népesség A település népességének változása: Szent Paraszkiva-fatemplom (Tirnavica) A tirnavicai Szent Paraszkiva-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03463 sorszámon szerepel. Gare de Labège-Innopole Gare de Labège-Innopole vasútállomás Franciaországban, Labège településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bordeaux–Sète-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Halte de Labège-Village (Gare de Sète, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Gare de Toulouse-Montaudran (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Bordeaux–Sète-vasútvonal) 24 (dal) A 24 Jem walesi énekesnő első kislemeze első, Finally Woken című albumáról. Kereskedelmi forgalomban nem jelent meg, csak promóciós kislemezen. A dal arról szól, hogy az énekesnő öngyilkosságot követ el, miután szerelme elhagyta. A dalt 2006-ban felhasználták az Ultraviolet című film reklámjához és hallható volt a Las Vegas című tévésorozatban is. Karen Mok kantoni és mandarin kínai nyelven is feldolgozta. Számlista 24 (Radio Remix) 24 (Album Version) Gombafelhő A gombafelhő olyan egyedi, gomba alakú, kicsapódott vízpárából vagy törmelékből álló pirokumulusz felhő, amelyet rendszerint egy nagyon nagy robbanás hoz létre. Leggyakrabban nukleáris robbantásokkal hozhatók összefüggésbe, azonban bármilyen megfelelő nagyságú robbanás előidézheti. Így például a nagy teljesítményű GBU-43/B MOAB (Massive Ordnance Air Blast) hagyományos bomba felrobbantása is gombafelhő kialakulásával járhat. Természetes úton is létrejöhetnek gombafelhők, vulkánkitörések és meteoritbecsapódások által. A gombafelhők nagy mennyiségű, forró, alacsony nyomású gázok gyors, talajközeli képződése során jönnek létre, úgynevezett Rayleigh–Taylor instabilitást alakítva ki. A gázok tömege gyorsan emelkedve turbulens örvényeket kelt, amelyek a szélüknél lefelé csavarodnak, ezáltal egy örvénygyűrűt hoznak létre, valamint további füstöt és törmeléket emelnek a magasba a középpontban, kialakítva a gombafelhő „szárát”. A gáztömeg egy idő után eléri azt magasságot, ahol a sűrűsége megegyezik a környező légkör sűrűségével. Ekkor a felhő szétoszlik és a magával emelt törmelék szétszóródva visszahull a földre. Kialakulásuk A gombafelhők nagy méretű robbanások hatására jönnek létre a Föld gravitációs vonzásának közrejátszásával. Gravitáció hiányában (például a világűrben) nem jönne létre a jellegzetes gombaalakzat, a robbanás gömbszerű lenne. Legismertebbek a nukleáris robbantások nyomán kialakuló gombafelhők. A robbanás során keletkező tűzgömb és lökéshullám hatásainak maximalizálása érdekében a nukleáris bombákat szokás szerint a talaj fölött robbantják fel, és nem a becsapódás alkalmával, mert a talaj a keletkező energia nagy részét elnyelné. Közvetlenül a detonáció után a tűzgömb emelkedni kezd, ugyanazon elv szerint, mint egy hőlégballon. Ahogyan emelkedik, alulról levegő szívódik be a felhőbe (hasonlóan egy kéményhez), ami erős légáramlatokat, úgynevezett utószeleket kelt, miközben a felhő fejében a forró gázok tórusz alakban forognak. Ha a robbanás a földfelszínhez viszonyítva elég alacsonyan történt, az utószelek törmeléket és különböző szennyeződéseket szippanthatnak fel a talajról, kialakítva a gombafelhő „szárát”. Nukleáris eredetű gombafelhők A földfelszín fölött magasan felrobbantott nukleáris bombák nem okoznak gombafelhőt. A felhő erősen radioaktív részecskéket tartalmaz, elsősorban hasadási termékeket, amelyeket általában a légmozgások szétszórnak, a különböző időjárási jelenségek pedig (elsősorban az esők) a nukleáris hulladékot, gyakran nagy területeken, visszajuttatják a földre. A mélyen talajszint vagy vízszint alatt történő nukleáris robbantások szintén nem idéznek elő gombafelhőt. Ezekben az esetekben a robbanás óriási mennyiségű talaj vagy víz elpárolgását eredményezi. A sekély vízben történő robbantások hatására egy vízoszlop keletkezik, amely visszaesése közben karfiol alakot vesz fel, amit gyakran összekevernek a „klasszikus” gombafelhő alakkal (például a Crossroads Baker kísérleti robbantás felhője). Kis mélységű talajszint alatti robbantások a gombafelhő mellett egy másik, talajközeli felhőt is létrehoznak. A légkörbe jutó radioaktív anyagok mennyisége csökken a növekvő detonációs mélységgel. Talajfelszíni és légköri robbantások esetén az atmoszférába juttatott felszíni törmelék mennyisége gyorsan csökken a robbantás magasságának növekedésével. Körülbelül 7 méter/kilotonna robbantási magasságokban nem képződik kráter és ennek megfelelően kevesebb por és törmelék jön létre. A sugárzás eloszlása a gombafelhőben függ a robbantás hozamától, a bomba típusától, a fúzió/fisszió aránytól, a robbantás magasságától, a domborzattól és az időjárástól. Általában elmondható, hogy a kisebb hozamú robbantások gombafelhőjének „fejében” található a radioaktivitás 90%-a, a „szárban” pedig 10%-a. A megatonna nagyságú robbantások (hidrogénbombák) esetében a radioaktivitás nagy része a gombafelhő alsó harmadára koncentrálódik. A robbanás pillanatában kialakul az úgynevezett tűzgömb. Az emelkedő, nagyjából gömb alakú, forró és izzó gázok a légköri súrlódás hatásaára megváltoztatják alakjukat, felszínük lehűl az energia kisugárzás miatt és gömb alakból forgó, gyűrű alakú örvénnyé módosulnak. Az örvény levegőt szív a középpontjába, ezáltal szeleket kelt és lehűti magát. A forgás sebessége a lehűlés közben csökken és a későbbi fázisok során teljesen leállhat. A bomba elgőzölgött darabjai es más anyagok látható por formájában csapódnak ki, létrehozva a tulajdonképpeni felhőt. A fehéren izzó örvény sárga színű lesz, majd vörös, míg végül elveszti látható izzását. Tovább hűlve a felhő tömege megnő, ahogyan a légköri pára kicsapódik. A felhő emelkedésével és hűlésével csökken a lendülete és a további emelkedése lelassul. A tropopauza elérése után a felhő elkezd szétoszlani. Ha elegendő energiát tartalmaz, egy része elérheti a sztratoszférát. A robbanás következtében nagy mennyiségű, vízpárával telített levegő emelkedik fel alacsonyabb magasságokból. Miközben a levegő egyre feljebb emelkedik, a hőmérséklete csökken, a vízpára cseppek formájában kicsapódik, amelyek később jégkristályokká fagynak. Ez a fázisátalakulás rejtett (latens) hőt generál, ami felmelegíti a felhőt és emiatt az még tovább emelkedik. A gombafelhő a következő átalakulási fázisokon megy keresztül: korai szakasz: nagyjából az első 20 másodperc; a tűzgömb kialakulásakor a hasadási termékek összekeverednek a talajról felszívott vagy a kráterből kirepült anyagokkal. Az elpárolgott talajrészecskék kicsapódása az első másodpercek során végbemegy, legintenzívebben a 3500-4100 K közötti hőmérsékleteken. emelkedési és stabilizációs szakasz: mintegy 10 másodperc és 10 perc között; a forró gázok felemelkednek és a korai lehullási termékek lerakódnak. késői szakasz: az első két fázist követően mintegy 2 napig tart, amikor a lebegő részecskéket a szél szétszórja, a gravitáció leülepíti, a csapadék pedig elmossa. Egyes radioaktív felhők kezdeti színe vörös vagy vörösesbarna, a nitrogén-dioxid és salétromsav jelenléte miatt. A robbanás magas hőmérsékletű és erős sugárzású környezetében ózon is keletkezik. Becslések szerint a megatonnánként keletkezett nitrogén-oxidok mennyisége mintegy 5000 tonna. Sárga és narancssárga színárnyalatokat egyaránt leírtak. A vöröses árnyalatot később elhomályosítja a vízpára fehér színe, valamint a füst és törmelék fekete színezete. Az ózon miatt a robbanásnak jellegzetes koronakisülés szaga van. A kicsapódott vízcseppek fokozatosan elpárolognak, ami a felhő látszólagos eltűnéséhez vezet. A radioaktív részecskék azonban a levegőben maradnak és az immáron láthatatlan felhőben tovább mozognak. Talajszinti robbantásoknál a felhő „szára” barna és szürke árnyalatú, amit a felszívott por, szemét és talaj okoz. Magasabban történt robbantások esetén a szár fehér és gőzölgő. Földszinti robbantások sötét gombafelhői a bomba burkolatának maradványai mellett talajból származó besugárzott anyagokat is tartalmaznak, aminek következtében helyileg több és nagyobb részecskeméretű radioaktív hulladék rakódik le. Nagyobb méretű robbantások a keletkező nitrogén-oxidokat olyan magasságokig is a légkörbe juttahatják, ahol azok az ózonréteget károsítják. Bizonyos körülmények között kétszintű gombafelhő is kialakulhat.Például a Buster-Jangle Sugar robbantás első szintjét maga a robbanás hozta létre, a másodikat pedig az újonnan kialakult kráterből kisugárzódó hő. A radioaktív hulladék lehet száraz, hamuszerű pelyhek tömege, vagy olyan részecskék, amelyek szabad szemmel nem láthatók. Bőrfelületre lerakódó, erősen radioaktív részecskék úgynevezett béta-égéseket okoznak, amelyek elszíneződött foltok és sebek formájában jelentkeznek. A Castle Bravo teszt során fehér színű, hópelyhekre hasonlító, felületekhez tapadó és sós ízű hulladék keletkezett, ami a „Bikini hó” nevet kapta. A Wigwam vízi robbantás hulladékanyagának 41,4%-át szabálytalan alakú, átlátszatlan részecskék tették ki, valamivel több, mint 25%-uk áttetsző és átlátszatlan részekből állt, 20%-át mikroszkopikus tengeri szervezetek alkották, 2%-a pedig ismeretlen eredetű volt. A felhő összetétele A felhő három fő anyagi összetevőből áll: a bomba maradványai és a hasadási termékek, a földről származó anyagok, valamint vízpára. A felhő sugárzási tömegét elsősorban a nukleáris hasadási termékek, a bomba maradványaiból származó neutron aktivációs izotópok, levegő és kis mennyiségben talajtörmelékek adják. A sugárzás nagy részét a hasadási termékek adják. A termonukleáris fegyverek hozamának szignifikáns hányadát a magfúzió biztosítja. A fúzió termékei jellemzően nem radioaktívak. Ezért egy bomba sugárzási hulladék termelésének mértékét hasadási kilotonnában mérik. A Cár-bomba 50 megatonnás hozamának 97%-át a fúzió eredményezte, emiatt viszonylag „tiszta” fegyver volt. Kezdetben a tűzgömb erősen ionizált plazmát tartalmaz, ami a bomba atomjaiból, hasadási termékekből és légköri gázokból áll. A plazma hűlésével az atomok reakcióba lépnek egymással, apró cseppeket hoznak létre, majd szilárd oxid részecskéket. A részecskék nagyobb részecskékkel egyesülnek, illetve mások felületén tapadnak le. A nagyobb méretű részecskék rendszerint kívülről szívódnak be a felhőbe. Amikor a felhő hőmérséklete megfelelően magas, a bekerült részecskék megolvadnak és összekeverednek a hasadási termékekkel. A nagyobb méretű részecskék felületére radioaktív anyagok tapadnak. A felhőbe később bekerülő részecskék (amikor a felhő hőmérséklete már elég alacsony) nem szennyeződnek jelentősen. A nukleáris fegyverből származó részecskék elég aprók ahhoz, hogy sok ideig a levegőben maradjanak, ezáltal szétszéledjenek és koncentrációjuk a veszélyes szint alá csökkenjen. A nagy magasságban történt robbantások, amelyek a földről nem szívnak fel törmeléket, vagy csak azután vesznek fel port, miután eléggé lehűltek és ennek következtében a radioaktív részecskék frakciója kicsi, lényegesen kisebb helyi szennyezést okoznak, mint a talajközeli robbantások. A nagy magasságban történő robbantások elsődleges részecskegeneráló folyamatai a kondenzáció és az azt követő koaguláció. A kis magasságban végrehajtott és talajszinti robbantásoknál az elsődleges folyamat a más részecskékre való lerakódás. Egy alacsony magasságú robbanás megatonnánként 100 tonna port tartalmazó felhőt generál. Egy talajszintű robbanás ennél akár háromszor is több port tartalmazó gombafelhőt hozhat létre. Egy ilyen robbanás alkalmával kilotonnánként megközelítőleg 200 tonna talaj olvad meg és szennyeződik radioaktivitással. A tűzgömb térfogata azonos a légköri és talajszinti robbantásoknál. Ez utóbbi esetben alakja gömb helyett félgömb, és ennek megfelelően nagyobb sugárral rendelkezik. A részecskék mérete a mikrométer alatti és mikrométeres tartománytól kezdődően (ezek a plazma kondenzációja során jönnek létre a tűzgömbben) a 10-500 mikrométeres tartományon keresztül (felszíni anyagokból, amelyeket a lökéshullám kavart fel és az utószelek a magasba emeltek) a milliméteres vagy annál nagyobb méretű anyagdarabokig terjed (kráter kilökődések). A részecskék mérete és a magasságuk befolyásolja a légkörben való tartózkodási idejüket. A nagyobb méretűek hajlamosak a száraz formában való lerakódásra. A kisebbek csapadék formájában juthatnak ismét vissza a földre, a gombafelhőben található párával kapcsolatba lépve, vagy pedig úgy, hogy a gombafelhő találkozik egy csapadékfelhővel. Légköri robbantásokból származó részecskék mérete kisebb, mint 10-25 mikrométer, rendszerint mikrométer alatti tartományba esnek. Leginkább vas-oxidokból állnak, kisebb mennyiségben alumínium-oxidot, uránt és plutónium-oxidokat tartalmaznak. Az 1-2 mikrométernél nagyobb részecskék gömbölyű alakúak. A radioaktivitás egyenlően oszlik el a részecskékben, ezáltal a részecskék aktivitása lineáris összefüggést mutat azok térfogatával. Talajszintű és alacsony magasságú robbantásoknál a felhő elpárolgott és megolvadt talajrészecskéket is tartalmaz. A radioaktív sugárzás eloszlása ezekben a részecskékben azok keletkezési módjától függ. A párolgási-lecsapódási folyamatok során létrejött részecskék aktivitása, a légköri robbantásokból származó részecskékhez hasonlóan, egyenlően oszlik el azok térfogatában. A nagyobb méretű, olvadt részecskék esetében a hasadási termékek elsősorban azok külső rétegeiben halmozódnak fel, míg a nem megolvadt részecskéknél azok felületén, egy vékony rétegben találhatók meg. Az ilyen részecskék összetétele a talaj jellegétől függ, általában szilikátásványokból álló üvegszerű anyag. A részecskék lehetnek gömbszerűek vagy szabálytalan alakúak. Óceánokban, vagy közvetlenül felettük robbantott bombák által létrehozott részecskékben rövid élettartamú nátrium-izotópok és sók találhatók, amelyek a tengervízből származnak. Az olvadt szilícium-dioxid a fém-oxidok kitűnő oldószere és könnyűszerrel bekebelez kisebb részecskéket, emiatt a kovatartalmú talajok feletti robbantások teljes térfogatukban izotópokat tartalmazó részecskéket hoznak létre. Ezzel ellentétben a mészkő tartalmú korallok törmelékei a radioaktív részecskéket felületükön halmozzák fel. A legnagyobb méretű és ennek következtében legradioaktívabb részecskék a robbanást követő néhány órán belül leülepednek. A kisebb részecskék nagyobb magasságokba emelkednek és lassabban szállnak alá, és kevésbé radioaktív állapotban érnek földet, ugyanis a legrövidebb felezési idejű izotópok gyorsan bomlanak. A legkisebb részecskék elérhetik a sztratoszférát, ahol hetekig, hónapokig vagy akár évekig is tartózkodhatnak és a légköri áramlások miatt nagy távolságokat tehetnek meg. A gombafelhőben található vízcseppek kondenzációja a jelen levő kondenzációs magvak mennyiségétől függ. Túl sok mag valójában gátolja a kondenzációt, ebben az esetben ugyanis a részecskék versengenek az elégtelen mennyiségű vízpáráért. A légkörből való leülepedést követően a részecskék természetbeni eloszlását az elemek és oxidjaik reaktivitása, az ion-adszorpciós tulajdonságok és az oldhatóság befolyásolja. A radioizotópok terjedését a bioszférában a bioakkumuláció befolyásolja. Radioizotópok A visszahullott anyagok elsődleges veszélyforrásaként a rövid élettartamú izotópok gamma-sugárzása jelölhető meg. A robbanást követő 24 órán belül a lehullott anyagok gamma-sugárzási szintje 60-szor lecsökken. A hosszabb életű radioizotópok, mint a cézium-137 és a stroncium-90, hosszútávú kockázatot jelent. Az intenzív béta-sugárzás béta-égéseket okozhat embereknél és állatoknál, akik kapcsolatba kerülnek a robbanás során keletkezett és visszahullott anyagokkal. A lenyelt vagy belélegzett alfa- és béta-részecskék belső sugárzási dózist okoznak, ami hosszú távon káros hatásokkal járhat, többek között rák is kialakulhat. A légkör neutronok általi besugárzása létrehozza a hosszú élettartamú szén-14 és a rövid élettartamú argon-41 izotópokat. A tengervíz legfontosabb elemei az indukált radioaktivitás szempontjából nátrium-24, magnézium és bróm. Talajszinti robbantások fontos izotópjai az alumínium-28, szilícium-31, nátrium-24, mangán-56, vas-59 és kobalt-60. A bomba burkolata neutron-aktivált radioizotópok jelentős forrása lehet. Az indukált izotópok között megemlíthetők: kobalt-60, 57 és 58, vas-59 és 55, mangán-54, cink-65, ittrium-88, és valószínűleg nikkel-58 és 62, nióbium-63, holmium-165, irídium-191, valamint a rövid élettartamú mangán-56, nátrium-24, szilícium-31 és alumínium-28. Ezeken felül jelen lehet az európium-152 és 154, akárcsak ródium-102 két magizomere. A Hardtack hadművelet során a bombák burkolatához „követő elemekként” hozzáadott elemekből volfrám-185, 181 és 187, valamint rénium-188 keletkezett. A legjelentősebb sugárzási források a hasadási termékek. Energiaegységre vonatkoztatva egy termonukleáris robbanás sokkal több neutront szabadít fel, mint egy csak maghasadáson alapuló, ezáltal a hasadási termékek összetétele eltér egymástól. Például az urán 237-es izotópja egyedi termonukleáris robbanás marker, amely urán-238-ból keletkezik. Ehhez a magreakcióhoz szükséges minimális neutron energia mintegy 5,9 MeV. A robbanás után a részecskék radioaktivitása idővel csökken, különböző időszakokban különböző izotópok dominálnak. Talaj esetében az első 15 percben a legfontosabb összetevő az alumínium-28. Ezt követi a mangán-56 és a nátrium-24, 200 óráig. Ezután a vas-59 az uralkodó, 300 óráig. 100-300 nap után a kobalt-60 válik jelentőssé. A radioaktív részecskék tekintélyes távolságokra szállítódhatnak el. A Trinity tesztből származó sugárzást egy zivatar mosta el [Illinois] államban. A Castle Bravo tesztrobbantás radioaktív hulladékát előre nem várt szelek a Rongelap Atoll felé szállították, ezért az atollt evakuálni kellett. Egy japán halászhajó, a Daigo Fukuryu Maru, legénységét is érintette a sugárzás, holott az előrejelzett veszélyes zónán kívül tartózkodott. Később, a robbantások miatt világszerte felgyűlő stroncium-90 miatt írták alá a nukleáris tesztek részleges betiltását célzó egyezményt. Kondenzációs hatások A nukleáris eredetű gombafelhőket gyakran kísérik rövid élettartamú párafelhők, az úgynevezett „Wilson felhők”, más néven kondenzációs felhők vagy gőzgyűrűk. Ezeket a robbanás lökéshulláma hozza létre, amely a környező levegő hőmérsékletének hirtelen esését váltja ki, ez pedig a vízpára kicsapódását okozza a gombafelhő körül. Amikor egy nukleáris fegyvert nedves levegőben robbantanak fel, a lökéshullám „negatív fázisa” a robbanást körülvevő levegő sűrűségének csökkenését okozza. Ez az illető légtömeg ideiglenes lehűlését vonja maga után, ami a benne lévő vízpára egy részének kicsapódását okozza. Amikor a hőmérséklet és a nyomás visszaállnak a „normális” értékekre, a kondenzációs felhő szétoszlik. A jelenségnek a Wilson felhő nevet a Crossroads hadművelet során adták a tudósok, ugyanis megjelenésében hasonlít a Wilson-féle ködkamra belsejéhez. A kondenzációs felhők alakját több tényező is befolyásolja, úgy mint a lökéshullám alakja, a különböző légköri rétegek hőmérséklete és páratartalma. A tűzgömb körül és felett gyakran megfigyelhetők kondenzációs gyűrűk. A tűzgömb körüli gyűrűk stabilizálódhatnak és az emelkedő szárat is körülvehetik. A nagyobb teljesítményű bombák robbanásai erőteljes függőleges légáramlatokat okoznak, amelyekben a levegő sebessége elérheti a 450 kilométeres óránkénti sebességet. Az emelkedett páratartalmú levegő felszívódása, karöltve a nyomás és hőmérséklet csökkenésével, a szár körül szoknyák és harangok létrejöttéhez vezet. Ha a vízcseppek elég nagyok lesznek, az általuk formált felhőstruktúra elég nehézzé válhat ahhoz, hogy elkezdjen leereszkedni. Létrejöhet egy emelkedő szár egy ereszkedő haranggal. A levegő páratartalom-rétegzettsége, ami a kondenzációs gyűrűk kialakulását is okozza, a szár körüli kondenzációs termékek alakját befolyásolja. A gombafelhő függőleges terjedése alacsonyabb magasságokból páradús levegőt taszít az emelkedő felhő fölé, ahol a nagy magasság miatt a vízpára kicsapódik és a cseppecskék megfagynak, ezáltal jégsapka alakul ki. A keletkező struktúrák meglehetősen komplexek is lehetnek. Például a Castle Bravo gombafelhője, fejlődésének különböző szakaszaiban 4 kondenzációs gyűrűvel, 3 jégsapkával, 2 szoknyával és 3 haranggal is rendelkezett. Manzanilla (Spanyolország) Manzanilla település Spanyolországban, Huelva tartományban. Manzanilla Villalba del Alcor, Paterna del Campo, Escacena del Campo, Chucena és Hinojos községekkel határos. Lakosainak száma 2076 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Pyramid Head Pyramid Head („Piramisfej”) kitalált szereplő, a Silent Hill-sorozat második részének egy mára már kultuszteremtményévé vált szörny. Hatalmas kardjával és rémisztő megjelenésével folyamatosan képes rettegésben tartani a játékost (illetve a Silent Hill 2 főszereplőjét, Jamest). A játék 2. részében nem csak egy egyszerű főellenség, hanem jelkép is: ő jelképezi James bűntudatát amiatt, amit a feleségével, Maryvel tett. Piramisfej a játék folyamán ezért többször is feltűnik és mindig olyan dolgokat művel James szeme láttára, amik valamilyen módon kötődnek James érzéseihez, illetve amik felélesztik a lelkiismeretét. Ezek egyike például az is, hogy ez a brutális szörny többször is megöli Mariat, aki közel áll a főhőshöz. Piramisfejből több is létezik a városban, ám mindegyikük legyőzhetetlen, de csak a játék egy bizonyos pontjáig. Addig, míg James képes nem lesz szembenézni a saját lelkiismeretével, bűneivel és mikor ezt meg tudja tenni, akkor már arra is képes lesz, hogy legyőzze ezeket a kísérteties teremtményeket. Érdekességek Piramisfej először a Silent Hill 2-ben tűnt fel, aztán a Silent Hill Homecoming -ban jelent meg újra. A Silent Hill Origins című részében is találkozhatunk egy A Mészáros (The Butcher) nevű szörnnyel, aki nagyon hasonlít Piramisfejre, mind kinézetben, mind személyiségileg. A Silent Hill 4 folyamán Henry talál egy rajzot, amit a fiatal Walter Sulliwan rajzolt és egy Piramisfejre emlékeztető alakot lehet felfedezni rajta. A 4. részben mikor Henry megtalálja a 302-es szoba titkos részét, az asztalon észrevehető az is, hogy a tárgyak közt ott van Piramisfej nagy kése is. 1940–1945 közötti Grand Prix-szezonok Az 1940–1945 közötti Grand Prix-szezonok a második világháború miatt az addig megszokottnál sokkal rövidebbek voltak. Legfeljebb egy, illetve két versenyt rendeztek évente, sőt, 1943-ban és 1944-ben egyáltalán nem rendeztek versenyt. Versenyek 1943-1944 Nem rendeztek versenyt Barabás Botond (vízilabdázó) Barabás Botond (Budapest, 1991. július 8. –) magyar vízilabdakapus. Pályafutása A Vasas saját nevelésű játékosa tagja volt a 2008-as ifjúsági Európa-bajnok válogatottnak. A 2010–11-es szezonban az Angyalföldi Sportiskola hálóját védte a magyar élvonalban, majd a 2011–12-es bajnoki évadtól újra nevelőegyesületénél játszik. A Vasassal 2012-ben bajnoki címet szerzett, majd májusban a vízilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjében tartalékkapusként volt a keret tagja. Eredményei Hazai Magyar bajnokság (OB I) Nemzetközi Ifjúsági Európa-bajnok (Belgrád, 2008) Universiade győzelem (Kazany, 2013) Universiade győzelem (Gwangju, 2015) Ciprus közlekedése Ciprus közlekedése a közúti, vízi és légi közlekedésből áll. Vasúti közlekedés Ciprusnak jelenleg nincs működő vasúthálózata. Az utolsó ilyen vonalat 1952-ben számolták fel. Vízi közlekedés A két legfontosabb kikötő Larnaca és Limassol kikötője. Légi közlekedés Az országban 12 repülőtér található, melyből 7 repülőtér 2438 és 3047 méter közötti hosszúságú, egy repülőtér 1524 és 2437 méter közötti hosszúságú, három 914 és 1524 méter közötti hosszúságú, egy pedig 914 méter alatti hosszúságú. A három legnagyobb repülőtér: Ercan nemzetközi repülőtér Larnaca nemzetközi repülőtér Páfoszi nemzetközi repülőtér No Reason to Cry A No Reason to Cry Eric Clapton 1976-ban megjelent szólóalbuma. Az 1990-es CD kiadáson helyet kapott egy ráadás szám, a Last Night is. Az album dalai "Beautiful Thing" (Rick Danko – Richard Manuel) – 4:26 "Carnival" (Eric Clapton) – 3:44 "Sign Language" ( Bob Dylan ) – 2:58 "County Jail Blues" (Alfred Fields) – 4:00 "All Our Past Times" (Eric Clapton – Rick Danko) – 4:40 "Hello Old Friend" (Eric Clapton) – 3:36 "Double Trouble" (Otis Rush) – 4:23 "Innocent Times" (Eric Clapton – Marcy Levy) – 4:11 "Hungry" (Marcy Levy – Dick Simms) – 4:39 "Black Summer Rain" (Eric Clapton) – 4:55 "Last Night" (Walter Jacobs) – 4:53 Takifugu A Takifugu a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe és a gömbhalfélék (Tetraodontidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 24 faj tartozik: Takifugu alboplumbeus Takifugu basilevskianus Takifugu bimaculatus Takifugu chinensis Takifugu chrysops Takifugu coronoidus Takifugu exascurus Takifugu flavidus Takifugu niphobles Takifugu oblongus Takifugu obscurus Takifugu ocellatus Takifugu orbimaculatus Takifugu pardalis Takifugu poecilonotus Takifugu porphyreus Takifugu pseudommus Takifugu radiatus Takifugu reticularis Takifugu rubripes Takifugu snyderi Takifugu stictonotus Takifugu vermicularis Takifugu xanthopterus Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Deutsch Eliezer Deutsch Eliezer (Petra, Kassa mellett, 1850 – 1926) rabbi. 1877-től 1897-ig Hanschowitzon működött. Kiváló tudásának híre csakhamar eljutott hazájába is, és a bonyhádi hitközség rabbijának választotta meg. Bonyhádi jesiváját több mint 800 tanítvány látogatta. Magyarországi és külföldi rabbikkal széles terjedelmű tudományos levelezést folytatott. Nyílt ellenzéke volt a neológ irányzatnak és a cionizmusnak egyaránt. Művei: Jáánu bekól (a hangos imáról); Tevuósz haszóde (talmudi glosszák); Chelkász haszóde és Pri haszóde. Vasarely Múzeum (Budapest) A Vasarely Múzeum (teljes nevén Szépművészeti Múzeum Vasarely Múzeuma) egy állandó kiállítás Victor Vasarely műveiből Budapest III. kerületében, a Szentlélek téren. Története Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) hosszú élete során (1906–1997) több művét is Magyarországnak adományozta, azon belül is a Szépművészeti Múzeumnak. Az op-art egyik jeles képviselője 1969-től kezdve több alkalommal is adományozott saját művei közül a magyar állam javára. Az elsőként felajánlott alkotásait ma a Szépművészeti Múzeum őrzi. Később, 1976-ban szülővárosában, Pécsett hozott létre önnön, illetve a kortárs kinetikus művészet és op-art alkotóinak munkáiból (beleértve feleségét is) egy saját múzeumot. Utolsó adományai 1981-ben érkeztek meg Budapestre, amik 1986-ig szintén a Szépművészetiben voltak kiállítva. Ekkor a művelődési minisztérium az óbudai Zichy-kastély egyik melléképületét választotta ki egy önálló Vasarely Múzeum összeállításához. Ennek kapcsán Vasarely nyilatkozatot adott ki, melyben megerősítette, hogy lemond a felajánlott művei jogairól és tudomásul veszi, hogy 1987-től kezdve önálló kiállítást rendeznek belőlük. A múzeum 1987. május 8-án nyílt meg. Gastón Gaudio Gastón Norberto Gaudio (1978. december 9. –) argentin hivatásos teniszező. Pályafutása eddigi csúcspontja a 2004-es Roland Garros megnyerése volt, amikor nem kiemeltként eljutott a döntőbe és hatalmas meglepetésre legyőzte Guillermo Coriát, kettős szetthátrányból felállva, és meccslabdákat is hárítva a görcsökkel bajlódó honfitársa ellen. Játéka kiszámíthatatlan, képes percek alatt egyik végletből a másikba esni, és biztosan nyerésre álló meccseket simán elveszteni, frusztrálva ezzel szurkolóit. Kerċem Ta' Kerċem a máltai Għawdex (Gozo) szigetének egyik helyi tanácsa Rabat környékén, a Tal-Mixta-domb és a Lunzjata-völgy között. Lakossága 1654 fő. Nevének eredetéről csak találgatások vannak: egyesek szerint a tölgy latin nevéből (quercus) ered, mások - mint annyi megfejtetlen helynevet - egy korábbi lakos nevéből eredeztetnek. Angol írásmódja Kerchem. A tanácshoz tartozik a községen kívül Santa Luċija falu. Története A község területe már a kőkorban lakott volt, a plébánia épülete mögött nemrég Tarxien-szakaszbeli barlangokat, Tal-Mixta környékén az Għar Dalam-szakaszból (Kr.e. 5000 - 4500) származó cseréptöredékeket találtak. A későbbi korokból Għar Gerdufnál egy római fürdő és egy keresztény temető maradt fenn, ezeket az ásatások után visszatemették. Az 1581-ben Nagy Szent Gergely pápa tiszteletére emelt kápolna körül kialakult egy kis település. Első írásos említése mai nevén 1587-ből való. Az 1667-es összeírásban a Santa Luċija helyén álló Santa Chatarinához tartozott Ta' Chircem néven. A kápolnát 1851-ben váltotta fel a mai plébániatemplom, amelyet 1906 és 1910 között bővítettek. Ta' Kerċem 1885. március 10-én lett önálló egyházközség. Első egyházi iskolája 1893-ban, az első állami iskola 1921-ben nyílt meg. 1967 óta nem rendezik meg a március 12-én a rabati plébániatemplomtól induló, Nagy Szent Gergely tiszteletére tartott menetet. 1994 óta Málta helyi tanácsainak egyike. 1997 óta működik a B.E.L.S. nyelviskola, ahol külföldiek tanulhatnak angolul. Különleges kezdeményezésként nem csak külföldi, hanem egy máltai településsel (Floriana) is testvérvárosi egyezményt kötött. Santa Luċija Santa Luċija községe Ta' Kerċemtől nyugatra, vidékies környezetben áll. Ezen a területen állt Santa Caterina (1667-ben Santa Chatarina) falu, amely az 1667-es összeírás szerint egész Délnyugat-Gozót (Dwejra, San Lawrenz, Għar Ilma, Ta’ Kerċem) magába foglalta. A területnek akkor 68 háztartásban 257 lakosa volt. A brit uralom idején a környező forrásokból hosszú csatornarendszerrel vezették a vizet Rabatba. 2010. márciusától részlegesen önálló önkormányzatot kapott, amelyet 5 független jelölt alkot. Koordinátái: é. sz. 36° 02′ 34″, k. h. 14° 13′ 03″36.042777777778, 14.2175 Önkormányzata Kerċemet öttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hatodik tanács 2012 óta van hivatalban. Polgármesterei: Paul Gauci (1994-2001) Joseph Grima (2001-2012) Mario Azzopardi ( Nemzeti Párt , 2012-) Ünnepei Nagy Szent Gergely pápa ( március 12. ) és Örök Segítség Úrnője (július 2. vasárnapja) Santa Luċija : Szent Lúcia ( december 13. ) Nevezetességei Plébániatemploma az egyetlen Gozón, amelynek két védőszentje van ( San Girgor il-Kbir és Madonna tas-Sokkors ) Il-Mixta barlang : Málta első telepeseinek emlékeit őrizte a kis mélyedés. Remek kilátás nyílik innen San Lawrenzre és Dwejrára Għerduf barlangja A vízvezeték ( akwedott ) a Rabat- Għarb útvonal mellett Rendezvények: Éves Għadira vásár (Għadira ta' San Raflu) Wine Festival Grandma’s Meal Festival of Light Kultúra és Egyház Kórusa a St. Gergory Choir (1973), band clubja az Għaqda Mużikali San Girgor (1997). Santa Luċija épületeinek és hagyományainak őrzésére alakult a Klula Folk Foundation, amely több rendezvénnyel kívánja ezeket ápolni és bemutatni. Egyházi szervezetek: Catholic Action (1933) Għaqda Armar Madonna tas-Sokkors (1991): a festa szervezésére alakult klub Mária Légió (1953) M.U.S.E.U.M. (1963) Sport Labdarúgó-csapata a Kerċem Ajax Football Club (1953), a gozói bajnokságban játszik. Közlekedés Rabat felől a 14-es busszal megközelíthető. Filmdráma A filmdráma realisztikus szereplőket, helyszíneket, történéseket mutat be. Története erőteljes, a főszereplők átalakulnak benne, a közöttük meglévő vagy kialakuló kapcsolatok erősek és gyakran éles fordulatot vesznek. Lehetnek konfliktusok a főszereplők között, de egyetlen főszereplő is vívódhat önmagával. Előfordul a természettel való konfliktus is, amikor a szereplők életveszélyes helyzetekbe kerülnek. A filmdráma a főszereplők legjobb és legrosszabb tulajdonságait mutatja meg, kiélezett szituációkban. Általában nincsen a középpontban különleges effektus, vígjátéki elem, vagy akció. A filmdráma tekinthető a legnagyobb filmes műfajnak, aminek sok alműfaja van (pl. romantikus film, filmvígjáték, stb). Ide tartozik a thriller, a melodráma, a történelmi dráma, és általában az életrajzi film is. Ennek megfelelően egy filmet lehet drámának nevezni és ugyanakkor romantikus filmnek is. Szigorúbb értelmezésben a dráma története „nem végződik jól”, az ilyen film megnevezése „romantikus film” helyett inkább „romantikus dráma”, vagy „romantikus tragédia” (ilyen történet például a Rómeó és Júlia). A filmdráma gyakran nyúl valós problémákhoz, a közelmúltban vagy régebben megtörtént eseményekhez. Gyakran hangsúlyozzák is, hogy „a film megtörtént eseményeken alapul”. A drámai témák szinte kimeríthetetlenek. Ez lehet társadalmi probléma, faji, vallási ellentét, előítélet, politikai botrány vagy zavargás, kábítószer-függés, szegénység, bűnügy (főleg gyilkosság), alkoholizmus, osztályellentét, szexuális kilengés, mentális probléma, korrupció, erőszak, törvénytelenség, háború, természeti katasztrófa, műszaki hiba, sport, stb. A filmdráma ráirányítja a figyelmet a társadalomban meglévő problémákra, feszültségforrásokra. Hollywood kezdeti időszakában a filmcenzúra nem engedte bírálni a társadalmi intézményeket, ezekben a történetekben mindig az egyén volt a bűnös, aki a film végén elnyerte méltó büntetését. Példák Példák a klasszikusnak vagy nagyon jónak tekintett filmdrámákra. Casablanca , 1942 - három Oscar-díj, hét egyéb elnyert díj Úri becsületszó, ( Gentleman's Agreement ) 1947 - három Oscar-díj, 10 egyéb elnyert díj Biciklitolvajok , 1948 - Oscar-díj jelölés, 18 egyéb elnyert díj Mindent Éváról , 1950 - hat Oscar-díj, 18 egyéb elnyert díj Alkony sugárút , 1950 - három Oscar-díj, 19 egyéb elnyert díj Rakparton, ( On the Waterfront ) 1954 - nyolc Oscar-díj , további 23 egyéb elnyert díj Tizenkét dühös ember , 1957 - három Oscar-díj jelölés, 18 egyéb elnyert díj Az alcatrazi ember, ( Birdman of Alcatraz ) 1962 - négy Oscar-díj jelölés, hét egyéb elnyert díj A halász cipője, ( The Shoes of the Fisherman ) 1968 - két Oscar-díj, négy egyéb elnyert díj Éjféli cowboy , 1969 - három Oscar-díj, 27 egyéb elnyert díj A keresztapa , 1972 - három Oscar-díj, 32 egyéb elnyert díj Száll a kakukk fészkére , 1975 - öt Oscar-díj, 31 egyéb elnyert díj Taxisofőr , 1976 - négy Oscar-díj jelölés, 27 egyéb elnyert díj Az elnök emberei , 1976 - négy Oscar-díj, 18 egyéb elnyert díj Dühöngő bika, ( Raging Bull ) 1980 - két Oscar-díj, 27 egyéb elnyert díj Esőember , 1988 - négy Oscar-díj, 24 egyéb elnyert díj Miss Daisy sofőrje , 1989 - négy Oscar-díj, 24 egyéb elnyert díj JFK – A nyitott dosszié , 1991 - két Oscar-díj, 14 egyéb elnyert díj Forrest Gump , 1994 - hat Oscar-díj, 46 egyéb elnyert díj A remény rabjai , 1994 - hét Oscar-díj, 25 egyéb elnyert díj Ponyvaregény , 1994 - egy Oscar-díj, 74 egyéb elnyert díj Léon, a profi , 1994 - öt egyéb elnyert díj Apolló 13 , 1995 - két Oscar-díj, 33 egyéb elnyert díj Hetedik , 1995 - Oscar-díj jelölés, 31 egyéb elnyert díj Jerry Maguire – A nagy hátraarc , 1996 - egy Oscar-díj, 29 egyéb elnyert díj Good Will Hunting , 1997 - két Oscar-díj, 24 egyéb elnyert díj Ryan közlegény megmentése , 1998 - öt Oscar-díj, 81 egyéb elnyert díj Amerikai szépség , 1999 - öt Oscar-díj, 117 egyéb elnyert díj Harcosok klubja , 1999 - Oscar-díj jelölés, 13 egyéb elnyert díj Halálsoron , 1999 - négy Oscar-díj jelölés, 17 egyéb elnyert díj Hatodik érzék , 1999 - hat Oscar-díj jelölés, 36 egyéb elnyert díj Donnie Darko , 2001 - 11 egyéb elnyert díj A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége , 2001 - négy Oscar-díj, 129 egyéb elnyert díj Kapj el, ha tudsz , 2002 - két Oscar-díj jelölés, 16 egyéb elnyert díj A Gyűrűk Ura: A két torony , 2002 - két Oscar-díj, 127 egyéb elnyert díj A Gyűrűk Ura: A király visszatér , 2003 - 11 Oscar-díj, 217 egyéb elnyert díj A tégla , 2006 - négy Oscar-díj, 117 egyéb elnyert díj Gettómilliomos , 2008 - nyolc Oscar-díj, 161 egyéb elnyert díj Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. , 2011 - hat Oscar-díj jelölés, 50 egyéb elnyert díj Marsalès Marsalès település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Marsalès Saint-Romain-de-Monpazier, Lavalade, Monpazier, Capdrot, Gaugeac és Lolme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Amato (folyó) Az Amato egy olaszországi folyó. A Calabriai-Appenninekben ered a Colle Santa Maria (1006 m) lejtőin, átszeli a Santa Eufemia-síkságot (melyet hordalékából épített fel) és a Santa Eufemia-öbölbe torkollik Lamezia Terme község területén. Mellékfolyói a Cottola, Pesive, Cancello és Sant'Ippolito. Forrás (olaszul) www.fiumi.com Oô Oô település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 91 fő (2015). Oô Garin, Germ, Loudenvielle, Cazeaux-de-Larboust és Gouaux-de-Larboust községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Erhard Miklós Erhard Miklós (Dalheim Miklós) (? – Bártfa, 1600) igazgató-tanár 1592. szeptember 27-étől Bártfán, 1595-ben Neerében, 1597-től ismét Bártfán volt igazgató-tanár. Pestisben halt meg, Dalheimből érkezett Magyarországra. Nyomtatásban megjelent művei: 1. Duae Orationes Funebres. Item Lachrimae gymnasii neerensis, super praematuro obitu magnif. Greg. Horváth Stansith, bar. de Gradecz, ac Euphrosinae de Sember… conuugis ejusdem: debitae gratitudinis ergo collectae et in lucem editae. Bartphae, 1597. 2. Posthumus magnifici et gener. dni Gregorii Horváth… hoc est Responsionis pars tertia: Reliquum quod adhuc in Sebastiani Lam Calvinistae Kaismarcensis Antithesi expendendum erat, discutiens. U. ott, 1597. (Az 1. és 2. rész 1592–93-ban jelent meg.) 3. Carmen de gloriosa resurectione domini et salvatoris nostri Jesu Christi. U. ott, 1599. Vasas Akadémia A Vasas Akadémia egy 1911-ben létrejött intézmény, mely a budapesti Vasas Sport Club labdarúgó utánpótlás nevelésével foglalkozik. Az akadémiai rendszer elsősorban az élsportra fókuszál, elitképzést valósít meg, de a gyerekek élethosszig tartó sportolására való nevelését is nagyon fontos feladatnak tekinti. A Vasas Akadémia célja, hogy részt vállaljon a magyar labdarúgás utánpótlás-nevelésében és magas színvonalon biztosítsa az ehhez szükséges feltételrendszert. A Vasas Akadémia a Magyar Labdarúgó Szövetség Klublicenc Szabályzat előírásainak megfelelően működtet és versenyeztet utánpótláscsapatokat az országos és a területi szövetség által kiírt versenyrendszerekben, különböző utánpótlás korosztályokban (U7-U19). A Vasas Akadémia 2011. december 9-étől Vasas Kubala Akadémia néven működik tovább. Nyitott akadémiai modell A labdarúgók képzése 6 éves kortól 19 éves korig, a főváros két kerületében (XIII. Fáy utca, II. Pasaréti út) párhuzamosan zajlik. A 2011/2012-es szezonban a Vasas mintegy 550 labdarúgóval rendelkezik. A képzési rendszerben jelenleg 18 korosztályos csapat 30 szakképzett edző (vezetőedzők, pályaedzők, kapusedzők, koordinációs edzők, stb.) felügyeletével vesz részt. A szakmai stáb minden tagja a szükséges licenc tanfolyamok birtokában dolgozik A család az első A Vasas Akadémia működésében elsődleges szempont a labdarúgók tanulmányainak és a felkészülésnek, valamint a versenyeztetésnek az összehangolása. Szakmai filozófiánk egyik sajátossága, hogy a képzés kizárólag a vidéki labdarúgók esetében épül bentlakásos rendszerre. Az igényes kollégiumi elhelyezés mindenki számára biztosított, de akinél ez megoldható, kifejezetten tanácsoljuk, hogy továbbra is családi körben töltse hétköznapjait. Ezzel a Vasas egyedüli sportszervezetként kínál alternatívát a zárt rendszerű akadémiai képzéssel szemben. Szakmai program A Vasas szakmai programja elsősorban az utánpótlás labdarúgók elit képzésére fordít hangsúlyt, kiemelten kezeli a fiatal futballisták felkészítését egy professzionális labdarúgó pályafutásra. Egy több lépcsős kiválasztási folyamatot követően az elit színvonalú képzésben 12-15 éves kor között Pasaréten, míg 16-19 éves kor között Angyalföldön részesülnek az Akadémia labdarúgói. Képzési filozófia címszavakban labdarúgót képzünk, embert nevelünk az élsportolói státuszt önként vállalt tevékenységnek tekintjük színvonalas és sokoldalú oktatás biztosítunk ez edzésenként akár sok száz labdaérintést jelenthet, amelyet a fejlődés egyik kulcsának tartunk sokszínű segédeszköz használatra van lehetőség nagy létszámú szakmai stábot foglalkoztatunk: lelkes, felkészült és céltudatos edzőket, jó pedagógiai érzékkel személyre és egyénre szabott tehetséggondozást adunk az emelt szintű egyéni képzésre külön hangsúlyt fektetünk hiszünk a nemzetközi versenyeztetésben fontos a klubhoz, csapathoz történő érzelmi kötődés kialakítása a 100 éves labdarúgó hagyomány ápolása Létrejöttének háttere 1911. március 16-án alakult meg a Vas- és Fémmunkások Sportklubja. Ma 17 szakosztályt működtet a saját erejéből. A piros-kék színeket választó klub a „magyarországi vasmunkások szövetség” budapesti helyi csoportjának tagjaiból alakult meg. Alig egy év elteltével a labdarúgókhoz már csatlakoztak a birkózók és a kerékpározók is. Valamivel később az atléták, a kézilabdázók, sakkozók, tornászok, majd a természetbarátok bővítették a sportágak körét. 1945 után alakult meg többek között női a röplabda, illetve a férfi vízilabda is. Labdarúgás Pasaréten A 90-es évek közepén szállt be támogatóként a Vasas labdarúgó utánpótlás csapatok életébe az akkor már elismert üzleti vállalkozásként működő Euroleasing Rt. Sok-sok bajnoki cím és sikeres nemzetközi kupaszereplés mellett utánpótlás válogatottak és későbbi felnőtt válogatottak sora került ki a Vasas SC akkori játékoskereteiből. (pl: Vaskó Tamás, Feczesin Róbert, Demjén Gábor, Gyánó Szabolcs stb.) Az angyalföldi éveket egy hosszabb újpesti ( 2000-2003) és egy rövidebb ferencvárosi kitérő követte, majd az Euroleasing égisze alatt működő szakmai stáb kivonult az utánpótlás labdarúgás világából. Később kezdett körvonalazódni a Pasaréti Sportcentrum tervezete és egy profi utánpótlás műhely gondolata. Vasas Akadémia A Vasas Akadémia csapatai a Vasas Sport Club „elit” labdarúgó utánpótlás csapatai. Az ide bekerült ifjú labdarúgók feltett szándéka hogy egyszer profi labdarúgóvá váljanak. A Vasas Akadémia mindenkori első korosztálya az országban egyedülálló módon[forrás?] az U12-es korcsoport. A Vasas SC az MKB-Euroleasing-gel karöltve 2007-ben lerakta az alapjait egy új típusú rendszernek. A magas színvonalú labdarúgóképzést megpróbálta összhangba hozni az általános iskolai és gimnáziumi oktatással. Az akadémiai rendszerű képzés a nyugati futballkultúrákban bevett szokás. A legtehetségesebbnek tartott sportolók kerülhetnek be az akadémiára, többlépcsős kiválasztás után. A szűk értelemben vett labdarúgó tudáson kívül, az élettani adottságok, a mentális-pszichés alkalmasság is igen fontos tényező. A Vasas Akadémia a lehető legmagasabb szintű képzést biztosítja sportolói számára. Az egyes korosztályokkal két edző, plusz kapusedző, plusz mozgáskoordinációs edző foglalkozik rendszeresen. A sportolók számára a sportoláshoz szükséges felszereléseket a klub biztosítja. Az gyerekek számára adott az állandó orvosi háttér, sőt még táplálkozásuk is sport dietetikus által összeállított étrend szerint történik. A fiatal labdarúgók a hazai bajnoki- és kupaküzdelmek mellett rendszeresen megmérkőznek Európa topcsapataival is. (pl. AC Milan, FC Bayern München...) A távol lakó sportolók számára biztosított a kollégiumi elhelyezés, míg a közelebb lakókat külön busz hozza-viszi az iskola és lakhelyük között. A fiatal labdarúgók a sport mellett a tanulásra is nagy figyelmet kell, hogy fordítsanak. Ennek érdekében klubunk külön pedagógusokat is alkalmaz, akik a délutáni órákban - edzés előtt és/vagy után - jól felszerelt tanulószobában segítenek a gyermekeknek a tanulásban.A Vasas Akadémia az U 12-es korosztálytól kezdve biztosítja emelt szintű képzését a sportolók számára. A képzés "oroszlánrésze" a Pasaréti Sportcentrumban történik, ahol a klub fiatalabb korosztályainak egy része is tanul. A Labdarúgó Iskola ténylegesen 2005. augusztus 1-jén kezdte meg működését, ezt egy hosszú szervező munka előzte meg. A műfüves pálya építése mellett a megfelelő sportfelszerelések, egyéb praktikus kisegítő eszközök beszerzése és az edzői csapat felállítása komoly utánjárást igényelt. Kialakult hét csapat kerete. 2007 szeptemberében elindult a Vasas Akadémiai projektje, amelynek a keretein belül a Diana utcai iskolában elindult az első saját labdarúgó osztály is. Az új rendszernek megfelelően U11-es korosztályig mind a Fáy utcai oldalon, mind a pasaréti oldalon párhuzamosan zajlik a képzés. U12-es korosztályban a két oldal legtehetségesebb játékosaiból és az országos válogató legügyesebb gyerekeiből állítjuk össze a friss akadémiai korosztályt. A 2008-as év több szempontból is döntő jelentőségű volt az akadémia számára. Az 1995-ös csapat megnyerte a kiemelt országos nagypályás bajnokságot, valamint az 1996-os csapat két nagypályás nemzetközi tornát is megnyert nagyon komoly ellenfeleket megelőzve. Jelenleg a Vasas Sport Club egyetlen fővárosi sportegyesületként saját maga kezeli három budapesti, állami tulajdonú létesítményét, sikeresen működteti azokat saját forrásból, és jelentős fejlesztéseket hajt végre illetve tervez végrehajtani a közeljövőben. Hosszú tárgyalások eredményeként 2004 novemberében kelt az a szerződés, amelynek keretében a Kincstári Vagyonigazgatóság 49 évre átadta az egyesület által használt három sportingatlan vagyon kezelői jogait a Vasas SC-nek. A vagyonkezelői jog átvételével egy időben a Vasas SC Vasas Pasarét Kft. néven egy közös céget hozott létre az MKB-Euroleasing Rt.-vel. Az 50-50%-os tulajdonosi szerkezetű cég elsőrendű célja a Pasaréti úti sporttelep fejlesztése, fenntartása és az ottani szakosztályok támogatása- elsősorban az utánpótlásra koncentrálva. 2005 márciusa óta rengeteg fejlesztés történt meg a sporttelepen, többek között: műfüves pálya építése, rekortán futópályával, kosárlabda csarnok kialakítása, étterem kialakítása, új öltözők, fitnesz terem és konditerem építése stb. A Pasaréti Sportcentrumban kezdte meg 2005 nyarán a működését a Vasas Pasarét Labdarúgó Iskola, majd 2007 őszén a Vasas Akadémia. A Fáy utcai Vasas központ fejlesztése elsősorban méreténél fogva igényli a legnagyobb idő- és munkafordítást. A sporttelep fejlesztéseinek első üteme 2008 májusában fejeződött be. A Vasas Uniqua Edzőközpont 6 műfüves és 1 füves pályával, új öltöző komplexummal épült meg, és a fejlesztések még tartanak. Új irodaépület, új kézilabda- és birkózócsarnok, 6-10 ezer fős labdarúgó-stadion jelenti a következő lépcsőfokot. Utánpótláscsapatok versenyeztetése U19 MLSZ I. osztály U18 MLSZ I. osztály U17 MLSZ I. osztály U16 MLSZ I. osztály U15 MLSZ I. osztály U15 BLSZ U15 U14 MLSZ II. osztály közép A U13 MLSZ I. osztály U13 BLSZ U13 U12 MLSZ II. osztály közép A U11 BLSZ U12 U11 BLSZ U12 U10 Ligabajnokság U10 Ligabajnokság U9 Bozsik-program U9 Bozsik-program U8 Bozsik-program U8 Bozsik-program U7 Bozsik-program U7 Bozsik-program A tehetséggondozás két fő pillérjét a magas edzői létszám és a kiemelt nemzetközi versenyeztetés adja. A Vasas labdarúgói a két saját rendezésű nagytornán (Vasas Intesa Sanpaolo Nemzetközi Gyermeklabdarúgó Torna, Farkas János Nemzetközi Utánpótlás Torna) túl, számtalan nemzetközi megmérettetésen bizonyíthatnak, ami egy szezon alatt csapatonként átlagosan 15 pályára lépést jelent. Eredmények Olimpia: 40 arany-, 15 ezüst- és 32 bronzérem VB: 42 arany-, 62 ezüst- és 50 bronzérem. EB: 39 arany, 63 ezüst- és 109 bronzérem. BEK: 7 aranyérem KEK: 3 aranyérem Magyar Kupa: 36 aranyérem Felnőtt OB: 1447 aranyérem Hazai eredmények 2006-2011 között az U12-19-es korosztályok különböző országos bajnokságokban összesen 13 dobogós helyezést értek el (ebből 3 bajnoki cím: 2008 U13, 2009 U 15, 2010 U15). Nemzetközi eredmények Az U15-ös csapat a 2010-es Premier Nike Cup-ban, Magyarországról egyedüli kvalifikáltként végzett a sorozat európai döntőjében az előkelő 8. helyen. Az U19-es csapat 2010-ben a Gothia Cup elnevezésű ifjúsági világtornán ezüstérmes lett. Samuel Beckett Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. – Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró. A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952). A játszma vége (1957) az író drámai művészetének másik vonalát emeli ki, a teljes semmibe hullás peremén játszódó darab a Lear király paródiájaként is értelmezhető. Rövid Proust tanulmánya (1931) a szakirodalomban máig kiemelkedőnek számító filozófiai értelmezés, és bár Proust műveiről alig beszél direkt módon, de már saját későbbi filozófiájának vázlatát adja. A visszhang csontjai (1936) című verseskötetét a szürrealista automatikus írás, T. S. Eliot-i költői példája ösztönözte. A szürrealisták által kedvelt fekete humor változata Murphy (1938) című regénye. Beckett hősei elidegenedett világban élnek, mégsem képesek lemondani a jelentésről, létezésük értelmét keresik és makacsul igyekeznek kitartani a legvégső időkig. Samuel Beckett élete Származása és ifjú kora A Beckett család ősei (családnevük eredeti írásmódja Becquet volt) hugenották leszármazottjai voltak, akik Franciaországból menekültek Írországba, amikor 1685-ben XIV. Lajos francia király visszavonta a IV. Henrik által kiadott nantes-i ediktumot. A család otthonát, a Cooldrinagh nevű Tudor-stílusú házat, William Frank Beckett jr., Beckett apja építette 1903-ban. Samuel Barclay Beckett Foxrockban született, Dublin előkelő külvárosában, 1906. április 13-án, nagypénteken. Ötéves korában Beckettet beíratták a helyi óvodába, majd a város központjához közeli Harcourt Street-i Earlsford House Schoolba járt. 1919-től a közeli enniskilleni Portora Royal Schoolba íratták be szülei. Atletikus alkatának is köszönhetően kitűnő sportoló volt, többek között krikettezett, rögbizett, teniszezett, golfozott és bokszolt. Később egyetemi krikett csapatával két első osztályú mérkőzést is játszott a Northamptonshire ellen, ezzel – mint az egyetlen Nobel-díjas – bekerült a Wisden krikett almanachba. Az első megjelenések 1923-27 között a dublini Trinity College hallgatója, ahol francia, olasz és modern angol irodalmat tanult. Tanára, barátja és mentora ebben az időben Thomas Brown Rudmose-Brown, a francia irodalom professzor volt. Miután az egyetemet kiváló eredménnyel fejezte be és rövid ideig egy belfasti magániskolában tanított, angol előadó (cseretanár) lett az École normale supérieure-ön, a híres párizsi elit egyetemen. Ekkor ismerkedett meg James Joyce-szal és a köréhez tartozó művészekkel, valamint későbbi közeli barátjával és bizalmasával, a katolikus ír költővel és kritikussal, Thomas MacGreevyvel. Első nyomtatásban megjelent munkái a Dante... Bruno. Vico.. Joyce című tanulmány és a Mennybemenetel (Assumption) című elbeszélés voltak a Eugene Jolas szerkesztésében kiadott transition nevű avantgárd irodalmi folyóiratban. A Párizsban angol nyelven kiadott lapban később más művek – versek és tanulmányok – is megjelentek Beckett-től. Első nyomtatásban megjelent verse a Nancy Cunard által alapított és vezetett The Hours Press kiadó által kiírt pályázatra benyújtott Kúroszkóp (Whoroscope) című költemény volt. A verssel, mely René Descartes életéről szól Beckett elnyerte a 10 fontos fődíjat, majd a vers 300 példányban, mint bibliofil különkiadás megjelent. 1930-as évek 1930-ban visszatért a Trinity College-ba, de egyetemi oktatói posztját két éven belül feladta. Valósággal elmenekült a tanári pálya elől, lemondását a németországi Kasselből küldte el. A következő években ideje nagy részét Londonban, kisebb részét Párizsban töltötte. 1931-ben Londonban jelent meg a Proust tanulmány. 1932-ben Párizsban írta Meglehetősen jó nőkről álmodom (Dream of Fair to Middling Women) című regényét, melyet számos próbálkozása ellenére sem sikerült kiadatnia. Később Beckett nem csak lemondott a regény megjelenéséről, de kimondottan megtiltotta publikálását. Első angol kiadására, mely a jogörökösök engedélye nélkül történt meg, 1992-ben került sor. Ez az első publikáció ugyanakkor megnyitotta az utat a további – immár hivatalos – kiadásoknak. Magyarul 2001-ben jelent meg Romhányi Török Gábor fordításában. 1933. június 26-án szívrohamban meghalt Beckett apja, William Frank Beckett jr. Temetésére a redfordi protestáns temetőben került sor. Beckett egy napon a Dawson Streeten sétált, amikor megtorpant és úgy érezte nem tud továbbmenni. Előbb beült egy közeli pubba, majd felkereste orvos barátját Geoffey Thompsont, aki semmiféle fizikai problémát nem tudott Beckettnél megállapítani, ezért az akkoriban divatos pszichoterápiát javasolta számára. Dublinban abban az időben nem foglalkozhattak hivatalosan pszichoanalízissel, így Beckett Londonba utazott és szobát bérelt a Paulton’s Street 48-ban. Geoffrey Thompson tanácsára Beckett felkereste a Tavistock klinikát, ahol egy fiatal orvoshoz, Dr. Wilfred Ruprecht Bionhoz utalták be. Kétéves intenzív pszichoterápiás kezelése röviddel 1933 karácsonya után kezdődött meg. Egy évvel később a Meglehetősen jó nőkről álmodom című regény részleteinek felhasználásával megírja a More Pricks Than Kicks tíz elbeszélését. Ennek első darabja a magyarul is megjelent Dante, homár (Dante and the Lobster) című elbeszélés, melyben először tűnik fel Belaqua Shuah. A szerző Belaqua alakját Dante Isteni színjátékából kölcsönözte, ahol a lustaságáról ismert lantkészítő mester tétlenül hever embriószerű pózban a megváltás reménye nélkül. Az 1930-as évek derekától Beckett számos művészettörténeti tanulmányt írt és publikált, többek között Thomas MacGreevy, Denis Devlin, Ezra Pound és T. S. Eliot műveiről. 1934 szeptemberében nagyobb lakásba költözik a Gertrude Street 34-ben. 1935-ben jelent meg az Echo’s Bones and Other Percipitates című verseskötete, mely 13 költeményt tartalmaz. A visszhang csontjai címet Beckett Ovidius Metamorfózisából kölcsönözte. Ugyanazon év augusztus 20-án dolgozni kezdett a Murphy című regényen, mellyel 1936 júniusában készült el. 1934-ben a Chatto and Windustól, Beckett korábbi kiadójától, nyugdíjba ment Charles Prentice, így a Murphy kéziratát Oliver Warner és Ian Parson olvasta el. A művet részeiben humorosnak találták, azonban értékelésében Oliver Warner megjegyezte, hogy kereskedelmi forgalomban a regény nem számíthat sikerre. Parson hozzátette, hogy a könyv eladhatatlan. A regény, melyet összesen 42 kiadó utasított vissza, 1938-ban jelent meg először Londonban a Routledge gondozásában. Francia fordítását Beckett és Alfred Péron készítette és 1947-ben jelent meg a párizsi Bordas-nál. 1936 nyarán Beckett levelet írt Szergej Eisensteinnek és Vszevolod Pudovkinnak, hogy megtanulja tőlük a filmkészítés fogásait, de levelére nem kapott választ. 1936 telétől 1937 tavaszáig keresztül utazta Németországot. Művészettörténeti körútja élményeiről naplót vezetett. 1937-ben visszatért Párizsba és végleg letelepedett. Az év decembere körül Beckettnek rövid ideig viszonya volt Peggy Guggenheimmel, az amerikai származású műgyűjtővel. 1938 januárjában Beckett összetűzésbe került egy hírhedt párizsi stricivel, aki késével mellbe szúrta. Beckett kis híján belehalt sérülésébe. A késelés másnapján a hír bejárta a párizsi sajtót. Ez a nem várt publicitás magára vonta Suzanne Dechevaux-Dumesnil figyelmét, akit Beckett első párizsi tartózkodásakor – tíz évvel korábban – ismert meg. Suzanne ezután vált Beckett társává, majd hosszú évekkel később feleségévé, egész életére. 1938-39-ben Beckett megírja első verseit francia nyelven. Ekkor kezdődik meg az a kétnyelvűség, mely szintén haláláig elkísérte Beckettet. 1940-es évek A második világháború kitörésekor Beckett megszakította dublini látogatását édesanyjánál és visszatért Párizsba. Franciaország német megszállását követően Beckett csatlakozott az Ellenállás Gloria SMH nevű sejtjéhez, melyben futárként dolgozott. Amikor 1942 augusztusában egy korábban katolikus papként dolgozó társuk elárulta sejtjüket, Beckettnek és Suzanne-nak menekülnie kellett a Gestapo elől. Franciaország meg nem szállt déli részébe menekültek és egy Vaucluse-i kis faluban, Roussillonban találtak menedéket, ahol az ellenállók más tagjai is éltek. Rejtőzködése idején segítette a német csapatok elleni szabotázs akciókat. Itt végzett munkájáért később a francia állam kitüntetésben részesítette. Megkapta a hadikeresztet (Croix de Guerre) és az ellenállás medáliáját (Médaille de la Résistance). A háborút követően Beckett csak ritkán beszélt háborús élményeiről, de az ekkor szerzett tapasztalatok mély hatással voltak művészetére. A roussilloni táj például feltűnik legismertebb művében, a Godot-ra várva című drámában is. A rejtőzködés ideje alatt, 1942-45 között született meg Watt című regénye, mely angolul először 1953-ban jelent meg Párizsban, az Olympia Press kiadásában. Magyarul 2005-ben jelent meg Dragomán György fordításában. 1946-ban egy két részesre tervezett elbeszélés első része Suite címmel megjelent Jean-Paul Sartre lapjában a Les Temps Modernes-ben. Simone de Beauvoir azonban visszautasította az elbeszélés folytatásának közlését. Beckett ennek ellenére befejezte a művet, melynek címét A vég-re (The End) változtatta. Ebben az időszakban íródott Beckett első francia nyelven született regénye a Mercier és Camier (Mercier et Camier), mely csak 1970-ben jelent meg először. 1947-ben írta 1995-ig kiadatlan Eleutheria című színművét. 1950-es évek Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején születtek meg Beckett legismertebb regényei, a Molloy, a Malone meghal (Malone meurt) és A megnevezhetetlen (L'Innomable). 1948 októberétől 1949 januárjáig íródott Beckett leghíresebb, számos nyelvre lefordított színműve, a Godot-ra várva (En attendant Godot). A Godot-ra várva először 1952-ben jelent meg a párizsi Les Éditions de Minuit kiadónál. Ősbemutatójára 1953. január 3-án került sor Roger Blin rendezésében a párizsi Théâtre de Babylone-ban. A darabot mind a közönség, mind a szakma lelkesen fogadta. A párizsi bemutató után két évvel Londonban angolul is színpadra került a Godot. A darab, melynek fordítását maga a szerző készítette itt általában rossz kritikákat kapott, de pozitívan nyilatkozott róla Harold Hobson, a Sunday Times kritikusa és később Kenneth Tynan is. Az Egyesült Államokban szintén elutasították a Godot-t – Miamiban megbukott, első New York-i bemutatóján vegyes fogadtatásban részesült. A darab ennek ellenére népszerűvé vált és Beckett nevét világszerte ismertté tette. Későbbi bemutatói az USA-ban és Németországban zajos sikert arattak. A magyarországi bemutatót követően a Nagyvilág folyóirat háromrészes vitát közölt a művel kapcsolatban, mely jól mutatja a vélemények megoszlását. A Godot-ra várva – a fogadtatás sokszínűsége ellenére – mind a mai napig gyakran színpadra kerül világszerte. 1950. augusztus 25-én meghalt Beckett anyja, May Beckett (született: Maria Jones Roe). Négy évvel később, 1954. szeptember 13-án tüdőrákban meghalt Beckett bátyja, Frank Edward Beckett. Beckett az 1950-es évek folyamán leginkább választott irodalmi nyelvén, franciául alkotott. Ezen a nyelven íródott többek között a regénytrilógia, a Mercier és Camier, a Godot-ra várva és számos elbeszélés, köztük a Semmi szövegek (Textes pour rien) is. 1953-ban telket vásárolt a Párizshoz közeli Ussy-sur-Marne-ban, ahol a maga építette kis házban kipihenhette a városi élet fáradalmait és nyugodt körülmények között írhatott, illetve fordíthatott. Házát magas szürke fal ölelte körül, mely távol tartotta a kíváncsiskodókat. A falu közelében később utat neveztek el Beckettről. A Godot-ra várva sikerét követően számos további színmű, hang- és televíziójáték is született Beckett tollából. Többek között A játszma vége (Endgame; 1956), a Minden elesendők (All That Fall; 1956); Az utolsó tekercs (Krapp’s Last Tape; 1958), és az Ó, azok a szép napok! (Happy Days; 1960). Beckett színpad felé fordulásának okai között szerepelt, hogy színházi rendezőként új lehetőségek nyíltak meg számára. Gyakran utazott Németországba az 1960-as évek folyamán, ahol színműveit színpadra állíthatta és elkészíthetett néhány televíziójátékot. 1959-ben kérte fel első ízben a BBC, hogy írjon hangjátékot. Ekkor született a Zsarátnok (Embers). 1960-as évek és a Nobel-díj 1961. március 25-én Beckett feleségül vette Suzanne-t. A házasságkötés oka a francia örökösödési törvényekben keresendő. Az esemény még a szűkebb baráti kör számára is titokban maradt, olyan templomszolgák és tanúk jelenlétében történt, akik nem is ismerték a házaspárt. Ebben az évben született Beckett utolsó regénye, a francia nyelven írt Hogy is van ez (Comment c’est). 1964-ben Beckett lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a Film című filmforgatókönyve elkészítésében. Ezért – életében először és utoljára – az Egyesült Államokba látogatott. A Filmet, melyet New Yorkban forgattak, Alan Schneider rendezte Buster Keaton, a világhírű komikus főszereplésével. A 22 perces, fekete-fehér produkció bemutatójára egy évvel később került sor a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol az alkotás díjban is részesült. 1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni". Beckett egész életében igyekezett kerülni a feltűnést, noha művei gyakran meghökkentették az olvasókat, színházlátogatókat és a kritikusokat is. A bejelentésről Beckették egy nabuli szállodában értesültek telefonon. Suzanne, aki a hívást fogadta, annyit tudott mindössze mondani: „Micsoda katasztrófa!” A díjat végül nem Beckett, hanem francia kiadójának, a Les Éditions de Minuit vezetője, Jérôme Lindon vette át. Beckett a díjhoz kapott pénzből nehéz sorsú művészeket és más rászorulókat támogatott. A nehezen megközelíthető, interjút csak ritkán adó Beckett, mindig igyekezett segíteni a hozzá fordulóknak. 1970-es évektől haláláig A Beckett egész életművére érvényes folyamatos redukálódás a Nobel-díjat követő művekre mindinkább igaz. A szereplők száma egyre csökken, mind erőteljesebben érvényesül a nyelvi letisztultság és minimalizmus. A Nem én (Not I) című darab színházi előadásában, melyet első alkalommal maga Beckett rendezett, mindössze a színésznő, Billie Whitelaw szája látszódik. A Lélegzet (Breath) című, alig néhány másodperces darabjában – mely a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legrövidebb színpadi alkotás – már színész sincs jelen. Beckett élete utolsó tíz évének három jelentős alkotása az önéletrajzi elemekkel átszőtt Társaság (Company; 1979), a Rosszul látom rosszul mondom (Ill Seen Ill Said; 1982) és az Előre vaknyugatnak (Worstward Ho; 1984) című elbeszélések. 1982-ben az Avignoni Filmfesztiválra megírja Václav Havelnek a Katasztrófa (Catastrophe) című színművet. Utolsó művét a francia nyelven íródott Mi is a szó (Comment dire, angolul What is the Word) című verset egy párizsi idősek otthonában (Le Tiers Temps) fejezte be. A vers magyarul Mi is a szó címen Siklós István és Minekhívják címen Mihálycsa Erika fordításában is megjelent a 2000 folyóirat 2013/12. számában. Suzanne 1989. július 17-én, Beckett fél évvel később, december 22-én hunyt el. Beckett temetésére december 26-án került sor, halálhíréről ezen a napon, illetve csak másnap számoltak be a nemzetközi lapok. Síremlékük, mely a párizsi Montparnasse-i temetőben található, egy csiszolt fekete gránitlap, mely nem tartalmaz mást, csak a házaspár nevét, születésük és haláluk évszámát. Beckett műveinek kiadói Samuel Beckett jó kapcsolatot ápolt kiadóival, korai műveinek visszautasításait követően hűséges maradt azokhoz. Angliában kezdetben a Chatto and Windusnál jelentek meg művei, ahol az 1934-es szerkesztőváltást követően nem bíztak többé a szerző jó publicitásában, ezért nem támogatták művei kiadását. Később prózai, költői és kritikai munkáit a John Calder által alapított és vezetett Calder Ltd., míg színműveit a Faber and Faber jelentette meg. Franciaországi kiadója a Jérôme Lindon irányításával működő Les Éditions de Minuit volt. Amerikai kiadóját a The Grove Presst Barney Rosset vezette. Az 1980-as években, amikor a kiadó nehéz anyagi helyzetbe került Beckett megírta Még mindig (Stirring Still) című elbeszélését, hogy annak bevételeiből segítse a céget. Németországban Beckett művei a Frankfurt am Main-i Suhrkamp Verlagnál jelentek meg. Magyarországon legtöbb művét az Európa Könyvkiadó adta ki, de jelentek meg kötetei a Magvető Kiadónál, az Orpheusz Kiadónál, az Új Mandátum Kiadónál, a Palatinus Kiadónál, a Holnap Kiadónál és a szegedi Szukits Könyvkiadónál is. Beckett életében több mint 250 művet írt, melynek jelentős része, mintegy 70%-a magyarul is megjelent. A magyarul kiadatlan művek legnagyobb része tanulmány, vers és elbeszélés. Beckett hagyatékának örököse a szerző unokaöccse, Edward Beckett. Beckett gyűjtemények a világban Beckett műveinek kéz- és gépiratait, valamint a legkülönfélébb embereknek írt meglehetősen kiterjedt levelezését, a világ különböző pontjain őrzik. 1971-ben az angliai Readingi Egyetemen kiállítást szerveztek, melyre megannyi kéziratot és jegyzetfüzetet kaptak Beckett-től. Noha a kiállítást eredetileg vándorkiállításnak szánták, de ez nem valósult meg, és a folyamatosan bővülő állományból létrejött a világ legnagyobb Beckett gyűjteménye, a James Knowlson által alapított Beckett Archívum (Beckett Archive). Az egyetem könyvtárában működő archívum, mely jelenleg több mint 1000 nyomtatott dokumentumot tartalmaz, munkájának koordinálására 1988-ban megalakult a Beckett Nemzetközi Alapítvány (Beckett International Foundation). Az alapítvány két alkalommal jelentette meg az archívum kéziratainak katalógusát, legutóbb 1998-ban Beckett at Reading: Catalogue of the Beckett Manuscript Collection at The University of Reading (Beckett Readingben: A Readingi Egyetem Beckett kéziratgyűjteményének katalógusa) címmel. A kéz- és gépiratokon, jegyzetfüzeteken kívül Beckett köteteket, fordításokat, kép-, hang- és videoanyagokat, valamint festményeket tartalmaz. További jelentős gyűjtemények Archive of Les Éditions de Minuit, Párizs, Franciaország BBC – British Broadcasting Corporation Written Archives, Caversham, Anglia Beinecke Rare Book and Manuscript Library, Yale University, USA Bibliotheque Nationale de France, Párizs, Franciaország Harry Random Humanities Research Center (HRC), University of Texas Library, Austin, USA Harvard College Library, USA National Library of Ireland, Dublin, Írország New York Public Library, New York, USA Ohio State University, Colombus, Ohio, USA Raymond Federman Private Collection of Samuel Beckett, USA State University of New York at Buffalo Library, New York, USA Trinity College Dublin Library, Dublin, Írország University College, Library, London, Anglia University of Delaware Library, USA Beckett életrajzok Már az 1960-as évektől jelentek meg elsősorban Beckett műveiről szóló monográfiák, de Beckett zárkózottságának is köszönhetően ezek még nem válthatták be a hozzájuk fűzött reményeket, sokszor tartalmaztak bizonytalan forrásból származó, nem ritkán téves, rosszul datált információkat. Az 1970-es években Deirdre Bair amerikai egyetemi hallgató megkereste Beckettet és az engedélyét kérte, hogy diplomamunkáját hadd írja a szerző életéről. Beckett jobban szerette, ha művei beszélnek helyette, és ha az emberek nem az életét, hanem műveit veszik mikroszkóp alá. Ennek ellenére Bair megkapta a szerző engedélyét, aki még ahhoz is hozzájárult, hogy családjával és barátaival beszélhessen. Ugyanakkor Beckett kijelentette, hogy ő soha nem fogja elolvasni a kötetet. A Samuel Beckett: a Biography (Samuel Beckett: egy életrajz) 1978-ban jelent meg. Honti Katalin 1995-ben a Critikai Lapokban megjelent két részes cikke is ezen az életrajzon alapul. 1996-ban két életrajz is megjelent Beckettről. Az egyik Anthony Cronin Samuel Beckett: the Last Modernist (Samuel Beckett: az utolsó modern[ista]) című kötete. A másodikat James Knowlson, a Readingi Egyetem francia professzora írta Damned to Fame: The Life of Samuel Beckett (Hírnévre kárhoztatva: Samuel Beckett élete) címmel. Knowlson hosszú ideig érlelte művét, melynek megírását Beckett kérésére visszautasította, amikor arra felkérést kapott egy amerikai kiadótól. A kötet végül mégis megszületett és megjelenése óta ez vált Beckett hivatalos életrajzává. Bair köteténél nem csak a 20 évvel később történő összefoglalás okán frissebb munka, de személyesebb, emberközelibb a megközelítése, Croninnál pedig mindenképpen több ismerettel rendelkezik a szerzőről, akivel húsz éven át baráti kapcsolatot ápolt. A 800 oldalas munka sok, korábban nem ismert információval bővítette és árnyalta az általánosan ismert Beckett-képet, így például az 1936-37-es németországi körutazásról szóló naplók ismertetésével. Magyarul ezek az életrajzok nem jelentek meg. Beckett születésének centenáriuma alkalmából két monográfia látott napvilágot. John Haynes fényképész és James Knowlson közös kötete a Beckett képei (Images of Beckett) három fejezetben ismerteti a magánember, a drámáiban tetten érhető művészeti hatások és a rendező portréját – számos fényképpel illusztrálva. A másik kötetet Beckett műveinek angol kiadója, John Calder írta Samuel Beckett filozófiája (The Philosophy of Samuel Beckett) címmel. Ez a mű a becketti filozófia és etika összefoglalása, mely témaköreit elsősorban Beckett művein vizsgálja, de számos érdekes adalékkal szolgál Beckett életéről is. Calder Samuel Beckett teológiája (The Theology of Samuel Beckett) címmel is megjelentetett egy Beckett kötetet, de ez magyarul kiadatlan. 2014-ben jelent meg magyarul Nathalie Léger Samuel Beckett hallgatag életei (Le vies silencieuses de Samuel Beckett) című esszéje, mely nem tekinthető szigorú értelemben életrajznak, inkább életrajzi elemeket is tartalmazó, idézetekkel átszőtt személyes hangvételű „megemlékezésnek”. Beckett és a kétnyelvűség Beckett művészetének sajátos ízt ad a kétnyelvűség, mely az 1930-as évek végén jelent meg műveiben. Nyelvismerete, jó nyelvérzéke – többek között franciául, olaszul és németül is folyékonyan beszélt – lehetővé tette, hogy eredetileg angol nyelven írt munkáit átültesse később választott irodalmi nyelvére, franciára. A nyelvváltás oka az volt, hogy Beckett függetleníteni kívánta magát a joyce-i hatásoktól és saját stílusát kereste. Erre a francia nyelvben talált rá, mely saját bevallása szerint nagyobb művészi fegyelemre ösztönözte és mentessé tette az angol nyelv nem kívánt modorosságától, amelyet korábbi művein érzett. Statisztikailag több műve született angolul, de a leírt oldalak számát tekintve valószínűleg a francia nyelv a dominánsabb. Legjelentősebb művei francia nyelven íródtak. A nyelvváltáshoz kapcsolódik a fordítások kérdése is, mely nem könnyíti meg a szerző művei iránt érdeklődő olvasó és könyvészetét tanulmányozó kutató dolgát. Bármely nyelven írta is műveit, azokat legtöbbször ő maga fordította le, vagy pontosabban, ültette át a másik nyelvre – angolról franciára és viszont. Nem egyszerű fordításról van itt szó sok esetben. Az adott nyelv lehetőségeit kihasználva, alkotói szabadságával élve ugyanazon mű két variációját alkotta meg. Műveit tekintve az En attendant Godot és a Waiting for Godot egyazon mű két variációja, melyeket összehasonlítva különbözőségekre bukkanunk. Ilyenkor válik jelentőssé hazai bibliográfiájában, a magyar fordítás tekintetében, hogy a fordítás mely nyelvből származik. A Godot-ra várva fordítása például a francia „eredetiből” készült, bár néhány nyelvtani csúsztatás és kihagyás észrevehető Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában ahhoz képest. Ha ezt az angol változattal összevetjük, további eltérések tapasztalhatók. A Dieppe – Négy verset pedig gyűjteményes kötetei mindkét verzióban közölni szokták. Művei nagyobb részét maga a szerző fordította, de több esetben közös munka eredménye volt: Alfred Péronnal (Murphy/franciára), Patrick Bowles-zal (Molloy/angolra), Richard W. Seaver-rel és Anthony Bonnerrel (Stories and Texts for Nothing/Novellák és Semmi szövegek; The Expelled/A kitaszított/angolra), Robert Pinget-vel (La Dernière Bande/Az utolsó tekercs/franciára) és Edith Fournier-vel (Troi dialogues/Három párbeszéd/franciára). Műveit fordította még: Ludovic Janvier és Agnes Janvier, valamint Edith Fournier. Műveinek német tolmácsolását jellemzően Elmar Tophoven és Erika Tophoven-Schöningh végezte, a szerző iránymutatásait figyelembe véve. Műveinek magyarországi fordítói Ádám Péter, Barkóczi András, Bart István, Bartos Tibor, Báthori Csaba, Csillag Veronika, Csokits János, Dobay Dezső, Dragomán György, Feldmár Terézia, Imreh András, Kada Júlia, Klimó Ágnes, Kolozsvári Grandpierre Emil, Lengyel Tamás, Macsovszky Péter, Mihálycsa Erika, Mihályi Gábor, Osztovits Levente, Pinczés István, Pór Judit, Romhányi Török Gábor, Szenczei László, Takács Ferenc, Tandori Dezső, Tellér Gyula, Weöres Sándor, Zilahy Péter Beckett baráti köre és hatása Beckett baráti köréhez tartozott Nancy Cunard (író, szerkesztő), Peggy Guggenheim (műgyűjtő), James Joyce (író) és családja, Alfred Péron és felesége, Maya Péron, Philippe Soupault (költő), Marcel Duchamp (festő); Barney Rosset (könyvkiadó), Jérôme Lindon (könyvkiadó), John Calder (könyvkiadó), Mary Manning Howe (színésznő, drámaíró), Henri Hayden (festő) és családja, Bram van Velde (festő) és testvére, Geer van Velde (festő), Avigdor Arikha (festő) és felesége Anne Atik, Alberto Giacometti (szobrász), Robert Pinget (drámaíró), Harold Pinter (drámaíró). Számos híres rendezővel és színésszel dolgozott együtt, mint Roger Blin, Alan Schneider, Buster Keaton, Billie Whitelaw, Jack MacGowran és Patrick Magee. Több zeneszerzőre is hatással volt, mint Kurtág György, Morton Feldman és Philip Glass. Művei számos magyar és külföldi íróra, költőre és drámaíróra voltak hatással. Művei A felsorolás Beckett legjelentősebb műveit tartalmazza. A zárójelben közölt első dátum az eredeti megjelenést, a második pedig az első magyar kiadást jelöli. Magyar fordításkötetek Drámák. Tragédiák a szemétkosárban. A drámaíró Beckett ; ford. Bart István et al., utószó Almási Miklós; Európa, Bp., 1970 Murphy. Regény ; ford. Tandori Dezső, bev., jegyz. Mihályi Gábor; Magvető, Bp., 1972 ( Világkönyvtár ) A játszma vége. Színmű ; ford. Kolozsvári Grandpierre Emil, rend. Paál István; Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1979 ( A Szolnoki Szigligeti Színház műhelye ) Molloy ; ford. Török Gábor; Magvető, Bp., 1987 ( Világkönyvtár ) Proust ; ford. Osztovits Levente; Európa, Bp., 1988 ( Mérleg ) Előre vaknyugatnak. Válogatott kispróza ; vál. Barkóczi András, ford. Barkóczi András et al., utószó Takács Ferenc; Európa, Bp., 1989 Lépések ; ford. Csillag Veronika; inː Lépések. Egyfelvonásosok ; szerk. Márai Botond; Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1990 ( Színjátszók kiskönyvtára ) Mercier és Camier ; ford. Romhányi Török Gábor; Holnap, Bp., 1993 Versek. Angol, francia, magyar nyelven ; ford. Báthori Csaba; Orpheusz Könyvek–Új Mandátum, Bp., 1996 Eleutheria ; Új Mandátum, Bp., 1997 Samuel Beckett összes drámái ; ford. Bart István et al.; Európa, Bp., 1998 Meglehetősen jó nőkről álmodom ; Orpheusz Könyvek, Bp., 2001 Watt ; ford., utószó Dragomán György; Új Palatinus, Bp., 2005 ( Nobel-díjasok könyvtára ) Hogy is van ez. Regény ; ford. Romhányi Török Gábor; Holnap, Bp., 2007 Ekhó csontjai ; ford., előszó, jegyz. Mihálycsa Erika; Európa, Bp., 2017 38. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia A 38. Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát (2007) Iránban, Iszfahánban rendezték meg. Hatvankilenc ország 327 versenyzője vett részt rajta. A magyar csapat egy I. díjat (aranyérmet), két II. díjat (ezüstérmet) és két III. díjat (bronzérmet) szerzett, ezzel 10. lett az országok közötti pontversenyben. A magyar csapat A magyar csapat tagjai voltak: Kónya Gábor: aranyérem (30+14,3=44,3 pont); Meszéna Balázs: ezüstérem (29,4+14,4=43,8 pont); Werner Miklós: ezüstérem (25,5+15,8=41,3 pont); Almási Gábor: bronzérem (27,3+9,3=36,6 pont); Szolnoki Lénárd: bronzérem (22,0+11,3=33,3 pont). Forrás „Szép siker a 38. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián”. Középiskolai Matematikai Lapok 2007 (6), 364. o. (Hozzáférés ideje: 2014. november 10.) Sarezzano Sarezzano település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 1154 fő (2017. január 1.). Sarezzano Berzano di Tortona, Cerreto Grue, Monleale, Tortona, Viguzzolo, Montegioco és Villaromagnano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Deutschlandradio A Deutschlandradio (DRadio; korábban DLR) német közszolgálati rádió. Három országos program készül a stúdióiban Deutschlandfunk, Deutschlandfunk Kultur, valamint Deutschlandfunk Nova. 1994. január 1-jén alapították és Kölnben illetve Berlinben van a székhelye. Az intendánsi hivatal és az adminisztráció szintén Kölnben van. Az első intendáns Ernst Elitz volt. 2009. április 1-je óta Willi Steul tölti be ezt a funkciót. A Deutschlandradio évi kiadási keretösszege 180 millió euró (2006). Lábjegyzet dradio.de: Wir über uns – Willkommen, megtekintve 2010. augusztus 24. Februar 2009. Berliner Zeitung: Steul jetzt Intendant vom Deutschlandradio, 1. April 2009 (lehívva 2009. április 2.). Forrás Manuel J. Hartung: Zu viel gespart. ARD und ZDF kassieren mehr Gebühren, das Deutschlandradio soll abgeben. Warum eigentlich? In: Berliner Zeitung, 30. Oktober 2003. Hósirály A hósirály (Pagophila eburnea) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába faj. A Pagophila madárnem egyetlen faja. Előfordulása A hósirály a Jeges-tengert körülvevő kontinensek legészakibb részein, valamint a tengerben levő jéghegyeken él és költ. Előfordulási területe Kanada északi részétől, Grönlandon, a norvégiai Spitzbergákon és Jan Mayen-szigeten keresztül, egészen Oroszország északi szigetekéig terjed. Valószínűleg Alaszkában is megtalálható. A következő országokban is megjelent legalább egyszer: Belgium, Csehország, Dánia, Feröer, Finnország, Franciaország, Németország, Izland, Írország, Olaszország, Japán, Hollandia, Lengyelország, Saint-Pierre és Miquelon, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság, valamint a kontinentális Norvégia és Oroszország. Állományai Az oroszországi állomány körülbelül 14 500-22 000 madárra becsült; a legújabb felmérések szerint a Ferenc József-földön 1500-3000, a Szevernaja Zemlja szigetcsoporton 5000-6000, míg a Kara-tenger többi részén 1500-3000 költőpár él. Kanada északkeleti részén 500-700 példány fellelhető, Grönlandon kevesebb, mint 4000 hósirály található meg. A Spitzbergákon 350-500 költőpár van. Összeadva az állományokat, a világszintű állomány, körülbelül 19 000-27 000 példányra tehető. Meglehet, hogy a valódi szám ennél nagyobb, mivel 1978-1979 között, Kanadában és Grönlandon, a légi megfigyelések, több, mint 35 000 madarat eredményeztek. Az eddigi megfigyelések szerint, úgy néz ki, hogy a spitzbergáki állomány csökkenőben van, az orosz Victoria-szigeten megszűnt a költés. A többi oroszországi állomány stabilnak néz ki. A hósirályok számlálását, az is nehezíti, hogy a madarak költése, nem minden évben egyforma. Kanadában 1987-ben 2400 hósirály volt, azonban 2002-2003 között, már csak 500-700 példányt találtak a kutatók; ez 80 százalékos állománycsökkenést jelent. Grönland déli részén is csökkent a példány szám, ugyanez sziget északi felén még ismeretlen a helyzet. Eddig 13 ismert és 3 feltételezett költőhelye tünt el. Megjelenése Ezt a sirályfélét, könnyű megkülönböztetni a rokonaitól. 43 centiméteres hosszával, inkább galamszerű, és nem Larusszerű alakja van. A kifejlett példány teljesen fehér színű, hiányzik a sirályfélékre jellemző szürke hát. Vastag csőre kék, sárga véggel. Lábai feketék. Kiáltása, kemény eeeer. A fiatal madárnak a pofája szürke, szárny- és faroktollain fekete szín látható. A hósirály két év alatt, éri el a felnőttekre jellemző hófehér tollazatot. A különböző élőhelyen levő madarak között, megjelenésben nincsen különbség. Életmódja A hósirály vándorló madár, télen délebbre húzódik, nyáron pedig messze északon költ. Tápláléka halak, krill, kagylók, alga és dögök. Felkeresi a grönlandi fókák (Pagophilus groenlandicus) szaporodási helyeit, hogy elfogyaszhassa az elhunyt példányokat és a méhlepényeket. Rendszeresen követi a jegesmedvét (Ursus maritimus) is, a maradékokra vágyva. Szaporodása Késő június és augusztus között van a szaporodási időszaka, azonban kora júliusnál hamarább, nemigen rak tojást. Ha nincs elég táplálék, akkor abban az évben nem költ. Általában 5-60 költőpár alkot egy költőkolóniát, ritkán található egy helyen 100 költőpár. A fészkeket általában 10-300 méter magas sziklafalakra rakják, a fészkek között 1-20 méteres távolság van. A fészek mohából, szénából és egyéb törmelékből készül, de mindig ott, ahol már a hó elolvadott. Veszélyeztetettsége Ezt a madarat igen veszélyeztetik az emberi tevékenységek. Károsan hat rá az olaj- és higanyszennyezettség, a gyémántok kibányászása. Az ember, ezek mellett törvénytelenül vadássza a kifejlett madarakat és begyűjti tojásaikat. Saint-Boingt Saint-Boingt település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 73 fő (2015). Saint-Boingt Essey-la-Côte, Rozelieures, Saint-Rémy-aux-Bois, Vennezey és Damas-aux-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Benjamin Uphoff Benjamin Uphoff (Burghausen, 1993. augusztus 8. –) német labdarúgó, a VfB Stuttgart II kapusa, kölcsönben a Nürnberg csapatától. Pályafutása Pályafutását ifjúsági szinten 5 évesen kezdte a Wacker Burghausen csapatában, ahol egészen 2011-ig szerepelt. Ezek után az 1. FC Nürnberg csapatába került, ahol profi szerződést kötött a klubbal. Itt Raphael Schäferrel és Patrick Rakovskyval kellett megküzdenie a kapuba kerülését, de ez nem sikerült neki, ezért a klub harmadik kapusa lett és a tartalék csapatba került. A 2013-14-es szezonban hivatalosan is az első csapat harmadik kapusa lett. 2014. augusztus 26-án kölcsönbe került a VfB Stuttgart II csapatához. Scourmont apátság A Scourmont apátság (franciául: Abbaye Notre-Dame de Scourmont) a trappista rend egyik rendháza, amely a belgiumi Hainaut tartományban fekvő Scourmont fennsíkon található, Forges település közelében, amely viszont közigazgatásilag Chimay város része. Az apátságban található a világhírű Chimay trappista sört előállító sörfőzde, de a szerzetesek emellett sajtkészítéssel is foglalkoznak. Története Chimay közelében számos kolostort és apátságot alapítottak, a legelső közösség a 9. században ide települő bencés szerzetesek voltak (Abbaye de Ste. Monégonde de Chimay). Ez a közösség már megszűnt, de az általuk épített Szent Péter és Pál templom ma is áll. 1844-ben Jean-Baptist Jourdain, Virelles papja vetette fel, hogy a Scourmont fennsík ideális hely lenne egy szerzetesi közösség megalakításához. Mivel a korábbi kísérletek sikertelenek voltak, Jourdain segítséget kért II. Józseftől, Chimay hercegétől, aki egyidejűleg Westmalle és Westvleteren apátja is volt. 1850. július 25-én alapították meg a jelenlegi apátság elődjét az akkor kihalt és műveletlen fennsíkon a Westvleteren apátságból érkező szerzetesek. A trappista hagyományok szerint a közösség önellátásra rendezkedett be, ezért a környező földeket művelés alá vonták, illetve létrehoztak egy tejgazdaságot, sajtgyárat és sörfőzdét. 1871. július 25-én IX. Piusz pápa önálló apátság rangjára emelte ezt a közösséget. Ettől fogva Scourmont önállóan működött, illetve más közösségeket is alapítottak innen Wales és Belga-Kongó területén. 1919-ben a trappista rendhez tartozó apácák alapítottak egy zárdát (Abbaye de Notre-Dame de la Paix de Chimay) a városban az apátság védnöksége alatt. Chimay termékei A város, illetve az apátság leghíresebb termékei a szerzetesek által készített sör és a sajt, amelyet a "Chimay" márkanév alatt forgalmaznak. Lásd még Chimay (sör) Chimay (város) Forrás J. Van Remoortere: Ippa's Abdijengids voor Belgie , Lannoo, 1990, pp. 188–191 Peillonnex Peillonnex település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 1390 fő (2015). Peillonnex Contamine-sur-Arve, Faucigny, Marcellaz, Saint-Jean-de-Tholome, La Tour, Ville-en-Sallaz és Viuz-en-Sallaz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 6929 Misto A 6929 Misto (ideiglenes jelöléssel 1994 UE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Vincenzo Silvano Casulli fedezte fel 1994. október 31-én. Zárókő A zárókő az építészetben a boltívek középtengelyébe a boltozás végén legfelül, utolsóként elhelyezett nagyobb kő vagy annak utánzata. Ennek behelyezésével válik zárt szerkezetté és így állékonnyá a boltozat, mert bezárja a két összehajló boltívet, felfogja és kiegyenlíti azok nyomását. Már az etruszkok és a rómaiak külön megmunkálták, mintegy kiemelték a boltozat többi köve közül. Hogy jobban bírja a terhelést, a nyomásnak és az ellenállásnak megfelelő ruganyos csigavonalú gyámkő-, illetve boltkő-alakra képezték ki. Többnyire nagyobb is volt a boltív többi kövénél, és gyakorta maszkokkal, emblémákkal díszítették. A reneszánszban a zárókövet sokszor címerrel ékítették; ebből fejlődött ki a cartouche, ami az építészetben ornamentális keretbe foglalt, pajzs alakú ékítményt jelent címeres, feliratos vagy üres mezővel. Elnevezését a felcsavarodott papirost jelentő olasz „cartoccio” szóból származtatják. A díszítő motívum a feudális nemesi címerpajzsból fejlődött ki – ennek megfelelően lehet paralelogramma, alul lekerekített vagy szív alakúra hegyezett, álló vagy fekvő ellipszis, ritkán kör alakú. A népi építészetben is általában díszítették és kőfaragójeggyel látták el. Borgolavezzaro Borgolavezzaro település Olaszországban, Piemont régióban, Novara megyében. Lakosainak száma 2066 fő (2017. január 1.). Borgolavezzaro Albonese, Cilavegna, Nicorvo, Robbio, Tornaco, Vespolate és Gravellona Lomellina községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vasboldogasszony Vasboldogasszony község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban. A településen polgárőrség működik. Fekvése Zalaegerszegtől 13 km-re északra, a Vas-zalai Sárvíz mellett. Megközelíthető közúton a 74-es főútról Egervárnál letérve; vasúton a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalon (Egervár-Vasboldogasszony vasútállomás). Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,3%, cigány 1,72%. A lakosok 84%-a római katolikusnak, 0,65% görögkatolikusnak, 0,8% felekezeten kívülinek vallotta magát (14,1% nem nyilatkozott). 515 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek Évek: 510 – 511 – 512 – 513 – 514 – 515 – 516 – 517 – 518 – 519 – 520 Bdín Bdín település Csehországban, Rakovníki járásban. Bdín Třtice, Srbeč, Přerubenice, Milý, Kalivody, Řevničov és Mšec településekkel határos. Lakosainak száma 67 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Borgomaro Borgomaro (ligur nyelven Borgomâ]) egy olasz község Liguria régióban, Imperia megyében. Látnivalók Egyházi épületek Sant'Antonio abate plébániatemplom: 18. században újjáépített, őriz egy 16. századi triptichont San Maurizio templom: román stílusban épült Ville San Pietro templom Ville San Sebastiano templom a 17. századból San Lazzaro Reale templom: 17. századi, belsejében Pietro Guido da Ranzo egy triptichonja 18. századi ferences rendház Katonai épületek Conio vára: Ventimiglia grófjai építették stratégiai fontosságú helyre. A várból az egész Maro-völgy belátható. Gazdasága Mezőgazdasági jellegű település, elsősoran az olivatermesztése jelentős. Közlekedés A település az SP 24 mentén helyezkedikel. Autópályáról közvetlenül nem elérhető, de az A10 autópálya Imperia Est lehajtójáról közelíthető meg. A legközelei vasútállomások Imperia - Porto Maurizio és Oneglia a Ventimiglia – Genova vasútvonalon. Forest Grove (Oregon) Forest Grove az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Washington megyéjében, Portlandtől 40 km-re nyugatra helyezkedik el; ma leginkább alvóváros. A 2010. évi népszámláláskor 21 083 lakosa volt. A város területe 15,23 km2, melyből 0,36 km2 vízi. Az első telepesek 1840-ben érkeztek ide; 1850-től számít hivatalosan lakott helynek, városi rangot pedig 1872-ben kapott. Forest Grove Washington megye első városa. A város a Tualatin-völgyben, a 8-as és 47-es utak mentén helyezkedik el; ezek együtt alkotják a Tualatin-völgyi szövetségi országutat. A nyugaton haladó 8-as út városon belüli neve Gales Creek Road, az északon haladó 47-esé pedig Nehalem szövetségi országút. A városban található a Csendes-óceáni Egyetem, melynek Old College Hall épülete szerepel a Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzékében. A két legnagyobb foglalkoztató az egyetem és a Tuality Forest Grove kórház. Történet Az 1840-es években, a telepesek érkezésének idején a kalapuya indiánok atfalati törzse élt az akkori Tualatin-síkság területén. Alvin T. és Abigail Smith voltak az elsők akik az Oregon-ösvényen átutazva letelepedtek az akkori Nyugat-Tualatin-síkságon. Henry Harmon Spalding a mai Forest Grove területére érkezett. Misszionáriusok akartak lenni; az őslakosok nagy része meghalt az európaiak által bevitt betegségektől. Alvin T. Smith volt az első postamester. 1850. február 1-jén lépett hivatalba, a postahivatal saját kunyhója volt. Az Oregon Geographic Names alapján a város nevét 1851. január 10-én választották ki egy a Tualatin Akadémián (a mai Csendes-óceáni Egyetem) tartott ülésen. A Forest Grove nevet J. Quinn Thornton javasolta, aki maga is használta azt tanyája neveként. A név azokra a tölgyfákra utal, melyek ma is állnak az egyetem területén. A korábbi postahivatalok a Tuality Plains és Tualatin nevet viselték; a Forest Grove nevet 1858. december 31-én vették fel. A települést 1850-ben alapították. 1860-ra a város népessége elérte a 430 főt, de ez 1870-re visszaesett 396-ra. 1872-ben kapott városi rangot, elsőként a megyében. 1880-ban alapították az indiánok képzésére szakosodott Chemawa Indian Schoolt, de 1884-ben Salembe költöztek. Az első tűzoltóságot 1894-ben alapították. 1900-ban a lakosság száma elérte az 1300 főt. Az első vasútvonal 1908 novemberében létesült az Oregon Electric Railway által. 1914 januárjában a vetélytárs Southern Pacific is elindította saját járatát a Red Electricet, ehhez külön pályát építettek. Mindkét cég üzemeltetett személy- és tehervonatokat is. 1906 és 1911 között a Forest Grove Transportation Company villamosait is igénybe lehetett venni. A Red Electric 1929-ben, az Oregon Electric Railway járata pedig 1932-ben szűnt meg. 12 történelmi hely, és két -kerület van a városban: a Clark, melynek első házai 1854-ben épültek (többet még 1900 előtt leromboltak), és a Painter Woods. Történelmi helyek az Alvin T. Smith House, First Church of Christ, Scientist és az Old College Hall. Az 1990-es években a Nowhere Man sorozat több jelenetét is itt forgatták. Földrajz és éghajlat Földrajz Forest Grove a portlandi agglomeráció és a Willamette-völgy nyugati felén helyezkedik el. A Népszámlálási Hivatal adatai alapján a város területe 15,23 km2, melyből 0,36 km2 vízi. Itt található Oregon egyik legnagyobb óriás mamutfenyője. Éghajlat A térség nyarai melegek (de nem forróak) és szárazak; a havi maximum átlaghőmérséklet 22°C. A Köppen-skála alapján a város éghajlata meleg nyári mediterrán. A legcsapadékosabb a november–január, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap július és augusztus, a leghidegebb pedig december. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 21 083 lakója, 7385 háztartása és 4871 családja volt. A népsűrűség 1418,2 fő/km2. A lakóegységek száma 7845, sűrűségük 527,7 db/km2. A lakosok 78,8%-a fehér, 0,8%-a afroamerikai, 1,1%-a indián, 2,6%-a ázsiai, 0,3%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 12,5%-a egyéb-, 3,9%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 23,1% (19,6% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 3,2% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 37,4%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 50,1% házas, 11% egyedülálló nő, 4,9% pedig egyedülálló férfi; 34% pedig nem család. 27% egyedül élt; 12,7%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,71 személy élt; a családok átlagmérete 3,31 fő. A medián életkor 32,7 év volt. A város lakóinak 26,6%-a 18 évesnél fiatalabb, 13,3% 18 és 24 év közötti, 25,6%-uk 25 és 44 év közötti, 22,2%-uk 45 és 64 év közötti, 12,3%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48%-a férfi, 52%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 17 708 lakója, 6336 háztartása és 4131 családja volt. A népsűrűség 1486,3 fő/km2. A lakóegységek száma 6702, sűrűségük 562,5 db/km2. A lakosok 81,46%-a fehér, 0,43%-a afroamerikai, 0,89%-a indián, 2,11%-a ázsiai, 0,24%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 11,39%-a egyéb-, 3,47%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 17,31% (14,1% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 3% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 35,9%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 50,3% házas, 10,2% egyedülálló nő; 34,8% pedig nem család. 27,9% egyedül élt; 14,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,64 személy élt; a családok átlagmérete 3,24 fő. A város lakóinak 27,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 13,4% 18 és 24 év közötti, 28,7%-uk 25 és 44 év közötti, 16,8%-uk 45 és 64 év közötti, 13,6%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 31 év volt. Minden 100 nőre 90,2 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 86,8. A háztartások medián bevétele 40 135 amerikai dollár, ez az érték családoknál $47 733. A férfiak medián keresete $36 139, míg a nőké $25 703. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $16 992. A családok 10,4%-a, a teljes népesség 14,3%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 16,2%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 11,4%. Infrastruktúra Oktatás A városban található a Csendes-óceáni Egyetem. Két, legjelentősebb épülete az Old College Hall és a Marsh Hall. Forest Grove Cornelius, Gales Creek és Dilley településekkel együtt a Forest Grove-i Iskolakerület alá tartozik. Közlekedés A város tömegközlekedését több cég biztosítja. A Trimet 57-TV Highway/Forest Grove buszvonala minden nap közlekedik, és Forest Grove-ot Hillsboróval és Beavertonnal köti össze a Tualatin-völgyi országúton keresztül, valamint a Metropolitan Area Express gyorsvillamos hillsborói megállója is elérhető vele. A Yamhill County Transit Area 33-Hillsboro/MAX vonala hétköznaponként, a Pacific Avenue és Highway 47 (Quince Street) kereszteződésében lévő megállóval szolgálja ki a várost; a 47-es országúton keresztül Hillsboróba, Cove Orchardba, Yamhillbe, Carltonba és McMinnville- be lehet eljutni, illetve átszállni más, Yamhill megyei városokba eljutni. Nevezetes személyek Bobby Chouinard – baseball-dobójátékos Harvey L. Clark – telepes Joseph Conrad Chamberlin – pókkutató Richard VanGrunsven – repülőgéptervező Sara Tucholsky – softball-játékos Tabitha Brown – telepes Testvérváros Nyuzen, Japán Stazione di Cixerri Stazione di Cixerri vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Carbonia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Villamassargia-Domusnovas Stazione di Monte Arcau Vespasianus temploma Rómában, a Forum Romanumon állt egykor Vespasianus temploma. Titus császár kezdte el építtetni, majd Domitianus császár fejeztette be i. sz. 80-ban. Ma már csupán három oszlop maradt fenn a hajdani épületből. Mellette helyezkedett el az istenített Faustina császárnénak kis (4 méter×6 méter) aediculája. Ornitholestes Az Ornitholestes a hüllők (Reptilia) osztályának a dinoszauruszok csoportjába, ezen belül a hüllőmedencéjűek (Saurischia) rendjébe, és a Theropoda alrendjébe tartozó nem. Egyetlen ismert faja az O. hermanni. Tudnivalók Az Ornitholestes 150-145 millió évvel ezelőtt, a késő jura időszakban élt. 1900-ban, a Wyoming állambeli Morrison Formációhoz tartozó Bone Cabin lelőhelyen felfedeztek egy részben megmaradt Ornitholestes csontvázat. A fosszília részét képezte a koponya és az állkapocs is. Egy másik Ornitholestes hiányos karján kívül ez az egyetlen ismert példány. Az Ornitholestes nagyon közeli rokonságban állt azzal az ággal, amelyből a madarak kifejlődtek. A csuklói lehetővé tették, hogy a kezeit a testéhez közel tudja tartani, a mai madarakhoz hasonlóan. Az állat csontjai üregesek voltak; a hüllőmedencéjű dinoszauruszok közé, a Coelophysis közeli rokonságába tartozott. Az Ornitholestes egy fürge, két lábon járó ragadozó volt, amely hosszú farkával ügyesen manőverezett és egyensúlyozott vadászat közben. Feje eléggé kicsi és rövid volt. A szájában éles, kúp alakú fogak helyezkedtek el. Korábban azt hitték, hogy az Ornitholestes orrán egy taréjszerű képződmény ült, de később kiderült, hogy az állat nem rendelkezett ilyennel. Eléggé kicsi volt ahhoz, hogy az erdő belsejében élhessen. Tápláléka gyíkok, tojások, kis emlősök és dögök lehettek. A zsákmányt erős mellső lábaival kaphatta el, melyeken két hosszú, karmos ujj és egy rövidebb ujj helyezkedett el. Az Ornitholestes hossza 2–2,22 méter, a testtömege pedig 12,6–15 kilogramm lehetett. Rialto (Olaszország) Rialto település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében. Lakosainak száma 563 fő (2017. január 1.). Rialto Bormida, Calice Ligure, Magliolo, Osiglia, Tovo San Giacomo és Calizzano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Carl Karsten Carl Johann Bernhard Karsten (Bützow, 1782. november 21. – Berlin, 1853. augusztus 22.) német mineralógus és bányász. Élete A boroszlói főbányahivatalban kezdte működését 1804-ben és fokról-fokra emelkedvén, 1811-ben Sziléziában főbányatanácsos, majd 1819-ben titkos főbányatanácsos lett a belügyminisztériumban Berlinben. Egyike volt a legkiválóbb metallurgusoknak. Kiadta az Archiv f. Bergbau u. Hüttenwesen (u. o. 1818-28, 20 kötet) című művet, melynek folytatása az Archiv für Mineralogie, Geognosie, Bergbau u. Hüttenkunde volt (1829-54, 26 kötet). Művei Handbuch der Eisenhüttenkunde (Halle, 1816, 2 kötet, 3. kiadás 1841, 5 kötet) Grundriss der Metallurgie und der metallurgischen Hüttenkunde (Boroszló, 1818) Metallurgische Reise durch einen Teil v. Bayern und Oesterreich (Halle, 1821) Ueber die kohligen Substanzen des Minealreichs (Berlin, 1826) Das erzführende Kalksteingebirge v. Tarnowitz (u. o. 1826) Grundriss der deutschen Bergrechtslehre (u. o. 1828) System der Metallurgie (u. o. 1830-1832, 5 kötet) Lehrbuch der Salinenkunde (u. o. 1846-47, 2 kötet) Phylosophie der Chemie (u. o. 1843) Razès (Haute-Vienne) Razès település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 1195 fő (2015). Razès Saint-Pardoux, Bersac-sur-Rivalier, Bessines-sur-Gartempe, Compreignac, Saint-Léger-la-Montagne és Saint-Sylvestre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Il Y A Des Jours Comme Ca... Az Il Y A Des Jours Comme Ca... című stúdióalbum a francia Reciprok nevű hiphopcsapat 1996-ban megjelent stúdióalbuma, melyről 3 kislemez látott napvilágot. Mindhárom dal slágerlistás helyezést ért el a francia kislemezlistákon, valamint az album is felkerült a francia albumlistára, a 42. helyre. Az album mindhárom hanghordozón (LP, MC, CD) megjelent. Az album dalai A1 Il Y A Des Jours Comme Ç à... 3:17 A2 Kayse Et Sanders 4:08 A3 Dans La Peau D'Un Autre 4:19 A4 Préliminaire (Interlude) 1:08 A5 Article 221-1 5:13 A6 L'Engrenage... 2:59 B1 Brisons Le Silence 4:55 B2 Ç a S'Dispute (Interlude) 0:49 B3 Tchi Tcha 3:59 B4 Balance Toi (Stan Smith Version) 3:28 B5 La Routine (Interlude) 0:57 B6 Libres Comme L'air 3:57 B7 Tout A Changé 4:20 B8 La Bass Kour (Interlude) 1:37 Free Art License A Free Art License (rövidítve: FAL, franciául: Licence Art Libre) egy copyleft licenc, amely biztosítja a jogot a kreatív alkotások szabad másolhatóságára, terjeszthetőségére, és átalakítására a szerző kifejezett engedélye nélkül. A Free Art License elismeri és védi ezeket a jogokat. Ennek érdekében lett úgy megfogalmazva, hogy mindenki szabadon használhassa az emberi elme alkotásait kreatív módon, függetlenül azok típusától és kifejezési formájától. Míg a nyilvános hozzáférést az ember szellemi alkotásaihoz általában korlátozza a szerzői jog, ezen segít a Free Art License. Ez az engedély lehetővé kívánja tenni a mű forrásainak használatát, hogy így teremtsen új feltételeket az alkotás lehetőségeinek növelésére. A Free Art License biztosítja a jogot egy mű felhasználására, és elismeri a jogosult és a felhasználó jogait és felelősségét. A digitális technológiák létrehozása és fejlesztése, az internet és a szabad szoftverek megváltoztatták az alkotás folyamatát: a szellemi alkotások egyértelműen szétoszlanak, kicserélődnek és megváltoznak. Lehetővé teszik közös munkák készítését, amelyben mindenki a legjobbat nyújthatja a többiek javára. A Free Art License fő célja a szellemi alkotások támogatása és védelme a copyleft elvei szerint: a felhasználás, másolás, terjesztés, átalakítás szabadsága, és a kizárólagos eltulajdonítás tilalma. Forrás A copyright-tól a copyleft-ig Jogi fórum Netpolgár Hôtel Costes, Vol. 5 A Hôtel Costes elektronikus zenei válogatás-CD ötödik része 2002-ben jelent meg. Számok "Galaxy" – Hippiehaus "Amour" – Rouge Rouge "Leaving Monte Carlo" – Physics "Zwing Ting" – The Streamers "Summer in Paris" – Anggun "Champs Elysées [ Stéphane Pompougnac Mix]" – Clémentine "Cocaine Is a Sin" – The Strike Boys "Ponger Star" – Vision "Doo Uap, Doo Uap, Doo Uap [Radio Edit]" – Gabin "Voodoo Bliss [Aaron Bingle's Azure Mix]" – Janice Hosted by BSG "Starlight" – Minus 8 "Illusion (Rollercone Remix)" – Limbo Experience "Tócame" – Dublex Inc "One Night in Rio" – Louie Austen "Steppin' Out [Costes Re-Edit]" – Fantastic Plastic Machine Bob Marley emlékére A Bob Marley emlékére egy 1996-os Ladánybene 27-album. Számok Chant down Babylon ( Bob Marley ) 3:21 Could you be loved (Bob Marley) 3:25 Roots rock reggae (Bob Marley) 4:22 Johnny was ( Rita Marley ) 3:53 One love - People get ready (Bob Marley) 3:10 Get Up, Stand Up (Bob Marley / Peter Tosh ) - Punky Reggae Party (Marley) - War (A.Cole/C.Barrett) - No More Trouble (Marley) - Exodus (Marley) 9:27 Kinky reggae (Bob Marley) 4:16 Trenchtown rock (Bob Marley) 3:51 Stir it up (Bob Marley) 4:31 Coming in from the cold (Bob Marley) 5:02 Natural mystic - Running away (Bob Marley) 7:06 Them belly full (Bob Marley) 4:06 I shot the sheriff (Bob Marley) 5:05 Lively up yourself (Bob Marley) 4:45 Redemption song (Bob Marley) 4:10 Zenészek Árokszállási RasTamás - dob , ritmushangszerek, ének (6) Bodnár Tibor - gitár , ritmushangszerek, vokál, ének (15) Bokó Zoltán - billentyűs hangszerek Hertelendi "Rasta" István - basszusgitár Huba Zoltán - szoprán- és tenorszaxofon László M. Miksa - ének, vokál, feeling Lewy Brandy - konga, ritmushangszerek, vokál Tóth Gábor - gitár, vokál Közreműködtek Moór Betty - vokál Répássy Erika - vokál Szebeni Zsolt - billentyűsök Ducsai Szabolcs - trombita Skerlecz Gábor - harsona Fekete Jenő - gitár , ének (12) Mezőfi István - dob (12) Hangmérnök: Ottó Tivadar Zenei rendező: Bodnár Tibor, Árokszállási RasTamás Management: Bengyel Gyula, Pétervári Zoltán Borító terv: Árokszállási RasTamás, Bodnár Tibor Grafika és nyomdai előkészítés: LMI stúdió Nyomdai kivitelezés: Recent Kft. La Neuvelle-lès-Lure La Neuvelle-lès-Lure település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 334 fő (2015). La Neuvelle-lès-Lure Montessaux, La Côte, Froideterre, Malbouhans, Roye, Saint-Barthélemy és Saint-Germain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hernád-áttörés A Hernád-áttörés (szlovákul: Prielom Hornádu) a Hernád folyó által kivájt, 16 km hosszú és helyenként a 300 m magasságot is elérő szurdokvölgy Szlovákiában, a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park területén. Turisztikai története A Magyarországi Kárpát-egyesületnek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a Hernád-áttörés a túrázók által járhatóvá váljon. Az egyesület iglói osztályának vezetője, Hajts Béla kelt át rajta először 1906-ban egy tutaj segítségével Káposztafalváról Szepessümegig. Még ekkor eldöntötte, hogy ezt a gyönyörű vidéket mindenki számára láthatóvá kell tenni. Tőle származik a terület "Felső-Magyarország paradicsoma" (mai nevén Szlovák Paradicsom, Slovenský raj) elnevezése. Még ugyanebben az évben, 1906-ban elkezdődött a ma is látható láncok és fémpadok rögzítése, a szurdokvölgy járhatóvá tétele. Túravidéke A Hernád-áttörés több irányból közelíthető meg. Keleti végét Csingó (Čingov) felől, a kék jelzést követve érhetjük el. Az út a Hernád-völgyében, a folyóval párhuzamosan, annak jobb partján kanyarog. A Fehér-patak (Biely-potok) torkolatánál az út elágazik, a kék jelzést tovább követve a szurdokvölgybe jutunk. A szurdok nyugati végét Podlesok üdülőövezeten keresztül, szintén a kék jelzést követve találjuk meg. A szurdokvölgy középső részén a zöld jelzés csatlakozását találjuk, melyet követve a Kolostor-szakadékhoz (Kláštorská roklina) juthatunk (1 óra). A kék útvonal keleti végén a piros jelzésen keresztül a Létánfalvi malom (Letanovský mlyn) közelíthető meg. Férfi 200 méteres mellúszás a 2004. évi nyári olimpiai játékokon A férfi 200 méteres mellúszás döntője a 2004. évi nyári olimpiai játékokon augusztus 18-án került lebonyolításra. Rekordok A táblázat a selejtezők előtti rekordokat tartalmazza. Döntő OR = Olimpiai rekord Női 7,5 km-es sprint biatlon az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon a biatlon női 7,5 km-es sprint versenyszámát február 23-án rendezték a Birkebeineren Stadionban. Az aranyérmet a kanadai Myriam Bédard nyerte meg. A Magyarországot képviselő Bozsik Anna a 46., Bereczki Brigitta a 65. helyen végzett. Végeredmény Minden hibás találat után 150 méter büntetőkört kellett megtenniük a versenyzőknek. Riaza Riaza település Spanyolországban, Segovia tartományban. Riaza Riofrío de Riaza, Cerezo de Arriba, Ribota, Ayllón, Cantalojas, Fresno de Cantespino, Corral de Ayllón, Sequera de Fresno, Boceguillas és Grajera községekkel határos. Lakosainak száma 2138 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Benkeháza Benkeháza egykori falu Vas vármegyében. 1863-tól Pusztacsó része. Gépkocsival legkönnyebben Kőszegpaty vagy Gyöngyösfalu irányából közelíthető meg. A 16.-17. században a Batthyányaké volt, de 1733-ban már Magyaróssy Ferenc volt a falu ura. A község fő birtokosa a 19. században a Noszlopy család volt. Vályi András így ír a faluról: "Benkeháza Elegyes falu Vas Vármegyében, birtokosa Noszlopi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Sárvári járásban. Határja, ’s vagyonnyai is középszerűek." Benkeházának már régóta nincs állandó lakója. A régi településközpont helyén ma egy mezőgazdasági major (sertéstelep) található. Az egykori községre csupán a Söpte felé vezető út melletti kis temető emlékeztet. Itt található a Noszlopy család kriptája is. Híres emberek Itt volt erdész Takács Miklós (1906-1967) szociáldemokrata politikus, erdészeti szakíró. Forrás Hettyésy István: Kőszegpaty vázlatos története a 18. század elejéig, Benkeháza és a görösgáli Batthyány család, kézirat, 1973 Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. Zastolje Zastolje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 28, közúton 34 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 16, közúton 19 km-re délkeletre, a konavlei mezőtől keletre és az Adria-parti főúttól északra, Dubravka és Gruda között fekszik. Története A település már a középkortól fogva lakott volt. Területe a 9. és 11. század között Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától a Hranić családtól. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma is középkori eredetű és a 15. században már állt. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 256, 1910-ben 262 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 150 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei A Nagyboldogasszony templom 15. századi eredetű, de a középkori templomot rossz állapota miatt 1998-ban lebontották és a helyére egy nagyobb templomot építettek. A Szent Miklós templom a 19. században épült, 1979-ben a földrengés súlyosan megrongálta. 1998-ban felújították. A dobruši Szent Rókus kápolna az itteni birtokos Car család magánkápolnájaként épült. Körülötte régi sírkövek találhatók. A dobruši temetőben álló Szent Tamás kápolna 1806-ban leégett, de rögtön utána újjáépítették. Az utóbbi évtizedben újra megújították. (16378) 1981 ET17 A (16378) 1981 ET17 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. A boldogság művészete a munkában A boldogság művészete a munkában című könyv az 1998-as A boldogság művészete – Kézikönyv az élethez című könyv folytatása. A két könyv magyar nyelvű kiadásai fordított sorrendben jelentek meg, előbbi 2004-ben, az utóbbi pedig 2008-ban. A címben szereplő munka szó nem csak a munkahelyek világára utal, hanem a boldogsághoz vezető gyakorlatok tényleges működésére, a boldogság kialakulásáért felelős erők és ellenerők összetett gépezetére. A könyv egyik üzenete, hogy nem számít mennyire kielégítő az ember munkája, hiba azt feltételezni, hogy az a boldogság egyetlen forrása. A dalai láma szerint ahelyett, hogy olyan szerepet igyekeznénk találni az életben, amely számunkra megfelelő, természetes módon kellene engednünk, hogy a munkánk abból alakuljon ki, akik vagyunk, és ami a legfontosabb számunkra. Így elérhetünk egy olyan útra, amely értelmet ad és teljes önmegvalósítást. A könyv majdnem két éven át a New York Times bestseller listáján szerepelt. Több mint kétmillió példányban kelt el. Tartalom Howard C. Cutler, amerikai pszichiáter a dalai lámával éveken át tartó párbeszédei alapján állította össze a könyvet. A tibeti buddhista tanító szerint a boldogság kulcsfontosságú tényezői a hozzáállás és a szándék mélysége. A magas rangú láma hatalmas hangsúlyt fektet az észszerűségre és az elemzésre, valamint arra, hogy az egyén a tényleges valóság megfigyelése mellett határozza meg önmagát. Fontos, hogy a saját képességek és jellegzetességek meghatározása ne szenvedjen torzulást. Cutler a nyugati kutatók által használt „flow” fogalmát használja a boldogság érzésének meghatározásakor, amelyben az emberek megfeledkezhetnek az időről és az önvalóról. A dalai láma a „flow”-t a meditációs élményhez hasonlítja és kifejti, hogy ahhoz, hogy olyan boldogságot fejlesszünk ki, amely a legkeményebb megpróbáltatásokat is kiállja, ahhoz meg kell edzeni a szívünket és a tudatunkat, ki kell gyomlálni a negatív szokásainkat és az alapvető emberi értékeket kell művelnünk, úgy mint a kedvesség és az együttérzés. A dalai láma kerüli az általánosítást és kiemeli az egyéni helyzetek összetettségét. A függelékben szerepel néhány buddhista meditációs gyakorlat. Samuel Sheffield Snow Samuel Sheffield Snow (1806–1890) szkeptikussá vált millerita prédikátor, akinek számításai szerint Krisztus visszatértének 1844. október 22-én kellett volna bekövetkeznie. Tanítása indította be a „hetedik hónap mozgalmat”, amely az úgynevezett Nagy Kiábránduláshoz vezetett, miután a várakozásokkal ellentétben Jézus visszatérése nem történt meg. Életrajz Millerizmus 35 éves koráig Snow „szilárdan nem hitt a Bibliában”, még a fogadalomszerűen ateista Boston Investigator című lap ügynökeként is dolgozott. 1839-ben William Miller egy előadásának lejegyzett példányát olvasva lett kereszténnyé. Megtérését követően a Kongregacionalista Egyházhoz csatlakozott, 1840-ben. 1842-ben, egy East Kingston-i (New Hampshire) millerita tábori találkozón a milleri üzenet teljes idejű prédikátorává vált. Bánya (heraldika) A bánya ritka címerkép a címertanban. A magyar heraldika realista jellegének megfelelően előfordulhat teljes sematikus bányaábrázolás a bányajáratokkal és a bányászokkal vagy csak a bányanyílás, esetleg néhány járat. Ilyenkor is gyakran szerepelnek a bányászok. A heraldikában különféle bányászati építmények, képződmények és eszközök fordulnak elő, mint a bányahegy, a tárójárat, az akna, a felvonó tornya, a csillék stb. Nagybánya, Felsőbánya és Máramaros vármegye címerében ezüsthegy, tárószáj és vésővel, kalapáccsal, ékkel dolgozó ünneplőruhás bányászok vannak. 1978-as atlétikai Európa-bajnokság Az 1978-as atlétikai Európa-bajnokságot augusztus 29. és szeptember 3. között rendezték Prágában, Csehszlovákiában. Az Eb-n 40 versenyszám volt. Új versenyszámként a női 400 m-es gátfutás került a programba. A magyar sportolók eredményei Magyarország az Európa-bajnokságon 25 sportolóval képviseltette magát. Éremtáblázat (A táblázatban a rendező nemzet és Magyarország eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – Európa-bajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord Szkeleton a 2010. évi téli olimpiai játékokon A 2010. évi téli olimpiai játékokon a szkeleton versenyszámait a whistleri Whistler Sliding Centre sportközpontban rendezték meg február 18. és 19. között. Két versenyszámban avattak olimpiai bajnokot. Részt vevő nemzetek A versenyeken 19 nemzet 48 sportolója vett részt. Éremtáblázat (A rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Wonsheim Wonsheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Férfi 200 méteres mellúszás az 1958-as úszó-Európa-bajnokságon Az 1958-as úszó-Európa-bajnokságon a férfi 200 méteres mellúszás selejtezőit és elődöntőit augusztus 31-én tartották. A döntőt szeptember 1-én rendezték. A versenyszámban 26-an indultak. A két magyar induló, Kunsági György és Utassy Sándor az elődöntőben kiesett. Kriván A Magas-Tátra főgerincéből a Csubrinánál kiágazó hatalmas szárnyvonulat végén, a Tátrának mintegy Ny. végváraként tör fel a magasba a Kriván (szlovákul Kriváň) ferde szarvú orma. Minden oldalról elszigetelten álló hatalmas tömege szabadon nő ki a tövében elterülő völgyekből és bárhonnan is nézzük, mindenfelől ugyanabban a jellegzetes, ÉNy felé meredeken lemetszett alakjában mutatkozik a szemlélő előtt. Fekvése A Kriván ormából számos gerinc sugárzik ki. Ezek közük az ÉK majd K felé húzódó gerinc által -- amely a Spara-hágóhoz ereszkedik -- függ össze a Tátra hegyrendszerével. A D, DNy, Ny és ÉNy irányban ereszkedő oldalgerincek pillérek gyanánt támasztják a Kriván tömegét. A d. gerinc alsó részében mindinkább szélesedve, az ú. n. Pál-hátban fut ki. A dny. gerinc, amelyen két jellegzetes lépcső a Felső- és Alsó-Kriván-váll (Felső- és Alsó-Priehyba, 1992 m és 1775 m) nevet viseli, a Kis-hát (Grunik) (1575 m) erdőborította púpjában végződik; e gerincből D felé egy oldalnyúlvány ugrik elő, amely a Kriván-domb (Kopa, 1767 m) hegyes kúpját viseli. Ellentétben a D. és DNy. gerincek szelíd lejtésével, a Ny. és ény. gerincek tarajait vad letörések és tornyok tagolják. Az ék. gerinc kevéssel a csúcs alatt a Nefcer-völgy felé kitolt és ehhez óriási fallal letörő vállat alkot (Kriván-váll, kb. 2395 m). Ebben a gerinc két ágra, a K. és ÉNy. gerincre szakad. Ezen oldalgerincek között mély völgyek nyomulnak a hegy testébe: a d. gerinc és a Kriván-domb (Kopa) között fekszik a Belanszkó-völgy, a Kriván-domb (Kopa) és a Kis-hát (Grunik) közt egy névtelen oldalvölgy, a dny. és a ny. gerinc között a Rút-szakadék, a ny. és az ény. gerinc között a Katlan-völgy. A Kriván egyike a Tátra leghíresebb kilátóhegyeinek. Szédületes a letekintés róla a Nefcer- és Kapor-völgybe és érdekes látványt nyújt látványt az átellenben húzódó Hrubo-gerinc szaggatott toronysora. Különösen megkapó az ellentét a Ny felé elterülő Nyugati-Tátra nyugodt körvonalú hegysora és a Tátrának keletre végtelen egymásutánban tornyosuló vad sziklatengere közt. Történelem A Krivánnak történelmi múltja is van. Mátyás király korában aranyat bányásztak rajta. A bányákat 1788-ban zárták be. A tárnák magasan fent a D. gerinc Ny. és a Kriván-vállak (Priehybák) é. oldalán voltak. 1840. augusztus 4-én Frigyes Ágost szász király is felkereste a csúcsot. Ennek emlékére 1841-ben a csúcson vasoszlopot állítottak, amelyet azonban az idők folyamán -- az akkori hivatalos jelentés szerint a panszlávok -- teljesen szétromboltak. A Kriván első ismert megmászója Czirbesz András, aki 1773. augusztus 3-án járt a csúcson, de valószínű, hogy a bányászok már korábban is jártak a csúcson. Kriván a szlovákok szimbóluma, nemzeti hegye és zarándokhelye, számos irodalmi mű témája stb. Nevét megdőlt, görbe, ferde, kajla alakjáról kapta, és több nyelvészeti kísérlet ellenére minden más nyelvben megmaradt. Ilyen volt például a Görbehegy, Görbeszarv, Görbefi, Marhafark magyar, valamint a német Krummhorn, Rindschweif kifejezések – ezek mind egyedi próbálkozások, tartós eredmény nélkül. A szlovák elnevezés értelmét leghűbben a Kajla, Kajsza elnevezés adná vissza. A lengyelek is átvették a szlovák eredetit és Kriwan-nak nevezik, annak ellenére, hogy lengyelül krzywy=görbe, csak a gorálok nevezik Krzywan-nak. A Krivánt már a legrégibb tátrai irodalomban is emlegetik. Fröhlich Dávid Medulla… (1639) és Viatorum… (1644) című műveiben a 21 földrajzi elnevezés között szerepel a nép által Kriwannak nevezett cauda bubula, azaz meggörbült szarv. Ami az új német elnevezést illeti, Dr. Lipták János a Die Karpathen folyóiratban (1935, IV, füzet, 76. o.) a követketőket írja: In der Krivan-Frage ist mir recht wohl bekannt, dass "cauda" Schweif heisst, es ist mir aber auch bekannt, das dasselbe Wort auch "Krümmung" bedeutet und so muss ich auch meiner Uebersetzung "Ochsenhorn" beharren. Dies umso mehr, als mir Frölich selbst recht gibt, der bei seiner Tatrabeschreibung das "Auershorn" anführt. Grósz Alfréd a Krummhorn elnevezést javasolta. A csúcs 1600-1700 méter relatív szintkülönbséggel emelkedik a Vázseci-síkság fölé. E kivételes helyzete miatt sokáig a Tátra legmagasabb csúcsának tartották. J.E. v. Fichtel, a Kárpátok kiváló ismerője 1791-ben megjelent művében (Mineralogische Bemerkungen von der Karpathen, Bécs 1791) a Krivánt 2000 ölre (3783 m) becsülte és "Ausztria" legmagasabb csúcsának tartotta. Hacquet 1793-ban végzett barometrikus mérései alapján 1231 öl (2334 m) magasságúnak tartja. C.A. Zipser több mint 20 év múlva (Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungarn, Sopron 1817) még mindig kételkedik Hacquet méréseiben, és az előbbi adatot tartja valószínűbbnek. Érdekesség A Szlovák Nemzeti Bank által 2005-ben hirdetett nyilvános szavazás eredményeképpen a Kriván képe került a 2009. január 1-jén bevezetett szlovák euró 1, 2 és 5 centes érméinek hátoldalára. Forrás http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/nevtar/biii/biii1.htm Amazóniai törpekuvik Az amazóniai törpekuvik (Glaucidium hardyi) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Brazília, Bolívia, Guyana, Francia Guyana, Suriname, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 14 centiméter, testtömege 55-65 gramm. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. április 1.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2016. április 1.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. április 1.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. április 1.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. április 1.) Tordas Rádió A Tordas Rádió Magyarország első kisközösségi rádiója. Kalózrádióként a leghosszabb ideig működött Magyarországon. A Tordas Rádió sajátos falurádióként 2000. március 15-én kezdte sugárzását a Fejér megyei Tordason. Az első 10 évben az FM 90.00 frekvenciát használva nonstop kalózrádióként működött. 1 wattos teljesítményével kizárólag a falu határain belül volt hallható, szlogenje szerint: „Falutáblától falutábláig”. 2008 óta a budapesti Tilos Rádió segítségével interneten is hallható. A rádió 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testülettől (ORTT) legális frekvenciát kapott, és 2010. október 23-án legális sugárzásba kezdett 93,7 MHz-en. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2012-ben ellehetetlenítette a rádió földfelszíni sugárzását, így a továbbiakban netrádióként működnek. A rádió életben tartója ezután Vida Antal (Vida Tóni) halbiológus. Zenei világával az elposványosodott magyar zenei közízlés ellenpontjának számít. Budapesten kézről kézre terjedő válogatás CD-i és rendszeres rendezvényei a városi szubkultúra részévé emelték ezt a kis falurádiót. Adatai Sugárzó frekvencia : FM 93,7 MHz Hivatalos adások kezdete: 2010. október 23. Adóteljesítmény: 2 W Antenna kimenő teljesítménye: 1 W Műsorszolgáltatási jogosultság: ORTT 48/2010. (I.13) sz. határozata Elérhetőség: tordasradio gmail.com P2 – A rettegés új szintje P2 – A rettegés új szintje (P2) egy 2007-es amerikai-kanadai horror-thriller, melyet Franck Khalfoun írt és rendezett, valamint készítette Khalfoun, Alexandre Aja és Grégory Levasseur. A főszereplők Rachel Nichols és Wes Bentley. A trió Khalfoun, Aja és Levasseur már korábban is dolgozott együtt a 2006-os Sziklák szeme című francia / amerikai horrorfilmen. A Metacritic oldalán a film értékelése 37% a 100-ból, ami 15 véleményen alapul.A Rotten Tomatoeson a P2 – A rettegés új szintje 35%-os minősítést kapott, 69 értékelés alapján. A film címe egy földalatti parkoló, a garázs egyik szintjén, ahol a film is játszódik. A történet egy fiatal üzletasszony, Angela Bridges (Rachel Nichols) körül forog, aki karácsony szentestéjén bennreked a belvárosi Manhattan irodaházba, ahol dolgozik. Emberrablója a pszichopata-magányos Thomas (Wes Bentley), a mélygarázs megszállott biztonsági őre, aki már egy ideje vadászott Angelára, és most végre elkapja, majd megkezdődik a gyilkos macska-egér játék. Történet Egy fiatal üzletasszony, Angéla Bridges (Rachel Nichols) Manhattanben dolgozik egy belvárosi irodaházban. Karácsony szentestéjén, késő estig marad benn dolgozni, mielőtt még részt venne a családi összejövetelen. A maga módján a kocsiját az irodaház alatti mélygarázs második szintjén (P2) parkolta le, és a lány hamarosan arra lesz figyelmes, hogy a kicsi nem indul el. Miután kap egy kis segítséget a biztonsági őrtől, Thomastól (Wes Bentley), azzal az ajánlattal áll a nő elé, hogy meghívja egy kis ünnepi vacsorára, de Angéla ehelyett egy taxit hív, melyet a Hallban vár meg. Amikor a taxi megérkezik, rájön hogy be van zárva a hall ajtaja, majd visszafut a parkolóba. Lassan a fények kialszanak és Angéla a mobilja fényének segítségével kószálgat az elhagyatott parkolóban. Hirtelen Thomas megtámadja és kloroformmal elaltatja és megkötözi őt, utána elviszi az irodájába. Később Angéla homályban felébred Thomas irodájának belsejében, miután Thomas átöltöztette fehér ruhába és magassarkút adott rá, ám a lábánál hozzá van láncolva az asztalhoz. Thomas azt mondja Angélának, hogy szereti őt annak ellenére is, amiért ilyen "sok bűnt" követett el. Angélát folyamatosan figyelte az irodájában lévő CCTV-n keresztül és felvette. Angéla próbálja erőszakosan fenyegeti Thomast hogy engedje el, de ő továbbra is fogva tartja, még arra kényszerítve őt, hogy hívja fel a családját és hazudja azt nekik, hogy beteg és emiatt ne keressék. Angela megpróbál elmenekülni, de nem tud Thomas Rottweiler miatt. Thomas elviszi a lányt a második szint parkolójához, ahol megmutatja neki Jim Harpert (Simon Reynolds) székhez kötözve. Thomas úgy véli, hogy Jim gonosz volt vele, amiért részegen kikezdett Angélával egy irodai bulin. Ahogy a zseblámpájával többszörösen megüti a lekötözött férfit, az autójával nekitolja a falnak nagy erővel, melytől meghal. A gyilkosság közepette Angélának sikerül elmenekülnie a kocsiból, miután a magassarkúból kibújt. Míg Thomas elrejti a bizonyítékokat, Angéla talál egy biztonságos búvóhelyet, ahol a hátrabilincselt kezeit nyugodtan a lábai alatt előre tudja hozni. Ezután a mobilján felhívja a 911-et, majd visszasiet az irodába, hogy ellopjon néhány kulcsfontosságú kártyát. Ezt követően a lifthez rohan és belép, Thomast maga mögött hagyva. Angéla míg a liftben tartózkodik, a panelen keresztül segítséget kér. Meghall egy hangot, melyről úgy tűnik, mint hogy ha az üzemeltető hangja lenne, de aztán rájön, hogy Thomasé az. Thomas egy magasabb emeleten, tűzoltótömlőt dob a lift tetejére és elárasztja a liftet, hogy kicsalja onnan a lányt. Az elárasztás közepette, Karl Donson (Philip Akin) holtteste beesik a liftbe és eltalálja Angélát. Angéla amíg bujkál a parkolóban, Thomas zaklatottan a hangszóróba lejátszik egy számot: Elvis Presley - Blue Christmas. A nő közben talál egy vészüzemi tűzoltóbaltát és elkezdi elpusztítani a kamerákat egyenként, miután a maga módján az irodához megy, hogy felvegye a harcot. Ahogy belép, nem találja Thomast sehol, csak egy videót lejátszva, ahogyan molesztálja testét, miközben ő el van kábulva. Rövid harc után, Thomasnak sikerül kiütnie Angélát. Angélának sikerül megszöknie az irodából, miközben Thomas két rendőrrel beszélget, akik körül akarnak nézni. A lányt Thomas kutyája elkezdi üldözni, és végül sikerül megölnie, miután megharapja a lábát. Megpróbál elmenekülni az egyik autóval az emeleteken keresztül, de Thomas egy másik járművel üldözni kezdi. Azonban, Angéla figyelmetlen lesz és felborul az autóval. Thomas kinyitja az ajtaját; Angéla halált színlelve sikerül Thomast szembe szúrnia és odabilincselni az autóhoz. A cselekvés ideje alatt felveszi a sokkolót a földről, és elkezd kifelé sétálni a helységből, míg Thomas kétségbeesetten könyörög neki, majd "hülye picsának" nevezi. Ő ekkor meggyújtja az autóból kiszivárgott benzint a sokkolóval. Thomast elborítják a lángok, és meghal, amint a kocsi felrobban. Angéla (aki immár vizes, véres és sérült) kinyitja a garázskaput és karácsony másnap reggelén kibiceg Manhattan hideg utcájára, és csak az hallható hogy a tűzoltóság és a mentő megérkezik. Ahogy a képernyő elsötétedik, egy hang azt mondja, hogy Angélának segítségre van szüksége. Pezzana Pezzana település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 1312 fő (2017. január 1.). Pezzana Caresana, Palestro, Prarolo, Stroppiana, Asigliano Vercellese és Rosasco községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Šumice (Uherské Hradiště járás) Šumice település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Šumice Rudice, Nezdenice, Záhorovice, Uherský Brod és Bánov településekkel határos. Lakosainak száma 1654 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Koszmosz–109 Koszmosz–109 (oroszul: Космос 109) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Második nemzedékű Zenyit–4 felderítő műhold, kiegészítve biológiai kísérletekkel. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Programja a Koszmosz–94-el megegyező. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. 1966. február 19-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,4 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, az apogeuma 288 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 10 nap. Fototechnikai (fényképezőgép, televíziós kamera) berendezései nagy pontosságú, (3000 milliméterek (3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek. 1966. február 27-én 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. McCloskey folyamatorientált modellje McCloskey folyamatorientált modellje a matematikai pszichológiának egy elképzelése arra vonatkozóan, hogy mentális rendszerünk, hogyan dolgozza fel a numerikus információkat, illetve, hogyan végez ezekkel számításokat. Diszkalkuliás személyek szerepe a modellben Michael McCloskey folyamatorientált modellje szerzett diszkalkuliás (vagy más terminológiával akalkuliás) betegek vizsgálatából származik. Ezen betegeknek valamely agysérülés (agyvérzés, daganat, baleset stb.) következtében sérül a számok feldolgozásának valamely képessége. Ezen esetekből indult ki a kutatása, mely során azt tapasztalta, hogy egyes numerikus funkciók szelektíven sérülhetnek. McCloskey szerint a numerikus megismerésnek két fő folyamata van: numerikus feldolgozási folyamat és számolási (calculation) mechanizmus. Numerikus feldolgozási folyamatok A numerikus feldolgozáson a szerző a számok és azokhoz tartozó mennyiségek értelmezését és létrehozását érti. Így a számok és az általuk jelölt mennyiségek beolvasását és a kimenetek létrehozását is magában foglalja a numerikus feldolgozás. Ezen eljárások jelölésfüggőek. Ezért különülnek el egymástól az arab számok és a számnevek. Továbbá ezen belül is elkülöníthetjük a grafémikus és a fonologikus, azaz a betűvel leírt és a kimondott számneveket. Számolási (calculation) mechanizmusok A számolási folyamatokkal vagyunk képesek műveletek elvégzésére a különböző numerikus információkon. A számolási mechanizmusokat a folyamatmodellben: az aritmetikai tények előhívása, illetve a számolási procedúrák alkotják. Az aritmetikai tényeken például a szorzótábla, vagy egyszerű összeadások összegeinek előhívását értjük. A számolási procedúrák alatt az összetettebb számoláshoz szükséges részlépésekre, mint például a komplex írásbeli összeadásnál a maradék továbbvitelére gondolunk, melyek már automatizálódtak. Absztrakt reprezentáció A folyamatorientált modell szerint a feladatmegoldás egy belső, jelölés- és modalitás független numerikus, absztrakt reprezentációra támaszkodik. A modell szerint a vizuális rendszerünkhöz érkező számokkal kapcsolatos információkat átalakítjuk absztrakt, belő reprezentációvá. Ez az absztrakt reprezentáció, vagy vizuális (arab számok), vagy verbális reprezentációból konvertálódik át. Ezáltal az adott numerikus információ ugyanazon az úton dolgozódik fel tekintet nélkül az eredeti formájára. Az absztrakt reprezentáció tízes alapú számrendszer alapján kódolja a mennyiségeket. Például a 135 egyenlő 1*10^2 + 3*10^1 + 5*10^0. A McCloskey-modell implikálja, hogy egy adott szám párossága, ebből az absztrakt reprezentációból számolódik. Modularista a modell azáltal, hogy különböző részfolyamatokat feltétételez, melyek elkülönülnek egymástól, s az absztrakt reprezentáción keresztül kommunikálnak. Lásd még a Wikipédiában Diszkalkulia A matematikatanulás pszichológiája (könyv) SNARC-hatás Modularizmus Princess of China A Princess of China a Coldplay alternatív rockegyüttes dala. A felvételen Rihanna barbadosi énekesnő is közreműködött. A csapat ötödik, Mylo Xyloto című albumán kapott helyet, 2011. október 25-én jelent meg. Az együttes tagjai, Guy Berryman, Jonny Buckland, Will Champion, és Chris Martin írták a számot, Brian Eno mellett. Zeneileg R&B és elektropop elemekből épül fel. A kritikusokat megosztotta a szerzemény, egyesek Martin és Rihanna közös munkáját dicsérték, mások a barbadosi énekesnő teljesítményével nem voltak elégedettek. A szám február 14-én jelent meg az album negyedik kislemezeként. A dalt a Coldplay és Rihanna közösen adta elő az 54. Grammy-díjátadón. Háttér 2011. szeptember 20-án, egy interjú során Chris Martin, az együttes egyik tagja megerősítette, hogy felvettek egy dalt Rihannával, és hogy ez ötödik lemezükön (Mylo Xyloto) is rajta lesz. Martin azt is említette, hogy egy számot kifejezetten az énekesnő számára írt: "Előjöttünk az ötlettel, megkértük őt, hogy énekelje el velünk, és nagy meglepetésünkre igent mondott." Arról is beszélt, hogy ez a felvétel a csapat kedvence az albumról. Egy holland rádión 2011. október 16-án debütált a felvétel, majd az együttes VEVO csatornájára is felkerült, rövidesen viszont az EMI (kiadó) eltávolította. Október 25-én jelent meg az iTunes kínálatában. Videoklip A Princess of China videóját 2012. március 22-én és 23-án forgatták le Los Angelesben. Ribas de Campos Ribas de Campos település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 150 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chenevières Chenevières település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 500 fő (2015). Chenevières Flin, Saint-Clément és Vathiménil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sarkar A Sarkar (Hindi: �����, Urdu: �����) egy 2005-ös Bollywoodi film; rendezte: Ram Gopal Varma; főszereplők: Abhisek Baccsan és Amitábh Baccsan. Díjak Filmfare Best Supporting Actor Award Zee Cine Award Best Actor in a Supporting Role- Male Szereplők Amitábh Baccsan … Subhash Nagare 'Sarkar' Abhisek Baccsan … Shankar Nagare Krishna Kumar … Vishnu Nagare [NOT the Singer Kay Kay] Supriya Pathak … Pushpa Subhash Nagare Rukhsar … Amrita Vishnu Nagare Katrina Kaif … Pooja Tanisha … Avantika Anupam Kher … Motilal Khurana Srinivasa Rao Kota … Selva Mani Zakir Hussain … Rashid Vízszigetelés A vízszigetelés lényege, hogy meggátolja a nedvesség káros hatásait a különböző épületszerkezeti elemekben. A vízszigeteléshez tartoznak az épületek és alagutak szigetelései, beleértve a műanyag lemezes szigeteléseket és az injektálások anyagait. A hidak szigetelései, mely a pályalemez szigeteléseket és a hézagok lezárásához szükséges fugatömítő anyagokat jelenti. Az ivóvíztározók szigeteléseire szigorú egészségügyi előírások vonatkoznak. A különféle anyagok és folyadékok tárolására szolgáló tartályok és medencék szigetelései. A mélyépítési szigetelések, a bitumenes, a cementbázisú és a műgyanta alapú kenhető szigetelések, az injektálás műgyantái és adalékszerei, a munka- és mozgási hézagok vízre duzzadó fugaszalagjai, az injektálható hézagzáró profilok. Ide tartoznak még a szennyvíztisztító és kezelő műtárgyak szigetelései és bevonatai is. Marson-sur-Barboure Marson-sur-Barboure település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 49 fő (2015). Marson-sur-Barboure Boviolles, Méligny-le-Petit, Reffroy, Saint-Amand-sur-Ornain és Tréveray községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Pierre-de-Bressieux Saint-Pierre-de-Bressieux település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 766 fő (2015). Saint-Pierre-de-Bressieux Bressieux, Brézins, Brion, Marnans, Roybon, Saint-Étienne-de-Saint-Geoirs, Saint-Geoirs és Saint-Siméon-de-Bressieux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Samugheo Samugheo település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 3031 fő (2017. január 1.). Samugheo Allai, Busachi, Laconi, Meana Sardo, Ruinas, Sorgono, Asuni, Ortueri és Atzara községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kápolnapuszta Kápolnapuszta Gánt és Csákvár között helyezkedett el, lakói túlnyomórészt svábok voltak. A falunak 1930-ban még 62 lakója volt, 1945. március 16-án a Vörös Hadsereg 2. ukrán felderítő frontja kiirtotta a falu közel teljes népességét. A túlélők javarészt Pusztavámra, vagy Gántra költöztek el. 1950-es évekig 4-5 család lakott még itt, 1970-es évekre azonban egyetlen lakója maradt csupán, az 1911-es születésű Farkas László, aki 1980-ban hunyt el. Halála után házát, amely Kápolnapuszta egyetlen lakóháza volt ledózerolták, és napjainkban csupán néhány romos épület bizonyítja, hogy egykoron a falu létezett. Rodez Rodez város Franciaország középső részén, Midi-Pyrénées régiójába, Aveyron megye székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Története A város már a Római Birodalom idején jelentős város volt. A IV. század óta püspökség. IV. Henrik francia király végleg a francia korona birtokaihoz csatolta és a történelmi Rouergue tartomány fővárosává fejlesztette. Látnivalók Cathédrale Notre-Dame de Rodez - 1277 .-ben megkezdett és 1535 .-ben befejezett gót székesegyház, XVI. századbeli faragványokkal és oltárral, valamint XIV. századbeli Szűz Mária -szoborral és egy 77 méter magas, 1510 . és 1526 . között, Salvaing tervei szerint épített toronnyal. Igazságügyi palota - természetrajzi és képgyüjteménnyel. Hôtel d'Armagnac Paris Affre érsek, Monteil Alexis és Samson szobra . Testvérvárosok Németország - Bamberg Argentína - Pigüé Személyek akik Rodezhez kapcsolódnak Olivier Asmaker, biciklista és Laurent Jalabert csapattársa, Rodezben nőtt fel. Zatykó László Zatykó László (Budapest, 1934. január 9. – 2018. január 25.) magyar cselgáncsozó, sportvezető. Pályafutása 1953 és 1960 között az Újpesti Dózsa (1956-ig Bp. Dózsa) cselgáncsozója volt. Edzői Vincze Tibor és Nádai Pál voltak. 1955 és 1959 között négy alkalommal lett egyéni magyar bajnok 72 kg-ban. Ugyanebben az időszakban az első magyar cselgáncs-válogatott tagja volt. Hat danos dzsúdómester volt. 2015-ig a Magyar Cselgáncs-szövetség Hagyományőrző- és emlékbizottságának elnöke volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság (72 kg) bajnok: 1955, 1956, 1958, 1959 2.: 1957 3.: 1953 Női 800 méteres síkfutás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az atlétika női 800 méteres síkfutás versenyszámának selejtezőit és döntőjét augusztus 15. és 18. között rendezték a Pekingi Nemzeti Stadionban. Az aranyérmet a kenyai Pamela Jelimo szerezte meg 1:54,87-es idővel, ezüstérmes a szintén kenyai Janeth Jepkosgei lett, míg a bronzérmet a marokkói Haszna Benhasszi nyerte. A kvalifikáció során az A-szint 2:00,00 másodperc, míg a B-szint 2:01,30 másodperc volt. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutam Minden futam első három helyezettje automatikusan az elődöntőbe jutott. Az összesített eredmények alapján pedig a legjobb időeredménnyel rendelkező további 6 futó jutott tovább. Dopping: Vanja Perišić A és B mintája is pozitív volt, ezért kizárták. Elődöntő Minden futam első két helyezettje automatikusan, valamint az összesített eredmények alapján a két leggyorsabb időt teljesítő jutott a döntőbe. Döntő A döntőt augusztus 18-án futották. Kansas City (Missouri) Kansas City az Amerikai Egyesült Államokban található Missouri állam legnagyobb városa. A területe 820 km², mely lefedi Jackson, Clay, Cass, és Platte megyék területének egy részét. A város a Kansas City Metropolitan Area (Kansas City városi terület), mely a második legnagyobb Missouriban, központját képezi. 2006-ban a város becsült lakossága 447 306 fő volt, agglomerációjával együtt közel kétmilliós lakossága volt. Kansas Cityt 1838-ban alapították, mint „Town of Kansas” (Kansas városa) a Missouri és a Kansas folyók összefolyásánál és 1850-ben jegyezték be jelen formájában. A város, mely a Kansas állam beli Kansas Cityvel átellenes helyezkedik el, az Amerikai polgárháború alatt több csata, köztük a Westporti csata helyszínéül is szolgált. A város jól ismert a jazz és blues zenei stílusról és a gasztronómiájáról. Testvérvárosok Sevilla , Spanyolország (1967) Kurasiki, Japán (1972) Morelia , Mexikó (1973) Freetown , Sierra Leone (1974) Tajnan , Kínai Köztársaság (1978) Hszian , Kína (1989) Guadalajara , Mexikó (1991) Hannover , Németország (1993) Port Harcourt , Nigéria (1993) Arusha , Tanzánia (1995) San Nicolás de los Garza , Mexikó (1997) Ramla, Izrael (1998) Metz , Franciaország (2004) Koszmosz–119 A Koszmosz–119 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 119) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. technológiai műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–97 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1966. május 24-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11К63) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 98,8 perces, 48.3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, az apogeuma 1202 kilométer volt. Hasznos tömege 250 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A hengeres test köré építették a napelemeket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátás kapott helyet. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították. A nagy frekvenciastabilitásával és kis sugárzási szögével alkalmas a nagy távolságú rádió-összeköttetések minőségének és a pályaelem-meghatározások pontosságának növelésére. A mérések összehasonlításával megállapítást nyert, hogy a készülék kifogástalanul, nagy stabilitással működött a sugárzási övezeteken kívül és belül, napfényben és földárnyákban egyaránt. 1966. november 30-án földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült. Rtyně nad Bílinou Rtyně nad Bílinou település Csehországban, Teplicei járásban. Rtyně nad Bílinou Modlany, Bystřany, Bžany, Bořislav, Žalany és Řehlovice településekkel határos. Lakosainak száma 789 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Scuderia Toro Rosso STR13 A Scuderia Toro Rosso STR13 egy Forma-1-es versenyautó, amelyet a Scuderia Toro Rosso tervezett és gyártott a 2018-as Formula-1-es világbajnoki sorozatra. A konstrukció 2018 januárjában a csapat bejelentette, hogy az aerodinamikai részleg vezetője, Brendon Gilhorne elhagyja a csapatot. Az autót Pierre Gasly és Brendon Hartley vezette, akik a 2017-es világbajnoki sorozatot követően mindketten szerződést kaptak a 2018-as versenyszezonra is. Az STR13 a Toro Rosso első olyan konstrukciója, amelyet Honda erőforrások hajtottak, miután a csapat szerződést bontott a Renaultval. Első versenye a 2018-as Formula–1 ausztrál nagydíj volt. A szezonról A csapat új autója a 2018-as Formula–1 ausztrál nagydíjon debütált, nem túl sikeresen. Gasly az utolsó pozíciót szerezte meg a szezonnyitón, míg csapattársa, Hartley a 16. helyről vágott neki a futamnak. Másnap a verseny sem indult és végződött túl jól a faenzai csapatnál. A francia versenyző már a 7. körben feladásra kényszerült, amikor az új erőforrást jelentő motor megadta magát. Hartley bár végigment, mégis csak a 15. helyet szerezte meg, hiszen a mögötte lévők kiestek. A szezon második futama egyfajta felüdülés volt a borzalmas kezdet után. A verseny előtt mind a két autóban kicserélték az Ausztráliában használt motorokat, Gaslynak kényszerből, Hartleynak a gyenge motorereje miatt. Az új szabályok miatt még nem jár büntetés, hiszen 3-ra csökkentették a használható erőforrásokat a szezon alatt. A tízes rajtszámú francia versenyző remekelve megszerezte a 6. helyet az időmérőn, viszont az 5. helyről rajtolhatott, hiszen a négyszeres brit világbajnok, Lewis Hamilton autójában ki kellett cserélni a váltót, ami öthelyes rajtbüntetést von maga után, így ő csak a 9. helyről indulhatott. A másik vörös bika pilóta sem szégyenkezhetett, hiszen Hartley 11. helyről vágott neki a lámpafényes bahreini nagydíjnak. Az ausztrálnak nem zárult jól a verseny, hiszen először a rajt utáni ütközéséért Sergio Pérez-zel megbüntették bokszáthajtásos büntetéssel, ami 10 másodperc, utána a sérült autó nem tudott versenyképes maradni, így megint a pont nélkül maradt, és 17. lett. Viszont a francia versenyző a rajtnál megelőzte Daniel Ricciardo-t, így feljött a 4. helyre, aki még az első körben elektronikai meghibásodás miatt ki is esett. A verseny elején Hamilton megelőzte, így visszacsúszott az indulási helyére, viszont a ferrarit vezető Kimi Räikkönen 35. körben bekövetkezett kiállása miatt - aki a bokszban elütött szerelő lábtörése miatt megállt - visszatért a 4. helyre, és higgadtan vezetve végig ment a maradék 22 körben. Ezzel megszerezte a saját- illetve csapata idei első pontjait. Eredmények Megjegyzés: † – Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át. Szána-patak A Szána-patak az Északi-Bükk területén ered, Nagyvisnyótól délnyugati irányban több kisebb vízfolyás összefolyásából. A patak forrásától kezdve észak felé halad, majd Nagyvisnyótól nyugatra a Szilvás-patakba torkollik. Lefolyása A Nagyvisnyótól délnyugatra fekvő hegyvidék kőzeteiből eredő forrásokból kiáramló felszíni vízfolyások egyesüléséből létrejött Szána-patak északi irányú lefolyást biztosít a környék számára. Útja során előbb keresztülfolyik Nagyvisnyó külterületén, majd a községtől nyugatra beletorkollik a Szilvás-patakba. A patak a Lázbérci-víztározó vízgyűjtőjén található. .ag A .ag Antigua és Barbuda internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1991-ben hoztak létre. Másod- és harmadszintű regisztrációk A regisztráció lehetséges a második szinten közvetlenül a .ag alá, vagy harmadik szinten .com.ag, .org.ag, .net.ag, .co.ag, vagy .nom.ag alá. Bárki regisztrálhat, nincs megkötés. Jogi státus Németországban Németországban a domainnek van egy második jelentése: AG, Aktiengesellschaft, azaz részvénytársaság, mint például www.bmw.ag. Egy német bíróság 2004. júliusi döntése értelmében csak olyan társaság regisztrálhat, amelynek a neve megegyezik a kért domain-névvel. Más jelentések Az országkód jelentés mellett mezőgazdasággal, illetve ezüsttel kapcsolatos weboldalak számára is árulják. Potenciálisan felhasználható domain hack számára is, olyan angol szavak esetén, amik -ag-ra végződnek. Benkő Ferenc (lelkész) Kisbaconi Benkő Ferenc (Magyarlápos, 1745. január 4. – Nagyenyed, 1816. december 16.) református lelkész, mineralógus. Élete Iskoláit 1759-től Nagyenyeden végezte, majd 1776-tól Németország egyetemein tanult. Legtovább Jénában és Göttingenben volt, ahol különösen a természetrajzi tudományokat tanulmányozta. Hazaérkezése után előbb nagyszebeni lelkész, majd 1790-től a természetrajz, földleírás és német nyelv tanára lett Nagyenyeden. Ő az első magyar nyelvű ásványtani mű szerzője (1786). 1796-ban a jénai természetvizsgáló társulat tagjává választotta. A nagyenyedi természettudományi múzeum az ő javaslatára létesült. Munkái Werner Ábrahámnak a köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. és jegyzetekkel kísérte. Göttingen, 1782 (2. kiadás. Kolozsvár, 1784) Magyar mineralogia. Kolozsvár, 1786 A keresztény szeretetnek egyik nevezetes emlékeztető oszlopa. U. ott. 1787 (A nagyszebeni ref. templom fölszentelése alkalmával mondott beszéd, Szabó Sámuelével együtt) Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. Nagy-Szeben. 1793–1800. Hét kötet. (Ism. Siebenb. Quart. IV. 1795) Magyar geografia. Kolozsvár. 1801–02. Négy rész. (1. részét Jankovich szerint nem nyomatta ki) Kéziratban maradt munkái: Erdélyi régi római inscriptiók. (Gróf Toldalagi Viktornál Koronkán), Synodi Erdődienses. (A kolozsvári egyetlen példányról vett másolat megvan a máramarosszigeti református kollegium levéltárában.) Naplót is hagyott maga után, melyet fia szándékozott kiadni. 2009-es angol labdarúgó-szuperkupa A 2009-es angol labdarúgó-szuperkupa, más néven FA Community Shield az FA Community Shield 87. kiírása volt; egy labdarúgó-mérkőzés a bajnokság és az FA-kupa győztese között. A mérkőzést a londoni Wembley stadionban rendezték 2009. augusztus 9-én, a két résztvevő a 2008–2009-es Premier League bajnoka, a Manchester United, és a 2008–2009-es FA-kupa győztese, a Chelsea volt, ugyanúgy, mint a 2007-es mérkőzésen. A találkozó 2–2-es döntetlennel zárult – a gólokat Nani és Wayne Rooney szerezte a Manchester Unitednek, illetve Ricardo Carvalho és Frank Lampard a Chelsea-nek –, a büntetőpárbaj során pedig a Chelsea 4–1-re győzött, így 2005 óta először ismét ők vihették haza a trófeát. Bob az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon a bob versenyszámait Hunderfossenben rendezték meg február 19. és 27. között. A férfiaknak két versenyszámban osztottak érmeket. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzetek A versenyeken 30 nemzet 155 sportolója vett részt. Amerikai Szamoa (ASA) (2) Amerikai Virgin-szigetek (ISV) (6) Ausztrália (AUS) (4) Ausztria (AUT) (9) Bosznia-Hercegovina (BIH) (5) Bulgária (BUL) (2) Csehország (CZE) (4) Egyesült Államok (USA) (10) Franciaország (FRA) (8) Görögország (GRE) (2) Hollandia (NED) (2) Jamaica (JAM) (4) Japán (JPN) (5) Kanada (CAN) (8) Lettország (LAT) (8) Magyarország (HUN) (2) Monaco (MON) (4) Nagy-Britannia (GBR) (8) Németország (GER) (12) Olaszország (ITA) (9) Örményország (ARM) (2) Oroszország (RUS) (6) Puerto Rico (PUR) (5) Románia (ROM) (4) Svájc (SUI) (10) Svédország (SWE) (4) San Marino (SMR) (2) Tajvan (TPE) (2) Trinidad és Tobago (TRI) (2) Ukrajna (UKR) (4) Napothera rufipectus A Napothera rufipectus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1879-ben, a Turdinus nembe Turdinus rufipectus néven. Egyes szervezetek szerint, jelenleg is ide tartozik. Előfordulása Délkelet-Ázsiában, az Indonéziához tartozó Szumátra szigetén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 18-19 centiméter. Életmódja Rovarokkal és kisebb csigákkal táplálkozik. Jegyzetek Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 24.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 23.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 23.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 23.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 24.) Eureka megye (Nevada) Eureka megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nevada államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Eureka. Lakosainak száma 2076 fő (2013. július 1.). Eureka megye Elko és Nye megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Marsza Matrúh Marsza Matrúh (egyiptomi arabul: ���� �����) kikötőváros Egyiptom északnyugati részén, a Földközi-tenger partján, Kairótól közúton kb. 440 km-re északnyugatra. A várost valószínűleg Nagy Sándor alapította – Amunia néven –, útban a Szíva-oázis Ámon-temploma felé. Később itt volt Marcus Antonius és VII. Kleopátra balszerencsés hajóflottájának a kikötője. A város utcáinak, tereinek elnevezése gyakran utal erre a történelmi múltra. A tengerparti kisváros ma elsősorban az egyiptomiak körében kedvelt üdülőhely. Kisméretű nemzetközi repülőtere van, a Marsza Matrúh-i repülőtér. Szent Thorlak Szent Thorlak (óészakiul: Þorlákr Þórhallsson, izlandiul: Þorlákur helgi Þórhallsson), (1133 – 1193. december 23.) Izland védőszentje. 1178-tól Skálholt püspöke volt. Az Alþingi határozata alapján már 1198 óta szentnek tekintik, de a katolikus egyház ezt csak 1984. január 14-én tette hivatalossá, amikor II. János Pál pápa szentté avatta, és Izland védőszentjének nyilvánította. Életét és számos csodáját részletesen tárgyalja Szent Thorlak sagája, amelyet II. János Pál izlandi látogatása alkalmából újra kiadtak izlandi nyelven. Pályafutása Nemesi családból származott. 15 éves sem volt, amikor diakónussá szentelték, 18 éves korában pedig pappá. Mintegy hat évig tanult külföldön (Párizsban és Lincolnban), de lehetséges hogy Londonban is járt. Miután 1161-ben hazatért Izlandra, visszautasította egy gazdag özvegy házassági ajánlatát, és Ágoston-rendi kolostort alapított Þykkvibærben. Itt szigorú vallásos életnek szentelte magát, lemondott a házasságkötésről (míg kortársai közül számos izlandi pap házasságban élt), és a miatyánkot, a hiszekegyet, egy himnuszt és ötven zsoltárt imádkozott felváltva. Eysteinn Erlendsson nidarosi érsek szentelte püspökké. Hatása Ünnepéhez, a december 23-i Þorláksmessához Izlandon számos hagyomány fűződik. Erica caffra Az Erica caffra a hangavirágúak (Ericales) rendjébe, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Erica caffra eredeti előfordulási területe Afrika déli fele. Lesothóban megtalálható 1800 méteres tengerszint feletti magasságban is. Az ember azonban sokfelé szétültette, mint sövényalkotó dísznövényt. Megjelenése Ez a hangaféle 3-4,5 méter magasra is megnövő robusztus kis cserje vagy nagyobb bokor. Az idősebb példány kérge barna és mélyen repedezett, a fiatalé szürke színű. Az ágai hosszúak és számos ágacskát hordoznak. A levelei fénylők, szőrözöttek és sötétzöld színűek; hármasával ülnek az ágacskákon. A levél hosszúkás alakú és 8-19 milliméter hosszú. A harangra emlékeztető virágai fiatalon fehérek, sárgásak vagy krémszínűek; tavasszal és kora nyáron (azaz a déli félgömbön szeptembertől decemberig) nyílnak és sokáig tartanak. Erős illatot árasztanak. Megporzás után - amit főleg a méhek végeznek - a virág rozsdás-barnává válik. A magja igen kicsi, finom porszerű; egy grammban 50 000 mag is lehet. Egy mákszem (Papaver somniferum) tömege kiteheti 30 Erica caffra mag tömegét. A magok kis tokokban termelődnek, a tokok megéréskor elrobbannak és a finom magokat a szél szétszórja. Életmódja A jó lefolyású talajokat kedveli, habár a természetes élőhelyén a folyóparti növényzet egyik alkotóeleme. Erős napfényre van szüksége; a teljes árnyékot nem tűri, viszont a részlegesben megélhet. Ha muszáj a rövid időtartamú szárazságot is megtűri. Saint-Pierre-de-Fursac Saint-Pierre-de-Fursac település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 753 fő (2015). Saint-Pierre-de-Fursac Saint-Étienne-de-Fursac, La Souterraine, Saint-Maurice-la-Souterraine, Saint-Priest-la-Feuille, Folles és Fromental községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Uhrl Ferenc Uhrl Ferenc (Olmütz, 1794. – Pest, 1862. március 18.) morva származású szobrász, Uhrl Józsa, tanítónőképző-intézet igazgató édesapja. Életrajza Tanulmányait Bécsben végezte, majd Pesten dolgozott. A Háromkorona-utcában lakott, műtermeiben mindig sok növendék dolgozott. A 19. század első felének iparos-szobrászát képviselte. Számos pályázaton azért sikerült megelőznie nála jobban teljesítő kortársait (pl. Ferenczy Istvánt), mert olcsóbb árakat szabott meg. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején megélhetési problémákkal küszködött, alig kapott megrendeléseket. Hogy ebből kilábaljon, jelvénytűk tervezésével és értékesítésével kezdett foglalkozni. A forradalom leverését követően a budapesti egyetem műtörténeti tanszékén kapott tanári állást, egyidjűleg új megrendelésein is dolgozott. Fő műve a Nereidák kútja (1835), mely Budapesten, a Ferenciek terén áll. A Ludovika Tisztiiskola 22 db történelmi tárgyú domborműve és a gyöngyösi Orczy kastély kőoroszlánjai is az ő munkái. Szobrok készítése mellett elsősorban épületdíszítőként is működött (pesti Városháza, a régi Vigadó, a régi Nemzeti Színház, stb.), de síremlékeket is készített. 1998-as síkvízi kajak-kenu világbajnokság Az 1998-as síkvízi kajak-kenu világbajnokságot Szegeden rendezték meg. Ez volt a 29. kajak-kenu világbajnokság. Vad Anita Vad Anita (Budapest, 1991. június 29. –) magyar női nemzeti labdarúgó-partbíró. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A 11. osztályos gimnáziumi tanuló, bátyjának játékvezetői sikereitől lelkesítve, úgy döntött, hogy maga is játékvezető lesz. 2007 decemberében sikeres játékvezető vizsgát tett a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) Játékvezetői Bizottság (JB) előtt. 2010-től a BLSZ NB III-as asszisztensi keretének rendszeresen foglalkoztatott tagja. Családi háttere A nagymama a Testnevelési Főiskola tanáraként a labdarúgók oktatásáért volt felelős. A nagypapa, id. Vad István az aktív labdarúgást befejezve mérkőzések dirigálásába kezdett, a budapesti (megyei) bajnokságban bíráskodott. Vad Anita édesapja, Vad István gyorsan végigjárva a játékvezetői szamárlétrát, hamarosan a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett, akárcsak Anita bátyja, Vad II. István. Európában, de talán a világon is különleges esemény, hogy egy családban a nagyapa, az apa, a fiúunoka és a lányunoka is játékvezetésre adja a fejét. Trovo Trovo település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 1019 fő (2017. január 1.). Trovo Battuda, Bereguardo, Casorate Primo, Rognano, Trivolzio, Vernate és Motta Visconti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Villers-les-Ormes Villers-les-Ormes település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 449 fő (2015). Villers-les-Ormes Chezelles, Déols, Niherne, Saint-Maur, Villedieu-sur-Indre és Vineuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Délvidéki vérengzések Délvidéki vérengzések névvel illetik az 1944–45 telén a Délvidéken a jugoszláv kommunista partizánalakulatok, a vajdasági szerb lakosság és az általuk létrehozott népőrség által civil vajdasági lakosok, köztük magyarok, németek, de nagy számban szerbek ellen is brutális kegyetlenséggel elkövetett háborús bűncselekményeket, melyek több településen népirtásba torkolltak. A tömeggyilkosságok áldozatai között szerbek, németek és magyarok voltak a legnagyobb számban, nincs pontos számadat, hogy mennyien, de összesen százezernél többen eshettek áldozatul a megtorlásoknak. Az események Atrocitások a jugoszláv csapatok délvidéki bevonulása során A német és a magyar hadsereg második világháborús tetteinek megtorlása egész Jugoszláviában igen kegyetlen volt. Már 1944-ben a jugoszláv partizánalakulatok és a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg délvidéki bevonulása során számos erőszakos cselekmény történt a német, magyar és horvát, de tulajdonképpen minden olyan civil lakos, aki nem szimpatizált a partizánokkal például a kommunisták ellen is harcoló Draža Mihailović csetnik mozgalmát támogatók rovására (a települések sorozatos kifosztása, kivégzések, kínzás, megalázás, nemi erőszak, nők és gyermekek bántalmazása). A titóista megtorlások indítékainál nagy a különbség abban, hogy a szerbek közül a politikai ellenlábasokat likvidálták, míg a vajdasági nemzeti kisebbségek esetében a kollektív bűnösség vádjával, etnikai alapon végeztek tisztogatást több településen. A munkaképes férfilakosságot a szovjetek több településről Szibériába deportálták. A katonai fosztogatás a templomokat, de a zsinagógákat sem kímélte, némelyiket teljesen lerombolták (óbecsei zsinagóga). A zsákmányéhség, a magyar- és németellenesség, valamint az antiszemitizmus is tombolt a bosszúvágy mellett. A délvidéki népirtás, 1944-45 A bevonuló jugoszláv partizánalakulatokból létesült új katonai hatóság, a Bánáti, Bácskai és Baranyai Katonai Igazgatás és az OZNA (Odelenje za Zastitu Naroda, vagyis Népvédelmi Osztály) állambiztonsági szerve ellenőrzése alatt katonai közigazgatást vezettek be Vajdaságban 1944. október 17-én. Ezt követően a kommunista pártvezetés (Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács) utasítására etnikai alapú, per nélküli kollektív büntetőeljárásokat kezdtek. 1944-45 telén lakóhelyükön vagy gyűjtőtáborokban - korra és nemre való tekintet nélkül - tömegesen kínozták meg és végezték ki a magyar és a német nemzetiségű polgári lakosságot, a második világháborúban való kollektív bűnösséggel vádolva őket. A gyilkosságokat számos esetben szadista kegyetlenséggel barbár módon követték el. A kivégzések több helységben tömeges lincseléssé fajultak, volt ahol a helyi szerb lakosság egy részének aktív részvételével. Sokakat a bosszúvágy mellett az anyagi haszonszerzés is motivált. Óbecsén ezek mellett az egész magyar lakosságot megkülönböztető jelzés – fehér karszalag – viselésére kötelezték, és így a megkülönböztetetteket kényszermunkára lehetett hajtani. Az áldozatok számát még mindig csak becsülni lehet. Újvidéken (Novi Sad) az akkori lóversenypályánál közel 2000 magyart végeztek ki. Szinte minden magyarlakta településen voltak statáriális kivégzések. A vérengzések során harmincöt katolikus papot, majdnem valamennyi helyben maradt plébánost is megkínoztak és megöltek. A polgári lakosságon kívül tömegesen végeztek ki hadifogoly magyar honvédeket is. A jugoszláv Népvédelmi Osztály korabeli hivatalos adata szerint is 2982 áldozat volt, valamint 899 délvidéki magyart halálra ítéltek háborús bűnökért. A becslések szerint azonban az 1944-1945 telén meggyilkolt magyarok száma 20 000 és 45 000 között van, a témában publikáló Teleki Júlia szerint, azonban ez a szám az 50 000-et is elérheti. Az áldozatoknak még holtukban sem adták meg a végtisztességet: holttestüket tömegsírokba hányták. Nem egy esetben el sem temették, csak csatornákba, dögkútba dobálták, sintértelepen gyűjtötték őket. Előfordult, hogy egy tömegsírt exhumáltak, és a holttesteket enyvgyárban iparilag feldolgozták. A megmaradt sírokat - kevés kivételtől eltekintve - nyomtalanul beépítették: föléjük házakat, sportpályákat építettek. A kivégzettek nevét, esetleges bűnüket, kivégzésük körülményeit, nyughelyüket nem hozták hivatalosan nyilvánosságra. Utólag háborús bűnössé nyilvánították valamennyiüket, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. Három helység: Csúrog (Čurug), Zsablya (Žabalj) és Mozsor (Mošorin) teljes maradék magyar lakosságát – akik túlélték a vérengzést – mindenüktől megfosztva örökre kitiltották a lakóhelyükről. A Bánát, Bácska, Baranya katonai parancsnokságának közleménye szerint ezeken a településeken élő magyarokat kollektíven háborús bűnösnek nyilvánította a munkaszervezési szabályzat 19. szakasza alapján. 1945-1948 között a következő helységekben működtek internáló táborok: Gádor (Gakovo), Tiszaistvánfalva (Bački Jarak), Körtés (Kruševlje), Mollyfalva (Molidorf, Molin), Rezsőháza (Knićanin), Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica), Szeghegy (Szikics, Lovćenac). A táborokban, becslések szerint, több mint 70 000 német és magyar nemzetiségű polgári személy (nagyrészt öregek, asszonyok és gyermekek) vesztette életét éheztetés, fagyhalál, járványok, kínzás vagy kivégzés következtében. A magyar kormányok sosem tiltakoztak a vérengzés és az azt követő internálások és egyéb megtorlások ellen. A nagy számú magyar áldozat mellett mintegy 80 000 magyar optált Magyarországra, rengetegüket kitelepítették és internálták, helyettük pedig szerb telepesek érkeztek, amivel a Délvidék etnikai arányai is teljesen megváltoztak. Ez a párizsi békeszerződések nyílt felrúgása volt. További súlyos problémát jelentett, hogy Vajdaságból elmenekült vagy áldozatul esett a magyar értelmiségi réteg szinte egésze. A nyolc magyar gimnáziumban a hatalomváltás utánra mindössze három diplomás tanár maradt és a magyar egyházi közösségek javarésze elvesztette papját és lelkészét. A pontos számadatok tisztázása érdekében 2009-ben Szerbia kormánya vizsgálóbizottságot állított fel és az áldozatokról készített hivatalos adatbázisban eddig 59 554 nevet tudtak felsorolni. Közülük 2014-ig a nemzetiségi hovatartozás alapján 27 367 németet, 14 567 szerbet és 6112 magyart azonosítottak. A magyar történészek is tovább vizsgálják az eseményeket és a számadatok vonatkozásában 2010-ben azt állapította meg A. Sajti Enikő, hogy az biztosan állítható, hogy a Vajdaságban a délvidéki vérengzések kapcsán ötezer körüli magyar életét vesztette. A helyzetet bonyolítja az a tény is, hogy nem minden akkori háborús áldozat a partizánok általi megtorlásnak esett áldozatul. A vérengzés „indoklása” A magyar polgári lakosság körében végrehajtott népirtást a hivatalos szervek akkor is és a későbbi évtizedekben is úgy állították be, mintha háborús bűnösöket vontak volna felelősségre szabályos eljárással, noha ez legritkább esetben történt csak meg. A kivégzéseket és a magyarok internálását a kommunista politikai vezetés általában „válasznak” tekintette a magyar csapatok újvidéki vérengzésére, amely három évvel korábban, 1942-ben történt. (Az Újvidék környéki partizánok támadásai váltották ki az 1942. január 12. és 15. közötti katonai razziát, amely Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy és néhány társa önhatalmú akciójaként több ezer szerb és zsidó polgári személy (köztük nők, gyerekek, öregek) meggyilkolásával végződött Újvidéken, Zsablyán, Csurogon, Mozsoron és Óbecsén (Bečej), amiért 1943-ban a Horthy-rendszer alatti Magyarországon felelősségre vonták a felelős honvéd és csendőr tiszteket. A tettesek közül a fő felelősöket a tárgyalás során halálra ítélték. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel az elítéltek egy része Németországba menekült. A háború után, azonban kiadták őket Jugoszláviának és háborús bűnösként kivégezték őket. További „indokként” jelölték meg azt, hogy amikor 1941. április 13-án sor került a Bácska visszacsatolására Magyarországhoz, a bevonuló magyar csapatok állítólag 8500 szerb civilt öltek meg (köztük nőket, öregeket és gyerekeket). Ezt az állítást azonban sosem tudták alátámasztani tényekkel. Az áldozatok rehabilitálása Az 1945-ös délvidéki népirtásról a magyar állam a szocializmus idején nem nyilatkozott és a nemzetközi nyilvánosság előtt soha nem tette szóvá a kérdést. Az eseményekkel kapcsolatos kutatások, valamint a tanulmányok publikálása az 1990-es években kezdődött meg Magyarországon. A szerb beismerés 2013-ig váratott magára. Az alaptalan vádak alól sem az áldozatokat, sem hozzátartozóikat azóta sem mentesítették, anyagilag nem kártalanították, és nem is rehabilitálták őket. A Tito által vezetett jugoszláviai rezsim a népirtást elhallgatta, és csak a magyar hatósági szervek által elkövetett 1942-es vérengzéseket hangoztatta egyoldalúan, ami a Délvidéken élő magyar közösségnek a legutóbbi időkig súlyos károkat okozott. A borzalmak helyszínén, a gyászolók saját költségükre felállított keresztjeit a szerb szomszédok másnapra mindig összetörték. Az 1990-es években a Milosevics-féle diktatúra tovább akadályozta a kutatókat a tények feltárásában. A délvidéki magyarság első politikai szervezete, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megalakulásától kezdve követelte a kutatások megindítását és a kollektív büntetési elv alapján kimondott vétkesség vélelmének hatálytalanítását. A Milosevics-rendszer bukása óta az új vajdasági parlament foglalkozni kezdett a kérdéssel. A vajdasági magyar pártok megkezdték egy központi adattár létrehozását, amelynek feladatai közé tartozik az emlékhelyek nyilvántartása, valamint a kutatási eredmények közzététele nyomtatott formában és az interneten is. Az áldozatok hozzátartozói kezdeményezésére szerb bírósági döntésre is született példa. Forró Lajos Szegeden élő, de a Vajdaságban született tanár, aki dokumentumfilmet készített a Magyarkanizsán, Martonoson és Adorjánban történt magyarellenes atrocitásokról, 1944 novemberében ártatlanul kivégzett nagyapja ügyében beadványt készített. 2009. december 31-én megszületett az erről szóló végzés, mely szerint az akkor elkövetett bűnök háborús bűnnek minősülnek és rehabilitálták a nagypapát. A szerb parlament a magyar kormány kérésére, 2013. június 21-i rendkívüli ülésén (nyilván az EU-ba való belépésük előfeltételeként) elfogadta a délvidéki magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, nem amnesztia meghirdetésével, hanem az eleve ártatlanság kijelentésével. Hét évtizedet kellett arra várni, hogy hivatalosan is eltöröljék a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségéről szóló törvényt. 2014. november 2-án Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-45-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, amikor a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. A megemlékezésen Vučić miniszterelnök bejelentette, hogy a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték. Megjegyzések Ezeknek az ítéleteknek a jogossága (főképp Szombathelyi Ferenc volt honvéd vezérkari főnök jugoszláviai kivégzése) ma már erősen vitatott. Jegyzetek Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában, mek.oszk.hu Angol felirattal is: Magyarirtás Délvidéken. kuruc.info, 2009. május 29. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Raffai Péter: A délvidéki magyarirtás (1944-45) - Óbecsei magyarok fehér karszalagja, kényszermunkája. Elmélkedésnapló - lelekvadasz.hu, 2009. január 18. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 27.) A. Sajti Enikő: A jugoszláviai helyzet: bosszúakciók, lakosságcsere (pdf). adatbank.transindex.ro. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Matuska Márton: Számvetés. huncor.com, 2009. január 18. [2007. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 27.) „Az 1944. őszi magyar veszteségek, mint láttuk, 34 491 áldozattal összegezhetők. Ha a megvizsgálatlan, megkérdezetlen, kérdőjelekkel bizonytalanná tett negyven község valószínű kivégzett ezreit hozzáadjuk halállistánkhoz, számuk bizonyára meghaladja a negyvenezret.” Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában Emlékezzünk az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett Délvidéki magyar mártírókra (sic!). hunsor.se. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Megneveztek 4624 vajdasági magyar áldozatot. Kitekintő.hu, 2009. május 18. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Matuska Márton: Csurog, Zsablya, Mozsor: Vajdaság 1944/45 (magyar nyelven). hunsor.se. (Hozzáférés: 2014. november 3.) Szarka László: Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben (magyar nyelven). transindex.ro. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Hornyák Árpád: A jugoszláviai különút kisebbség politikai következményei (magyar nyelven). transindex.ro. (Hozzáférés: 2017. június 27.) БРОЈ ЛИЦА У РЕГИСТРУ: 59554 (szerb nyelven). otvorenaknjiga.komisija1944.mpravde.gov.rs, 2010. január 28. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Ötezer magyar áldozata lehetett a délvidéki vérengzéseknek. MTI alapján. mult-kor.hu, 2010. január 28. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Ezt ma is hangoztatják Szerbiában. Az állításhoz a pontos forrásmegjelölés azonban hiányzik. További részletek: az Újvidéki vérengzés szócikkben. (2013. június 21.) A szerb parlament elfogadta a délvidéki vérengzéseket elítélő nyilatkozatot. ATV / MTI. (Hozzáférés ideje: 2013. június 21.) Hét évtized után eltörölték a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségét (magyar nyelven). stop.hu, 2014. november 2. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.) A kormány üdvözli a szerb miniszterelnök bejelentését (magyar nyelven). kormany.hu, 2014. november 2. (Hozzáférés: 2014. november 3.) Irodalom Magyar nyelvű Illés Sándor : Sirató (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977) Cseres Tibor : Vérbosszú Bácskában , Magvető Kiadó, 1991, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 9631418150 Matuska Márton: A megtorlás napjai (Forum, Novi Sad, 1991) Ötvenezer magyar vértanú, tudósítás a jugoszláviai magyar Holocaustról, 1944-1992 (Nyárády István kiadása, 1992) Mojzes Antal: Halottak napja Bajmokon (1994) Forró Lajos: Jelöletlen tömegsírok Magyarkanizsán, Martonoson Adorjánon (Szeged, 1995; II. bővített kiadás: Hálózat a Szabad Információért Alapítvány, Szeged, 2007) Szloboda János : Zentán történt '44-ben (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1997) Cirkl Zsuzsa – Fuderer László: Bácskai golgota – a vallásüldözés áldozatai (Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 1998) Teleki Júlia: Keresem az apám sírját (Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 1999) Papp Imre: Ez a mi kálváriánk (Újvidék, 1999) Mészáros Sándor : Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I-II, (Hatodik Síp Alapítvány, 1995-2000) Stéphane Courtois: A kommunizmus fekete könyve (Nagyvilág, 2001) Ádám István-Csorba Béla-Matuska Márton-Ternovácz István: A temerini razzia (2001) Balla Ferenc - Balla István: Bezdán története (2001) 3. kötet. A. Sajti Enikő : Impériumváltások, revízió és kisebbség: magyarok a Délvidéken 1918-1947 (Napvilág Kiadó, 2004) ISBN 963-9350-37-0 Matuska Márton: Hová tűntek Zsablyáról a magyarok? (VMDP Történelmi Bizottsága, Temerin, 2004) Földönfutók, hontalanok. Menekülés Bácskából 1944/45 (Keskenyúton Alapítvány kiadója, Budapest, 2013) Angol nyelvű Cseres Tibor: Serbian Vendetta in Bacska. hungarianhistory.com. (Hozzáférés: 2017. június 27.) Fifty thousand Hungarian martyrs report about the Hungarian Holocaust in Jugoslavia, 1944-1992 . ed. István Nyárádi, 1992. Szerb nyelvű Serbia ikomentari 1900/1991. Beograd 1991.: Zaduzbina Miloša Crnjanskog. Karapandžić, Borivoje: Jugoslovensko krvavo proleće 1945. Titovi Katini i Gulagi . Beograd 1990.: Mladost. Kasas, Aleksandar: Madjari u Vojvodini 1941–1946 . Novi Sad 1996.: Filozofski fakultet u Novom Sadu, Odsek za istoriju. Média Temetetlen halottaink . Magyar dokumentumfilm (1991), rendezte Siflis Zoltán. Beatrix gallierai hercegné Beatrix gallierai hercegné, született Beatrix edinburgh-i hercegnő (angolul: Princess Beatrice of Edinburgh and Saxe–Coburg and Gotha, németül: Prinzessin Beatrice von Sachsen–Coburg und Gotha, spanyolul: Infanta Beatriz de España y V Duquesa de Galliera, teljes nevén Beatrice Leopoldine Victoria; Ashford, 1884. április 20. – Sanlúcar de Barrameda, 1966. július 13.) edinburgh-i és szász–coburg–gothai hercegnő, házassága révén Galliera hercegnéje és spanyol infánsné. Élete Származása és gyermekkora Beatrix hercegnő – családi becenevén Bea – az Eastwell Parkban, 1884-ben látta meg a napvilágot Alfréd brit királyi és szász–coburg–gothai herceg és Marija Alekszandrovna orosz nagyhercegnő negyedik leányaként, illetve ötödik utolsó gyermekeként. Három nővérével, Máriával, Viktória Melitával és Alexandrával igen közeli kapcsolatban állt, még felnőtt korában is. 1893-ban Alfréd herceg, aki addig az Edinburgh hercege titulust viselte, a Szász–Coburg–Gotha Hercegség uralkodó hercege lett, így a család Coburgba költözött át, és Beatrixból szász–coburg–gothai hercegnő lett. A család mindazonáltal nem sok időt töltött Coburgban, mivel Alfréd herceg a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, és földközi-tengeri gyakorlataira családja is elkísérte. Beatrix és testvérei így gyermekkoruk jelentős részét Máltán töltötték; itt született többek között Viktória Melita hercegnő is. Házassága 1902-ben Beatrix hercegnő beleszeretett Mihail Alekszandrovics orosz nagyhercegbe, II. Miklós cár öccsébe. A nagyherceg viszonozta Beatrix érzelmeit, azonban sem a cári család, sem Beatrix szülei nem nézték jó szemmel a kapcsolatot, mivel Mihail és Beatrix elsőfokú unokatestvérek voltak. A rokonok gyorsan véget vetettek a viszonynak. Nem sokkal később az a hír terjedt el, hogy Beatrix feleségül fog menni XIII. Alfonz spanyol királyhoz, ám a spanyol király 1906-ban unokatestvérét, Viktória Eugénia battenbergi hercegnőt vezette oltár elé. Az ő esküvőjükön találkozott Beatrix Alfonso de Orleans y Borbón spanyol infánssal és gallierai herceggel (1886–1975), a király unokafivérével. Alfonz infáns feleségül szerette volna venni Beatrixot, de a spanyol királyi család azzal fenyegetőzött, hogy száműzik, ha megteszi ezt a lépést. 1909. július 15-én, Coburgban Alfonz mégis elvette Beatrix hercegnőt egy római katolikus és egy evangélikus esküvő keretében. A herceget erre száműzték Spanyolországból, így a házaspár Coburgban telepedett le, és első gyermekük is itt jött világra. A házaspárnak három gyermeke született: Álvaro Antonio herceg ( 1910 . április 20. – 1997 . augusztus 22. ), Galliera hatodik hercege Alfonso Maria herceg ( 1912 . május 28. – 1936 . november 18. ), életét vesztette a spanyol polgárháborúban Ataulfo Alejandro herceg ( 1913 . október 20. – 1974 . október 4. ). 1912-ben a királyi család megbocsátott Alfonznak, és megengedte a házaspárnak, hogy visszatérjen Spanyolországba. Ekkor terjedt el az a pletyka, hogy XIII. Alfonz viszonyt folytat Beatrixszal. A spanyol király boldogtalan házasságban élt, több törvénytelen utódja is született; Beatrixszal pedig mindig bensőséges kapcsolatban állt. A pletyka valószínűleg nem volt igaz, ugyanis a szigorú spanyol udvari etikett nem tett lehetővé egy ilyen kapcsolatot, ám Mária Krisztina anyakirályné a biztonság kedvéért megkérte Beatrixot, hogy hagyja el Spanyolországot. A hercegnő erre nem volt hajlandó, így XIII. Alfonz kénytelen volt száműzni, engedve édesanyja nyomásának. A spanyol polgárháború A hercegi család Angliába költözött, ahol a fiatal hercegek a Winchester College-ba, egy híres iskolába jártak. A spanyol uralkodócsalád másodszor is megbocsátott nekik, így visszatérhettek spanyol földre, Sanlúcar de Barramedában alapítva meg a családi otthont. Az 1930-as években a család a spanyol monarchia összeomlása miatt elvesztette vagyonát, majd 1931-ben a királyi család olaszországi száműzetésbe vonult. A polgárháború során a köztársaságiak ellen vívott egyik ütközetben esett el Alfonz és Beatrix második fia, Alfonso Maria herceg. Beatrix hercegné 1966. július 13-án hunyt el, Sanlúcar de Barrameda-beli birtokán. Férje kilenc évvel élte túl őt. Legkisebb fiuk, Ataulfo herceg nem házasodott meg, így a hercegi pár egyedüli leszármazottjai Álvaro herceg gyermekei. Pisztrángmárna A pisztrángmárna (Barbus meridionalis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Rhône vízgyűjtőjének déli részén, valamint néhány más, a Földközi-tengerbe ömlő dél-franciaországi és katalóniai folyóban és patakban fordul elő. Élőhelye viszonylag nagy kiterjedésű, de töredezett, mert a fő folyamokban nem, csak a mellékvizekben fordul elő. Megjelenése A hal testhossza 20-30 centiméter, de elérheti a 40 centimétert is. 48-55 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. Felső ajka szegélyén 4 bajuszszál van. Életmódja A mederfenéken tartózkodó rajhal, amely a gyorsan áramló vizeket kedveli. Tápláléka férgek, rovarlárvák, puhatestűek és ikra. A fiatal példányok vízinövényeket is fogyasztanak. Szaporodása Május-júniusban ívik. Szánkó a 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a szánkó versenyeit január 15-e és január 17-e között rendezték Innsbruckban. Összesen 4 versenyszámban, fiú és lány egyesben, fiú kettesben és vegyes csapatversenyben avattak ifjúsági olimpiai bajnokot. A vegyes csapatversenyben egy csapatot azonos nemzetből egy-egy fiú és lány, valamint egy fiú páros alkotott. A három futam összesített eredménye határozta meg a végső sorrendet. Éremtáblázat (A táblázatokban a rendező ország sportolói eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzetek A versenyeken 21 nemzet 70 sportolója vett részt. Paraguay a 2014. évi téli olimpiai játékokon Paraguay az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Paraguay először vett részt a téli olimpiai játékokon. Ambillou Ambillou település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1846 fő (2015). Ambillou Cléré-les-Pins, Luynes, Mazières-de-Touraine, Pernay, Saint-Étienne-de-Chigny, Sonzay és Souvigné községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arnasco Arnasco település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében. Lakosainak száma 634 fő (2017. január 1.). Arnasco Castelbianco, Cisano sul Neva, Vendone, Zuccarello, Albenga és Ortovero községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Benkő László (sportvezető) Benkő László (Hódmezővásárhely, 1933. május 25. –) magyar vezérigazgató, sportvezető. Életpálya 1952-ben a Bp. Honvéd labdarúgója lett. Sportkarrier reményében közgazdasági tanulmányait félbehagyta. Játékoskarrierje egy térdsérülés miatt gyorsan véget ért. A Honvédtól nem szakadt el, a következő évtizedekben folyamatosan szerepet vállalt a labdarúgó-szakosztály életében. 1970-1985 között a Pest Megyei Műanyagipari Vállalathoz (PEMÜ) kereskedelmi vezérigazgató-helyettes volt. 1960-as évektől 30 TSZ-melléküzemágak létrehozásába játszott főszerepet. A Magyar Kábel Művek első embereként választották az MLSZ élére. A rendszerváltás utáni privatizációban a Caola kozmetikai cég tulajdonosa lett. A Honvédnál levezényelte a hadseregről való leválást, illetve a szakosztály önállósodását és a Kispest-Honvéd FC elnöke lett. MLSZ elnök 1994. július 23-án a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) rendszerváltás utáni második elnökének választották meg. A Caola tulajdonosa nem húzta sokáig a magyar futball élén, 1996 elején távozott. Utólag azt mondja, kilátástalan volt küzdelme és ezért előkészítette visszavonulását. Benkő megválasztásának története természetesen egy lemondással kezdődött: június 9-én, a válogatott Belgium elleni 3-1-es vereségének napján a szövetségi kapitány Verebes József mellett távozott az MLSZ elnöke, Laczkó Mihály dr.. A[Magyar Kábel Művek első embere 1989 óta állt a szövetség élén, elfogyasztott hat szövetségi kapitányt és indoklásként azt mondta, nincs értelme a további hadakozásnak a profi klubokat tömörítő ligával és az állami sportvezetéssel. Maga helyett 1978 és 1986 közötti elődjét, Szepesi Györgyöt ajánlotta. Ő elvállalta a jelöltséget, de jelentkeztek mások is: liga saját elnökét, Mezey Györgyöt jelölte, az edzők Genzwein Ferencet ajánlották, a közgyűlésre legtöbb tagot delegáló amatőr klubok pedig Benkő Lászlót, a Caola Rt. tulajdonosát, a Kispest-Honvéd FC elnökét jelölték. 2002 óta az MLSZ kisebbségi - cigány - bizottságának elnöke. Elismerései Hódmezővásárhely díszpolgára (2008) Sarló A mai sarló mezőgazdasági kéziszerszám, amely egy íves fémpengéből és a hozzá kapcsolódó egyenes fanyélből áll. Az ősember egyik legelső szerszáma volt, és formája mindmáig alig változott. Több természethitben az élet és a halál jelképe; a termékenységi kultuszokban az isten sarlóval választotta el egymástól az eget és a földet. Alakja a fogyó hold alakját utánozza, szimbolikus jelentése az idő hatalma az ember felett. Rituális szerepe is nagyon fontos, így például a kelta druidák arany sarlóval vágták le a halhatatlanság növényét, a fagyöngyöt, aminek nedvét a megtermékenyítő férfimaggal azonosították. A magyar állami jelképekben, a címerekben is szerepelt. A mezőgazdaságban a szántóföldi növénytermesztés egyik hagyományos, a kasza, illetve a gépi aratás elterjedéséig a gabona betakarítására általánosan használt eszközeként tartják számon. Története A sarló egyidős a termelő gazdálkodás kialakulásával, bár kezdetben több funkciója volt. Első ismert formája a horgas sarló, aminek görbe pengéje egyenes nyakkal kapcsolódott a nyélhez. Ezzel még egyaránt vágtak füvet, gazt, nádat, ágakat. A fogazott és sima élű változat a szerepek differenciálódásával gyorsan különvált. A kőkorban az egy darabból hasított, lapos kősarlók mellett szétrepesztett ágak vagy szarvak hézagaiba rögzített apró kovakőszilánkokkal fűrészfogas sarlókat is készítettek. A bronzkor sarlói is inkább simák voltak, de a fogazottak sem tűntek el. A vaskorban a fogazott sarló vált dominánssá, és a sima részben az aratástól eltérő funkcióba húzódott vissza egészen addig, amíg a vasgyártás tökéletesedésével az egészen finom pengék ára is le nem csökkent. A 17–18. században Ausztriában elkezdték a sarlók tömeggyártását – ide értve a sima élű, vékony pengéjű sarlókat is. Ezek a sima élű sarlók a 18. századtól, a nyugati országhatártól kelet felé terjedtek el hazánkban. Ezek a könnyű és jó élű sarlók az aratásban is versenyre keltek a fogazottakkal, és emiatt az ország nyugati felében már a kasza elterjedése előtt átvették a fogazottak szerepét. A specializálódás döntő lépése az volt, amikor a kelta korban, a vaskor elején a sarló nyelét a penge ívének folytatása helyett derékszögben visszatörték: ez tehette lehetővé az addigi vágás helyett a fogas sarló fűrészelő hátrahúzását. Ezt az tette szükségessé, hogy a szemtermesztés minden korábbinál fejlettebb szintet ért el. Ekkor alakult ki az új, úgynevezett ívsarló, aminek legkorábbi példányai a Kárpát-medencében és az Alpokban, a kelta leletekből kerültek elő. Ezt a típust terjesztették el szerte a birodalomban a rómaiak. A magyarok már jóval a Kárpát-medencébe érkezésük előtt ismerték a sarlót, méghozzá nemcsak a horgast, hanem a fejlettebb ívsarlót is. Valószínű, hogy az ívsarlót nevezték először sarlónak – nyelvünkben ez a szó török eredetű. A korábbi sarlóformák sem tűntek el, hanem a durvább növényzet (gaz, bozót, nád) vágóeszközeivé váltak (és közben tovább specializálódtak. Az ívsarló átvétele után alakult ki a horgas sarlóból a rövid kasza is, amit a mai hosszú kaszák elődjeként a fű vágására használtak. A feudális gazdálkodás alapvető arató eszközei szerte Európában az ívsarló fogazott változatai voltak. A fogazott sarló a kis jobbágygazdaságok tipikus arató szerszáma, amivel szinte minden szem gabonát meg tudtak menteni. Éppen ezért addig maradt domináns, amíg a hozamok növekedésével gazdaságosabbá nem váltak a termelékenyebb: Nyugat-Európában a 14. században kezdte felváltani a sarlót a horgas sarlóból alakult speciális rövid nyelű aratókasza, a Sichte ; a 15. századtól használják hazánk központi gabonatermelő körzeteiben a sarló helyett az addig fű vágására használt kaszát . Bár kaszával jóval termelékenyebb lett az aratás, a sarló (a kisebb szemveszteség miatt) főleg az elmaradott, periférikus területeken szívósan tartotta magát. Szórványosan egészen addig fennmaradt, amíg a gépi aratás mindkét aratószerszámot feleslegessé nem tette. Mivel használata az aratáshoz kapcsolódik, egyházi ünnep nevébe is belefoglalták a nevet. A Sarlós Boldogasszony mai keresztény ünnepe pogány eredetű, eredetileg a betakarítás, a nyári munkálatok napja volt. Az Északi Korona csillagképet népiesen Sarlónak, Sarlós csillagnak, Sarló csillagnak is hívják. Fajtái Két alapvető típusa: a fogazott és sima élű sarló. Fogazott sarló A fogazott sarlót helyi kovácsműhelyekben vagy hámorokban készítették, így a hagyományos helyi formáját viszonylag szívósan őrizte. Tájilag elkülöníthető típusai: a kelet-magyarországi sarló íve felfelé és lefelé erősen, csaknem egyformán nyitott; a kelet-magyarországi egyféle variánsa az északkelet-magyarországi sarló , aminek felső pengevége görbültebb; a dél-alföldi sarló pengéje alul, a nyaknál is görbült, ezért álla kiugrik. a dél-alföldihez közel áll az ormánsági sarló , aminek felső szára nyitottabb, vége laposra metszett. tájilag nem különíthető el az alul erősen, csaknem bugyrosan görbült sarló, ami gyári készítmény, és a múlt század végétől hazánknak csaknem minden részén felbukkant. A fenti típusok egy szélesebb, európai típussor részei, és ennek megfelelően folyamatosan mennek át a Moldvában, Ukrajnában, Lengyelországban st. elterjedt típusokba. Az egyes alakok igen régen alakultak ki, így például a dél-baranyai (ormánsági) típus a kelta, illetve római kori sarlók csaknem tökéletes mása. Sima élű sarló A sima élű sarló (kaszasarló) többnyire gyári produktum volt, a fogazottnál jóval kevesebb helyi jellegzetességgel. Íve egyöntetűen kerek; különbségek inkább csak méretében voltak. Használata, karbantartása Az aratás három legegyszerűbb formája: a lábon álló kalászból a mag tenyérrel kimorzsolása, a kalászok kézzel történő letépése és a nyűvés, azaz a gabonanövény termőföldből való gyökerestől-szárastól történő kihúzása volt. A vágóeszközös aratás első nyomai a Közel-Keletről, az i. e. 6500 körüli időkből kerültek elő. Az emberiség első és nagyon hosszú ideig egyetlen aratóeszköze a sarló volt. A sarlós aratás egyszerű formája nem igényelt különösebb munkaszervezést: amit az arató learatott, azt kévébe is kötötte. Nagy aratósarlókat csak a Dunántúlon használtak. Hazánkban csak itt arattak a sima élű sarlóval: az ország keleti felében azt legfeljebb fű, gaz vagy vessző vágására, aratáskor pedig marokszedőnek használták. A fogazott élű sarlót aratáskor jobb kézben tartották, vele a gabonából annyit, amennyit elérhettek, a bal felé hajtottak. Bal kézzel nyakban a kalász alatt szorosan összefogták a gabona szárát, és (jól előrehajolva, hogy minél több gabonát átfoghassanak) a sarlót jobbal, hátrafelé mozgatva elmetszették a feszesen tartott szálakat, mintha csak fűrészeltek volna. Éppen ezért a sarló fogai hátra, visszafele néztek. Az aratás tehát simán, rázkódtatás és lényeges szemveszteség nélkül folyt. A sima élű sarlóval is lehetett húzva, rántva vágni; például a vesszőket is így metszették el vele. Aratáskor nem így használták, hanem bal kezükkel csak oldalra, balra hajtották a gabona szárát (hogy jobban hozzáférhessenek), és azt a jobb kézben tartott sarlóval jobbról balra suhintva vágták el. A gabonát bal kézzel, majd a jobb kézben tartott sarlóval segítve rakták marokba. A kaszasarlóval tehát lendületesebb volt az aratás: több szemet kivertek ugyan, de ezt ellensúlyozta a gyors munka; ez a sarlótípus tehát afféle átmenet volt a kaszás aratás felé. A sima élű sarlót úgy is élesítették, mint a kaszát: kalapálták, majd kaszakővel fenték. Ha a fogazott sarló nagyon elkopott, a kováccsal fogaztatták, éleztették, egyébként „önmagát élezte”, azaz a használat közben csiszolódott. Fogaztatni egy szezonban egyszer, esetleg kétszer kellett, a kaszasarlót viszont csaknem naponta kalapálták és naponta többször is fenték. Az ifjúsági mozgalom A Sarló csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalom a cserkészmozgalomból fejlődött ki. Első szervezete az 1925-ben alapított Szent György Kör volt, a Sarló mozgalmat 1928. augusztus 1-jén hozták létre, a falujáró, úgynevezett regöscserkészet kérdéseinek megvitatására összehívott, gombaszögi táborukban. Önálló társadalmi szervezetként 1930 októberétől működött. Sarló és kalapács A sarló és kalapács kettőse (amint ez föntebb, a Szovjetunió zászlaján is látható, a kommunista mozgalmakban a parasztság (sarló) és a munkásosztály (kalapács) szövetségének szimbóluma volt. Ez alkalmas ürügyként szolgált 1993-ban a magyar országgyűlés számára, hogy „önkényuralmi jelképnek” minősítse, és használatát betiltsa. Sarló és Kalapács címen politikai és szépirodalmi folyóirat jelent meg Moszkvában. Drevant Drevant település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 563 fő (2015). Drevant Ainay-le-Vieil, Colombiers, La Groutte, Saint-Amand-Montrond és Saint-Georges-de-Poisieux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Baranya-csatorna A Baranya-csatorna egy vízfolyás, amely a Mecsek északi részén ered mintegy 390 méteres tengerszint feletti magasságban. A csatorna előbb nyugatnak indul, majd észak felé veszi útját, végül északkeleti irányban haladva éri el Dombóvártól keletre a Kapos folyót. Több mellékvízfolyás is belé torkollik, mint például a Kaszárnya-patak Kishertelendnél, a Felsőmindszenti-vízfolyás Oroszló és Felsőegerszegpuszta közt, a Gödrei-vízfolyás Sásdnál, a Kisvaszari-vízfolyás Vásárosdombó közelében, a Sárádi-patak Kaposszekcsőnél. 5197 Rottmann Az 5197 Rottmann (ideiglenes jelöléssel 4265 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. 253-as busz (Budapest) A budapesti 253-as jelzésű autóbusz a Móricz Zsigmond körtér és Kelenföld vasútállomás között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. A járműveket a Kelenföldi autóbuszgarázs állította ki. Története 2014. október 6-án kísérleti jelleggel elindult a 253-as busz a Fehérló utca térségének jobb kiszolgálása érdekében. Kihasználatlanság miatt 2016. június 3-án üzemzárással megszűnt, a Villányi úton a 17-es és a 61-es villamos, a Budaörsi úton a 108E, a 139-es és a 154-es buszok helyettesítik. Járművek A vonal indulásakor 1 Ikarus 260-as és 1 Volvo 7700-as busz közlekedett. Később az összes indulás alacsony padlós lett, ezért mind a két indulást Volvo 7000-es vagy Volvo 7700-as teljesíti. 2015. október 1-jétől Ikarus 415-ös váltotta az egyik Volvo-t, ezért újra van a vonalon magas padlós jármű. 2016. május 1-jétől a járat megszűnéséig a vonalon Ikarus 405-ös buszok közlekedtek, illetve Ikarus 415-ös és Volvo 7000-es vagy 7700-as 1-1 menet erejéig. Vízözön (regény) A Vízözön, korábbi kiadásokban Vízöntő, Kodolányi János (1899 – 1969) huszadik századi magyar író regénye, mely a bibliai vízözön koráról szól; alapját pedig a sumer-akkád mítoszok (elsősorban az Atrahaszísz-eposz és az ún. 12 táblás vagy újasszír Gilgames-eposz) képezi. A regény először 1948-ban jelent meg; folytatása az Új ég, új föld, a mű tulajdonképpen egy Kodolányi által tetralógiának, vagy legalábbis szorosan összefüggő regénysornak tervezett nagyobb egész része (ennek három további tagja a már említett folytatás, az Új ég, új föld, a Mózesről szóló Égő csipkebokor, és a Jézus/Júdás kapcsolatát tárgyaló Én vagyok). A Vízöntő és az Új ég, új föld egyaránt Kodolányi mitikus, az emberiség őskorába vezető, mágikus realista jellegű regényei közé tartozik. A tetralógia többi tagjától eltérően a Vízözön jóval kevésbé tekinthető történelmi regénynek, és a róla szóló irodalomban gyakori elnevezés ellenére nem is igazi mítoszregény, amely realista köntösben rekonstruálna ókori mítoszokat vagy legendákat, ellenben önálló és mágikus elemekkel tarkított világot teremtve, mítoszt, kalandot, személyes önéletrajzi és spirituális élményeket, világlátást és filozófiai eredetű létproblémákat, valamint szatirikus társadalomkritikát összegyúrva, jóval közelebb áll a modern fantasy-regényekhez. Maga Kodolányi több helyütt egyszerűen csak „meseregénynek” nevezte. A könyv címe eredetileg Vízöntő lett volna, de ez nem sokkal a kiadás előtt Vízözönre változott. A változtatás oka feltehetőleg az volt, hogy az író pontatlannak találta az elsőként adott címet, a regény írása közbeni kutatás, irodalmazás eredményeképp arra jött rá, hogy az ábrázolt események valószínűleg mégsem a Vízöntő korszakába illeszthetőek a legellentmondásmentesebben, és szándékainak legmegfelelőbben, hanem hatezer évvel korábbra, a Bika korszakába tehetőek. Cselekménye Háttér A regény az emberiség mitikus, legendákba vesző őskorában játszódik, az elsősorban sumer népesség lakta Gondwana kontinensén, a Vízöntő és/vagy Bika korszakában, melynek mocsaraiban még ott dagonyáznak a hatalmas, kétlábú sárkányok, a pikkelyes-úszóhártyás emberiség pedig olyan ősi és egymással hol háborúzó, hol szövetséget kötő városállamok-birodalmak keretei között éli mindennapjait, mint Erech, Szurippak, Eridu, és a kontinenstől távoli indiánbirodalom, Aztlán. A birodalmakat a nagy hatalmú és varázslatos képességekkel bíró Beavatottak vezetik, közülük kerül ki Erech királya (Azag Aja), illetve Szurippaké (Lugal) és Eridué (Alulim), és általában ők viselik a legfőbb tisztségeket a kormányban (Vének Tanácsa). A Beavatottak közé tartozik Zi-u-szudra, más néven Utnapistim (tkp. Meglelte-Az-Életet) is, akinek nevéhez a kegyetlen erechi nőuralom férfiuralommal való békés felváltása fűződik (amiért barátai megtisztelően az Atra-Hasis, azaz Nagyeszű néven is illetik). Utnapistim története Utnapistim horgászás közben, mialatt szeme előtt két sárkány és egy repülőgyík („égi gyík”) viaskodik, misztikus révületbe esik, megjelenik előtte Anu, az Égi Atya, és felfedi a jövőt, különös tekintettel a közelgő világkatasztrófára. Utnapistim a prófétája lesz: végtelen isten- és emberszeretete miatt feladatának tekinti, hogy az embereket tájékoztassa az eljövendő veszélyről és a veszély elhárításának helyes útjáról, az Égi Atyához való visszatalálásról, a menekülés módjairól: a „racionalitásnak” nevezett, pótcselekvésekhez vezető és álértékeket (világi hatalom, anyagi civilizáció) termelő álvalóságról való lemondásról, elszakadásról („Használjátok értelmeteket az értelem elűzésére”). A regény egyik fontos szála Utnapistim e tekintetben való kudarcának bemutatása, annak az útnak a vázolása, melynek során Utnapistim eljut a bárkaépítés gondolatáig, ráébredvén, hogy az emberiség valóban bűnös és menthetetlen, addigi civilizációjának pusztulása, ha nem is megérdemelt, ámde szükségszerű. Mikor figyelmezteti városa, Erech Véneit és Beavatottjait – különösen a főpap-királyt, Azag Aját – a közelgő Égi Gyík veszélyére, azok nem hisznek neki; még akkor sem, mikor Simetán, az erechi csillagász felfedezi az új, vörös égitestet (melyet Nannarnak keresztelnek). Hamarosan azonban mutatkoznak a rossz jelek: úszóhártya és pikkely nélkül a világra jött „szörnyszülött” csecsemők, vészjósló horoszkópok, csípő, maró szárazföldi és vízi férgek megszaporodása, a nők tisztulási idejének összezavarodása, az őrültek és betegek növekvő száma (maga a csillagász is hólyagbántalmakat kap, és végighaldokolja a regényt) – az új, második Napként keringő-világító és közeledő égitest ugyanis teljesen megzavarja a Föld és az ég addigi természetes rendjét. A Vének nagy zibut (áldozati ünnepi mészárlást) rendelnek el a bűnös emberiségre haragvó istenek megengesztelésére, Utnapistim tiltakozása ellenére (ő ezt a mészárlást minden addigi bűnnél nagyobbnak tartja). De ez nemhogy nem segít, hanem újabb csapás tör az emberiségre: a régóta érlelődő háború. Utnapistim megjósolja, hogy a háborút Erech elveszíti (ezt sem hiszik el neki), és úgy is lesz: Szurippak meghódítja a várost, Azag Aját kivégzik. Az új király, Lugal (Utnapistim barátja, sőt távoli rokona) sokkal okosabb Azag Ajánál: komolyan veszi a fenyegetést, melyet az Égi Gyík (szurippaki nyelven Vörös Sárkány) jelent a földi életre; birodalmához csatolja Eridut is, a „hármas birodalom” vezetőjeként pedig racionálisnak látszó, valójában őrült és hiábavaló tervet vesz a fejébe: Világtornyot épít, egy erődöt Nannar várható pusztítása ellen, melynek mélyén az emberiség és annak tudása átvészelheti a nehéz időket. Az eredetileg eszközként szolgáló torony építése lassan-lassan válik kizárólagos céllá Lugal elméjében, és Utnapistim figyelmeztetése ellenére válik maga az emberbarát király is az emberiség megmentőjéből és reménységéből gyűlölt, milliókat nyomorban tartó, a lázadókat karóba húzó zsarnokká, aki – miután a katasztrófa előestéjén emberei fellázadnak – végül belátja Utnapistim igazságát, és beleit kiontva öngyilkos lesz. A befejezetlen tornyot pedig a Földre zuhanó Nannar „eltörli, mint egy köpést”, bár mélyén valóban megmarad az emberiség egy része, akik a katasztrófa után egy, az addiginál sokkal kevésbé fényes, szánalmas, de semmivel sem kevésbé bűnös életet kezdenek újra – ők a mai emberiség. Róluk is elmondható, ami a nőuralom és az „egyedül helyes, istennek tetsző” férfiuralom korának embereiről egyaránt: Utnapistim igazságait közvetlen barátai, ismerősei – Ur-Ba'u, a süket könyvtáros; Simetán, a beteg csillagász; Hétil, a szerelmi dalok költője, Namzi, a zsoltárköltő és templomi karvezető, és Gubbubu, az aztláni birodalomért rajongó politikus-követ – közül is csak Ur'bau és Namzi hajlandó igazán elfogadni. Közülük is csak a juhászbojtárrá vedlett Namzi éli túl a Nannar becsapódása miatti vízözönt a későbbi Tibet területén, családjával, az egyszerű Banda pásztor és családja társaságában. Gilgames története Utnapistim mellett a regény másik kulcsalakja Utnapistim fogadott fia, Gilgames, a zöld szemű, úszóhártyátlan-pikkelytelen „szörnyszülött”; Ninszun istennő papnőjének, Risat-Ninlilnek fia. Az ő gyerekkora fontos és jelentős összetevője a regénynek. Gilgames a befelé fordulást, lemondást és a racionalitáson túllépni képes valódi értelmet képviselő Utnapistim és a társadalmi, természeti és természetfölötti (mágikus, mahhú) erőket eszméi szolgálatába állítani igyekvő Lugal alakja között áll. Képtelen elfogadni Utnapistim irracionális és passzív társadalomszemléletét, de egyre világosabban látja Lugal tetteinek hiábavalóságát is. Az ő feladata, hogy képviselje és hirdesse mindkét hozzáállás emberfeletti nagyságát a vízözön utáni kor embereinek, akik a második kötetben (Új ég, új Föld) majd ugyanúgy kinevetik vagy értetlenséggel veszik körül őt a dolgok mélyére és az események elé látó utnapistimi természete miatt, és ugyanúgy fellázadnak ellene építkező, szilárd elveket megvalósítani kívánó lugali természete miatt, mint a vízözön előtti emberiség. A Bárka építése Utnapistim belátva prófétai tevékenységének teljes kudarcát, az istenek sugallatára bárka építésébe kezd, melyen felesége, Szabitum és fiai (Enugduanna, Meszkemgaser, Meszanipadda, Ga'Ur, Si-lú-dárat és Gilgames – majdnem mindegyik fiú király lesz később) és azok feleségei; lánya (Lugal-anna-mundu), őseinek, a megistenült Lugalbandának és Ninszunnak papnője, Risat-Ninlil és sok élőállat az elpusztíthatatlan kedvű Szur-Szunabu kormányos vezetésével tűzön-vízen, pusztuláson át áthajóznak a mai korba, hogy Gilgames később Uruk város uralkodója (pateszije) lehessen, és megőrizzen néhány apró szilánkot a régi korok emlékéből. Irodalomtörténeti vonatkozások A regény gyökerei a realitásban A regény legalapvetőbb forrásai, melyekből a cselekmény bizonyos főbb vonalai származnak, az Atrahaszísz-eposz és a tizenkéttáblás Gilgames-eposz. A regény építkezik olyan más ősi, archaikus vagy antik írásokból (sőt egy-két helyen szó szerint, idézőjelek közt vagy némileg elferdítve idézi is őket), mint a guatemalai Popul Vuh-kódex, a maja Csilam-Balam könyv, a Biblia (különösen János apostol Jelenései), illetve Platón Timaiosza. Kodolányi regényébe beleszőtte nemcsak a második világháború borzalmának tapasztalatait, hanem író-művész barátainak is emléket állított. Ur'bau, a siket könyvtáros alakjában az első világháborúban szerzett sérülése miatt siket pécsi könyvtárost, irodalom- és kultúrtörténészt, Várkonyi Nándort (akinek Sziriat oszlopai c. műve jelentős hatással volt a regényre) ábrázolta, Namzi alakjában Németh László írót, Gubbubu alakjában Márai Sándor írót, Hétil alakjában pedig Szabó Lőrinc költőt örökítette meg. Barátai általában örömmel ismertek magukra, például Várkonyi Nándor: A regény kezdetén birtokán horgászgató Utnapistimot („túl volt hatalmon, lemondott a közszereplésről”) természetesen joggal tekinthetjük az elhallgattatott, Akarattyai magányába visszavonult, a hatalmasok háborúskodását a nyomorból is iróniával szemlélő és gúnnyal ábrázoló író „szócsövének”. Merza József szerint: Várkonyi egyik levelében Kulin György csillagászt nevezi meg Simetán alakja valószínű ihletőjének (1949. április 15., Pécs: „Te Öregem, a te teleszkópos Kulinod mögött nem Simetán rejtőzködik? mert ha igen, írj róla bővebben.”). Ezt Kodolányi válaszában (1949. április 21.) cáfolta. Lehetséges azonban, hogy a regénybeli csillagász húgyhólyag- és vese-betegségét Szabó Lőrinc veseproblémái is ihlették (Szabó Lőrinc e betegségéről levelezett is Kodolányival). A regény történetéről A Vízöntő írása A regényt Kodolányi 1946 februárjában kezdte el írni, és 1946 szeptemberében (a Várkonyi Nándor irodalom- és kultúrtörténészhez írt szeptember 18.-i keltezésű levélben) már az elkészültéről adott hírt. A regény elkészültének különböző fázisairól az alábbi, Várkonyi Nándorral való levelezéséből vett rövid idézetek tanúskodnak: Várkonyi pedig így nyilatkozik a mű megkapott részleteiről 1946. szeptember 11-én Pécsett kelt levelében: Kodolányi így tudósítja Várkonyit a mű elkészültéről: Lásd még: Magyar Wikidézetek A regény útja a kiadásig A regény kiadása Kodolányi kritikus anyagi és politikai helyzete, a másként gondolkodók ellen már megkezdődött üldözés, elhallgattatásuk miatt, befolyásos támogatók hiányában nehézségekbe ütközött. Kezdetben Kodolányi bensőségesebb barátai, mint Várkonyi vagy Szabó Lőrinc, terjesztették a kéziratot. Az író tárgyalt több többé-kevésbé független, kisebb kiadóval (például a Püski Sándorral, Fauszt Imrével vagy Szőllőssy Árpáddal). A tárgyalások legtöbbje sikertelen maradt. Erről az amúgy is elkeseredett művész egy Várkonyinak címzett levelében így ír: A regény végül Szöllősy Árpád kiadásában jelent meg először, 1948-ban. Kultúrfilozófiai, asztrológiai vonatkozások Horányi Károly () szerint Kodolányi 1949-től hosszú éveken keresztül teljes magányban élt feleségével a Balaton-parti Akarattyán. Belső emigrációjában – mely mondhatni már 1948-ban, budai otthonának kiürítése előtt elkezdődött – négy regényt írt. Ezek keletkezésük sorrendjében a Boldog békeidők (1948), az Új ég, új föld (1949), az Én vagyok (1950 – 1952) – melynek egy nagyobb részlete Jehuda bar Simon emlékirata címmel 1957-ben jelent meg – és Az égő csipkebokor (1953). Az utóbbi három mű a Vízözönnel együtt ciklust alkot. E négy műből álló regénysorozat (tetralógia) minden egyes művével az asztrológiai időszámítás négy világhónapjának, az Ikrek csillagjegy, a Bika csillagjegy, a Kos és a Halak jegyével jelzett időszakának mitikus hagyományát akarta rekonstruálni, illetve a korszakok mítoszai által megörökített kimagasló alakjait kívánta megjeleníteni, azokat a személyeket, akik szimbolikus megjelenítői, tipikus képviselői és egyben meghatározó, vezérlő egyéniségei az egyes korszakoknak, Utnapistimet, Gilgamest, Mózest és Jézust. A Vízözön és az Új ég, új föld szorosabban összetartozik a cikluson belül, mivel mindkettő a Gilgames-eposzkör adaptációja. Megjegyzések Ebben a könyvben ezek nem a mese/fantasy-beli értelmes lények, hanem dinoszaurusz-szerű állatok, sárkánygyíkok. A Vízöntő városneveiről: 1). Erech: A vízözön után Uruk, utóbbit a Biblia is Erechnek nevezi. 2). Aztlán: Platón Atlantiszának, illetve az azték mitológiában fellelhető „boldogok szigetének” (ennek neve is Aztlan) felel meg. Bizonyos észak- és közép-amerikai, nemzeti jellegű szeparatista mozgalmak Mexikót nevezik Aztlánnak. Nannar: Mezopotámiai Holdisten, ismertebb neve Szin. A kiadás nehézségeiről szóló levelek részletei megtalálhatóak a Magyar Wikidézetekben. Kislaka Kislaka (Chișlaca), település Romániában, a Partiumban, Arad megyében. Fekvése A Béli-hegység nyúlványai alatt, Béltől északra, Csermő, Benyefalva, Bélkirálymező és Bél közt fekvő település. Története Kislaka nevét 1808-ban említette először oklevél Kislaka néven. A település földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség vot még a 20. század elején is. 1851-ben Fényes Elek írta Kislakról: „... a váradi deák püspök béli uradalmában; 657 óhitü lakossal, s anyatemplommal.” 1910-ben 963 lakosából 932 román, 15 magyar volt. Ebből 950 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Béli járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma 1850-ben épült. Neszmélyi Miklós Neszmélyi Miklós (Poroszlói Neszmélyi Miklós; Miklós mester) (? - 1360. július 25.) megyés püspök. 1344 előtt erdélyi és győri kanonok, emellett Nagy Lajos házi tanítója, 1344-től titkos kancellár és választott kalocsai érsek, majd 1346-tól haláláig pécsi püspök. Élete Sziléziai lengyel nemei családból származott. Klerikus volt a Boroszlói egyházmegyében. 1332-ben érkezett Magyarországra mint Łokietek Erzsébet királyné rokona, és Lajos herceg nevelőjeként az udvarban szolgált. 1339-ben megtudta, hogy jelentős nagyságú birtok örökös nélkül maradt Neszmélyben és így az visszaszállt a királyra. Miklós befolyásával élve lépéseket tett megszerzéséért. A birtokfelmérés alapján Miklósnak adományozták Neszmélyt: „Az utód nélkül maradt neszmélyi birtokot szántóföldekkel, cserjékkel, dunai révvámmal, vízi és szárazvámmal, melyet jövet-menet fizetni kell, a dunai halászattal, két szigettel, név szerint Nezmelzygeth-el (Neszmély-szigettel) és a Fyurzigeth-el (Für-sziget) együtt a Nagy-Duna közepéig átadják Polonia-i Miklós mesternek Lajos herceg tanítójának valamint unokatestvéreinek Hanckonak és Mátyásnak. (...) Camarun vármegyei Nezmel birtokot fia nevelőjének a Frakonya-i Leusko és Plespah urak nemzetségéből származó Zavam-i Henricus fiának”. Miklós, az újonnan beiktatott birtokos ettől kezdődően Neszmélyi Miklósként szerepelt a korszakbeli forrásokban. Neszmély az ő személye révén vált közismertté a királyi udvarban. Oláh Miklós esztergomi érsek így emlékszik meg róla: „míg nappal Isten igéjével táplálta híveit, éjjel kimenvén a közel fekvő erdőbe, onnét a szegények számára vállán hozott fát, hogy nemcsak püspöksége jövedelméből, hanem keze munkájával is segítsen rajtuk”. Neszmélyi Miklós később megkapta Nagy Lajos királytól a Heves vármegyei Poroszlót is. Ekkortól egyes források Miklóst Poroszlainak nevezték. 1344-ben Nagy Lajos titkos kancellárja és kápolnaispánja, és győri kanonok volt. Miklós 1344. október 15. és 1345. október 9. között választott kalocsai érsek, de a pápa nem szentelte fel, helyette (Harkácsi) Büki István veszprémi püspököt tette érsekké. Végül 1346. március 30-án pécsi püspökké nevezték ki, melyet 1360. március 26-ig viselt. Minderre titkos kancellári tiszte miatt volt szükség, melyet ebben az időben püspöki címmel rendelkezők töltöttek be. 1347-ben harcolt a nápolyi hadjáratban, 200 fős sereget vezetett az Aquila városában ostromlott magyarok megsegítésére. Pécsett új templomot építtetett 8 oltárral, amely Aranyos Mária kápolna néven vált ismertté. 1351-ben a flandriai Gentből Pécsre vitette Livinus ereklyéjét. Nagy súlyt helyezett az egyházmegye papjai műveltségi szintjének emelésére és tudományban való jártasságuk fejlesztésére. Befejezte az egyházmegye kormányzásának szervezeti kiépítését, stabil alapokra helyezte a gazdasági életét is. Ebbéli munkásságának is köszönhető, hogy utóda, Vilmos püspök idején Pécsett indult el az első magyar egyetem. 1978-as úszó-világbajnokság Az 1978-as úszó-világbajnokságnak augusztus 20. és augusztus 28. között Nyugat-Berlin adott otthon. Az első két világbajnoksághoz képest nem változott a program. Ezen a világbajnokságon is 37 versenyszámban hirdettek győztest. A programban volt úszásban 15 férfi, 14 női versenyszám, műugrásban a férfi és női 3 m-es műugrás, illetve a 10 m-es toronyugrás, szinkronúszásban az egyéni, páros, és csapat versenyszámok. Emellett a férfi vízilabdában avattak világbajnokot. A világbajnokság egyik érdekessége, hogy az úszószámokban a férfiaknál 4, a nőknél 9 világrekord dőlt meg. Magyar részvétel Magyarország a világbajnokságon 22 sportolóval képviseltette magát, akik összesen 1 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek. Éremtáblázat Jelmagyarázat: Eredmények Úszás WR – világrekord (World Record) CR – világbajnoki rekord (világbajnokságokon elért eddigi legjobb eredmény) (Championship Record) Csong Dzsinjong Csong Dzsinjong (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Jung Jin-young; Dél-Korea, Szöul, 1964. november 19. –) dél-koreai színész, leginkább A király és a bohóc című nagy sikerű filmnek köszönheti hírnevét, de számos más alkotásban játszott, többek között a Magyarországon is vetített A királyi ház titkai című sorozatban. Élete és pályafutása Színházi színészként kezdte a pályafutását, kisebb szerepektől eltekintve 1997-től kezdve foglalkozott komolyabban filmezéssel, miután felesége várandós lett és a színházi fizetése már nem volt elegendő a család eltartásához. Játszott vígjátékokban, drámában, vuhsziában, számos díjat nyert. Filmográfia Filmek Opening the Closed School Gates (1992) Terrorist (1995) Green Fish (1997) Partner (1997) A Promise (1998) The Ring Virus (1999) Picshonmu (���, 2000) Prison World Cup (2001) Guns & Talks (2001) Hi! Dharma! (2001) Wild Card (2003) Once Upon a Time in a Battlefield (2003) Hi! Dharma 2: Showdown in Seoul (2004) Chul-soo and Young-hee (2004) A király és a bohóc (2005) Love Phobia (2006) (cameo) If You Were Me 3 : An Ephemeral Life (2006) Bunt (2007) For Eternal Hearts (2007) The Happy Life (2007) Sunny (2008) The Case of Itaewon Homicide (2009) Battlefield Heroes (2011) S.I.U. (2011) Love 911 (2012) (cameo) Csoda a hetes számú cellában (2013) Televíziós sorozatok Unstoppable High Kick! (MBC, 2006-2007) (cameo, 108. rész) The Kingdom of The Winds (KBS2, 2008-2009) A királyi ház titkai (MBC, 2010) Crossing the Yeongdo Bridge (KBS2, 2011) Brain (KBS2, 2011-2012) Love Rain (KBS2, 2012) Cson Uncshi (���, KBS2, 2012-2013) (cameo, 1 & 6. rész) Ilișești Ilișești település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. Fekvése A DN 17-es úton, a Moldva folyó völgyében, Ciprian Porumbescu mellett fekvő település. Leírása A Moldva folyó völgyében fekvő település szép erdei környezetben fekszik. Egykor volt kolostorának csak temploma (Biserica fostei manastiri Ilisesti) maradt fenn, mely 1714-ben épült. Híres emberek Simeon Florea Marian (1847-1907) - folklorista, néprajzkutató, lelkész, a Román Akadémia tagja. Dimitru Ruszu festő (1938) Gare de Lons-le-Saunier Gare de Lons-le-Saunier vasútállomás Franciaországban, Lons-le-Saunier településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mouchard-Bourg-en-Bresse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Domblans - Voiteur Gare de Cousance Orosz Helga Orosz Helga (Budapest, 1961. augusztus 9. –) magyar színésznő, Orosz Anna színésznő nővére. Férjezett neve: Szarka-Orosz Helga. Életpálya Két évig logopédiát tanult a Gyógypedagógiai Főiskolán, majd a Nemzeti Színház stúdiójának növendéke volt. Pályáját amatőr színjátszóként kezdte. 1986-ban végezte el a Színiakadémiát, és a Madách Színház tagja lett. 1987 és 1990 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban játszott. 1990-1991 között a József Attila Színház művésznője volt. 1991-től szabadfoglalkozású művésznő. Drámai hősnőket, naivákat egyaránt sikerrel alakít. Jelenleg a Budaörsi Játékszín társulatának tagja. Szinkronhangja volt több ismert színésznőnek is, mint például Angelina Jolie, Michelle Pfeiffer vagy Marilyn Monroe. Testvére Orosz Anna színésznő. Színházi szerepei Alkonyzóna / Budaörsi Játékszín Andaxinház: Örömgyilkos / Mu Színház Arzén és levendula / Karinthy Színház Dobszó az éjszakában / Budaörsi Játékszín És a nyolcadik napon / Thália Színház Forte Piano / Mu Színház Huzatos ház / Budaörsi Játékszín Isten éltesse Hedvig Ekdal! / Merlin Kulcskeresők / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Lassú felmelegedés / Karinthy Színház Leánder és Lenszirom / Budaörsi Játékszín Liliom - No. "16 473" (egy Závoczki Endre rekviem) / Merlin Még távolabb / Mu Színház Mit csinál a kongresszus? / Budaörsi Játékszín A néma Levente / Éless-Szín A Pál utcai fiúk / József Attila Színház A szókimondó asszonyság / Budaörsi Játékszín Temenoi alkotó / Mu Színház Válságszilánkok / Mu Színház Filmjei Hacktion: Újratöltve (2013) (TV film) Tűzvonalban (2010) (TV film) És a nyolcadik napon (2009) (TV film) Velem mindig történik valami (2003) (TV film) Kisváros (2001) (TV film) Édes Anna (1990) (TV film) A tanítónő (1988) (TV film) Dada (1987) (TV film) Akli Miklós (1986) A falu jegyzője (1986) (TV film) Heroes of Might and Magic III: Armageddon’s Blade A Heroes of Might and Magic III: Armageddon’s Blade az első, 1999-ben megjelent kiegészítője a Heroes of Might and Magic III: The Restoration of Erathiának. Csak az alapjáték birtokában telepíthető és használható. 2002 májusában a PC Guru teljes játékként jelentette meg. Cselekmény A fő sztoriszál menetébe mindössze egyetlen küldetéssorozat szól bele a hatból. Amikor Erathia éppen újjáépülne a háborús pusztításból, egy meglepetésszerű Kreegan-támadás indul meg ellenük. A fáradt és enervált hadsereg képtelen szembeszállni velük. Vezetőjük az új eeofoli uralkodó, Lucifer Kreegan, akinek minden vágya egy régi ereklye, a Végítélet Pengéjének (Armageddon's Blade) begyűjtése, hogy vele leigázza a világot. Megállítására Erathia és Avlee együtt küldenek haderőket, bevetve az elementális erőket is (Conflux). Catherine és a frissen kiszabadított Roland király segítségére lesz egy fiatal fél-elf, Gelu. Gelu legyőzi Lucifer tábornokát, Xeront, és megszerzi tőle a legendás kardot. Ezután magával Luciferrel is végez. A kard végül Gelunál marad, amelynek, mint a későbbi részekből kiderül, beláthatatlan következményei lesznek. Karakterek Az új küldetések során számos hőst vezethetünk hadba. A fő sztoriszál vezérei: Catherine királynő, Roland Ironfist, Gelu, Xeron. A többi küldetés során felbukkan Dracon, a bracadai varázsló; a barbár Kilgor, Mutare hadúr és Adrienne, valamint Sir Christian. Fejlesztés A játék készítése már az alapjáték után megkezdődött, és a Might and Magic VII-ben megismert futurisztikus gonoszok jövőjét, a Forge frakciót mesélte volna el. A rajongók nyomására azonban nem a gonosz, hanem a jó befejezés lett a hivatalos, s ezért az ötletet elvetették. Fontos indok volt még az is, hogy a Might and Magic világát ne vonják teljesen a sci-fi hatása alá. A sebtiben bekövetkezett váltások miatt a tervezőknek nem volt elég ideje megalkotni az új frakciót, a Conflux ezért is lett a korábban már megismert elementálok gyűjtőhelye. Újdonságok Az alapjátékhoz képest újítás az új vártípus, a Conflux bevezetése, mely az elementális erők köré szerveződött. Hat új küldetéssorozat mutatkozott be, 35 extra pályával. A korábbi részekből visszaköszönnek a senkihez nem tartozó lénytípusok, mint a paraszt, a félszerzet, vagy a vaddisznó, esetleg a rendkívül erős azúr sárkány. Tizenegy új hős és két új extra varázstárgy is bevezetésre került. Itt vezették be azt is, hogy a térkép egyes objektumai csak akkor elérhetőek, ha a játékos teljesít előbb egy extra küldetést. Járt a kiegészítőhöz egy véletlenszerű térképgenerátor és egy pályaszerkesztő is. Olegário Benquerença Olegário Manuel Bártolo Faustino Benquerença (Leiria, 1969. október 18. –) portugál nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása biztosítási szakember, ügynök. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Édesapja szintén játékvezető volt, az ő példáját követve szerezte meg a játékvezetői vizsgát, 1995-ben lett országa legmagasabb labdarúgó osztályának játékvezetője. Nemzetközi játékvezetés A Portugál labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2001-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak tagjai közé. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. 2005-ben csatlakozhatott az UEFA JB elit játékvezetőnek csoportjához. A portugál nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. Labdarúgó-világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Dél-Korea rendezte a 2007-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB hivatalnokként foglalkoztatta. U20-as labdarúgó-világbajnokság Egyiptom rendezte a 17., a 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB Olegário Benquerença bíró mellett partbírói szolgálatra alkalmazta. --- 2008-ban a FIFA JB bejelentette, hogy a Dél-Afrika által rendezendő világbajnokságra, a játékvezetők átmeneti listájára helyezte. A FIFA JB 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő harminc játékvezetőt, akik Kassai Viktor és 28 társa között ott voltak a világtornán. Az érintettek március 2-6. között a Kanári-szigeteken vettek részt szemináriumon, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kellett megjelenniük. Az ellenőrző vizsgálatokon megfelelt az elvárásoknak, így a FIFA JB delegálta az utazó keretbe. A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra valamint Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként vette igénybe szolgálatát. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 3. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A 2008-as Európa-bajnokságon tartalékként, negyedik játékvezetőként volt jelen. Politikai aktivitása A szocialista párt Youth szervezetében tevékenykedik. Szakmai sikerek Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 125, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Ali Al-Badwawi, Graham Barber, Piero Ceccarini, Martin Hansson, James McCluskey, Nicole Petignat, Alain Sars, Mark Shield és Kírosz Vasszárasz társaságában. Magyar kapcsolat 2004. január 25-én ő volt az a játékvezető, aki a portugál bajnoki mérkőzésen sárga lapos figyelmeztetést adott Fehér Miklós-nak, aki kicsivel később a játéktéren - nem a sárga lap miatt - összeesett és később meghalt. Java Community Process A Java Community Process vagy JCP egy 1998-ban útjára indított kezdeményezés, amely lehetővé teszi a Java technológia iránt érdeklődőknek a Java architektúra fejlesztésében való részvételt. A JCP áttekintése A JCP honlapjára bárki szabadon regisztrálhat, és részt vehet a javaslatok értékelésének folyamatában, valamint adhat visszajelzést a JSR-ek részére. Továbbá bárki jelentkezhet, hogy JCP taggá váljon, és egy JSR Szakértői Csoportjának (Expert Group) része legyen, és benyújthasson saját JSR javaslatokat. A JCP munkájának célja, hogy megőrizze a Java technológia meghatározó tulajdonságait, a stabilitást, és platformokon átívelő kompatibilitást. Továbbá céljuk, hogy a platform folyamatos bővítésével az megfeleljen a fejlesztők újabbnál-újabb technológiai igényeinek. Java Specification Request A JCP központi elemei a JSR, azaz a Java Specification Request dokumentumok, amelyek javaslatokat tartalmaznak arra, hogy a jövőben mit tartalmazzon a Java specifikáció. Mielőtt egy JSR véglegessé válna, át kell esnie egy nyilvános szemlén (idegen szóval public review-n). Ezek után a JSR-t szavazásra bocsátják. A JSR elbírálási folyamat Az elbírálási folyamat az évek során több alkalommal lett módosítva, újragondolva. A különböző módosításokat verziószámokkal illetik, a legújabb változat a JCP 2.7, mely 2009 májusától van alkalmazva. A folyamat négy fő lépésből áll: Kezdeményezés: Egy specifikáció javaslatot általában a közösségi tagok nyújtanak be, és a Végrehajtó Bizottság hagy jóvá kidolgozásra. Gyakran, hetente több új javaslatot is elfogadnak. Korai piszkozat: Miután egy JSR-t jóváhagytak, szakértői csoport alakul, akik kidolgozzák az első piszkozatot, melyet a közösség és a Végrehajtó Bizottság is értékel. A visszajelzések alapján a szakértői csoport folyamatosan finomítja a piszkozatot. Ebben a szakaszban a Végrehajtó Bizottság elővetíthet licencelési és üzleti feltételeket. Nyilvános piszkozat: A JSR-t kihelyezik a nyilvános website-ra, ahol bárki megtekintheti, és értékelheti azt. Az értékelés után a Végrehajtó Bizottság eldönti, hogy a piszkozat továbbmehet-e a következő lépésre. Felhasználják a közösség által biztosított visszajelzéseket, hogy létrehozzá a "végső piszkozatot" ( Proposed Final Draft ). A szakértői csoport leellenőrzi, hogy technikai szempontból megfelel-e az elvárásoknak a "minta megvalósítás", és elküldi azt a Végrehajtó Bizottságnak végső jóváhagyásra. Ezután a specifikáció, megvalósítás, és a kompatibilitási csomag mind publikálásra kerülnek. Karbantartás: A folyamatos visszajelzések, javaslatok, és igényeknek alapján folyamatosan frissítve van a specifikáció. A Végrehajtó Bizottság dönti el, hogy mely javasolt változtatásokat kell azonnal végrehajtani, és melyekre kell szakértői csoportot toborozni. Az ő felelősségük továbbá a konfliktusok elrendezése is. JSR-ek listája Több, mint 300 JSR létezik. Az alábbi táblázat néhány közismertebbet tartalmaz: 6A busz (Balassagyarmat) A balassagyarmati 6A jelzésű autóbusz a 6-os busz betétjárata, hétköznapokon az Autóbusz-állomás és a Mahle között közlekedik, hétvégéken a Kenessey Albert Kórház és a Mahle között közlekedik. A járat a városi önkormányzat megrendelésére a Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. Járművek Hétköznapokon egy Volvo 8900, egy Volvo 8500, egy Volvo 7700, egy Volvo-Alfa Localo és egy MAN SL 223 szállítják az utasokat. Hétvégén egy MAN SL 223 és egy Volvo-Alfa Regio közlekedik Története 2015. január 1-jétől a Volán telep helyett meghosszabbított útvonalon a Mahleig közlekedik. Voodoo (dal) A Voodoo a nyolcadik dal a Queen + Paul Rodgers formáció 2008-as The Cosmos Rocks albumáról. Nyilatkozatok szerint valójában Paul Rodgers szerzeménye, bár megegyezés szerint az albumon nem jelölték külön a szerzőséget. Rodgers elmondása szerint a végső változata egy stúdióbeli jammelés során alakult ki, ahol ő énekelt, Brian May gitározott, Roger Taylor pedig dobolt. Már a harmadik próba után felvették, így a dalnak lett egy spontán utánérzése. Az album egyik legbluesosabb, legfülledtebb dala, amely leginkább Rodgers stílusához áll közel, jól kiemeli énekesi teljesítményét, a hangja bizonyos helyeken falzettbe nyúlik. A szövegében okkult blues és rock hagyományokat elevenít fel, az énekes például a fekete mágiát és a varázslatokat említi. A PopMatters kritikusa Carlos Santana stílusához hasonlította. Rendszeresen játszották a Rock the Cosmos Tour lemezbemutató turné során. Nyugati Frank Királyság A Nyugati Frank Királyság a II. (Kopasz) Károly uralma alatt álló terület volt a 843-as verduni szerződés után. Ez volt az egyik a Frank Birodalom három utódállama közül a Középső Frank Királyság és Keleti Frank Királyság mellett. Ez az államalakulat a modern Franciaország alapja. Úgy is ismert volt, mint Francia Occidentalis. A Nyugati Frank Királyság része Aquitania, Bretagne, Burgundia, Katalónia, Flandria, Baszkföld, Gothia (Septimania), Île-de-France és Toulouse. 987-től már Francia Királyság néven szerepelt, mert az Île-de-France-t uraló Capet Hugót, a Capeting-dinasztia alapítóját választották királynak, aki megteremtette az örökletes királyi hatalom alapjait. Scytalopus femoralis A Scytalopus femoralis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fedettcsőrűfélék (Rhinocryptidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Andokban, Peru területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 12 centiméter, testtömege 20-28 gramm. Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.) (angolul) Monteils (Tarn-et-Garonne) Monteils település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 1364 fő (2015). Monteils Caussade, Saint-Cirq és Septfonds községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (16490) 1990 ST2 A (16490) 1990 ST2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry E. Holt fedezte fel 1990. szeptember 18-án. Brazil tinamu A brazil tinamu (Crypturellus strigulosus) a tinamualakúak (Tinamiformes) rendjébe, ezen belül a tinamufélék (Tinamidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Brazilian Tinamou) Előfordulása Brazília, Bolívia és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, maximum 500 méter magasságig. Megjelenése Testhossza átlagosan 28 centiméter. Tollazata vöröses-barna, torka krém színű, hasa fehér, mellkasa szürke és lábai barnák. Életmódja Ennek a tinamu fajnak is a tápláléka nagy részét földön vagy alacsony bokrokon levő gyümölcsök alkotják, valamint kisebb mértékben gyökereket és gerincteleneket is fogyaszt. Szaporodása A hím költi ki a tojásokat, amelyek származhatnak akár négy különböző tojótól is. A hím neveli őket 2–3 héten keresztül, míg önállóak nem lesznek. Gondol Dániel Gondol Dániel (Inota, 1815 – Alvinc, 1891. május 7.) esztéta, író, műfordító; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1845). Pályája Gondol Dániel nemes származású református lelkész és Debreczeni Zsófia fia. Pápán tanult, majd egyik tanárának ajánlatával Bécsben egy családnál nevelő lett. Itt szánta el magát egy magyar grammatika elkészítésére; ennek alaktani részét Pápán el is fogadták tankönyvnek. 1845. november 22-én Fáy András ajánlatára a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Ekkor a bécsi udvari kancellária kiadóhivatalában udvari járulnok és hites jegyző, 1847-ben fogalmazó gyakornok volt. 1848-ban a magyar belügyminisztériumban lett fogalmazó, a szabadságharc bukása után Baracskán, egyik tanítványának nevelőanyjánál húzta meg magát, akit később feleségül vett. Emiatt pereskednie is kellett. 1867-ben Pesten a pénzügyminisztériumban vállalt hivatalt, innen vonult nyugalomba 1880-ban. Erdélybe költözött és Alvincen gazdálkodott. 1858-ban újfajta ekét talált fel. Költeményei jelentek meg a sárospataki Parthenonban (1834., 1837.), majd Regény és dráma párhuzamban című értekezésével a Kisfaludy Társaság által 1840-ben kitűzött 15 arany jutalmat nyerte el (Kisfaludy Társaság Évlapjai II. 54–220. o.). Ugyanott jelent meg (IV. 308–317. o.) Sophocles színművei cselekvény tekintetében. Írt még az Athenaeumba (1843. II. Kifejlet, engesztelődés Sophocles drámáiban). Több mezőgazdasági témájú cikke jelent meg gazdasági lapokban. Munkái Regény és dráma párhuzamban. Pest, 1841. Twist Olivér . Boz ( Charles Dickens ) után angolból ford. Pest, 1843. Három kötet. (Külföldi Regénytár) Elemi számtan kezdő gyermekek számára. Emerson amerikai tudós munkája szerint, mely északamerikai egyesült államokban iskolai kézi könyvül fogadtatott el. Ford. Pest, 1844. Magyar nyelvtan. Bécs, 1845. (I. és II. iskolások számára). Két füzet. Az utolsó mohikán. Regény Cooper után angolból ford. Pest, 1846. (Uj Külföldi Regénytár) Takarmány- és hús-árszabás. Pest, 1867. Fordított színművei: Romeo és Julia , szomorújáték 5 felvonásban. Shakespeare után ford. (Pesten a Nemzeti Színházban mutatták be először 1844. április 17-én, azután többször 1868-ig az ő fordításában.) A windsori víg nők, vígjáték 3 felvonásban. Shakespeare után angolból ford. (Pesten a Nemzeti Színházban mutatták be először A windsori csalfa hölgyek címmel 1854. december 18-án, Szigligeti Ede vitte színre.) Tell Vilmos, dráma 5 felvonásban. Schiller után németből ford. Homérosz fordításával is foglalkozott, ez azonban töredékesen maradt. Írt eredeti vígjátékot is Turkevei álnéven (Férj szelídítő, 3 felvonás), ennek bemutatója a pesti Nemzeti Színházban 1847. január 8-án megbukott. Scytalopus latebricola A Scytalopus latebricola a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fedettcsőrűfélék (Rhinocryptidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kolumbia és Venezuela területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 11 centiméter, testtömege 21.5 gramm. Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. október 23.) (angolul) Ilja Mihajlovics Osanyin Ilja Mihajlovics Osanyin (Илья Михайлович Ошанин; 1900. április 22. – 1982. szeptember 5.) szovjet–orosz sinológus. Élete, munkássága Osanyin a kiváló sinológus, Vaszilij Mihajlovics Alekszejev tanítványaként végzett a Leningrádi Állami Egyetemen. Legjelentősebb munkája, az 1952-ben megjelent kínai–orosz szótár. Ennek bővített, négykötetes változatát, amely 70 ezer szót tartalmaz 1955-ben adták ki. 50 éve tartó szakmai munkássága elismeréseképpen 1982-ben a Szovjetunió Állami díjával tüntették ki. Osanyin háromszor nősült, második felesége Arkagyij Natanovics Sztrugackij (1925–1991), a híres orosz sci-fi-író lánya volt. Főbb művei Культура и письменность Востока. «Новая эра китайской письменности» 1931, № 9 Учебник китайского разговорного языка «Байхуа». Москва-Ленинград: «Искра революции», 1935. Учебник китайского языка для первого года обучения. Часть 1. Москва: «Воениздат», 1944. 168 с. О понятийных категориях китайского глагола // Труды ВИИЯ. № 1. Москва, 1945. С. 41-47. О частях речи в китайском языке // Труды ВИИЯ. № 3. Москва, 1946. С. 77-92. Учебник китайского языка / Военное издательство Министерства Вооруженных Сил СССР. Москва: Военный институт иностранных языков. 1946. Китайско-русский словарь. Около 65 000 слов и выражений / АН СССР. Институт востоковедения. Москва: Государственное издательство иностранных и национальных словарей. 1952. Китайско-русский словарь. Более 70 000 слов и выражений. Москва: Государственное издательство иностранных и национальных словарей, 1955. Большой китайско-русский словарь по русской графической системе в 4 томах. Около 250 000 слов и выражений / АН СССР. Институт востоковедения. Москва: ГРВЛ, 1983—1984. Szapolyai Borbála lengyel királyné Szapolyai Borbála (lengyelül: Barbara Zapolya; Trencsén, 1495 – Krakkó, 1515. október 2.) I. Zsigmond lengyel király első felesége, lengyel királyné és litván nagyhercegné, Szapolyai János és Szapolyai György húga. Élete 1495-ben született Szapolyai István nádor és Hedvig tescheni hercegnő leányaként. 1512. február 8-án Krakkóban férjhez ment I. Zsigmond lengyel királyhoz, II. Ulászló magyar király öccséhez, február 12-én koronázták meg. A házasság révén Lengyelország a magyar nemzeti párttal került összeköttetésbe, melynek vezére, Szapolyai János, Szapolyai Borbála fivére volt. I. Zsigmond 1512-től az oroszokkal hadakozott, és férje távollétei idején Borbála ideje nagy részét Litvánia fővárosában, Vilniusban töltötte, 1515 februárjában költözött vissza Krakkóba. Második gyermeke, Anna születése után néhány hónappal, 1515. október 2-án halt meg, állítólag epilepsziában. Halála után férjének megszakadt kapcsolata a magyar nemzeti párttal, I. Miksa német-római császár befolyása alá került, akinek ajánlására vette feleségül 1518-ban Bona Sforzát, a milánói herceg árváját. Gyermekei Hedvig (* Poznań , 1513 . március 15. ; †Neuruppin, Brandenburg , 1573 . február 7. ), 1535 -től II. Joachim brandenburgi választófejedelem felesége Anna (* Krakkó , 1515 . július 1. ; † 1520 . május 8. ) Apache Rocks the Bottom Az Apache Rocks the Bottom a Scooter második kislemeze a Who’s Got the Last Laugh Now? című albumáról. Két szám, az Apache és a Rock Bottom összevonásából keletkezett. Előbbiből a refrént, utóbbiból a szöveget kapta. A szám eredetijét a The Shadows játszotta. Számok listája Radio Edit Extended Mix (5:46) Dub Mix (5:54) Club Mix (5:32) Snippet (0:30) Countdown (1:44) Rock Bottom kislemez Az eredeti változat mellett 2006-ban Hollandiában megjelent a Rock Bottom eredeti, albumverziója is kislemezen. Az eltérés az előzőhöz képest nem sok: Rock Bottom (Radio Mix) Apache Rocks The Bottom (Radio Mix) Rock Bottom (Video Mix) Countdown Vinyl verziók Apache A limitált kiadású 12-es bakelitlemez mindössze egyoldalas volt, és az Apache club mixe található meg rajta. Apache Rocks The Bottom A1 : Apache Rocks The Bottom (Extended Mix) A2 : Countdown B1 : Apache Rocks The Bottom (Dub Mix) B2 : Apache (Club Mix) Naas Naas osztrák község Stájerország Weizi járásában. 2018 januárjában 1377 lakosa volt. Elhelyezkedése Naas a kelet-stájerországi régióban fekszik az Weizbach folyó mentén. Legmagasabb pontja az 1271 m magas Patscha. Az önkormányzat 5 települést egyesít: Affental (783 lakos 2018-ban), Birchbaum (187), Dürntal (77), Gschaid bei Weiz (73) és Naas (257). A környező önkormányzatok: északra Sankt Kathrein am Offenegg, keletre Thannhausen, délkeletre Weiz, délre Mortantsch, délnyugatra Gutenberg-Stenzengreith, északnyugatra Passail. Története Naas területére a 6. században szlávok költöztek, a mai helynevek jelentős része szláv eredetű. A falu első írásos említése a 12-13. századból származik, amikor a salzburgi érsek németeket telepített a térségbe. Szintén a 12. században dokumentálták először Sturmberg várát, amelyet első névről ismert tulajdonosa egy bizonyos Gebhard nevű lovag 1216-ból. A Sturmbergek az érsek vazallusai voltak, birtokukhoz 53 jobbágytelek és 9 majorság tartozott. 1425 körül a család kihalt, a birtokot a Radmannsdorfok örökölték. A falu a későbbiekben a gutenbergi és a thannhauseni uradalmakhoz is tartozott, majd Weiz városának várnagya uralta. Miután 1848-ban eltörölték a feudális birtokrendszert, 1850-ben megalakult a községi önkormányzat. A község területén lévő hágókon két kereskedelmi útvonal is átvezetett, mindkettő észak felé, a Passaili-medencébe. Jelentőségük a Weiz-szurdokon átvezető út 1883-as megnyitása után még inkább megnövekedett. Lakosság A naasi önkormányzat területén 2018 januárjában 1377 fő élt. A lakosságszám 2001-ig növekedett (1381 fő), azóta stagnál. 2015-ben a helybeliek 97,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,4% a régi (2004 előtti), 1,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 94,6%-a római katolikusnak, 1% evangélikusnak, 2,3% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 7 magyar élt a községben. Látnivalók Sturmberg várának romjai a Weiz-szurdok és a Rába-szurdok a Grasslhöhle és a Katerloch cseppkőbarlangok Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület (KSI) a hazai utánpótlás-nevelés egyik legismertebb fellegvára. Története Az 1963 óta sikeresen működő KSI a hazai utánpótlás-nevelés egyik legismertebb fellegvára. Története során számos olimpiai-, világ- és Európa-bajnokot nevelt. A Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet módszertani mintaegyesületeként tizenkét szakosztályt működtet, ebből nyolcat az egyesület központjában Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnok – Puskás Ferenc Stadion – területén. Kerékpárosai a Millenárison, kajak-kenu versenyzői a Népszigeten, vízilabdázói a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában és a Császár-Komjádi Béla Sportuszodában, sízői pedig a Csillebérci Sport és Szabadidő Központban tartják edzéseiket. II. Károly mecklenburg–strelitzi nagyherceg II. Károly (Mirow, 1741. október 10. – Neustrelitz, 1816. november 6.) Mecklenburg-Strelitz hercege, 1815-től nagyhercege. Élete Károly 1763-tól 1764-ig részt vett a portugál–spanyol háborúban. 1794-ben a gyermektelen III. Adolf Frigyes nagybátyja és a gyermektelen IV. Adolf Frigyes bátyja után Károly örökölte a strelitzi trónt. 1815. június 28-án a bécsi kongresszuson Károly – a porosz király híveként – nagyhercegi címet kapott. Házasságai, gyermekei Károly nagyherceg kétszer nősült. Első házasságát 1768-ban kötötte Friderika Karolina Lujza hessen-darmstadti hercegnővel (1752–1782), György Vilmos hessen-darmstadti herceg (1722–1782) és Lujza leiningen-dagsburgi grófnő (1729–1818) leányával. E házasságból tíz gyermek született, de csak öten érték meg a felnőttkort. Sarolta (1769–1818), aki Frigyes szász-hildburghauseni herceg felesége lett. Karolina (1771–1773), kisgyermekként meghalt. György (1772–1773), kisgyermekként meghalt. Terézia (1770–1827), Thurn und Taxis hercegnéje. Frigyes (1774/1775–1775), kisgyermekként meghalt. Lujza (1776–1810), aki 1793-ban Frigyes Vilmos porosz királyi herceghez, Poroszország későbbi királyához ment férjhez. Friderika (1778–1841), 1815-től I. Ernő Ágost hannoveri király felesége. György Frigyes Károly trónörökös (1779–1860), 1816-tól mecklenburg–strelitzi nagyherceg , aki 1817-ben Hessen-Kasseli Mária tartománygrófnőt (1796–1880), II. Frigyes hessen-kasseli tartománygróf leányát vette feleségül. Frigyes (1781–1783), kisgyermekként meghalt. Augusta Albertina (*/† 1782), születésekor meghalt. Második házasságát első feleségének elhunyta (1782) után két évvel, 1784-ben kötötte. Saját sógornőjét, elhunyt feleségének húgát, Sarolta Vilma hessen-darmstadti hercegnőt (1755–1785) vette feleségül, aki azonban már 1785. december 12-én, első gyermekének születésekor meghalt. Egyetlen fiú maradt utána: Károly Frigyes Ágost (Karl zu Mecklenburg, 1785–1837), később a porosz hadsereg tábornoka, nem nősült meg. Hollósi Géza Hollósi Géza (Budapest, 1938. május 2. – 2002. szeptember 6.) olimpiai 4. és 5. helyezett, kétszeres világbajnoki ezüstérmes magyar birkózó. Első világeseménye az 1959-es birkózó-világbajnokság volt, ahol ezüstérmes lett szabadfogású középsúlyban. Első olimpiai részvétele a római 1960. évi nyári olimpiai játékok volt. Férfi középsúlyú szabadfogású birkózásban az 5. helyen végzett. Az 1961-es birkózó-világbajnokságon szintén szabadfogású középsúlyban indult és ismét ezüstérmes lett. Az 1964. évi nyári olimpiai játékokon Tokióban kötöttfogásban és szabadfogásban is elindult középsúlyban és a 4. illetve az 5. helyen végzett. Az 1965-ös birkózó-világbajnokságon már 87 kg-os súlycsoportban indult és az 5. helyen zárt. Az 1966-os birkózó-Európa-bajnokságon szintén az 5. helyen zárt. Az 1968-as birkózó-Európa-bajnokságon a 6. helyet szerezte meg. Az utolsó nagy világeseménye az mexikóvárosi 1968. évi nyári olimpiai játékok volt, ahol helyezés nélkül zárt. Völgyfalva Völgyfalva (németül Zillingtal, horvátul Celindof) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban. Fekvése Kismartontól 6 km-re délnyugatra fekszik. Története A község területe már az újkőkorban lakott volt, ezt bizonyítják a Rudolf-major területén előkerült településmaradványok, melyek az i. e. 5500 és 5000 közötti időből származnak. 1948-ban egy különösen szép lelet került elő a Mitterwald nádasából az ún. „Zillingtali Vénusz” egy nőt ábrázoló agyagfigura az i. e. 5000 körüli időből. További településmaradványok és sírok kerültek elő a lengyeli kultúra korából az. i. e. 5000 és 4300 közötti időből is. Ebből az időszakból származik az az 1984-ben talált 34-45 közötti férficsontváz is, melynek koponyáján műtét nyomait fedezték fel. A lelet tanúsága szerint a férfi a műtétet túlélte. Ez a legrégebbi ismert koponyaműtét Ausztriában. 1892-ben legalább két urnasírt találtak az i. e. 1200 és 1050 közötti időből. A Schimmelkapelle környékén az i. e. 750 és 450 közötti időből származó hallstatt-kori településmaradványokat tártak fel. A község északkeleti határában a 4. századból származó késő római temető került elő. 1927 és 1930 között a településtől nyugatra eső határban 7–8. századi, 797 sírból álló hatalmas avar temetőt tártak fel. A temető teljes feltárása azonban csak 1994-re fejeződött be. Az itt övcsatdíszként megtalált griffmadár került be 1992-ben a település címerébe is. Völgyfalu helyén a honfoglalást követően valószínűleg határőr település állt ezen a helyen. Egy 1271-es oklevél egy "Pomog" nevű település bukkan itt fel, mely a Byk kisnemesi család birtoka volt. A mai települést 1301-ben "Cylygenthal" néven említik először. Nevét Szent Cecília tiszteletére szentelt templomáról, vagy egy Cilli nevű birtokosról kaphatta. 1435-ben "Ciligenthal" Fraknó várának birtokaként tűnik fel és 1740-ig a fraknói uradalom része maradt. A korabeli összeírások szerint a település 1498 és 1506 között puszta volt. Az elnéptelenedést általában a Hunyadi Mátyás és III. Frigyes német-római császár közötti háborúval, valamint gazdasági okokkal magyarázzák. 1529-ben és 1532-ben is elpusztította a török. Az elpusztult lakosság helyére horvátokat telepítettek be. 1569-ben 57, 1589-ben 68 házat számláltak itt, mely mintegy 400 lakost jelent. A reformáció a horvát lakosság körében nem tudott gyökeret verni. 1605-ben Bocskai István, 1619-ben Bethlen Gábor hadai dúlták fel, többek között a falu iskolája is leégett. 1622-ben Völgyfalva a fraknói uradalommal együtt az Esterházy család birtoka lett. Temploma 1659-ben épült, 1683-ban a török lerombolta, de 1696-ban helyreállították. 1704 és 1709 között többször érte kuruc támadás a települést. 1743-ban a pecsenyédi uradalomhoz csatolták. 1832-ben kolerajárvány pusztított, melynek számos áldozata volt. 1863-ban egy tűzvészben sok ház és pajta égett le. Fényes Elek szerint " Völgyfalu, németül Zillingthal, horvát f. Sopron vmegyében, Sopronhoz északra 3 mfld. 144 házzal, 1006 kathol. lak., paroch. templommal. Hegyes völgyes határa sovány, s van 1371 h. szántóföldje, 83 h. rétje, 637 hold legelője 318 font (100 négyszögölével) kivágott szőlőhegye, 17 h. erdeje. Az uradalmi erdő 30 h. Telkesgazda: 117. Van itt az uraságnak, hg. Eszterházy Pálnak kőszén bányája." A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott. Az első világháborúnak 36 áldozata volt a községben. 1921-ben Ausztria része lett. Az elektromos áramot 1928-ban vezették be. Népessége 1910-ben 972, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Neves személyek A település szülötte Kruesz Krizosztom (1819–1885) bencés pap, 1865–1885 között pannonhalmi főapát, pedagógus, az MTA tagja. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1659-ben épült barokk stílusban, berendezése rokokó. Főoltárát Szent István király, Szent László király, Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Borbála szobrai díszítik. Tornya 1747-ben épült, amikor a templomot is megújították. 1998-ban a renoválás során 10. – 11. századi alapfalakra bukkantak és előtűntek a 13. –14. századi átépítés nyomai is. José Mindlin José Mindlin (São Paulo, 1914. szeptember 8. – 2010. február 28.) ukrajnai zsidó származású brazil ügyvéd, üzletember, újságíró és író. Szülei Odessza városában születtek. 2006 és 2010 között a Brazil Szépirodalmi Akadémia 29. székének volt akadémikusa, a patrónus Martins Pena 5. utódja lett. Forrás Életrajza Enciclopédia Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) (16495) 1990 SR8 A (16495) 1990 SR8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. szeptember 22-én. Kokuhaku (Chatmonchy-album) A Kokuhaku (��, ’Beismerés’) a Chatmonchy japán együttes harmadik stúdióalbuma, amely 2009. március 4-én jelent meg a Ki/oon Records kiadó gondozásában. A Kokuhaku első kislemeze, a Hira hira hiraku himicu no tobira 2008. február 27-én jelent meg. A soron következő kislemezek a Kaze fukeba koi (június 25.), a Szomaru jo (november 5.) és a Last Love Letter (2009. február 4.) lettek. A Hira hira hiraku himicu no tobira a 2008-ban bemutatott Gacsi Boy film főcímdalaként, a Szomaru jo a Tónszúra című dorama főcímdalaként, a Kaze fukeba koi a Shiseido Seabreeze termékeit népszerűsítő reklám főcímdala, míg a Last Love Letter az Ongaku szensi Music Fighter televíziós sorozat főcímdalaként volt hallható. A korong a második helyen mutatkozott be az Oricon eladási listáján, melyen öt hétig szerepelt. Számlista 8 cm no Pinwheel ( ��������� ) (4:03) Hira hira hiraku himicu no tobira (Album Mix) ( ����������� ) (3:50) Umi kara deta szakana ( ������ ) (4:34) Szomaru jo ( ���� ) (3:37) Cat Walk (4:34) Jodan ( �� ) (4:12) Hibiscus va fuju ni szaku ( ����������� ) (3:09) Aimai na kandzsó ( ������� ) (4:51) Nagaime de mite ( ������ ) (3:41) Love Is Soup (3:38) Kaze fukeba koi ( ����� ) (3:41) Last Love Letter (Album ver.) (3:22) Jaszasisza ( ���� ) (4:28) Bennett megye Bennett megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Dél-Dakota államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Martin. Lakosainak száma 3452 fő (2013. július 1.). Bennett megye Jackson, Todd, Cherry és Oglala Lakota megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Dexibuprofén A dexibuprofén más néven (S)-ibuprofén gyulladáscsökkentő, fájdalom- és lázcsillapító hatású nem szteroid gyulladásgátló vegyület. Az (S)-ibuprofén [= S(+)-ibuprofén] az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje. Hatása Gátolja a prosztaglandin bioszintézisét, alapvetően ez hatásmechanizmusának alapja. A (S)-ibuprofén hatékonyabb ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátló mint az ibuprofén. Klinikai vizsgálatokban összehasonlították az ibuprofén és az (S)-ibuprofén hatékonyságát osteoarthrosis, fogászati fájdalom, láz és dysmeorrhoea kezelésében. Ha az ibuprofén adagjának 50%-át alkalmazták (S)-ibuprofénből, az elegendő volt a klinikai hatékonyság tekintetében. Az (S)-ibuprofén/ibuprofén 1:2 dózisaránya alacsonyabb mint azt az összehasonlító farmakokinetikai vizsgálatokból várni lehetett. Egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatok felvetik, hogy a R(-)-ibuprofén (az ibuprofén racém keverékének alkotója) miután átmegy egy metabolikus királis inverzión [S(+)-ibuprofénné azaz (S)-ibuprofénné alakul], hozzájárul a klinikai hatékonyság fokozásához. Az (S)-ibuprofén ibuprofénhez viszonyított fokozott hatékonysága összefüggésben lehet annak fokozott COX-2 szelektivitásával és más magyarázatok is valószínűsíthetők. Készítmények SERACTIL Feld Mátyás Feld Mátyás, 1935-től Föld Mátyás (Budapest, 1876. október 28. – Budapest, 1953. december 13.) színész, színházigazgató, színpadi rendező, Feld Zsigmond színész és rendező fia, Feld Irén színésznő és Föld Aurél újságíró testvére. Élete Gyermekként már fellépett apja, Feld Zsigmond gyermekszínházában. 1896–1897-ben indult színészi karrierje Székesfehérvárott komikus operettbuffóként, pályáját 1898-tól a Városligeti Színkörben folytatta. Nemsokára rendezőként is megismerte a közönség. 1919-től a Városliget Színkör helyettes igazgatója, 1926–től 1935-ig pedig igazgatója volt. 1894-től írt gyermekdarabokat, nagy sikerre azonban bohózataival, revüivel, paródiáival tett szert, melyek a Városligeti Színkörben kerültek színpadra, és Budapest nyári látnivalóiként funkcionáltak. 1935-től Föld Mátyás néven volt ismert. 1938-ban indította útjára a Színházi Futár című lapot. Drámái A nevető Budapest (1894); Blitzweiss Kóbi (1896); Trilbyk (1897); Ócska brigadéros (1901); Szervusz Pest (1914); Szervusz Belgrád (1914); Bolse Viki (1918); Nincs már zsidó Pesten (1924); Mersz-e Matyi? (1928); Ne hagyd magad Dolfikám! (1933). Művei Faragó Jenő –Feld Mátyás: A Smokk család. Pesti bohózat ; Schenk, Bp., 1909 ( Mozgó könyvtár ) Föld Mátyás Emlékiratai. Utazás a Feld körül / Mindenki benne van ; s.n., Bp., 1941 Űrverseny Az űrverseny az űrkutatás egy korszakát jelöli, és egy nem hivatalos versengést jelent az egykori két nagyhatalom az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ez az időszak 1957 és 1975 között tartott. Az űrverseny kezdetének a Szputnyik–1 műhold pályára állításának 1957. október 4-i dátuma számít, bár maga – az ennek alapjául szolgáló – katonai célú rakétafejlesztés már a második világháború végén elkezdődött. Az időszak végének az 1975 júliusában lebonyolított közös szovjet-amerikai repülés az Szojuz–Apollo-program számít. A nagyhatalmak az űrverseny keretében párhuzamos fejlesztéseket eszközöltek és presztízskérdést kreáltak az egyes teljesítmények elsőkénti eléréséből. Így ilyen elsőségnek számított az első műhold, az első ember űrbe juttatása, majd nyílt kihívásként a Hold elsőkénti elérése emberekkel. Az űrversenyt szokás a hidegháború egyik fejezetének is tekinteni, talán ezért is választották az elnevezését analógiaként a szintén hidegháborús fegyverkezési verseny kifejezés mintájára. Előzmények A világűr elérésének első tudományos igényű leírása Isaac Newton nevéhez fűződik, ő határozta meg először a Föld körüli pályára álláshoz szükséges első kozmikus sebességet. Az 1900-as évek elején Konsztantyin Ciolkovszkij révén megszületett a rakétaelv, amely irányt mutatott az űr eléréséhez. Az 1950-es években Kármán Tódor matematikai számításokra alapozva jelölte ki a világűr határát 100 km magasan. Robert Goddard révén pedig 1926-ban megszületett az első folyékony hajtóanyagot használó rakéta. A náci Németországban Goddardtól függetlenül, de az ő publikációit is felhasználva egy amatőr csoport is rakétafejlesztésbe kezdett, melynek eredménye (immár a Harmadik Birodalom hadserege szolgálatában) a V–2 rakétafegyver, az első, valóban működőképes és tömeggyártásban előállított hordozóeszköz megszületése lett. A II. világháborút követően szinte azonnal kezdetét vette a háborúban győztes szövetségesek közötti szembenállás, amely hidegháború néven vonult be a történelembe. Ennek során az ideológiai alapon kialakult politikai tömbök között katonai szembenállás jött létre, ám a katonai technika titkos volta miatt a széles közvélemény vajmi keveset tudhatott a másik fél valódi erejéről. Hruscsov hatalomra kerülésével a szovjet politika hangsúlyt helyezett az erőfitogtatásra, a szovjet technika fejlettségének a nyugati közvélemény számára történő bemutatására. A mindkét oldalon folyó rakétafejlesztések állásának nyilvánosságra hozatala a legjobb propagandaeszköznek látszott a Szovjetuniónak a csúcstechnikában való jártasságát bizonyítandó. Ezért Szergej Koroljov vezetésével titkos űrprogramba kezdtek egy ember alkotta tárgy, majd az ember űrbe juttatására. Az Egyesült Államok is folytatott katonai rakétafejlesztéseket, Eisenhower elnök témabeli érdektelensége miatt kissé megkésve és lassabb ütemben. Az űrrakéta fejlesztése a Vanguard-program keretében zajlott, amelyben az amerikai haditengerészet szakemberei szintén egy tárgy űrbe juttatásával kísérleteztek. 1957. január 1. - 1958. június 30. között a tudományos közösség nemzetközi geofizikai év néven kutatási és rendezvénysorozatot végzett, elsősorban a földmágnesség vizsgálata témájában. Ebbe illeszkedve jelentette be Eisenhower, hogy az USA a világon elsőként fog műholdat felbocsátani a felső légkörbe. Ezt azonban megelőzte a titkos Szputnyik-program, vereséget mérve az amerikaiakra. A sikeres szovjet műholdindítást követően először pánik, majd düh söpört végig az amerikai közvéleményen, amely azonnali visszavágást és az űrbéli elsőség megszerzését követelte a politikusoktól. Ezzel legfelső politikai szintre emelkedett az űrteljesítmények forszírozása és elindult a nyílt űrverseny. Műholdak, űrszondák A kezdetek A világ első sikeres műholdja, az első emberkéz alkotta tárgy, amely Föld körüli pályára állt a Szputnyik–1 lett. A szovjetek kezdeti előnye abból adódott, hogy nukleáris fegyvereik nagyobbak, primitívebbek voltak az amerikai robbanófejekhez mérve. A nagyobb teher pedig komolyabb, fejlettebb hordozórakétát kívánt a feladathoz. Ez egyenesen vezetett a szovjetek diadalaihoz az űrverseny kezdetén. A szovjetek csak a sikert követően jelentették be a kísérletet, ezért vélhetően nem ez volt az első felbocsátásuk, hanem ezt megelőzhette néhány titkosított kudarc is. A következő szovjet műhold egy hónapra az első sikerét követően állt pályára, fedélzetén hordozva Lajka kutyát. A versenytárs amerikaiak felgyorsították a Vanguard-programot, de emellett megbízták Wernher von Braunt, hogy az általa fejlesztett katonai rakétákra alapozva a lehető leghamarabb építsen egy alternatív hordozóeszközt a Vanguard mellé. Végül von Braun koncepciója győzött és Explorer–1 néven az ő csapatának sikerült felbocsátani az első amerikai műholdat. Az első szondák tudományos jelentőséggel is bírtak: a Szputnyik révén a felső légkör sűrűségéről kaphattunk információkat, az Explorer pedig megerősítette a felfedezőjéről elnevezett Föld körüli sugárzási övet, a Van-Allen-övet. Az első műholdpárbajt követően az amerikaiak maradtak aktívabbak. 1958-ban felbocsátották még a Vanguard–1-et, amely – azzal, hogy még ma is fenn kering – kivívta magának a legrégebben az űrben levő eszköz státusát. Az első kommunikációs műhold is az amerikaiak nevéhez fűződik, a SCORE 1958. december 18-án startolt. 1958 másik nagy amerikai eseménye a NASA megalakítása volt, október 1-jén. A frissen megalakult szervezet első embere még az évben bejelentette a világ – és Amerika – első emberes űrprogramjának, a Mercury-programnak a kezdetét. A bolygók meghódítása A nagyhatalmak figyelme nagyon hamar a Naprendszer égitestjei felé fordult. A Szovjetunió 1959. január 2-án indította a Luna–1-et a Hold felé, amely – bár a felszínbe való becsapódásra szánták – 6.000 km-rel repült el mellette. Az amerikai válaszra 1959. március 3-áig kellett várni, a Pioneer–4 65.000 km-rel repült el a Hold mellett. A Luna–2 1959. szeptember 12-én indult és sikeresen becsapódott a Holdba, a Luna–3 három héttel később pedig fényképeket készített a Hold túlsó oldaláról. Azzal, hogy később a Luna-9 1966. február 3-án elsőként szállt le sértetlenül a Holdon, végképp a Szovjetunió nyerte meg a versenyt a Hold eléréséért. Mindez azonban csak előtanulmány volt az ember Holdra juttatásához. A Hold után a szomszéd bolygók elsőkénti elérése vált a nagyhatalmak céljává. A Szovjetunió a belső bolygószomszéd, a Vénusz felé indított szondákat és az 1961. február 12-én startoló Venyera–1 három hónap múltán, 1961. május 19-én repült el a Vénusz mellett. A későbbi próbálkozások a felszíni leszállásra irányultak, melyet csak a negyedik próbálkozásra sikerült teljesíteni a Venyera–7-nek 1970. augusztus 17-én. (Az elsőként leszállni próbáló szondák nem bírták a váratlanul zord vénuszi körülményeket és még a légkörben megsemmisültek). A NASA a kezdeti időkben nem próbálkozott Vénusz-szondával. Nem úgy a Mars esetében, ahol a Holdnál tapasztalt versengés folyt az elsőségért. A Marsot amerikai szonda, a Mariner–4 érte el először. Az űreszköz 1964. november 28-án először készített képeket a Naprendszer egy másik bolygójáról. Marsi leszállást viszont szovjet eszközzel, a Marsz–3-mal sikerült végrehajtani (igaz az csak mindössze 23 másodpercig működött a felszínen). Később a felszín részletesebb felmérését egy amerikai szondapáros, a Viking–1 és Viking–2 végezte el, igaz ezek startjára már csak az űrverseny végét követően került sor. Állat-űrhajósok Lajka kutyával kezdődően már a legelső időktől bocsátottak fel állatokat űrhajókkal. A szovjeteknél elsősorban kutyákkal kísérleteztek, míg az amerikaiak főként majmokat ültettek a kísérleti űrhajóikba. Lajka 1957. november 3-án, a Szputnyik–2 fedélzetén jutott az űrbe, ahol a hivatalos verzió szerint 1 hétig keringett, majd az ételébe adagolt méreg hatására kimúlt, hisz űrhajója még nem volt alkalmas a légköri visszatérésre. Amerikai oldalon már sokkal mindenféle űrprogram előtt kísérleteztek állatok felbocsátásával. Már a V–2 rakétákkal küldtek fel rhesus majmokat és egereket, de ezek rendre elpusztultak vagy már a repülés fázisában, vagy mert a kabinjuk lezuhant. Űrkutatási célokra a Mercury-programban jelentek meg először állatok az amerikai oldalon. A program előzetes tesztjeiben ismét rhesus majmokkal kísérleteztek, míg az emberes repülést megelőző főpróbákon majmok repültek. Ham csimpánz a legelső Mercury repülés előtt, míg Enos csimpánz a legelső orbitális Mercury repülés előtt "próbálta ki" az űrhajót. Szovjet oldalon Lajka repülése után hosszú szünet következett, az állatkísérletek a Vosztok-program előzetes kísérleteiben újultak fel. Jurij Gagarin repülésének előkészítéseként 1960. augusztus 19-én Bjelka és Sztrelka kutya repült a Szputnyik–5-tel, majd 1961. március 25-én immár a kész Vosztok űrhajóval egy műszerekkel teletömött bábu mellett Zvjozdocska kutya is megjárta a világűrt. A szovjetek később is kísérleteztek állatokkal, amikor a NASA már felhagyott ezzel. A szovjet holdprogram keretében a Zond űrszondák egyikén többféle állat – teknősök, muslicák, lisztkukacok – utazott és kerülte meg a Holdat. Emberek az űr(verseny)ben Elsők között is elsők Az űrszondák sikerei után kézenfekvő volt a következő lépés, az ember űrbe juttatása, amelyben az elsőség szintén fontos presztízskérdés volt. A nyilvánosság előtt futó Mercury-program első startját 1961 áprilisára tűzték ki, ám a műholdprogramokhoz hasonlóan titkos Vosztok-program első űrhajója megint megelőzte a NASA űrhajóit. 1961. április 12-én Jurij Gagarin a Vosztok–1 fedélzetén startolt az űrbe és egy Föld körüli fordulatot megtéve az első űrben járt ember lett. Az első amerikai Gagarin útját követően két héttel indulhatott, ám nem Föld körüli pályára, hanem "csak" egy parabolaív mentén végzett űrugrásra. Alan Shepard 1961. május 5-én a Mercury-Redstone 3 fedélzetén egy 15 perces repülést tett, amelynek pályaíve csúcspontján 190 km magasan járt bolygónk felszíne felett és 5 percig súlytalanságban volt. A FAI szabályai szerint azonban ő nem számított űrhajósnak. Az első amerikai űrhajós, aki föld körüli pályán repülve megkerülhette a Földet John Glenn lett 1962. február 20-án. Glenn három fordulatos repülése azonban csak soványka szépségtapasz volt, mivel German Tyitov az egy napos időtartamcsúcsot is felállította már korábban. Később az első szimultán űrrepülés is szovjet elsőbbséget hozott, a Vosztok–3 és Vosztok–4 fedélzetén Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics 5 km-re közelítették meg egymást. Az első női űrhajós is a verseny jegyében startolt, Valentyina Tyereskova a Vosztok–6-on repült 1963. június 16-án. Az első űrsétát 1965. március 18-án tette meg Alekszej Leonov, ezzel három hónapos előnnyel utasította maga mögé Edward White amerikai űrhajóst, aki a Gemini–4 űrhajón teljesítette ugyanezt. Verseny a Holdért Gagarin repülésével az amerikaiak "másodszor is vereséget szenvedtek" a Szputnyik után. Ezért az éppen beiktatott új elnök John F. Kennedy meghirdette az Apollo-programot. A célkitűzés szerint rendkívül rövid időn belül – 9 év alatt – a NASA-nak embert kellett juttatnia a Holdra és biztonságosan vissza is kellett hoznia onnan. Ez hatalmas vállalás volt annak ismeretében, hogy a bejelentés idején meglévő realitások fényévnyi messzeségben voltak a holdutazások által támasztott igényektől. A politikai cél pedig az volt, hogy az inkább tudományos fantasztikumba illő cél teljesítésével kitöröljék a közvélemény gondolkodásából a szovjet teljesítményeket és helyébe egy amerikait állítsanak. A rendelkezésre álló 9 év alatt lezajlott a Saturn hordozórakéta-család fejlesztése, az Apollo űrhajó és az Apollo holdkomp fejlesztése, valamint a Gemini-program, amelyben a holdraszállás műveleteit – űrséta, űrhajók összekapcsolódása – kísérletezték ki. Az Apollo-program csúcspontjaként egy amerikai űrhajós, Neil Armstrong léphetett a Hold felszínére először 1969. július 21-én. Az Apollo-program mellett természetesen szovjet holdprogram is zajlott, ám szovjet űrhajós sohasem jutott a Hold közelébe a hordozóeszköz fejlesztésének kudarca miatt. A Szovjetunióban az űrfejlesztéseket nem vonták össze a NASA-hoz hasonló egységes szervezetben, hanem különböző tervezőirodákban zajlottak az egyes programok megvalósítása. Az irodák között kialakult egyfajta konkurenciaharc miatt az N1 rakéta technikailag nem a legmegfelelőbb eszköz volt holdrakétának, amely a próbák alatt négyszer szenvedett végzetes balesetet. Ennek nyomán – meg azért, mert az amerikaiak végül teljesítették a holdraszállást – a szovjetek 1976-ban törölték végleg az addig titkos holdprogramjukat. Űrállomás-párbaj Már a holdraszállás elhatározásakor alternatív elképzelés volt egy űrállomás, mint egy nagyhatalom űrbeli presztízsének hordozója. A 60-as évektől kezdve voltak mindkét oldalon elképzelések egy hosszú távú tartózkodásra alkalmas űrállomás építéséről. Szovjet oldalon a Szaljut-programban bocsátottak pályára űrállomásokat, amelyre az amerikai válasz a Skylab-program óriás űrállomása volt. Az űrállomások születése az űrversenynek köszönhető. Amikor a Kennedy adminisztráció a 60-as évek elején azt kutatta, mivel lehetne visszavágni a szovjeteknek, a holdraszállás és egy űrállomás megépítése volt a két fő alternatíva. Végül a holdraszállás mellett döntöttek. Ám mindkét nagyhatalom elindult az űrállomás-építés felé, igaz, először csak katonai vonalon. 1965-ben Amerikában elkészítették a Manned Orbital Laboratory (MOL) űrállomás terveit, szovjet oldalon pedig az Almaz űrállomás projekt indult be. Mindkettő egymás űrből történő megfigyelésére irányult. Végül a MOL csak egy ember nélküli kísérleti repülésig jutott. Az Almaz nagyobb karriert futott be: miután a katonaság elvetette, mint nem hatékony kémkedési módszer, civil alkalmazásba vették, Szaljut néven repülhetett. A Szaljut a szovjetek részéről a kútba esett holdterveik kompenzálásaként indult az űrbe és rendkívül sikeres lett. A szovjet űrállomást és a Szaljutok sikerét látva, az amerikaiak is meg kívánták mutatni, hogy ők is képesek nagy űrobjektumot készíteni, ezért az Apollo-program meglévő eszközeiből kiindulva kifejlesztették a maguk űrállomását, a Skylab-et. Ez közel négyszer akkora volt, mint a Szaljutok, így a feljuttatásával az amerikaiak „le is tudták” a feladatot – az oroszok e téren mutatkozó előnyének kiegyenlítését – és az erőforrásokat a Space Shuttle kifejlesztésére csoportosították át. Az űrállomások újabb nemzedéke a Mir, majd a Nemzetközi Űrállomás már nem az űrverseny, hanem az azt követő nemzetközi kooperáció jegyében jött létre, így az már az űrtörténelem egy újabb fejezete. Az űrverseny vége Az űrverseny a hidegháborús enyhüléssel fejeződött be. A szovjet-amerikai kapcsolatokban a hetvenes évek elején, közepén látványos javulás indult el, a fegyverzetkorlátozó tárgyalások (SALT-I, SALT-II) mellett az űrkutatásbeli kooperációról is tárgyalások indultak, hiszen ez mindkét fél számára előnyökkel kecsegtetett. Ezek eredményeként jött létre az Apollo-Szojuz-program, egy közös amerikai-szovjet űrrepülés. Ennek 1975. július 15-i startját tekintjük az Űrverseny befejező aktusának. A kísérlethez kifejlesztettek egy speciális modult, a Dokkoló Modult, amely a két űrhajó eltérő légköre miatti zsilipként szolgált. Ez volt az első nemzetközi űrfejlesztés. Először a Szojuz–19 startolt Alekszej Leonov parancsnokkal és Valerij Kubaszov kutató űrhajóssal, majd másnap indulhatott az Apollo–18 (más számozás szerint – a három Skylab repülést is beleszámítva – Apollo-21), fedélzetén Tom Stafford parancsnokkal, Vance D. Brand parancsnoki-egység pilótával és Donald Slayton dokkolómodul pilótával. A történelmi dokkolás 1975. július 17-én jött létre. A program vége 1975. július 21-én jött el. Ezzel kezdetét vette a szovjet-amerikai űregyüttműködés, és az évtizedekig tartó szembenállásban, szigorú titoktartásban fordulat következett be. Ezért tekintjük korszakzárónak az eseményt. Új űrverseny Bár az űrverseny a hidegháború megszűntével lezártnak tekinthető, napjainkban újabb fejezet nyílik, új űrverseny indul. Eredetileg a szuperhatalmak a világűr meghódítását kirakati tárgyként használták fel, bemutatandó a világnak, hogy mennyire élen járnak a csúcstechnikában. Ennek bemutatására napjainkban sem mutatkozik jobb terület, ezért több feltörekvő hatalom a világűr önálló meghódításában látja országa fejlettsége demonstrálásának lehetőségét. Ennek jegyében Kína is belépett az önállóan embert űrbe juttatni képes hatalmak sorába. Emellett számos ország képes űreszközök felbocsátására (India, Japán, Európa) és számosan vannak a küszöbén annak, hogy képessé váljanak rá (Brazília, Irán, stb.). Az eddig vezető szerepet betöltő USA ezért már változtatott is űrtaktikáján és ismét olyan célokat tűzött ki, amellyel vitathatatlanul megelőz majd minden más űrnemzetet. Pelican A Pelican amerikai post metal/sludge metal/instrumentális rock együttes, amely 2001-ben alakult meg az illinois-i Des Plaines-ben. Lemezeiket a Hydra Head, Southern Lord, The Mylene Sheath kiadók jelentetik meg. Jelenleg négy taggal rendelkeznek: Trevor de Brauw-val, Bryan Herweg-gel, Larry Herweg-gel és Dallas Thomas-szal. Népszerűek lettek különféle dallamok ötvözése és különleges hangzásviláguk miatt. Jellemzők még rájuk a hosszú időtartamú dalok. Diszkográfia Australasia (2003) The Fire in Our Throats Will Beckon the Thaw (2005) City of Echoes (2007) What We All Come to Need (2009) Forever Becoming (2013) Daule kanton Daule kanton Ecuador csendes-óceáni partvidékén található, Guayas tartomány északi részén. Közigazgatási központja Daule. A kanton népessége a 2001-es népszámlálás adatai alapján 85 148 fő volt. Bánáti bazsarózsa A bánáti bazsarózsa vagy bánsági bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) növényritkaság. Legfontosabb élőhelyét a Baranya megyei Zengő gerincén találhatjuk meg, s minden bizonnyal ennek köszönhetően mecseki bazsarózsa névvel is illetik. Tavaszi virágzásakor a kelet-mecseki Hosszúhetényből bazsarózsanéző túrákat szoktak szervezni a lankákra. Eredetileg önálló fajként írta le Anton Rochel botanikus Paeonia banatica tudományos névvel. Később, Soó Rezső munkássága révén, a piros bazsarózsa (Paeonia officinalis) alfajaként tekintettek rá Paeonia officinalis subsp. banatica néven, s ez a felfogás a közelmúltig így maradt, illetve egyes helyeken továbbra is így tekintenek rá, másutt azonban ismét úgy gondolják, hogy önálló faj. Jellemzése Gyökerei nyúlánkak - koloncosak. Szára nem fásodó, felálló, el nem ágazó, egyvirágú, 40–60 cm magasságú. Sötétzöld levelei szórt állásúak, háromszorosan hármasan tagoltak, a levélkék hosszúkásak vagy tojásdadok, ép szélűek, alul gyéren szőrösek, ezért szürkésnek látszanak. A lomblevelek, murvalevelek és a csészelevelek között fokozatos az átmenet. A sugaras szimmetriájú virág kettős virágtakarójú, a magányosan álló virágok nagyok, de nem teltek. Virágzási ideje az időjárás függvényében május, június eleje is lehet. Termése tüszőcsokor. Botanikai kutatások szerint a bánáti bazsarózsa a Mecsekben preglaciális idők reliktuma, tehát átvészelte a jégkorszak glaciális szakaszait. Élőhelye A bánáti bazsarózsa pannon flóraelem és endemikus fajnak számít a Kárpát-medencében. Legkorábbról ismert és dokumentált előfordulásai: Romániában a Bihar-hegység, illetve a Temes és az Alduna vidéke, Szerbiában a Delibláti-homokvidék, Horvátországban a Tarcal-hegység (Fruška Gora), Magyarországon pedig a Kelet-Mecsek. Becslések szerint a világon fellelhető teljes állomány 90%-a Magyarországon található. A szerbiai és horvátországi előfordulások helyzetéről Vida Stojšić botanikus azt közölte, hogy a Fruška Gorából már több mint 30 éve nem került elő, a Delibláti-homokpusztán pedig mindössze 74 példány él. Romániai előfordulásokról 1939-ben számolt be Tatár Miklós, ezt követően egy ideig újabb információk nem kerültek elő róluk. Marossy Anna nagyváradi botanikus az 1970-es években a bihari Béli-hegységben, Belényes környékén talált meg egy populációt, mely bükkös-csertölgyes erdőben, 80–90 éves fák között él mintegy 8 hektárnyi területen: ez a terület a bánáti bazsarózsa legészakibb és legkeletibb ismert természetes élőhelye, s itt él a növény állományának 10%-a. 1982-ben a területet védetté nyilvánították, valamint később, a Natura 2000 programban európai védettséget is kapott. S habár aggodalomra adott okot, hogy a 2012 húsvétja után néhány nappal keletkezett és négy napig tartó erdőtűzben elpusztult a populáció nagy része, azonban 2013-ban már arról számoltak be, hogy az állománynak sikerült regenerálódnia. Magyarország területén először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között 1799-ben, ahogyan azt Kanitz Ágoston írta 1863-ban, s feltehetően manapság is egyedül a kelet-mecseki területen található a bánáti bazsarózsa hazai előfordulása. Ugyan Nicolaus Thomas Host 1831-ben azt írja, hogy Kitaibel Somogy megyéből is említ előfordulást, azonban szakértők szerint elképzelhető, hogy Kitaibel kéziratát az osztrák botanikus félreértelmezte, s az említett előfordulás megegyezik a kelet-mecsekivel. A meszes, tápanyagban bővelkedő humuszos, laza erdőtalajokon, dombvidéki molyhos-tölgyesekben, cseres- és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, illetve gyepekben, erdőszéleken él. A félárnyékos helyeket kedveli, de jól tűri a teljes megvilágítást is. Védettsége Magyarországon 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke jelenleg 250 000 Ft. Védelmét ritkasága, a magyarországi flórában játszott fejlődéstörténeti szerepe (jégkorszak előtti reliktum) és növényföldrajzi jelentősége (pannóniai endemizmus), végül veszélyeztetettsége indokolja. A 2000-es évek elején a mecseki állományra komoly veszélyt jelentett a Zengőre tervezett katonai létesítmény miatti környezetpusztítás, amit a környezetvédő civilek összefogásával 2004-ben sikerült megállítani. Lásd: csata a Zengőn Gyógyhatása Régebben gyógyászati célra is gyűjtötték, mert gyökerei és zsíros-olajos magvai alkaloidot (paeonin) tartalmaznak, amit epilepszia ellen görcsoldóként, illetve hánytatónak használtak. Bánáti bazsarózsa az oroszországi Mescserai Dendroparkban Az oroszországi Lipeck megyei Mescserka községben elhelyezkedő "LOSZSZ" Mescserai Dendrológiai Park 2011. évi jelentése szerint a park állandó kollekciójába sikeresen átültették a parkban termesztett bánáti bazsarózsát. Megjegyzések A Honvédelmi Minisztérium a NATO finanszírozásával három helyszínen tervezett új lokátorokat létesíteni, a harmadik helyszín a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő, amely értékes természetvédelmi terület, és jelentős természetkárosítással járna a beruházás. A tervezett NATO-lokátor ellen helyi szervezetek már több éve tiltakoznak, több alkalommal szerveztek demonstrációkat, útlezárást. Ez a beruházás, az akkor (2004. február) százezer forint eszmei értékű, fokozottan védett bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) egyik legfontosabb élőhelyét is veszélyeztette. A Honvédelmi Minisztérium felkérésére 2001 nyarán elvégzett és egyedülállónak aposztrofált kísérlet, melyben a lokátorhoz tervezett út nyomvonalából 12 000 védett növényt ültettek át, teljes kudarccal végződött: az átültetett növények 90%-a elpusztult, ráadásul a nyomvonalban jelenleg több mint 90 millió forint eszmei értékű bánáti bazsarózsa és egyéb védett növény hajtott ki. Ennek dokumentálására a Civilek a Zengőért Mozgalom ismeretterjesztő filmet is készített. Völkerball A Völkerball (németül kb. népek labdája, a dodgeball néven ismert kidobós labdajáték német neve) a német metálegyüttes, a Rammstein 2006-os koncertalbuma. Az album tartalmaz egy audio CD-t és kettő DVD-t: a koncertet és a bónusz DVD-t. A koncert DVD-t négy helyszínről válogatták össze: Les Arénes de Nîmes, Nîmes - 2005/07/23 ( Franciaország ) Brixton Academy, London - 2005/02/05 ( Anglia ) Club Citta, Tokió - 2005/06/03 ( Japán ) Sport Complex Olimpiyski, Moszkva (Спорт Комплекс Олимпийски, Москва) - 2004/11/28 ( Oroszország ) A DVD-n az egész franciaországi koncert rajta van, Londonból négy, Japánból kettő míg Oroszországból csak egy szám (lásd a számlistában). A bónusz DVD-n az "Anakonda im Netz" című Rammstein-dokumentumfilm, a Reise, Reise album készítése és feliratok vannak a koncerthez angol, spanyol, portugál, francia, német és japán nyelven. Számlista Nîmes (Franciaország) Intro Reise, Reise Links 234 Keine Lust Feuer Frei! Asche zu Asche Morgenstern Mein Teil Stein um Steim Los Du riechst so gut Benzin Du hast Sehnsucht Amerika Rammstein Sonne Ich will Ohne dich Stripped Outro Tokió (Japán) Mein Teil Du hast London (Nagy-Britannia) Sonne Rein raus Feuer Frei! Ohne dich Moszkva (Oroszország) Moskau Kol (dinoszaurusz) A Kol az alvarezsaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban Mongólia területén élt. Típuspéldánya az Ukhaa Tolgod térségből, a körülbelül 75 millió éves Djadochta-formációból került elő. A feltételezés szerint nagyjából a Shuvuuia méretének kétszeresét érte el. Bár a Shuvuuiához tartozóan több, jó állapotban megőrződött példányt találtak, és az Ukhaa Tolgodot alaposan tanulmányozták, a Kol csak egyetlen teljes lábfej alapján ismert, ami arra utal, hogy aránylag ritkán fordult elő ebben az ökoszisztémában. A típusfaj, a Kol ghuva neve a mongol köl ('láb') és ghuv-a ('gyönyörű') szavak összetételéből származik. A Kol és a Mei a legrövidebb nevű dinoszaurusz nemekként ismertek. A típuspéldány (az IGM 100/2011 katalógusszámú lelet) hiányos természete miatt a Kol és a többi alvarezsaurida rokoni kapcsolatait nehéz meghatározni. Azonban a Kol lábfejcsontjai rendkívül arctometatarsaliás állapotúak, a középső lábközépcsontja erősen a két külső közé ékelődött (amit rendszerint a gyors futáshoz való adaptációnak tekintenek az ornithomimosaurusok és a tyrannosauroideák esetében is). Ez arra utal, hogy a Kol az ilyen lábfej felépítéssel nem rendelkezett kezdetleges alvarezsauridáknál, például az Alvarezsaurusnál és Patagonykusnál jóval fejlettebb volt. Valószínűleg közeli rokonságban állt a Mongóliából ismert kortárs fajokkal. 1945–1946-os svéd labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Allsvenskan 1945-46-os szezonja volt a bajnokság huszonkettedik kiírása. A bajnokságban 12 csapat vett részt, a győztes az IFK Norrköping lett. Ez volt a klub harmadik bajnoki címe. Tóth János (politikus) Tóth János (Túrkeve, 1864. július 16. – Budapest, 1929. december 23.) államtitkár, belügyminiszter, felsőházi tag, országgyűlési képviselő. Élete Túrkevén született, odavaló régi nemes családból, ahol atyja ügyvéd és birtokos volt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot végzett Budapesten. Önkéntesi évét kiszolgálván, a 4. sz. huszadezred tartalékos hadnagya lett. Azután átvette birtoka kezelését, emellett élénken részt vett a közügyekben. 1892-ben választotta meg a mezőtúri kerület országgyűlési képviselőnek függetlenségi és 48-as programmal. Az 1898-99. évi obstrukció idején a pártközi békéltetőbizottság tagja és jegyzője, az 1899-1900. évi ülésszakban a ház jegyzője volt. 1901-ben a függetlenségi és 48-as pártkör gazdájának és alelnökének, utóbb pedig ügyvezető elnökének választotta meg és ebben a minőségben igen jó szolgálatot tett a pártnak kebelében 1893-ban felmerült zavarok elhárítása körül. A házban rendszerint véderő ügyekben szólalt fel, többször mint a párt hivatalos szónoka. Tevékenyen részt vett vármegyéje közéletében, valamint a református egyház ügyeiben is; a heves-nagy-kúnsági református egyházmegye gondnoka volt. Az országos függetlenségi és 48-as párt alelnöke és igazgatójaként is működött. A házban eddig a véderőbizottságnak volt tagja, 1905-től pedig a képviselőház háznagya. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának tagja; az 1905 elején uralkodó válság során ő felsége kikérte a kibontakozásra való véleményét. 1906. augusztus 17-én ő felsége vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. 1917-ben újból államtitkár lett, egyúttal a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke. 1918. január 25-től május 8-ig a harmadik Wekerle-kormányban mint belügyminiszter tevékenykedett. 1921-ben kinevezték az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB) elnökének, a szűk körű földreformjának végrehajtásában ezen pozíciójában közreműködött. 1927-től a felsőháznak volt a tagja. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Nabirat Nabirat település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 376 fő (2015). Nabirat Groléjac, Cénac-et-Saint-Julien, Domme, Léobard, Payrignac és Saint-Cirq-Madelon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Groslay Groslay egy község Franciaországban. Lakosainak száma 8601 fő (2015). Földrajza Groslay Saint-Brice-sous-Forêt, Montmagny, Deuil-la-Barre, Montmorency és Sarcelles községekkel határos. Carl von Linné Carl von Linné, eredeti latinos nevén Carolus Linnaeus (Råshult, 1707. május 23. – Hammarby, 1778. január 10.) svéd természettudós, orvos és botanikus. Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat) és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként. Alapjaiban ma is az ő elveit és eljárását használják a biológiában. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „L.”. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Linnaeus”. Neve Apja Nils Ingemarssonként született. Ebben az időben Svédországban még ritkán használtak családnevet, többnyire megelégedtek a keresztnévvel és az apa nevéből képzett apai névvel, mint az izlandi neveknél mindmáig. Az akadémiai világban azonban már terjedőben volt a családnevek használata, ezért amikor a fiatal Nils Ingemarsson beiratkozott a lundi egyetemre, családnevet választott magának, mégpedig a házuk udvarán álló hatalmas hársfa svéd nevét (lind) latinosítva Linnaeus lett. Fia, Carl így svédül Carl Nilsson (apai név) Linnaeus lett, majd ezt 1761-től, amikor Adolf Frigyes svéd király nemesi rangra emelte, Carl von Linné formában használta. Egyes korabeli publikációkban az utóbbi forma latin változata: Carolus a Linne szerepel. Életpályája Családja 1709-ben költözött át Stenbrohultbe, ahol apja lelkész volt. A gimnáziumot Växjőben végezte. Bár teológusnak szánták, ő inkább a növénytanhoz vonzódott, ezért apja az orvoslás felé irányította (abban az időben Svédországban a botanikát még az orvostudományi fakultáson oktatták, mivel nem volt önálló tudomány). A természettant a hollandiai Boerhaavénál tanult Johan Stensson Rothman orvos oktatta, aki felismerte a gyermek adottságát és érdeklődését. Megismertette vele Tournefort növényrendszertanát, majd Arisztotelész állattanát. 1727-ben a lundi egyetemen határozta el, hogy orvos és botanikus akar lenni. 1728-ban került át a híres uppsalai egyetemre, ahol ifjabb Olof Rudbeck tanítványa lett (később a helyettese, azután az utóda). Az orvoslás mellett foglalkozott növénytannal és néprajzzal is (különösen a lappokéval). 1730-ban nevezték ki demonstrátornak, ekkor végezte első botanikai kutatásait a növények szexualitásáról. Az ivari rendszer alapján tervezte meg az uppsalai kert katalógusát. 1732-ben az Uppsalai Tudományos Társaság megbízásából tanulmányútra ment Lappföldre, hogy ott az ásványokat, a növényeket és az állatokat vizsgálja. Innen már jó nevű természettudósként tért vissza. Tanulmányozta a bányászok tüdőbetegségeit és a szociális higiénia egyéb vonatkozásait is. 1733-ban ismerkedett meg Johan Moræus doktor lányával, akit feleségül vett. A gazdag Moræus ehhez azt kötötte ki, hogy Linnaeus az orvosi diplomáját Hollandiában szerezze meg. Az eljegyzés után, 1735-ben át is utazott Hollandiába, táskájában a Systema Naturae rövid kéziratával. Ebben vázolja a biológiai rendszerezés elveit és kategóriáit. Hollandiában gyorsan szerzett barátokat és pártfogókat; Leidenben meglátogatta Hermann Boerhaavét (akinek tanításait ő közvetítette Svédországba). 1735 közepén avatták orvosdoktorrá Harderwijkben. Tagja lett az ottani orvosi társaságnak, megismerkedett többek között Gerhard van Swietennel is. Kinyomtatta a Systema Naturae című alapművének első változatát. Ezután három évig utazgatott Angliában és Franciaországban. 1738-ban Stockholmban telepedett le orvosként, majd a tengerészeti kórház főorvosa és udvari orvos lett. 1739-ben vette feleségül Sara Moræát. 1739-ben meghívták az éppen akkor alapított Svéd Tudományos Akadémia első elnökének. 1740-ben lett az uppsalai egyetemen az elméleti és a gyakorlati orvostan tanára, 1741-ben nevezték ki az anatómia és a gyakorlati orvostudomány professzorává. 1742-ben már a botanikát, a gyógyszertant (materia medica), a dietetikát és a szemiotikát is előadta. Ugyanekkor bízták meg az uppsalai egyetem botanikus kertjének igazgatásával. Ekkor kezdte alkalmazni a kettős nevezéktant a növények elnevezésére, majd 1758-tól az állatokéra is. 1746-ban és 1749-ben kutatóutakon vett részt, miközben életföldrajzi megfigyeléseket is rögzített. 1747-ben lett a király háziorvosa. Foglalkozott az orvosi gyakorlat írásba foglalásával is. Élete utolsó éveit az Uppsala közelében fekvő Hammarbyben töltötte. 1774-ben és 1776-ban szélütés érte, az utóbbi maradandó bénulást hagyott vissza. Négyévi betegség után Hammarbyben érte a halál, és az uppsalai dómban helyezték végső nyugalomra. Képe ma a svéd 100 koronás bankjegyen látható. Tudományos munkássága Rendszerezés A lundi, majd az uppsalai egyetemen vált meggyőződésévé, hogy a virágok porzói és a bibéi lehetnek a növények osztályozásának alapjai. 1730-tól végezte első saját botanikai kutatásait. Megjelentetett egy kis írást a növények nemiségéről ("A növények házasságának előzményei" címmel), amelyben a virágok porzóját a vőlegényhez hasonlította, a termőt pedig a menyasszonyhoz. 1735-ben kiadott, Systema Naturae című munkájában enciklopédikusan próbálta kategorizálni a természeti világ dolgait. Az ásványoknak csak testük van, de nem élnek és érzékelésük sincs; a növények élnek és van testük, de nem érzékelnek; az állatoknak már érzékelésük is van, sőt, mozogni is képesek. Az embernek értelemmel is van, fel tudja ismerni a testeket, és meg tudja őket különböztetni a nevük alapján. Az ásványok, a növények és az állatok birodalma jól elkülöníthető egymástól, mert elhatárolható osztályokra (classis) bontható. Az egyes osztályokon belül rendek (ordo) különíthetők el, a rendekbe besorolhatók a családok (familia), a családok tagjai nemekbe vagy nemzetségekbe (genus) csoportosíthatók, és a nemeken belül élesen elhatárolódnak a legkisebb rendszertani egységek, a fajok (species). Művének ebben az első kiadásában még csak pár száz faj szerepelt – a későbbiekben egyre több és több, ahogy mind újabb ismeretekhez jutott. A fajokon belül megkülönböztethetők ugyan alfajok (subspecies), fajták és változatok (varietas), de ezek csak átmeneti, nem állandó formák. A fajok száma viszont állandó, és annyi van belőlük, amennyit a Teremtő megteremtett. Művének bevezetőjében az Ótestamentumot idézi: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (Zsolt, 104:24, Károli Gáspár fordítása). Linnének a természetről alkotott elképzelése tehát éppen ellentétes Leibnizével, mert Linné szerint a Természetben nincs folytonosság, megszakítatlanság, hanem éppen ellenkezőleg, élesen elhatárolható „típusok” vannak. A „Systema Naturae”-vel Linné megteremtette a modern rendszertan alapkategóriáit és e kategóriák hierarchiáját. Azóta rendszerét kiegészítették néhány magasabbrendű – például a törzs (phylum), ország vagy birodalom (regnum) – és számos alkategóriával (például alcsalád, alrend, alosztály, öregrend, családcsoport stb.). Az állatok rendszerezésénél jórészt Arisztotelész kategóriáit vette alapul, ezért például a halakat az uszonyok csontjai, a madarakat lábuk és csőrük, az emlősöket lábujjaik és fogazatuk alapján sorolta be. A felső szintű kategóriák (osztályok) egy része, mint így például halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), madarak (Aves), emlősök (Mammalia) természetesnek tűnt – a modern rendszertanok szerint azonban a halak polifiletikus csoportja már 12 osztály fajait fogja össze. Úgy vélte, a növények kategóriákba osztásának kritériuma a virágokban található ivarszervek jellege, fejlettsége és szerveződése. A porzók jellege szerint 24 osztályt különböztetett meg, ezeket további rendekbe sorolta a termők állása alapján, rendszere tehát mesterséges kritériumokon alapult. 1751-ben a „Philosophia Botanica” című munkájában megkísérelt egy természetesebb rendszert kidolgozni a növényvilágra, de ezt a művét nem fejezte be. Az élőlények rendszerezésében másik fontos teljesítménye a kettős nevezéktant (binominális nómenklatúra) bevezetése volt: Linné óta az élőlények tudományos neve két tagból áll. Ezt a gyakorlatot már majdnem 200 évvel korábban alkalmazta Gaspard Bauhin és Johann Bauhin, de akkor nem terjedt el. A tudományos név első tagja a nem vagy nemzetség (genus) neve, a második pedig a fajé (species). A nemek neveit általában latin vagy görög (eredetű) szavakból képezzük, így például a farkas tudományos neve: „Canis lupus”, ahol a „Canis” a „kutya” nem neve, a „lupus” pedig a „szürke farkas” fajneve. A kettős név egyrészt megfelel az emberi család- vagy vezeték-, illetve keresztnévnek, másrészt a logikai meghatározás elveit is kielégíti: valaminek a meghatározásához előbb meg kell keresni azt a nagyobb egységet vagy csoportot, amibe tartozik (ez a nem vagy genus), azután e csoporton belül a „differentia specifica” (megkülönböztető ismérv) segítségével el kell határolni a nagyobb egység tartozó más fajaitól. A fajok és a nem(zetség)ek azután egy hierarchia egyre nagyobb kategóriáiba csoportosíthatók. Linné a Species Plantarum című munkájában 7300 növényfajra alkalmazta a kettős nevezéktant. A növényeket rendszerezve tanulmányozta a hozzájuk szorosan kötődő állatokat is, így elsőként vizsgálta meg az háziméh (Apis mellifera) életét. Ezáltal 1758-ban az állatok rendszerezését az nyugati mézelő méh (Apis mellifera L. – L. mint Linné) besorolásával indíthatta meg, megalapozva ezzel az állatok és így a méhek rendszertanát is. A „Systema Naturae” 10. kiadásában (1758) a kettős nevezéktant már 7700 növény- és 4235 állatfajra alkalmazta. Az embert Homo sapiens elnevezéssel az emlősök (Mammalia) osztályába és a főemlősök (Antropomorpha) rendjébe sorolta (a rendet idővel Primatesre nevezték át). De a Homo nembe csoportosította a csimpánzt is Homo troglodytes néven, mert testfelépítése feltűnően hasonlít az emberére (emiatt a helyi evangélikus püspök istentelenséggel vádolta). Az ember faján belül változatokat különböztetett meg, ezzel a rassz fogalmának úttörőjévé vált. Homo sapiens fajon belül négy alkategóriát különböztetett meg: az amerikait, az ázsiait, az afrikait és az európait; ezeket először az eredet helye, később a bőr színe alapján határozta meg. Minden rassznak sajátos jellemzői vannak, Linné persze úgy vélte, hogy ezek az európaiakban a legelőnyösebbek. Korábbi felfogásával szakítva 1762-ben már azt fejtegette, hogy csak a természetes családok (familia) a Teremtés művei, a nemek és a fajok a már létezők állandó kereszteződéséből (hibridizálódásából) származnak. Érdekelték a hibridizálódás kérdései és problémái. Élete utolsó éveiben már nem állította, hogy a fajok száma és jellemzői állandók; a Systema Naturae 1778-as kiadásából ezt a mondatot kihúzta. Orvosi munkássága A lappföldi útján foglalkozott a bányászok tüdőbetegségeivel és a szociális higiéniával. Tanácsokat adott a gyógyvízforrások hasznosítására. Doktori értekezését a váltóláz (malária) okairól írta. Hollandiában jelentősen bővítette orvosi ismereteit. Stockholmban különösen a nemi betegségeket és a hörghurutot kezelte sikerrel, sokan jártak hozzá. Ő írta le tudományosan az ember bélrendszerében élősködő és betegségeket okozó orsógilisztát (Ascaris lumbricoides) (1758-ban). Anatómiaprofesszorként ő honosította meg Svédországban a kórbonctant. Rendszeresen vizsgálta a növények gyógyhatásait, igyekezett meghatározni az egyszerű gyógyszerek hatásmechanizmusát, ezzel jelentősen hozzájárult a gyógyszertanhoz is. Sok régi, hatástalan szert kiiktatott a használatból, csak a tapasztalatilag igazolt hatású gyógyszereket ismerte el. Megpróbálkozott a betegségek osztályozásával is. 1737-ben levelezni kezdett François Boissier de Sauvages de Lacroix montpellier-i orvossal (aki korábban már megkísérelte a betegségek csoportosítását). 1763-ban jelentette meg a saját betegség-rendszerezését. Ebben a betegségek 11 osztályát és 325 genusát írta le. A betegségek csoportosítását kétségkívül áttekinthetőbbé tette, de a betegségek igazi meghatározására nemigen volt alkalmas. Egyéb teljesítményei Linné jelentős svéd prózaíró is volt. Jegyzeteket, beszámolókat készített mindenről, amivel csak találkozott, nemcsak a növényekről. Különösen érdekelte a néprajz, főleg a lappok kultúrája. Egyesek szerint ő (mások szerint Mårten Strömer)[forrás?] alakította úgy az Anders Celsius által bevezetett hőmérsékleti skálát, hogy a 0 °C a jég olvadáspontja, a 100 °C a víz forráspontja legyen. Ő vezette be a hím és a nőstény ma használatos írásbeli jeleit: a hímre Mars isten pajzsát és lándzsáját, a nőstényre (nőre) Vénusz kézitükrét. Megszerkesztett egy virágórát, amelyben a különböző növényfajok virágainak nyílása mutatta a múló időt. Magyar vonatkozások Rendszertanának első magyar nyelvű ismertetése 1781-ben jelent meg Benkő József tollából egy lábjegyzetben. Hazánkban Linné tanítványának és hívének vallotta magát Kitaibel Pál; a nyomdokain haladt Diószegi Sámuel. Lelkesen fogadta az írásait Weszprémi István és köre. E körből írta Weszprémi veje, Földi János orvosdoktor az első magyar nyelvű általános természetrajzot és egyben állatrendszert is (1801-ben). Munkásságával legrészletesebben Váczy Kálmán kolozsvári botanikus foglalkozott. Életéről és munkásságáról írott könyve – ami szerkesztve és rövidítve posztumusz jelent meg 1997-ben – máig Linné legrészletesebb, magyar nyelvű bemutatása. Halálának 200. évfordulóján a Fővárosi Kertészeti Vállalat emlékkövet állított Linné tiszteletére a budapesti Népligetben. Fontosabb művei Diaeta Naturalis (1734) Systema Naturae (Leiden, 1735) Fundamenta botanica (Amszterdam, 1736) Genera Plantarum (Leiden, 1737) Flora Lapponica (1737) Methodus sexualis Hortus Cliffortianus (Amszterdam, 1737) Classes Plantarum (1738) Flora Suecica (Stockholm, 1745) Fauna Suecica (1746) Materia medica (1749) Philosophia botanica (1751) Species Plantarum (Stockholm, 1753) Politia naturalis (1760) Fundamentum fructificationis (1762) Genera Morborum (1763) Clavis Medicinae (1767) 1282 Évszázadok: 12. század – 13. század – 14. század Évtizedek: 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek – 1260-as évek – 1270-es évek – 1280-as évek – 1290-es évek – 1300-as évek – 1310-es évek – 1320-as évek – 1330-as évek Évek: 1277 – 1278 – 1279 – 1280 – 1281 – 1282 – 1283 – 1284 – 1285 – 1286 – 1287 Események Határozott dátumú események szeptember 4. – III. Péter aragóniai király I. Péter néven Szicília királya lesz ( 1285 -ig uralkodik). december 11. – II. Andronikosz bizánci császár trónra lépése ( 1328 -ban fia javára lemond). Határozatlan dátumú események az év folyamán – I. Eduárd angol király megkezdi Wales meghódítását. Szicília fellázad I. Károly szicíliai király ellen III. Péter aragóniai király támogatásával. (A lázadást szicíliai vecsernye néven ismerjük, és ez év húsvét hétfőjén robban ki.) IV. László király megindítja seregét a Kőszegiek ellen. A király a Hód-tavi csatában szétveri a kunokat. I. Rudolf német király visszaszerzi a birodalmi hűbéreket, a két Ausztriát, Stájerországot , Karintiát és Krajnát a cseh királytól és saját fiainak adományozza. Születések VI. Ince pápa († 1362 ) 1721 a tudományban Az 1721. év a tudományban és technikában. Gyógyszerészet Először használnak étert fájdalomcsillapításra Technológia George Graham tökéletesíti ingaóráját , a maximális hiba 1 másodperc naponta Yoshimune Tokugawa japán sógun uralkodása idején használnak először szavazóládákat Csongrád megyei labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Csongrád megyei első osztály a Csongrád megyében zajló bajnokságok legmagasabb osztálya, országos szinten negyedosztálynak felel meg. A bajnok az NB III-ban folytathatja. A 2014/15-ös szezon résztvevői 2014/2015-ben az alábbi csapatok szerepelnek a bajnokságban: Tabellák. Mlsz.hu, 2015. július 27. (Hozzáférés: 2015. július 27.) Carl von Voit Carl von Voit (Amberg, 1831. október 31. – München, 1908. január 31.) német fiziológus és dietetikus. Élete és munkássága 1860-ban az élettan rendkívüli, 1863-ban pedig rendes tanára lett a müncheni egyetemen. Voit a táplálkozásról és az anyagcseréről való modern tudomány megalapítója. Kutatásai kiderítették, hogy a szervezet táplálkozására különböző esetekben milyen tápanyagok szükségesek. Elméleti kutatásait a gyakorlati életre alkalmazva megállapította az ember helyes táplálkozásának módját. Voit munkái jórészt a Zeitschrift für Biologie-ben jelentek meg, amelyet Max von Pettenkoferrel együtt 1865-ben alapított. Kutatásainak eredményét az Über die Theorie der Ernährung des Fleischfressers (Lipcse, 1860); Über die Wirkung des Kochsalzes, des Kaffees und der Muskelbewegung auf den Stoffwechsel (München, 1860); Über die Kost in öffentlichen Anstalten (u. o. 1876); Über die Entwicklung der Erkenntniss (u. o. 1879); Physiologie des allgemeinen Stoffwechsels und der Ernährung (hermann, Handbuch der Physiologie-jében, 6. kötet, Lipcse, 1881). Levulinsav A levulinsav, másik nevén 4-oxopentánsav vagy γ-oxovaleriánsav fehér színű kristály. Oldódik vízben, alkoholban, éterben. Előállítás Előállítható bármilyen szénhidrátból, sav-katalizált hidrolízissel. A folyamat intermediere glükóz, amely fruktózzá izomerizálódik, majd dehidrációval hidroximetilfurfuralon keresztül hangyasav és levulinsav 1:1 arányú elegye keletkezik. HOCH2C4H2OCHO + 2 H2O → HCO2H + CH3C(O)CH2CH2CO2H Felhasználás Gyógyszeripari termékek, lágyítók és egyéb adalékanyagok prekurzora. Katalitikus redukcióval potenciális bio-üzemanyagok előállítására alkalmas, mint például a metil-tetrahidrofurán, a γ-valerolakton vagy a metil-levulinát. A levulinsav észtereit ételízesítőként, oldószerként alkalmazzák. Kalciumsója intravénás kalciuminjekció, nátriumsója környezetbarát fagyállóként használható. 5-aminoszármazéka, a δ-amino-levulinsav a porfin előállításának első lépése, így az élővilágban fontos szerepet játszik a klorofill és a B12-vitamin előállításakor. Levulinsavat alkalmaznak a nikotin cigarettafüstben való transzportjának és az agyi receptorokhoz való kötődésének fokozására. Audi AG Az Audi AG általában Audiként ismert német autógyártó cég, melynek székhelye a németországi Ingolstadtban található. 1964 óta 99,7%-ban a Volkswagen AG leányvállalata. Története Az Audi története az egyik legsokszínűbb az autóipar történelmében. Négy márka, az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer összeolvadásából jött létre 1932-ben, hogy megalapítsa az Auto Union AG márkát, amelynek emblémájául a négy karikát választották. Ez a négy karika a négy márkát szimbolizálja, bár a DKW autógyárnak is ugyanez volt a márkajelzése, így ez nagyban megkönnyítette a cég munkáját az emblémaválasztásban. Az Audi AG az Audi NSU Auto Union AG-ből alakult 1985-ben. Az Auto Union GmbH és az NSU GmbH tradicionális márkákkal együtt az Audi Tradition készíti és bemutatja az Audi tartalmas és szerteágazó történelmét. Ferdinand Porsche fejlesztette az Auto Union motorjait, így ő is nagy szerepet vállalt a márka sikerében. 1949 után Ingolstadt lett az Auto Union központja. 1958-ban a Mercedes-szel kötött szövetség hat év után szétesett, mivel az Auto Union vezetősége továbbra is a kétütemű motorokat részesítette előnyben. Az Auto Union fő részvényese, Friedrich Flikk szoros kapcsolatokat ápolt Heinrich Nordhoffal, a Volkswagen vezetőjével, aki 1965-ben átvette a négykarikás márkát. 1969-től Audi NSU Auto Union névre változtatták a cég nevét az NSU beolvadása után, amit 1985-ben Audira egyszerűsítettek. A részben galvanizált Audi 80-as 1972-ben új távlatokat nyitott az autógyártásban, és az Audi 200 5T 1980-as bevezetése sikeresen bevezette az Audi márkát a felső osztályba. Az Audi Quattro állandó összkerékhajtása megjelenésekor világszenzáció volt, amit az Audi alkalmazott először sorozatgyártásban készülő autó esetében, és nem csak a rali világában. Kronológiai áttekintés 1885 A Wanderer Automobile gyár megalakulása 1899 . Az August Horch-Cie autógyár megalakulása Kölnben 1907 . A DKW gépgyártó üzem megalakulása 1909 . Az August Horch Automobil üzem létrehozása, Zwickau 1910 . A gyárat Audi Werke GmbH-ra nevezték át 1932 . Az Audi, DKW, Horch és Wanderer gyárak egyesülése AUTO UNION AG néven 1949 . Az AUTO UNION átköltözik Ingolstadtba 1962 . A Düsseldorf -i gyár értékesítése, ahol összesen 484.000 autót gyártottak le. 1965 Az AUTO UNION AG-ban a Volkswagen többségi tulajdont szerez 1968 . Bemutatkozik az Audi 100-as 1969 . IAA-n bemutatkozik az Audi 100 Coupé S 1969 . Az 1873. óta működő NSU egyesül az AUTO UNION AG-val AUDI NSU AUTO UNION AG 1972 . Bemutatkozik az Audi 80-as 1974 . Bemutatkozik az Audi Audi 50 1976 . Audi 100 - második generáció 1977 . Az NSU gépkocsik gyártásának megszűnése 1978 . Audi 80 - második generáció 1982 . Audi 100 - harmadik generáció 1983 . IAA-n bemutatkozik az Audi Sport Quattro 1985 . Megszületik az Audi AG 1986 . Audi 80 - harmadik generáció 1988 . Bemutatkozik az Audi V8 1989 . Európa rekord: az Audi 100 TDI egy tank üzemanyaggal 4.818 km-t tett meg 1990 . Audi 100 - negyedik generáció 1991 . Audi 80 - negyedik generáció 1992 . Az Audi 100-at felváltja az Audi A6 -os 1994 . Az Audi 80-at felváltja az Audi A4 -es. Megjelenik az Audi A6 kombi változata, az Audi A6 Avant. Piacra kerül az Audi A8 . Az Audi megalakítja Magyarországon a győri Audi gyárat. 1995 . Bemutatkozik az Audi A4 Avant. Létrejön az Audi TT tanulmányautó 1996 . Debütál az Audik legkisebbje: az A3 1997 . Forgalomba hozzák az új Audi A6-ost 1998 . Megindul az Audi TT sportautó összeszerelése a győri üzemben 1999 . Az Audi TT Coupé piaci bevezetése 1999 . Az új Audi A4 megjelenése 1999 . Az ötajtós Audi A3 piaci bevezetése 1999 . Az Audi S3 bemutatkozása a magyar piacon 2000 . Audi A2 nemzetközi bemutatkozása. Audi allroad quattro nemzetközi bevezetése 2000 . Audi allroad quattro piaci bevezetése 2000 . Audi A2 hazai bemutatkozása (október) 2000 . Audi Forum Ingolstadtban megnyitja kapuit (december) 2001 . Az új Audi A4 magyarországi bemutatkozása (március) 2001 . Az Audi Magyarországon is bemutatja az új A6 -ost (augusztus) 2002 . Az új Audi A4 Cabriolet nemzetközi bemutatkozása (február) 2002 . Az új Audi A4 Cabriolet magyarországi bevezetése (július) Sportsikerek Az egyesítés az Auto Uniont Németország második legnagyobb autógyártójává tette az 1930-as években. A széles körű portfóliót, amely akkoriban a négy karikát jellemezte, Essenben az alábbi járművek szemléltetik: a Horch 670 Sport Cabriolet 12 hengeres motorral (120 LE 3200 1/min-nél) 1932-ből, a kétüléses DKW F5 Roadster (20 LE 3500 1/min-nél) 1937-ből, a Wanderer W 25 K Roadster (85 LE 4000 1/min-nél) 1938-ból, valamint az 1939-es év egyik legkeresettebb típusa, az Audi 920 Cabriolet soros, hathengeres motorral (75 LE 3000 1/min-nél). A DKW gyártott motorkerékpárokat is, ezt egy 1936-os oldalkocsis DKW UL 700 is bizonyítja: abban az évben nyerte meg ez a kombináció a német bajnokságot, mielőtt még tovább mentek volna 1937-ben, amikor a német mellett az európai bajnoki címet is megszerezték. A 19. Techno Classicán az Audi Tradition három versenyautó-ritkaságot is bemutat azokból az időkből, amikor az Audi quattro még nem jelent meg és nem hódította meg a rali világát: az 1954-es Európai Ralibajnokság győztesét, vagyis a DKW 3=6 Sonderklasse F 91 „Rally Monte Carlo” kivitelét, az Audi 80 GLE Group 2 raliverziót 1979-ből, valamint az Audi 80 GLE-t, az 1980-as túraautó-Európa-bajnokság győztesét. 1953-ban debütált a Frankfurti Autókiállításon az Auto Union GmbH új típusa, a DKW 3=6 Sonderklasse F 91 (34 LE 4000 1/min-nél). Háromhengeres, kétütemű motorjával az újdonság rendkívül népszerűnek bizonyult Németországban, különböző karosszériaváltozataiból 1953 és 1955 között 72 600 darab készült. Szenzációs sikersorozat után – többek között például a Monte-Carlo-rali kategóriagyőzelme – az autó első versenyévadját figyelemreméltó teljesítménnyel zárta le a DKW kitűnő pilótagárdája. Walter Schlüter, Gustav Menz és Heinz Meier ugyanis megszerezte az első három helyet a DKW Sonderklasse számára az 1954-es „Szériagyártású Túraautók Európa-bajnokságában”. Az 1954-es ralikon induló modellek megegyeztek a szériagyártású limuzinnal, kevés kételyt hagyva ezáltal a típus valódi teljesítménye és képességei felől. A háromhengeres DKW Sonderklasse akkor is sikerrel szerepelt, amikor Európa legnemesebb hosszú távú versenyén vett részt. A Mille Miglián 1954-ben és 1955-ben a leggyorsabb túraautóként végeztek az 1000 köbcentiméter alatti kategóriában, és elnyerték a „Coppa argento grandissimát”. A „Rally Monte Carlo” kivitelt, amelyet az Audi Tradition Essenben kiállít, a cseh Hradec Kralovében működő „Oldtimer Klassik” veteránautó-specialisták építették újra az Auto Union motorsport részlegétől származó eredeti dokumentumok alapján. 1979-ben az Audi összesen 10 európa-bajnoki és világbajnoki ralifutamon indult második generációs Audi 80 GLE raliautójával. Az elsőkerék-hajtású autó 1600 köbcentiméteres motorja 160 lóerőt küldött a kerekeknek 7600-as percenkénti fordulatnál, végsebessége a 205 km/h-t is elérte. A Techno Classica kiállításon látható raliváltozat egy gyári autó, amellyel Harald Demuth és Freddy Kottulinsky indult az európai és nemzetközi raliversenyeken. Ezekben az időkben debütál Essenben egy másik Audi 80 is, amelyik nagy hírnévre tett szert a versenysportban: ez, az 1980-as Audi 80 GLE pályaversenyautó ugyanaz, mint amivel Hans Joachim Nowak és Willi Bergmeister a túraautó-Európa-bajnokságban indult. Az Audi Magyarországon Az AUDI AG magyarországi leányvállalata (AHM), mely az Audi, Seat, Skoda, Volkswagen, Bentley, Lamborghini, Porsche gépjárművek részére gyárt motorokat. 1994 ben kezdődött a négyhengeres ötszelepes motorok gyártása. Az ünnepélyes gyáravatón Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, Dr. Ferdinand Piëch, a Volkswagen AG igazgatótanácsának elnöke és Gerhard Schröder korábbi német miniszterelnök is részt vett. 1998-ban megkezdődött Győrben az Audi TT Coupé összeszerelése. 2000-ben a négyhengeres dízelmotorok gyártócsarnokát, a megnyitón Orbán Viktor miniszterelnök, Balogh József Győr város polgármestere, Varga Mihály pénzügyminiszter és Jürgen D. Hoffmann az Audi Hungaria pénzügyekért felelős igazgatója is részt vett. 2001-ben adták át az Audi Hungaria Motorfejlesztő Központját. A központban a mérnökök sorozatgyártást támogató fejlesztéseket végeznek, nemcsak az Audi Hungaria, hanem az anyavállalat, az Audi AG megbízásából is. Az Audi A3 és S3 gyártásának kezdete Győrben. Ezek a modellek 2003-ig készültek az Audi Hungariánál. 2002-ben megnyitották a nyolchengeres motorok gyárát. A hivatalos megnyitón Dr. Martin Winterkorn, az AUDI AG igazgatótanácsának elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök, Bencsó Csaba a nyolchengeres motor-gyártás vezetője és Jürgen Lunemann ügyvezető is részt vett. 2005 júniusában elkészült az Audi Hungariánál a 10 milliomodik motor. A jubileumi motort egy rendőrség számára készült Audi TT Coupéba szerelték be. A speciálisan felszerelt járművet Dr. Jochem Heizmann az AUDI AG igazgatótanácsi tagja adta át Dr. Bene László országos rendőrfőkapitánynak. Az Audi tovább bővítette tevékenységi körét Magyarországon, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelenlétében felavatták az Audi Hungaria szerszámgyárát. 2006 júniusában megkezdődött az Audi Hungariánál a második generációs TT Coupé sportautók sorozatgyártása. Az első sportkocsival Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter gördült le a győri gyártósorról. 2007-ben az Audi Hungaria sikertörténetének új fejezetét nyitja meg az Audi A3 Cabriolet gyártása. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Rupert Stadler, az AUDI AG igazgatótanácsának elnöke elindították a sorozatgyártást a győri AUDI HUNGARIA MOTOR Kft. járműgyárában. 2010-ben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Rupert Stadler, az AUDI AG igazgatótanácsának elnöke a Parlamentben tartott közös, nemzetközi sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy az Audi 2013 végéig mintegy 900 millió eurót (252 milliárd forint) fektet a győri járműgyártás bővítésébe. 2011-ben elkészült a 20 milliomodik motor a győri gyárban. A 2011-es győri beruházás Az Audi csaknem egymilliárd eurós beruházással teljes vertikumú gyárat hoz létre Győrben, ezzel közvetlenül 1800 új munkahelyet teremt és 15 ezer család megélhetését biztosítja; 2013 második felétől, a gyár teljes kapacitású működésétől kezdve, napi 500 autót gyártanak majd. A beruházás eredményeként 2013-tól évente több mint 125 ezer gépkocsit gyártanak az Audi magyarországi telephelyén, az Audi Hungaria Motor Kft.-ben. Az Audi beruházás kapcsán a győri városházán 2010. november 10-én szervezett közmeghallgatáson több civil szervezet, így a TTT mellett a Védegylet és a győri Reflex is aggodalmát fejezte ki a kompenzációs intézkedésekkel kapcsolatban, mivel az áttelepítés sikerességét a Fertő-Hanság Nemzeti Park egy tanulmányában 16%-os sikerességre becsülte fel. A jelenlevő zöld szervezetek által javasolt természetvédelmi intézkedéseket lesöpörték. 2011 április 28-án a TTT (Tiszántúli Természetvédők Társasága) megtámadta a beruházással érintett terület egységes környezethasználati engedélyének kiadásáról szóló másodfokú határozatot. Zsák Ferenc Tibor, a társulat elnöke akkor elmondta: a végzés eljárási hibákat tartalmaz, emellett megsérti egyebek között a Natura 2000 környezetvédelmi programra vonatkozó kormányrendeletet, amely a beruházás alternatív helyszíneinek teljes körű vizsgálatát írja elő a beruházó számára, s ezért kérelmezik a határozat megsemmisítését, a végrehajtás felfüggesztését, és előzetes döntéshozatalt kérnek az ügyben eljáró bíróságtól. Június 1-i hír, hogy a győri Audi gyár bővítésére kiadott környezethasználati engedélyt megtámadó TTT visszavonta a keresetet, így emiatt nem fog csúszni a beruházás. A Zsák Ferenc-per A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság májusban megszüntette a gyárbővítés miatt a TTT által indított pert, mivel a szervezet elállt a keresettől. Azért állt el a keresettől Zsák Ferenc, mert természeti rehabilitációs programról szóló megállapodást kötött az Audival. Ezt követően a Nemzeti Nyomozó Iroda vesztegetés gyanújával büntetőeljárást indított Zsák Ferenc (a TTT vezetője) ellen, az Audi feljelentése alapján, 2011. május 30-án. Zsák a saját verziójának ismertetésekor annyit mondott, hogy egy, a beruházás alvállalkozóihoz köthető soproni ügyvéd márciusban 30 millió forintot ajánlott neki, ha a TTT feladja a 900 millió eurós, 1800 munkahelyet teremtő győri beruházással kapcsolatos álláspontját. Akkor a nyomozást felügyelő ügyészség indítványa ellenére az illetékes bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatását nem látta indokoltnak, így Zsák Ferencet másnap szabadon bocsátották, aki ezután szabadlábon védekezhetett. Az ügyészi fellebbezést követően a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mégis elrendelte Zsák Ferenc előzetes letartóztatását, 2011. június 16. napjától kezdődően 1 hónapra. A fogva tartás szükségességét azzal indokolta, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte így biztosítható, továbbá a bizonyítás megnehezítésének a veszélye is fennáll szabadlábon hagyása esetén. Zsák Ferenc október 5-én szabadult, tíz nap híján négy hónapot töltött előzetesben. A büntetlen előéletű, buddhista természetvédő az ország egyik legkeményebb cellájába került, kilenc kilót fogyott, rühös lett, megugrott a vérnyomása, és egy hónapig még tisztálkodni sem tudott. Real-time Transport Protocol Az RTP, a Real Time Transport Protocol (Valós idejű átviteli protokoll) rövidítése és egy szabványos csomagformátumot határoz meg az interneten keresztül szállított audió és videó anyagokra. Meghatározása az RFC 1889 szabványban található. Az Audio Video Transport Working group fejlesztette ki, és először 1996-ban tették közzé. Az RTP és RTCP szorosan kapcsolódik egymáshoz – az RTP szállítja az adatokat, míg az RTCP protokollt a szolgáltatás minőségével kapcsolatos visszajelzéshez használják. Az RTCP a Real Time Transport Control Protocol (Valós idejű szállítási és szabályozó protokoll) rövidítése, és meghatározása az RFC 3550 szabványban található. Az RTCP az RTP-vel együtt működik. Az RTP szállítja az adatokat, míg az RTCP a hívásban résztvevőknek ellenőrző csomagokat küld. Elsődleges funkciója az RTP által nyújtott szolgáltatás minőségével kapcsolatos visszajelzések szolgáltatása. Veszprémi István Veszprémi B. István, Weszprémi (?, 1637 vagy 1638 – Gyulafehérvár, 1713. szeptember 22.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1690-től haláláig. Élete Tanult Sárospatakon, hol 1658. október 12-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe s 1661 szeptemberétől fél évig seniori tisztet töltött be. Ekkor rektornak ment Szatmárra, ahonnan 1664-ben indult külföldre, s ez évi május 23-án Franekerben, szeptember 7-én Groningenben, 1665-ben Utrechtben, 1666. április 12-én Leidenben iratkozott be egyetemi hallgatónak. Még ebben az évben visszatérvén, ismét szatmári rektor lett, 1671-ben pedig a Kemény Jánosné udvari papja. 1675 után Székelyudvarhelyre vitték lelkésznek, az udvarhelyi egyházmegye pedig egyidejűleg esperesévé választotta. Miután 1691-ben püspökévé tette az erdélyi egyházkerület, e hivatalánál fogva egyúttal a gyulafehérvári elsőpapságot is vitte, haláláig. Műve: De vera notitia fidei adversus coecam pontificiorum fidem. (Utrecht, 1666.) – Respondens volt az „Analecta papistica” (1666.) tárgyában tartott vitán. Üdvözlő verset írt Kiskomáromi Jánoshoz (1660.), Csuzi Cseh Jakabhoz (1665.) és Sárfői Mihályhoz (héberül. 1666.) A szív fejlődése A szív fejlődése az intrauterin élet harmadik hetében indul meg. Az embrió feji végében található a szív telepe (kardiogén lemez). Az embrió lefűződése során egyrészt a szívtelep az embrió hasi oldalára, a későbbi mellkas területére kerül. A szívcsövön görbületek keletkeznek. A pitvarok kezdeményei fokozatosan megemelkedve a közös kamra fölé, a fejlődő nagy artériás törzsek pedig a közös pitvar elé kerülnek. Ezzel a szívcső külső alakja már megközelíti a szív végleges alakját, a belső üregeket elválasztó sövények rendszere azonban még hiányzik. A későbbiekben a belső sövényrendszer kifejlődése a kétoldali pitvarok, kamrák, és a kamrákból kiinduló nagy artériás törzsek elhatárolódásához vezet. A szív korai fejlődése A szív fejlődése az intrauterin élet harmadik hetében indul meg. Az embrió feji végében, a száj-garati hártya (membrana buccopharyngea) előtt található az ún. kardiogén lemez (a szív telepe). Ebből mindkét oldalon egy-egy endocardiumcső differenciálódik, amelyek később összeolvadva az szívbelhártyát (endocardium) alkotják. Az endocardiumcsöveket egy ún. myocardialis vályú veszi körül, ebből fejlődik a szívizomzat (myocardium). A szívburok (pericardium) a haránt sövény (septum transversum) telepéből alakul ki. Az embrió lefűződése során egyrészt a szívtelep az embrió hasi oldalára kerül (a leendő mellkas területére), másrészt az oldalsó lefűződés eredményeként a két szívteleprész egyesül. Ebben a helyzetben az embrió szíve leginkább a halak szívére hasonlít: kétüregű, a feji végtől kezdve a következő részekkel: a nagy artériák kilépési helye (truncus arteriosus) ; alsó, megvastagodott része a (bulbus cordis), közös kamra (ventriculus communis), közös pitvar (atrium commune), vénás öböl: a nagy vénák beszájadzása (sinus venosus). A szív további fejlődése A szívcső hosszanti növekedésének üteme meghaladja a rendelkezésre álló tér növekedési ütemét. Ennek következtében a szívcsövön görbületek keletkeznek. A pitvarok kezdeményei fokozatosan megemelkedve a közös kamra fölé kerülnek, a fejlődő nagy artériás törzsek pedig a közös pitvar elé. Ezzel a szívcső külső alakja már megközelíti a szív végleges alakját, de a belső üregrendszert elválasztó sövények rendszere még hiányzik. A belső sövényrendszer kifejlődése A belső sövényrendszer kifejlődése a kétoldali pitvarok, a kamrák, és a kamrákból kiinduló nagy artériás törzsek elkülönülését eredményezi. A pitvarok elválasztása A pitvarok elválasztására szolgáló sövény két részből, egy a pitvar hátsó és egy a pitvar elülső faláról kiinduló sarló alakú alakú képződményből alakul ki. Az elülről kiinduló sövényrészen megmarad egy nyílás, a (foramen ovale), amelynek fontos szerepe van a magzati keringésben. Születéskor az elsődleges sövény megmaradó része zárja le a foramen oválét a nyomásviszonyok megváltozása következtében. A kamrák elválasztása Alulról fölfelé növekedve egy sarló alakú redő kezd benőni a két kamraüreg elválasztására. Fent ezen is sokáig fennmarad egy nyílás (foramen interventriculare) , amelyet csak később zár le egy kötőszövetes lemez. A kamraközti sövény nagy részét a bal kamra izomzata hozza létre, míg a felső kötőszövetes lemez (pars membranacea) kialakulása a nagy artériákat szétválasztó sövény kifejlődésével függ össze. A tüdőverőér és a főverőér szétválása A közös artériás törzsbe (truncus arteriosus) egy spirális sövény nő be, amely szétválasztja a tüdőverőeret (truncus pulmonalis) és a főverőeret (aorta) , és lefelé nyúlva kiegészíti a kamra közti sövény felső részét a kötőszövetes résszel (pars membranacea), amely lezárja a kamrák közötti nyílást. A két artériás törzs között a méhen belüli életben megmarad egy rövid összekötő érszakasz (ductus arteriosus; Botallo-vezeték), így a magzati életben mindkét szívkamra munkája a nagy vérköri keringést szolgálja. Lásd: magzati keringés. (A szív rostos vázának, a billentyűk rendszerének, a szív saját ereinek stb. fejlődésével bonyolítani a szócikket feleslegesnek látszik). A szív fejlődési rendellenességei Situs inversus cordis Az a ritka fejlődési rendellenesség, amikor a szív a szokásos bal oldali orientációjának tükörképeként helyezkedik el. Funkcionális rendellenességet általában nem okoz. A pitvarok közötti sövény záródási rendellenességei A foramen ovale területén kisebb nyílások elég gyakran előfordulnak, ezeket részben a sövény redői szelepszerűen zárják, vagy túl kicsik ahhoz, hogy működési zavart okozzanak. Ha a foramen ovale záródása nagyobb mértékben elmarad, a két vérkör vérének keveredése tartós oxygenizációs elégtelenséget okoz. A kamraközti sövény záródási rendellenességei Ez általában a sövény kötőszövetes része kifejlődésének elmaradása miatt jön létre. Az előbbihez hasonlóan a két vérkör vérének keveredéséhez vezet. A Botallo-vezeték záródásának elmaradása Következménye szintén a két vérkör vérének részleges keveredése és az oxygenizáció zavara. Egyéb fejlődési rendellenességek A szív fejlődési rendellenességeinek még számos változata van. Ilyen a nagy artériás törzsek eredésének részleges, vagy teljes áthelyeződése a másik kamrára. A fejlődési rendellenességek többszörös kombinációi, amelyek legsúlyosabb formái az élettel összeegyeztethetetlen keringési zavarokkal járnak. A szívsebészet fejlődésének köszönhetően a fejlődési rendellenességek egy jelentős része már korán korrigálható, így elkerülhetőek az oxygenizációs zavar okozta másodlagos következmények (az idegrendszer fejlődésének visszamaradása, betegségekkel szembeni csökkent ellenálló képesség stb.) 3898 Curlewis A 3898 Curlewis (ideiglenes jelöléssel 1981 SF9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Candy, M. P. fedezte fel 1981. szeptember 26-án. Olesa de Montserrat Olesa de Montserrat település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 23 552 fő (2017). Földrajza Olesa de Montserrat Abrera, Esparreguera, Vacarisses és Viladecavalls községekkel határos. Közlekedés A település az FGC vasúttársaság Llobregat–Anoia-vasútvonala vonalán fekszik, melyen Barcelona is könnyedén megközelíthető. Testvértelepülések Weingarten Dole Nonantola Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kanázsvár Kanázsvár várrom a Mátrában, Mátraderecskétől délre. A vár, amelynek mára csak az őrtornya áll, a 14. században tarisznyavár lehetett, azaz őrsége tarisznyányi (néhány napra elegendő) élelemmel váltotta egymást. Faragott kövei a keleti oldalon még dacolnak az idővel. A közeli Recsket az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben "De Reske" néven említik, amely már 1350-től a Recsky családé volt. 1427-ben Recsky Tamás és fiainak, Zsigmondnak és Tamásnak, majd 1513-ban Recsky Demeternek, 1571-ben pedig ennek fiainak Zsigmondnak és Györgynek a birtoka. Feltehetően az utóbbiak lehettek a ma ismert Kanázsvár építői. Egyes feltevések szerint viszont Gúthy Országh Kristóf emeltette 1562-ben, amikor a siroki várat is bővítette; annak előretolt bástyája lehetett. A várnak különösebb hadijelentősége nem volt, valószínűleg Eger eleste után jutott török kézre, amikor lerombolták. Megközelíthető Mátraderecskéig busszal, onnan a sárga romjelzésen gyalogosan. Esős, csúszós időben a felkapaszkodás nehézkes. Lapostető-szigetelés A lapostető-szigetelés a csapadékvíz behatások elleni védelmének rendszere A lapostetők nagy részének a lejtése nem haladja meg a méterenként 7 cm lejtést (7%-ot). A minimális lejtése miatt fokozottan törekedni kell a csapadékvíz gyors elvezetésére. A lapostetők vízelvezetését külső ereszcsatornával vagy belső vízelvezetési megoldással vagy éppen mindkét megoldással alkalmazható. Lapostető-szigetelést érő hatások: csapadék: jég , hó , köd mechanikai hatások lehetnek: szél , víz-hó teher, porerózió, hőtágulások biológiai hatások: növény gyökerei sugárzás: UV-sugárzás Pál első levele a korinthosziakhoz Pál első levele a korinthosziakhoz a Biblia újszövetségi iratainak részét képező levél. A levél feltehetőleg Kr. u. 51-52. körül keletkezett görög nyelvű ókeresztény irat, az újszövetségi kánonban az apostoli levelek egyike. A levél címzése, szerző A levél szerzője minden bizonnyal Pál apostol, aki Efezusban irta . A levél tartalma A levél tárgyalt témái az egyházszakadásoktól való intés, az anyagiasság, a paráznaság elkerülésére való intés, a gyülekezet viselkedése, a karizmatikus lelki ajándékok túlzott felértékelése és túlzott előnyben részesítésének helytelenítése, szokásokhoz korábbi, vallási gyakorlatokhoz való helyes viszonyulásig, a legkülönfélébb témákat érinti. Irodalmi stílusában a logika, szarkazmus, kérlelés, feddés, költészet, elbeszélés egyaránt megtalálható. A levél szerkezete I. Üdvözlés (1,1 – 1,9) II. Utalás a Khloé embereitől kapott információkra (1,10 – 6,20) III. Válaszok a Korinthusi egyházat érintő gyakorlati kérdésekre (7,1 – 16,9) IV. Befejező rész, Záró üdvözlések (16,10 – 16.24) Földrajzi és kulturális háttérinformációk Korinthosz Korinthosz (latinos-magyarosan Korinthus) a görög félsziget legjelentősebb városa. Ennek legfőbb oka kedvező földrajzi fekvésében rejlett. Intenzív kereskedelmi tevékenység központjaként vonzotta a kereskedőket, befektetőket, valamint, hozzájárult az ipar fellendüléséhez is. Korinthosz kikötőváros volt. Az antik kultúrának megfelelően, a vallási, kulturális, gazdasági élet központja a fórum volt. Hellenista város volt, melyben több különféle származású nemzet, különféle vallások, és kultúrák képviselték magukat. Pál második missziós útja során tanította az evangéliumot Korinthoszban, és ekkor alapította meg ott az egyház egy gyülekezetét. Korinthosz városa híres volt a bálványimádásról és az erkölcstelenségről, ezért Pál aggódott amiatt, hogy vajon az egyháztagok ki tudnak e tartani az evangélium mellett. Levelezés a korinthosziakkal Pál legalább három levelet írt a korinthoszi egyháztagoknak (1 Kor 1: 1-2, 5: 9; 2 Kor. 1: 1), akik azért írtak neki, hogy segítséget kérjenek egyházi tanok és szokások tekintetében. Az 1Korinthosz Pál válasza az egyik levelükre. Kr. u. 54-ben íródhatott, amikor Pál Epheszoszban tartózkodott. San Bernardino megye San Bernardino megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kalifornia államban található. Lakosainak száma 2 088 371 fő (2013. július 1.). San Bernardino megye Inyo, Clark, Mohave, La Paz, Riverside, Orange, Los Angeles és Kern megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Főbb utak Interstate 10 Interstate 15 Interstate 40 Interstate 210 Interstate 215 Route 66 U.S. Route 95 U.S. Route 395 State Route 2 State Route 18 State Route 38 State Route 58 State Route 60 State Route 62 State Route 66 State Route 71 State Route 83 State Route 127 State Route 138 State Route 142 State Route 173 State Route 178 State Route 189 State Route 247 State Route 259 State Route 330 Sárgafarkú skorpió A sárgafarkú skorpió (Euscorpius flavicaudis) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a skorpiók (Scorpiones) rendjéhez, ezen belül a Euscorpiidae családjához tartozó faj. Elterjedése A sárgafarkú skorpió a földközi-tengeri térség egész nyugati részén előfordul, ideértve Spanyolországot, Dél-Franciaországot, Korzikát, Olaszországot és Algériát. Az Alpokban is megtalálható 2000 méteres magasságig. Megjelenése A sárgafarkú skorpió elérheti a 4 centiméteres hosszúságot. A skorpiónak két erős csáprágója van, végükön ollókkal, melyek tapogatóként vagy a zsákmány megfogására szolgálnak. Az állatnak négy pár lába van. A szelvényes potroh alkotja a csúcsban végződő farkat a méregtüskével, amely támadásra és védekezésre egyaránt szolgál. A skorpió sárgás színű. Szájszervei nagyon kicsik; a skorpió kénytelen ollóival feldarabolni a zsákmányát, mielőtt megeszi. Életmódja A sárgafarkú skorpió magányos lény. Tápláléka pókok, legyek, lepkék és más rovarok. Az embernek nem árt a szúrása. Az állat elérheti az 5 éves kort is. Szaporodása Az ivarérettséget 7-8 hónapos korban éri el. A párzási időszak az év legmelegebb hónapjaiban van. A „vemhesség” akár egy évig is tarthat. A nőstény elevenszülő, az utódok teljes kifejlettségükig 7-8-szor vedlenek. Egyszerre 30 utódot is „szülhet” a nőstény. Születésük után az utódok anyjuk hátára másznak. Férfi 3 méteres szinkronugrás a 2014-es úszó-Európa-bajnokságon A férfi 3 méteres szinkronugrást a 2014-es úszó-Európa-bajnokságon augusztus 22-én rendezték meg. Délben a selejtezőt és délután pedig a döntőt. A kontinensviadal az orosz Ilja Zaharov, Jevgenyij Kuznyecov kettős sikerével ért véget. Eredmény Zölddel kiemelve a döntőbe jutottak. Budapest rendvédelmének története Budapest rendvédelmének története a Budapest fővárosi rendőrség történelmét, illetve a megalakulását megelőző időszak, illetőleg a budai, az óbudai és a pesti rendőrség történetét foglalja magában. Központosítási törekvések Az osztrák központosítási elképzelések jelei már előbukkantak Mária Terézia uralkodásának derekén, de különösen 1765 őszétől, amikor II. József társuralkodóvá vált. Az első állami rendőrség Magyarországon a jozefinizmus rendőrsége volt, alapvetően titkosrendőrségi tevékenységgel. Pest és Buda rendőri szempontból egyaránt központi településnek számított mind a felvilágosult abszolutizmusban, mind a neoabszolutizmus időszakában. A fővárosi rendőrség államosítása a magyar központosítási törekvések eredményes megvalósításának a szülötte. Az első, ideiglenes államosítási kísérlet az 1848/1849-es szabadságharc idejére esett, Buda, Pest és Óbuda egyesítésével egyidejűleg, azonban a tényleges végrehajtásra már nem volt lehetőség. Államosítás, vitatott időponttal A fővárosi rendőrség államosítása a magyar rendőrség fejlődésének egyik legjelentősebb jelzőköveként, szervesen illeszkedett a közigazgatás átszervezési – hosszan tartó reform – folyamatába. A végrehajtás időpontja vitatott, mivel az államosítás kimondását nyolc évvel később követte a szervezetről szóló törvényi szabályozás. Az álláspontok többsége az 1873-as esztendőt erősíti. „A rendőrségnek mostani modern szervezete is oly régi már, hogy megünnepelhetik újjáalkotásának huszonötödik évfordulóját. 1881-ben hozták azt a törvénycikket, amelynek alapján Székesfővárosi Magyar Királyi Államrendőrség lett a budapesti rendőrségből.” Tisza Miksa csak érintette a kérdést; „Budapest rohamos fejlődése maga után vonta, hogy az 1872. évi XXXVI. törvénycikk a budapesti rendőrség államosítását mondja ki s az állam ennek alapján a fővárosi rendőrséget 1873. december 15-én vette át saját kezelésébe.” Borbély Zoltán és Kapy Rezső megfogalmazása szerint „Hatvan évvel ezelőtt történt meg a rendőrségnek az 1872. törvényben ígért végleges rendezése. Az 1881. XXI. törvénycikk a Budapest-fővárosi rendőrségről, ugyanis 1881. április 12-én került kihirdetésre az országgyűlés mindkét házában és július 1-jén lépett hatályba. Ezzel a törvénnyel lett igazán államrendőrség az állami kezelésbe vett fővárosi rendőrség.” Kopasz Gábor a korábbi időpontot említi fel; „…a székesfővárosi rendőrséget még 1873-ban államosították, miután az 1872: XXXVI. tc. kimondta a budapesti fővárosi rendőrség államosítását.” „De legjobban bizonyítja, hogy a budapesti állami rendőrség történeténél nem az 1881-es, hanem az 1873-as dátumot kell figyelembe venni, magának a rendőrségnek a felfogása, amikor, most huszonöt esztendeje, 1898-ban ünnepélyes és nyilvános formák között ülte meg a budapesti állami rendőrség negyedszázados jubileumát. 1898. december 15-én, a tényleges állami kezelésbevétel napjának fordulóján, a rendőrtestület vezető tisztviselői megjelentek Rudnay Béla főkapitány előtt és szép beszédben üdvözölték őt a negyedszázados évforduló alkalmából. Rudnay meleg hangú, tartalmas oratióban válaszolt, megemlékezvén az elődökről, mindazokról, akik az elmúlt 25 év alatt munkájukkal előmozdították a rendőrség fejlődését és az alapokat lerakták. Az akkori jubiláris ünnepségek emlékét hirdetik a főkapitányi fogadóteremben a volt főkapitányok arcképei, melyeket ebből az alkalomból festett meg az akkori rendőrség…” Az 1872:XXXVI.tc. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk olyan karácsonyi ajándékot adott Magyarországnak, ami kiteljesedett csírája lett annak a gyöngyfüzérnek, amelyik a Duna partjai mentén felsorakozva, összekapcsolódva, a világ legszebb fővárosává vált. Az 1.§. szerint, Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Óbuda mezőváros és Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesítettnek. A rendőrségre a 20. és a 21. szakasz vonatkozott. Ezek rendelkezései kimondták a fővárosi rendőrség államosítását, változatlanul hagyva a törvényhatósági szabályalkotási jogot, a helyrendőri ügyekben. Rögzítette, ha a főváros egyesítéséig a rendőrségi törvény nem születik meg, a testület közvetlenül a belügyminiszter hatósága alá kerül. A törvényalkotás vitája során egyetértés volt abban, hogy a rendőrség működése elégtelen és a kor követelményeinek megfelelő testületet kell szervezni. A végrehajtás egy éve alatt, számos tárgyalás folyt az érintettek között. Az átadást, végül a belügyminiszter 1873. december 8-án kelt sürgető leirata gyorsította meg. A főváros törvényhatósága 2 nap múlva döntött arról, hogy Pest városa után havi 27 000, Buda után havi 4 000, Óbuda után havi 530 forintot térít meg a kincstárnak, figyelemmel az előző évi költségekre. Ünnepélyesen kimondták a városi rendőrségek átadását, ami december 15-én fejeződött be. Az átvételt Jekelfalussy Lajos miniszteri biztos vezette. Az állami kezelésbe vett rendőrség vezetőjévé a belügyminiszter Thaisz Eleket nevezte ki. Az 1881:XXI.tc. A fővárosi rendőrséggel kapcsolatos központosítási törekvés következő hullámát, a szervezési törvény – 1881. évi XXI. törvénycikk – jelentette. A törvény elfogadását megelőző parlamenti vitában megállapították, hogy a rendőrség ideiglenes és átmeneti állapota sürgős rendezést követel. Jobb, ha a fővárosnak törvény által szervezett rendőrsége van – még, ha hiányokkal is –, mint amikor minden szabályozást nélkülöz. A nagy jelentőséggel bíró törvényt az április 11-ei szentesítést követően, április 12-én hirdették ki az országgyűlés mindkét házában. A 62.§. szerint, hatályba lépett 1881. július 1-jén. A törvény rendelkezései szerint:Budapesten „fővárosi rendőrség” elnevezés alatt, egységes szervezettel rendőrség állíttatik fel, melyet saját közegei által az állam kezel, - melynek működési köre az 1872. évi XXXVI. törvénycikk alapján megalakult főváros összes bel- és külterületére terjed ki. A fővárosi rendőrség feladata: működési területén a személy- és vagyon-biztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kipuhatolni és megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni, általában a figyelő, megelőző és felfedező rendőrség feladatait a jelen törvény keretén belül teljesíteni. Működésében a fővárosi rendőrség szolgálatra kész pártatlan eréllyel és emberszerető kímélettel köteles eljárni. A fővárosi rendőrség közvetlenül a belügyminiszter alatt áll. A fővárosi rendőri működés jogalapját képezik: a.) a törvény; b.) az egyes minisztériumok által kiadott rendeletek; c.) a fővárosi törvényhatóságnak a belügyminiszter által jóváhagyott és általa a rendőrségnek kiadott szabályrendeletei. A II. fejezet a fővárosi rendőrség szervezetét szabályozza. Ennek alapján gyakran nevezték a törvényt az államosított rendőrség szervezeti törvényének. Előírásai nem egy helyen rendkívüli szigorúságot tartalmazóak. A fővárosi rendőrség a központi hivatalból (főkapitányság), s a fővárosi közigazgatási kerületeinek figyelembe vételével megfelelő számú rendőri kerületekből (kerületi kapitányságok) s esetleg rendőri kiküldöttségekből (expositura) áll. A főváros területén átfolyó Duna, esetleg külön rendőri kerületet képezhet. A fővárosi rendőrség élén a főkapitány áll. A fővárosi rendőrség polgári intézmény, melynek őrségi személyzete azonban belszervezetében szigorú katonai fegyelmi szabályok alatt áll. Működésében e személyzet a feljebbvalóktól nyert utasítások alapján közvetlen eljárásra jogosítva nincs, nemcsak a törvény, rendelet vagy szabályrendelet ellen elkövetett minden sértést, hanem általában tapasztalt szabályellenességet, hiányt vagy fogyatkozást, is, az illetékes hatóság értesítése végett, közvetlen feljebbvalójának azonnal feljelenteni tartozik. A kiegyezés után, még mindig göröngyös úton haladó, de rohamos fejlődése a magyar fővárosnak (fővárosoknak) igényelte a rendőrség előrelépését is. Az államosítás – a testület minden nehézsége mellett – a modern rendőrség magvát vetette el, ami nagyon hamar szárba szökkent, megalapozva azt az eredményességet, amelyre méltán lehetett büszke a testület minden tagja. Az egyre hatékonyabban működő budapesti rendőrség már az 1880-as évek elején kiállta a nemzetközi összehasonlítás próbáját, bár még erős és jogos igény volt a folyamatos modernizálás, a szervezet, a felszerelés és az állomány tekintetében egyaránt. Megjelenítés a közönség felé Az államosított fővárosi rendőrségről adott közre írásokat a Rendészeti Közlöny, és a Rendőri Lapok, ami az 1907/5. számtól Közbiztonság címmel került kiadásra. Az első szakkönyv Tisza Miksa tollából származik. A „Magyarország rendőrségének története” címet viselő könyv 1913-ban Iglón, majd bővített kiadásban 1925-ben Pécsett jelent meg. Az egykori poprádi, majd szepesváraljai rendőrkapitány 1903-ban kezdte meg a feldolgozó munkához szükséges adatok, információk beszerzését. Esetében a kritika nem kerülte el a megírt művet, az alkalmazott módszereket és érintette tudományos felkészültségét is. Mentsége legyen, hogy szinte minden későbbi szerző hivatkozik rá, még bírálói is. Dorning Henrik több rendőri beosztásban – budapesti főkapitány-helyettes, országos szaktanulmányi felügyelő –, előadásaiban és írásaiban többször foglalkozott a rendőrség intézményének fejlődésével is. 1910-től több alkalommal megjelent a „Közbiztonság almanachja”, a Magyar Rendőrtisztviselők Országos Egyesülete hivatalos lapjának, a Közbiztonságnak a gondozásában. E kiadványok hasznos tartalommal bírtak és bírnak, a kor és az utókor érdeklődő közönsége számára egyaránt. Baksa János m. kir. államrendőrségi főtanácsos „A Rend” című folyóirat felelős szerkesztője, 1923-ban állította össze azt a „Rendőrségi almanach”-ot, amelyben főként a fővárosi állami rendőrség ötvenéves (1873-1923) történetét írták meg. A hat részből álló munka szerzői Baksa János és Vécsey Leo a „Magyarország” rendőri rovatvezetője. A vidéki rendőrség államosításáról Dorning Henrik készített 40 oldalas tanulmányt. A szépirodalmi részben Tábori Kornél és Rákosi Jenő emlékeztek meg régi pesti főkapitányokról. 1926-ban került a közönség elé „A 40 éves budapesti detektívtestület jubiláris albuma”, Vécsey Leo szerkesztésében. A testület történetén túl 25 detektívnovella, és detektívfőnökök által írt érdekességek láttak napvilágot, e visszapillantó kötetben. Az ötvenéves Rendőri Sajtóirodának állított emléket, a Budapesti Napilapok Rendőri Rovatvezetőinek Szindikátusa „50 éves jubileumi évkönyve”. A sajtóiroda története mellett, e kiadványban is jutott hely a rendőrségi tudósítók novelláinak. 1942-ben jelent meg az addigi legátfogóbb feldolgozás „A 60 éves magyar rendőrség 1881-1941” címmel. Borbély Zoltán (Nemzeti Újság) és Kapy Rezső (Új Nemzedék) szerkesztéséhez, 16 újságíró adta segítségül szakmai tehetségét. A 600 oldalas könyv elején jelezték a szerzők a korábbi kitűnő munkák felhasználását, utaltak a rendelkezésre álló évi jelentések tartalmára és Vécsey azon fáradozására, amellyel „régi rendőrfőtisztek és tudós rendőrtisztviselők” elbeszéléseiből nyert – a feledéstől ily módon megmentve – ismereteket gyűjtötte. A világháborúk között az 1921-ben napilapként indult, majd heti folyóirattá alakult REND, 1926-tól a RENDŐR – öt éven keresztül – és a havi 2 alkalommal megjelenő MAGYAR DETEKTÍV is közölt a fővárosi rendőrség történetével foglalkozó értékes írásokat. A harmincas évek közepétől a MAGYAR RENDŐR – mint a „Magyar Detektív” jogutóda – adott helyet a napi szakmai irodalom mellett, a testület múltjával foglalkozó tanulmányoknak, előadás szövegeknek, cikkeknek. A szerzők többsége a már említettek – Baksa, Dorning, Tábori, Vécsey – közül került ki. Feldolgozások 1945 után 1945 után a rendőrség maga is, de története különösen ritkán látott vendég volt a tollforgatók asztalán. A felsorolt műveket többnyire azért vették kézbe, hogy könyvtárak zárolt polcaira helyezzék, vagy – ami sokkal rosszabb – a zúzdák enyészetébe szállítsák. Az akkori jelen kutatása is inkább tiltást kapott, a jogi irodalom pedig egyszerűen elfeledkezett a rendőrség fejlődés-történetéről. A megjelent írások, dokumentum-gyűjtemények jobbára a politikai rendőrség tevékenységéről szóltak, illetőleg kicsengtek belőlük az aktuális politikai elvárások. „Rendőrség, csendőrség, VKF 2.” címmel 1971-ben jelent meg Hollós Ervin kötete. A Budapesti Rendőr-főkapitányság 25 évéről 1970-ben készítettek egy összeállítást, a fővárosi rendőrség 2.világháború utáni történéseiből. Az 1980-as évek egyre inkább meghozták a szakmatörténeti érdeklődést. A testület „kíváncsi” tagjai úgy vélték, jó tudni milyenek voltak az elődök, mikor jöttek létre a különböző szervek, hogyan fejlődtek, vannak-e hasznosítható tapasztalatok. 1984-ben Katona Géza a jogtudományok doktora – hosszú ideig rendőri vezető – tollából született egy színvonalas tanulmány a BM Könyvkiadónál. Szintén a BM Könyvkiadó tett közzé Szilvási Ferenc évszázados visszatekintéséből táplálkozó krónikákat. A rendszerváltás hajnalán ébredeztek azok a publikációk, amelyek közelebb vittek a rendőrség múltjához. A könyvtárak szabad polcaira kikerültek a megmaradt kötetek, kutathatóvá váltak a levéltárak, irattárak vonatkozó anyagai, az antikváriumok kínálatában pedig megjelentek olyan munkák, amelyek az érdeklődők vérét ugyancsak megpezsdítették. A nyolcvanas-kilencvenes évtized fordulóján megalakult a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság, melynek tagjai rendszeresen szerveznek tudományos üléseket és tesznek közzé igényes – a témát körbejáró és magas színvonalon bemutató – írásokat. A társaság és a Rendőrtiszti Főiskola együttműködésének egyik eredménye, a Parádi József főszerkesztői tevékenysége mellett további tíz érdemes szerző munkálkodásával, az 1994-ben megalkotott – s már több kiadást megért – könyv a magyar rendvédelem történetéről. A társaság, elsősorban rendőrségtörténettel foglalkozó, egyik kutatója Ernyes Mihály több alkalommal is feldolgozta a fővárosi rendőrség egyes részterületeit. A magyar rendőrség történetét átfogó művének első kötetében szintén foglalkozott a témakörrel. Az oktatás területén végzett munkássága kapcsán is érintette a fővárosi rendőrség szervezetét, történéseit. A 2.világháború utáni időszakot érintő kutatásai során részben feltárta a fővárosi rendőrség állományának viselkedését az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. Bodrácska János főkapitány szorgalmazására az 1990-es évek közepén, Kollár Nóra szerkesztésében, látott napvilágot a fővárosi rendőrség történetét 1914-jg, kellő alapossággal, részletesen feldolgozó, számtalan illusztrációval bemutató kiadvány. A szerzőknek a témakörbe tartozó több írása is megjelent. Horváth J. András a pesti főkapitány jogállásáról készített tanulmányt. Sas Ferenc a közelmúltban két alkalommal, egyszer Rácz Lajossal, egy alkalommal pedig a Rendészettudományi Társaság felkérésére, feldolgozta a fővárosi rendőrség 1914 utáni történetét, de az írások teljességben történő közzétételére még nem került sor. Kolbászkiállítás A Kolbászkiállítás a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat negyedik évadjának második része. Alkotók Rendező, operatőr és animátor: Cseh András Írta: Bálint Ágnes Zenéjét szerezte: Pethő Zsolt Hangmérnök: Bársony Péter Vágó: Czipauer János Grafikai terv és forgatókönyvíró: Várnai György Háttér: Szálas Gabriella Rajzolták: Czeglédi Mária , Menyhárt Katalin, Somos Zsuzsa Munkatársak: Völler Ágnes, Zsebényi Béla Színes technika: György Erzsébet Gyártásvezető: Bende Zsófi Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Frakk: Szabó Gyula Lukrécia: Schubert Éva Szerénke: Váradi Hédi Károly bácsi: Suka Sándor Irma néni: Pártos Erzsi Micike: Magda Gabi Idős hölgy: Bakó Márta Egerek: Perlaki István , Varga T. József Nőstény egerek: Czigány Judit , Papp Ágnes Szomszéd schnauzer: Márton András Sintér: Orosz István Járókelő, aki hirdetést olvassa: Pathó István San Biagio di Callalta San Biagio di Callalta település Olaszországban, Veneto régióban, Treviso megyében. Lakosainak száma 12 964 fő (2017. január 1.). San Biagio di Callalta Carbonera, Monastier di Treviso, Ponte di Piave, Roncade, Salgareda, Silea, Zenson di Piave és Breda di Piave községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Faludi Dezső Faludi Dezső (Budapest, 1939. április 20. – 2015. december 15. előtt) labdarúgó, fedezet. Pályafutása 1963 és 1972 között a Csepel SC játékosa volt. 203 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt és kilenc gólt szerzett. Kezdetben a csatársorban szerepelt, majd pályafutása jelentős részében fedezetként játszott. Visszavonulása előtt már hátvédként is pályára lépett. Sikerei, díjai Közép-európai kupa (KK) elődöntős: 1970–71 1946 a vasúti közlekedésben Ez a szócikk a 1946-ban történt vasúti eseményeket mutatja be. Események a világban Forgalomba helyezték az ALCO FA mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az ALCO PA mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az ALCO RS-2 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az ALCO RSC-1 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az ALCO RSC-2 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték a Baldwin DRS-6-4-1500 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték a Baldwin DRS-6-4-660NA mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték a Baldwin DS-4-4-1000 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték a Baldwin DS-4-4-660 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték a Baldwin DT-6-6-2000 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az EMD F2 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az EMD F3 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az EMD NW5 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték a JNR EF58 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az LMS Ivatt Class 2 2-6-0 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az LMS Ivatt Class 2 2-6-2T mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az LNER Class J94 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az LNER Thompson Class A2/3 mozdonysorozat első tagját Forgalomba helyezték az NCC Class WT mozdonysorozat első tagját Apahida Apahida (románul Apahida, németül Bruckendorf, latinul Pons Abbatis) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Kolozsvártól négy km-re északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik. Nevének eredete Neve onnan származik, hogy a kolozsmonostori bencés apátság itteni birtokán híd vezetett át a Kis-Szamoson. Az apát és a híd főnévnek birtokos személyjellel ellátott összetétele. Először egy 1326-os oklevélben említik, Apathyda néven, mai nevén 1469-ben fordul elő (Apahyda). Története Jelentős régészeti lelőhely, közelében dák temetőt és római villát tártak fel. Az 1889-ben és 1968-ban megtalált két gepida uralkodói sír a legjelentősebb népvándorlás kori leletek közé tartozik Erdélyben. A kolozsmonostori apátság vámszedő helye volt. Határában feküdt a középkorban az 1326-ban említett Misketelke falu. 1381 és 1497 között a faluban tartotta ítélőszékeit Kolozs vármegye. 1660 körül elpusztult, az 1708–1711-es pestisjárványban elnéptelenedett, majd 1775-ben ismét csak puszta. Teleki Sándor még a szabadságharc után is úgy találta, hogy „Apahida már nem arab-duár, de még nem falu.” 1870-ben azonban megépült a Szászrégen–Mócs–Apahida kövezett út, 1881-ben pedig vasúti csomóponttá vált, ami lökést adott a fejlődésének. Egy áttérést követően 1877-ben alakult meg görögkatolikus egyháza. 1911-ben gyógyszertárat nyitottak benne. Itt volt a Kolozsvárról induló távgyalogló versenyek célpontja. Közelében 1944 őszén harcok dúltak. Népessége 1910 -ben 1517 lakosából 1137 volt román, 235 magyar és 137 cigány anyanyelvű; 719 görögkatolikus, 587 ortodox, 103 zsidó, 51 római katolikus és 46 református vallású. 2002 -ben 4582 lakosából 4121 volt román, 304 cigány és 152 magyar nemzetiségű; 4025 ortodox, 111 pünkösdista és 110 református vallású. Gazdasága Hullámkartongyár. Nyílászárók, műanyag padlók, szaniterek gyártása. A község 7822 hektáros mezőgazdasági területéből 4136 ha szántó, 2781 ha legelő és 683 ha kaszáló. Erdeje nincs. Nevezetességek Ortodox fatemplomát 1806 -ban egy szilágynádasdi mester építette és 1808 -ban egy alsóegregyi mester festette ki. 1839 -ben itt megtalált gepida fejedelmi sír. Híres emberek Itt született 1914 . május 14-én Ștefan Pascu történész. Itt született 1900 . december 10-én Gspann Károly orvos, orvosi szakíró. Vörthegy Vörthegy (németül: Wörterberg) község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban, Fekvése Németújvártól 29 km-re északnyugatra a Lapincs bal partján, a régi magyar határ mellett fekszik. Története Területén már a rómaiak is folytattak szőlőművelést és bortermelést. Ezt bizonyítja a 2003-ban itt talált és egyedülállóan nagyobb részben épen megmaradt római császárkori fahordó maradványa. 2005-ben pedig egy korabeli vaskohó maradványai kerültek elő. Az első német telepesek még Nagy Károly seregeinek nyomában érkeztek a Lapincs völgyébe. Vörthegy a 13. században keletkezett a szomszédos stájerországi Vört (ma Wörth an der Lafnitz) hegyi településeként. Itt, a falutól keletre emelkedő hegyen álltak wörthiek pincéi, szőlőskertjei, gyümölcsösei. A vörti lakosok a 17. század végén és a 18. század elején települtek ki nagyobb számban a mai Vörthegy területére és a pincéket lakóházakká építették át. Mint a Lapincs bal partján fekvő település Magyarországhoz tartozott. Története folyamán birtokosai a Széchenyi, Kottulinsky és 1524-től Batthyány családok voltak. Németújvár várának uradalmához tartozott. 1898-ban hivatalos magyar nevét Vörthegyben állapították meg. Vas vármegye monográfiája szerint „Vörthegy stájer határszéli község, a Lapincs mellett, 115 házzal és 664 r. kath., németajkú lakossal. Postája Stinácz, távírója Szent-Elek. Birtokos herczeg Batthyány Fülöp.” 1910-ben 612, túlnyomórészt német lakosa volt. Az első világháborúban 23 itteni lakos vesztette életét. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. Mivel a Lapincs megszűnt államhatár lenni, felélénkült a kapcsolat Vörthegy és egykori anyatelepülése között. A második világháborúban 26 helyi férfi lakos esett el és további 16 eltűnt. 1971-ben a települést Barátfalvához csatolták, 1991-óta ismét önálló község. Vörthegyen 1993-óta egyosztályos népiskola és óvoda is működik. Ezenkívül egy többfunkciós közösségi háza, sportpályája és játszótere van. A településen önkéntes tűzoltóegylet és népi zenei együttes működik. Nevezetességei Római katolikus temploma 1978 -ban épült, korábban az 1908 -ban épített kápolnában tartották az istentiszteleteket. Nevezetessége a 15 m magas kilátótorony, melyről a Lapincs völgyére nyílik szép kilátás. Grossmann Marcell Grossmann Marcell (Marcel Grossmann, Budapest, 1878. április 9. – Zürich, 1936. szeptember 7.) matematikus az Eidgenössische Technische Hochschule (Zürich) tanára, a leíró geometria volt a szakterülete. Albert Einstein barátja és osztálytársa volt. Grossmann hangsúlyozta Einstein számára a Riemann-geometria fontosságát, mely szükséges lépés volt az általános relativitáselmélet kidolgozásához. Életrajz Zsidó származású volt, édesapja Grossmann Gyula családja eredetileg Elzászból származott, de ő már Svájcból került Budapestre, ahol 1870-ben gyárat alapított, mint résztulajdonos. Édesanyja Katharina Henriette Lichtenhahn és volt egy bátyja is. A mezőgazdasági gépeket gyártó gyáruk a mostani Lehel tér közelében működött. Marcell Budapesten született és a Berzsenyi Gimnáziumba járt középiskolába. A Grossmann család 1893-ban visszaköltözött Svájcba. Itt 1896-ban Grossmann, Einstein és Einstein későbbi felesége Marity egyszerre kezdték meg tanulmányaikat az Eidgenössische Technical Hochschule-n, Zürichben. 1901-ben Grossmann a szakdolgozatán dolgozott Wilhelm Fiedlernél. 1912-ben mikor Einstein a Zürichi Egyetemre került, felvetette Grossmannak, hogy valamilyen koordináta-rendszertől független „abszolút kalkulusra” van szüksége. Grossmann tájékoztatta, hogy az készen van, ez a Riemann-geometria. 1913-ban közös cikket írtak Einsteinnel az általános relativitáselméletről. Ezután Einsteinnek még David Hilbert 1915-ös görbülettel kapcsolatos munkájára volt szüksége elméletének 1916-os kiteljesítéséhez. Emlékezete Tiszteletére a relativisták 1975 óta háromévente Marcel Grossmann találkozókat szerveznek. A matematikusok kiemelkedő tudományos munkásságának elismeréseként Marcel Grossmann-díjat is alapítottak. Cikkei A. Einstein és M. Grossmann. Entwurf einer verallgemeinerten relativitatstheorie und einer theorie der gravitation. Zeitschrift fur Mathematik und Physik, 62:225, 1913. A. Einstein és M. Grossmann. Kovarianzeigenschaften der Feldgleichungen der auf die verallgemeinerte Relativitätstheorie gegründeten Gravitationstheorie. Zeitschrift fur Mathematik und Physik, 63:215-225, 1914. 39. Golden Globe-gála Az 39. Golden Globe-gálára 1982. január 30-án, vasárnap került sor, az 1981-ben mozikba, vagy képernyőkre került amerikai filmeket, illetve televíziós sorozatokat díjazó rendezvényt a kaliforniai Beverly Hillsben, a Beverly Hilton Hotelben tartották meg. A 39. Golden Globe-gálán Sidney Poitier vehette át a Cecil B. DeMille-életműdíjat. Filmes díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Televíziós díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Különdíjak Cecil B. DeMille-életműdíj A Cecil B. DeMille-életműdíjat Sidney Poitier vehette át. Miss/Mr.Golden Globe Laura Dern Csonka Gyula Csonka Gyula (Győr, 1958. május 12. –) válogatott labdarúgó, jobbhátvéd. Pályafutása A válogatottban 1982 és 1986 között 3 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1981–82, 1982–83 2.: 1983–84, 1984–85 3.: 1985–86 Magyar kupa (MNK) győztes: 1979 döntős: 1984 Dogliani Dogliani település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 4793 fő (2017. január 1.). Dogliani Bonvicino, Bossolasco, Cissone, Lequio Tanaro, Monchiero, Roddino, Somano, Belvedere Langhe, Farigliano és Monforte d’Alba községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Roemer- und Pelizaeus-Museum Hildesheim A Roemer- und Pelizaeus-Museum Hildesheim egy múzeum Németországban, Hildesheim városában. Egyiptológiai gyűjteményéről világszerte ismert, kínai porcelánból Európa második legnagyobb gyűjteménye ebben a múzeumban található, emellett jelentős prekolumbián perui gyűjteménnyel és egy 300 000 tárgyból álló természettörténeti gyűjteménnyel is rendelkezik. A múzeum Hermann Roemerről és Wilhelm Pelizaeusról kapta a nevét. Története A Roemer-Museum Hildesheim története 1844-ig nyúlik vissza, a múzeumot ekkor alapították, egyesületként. Alapítója Hermann Roemer ügyvéd, geológus és szenátor. Első kiállítási épületei a használaton kívüli Szent Márton-templom és az árvaház voltak. Wilhelm Pelizaeus kereskedő, bankár és konzul, aki körülbelül negyven éven át kairóban élt, 1907-ben szülővárosára hagyta egyiptomi leletekből álló gyűjteményét. 1911. július 29-én megnyílt a Pelizaeus-Museum. A mai Roemer- und Pelizaeus-Museum ókori egyiptomi gyűjteménye körülbelül 9000 tárgyból áll, melyek az ötezer éves egyiptomi történelem minden korszakát képviselik, a predinasztikus koról a görög-római korig, majd a kopt keresztény Egyiptomig. A legjelentősebb leletek az Óbirodalom korszakát képviselik, ezek szinte kivétel nélkül a gízai piramiskörzet sírjaiból származnak. A hildesheimi múzeum ezzel a kairói Egyiptomi Múzeum és a bostoni Szépművészeti Múzeum mellett a legjelentősebbek közé tartozik, ahol a piramisok korának emlékei tanulmányozhatóak. A 19. század első harmadában a művészeti múzeum a Metallkunst Herrenhausen segítségével restaurált egyes ókori egyiptomi műtárgyakat. A múzeum kiemelkedő műtárgyai közé tartoznak az egyiptomi óbirodalmi Hemiunu vezír életnagyságú szobra, valamint újbirodalmi, ramesszida kori sztélék, illetve egy kultuszkápolna Tuna el-Gebelből. A kínai porcelánokból álló gyűjtemény 1927-ben, Ernst Ohlmer halálával került a múzeum tulajdonába. A múzeum és gyűjteményei a 20. század elején kerültek a város tulajdonába. 1992 óta Waltraute Macke-Brüggemann százötven festménye és grafikai alkotásainak egy jelentős része is a múzeumban található. 1998 és 2000 között a múzeum polgári kezdeményezések támogatásával új épületet kapott. Az új épület elkészültével a múzeumot kivonták a város irányítása alól, így 2000 óta függetlenül, kft formában működik; a kft tulajdonosa Hildesheim városa. A múzeum továbbra is éves támogatásban részesül a várostól. A múzeum számos ókori egyiptomi tárgyát kölcsönözte már amerikai és ázsiai időszakos kiállításoknak. Állandó kiállításai mellett a múzeum rendszeresen szervez időszakos kiállításokat; tudományos hírnevének köszönhetően Arne Eggebrecht múzeumigazgatónak számos neves kiállítást sikerült Hildesheimba vonzania. Munkatársak Hermann Adolf Lüntzel (†1850), Johannes Leunis (†1873) és Hermann Roemer (1845–1894) Achilles Andreae (1894–1905) Rudolph Hauthal (1905–1925; Amtsantritt Mitte 1906; Interimsdirektor Edgar Walden April 1905–Mitte 1906) Friedrich Schöndorf (1925–1941) Hans Kayser (Roeder távozása és Schöndorf halála után a teljes múzeum vezetője) Walter Konrad (1974–1984) Manfred Boetzkes (1984–2002) Otto Rubensohn (1907–1914) Günther Roeder (1915–1945) Hans Kayser (1945–1974) Arne Eggebrecht (1974–2000) Eleni Vassilika (2000–2005; az egész múzeum vezetője) Katja Lembke (2005–2011; az egész múzeum vezetője) Regine Schulz (2011 óta; az egész múzeum vezetője) Bettina Schmitz (1978–2012) Helga Stein (1979–2002) Jürgen Vespermann (1992 óta) Arnulf Siebeneicker (2008–2011) Ulrich Menter (2010–2015) Christian Bayer (2014 óta) Andrea Nicklisch (2015 óta) Gyűjtemények Ókori Egyiptom, különös hangsúllyal az Óbirodalmon. Hemiunu szobra, Horbeit-sztélék, Wehemka kultuszkamrája, Nemti-ui sztéléje Az ősi Peru Természettörténet Ázsia A néprajzi gyűjtemények nyitva állnak a kutatók előtt; különös hangsúly Afrikán és a déli tengerek világán A 19. század és a modern kor helyi művészeinek festményei, többek közt Waltraute Macke-Brüggemann alkotásai Várostörténeti kiállítás a Knochenhaueramtshausban Hildesheimi látképek hatalmas fényképeken Rajzok és nyomtatványok Az érzékszervek múzeuma: történelem és földtörténet korlátok nélkül Az új kiállítás célja, hogy mindenki számára elérhető legyen: könnyen használható installációk, szabad hozzáférés a tárgyakhoz, audio guide, nagybetűs és Braille feliratok, monitorokon jelnyelvű információk. Időszakos kiállítások 2017–2018: 80 műtárggyal a világ körül 2016–2017: Anja Schindler: Preziosen 2016: A világ múmiái 2015–2017: Kincsek a császárnak. A kínai művészet mesterművei (1368–1911) 2015: É mint ékszer: párbeszéd az antik korral. Wolfgang Skoluda művészete 2015: Hildesheim a középkorban. A rózsa gyökerei 2014: Gerold Schülke: a növények csodálatos világa 2014: Fayum al Funun: a művészet forrása 2014: Josepha Gasch-Muche: fényjelenségek üvegből 2014: A világ születése: Egyiptom utolsó teremtésmítosza 2014: Veszélyben a méhek – veszélyben az emberek 2013: Művészet – találkozás – párbeszéd 2013: Alternatív világok: a dolgok láthatatlan oldala 2013: A tóga hatalma: divat a római világbirodalomban 2012–2013: Edith Bernhauer: kelet és nyugat 2012–2013: Nézőpontok: a fotográfia helyszínei 2012: Az Arkhimédesz-kód: egy zseni nyomában 2012: Picasso. A grafika mágiája 2011: Wilhelm Pelizaeus – Kereskedő, műgyűjtő, múzeumalapító 2011: Gíza – A nagy piramisok lábánál – Kiállítás Georg Steindorff és Hermann Junker a gízai nekropoliszban folytatott ásatásainak leleteiből. Az ásatásokat Wilhelm Pelizaeus finanszírozta, cserébe számos leletet kapott. A kiállításon négy sír leletanyaga szerepel, amelyeket felfedezésük után száz évvel eredeti kontextusukban mutatnak be. A kiállításra többek közt a lipcsei, müncheni és kairói múzeum is adott kölcsön tárgyakat. 2010: Ciprus – Afrodité szigete – Több mint 200 kiállítási tárgy a ciprusi művészetet bemutató gyűjteményekből, ebből 116 a Ciprusi Köztársaságból, köztük a híres késő hellén Aphrodité -szobor, amelyet Néa Paphosznál találtak búvárok a tenger mélyén. Ezeket most állították ki először Németországban. A Louvre , illetve németországi múzeumok is kölcsönöztek műtárgyakat. 2008–2009: Déltengeri édenkertek: mítosz és valóság 2007–2008: Maják: királyok az esőerdőből' 2006–2007: A szépség az ókori Egyiptomban: vágyakozás a tökéletesség után 2006: Kultusz a labda körül: a futball nyomában 2006: 30 év Playmobil – Fedezd fel a világot! – A Pfalzi Történeti Múzeum vándorkiállítása 2005–2006: Európa és Egyiptom. Kultúrák találkozása a görögöktől Winckelmannig 2005: A Chiddingstone kastély kincseskamrájából. Fáraók – buddhák – szamurájok 2004: Az egyiptomi művészet mesterművei. Az Eton College Myers Múzeumának kincsei 2003–2004: A Nagy Falon túl. Az ázsiai sztyeppei népek régi bronzkincsei a New York-i Arthur M. Sackler alapítvány gyűjteményéből 2003: Placido Zuloaga. Spanyol kincsek a londoni Khalili-gyűjteményből 2002–2003: Napóleon Bonaparte – I. Sándor cár. Két császár kora 1999: A jégkorszak: a természet uralkodásának nagy kalandja 1998: James Bond: spíler és kém 1995: Indonézia elsüllyedt királyságai 1994: Kína, a világ kultúrájának egyik bölcsője: ötezer év találmányai és felfedezései 1994: Az ősi Mexikó titkai: az aztékok művészete 1993: Dinoszauruszok 1992: A maják világa: három évezred régészeti kincsei 1990–1991: Egyiptom – A halhatatlanság nyomában (más néven: A halhatatlanság nyomában – halotti kultusz és túlvilághit az ókori Egyiptomban ) – Mivel a múzeum helyproblémákkal küzdött, a tulajdonában lévő műtárgyaknak egyszerre csak egy részét lehetett állandó jelleggel kiállítani, a többit tematikus időszaki kiállítások keretén belül mutatták be. Ezt a kiállítást Bettina Schmitz egyiptológus rendezte, a raktárakból előkerülő tárgyakat 9sszekötő téma ezúttal a halálról és a túlvilágról alkotott elképzelések. A katalógusban 38 nagy jelentőségű, több részből álló leletanyag szerepel, többek közt múmiák, halotti maszkok, szarkofágok és koporsók, amulettek, halotti sztélék, usébtifigurák , kanópuszedények , a halállal kapcsolatos istenek ábrázolásai és a Halottak Könyve egy példánya. A katalógusban nem szerepel, de a kiállításon láthatóak voltak Nakht sírja falfestményeinek másolatai, melyeket Norman de Garis Davies amerikai egyiptológus készített 1907 és 1910 között; ezeket a Metropolitan Művészeti Múzeum kölcsönözte a hildesheimi múzeumnak és ekkor szerepeltek először Európában. 1988: Albánia: kincsek a skiptárok földjéről 1987: Egyiptom emelkedése és nagyhatalommá válása 1986: Mexikó ragyogása és bukása: az aztékok és elődeik' 1985: Nofret – A szépség. A nő az ókori Egyiptomban 1984: Max Klinger 1983: Kultúrkincsek a régi Nigériából 1982: Lascaux – A jégkorszak barlangja 1981: Kultúrkincsek Kínából 1980: A trákok aranya 1979: Istenek és fáraók 1978: Sumer, Assur, Babilon. 7000 évnyi művészet és kultúra az Eufrátesz és a Tigris között 1977: Peru aranya 1976: Ehnaton – Nofertiti – Tutanhamon Bárd (költő) A bárdok (a szó proto-kelta eredetű: *bardos, jelentése hangosan imádkozni, énekelni) énekesek, saját szerzeményüket előadó vándorénekesek. A bárd konkrét jelentése országok és korok szerint változott. A keltáknál bárdnak a druidák meghatározott csoportját (krónikásokat, költőket) nevezték. A 15. század közepén a gall nyelvből az angol nyelv skót dialektusába vándorénekes jelentéssel került át (pejoratív felhanggal). Az angol kultúrkörben a romantika idején ismét változott a bárd jelentése. A kelta kultúrához visszanyúló romantikus írók és költők – közöttük elsősorban Walter Scott – adtak új jelentést a szónak. A bárd ebben a kontextusban lírikust, lírai költőt jelent. Határozott névelővel használják a híres angol drámaíró, William Shakespeare tiszteletteljes megnevezéseként is („the Bard”). A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben bárdoknak hívták Szovjetunióban a saját verseiket sokszor illegálisan előadó nem hivatásos költőket, énekeseket, ezeknek a szovjet bárdoknak a legismertebb képviselője Vlagyimir Viszockij. Slovenské kalvínske hlasy Slovenské kalvínske hlasy egy szlovák nyelven megjelenő egyházi lap volt az egykori Csehszlovákiában, majd Szlovákiában. Első lapszáma 1930-ban jelent meg. Szerkesztősége Bánócon volt. A lap 1944-ben szűnt meg. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony 173-as busz (Budapest) A budapesti 173-as jelzésű autóbusz a Kelenföld vasútállomás és a Törökbálint, Munkácsy Mihály utca között közlekedik. A vonalat a Volánbusz üzemelteti. Története 2015. augusztus 31-én a Budaörs és Törökbálint autóbusz-hálózatát átszervezték, Kelenföld vasútállomás és Törökbálint között 173-as jelzéssel új járat indult, mely Törökbálinton a 172-es busszal ellenkező irányban közlekedik. Saint-Christophe-du-Luat Saint-Christophe-du-Luat település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 779 fő (2015). Saint-Christophe-du-Luat Neau, Brée, La Chapelle-Rainsouin, Châtres-la-Forêt, Évron, Livet és Montsûrs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rózsa Péter Rózsa Péter András (Békéscsaba, 1953. május 9.) Déri János-díjas (2008) magyar újságíró, egyetemi tanár. Életpályája 1972–1978 között a Nehézipari Műszaki Egyetem vegyipari gépészmérnök szakán tanult. 1979–1980 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1978–1979 között a Hírlapkiadó Vállalat munkatársa volt. 1979-től 10 évig a Rádió belpolitikai rovatának dolgozott. 1989-től a Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetője. 1990–1991 között a Magyar Tv-s Dolgozók Kamarájának elnöke volt. 1991–1995 között a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt. 1991–1993 között a Tv-Tv szerkesztője volt. 1993–1998 között a Magyar Rádió Krónika rovatának szerkesztő-műsorvezetője volt. 1995-ben a Fantázia Sajtóügynökség ügyvezető igazgatója, a Rádió M főszerkesztője volt. 1997-től a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kommunikáció szakán tanít. 1998-tól a Magyar Televízió Napzárta, Mélyvíz, Záróra, Galéria, Kultúrház, Öt órai tea című műsorának szerkesztő-műsorvezetője volt. 2012–2014 között az internetes Fuga Rádió főszerkesztő-műsorvezetője, főszerkesztő-helyettese volt. Műsorvezető a Klubrádiónál. Művei Ultimátum (dokumentumfilm, 1986) Bemrockparty (Ómolnár Miklóssal, könyv, 1989) Ha túléled, hallgass! (könyv, 1989) Déri János - A Déri - egy profi civil karrierje, Duna Könyvkiadó Kft., 2005. Díjai 2008 Déri János-díj 2008 Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2016-ban tiltakozásul Bayer Zsolt publicista Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetése miatt az állami díját visszaadta ) Műsoraiból Napzárta Mélyvíz Záróra Galéria Kultúrház Kedd 21 Déri János emlékműsor A Nagy Könyv Magyar Dal Napja (2010) Teadélután Sztársáv Herce-Hurca Extra – Kultúrháttér Öt órai tea Jegyzetek Egyetemi tanrend Oktatói adatlap Oktató neve: Rózsa Péter Alaptanszék:BTK-BMI Budapest Média Intézet, u-szeged.hu Népszabadság Online Rózsa Péter műsorvezető, főszerkesztő-helyettes, klubradio.hu Rózsa Péter kapta a Déri János-díjat, hir6.hu Kitüntetések a kulturális területen, medicalonline.hu Rózsa Péter újságíró és Tóth Bálint matematikus is visszaküldi lovagkeresztjét Bayer Zsolt miatt Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 1730 Marceline Az 1730 Marceline (ideiglenes jelöléssel 1936 UA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Marguerite Laugier fedezte fel 1936. október 17-én, Nizzában. 5249 Giza Az 5249 Giza (ideiglenes jelöléssel 1983 HJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Thomas, N. G. fedezte fel 1983. április 18-án. Zöld Marci Berettyóújfalusi nemes Zöld Márton (vagy Zöld Marci, Berettyóújfalu, 1790 körül – Fegyvernek, 1816. december 6.) híres alföldi, sárréti betyárvezér volt a 19. század elején. A magyar irodalomban és ponyvairodalomban az egyik leggyakrabban ábrázolt magyar betyár: magáról Zöld Marciról írt Jókai Mór, Petőfi Sándor, Gaal József és a 20. században Körmendi Lajos is, egyik társáról pedig Vörösmarty Mihály. Élete Felakasztása előtt tett tanúvallomásában röviden így vallott magáról: „Zöld Márton a nevem, 25 esztendős, tekintetes Bihar vármegyében fekvő Berettyó Újfalubul való születés, református, nőtelen, a Herceg Hessen Hamburg Nemes Regementbéli szökött katona, nemes személy vagyok... Hat esztendőket töltöttem el mind összesen temlecben. Elsősorban verekedésért, másodszor az újfalusi bíráktul erőszakosan elvett ökrökért, harmadszor két lovat elfogattatván Nánáson, annak utána katonának adattam... Most karácsonykor két esztendeje, hogy elszöktem Nagy Váradrul..." Már édesapja, Zöld Mihály is összeütközésbe került a törvénnyel, többször ült börtönben, bujdokolt. Zöld Marci az insurrectióból hazatérve lépett apja nyomdokaiba. A berettyóújfalui bíró marháit elhajtotta, ezért a vármegye egy év tömlöcre ítélte, onnan katonának adták, ahonnan megszökött, majd az egész Alföldet bejárta. Egyszer aztán összetalálkozott az akkorra már országszerte elhíresedett haramiák vezérével, Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett. Tevékenységük fő területe Bihar és Heves megye mellett a Hortobágy volt, de végül árulás miatt a pandúrok kezére kerültek 1816. november 26-án egy öcsödi tanyán. A statáriális bíróság Zöld Marcit, Palatinszkit és társaikat a fegyverneki pusztán 1816. december 6-án felakasztotta. Emlékezete A századfordulón a betyárokról szóló fél-népi irodalom elburjánzása idején, a Zöld Marciról szóló ponyvák is napvilágot láttak. Sorra születtek a népdalok, balladák, 1817 -ben már az ország valamennyi vásárában árulták a „Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások" című ponyvát. Vándza Mihály Zöld Martzi, vagy az uton álló haramia 1817 -ben írt színdarabja. Petőfi Sándor 1845 -ben írt egy drámát Zöld Marciról, amit aztán elégetett fellobbanó haragjában azt követően, hogy a Nemzeti Színház visszautasította. A téma mégsem hagyhatta nyugodni, mert 1847 tavaszán írt egy Zöld Marci című verset is. Népművészeti alkotásokban is megemlékeznek róla. Jó példa erre Oroszi György által 1833 -ban készített mángorló felirata: Szép volt az Mulatság Orczi Kortsmájában, Még Heves Vármegye nem akatt nyomában, Végan volt Zöld Marczi Hires Palatinszki, És az Betskereki, Lásd, hogy fizették ki. Egyik legszebb új stílusú népballadánk is róla szól, melynek dallamát és sorait a múlt század első éveiben Kodály Zoltán jegyezte fel a nyitrai Ghymesben . Napjainkig használt szólás: él, mint Marci Hevesen. Ez eredetileg Zöld Marcira utalt, aki országosan ismert tevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondhatták. Bobovišća Bobovišća falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Milnához tartozik. Fekvése Splittől 18 km-re délre, községközpontjától, 3 km-re északkeletre, a supetari kompkikötőtől 15 km-re délnyugatra az Adrián fekvő Brač szigeten, a sziget nyugati partja közelében fekszik. A település alatti öbölben található Bobovišća na Moru település. Története Bobovišća területe már az ókorban lakott volt, ezt igazolja a Vičja luka-öbölben levő régészeti lelőhelyen talált ókori temető, mely a közeli Rat történelem előtti vára alatti település temetője lehetett. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római kornak nem maradtak nyomai a településen. A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A területén épített legrégibb szakrális építmény a Bobovišća és Milna közötti dombon álló Szent Márton templom, mely a 14. században már biztosan állt. A település benépesülése azonban csak a 17. század első felére tehető, amikor a török hódítások következtében a szárazföldről is egyre többen menekültek a szigetekre. Plébániatemplomát a század közepén 1656-ban kezdték építeni és építése 1696-ra fejeződött be. Bobovišća a különválásért folytatott hosszú harc után 1687-ben kezdett elszakadni a milnai plébániától, amikor önálló káplánt kapott. A korabeli összeírások szerint 1674-ben 220, 1681-ben 240, 1705-ben 260, 1718-ban már mintegy 300 lakosa volt. 1750-ben a településnek végre önálló plébániája lett. Az öböl melletti település a mai Bobovišća na Moru, lényegében Bobovišća kialakulásával egy időben jött létre, melynek kikötője volt. Első jelentősebb épülete a Marinčević-Gligo család várkastélya volt, amely ma is áll. Ezután egymás után épültek a település házai az öböl jobb és bal partján, köztük a Nazor család udvarháza A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. Bobovišćán 1845-ben alapították meg az első egyosztályos fiúiskolát. 1880-tól már vegyes fiú-lány iskola működött a településen. Ettől az évtől vezették be a horvát tannyelvű oktatást is. 1903-ban felépült az új iskolaépület, mely lehetővé tette a második osztály indítását. A településnek 1857-ben 424, 1910-ben 433 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben 65 állandó lakosa volt. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1914-ben építették a 17. századi barokk templom helyén. Egyhajós, síkmennyezetes, kereszthajós épület ötszögletű szentéllyel, klasszicista , neopalladianista stílusban . Kőből épített késő barokk, piramisban végződő harangtornya magában foglalja az új templom szentélyét és kereszthajóját. A Szent Márton templomot a Bobovišća és Milna közötti dombon egy olyan stratégiai ponton építették, ahonnan a Spliti kaputól a Hvarig és Visig terjedő teljes tengerrész belátható. Egyhajós épület félköríves apszissal. Arányaiban és formájában az érett kora román stílusát mutatja. Egyszerű kőhomlokzata tetején a falazott harangtoronnyal és a háromszögű oromzattal a 14. században készült. Az oltár feletti reneszánsz kő dombormű Niccolo Fiorentino toszkániai születésű reneszánsz szobrászművész munkája Szent Mártont lovon a koldussal ábrázolja. A Gligo család barokk várkastélya a Bobovišća-öböl árnyékos oldalán található. A három épületszárnyból álló épület egy négyszögletes udvart fog közre a tenger felé védőfallal. Keleten áll egy négyszögletes emeletes épületrész földszintjén puskalőrésekkel. A várkastély legrégibb része a déli oldal védelmi célokat szolgáló elemekkel. A várkastély a 17. század végén feltűnő Marinčević-Gligo családé volt. A település nyugati oldalán egy tágas kert közepén áll Cerinić-Gligo-ház. Monumentális kétemeletes épület nyugati homlokzatán konzolokon nyugvó kő erkéllyel. A házban őrzik Martin Cerinić brači amatőr szobrászművész fából faragott szobrait. A 19. századi épület a főúri lakóépületek kiemelkedő példája. A Glava nevű domb lábánál, a Ložišće felé vezető út mellett található a Nazor-udvarház. Az épületet magas falak övezik, melyeken hatalmas íves kapu vezet át, melynek zárókövébe az 1817-es évszámot vésték. Egyemeletes épület magas tetőzettel. Ez volt a Nazor család első udvarháza a Poljicáról történt áttelepülés után. Vladimir Nazor költő háza a kikötő északi oldalán található. A 19. század elején épített házat 1933 és 1937 között átépítették. Ekkor nyerte el mai formáját. Belső berendezése ma is eredeti bútorokkal,.könyvekkel, fényképekkel büszkélkedik. A neves költő itt töltötte gyermekkorának egy részét, ezért a háznak irodalomtörténeti jelentősége van. A település feletti Kargadur-dombon található három antik oszlopból álló emlékművet Vladimir Nazor emeltette három nővérének az emlékére. A Vičja luka-öböl feletti sziklás magaslaton találhatók Rat ókori várának maradványai. Egykor a Brač és Šolta szigete közötti átjárót ellenőrizte. Szárazon rakott falainak maradványai gyűrű alakban veszik körül a hegyet. A hegy alatti öbölben előkerült leletek alapján a várat a sziget első kolóniája építette. A Brač-sziget nyugati részének középső részén található a Vičja luka régészeti lelőhely. A sziget belsejébe mélyen benyúló öböl két részre ágazik. Az egyik a Bobovišća-öböl az azonos nevű településsel, a másik pedig a Vičja luka-öböl, amely biztos menedéket jelent a Splitska vratán átkelő hajóknak. Legjelentősebb lelete az 1908-ban földművelés közben előkerült négy sír. Az innen előkerült legjelentősebb leletek három bronz görög-itáliai típusú sisak, bronz övcsat, három karkötő, a korai la téne műveltséghez tartozó fibulák, tűk, függők, csiptetők, bronz gyűrűk, köztük egy madarat ábrázoló gyűrű, üvegpasztából készített gyöngysor, valamint számos görög és illír eredetű cseréptöredék. A lelőhelyen a spliti régészeti múzeum munkatársai 1957-ben folytatták a feltárásokat, de nem értek el nagyobb eredményeket. Végül a szakemberek arra következtettek, hogy egy ókori temető kis részét sikerült feltárni, mely a közeli Rat vára alatti településhez tartozhatott. Mivel az öböl már az ókorban ideális kikötőhely volt a hajók számára az itteni település valószínűleg fontos kereskedelmi központ lehetett. Levélregény A levélregény a szentimentalizmus divatos regénytípusa. Formailag fiktív levelek sorozata. Fiktív naplórészletek is szerepelhetnek benne. Többnyire nem gazdag a cselekménye, viszont elmélyült, bánatos lélekábrázolás, meghitt hangvétel, szubjektivitás jellemzi. A levélregény írójának „csele”, hogy műve dokumentumnak adja ki magát. Híresebb levélregények Rousseau : Új Héloïse Goethe : Az ifjú Werther szenvedései Laclos : Veszedelmes viszonyok Hölderlin : Hyperion Montesquieu : Perzsa levelek Stoker : Dracula Kármán József : Fanni hagyományai Faludi Miksa Faludi Miksa, Berndorfer (Székesfehérvár, 1851. január 27. – Székesfehérvár, 1906. szeptember 26.) bölcseleti doktor, kereskedelmi akadémiai igazgató. Élete Családi neve 1880-ig Berndorfer volt; tanulmányait a bajai székesfejérvári gimnáziumban és a budapesti egyetemen végezte; 1871-től a székesfehérvári kereskedelmi akadémiának tanára s 1884-től igazgatóként működött. Neje Gross Zsófia volt. Elhunyt 1906. szeptember 26-án déli 12 órakor, életének 56., házasságának 16. évében, örök nyugalomra helyezték 1906. szeptember 28-án délelőtt. Esztétikai, dramaturgiai cikkeket és tárcákat irt a Székesfehérvár és Vidékébe (1876-1889) F. jeggyel, és fordított regényeket (Miss Rahel, Clemence de Montbard) és szindarabokat (Dr. Wespe, Agglegények iskolája, Nászutazás). Munkái Kereskedelmi földrajz, kereskedelmi és ipartanodák használatára 1. Europa. Székesfehérvár, 1880. (2. jav. és bőv. kiadás a kereskedelmi középiskolák I. és II. osztálya használatára. Székesfehérvár, 1888. Borostyán Sándorral együtt.) Virágok. Székesfehérvár, 1884. Gőthe Iphigeniája. Irodalomtörténeti tanulmány, Székesfehérvár, 1888. Földrajz, kereskedelmi akadémiák és középiskolák számára, 1892. Szerkesztette a székesfejérvári kereskedelmi akadémia Értesítőjét 1885-től. 1291 Phryne Az 1291 Phryne (ideiglenes jelöléssel 1933 RA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eugène Joseph Delporte fedezte fel 1933. szeptember 15-én, Uccleban. Live Texxas Jam ’78 A Live Texxas Jam '78 az amerikai Aerosmith együttes koncertvideója, amely VHS kazettán jelent meg 1989. április 25-én. A kiadványt a CBS/Fox Video kiadó jelentette meg. Az 50 perces koncertfelvétel 1978. július 4-én került rögzítésre, amikor az Aerosmith a dallasi Cotton Bowl stadionban lépett fel a Texxas World Music Festival keretén belül. A fesztiválon főzenekarként léptek fel, előttük pedig a Van Halen, Walter Egan, Eddie Money, a Heart, a Journey, Ted Nugent és a Mahogany Rush adott koncertet. A Milk Cow Blues előadás alatt Ted Nugent is csatlakozott a zenekarhoz, hogy közösen adják elő a szerzeményt. A Live Texxas Jam '78 az Egyesült Államokban több mint 50 000 példányban kelt el, így aranylemez minősítést szerzett. Számlista Rats in the Cellar Seasons of Wither I Wanna Know Why Walkin' The Dog Walk This Way Lick and a Promise Get The Lead Out Draw the Line Sweet Emotion Same Old Song and Dance Milk Cow Blues Toys in the Attic San Cebrián de Castro San Cebrián de Castro település Spanyolországban, Zamora tartományban. San Cebrián de Castro Montamarta, Santa Eufemia del Barco, Perilla de Castro, Moreruela de Tábara, Granja de Moreruela, Manganeses de la Lampreana, Pajares de la Lampreana és Piedrahita de Castro községekkel határos. Lakosainak száma 264 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kromsdorf Kromsdorf település Németországban, azon belül Türingiában. Kromsdorf Wohlsborn, Ilmtal-Weinstraße, Wiegendorf és Umpferstedt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rogen-moréna A Rogen-morénák vagy bordás morénák a belföldi jégtakaró alatt létrejött, annak mozgási irányára merőlegesen futó morénák. Nevüket a Jan Lundqvist svéd kutatótól kapták 1969-ben, aki svédországi Rogen-tó mellett tanulmányozta ezeket a képződményeket. Ennek a morénatípusnak a magassága eléri a 30 métert, az egyes vonulatok hossza pedig az öt kilométert. A morénasorok egymással párhuzamosan települtek, gerincvonalak távolsága 300 méter és 100 méter között változik. A Rogen-morénák anyaga rosszul osztályozott köves-kavicsos anyag. Egyes morénavonulatokon hatalmas vándorköveket láthatunk, amelyek a Würm-glaciális végéhez közeledve az elolvadó jégtakaróból kerültek a domb felszínére. A Rogen-morénák a mozgó belföldi jég alatt keletkeztek, a jégtakaró ún. külső átmeneti zónájában, nem sokkal az olvadási zóna kezdete előtt. Kialakulásuk a leginkább elfogadott magyarázat szerint a belföldi jég meg-megakadó mozgásának köszönhető. A kutatók úgy vélik, hogy az újból mozgásba jövő jégfolyam feltorlaszolta a földfelszínen felhalmozott kőzettörmeléket, majd egyszerűen átbukott rajta. Egy másik magyarázat szerint a mozgó jég egy korábbi glaciális által hátrahagyott morénákat formált át. A Rogen-morénák Skandináviában, Labradorban és Québec tartományban találhatóak. Pitín Pitín település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Pitín Žítková, Hostětín, Bojkovice, Rudimov, Slavičín és Šanov településekkel határos. Lakosainak száma 906 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Messiás A messiás (héberül: ��������, Mossía�, Māšsîª�) héber szó, amely „felkentet” vagy „segítőt” jelent. Ugyanez a szó arabul: ������, al-Masī�, magyarosan al-Maszíh; arámi nyelven: �����, görög fordításban pedig Χριστός, Khrisztosz. (Latinosan Cristus, amely a magyarban a Krisztus formában gyökeresedett meg.) Judaizmus, kereszténység Alapvetően nagy jelentőségű a messiás személyének meghatározása a hitvallásban. A zsidók katonai felszabadítót vártak a messiás személyétől. A keresztények viszont utalásokat gyűjtöttek össze a Bibliából, és Jézusra ismertek. Összesen 330 bibliai helyet találhatunk ami a Messiásra utal. A zsidó vallásban Izrael királyát, Dávid egy leszármazottját, mint Isten fölkentjét jelenti. A messiásvárás az ókori zsidó állam megszűnése óta vált gyakorlattá, azóta a vallásos zsidóság erős reménye, hogy ezt a királyságot Isten helyre fogja állítani. Ez váltotta ki a Makkabeusok sikeres felkelését még a hellén uralom alatt. Mivel az Isten által felkent legnagyobb király Dávid volt, az ő személyéhez és utódaihoz kötődik a messiási várakozás. Illés próféta is a messiás előképe. Nem véletlen, hogy az Újszövetségben leírtak szerint találgatják, hogy Jézus Illés-e. A messiást a zsidók ma is várják. Sok álmessiás élt, akiről azt hitték hogy ő a Megváltó. Ilyen volt például egy felkelést vezető zelóta, Bar Kohba. A keresztények Jézust tekintik a megígért messiásnak. Abban a reményben élnek a keresztények, hogy a messiás elhozta az embereknek a bűnök feloldását, azzal, hogy egyetlen áldozatot mutatott be Istennek, önmagát. Az égben megvált a haláltól és az örök életet adja. A földön pedig a szeretet parancsával üdvözít. A bibliában Első eljövetele 1. Dániel könyve 9.25-ben Dánielnek látomása volt a Szentek Szentje eljöveteléről: "...Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a Felkent Fejedelemig. Hatvankét hét múlva újra felépül az utca és a fal. Hatvankét hét múlva megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér." Ezt évhét próféciának nevezzük. Roger Liebi, Aranyszájú Szent János számításai alapján 69 évhetet a hétéves mózesi évhétnek kell tekinteni, így 483 évet jelent. Dániel könyve megadja a prófécia keletkezésének évét is, a 9.1-ben "a méd Dáriusnak (...) 1. évében". Ez azt jelenti, hogy Kr. e. 536 évben kezdi meg Dárius uralkodását. A hét hétév eltelése Kr. e. 445-re kerül, a Jeruzsálem felépítésének engedély kiadásának éve. Innen vonja le a szerző a 69 évhetet, azaz 483 évet, mely egy évet 360 nappal számolt (v.ö. Jel 11.3 és 12.14). Így 69X7X360 nap múlva, kr. u. 32 jön ki az időszámítási 0 évet nem számítva. Ez pedig megközelítőleg annak az ideje amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. 2. "Nem múlik el Júdából a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek engednek neki." (1Móz 49.10) Siló itt a Messiásnak egyik neveként szerepel (v.ö. Johanán, Akiba és Rási rabbi). Békességet jelent. A bot Izrael törzseinek volt egy botja, ami a törzs identitását jelentette. Kr. u. 70-ben azonban összetört a templom lerombolásával. Születés helye Mikeás Kr. e. 8. században prófétált. Mikeás könyve: "De te, Efrátának Bethleheme, bár kicsiny vagy Júdea ezrei között belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelben; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." Dávid fia Jézus, "Mivel a farizeusok együtt voltak, feltette nekik a kérdést: Mit mondatok ti a Messiásról, Kinek a fia? "Dávidé" felelték. "Hogyan nevezheti a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz, ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem." - (110 zsoltár) - " Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?" (Mt 22,41-46). Jézus úgy világít rá az Isten Fia, a Sznetlélek és az Úr egységes kapcsolatára - amit ma a katolikusok Szentháromságnak vallanak -, Hogy emberi természet szerint a Messiás Dávid fia, míg isteni természet szerint az Isten Fia.Úgy válaszol a fariezusoknak, hogy kérdése egyúttal magyarázat is és úgy, hogy nehogy istenkáromlással tudják megvádolni. Ahonnan jön Hóseás könyvében találhatjuk: "Egyiptomból hívtam ki az én Fiamat." A szent családnak menekülnie kellett Egyiptomba. Ott Józsefnek az evangélium szerint látomásban kapja meg az üzenetet a visszatérésre. Itt Isten szól, és megígéri, hogy saját Fiát küldi el. Csodatételei "...az Isten aki megfizet, Ő jön és megszabadít titeket. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz a sánta mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve." (Ézs 35.4-6) Ézsaiás próféta szerint (Kr. e. 740 - 700 körül) Isten maga jön el, és jelei az lesznek, hogy csodás gyógyulások történnek. Pontosan ezeket gyógyította Krisztus is. A zsidó történetíró Flavius is megerősíti ezt: "Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember...ő csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot". A Messiás ígérete "...az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15) Ez az első hely a Szentírásban, ahol Isten megígéri a Messiást az embernek mindjárt a bűnbeesés után. Felmerül az elkerülhetetlen szükség: valakinek jönnie kell a Földre. Isten megteremtette az embert és az asszonyt. A bűn megtörtént: egyik a másikra hárítja a bajt, noha mindketten bűnösek voltak, és ebben a nehéz helyzetben ígéri meg Isten azt, hogy küld valakit, aki az asszony magvából való. [...] Isten az asszony magvát tudja használni, a férfit a Szent Szellem erejével helyettesíti. Olyan valakit ígér Isten, aki megtöri a kígyó fejét. Ádám magvából jöttek közül ezt senki nem teheti, aki Ádám magvából való, azt a bűnbeesés mérge szennyezi. Ádám vonalát tehát ki kellett zárnia és újat kellett teremtenie. Így ígérte meg a Messiást, a Szabadítót, a Megváltót." A síita iszlámban mahdínak nevezik a megváltójuknak tekinthető eszkatologikus személyt. A művészetben Georg Friedrich Händel : Messiás oratórium; szövegét a Bibliából és a Prayer Bookból Charles Jensens állította össze, 1742-ben. II. Mexikói Császárság A II. Mexikói Császárság egy rövid ideig fennálló államalakulat volt a mai Mexikó területén a 19. században. A császárság a Második mexikói francia intervenció után született meg. III. Napóleon francia császár azért hozta létre, hogy félgyarmatot teremtsen országának Közép-Amerikában. A császári tisztséget Ferdinánd Miksa osztrák főherceggel, I. Ferenc József osztrák császár öccsével töltette be. A Benito Juárez korábbi elnök által vezetett köztársasági felkelés 1867-ben megdöntötte a monarchiát. Történelem Az 1860-as évek elején Mexikóban polgárháború dúlt. A liberális elnök, Benito Juárez nagy összegű hiteleket vett fel Franciaországtól, de 1861-ben felfüggesztette azok törlesztését. Az Amerikai Egyesült Államokat lefoglalta a polgárháború, így nem tudta a Monroe-elv szellemében megakadályozni a francia csapatok érkezését Mexikóba. A követelések behajtására Franciaország, az Egyesült Királyság és Spanyolország aláírták 1861. október 31-én a londoni szerződést. 1862. január 6-án Spanyolország Veracruzban megkezdte a partraszállást, majd január 8-án követte őket a brit és a francia hadsereg. Spanyolország és Nagy-Britannia, felismerve, hogy III. Napóleon egyedül akar félgyarmatot építeni, hamarosan kivonták a csapataikat. 1863. június 7-én a francia csapatok, elhúzódó harcok után, elérték Mexikóvárost, majd egy konzervatív juntát ültettek hatalomra, amely nyomatékosan kérte, hogy a Habsburg–Lotaringiai-házból való Ferdinánd Miksa osztrák főherceg, Ferenc József császár öccse legyen Mexikó császára. Miután Miksa elfogadta az ajánlatot, népszavazást rendeztek a kérdésről. A franciák meghamisították az eredményeket, így Miksa főherceg abban a tudatban hajózott el, hogy Mexikó népe őt akarja császárnak. Miksa sikeres földreformot hajtott végre, így népszerűsége sokat nőtt, de mivel a franciák bábjának tekintették, így a közvélemény jelentős része hamarosan Juárez felé fordult. Miksa ezt érzékelve jelentős ellenségeknek bocsátott meg, Agustín császár (Agustín de Iturbide) gyermekeit örökbe fogadta, az idősebbet koronaherceggé tette, Antonio López de Santa Anna tábornokot pedig birodalmi marsallá nevezte ki. 1866-ban Franciaország azonban (elsősorban az Egyesült Államok erőteljes követelésére) kivonta csapatait Mexikóból, így a felkelők 1867. május 14-én megdöntötték a császárságot. A trónjától megfosztott Miksa császárt Santiago de Querétaróban elfogták, és 1867. június 19-én két tábornokával együtt kivégezték. A főhatalmat Juárez szerezte meg, a II. Mexikói Köztársaság elnökeként. Formicarius A Formicarius a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a földihangyászfélék (Formicariidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 6 faj tartozik: vörössapkás hangyászrigó (Formicarius colma) feketearcú hangyászrigó (Formicarius analis) Formicarius moniliger Formicarius rufifrons Formicarius nigricapillus Formicarius rufipectus Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Márton Áron Társaság Márton Áron Társaság (MÁT) az egyik első civil szervezet, amely még a rendszerváltás előtt a keresztény értékrend képviseletéért jött létre. Nevét Márton Áron erdélyi püspökről kapta, akinek szellemi örökségét is hívatott őrizni a társaság. A MÁT nem titkolt célkitűzése egy kereszténydemokrata elveket valló párt megszervezése is volt. A Társaságról A névadó öröksége Márton Áron erdélyi püspök több szempontból példaadó életet élt a keresztény közösségek számára. A diktatúrák idején mindvégig kiállt az üldözöttek védelmében és hitét soha nem tagadta meg. A teológiai és társadalmi elvei egybeestek az egyház társadalmi tanításával, és megelőzte a II. vatikáni zsinat szellemiségét. A MÁT célkitűzései Az erdélyi püspök örökségének ápolásán túl számos más céllal alapult meg a közösség. A két világháború közötti Katolikus Szociális Népmozgalomhoz hasonlóan a MÁT a társadalom erjesztője kívánt lenni. Az alapítóknak meghatározó szándéka volt a keresztényszocialista és kereszténydemokrata elvek terjesztése valamint a keresztény állameszme bemutatása. 40 éven keresztül nem lehetett alternatívát felmutatni a marxista világnézettel szemben. A Rákosi- és a Kádár-rendszerben nem volt mód arra, hogy az egyház társadalmi tanításáról nagyobb közösség előtt szó eshessen, a Társaság ezt az űrt kívánta betölteni. Keresztény alapokon álló világnézeti továbbképző fórum és szellemi műhely akart lenni azon keresztény vallású állampolgárok számára, akik a közélet iránt is érdeklődtek. A fő cél tehát az volt, hogy a rendszerváltás éveiben megnyiló lehetőséggel élve a keresztény és keresztyén lakosságot a közéleti szerepvállalása bátorítsa és felkészítse. Kezdetektől nem titkolt szándékkal a MÁT keretein belül elő akarták készíteni a talajt egy kereszténydemokrata párt megalakítására (a Demokrata Néppárt újraalakítására). A Társasághoz való csatlakozás azonban nem járt azzal a feltétellel, hogy a leendő párthoz is el kellett volna köteleződnie a belépőnek. A MÁT kezdetektől vállalta nyíltan interkonfesszionális jellegét. Az alapítók Egykori DNP-s politikusok, valamint keresztény világnézetű értelmiségiek voltak a MÁT alapítói - többük erdélyi kötődésének is köszönhető a Társaság névválasztása. Elnöknek Keresztes Sándort választották meg, aki hajdan személyes jó kapcsolatot is ápolt az erdélyi püspökkel. Az alelnök - hitet téve a szervezet ökumenikussága mellett - a református vallású Szesztay András szociológus lett. Titkár: Giczy György teológus, az Új Ember újságírója, gazdasági vezető: Soós Károly kánonjogász. A Társaság elnökségét és a szeniorok tanácsát olyan keresztény és keresztyén értelmiségiek alkották, akik már komoly szellemi és közéleti munkásságot mondhattak magukénak. Az elnökség tagsága: Bibó István művészettörténész (Bibó István államminiszter fia), Bittsánszky Géza közgazdász, Czakó Gábor újságíró és Entz Géza Antal művészettörténész. A szeniorok tanácsát alkotta: Entz Géza művészettörténész (Entz Géza Antall édesapja), Györffy György történész és Szentágothai János agykutató. Tiszteletbeli tagoknak választották továbbá: Domokos Pál Péter néprajzkutatót és Vita Sándor közgazdászt. Fontos megemlíteni a MÁT tagságából további személyeket is, akik ugyan tisztséget a szervezetben nem vállaltak, azonban annak tevékenységéhez hozzájárultak, és a korabeli politikai környezet ismert szereplői voltak (vagy lettek): Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, Antall József történész, Hetényi Varga Károly író, Kovács K. Zoltán, a DNP egykori országgyűlési képviselője és Sólyom László jogtudós. Mint ismeretes, a felsorolt személyek jó része a korabeli ellenzéki szervezkedés és a Magyar Demokrata Fórumhoz is kötődtek, az első szabadon választott kormányban és a megalakult új, állami intézményekben többen szerepet kaptak. A Társaság története A rendszerváltás idején A Márton Áron Társaság 1988. december 3-án alakult meg az Üllői úti Örökimádás-templom tanácstermében. Mivel az egyesületek létrehozásának liberalizálásáról szóló törvény csak 1989 januárjában született meg, ezért a MÁT - a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez hasonlóan - a Hazafias Népfront szervezetén belül jött létre, így az akkori állampárttól valamelyest függetlenül működhetett. Ezt a lehetőséget, a tagságot ugyan nem vállaló, de mind a NOE, mind a MÁT megalapításában fontos szerepet játszó Pozsgay Imre, a HNF főtitkára vetette föl. A Társaság tagsága a Kádár-rendszer második felében megalakult baráti társaságokból állt össze. Ilyen volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar Laikusok Tanácsa, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, a Keresztény-Marxista Párbeszéd Társasága, valamint - a már említett - Nagycsaládosok Országos Egyesülete. 1989. március 11-én tartották az első, komoly sajtónyilvánosságot kapó rendezvényüket. Az alkalmon Márton Áron püspökké szentelésének 50. évfordulójáról emlékeztek meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetem téri épületének dísztermében. Ez a rendezvény volt az egyik első a pártállami diktatúra időszaka után, ahol az egyház - saját maga által vallott értékeit felmutatva - szabadon megjelenhetett (az ünnepségen cserkészcsapat is felvonult). Az élénk sajtófigyelem a rendezvény szimbolikusságán túl a résztvevők személyének volt köszönhető. Az állam részéről ott volt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Pozsgay Imre államminiszter, az egyházak képviseletében Dékány András és Várszegi Asztrik esztergom-budapesti püspök és segédpüspök, Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök, Jelenits István piarista provinciális és Schweitzer József főrabbi. Levélben köszöntötte az egybegyűlteket Dankó László kalocsai érsek, Fáy Gedeon, a németországi magyar reformátusok képviselője, Schőner Alfréd főrabbi valamint Páter Szőke János, a nyugat-németországi magyar katolikusok lelkipásztora. Napjainkban 1988 végén 106 fő alakította meg a Társaságot, 1990-ben már 180 fős volt a taglétszám. A működés anyagi fedezetét a megalakulás után az emigráns DNP-s képviselők adományai adták. Kovács K. Zoltán hamarosan egy Márton Áron Found-ot is létrehozott, hogy a támogatások megérkezése gördülékenyebbé váljon. A kelet-közép-európai rendszerváltások után a Társaság fölvette a kapcsolatot a külhoni magyarsággal, különös tekintettel Márton Áron szülőföldjén élő magyarsággal, Erdéllyel. A MÁT, sok más szervezet mellett, támogatást nyújtott a 2010-ben Csíkszentdomokoson (Márton Áron szülőfalujában) a püspök életét bemutató múzeumhoz, melyet a községben 1995 óta létező Márton Áron Egyesület alapított. Megalakulása óta a kezdeti célkitűzésnek megfelelően számos előadást, konferenciát és rendezvényt szervezett, mellyel az erdélyi püspök örökségét ápolta, és az egyház társadalmi tanításának pontjaira hívta fel a figyelmet. Feleky Sándor Feleky Sándor egyes helyeken Feleki Sándor (Lovasberény, 1865. október 31. – Budapest, 1940. szeptember 1.) orvos, író. Élete Budapesten, az orvosi egyetemen szerzett doktori képesítést. 1893-ban, Budapesten kerületi orvos lett, majd 1910-ben tisztiorvos. Már ekkor – egészségügyi szakirodalmi írásai mellett – szépirodalmi műveket is írt, fordított. 1905-ben jelent meg német balladákat és románcokat tartalmazó fordítása. 1903-ban az „Őszi szántás” címmel önálló verseskötete jelent meg, majd ezt követte 1910-ben a „Vándorfelhők” című verseskötete. 1912-ben jelent meg harmadik jelentős verseskötete, az „Én mezőm” címmel. 1911-ben a Petőfi Társaság tagja lett. 1930-ban szakirodalmi és szépirodalmi írása jelent meg, „Őszi szántás”, „A.B.C. Az egészség könyve versekben és képekben” címekkel, valamint ebben az évben adta ki Nikolaus Lenau költeményeinek magyar fordítását is. Halála előtt pár évvel jelent meg „Hogyan éljünk nyáron, télen? Kis versekben elmesélem…” kötete 1937-ben, valamint a „A nádpálca” 1938-ban. 1940. szeptember 1-jén, Budapesten halt meg. Emlékezete 2001-ben jött létre a Feleki Sándor Alapítvány a Lovasberényi Oktatásért. Az alapítvány célja a helyi általános iskola tárgyi feltételeinek javítása. Hozzájárulnak az itt tanulók szünidei táboroztatásához, valamint a tehetséges, de hátrányos helyzetű diákokat anyagilag is támogatják. Javornice Javornice település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Javornice Pěčín, Jahodov, Rychnov nad Kněžnou, Slatina nad Zdobnicí és Liberk településekkel határos. Lakosainak száma 1029 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szaratov Szaratov (oroszul: Саратов) lakosságát tekintve Oroszország 15. legnépesebb városa. Lakossága: 837 900 fő (a 2010. évi népszámláláskor), amiből 745 371 orosz, 14 778 tatár, 10 475 ukrán, 8892 örmény, 7288 kazah, 5728 azeri, 2276 mordvin, 2132 fehérorosz, 1812 zsidó, 1730 csuvas, 1290 lezg, 1095 üzbég. Fekvése Moszkvától 850 km-re a Volga jobb partján mintegy 40 km hosszan terül el. Szaratovval szemben a Volga bal partján található Engels városa. A város déli határánál kezdődik a Volgográdi-víztározó. Története A legmegbízhatóbb források szerint a város helyén a Volga jobb partján 1590-ben emeltek cölöpvárat a volgai kereskedelem biztosítására. Ez a cölöpvár 1616-ban leégett, ekkor új cölöpvárat építettek a folyó bal partján a Szaratovka folyó torkolatában. Nyelvészek szerint a város nevének legvalószínűbb eredete az őslakos tatár-mongol nyelvű Szar-tau («сары» – «тау», sárga halom) szavakból ered. 1870-ben nyitották meg a Tambov–Szaratov vasútvonalat, amely Moszkván keresztül biztosította az összeköttetést Szentpétervárral is. Gazdasági élet, közlekedés Közlekedés Szaratov fontos folyami kikötő. A város déli részén kezdődik a Volgográdi-víztározó, az innen induló hajók elérik a Kaszpi-tengert és a Fekete-tengert is. A város jelentős vasúti csomópont. Szaratov repülőtere (IATA: RTW, ICAO: UWSS) a várostól nyugatra helyezkedik el. Híres szaratoviak Viktor Elpigyiforovics Boriszov-Muszatov festőművész Fjodor Abramovics Blinov feltaláló, a lánctalpas traktorok kidolgozója Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonov, Nobel-díjas vegyész Polina Gagarina énekesnő, a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál 2. helyezettje Nogent-le-Phaye Nogent-le-Phaye település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 1378 fő (2015). Nogent-le-Phaye Gasville-Oisème és Sours községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Poveda (metróállomás) La Poveda metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 9-es vonalán. Tulajdonosa a Consorcio Regional de Transportes de Madrid, üzemeltetője a Transportes Ferroviarios de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 9-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Arganda del Rey (Arganda del Rey, 9-es metróvonal) Rivas Vaciamadrid (Paco de Lucía, 9-es metróvonal) Bárdos Remig Bárdos Remig Sándor, Ptacsek (Ipolyság, 1868. február 25. – Balatonfüred, 1932. május 12.) pannonhalmi főapát. Élete 1885-ben kezdte meg a noviciátust a bencés rendben, ahol 1892-ben szentelték pappá. 1907-ig az esztergomi bencés gimnáziumban tanított, ekkor a kőszegi bencés gimnázium igazgatója és házfőnöke lett. 1920-ban választották pannonhalmi főapáttá, mely címet haláláig viselte, de 1929-től betegsége miatt Kelemen Krizosztom koadjutorként főapátként vezette a rendet. Me and My Monkey (Robbie Williams-dal) A Me And My Monkey című dal Robbie Williams brit pop énekes Escapology című stúdióalbumának 10. dala. A stúdióalbum 2002. november 18-án jelent meg az Egyesült Királyságban. A számot Robbie Williams és Guy Chambers írta Thaiföldön. Másik verzió Williams így mesélte el a dal születésének történetét a The Mail on Sunday című lapnak: "Szingapúrban beszélgettem egy lánnyal. Azt kérdezte: "Hogyan írsz meg egy dalt? Ezt válaszoltam: "Bármiről tudsz írni, ami az eszedbe jut, mondj két dolgot és írok neked egy dalt ma délután. A lány így válaszolt: "Majmok és görkorcsolya". A történet A dal Robbie Williamsról, egy őrült görkorcsolyás, overallos majomról és egy veszélyes mexikóiról szól, akinek fegyvere van. Robbie és a majom úton vannak Las Vegasba, hogy mulassanak egyet. Egy hotelbe mennek, amelynek a neve Mandalay Bay Hotel. Kólát rendelnek és néhány kurvát. Aztán Sheena Easton előadását nézik meg, aki a majom kedvence. Közben drogoznak. Elhatározzák, hogy black-jacket fognak játszani, de a mexikói hirtelen Robbie-ra és a majomra fogja a fegyverét. Robbie nem igazán tudja, hogyan fog végződni ez az őrült helyzet. Úgy tűnik, mintha a majom barátja lenne Robbie-nak, de valószínű, hogy ő inkább Robbie másik személyisége. Olyan, mintha a személyisége különböző irányokba menne. Ezek az irányok lehetnek jók, vagy rosszak. A majom az egyik irány, a mexikói a másik. Amikor a személyiség a majom, akkor sokkal rizikósabb, mint az igazi Robbie. A majom olyan dolgokat mer megtenni, amiket Robbie nem. Ebből az egyik a drogozás. A történet végén látszik, amikor a mexikói belép a színre. Nem Robbie fog meghalni, hanem a majom. Kell lenni egy oknak, ami miatt a mexikói megöli a majmot. Mint egy hazárdjátékban. A mexikói a drog szimbóluma. Mexikó az a hely, ahol könnyű droghoz jutni. Amikor Robbie El Segundo-ban járt, amely közel van a mexikói határhoz, elhagyta a pénztárcáját. Ez annak a szimbóluma, hogy a majom vezette Robbie-t Mexikóba, hogy az összes pénzt drogra költsék. A mexikói annak a szimbóluma, amikor Robbie veszélyes drogok hatása alatt van. A drog ölni tud, és ahogy a dalból látjuk, a mexikói igazán veszélyes. Las Vegas a gyors élet szimbóluma. A szerencsejáték, a pénz, a tolvajok, a drogok városa. Ha a történet New Yorkban játszódott volna, azt gondolhatnánk, hogy Robbie csak ki akart próbálni valami újat, de az, hogy Las Vegasban játszódik, arra enged következtetni, hogy Robbie gyorsan éli az életét. A blackjack-terem Las Vegasban megfelelő hely a hazárdjátékra a dalban, mert ez olyan, mint egy nyertes, vagy vesztes játék. A dalban inkább az élet-halál játék. A dal végén a mexikói fegyvert fog Robbie-ra, aztán a majomra. Robbie és a majom is fegyvert ránt és így néznek egy ideig farkasszemet, aztán a film végén a majom eltűnik, elsötétül a kép és eldördül a lövés. A Me and My Monkey megmutatja, milyen szörnyű az élet alkohollal és drogokkal, amelyek az emberből legrosszabbat hozzák ki. Robbie mindig együtt fog élni a legmélyebb sebeivel, ezt mindenki tudja, de ő rájött, hogyan kezelje a drogfüggőséget. Közreműködők Robbie Williams - vezető vokál Guy Chambers - akusztikus gitár Neil Taylor - akusztikus gitár, elektromos gitár Gary Nuttall - elektromos gitár Melvyn Duffy - pedálos steel gitár Greg Leisz - pedálos steel gitár Phil Palmer - spanyol gitár Phil Spalding - basszusgitár Steve Sidwell - trombita Simon Gardner - trombita Bryony Rump - cselló Jeremy Stacey - dobok Alex Acuna - ütős hangszerek Video A dal videoklipjét Steven Edge, Williams barátja készítette. Steve Edge egy 20 éves művész hallgató Berkshire-ből, Dachetből. Surrey-ben, az Művészeti és Dizájn Intézetben tanul, 9 éve foglalkozik a 3D animációval, amióta megnézte a Wallace and Gromit nagy napja című filmet. Egy évvel később elkészítette első filmjét, egy 6 perces animációs filmet egy emberről és a kutyájáról, akit Growl-nak hívnak. A Me And My Monkey klipje egy briliáns animációs film. Elkészítése 3 hónapba telt. A filmben a dal minden egyes sora megelevenedik: ahogy Williams és majma egy fekete Chevrolettel elindul Las Vegas felé, ahol egy motelben szállnak meg, aztán.... II. Mihály kijevi nagyfejedelem II. (Szent) Mihály Vszevolodics (oroszul: Михаил Всеволодович), (1179 – 1246. szeptember 30.) kijevi nagyfejedelem 1238-tól 1239-ig. IV. Vszevolod és Anasztázia (II. Kázmér lengyel fejedelem leánya) fiaként született. Még gyermek volt, amikor egy bénító betegség tört ki rajta. Nagyapja, III. Szvjatoszláv sikertelenül próbálta meggyógyítani. Végül Szent Nyikita gyógyította meg. 1206-ban Perejaszlavl, 1219-től 1226-ig Novgorod-Szeverszk, 1223-tól 1226-ig és 1229-től 1230-ig csernyigovi, 1235-től 1236-ig halicsi fejedelem volt. A régészeti kutatások azt mutatják, hogy Csernyigov példátlan életű fellendülést élt át uralkodása alatt, ami azt jelenti, hogy erősen támogatta a kereskedelmet. 1238-ban Kijev nagyfejedelme lett, de a következő évben a mongolok miatt kénytelen volt menekülni a városból. Dániel Romanovics Volhíniába hívta. (Nem sokkal később, 1240. december 6-án elesett Kijev.) Mihály később Volhíniából a lengyelországi Mazóviába ment, 1241 tavaszán visszatért Oroszországba. 1242-ben IV. Béla magyar király a leányát Mihály fiához, Rosztyiszlávhoz adta feleségül. Mihály örömmel fogadta ezt, mert egy majdani szövetséget remélt a kapcsolatból. Magyarországra lovagolt, de a királyi udvarban elutasították terveit. Csalódottan ment vissza az oroszországi Csernyigovba. 1245-ben az Arany Horda akkori központjába, Szarajba utazott Batu kánnal tárgyalni. Mivel ott – mint keresztény ember – nem volt hajlandó meghajolni a mongolok által szentként tisztelt tűz és a pogány bálványok előtt, Batu kán agyontapostatta. Mihályt nemsokára mint mártírként kezdték tisztelni. Kultuszát az egyház 1547-ben hagyta jóvá. Chester FC A Chester Football Club egy 2010-ben alapított angliai labdarúgóklub Chester városban. A csapat jelenleg az ötödosztályban szerepel.A klubot 2010-ben alapították a Chester City felszámolását követően. Stadion A Deva Stadionban játszanak, elődjeik otthonában. A stadiont jelenleg a Vauxhall Lookers Stadium néven nevezik szponzorálási szerződésnek köszönhetően. Kapacitása 5.376 és 4.170 ülőhely van. A stadion az angliai-walesi határon található. A pálya Angliában van, a nyugati lelátó hátulja már Walesben. Sarrazac (Dordogne) Sarrazac település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 380 fő (2015). Sarrazac Jumilhac-le-Grand és Saint-Sulpice-d’Excideuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gonzalo Argote de Molina Don Gonzalo Argote de Molina (Sevilla, 1548 - Las Palmas de Gran Canaria, 1596), spanyol író, genealógus, történész, régiségbúvár. Részt vett a granadai háborúban. Gil de Olid ura, az Andalúziai Testvériség (Hermandad de Andalucía) provinciálisa volt. Feleségül vette Doña Constanza-t, Lanzarote márkijának, Agustin de Herrera y Rojasnak a lányát, majd a Kanári-szigetekre ment, ahol részt vett La Gomera elfoglalásában. 1588-ban Lanzarote szigetén felépítette a Teguise nevű ferences konventet. Nagy magángyűjteménye volt régiségekből, portrékból, fegyverekből, érmékből, kitömött állatokból, ásványokból, régi könyvekből és kéziratokból, mely korának legnagyobb spanyol magángyűjteménye volt. Genealógiával és heraldikával is foglalkozott. Több irodalmi művet is szerzett, mint a Discurso sobre la poesía castellana (1575), és a Discurso de la lengua antigua castellana. Filológiai munkássága nagy tekintélyt szerzett számára. Discurso című műve a spanyol költészet rövid története. További könyvei a Nobleza del Andalucía, mely szintén számos történeti és irodalmi adalékkal szolgál. Több kiadatlan műve is van, mint a Repartimiento de Sevilla y elogio de sus conquistadores és a Historia de Baeza. El Conde Lucanor című műve nagy hatást gyakorolt a spanyol irodalomra, melyet Cervantes, Lope de Vega, Tirso de Molina, Baltasar Gracián és Pedro Calderón de la Barca is felhasznált. Művei El Conde Lucanor. Sevilla, 1575 Discurso sobre la poesía castellana (1575) Discurso de la lengua antigua castellana Nobleza del Andalucía (Sevilla, 1588) Repartimiento de Sevilla y elogio de sus conquistadores Historia de Baeza Libro de la montería Historia del gran Tamorlán de Ruy González de Clavijo (Sevilla: Pescioni, 1582) .jobs A .jobs egy szponzorált internetes legfelső szintű tartomány kód, melyet 2005-ben hoztak létre, foglalkoztatással kapcsolatos oldalak számára. Felelősséglánc programtervezési minta Az objektumorientált tervezésben a felelősséglánc egy tervezési minta, amely parancsobjektumokból és feldolgozó objektumokból áll. Minden egyes feldolgozó objektum tartalmazza azt a logikát, amellyel a parancsobjektum definiálható és kezelhető, valamint olyan folyamatokat, amiket kidolgozásra továbbadhat a lánc egy következő folyamatának. Olyan mechanizmus is létezik, amivel lehetőségünk adódik arra, hogy a felelősséglánc végén egy újabb feldolgozó objektumot adjunk hozzá. A standard felelősséglánc egyik variációja úgy viselkedik, mint egy diszpécserközpont, mert képes parancsokat küldeni különböző irányokba, amivel át tudja alakítani a felelősségláncot. Bizonyos esetekben előfordulhat rekurzió. Ez akkor történik, amikor az éppen aktuálisan futó objektum meghív egy magasabban futó műveletet egy paranccsal, aminek az a célja, hogy a futó objektum kisebb részekre vágásával megpróbálja megoldani a problémát. Ebben az esetben a rekurzió vagy addig folytatódik, amíg a parancs futását le nem állítjuk, vagy addig, amíg az összes ágat be nem futja. Az XML fordító működik rekurzív módon. Ez a tervezési minta hozzájárult a laza csatoltság ötletéhez, ami az egyik legjobb programozási gyakorlatnak tekinthető. Példa Java példa Az alábbi példa bemutatja a tervezési mintát Java nyelven. Ebben a példában különböző szerepeket mutatunk be, ezek mindegyike tartalmaz egy fix fizetési limitet, valamint öröklődést. Minden alkalommal, amikor a felhasználó meghívja a fizetési kérést, és a kérésben szereplő összeg meghaladja a fixre állított fizetési limitet, a kérést átadja az osztály a gyermekének. A PhurchasePower egy abstract osztály, egy processRequest nevű absztrakt metódussal. Az abstract osztály felett négy megvalósítás van: Manager, Director, Vice President, President. A következő kód definiálja a PurchaseRequest osztályt és beállítja a kért adatokat. A következő példában az örökös osztályok beállítják a korábban definiált megvalósításokat, ebben a sorrendben: Manager -> Director -> Vice President -> President. Megvalósítások A Cocoa és a Cocoa Touch keretrendszer A Cocoa és Cocoa Touch keretrendszert az OS X és iOS operációs rendszerek használják. A két keretrendszer gyakran használja a felelősséglánc tervezési mintát az események kezelésére.Az objektumok meghívnak egy válaszadó objektumot, ami öröklődik az NSResponder (OS X)/UIResponder (iOS) osztályokban. Az összes nézet objektumban (NSView/UIView), nézetet irányító objektumban (NSViewController/UIViewController), ablak objektumokban (NSWindow/UIWindow), valamint az applikációs objektumban (NSApplication/UIApplication) van válaszadó objektum Tipikusan, amikor a nézet kap egy eseményt, amit nem tud kezelni, kiszervezi azt a nézet irányító, vagy az ablak objektumokba. Ha ezek az objektumok sem tudják kezelni az eseményt, akkor ők is kiszervezik az applikációs objektum felé, ami a láncban az utolsó objektum. Például: OS X-en, amikor megmozdítasz egy ablakot az egérrel, akkor azt normál estben bárhová le lehet tenni. Kivételt képez az a helyzet, amikor egy másik esemény útban van (pl. csúszkairányító), Ha nincs nézet (vagy szupernézet), hogy azt lekezelje, akkor az operációs rendszer elküldi az eseményt a felelősségláncba, átadva így a felelősséget annak. iOS-en éppen a mozgatott esemény az, amelyik vezeti a hierarchiát a nézet alatti osztály helyett. Övé a prioritás, és ha ez problémát okoz, akkor a válaszadó lánc felfüggeszti az összes nézeteseményt, és lekezelni a problémás részt. Ghostlights A Ghostlights Tobias Sammet Avantasia rockopera-projektjének 2016. január 29-én megjelent, hetedik stúdióalbuma. Az album nyitószáma – a kislemezként is megjelent Mystery of a Blood Red Rose Németország egyik jelöltje volt a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválra. A győztes indulót nyilvános szavazás alapján döntötték el február 25-én. Számlista Az összes dal szerzője Tobias Sammet. Vetiver A vetiver (Vetiveria zizanoides) a perjefélék családjába (Poaceae) tartozó indiai fűféle, más néven khus-khus. Indiában, Burmában és Srí Lankán (Ceylon) őshonos. A növény szárított rizómáiból (gyöktörzseiből) és gyökereiből (Vetiveriae radix) vízgőz-desztillációval illóolajat nyernek ki, mintegy 1,5-3%-os hozammal. Helyenként a friss földalatti részekből is desztillálnak illóolajat, a hozam ilyenkor 1% körüli. A sűrűn folyó olaj színe a borostyánsárgától a sötétbarnáig változhat. Illata füstös, fás, a dohos föld és az esőáztatta erdő illatára hasonlít. Hígítatlanul kellemetlen illatú, erősen felhígítva viszont kellemessé válik. Vetiver illóolaj Összetevői Az illóolaj (Aetheroleum vetiveria), legfontosabb összetevői a vetiverolok és a vetivonok, mely vegyületek az illóolaj mintegy 70-75%-át teszik ki. Gyógyhatása Félelem érzés, izomfájdalmak, álmatlanság, depresszió, idegesség, reuma, ízületi gyulladás, köszvény kezelésére ajánlják. Az illóolaj kiváló bőrápoló tulajdonságokkal rendelkezik, nyugtató, antimikrobiális és keringésfokozó hatásokkal bír, ezért elsősorban sebek és bőrbántalmak, izom- és ízületi fájdalmak kezelésére használják, de ellazulást és a stressz oldását elősegítő masszázsolajok és gyógyfürdők, illetve rovarriasztó (repellens) szerek alkotórészeként is alkalmazzák. Alkalmazása Nyugtató hatású, izom- és ízületi fájdalmak, sportsérülések kezelése, kiváló bőrápoló tulajdonságai miatt, bőr vérkeringésének fokozására, bőrproblémák kozmetikai kezelésére. Gyakori illatszer komponens. Ellenjavallat Kemoterápia esetén nem alkalmazható. Alkalmazási formái Borogatás, bedörzsölés (masszázs), kozmetikai készítmények, szappanok, és más kozmetikai szereknek – ,,keleti parfümöknek” is fontos alapanyaga. A gyökerekből gyékényszőnyeget is fonnak, amit megnedvesítve a szoba levegőjének illatosítására használnak. Groupement Sportif Pétrolier Algérie A Groupement Sportif Pétrolier Algérie (UCI csapatkód: GSP) egy algír profi kerékpárcsapat volt 2011 és 2012 között. Keret (2012) 2012. február 5-ei állapot: Madré Madré település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 326 fő (2015). Madré Chevaigné-du-Maine, Javron-les-Chapelles, Neuilly-le-Vendin, Saint-Julien-du-Terroux, Méhoudin és Saint-Ouen-le-Brisoult községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Svatý Jiří Svatý Jiří település Csehországban, Ústí nad Orlicí-i járásban. Svatý Jiří Vračovice-Orlov, Voděrady, Jehnědí, Zálší, Zářecká Lhota, Oucmanice és Kosořín településekkel határos. Lakosainak száma 294 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Orosz védelem Az orosz védelem (más néven Petrov-védelem, a nemzetközi irodalomban néha Petroff alakban is) az a sakkmegnyitás, amelyet a következő lépések vezetnek be: Bár e szimmetrikus állásnak hosszú hagyománya van, nevét Alekszandr Petrov 19. századi sakkozóról kapta, aki sokat tett a megnyitás népszerűsítéséért. Néhány országban a megnyitás neve orosz védelem (Petrovon kívül Carl Friedrich Jaenisch finn-orosz játékos és elméletíró is kutatta). A mai sakkozók közt gyakori vélemény, hogy unalmas, nem túl inspiráló játék. Mégis gyakran játsszák, a legmagasabb szinten is. Vannak olyan változatai, amelyek egyik vagy másik félnek jó támadási lehetőségeket kínálnak. Sötét gyakran tempót veszít, de cserébe jó pozícióba helyezheti huszárját. (Erre példa Pillsbury Emanuel Lasker ellen 1896-ban vívott partija.) Sötétnek a centrumban indított ellentámadása elkerüli a spanyol megnyitás és az olasz játék különböző változatait. Az orosz védelem a Encyclopedia of Chess Openings rendszerében a C42 és a C43 kódot viseli. Polgár Judit 2007-ben emlékezetes partiban kombinálta túl sötéttel az orosz védelemben Veszelin Topalovot, miután 2003-ban világossal múlta felül Anatolij Karpovot. Sötéttel gyakran játszotta például Artur Juszupov vagy Frank Marshall, világossal Visuvanátan Ánand. A harmadik lépéstől A 3. lépésben világosnak alapvetően négy választása van: 3.Hxe5 , a klasszikus változat 3.d4 , a Steinitz-változat, vagy nevezik modern támadásnak is 3.Hc3 , amely átmehet a négyeshuszárjátékba vagy a hármashuszárjátékba 3.Fc4 , amely a Boden–Kieseritzky-cselbe vagy a négyeshuszárjátékba torkollhat. Nevezik olasz változatnak és Urusov-cselnek is. A klasszikus változat Az 1.e4 e5 2.Hf3 Hf6 3.Hxe5 lépések után előállt pozíciót nevezzük klasszikus változatnak. További változatai: A Csigorin-változat folyományaként áll elő a Berger-változat A Jaenisch-támadás folyománya a Browne-támadás A Steinitz-változat Az 1.e4 e5 2.Hf3 Hf6 3.d4 lépések után előállt pozíciót nevezzük Steinitz-változatnak. További változatai: A háromhuszáros változat Az 1.e4 e5 2.Hf3 Hf6 3.Hc3 lépések után előállt pozíciót nevezzük háromhuszáros változatnak. A 3...Hc6 lépés esetén átmegy a négyeshuszárjátékba, 3...Fb4 vagy más lépés esetén a hármashuszárjátékba. Az olasz változat Az 1.e4 e5 2.Hf3 Hf6 3.Fc4 lépések után előállt pozíciót nevezzük olasz változatnak. További változatai: Jegyzetek Veszelin Topalov-Polgár Judit, Liga de Campeones, 2007 Polgár Judit-Anatolij Karpov, 2003 Forrás Sakkmegnyitások listája Ketzin/Havel Ketzin/Havel település Németországban, azon belül Brandenburgban. Fekvése Berlintől keletre fekvő település. Története Ketzin nevét 1197-ben említette először oklevél Ketzins néven. Ebben az oklevélben említésre került Paretz, Garlic és Markau is. Egy 1307-es és egy 1320-as dokumentumban a Ketzin név az "oppidum" kiegészítéssel jelent meg, mely városi jellegű, vagy városi értelemben vett kifejezés. Ketzin később tipikus halászfaluvá alakult, amit az 1574-ből származó címer is igazol. 1738-ban megalakult a Ketzini Halászati Céh, amelynek 30 kispolgár és halász tagja volt. Mivel a halászat fontos része Ketzin történelmének, a céh-címer, "Fischerlade" még ma is megtalálható a városi múzeumban . A céh tiszteletére augusztusban rendszeres időközönként megrendezik a nagy halászati fesztivált. Az 1860-as évektől a téglagyártáshoz megfelelő agyag felfedezésével a város nagy gazdasági fellendülést tapasztalt. Már 1882-ben 14 téglagyár volt Ketzinben 21 gyűrűs kemencével és 13 agyaggödörrel. Évente mintegy 100 millió téglát gyártottak. Számos történelmi látnivaló jellemzi a városképet, beleértve a 12. századi Szent Péter-templomot, a Königs-Wassersportheim-t, vagy a 18. századból származó kis Buddenhaust. A "Charlotte", a Havel-komp ugyanolyan idegenforgalmi látványosság és tömegközlekedés mellett nagy népszerűségre tett szert. Ha a Ketzin / Havel irányából Brandenburg irányába haladunk, az ú Ketziner Ortsbereich Brückenkopf-on keresztül vezet. A területet a 19. századvégi helyi téglagyárak uralták. A szükséges agyagot 30 m mély mélységből bányászták ki. Az agyagkészletek kimerülése után a gödröket vízzel töltötték fel, így egy nagy tóterület keletkezett változatos növény- és állatvilággal. Nevezetességek Szent Péter-templom - a 12. századból való. Friedhofskapelle Népesség A település népességének változása: Luca macskája A luca macskája (Lussekatter vagy Lucia bun) egy svéd adventi sütemény, amelyet tipikusan Luca napján (december 13-án) készítenek. A sütemény egy sáfránnyal, túróval ízesített kelt tészta, amelyet jellegzetes 8-as (macskafarok) alakra hajlítanak és mazsolával díszítenek. A süteményt Finnországban, Norvégiában, Dániában és Nagy-Britanniában is készítik, némileg eltérő ízesítéssel. Bibi Blocksberg és a varázsgömb A Bibi Blocksberg és a varázsgömb (eredeti címén Bibi Blocksberg) egész estés német film. Németországban 2002. szeptember 27-én mutatták be. Cerastis leucographa A Cerastis leucographa (németből fordított nevén: sárgafoltos tavaszi földibagoly) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Európa nagy részében gyakori Oroszországtól Ázsián Japánig. Vegyes erdő széleken, tisztásokon, bokros völgyekben, erdőkben és mocsarak lápokban is előfordul. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 35–39 mm. Az első szárnyak alapszíne vörösesbarna, világosbarna vagy sárgás folttal. A hátsó szárnyak világos vörösesek, átlátszó erekkel. pete: halvány sárga színű, gömbölyű, a tövénél lapított. hernyó: zöldes sárga, oldalán zöld vonalakkal báb: fényes vöröses-barna Életmódja nemzedék: egy nemzedéke március-májusban rajzik. A báb telel át. hernyók tápnövényei: fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) és a kökény , a fűz . Teleki Magyar Ház A nagybányai Teleki Magyar Ház a Bányavidék egyetlen magyar civil művelődési intézménye. A romániai műemlékek jegyzékében a MM-II-m-B-04473 sorszámon szerepel. Célja, működése A Teleki Magyar Ház otthonául szolgáló műemlék-épületegyüttest, gróf Teleki Sándor egykori lakóházait, az Illyés Közalapítvány, később a Szülőföld Alap, valamint magánadományok segítségével sikerült megvásárolni, 2001–2006-ban. Az épületek tulajdonosa a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség. Az intézmény működtetője az EMKE nagybányai szervezete, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület. Az anyagi háttér előteremtését a 2005-ben megalapított és fenntartó szervezetként bejegyzett Teleki Magyar Ház Társaság segíti. Az intézmény működését egy kilenctagú Kuratórium felügyeli. Főmunkatársak: Dávid Lajos intézményvezető, Markó Hajnal programszervező, Bertoti Péter arculattervező. A közművelődés szolgálatában A Teleki Magyar Ház 2002 februárjától szolgálja a közművelődést. A nagybányai magyar szervezetek, egyesületek, klubok, társaságok többségének a Teleki Magyar Ház biztosít székházat és otthont, mentesítve őket a fenntartás költségeitől. Művelődési intézményként ugyanakkor számos alkalmi és rendszeres művelődési program szervezője: táncház, kézműves programok, hangversenyek, könyvbemutatók, népfőiskolai előadások, honismereti túrák stb. 2002–2011 között több mint 100 képzőművészeti tárlat nyílt meg termeiben, egy-egy tárlat során a város bányászati múltjának, s a környékbeli fazekasság hagyományainak is emléket állított. Népszerűek a Ház nyári kézműves gyermektáborai és játszóháza. A felnőttképzést szolgálják az idegennyelvi és számítógépes kurzusok, valamint az eddig 2006-ban és 2008-ban megszervezett honismereti-helytörténeti tanfolyamok. Az épületben egy bővülő helytörténeti gyűjtemény és régiségtár, valamint könyvtár és egy vendégház is működik. A Ház kiállításait, a műemlék épület patinás termeit, helytörténeti gyűjteményét évente több ezren látogatják, nagybányaiak, környéken élők és külföldiek egyaránt. 2008-ban itt talált otthonra a Memoár Könyvesház (könyvesbolt és antikvárium) is, amely 2009 januárjában bezárta kapuit. Az intézmény gazdasági hátterének biztosítása érdekében a pincében egy kávézó / teázó / borozó, a padlástérben pedig egy turistaszállás kialakítását tervezik. Az épületegyüttes kertjében 2007 májusától Teleki Sándor mellszobra, [fDinyés László]] budapesti szobrászművész alkotása látható. Könyvtár A Ház Tersánszky Józsi Jenő nevét viselő könyvtárában hozzávetőlegesen 20-25 ezer kötet található. A gyűjtemény nagy értéke, hogy számos értékes magánkönyvtár gyarapította állományát. A könyvtár helyiségét 2010–2012-ben sikerült felújíttatni, berendezni, a könyvállomány jelenleg feldolgozás, rendszerezés alatt áll. Szent István Napok A Teleki Magyar Ház megalakulásától kezdve éveken keresztül a római katolikus egyház mellett az augusztusi nagybányai Szent István Napok társszervezője volt. Főszervezője a májusi Teleki Napoknak (2007, 2008, 2009, 2010, 2011), társszervezője az őszi Főtér Fesztiválnak (magyar napok - 2006, 2008, 2009, 2010, 2011), a „Ház-sarok” című programmal részt vett a 2004., 2005., 2006. évi Gesztenye Ünnepek (városnapok) rendezvényeiben. Teleki-ösztöndíj A Ház Kuratóriuma 2002-ben hozta létre a Teleki-ösztöndíjat, s Szász György nagybányai vállalkozó segítségével 2002-2004 között sok száz nagybányai diákot részesített tanulmányi ösztöndíjban és szociális támogatásban. A program keretében jelenleg kilenc Nagybányán tanuló középiskolás diákot részesítenek évente kiemelt összegű tanulmányi-közéleti ösztöndíjban, s a magyar nyelvű oktatás népszerűsítése szándékával könyvajándékkal köszöntik az iskolakezdő elsősöket. Az ösztöndíjprogramot ma már számos nagybányai magyar vállalkozó, közéleti személyiség és magánszemély támogatja. Kiadványok A Teleki Magyar Ház gondozásában jelentek meg a következő kiadványok: „Egyszer volt Nagybánya” – 2003-as falinaptár – Nagybánya, 2002 „Az ismeretlen Nagybánya – 2004-es falinaptár – Nagybánya, 2003 „Bányavidéki barangolások” – Teleki Társaság, EKE Gutin Osztály, 2005 „Nagybánya és környéke” I. kiadás – Teleki Társaság, Nagybánya, 2006 „Nagybánya és környéke” II., javított kiadás – Teleki Társaság, Nagybánya, 2007 Schönherr Gyula breviárium – Teleki Társaság, Nagybánya, 2008 „Egyszervolt Nagybánya” – 2012-es falinaptár – Nagybánya, 2011 Groznij Groznij (orosz: Грозный; csecsen: Соьлжа-ГӀала) város az Oroszországi Föderáció délnyugati részén, a kaukázusi régióban; a vitatott jogállású Csecsenföld fővárosa. Történelem 1818-ban erődítményként alapították. Fejlődése különösen az olajkincs 1893. évi felfedezése után indult meg. 1994-1995-ben nagy része elpusztult, amikor az orosz csapatok behatoltak, hogy a kinyilvánított csecsen függetlenségnek véget vessenek. Gazdaság A város egy jelentős olajkitermelő terület központja , amely megmagyarázza stratégiai fontosságát. Olajvezetéke a kaszpi-tengeri Mahacskala és a fekete-tengeri Tuapsze kikötőibe vezet. Egyéb iparága: vegyipar, textil- és élelmiszeripar. Gyulai György Gyulai György (Zalaborsfa, 1928. október 10. – 1961. október 17.) magyar sportoló, ejtőernyős világbajnok, testnevelő tanár. Életpálya A magyar ejtőernyős sport kiemelkedő alakja. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. Az Ég és Föld között c. film felvételei közben ernyőjét késve oldotta meg, lezuhant és meghalt. Sportegyesülete Postás Repülő Klub Sporteredmények 1955 -ben összetett országos bajnok, 1957 -ben és 1960 -ban 2000 méteren (stílusugrás, összetett) országos bajnok, 1958 -ban a IV. Ejtőernyős Világbajnokságot Csehszlovákia Pozsonyban rendezte, ahol csapatban, ejtőernyős célba-ugrásban világbajnokságot nyert, célba-ugrásban egyéni világbajnoki 2. helyezést ért el Magassági csúcs 6270 A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség hét ejtőernyős sportolója 1955. májusában rekord kísérletet hajtottak végre. Rónai Mihály csapatkapitány, Tóth Jenő, Pruha József, Dézsi Gábor, Magyar Miklós, Gyulai György és Hollósi Lajos a Malév utasszállító gépének segítségével Kapitány István pilóta rekordmagasságba emelkedett. A sportolók mindegyike eddig több mint háromszáz zuhanóugrást hajtott végre. A magasságmérő készülék grafikonja 6270 métert mutat. Az ugrók 250 kilométeres sebességgel zuhantak a föld felé, áttörve a felhőréteget. Közel kétperces szabadesés után 600 méter földközelben lobbantak az ernyők. A hét ugró a Szovjetunió után a világ második legjobb csoportos eredményét érte el. Sportvezető A válogatott ejtőernyős csapat edzője volt. Szakmai sikerek A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója. Emlékére évente ejtőernyős emlékversenyt rendeznek. Sárgaszalagos nyílméregbéka A sárgaszalagos nyílméregbéka (Dendrobates leucomelas) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül a nyílméregbékafélék (Dendrobatidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A sárgaszalagos nyílméregbéka Észak-Brazília, Guyana, Délkelet-Kolumbia és Venezuela területein található meg. Az Orinoco- és az Amazonas-medencékben honos. 500-800 méteres tengerszint feletti magasságban is fellelhető. Az eddigi megfigyelések szerint, a sárgaszalagos nyílméregbéka nagy állománnyal rendelkezik. A mezőgazdaság és az erdőirtások veszélyeztetik, azonban az ember közelségét is tűri. Talán a legnagyobb veszély számára az egzotikus állatokkal való kereskedelem. Megjelenése Ez a béka 3,1-5, de általában 4 centiméter hosszú, és 3 gramm tömegű. A legnagyobb Dendrobates-fajok közé tartozik. Az állat testét sárga és fekete borítják. Az idősebb példányok fekete sávjai foltokká szakadnak szét. Az élénk, rikító színezete a mérgező mivoltára utal. A bőre mérgező váladékot termel. A nőstény nagyobb és kerekebb, mint a hím. Életmódja Ez a békafaj nappal tevékeny. Általában az esőerdő avarjában vagy folyók, patakok melletti köveken, kidőlt fákon pihen. A száraz évszakban kövek vagy kidőlt fák alá gyűlnek össze. A 26-30 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli. Szaporodása A petéket a szárazra rakja, aztán a hím felveszi a hátára vagy a szájába (a biológusok még nem értenek egyet ebben) és a legközelebbi forrásba, vagy broméliafélébe ereszti. A petéből 10-14 nap múlva kikel az ebihal. 70-90 nap alatt átalakulnak békává, aztán 12-18 hónap múlva ivaréretté válnak. Fogságban jól szaporodik. Heemskerk vasútállomás Heemskerk vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Heemskerk községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Haarlem–Uitgeest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Uitgeest vasútállomás Beverwijk vasútállomás Dohányzás Japánban A dohányzás Japánban nagyon sokáig nem volt törvényileg szabályozva, így elég nagy fogyasztói réteg alakult ki. 1996 óta a dohányzás folyamatosan csökken, az elmúlt években pedig ez a folyamat egyre jobban felgyorsult. Cigaretta fogyasztás a felmérések alapján 2012-ben 197.5 milliárd szál volt, mely az 1996-os évi fogyasztás durván 57%-a utoljára 1968-ban mértek ekkora értéket. Hasonlóan 2012-ben a felnőttek aránya 22,1%, 33,7-a férfi, 10,6%-a pedig nő volt. Ez az eddig mért legalacsonyabb adat, mióta a Japán Tobacco felméréseket végez 1965 óta.A felmérések alapján 2005 óta, közel 30 millió ember dohányzik Japánban, ezáltal a szigetország egyike a világ legnagyobb dohánypiacainak. Története Japánban a dohánylevelek és maga a dohányzás megjelenése az európai kultúra megjelenésével köthető össze, amit 1542-re datálunk. Az Edo-korszakban a sógunátus ellenezte a dohányültetvények meglétét, mivel azok mezőgazdasági földet igényelnek, így kevesebb élelmiszer növény termelődött. A 17. században végül legális lett a dohánypiac, és elterjedté vált minden társadalmi szinten Jellegzetes japán dohányzási módszer a kiseru, ami szintén ebben az időben alakult ki. A kézművesek számára pedig az egyes dohány kellékek nyitottak új piacot. A Meidzsi-korban hamar felismerték a dohány értékét és 1904-ben nemzeti monopóliummá vált, egészen 1985-ig. A japán kormány a mai napig jelentős hatalommal bír a dohány piacon. Számos képviselőnek van érdekeltsége a dohányiparban, így a dohány ellenőrzési jogszabály ritka. Először a Kanagawa prefektúra rendelt el törvényt a dohányzás mentes helyekről 2009-ben. Manapság már egyre több nem dohányzó terület van. Fiatal dohányosok 2005 szeptemberében végzett felmérés alapján kiderült, hogy a diákok 22%-a szív el egy hónapban egy vagy több szál cigarettát, míg 2000-ben 37% élt dohánytermékkel. A felmérések alapján az 1990-es években több fiatal nő és férfi dohányzott, mint az elmúlt időben. Másik felmérés alapján a 18 éves dohányzó férfiak száma 1991-ben 21%, míg 1996-ban 37% volt. Azt is kimutatták, hogy a 16 év alatti dohányosok száma 1975-1995 között az ötszörösére emelkedett. A dohányzást 20 év alatt tiltja a törvény, de ezt könnyen ki lehet játszani. A boltokban könnyen lehet szerezni cigarettát, annak ellenére, hogy kiskorúnak dohánytermék árusítása büntetendő. Ára Japánban a cigaretta árazása igen egyszerű, mivel bizonyos márkájú cigarettát mindenhol ugyanannyiért lehet megvásárolni. A nagy vállalatoktól kezdve a sarki kisboltokig. A nagy tételben való vásárlása így nem kifizetődő. Az elmúlt években dobozonkénti ára egyre nő, míg 2006-ban 410-440 között mozgott, mára már eléri a 460 jent. Cigaretta automaták Japánban a 2002-es becslések alapján 520 ezer cigaretta automata van. Ezek működése leáll este 11:00 és reggel 5:00 között, a boltokban viszont a nap 24 órájában lehet cigarettát venni. 20 év alatt törvény tiltja a dohány termék vásárlást. Így 2008-ban bevezetésre került az intelligens kártya rendszer, a Taspo. Ilyen kártyát csak az kap, aki betöltötte a 20. életévét. Ezzel a módszerrel próbálják vissza szorítani a fiatalkorúak dohányzását. Sokan viszont nem vették a fáradságot, hogy a vezetői engedélyhez hasonló kártyát beszerezzék, és továbbra is a különféle boltokban szerzik be a terméket. Hirdetések A Japan Tobacco ( JT ), mint a legtöbb dohány vállat, manapság szintén foglalkozik „a dohányzás a társadalomban” témával. A több mint 70 közszolgálati stílusban, egyszerű fehér-zöld színekkel megalkotott képpel arra törekedtek, hogy tükrözzék a japán gondolkodást. Többféle formában jelentek meg a hirdetések Japán szerte: autóbuszokon, szórólapokon, poháralátéteken. A legtöbb különféle szituációkat mutat be. Ricardo Álamo Ricardo Álamo (Caracas, Venezuela, 1970. december 10. –) venezuelai színész. Élete Ricardo Álamo 1970. december 10-én született Caracasban. Karrierjét 1992-ben kezdte. 2002-ben főszerepet játszott a Juana la virgen című sorozatban. 2002-ben Eduardo szerepét játszotta a Rebeca című sorozatban Mariana Seoane partnereként. 2010-ben főszerepet játszott a La mujer perfectában. 2005-ben feleségül vette Marjorie de Sousa színésznőt, akitől 2006-ban elvált. Filmográfia La loba herida (Marte TV/1992)... Carlos 'Carlitos' Sirena (Marte TV/1993) Cruz de nadie (Marte TV/1994) Maria de los Ángeles (RCTV/1997)... Rogelio Vargas Niña mimada (RCTV/1998)... José "Cheo" Mogollon Reina de corazones (RCTV/1998)... Jean Paul Luisa Fernanda (RCTV/1999)... Miguel Enrique Mis tres hermanas (RCTV/2000)... Santiago Ortega Díaz Juana la virgen (RCTV/2002)... Mauricio de la Vega Rebeca (Venevisión Internacional/2003)... Eduardo Montalbán Amor del bueno (Venevision Internacional/2004)... Bernardo Ser bonita no basta (RCTV/2005)... Alejandro Mendoza El desprecio (RCTV/2006)... Raúl Velandró Toda una Dama (RCTV/2007-2008)... Miguel Reyes La mujer perfecta (Venevisión/2010-2011)... Santiago Reverón Válgame Dios (Venevisión/2012)... José Alberto Gamboa De todas maneras Rosa (Venevisión/2013)... Leonardo Alfonso Macho Vergara-Estévez Kolima-hegyvidék A Kolima-hegyvidék (oroszul: Колымское нагорье, Kolimszkoje nagorje) nagytáj Oroszország ázsiai részén, Északkelet-Szibériában. Közigazgatásilag legnagyobb része a Magadani területhez, északi része Csukcsföldhöz tartozik. Középhegységek, platók és medencék változatos sorából áll. A hegyvidék gerincét képező Kolima-hegyláncon fut a vízválasztó a Csendes-óceán medencéje és a Jeges-tengerbe ömlő Kolima vízgyűjtője között. Földrajz A hegyvidék délen az Ola és a Bujunda (a Kolima mellékfolyója) felső folyásától északkelet felé a Kis-Anjuj völgyéig és az Anadir forrásvidékéig terjed, hossza kb. 1300 km. A délnyugaton elterülő Felső-Kolima-felföld kevéssé tagolt, területén azonban néhol 2000 m fölé nyúló gránithegyek emelkednek ki (Aborigen; Mandicsan, 2252 m; Sznyezsnij, 2292 m). Jóval tagoltabb maga az északkelet felé messze elnyúló hegyvidék. Központja a Kolima-hegylánc, „az egész Kolima-vidék gerince, de egyúttal keleti peremvonulata is”. Ennek vonulatain fut a vízválasztó a Csendes-óceán medencéje és a Kolima vízgyűjtője között. A hegyláncból mély folyóvölgyekkel elválasztott keskeny, hosszú hegyvonulatok nyúlnak ki, általában észak–északkelet felé. Közülük jelentősebbek (északkelet felé haladva): az Omszukcsan-hegység (1611 m), vízválasztó a Kolima két mellékfolyója, a Baligicsan és a Szugoj között a Korkodon-hegység (1758 m), az azonos nevű folyó völgye mentén a Kongin-hegység, a Kedon-hegység, (1639 m vagy 1661 m), az Olojtól délre fekvő Us-Urekcsen (1685 m) és a folyótól északra fekvő Oloj-hegység (1816 m). Legértékesebb ásványi kincse az arany, melynek legnagyobb lelőhelyei a Felső-Kolima és mellékfolyóinak völgyében találhatók. Jelentősek az ónérc és a ritkaföldfémek készletei is. A Szugoj és az Omolon völgyének kisebb szénmedencéi is említhetők. A hegyvidék legnagyobb részben a Kolima vízgyűjtő területéhez tartozik. Sok jobb oldali mellékfolyója, köztük a leghosszabb és a legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkező Omolon is a hegyvidéken ered. További jelentős itteni folyók: Baligicsan, Bujunda, Kedon, Korkodon, Oloj, Szugoj. Éghajlata A hegyvidék nyugati oldalainak éghajlata zord, szélsőségesen kontinentális. A júliusi középhőmérséklet 8–10 °C, a januári −40 °C. A keleti oldal kevésbé hideg és csapadékosabb, ott a júliusi középhőmérséklet 4 °C, a januári −20 °C. Az északkeleti irányú hegyvonulatok közti párhuzamos völgyek jóval kevés csapadékot kapnak, de éghajlatuk melegebb. Növényzete A hegyvidék területének kétharmadán nincsen erdő. Az alacsonyabb hegyoldalakon és a völgyekben a ritkás vörösfenyő erdő az uralkodó, a mélyebb folyóvölgyekben változatosabb összetételű ártéri erdők húzódnak. A fás növények felső határa délen, a Kolima felső folyásán 1200 m, de a hegyvidék legészakibb vidékein csak 300 m. E határ felett a törpe cirbolyacserje övezete kezdődik, amit a tetőkön hegyi köves- vagy mohás-zuzmós tundra vált fel. Települések A Kolima-vidéken kevés a jelentős település. A leginkább lakott és iparosodott rész a Felső-Kolima-felföld. Ezen át vezet a fő szárazföldi közlekedési útvonal, az Ohotszki-tenger partvidékét és Magadant az Ingyigirka völgyével összekötő országút. Ezen a területen épült és üzemel a Kolimai-vízerőmű. A legjelentősebb települések: Szuszuman és Szinyegorje. Az amerikai képregény aranykora Az amerikai képregény aranykora a képregénytörténelem egyik legfontosabb időszaka, mely az 1930-as években kezdődött és az 1940-es évek végéig tartott. Ebben az időszakban erősödött meg a képregény műfaja a popkultúrán belül, ekkor születtek meg a szuperhősök őstípusai és sok máig népszerű szuperhős debütálása is ekkor történt. Ebben az időszakban kristályosodtak ki a képregény formai szabályai. Története A képregényrajongók és -történészek többsége megegyezik abban, hogy az aranykor kezdete 1938-ra datálható, mikor Superman először jelent meg a DC Comics kiadványában Action Comics első számában. Más vélemények korábbra helyezik az aranykor kezdetét: az Overstreet Comic Book Price Guide kiadásában megjelent The Golden Age Quarterly az 1933-as évet jelöli meg kezdetnek, ugyanis ekkor jelentek meg az első képregényfüzetek (addig csak képregény-csíkként léteztek más újságokban). Más történészek, például Roger Sabin a Comics, Comix and Graphic Novels: a History of Comic Art kiadványban 1935-re datálja a kezdetet, amikor a DC Comics elődje, a National Allied Publications megjelentette az első kiadványát, a New Fun: The Big Comic Magazine első számát. Mindazonáltal Superman volt az első szuperhős, és az ő megjelenésével kezdődött el a szuperhős karakterek térhódítása a képregény műfaj keretein belül. És ez a tendencia uralta a képregényeket a '40-es évek végéig. 1939 és 1941 között a DC leányvállalata, az All-American Comics megteremtette a kiadó máig népszerű és híres szuperhőseit. Ilyenek voltak többek között Batman és Robin, Wonder Woman, Flash, Zöld Lámpás, Atom, Sólyom, és Aquaman. Az 1940-es években pedig a Timely Comics, a Marvel Comics elődje, több millió példányt adott el a saját szuperhős történeteiből a Fáklya, a Torpedó, és Amerika Kapitány főszereplésével. Bár ma már a DC és a Timely karakterei sokkal ismertebbek, a '40-es évek legnépszerűbb szuperhőse a Fawcett Comics Csodakapitánya volt. A Wizard magazine 179. részében (2006. szeptember) Ben Morse egy cikkben azt állítja, hogy az 1940-es évben a Csodakapitány főszereplésével megjelenő Captain Marvel Adventures-ből 1,4 millió példányt adtak el számonként, így ez volt az év legolvasottabb képregénye. Sokkal többet adtak el belőle, mint Superman történeteiből. A Quality Comics Plastic Man képregénye és a karikaturista Will Eisner maszkos detektívjéről szóló The Spirit képregény - mely eredetileg újságokban jelent meg folytatásos formában - szintén nagyon népszerű volt ebben a korban. A második világháború jelentős hatással volt a történetekre. A szuperhős-képregények óriási népszerűségre tettek szert a háború alatt, mint olcsó, egyszerű, könnyed olvasmányok, ahol mindig a jó győz a gonosz felett. Az amerikai képregénykiadók a szuperhőseiket a tengelyhatalmak ellen indították harcba: a kor ikonjaivá váltak az olyan képregényborítók, ahol szuperhősök verik meg Adolf Hitlert vagy karikatúra szerűen ábrázolt japán katonákat győznek le. Bár a popkultúra szempontjából a szuperhősök megteremtése volt az aranykor legfőbb momentuma, nagyon sok más stílusú képregény is jelent meg mellettük. Az aranykorban sok humoros, western, romantikus és dzsungeles képregény is megjelent. James Steranko History of Comics című könyve megjegyzi, hogy ez leginkább a Dell Comics kiadóra volt jellemző, mely megszerezte jogot Walt Disney karaktereinek képregényre viteléről. A Dell Comics adta ki többek között Mickey egér, Donald kacsa, Roy Rogers és Tarzan történeteit. Így több millió eladott példányszámot tudtak produkálni hónapról hónapra. Náluk dolgozott a kor egyik nagy tehetsége - Donald kacsa írója és rajzolója - Carl Barks is. A korszak később is fennmaradó alkotásai közé tartoznak az Archie Comics által megalkotott tinédzser és humoros karakterek. A korszak vége Nincs konkrétan meghatározott időpont, hogy mikor is ért véget a képregények aranykora, azonban néhány biztos támpontban a rajongók többsége megegyezik: A durva stílusú bűnüldözői és horrorképregények népszerűsége (például az EC Comics történetei) egyre emelkedik a '40-es évek végén és az '50-es évek elején. 1950. A Timely Comics beszünteti az Captain America Comics sorozatát a 75. számmal (1950. február) – bár később beindítanak egy sorozatot Captain America's Weird Tales néven, de két szám után megszüntetik és a füzetekben nem szerepelt szuperhős történet. A vállalat már 1949 júniusában megszüntette a legfőbb címét, a Marvel Mystery Comics -ot és a Sub-Mariner Comics -ot. Az előbbit a #92, az utóbbit a 32. számnál. 1951. A DC Comics elődje beszünteti a kor leghíresebb szuperhőscsapata, a Justice Society of America történeteinek közlését az All Star Comics képregényben az 58. számnál (a sorozat All-Star Western néven folytatódott). A Timely Comics-nál Martin Goodman (főszerkesztő és kiadó) elkezdte az Atlas Comics logót használni a képregények borítóján. Lásd még Az amerikai képregény ezüstkora Az amerikai képregény bronzkora Az amerikai képregény modernkora Forrás Képregényes adatbázis Képregénykiadás története Roger Helland Roger Helland (Austrheim, 1973. szeptember 26. –) norvég labdarúgó-középpályás. Pályafutása nagy részét az SK Brannban töltötte. 1997-ben két mérkőzésen a norvég labdarúgó-válogatottban is pályára lépett. Pálayfutása Helland Austrheimben született, az SK Brann utánpótlásában játszott. 1989-ben két U15-ös válogatott meccsen játszott Norvégia színeiben. 1993-ban mutatkozott be a norvég élvonalban, a Rosenborg BK elleni meccs 83. percében állt be a Lerkendalban, a Brann 4–0-ra nyert. A tavaszi szezonban ezeken kívül csak 1 meccsen lépett pályára, de a 12. meccstől mind a 13 meccset végigjátszotta. 1994 és 1995 közt 24 alkalommal lépett pályára a norvég U21-es labdarúgó-válogatottban. 1997-ben ezüstéremhez segítette a Brannt, amely a klub legjobb élvonalbeli eredménye volt 1975 óta, ebben az évben játszotta mindkét meccsét a felnőttválogatottban. 1999-ig minden sorozatot együttvéve 206 meccsen 21 gólt lőtt a Brannban. A norvég élvonalban 154 találkozón 15 gólt szerzett. Helland branni szerződése 1999. decemberében lejárt, több norvég csapat is szerződtette volna. Helland külföldre akart igazolni, ezért elfogadta a dán Brøndby IF ajánlatát, ahol frissen nevezték ki a norvég Åge Hareidet vezetőedzőnek. Helland részese lett a fiatal tréner skandinávosítási tervének, az átigazolási ablakban érkezett Stig Inge Bjørnebye, Magnus Svensson, Krister Nordin, és Mattias Jonson is. Hareide vele akarta helyettesíteni a sok hibát ejtő középső védőt, Vragel da Silvát az általa frissen bevezetett 4-3-3-as felállás védelmi zónájában. 2000. márciusában mutatkozott be, az 1999–2000-es dán élvonal hátralevő 15 meccséből 12-n játszott, a Brøndby második lett. A szezon vége felé a klubelnök Per Bjerregaard kritizálta a középső védők (Helland és Per Nielsen) teljesítményét, Hellandot a dán média is kritizálta. 2000. nyarán nem hosszabbították meg szerződését. 2000. júniusában tért vissza Norvégiába a Lillestrøm SK csapatába. Itt 26 bajnokit játszott. 2002-ben a Fredrikstad feljutott a másodosztályba, Helland decemberben odaigazolt, hogy erősítse a csapatot. A Fredrikstad ismét feljutott, így Helland visszatérhetett az élvonalba, ahol már harmadik csapattal járt. A 2004-es szezon harmadik meccsén megszerezte a csapat 20 év óta első élvonalbeli gólját, a Molde FK elleni hazai meccsnek az volt az egyetlen gólja. 2004. június 13-án visszatért a Brann Stadionba korábbi csapata ellen. A meccs rosszul végződött számára, egy kérdéses szituáció után a játékvezető kiállította. 59 fredrikstadi bajnoki és 8 gól után Helland 2005-ben visszavonult a labdarúgástól. 2009-ben utánpótlásedzőként tért vissza a Brannhoz. Saint-Pons (Alpes-de-Haute-Provence) Saint-Pons település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 647 fő (2015). Saint-Pons Barcelonnette, La Condamine-Châtelard, Faucon-de-Barcelonnette, Les Thuiles, Uvernet-Fours és Les Orres községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Phantomsmasher A Phantomsmasher egy amerikai együttes, amely 2000-ben alakult meg. Korábban "Atomsmasher" néven is szerepelnek. Alapítójuk, James Plotkin is az "Atomsmasher" művésznevet használja. A zenekar a grindcore, cybergrind, "digital hardcore" és az experimental music műfajokban játszik. Lemezeiket a Hydra Head Records és az Ipecac Recordings kiadók dobják piacra. Nem sok dolog ismert az együttes történetéről. Különleges hangzásvilággal rendelkeznek, hiszen grindcore és "digitális" elemeket egyszerre használnak zenéjükben. Tagok James Plotkin - gitár, basszusgitár, elektronika DJ Speedranch - éneklés Dave Witte - dobok Diszkográfia Atomsmasher (nagylemez, 2000) Phantomsmasher (nagylemez, 2002) Podsjfkj Pojid Poa / Oisdjoks (split lemez Venetian Snaresszel , 2003) Báriumcsillag A Báriumcsillagok G8-K2 színképosztályú óriáscsillagok, légkörük s-folyamat során keletkezett izotópokról árulkodik: Ba II és Ba III-vonalak 455,4 nm-nél, Sr II és Y II vonalak. Spektrumukra jellemzőek még CH, CN és C2 molekulasávok. A báriumcsillagok osztályát William Bidelman és Philip Keenan definiálta. Radiális sebességük kísérleti tanulmányozásából arra következtettek, hogy minden báriumcsillag kettőscsillag. Az IUE (International Ultraviolet Explorer – nemzetközi ultraibolya felfedező) műhold több báriumcsillag-rendszerben fehér törpéket talált. Siano Siano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Bracigliano, Castel San Giorgio, Mercato San Severino és Sarno. Története Első írásos említése 848-ból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Korabeli épületeinek nagy része elpusztult az 1980-as hirpiniai földrengésben. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santi Patroni Rocco e Sebastiano-templom Santa Maria delle Grazie Madonna del Carmine Maria Santissima Annunziata Palazzo Ducale Palazzo Di Benedetto Palazzo Iennaco Palazzo Donnarumma Márványos keresztespók A márványos keresztespók (Araneus marmoreus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjéhez, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjéhez és a keresztespókfélék (Araneidae) családjához tartozó faj. Megjelenése Nősténye 9–15, hímje 5–9 mm hosszú. Színezetében, sőt mintázatában is Európa egyik legváltozatosabb megjelenésű keresztespókja. Fejtora és lábai világosbarnák. A fejtor középoldalsávja, valamint a lábak ízeinek vége sötétbarna. A potroh alakjára jellemző, hogy a középső szakaszán a legszélesebb, vállakat nem visel. A potroh alapszíne nagyon változó. Gyakran világosszürke, de sárga vagy zöldes is lehet. A háti oldalon általában felismerhető a terebélyes tölgylevélre emlékeztető címerfolt. Ezen belül kisebb-nagyobb világos gömbölyded foltokból álló rajzolat van. Szlovák nyelvtörvény A szlovák nyelvtörvény egy 1995-ben elfogadott és 2009-ben jelentősen módosított törvény a nyelvhasználatról Szlovákiában. A jelenlegi állapot egy 2009-es parlamenti szavazással jött létre és 2009. szeptember 1-je óta hatályos. A 2009-es módosítás széles körű kritikát és tiltakozást váltott ki a lakosság 10%-át kitevő szlovákiai magyarok, továbbá a magyar kormány, civil szervezetek és a magyar lakosság körében a magyarok elleni diszkrimináció és anyanyelvük, a magyar nyelv használatának korlátozása miatt. A tiltakozási hullámot kiváltó törvény kulcskérdéssé vált a feszült Magyar–szlovák kapcsolatok kérdéskörében, melyek a törvény hatására sokéves mélypontra jutottak. A törvény kinyilvánítja a szlovák nyelv elsőbbségét bármilyen más nyelvvel szemben és azt állítja, hogy a szlovák nyelv „a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása”. A törvény számos olyan helyzetet, köznapi szituációt részletez, amely során a népesség (pl. orvosok)) kötelezve van a szlovák nyelv használatára írásban és szóban egyaránt. A 2009-es módosítás 100-tól 5000 euróig terjedő pénzbüntetés kiszabását teszi lehetővé azok esetében, akik nem a szlovák nyelvet használják a törvény által meghatározott helyzetekben. A nyelvtörvény története 1990 A nyelvhasználattal foglalkozó első törvényt 1990-ben hozták létre, Csehszlovákiában ez csak ott engedélyezte a magyar nyelv használatát, ahol a magyarok aránya a népesség 20%-át meghaladta. 1995 Miután Szlovákia független állam lett, 1993-ban a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská olyan törvények elfogadását szorgalmazta, amelyek „megvédelmeznék" a szlovák nyelvet. A "dél-szlovákiai szlovákok" az 1995. április 4-ei nagysurányi találkozón kiadott nyilatkozatban követelték a nyelvtörvény elfogadását. A nyelvtörvény módosítása („kivételek nélküli nyelvtörvény") különböző büntetési tételeket írt elő más nyelvek, például a magyar használatáért a hivatalos kommunikációban, a kisebbség részarányától függetlenül. Így a törvény a magyar többségű településeken is büntetni rendelte a magyar nyelv használatát. Az államnyelvtörvény betartása felett őrködő ellenőrző testület első négy tagját a kulturális minisztérium 1996 februárjában nevezte ki. Ezt az elnyomó jellegű törvényt még a szlovák alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta és később megsemmisítette. 1999 Ahhoz, hogy Szlovákia folytathassa a tárgyalásokat az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás ügyében, el kellett fogadnia a kisebbségek nyelvhasználatához való jogokat. Ez egy 1999-es törvényben történt meg, amely a kisebbségi nyelv használatát nyilvános helyeken (pl. kórházakban) ott engedélyezte, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot. 2009 2009-ben a szlovák parlament elfogadta az úgynevezett „államnyelv törvényt”, mely szerint a szóbeli és az írásbeli kommunikáció során használt nyelv a legtöbb nyilvános helyzetben és helyeken, az állami hivatalokban és intézményekben csak szlovák lehet. Más nyelv például a magyar használata a leírt feltételek mellett a törvény következtében pénzbüntetést eredményez, minimum 100, maximum 5000 eurót. A The Economist című tekintélyes lap egy cikkében foglalkozott a nyelvtörvénnyel, eszerint a törvénnyel „Szlovákia kriminalizálja a magyar nyelvet”, ami az anyanyelve a szlovákiai állampolgárok 10,7%-nak, ennek használata bizonyos helyzetekben büntetést von maga után. Knut Vollebæk, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi biztosa számos ponton kritizálta a nyelvtörvényt, azonban utóbb Szlovákia számára megfogalmazott ajánlásait titokban és nem nyilvánosan tette. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) arra kérte a szlovák kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a Vollebæk-el folytatott kommunikációt annak teljességében, hogy a biztos véleményét és állásfoglalásait ne lehessen meghamisítani vagy eltorzítani. Korábban számos alkalommal a szlovák kormány a biztos véleményét úgy próbálta prezentálni, mintha minden rendben lenne a törvénnyel. Magyarország kifejezésre juttatta, hogy aggódik a törvény magyarokkal szembeni diszkriminatív volta miatt. Augusztus 31-én lepleztek le egy szobrot Szlovákiában, mely egy országos demonstráció alkalmával az ott élő magyarok tiltakozását szimbolizálta a nyelvtörvény ellen. A gyászszobor leleplezése során tartott beszédekben elhangzott, hogy „A felvidéki magyarságot gúzsba akarják kötni, el akarják némítani, és ezt nem engedhetjük! Ez a szobor üzenete”. Bajnai Gordon magyar miniszterelnök szerint: „Nagyon káros, amikor egyes, megélhetési nacionalizmust folytató szélsőséges szlovák politikusok a kisebbségi ügyét használják arra, hogy elfedjenek valós problémákat”. Szeptember elején a nyelvtörvényre felhívták a Fehér Ház figyelmét. Koszorus Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség (American Hungarian Federation) vezetője „elfogadhatatlan és diszkriminatív”-nak nevezte a törvényt az amerikai kormányzat vezető külpolitikai döntéshozóval történt találkozóján. A magyar külügyminiszter, Balázs Péter a szlovákiai gyakorlatot a kegyetlen Ceauşescu-diktatúra nyelvpolitikájához hasonlította. Bajnai-Fico tárgyalások A nyelvtörvény ügyében Bajnai Gordon és Robert Fico tárgyalásokat kezdeményezett, amelyek Szécsény városában zajlottak szeptember 10-én. A sajtó akkoriban úgy értékelte, hogy a magyar félnek sikerült valami apró eredményt elérnie a nyelvtörvénnyel kapcsolatban, akkor még nem lehetett tudni, hogy a megállapodást a szlovákok rövid idő után semmibe veszik. Ugyanakkor már a találkozó utáni sajtótájékoztatón is Fico számtalan félmondattal és utalással gúnyolódott a magyarokon. A felek Szécsényben megállapodtak, hogy a szlovák államnyelvtörvény vitás kérdéseit a törvényhez kiadandó végrehajtási utasításban rendezi majd a szlovák kormány, a végrehajtási utasításról pedig a kisebbségi vegyesbizottságban (kvb) egyeztetnek, a tárgyalásokba az EBESZ-t is bevonva. Fico azt is vállalta a szécsényi megállapodásban hogy elfogadja és kötelezőnek tartja EBESZ ajánlásait és véleményét. Ezt a megállapodást a szlovák fél teljes egészében felrúgta mindössze néhány hónappal később. Kiderült, az EBESZ ajánlásait semmibe vevő végrehajtási utasítást akar elfogadni a szlovák kormány december közepén az államnyelvtörvényhez. A szlovákok a szécsényi megállapodással ellentétben nem egyeztettek a kérdésről a magyarokkal és az EBESZ-szel. Magyarország később változtatott eredeti álláspontján és nem Szlovákiát támogatta azon a szavazáson, ahol az energiaügyi miniszterek arról döntöttek, hol legyen az Európai Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (ACER) székhelye. „Csalódtam Magyarországban, mert emlékszem, hogy Luxemburgban [június folyamán] Szlovákiát támogatta, de az álláspontja most megváltozott.” A döntés okáról a szlovák fél úgy vélekedett, a nyelvtörvény idézte elő ezt a döntést. A magyar Miniszterelnöki Hivatal szerint azonban „Magyarország a hagyományosan jó magyar-szlovén kapcsolatokra való tekintettel döntött a szlovén ACER pályázat támogatása mellett.” A döntés nagy veszteség volt Robert Fico szlovák kormányfőnek, aki erőteljesen lobbizott a központ szlovákiai telepítése érdekében. 2009. december 16-án a szlovák kormány elfogadta a törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasításokat. A dokumentum – amely kétszer olyan hosszú, mint maga a törvény – rögzíti, hogyan kell értelmezni a törvény egyes sokat vitatott fogalmait, mint például a hivatalos és a nyilvános érintkezés, a hivatalos nyelv, a földrajzi megnevezés vagy az egészségügyi és szociális intézmények nyelvhasználata. 2010 Januárban Knut Vollebæk EBESZ -főbiztos elismerő közleményben üdvözölte a végrehajtási utasításokat, noha a szlovák kormány a nyelvtörvény magyarázatából több fontos javaslatát kihagyta. A magyar kormány 2010 . február 1-jétől 50 millió forintos pénzalapot hozott létre azoknak a szlovákiai magyaroknak a kárpótlására, akiket megbírságoltak anyanyelvük használata miatt. A 2010-es szlovákiai parlamenti választások után megalakult Radičová-kormány a törvény módosítására készült. 2010 októberében a Velencei Bizottság állásfoglalást adott ki a törvénnyel kapcsolatban. A Bizottság részletesen elemezte a törvényt, és annak módosítására szólított fel. A Magyar Koalíció Pártja kezdeményezésére 2010 októberében aláírásgyűjtést indítottak a szabad anyanyelvhasználat követelése végett. A közel 34 000 támogató aláírást tartalmazó petíciós íveket 2010 decemberében átadták parlament elnökségi irodájának. 2010 . december 9 -én a kritikák hatására módosította a törvényt a szlovák parlament. A kiszabható pénzbírság felső határát 2500 euróra csökkentették, és magánszemélyek kikerültek a büntethető körből. Ivan Gašparovič államfő visszaküldte a törvényt megfontolásra, így az egy második szavazás után, csak 2011 márciusában lépett érvénybe. 2011 2011 . május 25 -én a parlament hosszas vita után ismét módosított a törvényen, amely végül több helyen eltért a Most–Híd és a kormány javaslatától. Az elfogadott változat szerint a nyelvhasználati küszöb a településenkénti 20%-ról 15%-ra csökken, mindkét nyelven kiadják majd az anyakönyvi és halotti kivonatokat, a hivatalos ügyeket anyanyelven is lehet intézni. A települések ülésein a képviselők és a polgármester jóváhagyása esetén az adott népcsoport nyelvén is lehet beszélni, ám az anyakönyveket továbbra is szlovákul vezetik. Berényi József , az MKP elnöke bírálta a módosítást. Az államfő ezt a törvénymódosítást is visszaküldte megfontolásra. A magyar kormány „csalódástkeltőnek” nevezte a módosítást. 2011 -től a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért Mozgalom nevű facebookos civil csoport akciókkal igyekezett megakadályozni, hogy a magyar nyelv kiszoruljon a mindennapokból. A mozgalom küzd például a hiányzó kétnyelvű közlekedési táblák kihelyezéséért, a törvénysértő módon csak szlovák nyelvű reklámok ellen, a kétnyelvű vasúti tájékoztatásért. Számos kezdeményezésüket később politikusok is felkarolták. 2012 A Szlovák Nemzeti Párt 2011-ben aláírásgyűjtést kezdeményezett a kizárólagos szlovák nyelvhasználat ügyében. Petíciójuk a szlovák társadalom jelentős támogatásával rendelkezik. Összegyűjtött aláírásaik száma 2012 januárjában 420 000 körül volt, amely ezáltal teljesíti a népszavazás kiírásának számbeli feltételét. Fogadtatása Magyarországon A törvény széles körben kritikát kapott a magyarok elleni diszkrimináció miatt, valamint azért, mert ellentétes az európai demokrácia szellemével. Azt is felvetették, hogy a törvény potenciálisan sérthet különböző megállapodásokat, szerződéseket. Magyar kormányzat Sólyom László magyar államfő aggályosnak találta a nyelvtörvényt. Az elnöki hivatal közleménye szerint: Sólyom szerint az anyanyelv használatának korlátozása a jogsértéseken túl ellentétes a magyar és a szlovák nép érdekeivel is. Szerinte a két ország kapcsolatának a másik történelmének, nyelvének és kultúrájának kölcsönös tiszteletén és elismerésén kell alapulnia, „ezt elismerni és támogatni kötelessége annak az államnak, amelyben a másik nemzet részei is élnek.” Bajnai Gordon miniszterelnök szerint a törvény súlyosan sérti a felvidéki magyarokat és nagy mértékben rontja a Magyar–szlovák kapcsolatokat is. Elmondása szerint a törvény számos kétoldali és nemzetközi szerződés szellemét és betűjét is sérti. Bajnai a következőket nyilatkozta : Balázs Péter, külügyminiszter a Die Presse-nek nyilatkozva úgy fogalmazott, hogyRobert Fico szlovák miniszterelnök „sajnálatos módon könnyen elérhető népszerűséget igyekszik szerezni”. A magyarországi parlamenti pártok (MSZP, Fidesz, KDNP, SZDSZ) közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben arra kérték Szlovákiát, vonja vissza a törvényt. Magyar Tudományos Akadémia Az etnikai és nemzeti kisebbségek intézete a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) belül elemezte a törvényt: Szlovákiában Tüntetések 2009 szeptember 1-jén nagyjából 10 000 magyar tüntetett Dunaszerdahelyen a törvény ellen a helyi stadionban. Európai Parlament Jerzy Buzek, az Európai Parlament (EP) elnöke úgy nyilatkozott, a törvény árt az integráció szellemének és olyan kérdéssé válik, ami az egész Európai Uniót érinti, mivel ellentétes a demokrácia alapelveivel. Véleménye szerint a törvény részletes tanulmányozása szükséges, hogy kiderüljön sérti-e a fennálló jogrendet. Buzek szerint a szlovák kormányzat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jövőben megváltoztassák a nyelvtörvény szövegét. Michael Gahler, az EP képviselője és a külügyi bizottság alelnöke szintén kritizálta a törvényt, kijelentve, Robert Fico szlovák miniszterelnök és koalíciós partnerei „még sem mentálisan, sem politikailag nem érkeztek meg Európába”: A törvény működése 2009 novemberében a szlovák rendőrség kihallgatta Nagytárkány polgármesterét, mert egy lakossági bejelentés szerint megsértette a nyelvtörvényt. 2010 októberében 1500 eurós pénzbírsággal sújtották a „MY - Nitrianske noviny” című nyitrai lapot, amiért az kizárólag magyarul közölte egy pénzkölcsönzéssel foglalkozó budapesti cég hirdetését. Ukrajna világörökségi helyszínei Ukrajna területéről eddig hét helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint tizenhat további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló nemzetközi szerződést 2016 decemberéig 193 ország képviselői írták alá, köztük Ukrajna küldöttei 1988-ban. Taliaferro megye (Georgia) Taliaferro megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Georgia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Crawfordville. Lakosainak száma 1703 fő (2013. július 1.). Taliaferro megye Wilkes, Hancock, Warren, Greene és Oglethorpe megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Lara Gut Lara Gut (Sorengo, 1991. április 27. –) olimpiai bronzérmes svájci alpesi síző. Legjobb számai a lesiklás és a szuper óriás-műlesiklás, de minden számban szerzett már Világkupa-pontot. 2007-ben Altenmarktban ezüstérmet szerzett lesiklásban a juniorok között. Első felnőtt versenyén 2007 decemberében vehetett részt, a linzi óriás-műlesikláson. Élete első felnőtt lesikló versenyét hazai pályán, St. Moritzban futhatta. Itt rögtön a 3. helyen végzett, annak ellenére, hogy az utolsó métereken elesett, mindössze 35 századmásodperccel maradt le a győzelemről. Egy évvel később itt nyerte meg első versenyét szuper óriás-műlesiklásban. 17 évesen és 237 naposan ezzel ő lett minden idők legfiatalabb sielője, aki Világkupa-versenyt nyert ebben a számban. A 2009-es alpesisí-világbajnokságon két ezüstérmet szerzett, lesiklásban és szuper kombinációban. Forrás Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2016. július 10.) Videó: Lara Gut Sankt Moritzban. (Hozzáférés: 2009. március 3.) St Moritz: Swiss teen Gut notches first win. skiracing.com, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2009. január 17.) World Cup Women's RacesAge Stats - > 1970. SKI-DB. (Hozzáférés: 2009. január 17.) Angelológia Az angelológia az angyalokkal foglalkozó keresztény teológia, magyarul „angyaltan”. Többnyire a keresztény környezetben nevelkedett emberek végzik az ezzel kapcsolatos tanulmányokat. Hierarchikus sorrend Az Újszövetségben nem törekszenek arra, hogy az angyalok személyes jellegét hangsúlyozzák, ám arra ügyelnek, hogy Jézus Krisztust minden ilyen teremtett lény vagy hatalom fölé emeljék. Pál Kolossé levele egyenesen kifogásolja azt a törekvést, mely az angyalok tiszteletét túlságosan hangsúlyozza, s megfeledkezik Krisztus mindent átfogó közvetítő szerepéről Isten és az emberek között. A kinyilatkoztatás azonban a maga egészében félreérthetetlenül utal a szellemi lények létezésére, tehát elégtelen az a magyarázat, amely őket csupán az isteni fönség és hatalom jelképeinek, kifejezőinek veszi (isteni udvartartás képe), illetve szerepüket mindenestül a korabeli mitikus világképből és nyelvezetből vezeti le, s csupán a természetfölötti isteni beavatkozás megszemélyesítőit látja bennük. A tiszta szellemi lények létét eleve nem vonhatjuk kétségbe. A mi világunkban is megfigyelhetjük a lét fokozatait. Az emberben az anyagi lét mellett jelen van a szellemi tevékenység is, s e tevékenységből következtethetünk a bennünk levő szellemi princípiumra, a lélekre. Ha pedig van ilyen anyaghoz kötött szellem, akkor léteznek tiszta szellemek is. Kétes létezés Mindenesetre ők nem állnak olyan oksági kapcsolatban a mi világunkkal, hogy filozófiailag következtethetnénk a létükre, mint ahogy következtetünk a Teremtő létére. Ha azonban a kinyilatkoztatás állítja létüket és mond valamit a szerepükről is, akkor megkísérelhetjük, hogy besoroljuk őket a teremtés és az üdvrend egészébe. Az angyalok kétségtelenül a teremtett világhoz, a mi világunkhoz tartoznak, s ez a világ létében nem olyan áttekinthető, nem olyan mechanikus, hogy benne az emberi szabad akaraton kívül esetleg szellemi személyes létezőknek is ne lehetne helyük. Azért ahol a természetben és a történelemben rend, struktúra, érthető egység jelentkezik, ami nem anyagi összetételű és nem mechanikus, továbbá amit nem az emberi szabad akarat dolgozott ki, s végül, ha az ilyen egység és struktúra az emberi világon kívüli értelmesség nyomait és dinamikáját árulja el, akkor lehet alapja annak a föltételezésnek, hogy ezeket szellemi teremtmények irányítják. Kérdés, hogy nem valami ilyenre gondol-e a Jel 16,5 amikor a nagy vizek angyaláról, vagy amikor a Dán 10,13.20 valamelyik nemzet angyaláról beszél. Természetesen az ilyen erők és hatalmasságok működését nemcsak az egyéni üdvösséggel kell kapcsolatba hozni, hanem úgy kell elgondolni, hogy az már valamiképpen megelőzi emberi állásfoglalásunkat a természet befolyásolásával. Az angyalok helye a világban Ez nem zárja ki az őrző angyalok szerepét, hiszen minden személyes teremtménynek megvan a maga üdvrendi története és helye, s ott a személyes hatás másokra is kiterjed. Éppen ezért az őrangyalok szerepe kapcsolatos lehet a kozmoszban elfoglalt helyükkel, de ezt közelebbről nem írhatjuk körül. Így érthető az is, hogy az angyalok léte nem lehet mennyiségi, természettudományi tapasztalás tárgya. Az angyali hatás megelőzi a mennyiségi fizikai jelenséget, ezért létük igazolását legfeljebb a hitbeli tapasztalásban kereshetjük. Ha viszont az angyaloknak a világhoz való viszonya a létükben, tehát a szellem-anyag viszonyában, nem pedig személyes döntésükben gyökerezik, akkor létük és hatásuk a természettudomány sajátos önállóságát és pontosságát nem kérdőjelezi meg. De éppen szellemiségük miatt lehetséges valamilyen tapasztalható hatásuk is: s talán itt utalhatunk a megszállottság vagy a spiritizmus jelenségeire. Az, hogy a történelem folyamán az angyaloknak túl sok fizikai befolyást tulajdonítottak vagy velük helyettesítették a természet erőit, még nem ok arra, hogy egészen kétségbe vonjuk létüket vagy a kozmosz jelenségeire és az üdvösségtörténet eseményeire gyakorolt hatásukat. Kik ők valójában? Nem kell tehát őket a mitikusan kiszínezett ég lakóinak gondolni, hanem valóban lehetnek erők és hatalmasságok a kozmoszban. - Ez az előfeltételezés megkönnyíti az angyalok elhelyezését a vallásos tanításban. A róluk szóló kinyilatkoztatást nem úgy kell venni, mint magáról az Istenről szóló természetfölötti híradást. Az angyalok a teremtett világ tartozékai, s a kinyilatkoztatás legföljebb megvilágítja létüket és hatásukat, s megóv attól, hogy összetévesszük őket Istennel; besorolja tevékenységüket a Krisztus által hozott megváltás rendjébe. Ezért az angelológia nem választható el a krisztológiától és az antropológiától. A krisztológia és antropológia Mind a krisztológia, mind az antropológia azt tárja föl, hogy az ember élete és üdvössége tágabb keretek között játszódik le, mint amilyet a földi események tükröznek. A kinyilatkoztatás azt hirdeti, hogy csak egyetlen üdvrend van: az, amely Krisztusban megvalósult, s az kiterjed az angyalokra is. Minden szellemiségük ellenére is közös tehát velünk a teremtett voltuk, az üdvrendjük és a végső céljuk. Kapcsolatuk Istennel, Krisztussal Ha egyszer az Atya örök Szava, a Fiú belép a világba úgy, hogy emberré lesz, akkor ő szükségszerűen minden teremtett lény ura és közvetítője, így az angyaloké is: ők is csak általa juthatnak el a kegyelmi teljességhez. Ebből következik, hogy az angyalok kegyelmét is Krisztus kegyelmének kell tartanunk, s őket is be kell sorolnunk a teremtés és az üdvrend nagy egységébe, amelyről az anakefalaiózisz beszél (Ef 1,10). - Az angelológia története. Bibliai utalások Az angyalokról szóló tanítás már megtalálható az Ószövetség régebbi könyveiben, de csak a későbbiek (Jób, Zak, Tób, Dán) adnak világosabb utalásokat. Olyan kifejezett tanítást azonban soha nem kapunk róluk, mint például a szövetségkötésről. Az angyalok létét a szent könyvek egyszerűen föltételezik, mint ahogy ott vannak a kánaáni pogány népek vallásában is. Ezért Istenhez való viszonyuk, szellemi természetük és az emberi üdvrenddel való kapcsolatuk csak később vált reflexió tárgyává. Vagyis el kellett dönteni, hogy a Szentírás mit vett át - mint a világkép tartozékát - a pogány népek démonhitéből, és mi a kinyilatkoztatott tanítás. Azt sem lehet állítani, hogy a pogány népeknek a szellemi lényekről való meggyőződése az ős kinyilatkoztatásból származik. Annak fennmaradását nem lehet igazolni. Annyi azonban biztos, hogy a Szentírás a környező népek világképének átvételekor megfelelő kritikát alkalmazott. Isten az egész kozmosz teremtője és ura. Filozófia, vélemények az angyalokról Az angyalok sohasem Isten riválisai, hanem ők is alá vannak vetve annak az erkölcsi követelménynek, amely Isten és a teremtmény kapcsolatából folyik. A Szentírás csak a vallás keretei között beszél az angyalokról. Amikor számukat, nevüket, megjelenési formájukat emlegeti, sohasem létbeli adottságaikat akarja megvilágítani, hanem csak üdvrendi helyzetet magyarázó képeket használ. Ezt az angyalok világának teológiai kifejtésénél is figyelembe kell venni. - Az egyháztanítás mindig óvatos volt, amikor a Szentírás adatait kifejtette. Tulajdonképpeni dogmatikai határozat csak a szellemi teremtmények létéről van (IV. lateráni zsin., D 428; I. vat. zsin. D 1783), illetve arról, hogy a teremtő Istenen kívül minden más létező csak teremtmény. Már az atyák visszautasították a zsidó apokaliptika és a hellénista világ, különösen a gnosztikusok elgondolását, amely szerint az angyalok Isten mellett olyan örök szellemi lények, akik a világ teremtésében is segédkeztek. Az angyalokról szóló első rendszeres tárgyalás 500 körül Areopagita Dénes nevéhez fűződik, s ezt a középkori teológiát is magáévá tette. Ő a szentírási szövegeket az irodalmi műfaj figyelembevétele nélkül magyarázta, ezért az ott említett nevekből megalkotta az Angyalok 9 karát, viszont a teremtés és az üdvrend egységét nem vette figyelembe. Az angyalok természetét, szellemiségét is puszta filozófiai okoskodás alapján fejtette ki, s mint tiszta szellemeket, az ember fölé helyezte őket. A Krisztusnak való alárendeltségükről is megfeledkezett, ami pedig már Pál leveleiben világosan megtalálható. A középkori teológiában is például az angyalok kegyelmi rendje Isten kegyelmén alapszik, nem Krisztus kegyelmén. Ezen a téren csak Suáreznek volt más véleménye. Elmondhatjuk, hogy a középkori okoskodásban az angyalokból afféle metafizikai lények lettek (forma subsistens), akikre aztán nehezen lehetett ráhúzni a teológiai követelményeket. Az angyaloknak az emberi természet fölött való felsőbbrendűsége emlékeztetett az újplatonikus felfogásra, a létezők lépcsőzetes besorolására. Pedig az örök Logosz emberi természetben fejezte ki magát minden teremtmény felé, vagyis az emberi természetben levő transzcendenciát használta föl örök fiúságának tükrözésére, s ez megkérdőjelezi az angyali természet magasabbrendűségét. Ide vonatkoznak a Szentírás utalásai is (Zsid 2,7; 1Kor 6,8; Ef 3,20; 1Tim 3,16; 1Pt 1,12). A Szentírás minduntalan áttöri azt a felfogást, amelyet az újplatonikus filozófia az Isten és az ember közötti lépcsőzetes közvetítésről vallott. Mindez azt a feladatot rója ránk, hogy az angiológiát nem szabad külön tárgyalni, mint azt a hagyományos dogmatikai könyvek tették, hanem csak a krisztológia és az antropológia keretében. Ellentmondás Az Ószövetségben elég későn jelentkezik az angyalokról szóló tanítás, aminek a formájában benne van a szomszédos pogány népek világképe. Az Újszövetség pedig úgy említi őket, mint a vallásos élet szélén álló tényezőket. Ennek következtében az utalások rendszerezésében és kifejtésében óvatosságra van szükség. Kropf Sámuel Kropf Sámuel (? – Sopron, 1835. június 22.) ágostai evangélikus tanító Sopronban 1813-tól 1835-ig. Munkái Am Grabe des Samuel Druglányi, Schüler der Rede- und Dichtkunst von seinem Freunde, den 1. April 1812. Oedenburg. Prolog zur hohen Vermählungsfeyer des ... Fräuleins Theresia Freynn v. Szirmai Temesvár, (1812.) Die Gelegenheit, da Demoiselle Therese Fischer Erste Sängerinn der k. k. Hoftheater zu Wien die neuerbaute k. städtische Bühne zu Pest in Metastasio's und Mozart's Oper: Die Grossmuth des Titus als Vitellio betrat. Ofen, 1812. Morgen-, Abend-, Beicht-, und Kommunion-Gebethe, mit auserlesenen Mess-und andern Kirchen-Gesängen. Ofen, 1812. (Uj kiadás, 1831.) Rundgesang für treue Bewohner der österreich. Monarchie am Geburtsfeste ihres erhabensten Kaisers. Gesungen von der F. Kübler'schen Schauspieler-Gesellschaft in dem städtischen Theater zu Oedenburg den 12. Februar 1816. Oedenburg, 1816. Gebet u. Liederbuch für Stadt und Landschulen. U. ott, 1832. Az angol labdarúgó-bajnokság másodosztályának győztesei Ez a lista az angol labdarúgó-bajnokság másodosztályának győzteseit tartalmazza. Zárójelben a győzelmek száma található. A bajnokság 1892-ben jött létre, azóta többféleképpen hívták. A kezdetektől egészen 1992-ig a bajnokság neve Football League Second Division lett. Ezután a Second Division lefokozódott harmadosztállyá, helyébe a Football League First Division került. Ez egészen 2004-ig maradt fenn, azóta az osztály neve Football League Championship. Összes győzelem 7 győzelem: Manchester City, Leicester City 5 győzelem: Sheffield Wednesday, Sunderland 4 győzelem: Birmingham City, Derby County, Liverpool, Newcastle United, Middlesbrough, Wolverhampton Wanderers 3 győzelem: Bolton Wanderers, Burnley, Ipswich Town, Leeds United, Norwich City, Nottingham Forest, Notts County, Preston North End, West Bromwich Albion, 2 győzelem: Aston Villa, Chelsea, Crystal Palace, Fulham, Grimsby Town, Manchester United, Oldham Athletic, Portsmouth, Reading, Stoke City, Tottenham Hotspur, West Ham United 1 győzelem: Blackburn Rovers, Blackpool, Brentford, Bristol City, Bury, Cardiff City, Charlton Athletic, Coventry City, Everton, Huddersfield Town, Luton Town, Millwall, Oxford United, Queens Park Rangers, AFC Bournemouth Legsikeresebb városok A másodosztályt eddig 45 csapat tudta megnyerni, összesen 33 városból. Öt hét léghajón Az Öt hét léghajón (Cinq semaines en ballon) Jules Verne Franciaországban 1862-ben megjelent regénye. Verne 1862-ben Jules Hetzel könyvkiadóval szerződést kötött és kötelezte magát arra, hogy évenként két regényt ír, melyeket a kiadó a Különleges utazások (Les Voyages Extraordinaires) sorozatában jelenteti meg. Első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely 1862 karácsonyára jelent meg, és ennek révén anyagilag is rendbe jött (240 frank tiszteletdíjat kapott). A könyv sikerét jelezte, hogy egy éven belül 11 nyelvre lefordították. Magyarul először 1874-ben adta ki a Franklin Társulat. A 34 éves Verne élete ettől fogva gyökeresen megváltozott, egész életmódja szabadabb lett. Elhagyta pénzügyi állását, és ezután kizárólag az írásnak élt. Történet Dr. Samuel Fergusson, egy kalandos kedvű tudós megalkotott egy hőlégballont, és ezzel néhány társával együtt felszállt a magasba. Sorsukat a szelekre bízták, óriási területeket barangoltak így be. Eljutottak Afrikába, amely akkoriban még nem volt teljesen ismert az európaiak előtt. A vakmerő felfedezők utazásuk során a kontinens titkait keresték. A repülés földrajzi ismeretterjesztéssé és izgalmas kalanddá vált. Főszereplők Dr. Samuel Fergusson, brit tudós, aki gazdag természettudományi ismeretekkel és képzelettel rendelkezett. Joseph Wilson, egyszerűbb nevén Joe, aki Ferguson, intelligens és nagyon odaadó szolgája. Richard "Dick" Kennedy, egy bátor vadász. Filmfeldolgozások 1961 - Flight of the Lost Balloon 1962 - Five Weeks in a Balloon 1975 - Viaje Fantástico en Globo Aroffe Aroffe település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 86 fő (2015). Aroffe Soncourt, Favières, Gémonville, Tramont-Saint-André és Aouze községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gazdina Gazdina (lapcímének magyar jelentése: gazdasszony) egy szlovák nyelven megjelenő, elsődlegesen nők számára kiadott havilap volt Csehszlovákiában. Az 1925-ben Poprádon alapított lap a Csehszlovák Néppárt egyik sajtótermékeként, a Slovenský gazda mellékleteként jelent meg. Utolsó lapszámát 1937-ben adták ki. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony Heffler Konrád Heffler Konrád Sándor (Perény (Abaúj megye), 1850. december 17. – Lelesz, 1920. május 16.) premontrei áldozópap és főgimnáziumi tanár. Életútja A premontrei rendbe lépett 1868. október 1-jén és a bécsi egyetemen hallgatta a teológiát; 1875. augusztus 5-én pappá szentelték. Tanár volt 1876-79-ben Nagyváradon, 1879-80-ben Jászón tanárvizsgálatra készült, 1880-81-ben ismét gimnáziumi tanár volt Rozsnyón, 1881-82-ben Kassán, 1882-85-ben jószágkormányzó Jászón, 1885-89-ben tanár Rozsnyón. 1889-től Kassán tanított, ahol a magyar nyelvet, irodalmat és a bölcseletet adta elő. Programmértekezései a nagyváradi főgimnázium Értesítőjében (1879. Szentpétery Károly emlékezete), a kassai főgymn. Jelentésében (1882. Kisfaludy Károly Irénéje, 1891. Ünnepi beszéd Nátafalusy Kornél 30 éves tanársága jubileumára, 1893. A test és a lélek kölcsönös hatása. Kaczvinszky Viktor emlékezete). Cikkei a Nagyváradban (1879. A phonograph, hangíró), a Felsőmagyarországi Minervában (1894. 2. sz. Jókai Mór), az Abauj-Kassai Közlönyben (1881. Allocutiones, 1883. Mit beszélnek a virágok). Munkája Kisfaludy Sándor költészete. Rozsnyó, 1881. (Különnyomat a rozsnyói főgimnázium Értesítőjéből). Heffner Attila Heffner Attila (Miskolc, 1967 –) zeneszerző, zenész, hagyományőrző, dobkészítő, gyógyító, az AURA Multimedia LABOR létrehozója. Az erdélyi szász Heffner zenész család leszármazottja. Hat gyermek édesapja. A Spiritual Televízió vezetője és a Miskolci Zenész Klub alapítója. Élete Nicolaus Héfner – Attila dédapja első osztályú trombitásként működött Erdélyben a 20. század elején, majd a Titanic luxusgőzös fedélzetére hívták zenekarával muzsikálni. A hatóságok nem adták meg neki a kiutazási engedélyt, nem utazhattak, így élhetett tovább a család. Fia Heffner Mihály (Vajdahunyad) és neje, Miklós Ilona (Székelyudvarhely) négy gyermekükkel 1940 után költözött át Erdélyből Miskolcra, munka reményében. A nagyanya gyermekágyi lázban hamarosan elhunyt, a nagyapát pedig német neve miatt, évekre Szibériába hurcolták a szovjetek. A gyerekeket Udvarhelyre menekítették, majd a családfő hazatérése után, immáron hat gyermekkel, második feleségével ismét Miskolcra költöztek. Heffner Mihály a miskolci színház első hegedűseként, majd a fúvószenekar első trombitásaként és – civilben – a Lenin Kohászati Művek munkásaként tevékenykedett ezután. A család igen szegény volt, de szinte minden fiúgyermek zenész lett. Mihály trombitás a mai napig, Miklós és István – Attila apja – pedig dobosként működött. A családban Attilán kívül jelenleg zenészként csak Mihály, a nagybátyja és Szitka Rudolf, a Magyar Állami Operaház zenekarának klarinétosa működik. Evvel a vénával már gyermekkorától kezdve a zene bűvöletében élt, s már óvodás korában a miskolci LKM klubban, az apja által létrehozott UNI zenekarban csörgőzött. Iskolai zenekarai: Atlantis (1977), Hells Angels V. Rock Goup 1978–79) Gyermekei: Hajni (1991), Anna (1995), Kamilla (2001), Hunor (2003) az első házasságából és Ákos (2007) és Tünde (2009) – második házasságából, Szomorkai Judittal. Három testvére van – Krisztián és István, akik szintén zenészek, valamint Zsuzsa. 1981-től a Swetter együttes gitárosa, énekese, frontembere 1988-ban zenekarával Ki mit tud? -döntősök lettek. 1986-tól önálló előadóművész, önálló szerzői kiadóként működik. 1990-től hangstúdiós, vágó, hangmester 1996-tól spirituális kutató, gyógyító, sámánzenész 1997-től „garabonciás” vándorzenész, a Tündérszínház megalapítója 1997-től lett független /USUI/ REIKI mester, majd a RAJA Jóga követője 2000-től szinkronvágó, hangmérnök, majd önálló filmkészítő (vágó, narrátor és rendező) 2001-től szakrálissámándob-készítő 2004-ben a Napkereszt Rend alapítója 2005-ben 37 év után költözött el Miskolcról, Budapestre , majd Pomázra , Badacsonyba , Dédestapolcsányba , hosszú évekig éltek Pilisvörösvár mellett, majd a Bakonyba , Jásd ra költöztek, s ezután hazamentek Borsodba 2006-tól Járja az országot spirituális előadásaival, dobtanítással, szertartásokkal. 2007–2017. A csoportos szakrális dobkészítés szisztémájának kidolgozása után, folyamatos magyarországi és külföldi dobkészítések ( Olaszország , Svájc , Csehország , Norvégia ). Közel 1000 Heffner Attila által készített szakrális dob teremtődik a világban. 2007-ben a Swetter Zenekar újraalakult, 20 éves jubileumi koncert a Diósgyőri várban . 2008-ban kilépett a zenekarból, amely Vastaghútos néven megy tovább. 2009–2017 Önálló szerzemények, videóklipek, blogok készülnek, mintegy 120 különböző alkotás, az archívum folyamatosan bővül. 2016 A MISKOLCI ZENÉSZ KLUB megalapítása - 600 taggal működő internetes és élő fórum, önsegélyező és egymást éltető eszmékkel, politika függetlenül 2016 A Soiritual Televízió Stúdió megalapítása. Az internetes tv heti rendszerességgel működik. A zenés adások 60-80 percesek. Kiadványai 1988 - Swetter nagylemez és kislemez 1989 - Minden odavan - Ady Endre műsoros anyag 1993 - A hetedik - József Attila műsoros anyag 1996 - Barbárok rockopera (zeneszerző és produkciós vezető) - szövegkönyv: Pozsgai Zsolt 1997 - Jelenések Könyve Rockoratórium (zeneszerző) – Szövegkönyv: Pozsgai Zsolt 1998 - Eredendő hangok - meditációs CD 1999 - Napfogyatkozás CD 2001 - Táltosok titka CD 2003 - Csakrahangoló CD 2004 - Akasha - CD 2005 - Napkereszt - Táltos Teremtés - CD 2005 - SAI RAM - A Sathya Sai Babáról készült első magyar film alkotója / DVD 2006 - Talpra Magyar! CD 2007 - DOB - SZER - DAL CD 2007 - Az első Wass Albert hangoskönyvek alkotója (Mp3- CD-k Kráter kiadó) 2008 - Imamalom CD 2008 - Atya-Anya mantra CD 2009 - Révülök Regélek CD 2009 - Hazatérő CD 2009 - SwetteR Koncert a Diósgyőri Várban /CD és DVD 2009 - Sámándobok szóljatok!- film /DVD 2009 - Sarolt beszélye fiának és menyének azok házassági esküvése előtt - zenés misztériumjáték Heffner Attila zenéjére, Pozsgai Zsolt rendezésében 2010–2017 Spirituális kéziratok, könyvanyagok, írások A táltos és a rabbi, A táltos és a püspök stb. 2011–2017 videoklippek, kisfilmek a magyar hagyományőrzés világából, 120 db egyedi klip, kisfilm 2012-ben a szerző szakít a hagyományos - CD-DVD formátumokkal és régi, valamint legújabb munkáit mostantól csak online, ondrive letöltéssel lehet megrendelni. 2015-ben videoblogok, élő adások a youtube oldalon 2016-ban megalapítja a Spiritual Televíziót, s heti rendszerességgel készülnek a zenés, művészi megoldásokkal tarkított élő adások, amelyek 60-80 percesek 2017-ben A Etka Jóga Erőgyűjtő dalok hangszerelője, s hangmestere Nadzsafábád megye Nadzsafábád megye (perzsául: ������� �������) Irán Iszfahán tartományának egyik nyugati megyéje az ország középső részén. Északon Sáhinsahr és Mejme, keleten Homejnisahr, délen Falávardzsán megye és Lendzsán megye, nyugaton Tirán és Karvan, valamint Ferejdan és Hánszár, míg északnyugatról Golpájegán megyék határolják. Székhelye a 206 000 fős Nadzsafábád városa. Második legnagyobb városa a 22 000 fős lakossággal rendelkező Goldasht. További városai: Alavicheh, Dehaq, Jowzdan és Kahriz Sang. A megye lakossága 300 288 fő, területe 2 779 km². A megye két további kerületre oszlik: Központi kerület és Mehrdasht kerület. PKP EU44 sorozat A PKP EU44 sorozat egy lengyel Bo'Bo' tengelyelrendezésű három áramnemű villamosmozdony-sorozat, mely a Siemens AG EuroSprinter családba tartozik. A PKP összesen 10 db-ot rendelt a sorozatból 2008 augusztusában, melyek 2010. nyarán érkeztek meg Lengyelországba. A mozdonyok a PKP Intercityhez kerültek, ahol kezdetben belföldön, majd később Németország, Csehország és Ausztria felé közlekednek. Sebességrekord Az egyik új PKP EU44 235 km/h sebességével új lengyel mozdonyos sebességrekordot állított fel 2009. május 27-én Psary és Góra Włodowska között. A Taurusok nemzetközi rekordja a 2006-os 357 km/h-s sebesség. Közben az EU próbálja Lengyelországot megvédeni attól, hogy túl drága, 250 km/h-s vonatokat vásároljon, mivel a közeljövőben erre alkalmas pálya nem várható. Timothy O. Howe Timothy O. Howe (Livermore, 1816. február 24. – Washington, 1883. március 25.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Wisconsin, 1861–1879). Gadomus A Gadomus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe, ezen belül a hosszúfarkú halak (Macrouridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 13 faj tartozik: Gadomus aoteanus McCann & McKnight, 1980 Gadomus arcuatus (Goode & Bean, 1886) Gadomus capensis (Gilchrist & von Bonde, 1924) Gadomus colletti Jordan & Gilbert, 1904 Gadomus denticulatus Gilbert & Hubbs, 1920 Gadomus dispar (Vaillant, 1888) Gadomus filamentosus (Smith & Radcliffe, 1912) Gadomus introniger Gilbert & Hubbs, 1920 Gadomus longifilis (Goode & Bean, 1885) - típusfaj Gadomus magnifilis Gilbert & Hubbs, 1920 Gadomus melanopterus Gilbert, 1905 Gadomus multifilis (Günther, 1887) Gadomus pepperi Iwamoto & Williams, 1999 Felgyógy Felgyógy (románul: Geoagiu de Sus, korábban Șovaș is) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi Hegyalján. Fekvése Tövistől kilenc km-re északnyugatra, kb. 6 km hosszan terül el. Nevének eredete Nevét patakjáról, a Diódi-patakról kapta. Előtagja nem a távolabb fekvő Algyógyra, hanem Diódra utal. Első említései: Gyod (1332), Felgyogy (1410), Felső Diod (1583/1670), Oláh vagy Fel Gyogy (1665). A korai említésekről nem mindig lehet eldönteni, hogy Felgyógyra vagy Diódra vonatkoznak-e. Története A középkorban magyarok is lakták. Benkő József mint bor- és gyümölcstermő faluról emlékezik meg róla (alma, körte és cseresznye). Jelentős volt borászata is, 1873-ban 250 kataszteri holdon termesztettek szőlőt. A reformkori Erdélyben az elsők között próbálkoztak itt a vetésforgó alkalmazásával. 1846-ban lakói feljelentést tettek a zsidó kocsmárosokra, amiért azok állítólag „vitriollal” mérgezik az égetett szeszt. Lakói 1792-ben visszatértek az ortodox hitre, majd 1819-ben alakult benne ismét görögkatolikus egyház. 1849 januárjában unitus papja, Nicolae Repede vezette Nagyenyeden a minorita rendházba menekült magyar polgárok lemészárlását. Ortodox papja, Anton Papp viszont ugyanakkor enyedi magyarokat mentett. Fehér, majd Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1908-ban a nagyenyedi járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták. A felvégen lakó görögkatolikusok a 19. század végén, tizenhárom család kivételével, áttértek az ortodox hitre. Népessége 1850 -ben 1293 lakosából 1288 volt román nemzetiségű; 1069 ortodox és 224 görögkatolikus vallású. 1900 -ban 1608 lakosából 1575 volt román és 22 magyar anyanyelvű; 1848 ortodox és 93 görögkatolikus vallású. A lakosság 27%-a tudott írni-olvasni; a nem magyar anyanyelvűek 2%-a beszélt magyarul. 2002 -ben 792 lakójából 791 volt román nemzetiségű; 792 ortodox vallású. Látnivalók A falu külterületén áll az ortodox ún. kolostortemplom . Legkorábbi falfestményeinek egyes stílusjegyei arra utalnak, hogy eredeti formájában 16. századi . Így talán V. Afumați Radu havasalföldi vajda, a diódi uradalom akkori ura építhette 1521 és 1525 között. Kezdetben kolostor is tartozott hozzá. 1557 -ben püspöki székhelyként említették. 1724 -ben átalakították, majd 1762 után, amikor elpusztult, újjáépítették. 1785 -ben a császári csapatok lerombolták, ezután már csak a templomot építették újjá. Külső és belső falfestményeit 1792 – 1793 -ban a resinári Iacov készítette. A Diódi-patak szurdokvölgye a falu és Valea Mănăstirii között a Remetei-szoros bevezető szakaszának tekinthető. A különleges formájú Bulz-szikla . Az alfalusi Legszentebb Istenanya ortodox templom 1786 -ban épült, egy korábbi fatemplom helyén. 1819 és 1948 között a görögkatolikusoké volt. Tornya faerkélyes. Régi parasztházak: Nicolae Dărămuș háza ( 18. század vége – 19. század eleje), Cornel Pop al lui Dumitru háza (1740), Mihai Cioară háza ( 19. század közepe) Aromobatinae Az Aromobatinae a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az Aromobatidae családjába tartozó alcsalád. Elterjedése Az alcsaládba tartozó nemek Dél-Amerikában, a kontinensen belül Kolumbiában, Venezuelában valamint Trinidad és Tobagón honosak. Rendszerezésük Az alcsaládba tartozó nemek: Aromobates Myers, Paolillo-O. & Daly, 1991 Mannophryne La Marca, 1992 Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Magyarország erdészettel és vadgazdálkodással foglalkozó 22 állami erdőgazdaságának egyike a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Üzemi területe és egységei a dunántúli Tolna megyében találhatóak. Jogelődjei rendkívül gazdag vadászati múltra és eredménylistára tekintenek vissza, mely örökséget a mai napig is sikerült megőriznie a Társaságnak. Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zártkörű Részvénytársaságként 2005. november 3-a óta üzemel. Központja Tamási városában található. Jelenleg közel 23 500 ha állami erdőterületen gazdálkodik, és több mint 31 000 ha-on folytat minőségi vadgazdálkodást Tolna megyében. Három erdészete a Tamási, Hőgyészi és Pincehelyi Erdészet, az utolsó esetében kiegészülve egy Nagydorogi Irodával. A Társaság négy különböző vadgazdálkodási egységgel (vadászterülettel) rendelkezik, a Tamási (gyulaji), a Hőgyészi, Pincehelyi és Németkéri Vadászterület. A vadászterületek nagysága 7000 ha-tól 8000 ha-ig terjed. Jelenleg hat vadászházban folyik vendéglátás és fogadás, az Óbiródi (Gyulaji Vadászterület) két vadászházban, Kisszékelyen, Kistápén (pincehelyi és németkéri vadászterület) és Csibrákon, illetve Szálláspusztán (Hőgyészi Vadászterület). A Társaság dámszarvas és vaddisznó tekintetében mind zárt, mind szabad területi, gím és őz esetében kizárólag szabadterületi gazdálkodással és vadásztatásával foglalkozik. Részvényei 100%-ban a Magyar Állam tulajdonában vannak, a tulajdonosi jogokat gyakorló jogi személy 2014. nyarától a Földművelésügyi Minisztérium (FM). Vadgazdálkodásának és vadászati eredményeinek történelme Bronzkor, honfoglalás és a királyi idők Már a honfoglalás előtti időkben különböző vadászati módok voltak jellemzőek a környék, azaz mai Tolna megye erdőségeinek, mezeinek vadászati gyakorlatában. Régészek feltételezik, hogy a prémvadászat és keleti jellegű deszkacsapdák használata mellett, az ősi magyarság valószínűsíthetően már hajtásszerűen, íjjal lóhátról vadászott a szarvasra, vaddisznóra, prémes állatokra. Anonymus utalásai is megerősítik a honfoglalás kori magyar törzsek, íjjal és nyíllal történő vadászatát, amikhez kutyák segítségét is alkalmazták. Minden történelmi jel, és forrás arra utal, hogy a bevándorló törzsek ámulattal nézték Kárpát-medence és Délnyugat-Dunántúl vad- és halbőségét. Régészek által feltárt leletek sokasága bizonyítja, hogy már a bronzkorban, és természetesen a honfoglalás korában is jelen volt a helyi vadgazdálkodásban jelenleg is nagy szerepet betöltő vaddisznó és gímszarvas. A letelepedést és földművelés meghonosodása után a vadászati szokások, jellemzők is megváltoztak. A királysággal járó társadalmi átalakulások a vadászati jogot, gyakorlatot és az eredményeket is merőben érintették. A királyi időkben alakultak ki a környékre is oly jellemző vadászati szakmák, és a számukra alapított falvak, települések. Hőgyész, az akkori királyi hermelinvadászok (~hőgyészek) lakhelye volt. Megtalálhatóak voltak egyéb vadászati foglalkozás képviselői is, mint a bölényvadászok, nyestfogók, agarászok, solymászok. A királyi, udvari vadászatok javarészt szervezett hajtásokon történtek, ahol a lóhátról, nyíllal és íjjal lőtték a nagyvadat, illetve közepes vadat (akkoriban a nagyvadnak csak a bölény, míg közepes vadnak a szarvas, vaddisznó és medve számított). A kutyák által megállított vaddisznót az udvar vadászai dárdával döfték le. A vadász kutyák különböző fajtáinak helyi megjelenését is nyomon lehet követni. Az első vadászati törvény (1092) Tolna megye mai területén is megtiltotta az ünnepnapi vadászatok szervezését, bonyolítását. II. Ulászló 1504-ben már személyi tilalmat is bevezetett, melyben a jobbágyoktól vette el a vadászati jogot szarvasra, őzre, nyúlra, vaddisznóra, fácánra, császármadárra. A későbbi török, oszmán időkben e területre is jellemző volt a megszállók általi korlátlan vadűzés és pusztítás, mely a tolnai erdőségek vadbőségét is megcsappantatta. A 18. században a török idők után regenerálódott helyi vadállományok vadászata, „ágazati” besorolásként értelmezve egyfajta „védelmi" apparátusként, kármegelőzésként, vagy a kártevők irtásaként történt. Akkoriban a vadászati jog a földbirtokosi nemes személyéhez, majd a föld tulajdonához tartozott. III. Károly óta értelmezhető a vadászat az erdészet egyik üzemágaként, illetve már akkoriból található forrás, mely arról számol be, hogy egyes területek már lődíjjal és vadászati jog haszonbérletbe adásáról számoltak be, emellett pedig kiterjedt vadászati tilalom vonatkozott egyes vadfajokra is. Mária Terézia 1767-es születésű Urbáriuma tartalmazza a vadkár- elhárítás kötelezettségének jogi szabályozását, jogi hátterét. Az 1786-os keltezésű, II. József által kiadott vadászati szabályzat megerősíti, hogy a vadászat joga a földesúr kizárólagos joga, ám azt már nemesnek bérbe adhatja. Más vadászterületére még sebzett vad keresése és üldözésekor sem szabadott átmenni. A ragadozókat és a „vadasokból kitörő sörtevadat” bárki elpusztíthatta a terménye védelme érdekében, sőt ha ezt a földesúr nem követelte meg 25 aranyra büntették. A mezőgazdasági földek ekkor már bekeríthetőek voltak. Vadászati fénykor, hercegi vadászatok és eredményeik A Gyulaj Zrt. egységi területeinek tulajdoni viszonyait vizsgálva két nagy nemesi családnév merül fel, melyek uralták a 18 – 19. század tolnai földterületeit. A két nemesi, nagyhatalmú és tehetős család a Hőgyész (gazdasági központja Szálláspusztán volt), Lengyel környéki Apponyi család volt, míg az ozorai, tamási, gyulaji birtokok felett az Esterházy família uralkodott. 1775-ben érkezett először Tamásiba vadászni Esterházy Miklós herceg tábornagy. Források beszámolnak, hogy 1780 körül Sándor Lipót főherceg is vadászott itt több gróffal együtt is. A mintegy félmillió holdas hercegi birodalom a török hódoltság utáni időkben alakult ki, melyet adománylevéllel adományozott a családnak N. Leopold Király a kimagasló vitézség meghálálásáért. A régióbéli hercegi uradalom központja az ozorai várban volt. A később Európa- szerte híresé váló „ozorai vadászatok” kezdeményezője herceg Esterházy Miklós volt. A régi, Tamási kővár köveit is felhasználva 1777- 1779. között megépítette a miklósvári vadászkastélyt, mely Tamási egyik városrészének neve mind a mai napig is. A kastély közel 30 szobával rendelkezett kiszolgálva a nagy vadászatok külföldi és belföldi elöljáró vendégeinek igényeit. A vadászatok olyannyira sikeresek és jó hírűek voltak, hogy a korabeli leírások így számolnak be róla: Tamási ma is Vadaskertnek nevezett részében akkoriban két vadaskert működött. Az 1820-as évek egyik kimutatása szerint 1500 db szarvas „anyavadat”, mintegy 800 db „hímszarvast”, 600 db ünőt és borjút, közel 3000 db dámvadat és 800 vaddisznót említ. A legendás, minden harmadik évben megtartott nagyszabású vadászatok elképesztő mennyiségű anyagmozgatást és szervezést igényeltek, melyeket több hetes előkészület előzött meg. Mind a hajtólétszám, mind a terítéken felgyülemlő vadakat kezelő személyzet beszerzése régiószinten is óriási eseménynek számított, nem beszélve a jelentkező költségekről. Az eszközök, felszerelések a központból, azaz Ozoráról Tamásiba való juttatásakor pl. a speciális vadászati módhoz tartozó kb. 7000 m palánkszövet szállítása 120 ökrös szekeret igényelt. A meghívottak között gyakran szerepeltek nagynevű vendégek, mint Anderson és Palmerston angol lordok, Pazunovszky herceg és a magyarok közül például gróf Zichy miniszter. Beszámolók szólnak róla, hogy egy szeptember 5 –i kezdésű vadászat hajtását már augusztus 21-én elkezdte a személyzet, amihez 2-3 naponként 6000 robotost rendeltek ki a közeli falvakból és több, mint 200 urasági vadászt a távolabbi uradalmakból. Éjszaka őrtüzeket gyújtottak, hogy az előre hajtott vadak éjszakai visszatörését megakadályozzák. A több hetes előrehajtások során az elképesztő mennyiségű vadat a lepuskázáshoz egy viszonylag kicsi 400-500 kataszteri holdas területre hajtották, melyet rendkívül költséges vászonkerítéssel vettek körül. A területre jellemző másik vadászati forma a „palánkcsalitos” (~3 méter magas, deszkakerítés) vadászat, mellyel egy még kisebb (~20 kh), sűrűn bozótos, csalitos területet kerítettek be. A kerítésen áteresztő kapuk voltak, melyekkel szabályozni tudták a vad mozgását. Vadászatokat megelőzően beetetés folyt a csalitokban, hogy minél több vad „önszántából” bejusson a kertbe. A hat napos vadászatok, puskázások menetrendje évről- évre ugyanaz volt, kétnapos szövetvadászat Bankón, egynapos szövetvadászat Dalmandon, egy nap Biródon, egy nap Kocsolán a csalitpalánkban és egy nap a vadas- és vaddisznóskertben. A vadaskert, vaddisznós kert Tamási határában volt található, mely egy telepített, kőkerítéssel masszívan körbevett terület volt, kizárólag vadászatra fenntartva, intenzív etetéssel, „kukoricázással” segítve a vadakat. Bankó, Biród és a Kocsolai határ nagy része mind a mai napig a Gyulaj Zrt. kezelésében áll és a vadászati jogot is ő gyakorolja rajta. Biród, mai nevén Óbiród, a későbbi korokban is számos nagyhírű vendég és politikus kedvelt pihenőhelye volt. A Gyulaj Zrt. két vadászházat is üzemeltet Óbiródon. Minden vadászat kürtszóval kezdődött és azzal is végződött este 6 órakor. A vadászatok során sok kutyák is használtak a hajtósorokban. Az elképesztő mennyiségű vad sokszor 300-400-as rudlikba, csoportokba verődve haladt a hajtók előtt. A vadászatok során számos sebzés is történt. A vadászat végén felgyülemlett temérdek mennyiségű elejtett vadból mind a vendégek, mind a hajtó jobbágyok ingyen részesedhettek. A trófeák és vadbőrök a tamási központba lettek szállítva. A megmaradt óriási mennyiségű vadhús pedig kiásott, mély gödrökbe „ a lehető legnagyobb vigyázattal eltemettetett”. Az ilyen gödrök egyik gyűjtőhelye volt a mai is ezen a beszédes néven ismert „Fleischbank” /~hústároló, húsbank/ is. Jellemző az akkori kor vadászat iránti szenvedélyére, hogy egy 1821-es ozorai tűzvész során leégett hercegi istállóban megsemmisült vászonkerítést jobban sajnálta a herceg, mint a bent pusztult 1100 lovat. Vadászati világrekordok és sikerek a világháborúk után Dámtrófeák Az Esterházy család csődje miatt a nagyszabású és legendás vadászatok elmaradtak és ma már a múlt ködébe vesznek. Az utána lévő időszakokban a terület jogviszonyai és így a vadászati jog gyakorlása is sokszor változott, bérletből bérletbe szállt át. A terület vad létszáma a hasznosítás, vadászatok mértékének megfelelően ingadozott. 1925-1926-ban azonban források beszámolnak, hogy erőteljes apasztással kellett az elszaporodott nagyvadak létszámát csökkenteni a tamási erdőgondnokság területén, megelőzvén a tetemes vad által okozott kárt. Figyelemre méltó, hogy a korabeli források a vaddisznót már nem említik meg, mint helyi vadat, és valóban a vaddisznó legközelebb csak az 1950-es évek közepétől jelent meg újra a gyulaji területeken. Rimler-dámbika A korszak sok, kiváló dámtrófeája közül az egyik legkitűnőbb az 1923-as, ú.n. Rimler- bika a maga 209,26 nemzetközi pontjával és mintegy 4,20kg-os kiskoponyás súlyával. A verekedés közben pusztulásra ítélt dámbikát végül Rimler Pál erdőtanácsosnak ítélték oda, mint elejtője, aki az akkori jogelőd vadgazdálkodásának irányítója volt. A trófeát, mely több érmet is szerzett, 1937-ben a berlini nemzetközi vadászati kiállításon a bírálóbizottság világrekordnak nyilvánította a CIC által javasolt bírálati rendszer és az elért pontok alapján is. Az 1951-ben megalakuló Gyulaji Vadgazdaság a múlt vadászati és vadbeli örökségét igyekezett tovább vinni. A gazdaság székhelye a terület régi vadászházában volt berendezve és mintegy 17000 ha-on gazdálkodtak. Kiemelt kormány- vadászterület működését is ez idő tájt nyerte el. Irányítója egy személy volt kiegészülve egy adminisztrátorral és öt vadászkerület- vezetővel. A vadászatok és a gazdálkodás felügyeletét az erdőgazdálkodástól teljesen függetlenül az FM látta el. A területen termett kiváló dámlapátok szinte egészen az 1970-es évekig csak önmagukkal tudtak versengeni, nem volt számottevő minőségű vagy mennyiségű ellenfele a gyulaji dámnak a bírálatokon. Fehér '65-dámbika A korszak első újabb rekord trófea kiválósága Fehér Lajos akkori miniszterelnök- helyettes által került puskavégre. Az első Fehér (’65)- bika az újvidéki (Novi- Sad) nemzetközi vadászati kiállításon elnyerte a világrekord minősítést maga mögé utasítva számos kiváló trófeát a rangsorban. A hivatalos végeredmény 212, 12 CIC pont volt, a trófea súlya pedig 4,30 kg. Fehér '69-dámbika Az újabb világrekordra mindössze négy évet kellett várni és szintén Fehér Lajos, 1969-ben elejtette a későbbi bírálatokon újabb világrekordnak minősített dámbikát. Az ú. n. ’69-es Fehér- bika hivatalos pontszáma 214,99 IP lett, a trófea súlya pedig 3,45 kg. A trófea hivatalos bírálatára az 1971-es Budapesten megrendezett, grandiózus vadászati világkiállításon került sor. Tolnai-dámbika Azonban a sors fintora, hogy ugyanazon a bírálaton, azaz ’71-ben Budapesten az ott elbírált több mint 60 trófea között akadt még egy, szintén Gyulajon elejtett rekordgyanús dámlapát. A gyanú beigazolódott, az 1970-ben elejtett bika trófeája a nemzetközi bírálaton 217, 25 IP ponttal letaszította a ’69-es Fehér- bikát, így az csak nagyon rövid ideig birtokolhatta a világ legjobbjának kijáró díjat. A Tolnai Ferencről, elejtőjéről elnevezett Tolnai- bika kapitális, 5,15 kg-os hivatalos súllyal bíró trófeáját Budapesten a nemzetközi bírálóbizottság új világrekordnak minősítette. Kádár-dámbika Az újabb rekord sem váratott sokat magára. 1972- ben maga Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori főtitkára ejthette el Gyulaj addigi legjobb trófeáját viselő dámbikáját. A dámlapátot az olaszországi Torinóban bírálta el a nemzetközi bírálóbizottság és 220,31 CIC- pontra értékelte 1973-ban, így pár év elteltével a Gyulaj Vadgazdaság újabb világrekordot mutatott be a világnak. Ez a legendás, ú.n. Kádár- bika a maga egészen különleges terpesztésével és csipkézettségével egészen 1992-ig, közel 20 évig őrizte vezető helyét a nemzetközi CIC világranglistán, melyet azóta egyetlen más bika sem tudott produkálni. Az agancs tömege 4,42 kg volt. A gyulaji dám minőségét jól demonstrálta és egyben egyeduralkodó szerepét is megerősítette, hogy a budapesti, 1971-es vadászati világkiállításon bemutatott 13 ország, több mint 155 dámlapátja közül 15 volt 200,00 IP feletti, melyből 14 db a Gyulaji Vadgazdaságtól származott. 1969. január 1-ei időponttal a Gyulaji Vadgazdaságot közös irányítás alá vonták a Tamási állami erdőgazdasággal, megalakítva így a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságot. A korszak egyik legnagyobb eseménye volt, hogy a Gyulaji erdőtömböt, szinte a teljes vadászterületet, közel 60 km-es kerítéssel körbekerítették. A kerítés építés 1973-ban fejeződött be, a mai napig áll. 1993-ban részvénytársasági formát kap az erdőgazdaság, és „GYULAJ” Rt. néven folytatja tovább kiemelkedő szakmai munkáját. Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.-ként 2001 óta üzemel a Társaság. Gímtrófeák A gyulaji híres dámszarvas trófeák mellett szép számmal lettek elbírálva kiváló gímtrófeák is. A hajdani Apponyi- uradalom területén, Hőgyészen egyre több kiváló agancsú gímbika lett terítékre hozva. Források úgy számolnak be, hogy már a hercegségek idején az állomány 2900- 3000 darabra becsülték. Ahogy az a hercegi időkben is, Hőgyész manapság újra a legjobb gímes és vaddisznós területek egyikekén van számon tartva szakmai berkekben. 2005-ben Magyarország legnagyobb trófea tömegű gímbikája Hőgyészen esett el. A hivatalos bírálaton 239, 22 IP pontot kapott a 13,80 kg-os trófea. 2010-es gímszezon legjobb trófeája 13,46 kg-ot nyomott, pontszáma 225,85 IP volt. A hőgyészi bikák már évtizedek óta bizonyítanak és az ország legjobbjai között szerepelnek hosszú évtizedek óta. Íme néhány példa a múltból: Hőgyész mellett említésre méltó a kisszékelyi terület, mely már 1971-ben is kiváló agancsokat produkált (11,70kg, elejtő: Gyenes V., 1971- 230,86 IP). Természetesen a későbbi eredmények sem maradtak el (11,28kg, elejtő: Andreas Flantz, 1999.- 230,49 IP). Kistápén, Németkéren is egyre figyelemreméltóbb agancsosok kerülnek puskavégre. 2009-ben több mint 11 kg-os bika is terítékre került. Gyulajon mai napig megtalálható a gím, ám kisebb létszámban és agancsminőséggel, mint hajdanán. A régmúlt idők csodálatos gímbikáit mutatja be egy- két korabeli trófeajellemző: Pincehelyi és Németkéri Vadászterület: A vadászterület nagysága összesen ~13 600 hektár. Pincehelyen, Németkéren a szabad területi gím és dám állomány nagyon jó minőségű. Az őzállomány közepes, de a teríték nagyságánál fogva meghatározó a Gyulaj Zrt. vadgazdálkodásában. A vaddisznó jelentős része szabadterületi vadászatokon kerül terítékre, de bőven kerül puskavégre a 700 hektáros vegyes- nagyvadas kertünkből is. Sikerült elérni, hogy mára már e kerten belül is kiváló adottságokkal rendelkező dám-állomány él. Bár nem a Gyulaj Zrt. üzemi területén esett, mindenképpen említésre méltó, hogy Magyarország egyik leghíresebb és legelső CIC világrekord gímszarvasa is a Zrt. gazdálkodási területének megyéjében, Tolna megyében esett, Szálka községhatárban. A híres „Szálkai bikát” 1891-ben, az akkori területbérlő Reinspach János ejtette el. A páratlan 22-es agancsú, elágazó szemágú bika 11,25 kg-ot nyomott és több nemzetközi bírálaton is 243,90 ponttal világ legjobbjának lett nyilvánítva. Vaddisznóagyarak A vaddisznó, mint már ősidők óta jelenlévő, őshonos vadfaj a Tolna megyei területen mindig is számottevő mennyiségben és minőségben volt jelen. A Gyulaj Zrt. gazdálkodási területén számos kitűnő agyarú kan esett már el. Mi sem bizonyítja ezt jobban a megannyi múltbeli feljegyzés a terület aranyérmes kan kiválóságairól: Tolna megye vadbősége Tolna megye 18. századi vadbőségéről írta Bél Mátyás: . Moldoványi József 19. század eleji, Tolna megyét ismertető tanulmánya ily módon számol be a tolnai erdők vadbőségéről: Tamásiban vadaskertet említ, a Regölyben lévőben pedig annyi a vad, „hogy egy napi vadászaton 300- 400 vadat lövetnek”. Egy 1829-es Egyed- féle írás Nagyszékely községhatáráról annyit ír, hogy az erdő „szarvasokkal s más vadakkal is bővölködik”. A már akkor jelenlevő vadbőségre számos helységnév is utal Tolna megyében. Orvvadászat a Gyulaj Zrt. területén A vadban való gazdagság óhatatlanul hozta magával az illegális vadászat gyakorlatát is. Számos forrás megerősíti, hogy Tolna megye frekventált helye volt az orvvadászatnak már az akkori időkben is. 1804- ben Presser János felsőnánai erdőkerülő jelentette a következőnek az Apponyi- uradalom egyik tisztjének: 1826-ban orvvadászaton érték Schvarz Jánost, kinek vallomásában ez állt: Az akkori kornak megfelelően az orvvadászok a határt szánnal, kocsival, vagy csónakon utazva járták, mert így könnyebben jutottak a figyelmes vadak közelébe. Források erősítik meg, hogy sok orvvadászat az éjszaka leple alatt történt, azonban az orvvadászat a mai napig sem kerüli a környéket. Krosnói járás A Krosnói járás (lengyelül:powiat krośnieński) Lengyelország délkeleti részén, a lengyel–szlovák határ mentén fekvő területi közigazgatási és önkormányzati egység. A járás a Kárpátaljai vajdaságban helyezkedik el. A Krosnói járást 1999. január 1-én hozták létre az 1998-as lengyel önkormányzati reform eredményeképpen. A járás központja és egyben legnagyobb városa Krosno, jóllehet közigazgatásilag Krosno járási jogú városként önálló egységet képez, tehát nem része Krosno járásnak. A járásban 4 város található: Jedlicze 9 km-re fekszik Krosnótól északnyugatra, Rymanów 17 km-re fekszik délkeleti irányban, Dukla 14 km-re fekszik déli irányban, Iwonicz-Zdrój 13 km-nyire fekszik déli irányban Krosnótól. A járás területe 923,79 km², ahol a 2006-os adatok alapján 109 715 fő élt. Jedlice városában 5593 fő, Rymanówban 3564 fő, Duklában 2136 fő, Iwonicz-Zdrójban 1891 fő, míg a vidéki területeken 96 531 fő élt 2006-ban. A járás nyugatról Jasłói járással, északról Strzyżówi járással, északkelet felől Przemyśli járással, kelet felől Sanoki járással és Brzozówi járással, míg dél felől Szlovákiával határos. Közigazgatási beosztása Krosno járásban 10 gmina található, melyek közül négy városi-vidéki és hat vidéki gmina van. Rebel Yell (dal) A "Rebel Yell" a brit rockénekes, Billy Idol első kislemeze az azonos címet viselő nagylemezéről. A VH1 minden idők 79. legjobb hard rock számának választotta, Idol egyik legismertebb szerzeménye. Címét a Rebel Yell nevű bourbon whisky után kapta, amit egy fogadáson a Rolling Stones tagjai ittak. A dal másik szerzője a gitáros Steve Stevens, aki a szám kezdő akkordjait maga írta úgy, hogy úgy hangozzék, mintha szintetizátor is szólna a háttérben. Változatok Brit 7" kislemez "Rebel Yell" "Crank Call" Brit 12" kislemez "Rebel Yell" "Crank Call" "White Wedding" 1985-ös brit 7" kislemez "Rebel Yell" "(Do Not) Stand In The Shadows (Live)" 1985-ös brit 12" kislemez "Rebel Yell (Extended Version)" "(Do Not) Stand In The Shadows (Live)" "Blue Highway (Live)" Hatása a popkultúrára A dal szerepel a Guitar Hero World Tour és a Rock Band című játékokban. A számot feldolgozta az All , a Scooter , a Drowning Pool , a Northern Kings, a Children of Bodom , az Otherwise, a Dope , a Kill Hannah, és a Black Veil Brides . A Szezám utca című műsorban "Rebel L" címen parodizálta ki egy Billy Idle nevű Muppet-figura. 260-as busz (Budapest) A budapesti 260-as jelzésű autóbusz a Citronella utca és az Óbudai rendelőintézet között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. A járműveket az Óbudai autóbuszgarázs állítja ki. A 260-as busz összehangolva közlekedik a 160-as busszal. Története 2008. szeptember 6-án a 60-as busz jelzése 160-asra és 260-asra módosult. 2013. november 4-én az útvonalát meghosszabbították Óbudán, de erre csak igény esetén közlekedett. 2016. január 16-án a budai fonódó villamoshálózat átadásával útvonala jelentősen rövidült, a Batthyány tér helyett csak az Óbudai rendelőintézetig közlekedik, ahonnan a belváros a 17-es, a 19-es és a 41-es villamosokkal érhető el. A 260-as buszon szóló buszok közlekednek, első ajtós felszállási renddel. A korábbi telebusz rendszer megszűnt, minden busz végig megy az útvonalon. 2016. november 5-étől hétköznap 8 és 20 óra között, hétvégén pedig 9 és 20 óra között a Szent Margit Kórházig közlekedik, Virágosnyereg út végállomását pedig Citronella utcára nevezték át. 2018. április 6-ától 15-éig a Bécsi úti villamosok pótlásának segítése miatt a Kolosy térig meghosszabbított útvonalon járt. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 260A jelzésű betétjárat nincsen feltüntetve, amely Óbudai rendelőintézet és Kocsis Sándor út között közlekedik. Női egyéni sprint pálya-kerékpározás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározás női egyéni sprint versenyszámát augusztus 17. és 19. között rendezték a Laoshan-pályakerékpár-pályán. Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján OR : olimpiai rekord REL : kizárták Selejtező A verseny össztávja 200 m volt. Minden versenyző továbbjutott az 1. fordulóba. 1. forduló Minden futamgyőztes továbbjutott a negyeddöntőbe, míg a vesztesek a vigaszágon folytathatták a versenyt. Negyeddöntő Minden futamgyőztes továbbjutott az elődöntőbe, míg a vesztesek az 5–8. helyért folytathatták. Elődöntő A futamok győztesei jutottak a döntőbe, míg a vesztesek a bronzmérkőzésen folytathatták. Trébédan Trébédan település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 424 fő (2015). Trébédan Brusvily, La Landec, Languédias, Trélivan, Vildé-Guingalan és Yvignac-la-Tour községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Live at the Witch Trials Az 1979-es Live at the Witch Trials a The Fall debütáló nagylemeze. Címe ellenére nem koncertlemez, de az egészet egy nap rögzítették, a keverőmunkákat pedig Bob Sargeant producer végezte a következő nap. Marc Riley basszusgitáros szerint eredetileg egy hétre bérelték ki a stúdiót, de Mark E. Smith énekes betegsége miatt az első három napot lemondták. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Irán az 1968. évi téli olimpiai játékokon Irán a franciaországi Grenoble-ban megrendezett 1968. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Józef Maksymilian Ossoliński Józef Maksymilian Ossoliński (Wola Mielecka, 1748. – Bécs, 1826. március 17.) lengyel politikus, író, Tenczyn grófja. Életútja A varsói jezsuita kollégiumban tanult és aztán tagja lett annak az irodalmi körnek, melyet II. Szaniszló Ágost Varsóban maga körül gyüjtött. Mikor Lengyelország első felosztása után birtokai osztrák fennhatóság alá jutottak, Ossoliński 1789-ben Bécsbe került, mint a galíciai rendek követségének tagja. I. Ferenc valóságos titkos tanácsossá és a császári könyvtár igazgatójává nevezte ki. Ezen minőségében igen sok szláv régiséget, főleg ó-lengyel irodalmi emlékeket gyűjtött össze, melynek külön intézetet (Ossoliński-intézet) emelt 1817-ben Lembergben és a galíciai rendekre hagyott. Az intézet 1826-ban nyitotta meg kapuit, a 19. század végére már körülbelül 100 000 kötetes, leginkább lengyel művekből álló, vagy Lengyelországra vonatkozó könyvtára, továbbá gazdag képtára, érem- és fegyvergyűjteménye volt. Ossoliński legnevezetesebb műve: Wiadomosci historyczno-krytyczne do dziejów literatury polskiej (3 kötet, Krakkó, 1819. a 4. kötetet kiadta Bielowski, Lemberg, 1852). Ossoliński öregségére megvakult és ekkor mondta tollba Rozmyslania slepego c. kötetét. Hagyatékából jelent meg: Wieczory badenskie (Krakkó, 1852), kísértetes történetek. Beaumont-lès-Valence Beaumont-lès-Valence település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 3621 fő (2015). Beaumont-lès-Valence Malissard, Montéléger, Montmeyran, Montvendre és Valence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női egyéni sprint sífutás a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a sífutás női egyéni sprint versenyszámát február 13-án rendezték. Az aranyérmet a svéd Stina Nilsson nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eseménynaptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+9), zárójelben magyar idő szerint (UTC+1) olvashatóak. Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján q : továbbjutás időeredmény alapján CF : célfotó döntött 925-ös busz (Pécs) A pécsi 925-ös jelzésű autóbusz egy megszűnt éjszakai autóbuszvonal, a járatok a Árpádváros - Malomvölgyi út - Fagyöngy u. - Nagy I. út - Aidinger J. út - Maléter P. út - Keszüi út - Siklósi út - Diófa u. - Árkád 21-es mh. - Főpályaudvar útvonalon közlekedtek. Ellenkező irányban a 915-ös járat közlekedett. Útvonala A járatok útvonala: Forrás Az PK Zrt. hivatalos oldala Menetrend Live in America A Live in America a Transatlantic első koncertalbuma, melyet az InsideOut Music adott ki 2001-ben. A kiadvány két lemezből áll, melyek egy amerikai turnén készültek. A zene A koncertlemez tartalmaz az SMPT:e című lemezről számokat, valamint feldolgozásokat a The Flower Kings, a Dream Theater, a Marillion, a Genesis, vagy éppen a Beatles dalaiból. Számok listája Első lemez All of the Above – 30:47 Beatles Medley – 15:32 We All Need Some Light (Morse) – 6:51 Második lemez Genesis Medley – 10:47 My New World – 16:51 Final Medley – 19:10 Közreműködő zenészek Neal Morse – billentyűs hangszerek , ének Roine Stolt – gitár , ének Mike Portnoy – dob Pete Trewavas – basszusgitár Kapocs (heraldika) A kapcsok a heraldikában használt különféle alakú címerképek. A német és a cseh heraldikában leggyakoribb a mindkét végén kampóban végződó kapocs. Ezt régebben a lovak gyógyításánál állítólag érvágásra is használták. A cseh heraldikában néha a törvénytelen származást is jelképezte pl. az oroszlán mancsában. Néha fali rácsként (de: Maueranker) írják le a Hatzfeld hercegek címerében látható címerképet, mely azonban kapocsvas (de: Hausanker). Főzéshez használták a fazékkapcsot is (de: Kesselhaken), melyet a szabad téren a tűz fölé akasztottak. Ez látható pl. a németországi Leveste címerében. A báró Blomberg család címerében a sisakdíszen két sasszárny között fekete malomvas lebeg (Gudenus I. 193. l.) Boczkó Dániel (püspök) Boczkó Dániel (Deménfalu, 1751. december 30. – Szarvas, 1806. április 12.) evangélikus lelkész, püspök. Élete Először szabóságot tanult, de iskoláit Késmárkon, Pozsonyban folytatta, majd tanulmányait Jénában fejezte be. 1782-től Lhotán, Morvaországban volt lelkész; innét Tarnócra Liptó megyébe ment, 1786-ban pedig Szarvasra, Békés megyébe helyeztetett át, Tessedik Sámuel lelkésztársa volt. 1803-ban vonult nyugalomba. Ekkor Hamaliar Márton követte a püspöki hivatalban. Fiai, közül ifjabb Boczkó Dániel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kormánybiztosa is volt, míg Sámuel ügyvéd lett. Munkái Ručny kancional. Jindr. Hradecz, 1783. (Kézi cancionale 600 énekkel.) Pisnicky ku každodennjm nešpornjm poctám crjkwe ev. sarvašské. Selmecz, 1789. (Énekecskék mindennapi használatra.) Nauka k blahoslawěnstwj podle učenj Krystowa. Pozsony. 1789. (Dieterici: Anleitung zur Glückseligkeit nach der Lehre Jesu fordítása.) Nowý Slabikár. Vácz, 1801. (Uj abéczéskönyv, mely számos kiadást ért és még az 1860-as évek elején is közhasználatban volt.) Swadebny winše negwjce pro obcy evang. dolňozemské. Pest, 1804. (Ünnepi oktatások.) Kéziratban gyászénekeket és más egyebet hagyott hátra. Címerdiagnosztika A címerdiagnosztika az címerelmélet egyik részterülete. Részben azonos a historizálással. Fogalmát és metodikáját a 19. századi német heraldikusok határozták meg. Feladata egy (ismeretlen) címer korának meghatározása és területi lokalizálása annak külső jegyei alapján, például a pajzs formája után (milyen pajzsformák követték egymást kronologikusan), a pecsét köriratának paleográfiai összefüggései szerint, a különféle történeti korszakokra jellemző divatok alapján. (Például a háromlevelű, négylevelű, ötlevelű virág elterjedésének divatja szerint.) A címerdiagnosztika kevesebb figyelmet szentel a változások okainak. Inkább csak leírja azokat, de nem kutatja alaposan azok értelmét. Ez a vizsgálat stílustani ismereteket is megkövetel, mert minden ország heraldikája jellegzetes a maga módján. Így például az angol sisaktakaró egyszerű szalag, Közép-Európában viszont teljesen körbefogja a pajzsot. A Korvinák illuminátorainak elkülönítésre a címerek vizsgálatát is igénybe veszik. A címerdiagnosztika egyik magyar példáját mutatják a fenti képek. David Boreanaz David Paul Boreanaz (Buffalo, New York, 1969. május 16. –) amerikai színész. Ismert szerepei Angel a Buffy, a vámpírok réme és az Angel című televíziós sorozatokban, valamint Seeley Booth különleges ügynök a Dr. Csont című sorozatban. Fiatalkora és magánélete Boreanaz 1969. május 16-án született a New York állambeli Buffaloban, de a pennsylvaniai Philadelphiában nevelkedett, ahol édesapja, Dave Roberts (David Thomas Boreanaz) televíziós időjárásjelentő volt. Édesanyja, Patti, utazási ügynök. Apai részről olasz, anyairól szlovák gyökerei vannak. Gyakorló római katolikus, akárcsak az általa megformált Seeley Booth a Dr. Csontban. Főiskolai tanulmányait Ithacában (New York) végezte, a diploma megszerzése után pedig Hollywoodba költözött. Jelenleg második feleségével, Jaime Bergmannal, az egykori modellel él. Két gyermekük van: Jaden és Bella. Rajong a hokiért, a Pittsburgh Steelers és a Philadelphia Flyers rajongója. A Dr. Csont egyik epizódjában is hódolhatott a hobbijának, együtt hokizhatott a Los Angeles Kings jégkorongcsapat kanadai származású élő legendájával, Luc Robitaille-jel. Színészi pályafutása Első televíziós szerepléseként az Egy rém rendes család egyik epizódjában Kelly barátját játszotta . A Buffy, a vámpírok réme meghallgatására egy kutyasétáltatás után keveredett el, ott találkozott ugyanis a casting ügynökkel, aki behívta őt. Az 1997-től vetített kultikus sorozatban a titokzatos, egykori bűneiért vezeklő vámpírt, Angelt játszotta. A sorozat sikerén felbuzdulva elkészült a spin-offja is Angel címmel, amelynek már Boreanaz lett a főszereplője 1999 és 2004 között. 2005-ben indult el az általa alakított Seeley Booth különleges ügynök karrierje a Dr. Csont című televíziós sorozatban, amelyben Emily Deschanel a partnere. A harmadik évadtól a sorozat vezető producere lett, a negyedik évad 16., és az ötödik évad 16. részét pedig rendezőként is jegyzi - utóbbi volt a sorozat 100. epizódja. (Az Angel utolsó évadának egy epizódjában már kipróbálhatta magát a rendezői szerepben.) Habarovszki per A szövetségesek 1943-ban aláírtak egy nyilatkozatot, mely szerint a második világháború fő bűnösei felett a bűncselekmény elkövetésének helyszínén fognak ítélkezni. Ennek szellemében zajlott a háborús bűnösök habarovszki pere 1949. december 25. és 31. közt a Szovjetunió távolkeleti területén, Habarovszkban. A Mandzsúriát megszálló japán Kwantung Hadsereg nyolc vezetőjét és négy tagját háborús bűnösként vonták felelősségre biológiai fegyverek alkalmazásának vádjával. Lev Smirnov főügyész képviselte a vádat, aki később a Nürnbergi perben is képviselte a szovjet vádakat. A vádlottak beismerték a vádakat, és részletes információkat adtak a hírhedt 731-es alakulat háborús tevékenységéről. Valamennyi vádlottat elítélték, a büntetés 2-25 év kényszermunka volt. A per anyagait a szovjetek könyv alakban is kiadták, és angol, francia, kínai és japán nyelven is terjesztették. Elítéltek és ítéletek Otozō Yamada tábornok, a Kvantung-hadsereg parancsnoka • 25 év Kajitsuka Ryuji altábornagy, az Orvosi Közigazgatás vezetője • 25 év Takahashi Takaatsu altábornagy, az Állatorvosi Szolgálat parancsnoka • 25 év Kawashima Kiyoshi vezérőrnagy, a 731-es alakulat parancsnoka • 25 év Karasawa Tomio őrnagy, a 731-es alakulat egyik egységének parancsnoka • 18 év Nishi Toshihide alezredes, a 731-es alakulat egyik egységének vezetője • 20 év Onoue Masao őrnagy, a 731-es alakulat egyik egységének vezetője • 12 év Sato Shunji vezérőrnagy, az 5. Hadsereg Orvosi Szolgálatának vezetője • 20 év Hirazakura Zensaku hadnagy, a 100-as alakulat kutatója • 10 év Mitomo Kazuo törzsőrmester, a 100-as alakulat tagja • 15 év Kikuchi Norimitsu tizedes, 731-es alakulat 643-as egységének műtőse • 2 év Kurushima Yuji, a 731-es alakulat 162-es egységének műtőse • 3 év Szabadulás 1956-ban valamennyi elítélt Japánba távozhatott. A kor szovjet gyakorlatához képest enyhe büntetések felvetik a gyanút, hogy a japán biofegyver technológiai információk kiadásáért cserébe kerültek viszonylag gyorsan szabadlábra. Évtizedekkel később, mikor a Szovjetunió maga is beindította a nagyszabású, illegális biofegyver programját, állítólag felhasználta a habarovszki per során szerzett technológiai információkat. A mandzsúriai japán biológiai agresszió elkövetőinek többsége a háború végén Japánba menekült, ahol amerikai megszállás alá került és teljes amnesztiát élvezett. Irodalom Materials on the Trial of Former Servicemen of the Japanese Army Charged with Manufacturing and Employing Bacteriological Weapons (Moszkva, 1950) Documents relatifs au procès des anciens Militaires de l'Armée Japonaise accusés d'avoir préparé et employé l'Arme Bactériologique (Moszkva, 1950) �������������������������������������� (Moszkva, 1950) ������������������������ (Moszkva, 1950) Ken Alibek and S. Handelman. Biohazard: The Chilling True Story of the Largest Covert Biological Weapons Program in the World - Told from Inside by the Man Who Ran it. 1999. Delta (2000) ISBN 0-385-33496-6. Hal Gold, Unit 731 Testimony, 2003, p. 109 Külső forrás Foto: Vádlók . Foto: Vádlottak . Foto: Otozō Yamada tábornok, a Kwantung hadsereg parancsnoka . Deák Tamás (zeneszerző) Deák Tamás (Székesfehérvár, 1928. április 27. –) magyar zeneszerző, karmester, trombitás és zenetanár. Mintegy ötven táncdal, harminc szimfonikus könnyűzenei darab, húsz jazz-kompozíció, rajzfilmzenék, balettzenék szerzője. Többek között a Mézga család és a Dr. Bubó televíziós rajzfilmsorozatok és a Macskafogó zenéjét szerezte, ő játszotta Lusta Dick szólóját, valamint a No, megállj csak! szovjet rajzfilmsorozat főcíméhez is az ő zenéjét használták fel (Vízisí). 1969 óta Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakának tanára, a Deák Big Band vezetője. 2007 - Könnyűzenei alkotói életműdíj Lème Lème település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Lème Auga, Garlède-Mondebat, Méracq és Thèze községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Doktor Zsivágó (tv-film, 2002) Doktor Zsivágó (Doctor Zhivago) Giacomo Campiotti 2002-ben bemutatott kalandfilmje, amit 3 epizódban adtak le a tévékben. A forgatókönyvet a Szovjetunióban élt Borisz Leonyidovics Paszternak Zsivago doktor című regénye alapján, Andrew Davies írta. Dr. Jurij Zsivágót az orvos és költőt, Hans Matheson alakítja, Jurij nagy szerelmét Larát pedig az Oscar-díjra jelölt Keira Knightley játssza el. A film az ITV megbízásából készült, a magyar szinkront a FF Film & Music (Kft.) készítette 2007-ben. Pálhegy Pálhegy (szlovénül: Poznanovci. régi vend neve Posnanovci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik. Fekvése Muraszombattól 14 km-re északnyugatra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén a Bezjak-patak partján fekszik. Története 1365-ben még "Poss. Feyr Iwanhaza" alakban említik először. Egy évvel később "Poss. Vyriuanfalua in districtu Waralyakurniky" alakban szerepel. Fejérivánháza is egyike volt annak a 73 falunak, melyet I. Lajos magyar király cserélt el 1365-ben Széchy Miklóssal Éleskő és Miskolc uradalmáért, valamint a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére létesült tapolcai apátság kegyuraságáért. Felsőlendva várához tartozott. 1685-ben Széchy Katalinnal kötött házassága révén Nádasdy Ferenc birtoka lett és a 19. századig a család birtokában maradt. A 19. században "Poznanicz" és "Poznanócz" néven szerepelt. A nevében levő poznati vendül annyit tesz ismerni, ezzel szemben a magyarosításkor Pálhegy lett a falu neve. 1836-ban 110 evangélikus és 32 katolikus lakta. Vályi András szerint „POZNANÓCZ. Tót falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik felső Lendvához nem meszsze, 142mellynek filiája, határja meg lehetős termésű.” Fényes Elek szerint „Poznanócz, vindus falu, Vas vmegyében, a felső-lendvai uradalomban, 30 kath., 99 evang. lak.” Vas vármegye monográfiája szerint „Pálhegy, 46 házzal és 260 r. kath. és ág. ev. vallású vend lakossal. Postája Bodóhegy, távírója Mura-Szombat.” 1910-ben 348, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. 1991-ben 228, 2002-ben 211 lakosa volt. Nevezetességei Evangélikus kápolnája 1988-ban épült. Legjobb európai mellékszereplő színész A legjobb európai mellékszereplő színész (angolul: Best European Supporting Actor) elismerés az 1988-ban alapított Európai Filmdíjak egyike volt, melyet az Európai Filmakadémia (EFA) osztott ki 1988 és 1992 között az év európai filmjeiben legjobbnak ítélt férfi mellékszereplői alakításért. A díjátadóra felváltva került sor Berlinben, illetve egy-egy európai városban megrendezett év végi gála keretében. Első alkalommal 1988-ban osztották ki legjobb mellékszereplő színész (Best Supporting Actor) néven; a díjazott öt jelölt közül került ki. A következő évben a díjat összevonták a legjobb európai mellékszereplő színésznőnek járó elismeréssel és közös jelölés mellett a győztes a legjobb európai mellékszereplő díjat vehette át. 1990-ben visszatértek a külön történő díjazásra, ezúttal már csak 3-3 jelöltből, az év legjobb európai mellékszereplő színésze (Best European Supporting Actor of the Year) elnevezéssel. Tekintettel arra, hogy az Európai Filmdíjat 1996-ig Felix-díj néven osztották ki, gyakorlatilag e kategória győztesét is Felix-díjasként emlegették. A Ferencvárosi TC 1930–1931-es szezonja A Ferencvárosi TC 1930–1931-es szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 28. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 32. évfordulója. Mérkőzések Közép-európai kupa 1930 (előzményét lásd az 1929–30-as szezonnál) PLASZ I. osztály 1930–31 Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1930/31-es bajnokságban elért eredményei. Egyéb mérkőzések Vihar miatt félbeszakadt. 395 Delia A 395 Delia (ideiglenes jelöléssel 1894 BK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1894. november 30-án. Hubert D. Stephens Hubert D. Stephens (New Albany, 1875. július 2. – Union megye, 1946. március 14.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Mississippi, 1923–1935). Fresno (Kalifornia) Fresno az Amerikai Egyesült Államok-beli Kalifornia államában lévő Fresno megye székhelye. 2005-ös becslések alapján lakossága 464 727 fő, elővárosokkal együtt 1 002 284 fő. Fresno ezzel a hatodik legnépesebb kaliforniai város. Irányítószáma 937xx, telefonos előhívószáma 559. Fekvése Fresno a San Joaquin-völgyben található, amely az óriási, kaliforniai Középvölgy része. Kb. 100 km-re délre található a Yosemite Nemzeti Parktól. Ez a legközelebbi jelentős város a parkhoz. Mivel Fresno a 41-es főút és a 99-es állami autópálya kereszteződésénél található, a Los Angeles-ből érkező autós forgalom egyik fő kapujának számít. A mamutfenyőiről híres Sequoia és Kings Canyon Nemzeti Parkot is a Fresnót átszelő 180-as úton közelíthetjük meg. Fresnóban két nagy közpark van. Az Észak-Fresnóban lévő Woodward Park, amin belül a Shinzen Japán Kerteket, számos piknik területet és jó néhány km kiépített gyalogosutat találunk a San Joaquin folyó mentén. A belvárosi Roeding Park otthont ad a Chaffee Állatkertnek, a Rotary Játékországnak és „Meseországnak” (Storyland). Ezenkívül még sok kisebb park is található a városban. A város teljes területe eléri a 271,4 km²-t. Ebből 270,3 km² föld és 1 1 km² víz. A terület mindössze 0 42%-a víz. Demográfiai adatok A 2000-es adatok szerint a városban 427 652 lakos él 140 079 háztartásban és 97 915 családban. A népsűrűség 1582,2 fő/km². A város faji eloszlása: 50,17% fehér, 8,36% fekete, 1,58% indiai, 11,23% ázsiai, 0,14% csendes-óceáni, 23,36% egyéb és 5,16% kettő vagy több fajú. 39,87% volt latin-amerikai eredetű. Az átlagkereset egy háztartásban 32 236 $ volt egy évben, míg családonként ez 35 892 $-ra jött ki. Férfiak és nők arányában ez 32 279 $ és 26 551 $ volt. A fejenkénti éves jövedelem 15 010 $ volt. A lakosság 26,2%-a volt a szegénységi küszöb alatt. Fresnóban található Kalifornia legnépesebb kínai hmong közössége. Kelet-Fresnóban sok helyen számuk a lakosság 40-50%-át teszi ki. Ezenfelül a térségben nagyszámú ukrán ill. örmény bevándorló él. Története Fresno megyét 1856-ban alapították. Először Kőrisfa Szurdok (Fresno Creek) névre hallgatott, melyet a patakot övező fákról kapott. A spanyol Fresno szó kőrisfát jelent. Akkoriban a megye sokkal nagyobb volt. Magában foglalta egyfelől mai, saját területét, ezen felül pedig a mai Madera teljes egészét és San Benito, Tulare, Kings, Inyo és Mono megyék egyes részeit. 1872-ben a Központi Csendes-Óceáni Vasúttársaság (Central Pacific Railroad) létrehozott egy állomást egy bizonyos Anthony Easterby farmján, hogy új vasútvonalat indítsanak. Hamarosan elkészült az első bolt is. E köré az állomás és bolt köré épült fel később Fresno. A környező farmok lakosait is előbb-utóbb oda vonzották a vasút és a város adta lehetőségek. A 19. században a főleg fa épületekből álló városban sok tűz pusztított. Ezek közül a leghatalmasabb 1882-ben volt, amely teljesen elpusztította a város egyik részét. Az ezt követő évben is szörnyű tűzeset történt, 1883-ban. A második világháború előtt Fresnoban sok etnikai városrész volt: német, olasz és kínai városrészek. Közlekedés Autópálya Fresno-t a 99-es és a 41-es autópálya látja el észak-déli irányban. A 168-as autópálya is elhúz a város mellett, mégis Fresno a legnagyobb olyan amerikai város, amelyet közvetlenül egy autópálya sem köt szomszédos államokhoz. Repülőtér Fresnoi Yosemite nemzetközi repülőtér (Fresno Yosemite International Airport, korábban Fresno Air Terminal, rövidítése FYI vagy FAT) a legnagyobb helyi reptér, amely még kereskedelmi célokat is ellát. Hozzávetőleg évi 1,2 millió utasforgalommal bír, nemzetközi és belföldi járataival. Látnivalók Fresno Metropolitan Múzeum A Metropolitan múzeumban vándorkiállításokat rendeznek. A múzeumnak van egy tudományos központja is (Reeves ASK Science Center), melyet együttesen hoztak létre a San Francisco's Exploratorium szervezettel. A múzeum eredeti épülete 2006 őszéig, felújítások miatt zárva tart. Arte Américas Az Arte Américas egy helyi latin-amerikai kulturális központ, melyet 1987-ben alapítottak helyi művészek és tanárok, azért, hogy a Central Valley-t a latin-amerikai művészetek virágzó helyévé tegyék. Itt vizuális művészetek kiállításaival találkozni. Fresno Művészeti Múzeum A múzeum a Rádió Parkban található, sorozatosan visszatérő kiállítási anyagokkal. Számos film programmal rendelkezik, művész filmekkel és külföldi filmek színes választékával. Fresno Grand Opera Az operában nemzetközileg elismert, világklasszikus darabokat játszanak. Fresno Filharmonikusok A város támogat egy megbecsült, regionális, filharmonikus zenekart. Save Mart Központ A Save Mart Központ arénája 2003-ban épült, a Shaw sugárúton. Számos zenei előadás, a The Rolling Stones-tól Andrea Bocelli-ig, és sok más rendezvény otthona volt már. Az arénát a világ 25. legtöbb jegyét eladó arénájaként rangsorolják. Forestiere Underground Kertek A Forestiere Underground Kertek-ben () Észak-Fresnoban, a 99 autópálya mellett, a híres szobrász, Baldasare Forestiere 40 év alatt épített fura szobrai állnak. Környék Belváros Sok évig a belvárost nagyon elhanyagolták. 1990 óta viszont drámai változásokon ment át és ma már sokan fektetnek be belvárosi ingatlanba. A történelmi Warnors Színház a Fulton utcában található. Sunnyside Fresno első gazdag negyede volt Sunnyside, Fresno keleti részén, melyet a Clovis sugárút határol nyugatról. Jóllehet, ma már nem tekintik annyira gazdagnak, mégis számos, jelentős személy lakik ezen a területen. Öreg Fügés Kert Az Öreg Fügés Kert (The Old Fig Garden), mely ma kb. 10 négyzetkilométer területen helyezkedik el, már régóta Fresno legtekintélyesebb környéke. Torony övezet A történelmi Torony Színház környékét nevezik Torony övezetnek, a belváros északi részén, élénk és vegyes kultúrájú üzletekkel, házakkal, éttermekkel és éjszakai szórakozó helyekkel, melyeket mára felújítottak az 1990-es évek közepén történt hanyatlás után. Minden évben bicikli versenyt tartanak az övezetben, a különböző korosztályok és szintek számára. Oktatás Négyéves képzések: Kaliforniai Állami Egyetem (California State University, Fresno) – állami Fresno Pacific University – egyházi / mennonita Kalifornai Egyetem San Fransiscoban (University of California at San Francisco) – Fresnoi medikus oktatási program San Joaquin Jogi Főiskola (San Joaquin College of Law) – magán Mennonite Brethren Biblical Seminary Kaliforniai Keresztény Főiskola (California Christian College) – magán Alliant International University – Fresnoi Kampusz Fresnoi Nemzeti Egyetem (Fresno National University) Phoenix-i Egyetem (University of Phoenix) Kétéves képzések: Fresno Városi Főiskola (Fresno City College) San Joaquin Völgy Főiskola (San Joaquin Valley College) Heald Főiskola (Heald College) Kormányzat A város polgármesterei voltak: † hivatalában elhalálozott Híres személyek (ábécé sorrendben) Phil Austin – író, színész Robert Beltran – színész (Star Trek Voyager) Deborah Blum – Pulitzer-díjas riporter ( Fresno Bee ). Bruce Bowen – NBA játékos Cher – énekes-színész, Fresnói középiskolába járt (Fresno High School) Young Corbett III – profi bokszoló William Everson – költő Kevin Federline – táncos-énekes Victor Davis Hanson – történész, író Kirk Kerkorian – milliárdos üzletember Claude "Pop" Laval – fotós, történész Philip Levine – költő Larry Levis – költő Audra McDonald – színész-énekes Barry McGuire folk-énekes, dalszerző James Porteous – feltaláló William Saroyan – Pulitzer-díjas novella és drámaíró Kopi Sotiropulos színész, helyi tévés személyiség Gary Soto – költő DeShawn Stevenson – NBA játékos Brian Turner – költő Testvérvárosok Torreón , Mexikó Meshed , Irán Kuala Lumpur , Malajzia Kōchi, Japán Afula , Izrael Ejmiatsin, Örményország Münster , Németország Verona , Olaszország Taraz, Kazahsztán Lahor , Pakisztán 1300-as évek Évszázadok: 13. század · 14. század · 15. század Évtizedek: 1250-es évek · 1260-as évek · 1270-es évek · 1280-as évek · 1290-es évek · 1300-as évek · 1310-es évek · 1320-as évek · 1330-as évek · 1340-es évek · 1350-es évek Évek: 1300 · 1301 · 1302 · 1303 · 1304 · 1305 · 1306 · 1307 · 1308 · 1309 Fan Zhiyi Fan Zhiyi (Jangpu, 1970. január 22. –) kínai válogatott labdarúgó, edző. A Ferencvárosi TC 1933–1934-es szezonja A Ferencvárosi TC 1933–1934-es szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 31. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 35. évfordulója. Mérkőzések PLASZ I. osztály 1933–34 Őszi fordulók Előrehozott mérkőzés. Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1933/34-es bajnokságban elért eredményei. Amelogenesis imperfecta Az amelogenesis imperfecta egy genetikai betegség, mely a fogak zománcát érinti. A betegség fő tünetei: a vékony zománcréteg, mely elszineződött, kis gödröcskékkel és barázdákkal a felszínén. Az elváltozás a fogfejlődés során a fog hámeredetű (ectodermális) szövetét károsítja csak, a kötőszöveti (mesodermális) erdetűek nem érintettek. Mivel veleszületett rendellenesség, érinti mind a tej-, mind a maradó fogakat. Genetikai háttér Az AMELX, ENAM, MMP20 és KLK-4 gének kódolják azokat a fehérjéket, amelyek a zománcképzés kezdeti fázisaiban a zománc szerves vázát képezik. Ezen fehérjékbe és köré rakódik le később a szerves anyag. Valamely gén károsodása a zománcképzés súlyos zavarát vonja maga után. Tünetek Az amelogenesis imperfecta három fő típusát különböztetjük meg, ezeken belül pedig 14 altípus létezik. A hypoplasticus formában a zománc szerves mátrixának a képzése szenved zavart. Klinikailag a fogak zománca vékony, gyorsan kopik, elszíneződik, felszínén pedig gödröcskék találhatóak. A kis mennyiségű zománc miatt a fogak nem érintkeznek egymással. A hypocalcificatios típusban a zománc vastagsága lehet vékonyabb vagy normális, könnyen törik és lágy. A fog színe opak fehértől sárgás-barnáig változhat. Ezt a formát a zománc szerves mátrixának az elmeszesedésben történő hibája okozza. A hypomatur típusban a zománc szerves mátrixa normálisan képződik, az elmeszesedés is lezajlik, de a szerves kristályok abnormálisan érnek be. Ezért mikroszkóppal a zománcprizmák rendezetlen elhelyezkedése, elvékonyodása figyelhető meg. A zománc könnyen törik és könnyen leválik az alatta lévő dentintől. A fogak színe lehet fehér, sárga, barna. A rossz minőségű zománcot könnyebben megtámadja a fogszuvasodás. Ezenkívül a fogak érzékenyebbek a hőingadozásokra. Kezelés A betegség súlyos esztétikai zavarokkal jár és a fogak fokozottan érzékenyek a fogszuvasodással szemben. Ezért a kezelés gyakran az összes fog koronával történő bevonásából áll. Montescheno Montescheno település Olaszországban. Lakosainak száma 413 fő (2017. január 1.). Montescheno Bognanco, Seppiana, Viganella, Villadossola, Antrona Schieranco és Domodossola községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kisrétfalu Kisrétfalu, ukrán nyelven Новоселиця, falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban. Fekvése Munkácstól délkeletre, Szánfalva és Beregnagyalmás közt fekvő település. Története A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. 1910-ben 187 lakosa volt, melyből 14 német, 173 ruszin volt. Ebből 174 görögkatolikus, 13 izraelita volt. Sarzbüttel Sarzbüttel település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Koszmosz–269 Koszmosz–269 (oroszul: Космос 269) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Katonai rádiófelderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Tselina–0 (oroszul: Целина) rádiófelügyeleti rendszer. Feladata a földi adók (radar és rádió) pontos helyének, frekvenciájának, az alkalmazott eszköz típusának, az alkalmazás módjának (kódolt, nyílt), aktivitásának meghatározása. Hadműveletek során felerősödő kommunikáció ellenőrzése. Lehetőséget biztosítva az előzetes figyelmeztetésre, további eszközök felkészítésére. Jellemzői A dnyipropetrovszki Juzsnoj (DP VO) tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO (oroszul: Министерство обороны) minisztérium. 1969. március 5-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–3M (11F616) típusú hordozórakétával juttatták magas Föld körüli, (HEO = High-Earth Orbit) körpályára. Az orbitális egység pályája 95,2 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 520 kilométer, az apogeuma 541 kilométer volt. Hasznos tömege 875 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Henger formájú, átmérője 2 méter, hossza 1 méter, felületét napelemek burkolják. Áramforrása kémiai, illetve a körkörösen elhelyezett 8 napelemtábla energiájának hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Pályasíkjában rögzítette a jeleket, vevőállomás aktivitásánál lejátszotta. 1978. október 21-én belépett a légkörbe és megsemmisült. Kruhloozerka Kruhloozerka (ukránul: Круглоозерка) falu Ukrajna Herszoni területén, a Hola Prisztany-i járásban. A Fekete-tenger partvidékén helyezkedik el. 1949-ig Karlivka volt a neve. Saját önkormányzata van, amelyhez Bilsovik falu is tartozik. Lakossága a 2001-es népszámlálás idején 1368 fő volt. Ebből 91,89% ukrán, 8,04% orosz anyanyelvű. A települést 1822-ben alapították az akkori Tavrijai kormányzóság Behteri járásában. Egy 1886-os összeírás szerint lakossága 279 fő volt. 45 portával, egy imaházzal és két bolttal rendelkezett. A faluban található Szent Miklós-templom a moszkvai alárendeltségű Ukrán ortodox egyházhoz tartozik. Rubídiumvegyületek összegképletének listája A lap egyes Rubídiumvegyületek összegképletét sorolja fel. A magyar Wikipédia szócikkeiben található rubídiumvegyületek összegképlete A lista a magyar Wikipédia szócikkeiben található rubídiumvegyületek összegképleteit sorolja fel. 2018. október 11-i állapot. Statisztika 37 összegképlet 14 elem Jaškovo Jaškovo falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ozalyhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 10 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re délre, a Dobra bal partján fekszik. Története A falunak 1857-ben 311, 1910-ben 366 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyárosi járásához tartozott. 2011-ben 488 lakosa volt. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt kápolnája. Főoltára 1691 -ben készült barokk stílusban. A faluban egy emeletes kastély is áll. Józsa János Józsa János (Kajántó, 1901. október 11. – Kolozsvár, 1973. február 17.) tanulmányíró, műfordító. Leánya Szilágyi Józsa Mária magyar nyelvész. Életpályája Középiskoláit 1922-ben a Kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte. A kolozsvári egyetemen román nyelv és irodalom, világtörténelem szakon szerzett tanári diplomát 1927-ben. Középiskolai tanár volt Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron és Kolozsváron. 1949–1959-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen volt előadótanár a román nyelv és irodalom tanszékén. 1964-ben történt nyugdíjazásáig a kolozsvári 11-es számú Líceum tanára volt. Tanulmányokat, cikkeket, műfordításokat közölt rendszeresen A Hírnök, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Szemle, Gazeta Odorheiului, Informatorul Albei, Jóbarát, Vasárnap, Székelység, Új Cimbora, Nagyvárad (1931–1940), majd 1944 után az Erdély, 'Utunk, Igazság, Korunk, Tanügyi Újság, Igaz Szó hasábjain. Történelmi tárgyú tanulmányai - a közös román–magyar múlt ismeretlen adatairól Constantin Mavrocordat fejedelem és a piaristák kapcsolatáról az Erdélyi Múzeumban 1931, a piaristák craiovai letelepedéséről az Arhivele Olteniei 1933-as évfolyamában, a legrégibb krónikák magyar történelmi vonatkozású adatairól A Hírnökben (1936), Grigore Ureche és Ion Neculce krónikájának a székelyeket bemutató részleteiről a Székelységben (1937, 1939), egy erdélyi magyar utazó havasalföldi útijegyzeteiről az Apulumban (1942), Bălcescu 1849-es erdélyi békéltetési akcióiról az Erdélyben (1945). Klasszikus és kortárs magyar írók és irodalmi mozgalmakat ismertetése román nyelven Mikszáth Kálmán Madárfészek című novellája román fordításban a székelyudvarhelyi Secuimea című lapban, 1933, tanulmány Arany Jánosról - Secuimea című lapban, tanulmány a romániai magyar irodalomról - Secuimea című lapban, tanulmány Szellemi párhuzam a XIX. század magyar és román irodalma között címmel - Preocupări Literare című folyóiratban (1936), tanulmány Petőfi a román munkássajtó tükrében címmel - Igaz Szó 1969/7. Tudománytörténeti munkája Pápai Páriz Ferenc Plenitudo vacui c. kéziratának fordítása Victor Mariannal - Studia Universitatis Babeș–Bolyai (Seria Mathematica-Phisica), illetve Békességet magamnak, másoknak, 1977 – Nagy Géza gondozásában, Román-magyar fordításai Vasile Alecsandri, Nicolae Bălcescu, Jean Bart, Ion Alexandru Brătescu-Voinești, Ion Luca Caragiale , Miron Costin, Ion Creangă ,Barbu Ștefănescu Delavrancea , Victor Eftimiu, E. Gîrleanu, Ion Neculce, Alexandru Odobescu , Cezar Petrescu, Liviu Rebreanu , Alexandru Vlahuță műveiből Magyar–román fordításai Gárdonyi Géza, Gyallay Domokos, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Nyírő József, Petőfi Sándor műveiből. Román nyelvtankönyvek szerkesztései Gramatica limbii romîne pentru cl. 8-10. scoli maghiare (társszerzőkkel: Géza Blédy , Gavril Scridon; Bucuresti, 1957) Gramatica limbii romîne pentru clasele 8-11. coli maghiare (társszerzőkkel: Géza Blédy, Gavril Scridon; Bucuresti, 1959, 1960, 1961, 1962, 1963) Önálló kötetei Cîteva monumente istorice din județul Odorhei (Székelyudvarhely 1932), Piariștii și Românii pînă la 1918 (doktori értekezés, Nagyenyed 1940). Kéziratban maradt munkái Pápai Páriz Ferenc kartezianizmusa (monográfia, Victor Mariannal) Pápai Páriz Ferenc: Tyronicium verae philosophiae (fordítás, Victor Mariannal), a romániai oktatás történetéről szóló kézikönyv számára készült fejezetek az erdélyi római. katolikus iskolákról a feudalizmus korában és a régi iskolai csillagdákról Erdélyben. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Lariscus A Lariscus az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Lariscus hosei Thomas, 1892 Lariscus insignis F. Cuvier, 1821 - típusfaj Lariscus niobe Thomas, 1898 Lariscus obscurus Miller, 1903 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Az aszteroidák kalózai Az aszteroidák kalózai Isaac Asimov egy korai, fiataloknak szóló sci-fi története, amit 1953-ban írt. Ez Űrvadász-sorozat második kötete. Fogadtatása Sidney Lohman a The New York Timestól úgy véli, a regény minden korosztály számára ajánlott. Groff Conklin szerint „szinte teljesen azzal az izgalomvadász kalandtechnikával íródott, ami a klasszikus tini kalandtörénetek sajátja.” P. Schuyler Miller úgy vélte, a regény tulajdonképpen egy „gyors tempójú űropera, az a fajta, amit mind jól ismerünk, mely mindenféle tudományos alapot nélkülöz.” Kaposi Márton Kaposi Márton (1960-ig Kosjár; Mezőberény, 1936. május 22. –) magyar filozófus, esztéta, az ELTE Ókori és Középkori Filozófia Tanszékének nyugalmazott habilitált egyetemi docense. Akadémiai nagydoktoriját már nyugdíjas korában, 2009. június 10-én védte meg. Kutatási területe Filozófiatörténet, főleg a reneszánsz kor és 19-20. század és az esztétika, ezen belül esztétikatörténet és esztétikai minőségkategóriák, s ezek szépirodalmi összefüggései. Életpályája A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium orosz tagozatán érettségizett 1955-ben. Felsőfokú tanulmányokat a szegedi egyetemen folytatott, magyar-olasz szakos középiskolai tanári diplomáját 1960-ban kapta kézhez. Az Olasz Tanszéken Koltay-Kastner Jenő professzor legkiválóbb tanítványa volt. 1960-ban meghívták őt oktatónak a szegedi egyetem Filozófia Tanszékére. 1960–1963 közt az ELTE Filozófiai Tanszékén elvégezte a filozófia szakot. Egyetemi kis doktoriját 1960-ban védte meg, ennek témája: Machiavellizmus és Machiavelli a Zrínyi előtti magyar irodalomban. 1978-ban a filozófia tudomány kandidátusa lett Benedetto Croce esztétikája című disszertációjával. 1981-ben docensi kinevezést kapott. 1960-1977 közt Szegeden oktatott, 1977 után már csak fél állásban, 1977-ben főállást az ELTE BTK Metafizika Tanszékén kapott, 1995-től az ELTE Ókori és Filozófiai Tanszékének docense, 2000-ben habilitált. A Károli Gáspár Református Egyetemen is oktatott filozófiatörténetet, esztétikát, világirodalmat. Munkálkodott a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktoriskolájában és az ELTE Filozófiai Doktoriskolájában. Nyugalomba vonulása (2003) után is tartott még órákat és aktív kutatói tevékenységet folytatott. Tudományos közleményeit magyar, olasz és német nyelven publikálta vezető tudományos folyóiratokban. Mind az oktatás, mind a kutatás területén eredményes munkát végzett. Kötetei (válogatás) A fenséges helye és szerepe a vallásos művészetben ; Egyetem, Szeged, 1963 Benedetto Croce : A szellem filozófiája. Válogatott írások. (Vál., bev., jegyz., bibl. Kaposi) Budapest, 1987, 659 o. Intuicíó és költészet. Benedetto Croce esztétikája. Budapest, 1994. 332 o. Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok ; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 1999 A rejtőzködő egyén arca és álarcai ; Eötvös József, Bp., 2004 Kaposi Márton akadémiai nagydoktorijának (Machiavelli Magyarországon. A merész kortárs és a reneszánsz klasszikus fogadtatása 1541-1921.) tézisei, 2007 Magyarok és olaszok az európai kultúrában. Budapest; Hungarovox, 2007, 305 o. Hagyomány és modernség Benedetto Croce eszmevilágában. Tanulmányok ; Eötvös József, Bp., 2012 Machiavelli Magyarországon ; Argumentum, Bp., 2015, 720 o. ISBN 9789634466871 Szakcikkei (válogatás) Kazinczy elfelejtett Zrinyi-értékelése. Irodalomtörténeti Közlemények, 1959 Arany János „A hamis tanú” című balladájának kérdéséhez. Irodalomtörténet, 1962 A fenséges helye és szerepe a vallásos művészetben. Acta Universitatis de József Attila nominatae. Sectio philosophica, 1963 Le prime tracce dell'influenza di Machiavelli nella letteratura ungherese. Italia ed Ungheria. Dieci secoli di rapporti letterari. Budapest, 1967 Az intuició fogalma Croce esztétikájában. Magyar Filozófiai Szemle, 1980 The moderate activism of Croce's philosophy. Annales Univ. Budapest. Philosophica et Sociologica, 1980 A kettős visszatükrözés Lukács esztétikájában. Doxa, 1986 Die Kategorie des Angenehmen in der Aesthetik von Georg Lukács. Annales Univ. Budapest. Philosophica et Sociologica, 1987 Az elméleti komplementarizmus és a módszertani pluralizmus értelme Benedetto Croce filozófiájában. Italianistica Debreceniensis. 2. 1995. 181-198. Lukács György és Fülep Lajos Dante-értelmezései. Magyar filozófiai szemle. 40. 1996, 4-6. 303-323. Machiavelli fogadtatása Magyarországon a felvilágosodás időszakában. Italianistica Debreceniensis. 3. 1996, 86-103. Az absztrakt Hegel konkrét folytatása kései olasz követőinél. Gond. 11. 1996, 188-197. Hagyomány és modernség Benedetto Croce gondolatvilágában. Világosság. 38. 1997, 12. 53-59. Elementi moderni e postmoderni nel pensiero di Benedetto Croce. Italianistica Debreceniensis. 4. 1997, 181-186. Miért meztelenek az álarcok? A romantika, a realizmus és az avantgárd a rejtőzködő személyiségről. = Italianistica Debreceniensis. 6. 1999, 147-171. Az olasz liberálisok Európa szellemi egységéről. Acta Romanica. 19. 1999, 263-276. Un dantista ungherese: Lajos Fülep. Verbum. 3. 2001. 1. 179-186. Machiavelli életművének egysége és a machiavellizmusok sokfélesége, Magyar Tudomány, 2007/10. sz. Tudományos tisztségei A Filozófiai Figyelő szerkesztőségi tagja (1981–1993) Az MTA Filozófiai Szakbizottságának tagja (1985–1989) A szegedi Tiszatáj c. folyóirat főszerkesztője (1987–1988) Társasági tagság Magyar Filozófiai Társaság (alapító tag) Magyar Patrisztikai Társaság (alapító tag) Magyar Dantisztikai Társulat (alapító tag) Díjak, elismerések A Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1974) Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2003) Gyulai Pál-díj (2006) Pareidolia A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Az ismertebb példák közé tartozik, amikor a felhőkben látni vélünk állatok alakját vagy arcokat a Hold felszínének mintázatában, vagy rejtett üzeneteket hallunk ki a visszafelé lejátszott lemezen. A szó a görög para, azaz ebben a kontextusban „rendellenes”, és az „eidolon”, azaz „kép” szóból származik, ami az eidos szóból (kép, forma) ered. A pareidolia az apophenia egy altípusa. Példák Vallásos Rengeteg eset történt a vallásos képek és témák észlelésével kapcsolatban, különösen a vallási figurák arcát illetően teljesen megszokott környezetben. Ezek közül sokan Jézusról készült képek voltak, vagy Szűz Máriáról, vagy az Allah szóról. 1978-ban egy új-mexikói nő felfedezte, hogy az általa készített tortillán az égésnyomok mintázata olyan, mintha az Jézus Krisztus arcának tradicionális nyugati megjelenítése lenne. Ezek után emberek ezrei jöttek megnézni a bekeretezett tortillát. A vallási figurák megjelenéseit, és más mindennapi tárgyakban megjelenő megdöbbentő képek iránti növekvő érdeklődés az online aukciók növekvő népszerűségével párosulva kialakította az ilyen jellegű termékek saját piacát az eBay-en. Az egyik híres eset egy Szűz Mária alakú grillezett sajtos szendvics volt. 2007 szeptemberében Szingapúrban váltott ki közfigyelmet az úgynevezett „majomfa-jelenség” (monkey tree phenomenon). A történteket egy mahagónifa sérült kérgének különös mintái indították el, amelyek két majmot ábrázolnak. Valaki egy táblát szegezett a fára, amin az volt olvasható, hogy évekkel korábban „a majomisten” fia (nem derült ki, hogy a kínai vagy az indiai mitológia majomistenéről van-e szó) felkereste ezt a fát, amikor az apja után kutatott. A szöveg szerint nem sokkal korábban egy autó nekiütközött a fának, ez okozta azokat a sérüléseket a törzsön, amiknek köszönhetően a fába zárt majomisten most „kiszabadult”. Noha a média szkeptikusan kommentálta a hírt, a következő napokban hívők százai látogatták meg a fát, hogy tiszteletüket tegyék a Majomisten előtt, és áldozatot mutassanak be neki gyümölcsök és füstölők formájában. A növekvő tömeg láttán a rendőrség rendfenntartókat küldött a területre. Hamarosan két környező fának is áldozatokat kezdtek bemutatni, és az eredeti fa csodatévő erejének tulajdonítottak néhány, a környéken előfordult szerencsés véletlent, például olyan autóbaleseteket, amelyekben semmilyen személyi sérülés sem történt. Tudományos Az 1970-es évek végétől az 1980-as évek kezdetéig Chonosuke Okamura japán kutató publikált egy híres riport-sorozatban Original Report of the Okamura Fossil Laboratory címmel, amelyben leírást készített a kisebb berakásokról a csiszolt szilur kori (425 millió évvel ezelőtti) mészkövekben, amely megőrizte a kisebb emberek, gorillák, kutyák, sárkányok, dinoszauruszok és más organizmusok fosszilis maradványait, és mindegyik csak pár milliméter hosszú volt, ami arra a következtetésre vezette, hogy az emberiség nem változott semmit a szilur korszak óta… kivéve, hogy 3,5 milliméteresből 1700 mm-re nőtt a mérete. Rorschach-teszt A Rorschach tintapaca teszt a pareidolia jelenséget használja fel, hogy megkíséreljen belelátni az emberek mentális állapotába. Ez egy projektív teszt, mivel intenzíven előhívja az ember belső gondolatait vagy érzéseit, és kivetíti a kártyákra. A projekció ebben az esetben az irányított pareidolia formája, mert a kártyák úgy vannak megtervezve, hogy ne lehessen rajtuk semmit egyértelműen kivenni. Hang 1970-ben Konstantin Raudive megírta a Breakthrough-t, részletezve az általa hitt elektronikus hang-jelenség felfedezését, amelyet később definiáltak, mint hallási pareidolia. Magyarázatok Carl Sagan Carl Sagan hipotézise szerint ez csak egy túlélési technika, az emberi lények kifejezetten arra vannak hangolva születésüktől fogva, hogy az arcfelismerés alapján különböztessék meg az embereket. Ebből adódik, hogy az emberek minimális adatokból is képesek összeállítani és felismerni emberi arcokat, akár nagy távolságból és csekély láthatóság mellett, de ez oda is vezethet, hogy véletlenszerű képeket értelmeznek, vagy fény és árnyékmintákból arcokat alakítanak ki. Clarence Irving Lewis 1929-es Mind and the World Order című könyvében Clarence Irving Lewis episztemológus, a konceptuális pragmatizmus filozófiai iskola felfedezője feltette a kérdést, hogy miként lehet meghatározni, hogy egy észlelt jelenség káprázat. Lewis szerint senki sem tudhatja azt, hogy az észlelések „igazak” bármilyen abszolút értelemben, minden amit tehetünk csak annyi, hogy megvizsgáljuk, hogy a célunkat keresztezi-e, ha igazként tekintünk rá, és úgy viszonyulunk hozzá. E szerint a megközelítés szerint két ember két különböző céllal másképpen fognak tekinteni egy észlelés igazságára. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a pareidolia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Solved - The Case of the Singapore Monkey Tree (angol nyelven). © Asia Paranormal Investigators, 2007. szeptember 16. (Hozzáférés: 2013. január 7.) Saint-Père (Yonne) Saint-Père település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 319 fő (2015). Saint-Père Tharoiseau, Pierre-Perthuis, Asquins, Domecy-sur-le-Vault, Foissy-lès-Vézelay, Menades és Vézelay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pićan Pićan (olaszul: Pedena) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Grobnik, Jakomići, Krbune, Kukurini, Montovani, Orič, Sveta Katarina, Tupljak és Zajci települések tartoznak hozzá. Fekvése Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 12 km-re délkeletre, a D48-as számú Pazin-Kršan út mellett, a Čepić mezőtől nyugatra emelkedő dombok között fekszik. Története Területén már a történelem előtti időben erődített település állt, majd a rómaiak létesítettek itt katonai tábort és a mellette fekvő "Petena" települést. Pićan a késő római kortól a 18. századig püspökség székhelye volt. Marcianus nevű püspökét 579-ben említik először "episcopus sanctae ecclesiae Petenatis" alakban. Püspökei a középkorban főként német és itáliai származásúak voltak. A Nyugatrómai Birodalom bukása után néhány évvel Justinianus császár visszaállította a római uralmat és a terület egészen 751-ig a Bizánci Birodalom része volt. A kora középkorban a longobárdok, majd az avarok hódították meg Isztria területét. Az avarokkal együtt érkezett szlávok Pannóniából érkezve főként a félsziget belső részein telepedtek le. A 8. század végén 788-ban a frankok hódították meg a területet, melyet 803-tól a karolingok Friuli őrgrófságához csatoltak, majd az Itáliai királyság része lett. Miután I. Ottó német-római császár 952-ben meghódította Itáliát Isztriát a Veronai őrgrófsággal együtt testvérének I. Henrik bajor hercegnek adta. Amikor fia és utódja II. Ottó német-római császár megalapította a Karintiai hercegséget a délnyugati bajor területekkel, Veronával, Karintiával és Stájerországgal együtt Isztriát is hozzá csatolta. III. Ottó német-római császár Pazinnal és birtokaival együtt az aquileiai pátriárkának engedte át. A 12. században Schwarzenburg Menhard görzi gróf lett a hűbérura. A Pazin körüli belső területekkel együtt a császárnak alárendelt Goricai (görzi) grófság (melyet 1379 után Pazini grófságnak neveztek) uralma alatt maradtak és lényegében egészen 1806-ig a Német-Római Császárság része volt. 1508-ban egy időre elfoglalták a velencei hadak. 1653-ban jobbágyfelkelés tört ki a püspök ellen, mely során a felkelők behatoltak a székesegyházba, megtámadták és lerombolták a püspöki palotát és a püspöknek menekülnie kellett. A püspökség megszüntetése (1788) után esperesség központja lett és máig is az maradt. A településnek 1857-ben 2004, 1910-ben 615 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Ekkor a plébánossal együtt néhány olasz család is elmenekült. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ig Labin községhez tartozott, azóta önálló község központja. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. 2011-ben a falunak 283, a községnek összesen 1820 lakosa volt. Nevezetességei A települést a középkorban védőfalak övezték, melyek részben még mindig állnak. A legépebben a 14. századi városkapu maradt meg, melyet 1613 -ban A. Zara püspök felújíttatott. Az előtte balra fekvő parkban áll Nepomuki Szent János 1714 -ben emelt szobra. A városkapu alőtt áll a kis Szent Rókus templom, melynek alapkövét még Gašpar Bobek püspök (1631–34) helyezte el és építése Antonio Marenzi (1637–46) püspök idejében fejeződött be. A temető mellett a városfalakon kívül áll a 12. századi egyhajós román stílusú Szent Mihály templom félköríves apszissal. Falfestményeit a 15. század első felében festették (Krisztus szenvedését, a Háromkirályok imádását és az Utolsó ítéletet ábrzolják). A városkapu belső oldalától jobbra áll az egykori püspöki palota épülete. A 48 méter magas harangtorony 1872 -ben épült, a harmadik legmagasabb az Isztria területén. A mellette található az a kő, mely egykor a tized beszedésére szolgált. A mai Angyali Üdvözlet plébániatemplom egykor püspöki székesegyház a 14. századi székesegyház alapjain épült. Építését még A. Zara püspök idején kezdődött és 1753 -ban Bonifacije Cecotti püspök idejében nyerte el mai formáját, bár Aldrago Piccardi püspök belsejét átépíttette. A templom padozata alatt van eltemetve több pićani püspök. Orgonája a 17. század első felében készült. Sekrestyéjéban 1741ből származó kora gótikus stílusú, diófából faragott aranyozott ornamentikával díszített szekrény áll, mely egy kereszttel és egy arannyal átszőtt palásttal együtt Mária Terézia ajándékaként került a templomba. Fennmaradt egy 16. századi szentségtartó talpazatán Giovanni Barboa püspök (1525–47) címerével, valamint egy német készítésű kereszt ereklyetartó és egy kétrészes szentolajtartó edényke. Az örökmécses a 17. század végén készült. A reneszánsz főoltáron Valentin Metzinger 1738 -ban készített oltárképe áll. Gare de Moirans Gare de Moirans vasútállomás Franciaországban, Moirans településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lyon-Perrache-Grenoble-Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Moirans-Galifette (Gare de Valence-Ville) Gare de Voreppe (Gare de Marseille-Saint-Charles) Gare de Voiron (Lyon-Perrache pályaudvar) Ember Mária Ember Mária, 1950-ig Elsner (Abádszalók, 1931. április 19. – Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, kutató. Életrajzi adatok A budapesti bölcsészkaron magyar–német szakos diplomát szerzett. 1950-től az Athenaeum Könyvkiadó lektorgyakornoka, majd az Irodalmi Újság újságíró-gyakornoka. 1951-től az Irodalmi Újság munkatársa. Az 1956-os eseményekben részt vevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt (1957-1961), a Neue Zeitung munkatársa (1961) és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is volt. Testvére Ember Judit, filmrendező. Munkája Ember Mária nem volt főállású író, megélnie mindig az újságírásból, a szerkesztésből kellett, nevéhez kiváló képzőművészeti kritikák és útikönyvek is fűződnek. Első regénye, a Magamnak mesélem 1968-ban, Véletlenek című kisregénye 1971-ben látott napvilágot. Hajtűkanyar című regénye 1974-ben jelent meg, amelyben a szépirodalmat történeti dokumentumokkal szervesítve tulajdonképpen új műfajt teremtett. Első regénye (Magamnak mesélem; 1968) egy tragikus tévútnak a kezdetéről szól, leányregény, egy nyári táborozás története, kis szerelmekkel. A NÉKOSZ vezetőképző tábora, a lélektelen intézkedések engedelmes végrehajtására. Kevés mű szólt hasonló tisztánlátással a keletkező új korszak, közösség és réteg vonzásáról és veszélyeiről. Ember Mária műveinek alapkonfliktusa az egyén és a közösség, a befogadás és a kitaszítottság kettőssége. A magyarországi holokauszt-szépirodalom első hírnökeként 1974-ben megjelent és szokatlanul nagy visszhangot kiváltó Hajtűkanyar nyomán - kezdetben egykönyvesként, vagy egytémájú alkotóként említik őt. A történelmet beszéli el, a debreceni zsidó-családok kitaszíttatását, lágerbe hurcoltatását és megmenekülését. Ember Mária nevezetes mottója, hogy ő nem "a" zsidó sors, hanem a magyar történelem elbeszélésére vállalkozott. 1991-ig a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjeként dolgozott. A Barátság című, Magyarország népei kölcsönös megismerését szolgáló kulturális és közéleti folyóiratot civil kezdeményezésként 1994-ben alapította Ember Mária és Mayer Éva Az 1980-as évek végén az 1953-as Wallenberg koncepciós per nyomán kutatásokat kezdett. A per egyik áldozata Szalai Pál az USA-ból Budapestre látogatott, felkereste Ember Máriát. A Magyar Nemzetben megjelent beszélgetés nyomán Ember Mária kutatást folytatott budapesti és moszkvai levéltárakban. Könyve 1992-ben (Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó) dokumentálja az 1953-as koncepciós pert. Ember Mária könyvei München, útikönyv, 1971 Hajtűkanyar (1974), ISBN 9637467173 Katalizator Iroda 1994, Aktavers és egyéb történetek (1979), Magvető, Budapest Nevetséges Kozmosz Kiadó (1979 - Kaján Tibor illusztrációival.) Bajorországi utazások, Budapest, (1980), Panoráma Kutyát küldött a tenger, Budapest, (1982), Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Nyugat-Berlin, útikönyv, 1985; Viccgyűjtemény, 1985, 2. bőv. kiad. (1988) Berlin, az NDK fővárosa, útikönyv (1969), átdolg. kiadás, 1977, 3. jav., bőv. kiad. 1988; Jár-kel, mint zsidóban a fájdalom (1988) A halálvonat artistái és más történelmi interjúk, 1989; Politikai viccgyűjtemény, 1989 Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó, 1992 Wallenberg Budapesten. Városháza, Budapest, 2000 Mindent késve (1956-os napló, Budapest, 2006) Bárszék az éjszakában (Magvető, Budapest, 1983) 2000-ben fogunk még élni? (Múlt és Jövő, Budapest, 2001) El a faluból (Múlt és Jövő, Budapest, 2002) Emlékezete Szülővárosának, Abádszalóknak díszpolgára. Abádszalókon 2004-ben felavatták szobrát, nevét viseli a helyi könyvtár. Az ünnepségen Göncz Árpád író és küzdőtárs, barát emlékezett rá. 2006 májusban emléktáblát kapott Újbudán (XI. ker. Fehérvári út 31.). Születésének 75. évfordulója alkalmából kollégák, barátok, tisztelők a Barátság című folyóirat szervezte irodalmi zenés délutánon a Karinthy Szalonban 2006. április 25-én. "Messzeringó gyermekkorom világa" : késői találkozás Ember Máriával / Kovács Miklós ; [kiad. Abádszalók Nagyközség Önkormányzata], 2003 2017-ben a Raoul Wallenberg Egyesület Ember Mária-díjat alapított azoknak, „akik munkásságukkal kiemelkedően mutatták be a magyar–zsidó együttélés történetét, a soá tragikus eseményeit a magyar történelem és kultúra részeként jelenítették meg, kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.” Cere (Žminj) Cere (olaszul: Cere) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Žminjhez tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Labintól 16 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Žminj–Barban közötti út mellett fekszik. Több kisebb településből (Badnjevari, Barišini, Bošci, Čubani, Dohrani, Feštini, Gajmani, Haluzi, Hrljini, Jušani, Kinkeli, Pohmani, Rojnići, Žavori, Žgombini) áll. Története Cere 1842-ig a žminji plébániához tartozott, ezt követően önálló káplánja volt, majd 1952-től önálló plébánia székhelye. 1880-ban 107, 1910-ben 206 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. Az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A második világháború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Žminj község 1993-ban alakult meg. 2011-ben a falunak 142 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoznak, néhányan a környező településeken dolgoznak. Nevezetességei Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt plébániatemploma egy kis magaslaton áll. A templomot 1630-ban építették egy korábbi templom helyén, később többször átépítették. Nyitott fülkés harangtornya 1698-ban épült, benne két harang látható. Homlokzata elé 1968-ban loggiát építettek. A daliás Ivandoe herceg kalandjai A daliás Ivandoe herceg kalandjai (eredeti cím: The Heroic Quest Of The Valiant Prince Ivandoe) a Cartoon Network saját gyártású európai animációs filmsorozata, amelyet a Cartoon Network Development Studio Europe készített. A sorozat Dániában készült, a világpremier is ott volt látható. Ivandoe hercegről és hű társáról, Bertie-ről szól a széria, amint kalandok során vesznek részt A sasok hegye felé menetelve. Cselekmény A sorozat egy fiatal szarvas meséje, aki élete legnagyobb kalandjára indul. Ivandoe, az erdő hercegi posztjának várományosa, akinek tettvágyánál csak önbizalma nagyobb. Meggyőződése, hogy ő a legbátrabb, legnemesebb és legdaliásabb harcos herceg, akit valaha látott az erdő! Valójában azonban egy csetlő-botló, kétbalkezes ‘kölyök’, akinek még van mit tanulnia. Magyar változat A szinkront a Turner Broadcasting System megbízásából az SDI Media Hungary készítette. Magyar szöveg: Pintér Zsófia Hangmérnök: Policza Imre Vágó: Pilipár Éva Gyártásvezető: Molnár Melinda Szinkronrendező: Járai Kíra Produkciós vezető: Varga Fruzsina Felolvasó: Endrédi Máté Vrabély Armand Vrabély Ármánd (Újszőny (Komárom megye), 1864. november 11. – Budapest, 1939. szeptember 25.) bölcseleti doktor, magyar királyi honvédelmi miniszteri segédtitkár. Élete Dr. Vrabely Ármánd és Mundi Erzsébet gyermekeként született Újszőnyben. Középiskoláit Budapesten a piaristáknál, jogi tanulmányait az ottani egyetemen végezte. 1887-ben a honvédelmi minisztériumba lépett és ott előbb fogalmazó, majd segédtitkár lett, egészen 1923-ig dolgozott itt. A Fővárosi Lapok munkatársa volt. A mi legdrágább kincsünk c. darabját bemutatta az Uránia Színház. Elhunyt 1939. szeptember 25-én, örök nyugalomra helyezték 1939. szeptember 27-én a Kerepesi úti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint. Munkái Kaczagtató történetek. Bpest, 1902. Két kiadás. (Második ezer.) Vigabbnál vigabb históriák. Bpest, 1908. (Második ezer. Bpest, 1909) Csudriházi és bodrifalvi Csurdribudri Muki úrfi kópéságai. (Kaczagtató történetek az ifjúság számára). Bpest, 1910 Jókedv. Humoreszkek, víg jelenetek ; May Ny., Bp., 1910 Csordás Csaba Csordás Csaba (Kecskemét, 1977. augusztus 9. –) magyar labdarúgó. Volt U17-es és U21-es válogatott, felnőtt válogatott kerettag. Az MTK-val bajnok, a Sopronnal Magyar Kupa győztes. 1997-ben részt vett a Malajziai Ifjúsági Világbajnokságon. Jobb oldali támadóként beadásaival segíti a társait, de ő is gyakran kiveszi a részét a gólszerzésből. A 2008/09-es szezonban Csordás Csaba szerezte a Kecskeméti TE első élvonalbeli gólját a Paks ellen, a 15. percben, tizenegyesből. Később még 13 további találattal a csapat házi gólkirálya lett, és a sportnapilap beválasztotta az év csapatába is. A KTE szurkolói szintén őt választották meg az idény legjobbjának, a csapat honlapján indított szavazáson. A csapat összes élvonalbeli mérkőzésén pályára lépett. A 2009/10-es szezonban Továbbra is fontos játékosa a csapatának, azonban a 16. fordulóban kapott piros lapja miatt egy mérkőzést ki kellett hagynia, ez volt az első élvonalbeli mérkőzése a Kecskemétnek, amelyen nem lépett pályára. Ő szerezte a KTE 100. élvonalbeli gólját, a Ferencvárosi TC ellen. 11 találatával második lett a klub házi góllövőlistáján. Magánélete Érdekesség, hogy a meccseket megelőző napon mindig egy nagy adag sajtos tejfölös tésztát fogyaszt el. Édesapja szintén Kecskeméten volt labdarúgó. A csapat legnépszerűbb játékosai közé tartozik, így a pályán kívül több civil jellegű felkérést is kap. Sikerei, díjai Magyar bajnok: 1999 Kupagyőztes: 2005 Szuperkupa-győztes: 1999 Ötvös János (budai polgár) Ötvös János (? – Buda, 1439. május), a budai céhpolgárság vezetője, akit meggyilkoltak, mert felemelte hangját, amikor a magyarokat ki akarták rekeszteni a bírói hivatal gyakorlásából, amivel kivívta a német polgárok dühét. Az ő kegyetlen halála népmozgalmat robbantott ki 1439-ben Budán. Élete Amikor 1437-ben Habsburg Albert személyében német-osztrák uralkodó került Magyarország trónjára, a budai német patríciusok eltörölték azt a szokást, hogy a város legfőbb közigazgatási vezetője, a (fő)bíró felváltva a két nemzet polgárai közül kerüljön ki, ekkor a magyarokat kizárták a bírói hivatalból, és a 12 tagú városi tanácsban csak két magyar kerülhetett be. Ez a változás felháborította a magyar polgárokat, akiknek a vezére Ötvös János, a magyar céhpolgárság vezetője volt, és aki felemelte hangját az új gyakorlat ellen, amivel kivívta a német polgárok dühét. Annak ellenére, hogy ekkor Farkas László személyében magyar ember ült a budai bírói székben 1437 óta, ő a felesége révén is a német patríciusok érdekeit képviselte, akik pedig a magyar céhek gyanakvását akarták ezzel elaltatni. 1439 májusában egyik éjjel elfogták Ötvöst, akit egy pincébe vittek, ott megkínozták, meggyilkolták, egy nehéz követ akasztottak a nyakába, majd a holttestét a Dunába dobták. Néhány nappal az eltűnése után a folyó kivetette a hulláját, és a gyilkosságot a magyarok a német polgároknak tulajdonítottak, bár vizsgálat sohasem történt, nem derült ki, hogy valójában ki vagy kik követték el ezt a szörnyű tettet. Halálának következményei Buda magyar lakosságát megdöbbentette ez a kegyetlen rémtett, és népmozgalom robbant ki Budán 1439. május 23-án. A felháborodott lakosok a haragjukat a német patríciusok ellen fordították, akinek a házait megtámadták, és kifosztották. Albert király épp ezekben a napokban érkezett vissza német királlyá választása és cseh királlyá koronázása után közvetlenül szülőhazájából, Ausztriából, még áprilisban, amikor ez a népfelkelés fogadta a magyar királyi székhelyén, közvetlenül a Budára meghirdetett országgyűlés előtt hat nappal. Egyes vélemények szerint a szálak magasra értek, és a németgyűlölet szításában a király feleségének, Luxemburgi Erzsébet királynénak is benne volt a keze, hiszen Erzsébet feltehetően még mindig neheztelt arra, hogy az 1437-es királyválasztásnál neki csak a királynéi szerep jutott, és most a politikai befolyását és hatalmát szerette volna növelni. A népharag lecsendesítésébe beavatkozott a pápai inkvizítor, Marchiai Jakab is, „akit a nép azzal kergetett el, hogy »az Isten is velünk van«.” Garai László macsói bánt küldték a mozgalom elfojtására, aki „utalva az elhunyt tiszteletre méltó nevére s arra, hogy emlékét ily kihágásokkal beszennyezni nem szabad, rábírta a magyarságot, hogy szétoszoljék.” A legfőbb bűnösnek éppen Farkas László budai bírót tartották. „Az a körülmény, hogy a zendülők halálra keresték, s csak a király segítségével tudta megmenteni életét, szintén arra utal, hogy a magyar közvélemény őt okolta Ötvös János halála miatt. Nincs oly körülmény, amely, ha nem is éppen megkívánná, de egyáltalán lehetővé tenné, hogy Farkas László felelősségét csökkentsük. Életviszonyai arra ösztönözték, hogy szembeforduljon minden olyan törekvéssel, amely társainak, a Kammerherreknek a hegemóniáját veszélyeztetheti. Ezeket védve, saját befolyását és hatalmát biztosíthatta. A magyar–német ellentét mezében megjelenő harc voltaképpen a Kammerherrek és a céhekbe tömörült kézművesek közt folyt. A kiskereskedelemből kiszorított olaszok érzelmileg aligha azonosították magukat a Kammerherrekkel, a német kézműveseknek viszont minden okuk megvolt, hogy a magyar törekvésekkel rokonszenvezzenek. Buda jellegének megváltozása, a céhek képviselőinek helyfoglalása a tanácsban, az egyoldalú vállalkozó kereskedelmi, patrícius érdekek visszaszorítása szükségképpen az ő érvényesülésüket is előmozdította. [...] Az érzelmi tényezők megsokszorozták a támadók erejét, a plebejusi és zsellérparaszti tömegek pedig győzelemhez juttatták. Buda főváros-jellege magával hozta, hogy az egyoldalú német uralom megtörését, a hatalomból kirekesztett elemek érvényesülését olyanok is szükségesnek találták, akik nem remélhettek közvetlen előnyt a változásból. [...] Az olasz kereskedők boltjait tehát nem törték fel, noha azokban talán gazdagabb zsákmányra találtak volna.” A felkelés eredményeként eltörölték az eddigi választási rendszert. Kiharcolták, hogy a magyar polgárság egyenlő jogokra tegyen szert, és a városi tanácsba fele-fele arányba kerüljenek magyar és német tanácstagok, a budai városi bírót pedig évente felváltva a magyar és német polgárok közül választják. Kopácsi Dénes, a népmozgalom egyik vezetője lett 1440/41-ben Buda város első új rendszerű magyar bírája. Miután Farkas László Erzsébet királyné híve, valamint Győr harmincadispánja volt, és mivel a királyné 1440. februárjában végleg elhagyta Budát, I. Ulászlónak az 1440. május 21-ei budai bevonulása következményeként az új király július 31-én elkobozta a volt budai bíró mindkét házát, és Nánai Kompolt Pál volt pohárnokmesternek juttatta. Irodalmi megjelenése Bán Mór a Hunyadi – A hadak villáma c. regényében az Ötvös-gyilkosság és a következményei is megjelennek. Hegedűs László (festő) Hegedűs László (Szentes, 1870. január 3. – Budapest, 1911. július 7.) festőművész, egyetemi tanár. Életpályája Tanulmányait Münchenben, Bécsben, Párizsban végezte el, majd a Benczúr-mesteriskola diákja lett. Pállik Béla festőművész fedezte fel tehetségét, majd Tatán tanította is. 1894-től állította ki műveit. 1899-ben Spanyolországban volt tanulmányúton. 1903-1911 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola oktatója volt. 1904-ben Rómába utazott. 1912-ben műveiből hagyatéki kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. Művei Manőver (1895) Liliomos Madonna (1895) Liliomok között (1895) Káin és Ábel (1899) Krisztus siratása (1904) Levélírás közben (1910) Díjai Ipolyi-díj Zöldfarkú bléda A zöldfarkú bléda (Bleda eximius) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és a Bleda nembe tartozó faj. 21-23 centiméter hosszú. Elefántcsontpart, Ghána, Guinea, Libéria és Sierra Leone nedves erdőben él. Rovarokkal táplálkozik. Mérsékelten fenyegetett életterületének csökkenése miatt. A titokzatos kés A titokzatos kés (The Subtle Knife) a második része Az Úr sötét anyagai trilógiának, amelyet Philip Pullman brit író írt. Magyarországon először 2002-ben jelent meg. A könyvben Aranyszájú Lyra kalandja onnan folytatódik, hogy átlépett egy másik világba az északi fényen keresztül. Will Parry a „mi” világunkból csatlakozik Lyrához, és együtt keresik Will édesapját. A könyv a mellékszereplőkre is összpontosít, mint például Lord Asriel háborúja a Magisztérium ellen. Így nemcsak Lyra és Will útját, hanem Lee Scoresby és Serafina Pekkala útját is követhetjük. Cselekmény A titokzatos kés kezdetben Will Parry történetét követi, egy tizenkét éves fiúét, aki két idegen ember elől menekül, mert az idegenek a fiú elveszett kutató-apja által írt leveleket keresik, amik anyja tárcájában vannak. A fiú a zongoratanárnőjénél hagyja anyját és visszatér házukba, ahol megtalálja a két idegent, és véletlenül megöli az egyiket. Félelmétől tartva, hogy gyilkos lett, kénytelen elhagyni a házat. Az úton meglát egy macskát, aki az út közepén csak úgy eltűnik, így Will utánamegy, és egy másik világba érkezik. Cittagàzze városában tálalja magát, egy másik világban lévő városban, kinek lakói felfedezték az utat más világokba, de hanyagul használták a technológiát, ezért lélek-szívó Fantomok özönlötték el ezt a világot. Itt Will találkozik Aranyszájú Lyrával, aki ugyanide érkezett az aurorán keresztül az Északi Fény c. könyvben. Csapatot alkotnak, visszautaznak Will világába, ahol Lyra még többet szeretne megfejteni a Por természetéről az Oxfordi Egyetemen Dr. Mary Malonetól. Eközben Will számára világossá válik, hogy apja azért tűnt el, mert ő is felfedezett egy átjárót a két világ között Alaszkában. Lyrát és Willt rendőrök igazoltatják. Lyra megpróbálja tagadni a vádakat, de véletlenül felfedi azokat, ezért a rendőrök őrizetbe veszik. Hála Dr. Malone gyors gondolkodásának, sikerül megszöknie. A nyomorgó Lyrát „megmenti” Sir Charles Lastrom, aki visszakíséri Lyrát a portál közelébe. Amikor Lyra visszatér Cittagàzze városába, észreveszi, hogy Latrom ellopta az aletiométert. Willel Latrom házába indulnak. Sir Charles tagadja a vádat, hogy ő lopta el az aletiométert, szerinte az az ő tulajdona. De visszaszolgáltatja nekik, ha ők elhoznak egy kést Cittagàzzéból, amit ő nem tudna megtenni a Fantomok miatt. Visszatérnek Cittaggàzze világába és megkeresik azt az embert, aki át tud vágni más világokon, és bejutni oda. Megtudják, hogy tőle ellopta egy kölyök, de ő nem tudja használni. Harcban Will elveszti két ujját, de megszerzik a kést. A csavargó kifut a toronyból, de Fantomok veszik körbe és kiszívják a lelkét. Az előző hordozó, Giocomo Paradisi megtanítja Willnek, hogyan használja a kést, majd elállítja a vérzését. Figyelmezteti őket, hogy ne adják oda Latromnak. Will és Lyra a Titokzatos Kés segítségével Latrom házába jutnak, ahol Lyra anyja, Mrs. Coulter is tartózkodik. Lyra felismeri Latrom igazi énjét, ő Lord Boreal Lyra világából. Sikeresen visszalopják az aletiométert és visszatérnek Cittagàzzéba. A tolvajt, aki a kést ellopta Giocomótól, a Fantomok megölték. A tolvaj öccse és húga valamint néhány gyerek bosszút esküsznek Lyra és Will ellen; őket menti meg Serafina Pekkala és a táborukhoz viszi őket, ahol a boszorkányok is megpróbálják begyógyítani Will sebét, amit a kés okozott, de az nem sikerül. Will a vérveszteség miatt egyre gyengébb lesz. Eközben Lee Scoresby azon van, hogy nyomára akadjon Stanislaus Grummannek. Scoresby hiszi, hogy Grumann felfedi Asriel terveit és segít Lyrának. A hosszú út végén Lee találkozik Stanislausszal, aki megkéri, vigye az aurorán át Cittagazzéba, ezért Grumman elmeséli a Kés hordozójának történetét. Lee meghal, hisz azon van, hogy Grummant megvédje a Magisztériumtól. Mielőtt meghalna, hívja Serafinát, hogy segítsen. Mrs. Coulter és csapata elfog egy boszorkányt és kifaggatja. A boszorkány természetesen elmondja a mesét a gyermekről, miszerint ő lesz a következő Éva. Mrs. Coulter haderőt gyűjt és a Fantomok is csatlakoznak hozzá. Will, a még mindig vérző kezével találkozik Stanislaus Grummannel, aki meggyógyítja a kezét és elmondja, hogy a kést el kell vinnie Lord Asrielhez, aki ki akarja hívni a Fensőbbséget. Aztán egy boszorkány megöli, mert a boszorkány szerette Stanislaust, de Grumman a boszorkányt nem. Kiderül, hogy Stanislaus egyben John Parry, Will édesapja. Willért két angyal jön el, hogy elvigyék a fiút Asrielhez. Lyra eltűnik, de az aletiométert nem kaparintják meg. Oroszország szövetségi körzetei A szövetségi körzeteket (oroszul: федеральные округа, fegyeralnije okruga) Vlagyimir Putyin első elnöki beiktatása után alig egy héttel, 2000. május 13-án kiadott rendeletében hozta létre. A rendelet az Oroszországi Föderáció alanyait (szubjektumait) hét szövetségi körzetbe sorolta be, melyek az elnök meghatalmazott képviselőinek tevékenységi területét jelölik ki. Korábban minden egyes ún. régióban külön elnöki meghatalmazott működött, így tehát a rendelet a regionális hatalom korlátozását is jelentette. A hét szövetségi körzetre tagolás csaknem tíz éven át változatlan maradt. 2010. január 19-én Dmitrij Medvegyev elnök az addigi Déli szövetségi körzetet rendeletileg kettéosztotta, így jött létre az új Déli szövetségi körzet és az Észak-kaukázusi szövetségi körzet. A szövetségi körzetek száma ezzel nyolcra emelkedett. A szövetségi körzetek nem önálló jogalanyok (nem szubjektumok) és nem részei Oroszország közigazgatási-területi beosztásának. Az elnök meghatalmazott képviselői köztisztviselők, az elnöki adminisztrációhoz tartoznak, az elnök nevezi ki és mentheti fel őket. Feladatuk az elnök alkotmányos feladatainak ellátását biztosítani szövetségi körzetük területén. Johann Georg Schaser Johann Georg Schaser (Nagyszeben, 1792. augusztus 21. – Nagyszeben, 1860. március 13.) erdélyi szász evangélikus lelkész és történész. Élete Polgári szülők gyermeke. A gimnáziumot szülővárosában látogatta; 1814 elejétől 1815 végéig pedig a tübingeni egyetemen tanult. Hazájába visszatérve, gimnáziumi tanár volt Nagyszebenben, ahol az idősebb Josef Bruckenthal báró házánál magántanítói állást foglalt el és felhasználta a báró gazdag könyvtárát és levéltárát; ez által nagyban gyarapodott a szász nemzeti és egyháztörténelmi ismerete. Ezen búvárkodását nagyszebeni lelkész korában is folytatta, és nagymennyiségű jegyzeteket és másolatokat készített. 1828-tól Martin Reschnerrel (1791-1872) és Karl Neugeborennel (1789-1861) az erdélyi szászok középkori levéltárának összeállításán dolgozott. Miután egyházi szónoklataival jó hírnévre tett szert, 1835. február 6-án Dolmány hitközsége választotta lelkészének, ahol 1859-ig szolgált, egyszersmind a nagyszebeni káptalan dékáni hivatalát is viselte 1856. június 25-től 1858 végéig; mely tisztségéről mellbaja miatt leköszönt, és 1859 decemberében lelkészi állásától is megvált. Ezután véglegesen Nagyszebenbe vonult vissza, itt is hunyt el. Az ő tulajdonában volt a nagyszebeni Luxemburg-ház. Munkái De jure Flandrensi Saxonum Transsylvanorum Dissertatio. Cibinii, 1822. Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Albert Huet, Hermannstädter Königsrichters. Ein Beitrag zur Geschichte seiner Zeit. U. ott. (Transsilvania II. 97-165. l.) Das Wiederaufleben der evang. lutherischen Kirche zu Klausenburg. Ein Beitrag zur siebenbürg.-sächsischen Kirchengeschicte. U. ott. ( Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde . II. 53-77. l.) Geschichte des Hermannstädter Capitels. U. ott, 1848. Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Freyherrn Samuel v. Bruckenthal, Gubernators von Siebenbürgen. Aus archivarischen Quellen gesammelt. U. ott, 1848. Kéziratban Versuch zu einem kirchlichen Staatsrecht der Siebenbürger evang. Sachsen A. B. (Ivrét 39 oldal, 1852. febr. 1. a fő-consistoriumhoz benyújtva); oklevél-másolatai 1189-1830-ig 1100 drb, melyeket a nagyszebeni Bruckenthal-Museumnak ajándékozott. Adó elengedése (méltányosság) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt, terhelő adótartozást – a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével –, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti, vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti. A helyi adót, az adótartozást az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek alapján az önkormányzati adóhatóság mérsékelheti, vagy elengedheti. Az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti, vagy elengedheti. A pénzügyminiszter az illeték megállapítását mellőzheti, ha ezt az állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás indokolja. Forrás 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről August Krogh Schack August Steenberg Krogh (Grenå, 1874. november 15. – Koppenhága, 1949. szeptember 13.) dán zoológus, fiziológus. 1920-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült a hajszálerek regulációs mechanizmusának felfedezéséért. Tanulmányai és munkahelyei August Krogh 1874. november 15-én született a jütlandi kisvárosban, Grenå-ban. Apja Viggo Krogh hajóépítő, anyja Marie Krogh (lánykori nevén Drechmann) volt. Már az iskolában is vonzódott a természettudományokhoz és sok időt töltött kísérletezéssel. 1893-ban beiratkozott a Koppenhágai Egyetemre, ahol előbb orvostudományt kezdett tanulni, de hamarosan átváltott a zoológiára. 1897-ben kezdett dolgozni Christian Bohr Orvosélettani Laboratóriumában és miután lediplomázott, Bohr állást ajánlott neki. 1908-tól állatélettani kisegítő tanári állást kapott a Koppenhágai Egyetemen, nyolc évvel később pedig tényleges tanár lett; ezt az állását 1945-ös nyugdíjazásáig megtartotta. Ezen kívül egy privát kutatólaborban is dolgozott, amelyet a Carlsberg Alapítvány és a Skandináv Inzulin Alapítvány finanszírozott. Tudományos munkássága Egyetemi hallgatóként a hidrosztatikai nyomás szúnyoglárvákra gyakorolt hatásával kísérletezett és kimutatta, hogy azok belső légbuborékjaik méretváltoztatásával szabályozzák a lebegésüket a vízben. 1902-ben részt vett egy grönlandi expedíción, amely során a vizek oxigén és szén-dioxidtartalmát mérték. Bohr laboratóriumában az élőlények légzőszerveiben lezajló gázcserét tanulmányozta. 1903-as disszertációját is a békák gázanyagcseréjéről írta. Az általa kifejlesztett mikrotonométerrel lehetővé vált a vér oldott gáztartalmának gyors és pontos mérése és bebizonyította, hogy az oxigén levegőből vérbe jutása egyedül a diffúziónak köszönhető. Ezzel megcáfolta Bohr és a neves brit fiziológus, J. S. Haldane nézeteit. Későbbi kísérleteiből kiderült, hogy a rovarok tracheái esetében is elegendő a diffúzió magában a kellő oxigénellátottsághoz. 1906-ban elnyerte az Osztrák Tudományos Akadémia Seegen-díját a szervezet nitrogéngáz-termelésének kimutatásáért. Tanulmányozta az izmok oxigénfelvételét pihenő állapotban, illetve munka közben. Rájött, hogy az izmok összehúzódásakor megnövekedett oxigénszükségletet a kapillárisok felületének megnövelésével (ami részben addig összezáruló hajszálerek megnyitásával történik) biztosítja a szervezet. Ezért a felismeréséért 1920-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült. A hajszálerekkel való munkáját 1922-es könyvében A Kapillárisok anatómiája és élettaná-ban foglalta össze. A későbbiekben az izommunkával kapcsolatos egyéb problémákkal - hőszabályozás, metabolizmus, a táplálkozás hatása a munkakapacitásra, vércukor- és tejsavszintre, stb. - is foglalkozott. Kimutatta, hogy a rovaroknál (és nyugvó állapotban emlősöknél is) az anyagcsere sebessége függ a környező hőmérséklettől, az Arrhenius-egyenlet szerint. Kiszámította, hogy az anyagcsere során lebontott zsír esetében 11%-os a hőveszteség. Izotópok segítségével mérte a sejtmembránon át történő víz- és szervetlen ionmozgást. Számos laboratóriumi műszert talált fel vagy fejlesztett tovább, mint például a spirométert vagy a pedálos ergométert. Nevéhez fűződik a Krogh-elv, miszerint a tanulmányozandó problémához olyan állatmodellt kell választani, amelyen az a legmegfelelőbben megfigyelhető. August Krogh-t díszdoktorrá avatta Edinburgh, Budapest, Lund, Harvard, Göttingen, Oslo és Oxford tudományegyeteme. A dánon kívül számos akadémiának volt tagja, közte a neves brit Royal Society-nek is. Az inzulin gyógyászati alkalmazása August Krogh és felesége (akinél az előző évben diagnosztizálták a cukorbetegséget) 1922-ben az USA-ba látogatott. Itt értesült arról, hogy John Macleod Kanadában felfedezte és izolálta az inzulint. Meglátogatták Macleodot Torontóban és Krogh megszerezte tőle az inzulin tisztítási módszerének licencét. Hazaérkezésük után azonnal munkához láttak, és már 1923 márciusában sikeresen alkalmazták a sertéshasnyálmirigyből tisztított inzulint diabétesz kezelésére. Krogh ezután elindította a gyártást (a mai Novo Nordisk cég elődjét) és megalapította a kutatást segítő Skandináv Inzulin Alapítványt. A későbbiekben kiszállt az üzletből, hogy tudományos munkájára fókuszálhasson. Az általuk készített inzulinnal a feleségét is sikeresen kezelték. Családja August Krogh 1905-ben feleségül vette Birte Marie Jörgensen orvostanhallgatót, aki együtt dolgozott férjével annak gázanyagcserés kísérleteiben. Egy fiuk (aki az Aarhusi Egyetem anatómusa lett) és három lányuk született. A legfiatalabb lány is tudományos pályára lépett, az Egyesült Államokban dolgozott az állatélettan területén. August Krogh Koppenhágában halt meg, 1949. szeptember 13-án, hetvennégy éves korában. Nevét a Koppenhágai Egyetem August Krogh Intézete viseli. Koszmosz–296 Koszmosz–296 (oroszul: Космос 296) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Harmadik nemzedékű Zenyit–4 felderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 központi tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. A Zenyit–4 (oroszul: Зенит-4) GRAU-kódja (11F69) ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1969. augusztus 29-én a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 206 kilométer, az apogeuma 300 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati élettartama 10 nap. A Koszmosz–294 programját folytatta. A visszatérő modul 3100 kilogramm, átmérője 2.3 méter, térfogata 5.2 köbméter. Itt helyezték el a kamerákat (fényképező gépeket). Fotóberendezése Ftor-4 (oroszul: Фтор-4), nagy pontosságú, (3000 milliméterek (3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek. A filmek több ezer kép befogadására voltak alkalmasak. Szolgálati ideje maximum 10 nap. 1969. szeptember 6-án 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Boromys torrei A Boromys torrei az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tüskéspatkányfélék (Echimyidae) családjába tartozó kihalt faj. Előfordulása Kuba területén élt. Csontok alapján ismert faj. Kihalása Kihalásának pontos oka nem ismert, de valószínűleg a betelepített patkányok okozták. Rokonai Egyetlen közeli rokona a Boromys offella nevű, szintén kihalt faj. Épron Épron település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 1636 fő (2015). Épron Biéville-Beuville, Caen, Cambes-en-Plaine, Hérouville-Saint-Clair és Saint-Contest községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szentgyörgyi László Szentgyörgyi László (Kutyfalva, 1937. május 25.) erdélyi magyar villamosmérnök, egyetemi tanár, műszaki szakíró. Kutatási területe Villamos hőtechnika, teljesítmény-elektronika, villamos hajtások. Életútja, munkássága A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumba, majd a kolozsvári Villamosipari Középiskolába járt, itt érettségizett (1955). A Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári (1958), a bukaresti Műegyetem Elektronika és Távközlés Karán mérnöki oklevelet (1965), a brassói egyetemen mérnöki doktorátust (1981). 1965–75 között a Maros Megyei Posta- és Távközlési Igazgatóságon volt osztályvezető, 1975-től a brassói egyetem elektrotechnikai tanszékén tudományos főkutató 1983-ig, ekkor Marosvásárhelyre került, ahol az Elektronikai Kutatóintézet Villamos Hőtechnikai Főosztályának megalapítója és vezetője, 1983–87 és 1993–95 között a Műszaki Egyetem professzora, a Gábor Dénes Főiskola marosvásárhelyi tagozatának megszervezője, vezetője. Közben 1990-től az RMDSZ körzeti bizottságának tagja, ugyanekkor a brassói egyetem keretében doktorátusvezető. Több mint 50 szakdolgozatot s számos ismeretterjesztő írást közölt. Tanulmányai jelentek meg az Electrotehnica, Electronica, Automatica c. folyóiratokban, az II. European Conference on Power Electronics and Applications I. kötetében (Grenoble, 1987), az E. D. P. E. VIII. konferenciájának anyagát tartalmazó kötetben (Kassa, 1988). Kötetben megjelent doktori disszertációja: Contribuţii la acţionarea electrică a electrozilor cuptoarelor cu arc (Bukarest, 1981). Az 1990-es és a 2000-es években az Erdélyi Naplóban publikált közéleti cikkeket és interjúkat a romániai magyarság nevezetes személyiségeivel, köztük Péterfy László nyugalmazott református lelkésszel, falumonográfia-íróval (2002. április 9.), Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltárossal (2002. november 5.), stb. Stazione di Galdo Stazione di Galdo 1987-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Galdo degli Alburni településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Sicignano degli Alburni-Lagonegro-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Castelluccio Petina railway station Ulbrich Andrea Ulbrich Andrea (Budapest, 1964. július 16.) magyar opera-énekesnő. Életpályája Zongoratanulmányait 6 éves korában kezdte, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke lett. Főiskolai tanulmányait 1984-től kezdve a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte Andor Éva osztályában. 1985-ben Jevgenyij Nyeszterenko, 1989-ben pedig Geszty Sylvia mesterkurzusainak volt hallgatója. 1988-ban a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, majd diplomája megszerzése után 1989-től szólistája lett. Itt még fõiskolásként a Parsifal Egy hangjaként debütált. 1986-ban a 21. Antonin Dvorák Énekversenyen diplomát szerez, és ugyanebben az évben a 16. Nemzetközi Énekversenyen Párizsban döntőbe került. Miután a Bécsi Nemzetközi Belvedere Énekversenyen is a döntőbe jutott, meghívást kapott a Müncheni Operaházba. A güteslohi Nemzetközi Énekverseny döntőjében való szereplése, valamint a Magyar Operaház Mándi Alapítvány által felajánlott díj elnyerése eredményeképpen a Berlini Operaházban énekelhetett meghívott előadóművészként. 1990-ben elnyerte a brüsszeli Bel Canto Verseny mezzoszoprán kategóriájának nagydíját. Főbb szerepei Bellini : Norma - Adalgisa Bizet : Carmen - Carmen Donizetti : Boleyn Anna - Giovanna Kodály : Háry János - Örzse Mozart : Titus kegyelme - Sextus Mozart : Così fan tutte - Dorabella Offenbach : Hoffmann meséi - Miklós Rossini : A sevillai borbély - Rosina Rossini : Hamupipőke - Hamupipőke Strauss : A cigánybáró - Czipra Strauss : A rózsalovag - Octavian Verdi : A trubadúr - Azucena Verdi : A szicíliai vecsernye - Ninetta Verdi : Aida - Amneris Verdi : Nabucco - Fenena Verdi : Don Carlos - Eboli Díjai 1989: Mándi Andor-díj 1992: Bartók–Pásztory-díj 1994: Székely Mihály-emlékplakett 1995: Souvenir Díj 2016-os FIFA-klubvilágbajnokság A 2016-os FIFA-klubvilágbajnokság a klubvilágbajnokság 13. kiírása. A tornát december 8. és 16. között rendezték Japánban, amelyet a FIFA 2015 áprilisában jelentett be. Az eseményen 7 klub vesz részt hat konföderáció képviseletében. A tornát a Real Madrid nyerte. Helyszínek 2016. június 9-én a Városi Stadion és a Nemzetközi Stadion lett kijelölve a torna két helyszínéül. Játékvezetők A kijelölt játékvezetők névsora: Kassai Viktor, Ring György és Tóth Vencel révén először kapott szerepet a tornán magyar játékvezetői hármas. Keretek Minden résztvevő klubnak 23 fős keretet kellett nevezni a tornára, ezekből három játékosnak kapusnak kell lennie. Cserére sérülés esetén az adott klub első mérkőzését megelőző 24 órában van lehetőség. A hivatalos kereteket (kivéve a később megnevezett házigazda esetében) 2016. december 1-ig kellett leadni. Lebonyolítás A mérkőzések menetrendjét 2016. július 15-én határozták meg. A FIFA svájci székházában, Zürichben úgy döntöttek, 2016. szeptember 21-én, hogy előre meghatározzák, ( a csapatok és konföderációik erőssége alapján) hogy melyik három klub kezd a negyeddöntőben és melyik klubnak kell selejteznie az odajutásért a házigazda Kasima Antlers csapatával. A Real Madrid és az Atlético Nacional kiemeltként az elődöntőben kezd. Ha egy mérkőzés a rendes játékidőben döntetlenre végződik, akkor: Kétszer tizenöt perces hosszabbítás, majd ha akkor sincs döntés, tizenegyes-párbaj dönt a csapatok közt. Az 5. helyért játszandó helyosztón és a bronzmérkőzésen nincs hosszabbítás, egyből tizenegyesekkel döntik el a győztes kilétét. 2016. március 18-án arról is döntés született, hogy kísérleti jelleggel a hosszabbításban negyedik csere lehetőségét is biztosítják a csapatoknak. 5378 Ellyett Az 5378 Ellyett (ideiglenes jelöléssel 1991 GD) egy kisbolygó a Naprendszerben. Robert H. McNaught fedezte fel 1991. április 9-én. Hegedűs T. András Hegedűs T. András (Budapest, 1943. október 31. – Budapest, 1999. március 11.) klinikai pszichológus, majd pedagógus (tört. szakos iskolai tanár), a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Pedagógiai Tanszékének professzora. A szolnoki Országos Roma Önkormányzat fenntartásában működő Dr. Hegedűs T. András Szakiskola, Középiskola, Általános Iskola és Kollégium névadója (az iskola megszűnt 2016-ban). Élete 1943. október 31-én született (Budapest) 1967-től: Klinikai pszichológus (Pomáz) 1974-1981: Csoportvezető pszichológus (EGYOMI) 1985-től: Tudományos főmunkatárs (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem) 1993-tól: Tanszékvezető (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem) Munkássága Fiatal pszichológusként rájött arra, hogy pedagógusként lehet igazán lehetősége a felnövő nemzedéket formálni. Ugyanakkor munkájában mindig jelen volt a pszichológia iránti érdeklődés. Sokat foglalkozott a nevelés és nevelődés társadalmi problémáival. 1989-ben Forray R. Katalin nal együtt írta meg Az újjáépítés gyermekei - A konszolidáció gyermekei című könyvét, amely azzal foglalkozik, hogy miképpen hagy nyomot az emberekben a gyermekkoruk, pontosabban az, amit a szüleikkel együtt átéltek, vagyis, hogy milyen hatással van a társadalom formálódása. 1990-es években elsősorban a cigány gyermekek szocializációjának kutatásával foglalkozott. Hegedűs T. András munkásságának ezen szakasza fejezi ki legjobban társadalmi érzékenységét, a hátrányos helyzetűek iránti érdeklődését, segíteni akarását. Világnézete szerint nem valósulhat meg a rendszerváltás az esélyegyenlőség megteremtse nélkül, és valószínűleg ennek hatására vállalt politikai szerepet a magyarországi szociáldemokrata mozgalomban. A rendszerváltás után megkezdődtek a lépések a cigány fiatalok iskoláztatásának támogatására. Ehhez szükségessé vált egyre több cigányságot ismertető tanulmány megszületése, illetve a pedagógusok és a szociális munkások egyre mélyebb cigányság ismerete. Hegedűs T. András a Cigány gyermekek szocializációja című könyvével (ami szintén Forray R. Katalinnal való közös munkájából született 1998-ban) útmutatást szeretne nyújtani a cigány tanulók oktatásához, illetve neveléséhez, valamint tananyagot biztosítani a cigányságismeretről. A tanulmány három részből áll: Elméleti bevezetés Tábori krónika Kommentár és értelmezés Az elméleti bevezetés foglalkozik az iskolai beilleszkedés és az úgynevezett „kettős szocializáció” kérdésével, valamint készítettek egy nem reprezentatív vizsgálatot, amely során arra voltak kíváncsiak, hogy milyen tényezők befolyásolják a cigány gyermekek sikerességét, hogyan hat erre a család, illetve a pedagógus. A második rész egy háromhetes nyári táborozás tapasztalatainak elemzésével próbálja szemléltetni, hogyan taníthatók meg a cigány fiatalok arra, hogy vállalják kettős identitásukat. Ez azt a célt szolgálja, hogy a cigány fiatalok megtanulják megőrizni a cigány kultúra értékeit, és átvenni a magyar társadalom attitűdjeit is. A harmadik rész leírja az együttműködés kialakulásának folyamatát, valamit részletesen elemzi a nehézségeket. Hegedűs T. András és Forray R. Katalin úgy vélik: azzal, hogy a cigány fiatalok vállalják a cigány identitásukat, még nem csökken a magyar kultúra iránti érdeklődésük és befogadókészségük. Tekintettel arra, hogy a szerzők tapasztalatai a 80-as, 90-es évek fordulójából származik, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire állja meg a helyét az írás a mai helyzetre vonatkozóan. A Cigányok, iskola, oktatáspolitika (2003) kötetükben is erre keresnek válaszokat, jelentős nemzetközi kitekintéssel. Sajnos fiatalon távozott közülünk, de jelentős szellemi örökséget hagyott maga után. Így ír erről Bogdán Péter[1]: "Hegedűs T. András munkásságát a hetvenedik születésnapján olyan heroikus, tiszteletre méltó, haladó, ember- és polgárjogi szellemiségű tevékenységnek látom, amely a romák kulturális hátterét vonatkoztatási (abból eredő) rendszerként használta a cigány gyermekek iskolai problémáinak leírásához. Éppen ezért méltóságot és tiszteletet követelt neki. A romák iránti megbecsülés igénye ma már sokszor feltétlen reflexként működik a nem roma közösségekben." Díjai MTA elnöki jutalom 1977, 1988 A Közgazdaságképzésért 1992 Művei Könyvek 1985- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Az együttélés rejtett szabályai. Egy cigány csoport sikerének mértéke és ára az iskolában. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest. 95 p. 1987- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Tanulmányok a cigányság beilleszkedéséről . Országos Pedagógiai Intézet, Budapest. 187 p. 1989- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Az újjáépítés gyermekei - a konszolidáció gyermekei. Magvető. Gyorsuló idő , Budapest, 236 p. 1989- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A cigány kultúra esélyeiről. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 152. p. 1990- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A cigány etnikum újjászületőben. Tanulmány a családról és az iskoláról. Közoktatási Kutatások , Akadémiai, Budapest, 135 p. 1991- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Két tanulmány a cigány gyermekekről. Közoktatási Kutatások . Akadémiai, 164 p. 1997 Hegedűs T. András: Pszichológia. AULA, Budapest, 2087. p 1998- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Cigány gyermekek szocializációja , AULA, Budapest, 391. p. 2003 Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Új Mandátum, Budapest, 293 p. Tanulmányok 1978 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Köznevelés, intézményhálózat, településszerkezet . In: Köznevelésünk évkönyve 1976-77. Szerk. Zibolen Endre és Jáki László. Tankönyvkiadó, Budapest. 153-159. 1979 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A magyar általános iskolai hálózat néhány jellemzőjének faktoranalízise . Magyar Pedagógia, 3:290-295. 1980 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Egyenetlenségek a magyar általános iskolai hálózatban. Pedagógiai Szemle, 2:99-110. 1983 - Forray R. Katalin: A szociálökológiai oktatáskutatásról . Magyar Pedagógia, 3. - cit: Hegedűs T. András: A társadalomtudományok integrációja - az ökológia a pszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle, 1984. 1:42-58. 1986 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: "Magyar" iskola - cigány csoport. Gyermekek két kultúra között. Ifjúsági Szemle, 2:35-43. 1987 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A cigány gyerekek iskoláztatásának néhány ellentmondása. Köznevelés, 19:3-4. 1987 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Nőies és férfias iskolázási magatartások - iskolai ideológiák. Magyar Pedagógia, 3: 231-246. 1988 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Socializzazione biculturale. Studio su un gruppo di Rom di Budapest. Lacio Drom (Róma), vol. 24.:2-3. 57-68. p. 1988 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Hungarian Schools and Gypsies: Children Caught Between Two Cultures. Youth Review - Ifjúsági Szemle, 62-77. 1988 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Tradicionális családi nevelés és iskolai magatartás egy innovatív cigány közösségben. Pedagógiai Szemle, 2:124-137. 1989 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A konszolidáció gyermekei. Kortárs, 8:118-126. p. 1989 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Differences in the upbringing and behaviour of Romani boys and girls, as seen by teachers. Journal of Multilingual and Multicultural Development (London), Vol. 10. 6:515-528. 1989 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Tipikus iskolák cigány kultúrák mellett. In: Forray R. K. - Hegedűs T. A. szerk: A cigány kultúra esélyeiről, OPI Budapest, ERFATERV, 9- 91. 1990 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Többféle kultúrára támaszkodó nevelés. Köznevelés, 2:4-5. 1990 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Bikulturelle Sozialisation: Eine Fallstudie über eine Budapester Roma-Gruppe. In: Karady, V.- Mitter, W. (ed.): Bildungswesen in Mitteleuropa im 19. und 20. Jahrhundert. Deutsches Institut für Internationale Pädagogische Forschung. Böhlau Verlag, Köln, Wien. 115-140. 1991 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Útban a középfok felé. In: Utasi Ĺgnes - Mészáros Ĺgnes (szerk.): Cigánylét. MTA Politikai Tudományok Intézete, 201-228 1991 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Nincs kisebbségi oktatásügy hazánkban. INFOTársadalomtudomány, 18:39-43. p. 1991 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Cigány gyermekek háromhetes tábora 1990-ben . Uj Pedagógiai Szemle, 12:72-81. 1992 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Egy kultúrantropológiai kísérlet. Iskolakultúra, 11- 12: 94-103. 1993 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Schulpolitik und nationale Minderheiten. Educatio, 2. 245-252. 1993 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Sprachenunterricht und nationale Minderheiten in Ungarn. Pädagogik und Schule in Ost und West, 1. 21-26. - cit: Gutsche, M.: Das ungarische Bildungswesen im Umbruch. Von Reformen zur Transformation, Böhlau, 1996, Köln, Weimar, Wien 163; 264. 1993 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A Review of the National and Ethnic Minorities Education in Hungary. In: Devetak, Silvo (ed): Small Nations and Ethnic Minorities in an Emerging Europe. Slavica Verlag Anton Kovac, München, p. 278-282. 1994 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Die letzte Völkerwanderung. WAS 76, (Wien) 34- 41. p. 1994 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Cigány tanulók az általános iskolában . Iskolakultúra, 20, 12-19. p. 1994 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Tradicionális családi nevelés és iskolai magatartás egy innovatív cigány közösségben. In: Nyári László szerk: "Mig én rólad mindent, te rólam semmit sem tudsz". Családpolitikai füzetek, Agroinform, Budapest, 59-77. p. 1995- Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Hogyan és miért nem működik a nemzetiségietnikai oktatást kiegészítő állami támogatás I. rész. Amaro Drom 5:24-26. II.rész.: Hogyan és miért nem működik, Amaro Drom, 6:24 - 25. 1995 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Oktatáspolitikai változások a cigány gyerekek iskoláztatásában. Iskolakultúra, 24:7-18. Posztumusz: 2001 - Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Oktatáspolitikai változások a cigány gyerekek iskoláztatásában . In: Andor Mihály szerk: Romák és oktatás. Iskolakultúra:13-30 2001 - Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Cigány tanulók az általános iskolákban (egy empirikus vizsgálat tapasztalatai). In: Andor Mihály szerk: Romák és oktatás. Iskolakultúra. 74-84 2001 - Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Particularism, universalism and teaching someone to be different. In: Fényes Cs., McDonald, Ch., Mészáros, A szerk: The Roma Education. Resource Book. Volume 1., Open Society Institut, Budapest, 45-48 p. 2001 - Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Teachers on the Gypsy Culture. In: Fényes Cs., McDonald, Ch., Mészáros, A szerk: The Roma Education. Resource Book. Volume 1., Open Society Institut, Budapest, 178-184 Sokszorosítások, szakértői anyagok, előadások 1976 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Beszámoló az általános iskolák országos kataszterének létrehozásáról és felhasználásának néhány lehetőségéről. MTA Pedagógiai Kutató Csoport, Rendszer - és szervezetkutatás 17. Budapest, 20. p. 1977 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Vizsgálatok az iskolai adminisztráció köréből. Iskolakutatás 21. MTA Pedagógiai Kutató Csoport 1987 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András : Az informatika társadalmi fogadókészségéről. Marx Károly Közgazdaságtud. Egyetem, NTI TPO, 22 p. 1989 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Tézisek a Cigány Ifjusági Szövetség oktatáspolitikai koncepciójához. Oktatáskutató Intézet, 39 p. 1991 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Regionalism in Hungary. Oktatáskutató Intézet, 7 p 1991 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Támogatás és integráció. Oktatáspolitikai szempontok a cigányság iskolázásához. Kutatás Közben 160. Oktatáskutató Intézet, 28 p. 1993 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András : Problem of ethnic groups: What can school do for righteousness and legality? , BKE Ped. Tanszék, (kézirat), 12. p. 1993 - Forray R. Katalin, Hegedűs T. András Kozma Tamás, Szabó László Tamás): Etnikum, kisebbség, multikulturális nevelés. Az oktatásügy fejlesztésének tudományozás megalapozása. Szakértői anyag a MKM felkérésére, Oktatáskutató Intézet, dok. 1994 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: A rasszizmus, xenofóbia, antiszemitizmus és intolerancia elleni intézkedések Magyarországon (Készült az MKM megbízásából), Oktatáskutató Intézet, 1994. 25 p 1995 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Előszó. In: Forray R. K. szerk: Publikációk a cigányság oktatásáról. Oktatáskutató Intézet, Kutatás Közben, 208. 5-15. p. 1995 - Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Judice and Prejudice. In: Auzias C. - Gheorghe N. eds.: Rapport general sur les discrimination contre les enfants Roms. UNICEF-ICDC, Firenze Sárkányfa A sárkányfa vagy sárkányvérfa (Dracaena) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a spárgafélék (Asparagaceae) családjának Nolinoideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Neve az ógörög δράκαινα, nőstény sárkány szóból származik, amit az egyes fajainak (valószínűleg leginkább a D. cinnabari-nak) felsértett törzséből kifolyó, megszáradva vörös színű gyantáról (sárkányvér) kapott. Korábban az agávéfélék családjába, egyes más osztályozások pedig saját családba, a Dracaenaceae-be sorolták. Az APG II rendszerben még a molekuláris genetikai vizsgálatok, illetve az összevont lepellevelek, 6 porzója, kevés magvú bogyótermése alapján a csodabogyófélék (Ruscaceae) családjába sorolták. Mintegy negyven, főként óvilági trópusi cserje vagy fafaj tartozik ide, amelyek közül többet dísznövényként is tartanak. Egyik legismertebb fajuk az Afrika keleti csúcsánál levő Szokotra szigeten növő szokotrai sárkányfa (D. cinnabari), a másik a Kanári-szigeteken növő kanári sárkányfa (D. draco). Valaha jóformán egybefüggő sárkányfaerdő borította Porto Santo szigetét is, ez azonban a helytelen erdőgazdálkodás eredményeként kipusztult, csak Madeirán maradt meg néhány sárkányfa. Az Arab-tábla félsivatagi tájain él a fűrészes levelű arab sárkányfa (D. serrulata). A núbiai sárkányfa (D. ombet) reliktum fajként az Észak-Afrika keleti részén a Vörös-tengerre néző sziklás hegyvidék lakója. Alkatuk szerint két csoportba oszthatók: Az egyik csoportba faméretű fajok tartoznak vaskos törzzsel, merev, széles alapú levelekkel; ezek félsivatagos területeken nőnek, és sárkányfák, üstökösfák néven ismeretesek A másik csoportba kisebb, cserjeméretű fajok tartoznak karcsú szárral, hajlékony szalag formájú levelekkel; ezek esőerdők aljnövényzetében nőnek, és gyakran szobanövényként is tartják őket. Fajok Dracaena americana Dracaena arborea szokotrai sárkányfa (Dracaena cinnabari) kanári sárkányfa (Dracaena draco) núbiai sárkányfa (Dracaena ombet) arab sárkányfa (Dracaena serrulata) Dracaena aletriformis Dracaena bicolor Dracaena cincta Dracaena concinna Dracaena elliptica sávos sárkányfa (Dracaena deremensis) illatos sárkányfa (Dracaena fragrans) Dracaena goldieana Dracaena hookeriana Dracaena mannii tarka sárkányfa (Dracaena marginata) Dracaena marmorata Dracaena phrynioides Dracaena reflexa fehérszélű sárkányfa (Dracaena sanderiana) bokros sárkányfa (Dracaena surculosa) Dracaena thalioides Dracaena umbraculifera Légiharc-rakéta A légiharc-rakéta, vagy levegő–levegő rakéta olyan (jellemzően irányított) rakétafegyver, amelyet repülőgépről indítanak általában egy másik repülőgép megsemmisítése céljából. Meghajtásukat rakétahajtóművek végzik. Légiharc-rakéták esetében legelterjedtebbek a szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművek, ritkábban folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművet is alkalmaznak. Újabban a torlósugár-hajtómű is megjelent a légiharc-rakétákban. Hatótávolságuk alapján megkülönböztetünk kis, közepes és nagy hatótávolságú légiharc-rakétákat. Történetük A II. világháború előtti időszak Az első, rakétákkal vívott légiharcra 1939. augusztus 20-án a szovjet–japán háború alatt került sor Halhin-golnál. Öt szovjet I–16-os vadászrepülőgép szállt fel RSZ–82 nemirányított levegő-föld rakétákkal felszerelve. A szovjet gépek rakétatűzzel két japán repülőgépet semmisítettek meg. Már az első világháborúban is használtak rakétákat, de kizárólag léggömbök ellen. A II. világháború alatt A második világháború alatt a német mérnökök több kísérletet is végeztek levegő-levegő rakétákkal. A harcok során bevetették a WGr.21-es, valamint az R4M típusú nemirányított rakétákat, előbbit Focke-Wulf Fw 190 vadászrepülőgépeken, utóbbit a Messerschmidt Me 262 sugárhajtású vadászrepülőgépeken alkalmazták. A német pilóták több légigyőzelmet is arattak velük, elsősorban nehézbombázók, valamint rosszul manőverező célpontok ellen voltak sikeresek. A szovjet légierő csak elvétve alkalmazta légi célok ellen levegő-föld rakétáit, nem vált általános gyakorlattá. A német mérnökök létrehozták az első irányítható rakétákat is, a Ruhrstal X–4 és X–7 típusokat. A rakéta vezetékes irányítású volt, azaz a rakéta egy vékony vezetéket húzott maga után, amelyen keresztül elektromos jelekkel irányította a pilóta a rakétát. Az X–4 folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművel felszerelt levegő-levegő, az X–7 pedig szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművel rendelkező, földi célok elleni páncéltörő változat volt. Éles bevetést ezekkel a fegyverekkel valószínűleg sohasem végeztek, ám a vezetékes irányítási módszer a páncéltörő rakétáknál elterjedt irányítási módszer lett. A németek foglalkoztak infravörös vezérlésű rakéták megépítésének lehetőségével is, ám ezek a tervek a háború alatt nem valósultak meg. A világháború után A háború után rohamos fejlődésnek indult a rakétatudomány. Ez, és az elektronika fejlődése egyre pontosabb és hatásosabb rakétafegyverek megépítését tette lehetővé, és a légiharc-rakéták lettek a vadászrepülőgépek légi célok elleni fő fegyverei. Az 1960-as években olyannyira a rakétákra alapozták a légiharcot, hogy a kor vadászrepülőgépeinek többségéből a közelharc fegyverének számító géppuskákat és gépágyúkat is elhagyták. Ezek az 1970-es években újra visszakerültek a repülőgépekre. Irányítási módok Vezetősugaras irányítás A vezetősugaras irányítás egy kezdetleges módszer a rakéták célbajuttatására. A rakétát hordozó repülőgép rádiólokátora tűzvezető üzemmódban az általa befogott cél felé vékony sugárnyalábot, ún. tűnyalábot sugároz, a rakéta pedig ebben a sugárban haladva jut el a célpontjához. A rendszer hátránya, hogy csak nagy méretű, rosszul manőverező célpontok ellen lehetett hatékonyan alkalmazni, mert a pilótánk állandóan a célpontra kellett irányítania a vezető sugárnyalábot, ezért manőverező légiharcban gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult ez az eljárás. Vezetősugaras irányítást alkalmaztak a szovjet K–5 (NATO-kódja: AA–1 Alkali) rakétákon, amelyekkel a MiG–17, MiG–19 és Szu–9 vadászrepülőgépeket szerelték fel. A RAF a Fireflash vezetősugaras légiharc-rakétát alkalmazta. Félaktív lokátoros önirányítás A félaktív lokátoros önirányítás egyszerű és napjainkban még mindig elterjedt technológiának számít a légiharc-rakétáknál. A vadászrepülőgép radarja sugárnyalábjával besugározza a célt, a rakéta lokátora pedig a célról visszaverődő jelek alapján vezeti célra a rakétát. A rendszer előnye, hogy a rakéta irányítórendszere egyszerű és olcsó. Hátránya, hogy a rakétát indító repülőgép rádiólokátora sugárnyalábját a rakéta célba éréséig a célon kell tartani, ez pedig korlátozza a támadó repülőgép manőverezési lehetőségeit. A rádiólokátor sugárzását a megtámadott repülőgép észlelheti, így kitérő manővereket tehet, és elektronikus ellentevékenységgel a támadó gép radarja is zavarható. A félaktív lokátoros önirányítású rakéták tipikus képviselői az amerikai fejlesztésű AIM–7 Sparrow és a szovjet R–27 (NATO-kódja: AA–10 Alamo). Aktív lokátoros önirányítás Elterjedten alkalmazott irányítási módszer. A rakéta saját rádiólokátorral van felszerelve, az általa kibocsátott és a célról visszaverődött radarhullámok alapján vezeti célba a rakétát az önirányító berendezés. Előnye, hogy az indító gép és a rakéta között nincs kapcsolat, megvalósul a "tüzelj és felejtsd el" elv, a támadó repülőgép távozhat az indítás helyszínéről. A nagy hatótávolságú légiharc-rakéták jellemző irányítási módja. Aktív lokátoros önirányítást alkalmazó elterjedt légiharc rakéta az amerikai AIM–120 AMRAAM, valamint a szovjet/orosz R–77 és R–33 típusok. Infravörös önirányítás Az infravörös önirányítású rakéta hőkeresője az ellenséges légi objektum által kibocsátott infavörös hullámokat érzékeli, és a rendszer az infravörös hullámok forrásába irányítja a rakétát. Jellemzően erős infravörös hullámokat bocsát ki a repülőgépek hajtóműve. A rendszer előnye, hogy rádiólokátor nélkül is alkalmazható, az ellenséges cél nem érzékeli a befogást, valamint, hogy radarral nehezen észlelhető objektumok (például lopakodó technológiát alkalmazó célok) ellen is hatékony. A kis hatótávolságú (max. ~20 km) közelharc rakéták többnyire infravörös önirányításúak. Az infravörös önirányítás hátránya, hogy hatékonysága függ a légköri viszonyoktól, infracsapdák kilövésével a rakéta eltéríthető céljától, és a Nap irányában korlátozottan alkalmazható. Az infravörös önirányítást alkalmazó rakéták klasszikus képviselői az amerikai AIM–9 Sidewinder, a francia Matra Magic II, és a szovjet R–3SZ (NATO-kódja: AA-2 Atoll). Elektrooptikai önirányítás Működési elve lényegében megegyezik az infravörös önirányításéval, azonban a rakéták elektrooptikai érzékelője az infravöröstől eltérő, más hullámhosszúságú tartományban is érzékeli a légicél által kibocsátott hullámokat. Előnyös tulajdonsága, hogy alacsony hőkibocsátású célok ellen is hatásosan alkalmazható, valamint kiküszöböli az infravörös zavarást, és a Nap eltérítő hatását. Például az izraeli Python 5 légiharc-rakéta is alkalmaz elektrooptikai önirányítást. Alkalmazott tudományok egyeteme Az alkalmazott tudományok egyeteme elnevezés a magyar felsőoktatási rendszerben működő intézmények egyik kategóriája, az egyetemek és főiskolák melletti harmadik besorolás. Fogalom A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény határozza meg ezt a kategóriát. A törvényi előírások szerint az az intézmény felel meg a besorolás feltételinek, amely legalább négy alapképzési szakon és két mesterképzési szakon jogosult képzésre, legalább két szakon duális képzést folytat (ha engedélye van olyan képzési területre, ahol ez lehetséges) munkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott oktatóinak, kutatóinak legalább negyvenöt százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, képzéseit képes idegen nyelven folytatni az általa indított szakok egy részén, valamint tudományos diákkört működtet. Nem kell képesnek lennie doktori képzésre. Rektor Az alkalmazott tudományok egyetemének vezetője a rektor. Rektor olyan személy lehet, aki egyetemi tanár, főiskolai tanár, egyetemi docens, tudományos tanácsadó vagy kutatóprofesszor munkakörben van alkalmazva. Intézmények A következő intézmények tartoznak az alkalmazott tudományok egyeteme kategóriába: Budapesti Gazdasági Egyetem Budapesti Metropolitan Egyetem Dunaújvárosi Egyetem Edutus Egyetem Eszterházy Károly Egyetem Kodolányi János Egyetem Milton Friedman Egyetem Neumann János Egyetem Nyíregyházi Egyetem Alkalmazásfejlesztési keretrendszer A számítógép-programozásban az alkalmazásfejlesztési keretrendszer egy szoftverfejlesztési keretrendszert tartalmaz, amit szoftverfejlesztők használnak, hogy létrehozzák egy operációs rendszer, egy webalkalmazás vagy egy alkalmazás standard struktúráját. Az alkalmazásfejlesztési keretrendszerek a grafikus felhasználói felületek elterjedésével lettek népszerűek, mivel ezek támogatják a standard struktúrát az alkalmazásokhoz. A programozók úgy találták, hogy sokkal könnyebb létrehozni egy automatikus GUI készítő eszközt standard környezetek használatával, mivel ezek előre meghatározzák az alkalmazás mögöttes kódstruktúráját. A fejlesztők rendszeresen használnak objektumorientált programozási technikákat, hogy implementálják az egyedi részeit egy programnak, ami így örökli a már létező osztályait a környezetnek. Példák Egyik első az Apple által kifejlesztett MacApp volt 1985-ben. Eredetileg a Pascal egy objektumorientált verziójában írták, de később újraírták C++ -ban. Szabadszoftveres fejlesztői környezetek is vannak, például a Mozilla , az OpenOffice.org , a LibreOffice , a GNOME , a KDE és az Eclipse projektek részeként. A Microsoft is készített egy környezetet C++-ban a Windows számára Microsoft Foundation Class Library néven. Sok környezet, keretrendszer képes pfatformfüggetlen alkalmazások létrehozására, ilyen például a Qt , a wxWidgets, a Fox toolkit és az Eclipse RCP. Az Oracle Application Development Framework (Oracle ADF) Java -alapú rendszerek létrehozását segíti Drymophila malura A Drymophila malura a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1825-ben, a Myothera nembe Myothera malura néven. Előfordulása Argentína, Brazília és Paraguay területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13,5–14,5 centiméter, testtömege 11–13 gramm. Életmódja Kevésbé ismert, valószínűleg rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 17.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 17.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Csortea-csúcs A 2427 méter magas Csortea-csúcs (románul: Vârful Ciortea, németül Hohe Scharte) a Fogarasi-havasok része. Zöldkoronás erdeinimfa A zöldkoronás erdeinimfa (Thalurania fannyi) a madarak (Aves) osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása A Csendes-óceán parti sávjában Panama, Kolumbia, Ecuador, és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi éghajlati övezetben lévő síkvidéki- és hegyi esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Alfajai Thalurania fannyi fannyi (Delattre & Bourcier, 1846) Thalurania fannyi hypochlora Gould, 1871 Thalurania fannyi subtropicalis Griscom, 1932 Thalurania fannyi verticeps (Gould, 1851) Megjelenése Átlagos testhossza 9,5-10 centiméter, testtömege 4.7 gramm. Mesztákon (Brád község) Mesztákon (románul Mesteacăn): falu Romániában Hunyad megyében. Fekvése Brádtól 5 km-re északnyugatra fekszik. Története Itt tartotta 1784. október 31-én Horea nevezetes beszédét azon a gyűlésen, amelyen elhatározták, hogy felkelnek a magyarok ellen. 1910-ben 734, túlnyomórészt román lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hunyad vármegye Körösbányai járásához tartozott. Nashorn A Nashorn tankelhárító a Harmadik Birodalom sikeres páncélvadásza, mely bármely szövetséges páncélossal fel tudta venni a versenyt. Tervezés A Hornisse-t (Lódarázs) – amit később Nashorn-nak (Orrszarvú) is neveztek mert Hitler nem tartotta elég fenyegetőnek a Hornisse nevet – a 8,8 cm-es Pak 43/1-es L/71-es ágyú hordozására tervezték. Előzménye a Panzerjäger 10,5 Dickermax nevű prototípus volt, amely a nagy terhet jelentő 10,5 cm-es lövegével műszakilag megbízhatatlan volt, ezért cserélték le a 8,8 cm-esre. Ez a németek által a második világháborúban gyártott egyik legerősebb harckocsi ágyú, így a háború egyik legsikeresebb páncéltörő lövege. A lövedék 1080 m/s-os kezdősebességével bármely, a szövetségeseknél hadrendben álló páncélos kilövésére alkalmas volt. 1942 októberében az a döntés született, hogy az eredetileg megrendelt 500 darabból 100-at a nyári támadásban vetnek be a keleti fronton. Itt is, mint a Hummel vagy a Panzerjäger 12,8 Selbstfahrlafette esetében, egy meghosszabbított Panzer IV-es alvázat használtak fel úgy, hogy a motort előrébb, a váz közepére helyezték, de beépítettek PzKpfw III alkatrészeket is. Alkalmazása Mintegy 494 Nashornt szállítottak le 1943 februárja és 1945 márciusa között. Az önálló nehéz-páncéltörő alakulatoknál rendszeresítették, melyeket a hadseregek és hadtestek támogatására állítottak fel. Ily módon hatékony páncélvadászosztagokat szerveztek belőlük, különösen a keleti fronton, ahol a szovjet T–34-ek százait lőtték ki. Az első Wehrmacht alakulat, amelyet Nashorn tankelhárító lövegekkel láttak el, a 655. nehézpáncéltörő hadosztály a keleti fronton, 1943 nyarán. Összesen még öt másik nehézpáncélvadász-egységet alakítottak, melyek szolgálatba álltak Olaszországban, a nyugati fronton és a Szovjetunióban is. Forrás Steve Crawford: Harckocsik a II. világháborúban. George Forty: Tankok világenciklopédiája (Atheneum 2000, Bp. 2006) Az elfelejtett éjszaka (Vámpírnaplók) Az elfelejtett éjszaka (The Night of the Comet) a Vámpírnaplók című amerikai sorozat első évadjának második epizódja. Epizódismertető Mystic Falls lakói ünnepséget rendeznek egy, a város felett elhaladó üstökös alkalmából. Vicki állapota Damon támadása után nehezen javul, folyton rémeket lát. Stefan, hogy segítsen a lány és a saját helyzetén, befolyásolja az emlékeit, de Matt megzavarja, később kérdőre vonja a fiút. Jeremyvel egyre több gond van az iskolában és Jenna nem tudja, hogy mit tegyen. Elena megismerkedik Damonnal, aki kérdéseket vet fel a lányban Stefan múltjával kapcsolatban. Damon ismét próbára teszi Stefant, s közben egyre több áldozatot követel a bosszúja. .tj A .tj Tádzsikisztán internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1995-ben hoztak létre. Regisztrálni tanúsítvánnyal rendelkező regisztrátorokon keresztül lehet. Második szintű tartománykódok ac.tj aero.tj biz.tj co.tj com.tj coop.tj dyn.tj edu.tj go.tj gov.tj info.tj int.tj mil.tj museum.tj my.tj name.tj net.tj org.tj per.tj pro.tj web.tj Vranići kod Vižinade Vranići kod Vižinade (olaszul: Vranici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Vižinadához tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Pazintól 21 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra fekszik. Története 1880-ban 28, 1910-ben 31 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak már nem volt állandó lakossága. La Rue-Saint-Pierre (Seine-Maritime) La Rue-Saint-Pierre település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 798 fő (2015). La Rue-Saint-Pierre Cailly, Estouteville-Écalles, Longuerue, Pierreval, Saint-André-sur-Cailly, Vieux-Manoir és Yquebeuf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rabbids: Invázió A Rabbids: Invázió egy animációs sorozat, melynek premierje 2013. augusztus 3.-án volt a Nickelodeonon. A sorozatot egy videojáték alapján készítették. Tartalom Nem tudni hogy jöttek a földre, de tudjuk, hogy játszani akarnak. A 6 cuki nyúl mindig bajt kever amikor csak tud. Ha történik is valami az az ő hibájuk. Eközbe persze mindig cuki dolgokat csinálnak. Bajcsay Mária Bajcsay Mária (Nagydorog, 1946. december 12. –) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Életpályája Bajcsay András és Czirják Szilágyi Irma gyermekeként született. 1966-1970 között a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem hallgatója volt. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen irodalmi színpadot alapított, amellyel 1968-ban megnyerte a Magyar Televízió Ki mit tud? versenyét. 1970-1977 között a Huszonötödik Színházban játszott. 1977-től 1980-ig a Népszínház színésznője volt. 1980-1982 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1982-től 12 évig a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. 1994-2005 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 2005 óta a Szegedi Nemzeti Színház színművésze. Magánélete 1970-ben házasságot kötött Györffy Miklós író-műfordítóval. Két lányuk született, Anna (1976) és Róza (1978). Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 112.; ugyanitt harminckilenc színházi felvételen is látható. Színházi rendezései O’Neill: Boldogtalan hold (1999) Filmjei Szerelmesfilm (1970) Staféta (1971) Szeptember végén (1973) Szerelmem, Elektra (1974) Ha megjön József (1975) Szürkezakós és a mama (1976) Brutus (1981) Visszaesők (1982) Szomszédok (1987-1988) Egy tekercs valóság (1998) Vaszilij Mihajlovics Alekszejev Vaszilij Mihajlovics Alekszejev (oroszul: Василий Михайлович Алексеев; Szentpétervár, 1881. január 14. – Leningrád, 1951. május 12.) szovjet-orosz sinológus. Élete és munkássága Alekszejev 1902-ben diplomázott a Cári Szentpétervári Egyetemen. 1907-ben Édouard Chavannes-nal beutazták Kínát, amelynek eredményeképpen olyan régi műemlékeket írtak le, amelyek a nyugati sinológia számára korábban ismeretlenek voltak. Kutatóként dolgozott a British Museum, a Bibliothèque nationale de France-ban, a Museum für Völkerkundeban és a Guimet Múzeumban is. 1919-ben társszerkesztője lett az akkor frissen alapított Világirodalmi Könyvkiadónak, amelynek keleti részlegét ő irányította. Szépirodalmi fordításai közül kiemelkedik Pu Szung-ling elbeszéléseinek orosz nyelvű tolmácsolása. Kutatói és tudományszervezői munkássága mellett jelentős szerepet játszott a szovjet-orosz sinológia következő nemzedékének nevelésében is, tanítványa volt J. K. Suckij, L. Ny. Menysikov, I. M. Osanyin, B. L. Riftyin és sokan mások. Légpárnás kalapács A légpárnás kalapácsok a mechanikus működtetésű, forgattyús hajtóművel hajtott gépi kalapácsok közé tartoznak. Fő felhasználási területük a szabadalakító kovácsolás. A hajtómű elhelyezése, illetve a légsűrítő henger elhelyezkedése alapján ferde és párhuzamos hengerű kivitelű légpárnás kalapácsokat különböztetnek meg. A kalapács fejlődéstörténete A légpárnás kalapácsokat a szabadalakító kalapácsoknál kényelmes működtetést biztosító forgattyús hajtómű alkalmazási igénye hívta életre. A hajtómű és a medve közötti közvetlen kapcsolat a rendszer túlhatározottsága miatt nem célszerű, ezért rugalmas elemet kell közbeiktatni. Így jöttek létre a rugós kalapácsok, ahol laprugó-köteg, valamint a légpárnás kalapácsok, amelyeknél légpárna biztosítja a rugalmas kapcsolatot. Az első kísérlet eredményeként született a Schmidt-féle légpárnás kalapács, amelynél a hajtóművet az állvány felső részére építették, ehhez kapcsolódott a pneumatikus henger. A hengerben dugattyú helyezkedett el, alul és felül légpárnával. A medvét a dugattyúrúdhoz kapcsolták. A berendezésnek komoly hátránya, hogy igen magas az állvány, instabil a szerkezet, valamint a hajtóműnek túl nagy, nehezen vezethető lengő tömeget kellett mozgatnia (léghenger, dugattyú, dugattyúrúd, medve). Az Arns-féle kalapács megépítésével az előbbi hátrányait igyekeztek kiküszöbölni. Ennél a konstrukciónál a léghengert fix helyzetben rögzítették, ebben mozgott a forgattyús hajtómű által hajtott légsűrítő dugattyú. A medvéhez kapcsolódott a munkadugattyú (gyakran egy egységként a medvével), és a szeleppel szabályozható légpárna a két dugattyú között helyezkedett el. A mozgatott tömeg valóban csökkent, hiszen a léghengert már nem kellett mozgatni, de a szerkezet magassága nem csökkent számottevő mértékben. Az optimális megoldást a Yeakly-féle kalapács megtervezésével igyekeztek elérni. A léghengert kettéválasztották, a felsőt mintegy 160°-kal elfordították – a két térrész közötti kapcsolat megtartásával –, a forgattyús hajtóművet pedig alulra építették be. Ebből a típusból fejlődtek ki a korszerű, kettős működésű légpárnás kalapácsok. A kettős működésű kalapácsok üzemtana A kettős működés azt jelenti a légkalapácsok esetén, hogy légsűrítő és a munkahenger mindkét – alsó és felső – térfele összeköttetésben van, így a medve mozgatását nem csupán egyetlen légpárna biztosítja, hanem kettő. Külső megjelenése ettől függetlenül a klasszikus Yeakly-típussal majdnem azonos. A medvét kb. 20 kPa túlnyomású levegő emeli. A légpárnás kalapácsok jellemző adatainak legnagyobb értékei: a medve tömege 2000 kg, az ütésszám – típustól és korszerűségtől függően – 150–300 1/min, az ütési energia 50 kJ körül alakul. A forgattyús hajtóművel közvetlen kapcsolatban lévő légsűrítő dugattyú szabályos lengőmozgást végez, míg a medve szabadlöketű, az erőátvitelt a légpárna biztosítja. A két elem egymáshoz viszonyított mozgása az út- és sebességdiagramon kísérhető figyelemmel. Látható, hogy a légsűrítő dugattyú indulását a medve dugattyúja bizonyos késéssel követi. Ennek az az oka, hogy a medve dugattyúja csak akkor tud mozdulni, amikor a légsűrítő az emeléshez szükséges mértékű nyomáskülönbséget tud előállítani. Az is megfigyelhető, hogy a légsűrítő dugattyú felső holtpontjának elérése után a munkadugattyú még továbblendül, így a tényleges lökethossz nagyobb lesz a forgattyú átmérőjétől. A munkadugattyú felső térrészében a levegő nyomása mintegy 30 kPa-ra nő, ami a lefelé induló medvének járulékos gyorsítást, kezdeti impulzust biztosít. A légpárnás kalapács ütésének sajátossága, hogy „tapadó” jellegű, mert a beütés után a medve – mint láttuk – csak bizonyos késéssel tudja elkezdeni az emelkedést. A kalapács ütési energiája a összefüggés szerint számítható. A képletben m a medve tömege, v pedig a beütési sebessége. Utóbbi nagysága a lökethossztól (H) és a lefelé haladó medve gyorsulásától ale függ: A lefelé haladó medve gyorsulása a következő egyenlőségből fejezhető ki: ahol A a dugattyúfelület, p a levegő nyomása, az indexben szereplő a az alsó, f a felső térrészt jelöli. A 0,1-es szorzótényezővel a 10%-osnak feltételezett súrlódó erőket vesszük figyelembe. Szerkezeti megoldások A kettős működésű légpárnás kalapácsok a forgattyús hajtómű elhelyezése szerint ferde vagy párhuzamos hengerű kivitelben készülhetnek. A légsűrítő henger ferde elrendezését a hajtóműnek a Yeakly-féle megoldás szerinti elhelyezése indokolja. Ha viszont végforgattyút alkalmaznak, akkor lehetőség van a hengerek párhuzamos elrendezésére. A végforgattyú alkalmazása azonban szilárdságtani szempontból kedvezőtlen, ezzel szemben a két oldalon csapágyazott forgattyús tengely jobban terhelhető. Ezért a ferde hengerű légkalapáccsal nagyobb alakító erőt lehet elérni. A nagyobb ütésszámú, ún. gyorsjáratú kalapácsok munkahengere jobban melegszik, ezért ezek köpenyét vízhűtéssel látják el. A légpárnás kalapácsok öntött egyállványos kivitelben készülnek. A ferde hengerű kalapács állványát erősebbre készítik, mert nagyobb a kinyúlása, mint a párhuzamos hengerűé, ennél fogva nagyobb helyet biztosít a tőke körül a kovácsok számára. A tőke az állványtól külön van alapozva. A medve vezetése a hosszú kinyúlás miatt nem könnyű, hosszú vezetőpersellyel igyekeznek megoldani, sőt nem ritkán belső vezetőhüvelyt is alkalmaznak. Ilyenkor a dugattyú rúdja üreges, ebben csúszik a vezetőhüvely. Hogy a kör keresztmetszetű dugattyú ne tudjon elfordulni függőleges tengelye körül, a dugattyúrudat két oldalt „lelapolják”. A légpárnás kalapácsokra a szerszámot – a kalapács tengelyéhez viszonyítva – általában 45°-kal elfordítják, hogy hosszú darabok alakítása akadálymentes legyen. Neuharlingersiel Neuharlingersiel település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 985 fő (2016. december 31.). Neuharlingersiel Spiekeroog községgel határos. Népesség A település népességének változása: Vaszilij Pavlovics Szolovjov-Szedoj Vaszilij Pavlovics Szolovjov-Szedoj (Василий Павлович Соловьёв-Седой); (Szentpétervár, 1907. április 12/25. – Leningrád, 1979. december 2.) szovjet-orosz zeneszerző, zongorista; többek között az örökzöld Moszkvaparti esték (Подмосковные вечера) komponistája. Pályakép 1925-től a Leningrádió Rádióban improvizátorként zongorázott amatőr együttesek, művészi tornász csoportok műsoraiban. A Leningrádi Központi Zenei Technikumban tanult 1925 és 1931 között. 1931-ben az évfolyam átkerült a Konzervatóriumba. 1936-ban a zeneszerző osztály hallgatójaként diplomázott. A háború idején a Jasztrebok (Ястребок) frontszínház művészeti vezetője volt. 1940-ben született a Tarasz Bulba c. balettje, később operettek, zenés játékok és vagy 400 dal szerzője volt, melyeket filmek és rádióműsorok számára írt. 1948-1964 között a Zeneművész Szövetség leningrádi tagozatának elnöke, 1957-1974 között pedig a Szövetség elnöke volt. Képviselő volt a Legfelsőbb Tanácsban. Szerette néha a nevét kottafejekkel aláírni (fá-szi-lá_szi do = Vaszilij Szedoj). Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.) Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Соловьёв-Седой Василий Павлович, 2015. szeptember 28. Hegedűverseny No. 3 (Mozart) Wolfgang Amadeus Mozart talán legnépszerűbb hegedűversenye a No. 3-as G-dúr hegedűverseny, K. 216, amely 1775-ben keletkezett. A G-dúr versenymű az ugyanez év tavaszán komponált opera, az Il ré pastore egyik ária-ritornelljéből átvett témával kezdődik. Stílusa jóval határozottabb, egyénibb, sőt magabiztosabb, mint a környező hegedűversenyeké. 1963-ban Bartha Dénes egy régi énekeskönyvben egy „ad notam Strassburger” című nótát talált, ami egyezik a hegedűverseny rondójában található egyik epizóddal. Tételek A versenymű a szokásos gyors-lassú-gyors tételrend szerint íródott. Allegro Az első tétel ABA felépítésű szonátaformában íródott, és egy zenekar által játszott tipikusan mozartos G-dúr főtémával nyit. A nyitó témát hagyományos értelemben vett dallamnak alig lehet nevezni, inkább trilla, vagy tematikus rangra emelkedett, bővült díszítés. Ez után a hegedű megismétli a főtéma első felét. Egy rövid zenekari közjáték után a hegedű egy tört akkorddal lép be, ahol a ritmusértékek fél-negyed-negyed-fél sorrendben követik egymást. A díszes szóló G-ből Á-dúrba, h-mollba, majd D-dúrba modulál, ahol a sok briliáns passzázs után a hegedű egy fisz-é trilla után egy kétvonalas d-re érkezik meg. Ezzel ér véget az expozíció. A kidolgozás egy zenekari közjátékkal kezdődik; ez alatt a dallam D-dúrból d-mollba modulál. A hegedűs belépésekor két fél hang után egy ereszkedő skálát játszik, majd a zenekar „visszaválaszol” a hegedűsnek, és mindez addig tart, amíg a hegedűs egyszer csak a zenekar által játszott témát játssza C-dúrban. Itt kell megjegyezni, hogy Mozart hegedűversenyei közül ebben a hegedűversenyben, ezen a ponton találhatunk egyedül olyan nagyobb szólórészt, amit nem a hegedűs játszik, hanem valamilyen más hangszer a zenekarból (itt az oboa). A dallam hirtelen nagyon espressivóvá válik, majd meglepetésszerűen visszatér D-dúrba. Egy rövid eingang és a zenekar által játszott „konklúzió” után a szólóhegedű újra rákezd a főtémára G-dúrban, ahogy az első belépésnél is tette. A visszatérésben a G-dúr a-mollá, G-dúrrá, e-mollá, D-dúrrá, majd végül újra G-dúrrá változik. Miután a hegedű egészen a háromvonalas oktávig felmerészkedik, azután egy rövid zenekari közjáték következik, amely elvezet a kadenciához; ezután a tétel G-dúrban végződik. Adagio A második tétel felépítése is ABA, de a domináns hangnemben: D-dúrban. Az Adagio tétel dallama kifejező ének, voltaképpen szerenádzene, Johann Christian Bach gáláns stílusára ismerhetünk rá. Ezt a tételt is a zenekar kezdi a főtéma eljátszásával, amit utána a hegedű egy oktávval feljebb ismétel meg. A fafúvósok ezután egy tánc-jellegű motívumot játszanak Á-dúrban, amit a hegedű a saját kiegészítésével tetőz be. Az A-dúr zárlat után a hegedűs a főtémát A-dúrban folytatja. Egy idő után az a-k áisz-szá emelődnek, és a zene hirtelen tragikusba csap át, de hamar visszamodulál A-dúrba, majd a főtémán keresztül D-dúrba. Ezután érkezik a kadencia, és utána egy furcsaság: a főtémát a hegedűsnek kell megint játszani, ami elég szokatlan a Mozart hegedűversenyekben. Rondeau (Allegro-Andante-Allegretto) A harmadik tétel egy rondó, és Allegro tempóban nyit a zenekar a „strassburgi” rondótéma megszólaltatásával (innen ered a koncert beceneve). A tételben Mozart egyébként a francia potpourri szerkezetét vette mintául. A tétel tempóinak sokfélesége, a témák és a különféle stilizált táncok, közöttük kifejezetten népies dallamok – például egy musette – változatos beépítése. Az oboák rövid szólója után a hegedűs a rondótéma variálgatásával kezd, ez az egész egy D-dúrba való modulációhoz vezet. A briliáns és magas D-dúr futam után egy lefele ereszkedő, arpeggio-szerű melódiavonal következik, amely majd a G-húron ismétlődik. Másodszorra már a hegedűs játssza az eredetileg az oboák által megszólaltatott szólót. Egy rövid kis hegedű-eingang vezet vissza a rondótémába. Ezeket követően a zenekar a hegedűt imitálja, majd hirtelen átcsap h-mollba, majd a hegedűs is ebben a hangnemben játszik: ez ugyanaz, mint az első hegedűszóló megfelelő része, csak a párhuzamos mollban. Ahogy a téma önmagát ismétli, hirtelen e-mollba vált. A rövid e-moll szóló vezeti be a zenekar, akik megint a "Strassburg" témát játsszák, immáron G-dúrban. Ez után jó pár ütem D-dúrban zajlik, majd ebben le is zárul az Allegro rész egy kis időre. Az Andante egy melankolikus g-moll témából áll, majdhogynem Scherzóként vagy Trióként szolgál. A vonósok saltato tizenhatodokat játszanak, addig a szólista szünetekkel tarkított dallamot tesz a tetejére, ami elvezet a G-dúrban íródott. Az Allegretto rész témája egy nagyon játékos kis téma, ami először a hegedűn szólal meg; ezalatt a zenekar egy briliáns és gyors fel-le haladó futamokból álló részt játszik; ez néha úgy hat, mintha a hegedűs lenne a kíséret. Egy idő után a szerepek megcserélődnek, a zenekar kapja a játékos témát, és a hegedűs a briliáns futamokat. A futamot néha egy Musette-szerű közjáték szakítja meg, amikor a hegedűszólamban egy Á és D húron egyszerre játszandó rész található. Ez az esemény még kétszer ismétlődik, amikor is a hegedű dallama a kis G-re érkezik meg, és a darab visszatér a Tempo 1-hez. Ehhez a részhez megjegyzés, hogy Mozart készített hozzá egy alternatív, virtuózabb változatot is a hegedűsök számára. Néhány ütem múlva az első szólótéma a-mollban jelenik meg. A hegedűs ezután a "Strassburg" téma g-moll változatát játssza, majd a zenekar szokatlan módon G-dúrban utánozza. A tipikus első szólóvariáció most G-dúrban következik. Rövid eingang után megint a rondótéma következik, egy oktávval feljebb. Ez után viszont egy oktávval lejjebb. A szokásos nagy befejezés helyett az oboák fejezik be a versenyművet a kis szólójukkal. Egyebek A mű kb. 23 perc hosszú, és két fuvola (csak a második tételben szerepelnek), két oboa (első és harmadik tétel), két kürt, opcionálisan egy fagott és vonósok (hegedűk, brácsák, csellók és nagybőgők) szükségesek a mű előadásához. Csang Szongthek Csang Szongthek, vagy néhol hibásan Dzsang Szong Tek (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Jang Sung-taek; Cshongdzsin (Chongjin), 1946. január 22. – Phenjan, 2013. december 12.) észak-koreai politikus és katonai vezető. Kim Dzsongun (Kim Jong-un), Észak-Korea vezetőjének nagybátyja, mentora, illetve évekig személyes tanácsadója volt. Özvegye Kim Gjonghi (Kim Kyong-hui), Kim Dzsongil (Kim Jong-il) húga. Csang (Jang) az észak-koreai politika egyik kulcsembere volt, egészen 2013 végéig, amikor letartóztatták és kivégezték. 2008-ban neves dél-koreai hivatalnokok és akadémikusok szerint ő volt a legesélyesebb arra, hogy Kim Dzsongil (Kim Jong-il) utóda legyen. Csang (Jang) 2010 és 2013 között a Nemzetvédelmi Bizottság alelnöke volt, és többen is az ország második emberének tartották. Sokak szerint belső hatalmi harcok áldozata lett, de a legvalószínűbbnek tűnő álláspont az, hogy azért végezték ki, mert a Kínában végrehajtott pénzügyi reformokat akarta megvalósítani. Tábornoki előléptetését Kim Dzsongil (Kim Jong-il) halála környékén, nagy valószínűséggel 2011. december 25-én kapta, mivel akkor jelent meg először négycsillagos hadseregtábornoki egyenruhában, amikor meglátogatta az üvegkoporsóban fekvő hajdani vezetőt. Csangot (Jangot) Kim Dzsongun (Kim Jong-un) „kulcsfontosságú tanácsadójának” titulálták. Élete Csang (Jang) az észak-koreai Észak-Hamgjong (Hamgyong) tartományban, Cshongdzsin (Chongjin) városában született, 1946. január végén, vagy február elején, családja legfiatalabb gyermekeként. Két nővére és két fivére (Csang Szongu (Jang Song U) altábornagy (1935–2009) és Csang Szonggil (Jang Song Kil) főhadnagy (1939–2006) volt. Eredményes tanuló volt, nagybátyja, Csang Dzsanhvon (���, Jang Jan-hwon) (aki a Népi Fegyveres Erők miniszterhelyettese volt akkoriban, 1980-ban, szívrohamban hunyt el) tanácsára jelentkezett a fővárosi Kim Ir Szen (Kim Il-sung) Egyetemre, ahova 1963-ban be is jutott, és gazdaságpolitikát tanult. Viszonya volt Kim Dzsongil (Kim Jong-il) húgával, Kim Gjonghi (Kim Kyong-hui)vel, aki szintén az egyetemre járt, de Kim Ir Szen (Kim Il-sung) akkori vezető eltiltotta őket egymástól. Hogy biztosan távol tartsa őket, Csang (Jang)ot áthelyezte a Vonszan (Wonsan)i Gazdasági Egyetemre. Tanulmányait elit iskolában végezte 1966-ban, később pedig Kim Gjonghi (Kim Kyong-hui)vel együtt tanult Moszkvában, 1968 és 1969 között. A pár 1972-ben, visszatérésük után egy évvel egybe kelt, a frigyből egyetlen leánygyermek született, Csang Gumszong (���, Jang Kum-song) (1977–2006), aki Párizsban tanult cserediákként. A lányt később hazarendelték, mikor megtudták, hogy szeretője lett odakint, de mivel nem akart megválni kedvesétől, öngyilkosságot követett el 2006 szeptemberében. (Ugyanakkor a hivatalos észak-koreai álláspont szerint drogtúladagolásban halt meg.) Egy december 21-i közlemény szerint Csang Szongthek (Jang Sung-taek) összes rokonát koncentrációs táborba vitték. Pályafutása Kezdetek Csang (Jang) 1972-től a phenjani pártbizottság oktatója volt, de hatalmi törekvései miatt eltávolították hatalmi pozíciójából, és a namphói (nampói) kohóban kellett dolgoznia évekig. Rehabilitációja után, 1982-től az ifjúságpolitikával, majd 1985-től a főváros építkezésével foglalkozott. 1986-ban került be a Központi Bizottságba, ahol képviselő posztot töltött be. 1987-ben, mikor elhunyt az akkori állambiztonsági miniszter, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) jelölte Csang Szongthek (Jang Sung-taek)et annak utódjául, de Kim Ir Szen (Kim Il-sung) elutasította, azzal az indokkal, hogy Csang (Jang) „túl kapzsi”. Pár évvel később, 1989-ben már a párt Központi Bizottságának megfigyelő tagjává választották. 1992-ben vált a szervezet teljes jogú tagjává, ekkor kapott nagyobb hatáskört is. 1992-ben a Koreai Munkapárt Szervezési és Irányítási Részlegének igazgatóhelyettese lett. Számos delegáció tagja volt, gyakran látogatott Dél-Koreába is. Egy izraeli sajtóértesülés szerint Csang Szongthek (Jang Sung-taek) és Kim Gjonghi (Kim Kyong-hui) 1993-ban, Izraelben Kim Ir Szen (Kim Il-sung) személyes képviselőiként tárgyalt atomfegyverek vásárlásáról, de a tárgyalások eredménytelennek bizonyultak. Csang (Jang)ot Dél-Korea Nemzetgyűlése szerint 2004. november 25-én eltávolították hivatalából, és házi őrizetbe helyezték. Visszatérése 2006 januárjától bukkant fel újra, részt vett Kim Dzsongil (Kim Jong-il) hivatalos kínai látogatásain. 2006. október 15-én Csang (Jang) autóbalesetet szenvedett, amikor a sofőrje által vezetett szolgálati Mercedesen áthajtott egy teherautó, a phenjani diadalív közelében. Csang (Jang) életét éppen hogy meg tudták még menteni, viszont nem ez volt az első alkalom hogy politikusok autóin teherautók, vagy munkagépek mentek át. A hasonlóan reformok felé hajló Kim Jongszun (���, Kim Yong-sun) 2003-ban éppúgy autóbalesetben vesztette életét. 2007 októberében a Koreai Központi Hírügynökség megerősítette, hogy Csang (Jang) megkapta az újonnan létrehozott Koreai Munkapárt igazgatóhelyettesi posztot, így ő lett a rendőrségi, bírósági, és egyéb belbiztonsági ügyek felelőse. Később kiderült, hogy Csang (Jang) már valójában kinevezett igazgatója volt az adminisztrációs részlegnek, a Munkapárt régi ügynökségét megszüntették 1990-ben, és újra létrehozták a Szervezési Osztály kettéválasztásával. Csang (Jang)ot 2009 áprilisában megválasztották a Nemzetvédelmi Bizottság tagjává, majd 2010 júniusában a szervezet egyik alelnökévé. Ez a szervezet Észak-Korea de facto döntéshozási szerve, így gyakorlatilag Csang Szongthek (Jang Sung-taek) az ország második emberévé, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) helyettesévé lépett elő, ez pedig azt eredményezte, hogy a külföldiek körében elkezdtek kételyek felmerülni Kim Dzsongun (Kim Jong-un), mint utód felől. Csang (Jang) politikai szerepét látszólag növelte Ri Dzsegang (���, Ri Je-gang) halála, aki egyébként egy magas rangú vezető, és Kim Dzsongil (Kim Jong-il) által megbízott döntő felügyelő volt Észak-Koreában. Később, a Koreai Munkapárt 2010. szeptemberi konferenciáján a politikai hivatal megfigyelő tagjává választották, továbbá az adminisztrációs részleg igazgatója is lett. 2011 után 2011. december 25-én a Koreai Központi Televízió felvételein Csang (Jang) tábornoki egyenruhában látható. Egy szöuli elemző szerint ez volt az első ilyen alkalom. Megjelenése azt sugallta, az újdonsült tábornok kulcsszerepet játszik a Koreai Néphadseregben, és hűségesküt tett Kim Dzsongun (Kim Jong-un)nak. Csang (Jang) pályafutása az új vezető uralma alatt eleinte továbbra is sikeresnek bizonyult: 2012-es kínai látogatása során különleges ellátást kapott, amiben addig csak a hajdani vezető, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) részesülhetett. Fontosságát és elismertségét jól mutatta, hogy még az Észak-Koreában dolgozó kínai nagykövet, Liu Hung-caj (Liu Hongcai) is hazautazott, hogy személyesen üdvözölhesse Kínában. 2012. augusztus 17-én Csang (Jang) találkozott Kína miniszterelnökével, Ven Csia-paóval (Wen Jiabaóval) Csungnanhaj (Zhongnanhai)ban. Ezen kívül találkozott Kína elnökével, Hu Csin-taó (Hu Jintaó)val, Vang Csia-zsui (Wang Jiarui)val, Csang Ping (Zhang Ping)gel, Hszie Hszü-zsen (Xie Xuren)nel, Csen Tö-ming (Chen Deming)gel, Vang Min (Wang Min)nel, és Csang Cse-csün (Zhang Zhijun)nel, Kína külügyminiszter-helyettesével. Ő volt a képviseleti vezetője annak a bizottságnak, ami a Raszon (Rason) gazdasági és kereskedelmi zóna illetve a Hvanggumphjong (Hwanggumpyong) és Ühva (Wihwa)-szigeteki gazdasági zóna fejlesztéséért jött létre. A bejelentésben Csang (Jang) a Koreai Munkapárt központi adminisztrációs bizottságának főnökeként, a KMP Politikai Hivatalának tagjaként és a Nemzetvédelmi Bizottság alelnökeként szerepelt. Csang (Jang) azt mondta, Kim Dzsongun (Kim Jong-un) hisz abban, hogy a Kínával kialakított kétoldalú kapcsolatok fontosak, és „ez a mély barátság nemzedékről nemzedékre fog továbbszállni”. Csang (Jang) hangsúlyozta Ven (Wen)-nel való találkozásán: „A KNDK szoros együttműködésben szeretne dolgozni Kínával a gazdasági zónák kialakítása érdekében.” 2012. november 4-én a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának Politikai Hivatala meghozott egy döntést, miszerint megalapítják az Állami Fizikai Kultúráért és Sportirányításért Felelős Bizottságot, és ennek elnöke Csang (Jang) lesz. 2013 januárjában találgatások indultak, miszerint Csang (Jang) ki lett nevezve a legfelsőbb döntéshozás vezetőjévé, és a hivatali ranglétrán is magasabb fokra lépett. Elmozdította a tábornoki vezérkar korábbi főnökét, Hjon Jongcsholt (���, Hyon Yong-cholt), (aki egyben a Központi Katonai Bizottság igazgatóhelyettese is volt) és még saját feleségét, Kim Gjonghi (Kim Kyong-hui)t is. Kutatók szerint Csang (Jang) ki lehetett nevezve a Legfelsőbb Népgyűlés Elnökségének elnökévé (névlegesen államfővé) vagy miniszterelnökké, így leváltva a jelenlegi, 80 évnél idősebb hivatalnokokat. Csang (Jang) kísérte Kim Dzsongun (Kim Jong-un)t és Cshö Rjonghet (���, Choe Ryong-haet) amikor a Népbiztonsági Minisztériumot látogatták meg, 2013. május 1-jén. Eltávolítása és kivégzése Csang Szongthek (Jang Sung-taek)et 2013. december 9-ig eltávolították minden addig betöltött hivatalából. Bukásának egyik előszele volt, hogy egy december 7-én sugárzott dokumentumfilmben már kiretusálták az arcát, esetenként pedig a felismerhetetlenségig eltorzították. Ezután, december 8-án kizárták a Koreai Munkapártból. Két társát, Csang Szugilt (���, Jang Su-kilt) és Ri Rjonghát (���, Ri Ryong-hát), akiket bűntársként idéztek be, és ítéltek el, már novemberben kivégezték. Előbbit a hivatalos vádirat szerint a rendszer megtagadásával, pártellenes szervezkedéssel, míg az utóbbit visszaéléssel vádolták, és ítélték halálra. Csang (Jang)ot 2013. december 9-én elhurcolták a Munkapárt kongresszusáról, és letartóztatták. A bíróság hivatalos álláspontja szerint Csang (Jang) „ideológiailag elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, elegáns éttermekbe járt, kaszinókban költötte az ország birtokában lévő külföldi valutát, a tengerentúlon kezeltette magát egészségügyi problémáival, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, és ellenforradalmi csoportot vezetett”. Emellett azzal is megvádolták hogy pártellenes szavakat hirdetett, állami pénzen luxuscikkeket vásárolt, áron alul adott el észak-koreai cikkeket Kínának, fényűző életet élt, és puccsra készült. Elfogása után, mikor a lakosok tudomást szereztek a történtekről, olyan felvételeket mutatott be a Koreai Központi Televízió, amiken a phenjaniak azt kérték: „Hozzátok ide Csang Szongthek (Jang Sung-taek)et, és bedobjuk a tengerbe!” Egy másik felvételen egy férfi szerint „őrült volt Csang Szongthek (Jang Sung-taek), ha azt hitte, hogy megbuktathatja Kim Dzsongun (Kim Jong-un)t”. Egy harmadik phenjani lakos azt nyilatkozta: „Az árulóknak, akik el akarják pusztítani népünk egységét, a kivégzés enyhe büntetés. Szét kellett volna tépni, és a történelem kukájába dobni.” A hivatalos álláspont szerint a „hazaáruló” címmel bélyegzett Csang (Jang) be is ismerte bűneit, és a puccskísérletet azzal magyarázta, hogy „a jelenlegi vezetés alkalmatlan hivatalára, mert nem tudja kezelni a gazdasági helyzetet, és biztosítani a lakosság életszínvonalát”. Bizalmasait már korábban kivégezték, őt pedig december 12-én ítélte halálra a rendkívüli bíróság, és az ítéletet – korábbi híresztelések szerint – géppuskával (később kiszivárogtak adatok, miszerint légvédelmi gépágyúval) azonnal végre is hajtották. Később napvilágra került olyan hír, miszerint kiéheztetett kutyákkal tépették szét Csangot (Jangot), de erről hamarosan kiderült, hogy nem igaz. 2014. január 21-én a YouTube-ra felkerült egy videóriport, amiben részletes leírást adnak észak-koreai lakosok a kivégzés körülményeiről. Sokan közöttük dicsérik Kim Dzsongun (Kim Jong-un) nagybátyját, és arról is beszélnek, hogy nélküle holtvágányra fog kerülni az ország. Az általuk mondottak vagy eltorzítva, vagy dél-koreai kommentátorok által felolvasva hallhatóak. A leírásokat összevetve a kivégzés úgy zajlott le, hogy Csang (Jang)ot először légvédelmi gépágyúval lőtték szét, egészen a felismerhetetlenségig, majd lángszóróval hamvasztották el maradványait. Következmények Miután kivégezték, amellett hogy árulónak nevezték, emberi hulladéknak, söpredéknek is bélyegezték őt, és számos múltbéli, „minden képzeletet felülmúló bűncselekmények sorozatának” elkövetésével vádolták meg. Kim Dzsongun (Kim Jong-un) 2013. december 14-én visszarendelte országába a Kínában dolgozó észak-koreaiakat, mivel feltehetőleg őket is ki akarja végeztetni. Vang Ji (Wang Yi) kínai külügyminiszter és Szergej Viktorovics Lavrov, Oroszország külügyminisztere telefonon megállapodott, hogy folytatják az észak-koreai nukleáris leszereléssel kapcsolatos tárgyalásokat. Kim Gjonghi (Kim Kyong-hui)t, Csang (Jang) özvegyét nem érintette, és nem is fogja érinteni férje kivégzése. Az asszonyt december 15-én kinevezték Kim Gukthe (Kim Kuk-tae) oszlopos párttag temetésének főszervezőjévé, miután a politikus fél évszázados munka után szívbetegségben elhunyt 2013. december 13-án. Ugyanakkor Csang (Jang) többi közeli ismerősét, családtagját hazarendelték. Csi Dzserjong (���, Ji Jae-ryong) Észak-Korea kínai nagykövetét, aki Csang (Jang) közeli társa volt, visszahívták, viszont dél-koreai források szerint nem leszámolni akar vele a kormány, csak a „szokásos” dolgokat intézték. Hasonlóképpen december elején Csang (Jang) unokaöccse Csang Jongcshol (Jang Yong-chol), Észak-Korea malajziai nagykövetét szintén hazarendelték, akárcsak a sógorát, Cson Jongdzsin (Jon Yong-jin)t, aki Észak-Korea kubai nagyköveteként szolgált. Eltüntetése a múltból A Koreai Központi Televízió által bemutatott régebbi felvételekről Csang (Jang) egyszerűen eltűnt, kiretusálták, de Észak-Korea hajdani második emberét nem csupán a képi anyagokról tüntették el, hanem az internetes sajtóból is. Frank Feinstein, az NK News hírportál elemzője szerint a Koreai Központi Hírügynökség weboldaláról közel 100 ezer vele kapcsolatos cikket és híradást töröltek, míg a Rodong Sinmun („Munkásújság”) honlapjáról 20 ezret távolítottak el, szintén ezzel az indokkal. Már a Párizsban tanuló Kim Hanszol (Kim Han-sol)t, Kim Dzsongun (Kim Jong-un) unokaöccsét is féltik, ugyanis apját, Kim Dzsongnam (Kim Jong-nam)ot Csang (Jang) nevelte fel. Egy időre Ri Szoldzsu (Ri Seol-ju)t, Kim Dzsongun (Kim Jong-un) feleségét is eltűnni vélték, de egy 2013. november 17-i felvételen, ahol a két éve elhunyt Kim Dzsongil (Kim Jong-il)ről emlékeztek meg, a nő is szerepelt. Kim Dzsongil (Kim Jong-il) halálának második évfordulóján jelentések szerint pattanásig feszült hangulat uralkodott Phenjanban, mindenkit ellenőriztek, és sokan a további tisztogatásoktól, megtorlásoktól tartottak. A hajdani vezető halálának évfordulóján az utakat lezárták, az észak-koreaiak pedig hűségesküt tettek Kim Dzsongun (Kim Jong-un)nak. „Életünk árán is megvédjük a Pártot, és nem ismerünk el mást, mint a nagy elvtársat, Kim Dzsongun (Kim Jong-un)t.” – mondta Kim Jongnam (Kim Yong-nam), az észak-koreai Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének elnöke. Vitatott, hogy mi volt az igazi oka annak, hogy Kim Dzsongun (Kim Jong-un) tisztogatásokba kezdett. Elemzők szerint Csang (Jang) a Kínában látott reformokat akarta megvalósítani Észak-Koreában, de akár belső hatalmi harc, illetve a Kim-dinasztia hatalmának instabilitása is állhat a háttérben. A céljával kapcsolatban is több elmélet van, de nagy valószínűséggel Kim Dzsongun (Kim Jong-un) a hatalmát akarta megszilárdítani Csang Szongthek (Jang Sung-taek) kivégzésével. Nemzetközi reakciók A legtöbb ország aggodalmát fejezte ki az ügyben. Kína Japán Amerikai Egyesült Államok Dél-Korea Magyarország Svédország Egyesült Királyság Egyesült Nemzetek Szervezete 539 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek – 580-as évek Évek: 534 – 535 – 536 – 537 – 538 – 539 – 540 – 541 – 542 – 543 – 544 Születések az év folyamán – I. Chilperich frank király († 584 ) az év folyamán – Maurikiosz bizánci császár († 602 ) La Réorthe La Réorthe település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 1101 fő (2015). La Réorthe Bournezeau, Chantonnay, Sainte-Hermine és Saint-Juire-Champgillon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magallón Magallón település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Magallón Agón, Bisimbre, Mallén, Gallur, Boquiñeni, Luceni, Pedrola, Pozuelo de Aragón, Alberite de San Juan, Albeta és Borja községekkel határos. Lakosainak száma 1150 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Cerianthidae A Cerianthidae a virágállatok (Anthozoa) osztályának a csőanemónák (Ceriantharia) rendjébe ezen belül a Spirularia alrendjébe tartozó család. A WoRMS adatai szerint 72 elfogadott faj tartozik ebbe a korallcsaládba. Rendszerezés A rendbe az alábbi 19 család tartozik: Anthoactis Leloup, 1932 - 3 faj Apiactis Beneden, 1897 - 3 faj Bursanthus Leloup, 1968 - 1 faj Ceriantheomorphe Carlgren, 1931 - 2 faj Ceriantheopsis Carlgren, 1912 - 3 faj Cerianthus Delle Chiaje, 1830 - 20 faj; típusnem Engodactylactis Leloup, 1942 - 1 faj Isodactylactis Carlgren, 1924 - 8 faj Nautanthus Leloup, 1964 - 1 faj Pachycerianthus Roule, 1904 - 15 faj Paradactylactis Carlgren, 1924 - 1 faj Parovactis Leloup, 1964 - 1 faj Peponactis Van Beneden, 1897 - 1 faj Plesiodactylactis Leloup, 1942 - 1 faj Sacculactis Leloup, 1964 - 1 faj Solasteractis Van Beneden, 1897 - 1 faj Synarachnactis Carlgren, 1924 - 2 faj Syndactylactis Carlgren, 1924 - 6 faj Trichactis Leloup, 1964 - 1 faj Szenthelyi Miklós Szenthelyi Miklós (Budapest, 1951. január 24. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, zenepedagógus, Szenthelyi Krisztián énekművész édesapja. Életpályája A Fővárosi Zeneiskolában folytatott alapszintű tanulmányai után, 1964 és 1968 között Lányi Margitnál tanult hegedűt a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. 1968-ban került be a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kovács Dénes tanítványa lett. 1973-ban végzett, és mestere hívására a főiskola oktatója lett. Először tanársegéd volt, majd 1978-ban adjunktus, 1989-ben pedig docens lett. 1978 óta vezeti a különleges tehetségek osztályát. A koncertéletbe való bekapcsolódását segítette az Országos Filharmónia, amelynek 1974-ben lett a szólistája. Több fontos és jelentős versenyen sikerrel vett részt: 1971-ben az országos Weiner Leó kamarazene-versenyen a szonáta kategóriában II. díjat nyert nővérével, Szenthelyi Judittal, majd az 1973-as versenyen I. díjas volt Schiff Andrással, 1975-ben pedig szintén I. díjas volt a Magyar Rádió országos hegedűversenyén. Koncertjeivel bejárta Európa szinte minden országát, de Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában is hangversenyezett. Mesterkurzusokat tartott az Egyesült Államokban, Finnországban és Brazíliában. 1988-ban, a főiskolán végzett tanítványaiból megalapította a csak vonósokból álló Magyar Virtuózok Kamarazenekart, amelynek művészeti vezetője, 1999 óta karmestere is. Az együttes hamar népszerű lett itthon és külföldön, bejárták szinte egész Európát, de jártak Dél-Koreában, Japánban és az Egyesült Államokban is, és neves vendégművészekkel szerepeltek együtt. Tanítványai között több, komoly nemzetközi szóló karriert befutott hegedűs is van, például Baráti Kristóf, Lendvay József és Falvay Attila. 1976 óta egy 1723-as Guarneri mesterhegedűn játszik. Játékáról számos hangfelvétel készült, felvette például Bach összes szóló hegedűre írt szonátáját és partitáját. Ezt a műsort – egyetlen koncert keretében – elő is adta, ami a világon egyedülálló teljesítmény. Hasonlóan nagyszabású hangverseny-vállalkozása volt 2011-ben is, melynek során egyetlen napon, négy koncert keretében kilenc versenyművet adott elő tanítványaival, a Magyar Virtuózok Kamarazenekar és a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Díjai, elismerései Országos Weiner Leó kamarazene-verseny (szonáta II. díj, 1971, Szenthelyi Judittal ) Országos Weiner Leó kamarazene-verseny (szonáta I. díj, 1973, Schiff Andrással ) A Magyar Rádió országos hegedűversenye, I. díj (1975) Liszt Ferenc-díj (1986) MSZOSZ-díj (1990) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) Tátrai Vilmos-emlékgyűrű (2000) Kossuth-díj (2008) Prima díj (2012) Budapest díszpolgára (2013) Szentháromság-katedrális (Gyulafehérvár) A gyulafehérvári ortodox katedrális műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-a-A-00128 sorszámon szerepel. Gyulafehérvár történelmi központjának részeként javasolt világörökségi helyszín. Felix Mendelssohn-Bartholdy Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy (Hamburg, 1809. február 3. – Lipcse, 1847. november 4.) német zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész. Élete Hamburgban született, apja, Abraham Mendelssohn-Bartholdy gazdag bankár, a felvilágosodás híres filozófusának, Moses Mendelssohnnak fia volt. Szüleinek négy gyermeke közül Felix a második volt. A család 1811-ben Berlinbe költözött, áttért az evangélikus hitre, és nevét – hogy megkülönböztesse magát a család zsidó hiten maradt ágától – Mendelssohn-Bartholdyra változtatta. A gyereket nívós házitanítók oktatták, például Heyse, az elismert nyelvész. A festésre Rösel oktatta, a zenei nevelés Zelter kezében volt. Zongorázni Ludwig Berger-től, hegedülni Eduard Reitz-től tanult. A politikai liberalizmus vonzásába került, szellemileg és művészileg egyaránt felvilágosult légkörű családnál megfordult többek közt Heinrich Heine is. Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korától már rendszeresen komponált. A zene mellett Wilhelm von Humboldt hatására az irodalomban, nyelvekben is jártas lett, mindemellett úszott, vívott, lovagolt. 1825-ben – Cherubini elismerő szavai hatására – eldőlt a sorsa: zeneszerző lesz. Ettől kezdve opus-számmal látta el műveit. Nővére, Fanny is rendkívüli tehetség volt, zeneszerzéssel is foglalkozott, de akkoriban a nők társadalmi helyzete még nem engedte a „férfias” pályaválasztást. Tizenhét éves volt, amikor Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjához a nyitányt komponálta. A berlini énekakadémia igazgatója, Goethe barátja révén 1821-ben megismerkedhetett a költőfejedelemmel. A Mendelssohn-ház vasárnapi hangversenyein fedezte fel az abban az időben csaknem elfelejtett Johann Sebastian Bach muzsikáját. Mendelssohn 1829-ben európai körútra indult. Anglia és Skócia után Weimar (itt találkozott utoljára Goethével), Nürnberg, München, Bécs és Pozsony következett. Ezután Itália városaiba látogatott: Velence, Firenze, Róma, Nápoly. Hosszabb időt töltött Párizsban, majd ismét Angliába utazott. Benyomásait zeneművekben örökítette meg: Olasz és Skót szimfónia, Skót szonáta, Hebridák nyitány stb. 1832-ben tért haza, később Düsseldorfban vállalt városi zeneigazgatói állást. 1835-ben lipcsei meghívásra elvállalta a Gewandhaus-zenekar vezetését. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amiket a zenében fontosnak tartott. A zenekart Európa egyik vezető együttesévé, Lipcsét nemzetközi rangú zenei központtá fejlesztette. Händel-oratóriumokat, Schumann-szimfóniákat, Beethovent és Schubertet vezényelt. 1829-ben mutatta be a Máté-passió-t, amivel elindította Bach németországi reneszánszát. A zenei utánpótlás biztosítására – kezdeményezésére – 1843-ban megalakult a lipcsei konzervatórium, az első ilyen német intézmény. A lipcsei évek alatt születtek nagyszabású oratóriumai, a Paulus, később az Éliás, és a Szentivánéji álom-hoz írt nyitányát kísérőzenévé egészítette ki. Magánéletében biztos támaszra lelt feleségénél, Cécile Charlotte Sophie Jeanrenaud-nál, akit 1837-ben vett nőül, és aki öt gyermekkel ajándékozta meg. Életét a család és a lipcsei munka töltötte ki. Mindeközben azért utazgatott is, hangversenyeket adott Birminghamben, Frankfurtban és más városokban. A szász király „udvari karmester” címmel tüntette ki, Berlinbe hívták zenei vezetőnek, de Mendelssohn Lipcsében maradt. Írt azért műveket Berlinnek is, elsősorban színpadi zenéket. Szülei halála (1835, 1843) nagyon megviselte, egyre inkább befelé fordult, elfáradt. Az Éliás bemutatója után még eleget tett egy angliai meghívásnak. Kedves Fanny nővére is elhunyt, Mendelssohnon erőt vett a teljes depresszió. 1847. november 4-én halt meg többszörös agyvérzés következtében. Zenéje A sorsnak furcsa fintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché – az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a Németországban erősödő antiszemitizmus éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, ami szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ. Mendelssohn zenei stílusa már a szülői házban kialakult. Itt szívta magába a barokk zene iránti szeretetet, a meleg családi szeretet, a tehetség gondtalan kibontakozása tette lehetővé, hogy már igen fiatalon, a legváltozatosabb zenei műfajokban, érett kompozíciókkal jelentkezzék. Már a Szentivánéji álom nyitányában megjelennek egyéniségének legjellemzőbb vonásai, amellyel – Carl Maria von Weber mellett – megalapozta a német zenei romantikát. További romantikus vonásai művészetének a barokk hagyományok tisztelete, az orgonamuzsika és a fúgaszerkezet reneszánsza, az úti élményeiből eredő tájköltészet. Művei Szimfóniák 1. szimfónia (c-moll, op. 11.) 1824 2. „Dicsőítő ének” szimfónia (B-dúr, op. 52.) 1840 3. „Skót” szimfónia (a-moll, op. 56.) 1842 4. „Olasz” szimfónia (A-dúr, op. 90.) 1833 5. „Reformáció” szimfónia (D-dúr, op. 107.) 1832 Vonósszimfóniák 1. (C-dúr) vonósszimfónia, 1821 2. (D-dúr) vonósszimfónia, 1821 3. (e-moll) vonósszimfónia, 1821 4. (c-moll) vonósszimfónia, 1821 5. (B-dúr) vonósszimfónia, 1821 6. (Esz-dúr) vonósszimfónia, 1821 7. (d-moll) vonósszimfónia, 1822 8. (D-dúr) vonósszimfónia, 1822 , később fúvósokkal kiegészítve 9. (c-moll) vonósszimfónia, 1823 10. (h-moll) vonósszimfónia, 1823 11. (-dúr) vonósszimfónia, 1823 12. (g-moll) vonósszimfónia, 1823 13. (c-moll) vonósszimfónia, 1823 , töredék, egyetlen tétel maradt fenn Versenyművek d-moll hegedűverseny, 1822 e-moll hegedűverseny (op.64.) 1838 / 1844 a-moll zongoraverseny, 1822 1. (g-moll) zongoraverseny (op. 25.) 1831 2. (d-moll) zongoraverseny (op. 40.) 1837 2 kétzongorás verseny, (E-dúr, Asz-dúr), 1823 , 1824 Kettősverseny hegedűre, zongorára és zenekarra, 1823 Nyitányok C-dúr nyitány fúvós hangszerekre, „Harmoniemusik”, Op.24, 1824 . C-dúr nyitány, „Trombitanyitány”, Op.101, 1825 . Szentivánéji álom Op.21, 1826 . A szép Melusine, Op.32, 1833 . Hebridák, Op.26, 1832 . Szélcsend és szerencsés hajózás, Op.27, 1828 / 1833 / 1834 . Ruy Blas, Op.95, 1839 . Kísérőzenék Antigoné Op.55, 1841 . Szentivánéji álom, Op.61, 1843 . Athalie, Op.74, 1843 – 1845 . Oidipusz Kolónoszban, Op.93, 1845 . Lorelei, Op.98, 1845 . Oratóriumok Paulus, Op.36, 1835 . Eliás, Op.70, 1846 . Krisztus, Op.97 (töredék), ~ 1847 . Operák A bostoni nagybácsi avagy a két unokaöcs, 1822 - 1823 . Camacho lakodalma, 1827 . Soldatenliebschaft, 1820 . A két pedagógus, 1821 . Die wandernden Komödianten, 1821 . Hazatérés idegenből, Op.89, 1829 . Kamarazene 7 vonósnégyes (Esz-dúr, 1823 ., Op.13, 1827 ., Op.12, 1829 ., Op.44, No.1–3 1837 / 1838 ., Op.80, 1847 . Oktett, Op.20, 1825 Szonáta hegedűre, Op.4, 1823 ., F-dúr, 1838 ., brácsára 1823 / 1824 ., violoncellóra, Op.45, 1838 ., Op.58, 1842 / 1843 . 2 zongoratrió (d-moll Op.49, c-moll Op.66) 3 zongoranégyes (c-moll Op.1 1822 ., f-moll Op.2 1823 ., h-moll Op.3 1825 .) Zongoradarabok Karakterdarab, Op.7, 1827 . Prelúdium és fúga Variációk 3 szonáta (Op.105, 1820 / 1821 ., Op.6, 1825 ., Op.106, 1827 .) Etűdök Capricciók Dalok szöveg nélkül, 8 füzet Orgonaművek d-moll prelúdium, 1820 . D-dúr andante, 1823 . c-moll passacaglia, 1823 . Három prelúdium és fúga, Op.37, 1836 / 1837 . Három fúga, 1839 . c-moll prelúdium, 1841 . Hat szonáta, Op.65, 1844 / 1845 . Andante con variazioni, Op.83a, 1844 . B-dúr allegro 1844 . Motetták Nunc dimittis, Lord, now lettest thou, Op.69, Nr.1 Warum toben die Heiden, 2. Zsoltár, Op.78, Nr.1, 1843 . Jauchzet dem Herrn alle Welt, 100. Zsoltár, 1844 . Richte mich, Gott, 43. Zsoltár, Op.78, Nr.2, 1844 . Mein Gott, warum hast du mich verlassen?, 22. Zsoltár, Op.78, Nr.3, 1844 . Denn er hat seinen Engeln befohlen über dir, 1844 . Zum Abendsegen - Herr, sei gnädig Sechs Sprüche zum Kirchenjahr, Op.79, 1843 – 1846 . Kantáták Christe, Du Lamm Gottes, 1827 . O Haupt voll Blut und Wunden, 1830 . Vom Himmel hoch, 1831 . Wir glauben all, 1831 . Ach Gott vom Himmel sieh darein, 1832 . Die erste Walpurgisnacht, Op.60 Festgesang, Op.68, 1840 . Wer nur den lieben Gott lässt walten, Korálkantáta, 1829 . Kórusok Auf Flügeln des Gesanges Gruß (Leise zieht durch mein Gemüt) Hat dal, Op.59, 1844 . Hanganyagok Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, 1. tétel Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, 2. tétel Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, 3. tétel Gor (Spanyolország) Gor egy község Spanyolországban, Granada tartományban. Gor Guadix, Gorafe, Baza, Dólar és Valle del Zalabí községekkel határos. Lakosainak száma 746 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Joánisz Andréu Joánisz Andréu (görögül: Ιωάννης Ανδρέου) (? – ?) olimpiai ezüstérmes görög úszó. A legelső újkori nyári olimpián, az 1896. évi nyári olimpiai játékokon, Athénban indult úszásban, egy versenyszámban, az 1200 méteres gyorsúszásban. Ezüstérmes lett több mint 2,5 perccel lemaradva Hajós Alfréd mögött. Klubcsapata az Omolos ton Pezoporon Peiraios volt. Kolos István Kolos István (Budapest, 1960. február 5. –) rendező, színész. Életpályája Szülei: Kolos István és Herz Veronika. 1980–1984 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán tanult Kerényi Imre osztályában. 1984–1987 között a Veszprémi Petőfi Színház színésze és rendezője volt. 1987–1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát is elvégezte Ádám Ottó osztályában. 1990–1991 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanársegédje volt. 1990–2003 között a Madách Színház tagja volt. 1991–1997 között Gór Nagy Mária Színitanodájában tanított. 2003–2009 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti vezetője volt. 2011 óta a Szegedi Nemzeti Színház rendezője. Magánélete 1989-ben feleségül vette Tóth Andreát. Három gyermekük született; Dávid (1990), Ádám (1992) és Sára (1999). Színházi munkái A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként: 38; rendezőként: 30. Ugyanitt 14 színházi fotón is látható. Filmjei Özvegy és leánya (1983) Kastély csillagfényben (1989) Freytág testvérek (1989) Família Kft. (1991-1994) Privát kopó (1993) Kisváros (1993) Éretlenek (1995) TV a város szélén (1998) Szomszédok (1999) Perlasca - Egy igaz ember története (2002) Pál utcai fiúk (2003) Pánik (2008) A pipás (2010) Szlovénia közigazgatása Szlovénia közigazgatása egyszintű, az alapfokú közigazgatási egységek, a községek (občina) felett csak a központi kormányzat áll. (A község a magyar járáshoz hasonlóan több települést összefogó, de attól eltérően nem középfokú, hanem alapfokú közigazgatási egység, önkormányzat) 2011. júniusa óta az országban 212 község van, közülük 11 úgynevezett „városi község” (mestna občina). Ezek központja egy-egy jelentősebb város. Az országban a községek felett 12 statisztikai régiót (szlovénül regija) különböztetnek meg a gazdasági és társadalmi statisztikák készítése céljára, ezek nem rendelkeznek önkormányzattal. Statisztikai régiók A régiók Szlovéniában nem rendelkeznek közigazgatási funkcióval, csupán statisztika készítésére szolgáló nagyobb egységek. A szlovén régiók (keletről nyugatra) a következők: Pomurska statisztikai régió Podravska statisztikai régió Koroška statisztikai régió Savinjska statisztikai régió Zasavska statisztikai régió Posavska statisztikai régió (2014. végéig: Spodnjeposavska ) Délkelet-Szlovénia statisztikai régió Közép-Szlovénia statisztikai régió Gorenjska statisztikai régió Primorsko-notranjska statisztikai régió (2014. végéig: Notranjsko-kraška ) Goriška statisztikai régió Obalno-kraška statisztikai régió Községek Szlovénia községei nagyobb közigazgatási egységek, melyek legtöbb esetben több települést foglalnak magukba. Gyakori, hogy a község neve ugyanaz, mint a központi településé (pl.: Muraszombat városi község központja: Muraszombat, vagy, Ajdovščina községé Ajdovščina), de vannak eltérések: például Bohinj község székhelye Bohinjska Bistrica, vagy Sveti Andraž v Slovenskih goricah község, melynek központja Vitomarci település stb. A szlovén törvények szerint a községeknek legalább 5000 lakosának kell lennie, de ettől történelmi, földrajzi okokból, nemzetiségi és állami érdekből el lehet térni. Ez történt a két csekély lakosságú, de magyar többségű község, Őrihodos és Dobronak kialakításakor is. Szlovéniának önállóvá válásakor, 1991-ben 60 községe volt. Az évek során a lakosság kezdeményezésére, nyomására, a községek száma osztódással szaporodott. 1998-ra számuk elérte a 193-at, majd 2006-ban az állampolgárok népszavazáson foglaltak állást további községek létrehozása mellett. Ennek eredményeképpen 205 község jött létre, majd ezek száma még tovább gyarapodott. Az ország 2011 óta 212 saját önkormányzattal rendelkező községre oszlik: Történelmi tájegységek Az Enciklopedija Slovenije a következő hagyományos, történelmi tájegységeket különbözteti meg Szlovéniában az egykori osztrák és magyar uralom alatti területek alapján: Felső-Krajna (a történelmi Krajna része) – Gorenjska (a térképen: 2a) Alsó-Stájerország (a történelmi Stájerország egy része) – Štajerska (4) Muravidék (az egykori magyarországi Vas vármegye déli és Zala vármegye délnyugati része) – Prekmurje (T) Karintia (a történelmi Karintia egy része) – Koroška (3) Belső-Krajna (a történelmi Krajna része) – Notranjska (2b) Alsó-Krajna (a történelmi Krajna része) – Dolenjska (2c) Hegyvidék (a hajdani osztrák Partvidék része) – Goriška (1) Szlovén Isztria (a hajdani Partvidék része) – Slovenska Istra (1) A Hegyvidék és Szlovén Isztria együttesen a Partvidék (Primorska) nevű nagyobb történelmi régiót alkotja. Alsó-Krajnán belül található Fehér-Krajna (Bela krajina) tájegység, amelyet gyakran külön régiónak tekintenek. Hivatalos nyelvek A szlovén mellett a magyar is hivatalos nyelv öt községben. Alsómarác ( Moravske Toplice ), Dobronak község ( Dobrovnik ), Lendva község ( Lendava ), Őrihodos község ( Hodoš ) és Sal ( Šalovci ). Hasonlóan az olasz is hivatalos a szlovén mellett három tengerparti községben: Izola (olaszul Isola ), Koper városi község ( Capodistria ) és Piran ( Pirano ). Dolgozat A dolgozat egy téma részletes, írásos kifejtése. A témától, illetve a közreadás módjától függően különféle alaki követelményeknek kell eleget tennie, ezeket általában a közreadó médium határozza meg. Sok esetben, valószínűleg hagyományként, az oktatási rendszerben a tudásszintet felmérő munkákat is dolgozatnak szokás nevezni. Fajtái A dolgozatok attól függően, hogy milyen témát és milyen mélységben taglalnak, különféle csoportokba sorolhatóak. Általában azonban igaz rájuk, hogy érvelő típusú szövegek. Szükséges, hogy a dolgozatban szereplő állítások alátámasztottak legyenek. Hangnemét tekintve tárgyilagosság, távolságtartás jellemzi, felépítése lineáris. Nyelvezete szabatos, tömör. Tudományos dolgozat Valamely kutatás eredményét vagy új felismeréseket érvekkel alátámasztva közlő írás. Ide tartozik a kiinduló állítás logikai alátámasztása, a következmények ismertetése és a végső konklúzió levonása. Példa ilyen dolgozatra Albert Einstein négy dolgozata, amelyek között megtalálható a speciális relativitáselméletet kifejtő írása. Míg korábban a tudományos dolgozatokat főleg egyetlen személy írta és készítette el, jelen korunkban már sokkal jellemzőbb a csapatokhoz köthető munka. Ennek oka, hogy a tudományos munka jelenleg már igen széles körű, egyetlen ember számára igen nagy mennyiségű ismeretet igényel. A dolgozat egyes részeit ugyanakkor írhatja egy ember, majd az így elkészült részeket a kutatás vezetője foglalja egyetlen egységbe. Sok esetben nem csak tudományos, de didaktikai szempontokat is érvényesítenek a dolgozatok szerzői. A dolgozatok megjelenítési formája hagyományosan papíralapú, azaz akármilyen formában is készült el, végül nyomtatottan kell, hogy hozzáférést biztosítson a szerző. A mellékletek természetesen bármilyen formátumúak lehetnek. Szerkezet A tudományos dolgozatoknak meglehetősen kötött szerkezete van. Egy jó munka ezeket maradéktalanul és igen magas fokon teljesíti. Mi több, ez a dolgozat megítélésében is komoly súllyal esik latba. A munka nem csak azt tanúsítja, hogy a szerző a kutatást elvégezte, hanem annak eredetiségét, illetve a tudományos módszertan használatát is szemlélteti. A dolgozat bevezetésében megtörténik a problémának és eredetének ismertetése. Itt történik meg a kutatási előzmények bemutatása és a saját kutatási módszerek felsorolásai is. Természetesen a felhasznált fogalmak és eredményeknek is a bevezetésben kell szerepelniük, akárcsak a szerkezet ismertetésének. Ellenben nem kerülnek bele a különféle személyes információk, például a köszönetnyilvánítás, vagy a közreműködők felsorolása. Ezek, ha vannak és feltétlenül szükségesek, a dolgozat előszavába kell kerüljenek. Sok publikációs fórum ennek érdekében kötött szerkezetet ír elő, az ennek nem megfelelő dolgozatokat azok tartalmától függetlenül elutasítja. A következő egységben a szakirodalmi feldolgozása történik meg a problémának. Ennek során a dolgozat értelmezési keretit szabják meg a szerzők, és a munkát a hasonló munkák között pozicionálják. Lényeges tevékenység emellett, hogy megkeressük a kutatásunk számára példát adó munkát. A feldolgozás során a szakirodalmat a tudományos módszertan szerint dolgozzuk fel. Ezzel párhuzamosan a szerző vagy szerzők bemutatják a saját kutatási eredményeiket, és azokat a meglévő irodalom alapján értelmezik. Ez lépésenként történik, a szakirodalmi feldolgozással párhuzamosan. Ennek révén az olvasó maga is végigkísérheti az ismeretszerzési folyamatot, annak részleteivel tisztában lehet és saját kritikájával élhet ezekkel szemben. Végül a művet a kutatás összegzésével zárjuk. Itt röviden megismételjük a bemutatott eredményekhez vezető út legfontosabb lépéseit (de nem a korábbi részeket írjuk le újra). Ezek összegzésével pedig levonjuk a végső konklúziót, ismertetjük a kutatás eredményeit és a lehetséges további kutatási célokat. Magának a dolgozatnak a bevezető és az összegző szakasz keretet ad, mi több, a kivonatok készítése esetén e kettő lesz a leglényegesebb tartalmi szempontból. A dolgozat végén feltétlenül szerepeltetni kell az elkészítéséhez felhasznált minden forrás. Itt kerül felsorolásra a szakirodalom, amire a szövegben csak hivatkozik a szerző. Ide kerülnek a hivatkozott képek, táblázatok, de a publikálható kutatóeszközök is, például kérdőívek vagy tesztek. Irodalmi dolgozat Valamely irodalmi érdeklődésre számot tartó téma elemző kifejtése. Ez lehet valamely mű értelmezése, egy szerző életének ismertetése, vagy valamely irodalmi műfaj vizsgálata. Az írásban sokféle szempontot lehet figyelembe venni. A dolgozat szerkezete szabadabb, mint a tudományos munkáké, elsősorban esztétikai szempontokat szokás figyelembe venni. Ugyanakkor a forrásművek feldolgozása és jelölése ugyanakkora szigorral történik, mint a tudományos művek esetén. Stazione di Genova Granara Stazione di Genova Granara vasútállomás Olaszországban, Genova településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Asti–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Genova Costa di Sestri Ponente Stazione di Genova Acquasanta Középkori zsidó irodalom Középkori zsidó irodalomnak nevezik az európai középkorral részben párhuzamosan meghatározható zsidó irodalom fejlődési szakaszát. Kezdetét a Talmud lezárása (→Ókori zsidó irodalom), végét Joszéf Káró Sulchán Áruchjának 1563-as megjelenése jelzi (→Újkori zsidó irodalom). A korszak tudósai, rabbijai gyakran a nevükből képzett mozaikszóval vannak jelölve, olykor latin névvel is rendelkeznek. Ezek zárójelben vannak feltüntetve. A gaonok kora (Geonim, 589 – 1038) A babilóniai gaonok Miután a Talmudot a 6. században lezárták, továbbra is a babiloniai főiskolák (Szurában és Pumbaditában) maradtak a zsidó szellemi élet központjai. Az iskolák élén álltak az úgynevezett gaonok, akik gyakran maguk is irodalmi műveket alkottak. Így Szaadja gaon (882–942), arab nyelvre fordította a Héber Bibliát, és Emunót-vedéót ('Hit és bölcselkedés') címmel vallásfilozófia munkát írt. Serira gaon (906–1006) híres körlevele a korszak történetének fő forrása. A gáonok a VIII–XI. század között a zsidóság elismert tekintélyei voltak, tanácsukat messzi vidékekről jöttek keresték, vallási vagy tudományos kérdésekben való döntéseik több gyűjteményben fennmaradtak. A gaonok korában virágzott az úgynevezett midrás-irodalom. A Midrás rabboth című gyüjtemény a talmudkori tekintélyek megjegyzéseit tartalmazza, elsősorban a Mózesi könyvekhez. Ismeretes még Tankhumá, a Lekach-tób nagyobb, és számos apróbb midrás-gyüjtemény. Ugyancsak a gaonok idejére esik a sziddur egyes imarészeibe, az ünnepekre és bizonyos alkalmakra költői énekrészek (piutim) beiktatása. Korábbi híres szerzőik (a pájtánok) többek közt Eleázár ben Kálir (Káliri, ~570–~640) és Jósze ben Jósze (6. század) voltak. Már a középkorra tehető a karaita zsidó felekezet megalakulása (8. század), akik szakítva az ortodox judaizmussal, a hagyományt mellőzve a Biblia szó szerinti értelmét ismerték el vallásos életük egyedüli zsinórmértékének. A karaita Bibliamagyarázatok tisztán grammatikai és értelmi módszerrel igyekeztek megközelíteni a szent könyveket, heves vitákat kiváltva az ortodox zsidósággal. A Mediterrán-térség 10. századi írói A karaita hitszakadás ideje alatt az iszlám is nagymértékben elterjedt a Közel-Keleten, és lehetőséget teremtett a zsidó szellem kibontakozásának. A zsidóság az iszlám nyomán Babilóniából és Irakból kiindúlva Észak-Afrikában (Egyiptomban, Kürénében, Marokkóban), majd Hispánia arabok lakta területein elterjedt. Később Dél-Franciaországban, majd Itáliában, és a Német-római Birodalomban is nagyobb számban megjelent. Kürenében fejedelmi orvosként működött élő Izsák Iszraeli ben Solomon (832–932), akinek arab nyelven megírt munkái közül hét orvosi könyvét a reneszánsz idején Franciaországban latinra fordítottak. Az ugyancsak kürénéi Khánáel ben Kusiel a Mózesi könyvekhez és a Talmud egyes részeihez írt később gyakran idézett, nagy tekintélyű magyarázatokat. Dunas ben Támim (Abuzánál, ~890–~956), Iszraeli ben Solomon tanítványa orvostani, csillagászati és matematikai műveket hagyott hátra. Fennmaradt egy héber nyelvtana és magyarázata is. Jakob ben Nisszim (szintén Kürénében, 10. század) Mafteákh néven alkotott Talmud-magyarázatot. Megilát-szetárim című írása a rituálé és a magánjog részleteit fejtette ki, de emellett állítólag szerzője volt egy csodatörténeteket tartalmazó gyüjteménynek is. A marokkói Juda ibn Kurais rabbi (900 körül) a héber nyelvtudományt művelte, bevezetve az arab és káldeus nyelvekkel való összehasonlítást. Az arab hódítás után Hispániában is felélénkült a zsidó irodalom. Hászdái ibn Sáprut (915–970) III. Abd ar-Rahmán córdobai kalifa (†961) és fia, II. al-Hakam (†976) személyi orvosa és bizalmas tanácsadója volt Córdobában 940-től 970-ig. Mint a tudomány és a költészet lelkes pártolója él a zsidó emlékezetben. Ő maga is egy görög szerzetes segítségével arab nyelvre fordította Pedaniosz Dioszkoridész orvostani művét, és ugyancsak az ő nevéhez kötehető a kazárok királyához intézett híres levél, amelyben a kazárok zsidó vallásra való téréséről tudakozódik. Sáprut hívta Córdobába Menáhem ben Szarukot (~920–~970), aki megírta az első héber nyelvű szótárt Makhberet címen. Sáprut másik meghívottja, Dunas ben Labrat (~920–~990) az arab metrikát alkalmazta a héber nyelvre. A ben Labrat és ben Szaruk között keletkezett és tanítványaik által is folytatott tudományos viták jelentős mértékben hozzájárultak a héber nyelvtudomány fejlődéséhez. József ibn Abitur (~900–~970) zsinagógai költeményeket írt, de II. al-Hakam kalifa számára arab nyelvre fordította a Misnát is. A héber grammatika igazi megalapítója, Júda ben Dávid Hajjudzs (~945–1012) felfedezezte, hogy minden héber szógyökér három mássalhangzóból áll. Mértékadó nyelvtani tanulmányai, és arab nyelvű szótára tartották fenn Jóna ibn Dzsanah (Abú al-Walíd Marwán, ~995–~1050) nevét. A korszak itáliai írói Sabbatáj Donnolo (műk. ~930) orvos, botanikus és csillagász, és Mesullám ben Kalonümosz (10. század) luccai talmudtudós és templomi énekköltő. Az „első rabbik” (Risonim) kora (1038 – 1563) 11. századi írók A granadai udvarban működött Sámuel ibn Nagrilla (Sámuel Hannágid, 993–1056?) aki héber költeményeket szerzett a bibliai Zsoltárok, Példabeszédek és A prédikátor könyve mintájára Ben Tehillim, Ben Misle és Ben Kohelet címek alatt. Ibn Nagrillától származik a Talmúd-kiadásokban található módszeres Bevezetés (ennek első része, a történeti bevezetés elveszett.) Salamon ibn Gavirol (Avicebron, 1021–1057) a platonikus filozófiát vitte verseibe, és több világi éneket is szerzett. Arabul írt filozófiai munkája a Mekor Chájim ('Az élet forrása') elveszett és csak latin fordítása (Fons vitae) maradt fenn. Ibn Gavirol rövid erkölcs- és illemtani tételeket tartalmazó könyvet is írt Mibkhár há-peninim néven. Bahja ibn Pakuda zaragozai rabbi (1049/1050–~1120) arab nyelven írt egy erkölcs-filozófiai művet. Héber fordítása, Chóbot halebábót ('Szívbeli kötelességek') a legnépszerűbb zsidó erkölcsnemesítő olvasmánnyá vált a későbbi korokban. Héber nyelvészettel foglalkozott Mózes ibn Dzsikatilla (?–~1080) és Júda ibn Balaam (~1000–~1070). Granadában működött Izsák ben Báruk Albália (1035–1094), a sevillai király udvari csillagászaként és birodalmának főrabbijaként; ő a Talmudhoz írt könyveket. Izsák ibn Gijját (1038–1089) az akkoriban virágzó Lucena rabbijaként zsinagógai költeményeket és egy Háláchot ('Vallásos szabványok') című munkát hagyott hátra. Izsák ben Rúben Albargeloni (1043–1130) Barcelonában mint fordító és Talmud-magyarázó jeleskedett. Izsák ben Mózes ibn Sakni (11. század), aki a babilóniai pumbaditai főiskola gaonjaként fejezte be életét, írásaival ugyancsak tekintélyesnek számított. Az előzőeknél jelentősebb a Fezből származó Izsák ben Jakab Alfázi (Rif, 1013–1103), aki Halachot címen alkotott nagy hatású talmudi kézikönyvet. Itáliában a római Náthán ben Jekhiél (~1035–1106) Áruch címen komoly talmudi lexikont állított össze. Franciaországban és a Német-római Birodalomban a zsidó irodalom leginkább a szentírás- talmudmagyarázatot ölelte fel. Az egyik nagyobb tekintély itt Gerson ben Júda (~960–1040) volt, aki előbb Metzben, később Mainzban élt. Gerson a Talmudhoz kommentárt írt, de fennmaradtak zsinagógai énekei (szelikhot) és döntvényei. A wormsi rabbigyűlésen elfogadott rendszabályaival (tekánot) az egész európai zsidóság által elfogadott üdvös újításokat hozott be (így például végleg eltiltotta a többnejűséget; a nőnek beleegyezése nélküli elválasztását; a mások levelének felbontását stb.). Testvére, Máchir ben Júda talmudi szótárt állított össze. Gerson halála évében született Troyesban a középkori zsidó teológiatudomány egyik kiemelkedő alakja, Salamon ben Jicchák (Rási, 1040–1105). Talmudmagyarázata olyan népszerű lett, hogy a középkori iskolai tanításban rendesen írásából indultak ki, és a több mint kétszáz éven át folytatott értelmezését és kiegészítését a "toszafót"-ban (toldalék) gyűjtötték össze. Kortársai közül Eliezer ben Isaac ha-Gadol (~990–1060) haggadai és a bibliamagyarázati, Simon Kárá és fia, József Kárá (~1050–~1130), Menahém ben Chelbo, Dávid ben Mesullám, Kalonümosz ben Júda, Sámuel ben Júda és a Bonni Efraim zsinagógai költőkként (pájtánok) alkottak, és koruk történelmi eseményeit, így például a keresztes hadjáratok zsidóüldözéseit is ecsetelik. Szentírásmagyarázattal foglalkozott a század végén élt Tóbiás ben Eliézer. 12. századi írók Ibn Gavirol költészetét utánozta a vándoréletet élő Mózes ibn Ezra (Ha-Szallah, ~1055–1138). Arugasz há-bószem című gyűjteményében vallásfilozófiai, Tarsis című könyvében világi költeményeit adta közre. Ezeken kívül még több mint 200 zsinagógai költeményt is írt, amelyek részben a zsidó liturgiába is bekerültek később. Júda Halévi (1075–1141) az egyik legnagyobb zsidó költőként ismeretes. Ábrahám ibn Ezra (Abenezra, Raba, 1089–1167) filozófusként, nyelvészként, bibliamagyarázóként és matematikusként egyaránt jelentős. A Szentíráshoz írt kommentárai nyelvtani tekintetben a korabeli spanyol nyelvészek elméleteit tükrözték. Jellemzőek munkáira a rejtvényszerű megjegyzések, amelyek merész kritikai megjegyzéseinek leplezésére szolgálnak. A hispániai írók a történettudomány és földrajz területén is jeleskedtek. Ábrahám ibn Daud (Rábed, ~1110–1180) az Emuna ráma ('Magasztos hit') című híres vallásfilozófiai alkotása mellett a Szefer ha-Kábbálában ('A hagyomány sorrendje') a héber hagyomány, illetve a teológia történetét írja meg a maga koráig. Tudelai Benjámin (~1130–1173) utazásai révén a 12. századi zsidó világ tárul ki az olvasók szemei előtt. Az egyébként orvosként működő Mózes ben Maimún (Maimonidész, 1138–1204) a középkor egyik legnagyobb zsidó tudósa, aki mint zsidó talmúdtudós (Misné Tóra és Széfer ha-micvot), és mint zsidó filozófus (Dalalat al-Hairi) egyaránt híres. Művei csakhamar elterjedtek az egész zsidóságban, és rendkívüli tekintélyt biztosítottak számára, bár halála után sokan támadták filozófiai nézeteiért. Maimonidész kortársaként írt Jonatán ben Dávid ha-Kohén (~1135–~1210), Zerakia ha-Lévi (1125–~1186) Máor című talmúdi munkát szerzette. A kortárs Tibbon-család tagjai (Júda ibn Tibbon, Sámuel ibn Tibbon, Mózes ibn Tibbon) arab nyelven írt zsidó műveket fordítottak héber nyelvre. Ábrahám ben Náthán (~1155–1215) könyve, a Manhig zsidó a rítusokat foglalja össze, Izsák ben Abba Mári (1122–1193) Itturja talmudjogi kérdésekkel foglalkozik. Bibliamagyarázattal foglalkozott a Kimhi-család: Jószéf ben Izsák Kimhi (Rikam, 1105–1170) Hispániából vándorolt Provencebe, és ott bibliamagyarázati, fordítói és zsinagógai költői tevékenységet folytatott. Fia, Mózes ben József Kimhi (Remak, ~1127–~1190) ugyancsak a bibliamagyarázat, illetve a nyelvtudomány területén jeleskedett. Jóval fiatalabb fivére, Dávid ben József Kimhi (Redák, ~1160–~1232) is írt szentírási kommentárokat, melyeket később keresztény teológusok is használtak. Michlol címmel héber grammatikája jelent meg, héber szótára a Sorásim ('Gyökök'). Itáliában a salernoi Salamon ibn Parchon (?–1160), bibliai szótáriró és nyelvész munkássága jelentős. Franciaországban és a Német-római Birodalomban a Rásit követő kommentátorok, az úgynevezett toszafisták jeleskedtek az érett középkorban. Közöttük szerepelnek Rási vejei: Júda ben Náthán (Riban, 12. század) és Meir ben Sámuel (Ram, ~1060–1135); illetve azok fiai: Sámuel ben Meir (Rasbam, ~1085–1158, a Tórához írt kommentárt), és Jákób ben Meir (Rabbenu Tám, 1100–1171). Egyéb toszafisták: a mainzi Eliezer ben Náthán (Ráven, 1090–1170); a francia Izsák ben Sámuel (Ri, ~1115–1184), a prágai Izsák Hálábán (12. század), a metzi Eliézer ben Sámuel (~1115–1198), a Sens-i Sámson ben Ábrahám (~1150–~1230), és a több német városban működő Eliézer ben Jóel Hálévi (Rávia, ~1140–1225). Szentírásmagyarázattal foglalkozott József ben Izsák Bekhor Sór (12. század) és Ezékiás ben Mánóah (~1250–~1310). Júda ben Sámuel há-Chászid (~1150–1217) gyakran misztikus erkölcstani előadásait halála után tanítványai állították össze a Jámborok könyvében (Széfer Khaszidim). 13. századi írók Ábraham ben Sámuel ibn Haszdai (~1230–1276) Ben hámelek ve-hánázir címen írt költeményt. Szentírás- és talmudmagyarázat mellett orvostudománnyal, filozófiával és költészettel foglalkozott Mózes ben Nahman (Ramban, Nahmanidész, 1194–1270). A mózesi könyvekhez írt magyarázatában számos kabbalisztikai elemet alkalmazott. Milkhámot Adonáj ('Isten harcai') c. polemikus munkájában Alfázit védi Zerachja Halévi támadásai ellenében. Királyi meghagyásra egy nagyszabású nyilvános hitvitában is részt vett, amelyben a zsidó vallást négy napon át védelmezte Pabló Christiani dominikánus támadásai ellen Barcellonában 1263-ban. Nahmanidész követője, Salamon ben Aderet (Rásbá, 1235–1310) rituális könyvet írt Tórát há-bájit címen, illetve több Talmúdhoz írt halakhai és haggadai értekezés szerzője. A minden oldalról hozzá intézett vallásos kérdésekre kibocsájtott döntései közül mintegy 6000 maradt fenn napjainkra. A provencei Jákob Anatoli (1194–1256) Malmád hátálmidim címen írt könyvet, Jákob ben Máhir (Prophatius, 1236–1304) orvosi és filozófiai munkákat adott ki. Biblia- és talmudmagyarázattal foglalkozott Menahém Meiri (1249–1306). Jeles író Lévi ben Ábrahám (1240/1250–~1315), Sém-tóv ibn Falaquera (1225–1295), valamint Áser ben Jehiél (Rós, 1250/1259–1327) toledói rabbi, aki Áséri címmel talmudi kompendiumot írt. Jedaja Penini (13. század) Bechinat Ólámja ('A világ megvizsgálása') erkölcstani könyv. Az itáliai Farragut (?–1297) zsidó orvos arab munkákat fordított latinra Anjou Károly számára. Franciaországban és a Német-római Birodalomban toszafista volt Councy-i Mózes ben Jákób (műk. ~1230/1240), a Széfer Micvot gádol szerzője, a rothenburgi Meir ben Báruk (~1220–1293) döntvényei révén, tanítványa, Mordekáj ben Hillélt (~1250–1298) pedig talmudi kompendiumával vált híressé. Egyéb neves írók és rabbik: a bécsi Avigdor Kóhen ben Illés (13. század); az ugyancsak bécsi Izsák ben Mózes (~1180–~1260, fő műve az Or-Zerúa) és fia Hájim Eliézer ben Izsák (?–1288<). A korszak jelentős költője Júda Alcharizi (1165–1225). 14. századi írók Istori Haparhi (1282–1357) Káftor vaferákhja ('Bimbó és rügy') Palesztináról szól, Áron ben Jákob ha-Kóhen (műk. ~1310/1320) Orhót Chajimja ('Az élet ösvényei') rituális könyv, kivonata is ismert Kól-bó ('Mindent felölelő') címmel. Izsák Aboáb (műk. ~1300) Menórat hamáóra ('A világító lámpa') haggada-gyűjtemény, egyben erkölcstani olvasmány. Jákob ben Áser (1269–1343) a mózesi könyvekhez írt kommentárt, majd a talmudi törvényeket rendszerezte Árbá Turim (olykor csak Tur, 'Négy sor') című írásában. A Tur a következő 4 részből áll: Órach Chájim ('Az élet útja') a rituális törvényeket, a Jóré Deá ('Ismeretre tanítás') az étkezési törvényeket, az Eben-Haézer ('A segítség köve') a házassági törvényeket, a Khósen hamispát ('Az ítélet mellvértje') pedig a jogszolgáltatási törvényeket tartalmazza. Beosztásai, elnevezései szokásossá váltak a későbbi zsidó kódex- és responzum-irodalomban is. Lévi ben Gerson (Gersonidész, Rálbág, 1288–1344) Milkhámot Adonáj ('Az Úr harcai') című művében védte a tudományt, de ismeretes egy nagy terjedelmű bibliakommentárja is, és csillagászati értekezése. Utóbbit kortársa, VI. Kelemen pápa latin nyelvre fordíttatta. A sevillai Dávid Abudirham (műk. ~1350) Széfer Abudirhamja az imádságokat és rituálékat ismertette, a gironai Nisszim ben Reuven (Rán, 1320–1376) híres kommentárt írt Alfázi kompendiumához és a Talmud egyes traktátusaihoz. Tanítványa, Izsák ben Séset (Ribás, 1326–1408) zaragozai rabbi responzumairól ismeretes. Mózes ha-Kóhen de Tordesillas (műk. ~1370) az 1375-ös avilai disputációját tárgyalja Ézer Emuna ('Hittámogatás') című könyvében. Sém-Tób ben Sáprut (műk ~1370) a pamplonai vitát (melyben ellenfele volt Pedro de Luna bíboros, a későbbi XIII. Benedek ellenpápa) írja le Eben bóchán ('A vizsgáló kő') című apologiájában. A zsidó vallás rendszeres összefoglalását segítette Menáhem ben Áron ibn Zeráh (1312–1385) Cédá láderech ('Útravaló') című kompendiuma, és Hászdái ben Júda Kreszkasz (1340–1411) Ór Adonáj ('Isten világossága') című vallástani könyve, amely később Spinozára is hatást gyakorolt. Mivel a politikai légkör nem mutatkozott mindig a legkedvezőbbnek a zsidók számára, fellendült a zsidó miszticizmus, azaz a kabbalisztikus irodalom. A zsidó misztika már Bahja ben Áser (1255–1340) bibliaexegézisében megmutatkozik, illetve a talmudtudós Todrosz ben József ha-Lévi Abuláfia (~1225–1285) Ozár há-Kábod ('A dicsőség kincse') c. írásában. Izsák ibn Latif (~1210–1282), Ábrahám ben Sámuel Abuláfia (1240–1291), és József ben Ábrahám Dzsikatilja (1248–~1325) és Mózes de León (~1250–1305) számos kisebb misztikai írást szereztek. Utóbbiban sejtik a Jonatán ben Zakájnak (30–90) tulajdonított kabbalisztikus alkotás, a Zóhár ('Fény') valódi szerzőjét. Az itáliai Kalonümosz ben Kalonümosz (1286–1328) Anjou Róbert számára írt filozófia, orvosi könyveket. Immánuel ben Salamon (Manoello, 1261–1328) Dante barátja volt. Fő műve a Mekhaberot cím alatt fennmaradt héber makámák gyűjteménye. A könyv utolsó része, a Pokol és Éden, Dante Isteni színjátékának utánzata. 15. századi írók Észak-Afrikában ebben az időben a Durán-család fejtett ki hitvédelmi irodalmi tevékenységet. Simon ben Cemáh Durán (Rasbac, 1361–1444) algériai rabbi responzumairól és a Mágén Ábot című vallásfilozófiai munkájáról, templomi énekeiről és a kereszténység, illetve az iszlám elleni hitvitáiról ismeretes. Fia, Salamon ben Simon Durán (Rasbas, ~1400–1467) a talmudtudományt művelte. Prófiat Durán (Efódi, ~1350–~1415) hitvitákat folytatott. Az 1413–1414-es tortosai disputáción a zsidóságot don Vidal Benveniste orvos és költő, Mátitjá Jichári, Todrósz ibn Jáchjá és József Albo (~1380–1444) védte. Utóbbi az írója az Ikkharim ('Alaptételek') című híres vallásfilozófiai munkának. Magyar vonatkozású volt a nagyszombati Ájzek rabbi (?–<1421), aki Minhágim ('Vallásos szokások') című művében egymás mellé állítja az Osztrák Hercegség, Stájerország és a Magyar Királyság zsidó vallási szokásait. A 15. század német zsidó tudósai többnyire responzumokat, rituáliákat, moralista munkákat írtak. A korszak zsidó írója a híres Izsák Abrabánel (1437–1508) is, aki egy ideig V. Alfonz portugál király bizalmas embereként működött, majd a zsidók kiűzetése után Itáliába ment. Elsősorban bibliakommentárjáról nevezetes. Kortársai voltak Hispániában a vallásfilozófus Ábrahám Bibago (1446–1489), és Izsák ben Mózes Aráma (~1420–1494), az Akédat Jicchák című homiliaszerű Tórakommentár szerzője. Portugáliában a matematikus és csillagász Ábrahám Zacuto (1452–1515), a Juchászin című krónika szerzője, Ábrahám Sába (1440–1508), a Zeror hámor című írás szerzője, és a bibliakommentátor Tanhum ben József működött ebben az időben. Itáliában Mózes ben Izsák de Rieti (1388–~1460) Dante-utánzó műve (Mikdás meát), Menáhem ben Benjámin Rekánáte (~1250–~1310) Zóhár tanulmányai, Jekhiel ben Jekutél (15. század) erkölcstani írása, Ábrahám Farisszol (1451–1527) földrajzi munkája (Iggeret Orchót Ólám), Juda ben Jechiel Leoni (~1425–1498) mantovai orvos héber grammatikája és bibliai retorikája (Nofet Cúfim) jelent meg a 15. században. József Kolon Trabotto (Máhárik, ~1420–1480) döntvényeket hagyott hátra; tanítványa, Obádja de Bertinoro (1455–1516) egy misnakommentárt írt. Az ő tanítványa, Jicchák Náthán héber konkordanciát szerkesztett, Jákob Landan pedig az Agur című talmudi kódexet írta meg. Júda ben Eliézer Minz (1405–1508) rabbi a padovai egyetemen tanított filozófiát, és fiával, Ábrahám ben Júda Minzzel (~1440–1530) együtt nagy tekintélynek örvendett talmudtudományi kérdésekben. Elia del Medigo (1458–1493) a Bekhinát há-dász ('A vallás megvizsgálása') című vallásfilozófiai művet szerezte, és mint Giovanni Pico della Mirandola barátja és tanítója, nyilvános filozófiai előadásokat tartott. Kiemelendő, hogy a középkor végén, 1475-től kezdve Itáliában megjelentek a héber nyomdák, így többek közt Soncinóban, Casale Maggioreban, Bolognában, Bresciában, Ferrarában, Mantovában, Nápolyban, Bariban nyílt lehetőség héber nyelvű alkotások kinyomtatására. A korszakban több olasz zsidó orvos is ismeretes, így Elija de Sabbato és Mózes de Luboga mint VIII. Ince, Bonet de Lates mint VI. Sándor és X. Leó, Cárfáti Simon pedig mint II. Gyula pápák orvosai maradtak fenn az emlékezetben. A középkori zsidó irodalmi hagyatékok nagy része még kiadatlanul hever a különféle nagy könyvtárakban. Jegyzetek A dátumokhoz ld. en:Rabbinic literature Pallas, i. h. Kecskeméti, i. m., 309. o. Középkori zsidó irodalom magyar nyelven Ábrahám ibn Daud: A Magasztos hit , Logos Kiadó, 2004, ISBN 9638159170 Frisch Ármin : Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból , Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1906 ( reprint kiadás: Auktor Könyvkiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7780-24-6, 413 p), 179–298., 305–319., 329–378. oldal Gábor Ignác: Manoello élete és költészete , Budapest, é. n., 39 p (reprint kiadás: Háttér Kiadó, Budapest, ISBN 963-8128-79-8) Gábor Ignác: Alharizi, egy középkori héber költő , Fekete Sas Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 9638254300, 198 p Yehuda ha-Levi: Kuzári: érvek és bizonyítékok könyve a megvetett vallás védelmében (ford., jegyzetekkel és utószóval ell. Maróth Miklós ), Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, Piliscsaba, 2004, ISBN 9638635932, 210 p. Héber költők antológiája – Kardos László műfordításai , Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, Budapest, 1943, 151 p Kecskeméti Lipót : Zsidó költőkből – Salamon ibn Gabiról, Juda Halévi, Juda Alcharizi , Athenaeum R. Társulat, Budapest, 1887, 230 p Maimonidész: A tévelygők útmutatója , Logos Kiadó, Budapest, 1997 ( reprint kiadás az 1878–1890-es kiadásból) Makai Emil (ford.): Zsidó költők – műfordítások Salamon ibn Gabirol, Juda Halévi, Sámuel Hánágid, Mózes ibn Ezra, Ábrahám ibn Ezra, Chárizi, Manuello verseiből / XI.–XIV. század , Singer és Wolfner Kiadása, Budapest, 1895, 230 p Patai József : Héber költők I–V. , műfordítások, Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, Budapest, 1910–1912 ( Új kiadás → Patai Józsefː Héber költők – A középső kapu (Nemzeti könyvtár sorozatː Magyar ritkaságok rovat, 49. mű, Köves Slomó EMIH vezető rabbi ajánlásával), Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2015, ISBN 978-615-5269-73-8, 408 p) Scheiber Sándor : A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 288 p Szabolcsi Miksa : Hitvita – Izsák ben Ábrahám Troki Chizuk Emunája nyomán , Brózsa Ottó Könyvnyomdája, Budapest, 1908, 95 p Szádja Gáon: Hittételek és vélemények könyve (arabból fordította Hegedűs Gyöngyi), Goldziher Intézet – L'Harmattan, 2005, ISBN 963-7343-34-2 Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából , I–XII. kötet, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, Budapest, 2007 Weisz Miksa: Zsidó etika – a XI–XVII. század zsidó irodalmából , Pesti Izr. Hitközség Kulturszociális ügyosztálya, Budapest, 1923, 133 p Zóhár – A Ragyogás könyve (ford. Réti Péter), Holnap Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-345-026-8, 112 oldal Zohár – a Teremtés könyvéről , Atlantisz Könyvkiadó, 2014, ISBN 9789639777347, 980 p A zsidó tudományok – fejezetek a klasszikus forrásokból , I–V., A zsidó tudományok szabadegyeteme, Budapest, 2003 Források Bokor József (szerk.). Zsidó irodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 14. Bővebb irodalom Heinrich Graetz : A zsidók egyetemes története I–VI. Szerk. Szabolcsi Miksa . Budapest: Phönix Irodalmi Részvénytársaság. 1906–1908. ( elektronikus kiadás: , , , , , ) Hevesi Simon: Dalalat Alhairin: Maimuni útmutatójának rövid ismertetése , Pesti Izraelita Hitközség, Budapest, é. n., 188 p Huber Lipót : Zsidóság és kereszténység a multban és a jelenben – I. kötet: Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig , Kalocsa, 1936 ( reprint kiadás: Artamondo, 1999, ISBN 963-85901-3-0) Kecskeméti Ármin : A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 Kiss Arnold: Sámuel Hanagid Ibn Nagdéla , Népszerű Zsidó Könyvtár, Biró Miklós könyvnyomdája, Budapest, é. n. [1910 k.], 68 p Kiss Arnold: Salamon ibn Gabiról , Népszerű Zsidó Könyvtár, Globus Nyomdai Műintézet Rt., Budapest, é. n. [1910 k.], 43 p Köves Slomó (szerk.) · Oberlander Báruch (szerk.): A zsidó tudományok I-V. – Fejezetek a klasszikus forrásokból Mohácsi Jenő: Jehuda ha-Lévi – egy nagy költő élete és életműve , Budapest, é. n., 45 p Neumann Ede: Héberek , In: (szerk.) Heinrich Gusztáv: Egyetemes irodalomtörténet I–IV. , Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1903–1911, I. kötet, 189–245. o. Günter Stembergerː A zsidó irodalom története (ford. Dobos Károly), Osiris Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-389-096-9, 238 p Bert W. Strassburger: A Rámbám élete és művei (ford. Jólesz László), Magyar Izraeliták Országos Képviselete (Budapest), 1985, ISBN 963-7010-21-1, 49 p Wellesz Gyula: Rási élete és működése , Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, Budapest, 1906 Georges Vajda: Bevezetés a középkori zsidó gondolkodásba , Logos Kiadó, 2002, 239 p Logos Kiadó „Historiadiaspora” sorozata: Babits Antal: Végtelen ösvények – zsidó bölcselet és misztika , Logos Kiadó, 2011, ISBN 9789638879103, 360 p Maimonidész: Értekezések az isteni igazságosságról, üldöztetésről, megtérésről és feltámadásról... , Logos Kiadó, 2011, ISBN 9789638159250, 215 p Az arany középkor – zsidók, muszlimok és keresztények , Logos Kiadó, 2012, ISBN 9789638159274, 296 p Babits Antal: Határolt határtalanság – Maimonidész istenkeresései , Logos Kiadó, 2015, ISBN 9789638159335, 336 p Jacob Guttmann: Zsidó és keresztény filozófusok a középkorban – Maimonidész elődei és hatástörténete , Logos Kiadó, 2016, ISBN 9789638159342, 298 p Colette Sirat: A zsidó filozófia középkori története a kéziratos és nyomtatott szövegek alapján , Logos Kiadó, 2016, ISBN 9789638159120, 410 p Georges Vajda: Kutatások a filozófiáról és a kabbaláról, a középkori zsidó gondolkodásban , Logos Kiadó, 2016, ISBN 9789638159144, 323 p A bibliográfiához forrás Kecskeméti, i. m., reprint kiadás , I. kötet, XXXII–XLVII. oldal Paris-l’Hôpital Paris-l’Hôpital település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 296 fő (2015). Paris-l’Hôpital Change, Créot, Dezize-lès-Maranges, Saint-Sernin-du-Plain és Sampigny-lès-Maranges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sveti Ivan Dobrinjski Sveti Ivan Dobrinjski (olaszul: San Giovanni di Dobrigno) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Dobrinjhoz tartozik. Fekvése Krk belsejében, községközpontjától 2 km-re nyugatra fekszik. Története A település keletkezési ideje nem ismert, de nyilvánvalóan régebbi eredetű. Keresztelő Szent János templomát már 1576-ban említik, ami valószínűsíti, hogy akkor már a falu is létezett. A sziget 1480-tól Velencei Köztársasághoz tartozott. 1780-ban még a dobrinji plébánia egyik legnagyobb települése volt. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 237, 1910-ben 200 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 41 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát már 1576-ban említik építési ideje nem ismert. 1938-ban a régi templomot lebontották, a helyére építették a mai nagyobb templomot. Sveti Jakov (Mali Lošinj) Sveti Jakov (olaszul: San Giacomo) falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mali Lošinjhoz tartozik. Fekvése Lošinj szigetének északkeleti részén Mali Lošinj városáról légvonalban 13 km-re északnyugatra, Osortól 7 km-re délre az Osoršćica alatt, a szigetet átszelő főút mellett, a sziget keleti partján fekszik. A legközelebbi település a 2 km-re északra fekvő Nerezine. A sziget legkisebb települése, melyet olajfa ültetvények vesznek körül. Két kisebb öböl található a területén, melyek közül az északabbra fekvő az itt található falazott kútról a Studenac nevet viseli. Itt található a strand és a kikötő is. Története Nevét a falu feletti dombon levő temetőben álló Szent Jakab tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. Lakói mezőgazdasággal és halászattal foglalkoztak. Területe már az ókorban is lakott volt, ezt bizonytja a Studenac-öbölben talált két szarkofág fedlap. A falu népe a 19. században a falu központjában új plébániatemplomot épített, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek. 1857-ben 148, 1910-ben 244 lakosa volt. A település 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, majd olasz uralom alá került. 1943-ban átmenetileg horvát és jugoszláv egységek szabadították fel. A német megszállás 1943-tól 1945-ig tartott. 1945 és 1990 között Jugoszlávia része volt, majd az önálló horvát állam megalakulása után Horvátország része lett. 2011-ben 77 lakosa volt. Nevezetességei Szent Jakab tiszteletére szentelt temploma román stílusú, építési ideje nem ismert. 1624 -ben bővítették, nagyobb és szélesebb hajót építettek hozzá. A bővítés dátuma díszes glagolita írással látható a templom homlokzatán. A templom a település északi részén a Studenac-öböl feletti magaslaton a temetőben áll, ma temetőkápolnaként szolgál. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. században épült. A templom kelet-nyugati tájolású, harangtornya a szentély északi oldalán áll. Oltárképe szintén 19. századi, Szűz Máriát ábrázolja rózsafüzérrel három szent, Szent Domonkos, Sienai Szent Katalin és Szent Jakab társaságában. Dolgozó Nő Dolgozó Nő (1949-1990), utódlapja Családi Tükör. Társadalmi-politikai és kulturális folyóirat, Románia Szocialista Köztársaság Országos Nőtanácsának magyar nyelvű havi képeslapja. Első száma 1949 márciusában jelent meg Kolozsváron; a Kolozs megyei szaktanács adta ki. A lap első névvel jelölt főszerkesztője Berde Mária volt, halála után Látó Anna, Orosz Irén, 1954-től Erős Blanka, 1973-tól Turósné Jakab Irma. Az idők folyamán számos romániai magyar író, költő, publicista és riporter – időrendi sorrendben Szmuk Irén, Jordáky Lajos, Marton Lili, Varró Ilona, Erdélyi Lajos, Tamás Gáspár, Tamás Mária, Asztalos István, Suba Dani, Nagy Olga, Létay Lajos, Lázár József, Tabák László, Kányádi Sándor, Keresztes Zoltán, Jánky Béla, Korda István, Kovács Erzsébet, Panek Zoltán, Kozma Elza, Szilágyi Júlia, Páll Árpád, Telegdi Magda, Vizi Ildikó, Zágoni Olga, Lászlóffy Csaba – vett részt irodalmi rovatvezetőként, publicistaként vagy más beosztásban a folyóirat szerkesztésében. A közel 80 000 példányban megjelent képeslap, melynek grafikai kivitelezését az első években Gy. Szabó Béla, később Vernes András és Cseh Gusztáv végezte, irodalmi anyagában a családiasságot s a munka szeretetét ápolja, s mind nagyobb népszerűségnek örvendve foglal állást a nők egyenjogúsága, szakmai felkészültsége, az irántuk való minden előítélettől mentes bizalom mellett; munkálkodik a romániai magyar asszonyok, leányok korszerű műveltségének megalapozásáért, civilizált és kulturált családi életük tárgyi és tudati feltételeinek biztosításáért. A folyóirat folytatásos másodközlései Mikszáth Kálmánné, Csinszka, Kosztolányi Dezsőné, Szendrey Júlia visszaemlékezéseinek népszerűsítésével törekszenek a nők s az irodalom sajátos kapcsolataira rávilágítani. A természettudományok, a mezőgazdaság, az orvostudományok, a jogtudományok körébe tartozó népszerűsítő cikkeket is közöltek, köztük Lőrinczi Miklós élelmiszeripari mérnök, Székely József agrármérnök írásait, Lokodi András műszaki szakember barkácsolásra biztató cikkeit, Lőwy Károly gyermekgyógyász főorvos orvosi tanácsait, L. Szini Karola orvostörténeti írásait, Szilágyi István orvos egészségnevelési tanácsait, Szabó Piroska vegyész cikkeit, Gergely Jenő jogász cikkeit. Családi Tükör 1990-től helyébe lépett a Családi Tükör című erdélyi társadalmi, politikai, kulturális képes havilap, főszerkesztője J. Kovács Magda, az irodalmi rovat szerkesztője Balla Zsófia. 1993 őszén a lap magánkézbe került, a nagyváradi Media Impex vásárolta meg. Jakab Mártát, aki már korábban is a lapnál dolgozott, nevezték ki főszerkesztőnek, főszerkesztő-helyettes a fiatal újságíró és pedagógus Magyari Tivadar lett. A lap gazdasági okokból 1994 után fokozatosan megszűnt, 1998-ban még tettek egy sikertelen kísérletet újraélesztésére. Jean-François Gillet Jean-François Gillet (Liège, 1979. május 31. –) belga labdarúgó, az olasz élvonalbeli Catania kapusa. A belga labdarúgó-válogatottban 2009-ben, 30 éves korában mutatkozott be. Pályafutása Standard Liège és Monza Profi pályafutását a Standard Liège utánpótlásában kezdte, 17 évesen hívták fel az első csapatba. 1996-ban bemutatkozott a belga élvonalban, a következő szezonban még kétszer lépett pályára. 1999. nyarán szerződött az olasz másodosztályú Monzába. Kezdőként 33 meccset játszott. Bari és Treviso Miután augusztusban 4 meccset játszott a Monza színeiben, az átigazolási időszak utolsó napjaiban az élvonalbeli Bari játékosa lett 5 millió líráért. Első szezonjában 20 meccsen játszott és nagyszerű teljesítményt nyújtott a kapuban, dopping miatt eltiltották. A január 21-i Bari-Reggina meccs után Olaszországban játékosok közt először nandrolone-t mutattak ki szervezetében és négy hónapra eltiltották. A következő több mint 10 évben 317 élvonalbeli és másodosztályú meccset játszott a Barival, kivéve a 2003–04-es szezont, amikor rövid ideig kölcsönben volt a Trevisónál az edző Marco Tardellivel való nézetkülönbségei miatt 2008. március 13-án szerződését 2011-ig meghosszabbította a Gallettivel. 2007-ben Antonio Conte lett az új edző, Gillet tökéletesen beleillett a taktikájába, hiszen a belga söprögetőként is helytállt. A csapat hát év után jutott vissza az élvonalba. A 2009–10-es szezonban ismét megmutatta, helye van a legmagasabb szinten, az Andrea Ranocchia-Leonardo Bonucci védőpárossal az első 12 fordulóban mindössze 7 gólt kaptak, Európában a legkevesebbet. 2010. március 18-án 2014-ig hosszabbított csapatával, a 2010. szeptember 12-én játszott Napoli-Bari meccsen ő lett a pugliesi legtöbb meccsen játszó játékosa 319 meccsel, megelőzve a Bari-legenda Giovanni Losetót. Ezért Bari polgármestere, Michele Emiliano jelképesen átadta a kapusnak a város kulcsait. A szezonban Gillet kivédte Francesco Totti (AS Roma) és Robert Acquafresca (Cagliari) büntetőjét. A szezon végén ismét kiestek az Serie B-be. Bologna 2011-ben, a Bari Serie B-be kiesése után, Gillet elmondta, karrierjét a Serie A-ban szeretné befejezni ls 1,4 millió euróért a Bolognába igazolt. Búcsú-sajtótájékoztatóján könnyes szemmel búcsúzott fogadott városától, Baritól és a szurkolóktól. Első bolognai szezonjában megmutatta képességeit, gyorsan híveket szerzett magának. 29 bajnokin védett, a 2011–12-es szezonban a Bologna 9. lett, az évtized legjobb Serie A-szereplését produkálva. Torino Sikeres bolognai éve után 2012. július 5-én három évre aláírt az újonc Torinóhoz. A granatában ismét együtt dolgozhatott korábbi bari edzőjével, Gian Piero Venturával. A Serie A-ban augusztus 26-án mutatkozott be a Siena ellen, a meccsen nem született gól. A 2012–13-as szezonban 37 meccsen szerepelt. 2013. június 6-án a Bari bundabotrányának utószeleként három évre és 7 hónapra eltiltották a Treviso elleni (2008. május 11) és a Salernitana-Bari (2009. május 23.) meccsek manipulálása miatt. Válogatottban 2009. augusztus 30-án, 30 évesen, a Bari Inter Milan elleni meccsén nyújtott jó teljesítménye után behívót kapott a belga labdarúgó-válogatott Spanyolország és Örményország elleni világbajnoki selejtezőire. 2009. szeptember 5-én debütált Spanyolországban, kivédte David Villa büntetőjét, mielőtt 5 gólt kapott. A következő meccsen kettőt kapott, Örményországnak csak 1-et tudtak lőni. November 14-én nem kapott gólt Magyarország ellen, majd pár nap múlva Katar sem tudott neki betalálni. Szerepe a bundabotrányban 2013. július 16-án 43 hónapra eltiltották a labdarúgástól, mert bari időszakában érintett volt a bundabotrányban. A fellebbezés után 13 hónapra csökkentették, így 2014. augusztusában térhetett vissza. Sikerei, díjai Klubcsapatban Serie B (1): Gare de Montpellier-Sud-de-France Gare de Montpellier-Sud-de-France egy épülő vasútállomás Franciaországban, Montpellier közelében. Várható megnyitása 2018. június 7. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nîmes–Montpellier nagysebességű vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Valence-Rhône-Alpes-Sud TGV Gare de Nîmes - Manduel - Redessan Smokvica Smokvica (olaszul: Smoquizza) falu és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Fekvése Makarskától légvonalban 41 km-re délre, Korčula városától légvonalban 19, közúton 27 km-re nyugatra, Korčula szigetének közepén, a Vela és Mala Obala lejtőin fekszik. Közigazgatásilag Smokvicán kívül még három település, Brna, Vinačac (Vinašac) és Blace (Blaca) tartozik hozzá. Smokvica község területén több termékeny mező található, melyek közül a legnagyobbak a Kruševo, Prapratna, Stiniva, Banja, Sitnica, Livin dol és a Čipojino polje. Története Az emberi élet legrégibb nyomai a község területén az Istruga-öböl közelében fekvő Istruga-barlangból kerültek elő. A Smokvica és Brna között, falutól mintegy 30 percnyi gyalogútra fekvő barlang Korčula szigetének egyik legszebb barlangja. A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján, többek között a Smokvica területén fekvő Gradina, Velo Gračišće, Dubrovica, Kom, Sutulija régészeti lelőhelyen találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Ilyen halom sírok találhatók a község területén többek között a Szent Ciprián templomnál, az északnyugatra fekvő Mala Kapján, Gumancén, a Smokvicától nyugatra emelkedő Marča-hegyen, a délkeletre fekvő Prapatski brigen és a Smolinska glavicán is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a mai Smokvica környékén is letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Az itteni fényűző életről árulkodnak a díszesen faragott sírkövek is. Ilyen villagazdaságok álltak valamikor az északi part közelében fekvő Krvava rupán, a Donje poljén, a Višnja poljén, a délkeletre fekvő Sutulija-Mirjén és Dračevicán is. A római civilizáció a 3. századtól indult hanyatlásnak, a kereskedelem megszűnt, a villagazdaságok elpusztultak, vagy kisebb településközpontokká alakultak. Ez a kereszténység elterjedésének időszaka, amikor több kisebb templom épült a szigeten. A ma ismert templomok közül ilyen ősi eredetű a Szent Ciprián templom, melyről feltételezik, hogy 5.- 6. századi ókeresztény templom alapjain épült. Ma ezt a templomot tartják Smokvica legrégibb plébániatemplomának. Smokvica nevét legkézenfekvőbb a füge horvát nevéből a smokvából származtatni, de a szakemberek a nevet inkább latin eredetűnek tartják és a víz jelenlétével lehet kapcsolatban. A közeli Siknica-mezőn ugyanis régen számos kis tavacska volt. A korai középkor időszakából szinte semmilyen adat nem maradt fenn a térségből. A 13. században már a korčulai grófok irányították a szigetet, akik alattvalóiknak statutumban (1214-ben) írták elő kötelezettségeiket. A statutumban foglaltakból kiderül, hogy a javak védelmére Smokvicának is volt saját őrsége, melyet kumpanijának neveztek. A 14. századtól felépült, vagy megújult számos templom és a hitélet egyre szervezettebb lett. A Szent András templomot 1346-ban, a Szent Mihály templomot 1372-ben, a Szent János templomot 1391-ben már említik és a szakemberek szerint a Szent Péter templom is 14. századi. Egy 15. századi forrás szerint a Szent Ciprián templomhoz földbirtokok is tartoztak, a smokvicai közösségnek pedig patronálási joga volt az egyes templomok felett. Ez azt jelentette, hogy a közösség önállóan rendelkezett a templomokkal és javaikkal, papjukat pedig maguk választhatták meg, a püspöknek csak megerősítési joga volt. A török soha nem foglalta el a szigetet, de a népi hagyományban a sziget északi partja közelében fekvő „Krvava rupa“ (véres gödör) nevű hely onnan kapta a nevét, hogy a korčulaiak itt verték vissza a szigetet megtámadó török sereget. A védelem okán a Szent Mihály templom közelében fekvő egykori településközpont is jól meg volt erősítve. Maga a templom is egy olyan sziklán épült, ahonnan a Smokvicára vezető főutat jól szemmel lehetett tartani. A katonát és az őrséget a középkorban alapított vitézi rend a kumpanija biztosította. Közigazgatási szempontból Smokvica is hozzá tartozott a középkori korčulai közösséghez, melynek központja 1843-ig Korčula városában volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A 19. század közepén egészen a II. világháború végéig Smokvica az újonnan alapított Blato község része lett. A településnek 1857-ben 496, 1910-ben 986 lakosa volt. Az iskola épülete 1914-ben készült el, bár a rendes tanítás már 1876-ban megkezdődött. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1955-ben Smokvica a szomszédos Čarával együtt az újraszervezett Korčula községhez került. Ebben az évben kezdte meg működését a község egészségháza is, a mait 2001-ben építették. 1953-ban felépítették a település első borüzemét. Ma már több is üzemel belőle a községben, melyek a bor mellett saját olíva olajukat, ízesített likőrjeiket és pálinkájukat is kínálják. Smokvica önálló községi rangját csak a független Horvátország megalakulása utáni közigazgatási reform alkalmával, 1993-ban kapta meg. A településnek 2011-ben 916 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból (szőlő és olajbogyó termesztés) és a turizmusból éltek. Nevezetességei Mária bemutatása a templomban titulusú plébániatemploma a püspökség egyik legnagyobb méretű szakrális épülete. Építése 1902-ben kezdődött, felszentelése 1920. október 10-én történt. Harangtornyát 1936-ban fejezték be. A Szent Ciprián templomot 1896-ban egy ősi templom alapjaira építették, melyet a szakemberek 5. – 6 . századi ókeresztény templomnak tartanak. Valószínűleg ez volt a település első plébániatemploma. A Szent Mihály templomot 1372-ben említik először. Valószínűleg egy még korábbi templom helyén építették. A dračevići Szent András templomot 1346-ban említik. A Čari felé vezető út fölé építették. A Szent Péter templom a 14. században épült a Lovon ás Blatora vezető út fölé. A Keresztelő Szent János templomot 1391-ben említik először. A Siknicai-mező tavai fölé építették, mint a vizet védőszentjének templomát. A marča vrhi Szent Vid templomot 1420-ban említik először. Mellette ószláv temető található. A prapatni Szent Anna templom egy régebbi Szent Izidor templom alapjaira épült a 16. században. Gazdaság Története során a smokvicai lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaság, ezen belül is a szőlő és az olajbogyó termesztés volt. 1953-ban felépítették a település első borüzemét. Ma már több is üzemel belőle a községben, melyek a bor mellett saját olíva olajukat, ízesített likőrjeiket és pálinkájukat is kínálják. A helyi turizmus kezdetei 1907-re nyúlnak vissza, amikor megnyílt a település első vendéglátóhelye. Erről az első vendégkönyv tanúskodik. Az akkori vendégek főként Olaszországból érkeztek. 1960-ra a turistaforgalom lassan kiterjedt a Brna-öbölre. Oktatás Smokvicán a rendes tanítás már 1876-ban megkezdődött, de az első iskolaépületet csak 1914-ben adták át. Kultúra A kulturális és társadalmi élet az idők során számos egyesülettel gazdagodott, melyek a helyi hagyományok és népszokások őrzését tűzték ki célul. A smokvicai Kumpaniján kívül tánccsoportok, kórusok, templomi énekkar, fúvószenekar és több más egyesület működik a településen. Több ismert művész, énekes és pap származik Smokvicáról. Sport A Jadran labdarúgóklubnak felnőtt és ifjúsági csapata is van. A horvát IV. liga C jelű alcsoportjában szerepel. A Korkyra riders motorosklub 2007-től működik. Főként motoros találkozók szervezésével foglalkozik. Talpa tyrrhenica A Talpa tyrrhenica az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó fosszilis faj. Előfordulása A Talpa tyrrhenica a pleisztocén kor idején élt, azon a helyen ahol manapság Korzika és Szardínia nevű földközi-tengeri szigetek fekszenek. Lelőhelyei Ezt a fosszilis élőlényt 1945-ben, Dorothea Bate brit paleontológusnő írta le, illetve nevezte meg. Ennek az ősvakondfajnak a maradványait néhány szardíniai helyről - melyek a kora pleisztocéntől egészen a késő pleisztocénig datálhatók -, valamint egy középső pleisztocénrétegbeli lelőhelyről, amely Korzika déli részén található. Cörver Nepomuk János Cörver Nepomuk János (Miklós báró) (Torna, 1715. szeptember 16. – Bécs, 1773. augusztus 12.) piarista rendi tartományfőnök. Cörver Elek öccse. Élete 1731. szeptember 30.-án Privigyén lépett a piarista rendbe bátyjával együtt, ahol két évig mint újonc-növendék nyert alapot a további önképzésre; különösen a művelt nyelveket tanulmányozta; a latinon kivűl beszélte a magyart, németet és később az olaszt és franciát is. 1734-ben próbatanítóúl Vácon az alsóbb osztály tanítására rendeltetett; 1735-ben ugyanazt folytatta Pesten, ahol mint principorum magister egyszersmind magyar hitoktató volt; 1736–1737-ben Nagykárolyban a bölcseletet, 1738–1744-ben Rómában a teológiát, bölcseletet és egyházjogot hallgatta; 1745–1747-ben külföldi nagyvárosokban folytatta tanulmányait és visszatérve 1748–1749-ben Nyitrán mint a convictus igazgatója és az egyházjog tanára működött. Ezután Erdődy Kristóf gróf kiséretében külföldi tanulmányútra kelt s 1751–1756-ban Bécsben a rend tartományi ügyvivője s kormánysegéd volt; 1757–1760-ban rendtartományi főnök, 1761-ben a pesti ház főnöke lett; 1762-ben a ház fölépítésének gondozója volt. A világi tanulók számára bölcselettanítást eszközölt ki Pesten, a mire a várostól alapítást és királyi diplomával való megerősítést nyert; a házi kápolnát is ő létesítette és rendezte be. 1768-ban Rómában időzött Calasanti Józsefnek szentté avatása alkalmával. 1769-től gyengélkedése miatt Bécsben tartózkodott. Művei Politique Chretienne aisée et abrégée methodiquement ŕ ľusage des jeunes princes et de la noblesse propre ŕ les rendre habites ŕ procurer le bien publique, des états et leur propre en particulier. Vienne, 1770. Külföldről, különösen Rómából irt levelei részben megvannak a gr. Károlyiak budapesti levéltárában. 1769 az irodalomban Az 1769. év az irodalomban. Megjelent új művek Oliver Goldsmith szatírája: The History and Adventures of an Atom (Egy parány kalandjai). Denis Diderot filozófiai értekezése: Le rêve de D'Alembert (D’Alembert álma). Születések február 13. – Ivan Andrejevics Krilov , főként verses állatmeséiről nevezetes orosz költő, író († 1844 ) március 14. – Kármán József magyar író, ügyvéd († 1795 ) március 21. – Dayka Gábor magyar költő, pap, tanár († 1796 ) szeptember 9. – Ivan Petrovics Kotljarevszkij ukrán költő, író; a modern ukrán irodalom megalapítójaként ismert († 1838 ) november 1. – Garblis Helvigs Merkelis német nyelven író, balti német családból származó író, újságíró; őt tekintik a lett és részben az észt irodalom megteremtőjének († 1850 ) december 26. – Ernst Moritz Arndt , német szerző, korának egyik legismertebb költője († 1860 ) Nyíl A nyíl vagy nyílvessző az íj lövedéke. Feltalálása korszakalkotó és fordulópont a taktika fejlődésében, mert ez az első fegyver, mely a rugalmasság felhasználásán alapul. Ezen az alapon fejlődtek a lövőfegyverek s a mai tökéletesedett lövőfegyverek is ezen alapulnak. Felépítése A nyílvessző alapvetően egy hosszú, vékony, egyenes (leggyakrabban fa vagy nád) pálca, elején nyílheggyel, mely az őskorban kőből és csontból, a későbbi idők folyamán fémből készült. A nyílvesszővég vagy nock általában egy bevágás, néha kötözéssel, esetleg csonttal megerősítve, és a nyílnak az íj idegére való illesztését segíti. A vesszőnek ezt a részét szép magyar kifejezéssel a vessző ajkának is szokás nevezni. A nyilakat általában tollazattal is ellátták, ez leggyakrabban 2, 3 vagy 4 szimmetrikusan rögzített tollat jelentett. Ezek stabilizálták a vessző röppályáját. Napjainkban igen elterjedten használatosak az aluminiumötvözetekből vagy szénszál erősítésű műanyagokból, sőt, ezek kombinálásával készült nyíltestek, általános nevükön az alu- és karbonvesszők. Fajtái A keleti népeké nádból, az európaiaké kőris- vagy gyertyánfából készült. A római nyíl hegye háromélű, a középkorból ismert nyílhegyek alakja sokféle; a főbbek: hengeres sima, hegyes levél alakú és szigonyos. A magyar nyíl hegyének alakja levél vagy rombusz. A honfoglaló magyaroknak is kedvelt fegyverük volt és a 17. századig használták. A nyilat az íjjal Európa és Ázsia népei a puskaporral töltött fegyverek feltalálása után még sokáig szívesebben használták, mint a muskétát vagy puskát, mert könnyebb volt vele bánni, s gyorsabban lehetett vele lőni. Voltak mérgezett hegyű nyilak és tüzes nyilak, amelyeknek végén kénnel, salétrommal és szénnel telt tarisznya lógott. Ez borszeszbe áztatták, megszáradásuk után kénbe és gyantába mártották, kilövés előtt pedig meggyújtották. A modern íjászatban használt fából készített nyílvesszők alapanyaga a cédrus és a különböző fenyőfélék. Kiemelkedik közülük a Sitka Spruce fenyő, amit többek között hangszerkészítésre is használnak. Több méret is használatos átmérőben, 5/16", 11/32" vagy ezek variálása jellemző az ún. dongás vesszőknél. A dongás vessző főleg céllövészetben használatos. A vessző a hegynél és a nocknál 5/16", középen 11/32". Csavart tollazás A csavart tollazású (spin wing) nyílvessző a kilövés után a saját tengelye körül forog, a forgásstabilizált vesszővel pontosabb a lövés. A madártollakkal felszerelt vesszők a tollak íveltsége miatt többnyire szintén forgó mozgást végeznek repülés közben. A toll felragasztása során figyelembe kell venni ennek az ívelésnek az irányát. Ha a vesszőt hátulról nézve nem egyforma az összes toll csavarodási iránya, úgy a vessző repülésközben csóválni, bukdácsolni fog. A tollak a madár azonos oldali tollai legyenek. Vagy balos, vagy jobbos, keverni nem szabad. A csavart tollazás egy különleges változata az ún. flu-flu vessző, amelyre egyetlen, hosszú tollat ragasztanak spirálisan a vesszőre tekerve. (Megjegyzés: nem minden flu-flu vessző csavart tollazású.) A flu-flu vessző a kilövése után rövid ideig hagyományos vesszőként repül, majd drasztikusan veszíteni kezd a sebességéből, és leesik. Madarak vadászata során használják, például egy fa tetejére irányzott és célt tévesztő vessző nem száll messzire, így természetesen könnyebben megtalálható. Szluha György Verbói Szluha György Demeter (Alsópaty, Vas vármegye, 1746. augusztus 6. – Szekszárd, 1820. október 21.) a pálos rend szerzetese, római katolikus apát-plébános, Tolna vármegye táblabírája. Élete A felvidéki nemesi származású verbói Szluha család köznemesi ágának a sarja. Verbói Szluha Antal (1712-1785) és rábabogyoszlói Vajda Magdolna (1728-1772) gyermekeként született. Apai nagyszülei verbói Szluha István (1678-1745) érseki háznagy, uradalmi igazgató, és daráspopárczi Darás Erzsébet (†1735) voltak. Anyai nagyszülei rábabogyoszlói Vajda Ferenc (1699-1771) és bojári Vigyázó Rozália (1703-1737) voltak. 1764. október 24-én lépett a remete Szent Pál-rendi szerzetbe, 1768. április 2-án aldiakónus, 1769. február 18-án diakónus lett Pécsett, ahol teológiát tanult; kevéssel azután Nagyszombatba helyezték át, ahol pappá szentelték. 1782-ben a pálos rend feloszlatása után előbb Sátoraljaújhelyben, majd Nagyváradon volt tanár 13 évig. 1792. november 19-én Szekszárdra plébánosnak neveztetett ki; később madocsai apát lett. Tolna vármegye táblabírája is volt. Munkái Pásztori játékban leábrázolt örvendetes köszöntés, mely nagy Mélt. és Fő Tiszt. Kollegrádi Gróf Kollonitz Lászlónak... Nagy-Váradi Püspöknek... midőn ő Ekstzellentziája a Károly-Fejérvári Püspökségről a Nagy-Váradi Püspökségre dicsőségesen bé-helyeztetne, mély alázatossággal bémutattatott... (M. Hirmondó 1781. 936. l.). T. N. Bihar Vármegyének Jeles Öröme, midőn a Mélt. Ü. Ürményi József Udvari Tanácsos Úr sat. ugyan N. Bihar Vármegyének Fő Ispányi méltóságába pompás készülettel 1782. eszt. Sz. Iván hava 13. béhelyeztetnék. Nagy-Várad. Öröm Versek, mellyeket midőn a Mélt. Széki Teleki Domonkos úrfi ditső szüléinek vigasztalásokra, mind nyájoknak örömekre, a tanuló magyar ifiaknak példájokra a különbféle tudományokban, főképpen az ékes szóllásnak tanulásában tett serénységét 12 esztendős korában kimutatná s úgy a vers-szerző tudományra által lépne, méltó tisztelettel bé-mutatott. U. ott, 1785. Puncta et animadversiones, pro rei litterariae per inclitum regni Hungariae, partesque eidem adnexas emendatione, et meliori scholarum catholicarum institutione patriae patribus oblata. Budae, 1790. Magyarországnak első sz. királya és apostola ditsőséges Szent István. Az az ditsérő beszéd, melyet a budai kir. udvarban... Sz. Sigmond templomában mondott 1798. Kisasszony hava 20. Pest. Isten szive szerént való férfiú dicsőséges Szent István Magyar országnak első szent királya és apostola, az az ditsérő beszéd... Bétsben Kisasszony hava 25. 1799. Bécs, 1799. Compendium historiae sacri reliligiosi ac proprie Hungariae ord. S. Pauli eremitae, cum cathalogo monasteriorum et virorum illustrium ejusdem ordinis. Vacii, 1804. (Névtelenül). Vaszitta terhessége Vaszitta terhessége (hettita �UR.SAGwa-a-ši-it-ta(-aš), normalizált alakja Wašitta) egy i. e. 12. század környékéről származó, rendkívül töredékesen, egyetlen példányban fennmaradt hettita eposz részlete, a Bo 6196 számú lelet. Valószínűleg a Kumarbi-mítoszok körébe tartozik, mint az Ének Ullikummiról, esetleg ez utóbbinak egy bevezető epizódja. Forráskiadása a Keilschrifturkunden aus Boğazköy (KUB) 33.118-ban volt. A hettita szövegek katalógusa a 346. szám alatt tartalmazza az összes Kumarbi-töredéket, ezek közül az 5. számú meséli el Vaszitta történetét (CTH#346.5). Főhőse Vaszitta, a hegy, de közelebbit nem tudni róla, a szöveg eleje teljesen olvashatatlan. A szöveg töredékes első felében hónapok számolása olvasható, ebből arra következtetnek, hogy a terhesség hónapjainak leírása volt valaha (lásd: Enki és Ninhurszag vagy Appu és két fia). A hettita mitológiában sokszor megjelennek a hegyek, sziklák tiszteletének jelei, így az Ullikummi-töredékben Peruvasz, máshol a Hazzi-hegy, ebben pedig Vaszitta. A hegyet valószínűleg maga Kumarbi termékenyítette meg, aki a szövegben feltűnik, de bizonytalan kontextusban. A tábla legépebb része a közepe. A hónapszámlálás után a szülés megindulásáról van szó, amit Kumarbi és a szomszédos hegyek is meghallanak. Vaszitta a vajúdás közben elmeséli a fogantatás történetét, majd megszüli gyermekét. A történet a szülésig jut el, a befejezés ismeretlen. 2677 Joan A 2677 Joan (ideiglenes jelöléssel 1935 FF) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Marguerite Laugier fedezte fel 1935. március 25-én. Vezúv A Vezúv (olaszul: Vesuvio, latinul: Mons Vesuvius) Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre helyezkedik el. (A többi aktív európai vulkán – Etna, Stromboli, Vulcano, Izland és környékének vulkánjai, esetleg Szantorini – szigeteken található.) Az ókorban Héraklész (Hercules) szent hegyének tartották. Ismertsége elsősorban a 79-es kitörésének tudható be, amelyben hamuja és lávája eltemette Pompeii, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak. Nevének eredete Nevét többféleképpen származtatják: Héraklész Zeusz és Alkméné fia volt. Zeuszt Huēs (Ὓης) néven is ismerték, és ezért Héraklészt Huēsou huios (Ὓησου υἱός, azaz Zeusz fia) néven. Ennek fonetikus latin átirata a Vesuvius. A vulkán nevét a füst jelentésű oszk fesf szóból is eredeztetik. A vulkán nevét a tűzhelyet jelentő, protoindoeurópai ves szóból is levezethetjük. Kialakulása A Vezúv az Afrikai és Eurázsiai litoszféralemez ütközése (kollízió) eredményeként alakult ki. Az alpi hegységképződés eredményeként mindkét kéreglemez pereme összetöredezett; mikrolemezek váltak le róluk. A nagy lemezek közé szorult mikrolemezek bonyolult elfordulások és eltolódások rendkívül nehezen rekonstruálható sorozata közben rendszeresen egymásnak ütköztek, illetve részben még ütköznek ma is. Az észak felé nyomuló Afrikai lemez és az Európa pereméről letört Apúliai-mikrolemez közé szorult az Ibériai-mikrolemez csücske, és ahogy a rendelkezésére álló hely fogy, ez a lemeztöredék összetöredezik: egyes részei feltorlódnak, mások a mélybe buknak. A lesüllyedő lemezdarabok részleges megolvadásának terméke a Campaniai vulkáni ívben, a Lipari-szigeteken és az Etnában felszínre törő magma. Mivel az alásüllyedő töredékek kőzettani összetétele meglehetősen változatos, az egyes vulkánokból más-más típusú láva bukkan a felszínre: némelyek (Etna, Stromboli) bázikusak, mások (Lipari-szigetek) savanyúak, a többség pedig átmeneti (andezites). A Vezúv a Campi Flegrei vulkánjaival, a Monte Epomeóval és néhány kisebb, tenger alatti vulkánnal a campaniai vulkáni ívbe tartozik. A Vezúv az andezitvulkánok többségéhez hasonlóan ún. rétegvulkán (sztratovulkán, a geológus szlengben „szendvics”), mely vulkáni hamuból, tefrából és lávafolyásokból épül fel. Az andezitláva viszkozitása közepes, minél fogva lassabban folyik és gyorsabban megszilárdul, mint a bazalt. A mai Vezúv elődjének, a Monte Sommának alapja a tengerszint alatt 1000 méterrel fekszik. A vulkáni kúp mezozoikumi és harmadidőszaki üledékrétegeken fekszik: triász dolomitok, valamint jura homokkő- és márgarétegek, amelyek mintegy 1500–1700 m vastagságúak. Ezen rétegek közé ignimbritrétegek (campaniai ignimbritek) ékelődnek, amelyek a szomszédos Campi Flegrei vulkanizmusa révén alakultak ki. A kitörések során felszínre hozott törmelékek vizsgálata során Alfred Rittmann svájci vulkanológus azt tapasztalta, hogy a triász dolomitokat erősen átalakította a magma és kőzet találkozása során fellépő kontakt metamorfózis, amiből arra következtetett, hogy a magmakamra mélyen, a triász dolomitok rétege alatt található. A magmakamra űrtartalmát 50 km³-re becsülte, átmérőjét 3 km-re. Feltételezéseit a későbbiekben geofizikai kutatások is megerősítették. A Somma-Vezúv kialakulását többféleképpen magyarázták. A klasszikus, Alfred Rittmann nevéhez fűződő elmélet szerint a vulkán kialakulásának története négy időszakra tagolható: Ős-Somma, Öreg-Somma, Fiatal-Somma és Vezúv. Rittmann az Ős-Somma kialakulását kb. 12 000 évvel ezelőttre teszi, amikor a magma egy 6 km mélységben levő kamrából a felszínre tört. Ezt egy 2000 éves nyugalmi periódus követte. A részlegesen üres magmakamra teteje beomlott, ami egy lokális tengeri transzgressziót okozott. Ezzel párhuzamosan a magmakamra áthelyeződött a triász dolomit rétegekbe. A magma kristályosodása következtében gázok és gőzök szabadultak fel (vízgőz, sósav, kén-hidrogén, stb), amelyek lassan a felszín felé nyomultak. Ezek, illetve a kontakt metamorfózis során felszabaduló gázok fokozatosan növelték a belső nyomást, minek következtében 8000 évvel ezelőtt a vulkán ismét kitört. A következő 2500 év aktivitása során született meg az Öreg-Somma, egy körülbelül 1000 m magas sztratovulkán. Ezt követően ismét egy inaktív periódus állt be, amikor a kúp beomlott, a külső erők pedig jelentősen átformálták alakját. A triász dolomitok kontakt metamorfózisa során ismét jelentős mennyiségű gáz szabadult fel, aminek következtében kb. 5000 éve a Vezúv ismét kitört. Rittmann ezt nevezte a Fiatal-Somma fázisának. Az utolsó időszak kezdetét a 79-es katasztrofális kitörés jelentette, amely során a Somma kalderájában kialakult a ma is látható Vezúv kúpja. E klasszikus elméletet igyekeznek pontosítani a modern kőzettani és vulkanológiai vizsgálatok, amelyek során egyre pontosabban sikerül behatárolni a Vezúv működésének fázisait. A Vezúv-obszervatórium által közzétett kutatási eredmények jelentősen kitolják az Ős-Somma kialakulásának idejét, mintegy 25 000 évvel ez előttre. Az első jelentős kitöréstől (cordolai) a 79-es kitörésig még négy jelentősebb plíniuszi-típusú kitörést tartanak számon, amiknek jelentős szerepük volt a vulkán kialakulásában. (Lásd: Kitörések alfejezet) Alakja, felépítése A campaniai vulkáni térséget négy különböző részre lehet osztani sajátosságaik alapján: a Vezúv vulkáni kúpja, Roccamonfina vulkáni kúpja a Monte Santa Croce, Campi Flegrei valamint a Nápolyi-öböl vulkáni szigetei. Annak ellenére, hogy akár a Campi Flegrei, akár a Nápolyi-öböl szigetei kétségtelenül érdekesek nemcsak a szakértő, de a dilettáns látogató számára is, az évszázadok során mégis a Vezúv keltette fel a legtöbb ember érdeklődését. A Vezúv Földünk egyik legismertebb vulkánja, amelynek karakterisztikus kúpja uralja az egész Nápolyi-öblöt. Elsősorban ezen tipikus kúp forma keltette fel gondolkodók érdeklődését már a történelmi ókorban. A Vezúv tipikus példája a vulkán a vulkánban morfológiának, olyannyira, hogy ezt a somma-cono-atrio felépítést róla nevezték el. Ennek lényege, hogy egy korábban beomlott kráter belsejében alakul ki egy új vulkáni kúp. A Vezúv elődje a Monte Somma (1133 m) volt; ez egy hatalmas, ősi kráter falának maradéka: ennyi maradt az eredetileg több ezer méter magas hegyből, miután az fölrobbant. A tulajdonképpeni Vezúv vagy Gran Cono (=nagy kúp) (1281 m) az egykori kráter közepén keletkezett, új vulkáni kúp. A Monte Somma vonulata és a Gran Cono közötti árok a Valle del Gigante (=óriások völgye), amelynek nyugati része az Atrio del Cavallo (lovak udvara), a keleti pedig a Valle dell’Inferno (pokol völgye). Leginkább az egykori Monte Somma északi oldala őrződött meg, és a vonulat legmagasabb részeként azóta is útját állja a Vezúvból észak felé induló lávafolyásoknak. A vulkán korábbi alakjáról nagyon kevés adatunk van. A 79-es kitörésben elpusztult Pompeii és Herculaneum freskóiból arra következtethetünk, hogy a mai somma-cono-atrio felépítéssel ellentétben a Vezúv egyetlen kúpból állt. Ifjabb Plinius leírásából tudjuk, hogy mai alakját a 79-es kitörésben nyerte el, amikor a régi kúp felrobbant. A vulkán lejtőinek meredeksége változó. A bő csapadék sugárirányú vízmosásokat (lagni) alakított ki rajta. A lávakőzetekből álló peremek meredek letörésekkel, árkokkal érnek véget. A régi kráter szélén egy sor kisebb csúcs található, elnevezésük cognoli (t. sz.). A Monte Sommával ellentétben, a Vezúv kúpjának magassága és alakja is gyakran változik: a gyakori kitörések lávát és vulkáni hamut raknak le és növelik a kúpot, aminek tetejét viszont rendszeresen lerobbantják a nagyobb kitörések. A vulkánról lehordott törmeléket a patakok a hegy lábánál terítik el; ez a tufit (áthalmozott tufa: vulkáni-üledékes kőzet) nagy káliumtartalmának köszönhetően rendkívül termékeny. A vulkán kerülete az 50 m-es tengerszint feletti magasságon 40 km. A geológusok megállapították, hogy a Monte Somma kráterének kerülete valaha 11 km volt – a mai Vezúvé csak 1,5 km. A mai kráter közepe kb. 250 m-re van a régiétől, amiből arra következtetnek, hogy a vulkáni kürtő is eltolódott. A sorozatos földcsuszamlások apránként feltöltötték a krátert, ami már csak kb. 200 m mély. Ha jók a látási viszonyok, a vulkán tetejéről látszik az egész Nápolyi-öböl vidéke a Sorrentói-félszigettől Procidáig. A Vezúv 79-es kitöréséről (pontosabban annak leírójáról) nevezték el a vulkáni működés egyik alapvető kitörés típusát plíniuszinak . Ennek lényege, hogy a hatalmas belső nyomás hatására nagy robbanások salakot és vulkáni hamut lövellnek magasan a levegőbe. Kitörések 79 előtt A vidéken 300 000 éve kezdődött a vulkanizmus, ennek jellege azonban időről időre változott: így például a Monte Somma legrégebbi rétegei a Campi Flegrei vulkánjaiból származó, 34 000 éves campaniai ignimbriteken fekszenek. Maga a tűzhányó 25 000 évvel ezelőtt alakult ki a plíniuszi típusú, ún. cordolai kitörés következtében. Ezután kitörései effuzív (subplíniuszi) jellegűek voltak, és ezek lávafolyásai jelentősen hozzájárultak a kúp felépítéséhez. 17 000 éve újra változott a vulkáni működés típusa, és egy sor robbanásos plíniuszi kitörés következett. A Vezúv fő kitörései Kr. e. 79 előtt: Ezt követően Kr. e. 217-ig gyakoribb, de kevésbé heves kitöréseket figyeltek meg. Az utolsóról Plutarkhosz és Silius Italicus is megemlékezik, ő Punica (Pun háború) című történelmi eposzában azt írja, hogy a Vezúv az Etnához hasonlóan lángcsóvákat bocsátott ki. A következő évszázadokban a vulkán elcsendesült, a hegyet szőlőkertek borították. Spartacus a Vezúv lejtőjén építette ki hadi bázisát, Kr. e. 73-ban. Sztrabón, görög történész Geographica című művében a Vezúvról szólva már csak feltételezi, hogy egykoron tűzhányó krátere volt. A hegy termékenységét az Etnához hasonlatosan a vulkáni működésnek tulajdonítja. Vitruvius a De Architectura című írásában emlékezik meg arról, hogy az ősi időkben a Vezúv tűzzel borította a szomszédos síkvidékeket. Diodorus Siculus, görög író Bibliotheca Historica című művében megemlíti, hogy a Campaniai-síkságot egykoron tüzes-síkságnak nevezték, mivel a Vezúv az Etnához hasonlóan lángokat ontott ki. 79-re a hegy és környéke a Római Birodalom egyik legsűrűbben lakott vidéke volt; lejtőit szőlőskertek és citrusgazdaságok borították. A Vezúv környékén épültek ki Pompeii, Herculaneum, Stabiae, Oplontis, Neapolis és Nuceria városai. A 79-es kitörés A Vezúv kitörése előtt 17 évvel, (62. február 5-én) erős földrengés rázta meg a Nápolyi-öböl környékének településeit és elsősorban Pompeiiben okozott súlyos károkat. Ez a földrengés azonban inkább a lemeztektonikai mozgásoknak volt tulajdonítható, nem a vulkán működésbe lépésének. 64-ben egy jóval kisebb földrengés rázta meg a Nápolyi-öböl vidékét, ezt Suetonius a De Vita Caesarum című művében, valamint Tacitus is megemlíti. Az esemény arról nevezetes, hogy Nero neapolisi színházi fellépése idején következett be. Suetonius írásaiból tudjuk, hogy a császár a földrengés alatt tovább énekelt, Tacitus írásai pedig arról számolnak be, hogy a színház a kiürítése után rövid idővel összeomlott. A Vezúv 79-es kitörése az első, történelmileg dokumentált hasonló jellegű esemény, bekövetkeztét számos földrengés, valamint a kutak kiszáradása jósolta meg. Amikor 79. augusztus 24-én bekövetkezett, a kitörő izzó anyagok és gázok felrobbantották a hegy egyik oldalát és anyagát 2 km-es távolságban szórták szét. Ekkor alakult ki a Gran Cono (Nagy Kúp), a vulkán új krátere, amely az elkövetkezendő évszázadokban a Nápolyi-öböl képének egyik meghatározó eleme lett. A kitörés elpusztította Pompeii, Herculaneum és Stabiae városát, ezáltal az ókor egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon. Az ijesztő jelenségnek idősebb Plinius is tanúja volt, aki abban az időben a misenumi római flotta parancsnokaként tevékenykedett. Plinius maga is a vulkánkitörés áldozata lett, miután flottájával Stabiae lakosainak segítségére sietett. Unokaöccse ifjabb Plinius, Misenumból figyelte az eseményeket, majd később (106-ban) részletesen le is írta őket. Írásait az első vulkanológiai feljegyzésekként tartják számon. Ezekből nemcsak a jelenséget lehet rekonstruálni, hanem betekintést kaphatunk abba is, mennyire félelmetes és ijesztő volt a helyszínen tartózkodók számára. Plinius írásaiból illetve a Pompeii és a többi elpusztított város területén végzett ásatások és geológiai vizsgálatok alapján a 79-es kitörést a plíniuszi kategóriába sorolták, és három fázisát különítették el: Az első fázis augusztus 24-én kezdődött 13 órakor, és elsősorban freatomagmás jelenségekben (magma és víz kölcsönhatása) nyilvánult meg. Ezt követően megnyílt a vulkáni kürtő egy sor erős robbanás következtében, ekkor robbant fel a Monte Somma kalderája , és ennek közepén kialakult az új vulkáni kúp, a Gran Cono . A második fázis augusztus 25-én következett. Ekkor alakult ki a vulkán feletti gázokból, hamuból és piroklasztokból álló kitörési oszlop, amely 15 km magasságig emelkedett. A kitörést erős földlökések kísérték. Egyes feltételezések szerint az oszlop akár 26–32 km magasságig is emelkedhetett. A vulkánból kiömlött láva 4 m vastagon terült el, és 2,6 km távolságig eljutott. Az éjszaka folyamán, miután a vulkánkitörés ereje gyengült, az oszlop saját súlya alatt összeomlott, és a vulkán lejtőjén piroklaszt ár formájában alázúdult. A Pompeiiben megvizsgált kőzetminták alapján az ár hőmérséklete 240-400 °C között lehetett. Ebből az feltételezhető, hogy kitöréskor a felhő hőmérséklete elérte a 850 °C-ot. A harmadik fázis augusztus 25-én, a délutáni órákban következett be. Ekkor újabb kitörési oszlop alakult ki a vulkáni gázokból, hamuból és kőzetekből, amely az előzőnél kisebb volt, viszont elérte Misenum térségét. Ebben a fázisban kb. 3–4 km³ láva került a felszínre. Ifjabb Plinius írásaiból tudjuk, hogy a vulkánkitörést követő földrengések során a tengervíz előbb visszahúzódott, majd erős hullámzással visszatért (ezt a jelenséget ma cunaminak nevezik). A két elpusztított város, Pompeii és Herculaneum lakosainak számáról csak becslések vannak, így nem ismert pontosan a kitörésben elhunytak száma. Pompeiiben 1150 holttestre – pontosabban azok a hamu által megőrzött üregére – bukkantak, Herculaneumban pedig kb. 350 emberi csontvázat hoztak a felszínre. Ezen számok azonban nem tükrözik a teljes létszámot, az egész vidéken jóval többen estek áldozatául a kitörésnek. A lakosság nagyobb része (62%) a piroklasztikus árban pusztult el, valamint a mérgező gázfelhőben és vulkáni anyag záporában, 38%-a pedig a vulkáni hamu lerakódása következtében, aminek súlya alatt a tetők beszakadtak, maguk alá temetve a házakban menedéket keresőket. Mivel Herculaneum a Vezúv nyugati oldalán helyezkedett el, a vulkán kitörésének kezdeti fázisa csak kismértékben érintette a várost: míg Pompeii háztetői beroskadtak a lerakodó vulkáni hamu alatt, addig Herculaneumra alig néhány centiméter vastagságú hamu hullott. A kitörési oszlop összeomlása következtében piroklasztikus ár alakult ki, amely több mint 100 km/h sebességgel vonult le a vulkán lejtőin. A 400 °C hőmérsékletű gáz, hamu és lapilli gomolygó tömege rövid idő alatt elérte a várost, amelynek utolsó lakóit pillanatok alatt megölte. A folyam kevés kárt okozott az épületekben, és lassan feltöltötte őket vulkáni anyaggal. A kitörés következtében fellépő földmozgások során megváltozott a Sarno folyó medre, és megemelkedett a tengerpart is, aminek következtében Herculaneum kikötője ma 500 m-rel beljebb fekszik. 79-től 1631-ig A 79-es kitörést követő időszakból nagyon kevés információ áll rendelkezésre a Vezúv működését illetően. Az első írásos emlék a vulkáni működés folytatódásáról Galénosztól származik, aki 172 körül arról ír, hogy „a (Vezúv) anyaga még fortyog”. Cassius Dio 203-ban egy kitörést említ meg, amit Capuából is hallani lehetett, mintegy 40 km-re a hegytől. Két erősebb kitörés volt 472-ben, illetve 512-ben. Marcellinus Comes írásaiból tudjuk, hogy 472. november 6-án a Vezúv kitört, a nappalt éjszakává változtatva és Európát hamuval fedve. Az 512-es kitörésről jóval több adat áll rendelkezésre Cassiodorus (Nagy Theodorik főhivatalnoka) feljegyzéseinek köszönhetően. A királyhoz címzett levelében kéri a kitörés által érintett lakosok adózás alóli felmentését. Ugyanezen levelében arról ír, hogy levegő megtelt hamuval, a hegy oldalán pedig vörös, forró árak zúdultak alá, amelyek mindent útjukba eső tárgyat fölégettek. További kitörésekről van adat 685-ből, 787-ből, valamint 968-ból. Ez utóbbi arról nevezetes, hogy leírása tartalmazza az első lávaár hiteles jellemzését. Szerzője, Leo Marsicanus a Monte Cassinó-i apátság krónikaírója. A 991-es, 993-as és 999-es kitörések leírását némi fenntartással kell kezelni, ugyanis az ezredik év közeledtével a lakosság gondolatát a világvége foglalkoztatta. Ugyancsak Leo Marsicanus tesz említést az 1037. január 27-i kitörésről, amely hat napig tartott. A Monte Cassinó-i apátság krónikái két későbbi kitörést is megemlítenek még: 1068-ból illetve 1078-ból. Az addigi utolsó jelentős kitörés, amelyet hosszan tartó nyugalmi periódus követett, 1139. június 1-jén következett be. A korabeli krónikák szerint nyolc napig tartott és hamuval borította Salernót, Beneventót, Capuát és Nápolyt. Az 1139–1631 közötti időszakból mindössze egyetlen kisebb kitörésről van információnk (1500). Az 1631-es kitörés A Vezúv 1631-es kitörése a 472-es és 512-es kitörések utáni legnagyobb. 131 év nyugalmi állapot után következett be, amikor a Gran Cono tetejét már régóta fák borították és a helyi lakosok már nem is beszéltek a vulkán kitöréséről. A hegyet ekkor La Montagna di Somma néven ismerték. A kitörést megelőző hónapokban erős földrengések rázták meg a vidéket. Ezek önmagukban még nem adtak okot különösebb aggodalomra, hiszen az Appenninek vidékén ez eléggé gyakori jelenség. Bár a szeizmikus mozgások jelentősen felerősödtek a kitörést megelőző napokban, maga a kitörés mégis váratlanul érte a lakosságot. A kitörés erős robbanással indult 1631. december 15-e éjszakáján és paroxizmusa két napig tartott. 1631-től 1944-ig Az 1631-es kitörés a Vezúv működésének új fázisát nyitotta meg, amit néhány rövidebb, csendesebb időszakot leszámítva, erős effuzív-explozív (elsősorban szubplíniuszi) kitörések jellemeznek. Ezen kitörések ereje a vulkánkitörési index szerint 2-es és 3-as fokozatúak voltak. A következő kitörés 1660-ban következett be, de ekkor már jelentősen kisebb károkat okozva. Az elkövetkező két évszázad kitöréseinek is gyengébb erejük volt. Megemlítendők az 1737. május 19-i kitörés, valamint az 1794. június 15-i, amelyek során a lávafolyam elpusztította Torre del Greco nagy részét. Napjainkban a város nevezetességei közé tartozik a harangtorony, amit két emeletnyi magasságban elborított a láva. További lávaömlések mentek végbe 1822-ben, 1834-ben, 1850-ben és 1855-ben. Az 1861-es kitörésnek ismét Torre del Greco városa esett áldozatul, miután a lávafolyam mintegy kettészelte a települést. Az 1872-es kitörésben Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio települések pusztultak el, ugyanekkor a láva elérte az obszervatórium épületét is, jelentős károkat okozva benne. A következő jelentősebb kitörés 1906-ban történt. A vulkán már februárban elkezdte jellegzetes fülsiketítő morgásait. Március 28-án a füstcsóvája sárga színűre változott, a lejtőkön lakók pedig fullasztó kénes szagokról panaszkodtak. A Vezúv lejtőit borító termőterületek napokon belül teljesen felégtek. Április 4-én erős földrengés harangozta be a kitörést, két nappal később a Vezúv hatalmas mennyiségű izzó anyagot lövellt ki, majd április 7-e éjszakáján az izzó láva elindult a vulkán lejtőin lefelé, először Boscotrecase települést fenyegetve. Miután az első épületek összedőltek, a lakosság egy része a település templomába menekült, ahol segítségkérő misére készültek, amikor rájuk omlott a hamutól megterhelt tető. A másik, nagy károkat szenvedett város Torre Annunziata volt: a lávaár ugyan nem érte el, de a vulkáni hamu zápora jelentős pusztításokat okozott. A heves paroxizmus során a kúp teteje beomlott és a Vezúv mintegy 180 méterrel lett alacsonyabb. A kitörés április 21-én csendesült el. Az 1913 és 1944 közötti időszakban explozív és effuzív kitörések váltották egymást, folyamatosan gyengülő intenzitással. Ebben a periódusban mintegy 250 millió m³ láva ömlött ki. Az 1944-es kitörés 1944. január 6-án egy kiújult eruptív szakaszba lépett a vulkán, aminek ereje fokozatosan gyengült, majd március 13-án véglegesen megszűnt, miután a beomló kúp eltömte a kürtőt. Március 18-án, délután 4 órakor a vulkáni kürtő hirtelen, bőséges effuzióval megnyílt, amely elpusztította a vulkán lejtőjén fekvő Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio településeket. Ez a fázis március 21-ig tartott. Ebben a rövid időszakban 21 millió m³ láva ömlött ki a Vezúvból. A következő fázisban, mely március 22-éig tartott, a Vezúv szökőkút formájában lövellte ki az izzó anyagot. A vulkáni hamu a kitörés erejének következtében 5 km magasságig jutott. A felerősödő szél pedig több mint 16 km távolra hordta a hamut, elsősorban délkeleti irányba. Ezen, 19 órán át tartott fázis során a „láva-szökőkút” jelenség 8-szor ismétlődött meg, ezek közül az első hét egy óránál rövidebb ideig tartott, míg az utolsó öt órán át ejtette csodálatba megfigyelőit. A kitörés harmadik fázisát vegyes kitörések jellemezték, a rendkívül változó kilövellt vulkáni anyag miatt. A kitörés hevessége miatt a kilövellt vulkáni anyag (elsősorban hamu) ismét 5 km-nél magasabbra emelkedett, és az erős szelek miatt több mint 500 km távolba is eljutott (pl. Albániába). Március 23-án délután 2 órakor a vulkán belépett kitörésének negyedik és egyben utolsó szakaszába, amelyet erős szeizmikus lökések és robbanások jellemeztek. A kitörés március 29-éig tartott. Április folyamán a kúp teteje beomlott és így 200 méterrel alacsonyabb lett. Ugyanekkor végleg eltűnt a Vezúv évszázadokon át aktív füstcsóvája is. A Vezúv főbb kitörései 1631–1944 között: A jövőbeli kitörések előrejelzése Nagyobb, plíniuszi kitörések, amelyek 1 km³ vagy ennél is több magmát a felszínre juttatnak (mint például a 79-es kitörés) ritkán, több ezer éves időközönként következnek be. A kisebb, szubplíniuszi típusú kitörések (mint pl. a 472-es és az 1631-es) viszont sokkal gyakoribbak, mindössze néhány évszázados időközökkel. Az 1631-es kitörést követően, az 1944-es kitöréssel bezárólag eltelt időszakban a Vezúv néhány évenként, kisebb kitörések során 0,001-0,01 km³ magmát juttatott a felszínre. Megállapították, hogy a Vezúv egy kitörése által a felszínre dobott magma mennyisége lineárisan nő az előző kitörés óta eltelt idővel, ami kb. 0,001 km³-nyi magmát jelent minden nyugalmi állapotban levő évben. Ezt figyelembe véve elmondható, hogy egy 60 éves nyugalmi periódus után bekövetkező kitörés kb. 0,06 km³-nyi magmát hozna a felszínre. Minél hosszabb ideig marad a magma a föld alatti kamrában, annál magasabb olvadási pontú alkotóelemei kristályosodnak ki (pl. olivin-kristályosodás). Ennek következtében a feloldott gázok (elsősorban vízgőz és szén-dioxid) koncentrációja a folyékony magmában megnő, ami a kitörés erejét megnöveli. Amint a gázokban gazdag magma egy kitörés során eléri a felszínt, a takarókőzetek által kifejtett nyomás drasztikusan lecsökken, aminek következtében a gázok elillannak a folyékony magmából, robbanást idézve elő. Ugyanakkor az alacsony olvadáspontú anyagok újrakristályosodása során megnő a magma szilikáttartalma, ami által viszkózusabbá válik, hozzájárulva a robbanásos kitörés erejének növekedéséhez. A fentebb leírtakat figyelembe véve a biztonsági intézkedések felállítása során egy 1631-hez hasonló erejű (VEI 4-szint) kitöréssel számolnak a szakemberek. Ebben az esetben a vulkán lejtői, illetve egy 7 km sugarú terület a vulkán körül lehet érintett egy esetleges vulkanikus törmelékár kialakulásában, míg a távolibb területeket a kiontott vulkáni hamu mennyisége veszélyezteti. A széljárást is figyelembe véve elsősorban a vulkántól délre és keletre fekvő területek a veszélyeztetettebbek és akár Salernót vagy Avellinót is elboríthatja a hamu. Ebben az esetben a legpesszimistább feltételezés mintegy 100 kg/m² vulkáni hamu lerakódása, amely már a háztetők beomlásához vezet. Északnyugati irányban, azaz Nápoly irányába feltehetőleg a hamuzápor nem terjed tovább a vulkán lejtőinél. Figyelembe kell venni azonban, hogy számos, előre nem látható esemény is befolyásolhatja a kitörés lezajlását. A Vezúv körüli vidék rendkívül sűrűn lakott. A biztonsági intézkedések egy esetleges kitörés legalább 20 napos előrejelzésével számolnak, mintegy 600 000 ember kitelepítését irányozzák elő az elsődlegesen veszélyeztetett övezetből (zona rossa – vörös zóna). A kitelepítés vasúton, hajóval és közúton (személyautókkal és buszokkal) mintegy 7 napot venne igénybe. A lakosságot elsősorban Olaszország távolabbi részeibe evakuálnák, akár több hónapos időszakra is. A biztonsági intézkedések sarkalatos kérdése az evakuálás kezdeti időpontjának meghatározása. Amennyiben túl későn kezdenék a mentési intézkedéseket, megnőne a potenciális áldozatok száma. Ha pedig az első gyanús jelre evakuálnák a lakosságot, megtörténhet, hogy a kitörés pusztán vaklármának bizonyul. Ez utóbbira volt már példa: 1984-ben, amikor 40 000 embert evakuáltak a Campi Flegrei vidékéről, viszont kitörés nem következett be. Napjainkban arra törekednek, hogy csökkentsék az ún. „vörös zónában” lakók számát, az illegálisan felhúzott épületek lebontásával, a vulkán magasabb területeinek nemzeti parkká nyilvánításával, amely meggátolja az újabb építkezést, valamint pénzügyi juttatásokkal stimulálva a kiköltöző lakosságot. Mindezen intézkedések célja az evakuálási időszak lecsökkentése 2-3 napra, az elkövetkezendő 20-30 évben. A vulkánt a Vezúv-obszervatóriumból monitorozzák kiterjedt szeizmikus és gravimetriás szondák segítségével, valamint a fumarolák által kibocsátott gázok kémiai vizsgálatával. Ezek célja meghatározni a magmának a felszín felé történő emelkedését, eddig 10 km-es mélységig, ami azt jelenti, hogy a közeljövőben nem várható kitörés. A Vezúv-obszervatórium Az obszervatórium a Vezúv nyugati lejtőjén található egy elszigetelt halom tetején, mintegy 608 méterrel a tengerszint felett. Az épületet Gaetano Fazzini építette neoklasszikus stílusban 1840 és 1845 között II. Ferdinánd király megbízásából, aki különleges figyelmet szentelt a vulkán tanulmányozásának. Az obszervatórium építésekor a legfejlettebb építészeti megoldásokat alkalmazták és figyelembe vették a jövőbeni kitörések pusztító erejét. Az épület falait a kitöréseket megelőző földrengések miatt megvastagították, a tetőt pedig a lerakodó vulkáni hamu és lapilli figyelembe vételével beomlásbiztosra tervezték. Az intézmény első igazgatója Macedonio Melloni, híres olasz fizikus volt. Az intézményt 1845 és 1849 között vezette, akit a liberális eszméi, valamint a risorgimento támogatása miatt bocsátottak el. Utódai közül említésre méltó Luigi Palmieri (1856–1896 között vezette az intézetet), aki az 1872-es kitörés során a közeledő lávaár ellenére az intézetben maradt vizsgálni a kitörés által okozott elektromos jelenségeket. Raffaele Vittorio Matteucci (1902–1911 között vezette az intézetet) az 1906-os kitörés hőseként él a köztudatban: szintén az utolsó pillanatig, súlyosan sebesülve is a mérőműszerek mellett maradt. Az obszervatórium vezetői között találjuk Giuseppe Mercallit, akinek nevéhez fűződik a 12 fokos, földrengések erejét osztályozó Mercalli-skála. Halála után, 1914-ben, az obszervatóriumot a Nápolyi Egyetem Földfizikai Karának rendelték alá, azonban 1926-ban ismét önálló intézménnyé nyilvánították, nagyobb mozgásteret biztosítva az itt dolgozó tudósoknak. Az épületet többször is kibővítették, és újabb mérőműszereket helyeztek el. Napjainkban meteorológiai, szeizmikus, gravimetriai méréseket végeznek. Az obszervatórium működésének elsődleges jelentősége van egy jövőbeni kitörés előrejelzésében. Vulkánturizmus Az évszázadok során a Vezúv, elsősorban félreismerhetetlen alakjának, valamint egykor füstölgött kúpjának köszönhetően az európai utazók számára zarándokhely volt. Már az ókorban számos római tudós és művész megfordult lejtőin és feljegyzéseikből a hegy iránti csodálat sugárzik. Az első tudományos jellegű feljegyzések Senecától, Sztrabóntól valamint a két Pliniustól származik. Vergilius főművében az Aeneisben viszont költőibb leírását adja a tűzhányónak. A korabeli feljegyzésekből kitűnik, hogy a rómaiak utat építettek a Vezúvra és, hogy a vulkán megmászása mindennapi esemény volt. A 79-es kitörés következtében elpusztult utak és a középkorra jellemző demográfiai visszaesés miatt a Vezúv megmászásáról a következő évszázadokból kevés feljegyzés maradt fent. A vulkán iránti érdeklődés a reneszánsz ideje alatt éledt fel, amikor a természettudósok egyik kedvelt vizsgálódási tárgyát képezte. Az igazi fellendülésre a Vezúv tanulmányozása során, a 19. században került sor, miután lecsapolták a vulkán körüli mocsaras területeket és létrehozták az első összefüggő úthálózatot a vidéken. Ekkor a Vezúv lejtőit ösvények, utak szabdalták, megkönnyítve a látogatók feljutását a kúp tetejére. A 19. században Goethe háromszor is megmászta a tűzhányót, élményeit pedig az Olaszországi utazások című verseskötetében örökítette meg. A vulkán tövében hatalmas palotákkal és villákkal rendelkező nápolyi nemesség körében is egyre gyakoribbá váltak a vezúvi kirándulások és a társadalmi jólét fejlődésével a városi középosztály számára is elérhetővé vált a füstölgő hegy csúcsára való felkapaszkodás. Egy hasonló hegymászást írt le 1875-ben Antonio Stoppani, lombardiai tudós és író az Il Bel Paese című művében. A vulkánról összegyűjtött ismeretanyag bővülése során a látogatókban és a lakosokban egyaránt megnőtt a bizalom a Vezúv iránt, ami nem egyszer tragikus kimenetelű kirándulásokhoz vezetett az előreláthatatlan kitörések miatt. Erre példa az 1872-es kitörés, amely elpusztította Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio településeket. Egy nagy csapat kirándulót, akik a jelenséget figyelték, maga alá temetett a Vezúv lejtőin alázúduló láva. A 19. század közepére, a látogatók számának növekedésével megnőtt a Vezúv lejtőin elterülő erdőkben tábort verő banditák és rablók száma is, akikkel a nápolyi katonaság nem egyszer keveredett halálos tűzpárbajba. Az 1863-ra kiépült első szerpentinesen haladó út már elérte a Gran Cono peremét. Az érdeklődőket szamárháton vitték fel egy darabon, majd az utolsó néhány száz métert gyalogosan kellett megtenniük az 50–70%-os lejtőn. 1873-ban az elérhetőség megkönnyítése érdekében megépítették az első kábelvasutat, amely az obszervatóriumtól vitte fel az utasokat a hegy tetejére. A vezúvi siklóvasút A vezúvi siklóvasút a maga idejében az egyetlen olyan közlekedési eszköz volt, amely egy működő vulkán tetejére szállította az utasokat. Alsó állomása a Vezúv-obszervatórium közelében volt, innen szállította a látogatókat a kráter peremének a közelében lévő, felső állomásra. A siklóvasút ötlete Oblieght Ernő magyar befektetőtől származik, aki 1878-ban 30 éves bérleti szerződést kötött a vasút által elfoglalt területekre. Az építkezés 1880-ra fejeződött be. A próbajárat május 25-én indult, míg hivatalosan csak június 10-étől nyílt meg a nagyközönség számára. A siklóvasutat hatalmas lelkesedés fogadta, ennek egyik legkiválóbb bizonyítéka a Funiculì, Funiculà című dal, amit Peppino Turco nápolyi újságíró írt és Luigi Denza zenésített meg. A dal a vezúvi siklóvasút megnyitásáról szól. Oblieght 1886-ban vállalkozását eladta a francia Sociètè Anonyme du Chemin de Fer Funicolaire du Vèsuve társaságnak. Ekkor naponta kb. háromszáz látogatója volt a Vezúvnak. A franciák pénzügyi okok miatt 1888-ban eladták a Thomas Cook and Son Company vállalkozásnak. Hamarosan (1903) feltépült a Pugliano (Ercolano része)-Vezúv fogaskerekű vasút is, ami egyre több látogatót hozott a siklóvasút alsó állomására. Emiatt az új tulajdonosok kénytelenek voltak bővíteni a siklóvasút kapacitását. A siklóvasút súlyosan megsérült az 1906-os kitörés során: az alsó és felső állomások is súlyosan megrongálódtak, valamint a használatban lévő két kocsi is. 1909-re azonban felépült az új siklóvasút. A következő, 1911-es kitörés csak a felső állomást rongálta meg, amelyet hamar helyreállítottak. Az 1929-es kitöréstől viszont megmenekült, de az 1944-es kitörésben viszont ismét teljesen megsemmisült. Egy új siklóvasút építését 1988-ban kezdték el, de a munkálatokat 1991-ben véglegesen leállították. A munkálatok során viszont sikerült kiásni egy korábbi kitörés során elpusztult kocsi maradványait. A vezúvi fogaskerekű vasút Noha a siklóvasút nagy sikernek örvendett a látogatók körében, mégis az alsó állomásának elérése lóháton több mint négy órát vett igénybe Nápolyból. Thomas Cook és vállalkozása ekkor úgy döntöttek, hogy egy Nápolyt a kábelvasút alsó állomásával összekötő vasútvonalat építenek. Az eredeti tervek szerint a nápolyi Piazza Municipioról indultak volna a szerelvények a Vezúv irányába. Mivel a projekt rendkívüli költségeket feltételezett volna, elvetették. A Circumvesuviana vasútvonal megépülésével 1901-ben felmerült egy fogaskerekű vasút megépítése Puglianóból (Ercolano része) a Vezúvra. A svájci mérnökök által megtervezett vasút építése 1902-ben kezdődött és egy évvel később, 1903. szeptember 28-án hivatalosan megnyitották a forgalom számára. Noha a Vezúv kitöréseit átvészelte, a kábelvasút megsemmisülése miatt a turistaforgalom is számottevően visszaesett, emiatt 1945-ben Thomas Cook and Son Company eladta a Circumvesuvianát is üzemeltető SFSM vasúttársaságnak. Az új tulajdonosok kezdetben a fogaskerekű vasút rehabilitálásán és a kábelvasút megépítésén gondolkodtak, pénzügyi vonzatai miatt azonban hamar elvetették az ötletet, és közút valamint egy új drótkötélpálya megépítése mellett döntöttek. A vasutat 1955-ben zárták be és 1958-ban számolták fel teljesen. A vezúvi drótkötélpálya A drótkötélpálya építésére elsősorban a kábelvasút hatalmas helyreállítási költségei miatt került sor. Mindössze három év alatt építették fel 1951–1953 között az egykori kábelvasút nyomvonalán. Noha 1953–1984 között 100 000 embert szállított, mégsem volt képes kielégíteni az egyre növekvő számú látogatók igényeit, emiatt 1984-ben véglegesen bezárták. Egyéb látnivalók Fosso Vetrana A Fosso Vetrana a Vezúv nyugati lejtője mentén található. Egy árok, amelyben a különböző kitörések megszilárdult lávaárjai láthatók. Az Ercolanóból a vulkánra vezető út ezen az árkon halad keresztül, így a turisták előtt láthatóvá válnak az 1872-es, 1895-ös és 1899-es kitörések megszilárdult lávaárjai. A Vezúv lejtőinek alsó részeivel ellentétben, itt már jóval ritkább a növényzet. Colle Umberto A Colle Umberto egy 200 m magas domb a Vezúv nyugati lejtőjén, mely az 1895-ös és 1899-es kitörések között keletkezett. Tulajdonképpen egy lávadóm, amelyet a lejtőn lassan lefolyó makrokristályos szerkezetű kötélláva alakított ki. A kb. 100 000 köbméter lávából felépült domb ma az obszervatórium egyik lényeges védvonala esetleges újabb kitörések esetén. Monte Somma A Monte Somma az egykori vulkáni kráter maradványa, amely a jelenlegi kúpot, a Gran Conót félkörívben, bástyaszerűen körülöleli. A hegy gerince vékony és erősen csipkézett. Gyakoriak a földcsuszamlások. Legmagasabb pontja a Punta Nasone csúcs 1132 méteren. Ez nehezen, egy szűk ösvényen közelíthető meg. Atrio del Cavallo Az Atrio del Cavallo a Monte Somma és a Gran Cono közötti völgy nyugati része. A turisták zöme ezen keresztül közelíti meg a vulkáni kúpot. A völgy 1000 méter magasan található, felszíne pedig mobilis a lerakódott apró lapillirétegeknek köszönhetően. Nevét, melynek magyar jelentése a lovak udvara, annak köszönheti, hogy a hegyre látogatók idáig juthattak el ló- vagy szamárháton, innen pedig gyalog kellett megtenniük a kráter pereméig vezető utat. A völgyet a különböző kitörések lávaárjai szabdalják, egyeseket közülük azonban már buja növényzet borít. Valle dell’Inferno A Valle dell’Inferno a Monte Somma és a Gran Cono közötti völgy keleti része, az Atrio del Cavallo folytatása. Ellentétben az utóbbitól kopárabb és rögösebb. Ez a sivár és nyomasztó táj magyarázatot is ad nevének eredetére (a pokol völgye). Vezúvi Nemzeti Park A Vezúvi Nemzeti Parkot 1995-ben alapították a hegyen élő állatok és növények megóvására, a földtani jelenségek és paleontológiai formációk megőrzésére és nem utolsósorban a vulkán területén kialakult ökológiai egyensúly megőrzése érdekében. Elsődleges célja azonban életképes környezet-helyreállítási menedzsment eszközeinek alkalmazása, mely során megvalósulhat az emberi és természeti környezet integrációja: az antropológiai, régészeti, történelmi és építészeti értékek védelme; a hagyományos pásztorkodás megőrzése; interdiszciplináris kutatások népszerűsítése, melyek nemcsak a tudóstársadalomhoz, hanem a mindennapok emberéhez is szólnak valamint a hidrogeológiai egyensúly megőrzése. A Vezúvi Nemzeti Park feladatainak köre jóval szélesebb, bármely más nemzeti parkhoz viszonyítva, hiszen a világ egyik leghíresebb működő vulkánját foglalja magába, mely egyben az egyik legveszélyesebb is, tekintve környékének nagyfokú urbanizációját, amely hozzájárult a természeti értékek rombolásához. Az európai nemzeti parkok között egyedi helyet foglal el, hiszen célja helyreállítani a Vezúv és a Monte Somma varázslatos környezetét. Megközelítése Személygépkocsival az A3-as Nápoly–Salerno autópályán az ercolanói vagy a Torre del Grecó-i leágazásnál kell letérni. Vasúton az Ercolano Scavi megállóhely a Circumvesuviana Nápoly–Sorrento és Nápoly–Pompei–Poggiomarino vonalán fekszik. Az utasokat innen busszal szállítják tovább a vulkán kráteréig. Ugyancsak itt, a vasútállomáson taxi is bérelhető. Látogatás A kráter látogatása csak jegyváltás ellenében lehetséges, helyi vulkanológus idegenvezetővel. A kasszától egy 860 m hosszú út következik a kráter pereméig. Ennek megtétele a 14%-os meredekség miatt általában 15-20 perc. A kráter egész évben látogatható, kivéve rossz időjárási viszonyok idején. (17329) 1277 T-2 A (17329) 1277 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Keéri-Szántó Imre Keéri-Szántó Imre (Budapest, 1884. január 12. – Budapest, 1940. február 22.) magyar zongoraművész, zenepedagógus, zeneszerző. Jean-Jacques Favier Jean-Jacques Favier dr. (Kehl, Németország, 1949. április 16. –) francia bányamérnök, űrhajós. Életpálya 1971-ben a Politechnikai National Institute of Grenoble (INPG) keretében mérnöki diplomát szerzett. 1976-ban az École des Mines de Paris keretében bányászatból doktorált (Ph.D.). 1977-ben az University of Grenoble keretében kohászatból és fizikából megvédte doktori diplomáját. 1985-től amerikában tudományos programokban tevékenykedett. A MEPHISTO anyagfeldolgozási kísérlet kutatásvezetője. 1991-ben 61 európai jelölt közül az Európai Űrügynökség (ESA) kiválasztotta űrhajós jelöltnek. 1994-ben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. 1992-1999 között a Francia Űrügynökség (CNES) technikai igazgatóhelyettese. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–65 támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. Egy űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 21 órát és 48 percet (405 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1996. július 7-én fejezte be. Űrrepülések STS–78 a Columbia űrrepülőgép 20. repülésének küldetésfelelőse. A mikrogravitációs laboratóriumban 46 kísérletet (10 nemzet és öt űrügynökség programja) vezényeltek le az élet (orvostudomány) és az anyagtudomány kérdéskörében. Az élet kísérletek között a növények, az állatok és emberek mellett az űrrepülés körülményei is szerepeltek. Az anyagok kísérletei között vizsgálták a fehérje kristályosítást, a folyadék dinamikáját és magas hőmérsékleten a többfázisú anyagok megszilárdulását. Első űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 21 órát és 48 percet (406 órát)töltött a világűrben. 11 000 000 kilométert (6 800 000 mérföldet) repült, 272 alkalommal kerülte meg a Földet. Tartalék személyzet STS–65, a Columbia űrrepülőgép 17. repülésének küldetésfelelőse Buday Lajos Buday Lajos (Nagyszalonta, 1902 - ?, 1972) ezredes, légi fényképész, fotogrammetriai szakember, a második világháborúban a Távolfelderítő osztály vezetője. A légi fényképezést 1928-ban kezdte Neogrády Sándor légügyi felügyelő tanítványaként és beosztottjaként. Az 1930-as években elsőként kapcsolódott be a tekercsfilmes légi fényképezési kísérletekbe. (Korábban üveglemezekre fényképeztek.) 1938-ban kinevezték a Fényképező csoport Légifényképező alosztály vezetőjének. Nemcsak légifényképészként vált be, de a fotogrammetriai tanfolyamot is elvégezte. A kárpáti területek fokozott ütemű és bonyolult légifényképezését sikeresen oldotta meg az akkor Kecskeméten található Önálló Távolfelderítő Osztálytól igényelt légifelderítő repülőgépekkel. 1940 júniusában a légierőkhöz vezényelték és a Távolfelderítő osztály 1. századának parancsnokává nevezték ki. Túlélte a háborút, 1972-ben halt meg. Csucsa Csucsa (románul: Ciucea, németül: Tschötsch) település Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Egyike annak a 14 településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak. Fekvése Bánffyhunyadtól 20 km-re északnyugatra, a Sebes-Körös jobb partján fekszik. Története 1384-ben Chucha néven említik. 1848 novemberében ide szorultak ki a magyar csapatok Puchner Antal császári tábornok csapatai elől, majd Bem József innen indította 1848. december 18-án hadjáratát, amely végül Erdély felszabadításához vezetett. 1910-ben 2010, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1919-ben kemény harcok folytak itt az Erdélyt megszálló román erők és a Székely Hadosztály között. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 4426 lakosából 4392 román, 27 magyar és 4 cigány volt. Látnivalók A domboldalon álló kerti lak, az úgynevezett „fehér ház”, ahol az első világháború idején Ady Endre is lakott. 1968-ban itt szerény emlékházat rendeztek be Ady emlékére, melyet 2014-ben a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum a kolozsvári Magyar Főkonzulátus kezdeményezésére modern emlékházzá alakított át. A domb lábánál álló református templomot 1913-ban építették. A csucsai református gyülekezetnek addig csak beszolgáló lelkésze volt (Barabás Árpád magyarókereki lelkipásztor), a református gyülekezet csupán 153 főt számlált (1910-ben, a falu ekkor 2000 lakosából). 1995-ben, amikor a felújított református templomot újraszentelték, a reformátusok már csak heten voltak. Híres emberek Állítólag itt volt molnárlegény Kinizsi Pál , itt nyújtotta át malomkövön Mátyás királynak a vízzel telt kupát. Itt született 1894 . június 7-én Boncza Berta (Csinszka), Ady Endre felesége. Szász Károly (költő, 1829–1905) Szemerjai Szász Károly (Nagyenyed, 1829. június 15. – Budapest, 1905. október 15.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1884-től 1903-ig, emellett költő, drámaíró, műfordító, esztéta, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Szász Béla (1868–1938) jogász, költő, műfordító apja. Szász Domokos (1838–1899) testvére volt, akit erdélyi püspökké választottak. Élete Apja Szász Károly matematikus és államférfi volt. A gimnáziumot Nagyenyeden végezte, majd Kolozsváron tanult tovább. 1848-ban amikor édesapját vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki, a pesti egyetemen mennyiség- és hittudományi előadásokat hallgatott. 1849-ben apjával együtt menekült Debrecenbe, ahol egy ideig az apja vezetése alatt álló vallás- és közoktatásügyi minisztériumban fogalmazó volt, azután pedig utászként szolgált a honvédseregben. A szabadságharc után Tiszaroffon a Borbély-családnál talált menedéket; 1850 tavaszán Bejébe a Szentmiklóssy-családhoz ment nevelőül. Közben magánúton elvégezte a teológiát. Két évig az újonnan szervezett nagykőrösi gimnáziumban tanított. Ebben az időben vette feleségül unokatestvérét, szemerjai Szász Polixénát, kinek korai halála után, 1853-ban a kecskeméti gimnáziumba ment át, 1854-ben Kézdivásárhelyre, 1857-ben Kunszentmiklósra hívták meg lelkésznek. A kiskunhalasi nagybirtokos család sarja, Bibó Antónia lett a második felesége. 1862-ben, Szilády László halála után pályázott Kiskunhalason a lelkészi állásra, de végül Szilády Áron, aki később jó barátja és munkatársa lett, kapta a hivatalt. 1863-ban Szabadszálláson lett lelkész, 1865-től a fülöpszállási kerület országgyűlési képviselője is volt. 1867-ben a vallásügyi minisztériumba osztálytanácsossá nevezték ki. 1884. június 7-én a dunamelléki egyházkerület püspökévé választották. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező taggá választotta, 1869. április 14-én lett rendes tag; 1878. június 14-étől az igazgatótanács tagja, 1892. május 5-étől 1895-ig másodelnök, 1898-tól az I. osztály elnöke, 1899. május 5-étől pedig tiszteleti tag volt. A Kisfaludy Társaság 1860. július 15-én tagjává, 1900. február 14-én alelnökévé választotta. Munkássága Minden irodalmi műfajban alkotott (Nagykőrösön Arany János társaságában balladákkal is próbálkozott); önálló szépirodalmi műveit az irodalomtörténet kevésbé maradandónak ítéli, viszont a magyar kulturális életben jelentős szerepet játszottak műfordításai és irodalmi elemzései. Madách Imre Az ember tragédiája című drámájáról ő írta az első elemzést. Művei Nemzeti színek . Költemények. Kolozsvár, 1848. (Gyulai Pállal és Mentovich Ferenczczel). Hedvig . Költői beszély. Pest 1856. Széchenyi emlékezete. Pest, 1861. (Költemény.) Szász Károly költeményei. Pest, 1861. ( Arany János bírálata ) Trencsényi Csák. A m. tud. Akadémia által 100 aranynyal koszorúzott költői beszély tíz énekben. Pest, 1861. ( Arany János bírálata ) Magyarország története rövid vonásokban középtanodák számára. Pest, 1861. Magyarország földleírása rövid vonásokban. Pest, 1862. A kis Ilonka emlékezete. Pest, 1862. A versszavalás elméleti és gyakorlati kézikönyve. Pest, 1862. Zrinyi, a költő. Pest, 1863. Két színmű. (I. Herodes. II. Lelencz). Pest, 1866. A Nibelung-ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. Pest, 1868. A gavallér politikusok. Satira. Pest, 1869. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. Pest, 1870. Álmos. A m. tud. Akadémia által 1868-ban száz aranyos Nádasdy-díjjal jutalmazott hősköltemény 10 énekben. Pest, 1870. Dícsköltemény. 1871. okt. 11. a Csokonai-szobor leleplezésénél elszavalt, 40 aranynyal jutalmazott pályamű. Debreczen, 1871. Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár Budapest, 1871. Emlékbeszéd Kriza János l. t. felett Budapest, 1876. Emlékbeszéd Jakab István l. t. fölött Budapest, 1877. Salamon. Tört. költemény. Budapest, 1878. Emlékbeszéd pázmándi Horvát Endre 1839-ben elhúnyt r. t. fölött Budapest, 1879. Gróf Széchenyi István és az Akadémia megalapítása : a Széchenyi-szobor leleplezési ünnepére . Budapest, 1880. A világirodalom nagy eposzai. Budapest, 1881-82. Két kötet. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó-Vállalata). Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. Budapest, 1882. Trefort Ágoston. Élet- és jellemrajzi vázlat. Pozsony, (1886. Kortársaink 8.). Schiller. Élet- és jellemrajz. Budapest, 1886. Az ember tragédiájáról. Győr 1889. Bölcs Salamon. Bibliai dráma négy felvonásban. Budapest, 1889. Uti tárcza. A visszatért. Budapest, 1890. Horatius. Élet- és jellemrajz. U. ott, 1890. (Olcsó Könyvtár 381.). Attila halála. Tört. tragédia 5 felv. U. ott, 1893. István vezér. Történeti dráma 5 felv. U. ott, 1893. Ezer év. Történeti drámai költemény három felv., előjátékkal és utóhanggal. Bpest, 1896. (Ifj. Szász Bélával együtt). Madártávlatból. Bpest, 1897. (Olcsó Könyvtár 1030.) Műfordításai Moore Tamás költeményeiből. Angolból ford. Pest 1853. Angol és franczia költőkből. Kiadta barátja Tomory Anasztáz. Pest, 1853. Angol és franczia költőkből. Ford. Pest, 1855. Cleinmann Károly. Isten mindenem... 3. kiadás. Átnézte. U. ott, 1858. Lyrai áloék. Nyugati költőkből ford. Pest, 1861. Béranger dalai. Magyarították Szász Károly, Illésy György és mások. Pest, 1861. Gyöngyvirágok. Nyugoti költőkből ford. U. ott, 1862. Hugo Viktor : A századok legendájából, ford. U. ott, 1862. Thackeray: Esmond Henrik, Anna királynő ezredesének önéletirata. Ford. U. ott, 1862-65. Két kötet. (Szász Bélával). Lord Clive, Warren Hastings, Az angol Keletindia meghódítása. Ford. U. ott, 1865. (2. kiadás. Bpest, 1886). Hugo Viktor: A tenger munkásai. Ford. Pest, 1866. Három kötet. Juste Tivadar: Mária magyar királyné II. Lajos özvegye. Ford. U. ott, 1866. Nibelung-ének . Ónémet hősköltemény. Ford. U. ott, 1868. Laveleye Emil. Deák Ferencz. Ford. és jegyzetekkel kísérte. U. ott, 1869. Molière vígjátékai: III. A mizantrop. IV. A férjek iskolája, A nők iskolája, A nők iskolájának bírálata. V. A pórul járt megédesek, Sganarelle, Kénytelen házasság. XII. Pourceaugnac ur) U. ott, 1869., 1871-72., 1873. (IV., V. I. kiadás. U. ott, 1884). Shakespeare minden munkái. Ford. többen. Kiadja Tomory Anasztáz költségén a Kisfaludy-Társaság. I. Othello; II. Télirege; III. Machbeth ; VI. Antonius és Cleopatra; XI. Romeo és Julia; A vihar; XIV. II. Richard király; XVIII. VIII. Henrik király. U. ott, 1864-1878. Verne Gyula regényei, Utazás a holdba és a hold körül (1869. 1870); Utazás a föld középpontja felé (1875); Utazás a föld körül 80 nap alatt (1876); Utazás a tenger alatt (1875); Strogoff Mihály utazása Moszkvától Irkutskig (1877); Servadac Hektor kalandos utazása a naprendszeren át (1877); A rejtelmes sziget (1877); Tizenötéves kapitány és A Bounty lázadói (1878); A Begum 500 milliója (1879); A gőzház (1880). Bpest, 1872-1880. (Ezen regények nagyobbrészt előbb a Vasárnapi Ujságban átdolgozva jelentek meg képekkel, nagyrészt 3. kiadásban is). Szász Károly kisebb műfordításai. Teljes kiadás. U. ott, 1872. Három kötet. (és U. ott, 1873. Családi Könyvtár). Byron, Hugo Viktor, Béranger. Műfordítások. U. ott, 1873. Lewes Gy. Henrik, Goethe élete. U. ott, 1874. Két kötet. Tennyson Alfréd, Király-idyllek: I. Helen-II. Ginevra. U. ott, 1875. (Olcsó Könyvtár 13.). Göthe költeményei . Budapest, 1875. Két kötet. Hugo Viktor. Borgia Lucretia. U. ott, 1882. (Olcsó K. 140.). Ebers György: Egy polgármesterné a XVI. századból. Ford. U. ott, 1882. Két kötet. Tennyson: Az Arthur-mondakör és T. Király-Idylljei. Egyetemi előadásai után. U. ott, 1882. (Kőnyomat). Dante Alighieri Isteni színjátéka (Divina Commedia) . Ford. bevezette és magyarázó jegyzetekkel kísérte I. A pokol. II. A purgatorium. III. A paradicsom . U. ott, 1885., 1891., 1899. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata IV. cyclus, Uj Folyam VII., XXXVIII.). Az emberi szellem képviselői. Irta Emerson Ralph Waldo. Angolból ford. U. ott, 1894. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Uj F. XX.). Emlékezete Kiskunhalason, Kunszentmiklóson, Nagykőrösön és Budapesten utcákat neveztek el róla. Kiskunhalason emléktáblát avattak egykori lakhelyénél. 1906-ban a kiskunhalasi református gimnázium önképző köre vette fel a nevét. Írásaiból válogatást adtak ki, születésének 100. évfordulóján, 1929-ben. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése néhai másodelnöke id. Szász Károly születésének századik évfordulója alkalmából 1929 június 16-án (17335) 2281 T-2 A (17335) 2281 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Copperfield Dávid (film, 1993) A Copperfield Dávid (eredeti cím: David Copperfield) 1993-ban bemutatott kanadai–francia zenés rajzfilm, amely Charles Dickens Copperfield Dávid című regényének adaptációja, és az emberi szereplőket emberhez hasonló állatok alakítják. A rendezője Don Arioli, a producerei Michel Lemire és Jacques Pettigrew, a forgatókönyírói Judith és Garfield Reeves-Stevens, a zeneszerzői Joel Hirschhorn és Al Kasha. Műfaját tekintve filmmusical. Amerikában 1993. december 10-én a televízióban a NBC-en sugározták. Magyarországon két szinkronos változat is készült belőle, amelyekből az elsőt a Duna TV-n 1997. december 26-án, a másodikat az M2-n 2008. december 30-án vetítették le a televízióban. Szereplők Tobvábbi magyar hangok (2. magyar változatban): Grúber Zita, Haagen Imre, Hegedűs Miklós, Papucsek Vilmos, Téglás Judit Plagne (Ain) Plagne egy település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Plagne Charix, Échallon és Saint-Germain-de-Joux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1 − 2 + 3 − 4 + · · · A matematikában az 1 − 2 + 3 − 4 + ··· egy végtelen alternáló sor, ami a pozitív egészekből áll váltakozó előjellel. Az első m tag összege: Ez a sor divergens, vagyis parciális összegeinek nincs határértéke: (1, −1, 2, −2, ...). A 18. század közepén azonban Leonhard Euler ezt a paradox egyenlőséget írta fel: Az egyenletet csak sokkal később sikerült matematikai pontossággal megérteni. Az 1890-es évektől Ernesto Cesàro, Émile Borel és mások jóldefinált módszereket gondoltak ki divergens sorok általánosított összegének meghatározására. Ezek közül több is az 1⁄4 általánosított összeget adta meg az 1 − 2 + 3 − 4 + ... sor esetén. Néhány módszer, például a Cesàro-összegzés nem konvergál, így megmutatja, hogy az összegzéshez szigorúbb módszer kell, például az Abel-szummáció. Az 1 − 2 + 3 − 4 + · · · sor közel áll az 1 − 1 + 1 − 1 + ... Grandi-sorhoz. Euler ezek közös általánosításával foglalkozott; az 1 − 2n + 3n − 4n + ... sort vizsgálta. Ebből ered a bázeli probléma, ami elvezetett a függvényegyenletekhez, amiből a Dirichlet-féle éta-függvény és a Riemann-féle zéta-függvény is adódott. Divergencia Az (1, −2, 3, −4, ...) sorozat nem tart a nullához, emiatt az (1, −2, 3, −4, ...) sor divergál. Definíció szerint a sorok konvergenciáját részletösszegeik konvergenciája határozza meg, ám az (1, −2, 3, −4, ...) sor részletösszegei divergálnak: A részletösszegek sorozata minden pozitív és negatív egészt tartalmaz; ha a sor elejére odavesszük a nullát, akkor a nulla is, így minden egész előáll összegként, ezzel bizonyítva az egészek halmazának megszámlálhatóságát. Ez a tulajdonság azt is mutatja, hogy a sorozatnak nincs határértéke, ugyanis minden javasolt x határértékre található olyan tagja a sornak, ami már az [x-1, x+1] intervallumon kívül esik, így 1 − 2 + 3 − 4 + ... divergál. Az összegzés heurisztikái Mivel az 1, −2, 3, −4, 5, −6, ... tagok egy egyszerű mintát követnek, ezért a sorozat könnyen kezelhető eltolással és összegzéssel. Ha van értelme annak, hogy s = 1 − 2 + 3 − 4 + ..., ahol s egy jól meghatározott szám, akkor a következő manipulációk szerint s = 1⁄4: Tehát s = 1⁄4. Habár a szokásos értelemben az 1 − 2 + 3 − 4 + ..., sornak nincs összege, az s = 1 − 2 + 3 − 4 + ... = 1⁄4 egyenlet adja a legtermészetesebb választ, hogyha mégis definiálni szeretnénk ezt az összeget. Az összeg általánosítása divergens sorokra az összegzés vagy szummáció, ami bizonyos sorokra összeget definiál. Több módszer is létezik. A fenti manipuláció ezt bizonyítja: bármely lineáris és stabil összegzés az s = 1⁄4 összeget adja. Továbbá, mivel azért ezek a módszerek a Grandi-sorozatot is összegzik, és az összeg 1 − 1 + 1 − 1 + ... = 1⁄2. Cauchy-szorzat 1891-ben Ernesto Cesàro remélte, hogy a divergens sorozatok is matematikai pontossággal bevihetők az analízisbe: Azt állítják, hogy (1 − 1 + 1 − 1 + ...) 2 = 1 − 2 + 3 − 4 + ..., és hogy mindkét oldal egyenlő 1⁄4-del. Cesàro ezt egy előző évben megjelent tételének alkalmazásával kapta. Ez volt az első tétel az összegezhető divergens sorok elméletében. Ennek központi eleme az, hogy 1 − 2 + 3 − 4 + ... a 1 − 1 + 1 − 1 + ... és a 1 − 1 + 1 − 1 + ... Cauchy-szorzata. Még a divergens sorok Cauchy-szorzata is definiálva van. Ekkor, ha Σan = Σbn = Σ(−1)n, akkor a Cauchy-szorzat tagjainak alakja Ekkor a szorzatsor Így ha egy módszer illeszkedik a Cauchy-szorzathoz, és az 1 − 1 + 1 − 1 + ... = 1⁄2 összeget adja, akkor szerinte 1 − 2 + 3 − 4 + ... = 1⁄4. Ebből következik, hogy 1 − 1 + 1 − 1 + ... és 1 − 2 + 3 − 4 + ... összegezhetősége ekvivalens a lineáris, stabil és a Cauchy-szorzathoz illeszkedő módszerek esetén, vagyis ha az egyik összegezhető, akkor a másik is. A 1 − 1 + 1 − 1 + ... a leggyengébb értelemben Cesàro-összegezhető, azaz (C, 1)-összegezhető, viszont 1 − 2 + 3 − 4 + ... a Cesàro-tétel egy szigorúbb formáját igényli, ezért (C, 2)-összegezhető. Mivel a Cesàro-tétel stabil és lineáris, ezért a korábban kiszámított összegeket adja. Módszerek Cesàro és Hölder Az 1 − 2 + 3 − 4 + ..., esetleg létező (C, 1) Cesàro-összegéhez a részösszegek számtani összegei kellenek. A részösszegek: a számtani közepek: Ez a sorozat nem konvergens, így 1 − 2 + 3 − 4 + ... nem Cesàro-összegezhető. A Cesàro-összegzésnek két általánosítását ismerjük, amelyek közül az egyszerűbb a (H, n) sorozat, ahol n természetes szám. A (H, 1) módszer maga a Cesàro-összegzés. A magasabb számú módszerek szintén a közepek sorozatán alapulnak. A sorozat párosadik közepei 1⁄2-hez tartanak, míg a páratlanadikok a konstans 0 sorozat. Így a közepek közepei 0 és 1⁄2 közepéhez tartanak, vagyis 1⁄4-hez. Így 1 − 2 + 3 − 4 + ... (H, 2)-összegezhető, és összege 1⁄4. Ebben a jelölésben H Otto Hölder tiszteletére szerepel, aki 1882-ben bebizonyította a kapcsolatot az Abel-összegzés és a (H, n) összegzések között. Első példája az 1 − 2 + 3 − 4 + ... volt. Az a tény, hogy 1 − 2 + 3 − 4 + ... (H, 2)-összege 1⁄4, garantálja az Abel-összegezhetőséget, és hogy az Abel-összeg is ennyi. A Cesàro-összegzés egy másik gyakori általánosítása a (C, n) sorozat. Tudjuk, hogy (C, n) és (H, n) mindig ugyanazt az eredményt adja, de történelmi háttere különböző. 1887-ben Cesàro már közel volt a (C, n) sorozat definiálásához, de mindig csak néhány példája volt. Valamelyik (C, n) módszerrel összegezte 1 − 2 + 3 − 4 + ...,-et az 1⁄4 eredménnyel. A pontos módszert nem publikálta. Csak 1890-ben formalizálta (C, n)-módszereket, hogy kimutassa: a (C, n)-összegezhető és a (C, m)-összegezhető sorok szorzata (C, m + n + 1)-összegezhető. Abel-összegzés Egy 1749-es írásában Leonhard Euler megállapította, hogy a sor divergál, de mégis szeretett volna összeget rendelni hozzá: Ha azt mondjuk, hogy 1−2+3−4+5−6 összege 1⁄4, akkor ez a kijelentés paradoxnak látszik. Az első 100 tag összege -50, az első 101 tagé azonban 51, ami elég messze van az 1⁄4-től, sőt, ez a különbség még tovább nő. De, ahogy azt már előbb megjegyeztem, az összeg szónak egy másik jelentést kell adni. Euler többször is javasolta az összeg általánosabb értelmezését. Az 1 − 2 + 3 − 4 + ... sor esetén ötlete az Abel-összegzésre hasonlít: Többé nem lehet kétséges, hogy 1−2+3−4+5 + összege 1⁄4, mivel az 1⁄(1+1)2 képlet kifejtéséből keletkezik, aminek értéke cáfolhatatlanul 1⁄4. Az ötlet jobban felismerhető, ha az 1 − 2x + 3x2 − 4x3 + 5x4 − 6x5 + &c. generátorsort tekintjük, ami az 1⁄(1+x)2 kifejtése. Ebbe x = 1-et helyettesítve éppen a szóban forgó sorozatot kapjuk. Ez többféleképpen is belátható az |x| < 1 értékekre. Ekkor Vehetjük a jobb oldal Taylor-sorfejtését, vagy formálisan a hosszú polinomosztást. Euler gondolatmenetét követve bal oldalról elindulva szorozhatunk kétszer (1+x)-szel, vagy vehetjük az 1 − x + x2 − .... mértani sor négyzetét. Euler a továbbiakban a tagonkénti deriválást sugallja. Mai fogalmaink szerint az 1 − 2x + 3x2 − 4x3 + ... sor nem definiál függvényértéket x = 1-ben, így az nem helyettesíthető be. Mivel azonban a függvény minden |x| < 1-re definiálva van, így vehetjük a határértéket, és ez már az Abel-szummáció: Euler és Borel Euler egy másik módszerrel próbálkozott: az általa kidolgozott Euler-transzformációval. A transzformált kiszámításához először elhagyja az előjeleket az alternáló sorból, így jelen esetben 1, 2, 3, 4, .... a kiindulási sorozat. Ennek az első elemét a0-lal jelöljük. A következőkben kiszámítjuk a differenciákat. Ez most 1, 1, 1, 1, ..... Ennek első elemét Δa0-lal jelöljük. Az Euler-transzformáció a magasabb rendű differenciáktól és az iterációktól is függ, de sorozatunk másodrendű differenciái az azonosan nulla sorozat. Ezekkel az előkészületekkel az Euler-transzformált: Ma ezt így mondjuk: 1 − 2 + 3 − 4 + ... Euler-összegezhető, és összege 1⁄4. Az Euler-összegezhetőségből egy másik összegezhetőség is következik. Az 1 − 2 + 3 − 4 + ... sor felírjuk egy másik alakban: aminek van egy mindenütt egyenletesen konvergens rokon sora: Így 1 − 2 + 3 − 4 + ... Borel-összege: A mérlegek elkülönítése Saichev és Woyczyński az elméleti fizikából átvett elvek alapján jutott az 1 − 2 + 3 − 4 + ... = 1⁄4 következtetésre. A két általuk felhasznált elv az infinitezimális relaxáció és a mérlegek elkülönítése. Ezekkel az elvekkel a φ-szummációk egész családja definiálható, amelyek minden tagja az 1⁄4 összeget adja. Ha φ(x) egy kétszer folytonosan differenciálható függvény (0, ∞)-en úgy, hogy φ(0) = 1 és φ(x) és xφ(x) határértéke +∞-ben nulla, akkor: Ez az Abel-összegzés általánosítása, ami szintén beletartozik ebbe a családba az φ(x) = exp(−x) paraméterrel. Az általánosítás belátható a tagok m szerinti párosításával és a kifejezés Riemann-integrállá való átalakításával. A Grandi-sorozat összegzésével az utóbbi lépés kiadja a középértéktételt, ami azonban a Taylor-tétel erősebb Lagrange-formáját igényli. Általánosításai Az 1 − 1 + 1 − 1 + ... háromszoros Cauchy-szorzata 1 − 3 + 6 − 10 + ...,, ami a háromszögszámok alternáló sorozata. Ennek Abel- és Euler-összege 1⁄8. A négyszeres Cauchy-összeg 1 − 4 + 10 − 20 + ..., a tetraéderszámok alternáló összege, melynek Abel-összege 1⁄16. Egy másik általánosítás az 1 − 2n + 3n − 4n + ... n más értékeire. Pozitív egész n értékre ez az összeg adódik: ahol Bn Bernoulli-szám. Páros n-ekre ez egyszerűsíthető: Abel 1826-ban így írt erről: A divergens sorozatok az ördög művei, és szégyen, hogy vannak, akik bizonyításokban használják őket, ami sok boldogtalanságot és paradoxont okoz. Itt olyan szörnyűségre lehet gondolni, mint ahol n pozitív egész szám. Ez egy olyan dolog, amin inkább csak nevetni lehet. Cesàro tanárának, Eugène Charles Catalannak is kétségei voltak a divergens sorozatok összegzésével szemben, így Cesàro is nehezen tudta elfogadni ezeket a módszereket. Kezdetben abszurdnak nevezte az 1 − 2n + 3n − 4n + ... sorozatok összegzési képleteit. 1883-ban arról írt, hogy ezek a képletek ugyan nem igazak, de valami miatt formálisan működnek. Végül 1890-ben a Sur la multiplication des séries írásában a definíciókkal kezdődően már a modern felfogás szerint építette fel a divergens sorozatok összegzésének képleteit. A sorozatot n nem egész értékeire is vizsgálták, így a Dirichlet-féle éta-függvényhez jutottak. Euler részben az éta függvényből kiindulva tanulmányozta az 1 − 2 + 3 − 4 + ... sorozatot, így jutott a Riemann-féle zéta-függvény egyenletéig. Euler korábban már híressé vált arról, hogy páros számokra kiszámította ezeknek a függvényeknek az értékeit, beleértve a bázeli probléma megoldását. Megpróbálta a páratlan számokra is megtalálni ezeket a függvényértékeket, de ez a probléma máig megoldatlan maradt. Az éta függvény könnyebben kezelhető Euler eszközeivel, mivel Dirichlet-sora mindenütt Abel-összegezhető. A zéta függvény Dirichlet-sora nehezebben vizsgálható ott, ahol a függvény is divergál. Így például 1 − 2 + 3 − 4 + ... megfelelője a nem alternáló 1 + 2 + 3 + 4 + ... sor, ami a modern fizikában is megjelenik, de erősebb eszközöket igényel az összegzéshez. Apolda Apolda település Németországban, azon belül Türingiában. Kelet-Thüringia egyik legjelentősebb városa. Lakosainak száma 22 364 fő (2015. december 31.). Apolda Bad Sulza, Ilmtal-Weinstraße és Wiegendorf községekkel határos. Fekvése Egy völgykatlanban, mezőgazdasági vidék közepén, Jénától északnyugatra, Weimartól északkeletre, Bad Sulzától 10 km-rel délnyugatra fekvő település. Története Apolda területén már a bronz-és a vaskorban is több település jött létre. Kr.e. I. századtól Germán törzsek, Hermundurok éltek a területen, akik az Elba-Havel területéről vándoroltak ide. A 8.-9. században szláv csoportok telepedtek le a Saale és az Ilm körzetében. Ez a terület a mai Apolda város területét foglalta magába. Az ország keleti határa a Frank Birodalom volt. Appolda nevét 1119-ben említette először oklevél, mely már két templomáról is említést tett; a Szent Márton templomról és a Szent János-kápolnáról. 1348-tól 1631-ig a Vitzhum család birtokában volt, majd rövid ideig Szász Altenburg, majd 1672-től a Szász-Weimar hercegséghez tartozott. A település lakosai eleinte kizárólag földműveléssel foglalkoztak. 1593-ban azonban Apolda egyik lakosa elterjesztette a harisnyakötés művészetét. Apoldának ma isfontos kötszövő ipara van. A városban levő harangöntő üzemben Christoph Rose céhmester 1722-ben öntötte az első harangot. Az üzem később a Schilling család tulajdonába került. Az 1980-as évek körül is e család leszármazottja tervezte a harangokat. A harangöntő üzemben harangjátékokat is készítettek, többek között Magdeburg, Erfurt számára is. A város legérdekesebb látnivalói közé tartozik az 1558-1559-ben épült kora reneszánsz Városháza (Rathaus), gótikus ablakaival, szép tornyával, valamint egy művészi kút a piactéren és az alapjaiban késő gótikus stílusú , de a 19. században erősen átformált plébániatemplom, valamint a Vitzhumiak régi kastélya, amelyben a jénai egyetem egyik tanintézete kapott helyet. A helytörténeti múzeumban a városi harangöntés története látható. Nevezetességek Városháza ˙Rathaus) Piactéri kút Plébániatemplom Kastély Helytörténetoi múzeum Népesség A település népességének változása: David Heyman David Heyman (1961. július 26. –) brit filmproducer. Családja és tanulmányai Londonban született. Szülei, John és Norma Heyman szintén producerek. Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte; művészettörténetből diplomázott a Harvard Egyetemen 1983-ban. Karrierje Produkciós asszisztensként kezdte pályáját a filmiparban, mielőtt elkészítette első saját filmjét, a Hosszú lét 1992-ben. Öt évvel később, 1997-ben visszatért szülőhazájába, és megalapította saját cégét, a Heyday Filmst. A vállalat kétségtelenül legnagyobb sikere a Harry Potter-sorozat. 2007-ben a téli moziszezon legnagyobb sikerét felügyelte másokkal, köztük Akiva Goldsmannal közösen; a Will Smith főszereplésével készült Legenda vagyok bevételi rekordokat is megdöntött. 2005-ben Heyman a televízióban is kipróbálta magát, a CBS rövid életű A küszöb című sorozatának producere volt. 2007-ben az Entertainment Weekly 9. helyre sorolta az „50 legokosabb ember Hollywoodban” elnevezésű listán. Filmjei 2014 - Paddington - producer 2013 - Gravitáció - producer 2011 - Page Eight - producer 2011 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. - producer 2010 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. - producer 2008 - A csíkos pizsamás fiú - színész, producer 2008 - Az igenember - producer 2008 - Van ott valaki? - producer 2007 - Harry Potter és a Főnix Rendje - producer 2007 - Legenda vagyok - producer 2005 - Harry Potter és a Tűz Serlege - producer 2004 - Életeken át - ügyvezető producer 2004 - Harry Potter és az azkabani fogoly - producer 2002 - Harry Potter és a Titkok Kamrája - producer 2001 - Harry Potter és a bölcsek köve - producer 1999 - Farkaséhség - producer 1996 - A kiruccanók - ügyvezető producer 1994 - The Stöned Age - producer 1992 - Hosszú lé - producer Speleogobius trigloides A Speleogobius trigloides a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Előfordulása A Speleogobius trigloides előfordulási területe a Földközi- és az Adriai-tenger. A holotípust a horvátországi Rovinj melletti Banjole barlangban fogták ki. Szintén a horvátországi Krk, Prvic és Hvar szigeteken vagy azok környékén is vannak állományai. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 1,8 centiméter hosszú. Életmódja Tengeri és fenéklakó halfaj. 8-25 méteres mélységekben él. 1981-es Le Mans-i 24 órás verseny A 49. Le Mans-i 24 órás versenyt 1981. június 13. és június 14. között rendezték meg. Megjegyzések Pole pozíció - #11 Porsche System - 3:29.44 Leggyorsabb kör - #12 Porsche System - 3:34.00 Táv - 4825.348 km Átlagsebesség - 201.056 km/h Forrás http://www.uniquecarsandparts.com.au/le_mans_1981.htm http://www.experiencelemans.com/contents/en-us/d156.html Hegyeshely Hegyeshely (1899-ig Viszoka, szlovákul Vysoká nad Kysucou) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Csacai járásban. 2011-ben 2774 lakosából 2646 szlovák volt. Fekvése Turzófalvától 7 km-re délnyugatra a Kiszuca partján fekszik. Története A község területe 1497-ben a Podmaniczky család nagybiccsei uradalmához tartozott. 1563-ban a birtok tulajdonosai a Thurzók lettek. A település a 17. század eleljén Turzófalva határában keletkezett. Írott forrásban1619-ben említik először a nagybiccsei uradalom részeként. 1626-ban a birtokot az Eszterházy család szerezte meg. A 18. században a község jelentős fejlődésen ment átt. 1720-ban 262 paraszti, 72 zsellér és 20 nincstelen lakosa volt, a faluban malom, fűrésztelep működött. Plébániáját 1726-ban alapították. Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt temploma 1732-ben épült. 1784-ben 564 házában már 596 család és 3147 lakos élt. 1828-ban 597 háza és 2352 lakosa volt, akik főként erdei munkákkal, drótozással foglalkoztak. 1850-ben 4500 katolikus és 200 zsidó vallású lakosa volt. Vályi András szerint "VISZOKA. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Újhelyhez 1 3/4 mértföldnyire; Harmintzadgya is van, földgye sovány, legelője, és fája is van." Fényes Elek szerint "Viszoka, tót falu, Trencsén vgyében, a Kiszucza folyó mellett, hegyekben szétszórva, ut. post. Csácza. Lakja 4500 kath., 200 zsidó, kath. paroch. templom. Határa nagy részt irtványokból áll, s főleg zabot és burgonyát terem. Lakosai közül sokan mint sodronyosok, messze vándorolnak, a zsidók pedig italmérésből és fakereskedésből táplálják magukat. Az uradalomnak és a helységnek igen szép erdeje van itt. Birja h. Eszterházy bicsei uradalma. " 1910-ben 3769, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásához tartozott. 1945. április 20-án Szemetes nevű részén a németek 21 lakost végeztek ki partizántevékenység miatt. Emlékükre később emlékművet állítottak. 2001-ben 3005 lakosából 2922 szlovák volt. Nevezetességei Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt temploma 1732 -ben épült. Csugujevka katonai repülőtér A Csugujevka (más írásmóddal Chuguevka, Sandagou, Sokolovka, Bulyga-Fadeyevo) katonai repülőtér Tengermelléki határterület (Primorszkij kraj) régióban (Oroszország). Vlagyivosztoktól mintegy 200 km-re északkeletre található egy völgyben. Közelebbi települések: Csugujevka (a reptértől 10 km-re északra), illetve a kettejük között Szokolovka, és Arszenyjev (a reptértől 50 km-re nyugatra). Fő funkciója az amerikai SR–71-es gépek Vlagyivosztok körüli repülésének zavarása. Ezt a feladatot az 530. elfogóvadász-ezred látja el. Az 1960-as években az egység MiG–17-es gépekből állt, de amikor az SR–71 repülések kezdtek egyre nagyobb problémát okozni az 1970-es években, 36 darab MiG–25P gépet vezényeltek ide. A 90-es években ezeket lecserélték MiG–31-esekre. A repülőtér 1976 szeptemberében vált ismertté, amikor Viktor Belenko pilóta egy MiG–25-ös géppel innen elindulva megszökött és engedély nélkül a japán Hakodate polgári reptéren szállt le. Az incidens a Szovjetunió számára komoly biztonsági kockázatot jelentett. Belenko az akkori legkorszerűbb szovjet gépet adta át a japán hatóságoknak, a repülőgép kézikönyvével együtt. A japánok a gép átvizsgálása után szétszedve visszajuttatták azt a Szovjetunióba. Az amerikaiak számára csak a gép radarjának és hajtóművének vizsgálatát engedélyezték a földi hangárakban. 2008-ban a Google Earth nagy felbontású képein a repülőtéren 18 darab MiG–25 és MiG–31 látható (ismeretlen számú pedig hangárokban van). Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Chuguyevka című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. 1981-es Roland Garros – női egyes Az 1981-es Roland Garros női versenyét a csehszlovák Hana Mandlíková nyerte a német Sylvia Hanika előtt. Tellingstedt Tellingstedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Embsen Embsen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2545 fő (2016. december 31.). Embsen Südergellersen, Lüneburg, Melbeck, Barnstedt, Betzendorf és Oldendorf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Sauzière-Saint-Jean La Sauzière-Saint-Jean település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 270 fő (2015). La Sauzière-Saint-Jean Salvagnac, Montdurausse, Montgaillard, Puycelsi, Saint-Urcisse és Monclar-de-Quercy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Robert (Corrèze) Saint-Robert település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 324 fő (2015). Saint-Robert Ayen, Louignac, Segonzac és Coubjours községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hűtőgép A hűtőgép olyan szerkezet, mellyel mesterségesen a környezetnél alacsonyabb hőmérsékletet lehet előállítani és tartósan fenntartani. Hűtést természetes vagy mesterséges eljárással lehet végezni. Természetes mód az, ha valamilyen hideg tárgyat hozunk kapcsolatba a hűtendő hellyel. Évszázadok óta használatos a vízjéggel való hűtés. Télen képződött jeget (folyóból vagy tóból kivágva) jól szigetelt árnyékos tárolókba, jégvermekbe rakták, itt még a forró nyári napokra is megmaradt annyi jég, hogy fel lehetett használni frissítők készítéséhez. Mesterséges hűtésre a hűtőgépek (hűtőberendezések) szolgálnak. A hűtőgépek története 1748 – a Glasgow -i Egyetemen William Cullen az első mesterséges hűtést alkalmazza (etil-éter). 1805 – Az első gőzzel működő hűtőgépet Oliver Evans készíti el. 1835 – Perkins: szabadalmaztatta dimetil-éteres hűtőgépét. 1842 – Levegő hűtőközeges hűtőgépet készít John Gorrie. 1856 – A hűtés ipari alkalmazása: Alexander C. Twinning 1856 – James Harrison gőzkompressziós hűtést használ. 1859 – Ferdinand Carré ammóniás abszorpciós hűtőgépet szerkeszt. 1867 – J. B. Sutherland elkészíti az első hűtött vasúti kocsit. 1876 – Carl von Linde kifejleszti az első ammóniás kompresszoros hűtőgépet. 1895 – Levegő cseppfolyósítása nagyüzemi szinten Linde találmánya alapján. 1901 – Linde a folyékony levegő frakcionális desztillációjával tiszta folyékony oxigént és nitrogént állít elő. 1913 – DOMELRE: az első háztartási hűtőgép piacra dobása. Amerikai Egyesült Államok , Chicago 1922 – Az abszorpciós hűtőszekrények feltalálása Svédországban - az első (mozgó alkatrész nélküli) háztartási hűtőgépek (gyártva 1926-tól), melyek lényegesen olcsóbbak voltak a korábbiaknál. 1928 – A freon feltalálása (Thomas Midgley Charles Franklin). 1939 – Az Electrolux első fagyasztó kamrás háztartási hűtőgépei. 1974 – A freon ózonkárosító hatásának felfedezése. A hűtőgépek működési elve Hűtőgépeket többféle működési elv szerint lehet készíteni. Termodinamikai elven működő hűtőgépek: Gőzkompressziós hűtőgép . Ilyen a legtöbb háztartási hűtőszekrény. Abszorpciós hűtőszekrény . Egyik típusa Albert Einstein és Szilárd Leó közös találmánya. Kisebb háztartási hűtőgépek működésének alapja. Gőzsugaras hűtőgép. Klímaberendezésekben szokásos. Levegő hűtőközegű hűtőgép. Repülőgépek utasterének hűtésére használatos. Nem termodinamikai elven működő hűtőgépek: Termoelektromos hűtőgép. A Peltier-effektust használja fel. Kempingberendezésekben, műszerek, űreszközök hűtésére használják. Termoakusztikus hűtőgép. Még többnyire kísérleti fázisban lévő berendezés. Ideális termodinamikai hűtőgép A Carnot-hőerőgép működésének megfordítása az ideális hűtőgép, a gőzkompressziós hűtőkörfolyamat idealizált fizikai alapmodellje. A körfolyamatot ideális gáz hűtőközeggel lehet szemléltetni, mely zárt rendszerben áramlik a nyíl irányában. A hűtendő helyiség jele E, itt hőt ad le a hűtendő objektum, a hűtőközeg felmelegszik. A K kompresszor végzi a gáz áramoltatását, összenyomja a hűtőközeget, mely izentropikus kompressziót szenved. A felmelegedett gáz a C hőcserélőn át hőt ad le, majd az Exp jelű expanziós gépben (gázturbinában) izentropikus expanzió megy végbe, a gázturbina közben hasznos munkát termel. A hűtés munkaszükséglete a kompresszor által felvett és az expanziós gép által leadott munka különbsége. 9379 Dijon A 9379 Dijon (ideiglenes jelöléssel 1993 QH3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 18-án. Sebestyén Jenő (tanár, 1846–1897) Sebestyén Jenő (Gyönk (Tolna megye), 1846. december 24. – Budapest, 1897. március 3.) jog- és államtudományi doktor, kereskedelmi akadémiai tanár. Sebestyén Gyula igazgató-írónak testvérbátyja. Élete Gyönkön született, ahol apja a gimnázium rendes tanára volt; az elemi négy osztályt, valamint a gimnázium I. és II. osztályát atyai vezetés mellett otthon végezte. Ezután apja meghalt és ő anyjával és két fivérével Gyönkről elköltözött, úgyhogy a III. és IV. gimnáziumi osztályt Losoncon (1860-62.), az V.-et pedig Pesten az evangélikus gimnáziumban végezte; a VI., VII. és VIII. osztályokat a Prónay Gábor báró által Dezső fia kedvéért ideiglenesen fölállított magánintézetben Pesten töltötte és a megfelelő évi osztályvizsgálatokat mindenkor Pozsonyban az evangélikus líceumban tette le; ugyanitt szerezte meg 1866-ban érettségi bizonyítványát is «eximio modo». 1866-től 1870-ig a jog- és államtudományokat hallgatta és a következő 1871-72. évben úgy a bírósági, mint az államtudományi államvizsgálatot letette. Ez idő alatt, valamint már megelőzőleg a IV. gimnáziumi osztálytól kezdve, úgyszólván megszakítás nélkül folyton magántanítással foglalkozott. 1872-ben mint fogalmazógyakornok a budai pénzügyigazgatóságnál nyert alkalmazást. Ez állás azonban nem felelt meg vágyainak, azért két hónap mulva önként lemondott és az ügyvédi pályára szándékozott lépni. 1873-75-ig Schreyer Jakab budapesti ügyvéd irodájában mint ügyvédjelölt gyakornokoskodott. 1875 tavaszán Prónay Gábor báró megbízta Gábor fiának jogi tanításával. Ettől kezdve 1879 közepéig a Prónay-családnál volt. 1877 elején a budapesti egyetemen a jog- és államtudományok doktorává avatták. Az 1877-78. és az 1878-79. tanévet a fiatal báróval a lipcsei és utóbb a müncheni egyetemen töltötte. Lipcsében különösen Roscher előadásait hallgatta. 1879 őszén az eperjesi kollégium pártfogósága az ottani jogakadémia rendes tanárává választotta. Négy évig tanította a nemzetgazdaságtant, pénzügytant, pénzügyi törvényismét, közigazgatási jogot és statisztikát. 1881-82-ben a jogakadémiának dékánja volt. 1883-ban pályázott a budapesti kereskedelmi akadémiánál megüresedett nemzetgazdasági és jogi tanszékre, melyet el is nyert. 1883. szeptembertől az intézet rendes tanára volt; tanította a kereskedelmi ismereteket, nemzetgazdaságtant és a kereskedelem történetét. 1891-ben az Országos Közoktatási Tanács külső bíráló tagjává nevezték ki és mint ilyen számos tankönyvbírálatot írt. A közoktatási tanács által a kereskedelmi szakoktatás ügyében kiküldött több bizottságban mint meghívott tag működött közre. A Fővárosi Lapoknak 1867-től 1873-ig rendes munkatársa volt és különösen sok beszélyt fordított; a Nemzeti Nőnevelésben 1880. VII., VIII. füzeteiben A fényüzésről írt; az Alexander Bernát által szerkesztett Paedagogiában A nemzetgazdaság középiskolai tanításáról; a kereskedelmi akadémia Értesítőjében 1884-ben A nemzetközi kereskedelemről szóló értekezése jelent meg, 1892-ben pedig: Széchenyi István működése nemzetgazdasági szempontból. Munkái Kereskedelemisme. Bpest, 1886. (2. kiadás 1890., 3. k. 1894., 4. javított kiadás, sajtó alá rendezte Névy László Kereskedelem ismertető c. 1900., 5. jav. kiadás, átdolgozta és sajtó alá rendezte Erdélyi J. Jenő 1906. U. ott. A kereskedelem története. A VI. ker. középkereskedelmi iskola I. osztálya számára; sokszorosította Rajháty Gy. U. ott, 1888-89. (Kőnyomat a m. n. múzeumi könyvtárban.) Szerkesztette az Eperjesi Lapokat 1880-ban két hónapig. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. Torraca Torraca község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik. Határai: Casaletto Spartano, Sapri, Tortorella és Vibonati. Története Első említése a 11. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello baronale Madonna Dei Cordici-szentély San Fantino-templom Augustin Vince (orvos) Augustin Vince, Augusztin (Budapest, 1909. június 9. – Budapest, 1965. október 16.) orvos, belgyógyász, radiológus. Családja Augustin Béla (1877–1954) gyógyszerész, botanikus és Javorik Alice (†1945) gyógyszerész fia. Első felesége Bernárdt Mária (1919. feb. 17. – 1940. feb. 14.), akivel 1939. április 2-án kötött házasságot Budapesten. Második felesége Venczel Katalin tanítónő, Venczel Barna telepvezető gazdatiszt leánya. Fia: Augustin Béla (szül. Bp. 1940. jan. 25.). Tanulmányai A Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, ahol 1933-ban kapott általános orvosi oklevelet. Később szakorvosi szakvizsgát tett belgyógyászatból (1936), radiológiából (1939), fertőző betegségekből szakorvosi vizsgát tett (1950). 1959-ben az orvostudományok kandidátusa lett. Életútja 1933 és 1936 között mint gyakornok dolgozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikán, 1936-37-ben belföldi kutatói ösztöndíjas, majd 1936 és 1942 egyetemi tanársegéd volt és egyúttal vezette a klinika egyik röntgenosztályát is. Ezután 1942 és 1944 között a Fővárosi Szeretetotthonok Kórháza és az Alsóerdősori Kórház Röntgenosztályának volt az osztályvezető főorvosa, egyidejűleg 1940-től 1944-ig a MABI belgyógyászati rendelésén mint helyettes osztályvezető főorvos dolgozott. A második világháborút követően 1946-tól 1948-ig a Magyar Vöröskereszt budapesti Alkotás utcai Kórházának, valamint az Országos Rendőrkórháznak volt radiológus főorvosa. 1948 és 1965 között mint a budapesti László Kórház Röntgenosztályának osztályvezető főorvosa tevékenykedett. Munkássága kiterjedt a fertőző betegségek radiológiai elváltozásainak vizsgálatára és a gyermekradiológiára. Az elsők között vizsgálta Magyarországon az agydaganatok gyomorelváltozásait, illetve a neurogén reflexes tüdőelváltozásokat. A vírusos tüdőfolyamok radiológiai feltárása területén elért eredményei nemzetközi viszonylatban is jelentősek. A pertussis röntgenelváltozásait szintén az elsők között vizsgálta a világon a László Kórház négyezer betegén, úgy, hogy betegségek szerint különítette el a kórházi helyiségeket és eszerint alkalmazta a célszerű vizsgálati megoldásokat. A csecsemőkön és kisgyermekeken végzett röntgenvizsgálatok metodikájában több újítást is bevezetett. Főbb művei A gyomorbetegek alkata. Fauszt Imrével. (Orvosi Hetilap, 1934) Alkattani vizsgálatok cukorbajos betegeken. Fauszt Imrével. (Orvosi Hetilap, 1936) A vérnyomás változása évszakok szerint. (Magyar Orvosi Archivum, 1937) Adatok a belbetegségek örökléséhez. Erődi Frigyessel. (Orvosképzés, 1939) A mellékvese röntgenvizsgálata. (Magyar Röntgenközlöny, 1939) Röntgenologia. (Klinikai therapia. Bp., 1940) Adatok az idiopathiás spontán légmell klinikájához és röntgenológiájához. Scholtz Andrással. (Orvostudományi Közlemények, 1942) Röntgen diagnosztika. Irsy Józseffel. (Klinikai diagnosztika. Szerk. Müller Vilmos. Bp., 1942) Gyomorvizsgálatok agybetegségekben. (Orvostudományi Közlemények, 1943) A vérképzés összefüggése a gyomor állapotával az öregkorban. Bugár-Mészáros Károllyal. (Orvosi Hetilap, 1948) Mellkasvizsgálatok poliomyelitisben. (Magyar Radiológia, 1951) Az interstitialis és mediastinalis emphysema röntgenképe. – A pertussis-tüdő röntgenelváltozásainak késői sorsa. (Magyar Radiologia, 1954) A gyermekgyógyászati röntgenvizsgálatok módszertana. (Gyermekgyógyászat, 1954) A „kanyaró-tüdő” és a kanyarós tüdőszövődmények röntgenképe és jelentősége. Kand. értek. (Bp, 1959). Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (rövidítve RIAA) szakmai szervezet, amely a zeneipari cégeket képviseli Amerikában. A tagjai lemezkiadók és kereskedők, amelyek a RIAA szerint a legális zeneipar 90%-át képviselik Amerikában. Tagjai közt van a négy legnagyobb kiadó, a „Big Four”-nak is nevezett csoport: az EMI, a Sony Music, az Universal Music és a Warner Music Group. A szervezet 1952-ben jött létre, és 1958-tól kezdve jogosult az aranylemezek kiadására, amely díjjal az egymillió eladott példány feletti előadókat jutalmazzák. 1975-ben megváltoztatták a rendszert, az aranylemezt 500 ezer példány után adták, és 1976-ban bevezették a platinalemezt az egymillió példány feletti eladásokra. A szervezet egyik legfontosabb célkitűzése az illegális zenekereskedelem visszaszorítása Amerikában. Lhota u Lysic Lhota u Lysic település Csehországban, a Blanskói járásban. Lhota u Lysic Kunštát, Drnovice, Štěchov, Lysice, Kunčina Ves, Kunice és Bedřichov településekkel határos. Lakosainak száma 142 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Világbajnokjelöltek versenye A világbajnokjelöltek versenye (Candidates Tournament) a sakkozás kiemelkedő erősségű sporteseménye, amelynek funkciója, hogy kiválassza azt a versenyzőt, aki a világbajnoki címért megmérkőzhet a regnáló sakkvilágbajnokkal. Először 1950-ben rendezték meg. Az első győztes a szovjet Mihail Botvinnik volt, aki győzelmével egyúttal a világbajnoki címet is megszerezte, mivel Alekszandr Aljechin 1946-ban bekövetkezett halála miatt a sakkvilágbajnoki címnek nem volt védője. A sakk történetében még egy alkalommal, a 2007-es sakkvilágbajnokságon fordult elő, hogy a világbajnokjelöltek versenyének győztese egyben a címet is megszerezte, a többi alkalommal a győztes a világbajnokkal való mérkőzés jogát szerezte meg. A verseny mind a nyílt (amelyen a férfiak és a nők egyaránt részt vehetnek), mind a női sakkvilágbajnoki versenysorozat részét alkotja. A világbajnokjelöltek versenyének lebonyolítási módja időnként változott, formája 1965-ig többfordulós körmérkőzés, ezt követően kieséses párosmérkőzés volt a kvalifikációt szerzett (általában 8, legfeljebb 15) versenyző között. A világbajnokjelöltek versenyébe többszörös kvalifikációs versenysorozat eredményei alapján juthatnak be a versenyzők. A kvalifikációs versenysorozat részei: a zónaversenyek, kontinensbajnokságok, korábban a zónaközi döntők, amelyeket 2005-ben felváltotta a sakkvilágkupa, és 2008 óta a FIDE Grand Prix versenysorozat összesített eredménye is kvalifikációra jogosít. A versenyt megelőző fél év átlagos Élő-pontszáma alapján a legmagasabb pontszámú egy, legfeljebb két versenyző, valamint az előző világbajnoki döntő vesztese számára is biztosított a részvétel. Története Az 1886-os első hivatalos világbajnokságtól kezdődően a regnáló sakkvilágbajnok kedve szerint alakíthatta ki a világbajnoki mérkőzések feltételeit, és választhatta ki ellenfelét. A feltételek között jelentős szerepe volt a díjalapnak, amelynek előteremtése sok kiváló mester – többek között az egy ideig a világranglistát is vezető magyar Maróczy Géza – számára lehetetlenné tette a világbajnoki cím elérését. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) már megalakulása, 1924 óta próbált beavatkozni a férfi és női világbajnokság menetébe, olyan szabályokat alkotva, amelyek biztosítják a címért folyó versengés nyíltságát és azt, hogy valóban a legerősebb játékos viselje a címet. A FIDE 1927-ben elismerte Capablanca világbajnoki címét, és az elkövetkezendő években arra összpontosított, hogy a világbajnok kihívójának kiválasztásában legyen döntő szerepe. Ennek érdekében 1935-ben olyan határozatot hozott, hogy a világbajnoki mérkőzések befejezését követően „listát kell felállítani azokról a mesterekről, akik az előző hat évben legalább háromszor egyedüli vagy holtversenyes első helyezést értek el olyan versenyen, amelyen legalább 14 résztvevő játszott, és amelyen a résztvevők legalább 70%-a nemzetközi mester volt. Kizárólag csak a listán szereplő versenyzők közül kerülhet ki a világbajnok következő kihívója.” Az 1938-as AVRO-verseny A listán szereplők közül a kihívó személyének kiválasztását illetően 1937-ben hoztak döntést. E szerint: „a listán szereplő versenyzők kétfordulós körmérkőzésen döntik el, hogy közülük ki lesz a világbajnok következő kihívója”. E határozat értelmében kezdték el szervezni az 1938. évi AVRO-versenyt, amelyen a tervek szerint a listán szereplő játékosok mellett az 1937-es Euwe–Aljechin-mérkőzés vesztese vesz részt. Euwe elfogadta a FIDE határozatát, és nyilatkozatot tett arról, hogy amennyiben az Aljechin elleni mérkőzésen megvédi címét, a jövőben a FIDE szabályai szerint kiválasztott kihívó ellen veszi fel a küzdelmet. Aljechin nem tett ilyen értelmű nyilatkozatot, és miután Euwe elvesztette ellene az 1937-es világbajnoki visszavágó mérkőzést, így a FIDE elképzeléseihez a regnáló világbajnok hozzájárulása hiányzott. 1938-ban ennek ellenére ugyan megrendezték az AVRO-versenyt, a végeredményt azonban Aljechin nem tekintette a maga számára kötelezőnek, és a versennyel kapcsolatban ekkoriban már nem is hangoztatták annak világbajnokjelölti kiválasztó jellegét. Aljechin halála utáni helyzet 1946. márciusban elhunyt a címvédő Aljechin, és ezzel minden akadály elhárult a FIDE azon törekvései elől, hogy teljes egészében kézben tartsa és szabályozza a világbajnokságok lebonyolítását. 1946. júliusban határozatot fogadtak el arról, hogy az 1938-as AVRO-verseny versenyzőinek részvételével rendezik meg a világbajnoki címet eldöntő tornát. A FIDE 1946-ban Hágában meghatározta az egyéni világbajnokság további menetének szabályait. Eszerint háromévenként kell világbajnoki párosmérkőzést rendezni, amelyet meg kell előznie a világbajnokjelölt személyét kiválasztó versenysorozatnak, amely zónaversenyekből, egy zónaközi versenyből és egy világbajnokjelölti tornából áll. A versenysorozat győztese játszhat 24 játszmás párosmérkőzést a regnáló világbajnokkal. A FIDE döntött arról is, hogy a párosmérkőzés döntetlen eredménye esetén a világbajnok megtartja címét. Ha a kihívó megszerzi a világbajnoki címet, akkor a címét elvesztő exvilágbajnok, valamint a következő világbajnokjelölti versenysorozat győztese a regnáló világbajnok részvételével hármas körmérkőzésen dönti el a világbajnoki cím sorsát. Ez a szabály később többször változott. 1957-ben előbb úgy módosult, hogy a címét vesztő világbajnok egy év elteltével visszavágóra hívhatja ki a regnáló világbajnokot, majd később, 1963-tól a visszavágó lehetősége megszűnt. Ilyen hármas körmérkőzésre a sakkozás történetében egyetlen alkalommal került sor: az 1956-os női sakkvilágbajnokság során. 1993-ban az akkori világbajnok Garri Kaszparov megalapította a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), és a PCA fennállása (1993–2007) között két világbajnokot tartottak nyilván. A PCA világbajnoka viselte a „klasszikus sakkvilágbajnok”, míg a FIDE világbajnoka a FIDE-világbajnok címet. Ez idő alatt, 1996–2007 között a FIDE nem rendezett világbajnokjelölti versenyt, a FIDE-világbajnoki címet a zónaversenyeken kvalifikációt szerzett 100–128 versenyző részvételével rendezett, úgynevezett „knock-out” formátumú, egyenes kieséses párosmérkőzések sorozatának megnyerésével lehetett megszerezni. 2010-ben tértek vissza a világbajnokjelöltek versenyének többszakaszos kvalifikációs rendszeréhez, 2013 óta a világbajnokjeltek versenyébe jutott nyolc versenyző kétfordulós körmérkőzésen dönt a kihívó személyéről. 1997–2006: Két világbajnok 1996 után a zónaközi versenyek megszűntek, de a FIDE továbbra is megrendezte a zónaversenyeket. 2007-től: Egyesített cím A FIDE- és a klasszikus sakkvilágbajnoki cím egyesítése után a sakkvilágkupa és a FIDE Grand Prix versenysorozata biztosít kvalifikációt a világbajnokjelöltek versenyére. A magyar versenyzők eredményei A magyarok közül a világbajnoki versenysorozatban a legtovább Lékó Péter jutott, aki 2004-ben a világbajnoki címért mérkőzött az orosz Vlagyimir Kramnyik ellen. A mérkőzés döntetlenül végződött, ami Kramnyik számára világbajnoki címe megvédését jelentette. A világbajnokjelöltek versenyébe bejutott magyar versenyzők eredményei: Lilienthal Andor , Budapest, 1950. 8. helyezés Szabó László , Budapest, 1950. 9. helyezés Szabó László , Zürich, 1953. 12. helyezés Szabó László , Amszterdam, 1956. 3. helyezés Benkő Pál , Jugoszlávia, 1959. 8. helyezés Benkő Pál , Curaçao, 1962. 6. helyezés Portisch Lajos , Bled, 1965. Negyeddöntő Portisch Lajos , Porec, 1968. Negyeddöntő Portisch Lajos , Palma de Mallorca, 1974. Negyeddöntő Portisch Lajos , Genf, 1977. Elődöntő Portisch Lajos , Abano Terme, 1980. Elődöntő Adorján András , Bad Lauterberg, 1980. Negyeddöntő Ribli Zoltán , London, 1983. Elődöntő Portisch Lajos , Bad Kissingen, 1983. Negyeddöntő Portisch Lajos , Montpellier, 1985. 12. helyezés Ribli Zoltán , Montpellier, 1985. 14. helyezés Portisch Lajos , Antwerpen, 1989. Negyeddöntő Sax Gyula , St. John, 1988. Nyolcaddöntő Sax Gyula , Wijk aan Zee, 1991. Nyolcaddöntő Lékó Péter , Brissago, 2004. Világbajnoki döntő Lékó Péter , San Luis, 2005. 5. helyezés Polgár Judit , San Luis, 2005. 8. helyezés Lékó Péter , Mexikóváros, 2007. 4. helyezés Polgár Judit , Elista, 2007. Nyolcaddöntő San Giovanni Maggiore (Nápoly) A San Giovanni Maggiore vagy Sacra Famiglia templom Nápoly történelmi központjában. Története Építését közvetlenül I. (Nagy) Konstantin ediktumainak megjelenése (313) után kezdték. Építésének körülményeit számos legenda övezi. Egy ilyen szerint a templomot I. (Nagy) Konstantin építtette hálaként, hogy leánya Costanza megmenekült egy hajótörésből. A templomot egy már létező pogány templom helyére építették, ennek nyomai (feliratok) ma is láthatók. Vince püspök idején 558-581 között újjáépítették bizánci stílusban. A mozaikokkal gazdagon díszített templomot a normannok és Anjouk uralkodása idején is átalakították. Mai barokk formáját 1685-ben nyerte el Dioniso Lazzari munkálatainak köszönhetően. A latin kereszt alaprajzú templom háromhajós (főhajó és 2 oldalhajó), kilenc oldalkápolna valamint egy kereszthajó két hatalmas kápolnával. Freskóit 1730-ban készítette Giuseppe De Vivo. Főoltára 1743-ban készült el. A kereszthajó bal oldali kápolnájában Nagy Konstantin és anyja Heléna, szobrai láthatóak (Lorenzo Vaccaro műve), ugyanitt láthatunk két feliratos kőtáblát, az eredeti őskeresztény templom maradványait. Hosszú ideig restaurálták. Kapuit 2012-ben nyitotta meg ismét. Augustine Lonergan Augustine Lonergan (Thompson, 1874. május 20. – Washington, 1947. október 18.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Connecticut, 1933–1939). Smíni aceret A Smini aceret (héberül �������� ������� šmînî ʿă`ceret, askenáz kiejtéssel Smíni áceresz) a Sátrak ünnepe utáni nap, az őszi ünnepek zárónapja. Bár az imakönyv a smíni aceretet is örömünk idejének (zmán szimcháténú) nevezi, ez a nap nem a szukkót része, hanem egy másik ünnep. A marasztalás ünnepe Erre az ünnepre nem érvényesek a szukkót szabályzásai, nem használják a lúlávot és az etrogot sem. Ezen a napon már nem laknak és étkeznek a sátrakban sem. Általában a sátrak ünnepe lezárásának, vagy nyolcadik napjának tekintik és valóban le is zárja azt, de mégis előtérbe kerül egy másik ünnep, amely az aceret szó kétféle jelentéséből olvasható ki: gyülekezet visszatartani, várakozni E két jelentés összevonásából megalkotható az ünnep célja és jelentése, miszerint Isten összegyűjtötte a gyülekezetet, és késleltetni kívánja az elválás idejét, visszatartja még egy kicsit azt. Nevezik az ünnepet még hág hááceret néven is. Johann Kaspar Kerll Johann Caspar Kerll (Adorf (Vogtland), 1627. április 9. – München, 1693. február 13.) német barokk zeneszerző és orgonista. Életrajza Adorf orgonista fiaként született, fiatalon megmutatta kiemelkedő zenei képességeit, Giovanni Valentininél (kb. 1582-1649) tanult Bécsben. Dolgozott Bécsben, Münchenben és Brüsszelben is. Tanítványai voltak Agostino Steffani, Franz Xaver Murschhauser, és Johann Pachelbel is. Kerll alkotásai között szerepel vokális zene, számos opera, komponált számos hangszeres zenét, különösen jelentősek billentyűs hangszerekre készült művei. Virtuóz orgona és csembaló zenéjét erősen befolyásolta az olasz zene. Főbb művei Életében nyomtatásban megjelentek: DELECTVS SACRARVM CANTIONVM A II. III. IV. V. Vocibus, cum adjunctis instrumentis. OPVS PRIMVM. Auctore JOHANNE CASPARO KERLL, München 1669 (Johann Jäcklin) MODVLATIO ORGANICA SVPER Magnificat OCTO ecclesiasticis tonis RESPONDENS. A IOAN: Casparo KERLL. Ex omnifario Artificii Musici Általános információk concinnata, München 1686 (Michael Wening) Hoc opus, hic labor. Missa SEX A IV. V. VI. Vocibus, cum instrumentis concertantibus, & vocibus a Ripieno, Adjunctâ UNA per Defunctis cum A SEQ: [uentia] Ez CONSECRATAE LEOPOLDO I. IMPERATORI AVCTORE JOANNE CASPARO KERLL, München 1686 Irae (Johannes Jäcklin) Kézzel írott hagyományos művek: Missa Nigra Missa Superba Missa cuius Toni Missa Kvázi modo Genita Missa 3 Chori Offertories Elveszett / Elveszett munkák: Missa Imperialis Miserere mei Deus Bebek Detre Bebek Detre (14. század közepe – 1404 után) nádor. Élete Az Ákos nemzetségbeli Bebek család pelsőci ágának vámosi ágát alapító nagybirtokos főúr, Bebek György királynéi tárnokmester fia. Karrierjét már Nagy Lajos király udvarában kezdte: 1379-ben királynéi asztalnokmester és árvai várnagy. 1388-ban királyi zászlótartó, királynéi udvarmester volt. 1389-ben Garai Miklós bukása után horvát–dalmát és szlavón bán lett 1392-ig. Harcolt I. Tvrtko bosnyák király ellen is. 1391–1392-ben horvát–dalmát, 1392–1393-ban szörényi bán és temesi ispán, 1394–1397-ben ismét szlavón bán volt. 1398-ban macsói bán lett. A nikápolyi csata és a Lackfiak bukása után a Bebekek néhány esztendeig az ország legbefolyásosabb famíliája. Nádorrá való kinevezése évében, Imre bátyja erdélyi vajda, ugyancsak Imre nevű fia már ekkor a horvát-szlavón-dalmát bánságot és vránai perjelséget, valamint az ezzel együttjáró dubicai grófságot bírta, Miklós fia ugyanekkor igen fiatalon a kalocsai érsekséget töltötte be, a pelsőci ágból származó unokaöccse Bebek Ferenc pedig macsói bán volt. Bebek Detrét 1397-ben a nikápolyi csatában fogságba esett Ilsvai(Jolsvai) Leusták utódjaként Zsigmond király nádorrá nevezte ki, ezt a méltóságot 1402-ig viselte, ám még később is, az 1403-ban Zárában Magyarország királyává koronázott Anjou László okleveleiben is nádorként szerepelt. 1397–1398-ban fejéri ispán. A Laczkfiak pártjának fölszámolásakor – a két Laczkfi István meggyilkolásához beleegyezését adja – még a király híve, amiért megkapja a hűtlen Prodavizi Ördög István szlavóniai várait, de néhány évvel később már az elégedetlen főurak élén találjuk. Nádorsága ideján számos megye – Abaúj?, Borsod, Liptó, Nógrád?, Szepes, Turóc – főispánja volt. 1401-ben az ő vezetésével fogják el a főurak a királyt, amikor a Garaiak és a siklósi liga túlhatalma miatt Nápolyi László híve lett. A Zsigmond király elleni 1403. évi lázadás elfojtása után kegyelmet kapott, de a hatalomból kiszorulva és délvidéki birtokait elveszítve, ismeretlen esztendőben hunyt el. Sárosi Laura Sárosi Laura (Budapest, 1992. november 11. –) magyar tollaslabdázó, olimpikon. Sportpályafutása Hétévesen kezdett tollaslabdázni az Érdi VSE-ben. 2009-től a pécsi Multi Alarm SE versenyzője. 2008-ban és 2010-ben junior magyar bajnokságot nyert. 2009-ben a felnőtt bajnokságon bronzérmes lett. 2013-tól megszakítás nélkül nyeri a női egyes magyar bajnokságot. A 2016-os Európa-bajnokságon a második fordulóban német ellenfelének elszakadt a cipője. Mivel tartalékcipő nem állt rendelkezésre és várakozási idő nem volt, így a szabályok szerint Sárosi győzelmét kellett volna jegyzőkönyvezni. Sárosi felajánlotta saját tartalékcipőjét és a folytatásban a mérkőzést elvesztette. Ez akkor jelentősen csökkentette olimpiai indulásának lehetőségét. Cselekedetéért a későbbiekben a MOB fair play különdíját kapta. 2016 májusában a világranglistás helyezésével kvalifikálta magát az olimpiára. Július végén vakbélgyulladás gyanújával kórházba került, de műtétre nem volt szükség. A 2016-os olimpián 20 év után ő volt az első magyar tollaslabdázó, aki részt vehetett a játékokon, ahol a csoportküzdelmek alatt indiai és kanadai ellenfelétől is kikapott, így nem jutott tovább a kieséses szakaszba. Válogatott játékosként Vegyes csapat Európa-bajnokság Csapat Európa-bajnokság Vegyes csapat Európa-bajnokság Vegyes csapat Európa-bajnokság Csapat Európa-bajnokság Európa-bajnokság (egyéni: 2. kör, vegyes páros: 1. kör) Európa játékok (egyéni: selejtező, vegyes páros: selejtező) Vegyes csapat Európa-bajnokság Európa-bajnokság (egyéni: 2. kör) Olimpia (egyéni: csoportkör) Díjai, elismerései Az év magyar tollaslabdázója (2013, 2014, 2015, 2016 ) Magyar fair play különdíj, cselekedet kategória (2016) Nemzetközi fair play diploma (2016) Zsófia királyné-díj 269550 Chur A 269550 Chur (ideiglenes jelöléssel 2009 WT5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. J. De Queiroz fedezte fel 2009. november 16-án. Žďárky Žďárky település Csehországban, Náchodi járásban. Žďárky Vysoká Srbská, Velké Poříčí, Hronov és Kudowa-Zdrój településekkel határos. Lakosainak száma 548 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jacurso Jacurso község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Catanzaro megyében. Fekvése A megye nyugati részén fekszik. Határai: Cortale, Curinga, Filadelfia, Maida, Polia és San Pietro a Maida. Története A települést a 15. században alapították. Középkori épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust, vált előbb Maida része lett, majd önálló községgé vált. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Sebastiano-templom Madonna della Salvazione-templom Mulle állomás Mulle (Mullae) állomás a szöuli metró 2-es vonalának állomása Jongdungpho-ku (Yeongdeungpo-gu) kerületben. A közelben forgatták a Bosszúállók: Ultron kora egyes jeleneteit. Steve Vai Steve Siro Vai (USA, New York, Carle Place, 1960. június 6. –) amerikai-olasz gitáros, zeneszerző és producer. Az utóbbi 3 évtized egyik legegyedibb, legnagyobb hatású gitárvirtuóza, aki nemcsak játékával, de technikai újításaival is nagymértékben befolyásolta a modern rockgitározást. A Grammy-díjas gitáros karrierje 1980-ban indult Frank Zappa oldalán. 1983-ban szólókarrierbe kezdett, de megfordult David Lee Roth mellett, valamint tagja volt az Alcatrazz, a Whitesnake és a Public Image Ltd együtteseknek is. Állandó tagként vett részt 1996-tól a G3 turnékon is, ahol olyan zenészekkel állt egy színpadon, mint John Petrucci, Eric Johnson, Yngwie Malmsteen, Robert Fripp vagy Billy Sheehan. Emellett számos előadó lemezén vendégeskedett már, köztük olyanokén, mint a Motörhead, Alice Cooper, The Devin Townsend Band, vagy Marty Friedman. 1999-ben Frank Zappa példáját követve, saját kiadót indított Favored Nations néven. A kiadó és Vai az ifjabb gitárosok mentoraként lehetőséget biztosít a szélesebb körű bemutatkozásra. Felesége Pia Maiocco, a Vixen exbasszusgitárosa. Két gyermekük van, Julian Angel és Fire. Pályafutásának kezdete 13 éves korában kezdett el gitározni, olyan előadók hatására, mint Alice Cooper, a Led Zeppelin, és Jimi Hendrix. Gitárosok közül Jimmy Page, Jimi Hendrix, Jeff Beck valamint Alice Cooper szólógitárosa Glen Buxton volt rá hatással, de kedvelte Allan Holdsworth stílusát is. Eleinte autodidakta módon gitározott, majd felvételt nyert a neves Berklee College of Music-ba, ahol Joe Satriani tanítványaként sajátította el a gitározás fortélyait. Gyakorlását szinte a vallásos buzgalom jellemezte, napi 15 órán át koptatta a húrokat. Diákkorában lekottázta nagy példaképe, Frank Zappa gitárszólóit, ami különösen nehéz feladatnak bizonyult, hiszen Zappa szólógitárosként nem előre megírt frázisokkal dolgozott, hanem improvizált. Vai egy ilyen próbálkozását küldte el Zappanak is, valamint egy kazettát is mellékelt hozzá, melyen többek között az instrumentális The Black Page átirata is szerepelt. Frank Zappa felfigyelt az ifjú gitáros teljesítményére, így hamarosan be is vette zenekarába. Frank Zappa, a mentor 1980-ban jelent meg Zappa You Are What You Is albuma, melyen már Vai is szerepelt. Vai a megjelenést követően vált teljes jogú taggá, amikor a zenekar 1980-ban turnéra indult. A következő Zappa albumok révén ˙(Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch-1982, The Man from Utopia-1983) Steve Vai a nemzetközileg is elismert gitárosok közé lépett. Zappa rendszerint a "kis olasz virtuóz" szavakkal mutatta be, a lemezborítókon pedig "a lehetetlen gitártémák felelőse" és "gitárkaszkadőr" jelzőkkel illette. 1982-ben kilépett, hogy szólókarrierbe kezdjen, de később többször visszatért Zappa mellé (először 1984-ben). Összesen 6 stúdiólemezén hallható Vai játéka, valamint számtalan koncertfelvételen (lásd a Frank Zappával készült felvételek fejezetet). 1980-as évek Steve Vai miután otthagyta Frank Zappát, elköltözött Kaliforniába. Itt rögzítette első albumát Flex-Able címmel. A korong nyers és terjengős zenét tartalmazott, de számos zseniális pillanata is volt, amellett, hogy erősen lehetett érezni rajta Frank Zappa hatását. Vai az anyagot saját költségén jelentette meg. Az albumot 1984-ben egy limitált EP követte a Flex-Able Leftovers. 1985-ben csatlakozott az Alcatrazz nevű heavy metal zenekarhoz, ahol Yngwie Malmsteen megüresedett helyére állt be. Az 1985-ös Disturbing the Peace album erejéig tartott az együttműködés, Vai ugyanis a megjelenést követően továbbállt. Ezt követően olyan ajánlatot kapott, melyről akkoriban a legtöbb rockgitáros álmodozott. A Van Halenből kilépett David Lee Roth újonnan alakult szólózenekarába hívták meg. Vai elfogadta az ajánlatot, így 1985-ben már az ő játékával jelent meg az Eat 'Em and Smile album. A ritmusszekciót Gregg Bissonette és Billy Sheehan alkotta. A könnyen emészthető, a hangszeres virtuozitást sem nélkülöző dalok, valamint a látványos koncertek hamar meghozták a sikert, Vai pedig szupersztárrá vált. Gitártechnikája, látványos hangszerei és öltözködése révén a kor egyik legünnepeltebb gitárhősévé lépett elő, az Eat 'Em and Smile pedig 1986 egyik legkelendőbb lemeze lett. 1986-ban az ex-Sex Pistols tag John Lydon zenekarával (Public Image Ltd) készített egy albumot, mely Album címmel jelent meg. Szintén 1986-ban szerepelt a Crossroads című filmben, melyben az ördög gitárosát játszotta. 1988-ban még egy lemezt rögzített David Lee Roth oldalán, mely a Skyscraper címet kapta. 1989-ben a korszak egyik legnagyobb hard rock zenekarába a Whitesnakebe kapott meghívást, ahol Vivian Campbell helyét töltötte be. A felvételek megkezdése előtt az együttes másik gitárosának Adrian Vandenbergnek megsérült a csuklója, így minden gitárt Vai játszott fel a készülő lemezre. Az anyag Slip of the Tongue címmel 1989-ben jelent meg, és aratott órási sikert. A mai napig a második legnagyobb példányszámban eladott Whitesnake korong készült el. A bizarr zenei kísérleteiről már ekkor is hírhedt Vai játéka erősen megosztotta a rajongótábort, ugyanis hangzásával teljesen kiölte a bluest a Whitesnake-ből. 1990-es évek 1990-ben a Whitesnake tagjaként világkörüli turnén vett részt. A programban nemcsak egy gitárszóló kapott helyet, hanem Vai előadta a For the Love of God és az Audience Listening című instrumentális szerzeményeit is, a készülő szólóalbumáról így is extra promóciót biztosítva annak. Szólóalbuma Passion and Warfare címmel 1990-ben jelent meg. A nagyrészt instrumentális lemezen Vai nemcsak technikai tudását, hanem zeneszerzői képességeit is bizonyította. A korong hatalmas sikert aratott, egy héten belül bearanyozódott. A 90-es évek legelején távozott a Whitesnake soraiból, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson. Az 1990-es években Steve bandáját Mike Mangini (dob), Mike Keneally (gitáros) és Pilip Bynoe (basszusgitár) alkotta. 1991-ben Joe Satriani társaságában rögzítette a 'Feed My Frankeinstein' című dalt Alice Cooper Hey Stoopid albumára. 1992-ben a Bad4Good névre hallgató hard rock együttes Refugee albumán producerkedett. 1993-ban új szólólemezt adott ki Sex & Religion címmel. A korábbiaknál súlyosabb hangzású lemezen az a Devin Townsend énekelt, aki később a Strapping Young Lad együttesben vált világhírűvé. 1994-ben a Guitar World magazin "minden idők 100 legnagyobb gitárszólója" listáján 29. helyezést érte el Vai For the Love of God dala. 1994-ben Ozzy Osbourne oldalán dolgozott, de a közös munkából csak a My Little Man című dalra futotta, mely az Ozzmosis lemezre került fel. Az együttműködés során több ötlet is született, de Zakk Wylde újrajátszotta Vai témáit. Szintén 1994-ben Steve Vai megkapja megérdemelt Grammy-díját a "Sofa" című darabért, amit a Zappa’s Universe című, Zappa szerzeményeiből (és tiszteletére) összeállított koncerten adott elő 1991-ben. 1995-ben egy hétszámos EP-t adott ki Alien Love Secrets címmel. A 90-es évek közepére, Vai jelentősen veszített abból a népszerűségből, ami a 80-as évek második felében és a 90-es évek legelején körbevette. A Nirvana sikere után mindent elsöprő grunge, majd az azután következő új punkhullám nem kedvezett Steve számára sem. 1996-ban új szólólemezt adott ki FireGarden címmel. Ugyanebben az évben meghívást kapott a Joe Satriani vezette G3 koncertsorozatra, ahol Vai és Satriani mellett Eric Johnson lépett még színpadra. A körút során Vai neve ismét visszatért a köztudatba, hiszen a fellépések során rengeteg fiatal rajongót szerzett magának. A G3 turnén Mike Mangini dobos, Philip Bynoe basszusgitáros és Mike Keneally ritmusgitáros kísérte. A következő években megrendezett G3 turnékon Vai mindig jelen volt egészen 2007-ig. 1998-ban szerepelt Al Di Meola The Infinite Desire albumán. 1999-ben új szólólemezt adott ki The Ultra Zone címmel, melyet 2000-ben egy The Seventh Song címre keresztelt válogatásalbum követett. Utóbbi érdekessége, hogy a korongon hallható dalok, a korábbi lemezeken kivétel nélkül hetedik dalként szerepeltek. 2000-es évek 2001-ben egy koncertlemez jelent meg a neve alatt Alive in an Ultra World címmel, melyet egy év múlva a The Elusive Light and Sound, volume 1 című válogatásalbum követett. 2001 decemberében London-ban adott koncertet, mely később DVD változatban, Live at the Astoria címmel jelent meg. Vai csapatában ekkor olyan legendás muzsikusok zenéltek, mint Tony MacAlpine, Billy Sheehan, valamint Virgil Donati dobos és Dave Weiner másodgitáros. 2001-ben kezdett bele a The Secret Jewel Box vállalkozásba, mely egy 10 CD-nek helyt adó doboz, mely áttekinti Vai karrierjét egy 100 oldalas kísérőkönyvecske segítségével. 2002 júliusában a Tokyo Metropolitan Szimfonikus Zenekarral lépett fel a tokiói Suntory Előadóteremben. A 2003-as G3 turnéról Live in Denver címmel DVD és dupla CD jelent meg, utóbbi Rockin in the Free World címmel. Vai zenekarában ekkor a MacAlpine-Sheehan-Weiner trió mellett Jeremy Colson dobolt. 2004-ben a Holland Metropole Orchestra-val adta elő szimfonikus zenekarra átírt dalait ( The Aching Hunger ). 2005-ben újabb G3 DVD és CD jelenik meg. A G3: Live in Tokyo kiadványokon Steve oldalán ugyanazok a zenészek hallhatóak/láthatóak, mint a két évvel korábbi Live in Denveren. 2005 azonban új stúdiólemezt is tartogatott a rajongók számára, mely Real Illusions: Reflections címmel jelent meg. Ezt követően Vai a Steve Vai and the Breed nevet adja zenekarának. 2005 februárjában Sharon Isbin klasszikus gitárossal mutatta be elektromos és klasszikus gitárra írt dalát (The Blossom Suite), mely a párizsi Châtelet Színházban debütált. 2006-ban a Dweezil Zappa által vezetett Zappa Plays Zappa turnén speciális vendégként vett részt. A koncerteken Dweezil apjának Frank Zappának a szerzeményei hangzottak el. 2006. szeptember 21-én két szám erejéig részt vett a hollywoodi Video Games Live koncerten. Ugyanez évben vendégeskedett Marty Friedman Loudspeaker albumán. 2007-ben fellépett a londoni Guitar Show rendezvényen. 2007 nyarán egy 2 CD-ből álló koncertlemezt adott ki Sound Theories Vol. I & II címmel, valamint vokálozott a Dream Theater Systematic Chaos albumán. 2009. augusztus 29-én a Dream Theater Progressive Nation turnéjának utolsó, görögországi koncertjén megjelent a színpadon egy jammelés erejéig. 2009 szeptemberében újabb koncertlemez jelent meg Where the Wild Things Are címmel, DVD-n és CD-n egyaránt. 2010-ben számos korábbi kislemezét tette elérhetővé a vai.com és az Amazon.com oldalakon. Ezt követően vendégeskedett az NBC Rickey Minor and The Tonight Show Band műsorában. 2010. októberében egy Jimi Hendrix munkássága előtt tisztelgő turnéra indult az Egyesült Államokban. Filmek Vai zenéje több játékfilmben is hallható, többek között az 1987-es Dudes címűben, vagy a 2001-es Ghosts of Mars akciófilmben. Az 1986-os Ralph Macchio filmben, a Crossroads-ban pedig szereplőként is látható, amint az ördög gitárosát játssza. A film csúcspontja, mikor Vai gitárpárbajt folytat Macchio-val. Vai Paganini Caprice No. 5 darabját játssza. Favored Nations A Favored Nations Steve Vai kiadója, melyet 1999-ben alapított. Nemcsak saját lemezeit adja ki, hanem többek között olyan gitárosokét is, mint Eric Johnson, Eric Sardinas, Andy Timmons, Tommy Emmanuel, Pete Huttlinger, Adrian Legg, Larry Coryell, Mimi Fox, Stanley Jordan, Allan Holdsworth, John Petrucci, Steve Lukather, Neal Schon, de található a kínálatban zongorista (Philip Aaberg) ugyanúgy, mint klasszikus rockegyüttes (The Yardbirds) is. Jótékonyság Vai 2005-ben hivatalos támogatója lett a Little Kids Rock non-profit szervezetnek, amely ingyen biztosít hangszeres oktatást az állami iskolákban Amerika-szerte. Bíróként vett részt a 3. és 8. Independent Music Awards rendezvényen, melynek célja a független művészek támogatása volt. Steve is alapítója a Make A Noise Foundation alapítványnak, mely finanszírozza azon rászorulók zenei oktatását, akiknek anyagi gondot jelentene az órák fizetése. Magánélete Házastársa Pia Maiocco a Vixen egykori basszusgitárosa, aki látható volt az 1984-es Hardbodies című szexkomédiában is. Házasságukból két gyermek született Fire és Julian. Szabadidejében méhészkedéssel foglalkozik. A munka során nyert mézet eladja, hogy a bevételből támogatni tudja a Make a Noise Foundation alapítványt. Stílus Steve Vai a modern rockgitározás legújítóbb, legnagyobb hatású gitárosa Joe Satriani mellett. Hangzása és stílusa kiemelkedően egyéni, 1990-ben megjelent Passion and Warfare albuma új távlatokat nyitott a rockgitározás történetében, valamint utat mutatott a 90-es évek gitárhőseinek, így többek között Mike Einziger, Tom Morello és James "Munky" Shaffer számára. Felbukkanásával új szint hozott a 80-as évek második felének rockgitározásába, melyet a gyakran egymást másoló neoklasszikus gitárhősök uraltak. Stílusát nehéz kategórizálni, mert ugyanúgy megtalálható benne a hard rock, mint a progresszív metal, a neoklasszikus elemek, bluesos elmélkedések vagy a tremolókar extrém használata. A sebességet a húrok gyors lenyomásával és felengedésével éri el, hasonlóan mint Satriani, ellentétben azzal a technikával, amiben gyorsan pengetik a húrokat (shred). Ugyan a shredder jellegű fénysebes pengetéstechnika távol áll tőle, ennek ellenére boszorkányos gyorsasággal futtatja újjait a fogólapon, melyeket gyakran komplex tapping futamokkal színesít. Játékára a precíz, pontos hangszerkezelés jellemző, szerzeményei magas fokú zeneelméleti tudásról tesznek tanúbizonyságot. A hangzások terén mindig új utakat kereső Vai-t sokan kritizálják kísérletező kedve, valamint bizarr hangzásai révén. Sokszor kritizálják, miszerint játékában inkább a technikás elemekre helyezi a hangsúlyt, így játékából hiányzik az érzés. Rajongói azonban dicsérik kreativitását, ötletességét, valamint egyéni zenei megoldásait. Szólóiban többször is visszatérő momentum a líd skála használata. Zappa kemény munkát követő hozzáállását tekinti példának a zeneszerzés és az élőben nyújtott teljesítmény terén, amit a kemény rockzenére jellemző színpadiassággal és feltűnő viselettel prezentál. Zenei tekintetben mindig új utakat keres, erre példa a 100 tagú tokiói Metropolitan Symphony Orchestra-val adott koncertje, melynek keretén belül előadta az elektromos gitárra írt concerto-t mely a "Fire Strings" címet viseli és Ichiro Modaira japán zeneszerző szerezte. Saját elmondása szerint a 20 perces, hangnem nélküli elektromos gitárszóló megtanulása volt karrierjének legigényesebb feladata. Felszerelés Mivel Vai producerként is dolgozik, ezért két saját stúdió van a birtokában. (The Mothership és a The Harmony Hut). Miután ismert és elismert gitáros lett, egyből megalkotta a saját "gitárcsaládját" az Ibanez cégnél. Ibanez Jem gitárjaiból lett kifejlesztve az Ibanez Universe. A hangszer kifejlesztéséhez segítségül kérték Vai-t is, így az első 7 húros gitár az ő nevéhez fűződik. A hét húrhoz külön húrláb, hangszedők és nyak tervezésére volt szükség. A Steve Vai signature Ibanez gitárok külsőre annyiban módosulnak a hagyományos társaikhoz, hogy az ismerős dupla bevágás élesebb profilokat kapott, valamint az alsó bevágás mélyebben van, így könnyebben hozzáférhetőek a magasabb fekvések. A test anyaga amerikai hárs amely könnyűvé teszi a hangszert, és jó mélyhanghűséggel rendelkezik. A védőlap tükörfényezésű műanyag. Gitárjainak nyaka általában juharból készül. A 24 érintős rózsafa fogólapon piramis berakások találhatóak, de az újabb hangszerein már egy bonyolult "Életfa" látható. Leggyakrabban humbucker - single coil kiszerelésű DiMarzio hangszedőket használ. Gitárjain 5 állású kapcsoló található, mely a 7 húros Ibanez Universe esetében a kettes és négyes pozícióban megfelezi a humbuckereket. Adott egy fő hangerő és hangszínszabályzó is, míg a Jack-aljzat süllyesztett. Minden gitárján Floyd Rose rendszerű húrláb található. Leggyakrabban az alábbi gitárjait használja: Evo, JEM7V, és a "Flo" nevűt, mely egy személyre szabott JEM 77FP modell. Erősítők terén szinte már minden nagy márkát kipróbált, míg össze nem fogott a Carvin cég embereivel. Neve azóta márr szinte összeforrt a Carvinnal. Saját nevével ellátott Signature erősítői közül az egyik legújabb fejlesztése a Carvin Steve Vai Legacy II mely az alábbiakat tartalmazza: VL2100 100-watt Legacy II head VL2412 100-watt single stack cabinet VL2812 100-watt double stack cabinet VL2122 100W combo Effektek terén széles választékkal rendelkezik. Lába alatt többek között megtalálható a legendás, de általa némiképp módosított Boss DS-1 pedál, egy Ibanez Tube Screamer, egy Morley Bad Horsie, egy Ibanez Jemini Twin Distortion pedál, egy TC Electronics G-System, egy Morley Little Alligator Volume pedál és így tovább. Vai személyiségétől nem állnak távol az extrém hangszerek használatai sem. A Whitesnake tagjaként gyakran lehetett látni egy szív alakú, három nyakú gitárral, de duplanyakú gitárból is több darabbal rendelkezik, köztük található olyan is melynek egyik nyaka hagyományosan az elektromos gitár funkcióit látja el, míg a másik akusztikus. Gyűjteményének kuriózuma a JEM Triple-Neck, mely egy 3 nyakú, fehér színű darab. A három nyakból az egyik 6, míg a másik 12 húros, a harmadik pedig fretless fogólappal rendelkezik, melyhez egy Fernandes Sustainer hangszedő tartozik. Néhány gitárjába (Billy Sheehanhez hasonlóan) kék fényt kibocsátó lézerpálca van építve. Fontosabb felszerelései: gitárok: Ibanez JEM és Universe modellek erősítő: 2db 100 wattos Carvin Legacy fej egy-egy Carvin Legacy ládával pedálok: Boss DS-1 distorsion Boss FV 50-H Stereo Volume Pedal Digitech WH-1 Whammy Morley Bad Horsie Wah rack-effektek: Eventide H3000/3500 Harmonizer Roland SDE-3000 Digital Delay TCS Electronic Fireworx multieffekt TC Electronics G-Force multieffekt G3 kronológia 1996: Live in Concert észak-amerikai turné résztvevők: Joe Satriani, Stu Hamm, Jeff Campitelli, Steve Vai, Mike Keneally, Philip Bynoe, Mike Mangini, Eric Johnson, Stephen Barber, Roscoe Beck, Brannen Temple és Adrian Legg 1997 észak-amerikai turné résztvevők: Joe Satriani, Stu Hamm, Jeff Campitelli, Kenny Wayne Shepherd, Noah Hunt Jimmy Wallace, Joe Nadeau, Sam Bryant, Robby Emerson és Robert Fripp 1998 európai turné résztvevők: Joe Satriani, Stu Hamm, Jeff Campitelli, Michael Schenker, Seth Bernstein, Shane Gaalaas, Jeff Kollman, David Van Landing, Gary Barden, Uli Jon Roth, Liz Vandall, Clive Bunker és Don Airey 2001 & 2002 észak-amerikai és mexikói turné résztvevők: Joe Satriani, Jeff Campitelli, Stu Hamm, Steve Vai, Billy Sheehan, Virgil Donati, Mike Keneally, Dave Weiner, John Petrucci, Mike Portnoy, Dave LaRue, Steve Lukather, Paul Gilbert (Los Angeles), Billy Gibbons (Houston), Andy Timmons (Ft. Worth), Eric Johnson (Austin), Neil Schon (Detroit) és Steve Morse (Orlando). 2003 – Live in Denver résztvevők: Joe Satriani, Matt Bissonette, Jeff Campitelli, Galen Henson, Steve Vai, Tony MacAlpine, Dave Weiner, Billy Sheehan, Jeremy Colson, Yngwie Malmsteen, Patrick Johannsen, Mick Cervino és Jocke Svalberg. 2004 európai és észak-amerikai turné résztvevők: Joe Satriani, Steve Vai, Robert Fripp, Dave Weiner, Tony McCalpine, Billy Sheehan, Jeremy Colson, Jeff Campitelli, Galen Henson és Matt Bissonette 2005 – Live in Tokyo résztvevők: Joe Satriani, Matt Bissonette, Jeff Campitelli, Galen Henson, Steve Vai, Tony MacAlpine, Dave Weiner, Billy Sheehan, Jeremy Colson, John Petrucci, Mike Portnoy és Dave LaRue 2006 – Live in Latin America résztvevők: Joe Satriani, Dave LaRue, Jeff Campitelli, Galen Henson, Eric Johnson, Roscoe Beck, Tommy Taylor, John Petrucci, Mike Portnoy és Dave LaRue 2006 – Live in Australia résztvevők: Joe Satriani, Dave LaRue, Jeff Campitelli, Kevin Albert, Steve Vai, Tony MacAlpine, Kevin Albert, Billy Sheehan, Jeremy Colson, John Petrucci, Mike Portnoy és Dave LaRue Diszkográfia Szóló albumok 1984 : Flex-Able 1984 : Flex-Able Leftovers 1990 : Passion and Warfare 1993 : Sex and Religion 1995 : Alien Love Secrets 1996 : Fire Garden 1999 : The Ultra Zone 2000 : The Seventh Song 2001 : Alive in an Ultra World 2002 : The Elusive Light and Sound, volume 1 2003 : The Infinite Steve Vai: An Anthology 2005 : Real Illusions: Reflections 2007 : Sound Theories 2009 : Where the wild things are Filmzenék 1987 : Dudes 1991 : Bill & Ted's Bogus Journey 1992 : Encino Man 1994 : PCU 1997 : Formula 1 2001 : Halo: Combat Evolved Original Soundtrack 2001 : Ghosts of Mars 2004 : Halo 2 Soundtrack Volume 1 2006 : Halo 2 Soundtrack Volume 2 Frank Zappával készült felvételek 1981 : Tinseltown Rebellion 1981 : Shut Up ’n Play Yer Guitar 1981 : You Are What You Is 1982 : Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch 1983 : The Man from Utopia 1984 : Them or Us 1984 : Thing-Fish 1985 : Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention 1987 : Jazz from Hell 1988 : Guitar 1988 : You Can’t Do That on Stage Anymore Sampler 1988 : You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 1 1989 : You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 3 1991 : You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 4 1991 : Beat the Boots I: As An Am 1992 : You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 5 1992 : You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 6 1995 : Strictly Commercial 1997 : Have I Offended Someone? 1998 : Cheap Thrills 1999 : Son of Cheep Thrills 2007 : Buffalo (1980-as koncert) 2008 : The Dub Room Special! (1981-es koncert részei) Más előadókkal (év – előadó – album) 1985 – Heresy – At The Door 1985 – Alcatrazz – Disturbing the Peace 1985 – Public Image Ltd – Album 1986 – Bob Harris – The Great Nostalgia 1986 – Shankar & Caroline – The Epidemics 1986 – David Lee Roth – Eat 'em and Smile 1986 – Randy Coven – Funk Me Tender 1986 – Western Vacation – Western Vacation 1988 – David Lee Roth – Skyscraper 1989 – Whitesnake – Slip of the Tongue 1990 – Rebecca – The Best of Dreams 1991 – Alice Cooper – Hey Stoopid 1991 – Zappa’s Universe (tribute-lemez, 1991. - Grammy-díj ) 1994 – Whitesnake – Greatest Hits 1995 – Ozzy Osbourne – Ozzmosis 1996 – Wild Style – Cryin' 1997 – Munetaka Higuchi with Dream Castle – Free World 1997 – Joe Satriani/Eric Johnson/Steve Vai – G3: Live in Concert 1997 – David Lee Roth – The Best of David Lee Roth 1998 – Gregg Bissonette – Gregg Bissonette 1998 – Al Di Meola – The Infinite Desire 1999 – Joe Jackson – Symphony No. 1 2000 – Whitesnake – The Back to Black Collection 2000 – Gregg Bissonette – Submarine 2000 – Thana Harris – Thanatopsis 2001 – Robin DiMaggio – Blue Planet 2001 – Billy Sheehan – Compression 2002 – Tak Matsumoto – Hana 2003 – Surinder Sandhu – Saurang Orchestra 2003 – Eric Sardinas – Black Pearls 2003 – Steve Lukather & Friends – SantaMental 2003 – Glenn Hughes and Joe Lynn Turner – HTP2 2003 – Shankar & Gingger – One In A Million 2003 – The Yardbirds – Birdland 2004 – Joe Satriani, Steve Vai, Yngwie Malmsteen – G3 Live – *Rockin In The Free World 2004 – Motörhead – Inferno 2004 – Bob Carpenter – The Sun, The Moon, The Stars 2004 – Mike Keneally – Vai: Piano Reductions, Vol. 1 2005 – John Lowery – Songs for Sanity 2005 – Dave Weiner – Live at Astoria DVD 2005 – Joe Satriani, Steve Vai, John Petrucci – G3 Live in Tokyo 2006 – The Devin Townsend Band – Synchestra 2006 – Marty Friedman – Loudspeaker 2006 – Meat Loaf – Bat Out of Hell III: The Monster is Loose 2007 - Zappa Plays Zappa - Zappa Plays Zappa (CD és DVD ) Neukirchen (Niederbayern) Neukirchen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1491 fő (1987. május 25.). Gordon (rabszolga) Gordon, más források szerint Peter rabszolga volt az Amerikai polgárháború idején. Róla készültek a rabszolgaság egyik leghíresebb és talán leggyakrabban idézett fényképfelvételei, melyeken a hátán lévő korbácsolástól származó hegeket mutatta meg. Szökése és megmenekülése Gordon Louisiana államban dolgozott rabszolgaként John és Bridget Lyons ültetvényén. 1862. őszén az ültetvény egyik felügyelője büntetésül kegyetlen módon megkorbácsolta. Hogy mi volt a bűne, az nem derült ki. Gordon súlyos sérüléseket szerzett, két hónapig az ágyból sem tudott felkelni. 1863. márciusában kockázatos döntésre szánta el magát: minden erejét és bátorságát összeszedve megszökött az ültetvényről. Hogy a kutyák ne tudják kiszagolni a nyomát hagymával tömte tele a zsebeit. Az ültetvényen hamar felfedezték a szökést és megkezdték keresését, sőt riasztották a szomszédos ültetvényeket is, hogy minél hamarabb elfogják a szökött rabszolgát. Gordon eltökélt volt és ment, amíg bírt. Tíz nappal később elért Baton Rouge-ba, ahol a unionisták csapatai állomásoztak. Úgy döntött, hogy fegyvert ragad és csatlakozik a déli államok ellen harcoló erőkhöz. Gordon életének további részletei nem ismertek. Katonai pályafutása is hiányosan dokumentált, annyit biztosan tudni, hogy több bevetésen is részt vett és túlélte a polgárháború csatáit, de hogy később mi lett vele azt sajnos nem tudni. A híres fényképek Gordont Baton Rouge-ban a besorozásnál orvosi vizsgálatnak is alávetették, ekkor derült fény a korbácsolás okozta sérülésekre a hátán. Éppen a táborban tartózkodott két vándorfotós, William D. McPherson és társa Mr. Oliver, akik engedélyt kértek Gordontól, hogy dokumentálhassák az elszenvedett erőszak nyomait. A két fényképész több felvételt is készített Gordon hátáról. Az egyik fényképhez az alábbi sorokat fűzték: „Artayou Carrier korbácsolt meg. A korbácsolás következtében két hónapig az ágyat nyomtam. A gazdám azután jött, hogy megkorbácsoltak; a felügyelőt kirúgta. Szerencsétlen Peter saját szavai, miközben a székre ült a fotózáshoz.” McPherson és Oliver a képeket vizitkártya formájában sokszorosították és értékesítették. A brutális bántalmazásról készült felvétel nagy feltűnést keltett és hamar ismertté váltak az országban. Gordon hegekkel teli hátáról készült fotókra a rabszolgatartás árnyoldalainak kézzelfogható bizonyítékaként tekintettek, melyre a halálbüntetést támogatók előszeretettel hivatkoztak. Volt, aki szerint százezer példányban kellett volna lemásolni is mindenhova eljuttatni, hogy mindenki lássa e szörnyűséget. Több fotós is kihasználta a kép ismertségét és saját maga készített belőle másolatot, melyeket értékesítettek. Az egyik legismertebb ilyen másolatot Mathew Brady fényképész készítette. A Harper’s Weekly 1863. július 4-én megjelent számában Typical Negro címmel megjelent cikkben írta meg Gordon történetét. A sérüléseket bemutató fotó mellett két másik róla készült képet is leközölt a lap: az egyiken katonai uniformisban látható, a másik pedig a besorozáskor készült. A szerzők beszámoltak a rabszolgaként töltött időről, a bántalmazásról és szökéséről. A cikk megjelenése jelentősen befolyásolta a rabszolgákról kialakult képet és felhívta figyelmet a rabszolgatartók embertelen bánásmódjára. Idővel Gordon az elnyomott rabszolgák példaképe és a bátor hazafi afro-amerikai megtestesítője lett. Jörgen Elofsson Jörgen Kjell Elofsson (Ängelholm, 1962. január 14. –) svéd dalszövegíró, többek között Britney Spears, Kelly Clarkson, Guy Sebastian, Ana Johnsson, Marie Serneholt, Shayne Ward és Super Junior számára írt dalokat. A Il Divo és Westlife nevezetű együttesek is kaptak tőle szövegeket. Zenei karrierje 16 éves korában kezdődött, ugyanis több csapatban is ő volt az énekes és a gitáros. Ezután szólókarrierbe kezdett, 1989-ben és 1992-ben két albumot adott ki. Jörgen teljes munkaidejű dalszövegíró lett, miután 1994-ben Carola Häggkvist svéd előadóval dolgozott közösen. A Cheiron Studios-nál 1998-ban kezdte meg munkáját, elsősorban David Kreuger és Per Magnusson művein működött közre. 2005-ben saját kiadót alapított (Planet Six), jelenleg a Universal Music Publishing Group része. A The Time of Our Lives című dalát a 2006-os FIFA-klubvilágbajnokság hivatalos himnuszává választották. Cachy Cachy település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 273 fő (2015). Cachy Domart-sur-la-Luce, Aubigny, Blangy-Tronville, Gentelles, Hangard és Villers-Bretonneux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: PZL P.8 A PZL P.8 Lengyelországban az 1930-as évek elején kifejlesztett vadászrepülőgép. Csak két prototípusa készült el a PZL-nél, sorozatban nem gyártották. Története A repülőgépet 1930–1931 fordulóján tervezte Zygmunt Puławski, a PZL főkonstruktőre. A gép Pulawski P.1-el kezdődő vadászrepőlőgép-sorozatának tagja. A P.6, majd a sorozatban is gyártott P.7 sikere nyomán Puławski visszatért a P.1-en is alkalmazott soros motor alkalmazásához. A nagy törzsátmérőt igénylő, aerodinamikailag kedvezőtlenebb kialakítás követelő csillagmotor helyett a tervező a kisebb légellenállást okozó V-elrendezésű soros motorot épített be. 1931 elején készült el a P.8/I jelű prototípus, amely egy Hispano–Suiza 12Mc motort kapott. A repülőgép erősen emlékeztetett a P.1-re. Az orr rész kedvezőbb aerodinamikai kialakításának köszönhetően a gép repülő tulajdonságai jobbnak mutatkoztak a P.7-énél. 1931 decemberére – már Pulawski 1931. márciusi halála után – megépült a PZL P.8/II típusjelű második prototípus, amelybe az erősebb Lorraine–Dietrich 12H motort építették. A nagyobb méretű motor alklamzása miatt a P.8/I-től némileg eltért az alakja. 1932 nyarán mindkét prototípus balesetben összetört. A balesetek után az első prototípust már nem állították helyre, a PZL P.8/II prototípust viszont kijavították, és 1932 végén Párizsban is bemutattták. A helyreállított P.8 prototípus a PZL P.9 típusjelzést kapta. Majd később a motorját egy még erősebb, 552 kW-os (740 LE), V12-es Rolls–Royce Kestler típusú motorra cserélték, a típusjelét pedig PZL P.10-re módosították. Puławski halála miatt azonban a fejlesztés elakadt, és időközben a lengyel kormány is a Bristol Jupiter és Mercury csillagmotorok gyártási jogának megvásárlása és hazai gyártása mallett döntött, így a P.8 sorozatgyártását elvetették. Helyette a csillagmotoros P.7 továbbfejlesztett, erősebb motorral felszerelt változata, a PZL P.11 sorozatgyártása mellett döntöttek. Kialakítása és műszaki jellemzői A felső szárnyas gép a Puławski vadászrepülőgép-sorozatára jellemző tört sirály-szárnyakkal készült. Kialakítását tekintve a PZL P.1 gépen alapul, de építésénél már felhasználták a P.6 és P.7-el szerzett tapasztalatokat. A repülőgép pilótafülkéje nyitott, egyszemélyes. Fegyverzetét kettő db, a motor fölé beépített 7,7 mm-es Vickers géppuska alkotta. Vízhűtéses, V12 elrendezésű motor hajtotta. Az első prototípusba 477 kW-os (640 Le) Hispano–Suiza 12Mc motort, a másodikba pedig egy 504 kW (675 LE) teljesítményű Lorraine–Dietrich 12H típusú motort építettek. Típusváltozatok PZL P.8/I – első prototípus PZL P.8/II – második prototípus erősebb motorral PZL P.9 – a P.8/I prototípuson alapuló változat PZL P.10 – a P.9 erősebb motorral felszerelt változata Műszaki adatai (PZL P.8/I) Tömeg- és méretadatok Hossz: 7,3 m Fesztáv: 10,40 m Szárnyfelület: 17,60 m² Üres tömeg: 971 kg Felszálló tömeg: 1420 kg Motor Száma: 1 db Típusa: Hispano–Suiza 12Mc Teljesítménye: 477 kW (640 LE) Repülési adatok Legnagyobb sebesség: 318 km/h Leszálló sebesség: 104 km/h Emelkedő képesség: 7,4 m/s Hatósugár 500 km Szolgálati csúcsmagasság: 9000 m Gordon Dunster Gordon Dunster (1961. május 19. –?) ausztrál nemzetközi labdarúgó-partbíró. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1993-ban a FIFA JB felkérte a nemzeti labdarúgó-szövetségeket, hogy alakítsák meg az önálló asszisztensi (partbírói) keretet. Ezzel az intézkedéssel szétválasztották a mérkőzésvezetői és asszisztensi (megnövekedett feladatok) tevékenységet. Az I. Liga játékvezetőjeként 2006-ban vonult vissza. Nemzetközi partbíráskodás Az Ausztrál labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1992-től tartotta nyilván asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. A nemzetközi asszisztensi tevékenységtől 2006-ban vonult vissza. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Amerikai Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB partbíróként alkalmazta. Ez volt az első labdarúgó-világbajnokság, ahol külön tevékenykedtek a játékvezetők és a segítő partbírók. A partbírók még nem kapcsolódtak szorosan a delegált nemzeti, nemzetközi játékvezetőjükhöz. A FIFA JB három alkalommal Eugene Brazzale asszisztens társával együtt küldte a működő játékvezető segítőjének. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 6. Olimpiai játékok Az 1992. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság előtti, önálló asszisztensi szolgálat főpróbája volt. Dolni Lipovity Dolni Lipovity (macedónul: Долни Липовиќ) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Koncsei járásban. Népesség 2002-ben 423 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Kapuvári Gábor Kapuvári Gábor Béla (Budapest, 1951.október 11.) magyar újságíró, televíziós szerkesztő-műsorvezető, tanár. Pályafutása Híradástechnikusi oklevelet szerzett a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban, 1970-ben, majd a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán diplomázott. 1974-ben Baranyi Ferenc sugallatára újságíró gyakornoknak állt. 1978-ban szerzett újságíró diplomát. Végigjárta a szakmai ranglétra valamennyi fokát, az üzemi lapos gyakornoki státusztól a főszerkesztői posztig. Tizenkét évig az írott sajtóban dolgozott, ennek végén nyolc esztendeig a Magyar Nemzet rovatvezető helyettese volt. Innen Aczél Endre hívta a TV Híradóhoz rovatvezetőnek. 1990-ben távozott a Híradóból. A hírműsor erősen átpolitizálódott, ekkor Kapuvári lemondott valamennyi tisztségéről, és hamarosan elhagyta a hírszerkesztőséget. Előbb az első magyar kereskedelmi televízió, a Sió TV főszerkesztője lett, majd évekig gazdasági híradókat és magazinokat szerkesztett és vezetett. 1991-ben nagy feltűnést keltett a szakmailag is kedvezően fogadott dokumentumfilmjével, az „A pokol tűzoltói”-val, melyet Kuvaitban, az égő olajmezők oltási munkálatairól forgatott. Főszerkesztője volt a Naprakész című előbb reggel jelentkező politikai (2000-2001), majd az ugyanezen a néven délelőtt sugárzott (2001-2003) szórakoztató-életmód magazinoknak. 2004 és 2010 között az MTV (később: MTVA) képzés-fejlesztési vezetője volt. Ezután dokumentumfilmeket, portréfilmeket és koncertfelvételeket készített. (Szerkesztő úr, Lesz egyszer egy Ifipark?, Sárkány - ha jó, Egy pesti srác…; Ha volna két életem; Régi csibészek; Tibusz, a műfajok vándora, Egy ügyűek,) Két és fél évig követte figyelemmel a Várkert Bazár újjáépítését, a felvételekből hatrészes dokumentumfilm-sorozat készült „Épül a Park” címmel. Az 1990-es évek elejétől tanít egyetemen, kommunikációs főiskolán, illetve magániskolában. A Kaposvári Egyetemen előbb óraadóként dolgozott, majd címzetes egyetemi docensként a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéket vezette 2012-2015 között. Tárgyai: Interperszonális kommunikáció és viselkedéskultúra A reklám lélektana A befolyásolás lélektana, a manipuláció művészete Műfajelmélet Televíziós műsorkészítés, műsorvezetés Médiaikonológia Mai magyar média „A mediális tér drámai átalakulása” című előadásával, a szenior hallgatók szavazatai alapján elnyerte a „Legtöbb új információt szolgáltató előadó” és a „Legmeggyőzőbb előadó” címeket, 2015-ben. Díjai, elismerései Mihályfy Ernő díj (Magyar Nemzet, 1984) Öt elnöki nívódíj (Televíziós műsorkészítésért) Életműdíj (2017) Könyvek, antológiák Rock évkönyv (1982) Amandától Santanáig (1983) Írószemmel (1983) Írószemmel (1984) Vállalkozás és kockázat (Vállalati esettanulmányok, 1983) Queen ( Sebők Jánossal , 1986) Deep Purple (Sebők Jánossal, 1987) Magda Olivero Magda Olivero (eredeti nevén Maria Maddalena Olivero) (Saluzzo, 1910. március 25. – Milánó, 2014. szeptember 8.) olasz opera-énekesnő (szoprán) volt. A verista és Puccini-operák specialistájaként tartották számon. Élete Egy bíró lányaként született. Előbb zongorázni, majd énekelni tanult Torinóban. 1933-ban Lauretta (Puccini: Gianni Schicchi) szerepében debütált a torinói Teatro Vittorio Emanuelében. Pályája első éveiben olasz színpadokon énekelt. Bemutatkozása után néhány hónappal eljutott a La Scala színpadára. 1941-ben megházasodott és tíz évre visszavonult a színpadtól. 1950-ben Francesco Cilea kérte, hogy mint a szerep legjobb megformálója, énekelje el újra az Adriana Lecouvreur címszerepét. Olivero visszatérésére ebben a szerepben Cilea halála után, 1951-ben került sor. Pályájának ebben a második szakaszában bontakozott ki nemzetközi karrierje, 1952-ben már Londonban, '53-ban Lisszabonban énekelt. Észak-amerikai bemutatkozására Dallasban került sor 1967-ben. 65 évesen, 1975-ben jutott el a Metropolitanbe. Hivatalosan 1982-ben visszavonult, de még utána is énekelt. 1993-ban (83 évesen) új felvételekből portrélemezt jelentetett meg a Bongiovanni kiadónál, még mindig intakt hanggal. Egészen rendkívüli módon, ténylegesen utolsó fellépése 99 éves korában volt. Utolsó éveiben Milánóban élt. Aeropuerto T4 (metróállomás) Aeropuerto T4 metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 8-as vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 8-as metróvonal Linie C-1 Línea C-9 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Barajas (Nuevos Ministerios, 8-as metróvonal) Estación de Valdebebas (Príncipe Pío, Villalba vasútállomás, Linie C-1, Línea C-9) Zelesevo Zelesevo (macedónul: Злешево) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Sztrumicai járásban. Népesség 2002-ben lakatlan település. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Saint-Romain-sous-Gourdon Saint-Romain-sous-Gourdon település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 467 fő (2015). Saint-Romain-sous-Gourdon Saint-Vallier, Gourdon, Le Rousset-Marizy, Pouilloux és Le Rousset községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Maisons-en-Champagne Maisons-en-Champagne település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 525 fő (2015). Maisons-en-Champagne Pringy, Blacy, Coole, Drouilly, Loisy-sur-Marne és Sompuis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gordon MacKenzie Gordon „Gord” MacKenzie (? – ?) világbajnok kanadai jégkorongozó. 1928-ban Allan-kupa győztes lett a University of Manitoba Bisons csapattal. A University of Manitoba Grads egyetemi csapattal vett részt az 1931-es jégkorong-világbajnokságon és ő volt a csapatkapitány. Akkoriban Kanadát klubcsapatok képviselték világeseményeken, mint nemzeti válogatott. A világbajnokságon aranyérmesek lettek fölényes játékkal. Egyedül a svéd csapattal játszottak 0–0-s döntetlent, ami akkor csodaszámba ment. Mind az 5 mérkőzésen játszott és 2 gólt ütött. Támadó volt. Tagja a Manitoba Hockey Hall of Fame-nek és a Manitoba Sports Hall of Fame-nek. Apollo–20 Az Apollo-program egyik törölt missziója, a programban fel nem használt Saturn V hordozórakétákat a Skylab pályára állítása, majd a közös amerikai-szovjet (Szojuz–Apollo-program) során használták fel. A program hátralévő részét az érdeklődés hiánya miatt törölték. Az Apollo-programot eredetileg 20, később költségvetési okok miatt 18 küldetésesre tervezték. Végül 17 küldetést hajtottak végre. Kijelölt személyzet Charles Conrad parancsnok Paul Weitz parancsnokimodul-pilóta Jack Lousma holdkomppilóta Gyékény hópinty A gyékény hópinty (Leucosticte brandti) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a pintyfélék (Fringillidae) családjába és a Carduelinae alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Afganisztán, Bhután, Kína, India, Kazahsztán, Nepál, Pakisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Türkmenisztán területén honos. Telve di Sopra Telve di Sopra település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 587 fő (2017. január 1.). Telve di Sopra Palu del Fersina, Torcegno, Borgo Valsugana és Telve községekkel határos. Népesség A település népességének változása: II. Vilmos holland király II. Vilmos (teljes nevén Vilmos Frigyes György Lajos, hollandul Willem Frederik George Lodewijk; 1792. december 6. – 1849. március 17.) Hollandia királya, Luxemburg nagyhercege és Limburg hercege 1840 és 1849 között. Ifjúsága Vilmos Hágában született 1792. december 6-án I. Vilmos holland király és Vilma királyné legidősebb fiaként. Anyai dédapja Nagy Frigyes porosz király volt. Mikor kétéves volt, Napóleon csapatai megszállták Hollandiát és családja Angliába menekült. Vilmos gyermekéveit a porosz udvarnál töltötte, ahol katonai oktatásban részesült és szolgált a porosz hadseregben, majd az Oxfordi Egyetemen tanult. 1811-ben Wellington herceg szárnysegédje lett és harcolt az ibériai háborúban a franciák ellen. 1811 júniusában alezredessé, októberében pedig ezredessé léptették elő. 1812. szeptemberében a brit régensherceg, a leendő IV. György maga mellé fogadta szárnysegédnek, 1813 decemberében pedig vezérőrnagyi kinevezést kapott. A bátor és közvetlen holland herceg népszerű volt a brit hadvezetésben, beceneve "Vékony Billy" volt. 1813 végén a francia csapatok visszavonulásával Hollandia felszabadult és apja lett az ország uralkodó hercege, így Vilmos is visszatért hazájába. Miután Napóleon 1815-ben megszökött Elba szigetéről, Vilmos ismét az ellene szövetkező európai koalíció egyik parancsnoka lett. 1815. június 16-án ő vezette az egyesült brit-holland sereg I. hadtestét a Quatre Bras-i csatában, két nappal később pedig megsebesült a waterlooi csatában. Vilmos a Napóleon felett aratott győzelemért megkapta a soestdijki palotát. Házassága Vilmos 1814-ben rövid időre eljegyezte György brit trónörökös egyetlen lányát, Charlotte-ot. Az eljegyzést György kezdeményezte, de hamarosan felbontották, mert a menyasszony anyja nem támogatta a házasságot és Charlotte sem akart Hollandiába költözni. Vilmos végül I. Sándor orosz cár legfiatalabb húgát, Anna Pavlovna Romanovát vette feleségül 1816. február 21-én a szentpétervári Téli Palota kápolnájában. A házasságra a két ország jó kapcsolatainak biztosítása végett került sor. Egy évvel később, 1817. február 17-én megszületett a trónörökös, a leendő III. Vilmos. A belga felkelés Vilmos herceg előzékeny és udvarias természete miatt meglehetős népszerűségnek örvendett a mai Belgium (akkor Dél-Hollandia) területén és az 1830-as belga forradalom kitörésekor ezt megpróbálta felhasználni arra, hogy egy mindkét fél által elfogadható kompromisszumot hozzon létre. Elképzelése az volt, hogy a déli tartományok adminisztratív autonómiát kapnának, de megmaradnának a holland királyi ház uralma alatt. Apja elvetette javaslatait, emiatt kapcsolatuk a későbbiekben feszült maradt. 1831 áprilisában Vilmos vezette a felkelést leverésére indított tíznapos hadjáratot. A lázadókat visszaszorította és mélyen behatolt a belga területre, ám a francia intervenció hírére visszavonult. Az európai nagyhatalmak a Szász-Coburg-Gotha házból származó I. Lipótot választották belga uralkodónak. A két ország 1839-ben kötött békét egymással. Uralkodása Miután apja 1840. október 7-én lemondott, Vilmos lett Hollandia királya. Ő maga is konzervatív volt politikailag, de a közvetlen kormányzati kérdésekbe jóval kevésbe avatkozott bele, mint I. Vilmos. A liberálisok alkotmányos reformokat és a választójog kiszélesítését követelték, a király pedig józan és higgadt tudott maradni a politikai viták közepette is. 1848 tavaszán Európa-szerte forradalmak törtek ki, Franciaországban megdöntötték a Bourbon-Orléans monarchiát. Vilmos attól tartott, hogy a forradalom átterjed Amszterdamra is, és megelőzve a kikényszerített változást, liberalizálta a holland politikai rendszert. Később így nyilatkozott: "Egyetlen éjszaka alatt konzervatívból liberálissá lettem". A neves liberális politikus, Johan Rudolf Thorbecke vezetésével létrehozott egy bizottságot az új alkotmány megszövegezésére. Az új rendszerben a parlament felsőházát (Eerste Kamer) nem a király nevezte ki, hanem a tartományok választották meg tagjait; az alsóházi (Tweede Kamer) képviselőket pedig közvetlenül választották. Az addigi elektori rendszer helyett limitált általános választójogot biztosítottak a polgároknak. Az uralkodó hatalma jelentősen csökkent; az elsődleges hatalom ezután az alsóházhoz került. Az 1848-as alkotmány (bizonyos lényeges változtatásokkal, mint az teljes általános választójog és a választókörzetek helyett a listás szavazás 1917-es bevezetése) ma is érvényben van. Vilmos felesküdött az új parlament előtt, de néhány hónappal később az észak-brabanti Tilburgban váratlanul, 56 évesen elhunyt. Családja II. Vilmos biszexuális volt, nőkkel és férfiakkal is voltak afférjai. 1819-ben meg is zsarolták - ahogyan Van Maanen igazságügyminiszter fogalmazott egy levelében - "szégyenletes és természetellenes vágyai" miatt. Vilmosnak és Anna Pavlovnának öt gyermeke született: Vilmos Sándor Pál Frigyes Lajos (1817–1890), III. Vilmos néven Hollandia királya Vilmos Sándor Frigyes Konstantin Miklós Mihály (1818–1848) Vilmos Frigyes Henrik (1820–1879) Vilmos Sándor Ernő Frigyes Kázmér (1822. május 21. – 1822. október 22.) Vilma Mária Zsófia Lujza (1824–1897) Ischia (település) Ischia község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. Ischia szigetén legnagyobb települése és egyben turistaközpontja. Az Ischiai egyházmegye püspöki székhelye. Fekvése Ischia szigetének keleti részén fekszik. Határai: Barano d’Ischia és Casamicciola Terme. Története Ischia tulajdonképpen két részből áll: Ischia Porto a kikötő körül alakult ki, amelyet 1854-ben alakítottak ki, s amely eredetileg egy vulkán krátere volt. A parti vulkán kráterének legalacsonyabb pontján vájt csatornán át futnak be a hajók a kikötőbe. Itt vannak a gyógyfürdő-telepek (terme comunali) vannak, ahol a vulkanikus iszapot használják fel különféle betegségek gyógyítására. A városképet a sík parton és a domboldalon épített villák határozzák meg. Ischia Ponte nevét a kis szigeten, az úgynevezett Isolottón álló várat a szárazfölddel összekötő, 1438-ban épített töltésről (Ponte Aragonese) kapta. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello Aragonese – az aragóniai erődítmény egy parthoz közeli, 113 m magas tengeri sziklán helyezkedik el, amely egy vulkánkitörés során alakult ki. Az első erődöt i.e 474-ben építették szürakúzai görög telepesek. Az antik erőd alapjaira 1438-ban V. Alfonz aragóniai király építette a ma is látható erődöt, amely évszázadok során a sziget védelmére szolgált a kalózok támadásai ellen. A 18. század kezdetén még néhány templom és egy klarissza kolostor is meghúzódott falai védelmében, azonban az erőd a 18. században elnéptelenedett, majd az 1809-es bombázások során nagy része elpusztult. Az erődítményből pazar kilátás nyílik a szigetre és a Nápolyi-öbölre. Cartaromana – Ischia legszebb tengerparti része. Ezen a vidéken egykoron egy római település létezett Aenaria néven, amely egy földrengés során a tengerbe merült. Torre del Guevara – első erődítményének kapuja Vízvezeték (Pilastri) – 1580-ban építették Ischia vízellátásának biztosítására. Spiaggia dei Pescatori – partszakaszt a névadó halászok házai népesítik be. Mait Riisman Mait Riisman (Tallinn, 1956. szeptember 23. – Moszkva, 2018. május 17.) olimpiai bajnok szovjet válogatott észt vízilabdázó, edző. Pályafutása 1973 és 1975 között a tallinni Kalev játékosa volt. 1975 és 1987 között Moszkvában játszott. 1975 és 1982 között az MGU, 1983 és 1984 között a Torpedo, 1984 és 1987 között a Dinamo csapatában szerepelt. 1978 és 1980 között a szovjet válogatott tagja volt és az 1980-as moszkvai olimpián aranyérmes lett a csapattal. Az aktív sportolástól való visszavonulása után edzőként tevékenykedett. 1988 és 1991 között a szovjet válogatottnál volt edző. 1991 és 1995 között a francia Racing vezetőedzőjeként dolgozott. 1997-ben az orosz válogatottnál volt segédedző. 1997 és 2005 között a moszkvai Dinamo-Olimpijszkij szakmai munkáját irányította. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1980, Moszkva Forszolás A forszolás (forcing) mint a relatív ellentmondás-mentesség és függetlenség bizonyítására alkalmas módszer, a modern matematika történetének egyik legújabb nagy eredménye. A módszer halmazelméleti kidolgozója Paul Cohen, aki a forszolással sikeresen bizonyította a kontinuumhipotézis függetlenségét. A másik jelentős eredmény, amit Cohen maga bizonyított a forszolás segítségével, a kiválasztási axióma függetlensége a Zermelo–Fraenkel axiómarendszertől. A halmazelmélet modellje vagy a teljes , vagy annak egy nagy, de véges részhalmazának modellje. A modell tranzitív, hogyha , akkor . A forszolás alapgondolata, hogy a halmazelmélet egy tranzitív modelljét (the ground model) úgy bővítjük, hogy hozzáveszünk egy új G halmazt (a generic set), hogy ezáltal a halmazelméletnek egy tágabb tranzitív modelljéhez jussunk M[G], amit eztán bővebb modellnek (generic extension) nevezünk. A G halmaz közelítése az alapmodellben meghatározott forszolási feltételek által történik, s e feltételek megfelelő kiválasztása meghatározza, hogy mi igaz a bővebb modellben. A módszer 1963-as bevezetése óta a forszolást számos esetben alkalmazták, sőt, (bizonyos továbbfejlesztéseknek köszönhetően) meghatározó szerepe lett a modellmódszeres relatív ellentmondás-mentességi bizonyítások körében. A leíró halmazelmélet mind a rekurzióelméletben, mind a halmazelméletben használja a forszolás jelölésrendszerét. A modellelméletben általában közvetlenül definiálják az általánosságot a forszolás említés nélkül. Intuitív megközelítés Maga a forszolás ekvivalens a Bool-értékű modellalkotással, ami természetesebben és intuitívabban hat, de nehezebb megvalósítani. Legyen az univerzum . A forszolás ezt kibővíti egy nagyobb univerzummá. Ebben az új univerzumban számos halmaz lehet, amelyek nem voltak meg a régi univerzumban, így megsérthetik a kontinuumhipotézist. Ez a Cantor-paradoxon megfogalmazása a végtelenről. Elméletben vehetjük ezt is: ahol azonosítjuk az elemeket az elemekkel. Az halmazok számára új eleme relációt vezetünk be. A forszolás ennek továbbfejlesztett változata, ami a kiterjesztésben egyetlen új halmaz meglétét bizonyítja, és részletesen szabályozhatóvá teszi az új univerzum tulajdonságait. Cohen eredeti módszere, az elágazó forszolás lényegesen különbözik az itt ismertetett nem elágazó forszolással. Forszoló posetek Egy forszoló poset egy rendezett hármas, ahol kvázirendezés a halmazon, ami eleget tesz a következő hasító feltételnek: Minden elemhez van , hogy úgy, hogy nincs , hogy . legnagyobb eleme , azaz minden elemre. elemei forszolási állapotok, vagy röviden állapotok. A relációt úgy mondjuk, hogy erősebb, mint . Intuitívan, a kisebb halmaz több információt nyújt, például a több információt a pi számról, mint a Emellett egyes szerzők más konvenciókat is feltételeznek, például kikötik, hogy antiszimmetrikus legyen, tehát részbenrendezésről van szó. Mások eleve a részbenrendezést követelik meg, szemben a többségi terminológiával, ami kvázirendezést ír elő. A másik irányú rendezést is használják, különösen Saharon Shelah és társai. -nevek A forszoló posethez asszociáljuk (kapcsoljuk) a -nevek osztályát. Az A halmaz -név, ha Ez egy transzfinit rekurziót is magába foglaló definíció. Pontosabban, a transzfinit rekurziót először a következő hierarchia definiálására használják: Ekkor a -nevek osztálya definiálható, mint: A nevek valójában a Neumann-univerzum kiterjesztései. Ha adott, akkor a -neve: Ez szintén egy transzfinit rekurzióval megadott definíció. Értelmezés Bármely adott része halmazra definiáljuk az értelmezés vagy kiértékelés leképezést a -nevek halmazából: Ez újra egy transzfinit rekurzióval megadott definíció. Jegyezzük meg, hogy ha , akkor . Most úgyhogy . Példa A forszoló halmazra jó példa a , ahol és az Borel-halmazai közül azok, amelyeknek nem nulla a Lebesgue-mértéke. Ekkor beszélhetünk a feltételekről, mint valószínűségekről, és egy -név valószínűségi értelemben jelent tagságot. A valószínűségszámítási nyelvezetet más forszoló posetek esetén is használják. Megszámlálható tranzitív modellek és generikus szűrők Adott -univerzum esetén a forszolás kulcslépése az, hogy találjunk egy alkalmas objektumot, ami nem eleme -nek. A -nevek összes értelmezésének eredményként kapott osztályáról belátjuk, hogy a modellje, és valódi bővítése -nek, mivel . Ahelyett, hogy -vel foglalkoznánk, egy megszámlálható és tranzitív modellt veszünk, hogy . A Mostowski-féle suvasztási lemma szerint a tranzitivitás feltehető a modellben, ha az eleme reláció jóldefiniált. A tranzitivitás miatt az eleme és a többi elemi reláció intuitívan kezelhető. A megszámlálhatósági követelmény a Löwenheim-Skolem-tétel miatt kell. A Russel-paradoxon miatt, mivel halmaz, azért van olyan halmaz, ami nem eleme -nek. A halmaz szűrő, ha nem eleme -nek, és: ; ; ha , akkor ; ha , akkor van hogy . A generikusság a következőt jelenti: Ha sűrű -ben (azaz minden -hez van úgy, hogy ), akkor . A generikus szűrő létezése következik a Rasiowa-Sikorski-lemmából. Valójában több is igaz: adott állapot esetén, van hogy . A hasítási állapot miatt, ha szűrő, akkor sűrű. Ha , akkor , mivel modellje. Emiatt generikus szűrő nem lehet -ben. Az eljárás Adott esetén a forszolás így működik: Az -nevek halmazát -ben jelöli. Legyen . halmazelméletének halmazelméletére való redukálásához az elsőrendű logikán alapuló forszoló nyelvet használjuk, ahol az eleme egy bináris reláció, és a -nevek konstansok. Definiáljuk a relációt (kiolvasva: forszolja -t az modellben a posettel), ahol állapot, a forszoló nyelv formulája, és az -k -nevek. Vagyis ha generikus szűrő, ami tartalmazza -t, akkor . Az speciális esetet úgy is írják, mint ” vagy egyszerűen “ . Az ilyen állítások igazak -ben, függetlenül attól, hogy mi . Fontos megjegyezni, hogy a forszoló relációnak ez a külső definíciója megegyezik az -en vett belső definícióval. Ezt az és -neveinek halmazán végzett transzfinit indukcióval határozzuk meg, és utána a formulák bonyolultsága szerint végzett teljes indukcióval. Ennek következtében tulajdonságai -nek is tulajdonságai, innen egyenesen következik teljesülése -ben. Ezt rendszerint a következő tulajdonságokkal jellemzik: Igazság : akkor és csak akkor ha forszolja, vagyis bizonyos állapotra teljesül . Definiálhatóság : Az “ ” állítás definiálható -ben. Koherencia : Ha és , akkor . Definiáljuk a forszoló relációt -ben a formulák bonyolultsága szerint, először az atomi formulákra az -indukció szerint, utána bárely formulára: 1. akkor és csak akkor, ha . 2. akkor és csak akkor, ha . 3. akkor és csak akkor, ha . 4. akkor és csak akkor, ha . 5. akkor és csak akkor, ha . Ellentmondás-mentesség A fenti diszkusszió eredménye összegezhető fundamentális ellentmondás-mentességi eredményként, azaz adott forszoló poset mellett feltehetjük a generikus szűrő létezését, ami nem eleme a univerzumnak, így szintén halmazelméleti modell a -axiómákra. Továbbá igazságai a forszoló reláció szerint redukálhatók igazságaira. Gyakran használt módszer hozzávétele akár az modellhez, akár a univerzumhoz. Ritkábban találkozhatunk a forszolás belső megközelítésével, ahol nincsenek megemlítve halmaz vagy osztály modellek. Ez volt Cohen eredeti módszere, és egy másik irányú továbbfejlesztéséből alakították ki a Boole-értékű analízist. Cohen-forszolás A legegyszerűbb nem triviális forszoló poset a , ami a véges parciális függvények halmazát jelöli -ból a visszafelé beágyazás alatt. Így egy állapothoz két véges részhalmaz tartozik -ban, a és a , amelyekre gondolhatunk úgy, mint az igen és a nem részekre. Nem nyújtqanak információt a -n kívüli értékekre. A erősebb, mint állítás azt jelenti, hogy , más szavakkal, igen és nem halmazai tartalmazzák megfelelő részhalmazát, így több információt nyújtanak. Legyen generikus szűrő ehhez a posethez! Ekkor, ha és eleme -nek, akkor állapot, mivel szűrő. Ez azt jelenti, hogy jóldefiniált parciális függvény -ból -be, mivel -ben bármely két állapot megegyezik közös tartományukon. Valójában totális függvény. Adott elemre legyen . Ekkor sűrű, ugyanis bármely adott esetén, ha nincs benne tartományában, akkor egyesítünk egy értéket -nel, az eredmény -beli. Egy állapot tartománya tartalmazza -et, és mivel , azért definiálva van. Legyen , az általános állapotok igen halmaza; ekkor közvetlenül el lehet nevezni -et. Legyen . Ekkor . Most tegyük fel, hogy -ben. Most azt állítjuk, hogy . Legyen . Ekkor sűrű; ez az előző bekezdésben leírtak szerint látható be. Ekkor bármely tanú arra, hogy . Összegezve, egy új részhalmaza -nak, és szükségképpen végtelen. Helyettesítsünk -ba -t! Ezzel a véges parciális függvények közül vesszük azokat, amelyek az párokon vannak értelmezve, ahol és ; értékük pedig vagy . Ezzel új részhalmaz adódik -ban. Mindegyikük különböző a sűrűségi érv miatt: Adott esetén legyen , ekkor a fenti érveléshez hasonlóan sűrű, és egy általános állapot bioztosítja, hogy az -adik és a -adik új halmaz különböző. Ez azonban még nem cáfolja a kontinuumhipotézist. Először azt kell belátni, hogy nem keletkeztek új leképezések, amelyek teljes -t -re képezik, vagy teljes -et -re. Például, ha helyett az első nem megszámlálható rendszámot vesszük, akkor -ben bijekciót kapunk és között. Más szóval, suvasztottuk -et, és a forszoló kiterjesztésben már megszámlálható rendszám. A kontinuumhipotézis függetlenségének megmutatásához vezető utolsó lépés annak megmutatása, hogy Cohen-forszolással nem lehet suvasztani kardinális számokat. Ehhez elégséges az a kombinatorikai tulajdonság, hogy ennek a posetnek az összes antilánca megszámlálható. A megszámlálható lánc feltétele A egy antilánca egy olyan részhalmaz, aminek elemeire teljesül, hogy valahányszor , mindannyiszor , vagyis nem kompatibilisek. Azaz nincs a halmazban, hogy és . Borel-halmazokon ez azt jelenti, hogy mértéke nulla. A véges parciális függvények körében nem függvény, azaz van legalább egy elem, amihez különböző értéket rendelnek. megfelel a megszámlálható lánc feltételnek, ha minden -beli antilánc megszámlálható. Ez az elnevezés régebbi terminológiára vezethető vissza. Könnyen belátható, hogy megfelel a megszámlálható lánc feltételnek, mivel a mértékek összege legfeljebb . Továbbá is teljesíti a feltételt, de ezt már bonyolultabb belátni. Adott megszámlálható részcsalád esetén zsugorítsuk -t a n elemet tartalmazó halmazok megszámlálhatatlan részcsaládjára, Ezt ismételjük addig, amíg nem jutunk egy véges halmazhoz és egy megszámlálhatatlan halmazcsaládhoz, továbbá kompatibilis állapothoz, hogy minden eleme -nek legfeljebb esetén. Most válasszunk tetszőleges elemet, és válasszunk hozzá elemet, amelynek értelmezési tartomány diszjunkt p-től. Ekkor és össuzehasonblíthatók, tehát nem antilánc. Más szóval, csak megszámlálható sok -antilánc van. A forszolásban az antiláncok több szempontból is fontosak, mivel többnyire a sűrű halmazok és a maximális antiláncok ekvivalensek. Egy antilánc maximális akkor, ha nem bővíthető nagyobb antilánccá. Ez azt jelenti, hogy minden elem kompatibilis valamelyik elemével. A maximális antilánc létezése következik a Zorn-lemmából. Adott antilánc esetén legyen . Ekkor sűrű, és akkor és csak akkor, ha . Megfordítva, ha sűrű, akkor a Zorn-lemma miatt van antilánc, így akkor és csak akkor, ha . Tegyük fel, hogy megfelel a megszámlálható lánc feltételnek. Adott esetén, ha függvvény -ben, akkor approximáljuk -et -ben a következőképpen: Legyen egy név az számára, és legyen állapot, ami forszolja, hogy függvény legyen -ből -ba. Legyen az -en értelmezett függvény olyan, hogy . A forszolás definíciója miatt ez egész -n értelmes. A forszolás definíciója miatt a különböző -k nem kompatibilis -kből származnak. A megszámlálható lánc feltétele miatt megszámlálható. Összegezve, nem ismert -ben, mivel -től függ, azonban nem ismeretlen a megszámlálható lánc feltétel forszolás számára. Azonosíthatunk egy megszámlálható halmazt -hez, ami segít ismerete nélkül is meghatározni értékét, -től függetlenül. Ennek a következő érdekes következménye adódik. Ha -ben az függvény szürjektív az egyik végtelen rendszámról egy másikba, akkor van szürjektív -n, és szürjektív -ben. Tehát a rendszámok nem suvaszthatók, és -ben. Easton-forszolás A kontinuum pontos értékének meghatározása a fenti Cohen-modellben és változataiban, mint a rendszámokra Robert M. Solovay műve, aki a megsértésével is foglalkozott. Ezt csak reguláris rendszámokra dolgozta ki. Például, ha a Cohen-modellben teljesül -n, akkor teljesül -ben. William B. Easton valódi osztály verziót dolgozott ki a megsértéséhez reguláris rendszámok esetén, alapvetően azzal, hogy megmutatta, az ismert korlátozások, mint a monotonitás, a Cantor-tétel, és a König-tétel csak a feltevésével bizonyíthatók. Easton eredménye fontos volt abban, hogy a forszolást valódi állapotosztállyal végezte. Általában ezen a módon nem lehet modellezni a -et. Például a osztállyal végzett forszolás, ahol az összes rendszám valódi osztálya, a kontinuumot valódi osztállyá teszi. Ezzel szemben a osztállyal forszolva a rendszámok megszámlálható felsorolásához jutunk. A egyik esetben sem modellje -nek. Egy időben úgy gondolták, hogy van a forszolásnak egy finomított változata, ami lehetővé teszi a szinguláris rendszámok hatványainak tetszőleges megváltoztatását. Azonban kiderült, hogy ez egy nehéz, sok szálú probléma, ami meglepetésekkel is szolgál, a PCF elmélet mélyebb ismeretét igényli a -ben, és forszoló modelleket, amelyek a nagy kardinálisok különböző tulajdonságainak ellentmondás-mentességétől függenek. Sok kérdés megválaszolatlan marad. Véletlen valósok A Borel-halmazok algebrájában a generikus szűrő egy valós számhoz tart, amit véletlen valósnak neveznek. Az szám végtelen tizedestört kifejtése megadható, mint . Így bizonyos értelemben alneve. Az számból visszakaphatjuk -t, ha vesszük az -t tartalmazó Borel-részhalmazait. Mivel a forszoló poset benne van -ben, de nincs benne, ez a tartalmazás lehetetlen. Ezzel szemben természetes értelemben például a -ben tartalmaz egy véletlen valóst, aminek a tizedes kifejtése úgy kezdődik, mint . Ez formalizálható a Borel-kóddal. Minden Borel-halmaz megkapható kiindulva azokból az intervallumokból, amelyeknek mindkét végpontja racionális, és megszámlálható sokszor alkalmazva a komplementer és a megszámlálható unió műveletét. Egy ilyen konstrukció feljegyezve Borel-kód. Ha Borel-halmaz -ben, akkor megtalálva ennek egy Borel-kódját alkalmazhatjuk ugyanezt a konstrukciót -ben is, ezzel a Borel-halmazhoz juthatunk. Bizonyítható, hogy az eredeti halmaz bármelyik konstrukciójával ugyanazt a halmazt kapjunk, továbbá megőrződnek a részhalmaza relációk is, tehát ha , akkor . Továbbá, ha nullmértékű, akkor is nullmértékű. Így, ha véletlen valós, akkor megmutatható, hogy . Az és a kapcsolatát úgy fejezhetjük ki, hogy helyett -t írunk. Dana Scott másként értelmezte a valósokat -ben. A racionális számok nevei megszámlálható sok különböző racionális számhoz tartoznak, amelyek maximális antiláncnak felelnek meg a Borel-halmazokon. Más szóval, ez egy valós értékű függvény -en. A valósai az ilyen függvények Dedekind-szeleteinek feleltethetők meg, azaz mérhető függvények. Boole-értékű modellek Boole-értékű modellekkel is bemutatható a módszer. Itt minden állításnak igazságértéke van, ahol az igazságértékek egy atomok nélküli teljes Boole-algebrát alkotnak. Ebben a Boole-algebrában választunk ultraszűrőt, ami igaz-hamis értékeket rendel az elmélet állításaihoz. Végeredményként a modell ultraszűrőt tartalmaz, ami új modellként fogható fel, amit a régiből az ultrafilterrel való bővítéssel kapunk. Megfelelő tulajdonságú modellből kiindulva egy megfelelő tulajdonságú modell nyerhető az ultraszűrő hozzávételével. Ebben csak az igaz, aminek igaznak kell lennie, amelyek forszolva vannak arra, hogy igazak legyenek. Metamatematikai fejtegetés A forszolást arra szokás használni, hogy egy állítás nem mond-e ellent a axiómarendszernek, vagy annak egy kiterjesztésének. Ennek egy módja, hogy a ellentmondásmentes, és hozzávéve az állítást belátjuk, hogy az új rendszer is ellentmondás-mentes. Minden állapot véges mennyiségű információt tárol. Emögött az áll, hogy csak a véges információk érdekesek az ellentmondás-mentesség bizonyításához, hiszen egy elmélet kielégíthető akkor és csak akkor, ha minden véges részhalmaza kielégíthető. Ezekből azonban végtelen sokat választhatunk a modellhez; hogyha ezek is ellentmondás-mentesek, akkor és egy végtelen bővítésének ellentmondás-mentességét látjuk be. Logikai kifejtés Gödel második nemteljességi tétele miatt egy elég erős formális elmélet ellentmondás-mentessége nem bizonyítható a saját axiómáival. Éppen ezért csak relatív ellentmondás-mentesség bizonyítható, azaz feltéve, hogy az eredeti rendszer, például ellentmondás-mentes. Például, ha hozzávesszük -hez a H hipotézist, akkor H vagy ellentmondás-mentessége helyett csak azt láthatjuk be,hogy ha ellentmondás-mentes, akkor is ellentmondás-mentes. Valójában azt bizonyítjuk, hogy (*) Egy általánosabb séma a relatív ellentmondás-mentesség bizonyítására. Mivel egy bizonyítás véges sok lépést tartalmaz, azért véges sok axiómát használ: Bármely adott bizonyítás esetén igazolhatja a bizonyítás érvényességét. Ezt a bizonyítás hossza szerinti teljes indukcióval láthatjuk be. Most azt kapjuk, hogy Ha belátjuk, hogy (**) , akkor következik ekvivalensen amiből visszajutunk (*)-hoz. A relatív ellentmondás-mentesség belátásához elég bizonyítani (**)-ot. Először -bizonyítást kell használni -ra, ami bizonyítja -t a minden véges részhalmazára. Ez azonban nem általános bizonyítás. -ben bizonyítható, hogy bármely állapot esetén a által forszolt, nevek szerint kiértékelt formulák halmaza deduktívan zárt. Továbbá, a bármely axiómájára következik -ből bizonyítható, hogy forszolja. Most már elegendő találni egy állapotot, ami forszolja .-t. A Boole-értékű forszolás hasonlóan működik. Itt azt kell belátni, hogy Boole-értéke nem . Egy másik megközelítés a reflexiótételt használja. A -axiómák bármely adott véges részhalmazára van -bizonyítás, hogy ennek a véges axiómahalmaznak van megszámlálható tranzitív modellje. A axiómák minden véges halmazához van a -axiómáknak egy véges halmaza, hogy bizonyítja, hogy ha egy megszámlálható modell eleget tesz -nek, akkor eleget tesz -nek. Először be kell látni, hogy -axiómáknak van véges halmaza, hogy ha egy megszámlálható tranzitív modell megfelel -nek, akkor megfelel a hipotézisnek. Ekkor a -axiómák bármely adott véges halmazára bizonyítja -t. Néha a (**)-ban egy -nél erősebb elméletet használnak bizonyítására. Ekkor már tudunk egy bizonyítást -ra, relatívan ellentmondás-mentességére. Jegyezzük meg, hogy , ahol a , a konstruálhatóság axiómája. Előzmények Cantor Georg Cantor 1870-es évekbeli munkásságához szokás kötni a halmazelmélet megszületését. Egy 1873-as cikkében leírja, hogy a pozitív egészek és a racionális számok párba állíthatóak, azaz van közöttük kölcsönösen egyértelmű hozzárendelés, mai szóhasználattal: a racionális számok halmaza megszámlálható. 1874-es eredménye, hogy a valós számok (melyeknek egy lehetséges definícióját is ő adta meg korábban) többen vannak: bárhogy is próbálnánk őket a pozitív egészekkel megfeleltetni, mindig maradna ki valós szám (ehhez a bizonyításhoz használta először az ún. átlós módszert, mely azonkívül, hogy a matematika szinte minden ágában van alkalmazása, a matematikai bizonyítások egyik legszebbike). Magát a végtelen halmaz fogalmát is ő definiálta először: olyan halmaz, mely párba állítható egy valódi részhalmazával, tehát olyan részével, mely nem tartalmazza minden elemét. (A pozitív egészek esetében, ha minden ilyet kettővel beszorzunk, akkor a páros számokkal állítjuk őket párba, s valóban: van páratlan szám, tehát olyan, ami ilyenkor kimarad.) Cantor híres, általa meg nem oldott problémája, a kontinuum-hipotézis. Cantor átlós módszere mutatja, hogy egy halmaz hatványhalmaza (részhalmazainak halmaza) mindig nagyobb az eredetinél, azaz nem lehet őket párba állítani. A kérdés az, vajon van-e olyan halmaz, amelyik nagyobb a természetes számoknál, de kisebb a hatványhalmazánál (amiket könnyen megfeleltethetünk a valós számoknak, amelyek segítségével „folytonosan” lerajzolhatjuk a számegyenest, innen a kontinuum elnevezés). Gödel Kurt Gödelnek több olyan eredményt sikerült bizonyítania, amelyekkel külön-külön is beírta volna magát a matematika történetébe. Teljességi tételében azt bizonyítja, hogy bizonyos speciális esetben, egy elméletből (állítások egy halmazából) levezethető formulák megegyeznek az elmélet következményeivel, azaz ami igaz, azt be is lehet bizonyítani. 1931-es, illetve 38-as eredményei, a nemteljességi tételek azonban pont azt fogalmazzák meg, hogy a teljességi tételben leírtak jelentik a ritka kivételt, azaz ha egy elmélet nem túl „egyszerű” (például már a pozitív egészek összeadására és szorzására vonatkozó alapformulák is ilyenek), akkor mindig lesz olyan következménye, ami nem bizonyítható be az elméletből. Ilyen állítás lesz például, hogy maga az elmélet konzisztens, azaz van halmazmodellje. Van tehát olyan állítás, ami hiába igaz, mégsem lehet bebizonyítani, sőt, arról sem lehetünk meggyőződve, hogy az elméletünk nem vezet ellentmondásra. Ha ugyanis van ellentmondás azt előbb-utóbb megtalálja valaki, ha viszont nincs, azt nem lehet bebizonyítani. Relatív ellentmondás-mentesség bizonyítása modellmódszerrel Gödel munkássága nyomán ismeretes, hogy egy elmélet elletmondástalansága azt jelenteni, hogy van az elméletnek halmazmodellje. Ilyen létezését azonban nem tudjuk garantálni a második nemteljességi tétel miatt. Ha azonban feltesszük egy modell létezését, abból definiálhatunk egy másikat, így mutatva meg, hogy ha az egyik elmélet ellentmondástalan, akkor a másik is az kell, hogy legyen. Gödel a Zermelo-Fraenkel axiómarendszert teljesítő modellből kiindulva definiálta az ún. konstruálható halmazok L-lel jelölt modelljét, amelyben a következő dolgok teljesülnek: egyrészt itt igaz Cantor kontinuum-hipotézise, sőt, minden végtelen halmazra igaz, hogy nincs olyan halmaz, ami nála nagyobb, de a hatványhalmazánál kisebb. Másrészt teljesül az ún. kiválasztási axióma. Az első állítás érthetően nagy előrelépésnek számított; a halmazelmélet egyik alapkérdését ha nem is sikerült belátni, de legalább az kiderült, hogy ha nincs ellentmondás az elfogadott axiómarendszerben, akkor úgy sincs, ha a sejtést felvesszük az axiómáink közé, azaz azt sikerült bebizonyítani, hogy az ellenkezőjét nem lehet bizonyítani. Gödel tétele és Cohen forszolási módszerének megszületése között eltelt 30 év, de a matematikusok előtt csak „néhány” modell volt ismeretes, s azok is jórészt Gödelnek köszönhetően. Így a modellmódszeres (relatív) konzisztencia bizonyítások csak ezek tanulmányozására szorítkozhattak. A forszolással azonban új perspektívák nyíltak meg: egy modellből kiindulva modellek sokaságát lehet gyártani, s ami még fontosabb, olyan módon, hogy közben befolyásolható, hogy mi legyen igaz az új modellben és mi ne. Tamborești Tamborești falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Aranyosfő közelében fekvő település. Története Tamboreşti korábban Aranyosfő része volt, 1956-ban vált külön 145 lakossal. 1966-ban 75, 1977-ben 59, 1992-ben 43, a 2002-es népszámlálás adatai szerint pedig 41 román lakosa volt. 71: Into the Fire A 71: Into the Fire (hangul: �� ���, Pohvaszoguro (Pohwasogeuro), handzsa: �� ���, ’Ágyútűz belsejébe’; magyar rajongók által használt „ragadványcímén”: Hetvenegyen a tűz közepébe) egy 2010-es, koreai háborús filmdráma I Dzsehan (Lee Jae-han) rendezésében. A filmet 2010 júniusában, a koreai háború kitörésének 60. évfordulója alkalmából mutatták be. Albert Duncanson Albert Gordon „Bert, Spunk” Duncanson (Kanada, Manitoba, Winnipeg, 1911. október 2. – Kanada, Québec, Cowansville, 2000. március 24.) olimpiai bajnok kanadai jégkorongozó. A Winnipeg Hockey Club játékosa volt. Ennek köszönhetően képviselhették Kanadát az 1932. évi téli olimpiai játékokon, a jégkorongtornán, Lake Placidban, mint a kanadai jégkorong-válogatott. De ő nem alapjátékos volt, hanem az olimpia előtt került a csapatba, Az Elmwood Millionairesből. Ezzel a csapattal 1931-ben megnyerte a Manitoba Junior Hockey League-bajnokságot, a Turnball-kupát, az Abbott-kupát és a Memorial-kupát. Az olimpián csak négy csapat indult. Oda-visszavágós rendszer volt. Az amerikaiket legyőzték 2–1-re, majd 2–2-es döntetlent játszottak. A németeket 5–0-ra és 4–1-re győzték le, végül a lengyeleket 10–0-ra és 9–0-ra verték. Ez az olimpia világbajnokságnak is számított, ezért világbajnokok is lettek. Csak a németek ellen 5–0-ra megnyert mérkőzésen játszott és 1 gólt ütött. Beválasztották a Manitoba Hockey Hall of Fame-be. Karabicsane Karabicsane (macedónul: Карабичане, szerbül Карабичане) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 1981-ben 138 lakosa volt, akik közül 123 szerb (89,1%), 13 macedón és 2 egyéb. 1994-ben 53 lakosa volt, akik közül 51 szerb (96,2%) és 2 macedón. 2002-ben 43 lakosa volt, akik közül 37 szerb (86%), 5 macedón és 1 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Mátra Múzeum A Mátra Múzeum Gyöngyös keleti részén, a Mátra felé vezető 24. számú út mellett, az egykori Orczy-kastély épületében kapott helyet. Elsősorban a várossal és a Mátra-vidékkel kapcsolatos emlékeket, dokumentumokat gyűjti, egy részüket állandó kiállításon mutatja be. Az épület Az Orczy-kastélyt a család birtokán korábban állott udvarház helyén építtette Orczy (I.) Lőrinc 1770-ben. Az egyemeletes, U-alakú, barokk épületet később többször átépítették. 1826-ban Zofahl Lőrinc tervei szerint egy északi szárnyat hozzáépítve négyzet alakú, zárt, klasszicista stílusú palotává alakították, a belső udvarra nyíló árkádokat befalazták. A palotát és a körülötte kialakított parkot a család leszármazottai 1937-ben eladták a városnak, az ugyancsak átadott berendezésnek és műtárgyaknak azonban később nyoma veszett. A kastély később többféle célt szolgált, 1958-tól a Mátra Múzeumon kívül itt működött a városi könyvtár, itt raktározták el a ferencesek híres (azóta visszaszolgáltatott) műemlékkönyvtárát is. 1984-ben az épületet a Heves Megyei Múzeumok Igazgatóságának adták át, az egykori kastély azóta a Mátra Múzeumnak ad helyet. A megyei önkormányzat tulajdonában álló épület és a városi önkormányzat tulajdonában álló Orczy-kert (korábbi nevén Dimitrov-kert) teljes felújítása 2005-ben kezdődött. A régészeti és műemléki feltárás közben több helyiségben korabeli barokk falfestmények kerültek elő. A munkák során kibontották az 1826-ban befalazott árkádokat, üvegtetővel lefedték az addig nyitott belső udvart, új műszaki berendezéseket (világítás, fűtés) szereltek be. A megújult épületben a múzeum 2007. május 15. óta fogadja látogatóit. A kiállítások A múzeum jelenlegi állandó kiállítása tematikailag több önálló részből áll. A földszinti helyiségekben vadászati és vadászattörténeti tárgyakat, tárlókat láthatunk. Az emeleti termek egy részében természettudományi kiállítás kapott helyet, ahol különleges ásványokat, a Mátrában fellelt kovásodott fatörzseket, különféle kövületeket állítanak ki. A múzeum különlegessége a fedett udvaron felállított mamutcsontváz, mely kb. 80%-ban eredeti csontokból áll. Ez az egyetlen teljesnek tekinthető mamutcsontváz az országban. Az állandó kiállítás harmadik része a város történetével foglalkozik, bemutatva az egyes korok jellemző tárgyait, dokumentumait. Itt rendezték be azt a külön helyiséget is, amely a gyöngyösi születésű orvos, természettudós és nyelvújító, Bugát Pál munkásságának állít emléket. Szintén az emeleten látható az Orczy-család történetét megörökítő két terem, falait a felújítás során előkerült eredeti barokk falfestmények díszítik. Richard Rogers Richard Rogers (Firenze, 1933. július 23.) angol építész. Művei között van a párizsi Pompidou központ és a madridi Barajasi repülőtér 4-es terminálja. 2006-ban a Velencei Építészeti Biennálén Arany Oroszlán életműdíjat kapott. 2007-ben a Pritzker-díj díjazottja lett. 2009-ben irodája nyerte a RIBA Stirling Prize díjat a londoni Maggie's Centre gondozási központért. Kecerpeklény Kecerpeklény (szlovákul: Kecerovské Pekľany) Kecer településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Fekvése Kassától 20 km-re északkeletre az Olsava partján fekszik. Története 1427-ben Peklen néven említik először, hét portát számláltak a faluban. A lipóci uradalom részeként Kecer Péter birtoka volt. 1598-ban 14 ház állt a faluban. 1678-ban Keczer András kétemeletes kastélyát említik itt, mely a 18. században még állt. Nyoma nem maradt. Fényes Elek geográfiai szótárában "Peklin (Keczer), tót falu, Sáros vmegyében, Ránkhoz 2 1/2 mfdnyire: 339 romai kath., 21 g. kath., 102 ev., 12 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Kastély. Erdőhivatal. Vizimalom. F. u. a kamara, de bir benne a Keczer nemz. is. Ut. p. Eperjes." 1910-ben 410, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány, német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott. Tipton Eyeworks Története A Tipton Eyeworks története 1998-ra nyúlik vissza, amikor az amerikai magyar designer Milaskey Zakariás Seattle-ben úgy döntött, hogy maga készíti el saját szemüvegkeretét, mivel sehol sem talált az ízlésének megfelelőt. A saját maga készítette szemüvegkerete nagy sikert aratott barátai, rokonai és ismerősei körében, így azok kérésére további szemüvegkereteket készített a saját kezével és a saját ízlése szerint. Nem sokkal az első szemüvegkeretek elkészítése után, Zakariás édesapja bakelitlemez gyűjteményére rátalálva úgy gondolta, érdemes lenne megpróbálni, azok felhasználásával szemüvegkeretet készíteni. Ily módon, a halott bakelitlemezeken őrzött zene új életre támadhatna a szemüvegkeretekben. Az álmot most is a kivitelezés követte. Milaskey Zakariás ismét nagy szenvedéllyel látott munkához, s nemsokára megszületett első bakelitlemez újrafelhasználásával elkészített szemüvegkerete. Az újrahasznosított „retro” bakelitlemez, mint szemüvegkeret-alapanyag a korábbinál is nagyobb tetszést aratott Zakariás családi, baráti és ismerősi körében. Kérésükre további bakelit alapanyagú szemüvegkereteket készített saját kezűleg. 2002-ben Milaskey Zakariás hazatelepült Magyarországra, mivel már gyermekkorát is részben itt töltötte, haza húzta a szíve. Zakariás hazatelepülése után kapcsolatba lépett az esztergomi szemüveggyárral, s kezdetét vette az álmai szerinti szemüvegkeretek sorozatgyártása. Zack egész Európát körbeutazva számtalan optikánál házalt sikerrel, egyedi megjelenésű szemüvegkereteivel. Az ekkor kialakított partneri kapcsolatok a következő években csak tovább erősödtek, s a Tipton Eyeworks e kezdeti vásárlói a cég fő megrendelőivé váltak. 2002-ben az esztergomi szemüveggyár sajnálatos módon csődbe ment, így a sorozatgyártás egyelőre leállt. 2004-ben Milaskey Zakariás és testvére Milaskey Zoltán jól megfontolva a lehetőségeiket arra jutottak, hogy a szívügyüknek tekintett egyedi készítésű, stílusú és kialakítású szemüvegek és napszemüvegek álmát akkor lehet legbiztosabban valóra váltani, ha a gyártást saját maguk irányítják. Így tehát elkezdték beszerezni a szemüveggyártáshoz szükséges technológiát, majd 2004-ben megalapították a mára már világszerte híressé vált Tipton Eyeworks céget, s ismételten nekiláttak a szemüveggyártásnak, most már saját irányítással. 2006-ban a gyártást áthelyezték Pécsre. Kitűzött céljuknak megfelelően az elmúlt évtizedben terjeszkedtek Európa-szerte, s egyre több országban váltak elérhetővé az optikák kínálatában, mint például Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában, Spanyolországban. Jelenleg a gyártás részben Pécsett, részben Budapesten történik. A Tipton Eyeworks változatlanul fontosnak tartja, hogy minden terméke kézzel készüljön, valamint újrahasznosított anyagból. További fontos ars poeticája a cégnek, hogy termékeik gyártását kizárólag itthon, Magyarországon akarják megvalósítani, s minden termékükön fel is tüntetik, hogy „Handmade in Hungary”. A Tipton Eyeworks termékei ma már több, mint 300 prémium optikában megtalálhatók, s a cég óriási hírnévnek örvend. Rengeteg híresség viseli előszeretettel és a márka iránti hűséggel a Tipton Eyeworks Vinylize szemüvegeit. Ilyen hírességek például Elton John, Robbie Williams és barátnője Ayda Field, Mick Fleetwood, Elvis Costello, valamint Dani Alves brazil futballista és Fred Durst, a Limp Bizkit frontembere. Reklám A márkaépítés, a köztudatba való pozitív beépülés érdekében a Tipton Eyeworks szemüvegeivel elkezdtek optikai világkiállításokra járni. Így részt vettek az igen rangos nemzetközi eseménynek számító Silmo optikai világkiállításon, mely kifejezetten szemüvegkeretek bemutatására és értékesítésére specializálódott. E részvételnek köszönhetően a Tipton márka rögtön ismertté vált felsőbb körökben is. 2014-ben a Silmo Paris szemüveg világkiállításon a Tipton bemutatta a „Limited Edition” kollekciót: a három darabos szett az első, kék kiadású Pink Floyd lemezekből készült szemüvegeket tartalmaz. 2015-ben a Magyarországon legjelentősebb fesztivállal, a „Sziget fesztivállal” kötött együttműködési szerződést a Tipton, hogy a cég és termékei ismertségét egyaránt növelje. Ezen együttműködés keretében a Tipton néhány kizárólag egy darabos limitált napszemüveg boxot alkotott, melyet a 2015-ös Sziget fesztivál headliner produkciói résztvevőinek arcára tervezett személyre szólóan. A Tipton 2016-ban részt vett a Mido világkiállításon Milánóban. Szintén 2016-ban a Tipton először vett részt a koppenhágai Specs független szemüveg dizájn világkiállításon. A Tipton Eyeworks Facebook oldal működtetésén keresztül tart fenn napi kapcsolatot már meglévő és jövőbeli vásárlóival, a cég termékeinek kedvelőivel. Ezen kívül elérhető a Tipton Eyeworks weboldalán keresztül Vinylize kollekciójának minden darabja, s a Tipton webshopja, melyen keresztül is megvásárolhatók a termékek. A Tipton Eyeworks Budapesten az Irányi utca 20. szám alatt Showroomot működtet, mely több, mint pusztán egy üzlethelyiség. Szemüvegek A Tipton Eyeworks gyártásában előállított Vinylize márka optikai vonala mintegy negyven szemüveget tartalmaz, s a kínálatot folyamatosan frissítik. A hagyományos egyszerűbb formák mellett kifejezetten extravagáns darabok is szerepelnek a cég kínálatában. A szemüvegkeretek jellegzetesen markánsak és klasszikusan fekete színűek. Férfi- és női modellek egyaránt szerepelnek a Tipton kínálatában. A Vinylize márka egyesíti a zene szeretetét a kiváló minőséggel és az egyéniségbe vetett hittel. A Tipton Eyeworks hisz abban, hogy az emberi érintés teszi ezeket a szemüvegeket valóban művészi alkotásokká. Az optikai vonalon belül nemrég piacra került „Executive Line” kollekcióban a szemüvegek szára már nem fekete cellulóz-acetátból készül, hanem egy sokkal izgalmasabb megoldással: palládiummal bevont rugós szár teszi még exkluzívabbá e szemüvegkereteket. Napszemüvegek A szemüvegkeretek készítése mellett a Tipton Eyeworks napszemüvegeket is elkezdett készíteni. A napszemüveg kollekció jelenleg huszonöt fazonból áll, s a kínálat e vonalon belül is állandóan frissül. Limited Edition A „Limited Edition” termékek mindössze néhány darabban készülnek, exkluzív módon egy-egy kedvelt előadó lemezét tartalmazó box foglalja magába az abból kivágott anyagból készített napszemüveget. Ilyen előadók például Asaf Avidian, Bob Marley, Domingo, Ellie Goulding, Hollywood Undead, Interpol, Jack White, Kasabian, Kingd os Leon, Limp Bizkit, Madonna, Marina and the Diamonds, Martin Garrix, Mike Oldfield, Robbie Williams, The Prodigy. Egyéb termékek A Tipton Eyeworks a Vinylize szemüvegek és napszemüvegek mellett ma már számos más tárgyat készít bakelitlemezből. Többek között szemüvegtokokat és napszemüvegtokokat, valamint névjegykártyákat, öveket és egyéb reklámanyagokat, termékpalettájuk pedig folyamatosan frissül. Technológia A Tipton Eyeworks minden egyes szemüvegkerete egyedileg készül kézműves termékként. A koncepció kitalálását követően kerül kiválasztásra a dizájn és a felhasználandó anyag. A szemüvegek alapanyagául szolgáló bakelit (vinyl) lemezeket farostból kivont hipoallergén cellulóz-acetáttal vonják be, hogy a szemüveg- és napszemüvegkeretek egyedülálló ismertetőjegyét alkotó jellegzetessége, a bakelitlemezek barázdái ne sérüljenek. Ezt követően ezen anyagokat hő, nyomás és ragasztás egyidejű alkalmazásával egyesítik.fdd bnhj..*;/** A vinyl anyagból a keret formáját precíziós CNC-gépekkel vágják ki, azonban a szemüveg ergonomikus orr-kialakítása érdekében azokat mindig kézzel faragják végső formára, s így minden fölösleges anyag eltávolításra kerül. Hogy a keretek simák és fényesek legyenek, a megmunkálást követően 72 órán át fakockákon forgatják azokat. Ezután ismét kézi megmunkálás következik: minden alkatrészt elkészítenek, megtisztítanak, szegecselik, vésik és lepecsételik azokat, majd összeállítják a keretet. Számos minőségi ellenőrzés biztosítja, hogy a szegecsek, s a keret minden alkatrésze tökéletes szemüvegkeretté álljon össze. Az összeállított keretet végül kézzel polírozzák egyenként, nagy gonddal vigyázva arra, hogy a bakelitlemez-barázdák meg ne sérüljenek. A festmény fogságában Epizód adatok Első adás Amerikában: 1999. október 14. Első adás Magyarországon: 2003. december 12. Első ismétlés Magyarországon: 2004. július 30. Második ismétlés Magyarországon: 2006. január 21. Harmadik ismétlés Magyarországon: 2009. november 5. Írta: Constance M. Burge Rendezte: Kevin Inch Rövid tartalom Prue az aukciósházban egy festménybe zárt emberre lel. A festményen elrejtett varázsigét akaratlanul bár, de kimondja, s ezzel egy párhuzamos dimenzióba vetődik ahhoz az emberhez, aki már hetven éve a festmény fogja. Piper ezalatt megkéri új szomszédját, segítsen új éjszakai klubjának renoválásában. Phoebe pedig titokban használ magán egy szuperokossá tevő varázslatot, hogy segítségével megkaphasson egy állást, amiért egyébként nagyon kevés eséllyel indulhatna csak. Amikor Piper is beszorul a festménybe, Phoebe frissen szerzett tudásával elolvassa az őket kimentő latin varázsigét... hogy aztán becsaphassa őket a festményben levő ember, aki valójában egy warlock. Magát megmenti, a festményt pedig felgyújtja. Bár az okosság-varázslatnak vége, a ravasz Phoebe-nek sikerül becsalnia a warlockot és warlock-barátnőjét a festménybe. Piper a festménybe fagyasztja a warlockokat, míg ők hárman ki nem menekülnek a való világba. További szereplők Jelölt #1 - Anthony Deane Jelölt #3 - Tate Taylor J. R. Richards - Önmaga Jane Franklin - Holly Fields Malcolm - Paul Kersey Játék a címmel Az eredeti cím, egy arizonai sivatag neve is, ahol a sivatag úgy néz ki, mintha festve lenne, teljesen külön világot mutatva magáról. Érdekességek Még ebben az epizódban is eléggé labilisak a sorozat törvényei, hiszen Malcolm, a warlock vérzik, Phoebe pedig négy epizód múlva közli, hogy a warlockok nem véreznek. (Jeremy is vérzett az első epizódban.) - A Prue által elmondott latin varázsige, Absolvo Amitto Amplus Brevis Semper Mea nem egészen felel meg a latin nyelv szabályainak. Aki tud latinul, az látja, hogy ez nem helyes, mert a mondatban nem vonatkoznak egymásra a szavak, mint ahogy a latinban ez szabály, mivel csak így érthető, mit akarunk mondani. Az első két szó egyes szám első személy kijelentő módban áll, míg a harmadik-negyedik szó nominativusban, azaz alanyesetben áll. Ha felszólító módról lenne szó, a "mondd" szónak (ami egyébként nem is szerepel a szövegben) imperativusban, vagyis felszólító módban kellene állnia, -e raggal a végén. Ilyen viszont nincs is, a szavak ráadásul nem is azt jelentik, amit kellene nekik. Az "Absolvo amitto amplus brevis semper mea" szöveg így gyakorlatilag úgy hangzik magyarul, hogy "feloldom/felszabadítom elszalasztom nagy/sok rövid életű mindig enyém". A brevis szó, mivel melléknév, lehet birtokos mód is, így azt is jelentheti a szöveg, hogy "felszabadítom, elszalasztom mindig rövid ideig enyém sok". Rátok bízzuk, melyik illik jobban a Prue-féle fordításhoz (Prue így fordította a varázsigét: "hogy felszabadítsd, mi elveszett, mondd ki a szavakat: mindig enyém.") Nemzetközi címek és magyar jelentésük Angol : The Painted World (A festett világ) Német : Voll im Bild (Képben vagyunk) Olasz : Il quadro incantato (Az elvarázsolt kép) Francia : Le château hanté (Az átkozott kastély) Spanyol : El mundo pintado (A festett világ) Báthory Ignác Báthory Ignác (Névvariáns: Bátori Ignác; Pest, 1818. — Collinsville, Connecticut, 1906. május) magyar és amerikai szabadságharcos. Élete Orvosi tanulmányokat is folytatott, de nem fejezte be. Főhadnagy az 1848-49-es magyar szabadságharcban, melynek végén Klapka György alatt szolgált Komáromban, majd Klapkával együtt Hamburgba emigrált, mint azt Klapka emlékirataiban közli. 1850-ben már Amerikában volt bécsi származású feleségével. Amerikában kezdetben kikötőtolmácsként működött, majd trafikos lett. A New York-i magyar kolóniának aktív tagja volt, 1852-ben ő is aláírta a Kossuth Lajos mellett kiálló petíciót, amely elítélte Szedlák Mátyás Kossuth lejáratására tett kísérleteit. 1852 után Baltimore-ba települt át, s ott ingatlanközvetítéssel próbálkozott. Részt vett az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán. Idősebb korában Cantonville-ben (Connecticut) telepedett le, s vagyona jövedelméből élt, ott hunyt el 1906 májusában, 88 éves korában. Borovickaja torony A Borovickaja torony a Kreml falának legnyugatibb fekvésű, 1490-ben épült, 54 méter magas bástyatornya. Nevét a hagyomány szerint egy régebben itt álló fenyőerdőről kapta. Története A mai torony helyén már annak megépítése előtt volt egy megerősített kapu a Kreml falán. Az új bástyatornyot 1490-ben építette III. Iván moszkvai nagyfejedelem rendeletére Pietro Antonio Solari, Milánóból érkezett olasz építész. Egyidejűleg készült el Solari irányításával a Kreml téglafalának innen a Vodovzvodnaja toronyig toronyig terjedő szakasza is. 1493-ban a tornyot súlyos tűzvész károsította. A 16-17. században a bástya által őrzött kaput elsősorban gazdasági célokra használták, a cári udvart ellátó szállítások itt haladtak át. 1935 őszén a szovjet hatóságok a torony tetején lévő cári kétfejű sast vörös csillagra cserélték. Ezt 1937-ben kicserélték egy másikra, ami ma is a torony tetején van. Hasonlóképpen ötágú vörös csillagok vannak a Szpasszkaja, a Nyikolszkaja, Troickaja és a Vodovzvodnaja bástyatornyokon. A torony mai használata A 21. században e torony alatt található a Kreml egyetlen, állandóan nyitva tartó kapuja. A látogatók ezen át közelíthetik meg a Fegyver-palota (Oruzsejnaja palata) múzeumát. Kecsedszilvás Kecsedszilvás románul: Pruneni, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Szamosújvártól nyugatra fekvő település. Nevének eredete Nevét a Kecsed személynévtől kapta, utónevét pedig - a hagyományok szerint - itt nagymértékben termelt szilva után kapta. Története Kecsedszilvás, Szilvás Árpád-kori település. Neve már 1275-ben, IV. László király az erdélyi káptalannak küldött oklevelében említve volt, melyben a király arra kérte a káptalant, hogy "küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Bonc fia János királyi ember a helyszínen győződjék meg Zylvas birtok jogi helyzetéről, s ha valóban magvaszakadt emberek jószága, iktassa be azt a szomszédos Szilkeréken birtokos Balázs fia Domokosnak" (Er I. 336). Még ez évben: 1275. szeptember 14-én Budán kelt levelében IV. László király Csépán, Zege és Primus Zylvas nevű földjét, mely Szilkerék tőszomszédja, kérésére Balázs fia Domokosnak adományozta, miután az erdélyi káptalan jelentéséből megbizonyosodott a birtok jogi helyzetéről. 1370-ben és 1371-ben a Szilvásiak birtoka: Szilvási Dénes egyik fiát Jánost említik az oklevelek, majd 1376-ban másik fiát Pétert, ki szilvási részét Tőki Tamásnak és Antalnak, továbbá Kecseti Gergelynek és Jánosnak adta zálogba ötven márkáért tiz évre, mivel közülök egyet megölt s ezért keresetüktől elálltak, ezt a birtokot a konvent is átírta 1408-ban Iklódi Bertalan részére. Szilvási Dénes harmadik fia Tamás, kit 1381-ben említették egy oklevélben. 1440-ben a Giroltiak és a Szilvásiak birtoka. 1444-ben birtokosai pereskednek egymással. 1493–1499 között Kecsetszilvási Szilvási Kristóf vajdai notariust említette egy oklevél. 1585-ben Keczyett Zyllwas-on Báthory Zsigmond Szilvási András Jankafi Magdolnától való fiait Jánost és Pétert itteni részükben a nemesi udvarházzal együtt mint régi birtokaiban megerősitette. 1610-ben Báthory Gábor a hűtlenségbe esett Szilvásy Péter itteni részét Kún Györgynek adományozta. 1677-ben Kún Boldizsár és Török István az itteni birtokosok. 1694-ben s török hódoltság idején az elpusztult falvak közt sorolták fel. 1837-ben birtokosai: gróf Bethlen, gróf Telekiné, báró Diószegi, Orbók, Keresztes, Szabó Balog nemesek voltak. Nevének változatai: 1733-ban Ketset Szilvás, 1750-ben Kuzset Szilvas, 1760–1762 között Ketsed Szilvás, 1808-ban Szilvás (Kecsed-), 1913-ban Kecsedszilvás. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott. 1910-ben 256 lakosából 31 magyarnak, 18 németnek, 207 románnak vallotta magát. Ebből 209 görögkatolikus, 27 református, 18 izraelita volt. Nevezetesség Szent Kereszt felmagasztalása fatemplom Metapedia A Metapedia egy szélsőjobboldali, antiszemita és fehér felsőbbrendűséget hirdető többnyelvű online enciklopédia. Az oldal legelső, svéd nyelvű változata 2006. október 26-án kezdte meg működését. Az angol nyelvű változatot 2007. április 28-án indították el. 2014. február 14-i adat szerint a magyar nyelvű változat rendelkezik a legtöbb szócikkel, 146 361-gyel. Ugyanekkor az angol nyelvű változatnak 19 327 szócikke volt ezen a napon. A Metapedia összesen 18 nyelven olvasható. Corbelin Corbelin település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 2223 fő (2015). Corbelin Veyrins-Thuellin, Les Avenières-Veyrins-Thuellin, La Bâtie-Montgascon, Chimilin, Dolomieu, Faverges-de-la-Tour és Granieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szentkláray Jenő Szentkláray Jenő (Aracs, ma Törökbecse része, 1843. január 21. – Temesvár, 1925. október 12.) magyar régész, irodalom- és műtörténész, az MTA kültagja. Életútja Középiskoláit Nagybecskereken és Szegeden végezte. 1860-tól a temesvári katolikus papnevelő intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. 1866-ban a budapesti egyetemen teológiai, 1875-ben bölcsészdoktori címet is szerzett. 1866-ban szentelték pappá, a következő évben magyarosította nevét. Előbb Stájerlak-Aninán volt káplán, majd 1868-tól Nagykikindán az elemi iskola igazgatója és a reáliskola magyar nyelv- és irodalom, 1869-től Temesváron a főgimnáziumban a bölcselet és a latin nyelv tanára, a város magyarosodó művelődési életének tevékeny résztvevője. 1871-ben Ormós Zsigmond főispánnal együtt megalapítója és első titkára a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatnak, 1871–74 között Ortvay Tivadarral szerkesztője a Csanád megye hajdana és jelene címmel kiadott történeti adattár-sorozatnak. 1872-ben a törökbecseiek, ahol gyermekéveit töltötte, meghívták a plébánia élére. Ebben az időben munkatársa, majd 1879–80-ban főszerkesztője a nagybecskereki Torontál c. lapnak, amelybe a délvidéki magyarosító kormánypolitikát támogató cikkek sorát írta. 1883-tól a budapesti egyetemen a Magyarország legújabb kori története tárgykör magántanára. 1893-ban csanádi székeskáptalani kanonoknak, 1917-ben a csanádi székeskáptalan nagyprépostjának nevezték ki. Tudományos munkássága Kezdetben a szépirodalom vonzotta, majd bölcseleti tanulmányt írt a tér és idő filozófiájáról, de igazi munkaterévé a történettudomány és a műtörténet vált. Főképp a történelmi Magyarország déli vármegyéinek múltját tárta fel: levéltári kutatásokat végzett a budapesti, a bécsi és a karlócai állami és egyházi levéltárakban, régészeti ásatásokat vezetett, s egymás után jelentette meg forrásértékű munkáit. A pozitivista történelemszemlélet alapján állva műveiben tekintélyes mennyiségű dokumentumanyagot vonultatott fel, így nélkülözhetetlen forrásmunkák a Bánság és a Bácska múltját kutatók számára. Tanulmányait a Magyar Történelmi Tár, Századok, Archeológiai Értesítő, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat Értesítője, a Szépirodalmi és Szépműtani Közlemények, a Katholikus szemle közölte, kisebb cikkei a Budapesti Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Temesvári Hírlap hasábjain is megjelentek. Az MTA (1882) és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat (1883), a szerb Királyi Tudós Társaság kültagja (1885), az újvidéki Matica Srpska tagja (1910). 1903-ban egyik alapítója és 1909-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a temesvári Arany János Társaságnak, szerkesztője időszaki kiadványsorozatának, a Szépirodalmi és Szépműtani Közleményeknek, valamint Szabolcska Mihállyal karöltve az Arany János Társaság Könyvei c. sorozatnak. Tagja volt a Szent István Akadémiának, 1916-tól díszpolgára szülőfalujának, Aracsnak. Az első világháború után a Temesváron indult Egyházi Szemle munkatársa; tervet dolgozott ki a Bánság műkincseinek összegyűjtésére és megőrzésére; megírta II. Lipót magyar király leányának, Mária Annának az életét. Művei Észrevételek Temesvár physionomiájának magyarításához történelmi és régészeti alapon (Temesvár, 1872); Emlékkönyv (Budapest, 1873); A tér és idő phylosophiája (Budapest, 1875); Torontáli őstelepek a Tisza mentén (Temesvár, 1877); Nagy-Becskerek tereinek és utcáinak magyarosítása. Vonások a vidék és a város történetéből (Nagybecskerek 1879); Száz év Délmagyarország újabb történetéből, 1779-től napjainkig (Temesvár, 1882); A dunai hajóhadak története (Budapest, 1885); Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony, 1885); A becskereki vár (Pozsony, 1886); Magyarország története (Pozsony, 1889–92); Úti képek a művelt nyugatról (Pozsony, 1890); Oláhok költöztetése Dél-Magyarországon a múlt században (Pozsony, 1891); A társadalom nemzeti feladatai Délmagyarországon (Temesvár, 1897); Nagy nők a történelemben (Temesvár, 1897); A csanádi egyházmegyei plébániák története. I. (Temesvár, 1898); Krassó vármegye őshajdana (Temesvár, 1900); Brocky Károly festőművész élete (Temesvár, 1907); A szerb monostoregyházak történeti emlékei Dél-Magyarországon (Budapest, 1908); Merczy kormányzata a Temesi Bánságban (Budapest, 1909); Humborg festőművész élete és művei (Budapest, 1909); Temes vármegye története – Temesvár története (Budapest, 1911. Magyarország vármegyéi és városai); Debreczeni Bárány Ágoston élete és munkái (Budapest, 1914); Újabb részletek a délmagyarországi török hódoltság történetéből (Budapest, 1917); Ortvay Tivadar emlékezete (Budapest, 1922). Fordításában jelent meg J. Balmes Levelek egy kétkedőhöz c. munkája (Szeged, 1863) és Cicero beszéde Manlius törvényjavaslata mellett (Temesvár, 1870). Gare de Nanterre-Université Gare de Nanterre-Université vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Nanterre településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Saint-Lazare–Saint-Germain-en-Laye-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Houilles - Carrières-sur-Seine Gare de Nanterre-Préfecture Gare de Nanterre-Ville Gare de La Garenne-Colombes Tsarouchi A Tsarouchi (görögül: τσαρούχι; többes száma: τσαρούχια; eredetileg a török çarık szóból) egy cipőfajta, amely a hagyományos görög hegyi könnyű lövész alakulatok, az Evzone tagjai által viselt lábbeli. A Görög Elnöki Gárda napjainkban is ezt a hagyományos lábbelit viselik. E cipőfajta eredete homályos és bizánci időkből ered, ám a környező törzsek népviselete jelentős hatással volt rá, például a törököké. Eredetileg hasonló felépítésű cipők különböző változatai szerte a Balkán-félszigeten elterjedtek voltak, ám a tsarouchia főleg Görögországban vált elterjedtté. Ezt a cipőfajtát mind a városi polgárság, mind pedig a vidéki parasztság is előszeretettel viselte, főleg a férfiak, de nők is viselték. A görög függetlenség tizenkilencedik században történő elnyerését követően e cipőfajta elterjedése már inkább csak elszigetelt területekre korlátozódott, mivel az elmaradottságot szimbolizálta a városiasodott, nyugatias szemléletű polgárok körében. Az Evzone tagjainak azonban a tsarouchi lábbelik megerősített változata maradt a huszadik század során is a rendszeresített lábbelijük, bár a katonáknál rendszerbe állították az első világháború során az első cipőfűzővel ellátott bakancsokat is. E cipőfajta egyértelműen kapocsként szolgált a hagyományos görög népviselet és a főleg az ország elmaradottabb hegyvidéki, falusias régióiból toborzott katonák között. Napjainkban már szinte kizárólag csak a Görög Elnöki Gárda tagjai viselik ezt a lábbelit, illetve különböző események alkalmával a görög hagyományőrző csoportok tagjai hordják. A tsarouchit főleg merev bőrdarabokból varrják össze kézzel, a mokaszinhoz hasonló kialakítással. Jellegzetes, hegyes orra van, melyre általában egy többnyire gyapjúból készült pompont is illesztenek, amely Törökországban is megfigyelhető. Ez az utóbbi kiegészítő egy újabb keletű változtatás a cipőn és a cipő vízállóságát hivatott javítani, illetve dekorálja a cipőt magát. Kevésbé díszes változata például ennek a cipőfajtának az opanak. A Tsarouchis (Τσαρούχης) egyben egy görög vezetéknév is, melynek legismertebb viselője Jannis Tsarouchis görög festő volt. A Balkánon élő arománok cipő szava, a tsâruhi szintén innen ered. Nyíregyháza Spartacus FC A Nyíregyháza Spartacus FC egy nyíregyházi labdarúgócsapat, mely 1928-ban alakult. A klub fennállása során 13 szezont töltött eddig a Magyar labdarúgó-bajnokság első osztályában. A csapat a Sóstói úti Stadionban játssza hazai mérkőzéseit. A klub hivatalos színe a piros és a kék, de tradicionális okok miatt gyakran megjelenik a fehér is. Mátyus János irányításával a Szpari hiába végzett a 12. helyen az első osztályban a 2014-15-ös szezonban, ugyanis az MLSZ a klub licencproblémái miatt az NB III-ba száműzte az együttest. A harmadosztály megnyerése után jelenleg az NB I-be való feljutásért harcolnak a másodosztályban, melynek négyszeres bajnokai. Története Kezdetek és az aranykorszak A gárda 1928-ban alakult meg. Nyíregyházán a kezdetektől fogva több futballcsapat létezett. 1959-ben a Spartacus és az Építők fúziójaként alakult újjá az egyesület, Nyíregyházi Spartacus néven. A hatvanas évek elején a Szpari megnyerte a bajnokságot, és feljutott az NB II-be, ami ma a harmadosztályt jelenti. Néhány év múlva NB I/B-ben szerepelt a gárda, a mai másodosztályban. A teljesség igénye nélkül nézzük, kik szerepeltek a hatvanas években a Szpari színeiben: Bakos védett, később Pilcsuk lett a hálóőr, Kovacsics, Páll Cini, Papp Szuszka, Szokol, Kaskötő, Ignéczi, Nagy, Harcsa, Groholy, Csemiczky. Őket nyugodtan nevezhetjük a hatvanas évek aranycsapatának. Sajnos, a gárda 1968-ban kiesett az NB I/B-ből. 1973-ban a Spartacus egyesült a Nyíregyházi Petőfivel, 1977-ben pedig a Nyíregyházi Spartacus Petőfi és az NYVSC egyesüléséből létrejött a Nyíregyházi Vasutas Spartacus SC. Az újabb aranyfejezet a város fociéletében a nyolcvanas évektől kezdődött el. Temesvári Miklóst nevezték ki edzőnek. Először az élvonalban Az 1979/80-as bajnokságtól mindenki azt várta, hogy a nyíregyházi labdarúgás történetében először feljut az első osztályba. Ez be is jött, mert a Szpari 10 pontos előnnyel nyerte a bajnokságot. Nem árt újra felidézni a pályára lépő hazai csapatot: Buús, Szekrényes, Gáspár, Szűcs, Cséke, Kozma, Moldván, Czeczeli, Polyák, Turtóczki, Kiss M. Az első NB I-es meccsen a Szpari a DVTK-t fogadta. Kozma József az 50. percben szerezte a sporttörténelmi gólt, majd Cséke György bombájával a hazaiak nyertek 2–0-ra. Ekkor 20 ezer szurkoló látogatott ki a stadionba, ennél 5 ezerrel voltak többen, amikor a Fradi vendégszerepelt nálunk. A bravúr ugyan nem sikerült, hiszen a zöldek nyertek, de keservesen. Az őszt az NYVSSC az ötödik helyen zárta. Ekkor már a Szolnokról igazolt és ott eltiltás alatt lévő Szendrei védte a kapunkat. Ő egy külön fejezet lett a nyíregyházi labdarúgás életében, hiszen Csámpi nagyszerűen védett, később az Újpesti Dózsa hatalmi szóval, külön helikopterrel vitte el. Később Spanyolországban védett. A bajnokságban a Szpari az Újpesti Dózsát és a Vasast idegenben győzte le, s végül az előkelő 7. helyen végzett, úgy, hogy vendéglátóként csak a Fraditól kapott ki. Az ünneplés sokáig és hosszan tartott, s eközben nemcsak Szendreit, hanem Temesvárit is elvitte az Újpesti Dózsa. A következő első osztályú idényben Papp (Cila) László ült a csapat kispadján, s a gárda 28 ponttal a 15. helyen végzett. Osztályozót kellett játszani. Nagykanizsát idehaza 3–1-re legyőzte a Szpari, idegenben pedig 4–1-re, így az NYVSSC maradt az első osztályban. Akkorra már megmentőként Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa volt edzője ült a kispadon, s dirigálta azt a csapatot, amely érdekességként Líbiában a válogatottal kétszer is megmérkőzött. Egy győzelem és egy döntetlen volt a vendégek mérlege, Tripoliban a három nyírségi találatot a gólvágó Kiss Miklós, a ballábas bombázó Czeczeli, valamint Babus lőtte. A harmadik első osztályú idényben újabb edzőváltás következett, dr. Magyar Györgyöt nevezték ki trénernek, aki a 10. helyre vezette a csapatot. Következett az a szezon, amelyről még manapság is nagyon sokat beszélnek, az 1983-84-es bajnokság. Ebben a szezonban mindössze egy meccsre Eszenyi Dénes vezette a csapatot, majd Kovács Imréé volt az irányítás. A záró fordulóban több meglepő eredmény született, amit végül az MLSZ megsemmisített. Az MLSZ döntése alapján a Honvéd megmaradt bajnoknak, viszont a Volán, a Nyíregyháza és a DVTK kiesett az NB II-be. A másodosztályban A másodosztály 4 pontos pontlevonással Dalnoki Jenő vezetésével kezdte a gárda, majd érkezett Ubrankovics Mihály vezetőedzőnek, egy évre rá már Tóth János ült a kispadon, őt Buús György követte. A csapat többnyire az 5-11. hely valamelyikén tanyázott. Sándor Istvánnal, az Ukrajnából érkezett trénerrel a csapat az 1991-92-es szezonban a dobogó második fokán állt és osztályozót játszhatott a Haladás VSE-vel. Akkorra már a Hajdúnánás elleni hazai 2:1-e vereség után azonnali hatállyal menesztették Sándort, s az osztályozón már Kovács János ült a kispadon. A Nyíregyháza az első meccsen Csehi Tibor góljával nyert, a visszavágón győzött a Haladás. A tizenegyeseket Csehi T., Kertész, Erdei, Csehi I. és Malisenkó berúgta, a Haladásból viszont Schaffer hibázott, így újra NB I-es lett a gárda. 15 év után az élvonalban Az akkori keret: Andrejev, Bíró Sz. – Burchel, Barna, Barczi, Cselószki, a három Csehi (Tibor, István és Zoltán), Derkács, Drobni, Erdei, Ivanics, Kertész, Kovács I., Kákóczki, Kaskinszki, Molnár, Malisenkó, Marhel, Nagy N., Pacaj, Papp, Sedecaru, Szatke, Szkunc, Tóth Gy., Tóth Z., Vasi. Érdekesség, hogy Kovácsot a 15. forduló után Burcsa Győző követte, de a csapat így is a 15. helyen végzett, s kiesett. Másodosztály, edzőkeringéssel A következő évadban Burcsa töltött el fél szezont, őt a záró 15 fordulóban Buús György váltotta fel. A csapat 8. lett, a következő idényben már Tóth Jánossal a 6. helyen kötött ki. Az edzőkeringő nem állt le, hiszen 1996 tavaszán már ismét Kovács János a vezetőedző. Aranykortól a kiesésig A második aranykorra, vagyis az első osztályú szakaszra 1998-ig kellett várni. Talán a sors akarta így, vagy a véletlen műve, de pont a minőségi nyíregyházi labdarúgás 70. évfordulóján jutott a Nyíregyházi FC ismét az NB I-be. Kulimár János klubelnök Bozai Gyulát nevezte ki trénernek. Tíz napig tartott (!) a Bozai-korszak, ideiglenesen még beszállt Kovács János, a végső kinevezést viszont Őze Tibor kapta. Idehozták Kirchmayert, majd a feljutás után Baranyit, Novákot, Gradinariut, Celeszkit, Nagyot és Szabót, megalakítottak egy szponzori kört, amely jelentős összeggel támogatta a csapatot. Kulimár lemondott, helyére Kosztik József, a stadion volt igazgatója került. A pénztelenség miatt többször is sztrájkhangulat volt az öltözőben, végül Kosztik lemondott, Kárpátfalvi László ügyvezető igazgatóként, Zákány László klubelnökként debütált. Közben az 1998-99-es bajnokságot a 13. helyen zárta a csapat, amely legtöbbször az alábbi összeállításban szerepelt: Celeszki – Ács, Szatke, Nagy S., Kiss Gy. – Kondora, Szabó, Kirchmayer, Karkusz – Baranyi, Novák. A házi góllövőlistát Kirchmayer nyerte 9 góllal. A következő szezonban még jobban szerepelt a gárda, hiszen a 9. helyen végzett. A csapatba beépült Túróczi, Kondora, Dican és Csernijenko. Utóbbi lett a házi gólkirály. A 2000-es év őszi alapszakaszában a Szpari három győzelmet és 11 vereséget szenvedett. Időközben a klubvezetés már megegyezett Garamvölgyi Lajossal, de mégis Őze maradt a kispadon, aki bízott a bentmaradásban, de hiába, a kiesés elkerülhetetlen volt. Cél a visszajutás 2000. november 6-án a nyíregyházi közgyűlés Dajka Lászlót bízta meg a Nyírség-Spartacus Labdarúgó Kft. Irányításával, aki végül is Garamvölgyivel kötött szerződést. A csapat a bajnoki szezon zárásakor az NB I/B-ben a harmadik helyet érte el. Nyáron újabb váltás következett, ismét visszahozták az egykori sikeredzőt, Sándor Istvánt, aki mindössze egy fél szezont töltött el Nyíregyházán. Egy meccsre még "beugrott" Kis Károly, akivel a gárda a 7. helyen végzett. A 2002/2003-as szezonban egyértelműen a feljutás volt a cél, ami nem sikerült. Kiss Károlyt a záró fordulók előtt, amikor már csak matematikailag volt esély a feljutásra, Buús György váltotta a kispadon. A szezon során Nyíregyháza másik labdarúgócsapata, a Kertvárosi FC kiharcolta a feljutást a harmadosztályból a másodosztályba. Hogy ne legyen két másodosztályú csapat egy városban, az önkormányzat hivatalosan felszámolta a Nyírség-Spartacus Labdarúgó Kft.-t, azonban a Kertváros jogutódjaként létrejött a Nyíregyháza Spartacus FC, piros-kék színekkel, a Városi Stadionbeli székhellyel. Így gyakorlatilag a Szpari maradt meg, új tulajdonosi háttérrel. A hagyományok ápolását fejezte ki a Szpari Lovagrend létrehozása. A játékoskeretben egyaránt voltak egykori kertvárosiak, régi Spartacus-játékosok, valamint újonnan igazoltak. Az élvonalban A következő feljutásig 4 évet kellett várni, 2004-ben ötödikként, adminisztratív úton került az NB I-be. A csapat edzője Herédi Attila volt, de mellette Várhidi Péter későbbi szövetségi kapitány volt a menedzser. A 2004/2005-ös bajnokságban ősszel rosszul szerepelt a Szpari, félévkor nagytakarítást tartottak a klubnál. 14 labdarúgó távozott télen, s helyükre 10 új focistát szerződtettek a Sóstói útra. Edzőt is váltott a klub, a korábbi újpesti tréner Szabó András váltotta Herédit, akinek segítője Détári Lajos és a korábbi edző, Kovács lett, míg kapusedzőnek Buús Györgyöt nevezték ki, aki korábban a másodosztályban szintén vezette már a csapatot. A jónevű stáb és a sok új játékos sem volt elég arra, hogy bennmaradjanak. A következő szezont az NB II-ben töltötte a gárda ez egykori játékos Madalina György vezetésével, majd 2006-ban érkezett Gálhidi György. A csapat kerete igen erős lett, messze kimagaslott a keleti csoportból. Az MLSZ döntés nyomán azonban egy óriási riválist kapott, a másodosztályba sorolt, válogatottak sorát felvonultató Ferencvárosnak is innen kellett volna feljutnia. A csapat óriási bravúrt végrehajtva, megelőzte nagy múltú riválisát, s megnyerte a bajnokságot. Ezután azonban váratlan dolgok történtek. A sikeredzőt kirúgták, helyére Tajti Józsefet nevezték ki. A klubnál az új tulajdonos, Révész Attila lett a menedzser. Gálhidi eltávolítása a sajtóban és a szurkolók körében is közfelháborodást okozott. A 2007/2008-as szezonnak a biztos bennmaradás reményében vágtak neki, és ez sikerült is: 40 pontot szerezve 10. helyen végzett a csapat, a kieső Tatabányát 30 ponttal megelőzve. A távlati célok között szerepel egy NB I-es bajnokesélyes csapat kialakítása, amely felé az első lépés az Dinamo Kijiv csapatával kötött együttműködési szerződés. Kizárás, visszakapaszkodás Miután a Szparit a 2014-15-ös szezon végén licenc hiányában az NB III-ba száműzték, Mátyus János vezetésével egy év után visszajutottak az NB II-be, a Keleti csoport bajnokaként. Ettől a szezontól állandó tagja az NB2-nek, ugyanis nem sikerült feljutniuk annak ellenére, hogy több híres vezetőedző is megfordult a klubnál. Névváltozások 1928 – 1944 Nyíregyházi Vasutas Sport Club (NYVSC) 1945 – 1946 Nyíregyházi MÁV Egyetértés 1946 – 1948 Nyíregyházi MÁV SE 1948 – 1949 Nyíregyházi VSE 1950 – 1954 Nyíregyházi Lokomotív 1955 – 1956 Nyíregyházi Törekvés 1957 – 1977 Nyíregyházi Vasutas Sport Club (NYVSC) 1977 – 1990 Nyíregyházi Vasutas Spartacus SC (NYVSSC) 1990 – 1992 Nyíregyházi Vasutas Sport Club (NYVSC) 1992 – 1998 Nyíregyházi FC (NYFC) 1998 – 2003 Nyírség-Spartacus FC (NYSL – a Nyírség-Spartacus Labdarúgó Kft. rövidítése) 2003 – jelenleg Nyíregyháza Spartacus FC (NYSFC) Fúziók 1977 Nyíregyházi Spartacus Petőfi SC és a Nyíregyházi Vasutas SC egyesült Nyíregyházi Vasutas Spartacus SC néven. 2003 A Nyírség-Spartacus Labdarúgó Kft. felszámolása után a Kertvárosi FC jogutódaként létrejött a Nyíregyháza Spartacus FC. Sikerek legjobb élvonalbeli helyezés: 7. ( 1980-81 ) legjobb kupaszereplés: negyeddöntő, 3-szor ( 1980-81, 1998-99, 2013–14 ) másodosztályú bajnok: 4-szer ( 1979–80 NB II Keleti csoport, 1997–98 NB I/B, 2006–2007 NB II Keleti csoport, 2013–14 ) harmadosztályú bajnok: 1-szer ( 2015-16 NB III Keleti csoport ) megyei bajnok: 3-szor (1951, 1957-58, 1976-77) kerületi bajnok: 1-szer ( 1945 Debreceni kerület I. osztály Szabolcsi csoport ) NB I. Eredmények A Nyíregyháza Spartacus FC összes eddigi eredménye a Magyar labdarúgó első osztályában. M: Mérkőzések száma, Gy: Győzelmek száma, D: Döntetlenek száma, V: Vereségek száma, Rg: Rúgott gólok száma, Kg: Kapott gólok száma, Gk: Gólkülönbség, P: Pontok száma. * Az MLSZ a bajnoki rendszer menet közbeni átalakításáról döntött, két nyolcas csoportba osztotta a csapatokat, a két-két utolsó helyezett kiesett. Jelenlegi keret 2018. augusztus 2-án frissítve Híres játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Stadion A Nyíregyháza Spartacus FC stadionja a Nyíregyháza Városi Stadion. Szezonok A Nyíregyháza Spartacus FC 2016-2017-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2015-2016-os szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2014-2015-ös szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2013-2014-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2012-2013-as szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2011-2012-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2010-2011-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2009–2010-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2008–2009-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2007–2008-as szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2006-2007-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2005-2006-os szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2004–2005-ös szezonja Szurkolók A Nyíregyháza Spartacusnak eddig 3 szurkolói csoportja volt. Ebből a háromból jelenleg mindegyik működik. Mastiffs (1995–) Keleti Front (1992–) Elit (2007–) Barcelona metróállomásainak listája Ez a lista a Barcelonai metró állomásait sorolja fel vonalankénti bontásban. Állomások vonalanként 1-es metróvonal Hospital de Bellvitge - Fondo Hospital de Bellvitge Bellvitge Avinguda Carrilet ( L8 ) Rambla Just Oliveras Can Serra Florida Torrassa Santa Eulàlia Mercat Nou Plaça de Sants (L5) Hostafrancs Espanya ( L3 , L8 ) Rocafort Urgell Universitat ( L2 ) Catalunya ( L3 , L6 , L7 ) Urquinaona (L4) Arc de Triomf Marina Glòries (T4) Clot ( L2 ) Navas Sagrera (L5) Fabra i Puig Sant Andreu Torras i Bages Trinitat Vella Baró de Viver Santa Coloma Fondo 2-es metróvonal Paral·lel - Badalona Pompeu Fabra Paral·lel ( L3 , Funicular de Montjuïc) Sant Antoni Universitat ( L1 ) Passeig de Gràcia ( L3 , L4) Tetuan Monumental Sagrada Família (L5) Encants Clot ( L1 ) Bac de Roda Sant Martí La Pau (L4) Verneda Artigues-Sant Adrià Sant Roc (T5) Gorg (L10) (T5) Pep Ventura Badalona Pompeu Fabra 3-as metróvonal Zona Universitària - Canyelles Zona Universitària (T1, T2, T3) Palau Reial (T1, T2, T3) Maria Cristina (T1, T2, T3) Les Corts Plaça del Centre Sants Estació (L5) Tarragona Espanya ( L1 , 8) Poble Sec Paral·lel ( L2 , Funicular) Drassanes Liceu Catalunya ( L1 , 6, 7) Passeig de Gràcia ( L2 , L4) Diagonal (L5; Provença : 6, 7) Fontana Lesseps Vallcarca Penitents Vall d’Hebron Montbau Mundet Valldaura Canyelles Roquetes Trinitat Nova (L4, L11) 4-es metróvonal Trinitat Nova - La Pau Trinitat Nova (L11) Via Júlia Llucmajor Maragall (L5) Guinardó – Hospital de Sant Pau Alfons X Joanic Verdaguer (L5) Girona Passeig de Gràcia ( L2 , L3 ) Urquinaona ( L1 ) Jaume I Barceloneta Ciutadella-Vila Olímpica Bogatell Llacuna Poblenou Selva de Mar El Maresme-Fòrum Besòs Mar Besòs La Pau ( L2 ) 5-ös metróvonal Cornellà Centre - Vall d'Hebron Cornellà Centre (T1, T2) Gavarra Sant Ildefons Can Boixeres Can Vidalet Pubilla Cases Ernest Lluch Collblanc Badal Plaça de Sants (2) Sants Estació (3) Entença Hospital Clínic Diagonal (3; Provença : 6, 7) Verdaguer (4) Sagrada Família (2) Sant Pau – Dos de Maig Camp de l'Arpa Sagrera (1) Congrés Maragall (4) Virrei Amat Vilapicina Horta El Carmel El Coll - La Teixonera Vall d’Hebron (3) 6-os metróvonal Pl. Catalunya - Sarrià Barcelona - Plaça Catalunya (1, 3, 7) Provença (7; Diagonal : 3, 5) Gràcia (7) Sant Gervasi Muntaner La Bonanova Les Tres Torres Sarrià (12) 7-es metróvonal Pl. Catalunya - Av. Tibidabo Barcelona - Plaça Catalunya ( L1 , L3 , L6 ) Provença ( L6 ; Diagonal : L3 , L5) Gràcia ( L6 ) Plaça Molina Pàdua El Putxet Avinguda Tibidabo (Tramvia blau) 8-as metróvonal Barcelona - Moli Nou Barcelona-Plaça Espanya ( L1 , L3 ) Magòria-La Campana Ildefons Cerdà Europa-Fira Gornal Sant Josep L'Hospitalet-Avinguda Carrilet ( L1 ) Almeda Cornellà-Riera Sant Boi Molí Nou-Ciutat Cooperativa 9-es metróvonal Can Zam - La Sagrera Can Zam Singuerlín Església Major Fondo Santa Rosa Can Peixauet Bon Pastor Onze de Setembre La Sagrera ( L1 , L5 és L10) 10-es metróvonal La Sagrera - Gorg La Sagrera ( L1 , L5 és L9) Onze de Setembre Bon Pastor Llefià La Salut Gorg ( L2 11-es metróvonal Trinitat Nova - Can Cuiàs Trinitat Nova (L4) Casa de l'Aigua Torre Baró-Vallbona ( RENFE R7) Ciutat Meridiana Can Cuiàs 12-es metróvonal Sarrià - Reina Elisenda Sarrià (6) Reina Elisenda Funicular de Montjuïc A siklóvasút része a barcelonai közlekedési tarifa-rendszernek Paral·lel (2, 3) Parc de Montjuïc Martinovići (Župa dubrovačka) Martinovići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 7, közúton 11 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északnyugatra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Grbavac és Makoše között fekszik. Története A falu pontos keletkezése nem ismert, de a 13. században már bizonyosan lakott volt. Ekkor épült középkori temploma, melynek helyén a mai plébániatemplom áll. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. Határában egy középkori őrtorony maradványai is megtalálhatók. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 210, 1910-ben 209 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 126 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1888 -ban épült egy kisebb 13. századi templom alapjain. A templom előtt álló harangtornyot 1970-ben építették. 1979-ben a földrengésben megrongálódott, mely után a nemzetközi karitász segítségével újították fel. 1991-ben a délszláv háború során gránáttalálat érte, emiatt fél évig tető és bejárati ajtó nélkül állt. Ivan Dulčić és Marijan Premerl üvegablakai csodával határos módon megmaradtak. Helyreállítása 2008-ban fejeződött be. A templom mellett található a falu temetője. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma. Középkori őrtorony. Cerro Gordo megye Cerro Gordo megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 43 575 fő (2013. július 1.). Cerro Gordo megye Worth megye és Franklin megye községekkel határos. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vöröshomokkő A vöröshomokkő kifejezést olyan homokkövekre alkalmazzák, amelyek mállásból származó, hematit-eredetű vas-oxidtól vöröses-barnás színűek. A mállástermékek vasban gazdag hegységek fizikai aprózódásával váltak homok-szemcseméretűvé és szállítódtak a széllel. Ezek szárazföldi eredetű, éghajlatjelző üledékek, ezért a geológia szempontjából igen fontosak. Megjelenése szélsőségesen kontinentális éghajlatra, sőt egyenesen sivatagra utal. Ennek ellenére minden változatukban vannak folyóvízi és tavi keletkezésre utaló nyomok is. Három fontosabb vöröshomokkő képződés ismert: jotni vöröshomokkő; vagy „legrégebbi vöröshomokkő” a középső proterozoikumból Skandináviában . régi vöröshomokkő („old red sandstone”); devon és szilur korú üledékes összlet új vöröshomokkő („new red sandstone”); perm korú homokkő. A régi-, de főleg az új vöröshomokkő az egész Föld szárazföldi üledékeiben megjelenő képződmény. Az utóbbi a Pangea kialakulásának következménye. Brent Ward Jett Brent Ward Jett (Pontiac, Michigan, 1958. október 5. –) amerikai űrhajós. Életpálya 1981-ben a Haditengerészeti Akadémián (USAF Academy) repülőmérnöki oklevelet szerzett. 1983-ban kapott repülőgép vezetői jogosítványt. Szolgálati repülőgépe az F–14 Tomcat volt. Az USS Saratoga (CV-60) fedélzetén szolgált a Földközi-tengeren és az Indiai-óceánon. A Fighter Weapons Schoolban (TOPGUN) kiképzésben részesült. 1986-ban tesztpilóta kiképzésben részesült. Repülte és tesztelte az F–14A/B/D, a T–45A valamint az A–7E repülőgépek változatait. 1989-ben az USA Haditengerészeti Posztgraduális Iskolában megerősítette mérnöki oklevelét. 1991-től újra az USS Saratoga fedélzetén szolgált egy F–14B géppel. Több mint 4000 órát töltött a levegőben, több mint 30 különböző repülőgépen repült és tesztelt. Több mint 450 leszállást hajtott végre repülőgép-hordozó fedélzetén. 1992. március 31-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. 1997 júniusától 1998 februárjáig a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban a NASA műveleti igazgatója. Négy űrszolgálata alatt összesen 41 napot, 18 órát és 1 percet (1170 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2007 novemberében fejezte be, a Flight Crew Operations igazgatója. Űrrepülések STS–72 , az Endeavour űrrepülőgép 10. repülésének pilótája. 10 hónappal korábban Japánból indult Space Flyer Unit (SFU) csillagvizsgáló űreszközt, valamint az OAST–Flyer platformot a robotkarral visszanyerték és visszaszállították a Földre . Első űrszolgálata alatt összesen 8 napot, 22 órát és 01 percet (214 óra) töltött a világűrben. 6 000 000 kilométert ( 3 700 000 mérföldet) repült, 142 kerülte meg a Földet. STS–81 , az Atlantis űrrepülőgép 18. repülésének pilótája. A Mir űrállomással dokkoltak, több mint 3 tonna teheráru és csere legénység szállítása, illetve szemét visszahozása történt. SpaceHab mikrogravitációs laboratóriumban kereskedelmi jellegű kísérleteket, kutatásokat és gyártásokat végeztek. Negyedik űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 4 órát és 56 percet (245 óra) töltött a világűrben. 6 100 000 kilométert ( 3 800 000 mérföldet) repült, 160 kerülte meg a Földet. STS–97 , az Endeavour űrrepülőgép 15. repülésének parancsnoka. A Nemzetközi Űrállomásra (ISS) repült, telepítették az első napelemet. Utánpótlás ellátást vittek, visszafelé leszállították a becsomagolt szemetet . Elvégezték a meghatározott kutatási, kísérleti, anyag előállítási feladatokat. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 19 órát és 58 percet (260 óra) töltött a világűrben. Három űrséta (kutatás, szerelés) alatt összesen 19 óra 20 percet töltött a világűrben. 7 203 000 kilométert ( 4 476 000 mérföldet) repült, 170 kerülte meg a Földet. STS–115 , az Atlantis űrrepülőgép 27. repülésének parancsnoka. Alapellátáson kívül (életfeltételek, csereeszközök, berendezések) a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséhez szállította a P3 és P4 rácselemet, valamint a 4A és 2A napelemtáblákat. Második szolgálatán összesen 11 napot, 19 órát és 6 percet (283 óra) töltött a világűrben. 7 840 000 kilométert ( 4 870 000 mérföldet) repült, 187 kerülte meg a Földet. Karacsáj-balkár ábécé A karacsáj-balkár ábécé a karacsáj és balkár nyelv írására használatos. 1936-ig nem volt írásbelisége a nyelvnek, akkor alakították ki a cirill írás egy változatát, melyet több kisebb módosítással napjainkban is használnak. Egyre nagyobb igény van a latin betűs írásra való áttérésre, ezzel is közeledvén a többi latin írású török nyelvhez. Az ábécé és átírásai Megjegyzések ISO 9:1995, International Organization for Standardization, 1995 Kohanimeandmebaas, 2003-04-20 America Library Association & Library of Congress, Washington, 1997 Allworth, Edward: Nationalities of the Soviet East. Publications and Writing Systems. New York, 1971 Nem hivatalos, de egyre több helyen használt latin betűs ábécé Az 1924 és 1940 között használt latin ábécé betűi Általában a, ritkán, néhány szóban ä, például Амир – Ämir Csak idegen eredetű szavakban fordul elő. Csak a Karacsáj-Cserkeszföldön használt verzióban betűkapcsolatként dj: Ходжа – Hodja; összetett betűként c: джангылыкълары – cañılıqları Szó elején, magánhangzó, й, ъ, ь után je, máskor e Szó elején ye, máskor e Idegen eredetű, főként orosz szavakban ë, saját szavakban ö Idegen eredetű, főként orosz szavakban yo, saját szavakban ö A Kabard és Balkárföldi verzióban ө, a Karacsáj-Cserkeszföldi verzióban œ, orosz eredetű szavakban jo A Kabard és Balkárföldi verzióban c, Karacsáj-Cserkeszföldi verzióban j A Kabard és Balkárföldi verzióban нг, Karacsáj-Cserkeszföldi verzióban нъ Az ábécé verziójától függő átírás A Kabard és Balkárföldi verzióban у́, Karacsáj-Cserkeszföldi verzióban ў Orosz eredetű szavakban x, saját szavakban h Гъ, къ, нъ kivételével csak idegen eredetű szavakban fordul elő. Szó elején e, máskor è Általában e, ritkán, néhány szóban ä, például эмир – ämir Orosz eredetű szavakban, valamint а, о, у, ы után ju, máskor ü Orosz eredetű szavakban yu, saját szavakban ü Orosz eredetű szavakban ju, saját szavakban y Orosz eredetű szavakban ya, saját szavakban ä Latin ábécé Jelenleg hivatalosan nem, de nem hivatalosan egyre terjed a latin írás használata a karacsáj-balkár nyelv írására. Ennek betűrendje a következő: Nagy-Németh Borbála Nagy-Németh Borbála (1975. augusztus 10. –) magyar színművésznő. Élete A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1997-ben. Játszott a Thália Színházban, a Vígszínházban, a Soproni Petőfi Színházban, 1997 és 2002 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. A FEM3 és a TV2 csatornahangja. 2015 augusztusában kisfia született, aki az Ábel nevet kapta. Színházi szerepeiből A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 33. William Shakespeare : A velencei kalmár....Portia - Budapesti Kamaraszínház - Tivoli Friedrich Dürrenmatt : Az öreg hölgy látogatása....Loby lánya - Budapesti Kamaraszínház - Tivoli Virginia Woolf : Orlando....Rosina Pepita - Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió Szakonyi Károly : Életem, Zsóka!....Éva - Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió Görgey Gábor : Örömállam....Gigi - Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió Arthur Miller : Az ügynök halála....A nő - Budapesti Kamaraszínház - Tivoli Arthur Miller: Lefelé a hegyről....Bessie - Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió Jean Anouilh : A csábítás művészete....Marguerite - Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió Henrik Ibsen : Kísértetek....Regine - Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió Bródy Sándor : Szerető....Eőz Anna - Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió Thuróczy Katalin : Finálé - Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió Ödön von Horváth : A végítélet napja....Leni - Soproni Petőfi Színház Tennessee Williams : A vágy villamosa....Stella - Soproni Petőfi Színház Molnár Ferenc : A hattyú....Alexandra - Soproni Petőfi Színház Jean Anouilh: Becket avagy Isten becsülete....Gwendoline - Soproni Petőfi Színház Márai Sándor : Kaland....Anna - Soproni Petőfi Színház Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara....Heavenly - Soproni Petőfi Színház Ray Cooney : Páratlan páros....Barbara Smith - Soproni Petőfi Színház Gyurkovics Tibor : Nagyvizit....Klári - Soproni Petőfi Színház Tamási Áron : Vitéz lélek....Rozáli - Soproni Petőfi Színház Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn....Mae - Soproni Petőfi Színház Sorozatbeli szinkronszerepek Lego Ninjago: A Spinjitzu mesterei : P.I.X.A.L. (3. évad) Az élet csajos oldala : Max Black - Kat Dennings Észak és Dél : Madeline Fabray LaMotte - Lesley-Ann Down Frasier, a dumagép: Daphne Moon/Crane – Jane Leeves (első hang) Beverly Hills 90210 : Valerie Malone – Tiffani Amber Thiessen Sunset Beach : Gabriella 'Gabi' Martinez-Torres – Priscilla Garita Central Park West: Nikki Sheridan - Michael Michele Sweet Valley: Patty Gilbert – Amarilis A farm, ahol élünk : Sarah Carter - Pamela Roylance Kedves nővérek : Michaela – Mareike Fell Amíg még élünk: Milly Nassim – Amita Dhiri Trükkös halál : Mira Sanchez – Jacqueline Torres Nancy Drew: George Fayne – Joy Tanner Űrháború-2063: Lt. Vanessa Damphousse - Lanei Chapman Baywatch – Forró éjszakák: Destiny Desimone – Lisa Stahl Vágyak földje: Constance – Cristiana Reali McLeod lányai : Jodi Fountain McLeod – Rachel Carpani Tiltott szerelem : Eugenia Sánchez de Landaeta - Carolina Tejera Betty a csúnya lány: Beatriz Aurora 'Betty' Pinzón Solano - Ana María Orozco Papás-mamás: Dana – Kimberly Williams V.I.P. – Több, mint testőr : Kay Simmons – Leah Lail Dawson és a haverok : Jennifer 'Jen' Lindley – Michelle Williams Barkácsbolt: Anne – Susan Earl Azúrkék óceán: Jeanne - Natacha Amal Gyilkos számok : Amita Ramanujan - Navi Rawat (első hang) Andromeda : Andromeda Ascendant - Lexa Doig (mtv szinkronverzió) Hősök : Eden McCain - Nora Zehetner 4400 : Diana Skouris - Jacqueline McKenzie Címlapsztori (Ugly Betty): Hilda Suarez - Ana Ortiz A színfalak mögött : Jordan McDeere - Amanda Peet Egy lépés előre : Silvia Jáuregui - Mónica Cruz Dexter : Debra Morgan - Jennifer Carpenter Agykontroll: Dr. Adrianne Holland - Indira Varma A harc törvénye: Amy Dylan - Gretchen Egolf Róma : Niobe - Indira Varma Rosalinda : Luz María - Luz María Zetina Az igazság harcosai: Sonya Quintano - Marisol Nichols Vámpír akták: Coreen Fennel - Gina Holden 24 : Audrey Raines - Kim Raver Kilenc túsz: Kathryn Hale - Kim Raver Így jártam anyátokkal : Robin Scherbatsky - Cobie Smulders NCIS: Los Angeles : Kensi Blye - Daniela Ruah Rúzs és New York : Wendy Healy - Brooke Shields Gossip Girl – A pletykafészek : Georgina Sparks - Michelle Trachtenberg Marimar : Natalia Montenegro - Amairani Canterbury-esetek : Molly McConnell - Trieste Kelly Dunn A kiválasztott – Az amerikai látnok : Marissa Clark - Shanesia Davis-Williams A betolakodó - Anabella Roldán Limantur - Dominika Paleta Sherlock - Sally Donovan őrmester (Vinette Robinson) Vámpírnaplók - Elena Gilbert / Katherine Pierce / Katerina Petrova - Nina Dobrev Ezel - Eyşan Atay - Cansu Dere X-Men : Ororo (Ciklon) Jim szerint a világ : Dana - Kimberley Williams Paisley A nagy svindli : Diana Berrigan - Marsha Thomason Ecomoda: Beatriz Aurora 'Betty' Pinzon de Mendoza - Ana María Orozco Szeretni beindulásig: Lucía Prieto - Carla Peterson Családban marad: Silvia Estrada Rossi - Dad Dager Filmek, sorozatok Üvegtigris 2. (2006) .... hivatali ügyintéző II. 1952-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1952-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság a huszonegyedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. A csapatok területi (budapesti és megyei) bajnokságokban játszottak, a győztesek (Budapestről és egyes megyékből több helyezett is) az országos középdöntőben, majd az országos döntőben küzdöttek tovább a végső helyezésekért. Budapesten tizenkét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Az országos fordulókban már csak egy kör volt. Azonos pontszám esetén a döntőkben az egymás elleni eredmény, egyébként az ifjúsági- és tartalékegyüttesek helyezése döntött. Országos döntő * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Országos középdöntő Budapest: Diósgyőri Vasas 6, Veszprémi Haladás 4, Kaposvári Lokomotív 2, Szekszárdi Építők 0 pont Sopron: Bp. Haladás 6, Szombathelyi Lokomotív 4, Zalaegerszegi Bástya 2, Nagykállói Kinizsi 0 pont Diósgyőr: Bp. Petőfi VTSK 6, Békési Traktor 2, Pécsi Haladás 2, Debreceni Haladás 2 pont Szeged: Bp. Honvéd 6, Székesfehérvári Építők 4, Szolnoki Lokomotív 2, Egri Útfenntartó 0 pont Szolnok: Vasas MÁVAG 6, Soproni Haladás 4, Kecskeméti Kinizsi 2, Salgótarjáni Vasas 0 pont Pécs: Szegedi Honvéd 6, VL Kistext 4, Csepel Autó 2, Komáromi Lokomotív 0 pont Budapesti csoport * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Forrás Népsport 1952.11.30. (döntő) 1952.11.18. (középdöntő) 1952.11.08. (Bp) Berchidda Berchidda település Olaszországban, Szardínia régióban, Olbia-Tempio megyében. Lakosainak száma 2772 fő (2017. január 1.). Berchidda Alà dei Sardi, Monti, Oschiri, Tempio Pausania és Calangianus községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Krími Autonóm Köztársaság A Krími Autonóm Köztársaság (ukránul: Автономна Республіка Крим [Avtonomna Reszpublika Krim], krími tatárul: Qırım Muhtar Cumhuriyeti, oroszul: Автономная Республика Крым [Avtonomnaja Reszpublika Krim]) közigazgatási egység Ukrajna déli részén, a Krím félszigeten. Székhelye Szimferopol. Területe 26 ezer km², lakossága 1,9 millió fő. A félszigeten 1921-ben alakult meg a Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (Крымская АССР, Krimszkaja ASZSZR), mely az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársasághoz tartozott. 1946-ban megszüntették autonómiáját és Krími területté (Крымская область, Krimszkaja oblaszty) alakult, majd 1954-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolták. 1991-től autonóm köztársaság Ukrajnában. Földrajza A Krími Autonóm Köztársaság a Krím félszigeten található, partjait nyugaton és délen a Fekete-tenger, keleten az Azovi-tenger mossa. Északon a Perekopi-földszorossal kapcsolódik a szárazföldhöz, ahol a Herszoni területtel határos. Domborzatformáira a síkság és a hegyvidék jellemző. A félsziget déli részén található a Krími-hegység, tőle szakra az Észak-krími-alföld helyezkedik el. Népesség A 2001-es népszámlálási adatok alapján a Krími Autonóm Köztársaság területén 125 nép és nemzetiség élt. A lakosság 58%-a orosz, 24%-a ukrán és 12%-a krími tatár. Államszervezet Államformája elnöki autonóm köztársaság, élén az elnök áll. A kormányt a parlament választja 4 évre. Hivatalos nyelv az ukrán és az orosz. Története A Krím félsziget ókori neve görögül Ταυρις, Ταυριδα, Taurisz, Taurida, latinul Chersonesus Taurica volt. Már az i. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont (ma: Kercs) és Theodosziát (középkorban: Kaffa, ma: Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát és Boszporosz néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította Mithridatész, akinek legyőzetésével a római birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta, 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Későbben a félsziget felváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került. A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak Kánság alkotó részévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mohamed ezt török fennhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a Krím félszigetet, és az Oszmán Birodalom az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében a Krím függetlenségébe beleegyezni kényszerült. De a félsziget a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girej, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A Krím félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Patyomkin az általa alapított falvakat. 1854–55-ben a Krím volt a színhelye a krími háborúnak. Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget autonóm szovjet szocialista köztársaság (ASZSZK) lett az Oroszországi SZSZSZK részeként. 1941-ben a németek elfoglalták. 1944. május 18-án vonult be a szovjet hadsereg és foglalta vissza a félszigetet. 1945. február 4–11. között a Krím félszigeten, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást. A Krímet 1946-ban megfosztották autonómiájától, átszervezték Krími területté, majd 1954-ben átcsatolták az Ukrán SZSZK-hoz. Csak Ukrajna függetlenné válása után, 1991-ben lett (ismét) autonóm köztársaság. 2014-ben Kijevben megbuktatták az oroszbarát Viktor Janukovicsot, ám az ukrajnai orosz kisebbség máig nem ismeri el az új vezetést. A kijevi megmozdulásokat követően a keleti területeken és a Krímben folytatódott a krízis, és előbb Szevasztopol, majd a szimferopoli parlament (március 11.) nyilvánította ki elszakadási szándékát Ukrajnától. Az új államot Krími Köztársaságnak neveznék. Öt nappal a függetlenség kikiáltása után népszavazást tartottak a területen, amelyen a leadott voksok 93%-a az Ukrajnától való elszakadás mellett állt ki. A Krím vezetői azonban nem önálló állam létrehozását tervezik, hanem az Oroszországhoz való csatlakozást. A nyugat-európai államok és az Egyesült Államok korábban már jelezte, hogy a népszavazás végeredményétől függetlenül a népszavazást illegitimnek minősíti, és annak eredményét nem ismeri el. Március 18-án bejelentették a Krím egyesülését Oroszországgal, amit továbbra sem ismernek el. A helyzet egészen elmérgesedni látszik, kisebb összecsapásokra került sor és halálos áldozatokról érkeztek jelentések. Gazdaság Búzát, kukoricát, árpát, burgonyát, cukorrépát termesztenek. Szarvasmarha- és baromfitenyésztés. Jelentős helyet foglal el a halászat, hajógyártás, élelmiszeripar, vegyipar, gépgyártás. A gazdaságban fontos szerepet játszik a turizmus. Látnivalók Voroncov-palota (Alupka) Kherszonészosz (krími polisz) , „Ukrajna Hét Csodája” közül az egyik. Livágyijai palota Mithridát-hegy, Kercs mellett Fecskefészek palota, Jalta mellett Márványbarlang, a Csatir-Dag-hegyen Bahcsiszeráj Becilla de Valderaduey Becilla de Valderaduey település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 230 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Berchtesgadener Land járás Berchtesgadener Land járás egy járás Bajorországban. Berchtesgadener Land járás Traunstein, Zell am See-i, Sankt Johann im Pongau, Halleini, Salzburg-Umgebung és Salzburg járásokkal határos. Lakosainak száma 90 689 fő (1987. május 25.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kämpfelbach Kämpfelbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6292 fő (2014). Mogneville Mogneville település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 1550 fő (2015). Mogneville Liancourt, Monchy-Saint-Éloi, Angicourt, Cauffry és Verderonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tirgo Tirgo település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. Tirgo Baños de Rioja, Cuzcurrita de Río Tirón, Casalarreina, Zarratón és Castañares de Rioja községekkel határos. Lakosainak száma 194 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1-es főút (Magyarország) Az 1-es számú főútvonal Budapest XI. kerületéből indul ki és tart Hegyeshalomig az országhatárig, Tatabánya, Komárom és Győr városokat is érintve. Hossza: 177 km. Fekvése Az 1-es számú főút teljes egészében a Dunántúlon vezet végig. Az út érinti: Pest megyét, Fejér megyét, Komárom-Esztergom megyét és Győr-Moson-Sopron megyét. Fejér megye kivételével áthalad a megyék székhelyein. A Budai-hegység előterét adó zsámbéki medencében halad, majd a Dunántúli-középhegység déli vonulatán áttörve (a Vértes és a Gerecse között), eléri a Kisalföld területét, s ezen továbbhalad az ország határáig. Hegyeshalomnál éri el az osztrák határt. Története Az előzményekről lásd a Közúti közlekedés a középkorban című szócikkünket. Az államutak kiépítésének biztosítására 1855-ben külön intézkedéseket hoztak meg. Az államutak fenntartására a birodalmi költségvetésben irányoztak elő pénzösszegeket és azt az országos útalapba utalványozták be. A durva munkák, földmunkák s fuvarozások teljesítését a községek feladatává tették. Ezeket saját lakosaikkal vagy vállalkozókkal oldották meg, de a munkáért fiktív napszámbéreket állapítottak meg. A komolyabb munkák 1852-ben kezdődtek meg, miután az állami utakat felmérték és mérföldkövekkel láttak el. Ebben az évben volt a legnagyobb az államúti hálózat, ezután fogyni kezd. A hálózat csökkentésének az a téveszme volt az oka, hogy ahol vasút van, azzal párhuzamosan állami útnak nem szabad haladnia. 1873-ban Tisza Lajos közlekedési miniszter tervjavaslata alapján az állami vasúthálózatot fejleszteni kell, az állami úti hálózatból pedig kihagyásokat kell kieszközölni. Sürgős feladatként kezelték az elsőrendű vasútvonalak építését, amelyek csak évtizedek múlva vagy sohasem épültek ki. Legelsősorban jelezte - többek között - a Budapest-bécsi állami közútnak Újszőny (Komárom) - Mosoni (Mosonmagyaróvár) szakaszának megszüntetését, ami az állami úthálózatból tényleg ki is maradt. A 20. század elején Magyarországot is elérte a gépkocsik elterjedése, ami az utak kiépítésénél és karbantartásánál új szempontok érvényesítését követelte meg. Az úthálózaton addigra már jobbára makadámburkolat feküdt, aminek a legkisebb szélessége 2,70 m volt. A gépkocsi számára veszélyt jelentettek az útfelület egyenetlenségei. Ezeken a gépkocsi csak lassítással tudott az utasok vagy a rakomány veszélyeztetése nélkül áthaladni. Az 1920-as évek elején, az 1. világháború miatt az üzemben tartott gépkocsik száma csökkent (1913-ban 2876; 1921-ben 2734). A gépkocsiforgalom csak az ország gazdasági konszolidációja után kezdett újra fejlődni. Az utakat portalanítani kellett, az útburkolatot a nehezebb járművek miatt erősebbre és szélesebbre kellett kiépíteni. Az első feladat a legforgalmasabb sugárutaknak a gépkocsiforgalom számára alkalmassá tétele lett. Az évekig tartó munka alkotta meg az ország fő közlekedési közúthálózatának gerincét, és alapja volt az utak számozási rendszerének (70846/1934 számú KM rendelet), amely lényegét tekintve azóta is érvényes. Elsőként a Budapest–Bécs 1. számú főút épült ki, mely akkor még a Dorog–Komárom–Győr-Magyaróvár vonalon érte el Oroszvárnál az országhatárt. Ezen épült meg Tát és Nyergesújfalu között az az 1 km hosszú egyenes, vízszintes betonútszakasz, amely 1–1 km hosszú kifutóival együtt – elsőként a világon – alkalmas volt sebességi autóversenyek ( lebonyolítására (1927). A II. világháború befejezése után az útépítőkre új, igen sürgős feladatok hárultak. Mindenekelőtt az igen súlyos háborús károkat kellett elhárítani: az ideiglenes hidakhoz kellett hozzájáró utakról gondoskodni. Miután a pozsonyi hídfőt 1947. október 15-én Csehszlovákiához csatolták, módosult az 1-es főút nyomvonala is, Magyaróvár után Hegyeshalom felé. 1948–1950-ben sor került az országos érdekű utak állami kezelésbe vételére, ami lényegében a mai országos úthálózat kialakulásához vezetett. Ezután és részben már ezalatt is folytatódott a bekötőutak létesítésének programja. Ennek a programnak a végrehajtását és befejezését a kormányzat politikai jelszavakkal is alátámasztotta. Meghirdették, hogy minden településbe autóbuszjáratnak kell vezetnie. Közben sikerült visszatérni a fő közlekedési utak korszerűsítésének programjához is. Az egyszámjegyű főutak korszerűsítéséből addig kimaradt 2. sz. főúttal együtt sor kerülhetett számos két- és háromjegyű főúton a szükséges korszerűsítési munkákra, amit a hidak átépítésével összhangban végeztek el. Ez a program jelentős törést szenvedett a „feszített ötéves terv” 1953. évi leállításakor. Az országos közutakon a pormentes útburkolatok építése a gépkocsi-közlekedés kifejlődése után, az 1930-as években vett nagyobb lendületet. Elsősorban a portalanítás révén az elérendő cél, a földutak és makadámutak olyan utókezelésével kísérleteztek, amely a porképződést meggátolja, vagy csökkenti. A földutakat különféle vegyszerekkel stabilizálták, a makadámutakat pedig olajjal vagy kátránnyal portalanították. A portalanítások valóban jártak némi eredménnyel, de nem oldották meg a járműterhelések egyidejűleg fellépő nagy mértékű emelkedésével felvetett új feladatokat: a teherviselést és a kopást. Az útburkolattal szemben támasztott legfontosabb igények közé tartozott a pormentesség, a teherbírás és a kopásállóság. Ez az igény a tapasztalatokkal később kiegészült (fagyállóság, csúszásmentesség, érdesség, zajszegénység stb.) Érdekességek Több településen elkerülőutat építettek, hogy a forgalom növekedése ne okozzon nagy megterheléseket a települések lakosságának. Ahol erre nem volt lehetőség a település határain belül forgalomlassító szigeteket építettek be. Például: Vértesszőlősön , Abdán , Öttevényben , és Kimle külterületén. Az M1-es autópálya elkészülte után az út számozása részben vagy egészben több alkalommal megváltozott. Először 100-as út néven futott, majd egyes szakaszokon 10-es főút lett, végül az útvonal megkapta az 1-es főút elnevezést. Az útvonal egyes szakaszain a római korban megépített utakat használták fel az újabb út alapozására. Települések az út mentén A XI. kerület Budapest nyugati kapuja, a város nyugati irányú közúti forgalmának a kivezetője. Budapest fő közlekedési útjai a főváros közigazgatási határait átlépve országos illetve nemzetközi jelentőségű főutakban folytatódnak. A Budaörsi útból válik ki az M1-es és az M7-es autópálya közös kivezetőszakasza. A régi 70-es (balatoni) főút csatlakozásánál állt az Osztapenko-emlékmű, ami az említett útvonalak „0 kilométerének” számított. Az 1-es számú főútvonal is innen válik el, majd a Budaörsi úton lehet a fővárost elhagyni. Közvetlenül a közigazgatási határ végénél kezdődik Budaörs városé is. Itt az 1-es út a Budapest útban folytatódik, majd a Szabadság út következik. Amíg végigmegyünk e utakon a régi budaörsi életbe is betekintést nyerhetünk. A város másik végénél felgyorsulhatnánk, de a budapesti agglomerációba települt ipari és kereskedelmi központokhoz bevezető utak öt körforgalomban igyekeznek a főútra be-, és kijutást biztosítani. Biatorbágyon a Buda–Bécs összekötő út hajdani nyomvonalát a jelenlegi Ország, Szabadság és Szent István utcák alkották. 1960-ban épült ki a belterületek és a Katalin-hegy közötti új nyomvonalon az 1. számú főút. Szintén a 20. század második felében, 1976-ban helyeződött át a vasútvonal is Torbágytól északra, a belterület, valamint a temető és a kiskertek közé. Az országút új nyomvonala a vasúttal párhuzamosan, attól 200 méterre északra halad. Ekkor egyesült a két település, a régi vasúti területen fokozatosan létrehozva az új településközpontot. 1980-ban a 100. számú (1. számú) főúttól északra épült meg az M1. Az 1970-es évek közepén a vasútvonalat áthelyezték a településtől északkeletre eső területre. Az új vasútállomást a község északkeleti oldalán helyezték el. Az autópálya és az 1. számú út mentén ipari, gazdasági és logisztikai központok települtek meg. Az önkormányzat 1990–94 közötti nagymértékű infrastruktúra-fejlesztése és a település közelsége miatt egyre többen települtek át Biatorbágyra a fővárosból. A település szerkezetének alakulása során az M1-es autópálya és a vasút elhelyezkedése előnyt jelentett. A települést elhagyva kb. 30 km-t autózva érjük el Bicske városát. Megemlítendő, hogy az autópálya megépítéséig ezen a viszonylag szűk főútvonalon zajlott le az ország Nyugat-Európába irányuló forgalmának túlnyomó része. A 60-as évek végére állandósultak a közlekedési dugók. Maximum 60 km/óra sebességgel lehetett közlekedni rajta. A város az 1-es főút mentén fekszik, városközpontja a régi országút körül terül el. A város határában halad el az M1-es autópálya, amelyről lehajtó van Bicskén. Itt csatlakozik Székesfehérvár felől a 811-es főút. Továbbhaladva 15 km távolságban elérjük Tatabányát Komárom-Esztergom megye székhelyét. Tatabánya és a tágabb értelemben vett környezete több tájegység határánál fekszik. A délnyugat-északkelet irányú Vértes és az észak-déli irányú, Gerecse közötti völgyben, a tatai dombság lankáin, valamint a Győri-Tatai síkság folyóvizek által feltöltött teraszvidékének peremén fekszik. Az országúton észrevétlenül jutunk a belvárosba, ahol kétszer kétsávos úttá válik. A várostól kb. 2 km-es távolságra található Vértesszőlős. A községen több forgalomlassító berendezés segít abban, hogy az előírt 40 km/óra sebességet ne lehessen túllépni. A falut elhagyva 5 km távolságra találjuk Tatát. A városba beérve illetve azt elhagyva felüljárón keresztezzük a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalat. A város speciális adottságainál fogva az 1.számú főút 2x2 sávossá válik. A belvárosban az Ady Endre út végén, a harangtoronynál lévő körforgalomnál ez megszűnik. Sőt a sávok külön külön egyirányú utcákban folytatódnak. Egy derékszögű kanyar után ismét egyesülnek, majd a Bacsó Béla utcán a Budapest-Bécs vasútvonallal párhuzamosan hagyjuk el a várost. Tíz kilométert megtéve elérjük Almásfüzitőt. A község előtt csatlakozik be a főútvonalba a 10-es út, illetve az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal is. Komárom külterületéig a főút és az 1-es számú vasútvonal párhuzamosan fut egymással. Mellettük a volt Almásfüzitői Timföldgyár és berendezései illetőleg a vörösiszap-medencék mellett haladunk el. A vasutat keresztezve, áthaladunk Komárom város közigazgatási határán s itt találjuk a volt komáromi kőolajfinomítót, majd sörgyárat. Az 1-es úton Győr felé Komárom városát elhagyva, üdülőövezet, csinos lakóházak, a vasúti összekötőhíd, s a Monostori erőd fogadja az arra utazókat. Az út mellett az Ácsi erdőben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Komárom környéki csatáiban elesett magyar hősök 1870-ben állított emlékműve, a Duna part, s az Erdő-csárdánál védett növényritkaság, a téltemető fogadja a látogatókat. E területen a római korban őrtornyok vigyázták a határt. Ezután az út Ács városa mellett irányt változtat egy éles kanyarral, s erdős, ligetes és megművelt mezőgazdasági területek mellett haladunk el. Húsz km megtétele után érünk Gönyűre. A község főutcája nyílegyenes, a jelenlegi 1-es főút itt vezet keresztül. A faluban az egykori Budapest-Bécs útvonal a Kossuth Lajos utcában található meg. Helyenként az eredeti macskakő burkolat is kilátszik. A települést elhagyva 7 km-rel arrébb már Győr külterületére érünk. Az M1-es autópályát és a régi 1-es főutat a 19-es főút köti össze. Az 1-es főutat a Győrt elkerülő félgyűrű megépüléséig, a Szent István úton vezették végig a belvároson. Győr országos közúti forgalmát Bécs, Pozsony és az ország fővárosa Budapest felé az M1-es autópálya, továbbá hét országos főút (1, 14, 81, 82, 83, és 85. számú főútvonalak) és alsóbbrendű állami utak pedig az ország más városai, valamint Győr-Moson-Sopron megye települései felé biztosítanak összeköttetést. Győr úthálózatára - a város csomópont jellege miatt - nagyon nagy terhelés hárul. A várost megkerülő autópálya forgalomba helyezése csökkentette ugyan a belvároson átmenő utak forgalmát, terhelését. A bevezető és összekötő főútvonalak átépítésével tehető észszerűbbé a város átmenő forgalma. Győrt a nevezetes repülőnél hagyjuk el. Itt torkollik bele a 85-ös főút egy közlekedési lámpa rendszerrel vezérelt csomópontban. Tovább folytatva az utat Abdán és Öttevényen haladunk keresztül. Itt érdemes megjegyezni, a „modern népvándorlás” teremtette meg az érdekes, már-már a keleti világot idéző, mára erősen lecsökkent bazársort, ahol a hintalótól a friss gyümölcsig, cigarettától a mindenféle ajándékig (kerti törpe) vásárolhattak a hazafelé tartó és utolsó forintjaikat elkölteni akaró nyugati turisták. Az új autópálya az 1-es út forgalmát jelentősen lecsökkentette. Mosonszentmiklós, Lébény és Kimle településeket csak bekötő úttal érinti a főút. Ott ahol két forgalmas útvonal találkozik és folyón halad keresztül ott vár épül és város születik. Így történt ez Mosonmagyaróvárott is. A három fővárosba – Budapest, Bécs és Pozsony felé haladó főutak – amelyek ma már részei a transzeurópai közlekedési folyosóknak. A Bécs – Budapest főút régi vonala követi a középkorban kialakult nyomvonalat, a Pozsonyba vezető főút egyben a Szigetköz északi településeit is összeköti a várossal. 1996-ban elkészült az országhatárig vezető autópálya utolsó szakasza is, 2003-tól Mosonmagyaróvár és Hegyeshalom között az autópálya használat díjmentessé vált. Ez a város számára azért különösen jelentős, mert a jelentősen megnövekedett észak-déli teherforgalom, amely Rajkánál éri el az országot és Mosonmagyaróváron csatlakozik a 85-86-os, dél felé vezető főutakhoz, ma már elkerülheti a történelmi belvárosokat, mérsékli a környezeti terhelést, érezhetően csökkenti a levegő és a zajszennyezést. Levél az ország északnyugati sarkában az 1-es útvonal mentén Mosonmagyaróvártól 5 km-re az országhatártól 7 km-rea nemzetközi szállítási útvonalak az ősi Bécs-budapesti közút és a vasút közé szorult település az utóbbi fél évszázadban a közútig terjesztette ki belterületi építkezéseit. Hegyeshalom nagyközség Magyarország leghíresebb vasúti és közúti határállomása. A két északnyugati határállomás közül az egyik. (Rajka a másik). A Budapest-Bécs vasútvonal (amelyről tulajdonképpen innen van egy elágazás Pozsony felé), az M1-es autópálya és az 1-es főút| révén Nyugat-Európa keleti kapuja. Új autópályás kapcsolata van a 15 km-re fekvő rajkai határátkelővel is. Arsans Arsans település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 50 fő (2015). Arsans Noiron, Champtonnay, Lieucourt és Valay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Svájc autópályái Ez a lap Svájc autópályáit sorolja fel. Az autópályákon megengedett maximális sebesség 120 km/h. Díjfizetés Személyautók esetén (3,5 tonnánál kisebb) csak éves matrica vásárolható, ára 40 svájci frank (kb. 38 euró). Ha az autóhoz utánfutó vagy lakókocsi van kapcsolva, arra is külön meg kell venni szintén 40 svájci frankos matricát. 4. Panzer Hadsereg A 4. Panzer Hadsereg (németül 4. Panzerarmee) – vagy, mielőtt teljes hadsereggé szervezték volna, 4. Panzer Csoport – német panzer (páncélos) egység volt a Wehrmachtban a második világháborúban. Egységei részt vettek Franciaország megszállásában, majd a Keleti Front harcaiban. 4. Panzer Csoport A 4. Panzer Csoport elődje a XVI. hadtest volt, amelyet Berlinben állítottak fel 1938-ban. Harcolt Lengyelországban és a nyugati hadjáratban. A 4. Panzer Csoportot 1941 februárjában hozták létre, beleolvasztva a XVI. hadtestet, az Észak Hadseregcsoport alá helyezve. A következő egységekből állt: LVI. Panzer hadosztály (Johannes Block tábornok) XLVI. Panzer hadosztály (Walter Fries tábornok) VIII. hadtest (Walter Hartmann tábornok) Dsubák Edit Dsubák Edit (1968. szeptember 27. –) válogatott labdarúgó, középpályás. Pályafutása Klubcsapatban A Femina csapatában kezdte a labdarúgást, ahol két-két bajnoki címet, ezüstérmet és öt bronzérmet szerzett. A válogatottban 1986 és 1992 között hét alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1987–88, 1990–91, 1995–96, 1997–98, 1998–99, 1999–00 2.: 1988–89, 1989–90 3.: 1984–85, 1985–86, 1986–87, 1991–92, 1992–93 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. „Igaz ügy” hadművelet Az „Igaz ügy” hadművelet (angolul Operation Just Cause) Panama Amerikai Egyesült Államok hadereje által történő megszállásának fedőneve volt. Előzmények A Kolumbiától 1903-ban elszakadó Panamai Köztársaság területén 1914-ben átadott Panama-csatorna megnyitása óta kulcsfontosságú szerepet tölt be az Egyesült Államok amerikai stratégiai terveiben. Az 1983-ban vezérkari főnökké előlépő, a hatalmat gyakorlatilag saját kezében tartó Manuel Noriega tábornok ideális személynek tűnt, hiszen az 1950-es évek vége óta a CIA ügynökeként tevékenykedett. A tábornok azonban pénzmosási és kábítószerügyletekbe keveredett, és gyaníthatóan manipulálta a választási eredményeket, amivel bizonytalan helyzetet hozott létre a térségben, és az Egyesült Államok ellenszenvét is kivívta. 1989. december 15-én Noriegát a törvényhozó testület főhatalommal ruházta fel, ő pedig deklarálta a hadiállapotot az Egyesült Államokkal. Másnap a Panamai Véderő lelőtt egy civil ruhás, fegyvertelen amerikai haditengerésztisztet. December 17-én George H. W. Bush elnök elrendelte a bosszút, az Igaz ügy hadművelet megindulását. A hadművelet December 20-án, helyi idő szerint éjjel egy órakor 13 000 amerikai katona szállt partra az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álló Csatorna-övezetben, ahol eleve ugyanennyi fegyveres állomásozott. A Carl Stiner tábornok által vezetett amerikai haderő minden tekintetben fölényben volt a panamaival szemben. Az amerikai erők először stratégiai célpontok, így különféle katonai parancsnokságok és a panamavárosi Punta Paitilla repülőtér ellen indítottak támadást. Komolyabb harcok csak a főparancsnokság (La Comandancia) környékén, a népes El Chorillo negyedben zajlottak, amit az amerikai légierő súlyos bombázásoknak tett ki (13 óra alatt 422 bombát dobtak le). A bombázásoknak számos civil áldozata is volt. Pár órával a támadás megindulását követően beiktatták Guillermo Endara elnököt, a Noriega által semmisnek nyilvánított választások nyertesét. A harcok még napokig folytatódtak a Noriegához hű paramilitáris egységek, a Batallónes de la Dignidad (A Becsület Zászlóaljai) ellen. A Panamai Véderő pusztulását követően elharapóztak a vagyon elleni bűncselekmények, azonban a megszállók fő feladata az elnök megtalálása volt, ugyanis kézrekerítőjének egymillió dolláros jutalom járt. Az egy ideig menekülő Noriega végül a vatikáni követségen, a pápai nunciatúrán keresett menedéket. Itt az ún. psyop erők éjjel-nappal elviselhetetlenül hangos rockzenével terrorizálták, aminek hatására január 3-án megadta magát. Következmények 1990 januárjában az amerikai taktikai erőket kivonták az országból, de a hadsereg nagy része helyben maradt, hogy segítsen az újjáépítésben. A Torrijos-Carter egyezmény jegyében nem sokkal az Igaz ügy hadművelet megkezdése után került volna sor a Panamai-csatorna kiürítésére. A háborús helyzet miatt azonban mindez csak 1999-ben történt meg. Endara elnök kormányát az 1994-es választásokon leváltották, azóta sem került hatalomra. Noriegát Floridába szállították, ahol kábítószerügyletei miatt 1992. szeptember 26-án negyvenévnyi büntetésre ítélték Miamiban. Később a letöltendő szabadságvesztést harminc évre mérsékelték. 2004. december 4-én kisebb infarktust szenvedett, ezért áthelyezték egy kórházba. 1995-ben Panamában is elítélték emberölés vádjával, kiadatását kérik Washingtontól. Medina (Ohio) Medina város az USA Ohio államában. Lakosainak száma 26 678 fő (2010). Népesség A település népességének változása: 1982-es Formula–1 olasz nagydíj Az olasz nagydíj volt az 1982-es Formula–1 világbajnokság tizenötödik futama. Statisztikák Vezető helyen: René Arnoux: 52 (1-52) René Arnoux 4. győzelme, 8. leggyorsabb köre, Mario Andretti 18. pole-pozíciója. Renault 11. győzelme. Felon (Territoire de Belfort) Felon település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 246 fő (2015). Felon Petitefontaine, Angeot, Lachapelle-sous-Rougemont, Romagny-sous-Rougemont és Saint-Germain-le-Châtelet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pablo Álvarez Pablo Álvarez Núñez (Oviedo, 1980. május 14. –) spanyol labdarúgó. Jelenleg a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában szereplő Deportivo La Coruña jobb oldali középpályása. Labdarúgó pályafutása Álvarez az asztúriai Sporting de Gijónnál kezdte pályafutását, akikkel első mérkőzését 2001. május 19-én játszotta a spanyol labdarúgó-bajnokság másodosztályában a Real Betis elleni, hazai pályán 2–1 arányban megnyert mérkőzésen, majd még 191 bajnoki mérkőzést játszott a csapat színeiben. A Gijónnál a Tibu (a spanyol cápa szó kicsinyítős alakja) becenevet kapta utalva gólörömére, aminél kezével cápauszonyt formált a saját fején. Álvarez részt vett a Selección Gallega (Galicia nem hivatalos labdarúgó-válogatottja) feltámasztásában is, 75 év után 2005 decemberében játszották első mérkőzésüket Uruguay nemzeti válogatottja ellen. 2006 augusztusában a Deportivo de La Coruña klubhoz igazolt. 2007. február 3-án játszotta első bajnoki mérkőzését a Depor színeiben az RCD Mallorca ellen. Már az első szezonja során súlyos lábsérülést szenvedett, felgyógyulása után, 2008 januárjában a Racing de Santanderhez adták kölcsön a 2007–08-as szezon végéig. A kantabriai csapattal részese volt a csapat legelső UEFA-kupa kvalifikációjának (a CA Osasuna elleni 2-0 arányú győzelemmel, 2008. január 13-án). Ezt követően visszakerült a Deportivóhoz. A 2008–2009-es szezonban kevés játéklehetőséget kapott, egyik ritka alkalommal, amikor a kezdő csapatba bekerült ő szerezte csapata egyetlen gólját az Athletic Bilbao ellen 2009. április 19-én. Hivatkozások Tactical Formation. Football-Lineups.com. (Hozzáférés: 2007. február 7.) Forrás Adatlapja a Deportivo hivatalos honlapján. Isigaki Isigaki (japánul ��� [Isigaki-dzsima], Hepburn-átírással Ishigaki-jima, jaejamaiul Ishanagï, okinavaiul Ishigachi) Japánhoz tartozó sziget az ország déli részén, Okinava prefektúrában. A sziget a Rjúkjú-szigetek, azon belül a Jaejama-szigetek tagja a Csendes-óceán északnyugati részén, a Kelet-kínai-tenger és a Filippínó-tenger határán. A harmadik legnagyobb sziget a prefektúrában Okinava és Iriomote után. Szobormozdony A már leállított, többé már nem használt mozdonyokat gyakran nem szétvágják, hanem egy állomás vagy múzeum előtt kiállítják. Az így kiállított, dísznek megtartott mozdonyokat röviden csak szobormozdonynak nevezzük. Magyarországon több vasútállomás előtt is láthatunk ilyen emlékeket, leggyakrabban gőzmozdonyokat, de előfordulhat dízel- vagy villamosmozdony is. A szobormozdony nem egyenlő, a forgalomból már kivont, tárolásra félreállított mozdonyokkal vagy a fűtőgéppé alakított egykori mozdonyokkal. Szobormozdonyok Magyarországon 275,015 Zalaegerszeg 275,020 Pécs 275,040 Balatonboglár 275,052 Celldömölk 275,064 Nyíregyháza-Sóstó 275,108 Cegléd 275,118 Cegléd 275,120 Tiszafüred 275,161 Nagyatád 324,1518 Sopron 326,131 Békéscsaba 326,136 Debrecen 375,008 Csopak 375,551 Szeged 375,583 Kiskunhalas 375,642 Kőszeg 375,680 Balatonalmádi 376,642 Kaposvár 381,001 Gyál felső 411,358 Hegyeshalom 424,129 Celldömölk 424,140 Fertőboz 424,284 Istvántelek 520,030 Fertőboz OKÜ 30 Mosonmagyaróvár Ganz motorkocsi - Győr MÁV M61 - Tapolca Külföldi szobormozdonyok Néhány példa külföldi szobormozdonyokra: Murnau vasútállomás - Németország, E69 04 villamos mozdony Bahnhof Freilassing - Németország, E16 villamos mozdony La Maquinita – Mexikó , Tlaxcala állam, Apizaco Mátray Betegh Béla Mátray Betegh Béla (családi neve: alcsiktusnádi Betegh Béla; Kolozsvár, 1846. március 19. – Gödöllő, 1912. augusztus 19.) színész, művezető, rendező. Mátray Erzsi színésznő édesapja. Élete Régi székely nemesi családból származott. Apja mint Bethlen József gróf udvartartásának gondnoka élt. Mátray tanulmányait a nagyszebeni Theresianumban folytatta 1857-től 1862-ig; innét a gimnázium felsőbb osztályainak tanulása végett Kolozsvárra tért vissza, ahol inkább a festészettel foglalkozott és csakhamar egy fényképíró műtermében keresett alkalmazást; itt másfél évet töltött; azután a színi pályára akart lépni és felvétette magát Pesten a színészeti iskolába és egy év múlva a szokásos ösztöndíjat is elnyerte. Radnótfáy Nagy Sámuel intendánssága idején a Csepreghy titkár kezelése alatt álló irodák egyikében bizalmi álláshoz jutott, üres idejében pedig előkelő házak gyermekeinek oktatást adott a rajzban. Előbb Aradi Gerőtől kapott meghívást a budai várszínházba; 1870. január 21-én Fehérváry Antalhoz szerződött Kolozsvárra. A kolozsvári színházon kívül még Temesváry Lajosnál egy télen Kassán, majd két évig az aradi színügygyámolító-egylet igazgatása alatt a téli hónapokban Aradon, nyáron pedig mint művezető Temesvár, Nagybecskerek, Békésgyula, Kikinda sat. alföldi városokban működött. A Bécsben vendégszereplő népszínműtársulat vezetője is ő volt. 1882 nyarán nőűl vette Borowszky Matild fiatal szinésznőt. 1884 őszétől a Nemzeti Színház tagja volt, egy rövid megszakítással egészen haláláig. 1896-től 1903-ig a Vígszínházban fellépett mint színész, és főrendezőként is dolgozott. Kitűnőbb szerepei közé tartozott: Shylok, Biberach, (Bánk-bán), Harpagon (Fösvény), Myze (IV. László), Moor Ferencz (Haramiák), Jago (Othelló). Cikkeket írt az aradi Alföldbe (1878-79. A drámai szinészek szerep nem tudása, Az aradi szintársulat Lugoson, Bátray Méla álnévvel és szini kritikák) és a B. Virágh Gézától szerkesztett: A magyar szinművészet. Bpest, 1900. c. munkába (Reformeszmék). Munkái Koncsag Lajkó, eredeti népszinmű dalokkal 3. felv., zenéje Szabó Imrétől. Kolozsvár, 1876. (Először adatott a budapesti népszinházban 1876. aug. 25.) Az élet szinfalai és a szinpad coulissái tarka vázlatokban. U. ott, 1880. Meg volt írva a csillagokban c. két kötetes regénye a Budapest c. napilapban jelent meg (1900 I.) Kéziratban fordított színművei Az inquisitor leánya vagy az urnak méltó és méltatlan szolgái, szomj. 4. felv., írta Körber Oktáv (először Kassán 1873. okt. 4.); Két szék közt a pad alatt, vagy a mama mint vetélytárs, vígj. 2. felv. Capendu Ernő után ford. (először Kassán 1873. decz. 12.); Rablógyilkos, vígj. 1 felv., írta About Edmund (Kassán 1875. ápr. 24.); A tiszteletes úr keservei, víg szinmű 4 f. Kneisel után (Kassán 1875. ápr. 21.). Új-Zéland világörökségi helyszínei Új-Zéland területéről eddig három helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további nyolc helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Új-Zéland küldöttei 1984-ben. 7239 Mobberley A 7239 Mobberley (ideiglenes jelöléssel 1989 TE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Manning, B. G. W. fedezte fel 1989. október 4-én. Gruppe ILLÉS A Gruppe ILLÉS egy válogatásalbum, ami 1972-ben jelent meg a Német Demokratikus Köztársaságban, német nyelven. Az album dalai Minden dal Szörényi Levente és Bródy János szerzeménye, kivéve azok, ahol a szerzőség jelölve van. (zárójelben a számok eredeti, magyar címe van feltüntetve - a német címfordítás nem szó szerinti) Laufschritte (Menekülés) (fordította: M. Jacobs) – 3:26 Sonnenlicht (Kis virág) (fordította: D. Schneider) – 5:11 Warten, aber Kati kam (A Kati jött) (fordította: I. Branoner) – 3:36 In der Nacht starb ein Baum (Elvonult a vihar) (fordította: G. Steineckert) – 4:19 Das Leben kann schön sein (Ne sírjatok lányok) (fordította: F. Gertz) – 2:55 Da war ich noch ein kleiner Junge (Amikor én még kissrác voltam) (fordította: D. Schneider) – 2:47 Hier stand die Sonne hoch (Approximáció) (fordította: G. Steineckert) – 3:50 Wo ist Julia (Júliára várunk) (fordította: I. Branoner) – 3:14 Komm, geh mit mir (Szerelem) (fordította: D. Schneider) – 3:53 Ich werd'warten (Két év nem sok) (fordította: D. Schneider) – 2:46 Marika (Sárika) (Szörényi Szabolcs – Bródy János) (fordította: F. Gertz) – 2:12 Hugo Theorell Axel Hugo Theodor Theorell (Linköping, 1903. július 6. – Stockholm, 1982. augusztus 15.) svéd biokémikus. 1955-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat "az oxidációs enzimek természetét és működési módját illető felfedezéseiért". Tanulmányai Hugo Theorell 1903. július 6-án született Linköpingben. Apja Thure Theorell katonaorvos, anyja Armida Theorell (lánykori nevén Bill) volt. Szülővárosában végezte az elemi és középiskolát, majd orvostudományt tanult a Karolinska Intézetben három évig. 1924-től három évig a párizsi Pasteur Intézetben bakteriológiával foglalkozott, majd visszatért Svédországba és 1930-ban orvosdoktori fokozatot szerzett. Már egyetemi hallgatóként elkezdett dolgozni az Orvosi Kémiai Intézetben és itteni munkája - a lipidek hatása a vérsüllyedésre - képezte doktori téziseinek alapját is. 1930-tól kísérleti munkája mellett fizikai kémiát adott elő a Karolinska Intézetben. 1931-ben az Uppsalai Egyetemen ultracentrifuga segítségével meghatározta a mioglobin molekulasúlyát. Tudományos munkássága 1932-ben kinevezték az Uppsalai Egyetemen az orvosi és élettani kémia docensévé. 1933 és 1935 között Otto Warburg berlini intézetében végzett kutatómunkát és itt kezdett el érdeklődni az oxidációs enzimek iránt. Egy élesztőből izolált élénk sárga színű enzimről itt sikerült leválasztania a színét adó koenzimet, a riboflavin-foszfátot. 1935-ben visszatért Svédországba, a Karolinska Intézetbe, ahol a következő évben kinevezték az újonnan létrehozott biokémiai tanszék vezetőjévé. Theorell kutatómunkája során 1935-től az oxidációs enzimekre fókuszált, jelentősen bővítette a katalázokról, peroxidázokról, citokróm C-ről, flavoproteinekről, alkohol-dehidrogenázokról rendelkezésre álló tudásunkat. Ő izolálta először a tejben található laktoperoxidázt és a torma-peroxidázt, amely sok mai immunológiai teszt fontos reagense, valamint kidolgozott egy korai tesztet a véralkoholszint mérésére, amit a svéd és nyugatnémet rendőrség sokáig alkalmazott. Elismerései 1955-ben az oxidációs enzimekkel végzett munkáját orvostudományi Nobel-díjjal jutalmazták. Hugo Theorell számos tudományos társaság tagja volt Svédországban, Dániában, Norvégiában, Finnországban, az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Belgiumban és Indiában. 1947-48-ban és 1957-58-ban ő volt a Svéd Orvostudományi Társaság elnöke. 1950-54 között tagja volt a svéd Állami Természettudományi Kutatási Tanácsnak, 1958-tól pedig az Állami Orvosi Kutatási Tanácsnak. 1954-től ő volt a Nordisk Medicin folyóirat főszerkesztője. Tagja volt a brit Royal Society-nek és az Amerikai Tudományos Akadémiának. Családja Hugo Theorell 1931-ben feleségül vette Elin Margit Elisabeth Alenius zongoraművésznőt. Egy lányuk (Eva Kristina †1935) és három fiuk (Klas Thure Gabriel sz. 1935, Henning Hugo sz. 1939 és Per Gunnar Töres sz. 1942) született. Theorell nagyon kedvelte a klasszikus zenét, kiválóan hegedült, tagja volt a Svéd Királyi Zeneakadémiának és a Stockholmi Szimfonikus Társaságot is elnökölte. Hugo Theorell 1982. augusztus 15-én halt meg Stockholmban, 79 éves korában. Albert J. Beveridge Albert J. Beveridge (Highland megye, 1862. október 6. – Indianapolis, 1927. április 27.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Indiana, 1899–1911). Női maratonfutás a 2017-es atlétikai világbajnokságon A 2017-es atlétikai világbajnokságon a női maratonfutást augusztus 6-án rendezték meg London utcáin. Eredmények WR – világrekord CR – világbajnoki rekord AR – kontinensrekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Arses kaupi Az Arses kaupi a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália, területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők, valamint erősen leromlott egykori erdők. Megjelenése Testhossza 14-15 centiméter. Tollazata kékesfekete és fehér, kék szemgyűrűje van. Életmódja Főleg rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Csésze alakú fészkébe, általában két tojást rak. Közönséges fagyal A közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) az olajfafélék családjába tartozó cserje. Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban erdőkben, cserjésekben gyakori, a Bodrogközben, valamint a Bükk-vidéken is megtalálható növényfaj. Leírása 3-4 méteres, terjedő tövű, felálló ágú cserje. Fiatal hajtásai finoman szőrösek. Levelei lándzsásak vagy keskeny hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Illatos virágai június-júliusban nyílnak. Termése fénylő fekete, gömb alakú. Felhasználása Igénytelen, jó szárazságtűrő faj, gyakran ültetett sövénycserje. Rézsűk megkötésére is alkalmas. Fajtái: ’Atrovirens’ – erősen felfelé törő növekedésű. Lombja nyáron sötétzöld, ősszel barnásra színeződik és úgy telel át. ’Atrovirens Compacta’ – mint az előző, de alacsonyabb, tömöttebb bokrú. ’Atrovirens Select’ – mint az előző, de lombja zölden telel át. ’Chlorocarpum’ – zöldessárga termésű, a típusnál tömöttebb növekedésű. ’Lodense’ – lassú és kompakt növésű fajta. Idővel max. 1,5 m-re nő. Lombja többnyire áttelel. Alacsony sövénynek nyírás nélkül is alkalmas. ’Pyramidale’ – mereven felálló ágú oszlopforma, vaskos levelekkel és zöldessárga terméssel. Kolumbera Kolumbera (olaszul: Colombera) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Višnjanhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Pazintól 20 km-re északnyugatra, községközpontjától 1 km-re nyugatra, az A9-es autóút mentén fekszik. Története A településnek 1880-ban 20, 1910-ben 41 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 29 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, főként szőlőtermesztéssel és állattartással foglalkoznak. 7242 Okyudo A 7242 Okyudo (ideiglenes jelöléssel 1990 VG3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate Kin, Vatanabe Kazuo fedezte fel 1990. november 11-én. Lasiocarpus A Lasiocarpus a Malpighiales rendjébe és a malpighicserjefélék (Malpighiaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 2 faj tartozik: Lasiocarpus multiflorus Nied. Lasiocarpus ovalifolius Nied. Forrás Lasiocarpus Liebm. The Plant List Tamula-tó A Tamula-tó egy tó Észtországban, Võrumaa megyében Võru város nyugati részén, mintegy 69,1 méteres tengerszint feletti magasságban. A tó partján található Friedrich Reinhold Kreutzwald észt író emlékműve a róla elnevezett parkban. Földrajz A 231 hektáron elterülő és legmélyebb pontján 7,5 méter mély tavat a Kubija-patak felduzzasztott vize táplálja. Vizét a Võhandu-folyó szállítja el. Átlagos mélysége 4,2 méter. Nyírfürdő Lázárfalva délkeleti végén, a Borvíztető alatt, a Nyírnek nevezett falu részen található a helyiek kedvelt gyógyfürdője, Nyírfürdő. Története Lázárfalva a térség borvizekben leggazdagabb települése, területén több mint negyven ismert borvízforrás található. A Nyírnek nevezett falurész mellett található Borvíztetőn számos borvízforrás tör fel a talajból. A források vizét a helyiek nemcsak ivásra, hanem fürdésre is használták a régmúltban. Az egyik itt található forrásra épült a településen élők máig kedvelt fürdője, a Nyírfürdő. Nyírfürdőt vagy régebbi nevén Fortyogófürdőt már a 17. században emlegetik írásos források. Dr. Bélteky Zsigmond elemeztette először a forrás vizét 1818-ban, majd 1820-ban Pataki Sámuel és 1832-ben Osann E. is elvégezte a vizsgálatokat. A ritka ásványi anyagokban gazdag, rendkívül jó hatású gyógyfürdő vizét a helyiek és a környéken élők is nagy előszeretettel használták a múlt századokban. Az erős mofettahatás következtében a lázárfalviak gázfürdőt vagy népiesen büdösgödröt is létesítettek a fürdő területén, melyet szintén jó eredménnyel használtak a főleg reumatikus és keringési zavarokban szenvedő betegek. A 18. században megépítették a Nyerges-tetőn Kászonokba átvezető utat. Az addig forgalmas útvonal mellett fekvő Lázárfalva - a Csíkot Háromszékkel összekötő út Lázárfalva mellett haladt el - elszigetelődött és többnyire csak a helyiek használták a nehezen megközelíthető fürdőt. A lázárfalvi Nyírfürdő 2001-ben került újra a figyelem középpontjába. Civil szervezetek kezdeményezésére a lelkes helyiek és számos önkéntes egy kalákaprogram keretében felújították a hajdani nevezetes fürdőt. A kalákázók munkája során újjáépült a 3×5 méteres fürdőmedence, két kéntejes lábáztató, a mofetta és egy öltöző. A helyi önkormányzat egy szaunával ellátott vendégházat és filagóriát is építtetett az odalátogató vendégek számára. A rendezett, karbantartott fürdőt jelenleg is használják a kezelésre vágyók. Jellegzetessége Nyírfürdő forrása kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú borvíz. Gyógyhatása Nyírfürdő vizét főleg reumatikus és keringési zavarokban szenvedő betegeknek ajánlják. Lucius Scribonius Libo Lucius Scribonius Libo (i. e. 1. század) római államférfi, történetíró Pompeius, Varro és Cicero barátja, Sextus Pompeius apósa volt. I. e. 49-ben mint Pompeius hajóhadának parancsnoka sikeresen harcolt Dalmatia provinciában Dolabella ellen. I. e. 39-ben sikerült vejét a triumvirekkel kibékítenie. Cicero igen művelt és a tudományokat kedvelő embernek írta le. Történeti munkája elveszett. A római történetírás rajta kívül még legalább két Lucius Scribonius Libót tartott számon (). Sierpiński-számok Sierpiński-számnak a matematikában olyan k páratlan természetes számot nevezünk, amelyre igaz, hogy a halmaz minden eleme összetett szám. 1960-ban Wacław Sierpiński bebizonyította, hogy végtelen sok ilyen tulajdonságú páratlan szám létezik. Ehhez kapcsolódik a Sierpiński-probléma, ami így szól: „Melyik a legkisebb Sierpiński-szám?” Lucius Tarquinius Priscus Tarquinius Priscus (etruszk néven: LUCUMO), (a hagyomány szerint élt Kr. e. 659 körül – Kr. e. 579, uralkodott Kr. e. 616 – Kr. e. 579) volt az ókori Róma első etruszk királya, noha valójában félig korinthoszi görög származású volt. Mivel "félvér" származása miatt Etruriában nem várt rá fényes jövő, így a vegyes népségű Rómába ment. A Rómába vezető úton egy sasmadár elragadta fejéről a kalapot, majd visszatette. Ezt úgy értelmezték, hogy maga Iuppiter isten tette őt meg királynak. Tarquinius Priscus idején épült meg a Cloaca Maxima, mely lecsapolta a Róma hét dombját övező mocsarakat, s ezen a területen építették meg később a Forum Romanumot. Tarquinius Priscus és felesége, Tanaquil örökbe fogadták Servius Tulliust, később saját leányukat adták hozzá feleségül. Szobrászművész A szobrászművész az a képzőművész, aki az autonóm művészet és mimetikus művészet képviselője. A síkban dolgozó festészettel szemben térbeli, háromdimenziós műalkotásokat, szobrokat hoz létre. Fogalomkörébe tartozík a festészet és a szobrászat közt átmenetet képező dombormű, s egyes rendszerezések ide sorolják az éremművészetet is. Változatos anyagait (kő, márvány, bronz, vas, fa, agyag stb.) legtöbbször faragással vagy mintázással munkálja meg, s ehhez járul az égetés, öntés, patinázás, cizellálás stb. A festészeténél nagyobb kötöttségei miatt még inkább kénytelen figyelembe venni a termékeny pillanat Lessing által feltárt esztétikai törvényszerűségét. Mondanivalóinak közvetítésére tradicionálisan az emberalakot választja. Ma már ez egyre kevésbé jellemző. A nonfiguratív szobrászat megjelenése, az avantgárd mozgalmak forradalmi változást hoztak ezen a területen is. Méretei, rendeltetése és műfajai szerint főbb hagyományos fajtái: monumentális szobrászat és kisplasztika, portré-, akt-, állatszobrászat, épületplasztika vagy díszítőszobrászat. A kortárs szobrászathoz tartozik a ma már közel százéves ready-made, de ide sorolhatóak a fluxus tárgyai is. A performansz kialakulásának is vannak szobrászati gyökerei. Juan Carlos Sarnari Juan Carlos Sarnari (Santa Fe, 1942. január 22. –) argentin labdarúgóedző, korábban válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1966 és 1967 között 6 alkalommal szerepelt az argentin válogatottban és 1 gólt szerzett. Részt vett még az 1966-os világbajnokságon és az 1967-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Copa Libertadores döntős (1): 1966 Kolumbiai bajnok (1): 1975 Dél-amerikai ezüstérmes (1): 1967 Nord-Pas-de-Calais Nord-Pas-de-Calais Franciaország egyik régiója. Története Az őskor óta lakott régiónak mindig is stratégiai jelentősége volt és gyakran vált harctérré. Az évszázadok során hódítóként jelentek meg a kelta belgák, a rómaiak, a germán frankok, Anglia, Spanyolország. Utoljára Franciaországhoz csatolták a területet a 18. század elején, de a németek átmenetileg megszállták mindkét világháborúban. A középkorban Pas-de-Calais megye a Boulogne-i és az Artois-i Grófság volt, Nord megye pedig a Flandriai grófság és az Hainaut-i grófság déli része volt. Boulogne, Artois és Flandria a francia korona hűbéresei voltak, míg Hainaut a Német-Római Birodalomhoz tartozott. Calais 1347 és 1558 között angol birtok volt, majd visszakerült a francia korona birtokába. A 15. században Calais-t kivéve az összes területet egyesítette a Burgundi Hercegség. Ehhez a hercegséghez további területek is tartoztak a mai Észak-Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban és Hollandiában. 1477-ben, Merész Károly burgundi herceg halála után Boulonnais-t és Artois-t elfoglalta a francia korona, míg Flandriát és Hainaut-t Merész Károly leánya, Mária örökölte. Nem sokkal ezután, 1492-ben, Artois-t a franciák átadták Mária fiának, Szép Fülöpnek. Ez része volt VIII. Károly francia király azon próbálkozásának, hogy biztosítsa Szép Fülöp apjának, Miksa császárnak semlegességét a franciák küszöbön álló itáliai inváziójával szemben. Ily módon a mai Nord-Pas-de-Calais régió legnagyobb része újraegyesült a többi, burgund örökséget képező területtel és Mária házassága révén Habsburg birtok lett. Szerves része volt a németalföldi tizenhét tartománynak, amelyet Szép Fülöp fia, V. Károly német-római császár uralkodása idején alakítottak ki, és amelyeket Károly átadott fiának, II. Fülöp spanyol királynak. Az itáliai háborúk idején e régióban is harcolt egymással Franciaország és Spanyolország. Amikor 1566-ban Németalföld fellázadt a spanyol uralom ellen, a mai Nord-Pas-de-Calais vidéke hű maradt a spanyol koronához, bázisa volt a pármai hercegnek, aki végül legalább Németalföld déli részét spanyol uralom alatt tudta tartani. A francia vallásháborúk idején a francia katolikusokat támogató spanyolok bázisa volt a terület. A 17. századi francia-spanyol háborúk idején (1635–1659, 1667–1668, 1672–1678, 1688–1697) Nord-Pas-de-Calais vidéke volt a fő harctér és fokozatosan francia megszállás alá került. Kezdődött Artois bekebelezésével 1659-ben. A mai Nord megye legnagyobb része az 1678-as nijmegeni békével került francia birtokba. A mai államhatár nagyjából az 1697-es rijswijki béke óta létezik. Flandria, Artois és Picardia francia tartományokat a francia forradalom idején, 1789-ben két megyére osztották. Napóleon uralma idején a francia határokon belülre került egész Flandria és a mai Belgium. 1815-ben a bécsi kongresszus visszaállította a Napóleon előtti francia határt. A 19. században erősen iparosodott a régió. Franciaország második legjelentősebb iparvidéke lett Elzász-Lotharingia után. AZ 1870-es francia-porosz háború alig érintette a régiót, sőt, megszilárdította vezető szerepét a francia iparon belül, mert Elzász-Lotharingiát Németország meghódította. A 20. században viszont mindkét világháborút nagyon megszenvedte a régió. Egyházasfalu Egyházasfalu község Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban. A korábbi Egyházasfalu, Dasztifalu és Kisgógánfa községek 1933-ban egyesültek e néven, majd 1950-ben Keresztényt is hozzácsatolták. Fekvése A Kisalföld nyugati szélén fekszik. Felszíni vizeit a Metőc-patak gyűjti össze. Sopronhorpács, Szakony, Újkér és Nemeskér községekkel határos. Vonattal a Sopron–Szombathely-vasútvonalon érhető el (a vasúti utazáshoz érdemes Újkér megállót igénybe venni, mert az közelebb van a településhez, mint Nemeskér-Egyházasfalu megálló, ráadásul Újkér megálló közigazgatásilag Egyházasfaluhoz tartozik), Sopronnal autóbuszjárat köti össze. Közúton a 84-es főútvonalról közelíthető meg. Története és mai élete Keresztény első írásos említése 1264-ben történt, amikor mint a keresztes lovagrend birtokában levő falut említik. Egy 1280-ban kelt oklevélből kitűnik, hogy a templomos lovagoknak Keresztényben rendházuk és templomuk is volt. 1483-ban Mátyás király adó- és vámmentességet adott. A falu a 15. század végén elpusztult. 1500-ban a soproni keresztes lovagok tiltakoztak az ellen, hogy a szomszéd községek szabadon garázdálkodnak az időközben pusztává lett birtokon. A rend a mohácsi vész idején elhagyta Sopront, és a falu a Nádasdyaké lett. Az úrbéri állomány elkülönzése és tagosítása ügyében 1836-ban megindultak a tárgyalások, de csak 1848-ban vezettek eredményre. Az utolsó nagy kolerajárvány 1872-1874 között pusztított. A túlélő keresztényi hívek a falu mellett hálából „Mária neve napja” kápolnát építettek. Azóta minden évben nagy ünnepséggel tartják meg a kápolna búcsúját, amelyre a faluból elszármazottak is nagy számban hazalátogatnak. Egyházasfalva első okleveles említése 1418-ban „Egházasbazth” néven történt. 1479-ben még a Baszthyak voltak a tulajdonosai, később ebbe a családba nősült be Pászthory Gergely, akinek utódai birtokolták még 1836-ban is a falut. Dasztifalu 1281-ben szerepelt először „Villa Bozth” néven oklevélben. A 17. század végén az Ebergényi család volt a birtokosa, majd rokonság révén átkerült a Széchenyi család kezébe. Kisgógánfát 1429-ben „Abulgánbazth” néven említi először oklevél. A 17. században Erdősy Sylvester János evangélikus lelkész, tudós és bibliafordító is birtokos volt itt, egyébként a Nádasdyaké, majd a 18. század végétől a Széchenyieké lett a falu. 1942. április 13-án Tóth Imre tanító mint a KALOT Győr egyházmegyei titkára az azóta már boldoggá avatott báró Altorjai Apor Vilmos győri megyés püspöktől felhatalmazást kapott népfőiskola szervezésére. Az egyházasfalui KALOT Széchenyi-népfőiskola 1949. február 19-ig működött. Az egyetlen az országban, ami a KALOT 1946 júliusában történt betiltása után 3 évig folytatta tevékenységét. Érdekesség a falu életében, hogy évente 4 búcsút tartanak: a Szent György templom védőszentjének és felszentelésének ünnepén, továbbá a keresztényi Szent kereszt templom valamint a Mária neve napja fogadalmi kápolna titulusának évfordulóján. A Szent György római katolikus templom egyhajós, egytornyos, eklektikus neoromán túlsúllyal. A régi középkori templom helyére épült 1888-ban Ullein József tervei alapján. A templom falán emléktábla, a dasztifalui temetőben sírkő és emlékmű őrzi Réffy Endre plébános emlékét. A Csénye községben született, piarista kispap társaival együtt vett részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, harcolt a kápolnai, az isaszegi és a nagysallói csatában az Újházy vadászezred tisztjeként, majd 2 évig Kufstein várában raboskodott. 1873-tól haláláig, 32 éven át volt a falu plébánosa. Nevéhez fűződik a mai templom és a régi iskola építése. A keresztényi egyhajós, egytornyos barokk Szent Kereszt megtalálása templomot 1724-ben építették a jezsuiták a régi középkori templom helyére. Kriptájában a Kollár család tagjai nyugszanak. Műemlék jellegű az 1710-ben készült Pestisoszlop, a Szentháromság oszlop és a Hunyadi u. 14. sz. előtti kőkereszt. Az önkormányzat 1992-ben emléktáblát állított az Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennállásának 100 éves jubileumára. Az I. világháború áldozatainak emlékműve a volt KALOT udvarán áll, Egyházasfalu 7, Kisgógánfa 9, Dasztifalu 16 hősi halottjának őrzi emlékét. Ugyancsak a dasztifalui temetőben található Kapuy Elek plébános síremléke. Ő ismerte fel az árvaságra jutott Simonyi Károly tehetségét és Ernő bátyjával együtt segítette őket az értelmiségi pályára. A II. világháború végén a szovjet hadsereg ideérkezésekor a falunak két civil áldozata volt. Az 1945-ös földosztáskor a nagycsaládok és a zsellérek között felosztották a Széchenyi-birtokot. 1954-ben alakult a termelőszövetkezet, amely 1969-ben egyesült a sopronhorpácsival. Ma a szolgáltatások körébe tartozik az orvosi rendelő, ahol az újkéri orvos hetente kétszer rendel, a posta, a Simonyi Károly nevét viselő általános iskola és a napköziotthonos óvoda, az öregek napközi otthona, a törpevízmű, 4 kiépített buszváró, a labdarúgó pálya és az 1992-ben átadott teniszpálya. A kultúrházban működik a könyvtár. A két ÁFÉSZ-bolt és falatozó mellett a magánboltok és vendégfogadók. A keresőképes lakosság egy része állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik, többen a visszaigényelt földeken gazdálkodnak. A nagyobb hányad Sopronban az iparban vállal munkát. A foglalkoztatási gondokat enyhíti a faluban létesült varroda, vágóhíd és sütőüzem. Címerének leírása Egyházasfalu négy község: – északról délre felsorolva – Kisgógánfa, Egyházasfalu, Dasztifalu és Keresztény egyesítésével jött létre. A címer zöldessárga négyzet alakban helyezkedik el, bal felső negyedében Gógánfa, jobb felsőben Dasztifalu, bal alsóban Egyházasfalu, jobb alsóban Keresztény címere található. (A pajzs szemlélésekor a heraldika felcseréli a jobb és a baloldalt.) A község címere a négy község korabeli pecsétjéből keletkezett: Gógánfa: A pecsét mezejében szívből kinőtt virág felett G.F. monogram. Alul pálmalevelek díszítik. Dasztifalu: BAZTI. A pecsét mezejében két mezei virág közt élével balra néző ekevas. Egyházasfalu: jobbra néző keskeny lebegő ekevas két mezei virág közt élével. Keresztény: SIGILUM KEREZTENI. Ovális pajzs damaszkos mezejének balharánt pólyájában élével felfelé álló, lebegő ekevas. A pajzs felett szárnyas angyal. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,5%-a magyarnak, 1,1% németnek, 0,2% románnak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 81,3%, református 0,7%, evangélikus 0,9%, felekezeten kívüli 1,8% (14,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Klasszicista pestisoszlop, Ebergényi-kastély Réffy Endre síremléke, emléktáblája. Kapuy Elek síremléke KALOT Népfőiskola (1942-1949) templomai. Híres emberek A falu szülötte Simonyi Károly 1916 . október 18. – 2001 . fizikus, tudós-tanár. Egyik fia: Charles Simonyi (született Simonyi Károly) (Budapest, 1948. szeptember 10. –) szoftverfejlesztő, űrturista Forrás Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Torma Margit írása lett átdolgozva. Sátánizmus A sátánizmus szó több értelemben is használatos. Használják különböző világképű és erkölcsrendszerű mozgalmak, vallások és szekták megjelölésére. A sátánizmus többnyire az okkult tudományokhoz kötődik, hívei a Bal Kéz Útját követik. A sátánizmus szó jelöli azon okkult tevékenységeket is, melyek a keresztény Bibliában szereplő Sátánhoz vagy valamely démonhoz szólnak, annak megidézésével foglalkoznak. A sátánizmushoz kapcsolható legismertebb mozgalom a LaVey-i sátánizmushoz köthető. Ezt A Sátán Egyházában gyakorolják. Teista sátánizmus A teista sátánizmus - más néven spirituális vagy hagyományos sátánizmus a Sátán (vagy valamely vele kapcsolatba hozott istenség vagy démon) imádatát jelenti, és magában foglal több nézőpontot és csoportot. Két típusát különíthetjük el, ezek a klasszikus és modern teista sátánizmust foglalják magukban. Klasszikus teista sátánizmus Az egyik csoport, mely a teista sátánizmus ághoz tartozik, az "anti-keresztények" csoportja, ők képviselik többnyire a keresztény mitológiára épülő ördögimádatot, avagy sátánimádatot. Az "Anti-keresztény" megnevezés nem teljesen pontos, mivel léteznek (és léteztek) a kereszténység előtt is teista sátánisták (a júdaizmus ellentéteiként). Ezen vallás követői a bibliai Sátánt imádják, mint Isten ellentétét és ellenfelét. Modern teista sátánizmus Az ide tartozó csoportok nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét. Hitük a pogány és Babílóni vallásokban gyökeredzik. Néhány, a teista sátánizmushoz tartozó csoport, Sátánt emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lényként képzeli el. Megint más csoportok az ősi istenségekkel, például Luciferrel, Enkivel vagy Melek Ta’us-sal hozzák kapcsolatba Sátánt. A spirituális sátánisták (akik többnyire a luciferi alakot, a fény hozóját) az önmegismerés és meditáció útjait választják, és azt vallják, hogy nincs közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, így a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz (ld. klasszikus teista sátánizmus) sem. LaVey-i sátánizmus A sátánizmus ezen ága az 1960-as években bontakozott ki, főként Anton Szandor LaVey munkássága nyomán. Alapvető jellemzője, hogy Sátánt nem valós, létező entitásnak fogja fel. Sátán alakja ezen rendszerben a követendő értékrendet jelenti, mely szerint a sátánista mentalitását és életét alakítja. Az erős, független és lázadó egyént jelképezi, aki önerőből boldogul, boldogságát nem természetfölötti erőtől reméli. A LaVey-i sátánizmuson belül fellelhető egy látszólagos ellentmondás, névleg, hogy létezik egyfajta isteni entitás fogalma. Ezen "isten" sokban hasonlít Spinoza istenképére, nem személyiség, hanem a természetet egységben tartó erő. Ezen entitás nem kap semmilyen szerepet, mindössze léte kerül tisztázásra a Sátáni Bibliában. Okkult kapcsolatok A sátánizmus erősen kötődik az okkultizmushoz és a mágiához. Rítusai és ceremóniái részben a keresztény mise és imádság megfordításán, kiforgatásán alapszanak (bár egyes elméletek szerint így voltak eredeti mivoltukban csak később ezeket a keresztények eltorzították) - a teista sátánizmusban kiemelt módon, az ateista sátánizmusban valamelyest visszafogottabb mértékben. Ezek mellett megjelennek a pogány hagyományokból átöröklött elemek és modern okkultista gondolkodóktól származó rítusok is. A mágia felhasználása történhet romboló céllal, átkok által, létező átok feloldására, mágikus védelem idézésére, gyógyításra, siker bevonzására és démonok idézésére. Jelképek, szimbólumok A sátánizmus fő jelképei és jelentésük: Kígyó – a gerinc tövénél tekeredő kundalini energiát jelképezi a spirituális sátánisták körében Lefelé mutató pentagramma – a spirituális sátánisták számára a koronacsakrából az emberbe áramló energia jelképe, a LaVey-i sátánizmusban az öt őselemet szimbolizálja Fekete és vörös szín – az alkímia jelképe, Egyiptomból származik Sötétség – a lélek női oldalát, a tudatalattit jelképezi Ördög Vasvillája – egy ősi, Távol-Keleti szimbólum, amit a spirituális sátánisták is elfogadnak Baphomet 666 – a Nap kabbalisztikus négyzete Fordított nyolcas, a végtelen jele – a halhatatlanságot szimbolizálja Koponya- és lábszárcsontok – a Magnum Opusnak a Nigredo állapotának jelképei Fordított kereszt – szintén a Magnum Opushoz kapcsolható Sobočani Sobočani falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Kloštar Ivanićhoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 38 km-re, községközpontjától 3 km-re délkeletre a megye keleti részén fekszik. Története A település története során a kloštar ivanići Nagyboldogasszony plébániához tartozott. 1857-ben 148, 1910-ben 331 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Križi járásához tartozott. A településnek 2001-ben 419 lakosa volt. Nevezetességei A temetőben álló, a Szentlélek tiszteletére szentelt kápolnája. Forza Italia (2013) A Forza Italia (FI) egy jobbközép olaszországi politikai párt, amelyet 2013. november 16-án alapítottak meg. A párt neve az 1994 és 2009 között létező párttal vállal ideológiai és politikai folytonosságot. A párt tagjai az egykori Szabadság Népe párt soraiból kerülnek ki, a párt Angelino Alfanóhoz közel álló szárnya kivált az újjáalakuló régi-új pártból és megalapította az Új Jobbközép nevű pártot. Története Előzmények Kudarcok A Forza Italia újraalapítása már 2011-ben felvetődött, amikor a Szabadság Népe párton belül komoly gondok és harcok voltak. A jobboldali párt 2012-es helyhatósági választásokon szenvedett veresége után, úgy döntött Berlusconi, hogy visszatérnek '94 szellemiségéhez. Ekkor még Berlusconi elutasította ezt a felvetést, a 2013-as parlamenti választásokra készült, ahol a Szabadság Népe kisebb vereséget szenvedett: a párt fellegvárának számító Szicíliában az 5 Csillag Mozgalom győzött, emellett több megyét elhódított tőle a párt Ligúriában és Szardínián is. 2013-as helyhatósági választás Az ez évi helyhatósági választásokon viszont súlyos vereséget szenvedett a jobbközép koalíció: 23 településen tartottak választásokat, amikből 10 jobboldali volt. A jobboldal elvesztette az összes települését: Trevisóban - amely az Északi Liga egyik fellegvára volt - a jobboldal az Északi Liga jelöltjével vesztett. Lombardiában Bresciában és Sondrióban is baloldali jelölt nyert. Szicíliában 4 jobboldali elköteleződésű városában tartottak választást: Catania, Messina, Siracusa és Ragusa településeken, amik egyben megyeszékhelyek is, ezeket mind elvesztette a jobbközép koalíció, Ragusában az 5 Csillag Mozgalom, a többi településen a baloldal nyert. Rómában is a baloldali jelölt győzött. Egyedül Udine megye maradt jobboldali, ahol megyei választást tartottak. Az ellenzékiség 2013 novemberében Berlusconiék bejelentették, hogy feloszlatják a Szabadság Népét amit a párt november 15-i nemzeti tanácsának gyűlésén akart hivatalosan bejelenteni. Ezen az eseményen Alfano nem akart részt venni. Berlusconiék a Forza Italiaval a Letta-kormány ellenzékévé akart válni. 2013. november 16-án Angelino Alfano bejelentette, hogy a Forza Italia létrehozásában nem akar részt venni és továbbra is Enrico Letta kormányát támogatja, így az ő vezetésével megalakult az Új Jobbközép nevű párt. Új-guineai szalonka Az új-guineai szalonka (Scolopax rosenbergii) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Magyar neve megerősítésre szorul, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (New Guinea Woodcock). Régi besorolásokban a vörhenyes szalonka (Scolopax saturata) alfaja volt, Scolopax saturata rosenbergii néven. Előfordulása Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Alfajai Scolopax rochussenii saturata Horsfield, 1821 Scolopax rochussenii rosenbergii Schlegel, 1871 17967 Bacampbell A 17967 Bacampbell (ideiglenes jelöléssel 1999 JT45) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. 9497 Dwingeloo A 9497 Dwingeloo (ideiglenes jelöléssel 1001 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Olivier Thual Olivier Thual (Brest, 1976. július 24. –) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása tanár. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 2000-ben lett az I. Liga játékvezetője. Első ligás mérkőzéseinek száma: 168 (2013). Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2007-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint második kategóriás bíró. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 33. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2012-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 3. Európa-bajnokság Az európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Selejtező mérkőzés --- Csehország rendezte a 2008-as U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol az UEFA JB bíróként alkalmazta. 5519 Lellouch Az 5519 Lellouch (ideiglenes jelöléssel 1990 QB4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. augusztus 23-án. Lérouville Lérouville település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 1465 fő (2015). Lérouville Boncourt-sur-Meuse, Chonville-Malaumont, Commercy, Pont-sur-Meuse, Vadonville és Vignot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Farkas Antal (színművész) Farkas Antal (Öcsöd, 1922. január 1. – Budapest, 2010. szeptember 24.) magyar színész. Életpályája Farkas Antal és Farkas Julianna gyermekeként született. 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A budapesti Magyar Néphadsereg Színházának volt tagja 1951-1954 között, illetve 1955 után. Egy évadot (1954-1955) Pécsett játszott a Nemzeti Színházban, majd 1955-ben visszatért az immár Vígszínházra változtatott színházhoz, amelynek haláláig, közel 60 évig volt a tagja. Számos filmben szerepelt, jellegzetes hangja és alkata darabos alakok megformálására predesztinálták. Több mint száz színházi szerepe mellett az Indul a bakterház című filmben nyújtott alakítására emlékeznek sokan. 2010. szeptember 24-én hunyt el Budapesten. Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 109. Szurov: Vadnyugat....Szerelő William Shakespeare : Hamlet....Egy katona Szurov: Hajnal Moszkva felett....Alekszej Rizsov Vaillant: Foster ezredes bűnösnek vallja magát....Második partizán Rostand: Cyrano de Bergerac....Cuigy; Testőr Lavrenyov: Leszámolás....Idősebb matróz Gyárfás Miklós : Forr a világ...Csapó András Tolsztoj: Szellemesek (A felvilágosodás gyümölcsei)....Kocsis; Második muzsik Schiller: Tell Vilmos....Ruodi Jókai Mór : A kőszívű ember fiai....Rideghváry Bence Kálmán Imre : Csárdáskirálynő....Lazarovics William Shakespeare: Rómeó és Júlia....Capulet; Sámson; Öreg Capulet Illyés Gyula : Dózsa György....Szamár Hollósi Korvin Lajos: Hunyadi....Újlaki vajda Ibsen: Kísértetek....Engstrand Kodolányi János : Földindulás....Második bűnvalló Patrick: Teaház az augusztusi holdhoz....Gregovich őrmester James: Robin Hood....Tuck barát Mesterházi Lajos : Pesti emberek....Tizedes Arisztophanész: Lysistraté....Spártai hirnök Hemingway-Sandburg-Odets-Steinbeck: Én is Amerikát énekelem (Mai észak-amerikai írók estje).... Wilder: Hiawatha-vonat....Hordár Odets: Leftyre várva....Joe Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása....Rendőr; Vonatvezető Tolsztoj: Háború és béke....Karatejev Barnassin Anna: Idegen partok előtt....Kesző Gyuri Lawrence-Lee: Aki szelet vet....Elijah Euripidész: Iphigéneia Auliszban....Kaikhász Majakovszkij: Poloska....Gombárus; Első újságíró; Járókelő; Városatya Kodolányi János: Békák tava....K. Tóth (Kátóth) Goethe: Faust....Első mesterlegény O'Casey: Az ezüst kupa....Katona Szimonov: A lázadó lelkiismeret....Bonard Thurzó Gábor : Záróra....Kratochwill Svarc: Az árnyék....Őrmester O'Neill: Amerikai Elektra....Ira Macke Dunai Ferenc: Az asszony és pártfogói....Művezető Csurka István : Szájhős....A rendőr Vercors: Zoo avagy az emberbarát gyilkos....Első esküdt korelnök Miller: Közjáték Vichyben....Első detektív Csurka István: Az idő vasfoga....Plakátragasztó Dürrenmatt: A fizikusok....Uwe Siewers Thurzó Gábor: Az ördög ügyvédje....Barra Antal Feydeau: Egy hölgy a Maximból.... Gorkij: A nap fiai....Trosin De Filippo: A cilinder....Arturo Rejnus-Renc: Királygyilkosság....Sigurd William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok....Egy tengerészkapitány Sartre: Altona foglyai....Heinrich őrmester Krúdy Gyula : A vörös postakocsi....Boldogtalan férfi Steinnénál Bruckner: Angliai Erzsébet....Fegyveres Sükösd Mihály : A kívülálló....Lovász Pál Thurzó Gábor: Meddig lehet angyal valaki?....Somorján Szabó György: Napóleon és Napóleon....Antonio Ödön von Horvath: Mesél a bécsi erdő....Havlitschek; Mister Galambos Lajos : Fegyverletétel....Hóhér Molnár Ferenc : Liliom....Linzmann Eörsi István : Széchenyi és az árnyak....Pichler Sebestyén Csehov: Cseresznyéskert....Szimeonov-Piscsik William shakespeare: Antonius és Cleopatra....Menas Gyurkovics Tibor : Csóka-család....Samu Shaw: Szent Johanna....La Hire Csurka István: Eredeti helyszín....Első örömapa Csurka István: Versenynap....Toprongyos Ken Kesey : Kakukfészek....Turkle Fejes Endre : Jó estét nyár, jó estét szerelem....Kasznár Lope de Vega : Valencia bolondjai....Pisano Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés....Provianszkij Molnár Ferenc : Üvegcipő....Őrmester Gombrowicz: Operett....Tábornok Heller: A 22-es csapdája....Black kapitány Kleist: Homburg hercege....Stranz Gyurkovics Tibor: Isten bokrétája....Ménesi István Füst Milán : A sanda bohóc....Csikesz Kolos törzsőrmester Csurka István: Reciprok komédia....Téeszelnök Móricz Zsigmond : Úri muri....Kudora Feydeau: A balek....Első rendbiztos Kocsis István : Tárlat az utcán....Gauguin Caragiale: Farsang....Rendőrbiztos Mitta-Dunszkij-Frid: Ragyogj, ragyogj, csillagom!....Scsapov Rejtő Jenő : A láthatatlan régió....Strudl úr Molnár Ferenc: A farkas....Michal hadnagy Camus: Ördögök....Tanító Lope de Vega : Sevilla csillaga....Főporkoláb Szilágyi László : Csókos asszony....Rendőr Sütő András : Az álomkommandó....Rendőr Csurka István: Vizsgák és fegyelmik....Téeszelnök Gyurkovics Tibor: Boldogháza....Csóka Malamud: A segéd....Öreg sofőr Békeffi-Karinthy-László: Régi Pesti Kabaré.... Schnitzler: A Bernhardi-ügy....Altiszt a Minisztériumban Baum: Óz, a csodák csodája....Polgármester Carlo Goldoni : Két úr szolgája.... Ionescu: Rinocéroszok....Tűzoltó Willard: A macskák és a kanári....Hendricks Szomory Dezső : Hermelin....A házmester Spiró György : Dobardan....A menekülttábor lakója Labiche: Olasz szalmakalap....Egy káplár William Shakespeare: Sok hűhó semmiért....Jegyző Halászi Imre: Egy csók és más semmi....Krecsák Gogol: A revizor....Csendőr Filmjei Játékfilmek Kis Katalin házassága (1950) Gyarmat a föld alatt (1951) – ÁVH őrmester Vihar (1951) Állami Áruház (1952) A harag napja (1953) Leszámolás (rövid) (1953) 2x2 néha 5 (1954) Körhinta (1955) – Samu János Az eltüsszentett birodalom (1956) Hannibál tanár úr (1956) Szakadék (1956) A nagyrozsdási eset (1957) Bolond április (1957) Külvárosi legenda (1957) Micsoda éjszaka (1957) – Rendőr Nehéz kesztyűk (1957) – Pincér #2 A fekete szem éjszakája (1958) A harangok Rómába mentek (1958) – Gregorics zászlós Aranybalta (rövid) (1958) Csempészek (1958) – Borjúvásárló Égi madár (1958) Razzia (1958) Vasvirág (1958) A harminckilences dandár (1959) Égrenyíló ablak (1959) Játék a szerelemmel (1959) Kard és kocka (1959) Pár lépés a határ (1959) Tegnap (1959) Alázatosan jelentem (1960) Az arcnélküli város (1960) Csutak és a szürke ló (1960) – Rendőr Egy régi villamos (1960) Fűre lépni szabad (1960) – Autó javító Hosszú az út hazáig (1960) Zápor (1960) Amíg holnap lesz (1961) – Gáspár Dúvad (1961) – Szűcs Felmegyek a miniszterhez (1961) – Orbán, a tűzoltóparancsnok Két félidő a pokolban (1961) – Csorba tizedes Megöltek egy leányt (1961) Sínek között (rövid) (1962) A kilencvennégyes tartálykocsi (rövid) (1962) Csudapest (1962) Isten őszi csillaga (1962) Fagyosszentek (1962) Súlyos példa (rövid) (1962) Fotó Háber (1963) – Kárász János Tücsök (1963) – Közlekedési rendőr A kőszívű ember fiai 1-2. (1964) A pénzcsináló (1964) – Bodnár Gazsi Kár a benzinért (1964) – Teherautó sofőr A tizedes meg a többiek (1965) Váltás (1964) Fény a redőny mögött (1965) Húsz óra (1965) – Kocsmáros Sellő a pecsétgyűrűn 1-2. (1965) Tilos a szerelem (1965) – Erőművész Büdösvíz (1966) Egy magyar nábob (1966) Hideg napok (1966) – Őrmester a léknél Ketten haltak meg (1966) – Sofőr Az özvegy és a százados (1967) Lássátok feleim (1967) – Vadász Nem várok holnapig (1967) A beszélő köntös (1968) – Putnoki Balázs A nagy kék jelzés - avagy a hűség jutalma (1969) – Jenő főnöke Egri csillagok 1-2. (1968) – Debrői, a kocsmáros Az oroszlán ugrani készül (1969) – Tengerész Pokolrév (1969) – Polyák Antal Csak egy telefon (1970) – Tanácstitkár Együtt (rövid) (1971) Hahó, Öcsi! (1971) – Újságvásárló Hekus lettem (1972) – Utcaseprő János vitéz (1973) – Gazda (hang) Kakuk Marci (1973) – Fogadós Több mese egy sorban (rövid) (1973) Tűzoltó utca 25. - álmok a házról (1973) – Gyuri Hogyan kell egy szamarat etetni? (1974) Amerikai anzix (1975) – Németül beszélgető férfi a Tiszti Kaszinóban Hugó, a víziló (1975) Mr. McKinley szökése (1975) Lúdas Matyi (1976) – Főhajdú (hangja) A csillagszemű 1-2. (1977) – Kovács Égigérő fű (1979) – Kukás #2 Szeleburdi család (1981) Vuk (1981) – Pletykás kutyák (hangja) Csak semmi pánik (1982) – Gengszter #1 Lutra (1986) – Bandi bácsi Macskafogó (1986) – Betörő macska (hangja) Mamiblu (1986) Ismeretlen ismerős (1988) – Áruházi ellenőr Sárkány és papucs (1989) – Sir Kay (hangja) Vili, a veréb (1989) – Csapos (hangja) Woyzeck (1994) Macskafogó 2. – A sátán macskája (2007) – Betörő macska (hangja) Tévéfilmek Ne éljek, ha nem igaz! (1962) – Magányos ivó Mátyás király Debrecenben (1965) – Tályai Svéd gyufa (1965) Kakuk Marci nagy szerencséje (1966) – Bojnyik II. Fülöp (1967) – Mihály, a hentes Budapesten harcoltak (1967) Bors (1968) – Fehér tábornok (2. részben) Súlyfürdő (1968) – Vasutas A Mézga család különös kalandjai (1968-1969) Házassági évforduló (1970) Kuckóktrály (1970) – Katona A fekete város 1-7. (1971) – Rothovszki Egy óra múlva itt vagyok… (1971) – Burján főfoglár (2. részben) Vidám elefántkór (1971) – Jani bácsi Kukori és Kotkoda II. (1971) – Vércse edző (2. részben) (7. részben) Mézga Aladár különös kalandjai (1972) Arpad le tzigane (1973) – Schmied Kérem a következőt! I-III. (1973-1983) Lyuk az életrajzon (1973) – Börtöntitkár Mekk Elek, az ezermester (1973) – Medve Barnabás / Bulldog (2. részben) Ida regénye Szép maszkok 1–5. (1974) Bach Arnstadtban (1975) – Nothregel orgonafujtató Hungária Kávéház 1–6. (1976) Kántor (1976) Robog az úthenger 1–6. (1976) Süsü, a sárkány (1976-1984) – Szénégető (3 részben) / Szakács (2. részben) (hangja) Ebéd (1978) – Banyak Lajos, hentes és mészáros Hullámzó vőlegény (1978) – Asztalos Ítélet előtt (1978-1979) – Csajbók Lajos Második otthonunk (1978) Pom Pom meséi (1978-1981) Vakáción a Mézga család (1978) – King Resident kapitány / Sligovitz (hangja) A világ közepe (1979) Képviselő úr (1979) Pityke (1979) – Marcipán (hangja) Rab ember fiai (1979) – Búzát Gáspár várkapitány A Dongó őrs kalandjai (1980) Agyrémek (1980) Indul a bakterház (1980) – Csendőr #1 Misi Mókus kalandjai (1980) – Rendőrkutya (hangja) (3. részben) Vuk I-IV. (1980) – Pletykás kutyák (hangja) Petőfi 1-6. (1981) Mese az ágrólszakadt Igricről (1981) – Főlovász A 78-as körzet (1982) – Szalai A nagy ho-ho-horgász I. (1982) – Orvhorgász (hangja) (4. részben) Közös kutya (1983) Mint oldott kéve 1–7. (1983) – Főporkoláb Torta az égen (1984) Három kövér (1985) – Violentius Kémeri 1–5. (1985) Vízipók-csodapók III. (1985) – Barna orrszarvúbogár (hangja) (8. részben) Kérők (1986) Krisztofóró (1989-1994) – III. Nagydarab király (hangja) Szindbád nyolcadik utazása (1989) A próbababák bálja (1991) – Első helyettes Frici, a vállalkozó szellem (1993) – Lóárus (23. részben) Rádióaktív BUÉK (1993) Feltámadás Makucskán (1994) Devictus Vincit (1994) Aranyoskáim (1996) Díjai Aase-díj (1996) Megjegyzések Hozzáférés: 2017. szeptember 7. Homsz kormányzóság Homsz kormányzóság (arabul ������ ��� [Mu�āfa�at �im�]) Szíria tizennégy kormányzóságának egyike. Az ország északi részén fekszik. Északon Hamá kormányzóság, északkeleten er-Rakka kormányzóság, keleten Dajr ez-Zaur kormányzóság, délkeleten Irak, délnyugaton Ríf Dimask kormányzóság, északnyugaton pedig Libanon és Tartúsz kormányzóság határolja. Központja Homsz városa. Területe 42 223 km², népessége pedig a 2004-es népszámlálás adatai szerint 1 529 402 fő. Közigazgatási beosztása Homsz kormányzóság területe hat kerületre (mintaka) – Homsz, el-Kuszajr, el-Muharram, Palmüra, Rasztan, Talkalah – és 23 körzetre (náhija) oszlik. Turisztikai látnivalói A kormányzóságban található Szíria két legismertebb és leglátogatottabb történeti emléke: Palmüra 3. századi romvárosa a Szír-sivatag egy oázisában áll, míg a keresztes háborúk korának egyik legjobb állapotban fennmaradt erődje, a Krak des Chevaliers az Alavita-hegység déli lejtőiről ellenőrzi a Homszi-átjárót. A kevésbé ismert és látványos emlékek közé tartozik az Omajjádok sivatagi palotái közé tartozó nyugati Kaszr al-Hír, illetve a bronzkori Kádes romjait rejtő Tell Nabi Mand és a Katna felett kialakult Tell el-Misrifa. Amerikai országok zászlóinak képtára Ez a galéria az amerikai országok nemzeti zászlóit mutatja be. Luck Luck (ukránul: Луцьк, lengyelül: Łuck) nagyváros Ukrajna északnyugati részén, a Volinyi terület és a Lucki járás székhelye. A 2001-es népszámláláskor 209 ezer lakosa volt. A Sztir-folyó partján fekszik, a terület délkeleti részén, Lvivtől 150 km-re északkeletre, Rivnétől 70 km-re nyugatra. Közigazgatásilag területnek alárendelt (járási jogú) város. Történelem Bár már a 7. században Első írásos említése 1085-ből származik, az Ipatyijev-krónikában Lucseszk néven szerepel. Nevét a lucsan törzs nevéből, vagy a régi szláv luka szóból eredeztetik. Volodimir-Volinszkij megalapításáig a Volhíniai Fejedelemség fővárosa volt. Ekkoriban már állt erődje, mely a tatárok 1240-es támadásának is ellenállt. 1349-ben III. Kázmér hadai elfoglalták és a Litván Fejedelemség része lett. A 14. század második felében megépítették a ma is álló várat, Vytautas nagyfejedelem (1392-1430) idején pedig fellendült a kereskedelem, számos betelepülő érkezett a városba (zsidók, tatárok, karaiták). 1427-ben a volodimir-volinszkiji katolikus püspökséget is Luckba helyezték át, melyet a Volhíniai Róma néven is emlegettek. 1429-ben fontos találkozó színhelye volt a város, melyet II. Jagelló Ulászló szervezett és számos koronás fő vett részt rajta. 1432-ben a város a lengyel királyság hűbérbirtoka lett, kormányzósági székhellyé vált és magdeburgi városi jogokat kapott. 1569 után a Volhíniai vajdaság székhelye lett, a lublini unió után ortodox püspökségét görögkatolikussá alakították át. 1596-ban a Nalivajko-felkelés során rövid időre a felkelők kezére kerül. A 17. század közepére mintegy 50 ezer lakosa volt. A Hmelnickij-felkelés során (1648) Kolodko szabadcsapatai elfoglalták, kifosztották és felgyújtották a várost, mintegy 4 ezer lakosát meggyilkolták, sokan menekülni kényszerültek. 1706-ban a svédek pusztították Luckot, 1781-ben pedig tűzvész pusztított a városban. 1795-ben, Lengyelország harmadik felosztásakor Oroszországhoz csatolták, elveszítette központi szerepkörét, a kormányzóság székhelyévé Zsitomirt tették. Az orosz uralom alatt (különösen az 1831-es felkelés leverése után) Luck elveszítette lengyel jellegét, a helyi görögkatolikus egyházat pedig beolvasztották az ortodoxiába. 1845-ben újabb nagy tűzvész pusztított. 1850-ben a város körül új erődöket építettek. 1915. augusztus 29-én az osztrákok elfoglalták Luckot és itt rendezték be a IV. Hadsereg főhadiszállását József Ferdinánd főherceg vezetése alatt. Az osztrák megszállás alatt a város lakóit tífuszjárvány tizedelte. Az oroszok a Bruszilov-offenzíva során foglalták vissza, 1916. június 7-én. A környező hadműveletek (Lucki-áttörés) 1916. június 4. – június 15. között tartottak. 1917. november 26-án megalakult a szovjethatalom, majd 1918. február 7-én a németek szállták meg a várost, akik február 22-én Szimon Petljura ukrán hetman erőinek kezére adták. 1919. május 16-án a lengyelek bevonulásával Luck 20 évre Lengyelországhoz került, bár 1920 augusztusában és szeptemberében még rövid időre elfoglalta a Vörös hadsereg. A Volhíniai vajdaság központjává vált, állandó katonaság állomásozott itt. 1934-ben a lengyel hatóságok itt ítélkeztek 57 ukrán ellenálló fölött. A szegénységben élő lakosság egy része a tengerentúli kivándorlást választotta. 1938-ban itt építették fel az akkori idők egyik legmodernebb rádióállomását. 1939-ben 39 ezer lakosa volt (45%-uk zsidó, 35%-uk lengyel nemzetiségű). 1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz csatolták, ezután mintegy 7 ezer lengyel lakost telepítettek ki. Luck a Volinyi terület közigazgatási központja lett. A német megszállás alatt (1941. június -1944. február 5.) a zsidó lakosságot először gettóba tömörítették, majd a Polanka-dombon meggyilkolták. A megmaradt lengyel lakosságot a németekkel együttműködő Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) tagjai irtották. A háború után a helyreállítás, majd az ipartelepítés és a gyors népességnövekedés évtizedei következtek. 1959-ben 56 ezer, 1973-ban már 108 ezer lakosa volt. 1991 után Luck az ukrán nacionalizmus egyik fellegvára lett. 2003-ban lengyel főkonzulátus nyitotta meg kapuit a városban. Gazdaság Luck sokoldalú iparral rendelkezik: Gépiparának legnagyobb üzeme a LuAZ gépkocsigyár, mely főként tehergépjárműveket állít elő. Sokoldalú élelmiszeripar (sörgyártás, kenyérgyár, szesz-, malom- és konzervipar, tejfeldolgozás, cukorgyár). Vegyipar (szintetikus anyagok előállítása). Fafeldolgozó ipara a volhíniai erdőségek faanyagát dolgozza fel, jelentős bútorgyár. Könnyűiparának legfontosabb üzeme a cipőgyár. Közlekedés A város közúti csomópont, elsőrendű főutak (P-14, H-17, H-22, M-19) kötik össze Volodimir-Volinszkijjal (77 km), Rivnével (70 km), Kovellel (73 km) és Dubnóval (50 km). A Lviv-Luck (150 km) főút a nemzetközi forgalomban is nagy jelentőségű. Vasútállomás a Kiverci-Lviv vonalon. Magában a városban viszont elég rossz minőségű az utcahálózat, sok helyen ma is macskaköves burkolat található. Nevezetességek Az Óváros a Sztir-folyó jobb partján, a folyókanyarulatban található, északról a Hlusec utca határolja. Itt található a régi vár (ma: múzeum) és közvetlenül mellette a Péter-Pál-székesegyház, melyet a jezsuiták számára építettek 1610-ben. Figyelemre méltó a régi plébánia épülete és a lutheránus templom. A modern városközpont ettől északra fekszik, kelet-nyugati tengelye a Győzelem-sugárút (Proszpekt Peremohi). Két fő tere a Függetlenség- és a Színház-tér, ez utóbbin találjuk az 1755-ben épült ortodox székesegyházat. Meg kell még említeni a régi zsinagógát és a város régi monostorait. A közeli Zsidicsin faluban található a 13. században alapított Nyikolajevszkij-monostor. A városközpont keleti szélén, a Kijevi-téren (Kijivszkij majdan) áll a területi adminisztráció 1952-1954 között épült monumentális épülete, mely előtt az egykori Lenin-szobor helyén az ukrán himnusz emlékműve áll. A városban egész alakos szobrot állítottak Leszja Ukrajinkának és Mihajlo Hrusevszkijnak. Az egyetem főépülete a Szabadság-sugárúton és a második világháború emlékobeliszkje a szovjet építészet emblematikus alkotásai. Leszja Ukrajinka Katedrális-utcabéli házán 1953-ban emléktáblát helyeztek el. Híres luckiak Alojzy Feliński (1771-1820) – lengyel író itt született. Grigorij Alekszandrovics Macstet (1852-1901) – orosz író itt született. Leszja Ukrajinka (1871-1913) – ukrán nemzeti költőnő itt élt 1878-1881 között. Testvérvárosok Lublin , Lengyelország Rzeszów , Lengyelország Parnassiini A Parnassiini a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi nemek és fajok tartoznak: Archon (Hübner, 1822) Archon apollinaris Archon apollinus Hypermnestra (Latreille, 1804) Hypermnestra helios Parnassius Latreille, 1804 Parnassius acco Parnassius acdestis Parnassius actius Apolló-lepke (Parnassius apollo) Parnassius apollonius Parnassius ariadne Parnassius arcticus Parnassius autocrator Parnassius baileyi Parnassius boëdromius Parnassius bremeri Parnassius cardinal Parnassius cephalus Parnassius charltonius Parnassius clodius Parnassius delphius Parnassius dongalaicus Parnassius epaphus Parnassius eversmanni Parnassius felderi Parnassius hardwickii Parnassius honrathi Parnassius glacialis Parnassius hide Parnassius huberi Parnassius hunnyngtoni Parnassius hunza Parnassius imperator Parnassius inopinatus Parnassius jacobsoni Parnassius jacquemontii Parnassius kiritshenkoi Parnassius labeyriei Parnassius loxias Parnassius maharaja Parnassius maximinus Kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) Parnassius nadadevinensis Parnassius nomion Parnassius nordmanni Parnassius nosei Parnassius orleans Parnassius patricius Parnassius phoebus Parnassius przewalskii Parnassius pythia Parnassius scéchenyii Parnassius schultei Parnassius simo Parnassius simonius Parnassius staudingeri Parnassius stenosemus Parnassius stoliczkanus Parnassius tianschianicus Parnassius stubbendorfi Parnassius tenedius Új-mexikói paprika Új-mexikóinak a közönséges paprika (Capsicum annuum) fajtaváltozatainak egy nagyobb, enyhén, illetve közepesen csípős (500–2500 Scoville-egység) csoportját nevezzük. Élőhelye Főleg Új-Mexikóban, Kaliforniában, Arizonában és Texasban termesztik; összesen mintegy 16 ezer hektáron. Megjelenése 50–80 cm magasra nő meg. Levelei oválisak, középzöldek, meglehetősen fogazottak; mintegy 7 cm hosszúak és 5 cm szélesek. Virágai fehérek, pettyezés nélkül. A hosszúkás, csúcsos, 5–30 cm hosszú termések lecsüngenek a hajtásokról. Éretlenül sötétzöldek, éretten különböző árnyalatú vörösek (néhány díszítő fajta sárga vagy barna). Növényenként és évente 10-20 paprikát hoz; érési periódusa mintegy 80 nap. Változatok Legismertebb fajtái: Anaheim M (enyhe, 20 cm hosszú); Anaheim TMR 23 (enyhe, 20 cm hosszú és mozaikvírus-rezisztens); Chimayo (15 cm hosszú, vékonyfalú); Espanola Improved (12–15 cm hosszú, közepesen csípős); Fresno (5 cm hosszú, álló helyzetű, közepesen csípős); New Mexico N o 6-4 (a legáltalánosabban termesztett, 18 cm hosszú, közepesen csípős); NuMex "Big Jim" (elérheti a 30 cm-t is, közepesen csípős); NuMex "Eclipse" (csokoládébarna, enyhe, 12 cm-es); NuMex "Joe E. Parker" (6-4-es változat továbbfejlesztése); NuMex "Sunrise" (világossárga, enyhe, 12 cm hosszú); NuMex "Sunset" (narancssárga, enyhe, 12 cm hosszú); NuMex "R Naky" (12–18 cm hosszú, enyhe); Sandia (közepesen csípős, 15 cm hosszú, vékony falú). Afrika Afrika a maga 30 200 000 km²-nyi területével Föld második legnagyobb kontinense, a szárazföldi területek 27%-át fedi le. Több mint 1,2 milliárd fős népességével egyben a második legnépesebb is, melyet 2 tenger vagy óceán határol. Ötvennégy szuverén állam, két nem elismert, de facto állam és egy bizonytalan státuszú terület alkotja. A kontinens lakói többek közt az arabok, berberek, bantu népek, busmanok, pigmeusok, szudanid népek és európaiak, akik főleg a mezőgazdaságból élnek annak ellenére, hogy a megművelt területek aránya csak 6%. A népesség gyorsan nő (a városokban évi 3,5%), melynek egyik példája Kairó, mely a földrész legnépesebb városa, ugyanakkor kiemelkedő a szegénység is, mivel a kontinens lakóinak fele kevesebb mint napi egy dollárból él. Földrajza rendkívül változatos, legmagasabb pontja a Kilimandzsáró, melynek magassága 5895 méter, ugyanakkor a Szahara sivatagos területe 90-szer nagyobb hazánkénál. Leghosszabb folyója a Nílus (6695 kilométer, egyben a Föld második leghosszabb folyója ), legnagyobb szigete pedig Madagaszkár. Színes növény- és állatvilágát számos nemzeti parkban védik. Elhelyezkedése Afrikát kelet-nyugati irányban átszeli az Egyenlítő, észak-déli irányban a 0°-os kezdő hosszúságú kör. Az egyetlen kontinens, amely az északi és déli, keleti és nyugati félgömbön egyaránt elhelyezkedik. A 30,38 millió km² területű földrészt Európától a mindössze 14 km széles Gibraltári-szoros és a Földközi-tenger, Ázsiától a csatornával átvágott Szuezi-földszoros és a Vörös-tenger választja el. Afrika nyugati határát az Atlanti-óceán, a keletit az Indiai-óceán jelenti. Etimológia Afrika a latin terra africa kifejezésből kapta a nevét, az ókori rómaiak hívták így Afrika általuk ismert, északi partvidékét, ahol hasonló nevű provinciát is alapítottak. Feltehetőleg a latin africa („napfényes”) vagy a görög a phriké („nem hideg”) szóból ered. A Szuda-lexikon további lehetséges etimológiát is kínál, itt ugyanis a tengerjáró karthágóiak (aphroi) legendás királya Aphrosz, az egyik halkentaur, Libüa apja. Lehetséges azonban, hogy ez a késői irodalmi mű már visszafelé gondolkodik, és Aphrosz nevével próbálja megindokolni a már létező Afrika nevet. A földrész elhatárolása Afrika kontinentális határai általában a self szélével azonosak. Nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán aljzata határolja. Csatlakozik még az Antarktiszi-lemezhez délen. A kontinens geológiai értelemben vett északnyugati határa az Atlasz-hegység déli lábainál van. Ez a térség azonban az alpi orogén fázis során teljesen hozzáforrt a lemezhez, ezért a lemezhatár jelenleg a Gibraltári-szoroson halad keresztül. Az Afrika-lemezhez tartozik az Appennini-félsziget, a Kárpát-medence északnyugati része és az Adriai-tengert keletről határoló Dinári-hegység keleti fele. Északkeleten az Arab-félsziget még félig-meddig az Afrika-lemezhez tartozik. Bár már megkezdte a leszakadást, a Vörös-tenger közepén kialakulóban van az óceáni árok és maga az Arábiai-lemez létrejött. Afrikához az összefüggő szárazföldön kívül csak Madagaszkár és a Kanári-szigetek tartozik. Afrika a geológiailag nem túl távoli időben – nagyjából húszmillió éven belül – két további részre szakad majd a Kelet-afrikai árok mentén. A földrész a Pangea feldarabolódása idején alakult ki a mai formájában, de magába foglalja az őskratonok egyikét is, így a földtörténet folyamán a kontinens tulajdonképpen mindig is létezett. Keletkezése és felszíne Keletkezése A kontinens alapját képező ősföldet a földkéreg megszilárdult darabjai alkotják. Kőzetanyaguk főleg a kristályos gránit. Ez az ősfölddarab feldarabolódott és megsüllyedt. Az óidőben és a középidőben a nagy részét elöntötte a tenger, és belőle 150 millió év alatt vastag, vízszintes üledékrétegek rakódtak le. Pl.: agyag, mészkő, homokkő. A terület (megemelkedése és tenger visszahúzódása után) vízszintes kőzetrétegekből álló táblás vidékké formálódott. Az újidő elején, a harmadidőszakban erőteljes kéregmozgások hatására a kontinens keleti és déli peremvidéke feldarabolódott. A vetődéses árkokban ma mély tavak sorakoznak. A törésvonalak mentén vulkáni tevékenység nyomán megolvadt kőzetanyag ömlött a felszínre, vulkáni hegyeket emelve, takarókat alkotva (pl.: Kilimandzsárócsoport, Teleki-vulkán). Ezek kőzetanyaga a bazalt. A harmadidőszakban emelkedett ki a kontinens egyetlen gyűrthegysége, az Atlasz, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja. Ez a hegységrendszer az Afrikából kiinduló, Európán, majd Ázsián át főleg nyugati, keleti irányba húzódó, fiatal hegységekből álló óriási vonulat. A negyedidőszak elejére kialakult a kontinens mai arculata. Ezután csupán keskeny tengerparti síkságok képződtek. A szárazföld felszínét a külső erők munkája tovább alakította. A folyamat napjainkban is tart. Felszíne A kontinense a tengerszint feletti magasság alapján Magas- és Alacsony-Afrikára osztják. Magas-Afrika a földrész keleti és délkeleti részét foglalja magába. Felszíne magasan fekvő medencékből és magasföldekből áll. A magasföldeket árokrendszerek tagolják és vulkáni kúpok teszik változatossá. A mai felszín kialakításában a vetődések ( röghegységek , árkok ) és az erózió játszott szerepet; a vulkáni tevékenység jelentősége kisebb. Ilyen tájak északkeletről dél felé haladva az Etióp- , a Kelet-afrikai- és a Dél-afrikai-magasföld. Magas táj a kontinens legfiatalabb hegysége, az Atlasz is. Északnyugaton húzódó vonulatai hosszanti völgyeket és fennsíkokat fognak közre. Alacsony-Afrikához változatos formakincsű tájak tartoznak. A Szahara kiterjedt táblás vidék, hatalmas sivatag , aminek területén hazánk kb. 90-szer férne el. A fő felszínformáló erő itt a hőmérséklet-változás és a szél. A nagy hőingás elaprózza a kőzeteket, így alakulnak ki a kősivatagok . A homokká kopott kőzettörmeléket a szél az egykori tavak kiszáradt medreiben dűnékbe rendezi. Csapadékos időszak emlékét őrzik az agyagsivatagok. Szudánban a kristályos gránittömbök többhelyütt szigethegyekként emelkednek ki környezetükből. vannak még itt vulkáni kúpok, fiatal törmelékekkel fedett felszínek és magasföldek is. A Guineai-öböl partvidéke változó szélességű, termékeny alföld , ami a folyóvölgyekben mélyen benyúlik a magasabb tájak közé. A Kongó-medence központi része megsüllyedt; ezt minden oldalról meredek peremküszöbök határolják. Egyetlen természetes kijárója az Atlanti-óceán felé nyílik. Folyói és mellékfolyói a lépcsős felszín miatt zuhatagok sorozatával érik el a síkságot. Földrajz Szigetek Madagaszkár kivételével Afrika szigetei kis méretűek. Madagaszkár 595 ezer km2-es területével a Föld negyedik legnagyobb szigete, Grönland, Új-Guinea és Borneó után. Az Indiai-óceánban helyezkedik el, a kontinenstől délkeletre, amelytől a 400 km széles Mozambiki-csatorna választja el. Madagaszkártól keletre található Mauritius és Réunion szigete. További szigetek: keleten Szokotra, a Guineai-öbölben São Tomé és Príncipe, nyugaton a Kanári-szigetek és a Zöld-foki-szigetek. Hegységek és hegyek Az öt legmagasabb afrikai hegység és legmagasabb csúcsaik: A fentieken kívül az Atlasz hegység a 4165 m-es Tubkal-heggyel Marokkóban, a 4562 m-es Meru-hegy Tanzániában és a 4095 m-es Kamerun-hegy Kamerunban szintén a kontinens magasabb hegységei közé tartoznak. Vízrajz A kontinens 31 %-a lefolyástalan terület, amiről a víz nem jut el az óceánokba. Folyók A kontinens legtöbb folyója a sok csapadékú egyenlítői tájakon ered. A folyók, az óriásfolyamok a lépcsőzetes felszín miatt sok helyen zuhatagosak. Nemcsak a kontinens, hanem a Föld leghosszabb folyama is a Nílus. A Guineai-öbölbe ömlő Niger a kontinens második legbővizűbb folyama. A Zambézi hatalmas zuhataga 122 m magasból dübörögve zúdul le, ez a Viktória-vízesés. Fontos és természetileg is érdekes folyó még az Okavango. Az Egyenlítő mentén elterülő hatalmas medencét a Kongó vízrendszere hálózza be. Vízbőségét tekintve a Földünkön a második. Tölcsértorkolatát az apály-dagály mélyítette ki, amit tengerjárásnak nevezünk. Tavak Afrika nemcsak folyókban, hanem tavakban is gazdag. A Kelet-Afrikai-árokrendszer keskeny, hosszú tavai közül a legnagyobb a Tanganyika-tó. A kontinens legnagyobb, a Föld (a Kaszpi-tenger és a Felső-tó után) harmadik legnagyobb tava a 68 870 km² területű Viktória-tó. Ezt követi a Föld második legmélyebb tava, a Tanganyika-tó (32 893 km²) és a Malawi-tó (29 600 km²). Éghajlat Afrika területének legnagyobb része a trópusi övezetben van. Ebből következik, hogy a legforróbb kontinens. Az Egyenlítő mentén egész évben nagy a felmelegedés. Ennek hatására a légtömegek felemelkednek, ezért alacsony légnyomású öv jön létre. A felmelegedő és észak-déli irányban szétáramló légtömegek a 30. szélességi kör mentén leszállnak. Itt magas a légnyomás. A két öv között, az eltérő légnyomás hatására a földszín közeli levegőrétegekben állandó légáramlás jön létre. A trópusi övezet jellemző szélrendszere a passzát. A passzátszél állandó szél, amely az Egyenlítőnél felemelkedő meleg levegő helyébe áramlik a térítők felől. A Föld tengely körüli forgása eredeti irányából kissé eltéríti, ezért az északi félgömb északkeleti, a déli félgömbön délkeleti passzátról beszélünk. A trópusi övezetben háromféle éghajlat alakult ki. Az egyenlítői éghajlaton állandóan magas a levegő hőmérséklete és páratartalma, kicsi a napi és évi hőingás. Egész évben sok a csapadék. Területén nagyon sűrű esőerdő nő. Az esőerdők talaja a gyenge termőképességű, humuszban szegény laterittalaj. Egyenlítői éghajlatú tájak Afrikában a Kongó-medence és a Guineai-öböl partvidéke. Az egyenlítőtől északra és délre távolodva, a szavanna éghajlaton a hőmérséklet még mindig magas. Két évszak váltja egymást, egy esős és egy száraz. A csapadék nyáron hull. A hőingás és szárazság a térítők erdős ligetes, majd füves szavanna. A szavannák talaja hasonló az őserdeihez, laterit talaj, de magasabb humusztartalommal. Ilyen tájak: Szudán , a Kelet-afrikai magasföld, a Kongó-medence északi és déli területei. A térítők környékén az állandó leszálló légmozgás miatt trópusi sivatagi éghajlat alakult ki. Ezeken a tájakon is magas a hőmérséklet. A nagy nappali felmelegedést azonban éjszaka erős kisugárzás, lehűlés követi. Ezért nagy a napi hőingás. A napsütéses órák száma magas, a páratartalom alacsony. A csapadékszegény területen a félsivatagokban csak olyan növények élnek meg, amelyek alkalmazkodtak az erős fényhez, forrásághoz, jól tűrik a szelet, a csapadékhiányt. Állandó növényi élet csak ott alakulhat ki, ahol természetesen vagy mesterségesen vizet tudnak nyerni. Ezek az oázisok . A sivatagos tájakon valódi talaj nem képződik. Ilyen tájak: északon a Szahara , délen a Kalahári . Afrika Földközi-tengeri partvidéke és a kontinens déli pereme átmenetet képez a forró és a mérsékelt övezet között. Itt az éghajlat mediterrán. Itt közepes tápanyagtartalmú fahéjszínű talaj képződik. Az éghajlati jellemzők azonban nemcsak az Egyenlítőtől északra és délre váltakoznak, hanem a magashegységekben függőleges irányban is. A Kilimandzsáró-csoport 5000 méter fölé magasodó csúcsait már örök hó fedi. Növény- és állatvilág Trópusi esőerdő Az egyenlítő környékén a Kongó-medence, valamint a Guineai-öböl partvidékén, illetve Madagaszkár keleti tengerpartján található trópusi esőerdő. A Kongó-medence Amazónia után a Föld második legnagyobb esőerdeje. A trópusi esőerdőt nagyon sűrű növényzet, szinte járhatatlan erdők, fokozatosan újuló levélzet és nagy fajgazdagság jellemzi. A legjelentősebb növényei: a rotangpálma, amelyet elődeink nádpálcaként ismertek; a sztrofantusz, ami a bennszülött vadászok nyílmérgét adja. Értékes fafajta még: az ébenfa, a szantálfa és a kólafa. Az erdőben a fényviszonyokhoz igazodva több szint alakult ki: Első lombkoronaszint – magas, 50 m-ig nyúló óriásfák alkotják. Második lombkoronaszint – közepes termetű, 20–25 m-ig nyúló fák jellemzik. Harmadik lombkoronaszint – kis méretű fák bújnak meg. Cserjeszint – növényei a pálmák. Gyepszint – páfrányok élnek itt. Liánok szintje – kúszónövények. Epifiták szintje – fán lakó növények. A trópusi esőerdőt gazdag állatvilág jellemzi.Emlősei: emberszabású majmok (gorilla, csimpánzok), elefánt, orrszarvú, zsiráf, okapi, varacskos disznó, leopárd, bongó, majmok (például mandrill, drill).Madarai: papagájok, kongói páva. Hüllői: krokodil, kígyók, gyíkok. Rovarjai: hangyák, termeszek Szavanna A szavannának több fajtája megtalálható Afrikában, a csapadéknak megfelelően: nedves vagy magasfüves szavanna, száraz vagy alacsonyfüves szavanna, tüskés szavanna. A nedves szavannát a lombhullató erdő jellemzi, amely az esőerdőnél alacsonyabb és kevesebb fajból áll és üde aljnövényzettel rendelkezik. Sok örökzöld és lián nő az erdőben. A mocsaras területeken és az állóvizek partjain papirusznád él. A száraz szavanna növényzete tüskés, tövises fákból, bokrokból áll, de pálmák is előfordulnak. A szavanna jellemző növényei: a majomkenyérfa, az olajpálma és az elefántfű. Ez a terület a nagyvadak és a vadászok paradicsoma. A szavanna emlősökben igen gazdag terület. Jellemzik az antilopfélék, zsiráfok, zebra félék, kafferbivalyok, orrszarvúk, elefántok, oroszlánok, leopárdok, sakálok, hiénák, vízilók, gepárdok, gnúk, méhészborzok. Madarai: a flamingók, struccok, keselyűk, kígyászkeselyűk. Sivatag A sivatag növényvilága igen szegény. Jellemző növényei a pozsgások. A sivatag állatvilága: rágcsálókból, tevékből, sivatagi rókákból, kígyókból, gyíkokból áll. Mediterrán területek A mediterrán tájakon jellemző növényzet a keménylombú erdő (örökzöld tölgyek, paratölgyek, olajfák). A különböző mediterrán tájakon élő fák:az Atlasz-vidéken: aleppóifenyő, atlanti cédrus, magyaltölgy, palatölgy, macchia, törpecserje. Fokföldön: babérlombú növényzet. Az állatok területenként változik. Az Atlasz-vidéket szarvas, vaddisznó és berbermakákó jellemzi. Madagaszkár A sziget nagyon régen elvált minden más kontinenstől. Indokolható álláspont szerint tulajdonképpen önálló kontinens. A nyugati, szárazabb oldalon trópusi lombhullató erdők honosak, a legszárazabb vidékeken félsivatagi tüskés bozótok. Itt a lakosság ritka, az erdőpusztulás nem olyan nagymérvű, mint keleten, de jelen van. Errefelé ma is honos az égetéses-irtásos földművelés. A lecsupaszított talajt az erózió veszélyezteti. Gyakran előfordul, hogy úgy lepusztul a talaj, hogy ott már semmiféle növényzet nem tud megkapaszkodni. A folyókba mosódott hordalék meg a folyók mentén élőknek okoz sok gondot: árvízveszélyt, a kikötők feltöltődését. Az élővilága egyedi. Nagyjából 10 000 növényfaj él a szigeten, 90% endemikus itt. Számos félmajomfajta honos, például a véznaujjú maki. További helyi állatfajták: tanrek, különböző cibetmacskák (elsősorban a kígyókra vadászó madagaszkári mungó), denevérek, boakígyók, leguánok, kaméleonok. Afrikai nagyvad és mérges kígyó nincs. Nemzeti parkok Afrika területén számos nemzeti park létesült az elmúlt évtizedekben. A szakemberek felismerték, hogy a természeti környezet sok helyen veszélyben van, ezért megóvása fontos feladat. Ghána nyugat-afrikai ország. Növényzete vidékről vidékre változik. A Kakum Nemzeti Park trópusi őserdejében a lombsátoron át 30 méter magasságban vezet Afrika egyetlen hidakkal kombinált függősétánya. A 350 méter hosszú sétány a talajszinten indul, majd lassan emelkedik 12 emeletnyi magasságba - így szinte alattunk terül el az esőerdő , madártávlatból szemlélhetjük annak élővilágát. A park egyik különlegessége a kuntanfa, melynek gyökerei a föld felett nőnek, így olyan, mintha gyökerestül kitépték volna. Namíbiában , az Okavango -folyó mentén terül el a Mahango Vadrezervátum: ártereket, papiruszmocsarakat, füves pusztákat foglal magába. Területén hatalmas majomkenyérfák nőnek. Elefántok , bivalyok , vízilovak , víziantilopok, impalák és számtalan madár talál itt menedéket. A park nevezetessége a csodálatos Popa-vízesés, ahol az Okavango 14 km-re át hatalmas sziklalépcsőkön zúdul alá. A kontinens leghíresebb nemzeti parkja, a Tanzánia északi részén lévő Szerengeti rengeteg emlősfajnak , madárnak ad otthont. Az esős évszakban a gnúk csordái szétszóródnak a park déli részén, a dús füvű szavannán . Az esőzések elmúltával az állatok összegyűlnek, és megkezdik 800 km-es vándorútjukat a nyugati fás szavannák irányába, majd innen tovább észak felé. A hatalmas gnúcsapatokhoz csatlakoznak vándorlásaik során az antilopok , zebrák , elefántok , zsiráfok , nyomukban a ragadozók ( oroszlánok , párducok ) és a dögevők ( sakálok , hiénák , keselyűk ). Az esős időszak kezdetekor az állatok visszatérnek a füves szavannákra. Tanzánia nyugati részén, a Tanganyika-tó környékén van Mahale-hegyvidéki Nemzeti Park. A terület főleg csimpánzairól híres. Ebben a hegységben él Tanzánia legismertebb csimpánzcsapata, kb. ezer egyed. Életmódjukat a világ minden tájáról érkező tudósuk kutatják, és a látogatók is megfigyelhetik őket. Történelem Őskor Afrika területén kezdődött meg 6-7 millió évvel ezelőtt az emberré válás, vagyis az emberfélék (Hominina) kiemelkedése az állatvilágból (lásd még: Australopithecus, Vízimajom-elmélet). Louis Leakey, angol származású kenyai antropológus 1964-ben a Viktória-tó közelében lévő Olduvai-szurdokból hozta felszínre az emberi nem (Homo) legkorábbi ismert faja, a Homo habilis csontjait. Később az előember és az ősember több más fajának csontjai is Afrika területéről kerültek elő (Homo rudolfensis, Homo ergaster és Homo rhodesiensis). Etiópiában találták meg a mai ember (Homo sapiens) legkorábbi maradványait, a Szaharában, Dél-Afrikában és Afrika egyéb területein pedig sok későbbi kőkorszaki emléket is felfedeztek. A kontinenssel kapcsolatban a történészek azt mondják, hogy „itt ringott az emberiség bölcsője”, mert itt találták meg a legrégibb emberi leleteket, tehát Afrikából indulhatott útjára az emberiség. Az i. e. 9–7. évezred között alakultak ki az első neolitikus kultúrák, amelyek nyomai a Szahara közepén lévő Hoggar-hegységben és a Taszilin-Ádzseren található sziklafestményeken láthatóak. Henri Lhote francia régész – a Taszili-fennsíkon végzett kutatásai során – a szikla- és barlangfestményeket vizsgálva a következő korszakokat határozta meg: vadászkorszak: i. e. 9–7. évezred pásztorkorszak: i. e. 6 – 2. évezred harcosok korszaka: i. e. 2. évezredtől tevekorszak (ekkor került Ázsiából Afrikába a teve): i. e. 1. évezredtől . Ókor I. e. 4–3.évezred között megalakult az egyiptomi Óbirodalom. Az ókori Egyiptom vagy „Óegyiptom” hosszú ideig fennállt ókori, nagy folyam menti civilizáció volt Északkelet-Afrikában, túlnyomórészt a mai Egyiptom területén. A Nílus völgyében feküdt a folyó középső és alsó szakasza mentén északon a Nílus-deltája és a Nílus negyedik kataraktája között. Az ókori Egyiptom több mint három és fél évezreden keresztül fejlődött. Története i. e. 3150 körül kezdődött a Nílus menti települések egyesítésével és i. e. 31-ben ért véget. Az egyiptomi civilizáció a maga korában nagyon életteli, változatos, sok meglepően modern kulturális jellegzetességet mutató, és a szoborszerű merevségnél sokkal rugalmasabb volt. A görögök és egyéb fiatalabb kultúrák, melyeket ma a modern európai civilizáció kezdeteinek tartunk, a mezopotámiai kultúrák mellett az egyiptomit tekintették mintaképüknek. I. e. 814-ben a főníciaiak megalapították Karthágót, majd az i. e. 7. század körül keletről nyugat felé haladva körülhajózták Afrikát. Karthágó ősi város Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel Tunézia fővárosához, Tuniszhoz. Ma népszerű turisztikai célpont. Az ókorban a város lakói a pun nyelvet beszélték, melyet föníciai eredetűnek tartanak. A hagyomány szerint a várost Dido (vagy Elissa) alapította (Dido elmenekült Türoszból, miután öccse meggyilkolta a férjét, hogy magához ragadja a hatalmat), bár a görög és római irodalomban több mítosz is ismert ebben a tárgyban. I. e. 331-ben megalapítják Alexandriát. Alexandria egyiptomi kikötőváros a Földközi-tenger partjainál. A Nílus deltatorkolatában fekszik, Kairótól 208 km-re északra. Lakosainak száma 3 723 000. Nagy Sándor alapította i. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Híres volt, mint a tudományok székhelye. Alexandriában volt található az Alexandriai világítótorony, ami az ókori világ hét csodájában is benne volt. A Pharosz sziget keleti fokán emelkedett a híres világítótorony, amelyet a Kr. e. 3. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített; nyolcemeletes és 160 méter magas volt, fénye 300 stadionnyira (50–60 km) látszott a tengeren. Ám az idők folyamán lerombolták. A 4–6. század között megkezdik Zimbabwe építését. Középkor A Mali Birodalom. A Mali Birodaloma a monda szerint a 13. század elején jött létre. Egy Szunjata nevű kultúrhérosz alapította, aki gyerekkorában nyomorék volt, és anyját ezért csúfolta a király többi felesége. Egy ideig száműzetésben élt, majd visszatért Ghánából és a királyt letaszítva a trónról ő lett az uralkodó. A birodalom a virágkorát a 14. században élte. A 14. század végén akkori világ leggazdagabb uralkodója a Mali Birodalom feje volt. Niger és Felső-Szenegál között, körülbelül a mai Mali délnyugati részén helyezkedett el. A mande nyelvű vezetők saját szavannai őshazáján kívül a birodalom magába foglalta a Száhelt, északon belenyúlt a sivatagba, délen pedig az esőerdőbe. Ghána. A középkorban jött létre Ghána állama, ahonnan az akan népek ősei erednek, az azonban nem is érintette a mai Ghána területét. 1600 körül a mai Közép-Ghána területén létrejött az Ashanti Birodalom. Ez a birodalom a 19. századig fennmaradt. Aranyparton 1482-ben a portugálok felépítették Elmina erődjét. Ez lett az arany, az elefántcsont és a rabszolga-kereskedelem központja. A 17. században a portugálokat kiszorítva a hollandok, angolok, svédek, dánok is meghódítottak egy kis szeletet a parton. Emiatt Európán kívül sehol máshol a világon nem látni ilyen sűrűn európai építésű katonai létesítményeket. A leghosszabb ideig az angolok maradtak itt. Más középkorban létrejött államok: Meroe, Monomotapa és Szonghai. Újkor Afrika gyarmatosítása a 19. században kezdődött el, és 1900-ban már 90%-a gyarmat volt. A gyarmatosító országok: a britek, franciák, németek, belgák, olaszok, spanyolok és portugálok. A második világháború után azonban a függetlenségi mozgalmak eredményeként egymás után jöttek létre az önálló államok. Felfedező utak Afrikában Az Afrikára vonatkozó ismeret az ókorban egészen a 2. század végéig a nagy hódítók és hajósok elbeszélésén alapult. Kr. előtt 1600 és 1480 között egyiptomi királyok (nevezetesen III. Thotmesz és III. Amenhotep) ismételten hatoltak be Nubiába. A főniciaiak 1100 és 900 között járták be Afrika északi és északnyugati partjait, sőt egy ízben Afrikát teljesen körülhajózták. Kr. e. 672-ben Aszarhaddon asszíriai király hódította meg Egyiptomot, mely utódjának, Asszurbanipálnak uralmát is kénytelen volt viselni (653-ig). Hannó Kr. e. 470-ben egész a Sierra Leoneig nyomult a nyugati parton. Pomponius Mela Kr. e. 50-ben azt állította, hogy Afrika valószínűleg háromszögletű, Ptolemaiosz azonban, az ókori geográfia legfőbb auktora, úgy ábrázolja Afrikát, mint az egyenlítőn túl délre kiszélesedő kontinenst, mely az Indiai-óceánt körülveszi, tehát Azsiával összefügg. A Nilus forrásait messze délen a Holdhegységben vélte keresendőnek. Egy expedíció Neró korában a Bahr-el-Ghasalig jutott el. A főniciai gyarmatosok és a római Septimius Flaccus bejárták a Szaharát és Kr. u. az 1. század végén Julius Maternus a Csád-tólg hatolt. A középkorban arabok, olaszok és portugálok fáradoztak Afrika megismerésén, azonban a középkori geográfusok körében is erősen tartotta magát Ptolemaiosz felfogása. Még az arab Edrisi Kr. u. 1154-ben sem ismerte Afrika déli csúcsosodását. A 13. és 14. század híres kartográfusai Észak-Afrikáról ugyan elég hű képet adtak, a Nílust azonban összeköttetésbe hozták a Nigerrel és az Atlanti-óceánnal. Marco Polo (1256–1323) arab tudósítások után először rajzolta Madagaszkárt, mint szigetet. Ibn Batuta arab utazó 1352-ben a Felső-Niger vidékén és Zanzibárban járt, míg Leo Africanus a középkor végén Timbuktuba és Bornuba ért. Az arab földleírók a Ptolemaiosz által említett két közép-afrikai tavon kívül még egy harmadik tavat is ismertek az egyenlítő alatt. E tavat Kura-tónak nevezték és belőle származtatták a Nílus-t. A 19. század igazságot szolgáltatott nekik, mert a Nílusnak Ptolemaiosz által említett két forrástaván (a Viktória- és az Albert-tavon) kívül Stanley még egy harmadikat, az Albert Eduárd-tavat fedezte fel. Az arabok azonfelül a Kongó felső folyását és a Luapuba folyót is ismerték egészen a Stanley nevéről elkeresztelt vízesésekig. Mindezen ismeretek azonban feledésbe mentek és a középkor második felében megindított keresztény felfedezéseknek Afrika nyugati partvonalának megállapításával kellett kezdeniük. Afrika igazi alakjának felderítésében legtöbb érdemet szereztek az olaszok és a portugálok, és nevezetesen Tengerész Henrik herceg. A kereskedők hosszú útjuk során megpihentek a partok mentén, élelmet, vizet vételeztek. Egy genovai hajóhad fedezte fel a Kanári-szigeteket, más olaszok pedig a 15. század első felében Madeirát és az Azör-szigeteket találták. 1442-ben Gonzales portugál hajós az Arguin-fokig jutott, Cada-Masto pedig 1456-ban az Aranypartot érte el. 1486 Diego Con'o Martin Behaim kíséreteben a Kongó torkolatáig jutott. Behaim volt az első, aki Afrikát igazi alakjában, habár torzítva rajzolta glóbuszán. Ugyancsak 1486-ban érte el Bartolomeu Dias Afrika déli csúcsát, felfedezte a Jóreménység-fokát és megtalálta a Kelet-Indiába vezető tengeri utat. 1497-ben nálánál szerencsésebb utóda Vasco da Gama, körülhajózta a Jóreménység-fokát, felhajózott Afrika keleti partján a Zambézi torkolatáig és elérte Kelet-India partját 1498-ban. Miután Saldanha 1503-ban egész a Guardafui-fokig eljutott, sikerült végül 1541-ben a szuezi földszorosig körülhajózni. Afrika partjai ezen idők óta ismeretesek. A «sötét» kontinens belsejét azonban még sokáig sűrű homály fedte és csak hallomás útján került az irodalom hiányos leírásnak (Dropper, 1670) birtokába. Afrika a szörnyetegek és csodák világa maradt. A 17. században a portugálok mellett franciák, hollandok, németek, angolok telepedtek le a partokon. Jelentékenyebb utazók voltak: André Brue (Szenegambia), Paëz és Lobo, akik a Kék-Nílus forrásáig jutottak, és Poncet (Abesszínia). A 18. században több merész utazó a kontinens belsejébe hatolt, a század második felében pedig az angolok kezdték meg felfedezéseiket a Niger, a Nílus és a Kongó természetes vízi útját követve. Compagnon 1716-ban elérte Bambukot a Felső-Szenegál mentén, Snelgrave, (1719–32) és Norris (1772) Guinea belsejében jártak, Harrison pedig a Gambia forrásáig jutott. 1769–72-ben Bruce a Felső-Nilus mentén kutatott, 1772–76-ban Sparrman és Thunberg a hottentották földjén jártak, szintúgy 1780-tól 85-ig Levaillant; Bourgognon d' Anville pedig 1749-ben kiadta Afrika jeles térképét. Az 1788. év fordulópontot képez Afrika felfedezésének történetében, mert ez időtől kezdődik Afrika rendszeres és céltudatos tanulmányozása. Londonban ugyanis Joseph Banks természetbúvárnak indítványára, aki James Cooknak első útján kísérője volt, megalakult az Associatíon for promoting The discovery of The interior parts of Africae nevű társaság, amely - mint neve is mutatja - Afrika belső része kikutatását tűzte ki célul. Brown és Mungo Park ezen társaság megbízásából hatoltak Afrika belsejébe: Brown 1794-ben Egyiptomot, Nubiát és keleti Szudánt utazta be, Mungo Park a Niger folyó felfedezésén fáradozott, de második útján meggyilkolták. Ugyancsak áldozatul esett Clapperton is, aki 1822-ben Szudán északi részét és a Csad-tó környékét kutatta. Nevezett angol afrikai társaság 1830-ig működött és kikutatta Észak-Afrikát, felfedezte a Niger forrását, átkutatta Szenegambiát, átszelte a Szaharát és Szudánról is ismereteket szerzett. Ezen bátor úttörőknek példáját egy sereg lelkes és merész utazó követte. Közöttük Magyar László is, aki az elsők között hajózott be a Kongó torkolatába. Innen egy karavánhoz csatlakozva jutott el a mai Angolába. Célja megvalósítása érdekében megismerte az itteniek nyelvét, szokásait. Annyira megszerette a biéi népet, hogy feleségül vette a fejedelem lányát, aki felfedező útjaira is elkísérte. Együtt bejárták a Kongó és Zambézi vízválasztóját. Második útja dél felé, a sivatagok vidékére vezetett. Anyagi segítség hiányában azonban nem tudta folytatni kutatásait. Felbecsülhetetlen értékű írásainak csak egy része jutott el Magyarországra, ő pedig 46 évesen Afrikában halt meg. Teleki Sámuel utazásainak eredeti célja a vadászat és a Kilimandzsáró megmászása volt. Gazdag főúrként anyagi gondjai nem támadtak. Segítőtársa Ludwig von Höhnel (magyaros nevén Höhnel Lajos) volt. Az expedíció az Indiai-óceán partjáról indult. Elérte a Kilimandzsáró-csoportot, majd a Kenya vulkánt, de a csúcsaira nem sikerült feljutniuk. Észak felé továbbhaladva felfedezték a Rudolf- és Stefánia-tavat. Visszafelé vezető útjukon egy kialudt vulkánban gyönyörködhettek, amit Höhnel Teleki vulkánnak nevezett el. Ez az egyetlen magyar név Afrikában. A gyűjtött néprajzi anyag nagy része ma a Nemzeti Múzeum tulajdona. Henry Morton Stanley a hírnév és meggazdagodás reményében utazott először Afrikába. Megbízták, hogy keresse meg az elveszettnek hitt Livingstone-t. Második útjára már a kontinens varázsa ösztönözte. Megfelelő mennyiségű pénzzel és személyzettel is rendelkezett. Körbehajózta a Viktória-tavat, majd a sűrű esőerdőn át hosszú, küzdelmes útja a Kongó zuhatagokkal tarkított vidékén vezetett végig. 1849-től az Afrika-kutatás még hatalmasabb lendületet nyert, az angolok mellett más európai nemzetek és az észak-amerikaiak is nagy tevékenységet fejtettek ki a sötét világrész rejtélyeinek felderítésében. Legelőször is Észak-Afrikára fordult a figyelem: a Nílus problémája, mely már az ókori népeket és a középkori arabokat is foglalkoztatta, 1862-ben Speke által megoldást nyert: a Zambézit a skót David Livingstone járta be, aki orvosként és hittérítőként érkezett Afrikába. Közel 25 évig tartózkodott a kontinensen. Fölfedező útjai során megcsodálta a Viktória-vízesést, eljutott a Nyasza- és Tanganyika-tavakhoz. A felfedezések második kiemelkedő momentuma volt a Kongó felderítése (1862–1877), melyben Livingstone és Stanley szereztek elévülhetlen érdemeket. Ezután az Afrikára vonatkozó földrajzi ismeretek kikerekítésére, kiegészítésére és a gyarmatosításra fordult a figyelem, és a kutatás lankadatlanul folyt a XIX. század végén is. Valamennyi európai gyarmat-állam lázas sietséggel iparkodott versenytársait Afrika belsejének megismerésében és természeti kincseinek kiaknázásában megelőzni. Kittenberger Kálmán állatgyűjteménye és útleírásai, Széchenyi Zsigmond vadásznaplói, és több kint gyógyító magyar orvos leírása alapján is megismerhetjük a kontinenst. Gazdaság Mezőgazdaság Afrikában a nagy kiterjedésű sivatagok, esőerdők a mezőgazdasági termelést csak kis területen teszik lehetővé. A kontinens kb. 6%-át művelik meg, és ez foglalkoztatja a kereső lakosság több mint felét. A mezőgazdaság nem tud lépést tartani a lakosság számának gyors növekedésével, mert a földművelés és az állattenyésztés módszerei az évszázadok során alig változtak. Az egy lakosra jutó élelmiszer-mennyiség így évről évre állandóan csökken. Ezt jelentős népességnövekedés is okozza. A trópusi övezetben a növénytermesztés nincs évszakhoz kötve, hiszen mindig meleg van. Itt a csapadék évi mennyisége és eloszlása szabja meg, hogy mikor és mit termelnek. Kétféle gazdálkodási mód jellemzi: az egymás mellett megtalálható kezdetleges kapás földművelés; a többnyire 1-1 növény (pl.: kakaó , kávé , tea , olajpálma , ...) termesztésére szakosodott ültetvényes gazdálkodás. Ez a helyi fogyasztásra, a lakosság ellátására kölest , kukoricát , maniókát , batátát termeszt. Ezek a termékek (kakaó, kávé, banán, tea, pálmaolaj és ananász ) általában exportra kerülnek. Más termékek: a kókuszpálma , kaucsukfa , jamszgyökér , bors és a vanília . A száraz szavannák és félsivatagok vidékén nomád pásztorkodás terjedt el. Az itt termesztett növények a földimogyoró, cukornád, kukorica, gyapot, cirok. Itt az állatok száma gazdagságot is jelent, az állomány észszerűtlen növelése egy-egy területen túllegeltetéshez vezet. Ennek következménye a gyeptakaró elpusztulása, a talaj kiszáradása, elpusztulása, végső soron az elsivatagosodás. Ez is szerepet játszott a Szahara déli határán húzódó (éhségövezetnek is emlegetett) Száhel-övezet kialakulásában. Erre a folyamatra példa lehet Nigéria. A korábban élelmiszert exportáló ország ma nagyszámú lakosságnak belső igényeit sem tudja kielégíteni. A kontinens gyéren lakott területein az őserdő vagy szavanna egy részének felégetésével nyernek termőföldet. Ezt kezdetleges eszközökkel (ásóbot, kapa) fellazítják, Ha a talaj elgyomosodik, termőereje csökken, újabb termőterületeket vonnak művelés alá. Az itt termesztett növények a szőlő és a citrusfélék. A sivatagos öntözött területein termesztett növények a datolyapálma, gabona- és zöldségfélék és gyümölcsök. Ipar Az afrikai országok bányászata a fejlett világ megnövekedett szükségletei miatt felgyorsult. Az ásványkincsek felkutatása, kitermelése jórészt külföldi vállalatok irányításával történik. A bányák legnagyobb része kivitelre termel. A feldolgozóipar viszont a kontinensek közül itt a legfejletlenebb, és a lakosságnak csak kis részét foglalkoztatja. Afrika területe ásványkincsekben gazdag. A lelőhelyek feltárása és kiaknázása már a gyarmati időszakban megkezdődött. Egyes bányakincsek előfordulása világviszonyban is számottevő (pl.: kőolaj, földgáz, gyémánt, rézérc, bauxit, uránérc, arany, platina, és foszfát) Afrikában van a Föld vízenergia-készletének 25%-a, de a vízerőművek megépítése, működtetése még a jövő feladata közé tartozik. Ezek nagyon költséges beruházások, amelyek lassan térülnek meg. A kontinens országai függetlenné válásuk után sem tudtak megfelelően iparosodni. Fejletlen vagy teljesen hiányzik az ásványkincseket feldolgozó nehézipar, a korszerű ipari ágazatok kialakulásához pedig külföldi tőkére és piacokra (felvásárló partnerekre) lenne szükség. A lakosság alapvető közszükségletei cikkekkel való ellátásában a hagyományos kézműiparnak van fontos szerepe (közszükségleti cikk pl. a ruha, a cipő). Afrika országainak többsége fejlődő ország csoportjába tartozik. A legfejlettebb gazdaságú ország Dél-afrikai Köztársaság. Közlekedés Afrika vasúti közlekedése nagyon fejletlen. A vasútvonalakat még a gyarmati időkben a megszálló országok építették ki. Sok helyen a mai napig is gőzmozdonyok közlekednek. Népesség Afrika becsült lélekszáma 2018. július elsején 1 287 920 518 fő volt. A lakosság 45%-a 15 éven aluli, a népszaporulat folyamatosan növekszik. Igen magas a gyermekhalandóság, ezer megszületett gyerekből 162 nem éri meg az ötödik életévét (Magyarországon 11 fő). Afrika népességének jóval több mint 30%-a lakik városban, és ez az arány évente 3-4%-kal nő. A szegényebb részeken az emberek kevesebb mint napi 1 dollárból élnek. A legnépesebb város Egyiptom fővárosa, Kairó. Magas az analfabéták száma - főleg az idősebb lakosság körében. A kontinens népessége 1950-től 2017-re mintegy 5,5-szörösére nőtt (Európáé csupán 1,4-szeresére). Afrika lélekszáma a 20. század közepén még kevesebb mint fele (kb. 42%-a) volt Európa lélekszámának; 2017-ben már több mint másfélszer nagyobb volt, mint Európáé. Afrika nagy részének az őslakói a fekete bőrűek. Jellemző külső tulajdonságaik: előreugró állcsont, széles, lapos orr, duzzadt ajak, széles váll, sötét bőr, sötét, göndör haj. Egyik fő csoportjuk, a szudániak az egyenlítőtől északra, míg a másik, a bantuk e sávtól délre élnek. Az Észak-Afrikában élő arabok a fehér bőrű embercsoport tagjai. Kisebb népcsoportokat képeznek az apró termetű, őserdei élethez alkalmazkodott vadászó-gyűjtögető pigmeusok és Kalahári-vidékén élő busmanok. A kontinens mediterrán éghajlatú tájaira európai bevándorlók telepedtek le. Ők kapcsolták be a kontinenst a világgazdaságba. A legtöbb fekete-afrikai országban ma is az egykori gyarmatosítók nyelve a hivatalos nyelv. Afrikában a területéhez képest kevés ember él. A lakosság csaknem fele 15 éven aluli. Az átlagos népsűrűség alacsony, de vidékenként nagy eltérést mutat. A legsűrűbben lakott tája a Nílus völgye Egyiptomban (400 fő/km²). A tengerparti nagyvárosokban szintén sok ember él. Ugyanakkor a sivatagok, esőerdők, magashegységek szinte lakatlanok. A mediterrán partvidéket elhagyva, a pusztákban szétszórtan álló, lapos sátrakat lehet megfigyelni. Ezekben élnek a beduinok. A „bed” szó nomád pásztort jelent. Kb. 3000 évvel ezelőtt még tevéket tenyésztettek Arábiában. Itt Afrikában egy-egy oázis közelében verték fel sátraikat. A sivatagi kereskedelem fellendülése után karavánutakat kezdtek „ellenőrizni”. Portyázó csapataik rajtaütöttek a karavánokon (ezt a hadműveletet nevezték „ghaz” vának, és ebből származik a razzia fogalma). Ma pásztorkodással foglalkoznak, tevét kecskét juhokat tenyésztenek. Amikor a sztyepp kizöldül, délebbre húzódnak a sivatagba.A nyári szárazság idején visszatérnek a kultúrterületek közelébe.Országhatárokat nem ismernek, szabadon vándorolnak családjaikkal, állataikkal. A Szahara belsejében élnek a tuaregek. Sokáig a sivatag kalózaiként tartották számon őket. Ma tevéikkel sót és élelmet szállítanak a délebbi tájak nomád néger törzseinek. kék embereknek nevezik őket. A férfiak kék színű, tógaszerű vászonöltözéket viselnek.Fejüket fekete vászonkendővel tekerik körül, csak a szem vonala marad szabad. A férfiúság jele is a kendő, a fiúk 15–20 éves koruktól viselhetik. Tanzániában és Kenyában élnek a maszájok. Valamikor ők voltak a kontinens legharciasabb népe, rettegésben tartották a szomszédos törzseket. Ma ők a legjobb vadnyomozók. A férfiak magasak, vállasak. Hajukat apró fonatokba fonják, gyöngyökkel díszítik. Öltözetük egyszerű színes lepel, a vállukon összefogva. Sarujuk állatbőrből készül. Fegyverzetük a hosszú, lapos lándzsa, övükön bőrtokban nyilakat, tőrt viselnek. A maszáj nők kopaszok. Fülcimpájuk megnyúlt, mert fülüket különböző nagyságú és súlyú karikákkal aggatják tele. Nyakukon gyöngyfüzér gallért viselnek. Karjukat drótspirál díszíti. A kontinens településformái a gazdálkodási típushoz, az éghajlati adottságokhoz igazodtak. A félsivatagok, száraz puszták nomád népei mozgékony hajlékokat, változtatható szállásokat készítenek. Ezek a sátrak védenek napközben az erős napsütéstől, a porfelhőktől, gyorsan felállíthatók, szétszedhetők és szállíthatók. Afrika lakosságának jelentős része falvakban él. A falvak gyakran sövénnyel körülkerített csoportos települések, melynek építőanyaga a természeti környezetből származik, és a gazdálkodási módot tükrözi: pl.: a berberek barlanglakásai, a szavannavidékeken élők pálmakunyhói vagy favázas, agyaggal tapasztott állandó épületei, az arabok lapos tetős, fehér kőházai. A városok a tengerpartokon, bányavidékeken, a magasföldeken jöttek létre. Növekedésüket az utóbbi évtizedekben felgyorsította a falvak túlnépesedése és az elvándorlás. Az óriásivá duzzadt nagyvárosokban a bevándorolt népesség törzsek szerint elkülönülve, sok esetben az alapvető szolgáltatásokat is nélkülöző nyomornegyedekben él. A kontinens országai szegénységük ellenére az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek. Nőtt az átlagos életkor, csökkent a csecsemőhalandóság. Ugyanakkor a törzsi és családi kötelékek szétszakadtak. A vidékek elszegényedtek. A munkanélküli fiatalok nagy része a városokban keres munkát. Fekete-Afrikában a gondokat fokozza az AIDS rohamos terjedése is. Egyes területeken ez a lakosság 20%-át érinti, beleszámítva a gyerekeket is. Fekete-Afrika országai gazdagsági nehézségekkel is küzdenek, eladósodtak. Külföldön értékesített termékeik bevételéből jelentős részt kell adósságaik törlesztéseik fordítani. Vallás A vallás fontos szerepet játszik az afrikaiak életében. A lakosság legnagyobb része vallásilag az ábrahámi vallások híve, illetve egyes országokban még mindig jelentős a bennszülött törzsi vallások követője. Észak-Afrikában az iszlám az uralkodó vallás, míg a Száhil övezettől délre, Fekete-Afrika nagyobb részén a kereszténység. Sok csoport mutat szinkretizmust, így jöttek létre a történelmi keresztény egyházaktól elszakadó Afrikai Intézményesült Egyházak. Kultúra Afrika társadalmai változatosak, megtalálható itt az ősközösség, de a rabszolgaság, a feudalizmus, a kapitalizmus, a szocializmus, és a posztmodern társadalom csírája is. Ez mind tükröződik a kultúrában. A fejlődést hátráltatják egyes elmaradott hiedelmek. Fekete-Afrika nem a filharmonikusairól és a színházairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. Állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. Sok asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven-ötven főből állnak. Az afrikai ember szemében az életnek a közösség ad értelmet. Az afrikai kultúra a „mi” kultúrája, szemben az európai „én” kultúrájával. Az emberek élete a nagycsaládban válik teljessé, ahol mindent megosztanak. Ami az enyém, az a tied is, ami a tied, az az enyém is, ha egy nagycsaládhoz tartozunk. A nagycsalád ugyanakkor nemcsak a vér szerinti rokonokat foglalja magában, hanem a közeli barátokat és a munkatársakat is. Így például a külföldiek is belekerülhetnek ebbe a családba, ha felvállalják a nagycsaládhoz való tartozásból eredő kötelezettségeket. Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A kultúrát bővebben lásd az egyes országoknál. Régiók Észak-Afrika: Algéria • Egyiptom • Líbia • Marokkó • Szudán • Tunézia Nyugat-Afrika: Benin • Bissau-Guinea • Burkina Faso • Elefántcsontpart • Gambia • Ghána • Guinea • Kamerun • Libéria • Mali • Mauritánia • Niger • Nigéria • São Tomé és Príncipe • Sierra Leone • Szenegál • Togo • Zöld-foki-szigetek Közép-Afrika: Csád • Egyenlítői-Guinea • Gabon • Kongói Köztársaság • Kongói Demokratikus Köztársaság • Közép-afrikai Köztársaság Kelet-Afrika: Burundi • Comore-szigetek • Dzsibuti • Eritrea • Etiópia • Kenya • Madagaszkár • Mauritius • Ruanda • Seychelle-szigetek • Szomália (ezen belül Szomáliföld ) • Tanzánia • Uganda Dél-Afrika: Angola • Botswana • Dél-afrikai Köztársaság • Lesotho • Malawi • Mozambik • Namíbia • Szváziföld • Zambia • Zimbabwe Országok Az egyes országok területéről, lakosságáról, fővárosáról és fővárosának lakosságáról lásd az Afrika országai listát! Vimalakírti szútra A Vimalakírti szútra (szanszkrit: ����������������������) vagy Vimalakírti-nirdésa szútra mahájána buddhista szútra. A címben olykor használatos nirdésa szó kijelentése „instrukció, tanács”. A szútra többek között a non-dualizmus jelentését magyarázza el. Beszámol arról a tanításról, amelyet Vimalakírti upászaka (világi gyakorló) adott arhatok és bodhiszattvák számára. Ennek a tanításnak a lényege a súnjata (üresség) tana. A tanítás tetőfokát a csend szavak nélküli tanítása jelenti. Ez a szútra a rámenős humora és rugalmassága miatt jelentőssé vált a kelet-ázsiai buddhizmusban. Szintén fontosnak tekintik a mahájána buddhizmusban, amiért ez a szútra figyelembe veszi és tiszteletben tartja a világi gyakorlókat, és a nőknek is egyenlő szerepet ad a buddhizmusban. Eredete Burton Watson fordító szerint a Valmakírti szútrát valószínűleg Indiában írták i. sz. 100 körül. Több alkalommal lefordították kínai nyelvre, legelőször 188-ban, amely azonban elveszett később. Ezt a fordítást egy kusán szerzetes, Lókakséma részére tulajdonítják, aki Gandhárából látogatott el Kínába. Később hat alkalommal fordították le a szútrát, amelyek közül a két legjelentősebb Kumáradzsíva (406), és Hszüan-cang (650) verziója volt. A 9. században a tibeti Csönyi Culrim (whylie: Chos-nyid-tshul-khrims) fordította le tibeti nyelvre. A japán változatok többsége Kumáradzsíva verziójából születtek. 1999-ben Hiszao Takahasi, a Taisho Egyetem professzora a kínai kormány Potala gyűjteményében felfedezett egy eredeti szanszkrit változatot. 2007-ben a Nágárdzsuna Intézet (Nagarjuna Institute of Exact Methods) kiadta az Árjavimalakírtinirdeso Náma Mahájánaszútram címre keresztelt szútra latin betűs változatát. Buddha-vacsanaként A Vimalakírti szútra egy tipikus buddha-vacsanának, azaz Buddha tényleges tanításának tekintik, még akkor is, ha a szútra maga ezt nem állítja, ráadásul a szútrában nem is kizárólag a Buddha beszél. Tartalma A szútrában Sákjamuni Buddha egy nagy számú szerzetesekből, bodhiszattvákból, világi emberekből, valamint dévákból és egyéb nem emberi lényből álló hallgatóság számára tanítja a dharmát az indiai Vaisáli városában található Amra kertekben. Vimalakírti, egy gazdag buddhista bodhiszattva, az erény mintaképe, betegséget színlel. Amikor a régió uralkodója és más hivatalnokok látogatást tesznek hozzá, megragadja a lehetőséget és dharmatanítást ad nekik. Amikor Sákjamuni Buddha értesül erről, megkéri tíz legfőbb tanítványát, hogy látogassák meg Valmakírtit, ám ennek egyikük sem engedelmeskedik mondván, hogy korábban Valmakírti valamilyen dharma értésbeli hiányosságuk miatt megszólta őket. Ugyanígy történik néhány bodhiszattvával is, míg végül Mandzsusrí, a bölcsesség bodhiszattvája bele nem egyezik. Vimalakírti és Mandzsusrí ezután Vimalakírti szobájában vitatják meg a tanítások bizonyos pontjait, amelynek varázslatos módon váratlanul nagy hallgatósága is támad. Később a két bodhiszattva csatlakozik Buddhához az Amra kertekben, ahol tovább társalognak a dharmáról és bemutatják természetfeletti képességeiket is. A szútra azzal végződik, hogy élteti magát a szútrát, majd Sákjamuni Buddha felkéri Maitréja bodhiszattvát, a következő kor buddháját, hogy vigyázzon a szútrára és terjessze azt széles körben. A csend használata A Vimalakírti szútra két drámai és ellentétes elcsendesülési pillanatot ajánl az olvasó számára. Az első Száriputta csendje, aki egy istennővel való kommunikáció során maradt csendben. Másodszor Vimalakírti marad csendben, amikor bodhiszattvákkal társalognak az ürességről. A bodhiszattvaák különböző választ adnak a non-dualitással kapcsolatban. Legutoljára Mandzsusrí azt feleli, hogy a válaszadás a kérdésre már dualizmusnak számít. Vimalakírti feleletében csendben marad. A csendben maradással a Vimalakírti szútra a csan és a zen buddhista hagyomány előfutárának számít, azáltal, hogy elkerülte a pozitív válaszadást az objektív valósággal kapcsolatban. Fordításai Szanszkrit 1981-ben a Felsőfokú Tibeti Tanulmányok Központi Intézete kiadta a Vimalakírti-nirdésa szútra egy szanszkrit nyelvű fordítását Āryavimalakīrtinirdeśo Nāma Mahāyānasūtram (���������������������� ��� �������������) címmel. Kínai Három ősi kínai fordítás maradt fenn: Fo-suo Vej-mo-csie Csing (Foshuo Weimojie Jing) (������) – 2 kötet, fordította: Csi Csian 223-228-ban ( Taisó Tripitaka 474) Vej-mo-csie Szuo-suo Csing (Wéimójié Suǒshuō Jīng) (������) – 3 kötet, fordította: Kumáradzsíva 406-ban (Taisó Tripitaka 475) Suo Vu-kou-cseng Csing (Shuō Wúgòuchēng Jīng) (�����) – 6 kötet, fordította: Hszüan-cang 650-ben (Taisó Tripitaka 476) Ezeken felül Lókakséma (188), Dharmaraksa (308 CE), Upasúnja (545 CE) és Dzsnyánagupta (591 CE) is készített kínai nyelvű fordításokat. A három máig fennmaradt fordítás közül Kumáradzsíváé lett a legnépszerűbb. Japán Japánban a legtöbb fordítást Kumáradzsíva változatából készítették. A Yuimagyō Gisho (�����), azaz a Szövegmagyarázat a Vimalakírti szútrához, a japán buddhizmus korai művének számít. Tibeti A Vimalakírti szútra két fordítása létezik tibeti nyelven, amelyek az eredeti szanszkrit szöveg felhasználásával készültek. Csönyi Culrim fordítása a 9. században készült. Magyar Kertész Éva. Vimalakirti szútra - Lótusz szútra. Farkas Lőrinc Imre (2000). ISBN 9637310770 Saud Khariri Saud Kariri (Jizan, 1980. június 8. –) szaúd-arábiai labdarúgó, az Al Hilal középpályása. Korábban az Al-Ittihadban játszott. A válogatottal részt vett a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon. Becslés A becslés olyan eljárás, amely hiányos, többnyire tapasztalati adatok alapján, egy adott esetre, adott változóhoz egy becsült értéket rendel. A köznyelvben a becslés szót leginkább a szemmértéken, megérzésen, tapasztalaton alapuló becslésekre használják. Ezt a folyamatot a különböző területekre vonatkozó ökölszabályok segítik. Az illúziók erősen hatnak a mindennapi becslésekre. Például egy ferde felületen mozogva a vízszintes becslése akár öt-tíz fokkal is eltér. Megfordulva a pontosság két-három fokra nő. A statisztikában a becslésekkel a becsléselmélet foglalkozik. A matematikában az approximáció vagy becslés jelenti tipikusan azt az eljárást, amikor egy mennyiség alsó-felső határait, vagy magát a mennyiséget nem lehet pontosan meghatározni, csak közelítő érték meghatározására van lehetőség. Ekkor vagy a kiindulási adat bizonytalan vagy egyéb adatokból közvetlenül nem származtatható, illetve az eljárás kimenete nem határozható meg egzakt módszerekkel. A projektmenedzsment vagy a mérnöki gyakorlat használja a becslést, főként tervezésnél, illetve a projekttervezés esetén. Több eljárásban is szerepel a becslés, általában a folyamat a következők szerint épül fel: feladat felbontása/lebontása (például feladatok szétbontása WBS), parametrikus becslés, strukturált tervezés, alapfeltételezések meghatározása, Delphi módszer függőségek azonosítása, tevékenységek becslése (idő, erőforrásigény), az eredmények dokumentálása. Matematikai alapok A becslés matematikai oldalról történhet interpolációval, extrapolációval, átlagszámítással, bizonyos valószínűségszámítás alapján (például Monte Carlo-szimuláció). A Buffon-féle tűeljárással például a pí értéke becsülhető igen jól. Tapasztalati alapok A tapasztalatok alapján végzett becslések alapvetően két csoportra oszthatók: fentről lefelé (top-down) becslések lentről felfelé (bottom-up) becslések. Monte Carlo-módszer A Monte Carlo (MC) módszert Neumann János dolgozta ki 1945-ben, amely egy matematikai eszköz, és alkalmas arra, hogy véletlen események sorozatával oldjunk meg determinisztikus problémákat. Manapság a fizika csaknem összes területén széles körű alkalmazása van a determinisztikus és statisztikus problémák megoldásának. Ilyen statisztikus probléma az elektron transzportja is szilárd anyagban. E módszer alkalmas arra, hogy olyan fizikai paramétereket származtassunk, melyeket más módszerekkel különösen nehezen határozhatunk meg (például rugalmas visszaszórási tényező). Delphi-módszer A Delphi-módszer (konszenzuson alapuló) becslés. A résztvevőknek bizonyos tapasztalatuknak kell lennie az adott területen, ahol a becslést el kell végezni. A folyamat fő lépései a következők: Annak a meghatározása, pontosan mit kell megbecsülni; A kiinduló feltételezések meghatározása; a fentiek alapján a résztvevők tapasztalataik alapján elvégzik a becslést; Az egyes becsült értékek egymással való megosztása, megbeszélése után a csoport egyetértéssel közösen elfogadott értéket határoz meg, ami a becslés eredménye. WAVE-módszer A „WAVE” elnevezés az angol Weighted AVErage – súlyozott átlag – szavakból származik. A Delphi módszer továbbfejlesztett változata. A fentiekben leírt módon konszenzuson alapuló becslést végeznek a résztvevők, azzal a különbséggel, hogy nem egy értékre, hanem három értékre kell becslést adni: a legjobb esetre BC (Best case) a legrosszabb esetre WC (Worst case) a legvalószínűbb esetre ML (Most likely) A három értékből a képlettel számítható a becslés eredménye. Objektumalapú becslés Akkor használható, ha a becsülni kívánt érték, de inkább értékek valamilyen egység alapján, lineárisan határozhatók meg. Ebben az esetben két becslési paramétert kell meghatározni: az egység értékét a korrekciós tényezőt. A becslés eredménye a képlettel számítható, ahol: E az adott objektum száma (adott) F a adott objektum egy egységére adott becslés G a korrekciós tényező, amely tapasztalaton alapul, az adott esetnek az átlagostól való eltérésének jellemzőinek (mennyiség, minőség, tudás, használt eszköz, stb.) figyelembe vételére szolgál. Ez a tényező nem azonos a mérnöki gyakorlatban ismert és használt biztonsági tényező vel. Általában – főként ellenőrzési céllal – egy-egy becslést több módszerrel is célszerű végrehajtani, és az eredményeket összevetni. Ha nincsen túl nagy eltérés, akkor feltehetőleg jó a becslés (különösen akkor, ha független csoportok vagy személyek végezték a becslést). Ellenkező esetben célszerű újabb becsléseket készíteni. Gyakran a becsléssel összefüggő információk számának növekedése jobb (pontosabb) becslést tesz lehetővé. fentiekre tekintettel a például a projektmenedzsment gyakorlatban a tervezésnél, ahol a becslések a leggyakrabban használatosak, a következő kategóriákat használják a becslések „jóságára”: durva becslés a +80% és -25% közötti eltérés elfogadható becslés a +25% és -10% közötti eltérés realista becslés a +10% és -5% közötti eltérés. A pozitív és negatív irányú eltérések aszimmetriáját az a (kísérletileg igazolt) emberi tulajdonság magyarázza, hogy hajlamosak vagyunk optimistán becsülni: pozitív irányban inkább túlbecsülünk, mint alul. Galar Galar település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Galar Pamplona, Adiós, Aranguren, Noáin (Valle de Elorz) – Noain (Elortzibar), Beriáin, Tiebas-Muruarte de Reta, Biurrun-Olcoz, Uterga, Cizur, Zizur Mayor/Zizur Nagusia és Cizur Menor községekkel határos. Lakosainak száma 2194 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vörössapkás hangyászrigó A vörössapkás hangyászrigó (Formicarius colma) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a földihangyászfélék (Formicariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Alfajai Formicarius colma amazonicus Formicarius colma colma Formicarius colma nigrifrons Formicarius colma ruficeps Megjelenése Testtömege 49 gramm. Életmódja Tápláléka hangyákból áll, melyeket a talajon keresgél. Roland Beck Roland Beck (1959. szeptember 28. –) liechtensteini nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Hazájában nem működik labdarúgó-bajnokság, csak a svájci-kupát rendezik meg. 1993-ban lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2003-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Liechtensteini labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1995-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A liechtensteini nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében az 1. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2003-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 6. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, Belgiumba és Hollandiába a XI., a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Lészay-kúria A magyargorbói Lészay-kúria műemlék épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07619 sorszámon szerepel. Szató Hiszato Szató Hiszato (Szaitama, 1982. március 12. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2007-es Ázsia-kupán. La Vall de Laguar La Vall de Laguar község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 825 fő (2017). La Vall de Laguar Benigembla, Castell de Castells, Murla, Orba, Tárbena és La Vall d’Ebo községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Nordhastedt Nordhastedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Weßling Weßling, település Németországban, Felső-Bajorországban, Starnberg járásban. Fekvése Starnbergtől északnyugatra, a Seefeldi elágazás keleti ága közelében fekvő település. Története Területe már a római időkben is lakott volt. A 6. században az Enns és a Lech környékével együtt a bajorok vették birtokukba. 1972-ben Hochstadt lett a település része, 1976-ban Oberpfaffenhofen is. Üdülőhely, az erdőben megbúvó melegvízű Wesslingi-tó (Wesslinger See) mellett. A tó partján strandfürdő található. Itt születtek, itt éltek Anton Besold (1904-1991) - politikus (BP, CSU), MP. Anton G. Leitner (született 1961) - író, szerkesztő, kiadó. Afrika vasúti közlekedése Afrika vasúti közlekedése jelenleg nagyon elavult. A kontinensen 50 275 km vasútvonal található, holott Afrika a világ területének 14%-a, és itt él a népesség 22%-a. Marokkóban, Algériában, Zimbabweben, Egyiptomban, Tunéziában és Dél-afrikai Köztársaságban van villamos vontatás is, de a többi országban szinte teljesen ismeretlen. A vasutak általában egyvágányúak és keskeny nyomtávúak. Egyes szakaszokon még jelenleg is csak gőzmozdonyok közlekednek. A hálózat ritka, nagy részét még a gyarmatosító európai országok építették. Bissau-Guineában, Burundiban, Csádban, Egyenlítői-Guineában, Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Nigerben, Ruandában, São Tomé és Príncipeben, Szomáliában, Gambiában és a Zöld-foki Köztársaságban egyáltalán nem található vasútvonal. Sok ország vasútja csak helyi érdekeket szolgál, nemzetközi kapcsolat nélkül. A Dél-afrikai Köztársaságban ellenben európai színvonalú a vasúti szolgáltatás, itt található Afrika vasútjainak 36%-a. A járatok ritkán, nem egyszer csak heti egy-két alkalommal közlekednek. A vasút részaránya a személy- és teherszállításban elenyésző. Jelentős változást a tervezett Gibraltár-alagút hozhat, mely az afrikai hálózatot összekötné az európai hálózattal. További érdekesség, hogy sok országnak nincs nemzeti vasúttársasága. Ezeknek az országoknak a vasútja csupán egy célt szolgál, hogy az ország belsejében található bányákból az ércet a legközelebbi kikötőbe szállítsa. Ezeket a vonalakat a bányásztársaságok üzemeltetik, általában egyéb fuvarozás vagy személyszállítás nélkül. 1349 Bechuana Az 1349 Bechuana (ideiglenes jelöléssel 1934 LJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cyril V. Jackson fedezte fel 1934. június 13-án, Johannesburgban. Methanofollis A Methanofollis a Methanomicrobiaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Leírása Nem mozgékony, Gram-negatív, obligát anaerob, mezofil archaea, anyagcseréje során metánt állít elő. 20-45 °C között nő (optimális érték 34-40 °C), és 7-es pH körül. Sejtjei nagyon szabálytalan gömb alakúak. 1.25–2.0 µm átmérőjűek. A fő poláros lipidjei a foszfolipidek, a glikolipidek, és a foszfoglikolipidek. A következő anyagokat használja a növekedéshez és a metanogenezishez: H2/CO2, formiát, 2-propanol/CO2, és 2-butanol/CO2. A következő anyagokat nem használja a növekedéshez: acetát, trimetil-amin, metanol, etanol, 2-propanol, izobutanol, 2-butanol. Genom szerkezete Genomját még nem szekvenálták. G+C tartalma 60,0%. Ökológia A legtöbb archaea faj izoláltan, anaerob környezetben fordul elő ahol magas a szennyezett víz aránya, bioreaktorokban vagy fumarolákban. Például az M. tationist izolálták egy fumarolában az Atacama-sivatagban Észak-Chilében. III. Charles de Bourbon-Montpensier III. Charles de Bourbon-Montpensier, vagy rövidebben III. Charles de Bourbon, magyaros névformája gyakran Bourbon Károly, (Montpensier, Auvergne, 1490. február 17. – Róma, 1527. május 6.), francia főnemes, Bourbon hercege, Montpensier grófja, az itáliai háborúkban 1507–1523 között XII. Lajos és I. Ferenc királyok sikeres hadvezére, 1509-től a francia király főhadparancsnoka (le Connétable de Bourbon). Házassága révén a Bourbon (Bourbonnais) Hercegség ura. 1523-ban a pénzszűkébe jutott I. Ferenc felségsértés címén elkobozta összes birtokait. Charles dezertált, és haláláig V. Károly császár szolgálatában harcolt Franciaország és a Pápai állam ellen. 1525-ben a paviai csatában foglyul ejtette és a császár kezére juttatta királyát. 1527-ben Róma ostrománál esett el. Élete Származása Charles a Bourbon hercegi házból származott. Édesapja Gilbert de Bourbon (1443–1496) volt, Montpensier grófja Auvergne és Clermont örökös grófja (comte-dauphin), I. Louis de Bourbon-nak, Montpensier grófjának (1409–1486), Mercœur és Combrailles urának és Gabrielle de La Tour hercegnőnek (†1486) fia. Édesanyja Chiara (Clara) de Gonzaga mantovai őrgrófnő (1464–1503) volt, I. Frigyes mantovai őrgróf (1441–1484) és Margit bajor hercegnő (1442–1479) leánya. Szülei házasságából hat testvér született: Louise de Montpensier (1482–1561), Montpensier hercegnője, Auvergne dauphine-ja, 1499-ben IV. André de Chauvigny-hoz Déols hercegéhez, Brosse vikomtjához († 1503), majd 1504-ben a családi ágból származó Louis de Bourbon-Vendôme-hoz (1473–1520), La Roche-sur-Yon hercegéhez ment feleségül. II. Louis de Montpensier (1483–1501), Montpensier grófja III. Charles de Montpensier (1490–1527), Bourbon hercege, connétable, 1505-ben Suzanne de Bourbon-Beaujeu-t (1491–1521), Bourbon és Auvergne hercegnőjét, La Marche grófnőjét vette feleségül. François (1492–1515), Châtellerault hercege Renée de Bourbon-Montpensier (1494–1539), Mercœur úrnője, 1515-ben II. Antoine de Lorraine-hez (1489–1544), Lotaringia és Bar hercegéhez ment feleségül. Anne (1496–1510). Charles apja, Gilbert de Monpensier gróf részt vett VIII. Károly francia király nápolyi hadjáratában. A király megtette az elfoglalt Nápolyi Királyság francia alkirályává. A francia haderő visszavonulásakor a hátrahagyott helyőrséget a visszatérő II. Ferdinánd nápolyi király csapatai, Gonzalo Fernández de Córdoba spanyol hadvezér vezetésével 1496 végére Salernóban körülzárták és megadásra kényszerítették. Maga Gilbert alkirály is meghalt a seregét tizedelő járványban. Gilbert de Bourbon-Montpensier halálával (1496-ban) címei legidősebb fiára, Louis-ra, majd az ő elhunytával (1501-ben), második fiára, Charles-ra szálltak. Ő lett Montpensier grófja, Auvergne dauphin-je, Clermont és Sancerre grófja, Mercœur és Combraille ura. (Címeit 1523-ig, birtokai elvesztéséig viselte). A Bourbon-örökség Montpensier grófjai a Bourbon hercegi ház oldalágát képviselték. I. Jean de Bourbon herceg – aki az azincourt-i csatában fogságba esett, és 1434-ben londoni börtönében halt meg – két fia közül az elsőszülött, I. Charles de Bourbon (1401–1456) lett a Bourbon Hercegség (Bourbonnais) uralkodó hercege. Öccse, I. Louis de Bourbon (1409–1486), III. Charles nagyapja, Montpensier grófja lett. I. Charles de Bourbon herceg leánya, Marguerite de Bourbon (1438-1483) II. Fülöp savoyai herceghez (1438–1497) ment férjhez, legidősebb leányuk, Savoyai Lujza (1476–1531), Valois Károly angoulême-i gróf férje lett, az ő legidősebb fiuk 1515-ben I. Ferenc néven Franciaország királya lett. I. Charles de Bourbon herceg fia, II. Pierre de Bourbon (1438–1503) XI. Lajos francia király leányát, Anna királyi hercegnőt (Anne de Beaujeu, 1461–1522), VIII. Károly király nővérét vette feleségül, aki 1483–1491 között, öccsének nagykorúságáig régensként kormányozta Franciaországot. Egyetlen fiúk, Charles, Clermont grófja korán meghalt, csak egyetlen, gyenge egészségű leánygyermekük maradt, Suzanne de Bourbon (1491–1521). Suzanne unokanővére, a felemelkedő Valois-házba beházasodott Savoyai Lujza szemet vetett a gazdag Bourbon Hercegségre. VIII. Károly uralkodása alatt nem sokat tehetett, hiszen Suzanne a király unokahúga volt. VIII. Károly halála után (1498-tól) után, XII. Lajos uralkodása idején Savoyai Lujza hercegné – fia, az ekkor még Ferenc orléans-i herceg, a későbbi király nevében – nyíltan igényt formált nagyapjának, I. Charles de Bourbon-nak összes birtokaira, arra számítva, hogy unokanővére, a gyenge egészségű Suzanne de Bourbon utód nélkül, fiatalon fog meghalni. A francia királyok korábban több alkalommal is hozzájárultak, hogy Bourbon hercegei tovább örökíthessék birtokaikat olyankor is, amikor a törvényes öröklési rendben törés támadt. II. Jean de Bourbon gyermektelenül halt meg, összes javait két fivérére, Charles-ra, majd Pierre-re hagyta. Pierre-nek nem volt fia, de elnyerte a király engedélyét, hogy vagyonát leányára, Susanne-ra hagyja. A 16. század elején újabb egyezségek születtek a Bourbon hercegi ház és a korona között, melyekben elismerték Suzanne de Bourbon-t és férjét, Charles de Montpensier-t, a királyság jövendő connétable-ját, mint a ház teljes vagyonának jogszerű örököseit. Apósának, II. Pierre de Bourbon-nak halála után Charles de Montpensier-t feleségével egyenjogú társörökössé nyilvánították, így ha felesége utód nélkül hunyt volna el, Charles maga örökölhette volna az ő vagyonrészét is. Suzanne még egy biztonsági klauzulát is beillesztett a végrendeletébe, amelyben férjét, Charles-t kifejezetten saját általános örököseként (légataire universel) jelölte meg. Charles házassága a Bourbon-örökösnővel II. Pierre de Bourbon Franciaország egyik leggazdagabb főura, Bourbon és Auvergne hercege, Forez és La Marche grófja, Beaujeu ura, és Dombes Hercegség fejedelme volt. Anne de France hercegnővel (1461–1522) kötött házasságából csak egyetlen, gyenge egészségű leány, Suzanne de Bourbon (1491–1521) született. A Bourbon-birtokok családon belül tartása, biztonságos öröklése érdekében Suzanne-t már gyermekkorában eljegyezték harmadfokú unokafivérével, az ifjú (III.) Charles de Montpensier grófhoz. A vőlegény neveltetéséről és oktatásáról Anne de France hercegnő gondoskodott. 1503-ban Pierre de Bourbon elhunyt. 1505-ben a 14 éves Suzanne hercegnő, II. Pierre de Bourbon és Anne de France általános örökösnője feleségül ment a 15 éves Charles de Montpensier grófoz. Házassága révén Charles felvette feleségének címeit, Bourbon hercege, Auvergne hercege, Clermont, La Marche, Forez grófja, Dombes hercege (prince), és Beaujeu ura lett. A házasság a kor leggazdagabb földbirtokosává tette. Charles anyósa, az özvegy Anne de France hercegnő, az 1498-ban elhunyt VIII. Károly nővére abban a reményben hozta tető alá a fontos házasságot leánya, Suzanne de Bourbon és unokaöccse, Charles de Bourbon-Montpensier között, hogy a házasságból születendő unokái biztonsággal örökölhetik majd a Bourbon hercegi birtokokat, meghiúsítva ezzel Savoyai Lujza orléans-i hercegné törekvését, aki igényt formált a hatalmas Bourbon-vagyonra fia, Ferenc, Angoulême grófja, 1515-től Franciaország királya számára. Charles de Bourbon-Montpensier és Suzanne de Bourbon házasságából azonban nem születtek életképes utódok. Három gyermekük mind meghalt csecsemőkorban: François de Bourbon-Montpensier, Clermont grófja (1517–1518) Ikerpár (*/† 1518) A francia királyok hadvezére 1507-ben XII. Lajos király kíséretében harcolt, amikor a király bevonult Genovába, újabb itáliai háborúra készülve. Vele szemben 1508-ban felállt a cambrai-i liga. 1509-ben Lajos Milánóból kiindulva behatolt Velence területére, kirobbantva a cambari-i liga első háborúját. Charles de Bourbon is részt vett az agnadellói csatában, ahol a király, vele Charles d’Amboise de Chaumont és Louis de La Trémoille marsallok vereséget mértek a Niccolò Orsini és unokafivére, Bartolomeo d’Alviano condottierék vezette velencei hadseregre. Charles de Bourbont a király főlovászmesterré, connétable-vá nevezte ki, ami a lovas haderő főparancsnokságát jelentette. 1512-ben a király Charles de Bourbont kinevezte Languedoc kormányzójává, és harcba küldte Aragóniai Ferdinánd csapatai ellen, aki a Navarrai Királyság elfoglalására indított támadást. 1515-ben Charles a Burgundi Hercegséget védelmezte Habsburg Miksa császár offenzívája ellen. 1515-ben az új király, I. Ferenc nagy hadjáratot indított az 1512-ben elvesztett Milánói Hercegség visszaszerzésére, ezúttal a velenceiekkel szövetségben. Hadseregeit Charles de Bourbon, Louis de la Trémoille, Gian Giacomo Trivulzio, Bayard lovag és Odet de Foix-Lautrec marsallok vezették, a velenceieket Bartolomeo d’Alviano. Szeptember 13-14-én a marignanói csatában a francia–velencei szövetség döntő vereséget mért a velük szemben felvonult, pápai zsoldban álló svájciakra és milánóiakra. Ferenc király elfoglalta Milánót. Charles de Bourbont kinevezte királyi főlovászmesterré (connétable de France), és a Milánói Hercegség francia alkirályává. Bourbon hercege ezután Milánót védelmezte a császáriak támadásai ellen, kisebb-nagyobb sikerrel. 1516 márciusában a király hazarendelte, helyére Lautrec marsallt helyezte. Az 1516 augusztusában megkötött noyoni békeszerződés egész Észak-Itáliát Franciaországnak adta. A Savoyai Lujza által szított birtokvita azonban elmérgesedett. Fia, Ferenc király 1516-ban leváltotta Charles de Bourbont Milánó alkirályának tisztségéből, és hazarendelte Franciaországba. A Bourbon-örökség elvesztése Suzanne de Bourbon 1521-ben elhunyt. Végrendelete alapján Charles de Bourbon teljes és kizárólagos joggal megörökölte feleségének összes címeit és birtokait. A korona jogászai azonban megtámadták a Bourbon-vagyonra vonatkozó korábbi megállapodásokat. A Bourbon-vagyon átörökölhetőségét több szempontból lehetett értelmezni. XII. Lajos király idején megállapodások születtek a korona és a Bourbons-Beaujeu és Bourbons-Montpensier családok között. Az elhunyt király utódja, I. Ferenc király saját döntése szerint elismerhette vagy elutasíthatta ezeket. Ugyanakkor más megítélés alá estek egyfelől Auvergne és Marche hercegeinek saját jogon a koronától kapott adománybirtokai (apanage), melyeket csak közvetlen férfi örökös kaphatott meg, másfelől az ági vagyon, a hercegek saját apai öröksége (Bourbonnais, Beaujolais, Forez), melyet bármelyik leszármazott örökölhetett. A törvényes örökös személyének meghatározása bonyolult jogi feladatot jelentett. Savoyai Lujza hercegné, a király anyja maga is Bourbonnais egyik hercegének, I. Jean de Bourbon-nak unokája volt. Keresetet nyújtott be a párizsi parlamentnek (bíróságnak), amelyben önmagát, mint az elhunyt legközelebbi rokonát, kérte elismertetni a Bourbon-vagyon általános örököseként. A per több hónapon át tartott, a bíróság végül a felperes javára döntött, ellentétben a szokásos joggyakorlattal és a Bourbonok házassági szerződésével. Charles anyósa, Anne de France hercegnő, aki visszavonultan élt Chantelle-ben, röviddel elhunyta (1522 novembere) előtt személyesen tanúskodott a bíróság előtt, de sikertelenül. A felperes fia, Ferenc király közben különféle zaklatásokkal és fenyegetésekkel nyomás alá helyezte korábban favorizált hadvezérét, akinek helyzete tarthatatlanná vált. Szökése Kilátástalan helyzetében Charles de Bourbon V. Károly német-római császárral kezdett titkos egyezkedésbe, birtokainak garantálásáért. 1523-ban a király tudomást szerzett erről. Charles de Bourbon, életét veszélyben érezve, álruhában az országból és Károly császárnál keresett menedéket. Ferenc király dezertálásnak minősítette a tettét. Árulás és felségsértés jogcímén elkobozta a teljes Bourbon-örökséget, mind az adománybirtokokat, mind az ági vagyont. Charles de Bourbont megfosztotta rangjától, összes címeitől és tisztségeitől is. Ferenc király megszerezte az egyik legnagyobb, középkorból fennmaradt hűbérbirtokot, amely magában foglalta Franciaországnak a Massif Central-tól északra fekvő csaknem teljes területét. 1531-ben az egészet végleg a királyi koronabirtokokhoz (domaine royal) csatolták. A volt connétable legidősebb nővére, Louise de Montpensier sokkal később, 1539-ben is csupán Montpensier grófságát (ekkor már hercegségét) kaphatta vissza. Montpensier hercegei a királyt szolgálták, 1608-tól a hercegi ház női ágon maradt fenn. Az utolsó Montpensier-leszármazott, Anne-Marie-Louise d’Orléans királyi hercegnő, a Grande Mademoiselle (Gaston orléans-i herceg és Marie de Bourbon leánya) 1693-ban hunyt el. V. Károly császár hadvezére Az üldözött és kifosztott Charles de Bourbon V. Károly császárnak ajánlotta fel szolgálatait, a császár katonai győzelmétől remélve birtokainak visszaszolgáltatását. Az itáliai háborúit vívó császár főhadparancsnokká, saját harctéri helyettesévé (Generalleutnant / lieutenant général) nevezte ki. Az 1521–26 között zajló négyéves háború 1523 utáni szakaszában Charles herceg már a francia oldalon harcolt. 1524. április 30-án véres győzelmet erőszakolt ki a Sesia-menti csatában, ahol a legendás francia vezér, Bayard lovag is elesett. 1524 nyarán Charles herceg és Fernando de Ávalos spanyol tábornok hadjáratot vezetett Provence ellen, és Marseille ostromába fogott. Ferenc király La Palice marsallt küldte a város felmentésére, a császáriakat az ostrom feladására kényszerítette, sőt visszafoglalta Avignont is. Az 1525. február 24-én vívott paviai győzelem nagy elégtételt hozott Charles de Bourbon hercegnek. I. Ferenc király csapatai megsemmisítő vereséget szenvedtek a spanyol–német csapatoktól, a csapdába esett királyt maga Charles szólította fel megadásra. (Diadalát csak kevéssé csorbította, hogy őt magát Ferenc árulónak nevezte, és helyette Nápoly spanyol alkirályának, Charles de Lannoy grófnak adta át a kardját). A madridi békeszerződés tárgyalása során azonban Charles-nak csalódnia kellett. A fogságba vetett Ferenc királlyal szemben a császár igen előnyös helyzetben volt, ennek ellenére fontosabbnak ítélte a békeszerződés aláírását, mint Charles herceg személyes sérelmének orvoslását. A visszahelyezte őt jogaiba, visszaadta összes elkobzott ingó és ingatlan vagyonát, teljes kártérítést nyújtott neki. Bourbon Károly azonban személyes hűbérúri kárpótlást (hommage féodal)-t is kívánt jár földjeiért, továbbá a király ígéretét arra, hogy a Provence-i Grófságot szuverén (nem hűbéres) hercegséggé teszi, végül pedig Károly császár egyik nővérét kérte feleségül.) Károly azonban nem tett lépéseket a követelés érvényesítéséért. Utolsó csatája Róma ellen 1526-ban a fogságából szabadult I. Ferenc felmondta a rákényszerített madridi békeszerződést, és megszervezte a császár ellen a cognaci ligát, VII. Kelemen pápa, II. Francesco Sforza milánói herceg, a Velence és még néhány kisebb északi-itáliai fejedelem részvételével. 1526 őszén V. Károly nagy erejű, 12 000 főnyi német zsoldos hadsereget küldött Lombardiába, köztük a paviai csata veterán landsknechtjei, von Frundsberg kapitány parancsnoksága alatt. E csapatok 1525-ben több itáliai várost kiraboltak és felperzseltek. V. Károly öccse, Habsburg Ferdinánd főherceg nem fizette a zsoldjukat. A német sereghez 1527 elején Charles de Bourbon milánói csapatai, Nápolyból küldött spanyol egységek és itáliai szabadcsapatok is csatlakoztak, élükön a másik renegáttal, Philibert de Chalon-Arlay-val, Oránia hercegével, aki szintén 1523-ban lépett át a francia király szolgálatából a császáréba. A fizetetlen hadsereg fegyelme felbomlott, lázadások törtek ki, az idős Georg von Frundsberg agyvérzést kapott, nem tudta többé irányítani katonáit. Charles de Bourbon kezébe jutott a parancsnokság, ő a sereget előbb Firenze megsarcolására, majd az ottani kudarc után Róma megostromlására vezette. Döntésének motívumai nem tisztázottak. Saját hercegségének birtokába csak úgy juthatott, ha a császár katonai erővel leveri a franciákat és egy újabb békeszerződésbe belefoglalja a Bourbon Hercegség helyreállítását. Lehetséges, hogy Charles reálisabbnak látta egy itáliai hercegség megszerzését. Ferenc király viszont a cognaci ligához csatlakozás fejében VII. Kelemen pápának ígérte a Milánói Hercegséget, amelyet Charles de Bourbon kormányzott volna a császár nevében. 1527. május 6-án Charles de Bourbon és Chalon-Arlay csapatai megrohanták Róma leggyengébb pontjait a Trasteverénél és a Vatikánnál. Ostromlétrákon mászták meg a falakat, mert ostromgépeiket és tüzérségüket Firenze falai alatt hagyták. Charles de Bourbon herceget, aki maga is ostromlétrán igyekezett feljutni a falra, egy szakállas puska (arkebúz) lövése leterítette. (A mesteri lövést Benvenuto Cellini, a falakon harcoló ötvösművész büszkén a magáénak vallotta). A vezér nélkül maradt csapatok betörtek a városba, lemészárolták a svájci gárdát. Az elesett Charles de Bourbon herceget katonái az elfoglalt Sixtus-kápolnában ravatalozták fel, a parancsnokságot Philibert de Chalon-Arlay vette át. Reggel a vezér háromnapos szabad rablást és gyilkolást engedélyezett, ezt követően a katonák tervszerűen, szisztematikusan átkutatták a várost, kincsek és értékek után kutatva. A fosztogatás majdnem egy éven át tartott. Charles de Bourbon herceg utódok nélkül halt meg, gyermekei rövid idővel születésük után mind meghaltak. Sírhelye V. Károly, amikor hírt kapott barátja és hadvezére haláláról, helyére Philibert de Chalon-Arlay-t, Orange hercegét nevezte ki az itáliai császári csapatok parancsnokává. A császár utasította Orange hercegét, hogy Milánóban építsen emlékművet a „connétable” emlékére. Amikor a Rómát kifosztó császári sereg elhagyta Rómát, Charles de Bourbon holttestét magukkal vitték Gaetába, ahol a vár kápolnájában emelt mauzóleumban temették el. 1562-ben a tridenti zsinat kiátkozta Bourbon hercegét, mint a Róma elleni rablótámadás felelősét. Síremlékét felszámolták, földi maradványait a templom falain kívül földelték el. Emilio Carballido Emilio Carballido (Veracruz, 1925. május 22. – Xalapa, 2008. február 11.) mexikói drámaíró és szövegkönyvíró volt. A 20. századi mexikói színház legfontosabb szerzői közé tartozik, ő volt a tekintélyes színházi antológia Teatro joven de México főszerkesztője és tevékenyen kivette részét a fiatal nemzedék színházi képzésében, az Escuela de Arte Teatral del Instituto Nacional de Bellas Artes (Mexikói Nemzeti Szépművészeti Intézet Színiiskolája) tanára volt Mexikóvárosban. 20 nagy formátumú mexikói film forgatókönyve is tőle származik és tagja volt a Mexikói Akadémiának. Drámái Rosalba y los llaveros (habla sobre una visita con muchas personas) Un pequeño día de ira (Premio Casa de las Américas) El viaje de Nocresida El suplicante Pastores de la ciudad La triple porfía La zona intermedia La sinfonía doméstica Las palabras cruzadas (La danza que sueña la tortuga) La hebra de oro Felicidad El relojero de Córdoba Homenaje a Hidalgo ¡Silencio pollos pelones, ya les van a echar su maíz! Yo también hablo de la rosa Te juro Juana que tengo ganas Medusa Almanaque de Juárez Un vals sin fin por el planeta (que habla sobre las relaciones humanas) Acapulco los lunes El día que se soltaron los leones Una rosa con otro nombre La pesadilla Fotografía en la playa Tiempo de ladrones Ceremonia en el templo del tigre Rosa de dos aromas Los esclavos de Estambul. El Censo. Delicioso Domingo. La danza que sueña la tortuga Friedrich Kaupe Friedrich Kaupe (1947. június 2. –?) osztrák nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből 1972-ben vizsgázott, 1984-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1994-ben vonult vissza. Bundesliga mérkőzéseinek száma: 117. Nemzetközi játékvezetés Az Osztrák labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1985-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az osztrák nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 26. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1993-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 8. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Német Szövetségi Köztársaságba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Svédországba a IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság Selejtező mérkőzés --- A női európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Norvégia rendezte a 2., az 1987-es női labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Magyar vonatkozás Férfi labdarúgó-válogatott felkészülési mérkőzése. --- Női labdarúgó-válogatott felkészülési mérkőzése. 2010-es magyar amerikaifutball-bajnokság A 2010–es magyar amerikaifutball-bajnokság a hatodik férfi amerikaifutball-bajnokság, melyet a Magyar Amerikai Futball Szövetség írt ki. Divízió I A MAFL Veritas Gold Divízió I bajnokság 2010 első felében került megrendezésre. A bajnokságban rekordszámú, 12 csapat indult 2010 áprilisában, melynek oka, hogy a 2009-es élvonalból kiesett a Budapest Titans, a Nyíregyháza Tigers csapatát kizárták az élvonalból, míg a Divízió II győztes Dunaújváros Gorillaz nem vállalta a feljutást, így az élvonal 3 csapatos maradt volna (Wolves, Cowboys, Sharks). Így végül a Divízió I és II összevonásra került. Az alapszakasz során 6 fordulót játszottak (sorsolásos alapon), a legjobb 4 jutott be a rájátszásba, ahol elődöntők majd 2010. október 16-án a VI. Hungarian Bowl döntő következett. * Gy: Győzelem V: Vereség P+: Szerzett pont K-: Kapott pont Divízió II A MAFL Veritas Gold Divízió II-ben a 2010-es évben 7 csapat indult, akik 6 fordulós, egykörös alapszakaszt játszottak. A bajnokság 2010. április-június között zajlott, az alapszakasz győztese, a Miskolc Steelers elnyerte a IV. Pannon Bowl címet. Vudlik A Vudlik (eredeti cím: The Woodlies) ausztrál–német–belga televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Alexs Staderman rendezett. A forgatókönyvet Hund Jernx írta, a producerei Siobhan Ní Ghadhra és Barbara Stephens voltak. Magyarországon a Minimax és a Kiwi TV adta. Ismertető A Vudlik apró, mókás, gyors és szőrös kis lények, akik az erdőben élnek. Az erdőt azonban veszélyeztetik az emberek, ezért a Vudlik elhatározzák, hogy megvédik otthonukat. S ez még nem minden, azt is elhatározzák, hogy minden élemet megszereznek az emberektől amit csak tudnak. Ez azonban nehéz feladat ilyen kis lények számára. Két szabályt állítottak maguk elé. Az egyik, hogy „Sose engedd, hogy az emberek meglássanak!”, a másik pedig „Sose engedd, hogy az emberek meglássanak, mikor ellopod ételüket, vagy amikor meghiúsítod fura terveiket.” A kalandok során kiderül, hogy sikerül-e a Vudliknak a terveiket véghezvinniük. A vudlik tudni illik sajnos már csak az Egyesült Államokban élnek a tajgákon ezért védett állat. Ellenségük a gonosz sárgyúrók akik el akarják lopni a sütijüket. Erdőjüket úgy hívják Paradicsompark. Onnan kapta a nevét mert a nyaralók többsége itt táborozott. A leggonoszabb családból tartozó Eins egy lány aki öccsével el akarták kapni a vudlikat. Mia ellensége. Nagy veszélyben forog a vudlik sorsa, de ők képesek a lehetetlenre is. 26 részében követhető történetük. Meglátható ki hogy védi az erdőt. Hiszen a turisták ott egyre kevesebben vannak. Mert Mia nem engedi őket a vudlik miatt. Barátja: Szépszem Szójegyzék A vudlik sok más olyan dolgot nem tudnak mint az emberek, tajgákon élnek és sok lényt máshogy neveznek. Laposfej – bagoly Csúszóagyar – kígyó Rusnya – ember Szájbogyó – cumi Földevő – munkagép Bólogató – tyúk Villámló doboz – fényképezőgép Görgő doboz – autó A vudlik kiáltása különleges, ellenségük például egy macska, akit elneveztek Ördögszemnek. főhősök: vudlik ellenségek: sárgyúrók barát: Mia sárgyúrók: A sárgyúrók odúja egy rabszolga-kereslet több mint 100 rabszolgát tart Hófarok számításom szerint így szól a lista. király: hófarok tróntartó: büdösláb, behemót Tehát megelégelt nép. Őszintén szólva talán Mia megmenti az erdőt. Erről ugyan apjáról nem szól semmit. A nagymamáról majd a szereplők listájáról olvashatsz. Szereplők Hétpetty – A sütizabáló Vudli. (Magyar hangja: Joó Gábor ) Tűzhaj – A vörös hajú, nagyra törő vudli. (Magyar hangja: Moser Károly ) Szépszem – Az három vudli közül, a kedves és csinos lány. (Magyar hangja: Németh Kriszta ) Hófarok – A vudlik ellensége, a sárgyúrók gonosz vezére, célja hogy a föld összes sütijét megszerezze. (Magyar hangja: Seder Gábor ) Sárgaláb – (Magyar hangja: Kossuth Gábor) Büdösláb – Zöld színű sárgyúró. Sose mos lábat. Hófarok eszközként használja. (Magyar hangja: Stern Dániel) Behemót – Hófarkot szolgálja, aki kissé bolondos és szereti a sütit. (Magyar hangja: Gubányi György István) Ráncosbőr – A vudlik erdésze, aki bölcs és okos. Gyíkép – A paradicsompark polgármestere, aki egy kissé bolondos. A vudlikkal szembe ellenséges. Mia – Egy kislány, aki barátkozik a vudlikkal. (Magyar hangja: Kántor Kitty ) Sarah – Egy kislány, aki Mia unokahúga és szeret rosszalkodni. Eins – Egy kislány, aki egy napon táborozik családjával a Vudlik erdőjében és fivérével rosszat csinálnak az erdőben. Ördögszem – Mia macskája, aki üldözi a vudlikat. Terminátor – Egy kutya, aki minden élőlényre rátámadt a gazdája és a fű kivételével. Gazdája orvvadász. Mia apja – Kissé bolondos segítő ember, akit a vudlik sárgalábnak hívnak. Foglalkozása a táborvezetés. Nagyi – Aki Mia nagymamája és folyton gyűjti az állatokat. szinkronrendező : Szalai Éva Epizódok Nyakunkon a Mangák (Ugly Invasion) A nagy sütirablás (The Greatcookie Heist) Az erdőostroma (Stormin' The Fortress) Mobilbaki (Mobile Mirschief) A sütisütő (Lodo Lother) A kockabarlang (Bleck Buster) Hó alatt (Just Say Snow) Cikkpépvilág (Fishskin Wored) Gyógyítsd meg a gyógyítót (Healing The Healer) Epres élvezet (Bag Of Goodies) Vudli maci (Teddy Woodlie) A mókaára (Bitter Treats) Földalatti kaland (Subterranean Blues) Csapdában (Caught In The Trap) Kettős játszma (Dishonour Among Thieves) Béka hopp (Hopping Mad) Erdei kommandó (Going Commando) Rókamóka (Foxy Mumma) Fuss (Run For The Hills) Diótörők (Nutcracker) Az álombot (The Staff Of Dreams) A csirke és a tojás (The Chicken And The Egg) A betolakodó (Four's A Crowd) Mia erdei élménye (Mia's Trek) A fogoly (Cooped Up!) Egységben az erő (Swamp Buddies) Mátyásföldi repülőtér A mátyásföldi repülőtér az első állandó repülőtér volt Budapest térségében. Története 1916-ban létesült: a Keleti pályaudvartól 9,3 km-re keletre a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) rendezett be repülőgépgyártó üzemet és repülőgépmotor-gyárat. A Fokker céggel együttműködve gyors, kis vadászgépeket (D VII) kezdtek gyártani. A MÁG gyár 80 x 20 m-es repülőgép-szerelő hangárja a 900 x 800 m-es füvesített repülőtér nyugati sarkában létesült. 1918. július 4-én egy Brandenburg típusú repülőgép szállt a magasba, megindult a Bécs-Budapest közti rendszeres légi járat. Itt működött Prodam Guido, a magyar aviatika úttörője is. A trianoni békeszerződés következtében a MÁG-nál levő teljes repülőanyagot megsemmisítették. Az 1922-ben alakult Magyar Légiforgalmi Társaság repülőtere azonban megmenekült, belföldi (Kaposvár, Nyíregyháza, Pécs, Debrecen), sőt, nemzetközi forgalmat is lebonyolított a Franco–Roumain (később CIDNA) francia-román társaság, a Deutsche Luft Hansa, majd 1931-től egy olasz és egy osztrák társaság járataival. A magyar óceánrepülőt, Endresz Györgyöt 1931. július 16-án fogadták Mátyásföldön. 1932. május 21-én „Justice for Hungary” nevű Lockheed Sirius típusú gépével Mátyásföldről indult Endresz György és Bittay Gyula rádiós tiszt tragikus útjára – a gép leszállás közben a római repülőtéren katasztrófát szenvedett. A trianoni békeszerződés tilalmai ellenére a repülőteret fokozatosan a magyar légierő titkos bázisává fejlesztették és 1937-től a polgári és a sportrepülés a Budaörsi repülőtérre került át. A második világháborút átvészelt repülőteret a Szövetséges Ellenőrző Bizottság gépei használták. 1948-tól kiképzőszázad működött itt. A mátyásföldi szovjet laktanyából családjával együtt 1956 októberében elhurcolt Nagy Imre miniszterelnököt a mátyásföldi repülőtérről vitték el a szovjet gépek. Jelenleg Az egykori MÁG Újszász utcai dísztornyos épületét ma a NABI használja. Ők mátyásföld leghíresebb üzemének, az Ikarusnak tartják fenn az emlékét. Ma a mátyásföldi repülőtéren a nagygépes repülés már nem lehetséges, mert Ferihegy irányított közelkörzetén – CTR – belül helyezkedik el, illetve a mátyásföldi mező gondozatlan, gazos felülete sem alkalmas már a leszállásra. A rádiótávirányítós repülőmodellek repítése viszont lehetséges és a Mátyásföldi Modellező Baráti Kör (MMBK) sportszakosztály gondozza és működteti a számukra kijelölt területet. Aulus Gabinius Aulus Gabinius (? – Salonae, Kr. e. 48 vége/Kr. e. 47 eleje) római politikus, a plebejus Gabiniusok nemzetségének tagja volt. Leginkább syriai helytartóként ismert, amely minőségben saját szakállára restaurálta XII. Ptolemaiosz Aulétész egyiptomi király hatalmát. A korabeli politikai csatározásokban kezdettől fogva Pompeius oldalán vett részt, és csak annak Caesar elleni polgárháborúja során hagyta el. Karrierjének kezdete Ellenfele, Marcus Tullius Cicero szerint ifjúságát kicsapongással töltötte, pénzét kockára, borra és nőkre, illetve kozmetikumokra pazarolva. Kr. e. 67-ben kezdődött politikai karrierje, amikor néptribunus volt, és ilyen minőségben támogatta, hogy Cnaeus Pompeius Magnus kapja meg a földközi-tengeri kalózok ellen vezetendő háború főparancsnokságát: törvényjavaslata az egész tengerre és a partokon ötven mérföldes mélységig korlátlan hatalmat juttatott volna a nép által megválasztandó hadvezérnek. A senatust aggasztotta egy ekkora hatalmi koncentráció kialakulása, ezért megpróbáltak a tribunus életére törni, ám sikertelenül. Pompeius és Gabinius hívei erre rátámadtak Caius Calpurnius Piso consulra, akinek az életét csak az esetleges gyilkosság következményeitől félő Gabinius közbelépése mentette meg. A törvényjavaslatot végül megszavazták, a vétót ígérő Trebellius tribunust pedig hivatalának megvonatásával megfenyegetve sikerült szándékától eltéríteni. A senatus, ha már Pompeius kinevezését nem tudta megakadályozni, hívének számítását keresztülhúzta: a meggazdagodással és dicsőséggel kecsegtető kis-ázsiai hadjáraton nem lehetett Pompeius legatusa. Ettől függetlenül végül részt vehetett a Mithridatész elleni háborúban, miután az azt addig vezető Lucius Licinius Lucullust igyekezett befeketíteni, hogy a kalózokkal leszámoló Pompeius könnyebben vehesse át tőle a hadvezetést. A keleti hadműveletekben való részvételéről nem sokat tudunk. Marcus Aemilius Scaurusszal Júdeába ment, ahol az egymással polgárháborúban álló Arisztobulosz és Hürkanosz közötti harcban előbbitől állítólag 300 talentumnyi kenőpénzt fogadott el. Consuli éve Kr. e. 61-ben ismét Rómában volt, ahol praetori rangot viselt, Kr. e. 59-ben pedig consullá választották. Kr. e. 58-as hivatali évében társával, a Caesar-párti Lucius Calpurnius Pisó Caesoniusszal együtt a befolyásos néptribunus, Publius Clodius Pulcher oldalára állt, aki gazdag tartományokat ígért nekik: Gabinius először Kilikia, majd a gazdagabb és proconsuli tartománnyá átminősített Syria megszerzésére kapott ígéretet. Ennek fejében támogatta Clodius törekvését Cicero száműzésére, ami miatt a szónok később mély gyűlölettel viseltetett iránta is. A consulok részesültek Cicero szétrabolt vagyonából is. Clodius azonban rövidesen Pompeiusszal is összetűzésbe került, Gabinius pedig kiállt patrónusa mellett – ennek eredményeképpen Clodius fegyveres bandái inzultálták, egy alkalommal még a fascesét is eltörték, a tribunus pedig az isteneknek ajánlotta az ingatlanait. Gabinius végül hivatali éve végeztével tartományába sietett. Gabinius keleten Júdea és a keleti vállalkozás Syriai ténykedésének időrendje nehezen rekonstruálható. A petrai székhelyű nabateus arabok ellen többször kellett hadakoznia, és a zsidó királyság ügyeibe is beavatkozott. Pompeius keleti hadjáratán Hürkanosznak juttatta a júdeai trónt és a zsidó főpapi rangot, Arisztobuloszt két fiával és két lányával pedig foglyul ejtette. Alexandrosz nevű fia azonban a Rómába vezető úton elszökött, és Júdeába visszatérve megdöntötte Hürkanosz hatalmát. Gabinius visszahelyezte Hürkanoszt a főpapi székbe, Júdeát pedig öt körzetre osztotta, melyek élére egy-egy tanácsot nevezett ki. Nagyobb sikerekre is vágyott, amire több lehetősége is adódott. A Pártus Birodalom uralkodóját, III. Phraatészt Kr. e. 57 körül meggyilkolták a fiai, akik trónharcba kezdtek a koronáért. III. Mithridatész segítségért fordult II. Oródész ellen Gabiniushoz, aki legióival át is kelt az Eufráteszen, amikor még nagyobb dicsőséget kecsegtető lehetősége adódott Egyiptomban. Ekkor felhagyott Mithridatész támogatásával, és minden erejével délnyugat felé indult, távollétében fiát, Aulus Gabinius Sisennát hátrahagyva kevés katonával. Egyiptom XII. Ptolemaiosz Aulétész királyt Kr. e. 58-ban, Ciprus római bekebelezésekor elűzték alattvalói, és két leánya, VI. Kleopatra és IV. Bereniké foglalta el az alexandriai trónt. Bereniké előbb Szeleukoszt választotta férjéül Gabinius ellenkezése ellenére, majd rövidesen meggyilkoltatta rossz természetű urát. Ekkor a pontoszi Mithridatész egy hadvezére, a magát hajdani uralkodója gyermekének kiadó Arkhelaosz vetett szemet a trónra. Arkhelaosz, aki addig részt vett Gabinius eufráteszi hadműveleteiben, megszökött a táborból és sikerrel eljutott Alexandriába, ahol megköttetett a házasság és királlyá nyilvánították. Ptolemaiosz időközben Rómában próbálta meggyőzni a senatust arról, hogy restaurálja a hatalmát, ám visszaélései miatt a testület elállt szándékától, sőt egy szibillajóslat és egy senatusi határozat is megtiltotta hatalmának helyreállítását. Aulétész Epheszoszba vonult vissza, és Pompeius ajánlásával felkereste Gabiniust. A proconsulnak sikeres restaurációja esetén tízezer talentumot ígért. Az expedíció tervét Gabinius lovasságának parancsnoka, Marcus Antonius, illetve az edómi szövetséges király, a Júdea megszerzésére törekvő Antipatrosz is támogatta. Utóbbi ellátmányt, fegyvereket és pénzt biztosított a beavatkozáshoz. Gabinius végül a jóslat és a senatusi határozat ellenére megindult Egyiptomba: Antonius rövidesen bevette Pelusiumot, Egyiptom kapuját, Gabinius pedig bevonult Alexandriába. Arkhelaosz elesett a hadjárat során. Ptolemaiosz Aulétész visszatérve meggyilkolta Berenikét és számos gazdag előkelőséget, hogy teljesíthesse vállalását. Gabinius római helyőrséget hagyott hátra Aulétész védelmére, ráadásul nem csak biztonsága, hanem pénzügyei tekintetében is kiszolgáltatottá vált volt Róma akaratának: kénytelen volt bizonyos Caius Rabirius Postumust megtenni kincstárnokává. Gabinius visszatérve ismét a zavargó Alexandrosszal találta magát szemben Júdeában, akit a Tábor-hegyen levert, és ettől kezdve az edómi Antipatrosz tanácsait igénybe véve személyesen irányította az országot. Visszahívásáról Kr. e. 55-ben döntött a senatus, de ő csak akkor indult haza, amikor Kr. e. 54-ben kijelölt utódja, Marcus Licinius Crassus felbukkant Syriában. Gabinius pere A hazatérő Gabiniusnak sok félnivalója volt: Pompeius támogatásával és egyiptomi magánakciójával a senatus optimata frakciójának vívta ki a haragját, amely már helytartósága alatt sem volt hajlandó supplicatiót tartani arabok felett aratott sikerei miatt Kr. e. 56-ban, ráadásul a hadjárata alatt elharapózó kalózkodás miatt a tartományában kereskedő és adót bérlő rómaiak is súlyos veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni. A még mindig fegyveres tömegeket uraló Clodius sem feledte korábbi sérelmeit. Gabinius ezért húzta-halasztotta a hazatérést, igyekezett pénzzel jóindulatot vásárolni, sőt arra hivatkozva, hogy triumphust kér, sokáig várakozott Rómán kívül. Végül éjnek idején, titokban tért haza Kr. e. 54. szeptember 28-án. Csak tíz nap múlva jelent meg a senatusban, ahol jelentésének leadása után Appius Claudius Pulcher, Clodius fivére és consultársa, Lucius Domitius Ahenobarbus teret engedett a publicanusok panaszainak. A gyűlésen az önuralmát vesztő Gabinius száműzöttnek nevezte Cicerót, mire a senatus egy emberként pattant fel és biztosította a szónokot támogatásáról. A volt helytartó ellen három vádat emeltek. Az első vádpont felségsértés (maiestas) volt, mivel a jóslatnak és a senatusi határoztatnak fittyet hányva elhagyta tartományát és beavatkozott Egyiptomban. Pompeius nyomására Cicero nem túlzott vehemenciával tanúskodott Gabinius ellen, és a vád képviseletéről is lemondott. A lassú és kelletlen Lucius Cornelius Lentulus Crus vezette vád így elbukott, amiben gyaníthatóan nagy szerepe volt a Gabinius mellett szavazók megvesztegetésének. Végül arra hivatkozva mentették fel, hogy a jóslat más királyra és más időszakra vonatkozott. A második vádpont Caesar egy törvényének áthágása volt, amennyiben 10 000 talentumot fogadott el illegálisan Ptolemaiosztól. Pompeiusnak engedelmeskedve Cicero ekkor már elvállalta Gabinius védelmét, ami nem tett jót a hitelének, hiszen addig mindent megtett a gyűlölt Gabinius befeketítéséért. Talán kelletlenségének tudható be, hogy a Caius Memmius által képviselt vád alól az alexandriai küldöttek, illetve Pompeius és Caesar tanúskodása ellenére nem sikerült felmenteni Gabiniust. A harmadik, Publius Cornelius Sulla által képviselt vád az ambitus, azaz illegális kampányolás volt, de távollétében ejtették. Száműzetése és visszatérése Gabinius tehát ismeretlen helyre száműzetésbe vonult, vagyonát eladták a becsült károk fedezésére. Mivel az összeg nem bizonyult elégségesnek, az Egyiptomban pénzügyek élére kinevezett Rabirius Postumus ellen is eljárás indult, hiszen a hiány miatt őt is felelőssé lehetett tenni, amennyiben köze volt a törvényellenes tranzakcióhoz. Száműzetéséből Kr. e. 49-ben Caesar hívta vissza addigi támogatója, Pompeius ellenében. Gabinius nem vállalt nagyobb szerepet a polgárháborúban. Kr. e. 48-ban a pharszaloszi diadalt követően hívták csak a hadszíntérre, hogy a frissen toborzott katonákkal Illyricumba jöjjön Quintus Cornificius seregének megerősítésére. A pompeianus flottától tartva Gabinius az Adriai-tenger megkerülésével vonult fel, ami nem bizonyult bölcs döntésnek, mivel a bennszülöttek állandóan zaklatták csapatait. Salonae, a mai Split közelében súlyos veszteségeket szenvedett az illírektől, mire a városba húzódott vissza csapataival. Itt néhány hónapig védekezett Marcus Octavius pompeianus flottaparancsnok támadásai ellen, de halálosan megbetegedett, és Kr. e. 48 végén vagy a következő év elején meghalt. Felesége, Lollia – Marcus Lollius Palicanus Kr. e. 71-es néptribunus lánya – és fia, Aulus Sisenna további sorsáról nem tudunk. Forrás Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology . Szerk.: William Smith . Boston , C. Little & J. Brown, 1867 . Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D) ; II. kötet (E–N) ; III. kötet (O–Z) . Leila K Leila El Khalifi (arabul:���� �������) (Svédország, Göteborg, Bergsjön, 1971. szeptember 6. –) marokkói származású svéd eurodance énekes, rapper. Művészneve: Leila K Élete A szülei először egy marokkói iskolába íratták be, ám rossz tanulmányi eredményei miatt 1 év múlva Svédországba költözött. Itt találkozott a Rob’n’Raz nevű duóval, akikkel 1989-ben elkészítette a Got to Get című dalt, amely akkoriban a lemezklubok kedvence volt. Miután a szülők látták lányuk sikerét, ezért megenyhültek. A dal az angol slágerlistán 8. helyezést érte el, Németországban a 3. helyig jutott. A siker meghozta neki a hírnevet, így a duóval együtt lépett fel több klubban, majd 1991-ben szakított velük, és szólóban folytatta karrierjét. Első szólókislemeze a Time volt, mellyel nem igazán lett sikeres. Az 1992-ben kiadott Open Sesame viszont abszolút klubkedvenc lett. Ez a dal az angol toplistán a 23. helyet, míg a németen az 5. helyezést érte el. 1992 végén Plastic Bertrand 1978-as slágere, a Ca plane pour Moi feldolgozását készítette el, mellyel szintén tarolt a listákon. 1993-ban a legjobb női előadónak számított Európában. 1995-ben megjelent az Electric című slágere, és 1997-ig folyamatosan jelentek meg lemezei, de azóta nem adott ki lemezt. 1996-ban megkapta a Svéd Grammy-díjat, majd el is tűnt a nyilvánosság elől. 2000-ben Daisy Dee feldolgozta az Open Sesame című dalát, melyet először a Viva Tv Club Rotation című műsorában mutatott be. 2005-ben a Rocky magazinnak riportot adott, majd 2007-ben ő nyitotta meg a MySpace honlapot, illetve fellépett egy melegbárban, ahol újra elénekelte slágereit, majd a svéd média is foglalkozott vele, mivel több ember állítása szerint hajléktalanként éli életét. Jû-Belloc Jû-Belloc település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 302 fő (2015). Jû-Belloc Castelnau-Rivière-Basse, Hères, Galiax, Plaisance, Préchac-sur-Adour, Saint-Aunix-Lengros és Tieste-Uragnoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Methanopyri A Methanopyri az Euryarchaeota törzsbe tartozó Archaea osztály. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. 1356 Évszázadok: 13. század – 14. század – 15. század Évtizedek: 1300-as évek – 1310-es évek – 1320-as évek – 1330-as évek – 1340-es évek – 1350-es évek – 1360-as évek – 1370-es évek – 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek Évek: 1351 – 1352 – 1353 – 1354 – 1355 – 1356 – 1357 – 1358 – 1359 – 1360 – 1361 Események Határozott dátumú események január 20. – János skót király fia, Eduárd Balliol átadja a skót királyi címet III. Eduárd angol királynak . február 28. – VI. Ince pápa megerősíti hivatalában – a káptalan által korábban megválasztott – Pétert boszniai püspököt. augusztus 13. – Giovanni Dolfin velencei dózse megválasztása ( 1361 -ig uralkodik). szeptember 19. – A poitiers-i csata. Az angolok legyőzik a francia sereget a százéves háborúban és elfogják II. János francia királyt . november 5. – Fegyverszünet Velence és Lajos magyar király között. december 25. – IV. Károly német-római császár kihirdeti a Német Aranybullát a birodalom területén. Határozatlan dátumú események az év folyamán – Miután I. Lajos magyar király leveri a szerb fejedelem seregeit Velence a szerbek segítségére siet. Erre Lajos hadat indít Velence ellen és ostrom alá veszi Treviso városát. Nándorfehérvár és a Macsói bánság visszakerül a magyar koronához. Hung-vu – lázadó serege élén – elfoglalja a stratégiai fontosságú Nankingot , s kikiáltja magát Vu hercegének. Születések Bizonytalan dátum IX. Bonifác pápa , a katolikus egyház 203. pápája († 1404 ) I. Márton , Aragónia, Valencia, Mallorca, Szardínia királya, Barcelona grófja, II. Márton néven Szicília királya. († 1410 ) Honda Keiszuke Honda Keiszuke (japánul: ����; Szeccu, 1986. június 13. –) japán labdarúgó, a Melbourne Victory játékosa. Karrierje Pályafutását a japán Nagoja Grampus Eightben kezdte el 2005-ben, 2008-ban figyelt fel rá a holland VVV-Venlo egyesülete amely le is szerződtette, itt két év alatt 68 mérkőzésen 24 gólig jutott. 2009 decemberében Honda eligazolt az orosz bajnokságban szereplő CSZKA Moszkvához, 6 millió euróért vették meg és 4 szezonra írt alá. 2014-ben a Milan, majd 2017-ben a mexikói Pachuca csapatához került. Új klubjában először a 6. fordulóban lépett pályára az 58. percben, és öt perc múlva meg is szerezte első mexikói gólját. 2018 nyarán az ausztrál Melbourne Victory csapatához igazolt. A válogatottban 2008 óta játszik hazája válogatottjában, eddig 17 mérkőzésen 5 gólt rúgott, tagja a 2010-es labdarúgó-világbajnokság-ra kijutó japán labdarúgó-válogatottnak. Játékos statisztikái Utolsó frissítés: 2013 november 22 Friedrich Max Müller Friedrich Max Müller (Dessau, 1823. december 6. – Oxford, 1900. október 28.) német nyelvész, filológus, orientalista, oxfordi egyetemi tanár, 1874-ben a Magyar Tudományos Akadémia külföldi levelező tagjává választották. Ő alkotta meg és dolgozta ki a „turáni nyelvek” elméletét, az 1854-es és 1855-ös évben kiadott munkáiban („Letters to Chevalier Bunsen on the classification of the Turanian languages” és „The languages of the seat of war in the East. With a survey of the three families of language, Semitic, Arian, and Turanian”). Ezekben a munkákban e nyelveket „turáni” nyelveknek nevezte, azonban e nevet nem a korábban megszokott földrajzi értelmében használta: a turáni az ázsiai és európai nem árja és nem sémi nyelvek gyűjtőneve lett. Rendszerében Müller a nyelveket evolucionista szemléletben, történeti-társadalmi összefüggéseikre tekintettel vizsgálta, és a nyelvek nyelvtani szerkezete alapján kísérelte meg azokat fejlettségi csoportokba rendezni. Ezért a nyelveket nyelvtanuk alapelvei szerint „vízözön előtti”, „családi”, „vándorló” és „politikai” nyelvállapotokba rendezte. E sorrend egyben fejlettségi sorrendet is jelölt. E szerint a vízözön előtti nyelvek csak gyökökből álltak, a családi nyelvek elszigetelő nyelvek, a nomád nyelvek toldalékoló és bekebelező nyelvek, a politikai nyelvek hajlító nyelvek. A Müller elméletével kapcsolatos gyakori félreértések elkerülésére le kell szögezni, hogy az nem tett különbséget a nyelvek közt „értékük” szerint, mindössze azt állította, hogy a nyelvtanilag bonyolultabb nyelvek csak fejlettebb társadalmi-gazdasági környezetben fejlődhetnek ki. Az általa legfejlettebbnek tekintett hajlító nyelvek például csak letelepedett földművelő közösségekben. Úgy vélte, előbb vagy utóbb minden nyelv ebbe az irányba fejlődik, ha az azt beszélő népesség életmódot vált. (Szerinte a magyar és finn nyelv is jócskán előrehaladt már ezen az úton.) A nomád turáni nyelvek családját Müller további két alcsoportra osztotta, a déli alcsoportra és az északi alcsoportra. A magyar nyelvet az északi csoportba sorolta, a finnségi osztályba, az ugor ágba, egy helyre a manysikkal és hantikkal, mint a magyarok legközelebbi rokonaival. Hosszabb távon elmélete megalapozatlannak bizonyult, északi alcsoportját azonban újrakeresztelték és újraosztályozták mint az Urál-altaji nyelvcsalád. Magyarul megjelent előadásai Müller Miksa fölolvasásai a nyelvtudományról , Budapest, 1875 Müller Miksa újabb fölolvasásai a nyelvtudományról , Budapest, 1876 1982-es wimbledoni teniszbajnokság – férfi egyes Az 1982-es wimbledoni teniszbajnokság férfi versenyét az amerikai Jimmy Connors nyerte honfitársa John McEnroe előtt. X. Arsak pártus király X. Arsak vagy I. Gotarzész (más írásmóddal Aršak Godarz) párthus király Kr. e. 91 és Kr. e. 87 vagy Kr. e. 81 és Kr. e. 80 között. Élete Neve először egy, az iráni Bíszitúnból származó görög feliraton szerepel mint a "szatrapák szatrapája" II. Mihtridatész parthus király idején. Egy a közelben bevésett név, a Gotarzész Geopóthrosz szintén őt jelölheti (vagy egyes történészek szerint II. Gotarzészt). Míg Mithridatész figyelmét Róma kötötte le, Gotarzész Bebilónia független uralkodójaként megszilárdította hatalmát és Mithridatész halála után ő lett a Pártus Birodalom egyeduralkodója feleségével, Aszibatummal az oldalán. Nem sokkal később azonban Mithridatész fia, I. Oródész érvényesítette utódlási jogát Gotarzésszal szemben, és a korabeli feljegyzések szerint Kr. e. 80-ra Oródész átvette Gotarzész helyét. Porci fatemplom A porci fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-B-05098 sorszámon szerepel. Dublini csata A dublini csata néven ismert, több mint egy hétig tartó utcai összecsapások sorozata az írországi Dublin városában 1922. június 28-án kezdődött és július 5-éig tartott, ez az összecsapás volt az ír polgárháború (1922–23) első jelentősebb ütközete. Az összecsapás kezdetén az Ír Szabadállam Ideiglenes Kormányának erői támadást indítottak a „Four Courts” nevű épület ellen, amelyet az Angol-Ír Egyezményt ellenző Ír Köztársasági Hadsereg szélsőséges erői szálltak meg. A csata eredményeként az IRA vereséget szenvedett és a fővárost az Ideiglenes Kormány erői vették ellenőrzésük alá. Roham a Four Courts ellen 1922. április 14-én kb 200 szélsőséges, egyezményellenes IRA fegyveres, Rory O'Connor vezetésével elfoglalta a Four Courts nevű épületet Dublin belvárosában. Az IRA katonák egy új fegyveres összecsapást akartak kirobbantani a britekkel: azt remélték, hogy ez az Angol-Ír Egyezmény végét jelentené. Továbbá szerették volna az IRA két szárnyát kibékíteni és erőiket a közös ellenség (a britek) ellen és a közös cél (a független Ír Köztársaság) érdekében egyesíteni. Azonban az Egyezmény által létrehozott Ír Szabadállam támogatóinak szemében ez az új állam elleni felkelésnek számított, amit saját maguknak kellett leverni, a britek helyett. Az Ideiglenes Kormányt a britek mindenáron igyekeztek rávenni arra, hogy támadják meg a Four Courts épületét elfoglaló fegyvereseket, miután 1922. június 22-én Londonban két IRA fegyveres meggyilkolta Sir Henry Wilson tábornokot és a konzervatív párt egyik politikusát. Az Ideiglenes Kormány akkor szánta el magát cselekvésre, amikor a Szabadállam egyik tábornokát, J.J. O'Connell-t a Four Courts-t megszálló fegyveresek foglyul ejtették. Michael Collins, az ír kormány csapatainak parancsnoka, elfogadta a britek által felajánlott tüzérségi egységeket, amelyeket Winston Churchill bocsátott az írek rendelkezésére. Két 18 fontos ágyút és 200 gránátot állítottak tüzelőállásba a Parliament Street-en és a Winetavern Street-en, a Liffey folyó túlsó partján, amelyek egy utolsó ultimátumot követően június 28-án tüzet nyitottak. Az épületben ekkor az IRA végrehajtó tanácsának (Irish Republican Army Executive) tizenkét tagja tartózkodott, köztük Joe McKelvey vezérkari főnök, Rory O'Connor műszaki igazgató és Liam Mellows főszállásmester. Az épület védői, összesen kb. 180 fő az IRA 1. dublini dandárjának 1. és 2. zászlóaljából Paddy O'Brien parancsnoksága alatt, többnyire kézifegyverekkel voltak felszerelve (puskák, öt „Thompson” gépkarabély, két Lewis géppuska), illetve birtokukban volt a kormány hadseregétől zsákmányul ejtett Rolls-Royce típusú páncélkocsi, amit kedélyesen csak „A lázadó” („The Mutineer”) emlegettek. Az IRA végrehajtó tanácsának tagjai a mozgalom politikai vezetői voltak, de az ostrom során a helyőrség közkatonáiként harcoltak Ernie O'Malley parancsnoksága alatt, aki az IRA 2. déli hadosztályának parancsnoka volt. Az IRA katonái némileg megerősítették a Four Courts épület védelmét, aknákat helyeztek el az épület körül, elbarikádozták az ajtókat és az ablakokat, de a parancsnokok megtiltották a katonáknak, hogy elsőként tüzet nyissanak. Így bár az IRA erkölcsi győzelmet aratott, de a Szabadállam katonái akadálytalanul foglalhatták el pozícióikat az épület körül. Miután az első napi tüzérségi támadások eredménytelennek bizonyultak, a britek két további 18 fontos löveget adtak az íreknek és felajánlottak egy 60 fontos aknavetőt, illetve azt, hogy a brit légierő a levegőből bombázza a Four Courts épületét. Collins azonban elutasította az utóbbi ajánlatokat, mivel nem akarta szükségtelenül megnövelni a polgári áldozatok számát, ami a nehéztüzérség bevetésével elkerülhetetlen lett volna. Június 29-én a Szabadállam csapatai megrohanták az épület keleti szárnyát, a támadás eredményeként 3 halottat és 14 sebesültet vesztettek, de foglyul ejtették a védők 33 fegyveresét. A következő napon a folytatódó tüzérségi tűzben Paddy O'Brien-t megsebesítette egy repeszszilánk, és Ernie O'Malley vette át a védők vezetését. Eddigre a tüzérségi támadás eredményeként az épületben tűz tört ki. Az IRA dublini parancsnoka, Oscar Traynor ekkor megadásra szólította fel a védőket, mivel nem tudott felmentő erőket küldeni vagy a védőket bármilyen módon támogatni. Ekkor O'Malley megadta magát Paddy Daly-nek, a Szabadállam dublini csapatai parancsnokának. Robbanások a Four Courts épületben Az Ír Levéltár (Irish Public Records Office) épületét, amely a Four Courts nyugati szárnyában kapott helyet, a védők korábban lőszerraktárnak használták. Az itt tárolt lőszer belobbant és a hatalmas robbanásban közel ezer év ír állami és egyházi iratai semmisültek meg. Egyes feltételezések szerint az IRA fegyveresei csapdát állítottak az épületben, hogy a behatoló szabadállami katonákat felrobbantsák, bár az IRA parancsnoksága mindig tagadta ezt az állítást. A robbanás órákkal a védők megadása után következett be TM Healy szerint, aki a kormány támogatója volt és ekképpen jegyezte fel O'Connor kommentárját az eseményekre vonatkozóan: Calton Younger történész (1968) szerint 3 robbanás történt ".. kettő a Levéltár alatt [délután] 2.15 körül és még egy az épület hátuljánál délután 5 körül." A megadásra délután 3.30 körül került sor. Ernie O'Malley fogságba ejtésekor sajnálatát fejezte ki, hogy a nemzeti hadseregnek csak kevés áldozata volt a harcokban. Az ír polgárháborúnak ebben a szakaszában a két szembenálló fél katonái között még megvolt a testvériség érzése, mivel a legtöbben az IRA kötelékében harcoltak az ír függetlenségi háború során. A Szabadállam soraiban küzdő barátaik segítségéért folyamodva számos Szerződésellenes katona a Four Courts védői közül, köztük Seán Lemass, kiszabadult börtönéből, hogy tovább folytassa a küzdelmet a Szabadállam ellen. O'Connell Street-i utcai harcok A Four Courts épületének elfoglalása után egészen július 5-ig folytatódtak az utcai harcok Dublinban. Június 29-én a IRA dublini dandárjának katonái, Oscar Traynor vezetésével elfoglalták az O'Connell Street-et, hogy megpróbálják a Szabadállam erőit elvonni a Four Courts elleni támadástól. Azonban az IRA egységei közül nem mindegyik akart a Szabadállam ellen harcolni és kb. 500 fő lehetett a felkelők tényleges ereje a fővárosban. A köztársaságiak az O'Connell utca északkeleti részén pár épületben foglaltak állást, az ettől nyugatra álló YMCA épületet a Szabadállam katonái aláaknázták és lerombolták. Traynor fegyveresei egészen addig kitartottak, amíg a szemben álló fél felvonultatta tüzérségét a Rolls-Royce páncélkocsik védelmében és közvetlen irányzással tűz alá vették az épületet. Oscar Traynor és fegyvereseinek többsége akkor menekült el, amikor az épület lángra kapott. Az IRA egyik legnagyobb vesztesége Cathal Brugha republikánus vezető volt, aki a Hamman hotel épületében maradt, amikor Traynor és katonái elmenekültek. Brugha a csípőjén sebesült meg, amikor egyedül szembeszállt az ostromlókkal és később belehalt a vérveszteségbe. Dublin más részein is szórványos összecsapások voltak, ahogyan a Szabadállam csapatai feloszlatták a különböző helyeken gyülekező IRA csapatokat. Cathal Brugha volt a dublini csata utolsó halottja, amelyben a két fél együttesen 65 halottat és 280 sebesültet veszített. Emellett a Szabadállam katonái közel 400 IRA foglyot ejtettek, a polgári lakosság veszteségei pedig elérték a 250-et. A civil áldozatok magas számát a sűrűn lakott városi térségben bevetett tüzérségi fegyverekkel magyarázták. Következmények A harcok befejezése után a Szabadállam kormányzata teljes mértékben átvette az ellenőrzést az ír főváros felett és a velük szemben álló fegyvereseket szétszórták az ország területén. A folytatódó razziák eredményeként még több köztársasági fegyverest vettek őrizetbe, illetve július 31-én lelőtték Harry Boland IRA-aktivistát, aki Dublin egyik kerületében, Skerries-ben vesztette életét. Oscar Traynor, Ernie O'Malley és a többi IRA fegyveres 30 km-re délre, Blessington városában gyülekezett. Az őket támogató IRA különítmény, amely Tipperary indult útnak, ide érkezett, de túl későn ahhoz, hogy a dublini harcokban részt vehessen. Ehelyett a fegyveresek délre vonultak és sorra foglalták el a városokat, köztük Enniscorthy-t és Carlow-t. A Szabadállam csapatainak felvonulása azonban mindenhol az IRA erőinek visszavonulását eredményezte. Az IRA fegyveresei még délebbre vonultak vissza, az ún. Munster Köztársaságba – a Limerick és Waterford között húzott képzeletbeli vonaltól délre eső területekre. Ezt a területet a Szabadállam csapatai az 1922. július – augusztus között lefolytatott hadjáratban foglalták el. A Four Courts ostroma során foglyul ejtett négy republikánus vezetőt - Rory O'Connor, Liam Mellows, Joe McKelvey és Richard Barrett – később halálra ítélték és kivégezték, részben bosszúból Seán Hales ír parlamenti képviselő meggyilkolása miatt. Az utcát, ahol Cathal Brugha meghalt, később Cathal Brugha Street-re nevezték át. Jaime Belmonte Jaime Belmonte, teljes nevén Jaime Belmonte Magdaleno (Mexikóváros, 1931. február 6. – 2009. január 21.) mexikói válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Belmonte karrierje két csapathoz kötődik. Első négy évét a CD Cuautla csapatában töltötte, ahol nyolcvankilenc összecsapáson lépett pályára. Arról, hogy hány gólt szerzett, nincs információ. 1959-ben az Irapuatóhoz szerződött, ahol játékosévei legsikeresebb időszakát töltötte. Itt több, mint háromszáz bajnoki lépett pályára, és 125 (más források szerint 103) góljával a klub történetének második legeredményesebb góllövője. Népszerűségét jól mutatja, hogy halála után három évvel, 2012-ben szobrot emeltek a tiszteletére az Irapuato stadionja előtt. Halálát egyébként 2009 januárjában a rák okozta. A válogatottban 1957 és 1966 között összesen hét meccsen szerepelhetett, melyeken két gólt szerzett. Pályára lépett az 1958-as világbajnokságon is, sőt, Wales ellen pontot érő gólt szerzett az 1–1-re végződő találkozón, ami után elnevezték „a solnai hős”-nek. Kedvek Richárd Kedvek Richárd (Veszprém, 1976. december 7. –) magyar színész. Pályafutása Színművészeti tanulmányait a Nemzeti Színiakadémián kezdte 1997-ben. Mesterei Gaál Erzsébet, Csizmadia Tibor és Béres Ilona voltak. Ennek elvégzése után felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2004-ben szerzett színművész diplomát. Az egyetemen Hegedűs D. Géza, Huszti Péter, Zsótér Sándor, Zsámbéki Gábor, Bálint András, Méhes László, Benedek Miklós, Léner András, Almási Tamás, Ács János, Simon Balázs és Novák Eszter voltak a tanárai. 2003 és 2005 között fellépett a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Thália Színházban, a Katona József Színházban és a Vígszínházban. 2005 és 2008 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 2007-ben Radó-díjat nyert. 2010-ben a Szegedi Nemzeti Színházba szerződött, ahol vezető szerepeket játszott nagy igényességgel, komoly szakmai és közönségsikerrel. Jelenleg szabadúszó. Országos népszerűségre tett szert a Jóban Rosszban c. tv-sorozat Bezerédi doktoraként. Színházi szerepeiből A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 32; Fila Vera: Egy szobalány Londonban – Millenáris 2003 Kleist : Amphitryon (Amphitryon) – Ódry Színpad 2003 Wesker: Lakodalom (Ringo) – Ódry Színpad 2003 Miller : Fejének belseje (Az ügynök halála, Biff) – Ódry Színpad 2003 Dosztojevszkij : Fehér éjszakák – Thália Színház 2003 Peer K.: Szorongás Orfeum (Anya) – Ódry Színpad 2004 Vinnai: Metro – Ódry Színpad 2004 Eisemann : Én és a kisöcsém (dr.Vass) – Jászai Mari Színház 2004 Bodó –Vinnai: Attack (Tüske) – Katona József Színház (kamra) M, vagy mégsem – Móricz Zsigmond Színház 2004 Shakespeare : Szeget szeggel (Börtönfelügyelő) – Móricz Zsigmond Színház 2005 Pozsgai : Szabadságharc Szebenben (Schubert, a kalapos) – kecskeméti Katona József Színház 2005 Schiller : Don Carlos (Posa márki) – kecskeméti Katona József Színház 2005 Kušan: A balkáni kobra (Joe Gilespie, alezredes) – kecskeméti Katona József Színház 2005 Bagossy László : E-chat – kecskeméti Katona József Színház 2006 Zerkovitz : Csókos asszony (Dorozsmai Pista) – kecskeméti Katona József Színház 2006 Bereményi : Laura (Madarász Zsolt, államtitkár) – kecskeméti Katona József Színház 2006 Büchner : Danton halála (Lacroix) – kecskeméti Katona József Színház 2006 Tarantino : Tomik Pizzicato (Kutyaszorítóban; Barna) – Szombathelyi Kamaraszínház 2006 Hašek : Švejk (Katz káplán) – kecskeméti Katona József Színház 2007 Feydeau : Osztrigás Mici (Dáma a Maximból; Montgicourt) – kecskeméti Katona József Színház 2007 Shakespeare: A windsori víg feleségek (Caius doktor) – kecskeméti Katona József Színház 2007 Móricz : Úri muri (Ügyvéd) – kecskeméti Katona József Színház 2007 Molière : Mizantróp (Az új embergyűlölő; Philinte) – kecskeméti Katona József Színház 2008 Coelho : Tizenegy perc (Roger) – Thália Színház 2010 Molière/ B. : A képzelt fösvény beteg (Béralde) – Szegedi Nemzeti Színház 2010 Egressy : Sóska, sült krumpli (Művész) – Szegedi Nemzeti Színház 2011 Csehov : Három nővér (Versinyin) – Szegedi Nemzeti Színház 2011 Schiller: Haramiák (Schwarz) – Szegedi Nemzeti Színház 2011 Ibsen : Hedda Gabler (Ejlert Lövborg) – Szegedi Nemzeti Színház 2012 Steinbeck : Egerek és emberek (Slim) – Szegedi Nemzeti Színház 2012 Pozsgai: Pipás Pista (Szokál Mihály) – Szegedi Nemzeti Színház 2013 Hellstenius: Elling és Kjell (Kjell Bjarne) – Aranytíz 2013 Tasnádi : Memo (dr. Lónyai Péter) – Szegedi Nemzeti Színház 2013 Shakespeare: Othello (Lodovico) – Szegedi Nemzeti Színház 2014 Tasnádi : Finito (Pál, médiaszemélyiség)- Pinceszínház Budapest 2015 Rendezések Albert Camus: Caligula Aranytíz Kultúrház 2015 Televíziós szerepei Jóban Rosszban (Dr. Bezerédi Szilárd) Díjak, elismerések Radó-díj (Kecskemét, 2007) Pantalone díj a legjobb főszereplő duettnek, Kedvek Richárdnak és Őze Áronnak, (Vidor fesztivál 2014.) I. Béla magyar király I. Béla - ragadványnevén Bajnok Béla - (Dévény, 1016 – Dévény környéke, 1063. szeptember 11.) Árpád-házi magyar király 1060 és 1063 között. Apja az I. István király által megvakíttatott Vazul herceg, anyja egy Tátony nemzetségbeli nő, felesége a lengyel származású Piast Richeza volt. Gyermekei közül később Géza és László is trónra került. I. Béla király halála igen ismert monda: ráomló trónja sújtotta agyon 1063-ban. Élete Származása és száműzetése I. Béla Géza magyar fejedelem öccsének, Mihálynak unokája volt. Apja valószínűleg Vazul volt; bár több korabeli krónika is Vazul öccsét, Szár Lászlót jelöli meg Béla és testvérei apjaként, ennek okai a korabeli politikai események is lehetnek (Vazul fellázadt I. István ellen, ezért nem szívesen ismerték volna be, hogy az Árpád-ház későbbi uralkodói az ő leszármazottai). Béla születésének éve ismeretlen; történeti emlékeink akkor említik először, mikor testvéreivel, Endrével és Leventével külföldre menekült. Menekvésének okait és körülményeit ismerjük. A krónika szerint Vazul megvakítása miatt menekültek el. Krónikáink szerint Péter herceg utat akarván magának nyitni a magyar trónra, a három herceg élete ellen tört. I. István élete végső éveiben unokaöccseit nem tudta megvédeni, azt ajánlotta tehát nekik, hogy meneküljenek, s a kedvezőbb időket külföldön várják be. A hercegek Csehországba menekültek, ahol Ulrik herceg udvarában szíves fogadtatásban részesültek. Itt II. Mieszko bujdosó lengyel fejedelemmel találkoztak, kit – miután országát visszaszerezte – Lengyelországba kísértek. Béla jelentékeny szolgálatot tett ennek a fejedelemnek. A pomerániaiak ellen viselt háborúban a lengyel hadak élére állt és fényes győzelmet vívott ki. Jutalmul a lengyel fejedelem leányának, Richezának kezét nyerte. Visszatérés Magyarországra Géza lengyelországi tartózkodása alatt magyarok másodszor is fölkeltek Péter király ellen, és 1046-ban Béla bátyját, Endrét hívták meg a trónra. Endre visszahívta Bélát is az országba, átengedte neki az ország harmadrészét és – neki magának fia nem lévén – az örökösödésre is kilátást nyitott neki. Béla a III. Henrik német-római császár ellen viselt háborúkban fényesen kitűnt hadvezéri képességével. A német hadak visszaszorítása és a haza függetlenségének megóvása az ő érdeme. Ezt azzal is tetőzte, hogy visszaszerezte az ország déli részeit, melyek a közelebbi zavarok alatt részint a horvát fejedelem kezeibe, részint görög felsőbbség alá jutottak. Időközben Endrének fia született, Salamon. Béla nem ellenezte, hogy apja Salamont már hétéves korában megkoronáztassa. Uralkodása A Képes Krónika szerint, a koronázása során a "Esto dominus fratrum Tuorum" ének hangzott (Gerics József szerint ez az ének az Egbert-ordóhoz tartozik, amelyet valószínűleg használtak Salamon koronázásában), és a tolmácsolástól félreértés keletkezett: Béla azt értette, hogy a "Légy ura a testvéreidnek" egyházi ének Salamonra vonatkozott, és ezzel Béla urává válna. Ellenségei azonban elhitették Endrével, hogy Béla a korona után áhítozik. Hűségét és önzetlenségét Endre Várkonyban egy, a költészet által később kiszínezett jelenetben tette próbára. Béla, nem érezvén magát biztonságban, Lengyelországba menekült, hol sógorától, II. Boleszlávtól segélyt kért, 1060-ban[forrás?] seregével Magyarországba tört. Endre a csatában elesett; Béla a csatatérről Székesfehérvárra ment, ahol 1060. december 6-án királlyá választották és megkoronázták. Röviddel megkoronázása után, 1061-ben országgyűlést tartott Székesfehérvárott, ahova – hatalmának legitimálására – minden faluból meghívatott két-két vént. A városfalakon kívül letáborozott küldöttek közül egyesek a pogány vallás visszaállítását követelték. Nem sokkal később Vata törzsfő (aki 1046-ban vezette a róla elnevezett pogánylázadást) fia, János vezetésével lázadók érkeztek Fehérvár alá, akik elől a király hívei a városba menekültek. A király három napot kért gondolkozásra; ezalatt összehívta Fehérvár alá a közeli vármegyék katonaságát és szétzúzatta a tömeget, mely már ujjongva várta követéléseinek teljesülését. Ez volt a pogányság utolsó nyílt lázadása Magyarországon. Béla a veszedelem elhárítása után sokat tett a fejlődő kereszténység és nemzeti művelődés érdekében; különösen az ipar, kereskedés és a pénzügy rendezésére, s a közjólét emelésére. Amikor 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Német-római Birodalomba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit, a vállalkozás azonban sikertelen volt. A király a várható német támadás miatt Dömösre hívott össze országgyűlést. A Képes krónika tanúsága szerint a királyra rászakadt a trónja, és súlyosan megsebesítette: A sebesült uralkodót nyugatra vonuló csapatai után szállították, de Dévény környékén belehalt sérülésébe. Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el. Családja Béla felesége a lengyel fejedelmi hercegnő, Richeza (vagy más névváltozata alapján Rixa) lett. Richeza a Piast-házból származó lengyel fejedelem, II. Mieszko és felesége, az Ezzonen-házból való Richeza elsőszülött leánya volt. Házasságukra valamikor 1033 körül került sor. Nászukból hét gyermek született, három fiú és négy lány. Elsőszülött fiuk a később csak a „Magnus” jelzővel illetett I. Géza, aki 1074 és 1077 között magyar király, akit I. Andráshoz hasonlóan nem örököse, hanem testvére, a későbbi Szent László követte a magyar trónon 1077 és 1095 között. Béla harmadik fia, Lampert herceg volt, aki további életéről keveset tudunk. Négy lányuk közül Zsófia kétszer is házasodott, így weimari-isztriai őrgrófné és szász hercegnéi címet is visel, Eufémia nevű lánya I. Ottóval kötött házassága révén morvai hercegné lett, míg a „Szép Ilona” néven ismerté vált lánya horvát királyné lett Dmitar Zvonimir király feleségeként. Béla legkisebb lányának neve nem maradt fenn. Saint-Florent-le-Vieil Saint-Florent-le-Vieil település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 2847 fő (2015). Saint-Florent-le-Vieil Varades, Loireauxence, Beausse, Botz-en-Mauges, La Chapelle-Saint-Florent, Le Marillais és Saint-Laurent-du-Mottay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Testértelepülés Tihany , magyarország Arteixo Arteixo település Spanyolországban, A Coruña tartományban. Arteixo A Coruña, Culleredo és A Laracha községekkel határos. Lakosainak száma 31 534 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Albert mondja… a természet jobban tudja Az Albert mondja... a természet jobban tudja (eredeti cím: Albert sagt… Natur – aber nur!) magyar–német televíziós rajzfilmsorozat, amely a JEP-Animation és a Kecskemétfilm Kft. koprodukciója. A sorozatot 1996. január 18-án a német ZDF csatornán vetítették először, összesen 13 epizódból állt. Emellett 2003-ban elkészült a testvérsorozata: Albert felfedezőúton avagy Albert kérdezi, mi az élet címmel. Rövid tartalom Albert a természet világába kalauzol el bennünket. Játékosan mutatja be a Föld élővilágát, megismerhetjük a víz körforgását, a növények és állatok szerepét mindennapi életünkben. Betekintést nyerhetünk az ember okozta természeti károkba és azok következményeibe. Ezzel Albert arra figyelmeztet, hogy óvjuk és védjük bolygónkat. Magyar hangok Főszereplő Albert – Kerekes József További szereplők Béka – Harmath Imre Sirály / Sün – Pusztaszeri Kornél Hernyó – Csarnóy Zsuzsa Giliszta – Galbenisz Tomasz Gyík – Beregi Péter Mókus – Vándor Éva Szarka – Háda János Boa – Kiss Erika Delfin – Holl Nándor Egér – Mics Ildikó Vaddisznó – Koroknay Géza Vakond – Görög László Denevér – Seszták Szabolcs Farkas Ferenc (szobrász) Farkas Ferenc (Zalaegerszeg, 1958. február 15. –) szobrászművész. Élete 1958. február 15-én született Zalaegerszegen. 1976-ban érettségizett a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán. 1986-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, mestere Somogyi József szobrászművész volt. 1987-ig az intézmény mesterképzős hallgatója. 1986-tól tagja a Művészeti Alapnak (MAOE), 1986–87 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1987–92 között pedig a Zala’Art Egyesületnek. 1994-től a zalaegerszegi Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium tanára. 2006-tól a Vitrin Képző- és Iparművészeti Egyesület tagja. Jelenleg a Zalaegerszeg melletti Bocföldén él. Díjai 2014 Zalaegerszegért díj 2013 Zalai Prima-díj 2012 Vajda Lajos-díj 2007 Magyar Éremgyűjtők Egyesülete – A legszebb emlékérem díja, Sopron 2006 Zalaegerszegért díj 2005 Zalai Tárlat, Megyei Közgyűlés díja 1995 Zala’Art-díj 1991 Zala Megyei Tárlat, Megyei Közgyűlés díja 1986 Hermann Lipót-díj 1985 ELTE 350 éves érempályázat I. díj Majkovec Majkovec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Szentivánzelinához tartozik. Fekvése Zágrábtól 25 km-re északkeletre, községközpontjától 10 km-re délkeletre, az A4-es autópálya közelében fekszik. Története Majkovecet és kastélyát 1488-ban "castellum Maykowcz" néven említik először, amikor az akkor Körös megyében lévő birtokot Hunyadi Mátyás Duknivich János szobrásznak adományozta. 1567-ben Mikulich Gáspár, 1598-ban Mikulich János, 1600-ban Mikulich György birtoka. 1802-ben Adamovich János volt a birtokosa. 1857-ben 98, 1910-ben 225 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Szentivánzelinai járásához tartozott. Egyházilag az öt km-re fekvő brckovljani plébánia része. 2001-ben 180 lakosa volt. Férfi curlingtorna az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a férfi curlingtornát február 9. és 15. között rendezték. A tornán 8 nemzet csapata vett részt. Lebonyolítás A 8 részt vevő csapat egyetlen csoportban szerepelt. A csoportban körmérkőzéses formában dőlt el a csoport végeredménye (minden csapat 7 mérkőzést játszott). A csoport első négy helyezettje jutott be az elődöntőbe, ahol a csoportmérkőzések 1. helyezettje a 4. helyezettel, valamint a 2. helyezett a 3. helyezettel játszott. Az elődöntőből a két győztes jutott tovább a döntőbe, a két vesztes a bronzéremért mérkőzhetett. Csoportkör A kalapács azt a csapatot jelzi, amelyik az első endben az utolsó követ lökte. 1. forduló február 9., 14:00 2. forduló február 10., 9:00 3. forduló február 10., 19:00 4. forduló február 11., 14:00 5. forduló február 12., 9:00 6. forduló február 12., 19:00 7. forduló február 13., 14:00 Rájátszás február 13., 19:00 február 14., 9:00 Az Egyesült Államok lett a csoportkör 4. helyezettje. Egyenes kieséses szakasz Elődöntők február 14., 18:00 Bronzmérkőzés február 15., 9:00 Döntő február 15., 17:00 Koszmosz–69 A Koszmosz–69 (oroszul: Космос 69) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Negyedik nemzedékű Zenyit–4 felderítő műhold. Küldetés Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése. A katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja, az emberes űrrepülés elősegítése. A műhold, az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel juttatta vissza a Földre. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–4 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. 1965. június 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11А57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,6 perces, 64.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 205 kilométer, az apogeuma 309 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap. Koszmosz–67 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1965. július 3-án 10 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. I. Charibert frank király I. Charibert (518 vagy 523 – 567. novembere vagy decembere) frank király Párizsban (mint területen) 561-től haláláig. I. Chlothar és Ingunda legidősebb fia. Midőn I. Chilperich az egész birodalmat követelte, Charibert szövetkezett testvéreivel, Guntrammal és Sigeberttel és a birodalom oly felosztását erőszakolta ki, hogy neki Aquitania és Párizs városa jutott osztalékul. Bár Venantius Fortunatus tudósítása szerint jól beszélt latinul, ékesszólásban legyőzte a rómaiakat, a jogban járatos ember volt, kicsapongó élete, különösen pedig egy apácának megszöktetése miatt Szent Germanus párisi püspök egyházi átokkal sújtotta őt, így az egyházból kiközösítve halt meg (fiúutódok nélkül). Birtokait fivérei, Guntram, I. Sigebert és I. Chilperich egymás között osztotta fel. Leánya, Bertha Æthelberht kenti király felesége lett. Hetény (Szlovákia) Hetény (szlovákul Chotín) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. Fekvése Komáromtól 10 km-re északkeletre fekszik, a mátyusföldi síkságon, a Komárom-Nyitra főúttól (64) és vasúttól (megállóhely) 3 km-re. A község közigazgatási területe 20,425 km². Közigazgatásilag határos: Izsával (délről és keletről), Szentpéterrel (északról), Komárommal (délnyugatról). A község déli határát az Öreg-Zsitva alkotja. A falutól északra fekvő dombos területen találjuk a Csenke-erdőt (Čenka), valamint a Hetényi-homokbuckákat. A község katasztere elnyúlik egészen a 64-es főútig, ahonnan a vasútállomásnál ágazik el a Perbete és Kolta felé vezető 589-es út. A falu főutcája egyben az erről az útról Marcelháza felé leágazó mellékút. Élővilága Hetényben hosszú ideje fészkeltek gólyák. 2011-től tartanak nyilván egy új fészket, amelyben 2011-ben 3, 2012-ben 1, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is 3-3, 2016-ban 2 fiókát számoltak össze. Története Közelében újkőkori, vaskori szkíta és trák, valamint kelta, illetve római kori leleteket és honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel. Különösen jelentős kelta település meglétére utal a mai Hetény területén az, hogy sok hamvvedres sírt találtak a szőlőhegyen. Első okleveles említése 1075-ből származik Vaghetum néven. 1138-ban villa Hetten alakban említik. 1233-ban már az esztergomi érsekség birtoka volt, 7 évvel később a komáromi és a banai vár tartozékaként említik. 1245-ben IV. Béla a tatárjáráskor Komárom várát védő kapitánynak adományozta Hetény elnéptelenedett birtokát is. 1272-ben Sixtus mester itteni birtokait (Hetyn) az esztergomi érsekségre és testvérére hagyományozta. A 13-14. század fordulóján a Bána nemzetségbeli Cseszneki család birtoka volt. 1345-ben már a Boldogságos Szűznek szentelt egyházát is említik. 1502-ben Szentiványi Zsigmond után Hetényt több nemes között osztották fel. 1505-ben parucsai Sarthvány Fóris lemondott az őt illető részről, Attya Miklós esztergomi prépost javára. A 16. századi török pusztítás után sokáig lakatlan volt, 1552-ben mindössze 4 háza állt fenn. Ekkoriban Hethyn néven szerepel. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést. A 17. században népesült be újra Vág- és Garam-menti, valamint gömöri telepesekkel. Lakói ekkor már református vallásúak voltak, 1650-ben már lelkipásztoruk is volt (Patay György). 1666-tól a falu lelkésze volt Sajószentpéteri Márton prédikátor, akit az ellenreformáció 1674-ben gályára küldött. A református gyülekezet csak 1781-ben alakulhatott újjá. Az újjátelepült falu az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1701-ben Kollonich Lipót esztergomi érsek több hetényi áttért kálvinistától elvette birtokát és azokat Sándor Menyhértnek, Esztergom alispánjának adományozta. 1711-ben a verebélyi székhez tartozott egy kuriális rész. 1856-ban és 1882-ben is tűzvész pusztított a faluban. Vályi András szerint Hetény - Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Kászonyi járásban, Iszának filiája, határja középszerű, mint réttye, ’s legelője. Fényes Elek szerint Hetény, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromtól 1 mfldnyire, lapályos rónaságon: 27 kath., 1192 ref. lak. Ref. anyaegyház és iskola. Róna határa 5050 holdból áll, melly a Duna, Vágh, Nyitra és Zsitva folyamok áradásaitól igen sokat szenved, ugy hogy 3509 holdat könnyen árvizjárta földnek lehet mondani. Földe homokos, de jó termő. Lakosai szorgalmasok, s földmivelésen kivül marhával is kereskednek. F. u. az eszterg. érsek, és a guttai urad. tartozik. Korábban hozzátartozott a ma Komáromhoz tartozó Lándor is, valamint a ma már nem létező Örs-puszta. Borovszky Sámuel vármegye-monográfiája (1907) szerint a falunak 314 háza és 1847 lakosa volt a századfordulón. Ekkoriban a monográfia szerint lakói a hímzést háziiparként űzték, különösen híresek voltak az azsúrnak és toledónak nevezett hetényi kézimunkák.A trianoni békeszerződés előtt Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1945-1948 között lakóinak egy részét kitelepítették Magyarországra (sok hetényi került Mórra). A település 1992-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének székhelye lett, amely Csokonai Vitéz Mihály múzsájának emlékére 1993-ban itt nyitotta meg a társaság tagjainak alkotásai mellett a hetényi kézimunkák állandó kiállításának is helyet adó Lilla Galériát. A falu bortermelő község, a pincesor a falutól keletre húzódik. Népesség 1880-ban 1452 lakosa közül 1375 magyar, 1 német, 29 egyéb anyanyelvű és 47 csecsemő volt. 1890-ben 1587 lakosa mind magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 1847 lakosa közül 1832 magyar, 8 német és 1 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 1817 lakosa közül 1811 magyar, 5 szlovák és 1 német anyanyelvű volt. 1921-ben 1755 lakosából 1743 magyar, 3 csehszlovák és 1 német volt. 1930-ban 1890 lakosából 1745 magyar, 132 csehszlovák és 7 zsidó volt. 1941-ben 1824 lakosából 1811 magyar, 5 szlovák és 8 egyéb nemzetiségű volt. 1991-ben 1466 lakosából 1294 magyar, 165 szlovák, 5 cseh és 2 egyéb nemzetiségű volt. 2001-ben lakói közül 925 református, 347 katolikus és 30 evangélikus vallású volt. A község 1448 lakosából 1261 magyar (87%), 182 szlovák, 3 cseh és 1 német. 2011-ben 1383 lakosából 1157 magyar, 201 szlovák, 5 cseh, 1-1 német és ukrán, illetve 17 ismeretlen nemzetiségű. Oktatás A faluban magyar nyelvű óvoda és általános iskola működik. A korábban református iskolát 1945-ben államosították és megszüntették a magyar nyelvű oktatást, mely 1948-ban indult újra. Ekkor nyílt meg a magyar óvoda is. Az iskola Tarczy Lajos nevét viseli. Nevezetességek Református templom a a 18. század második felében épült, értékes barokk-klasszicista szószék tartozik hozzá. Kapuzata felett az 1792 -es évszám olvasható. A templom mai alakját 1912 -ben nyerte el. A falutól északnyugatra fekszik a Hetényi-homokdombok (Chotínske piesky) védett terület (4 hektáron 1953 óta), mely a homokpusztai szöcske egyik utolsó előfordulási helye. Galériá ja Lilláról, Csokonai Vitéz Mihály szerelméről kapta a nevét, aki itt volt lelkészfeleség. A református parókia 1931 -ben épült. A régi iskola 1857 -ben, az új 1872 - 1873 -ban épült. Ma óvodaként, illetve református gyülekezeti központként működnek. Hetényi Újbor Ünnepe. Emlékművek, emléktáblák A faluban egész alakos szobrot állítottak Széchenyi Istvánnak . A szobor Nagy János alkotása és 2000 -ben avatták fel. Az alapiskola épületének falán 1994 -ben avatták fel Tarczy Lajos emléktáblájá t, mely Nagy Lajos alkotása. A református templom falán 1934 -ben helyezték el Szentpéteri Márton gályarab prédikátor emléktábláját . A községi hivatal falán 2005 -ben a falu első írásos említésének 930. évfordulóján emléktáblát helyeztek el. A községi hivatal falán található a kitelepítettek emléktáblája , melyet 1998 -ban avattak fel. Az óvoda falán található a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójára 1999 -ben elhelyezett emléktábla . A községi hivatal közelében áll Tarczy Lajos emlékműve (kőoszlop emléktáblával és plakettel). A református templom bejáratával szemben 2007 -ben, a reformáció 490. évfordulójára kopjafát állítottak. A millenniumi kopjafa a falu központjában, a Széchenyi-szoborral szemben áll, a községcímer díszíti. Buncz János alkotása, 2001 -ben avatták fel. A temetőben áll a két világháborúban elesett hetényiek emlékműve . Az oszlopos, turulmadárral díszített emlékművet 1924 -ben állította a község, később egészítették ki a második világháború áldozatainak névsorával. Szakrális kisemlékek Műkőből készült temetői nagykereszt a katolikus temetőben. Híres emberek Tarczy Lajos ( 1807 – 1881 ) filozófus, természettudós a faluban született. Tiszteletére évente megrendezik a Tarczy Lajos Napokat, ő az alapiskola névadója és emléktábla is őrzi emlékét. Hetényen született 1942 . november 6 -án Varga Sándor történész, levéltáros, politikus. Isle (Haute-Vienne) Isle település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 7502 fő (2015). Isle Limoges, Condat-sur-Vienne, Aixe-sur-Vienne, Beynac, Bosmie-l’Aiguille és Verneuil-sur-Vienne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csata a Rhodanus folyónál A Rhodanus folyó menti csata a mai Rhône mellett, Kr. e. 218 szeptember végén zajlott a Hannibál által vezetett karthágói csapatok és egy kelta törzs, a Volcae között. A csata valószínűleg a mai Orange környékén zajlott. Előzmények Hannibál Kr. e. 218 májusa óta vonult seregével. 20 000 embert volt kénytelen hátrahagyni a frissen meghódított ibériai félszigeten, ezzel biztosítva a területet egy esetleges kelta felkelés vagy római támadás ellen. Seregét pótolni tudta a szövetséges törzsekből. Jó diplomatáinak köszönhető, hogy szövetségeseket talált Róma ellen. Szeptember végére érte el a folyót, melynek nyugati partján táborozott le. A kelták szövetkeztek a rómaiakkal, hogy megakadályozzák a sereg folyón való átkelését, ezzel megakadályozva egy esetleges itáliai inváziót. A csata Harmadik napja táboroztak a folyó mellett, amikor Bomilcar fiát, Hannót elküldte Hannibál, hogy keressen egy átkelőt a folyón. Amikor Hanno egy megfelelő helyre ért, 30 mérföldre Hannibál táborától, talált egy sekélyes részt a folyón, ahol átkelhettek. Tutajok és felfújt állatbőrök segítségével átkeltek. Megvárták a szürkületet és dél felé vonultak a Volcae tábor mögé. Hajnalig vártak a támadás jelére. A karthágóiak fő ereje mintegy fél mérföld széles vonalban keresztben a folyón megkezdte az átkelést. A numidiai lovasság követte őket. A lovak tutajok és csónakok segítségével átkeltek a folyón, viszonylag gyorsan. A gyalogság úszva vagy sebtében készült kis facsónakokkal kelt át. Utána kezdték megtámadni a karthágói hadsereget a keleti parton. Hanno, eközben csapatait támadásba lendítette. A Volcae tábort felégették, és megtámadta a keltákat hátulról. A csapatok nagy része pánikba esett és elmenekült. Johannes Fabritius Johannes Fabritius (Middenbeemster, 1636. november 30. — Amszterdam, 1709. február 12.) észak-hollandiai csendélet-festő a holland aranykorban. Életútja Festőcsaládban született, testvérei is festők voltak, Carel Fabritius és Barent Fabritius. Johannes F. aktív korszakát Horn városában töltötte. A 17. századi holland polgári kultúrában a festett képek közül főleg a portrékat, az életképeket, a tájképeket igényelték a polgárok, de a csendéletekre is nagy kereslet volt, szívesen függesztették falaikra az étkekről vagy a pompás terített asztalokról, virágcsokrokról, gyümölcsökről, stb. készített csendéleteket. Ebbe az áramlatba, a csendélet műfajába dolgozta bele magát Johannes Fabritius vásárlóinak -, s nem mellékesen a műkereskedők örömére. A 17. században már élénken kereskedtek a holland piacon a műkereskedők, akik igen szerették, ha a festők szakosodtak, s akkor műfaj szerint árulhatták portékáikat. Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 185) Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 212 előtt – Kr. e. 176 után) római politikus, a patricius Claudiusok nemzetségének tagja, a Kr. e. 212-ben consuli rangot viselve harcban elesett Appius Claudius Pulcher fia volt. Kr. e. 197-től kezdve három éven át katonai tribunusi rangban szolgált Titus Quinctius Flaminius alatt a második római–makedón háborúban, V. Philipposz ellenében. Kr. e. 191-ben ismét görög földön szolgált, a III. Antiokhosz Megasz elleni harcokban előbb Marcus Baebius, majd az aitól liga ellenében Manius Acilius Glabrio alárendeltjeként vett részt. Kr. e. 187-ben Tarentum élére nevezték ki praetori rangban, Kr. e. 185-ben pedig consul volt. Ilyen minőségben sikereket ért el az ingaunus ligurok ellen, és erőszakos beavatkozással elérte, hogy a népgyűlésen Publius nevű fivérét válasszák meg a következő év egyik consulának. Kr. e. 184-ben követséget vezetett Makedóniába és Hellaszba, hogy kifigyelje az ellenséges V. Philipposz terveit, illetve visszavegye tőle az általa meghódított városokat. Kr. e. 176-ban ismét görögországi követséget vezetett, ezúttal az aitól liga belső ellentéteinek elsimítása és a Philipposzt követő Perszeusz makedón király mozgásterének korlátozása volt a feladata. Publius mellett egy másik, Caius nevű fivére is consuli rangra jutott Kr. e. 177-ben. Appius nevű fia Kr. e. 143-ban nyerte el a köztársaság legmagasabb rangját. Forrás Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology . Szerk.: William Smith . Boston , C. Little & J. Brown, 1867 . Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D) ; II. kötet (E–N) ; III. kötet (O–Z) . Islom Tukhtakhodjaev Islom Tukhtahujaev (oroszul: Ислом Тухтаходжаев (Iszlom Tuhtahodzsajev); Fergana, Szovjetunió, 1989. október 30. –) üzbég labdarúgó, a Lokomotiv Tashkent hátvédje. Korábbi U19-es U20-as válogatott, bemutatkozott a felnőttválogatottban is. Jaime Silva Gómez Jaime Silva Gómez (Bogotá, 1935. október 10. – Tarragona, 2003. április 25.) kolumbiai válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban 1954 és 1965 között az Independiente Santa Fe játékosa volt. Kétszeres kolumbiai bajnok. A válogatottban 1957 és 1963 között 11 alkalommal szerepelt a kolumbiai válogatottban. Részt vett az 1962-es világbajnokságon, illetve az 1957-es és az 1963-as Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei Kolumbiai bajnok (2): 1958, 1960 Magliano de’ Marsi Magliano de’ Marsi község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, L’Aquila megyében. Fekvése A megye nyugati részén fekszik. Határai: Borgorose, L’Aquila, Massa d’Albe, Rocca di Mezzo, Sante Marie, Scurcola Marsicana és Tagliacozzo. Története A hagyományok szerint a települést Alba Fucens-i kovácsok alapították. A település elődje a régészeti leletek tanúsága szerint egy kis ókori erőd volt. Első írásos említése 1250-ből származik. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Középkori épületei az 1703-as, 1904-es és 1915-ös földrengésekben elpusztult. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria in Valle Porclaneta-templom Santa Lucia-templom Madonna di Loreto-templom San Domenico e Convento-templom Csatahajó (film) A Csatahajó (Battleship) 2012-ben készült 121 perces amerikai sci-fi akciófilm. A magyar bemutató dátuma: 2012. április 19. (Forgalmazó: UIP-Duna Film). Előzmények A Hasbro a majd’ 80 éves múltra visszatekintő Torpedó játékát adaptálta. Mivel a játékot egyszerű szabályok szerint játsszák: a szemben álló feleknek (látatlanban) egymás hajóhadát kell levadászniuk, így a film készítői szabad kezet kaptak a szkript megírásában. Jon és Erich Hoebert forgatókönyvírók a USS Preble rombolón kihajózva a nyílt tengeren merítettek ihletet a történethez, és a középpontban álló testvérpáros figuráinak jellemvonásait saját magukról mintázták. Történet 2005-ben a tudósok felfedeztek egy Naprendszeren kívüli bolygót, amelynek a Planet G nevet adták. Úgy gondolták, hogy nagyon hasonlít a Földhöz, közel azonos feltételek mellett ott is kialakulhatott az élet. 2006-ban a NASA Hawaii egyik szigetén egy Rádiólokátor-rendszert épített, amely ötször erősebb volt, mint bármelyik korábban. A tudósok egy programot is elindítottak (Beacon-projekt néven), amely a kapcsolatfelvételt tűzte ki célul a távoli bolygóval. A könnyelmű Alex Hoppert (Taylor Kitsch) letartóztatták, miközben megpróbálta lenyűgözni Sam Shane-t (Brooklyn Decker), Shane admirális (Liam Neeson) lányát. A főtisztet felbőszítette Alex viselkedése. Stone Hopper (Alexander Skarsgård), Alex bátyja, aki tisztként az admirális alatt szolgált, arra kényszerítette öccsét, hogy ő is lépjen be a haditengerészetbe. 2012-ben Alex már hadnagy volt a USS John Paul Jones rombolón, míg a bátyja parancsnok a USS Sampsonon. A forrófejű és tiszteletlen hadnagyot egy japán tiszttel való összeütközés után az a veszély fenyegette, hogy leszerelik a haditengerészettől. Pedig Alex és Samantha szerették egymást, már a házasságkötést tervezték, amikor a konfliktust veszélyeztette a terveiket. Hopper hadnagy a RIMPAC nevű, két évente megrendezésre kerülő, tizenkét ország részvételével zajló haditengerészeti hadgyakorlatra indult, amikor Planet G-hez küldött üzenetre válasz érkezett. Azonosítatlan repülő tárgyak közelítették meg alakzatban a Földet, melyekből leváló egységek csapódtak be a bolygó különböző helyein. Az óceánokban néhány különös tárgy bukkant fel a felszínre. Rövid idő után világossá vált a hadgyakorlaton résztvevők számára is, hogy egy idegen inváziós flotta felderítőivel kerültek közelebbi kapcsolatba. Hooper hadnagy a társaival élet-halálharcot vívott az ellenséggel, és hamarosan rádöbbent, hogy rangidős tisztként nemcsak a hajó és annak legénységének, hanem az egész világnak a sorsa is az ő kezébe került. Szereplők Alex Hopper hadnagy - Taylor Kitsch - Szatory Dávid Shane admirális - Liam Neeson - Gáti Oszkár Cora Raikes tizedes - Rihanna - Gáspár Kata Yugi Nagata kapitány - Tadanobu Asano - Kolovratnik Krisztián Stone Hopper parancsnok - Alexander Skarsgård - Zámbori Soma Samantha Shane (Sam) - Brooklyn Decker Jimmy Ord tengerész (Ordy) - Jesse Plemons - Orosz Ákos Cal Zapata - Hamish Linklater - Simonyi Balázs Dr. Nogrady - Adam Godley - Görög László Veszélyes-e a kapcsolatfelvétel? A film magáévá tette Stephen Hawking teóriáját, miszerint az idegenek érkezése a Földre olyan következményekkel járna a homo sapiensekre nézve, mint amilyen az őslakosokra volt Kolumbusz Kristóf amerikai partraszállása után. Éppen ezért felelőtlenség üzeneteket küldeni az űr mélyébe, ugyanis nem tudhatjuk, hogy milyen fejlettségű és (főleg) milyen szándékú értelmes lényeket ér el az üzenet. Érdekességek Nagy segítséget kapott a produkció az Amerikai Haditengerészettől , a stáb meglátogathatott több Arleigh Burke osztályú rombolót, valamint részt vehettek a világ legnagyobb tengeri hadgyakorlatán, a 2010-es RIMPAC-on, ahol eredeti felvételeket készíthettek. A film egy részét a USS Missouri csatahajón forgatták. A Csatahajóban Cora Raikes tizedes szerepét Rihanna játsszotta, ez volt az énekesnő első filmszerepe. A filmben elhangzik az AC/DC Thunderstruck című száma. Egy humoros hivatkozásban megemlítik Donald Trump nevét. Gorlago Gorlago település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 5168 fő (2017. január 1.). Gorlago Montello, Trescore Balneario, Carobbio degli Angeli, Costa di Mezzate, Bolgare és San Paolo d’Argon községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Felsőberecki Felsőberecki község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sátoraljaújhelyi járásban. Fekvése Miskolctól közúton 90 km-re keletre található. Környező települések Alsóberecki (2 km; Felsőberecki közúton csak rajta keresztül közelíthető meg), a legközelebbi város: Sátoraljaújhely (10 km). Története A települést a honfoglalás előtt szláv népek lakták. Nevét egy kabar törzs kiváló harcosáról Briccinus Breczkről kapta. A 19. század végéig mocsaras, nádas, lápos vidék vette körül a települést. A faluban élő emberek tették termővé, legelővé, hogy megélhetést biztosítson számukra. Első temploma egy fából készült római katolikus templom volt, amit árvíz pusztított el. Kőtemplomát 1787-ben építették. Református temploma 1790-ben épült. 1925-re tehető a görögkatolikus lakosság megjelenése. Népcsoportok A település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Mailáth József szivattyútelep Bodrog ártere Felsőberecki legnagyobb kincse a Bodrog árterének természeti értékei mellett a Felsőberecki-főcsatorna torkolatánál található Mailáth József szivattyútelep. Az ipari műemlék 110 éves. A faluban több lakóház őrzi az itteni népi építkezés hagyományait. A község látványossága még, hogy a 300 lelket sem számláló faluban 3 felekezet templomát is megtaláljuk görögkatolikus és az 1943-ban épített református, és római katolikus templomot is. Napjainkban a pihenni vágyók, a vízi és a kerékpáros turizmus szerelmesei szívesen keresik fel a szinte érintetlen természeti környezetben lévő falut. Spiritizmus A spiritizmus (a ’lélek, szellem’ jelentésű latin spiritus szóból) a spiritualizmus egyik ága, olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják. Az élők és holtak világa közti kapcsolatot különleges képességű emberek, az ún. médiumok hozzák létre. A kapcsolatteremtés módja, a szellemidéző szeánszok lebonyolítása meghatározott, szabályozott módon történik, a résztvevőknek bizonyos etikai követelményeknek is meg kell felelniük. Az asztaltáncoltatás számít a legelterjedtebb szeánszformának, de a halottidézésnek (nekromancia) egyéb, a fekete mágiával rokonítható praktikái is ismertek. A médiumok közvetítésével megmutatkozó, illetve rögzíthető jelenségek felszínes módon nehezen vitathatók. Tudományos magyarázatukkal a parapszichológia foglalkozik. Történelem Előzményei kimutathatóak a természeti népek animizmusában és a későbbi korok szellemidéző, halottlátó praktikáiban egyaránt. Az ókorban közkeletűnek számítottak a különféle halotti orákulumok – ezeket például a hivatalos ellenállás dacára, még Izraelben is gyakorolták. A modern kori spiritualizmust a 19. században terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból. 1848-ban a New York állami Hydesville-ben Margaret és Kate Fox nevű testvérpárnak sikerült kapcsolatba lépnie a házukban lakó szellemmel. A spiritiszta körök erre az eseményre és a nyomában kibontakozó mozgalomra vezetik vissza modern kori történetüket. A mozgalom Anglián keresztül Európába is eljutott, elterjedésének további táptalajt adott az okkultizmus fellendülése. Európában 1850 körül, amikor az "asztaltáncoltatás" és más okkult jelenségek kerültek a figyelem központjába, a mozgalom már "spiritiszta" néven ismert. Napjainkban a spiritizmusnak Brazíliában van a legnagyobb hívőtábora. Itt a becslések alapján 2–4 millió fő híve van. 2000 körül világszerte mintegy 150 millió ember vallotta magát spiritisztának vagy spiritualistának.[forrás?] A római katolikus egyház és számos keresztény irányzat is elítélte a spiritizmust. Forrás Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár Allan Kardec: The Spirits' Book http://2010-2014.kormany.hu/download/e/87/00000/Brazilia.pdf https://library.brown.edu/create/brasiliana/espiritismo/ E. G. White: A nagy küzdelem https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1200275488 Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 235. o. ISBN 963-9257-15-X Artenay Artenay település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 1832 fő (2015). Artenay Dambron, Chevilly, Poupry, Bucy-le-Roi, Ruan, Sougy és Trinay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Érzelemkifejezés Érzelemkifejezésnek nevezik azt a lelki jelenséget, melynek során egy ember külső jelenségekhez való viszonya tükröződik különböző csatornákon keresztül. Ezek lehetnek mimika, testbeszéd (taglejtés és testtartás), hangszín vagy hangerősség. Külső jelenségek alatt az életet, fejlődést, szervezetet, szükségletek kielégítését előnyösen vagy károsan befolyásoló eseményeket, állapotokat kell értteni. Az érzelem kifejezése során a lélek működése megnyilvánul, az ember reagál a kellemes vagy kellemetlen, örömteli vagy fájdalmas jellegű benyomásokra, melyek pozitív vagy negatív magatartást, megnyilvánulást válthatnak ki. Leírása Az érzelemkifejezés megjelenési formája az érzelem intenzitásától függ. Ez alapján megkülönböztetjük a hangulatot – ami egy bizonyos időpontban fennálló érzelmeink eredője –, a cselekvést kiváltó erőt, vagyis dühöt és a legerősebb intenzitást képviselő szenvedélyt. Alapérzelmek Az arcfelismerés szinte teljesen egybevág a poligráfos vizsgálattal. Az öröm, bánat, düh, undor, félsz /rémület, meglepődés (paf' lett) - alapérzelem. Az alapérzelem „más emlős állatok agyában is megtalálhatók” Az agyi képalkotás (PET; MRI) hasonló eredményei arra utalnak, ezek az érzelmek állati ősöktől maradtak ránk, valahogy kódolva, a kollektív tudattalanba, Jung szóhasználatával élve. Érzelmeink kifejezésének módja közvetlen hatást gyakorol a szervezet életműködésére, a szívműködésre, a légző- és az emésztőrendszerre. Az ember fiziológiai és pszichológiai jólléte szempontjából is fontos, mivel a különböző érzések, érzelmek elfojtása hosszabb távon ronthatja az életminőséget a szorongásos jelenségek kialakulása következtében. A megfelelő helyzetekben, megfelelő időben valamint módon kifejezésre juttatott érzelmek ugyanakkor egészséges lelki életet eredményeznek, a felszabaduló energiák és a környezettől kapott visszajelzések által. James-Lange elmélet William James: A józan ész szerint ha pénzt vesztünk, búsulunk; a medvétől ijedtünkben futunk el; ha bántanak, dühünkben visszavágunk. De a sorrend téves. Azért búsulunk, mert letörtünk; megijedtünk, mert rémültünk; dühöngtünk, mert ütöttünk. 1885-ben Carl Lange, Dániában hasonlót közölt. Szeretet Zboray Csilla, (dengeleghi Fényes Iván lánya) 1962-ben baleset miatt rokkant lett. Bátran őszintén jelentkezett a Shell Cemicalnál és őt vették fel termékmenedzsernek. A Magyar Katolikus Liga elnöke lett. 32 évesen falura ment, nagy családba, anyunak. 1987-ben kezdett segíteni Ugron Imrének, a Máltai Lovagok német közösségében. 1987.10.23-án „-Operálnak s nincs defibrillátoruk... Hát valóban ilyen rossz a magyar egészségügyben?” A Hungarocamion egyébként üres visszatérő kocsijait segélyszállítmányokkal rakatta tele. Közben mellében rákot műtött Dr.Koestler tanár. A főigazgató le tudott cserélni, a magyar egészségügynek adta. A CT, ami fél éve várt Lisszaboni Klinikára, a budapesti János Kórházba került. 1988.12.14-én alakult az UMCD, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Kozma Imre és a zugligeti Szent Család plébánia osztotta el Boeselager Csilla „koldult” javait. Spinoza Az évszázados elnyomás miatt (vallásüldözés vitte portugál családját Hollandiába) a zsidó gyülekezet védte hitcikkelyeit. Tanáraival heves vitákat folytatott a Talmud, a Tóra /Ószövetség szövegéről. Uriel da Costa 1640-ben elszenvedte a hívek megalázását, majd öngyilkos lett. Spinozára 1656.07.27-én mondták a nagy átkot (cherem). Neve Baruch /áldott - Benedek lett. Optikai lencsék csiszolásával kereste kenyerét. Az értelem megjavítása tanulmányát nem fejezte be. Teológiai-politikai tanulmányát 1670-ben közölte névtelenül, hamis kiadóval, de nagyobb a fölháborodás, mint a kíváncsiság. Bár Etika műve 1675-ben elkészült, kiadni nem tudta. 1677.02.20-án, 45 évesen hunyt el. Ebben talán benne volt kiátkozása is. Megszokott, mechanikailag végzendő teendőket általában érzelmi megnyilvánulások nélkül végez az ember. Egy megismerő, gondolkodást igénylő tevékenységet gyenge intenzitású érzelemkifejezés kísérhet. Megjelenő érzelemfajták (a teljesség igénye nélkül): önérzet, hiúság, becsvágy, büszkeség, szemérem, irigység, rokonszenv, részvét, szeretet, hűség, bátorság, következetesség, igazságszeretet, odaadás. Az érzelmek kifejezésének módja a történelem során változott, vannak azonban egyetemes elemek. Ilyen például az ölelés, mely az érzelemkifejezés legrégibb módjának tekinthető. Az öleléssel az emberiségnek azt az ősképét formázza, mely az életet fenntartó szeretet megnyilvánulását és annak óhajtását ábrázolja. Írásbeliség Egy nép életében 50 év is döntő lehet. A fizikai kihalás fenyegette halász-vadász nép a szovjet vidéki lakós szerepébe került. A hanti /osztják nyelv bizonyította fejlődőképességét. A nyelvhasználat a kétnyelvűség miatt csökken. Egy-egy nyelvjárás fejleszthető a végtelenségig. A Reguly és Pápai által gyűjtött hősének, medveének, imádság obi ugor nyelvemlék. A Pápai gyűjtötte szöveg északi, most a dél nyelvjárás alkot irodalmat. Van közép-obi gyűjtés. Adatközlő - Marija Vagatova. Megismerte S.É. rajta kívül a kazimi irodalmi nyelvet. Nehéz elválasztani a nyelvújítást a beszélt nyelvtől. Annyira eltér a hanti észjárás az orosztól, a tükör-fordítás nem gyakori. Egyszerűbb átvenni. (Öngyilkosságba kényszerült hanti férje halála után!) Párválasztás A serdülőkori lelki fejlődés nem élettani /biológiai szabály. Megtanul önállósulni, függetlenedni szüleitől az utód. Ezzel egyidőben választottjával egyenrangú, kölcsönös, baráti jellegű viszonyt barkácsol. A szerelmi társkeresés - biztonságtudat nélkül rendül meg. A vita, veszekedés, haragtartás csalódást hoz. Az összehangolás akkor üzemel, ha az érzelem heves, az igények nem túl merevek (vacsorával várja az urát). Flow A munka ellentmondása: még ha jól érzi is magát „jobb szeretek nem dolgozni”. Bár nem jól telik a szabadidő, többet szórakozna a kérdezett. Minél többet lebegett (flowban), annál jobb tapasztalata volt. Erős, dolgos /aktív, alkotó /kreatív, érdekelt /motivált, éber /koncentrált volt. Álcázzák kedvező munkaélményük. Ahhoz, hogy bölcsen használjuk szabadidőnket, legalább annyi lelemény és figyelem kell, mint a munkára. A népművészet adja a példát, mennyire kell önmagunk kifejezése munkán kívül, hobbiból. Carolyn Shoemaker Carolyn Jean Spellmann Shoemaker (Gallup, Új-Mexikó, 1929. június 24. –) amerikai csillagász, a Shoemaker–Levy 9 üstökös társfelfedezője, a híres geológus-csillagász, Eugene Merle Shoemaker özvegye. Shoemaker tartja az egy ember által felfedezett legtöbb üstökös rekordját. Csillagászati pályafutását 51 évesen, 1980-ban kezdte a Caltechnél és a Palomar obszervatóriumban, ahol a Föld pályáját keresztező üstökösök és kisbolygók felkutatásával foglalkozott. A 80-as és 1990-es években Shoemaker a Palomar széles látószögű teleszkópjával készült filmeket használt és egy sztereoszkóp segítségével igyekezett megtalálni a mozdulatlan csillagok alkotta háttérhez képest elmozduló objektumokat. 2002-ig Shoemaker 32 üstököst és több mint 800 aszteroidát fedezett fel (beleértve azokat is, amelyek még nem kaptak számot). Az arizonai Flagstaffban található Northern Arizona University díszdoktori címet adományozott neki, a NASA a Kivételes Tudományos Eredmény Medáljával tüntette ki 1996-ban. Ő és férje 1998-ban megkapta a James Craig Watson Medált. Fotocella A fotocella fényelektromos hatáson alapuló fényérzékeny berendezés, amely a fényhullámokra elektromos választ ad. A fotocella eredetileg egy speciális elektroncső. A félvezető (szilícium, szelén, germánium) alapanyagú fényérzékeny elemek működése ettől eltérő. Albert Einstein a fényelektromos jelenség magyarázatáért Nobel-díjat kapott. A fotoeffektus 1887-ben Wilhelm Hallwachs észrevette, hogy a negatív töltésű elektroszkóp ultraibolya fény hatására elveszíti töltését. Ezt úgy lehetett magyarázni, hogy az elektroszkópot elektronok hagyják el. Később ezt a jelenséget akkor is tapasztalták, ha alkálifémeket látható fénnyel világítottak meg. Így elnevezték fényelektromos hatásnak, vagy idegen szóval fotoeffektusnak. A fotoeffektus alkalmazása A fotoeffektus egyik legfontosabb alkalmazása a fotocella. Ez nem más, mint egy dióda-elektroncső felépítésű fényelektromos átalakító, amely vákuumtérben (vákuum fotocella) vagy nemesgáztérben (gáztöltésű fotocella) fotokatódot és anódot tartalmaz. A fotokatódok anyagi összetétele és felépítése a fotocella spektrális érzékenységi tartománya szerint különböző: leggyakoribbak a cézium-céziumoxid fotokatódok, melyek a látható spektrum nagy részében vagy az infravörös tartományban érzékenyek. A vákuum fotocellák, inkább mérési célokra alkalmasak. A gáztöltésű fotocellák érzékenysége mintegy négyszerese a vákuum fotocellák érzékenységének, de kevésbé stabilak, áramuk nem szigorúan arányos a megvilágítással és sötétáramuk is nagyobb. A fotocella jelentősége a fényérzékeny félvezető eszközök megjelenésével erősen csökkent. Felhasználási terület: ajtók automatizálására éjszakai közvilágítás bekapcsolására fényképezés : fénymérő (beépített/ manuális) A fotocella működése A fotokatódba becsapódó foton a fotokatódból elektront üt ki. A kiütött elektronok a pozitívan töltött anód felé repülnek tova és az így keletkezett áramot, fotoáramot mérjük. A fotokatódot érő beeső fotonok fluxusa arányos a mért árammal. Fotocella előnyei: olcsó, egyszerű és - ami a legfontosabb - lineáris karakterisztikájú. Azonban alacsony az érzékenysége, külső áramra van szüksége, és különböző fotokatódoknak különböző az átviteli karakterisztikájuk (más-más hullámhosszú fotonoknak más-más az áram/beeső foton fluxus aránya.) A fény kettős természete A 20. század elején a legtöbb vizsgálatot az elektromágneses hullámok közül a fényen végezték el. A kísérletek egy részében a fény részecskék áramaként, a másik részében pedig hullámként viselkedett. (Hullám-részecske kettősség) Emmy díjasok Robert Adler (1913. december 4. – 2007. február 15.) osztrák származású amerikai feltaláló. Eugene Polley (1915–2012) amerikai elektromérnök, feltaláló "A Zenith az ötvenes években keresett megoldást arra, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni a televízió kezelését kábelek nélkül. Polley 1955-ben fejlesztett ki egy fotocellás távirányítót, a Flashmaticot, Adler pedig ezt tökéletesítette, és 1956-ban készült el a Zenith Space Command nevű ultrahangos változattal. Cégük és a technikatörténet így közös találmányukként jegyzi a távirányítót, Polley pedig úgy nyilatkozott egykori munkatársáról: egy olyan projektnek volt részese, amely megváltoztatta a világot." Gräf & Stift A Gräf & Stift három testvér (Franz, Heinrich és Carl Gräf), illetve Wilhelm Stift befektető által 1904-ben alapított osztrák autógyár. Története A Gräf testvérek 1893-ban alapított műhelyükben 1898-ban megalkották a világ első fronthajtású személygépkocsiját, amelynek elvét 1900-ban szabadalmaztatták. Hozzájuk csatlakozott 1901-ben Wilhelm Stift, akivel 1904-ben megalakították az autógyárat, amelyben személygépkocsik mellett autóbuszokat is készítettek. Beszállítottak a Habsburg udvarnak is. Az általuk gyártott egyik gépjárműben érte Ferenc Ferdinándot a halálos lövés. Ez az autó a megtekinthető a bécsi Hadtörténeti Múzeumban. 1931. május 28-án elindult a menetrend szerinti Bécs-Budapest omnibuszjárat Gräf & Stift buszokkal. Az első járatot Josef Gräf személyesen vezette, a menetidő 6 óra volt. A vállalat 1971-ben egyesült az ÖAF-fal, majd az így létrejött ÖAF Gräf & Stiftet ugyanebben az évben a MAN AG vette át, ezután a Gräf & Stift itt is buszokat és trolibuszokat gyártott. Az ÖAF főleg speciális kivitelű teherautókat gyártott, ezért mikor az ÖAF Gräf & Stiftet 2001-ben (a Neoplan megszerzésekor) átnevezték, a MAN Sonderfahrzeuge AG nevet kapta. Az eredeti telephelyen a 2010-es években is folyik a termelés. Pacifikus–észak-amerikai flóraterület A pacifikus–észak-amerikai flóraterület a Sziklás-hegység és a kontinens attól nyugatra, a Csendes-óceánig elterülő része, beleértve a partközeli szigeteket is. A fás fajok közül aránylag kevés lombhullató; sok a fenyő és közöttük sok az endemikus, monotipikus nemzetség: Pseudotsuga , Sequoia , Sequoiadendron stb. További, az egyéb flóraterületekről hiányzó karakterfajok: oregoni boróka (Juniperus scopulorum) oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana) oregoni juhar (Acer macrophyllum) , oregoni fajdbogyó (Gaultheria ovatifolia) , kaliforniai vadgesztenye (Aesculus californica) kaliforniai szamócafa (Arbutus menziesii) kaliforniai dió (Juglans californica) kaliforniai gyantásciprus (Calocedrus decurrens) kaliforniai Washington-pálma (Washingtonia filifera) kaliforniai gyantásciprus (Calocedrus decurrens) Lkáň Lkáň település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Lkáň Klapý, Koštice, Podsedice, Chodovlice, Děčany és Dlažkovice településekkel határos. Lakosainak száma 202 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dubrava (Ston) Dubrava (Dubrava Pelješka) falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik. Fekvése Dubrovnik városától légvonalban 54, közúton 74 km-re, községközpontjától légvonalban 16, közúton 20 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget középső részén fekszik. Településrészei Dubrava Donja, Dubrava Gornja és a később létrejött Luka Dubrava a Stinjavac-öbölben. Története A határában található ókori vármaradványok és halomsírok tanúsága szerint Dubrava területén már ősidők óta élnek emberek. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Illír erődített települések maradványai több helyen találhatók Dubrava határában is, így az Ulijenje, Prtinac és Tušije brdo nevű magaslatokon. Halomsírjaik közül is több mint harminc található a falu határában. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1880-ban 172, 1910-ben 215 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent, de ez a folyamat a turizmusnak köszönhetően mára megállni látszik. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 133 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él. Nevezetességei Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma a 15. – 16. században épült. Körülötte található a falu temetője. Gazdaság A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság. Vicenza Vicenza város Észak-Olaszországban Veneto tartományban, az azonos nevű megye székhelye. Andrea Palladio városaként is ismert, hiszen az építész számtalan késő reneszánsz épületet valósított meg a városban. Vicenza belvárosa Olaszország egyik legfontosabb művészeti, kulturális emléke, ennek köszönhetően jelentős idegenforgalmi célpont. 1994-ben az UNESCO belvárosát felvette a Világörökség listájára, majd ezt kiterjesztette 1996-ban Palladio villáira, amelyek Veneto régió egész területén találhatók. Ipari központ, mely különösen ékszerészetéről és ruhaiparáról híres. Vílághírű ékszerkiállítását, a VicenzaOrót minden évben háromszor rendezik meg. Lakosai száma 107 223. Fekvése Vicenza Velencétől mintegy 60 km-re nyugatra, Milánótól 200 km-re keletre a Monti Berici északi lábánál a Bacchiglione folyó mellett fekszik. Története Vicenza „Vicetia" néven ősi római város, i. e. 49-től municipium, de a római korban a közeli Patavium (Padova) árnyékában élt. Római emlékeiből nem sok maradt, de három híd a Bacchiglione és a Retrone folyón és a római csatorna néhány boltíve a Porta Santa Croce közelében túlélte az idők viharait. A Nyugatrómai Birodalom bukása után az 5. században I. Alarich vandáljai és Attila hunjai pusztították a várost. Később lombard hercegség központja lett és csatlakozott a Barbarossa Frigyes ellen szerveződött Lombard Ligához. Az addig független köztársaságot 1311-ben Verona hódította meg. A milánói Viscontik ellen harcoló Scaligerik megerősítették a várost. 1405-ben Vicenza velencei uralom alá került és ettől kezdve Velence sorsában osztozott. Magyar vonatkozások I. Lajos magyar király az első nápolyi hadjárata során, Nápoly felé menet 1347. december 4-én érintette Vicenza városát. Tiszteletére 300 lovaggal vonultak ki elé a veronai Scalák. Látnivalói A késő reneszánsz építészet jeles képviselői Andrea Palladio és kortársa Vincenzo Scamozzi Vicenza polgárai voltak. Építészetüknek számos emléke maradt a városban, pl. a Villa Almerico-Capra „La Rotonda", a Basilica Palladiana, és a Teatro Olimpico Paloták Basilica Palladiana Loggia Zeno – Palazzo Vescovile Palazzo Angaran Palazzo Barbaran da Porto Palazzo Caldogno Tecchio Palazzo Capra Palazzo Chiericati – Museo Civico Palazzo Civena Trissino, ma Casa di Cura Eretenia Palazzo Cordellina Palazzo Da Monte, ma Migliorini Palazzo Da Porto Breganze Palazzo Da Porto Colleoni Palazzo da Schio detto Ca' d'Oro Palazzo da Schio ora Vaccari Lioy Palazzo Garzadori, ma Bortolan Palazzo Garzadori, ma Braga Palazzo Godi Nievo, ma Vicenza tartományi székhelye Palazzo Gualdo Palazzo Iseppo Da Porto, ma Festa Palazzo Leoni Montanari Palazzo Negri De Salvi Palazzo Pojana, ma Arrigoni Noventa Palazzo Porto Breganze, ma Telecom Italia Palazzo Proti – Criptoportico Romano Palazzo Regaù Palazzo Repeta Sale Palazzo Thiene , ma Bonin Longare Palazzo Thiene , ma a Banca Popolare di Vicenza történelmi székháza Palazzo Trissino Lanza Palazzo Trissino Trento Palazzo Valmarana, ma Braga Rosa Palazzo Valmarana-Rossi Palazzo Volpe Maltauro Palazzo Zen Sesso Fontana Templomok Dóm ( 15. század ) Chiesa dei Filippini Chiesa dei SS. Filippo e Giacomo Chiesa di S. Croce detta Dei Carmini in S. Giacomo Maggiore Chiesa di S. Gaetano da Thiene Chiesa di S. Maria delle Grazie Chiesa di S. Maria in Araceli Chiesa di S. Maria in Foro detta Dei Servi Chiesa di S. Maria Maddalena Chiesa di S. Martino Chiesa di S. Pietro e Oratorio dei Boccalotti Chiesa di S. Vincenzo Chiesa di San Giorgio Chiesa di San Lorenzo Chiesa di San Marco Chiesa di San Rocco Chiesa di San Stefano Chiesa di Santa Caterina Chiesa di Santa Corona Chiesa di Santa Maria Nuova Chiesa e Chiostro di S. Giuliano Chiostro di San Pietro Érdekesség A vicenzaiakat itáliaszerte gúnyból mangiagattinak (macskaevőknek) nevezik, mivel a legenda szerint a nagy éhínségek idején megették a macskákat is. Híres emberek Roberto Baggio , labdarúgó Gelindo Bordin, atléta Federico Faggin , feltaláló Antonio Fogazzaro, író Andrea Palladio , építész Goffredo Parise, író Guido Piovene, író Antonio Pigafetta, felfedező Vincenzo Scamozzi, építész Tullio Campagnolo, a kerékpár feltalálója Manuel Righele, író Luigi Meneghello, író Guido Vedovato , festőművész Testvérvárosok Pforzheim , Németország Annecy , Franciaország San Marino az 1984. évi téli olimpiai játékokon San Marino a jugoszláviai Szarajevóban megrendezett 1984. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Bázos Bázos, románul: Bazoș, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól keletre, Bükkfalva, Nagykövéres és Hattyas közt fekvő település. Története Bázos nevét 1783-ban említette először oklevél Bassosch néven. 1808-ban Bázos, Bazosch, Bazosh, 1913-ban Bázos néven írták. A település nevét már az 1723-1725 évi gróf Mercy-féle térkép is említette a temesvári kerületben, ahol lakott helyként volt feltüntetve. Az 1761-es térképen már csak pusztaként tüntették fel, nem sokkal ezután pedig románok telepedtek meg itt, és 1783-ban a térképen Bassosh néven már mint falu szerepelt. Az 1838-as összeíráskor pedig már 53 1/8 egész jobbágytelket írtak benne össze. A 19. század elején a kamarai birtok volt, 1867-ben a kamara itteni birtokait, köztük Bázost is báró Ambrózy István és Lajos vásárolták meg. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bázos, oláh falu, Temes vármegyében, Temesvárhoz keletre 3 órányira, rónaságon, erdők között, 1438 óhitű lakossal, s anyatemplommal. Határa, melyet egy részről Temes, más részről a Bega fogja be, az árvizek miatt nem a legtermékenyebb. Kiterjed 9300 holdra, melyből szántóföld 1564 hold, legelő 736 hold, és erdő 7000 hold. Ebből az erdőn kívül majorsági föld 600 hold. Bírja a királyi kincstár.” A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott. 1910-ben 2160 lakosából 1644 román, 414 magyar, 83 német volt. Ebből 1642 görögkeleti ortodox, 442 római katolikus, 37 görögkatolikus volt. Nevezetességek Bázosi arborétum, amelyet Ambrózy Lajos, az Osztrák–Magyar Monarchia Amerikai Egyesült Államokbeli nagykövete alapított 1909-ben. Tiszacsermely Tiszacsermely község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Cigándi járásban. Fekvése Tiszacsermely a Zemplén és az Alföld határánál található, Sárospataktól 20 km-re. A település Csermely nevű része közvetlenül a Tisza gátjánál ér véget. A gáttól a Tisza kb. 500 m-re folyik. Története Tiszacsermely több kisebb nagyobb tanyából jött létre 1948-ban. Kishalász, József major, Csermely, Határszél, Mérnök tanya, Holecskó, Harkó tanyák alkotják. Ma kb. 700 lakosa van. Területéhez tartozik még pár ma már nem létező tanya is, amelyek neve még valamilyen szinten él az ott lakok között (pl: Nyúlvár, Újrakodó, Kökényes stb.) Ennek köszönhetően Tiszacsermely település szerkezete nagyon szórt képet mutat. Történetéhez tartozik, hogy a II. világháború előttig Tiszakarádhoz tartozott, és csak a háború után lett különálló település. Önállóságát a központosítás ellenére sikerült megőriznie, de 70-es években ebből sokat veszített. A Termelő Szövetkezetét Tiszakarádhoz csatolták. Cigánddal közös ártéri részén az 1980-as évek végéig fenn maradt egy ártéri gyümölcsös. A falu leromlásához nagyban hozzájárult a Bodrogközi Gazdasági Vasút felszámolása (1976). A '80.-as években nagyon sokan elvándoroltak a falúból és jelenleg elég elöregedett a település. A 2000-es évek elejéig a Tisza parton egy remek fürdőhely állt a helyiek rendelkezésére, de ez az elmúlt 10 évben szinte teljesen eltűnt. Népcsoportok A település lakosságának 78%-a magyar, 22%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Tiszacsermely és Cigánd között található meg a Tisza egyik legszebb (nem kijelölt) fürdőhelye. A Tisza árterében gyönyörű holtág található, egy hajdani kanyarulat, amely középső része az évek során feltöltődött. A Mérnök tanyától délre pár száz méterre, Tiszakarád irányában az 1950-es években honfoglaláskori sírokat tártak föl. Tiszakaráddal közös Tiszai határrésznél található az ún. Verem-szög, ahol a Tisza különösen mély. Egyes mérések 24-es mélységet is mutattak. Hull a pelyhes Hull a pelyhes 1996-os amerikai filmvígjáték Brian Levant rendezésében és Arnold Schwarzenegger főszereplésével. Szereplők Arnold Schwarzenegger – Howard Langston Sinbad – Myron Larabee Phil Hartman – Ted Maltin Rita Wilson – Liz Langston Jake Lloyd – Jamie Langston Robert Conrad – Officer Alexander Hummell Martin Mull – a KQRS D.J. (Mr. Ponytail Man) Jim Belushi – Mall of America Santa E.J. De La Pena – Johnny Maltin Laraine Newman – First Lady Justin Chapman – Billy Harvey Korman – Elnök Richard Moll – Dementor Daniel Riordan – Turbo Man Jeff L. Deist – TV Booster/Puppeteer Paul Wight – Giant Santa Chris Parnell – Toy Store Clerk Curtis Armstrong- Booster Cselekmény Howard Langston egy elfoglalt üzletember, akinek soha sincs elég ideje a családjára. Hamarosan itt a karácsony, ezért az utolsó nap megpróbál mindent rendbe tenni és lenyűgözni a kisfiát. Megígéri neki, hogy megszerzi minden gyerek álmát, egy Turbo Man akciófigurát, mely már hetek óta hiánycikk a városban. Az utolsó figuráért élet-halál harc kezdődik egy postással aki szintén egy ilyen ajándékot szeretne hazavinni. Howard számtalan kaland árán végre megszerzi az áhított ajándékot, hogy azután fia nagyvonalúan lemondjon róla egy másik gyerek javára. Mikor az apja kérdőre vonja, csak annyit felel, neki nem kell egy műanyag figura, mikor az ő apukája az igazi és élő Turbo Man! Tan és szövetségek A Tan és szövetségek (eredetileg Doctrine and Covenants) a mormonizmus egyik szentírása. 1835-ben jelent meg először, kinyilatkoztatásokat tartalmaz az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza próféta-elnökeitől. Két fő változatban létezik: az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza és az Utolsó Napok Szentjeinek Újraalapított Jézus Krisztus Egyháza kiadásában. Mindkét kiadásban több változtatás van az eredeti 1835-ös változathoz képest, mind új részek, mind kivett részek, mind átszövegezés és átszámozás formájában. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza kiadása 1. –134., 137. szakasz – Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatások 135. szakasz – Ezt a dokumentumot John Taylor elder írta a Tizenkettek Tanácsából, Joseph Smith a próféta és fivére, Hyrum Smith a pátriárka vértanúhaláláról. John Taylor szemtanúja volt az eseménynek. 136. szakasz – Brigham Youngnak adott kinyilatkoztatás (1847. január 14.) 138. szakasz – Joseph F. Smithnek adott kinyilatkoztatás 1. hivatalos nyilatkozat – Wilford Woodruffnak adott kinyilatkoztatás (A többnejűség gyakorlásának befejezése – 1890. október 6.) 2. hivatalos nyilatkozat – Spencer W. Kimballnak adott kinyilatkoztatás (A faji diszrimináció megszüntetése, az egyház minden arra érdemes férfi tagját el lehet rendelni a papságba, fajra és bőrszínre való tekintet nélkül – 1978 . szeptember 30.) Kinyilatkoztatások több személynek Általában a kinyilatkoztatásokat egyedül Joseph Smith kapta, a következők kivételével: 6., 7., 24., 110. szakasz – Joseph Smith és Oliver Cowdery 18. szakasz – Joseph Smith, Oliver Cowdery és David Whitmer 26. szakasz – Joseph Smith, Oliver Cowdery és John Whitmer 29. szakasz – Joseph Smith hat elder jelenlétében 37., 40., 44., 71., 73., 76., 100. szakasz – Joseph Smith és Sidney Rigdon Utolsó Napok Szentjeinek Újraalapított Jézus Krisztus Egyháza kiadása A nagyobbik mormon felekezettől eltérően (akiknek a Tan és Szövetségek változata a Joseph Smith halála utáni időkből csak kevés bővítést tartalmaz, a XX. sz. során például összesen két ízben történt bővítés, 1918-ban (Joseph F. Smith látomása) és 1978-ban (a faji megkülönböztetést megszüntető hivatalos egyházi nyilatkozat), az újraalapított mormonok mind a mai napig folyamatosan bővítik ezt a szentírást, így abban megtalálható minden egyházelnök-próféta nyilatkozata, melyet az egyházvezetőség elfogadott mint kinyilatkoztatást, a legutóbbi bővítés 2007-ben történt. 1. –113. rész – Joseph Smith kinyilatkoztatásai 114. –131. rész – Joseph Smith III kinyilatkoztatásai 132. –138. rész – Frederick M. Smith kinyilatkoztatásai 139. –144. rész – Israel A. Smith kinyilatkoztatásai 145. –152. rész – W. Wallace Smith kinyilatkoztatásai 153. –160. rész – Wallace B. Smith kinyilatkoztatásai 161. –162. rész – W. Grant McMurray kinyilatkoztatásai 163. rész – Stephen M. Veazey kinyilatkoztatásai Sigmar Gabriel Sigmar Hartmut Gabriel (Goslar, 1959. szeptember 12.) német szociáldemokrata politikus, tanár. 2013 és 2018 közütt alkancellár és 2017-től 2018-ig Németország külügyminisztere volt. 2009 és 2017 között a Németország Szociáldemokrata Pártja elnöke volt. Életpályája 1990 és 2005 között az alsó-szászországi tartományi parlament (Landtag) képviselője volt. 2009-ben a Bundestag tagja lett. 2009 és 2012 között Gabriel a Szocialista Internacionálé alelnöke volt. Bedihošť Bedihošť település Csehországban, a Prostějovi járásban. Bedihošť Výšovice, Kralice na Hané, Čehovice és Prostějov településekkel határos. Lakosainak száma 1067 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 10,4 cm Feldkanone M. 15 A 10.4 cm Feldkanone M. 15 az Osztrák–Magyar Monarchia nehéz tábori lövege volt I. világháború idején. A háborúban Olaszország az ágyúk egy részét zsákmányul ejtette, majd a háború után nekik ítélték a lövegeket. Itt a Cannone da 105/32 jelzést kapták, és átalakították őket 105 mm-essé, hogy megfeleljenek az olasz lőszereknek. A II. világháború alatt ezek a lövegek váltak az olasz tüzérség gerincévé. Elsősorban az Észak-afrikai és az orosz fronton vetették be őket. Az a néhány löveg, amelyeket a németek zsákmányoltak az olaszoktól azok kapitulációja után 1943-ban a 10.5 cm Kanone 320(i) jelzést kapták. Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban valószínűleg nem szolgáltak ilyen lövegek az I. világháború után. Szállításkor általában két részre bontották szét. Leisel Leisel település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Lucía Pérez Lucía Pérez Vizcaíno (O Incio, Lugo provincia, Galicia, Spanyolország, 1985. július 5.) spanyol énekesnő, zenetanárnő. A 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon ő képviselte Spanyolországot Düsseldorfban a Que me quiten lo bailao című számmal. Eddig öt stúdióalbuma jelent meg, közülük négy spanyol, egy galiciai nyelven. Munkássága és stílusa Lucía énekesi karrierjét 2002-ben kezdte, miután 17 évesen megnyerte a Galiciai Televízió (TVG) Canteira de cantareiros című zenei tehetségkutatóját. Egy évvel később, 2003-ban megjelentette első albumát, melynek a címe Amores y amores volt, eredetileg kilenc spanyol és két galiciai nyelvű dallal; a lemezt azonban újra kiadták, mely változat még egy spanyol, valamint egy galiciai nyelvű (a Szent Jakab-útról szóló, híres Torres de Compostela című) dallal egészült ki, így ez már 13 számot tartalmazott. Tanulmányait az asztúriai Oviedói Egyetem ének-zene, majd pedagógia szakán folytatta, ahol 2010-ben diplomázott. 2005-ben részt vett a Viña del Mar-i Nemzetközi Dalfesztiválon Chilében, ahol második helyezést ért el Qué haría contigo című dalával, amely Chema Purón szerzeménye. 2006-ban jelent meg második, El tiempo dirá című stúdióalbuma, amelyen zeneileg és az előadásmód szempontjából már egy sokkal érettebb Lucía mutatkozik. Az albumon tíz spanyol, egy galiciai nyelvű dal hallható. 2009-ben másodjára vett részt a chilei megmérettetésen Spanyolországot képviselve, az Este amor es tuyo című, szintén Chema Purón-szerzeménnyel. Még ebben az évben kiadta Volar por los tejados című harmadik nagylemezét, melyen 11 dal spanyol, egy pedig gallego nyelvű. 2010-ben egy teljes albumot szentelt szülőföldjének Galicia hivatalos regionális nyelvén, melyen előző három albumának feldolgozásai szerepelnek galiciaiul, valamint egy vadonatúj szerzemény, a szülőfalujáról írt O Incio. 2011. február 18-án a Destino Eurovisión című nemzeti előválogatóban Lucía a telefonos szavazatok 68%-át szerezte meg Que me quiten lo bailao című dalával, amivel elnyerte a jogot, hogy ő képviselje Spanyolországot a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon a németországi Düsseldorfban, melynek május 14-ei döntőjében a 23. helyen végzett 50 ponttal (közvetlenül Magyarország után). Ugyanezen év április 12-én jelent meg ötödik, Cruzo los dedos című nagylemeze (többnyire válogatás előző albumairól), melyen már szerepelt a Que me quiten lo bailao, valamint az eredetileg szintén a dalversenyre jelölt Abrázame című ballada. Zenei stílusa igényes spanyol popzene galiciai-kelta folklorikus elemekkel, illetve jellemzőek a lassú, lírai balladák is. Dalainak hangszerelésére a különböző – akusztikus és elektromos – gitárok, a duda, a fuvola, a zongora és a hegedű jellemzőek (az elektronikus hangszerek mellett). 2014. június 22-én jelent meg hatodik stúdióalbuma Quitapenas címmel. 2015. novemberében Chema Purón karácsonyi dalt írt a La Rioja-i Betlehemi Egyesület részére spanyol és galiciai nyelven La fiesta del belén, illetve A festa do belén címmel, melyet az egyesület gyerekkórusával közösen adtak elő. Pápaszemes szalagostimália A pápaszemes szalagostimália (Actinodura ramsayi) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Arthur Hay Tweeddale skót ornitológus írta le 1836-ban, az Actinura nembe Actinura ramsayi néven. Alfajai Actinodura ramsayi radcliffei Harington, 1910 Actinodura ramsayi ramsayi Walden, 1875 Actinodura ramsayi yunnanensis Bangs & J. C. Phillips, 1914 Előfordulása Délkelet-Ázsiában, Mianmar és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, valamint magaslati cserjések és legelők. Állandó, nem vonuló faj. Egyes szervezetek Kína, Laosz és Vietnám területén is említik. Megjelenése Testhossza 23,5–24,5 centiméter, testtömege 35–43 gramm. When Christmas Comes A When Christmas Comes Mariah Carey és John Legend amerikai énekesek duettje. 2011-ben jelent meg. A dal 2010-ben már megjelent Carey Merry Christmas II You című albumán, ez még szólóváltozat volt, a duett 2011-ben készült és november 21-én jelent meg, digitális letöltésként. Videoklip A dal videoklipjét Los Angelesben forgatták 2011 novemberében, premierje december 11-én volt a BET tévécsatorna A Very BET Christmas special című műsorában. A klipben a két énekes mellett szerepelnek Carey és férje, Nick Cannon családtagjai és barátai, köztük áprilisban született ikreik, Monroe és Moroccan. Fogadtatása Scott Shelter, a Pop Crush munkatársa ötből négy csillagot adott a dalra, melyet érzékinek nevezett. „Nehéz hibát találni a popzene két legerősebb hangú énekesének karácsonyi duettjében”. Dicsérte Careynek azt a képességét is, hogy jó ünnepi dalokat ír, és azt is, hogy „hallhatjuk Carey ötoktávos hangjának magasabb hangjait is, melyeket mostanában már ritkán használ”. Forrás When Christmas Comes – amazon.com When Christmas Comes – itunes.com A Very BET Christmas Special – bet.com Mariah Carey and John Legend to Throw House Party in Christmas Video Mariah Carey, John Legend: When Christmas Comes – Review popcrush.com Jajrózsaszín A jajrózsaszín (angolul shocking pink) a rózsaszín leggyakoribb árnyalata. A köznyelv gyakran sima rózsaszínként említi. A rózsaszín szín a vörös és a fehér színek keverésével állítható elő. A két alapszín keverésének aránya határozza meg, hogy a színskálán pontosan hol helyezkedik el a szín adott árnyalata. A jajrózsaszínt (vagy sima rózsaszínt) gyakran helytelenül keverik a bíbor, illetve a fukszia árnyalataival. Holott a HSV-kódja több százalékponttal eltér az előbb említett árnyalatoktól (HSV 315°, 94%, 99%). Első alkalmazása Leonor Finihez köthető, aki Elsa Schiaparelli szürrealista divattervező számára hozta létre 1937-ben. Azóta a leggyakoribb felhasználása az egykori Sony Vaio netbookok fedőlapjának színezésében figyelhető meg. A Sony ugyanis a 2000-es évek elején szerződést kötött Schiaparelli örököseivel a szín felhasználásáról. A Vaio 2014-es kifutásáig több millió eladott laptop jelzi a színhasználat és a japán cég bátor designszemléletének sikerességét. A Győri ETO FC 2003–2004-es szezonja A Győri ETO FC 2003–2004-es szezonja szócikk a Győri ETO FC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely sorozatban a 44., összességében pedig a 60. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 99. évfordulója. Mérkőzések Intertotó-kupa Idegenben lőtt több góllal a Győri ETO FC jutott tovább. 2–2-es összesítéssel, idegenben lőtt góllal a Racing Santander jutott tovább. Arany Ászok Liga 2003–04 Végeredmény (Alsóház) Bennmaradt a REAC ellen A pályán elért eredmény alapján bennmaradt a Nyíregyháza Spartacus ellen, jogvétel miatt azonban a másodosztályba került. Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Győri ETO FC 2003/04-es bajnokságban elért eredményei. Angyali üdvözlet templom (Magyarcserged) A magyarcsergedi Angyali üdvözlet templom műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-m-B-00199 sorszámon szerepel. Zenon Jankowski Zenon Jankowski (Poznań, 1937. november 22. –) lengyel űrhajós. Élete Középiskoláját Poznańban végezte. A repülőtiszti főiskolán1960-ban Dęblinben diplomázott. Pilóta-oktatóként szolgált a légierőnél. A vezérkari Akadémiát 1969-ben fejezte be. Különböző repülő parancsnoki beosztásokat látott el. 1976. november 27-től kapott űrhajóskiképzést. Az űrrepülés ideje alatt az űrhajós központban szolgált. 1978. július 5-én köszönt el az űrhajósok családjától. Visszatért a katonai szolgálatba, ezredesi rangban ment nyugdíjba. Űrrepülései 1978-ban a 2. Interkozmosz-program keretében a Szojuz–30, kutató pilótájának Mirosław Hermaszewskinek a tartalék tagja. Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. Natkrižovljan Natkrižovljan falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Cesticához tartozik. Fekvése Varasdtól 18 km-re északnyugatra, Cesticától 2 km-re délre a Zagorje hegyei között fekszik. Története A falu temploma 1775-ben épült, plébániáját 1789-ben alapították. 1857-ben 233, 1910-ben 316 lakosa volt. 1900-ig Križivljan Brijeg volt a neve. 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 313 lakosa volt. Nevezetességei Szent Borbála tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1775-ben épült. Legbecsesebb műtárgya az egyetlen fából kifaragott Pieta, mely Michelangelo ismert műve alapján készült. A 325 méter magasan épített templomtól pompás kilátás nyílik a környező hegyekre és a Dráva völgyére. A plébánia épülete is a horvát kulturális örökség része. San Marinó-i labdarúgó-bajnokság (első osztály) A San Marinó-i labdarúgó-bajnokság első osztálya a San Marinó-i labdarúgás legmagasabb, 1996 óta egyetlen osztálya. A bajnokságot 1985 óta rendezik meg. A bajnokság rendszere A San Marinó-i labdarúgó-bajnokság rendszere az egyik legegyedibb a világon. 1985-ben minden csapat ugyanazon osztályban versenyzett, az 1–9. helyen végzett csapatok a Serie A1-ben, a 10. –17. helyezett csapatok a másodosztályban, a Serie A2-ben folytatták. Egészen 1996-ig két osztályban folytak a küzdelmek annak ellenére, hogy a vigaszágas bajnoki rájátszásban a Serie A2 legjobb csapatai is részt vehettek. A bajnokság alapszakaszának megfelelően a másodvonal legjobb csapatai feljutottak az első osztályba, az élvonal leggyengébben teljesítő csapatai pedig kiestek a másodosztályba. 1996 óta minden csapat ugyanazon osztályban versenyez a bajnoki címért. Két fő részből áll: egy alapszakaszból és bajnoki címért folyó, vigaszágas rájátszásból. Az alapszakaszban a részt vevő 15 csapatot két divízióba, úgynevezett gironi-ba sorolják. Ugyanazon a divízión belül a csapatok oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőznek meg egymással: egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig vendégként; illetve egy mérkőzést játszanak a másik divízió minden csapatával: a sorsolásnak megfelelően pályaválasztóként vagy vendégként. Az alapszakasz végső sorrendjét az alábbi szempontok szerint határozzák meg: a bajnokságban szerzett pontok összege; az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések pontkülönbsége; az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma; a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma; A bajnoki rájátszást – szintén egyedülálló módon – vigaszágas rendszerben bonyolítják le, melynek győztese a San Marinó-i bajnok. A 2010–11-es bajnoki év csapatai A bajnokságban 15 csapat vesz részt, akiket egy 8 és egy 7 fős divízióba, úgynevezett gironi-ba osztottak. A-divízió Juvenes/Dogana (Dogana, Serravalle ) FC Fiorentino ( Fiorentino ) SC Faetano ( Faetano ) SP Cailungo (Cailungo, Borgo Maggiore ) La Fiorita ( Montegiardino ) Cosmos ( Serravalle ) Pennarossa ( Chiesanuova ) B-divízió Libertas ( Borgo Maggiore ) FC Domagnano ( Domagnano ) Tre Fiori ( Fiorentino ) Tre Penne ( Serravalle ) Folgore/Falciano ( Serravalle ) SS Murata (Murata, San Marino ) San Giovanni ( Borgo Maggiore ) Virtus ( Acquaviva ) Helyszínek Mivel egyetlen klubnak sincs saját labdarúgó-stadionja (a pályák a San Marinó-i Olimpiai Bizottság tulajdonában vannak), a mérkőzéseket sorsolás szerint az alábbi stadionokban játsszák, a pályaválasztói jog is csak formális szerepet tölt be. Stadio Olimpico ( Serravalle ) Campo Fonte dell'Ovo ( San Marino ) Campo Sportivo di Fiorentino ( Fiorentino ) Campo Sportivo di Domagnano ( Domagnano ) Stadio di Serravalle „B” ( Serravalle ) Campo Sportivo di Dogana (Dogana) Bajnoki dobogósok Bajnokok 2012-től 2011–12 – Tre Penne 2012–13 – Tre Penne 2013–14 – La Fiorita 2014–15 – Folgore/Falciano 2015–16 – 2016–17 – 2017–18 – La Fiorita Dicsőségtábla A 2014–15-ös bajnoki év utáni állapot szerint. Jelentős külföldi játékosok A félkövérrel jelölt játékosok szerepeltek hazájuk felnőtt válogatott keretében labdarúgó-világbajnokságon. A bajnokság helyezése az UEFA-rangsorban A bajnokság helyezése 2011-ben az UEFA rangsorában. (Dőlt betűvel az előző bajnoki év helyezése, zárójelben az UEFA-együttható). 49. (49.) IFA Premiership (2,249) 50. (48.) Vodafonedeildin (1,416) 51. (50.) BGL Ligue (1,374) 52. (51.) Primera Divisió (1,000) 53. (53.) Campionato Sammarinese di Calcio (0,916) Források és jegyzetek 2007-ig SP Domagnano néven szerepelt. Juvenes néven. UEFA Country Ranking (angol nyelven). Bert Kassies. (Hozzáférés: 2011. április 16.) The Solid Gold Collection A The Solid Gold Collection a Yes 2005-ös válogatáslemeze. Számok listája Első lemez New State Of Mind Open Your Eyes Universal Garden Perpetual Change (Élő) Your Move/I've Seen All Good People (Élő) And You and I (Élő) Owner Of A Lonely Heart (Élő) Homeworld (The Ladder) It Will Be a Good Day (The River) Lightning Strikes Második lemez The Gates Of Delirium (Élő) Magnification Don’t Go In The Presence Of Awaken (Élő) Roundabout (Élő) Közreműködő zenészek Jon Anderson - ének Chris Squire - basszusgitár , ének Alan White - dob Steve Howe - gitár Billy Sherwood - billentyűs hangszerek , gitár Igor Horosev - billentyűs hangszerek Kefferhausen Kefferhausen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: És eljő a halál… Az És eljő a halál… (Death Comes as the End) Agatha Christie egyik krimiregénye, amelyet első ízben az Amerikai Egyesült Államokban adtak ki 1944. októberében. Az Egyesült Királyságban először 1945-ben jelent meg, Magyarországon 1993-ban Kocsis Anikó, 2007-ben Sipos Katalin fordításában adták ki. Ez az egyetlen olyan Christie-regény, amelynek cselekménye nem a 20. században játszódik. A könyv létrejöttében jelentős szerepet játszott Stephen Glanville egyiptológus, aki egyrészt rábeszélte az írónőt, hogy helyezze következő krimijének helyszínét a négyezer évvel korábbi Nílus-völgybe, másrészt a részleteket illetően szakmai tanácsokkal látta el. Glanville arra is rábeszélte, hogy változtasson a könyv befejezésén; ez volt az egyetlen olyan eset, amikor Agatha engedett az ilyen irányú kísérleteknek. Szereplői Esza – Imhotep anyja Henet – Imhotep első feleségének rokona Hori – Imhotep jobbkeze Imhotep – Ka-pap Ipi – Imhotep fia, a második házasságából Kait – Szobek felesége Kameni – írnok Hai – Reniszenb volt férje, Teti apja Merszu – orvos Montu – Hathor szentélyének isteni atyja Nofret – Imhotep ágyasa Reniszenb – Imhotep lánya Szatipi – Jahmosze felesége Szobek – Kait férje Teti – Reniszenb és Hai gyermeke Jahmosze – Imhotep fia Cselekménye A történet az ókori Egyiptomban játszódik i. e. 2000-ben. Ka papja, Imhotep gyönyörű ágyasával, Nofrettel tér haza. Az új asszony békétlenséget szít a családban, Imhotepet ellenük fordítja. Imhotep távollétében a hozzátartozók nem titkolják ellenszenvüket, sőt megfélemlítik a lányt, aki ezt még több ármánykodással bosszulja meg. Mikor Nofretet holtan találják, egy magas szikla aljában, halálát balesetnek könyvelik el. Csak Reniszenb, Imhotep lánya és Hori, az intéző nem nyugszanak bele a helyzetbe. A családban a gyűlölet lesz úrrá, és nem nyugszik a gyilkos sem: Szatipi is leesik ugyanarról a szikláról, megmérgezik Imhotep két idősebb fiát, Szobeket és Jahmoszét, Szobek meg is hal. Kameni, a Nofrettel együtt érkezett írnok szerelmes lesz Reniszenbbe, és feleségül kéri. A nő ingadozik közte és Hori között, akit gyermekkora óta ismert. Arra is rájön, hogy Kameni és Nofret szorosabb kapcsolatban álltak, mint gondolta. Amikor Reniszenb, Hori és Esza, Imhotep anyja megpróbálják kinyomozni a gyilkost, a legfiatalabb fiút, Ipit valaki vízbe fojtja, Eszát pedig egy mérgezett kenőccsel ölik meg. Henetet - a család szegénysorsú, kellemetlen természetű rokonát - vászonba tekerve találják meg. Reniszenb sétára indul ugyanazon az úton, ahol Nofretet megölték. Lépteket hall a háta mögött, és megfordulva bátyját, Jahmószét látja, aki őt is meg akarja ölni. Hori azonban nyíllal lelövi Jahmószét és megakadályozza az újabb gyilkosságot. Reniszenb végül Horit választja Kameni helyett. Kékcápafélék A kékcápafélék (Carcharhinidae) családja a porcos halak (Chondrichthyes) osztálya, Elasmobranchii alosztálya, Selachimorpha öregrendje Carcharhiniformes rendjébe tartozik. 12 nem és 50 faj tartozik a családhoz A rendre általánosan jellemző, hogy mindig 5 pár oldalsó elhelyezkedésű kopoltyúrésük van, amely szabadon nyílik. Mellúszóik a kopoltyúrések sora után következnek. Hátúszójukban nincs tüske. Farokalatti (anális) úszójuk megtalálható. Szemüket harmadik szemhéj, átlátszó pislogóhártya is védi a sérülésektől. Rendszerezés A családhoz az alábbi nemek és fajok tartoznak: szirticápák (Carcharhinus) Blainville, 1816 – 34-35 faj Galeocerdo Müller & Henle, 1837 – 1 élő és 11 fosszilis faj Glyphis ( Agassiz , 1843) – 2 faj gangeszi cápa (Glyphis gangeticus) Glyphis glyphis Borneói cápa (Glyphis fowlerae) Isogomphodon ( Gill , 1862) – 1 faj Isogomphodon oxyrhynchus Lamiopsis ( Gill , 1862) – 1 faj Lamiopsis temminckii Loxodon ( Müller & Henle, 1838) – 1 faj Loxodon macrorhinus Nasolamia (Compagno & Garrick, 1983) – 1 faj Nasolamia velox Negaprion Whitley, 1940 – 2 élő faj és 1 fosszilis faj Prionace ( Cantor , 1849) – 1 faj kékcápa (Prionace glauca) Rhizoprionodon (Whitley, 1929) – 7 faj Rhizoprionodon acutus Rhizoprionodon lalandii Rhizoprionodon longurio Rhizoprionodon oligolinx Rhizoprionodon porosus Rhizoprionodon taylori atlanti hegyesorrú cápa (Rhizoprionodon terraenovae) Scoliodon ( Müller & Henle, 1837) – 1 faj Scoliodon laticaudus Triaenodon ( Müller & Henle, 1837) – 1 faj fehéruszonyú szirtcápa (Triaenodon obesus) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Věž Věž település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Věž Boňkov, Krásná Hora, Herálec, Kejžlice és Čejov településekkel határos. Lakosainak száma 832 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Aller (Spanyolország) Aller egy község Spanyolországban, Asztúria autonóm közösségben. Lakosainak száma 11 027 fő (2017). Földrajza Aller Lena, Asturias, Mieres, Asturias, Laviana, Sobrescobio, Caso, Puebla de Lillo, Valdelugueros, Cármenes és Villamanín községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jakab Csaba (labdarúgó) Jakab Csaba (Szombathely, 1972. szeptember 3. –) korábbi magyar labdarúgó, jelenleg a Szombathelyi Haladás kapusedzője. Tagja volt a magyar ifjúsági és olimpiai válogatottnak[forrás?]. Labdarúgó-pályafutásának befejezését követően edző illetve kapusedző lett. Pályafutása labdarúgóként 9 éves korában került a Haladás VSE utánpótláscsapataihoz, ahol végigjárta a ranglétrát. Kapusként szerepelt, nevelőedzője volt az olimpiai bajnok Szarka Zoltán. Magyarországon korosztálya legjobbjai közé tartozott, így 56 alkalommal ölthette magára a különböző utánpótlásválogatottak mezét, és három alkalommal az olimpiai csapatban is védett. Az NB I-ben 10 mérkőzésen szerepelt. Felnőtt pályafutása során igazolt játékosa volt a Haladás VSE-nek (1988-90 és 1991-94, NB I ill. NB II), a Sabaria-Tipo-nak (1990-91, NB II), a Győri Rába ETO-nak (1994-96, NB I), a Matáv-Sopronnak (1996-99, NB I/B). Magyarországi karrierjét ausztriai is követte, hiszen szereplt az SV Kukmirnban (1999-2002, 2003-2006, Landesliga), az SV Güssingben (2002-03, Landesliga), az SV Mischendorfban (2006-07, Zweite Liga) és az USV Festenburgban (2007-2010, Gebietsliga). Pályafutása edzőként 2001-ben UEFA B-licences tanfolyamot végzett el sikeresen, ám már 2000-től a szombathelyi Lurkó UFC edzője volt, egészen 2007-ig. Ekkor Zalaegerszegre került, ahol egy évet az NB I-es csapat kapusedzőjeként dolgozott, majd a 2008-09-es szezonban a ZTE FC utánpótlásában. Egy évig (2009-10) az NB I-es Lombard FC Pápa utánpótlásában tevékenykedett. 2008-tól két éven át az U19-es női, az U18-as férfi és az U15-ös fiúválogatott trénereként alkalmazta a Magyar Labdarúgó Szövetség. 2013-ban kapusedzői licence-et is szerzett. Labdarúgó-pályafutásához hasonlóan edzőként is működött Ausztriában, ahol az SV Stegersbach, az SV Neuberg, az SV Oberdof, az SV Pilgersdorf, az SV Jennersdorf és az USV Birkfeld kapusedzőjeként dolgott. Jelenleg 2010 októbere óta a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapatának kapusedzője. 2016 májusáig 166 alkalommal ült az NB I-es kispadon. Tanítványai Legnevesebb tanítványai a korábbi magyar válogatott Vlaszák Géza és Rózsa Dániel, a magyar válogatott szereplési rekordere Király Gábor, valamint az NB I-ben is bemutatkozott Pogacsics Krisztián, Mursits Roland és Gőcze Gergő. Věžná (Žďár nad Sázavou járás) Věžná település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Věžná Nedvědice, Rožná, Sejřek, Věchnov, Milasín, Bukov, Býšovec és Střítež településekkel határos. Lakosainak száma 226 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gare de Poix-de-Picardie Gare de Poix-de-Picardie vasútállomás Franciaországban, Poix-de-Picardie településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Amiens–Rouen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Namps - Quevauvillers Gare de Fouilloy Isola del Giglio Isola del Giglio település Olaszországban, Toszkána régióban, Grosseto megyében. Lakosainak száma 1436 fő (2017. január 1.). Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 56-os főút (Magyarország) Az 56-os számú főút Szekszárdtól Udvarig ér, Mohácsot elkerülve. Fekvése A 6-os főúttal közös nyomvonalon Budapestet köti össze a horvátországi Baranya-háromszöggel, illetve Eszékkel. Ez a 73-as európai út. Nagyjából párhozamosan halad a Dunával. Települései Szekszárd, Várdomb, Bátaszék, Furkótelep, Dunaszekcső, Bár, Mohács (elkerülve), Udvar. Érdekességek 56 km hosszú, a száma azonban természetesen nem innen származik. Jakab György (szobrász) Farkaslaki Jakab György (Farkaslaka, 1950. szeptember 24. –) magyar fa- és csontszobrász. Életpályája 1990-ben költözött a családjával Magyarországra. Magyarországon kezdetben Miskolcon élt. Jelenleg Pomázon lakik. Kiállításai Volt már kiállítása Csíkszeredában, Bukarestben, Budapesten: Újpalota, Magyarok Háza, Budai Vár - Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Damaszkuszban az Al-Madában, Golsban, Miskolcon többször, Münchenben, Pomázon többször, Budakeszin a Művelődési Központban, Vácott a Művelődési Központban, Szerencsen a Rákóczi-várban többször és Stockholmban, Kézdivásárhelyen, Csíksomlyón, New Yorkban, Washingtonban, Bécsben, Miskolcon, Chicagóban, Budakalászon, Farkaslakán.[forrás?] Művei Köztéri alkotásai: Aradi Vértanúk emlékmű, Miskolc Móra Ferenc-portré, Mályi (relief) több kopjafa és faragott kapu Miskolcon és környékén Fénykapu (Atilla és Buda), Dobogókő Lobogótartó 11 királyportréval (8 m magas, tölgyfa körrelief), Dobogókő 1848-as emlékmű Pomázon a Városháza előtt Wass Albert-szobor (2,40 m, tölgyfa), Törökbálint, Művelődési Központ Árpád-szobor (2,40 m tölgyfa, közös), Pomáz, Magyar Vár Alapítvány Országzászlótartó oszlop, Pomáz, Klisza dombon a Honalapítási Emlékműnél (Emese álma, 17 m magas, tölgyfa körrelief). Megmaradásunkért emlékmű (3,5 m-es tölgyfa-kő) Balatonlelle központi parkjában Munkáinak egy része megtekinthető honlapján. Verseskötet: Farkaslaki Jakab György: "Havasok üzenete" Díjai A Külhoni és Magyarországi Emlékbizottság 1956-os díszérme 2006, Budakörnyéki Székelykör Csaba királyfi emlékérme 2008, Pest Megye Művészetéért díj, 2010 Romániai Magyar Népművészeti Szövetség Életműdíja 2011 A Világ Magyarságáért Művészeti Díj 2012 Egyiptomi muszlim uralkodók listája Az addig Bizánci Birodalomhoz tartozó Egyiptom 641-re, az Amr ibn al-Ász vezette arab hódítás során került muszlim fennhatóság alá. Az első időkben a „helyesen vezetett”, majd omajjád kalifák helytartói irányították al-Fusztát központtal a tartományt. Az Omajjádokat 750-ben megbuktatták az Abbászidák, akik egy idő urán már nem tudták elég sikeresen egyben tartani a kalifátust, így arról többek között Egyiptom is elveszett számukra a 9. század közepén (Túlúnidák), majd véglegesen a 10. században (Ihsídidák) – igaz, ekkor névleges fennhatóságukat még meg tudták őrizni. 969-ben Egyiptom az imám és kalifa címmel uralkodó iszmáilita síita Fátimidák kezére került. Ők alapították meg Egyiptom új központját, az azóta fővárosként szolgáló Kairót (al-Káhira). 1171-ben a szunnita Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin letette az utolsó, megrendült hatalmú fátimida kalifát, és szultánként elfoglalta a trónt. Az általa alapított ajjúbida dinasztia az 1250-es években megbukott, és egy nem dinasztikus alapon szerveződő szultánság jött létre a mamlúkok vezetésével, akik a szír térséget is tartósan ellenőrzésük alatt tartották. A Mamlúk Birodalom központjául szolgáló Egyiptom az 1517-es oszmán hódításig független, majd a birodalmon belül autonóm – a 19. századra kvázi-független, részben britek ellenőrizte – státuszt élvezett, Muhammad Alitól származó pasái 1805–1914 között khedive címmel uralkodtak. Az első világháborúban Egyiptom ténylegesen is függetlenedett Isztambultól, és 1914–1922 között ismét szultáni, majd pedig 1922-től a monarchia 1953. június 18-án történő megbuktatásáig királyi című uralkodók irányították. Története során mindvégig a Masrik (a hagyományos muszlim Kelet) legjelentősebb hatalmi és gazdasági erejű területei közé tartozott. Független emírdinasztiák Az alábbi dinasztiák névlegesen az Abbászida Kalifátus függésében uralták Egyiptomot, a gyakorlatban azonban független államokat építettek ki. Túlúnida Emirátus (868–905) A dinasztia függetlenedésére a szamarrai anarchia néven ismert, a kalifátus időleges széteséséhez vezető káosz adott módot. Az ideiglenesen megerősödő Abbászidák helyreállították közvetlen uralmukat Egyiptomban. Ihsídida Emirátus (935–969) Az Abbászidák hatalmának teljes összeomlásával párhuzamosan szerzett hatalmat a dinasztiaalapító. A fátimida hódítással Egyiptom kikerült a névleg Abbászida Birodalomhoz tartozó szunnita államok köréből. Fátimida Kalifátus (969–1171) Az iszmáilita síita Fátimidák magukat tekintették az iszlám világ legitim urainak, imámoknak, az Abbászidákat pedig illegitim bitorlóknak tartották. 909-től uralkodtak Észak-Afrika nagy része felett, Egyiptomot csak negyedik próbálkozásukra tudták elfoglalni 969-ben. A dinasztikus problémák miatt megrendült legitimitású, a rivalizáló vezírek mellett tényleges hatalmat jó ideje nem gyakorló, keresztes támadásoknak kitett Fátimidák az 1160-as években az észak-szíriai és felső-mezopotámiai területeket uraló, szunnita Zangidák befolyása alá kerültek. Az utolsó két vezír ez utóbbiak hadvezére volt: a második, Szaladin 1171-re végleg felszámolta a fátimida uralmat. Ajjúbida Szultanátus (1171–1254) Szaladin 1174-ig a zangida Núr ad-Dín Mahmúd megbízottjaként tevékenykedett, annak halálakor viszont önállósodott és rövid úton részben meghódította, részben befolyása alá vonta a zangida területeket, önálló szultánságot kialakítva Egyiptomban, a szíriai és felső-mezopotámiai térségben pedig alárendelt fejedelemségeket hozott létre rokonai számára. A szunnita dinasztia legitimitását az abbászida kalifától kapott kinevezés biztosította. Az Ajjúbidák bukásához dinasztikus küzdelmek, a saját mamlúkseregük túlzott megerősödése, illetve a keresztesek és a mongolok támadása vezetett. A hatalom a rabszolgából katonákká képzett mamlúkok kezébe került. Oszmán időszak A oszmán törökök 1517-ben meghódították a Mamlúk Birodalmat. Innentől kezdve a Nílus völgye a török szultán befolyása alá tartozott, helytartóit Isztambulból nevezték ki. A birodalom válságával párhuzamosan a tényleges oszmán befolyás a 17. század végére elenyészett a térségben. Ha továbbra is voltak kinevezett helytartók, a tartomány vezetése a gyakorlatban a mamlúk eredetű, rivalizáló előkelőségek kezébe került. 1798–1801 között Napoléon Bonaparte tábornok csapatai szállták meg Egyiptomot, megrendítve a mamlúk elit hatalmát. Az Oszmán Birodalom megpróbálta helyreállítani uralmát Egyiptomban, de a tartomány megtartásához nem volt elég ereje, így 1805-től a hatalom az új, albán származású helytartócsalád kezébe került. Muhammad Ali Pasa végleg kiirtotta a korábbi mamlúk vezetést, és az oszmánokkal eleinte együttműködve, majd ellenük harcolva örökletessé tette a kormányzóságát. Egyiptom 1882-ben brit megszállás alá került, de a Muhammad Ali-dinasztia megőrizte a trónját, és Egyiptom jogi értelemben 1914 decemberéig az Oszmán Birodalom tartományát képezte, amikor az Egyesült Királyság egyoldalúan kinyilvánította Egyiptom elszakadását a szultánságtól, és mint „önálló államot”, saját protektorátusává tette. Hullámosmellű mézevő A hullámosmellű mézevő (Ramsayornis fasciatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Ausztrália területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- száraz erdők, esőerdők, mangroveerdők, szavannák, száraz és nedves cserjések. 7353 Kazuya A 7353 Kazuya (ideiglenes jelöléssel 1995 AC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Masanori Hirasawa és Shohei Suzuki fedezte fel 1995. január 6-án. 10-es busz (Sopron) A soproni 10-es jelzésű autóbusz Jereván lakótelep és Kertváros felső végállomások között közlekedik. Sopronbánfalva és Brennbergbánya autóbusz-közlekedése Korábban Sopronbánfalvára már az 1970-es években is két irányból érkeztek az autóbuszok: A Kossuth Lajos utca-Bánfalvi út, illetve a Várkerület-Vasútállomás-Ady Endre út útvonalakon. A 3-as busz eleinte csak a jelenlegi Kertváros, könyvtár elnevezésű megállóhelyig közlekedett, valamint a 10-es busz is csak a Hajnal térig. Ekkor még az 5-ös busz is a 3-as vonalán közlekedett, de csak a Fésűsfonalgyárig (ma: Bánfalvi út, Besenyő utca). Majd később, az 1990-es évektől jár a 3-as busz Brennbergbányáig, és ekkor jöttek létre a 3A, 3M, 10A, 10B, 10C, 10IB, 10M, 10MB és 10Y jelzésű buszok is. A 3A jelzésű busz az Autóbusz-állomástól Brennbergbányáig közlekedett, az Ágfalvi úti lakótelep érintésével. A 3M jelzésű busz az Autóbusz-állomás és Brennbergi út, ifjúsági tábor között közlekedett, úgynevezett iskolabuszként. A 10A jelzésű busz a korábbi 10-es járatot szolgálta (azaz a Hajnal térig járt), azzal a különbséggel, hogy az összes 10-es busz akkor már a Jereván lakótelepről indult. A 10B jelzésű busz a Jereván lakótelep és az Ibolya út megállóhelyek között a 10-es vonalán járt, majd innentől a Bánfalvi úton (a 3-as vonalán) közlekedett Kertváros felsőig. A 10C jelzésű busz a vasútállomás és a Hajnal tér között közlekedett az esti órákban. A 10IB jelzésű busz tulajdonképpen a 3M busz ellenkező irányú járata volt, azzal a különbséggel, hogy a Bánfalvi út, Besenyő utca megállóhely után a 10B vonalán, a Jereván lakótelepig közlekedett. A 10M jelzésű busz Brennbergbányáról indult, és a Jereván lakótelepig közlekedett a 10-es vonalán, míg a 10MB jelzésű busz a 10B vonalán érte el az Autóbusz-állomást. Majd 2012. május 1-jétől leegyszerűsítették a Kertváros közlekedését, miszerint Sopronbánfalva utasait csak a 3-as, a 3Y, a 10-es és a 10Y jelzésű buszok szállítják. Ezzel tehát megszűntek a 3A, 3M, 10A, 10B, 10C, 10IB, 10M, és 10MB járatok. 2015. december 12-ig a 3Y jelzésű autóbusz a jelenlegi Ógabona tér helyett, mindkét irányban a Várkerületen át közlekedett, és az ottani megállóhelyeken állt meg. Az útvonal módosítására az új várkerületi összehangolt menetrend kialakítása miatt volt szükség, amelybe ez a járat nem illeszthető be. Jelenleg A 10-es autóbusz a IV. László király úton, majd a Várkerületen át, a vasútállomás érintésével, és Bánfalván Kertváros felső felé az Ady Endre úton, Jereván lakótelep felé pedig a Bánfalvi úton közlekedik. Brennbergbányát a 3 és 3Y jelzésű buszok szolgálják ki. A 3-as busz a belvárost elkerülve, a Kossuth Lajos utcán és a Bánfalvi úton át éri el a kertvárost, míg betétjárata, a 3Y jelzésű busz a Jereván lakótelepről indulva, az Ógabona téren át, a vasútállomás érintésével, majd utána az Ady Endre úton közlekedik, és a Brennbergi út 20. elnevezésű megállóhelynél találkozik a 3-assal. Lényegében ez a járat a 10M jelzésű buszt váltotta fel, viszont ez mindkét irányban közlekedik. Akik a belvárosból utaznak Sopronbánfalvára, azok a 10-es és a 10Y jelzésű buszokat tudják igénybe venni. Ezek a járatok a Jereván lakótelepről indulnak, és a Várkerületen át, a vasútállomás érintésével, majd a 10-es busz az Ady Endre úton közlekedik Kertváros felsőig, a 10Y busz pedig az Ibolya út után a Bánfalvi úton közlekedik, de ez csak a Hajnal térig. Ellenkező irányban pedig ellentétesen közlekednek, azaz a 10-es busz közlekedik a Bánfalvi úton, míg a 10Y busz az Ady Endre úton. A 3-as és 3Y buszok útvonala nem változik, mindkét irányban azonos útvonalon közlekednek! Közlekedés A vonalon Ikarus 260, Ikarus 280, Ikarus 415, Credo BC 11, Credo BN 12, Credo BN 18 és Rába Premier 091 típusú járművek közlekednek. Az autóbusz munkanapokon délután 30, máskor 60 percenként közlekedik. Külső hivatkozások A járat menetrendje Kertváros felső felé A járat menetrendje a Jereván lakótelep felé Sopron helyi tömegközlekedési vonalhálózata Interaktív menetrend Soproni online utastájékoztató rendszer és dinamikus járműkövetés A soproni autóbuszjáratok letölthető menetrendje Sopron hivatalos honlapja Forrás Az ÉNYKK Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ honlapja Béard-Géovreissiat Béard-Géovreissiat település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 1026 fő (2015). Béard-Géovreissiat Brion, Izernore, Montréal-la-Cluse és Nurieux-Volognat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Olofsson Gusztáv Olofsson Gusztáv, Olofson (Budapest, 1873 – Budapest, Józsefváros, 1936. július 30.) festő. Olofsson Placid édesapja. Életútja Olofson Gusztáv és Hochhalt Terézia fia. Iskoláit atyjának, a magyar államvasutak állomásfőnökének áthelyezései szerint Kőrösön, Csurgón és Kaposvárott végezte. A csurgói főgimnázium Luther Márton kepét, a kaposvárinak tanácskozó terme pedig Than Mór Mátyás királyának másolatát őrzi tőle. Művészi hajlama vitte Olofsson Gusztávot a rajztanári pályára is. 1897-ben a magyar királyi Rajztanárképző Intézetben megszerezte a rajztanári oklevelet Balló Ede, Székely Bertalan és Lotz Károly mellett dolgozott, akiknek ajánlatára minden évben ösztöndíjban és kitüntetésben részesült. 1897-ben Velencébe került államköltségen tanulmányútra. Tanárainak elismerését bizonyítják pl. Székely Bertalannak sorai melyekben egyik legtehetségesebb tanítványának nevezi a figurális rajz és olajportrét festés terén s éles színmeglátásai miatt 1898-ban királyi magyar József Műegyetemen I. oszt. tanársegéddé választották Olofsson Rauscher Lajos és Schauschek Árpád mellé. Tíz évig működött itt. Közben legtöbb idejét külföldön Ausztriában, Németországban, Dániában, Norvégiában és Svédországban töltötte. Svéd származása és a svéd nyelv bírása ösztönözte az északi művészetek helyszínen való beható tanulmányozására. Münchenben és Drezdában festőiskolákban eltöltött hosszabb idő mind gazdagították művészi tudását és bő anyagot nyújtottak a munkásságra s alkalmat tanárai dicséretére. Időnkinti kiállításai is meghozták számára az elismerést. Kiállított Párizsban, Bécsben, Budapesten 1906-ban volt kiállítása a Műcsarnokban, mely alkalmával tájképeit és egyházi témájú festményeit mutatta be a közönségnek. 1902-ben a Nemzeti Szalonban mutatta be képeit. Egyesületek, művészcsoportok kiállításain is szerepelt Bécsben és Illokon az Odescalchi hercegi családnak festett arcképeket. Harmadik fegyvergyakorlatán a trencséni kaszárnya 26 x 4 méteres falára megalkotta nagy kompozícióját, a trencséni vár támadását és védelmét. E munkája végzetesen pecsételte meg életét. A nagy fal megfestése közben napszúrást kapott, mely három hónapra megnémította és megvakította. Ettől kezdve baloldali gyógyíthatatlan szemtérkiesése miatt orvosai eltiltották legkedvesebb foglalkozásától, a festészettől. Egy ideig még megtartotta műegyetemi tanársegédi tisztjét, de csak az elmélettel és a pedagógiával foglalkozhatott. Majd zavartalanabb gyógykezeltetése miatt a középiskolához való helyezését kérte. Leghosszabb ideig a budapesti VIII. kerületi Zrínyi Miklós gimnáziumban és a budapesti VII. kerületi Madách Imre gimnáziumban tanítva leginkább csak a rajztanítás elméletével és művészettörténelemmel foglalkozott. E korból való néhány cikke erre vonatkozólag a Rajzoktatás c. szaklapban 1909/1. sz és 1912/4. sz. De foglalkozott ezekkel a kérdésekkel egészen élete végéig. Még 1933-ban is a Rajzoktatásban. Olofsson Gusztáv hivatása azonban nem a toll volt. Mindig visszavágyott súlyos szembajával is a festészethez. Megalkudni nem tudó lelke a festészetben talált csak vigaszt. Ekkor foglalkozott nagyobb szabasú kompozíciójaval, A kommunizmus borzalmaiból a kereszt tövébe, mely csak terv maradt, de ez törte meg a jeget. Mint sokszor mondotta, gyermekei kedvéért és lelki szükségletből huszonkét évi kényszerű szünetelés után újra kezébe vette az ecsetet, nem törődve azzal, hogy szeme napról napra rosszabb lett. Utolsó 6-7 évéből több mint 50 olajportré hirdeti nevét gimnáziumaiban, ahol az elhunyt tanárok arcképeit festette meg barátai és ismerősei körében, mert hiszen egyetlen képét sem készítette eladásra. 1927-ben alkotta meg életének egyik legnagyobb képét a budapesti bencés reálgimnázium templomának oltárképét, mely Szent Benedeket ábrázolja tanítványaival, Szent Maurusszal és Szent Placidusszal. Lelkiismeretességére jellemző, hogy csak e kompozíciójához 72 vázlatot és részlettanulmányt készített. 1931-ben a Madách Imre gimnáziumban 16 részből álló irredenta képsorozatot állított össze. Utolsó éveiben évenkint állította ki néhány művésztársával együtt arcképeit, kompozícióit, csendéleteit, életképeit, tájképeit. Harmincöt évi lelkiismeretes tanári szolgálat után 1933-ban ment nyugdíjba. Régi terveit akarta ezután megvalósítani, de műterem nélkül és gyengülő erővel megalkuvásra kényszerült. Csak két színgazdag Madonna festményét (1933 és 1934) és egy újabb Szent Benedek képét (1934) fejezhette be. Többi nagy tervei Madách Imre és művének apotheózisa, A kereszt útja, A felkorbácsolt habok, A festő álma, Férfihűség, Generációk csak kusza vonásaikban csillogtatják nagy tehetségét. Tízhónapos betegség után melyet a majdnem teljes megvakulás még súlyosbított, 1936. július 30-án hunyt el. Felesége Reichardt Jusztina volt. Nagyobb képei Szent Imre 1930 Czuczor Gergely 1928 Zrínyi Miklós 1926 XII. Károly svéd király 1928 Petőfi Sándor 1928 Serédi Jusztinián dr 1930 Madách Imre 1932 Caius Cornelius Cethegus Caius Cornelius Cethegus (Kr. e. 3. század – Kr. e. 2. század) római politikus, az előkelő patrícius Cornelia gens tagja. Kr. e. 200-ban, még mielőtt aedilis lett volna, proconsulként szolgált Hispania területén. Távollétében választották aedilisszé, amit Kr. e. 199-es hivatali évében látványos játékokkal honorált. Kr. e. 197-es consuli évében legyőzte az insubereket és a cenomanokat Cisalpinában, és triumphust tarthatott. Kr. e. 194-ben censor volt, és a következő év végén hajdani consultársa, Quintus Minucius Rufus és Publius Cornelius Scipio Africanus társaságában annak a hármas bizottságnak a tagja volt, amely a Massinissa numidiai király és Karthágó közt kirobbant vitát volt hivatott elrendezni. Forrás Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology . Szerk.: William Smith . Boston , C. Little & J. Brown, 1867 . Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D) ; II. kötet (E–N) ; III. kötet (O–Z) . Eva Mendes Eva Mendes (USA, Florida, Miami, 1974. március 5. –) kubai-amerikai színésznő. Színészi karrierje az 1990-es évek végén kezdődött, azóta több jelentős hollywoodi filmben is szerepelt (némelyikben még Mendez vezetéknévvel). Legismertebb alakításai a Halálosabb iramban és A randiguru című filmekben voltak. Életrajz Mendes Miamiban született, alsó középosztálybeli szülők lányaként. A szülei válását követően, az édesanyjával Los Angelesbe költöztek. Karrierje kezdetén nyilatkozta édesanyjáról: „nagyon sokat szenvedett hogy az életem rendben legyen”. Apja jelenleg autókereskedő, anyja pedig egy általános iskola igazgatója. Két nővére és egy bátyja van. A Hoover középiskolába járt, a kaliforniai Glendale-ben, majd a northridge-i Kaliforniai Állami Egyetemen folytatta tanulmányait, míg ott nem hagyta a színészi karrierért. Karrier Karrierje kezdetén reklámokban és videoklipekben szerepelt (ilyen volt Will Smith Miami és a Pet Shop Boys Se a vida é (That’s the Way Life Is) című videója 1996-ban, valamint az Aerosmith Hole in My Soul c. klipje 1997-ben), látható volt szappanoperákban mint vendégszereplő és egyéb kísérőfilmekben. Az áttörést első nagyobb szerepe jelentette, az Oscar-díjas Kiképzés című filmben. Ez az alakítása vezetett a Túl közeli rokon, a Volt egyszer egy Mexikó és A randiguru című filmekbeli szerepéhez. A Volt egyszer egy Mexikóban nyújtott alakításáért megkapta a Teen Choice Awards díjat, mellyel a tinédzserkorú tévénézők jutalmazták. A közelmúltban szerepelt a A szellemlovasban Nicolas Cage-dzsel, legutóbb pedig Az éjszaka uraiban játszott Joaquin Phoenix, Mark Wahlberg és Robert Duvall oldalán. Magánélete Mendes egy George Gargurevich perui filmkészítővel való hosszú távú kapcsolatban volt. 2011 óta Ryan Goslinggal van együtt. Két gyermekük van: Esmeralda Amada (2014. szeptember 12. - ) és Amada Lee (2016. április 29.). Törmelékkő A törmelékkő vagy breccsa (a német eredetű olasz breccia szóból) 2 mm-nél nagyobb, szögletes-sarkos törmelékdarabokból álló, a törmelékeknél jóval finomabb szemű anyaggal cementált kőzet. Anyagi összetétele Anyaga rendkívül változatos; gyakorlatilag bármi lehet. A kötőanyag (mátrix) lehet a törmelékekkel egyidős, de lehet későbbi is; anyaga lehet a törmelékekével azonos, de azoktól különbözhet is. Az utólag a törmelékek közé rakódott kötőanyag a leggyakrabban: karbonátos , kovás , agyagos vagy vasas (vas-oxi-hidroxidos). Genetikai típusai Fő fajtái a Földön: tektonikus breccsa ( dörzsbreccsa avagy milonit , a földtani törésvonalakban ); vulkáni breccsa (a vulkáni anyagszórás szögletes darabjaiból áll); üledékes breccsa (iszaplavinák, sárfolyások stb. terméke). Sajátos altípusa a csontdarabokból összeállt csontbreccsa . A légkör nélküli égitesteken (például a Holdon) gyakoriak a becsapódásos breccsák. Felhasználása Egyes változatai (főleg a mészkőbreccsák) jól vághatók, csiszolhatók, polírozhatók; ezeket előszeretettel használják díszítőkőnek. Hasonló kőzetek A breccsához hasonló, ugyancsak durvatörmelékes, cementált kőzet a konglomerátum; annak szemcséi azonban (amint ezt magyaros neve: kavicskő is mutatja) nem szögletesek, hanem kerekdedek, gömbölyítettek. Perdasdefogu Perdasdefogu település Olaszországban, Szardínia régióban, Ogliastra megyében. Lakosainak száma 1933 fő (2017. január 1.). Perdasdefogu Seui, Villaputzu, Escalaplano, Ulassai és Ballao községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Eva Rezešová Eva Varholíková Rezešová (Kassa, 1977–) szlovák milliomosnő, aki 2012-ben ittas állapotban, autójával a megengedett sebességet jelentősen túllépve négy halálos áldozatot követelő közlekedési balesetet okozott az M3-as autópályán. Bírósági ügye nagy port kavart a közvéleményben, valamint magyar és szlovák sajtóban egyaránt. Fiatalkora, családja 1977-ben született Kassán dúsgazdag és befolyásos szlovák család gyermekeként. Apja, Alexander Rezeš (1948–2002) közlekedési miniszter volt az 1994–98 közötti Mečiar-kormányban, valamint Szlovákia második leggazdagabb embereként tartották számon egy időben. Bátyja, Július Rezeš, kassai vállalkozó, korábban a kassai vasmű igazgatótanácsának elnöke volt. Gyerekkorában sok időt töltött nagyszüleinél apja szülőfalujában, Abarán. Érettségi után azonban a kassai éjszakai élet sztárja lett; számos divatbemutatón és bulvárműsorban szerepelt. Két lánya van, két különböző férfitól: idősebbik lánya Alexandra Varholíková (Jan Varholík jégkorong játékostól), kisebbik lánya Ella Fischer (Erik Fischertől). A balesetkor aktuális élettársa Lukas Tronsky volt. Kisebbik lánya elhelyezésén korábban is volt vita, aki a baleset idején ötéves volt, azonban a bírósági eljárás, valamint Rezešová börtönévei alatt Rezešová édesanyja gondoskodott róla. Bírósági ügye Előző balesete Rezešová tizenkét évvel a 2012-es baleset előtt, 2000 januárjában már karambolozott egyszer. Akkor ezüstszínű Mercedesével hátulról rohant bele egy Skodába. A kocsi 68 éves sofőrje nem szenvedett sérüléseket, mindössze az autó tört össze. Szlovák lapok értesülései szerint ekkor nem találtak a vérében alkoholt. Az ezt követő halálos balesetig nem volt szabálysértési büntetése. A 2012-es baleset körülményei A baleset előtt Rezešová összeveszett exbarátjával, Erik Fischerrel, ezért autóba szállt, míg a másik autó utasai éppen családi szüretről indultak haza. 2012. augusztus 21-én az M3-as autópályán a 46-os kilométerkőnél a megengedettnél jóval nagyobb, körülbelül 170 km/h sebességgel száguldott bele egy 4 utast szállító Fiat Puntoba az ő BMW X5-ével: a balesetben mind a négyen meghaltak. A baleset után közvetlenül megszondáztatták Eva Rezešovát: a szonda elszíneződése miatt vér- és vizeletvételre is előállították, valamint szakértőt hívtak ki az üggyel kapcsolatban. Az eljárásban a milliomosnő végig tagadta bűnösségét. Alkoholos befolyásoltságát azzal indokolta, hogy arcüreg gyulladása és köhögése miatt gyógyszert szedett, valamint a karambol utáni sokkos állapotban ráivott. A Fiat felborult és kigyulladt: 90%-a tönkrement. A négy utas két karácsondi házaspár volt: hárman a helyszínen elhunytak sérüléseikben; testük felismerhetetlenségig elszenesedett. A negyedik utas még ki tudott szállni az autóból, ő a kórházban hunyt el égési sérüléseiben. Temetésük napja a DNS-vizsgálatok miatt 2012. szeptember 28. lett. Rezešová a balesetben csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Igazságügyi eljárások 2013. november 22-én az elsőfokon eljáró Gödöllői Járásbíróság nem jogerősen 6 év fogházra ítélte több ember halálát okozó ittas vezetés miatt, ami a törvény szerint 5-től 10 évig terjedő börtönnel büntethető. A bíróság azzal az indokolta a döntést, hogy felmerülhet, hogy a Fiat Punto sofőrje is véthetett a balesetkor közlekedési hibát, de később kiderült, hogy nem így történt. Mindkét fél fellebbezett. A másodfokú bírósági eljárásig szabadlábra helyezte, és házi őrizetre engedte. Ezt az időt a dunaparti Prestige Towers egyik luxuslakásában töltötte. A lakók kellemetlennek vélték a milliomosnő ott-tartózkodását. A házi őrizet egyébként az egész luxus lakóparkra kiterjedt, így a hozzátartozó szaunaparkban, jachtkikötőben, illetve medencerészben is tartózkodhatott. Tóth András szerint az elsőfokon Rezešová enyhébb ítéletért felelőssé tett dr. Melegh Gábor műszaki szakértőt ki kellett volna zárni a perből, mert mielőtt a védelemnek segített volna, elutasította az áldozatok rokonainak felkérését, így az ügyészség szerint szakértői véleménye elfogult lehetett. „Meleghet már első fokon ki kellett volna zárni összeférhetetlenség miatt. Az ügyész részletesen taglalta, hogy a szakértő valótlan okra hivatkozva utasította el az áldozatok családjának felkérését, majd utána Rezešová ügyvédjének, Novák Péternek a megkeresésére beszállt az ügybe. Alappal kérdőjeleződik meg a pártatlansága, hiszen nem valós körülményekre hivatkozott az áldozatok családjának” – taglalta a másodfokú eljáráson az ügyész. 2014. május 5-ére tervezték a másodfokú eljárást, azonban az első tárgyalási napot a vádlott betegségére hivatkozva elhalasztották május 22-ére, mely tárgyaláson a szlovák konzul is megjelent. 2014. szeptember 9-én másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék 9 év börtönre ítélte Rezešovát, valamint 8 év eltiltást szabtak ki járművezetést érintően. A törvényszék nem törölte el az első fokon eljáró ítéletet, viszont dr. Melegh Gábort kizárták a perből. Ügyvédje, dr. Novák Péter azzal az indokkal védte a milliomosnőt, hogy Rezešová nem vezetés előtt ivott, hanem az ütközés utáni stressz miatt. A tárgyalás végén az utolsó szó jogán Rezešová magyarul kért bocsánatot: „Ez a baleset olyan mély nyomot hagyott a lelkemben, hogy ez az életem végéig fog kísérni. Tudom, hogy nagyon nehéz az én ügyemben elfogulatlanul ítélkezni, mert engemet már régen a közvélemény elítélt, amikor még nyomozott és szakban volt az egész ügy és még nem is volt a vádirat. Ezért kérem a tisztelt törvényszéket, hogy pártatlan és elfogulatlan ítéletet próbáljon hozni. [...] Rettenetesen sajnálom, hogy ez a tragikus baleset bekövetkezett. Mélyen együtt érzek a hozzátartozókkal, mert tudom hogy óriási tragédia történt nekik. Közel két éve vagyok előzetes letartóztatásban, ez a legnehezebb időszak az egész családomnak, a gyerekeim nem tudják feldolgozni, ami történik. Tudom, hogy már semmi nem lesz olyan, ez életem végéig kísérni fog. [...] Én is egy ember vagyok, anya vagyok, és nekem is van már csak anyukám, apukám meghalt. Tehát tudom milyen elveszteni egy szülőt, mert az én apukám is tragikus körülmények között meghalt”. Az eljárásokon azonban Rezešová szlovák tolmácsot kért a bonyolult műszaki és jogi kifejezések miatt – de ő maga, valamint családja is jól beszél magyarul –, valamint a tolmács közreműködése kötelezően előírott szlovák állampolgársága révén. Mind a tolmácsot, mind azt, hogy kérte, arcát cenzúrázzák a média anyagokban a közvélemény provokációnak fogta fel. Eva édesanyja és sógornője, Eva Džodlová is megjelentek a tárgyalásokon: a részvétet nem tükröző ruházatot viseltek, amit egyes lapok szintén provokációnak fogtak fel. Börtönévei és szabadulása Rezešovát mintarabként tartották nyilván. A Gyorskocsi utcai börtönben töltötte büntetését, ahol a börtön varrodájában elkezdett dolgozni is, valamint megtanult folyékonyan magyarul. Börtöntársai jó véleménnyel voltak személyéről. Lapok értesülése szerint 4 millió kártérítést fizetett kártérítésként az elhunytak hozzátartozóinak. 2017. december 23-án, valamint december 31-én egy-egy napra hazamehetett a börtönből családjához, amit példás magaviseletével érdemelt ki. 2018. augusztus 28-án (kedden) reggel elhagyta a Nagy Ignác utcai börtönt. Bár eredetileg Gyorskocsi utcai börtönben töltötte büntetését, a szabadulása előtt szállították át az előbb említett intézménybe. A börtön kapujában édesanyja és kisebbik lánya, Ella fogadta. Rajtuk kívül rengeteg szlovák és magyar médiamunkatárs várta őt, a nő azonban nem reagált a neki feltett kérdésekre. Szabadulása után azonos autóval utazott édesanyja kassai ingatlanába, amivel a karambolt is okozta. Csak feltételesen van szabadlábon, így még 3 évig meghatározott időközönként tartania kell a kapcsolatot egy pártfogó felügyelővel. A vezetéstől csak Magyarországtól tiltották el 8 évre, így Magyarországon 2026-ban tud vezetni leghamarabb, Szlovákiában azonban legálisan ülhet volán mögé. Hatása 2013. december 3-án Rogán Antal, a FIDESZ frakcióvezetője a Prestige Towers előtt kinyilvánította ellenszenvét abban a témában, hogy luxus körülmények között tölti házi őrizetét a négy ember haláláért felelős nő, illetve kifejezte a törvényszék irányába, hogy szigorú törvénymódosítással előzzék meg az olyan eseteket, melyek lehetőséget adnak a házi őrizet opciójának igénylésére. A politikus ezen momentumot videóra rögzítve töltötte fel a nyilvános Facebook oldalára. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke így reagált Rogán Antal véleménykifejtésére: „Példátlan, hogy egy politikus a jogerős bírósági döntés előtt kinyilvánítsa, hogy milyen jellegű határozatot tartana elvárhatónak”. Ezt követően pár órával később a bíróság megszüntette a házi őrizetet, és a milliomosnőt ötödik emeleti lakásából börtönbe helyezték el. A törvényszék Rezešová vagyonára és külföldi kapcsolataira hivatkozva szüntette meg a házi őrizetet, a szökés veszélye miatt. A közvélemény Rogán Antalnak tulajdonította a házi őrizet megszüntetését, ám vegyes visszhangja volt Rogán felszólalásának. A 2015. májusi mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy írásbeli érettségi vizsgájának miniesszéjében a Rezešová-esetről kellett írni a diákoknak. A feladatban a diákoknak meg kellett nevezniük két olyan tényezőt, mely különösen alkalmas volt a kitüntetett média-figyelemre (indokkal), továbbá meg kellett nevezniük három olyan értelmezési keretet, ami megmagyarázza az eset valamely morálisan lényeges mozzanatát. Gergely Zsófia újságíró, aki foglalkozását betöltve jelen volt Rezešová első és másodfokú tárgyalásán, Rezešová szabadulása után az esetről így nyilatkozott az egyik tévéműsorban: „Ebbe sokkal több minden sűrűsödött bele, mint hogy ez csak egy közlekedési baleset legyen. Mert ebben benne volt a magyar-szlovák kettősség, az ivás, a gazdag-szegény: ezek nagyon kiható ellentétek voltak végig – ezért fogalmaztam mindig úgy, hogy ez egy nagyon torz népmese”. Bari Judit Bari Judit (Sajószentpéter, 1973. szeptember 3.) politikus, a Lehet Más a Politika (LMP) választmányi tagja. Életrajza Bereczné Bari Judit 1973-ban egy 2500 fős cigány telepen született Sajószentpéteren. Családjában számos zenész volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK-n biológiát, Dániában pedig szervezetfejlesztést és közösségfejlesztést tanult. A Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaságnak és az Autonómia Alapítványban a PAKIV Európai Hálózatnak nemzetközi projektek koordinátoraként dolgozott. Majd a Gender Task Force nemzetközi nőszervezetben végezte munkáját, 11 országban dolgozott nők politikai helyzetének javításán. A 2010-es parlamenti választásokon pártja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listájának harmadik, országos listájának pedig huszonegyedik helyén indult, mandátumot azonban nem szerzett. 1810 a tudományban Az 1810. év a tudományban és a technikában. Kémia Humphry Davy elnevezte a klórt . Matematika Charles Julien Brianchon megoldotta a Brianchon-tételt Születések április 6. – Philip Henry Gosse, angol tudományos író († 1888 ) július 21. – Henri Victor Regnault , francia fizikai kémikus († 1878 ) november 28. - William Froude angol mérnök ( hidrodinamika ) († 1879 ) december 7. – Theodor Schwann, német orvos († 1882 ) Torricella in Sabina Torricella in Sabina település Olaszországban, Lazio régióban, Rieti megyében. Lakosainak száma 1345 fő (2017. január 1.). Torricella in Sabina Belmonte in Sabina, Casaprota, Monteleone Sabino, Montenero Sabino, Poggio Moiano, Poggio San Lorenzo, Rieti és Rocca Sinibalda községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Fizetési meghagyásos eljárás A fizetési meghagyásos eljárás Magyarországon a polgári per helyett alkalmazott közjegyzői eljárás (korábban bírósági nemperes eljárás), amelynek a célja a természetes személyek és jogképes szervezetek nem vitatott pénzköveteléseinek gyors és hatékony érvényesítése. Korábban: bírósági nemperes eljárásként Fizetési meghagyással pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés érvényesíthető. Kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető – per tehát nem indítható – a törvényben meghatározott összeget meg nem haladó pénzkövetelés tárgyában. Ugyanakkor pénzkövetelések esetében csak meghatározott összeg erejéig lehet szó fizetési meghagyásról. A fizetési meghagyás a kérelmező által közölt adatok alapján kibocsátott bírósági végzés, amely a követelés teljesítésére szólít fel. Ellene a kötelezett fél jogorvoslati kérelmet (ellentmondást) nyújthat be. Ellentmondás esetén az eljárás polgári perré alakul át. Ha a kötelezett nem terjeszt elő ellentmondást, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik és ugyanúgy megtámadhatatlan, végleges és végrehajtható bírósági határozatnak minősül, mint a jogerős ítélet. Közjegyzői eljárásként A 2009. évi L. törvény általános indokolása Az eljárás lényege, hogy a jogosult beadja a kérelmét az azt elbíráló szervhez (bíróság vagy külföldön más hatóság, adott esetben közjegyző), amely - ha a kérelem formailag nem hibás - rövid határidőn belül kibocsátja a fizetési meghagyást; ebben a kötelezettet felhívja, hogy a kért összeget a jogosultnak fizesse meg. A kötelezett ezután vagy megfizeti a kért összeget, vagy ellentmondással él, és az eljárás perré alakul, amelyet a bíróság tárgyal le. Ha a kötelezett nem vitatja a követelést, akkor végrehajtható okirat keletkezik (jogerős fizetési meghagyás), ha viszont vitatja, az eljárás úgy folytatódik, mint egy tipikus jogvita: a bíróság előtti perrel. A fizetési meghagyásos eljárás az Európai Unió minden tagállamában ismert nemperes eljárás. A fentiekre tekintettel az Országgyűlés is elfogadta a fizetési meghagyásos eljárás automatizálását előmozdító jogszabályt, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvényt (a továbbiakban: XII. Ppn.). Az eljárás elvileg 2009. július 1-jétől elektronikus úton is lefolytatható, az lényegesen egyszerűsödik. A fizetési meghagyásos eljárás lefolytatása nem feltétlenül igényli a bíróság közreműködését hiszen jogvita nem lévén nem jár ítélkezési tevékenységgel, másrészről viszont jelentősen leterheli a bíróságokat. Lehetőség van ugyanakkor a körbetartozások szempontjából oly fontos eljárás bíróságon kívüli elintézésére is. A közjegyzőség olyan jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez az igazságszolgáltatási szervezet részeként, amivel az érdemi ítélkezést végző bíróságokat tehermentesíti a formális jogszolgáltatási feladatoktól, hogy azok az érdemi jogviták elbírálására koncentrálhassanak. Így az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően [1/2008. (I. 11.) AB hat.] azon feladatokat, melyeket ugyan a bíróságok látnak el, de azok nem minősülnek érdemi ítélkező igénylő ügyeknek, átadhatók a közjegyzőségnek. Ilyenek tipikusan az olyan nemperes eljárások, amelyekben nincs érdemi jogvita. A fizetési meghagyásos eljárás, mint permegelőző, érdemi jogvitát nem jelentő eljárás tehát alkotmányosan áttelepíthető a közjegyzőség hatáskörébe. A közjegyzőség költségvetési támogatás nélkül, a jelenlegi illetékszinteken illeték helyett bevezetendő díj ellenében kiépíti az elektronikus fizetési meghagyásos eljáráshoz szükséges infrastruktúrát, és lefolytatja az évi több mint 400 ezer ilyen nemperes eljárást a jelenlegi hosszabb bírósági eljárási időtartam helyett a törvény szerinti 3-15 nap alatt. Kiemelendő, hogy a - a közjegyzői eljárásokra vonatkozó hatályos szabályozással szemben - a törvény úgy rendelkezik, hogy a rászoruló felek a bírósági eljárások módjára részesülhetnek költségkedvezményben, az egyébként nem költségmentes felek pedig a díjat beszámíthatják az esetleges későbbi peres eljárás illetékébe. A jogalkotó a közjegyzőségnek alapvetően azt a szerepet szánta, hogy jogszolgáltató hatósági tevékenységgel járuljanak hozzá a jogviták elkerüléséhez, és ezzel tehermentesítsék a bíróságokat. A közhitelességgel felruházott közjegyzők a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állítanak ki, és lefolytatják a hatáskörükbe utalt nemperes eljárásokat. San Martín-tó A két ország területére átnyúló, Chilében O’Higgins-tónak, Argentínában San Martín-tónak nevezett állóvíz az amerikai földrész legmélyebb tava: mélysége 836 méter. Két nevét José de San Martín illetve Bernardo O’Higgins 19. századi függetlenségi hősökről kapta. Földrajz A tó Argentína és Chile határán, az Andok keleti oldalán helyezkedik el a Viedma-tótól északra. Közigazgatásilag Chile Aysén régiójának Capitán Prat tartományához és Argentína Santa Cruz tartományának Lago Argentino megyéjéhez tartozik. Valamivel több mint 1000 km²-es területének 45%-a Argentínához, 55%-a Chiléhez tartozik. Alakja a hegyvidék völgyei miatt ágas-bogas, nyúlványos, legnagyobb hosszúsága csaknem 100 km. Nyolc fő ágának neve: Argentínában Chacabuco, Maipú, De la Lancha, Del Depósito és Cancha Rayada, a két ország határán Norte Oriental, valamint Chilében Oeste és Noroeste. Fő tápláló vizei a gleccserek (például az O’Higgins-gleccser) mellett északon a Caracoles, a Fósiles és az El Bolsón, délen a Macía, a Grande, a Del Diablo, az Elena, a Grande és a Manuel de Rosas. Keleten összeköttetésben áll a Tar-tóval. Vizét a Pascua folyó vezeti le a Csendes-óceánba. A hajózás a kedvezőtlen széljárás miatt veszélyes: 1899-ben Clemente Onelli felfedező azt írta, hogy szerinte a déli tavak közül ez az, ahol a leggyakoribbak a legkülönbözőbb irányú széllökések. A chilei oldalon viszont vannak olyan helyek, ahol a turistahajók kényelmesen közlekedhetnek. Prosenik Prosenik falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Tuheljhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 40 km-re, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 395, 1910-ben 579 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. A településnek 2001-ben 228 lakosa volt. Chimaira A Chimaira egy USA-ból származó metalcore/groove metal (korábban nu-metal) együttes volt, mely 1998-tól 2014-ig tevékenykedett (bár 2017-ben újra alakultak egy rövid időre). Tagok: Mark Hunter, Jason Hagar, Andrew Ermlick, Jason Genaro, Rob Arnold, Rob Lesniak, Andols Herrick, Chris Spicuzza, Jim LaMarca, Matt DeVries, Emil Werstler, Richard Evensand, Kevin Talley, Austin D'Amond, Matt Szlachta, Jeremy Creamer, Sean Zatorsky. 1998-ban alakultak meg Clevelandben. Nevüket egy görög mitológiában szereplő szörnyetegről kapták. Pályafutásuk alatt 7 nagylemezt jelentettek meg. 2014-ben feloszlottak, mivelhogy Emil Werstler elhagyta a zenekart. Így a többiek is "szétszéledtek", saját útjukra mentek, így a Chimaira történetének vége szakadt. 2017-ben a klasszikus felállás újból összeállt egy koncert erejéig. Diszkográfia Pass Out of Existence (2001) The Impossibility of Reason (2003) Chimaira (2005) Resurrection (2007) The Infection (2009) The Age of Hell (2011) Crown of Phantoms (2013) Forrás Discogs Zeolitcsoport A zeolitcsoport tagjai víztartalmú alumoszilikátok, melyekben a víztartalom jelentős része reverzibilis és alacsony hőmérsékleten eltávolítható. A IV.Szilikátok ásványosztály tekto- vagy rétegszilikátok alosztályán belül önálló csoportot alkotnak ásványai. Szokásos a csoport ásványait hasonló tulajdonságok alapján sorokra vagy sorozatokra tagolni. Az (Al+Si) és az oxigén aránya: 1/2. Az egyes tagokban a fő kationtartalom: Ca és Na, ritkábban Ba, K, Li, Sr és Mg. A csoportba tartozó egyes ásványok eltérő kristályrendszerben jelennek meg. Rostos, leveles vagy kocka alakú kristályhalmazokban vagy földes tömeges csoportokban fordulnak elő. A zeolitásványok nagy mennyiségű vizet tartalmaznak, ami hőkezeléssel könnyen eltávolítható. Az így dehidratált (aktivált) anyagok a kritikus méretű gázokat és gőzöket abszorbeálják, kationjaik kicserélhetők, katalikus tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezért fontos ipari nyersanyagok. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete általánosan: X(Al,Si)O 3 ·n(H 2 O). Ahol X lehet: Na, Ca, Li, K, Ba, Mg, Sr, valamint a H 2 O-tartalom is változik. Sűrűsége: 2,0-2,9 g/cm³. Keménysége: 3,5-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Hasadása: változó, nem mindig észlelhető. Törése: könnyen földesen törik. Színe: színtelen vagy enyhén színezett. Fénye: üvegfényű. Átlátszósága: ritkán átlátszó, többnyire áttetsző. Pora: színtelen, fehér. Elnevezése és felhasználásai Az ásványcsoport elnevezése Alex Cronstedt svéd származású minerológustól ered. Vizsgálatai közben azt tapasztalta, hogy az ásvány hevítésre úgy viselkedik, mintha forrna. A név a görög zein (=forrni) és litosz (=kő) szavak összetételből származik. A zeolitcsoport ásványai molekulárisan kötött vizüket hevítés hatására elvesztik, vagyis dehidratálódnak. Mikron nagyságrendű üregek, lyukacsok képződnek, melyek molekulaszűrőként működnek. A jellemző méret fölötti molekulákat, baktériumokat visszatartják, a visszatartott ionok helyett a folyadékokba más ionokat juttatnak, ioncserélődés jön létre. Az így készített őrlemények a radioaktív szennyeződéseket és a nehézfémionokat visszatartják. Ipari alkalmazás Molekulaszűrőként, vízlágyításra, ioncserélő gyantaként hasznosítják. Szagelszívó anyagként és nedvességmegkötésre használják csomagoláskor. Szénhidrogén elválasztásra, szintetikus benzinszármazékok gyártásakor katalizátorként alkalmazzák. Biológiai víztisztító szerepe van, mert a szennyező baktériumokat kiszűrik. Mosószerek gyártásánál kettős szerepük van: egyrészt a vizet lágyítják, másrészt a mosószerek káros foszfát-tartalma csökkenthető alkalmazásukkal. Az utak téli karbantartásánál, már kis mennyiségben adagolva használható fagyáspont csökkentésre a környezetkárosító sóoldatok helyett. Mezőgazdasági hasznosítás Állattartó telepeken a szaghatást jelentősen mérséklik. Hígtrágya kezelésére eredményesen használható, mert megköti a káros anyagokat és a hasznos mikroelem tartalmat növelik. Takarmánykiegészítőként alkalmazva megköti az emésztés során keletkező káros anyagokat, kiszűri a károsító baktériumokat. Műtrágyákhoz és szerves trágyákhoz adagolva kedvezően befolyásolják a talajok savasságát, csökkentik a savanyú talajok savasságát, elősegítik a növények vízfelvételét, javítják a talajok vízháztartását. Humán felhasználás Habár a zeolitok immunerősítő hatása távolról sem bizonyított, számos "természetgyógyász" lap forgalmaz "immunerősítő" zeolitot az interneten - a nehézfémeket is (stroncium, cézium) felszívó nedvszívó hatásukat (5) meglovagolva. Sőt számos komoly betegség "potenciális" ellenszereként szerepel: rákmegelőzés, autizmus, szélütés (6). Orvosilag egyedül bizonyítható gyógyhatása a sebhintőporként történő alkalmazás. A csoport gyakoribb tagjai Amicit K 2 Na 2 (Al 4 Si 4 O 16 )×5(H 2 O) monoklin rendszerű. Analcim Na(AlSi 2 O 6 )×(H 2 O) szabályos rendszerű. Barrerit (NaKCa) 2 (Al 2 Si 7 O 18 )×7(H 2 O) rombos rendszerű. Bikitait Li(AlSi 2 O 6 )×(H 2 O) monoklin rendszerű. Brewsterit (Sr,Ba) 2 (Al 4 Si 12 O 32 )×10(H 2 O) monoklin rendszerű. Chabazit (Kabazit) CaAl 2 Si 4 O 12 ×6(H 2 O) trigonális/hexagonális rendszerű. Cowlesit (cowlesin) Ca(Al 12 Si 3 O 10 )×6(H 2 O) rombos rendszerű. Dezmin (sztilbit-Na) Ca 3 Na 3 (Al 8 Si 28 O 72 )×14(H 2 O )monoklin rendszerű. Edingtonit BaAl 2 Si 3 O 10 ×4(H 2 O) monoklin rendszerű. Erionit (K 2 CaNa 2 ) 2 (Al 4 Si 14 O 36 ×15(H 2 O) hexagonális rendszerű. Faujasit (Na 2 Ca)(Al 2 Si 4 O 12 )×8(H 2 O) szabályos rendszerű. Ferrierit (Na,K) 2 Mg(Si,Al) 18 O 36 OH×9(H 2 O) rombos rendszerű. Garronit Na 2 Ca 5 (Al 12 Si 20 O 64 )×27(H 2 O) rombos rendszerű. Gismondin (névváltozatok: gizmondit, abrazit, aricit) Ca 2 Al 4 Si 4 O 16 ×9(H 2 O) monoklin rendszerű. Sűrűsége: 2,26 g/cm³. Keménysége: 4,0-5,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: színtelen, kékesfehér, fehér, szürke,rózsaszín, vörös. Fénye: üvegfényű. Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző. Pora: fehér. Kémiai összetétele: Kalcium (Ca) = 11,2% Alumínium (Al) = 15,0% Szilícium (Si) = 15,6% Hidrogén (H) = 2,5% Oxigén (O) = 55,7% Gmelinit (Gmelinit-Na) (Na 2 ,Sr,Ca,K)Al 2 Si 4 O 12 ×6(H( 2 O) hexagonális rendszerű. Sűrűsége: 2,09 g/cm³. Keménysége: 4,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: fehér,rózsaszín, vöröses fehét, zöld. Fénye: tompán üvegfényű. Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző. Pora: fehér. Kémiai összetétele: Nátrium (Na) = 0,8% Kálium (K) = 0,2% Stroncium (Sr) = 5,7% Kalcium (Ca) = 4,0% Alumínium (Al) = 10,1% Szilícium (Si) = 22,2% Hidrogén (H) = 2,3% Oxigén (O) = 54,7% Harmotom (Ba,Na,K) 2 (AlSi) 8 O 16 ×6(H 2 O) monoklin rendszerű. Sűrűsége: 2,46 g/cm³. Keménysége: 4,0-5,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: fehér, szürke, sárga, vörös, barna. Fénye: üvegfényű. Átlátszósága: áttetsző. Pora: fehér. Különleges tulajdonsága: fluoreszkál. Kémiai összetétele: Bárium (Ba) = 15,6% Nátrium (Na) = 0,7% Kálium (K) = 0,6% Alumínium (Al) = 7,6% Szilícium (Si) = 23,9% Hidrogén (H) = 1,7% Oxigén (O) = 49,9% Heulandit (Heulandit-Ca) (K,Ca,Ba,Na) 2 Al 3 (Al,Si) 2 Si 13 O 36 ×12(H 2 O) monoklin rendszerű. Sűrűsége: 2,2 g/cm³. Keménysége: 3,0-3,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: fehér, szürkésfehér, vöröses fehér, sárga. Fénye: üveg vagy gyöngyházfényű. Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző. Pora: fehér. Kémiai összetétele: Kálium (K) = 0,6% Kalcium (Ca) = 5,1% Bárium (Ba) = 0,3% Nátrium (Na)= 1,0% Alumínium (Al) = 8,9% Szilícium (Si) = 26,6% Hidrogén (H) = 1,9% Oxigén (O) = 55,6% Klinoptilolit -Ca (Ca,Na,K,Mg) 4 Al 3 (Al,Si) 2 Si 13 O 36 ×24(H 2 O) monoklin rendszerű. Laumontit (retzit) CaAl 2 Si 4 O 12 x4H( 2 O) monoklin rendszerű. Levyn (levynit) (Levyn-Na) (Na 2 ,Ca,K 2 ) 3 (Al,Mg) 2 Si 4 O 12 )×6(H 2 O ) trigonális rendszerű. Sűrűsége: 2,12 g/cm³. Keménysége: 4,0-4,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: fehér, szürkésfehér, vörösesfehér, sárgásfehér. Fénye: üvegfényű. Átlátszósága: áttetsző. Pora: fehér. Kémiai összetétele: Nátrium (Na) = 5,7% Kalcium (Ca) = 2,3% Kálium (K) = 1,0% Magnézium (Mg) = 0,1% Alumínium (Al) = 11,1% Szilícium (Si) = 21,3% Hidrogén (H) = 2,4% Oxigén (O) = 56,1% Mazzit K 2 CaMg 2 (SiAl) 36 O 72 ×28(H 2 O) hexagonális rendszerű. Merlionit (KCaNaBa( 7 (Al 9 Si 23 O 64 )×23(H 2 O) rombos rendszerű. Mezolit Na 2 Ca 2 (Al 2 Si 3 O 10 ) 3 ×8(H 2 O) monoklin rendszerű. Mordenit (ptilolit) (Ca,Na 2 ,K 2 Al 2 Si 10 O 24 ×7(H 2 O) rombos rendszerű. Nátrolit Na 2 (Al 2 Si 3 O 10 )×2(H 2 O) rombos rendszerű. Offretit (CaNaK) 2 (Al 3 Si 9 O 12 ×9(H 2 O) hexagonális rendszerű. Paranátrolit Na 2 Al 2 Si 3 O 10 ×3(H 2 O) rombos rendszerű. Phillipsit (K,Na,Ca) 2 (Si,Al) 8 O 16 ×6(H 2 O) momoklin rendszerű. Pollucit (Cs,Na,Rb) 2 Al 2 Si 4 O 12 ×(H 2 O) szabályos rendszerű. Skolecit CaAl 2 Si 3 O 10 ×3H 2 O monoklin rendszerű. Stellerit Ca(Al 2 Si 3 O 10 )×3(H 2 O) rombos rendszerű. Thomsonit (tareolit), (comptanit), (eintonit) NaCa 2 Al 5 Si 5 O 20 ×6(H 2 O) szabályos rendszerű. Sűrűsége: 2,34 g/cm³. Keménysége: 5,0-5,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: színtelen, fehér, rózsaszín, sárga, zöldes. Fénye: üvegfényű. Átlátszósága: áttetsző. Pora: fehér. Kémiai összetétele: Nátrium (Na) = 2,9% Kalcium (Ca) = 9,9% Alumínium (Al) = 16,7% Szilícium (Si) = 17,4% Hidrogén (H) = 1,5% Oxigén (O) = 51,6% Wairakit Ca(Al 2 Si 4 O 12 )×2(H 2 O) monoklin rendszerű. Yugawaralit (jugawaralit) Ca(Al 2 si 6 O 16 )×4(H 2 O) monoklin rendszerű. Keletkezésük Hidrotermálisan keletkeznek. Vulkanikus kiömlési kőzetek hólyagos üregeiben gyakoriak. Másodlagosan üledékekben, agyagos környezetben is előfordulnak. Előfordulásaik Vulkanikus kőzetkörnyezetben gyakori ásványok. Egymással gyakran összetéveszthetők. Legfontosabb hazai előfordulások Dunabogdányban a Csódi-hegy bányáiban. A Tokaji-hegységben több helyen. Zalahaláp és Badacsony kőbányáiban. A hazai zeolit-előfordulások földtani és felhasználhatóságásukkal kapcsolatos kutatások 1980-as évek elején kezdődtek, és kimagasló eredményeket hoztak. 1989-ig tíz lelőhelyet tártak fel, és a zeolittartalmú ásványvagyon mennyisége eléri a 30 millió tonnát. Ezen túlmenően a reménybeli zeolitvagyon mennyisége 80 millió tonna. A Zempléni-hegység területén a szarmata-kori vulkanizmus törmelékes rétegeinek 600 méter vastagságú szakasza alkalmas volt a zeolitcsoport ásványainak képződéséhez, mert itt a vulkáni üvegek képződése vízalatt történt, alacsony hőmérsékleten. A hegység déli részén Bodrogkeresztúr és Mezőzombor között a riolit üvegtufa 100 méter vastagságban és széles elterjedésben található, ami mordenit tartalmú. Ennek a kőzetnek 10 méter vastagságú padjában folyik bányászat Csajka-bánya műveleteiben. Rátka község határában a zöldes árnyalatú horzskő törmeléket tartalmazó kőzetet a felszíni kibúvásokban már több évszázada bányászták építőkő kinyerése céljából. Ez a kőzet 35-60%-ban tartalmaz klinoptilolitot, emellett mordenit-, kvarcit-, földpát- és limonittartalma is jelentős. Ugyanitt a Fűrer-bánya korábban felhagyott üzemében a felülvizsgálatok a kőzet 23-55% mordenittartalmát mutatták ki. Nemti község területén a Kőbányahegy déli oldalán és a Nemti II. agyagbánya északi részén találtak jó minőségű nyersanyagot, melynek aktív-zeolit tartalma 45-55% között van. Alleuze Alleuze település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 212 fő (2015). Alleuze Anglards-de-Saint-Flour, Faverolles, Fridefont, Lavastrie, Saint-Flour, Saint-Georges, Sériers és Villedieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arthur Capper Arthur Capper (Garnett, 1865. július 14. – Topeka, 1951. december 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kansas, 1919–1949). Marvelise Marvelise település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 158 fő (2015). Marvelise Gémonval, Onans, Courchaton és Vellechevreux-et-Courbenans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A zöld íjász epizódjainak listája A zöld íjász (Arrow) Greg Berlanti, Marc Guggenheim és Andrew Kreisberg által készített amerikai akció-kaland televíziós sorozat. A történet egy kitalált szuperhősről, a Zöld íjászról szól. A sorozat cselekménye Oliver Queen (Stephen Amell) életének mindennapjait mutatja be. Oliver 2007-ben hajószerencsétlenség áldozata lett, és öt évig volt egy szigeten. Megtalálják, és mire hazaér, teljesen megváltozik. Oliver gyakran gondol vissza a szigeten eltöltött időkre és eldönti, hogy megmenti városát Starling Cityt a bűnözőktől. Ezért napjait Oliverként tölti, aztán éjszakai csuklyát és íjat ragadva harcol a bűnözők ellen. Vřesová Vřesová település Csehországban, a Sokolovi járásban. Vřesová Jindřichovice, Dolní Nivy, Tatrovice, Vintířov és Chodov településekkel határos. Lakosainak száma 386 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Koszmosz–88 A Koszmosz–88 (oroszul: Космос 88) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Háromfokozatú kísérleti telekommunikációs műhold, típus Sztrela-1 (Стрела-1), valamint a harmadik fokozat geofizikai egység. Küldetés A Koszmosz–84 űregység által megkezdett programot folytatta. A hadsereg és a kormányzat gyors kommunikációját segítette elő a műholdakkal összeköttetésben lévő földi rendszerekkel. Jellemzői Katonai és polgári (tudományos) rendeltetésű, az OKB-10 (oroszul: Опытно-конструкторское бюро) tervezőirodában kifejlesztett műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1965. szeptember 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Koszmosz-3M (65SZ3) juttatták alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 115.8 perces, 56 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1325 kilométer, az apogeuma 1661 kilométer volt. Hasznos tömege 50 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja, illetve kísérletképpen radioizotópos áramforrást alkalmaztak, ami több évre meghatározta szolgálati idejét. Egyszerre több egységet, öt műholdat – Koszmosz–86, Koszmosz–87, Koszmosz–88, Koszmosz–89, Koszmosz–90 – egyetlen hordozórakétával juttattak pályára, ami lehetővé tette a kommunikációs területet megbízható lefedését. Pályasíkjának meghatározásánál különleges gondot fordítottak az atmoszféra sugár-hatótényezőjének elkerülésére. A sorozat harmadik, legalacsonyabb része a távközlési rendszernek. Katonai és állami (polgári) alkalmazása lehetővé tette az információ áramlást minden területen és irányba. A rendszer összefüggően képes lett a Föld minden pontját lefedni. Aktív szolgálati idejére jellemző, hogy 2011. január 1-jén eredeti pályamagasságába emelték. Kegyetlen játékok A Kegyetlen játékok (Cruel Intentions) egy 1999-es amerikai thriller Ryan Phillippe, Reese Witherspoon, Sarah Michelle Gellar, Selma Blair, Sean Patrick Thomas és Joshua Jackson főszereplésével. A filmnek két folytatása készült Kegyetlen játékok 2. és Kegyetlen játékok 3. címmel. A film tulajdonképpen a Veszedelmes viszonyok napjainkba áthelyezett változata. Choderlos de Laclos 1782-es regényét Roger Vadim (1959), Stephen Frears és Miloš Forman (1988) után az 1990-es évek elején Roger Kumble álmodta filmre, bebizonyítandó, hogy a történet mai környezetben is érvényes. A történet Kathryn és Sebastian szüleik egybekelése után a dúsgazdag féltestvérek unalmas hétköznapjait élik. A lányt július 4-én elhagyta a barátja az ártatlan szűzlányért, Cecile-ért, amiért Kathryn bosszút forral. Elhatározza, hogy védőszárnyai alá veszi riválisát és szép lassan New York legnagyobb cafkáját faragja belőle. Eme "becses" feladattal nőfaló féltestvérét, Sebastiant bízza meg, akinek viszont most egy sokkal nagyobb "trófea" learatása a célja, így nem vállalja a Kathryn által rábízott küldetést. Sebastian legnagyobb vágya, hogy még iskolakezdés előtt elcsábítsa az új iskolaigazgató naiv és ártatlan lányát, Anette-et. Kathryn és Sebastian fogadást kötnek. Ha sikerül a fiúnak elcsábítania Anette-et, egy éjszakára megkapja Kathrynt is, ha viszont nem, azt féltett Jaguar-ja bánja. A hajtás megkezdődik, a történet azonban bonyolódik... Kiderül, hogy Anette már hallott jó barátjától, Cecile anyjától, Mrs. Caldwell-től Sebastian "nagy diadalairól", így nem hajlandó a fiút közel engedni magához. Sebastian elhatározza, hogy tönkreteszi "jóakaróját", így megteszi, amire mostohahúga korábban kérte, és elcsábítja Cecile-t. A történet azonban tovább bonyolódik... Cecile beleszeret csellótanárába, a fekete bőrű Ronaldba, akit emiatt a lány anyja elbocsát. Ronald Kathryn ágyában talál vigasztalást. Ezalatt Sebastian észrevétlenül beleszeret Anette-be, és amikor alkalma nyílik "learatni a babérokat", képtelen élni a lehetőséggel. Anette kiborul és elutazik, Sebastian azonban utánamegy, és megnyeri a Kathryn-nel kötött fogadást. Amikor a féltestvérek kettesben maradnak, Kathryn felajánlja magát mint a fogadás nyereményét, Sebastian azonban elutasítja. Kathryn dühében a fejéhez vágja, hogy mennyire ciki, hogy a nagy nőfaló a szerelmes Don Juant játssza. Ezzel eléri, hogy Sebastian elkezdje szégyellni érzéseit és szakítson Anette-tel. Közben Ronald is dobja Kathryn-t Cecile miatt, amit Sebastian csak így kommentál: "Igazad volt, tényleg az ostoba kis tyúkok miatt dobnak...". A mostohatestvérek pezsgővel ünneplik Anette legyőzését, amikor Kathryn közli, hogy ő bizony Sebastiant győzte le, hiszen sikerült elérnie, hogy a fiú szégyellje érzéseit. Sebastian elrohan, bocsánatot kér Anette-től, és elküldi neki legféltettebb kincsét, a munkanaplóját, amelyben a legnagyobb "diadalait" gyűjti. Ezalatt Kathryn elárulja Ronaldnak, hogy Sebastian lefektette Cecile-t, és amikor dulakodásra kerül sor a két fiú között, Sebastiant baleset éri. A fiú Anette karjai közt hal meg. A következő jelenetben Kathryn mint a Diáktanács elnöke beszédet tart iskolatársainak, akik azonban halk sugdolózás közepette elhagyják az épületet. Kathryn utánuk siet... Az épület előtt mindenki Sebastian naplójának másolatait olvassa, amelyben minden kiderül Kathryn-ről... álnok... válogatás nélkül... egy kurva vagyok... a világ barátok nélkül... drogproblémák... Teljes a megaláztatás. A film zárójelenetében Anette elhajt Sebastian Jaguar-jával, az anyósülésen a naplóval. Soundtrack Placebo - "Every You Every Me (Single Mix)" Fatboy Slim - "Praise You (Radio Edit)" Blur - "Coffee & TV" Day One - "Bedroom Dancing (First Recording)" Counting Crows - "Colorblind" Kristen Barry - "Ordinary Life" Marcy Playground - "Comin' Up From Behind" Skunk Anansie - "Secretly" Craig Armstrong (featuring Elizabeth Fraser)- "This Love" Aimee Mann - "You Could Make A Killing" Faithless - "Addictive" Abra Moore - "Trip On Love" Bare, Jr. - "You Blew Me Off" The Verve - "Bitter Sweet Symphony (Album Version)" Juba Adolf (gyógypedagógus) Juba Adolf Gyula (Újvidék, 1864. június 22. – Budapest, Erzsébetváros, 1928. április 10.) orvos, az iskola-egészségügy egyik neves úttörője. Életútja Juba Adolf és Mayer Hermin fia. Középiskoláit az újvidéki királyi katolikus magyar főgimnáziumban végezte. Az egyetemi éveket Budapesten és Bécsben töltötte. 1885. decemberben tanulmányutat tett Szerbiában az orvosi viszonyok megismerése végett. 1886-ban nyert a budapesti egyetemen orvosdoktori oklevelet és ezután mint orvos a fő- és székvárosban működött. Magántanári képesítését is az iskolai egészségügy témakörében szerezte. Reformjavaslatai nevezetesek. Halálát szervi szívbaj okozta. Felesége Polereczky Jolán volt. Munkái A szerb hadsereg egészségügye. (Az 1885. szerb-bolgár háborúban). Budapest, 1886. (Váli Ernővel együtt. Különnyomat az Ovosi Hetilapból). A belső bajok klinikai kórisméje. Bakteriologiai, vegyi és mikroskopiai vizsgálati módszerek segélyével. Dr. Jaksch Rezső után ford. ... Átvizsgálta Hőgyes Endre. Bpest, 1891. (M. orvosi könyvkiadó társulat Könyvtára LXIII.) Előadások a gyermekek betegségeiről. Kézikönyv orvosok és orvostanhallgatók számára. Dr. Hensch Ede után ford. ... Átnézte Hőgyes Endre. U. ott, 1893. (Magyar orv. könyvk. társ. Könyvtára LXVII.) Az iskolai egészségügy reformja. Budapest, 1896. Az erdei iskola. Magyar Paedagógia , 1908. 204-217. Davy Crockett David Crockett ezredes (1786. augusztus 17. – 1836. március 6.) 19. századi ünnepelt amerikai nemzeti hős, hazafi, katona és politikus volt. Sokszor csupán Davy Crockett-ként emlegetik. Tennessee-t képviselte az Egyesült Államok Képviselőházában, szolgált a texasi forradalomban, és 49 évesen halt meg az alamói csatában. Fiatal évei Davy Crockett (eredetileg David De Crocketagne) a Nolichucky folyóhoz közeli Greene megyében, Tennessee államban született. Ősei közt találjuk a francia hugenottákat, akik az írországi Cork-ban telepedtek le, majd onnan Donegalba költöztek. A nagyszülei Amerikába vándoroltak, és a hagyomány szerint az apja a tengeren született a hajóút alatt. David az ötödik volt kilenc gyerek közül, szülei John és Rebecca Hawkins Crockett. Nagyapjáról kapta nevét, akit indiánok öltek meg otthonában, a mai Rogersvilleben (Tennessee). Crockett saját szavai szerint a gyerekkora tele volt kalanddal, nehézségekkel és utazással; pl. azt állította, hogy 3 évesen megölt egy medvét. Röviddel azután, hogy iskolába ment, Crockett elhagyta otthonát, hogy megmeneküljön apja verésétől. Crockett maga úgy emlékezett vissza, hogy összeszólalkozott egy iskolai verekedővel, aki megalázta őt az első tanítási napon, és hogy elkerülje szigorú tanára verését, inkább iskolakerülő lett. Néhány hét múlva a tanár kérdőre vonta Crockett apját, hogy miért nem jár a fia az órákra. Az ifjú Davy elmagyarázta az apjának a helyzetet, aki nyilvánvalóan mérges volt, hogy amit a fia taníttatására költött, most mind kárba veszett. Egyáltalán nem volt kíváncsi a történetre a fia szemszögéből. Crockett ekkor elment otthonról, hogy elkerülje a verést, és néhány évig csak városról városra vándorolt. Ez alatt az időszak alatt Crockett bejárta Tennessee szinte minden városát és faluját, és megtanulta a vadászat, erdőirtás és prémvadászat fortélyait. A 19. születésnapja körül - sokévi vándorlás után - Crockett váratlanul hazatért. Vándorévei alatt az apja nyitott egy kocsmát, Crockett ott állt meg megpihenni. Családja nem ismerte föl, kivéve egyik kishúgát, aki megörült neki. Crockett meglepetésére az egész család, beleértve apját is, nagyon örült, hogy újra láthatják, és családtagként üdvözölhetik. Röviddel ezután Crockett eljegyezte Margaret Eldert, és habár a házasságkötés soha nem történt meg, a házassági szerződést a dandridge-i bíróságon megőrizték (Tennessee). Crockett menyasszonya azonban meggondolta magát, és máshoz ment. 1806. augusztus 12-én Crockett elvette Polly Finley-t (1788-1815). Két fiuk született: John Wesley (1807. július 10-én) és William (1809-ben), és egy lányuk, Margaret. Polly halála után, David újraházasodott, 1816-ban egy Elizabeth Patton nevű özvegyet vett el, aki újabb három gyerekkel ajándékozta meg: Roberttel, Rebeckahval és Matildával. 1813. szeptember 24-én bevonult a Tennessee Önkéntes Lövészek Második Ezredébe, és délre, a mai Alabama területére vonulva 90 napig szolgált John Coffee ezredes alatt a Creek háborúban, a harcok aktív szereplőjeként. A szolgálat alól 1815. március 27-én mentették fel. Crockettet később, 1818. március 27-én választották meg alezredesnek a Tennessee Polgárőrség 57. ezredében. Politikai karrier 1821. szeptember 17-én Crockettet beválasztották a Problémák és Panaszok Bizottságába, 1826-ban és 1828-ban pedig az Egyesült Államok Képviselőházába. Mint képviselő, Crockett támogatta az új telepesek jogait, akiket korábban korlátoztak abban, hogy földet vegyenek nyugaton, ha még nem volt tulajdonuk. Ellenezte Andrew Jackson elnök Indián kitelepítési tervét is, és ez az ellentét okozta, hogy vesztett az 1830-as újraválasztásán. 1832-ben azonban nyert, amikor újraindult Tennessee képviseletéért. Crockett rendíthetetlenül ellenezte a kormány pazarló költekezését. Beszédében (Not Yours To Give) bírálta kongresszusi kollégáit, akik állami pénzből akartak segélyt adományozni egy haditengerész özvegyének, ám maguk egyheti fizetésüket sem voltak hajlandók az ügyért áldozni. Úgy gondolta, a költekezés "alkotmányellenes", és a népszerű javaslat elhalt a kongresszusban, főleg ennek a beszédnek az eredményeként. 1834-ben megjelent önéletrajzi könyve, David Crockett életének története címmel. Crockett keletre ment, hogy könyvét népszerűsítse, és szoros küzdelemben kikapott a képviselői újraválasztáson. 1835-ben ismét elvesztette az újraválasztást. Ekkor a következőket mondta: "Megmondtam az embereknek a körzetemben, hogy ugyanolyan hűségesen szolgálom majd őket mint eddig; de ha nem kell… Hát menjenek mind a pokolba, én pedig Texasba megyek". Így is tett, csatlakozott a texasi forradalomhoz. Texasi forradalom 1835. október 31-én Crockett elhagyta Tennesseet Texasért, ahogy írta, "alaposan be akarom járni Texast, mielőtt visszatérek". A Kawesch Glenn mentén utazott egy délnyugati ösvényen. 1836. január elején érkezett Nacogdochesbe. Január 14-én 65 társával Crockett letette eskükét John Forbes bíró előtt az Ideiglenes Texasi Kormánynak. Mindenkinek 19 négyzetkilométer földet ígértek fizetségként. Február 6-án Crockett és még vagy 5 ember ellovagoltak San Antonio de Bexarba, és letáboroztak a város mellett. William Barret Travis volt a parancsnok az Alamo-erőd ostroma idején. A texasi erők 180-260 emberből álltak, a támadó mexikóiak komoly túlerőben voltak mintegy 2400 katonájukkal, bár jelentős része a seregnek irreguláris, gyorsan toborzott segédcsapat volt. Azonban a mexikói parancsnokok épp a nagyobb létszámban bíztak, és szabad eltávozást ajánlottak az érintetteknek. Travis az egész csapat egyetértésével visszautasította a megadást. Halála Mindössze annyit tudunk Davy Crockett végzetéről, hogy meghalt Alamo ostromakor. Az egyik beszámoló szerint holttestét 16 mexikói testével együtt találták meg, egyikükben még ott volt Crockett kése. 1955-ben, néhány vitatott bizonyíték látott napvilágot, amik megkérdőjelezték az elfogadott feltevést Crockett haláláról. Ezek José Enrique de la Peña naplóján alapulnak, miszerint 6 túlélő volt, köztük Crockett is. Peña beszámolója szerint Manuel Fernández Castrillón mexikói tábornok ejtett néhány foglyot Alamóban, akiket a mexikói parancsnok és elnök, Antonio López de Santa Anna parancsára hamarosan kivégeztek. Crockettet, Peña naplója szerint, Castrillón azonosította Santa Annának, Castrillón és még két parancsnok könyörgött Santa Annáak, hogy kímélje meg a nagy hős életét. Santa Anna elutasította, és megparancsolta, hogy minden túlélőt azonnal végezzenek ki. Ennek a feltételezésnek az ellenzői két fő érvvel kérdőjelezik meg az érvényességét. Elsősorban azzal a ténnyel, hogy semmi más beszámoló nem látott napvilágot, ami azt állítaná, hogy Crockett túlélte volna Alamót, csak Peñaé. Nincs olyan dokumentáció a mexikói kormánynál, vagy bármiféle személyes feljegyzés azoktól, akik jelen voltak az alamói csatában, hogy lett volna túlélő a védők közt, nemhogy olyan, ami Crockettet mint túlélőt említené. Másodsorban pedig sokan úgy vélik, hogy Peña naplója csupán hamisítvány, amely azzal a céllal készült, hogy Santa Annát sokkal gonoszabbnak ábrázolja, mint azt az amerikai (és főleg texasi) történészek teszik az Alamo eleste óta eltelt időben. Mindent összevetve a legvalószínűbb feltételezés az, hogy Crockett az ostrom utolsó perceiben halt meg, Alamo belső erődítményébe beszorítva. Temetés A legtöbb forrás szerint Crockettet és az összes alamói védőt egy tömegsírban hamvasztották el. Voltak nem megerősített feljegyzések, miszerint néhány, az égetéssel megbízott mexikói elvitte Crockett testét, és egy titkos, jelöletlen helyen temették el. Más források szerint a testét titokban visszavitték Tennesseebe, megelőzve, hogy Santa Anna trófeaként használja. A sírkövén ez áll: "Davy Crockett, Úttörő, Hazafi, Katona, Vadász, Felfedező, Törvényhozó, Kongresszusi tag, Mártírhalált halt az Alamónál. 1786 – 1836" ("Davy Crockett, Pioneer, Patriot, Soldier, Trapper, Explorer, State Legislator, Congressman, Martyred at The Alamo. 1786 – 1836") Örökség Crockett egyik mondása, ami megjelent az évkönyvben 1835 és 1856 között: "Be always sure you are right, then go ahead." (Légy mindig biztos az igazadban, aztán előre.) 1838-ban Robert Patton Crockett elment Texasba, hogy elintézze apja földjének megigénylését. 1854-ben Elizabeth Crockett végleg Texasba költözött, ahol 1860-ban halt meg. John Wesley Crockett kongresszusi tag lett egymást követő két ciklusban is, mielőtt nyugdíjba vonult 1843-ban. Megjelenése a kultúrában TV A Walt Disney stúdió felelevenítette a hős emlékét, és leforgatott egy Davy Crockett-sorozatot. Először három, életrajzi rész készült el. Mivel ezek nagy népszerűségnek örvendtek, később több rész is készült.. Az Időutazók első évadának 5. része az alamói csatát eleveníti fel. Mozi Filmek amikben Davy Crockettet játszották: Charles K. French (Davy Crockett – In Hearts United, 1909, néma) Dustin Farnum (Davy Crockett, 1916, néma) Cullen Landis (Davy Crockett at the Fall of the Alamo, 1926, néma) Jack Perrin (The Painted Stallion, 1937) Lane Chandler (Heroes of the Alamo, 1937) Robert Barrat (Man of Conquest, 1939) George Montgomery (Davy Crockett, Indian Scout, 1950) Trevor Bardette (The Man from the Alamo, 1953) Arthur Hunnicutt ( The Last Command , 1955) James Griffith (The First Texan, 1956) John Wayne (The Alamo, 1960) Brian Keith (The Alamo: Thirteen Days of Glory, 1987) Merrill Connally (Alamo: The Price of Freedom, 1988) Johnny Cash (Davy Crockett: Rainbow in the Thunder, 1988) Tim Dunigan (Davy Crockett: Rainbow in the Thunder, Davy Crockett: A Natural Man, Davy Crockett: Guardian Spirit, Davy Crockett: Letter to Polly, 1988-1989) David Zucker (The Naked Gun 2 1/2: The Smell of Fear, 1991 [a very small cameo role]) John Schneider (Texas, 1994) Scott Wickware (Dear America: A Line in the Sand, 2000) Justin Howard (The Anarchist Cookbook, 2002) Billy Bob Thornton (The Alamo, 2003) Davy Junior (The True Memoirs of Davy Crocket) Anhidrit Az anhidrit a pótanion nélküli vízmentes szulfátok csoportjába, azon belül az alkáli-szulfátok közé tartozó ásványfaj. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete: CaSO4 Szimmetriája: rombos dipiramisos Sűrűsége: 2,95 g/cm 3 Keménysége: 3-3,5 Hasadása: három kristálytani sík mentén kiváló Színe: átlátszó, de gyakran kissé kékes, ibolyás vagy sárgás. Finom porát a koncentrált kénsav oldja, és egy kevéssé sósavban is oldódik. Megjelenési formái, genetikája Kristályrácsa olyan torzult kősórács, amelyben a Na-, illetve Cl-ionok helyét Ca-, illetve SO4-ionok töltik be. Ennek megfelelően kristályai is kocka- (alpi típus), illetve megnyúlt (stassfurti típus) alakúak. Elsősorban tengervízből válik ki a kősóval és a gipsszel együtt, akár kőzetalkotó ásvány mennyiségben (ezek az ún. evaporit összletek). Ha a töményülő tengervíz 25 °C-nál hidegebb, az anhidrit helyett főleg gipsz válik ki. Mivel a kősónál hamarabb válik ki, ilyen evaporitokat találunk a kősótelepek alatt, illetve alsó zónájában is. Vízfelvétellel gipsszé alakulhat, és az ezzel járó, 60%-os térfogatnövekedés az anhidrites rétegeket teljesen összegyűri: ezek az ún. mirigykövek. A hosszú távú erőhatásokra már viszonylag kis nyomáson is plasztikusan reagál, ezért a földtani takarók gyakran (így például az Aggteleki-karszton) az evaporitos rétegeken mint afféle kenőfelületeken csúsznak el több tucat vagy akár több száz kilométer távolságra. Felhasználása Az építőipari termékek között például gipsz stukkók (díszítés), gipszkarton (szerelt válaszfalak, tűzvédelmi burkolatok, egyes álmennyezetek elemei, szárazpadlók) alapanyagaként használják fel. Rokon ásványfajok gipsz Forrás Koch-Sztrókay: Ásványtan Anhydrite Kehely A Kehely Švejknek – illetve írójának Jaroslav Hašeknak hála – Prága leghíresebb étterme, sörözője. A vendéglő legfőbb dísze Ferenc József arcképe a nevezetes légypiszokkal. A Kehely Hašek idejében még egy jelentéktelen kocsma volt. Amikor a regényt németre lefordították, majd 1927-ben Erwin Piscator a könyv nyomán színpadra állította, kezdett ismertté válni. A regény rövidesen további nyelveken is megjelent, és a vendéglő ezeknek nyomán szép lassan világhírűvé vált. Napjainkban már zarándokhely. Roloway-cerkóf A Roloway-cerkóf (Cercopithecus roloway) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a cerkóffélék (Cercopithecidae) családjához és a cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsaládjához tartozó faj. A Cercopithecus nemen belül a Diana csoportba tartozik, legközelebbi rokon faja a Diána-cerkóf (Cercopithecus diana) melynek korábban csak alfajának vélték. Az állat faji önállósága ma sem minden zoológus szerint egyértelmű, sokan még mindig a Diána-cerkóf alfajának vélik. Megjelenése A hímek testhossza 50–55 cm, a nőstényeké 40–48 cm, farokhossza 55–80 cm, a hímek testtömege 3,5-7,5 kg, a nőstényeké 2,2-3,5 kg. Színpompás állat, melynek alapszíne fényes fekete, torka, alkarja és szakálla fehér, hátulsó végtagjai rozsdavörösek, combjának elülső oldalán fehér sávok láthatók. Közeli rokonától, a Diána-cerkóftól való megkülönböztető jegye, hosszabb, fehér színű szakálla. Elterjedése, élőhelye Nyugat-Afrikában egy nagyon kis területen él, Elefántcsontpart és Ghána erdeiben. Elsődleges esőerdők fáinak csúcsán él. Életmódja Ez a nappal aktív faj kis - általában egy öreg hím által vezetett - csoportban él. Életmódja messzemenőkig hasonlít más cerkófokéhoz, különösen pedig az apácacerkóf rokonságáéhoz. Szociális szerveződésében testtartása nagyobb jelentőséggel bír, mint arckifejezései. Élénk színű hátsó testfelét gyakran használja jelzésre. Táplálékát gyümölcsök és rovarok alkotják, de a leveleket, virágokat, hajtásokat, rügyeket, ritkán pedig fák nedveit is fogyasztja. Szaporodása Nászviselkedéséről és ivari magatartásáról csak keveset tudni. A nőstényen ivarzáskor látható duzzanat nem figyelhető meg. Öt hónapi vemhesség után egy kölyök születik, amely kb. féléves koráig szopik, ivaréretté hároméves korában válik. Természetvédelmi helyzete A Roloway-cerkóf egyike Afrika legritkább és leginkább fenyegetett majomfajainak. A fokozódó erdőirtások és a húscélú vadászat miatt a faj az utóbbi évtizedekben eredeti állománynagyságának 20%-ára esett vissza. A Természetvédelmi Világszövetség ezért Vörös Listáján a "kihalással közvetlenül veszélyeztetett" kategóriába sorolja a fajt. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Roloway-Meerkatze című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Az alfaj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.) Jakab Zsuzsanna Jakab Zsuzsanna, dr. Jakab Ferencné (Budapest, 1951. május 17. –) az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatója Koppenhágában. 2010. február 1-jén váltotta Marc Danzont, 2015. február 1-jétől a második ötéves ciklusát tölti ezen a poszton. A magyar szakember azelőtt a 2005-ben létrehozott, stockholmi székhelyű Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) alapító igazgatója volt, négy év alatt tekintélyes, 40 millió euróból gazdálkodó, közel háromszáz munkatársat foglalkoztató intézményt építve fel, de az elmúlt három évtizedben egyéb magas egészségügyi beosztásokban is bizonyított. Jelenleg a magyar állampolgárok közül ő tölti be a legmagasabb, nem politikai beosztást nemzetközi szervezetnél. Tanulmányok és karrier Apja sebész volt, anyja mezőgazdász. Családja 1956-ban Budapestről Győrbe költözött, ahol édesapja a kórház sebészeti osztályát vezette. A győri Kazinczy Gimnáziumba járt, orosz nyelvi tanulmányi versenyen elért országos helyezésével felvételi nélkül juthatott be 1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Itt szerezte 1974-ben első diplomáját. Népegészségügyből Göteborgban, közigazgatásból Budapesten szerzett felsőfokú képesítést. Két posztgraduális fokozatot is megszerzett. Jakab 1975-től dolgozott az Egészségügyi Minisztérium nemzetközi főosztályán; a minisztérium külkapcsolataiért, köztük az ENSZ Egészségügyi Világszervezetével való kapcsolattartásért felelt. 1991–2002 között az Egészségügyi Világszervezet európai regionális hivatalában töltött be különböző vezetői és felsővezetői beosztásokat; kezdetben a külkapcsolatokért és stratégiai partnerségekért felelt, a WHO európai régiójának mintegy félszáz tagállama egymás és a nemzetközi partnereik közötti együttműködést koordinálta, később ügyviteli igazgatónak nevezték ki. A hosszú ott töltött ideje alatt az Egészséginformációs, Bizonyíték és Kommunikáció Divízió igazgatója és az EUROHEALTH program koordinátora is volt. 2002-ben Csehák Judit miniszter visszahívta a magyarországi egészségpolitikába. Elfoglalta az Egészségügyi Minisztérium államtitkári székét, ahol 2005-ig címzetes államtitkárként ő volt a felelős egyebek mellett Magyarország uniós csatlakozásának előkészítéséért a közegészségügy területén. Kulcsszerepe volt a 2004 júniusában Budapesten megrendezett IV. Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia szervezésében, melynek Magyarország nemcsak technikai lebonyolítója, hanem tartalmi előkészítője is volt. A konferenciára 52 ország egészségügyi és környezetvédelmi miniszterei érkeztek, a WHO Nyugat-Európától a Közép-Ázsiáig terjedő európai régiójából. 2005-ben megpályázta az unió kínálta új lehetőséget: létrehozója és öt évig első számú vezetője lett az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központnak (ECDC) Stockholmban. Ő volt az első a 2004-ben újonnan csatlakozott 10 EU-állam polgárai közül, aki egy EU-intézményt vezethetett. Bár szokatlan volt, hogy az unió betegségmegelőzési és járványvédelmi munkáját szervező igazgatónő nem orvos vagy tudós, mivel az ECDC nem rendelkezik saját laboratóriumokkal, saját kutatást sem végez, ezért inkább Jakab egészségpolitikusi szakértelmére volt szükség az EU egészségpolitikai irányelveinek kialakításában. Az ECDC igazgatójaként olyan megfigyelő hálózatot alakított ki, ami egészségügyi adatokat gyűjt és a betegségek megelőzését koordinálja az EU-tagállamok között. Erre nagy szükség volt, hiszen az egyre nyitottabb határok nem gátolják a fertőző betegségek (köztük az AIDS, a SARS és a madárinfluenza) terjedését. Jakab a védőoltási programok fejlesztésére ösztönözte a tagállamokat, hogy a kanyaró és más könnyen megelőzhető betegségek terjedését megállítsák. 2007-ben ő szervezte meg az EDCD első tudományos konferenciáját. Jakab az ECDC éléről jelentkezett a WHO európai regionális igazgatójának, ahová a tagországok képviselői meg is választották. Egyhangú szavazással kapott bizalmat a 2015-ben induló újabb ötéves mandátumra. 2010. február 1-től a WHO európai régiójának igazgatója, 2015. február 1-jétől második ötéves ciklusát tölti. Családja Férje nyugdíjas sebész főorvos, három gyermeket neveltek fel együtt – ők is nemzetközi szervezeteknél dolgoznak. Páratlanujjú patások A páratlanujjú patások (Perissodactyla) az emlősök osztályának (Mammalia), a Laurasiatheria öregrendnek egyik rendje. Az ide tartozó családok (szám szerint 3 család) monofiletikus eredetét már a korai morfológiai vizsgálatok is bizonyították, melyet később a kladisztikus módszerek csak megerősítettek. Megjelenésük A páratlanujjú patások közepes vagy nagy termetű állatok, kivétel nélkül növényevők. A családok testalkata meglehetősen különböző. A lábujjak száma a hátsó végtagjaikon mindig páratlan (1 vagy 3 lábujj), az elülső páron pedig páratlan és páros egyaránt lehet (4, 3 vagy 1 lábujj). A végtagok tengelye a középső ujjon halad keresztül, mely egyben a legerősebb lábujj is, hisz a test terhét ez viseli. A többi ujj jelentősen visszafejlődött, vagy el is tűnt. Az orrszarvúaknál még találunk kisebb jobb és bal oldali lábujjakat is, de a lóféléknél ezek már teljesen eltűntek. Fogazatuk közel teljes, de a szemfogaik hiányozhatnak. Ajkaik erősek, izmosak, melyekkel könnyen tépik a növényi részeket, leveleket, füvet. A tapírfélék felső ajka viszont kis ormánnyá alakult át. Gyomruk elülső része nyelőcső eredetű, és igen erőteljes, szinte kövezetszerű belső hámréteg béleli. A gyomor nem összetett, nem tagozódik több üregre. A növényi táplálkozás következtében bélcsövük igen hosszú, vakbelük pedig terjedelmes. Idegrendszerük fejlődése is fokozatos. A korai fosszilis maradványok agyürege igen kicsiny volt, mely csekély szellemi képességről árulkodik. A mai alakok – főképp a lófélék – ellenben nagyon értelmes állatok, agytérfogatuk sokkal nagyobb, mint a korai alakjaiké. A lófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a csődör, kanca és csikó szavakkal jelöljük, míg az orrszarvúféléknél a bika, tehén és borjú nevek használatosak. Rendszerezésük A rend az alábbi élő családokat foglalja magában: Lófélék (Equidae) – 9 faj Orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) – 5 faj Tapírfélék (Tapiridae) – 4 faj Kihalt családok † Brontotheriidae † Chalicotheriidae † Hyracodontidae † Palaeotheriidae †Amynodontidae †Lambdotheriidae †Isectolophidae †Pachynolophidae †Lophiodontidae †Lophialetidae †Helaletidae †Deperetellidae †Hyrachyidae †Rhodopagidae Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Stobreč Stobreč település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik. Fekvése Split központjától 7 km-re keletre, a Mosor- és a Perun-hegység ölelésében, a Žrnovica torkolatától nyugatra fekszik. Története A mai Stobreč elődjét Epetiont az i. e. 3. században egy jól védhető félszigeten alapították Issza (Vis) szigetéről érkezett görög telepesek. Az ősi Epetion egy ellipszoid alakú sziklazátonyon, mintegy négy és fél hektáron terült el. Az egyik legrégibb városias jellegű település volt az Adria keleti térségében. Amint azt az ókori történetíró Polübiosz is feljegyzi az illír dalmaták gyakran támadták az ősi görög városokat, köztük Epetiont is. A rómaiak érkezésével a görög Issza elveszítette korábbi jelentőségét és a társadalmi élet központja a tartomány fővárosába Salonába tevődött át. A görög Epetion neve latinul Epetium lett, de Salona közelsége miatt nem rendelkezett önállósággal, mivel a gyakorlatban Salona egyik elővárosának számított. Jelentőségét elsősorban kiváló kikötője és a termékeny mezőgazdasági területekkel való jó összeköttetése adta. Kikötőjének jelentőségét jól mutatja a híres római térkép a Tabula Peutingeriana fennmaradt középkori másolata, mely Epetiumot fontosabb helyként jelöli mint magát Salonát (a Portus Epetinus név melletti Epetio három toronnyal van jelölve, míg Salona csak kettővel). Kikötője egészen a Žrnovica torkolatáig terjedt, nagy forgalmáról pedig a korabeli források tanúskodnak. A településtől északra termékeny mezők terültek el és az itteni gazdasági élet fejlettségét a régészeti feltárások során a környéken talált számos gazdasági épület maradványa is bizonyítja. A Žrnovica deltatorkolata bővelkedett halban és vadban, de intenzív volt a sókereskedelem is, melyről a Slanice, Soline földrajzi nevek tanúskodnak. A kereszténység első századaiban betöltött jelentőségére utal az a tény, hogy itt tevékenykedett Felix salonai vértanú, akit a hagyományok szerint a Stobreč közelében található Vrbovnikon temettek el. Az egyik ókori kultikus épület helyén az 5. vagy a 6. században nagy ókeresztény bazilikát emeltek, melynek maradványa a mai Stobreč legjelentősebb műemléke. Az avarok és szlávok Salonát elpusztító támadása a 7. században valószínűleg Epetiumot sem kímélte. Ezt követően az itteni élet teljesen megváltozott, melynek városias jellegét a falusi jelleg váltotta fel. Ekkor alakult ki a mai Stobreč őse, mely nevét az ókeresztény bazilika helyén emelt Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kis templomáról kapta. Bár a templom ma már a Kármelhegyi boldogasszony titulusát viseli a történeti források még Szent Lőrinc néven említik. A település középkori történetéről szóló adatok nagyon hiányosak. A korábbi jelentőségét elveszített település Spalato városának tágabb határához tartozott. A négyszáz éves velencei uralom idején az ókori város helyén csak egy kis falu létezett, melyet néhány korabeli térképen is ábrázoltak. A 16. század elején megszaporodtak a török támadások, bár Stobreč végig velencei birtok maradt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. 1807. június 5-én Stobreč határában zajlott az a csata, melyben a Marmont tábornok vezette francia csapatok véget vetettek a 13. század óta létező Poljicai Köztársaságnak. 1809-től a francia Illír tartományok része lett, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A településnek 1857-ben 197, 1910-ben 371 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A 20. század második felétől lakosságának száma megtöbbszöröződött, mely elsősorban Split közelségének köszönhető. 2011-ben a településnek 2978 lakosa volt. Nevezetességei Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1897 -ben épült a régi lebontott templom helyén. 1899. november 9-én szentelte fel Nakić püspök. A templomot fehér faragott kövekből építették. Hosszúsága 17 méter, szélessége 7 méter. Egyszerű épület hajóval és apszissal, a sekrestye az apszis déli oldalán található. A templom homlokzatán a bejárat felett körablak, felette az oromzaton kőkereszt látható. A harangtorony 1932-ben kőből szintén épült és különáll a templomtól. A szentélyben álló főoltár márványból épült, oltárképe helyi mester munkája. A főoltár elé Dušan Kuzmanić atya idejében 1968 és 1988 között építették a szembemiséző oltárt és új kórust is építettek. A hajó északi oldalán található a Miasszonyunk oltár oltárképén a Szeplőtelen fogantatás, Szent Antal és Szent Felicián püspök alakjával. A templomban Jézus szíve, Szűz Mária és Szent Lőrinc szobrok láthatók. A Béke királynője tiszteletére szentelt kis temploma a temetőnél áll. Hosszúsága 7, szélessége 5 méter. Az apszis mélysége másfél, szélessége 3 méter. A templomot 1672-ben említik először. 1752-ben Bizza érsek is megemlíti a stobreči plébánia Béke királynője templomát, mely a Mirkovača nevű helyen állt. A templomhoz egy régi temető tartozott. A templomot az 1980-as években megújították. Dongaboltozata és az oldalfalon egy ablaka volt. A homlokzat tetején kőkereszt áll. Búcsúünnepét a Szent Lukács ünnepe (október 18.) utáni vasárnap tartják. A Kármelhegyi boldogasszony templom az egykori, Szent Lőrinc tiszteletére szentelt ókeresztény bazilika helyén áll. A 10. vagy a 11. században romjaira bencés kolostort építettek, melynek templomát a bazilika apszisából alakították ki. A mai templom a 17. században épült, miután Stobrečre új lakosság érkezett. Hosszúsága 7 méter, szélessége 5 méter. A bejárat oldalán egy ötszögű kis ablak, a homlokzat közepén pedig egy egyszerű kis ablak látható. Az oromzaton a kis harangtoronyban egy harang látható. A templomot 1995-ben teljesen megújították. A település magját alkotó félsziget északi részén ma is láthatók az ókori település erődfalai. Ezeket a falakat Alberto Fortis velencei utazó is megemlíti "Viaggio in Dalmazia" című művében összehasonlítva a közeli Salonával. A fal közelében egy 0,35 méter magas és 0,62 méter széles csatorna található, melynek falai kis főtömbökből vannak kirakva és végighalad az egész félszigeten a tengerig. Valószínűleg az ókori város szennyvízcsatornája volt. Gazdaság Stobreč gazdasága az évszázadok során főként a mezőgazdaságon, az állattenyésztésen és a halászaton alapult. A 20. század elején olasz társaságok finanszírozták a Žrnovica deltájában található márga kitermelését, mely a 20. század közepéig tartott. A márgát, a cementgyártás fontos alapanyagát Olaszországba és a Kašteli-medence gyáraiba (Vranjic, Sv. Kajo, K. Sućurac) szállították. A II. világháború után a terület átrendezésével épült meg a mai stobreči kemping és az első magánszállások. A gazdaság alapján ma már a turizmus és a vendéglátás képezi, de számos nagyvállalat is megjelent a településen. Stobreč közepének homokos és délnyugati részének kavicsos, jól ismert strandjai vonzzák a gyermekes családokat és a romantikára vágyókat. A minden hajó biztonságos kikötését elősegítő infrastruktúra a településtől karnyújtásnyira található. A szabadidő hasznos eltöltését a hosszú tengerparti sétányok, tenisz-, golf-, bocsa-, kosárlabda-, kézilabda- és focipályák biztosítják. A szálláshelyek az olcsó kempingtől, a magánszállásokon át a drága szállodáig megtalálhatók. A kulturális kikapcsolódást elsősorban a Spliti nyár gazdag programjai jelentik, de Stobrečnek is megvan a maga fesztiválja, mely a település védőszentjének Szent Lőrincnek az ünnepe köré szerveződik. A helyi turisztikai egyesület kirándulásokat is kínál a közeli szigetek, valamint a szárazföld belseje irányába. Oktatás A régi iskolát 1901-ben építették és abban az utcában áll ahol az új iskola épülete. 1992-ig négyosztályos iskolaként működött. Az új modern iskolát 1993-ban nyitották meg, Stobreč, Kamen, Šine és Sirobuja települések gyermekei tartoznak hozzá. Sport NK Primorac Stobreč labdarúgóklub "Epetium" Stobreč sakkegyesület Meerbusch Meerbusch település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 54 892 fő (2015. december 31.). Meerbusch Willich, Krefeld, Duisburg, Düsseldorf, Neuss és Kaarst községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (20381) 1998 KX47 A (20381) 1998 KX47 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. május 22-én. Montmirey-le-Château Montmirey-le-Château település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Montmirey-le-Château Dammartin-Marpain, Offlanges, Brans, Champagney, Moissey, Montmirey-la-Ville és Pointre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Egylényegűség Az egylényegűség (görögül: ὁμοούσιος (homoousziosz), illetve latinul: consubstantialis; mindkettő jelentése ’egylényegű’, ’azonos lényegű’) Alexandriai Szent Atanázhoz köthető, aki azt a nézetet vallotta, hogy az Atyaisten és a Fiúisten lényegileg azonos. Az ógörög ὁμοούσιος (homoousziosz) szó a ὁμός (homosz) ’azonos’ és az οὐσία (ouszia) ’lény’, ’lényeg’, ’szubsztancia’ szavak összetétele. Arius (i. sz. 280 – 336) és az ariánusok tanítása szerint Krisztus, vagyis a Fiúisten és az Atyaisten eltérő lényegű (ἑτεροούσιος (heteroousziosz) = ’eltérő lényegű’). Az első nikaiai zsinat (325) elvetette Arius tanítását, és kimondta azt az ortodox tant, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával (homoousziosz) szubsztanciájuk azonos, de személyükben különböznek. Ezt II. Constantius nyomására újra elvetették (milánói zsinat, 355). A császárok 335-től 378-ig többnyire az ariánus nézeteket pártfogolták, azonban 381-ben a 2. egyetemes zsinaton, a nikaiai zsinatban határozottak erősödnek meg. Későbbi szemiariánus nézetek az Atyaistent és a Fiúistent hasonló (de továbbra sem azonos) lényegűnek (ὁμοιούσιος /homoiousziosz/ ’hasonló lényegű’ = ὅμοιος /homoiosz/ ’hasonló’ + οὐσία (ouszia) ’lény[eg]’) tekintették. Forrás Rathmann János (1996): Idegen szavak a filozófiában; Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631875148 Világtörténelem Atlasz - ISBN 963-85962-5-2 Dombeya wallichii A Dombeya wallichii a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a Dombeyoideae alosztály névadó nemzetségének legismertebb faja. Angol neve (tropical Hydrangea, azaz trópusi hortenzia) rendszertanilag téves, mivel a Dombeya nemzetség nem a hortenzia-, hanem a mályvafélék közé tartozik. Származása, elterjedése Madagaszkáron endemikus; a trópusi és szubtrópusi övben szabadon, mérsékelt éghajlaton lakásokban, illetve üvegházban dísznövénynek ültetik; növénykereskedésekben szinte mindenütt kapható. Madeira szigetén Funchalban, a Jardim Botanico botanikus kertben, továbbá a Quinta das Cruzes és a Quinta Palmeira kertjében nő. Megjelenése, felépítése Gyorsan növő, kis–közepes termetű fa, illetve nagy bokor. Természetes élőhelyén 5–8 m magasra nő; a termesztett példányokat az áprilistól szeptember közepéig tartó virágmentes időszakban gyakran visszavágják, hogy alacsonyabbak maradjanak. Szív, illetve tányér alakú levelei a csillagszerűen szétfutó fő levélerek végén csúcsosan kihegyesednek. A színük halványan pöttyözött, a fonákuk szőrös. Félgömb alakú, lecsüngő, pálhás virágai a hortenziákéra emlékeztetnek (erről kapta angol nevét a fa). A sziromlevelek rózsaszínűek, a porzók sárgák. Életmódja Tűző napon és félárnyékban is jól nő. A legtöbb trópusi növényhez hasonlóan már az enyhe fagyot sem tűri. Ha a hőmérséklet nem süllyed +20 °C alá, télen sem hullatja el leveleit. A lombosodás időszakában sok vizet és sok tápanyagot igényel. Felhasználása Elterjedt dísznövény. Novembertől februárig nyílik. Evangelista Torricelli Evangelista Torricelli (Faenza, 1608. október 15. – Firenze, 1647. október 25.) itáliai fizikus és matematikus. Élete Szegény családból származott és korán árvaságra jutott. Nagybátyja, egy kamalduli szerzetes nevelte, aki 1624-ben beíratta a jezsuita kollégiumba, ahol matematikát és filozófiát tanult, később Rómában tanult matematikát, csillagászatot és mechanikát. A tanulmányai közben titkárként dolgozott tanáránál, Benedetto Castellinél. Rómában megismerkedett Galilei írásaival, többek között az 1632-ben megjelent Dialogo-val, amelyek nagy hatással voltak rá. Torricellinek egy Galileihez írt leveléből kiderül, hogy a kopernikuszi világképet tartotta helyesnek. A Galileit ért üldöztetés miatt elfordult a csillagászattól és a fizika és matematika területén dolgozott tovább. 1632-től Galilei egy barátjának, Giovanni Ciampolinak a titkára volt. 1641 őszén, három hónappal Galilei halála előtt, Castelli ajánlásával Firenzébe ment, és Galilei segédje lett. Galilei halála után örökölte hivatalát: ő lett a toszkánai nagyherceg udvari matematikusa, illetve a firenzei akadémia matematikaprofesszora. Udvari tisztségéből kifolyólag haláláig a toszkánai udvarban lakott. 1644-től az erődítéstant is ő tanította. Elsőrendű lencsecsiszolóként jelentős külön jövedelemre tett szert. 39 évesen halt meg fertőző betegségben (valószínűleg hastífuszban). Munkássága Torricelli a barokk kor legjelentősebb fizikusai és matematikusai közé tartozik. Munkásságával – Descartes, Cavalieri, Fermat és Pascal mellett – alapvetően befolyásolta kortársait. 1644-ben hozta nyilvánosságra úttörő munkáját a szabadesés és hajítás törvényszerűségeiről (De motu gravium naturaliter descendentium). Ez volt a háromkötetes Opera geometrica második része, amelyben közzétette hidrodinamikai kutatásait, amelyek hamarosan élénk érdeklődést váltottak ki egész Európában.A később róla elnevezett tétel kimondja, hogy egy folyadék tartályból való kiáramlásakor az áramlási sebesség arányos a folyadékoszlop magasságának négyzetgyökével, vagyis nem függ a folyadék milyenségétől.A folyadékok dinamikája területén végzett alapvető megfigyelései mellett Torricelli nagymértékben hozzájárult a differenciálszámítás kialakulásához is. Cavalieri továbbvitte Kepler gondolatait az infinitezimális mennyiségekre vonatkozóan. Ennek a módszernek a segítségével Torricelli elegáns bizonyításokat talált mértani problémákra – például, hogy egy megforgatott hiperbola által határolt térfogat véges – annak ellenére, hogy a felszíne végtelen. A De motu gravium… című munkájában a lövedékek parabolikus pályáját írta le ennek az eljárásnak a segítségével.Továbbfejlesztette Galilei távcsövét és egy egyszerű, de hatékony mikroszkópot talált fel.Ő volt az első, akinek hosszabb ideig sikerült vákuumot fenntartania. A legfontosabb felfedezése a barométer működési elvének felfedezése: abból a feltételezésből indult ki, hogy a folyadék nem a horror vacui következtében, hanem a levegőoszlop súlya miatt emelkedik fel. Ezt a hipotézist Blaise Pascal bizonyította be 1647-ben. Szintén helyesen magyarázta a szél keletkezését a légkörben jelenlevő hőmérséklet- és nyomáskülönbségekkel.Torricelliről nevezték el a nyomás egyik fizikai mértékegységét. (1 torr=133,3 pascal.) Az ő nevét viseli egy holdkráter, valamint a 7437-es aszteroida is.A levegő nyomását Torricelli olasz tudós mérte meg először. Művei A kéziratait Firenzében őrzik. A következők megjelentek nyomtatásban is: Trattato del moto , Firenze, 1640 Opera geometrica , Firenze, 1644 Lezioni accademiche , Firenze, 1715-ben nyomtatva Esperienza dell'argento vivo , Berlin, 1897–1898, reprint 1969 Erszényeshangyász Az erszényeshangyász vagy numbat (Myrmecobius fasciatus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül az erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) rendjébe és az erszényeshangyász-félék (Myrmecobiidae) családjába tartozó faj. Családjának egyetlen faja. Előfordulása Az erszényeshangyász szórványosan Nyugat-Ausztrália déli részén található meg. Ritka erdőkben és bozótosokban él. Korábbi elterjedési területe legnagyobb részéről eltűnt. Ennek oka a földművelés és a behurcolt ragadozók (Carnivora) (kutya, macska, róka) megtelepítése. A faj jelenleg védettség alatt áll. A tenyésztelepen nevelt állatokat később visszaszoktatják a természetbe. Alfajai Myrmecobius fasciatus fasciatus Myrmecobius fasciatus rufus Megjelenése Az állat fej-törzs-hossza 21-27,5 centiméter, a hím nagyobb, mint a nőstény; farokhossza 16-21 centiméter és testtömege 280-700 gramm. Szőrzete általában rövid és durvaszálú, a hasi oldalon hosszabb, hogy szoptatáskor védje a kölyköket. Bár az erszényeshangyász az erszényesekhez tartozik, a nősténynek nincs erszénye. Színe a szürkéből vörösesbarnába megy át, fehérrel tarkítva. Körülbelül nyolc fehér harántcsík van a hátán. Arcorri része megnyúlt, vaskos, elvékonyodó, így a felső talajréteget fel tudja túrni, a lehullott gallyakat és köveket félrelöki vele. Szájürege kicsi; nyelve nagyon hosszú és ragacsos, így hatékony „eszköz” a termeszvadászatnál. Végtagjai zömökek és erősek. A mellső lábán 5, a hátsón 4 ujj nő. Ha a kemény földet lazítja fel, korhadt fában kotorászik vagy az aljnövényzetet szaggatja ki, erős karmait használja. Farka hosszú és bozontos. Ha valami nyugtalanítja az állatot, akkor feltartja a farkát, és felborzolja a szőrét. Életmódja Az erszényeshangyász magányos és nappal aktív. Tápláléka főként termeszekből áll. Az állat 3-4 évig él. Szaporodása Az ivarérettséget 11 hónapos korban éri el. A párzási időszak decembertől áprilisig tart. A vemhesség 14 napig tart, ennek végén 2-4 kölyök születik. Mivel az állatnak nincs erszénye, az újszülötteknek szorosan meg kell kapaszkodniuk anyjuk szőrében, mert az mindenhova magával cipeli őket. Az elválasztás 6 hónap után következik be, de még egy kis ideig az anyjuk mellett maradnak. Évente egy almot ellik a nőstény. Természetvédelmi helyzete Az erszényeshangyász, mint oly sok őshonos ausztrál emlősállat mára veszélyeztetett fajjá vált. Korábban is akadt természetes ellensége, mint a nagyobb ragadozó madarak, a szőnyegmintás piton vagy az ausztrál őslakók érkezése után a velük jött dingó. Az Ausztrália déli részén gyakran előforduló bozóttüzek is sok áldozatot szedtek és szednek ma is közülük. Az igazi fenyegetést a faj számára a fehér emberek érkezése okozta. A fokozódó mezőgazdaság eltüntette élőhelyeinek java részét és a kontinensre betelepített ragadozók, elsősorban a vörös rókák és a gazdáiktól elszökött, majd önálló életet élő kutyák és macskák drasztikusan lecsökkentették egyedszámát. Szerencsére Ausztráliában az utóbbi időkben igen erős környezetvédelmi intézkedéseket hoztak. Az erszényeshangyász maradék élőhelyeinek többsége is nemzeti parkokban és védett területeken van. Ezeken a helyeken elsősorban a rókák és a macskák kiirtása a legfőbb feladat. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a fajt a „sebezhető” kategóriába sorolta. Ortigarai csata Az ortigarai csata 1917. június 10-étől június 25-éig tartott Olaszország és a Monarchia csapatai között. A csatára Dél-Tirolban, Trentinóban került sor, az Asiago-fennsíkon. A csata elnevezése az egyik közeli magaslatról, az Ortigara hegyről kapta a nevét, mivel ennek birtoklásáért folytak a legvéresebb összecsapások. Előzmények A sikertelen tizedik isonzói csata után az olasz haderő nem az Isonzónál, hanem az Alpoknál próbált előretörni, hogy visszaszerezze Asiago és Trentino tekintélyes területeit. A támadás az antant 1917-ben közösen elfogadott tervének részét képezte, miszerint az antant hatalmaknak minden frontvonalon egyszerre, nagy létszámú haderőt felvonultatva kell kikényszeríteniük a központi hatalmak összeomlását. Az olasz fronton ez két támadást jelentett: a X. isonzói csatát, melyet azonban a Monarchia erői visszavertek, és egy Trentinóban tervezett támadást, mellyel Dél-Tirolba törtek volna be. Az elvesztett tizedik isonzói csata nem okozta az olaszok számára a tervek megváltoztatását, így sor került az ortigarai csatára. A csata Az olasz haderő bár majdnem háromszorosa volt a Monarchia erőinek mégsem tudott döntő csapást mérni a monarchiabeli csapatokra és ezáltal áttörni a frontvonalon. A Monarchia az Asiago körüli magaslatokat már 1916 júniusában elfoglalta, így majdnem egy évnyi ideje volt arra, hogy megerősítse a frontvonalát, védelmi állásokat építsen ki. Ráadásul a június 10-én megindult olasz támadás nem érte felkészületlenül a Monarchia csapatait, a meglepetés erejére nem lehetett támaszkodni. Mégis az olasz veszteségek rendkívüli nagy száma, és a támadás kudarca elsősorban magának az olasz hadsereg nagy létszámának volt köszönhető. Az Alpok kis völgyeiben egy 300 000 fős hadsereg nem tudott ugyanúgy mozogni mint síkvidéken. A néhány km-es frontszakaszon előfordult az, hogy az olasz katonák csak vonultak előre, de nem tudtak harcolni a Monarchia erőivel, mivel a harcoló felek csak egy kis sávban érintkeztek, az olasz haderők többsége, mint utóvéd vonult erőre és ténylegesen nem vett részt a harcban. 1917. június 10-én, a támadás kezdetén az olasz 52. Alpesi hadosztálynak véres csaták során sikerült elfoglalnia az Ortigara hegyet. Az előrenyomulás megakadt, a Monarchia erősítést küldött, és az új hadosztályokkal sikerült visszafoglalni az olaszok által addig elfoglalt területeket, így az Ortigara hegyet is. Az olasz csapatok június 25-én visszavonultak a korábbi frontvonalukra. Eredmények Az ortigarai csata egyértelműen vereség volt Olaszország számára, itt még jelentéktelen területeket sem sikerült elfoglalni úgy, mint az ortigarai csatát megelőző X. isonzói csatában. Az antant támadások kudarca időt biztosított a Monarchiának, hogy tovább dolgozzon egy nagy, Olaszország elleni ellentámadás tervén. Az ortigarai csata azt eredményezte, hogy az olasz hadvezetés számára világossá vált, Tirol megszállása stratégiailag és katonailag nem lehetséges, így újból az Isonzó felé fordították a figyelmüket és erejüket. Hamarosan sor került a XI. isonzói csatára. Törpe vízitök A törpe vízitök (Nuphar pumila) a tündérrózsa-virágúak (Nymphaeales) rendjébe és a tündérrózsafélék (Nymphaeaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása Észak-, Délnyugat- és Közép-Európa, valamint Szibéria területén található meg. Mongóliában, Kínában és Japánban is megtalálható ez a vízinövény. Igen ritka és szórványosan előforduló faj. Azokat az állóvizeket, ahol még megtalálható, gyakran halastavaknak használják. Az ezzel együtt járó eutrofizálódás következtében, a meszezés és gyomnövényirtás miatt a növény súlyosan károsodik. További veszélyforrás a sárga vízitökkel (Nuphar lutea) való kereszteződési hajlama. Alfajai Nuphar pumila subsp. oguraensis (Miki) Padgett Nuphar pumila subsp. pumila Nuphar pumila subsp. sinensis (Hand.-Mazz.) Padgett Megjelenése Nagyon hasonlít a sárga vízitökhöz, de attól a következőkben különbözik: levelei 4-15 centiméter hosszúak és 4-13 centiméter szélesek. A levélnyél összenyomott és felül két élű. A virágok átmérője csupán 2-3 centiméter. A bibe lapos, szélén csillag alakúan fogazott, 6-14 sugárral. Életmódja Kisebb-nagyobb tavak tápanyagban szegény, savanyú vizű, hűvösebb éghajlatú helyeken él. Többnyire úszó levelű típusai ismertek, ritkán csupán alámerült leveleket képez vagy parti növényként él. A virágzási ideje júniustól szeptember végéig tart. 2017-es Fonogram díj átadása A 2017-es Fonogram – Magyar Zenei Díj gálaestet a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége 2017. március 1-én, szerdán este a Várkert Bazárban rendezték meg a magyar zenei élet legnagyobb, az alkotók és háttérszakemberek teljes körét felvonultató eseményét. Az egykori Budai Ifjúsági Park helyszínén, a Várkert Bazárban megrendezendő nagyszabású eseményen a szakma széles körének szavazatai alapján vehették át az elismeréseket az előző év legjobb zenei teljesítményeit nyújtó előadóművészek. A rendezvényt élőben közvetítette az ATV. A szavazás során 18 különböző műfaji kategóriában, a zenészekből, zenei szakemberekből, újságírókból álló széles körű jelölőbizottság, illetve egy szűkebb szakmai zsűri, az ún. Fonogram Bizottság tagjainak szavazatai alapján alakult ki a jelöltek névsora. A második fordulóban a nyerteseket a Fonogram Bizottság tagjai választották ki. A jelöltek listáját 2017. február 16-án hozták nyilvánosságra. Házigazdák és díjátadók Az est házigazdái Pásztor Anna és Abaházi Csaba voltak. A díjakat és az életműdíjat a Mahasz jelenlegi elnöke, Szűts László adta át a házigazdákkal együtt. Nyertesek és jelöltek A nyertesek félkövéren lettek feltüntetve. Az év hazai klasszikus pop-rock albuma vagy hangfelvétele Ákos - "Ugyanúgy" (Fehér Sólyom) Bródy János - Ráadás (GrundRecords) Caramel - "Elzárt övezet" (Gold Record) Hooligans - Igaz történet (Hear Hungary) Ivan & The Parazol - F.É.S.Z.E.K. (Modernial) Az év külföldi klasszikus pop-rock albuma vagy hangfelvétele Bon Jovi - This House Is Not For Sale (Universal Music) Lukas Graham - Lukas Graham (Magneoton/Warner Music) Sting - 57th & 9th (Universal Music) The Rolling Stones - Blue & Lonesome (Universal Music) Az év hazai modern pop-rock albuma vagy hangfelvétele Honeybeast - Bódottá (Gold Record) Irie Maffia - "Bajnok" (szerzői kiadás) Quimby - Jónás jelenései (Tom-Tom Records) Wellhello - #Sohavégetnemérős (Magneoton) Az év külföldi modern pop-rock albuma vagy hangfelvétele Justin Timberlake - "Can't Stop The Feeling!" (Sony Music) Red Hot Chili Peppers - The Getaway (Magneoton/Warner Music) Robbie Williams - The Heavy Entertainment Show (Sony Music) Sia featuring Sean Paul - "Cheap Thrills" (Sony Music) Az év hazai alternatív vagy indie-rock albuma vagy hangfelvétele Hiperkarma - "Délibáb" (Interwurlitzer) Lóci játszik - Hadd legyek arról híres (Prime Event Management) Margaret Island - "Libikóka" / "Sárga levelek" (Gold Record) Paddy and the Rats - Lonely Hearts' Boulevard (Nordic Records) Az év külföldi alternatív vagy indie-rock albuma vagy hangfelvétele Bastille - Wild World (Universal Music) Empire of the Sun - Two Vines (Universal Music) PJ Harvey - The Hope Six Demolition Project (Universal Music) Sigur Rós - "Óvedur" (XL Recordings) The 1975 - I Like It When You Sleep, For You Are So Beautiful Yet So Unaware Of It (Universal Music) Az év hazai elektronikus zenei albuma vagy hangfelvétele Brains - "All Eyes On Me" (featuring Jumodaddy) / "Guiding Star" (featuring Szécsi Böbe) (Beats Hotel Records) DJ Bootsie - Ég (Mamazone) Halott Pénz featuring Agebeat and Kovary - "Élnünk kellett volna" (szerzői kiadás) New Level Empire - "Valahol" (featuring Deniz ) / "Szerteszét" (Elephant House) Az év külföldi elektronikus zenei albuma vagy hangfelvétele Calvin Harris - "My Way" (Sony Music) David Guetta - "This One's For You" (feat. Zara Larsson) / "Would I Lie To You" (featuring Cedric Gervais & Chris Willis) / "Bang My Head" (featuring Sia & Fetty Wap) (Elephant House/Warner Music) Major Lazer - "Lean On" (with DJ Snake featuring MO) / "Cold Water" (featuring Justin Bieber & MO) / "Light It Up" (featuring Nyla & Fuse ODG) [Remix] / "Boom" (with MOTi featuring Ty Dolla $ign, Wizkid & Kranium) (Elephant House/Warner Music) Robin Schulz - "Sugar" (featuring Francesco Yates) / "Shed a Light" (with David Guetta featuring Cheat Codes) / "Show Me Love" (featuring Richard Judge) (Elephant House/Warner Music) Az év hazai rap vagy hiphop albuma vagy hangfelvétele Deniz - "Halhatatlanok" (DENIZ Music) Halott Pénz - Ülni. Örülni. Megőrülni. (szerzői kiadás) Majka featuring Kollányi Zsuzsi - "Eléglesz" (Magneoton) Red Bull Pilvaker - "Pató Pál Úr" (Gold Record) Az év külföldi rap vagy hiphop albuma vagy hangfelvétele Desiigner - "Panda" (Universal Music) Kendrick Lamar - untitled unmastered. (Universal Music) Snoop Dogg - Coolaid (SPV - CASH Machine Records) The Weeknd - Starboy (Universal Music) Az év hazai hard rock vagy metal albuma vagy hangfelvétele Junkies - Buli volt, buli van, buli lesz (Nordic Records) Leander Kills - Túlélő (Hear Hungary/Keytracks) Nomad - Márványmenyasszony (Hear Hungary/Keytracks) Uzipov - Szennyes (szerzői kiadás) Az év külföldi hard rock vagy metal albuma vagy hangfeltétele Alter Bridge - The Last Hero (Napalm Records) Dream Theater - The Astonishing (Magneoton/Warner Music) Korn - The Serenity Of Suffering (Magneoton/Warner Music) Megadeth - Dystopia (Universal Music) Az év hazai hagyományos slágerzenei albuma vagy hangfelvétele Jolly és Suzy - Fújhat a szél, Eshet az eső (HungaroSound) Kő Kóla? - Berúgok minden nap! (Snapsz-R) MC Hawer és Tekknő - "Nélküled" (szerzői kiadás) Postás Józsi - Magyarország (ko records) Az év hazai kortárs szórakoztatózenei albuma vagy hangfelvétele Budapest Voices - Finomra hangolva (PR Garden) Dés / Geszti - A Pál utcai fiúk (Tom-Tom Records) Gájer Bálint - Swing'n Pop (Universal Music Hungary) Pálvölgyi Géza - Piano And Soul (Tom-Tom Records) Zorall - Retrográd (EDGE Records (HMR Music Kft.)) Az év hazai gyermek albuma vagy hangfelvétele Czutorborsók - Kresz Géza utazásai (Music Fashion) Eszter-lánc mesezenekar - Kétszervolt, holnemvolt (Gryllus) Palya Bea - Nappali dalok (Libri Könyvkiadó Kft.) Varga Feri & Balássy Betty - Tudni jó (szerzői kiadás) Az év hazai jazz albuma vagy hangfelvétele Barabás Lőrinc Quartet - Beardance (szerzői kiadás) Hajdu Klára Quartet featuring Fekete-Kovács Kornél - Plays Standards (Dedicated to Chet Baker) (GrundRecords) Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint - Tell Her (Harcsa Veronika (magánkiadás)) Syrius Legacy - Az ördög álarcosbálja (Tom-Tom Records) Az év hazai világ- vagy népzenei albuma vagy hangfelvétele Bognár Szilvia , Herczku Ágnes, Paár Júlianna, Szalóki Ági és az Etnofon Zenei Társulás - Kiss Ferenc: Leánydicsérő (Etnofon) Firkin - "Start Again" (Pump Jump Records) Kerekes Band - Back To Folk (szerzői kiadás) Lajkó Félix - Most jöttem (Fonó) Az év felfedezettje Bagossy Brothers Company (Prime Event Management) Belau (szerzői kiadás) KIES (szerzői kiadás) KosziJanka (Schubert Music Publishing) Heves megyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Heves megyei 3. számú országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Heves 03. OEVK. Székhelye: Hatvan Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Adács Apc Atkár Boconád Boldog Csány Ecséd Erdőtelek Erk Gyöngyöshalász Hatvan Heréd Heves Hevesvezekény Hort Karácsond Kerekharaszt Kisköre Lőrinci Ludas Nagyfüged Nagykökényes Nagyréde Nagyút Pély Petőfibánya Rózsaszentmárton Szűcsi Tarnabod Tarnaméra Tarnaörs Tarnaszentmiklós Tarnazsadány Tenk Vámosgyörk Visznek Zagyvaszántó Zaránk Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Szabó Zsolt (Fidesz-KDNP). Országgyűlési választások 2014 A 2014-es országgyűlési választáson az alábbi jelöltek indultak: Demográfiai profilja 2011-es adatok szerint a Heves megyei 3. sz. választókerületben 101 418 ember él; közülük 82 672 felnőtt, 48 016 férfi és 53 402 nő. A lakosok közül 7888 diplomás, 29 648 érettségizett és 76 900 végezte el az általános iskolát. Heiligenmoschel Heiligenmoschel település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Muraközi A muraközi egy középtermetű igásló, mely a dél-magyarországi Muraközről kapta nevét. Származás Aránylag fiatal fajta. A kancákat ardenni, percheron és nóri, valamint könnyű mezőhegyesi félvér csődörökkel keresztezték. A II. világháború miatt sok ló elpusztult. A világháború után, 1947 és 1949 között, 17 ardenni csődört hoztak Magyarországra, hogy ismét megnöveljék az állományt. A próbálkozások ellenére a muraközi napjainkban is ritkaságnak számít. Jellemzők Erős, ám gyors mozgású, kezes munkaló vált belőle. Legelterjedtebb színe a sárga, mosott sörénnyel és farokkal. Tiszaszentmárton Tiszaszentmárton község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Záhonyi járásban. Fekvése A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Tuzsérig, majd utána balra Tiszabezdédre, Záhonyból is meg lehet közelíteni. Története Az igen korai, XI. századi település nevét a Szent Márton tiszteletére emelt kápolnájáról kapta. Nevét az oklevelek 1212-ben említik először, Artolph-földe néven, de Szentmárton néven is nevezték. Első ismert birtokosa az Aba nemzetségből származó Artolph volt. 1322-ben a Tomaj nemzetség tagjainak birtoka. 1584-ben a település a Losonczi családé és Losonczi Annáé. 1588-ban házasság révén kerül a Forgácz családhoz, Forgácz Zsigmond kapta meg Losonczi Anna kezével. A Losonczy család a XVI. században kastélyt emelt itt, ami hol a király, hol az erdélyi fejedelmek birtokában volt. A birtokot a XVII. században a Forgách család szerezte meg, s bár a XVIII. században több más család tulajdonában is volt, 1945-ig az övék maradt. Az épület mára teljesen elpusztult, nagyobb részét elmosta a Tisza; nyomai a Tó soron alig láthatóak. Helyét 1964-ben védetté nyilvánították. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református templom - Műemlék, a XVI. században épült, gótikus stílusban. Az 1800-as években bővítették, ekkor épült tornya is. Issa Issa Issam Al-Edrissi (arabul: ���� ��������; Bejrút, 1984. szeptember 12. –) libanoni labdarúgó, a német KFC Uerdingen 05 középpályása. Zernien Zernien település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1624 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Szojuz TMA–13M Szojuz TMA–13M a Szojuz TMA–M típusú orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó repülése 2014-ben. 2014. május 28-án indították a Bajkonuri űrrepülőtérről. Ez volt a Szojuz típus 122. repülése. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) 40. személyzetének három tagját szállította az űrállomásra. A 41. személyzet visszatéréséig, 2014. november 10-ig az ISS-hez kapcsolódva maradt, mint mentőűrhajó. Az űrrepülés jellemzői Indítás A Szojuz TMA–13M űrhajót 2014. május 28-án, magyar idő szerint 21 óra 57 perckor indították a kazahsztáni Bajkonuri űrrepülőtér 1/5 indítóállásból egy Szojuz–FG hordozórakétával. Személyzet Az orosz űrhajó fedélzetén Makszim Szurajev parancsnok (Oroszország), Reid Wiseman (USA) és Alexander Gerst (Németország/Európai Űrügynökség) emelkedett a magasba. Szurajev eddig már 169 napot töltött a világűrben, 2009-2010-ben. Amerikai és német társa egyaránt újonc űrhajós. Mindhárman az ISS 40. számú személyzetéhez csatlakoznak, s ezzel ismét a megszokott hat főre emelkedik az űrállomás lakóinak száma. Visszatérés Visszatérése 2014. november 10-én, magyar idő szerint 4 óra 58 perckor történt meg Kazahsztánban, szárazföldre. A Szojuz TMA–13M utasai összesen 165 napot töltöttek a világűrben. Személyzet Felszállásnál Makszim Viktorovics Szurajev (2) parancsnok, Oroszország Gregory Reid Wiseman (1) fedélzeti mérnök, Egyesült Államok Alexander Gerst (1) fedélzeti mérnök, Németország Zárójelben azt tüntettük fel, hogy az űrhajósnak ez a küldetés hányadik űrrepülése. Tartalék személyzet Anton Nyikolajevics Skaplerov parancsnok, Oroszország Samantha Cristoforetti fedélzeti mérnök, Olaszország Terry Wayne Virts fedélzeti mérnök, Egyesült Államok Metter Metter város az USA Georgia államában. Lakosainak száma 3879 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Gornja Šemnica Gornja Šemnica falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Radobojhoz tartozik. Fekvése Krapinától 5 km-re, községközpontjától 2 km-re délkeletre fekszik. Története 1857-ben 466, 1910-ben 702 lakosa volt. A falu Trianonig Varasd vármegye Krapinai járásához tartozott. 2001-ben 621 lakosa volt. Amine Gouiri Amine Ferid Gouiri (Bourgoin-Jallieu, 2000. február 16.) francia labdarúgó, az Olympique Lyon játékosa. Pályafutása Klubcsapatokban Amine Gouiri a francia Bourgoin-Jallieu településen született, ifjúsági játékosként több klubot megjárt, majd 2013-ban lett a Lyon akadémiájának tagja. 2016. szeptember 10-én, 16 évesen mutatkozott be a tartalékegyüttesben, majd egy év múlva a francia élvonalban is pályára léphetett. Az Olympique Lyon Montpéllier elleni 0-0-s bajnokiján Tanguy Ndombelét váltotta a 73. percben. A válogatottban A 2017-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon kilenc góljával gólkirályi címet nyert. Teljesítményét több nemzetközi sajtóorgánum is elismerte, az angol The Guardian a világ legtehetségesebb fiataljának nevezte. Az Indiában rendezett 2017-es U17-es labdarúgó-világbajnokságon öt gólt szerzett. A 2018-as U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon a csoportkörben gólt lőtt Törökországnak és Angliának is. Családja Gouiri francia és algériai szülők gyermekeként született. Statisztika Klub 2018. április 8-án frissítve. Sikerei, díjai Egyéni elismerés A 2017-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság gólkirálya: 2017 2017-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság : All Star-csapat Teng Si-csang Teng Si-csang (egyszerűsített kínai: ���, hagyományos kínai: ���, mandarin pinjin: Deng Shìchāng, Wade-Giles: Teng Shih-ch'ang) (Panjü (Panyu), Kuangtung (Guangdong), 1849. - 1894. szeptember 17.) Csing-kori kínai tengerész, tengernagy. Élete Teng Si-csang (Deng Shichang) 1849-ben született Panyu (Panjü)ben, Kuangtung (Guangdong) területén. Teng (Deng) az első generációs modern haditengerészeti tisztek közé tartozott Kínában. Belépett a Haditengerészeti Akadémiába Fucsienben (Fujianben) 1867-ben és 1874-ben diplomázott. Folyamatosan haladt a ranglétrán és megkapta a kínai cirkáló, a Csi Jüan (Chih Yuen) parancsnokságát. Mikor kitört az első kínai–japán háború, a haditengerészet kötelékében harcolt a japánok ellen. A sárga-tengeri csatában Ting Zsu-csang (Ding Ruchang) admirális vezette két toronypáncélos, három nagy cirkáló, hat kis cirkáló és két torpedóromboló nézett szembe az ellenség két partipáncélosával, egy páncélos cirkálójával, hét normál cirkálójával és két torpedónaszádjával. Shichang admirális vitézül küzdött és mikor lövegeit már nem tudta használni, az égő hajót maga kormányozta az egyik japán hadihajó felé. A japán hadihajó, hogy a 2300 tonnás Csi Jüan (Chih Yuen) neki ne menjen, manőverezni kezdett, de a kínai hajó vészesen közeledett. Ezt azonban egy másik japán hadihajó észrevette és több torpedót is kilőtt a Csi Jüan (Chih Yuen)ra. A torpedók közül egynek sikerült is telibe találnia Teng hajóját, amely emiatt rövid időn belül elsüllyedt. Teng Si-csang (Deng) admirális hősi halált halt. Halála után nagy tisztelet övezte és pompás síremléket építettek számára. Később emlékére a Kínai Népköztársaság haditengerészetének egyik kiképzőhajóját róla nevezték el. Majrés mókus A Majrés mókus (eredeti cím: Scaredy Squirrel) kanadai televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet a Nelvana készített. Kanadában 2011. április 1. és 2013. augusztus 17. között a YTV vetítette, Magyarországon 2015. június 13. és 2015. július 8. között a Megamax sugározta. Szereplők További magyar hangok: Papucsek Vilmos, Vári Attila, Élő Balázs, Németh Gábor, Gruber Zita. Whitechapel Whitechapel egy London Tower Hamlets kerületében kiépült belvárosi terület. Nyugatról a Bishopsgate, északról a Fashion Street, keletről a Brady Street és a Cavell Street, délről pedig az autópálya határolja. Lakossága különböző nemzetiségű, jellemzően brit bangladesi. Történelem Whitechapel egy kis Máriának szentelt kápolna után kapta nevét. Első ismert plébánosa Hugh de Fulbourne volt 1329-ben. 1338 körül a kápolna Whitechapel plébániatemploma lett, melyet ismeretlen okokból St Mary Matfelonnak hívtak. A második világháborúban a templom elpusztult. Területe és temetője ma egy nyilvános kert. A Whitechapel High Street és Whitechapel Road ma az A11-es út részei, melyek az ősi római út részei voltak London és Colchester között. Későbbi időkben az utazók Londonba menet és onnan jövet számos fogadóban szállhattak meg, melyek a Whitechapel High Streeten álltak. A 16. század végére Whitechapel külvárosa és környező területek London másik felévé váltak. A városfalakon kívül és a közigazgatáson túl a város kevésbé vonzó ágazatok működtek, főként cserzőműhelyek, kocsmák, öntőműhelyek és vágóhidak. 1680-ban Ralph Davenant plébános örökül hagyta 40 fiú és 30 lány nevelését az egyházközségre. A Davenant Centre napjainkban is működik, bár a Davenant Alapítványi Iskola átköltözött Whitechapelből Loughtonba 1966-ban. A lakosság a mezőgazdasági területekről Londonba vándorolt a 17. századtól a 19. század közepéig, ezáltal nagy számú szegénységben élő ember települt át az ipari és kereskedelmi területekre. 1840-re Whitechapel és körülötte Wapping, Aldgate, Bethnal Green, Mile End, Limehouse, Bow, Bromley-by-Bow, Poplar, Shadwell és Stepney - melyeket együttesen ma East Endnek neveznek - visszafejlődött a klasszikus dickensi Londonná, annak szegénységével, túlzsúfoltságával. A Whitechapel Road a kis, sötét utcák negyedévé vált, melyekben a legnagyobb szenvedés, erkölcstelenség és veszély lakozott. A viktoriánus korban a szegény angol város törzsnépességét bevándorlók duzzasztották fel, főként írek és zsidók. A szegénység számos nőt kényszerített prostitúcióra. 1888 októberében a Metropolitan Rendőrség becslése szerint nagyjából 62 bordélyházban 1200 prostituált lakott Whitechapelben. Közülük több is áldozta lett az 1888 és 1891 között elkövetett whitechapeli gyilkosságoknak, melyek némelyikének elkövetését Hasfelmetsző Jacknek tulajdonították. A támadások rettegést okoztak a kerületben és országszerte, és a társadalmi reformok szükségességére hívta fel a figyelmet, de a gyilkosságok rejtélye napjainkig sem tisztázódtak. Whitechapel a 20. század első feléig szegény negyed maradt, bár kevésbé reménytelen helyzetben, mint azelőtt. A második világháború idején komoly pusztítást okoztak a negyedben a bombázások és német támadások. Azóta a városrésznek nincs további jelentős nevezetessége. Farkas Tibor (politikus) Boldogfai Farkas Tibor József Imre (Felsőbagod, 1883. április 14. – Zalaegerszeg, 1940. március 26.) jogász, nemzetgyűlési képviselő (1922–1926), majd országgyűlési képviselő (1931–1935), ügyvéd, huszárezred tartalékos kapitánya, földbirtokos, Zala vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságainak a tagja. A Legitimizmus egyik kiemelkedőbb képviselője. Élete Korai élete Farkas Tibor a Zala megyei nemesi származású boldogfai Farkas családban született. Atyja, boldogfai Farkas József (1857-1951), földbirtokos, országgyűlési képviselő, anyja, a lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarja lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (1858–1924) úrnő volt. Apai nagyapja, boldogfai Farkas Imre (1811–1876), zalaegerszegi főszolgabíró volt az 1848-as forradalom alatt. Anyai nagyapja, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869), szintén főszolgabíró volt az 1848-as forradalom alatt, majd később, országgyűlési képviselő 1865-ben és 1869-ben. Tibor öccse, boldogfai Farkas Dénes (1884–1973), országgyűlési képviselő; bátyja, boldogfai Farkas Kálmán (1880–1944) zalai főszolgabíró volt. Tibor és nejének a lakóhelye a bagodi boldogfai Farkas kúria, amelyet nagybátjyától, Farkas Gábortól (1863–1926) örökölt. Elemi iskoláit magánúton, a középiskolát a bécsi Theresiánumban és magánúton végezte, Sopronban tette le az érettségit. A bécsi és a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi fakultását hallgatta és itt szerezte meg a jogi és államtudományi doktorátust. A doktorátus megszerzése után letette az ügyvédi vizsgát és 1910-ben Angliába ment, hol 3 évig a Cambridge egyetemet hallgatta. Fiatal korában, felsőeőri Fábián Ilona (1874-1939) kisasszony, felsőeőri Fábián János mérnök lánya, szerelmes volt Farkas Tiborba; a szerelem azonban nem volt kölcsönös, és addig Farkas Tibor inkább egyre jobban merült bele a jogi tanulmányaiba, Fábián Ilona végül hajadonként hunyt el. Farkas Tibor közgazdaságtant és közjogot tanított a London School of Economicson, s tapasztalatszerzés céljából körutakat tett Anglia ipari körzeteiben, hogy tanulmányozhassa a munkáskérdést és a sztrájkjogot. 1912-ben a londoni egyetemen előadást tartott a közgazdasági kérdésekről. 1913-ban visszatért Magyarországra, s bíróként dolgozott tovább. 1910 szeptemberében a pécsi megyés püspök Farkas Tibort a pécsi püspöki jogakadémiához tanárrá nevezte ki. 1911 szeptemberében a londoni egyetem közgazdasági és politikai fakultása ciklikus előadások tartására meghívta Tibort, aki a tél folyamán három előadássorozatot tartott a magyar alkotmányról, az osztrák közgazdasági irodalom újabb irányairól és pénzügyi jog köréből. Természetesen nem először tartott előadásokat a londoni egyetemen, ismert magyarjog-tudós személyiség volt. 1913 szeptemberében, Farkas Tibor felsőbagodi ügyvédet, aki hosszú ideje tevékenykedett Nagykanizsán, az igazságügyi miniszter a monori királyi járás bírósághoz albírónak nevezte ki. 1914 februárjában az igazságügyminiszter Londonba küldte a sztrájkjog és munkáskérdés tanulmányozására. A háború kitörése félbeszakította londoni tartózkodását és mint tartalékos huszárhadnagy bevonult ezredéhez. Az első világháború alatt a 11. huszárezred tagjaként teljesített szolgálatot, az olasz és orosz harctereken volt a háború végéig és az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a bronz Signum Laudisszal és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. 1918-ban századosi rangban szerelt le. A Károlyi Mihály-kormány alatt behívták a bírósághoz, de arra való hivatkozással, hogy mint bírónak joga van a kormány rendelkezéseit bírálni, nem tette le a hivatali esküt, mert a kormányt törvénytelennek tartotta; Tibor és családja monarchista volt. A forradalom után visszavonult söjtőri birtokára és onnantól ott gazdálkodott. 1918-ban kapcsolódott be a politikába. Politikai pályafutása Az 1922-es nemzetgyűlési választásokon mandátumot szerzett a zalaegerszegi választókerületben Friedrich István korábbi miniszterelnökkel és Briglevics Károly ügyvéddel szemben, és ettől fogva kisebb megszakításokkal egészen 1935-ig tagja volt az országgyűlésnek. Világnézetét a határozott legitimizmus jellemezte, a parlamentben tett felszólalásai is ezt tükrözték, emellett gyakran fejtette ki gondolatait a gazdatársadalom érdekében. Saját indoklása szerint, ő azért nem tartozott politikai párthoz, és így jelöltette magát, mert „a legitimizmus nem fér bele egyik pártba se”. 1923. január 19-én Farkas Tibor a nemzetgyűlés ülésén Otto von Bismarck elveit a nemzetről példakép állítva, azt nyilatkozta, hogy „Ebben benne van az is, hogy igenis a nemzetnek, amely tudatában van annak, hogy köröskörül ellenségek veszik körül, hogy természetes határai nincsenek, számolnia kell azzal, hogy minden egyes tagjától fokozottabb szolidaritást vár el, hogy annak a nemzetnek számolnia kell azzal, hogy igenis vannak, lehetnek pillanatok, amikor minden társadalmi és osztálykülönbség nélkül egymás mellett kell állania mindenkinek, aki nem tartja magát konjunktúraembernek, megmondom őszintén, konjunktúrakereszténynek, konjunktúra-szociáldemokratának és konjunktúra-politikusnak, egyáltalában mindenkinek, aki képes arra, hogy a kellő pillanatban ráeszméljen, hogy egy földön, egy területen élő emberek között, kell hogy kifejlődjék egy olyan szolidaritás, amely minden körülmények között, ha jóakaratot lát, tud felejteni és tud megbocsátani.” A Horthy korszak alatti címzések és megszólítások inflációját ellenezte; nem tartotta helyesnek, hogy a „tekintetes úr” megszólítás leértékelődjön, és azt hogy ennyire sokan, és ennyire könnyelműen, az annál magasabb „méltóságos úr” megszólítással éljenek. E állásponttal kapcsolatban, Farkas Tibor, azt állította hogy: „a tekintetes vármegyének tekintetes alispánjából miért legyen méltóságos alispán, és miért legyen Magyarországon eggyel több a méltóságos nyomorgó, ezt megérteni nem tudom, ebben eredményt nem látok.” Ez szoros összefüggésben állt azzal a hosszú parlamenti vitákkal, amelyek tárgyalták az alispánok előléptetését az V. fizetési osztályba, amelyet Farkas Tibor ellenzett. Ezekhez a fizetési és rangsori módosításokhoz Farkas Tibor azt jelentette ki, hogy "...közigazgatásunk nem tökéletes, hogy a közigazgatásnál igenis vannak bajok, ezt én tagadásba nem veszem, de e bajoknak nem az országos létszám hiánya és nem a különböző rangsor hiánya az oka, hanem az, hogy szerintem a közigazgatásban több szívnek, több szaktudásnak, több gerincnek kellene lennie, ezenfelül több szorgalomnak is..". 1925-ben Zala vármegye törvényhatósági ülésén a legitimista boldogfai Farkas Tibor képviselő helytelenítette a kormányzó születés- és névnapjának megülését. Tibor kihangsúlyozta, hogy „...minden pompával járó ünnepséget kerülni keli, mikor az ország csonka s királyság vagyunk király nélkül. Ha ünnepről lehetne szó, az csak gyászünnep lehetne”. 1925-ben a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányába választották meg. Tevékeny munkát végzett a vármegye törvényhatósági bizottságában is, amely örökös tagjává választotta. Neve az 1927-ben felállt felsőház egyik lehetséges zalai delegáltjaként is felmerült, de ellenzéki gondolkodása miatt végül nem választották meg: Kray István báró 38%-kal nyert, és Farkas Tibor 37,2%-kal vesztett. Mint érdekesség megemlítendő, hogy Briglevics Károly, az előző kampányban még Tibor kampányvezetője volt. Hamarosan a pártok, mindkét oldal a helyi bírósághoz fordult. Kérték, a választások érvénytelenítését és újabb kiírását. Azonban Bethlen István miniszterelnök beavatkozott, Zalaegerszegre utazott és beszédet tartott az Arany Bárány szálloda előtti téren, amellyel Krayt támogatta, így Kray István maradt a megválasztott az első körben. A második körben az addig tartózkodók is Kray mellett szavaztak és így az 1927-es országgyűlési választáson lett a győztes Farkas Tiborral szemben. Mélyen katolikus és konzervatív volt, így megnyilvánulásaiban az antiszemitizmusnak nyomát sem lehet találni, és később sem tartott kapcsolatot a Nyilas párttal, nem is támogatta. Pehm József korábbi támogatóinak egyike is Kray báró mellett szavazott. Farkas választói bázisa igazán heterogén volt, a társadalom valamennyi rétegéből kapott voksokat. Altisztek, értelmiségiek, kisiparosok és tisztviselők voltak köztük. Farkas Tibort az 1931-1935. évi ciklusra a pacsai kerület országgyűlési képviselővé választották, a Független kisgazdapárt tagjaként, amelyet gyulai Gaál Gasztonnal együtt alapított. Továbbra is aktív legitimistának bizonyult, az Országos Legitimista Néppárt tagja volt. 1934. október 7.-én Székesfehérváron felszólalt a párt gyűlésén, Shvoy Lajos megyés püspök, Huszár Károly, Sigray Antal gróf és Zichy János gróf párttagokkal együtt. 1934 decemberében őrgróf Pallavicini György és Sigray Antal gróf, Farkas Tibor és Buchinger Manó képviselők a genfi vita és genfi eredmények parlamenti tisztázását követelték. Valamennyi támadta a kormány külpolitikáját és gyökeres külpolitikai irányváltozást sürgetett támadva a kormány németbarát külpolitikáját. Közeli baráratai közül őrgróf Pallavicini György volt. Édesanyja halála után, a Sümeghy család földbirtokai felosztásra kerültek, és Tibor és testvérei földbirtokos helyzet kikristályosodott a harmincas évek elejére. Farkas Tibor Alsóbagodban 149 kh-as, Felsőbagodon 66 kh-as, és Söjtörön egy 117 kh-as földbirtokkal rendelkezett: összesen 332 kataszteri holdja volt. 1940. március 26-án hunyt el Zalaegerszegen, özvegyét és két árva gyermekét hátrahagyván. Házassága és leszármazottjai 1929. december 29-én Pölöskefőn Farkas Tibor feleségül vette a pálfiszegi Pálffy család sarját, a nála 26 évvel fiatalabb pálfiszegi Pálffy Juditot (Pacsa, 1906. augusztus 20. - Nagykanizsa, 1993. november 27.), akinek a szülei, pálfiszegi Pálffy László Elek (Pölöskefő, 1872. március 6. - Pölöskefő, 1946. szeptember 16.), a volt pacsai főszolgabíró, és vései Véssey Ilona (Szőkedencs, 1882. február 1. - Pölöskefő, 1956. február 23.) úrnő voltak. A házasságból két gyermek született: boldogfai Farkas Elek Tibor László ( 1932 –). boldogfai Farkas Erzsébet ( 1933 – 1982 ). Ortodox szentek listája Az alábbi lista az Ortodox (görögkeleti) kereszténység által évszázadokon át tisztelt (illetve néhány "új") embereinek egy részét tartalmazza naptár szerint. A kelet-európai területeken (Szerbia, Bulgária, Románia, Görögország, Oroszország), Grúziában és a Közel-Kelet bizonyos helyein egészen a 20. század elejéig (és részben néhol napjainkban is) nagy befolyással rendelkezett az ortodox egyház. A római katolikus egyházhoz hasonlóan itt is nagy szerepe volt a szentek napjainak, mivel az egyszerű emberek az életüket ezek alapján szabályozták, a felsőbb rétegek pedig a politikai, irodalmi, művészeti, gazdasági és teológiai alkotásaikban hivatkoztak sokszor a szentek tetteire. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szentek példamutató életükkel joggal tekinthetők minden korok útjelzőinek – felekezetre való tekintet nélkül. Mivel ilyen lista eddig nem készült magyar nyelven, ezért több tekintetben pontatlan lehet. A legtöbb szentnél a görögös, itáliai/római szenteknél a latinos, néhány esetben a magyaros névváltozat van megadva. A származási, születési/halálozási adatok is pontatlanok lehetnek. A római itáliait jelent a listában. Egyes naptárak között kisebb-nagyobb különbségek szoktak lenni a szentek tiszteletei idejét tekintve, illetve, egyes naptárak a régi Julián naptár szerint adják meg a napokat. A listában szerepelnek katolikus szentek is a skizma (egyházszakadás, 1054 ) előttről. A listában nem (vagy csak közös tisztelet esetén) szerepelnek egyéb, magukat ortodoxnak tekintő miafizita egyházak ( örmény , szír , kopt , indiai és etióp ), illetve az ugyancsak keleti nesztoriánusok szentjei. A lista két angol honlap alapján lett összeállítva, de egy magyar nyelvű oldal is foglalkozik a témakörrel, ld. alul. Az azonos napokhoz tartozó szentek időrendi sorrendben szerepelnek. Az ismertebb, híresebb szentek – legyenek azok magyarok vagy külföldiek – félkövér betűvel lettek szedve. Jegyzetek A szláv naptárban (a gör. 23-án ünnepli). Források http://www.szynaxarion.wordpress.com http://www.goarch.org/chapel/calendar/ http://www.abbamoses.com https://web.archive.org/web/20160115100655/http://www.parochia.hu/ Egyéb irodalom Lakatos László: Szentek virágoskertje , Szent Atanáz Kiadó, Nyíregyháza, 2010 Puskely Mária: A keresztény Európa szellemi gyökerei: Az öreg földrész hagiográfiája. Budapest: Kairosz Kiadó. 2004. ISBN 963 9568 18 X Kapcsolódó szócikke Katolikus szentek és boldogok listája naptár szerint Katolikus szentek és boldogok listája név szerint Szentté, boldoggá avatott uralkodók listája Riede Riede település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2782 fő (2016. december 31.). Riede Syke és Weyhe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Geniès-des-Mourgues Saint-Geniès-des-Mourgues település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 1854 fő (2015). Saint-Geniès-des-Mourgues Beaulieu, Castries, Lunel-Viel, Restinclières, Saint-Brès, Saint-Christol, Sussargues és Valergues községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Romain (Jura) Romain település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Romain Rouffange, Louvatange, Étrabonne, Mercey-le-Grand, Gendrey, Le Petit-Mercey és Taxenne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Koszovó függetlenségét elismerő országok Ez a lista azoknak az államoknak és szervezeteknek a felsorolása, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét, illetve amelyek elutasítják az új ország elismerését. A felsorolásban csak azok az államok szerepelnek, melyek hivatalos közlemény útján tudatták, hogy elismerik a függetlenség tényét. 2018. február 15-ig 115 állam ismerte el Koszovót független államnak (és 92 lépett diplomáciai kapcsolatba vele). Ebből 111 ország ENSZ-tagállam is egyben (a nem ENSZ-tagállam országok közül Tajvan, a Máltai lovagrend, a Cook-szigetek és Niue ismerte el a függetlenséget), ami a szervezet 193 tagjának 58%-a. Szerbia és Oroszország törvénytelennek nevezte a függetlenség kikiáltását. Több olyan állam – például az Oroszországi Föderáció, a Kínai Népköztársaság, Románia, Szlovákia vagy Görögország –, melyek nem ismerik el hivatalosan a függetlenséget, bizonyos fokú diplomáciai kapcsolatban állnak Koszovóval. Hasonlóképp, mint a részlegesen elismert Kínai Köztársaság, nem nagykövetségeket, hanem csak érdekképviseleti irodákat működtetnek Koszovóban, melyek azonban de facto nagykövetségként működnek. Mindmáig kettő állam vonta vissza az elismerést – mely jogilag egyébként nem lehetséges – szemben több nemzetközileg el nem ismert állam, mint például a Kínai Köztársaság vagy Nyugat-Szahara esetében. A koszovói kormányzat nem igyekszik semmilyen formájú diplomáciai kapcsolatot kialakítani ezekkel az államokkal – a tajvani elismerést sem viszonozták – mivel ezzel állást foglalva maga ellen fordíthatna bizonyos államokat, és az ország vezetésének legfőbb céljai között van a széles körű nemzetközi elismertség és az ENSZ-tagság. Az Európai Unió 28 tagállamából 23 ismeri el a függetlenséget (82%), a NATO 29 tagállamából 25 (86%), míg az Iszlám Konferencia Szervezetének 57 tagállamából 36 (63%). Az Európai Unió (EU) 2008. február 18-án tudomásul vette, de nem ismerte el Koszovó függetlenségének kikiáltását. Egyidejűleg a tagországokra bízta, miként járnak el az ügyben. Az EU többsége az új állam elismerését támogatja, öt tagország (Spanyolország, Ciprus, Görögország, Románia és Szlovákia) azonban nem ismeri el a függetlenséget, mert saját országuk nemzetiségi politikájában nem akarnak kisebbségeik számára hivatkozásként szolgáló precedenst teremteni. Az ENSZ Közgyűlése a Nemzetközi bírósághoz fordult az ügyben. Amikor Koszovó 2009 júniusában csatlakozni kívánt a Nemzetközi Valutaalaphoz, akkor a titkos szavazás során 108 támogató szavazatot kapott. Államok, melyek álláspontja semleges, vagy nem még nem döntöttek egyik oldal mellett sem (39) Guatemala , Nicaragua , Bahama-szigetek , Jamaica , Saint Vincent és a Grenadine-szigetek , Trinidad és Tobago , Mexikó Paraguay , Chile Zöld-foki Köztársaság , Nigéria , Kamerun , Egyenlítői-Guinea , São Tomé és Príncipe , Kongói Köztársaság , Dél-Szudán , Etiópia , Eritrea , Kenya , Uganda , Ruanda , Zambia , Mozambik , Zimbabwe , Botswana , Mauritius , Seychelle-szigetek Libanon , Irak , Nepál , Bhután , Mianmar , Mongólia , Kambodzsa , Észak-Korea , Fülöp-szigetek , Türkmenisztán , Üzbegisztán Nem ENSZ-tagállam országok melyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét (8) Abházia , Hegyi-Karabah Köztársaság , Észak-Ciprus , Dél-Oszétia , Nyugat-Szahara , Palesztina , Szomáliföld , Dnyeszter Menti Köztársaság Szerbia diplomáciai reakciója Szerbia kormánya minden olyan országból konzultációra visszahívja nagykövetét, amely elismeri Koszovó függetlenségét, ahogy az USA-ból, Ausztráliából, Franciaországból és Törökországból. Mindazonáltal, 2008 júliusában az EU tagállamaiba akkreditált nagyköveteinek visszaküldéséről döntött. A Bosznia-Hercegovina részét képező Boszniai Szerb Köztársaság szintén elutasítja a függetlenséget. Szerbia törvényes úton kívánt eljárni az ügy felülvizsgálata érdekében, ezért a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróságot kérte fel döntőbírónak 2008 végén, amely beadványt a koszovói külügyminisztérium is támogatott. A szerb fél saját és mások területi épségének megvédése hivatkozott, míg Koszovó a nemzetek önrendelkezési jogával és a 90-es években történt etnikai tisztogatásokkal érvelt, de mindketten kiemelték a nemzetközi jogi alapelveket. Fontos hozzátenni, hogy nem peres eljárás volt mindez, hanem jogi tanácsadás, így a döntés sem emelkedik jogerőre. A bíróság 2010. július 22-én hozott döntést. Szerbia álláspontja az, hogy az egyoldalú koszovói deklaráció a függetlenségre törvénytelen, sérti a nemzetközi jogot, de mindenekelőtt Szerbia területi intergitását. A bíróság ezzel szemben kijelentette, hogy a cselekedett nem volt törvénybe ütköző. A testületet vezető japán Hiszashi Ovada úgy nyilatkozott a nemzetközi jogban nem áll olyan tiltás, mely a nemzetközi jogra vonatkozna. Viszont a tizennégy testületi tagból, négyen nem támogatták a döntést, egy tag pedig tartózkodott, s Ovada bíró is a négy ellenszavazó között volt. Vuk Jeremić szerb külügyminiszter úgy értékelte, hogy Hága feljogosítást adott más államok kisebbségeinek, hogy egyoldalúan kikiáltsák függetlenségüket. Némi alapja van ennek az elképzelésnek, mert például a koszovói függetlenséget elutasító Spanyolországnak is vannak kisebbségei között máig aktívan működő szeparatista csoportjai. Egyeseket csak megerősített elhatározásukban Koszovó példája. A két legnagyobb ellenző, Oroszország és Kína sem változtatott álláspontján. Jeremić nyilatkozta, hogy Szerbia törekszik a béke megőrzésére, de nem ismerik el akkor sem Koszovót. Oroszország sem változtatott az álláspontján, de vélhetően még egyes ingadozó államok a hágai döntés után elismerik Koszovót. Ovada szerint ha összesen száz állam megteszi az elismerést, akkor Koszovó effektíven is önálló országgá válhat. A döntést követően még néhány tartózkodó állam elismerte Koszovót. A kérdésben számos kompromisszumos javaslat merült fel, mint például az ország északi, legnagyobbrészt szerbek lakta csücskét az anyaország visszakapná és a belső területen fekvő szerb etnikai tömbök széles körű autonómiát kapnának, vagy pedig a koszovói szerb területet Belgrád a még Szerbiához tartozó Preševo völgyért adná át, ahol szintén sok albán él, bár nem kizárólagos többségben. Az Európai Unió üdvözölte a bíróság Koszovóval kapcsolatos döntését, míg számos elemző sem ítéli kiegyensúlyozottnak a döntést, mert ezzel Hága tényleg úgy tett, mintha jogi, vagy nemzetközi alapot adna más önállósulni vágyó kisebbségeknek. Boris Tadić szerb elnök is kijelentette, hogy ezzel több régió fog megrendülni Európában. Tadić ugyanakkor Jeremićhez hasonlóan hozzáfűzte, hogy politikai eszközökkel kíván küzdeni tovább a koszovói függetlenség ellen. Szerinte egyértelmű, hogy a bíróság kizárólag a függetlenségi nyilatkozatot vizsgálja, s nem a függetlenséghez való jog megítéléséről döntött, s az ügyet így szeptemberben összeülő ENSZ közgyűlésnek engedte át. Jeremić kijelentette, hogy nem engednek semmiféle provokációnak, amellyel esetleg a szerb állampolgárokat akarják felültetni. Ban Ki Mun főtitkár is nyilatkozatában arra szólította fel az országokat, hogy akadályozzanak meg mindenféle provokációt, amely a hágai bíróság véleményének kihirdetésével összefüggésben hangzana el. Sohavégetnemérős A #Sohavégetnemérős 2016-ban bemutatott magyar film, amelynek a rendezője Tiszeker Dániel, producere Lévai Balázs, a zeneszerzője Csöndör László (Diaz), az írói Horváth András Dezső, Fehér Gáspár és Fehér Boldizsár. A film a Select forgalmazásában jelent meg. Magyarországon 2016. december 1-én mutatták be a mozikban. Zenék a filmben Wellhello zenéi Rakpart (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Széthagyott ruhák (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Balatonyi nyár (előadó: Pixa & Stereo Palma feat. Wellhello; szöveg: KFT; zene: KFT) Rakpart - akusztik (előadó: Marge ; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Oldalzseb (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Retúrjegy (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Késő már (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Sokszor volt már így (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) A város szemei (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) A város szemei - Cover (előadó: Aznaposok; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) Emlékszek Sopronban (előadó: Wellhello & Halott Pénz ; szöveg: Karácsony Tamás és Marsalkó Dávid; zene: Csöndör László) Emlékszek Sopronban (Backstage) (előadó: Wellhello & Halott Pénz feat. Band Of StreetS; szöveg: Karácsony Tamás és Marsalkó Dávid; zene: Csöndör László) #Sohavégetnemérős (előadó: Wellhello; szöveg: Karácsony Tamás; zene: Csöndör László) WAFU-nemzetek kupája A WAFU-nemzetek kupája (angolul: WAFU Nations Cup) egy a WAFU által kiírt nemzetközi labdarúgótorna Nyugat-afrikai labdarúgó-válogatottak számára. A címvédő Ghána csapata. Eredmények h.u. – hosszabbítás után b.u. – büntetők után n.r. – nem rendeztek bronzmérkőzést Llullaillaco A Llullaillaco egy rétegvulkán az Andokban, Argentína (Salta tartomány) és Chile határán. Ez a negyedik legnagyobb vulkán és a második legnagyobb aktív vulkán a világon. Csak az Ojos del Salado magasabb. A Llullaillaco ezenkívül a nyugati félteke hatodik legmagasabb hegye. A Llullaillaco a hagyományos Puna de Atacama vulkán vonalat követi. Nagy törmelékmező veszi körül, csúcsát a nagy szárazság ellenére állandóan hó borítja. A név jelentése (ajmara nyelven) forró víz: lloclla – forró és yacu – víz. Más források szerint a név a kecsua lullac (terül) és yacu (víz) szavakból jön. A hegyet először az inkák mászták meg, sokkal korábban, mint ahogy Kolumbusz felfedezte Amerikát. Mászási útvonalak Több mászási útvonal van a hegyen, amelyek nem igényelnek különleges technikát, bár a nagy magasság nehézségeket okoz és egyedül ez veszélyes tényezőnek számít. Kapaszkodók szükségesek a nagy hó- és jégmezőkön való áthaladáshoz. A terület egy részén taposóaknák vannak, amelyeket még az 1978-1982-es argentin-chilei háború idején telepítettek. Feltétlenül szükséges egy tapasztalt helyi vezető. Történet 1999-ben a Llullaillaco hegycsúcsa közelében egy argentin-perui antropológiai expedíció három inka gyermek tökéletesen tartósodott maradványait találta meg, akiket kb. 500 éve áldoztak fel. Geológia Két nagyobb fejlődési szakasz különböztethető meg a vulkán történetében: a Llullaillaco I az ősi elsődleges vulkán a pleisztocénből. Két nagyon erodálódott kúp a hozzá tartozó lávafolyással, 20 km szélességgel és amely főleg nyugaton helyezkedik el, a legfontosabb bizonyíték ennek létezésére. Erre helyezkedve egy jól megmaradt építmény van, amelyet Llullaillaco II-nek neveznek, és amely a történelmi időben még aktív volt. Sok holocén lávafolyást tulajdonítanak ehhez a fázishoz, a két legfontosabb északi és déli irányú. 1854-ben, 1868-ban és 1877-ben jelentettek kitörést, amelynek során keletkezett valószínűleg a terület legfiatalabb lávafolyása, amelyet könnyű felismerni sötét színe miatt. Jegyzetek Incas fattened up their children before sacrifice on the volcano – gogeometry.com, 2007. október 2. (angol) Forrás Siebert, L. és T. Simkin (2002-). Volcanoes of the World: an Illustrated Catalog of Holocene Volcanoes and their Eruptions. Smithsonian Institution, Global Volcanism Program Digital Information Series, GVP-3. URL: http://www.volcano.si.edu/world/ Szepesi Attila Szepesi Attila (Ungvár, 1942. április 21. – Budapest, 2017. március 30.) József Attila-díjas magyar költő, publicista, pedagógus. Benda László (1951–) újságíró testvére. Életpályája Szülei: Szepesi Zoltán (1915-1995) és Benda Mária (1921-). Főiskolai tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–rajz szakán végezte 1962–1968 között. 1968-1972 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar szakán tanult. 1968–1970 között Szászbereken és Hernádon volt általános iskolai tanár. 1970–1971 között Budapesten a Központi Antikváriumban eladóként dolgozott. 1972–1982 között a Kortárs folyóirat versrovatát szerkesztette. 1976–1989 között az Új Tükör munkatársa volt. 1989–1991 között az Új Írásnál dolgozott. 1992–1994 között a Pesti Hírlap, 1994–1995 között az Új Magyarország, utána a Magyar Nemzet munkatársa volt. Magánélete Nős, 1966-ban elvette Thaly Krisztinát, majd válása után 1989-ben Gyarmathy Editet. Első feleségétől öt gyermeke van: Dorottya (1967), Anette (1970), Dániel (1972), Ádám (1974), Ágnes (1980). Munkássága Hányatott élete és festői, zenei példák ösztönözték versírásra. Szilaj, pajzán, pajkos énekeiben a nép- és az archaikus költészet forrásaiból táplálkozó, változatos forma- és rímvilágot alakított ki. Művei Az üveg árnyéka (versek, 1970) Hegedős-ének (versek, 1973) Zöldvári ének (gyermekversek, 1979) Az éjszakára (versek, 1979) Pitypang-királyfi (versek, 1980) Sorstalan énekek (versek, 1982) A bohóc seregélyek (gyermekversek, 1985) Farsang bolondja (versek, 1986) Harangvölgy (gyermekversek, 1986) Harangtemető (versek, 1987) Ars amatoria (versek, 1991) Himnusz a varjakhoz (versek, 1991) A Mikulás lámpája (mesék, 1993) Szélrózsa (versek, 1994) Rézgarasok, csigahéjak (versek, 1995) Planéta (esszék, 1998) Sárkányfogak (versek, 1998) Piros tojás, tapsifül (meseregény, 1999) Erdőmaszkok (esszék, 1999) Széltorony (régi és új versek 1963–1998, 1999) Kilenc bagoly (gyermekversek, 2000) A tudós szamár (2000) A béka kertje (esszék, 2001) Tündérek és katonák (esszék, 2002) Képmutogató (szonettek, 2002) Kapuk és vendégek (2003) Széllel szálló esztendő (2003) Az elsüllyedt várkastély. Barangolás a magyar múltban Pázmány Pétertől Hamvas Béláig (2004) Vidám busók (új versek, 2004) Őrtorony (2006) A fülemüle kertje ; Littera Nova, Bp., 2010 ( Sophie könyvek ) 3 kópé kalandjai földön, vízen és levegőben ; Noran Könyvesház, Bp., 2011 Istenpor ; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2011 ( Tiszatáj könyvek ) Lyukas kétfilléres. Új versek ; Nap, Bp., 2011 Citeraszó ; Nap, Bp., 2014 Medvecukor. Barbár szonettek ; Tipp Cult Kft., Bp., 2014 ( P'art könyvek ) Varázsfüvek. Barbár szonettek ; Nap, Bp., 2016 56 vers ; Nap, Bp., 2016 Díjai Weöres Sándor-díj (1974, 2000) József Attila-díj (1980) Artisjus-díj (1986) Kortárs-díj (1994) IRAT-nívódíj (1995) Tiszatáj-díj (1996) Déry Tibor-díj (1996) Füst Milán-díj (1998) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2002) Látó-nívódíj (2006) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2012) Radnóti-díj (2014) SpongyaBob magazin A SpongyaBob magazin a SpongyaBob Kockanadrág című rajzfilmsorozattal foglalkozó újság. A magazin első száma 2007. februárban, az utolsó pedig 2010. júliusban jelent meg. Később, 2015. április 27-én újraindult a magazin egy másik kiadónál. A magazin többek között tartalmaz képregényeket, tudnivalókat a rajzfilmről, posztert, vicceket, fejtőröket, témákat SpongyaBob módra és be lehet küldeni rajzokat, illetve minden számhoz járt ajándék. 2010 márciusig havonta jelent meg, márciustól júliusig pedig 2 havonta. Rovatai SpongyaBob szereplők kalandjait írja le, többek között ide tartozik a több részes "Félszem, a kalóz a kalózokról" képregénysorozat, ennek Bolygó Hollandis változata, illetve a "Minden idők legnagyobb kalózlódításai" is, ami kalózok történetét mutatja be. (Olyanokét, akik a "Vendégségben Spongyabobnál" c. részben szerepeltek) Minden szám tartalmazott képregényt is, általában 2-3 darabot, ritkább esetben 4-et vagy 5-öt. 2007 júniustól minden számban található volt egy epizód alapján készült képregényt is. (A júniusiban pl. az "Uborka" c. rész alapján készült képregény volt megtalálható.) Kis érdekességek SpongyaBob világából. (pl. a Víz alatti sportról, a víz alatti húsvétról stb.) Viccek és rövid, vicces képregények. Ide sorolható pl. Puff asszony 3 számon át tartó tanítása az őskorról. Ide küldhették be a rajongók saját SpongyaBob rajzukat. Fejtörők és rejtvények. Ide tartozik a minden számban benne lévő "Patrik játékos rejtvényei" is, amiben szintén fejtörők vannak, Patrik kommentárjával. Az "Igazság vagy hazugság" című minden számban benne lévő kérdések, illetve a "Három mellé egy találat" sorolható ide. (A megfejtés rendszerint a magazin hátoldalán található meg, a magazin következő számát bemutató lapon.) Különszámok A magazinhoz megjelent 4 különszám 2008. januárja és decembere között. Ezek általában csak képregényekből álltak, valamint mellékelve volt egy óriásposzter is. Emellett 2008-ban megjelent egy keményborítós könyv Spongyabob Kockanadrág Nagykönyve címen. Under The Radar Over The Top Tour Az Under The Radar Over The Top Tour a Scooter 2010-ben megrendezett turnéja, melyen a turné címét adó albummal járták Németországot, illetve egy alkalommal Svájcba is eljutottak. Mivel a lemez megjelenése óta csaknem fél év telt el az első fellépésig, ezért néhány változtatást eszközöltek. Először is, a korábbinál kevésbé preferálták a Sheffield Jumpers csapatát, helyettük a J’adore Hardcore klipjéből már megismert két táncost alkalmazzák (noha Sergei, a jumperek vezetője és egy táncos mindig velük volt a fellépéseken). Néhány klasszikus slágerüket ezúttal is átdolgozták, erre a sorsra jutott a Posse (I Need You on the Floor), valamint az Endless Summer, de lerövidítették a korábban szintén felújított Hyper Hypert, helyette a hardstyle verzióba átdolgozott Move Your Ass! dominál. Emellett átdolgozott koncertverziót kapott a „Where The Beats…” is, s néhány B-oldalas szám is bekerült a műsorba, amire egy ideje nem volt már példa. A hamburgi koncertet rögzítették, ebből lett a Live In Hamburg. Dalok listája A scootertechno.ru információi alapján a következő dalok hangzottak el a turné során (helyszíntől függően néha változóan): Intro: Az ördögűző filmzene + Stealth J’adore Hardcore Posse (I Need You on the Floor) (2010-es változat) The Sound Above My Hair Jumping All Over the World The Question Is What Is the Question The Chaser/ Jigga Jigga! Where The Beats... (módosított szöveggel, a U2 „Where The Streets Have No Name” című számából") Bit A Bad Boy (néhány helyszínen a „The Real Booty Babes - 3” című számmal egybejátszva, melyet a „See Your Smile” követ) Frequent Traveller Second Skin Fuck The Millennium/ Call Me Mañana Metropolis/Clic Clac/Scarborough Reloaded Weekend! Fire Stuck on Replay Jump That Rock! Ti Sento Nessaja How Much Is the Fish? (2008-as verzió) One (Always Hardcore) Maria (I Like It Loud) Endless Summer (2010-es verzió) / Hyper Hyper (speciális verzió) / Move Your Ass! (2010-es verzió) Helyszínek 2010. március 11. - Köln 2010. március 12. - Hamburg 2010. március 13. - Berlin 2010. március 15. - Zürich , Svájc 2010. március 16. - Rastatt 2010. március 18. - München 2010. március 19. - Essen 2010. március 20. - Lipcse Stuff The Turkey X-Mas Tour A turné sikerére való tekintettel és a nemzetközi érdeklődés hatására tervbe vették, hogy előző turnéjukhoz hasonló körutat tesznek. Ez azonban részben meghiúsult, ugyanis a brit földre tervezett Clubland 4 Tour rajtuk kívül álló okok miatt elmaradt, így helyette inkább kilenc német helyszínen folytatták a lemezbemutatót. Az eseményt nagy nemzetközi érdeklődés övezte, ugyanis a scootertechno.com címoldalán angolul azt írták ki, hogy "azoknak, akik nem tudják kivárni az új számok megjelenését, ez a turné melegen ajánlott". Ebből rengetegen azt a következtetést szűrték le, hogy lesznek új számok is, és a csapat nem is cáfolta meg ezt, igaz, nem is erősítette meg. Végül a turné új dal játszása nélkül zárult. Tracklista A számok listája szinte teljesen ugyanaz, mint a "Live In Hamburg" koncert-DVD-n látottak, két kivétellel. A kisebbik változtatás az, hogy megcserélték a számok sorrendjét több ponton. A nagyobbik, hogy kivették a számok listájából a kislemezként sem túl sikeres "The Sound Above My Hair"-t, s helyette az I’m Raving került vissza a dalok közé. Helyszínek 2010. december 2. - Rostock 2010. december 3. - Drezda 2010. december 4. - Erfurt 2010. december 6. - Wiesbaden 2010. december 7. - Bréma 2010. december 8. - Dortmund 2010. december 10. - Regensburg 2010. december 11. - Stuttgart 2010. december 12. - Freiburg Mohos ugrópók A mohos ugrópók (Marpissa muscosa) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába a pókok (Araneae) rendjébe és az ugrópókok (Salticidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Eurázsiában honos. Megjelenése A hím testhossza 6-8 milliméter, a nőstény 8-11 milliméter. Mindkét nem szürke és barna színű. Ludwig August Lebrun Ludwig August Lebrun (Mannheim, 1752. május 2. – Berlin, 1790. december 16.) német oboaművész és zeneszerző. Élete Wolfgang Amadeus Mozart kortársa és barátja, korának jól ismert és ünnepelt oboa virtuóza volt. A kortársak leírása szerint: Isteni oboájával elvarázsol. Carl Theodor választófejedelem mannheimi udvari zenekarában 12 éves korától időszakosan, majd 15 éves korától teljes jogú tagként játszott. Karl Stamitz és Anton Stamitz kortársaként a mannheimi iskolához tartozott. A feltehetően belga származású édesapja oboaművész volt, tőle tanult meg oboázni. 1778 nyarán feleségül vette korának legkiemelkedőbb, legismertebb szoprán énekesnőjét, Franciska Dorothea Danzit (1756–1791), Franz Danzi, német zeneszerző-karmester nővérét. Korában a Lebrun név összefonódott a zenével: a feleség, Franciska Danzi, a mannheimi udvari opera vezető szopránénekese, emellett hegedű szonátákat komponált, Sophie lánya (1781–1815 után?) jól ismert zongoraművész, Rosine lánya (1783–1855) pedig énekesnő és színésznő volt. A francia Jean Lebrun (1759–1809) kürtművész és zeneszerző volt, bár ő nem tartozott a rokonsághoz. Lebrun és felesége páros koncertútjaik során bejárták Európa számos városát: szerepeltek Milánóban , Párizsban, Londonban, Bécsben, Prágában, Nápolyban, Münchenben és Berlinben. Franciska Danzi énekét Lebrun oboán kísérte. A koncertek során a komplett művek mellett opera részleteket is előadtak: Ignaz Holzbauer művéből a Günther von Schwarzburgból (1777.) Antonio Salieri L'Europa riconosciuta (1778.)című művéből Georg Joseph Vogler Castor és Pollux című művéből. Ismertebb művei Kamarazenei műveinek és nyomtatott kiadványainak bibliográfiáját Riemann közölte. Versenyművek No. 1. d-moll oboaverseny (1787). Ez ma a legtöbbet játszott és legismertebb műve. Tételei:1.Allegro 2.Grazioso 3.Allegro No. 2. g-moll oboaverseny (1787). Tételei:1.Allegro 2.Adagio Rondo. Allegro No. 3. C-dúr oboaveseny (1787). Tételei: 1.Allegro 2.Adagio 3.Rondo. Allegretto No. 4. B-dúr oboaverseny (1787). Tételei: 1.Allegro 2.Adagio 3.Rondo. Allegro No. 5. C-dúr oboaverseny (1787). Tételei: 1.Grave - Allegro 2.Adagio 3.Rondo. Allegro No. 6. F-dúr oboaverseny (1787). Tételei: 1.Allegro 2.Adagio Grazioso 3.Rondo. Allegro B-dúr versenymű klarinétra és zenekarra Balettek Armida Adèle de Ponthieu Kamarazenei művek Trio, 2 hegedűre és csellóra, op. 1 No. 1. Trio, 2 hegedűre és csellóra, op. 1 No. 2. Trio, 2 hegedűre és csellóra, op. 1 No. 3. Trio, 2 hegedűre és csellóra, op. 1 No. 4. Trio, 2 hegedűre és csellóra, op. 1 No. 5. Trio, 2 hegedűre és csellóra, op. 1 No. 6. Trio, 2 hegedűre és csellóra op. 2 No.1. (1776-1777 ) Trio, 2 hegedűre és csellóra op. 2 No.2. (1776-1777 ) Trio, 2 hegedűre és csellóra op. 2 No.3. (1776-1777 ) Trio, 2 hegedűre és csellóra op. 2 No.4. (1776-1777 ) Trio, 2 hegedűre és csellóra op. 2 No.5. (1776-1777 ) Trio, 2 hegedűre és csellóra op. 2 No 6. (1776-1777 ) Duo, hegedűre és mélyhegedűre, op. 4 No. 1. Duo, hegedűre és mélyhegedűre, op. 4 No. 2. Duo, hegedűre és mélyhegedűre, op. 4 No. 3. Duo, hegedűre és mélyhegedűre, op. 4 No. 4. Duo, hegedűre és mélyhegedűre, op. 4 No. 5. Duo, hegedűre és mélyhegedűre, op. 4 No. 6. Fuvola triók Fuvola duettek Lemezek Channel Classics CCS 16198; Franziska Dorothea Lebrun • Ludwig August Lebrun: Oboe Concertos - Bart Schneemann • Radio Chamber Orchestra • Jan Willem de Vriend Channel Classics, CCS SA 21404; Ludwig August Lebrun: Oboe Concertos Vol. 2 - Bart Schneemann • Radio Chamber Orchestra • Jan Willem de Vriend, Silverline Classics Cascade GmbH•DVD•Lebrun Mozart•Ludwig August Lebrun Oboe Concerto No 1. D minor•W.A.Mozart Symphony No. 35. KV 385 "Haffner"•Orchestra della Svizzera Italiana Conductor: Franz Brügen Oboa soloist: Omar Zoboli•Recorded Lugano, 1991. Jedlik Ányos-díj (Szikvízgyártók) Jedlik Ányos fiatal korára az általános érdeklődés volt jellemző. Foglalkozott kémiával, elektrokémiával (elemekkel), később elektromosságtanban volt sok alkotása, és kiemelkedőek voltak az optikai kísérletei. 1826-ban, hogy rendtársait meglepje, szódavízet állított elő. Később tervei alapján épült fel az első szikvízüzem. Sajnos ez hamar csődbe ment, így a nagy találmány akkor még kiaknázatlan maradt. Ennek emlékére alapította a Szikvízgyártók Országos Ipartestülete a Jedlik Ányos-díjat. A díj Alakja: kerek. Átmérője 90 mm. Alkotta: Pálffy Katalin Forrás Jedlik Ányos Társaság Kommunikációtan A kommunikációtan a kommunikáció jelentésével, formáival, folyamataival, elméleteivel és meghatározó körülményeivel foglalkozik. A kommunikáció fogalmának meghatározására több kísérletet is tettek már. Összességében azt mondhatjuk, hogy kommunikáció kommunikátort és befogadót feltételez, akik üzenetet, jelentést közvetítenek egymásnak szimbólumokon, vagyis mesterséges jeleken keresztül. A kommunikáció tudatos célja, amikor hatást akarunk gyakorolni a vevőre, de célunk lehet bizonyos események megkönnyítése, a kommunikáció segíthet elhárítani a problémát, az ilyen kommunikációk direkt jellegűek. A tudatos célok közé tartozhat még a külsőnk, a rólunk alkotott képpel valamit közölni kívánunk a partnernek, ilyenek például a kulturális szignálok. A tudattalan cél sokkal gyakoribb, ekkor a feladó egy képet ad magáról, de ezt nem tudatosítja. A kommunikációs modellekről A kommunikációs modelleket jellegükből adódóan három csoportba tudjuk besorolni: lehet telekommunikációs, tömegkommunikációs és társadalmi kommunikációs. Telekommunikációs modell A Shannon & Weaver (1949) elméletet nevezzük a kommunikáció általános modelljének is. Ez a modell az információt tette meg a kommunikáció alapelvének, azt a kérdést veti fel, hogy egy adott esemény során mekkora mennyiségű információ keletkezik, és hogy ebből mennyit képes eljuttatni a forrástól a befogadóig. Az elmélet kvantitatív, vagyis az információ tartalmától eltekint. A valóságban nem létező, ideális csatornát zajmentes csatornának nevezzük: ekkor ugyanaz az információ jelenik meg a csatorna bemeneteli és kimeneteli oldalán. Előfordulhat, hogy a vevő oldalán olyan információ is megjelenik, amely nem a forrástól származik, ezt nevezzük zajnak. Ez olyan információs többlet, amely akadályozhatja a küldött információ vételét. Mikor a kimeneti oldalon megjelenő információ nem teszi egyértelművé a létrehozott információt, a redundancia segítheti. Magas zajszint esetén azért van jelen, hogy felismerhetővé tegye a generált információt. A kommunikáció egyik alapfeltétele, hogy a vevőhöz eljusson az üzenet, tehát úgy kell kódolni, hogy az később dekódolható legyen. A kódolási eljárás során egy jelkészletet egy másik jelkészletbe viszünk át. Tömegkommunikációs modell A tömegkommunikáció legtöbbször önkéntes, a kultúra, az életmód és a társadalmi környezet követelményei alakítják. A klasszikus tömegkommunikáció modellje az egy forrás és azzal szemben álló sok befogadó elvére épül. A televízió megjelenésével egy olyan struktúra jött létre, amelyben számos forrás sugározta közleményeit az egyre szélesebb skálán mozgó közönségnek. A televíziós korszak az új infokommunikációs eszközök megjelenésével véget ért, a forradalmat az internet megjelenése jelentette. Ezzel egy új tömegkommunikációs hálózat jött létre. Westley és Maclean 1957-es tömegkommunikációs modellje vezette be a kommunikátor fogalmát. Számukra ő volt az a személy, aki a maga számára kedvező irányba kívánta befolyásolni a médiát. Illetve megjelenik egy szerkesztői elem a kommunikátor és a befogadó között, így eltűnik közöttük a közvetlen kapcsolat. Hiebert, Ungurait, Bohn 1974-es koncentrikus körökből álló tömegkommunikációs modellje kiemeli a médiaerősítés fogalmát. Vagyis a médiában szereplő elemek státuszt kapnak azáltal, hogy említve vannak a médiában. Társadalmi kommunikációs modell Newcomb 1953-as modellje a kommunikációnak a társadalmi kapcsolatokban gyakorolt hatását vizsgálta. A kommunikátor és a befogadó nem feltétlen személy, lehet intézmény, szervezet, vagy emberek csoportja. Dance 1967-es társadalmi kommunikációs spirálmodellje jól ábrázolja a folyamat komplexitását. Azt, hogy a kommunikáció számos szinten zajlik és önmagát táplálja. Négy típusát különböztetjük meg. Az interperszonális kommunikáció túlnyomóan verbális. A közös kód valamilyen természetes nyelv, vagy azon alapuló jelrendszer. Nagyfokú az érzékenysége a kontextusra, vagyis a nyelvtől független elemek – mint például a gesztusok és a testtartás – nagy szerepet játszanak. A második a csoportkommunikáció, ekkor csökken a kommunikáció személyes jellege. A tagok közötti interakcióval és kommunikációval jön létre a csoport szerkezete. Az ilyen típusú kommunikációt kutatók legtöbbször a csoport összetételét tartják a legfontosabbnak. Azt feltételezik, hogy a tagok személyisége nagyban befolyásolja a kommunikáció sikerességét. Mennyiségi szempontból kis- és nagycsoportokat különböztethetünk meg. A harmadik típus a szervezeti kommunikáció, ez azonos csoportosulások tagja között megy végbe, például intézmények között. Háromféle információáramlás szükséges az ilyen típusú kommunikáció esetében: a szervezeti egységen belüli, a külső környezetből nyert, illetve a külvilág felé közöltek önmagáról. A negyedik a tömegkommunikáció, ezt már említettük bővebben. A kommunikáció funkciói A verbális kommunikáción belül az információs funkció, hogy az információcsere folyamán tényeket és azok magyarázatait közlik egymással a résztvevők, valamint a hozzá kötődő érzéseiket. A kommunikáció során pozitív és negatív érzelmek halmozódnak fel bennünk, kifejezésüket hívjuk érzelmi funkciónak. A társalgásban résztvevők közül a feladó mindig valamilyen hatást akar gyakorolni a vevőre. Lehet ez közös vélemény kialakítása, vagy valamilyen esemény elkerülése, a lényeg, hogy érvényesítse a befogadón a saját akaratát. Ezt hívjuk motivációs funkciónak, legtöbbször meggyőzés révén válik érzékelhetővé. Az ellenőrzési funkció segítségével megtudhatjuk partnerünk indítékait és visszaigazolást kaphatunk arról, hogy a közölt információ célba ért, és megfelelően értelmezték. A nem verbális kommunikáció funkcióihoz sorolhatók az érzelemnyilvánítások, a gesztusok, a szabályozók – amelyek a közlés folyamatára vonatkoznak. Az emblémák, amelyek akkor segítenek, ha valami nehezíti a verbális közlést, és az adaptáló jelzések mutatják a kommunikációban résztvevők viszonyulása az adott szituációhoz. A kommunikáció színterei A társadalmi kommunikáció színtereinek nevezzük azokat a helyeket, ahol maga a kommunikáció zajlik. Bizonyos esetekben ez a hely földrajzilag pontosan meghatározható, más helyzetekben azonban lehetetlen behatárolni, hogy hol is zajlik pontosan. A területileg behatárolható színterek mellett az a meghatározó, hogy a kommunikáció a két résztvevő között állandó, váltogatják a színtereket, de a kapcsolat minden esetben megmarad. A társadalmi kommunikáció három jellegzetes színtere a személyközi, a szervezeti és a kultúraközi kommunikáció. Sajátos színtérnek tekinthető a család, a szomszédság, vagy egy falu, illetve város közössége. Legújabb színtérnek a számítógépek kommunikációs hálózata tekinthető. Az interperszonális kommunikáció sajátja, hogy képtelenek vagyunk nem kommunikálni. Többszintű, vagyis minden emberi érintkezésben jelen van a tartalmi kommunikáció mellett egy viszonyminősítő áramlás is. A szervezeti kommunikációról már esett néhány szó, vessünk egy pillantást a kultúraközi kommunikációra. A társadalmi életnek néhány területén szükséges a sikeres kultúraközi kommunikáció. Az emberi kultúrák leginkább a köztük lévő különbségek által ragadhatóak meg. Ezek eltérő viselkedési mintákat mutatnak, így a kommunikációik nehézségekkel járhatnak és konfliktusokat okozhatnak. Ma már egyre kevésbé jellemző, hogy az egyének folyamatosan csak egyetlen kultúrának a tagjai. A kutatások módszertani problémái A kommunikációs rendszerekben a változók száma sokszor olyan nagy, hogy kezelhetetlenné válnak. A kutatás nagyságrendjének kiválasztása általában igen problémás. A különböző módszereknél eltérő egységeket kell választani a vizsgálatokhoz. A kommunikációkutatás négy technikája a kísérletek, a felmérés, a szövegelemzés és az etnográfia. A kísérletezés és a felmérés mennyiségi mutatókat ad, míg a szövegek elemzése és a néprajzkutatás minőségi eszközöket nyújt az értelmezők számára. Berend Miklós (gyermekgyógyász) Berend Miklós, Nicolaus Berend (szül. Bleuer, Nagykálló, 1870. június 18. – Budapest, 1919. június 24.) magyar gyermekgyógyász, szakíró, egyetemi magántanár. Berend Miklósné (1881–1956) író, műfordító férje, Berend Miklós (1908–1944) belgyógyász édesapja. Élete Anyja Láng Mária volt, természetes apja ismeretlen. 1877-ben Bleuer Miklós névátruházással örökbe fogadta. Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, azután a Stefánia-gyermekkórház orvosa volt, majd hosszabb külföldi tanulmányútra ment állami ösztöndíjjal. 1893-ban az Eötvös szabadkőműves páholy felvette, de 5 év múltán törölte soraiból. 1904. november 20-án Budapesten a Ferencvárosban összeházasodott Kilényi Hugó és Spitzer Janka lányával, Kilényi Júliával. 1908-ban a gyermekgyógyászat egyetemi magántanára, majd egyszersmind a Fehérkereszt gyermekkórház főorvosa lett. Nagyszámú tudományos műveiből fontosabbak: A csecsemők mesterséges táplálkozásáról ; A csecsemők gastroenteritiséről ; A gyermekgyógyászat kompendiuma ; A gyermekkorbeli diagnosztikus tuberkulin-kísérletekről ; Újabb kutatások és alapelvek a csecsemőtáplálás terén ; Az újszülöttek táplálásáról ; Csecsemők védelme a tuberkulózissal szemben ; Magyarország csecsemőhalálozási statisztikája és a gyermekvédelem, jövője ; Magyarország csecsemővédelmi institúciói ; A gyermekbetegségek therápiája ; A csecsemők és újszülöttek betegségei és therápiája ; Német és magyar anya- és csecsemővédelmi intézmények a háború alatt és azóta ( 1917 ). 1916-ban megjelentette I. világháborús harctéri emlékeit: Dr. Berend Miklós hadiönkénytes honvéd törzsorvos Harctéri naplója, Adatok a magyar honvédség, főkép az 5. h. huszárezred történetéből Felesége férje halála után az Új Nemzedék, majd a Nemzeti Újság munkatársa lett. Figyelmet keltett Boszorkány című regényével 1922-ben. Halála Berend a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Mária Valéria utcában lakott, amelyre a Szovjetház főbejárata nyílt. 1919. június 24-én Budapesten kitört a ludovikás ellenforradalom. E napon épp beteghez sietett, amikor meglátta a Dunán úszó nemzetiszínű lobogós monitorokat, mire izgalomba jött, visszarohant lakására, s magához vette pisztolyát és máig tisztázatlan okokból rengeteg pénzt: tizennégyezer kék és húsz-harmincezer fehér koronát. Otthon a Dunára mutatott az ablakon át, s feleségének lelkesen megjegyezte: "Nézd, feltámadt Magyarország!" Ezután lement az utcára, s az észak felé haladó hadihajóknak zsebkendőjével integetett, azt kiabálva: „Éljen Magyarország! Le a szovjettel! Le Kun Bélával!” A Vörös Őrség tagjai meghallották ezt, s ráparancsoltak: „Állj!” Berend látván a ráfogott pisztolyokat, a Petőfi tér felé kezdett futni, ám mikor üldözőire hátrapillantott, egy oszlopnak ütközött. A földre esett, felszökkent, s tovább menekült volna, ám ekkor egyszerre négy irányból tüzeltek rá. Eltalálták, mire elvágódott a betonon. Megpróbált fölegyenesedni, ám nem sikerült, ekkor a Türr István utca irányából egy nyitott autón megjelent Cserny József, és kísérője Schőn Béla. Schőn Cserny biztatására csőre töltött fegyverrel ugrott ki a kocsiból, Berendhez lendült és háromszor belelőtt, mire az holtan terült el az aszfalton. Schőn a vértócsából kiemelte Berend pisztolyát, majd otthagyták a hullát. Sötétedéskor négyen – Weisz József, Lőbl Mór, Rosen Antal és Trailla György – visszatértek a holttesthez, s kifosztották azt: elvitték aranyóráját, aranyláncát, sétapálcáját, pénzét, Lőbl Mór pedig még a cipőjét is. Ezt követően négyen megfogták a hullát, majd a Dunába dobták. Sweet Christmas A Sweet Cristmas DJ BoBo 2006-ban megjelent karácsonyi albuma. Dalok 1 It's Time For Christmas 2 Love Of My Life Featuring (Melanie Thornton közreműködésével) 3 We Are Children 4 Merry Christmas 5 Say It Again 6 This World Is Magic 7 World In Motion 8 It's Christmas Time 9 For Now And Forever 10 Give Peace A Chance Forrás http://www.discogs.com/DJ-BoBo-Sweet-Christmas/release/3989626 Kommunusamskipan Føroya A Kommunusamskipan Føroya Feröer két önkormányzati szövetségének egyike. Tagjai jellemzően a nagyobb községek, míg a kisebbeket a Føroya Kommunufelag tömöríti. 7 tagja összesen a feröeri lakosság 69,1%-át fedi le. A szövetséget 1999. június 10-én alapították. Tagok A szövetség tagjai a következők: Tórshavn község Klaksvík község Runavík község Tvøroyri község Fuglafjørður község Vágur község Sandur község Elnökök A Kommunusamskipan Føroya elnökei: Hummelshain Hummelshain település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Tanggula állomás Tanggula állomás (egyszerűsített kínai írással: ����, pinjin: Tánggǔlā zhàn) jelenleg a világ legmagasabban fekvő vasútállomása. Magasabban található, mint a bolíviai Rio Mulatos-Potosí-vasútvonalon lévő Condór állomás, mely sokáig a világrekord volt. 5069 méter magasan fekszik a Csinghaj–Tibet-vasútvonalon Tibetben. Az állomás azonban nem a vonal legmagasabb pontja, a legmagasabb pont 5072 méter magasan van a tengerszinttől. Három vágány található itt, melyhez egy peron tartozik. Az azonban 1,25 km hosszú. Ha megnyílik a Bilaspur–Mandi–Leh-vasútvonal Indiában, az állomás a második helyre fog visszaszorulni. 18243 Gunn A 18243 Gunn (ideiglenes jelöléssel 2272 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Saint-Georges-de-Bohon Saint-Georges-de-Bohon település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 403 fő (2015). Saint-Georges-de-Bohon Carentan, Auxais, Carentan-les-Marais, Méautis, Montmartin-en-Graignes, Saint-André-de-Bohon, Saint-Hilaire-Petitville és Terre-et-Marais községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Phylloscopus calciatilis A Phylloscopus calciatilis a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. 10-11 centiméter hosszú. Észak-Vietnam környékének nedves karsztos hegyvidéki erdőiben él 700-1200 méteres tengerszint feletti magasságon. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Honorátusz A Honorátusz latin eredetű név, aminek a jelentése megtisztelt, tiszteletteljes. Női párja: Honoráta. Rokon nevek Honorát : a Honorátusz rövidülése. Gyakorisága Az 1990-es években a Honorátusz és a Honorát szórványos név volt, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok Honorátusz, Honorát: január 16. Bee Gees Run To Me (EP5) Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Maurice Gibb – ének, gitár, zongora, orgona, basszusgitár Robin Gibb – ének stúdiózenekar Bill Shepherd vezényletével A lemez dalai I Started a Joke (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1968 ), mono 3:03 , ének: Robin Gibb Run To Me (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1972 ), stereo 3:05, ének: Barry Gibb , Robin Gibb Words (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1967 ), mono 3:13, ének: Barry Gibb Don’t Forget to Remember (Barry és Maurice Gibb) ( 1969 ), stereo 3:27, ének: Barry Gibb Top 10 helyezés I Started a Joke: 1.: Ausztrália , Új-Zéland , Kanada 2.: Dél-afrikai Köztársaság 3.: Hollandia 4.: Franciaország , 5.: Chile 6.: Amerika Run To Me: 3.: Ausztrália , Dél-afrikai Köztársaság , 5.: Olaszország , Új-Zéland , 6.: Kanada , 7.: Írország , 8.: Spanyolország , 9.: Egyesült Királyság Words: 1.: Németország , Hollandia , Chile , 4.: Kanada , 7.: Norvégia , 8.: Egyesült Királyság , 9.: Franciaország , Új-Zéland Don’t Forget to Remember: 1.: Hollandia , Új-Zéland , Írország , Dél-afrikai Köztársaság , 2.: Egyesült Királyság , Norvégia , Chile , 9.: Németország , 10.: Ausztrália S.O.S. szerelem! Az S.O.S. szerelem! egy 2007-es magyar romantikus vígjáték. Szereplők Péter: Csányi Sándor Veronika: Ullmann Mónika Tomi: Fenyő Iván Bogi: Varga Boglárka Kempelen úr: Szacsvay László Iván, a pszichológus: Benedek Miklós özv. Takácsné: Hernádi Judit Joker: Kaszás Géza Jógaoktató: Herczeg Adrienn Bogi tanára: Pelsőczy Réka ügyfél: Kautzky Armand Betty: Kovács Patrícia Feri: Elek Ferenc Miniszter: Tordy Géza Öcsi: Hevér Gábor Észak-Korea vezetőinek listája Az alábbi szócikk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) legfelsőbb vezetőit tartalmazza. 1948 és 2016 között Nemzetvédelmi Bizottság (�����; Kukpang üvonhö (Kukbang wiwŏnhoe)) elnöke töltötte be ezt a feladatkört, jelenleg az Államügyi Bizottság (�����; Kungmu üvonhö (Kukmu wiwŏnhoe)) elnöke látja el. PlayStation 4-rendszerszoftver A PlayStation 4 rendszerszoftver a PlayStation 4 videojáték-konzol hivatalos, frissíthető firmware-e és operációs rendszere. A PlayStation 4 az Orbis OS operációs rendszeren fut, ami a FreeBSD egyik ágán alapul. A PlayStation 4 felhasználó felülete a PlayStation Dynamic Menu, ami a XrossMediaBart váltotta. A PlayStation 4 rendszerszoftverének jelenlegi legfrissebb kiadása, az 1.62 2014. március 18-án jelent meg. Szojuz TM–26 Szojuz TM–26 a Szojuz–TM sorozatú orosz háromszemélyes szállító űrhajó űrrepülése volt 1997-ben – 1998-ban. Csatlakozását követően a mentőűrhajó szerepét látta el. Küldetés Feladata váltószemélyzetet szállítása volt a Mir űrállomásra, a hosszú távú űrrepülés folytatásához. A 32. űrexpedíció a Mir-űrállomásra. Jellemzői Tervezte a (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette az Orosz Űrügynökség. 1997. augusztus 5-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra tervezték szolgálatát. 1997. augusztus 7-én az űrállomást automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,6 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 193 kilométer, az apogeuma 249 kilométer volt. Legfőbb feladat az előzőekben bekövetkezett hibás dokkoló művelet sérüléseinek javítása. Hét űrsétával (kutatás, szerelés) sikeresen teljesítették meghatározott feladatukat. Több teherűrhajó (M-35, M-36, M-37) szállított anyagokat (életfeltétel, víz, javítási anyagok, csere egységek). Szétválás előtt a felgyülemlett hulladékot átrakták. A fedélzeti számítógép több alkalommal elromlott, az STS–86 által szállított új egységgel cseréjét megoldották. Kettő közös misszió valósult meg, az Atlantis űrrepülőgépel (STS–86) és az Endeavour űrrepülőgépel. 1999. február 19-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, mintegy 30 kilométerre ért Földet. Összesen 197 napot, 17 órát, 34 percet és 36 másodpercet töltött a világűrben. 3089 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet Felszálláskor Anatolij Jakovlevics Szolovjov parancsnok Pavel Vlagyimirovics Vinogradov fedélzeti mérnök Leszállásnál Anatolij Jakovlevics Szolovjov parancsnok Pavel Vlagyimirovics Vinogradov fedélzeti mérnök Léopold Eyharts kutatásfelelős mérnök Tartalék személyzet Gennagyij Ivanovics Padalka parancsnok Szergej Vasziljevics Avgyejev fedélzeti mérnök Hummuli (község) Hummuli község község, észt nyelven: Hummuli vald, németül: Hummelshof) Valgamaa megye nyugati részén. A községet Enn Mihailov polgármester vezeti. A község lakossága 2017. január elsején 802 fő volt, amely 162,7 km²-es területét tekintve 4,9 fő/km² népsűrűséget jelent. Közigazgatási beosztás Városi község Hummuli Falvak Hummuli község területéhez 8 falu tartozik: Aitsra, Alamõisa, Jeti, Kulli, Piiri, Puide, Ransi és Soe. Gornje Taborište (Szluin) Gornje Taborište falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 41 km-re délre, községközpontjától 1 km-re északra, a Kordun területén a Korana jobb partján fekszik. Története A falunak 1857-ben 179, 1910-ben 124 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 227 lakosa volt. Mohácsi János (rendező) Mohácsi János (Budapest, 1959. december 13. –) Jászai Mari-díjas magyar rendező, egyetemi tanár, színész, érdemes művész. Életpályája Szülei: Mohácsi János mérnök és Horváth Piroska, aki a statisztikai hivatalban dolgozott. Testvérei közül édesanyjuk indította el kettejüket – János mellett az író, dramaturg Istvánt – a színi pályán; András szobrász, nővére Amerikában él. 1974–1978 között az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium tanulója volt. Egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen pénzügy szakon folytatta 1979-1981 között, de nem fejezte be. Közben 1980–1983 között amatőrként a Mozgó Színház rendezője volt. 1983-2010 között a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője volt. 1983-ban Ascher Tamás hívására szerződött ide, előbb színész, segédrendező, majd 1984-ben megrendezte Hogyan vagy, partizán, avagy Bánk bán című stúdió-előadását, amely egyéni hangvételével, formabontó színpadi megoldásaival szakmai és közönségsikert is aratott. 2010-2011 között még ugyanitt vendégrendező, majd szabadúszó. 2013-ig volt a Nemzeti Színház külsős rendezője is. Rendezett és rendez a Bárka Színházban, a Nemzeti Színházban, a Radnóti Miklós Színházban, a Vígszínházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. A hivatalosan 2004. augusztus 27-től működő Kaposvári Egyetem Művészeti főiskolai kar Színházi tanszékének vezető mesterségtanára volt 2013 őszi elbocsátásáig. Osztálya 2012-ben végzett. Színpadi munkái A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: rendezőként: 55; szerzőként: 19; színészként: 7; dramaturgként: 3, díszlettervezőként: 1. Szerzőként Hogyan vagy partizán? avagy Bánk bán (1984) Tévedések végjátéka avagy tévedések víg játéka (1988) Ármány és szerelem (1989) Krétakör (1998) Megbombáztuk Kaposvárt (2000) A vészmadár - avagy hamar munka ritkán jó (2001) Csak egy szög (2003) 56 06 őrült lélek vert hadak (2006) Ördögök (2007) Az elveszett levél (2009) Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe (2011) Szentivánéji álom (2012) Liliomfi (2012) A Dohány utcai seriff (2012) A nyaralás (2013) A velencei kalmár (2013) Hippolyt, avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál (2013) A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet (2013) Képzelt beteg (2013) Színészként Miljutyin: Filmcsillag....Erőművész William Shakespeare : Hamlet, dán királyfi.... Hoffmann: Diótörő....Zsinóros huszár Bulgakov: A Mester és Margarita.... Ghelderode: Pantagleize....Harmadik pincér Csehov: Cseresznyéskert.... Katona–Shakespeare–Theokritosz: Hogyan vagy partizán? avagy Bánk bán....Myska bán Dramaturgként Carlo Goldoni: A kávéház (1994) Paul Foster, Vajda Miklós: Tom Paine (1996) Georges Feydeau, Ébl Helga: Bolha a fülbe (1997) Kiadott művei Filmek Színházi felvételek (rendezőként): Tévedések vígjátéka (1990) Ármány és szerelem (1992) Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult (1995) A kávéház (1995) "56 06 / Őrült lélek, vert hadak" (2008) Csak egy szög (2009) Játék a kastélyban (2011) Könyvek Bíró Lajos után Mohácsi István és Mohácsi János (Nemzeti Színház színműtár sorozat): Sárga liliom - ködben égő bánat három zenés részben (2005) ISBN 963 9578 25 8 Fedor Mihajlovic Dostoevskij alapján Kovács Márton, Mohácsi István, Mohácsi János (Nemzeti Színház színműtár sorozat): Ördögök - időjárás két részben (2008) ISBN 978 963 87512 6 3 Kovács Márton, Mohácsi István, Mohácsi János (Nemzeti Színház színműtár sorozat): Egyszer élünk avagy (2011) ISBN 978 963 88537 9 0 Mohácsi István–Mohácsi János: E föld befogad avagy Számodra hely ; in: A felejtés ellen. Kortárs magyar színdarabok ; szerk. Szűcs Mónika; Selinunte, Bp., 2016 ( Olvasópróba ) Mohácsi István–Mohácsi János: Múltépítés, avagy meghalni könnyű, élni a nehéz ; Prae.hu, Bp., 2018 Díjai Országos Színházi Találkozó díjak (1993, 1997 , 1999 ) Bezerédj-díj (1994) Színikritikusok Díja (1994, 1995, 1999 , 2001 , 2004, 2009 , 2011 , 2012 , 2013 , 2015 ) Jászai Mari-díj (1995) Paál István-díj (1998) A Pécsi Országos Színházi Találkozó díjak ( 2001 , 2006, 2009 , 2011, 2012, 2014 ) Érdemes művész (2008) Szép Ernő-jutalom , Mohácsi Istvánnal közösen - eredeti világlátású színpadi szövegeikért (2014) Megjegyzések Megjelent könyvei: Mohácsi István; Mohácsi János (illusztrátor): Géprajzi példatár (1955), Mohácsi István; Mohácsi János (illusztrátor): Géplakatos és motorszerelő szakmai rajzolvasási példatár az ipari tanuló iskolák 1-2-3. oszt. számára (1958, 1959) A Kaposvári Egyetem Színművész (MA) szakán a „Mohácsi János osztály” hallgatói (2007-2012): Béli Ádám, Boros Anna, Decsi Edit, Formán Bálint, Horváth Szabolcs, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás, Kiskamoni-Szalay Lilla, Lábodi Ádám, Lovas Rozi, Páll Mónika, Porogi Ádám, Váncsa Gábor, Vitányi Juhász István. 2014. november 19-i lekérdezés A Paál István-díj egy 1998-ban a Soros alapítvány Stúdiószínházi program kuratóriumának javaslatára bevezetett és Paál István emlékére alapított rendezői díja, amelyet a kísérleti-alternatív színház kimagasló művészi teljesítményt nyújtó alkotójának adnak át évente egyszer. Az ösztöndíj egy éven keresztül havi 40 000 forint volt. Diego Rossi Diego Martin Rossi Marachlian vagy egyszerűen Diego Rossi (Montevideo, 1998. március 5. –) uruguayi korosztályos válogatott labdarúgó, jelenleg a Los Angeles FC játékosa. Pályafutása Klubcsapatokban A CA Peñarol saját nevelésű labdarúgója és itt lett profi játékos. 2016. április 20-án a Copa Libertadoresban a Sporting Cristal ellen debütált tétmérkőzésen. Négy nappal később a bajnokságban is bemutatkozott góllal a CA Rentistas ellen. 2017. december 14-én az amerikai Los Angeles saját honlapján jelentette be, hogy szerződtették. 2018. január 1-jén csatlakozott a klubhoz. Március 4-én debütált a Seattle Sounders ellen és góljával 1–0-ra nyertek, ez volt a klub történelmének első bajnoki győzelme és gólja. A válogatottban Tagja volt a 2017-es Dél-amerikai U20-as labdarúgó-bajnokságon részt vevő válogatottnak, amely megnyerte a tornát. Sikerei, díjai Klubcsapat CA Peñarol Uruguayi bajnok : 2015–16, 2017 Válogatott Uruguay U20 Dél-amerikai U20-as labdarúgó-bajnokság : 2017 Carroll megye (Tennessee) Carroll megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye Huntingdon, legnagyobb városa McKenzie. Lakosainak száma 28 513 fő (2013. július 1.). Carroll megye Henry, Henderson, Benton, Decatur, Weakley, Madison és Gibson megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Aarne Honkavaara-trófea Az Aarne Honkavaara-trófea egy díj, melyet a finn jégkorongbajnokságban (Liiga) osztanak ki minden és végén. A trófeát a gólkirály kapja. A díjat 1978-ban alapították és 1995-ben a legendás Aarne Honkavaararól nevezték el. Roman Polański Roman Polański (Párizs, 1933. augusztus 18. –) Oscar-díjas lengyel színész, film- és színházi rendező, forgatókönyvíró. Élete Ryszard Polański (eredeti nevén Ryszard Liebling) zsidó apa és Bula Polańska (született Katz) – anyai ágon római katolikus, apai ágon zsidó anya – gyermekeként Párizsban született, eredeti neve Rajmund Liebling. 1937-ben a család visszaköltözött Lengyelországba, ahol a többi lengyel zsidóhoz hasonlóan náci fogságba kerültek. Édesanyja egy koncentrációs táborban halt meg, maga Polański megszökött a krakkói gettóból és lengyeleknél bujkált. Először a volt házmesterüknél, később – amikor nagyon veszélyessé vált a bujkálás Krakkóban – egy lengyel parasztcsaládnál. Ezek az emlékek is tükröződnek az általa rendezett A zongorista című filmben (2002). A háború után Polański már 12 évesen rádiós színész lett, 14 éves korától színházban játszott. Hamarosan országos hírű személyiséggé vált. 21 éves korában kapta meg az első jelentős filmszerepét Andrzej Wajda A mi nemzedékünk című filmjében, és ugyanebben az évben vették fel a łódzi filmművészeti főiskolára, ahol 1959-ben diplomázott. 1959-ben Párizsba kísérte el akkori feleségét, a híres színésznőt, Barbara Kwiatkowskát. Ott készítette el az első külföldi rövid játékfilmjét, a A kövér és a soványt. 1961-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Kés a vízbent. A lengyel hatalom és kritika nem fogadta szívesen ezt az alkotást. A Kés a vízben megnyerte a lengyel Film című újság olvasói díját – a legjobb lengyel film 1962-ben – és a külföldi újságírók is elismeréssel nyilatkoztak róla, továbbá a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték. Polański Párizsba költözött. 1965-ben Londonba ment, majd 1968-ban Hollywoodba repült, hogy megrendezze a Rosemary gyermeke című filmet. 2003-ban az A zongorista című filmjéért a 75. Oscar-gálán megkapta a legjobb rendezőnek járó szobrocskát, amit azonban az ellene máig érvényben lévő elfogatóparancs miatt nem tudott személyesen átvenni. Magánélete 1969. augusztus 9-én második felesége, a nyolc hónapos terhes Sharon Tate filmszínésznő és négy barátjuk a Manson-család brutális mészárlásának áldozatai lettek Los Angeles-i otthonukban. Miután 1974-ben megrendezte a Kínai negyedet Jack Nicholson főszereplésével, Polańskit 1977 márciusában letartóztatták, és bíróság elé állították egy 13 éves kislány megrontásának vádjával, amit Nicholson lakásán követett el. Augusztusban bűnösnek vallotta magát, azonban még az ítélethirdetés előtt Franciaországba szökött. Azóta Párizsban és Svájcban él. Felesége Emmanuelle Seigner színésznő, akitől egy fia és egy lánya született. 2009. szeptember 27-én Svájcba utazott, hogy átvegye a Zürichi Filmfesztivál életműdíját, de a svájci rendőrség a harmincegy éves amerikai elfogató parancs alapján letartóztatta, majd több millió dollár óvadékért cserébe 2009. december 4-én a Gstaad mellett található villájában házi őrizetbe helyezték. Kiadatási ügyében végül 2010. július 12-én született meg a döntés, a rendezőt nem adták ki az Egyesült Államoknak és a svájci igazságügy miniszter bejelentése alapján "a szabadságát korlátozó intézkedéseket" azonnali hatállyal visszavonták. Ezt követően Polański még aznap elhagyta az országot. Filmjei Rendezőként Egész estés filmek Az öldöklés Istene (Carnage, 2011) Szellemíró (The Ghost Writer, 2010) Twist Olivér (Oliver Twist, 2005) A zongorista (The Pianist, 2002) A kilencedik kapu (The Ninth Gate, 1999) A halál és a lányka (The Death and the Maiden, 1994) Keserű méz (Bitter Moon, 1992) Őrület (Frantic, 1988) Kalózok (Pirates, 1986) Egy tiszta nő (Tess, 1979) A bérlő (Le Locataire, 1976) Kínai negyed (Chinatown, 1974) Micsoda? (Che?, 1973) Macbeth (1971) Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby, 1968) Vámpírok bálja (The Fearless Vampire Killers, 1967) Zsákutca (Cul-de-sac, 1966) Iszonyat (Repulsion, 1965) Gyémánt nyakék (La riviere de diamants ou Amsterdam) a Les plus belles escroqueries du monde (1964) Kés a vízben (Nóż w wodzie, 1962) Rövidfilmek Emlősök (Ssaki) (1962) A kövér és a sovány (Le gros et le maigre) (1961) Amikor az angyalok hullnak (Gdy spadają anioły) (1959) Lámpa (Lampa) (1959) Két férfi szekrénnyel (Dwaj ludzie z szafą) (1958) Gyilkosság (Morderstwo) (1957) Szétverjük a mulatságot (Rozbijemy zabawę) (1957) Fogas mosoly (Uśmiech zębiczny) (1957) Bicikli (Rower) (1955) Színészként Játékfilmek: 1953 Három történet (Trzy opowieści) 1955 Bicikli (Rower) 1955 A mi nemzedékünk (Pokolenie) 1955 Elvarázsolt bicikli (Zaczarowany rower) 1956 Nikodem Dyzma (nincs feltüntetve a stáblistán) 1957 Az éjszaka vége (Koniec nocy) 1957 Hajóroncsok (Wraki) 1958 Két férfi szekrénnyel (Dwaj ludzie z szafą) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1958 Mit szól majd a feleségem (Co řekne žena) 1959 Lámpa (Lampa) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1959 Amikor az angyalok hullnak (Gdy spadają anioły) 1959 Lotna 1960 Viszontlátásra, holnapig (Dowidzenia do jutra) 1960 Ártatlan varázslók (Niewinni czarodzieje) 1960 Vigyázat, jeti! (Ostrożnie, yeti!) 1960 Kancsal szerencse (Zezowate szczęście) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1961 A kövér és a sovány (Le gros et le maigre) 1961 Kés a vízben (Nóż w wodzie) (Zygmunt Malanowicz szinkronhangja) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1961 Sámson (Samson) 1965 Iszonyat (Repulsion) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1967 Vámpírok bálja (The Fearless Vampire Killers) 1969 A csodatevő (The Magic Christian) 1970 Egy nap a parton (A day at the beach) 1972 Micsoda? (Che?) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1974 Kínai negyed (Chinatown) 1974 Blood for Dracula (nincs feltüntetve a stáblistán) 1976 A bérlő (Le locataire) 1982 Chassé-croisé 1989 Godot-ra várva (En attendant Godot; tévéfilm) 1992 Back in the U.S.S.R. 1994 Nagy fáradtság (Grosse fatigue) 1994 Puszta formalitás (Una pura formalità) 2000 Hommage à Alfred Lepetit 2002 Bosszú (Zemsta) Dokumentumfilmek 1961 Le gros et le maigre – rendező 1962 Emlősök (Ssaki) – rendező, forgatókönyvíró 1982 Roman Polański – Érzelmes utazás (Roman Polański – Podróż sentymentalna) – a film hőse 1994 A komédia ideje (Czas Komedy) – résztvevő 1997 Ryszard Horowitz – az álmok fotósa (Fotograf snów) – résztvevő 2000 Fiúk a Targowa utca 61–63-ból (Chłopcy z Targowej 61/63) – résztvevő WM–23 A WM–23 Ezüst Nyíl a Weiss Manfréd-repülőgépgyár által gyártott magyar tervezésű alsószárnyas, zártkabinos, bevonható futóműves, együléses vadászrepülőgép. A gépet Samu Béla és tervezőcsoportja tervezte. A tervezés 1939 nyarán kezdődött. Motorjául az akkor a Weiss Manfréd gyárban a francia Gnome-Rhône 14Kfrs Mistral Major kétkoszorús csillagmotor licenc-változatát, a WM–K–14B-t szánták. Összesen egy prototípus épült, ez a gép 1942-ben egy tesztrepülésen bekövetkezett baleset során megsemmisült. Története A trianoni békeszerződés értelmében az Antant megtiltotta, hogy Magyarország légierővel rendelkezzen, így lehetetlenítve el a hazai repülőgépgyártást. Az 1920-as évektől azonban olasz és német gyáraktól titkos beszerzésekbe kezdett, majd az 1930-as években már saját fejlesztéseket is elindított. Ezek jellemzően külföldi típusok fejlesztett és a magyar hadvezetés igényeinek megfelelően átalakított repülőgépek voltak. Így született meg többek között a WM-16 Budapest, a WM-21 Sólyom és a MÁVAG Héja, amik alapjába véve nem voltak rossz konstrukciók, de a kor harci repülőivel szembeállítva elavultak voltak. A Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár 1937 után több levélben is jelezte a Honvédelmi Minisztériumnak, hogy szabad kapacitása van napi kettő WM K–14-es motor gyártására. Ekkortájt a HM tárgyalásokat folytatott a német RLM-el, ami eredményeként be is szereztek három darab régebbi kivitelű, Junkers Jumo motoros Heinkel He–112 alsószárnyas, együléses, bevonható futóműves, korszerű formájú vadászrepülőgépet. Ezen gépek kedvező tapasztalatai miatt és a gyár teljes kihasználhatóságának okán a HM vadászrepülő fejlesztést írt ki. 1939 nyarán a HM lerakta az új vadászrepülő tervezésének alapelveit, miszerint annak alsószárnyas, zárt kabinos, behúzható futójú, együléses, acélcsővázas, faépítésű szárnyal rendelkező, kisméretű, fürge és erőteljes vadásznak kell lennie. Erőforrásként pedig az 1030 lóerős WM–14/B típusú léghűtéses, kettős csillagmotort jelölte meg. Korbuly László, a gyár igazgatója, legfontosabb alapelvként a tervezés és építés együttfutását írta elő, hogy a gép mielőbb repüljön. Samu Béla irányításával Marton Vilmos, Milcsevics Tibor, Pap Márton, Pavláth Jenő készítették el a gép első elrendezési és szerkezeti tervének vázlatait, melynek nyomán 1939. október 1-re készen állt a törőkísérleti szárny alapterve. A 9,6 m fesztávolságú, (18,5 m2 felületű), elsőharmad-tengelyes, elliptikus alaprajzú szárny a tőben 2,5 m hosszú volt. NACA 2301 8 megvastagított szárnyszelvénnyel, amely a NACA 2301 2 főszelvénybe ment át a szárny végéig, ahol NACA 23009 formára karcsúsodott. Az így kialakított szárnyforma aerodinamikai számításait és várható nyomáseloszlását az akkor legkorszerűbb Multhopp-féle eljárással határozták meg az alaphelyzetre, és a kormánykitérések okozta járulékos hatásokra. Az ebből adódó igénybevételek alapján azután megtervezték a szárny szilárdságtani szerkezetét két, dobozos főtartórendszerrel, faépítésben, rétegeslemez borítással. A motor NACA fémlemezből készült burkológyűrűt kapott. A motor hatékony hűtését a gyűrű utolsó szelvényének mozgatható lemezei biztosították, amiket a pilóta kézi vezérléssel nyitott ki és zárt be. A szárnyszerkezet átmenő főtartókkal egy darabból készült, és alulról építették be az ovális törzsbe. Ezekből a szárny elölnézete nyitott "W" alakot mutatott, vagyis a szárnytövek a törzsre merőlegesen csatlakoztak. Ugyanekkor a futószárak a szárny legmélyebb pontjába csatlakozva rövidebbek és könnyebbek lehettek. A futómű hidraulikus bevonását Samu Béla a törzs alá befelé tervezte, Korbuly László igazgató azonban ragaszkodott a kifelé történő megoldáshoz, hogy a motor melege árt a guminak, és így a Heinkel He–112 megoldását vehetik alapul. 1940 februárja és áprilisa között már jelentős részletterv is elkészült, a csűrő és leszállólapok méretezése és mozgatási tervei, majd az acélcső törzsszerkezet, benne a pilótaülés-felfüggesztés és a kormánysíkok tervei. Ezek közül érdekes megoldást jelentett a himbaszerűen felerősített, Fowler rendszerű leszállólap megoldás. Ezzel elérték, hogy a leszállólapok kitérítésekor azok egyidejűleg hátratolódtak, és így a szárnyfelületet is jelentősen megnövelték Az Országos Levéltár iratanyagában ebből az időből fellelhetők a gép első ajánlati levelei: „A W. M. 1940. március 21 -én kelt levele a M. Kir. Honv. Légierők Parancsnokságának a WM–23 típusú repülőgép ajánlata tárgyában. A gép a WM–14/B motorral mint 1030 LE-s együléses vadászrepülőgép, a WM–14 A motorral pedig mint 870 LE-s kétüléses gyorsfelderítő és romboló, valamint vadász átképző repülőgépként kerülhet majd felhasználásra.” „1940. május 23-án a W. M. a M. Kir. Honv. Légierő Parancsnokságának tett WM–23 gyártási ajánlatában már kéri a Légierő Parancsnokság javaslatát a gép haditechnikai felszerelésére. Motor: vagy 870 LE-s WM-14/A vagy 1030 LE-s WM-14/B lehet a rendeléstől függően.” „1940. május 30-án a M. Kir. Honvéd Repülő Kísérleti Intézet a gép haditechnikai felszerelésére a következő javaslatot adta: 2 db 1 2,7 mm-es nehéz motorgéppuska a törzsben; 2 db 8 mm-es nagy tűzsebességű automata géppuska a szárnyban; 20 kg bomba; 1 db R–13 rádiókészülék, 24 V-os hálózatra, minél hosszabb antennával; 300 kg benzin (minimum)” 1940. június 12-én, megbeszélés volt a W. M.-ben a WM–23 tárgyában, amelynek jegyzete fennmaradt: „Jelen voltak: Korbuly László, a repülőgépgyár igazgatója, Slachta György, a műszaki iroda vezetője, Samu Béla főkonstruktőr. Szárny: A kísérleti törőpróba-darab után a repülőgépszárny építésére az asztalosok már megkapták az utasítást. A szükséges változtatások gyorsan elvégzendők: 1. Csűrőmozgatás csavarjait könnyítés miatt kifúrni; 2. Vasalások csavarjai könnyítendők; 3. Szárnyborda-kiváltások véglegesítése a futómű behúzó-szerkezet (dugattyúk) miatt; 4. A géppuska-beépítés szárnybetétjei; 5. Szárnyfőtartó betétek könnyítése; 6. A rajzokon feltüntetendő a szárnyak kiváltása és a segédkormány kialakítása; 7. A csűrő-mozgató kerék és rudazat anyaga a Junkers-szabvány szerint megváltoztatandó; 8. Csűrőlap csapágyvasalások egységesítése; 9. A leszállólap 236 km/h maximális nyitási sebességnél 430 kg terhelést kap. A törőpróbánál 860 kg-nál törött el, de a csűrőnél levő bekötés csak 560 kg-ot bírt el. Ezt meg kell erősíteni. Törzs: Az acélcsőszerkezet épül, torzióra most ellenőrzik. A szárnycsatlakozást biztosító vasalások csavarjai felületi nyomásra nem felelnek meg, ellenőrizendők. Vezérsíkok: A vízszintes vezérsík legnagyobb mélysége 1300 mm és főtartói a tőborda orrlécétől 275, illetve 635 mm-re kerülnek beépítésre. Kormányfelületek: Acélcsőből készülnek vászonborítással. Nagyon fontos a kormánymozgatások, kormányok és vezérfelületek (trimm) terveinek egyeztetése, különös tekintettel a kombinált magasságú kormány- és csűrfelület-kitérítésre. (A WM–23 egyik érdekes megoldása volt, hogy a magassági kormány hatását a csűrőlapok kis méretű párhuzamos kitérítésével kötötték össze. A gépet meghúzva mindkét csűrő kissé lefelé mozdult el, gyorsításra megnyomva viszont a csűrők is felhúzódtak. Így a gép igen hamar begyorsult vagy gyorsabban fel lehetett húzni.) Általános utasítások: A sürgősségre való tekintettel géppuska-, bomba- és rádiórendszerek az első példányba nem épülnek be, fontos, hogy az mielőbb repüljön. A gépgyártás munkaszáma: 18534, a rajzszámok 1-23 kezdőcsoportokkal a szokásos számozási rendszerben kerültek kiadásra.” 1940. október 1-jén a W. M. jelentette a H M-nek, hogy a WM–23 típusú repülőgép kifejlesztésével jelenleg a gyárnál 75 személy foglalkozik. Eredményes munkájuk feltétele párhuzamosan a kísérletek elvégzése. 1940. december végére a gép összeszerelve készen állt a W. M. Repülőgép- és Motorgyár udvarán és megtarthatták az első mechanikai és motorpróbákat. Az ezüstszürkére alapozott igen szép vonalú és felületi simaságú gép ekkor kapta a dolgozóktól a nem hivatalos "Ezüstnyíl" nevet. Januárban megtörténtek az alapbeállítások és a Repülő Kísérleti Intézet által előírt négyszínű tereptarkára való festés, a piros-fehér-zöld ék alakú hadijellel. Ezután a gépet szétszerelték és előkészítették a Szombathelyre szállításra, mert ott a kettős nagy repülőtér alkalmasabb volt az első próbafelszállások elvégzésére. 1941. február 1-jén a szállítmány a teherautóra rakott 9,6 m-es szárnnyal és a vendégkerekeken vontatott törzzsel végigvonult a jeges Dunántúl országútjain, és február 2-án reggel megérkezett Szombathelyre. A repülőgép berepülésének folyamatát Samu Béla főtervező naplója rögzítette, akivel a gyár részéről Pavláth Jenő tervezőmérnök és gróf Széchenyi Tasziló gyári berepülőpilóta utaztak Szombathelyre. A Repülő Kísérleti Intézet Boskovits Sándor repülő századost küldte megfigyelő szakértőnek a helyszínre. Az első sikeres próbák után 1941. március 18-án a repülőgéppel átrepültek Csepelre. Ettől kezdve a kísérletek a W. M. Csepel repülőtéren folytatódtak tovább A berepülés során a legtöbb gondot a különféle helyeken fellépő rezgések okozták. Különösen sok gond volt a csűrőlapok rezgésével. Ennek megoldását előbb az orrkúp majd a légcsavar átalakításában látták de a rezgés továbbra is megmaradt. Ezután a nem megfelelően kivezetett kipufogócsonkot okolták. Áttervezték a teljes kipufogórendszert, majd eszerint át is építették a prototípust. A rezgés kis sebességnél megszűnt, ám a repülőgép teljesítményének határán (530km/h körül) még mindig erőteljesen fellépett. Problémák voltak a futóművek behúzásával, a kormányerők nagyságával, a kormányok hatásosságával. Elégtelennek bizonyult még a modern hűtési megoldás is, ugyanis a nagy teljesítményű aggregát könnyen túlmelegedett, ezért átalakították a burkológyűrűt. Javítani kellett a fékrendszert is. 1942. április 21-én a gép Tököl fölött végzett teljes sebességű repülésénél a jobb csűrőkormány robbanásszerűen leszakadt. Boskovits Sándor százados, az RKI berepülőpilótája ejtőernyővel kiugrott, és szerencsésen földet ért. A WM–23 repülőgép a tököli erdőbe csapódott és teljesen megsemmisült A gyári berepülés tapasztalatai: (a berepülőpilóták összegzése szerint) Pilótafülke: Kényelmes, nyitott tetővel is jól repül könnyen nyitható, csukható. A műszertábla és a kapcsolók jó elrendezésűek. A kilátás repülés és gurulás közben is jó. Ejtőernyővel való kiugrás akadálytalanul lehetséges. Földön való gurulás: Stabil, oldalszélre nem érzékeny, oldal- és magassági kormányra nyugodt. Harántkormány a pálya egyenetlenségei szerint kileng. ( harántkormány = csűrőkormány ) Start: Igen jól gyorsul fel. Elhúzásra nem hajlamos, gázadásra a magassági és oldalkormány azonnal hatásos. A harántkormány a talaj egyenetlenségeit ugyanúgy átveszi (felemelkedéskor megszűnik). Starthossz: 250 m, Startidő: nem mérték Átstartolás: Igen könnyű, lebegési sebességét gázadás után azonnal eléri, fékszárny igen könnyen behúzható. Emelkedési sebessége: 130 km/h, fékszárny nélkül, 1/3 fékszárnnyal 115 km/h. Egyensúly és stabilitás: Mindhárom irányban csillapodó. Magassági kormányra jól trimmelhető. A motorfordulat változtatására az egyensúlyváltozás megfelelő. Balra a fordulót lefelé szűkíti, jobbra a fordulót felfelé szűkíti. Lengések: Maximális sebességnél a gép rezgésre hajlamos. Kilátás: Igen jó. Csúsztatás: Jó, elfordulásra nem hajlamos, mind fékszárnnyal, mind e nélkül. Lebegés: Teljesen kiengedett fékszárnnyal, rövid. Földet érés: Stabil, beperdülésre egyáltalán nem hajlamos. Igen jól fékezhető. Siklás: Siklószöge vadászgépnek megfelelő. Átesés: Túlhúzva szárnybillenő hajlama nincs. A baleset megpecsételte a WM-23 sorsát. A nagy sebességnél fellépő rezgést nem hogy kijavítani, de még csak diagnosztizálni se tudták, a háború miatt pedig a pénz és az idő is fogyott, így a projektet törölték, az erőforrásokat pedig a MÁVAG Héjákra és a licencbe gyártott, nagyobb teljesítményű Messerschmitt Me-109-re fordították. Műszaki adatok Személyzet : 1 fő Hossz : 9,12 m Fesztávolság : 9,6 m Szárnyfelület : 18,5 m² Magasság : 3,3 m Tömeg : 2200/2600 kg (üres állapot/maximális felszállótömeg) Motor : egy darab WM–K–14B 14 hengeres, léghűtéses, kétkoszorús csillagmotor, maximális teljesítménye 1030 LE Maximális sebesség : Fegyverzet : 2 db szinkronizált 12,7 mm-es nehéz géppuska a törzsben, 2 db 8 mm-es nagy tűzgyorsaságú géppuska a szárnyban, 20 kg bombateher Csúcsmagasság : Hatótávolság : Jeff Bateman Jeff Bateman (Kanada, Ontario, Belleville, 1981. augusztus 29. –) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb junior karrierjét az OHL-es Brampton Battalionban kezdte és 2001-ig játszott ebben a csapatban. Közben az 1999-es NHL-draft a Dallas Stars kiválasztotta a negyedik kör 126. helyén. 2001–2002-ben a CHL-es Fort Worth Brahmasben játszott majd a szezon másik felét az AHL-es Utah Grizzliesben töltötte. A következő szezonban két mérkőzést játszott az ECHL-es Lexington Men O'Warban de ezután már ismét a Utah Grizzliesben találta magát. 2003–2004-ben viszont csak hat mérkőzést játszhatott a Utah Grizzliesben és utána leküldték az ECHL-es Idaho Steelheadsbe. 2005–2008 között a St. Thomas University csapatának volt a tagja. 2865 Laurel A 2865 Laurel (ideiglenes jelöléssel 1935 OK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cyril V. Jackson fedezte fel 1935. július 31-én. A Hetedik mennyország epizódjainak listája A Hetedik mennyország a Camden család életébe kalauzol, ahol az apa tiszteletes, az anya pedig hét rakoncátlan gyereket nevel. Candem tiszteletes egyben lelkész egyben apa is segít a közösségnek barátoknak ismerősöknek hogy példát mutasson a gyerekeinek Epizódok Első évad (1996-1997) A második premierdátum a Viasat 3-as, újraszinkronizált részeké. Később a TV2 ezt vette át, és vitte végig a sorozatot a 3. évadtól. 2001-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj A San Marinó-i nagydíj volt a 2001-es Formula–1 világbajnokság negyedik futama, amelyet 2001. április 15-én rendeztek meg az olasz Autodromo Enzo e Dino Ferrarin, Imolában. Statisztikák Vezető helyen: Ralf Schumacher: 62 (1-62) Ralf Schumacher 1. győzelme, 3. leggyorsabb köre, David Coulthard 11. pole-pozíciója. Williams 104. győzelme. Ez a futam volt Gaston Mazzacane utolsó versenye a sorozatban. Az utolsó viadal, amelyen argentin pilóta rajthoz állt. Riencourt-lès-Bapaume Riencourt-lès-Bapaume település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 39 fő (2015). Riencourt-lès-Bapaume Bancourt, Bapaume, Beaulencourt és Villers-au-Flos községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 4154 Rumsey A 4154 Rumsey (ideiglenes jelöléssel 1985 NE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Alan C. Gilmore, Pamela M. Kilmartin fedezte fel 1985. július 10-én. Komor Gyula Komor Gyula (Pest, 1867. február 3. – Budapest, 1943. december 23.) író, színikritikus, dramaturg. Életútja Gimnáziumi tanulmányait a református gimnáziumban kezdte, majd a Markó uccai gimnáziumban végezte. Itt megnyerte első irodalmi babérul a Deák Ferenc ódai dicsőítésére hirdetett pályázatot és pedig abból az alapítványból, melyet Petőfi Zoltán, az intézet egykori növendéke alapított. A gimnázium sikeres elvégzése után az egyetemre ment és hírlapírói tevékenységet vállalt a Budapesti Újságnál, a Honvédnél és a Pesti Hírlapnál, ahol tíz évig volt kritikus. 1901-ben a Vígszínházhoz szerződött. A képviselőházban Endrődi Sándor mellett a Napló segédszerkesztője volt; majd mint gyorsíró működött és mint elnöki tanácsos ment nyugalomba. Hosszabb időn át egyik buzgó tanácsosa volt az Országos Szinészegyesületnek. 1938-ig dramaturgként működött. Fontosabb művei Piroska és a farkas (1903) A csizmás kandúr (1903) A csillagszemű királylány (1910) Ali baba és a negyven rabló (1916) Hűbele Balázs (1923) Most légy okos, Domokos (1926) Műfordításaiból Hauptmann: Takácsok (1895) Olden: Hivatalos feleség (1896) Locke: Mirza (1906) Henri Murger: Bohémvilág ( Scènes de la vie de bohème , 1845) (1913) John Cage John Cage (Los Angeles, 1912. szeptember 5. – New York, 1992. augusztus 12.) amerikai avantgárd zeneszerző. Élettársa Merce Cunningham táncos, koreográfus. Életpálya, karrier Az indulás korszaka: lemezjátszók, rádiók és preparált zongora Cage édesapja feltaláló volt, talán innen ered fia zenei találékonysága is. Kaliforniában nevelkedett, 1928-ban elvégezte a Los Angeles High Schoolt, mint az iskola történetének legjobb növendéke. Innen került a híres Pomona College-ba. John Cage a Pomona College hallgatójaként elsősorban szellemtudományokra koncentrált, majd Párizsban tanult építészetet és zongorát. Lazar Lévynek köszönhetően alaposan megismeri Bach és Beethoven művészetét. Miközben Cage Európában utazgat, verseket ír, illetve komponál. 1931 őszén visszatér az USA-ba, ahol nehéz társadalmi körülmények közt számos munkát elvállal, többek közt egy előadássorozatot is a zenéről és képzőművészetekről háziasszonyok számára. Amikor Schönberget készült bemutatni sorozatában, felkereste Richard Buhling előadóművészt, aki később tanára lett. Cage Buhling hatására szinte teljes egészében a zenének kezdte szentelni magát, ekkori műveit a kromatikus ellenpontozás és az atonális stílus jellemzi: erre kiváló példa a Sonata for Clarinet 1933-ból. New Yorkban Henry Cowell, Los Angelesben Arnold Schönberg tanítványául szegődik, ez utóbbihoz 1934 és 1937 között. Schönberg hatása felbecsülhetetlen jelentőségű. Ekkortájt kompozícióiban már megjelenik az a csak rá jellemző rigorózus atonális rendszer, amelynek hatása mind a mai napig erőteljes (Two Pieces for Piano, Quest stb.). 1937-ben Seattle-be költözik.Ebben az évben jelenik meg egy kulcsfontosságú zeneelméleti dolgozata is The Future of Music: Credo címmel. 1938-ban Bonnie Bird táncosztályában a Cornish School korrepetitora lesz. Itt találkozik Merce Cunninghammel, aki egy életen át barátja lesz. Ugyancsak 1938-ban megalapítja saját ütősegyüttesét, illetőleg kitalálja a preparált zongora ötletét: a hangszer húrjai közé különböző tárgyakat helyez; a két kéz játékával egyidejűleg számos ütős hangszer szólalhat meg. Ez az újítása sok más egyéb mellett fontos szerepet játszik a free dzsesszben is. Magyarországon példának okáért Szabados György és Binder Károly alkalmazza előszeretettel ezt az új hangszert. Ütősegyüttesében játszott felesége is, Xenia Andrejevna Kashevaroff is, akit 1935-ben vett el. Cage ekkor már nagy hatással volt más zeneszerzőkre is, kivált például Lou Harrison munkásságára. Mindeközben kezdik érdekelni az elektronikus eszközök. Ennek eredménye a változtatható sebességű lemezjátszók felhasználásával élő Imaginary Landscape no. 1 1939-ből. Az 1940-es években élénken foglalkoztatta a buddhizmus, s ez elmélyíti a csend kompozíciós szerepéről való gondolkodását is. 1941-ben Moholy-Nagy László meghívására a chicagói School of Design kísérleti zenét oktató professzora lesz. New Yorkban megismeri kora avantgárd művészetének jeleseit, többek közt az alábbi művészeket: Max Ernst, Piet Mondrian, Marcel Duchamp . Az elmélyülés korszaka: intenciómentes művészet és zene A zen buddhista gondolatkörrel való bensőséges viszonynak köszönhetően Cage a negyvenes években az intenciómentes művészet érdekében tevékenykedik: a művészet nem valamely cél érdekében létrehozott alkotásokat eredményez, hanem maga az alkotás a cél. Elmélyült buddhista tanulmányokat folytat, mivel a nyugati civilizáció traumáitól megcsömörlött (Auschwitz, Hirosima). Jeles tanárai: az indiai Gita Sharabhai, illetve Daisetz T. Suzuki filozófus. Az intenciómentes művészet alapelve a kombinatorika felértékelődése, illetve a véletlen szerepének felismerése a műalkotásban (ehhez még a kínai I Ging című jóskönyvet is felhasználja). 1945-ben elválik feleségétől, és innentől kezdve immár nyílt monogám kapcsolatban él a táncos-koreográfus Merce Cunninghammel. 1949-ben Európába utazik, ahol P. Boulez révén megismerkedik az európai avantgárddal. Az ötvenes években New Yorkban megismerkedik pár fontos zeneszerzővel, akik részint tanítványai, részint barátai lesznek: Morton Feldmar, Christian Wolff, Earle Brown és a zongoraművész David Tudor. 1950-ben New Yorkban előadásokat tart Lecture on Nothing címmel, mely később az 1951-es Lecture on Something című előadással és az 1949-es keletkezésű Forerunners of Modern Music c. tanulmányával együttesen Cage zeneesztétikájának kulcsművei lettek. Az 1951-ben komponált Concert for prepared piano and orchestra már a megújult Cage egyik alapművének számít az ötvenes években írt "véletlen" darabok mellett. Kialakította az ún. gamut technique eljárást: a gamut egy előre meghatározott hanghalmaz (vagy sor), melyre később a kompozíció épül – bizonyos értelemben a szerializmushoz közeli metódus ez. Szép példája az eljárásnak a String Quartet in Four Parts c. munka. A véletlen szerepe egyre erőteljesebben érvényesül nála, valóságos technikákat dolgoz ki a véletlen zenei alkalmazhatóságára: ilyen például a chance operation eljárása, mely először a Concerto for Prepared Piano and Chamber Orchestra c. munkában jelent meg: a kombinatorikus lehetőségek tudatos végtelenítése és kimeríthetetlensége Cage későbbi művészetének is alappillére lett. Erről olyan remekmű is tanúskodik, mint a négy részes Music of Changes. A szintézis korszaka: a véletlen technikái 1951-től Cage megszállottan dolgozik technikai, elektronikus megoldásokon is: az Imaginary Landscape No. 4. például 12 rádióra íródott, a magnószalagra komponált Williams Mix pedig az első amerikai példája a musique concréte eljárásoknak. Egyes művei bizonyos sablonok, árnyvetületek, leképezések vagy papírhibák nyomán keletkeztek: Music for Carillon (1952) vagy Music for Piano 1–19 (1951–1953). Komponáláskor még csillagtérképet is használt az Atlas Eclipticalis c. mű esetében (1961). Ez a metodológia új, grafikaszerű kottaírást, hanglejegyzést követelt, s Cage úgynevezett kottagrafikákon jelzi intencióit. 1978-tól a Crown Point Press e grafikaként írt zenéket meg is jelenteti. Mindeközben The Ten Thousend Things c. művétől kezdődően szokás beszélni az úgynevezett multiple-pierces darabok megjelenéséről Cage művészetében: a 10 000 a kínai bölcseletben a végtelen univerzumot jelöli. A zene a végtelen világűr maga. A 60-as évektől kezdve Cage már a kísérleti zene valóságos gurujának számít, az 1970-es években pedig megjelenik nála a szintézis igénye: 1979-ben a Roaratorio c. magnószalag és ének alkalmazásával létrehozott alkotásban ez meg is valósul: itt James Joyce, Finnegans Wake c. művének átiratáról van szó a zene nyelvére. Ide kívánkozik a rendkívül zsúfolt Europera című operasorozat öt darabja, melyet 1987 és 1991 között mutattak be, illetve az 1991-ben komponált Mozart Mix is. Cage műveinek jegyzéke a mintegy 300 zenei kompozíción kívül esszéket, verseket, festményeket, tanulmányokat, installációkat és filmeket is felsorakoztat. Kulcsművei 4'33": a csönd zenéje 1952-ben írja meg talán legnagyobb hatású művét a 4'33"-et. Ebben a művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre, "szólaltassák" meg bárhol is a darabot. A 4'33" leginkább afféle zen feladványhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás, az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz, a megfejtés, mely talán nem is létezik. Magyarországon az Amadinda ütősegyüttes játszotta lemezre a 4'33"-at, mely talán Edgar Varèse "Ionisation"-je és Bartók Béla "Concertója" mellett a 20. század legnagyobb erővel ható zeneműve. Szonáták és interlúdiumok A mű maga 1946 és 1948 között keletkezett (előkészített) preparált zongorára, melynek húrjai közé különféle gumi-, illetve fémdarabokat helyeztek, hogy a klasszikus hangzást megváltoztassák. Először Maro Ajemian játszotta a művet 1949. január 11-én. A munka a keleti bölcselet zenei foglalata, a hindu esztétikán alapszik, s a művet nagyban befolyásolta, hogy Cage ez idő tájt Ananda K. Coomaraswamy munkáit olvasta. A kilenc állandó, fő, központi érzést zenésíti meg, a fehér érzések (hősiesség, erotika, gyönyörűség, öröm) és a fekete érzések (félelem, szorongás, bánat, harag, undor) harcaként az emberi lélek teljessége sejlik fel előttünk. A 16 szonátát 4 közjáték teszi még izgalmasabbá. Variations II. Ez a Cage-mű kamaradarab, a zeneszerző hangjegylejegyzési technikáinak egyik legszélsőségesebb változatát testesíti meg: a partitúra 11, vonásokat és pontokat tartalmazó átlátszó lapból áll, melyeket az előadó egymásra helyez, s az így keletkező véletlen viszonyok határozzák meg a hangjegyek viszonyát is. Roaratorio A mű 1979-ben íródott, magnószalag és élő hang kombinációjára komponált, szertelenül kusza, a tréfa és a kifejezőkészség jegyében kakofón alkotás, melynek ihletője James Joyce Finnegans Wake című avantgárd regénye volt. String Quartet in Four Parts Ez a vonósnégyesre komponált alkotás 1949/50-ben keletkezett és a zeneszerző Lou Harrisonnak ajánlotta, akivel gyakran dolgozott együtt. A tételek a következők: Quietly Flowing Along Slowly Rocking Nearly Stationary Quodlibet. A darabban kiemelkedő szerephez jut a csend poétikája, illetőleg a szabad asszociativitás. Legutóbb a neves Cikada String Quartet játszotta lemezre 2005-ben. Europera Cage nevezetes operasorozata, mely öt részből áll. Az Europera 1 és 2 a frankfurti Alte Oper megbízásából készült el: a közkedvelt európai operákból létrehozott mix egyidejűleg jelenít meg 12 cselekményt és zenei szövetet. A cselekmények önkényes sorrendben követik egymást, a 64 operapartitúrából kiragadott részek sorrendje, egybejátszása is gyakorlatilag szabályozatlanul esetleges. Egyes pontokon a szólista ismert áriát ad elő oda nemillő kísérettel, miközben preparált magnószalag is szól, melyen 101 egyszerre megszólaló operafelvétel hangzik fel. A díszlet, a jelmeztár mind-mind az összhatás ellenében hat, illetőleg a véletlenben rejlő kreativitás jegyében szerveződik. Az Europera 3 és 4 gyakorlatilag folytatása a korábbinak, a 4. egységben már csak két férfiénekes szerepel, de szalagról vagy magnetofonról 100 objet trouvé szólal meg. Az utolsó darabban a zongorista ötletszerűen improvizál és egy tévéképernyőé lesz a főszerep a semmibe meredő néma gramofon mellett. Two Ez a darab 1987-ben keletkezett, Cage késői korszakának egyik kulcsműve (1978-ban komponálta), mivel az egyik első úgynevezett "időzárójeles" alkotása. Irodalom John Cage: A csend (Válogatta Wilhelm András), Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994. ISBN 963-7770-83-6 John Cage: Meg kell teremteni a szóbeli kommunikáció új formáját (Interjú), Két jegyzet a táncról, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981., 408-414 Michael Nyman: Experimentális zene. Cage és utókora (Brian Eno előszavával), Magyar Műhely, Budapest, 2005. John Cage: Silence, Wesleyan University Press, Middletown, 1973. John Cage: Empty Words, Wesleyan University Press, Middletown, 1978. ISBN 0-8195-5032-9 A John Cage Reader: in celebration of his 70th Birthday C.F.Corporation, 1982. Richard Kostelanetz (szerk.): John Cage: An Anthology, Da Capo Press, New York, 1991. James Pritchett: The Music of John Cage, Cambridge University Press, Cambridge, 1996. http://www.queerculturalcenter.org/Pages/KatzPages/KatzWorse.html http://www.moderecords.com/ http://beststudentviolins.com/cage.html http://www.editionpeters.com/php/artist_details.php?artist=CAGE§ion=composer Források és jegyzetek Jonathan Katz: John Cage's queer silence or how to avoid making matters worse Bee Gees World (EP) Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének Maurice Gibb – ének, gitár, zongora, basszusgitár Vince Melouney – gitár Colin Petersen – dob Heini Meng Heinrich „Heini” Meng (Svájc, Graubünden kanton, Davos, 1902. november 20. – ?) Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki bronzérmes, Spengler-kupa győztes, nemzeti bajnok svájci jégkorongozó. Az 1928. évi téli olimpiai játékokon a svájci válogatottal vett részt a jégkorongtornán. Az első mérkőzésen Ausztria ellen 4–4-et játszottak, majd a németeket verték 1–0-ra. Így a csoportban az első helyen bejutottak a négyes döntőbe, ahol először elverték a briteket 4–0-ra, majd kikaptak a svédektől 4–0 és a kanadaiaktól 13–0-ra. Ezek után a bronzérmesek lettek. Ez az olimpia egyben Európa- és világbajnokság is volt, így Európa-bajnoki ezüstérmesek és világbajnoki bronzérmesek is lettek. Klubcsapata a svájci HC Davos volt 1921 és 1934 között. 1927-ben, 1933-ban Spengler-kupa győztes volt. 1926-ban, 1927-ben, 1929 és 1934 között svájci bajnok volt. 1934-ben átigazolt a Grasshopper Club Zürichbe, ahol 1938-ig játszott. Az 1926-os jégkorong-Európa-bajnokságon aranyérmes lett, 1924-ben és 1925-ben bronzérmet szereztek. 1932-ben, ami az utolsó független Európa-bajnokság volt, bronzérmesek lettek. Ezután a világbajnokság és az olimpia Európa-bajnokságnak is számított. Az 1930-as jégkorong-világbajnokságon bronzérmet nyert. Liběchov Liběchov település Csehországban, a Mělníki járásban. Liběchov Vysoká, Štětí, Mělník, Želízy, Tupadly, Horní Počaply és Dolní Beřkovice településekkel határos. Lakosainak száma 1073 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ammersbek Ammersbek település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 9722 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Región Autónoma del Atlántico Norte A Región Autónoma del Atlántico Norte Nicaragua két autonom régiójának egyike. Fővárosa Puerto Cabezas. Földrajz Az ország északkeleti részén található. Északkeleti csücskében található az ország szárazföldi részének legkeletebbi pontja, a Gracias a Dios-fok. Területén 7 község osztozik: Bonanza Prinzapolka Puerto Cabezas Rosita Siuna Waslala Waspam Siklósd Siklósd (németül: Sigleß, horvátul Cikleš) község Ausztriában Burgenland tartományban a Nagymartoni járásban. Fekvése Kismartontól 18 km-re délnyugatra fekszik. Története Számos régészeit lelet bizonyítja, hogy a község területén már a korai időkben is éltek emberek. Területén haladt át a római korban a Scarabantia-Aquae közötti út, melynek mentén 2008-ban az 1. századból származó hamvasztásos sírokat tártak fel. Az avar korból a 8. és 9. századból származó számos halomsír is található a község határában. A mai települést 1325-ben "poss. Sykey" alakban említik először abban az oklevélben, melyben Pál mester, Simon nagymartoni gróf fia itteni birtokát nászajándékul menyasszonyának Pottendorfi Erzsébetnek adja. 1346-ban "Villa Syklusd", 1434-ben "Syklesd" alakban említik a korabeli forrásokban. 1346-ban Siklósd a fraknói váruradalom része lett, mely 1647-ben Esterházy Miklós herceg birtoka lett. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, mely után mintegy fele részben horvátokkal telepítették be, akik később fokozatosan elnémetesedtek. Lakói a reformáció hatására 1580-ban evangélikusok lettek 1683-ban bécsi hadjárata során a török újra elpusztította. Lakói főként kisbirtokosok voltak, de sokan közülük a szomszédos nagybirtokokon dolgoztak. Nagy szerepet játszott megélhetésükben a szőlőtermesztés is, mely az itteni jó minőségű borokban a mai napig is tükröződik. Vályi András szerint "SIKLÓS. Horvát, és német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tormafaluhoz nem meszsze, és ennek filiája; 2 nyomásbéli határja hegyes, búzát, ’s egyebet is terem, bora savanyú, piatza Sopronban 2 3/8 mértföldnyire." Fényes Elek szerint "Siglós, horvát falu, Sopron vgyében, Sopronhoz északra 2 1/2 mfd., 133 házzal, 1010 kath. lak., paroch. templommal. Határa hegyes és róna, s részint fekete, részint fövenyes. Van 784 5/8 h. szántóföldje, 27 4/8 h. rétje, 1775 kapa szőlője, tölgy- és fenyőfás erdeje. Bora savanyu; kőbányája van. Birja h. Eszterházy." 1910-ben 1499, túlnyomóan német lakosa volt, jelentős horvát kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Nagymartoni járásához tartozott. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. A második világháborút követően orosz csapatok szállták meg, de a helyzet gyorsan normalizálódott. 1947-ben postahivatal nyílott a községben, majd 1953-ban megindult a helyközi autóbusz közlekedés is. 1962-ben kiépült a vízvezeték hálózat és új községi hivatalt építettek. A következő években épült meg a sportpálya, a tűzoltó szerház és új utcák is épültek. 1969-ben strand létesült. 1971-ben a szomszédos Tormafaluval egyesítették, de 1998-ban ismét önálló község lett. Nevezetességei A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1683 és 1733 között épült. 1841-ben, 1913-ban és 1974-ben megújították. Az Olram-keresztet 1630 -ban Matthias Olram helyi lakos állította. A Szűz Mária-kápolna a 19. század második felében készült. A Szent Flórián-oszlop a 17. században készült. A Mária-oszlop a 19. század elején készült. A Szent Antal-oszlop a 19. században készült. A Szentháromság-oszlopot 1930 -ban készítették. A Vörös-keresztet eredetileg a 17. század elején állították. Eredetileg fából készült, 1990-ben a keresztet betonra cserélték ki és vörösre mázolták. A Fehér-keresztet a 18. században állították Szent Sebestyén tiszteletére. Savak és bázisok erőssége Definíció Savak és bázisok erőssége :Milyen mértékben képes az adott sav ill. bázis protonokat átadni ill. felvenni. Példák a sósav erős sav, mert szinte 100%-ban leadják protonjukat a HCl molekulák /HCl = sósav/ HCl + H2O = Cl- + H3O+ a nátrium-hidroxid erős bázis, mert oldott állapotban hidroxidionok (és nátriumionok formájában látható): NaOH = Na+ + OH- az ecetsav gyenge sav, mert az összes ecetsavmolekula 1-2%-a adja csak át protonját a víznek: CH3COOH + H2O = CH3COO- + H3O+ az ammónia gyenge bázis, mert csak az ammónia molekulák 1-2%-a vesz fel protont a víztől: NH3 + H2O = NH4+ + OH- Hogyan lehet a sav illetve bázis erősségét számszerűen kifejezni? Ecetsav disszociációjának példáján: CH3COOH + H2O = CH3COO- + H3O+ Egyensúlyi állandó felírása: K = \left[ CH3COO- \right]\left[ H3O+ \right] / \left[ CH3COOH \right] \left[ H2O \right] . Kardos Gyula (festő) Kardos Gyula (Baja, 1857. február 20. – Monte-Carlo, 1908. január 26.) festő. Életútja Szülővárosában elvégezte a nyolc gimnáziumi osztályt, majd Budapesten beiratkozott a mintarajztanodába. Innen tanulmányai befejezése végett Münchenbe utazott, s hat évet (1877–1883) töltött az ottani híres akadémián, majd visszatért a magyar fővárosba, s minthogy itt külön műterme nem lehetett, Benczúr Gyula mesteriskolájában dolgozott három esztendeig. Ezalatt az idő alatt készültek a Jób, A szerelmes Triton és a Krisztus gúnyoltatása című festményei. Ez utóbbi Ferenc József budai gyűjteményében volt látható. Kardos később ismét Münchenbe tette át műhelyét, ahol miniatűr képeket kezdett festeni, amelyek a finomabb ízlésű művészetkedvelők figyelmét csakhamar magukra vonták, és a művésznek számos megrendelőt szereztek. Festményeit a leghíresebb angol és amerikai műkereskedők (köztük Carmer) vásárolták meg, nem ritkán magas áron. E művei közül nevezetesebbek: a Rendez-vous, a Hegedűvirtuóz, a Felolvasó és több egyes alak az empire- és rokokó korszakból. Miniatűr festményei közül Magyarországra kerültek: a Meglepetés, melyet a király vásárolt meg és az Érdekes olvasmány, amely a Magyar Nemzeti Múzeum modern képtárába került. Több képe Zichy Nepomuk János és Esterházy Sándor grófok tulajdonában volt. Kardos mint miniatűrfestő egyike a legjelentékenyebbeknek; műveit a rajz nagy pontossága, könnyed ecsetkezelés és tartalmas színek jellemzik. Számos képe megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, egy arcképe a főváros tulajdona. Gornji Hruševec Gornji Hruševec falu Horvátországban Zágráb megyében, közigazgatásilag Kravarskóhoz tartozik. Fekvése Zágráb központjától 28 km-re délre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra, a Vukomerići dombok között fekszik. Története Az ókorban Gornji Hruševec területén, a Gradišće nevű dűlőben feküdt Ad Fines római település, ahol még ma is számos tégla- és cserépmaradvány kerül elő. A középkorban Gornji Hruševec a Túrmezei kerület és a topuskoi apátsági birtok határán feküdt. A 13. században "Felsew Hrusewecz" néven még birtokként említik először. Lakói szabad nemesek, adómentességet élvező, de katonáskodásra kötelezett jobbágyok voltak. A topuskoi apátság bandériumában tartoztak lovas katonai szolgálatot ellátni. Később a hruševeci birtok északi része az Erdődyek selin-chichei uradalmához tartozott. A keleti rész a Jelačićok miholjei uradalmának része, míg a nyugati és déli rész a topuskoi apátság birtoka volt. Az utóbbi és két részből, a Gornji és Donji Opatijából állt. Maga a falu két birtoktestre oszlott, a szabad nemesek területére és a topuskoi uradalmi részre. A török korban lakói számos hadi eseményben részt vettek. Különösen büszkén mesélnek egy nagy győzelmükről, amikor Kravarskónál a crvene zemlje nevű helyen szablyáikkal úgy szétaprították a törököt, hogy az többé nem támadta azt a vidéket. A település keleti részén található, az ún. Stari Dvor, ahol egykor a nemesek udvarházai álltak. A falunak 1857-ben 246, 1910-ben 390 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. A második világháború idején a falu súlyos károkat szenvedett, csaknem teljesen leégett. 2001-ben 251 lakosa volt. Nevezetességei Ad Fines római település nyomai a Gradišće dűlőben A faluban a túrmezei népi építészet több szép példája látható. A falu felett a Kravaršćica-patak völgye a szürke gém rezervátuma Aaron Downing Aaron Downing (St. Margaret's Village, 1988. január 11. –) Trinidad és tobagói labdarúgó. Calatafimi vasútállomás A Calatafimi vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Trapani megyében, Calatafimi-Segesta településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Trapani-vasútvonal Aaron Hunt Aaron Hunt (Goslar, 1986. szeptember 4. –) német válogatott labdarúgó, aki a Hamburger SV középpályása. Sikerei, díjai Werder Bremen Német ligakupa : 2006 Német kupa : 2008–09 VfL Wolfsburg Német kupa : 2014–15 Német szuperkupa : 2015 Nádiposzátafélék A nádiposzátafélék (Acrocephalidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. A családba tartozó nemeket az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjából választották le. A rendszerezők egy része még nem fogadja el, illetve nem használja. Rendszerezés A családba az alábbi 5 nem és 53 faj tartozik: Nesillas – 6 faj Calamonastides – 1 faj Iduna – 7 faj Acrocephalus – 35 faj Hippolais – 4 faj A korábbi Phragamaticola, Calamodus, Notiocichla, Bebrornis és Chloropeta nemek nincsenek elismerve. Regolit A regolit egyes szilárd kérgű égitestek felszínén fizikai aprózódás, kémiai mállás, illetve – a Föld esetében – biológiai folyamatok, jelenségek változó arányú hatására képződő vagy egykor képződött törmelékes összlet. A regolitfajták jelentős része – főleg a mállási-aprózódási folyamatok következtében – laza szerkezetű, ugyanakkor cementáló vagy más hatásra kialakulhatnak ún. keményfelszínek is. Emellett a talaj, illetve a paleotalajok is a regolitréteghez tartoznak. Önmagában a felszínt borító regolitról leginkább akkor beszélünk, ha regolitréteg nem talajosodott, illetve ha a regolitképző folyamatok a regolitréteget folyamatosan vastagítják. A Föld esetében pl. Ausztrália jelentős területein több tíz méter vastag regolitréteg van, illetve egyes égitesteken, pl. a Holdon is ez a felszínt tipikusan borító összlet. A regolit összetétele rendkívül változatos lehet, ezt alapvetően a kiindulási kőzet határozza meg, de a folyamatoknak, különösen a kémiai és a biológiai folyamatoknak nagy szerepe van a konkrét ásványos összetétel és az esetleges szervesanyag-tartalom meghatározásában. A regolitrétegnek függőleges értelemben gyakran – kialakító folyamatoktól függő – határozott szerkezete van, ám ezt a szerkezetet más folyamatok (bio- vagy krioturbáció, törmelékkúszás vagy -folyás, csuszamlások) időnként vagy rendszeresen megváltoztathatják. A szó eredete A görög "rhegosz" (takaró) és "lithosz" (kő) szavakból ered. Más égitestek felszíni kőzettörmeléke Más égitestek (Hold, Mars, Vénusz, Titán, stb.) felszínének jelentős részét gyakran borítja regolit. A földi regolitréteggel szemben az égitesteknél fontos különbség, hogy a mai tudásunk szerint ezekben a felszíni takarókban nincsen élővilág, bár a Marson esetleg még találhatnak az űrszondák sajátos ősi élőlényeket a legegyszerűbb sejt szintjén. A légkör nélküli égitesteken elsősorban kozmikus hatások, becsapódás, hőmérsékleti változások nyomán történő aprózódás alakítja ki a regolitot. A légkörrel rendelkező Marson a szél is erőteljesen formálja a felszínt, szállítja a törmelékes anyagokat, és csuszamlások is előfordulnak. A kisbolygók becsapódásokkal szaggatott felszínéről a Földre jutó meteoritok mutatják, hogy milyen átalakulásokat szenved el a felszíni réteg a kisebb méretű égitesteken. Tanulságos, hogy vizes átalakulás hatását többféle meteorit is mutatja. Ez a hatás valószínűleg a Naprendszer korai időszakában alakította át a kisbolygóöv külső részén található kis égitestek külső anyagát. Leggyakrabban a szenes kondritok között találunk ilyeneket.[forrás?] A Holdon A Holdnak majdnem a teljes felszínét regolit borítja. Amminnaja Amminnaja (fam-mi-en-na-ya) hettita királyné, Hajasa királyának leánya, akiről a nevén kívül gyakorlatilag semmit sem tudni, mivel az őt említő KBo XIX. 84,7 dokumentum nagyon töredékesen maradt fenn. Talán II. Arnuvandasz hettita király felesége volt, de van olyan elmélet, miszerint Nikalmal babiloni hercegnő – I. Szuppiluliumasz felesége – hettita neve lenne. Egy Ithaja nevű arraphai uralkodó unokahúga, aki Saustatar mitanni király uralma alatt élt. A KUB 14.4 II. Murszilisz napfogyatkozásos jóslatát tartalmazza, ennek a szövegnek azonban nagyon nehéz és vitatott az értelmezése. Még egy feltételezhető névelőfordulás a KBo XVIII. 42,6 töredékben van, ahol egy havi fesztivál résztvevőit sorolják fel, itt fam-mi-na-ya alakú. Békaboglárka A békaboglárka (Ranunculus flammula) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A békaboglárka Közép-Európában mindenütt megtalálható és többnyire gyakori. Magyarországon az egyik alfaj a R. flammula subsp. flammula fordul elő. Alfajok, változatok Ranunculus flammula subsp. scoticus (E.S.Marshall) Clapham - szinonimája: Ranunculus scoticus E.S.Marshall Ranunculus flammula var. flammula - szinonimája: Ranunculus flammula var. angustifolius Wallr. Ranunculus flammula var. ovalis (J.M. Bigelow) L.D. Benson - szinonimái: Ranunculus filiformis var. ovalis J.M. Bigelow, Ranunculus flammula var. samolifolius (Greene) L.D. Benson, Ranunculus reptans var. ovalis (J.M. Bigelow) Torr. & A. Gray, Ranunculus reptans var. samolifolius (Greene) L.D. Benson, Ranunculus samolifolius Greene Megjelenése A békaboglárka szára felálló vagy ívben felemelkedő, ritkán kúszó (var. tenuifolius Wallr.), 15-70 centiméter magas. Tőlevelei keskeny vagy szélesebb tojásdad alakúak. A szárlevelek keskeny lándzsásak, legfeljebb 75 milliméter hosszúak és 10 milliméter szélesek, többnyire ülők, tövüknél széles, hártyás hüvellyel. A levél ép vagy finoman fürészes szélű. Virágai sárgák, 7-18 milliméter szélesek. Hasonló fajok A Ranunculus reptans (több botanikus szerint a békaboglárka egyik alfaja). Szárai fonalasak, heverők, a csomókon legyökereznek, levelei szálas lándzsásak. Hosszú kocsányú virágai egyesével állnak, 5-10 milliméter szélesek. Állóvizek partján él, ritka. Magyarországon nem fordul elő. Életmódja A békaboglárka tópartokon, pocsolyák mellett, árokszéleken, nyirkos helyeken előforduló növény. Az időnként elárasztott területeket kedveli. A növény júniustól augusztus végéig virágzik. Swindon Swindon város az Egyesült Királyságban, Angliában, a Wiltshire grófság területén. Lakossága 155 ezer fő volt 2001-ben. A brit űrügynökség központja. Chabeuil Chabeuil település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 6896 fő (2015). Chabeuil Montélier, Barcelonne, Châteaudouble, Combovin, Malissard, Montvendre és Valence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fritz József Fritz József (Mosonmagyaróvár, 1943. április 27. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A valószínűségszámítás és a matematikai fizika, ezeken belül nem-egyensúlyi statisztikus fizika és a statisztikus alakfelismerés neves tudósa. Életpályája 1961-ben érettségizett a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakára. Négy szemeszter után átment a matematikus szakra. 1965-ben a Bolyai János Matematikai Társulat Schweitzer Miklós-versenyén első helyet ért el. 1967-ben szerezte meg matematikusdiplomáját. Ennek megszerzése után az egyetem geometria tanszékén kapott gyakornoki állást. Fél évre rá az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa lett. Közben 1972 és 1982 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem számítástechnikai csoportjának orvosbiológiai adatok kiértékelését végezte másodállásban. 1986-ban tudományos tanácsadói megbízást kapott. 1993 és 2000 között az ELTE valószínűségelméleti és statisztika tanszékén egyetemi tanár, ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematikai Intézetének differenciálegyenletek tanszékének egyetemi tanára. Közben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (1996–2000) és a Tokiói Egyetem (1998–1999) oktatója volt. 2002-ben a BME Matematikai és Számítástudományi Doktori Iskolájának vezetője lett. 1972-ben védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Akkreditációs Bizottság matematikai és számítástudományok tudományági bizottságának tagja. 1988-ban a Nemzetközi Matematikai Fizikai Társaság, 1996-ban az Amerikai Matematikai Társaság, 1997-ben a Bernoulli Társaság tagja lett. A Bolyai János Matematikai Társulat tagja. Az Acta Mathematica, a Publicationes Mathematica Debrecen, a Periodica Mathematica Hungarica, az Archive for Rational Mechanics and Analysis (ARMA) és a Markov Processes and Related Fields (MPRF) című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. 1990–1993-ban a Journal of Statistical Physics szerkesztőbizottságának tagja volt. Munkássága Fő kutatási területe a valószínűségszámítás és a matematikai fizika. Utóbbi területen belül a nem-egyensúlyi statisztikus fizika és a statisztikus alakfelismerés kérdéseivel foglalkozik. A nemlineáris hidrodinamikai egyenlet első általános érvényű levezetését adta. Kezdetben Rényi Alfréd és Csiszár Imre vezetésével az információelméleti entrópia fogalmának statisztikus alkalmazásaival foglalkozott, majd Nevéhez fűződik a pontfolyamatok entrópiájáról az információelméletben a McMillan-tétel térbeli (többdimenziós) változatának igazolása. Roland Lvovics Dobrusin orosz matematikussal megkonstruálta a statisztikus mechanika kétdimenziós nem egyensúlyi dinamikáját. Eredményei igazolják a mozgásegyenletek végtelen rendszerének megoldhatóságát és alapvető regularitási tulajdonságait. Fritz elsőként bizonyította a hidrodinamikai lokális egyensúly elvét, ezt a Ginzburg–Landau-modell skálatörvényének és termodinamikai formalizmusának példáján mutatta be. Új módszereket dolgozott ki nagy rendszerek egyensúlyi állapotainak jellemzésére. Több mint ötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből egy könyv. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Családja Édesanyja középiskolai tanár, édesapja községi orvos volt. 1968-ban nősült, felesége Bellay Ágnes matematikus, PhD, a BME Matematikai Intézet analízis tanszékének egyetemi docense. Házasságukból két leánygyermeke (egyikük matematika-fizika-informatika szakos középiskolai tanár, másik közgazdasági programtervező matematikus) született. Díjai, elismerései Grünwald Géza-díj (1971) Akadémiai Díj (megosztva, 1984) Rényi Alfréd-díj (1988) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2006) Széchenyi-díj (2012) Főbb publikációi Generalization of McMillan’s Theorem to Random Set Functions (1970) Distribution-free Exponential Error Bounds for Nearest Neighbor Pattern Classification (1976) Non-equilibrium Dynamics of Two-dimensional Infinite Particle Systems with a Singular Interaction (R. L. Dobrusinnal, 1977) Gradient Dynamics of Infinite Point Systems (1987) On the Hydrodynamic Limit of a one-dimensional Ginzburg–Landau lattice model. The a priori Bounds (1987) On the Hydrodynamic Limit of a one-dimensional Ginzburg–Landau lattice model. The Law of Large Numbers in Arbitrary Dimensions (1989) Stationary States of Random Hamiltonian Systems (társszerző, 1994) Time Dependent Critical Fluctuations of a One Dimensional Local Mean Field Model (társszerző, 1995) An Introduction to the Theory of Hydrodynamic Limits (2000) Derivation of the Leroux System as the Hydrodynamic Limit of a Two-component Lattice Gas (társszerző, 2004) Equilibrium Fluctuations for a System of Harmonic Oscillators with Conservative Noise (társszerző, 2006) Végtelen differenciálegyenlet-rendszerek a statisztikus fizikában (1986) Végtelen módszerek ergodikus viselkedéséről (1997) Sztochasztikus hiperbolikus rendszerek kompenzált kompaktságáról (2002) Grúny Grúny románul: Gruni, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Lugostól északra, Szapáryfalvától nyugatra fekvő település. Története Grúny nevét 1453-ban említette először oklevél Grwn néven. 1597-ben Gruny, 1690–1700 között Grun, 1808-ban Gruin, 1913-ban Grúny néven említették. 1471-ben Grwon Hódos kastélyhoz tartozott. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Lugosi járásához tartozott. 1910-ben 905 lakosából 897 román görögkeleti ortodox volt. Albières Albières település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 114 fő (2015). Albières Arques, Auriac, Bouisse, Fourtou és Lanet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Aaron Leya Iseka Aaron Leya Iseka (Brüsszel, 1997. november 15. –) belga labdarúgó, aki jelenleg a Toulouse játékosa. Testvére, Michy Batshuayi a Chelsea labdarúgója. Sérignac (Tarn-et-Garonne) Sérignac település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 527 fő (2015). Sérignac Beaumont-de-Lomagne, Belbèze-en-Lomagne, Coutures, Esparsac, Fajolles, Garganvillar, Larrazet és Vigueron községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Zezé Procópio José Procópio Mendes, ismertebb nevén Zezé Procópio (Varginha, 1913. augusztus 12. – Valença, 1980. február 8.) brazil labdarúgó-fedezet. Olympia 1964 Az 1964-es Olympia 1964 (más néven Enregistrement Public à l’Olympia 1964) Jacques Brel koncertlemeze, amely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. 10089 Turgot A 10089 Turgot (ideiglenes jelöléssel 1990 SS9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. szeptember 22-én. Nevét Anne Robert Jacques Turgot (1727 – 1781) francia közgazdász után kapta. (20982) 1981 EL17 A (20982) 1981 EL17 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Nagy Imre (költő, 1896–1942) Nagy Imre (Sárrétudvari, 1896. október 23. – 1942. december 6.) magyar költő. Élete Szegényparaszti családból származott. Nagy nyomorban élt, bár Móricz Zsigmond és fiatal íróbarátai mindent megpróbáltak, hogy segítsenek rajta. Első verse 1927-ben jelent meg a Magyar Falu c. hetilapban, majd a Kelet Népe, a Híd, a Szabad Szó közölte verseit. Kapcsolatba került a szociáldemokrata földmunkás-mozgalommal, a Márciusi Front debreceni képviselőivel, 1938-ban riportokat közölt tőle a Népszava és a Tovább. A Kenyér és jog c. újságcikke miatt kétévi börtönre ítélték, de büntetését már nem tudta letölteni, belehalt a nélkülözésektől szerzett gyomorbetegségébe. Kállai Gyula írja Nagy Imréről: Ady és Baudelaire volt a reggelije és vacsorája egy kis darab kenyér. Valóban, Nagy Imre vérbeli költő volt, törvényes leszármazottja letűnt századok nagy névtelenjeinek. Szegénysége állandó és kegyelem nélküli robotra, kaszára, kapára, verejtékezésre ítélte. Gyenge fizikuma csak fokozta rendkívüli érzékenységét. Legtöbbször nélkülöznie kellett az írás minimális kellékeit is. Munka közben „gondolta ki” verseit, boldog volt, ha este a községházáról kiselejtezett adóívek hátára letisztázhatta. Életében kevés elismerést kapott. Igazából Móricz Zsigmond állt melléje, sűrűn hozta a Kelet Népében verseit. 1942-ben halt meg 46 éves korában. Ahogy Veres Péter írta: testét elnyűtte a szegénység, a nélkülözés. S aki életében semmit, halálában a Horthy-államtól ingyen koporsót kapott. Legszebb versei Álmatlan éj Tízen is Az én utcám Holtak derese Kötetei Holtak derese. Versek. Bev. Sinka István . Püski Kiadó . (1940) Összegyűjtött versei. Bev. Veres Péter . (1943) Álmatlan éj. Válogatott versek, kiad., bev. Pintér József. (1958) Tücsök a máglyán. Válogatott versek és próza, kiad, bev. Pintér József, utószó Bakó Endre. (1971; 2. kiad. 1976; 3. kiad. 1986) Percnyi tavasz. Debrecen, (2002) Loccumi kolostor A Loccumi kolostor (Kloster Loccum) egy cisztercita apátság volt Alsó-Szászország-ban, Rehburg-Loccum városban található. Fekvése Rehburg-tól 5 km-re nyugatra fekszik. Története Loccum névadója Luccaburg volt, aminek maradéka egy földvár, körülbelül egy kilométerre délre található a Fuldai kolostor völgyében. A várat a Lucca dinasztiáról nevezték el. Származási ideje a 9. vagy a 10. századból való. A kastély helye ma egy 40 méter átmérőjű, laza kör alakú domb, 1820-ban, 1893 és 1914-ben folytak itt régészeti vizsgálatok; 2 méter magas és a talajban közel 3 méter mély falmaradványt találtak. A várat valószínűleg elhagyták, még a kolostor építése előtt. A várdombon 1820 óta emlékmű áll. A Loccumi kolostor (Kloster Loccum) az itteni ciszterci apátságot 1163-ban alapították. Ekkor egy apát és tizenkét szerzetes érkezett a türingiai Zisterzienserkloster Volkenroda után Loccumba egy új ágát kezdeni itt a rendnek. Temploma 1240-1277 között épült, 1854-ben restaurálták. Értékes archivummal, lutheránus szemináriummal és könyvtárral rendelkezett. Épületei ma is használatosak, szemináriumi találkozókként. A kolostor 2013-ban ünnepelte 850 éves évfordulóját. DUT1 Az DUT1 időkorrekció egy időkülönbség az UT (Universal Time - UT1), amit a Föld forgása határoz meg, és a Coordinated Universal Time (UTC) között, amit az atomórák határoznak meg. Az UTC szökőmásodperceket alkalmaz azért, hogy a DUT1 megmaradjon a −0,9 s < DUT1 < +0,9 s sávban. A korrekció egyik oka, hogy a Föld nem egyenletesen forog, másrészt az SI másodperc (amit az UTC alkalmaz) valamivel rövidebb az átlagos csillagászati másodpercnél. A DUT1 értékének előrejelzéseit az IERS Bulletin A rendszeresen közli. A DUT1 heti frissítéseit legfeljebb 0,1 s eltéréssel sugározza több időjeladó, mint például a WWV és az MSF. Ezek a speciális rádiók másodpercenként egy jelzést adnak. Az orosz RWM jeladó plusz korrekciót sugároz (dUT1) 0,02 s lépésekkel. P A hosszúhullámú RBU jeladó szintén a dUT1-et sugározza. Kisvejke Kisvejke (németül Kleinwecken) község a Dél-Dunántúli régióban, Tolna megyében, a Bonyhádi járásban. Jellegzetes halmazfalu. Fekvése A Dunántúli-dombságban, a Völgységben fekszik, a megye délnyugati részén, Tolna és Baranya határán. A megyeszékhely, Szekszárd kb. 35 km-re, Bonyhád kb. 20 km-re található. Szomszédos települések: Závod, Lengyel, Mucsfa. Megközelítése Közúton a Bonyhádot (6-os főút) Kurddal összekötő alsóbbrendű úton, vagy a 65-ös főútról Murga felől Tevelen keresztül egy mellékúton érhető el. A közúti tömegközlekedést a Gemenc Volán Zrt. autóbuszai végzik. Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a kb. 15 km-re lévő Kurd, a MÁV 40-es számú, Budapest-Dombóvár-Pécs közötti vonalán. Önkormányzat A képviselő-testület 5 főből, és a polgármesterből áll. Cigány Kisebbségi Önkormányzat Német Kisebbségi Önkormányzat is működik. Története A hagyomány szerint Fülep, Vercs és Hosszú nevű kanászok alapították, akik egy-egy forrásnál telepedtek le. Van, aki azt mondja, hogy a mai Kisvejkének Nagy Vejk (esetleg Vajk), Nagyvejkének Kis Vajk volt az ura, és valamilyen okból a másikról nevezték el a falut. A régészeti leletek tanúsága alapján a település környéke már a bronzkor óta lakott. A 14. században királyi birtok volt. A középkori falu a közeli Csókafői-völgyben állt. Valószínűleg a török hódoltság idején elpusztult, mert 1696-ban néptelen pusztaként írták le. A 18. század elején magyar telepesek érkeztek ide, és újraéledt a falu. A faluhoz kapcsolódó érdekesség, hogy 1938-ban a templomát be kellett zárni, mert a magyarok és a svábok között verekedés tört ki az épület miatt. Népesség A település népességének változása: 1930 : 736 fő 1990 : 420 fő 2001 : 453 fő 2009 : 423 fő 2001-ben a lakosok kb. 93%-a magyarnak (ezen belül kb. 15,5% cigány, kb. 2,5% német nemzetiségűnek) vallotta magát, míg kb. 7% nem válaszolt. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 68,9%-a magyarnak, 14,8% cigánynak, 30,9% németnek mondta magát (29,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallás A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 71%-a római katolikus, kb. 3,5%-a evangélikus és kb. 2,5%-a református vallású. Nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt kb. 23%. 2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,5%, református 2,3%, evangélikus 7,7%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 3,3% (35,7% nem nyilatkozott). Római katolikus egyház A Pécsi egyházmegye (püspökség) Szekszárdi Esperesi Kerületében lévő Závodi plébániához tartozik, mint fília. Római katolikus templomának titulusa: Szent György vértanú. Református egyház A Dunamelléki Református Egyházkerület Tolna Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség, csak szórvány. Evangélikus egyház A Déli Evangélikus Egyházkerület Tolna-Baranyai Egyházmegyéjében lévő Majos-Mucsfai Társult Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány. Nevezetességei Római katolikus (Szent György-) templom: Eredetileg 1826 -ban épült, de 1902 -ben teljesen újjáépítették. Stomorska Stomorska falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik. Fekvése Splittől 16 km-re délnyugatra, Trogirtól 18 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének keleti felének azonos nevű, északi fekvésű szűk öblében fekszik. Turisztikai fejlődését a Splittel való jó hajóforgalmi összeköttetés biztosítja. Közút köti össze a gornja krušicai halászkikötővel és Gornje Selóval is. Története Stomorskát a 14. században Gornje Selóhoz tartozó öbölként említik először. Nevét onnan kapta, hogy a Szűz Mária tiszteletére szentelt Gospe od Stomorije (másképpen Gospe od Bori) templom alatt fekszik. Az öböl mindazonáltal csak a 17. században népesült be, amikor a török veszély hatására a közeli szárazföldi területekről sokan menekültek át a biztonságosabb szigetre. A hvari Bučić család létesített itt kis hajóépítő üzemet. A spliti Cindro és a tugari Novaković család az öböl mélyén erődített nyári kastélyt is építtetett. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A 19. század elején kiépült a parti sétány, majd 1870-ben felépítették a Szent Miklós templomot és az iskola régi épületét. A település ismert volt kiváló hajósairól is, akik vitorlásaikon gabonát, meszet és más árukat szállítottak. 1857-ben 112, 1910-ben 295 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 245 fő volt, akik a turizmus mellett főként mezőgazdaságból (szőlő, olíva) és halászatból éltek. A településen postahivatal működik. Lakosság (1869-ben-ben lakosságát Gornje Selóhoz számították.) Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma 1870-ben épült. A Cindro család várkastélya. Stomorska festői fekvésű település, mely bővelkedik természeti szépségekben. Érdekesek az eredeti formájukban fennmaradt régi halászházak. Northern Star A Northern Star Melanie C brit énekesnő első szólóalbuma. 1999-ben jelent meg. Az album sokkal rockosabb volt, mint Melanie együttese, a Spice Girls albumai. Világszerte hárommillió példányban kelt el, ezzel a legsikeresebb Spice Girl-szólóalbum. Számlista Go! Northern Star Goin’ Down I Turn to You If That Were Me Never Be the Same Again Why Suddenly Monday Ga Ga Be the One Closer Feel the Sun Isteni erények Az isteni erények (más néven: teológiai erények) a keresztény vallásokban a hit, a remény és a szeretet. Isteniek, mert a forrásuk, a tárgyuk és céljuk Isten; ebből következően nem az emberi természetből fakadnak. A keresztény ember erkölcsi cselekvését az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg. A művészetekben gyakran nőalakban ábrázolják őket a következő jellemző szimbólumokkal: hit: kereszt, felfele mutatás, gyertya remény: hárfa, horgony, pálma, fáklya szeretet: lángoló szív, gyerekek, gyümölcsszedés Az isteni erények megjelennek a Pál első levele a korinthosziakhoz újszövetségi iratban. Tengerészgyalogság Történelem A nemzetközi hajózás fejlődésével szükségszerűvé vált olyan reguláris egységek létrehozása, amelyek a hadihajók kikötőinek (partszakasz, raktárak, egyéb fontos objektumok) védelmét biztosítják. A nemzetközi politika, katonapolitika interkontinentális céljainak érvényesítésére az alapfeladatokat tovább bővítették, létrehozva a fegyvernemet. A tengerészgyalogság a rendelkezésére álló technikai eszközökkel nagy létszámban, gyorsan mozgatható. Fő feladatok A tengerészgyalogság a haditengerészet egyik fegyverneme. Különlegesen kiképzett, rendszerint tengeri deszantkötelékben harcoló, haditengerészeti bázisok és kikötők védelmére hivatott katonák alkotják. Az alkalmazási területre többnyire a haditengerészet szállítóhajói viszik, s feladatait elsősorban a haditengerészet más erőivel együttműködve oldja meg. Egyéb feladatok Némely ország országok tengerészgyalogosait speciális biztosító, őrző-védő feladatokra képezik ki, diplomáciai testületek védelmét látják el. Dugattyú Általánosságban a dugattyú hengeres alkatrész, mely pontosan illeszkedik egy henger furatába és ott alternáló haladó mozgást képes végezni. Feladata vagy az, hogy a henger térfogatát változtassa, vagy az, hogy a hengerbe áramló folyadék vagy gáz nyomását munkavégzésre használja haladó mozgást hozva létre. Hőerőgépek Dugattyút használnak a dugattyús gőzgépek, a kétütemű és négyütemű (Otto- és Diesel-) motorok, valamint a Stirling-motorok. A felhasználás módjától a dugattyú szerkezeti kialakítása nagymértékben függ. A gőzgépek dugattyúi egyszerű kialakításúak. A nagy fordulatszámú motorok dugattyúinál a tömeg csökkentése alapvetően fontos szempont, ezért vékony falú, üreges kialakításúak, esetleg belső bordákkal szilárdítva. Ezek a dugattyúk általában könnyűfémből készülnek, dugattyúgyűrűkkel vannak felszerelve, melyek közül a hengerfej felé eső 2-3 gyűrű a dugattyú tömítését szolgálja, ezek az úgynevezett kompressziógyűrűk. Ezek általában téglalap keresztmetszetűek, ritkán használnak L-keresztmetszetűeket is, amelyek akkor is tömítenek, ha elmozdulnak a nekik kialakított horonyban. Az alsók olaj-lehúzógyűrűk, melyek feladata az, hogy a henger falára felverődő és a megfelelő kenést biztosító olaj bejutását a hengerbe megakadályozzák. Ezek hengerre felfekvő felülete éles, hogy az olajat mindig le tudja húzni a hengerfalról. A kétütemű Otto-motorok esetében az olajlehúzó gyűrűk hiányoznak. A Diesel-motor dugattyúja néha bonyolult alakú, mert az égésteret részben a dugattyú felső részében alakítják ki. Kompresszorok A dugattyús kompresszorok dugattyúi hasonlóak a motorokéhoz, bár általában kisebb hőmérsékletnek vannak kitéve. Nagynyomású (például levegő cseppfolyósításához használt) kompresszorok dugattyúi gőzgépekhez hasonló kialakításúak. Szivattyúk és hidromotorok Hidraulikus hajtásokban használt dugattyúknál a kenés – hála a szállított folyadék viszkozitásának – nem szokott problémát okozni, a hőmérséklet is alacsony. Munkahengerek Hidraulikus és pneumatikus munkahengerek dugattyúinál elsődleges szempont a dugattyú és a munkahenger, valamint a dugattyúrúd tökéletes tömítése, mert itt folyadékveszteség nem engedhető meg. Tullni járás A Tullni járás Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban található. ODESSA Az ODESSA (más írásmódok szerint O.D.E.S.S.A.) egy betűszó, a német Organisation der ehemaligen SS-Angehörigen (Egykori SS-tagok Szervezete) kifejezés rövidítése. Ez a név a feltételezések szerint egy titkos náci szervezetet takar(t), amelyet az SS és más náci egységek vezetői a második világháború végén, a náci Németország összeomlásának utolsó fázisában hoztak létre, a háborús bűnös nácik felelősségre vonás előli elmenekülésének és Európán kívülre, elsősorban Latin-Amerikába szökésének megszervezésére és lebonyolítására. Az elnevezés Frederick Forsyth angol író 1972-ben megjelent Az ODESSA-ügyirat című regényéből vált széles körben ismertté. Tisztázatlan történet A szervezet története körül ma is sok még a bizonytalanság. A kutatások még a szervezet valamikori tényleges létezéséről is megoszlanak, illetve feltételezik, hogy ha az ODESSA létezett is, csak egyike volt a náci bűnösök menekülésében használt, valóban létezett titkos útvonalaknak (angol kifejezéssel: ratlines). A feltételezések szerint a szervezetet Heinrich Himmler alapította a háború végén, de a kutatásoknak eddig még sem ezt, sem az SS ismert, híres figuráinak (pl. Otto Skorzeny, Alfred Naujocks) az ODESSA-ban betöltött állítólagos szerepét nem sikerült igazolni. SAMPA magyar nyelvhez A SAMPA nyelvfüggő jelölés, ezért nem alkalmas arra, hogy az IPA fonetikai jeleit egyértelműen jelölje. Ennek kiküszöbölésére jött létre az X-SAMPA (valamint a Kirschbaum, mely nem témája ezen cikknek), ami nyelvfüggetlen jelölésrendszert tesz lehetővé. Emiatt ezen táblázat helyett az X-SAMPA Magyar nyelvhez táblázat használandó! Ez a cikk segít leírni a magyar betűk átírását SAMPA formában, amivel nem magyarul beszélőknek (mint amilyen az angol Wikipédia közönsége) le tudjuk írni a szavaink kiejtését. *: LSL = Latin Small Letter **: MLTC = Modifying Letter Triangular Colon Főhangsúly mindig az első szótagon. Nádor Jenő (színművész) Nádor Jenő (Budapest, 1888. december 3. – Budapest, 1955. november 18.) magyar színész, tenorista énekes. Élete 1910-ben végezte el Rákosi Szidi színésziskoláját. 1911-ben a Király Színházhoz szerződött, ahol 1922-ig jászott, de ezalatt 1916–17-ben a Népoperában, 1918-ban a Belvárosi Színházban és a Télikertben is fellépett. 1922–23-ban az Andrássy úti Színháznál játszott, majd a Fővárosi Operettszínházhoz került 1925-ig. 1924-ben Fedák Sárival közösen vendégszereplésen jártak az Amerikai Egyesült Államokban. 1925-től a Király Színház tagja lett, aminek 1928-ig volt tagja. 1927-ben a bécsi Carltheater is szerződést írt vele alá, majd 1930-ban Kolozsvárra ment, ahol a magyar színházban játszott. 1930 és 1934 között mint vendégszereplőt láthatta a közönség a Budai Színkörben, majd 1935–1937-ben és 1942–1944-ben Erdélyi Mihálynál szerepelt a fővárosban. 1949 és 1951-ben fellépett a Fővárosi Varietében, majd 1951-ben a Kisvarietében. Főbb szerepei Kálmán Imre : A csárdáskirálynő - Edwin Kacsóh Pongrác : János vitéz - Bagó Fall: Pompadour - René Lehár Ferenc : Paganini - Paganini Kálmán Imre: Ördöglovas - Sándor gróf Austin Mahone Austin Carter Mahone (San Antonio, Texas, 1996. április 4. –) amerikai popénekes. Élete Austin 16 hónapos korában elvesztette édesapját. Texasban nőtt fel édesanyjával, (Seguinben, San Antonióban, azután La Verniában. Miután anyja elvált a második férjétől, Austin visszaköltözött San Antonióba. Ezek után Austin a Lady Bird Johnson High School-ba kezdett járni, de hamarosan magántanuló lett egyre növekvő hírneve miatt. 2012 májusában a Florida állambeli Miamiba költöztek. Karrierje Debütáló dala a „11:11” amelyet 2012. február 14-én tett nyilvánossá, ugyanakkor előadóként már 2011-től ismert volt. Második slágere, a „Say Somethin” 2012. augusztus 30-án jelent meg. Austin kezdetben, 2010 júniusától a YouTube-ra töltötte fel dalait barátjával Alex Constancióval. A zenés videóit 2011 januárjától egyre többen kezdték megismerni, a YouTube csatornájára feliratkozók száma folyamatosan nőtt. Sokan Justin Bieber hasonmásaként emlegetik. Austin ugyanis feldolgozta Justin Bieber - Misletoe című számát, és ennek videóját többen nézték meg, mint Justin klipjét. Austin 2011 szeptemberében a 38. helyen debütált a Billboard Social 50-es listáján, és ezzel ő lett a legfiatalabb, aki a listán szerepelt. Decemberben már a 28. helyen „találhatta magát”. 2012 áprilisában elérte a 630 000 Twitter-, és 350 000 YouTube-követőt. Ez év májusában Austin első fellépőként szerepelt a Q102 Springle Ball koncerten. A második kislemez a Say Something, amely 2012 júniusában került kiadásra, és augusztusban már a lemezszerződés is létrejött. Decemberben a Flo Rida-val közösen készített dala került napvilágra Say You're Just A Friend címmel, ami Ukrajnában első lett, az amerikai Billboard listán pedig a negyedik. Az Extended Play cím EP-je standard és végül deluxe változatban is megjelent. Soron következő EP-je a 2014. május 27-én megjelenő The Secret volt. Itt Cash Money is csatlakozott a kiadók köréhez. Az EP több változatban is megjelent, illetve az albumon helyett kapott a MMM Yeah, melyet Pitbullal közösen készített, és több slágerlistán is helyet kapott. 2014. szeptember 9-én indult turnéra a Secret album keretein belül, mely egészen november 11-ig tartott és olyan helyeket érintett, mint például Cleveland (Wolstein Center), New York (Citi Field) vagy Mexikó (Pepsi Center WTC). A turné elején a The Vamps és a Fifth Harmony is csatlakozott az énekeshez. Sorozatok 2013- Big Time Rush (Önmaga) 2013- AwesomenessTV (Önmaga) 2014- A Miller család (fiatal Adam) Web Showk 2012-2013 - Austin Mahone Takeover 2013-2014 - Mahomie Madness Források Starity.hu - Austin Mahone életrajza austinhungary.wix.com Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az Austin Mahone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Hivatalos oldalak Facebook: Austin Mahone Twitter: @austinmahone Instagram: austinmahone Hivatalos rajongói oldalak Website: austinhungary.wix.com Facebook: Austin Mahone Hungary Séverine Beltrame Séverine Beltrame (Montpellier, 1979. augusztus 14. –) francia teniszezőnő. 2005–2008 között férje nevén, Séverine Brémond néven versenyzett. Profi pályafutása 2002-ben kezdődött, legjobb világranglista-helyezését 2007 februárjában érte, amikor harmincnegyedik volt. Egyéniben hat, párosban öt ITF-tornát nyert. Murias de Paredes Murias de Paredes település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 407 fő (2017). Földrajza Murias de Paredes Cabrillanes, San Emiliano, Riello, Igüeña, Palacios del Sil, Páramo del Sil és Villablino községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jakob Müller Jakob Müller (Ukrajna, 1920 – Izrael, 2001) orosz hegedűművész. Ukrajnában kezdte tanulmányait, utána a Moszkvai Konzervatóriumban tanult. 1942-ben Izraelbe utazott. Kamarazenét tanult és zeneszerzést. Az Izraeli Operához és szimfonikus zenekarához nyert felvételt. A világ több országában koncertezett: Hollandiában, Finnországban, Franciaországban és Olaszországban. 1958-ban Rohmann Henrik hárfaművésszel koncertezett, akivel szoros barátok lettek. A tanításra nagy hangsúlyt fektetett, doktori címet szerzett. A hangszere egy orosz gyűjteményből származott (Giovani Grancino, 1693, Milánó). Valdelosa Valdelosa település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Valdelosa Topas, Valdunciel, Forfoleda, Torresmenudas, Zamayón, Palacios del Arzobispo, Santiz, Mayalde és El Cubo de Tierra del Vino községekkel határos. Lakosainak száma 433 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Magszakadás A magszakadás (latinul defectus seminis) általában valakinek a halálát jelenti, leszármazók hátrahagyása nélkül. Jogi jelentősége A Magyar Királyságban a magyar magánjogban az adományrendszer idejében valamely nemesi és adományi jószág tulajdonosának az adománylevél értelmében örökös nélkül való elhalálozását jelentette. A gyökeres jognak a hiánya azt jelentette, hogy az örökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a koronával szemben. Az örökvallás a királyi jogot nem érintette, s a koronát nem kötelezte. A vallományos (fassionarius) és jogutódai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonában, amig abban a családban, amely a birtokot adományul nyerte, az adománylevél értelmében magszakadás esete be nem állott. Beállta esetében a birtok a szent koronára visszaszállt, és a fiskus a birtokot elvette attól, akinek kezén találta. Ennek a jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint amennyivel ő maga bír (latinul: nemo plus juris ad alium transferre potest, quam ipse habet). A magszakadásnak tehát különböző értelme volt, aszerint, hogy a jószág csak a fiágnak vagy a leányágnak is volt-e adományozva. Így a magszakadás egyrészt háramlási cím (titulus devolutionis) volt, ugyanis magszakadás esetében az adományi jószág a koronára szállt vissza, másrészt adományozási címként szolgált. Corquilleroy Corquilleroy település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 2791 fő (2015). Corquilleroy Cepoy, Châlette-sur-Loing, Girolles, Gondreville, Pannes és Treilles-en-Gâtinais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: De Jacobis Szent Jusztin De Jacobis Szent Jusztin (olaszul: Giustino de Jacobis) (San Fele, 1800. október 9. – Massawa, 1860. július 31.) szentté avatott lazarista szerzetes, püspök. Élete De Jacobis Szent Jusztin (születési nevén: Giustino Sebastiano Pasquale de Jacobis) 1800. október 9-én született Giovanni Battista de Jacobis és Maria Giuseppina Muccia gyermekeként az akkori Nápolyi Királysághoz tartozó San Feleben. 1818. október 17-én lépett be a lazarista rend nápolyi kolostorába, ahol 1824. június 12-én szentelték pappá. 1839-ben elöljárói Abesszíniába, a mai Etiópiába küldték misszióba. Megérkezése után szembesült azzal, hogy a feladat, melyet rá bíztak gyakorlatilag teljesíthetetlen, mivel az iszlám vallás van többségben, de a minimális kereszténység is megosztott. Ettől függetlenül nekilátott missziójának. Munkájában] igyekezett alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, gyorsan megtanulta a nyelvet, valamint a helybeli öltözködést is elsajátította. Aránylag gyorsan sikerült elnyernie a helyi fejedelem, Ubie fejedelem bizalmát is. 1844-ig száz hívőt gyűjtött maga köré. Számuk lassan, de növekedett, és más helyeken is alakultak katolikus közösségek. 1845-ben nyitott egy szemináriumot bennszülött papok kiképzésére. 1845-ben a kopt Szalama érsek üldözni kezdte a katolikusokat, sokakat bebörtönöztek vagy száműzetésbe küldtek, de a közösség létszáma 1853-ra 5000 főre gyarapodott. Jusztint 1847. június 6-án Abesszíniai Apostoli Kormányzónak, valamint Nilopolis-i címzetes püspöknek nevezte ki Boldog IX. Piusz pápa. Bár a kinevezés ellen tiltakozott, de a kapucinus püspök és későbbi bíboros, Guglielmo Massaia rábeszélésére vállalta ezt a feladatot. Püspökszentelése 1849. január 7-én éjszaka titokban volt, mivel a korabeli szabályok tiltották, hogy Abesszíniába katolikus püspök belépjen. Szalama kopt érsek katolikus-üldözése 1854-ben érte el csúcspontját, amikor is a helyi fejedelmek is a katolikusok ellen fordultak. Többszöri bebörtönzés után Jusztint kiutasították az országból. A tengerpart felé tartva teljesen kimerülve a sivatagban halt meg. 1939-ben XII. Piusz pápa boldoggá, 1975. október 26-án VI. Pál pápa szentté avatta. OFK Beograd Az OFK Beograd, vagy röviden OFK (szerbül: Омладински фудбалски клуб Београд, jelentése: Ifjúsági Labdarúgóklub) szerb labdarúgócsapat, székhelye Belgrád városában található. Jelenleg a szerb élvonalban szerepel. AZ 1930-as évek legjobb jugoszláv csapataként ötször nyerte meg a bajnokságot, majd a második világháború után négy kupagyőzelemmel gyarapította a klubsikereket. Korábbi elnevezései 1911 – 1945 : BSK ( Beogradskog sportstkog kluba ) 1945 – 1950 : Metalac 1950 – 1957 : BSK 1957 – 1959 : OSD 1959 óta jelenlegi nevén szerepel. Története Klubalapítástól az aranykorig (1911–1953) Az OFK Beograd csapatát 1911-ben BSK néven alapították a Szerb Királyságban. Az 1930-as években öt alkalommal nyerte meg a jugoszláv bajnokságot. A második világháborút követően nevet váltott, és öt évig Metalac néven szerepelt a pontvadászatokban. Az, hogy a pályán remekül szerepelt, továbbra sem vonzott nagy tömegeket, mivel eltörpült a fővárosi „óriások”, a Partizan és a Crvena zvezda csapatai mellett, a klub ezért 1950-ben visszavette a BSK nevet. Az „aranykor” (1953–1974) A két évtizednyi „aranykor” 1953-ban, az első jugoszlávkupa-győzelemmel kezdődött, melyet még újabb három cím követett 1955-ben, 1962-ben és 1966-ban. A jugoszláv bajnokságban kétszer, 1955-ben és 1964-ben is a második helyen végzett, és többnyire a dobogóközeli helyeket ostromolt. A klub 1957-ben változtatta nevét OFK Beograd-ra abból a megfontolásból, hogy az ifjúságot hangsúlyozva nézőket csalogasson a mérkőzéseire. Az OFK játékosainak látványos és szerethető játékstílusa arra sarkallta a szurkolókat és a sportújságírókat egyaránt, hogy „romantikusok” becenéven emlegessék őket. Az 1960-as évek, illetve az 1970-es évek első fele az OFK európai kupa sikereitől volt hangos. Ezen időszakban nyolc alkalommal indult valamelyik európai kupában, legnagyobb sikerét az 1962–63-as KEK-sorozatban arratta: egészen az elődöntőig menetelt, ahol az angol Tottenham Hotspur csapata állította meg. Olyan nagy csapatok, mint az olasz SSC Napoli, a görög Panathinaikósz, vagy a szintén olasz Juventus sorra vereséget szenvedtek az „kék-fehérek” ellenében. A csendes zuhanás (1974–2003) A „romatikusok” nem voltak képesek továbbra is lépést tartani a hazai és a nemzetközi labdarúgás ütemes fejlődésével. Az eredmények elmaradtak, az OFK játéka elvesztette korábbi varázsát, majd az 1980-as években a másodvonalba esett vissza. Karaburmában már csak régi fotók emlékeztették a szurkolókat egy korábbi nagy csapat tündöklő aranykorára. Azonban az évtizedes tradíciók nem múltak el nyomtalanul. A klub az 1990-es években új erőre kapott, és előbb visszajutott az élvonalba, majd az 1992-es és 1994-es 4. helye az OFK felvirágzását jelezte előre. Sikerei Bajnokcsapat : Kupagyőztes : Eredményei Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Csak az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által szervezett európai kupák eredményeit tartalmazza. Az eredmények minden esetben a Vojvodina szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Források és jegyzetek A szabályok értelmében 3. mérkőzés került megrendezésre, amelyen az OFK Beograd 3–1-es győzelmet aratott. A találkozót Marseille-ben rendezték. A szabályok értelmében 3. mérkőzés került merdenezésre, amelyen a Juventus 1–0-s győzelmet aratott. A találkozót Triesztben rendezték. Idegenben szerzett több góllal a Göztepe jutott tovább. Idegenben szerzett több góllal jutott tovább. Idegenben szerzett több góllal a Lokomotiv Plovdiv jutott tovább. Humáravajh ibn Ahmad ibn Túlún Abu Dzsajs Humáravajh ibn Ahmad ibn Túlún (arab írással ��� ��� ������� �� ���� �� ����� – Abū Ǧayš �umārawayh ibn A�mad ibn �ūlūn; Szamarra, Mezopotámia, 864 – Damaszkusz, Szíria, 896. január 18.) az egyiptomi központú, Palesztinát, Szíriát, Felső-Mezopotámia és az anatóliai határvidék egy részét irányító túlúnida dinasztia második uralkodója volt. Apja, Ahmad ibn Túlún 884-es halálát követően sikerült megőriznie a trónját, sőt elérte, hogy a kalifátus két alkalommal is elismerje örökletes fejedelemségét. Pazarlásainak köszönhetően azonban élete végére kimerült az államkincstár, a trónon őt követő, kiskorú fiai alatt pedig összeomlott az államhatalom. Származása, útja a trónig Humáravajh a 868-ban egyiptomi helytartóvá kinevezett Ahmad ibn Túlún és egy al-Musztaín kalifa által neki adományozott ágyasa gyermekeként született a kalifátus székhelyén, Szamarrában. Apja eredetileg nem őt, hanem al-Abbász nevű fivérét szemelte ki örökösének, akit Alexandria helytartójává is kinevezett, ám az 879-ben, apja távollétében fellázadt. Vereségét követően, 881-ben vagy 882-ben apja elfogta és bebörtönözte, és ekkortól Humáravajh nevű fiát tekintette örökösének – jól mutatja ezt, hogy amikor 882–883-ban hadjáraton volt Szíriában és Palesztinában, őt bízta meg az egyiptomi ügyek vezetésével. Ibn Túlún 884. május 10-én bekövetkezett halálakor így a még nem egészen húszéves Humáravajh örökölte meg helytartóságát, a bebörtönzött al-Abbász pedig néhány nap múlva meghalt. A kezdeti nehézségei leküzdésében nagy segítségére volt a tízmillió dénárnyi kincstári tartalék, amit apja hagyott rá. Ibn Túlún elméletileg al-Mutamid kalifa helytartójaként irányította Egyiptomot, a szír-palesztin térséget és az anatóliai határvidéket, fia azonban semmiféle jogalappal nem rendelkezett a tartományok feletti uralomhoz. A kalifa helyett tényleges hatalmat gyakorló fivére, a régens al-Muvaffak rossz szemmel nézte már Humáravajh apjának felemelkedését is, de a mezopotámiai rendteremtéssel elfoglalt, állandó pénzszűkében lévő hadúr nem léphetett fel az egyre növekvő hatalmú egyiptomi kormányzó ellen, különösen, hogy az általában megküldte a központi kincstárnak járó, létfontosságú adót. Viszonyuk tovább romlott, amikor Ibn Túlún megpróbálta rávenni a kalifát, hogy fivére gyámkodásától megszabadulva települjön át Egyiptomba. Al-Muvaffak megakadályozta fivére szökését, sőt Lulut, ellenfele szíriai és Dijár Mudar-i kormányzóját is sikerült saját táborába csábítania, de végül tárgyalásokba kezdett ellenfele elismeréséről. A hatalomváltás azonban kedvező lehetőséget teremtett a beavatkozásra, különösen, hogy Ibn Túlún vezírje, Ahmad ibn Muhammad al-Vásziti is átállt a régens oldalára, így a tárgyalások megszakadtak. Uralkodása A támadást Iszhák ibn Kundádzs, a még 883-ban egyiptomi és szíriai kormányzóvá kinevezett moszuli helytartó és Muhammad ibn Abi sz-Szádzs anbári parancsnok vezette. A damaszkuszi helytartó átállt hozzájuk, és rövidesen erősítést is kaptak a régens fia, a későbbi al-Mutadid kalifa vezetésével. A döntő összecsapásra Dél-Palesztinában került sor 885 február-márciusa folyamán: az ún. malmok csatáját Humáravajh megfutamodása ellenére a túlúnida hadsereg nyerte meg Szaad ibn Ajszar parancsnok kitartásának köszönhetően. Al-Muvaffak fia szintén megfutamodott az összecsapás során. Ibn Ajszar a csatát követően Damaszkuszba vonult, ahol fellázadt ura ellen. A szégyenteljes megfutamodását ezután olykor túlzott merészséggel kompenzáló Humáravajh személyesen indult a lázadó ellen, akit gyorsan levert, majd Ibn Kundádzs legyőzésével Észak-Szíriát is megszerezte. Ibn Abi sz-Szádzs rövidesen átállt az oldalára, így Felső-Mezopotámia is Humáravajh ölébe hullott, aki 886-ra az apjának sikeresen ellenálló kilikiai helytartót, Jazmánt is a hűségére térítette. A régens 886 decemberében kénytelen volt békét kötni vele, amiben – busás évi adóért cserébe – 30 évre előre elismerte az általa uralt területek örökös helytartójának (emír), ő pedig véget vetett a régens ellen 883 óta folyó nyilvános propagandának. 892 tavaszán meghalt al-Muvaffak, az ősszel pedig fivére, al-Mutamid kalifa is. A trónt nem a kijelölt örökös, Dzsaafar al-Mufavvad (egyébként a Túlúnidák területeinek elméleti főkormányzója), hanem az őt megölető unokatestvére, a régens fia foglalta el al-Mutadid néven. Ő még ebben az évben feleségül vette Humáravajh Katr an-Nada („Harmatcsepp”) nevű lányát, 893 tavaszán pedig új egyezményt kötött vele. Ebben Humáravajh lemondott nemrég szerzett felső-mezopotámiai birtokai egy részéről (Dijár Rabía egészéről és Dijár Mudar keleti fertályáról), illetve a jövőre nézve vállalta évi 300 000 dénáros adó kifizetését és évenként 200 000 dénárt az addigi elmaradások pótlására. Cserében az uralkodó megerősítette birtokai élén, és ismét örökös helytartóvá nevezte ki 30 évre előre. A kezdeti harcokat leszámítva Humáravajh uralkodása békében telt, a fejedelem pedig luxusban tobzódott: hatalmas háremet tartott, bőkezűen támogatta a művészeket – köztük a kalifai kegyekből hosszú évtizedek után kiszorult agg költőt, Buhturit –, a zenészeket, és sajátos érdeklődést fejezett ki a festészet és szobrászat iránt is. A kalifával összeházasított lánya, Harmatcsepp óriási hozományát számos forrás emlegeti bámulattal. Pompakedvelése (állítólag kétszer nem volt hajlandó ugyanarra a lóra ülni) hatalmas költségekkel járt együtt, ami a békeidőben is fenntartandó, hatalmas sereggel együtt (amit Humáravajh egy hozzá feltétlenül hű, Nílus-delta beduinjaiból toborzott elit testőrséggel bővített) uralkodása végére a dénár jelentős értékvesztéséhez és a kincstár kiürüléséhez vezetett. Humáravajh hatalma azonban még stabil maradt, amikor 896 elején a hárem nagyságát szexuális kicsapongásra felhasználó eunuchjai végeztek vele Damaszkuszban. A trónon két kiskorú fia is követte: Dzsajs egy éven belül megbukott, a hosszabban uralkodó Hárún alatt viszont megkezdődött a dinasztia hatalmának összeomlása. Hun Nándor Hun Nándor (Budapest, 1919. március 25. – Szentendre, 1982. február 3.) magyar orvos, belgyógyász. Életpályája Középiskoláit Temesvárt végezte, oklevelét 1944-ben a kolozsvári tudományegyetemen szerezte, ugyanitt a kórbonctani intézet, majd a belgyógyászati klinika gyakornoka, belgyógyász főorvos; 1949-től a szászrégeni kórház főorvosa, később igazgatója. Jelentős szerepet vállalt a csíkszentmártoni kórház megszervezésében. Egy ideig az Egészségügyi Minisztérium tudományos tanácsának, 1961-től a Viaţa Medicală szerkesztőbizottságának tagja. 1963-ban áttelepedett Magyarországra. Román és magyar nyelvű szaklapokban (Viaţa Medicală, Medicina Internă, Orvosi Szemle, Revista Medicală) számos közleménye jelent meg a járványos sárgaságról, a reumás megbetegedésekről és a parazitás kórállapotokról. Bevezetés a szociális gerontológiába című monográfiája (Budapest 1972) két kiadást ért meg. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Boráros János Boráros János Antal (Pest, 1756. január 1. – Pest, 1834. október 15.) magyar politikus, Pest városi főbírája, alpolgármester. Életpályája Görög eredetű családból származott, ősei kereskedők voltak. 1785-ben városi tanácsossá nevezték ki Pesten. 1790 és 1807 között főbíróként, 1803-07-ben és 1827-29-ben ügyvezető helyettes polgármesterként működött. A pesti országgyűlés követeként is működött egy ideig, és a Szépítő Bizottmány terveinek elkészítésében is segédkezett. 1804-ben megnyitotta a városligetet, amelyet szórakozóhellyé változtattak. A napóleoni háborúk alatt a pesti polgárőrségben volt ezredes. Vagyonát jóléti alapítványokra hagyta. Emlékezete 1875-ben róla nevezték el a ma Boráros tér nevet viselő korábbi Fa teret Budapest IX. kerületének területén. I. Iput Iput ókori egyiptomi királyné; az V. dinasztia utolsó fáraójának, Unisznak a lánya, a VI. dinasztia első uralkodójának, Teti fáraónak a felesége. I. Pepi fáraó anyja. Középkorú nőként hunyt el, Szakkarában temették el egy piramisban a férjéétől 100 m-re, mészkő szarkofágban és cédrus koporsóban. Sírját már az ókorban kifosztották. 1897 és 1899 közt tárta fel a piramist – egy másik királyné, Huit piramisával együtt – Victor Loret. Iput csontjai ma a kairói Egyiptomi Múzeumban találhatóak. Fiával együtt ábrázolják egy koptoszi sztélén. A sírban megmaradt néhány a királynéval eltemetett tárgyak közül, úgymint kő- és kerámiaedények, arany karperec, hajómodellek és réztárgyak. Címei: A jogar úrnője (wr.t-�ts), Nagy kegyben álló (wr.t-�zwt), Aki látja Hóruszt és Széthet (m33.t-�rw-stš), A király anyja (mwt-n�swt), A Mennofer-Pepi piramis anyakirálynéja (mwt-n�swt-mn-nfr-pp�), Felső- és Alsó-Egyiptom királyának anyja (mwt-n�swt-b�t�), A király szeretett felesége (�m.t-n�swt mr��t=f), Felső- és Alsó-Egyiptom királyának lánya (z.t-n�swt-b�t�), A király felesége (�m.t-n�swt), A király vér szerinti lánya (z.t-n�swt-n.t-�t=f), Az isten leánya (z.t-n�r), Az istennek ez a leánya (z.t-n�r-wt), Hórusz társa (smr.t-�rw). Flachères Flachères település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 516 fő (2015). Flachères Belmont, Champier, Eclose-Badinières, Eydoche és Saint-Didier-de-Bizonnes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Barlanglakás A barlanglakás vagy sziklalakás emberi lakótérként kialakított, hegy- vagy domboldalba vájt mesterséges, esetleg emberi munkával átalakított természetes barlang. A Föld valamennyi részén ismert szükséghajlék, különösen gyakori a Földközi-tenger vidékén és Észak-Amerika sziklás tájain. Szomolyán a Zrinyi út elején található 10-12 pincelakás (barlanglakás), amik újjáépítésük alatt is látogathatóak. Története A természetes barlangok az emberiség legősibb hajlékai közé tartoznak, az őskorban a legáltalánosabb menedékhelyként szolgáltak. Az állattenyésztés kialakulása óta ugyanazokat a természet vájta üregeket a pásztornépek is használták, a maguk, illetve állataik szálláshelyéül (barlangi állattartás). Az ember idővel utánozni kezdte a természetet, s a hegyoldalakban, felszíni kőzetekben keze munkájával maga alakította ki a különböző funkciójú építményeket: a szakrális rendeltetésű barlang- vagy sziklatemplomokat, a szerzetesi közösségeknek otthont adó sziklakolostorokat, a föld alatti temetkezési helyként használt katakombákat, a tárolásra használt lyukpincéket és a lakhelyül szolgáló barlanglakásokat. A régészettudomány hagyományosan sziklalakás néven ismeri ezeket az ősi, több ezer éves emberi hajlékokat. Ezekből akár egész településnyi is található például az olaszországi Materában, a törökországi Kappadókia térségében, Kína Henan, Shanxi, Shaanxi és Gansu tartományaiban, Észak-Afrika, Etiópia és az amerikai–mexikói délnyugati határvidék sziklás-sivatagos területein (Arizona, Új-Mexikó, Utah, Colorado, Chihuahua). Magyarországi barlanglakások A Kárpát-medence hegyvidéki területein elterjedt barlangi állattartás, azaz a természetes barlangok istállóként való hasznosítása (lásd például az Istállós-kő analógiáján) mellett a 13. századtól jelentek meg a legelső barlanglakások. Legtöbbjük a Budai-hegység és a Gerecse mészkő borította területein (Budafok, Budatétény, Gellért-hegy; Süttő), a Bükk és a Bükkalja vulkanikus eredetű tufakőzetében (Andornaktálya, Cserépváralja, Noszvaj, Szomolya, Tibolddaróc), illetve a Kelet-Dunántúl (Fejér és Tolna megye) és a Mátravidék (Sirok) agyagos-márgás löszhátságain található (ez utóbbiak megkülönböztető neve a néprajzi szakirodalomban partlakás). Ezek a korai századokban elsősorban a bányaműveléshez kötődtek, azaz a bányászok éjszakai hajlékául szolgáltak. A későbbi évszázadokban egész települések lakossága élt falba vájt lakásokban (például a Tolna megyei Miszla), az újkorra azonban a barlangházak kifejezetten a szegény sorú népesség szükséglakásai lettek. A falvak szélén a legszegényebb réteg, az alkalmi munkát vállaló summások, valamint a cigányság élt bennük. A 19. században a városokban is megjelentek a barlanglakások (például Budafokon) mint a nyomorban élő gyári munkások hajlékai. A 19. század végi filoxéravészt követően több lyukpincét alakítottak át emberi lakásra alkalmasnak. Ugyanakkor a hatóságok rendeletileg tiltották az egészségtelen, rosszul szellőző és nyirkos, a hóolvadáskor gyakran a víz által is elöntött barlanglakásokat, de ezeket napjainkig sem sikerült felszámolni. 1988-ban Budafokon és Budatétényben még 231 barlanglakást tartottak nyilván. A Kárpát-medencei barlanglakások többnyire többhelyiségesek, mennyezetük boltozatos kiképzésű. Kialakításukhoz hagyományos bányászszerszámokat használtak (ásó, lapát, csákány). A belső teret kezdetlegesebb megoldásként fa- vagy kukoricaszár ajtó zárta le, másutt kőművesmunkával képezték ki a homlokzati, ajtós-ablakos vagy akár tornácos részt, illetve partlakások esetén az elülső részt ásóval simára nyesték és fehérre meszelték. Többnyire a bejárat mellett volt található a tűzhely (általában takaréktűzhely), hogy a füst az ajtó mellett kialakított huzatos füstlyukon azonnal távozhasson. A családi hajlékul szolgáló barlanglakásokat szokványosan bebútorozták, a bányászok, gyári munkások tömegszállásául szolgálókban pedig a tároló- és fekvőalkalmatosságokat is a kőzetből faragták ki (vakablak, földpriccs stb.). Budafokon és Cserépváralján egyaránt található barlanglakás-múzeum. Hoobastank A Hoobastank egy amerikai együttes, amely főleg alternatív rockot játszik (de jelen vannak a post-grunge, hard rock és egyéb műfajokban is). A rockzenei műfajok széles spektrumán játszanak. Jelenlegi tagok: Doug Robb, Dan Estrin, Chris Hesse és Jesse Charland. Rajtuk kívül még többen megfordultak a zenekarban. Legismertebb daluk a "The Reason" (Az ok). 1994-ben alakultak meg a Los Angeles-i Agoura Hills-en. Pályafutásuk elején még csak kis klubokban zenélgettek, nem is nagyon figyeltek fel rájuk az emberek. Eleinte "Hoobustank" néven működtek, később változtatták meg az "u" betűt "a"-ra. Különlegesség, hogy az együttes igen fura neve eredete ismeretlen. Később értek el igazi áttörést, amikor lemezkiadók szerződtették le őket. Olyan nagy lemezkiadóknál jelennek meg albumaik, mint az Island Records (2001-től 2012-ig), vagy 2012 óta az EMI. Fennállásuk óta 5 nagylemezt jelentettek meg. A hatodik 2017-ben várható, de arról egyelőre még semmit nem tudni, még címet sem jelentettek be. Az érdekes nevű együttes egészen a mai napig működik. Diszkográfia/Stúdióalbumok Hoobastank (2001) The Reason (2003) Every Man for Himself (2006) For(N)ever (2009) Fight or Flight (2012) Push Pull (2018) "Hoobustank"-ként is kiadtak már egy nagylemezt 1998-ban, "They Sure Don't Make Basketball Shorts Like They Used To" címmel. A fent említett stúdióalbumokon kívül még egy koncertalbum, három válogatáslemez, három videóalbum és egy középlemez is kikerült a zenekar kezei közül. Periophthalmus modestus A Periophthalmus modestus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Periophthalmus modestus előfordulási területe a Csendes-óceán északnyugati részén van. A következő országok és régiók területein lelhető fel: Vietnám, Koreai-félsziget és Japán déli része. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 10 centiméter hosszú, de már 4 centiméteresen felnőttnek számít. A hasúszóknak csak az elülső van összeforrva. Az első hátúszója közepes méretű, és a széle lekerekített; 10-17 tüske ül rajta. A szélének közelében egy szürke csík húzódik; pontok nincsenek rajta; az első tüskéje ugyanolyan hosszú, mint a többi. A második hátúszón is csak egy szürke csík van. A két hátúszó nincs összekötve. Egy hosszanti sorban 75-100 pikkely ül. Életmódja Szubtrópusi halfaj, amely egyaránt megél az édes-, sós- és brakkvízben is. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet. A szárazon akár 22-60 órát is ülhet. A folyótorkolatok, a mocsarak és az árapálytérségek iszapos részein él; kerüli a növényzetet. A szárazföldön vadászik. Gerinctelenekkel táplálkozik. Felhasználása Ezt az iszapugró gébet csak kis mértékben halásszák. A kifogott példányokat főleg a hagyományos kínai orvoslásban használják fel. A városi akváriumok is tartják. E. Fehér Pál E. Fehér Pál (Budapest, 1936. augusztus 23. – Budapest, 2013. február 27.) magyar újságíró, kritikus. Életpályája 1954–1958 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1958–1959 között a Kisalföld kulturális rovatvezetője volt. 1960–1964 között a Kortárs, 1964–1968 között pedig az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt. 1968–1971 között a Népszabadság rovatvezető-helyettese, majd 1971-től kulturális rovatvezetője és a szerkesztőbizottság tagja. 1972–1990 között a Kritika munkatársa volt. Ezzel egyidejűleg 1975–1990 között a Szovjet Irodalom főszerkesztő-helyettese majd 1989–1990 között főszerkesztője volt. 1990–1996 között a Népszabadság főmunkatársa, később 1996–2000 között pozsonyi tudósítója, 2000–2004 között a Pravda munkatársa. Élete utolsó időszakában Pozsonyban élt, tanulmányait, cikkeit, a Népszabadság, a 168 Óra, a Tekintet, a Prágai Tükör, a Voproszi Lityeraturi és más lapok közölték. 2013. február 27-én elhunyt. Művei Orosz klasszikus költők antológiája ; vál., életrajz, jegyz. E. Fehér Pál, bev. Hárs György; Móra, Bp., 1961 ( A világirodalom gyöngyszemei ) Alekszej Tolsztoj ; Gondolat, Bp., 1963 ( Irodalomtörténeti kiskönyvtár , 18.) Mai magyar költők. Új válogatás; vál. E. Fehér Pál, Garai Gábor, jegyz. Tótfalusi István; Móra, Bp., 1964 ( A magyar irodalom gyöngyszemei ) Ketten decemberben. Mai szovjet elbeszélések ; vál., utószó E. Fehér Pál; Szépirodalmi, Bp., 1965 ( Olcsó könyvtár , 52.) Klasszikus orosz költők ; vál. E. Fehér Pál, Lator László, jegyz. Elbert János; Európa, Bp., 1966 Mai magyar költők antológiája. Új bőv. válogatás ; vál. E. Fehér Pál, Garai Gábor, bev. E. Fehér Pál, életrajz Zsolt Angéla, jegyz. Tótfalusi István; Athenaeum Nyomda, Bp., 1966 ( A magyar irodalom gyöngyszemei ; Kozmosz könyvek ) Élmények és gondolatok. Szovjet esszék ; vál. E. Fehér Pál, Király Gyula, bev. E. Fehér Pál, jegyz. Király Gyula; Európa, Bp., 1967 Korszerűség és hagyomány. Mai szovjet esszék ; vál. E. Fehér Pál, jegyz. Fehér János; Európa, Bp., 1973 ( Modern könyvtár , T. 242.) Napjaink szovjet írói ; Magyar-Szovjet Baráti Társaság, Bp., 1973 A hetvenes évek. Válogatás a szovjet kritikai irodalomból ; vál., előszó E. Fehér Pál, szerk. Szabó Mária; Kossuth, Bp., 1976 Hadsereg született ; vál. Havas Ervin, szerk. E. Fehér Pál; Zrínyi, Bp., 1977 Lenin nemzedéke ; vál., előszó E. Fehér Pál; Gondolat, Bp., 1977 Egy égbolt alatt. Szovjet-orosz költők ; vál. E. Fehér Pál, Kelemen Gyula, szerk. Kelemen Gyula; Európa, Bp., 1981 ( A szovjet irodalom könyvtára ) A glasznoszty ; Magvető, Bp., 1987 ( Gyorsuló idő ) (21177) 1994 CC17 A (21177) 1994 CC17 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. február 8-án. Xanten Xanten település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 21 281 fő (2014. december 31.). Fekvése Weseltől nyugatra fekvő település. Története Xanten - ma Birten nevű - déli részén i. e. 15-ben Castra Vetera néven a rómaiak létesítettek hatalmas tábort. Az itt végzett ásatásokkor tízezer nézőt befogadó amfiteátrum került elő, amelyben nyaranta szabadtéri előadásokat tartanak. Innen indult ki i.u. 9-ben hadjáratra Varus a Teutoburgi erdőbe a cheruskok (ógermán törzs) vezetője, Hermann (Armin) ellen. A tábort 70-ben lerombolták, közelében - a mai város északi peremén - az 1. században újabb település jött létre: Colonia Ulpia Trajana. Köln után ez volt a legjelentősebb római város a Rajna alsó szakaszán. Lerombolása után a 4. században a frankok építették újjá a várost. A középkorban Xanten nevét először 883-ban említette oklevél "ad Sanctes" (latinul: a szenteknél) néven. Innen ered a Xanten elnevezés. A település a 13. század elején a kölni érsektől kapott városjogot. A 15. században a klevei hercegséghez, majd Brandenburg-Poroszországhoz tartozott. A város középkori városerődítésének maradványai, elsősorban a még 1393-ban épült Klevei-kapu (Klever Tor) ma is látható. Középkori városmagja 1945-ben csaknem teljesen elpusztult, a legjelentősebb történelmi épületeit azonban restaurálták. Nevezetességek Szent Viktor Dóm Amfiteátrum Itt születtek, itt éltek A legenda szerint Siegfrid -nek, a Nibelung-éneknek , a leghíresebb német eposz hősének itt ringott a bölcsője. Szent Viktor a monda szerint itt szenvedett mártírhalált. Tankréd szicíliai király Leccei Tankréd (1138 körül – 1194. február 20.) szicíliai király 1189-től haláláig. Tankréd a fiatalon elhunyt Roger apuliai herceg természetes fiaként és II. Roger szicíliai király unokájaként született. II. Vilmos halála után választották a szicíliaiak Palermóban királlyá. Uralkodása alatt szerencsével védelmezte magát VI. Henrik német-római császár ellen. Halála után kiskorú fia, III. Vilmos kénytelen volt a koronáról lemondani. Hohenembs várába vitték, ahol nemsokára meghalt. Kosóczki Tamás Kosóczki Tamás (Baja, 1979. március 1. –) orgonaművész-tanár, okl. kántor Zenei tanulmányok: - Róm. Kat. Kántorképző Tanfolyam – Baja (1992-’96) –, tanára Leányfalusi Vilmos. Róm. Kat. Kántori Oklevél 1996-ban. – Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma (1998-2003), tanára Csanádi László DLA. Orgonaművész-tanári diploma 2003-ban. Posztgraduális tanulmányok: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktoriskola Budapest (2004-’07). Zenei konzulensei: Lantos István, dr. Karasszon Dezső és Dr. Ruppert István DLA. Doktori disszertációját a XX. század első felében tevékenykedő jelentős magyar orgonatervező-szakértők diszpozícióiról (orgonaterveiről) írta. Doktori hangversenyét 2010 őszén Budapesten, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adta. A művész-doktori (DLA) fokozatot a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Mestertestülete Summa cum laude minősítéssel ítélte meg számára. Orgonatanár a Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskolában (1999-2007). Orgonista kántor a Baja-Belvárosi Plébániatemplomban (2003 óta). A 2007-2008-as tanévben a váci Bartók Béla Zeneiskolában, majd 2008-tól a bajai Liszt Ferenc Zeneiskolában tanít orgonát és zongorát. 2010 őszétől a bajai Eötvös József Főiskola oktatója. Hangversenysorozatot szerkeszt Baján „Belvárosi Orgonaesték” címmel 1998-tól. Hazánk minden jelentős orgonaművésze, illetve több külföldi orgonaművész is szerepelt Baján a Belvárosi és a Barátok Templomban megrendezett koncerteken. Kitüntetések: Köztársasági Ösztöndíj (2002), Fischer Annie Ösztöndíj (2005, 2006). Hangversenyei: Magyarországon, Németországban Szlovákiában, Szerbiában és Romániában. Publ.: Internetes honlap Baja és környéke hangszereiről és orgonazenei életéről 1999-től. http://www.orgona.baja.hu ZiSZ–6 A ZiSZ–6 szovjet gyártmányú, 6×4-es hajtásképletű tehergépkocsi. A kéttengelyes ZiSZ–5-ön alapul, annak nagyobb, továbbfejlesztett változata. A ZiSZ 1934–1941 között gyártotta, összesen 21 239 darab készült belőle. A Vörös Hadsereg a második világháborúban és az azt megelőző években alkalmazta. A ZiSZ–6 alvázán több speciális rendeltetésű járművet alakítottak ki. Ilyenek voltak az AESZ–4 mozgó generátorállomás, a RAF és a RAF–KV rádióállomások, BZ–35 és BZ–41 üzemanyag-szállító tartálykocsik, a VmZ–34 vízszállító, a ZT–5 hangfelderítő és a PO–15–8 fényszórós gépkocsi. Emellett használták műhelykocsik és daruk alvázaként is. A ZiSZ–6 alvázára építették a BA–11 pácélgépkocsit is. A második világháború alatt elterjedten használták a BM–13 és a BM–8–24 rakéta-sorozatvetők hordozó járműveként is. A jármű teherbíró képessége műúton 4 tonna, talajon 2,5 tonna volt. A ZiSZ–5 típusú hathengeres benzinmotorral szerelték fel, amely 73 LE maximális teljesítmény leadására volt képes. Az üzemanyagtartálya 105 literes. A teherplatón 25 fő elhelyezésére volt lehetőség. Ágætis byrjun Az 1999-es Ágætis byrjun (Egy jó kezdet) a Sigur Rós második nagylemeze. Áttörést hozott az együttes számára, mind kritikai, mind kereskedelmi tekintetben. Jelentős eltérést képvisel az együttes előző albumától, a Vontól. Az album címe egy barátjuktól származik, amikor meghallotta az első elkészült dalt (ez lett a címadó dal). A dal meghallgatása után azt mondta: „ez egy jó kezdet”. A Sigur Rós izlandi zenei díjat kapott az albumért és a 2001-es Shortlist Music Prize-t is megnyerte. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Artur Aszilbekovics Beterbijev Artur Aszilbekovics Beterbijev (oroszul: Артур Асильбекович Бетербиев; Haszavjurt, Dagesztán, Oroszországi SZSZSZK, 1985. január 21. –) iszlám vallású, dagesztáni születésű orosz amatőr ökölvívó. Eredményei 2005-ben bronzérmes az orosz bajnokságban félnehézsúlyban. 2006-ban ezüstérmes az orosz bajnokságban félnehézsúlyban. A döntőben a kétszeres világbajnok Jevgenyij Makarenkótól szenvedett vereséget. 2006 -ban Európa-bajnok félnehézsúlyban. 2007-ben orosz bajnok félnehézsúlyban. A döntőben Jevgenyij Makarenkót győzte le. 2007 -ben ezüstérmes a világbajnokságon félnehézsúlyban. A döntőben szűk pontozással (20:17) szenvedett vereséget az üzbég Abbos Atoyevtől . Diescher József Diescher József (Pest, 1811. április 27. – Budapest, 1874. szeptember 28.) magyar építészmérnök, építési vállalkozó. Élete Diescher József nagy múltú, Frankfurt am Main-ból származó építészdinasztia fejeként számos épületet tervezett és kivitelezett Pesten. Inasévei után öt évig a pesti vasárnapi iskolaként működő Városi rajziskolában tanult, majd 1828-ban vándorlásra indult. Bécsben Philipp Brandl polgári építészmesternél, majd Münchenben Xaver Mayer kőművesmesternél dolgozott, itt pallérként vezette az új protestáns templom építését. A berlini Bauakademie hallgatója volt, Münchenben a Polytechnikum, majd az Akadémia Civil-Baukunde és Descriptive Geometrie előadásait hallgatta, illetve 1830-31-ben a Königliche Baugewerbschule látogatója volt. Ezt követően 1837-ig Németország és Olaszország jelentősebb városaiban fordult meg, amelyet mesterfelvételi kérelméhez vándorkönyvével igazolt. Tanulmányaira és korai terveire hatással voltak a korabeli építészeti mintakönyvek is, különösen Durand Leçon d’Architecture-je. 1839. május 30-tól a Pesti Építész Céh tagja. Budapesten közel harminc műemlék őrzi keze nyomát. Csupán 1850 és 1860 között több mint kétszáz építési engedélyt kapott a fővárosban. Diescher József sokáig tiszta klasszicista stílusban épített, de az 1860-as évektől már határozottan az eklektika felé hajlott, romantikus, neoreneszánsz elemeket is felhasználva. Munkássága Emléktábla őrzi nevét az általa 1871-ben historizáló stílusban tervezett Vörösmarty Mihály Gimnázium (VIII. Horánszky u. 11.) falán, illetve a Szervita téri Szent Anna templomon, amelynek homlokzatát és középtornyát alakította ki. (A mellette levő rendházat a mai modern postapalota helyén már lebontották.) Ő tervezte a Rákóczi út 57. sz. alatt levő, Luther udvarban található Szlovák evangélikus templomot (ma kiállítóterem), és számos korabeli lakóházat, elsősorban a mai V. és belső VIII. kerületekben. (Például a Múzeum krt. 5., Semmelweis u. 15., Akadémia u. 13. és 16., a Dorottya u. 6. sz. alatti ún. Wurm udvar – jelenleg Dorottya-palota – felső két szintje.) Egyik testvére Diescher János, a Rókus kórház szülész-nőgyógyász főorvosa volt, számára tervezte a Bajcsy-Zs. út 17. sz. alatti lakóházat. A Dunaparton a Széchenyi rakpart 8. sz. alatti épület saját tervezésű és tulajdonú háza volt, jelenleg a Commerzbank található benne. A Füvészkertben lévő, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényéből is jól ismert, 2011-ben felújított Pálmaház és a II. János Pál pápa (volt Köztársaság) téri Gázgyár főépülete is nevezetesebb tervezése. Heckenast Gusztáv nyomdája számára 1861-62-ben az Egyetem u. 4. szám alá háromemeletes épületet tervez. Több villát tervezett a Városligetbe vezető, 1840 körül kialakulóban levő utakon (Pl. Leopold Grossinger vaskereskedő villája, Városligeti fasor 17., a mai Damjanich u. sarkán), amelyeket időközben lebontottak. Építővállalata végezte a Közvágóhíd építészeti munkálatait, valamint – Holzpach Jakab Téglagyárának támogatásával – a pesti alsó dunai kőrakpart kialakítását, amit a pestiek méltán emlegetnek a várost fenyegető árvíz idején! (Az 1838-as árvíz idején építőmester apjával és János testvérével együtt Diescher József is hősiesen részt vett a mentési munkálatokban.) Pesten kívüli munkái közül az aradi Líceum tervezése ismert. Másik testvére, Diescher Antal is építész volt, róla a Magyar Építészeti Múzeum őriz egy fiatalkori olajportrét. Kivitelezői tevékenysége Kivitelezőként is számos épületet jegyez, többek közt az Október 6. utcai (Sas u. 8. - Zrínyi u. 13. tömb) Marcibányi palota neoreneszánsz átalakítását. Ő volt a Magyar Tudományos Akadémia építési kivitelezője is Ybl Miklóssal, a korábban építővállalkozásában kőműves inasként tanuló Szkalnitzky Antal műépítész vezetésével. Az MTA építését követően ő kivitelezte az Akadémia Ybl-tervezte bérházát (1864), amely az Akadémia épületének folytatása, ma az MTA könyvtárának ad otthont. Ebben az épületben lakott haláláig Arany János. A Pesti Vigadó kivitelezése is Diescher nevéhez fűződik. Ha a mai húszezer forintosra nézünk, annak hátán a Bródy Sándor utca 8. sz. alatti régi képviselőházat látjuk (ma: Olasz Intézet). Tervezője Ybl Miklós, kivitelezője Diescher József volt. Jó munkakapcsolat volt köztük, sok más épület tervezésében-kivitelezésében dolgoztak együtt az évek során. Diescher cége a képviselőház építését 1865. szeptember 11-én kezdte és 2140 kőművessel és 3500 munkással rekord idő, 3 hónap alatt (!) végeztette el. Az épület bútorozatlanul, száradó falakkal már 1865. decemberére készen állt. Az építkezés haladtáról az egykori újságok naponta beszámoltak, a „falegyen-ünnepségen” az egész város lakossága részt vett, és lelkesen éltette az építőket, hiszen az épület megléte, a kiegyezésről szóló létfontosságú országgyűlési tárgyalások megkezdése ekkortájt égető politikai kérdés volt! Hivatalos felavatása 1866. április 16-án történt. Érdemei elismeréseként a királytól Ybl Miklós a Ferenc József Rend lovagkeresztjét, Diescher József pedig koronás aranykeresztet kapott, és a munkásokat is megjutalmazták. Modern iskola a XIX. században A Vörösmarty Gimnázium, az egykori Főreáltanoda tervezésekor (1871-74) Diescher a legmodernebb tudományos eredmények oktatási megismertetésére is gondolt. Ennek jó példája nemcsak a tágas természettudományos szertár, a vegytani laboratórium és méregszoba, a fizika előadóhoz tartozó desztilláló-helyiség, olvasztókemence és hűtő, a biológiához tervezett bonckamra, hanem a hátsó lépcsőház kialakítása is. Ezt úgy tervezte és építtette, hogy a híres Foucault-féle ingakísérlet a diákok számára bemutatható legyen. A francia Foucault 1851-ben a párizsi Pantheonban végezte el kísérletét, amellyel bebizonyította, hogy az inga lengési síkját a Föld forgása közben megtartja. Az új gimnázium terveibe már bekerült e demonstráció elvégzésének lehetősége, amit azóta is rendszeresen, minden évben bemutatnak a diákoknak, illetve nyílt napokon a látogatóknak. A gimnázium utcai szárnyának második emeleti része az épület egyik legreprezentatívabb helyiségét, a dísztermet foglalja magában. A Vörösmarty Gimnázium 2002-ben lett műemlék, az emléktáblát dédunokája, M. Dévényi (Diescher) Márta leplezte le. Az épület 1874-es átadását Diescher József már nem érhette meg, mert egy héttel az avatási ünnepség előtt meghalt. A Kerepesi temetőben (Fiumei úti Sírkert) nyugszik, a Salgótarjáni úti oldal 416-os, fal melletti kriptájában. A kriptát – igen nagy igényességgel és esztétikummal – ő maga tervezte és építtette még életében (1859), korán elhunyt gyermekei is ide kerültek. Gránit korinthusi oszlopok között, timpanon alatt saját márvány mellszobra állt egy oszlopon. A sírfeliratok az oszlopok közti fali márványtáblára kerültek. A kriptát szépen megmunkált kovácsoltvas kerítés fogta körbe. Diescher nevéhez fűződik a temető kápolnájának megépítése is, mivel az eredetileg 1857-ben Zofahl Lőrinc által tervezett szegényes megjelenésű kápolna hamarosan szűkké vált, így gótikus stílusú, latin kereszthajós átépítését, oratóriummal, sekrestyével 1859-ben Diescher Józsefre bízták. A 2. világháború alatt szőnyegbombázás érte a városrészt, a Diescher-kripta is erősen megrongálódott. Azt követően – munkásmozgalmi temetőhellyé válva – nem engedélyezték a polgári temetéseket a család számára. A sír állapota fokozatosan romlott, jelenlegi formájában elkeserítő, méltatlan ahhoz az emberhez, aki annyit fáradozott Pest szépítésén. A leesett márványszobor az 1980-as években eltűnt, ugyanúgy, mint a kerítés vasrészei. Szomorú az is, hogy a fiatal építészek számára Diescher József neve ismeretlen, hiszen alig emlékeztet tábla híresebb épületei falán munkásságára. További meglévő lakóházak V. Királyi Pál u. 18., Szupp ház (átép., 1844), V. Vadász u. 18/Hold u. 9. (1854), V. Akadémia u. 13./Steindl I. u. 5. (1870), V. Akadémia u. 16./Zoltán u. 3. (Diescher Ágoston részére, 1872), V. Váci u./Kígyó u. sarok (1870), az északi Klotild palota mellett, V. Kálvin tér 8. (1853, átalakítás + udvari szárny), V. Hercegprímás u. 14. (1865, átép.), V. Molnár u. 4. (1873., rendház, most: Budapesti Ward Mária Ált. Isk. és Gimnázium), V. Bajcsy-Zsilinszky út 55. (1860), V. Szerb u. 9. (1855, Kasselik Ferenccel), VI. Paulay Ede u. 14. (1845), VII. Dob u. 6., VII. Erzsébet krt. 58. (1860) Berger kávéház, a későbbi Király Színház művészeinek törzshelye, VIII. Mária u. 10. (1855), VIII. Rákóczi út 15. Fehér ló Fogadó, ma: Közép-Európai Kulturális Intézet, (Hild J. 1831, D. J. emelet ráép., 1852, híres vendégek: Liszt, Wagner, Erkel), VIII. Baross u. 34. (1861-62, átép.), IX. Vámház krt. 6. Jordán ház (1857, ráép.), V. Király u. 21/Kazinczy u. 56., Jó Pásztor-ház (1845, átép.), IX. Üllői út 23., XII. Mátyás király út 30. villa (1893) Műemlék házak V. Múzeum krt. 5. (1850), VII. Király u. 38. (átép.), VIII. Rákóczi út 13. (Hild J. 1837, Diescher 1852 ráép.), VIII. Kőfaragó u. 5. (1847, átép.), VIII. Baross u. 40. (1861, átép.), XII. Adonis u. 4. Repos-villa (1872) Családja Apja: Diescher János (Schmitten, Németország, 1788 – Pest, 1862) építész, felesége: Strohoffer Jozefa (1821-1875), gyermekei: Albert Béla (1839-1901, Chicago) építész, Hermina (1841-?), Lajos (1842-1893) építész, János (1847-1860), Viktor Géza (1852-1900) fővárosi számtiszt, Mária Ilona Irén (1853-?), József (1859. márc. - 1859. jún. 6.), József (1860-1883). Testvérei: Diescher János (1813-1883) szülész-nőgyógyász főorvos, egyetemi tanár (Semmelweis utóda), Diescher Antal (1817-1863) építész, Diescher Sámuel (1839-1915, Pittsburgh) gépészmérnök. Felsőpodsága Felsőpodsága románul: Poșaga de Sus, település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése A Gyalui-havasok alatt, Torockótól nyugatra, Alsópodsága és Berzest között fekvő település. Története Podsága, Felsőpodsága nevét 1824-ben említette először oklevél Felső Podsága, Poságá gyin Szusz néven. 1850-ben Podsaga din szusz, 1854-ben Felső Podsága, Poceaga, 1888-ban Felső-Podsága, 1913-ban Felsőpodsága néven írták. A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott. 1910-ben 1355 lakosából 1320 román, 2 magyar volt. Ebből 891 görögkatolikus, 459 görögkeleti ortodox volt. Nevezetességek 1789-ben épült ortodox fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-m-B-00265 sorszámon szerepel. A közelben találhatók a Podságai-szoros és Bélavár védett területe. San Pedro Bercianos San Pedro Bercianos település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 244 fő (2017). Földrajza San Pedro Bercianos Valdevimbre, Bercianos del Páramo, Santa María del Páramo, Urdiales del Páramo, Bustillo del Páramo és Chozas de Abajo községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: SBB Ae 3/6 I sorozat Az SBB Ae 3/6 I sorozat egy svájci 15 kV, 16,7 Hz váltakozó áramú, 2'Co1' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat volt. Összesen 114 db-ot gyártott belőle 1920 és 1929 között az SLM, a BBC, a MFO és a SAAS. Az SBB-CFF-FFS 1974 és 1994 között selejtezte a sorozatot. San Pedro Garza García San Pedro Garza García egy város Mexikó Új-León államának nyugati részén, a monterreyi agglomeráció részét képezi. 2010-ben lakossága meghaladta a 122 000 főt. Földrajz A város Mexikó északkeleti, Új-León állam nyugati részén található, a Keleti-Sierra Madre hegyeinek lábánál. Az éves átlaghőmérséklet 22 °C, de a magasságtól függően ez több fokot is változhat. A településen halad át két jelentős országos főút, a 40-es és a 85-ös. 1998-ban adták át a várost Monterreyjel összekötő, 532 méter hosszú Loma Larga alagutat, és szintén Monterreybe vezet a Santa Catarina folyó fölött átívelő Puente de la Unidad híd is. Népesség A település népessége a közelmúltban általában növekedett: Története A szomszédos Monterrey alapítása után alig két hónappal, 1596. november 20-án Diego de Montemayor földadományán létrejött a Nogales (Estancia de los Nogales) nevű tanya, amely 1725 táján már mint San Pedro de los Nogales volt ismert. Ekkor azonban még nem volt jelentős település, lakossága is kicsi volt, és a monterreyi városvezetéstől függött. 1883-ban létrejött a születő község első önkormányzata, méghozzá a közeli Santa Catarinából származó, de itt földbirtokkal rendelkező Natividad García Morales elnökletével. Az önkormányzat ünnepélyes megalakulásán részt vett Monterrey polgármestere, Rafael Sepúlveda is. A várost ekkor egyszerűen Garza Garcíának nevezték: ezt a nevet Genaro Garza García kormányzó tiszteletére kapta, mivel ő volt az, aki 1882-ben villa rangra emelte a települést. A következő évtizedeket a fejlődés jellemezte (bár 1909-ben a Santa Catarina folyó áradása súlyos károkat okozott): 1894-ben építették ki a telefonkapcsolatot Monterreyjel, 1933-ban bekapcsolódtak az agglomeráció tömegközlekedési hálózatába, egy évvel később pedig megépült a Saltillo felé vezető út egy új szakasza. 1947-ben avatták fel az első nagy hidat, amely a Colonia del Valle városrészt összeköti Monterrey központjával. Az 1950-es években a város csatornáiban folyó, a környező földek öntözésére használt vizet vezetékrendszerbe terelték, és Monterrey ellátására kezdték hasznosítani, így a földek lassacskán elvesztették termőképességüket és ezáltal értéküket is. Garza Garcíát 1960-ban hivatalosan is az agglomeráció részévé nyilvánították, majd 1987-ben a város neve kiegészült a 18. században egyszer már használatban levő San Pedro névvel. 1988-ban a Gilbert hurrikán újabb áradást okozott a Santa Catarina folyón, ez pedig ismét károkat okozott a városban. Turizmus, látnivalók A város nem számít fontos turisztikai célpontnak, de néhány látnivalója azért van: 19. századi lakóházak éppúgy megtalálhatók benne, mint felhőkarcolók, köztük a 2017-ben felavatott Torre KOI, amely közel 280 méteres magasságával avatásakor egész Mexikó legmagasabb épülete volt. Szintén építészeti értéket képvisel a Guadalupei Szűzanya-templom és az egykori börtön, amely később a községi elnökség épületének részévé vált. Emlékművei, szobrai között megtalálható az 1979-ben felavatott La Alianza, a Cerámica Regiomontana társaság emlékműve, egy zászlóemlékmű, a Függetlenség Angyala, egy vadászó Diána-szobor, valamint Benito Juárez és Venustiano Carranza emlékművei. Két múzeuma is van: az egyik a négy szintes, 3000 m²-es Alfa kulturális központhoz tartozik, a másik, a Museo El Centenario a régi városlakók életét mutatja be, valamint időszakos kiállítások megrendezésére szolgáló termekkel is rendelkezik. A város rendezvényei többnyire a vallási ünnepekhez kötődnek, de tartalmuk nem feltétlenül vallási: a június második felében rendezett, Szent Péter és Szent Pál tiszteletére tartott fesztivál programjában számos kulturális esemény, játékok, kiállítások és tűzijáték is szerepel. San Perdo Garza Garcíában épült fel a világ negyedik, Latin-Amerika első IMAX-mozija. Ennek félgömb alakú vetítővászna 40 méter átmérőjű. Györkefalva Györkefalva falu Romániában, Máramaros megyében. Fekvése Máramaros megye nyugati részén, Felsőbányától délre fekvő település. Története Györkefalva nevét a korabeli oklevelek 1411-ben említik először. Nevét ekkor Gyywrkefalwa néven írták. 1350 előtt Nagybányáé volt, 1350-től a kincstár tulajdona lett. 1411-ben Lázárevics István szerb fejedelem kapta cserébe Nádorfejérvárért a nagybányai bányákkal együtt. A 16. században a nagybányai uradalommal, a 17. században pedig a daróczi uradalommal együtt a szatmári várhoz tartozott. 1717-ben a háborús idők alatt sok kárt szenvedett a település. A 19. században birtokos volt itt a Czura család is. A trianoni békeszerződésig Szatmár megyéhez és a nagybányai járáshoz tartozott. Nevezetességek Egykori görögkatolikus, jelenleg ortodox templom - 1794-ben épült Új görögkatolikus templom Emotional (Falco-album) Az Emotional Falco osztrák zenész negyedik albuma. 1986-ban jelent meg. Számok Emotional Kamikaze Cappa (Dedicated to Robert Cappa Who Died in Indochina 1954) Crime Time Cowboyz and Indianz Coming Home (Jeanny Pt. 2, One Year Later) Star of Moon and Sun Nouveaux Riches Sound of Musik Kiss of Kathleen Turner Dietenheim Dietenheim város Németországban, az Alb-Donau-Kreis délkeleti szélén, Baden-Württemberg tartományban. Fekvése Memmingentől északra fekvő település. Története Az ember megtelepedésének első nyomai az újkőkorba vezetnek. A neolitikum idejéből való leletek azonban a környező területekre is jellemzők voltak. Gerthofsis délnyugati részén Hallstatt kori nekropoliszt és hamvasztásos temetkezések nyomait is feltárták. Dietenheimtől északnyugatra pedig római korból Marcus Aurelius (161-180 -római császár) idejéből való érmét találtak. A kapcsolódó település nem ismert, de Unterbalzheimtől északra ismertek egy egykori római birtok maradványai. A létesítmény a Donau-Iller-Rajna limes, valószínűleg a 3. századból. A középkorból származnak a Regglisweiler ("Teufelsgraben") sánc, valamint két Altenberg bástya Dietenheim közelében. A település nevét 973-ban említették először a dokumentumok. A harmincéves háború alatt a város leégett. 1796 és 1800 körül a francia csapatok elfoglalták a várost. 1806-ban a város a Bajor Királyság része volt. Itt születtek, itt éltek Martin Brenner (1548-1616), 1585-1615 - püspök Franz Xaver Forchner (1717-1751)- barokk festő James Speth (1820-1856) - egyházi festő Bergamói juhászkutya A bergamói juhászkutya (Cane da pastore Bergamasco; Bergamasco) az FCI által elismert kutyafajta (Standard szám: 194), Olaszországban kialakult fajta. Egyike a legtöbbet használt juhászkutyáknak Észak- és Közép-Olaszország hegyvidéki területein. Itália határain kívül ritkán látni. Küllem Ez a fajta kitűnik rusztikus külsejével, ami főleg nemezes szőrzete miatt kelt ilyen hatást. Kvadratikus testfelépítésű, jól izmolt, erős csontozatú, középtermetű kutya. Szőre néhány pulihoz hasonlóan nemezes, de vastagabb tincsekben tapad össze. Ez a típusú szőrtakaró nem csak a metsző hegyi szelektől védi a kutyát, de a nyájat megtámadó ragadozó állatokkal szemben is előnyt jelent. A szőrzet rálóg a szemekre is, így védve a magashegyi napsütéstől a juhászkutya látását. Egyéves koráig rendszeresen kell kefélni és fésülni; ettől fogva a szőre elkezd nemezesedni. A nagyobb nemezlapok kialakulásának elkerülése érdekében kézzel kell azokat nagyjából 3 cm-es csíkokra szétszedni. A fej szőrzete továbbra is rendszeres fésülést igényel. Meg lehet fürdetni, de ezt inkább csak nyáron érdemes megtenni, mivel a szőrzete igen lassan szárad. Fehér, fekete, szürkésfehér és rőt színekben létezik. Történet Több, mint 2000 éves olasz fajta, a föníciaiak nagy testű kutyái eljutottak, Európába, ott különféle helyi ebekkel kereszteződtek, így alakult ki a bergamói őse is. A rómaiak így jellemezték az ideális terelőkutyát: nem olyan fürge, mint egy kopó, nem olyan erős, mint egy házőrző, de annyira ügyes és bátor, hogy visszaver a farkasok támadását, majd üldözőbe veszi a visszavonuló támadót. A mai bergamasco megfelel az ókori rómaiak elvárásainak. Közvetlen őse a francia brie-i juhászkutya, de valószínűleg elődei között szerepelhet a puli és a komondor is, ezenkívül a helyi olasz terelőkutyák, természetesen. Nevét a Bergamói-völgyekről kapta, ahol a kiterjedt juhtenyésztés következményeképpen a leginkább elterjedt. 1949-ben a legnagyobb olasz kiállításon felhívta magára a figyelmet. Jellem A Bergamasco eredeti feladata a nyáj terelése, kordában tartása volt, ezért temperamentumos, határozott jelleme alakult ki. Könnyen tanítható és türelmes, ezért kedvencként is megállja a helyét. Közeli kapcsolatot alakít ki gazdájával, egyemberes kutya. Ellentétben a legtöbb juhászkutyával, a bergamói nem pontos parancsokat követve tereli a nyájat, hanem egyedi technikát kialakítva, minél kevesebb emberi segítséggel ügyel a juhokra. Ez az elszigetelt olasz völgyekben különösen célravezető volt, mivel általában egy juhász és kevés kutya vigyázott több száz birkára. Ezért lehet, hogy a bergamói juhászkutya értelmes, kiegyensúlyozott, barátságos, meglehetősen nyugodt és magabiztos állat. Nagyon erősen kötődik a család tagjaihoz és igen hűséges. Képes arra, hogy felmérje a különböző helyzeteket, és annak megfelelően cselekedjen. Nagyon bátor és figyelmes eb, de nem ugat sokat. A rossz idővel egyáltalán nem törődik. Méretei Kanok: 60 cm marmagasság, 2 cm tolerancia mindkét irányban Szukák: 56 cm marmagasság, 2 cm tolerancia mindkét irányban Testsúly: kan 32–38 kg, szuka 26–32 kg Alomszám: 5-9 kölyök Várható élettartam: 12-15 év 10101 Fourier A 10101 Fourier (ideiglenes jelöléssel 1992 BM2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1992. január 30-án. Nevét Joseph Fourier (1768 – 1830) francia matematikus, fizikus után kapta. Provence-i Károly Provence-i Károly (845 – 863. január 24.) Provence (Alsó-Burgundia) királya (855–863) volt a Karolingok dinasztiájából, I. Lothár frank császár és Tours-i Ermengarde legkisebb fia. Édesapja halála után Provence-t örökölte, amelynek első királya volt. Utód nélkül halt meg, így örökségét bátyja, II. Lajos szerezte meg. Jefferson megye (Iowa) Jefferson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 16 810 fő (2013. július 1.). Jefferson megye Washington megye és Van Buren megye községekkel határos. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Oláh Gergő (labdarúgó) Oláh Gergő (Gyula, 1989. február 18. –) magyar labdarúgó, a Szeged 2011 hátvédje. Forrás Oláh Gergő adatlapja a transfermarkt.com oldalon (angolul) John Doe – A múlt nélküli ember A John Doe egy amerikai televíziós sorozat, melyet a Fox Network vetített 2002 és 2003 között. Cselekmény John Doe nem emlékszik a múltjára. A Seattle-i rendőrségnek segít a nyomozásban, miközben saját életének rejtélyét próbálja megfejteni. Kükedi József Kükedi József (1934. június 15. – 2003. szeptember 29.) civil katolikus teológus, nyomdász, korrektor, a Magyar katolikus lexikon és a HVG munkatársa. A kommunista diktatúra idején a demokratikus ellenzék tagja. Munkássága Egyik fő kutatási területe a magyar katolikus egyház, azon belül az egyháznak a kommunista elnyomás idején betöltött szerepe volt. Ez egyaránt kiterjedt az egyház elleni konspiratív tevékenységre, az üldözött, bebörtönzött egyházi személyekre és a diktatúrával együttműködő, besúgó egyháztagokra is. Tevékenységéért az állambiztonsági szolgálat megfigyelte, katolikus közösségi tevékenységéről, kutatásairól nyilvántartást vezettek. 1962-ben letartóztatták, majd bírósági eljárás után miniszteri fegyelmiben részesítették. Művei Borsa Gedeon – Kükedi József: A kis alakú régi magyarországi nyomtatványokról, Magyar Könyvszemle, 1972. 122—126. Kükedi József: A Vizsolyi Biblia – nyomdai kézirattöredékei tükrében, Magyar Könyvszemle, 1983. 4. 370-382. A magyar katolikus egyház 1945. január 1. – 1999. június 30. között elhunyt egyházmegyés papjai, szerzetes papjai, szerzetesei és szerzetesnői. (Szerkesztő: Diós István és Kükedi József. Budapest, 1999.) Pagny-sur-Meuse Pagny-sur-Meuse település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 1028 fő (2015). Pagny-sur-Meuse Foug, Lay-Saint-Remy, Trondes, Ourches-sur-Meuse, Saint-Germain-sur-Meuse és Troussey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: John Donne John Donne (London, 1572 – London, 1631. március 31.) angol költő, a metafizikus költészet legkiemelkedőbb egyénisége. Főként verses szatírákat, leveleket, elégiákat és alkalmi verseket írt. Műveire jellemző mind a magas intellektualitás, mind az érzéki szenvedélyes, a vallásos háttér és epikus műveire a meglepő fordulatok. Költeményeiben gyakoriak az élő metaforák. Élete John Donne katolikus családban született. Apja vaskereskedő volt, azonban korán (1576-ban) meghalt. Ezután édesanyja, Elizabeth, egymaga nevelte három gyermekét. Elizabeth közeli rokona volt Morus Szent Tamásnak. Elizabeth fivérét egy pap bújtatásáért bebörtönözték, nagybátyját aki jezsuita volt, kivégezték. Oxfordban és Cambridgeben teológiát tanult. Tanulmányai befejezése után anglikán hitre tért. 1596-97-ben részt vett az essexi hadjáratban, majd Sir Thomas Egerton királyi pecsétőr titkára lett. Beleszeret Egerton unokahúgába, Anne More-ba, akivel titokban házasságot köt. Amikor ezt Egerton megtudja, Donnet és két barátját, akik segítették tervében, börtönbe záratja. Ebben az időben írja két jelentős munkáját az An Anatomy of the World (A világ anatómiája, 1611) és Of the Progress of the Soul (A lélek fejlődéséről, 1612). Ezen műveiben kifejti bizalmát a középkori világrendszerben, amelyet az új kor politikai, filozófiai és tudományos szemlélete megbont. Börtönből való kiengedése után Anne szüleinek birtokán telepedik le feleségével. Anyagi helyzetük bizonytalan volt mindaddig, míg ki nem békültek Egertonnal. 1611-12-ben két antikatolikus művet jelentetett meg. Az egyikben Ignatius his Conclave-ban Angliában elsőként védelmezi Galilei gondolatait. I. Jakab kedvelte műveit, de csak egyházi kinevezést kívánt számára biztosítani. Donne ezt eleinte visszautasította, de később főként anyagi bizonytalansága rákényszerítette, hogy a király javaslatát elfogadja, így 1615-ben pappá szentelték. Felesége 1617-ben meghalt. 1621-től a Szent Pál-székesegyház dékánja lett, mely funkcióját haláláig viselte. Magyarul Égi és földi szerelem. Válogatott versek ; vál. András T. László, Katona Tamás, ford. Eörsi István et al.; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967 Negatív szerelem ; vál., ford., utószó, jegyz. Ferencz Győző; Helikon, Bp., 1987 ( Helikon stúdió ) Délben alkonyul, délben virrad. Öt prédikáció ; vál., ford., jegyz. Pásztor Péter, előszó Ferencz Győző; Harmat, Bp., 1998 A szerelem istensége ; Lazi, Szeged, 2007 Norvég-áramlat A Norvég-áramlat egy az Északi-tengerből a Norvég- és a Barents-tengerbe tartó tengeráramlat. A Golf-áramlat által kiváltott és az Észak-atlanti-áramlat által továbbvitt vízáramlás rendszerének utolsó része. A Norvég-áramlat viszonylag meleg, sóban gazdag vizet szállít az arktikus régiókba. A Skagerrakból indul ki a Balti-tenger és az Északi-tenger Jütland-áramlat által ideszállított vizétől táplálva. A Norvég-árok és Norvégia keleti partjai mentén északi irányba haladva a norvég folyókból édesvíz, az Észak-atlanti-áramlat révén pedig az Északi-tengerből meleg, sóban gazdag víz kerül bele. Nyugatról az Atlanti-óceánból érkező ellentétes irányú áramlat határolja. A két áramlat találkozásánál örvények jönnek létre, melyek jóval nagyobbak a legtöbb part-menti áramlás keltette örvényeknél. Az áramlat többnyire 50–100 méteres mélységben halad erősen váltakozó sebességgel. A mérések szerint ez lehet 5 cm/s, de akár 1 m/s is. Az oceanográfusok szerint az áramlat átlagos sebessége 0,3–0,5 m/s. Az Északi-tenger környező vizeihez képest hideg és sóban szegény, de az arktikus vizekhez képest meleg és sóban gazdag. A hőmérséklete télen 2–5 °C, a sótartalma alacsonyabb 34,8‰-nél. Az Északi-tengerbe kerülő Atlanti-óceán vize ezzel szemben 6 °C meleg és sótartalma 35‰ felett van. Azokban az években, mikor télen erős az északi irányú áramlása, a Norvég-áramlat erősen csökkenti a jégképződést a Barents-tengeren. Ellenáramlat A meleg felszíni áramlatnak az Atlanti-óceán mélyén van egy ellenáramlata. Egyes oceanográfusok ezt az észak-európai régiók számára "hőszivattyúként" funkcionáló rendszert törékenynek tartják, mivel a Golf-áramlat klimatikus viszonyaitól valamint a sótartalom révén a víz eltérő sűrűségétől függ. A rendszerben bekövetkezett változás először a Norvég-áramlatnál lenne észlelhető. Az oceanográfusok számítógépen igyekeznek modellezni a rendszer egészét, de eddig ellentmondó eredményeket kaptak. Az azonban világos, ha az áramlatok rendszere összeomlik, akkor egész Európában jelentősen hűvösebb lenne az időjárás. 5734 Noguchi Az 5734 Noguchi (ideiglenes jelöléssel 1989 AL1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kin Endate, Kazuo Watanabe fedezte fel 1989. január 15-én. Nagy István György Nagy István György (1904 – 1992. november 3.) magyar mérnök, technikatörténész, szakíró. A rakétatechnika és az űrkutatás elismert szakértője, akit rendszeresen felkért a média egy-egy esemény tudományos ismertetésére. Ezekben a témákban a korabeli sajtó 1957–1969 között szinte kizárólag csak az ő szakvéleményét ismertette. Életpálya A Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (a BME jogelődje) Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát, aranydiplomáját 1981-ben kapta meg. Az 1936-ban kiadott Új Lexikon szakírója, és publikációira hivatkozások találhatók a Magyar Életrajzi Lexikonban is. A Haditechnikai Kutatóintézet tudományos munkatársa, majd később a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hadtudományi tanára. Az Élet és Tudomány munkatársa, később a Haditechnikai Szemle főszerkesztője. A Magyar Űrhajózási Bizottság tagja, a Magyar Asztronautikai Társaság egyik alapító, majd vezetőségi tagja. Több alkalommal tartott előadást a Nemzetközi Asztronautikai kongresszusokon. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Központi Asztronautikai Szakosztálya (KASZ) vezetőségi tagja. Könyvei, publikációi A korszerű rakéta (1957) Nagy István György: A mesterséges holdak műszerberendezése, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. Híradástechnikai mesterségeshold-szimulátor, Asztronautikai Tájékoztató, 1961. Kriogenikus giroszkóp, Asztronautikai Tájékoztató, 1961. A Venus-rakéta technikai csodái (1961) Az Asztronauikai Tizedes Osztályozás (ATO), Asztronautikai Tájékoztató, 1961., 1966. Angol űrkutatás, Asztronautikai Tájékoztató, 1962. Nagy István György; Faltin Imréné; Illés Lászlóné: Gépjárművek és páncélosok technikája 1961–1965. Papp Bálint; Nagy István György; Tamási Zoltán: Rakétafegyver, Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1962. Nagy István György: Az űrkutatás katonai vonatkozásai, 1962. Mi minden kell egy égi randevúhoz (1962) Asztronautikai rövidítések, Asztronautikai Tájékoztató, 1964. Nagy István György (szerk.): Haditechnikai kézikönyv,- Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1968. Nagy István György (szerk.): A Hold kapujában,- Cikkgyűjtemény, Móra Ferenc Könyvkiadó , Budapest 1969 Nagy István György; Lőrincz István: Rakétatechnika, rakétafegyver, Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1969. A Kozmosz meghódításának két útja: az Apollo- és a Szojuz-programok, Asztronautikai Tájékoztató, 1969. Feltárulnak a Vénusz titkai (1969) Az Apollo 10. holdexpedíciója (1969) A Hold Kolumbuszai (1969) Az új Szojúz-kísérletek (1969) Nagy István György (szerk.): Haditechnikai kislexikon,- Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1971. (2. átdolgozott és bővített kiadás: 1976. ISBN 9633265118) Serfőző László; Nagy István György: Mit kell tudni a háborúról és a korszerű hadseregről, Kossuth Kiadó, 1973. (2. átdolgozott és bővített kiadás: 1984. ISBN 963 09 2357 2) Horváth Árpád, Nagy István György – A csillagok felé,- Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest 1975 ISBN 963 326222 4 Nagy István György – Háború a kozmoszban (Haditechnika fiataloknak),- Zrínyi Katonai Kiadó, 1977. ISBN 963 326 249 6 Nagy István György: Fonó Albert a sugárhajtás úttörője, Asztronautikai Tájékoztató, 1977. Asztronauták és kozmonauták űrrepülései, Asztronautikai Tájékoztató, 1978. A szabadságharc hadi rakétái, Élet és Tudomány 1978. 10. szám Nagy István György – Szentesi György: Szovjet űrhajózás,- Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1979 - ISBN 9633262755 Nagy István György: Űrhajózás,- Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1981 - ISBN 9631125572 A szovjet asztronautika úttörői, Asztronautikai Tájékoztató, 1981. A szovjet űrhajózás úttörői, Asztronautikai Tájékoztató, 1981. A repüléstudomány nagy úttörője – Kármán Tódor születésének 100. évfordulójára (1981) Nagy István György – Dr. Szentesi György : Rakétafegyverek, űrhajózási hordozórakéták,- Zrínyi Katonai Kiadó , Budapest , 1983 - ISBN 963326121X Nagy István György: Pages from the History of the Hungarian Astronautical Society (34th IAF Congress, IAA-83-295) Díjai, kitüntetései Nívódíj (1974) Szocialista Kultúráért kitüntetés (1978) Fonó Albert-díj (1982) Kompresszor Kompresszor (régebben gázsűrítő) egy olyan gép, mely erőgéppel meghajtva növeli egy gáz nyomását és csökkenti térfogatát. A kompresszorok működése hasonló a szivattyúéhoz, mindkettő növeli a közeg nyomását, mindkettő képes csővezetéken keresztül a közeg szállítására, csak míg a szivattyúk a gyakorlatilag összenyomhatatlan folyadékokkal dolgoznak, a kompresszorok összenyomható gázokat szállítanak. A kompresszor működése folyamán a gáz a végnyomástól függően felmelegszik. A szakirodalom általában megkülönbözteti a kisebb nyomást előállító fúvókat a tulajdonképpeni kompresszoroktól, annak alapján, hogy igényelnek-e visszahűtést vagy sem. Egyébként a fúvók és kompresszorok azonos működési elvvel rendelkeznek. A kompresszorok típusai A kompresszorok főbb típusai: Térfogatkiszorításos elven működő kompresszorok. Forgattyús mechanizmust használó kompresszorok Dugattyús kompresszor. Membrán kompresszor. Rotációs kompresszorok Csúszólapátos kompresszor. Csavarkompresszor. Roots-kompresszor. Enke-kompresszor. Forgókarmos kompresszor Vízgyűrűs kompresszor. Spirálkompresszor. Áramlási elven működő kompresszorok. Radiális („centrifugál”) kompresszor. Axiális kompresszor. Radiális kompresszor A radiális kompresszor vagy radiálkompresszor hasonlóan működik a radiálventilátorhoz. Csigaházban tengelyre szerelt forgórész, úgynevezett járókerék forog, mely tárcsa alakú hátlapból, ráerősített hajlított lapátokból és esetleg előlapból áll. A gáz a csigaház elején lévő csonkon keresztül lép be tengelyirányban. A csigaház szívócsonkja után terelőlapátok vezetik megfelelő irányba a gázt. A forgórészben a gázáram felgyorsul, kinetikus energiája megnő. A gáz sugárirányban hagyja el a járókereket, a csigaház összegyűjti a kiáramló gázt és a nyomócsonk felé irányítja, mely egy diffúzor (bővülő keresztmetszetű csődarab), ebben a gázáram lelassul, kinetikus energiája részben átalakul potenciális energiává: nyomása megnő. A radiálkompresszorokat általában olyan helyen használják, ahol folyamatos üzem van: olajfinomítókban, földgáz feldolgozásánál és szállításánál, vegyi üzemekben, de sok gázturbinába és turbofeltöltőbe is radiálkompresszort építenek be. Teljesítményük 75 kW-tól néhány ezer kW-ig terjed, több fokozat esetén az előállított nyomás 70 MPa értéket is elérheti. Axiális kompresszor Az axiális kompresszor vagy axiálkompresszor forgórészén több sorban ívelt, szárnyprofil alakú, általában csavart lapátok, a futólapátok helyezkednek el, melyeket ugyancsak több sorban ellenkező irányban hajló, ugyancsak szárnyprofil alakú állólapát-sorok követnek. Minden futólapát-sor után állólapát-sor következik. A futólapát-sort és az utána következő állólapát-sort fokozatnak hívják. Az axiálkompresszorok mindig többfokozatúak. A sűrítendő gáz tengelyirányban lép be a kompresszorba és tengelyirányban is távozik. A futólapátok felgyorsítják a gázáramot és érintőirányban elcsavarják az áramvonalakat. Az állólapátokon a gázsebesség csökken és az áramlás iránya visszafordul tengelyirányba előkészítve a gázáram belépését a következő fokozatba. A kompresszor keresztmetszete az áramlás irányában haladva fokozatosan csökken, mivel a gáz nyomásának növekedésével fajtérfogata csökken az axiális sebességet viszont a kompresszor teljes hossza mentén állandó értéken célszerű tartani. Általában 5 fokozatnál többet építenek be, és az elérhető végnyomás a belépő nyomás négyszerese is lehet. Ez a nyomásviszonyszám. Az axiálkompresszorok jó hatásfokú gépek, tervezési munkapontjuk közelében a 90%-ot eléri. Hátrányuk a viszonylag költséges előállítás, sok alkatrészből állnak, gyártásuk a jó hatásfok érdekében nagy pontosságot igényel (a gáz visszaáramlásából származó veszteség annál kisebb, minél kisebb a rés a kompresszorház fala és a lapátok között, valamint a tengely tömítéseinél). Axiálkompresszorokat használnak közepes és nagy gázturbináknál, földgáz távvezetékek kompresszor állomásainál és egyes vegyiműveknél. Repülőgéphajtóműveknél előnye a radiálkompresszorokkal szemben, hogy kisebb az áramlás irányának merőleges keresztmetszetük. Dugattyús kompresszor A dugattyús kompresszorok működése hasonló a dugattyús szivattyúkéhoz. A forgattyús mechanizmus által meghajtott dugattyú hengerben végez alternáló mozgást a hengerfejen egy vagy több szívó és nyomószelep helyezkedik el. A szelepek vagy a gáznyomás különbsége vagy a gőzgépekhez és dugattyús motorokéhoz hasonló vezérlés nyitja-zárja. Ha a dugattyú a felső holtponttól az alsó felé (az ábrán balról jobbra) halad, a nyomószelepek zárva vannak, a szívószelepek nyitnak és a kisnyomású gáz beáramlik a hengerbe. Az alsó holtpontnál a szívószelepek bezárnak, a dugattyú felső holtpont felé haladásakor a hengerbe zárt gáz térfogata csökken, nyomása nő. Amikor a hengerben lévő gáz nyomása eléri a nyomótérben lévő gáz nyomását, a nyomószelepek nyitnak és a gáz kiáramlik rajtuk keresztül a nyomóvezetékbe. A gáz visszaáramlásának megakadályozására a dugattyú és a dugattyúrúd is megfelelő tömítéssel van ellátva. A dugattyús kompresszorok több fokozatban igen nagy nyomás előállítására is képesek. Például a folyékony levegő előállítására használt Linde-eljárásban a levegőt 200 bar nyomásra komprimálják, az ammónia szintéziséhez a nitrogént és a hidrogént 200-300 bar nyomásra sűrítik. A többfokozatú kompresszorok hengerei a nyomás növekedésével egyre kisebb átmérőjűek lesznek. A dugattyús kompresszorok általában hatékonyabbak más kompresszoroknál, de méreteik nagyobbak és üzemük zajosabb, mint a rotációs kompresszoroké. A dugattyús szivattyúk működése pulzáló, ez veszteségeket (a gázoszlopot minden löketnél fel kell gyorsítani) és zajos működést okoz. Tulajdonképpen a membrános kompresszorok is dugattyús kompresszorok, azonban ezeknél a dugattyú és dugattyúrúd tömítésének szerepét a hajlékony membrán veszi át, ami tökéletesen elválasztja a nyomóteret a környezettől. Hátrányuk, hogy a membrán korlátozott szilárdsága miatt csak kisebb nyomást bír ki. Előnyük, hogy volumetrikus veszteség nélkül képesek működni, ezt költséges, agresszív vagy mérgező gázok szállításánál használják ki. Csavarkompresszor A csavarkompresszorok két megfelelően kialakított profilú, egymáshoz kapcsolódó csavarfelülettel rendelkező forgórészt tartalmaznak. A csavarszivattyúkban a gáz áramlása tengelyirányú. A működésnél megfigyelhető, hogy a beszívott gáz térfogata a csavarkompresszorban nem változik, kompresszió csak akkor történik, amikor az utolsó kapcsolódó felületpár szétválik, és a kompresszorban mozgatott gázadag összeköttetésbe kerül a nyomóvezetékkel. Ez azonban nem jár pulzáló nyomásváltozással, a csavarkompresszor üzeme kevéssé zajos. A kompresszorház és a csavarok fejszalagja között elkerülhetetlenül rés van, melyen visszaáramlás történik, ennek a nem kívánt szivárgásnak a mértékét a többszöri kapcsolódás labirinttömítésként csökkenti. A csavarkompresszorokkal folyamatos üzemet szoktak tartani, lehetnek stabil beépítésűek és hordozható kivitelűek. Néhány kW-tól több MW teljesítményig és kis nyomásoktól 13 bar nyomásig használatosak. A sűrítő egység hajtása direkt vagy hajtóműves lehet, a csapágyak axiális terhelése miatt az ékszíjas megoldás nem jellemző, csak kényszerhelyzetben alkalmazzák. Csúszólapátos kompresszor A csúszólapátos kompresszor hengeres házból és benne excentrikusan elhelyezett hengeres forgórészből áll. A forgórész két véglapja a ház síklapú fedeleihez fekszik fel kis réssel. A forgórészben radiális hornyok vannak, melyekbe a csúszólapátokat (lamellákat) helyezik el. A csúszólapátok külső élét forgás közben a ház hengeres csúszógyűrűi vezetik meg. A forgórész és a ház között sarló alakú tér alakul ki, melyet a csúszólapátok különböző térfogatú, egymástól eltömített cellákra osztanak. A forgórész körbefordulása alatt egy-egy cella térfogata egy legnagyobb és egy legkisebb érték között periodikusan változik. A háznak azon a részén, ahol a cella térfogata növekszik, szívónyílást helyeznek el, a csökkenő térfogatú részen pedig nyomónyílás van kiképezve. A szívónyíláson a cella fokozatosan megtelik kisnyomású gázzal, mely a nyomóoldalon a cella fokozatosan csökkenő térfogatából kiáramlik. A csúszólapátos kompresszor kis nyomások és kis teljesítmények esetén versenytársa a dugattyús kompresszornak, gázszállítása egyenletesebb, szerkezete egyszerűbb. Hátránya a bonyolultabb gyártás, és a nyomás növekedésével fokozódó visszaáramlás a tömítetlenségeken. Egy fokozatban maximum 13 bar-ig használják. A folyamatos olajbefecskendezésnek köszönhetően a csúszólapátok olajban futnak, ezért nagyon hosszú az élettartamuk. A csúszólapátos kompresszor vákuumszivattyúként is működtethető. Spirálkompresszor A spirálkompresszor (vagy scroll-kompresszor) háza és forgórésze is egy-egy azonos geometriájú spirálgörbéből áll. A forgórész és a ház tengelye excentrikusan helyezkedik el, úgy, hogy a két alkatrész többszörös érintkezésbe kerüljön egymással. Ilyen módon a két spirál a közbezárt teret több, egymástól tömített cellára osztja, hasonlóképpen, mint a csavarszivattyúnál. Itt ezek a terek egymáshoz képest egy spirális görbe mentén helyezkednek el, a csavarszivattyúban viszont tengelyirányban sorakoznak. A forgórész bolygó mozgása során – a forgórész a saját tengelye körül nem fordul el – a cellák fokozatosan vándorolnak a spirál mentén, kiszorítva a gázt. A spirálkompresszorokat kompresszorként, vákuumszivattyúként és szivattyúként is lehet használni. A spirális görbe geometriája lehet evolvens vagy arkhimédészi spirál vagy más spirális hibrid görbe. A kompresszor üzeme Amikor egy gáz a kompresszoron átáramlik és nyomása megnő, ezzel együtt fel is melegszik. Ha a kompresszor tökéletesen hőszigetelve lenne a környezetétől, a rajta keresztüláramló ideális gáz izentropikus állapotváltozást szenvedne, ami azt jelenti, hogy olyan folyamat zajlana le, melynek során entrópiája nem változik. A valóságos esetben mindig vannak veszteségek, emiatt a folyamat még áramlási elven működő kompresszoroknál is politropikus. A folyamat állapotváltozását a következő egyenlet írja le: ahol Néhány alkalmazásnál, így gáztubináknál, turbofeltöltőkben előnyös, hogy a komresszorban felmelegszik a gáz, azonban például pneumatikus működtetéshez vagy gáz cseppfolyósításhoz használt kompresszornál a felmelegedés káros. Ez különösen igaz a dugattyús kompresszorokra, ugyanis a meleg gáz térfogata is nagyobb, így adott méretű dugattyús kompresszor kevesebb meleg gázt képes szállítani. Ilyen esetekben a gázt visszahűtik. A hűtés vagy belső hűtés, melynél a kompresszor háza úgy kialakítva, hogy abban hűtővíz kering, vagy az egyes fokozatok közt külső hőcserélőbe vezetik a gázt, melyben lehűl és csak utána jut a következő fokozatba. Forrás Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 3., 4. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961. Pattantyús Á. Géza : A gépek üzemtana. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. ISBN 963104808X Storey megye (Nevada) Storey megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nevada államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Virginia City. Lakosainak száma 3942 fő (2013. július 1.). Storey megye Washoe és Lyon megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 1957-es magyar női kosárlabda-bajnokság Az 1957-es magyar női kosárlabda-bajnokság a huszonegyedik magyar női kosárlabda-bajnokság volt. Tizennégy csapat indult el, a csapatok egy kört játszottak. Az utolsó négy még egy kört (az ún. visszavágót) játszott a kiesés elkerüléséért. A csapatok nagy része visszavette az 1950 előtt használt nevét. A Bp. Bástya VTSK új neve Bp. VTSK lett. A Bp. Vörös Lobogó neve ismét MTK lett. A Bp. Bástya Tervhivatal új neve Bp. Petőfi lett. A Műszaki Egyetem Haladás neve ismét MAFC lett. A Diósgyőri Vasas neve ismét Diósgyőri VTK lett. A Pécsi Törekvés neve ismét Pécsi VSK lett. A VL Magyar Posztó neve ismét Magyar Posztó SE lett. A Bp. Törekvés neve ismét BVSC lett. A Testnevelési Főiskola Haladás neve ismét Testnevelési Főiskola SE lett. A Bp. Bástya Pedagógus új neve Bp. Pedagógus lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Visszavágó Az újság nem közölte a végeredményt. Forrás Népsport 1957.07.21. Rombododekaéder A rombododekaéder egy olyan poliéder, melynek 12 lapja van és mindegyik lapja egymással egybevágó rombusz. 24 éle van és 12 csúcsa. Catalán-test, melynek duálisa a kuboktaéder. Felszín és térfogat Egy a élhosszúságú rombododekaéder A felszíne és V térfogata a következőképpen számolható ki: Felsőrácegres Felsőrácegres puszta Pálfához tartozik Tolna megyében, Paks város és a Sió-csatorna közelében. A második világháború előtt két apró település is volt itt cselédlakásokkal: Alsórácegrespuszta (Alsó-Rácegrespuszta) és Felsőrácegrespuszta (Felső-Rácegrespuszta). A Sárszentlőrinchez tartozó Alsórácegrespuszta ma már nem létezik, az egykori Felsőrácegrespuszta pedig Felsőrácegres néven Pálfához tartozik. Mindkét település jelentős írót adott a magyar irodalomnak: Felsőrácegrespusztán született Illyés Gyula és Alsórácegrespusztán nevelkedett Lázár Ervin. (A két író közt mégsem volt soha személyes kapcsolat. „Amikor egyszer eljött Pécsre a Jelenkor szerkesztőségébe, valaki rám mutatott és azt mondta: »ez a gyerek meg rácegresi«. Hozzátettem: alsórácegresi. Abban a pillanatban mintha minden jéggé változott volna. Továbbra is nagyon tiszteltem őt, de nem tettem soha egyetlen lépést sem felé” – mondta már Illyés halála után Lázár.) Illyés Gyula szülőházát már lebontották, de emlékmúzeuma van Felsőrácegresen és bronzszobra, amelyet Farkas Pál készített 1987-ben. E puszta az író Puszták népe című híres szociográfiájának a helyszíne. Alsórácegrespusztából "egyetlen öreg fa maradt meg" – jegyezte meg szomorúan egy interjúban Lázár Ervin 2006-ban. Lázár Ervin szinte valamennyi meséje Rácegrespusztához kötődik, alakjait is az itteniekről mintázta, novelláinak helyszíne „a Négyszögletű Kerek Erdőn túli” Rácpácegres. „Egy kis közösségben éltem ott, ahol teljesen egymásra volt utalva minden ember, mindenkinek megvolt a maga szerepe, mindenki ismert mindenkit. Már ez adott egyfajta biztonságérzetet, ami egy nagyobb helyen, különösen ma, teljesen hiányzik. Ugyanakkor részben a mérhetetlen szegénység, részben a zártság miatt egymásra voltak utalva az emberek. A gyerekek télen nem jártak iskolába, mert az messze volt, és nem volt cipőjük. A szórakozás két módja a mesélés és a tánc volt. De nem volt ez már annyira archaikus világ. Beszivárogtak a külvilág dolgai. Amikor például az utcai bálokat rendezték az úgynevezett üres szobában – volt egy üres, nem lakott szoba a cselédlakásokban –, mindig a Mészáros Juliska citerázott, aki nemcsak népdalokat meg magyar nótákat ismert, hanem tudott már szvinget is játszani” – emlékezett vissza Lázár Ervin. Nevezetességei Apponyi-kastély Gare de Rouffach Gare de Rouffach vasútállomás Franciaországban, Rouffach településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Strasbourg–Bázel-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Herrlisheim-près-Colmar Gare de Merxheim Evet Névváltozatok: evetbőr, szürke mókus prém (Pallas n. lex.: prém), vaskalap, burány (Nyáry Albert), gyűszü (Pallas n. lex.: prém), közönséges evetbõr (Bárczay 58.) de: Eisenhütlein, Eisenhutfeh, Fellwerk, gemeines Feh, Fehfell, Hutfeh, fr: vair, cs: popeličina, sk: nórska veverica, en: vair, it: vaio, es: vero, nl: vair, la: petasites vellus, pelles ariae, pelles variae, pellitus petasus Rövidítések Az evet drága prémféleség, a szürke mókus (Sciurus vulgaris) bundájának régies neve. A középkorban az adófizetés részben evetbőrrel történt. A heraldikában borítás ("szín"). A francia és egyes német heraldikusok ezt a szürke mókus bundájának háti és hasi oldalából vezetik le. A középkori vaskalapra emlékeztető kis kék és fehér mintákból állt, melyek egymás tükörképei. A prém a régi heraldikusok kifejezése szerint amfibikus, azaz nem tekintetik színnek, ezért bármely színre vagy fémre lehet alkalmazni. Általában vízszintes sorokba rendezik. A bit heraldikában a szokványos evet öt sorból áll. Az európai evet háromféle: 1. nagyevet (nagy evetbőr [Bárczay 59. l.], fr, en: beffroi, de: Großfeh, la: maximus petasus), mely kevesebb mint négy (néha három) sorból áll (2 sorból, en: gros-vair, grosvair) és ekkor a mintázatot négyszer nagyobbra kell rajzolni, mint a szokványosat, 2. a szokványos (en: vair) Európában gyakran hatoros, a brit heraldikában ötsoros és 3. a kisevet (it: minuto, de: Kleinfeh, Kleinspalt, en: menu-vair, menuvair, melyből az angol minever, miniver kifejezés [a szibériai szürke árnyalatú mókusprém neve] is származik), mely ötnél több sorból áll. Amennyiben az evet négynél több sorból áll, a francia heraldikában azt általában külön is megemlítik a címerleírásban, míg az angol heraldikában nagyjából csak egyféle evetméretet használnak és a címerfestőre bízzák, hogy hány sort alkalmaz. Áldásy Antal szerint (1923. 12. l.) a szokványos evet hatsoros, a három sorból álló a "nagy evetbőr". A magyar heraldikában az evet használata nagyon ritka, míg a francia és angol, valamint a német heraldikában a legkülönfélébb mintázatú és színezetű evetek fordulnak elő, melyeknek külön neveik vannak. Legősibb formájának a lekerekített végű oszlopevet-alakzat tűnik, mely már a preheraldikus korban is megjelenik az uralkodói ábrázolások köpenybélésein. A francia, angol és egyes német heraldikusok az evetet prémnek tekintik és a szürke mókus bundájában látják címertani eredetét. Mások szerint ennek ellentmond, hogy az evetminták mindig csak heraldikai színként jelennek meg (noha a középkori öltözékben is kimutatható ez a mintázat – lásd alább). Mivel gyakran az egész pajzsot beborítja és a pajzsszélen csonka, egyes heraldikusok szerint eredetét nem lehet a valódi vaskalaptól (de: Eisenhut) levezetni, melyek sokkal alacsonyabbak is voltak, mint az evet heraldikai mintázata. Ez először a 15. században jelent meg a heraldikában (bár Gelre herold címerkönyve valószínűleg már tartalmazta), de ekkor csak nagyon ritkán fordult elő. Sacken az evetet sajátos mintázatnak tartja, mely a rutázáshoz vagy a sakkozáshoz hasonlóan kelmedarabok kivágásával jöhetett létre, melyeket a pajzsra erősítettek. Az angol heraldikában (általában) mindenféle mintás pajzstagolást prémnek tekintenek (a rutázást és a sakkozást is). A szó etimológiája A 'színnév' → 'anyagnév' jenetésfejlődés lehetőségét az ófrancia vair 'tarka ', francia vair 'szürke mókusprém' jelentésváltozás igazolja. (TESz III. 813.) A középangolban veir és vairé alakban fordult elő, 'tarka, változatos prém' jelentésben, mely a francia vair-re, ez a latin varius 'tarka, változatos' szóra megy vissza. Az evet a viseletben A mókus fontos szerepet töltött be a germán hiedelemvilágban. Donar isten a vörös mókust szembeötlő bundája miatt szentnek nyilvánította. A germánok és angolszászok a téli és nyári napfordulókon áldoztak neki. Egy magyarországi ásatáson a gyermeksírokban mókuscsontvázakat találtak. A középkorban drága prémeket csak a nemeseknek volt joga viselni. A prém (de: Feh) olyan heraldikai gyűjtőnév, mely valószínűleg valódi szőrmékre megy vissza. A különféle variánsok alapja az evet lehetett. A heroldok ezen alapmintázatból hozták létre a különféle változatokat. Egyes középkori ábrázolásokon az evet korábbi mintázata nem vaskalapszerű, hanem golyós (felhős) és cölöpös alakú. A középkorban a stilizált felhős mintázat megegyezett az evettel. Ezek részben már a heraldika kora előtt is kimutathatók az öltözetben. Az igazolt heraldikai ábrázolások a 13. században golyós mintázatúak, száz évvel később pedig már vaskalapszerűek. Ez lett a mai értelemben vett evet standard címertani mintázata. A heraldikai evet mint mintás alakzat valószínűleg a valódi evetprémre megy vissza és hatással lehetett rá a szűcsök által kikészített hermelinbőr és heraldikai hermelinminta is, mely a fekete farokvégekkel sokkal esztétikusabb és jellegzetesebb, mint a tisztán fehér hermelinprém. Ezért lehet mintázatos a heraldikai evet is. Itt azonban nem az evetfarkakat mintázták az evetbőrrel, mert a mókusprém sokkal kisebb (és ezért értékesebb is lehetett), mint a hermelinbőr. (Egy palásthoz mintegy 110 mókusbundára volt szükség.) Ennélfogva a szürke mókus prémjénél a háti sötét és hasi világos részeket mintázták egymással szimmetrikusan. A korai evetprém oszlopszerű mintázatát az magyarázhatja, hogy az állat bőrének lenyúzása után a lábakon található rész kinyúlt a prémből. Mivel az evetbőr drága volt, ezeket nem vágták le, hanem beledolgozták az evetmintába. Az evetminta azonban nem pusztán oszlopszerű alakzat volt, hanem az oszlopnyúlvány a végein egy arra merőleges bőrdarabbal kapcsolódott a következő azonos színú oszlopnyúlványhoz. Ez is arra mutat, hogy a prém lábrészéből álló nyúlvány a láb alatti prémrésszel együtt alkotott egy bőrdarabot. Így egy prémből négy darabot készíthettek. Később ezen oszlopszerű mintázatből különféle stilizált heraldikai evetmintázatok alakultak ki, míg végül felvette mai vaskalapszerű alakját. Az evet a heraldikában Az evet nemcsak a mezőben fordulhat elő, hanem, a címerábrák borítása is lehet. Ez főleg a francia heraldikában és az annak hatása alatt álló címerművészetekben fordul elő. Az evet változatai Általában azt mondhatjuk, hogy a heraldikában minden olyan mintázat evet, mely 1. kétféle színű (kék és fehér, illetve [egy] fém és szín) mintából áll, melyek 2. alsó és felső része egymás tükörképe és nincs más heraldikai elnevezése (mint például sakkozás vagy rutázás) és 3. az egész pajzsot kitölti (szokványos formájában). Evetnek tehát csak az a minta nevezhető, melyben az egyik minta a másik tükörképe, illetve standard formájában az. Ha kétséges, hogy evetről van-e szó, elégséges a tükörképmintát megtalálni, hogy erről megbizonyosodjunk. Az evetnek négy fő változata van: 1. fordított evet (a minta jobbra fent vagy fent nem fehérrel [vagy fémmel, azaz arannyal] kezdődik, hanem kékkel [vagy más színnel], azaz a kék mintázat fordul lefelé, a fehér felfelé), 2. ellenevet (az azonos színű minták érintkeznek egymással és az alsó minta lefelé fordul), 3. cölöpevet (a mintázat nem sakkszerű, hanem az azonos színű minták egymás alá kerülnek, de az alsó minta nem fordul lefelé) és 4. csúsztatott evet (a felső és alsó minta egymás alatt van és az alsó lefelé fordul, mint az ellenevetnél, de ezek még el is vannak csúsztatva egymás alól). Ezek egymás közt is kombinálódhatnak. Van például fordított ellenevet. A mintázat nemcsak vaskalapokból állhat, hanem harangokból, golyókból, ormókból, mankókból, cölöpökből stb. Ezenkívül egyéb más változatok is vannak, mint a hasított evet, a harántevet stb. Az evet egyes változatai, mint például az ellenevet, a cölöpevet úgy jöhettek létre, hogy egy cölöpöt evettel színeztek, és erre csak egy sor evetminta fért el. Ezen változatok mint ezüst-kék színűek. Ha a szín eltér a szokványos ezüst-kéktől, ezt az evetezett szóval fejezzük ki. Az evetezés valószínűleg címertöréssel jött létre a család ágainak megkülönböztetésére. A mintázat eltéréseinek és egyes színbeli változatoknak is külön nevezéktana van. Saint-Germain-du-Pert Saint-Germain-du-Pert település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 180 fő (2015). Saint-Germain-du-Pert La Cambe, Cardonville, Monfréville és Osmanville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dietersburg Dietersburg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3110 fő (2012. december 31.). Dietersburg Johanniskirchen, Egglham, Schönau, Postmünster, Pfarrkirchen, Bad Birnbach, Aidenbach és Arnstorf községekkel határos. Kuhnhöfen Kuhnhöfen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 158 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Calendasco Calendasco település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Piacenza megyében. Lakosainak száma 2473 fő (2017. január 1.). Calendasco Guardamiglio, Monticelli Pavese, Piacenza, Rottofreno, San Rocco al Porto, Senna Lodigiana, Somaglia és Orio Litta községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Istenszülő elszenderedése fatemplom (Szamosdebrecen) A szamosdebreceni Istenszülő elszenderedése fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-A-05141 sorszámon szerepel. Paige (pankrátor) Saraya-Jade Bevis, ismertebb nevén Paige (1992. augusztus 17. –) angol pankrátor és színésznő. Jelenleg a WWE-vel áll szerződésben; ringneve Paige. Ő volt az egyetlen ember, aki az NXT női bajnoki és a WWE Díva bajnoki övet egyidejűleg birtokolta. NXT női bajnoki uralma 308 nap után ért véget, amely a leghosszabb uralkodás az NXT történelmében. 2014-ben Paige #1 helyet kapott a Pro Wrestling Illustrated Top 50 nő rangsorolásán, valamint az év dívája lett. A WWE Díva bajnoki övet kétszer, az NXT női bajnoki övet egyszer nyerte meg karrierje során; ezen kívül pedig 11 bajnoki címet szerzett különböző szervezeteknél, többek között a WAWW-nél, a GSW-nél, az SCW-nél, a PWF-nél, az RDW-nél és az RQW-nél. 2018. április 10-től Ő a SmackDown új vezérigazgatója. Eredményei German Stampede Wrestling GSW Ladies Championship (1x) Herts & Essex Wrestling HEW Women's Championship (2x) Premier Wrestling Federation PWF Ladies Tag Team Championship (1x) – Csapattársa: Sweet Saraya Pro-Wrestling: EVE Pro-Wrestling: EVE Championship (1x) Pro Wrestling Illustrated PWI rank: Paige 1. a legjobb 50 női egyéni birkózó között, a PWI Nő Top 50 kategóriájában, 2014-ben. Real Deal Wrestling RDW Women's Championship (1x) Real Quality Wrestling RQW Women's Championship (1x) Rolling Stone Az Év Dívája (Diva of the Year) (2014) Swiss Championship Wrestling SCW Ladies Championship (1x) World Association of Women's Wrestling WAWW British Ladies Championship (1x) WAWW British Tag Team Championship (1x) – Csapattársa: Melodi WAWW Ladies Hardcore Championship (1x) Wrestling Observer Newsletter Legrosszabb Feud az évben (2015) - Team PCB vs. Team B.A.D. vs. Team Bella WWE NXT NXT Women's Championship (1x) WWE WWE Divas Championship (2x) 2014. április 7.: Legyőzte AJ Lee -t a RAW-on. 2014. augusztus. 17.: Legyőzte AJ Lee-t a SummerSlam-en. Bevonuló zenéi Linkin Park - "Faint" (Shimmer) George Gabriel - "Smashed in the Face" (FCW/NXT; 2012. március 19. – 2014. február 26.) CFO$ - "Stars in the Night" (NXT/WWE; 2014. február 27. – napjainkig) Magánélete Bevis része egy profi birkózó családnak: szülei, Julia Hamer-Bevis és Ian Bevis, és az ő bátyja, Roy Bevis és Zak Frary mind profi birkózók voltak. Az anyja tulajdonosa és üzemeltetője Bellatrix női harcosok szervezetnek, melynek székhelye Norwich-ban van. Bevis kedvenc birkózói: Bull Nakano, Alundra Blayze, Lita, Rikisi és Stone Cold Steve Austin. Bevis gerincferdülésben szenved. 2016. május közepén egy internetes képről kiderült, hogy Paige egy WWE pankrátorral, Alberto Del Rio-val jár; de ez a kapcsolat 2017 végén megszakadt. Jelenleg Kalan Blehm-el, az Attila együttes tagjával jár. (23542) 1993 TN30 A (23542) 1993 TN30 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. október 9-én. Hagyó-Kovács Gyula Hagyó-Kovács Gyula, teljes nevén Hagyó-Kovács Gyula András (Sajóvárkony, 1888. március 14. – Pannonhalma, 1960. március 9.) ciszterci szerzetes, Előszállás uradalmának jószágigazgatója, mezőgazdász, felsőházi tag. Munkássága 1908-ban lépett a rendbe. Teológiai, majd a budapesti egyetemen végzett matematikai és fizikai tanulmányai után 1913-ban pappá szentelték. 1914-1917 között - Békefi Remig zirci apát kérésére - Magyaróváron a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait és mezőgazdász oklevelet szerzett; ezt követően a ciszterciek 31 000 katasztrális holdnyi birtokát irányította a Fejér megyei Előszálláson. Jószágigazgatói működése alatt az uradalom az ország - a mezőhegyesi mellett - második legkorszerűbb, legjövedelmezőbb mezőgazdasági nagyüzeme lett. Fejlesztette az állattenyésztést, növelte a kukorica és cukorrépa vetésterületét és hozamát. Gondot fordított a gépesítésre. Nyugat-európai és afrikai tanulmányutat tett. Nem feledkezett meg az ott dolgozókról sem. A cselédek életkörülményeit, jövedelmi, egészségügyi és iskolázási feltételeit nagymértékben javította. 1939-től Fejér megye küldötteként az országgyűlés főrendi házában a földreform érdekében szólalt fel. 1940-ben azonban a Teleki Pál által felajánlott földművelésügyi miniszteri széket nem fogadta el. 1944 végén a front közeledtével beosztottjait arra buzdította, hogy maradjanak a nép mellett, megtiltotta, hogy bárki elhagyja munkahelyét. 1945-ben a földosztást saját elgondolása szerint akarta irányítani, ezért a katonai bíróság rövidebb időre őrizetbe vette. Előszállásra többé nem térhetett vissza. 1945-től 1950-ig Budapesten a rend tanulmányi házában, a Bernardiumban lakott, Endrédy Vendel zirci apát megbízásából a rend központi vagyonkezelését végezte. Meghurcolása és elítélése Hagyó-Kovácsot 1950-ben letartóztatták, majd 1951-ben a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós per hetedrendű vádlottjaként "népellenes magatartás" címén 13 évi börtönre ítélték. A per részleteiről a korabeli sajtó beszédes címekkel tudósított: a Világosság című folyóirat 1951. június. 26.-i számában például „A vádlottak szerteágazó aknamunkájukkal új, véres háborút akartak előkészíteni” címmel számolt be a perről. A Hagyó-Kovács ellen felhozott vádak egy része, amelyre az Északmagyarország című lap 1951. július 3-i száma „egy nagykarácsonyi kisfiú meggyilkolásaként” hivatkozik, az 1935-ös ún. Retyege-tavi ügyre vezethető vissza. Az Előszálláshoz közeli halastóban előszeretettel fürdőztek a helyi gyerekek, amit a környék intézője, Zalay Kálmán nem nézett jó szemmel. Hogy elijessze a gyerekeket, vasvillákat szúratott a tó talajába. Egy, a tiltás ellenére a tóba ugró kisfiú így lelte halálát. A Veszprémi Levéltárban őrzött visszaemlékezései szerint Hagyó-Kovács csak utólag szerzett tudomást Zalay intézkedéséről, a gyerek halálát pedig csak a temetés utáni napon jelentette neki Bosnyák Pongrác plébános. A Grősz-perről tudósító sajtó azonban tényként kezelte, hogy az intézkedés Hagyó-Kovács tudtával és beleegyezésével történt. A Világosság említett száma beszámol arról is, hogy a tárgyaláson tanúként megjelent az elhunyt fiú apja, Szabó Mihály előszállási cseléd, akinek a vallomás szerint Hagyó-Kovács megtiltotta, hogy feljelentést tegyen, és harminc pengőt „lökött elő” kárpótlásul. A Hagyó-Kovács ellen felhozott vádak másik része a cselédséggel kapcsolatos bánásmódra irányult. A Szabad Nép 1951. június 21. száma idézi Hagyó-Kovács vallomását: „Magam is megpofoztam három cselédet. Gazdatisztjeink is durván, gorombán bántak velük. Én erről tudtam és helybenhagytam ezt.” Ezekhez a vádakhoz javarészt Sándor András Hiradás a pusztáról című, 1950-ben megjelent könyve szolgált alapként, amelyre hivatkoztak is a tárgyaláson. A kommunista párttag Sándor, aki a felszabadulást követően telepedett le Nagykarácsonypusztán, nem fest túl kedvező képet a jószágkormányzóról: „A cselédnek sohasem volt nyugta. Hagyó-Kovács Gyula, a jószágkormányzó, messze földön híres volt irgalmatlanságáról. Jellemző erre, hogy a nagykarácsonyiak között két emlék maradt meg legerősebben. Egyik a hajnali ordítás: »ganézni, hej!« A felszabadulás óta, mind a mai napig ezt tartják a nagykarácsonyi volt cselédek, a pusztaiak a demokrácia egyik legnagyobb ajándékának: nem hallják ezt a hangot és nem kell felkelni hajnali két órakor. A másik emlék Hagyó-Kovács mondása: »A szegény embernek elég annyit tudni, hogy a fát kikerülje.« A rabszolgaságnak huszadik századbeli változata volt ez, bármiféle személyi szabadság és lelkiismereti szabadság nélkül.” A lelkileg és fizikailag is megtört Hagyó-Kovácsot a pert követően a váci börtönbe szállították, ahol a következő éveket javarészt rabkórházban töltötte. 1956-ban szabadult, 1957-ben - egy kórházban - ismét letartóztatták és a Mosonyi úti rabkórházba szállították, ahonnan augusztus 23-án engedték el. Utolsó éveit Pannonhalmán töltötte. Emlékezete Az előszállási templomban ma is látható az a Jó Pásztor-szobor, amelyet a harmincas években az előszállási cselédek ajándékoztak Hagyó-Kovács Gyulának. A rendszerváltást követően a község díszpolgárává választották, és 2003-ban emléktáblát avattak a tiszteletére az egykori rendház homlokzatán. Forrás Netlexikon - Hagyó-Kovács Gyula Magyar életrajzi lexikon Magyar katolikus lexikon Vácz Jenő Vácz Jenő (Keszeg, 1914. november 15. – 2003. március 22.) magyar jezsuita pap, a püspökszentlászlói Életrendezés Háza alapítója. Pályája Tanulmányai A középiskolát a jezsuiták kalocsai gimnáziumban végezte. Jelentős részben tanárai - Búzna Viktor, Fábry Antal és Alaker György - hatására döntött a papi hivatás mellett. Érettségi után jelentkezett a jezsuita rendbe és 1933 augusztusában a budapesti Manrézába költözött. Itt novíciusként egy ideig Bangha Béla volt a mestere. 1935. augusztus 14-én tette le a jezsuiták örök fogadalmát. Az 1943-1944-es tanév után néhány hónapig a szászok közé szóródott székelyek szórványpasztorációjában vett részt Szászlekence, Mezőszentmihály, Kerlés, Beszterce környékén. 1945-ben és 1946-ban a kötelező tanulmányok mellett klasszika-filológiát is tanult, ennek köszönhetően élete végéig görögül olvasta a Szentírást. Pappá 1943. június 25-én szentelték Szegeden. Rómában teológiát tanult - két évig a Germanicum-Hungaricum repetitora volt -, majd 1948 és 1951 között Szegeden a Hittudományi Főiskolán teológiát tanított. "Rómában megéltem a kommunista párt erőfeszítéseit, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. De Gasperi és Selba kivédték ezt. Hallottuk a híreket, hogy mi folyik itthon" - emlékezett vissza. Az üldöztetés évtizedei A rendek szétszórása után kántor, "zuglelkipásztor" , fizikai munkás volt különböző helyeken. Munkás volt Sövényházán, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, majd Budafokon, az Épületelem Gyárban. Ezután Karácsondon, majd Zaránkon volt kántor. Többször bebörtönözték: 1955-1956-ban, 1957-ben és 1965 és 1968 között. először Egerben, a Fő utcán tartóztatták le. 1956 februárjában 10 évre, 1965-ben 3 évre ítélték, mindkétszer azzal a váddal, hogy másokkal összeszövetkezve meg akarta volna dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét. "Vácz atyának soha életében nem jutott eszébe, hogy a világon bárki ellen összeesküvést szőjön" - írta róla Hetényi Varga Károly. Az 1956-os forradalom napjaiban a váci fegyházból szabadították ki a többi rabbal együtt. Szécsénken lett a plébános helyettese, de 1957 márciusában megint letartóztatták. A szeptember 24-én tartott tárgyaláson a büntetését letöltöttnek nyilvánították. Ezután több helyen volt kántor: Karácsondon, Zaránkon, Kispesten és Solymáron. A vándorlás évei után 1965 elején megint letartóztatták, azzal a váddal, hogy részt vett a Rózsa Elemér és társai által szervezett "államellenes összeesküvésben". Márianosztrán raboskodott három évig, 1968 márciusában szabadult. Solymáron lett kántor és pénzbeszedő, 1975 júniusáig. Ekkor az Egyházi Szeretetszolgálat verőcemarosi otthonában vállalt lelkészi munkát. Az életrendezés 1982. május 8-án költözött a kelet-mecseki eldugott falucskába, Püspökszentlászlóra került, ahol Német János jezsuita atya halála után, 1983-tól egyedül folytatta az itt élő idős nővérek lelkigondozását és belekezdett a lelkigyakorlatokba fiatalok számára is. Maradandó műve az Életrendezés Háza tervének megalkotása és az e köré szerveződött közösség megalapítása. "Az életrendezés apostola" - írta róla halála után méltatója az Új Emberben. 1986-ban ő kezdi el magyarra fordítani P. Henri Boulad S. J. műveit. Ő maga így nyilatkozott erről az Új Ember Magazin 2001. októberi számában: "1986 őszén tudomást szereztem Henri Boulad, Egyiptomban működő jezsuita atya könyvéről, amelynek címe: A szív okossága. Két nap alatt elolvastam, két hónap alatt magyarra fordítottam, megjelent, majd további nyolc kötet követte. Az ő gondolkodásmódja, meglátásai döntőek voltak számomra." Flamina A Flamina latin eredetű női név, a Flaminia rövidülése, jelentése: Flaminus nemzetségből való. A nemzetségnév valószínűleg a pap jelentésű flamen szó származéka. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok ajánlott névnap október 5. Chaillevois Chaillevois település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 178 fő (2015). Chaillevois Chavignon, Merlieux-et-Fouquerolles, Montbavin és Royaucourt-et-Chailvet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zichy Ferenc (tárnokmester) Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Ferenc Szerafin (Pozsony, 1811. január 24. – Káloz, 1900. július 17.) magyar tárnokmester, főrendi főispán és nagykövet. Családja Pozsonyban született, édesapja Zichy Ferenc, édesanyja Esterházy Amália volt. 1837. november 25-én kötött házasságot Bécsben, Demblin Mária de Ville őrgrófnő, palotahölggyel. Élete során 4 gyermeke született: Zichy József, Zichy Tivadar, Zichy Ágost, Zichy Ferenc Élete Jogot tanult, majd kancelláriai titkár lett, később pedig bihari főispánnak nevezték ki. 1839-ben fiumei alkormányzónak választották, majd 1841-ben a pozsonyi váltótörvényszék elnöke lett. Ezután a Központi Magyar Vasút igazgatója volt, 1847-ben a megválasztották a Helytartótanács ideiglenes elnökévé. 1848-ban Széchenyi István közlekedésügyi minisztériumának államtitkáraként dolgozott, majd 1848 decemberében Windischgrätz herceg Pozsony vármegye császári biztosává nevezte ki. 1849 júniusában a cári orosz sereghez osztott be hadseregfőbiztosnak. 1854-től Miksa főherceg főudvarmestere lett Velencében, majd 1861-ben Nógrád vármegye főispánja, 1874 és 1879 között pedig a Monarchia konstantinápolyi internunciusa. Ez utóbbi minőségében részt vett az 1876 végén, 1877 elején megrendezett konstantinápolyi követi konferencián. 1888-ban tárnokmester lett. Tagja volt a főrendiháznak és elnöke az Országos Magyar Kertészeti Egyesületnek. Muron Muron település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 1325 fő (2015). Muron Ardillières, Ciré-d’Aunis, Genouillé, Landrais, Loire-les-Marais, Saint-Germain-de-Marencennes és Tonnay-Charente községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szerb labdarúgó-válogatott A szerb labdarúgó-válogatott Szerbia nemzeti csapata, amelyet a szerb labdarúgó-szövetség (szerbül: Фудбалска репрезентација Србије, latin betűkkel Fudbalska reprezentacija Srbije) irányít. Jugoszlávia felbomlása után 1992-ben megalakult a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság válogatottja, melyet 2003. februárjában Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-válogatottra neveztek át. Egészen 2006 júniusáig ez volt a hivatalos elnevezés; ekkor Szerbia független államnak nyilvánította magát, mint a Szerbia és Montenegrói Államszövetség utódállama. A csapat neve 2006. június 28-án változott szerb labdarúgó-válogatottra, ugyanakkor, amikor megalakították a montenegrói labdarúgó válogatottat, az újonnan függetlenné vált Montenegró képviseletére. A FIFA Szerbia válogatottját Szerbia és Montenegró, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti válogatottjai közvetlen utódjaként tekinti. Jugoszlávia nemzeti válogatottjának 1992 előtti történetét lásd a jugoszláv labdarúgó-válogatott szócikkben. Önálló államként részt vettek a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon. Története 1992 előtt 1992 előtt a szerb labdarúgók a Jugoszláv Királyság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság csapataiban szerepeltek. 1992-2006 Bár a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság 1992. április 28-án megalakult, a jugoszláv háborúk miatt életben lévő nemzetközi szankciók miatt – amely eltiltotta az országot a nemzetközi sportversenyeken való részvételtől –, a válogatott első mérkőzését csak 1994. december 23-án játszotta le, amelyen vereséget szenvedett a brazil válogatottól. Azóta a csapat kétszer jutott ki a világbajnokságra, 1998-ban és 2006-ban, valamint egy alkalommal kijutott az EB-re is, 2000-ben. 2003-ban, az ország Szerbia és Montenegróként való újjáalakulásakor a nemzeti válogatott is megváltoztatta elnevezését. 2006. május 21-én Montenegró népszavazáson a Szerbiától való elszakadás mellett voksolt. Június 3-án Montenegró független állammá vált, amely egyben azt is jelentette, hogy saját nemzeti válogatottat állít ki a nemzetközi küzdelmekre. Ez a változás azonban nem befolyásolta a 2006-os VB-részvételt, ahol a két új, független ország labdarúgói még egy zászló alatt küzdöttek, de csoportmérkőzéseiken nem jutottak tovább. A különválás után (2006–) 2006. augusztus 16-án játszotta le az új csapat, immáron Szerbia képviseletében, az első nemzetközi mérkőzését, amelyet idegenben 3–1 arányban megnyertek Csehországgal szemben. A szerb válogatott első szövetségi kapitánya a spanyol Javier Clemente volt. A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőinek A csoportjában a harmadik helyen végeztek Lengyelország és Portugália mögött, így lemaradtak a tornáról. Clementet Miroslav Đukić váltotta a kapitányi poszton, aki mindössze csak öt mérkőzésen irányította a csapatot. Radomir Antić időszaka (2008–2010) A 2010-es világbajnokság selejtezőit már Radomir Antić vezetésével kezdték. A 7. csoportba kerültek Franciaországgal, Romániával, Ausztriával, Litvániával és Feröerrel. A franciákat 1 ponttal megelőzve megnyerték a csoportot és kijutottak a világbajnokságra. A lejátszott tíz mérkőzésből hetet megnyertek, melyek közül kiemelkedett a Románia elleni 5–0-s siker. A világbajnokságon a D csoportba kerültek Ausztrália, Ghána és Németország társaságában. Első mérkőzésükön 1–0-s vereséget szenvedtek Ghána ellen. A szerbek részéről Aleksandar Luković a kiállítás sorsára jutott, Zdravko Kuzmanović pedig összehozott egy büntetőt, amit Asamoah Gyan értékesített. Németországot meglepetésre 1–0-ra legyőzték Milan Jovanović góljával. Az utolsó mérkőzésükön mindössze egy pont is elegendő lett volna a továbbjutáshoz, de 2–1-es vereség lett a vége Ausztrália ellen. Tim Cahill és Brett Holman góljaival két gólos előnyre tettek szert az ausztrálok, amire csak Marko Pantelić tudott válaszolni. 2012-es Eb-selejtezők Szerbia a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőiben a C csoportba került Észak-Írország, Észtország, Feröer, Olaszország és Szlovénia társaságában. Az első két mérkőzést Radomir Antić irányításával játszották le. Az új kapitány Vladimir Petrović lett, aki Észtország ellen egy hazai pályán elszenvedett 3–1-es vereséggel mutatkozott be. Az Olaszország elleni idegenbeli találkozó félbeszakadt szurkolói rendbontás miatt. A Szlovénia elleni utolsó mérkőzésen Nemanja Vidić büntetőt hibázott. A negatív kritikák miatt nem sokkal később lemondta a válogatottságot. Petrovićnak nem sikerült kijuttatnia a csapatot az Európa-bajnokságra, ezért menesztették a pozíciójából. 2014-es Eb-selejtezők A 2014-es világbajnokság selejtezőinek A csoportjába került a sorsolást követően Belgium, Horvátország, Macedónia, Skócia és Wales mellé. A szövetségi kapitányi posztra a korábbi labdarúgó Siniša Mihajlovićot nevezték ki. A selejtezőket egy gól nélküli döntetlennel kezdték Skócia ellen, amit Wales 6–1-es legyőzése követett. Belgiumtól hazai pályán 3–0-ra, Macedóniától idegenben 1–0-ra kaptak ki. Horvátország ellen idegenben 2–0-s vereséget szenvedtek, a belgrádi visszavágó pedig 1–1-gyel zárult. A komolyabb incidensek és balhék elkerülése érdekében a két labdarúgó-szövetség közösen döntött, mely szerint nem utazhattak szerb szurkolók Zágrábba, a visszavágóra pedig horvát szurkolók Belgrádba. Skóciát 2–0-ra legyőzték, Belgiumtól 2–1-re kikaptak. Idegenben 3–0-ra sikerült megverniük Walest. Macedónia 5–1-es legyőzésével fejezték be a sorozatot a csoport harmadik helyén Belgium és Horvátország mögött. 2016-os Eb-selejtezők A 2016-os Európa-bajnokság selejtezőiben Albániával, Dániával, Portugáliával és Örményországgal kerültek egy csoportba. A szövetségi kapitányi posztra a holland Dick Advocaat-ot nevezték ki. A selejtezőket Örményországban 1–1-es döntetlennel kezdték. A Szerbia–Albánia mérkőzés a 42. percben 0–0-s állásnál félbeszakadt. A pálya felett egy drón jelent meg, amelyen egy albán zászló volt. A szerb játékosok elkapták a zászlót, ezt követően verekedés tört ki a játékosok között, amelyhez szerb szurkolók is csatlakoztak, akik a nézőtérről rohantak be a pályára. A játékvezető ezt követően félbeszakította a mérkőzést. Az UEFA a mérkőzést 3–0 arányban Szerbia javára írta, egyúttal Szerbiától le is vont 3 pontot. Szerbiának a Dánia és az Örményország elleni mérkőzését zárt kapuk mögött kellett lejátszania. Szerbia és Albánia is fellebbezett az ítélet ellen. A következő mérkőzésen 3–1-es vereséget szenvedtek Dánia ellen hazai pályán. A gyenge kezdés miatt Advocaat-ot menesztették, akit Radovan Ćurčić váltott. A Portugáliától Lisszabonban elszenvedett 2–1-es vereség azt jelentette, hogy Szerbia matematikailag sem juthatott már ki az Európa-bajnokságra. Dánia ellen 2–0-ra kaptak ki Koppenhágában. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2015. július 10-én hozott ítéletében 3–0 arányban Albánia javára írták a 2014. október 14-én félbeszakadt mérkőzést, Szerbia 3 pontos levonását megtartották. A sorozatot a negyedik helyen zárták négy ponttal. Mezek a válogatott története során A szerb válogatott hazai szerelése piros mez, kék nadrág és fehér sportszár. A váltómez a leggyakrabban fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll. Játékosok Játékoskeret A következő 23 játékos lett nevezve a 2018-as világbajnokságra. A pályára lépések és gólok száma 2018. június 27-én Brazília elleni mérkőzés után lett frissítve. Válogatottsági rekordok A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve. Legtöbbször pályára lépett játékosok Az adatok 2018. június 27. állapotoknak felelnek meg. Legtöbb gólt szerző játékosok Az adatok 2018. június 17. állapotoknak felelnek meg. Rivalizálás Szerbia legnagyobb riválisa Horvátország, melynek leginkább történelmi és politikai okai vannak. A két válogatott ütközeteit mindig nagy várakozás és feszültség előzi meg. Jugoszlávia felbomlását követően a 2000-es Európa-bajnokság selejtezőiben találkoztak először tétmérkőzésen, ekkor a szerbek még jugoszláv színekben léptek pályára. A 2014-es világbajnokság selejtezőiben egy csoportba sorsolták a két csapatot. Ezt megelőzően Horvátország és Szerbia nevek alatt még nem találkoztak. A komolyabb incidensek és balhék elkerülése érdekében a két labdarúgó-szövetség közösen döntött, mely szerint nem utazhattak szerb szurkolók Zágrábba, a visszavágóra pedig horvát szurkolók Belgrádba. Az Albánia elleni mérkőzések is feszült légkörben zajlanak, melynek leginkább politikai okai vannak (Koszovó). A 2014. október 14-én megrendezett Szerbia–Albánia mérkőzés félbeszakadt. A pálya felett egy drón jelent meg, amelyen egy Nagy-Albániát ábrázoló zászló volt. Tantál-hafnium-karbid A tantál-hafnium-karbid (Ta4HfC5) egy tűzálló vegyület, a világon eddig ismert legmagasabb olvadásponttal (4215°C). Felhasználása nem elterjedt, ennek fő oka, hogy ára kilogrammonként elérheti a 2 millió forintot. Osama Hawsawi Osama Hawsawi (arabul: ����� ������; Mekka, 1984. március 31. –) szaúd-arábiai válogatott labdarúgó, az élvonalbeli Al-Ahli hátvédje. A bajnokság legjobb védőjének tartják. Saint-Victor-sur-Avre Saint-Victor-sur-Avre település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 61 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chaingy Chaingy település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 3617 fő (2015). Chaingy Bucy-Saint-Liphard, La Chapelle-Saint-Mesmin, Huisseau-sur-Mauves, Ingré, Mareau-aux-Prés, Saint-Ay és Saint-Pryvé-Saint-Mesmin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: John Fenn John Bennett Fenn (1917. június 15. – 2010. december 10.) amerikai kémikus, 2002-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat. Művei John B. Fenn, Engines, Energy, and Entropy – a Thermodynamics Primer , 1982, San Francisco, ISBN 0-7167-1281-4 Oláh Sándor (labdarúgó) Oláh Sándor (1938. augusztus 17. –) labdarúgó, a Dorogi Aranycsapat tagja. Pályafutása A Kléber Gábor vezette Dorogi Bányász csapatában került NB I-es játékosként az 1957-1958-as bajnoki évadban, ám legelső bajnoki találkozójára csak a bajnokság hajrájában került sor, 1958. július 9-én a Bp. Honvéd elleni idegenbeli mérkőzésen. Addigra viszont már Laczkó István ült vezető edzőként a dorogiak kispadján. Első gólja is a Honvéd elleni meccshez fűzi, amelyet 1960. február 27-én játszottak idegenben. Emlékezetes mérkőzése volt ugyan ez év szeptemberében a Csepel ellen vívott bajnoki, ahol Varga János mellett az ő gólja is kellett a pontszerzéshez a 2-2-re végződött találkozón. Legsikeresebb időszaka az 1962-1963-as évek, amely egyben a dorogi labdarúgás legdicsőségesebb periódusa is, amelyet sikeres szereplés két rangos nemzetközi kupában és a bajnokságban elért előkelő 4. helyezés fémjelzett, valamint Ilku István és Monostori Tivadar személyében ketten is részt vettek a csapatból világbajnokságon. Előbb az antwerpeni Húsvét-kupát hódították el Európa-klasszis csapatok elől, a döntőben még a Bayern Münchent is legyőzve, majd Rappan kupában csoportmásodikként végeztek úgy, hogy valamennyi csoportellenfelüket hazai pályán legyőzték. Oláh valamennyi mérkőzésen pályára lépett és kétszer is feliratkozott a gólszerzők közé. Előbb a svájci FC La Chaux de-Fonds, majd a Spartak Plzen kapuját is bevette. A bajnokságban sokáig a bajnoki címre is esélyesek voltak. 1963 tavaszán a szezon hajrájához közeledve veretlenül, mindössze 3 kapott góllal sorakoztak az élbolyban, ám ekkor egymás utáni két kellemetlen és nem várt vereség következett, előbb hazai pályán a Pécsi Dózsától, majd idegenben a Vasastól. Ez utóbbi mérkőzés is hozta Oláh utolsó szereplését az első csapatban. Végül a dorogiak úgy végeztek a 4. helyen, hogy az összes ellenlábasuk ellen jó eredményt értek el - A Fradi és az MTK vendégeként döntetlent játszottak, az Újpesti Dózsát és a Honvédot egyaránt 2-0-ra győzték le. Összesítésben viszont a 3. helyen végzett Újpest jobb gólaránnyal, míg a második helyezett MTK egyetlen ponttal többet szerezve leszorították a dobogóról őket. Az egész mezőnyben a Dorog kapta a legkevesebb gólt, mellette pedig elnyerte a Vidék Legjobbja címet. A csapattal elért sikerek csúcsán került ki az első gárdából és a későbbiekben a tartalék csapatban játszott. Posztjára a szakmai stáb a továbbiakban a fiatalabb és ígéretes játékos társát, Karába Jánost szánta, akivel többször játszottak együtt az utolsó aktív évében. Pályafutása során a már említett Kléber Gábor és Laczkó István mellett Szűcs György, Kinczel László és Buzánszky Jenő edzősködése alatt szerepelt. Sikerei, díjai Bajnoki 4. hely - NB I., 1962-63. Húsvét kupa-győztes - Nemzetközi Labdarúgó Torna, Antwerpen, 1962 Vidék Legjobbja, 1963. Érdekesség Minden idők legjobb dorogi csapatának, a Dorogi Aranycsapat tiszteletére a klubszékházban üzemelő Sportbüfében egy teljes nagy falat szenteltek, amelyen többek között valamennyi csapattag neve, közte Oláh Sándoré csupa nagybetűvel volt felfestve. Későbbi belső munkálatok és átalakításokat követően idővel eltűnt, azonban a csapatról készült díszes tabló a Dorogi Sportmúzeumban a mai napig is őrzi emléküket. 5768 Pittich Az 5768 Pittich (ideiglenes jelöléssel 1986 TN1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1986. október 4-én. Hahota Jóga A Hahota jóga (Laughter Yoga) egy indiai orvos szellemi terméke, találmánya. Dr. Madan Kataria sokat olvasott orvosi szaklapokban a nevetésnek az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról és úgy döntött, hogy páciensei között, illetve Mumbaiban az utca emberei között növelni fogja a napi nevetés mennyiségét, tanulmányozva az egészségükre gyakorolt hatásokat. A rendelőjétől nem messze lévő parkban összeszedett néhány tébláboló embert, elmesélte nekik a tervét és elkezdték a közös nevetést. Eleinte az arra járók jókat derültek rajtuk, illetve kifigurázták őket, de később ők is csatlakoztak a vidám csapathoz. A Hahota jóga ekkor még néhány bevezető jógalégzés gyakorlatból, majd az ezt követő viccekből állt. Doktor Kataria akkor szembesült az első problémával, amikor két hét után kifogytak az indiai viccekből és így a „jármú üzemanyag nélkül maradt”. Keresni kellett valami más megoldást, amivel az embereket nevetésre lehet ingerelni, ezért aztán olyan vidám gyakorlatokat talált ki, amelyek az embereket spontán módon nevetésre bírta. A Hahota Jóga egy mesterségesen és spontán nevetést kiváltó gyakorlatokra épülő nevető edzés. Előnye, hogy az ön-gerjesztett nevetés könnyen átalakul valódi, őszinte, természetes kacagássá, főleg, ha azt társaságban művelik. Aki megpróbál minden ok nélkül másokkal együtt nevetni, annak feloldódnak a gátlásai és szabadon áradhat lelke mélyéből a jókedvű nevetés. A Hahota Jóga egy módszer a stressz egészségkárosító hatásainak kivédésére, a betegségek megelőzésére. Javul a probléma megoldó képesség és könnyebben birkózik meg az ember a nehézségeinkkel is. A foglalkozást követően - a résztvevők elmondása alapján - jelentősen javul az általános közérzet, megnő a tolerancia mások iránt, növekszik a testi és mentális terhelhetőség, javul a stressztűrő képesség.[forrás?] A Nevető Jóga egyúttal olyan természetes folyamatokat is generál az emberi szervezetben, amely az egészségi állapot javulását, a gyógyulást segíti elő. Jelentős kalória leadással jár, kitűnő kiegészítője bármilyen diétának, fogyókúrának. Végül, de nem utolsósorban javítja a külső megjelenést. Tiszta, sugárzó, nyílt tekintetet varázsol, ami fiatalít, szépít, javítja a testtartást, lélek simogató hatású és növeli az ember önbecsülését.[forrás?] Dietramszell Dietramszell település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 5442 fő (2015. december 31.). Fekvése Lindentől 9 km-rel délre fekvő település. Története A település egy remetelak körül jött létre, amelyet 1102-ben a sűrű erdő közepén Dietram szerzetes épített magának. Körülbelül ennek a helyén áll az ágostonrendiek 1729-1741 között épített kolostortemploma (Klosterkirche Mariä Himmelfahrt), mely Bajorország egyik legnagyobb barokk temploma. Kissé távolabb egy erdei tisztáson áll a Búcsújáró templom (Wallfahrtskirche St. Leonard). Nevezetességek Kolostortemplom (Klosterkirche Mariä Himmelfahrt) - Mennyezeti freskói és stukkódíszei Johann Baptist Zimmermann legérettebb alkotásai. Ő készítette a főoltáron látható festményt is. Az oltárokat, a szószéket és a diadalív két oldalán a két szobrot Franz Xaver Schmädl készítette. Búcsújáró templom (Wallfahrtskirche St. Leonard) - Mennyezetét Johann Sebastian Troger freskója díszíti, mely a Fájdalmas anyánál és a megfeszített fiánál oltalmat keresőket ábrázolja. 420 (szám) A 420 (római számmal: CDXX) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 420-as a kettes számrendszerben 110100100, a nyolcas számrendszerben 644, a tizenhatos számrendszerben 1A4 alakban írható fel. A 420 páros szám, összetett szám, téglalapszám (20 · 21). Kanonikus alakban a 22 · 31 · 51 · 71 szorzattal, normálalakban a 4,2 · 102 szorzattal írható fel. Huszonnégy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 12, 14, 15, 20, 21, 28, 30, 35, 42, 60, 70, 84, 105, 140, 210 és 420. Erősen bővelkedő szám: osztóinak összege nagyobb, mint bármely nála kisebb pozitív egész szám osztóinak összege. Ritkán tóciens szám. A 420 négyzete 176 400, köbe 74 088 000, négyzetgyöke 20,49390, köbgyöke 7,48887, reciproka 0,0023810. A 420 egység sugarú kör kerülete 2638,93783 egység, területe 554 176,94409 területegység; a 420 egység sugarú gömb térfogata 310 339 088,7 térfogategység. (A036913 sorozat az OEIS-ben) Romeo Rivers Romeo Norman „Romie ”Rivers (Kanada, Manitoba, Springfield, 1907. március 28. – Kanada, Manitoba, Winnipeg, 1986. május 4.) kanadai olimpiai és világbajnok jégkorongozó. A Winnipeg Hockey Club támadója volt és 1931-ben megnyerték az Allan-kupát, amiért a kanadai amatőr jégkorongcsapatok szálltak harcba. Ennek köszönhetően képviselhették Kanadát az 1932. évi téli olimpiai játékokon, a jégkorongtornán, Lake Placidban, mint a kanadai jégkorong-válogatott. Csak négy csapat indult. Oda-visszavágós rendszer volt. Az amerikaiket legyőzték 2–1-re, majd 2–2-es döntetlent játszottak. A németeket 5–0-ra és 4–1-re győzték le, végül a lengyeleket 10–0-ra és 9–0-ra verték. Ez az olimpia világbajnokságnak is számított, ezért világbajnokok is lettek. 6 mérkőzésen játszott és 5 gólt ütött, valamint 3 gólpasszt adott. Az 1935-ös jégkorong-világbajnokságon aranyérmet nyert. Ekkor a Winnipeg Monarchsszal jutott ki. 2004-ben beválasztották a Manitoba Sports Hall of Fame-be. A Manitoba Hockey Hall of Fame-nek is a tagja. Laborcfalva Laborcfalva (1899-ig Laborcz-Volya, szlovákul: Voľa) község Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásában. 2011-ben 254 lakosából 242 szlovák volt. Fekvése Nagymihálytól 12 km-re északnyugatra a Laborc jobb partján fekszik. Története 1357-ben említik először. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. Vályi András szerint "VOLYA. Laborcz Volya. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai Gr. Sztáray, Okolicsányi, és Natafalusi Uraságok, lakosai orosz vallásúak, fekszik Sztarához n. k. 1/2, d. Natafalvához fél, é. Őrmezőhöz is fél órányira; határja 2 nyomásbéli, gabonát, zabot, árpát, és búzát középszerűen terem, erdeje tőlgyes, mezeje térséges, és lapályos, fövenyes is, réttye elég, Laborcz vizének áradásai rongállyák, piatza Homonnán van 1 órányira." Fényes Elek szerint "Volya (Laborcz), Zemplén vm. orosz f. Őrmező fil. 42 romai, 410 g. kath., 17 zsidó lak. Görög anya sz. egyház. 380 h. szántóföld. F. u. gróf Sztáray. Ut. p. Nagy-Mihály." 1910-ben 420, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. 2001-ben 242 lakosából 238 szlovák volt. Nevezetességei Görögkatolikus temploma 1700 -ban épült, a század végén klasszicista stílusban építették át. Lóvátett lovagok A Lóvátett lovagok (angolul: Love’s Labour’s Lost), valamint Rákosi Jenő fordításában Felsült szerelmesek, William Shakespeare egy komédiája, mely négy férfi, Ferdinand (Navarra királya), Biron, Longaville, valamint Dumaine akadémiai fogalmáról, és annak megszegéséről szól. A mű valószínűleg 1593 és 1595 között keletkezett. A szöveg keletkezésének ideje A Lóvátett lovagok keletkezési idejét különösen nehéz meghatározni, ugyanis a Stationer’s Register nem tesz róla említést. Továbbá a műnek csak egy, 1598-as keltezésű kvartója létezik, az 1623-ban kiadott fólió ennek a szövegnek az újranyomtatása, utólagosan felvonásokra osztva. A létező kvartó alcíme – „newly corrected and augmented as it was presented before Her Highnes’ this last Christmas” – arra utal, hogy létezett egy ezt megelőző verzió is, melynek dátuma ismeretlen ugyan, de feltételezések szerint a vígjáték első előadására 1593 karácsonyakor került sor, egy nemes házában. A kvartó első oldalán található írás szerint a színdarabot úgy rögzítették, ahogy I. Erzsébet előtt előadták a kiadást megelőző karácsonykor. Ez azt jelenti, hogy a színdarab addigra nagy sikereket ért el. Az említett karácsony valószínűleg az 1597-es volt, ugyanis két írásos dokumentumban említik a színdarabot 1598-ban: Meres Palladis Tamia című művében és Robert Tofte Alba: The Months Minde of a Melancholy Louer írásában. A mű forrásai A Lóvátett lovagok esetében intertextuális forrást nehéz biztosan meghatározni. John Michael Archer úgy gondolja, hogy a Ferdinánd és lovagjai által kötött egyezség a tanulásuk elősegítésére Pierre de la Primaudaye The French Academie művének kifigurázása. John Dover Wilson szerint a színdarab alapját George Chapman Az éj árnyéka költeménye adja. Továbbá, Neal L. Goldstein megjegyzi, hogy Armado és Julka története hasonlóságot mutat Don Quijote és Dulcinea kapcsolatával. Lévén, hogy a mű a saját korának szatírája, a legfontosabb utalások a társadalommal és személyekkel kapcsolatosak. Thomas Nashe Pille karaktereként tűnik fel, előnyös képet alkotva róla. Armado karaktere Walter Raleigh tükörképe, erre utal az is, hogy Armado karaktere négy-öt évvel az után keletkezett, hogy Raleigh jelentős szerepet töltött be II. Fülöp spanyol király armadájának legyőzésében. Holofernes, az iskolamester John Florio, egy olasz protestáns mintájára született meg. Az is elképzelhető, hogy Holofernes neve kölcsönzés François Rabelais Gargantua és Pantagruel művéből. Ennek megerősítésére szól, hogy latint és matematikát tanít Gargantuának. Ám John Dover Wilson úgy gondolja, Holofernes karaktere valójában Thomas Harriot karikatúrája. Navarra királyát és három lovagját Shakespeare valószínűleg Derby grófja, Ferdinando Stanley, valamint Essex, Southampton és Rutland grófjairól mintázta. A mű cselekménye Első felvonás Első jelenet Ferdinand, Navarre királya és a lovagok, Longaville, Dumaine és Biron esküt tesznek arra, hogy hírnév érdekében három évig a testüket háttérbe szorítva, női társaságot teljesen kiszorítva csak tanulással foglalkoznak. Biron kijelenti, hogy a fogadalmat lehetetlen megtartani, és erre az is rásegít, hogy a francia hercegnő Navarre felé tart Aquitania feladása miatt. Levél érkezik Don Armadotól, aki megvádolja Bunkót azzal, hogy beszélt egy nővel, Julkával. Második jelenet Armado és Moly a szerelemről beszélnek, és Armado bevallja, hogy szereti Julkát. Lüke, Bunkó és Julka megérkeznek és Costard Armado megfigyelése alá kerül. Armado szerelmi vallomást tesz Julkának. Második felvonás Első jelenet A francia hercegnő és udvarhölgyei megérkeznek. Kiderül, hogy az udvarhölgyek, Rosaline, Katherine és Mária szerelmesek Ferdinánd lovagjaiba. A király és lovagjai megérkeznek, a hölgyek maszkot húznak. A király és a hercegnő megvitatják Aquitania ügyét és a király addig nem hajlandó egyezkedni, míg a francia király vissza nem fizeti az adósságát. A hölgyek a férfiak fogadalma miatt nem léphetnek be a kastélyba. Harmadik felvonás Első jelenet Armado szerelmes levelet ír Julkának és Bunkóval küldi el neki. Bunkó találkozik Bironnal, aki szintén ad neki egy kézbesítendő levelet Rosaline számára. Negyedik felvonás Első jelenet A francia hercegnő és udvarhölgyei vadászaton vannak. Bunkó megérkezik Biron levelével, de kiderül, hogy Bunkó összecserélte a két levelet. Második jelenet Holofernes és Nathaniel segítenek elolvasni a levelet, amit Julka kapott. Kiderül, hogy a vallomás nem a lánynak szól, és Holofernes azt tanácsolja, mutassák meg a levelet a királynak. Harmadik jelenet A király és lovagjai kihallgatják egymást, mikor szerelmükről beszélnek, majd azonnal megvádolják egymást. Biron megpróbál hazudni, de Bunkó és Julka megérkeznek a levelével. A négy férfi feladja a fogadalmát. Ötödik felvonás Első jelenet Armado felkeresi Holofernest és Nathanielt és megkéri őket, hogy segítsenek egy színdarab előadásában, amit a király rendelt meg. Második jelenet A király és a lovagok orosznak álcázva akarnak beszélni a hölgyekkel. A hercegnő és udvarhölgyei maszkot húznak és kicserélik a férfiaktól kapott ajándékokat. Armado előadására mind összegyűlnek. Bunkó és Armado meg akarnak küzdeni Julkáért. Megérkezik a hír, hogy a francia király meghalt. A hölgyek egy évet kérnek a férfiaktól és megfogadtatják velük, hogy egy évig remeteéletet élnek, és jócselekedeteket hajtanak végre. A mű témái A Lóvátett lovagok fő célja, hogy bemutassa, a reneszánsz szerelem irracionalitását. Neal L. Goldstein a firenzei neoplatonizmus és a Francesco Petrarca által híressé vált reneszánsz romantikus normákkal foglalkozik, és azzal, hogy Shakespeare milyen módon tartózkodik ezektől a nézetektől. Az önmegtartóztatási fogadalom és annak szinte azonnali megszegése erre a fő példa. A hercegnő és udvarhölgyei gúnyosak, merészek és gőgösek, ez reneszánsz ideákkal ellentétessé teszi őket, nem passzív istennőkként tűnnek fel, így meghazudtolva a petrarkai elképzelést. A férfiak szedett-vedett szonettjei, és képtelenségük a felolvasás nélküli elszavalásra szintén anti-petrarkista megnyilvánulásként értelmezhető. Ám ez nem csak paródia, hanem a reneszánsz udvarlási módszer szokatlanságának bemutatása is. Joseph Westlund megjegyzi, hogy Armado szonettje sikeresnek bizonyul, ám a vers maga sem hagyományos, Armado ugyanis magát állítja uralkodónak, szerelmét, Julkát a vazallusnak. Shakespeare nézetei szerint a reneszánsz szerelem egy fikció, aminek fikción belül a helye. Ezt bizonyítja a színdarab vége, mikor a francia király halála után a szereplők és reakcióik is valószerűbbé válnak. A francia hölgyek visszautasítják a férfiak örök szerelemre tett fogadalmát, és a színdarab azzal zárul, hogy a párok csak ígéretek társaságában távoznak el egymástól. Joseph Westlund kifejti, hogy a természetellenesség a szeszélyek, szerelem és teljesítményvágy egymás ellen állításából születik. A lovagok tanulási vágya nem egyszerűen tudás megszerzésérére irányul, hanem a hatalomra, ami ez által kezükbe kerül. A tanulás igaz lényegét háttérbe helyezik, és mikor szükség lenne az értelemre és szellemiségre, megbuknak. A szonettjeik tipikus reneszánsz módon íródtak, ezzel igaztalanná téve az érzelmeiket. A Lóvátett lovagok másik sajátossága, hogy komédia keretein belül bemutatja a szavak hatalmát. A retorikában való jártasság kulturális hatalmat jelent, ám az igazi hatalom a moralitásban és spiritualitásban rejlik. A reneszánsz korban csak férfiak kaptak retorikai oktatást, a nők nem. Ennek ellenére a Lóvátett Lovagokban a francia hölgyek viselkedésében, intelligenciájában és észjárásában mind felülmúlják a férfiakat. Biron feladata az egy éves távollétre a legnehezebb, és a vígjáték nyelvi játékához illő. Rosaline arra kéri őt, hogy ékesszólását ne saját céljaira használja, hanem betegek megnevettetésére, ezzel tanítva meg neki, hogy mások megnevettetése fontosabb, mint önmagunk hallgatása. A Lóvátett lovagok a magyar színházakban Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet digitális adattára tíz előadást tart számon, egy kivételével mind Mészöly Dezső fordítását használva fel. Az első rögzített előadást Janovics Jenő rendezte Rákosi Jenő fordítását felhasználva, és 1913-ban a Kolozsvári Nemzeti Színházban adták elő, Felsült szerelmesek címen. A komédia 1969-ben Seregi László rendezésével került előadásra Veszprémben. Egy évvel később szintén Seregi László a színdarab zenés verzióját elhozta Budapestre, a Fővárosi Operettszínházba. 1977-ben Szirtes Tamás rendezésében a Madách Színházban került előadásra, majd tíz évvel később, 1987-ben szintén Szirtes Tamás feldolgozása a Thália Színház műsorára került. 2000-ben a Vígszínházban Keszég László verziója került színpadra. 2001-ben Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban Kozák András által került előadásra. 2003-ban a Janus Egyetemi Színpad társulata adta elő Pécsett, Tóth András Ernő rendezésében. 2004-ben A Szentendrei Teátrum társulata is előadta Hajdu István vezetésével, a Dunaparti Művelődési Ház udvarán. Ez a feldolgozás annyiban különbözik az eredetitől, hogy a színdarab címe A szószegő szerelmesek, avagy a lóvátett lovagok (Lovak és lovagok nélkül), Shakespeare az alapszöveg írójaként van feltüntetve (a szerző Magyar Attila), valamint a szereposztás egyszerűen fiúkra és lányokra van osztva az OMSZI archívumban. 2011-ben Békéscsabán, a Békés Megyei Jókai Színházban került előadásra Tege Antal rendezésében. A Lóvátett lovagok 2017-ben Rudolf Péter rendezésében került a Pesti Színház színpadára, Telekes Péter (Ferdinánd), Wunderlich József (Biron) és Szilágyi Csenge (Francia királylány) főszereplésével. A Lóvátett lovagok filmes adaptációi A Lóvátett lovagok első filmváltozata 1965-ben készült, Roger Jenkins és Val May rendezésével. 1975-ben kiadták a BBC Play of the Month sorozat részeként, Basil Coleman rendezésében. Újabb tíz év elteltével, 1985-ben Elijah Moshinsky elkészítette a mű BBC változatát. 2000-ben a vígjáték modern verziója Kenneth Branagh rendezésével készült el. 2010-ben közzétették a Globe Színházban játszott előadást. 2012-ben Paula Garfield rendezésében a Lóvátett lovagok jelbeszéddel előadott változata is napvilágot látott. 2016-ban a műnek egy modernizált újraálmodása jelent meg, Jake O’Hare és Jennifer Sturley feldolgozásában. Barry Avrich kanadai adaptációja 2017-ben jelent meg. Mexikó az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Mexikó az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 18 sportágban 99 sportoló képviselte, akik összesen 6 érmet szereztek. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést OSIRIS-REx Az OSIRIS-REx amerikai kisbolygókutató űrszonda, amelyet az 1999-ben felfedezett 101955 Bennu C típusú kisbolygó vizsgálatára indított a NASA 2016. szeptember 9-én. Az űrszonda feladata A tervek szerint a szonda a kisbolygót 2018 augusztusában éri el. 505 napot repül együtt a kisbolygóval, annak alapos megvizsgálására. A felszínére nem száll le, de kockázatos feladat a talajból egy robotkar segítségével néhány grammból álló minta megvétele, amit 2023-ban kell érintetlenül a Földre szállítania. Az űrszonda 2021 márciusában hagyja el a Bennu térségét, hogy 2023 szeptemberében a 60 gramm kőzettörmeléket szállító kapszulája hatmilliárd kilométeres űrutazás után visszatérjen a Földre. Az űrszonda részei A szonda három kamerával, lézeres távmérővel, hőkamerával, spektrométerrel van felszerelve, és röntgensugarakkal is képes vizsgálni a Bennu felszínét. A küldetés története A szonda 2016 szeptemberében indult a Kennedy Űrközpontból, és 2017-ben a Föld gravitációját kihasználva pályára állt a Bennu felé. Bukfenc, a cica A Bukfenc, a cica (eredeti cím: Poppy Cat) angol televíziós flash animációs sorozat, amelyet Leo Nielsen rendezett. Az Egyesült Királyságban a Nick Jr. vetítette, Magyarországon a Minimax sugározta. Ismertető Egy kutyus, egy cica, egy nyúl, egy egér, egy borz és egy bagoly vajon hogy tudnak jó barátok lenni? Meglátható a történetben, amelyben Bukfenc, a cica és barátai izgalmas kalandjaikat mesélik el. A részek egy-egy új felfedezést rejtenek magukban, a kis csapat tagjai összetartanak és kíváncsian ugranak fejest az ismeretlenbe. Álarcos sivatagifogoly Az álarcos sivatagifogoly (Ammoperdix griseogularis) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe a fácánfélék (Phasianidae) családjába és a fogolyformák (Perdicinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Afganisztán, Azerbajdzsán, India, Irán, Irak, Kazahsztán, Pakisztán, Szíria, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén honos. A természetes élőhelye sziklás hegyek, mérsékelt övi félsivatagok és nyílt bokrosok. Ragaszkodik a víz közelségéhez. Megjelenése Testhossza 22-25 centiméter, testtömege 180-240 gramm. Életmódja Főleg magvakkal táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt. Szaporodása Fészekalja 8-12 tojásból áll, melyen csak a tojó kotlik 21 napig. Hariton Prokofjevics Laptyev Hariton Prokofjevics Laptyev (oroszul: Харитон Прокофьевич Лаптев) (1700-1763) orosz tengerész. Dmitrij Jakovlevics Laptyev unokatestvére. Élete 1737-ben nevezték ki a Szibéria északi területeit kutató expedíció parancsnokának. Jakutszkból a Léna torkolatáig hajózott, majd nyugatra tartott, ahol több szigetet fedezett fel. 1740 nyarán körülzárta a jég, partra szállt, majd a következő évben szánon derítette fel a Tajmir-félszigetet. Itt találkozott Cseljuszkinnal, s közösen mentek Turuhanszkba. Nagy földrajzi és néprajzi anyagot gyűjtött össze. Gorogyiscsei járás (Volgográdi terület) A Gorogyiscsei járás (oroszul Городищенский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Volgográdi területen. Székhelye Gorogyiscse. Népesség 1989-ben 45 982 lakosa volt. 2002-ben 57 308 lakosa volt. 2010-ben 60 188 lakosa volt, melyből 50 696 orosz, 1 327 ukrán, 1 323 örmény, 603 tadzsik, 463 kazah, 438 azeri, 384 tatár, 339 üzbég, 244 koreai, 209 fehérorosz, 208 csuvas, 186 német, 137 mari, 132 lezg, 104 lengyel, 95 udmurt, 93 grúz, 83 mordvin, 67 cigány, 65 avar, 63 moldáv, 55 udin, 51 tabaszaran, 38 dargin, 34 török, 31 oszét, 30 baskír, 26 kabard, 25 csecsen, 25 ezid, 21 komi, 20 kumik, 19 görög, 19 kalmük, 19 türkmén, 18 gagauz, 18 karacsáj stb. Savigny (Rhône) Savigny település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 2010 fő (2015). Savigny Bully, Ancy, L’Arbresle, Bessenay, Bibost, Chevinay, Sain-Bel, Saint-Julien-sur-Bibost és Saint-Romain-de-Popey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pártok az 1956-os forradalom idején Az 1956-os forradalom idején alakult, illetve újjáalakult pártok listája (az állampárt a forradalom kitörésekor a Magyar Dolgozók Pártja volt): Demokrata Néppárt Független Kisgazdapárt Magyar Forradalmi Ifjúság Pártja Magyar Szocialista Munkáspárt Nemzeti Parasztpárt ( Petőfi Párt ) Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyar Függetlenségi Párt Egyéb politikai szervezetek: Dunántúli Nemzeti Tanács Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány Magyar Értelmiségi Forradalmi Bizottság Magyar Parasztszövetség Munkástanácsok Korábban alakult politikai (politizáló) szervezetek: MEFESZ Petőfi Kör Pártokrácia A pártokrácia kifejezést olyan politikai rendszerrel kapcsolatban használják, rosszalló értelemben, ahol a választópolgárok túlnyomó többsége a választáson a politikai hatalmat átruházza valamelyik pártra illetve annak képviselőjére, és a parlamentben a pártok fogadják el a saját maguk által hozott törvényeket. Esetenként ez a szóhasználat a közvetett demokrácia kritikáját is magában foglalja.[forrás?] Magát a „pártokrácia” kifejezést először Giuseppe Maranini olasz jogászprofesszor használta a firenzei egyetemen mondott beszédében, 1949-ben. I. Kaplan Giráj krími kán I. Kaplan Giráj (krími tatár: I Qaplan Geray, � ������ ����), (1678 – 1738) krími tatár kán három ízben. Első uralkodása Kaplan I. Szelim Giráj kán fia volt. 1695 és 1699 között a kubanyi tatárok szeraszkere (hadvezére) volt. Édesapja negyedik uralkodása alatt és bátyja, III. Gázi Giráj idejében a núreddin méltóságot viselte. 1707-ben a leváltott Gázi helyére a szultán Kaplant nevezte ki krími kánnak. Az új kán fivéreit, Menglit és Makszúdot tette meg kalgának és núreddinek. Nem sokkal uralkodásának megkezdése után nagy sereggel az Észak-Kaukázusba vonult, hogy leverje a fellázadt kabardokat, de katasztrofális vereséget szenvedett, több tatár klán vezetője is odaveszett. A kudarc miatt, és mert menedéket adott az I. Péter cártól menekülő kozákoknak, a szultán leváltotta. Utóda II. Devlet Giráj lett. Második uralkodása II. Devlet lemondatása után 1713-ban III. Ahmed oszmán szultán ismét Kaplant helyezte a krími trónra. Kaplan először a lázongó kubanyi tatárokat fékezte meg, majd miután a Török Birodalom előbb Velencével, majd Ausztriával keveredett háborúba, a szultán parancsára a magyar határhoz vonult. A tatár klánok vezetői vonakodtak elhagyni Krímet, de Kaplannak végül sikerült összeállítania a szükséges haderőt, ám túl sokat késlekedett és emiatt az osztrákoktól elszenvedett vereségek miatt a szultán a kánt okolta és leváltotta tisztségéből. Az új kán III. Devlet Giráj lett, Kaplan pedig a törökországi Burszában telepedett le. Harmadik uralkodása 1730-ban újra Kaplant nevezték ki kánnak. 1732-ben a szultán parancsára a Kaukázuson keresztül Perzsia ellen vonult. A hadjárat és a kaukázusi törzsek erődemonstráló hódoltatása miatt az isztambuli orosz követ többször is tiltakozott és az elmérgesedő viszony végül oda vezetett, hogy 1735-ben az oroszok betörtek a Krímre. A támadást sikerült elhárítani, ám a következő évben már egy nagyobb, ötvenötezres sereggel tértek vissza. Rövid ostrom után elfoglalták a félsziget bejáratát védő Perekop erődjét, majd végigdúlták a Krímet. Felgyújtották a kánság fővárosát, Bahcsiszerájt; a tűzben odaveszett az I. Szelim által alapított könyvtár, valamint a jezsuita misszió is. Felégették a tatárok egyetlen nagy kikötőjét Kezlevet és Akmedzsidet; azután a seregben kitört járvány miatt visszavonultak. A kudarcért a szultán Kaplant hibáztatta és lemondatta címéről. Utóda a trónon II. Fetih Giráj lett. Kaplan két évvel később, a törökországi Çeşme városában halt meg. Gare de Saint-André-les-Alpes Gare de Saint-André-les-Alpes vasútállomás Franciaországban, Saint-André-les-Alpes településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nizza-Digne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Moriez Dominique Grange Dominique Grange (Lyon, 1940. –) francia énekes, dalszerző, az 1960-as évek eleje óta aktív. A 68 májusi események hatására felhagyott korábbi munkáival, és az ellenállók számára kezdett dalokat írni. Később is folytatta politikai aktivizmusát, tagja volt a Gauche prolétarienne nevű maoista szervezetnek, és tevékeny szerepet vállal az egyenlőtlenség és az elnyomás elleni küzdelmekben mind a mai napig. Dalai a munkások, a szegények, az elnyomottak hangján szólnak, rávilágítanak a társadalmi igazságtalanságokra, sokszor aktuális konfliktusokra reagálnak. Házastársa Jacques Tardi képregényszerző. Négy közös gyermekük van: Diego, Oscar, Rachel és Lisa. Pályakép Első munkái Dominique Grange már kamaszként elhatározta, hogy énekes lesz. Érettségije után Lyonból Párizsba megy, ahol dráma órákat vesz. Hamarosan főszerepet játszhat egy vígjátékban, és kisebb TV-szerepeket is kap, majd a bal part kabaréiban lép fel dalokkal. A yé-yé hullám hatására a lemezkiadók új tehetségeket keresnek. A Bel Air és a Temporel kiadó 1963 és 1967 között összesen négy kislemezét is rögzítette, melyeken már saját dalai is megjelennek. Eközben rádiós és TV-s szereplései is vannak, és egy franciaországi turnén vesz részt Guy Béart-ral. 68-as események, maoista mozgalom Aktív résztvevője volt az 1968 tavaszán fellobbanó párizsi diák- és munkásfelkelés eseményeinek, amelynek hatására felhagyott minden korábbi tevékenységével, és a kibontakozó forradalom mellé állt. A bal part más elkötelezett énekesével (Leni Escudero, Évariste, Pia Colombo, Jean Ferrat, Maurice Fanon, Francesca Solleville stb.) együtt belépett a Sorbonne művészei által létrehozott Comité révolutionnaire d’action culturelle-be (CRAC, „kulturális forradalom akcióbizottság”), és elfoglalt egyetemeken, sztrájkban álló gyárakban, tüntetéseken énekeltek, ezzel segítve a küzdelmeket. Az általános sztrájk idején a sztrájkbizottságok kérésére vidéki körútra indult, hogy az elfoglalt gyárakban élénkítse a gyűléseket, lelkesítse a sztrájkoló munkásokat. Grange több a forradalom eseményei által inspirált dalt írt, melyek nagyon népszerűek lettek az ellenállók körében, többet a tüntető tömegek is énekeltek. 1968 nyarán ezekből a dalokból önköltségen elkészítette első saját lemezét, melyet kereskedelmi forgalmon kívül, a sztrájkbizottságokon és az akcióbizottságokon keresztül értékesített (3 frankos darabáron). 1969-ben belépett a Gauche prolétarienne (GP, „proletár bal”) nevű maoista szervezetbe, és az établissement mozgalom hatására egy élelmiszercsomagoló üzemben „telepedett le” Nizza külvárosában. Itt írta az emblematikus Les nouveaux partisans (Az új partizánok) című dalát is, amely a forradalmi aktivisták himnuszává vált. 1970-ben egy rendelettel betiltják és erőszakosan üldözni kezdik a baloldali szervezeteket. A GP is illegalitásba szorul, de tevékenységüket tovább folytatják. 1971 novemberében Grange-t letartóztatják egy párizsi tüntetésen, és másfél hónapra egy női börtönbe kerül. 1972-ben csatlakozik a GP titkos szervezetéhez, a Nouvelle Résistance Populaire-hez (NRP, „új népi ellenállás”), és egészen 1975-ig rejtőzködni kényszerül. 70-es, 80-as évek Már a 70-es évek elejétől közreműködik több képregénymagazinnál fordítóként, szerkesztőként, később szerzőként is. A BD magazinnál ismeri meg későbbi férjét, Jacques Tardit, akivel több munkán is együtt dolgoznak. 1981-ben Hammam Palace címmel jelenik meg első nagylemeze. A borítójához Tardi (akkor már élettársa) készít illusztrációkat. Az album dalainak visszatérő témája az embertelen munka és az erőszak elítélése. A lemez eladása nem hoz túl nagy sikert. 1983-ban Grange és Tardi összeházasodnak. Négy gyermeket fogadnak örökbe Chiléből, tapasztalataikról Grange három könyvet is ír. 1993-ban létrehozzák az AFAENAC egyesületet, amely összefogja a Chiléből származó, adoptált gyermekek szüleit. Chilei civil szervezetekkel együttműködve programokat indítanak el, hogy Chile gazdaságilag elmaradottabb régióiban élő hátrányos helyzetű gyermekeken segítsenek. 2000-es évek 2004-ben dupla albuma jelenik meg L’Utopie toujours (Az utópia örök, szó szerint: „mindig”) címmel, szintén Tardi rajzaival. A dalok témája ugyancsak a lázadás, a száműzetés, a kizsákmányolás és kirekesztés. 2008 márciusában ismét albummal jelentkezik, amellyel – a 40. évforduló alkalmából – 68 májusára emlékezik. Ebben összefoglalja mindazokat a témákat, amelyek az elmúlt négy évtizedben foglalkoztatták: társadalmi küzdelmek, elnyomott kisebbségek, rasszizmus, nyomor, egyenlőtlenség, ellenálló vagy felszabadító népi mozgalmak, emlékezet, egy másik jövő reménye, forradalmi utópiák… Az album – Tardi ötletére – napvilágot lát könyv+CD formájában is, amelyben még több illusztráció jelenik meg a dalok szövegeihez kapcsolódva. Az egyik dal kifejezetten reflektál egy 68-hoz kapcsolódó korabeli diskurzusra, amely megpróbálja elhalványítani 68 kulturális jelentőségét és politikai örökségét. A dal címe az album címében is megjelenik: 1968-2008… N’effacez pas nos traces ! (Ne töröljétek el a nyomainkat!) 2009-ben készült el újabb albuma Des lendemains qui saignent (Vérző holnapok) címmel, melynek témája az első világháború. Ezt az albumot is kiadják könyv+CD formájában, de ebben Tardi illusztrációin kívül egy történész, Jean-Pierre Verney kommentárjai is helyet kapnak. Az együttműködésből egy műsor is születik, ahol a zenei produkció és a képek ezzel egyidejű vetítése mellett Grange narrálja is a dalokat. A műsort Franciaország szerte bemutatják. Dominique Grange a mai napig folytatja politikai aktivizmusát, amely dalainak is gyakran aktualitást ad. A 2000-es évek eleje óta küzd a Confédération nationale du travail (CNT, „nemzeti munkásszövetség”, anarchoszindikalista szakszervezeti konföderáció) oldalán, gyakran lép fel koncerteken, szövegeiben a munkások törekvéseit fogalmazza meg. „Úgy gondolom, hogy a dalaim olyan fegyverek, amelyek képesek segíteni a harcokat, képesek elmondani, kifejezni olyan emberek érzéseit, tapasztalatait, akik nem tudják magukat kifejezni.” A Notre Longue Marche (A mi hosszú menetelésünk – utalás a kínai Vörös Hadsereg hosszú menetelésére) című album 2013-ban jelenik meg. Ebben az albumban a legismertebb mozgalmi dalainak eredeti felvételeit adja ki újra, azokét, amelyek leginkább beleíródtak a kollektív emlékezetbe, maga is évtizedek óta játssza őket munkások és aktivisták körében, rendezvényeken és tüntetéseken: részei lettek a 68 utáni mozgalmi kultúrának. Zenéjének jellemzői Dominique Grange mozgalmi zenéje egyszerű elemekből tevődik össze: Grange énekét egy – időnként két – akusztikus gitár kíséri, és időnként kórussal egészül ki, amely a tömeget reprezentálja. A szövegek egyik legfőbb eleme, hogy összegyűjti a tüntetések, mozgalmak népszerű szlogenjeit. Egy példa erre, amikor a La pègre (Alvilág) című, 1968-ban íródott dal kórusában felhangzik ez a mondat: „Nous sommes tous les juifs allemands” („Mi mind német zsidók vagyunk”). Ezt a szlogent a tüntetők kántálták jelezve szolidaritásukat Daniel Cohn-Bendit-vel, akit „német zsidónak” titulált az ellenséges sajtó, hogy hiteltelenítsék szereplését. „Az establishment által a baloldali aktivistákra zúdított szitkok halmozása a dal szövegének legfőbb retorikai stratégiája. Az olyan jelzők, mint la pègre (alvilág) és la chienlit (zűrzavar, rendetlenség), a közös identitás forrásaként értékelődnek fel”. A szlogenek beépítése a dalszövegekbe segít fenntartani a mozgalom eszményeit a kollektív emlékezetben. Amikor ez a rész csendül fel a kórusban: „A bas l’état policier” („Le a rendőrállammal”), az aktiválja a szlogen jelentését: a kórussal együtt énekelve „artikulálódik – és újraéled – az eszme, amelyet a szlogen támogat”. A GP afféle himnuszává vált Les nouveaux partisans (Az új partizánok) címe és refrénje utal a francia ellenállás idején született és a baloldali mozgalmak körében később is népszerű Partizándalra. A refrén dallamának eleje viszont az Internacionálé első sorát idézi fel: a ritmus (negyedértékű felütés után pontozott negyed, ami nyolcadokban folytatódik) és a dallamvonal (kvart ugrás az alaphang oktávjára, majd ereszkedő dallam) kisértetiesen hasonlít a két dalban, ami egy újabb kapcsolódási pontot jelez Grange szerzeménye és a munkásmozgalmi dalok hagyománya között. A Les nouveaux partisans szövege elsősorban a munkások érzésvilágát, mindennapjait és nyomorát jeleníti meg, mindvégig egy alapvető ellentétet tételezve: az egyik oldal a munkásosztály és szövetségeseik, a „nép tábora”, a másik pedig a burzsoázia, a főnökök és szakszervezeti vezetők, és az elnyomó hatalom. A munkásélet viszontagságait bemutatva lehetőséget ad a munkások számára is a dal átélésére, miközben a harcra, az ellenállásra való felhívás mozgósít is. E kettősség szoros egysége Grange dalainak legfőbb funkciója: egyszerre szól annak a közegnek a nyelvén, amely számára íródik, viszont egyszerre ad az adott közeg számára lehetőséget, hogy az éneklésben átélje a közösség összetartozását, és erőt kapjon az ellenálláshoz. A dalok többszöri újrakiadásával, feldolgozásával, folyamatos előadásával pedig fenn is tartja a 68-ban gyökerező mozgalmi hagyományt. Diszkográfia Kislemezek 1964 Je ne suis plus ton copain (La Lettre) – Il y avait toi – Même si c’est vrai – Pardonne-moi . Bel Air (211 108) 1964 Cinq-en-tin (Le Chien) – Deux ombres sur la plage – Je ne suis pas prête – Les Yeux dangereux . Bel Air (211 133) 1964 Si le soleil s’en va – Tu voudrais danser avec moi – Moi j’ai appris ton nom – Les « ni froid ni chaud » . Bel Air (211 179) 1967 Les Jeanne d’Arc – À cet enfant – Les Orties sont en fleurs – Panurge . Temporel (DG 0001) 1968 La Pègre – Grève illimitée – Chacun de vous est concerné – À bas l’État policier . D. Grange saját kiadása, majd: Expression Spontanée (S 17 789) 1969 Nous sommes les nouveaux partisans – Cogne en nous le même sang . D. Grange saját kiadása, majd: Expression Spontanée (N° 2) 1977 Pousse, Jeannot (Pousse Sur Ton Vélo) – J’vais lui coller un pain . Vogue (12 146) 1981 Gueule noire – Bavure. Celluloïd/Vogue (VG 108 106 407) LP-k [é. n.] Chansons de Mai 68 (közösen a Les Barricadiers -rel). Expression Spontanée (ES 68 DM 130) La Pègre – Grève illimlitée – Chacun de vous est concerné – À bas l’État policier – Cogne en nous le même sang – Les nouveaux partisans 1981 Hammam Palace. Celluloïd/Vogue (529801) Hammam Palace – Un monde sans musique – Bavure – Blues de novembre – Soirée paisible sur la banlieue – On achève bien les chevaux – Les Anges de la mort – Un jour à faire sa valise – Gueule noire – Bien profond CD-k 2004 L'Utopie toujours . Édito Musiques/Mélodie (DG 01-02) CD 1: Bavure – Gueule noire – La Voix des prisons – Hammam palace – Le Vieux – Soirée paisible sur la banlieue – Les Anges de la mort – On achève bien les chevaux – Un jour à faire sa valise CD 2: La Pègre – Grève illimitée – Chacun de vous est concerné – À bas l'état policier – Les nouveaux partisans – Cogne en nous le même sang – Tous ces mots terribles – Les Nouveaux partisans (rövid változat) 2004 Droit D'Asile (single). Édito Musiques (DG 03) 2013 Notre Longue Marche (válogatás az eredeti felvételekből). Juste une Trace (AMOC 840814628191) N'effacez pas nos traces ! – La pègre – Grève illimitée – Dégage ! Dégage ! Dégage ! – La Commune est en lutte – Pierrot est tombé – Cogne en nous le même sang – Entre océan et cordillère – Les rivières souterraines – Au ravin des enfants perdus (Chanson pour Vauquois) – Laisse-moi passer, sentinelle ! – Le déserteur – Les nouveaux partisans – Chacun de vous est concerné – Gueule noire – Les anges de la mort – Droit d'asile – À bas l'État policier ! – Toujours rebelles, toujours debout ! Könyv+CD 2005 Le Cri Du Peuple. Chansons de la Commune 1871. (ének: D. Grange, Francesca Solleville , Serge Utgé-Royo , Bruno Daraquy). Édito Musiques/Casterman ISBN 2-203-39909-0 Limitált kiadás, együtt forgalmazták J. Tardi Le Cri Du Peuple c. képregényével. 2008 1968-2008… N’effacez pas nos traces ! Juste une Trace (AMOC 092036842313) Grève illimitée – Chacun de vous est concerné – Pierrot est tombé – La Commune est en lutte – Le Sang – Entre océan et cordillère – Petite fille du silence – Les Rivières souterraines – Paris, ce printemps là – Toujours rebelle, toujours debout ! – Le Temps des cerises – Droit d'asile – La Pègre – Les nouveaux partisans – N'effacez pas nos traces ! A CD J. Tardi rajzait tartalmazó könyvvel is megjelent, amihez a bevezetőt Alain Badiou írta: 1968-2008… N’effacez pas nos traces ! Juste une Trace/Institut des Métiers de la Musique/Casterman ISBN 978-2-203-01529-6 2009 Des lendemains qui saignent . Juste une Trace (AMOC 183147953424) Petits morts du mois d’août – Au ravin des enfants perdus (Chanson pour Vauquois) – La Chanson de Craonne – Laisse-moi passer, sentinelle ! – La Butte rouge – O Gorizia – La Grève des mères – Tu n’en reviendras pas – Le déserteur – Fraternité A CD J. Tardi rajzait és Jean-Pierre Verney szövegeit tartalmazó könyvvel is megjelent: Des lendemains qui saignent. Juste une Trace/Institut des Métiers de la Musique/Casterman ISBN 978-2-203-02647-6 2016 Le Dernier Assaut ( J. Tardi rajzait tartalmazó könyvvel). Juste une Trace/Casterman (CAST 01/1) Könyv+LP 2018 Chacun de vous est concerné ( J. Tardi rajzait tartalmazó könyvvel). Juste une Trace/Casterman (CAST 02/1) La pègre – Chacun de vous est concerné – Grève illimitée – Pierrot est tombé – Gueule noire – Toujours rebelles, toujours debout ! – Les nouveaux partisans – Les rivières souterraines – À bas l'État policier ! – Requiem pour les abattoirs – N’effacez pas nos traces ! Löchgau Löchgau település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 5520 fő (2014). Löchgau Sachsenheim községgel határos. Kuki Gallmann Kuki Gallmann (Treviso, Velence közelében, 1943. június 1. – ) olasz származású kenyai írónő. Életrajza Kuki Gallmann az itáliai Velencétől nem messze született. Szülei, különösen a velencei híres művészettörténész édesanyja hatására a Padovai Egyetemen tanult tovább, s politikatudományból diplomázott. Súlyos autóbalesete után a kórházi ágyon döntötte el, hogy Kenyában kíván élni. 1970-ben utazott először Afrikába, ahol 1972-ben végleg le is telepedett férjével és 7 éves fiával a kenyai Laikipián. Paolo Gallmann egy vadászbalesetben vesztette életét, mikor felesége, Kuki kilenc hónapos terhes volt kislányukkal. A Stanford Egyetemre felvett, időközben felnőtt 17 éves fiát, Emanuele-t egy mérgeskígyó harapta halálra. Kuki Gallmann emlékükre alapítványt hozott létre, s több, számos európai nyelvre is lefordított önéletrajzi regényt írt angol nyelven. Kiemelkedő irodalmi értékű az Afrikáról álmodtam („I Dreamed of Africa”) és az Afrikai éjszakák („African Nights”) c. írása. Életéről a Tűzszekerek rendezője, Hugh Hudson készített filmet Kim Basinger főszereplésével Afrikáról álmodtam címmel, amelyet 2000-ben mutattak be. Békés Marcell Békés Marcell (Budapest– ) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Névváltoztatással Békés (Mór) Marcell. Pályafutása Játékvezetésből Budapesten az MLSZ Bíróvizsgáló Bizottsága (BB) előtt elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Az MLSZ által üzemeltetett bajnokságokban tevékenykedett. Az MLSZ BB javaslatára NB II-es, majd 1916-tól NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. Az NB I-es játékvezetéstől 1923-ban visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 26. 1917. május 17-én az MLSZ egyik szerveként megalakult a Magyar Futballbírák Testülete (BT). A testület tisztikarában intézőbizottsági, valamint tanácstagnak választották. Barna bozótguvat A barna bozótguvat vagy Lord-Howe szigeti guvat (Gallirallus sylvestris) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1869-ben, az Ocydromus nembe Ocydromus sylvestris néven. Sorolták a Tricholimnas nembe Tricholimnas sylvestris néven és a Hypotaenidia nembe Hypotaenidia sylvestris néven is. Előfordulása Kizárólagosan az Ausztráliához tartozó, Lord Howe-szigeten honos, ott endemikus faj. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése A hím testhossza 34–42 centiméter, a testtömege 410–780 gramm, a szárnyfesztávolsága 49–52 centiméter, a tojó kisebb, csak 32–37 centiméter, 330–615 gramm, 47–49 centiméter. Szárnya testméretéhez képest igen rövid. Tolla egyszínű világosbarna, a hasán kicsit szürkés árnyalattal. Hosszú görbült csőre és lábai is barnák, hangja trombitaszerű. Közeli rokona az alig ismert új-kaledóniai bozótguvatnak (Gallirallus lafresnayanus). Korábban ez a két faj alkotta a Tricholimnas nemet, melyet mára közeli rokon Gallirallus nembe olvasztottak. Hasonlóan közeli rokon fajához szárnyai visszafejlődtek (az új-kaledón fajé kevésbé), rövid farka viszont hosszabb, mint azé. Életmódja A szigeti elszigeteltség és a ragadozók hiánya miatt röpképtelen. A Lord-Howe szigeten a különböző magasságban fekvő erdők lakója, a magasabban fekvő hegyi erdőktől, a sziget déli részein található száraz talajú, keménylombú erdőkig (melyek fő alkotónövénye a szintén endemikus Howea forsteriana pálma). Ez utóbbiakban gyakrabban fordul elő. A sziget nedves esőerdeiben nem fordul elő. Mint a Gallirallus fajok mindegyike, ez a faj is elsősorban állati eredetű anyagokkal táplálkozik. Elfogyasztja az erdők talaján talált rovarokat, gyűrűsférgeket, puhatestűeket és kisebb mennyiségben gyümölcsöket is. Felkeresi a szigeten fészkelő viharmadarak földbe kapart üregeit, ahol ha nincs otthon a szülőmadár feltöri a tojásokat. Természetvédelmi helyzete A Lord Howe-sziget 1788-as felfedezésekor gyakori madár volt a szigeten. Még az 1800-as évek elején is előfordul a tengerszinttől a hegyi erdőkig mindenfelé. A 19. század közepétől azonban csak a hegyvidékeken maradt fenn, a síksági erdőkből kihalt. 1969-re 20–25 egyede élt már csak a Mount Gower hegy erdeiben. 1978-ban egy másik, kisebb, 10–13 költőpárból álló kolóniájukat is felfedezték a sziget legmagasabb hegyén. A magashegységi életmód nem volt a legkedvezőbb a fajnak (korábban nem élt ilyen magasságban), a halálozási ráta nagyon magas volt, mind a fiókák, mind a kifejlett madarak között. A nagyszámú elvadult disznó ugyanakkor megakadályozta, hogy alacsonyabban fekvő erdőkbe húzódjon le a populáció. 1980-ra megállapítást nyert, hogy a mortalitás olyan magas mértékű a nőstény egyedek között, hogy a legtöbb revírben csak magányos hímek vannak. Ekkor nekiálltak befogni a teljes vadon élő populációt, de miután ez sikerült kiderült, hogy csak 3 szaporodóképes, egészséges egyed van közöttük. A fogságban való tenyésztési program megkezdődött, amivel párhuzamosan nagy arányú irtóhadjáratot indítottak az elvadult disznók és macskák ellen a szigeten. Ezek kiirtása után 1981 és 1985 között a fogságban tartott egyedek szaporulatából 85 egyedet engedtek ismét szabadon. A 2002-es állománybecslés alapján 250-300 egyed élhet a szigeten. A faj katasztrofális megritkulásának okai eléggé szerteágazóak. A fő oka a betelepített fajok vadászata. Először megjelentek a patkányok, majd a patkányok irtása végett meghonosított tasmán gyöngybagoly (Tyto castanops), mely előszeretettel vadászik fiatal guvatokra. A kihaláshoz a fajt a disznók juttatták a legközelebb. Mára a disznók kiirtása sikeres volt, a patkányok számát is sikerült jelentősen csökkenteni, de a tasmán gyöngybagoly okozta fenyegetés továbbra is fennáll. Ezen felül a szigetlakók kutyái is okozhatnak esetileg problémákat. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) Avibase. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) IUCN. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Waldralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. szeptember 30.) B. Miller, K. J. Mullette: Rehabilitation of an endangered Australian bird: The Lord Howe Island woodhen Tricholimnas sylvestris (Sclater). Biological Conservation [BIOL. CONSERV.]. Vol. 34, no. 1, pp. 55–95. 1985. I. Hutton, J. P. Parkes, A. R. E. Sinclair: Reassembling island ecosystems: the case of Lord Howe Island. Animal Conservation 10 (1), 22?29. (2007) doi:10.1111/j.1469-1795.2006.00077. Szerbia Ereje Mozgalom A Szerbia Ereje Mozgalom (szerbül Покрет Снага Србије / Pokret Snaga Srbije) egy szerbiai politikai párt, amelyet Bogoljub Karić vezet. Ő egyébként a 2004-es szerbiai elnökválasztás harmadik helyezettje lett, Boris Tadić és Tomislav Nikolić mögött végezve, viszont megelőzte a kormánykoalíció jelöltjét. A párt sem a 2007-es, sem a 2008-as szerbiai parlamenti választásokon nem szerzett mandátumot. Marek Ostrowski Marek Ostrowski (Skrwilno, 1959. november 22. – Stockerau, Ausztria, 2017. március 6.) válogatott lengyel labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban 1977-78-ban a Wisła Płock, 1978-79-ben a Stoczniowiec Gdańsk, 1979 és 1982 között a Zawisza Bydgoszcz, 1982 és 1989 között a Pogoń Szczecin játékosa volt. 1989-ben Ausztriába szerződött. 1989-90-ben a VfB Union Mödling, 1990 és 1995 között az SV Stockerau csaptában játszott. A Stockerau együttesével 1991-ben osztrák kupagyőztes lett. 1995-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1981 és 1987 között 37 alkalommal szerepelt a lengyel válogatottban és egy gólt szerzett. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Osztrák kupa győztes: 1991 Guadahortuna Guadahortuna település Spanyolországban, Granada tartományban. Guadahortuna Alamedilla, Pedro Martínez, Gobernador, Torre-Cardela, Píñar, Iznalloz, Montejícar, Huelma és Cabra del Santo Cristo községekkel határos. Lakosainak száma 1932 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Radu Vasile Radu Vasile (Nagyszeben, 1942. október 10. - Bukarest, 2013. július 3.) román politikus, történész, aki a PNȚCD színeiben 1998 - 1999 között Románia miniszterelnöke volt. Élete Gimnáziumi tanulmányait Drăgășaniban és Szászvárosban végezte. Mivel apja a Gheorghiu-Dej korszakban politikai elítélt volt, nem kezdhetett egyetemi tanulmányokat, így az egészségügyi technikumot végezte el, 1962-ben. A Nicolae Ceaușescu hatalomrajutása utáni - kezdeti - enyhülés idején beiratkozott a bukaresti egyetem történelem karára, amelyet 1967-ben végzett el. Később a "Nicolae Iorga" Történeti Intézetnél kapott állást, mint kutató. 1977-ben doktorált, majd egyetemi asszisztensként tevékenykedett a bukaresti egyetemen (tanári állást nem kaphatott, mert nem volt az RKP tagja). A rendszerváltás után, 1990-ben a Kereskedelmi kar dékánhelyettesévé választották, majd 1993-ban megkapta a professzori rangot. Radu Vasile 1990-ben lépett be a történelmi Nemzeti Parasztpárt nyomdokain újjászerveződő PNȚCD-be. Már 1991-ben a párt szóvivője lett, majd 1992-ben szenátor, Bákó megye színeiben. 1993-tól a Szenátus alelnöke. 1998-ban, Victor Ciorbea kabinetjének bukása után, előrehozott választások eredményeként őt nevezték ki minisztertelnökké, de az elődjétől örökölt gazdasági és társadalmi problémákat nem volt képes megoldani, és - többek között - az 1999 januárjában lezajlott ötödik bányászjárás következtében lemondani kényszerült. A Vasile-kabinet helyét az ország élén a Mugur Isărescu vezette szakértői kormány vette át. 2000 és 2004 között a Demokrata Párt színeiben volt ismét szenátor, majd visszavonult a politikától. 2013. július 3-án halt meg Bukarestben, ugyanitt temették el. A temetési szertartást Ioan Robu, bukaresti katolikus érsek celebrálta. Nagy Kutya csillagkép A Nagy Kutya (latin: Canis Major) egy csillagkép. Története, mitológia Úgy tartják, hogy a Nagy Kutya és a Kis Kutya Orionnak, az égi vadásznak vadászati kísérői, és ennek megfelelően követik őt a napi, keletről nyugat felé tartó mozgásban. A Nagy Kutya annyira délen van, hogy Észak-Európából nézve csak részben figyelhető meg. Ez főleg a csillagkép déli részeire vonatkozik, ahol a kutya lábait kellene elképzelni. Skandinávia északi részére a Nagy Kutya teljesen elveszett. Az ókori Egyiptom számára a fél évig nem látható Szíriusz heliákus felkelése – azaz a Nappal együtt kelése – egyet jelentett a Nílus évenként ismétlődő, életet adó áradásával, a méz eredetével, a kutyák nyári izgatottságával (amiből a „kánikula” szavunk származik), és a mesés főnix madárral. Látnivalók Csillagok A Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz, vagyis az α Canis majoris. A Földről látható csillagok között ez a legfényesebb (a Napot kivéve). α Canis Majoris - Szíriusz. -1,44 m fényességével a Földről látható legfényesebb csillag. Távolsága 8,7 fényév, a Napot 23-szor ragyogja túl, felszíni hőmérséklete 11 000K, az A1 színképosztályba tartozik, átmérője 1,8-szer nagyobb a Napénál. Tőle 2,5" és 11" közötti távolságra található a híres, de kisebb távcsövekkel nehezen megfigyelhető Szíriusz B. Ez egy fehér törpe , amelynek anyagsűrűsége 90 000-szer nagyobb, mint a Nap anyagáé. A Szíriusz társának látszó fényessége 8,7 m , a főcsillagot 49,98 év alatt futja körül. A pálya fél nagytengelye 7,62 ", excentricitása 0,58. Színképtípusa A5 . β Canis Majoris - Mirzam (Előfutár) . A 2 m fényes csillag 500 fényév távol van. Színképtípusa B1 . Évenkénti sajátmozgása 0,003", és 34 km/s sebességgel távolodik. γ Canis Majoris - Muliphein (A kutya füle) . 4,07 fényrendű csillag. Fénye 325 év alatt jut el hozzánk. A színképtípusa B8 . δ Canis Majoris - Wezen (Súly) . Látszólagos fényessége 1 m ,83, a színképtípusa F8, 20 000-szer ragyogóbb a Napnál. Távolsága 1800 fényév. ε Canis Majoris - Adhara (Szüzek) . Szuperóriás, a héliumcsillagokra jellemző B1 típusú színképpel. 430 fényév távolságban van, 1,73 fényrendű. η Canis Majoris - Aludra (A szűz) . 2,45 m fényes csillag, ahonnét a fény 3000 év alatt ér Földre. B5 színképtípusú szuperóriás. Zeta Canis Majoris - Furad. Színképtípusa B2.5V, 3,02 m fényes csillag, 340 fényév távolságban van. Omicron Canis Majoris - Színképtípusa B3Ia, 3,02 m fényes csillag, 2600 fényév távolságban van. VY Canis Majoris hiperóriás, amely félszabályos változóként legfényesebb időszakában a láthatóság határán van. 1500 parszekre van a Naprendszertől . Mélyég-objektumok A Nagy Kutya a Tejút közepén helyezkedik el, és ezért egy sor nyílthalmaz található benne. Közülük legszebb a Messier 41. A Szíriusztól 4°-kal délre van, és ezért látcsővel vagy távcsővel könnyen megkereshető. Távolsága 2350 fényév, és mintegy 25 fényesebb csillagot tartalmaz. Legfényesebb csillagának fényessége 6,9 magnitúdó. A halmaz csillagainak száma, 13 magnitúdóig kb. 100. Figyelemre méltó az NGC 2362 is, amely kb. 4600 fényév távolságra van. A halmaz legfényesebb csillagát, τ Canis majorist már szabad szemmel is észrevehetjük, mivel fényessége 4,5 magnitúdó. Ez egyébként hármas rendszert képez másik két csillaggal. Tőle 8,2"-re van egy 10 magnitúdós csillagocska, míg 14,5" távolságban egy 11 magnitúdós kísérő. Ezt a két csillagot legalább 10 cm nyílású távcsővel könnyen felismerhetjük. A τ Canis majoris észrevehetően kiemelkedik ebből a mezőnyből. A tőle halványabb csillagok legfeljebb 6-7 magnitúdósak. Éppen ezért ennek a halmaznak a megfigyeléséhez vagy jó látcsövet, vagy legalább 5 cm nyílású távcsövet kell használnunk. Legalább 40 csillag tartozik a halmazhoz, és abszolút értelemben van köztük néhány eléggé fényes csillag is. Ebből arra lehet következtetni, hogy NGC 2362 a legfiatalabb nyílthalmazok egyike, amelyet az égen eddig felfedeztünk. Kora valószínűleg csak mintegy 1 millió év. Ebben némiképp hasonlít a jól ismert kettős halmazra a Perzeuszban. Az NGC 2354, egy másik nyílthalmaz 60 halványabb csillagot tartalmaz. Az NGC 2204-ben is kissé halványabb csillagok vannak. Az NGC 2360 halmaz legfényesebb csillagainak a fényessége 9 magnitúdó körül van. Ehhez a halmazhoz 12 magnitúdóig mintegy 50 csillag tartozik. Gömbhalmazok a Nagy Kutyában nem fordulnak elő. A diffúz ködöknek is, a Tejút ellenére, kevés képviselője található itt. Érdekesség A kánikula szó a Nagy Kutya (Canis Majoris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe. Billie Jo Spears Billie Jo Spears (Beaumont, Texas, USA, 1937. január 14. – Vidor, Texas, USA, 2011. december 14.) amerikai countryénekesnő. 1969 és 1977 között ötször érte el a Country Top 10-es listák előkelő helyét, de legnagyobb sikere a Blanket on the Ground című dal lett. Kissé bluesos hangja miatt sok rajongója volt. Korai évek A texasi Beaumonthben látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban. Gyermekkoráról kevés adat maradt fenn. 13 évesen egy country-hangversenyen debütált Houstonban.Középiskolába járt, miközben éjszakai bárokban énekelt, és lemezkiadókat keresett. Karrier Lemezszerződést kapott az United Artists Recordsnál, és elkészítette első nagylemezét. 17 stúdióalbuma jelent meg, ezek közül a legsikeresebb a Blanket on the Ground lett 1975-ben. Szintén sikeres lett az 1976-os What I've Got in Mind című nagylemeze. Hamar eltűnt a nyilvánosság előtt, halála előtt 27 évvel adta ki utolsó lemezét. A Country Music People magazin az 1990-es években megválasztotta a Country zene anyakirálynőjének. Halála Spears hosszú betegeskedés után 2011. december 14-én 74 évesen rákban halt meg Vidorban, közel szülővárosához. Lemezei 1968 - The Voice of Billie Jo Spears 1969 - Mr. Walker, It's All Over 1969 - Miss Sincerity 1970 - With Love 1970 - Country Girl 1971 - Just Singin' 1975 - Blanket on the Ground 1975 - Billie Jo 1976 - What I've Got in Mind 1976 - I'm Not Easy 1977 - If You Want Me 1978 - Lonely Hearts Club 1978 - Love Ain't Gonna Wait for Us 1979 - I Will Survive 1980 - Standing Tall 1981 - Only the Hits 1983 - Billie Jo Spears Today 1992 - The Best of Billie Jo Spears válogatáslemez Dulcian Dulzian – orgonaregiszter. Német nyelven lehet még „Dulziana”-ként is olvasni diszpozíciókon; franciául „Dulciane”, magyarul „Dulcián”. A romantika kora óta alkalmazott nyelvregiszter. Általában 16’, 8’ és 4’ magasságban készül, de nagyon ritkán előfordulhat 2 2/3’ és 5 1/3’ kvintsorként, és Atlantic City-ben a 7 manuálos orgonán 64' és 42 2/3' is épült belőle. Jellege mindig nyitott; tölcsérének alakja alulról szétterjedő; hangja tiszta, átható. Piauhy (hadihajó) A CT-3-as számú Piauhy egy romboló típusú hajó volt, amely részt vett az első és a második világháborúban. Története Építése A Brazil Haditengerészet megrendelésére a Yarrow Hajógyár kezdte építését Glasgow-ban. A Piauhy romboló építését 1908-ban kezdték meg, s munka igen jól haladt, hiszen már június 11-én vízre bocsájtották. A kisebb-nagyobb munkálatok befejeződése után a hajót útnak indították Brazília felé. Megérkezésekor hatalmas ünnepséget csaptak a Pará-osztályú rombolóknak, a Piauhy-n még Afonso Augusto Moreira Pena köztársasági elnök is látogatást tett és beszédet mondott. A hajó parancsnokságát 1909. december 31-én vette át Pedro Max Fernando Frontin kapitány. Frontin megközelítőleg 1917-ig töltötte be hajó parancsnoki tisztét. A kapitány később a Hadműveleti Tengerészeti Különítmény és a brazil flotta parancsnoka lett. A hajó bázisa a hazaérkezés után Rio de Janeiro kikötője volt. Harci alkalmazása A Piauhy részt vett az 1913-as nagy hadgyakorlaton, amelyen a brazilok letesztelték újonnan épített hadihajóikat. Brazília 1917-es hadba lépése után a brazil hadihajók szerepe eddig sohasem látott teret nyert. A újonnan felállított Hadműveleti Tengerészeti Különítménynek (Portugálul:Divisão Naval em Operações de Guerra, röviden DNOG) vezérhajója a Bahia lett, kapitánya pedig Pedro Max Fernando Frontin admirális. A DNOG tagjává avatták továbbá a Pará-osztály négy rombolóját, köztük a Piauhy-t. A DNOG feladata főként járőrözés lett volna, azonban az Antant minden tagja máshová kívánta küldeni a frissen érkezett hajókat. Míg az olaszok a Földközi-tenger védelmére, a franciák a Gibraltár és Észak-Afrika védelmére, addig az amerikaiak a csapataikkal való szoros együttműködésre akarták felhasználni a brazil hajókat. Azonban nem sokkal miután a brazil hajók elérték a Földközi-tengert a háború véget ért, így nagyobb konfliktusokban a brazil hajók nem vettek részt. A spanyolnátha járvány azonban 1918-ban elérte a hajókat. A 8 brazil hadihajón a háború során 103-an, míg a hazatérést követően 250-en vesztették életüket a betegség következtében. A második világháború során a romboló feladata Rio de Janeiro kikötőjének védelme volt, amelyet 1942-44 között végzett. Pályafutásának elavulása vetett véget, emiatt 1944-ben kivették a flottajegyzékből és szétbontották. Parancsnokai Pedro Max Fernando Frontin (1909 - 1917) Alfredo Andrada Dodsworth (1917 - 1918) Mario Emilio de Carvalho (Ideiglenesen, 1918 - 1919) Waldemar de Araújo Motta (?) Jorge Dodsworth Martins (1940-es évek) Lásd még Brazília az első világháborúban Brazil Expedíciós Hadsereg Forrás Története, adatai (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 2.) Viorel Moldovan Viorel Dinu Moldovan (Beszterce, 1972. július 8. –) román válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutása során nagyon sok csapatban megfordult, ezek sorrendben a következők voltak: Gloria Bistrița (1990–93), Dinamo București (1993–95), Neuchâtel Xamax (1995–96), Grasshoppers (1996–98), Coventry City (1998), Fenerbahçe (1998–2000), Nantes (2000–04), Servette (2004–05), FC Politehnica Timișoara (2005), Rapid București (2006–2007). Pályafutása legsikeresebb időszakát Svájcban a Neuchâtel Xamax és a Grasshoppers játékosaként töltötte 1996 és 1998 között. Ezalatt két alkalommal 1996-ban és 1997-ben is gólkirályi címet szerzett a svájci első osztályban. A jó formáját tovább folytatva a Fenerbahçe színeiben 1998 és 2000 között 53 mérkőzésen 33 gólt szerzett. 2000-ben a francia Nantes gárdájához igazolt, ahol nem kis érdemei voltak abban, hogy a Nantes 2001-ben megnyerte a francia bajnokságot. A válogatottban A román válogatottban 1993. és 2005. között összesen 70 alkalommal szerepelt és 25 gólt szerzett. Részt vett az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon illetve az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon. Utóbbin az Anglia és a Tunézia elleni csoportmérkőzéseken egyaránt betalált. Edzőként Edzőként a 2008–09-es idényben a Vaslui, a 2009–10-es bajnoki szezonban a Brașov és egy kis időre 2010-ben a Sportul Studențesc csapatait irányította. Sikerei, díjai Svájci bajnok (1): 1997–98 Francia bajnok (1): 2000–01 Francia szuperkupagyőztes (1): 2001 Román kupagyőztes (1): 2006–07 Román szuperkupagyőztes (1): 2006 A svájci labdarúgó-bajnokság gólkirálya: 1996 (19 gól), 1997 (27 gól) Romildo Etcheverry Romildo Etcheverry (1906. december 15. – ?) paraguayi válogatott labdarúgó. A paraguayi válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon és az 1929-es Dél-amerikai bajnokságon. Kotul László Kotul László (Budapest, 1958. július 6.[forrás?] – ) labdarúgó, csatár. Pályafutása Az 1970-es évek végén mutatkozott be a Bp. Honvéd csapatában. Az 1979-1980-as bajnoki évben érte el sikereinek csúcsát, miután bajnoki címet nyert a Honvéddal. Az akkori csapatban olyan társai voltak, mint Gujdár Sándor, Kozma Mihály, Esterházy Márton, Dajka László, vagy éppen Pintér Sándor, a honi labdarúgás jeles alakjai. A kiválóságok közé nehéz volt bekerülni, ő négyszer kapott bizalmat Tichy Lajos vezetőedzőtől. Az 1980-as évek elején átigazolt a Bp. Volán csapatához, amellyel több első osztályú évadban szerepelt. Később a harmadosztályban szereplő Rákosmenti TK-ban is megfordult, majd 1988 nyarán az NB. II-be feljutott Dorogi Bányászhoz igazolt. A dorogiakkal újoncként magabiztosan megkapaszkodtak a másodosztályban. A Doroggal aratott legelső bajnoki győzelme éppen a korábbi csapata, a Volán ellen volt, sőt a tavaszi szezonbeli visszavágón is győztek a közlekedésiek otthonában. A legemlékezetesebb mérkőzése a második helyen álló BVSC elleni idegenbeli találkozó volt, ahol kirobbanó formában játszott. Már az első negyedórában góljával vezetéshez juttatta csapatát és végig gólveszélyesen játszott. Az évad végére kérdésessé vált a helye a dorogi gárdában, mivel a tavaszi szezonban a Vácról leigazolt Mózner János és a dorogiak fiatal, saját nevelésű támadója, Szedlacsek István egyenletes jó formája miatt egyre inkább kiszorult a kezdőcsapatból, s végül 1989 nyarán távozott a bányász városból. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok 1979–80 Magyar bajnokság - NB II bajnok 1981–82 Fromelles Fromelles település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 906 fő (2015). Fromelles Fleurbaix, Aubers, Fournes-en-Weppes, Herlies és Le Maisnil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magyar Dolgozók Pártja A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) sztálinista irányvonalat követő kommunista párt volt Magyarországon 1948 és 1956 között, amely 1948. június 12-én alakult a Szociáldemokrata Párt (SZDP) erőszakos felszámolásával és a Magyar Kommunista Párt-ba történő beolvasztásával. Az egyesülés a kommunisták dominanciájának platformján jött létre és megszüntette az SZDP-t. Az egyesülés előzményei 1945-től a Magyar Kommunista Párt – főleg a Belügyminisztérium és a politikai rendőrség ellenőrzésén keresztül és a megszálló szovjet hadsereg irányítása alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság (röviden SZEB) segítségével – parlamenti képviseleti arányánál jóval nagyobb hatalmat birtokolt. Politikai ellenfelei (sőt alkalmi szövetségesei) megosztásával – a szalámitaktika néven elhíresült módszerrel –, a kommunistákkal nem szimpatizáló politikusok perbefogásával, elhurcolásával és elüldözésével az évtized végére egyeduralkodó pozícióba került. Az egyetlen megmaradt számottevő még részlegesen független politikai erő az SZDP lett. Ennek nem együttműködő politikusaival szemben a kommunisták ugyanazokat a módszereket alkalmazták, mint azokkal szemben, akiket ellenségeiknek tekintettek, a pártnak látszatra egyenlő felek közti pártegyesülést (valójában bekebelezést) ajánlottak. A hiteles szociáldemokrata politikusok (Peyer Károly, Kéthly Anna, Szélig Imre, Szeder Ferenc, Valentiny Ágoston, Györki Imre stb.) pártvezetésből való kiszorítása után a megalkuvó szociáldemokrata vezetők számára csak a behódolás és (legalább ideiglenes) kommunista pártkarrier, vagy egzisztenciájuk (életük) veszélyeztetése maradt, mint választási lehetőség. Vezető funkcionáriusai A párt elnöke kezdetben, 1950-ig a szociáldemokrata Szakasits Árpád volt. A tényleges hatalom azonban a kommunista Rákosi Mátyás kezében volt. Jelentős szerepe volt a párt irányításában Gerő Ernőnek is. A pártfőtitkár-helyettesi tisztséget Marosán György töltötte be. A Magyar Dolgozók Pártja 1956. november 2-án, a forradalom idején átalakult, és Magyar Szocialista Munkáspárt néven működött tovább, 1957-től Kádár János vezetésével. San Raffaele (Nápoly) A San Raffaele vagy San Raffaele a Materdei, teljes nevén Santi Raffaele e Margherita da Cortona templom Nápolyban. Története A templomot 1759-ben alapították Marco Celentano és Michele Lignola kanonokok. Giuseppe Astarita tervei alapján épült fel. Leírása A templom homlokzata kétszintes, konkáv. Az egyes szinteket voluták zárják le, a homlokzatot pedig háromszögletű timpanon. A templom görög kereszt alaprajzú.A kupolája egyben bevilágítóként is működik. Belsejét 18. századi freskók díszítik, Angelo Mozzilo alkotásai. Figyelemre méltó a színes márványból faragott oltára is. Radvánc Radvánc (ukránul Pадвaнка (Radvanka), szlovákul Radvánka) Ungvár városrésze Ukrajnában Kárpátalján az Ungvári járásban. Fekvése Ungvár központjától 2 km-re délkeletre fekszik, 1940-óta a város része. Története 1910-ben 1360, többségben magyar lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. A faluban 16–17. századi kis méretű kastély áll. Híres emberek Itt született 1629. augusztus 25-én Gyöngyösi István költő. 7622 Pergolesi A 7622 Pergolesi (ideiglenes jelöléssel 6624 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Cortés megye Cortés Honduras legnagyobb népességű megyéje. Az 1893-ban, főként a növekvő banánkivitel miatt létrehozott megye az ország északnyugati részén terül el. Székhelye San Pedro Sula. Földrajz Az ország északnyugati részén elterülő megye északnyugaton Guatemalával, északon az Atlanti-óceánnal, északkeleten Atlántida, keleten Yoro, délen Comayagua, nyugaton pedig Santa Bárbara megyével határos. Comayagua és Santa Bárbara megyékkel alkotott hármashatárán található az ország legnagyobb tava, a Yojoa-tó. Népesség Ahogy egész Hondurasban, a népesség növekedése Cortés megyében is gyors. A változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Turizmus, látnivalók A megye egyik leghíresebb látnivalója a 45 méter magas Pulhapanzak-vízesés. Balak�ni járás A Balak�ni járás (azeri nyelven: Balak�n rayonu) Azerbajdzsán egyik járása. Székhelye Balak�n. Népesség 1999-ben 83 732 lakosa volt, melyből 56 674 azeri (67,7%), 24 415 avar (29,2%), 1 731 grúz, 271 orosz és ukrán, 219 lezg, 43 török, 39 tatár, 3 örmény. 2009-ben 89 827 lakosa volt, melyből 65 349 azeri (72,8%), 23 874 avar (26,6%), 128 orosz, 91 lezg, 38 grúz, 34 cahur, 28 török, 11 tatár. Forrás Azerbajdzsán járásainak etnikai összetétele 1886-tól napjainkig: http://www.ethno-kavkaz.narod.ru/rnazerbaijan.html Északi hadjárat (Magyarország) Az északi hadjárat a magyar Vörös Hadsereg 1919-es hadművelete volt, mely a csehek által megszállt, hajdan Magyarországhoz tartozó felvidéki területek elfoglalásáért indítottak. A hadjárat valódi célja, az önálló Szlovák Tanácsköztársaság megteremtése azonban rejtve maradt annak június 16-ai kikiáltásáig. Maga a hadművelet jelentős sikert ér el, visszafoglalta a Felvidék jelentős részét. Ez leginkább a szervezett katonaságnak és a tehetséges tiszteknek volt köszönhető. A sikeresnek mutatkozó hadjárat későbbi leállítása, a haderők visszavonása, és főként a hadjárat valódi céljának napvilágra kerülése, azaz a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása demoralizálta a magyar Vörös Hadsereg katonaságát,a politikai és diplomáciai fiaskó miatt a hazafiak és a hivatásos képzett tiszti kar elhagyta a sereget. Később, a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása által keltett politikai botránya ellenére még megmaradt párthű egységek a románok elleni támadásban gyorsan felmorzsolódtak. Előzmények A Vix- és Smuts-jegyzék visszautasításának negatív következményei hamar érezhetővé váltak. Április 16-án a román hadsereg előrenyomult a Tisza vonaláig. 1919. április 27-én a csehszlovák csapatok is átlépték a demarkációs vonalat, és május 2-án, Angione olasz ezredes vezetésével elfoglalták Miskolcot. A Vörös Hadsereg május 9-én indította meg ellentámadását, és május 20-án foglalták vissza Miskolcot, majd Kassát és Csap-Munkács térségét is. Megmozdult az antant. A csehszlovákok a kudarc miatt az olasz vezetést okolták, ezért Luigi Giuseppe Piccione tábornok és az olasz misszió küldetése május 30-án véget ért. A csehszlovák katonai misszió vezetését a franciák vették át. Francia egységek szerb csapatok segítségével elfoglalták Hódmezővásárhelyt, Makót és környékét. A tanácskormány így végveszélybe jutott, s fel kellett ismernie, itt már nem pusztán a magyar határokról, hanem saját létéről van szó. Ha nem védekezik teljes erővel, megbukik a tanácshatalom. Ezért belső viták után úgy döntött, nem mond le, hanem mégis vállalja az ország védelmét. A honvédelem felvállalása sikert hozott. Tízezrek jelentkeztek katonának, a hadsereg létszáma megháromszorozódott. A tisztikar zöme is a tanácshatalom mellé állt. Tehetséges parancsnokok is akadtak, mint Stromfeld Aurél vezérkari ezredes és Tombor Jenő vezérkari főnök, akik kidolgozták a későbbi északi hadjárat tervét. Az északi hadjárat A Vörös Hadsereg ellentámadása május 9-én Hatvan térségéből indult. Viszonylag keskeny frontszakaszon, mert az erőket így jobban lehetett összpontosítani. A támadás mintegy 150 km mélységben benyomta a cseh frontot. A kellően előkészített támadás sikert ért el. Nem csupán számos nagy várost foglalt vissza, mint Kassát, Miskolcot, Eperjest, de elszakította egymástól a cseh és román hadsereget. Mihelyst a Vörös Hadsereg elérte Eperjest, a Tanácskormány javaslatára a szlovák bolsevikokkal és a nemzeti érzelmű szlovák önállóság híveivel is kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A sikeres támadást az antant beavatkozása állította meg. Clemenceau francia miniszterelnök két jegyzékben is követelte a Vörös Hadsereg visszavonását. Cserébe a román hadsereg is visszavonul, s az eddig el nem ismert, gazdasági blokád alatt álló tanácskormányt meghívják a békekonferenciára - hangzott az ígéret. A vélemények megoszlottak. Stromfeld Aurél nem értett egyet a terület feladásával, mert a vérrel szerzett terület feladása demoralizálja a hadsereget. A kormány azonban a hatalma fennmaradása érdekében elfogadta az antant ajánlatát. A jól induló északi hadárat így csak félsikert hozott. Következmény A visszavonulás, a vérrel elfoglalt területek harc nélküli feladása, a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása valóban szétzilálta a korábban győztes hadsereget. A hazafias érzület által csatlakozott honvédő egységek és önkéntes munkásalakulatok tagjai egyszerűen hazautaztak. Stromfeld tiltakozásként lemondott, s vele a tisztikar jelentős része is. Ezután már csak a kommunizmus eszméjéhez és a párt ideológiájához hű - mind létszámában és minőségében is jócskán meggyengült - csapatokra számíthatott a Tanácskormány, mivel a távozott képzett hivatásos katonatiszti kart sem tudta a Vörös Hadsereg pótolni. Amikor kiderült, hogy a románok nem hajlandók visszavonulni a Tisza vonalától, a tanácskormány újabb támadást erőltetett. A többszörös túlerőben lévő román hadsereg elleni támadás végzetesnek bizonyult. A Tiszán átkelő csapatok rövid előrenyomulás után erős ellenállásba ütköztek. Felmorzsolódtak, s a meginduló románok átkeltek a folyón, s mert nem volt már ütőképes hadsereg, mely ellenálljon, akadálytalanul Budapest felé nyomultak. Július 29-én az antant ultimátumban követelte a tanácskormány lemondását, melynek az - nem lévén más választás - eleget tett. A valamivel több, mint négy hónapig tartó proletárdiktatúra, mely nem tudta magát a lakosság túlnyomó részével elfogadtatni, augusztus 1-jén megbukott. Jegyzetek Jack A. Goldstone: The Encyclopedia of Political Revolutions, Kiadó: Routledge (2015), oldal:227. ISBN 9781135937584 Magyar Katolikus Lexikon "Szlovák Tanácsköztársaság cikke Egyben Csehszlovákia is végleg francia befolyás alá került, és ez okozta az olasz diplomácia hűvös magatartását Csehszlovákia irányában a trianoni békediktátum során. Forrás Dr. Helméczy Mátyás: Történelem 8. osztály (Nemzeti Tankönyvkiadó) Tunézia az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Tunézia az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 35 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Arubai labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Campeonato AVB Aruba Bank az arubai labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése. 1960-ban alapították és 10 csapat részvételével zajlik. A bajnok a CONCACAF-bajnokok ligájában indulhat. Galícia Galícia (nem tévesztendő össze a spanyolországi Galiciával) közép-európai történelmi régió, jelenleg Lengyelország és Ukrajna között oszlik meg. Keleti felének történelmi neve: Vörösoroszország. Galícia és Lodoméria királyság vagy csak egyszerűen Galícia volt a Habsburg Birodalom legnagyobb, legnépesebb és legészakibb tartománya 1772 és 1918 között, Lemberg (Lwów, Lviv, Lvov, magyarul: Ilyvó) fővárossal. Galíciát a lengyel–litván nemzetközösség területeiből alkották Lengyelország felosztásakor és ez az állapot egészen az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig, az első világháború végéig tartott. A név eredete és változatai A Galícia és Lodoméria (latinul Galicia et Lodomeria) nevet először a 13. században II. András használta oklevelében. Ez Halics és Vologyimir, azaz a mai ukrajnai Halics (Галич) és Volodimir-Volinszkij (Володимир-Волинський) városok nevéből származó latinosított alak. Ez volt a két legfontosabb város a környező ukrán vagy rutén területen, amely abban az időben magyar fennhatóság alatt állt. A két város, Halics és Vologyimir korábban két külön állam (Halics és Volin) központja volt, amelyek még a magyar uralom előtt közös fejedelemségben egyesültek, Halics fővárossal. Ezt a fejedelemséget magyarul Halics vagy Gácsország néven ismerték. A Halics név (lengyelül Halicz, oroszul és ukránul Галич, latinul Galic) eredete bizonytalan. Egyes történészek úgy vélik, hogy kapcsolatos a környéken letelepedett kelta eredetű népekkel, és egy a sok hasonló névből szerte Európában, mint Galaţi Romániában, Gaul (Franciaország) és Galicia Spanyolországban. Mások azt tartják, hogy a név szláv eredetű a halica / galica szóból származik, ami kopasz (erdőmentes) dombot, hegyet jelent, vagy a halka, galka szóból, ami csókát jelent. A madár a város címerét tartotta, majd bele is került a címerbe. Valószínű azonban, hogy ez a magyarázat csupán népi etimológia. Bár a velük szomszédos magyarokat 1221-ben elűzték a területről, a magyar királyok hivatalos címeik között továbbra is felsorolták Galícia és Lodoméria fejedelmének címét. A 16. században ezeket a címeket a koronával együtt örökölték a Habsburgok. 1772-ben Mária Terézia arra használta ezt a címet, hogy igazolja részvételét Lengyelország első felosztásában. Ténylegesen az a terület, melyet Ausztria megszállt, nem felelt meg teljesen a korábbi Galícia és Lodomériának. Vologyimir-Volinszkij várost és körülötte fekvő Volhinia tartományt (az egykori Lodomériát) nem Ausztria, hanem Oroszország kebelezte be. Másrészt Kis-Lengyelország nagyobbik része, amely történelmileg és etnikailag is lengyel volt és nem rutén, az új Galícia és Lodoméria tartomány része lett. Sőt, annak ellenére, hogy a jogot a történelmi magyar koronából vezették le, Galícia és Lodomériát nem csatolták a Magyar Királysághoz, és az 1867-es kiegyezés után a monarchia osztrák részéhez tartozott. Az új osztrák tartomány hivatalos neve: Miután hozzácsatolták Krakkó szabad várost, 1846-ban, ezt kiterjesztették: A felsoroltak közül mindegyik formálisan különálló volt, mindegyiket felsorolták az osztrák császár címei között, mindegyik rendelkezett saját címerrel és zászlóval. Adminisztratív szempontból viszont egyetlen tartományt alkottak. Az oświęcimi és zatori hercegség apró történelmi fejedelemségek voltak Krakkótól nyugatra, a porosz Sziléziával határosak. Lodoméria csak papíron létezett, nem volt területe és nem lehetett megtalálni semmilyen térképen. Galícia és Lodoméria különböző nyelveken Latin: Galicia et Lodomeria Német: Galizien und Lodomerien Lengyel: Galicja i Lodomeria Szlovák: Halič a Vladimírsko vagy Galícia a Lodoméria Ukrán: Halicsina i Volodimirija (Галичина і Володимирія) Román: Galiţia şi Lodomeria Története Lengyelország felosztása előtt Az a terület, amelyet később Galíciának hívtak, valószínűleg Nagy Morávia része volt. Először Nyesztor krónikája említi meg a 981. év eseményeiben, amikor Nagy Vlagyimir, a Kijevi Rusz uralkodója meghódította Vörös Ruténia városait a Lengyelországgal a határokért folytatott hadjárat során. A következő évszázadban a terület Lengyelországhoz került (1018–1031) majd vissza a Kijevi Ruszhoz. Mint ahogy Kijev jogutódjaként más területekkel is történt, Halics önálló hercegségként létezett tovább. 1188-tól 1190-ig II. András a királyuk. 1200-ban Román Msztyiszlavics Volhiniával egyesítette Halics-Volhinia állam néven. Danyilo Halickij, aki az első megkoronázott galíciai király volt, több hadjáratot vezetett a mongolok ellen, ennek dacára időszakonként adót kellett fizetnie az Arany Hordának. Danyilo fia, Lev áthelyezte fővárosát Halicsból Lvivbe. Danyilo dinasztiája igyekezett pápai, sőt szélesebb európai támogatást kapni a mongolok ellen, de törekvése meghiúsult az egyesített Litván Nagyhercegség és Lengyelország növekvő erején. Az 1340-es években a Rurik-dinasztia kihalt, és a terület Nagy Kázmér lengyel király fennhatósága alá került. A volhiniai testvérállam Kijevvel együtt azonban litván uralom alá került. Ezután a lengyel fennhatóság alá került területet vajdaságokra osztották. Erős lengyel betelepedés kezdődött a rutén lakosság közé. Nagyszámú örmény és zsidó bevándorló is ideköltözött ez időben. Sok várat építettek ekkor, és új városokat is alapítottak: Stanisławówot, (jelenleg Ivano-Frankivszk) és Krystynopolt (most Cservonohrad) Galíciát kétszer foglalták el a törökök, az 1490-es és 1520-as években. Kozák pogromokat vészelt át és orosz, valamint svéd inváziót („özönvíz”). A svédek a nagy északi háború alatt, a 18. század elején ismét visszatértek. Kapcsolódó szócikkek I. Leszek lengyel fejedelem Lengyelország felosztásától a Bécsi Kongresszusig 1772-ben Galícia lett a Lengyelország első felosztása során Ausztria által bekebelezett legnagyobb terület. Ez a történelmi Lengyelországból kihasított – ma Ukrajnához tartozó – terület vált ismertté Galícia és Lodoméria királysága néven, hogy hangsúlyozzák a történelmi magyar jogot az országra. Mindazonáltal etnikailag teljesen lengyel területeket is hozzácsatoltak a tartományhoz, ami megváltoztatta Galícia földrajzi helyzetét. Az osztrák Galícia fővárosa Lemberg (Lwów) lett, ahol a lengyel arisztokrácia dominált, ezzel szemben a tartomány keleti területein a lakosság többsége ukrán vagy rutén volt, ahogy abban az időben nevezték. A lengyel főnemességen és kisnemességen, mely csaknem az egész tartományt benépesítette és a ruténeken kívül, akik a tartomány keleti részét lakták, jelentős zsidó lakosság is volt, akik leginkább a keleti részeket népesítették be. Az osztrák uralom első évtizedeiben Galíciát Bécsből irányították, és sok jelentős reformot vezettek be a jórészt németekből vagy elnémetesedett csehekből álló hivatalnoki kar segítségével. Az arisztokrácia jogait biztosították, de ezek a jogok meglehetősen korlátozottak voltak. A korábbi jobbágyok már nem voltak puszta vagyontárgyak, hanem bizonyos jogokkal rendelkező személyek, korlátozott személyi szabadsággal rendelkeztek, mint például azzal a joggal, hogy a földesúr engedélye nélkül házasodhattak. Kötelezettségeik körülhatároltak és korlátozottak voltak, és megkerülhették a földesurat, közvetlenül fordulva az udvari bíróságokhoz jogorvoslatért. A keleti rítusú ortodox egyházat, amely eredetileg a ruténokat szolgálta, átnevezték görögkatolikus egyházra, hogy a katolikus egyház fennhatóságát kiterjeszthessék rájuk: a katolikus egyház szemináriumokat rendezett be és időnként metropolitát nevezett ki.[forrás?] Az osztrák reformok nem voltak népszerűek az arisztokrácia körében, de a lengyel és ukrán lakosság jóindulatát a császárság felé kivívták, és ez csaknem az osztrák uralom végéig tartott. Ugyanakkor azonban Ausztria Galícia sok javát elvonta, és a paraszti lakosság jelentős részét sorozta be hadseregébe. 1815-től 1860-ig 1815-ben a Bécsi Kongresszus határozatainak megfelelően Lublint és a környező területeket Ausztria átadta a lengyel kongresszusi királyságnak, amelynek uralkodója a cár volt, a tarnopoli régió (beleértve Dél-Podólia történelmi régióját – viszont visszakerült Ausztriához Oroszországtól, amely 1809-től birtokolta. Az 1820-as és 1830-as évek Bécs abszolutisztikus uralmának időszaka volt, a helyi galíciai hivatalnoki állomány még mindig németekkel és elnémetesedett csehekkel volt feltöltve, bár megkezdődött a gyerekek ellengyelesedése. Az Oroszországhoz tartozó lengyel területek novemberi felkelésének leverése után, melyben néhány ezer galíciai önkéntes is részt vett, sok lengyel menekült érkezett Galíciába. Az 1830-as évek második felében több titkos lengyel szervezet alakult, tevékenységük az 1846-os sikertelen krakkói felkelésben csúcsosodott ki. Ezt az osztrákok könnyűszerrel leverték a galíciai parasztság segítségével, amely lojális maradt a császárhoz. A felkelés csak a nyugati, lengyel lakosságú részeket érintette, és a konfliktus a hazafias nemesek, felkelők és a velük nem szimpatizáló lengyel parasztok között állt fenn. 1846-ban a sikertelen felkelés eredményeképp Krakkó, a korábbi lengyel főváros, amely ez ideig szabad város volt és köztársaság, Galícia részévé vált, ezt követően Lembergből irányították. Az 1830-as években Galícia keleti részein nemzeti ébredés kezdődött a ruténok között is. A nacionalista aktivisták, akik eredetileg görögkatolikus papnövendékek voltak, érzékenyen reagáltak az európai romantikus mozgalmakra és a rokon szlávok megmozdulásaira mindenütt, de különösen az orosz uralom alatt álló Kelet-Ukrajnában. Figyelmük a közös népük és nyelvük felé fordult. 1837-ben a Markijan Saskevics által vezetett úgynevezett rutén triád a Dnyeszteri Nimfában népdalgyűjteményt és más rutén nyelvű anyagot publikált. Ettől a demokratizmustól megriadva az osztrák hatóságok és a katolikus metropolita betiltotta a könyvet. 1848-ban kitört a forradalom Bécsben és az osztrák birodalom más részein. Lembergben megalakult a Lengyel Nemzeti Tanács és később az Ukrán vagy Rutén Legfelső Tanács. Mielőtt Bécs bármit tehetett volna, Franz Stadion, a helytartó eltörölte a jobbágyság utolsó maradványait abból a célból, hogy kihúzza a forradalmárok lába alól a talajt. A lengyel követelések ellentétesek voltak a rutén követelésekkel, melyek a nemzetiség egyenlőséget és a tartomány keleti, rutén és nyugati lengyel részre osztását tartalmazták. Lemberget bombázta a császári tüzérség, és a forradalmat leverték. Ezután ismét egy évtizednyi abszolutizmus következett, de a lengyelek kiengesztelésére helytartónak Agenor Gołuchowski grófot, a galíciai, ún. podóliai arisztokrácia konzervatív tagját nevezték ki. Ő lengyelesíteni kezdte a helyi adminisztrációt, és megpróbálta a feldarabolás rutén eszméjét semlegesíteni. Mindazonáltal nem járt sikerrel, amikor erőltette, hogy a görögkatolikus egyház térjen át a nyugati Gergely-naptárra, és azt, hogy helyettesítse a cirill írást a latinnal. Alkotmányozási kísérletek 1859-ben Ausztria itáliai vereségét követően a birodalom életében alkotmányozási kísérletek időszaka kezdődött. 1860-ban a bécsi kormány Agenor Głuchowski javaslatára kiadta az októberi diplomát, amely a birodalom konzervatív föderalizálását villantotta fel, de a német nyelvű területek negatív reakciójára a kormány megváltoztatta elképzelését, és kiadta a februári pátenst, amely felhígította a decentralizációt. 1861-ben Galícia engedélyt kapott egy törvényhozó gyűlés, szejm megnyitására. Bár először a Habsburg-barát rutén és lengyel parasztság képviselői jelentős részét (kb. a gyűlés felét) tették ki, és a nyomasztó szociális és rutén kérdést tárgyalták, a hatóság nyomása fékezte mind a parasztság, mind a ruténok képviselőit, és a szejmben hangadókká vált a lengyel arisztokrácia és nemesség, amely további autonómiára törekedett. Ugyanebben az évben zavargások törtek ki az orosz Lengyelországban is, és ez részben átterjedt Galíciára is. A szejm felfüggesztette ülésezését. 1863-ban nyílt felkelés tört ki az orosz Lengyelországban, és 1864-től 1865-ig az osztrák kormány ostromállapotot hirdetett Galíciában, ideiglenesen felfüggesztve a polgári szabadságjogokat. 1865-ben az Agenor Gołuchowski sugallta föderációs elvek visszatérése és az autonómia-tárgyalások a lengyel arisztokrácia és Bécs között újra kezdődtek. Időközben a rutének egyre inkább mellőzöttnek érezték magukat Bécs által, és a görögkatolikus Szent György-katedrális köré szerveződött „ó-rutén” csoport ekkor Oroszország felé fordult. Ennek az irányzatnak a radikálisabb támogatóit „oroszbarátoknak” kezdték nevezni. Ugyanebben az időben Tarasz Sevcsenko kelet-ukrajnai író ukrán nyelven kiadott versei hatására egy ukránbarát mozgalom bontakozott ki, amely ukrán irodalmat kezdett kiadni, és ukrán olvasótermek hálózatát kezdte szervezni. Ennek a mozgalomnak a tagjait előbb „populistáknak”, majd egyszerűen „ukrajnaiaknak” hívták. Csaknem az összes rutén nemzetiségi egyenlőséget és Galícia adminisztratív felosztását akarta a nemzetiségi határok mentén. Galíciai autonómia 1866-ban a königgrätzi csata és a porosz–osztrák háborúban elszenvedett vereség nyomán a Monarchia belső problémái felerősödtek. Ferenc József császár tárgyalásokat kezdett a magyar nemességgel, hogy biztosítsa támogatásukat a kompromisszumos megoldásban. A kormány néhány tagja, így Richard von Belcredi gróf, azt tanácsolta a császárnak, hogy az összes nemzetiséggel kezdjen átfogó alkotmányozó tárgyalást, ami föderatív struktúrát eredményezhetett volna. Belcredi attól félt, hogy a magyar érdekekhez való túlzott alkalmazkodás elidegeníthetné a többi nemzetiséget. Ferenc József azonban képtelen volt a magyar nemesség erejét semlegesíteni, és a magyarok semmi másba nem egyeztek volna bele, csak a dualizmusba, maguk és a hagyományos osztrák elit között. Végül az 1867-es kiegyezés után a Habsburg Birodalom a dualista Osztrák–Magyar Monarchiává alakult át. Bár a lengyel és cseh tervek, – hogy a monarchia föderatív szerkezetté alakuljon át – meghiúsultak, az osztrák uralom lassú, de állandó liberalizálási folyamata indult be Galíciában. A lengyel arisztokrácia és értelmiség képviselői a császárhoz fordultak kérve Galícia szélesebb autonómiáját. Követeléseik nem találtak azonnal megértésre, de néhány év alatt jelentős lépéseket tett a kormány a galíciai önkormányzat irányába. 1873-tól Galícia az Osztrák–Magyar Monarchia de facto autonóm tartománya lett lengyel és kisebb részben ukrán vagy rutén hivatalos nyelvvel. A germanizációt leállították, és a cenzúrát eltörölték. Galícia a dualista monarchia osztrák feléhez tartozott, de a galíciai szejm és a tartományi hatóságok széles körű előjogokat kaptak különösen az oktatás, a kultúra és a helyi ügyek vonatkozásában. Ezeket a változásokat sok lengyel értelmiségi támogatta. 1869-ben krakkói konzervatív publicisták egy csoportja, köztük Józef Szujski, Stanisław Tarnowski, Stanisław Koźmian és Ludwik Wodzicki kiadott egy sorozat szatirikus pamfletet Stańczyk Tékája címen. Öt évvel később a januári felkelés tragikus vége után nevetségessé tették a fegyveres hazafias felkelések eszméjét és a Lengyelország ellenségeivel, különösen Ausztriával kötendő kompromisszumot sugallták, valamint azt, hogy a gazdasági fejlődésre kell összpontosítani az erőket és elfogadni az Ausztria által felkínált politikai engedményeket. Ez a politikai csoport a Stanzykok vagy krakkói konzervatívok néven vált ismertté. Ők és a galíciai konzervatív földtulajdonosok, akiket „podóliaiaknak” neveztek, húztak hasznot abból a leszálló politikai áramlatból, mely 1914-ig tartott. Ezt a Bécstől a lengyel földbirtokos osztályhoz történt hatalomeltolódást nem üdvözölték a ruténok, akik sokkal élesebben elkülönültek oroszbarátokra, akik Oroszországra tekintettek megmentőjükként és ukránokra. Mind Bécs, mind a lengyelek árulást láttak az oroszbarátok tevékenységében és egy sor politikai perrel igyekeztek hiteltelenné tenni őket. 1890-ben egyezséget kötöttek a lengyelek és a „populisták”, melynek során részben ukranizálták az iskolarendszert, és más engedményeket is tettek az ukrán kultúra felé. Ezek ellenére az ukrán nacionalista mozgalom rohamosan terjedt a rutén parasztság között és minden további engedmény ellenére a huszadik század első éveire ez a mozgalom majdnem teljesen felváltotta a korábbi rutén csoportokat és fő ellenfele lett a lengyeleknek. A nagy kivándorlási hullám Az 1880-as évek elejétől tömeges kivándorlás kezdődött a galíciai parasztság körében. A kivándorlás szezonális elvándorlással kezdődött az újonnan egyesült és dinamikus gazdasággal rendelkező Németországba, és később a Tengerentúlra folytatódott, főként az Egyesült Államokba, Brazíliába és Kanadába A kivándorlást Galícia elmaradott gazdasági viszonyai okozták, ahol a mezőgazdasági lakosság szegénysége széles körű volt. A kivándorlás a nyugati, lengyel lakta részeken kezdődött, és gyorsan átterjedt a keleti, ukránok lakta részekre is. Lengyelek, ukránok, zsidók és németek mind részt vettek a falusi lakosságnak ebben a tömeges mozgalmában. A lengyelek főleg Új-Angliába vándoroltak ki és az Egyesült Államok középnyugati államaiba, de Brazíliába is sokan mentek. Dél-Podóliából igen sok ukrán vándorolt ki Nyugat-Kanadába. A zsidók is Amerikába tartottak, közvetlenül vagy Ausztria–Magyarországon keresztül. Összesen néhány százezer embert érintett a nagy kivándorlás, amely egyre erősebbé vált egészen az első világháborúig. A háború átmenetileg megállította a kivándorlást, amely később nem érte már el korábbi intenzitását. A nagy kivándorlást, különösen a Brazíliába irányulót, a „brazil lázat”, ahogy akkor hívták, élénk színekkel ábrázolta a kortárs irodalom, Maria Konopnicka lengyel és Ivan Franko ukrán író és mások. Az első világháború és a lengyel-ukrán konfliktus Az első világháború alatt Galícia az Orosz Birodalom és a központi hatalmak közötti nehéz harcok színtere volt. Az orosz hadsereg 1914-ben lerohanta a tartomány legnagyobb részét, miután az osztrák–magyar hadsereg a keleti fronton súlyos vereséget szenvedett a háború első hónapjaiban. 1915 tavaszán és nyarán azután őket verte ki az egyesült német és osztrák–magyar offenzíva. 1918-ban Nyugat-Galícia az újjá alakult lengyel köztársaság része lett, míg a helyi ukrán lakosság kikiáltotta Kelet-Galícia függetlenségét „Nyugat-Ukrán Köztársaság” néven. A lengyel-szovjet háború alatt egy rövid életű Galíciai Szovjet Szocialista Köztársaság is alakult Kelet-Galíciában. Végül az egész tartományt megszállták a lengyelek. Kelet-Galícia lengyel annexióját soha sem tekintették legitimnek a megszállt ukránok, nemzetközileg csak 1923-ban ismerték el. A második lengyel köztársaság lakosságának 15%-át tette ki Kelet-Galícia és a szomszédos Volhínia ukrán népessége, így ők alkották a legnagyobb nemzetiségi kisebbséget. Mivel a lengyel kormánypolitika nem volt barátságos a nemzetiségekkel szemben, a feszültség a lengyel kormány és az ukrán lakosság között nőtt, alkalmat adva a föld alatti Ukrán Nacionalisták Szervezete megalakulásának. A második világháború és a Distrikt Galizien A második világháború nyitányaként a Molotov–Ribbentrop-paktum Lengyelországot durván kettéosztotta a Curzon-vonal mentén, így a San, Bug és Nyeman folyóktól keletre minden területet a Szovjetunió kebelezett be, ez Galícia nagy részét jelentette. A terület négy adminisztratív egységre (oblaszty) oszlott: Lvov, Stanyiszlav, Drogobics és Tarnopol. Az 1939-től 1941-ig tartó korszakban a politikai helyzet megfordult. Míg a legtöbb ukrán, legalábbis először örült, hogy végre egy olyan nagy nemzethez tartozik, amelyik tekintetbe veszi nemzeti identitását, a szovjet elnyomás a (többségében lengyel) értelmiségben ellentétes érzelmeket keltett. A szovjetesítés véget ért, amikor Németország 1941-ben a Barbarossa hadművelettel elfoglalta, és a Lengyel Főkormányzóságba (Generalgouvernement Polen) olvasztotta be, Galíciai kerület (Distrikt Galizien) néven. …. A lengyelek és az ukránok közötti konfliktusok szintén szaporodtak ezalatt a lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) és az Ukrán Felkelő Hadsereg, valamint a szovjet partizánok között, vérfürdőt rendeztek a lengyelek között Volhíniában, kisebb mértékben Galíciában, és ezeket bosszúállás követte az ukránokon. Mai állapot A határt kis korrekciókkal a szövetségesek 1944–1947 között elismerték, a régiót etnikailag megtisztította a Szovjetunió és a kommunista Lengyel Népköztársaság (Visztula-akció). A történelmi tartomány két részre osztva maradt, ahogy Ausztria elrendezte 1800 körül: a nyugati része lengyel, a keleti része ukrán. Fontosabb városok Belz (lengyelül: Bełz) Bochnia (németül: Salzberg ) Boriszlav (Borisław) Brodi (lengyelül: Brody) Chrzanów Dukla Halics (lengyelül: Halicz, németül: Halitsch) Husiatyn Kolomija (németül: Kolomea , lengyelül: Kołomyja ) Krakkó (lengyelül: Kraków , németül: Krakau ) Krosno Lesko (Lisko) Lviv (lengyelül: Lwów, németül: Lemberg, régi magyar nevén: Ilyvó) Machliniec Myślenice Nowy Sącz (németül: Neu Sandez , jiddis : Zanz ) Oświęcim (németül: Auschwitz ) Przemyśl (angolul: Peremyshl , németül: Prömsel ) Rzeszów ( jiddis : Rejsza, 1939-45 Reichshof) Szambir (lengyelül: Sambor) Sánók (németül: Saanig, jiddis: Sonik ) Ivano-Frankivszk (lengyelül: Stanisławów , németül: Stanislau , jiddis: Stanislev' ) Ternopil (lengyelül: Tarnopol, oroszul: Ternopol ) Tarnów (németül: Tarnau ) Zaliscsiki (lengyelül: Zaleszczyki) Zator Drohobics (lengyelül: Drohobycz) Zolocsiv (lengyelül: Złoczów, jiddis: Zlotshev) Jarosław (németül: Jaroslau) Irodalom (angol nyelven) Paul Robert Magocsi, Galicia: A Historical Survey and Bibliographic Guide (Toronto: University of Toronto Press, 1983) Andrei S. Markovits and Frank E. Sysyn, eds., Nationbuilding and the Politics of Nationalism: Essays on Austrian Galicia (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1982) Christopher Hann and Paul Robert Magocsi, eds., Galicia: A Multicultured Land (Toronto: University of Toronto Press, 2005) Domjan Mihály Domjan Mihály vagy Domian Mihály (szlovénül Mihael Domjan) (megh.: Bokod, 1737. k.) evangélikus lelkész. A források szerint 1711-től szolgált a komáromi Bokodon, a Rákóczi-szabadságharc után. 1711. március 24-én Kispécen (ma Kajárpéc) aláírta azt a levelet, ami Károlyi István lelkészt hívta meg esperesnek a környékre. Vilko Novak azonosítása alapján Domján is szerkesztette az ún. régi martyánci énekeskönyvet, ami vendül íródott és a menekülő szlovén protestánsok révén a Dunántúl más részein is elterjedt. Domján nevű családok élnek ma is a szlovénok körében, de írásos forrás nem említi, hogy Domján is ilyen nemzetiségű lenne. Egyébként Szákon (Szákszend) volt egy Kertschmayer Mihály nevű lelkész, aki a Muravidékről származott, ott Kercsmár/Kerčmar családok ugyancsak élnek most is. Kelet-indiai Társaságok Kelet-indiai Társaságok A 15. században az Afrikát megkerülő, Indiába (a 15-16. században India alatt a mai Ázsiát értették) vezető hajóút felfedezésével megindulhatott a hajós kereskedelem. Addig a kereskedelmi utak az Oszmán Birodalmon keresztül vezettek, és a kereskedőkre az arabok által kirótt adók miatt nem volt annyira gazdaságos, hogy szervezett társaságok foglalkozzanak a kereskedelemmel. Megindul a kereskedelem Miután megbizonyosodtak róla, hogy a hajós kereskedelem teljesen lehetséges, megindult a kereskedelem. A kereskedelem szervezetlen volt, így nem sok eredményre jutott. A kereskedők egyedül vágtak neki nagy útnak, vagy viharok, vagy egymás áldozatai lettek. Anglia hamar felismerte az Indiában rejlő lehetőségeket, s meg is alapították az Angol Kelet-Indiai Társaságot. Az első Kelet-indiai társaság – az angolok 1600-ban alapították Londonban. A neve Angol Kelet-indiai társaság, később Brit Kelet-indiai Társaság. A Társaság kb. 30 000 Font sterling alaptőkével indult, mindazonáltal a korai években az egyes utazásokra (Separate Voyages) külön gyűjtötték a befektetéseket, a Társaságnak nem volt még állandó alaptőkéje. 20 tagú igazgatótanácsból állt az élén, és saját kormányzóval rendelkezett. I. Erzsébet kereskedelmi monopóliumot biztosított számukra. Ez a társaság volt az első mai értelemben vett részvénytársaság. A 19. század elején a Brit Társaság a teakereskedelmet a Kínába szállított illegális ópiumszállítmányok eladásából finanszírozta. A kínaiak ellenállása az 1839-42-ig tartó ópiumháborúba torkollott, mely a kínaiak legyőzését és a brit kereskedelmi előjogok kiterjesztését eredményezte. A Társaság 1708-ban egyesítette a rivális társaságokat, ezzel megszilárdítva monopolhelyzetét. Az Egyesült Társaságot ezután 24 igazgató vezette, felügyelő bizottságon keresztül kormányozva azt. Közvetlenül a Parlamentnek tartozott beszámolási kötelezettséggel, a kereskedelem mellett ellátva a gyarmatok kormányzati és politikai feladatait is. Ekkorra a Társaság eredeti mottója is megváltozott: 'Auspicio Regis et Senatus Angliae', azaz 'Anglia Királya és Parlamentje rendelésére'. A Brit Kelet-indiai Társaságról bővebben a Brit Kelet-indiai Társaság nevű szócikkben olvashat Egyéb országok Kelet-indiai Társaságai A Brit Kelet-indiai Társaság sikerén felbuzdulva Európa más államai is elkezdték megalapítani saját Kelet-indiai Társaságukat. A második ilyen jellegű társaság a Holland Kelet-indiai Társaság volt. Hollandiát követve a legtöbb európai ország csatlakozott a kereskedelmi társasággal rendelkező országok sorába. Holland Kelet-indiai Társaság Másik neve Németalföldi Kelet-indiai Társaság. 1602-ben alapították, és viszonylag hamar nagy méretű Holland gyarmatbirodalmat épített ki Ázsiában (akkor India). 1619-ben alapította Batavia (Jakarta) városát Pieterszoon Coen, a társaság akkori vezetője. A 17. század első felében csaknem monopolizálta a keleti fűszerkereskedelmet, 1638-58-ban Ceylont(Srí Lanka), 1641-ben a malajziai Malakka várost ragadta el a portugáloktól, Indiában azonban kénytelen volt meghátrálni az angolok előtt. A gyarmatárukból származó óriási haszon Hollandiát a 17. században „Európa bankárjává” tette. A nemzetközi pénzforgalom központjává Amszterdam vált. A Holland Társaság igen eredményesnek bizonyult, remek mérlegeket mutatott be urainak – innen erednek a mai könyvvitel és beszámolókészítés alapjai is – ám a 17. század vége felé azonban a hanyatlás jelei mutatkoztak és a hivatalnokok demoralizációjával együtt a deficit egyre növekedett. A 18. század végén már nem bírtak az angolokkal lépést tartani; a francia forradalmi háborúk kezdetén pedig az angolok sorra elfoglalták a Társaság gyarmatait. 1789-ben a hollandi népképviselet a Társaságot végképen megszüntette, gyarmatait maga az állam vette át, mely a Társaság adósságait is elvállalta. Francia Kelet-indiai Társaság Franciaország is a gyarmatosítás lázában 1608-ban megalapította az első Francia Kelet-indiai Társaságot. Több társaság is létrejött, a legjelentősebbet Colbert alapította 1664-ben. A francia Társaság Pondichéryben (mai nevén:Puduccseri) és Suratban, Ceylon szigetén és Tonkingban is alapított gyarmatokat. 1719-ben összeolvadt a John Law által alapított Compagnie des Indes Társasággal, mely Jean-François Dupleix és La Bourdonnais alatt nagy virágzásnak indult. Az indiai területekért folyó versengés az európai hatalmak között a 18. században folyamatos konfliktusok és háborúk forrása volt. A társaságok megpróbálták egymást kiszorítani keletről. 1760-ra a francia társaságot sikerült is teljesen kiszorítaniuk a színről, miután 1757-ben Dupleix, a Francia Kelet-indiai Társaság főkormányzója gyarmatbirodalmat próbált kiépíteni Indiában, ahol az európaiaknak eddig csak kereskedelmi telepeik voltak. Ez azonban az angolok ellenállásába ütközött. A Társaság a hanyatlás útjára lépett, az angolok háttérbe szorították. 1769-ben elvették monopóliumjogát, és 1770-ben feloszlott. 1783-ban a Kínai Társaság alakult meg helyette, de az már 1790-ben megszűnt működni. Dán Kelet-indiai Társaság A Dán Kelet-indiai Társaságot IV. Keresztély kiváltságos levele alapján 1612-ben alapították. Hatásköre Tranquebar vidékére szorítkozott. 1732-ben Ázsiai Társaság néven újjászervezkedett. 1807-ben szűnt meg. Svéd Kelet-indiai Társaság A sikeres holland és angol társaságok példájára 1626-ban a svédek is megalapították az eső Kelet-indiai Társaságukat, ám ezt 1731-ben újra kellett szervezni, mint második svéd Kelet-indiai Társaság, majd 1732-ben útra kelt az első vitorlás is Kínába. A Társaság székhelye Göteborgban volt. Működése nem volt túl hosszú, az angol verseny hamarosan kiszorította a piacról. Osztrák Kelet-indiai Társaság A VI. Károly császár uralkodása alatt, 1719-ben Triesztben megalakított Osztrák Keleti Társaság földrajzilag előnytelen helyen, az Adriai-tengerre szorítkozva működött, központja távol esett a világkereskedelmi hajóútvonalaktól. Ezért Károly 1722-ben a Ausztriához tartozó Dél-Németalföldön, Oostendében megalapította az Osztrák Kelet-indiai Társaságot, más néven Oostende Társaságot (hollandul: Oostendse Compagnie). Alig egy évtizeddel később, 1731-ben a pragmatica sanctio elismertetéséért folyó diplomáciai háttértárgyalások során Károly szerződésben kötelezte magát az Anglia és Hollandia számára vetélytársat jelentő társaság felszámolására, ennek fejében a tengeri hatalmak elismerték a pragmatica sanctiót. Az Osztrák Kelet-Indiai Társaság ettől kezdve csak névlegesen élt tovább, néhány magánkereskedő működött a név égisze alatt. 1777–81 között a holland Wilhelm Bolts kapitány, osztrák megbízásból Kelet-Afrikában, a Delagoa-öbölben próbálta megvetni a lábát, de vállalkozása kudarcba fulladt, a felhagyott osztrák gyarmat helyén a portugálok fejlesztették fel Lourenço Marques-t, a mai Maputót. A francia forradalom után Osztrák-Németalföld francia megszállás alá került, a társaság végképp megszűnt. A Triesztben működő adriai társulatot II. József császár 1781-ben még felruházta új kiváltságokkal, de 1785-ben ez a társaság is csődbe ment. Megjegyzések ELTE BTK „Gépeskönyv” 3. kötet. Romocsfalva Romocsfalva, Romocsafalva, ukrán nyelven Ромочевиця, falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban. Fekvése Munkácstól délkeletre, Beregkisalmás szomszédjában fekvő település. Története Romocsfalva a trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. 1910-ben 391 lakosából 35 magyar, 6 német, 350 ruszin volt. Ebből 383 görögkatolikus, 6 izraelita volt. Romodanovo Romodanovo (oroszul: Ромоданово) település Oroszországban, Mordvinföldön, a Romodanovói járás székhelye. Lakossága: 9410 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése Szaranszktól 30 km-re északra, az Inszar (az Alatir mellékfolyója) partján terül el. Vasútállomás (Krasznij Uzel vasúti csomópont) a Szaranszk–Kazany vasútvonalon. Története Írott forrás 1622-ben említi először. Alekszej Mihajlovics cár több földterületet I. I. Romodanovszkij hercegnek adományozott, köztük az itteni Kos-Komra falut (jelentése mordvin nyelven 'száraz liget'). 1893-ban a település mellett fektették le az épülő Rjazany–Kazany vasútvonal egy szakaszát és építették fel a helyi földbirtokosról elnevezett Tyimirjazevo vasútállomást. Az állomás 1903-ban vasúti csomópont lett, nevét 1926-ban Krasznij Uzelre változtatták (jelentése 'vörös csomópont'). A vasútállomást 1958-ban közigazgatásilag a településhez csatolták. Gazdasága Feldolgozóipara a mezőgazdaságra épült. Legfontosabb vállalatát, a cukorgyárat 1961-ben alapították. Mint Romodanovszahar Kft-t 2005-ben jegyezték be, azóta korszerűsítették és bővítették. Mordvinföld egyetlen cukorrépa-feldolgozó gyára, a köztársaság 45 cukorrépa-termelője látja el alapanyaggal. Az 1980-as években malomipari kombinát épült, melyből a 2010-es évekre nagy szántóföldi területekkel, feldolgozó üzemekkel és üzlethálózattal rendelkező egyesülés lett (Elekom agráripari egyesülés). Fő tevékenysége a gabona feldolgozása és takarmánykoncentrátumok előállítása. Korábbi nagy kötöttárugyára 2006 végén, vasútikocsi javítóműhelye (Vagonszervisz) pedig 2011-ben megszűnt. 2013-ban Romodanovót a korábbi városi jellegű település helyett falusi jellegű település kategóriába sorolták. Párvy Sándor Kis-kónyai Párvy Sándor (Gyöngyös, 1848. október 2. – Budapest, 1919. március 24.) megyés püspök, a Szepesmegyei Történelmi Társulat elnöke. Élete Az elemi iskolai és a gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1865-től Egerben papnövendék. Bölcseleti tanulmányai után a Pázmáneum teológus hallgatója. 1871-ben pappá szentelték. Mátraballán volt káplán, 1872-től az egri papnevelő tanulmányi felügyelője lett, majd a bécsi Augustineumban folytatta tanulmányait. 1873:-tól érseki levéltáros és titkár, 1875-ben doktorált. A budapesti egyetem hittudományi karának tagja, a SZIT tudományos és irodalmi osztályának munkatársa. 1889-től irodaigazgató és udvari káplán. Részt vett az Egri Egyhezmegyei Irodalmi Egyesület létrehozásában. 1892-től egri kanonok és felnémeti apát, 1901-től az egri jogakadémia főigazgatója. Megalapította az ottani Mensa Academicát. 1903-ban carpasieni püspökké nevezték ki, Egerben felszentelték és érseki h. A király 1904-ben szepesi megyés püspökké nevezte ki, X. Pius pápa ezt megerősítette. Tagja volt 1900-ban és 1903-ban a katolikus autonómiai kongresszusnak, 1915-ben a SZIA III. osztályának. A budapesti Kerepesi temetőben nyugszik. Cikkei jelentek meg többek között az Egri Egyházmegyei Közlönyben, a Katolikus Szemlében, az Irodalmi Szemlében. Munkatársa volt az Új Magyar Sionnak és a Katolikus Szemlének. Halála után az utódát Vojtassák Jánost 1921-ben a csehszlovák állam neveztette ki. Művei 1896 Egyházi beszéd... Eger. Silvacola A Silvacola az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a sünfélék (Erinaceidae) családjába tartozó fosszilis nem. Tudnivalók A Silvacola nevű fosszilis sünnem Észak-Amerika területén élt az eocén kor idején, körülbelül 50 millió évvel ezelőtt. Eddig egy faját sikerült azonosítani és megnevezni, a Silvacola acares-t, amelyet a Brit Columbia-i Smithers melletti Driftwood Creek Beds nevű lelőhelyen találtak meg. Smithers Vancouvertől 670 kilométerre északra található. A Driftwood Creek Beds az eocén idején egy tó volt. Ez az állat körülbelül 5-6 centiméter hosszú lehetett, akkora mindegy átlagos cickányféle; a sünök közül a legkisebb. A fogazatából ítélve mindenevő volt, egyaránt vadászott rovarokra és egyéb gerinctelenekre, de növényi táplálékot is fogyaszthatott. A táplálékát az erdő avarjában kereshette. Corvin-negyed (metróállomás) A Corvin-negyed a 3-as metró egyik állomása a Klinikák és a Kálvin tér között. 1976 és 2011 között az állomás neve Ferenc körút volt. A megállót 1976. december 31-én adták át a M3-as metróvonal első szakaszával. Jellemzői Az állomás középperonos kialakítású, ötalagutas, 26,97 méterrel van a felszín alatt. Az állomás kijárata a Nagykörút–Üllői út kereszteződése alatt lévő aluljáróba torkollik, innen lehet a felszínre jutni. Az állomáson négy darab mozgólépcső van, liftek nincsenek a peronszintre. Átszállási kapcsolatok Az M3-as metróvonal itt találkozik a Nagykörúton közlekedő 4-es, 6-os villamosvonallal, emiatt fontos átszállóhely Buda, illetve a VII., VIII. kerület felé. Karim Berdi kán Karim Berdi (meghalt: 1414) az Arany Horda kánja. Karim Berdi Toktamis kán második fia volt. Bátyja, Dzsalál ad-Dín 1410-ben ragadta el a káni méltóságot és uralma alatt sokat küzdött a Horda hatalmasságaival, elsősorban Edögej emírrel és fiával Núr ad-Dínnal, akik azelőtt több mint egy évtizedig birtokolták a tényleges hatalmat. 1412-ben az egyik csatában Karim Berdi nyilat lőtt a bátyjába és halálosan megsebesítette. Ezek után, mint jogos örökös, ő ült a trónra. Edögej továbbra is veszélyeztette a hatalmát, ezenkívül míg Dzsalál ad-Dín barátságos volt Litvániával, Karim Berdi ellenségesen viszonyult a Vitold litván nagyfejedelemhez. Ennek fő oka az volt, hogy Vitold nem ismerte el az uralmát és egy ellenuralkodót is megkoronáztatott Litvániában, akit azonban Karim Berdi elfogatott és lefejeztetett. 1413-ban Karim Berdi követséget küldött Budára és gazdag ajándékokat adtak át Zsigmond királynak egy esetleges szövetség reményében. 1414-ben egyik öccse, Dzsabbárberdi meggyilkolta Karim Berdit. Utóda a trónon Toktamis harmadik fia, Kebek lett. 1437 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek – 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek Évek: 1432 – 1433 – 1434 – 1435 – 1436 – 1437 – 1438 – 1439 – 1440 – 1441 – 1442 Események február 11. – Cillei Borbálát , Luxemburgi Zsigmond császár és király második feleségét Prágában cseh királynévá koronázzák. február 21. – II. Jakab skót király trónralépese ( 1460 -ig uralkodik). A török sereg Szerbiára tör, mivel Brankovics György szerb despota a magyar királyhoz pártol. Megostromolják Szendrő várát, de Szentmiklósi Pongrác serege elűzi őket. Kitör a Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztfelkelés, mely átterjed a Tiszántúlra is. A parasztsereg Dés mellett megveri Csáki László erdélyi vajda seregét. Ez az első eset Magyarországon , hogy paraszti sereg vereséget mér a nemességre. július 6. – A nemesség és a felkelők megkötik a kolozsmonostori egyezséget, melyben a parasztok közkegyelmet és tizedmentességet kapnak. szeptember – A nemesi sereg rátámad a paraszti seregre de Apáti mellett ismét vereséget szenved. október 6. – A második kolozsmonostori egyezség megkötése. Az év végén Kolozsvár a parasztsereg kezére kerül. december 10. és 14 között Kolozsvár mellett döntő csata zajlik a nemesi és a parasztsereg között, mely a parasztság vereségével zárul. A csatában Budai Nagy Antal is elesik. december 15. – A nemesi sereg beveszi Nagyenyedet . december 18. – V. (Habsburg) Albert osztrák uralkodó herceget magyar királlyá választják Pozsonyban . Az Oxfordi Egyetem alapítása Ulug bég (később timurida uralkodó) csillagkatalógust állít össze. A Kazáni Kaganátus alapítása Születések Isaac Abrabanel zsidó filozófus és teológus John Griffin Carlisle John Griffin Carlisle (Kenton megye, 1834. szeptember 5. – Manhattan, 1910. július 31.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kentucky, 1890–1893). San Salvatore al Monte A San Salvatore al Monte Firenze egyik temploma, a Piazzale Michelangelo kilátótér közelében helyezkedik el. A templom egy hajdani ferences kolostor számára készült, Cronaca építette 1475 és 1504 között. Egyszerű külseje miatt Michelangelo a la bella villanella azaz szép parasztlány nevet adta neki. Legfőbb látnivalója a della Robbia-család műhelyéből származó mázas terrakotta dombormű, ami a bal oldalkapu felett található és Krisztus sírbatételét ábrázolja. Forrás Wellner István: Firenze, Panoráma útikalauz, 1975 ISBN 963 243 041 7 Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei, 1996 Bonechi kiadó, ISBN 88 7009 956 3 Pásthy Károly Pásthy Károly (Vasvár, Vas megye, 1850. február 14. – Kecskemét, 1920. december 26.) polgári és elemi népiskolai igazgató, tanár, tanügyi szakíró. Élete Vasárváron született, hol atyja Pásthy István gazdálkodó volt; gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen és Kecskeméten végezte. 1870-től 1874-ig mint a kegyes tanítórend tagja a kecskeméti római katolikus főgimnáziumban tanárkodott. A kegyes tanítórendből fölszenteltetése előtt kilépett és előbb a soproni felsőbb leányiskolában, 1874-75-ben a nagyváradi polgári fiúiskolában tanított. A kecskeméti polgári leányiskola felállításával (1875) ezen intézet igazgatója lett, 1877-ben pedig a város az összes népiskolák igazgatásával is megbízta. Tevékeny munkásságot fejtett ki az iskolaszékben mint előadó és később mint jegyző; tagja volt az alsófokú ipariskolai s városi zeneiskolai felügyelő bizottságnak; a pestvármegyei tanítótestületnek hosszú időn át volt főjegyzője, majd elnöke. 1896-tól az országos közoktatási tanács tagja volt. Az ország több polgári iskolájában is használták az általa írt tankönyveket, kézikönyveket. 1916-ban elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. 41 évig tevékenykedett mint igazgató és 46 évig mint tanár, 1916. november 4-én nyugállományba vonult. Ezután segédkezett még a református tanítóképző megszervezésében, s két éven keresztül irányította annak munkáját. Írásai Cikkei a Biharban (1874. A Venus elvonulása a nap előtt, 1875. Polemia természettudományi kérdések fölött, a lapnak több évig munkatársa); a Kecskeméti Lapokban (1876. Iskolás gyermekbetegségek vagy iskolabetegségek, 1878. Tanügyi politikánk 1880. A tanítói kar társadalmi tekintélye, 1893. Gazdasági felső népiskola és földmíves-iskola, s mint a lapnak több évig munkatársa közérdekű cikkek); a kecskeméti polgári leányiskola Értesítőjében (1876. Irányelvek a nőnevelésben, 1881. A nevelés körül tapasztalható gyakoribb hibák, 1883. Önérzet és becsületérzés, 1884. Hibák az ifjúságban, 1885. A család mint nevelőintézet, 1886. Nevelés és táncztanulás, 1887. Vádak a polgári és felsőbb leányiskolák ellen, 1888. Ifjúsági olvasmányok, 1889. Iskola és erkölcsiség, 1890. Titkos nevelők, 1891. A nő valódi értéke, 1892. Családi élet és nevelés az ó-kori görögöknél, 1893. Az anya mint nevelő, 1896. Millenniumi beszéd, 1899. Erzsébet királyné, 1900. 25 év a kecskeméti polgári leányiskola életéből, 1901. Vörösmarty Mihály, 1902. A háziasságra való nevelés, 1903. Az ifjúság idegessége és a családi nevelés); a Nemzeti Nőnevelésben (1884. Hibák az ifjúságban, 1885. Testgyakorlás és módszertani conferencziák, A magyar nyelv tanítási rendszere az elemi népsikola négy alsó osztályában, 1886. az emlékezőtehetség, 1889. Tanítás és nevelés, 1891. A polgári és felsőbb leányiskolák reformja); a Néptanítók Lapjában (1884. A népiskolai olvasókönyv mint a nevelés egyik eszköze, 1895. Hogyan vetjük meg az alapját a népiskolai fegyelemnek); a M. Protestáns Néptanítóban (1891. emlékezés Diesterwegről). Emlékezete Kecskeméten utca viseli a nevét. Munkái Vegytan és ásványtan felső- és polgári iskolák számára. Irta Wettstein H., a 2. kiadás után ford. Kecskemét. 1877. (3. k. után 1880., 3. jav. kiadás a szöveg közé nyomott ábrákkal 1884. U. ott, Bpest, 1892. 72 ábrával, 1897. U. ott.). Természetrajz polgári és felsőbb leányiskolák részére. Bpest, 1889. (Irta Wettstein H. Átdolgozta Szarvassy Margittal együtt. 272 ábrával. Lenyomatok 1893-95.). Természettan a polgári és felsőbb leányiskola. IV. osztálya számára. Wettstein H. műve nyomán kidolgozta. Bpest, 1891. 118 ábrával. (Szarvassy Margittal együtt. Ujabb kiadás 1899. U. ott.). Vegytan és ásványtan a polgári és felsőbb leányiskolák részére. Wettstein H. műve felhasználásával. Ugyanott, 1893. A kecskeméti polgári leányiskola 1875-től 1895-ig. Kecskemét, 1896. Kecskemét közoktatásügye a multban és jelenben. U. ott, 1899. Clemente Domínguez y Gómez Clemente Domínguez Gómez (Spanyolország, Sevilla, 1946. május 23. - 2005. március 22.) spanyol származású önjelölt ellenpápa 1978 és 2005 között. Élete Vallási pályafutása 1969-ben kezdődött, amikor állítása szerint megjelent neki Szűz Mária egy Sevilla környéki helyen, Palmar de Troyában. A katolikus egyház nem adott hitelt elbeszélésének. Nem sokkal később Krisztus sebeinek megfelelő helyeken vérzések jelentek meg a testén. Pappá egy vietnámi érsek szentelte föl 1971-ben, s ugyanő püspökké is szentelte 1976-ban. Clemente Domínguez 1978 augusztusában, VI. Pál pápa halála után bejelentette, hogy Szűz Mária szólt hozzá, és arra utasította, hogy nyilvánítsa magát pápának, amit meg is tett, XVII. Gergely néven. Saját rendet hozott létre a Szent Arc Karmelita Rendje néven, és templomot is építtetett Palmar de Troyában. XVII. Gergelyként szentté avatta Kolumbusz Kristófot, Francisco Franco tábornokot, kiátkozta a spanyol királyi családot, megreformálta a katolikus dogmákat. II. János Pált ellenpápának minősítette, és a Vatikánról az volt a véleménye, hogy oda beszivárogtak a szabadkőművesek és a marxisták. Rendje pár száz hívőt tömörített, a spanyol hatóságok hivatalosan bejegyezték a vallási közösségek közé. Tunézia uralkodóinak listája Tunézia területét a történelem során több nagy birodalom tartotta a kezében. A karthágóiakat a rómaiak váltották fel. Őket a vandálok űzték el Észak-Afrikából. Egy ideig Bizánc majd az Arab Birodalom és végül a Oszmán Birodalom kerítette hatalmába. A törökök folyamatos gyengülésével Tunézia egyre nagyobb önállóságot szerzett, és 1705-ben megjelent a tuniszi bej tisztsége, amit a Huszajnida-ház tagjai töltöttek be. Abaúj vármegye Abaúj vármegye Magyarország egy vármegyéje volt a 13. századtól 1881-ig és 1945‑1950 között a Hernád folyó alsó szakaszán, a Kassától Szikszóig terjedő területen. Elődje az I. István alatt, a 11. század első harmadában szervezett Újvár megye volt. Ez az Árpád-korban a későbbi Heves és Sáros területeit is magában foglalva délen a Tiszáig, majdnem Szolnokig, északon a lengyel határig ért két, Borsod vármegye által elválasztott darabban. Ezek a területek Aba Sámuel birtokai voltak, és akkor szervezték őket egy megyébe, amikor Sámuel csatlakozott Istvánhoz. Újvár megye két darabja Borsodtól délnyugatra illetve északkeletre a 13. század közepéig Hevesújvár, illetve Sárosújvár megye néven szerepelt. Heves és Sáros megyék a 13. század folyamán önállósodtak, az így kialakult maradék terület ettől kezdve szerepelt Abaújvár megye néven. Az Árpád-kor végére 257 forrásokkal adatolható település ismert a megyéből. Abaúj vármegye székhelye 1647-ig Abaújvár, 1647 és 1881 között Kassa volt. Területe, határai szinte alig változtak az évszázadok során, de II. József, majd I. Ferenc alatt, végül az 1850-es évek abszolutisztikus rendszere idején rövid időszakokra egyesítve volt Torna vármegyével. 1881-ben egyesítették utolsó ízben a két megyét Abaúj-Torna vármegye néven. Ennek elnevezését azonban az 1945-ös megyerendezéskor egyszerűsítették, így rövid 5 éves időszakra ismét felkerült az önálló Abaúj vármegye Magyarország közigazgatási térképére. Abaúj egykori területéből a Magyarországhoz tartozó rész 1950 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik, míg a Szlovákiához tartozó rész 1996 óta a Kassai kerülethez. Abaúj vármegye története 1881-ig Mohácsig A honfoglalás után Heves-, Abaúj- és Sáros-vármegye területén az Aba nemzetség telepedett le. Aba Sámuel, a nemzetség ősatyja, a Mátraalján volt birtokos. Az első Aba birtokok 13. századi összeírásából kitűnnek birtokaik határai: Borsodtól délnyugatra az Eger vizén túl, a Mátra aljában Tiszáig terjedt, illetve Borsodon túl éjszak-keletre a Hernád völgyében, Zempléntől nyugatra terült el. Szent István a vármegyék megszervezésénél ez a terület vált Újvár vármegyévé. A nagy kiterjedésű vármegyét a kevés lakos indokolta. I. Béla királlyá koronázása előtt birtokolta a vármegye területét. Az (Szent) István-kori államszervezés során létrehozott Újvár határvármegye területén a 12. században három erdőispánság: nyugaton a tornai, keleten a pataki, északon a sárosi alakult ki, melyekből a 13. század második felében, a tatárjárás után Torna és Sáros vármegyék különültek el, illetve szintén a valamikori óriási Újvár vármegyéből jött létre Heves vármegye (Heves-Újvár) is. Abaúj nemesi vármegye 1263-tól szerepel az oklevelekben. A 11-14. században az országot északról védelmező határmegye volt, ez határozta meg a megyeközpont, az abaújvári vár helyét is a Zempléni-hegység északi peremén, közvetlenül a Hernád partján, egy alacsony, külön álló dombon. Legnagyobb középkori birtokos családjai az Aba nembeli Amadék, a Drugethek, a Perényiek, a Rozgonyiak, a Czudarok és a jászói premontrei prépostság voltak. Abaúj vármegye első jelentős eseménye 1046-ban történt, mikor az Orseolo Péter ellen szövetkező urak az év szeptemberében Abaújváron találkoztak. A Vata-féle pogánylázadás vezetői találkoztak Abaújváron a hazatérő Szár László (más források szerint Vazul) fiaival, Endre és Levente hercegekkel és pogány hit visszaállítását követelték. A hercegek belementek, hiszen csak így biztosíthatták, hogy a pogány csapatok mellettük álljanak a Péter elleni harcban. 1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárat, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak. 1217-ben a vármegye királynéi birtok lett és 10 településen német telepesek telepedtek le (Gönc, Perény, Vizsoly). Ez idő tájt alapítják a jászói premontrei káptalant. A tatárjárás során a mongol csapatok átvonultak a vármegye területén, a szomszédos megyében zajlott le a muhi csata, mely után a királynak menekülnie kellett. Miután a tatár csapatok elhagyták az országot IV. Béla Fájt adományozza Barnabásnak és Doynnak (Dánnak), Rugacs fiainak, akik segítették őt menekülésében, lovukat adták neki. Kécsi Detre, a király hű szolgája, aki súlyos sebek árán mentette a királyt jutalmul sárosan kapott birtokot. A tatár elleni harcokban esett el Bende vitéz Perényben. Béla igyekezett a vármegye népességét pótolni; Buzitára és Szinára hospeseket telepített, akiknek földet adományoz. A várrendszert megerősíti (Abaújvár), illetve fejleszti: ekkoriban épültek a füzéri, boldogkői Amádé várak. Az újabb háborúra nem kellett sokáig várni; IV. László a vármegye területén viselt hadat Finta nádor ellen. László elfoglalta többek között Szalánc és Gede várát (Gömör vármegye) valamint Göncöt. Károly Róbert Kassa városát Omode (Amádé) nádornak adja hűségéért, amiért kitartott mellette Vencellel és Ottóval szemben. Amadé ellen a város lakó fellázadnak és megölik. Később fiaitól a király- hogy a lázongókat megbékítse- elveszi korábban adott adományait (Újvár, Zemlén vármegyéket, Munkács és Lubló várát). Ezért Csák Máté pártjára állnak és a rozgonyi csatában a király elleni harcban hal meg kettejük, Dávid és Miklós. Az 1312-es csata után Károly Róbert szétverette a Gönci Amádé várat. A rozgonyi csatát az okiratokon kívül egy falfestmény is megörökíti a szepesváraljai prépostságban, a festményen Semsey Frank lakja is látható A harcokban Drugeth Fülöp, az akkori ispán is részt vett, kivívta Regéc várát és a Szepességben is összecsapott Csák Mátéval. Harcok folynak továbbá Trencsény, Fülek és Sirok várainál is, a harcokban Ite fia János tünteti ki magát. Jutalmul Zemplénben és Abaújban kapott birtokot, Drugeth pedig a regéci és dédesi vár várnagyává emeli. János fia Péter is Csák ellen harcol és Trencsény és Tapolcsánynál súlyos sebeket szerez (két nyíl találja el és egy kő zuhan rá), jutalmul Széplakot kapja. Szintén Drugeth oldalán vett részt a harcokban Perényi Miklós és testvére János, aki a harcokban esik el. Később Amádé fiai is átálltak az oldalára, egyikük baranyai, bácsi, majd soproni ispán lett. Az uralkodó, Lajos király lengyel kapcsolatai révén gyakran tartózkodik a vidéken így Abaúj vármegyében is. 1352-ben a Lengyelországból hazatérő Erzsébet királyné Vizsolyban szállt meg), Lajos 1362-ben Kassán tartózkodik, majd 1374. szeptemberében Vizsolyban van, ugyanezen évben Kassán tart országgyűlést Kassa 1374-ben szabad királyi város jogcímet kapott Nagy Lajostól. Az Ulászló és V. László közötti versengésben a vármegye László mellé állt. László anyja, Erzsébet pedig a vármegye és egész felvidék irányítását Giskra Jánosra bízta. A csehek fosztogatásai ellen, a harmincaddal és tizeddel való visszaéléssel kapcsolatban sok panasz érkezett. A helyzetet az érintett vármegyék 1445-ben a Szinán tartott országgyűlés kísérlik megoldani. A felek megállapodtak, de a cseh csapatok betörései nem szűntek meg; Kassa mellett állította fel székhelyét Axamith, aki szintén zaklatta a felvidék népét. 1456-ban Rozgonyi László egyezséget köt Axamithtal és így Jászó Kassa kezére jut. Az 1490-es években Albert lengyel herceg próbálkozik többször Kassa meghódításával, sikertelenül. II. Ulászló halála után öccse, János Albert is igényt támasztott a magyar trónra és Magyar Balázs által vezetett seregei betörtek az országba, hozzájuk csatlakozott Perényi Imre (zempléni, nógrádi főispán) hada is. János Albertet Kassa alatt felvert táborban királlyá választják. A következő évben, 1491-ben János Albert újra az országra tör, ezúttal Szapolyi István óvta meg a Felvidéket és János Albert lemondott törvényes királlyá választásáról. A Dózsa-féle parasztfelkelésben nem volt számottevő a vármegyei jobbágyok száma, viszont két fővezérei Kecskés Tamás aszalói származású és Mészáros Lőrinc meggyaszói ember volt. A fő gyülekező helyek Enyickén és Szikszón (Bereck plébános) voltak. A lázadók lecsillapítására Perényi Istvánt és Gagyi Demete alispánt küldték. Királyviszályok 1526-ban Szapolyai János közli a vármegye vezetőivel, hogy az ország királyává választották, és kérte a vármegyét, hogy portánként 1 forint adót vessen ki az ország céljaira. Ferdinánd nyomtatot felhívásokban közli, hogy Szapolyai megválasztása jogtalan volt és híveit pártütőnek bélyegzi. Abaúj vármegye főispánja ekkor Perényi Péter volt, aki Ferdinánd oldalán állt, az alispánnal, Némethy Miklóssal együtt. Perényi egy ideig a rábízott koronát a füzéri várban őrizte, majd átadta a Habsburgoknak. Harcok kezdődtek a két király és hívei között. Először a szomszédos vármegyében lévő Szandrőt ostromolja János király serege, de Bebek Ferenc visszaveri. A harcok hamar átterjedtek Abaúj vármegyére. 1527-ben Bebek Ferenc elfoglalta többek között Szádvárat, később pedig Torna várát. 1528-ban János személyesen vett részt a Szinai csatában, de Ferdinánd csapatai döntő vereséget mértek rájuk. Ferdinánd később bevette a Tornai várat. 1529-ben Perényi Péter feleségével és fiával Szapolyai fogságába esett és szabadságáért cserébe Szapolyai pártjára állt. János király és csapatai beveszik Boldogkő várát, Bebek Ferencnek 6 heti ostrom után sem sikerül visszavívnia. 1553-ban Ferdinánd Felső-Magyarország főkapitányává Feledy Eustachot nevezi ki. 1556-ban nagyidai is feladja a harcot és Ferdinánd pártjára áll. 1538-ban a két király békét kötött Váradnál. Nem sokkal később a megye nagyobbik része János kezében volt, visszapártolt hozzá Perényi Péter és Bebek Ferenc is. A török csapatok először az 1550-es években törtek be a megye területére, mikor is Szikszót támadták. A visszavonuló csapatokat Sajókazánál érte utol Felső-Magyarország főkapitánya Thelekessy Imre. 1567-ben a török Gagybátor és Felsővadász környékén tartózkodott. 1588-ban Rákóczi Zsigmond verte szét a létszámfölényben lévő török hadakat Szikszónál. Miksa király uralkodása alatt a vármegyei gyűléseket Vámosnémetiben, Göncön, Garadnán és Nagynémetiben tartották. Rudolf uralkodása alatt Miksa főherceg a vármegye területéről gyűjtött sereget lengyelországi hadjáratára. A sereg nagy része a pitcheni csatában esett el. Amikor Rudolf megtiltotta a vallási ügyek országgyűlési tárgyalását, a vármegye Bocskay táborába áll és jelentős szerepet vállalt a vallásszabadságért és a nemzeti eszményekért folytatott küzdelemben. Károli 1590-re készült el a teljes Biblia magyar fordításával. Bocskai István 1605-ben, a szerencsi országgyűlésen választották Magyarország és Erdély fejedelmévé. Bocskay halála után a vármegye meghódolt Rudolfnak. 1619-ben Bethlen Gábor Kassán tartott országgyűlésen hirdettek háborút II. Ferdinánd király ellen. A háborút lezáró békében Abaúj Bethlennek, Torna pedig a királynak jutott. Mikor Bethlen 1629-ben meghalt Abaúj is a király kezére jutott. Az 1631-32-es parasztlázadás 1526 óta a vidéken magyar és oszmán csapatok is tartózkodtak és nemcsak a törökök fosztogatták a jobbágynépet, ehhez társultak az osztrák csapatok is. A további megszállókat a parasztság nem tűrte tovább és 1631-ben lázadásban tört ki. Eleinte Tornában és Borsodban lázadtak fel, de hamar tovaterjedt a szomszédos vármegyékre, így Abaújra is, és nemsokára a szervezkedések egyik főfészke lett. A lázadók feje (főkapitánya) Császár Péter, a Fáncsy család, Bükkaranyosról származó jobbágya volt, rajta kívül vezér volt még Nagy Ambrus, és az abaúji lázadók kapitányai: Pap György és Vince János. A lázongó jobbágyok Göncön gyülekezetek, megbékítésükre követeket küldtek. Ugyanakkor a kassai alkapitányt, Bornemissza Jánost is értesítették, aki közölte velük, hogy ő már lecsendesítette a lázongókat követeléseik teljesítésével. Ezek a követelések következők voltak: a 40-es évek óta tartó katonai garázdálkodások szűnjenek meg, az ország védelmére történő katonai összeírások szabályosan, fegyelmezetten történjenek, a felkelők kapjanak amnesztiát, a fogvatartott társaikat - többek között Szalonnán- engedjék szabadon. Legfőbb kívánságuk az volt, hogy az alkapitány szerezzen nyilatkozatot a fentiek betartására a nádortól, valamint a katonai kihágások szűnjenek meg, illetve a hadak oszoljanak fel. Egy hónap múlva azonban sem a nádori nyilatkozat nem érkezett meg, sem a katonai zaklatás nem szűnt meg, ezért újra panaszt emeltek. A válasz erre az volt, hogy hagyjanak fel a lázadás szításával és minden bajukat igyekeznek majd orvosolni. A levelet kiküldték az Alsógagyon tartózkodó Császár Péternek és nagy Ambrusnak, valamint a szikszón tartózkodó Pap Györgynek és Vincze Jánosnak. A lázadók egyre többen voltak, ezért a nádor a felkelés leverésére szólította fel a megyét, ezt indokolta az is hogy Császár közben az egri pasával is tárgyalásokba kezdett. A vármegye igyekezett elkerülni a vérontást, ezért felajánlotta a vármegye népének, ha leteszi a fegyvert, vissza tér földesuraik szolgálatába, a további zaklatások ellen ne fegyverrel kelnek fel, hanem jelentik az incidenseket a vármegyéknek (akik megteszik a szükséges intézkedéseket), akkor a kapitány akár másokkal szemben is megvédi őket. Amennyiben nem fogadják el ezeket a feltételeket a vármegye fegyverrel fordul ellenük. Döntésüket a Nagyidai (1632. március 19.) megyei gyűlésig kellett meghozniuk. A lázadók nem válaszoltak, amiben része volt annak is, hogy időközben Forgách Mihály kapitány elfogatta Császár Pétert és 1632. március 4-én Kassán kivégeztette, felnégyeltette. A lázongások fokozódtak egyre több falura kiterjedt, és a kegyetlenkedések is történtek, a parasztokhoz küldött Mackó György hírnököt megkínozták és megölték. A lázadások lecsendesítésével a király Rákóczi Pál országbírót bízza meg, aki a felajánlott békepontokat a vármegyével és a parasztsággal is elfogadtatta. A vonakodókat pénzbírsággal sújtotta, csakúgy mint a felkelt falvak és mezővárosokat is. Nagy Ambrus csapatait Nyírbátornál verték szét, ahol Nagy is elesett. Az egyesítésig III. Ferdinánd uralkodása alatt újabb területeken jelentek meg a törökök. A király vonakodott orvosolni az újabb foglalásokat, ezért 1634-ben újabb lázadás tört ki. A törökök újra és újra betörtek a falvakba és sokakat elvittek rabszolgának, vagy megölték, akik pedig túlélték fizették a sarcot. I. Rákóczi György 1644-ben vonult be Kassára. Nagyszaláncnál és Somosnál győzelmet aratott a császári csapatok felett és elfoglalta a Regéci várat. 1703-ban kitört a Rákóczi-szabadságharc, melynek ideje alatt a vármegye elnéptelenedett, számos falu elpusztult. A helyzetet tovább súlyosbította az 1710-es pestisjárvány. A lakosság pótlására betelepítések kezdődtek; 1714-ben az újonnan letelepülők részére 3 évi adómentességet ígértek. A vármegye területén 1715-ben csupán 922 portát találtak. Mária Terézia uralkodása alatt a Sziléziáért folytatott harcokban a vármegye lakossága is részt vett. 1783-ban II. József látogatást tett Abaújban és két évre rá először egyesítette a vármegyét Tornával, megszüntetve a vármegyei és városi önkormányzatokat. A két vármegye 1790-ben vált szét, Abaújt az addigi négy helyett öt járásra osztották, és bevezették a magyar nyelvet a közigazgatásban. I. Ferenc uralkodása idején a vármegye 4 század lovasságot és 3 század gyalogságot állított ki a franciák ellen, melyek a győri csatában is részt vettek. 1809-ben az osztrák császár gyermekei Kassára menekültek. Az 1827-es összeíráskor egy szabad királyi városa (Kassa), 11 mezővárosa, 239 községe és 107 pusztája volt. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztította a vármegye lakosságát. A nép azt hitte, hogy a földesurak mérgezték meg a kutakat, ezért több faluban lázadás tört ki (koleralázadás). Valójában csak bizmutporral akarták fertőtleníteni a kutakat. Szaláncon Brezinai János lázította az embereket, lovasság vonult ki és Brezinait két társával együtt kivégezték. A vármegye más területein is leverték a felkeléseket, amin csak könnyített, hogy egyszerre maximum egy-két falu lázadt fel. A szabadságharcban Abaúj vármegye 2 zászlóalj gyalogos és 3 század lovas nemzetőrt állított ki, emellé jött még a vörössipkás honvédek zászlóalja (kilencedik), valamint az önkéntesekből kiállított 2 gyalogos és egy lovas század. Szintén részt vett a forradalomban az abaújmegyei 34. sorgyalog három zászlóalja is. A forradalom ideje alatt a vármegye területén három nagy csata és több kisebb ütközet zajlott. Kassa közelében két csata volt, 1848. december 11-én és 1849. január 4-én. A szikszói csata nagy jelentőséggel bírt, hiszen ebben az összeütközésben állították meg az előrenyomuló Schlik tábornok csapatait. Szintén a vármegye területén zajlott le a hidasnémeti ütközet (1849. február 8.) és februárjában Görgey és Klapka csapatai Kassán egyesültek. Az oroszok 1849. június 24-én vonultak be Kassára, ezzel a vármegye számára véget ért a forradalom. A forradalom után, 1850-ben az új rendszer (Bach) kereteiben, Magyarországról leválasztották Erdélyt, Horvátországot, a Határőrvidéket és a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság|Szerb Vajdaságot és a Temesi bánságot, fennmaradó területen pedig öt kerületet alakítottak ki. A kassai közigazgatási kerületbe tartozott Abaúj, Torna, Gömör, Szepes, Sáros, Zemplén, Ung Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye. A kialakított kerület élére megyefőnököket tettek; 1850-ben Szirmay Sándort, 1853-ban Máriássy Ádámot (1805-1879). A korszakban nagy németesítés indult, így a kassai középiskolákban is a német lett a hivatalos nyelv. 1857-ben Ferenc József látogatást tett a vármegyében, szeptember 2-án érkezett Jászóra, majd két nap múlva Kassán volt. 1860. október 30-án a kialakított kerületeket felosztották, így Abaúj és Torna újra önálló lett. A Kansas City Southern által kiszolgált települések Ez a lista a Kansas City Southern Railway által kiszolgált városokat tartalmazza, országokra és államokra lebontva. A társaság 450 települést szolgál ki. USA Alabama Birmingham Brookwood Buhl Gordo Holt Reform Tuscaloosa Arkansas Ashdown Decatur Fort Smith Hope Gillham Mena Nashville Patmos Siloam Springs Vandervoort Waldron Illinois Carrollton Cockrell East St. Louis Godfrey Jacksonville Jerseyville Murrayville Pleasant Hill Prouty Roodhouse Springfield Wann Kansas Kansas City Pittsburg Louisiana Alexandria Anacoco Baton Rouge Bayou Pierre Benson Bineville Blanchard Bossier Calhoun Campti Cotton Valley Coushatta Crew Lake Delhi DeQuincy DeRidder Gibsland Gonzales Gramercy Hessmer Hodge Lake Charles Latanier Leesville Lobdell Jct. Magenta Mansfield Minden Monrganza Monroe Montgomery New Orleans New Roads Norco Pineville Port Hudson Reeserve Ruston Shannon Shoreline Shreveport Sibley Simmesport Simsboro Singer Spring Hill Tallulah Winnfield Mississippi Aberdeen Ackerman Booneville Brandon Cedars Collins Corinth Crawford Dixon Egypt Forest Glen Gulfport Hattiesburg Hickory Jackson Lauderdale Louisville Marion McDonald Meehan Mendenhall Meridian Morton Okolona Palmer Philadelphia Prairie Rankin Redwood Rienzi Saltillo Sebastopol Sharps Starkville Sturgis Sucarnochee Tupelo Union Vicksburg Wahalak West Point Wiggins Yellow Creek Missouri Amsterdam Armstrong Asbury Bowling Green Centralia Clark Drexel Eve Fulton Glasgow Grandview Higbee Higginsville Hume Independence Jaudon Joplin Kansas City Laddonia Marshall Mexico Neosho Noel Odessa Slater Vandalia Oklahoma Gans Heavener Howe Page Poteau Sallisaw Spiro Stilwell Westville Tennessee Counce Middleton Texas Alice Bloomburg Beaumont Cason Corpus Christi Dallas Eagle Lake Farmersville Galveston Greenville Hebbronville Houston Hoot Hughes Springs Hull Jury Laredo Mauriceville Metro Jct. Oilton Placedo Port Arthur Renner Robstown Ruliff Sandiego Sinton Sulphur Springs Texarkana Wylie Zacha Mexikó Aguascalientes Aguascalientes San Gil Gallardo Jaltomate Amapola del Río San José del Río Chicalote El Tule Coahuila Agua Nueva Benjamin Mendez Encantada Gómez Farias Guillermo La Ventura Ledezma Ramos Arizpe Saltillo Distrito Federal El Naranjo Julia Los Morales Mexikóváros San Pedro Santa Fe Tacuba Guanajuato Acámbaro Alverez Arena Blanca Arroyo de la Luna Buchanan López Chamcacuaro Comonfort Crucero a Cel Dolores Hidalgo Cuna de la Independencia Nacional Escobedo Montelongo Ojo Seco Piedra De Lumbre Salvatierra San José Iturbide San Miguel de Allende Hidalgo Aragón Ciudad Cahagun General Zarag Huichapan Pachuca de Soto Tula Jalisco Atequiza Camcel Constancia Corona El Castillo El Grande El Pedregal Feliciano Guadalajara La Barca La Capilla La Junta Ladrillera Limón Ocotlan Poncitlan Salamea San Jacinto Santa Inesita México Aguatepec Alberto Gardunoc Atlacomulco Azteca Bassoco Campero Carretera Celaya Chico Chipiltepec Chuautlalpan Corralejo Cortazar Cortes Del Río Dona Rosa Dos Ríos El Oro Huehuetoca Irapuato Ixtlahuaca de Rayón Joaquín La Maraña La Piedad Manto Metepec Oliva Paula Penjamo Polotitlan Robles Salamanca Salazar San Andrés San Martín San Vicente Santa Clara Silao Tepeolilco Texcoco Tlalnepantla Toluca de Lerdo Tultenango Vieyra Villagrán Xometla Michoacán Agua Buena Ajuno Caltzontzin Caracha Chupanguio Coro El Jabalí El Plan El Salvador Fontezuela Huarenitizo Huingo Infiernillo Irimbo Jácaro La Angangueo La Junta La Vinata Las Canas Lázaro Cárdenas Limoncito Los Chivos Maravatio Morelia Ocampo Parácuaro Pátzcuaro Tarascon Zitácuaro Új-León Anáhuac Arista Barretosa Doctor Cross Jarita La Mariposa Lampazos de Naranjo Leona Monterrey Ramon Ramones Salinas Victoria Soledad Topo Villaldama Puebla Artesiano Oriental Pizarro Tepeyahualco Titipanapa Varela Querétaro Ahorcado Cazadero Chintepec Hércules La Griega Palmillas Peón Santiago de Querétaro San Juan del Río Viborillas San Luis Potosí Cardenas Celis Cerritos Cerritos Las tablas Moctezuma Rio Verde Salinas de Hidalgo San Ignacio San Luis Potosí San Viccente Tambaca Tolosa Valles Vanegas Venado Vharcas Wadley Tamaulipas Altimira Camargo Canales Miramar Nuevo Laredo Ochoa Ramirez Reynosa Rio Bravo Sanchez Sandoval Tampico Valadeces Tlaxcala Calderón Ceron Dolores Iturbe La Luz La Trasquila Munoz Pavón Santo Domingo Tecoac Tlaloc Vega Veloz Tlaxcala de Xicohténcatl Veracruz Alborada Banderilla Carbono Cardel Chavarrillo Chila Dehesa Extremo Vía Ferronales Xalapa-Enríquez La Posta Mendez Ochoa Pacho Palmar Rubin San Miguel Tamarindo Tamos Tigrillos Veracruz Zacatecas Bimbaletes Genaro La Honda La Olma Loreto Tauro Panama Colón tartomány Colón Panama tartomány Panama Vidióták A Vidióták egy 2006-ban indult magyar szórakoztató műsor. A produkcióban vicces házi videókat mutatnak be külföldről, illetve Magyarországról, utóbbiakat a műsor nézői küldik be. A műsor 2006. augusztus 14-én mutatta be a Viasat 3, később a műsor a Viasat 6-ra került át és ott fejeződött be 2008-ban. A műsorvezetők Ricsipí és Qka MC voltak, míg a humoros videókat Lippai László kommentálta. A műsor tematikája A műsor az Amerika legviccesebb házi videói formátumának hazai megfelelője, melyben különböző, házilag felvett, vicces videókat mutatnak be, amikhez néha Lippai László kommentált. A párperces válogatások között a két műsorvezető, az Animal Cannibals együttesből ismert Ricsipí és Qka MC szórakoztatta az élőközönséget. A műsorba a magyar nézők is beküldhettek maximum 1 perc hosszúságú videókat, amik közül minden rész végén kiválasztottak 3-at. Erre a 3 videóra voksolhatott a közönség SMS-ben, a szavazással pedig nyerni is lehetett. Kritikai fogadtatás A műsor többségében negatív kritikákat kapott. A negatív vélemények fő célpontja a lejárt és nem túl eredeti téma (a házi videókat sok ember már lerágott csontnak és unalmasnak tartja a szórakoztatóiparban), a két műsorvezető erőltetettnek tartott humora és a videók alá kevert, szintén erőltetett nevetés volt. Barna pávafácán A barna pávafácán (Polyplectron germaini) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Daniel Giraud Elliot amerikai zoológus írta le 1866-ban. Tudományos nevét Louis Rodolphe Germainról kapta. Előfordulása Kambodzsa délkeleti részén és Vietnám déli területein honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi esőerdők és száraz erdők. Nem vonuló faj. Megjelenése A hím testhossza 56–60 centiméter, ebből a farka 25–32 centiméter, a tojó testhossza 48 centiméter, a farka 22-25 centiméter. A hím súlya 510 gramm, a valamivel kisebb tojóé 397 gramm. Farka lekerekített és rengeteg fénylő pávaszemmel díszített. Pofáján van egy apró tollatlan, vöröses felület. Külsőleg nagyon emlékeztet a szürke pávafácánra. Azonban nem lehet a szabad természetben összetéveszteni a két fajt, mert közös területen nem fordulnak elő. Életmódja A szabadban való életmódja nemigen ismert. Fogságban tartott egyedeknél úgy tűnik, hogy monogám kapcsolatban élnek ami nem igazán jellemző a pávafácánokra. Szaporodása A hím mint minden pávafácán faj egy rituális násztánccal igyekszik elcsábítani a tojót. Tollait mutogatja a tojónak, farkát felmereszti, hogy minél inkább feltűnjenek díszes pávaszemei. Költési szokásai nemigen ismertek. Fogságban a tojó évente három-hat alkalommal költ, fészekaljanként 1-2 tojást rakva. A költési idő 21 nap. A fióka kizárólag rovarokkal táplálkozik. Egy ideig szülei etetik, de igen hamar meg kell tanulnia önállóan élni, mert a tojó igen hamar újabb költésbe kezd. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. augusztus 25.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. augusztus 25.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. augusztus 25.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. augusztus 25.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. augusztus 25.) Paul Johnsgard: Pheasants of the world – Biology and natural history, Smithsonian Institution Press, Washington 1999, ISBN 1-84037-129-3 Kimball, Rebecca T.; Braun, Edward L.; Ligon, J. David; Lucchini, Vittorio & Randi, Ettore (2001): A molecular phylogeny of the peacock-pheasants (Galliformes: Polyplectron spp.) indicates loss and reduction of ornamental traits and display behaviours. Biol. J. Linn. Soc. 73(2): 187–198. Mkogy.jogtar - magyar neve Szegedi kistérség A Szegedi kistérség kistérség Csongrád megyében, központja: Szeged. Területe 876 km². Lakossága 209 273 (2011. január 1.) fő. Fekvése A szegedi kistérség Csongrád megye déli részén a szerb határ mellett fekszik, Budapesttől 137 km-re délre-délkeletre. A kistérség központja és egyben székhelye Szeged. A Szegedet Budapesttel és Röszkénél a szerb határral összekötő M5-ös autópálya átvezet a kistérségen. Szerbiával és a Vajdasággal Röszkénél közúti és vasúti, Tiszaszigetnél közúti határátkelőhely köti össze, de a román határ közelsége miatt tradicionálisan a Bánsággal is szoros kapcsolata van a térségnek. A legfontosabb közeli városok Hódmezővásárhely és Makó, illetve a határ túloldalán a Bánságban Nagyszentmiklós, Temesvár és Arad, a Vajdaságban pedig Szabadka. Császári Császári (románul Cesariu) egykor önálló település, ma Vasasszentiván része, Romániában, Kolozs megyében. Története 1336-ban említették először Chazarteluka néven. Lakossága a reformáció idején felvette a református hitet. A 16. század folyamán előbb Giorgio Basta katonái, majd a tatárok pusztították el, ezt követően román telepesek költöztek a faluba. Már a 14. században kőtemploma volt, mely egy okirat szerint 1643-ra szinte teljesen elpusztult, tornya azonban még egy haranggal állt. 1695-ben cegei Vass György és neje Sárpataki Erzsébet finanszírozásával újjáépítették és tornyába két harangot szereztek. Ez a templom 1754-ben még állt, de 1839-ben már mint elpusztult templomról emlékeznek meg. A papilak a gróf Vass család birtokába került. 1910-ben 313 lakosa volt, ebből 291 román, 10 magyar, 11 cigány és 1 német. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. 1964-ben Vasasszentiván falu része lett. Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 1958–1959-es NBA-szezon A National Basketball Association 1958–1959-es szezonja az amerikai professzionális kosárlabdaliga 13. szezonja volt. A győztes a Boston Celtics lett, amely a döntőben összesítésben 4–0-ra nyert a Minneapolis Lakers ellen. Később a Boston további 7-szer nyerte meg egymás után az NBA-t. Az alapszakasz legértékesebb játékosa Bob Pettit lett. Díjak Legértékesebb játékos: Bob Pettit Az év újonca: Elgin Baylor All-Star-mérkőzés MVP: Elgin Baylor és Bob Pettit Vezetőedzők: Ed Macauley (Nyugat), Red Auerbach (Kelet) Corvina (folyóirat) Corvina a Magyar Könyvkereskedők Egyletének hetente megjelenő közlönye 1878–1944 közt. 1919. december 30-tól a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők Országos Egyesületének közlönye. Az újonnan megjelent könyveket, zeneműveket ismertette, sőt egyesületi híreket és tagnévsort is közölt. Szerkesztők, munkatársak A hosszú évtizedek során jeles szerkesztői voltak a lapnak: Aigner Lajos, Petrik Géza, Wiesner Jakab, Kende Ferenc, Nagy Rózsa, Bak János, Faust Imre, Timár Andor, Berényi László, Kőműves Imre. Melléklapokat, különszámokat is jelentettek meg, 1895-ben a Külföldi Irodalmi Értesítőt, 1895-1935 közt a Magyar Könyvészetet, 1936-1938 közt könyvnapi különszámokat. Bosoród Bosoród település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Pusztakalántól délkeletre fekvő település, a Surján-hegység lábainál található. Története A település határában a Piatra Roșie 832 magas hegyén kr. e. I. - Kr. u. II. századból származó dák várat tártak fel. Bosoród nevét 1733-ban említette először oklevél Basarod néven. 1760-1762 között Bosorod-nak írták. 1910-ben 1491 lakosa volt, melyből 1429 román, 48 cigány, 14 magyar volt. Ebből 1466 görögkatolikus ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Hátszegi járásához tartozott. Gazdasága A lakosság fő jövedelemforrása az állattenyésztés, növénytermesztés és fafeldolgozás. Hide Your Face A Hide Your Face hide japán gitáros és énekes debütáló szólóalbuma, mely 1994. február 23-án jelent meg. A lemez 9. helyen végzett az Oricon slágerlistáján, év végéig több mint 400 000 példányban fogyott és ezzel platina minősítést szerzett. Háttér Hide 1993-ban kezdett szóló karrieren gondolkodni. Először több énekest akart szerződtetni a lemezhez, mert nem volt biztos a saját énekhangjában, később azonban elkezdett leckéket venni Toshi énektanárától és végül maga énekelte fel a lemezt. A lemezborítón látható H. R. Giger tervezte maszkot Screaming Mad George reprodukálta a fotózáshoz. A lemezen a vokál és dalszerzés mellett a legtöbb gitár- és basszusgitár szólamot is hide játszotta. Stílusában a lemez merőben különbözött az X Japan speed metalt keverő power metaljától, és az alternatív rock irányába mozdult el. A lemez megjelenését 13 állomásos, 70 000 embert vonzó turné követte márciusban, melyet májusban három újabb állomással egészítettek ki. A turnén élő zenekar kísérte, mely később a hide with Spread Beaver nevű projektjévé nőtte ki magát. Az album nyitódala, a Psychommunity például négy gitárszólammal operál és egy teljes vonós szekciót felvonultat. A Blue Sky Complex című dalban drop C hangolást használt, trombitát és orgonát. Műfaji tekintetben is eltért az X Japanban megszokottól, jobbára alternatív rock és hard rock vonalon mozognak a dalai. Számlista Az összes szám szerzője hide, kivéve 4 és 15, ahol a dalszöveget Mori Jukinodzsó írta; illetve 9, ahol a zenét a M*A*S*S szerezte.. Császári nyílt parancs A császári nyílt parancs vagy császári pátens (németül kaiserliches Patent) a Habsburg birodalom abszolutista uralkodói által kibocsátott törvény volt. Hatálya vagy az egész birodalomra, vagy pedig egyes koronaországokra terjedt ki. A császári nyílt parancs mindig annak az uralkodónak a nevével és címével kezdődött, aki elrendelte megalkotását. Aláírói „legfelsőbb rendeletre” hivatkozva az uralkodó minisztertanácsának irodaigazgatói voltak. A császári nyílt parancsot a császári rendelettől nem tartalmi, hanem formai jegyek különböztették meg. A császári nyílt parancsok lelőhelyei Allgemeines Reichs-Gesetz und Regierungsblatt für das Kaiserthurm Österreich. http://alex.onb.ac.at . Reichs-Gesetzblatt für das Kaiserthurm Österreich. http://alex.onb.ac.at . Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok- és szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Országos törvény- és kormánylap Valamint megtalálhatóak a hírlapok hivatalos hirdetményeket közlő rovataiban is. Nagy Lajos (tanító, 1852–1913) Nagy Lajos (Nagykálló, 1852. január 24. – Váradolaszi, 1913) tanító. Élete Nagy Péter kisvendéglős és szatócs és Kajdácsi Anna fia. Az algimnáziumot Miskolcon, az V. és a VI. osztály első félévét Egerben végezte. Ekkor szülei (apja 1866-ban, anyja 1867-ben) meghaltak és anyagi támogatás híján a tanítói pályára lépett. Egy évi tanítógyakornokoskodás után, az I. évi tanítóképző tanfolyamot Egerben, a többit Pesten az állami fitanító-képzőben végezte. A gyakorlati év után ugyanott képesítő vizsgát tett. 1872-től 1875-ig Kisbéren mint elemi és állami főtanító a III-VI. vegyesosztályban, 1875-től 1877-ig Trencsénben mint polgári iskolai és felsőbb leányiskolai segédtanár működött. Egy évig (1877-1878.) Fóton nevelő volt; 1879-1880-ig: Adácson (Heves megyében) volt tanító és 1880-tól Nagyváradon püspökségi elemi és ipariskolai tanító. A zenében és rajzban is járatos volt, sőt alkalmi költeményeket is írt, azokat megzenésített és felolvasásokat tartott. Munkája Emlékkönyv Erzsébet Magyarország királynéjának haláláról s a 48-ki törvények szentesítéséről alkalmi s történeti költeményekkel a t. szülők, tanítók s tanítványaik, nem különben a tanügy iránt érdeklődő t. közönség számára. Nagyvárad, 1900. Kéziratban Kisebb költeményei, Hazánk korszakalkotó férfiai (sajtó alá rendezve); Biharmegye földrajza; Bihar és Nagyvárad Kalauza (szintén sajtókészen) és vagy 100 dallkölteménye. Dommartin-Dampierre Dommartin-Dampierre település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Dommartin-Dampierre Argers, Braux-Sainte-Cohière, Chaudefontaine, Élise-Daucourt, Valmy és Voilemont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dafydd Rhys Williams Dafydd Rhys Williams dr. (Saskatoon, Saskatchewan, 1954. május 16. –) kanadai orvos, tudós, űrhajós. Életpálya 1976-ban a McGill University (Montréal) keretében biológiából szerzett oklevelet. 1983-ban ugyan itt doktorált (fiziológia gyógyászatból) (PhD.), majd 1995-ben megvédte doktori diplomáját. A Kanadai Űrügynökség (CSA) választotta ki űrhajósnak. 1992. június 9-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzett űrhajósként a Space Medicine Group űrhajós program vezetője, az űrhajósok orvosa. Két űrszolgálata alatt összesen 28 napot, 15 órát és 46 percet (687 óra) töltött a világűrben. Második kanadaiként három űrsétát (kutatás, szerelés) végzett, összesen 17 óra és 47 perc időtartamban. A legtöbb űrsétát végzett kanadai űrhajós. Űrhajós pályafutását 1992. június 9-én fejezte be. 1998-2002 között a Space and Life Sciences' Johnson Space Center (JSC) igazgatója. Az első kanadai aki a NASA keretében vezető pozíciót betölthetett. 2001. októberében részt vett egy 18 napos tenger alatti NASA Extreme Environment Mission Operations (NEEMO) programban. 2008. február 29-től visszavonult az űrhajós szolgálatból. 2011-től a Southlake Regionális Egészségcentrum elnök-vezérigazgatója. Űrrepülések STS–90 , a Columbia űrrepülőgép 25. repülésének küldetésfelelőse. A Spacelab mikrogravitációs laboratóriumban (Neurolab) hat űrügynökség és hét amerikai kutató intézet által összeállított kutatási, kísérleti és anyagelőállítási küldetését végezték. Kilenc ország 31 programját teljesítették. A legénység 12 órás váltásokban végezte feladatát. Első űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 21 órát és 50 percet (382 óra) töltött a világűrben. 10 000 000 kilométert ( 6 200 000 mérföldet) repült, 256 alkalommal kerülte meg a Földet. STS–118 , a Endeavour űrrepülőgép 20. repülésének küldetésfelelőse. A Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) vezető 22. Space Shuttle misszió – mely egyben a 150. amerikai emberes űrutazás. A Canadarm (RMS) manipulátor kar kezelésével elhelyezték és beüzemelték a szállított napelemtartó rácselemeket. Kirakták a 2,3 tonnányi eszközutánpótlást, átpakolták az 1,4 tonnányi hulladékot. Ellenőrizték az űrsikló hőpajzsát. Második űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 17 órát, 55 percet és 34 másodpercet (306 óra) töltött a világűrben. 8 500 000 kilométert ( 5 274 977 mérföldet) repült, 202 kerülte meg a Földet. Syndactyla rufosuperciliata A Syndactyla rufosuperciliata a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írták le 1832-ben, a Xenops nembe Xenops rufosuperciliatus néven. Alfajai Syndactyla rufosuperciliata acrita (Oberholser, 1901) Syndactyla rufosuperciliata cabanisi (Taczanowski, 1875) Syndactyla rufosuperciliata oleaginea (P. L. Sclater, 1884) Syndactyla rufosuperciliata rufosuperciliata (Lafresnaye, 1832) Syndactyla rufosuperciliata similis (Chapman, 1927) Előfordulása Argentína, Bolívia, Brazília, Ecuador, Paraguay, Peru és Uruguay területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 17–18 centiméter, testtömege 22–33 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 11.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 11.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 11.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 11.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. március 11.) (angolul) Olívia Az Olívia női név az oliva (olajfa) szó és női név származéka. Rokon nevek Oliva : latin eredetű női név, a jelentése olajfa . Olivia : az Olívia alakváltozata. Gyakorisága Az 1990-es években Magyarországon az Olívia ritka, az Oliva szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Az Olivia név 2006-ban Angliában és Walesben az első, 2007-ben a harmadik helyen, 2008-ban és 2009-ben ismét az első helyen állt a népszerűségi listán. Amerikában 2007-ben a hetedik, 2008-ban a hatodik legnépszerűbb női név. Névnapok Olívia, Oliva március 5. december 3. Híres Olíviák, Olivák, Oliviák Olivia de Havilland amerikai színésznő Olivia Newton-John brit születésű ausztráliai énekesnő, színésznő Olivia Rogowska ausztrál teniszezőnő Olivia Sanchez francia teniszezőnő Olivia Wilde amerikai színésznő Olivia Hussey brit színésznő Kapcsolódó irodalmi, zenei művek One direction: Olivia Ellen Potter: Olivia Csehszlovákia az 1932. évi téli olimpiai játékokon Csehszlovákia az egyesült államokbeli Lake Placidben megrendezett 1932. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Unity (kikötőmodul) Űrállomás épületrész. Gyártotta a Boeing Corporation, a Marshall Space Flight Center (Huntsville, Alabama). Operatív működését a NASA Johnson Space Center (JSC) (Houston) biztosítja. Egységei a hatoldalú összekötő ház, végein a PMA–1 és a PMA–2 nyomás alá helyezhető csatlakozó adatper, itt dokkolhatnak az űrrepülőgépek és a teherűrhajók. Az egyik kúpos adaptert a Zarja modulhoz csatlakoztatták, a másik végén az Endeavour helyezkedett el. Az összekötő ház hat oldalágoz ujabb modulok illeszthetők, A csomópont alumíniumból készült. Megnevezései: Unity; Unity (1998-069F); Pressurized Mating Adapter (PMA–1) és PMA–2; Lanch Package/American (ISS-LP-2A). Kódszáma: SSC 25575. 1998. december 4-én az Endeavour sikeresen Föld körüli pályára vitte (STS-88) a Unity nevű amerikai kikötőmodult is. December 7-én Nancy Currie amerikai űrhajósnő az űrrepülőgép 15 méteres robotkarjával kiemelte a raktérből a Unityt, és az űrrepülőgép külső, zsilipes dokkolója fölé helyezte. Ezután Struckow űrpilóta finoman rávezette az Endeavourt a Unityre, s az univerzális dokkolószerkezetek összekapcsolódtak. Az orbitális egység kezdeti pályája 92,44 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 387 kilométer, az apogeuma 401 kilométer volt. Hasznos tömege 13 000 kilogramm. Átmérője 15 méter, hossza 18 méter. Több mint 50 000 mechanikus elemet tartalmaz, a 121 belső és külső kábeleinek hossza 6 mérföld. A telepítéshez 1800 műszaki rajz szükséges. December 5-én megközelítették a Zarját – az előző napi manőverhez hasonlóan – az űrrepülőgép kis hajtóműveinek (gázfúvókák) és a robotkar segítségével a Zarjához csatlakoztatták a Unity másik dokkolószerkezetét. Ezzel létrejött a Nemzetközi Űrállomás legelső, 35 tonnás, 23 méter hosszúságú változata. Magyar idő szerint december 8-ára virradó éjjel Ross és Newman első, 7 óra 21 perces űrsétáján mintegy negyven kábelt csatlakoztatott össze a két modul között: a Zarja napelemeitől így megfelelő áramellátáshoz jutott a Unity, és számítógépeinek bekapcsolásával távirányíthatóvá vált. Ezután leszerelték a Unity külső hőmérséklet-szabályozó elemeinek védőburkolatát, és megkezdődött a modul felfűtése. Egy újabb, hétórás űrsétán december 10-ére virradóra felszerelték a Unityre egy S sávú hírrendszer két antennáját és külső elektronikai egységeit. A történelmi ajtónyitásra és a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére való első átszállásra december 10-én került sor. Az Endeavour parancsnoka, Cabana és az orosz Krikaljov együtt lebegett át a tágas amerikai kikötőmodulba, bekapcsolták a lámpákat, és a személyzet többi tagjával együtt hozzáfogtak a belső rendszerek kipróbálásához. Egy órával később a Zarja ajtaját is kinyitották. A Unityben elhelyezték az előző űrsétán kívülről már felszerelt S sávú hírrendszer beltéri egységeit. A Zarjában lecserélték a hibás akkumulátort. Másnap alvás után az űrhajósok befejezték a szerelőmunkát, és az új, egyelőre minimálisan kiépített Nemzetközi Űrállomás ajtajait a nyitás után 28 és fél órával – mintegy 5 hónapra – ismét bezárták. A következő repülés az ISS-re az STS-96 volt. Forrás Élet és Tudomány, 1999. 4.szám – Dr. Almár Iván, Dr. Horváth András: Kozmikus krónika 1998. október – december: AZ EZREDFORDULÓ ŰRÉPÍTKEZÉSE ; Síugrás az 1948. évi téli olimpiai játékokon Az 1948. évi téli olimpiai játékokon a síugrás versenyszámát február 7-én rendezték meg St. Moritzban a 68 méteres sáncon. Az aranyérmet a norvég Petter Hugsted nyerte meg. A Magyarországot képviselő Hemrik Ferenc a 34. helyen végzett, Ványa Pál pedig az első ugrásban nem ért célba. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzetek A versenyeken 14 nemzet 46 sportolója vett részt. Ausztria (AUT) (4) Csehszlovákia (TCH) (4) Egyesült Államok (USA) (4) Finnország (FIN) (3) Franciaország (FRA) (4) Izland (ISL) (1) Jugoszlávia (YUG) (4) Kanada (CAN) (3) Lengyelország (POL) (4) Magyarország (HUN) (1) Norvégia (NOR) (4) Olaszország (ITA) (3) Svájc (SUI) (4) Svédország (SWE) (3) Eredmények A versenyzők két ugrást teljesítettek, a két ugrás pontszámainak összege határozta meg a végső sorrendet. A távolságok eredményei méterben értendők. Megjegyzés: Sok versenyző esetében nem áll rendelkezésre forrás az egyes ugrásaikra kapott pontszámaikról, ezért az egyes ugrásoknál a sorrend helyezések nélkül, a távolságok sorrendjében szerepel. Magyar Filmdíj a legjobb operatőrnek A Magyar Filmdíj a legjobb operatőrnek elismerés a 2014-ben alapított Magyar Filmdíjak egyike, amelyet a Magyar Filmakadémia (MFA) tagjainak szavazata alapján ítélnek oda egy-egy év magyar filmterméséből legjobbnak tartott operatőrnek. A díjra történő jelölés nem automatikus; arra azon filmek alkotói jöhetnek számításba, amelyeket beneveztek a „legjobb játékfilm” kategóriába. Nevezni az előző év január 1. és december 31. között moziforgalmazásba került vagy kerülő (forgalmazói szándéknyilatkozattal rendelkező), illetve televíziós csatorna műsorára tűzött, vagy nemzetközi filmfesztiválon versenyben vagy versenyen kívül szerepelt nagyjátékfilmet lehet. Miután a Filmakadémia operatőr szekciójának tagjai január 1-je és 31-e között megnézték a benevezett játékfilmeket, titkos szavazással választják ki saját szakmájuk öt jelöltjét, akik felkerülnek a jelöltek listájára. A listát február 1-jén hozzák nyilvánosságra. A jelölt alkotásokat a Magyar Filmhét műsorára tűzik. A második körben az Akadémia tagjai e szűkített listáról választják ki egy újabb titkos szavazás során a díjra érdemesnek tartott személyt. Az ünnepélyes díjátadóra Budapesten, a Magyar Filmhetet lezáró gálán kerül sor minden év március elején. Díjak és jelölések A nyertesek a táblázat első sorában, félkövérrel vannak jelölve. Genivolta Genivolta település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 1196 fő (2017. január 1.). Genivolta Azzanello, Cumignano sul Naviglio, Soresina, Soncino, Villachiara és Casalmorano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Győrfi László Győrfi László, született Grozdics (Pécs, 1937. július 2. – Győr, 2002. április 2.) labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása Játékosként Kecskeméten kezdte a labdarúgást. Játszott Szigetváron és a Pécsi BTC csapatában. Az 1964-es idénytől volt a Győri Vasas ETO labdarúgója. Tagja volt az 1965 és 1967 között sorozatban háromszor magyar kupagyőztes és az 1964–65-ös BEK-idényben elődöntős csapatnak. Edzőként Játékos pályafutása befejezése után a Rába ETO ifjúsági és junior csapatainál dolgozott, mint edző. Az első csapatnak három alkalommal volt a vezetőedzője. 1993–94-ben a Soproni FC szakmai igazgatója és edzője. Irányításával az első osztányba jutottak a csapattal. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság 3.: 1967 Magyar kupa (MNK) győztes: 1965, 1966, 1967 döntős: 1964 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntős: 1964–65 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1966–67 Pro Urbe (Győr): 1983 Radó László Radó László (Námesztó, 1902. június 18. – Győr, 1977. február 5.) színész, színigazgató. Élete Színészi pályafutása 1919-ben kezdődött, édesapja, Radó Béla és Mariházy Miklós társulatában lépett fel. 1933 és 1939 között együttesével kisebb városokban játszott (Makó, Békés, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, stb.) 1937–38-ban Kispesten direktor volt, 1939 és 1945 között származásából eredendően nem lehetett tagja a színészkamarának. 1945–től 1947-ig Békéscsabán, az államosítás idejéig pedig kisebb városokban tevékenykedett, mint színigazgató. Ezt követően vidéken színészkedett, 1957–58-ban az egri Gárdonyi Géza, 1959–60-ban a Békés Megyei Jókai, 1963-tól a győri Kisfaludy Színház foglalkoztatta. 1974 után visszavonult a színjátszástól és adminisztratív munkakörben dolgozott. Képviselőház (Spanyolország) A Képviselőház (spanyolul: Congreso de los Diputados, magyarul: Képviselők Kongresszusa) a spanyol törvényhozás (Cortes Generales) alsóháza, amely Madridban a Plaza de las Cortesen található a Palacio de las Cortes épületében. Alkotmányos helyzete Összetétele A spanyol alkotmány 68.1-es cikkelye értelmében a Képviselőházban minimum 300 de legfeljebb 400 mandátumot kell kiosztani. Jelenleg az 1985-ös választási törvény értelmében 350 mandátumot osztanak ki. Választási rendszer A választási rendszer vegyes: a képviselőket arányos képviseleti rendszerben illetve országos, a pártok által meghatározott zárt listás rendszerben választják meg a választókerületekben. A képviselők mandátuma négy évre szól. 52 többmandátumos választókerület létezik, amelynek területe egyenként az 52 spanyol tartomány területével egyezik, beleértve a két spanyol enklávét Ceutat és Melillat is. A választási törvény értelmében minden tartománynak legalább 2 képviselőt kell megválasztania. Az egyes választókerületben megválasztandó képviselők száma függ az adott választókerület népességének mértékétől. A jelenleg hatályos törvény szerint a madridi választókerületben (Madrid autonóm közösség területét fedi le) 36 képviselőt, a barcelonai és valenciai körzet 31 és 16 képviselőt kell küldjön. Addig Melilla és Ceuta egyenként egy képviselőt választhat meg. A választásokon az országos zárt listák esetében a D’Hondt-módszernek megfelelően osztanak ki 102 mandátumot, a többi 248 mandátumot arányos képviselet értelmében osztanak ki. Képviselőházban 3%-os a bejutási küszöb. Montélimar Montélimar település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 38 397 fő (2015). Montélimar Rochemaure, Le Teil, Allan, Ancône, Châteauneuf-du-Rhône, Espeluche, Montboucher-sur-Jabron, Sauzet és Savasse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kulcsod Kulcsod (szlovákul Kľúčovec) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Fekvése Dunaszerdahelytől 28 km-re délkeletre a Duna bal partján, a Csiliz patak torkolatánál fekszik. A Duna és a Csiliz patak között elterülő terület a Csilizköz, a Csallóköz gazdag szigetvilágának tájegysége. A nagy folyó áradásai gyakran nehezítik a község életét, de a folyó közelsége az évszázadok során megélhetést is biztosított az itt lakóknak. Élővilága Kulcsodon két gólyafészket tartottak nyilván. A templomhoz közel lévőben 2013-ban 3 fiókát számoltak össze. Története 1252-ben "Kwichud" néven említik először, amikor IV. Béla király a faluban a turóci prépostságnak birtokokat adott. Az Árpád-korban királyi udvarnokok faluja volt, a komáromi váruradalomhoz tartozott. Lakói hajózásból, halászatból, földművelésből éltek. A 13. század végén a Cseszneky család rendelkezett itt birtokokkal. 1405-ben Luxemburgi Zsigmond oklevélben erősítette meg a kulcsodi nemeseket régi kiváltságaikban. 1535-ben I. Ferdinánd a Pannonhalmi Bencés Főapátságnak adományozta, akik 1848-ig megőrizték a falu feletti birtokjogukat. Lakói a 16. században a református hitre tértek és ezt végig megtartották. 1784-ben 231 lakost számláltak a községben, 1850-re ez a szám 320-ra emelkedett. Vályi András 1792-ben így ír a községről: "Kulcsod Magyar falu Győr Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Sz. Mártonyi Benedictinus Atyáknak birtokok vala, lakosai reformátusok, fekszik 464 holdon, Győrhöz 1 1/2, Szerdahelyhez 2 1/2 mértföldnyire, határja egy nyomásbéli, búzát leg inkább terem, legelője jó, réttye középszerű, erdője nints, nádgya elég, híres a’ kenderéről." A község a 19. század második felében gyors fejlődésnek indult, de 1876-ban és 1880-ban nagy árvizek pusztították. Ezután elkezdődtek a Duna szabályozási munkálatai. 1892-ben felépült a község új iskolája. A trianoni békeszerződésig Győr vármegye Tószigetcsilizközi járásához tartozott. Ezután Csehszlovákia része lett, elvágva a legnagyobb közeli várostól, Győrtől. 1938-ban a község visszakerült Magyarországhoz, fejlődésére serkentőleg hatott a medvei Dunahíd 1942-es megnyitása. Az 1945-ös megszállást követően sok magyar lakost deportáltak a faluból. 1951-ben megalakult a termelőszövetkezet. 1957-ben bevezették a villanyt. 1958-ban új iskola épült, amelyben 1976-ban megszűnt az oktatás. 1965. július 17-én a töltés átszakadása után a falut hatalmas árvíz pusztította el, amely után tulajdonképpen újjá kellett építeni. A kultúrház 1980-ban épült. Népessége 1910-ben 411, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2011-ben 368 lakosából 344 magyar és 16 szlovák volt. Neves személyek Itt született 1893-ban Kúr Géza református pap, egyháztörténész. Nevezetességei 1847-ben klasszicista stílusban épített református temploma, amelyet 1885-ben átépítettek. Megújuló energia 2010. március 17-én avatták fel az első szlovákiai naperőmű-parkot. A Solarland beruházó társaság a Samsungtól rendelte a napelem-paneleket. A falu határában ezentúl 2020 darab PV-napelem alakítja villamos energiává a Nap energiáját, a telep 445 kW-nyi beépített névleges összteljesítményű, évente pedig több mint 480 MWh villamos energiát termelhet. Ez körülbelül 150 háztartás átlagos (3,5 MWh/év) fogyasztása. (Bár ez csak a falu teljes áramigénye, mégis bombaüzlet, mivel a szlovák állam rendeletére, az áramszolgáltató a megújuló energiát ötszörös áron köteles átvenni a hagyományoshoz képest, mintegy 43 €cent/kWh-ért. Ilyenformán 10 év alatt megtérül a befektetés, a következő 10-15 évben már tiszta profitot termel.) Másfél évvel ezelőtt kezdtek el gondolkodni a közel 1 millió eurós beruházáson. A jövőben itt kitermelhető energia azt is jelenti, hogy ha ugyanezt a mennyiséget hagyományos módszerrel próbálnák kinyerni, az mintegy 300 tonna szén-dioxid kibocsátással járna, tehát ettől is megkímélnek a hasonló projektek. A község adta el a befektetőnek a korábban szövetkezeti tulajdonban volt, mintegy 2 hektárnyi (a teljes terület mintegy hatszázad része) földterületet, valamint segítette a tereprendezésben. Ezentúl a község számára adóznak az építmény után, ami becslések szerint éves szinten mintegy 5-6 száz eurót jelenthet. (Paraméter.sk nyomán) 101V busz (Budapest) A budapesti 101V jelzésű autóbusz Óbuda, Bogdáni út és az Erzsébet királyné útja között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története 2013. szeptember 28-án elkezdődött az 1-es villamos felújítása a Lehel utca és a Bécsi út között, pótlásukra 1V (Lehel utca–Bécsi út) és 101V (Lehel utca–Óbuda, Bogdáni út) jelzésű pótlóbuszokat indítottak. A 101V jelzésű pótlóbusz indításának forgalomtechnikai okai voltak, ugyanis a Szentlélek téren a Bécsi út felől érkező autóbuszok nem tudtak megállni. 2013. december 15-étől a villamos az Árpád hídig járt, a pótlóbuszokat ezért idáig rövidítették. 2014. április 10-én az 1V és 101V pótlóbuszokat Zugló vasútállomásig hosszabbították, április 11-étől pedig az Erzsébet királyné útjáig jártak. A villamosok a Népliget és a Kacsóh Pongrác út között közlekedtek. 2014. június 9-én az 1V és 101V buszok megszűntek a Bécsi út és az Árpád híd között újrainduló villamos miatt. INSPIRE Az INSPIRE (Infrastructure for Spatial Information in the European Community), magyarul az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra az Európai Parlament és az Európai Tanács irányelve a téradatok európai egységes kezelését biztosító infrastruktúra létrehozásához, amely segíti a környezetvédelemmel kapcsolatos adatokhoz való könnyebb hozzáférést és támogatja a fenntartható fejlődést. Jalkovec Jalkovec falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdhoz tartozik. Fekvése Varasd központjától 3 km-re délnyugatra fekszik. Története A falu területe valószínűleg már a 12. századtól a johannita lovagrend birtoka volt, akiket 1238-ban IV. Béla is megerősített itteni birtokaikban. Egy 1201-es okirat szerint a johanniták falva a Plitvice-patak révének közelében volt található. A falut a 15. században Velkovecnek nevezték és a történészek a mai Jalkoveccel azonosítják. Jalkovec későbbi birtokosa túrmezei Kostajnicából származó Joszipovich család volt, akik a 18. században szerezték meg a birtokot. Nemesi rangjukat 1765-ben Mária Teréziától kapták. A család, melynek nagy érdemei vannak a Csáktornyáról Zapresicsig vezető vasútvonal felépítésében 1911-ig volt a falu tulajdonosa. Ekkor Josipovich Imre halála után a kúriát a varasdi nemes Leitner István vásárolta meg, a hozzá tartozó földeket pedig kiárusították a helyi földműveseknek. Az új tulajdonos a régi Josipovich-kúriát lebontatta és helyére építtette fel a mai kastélyt. A falunak 1857-ben 284, 1910-ben 535, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott. 2001-ben 1294 lakosa volt. Nevezetességei A Leitner-kastélyt Leitner István varasdi vaskereskedő építtette 1911 -ben a korábbi Josipovich-kúria helyén. A kastély Paul Schultze-Naumburg német építész tervei szerint épült eklektikus stílusban. Ezzel a Zagorje legfiatalabb kastélya. A kastélyt ma részben felújítva, kereskedelmi helyiségként használják. A körülötte fekvő szép parkban számos fa és növényritkaság található. Az őshonos fafajták mellett számos egzotikus faj is megtalálható. Az egy hektáros park már jóval a kastély építése előtt is létezett, eredeti szépségei közül a gyertyánfasor ma is megvan. Az egykori pálmaházból mára csak a bejárati portál maradt fenn. Római híd. Híres emberek Itt született 1857 . január 21 -én Josipovich Géza jogász, országgyűlési képviselő, horvát-szlavón-dalmát miniszter. Itt a Josipovich-kúriában született 1890 -ben báró Boroviczény Aladár legitimista politikus, IV. Károly kabinetirodájának utolsó főnöke. Rus (Spanyolország) Rus település Spanyolországban, Jaén tartományban. Rus Baeza, Ibros, Canena, Vilches és Úbeda községekkel határos. Lakosainak száma 3630 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szeged–Temesvár-vasútvonal A Szeged-Temesvár vasútvonal a történelmi Magyarország fontos vasúti fővonala volt. 1857-ben épült meg az Osztrák Államvasút Társaság Bécs-Pest-Szeged-Temesvár-Báziás vonalának részeként, összekötve a Bánság és az Alföld területeit. A trianoni döntés során a vonalat az új országhatárok két helyen is elvágták, jelentős részén Románia és Szerbia osztozott. Ezután már nem tudta korábbi szerepét betölteni. A periférikus helyzetén tovább rontott a Szegedi vasúti Tisza-híd felrobbantása, amely elvágta az átmenő forgalom lehetőségét. Napjainkra a vonal nagy részén megszűnt a forgalom. Története A vasút eléri Szegedet A magyar vasúthálózat kiépítése az 1840-es évek végén indult meg a Magyar Középponti Vasút (MKpV) Pest-Vác (1846) és Pest-Szolnok (1847) vasútvonalainak megépítésével. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a bécsi udvar rövid időre államosította a magyar vonalakat, és 1850-től a Cs. kir. Délkeleti Államvasút folytatta az MKpV megkezdett építkezését Ceglédtől Szeged irányába. Cegléd-Kiskunfélegyháza között 1853. szeptember 3-án, Kiskunfélegyháza-Szeged között 1854. március 4-én adták át a vasútvonalat. Hamarosan kiderült hogy az anyagilag gyengélkedő birodalom nem képes kivitelezni a vasútépítési terveket, így magán befektetők bevonása szükséges. Az immár egybefüggően kiépült Bécs-Pozsony-Pest-Szeged vasútvonal az Osztrák Államvasút-Társaság (rövidítve ÁVT/OÁVT) kezelésébe került 1855. január 1-jétől. A vasúttársaság a nevével ellentétben franciaországi (Rothschild-érdekeltségű) magánvasúti társaság volt. Az ÁVT jelentős földterületeket és bányajogokat szerzett a Bánságban, így elsődleges célként a vasútvonal Temesváron át az Al-Dunai Báziás kikötőjéig terjedő meghosszabbítását tűzték ki. A Tiszai áthidalás kérdése A Szeged-Cegléd vasútvonal kiépítésekor még nem volt eldöntött a leendő Tisza-híd pontos helye. Az ideiglenes végállomás a város első pályaudvara, a napjainkban csak teherforgalmi feladatokat ellátó Szeged-Tisza pályaudvar lett, amely elhelyezkedése nem volt alkalmas a vasútvonal továbbvezetésére. A híd elhelyezéséről folytatott viták összefüggtek a folyószabályozás kérdésével: Szeged városa a Maros torkolatát a várostól délre szerette volna áthelyeztetni a kedvezőbb árvízvédelem érdekében, amit a Délkeleti Államvasút hevesen ellenzett, mivel így egy Maros-hidat is kellett volna építenie. A Maros torkolat meghagyása esetén viszont Szeged egy ártéri híd megépítéséhez ragaszkodott az újszegedi oldalon, amit a vasúttársaság szintén nem akart teljesíteni. A megegyezés hiánya miatt a vasúttársaság zsaroláshoz folyamodott: bejelentette hogy a hidat Magyarkanizsánál építi meg, mire a szegedi városvezetés Ferenc Józsefhez írt levelet, hogy a híd mégis Szegednél épüljön meg, és elálltak az ártéri híd megépítésétől. A kormány végleges engedélyokirata 1855-ben (már az ÁVT idején) született meg a szegedi hídról. A vasútvonal továbbépítése előtt tehát megnyílt a lehetőség. A Szeged-Temesvár vasútvonalat 1857. szeptember 17-én nyitotta meg az Osztrák Államvasút-Társaság. A vonal megnyitásával Szeged új végleges állomást kapott. A forgalom még egy évig ideiglenes fahídon folyt, a végleges Tisza-hidat 1858. november 14-én adták át. 1858-ban nyílt meg a Szeged-Temesvár vasútvonal folytatásaként a Temesvár-Karasjeszenő vonalszakasz, ami Karasjeszenő (Jaszenova) állomáson csatlakozott az 1854-ben már szigetszerűen átadott Oravicabánya-Báziás vasútvonalhoz, így az al-Dunai Báziás kikötőjéhez. Ezzel teljessé vált az ÁVT Bécs-Báziás vasútvonala, amely a következő 70 évre az Osztrák-Magyar Monarchia jelentős vasúti fővonalává vált. Trianon után A vonal történetében döntő fordulatot jelentett az I. világháború lezárása. A világháború utáni béketárgyalásokon Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) egyaránt igényt tartott a bánáti területekre. A két ország közötti határ meghúzása elsősorban nemzetiségi alapon történt, a vasútvonalak elhelyezkedését kevésbé következetesen vették figyelembe. A magyar építésű sűrű bánáti vasúthálózatot sok helyen metszette el a határ, fő- és mellékvonalakon egyaránt. Míg Szeged magyar város maradt, Temesvár román, Nagykikinda szerb fennhatóság alá került, így a vasútvonal is három részre szakadt. A trianoni békeszerződés a vasútvonal mintegy 15 kilométeres szakaszát hagyta Magyarországon, Szeged-Szőreg-Óbéba állomások között. A magyar-jugoszláv határ a vasútvonalat pontosan Óbéba állomás területén metszette. Az állomást emiatt hamarosan fel is számolták, a magyar határállomás így Szőreg lett. Az 1919-ben megállapított ideiglenes román-jugoszláv határ Zsombolya és Gyertyámos között metszette a vasútvonalat, Zsombolyát Jugoszláviának, Gyertyámost Romániának ítélve. A két ország 1924-ben a számos település cseréjével járó határkiigazítást végzett, melynek során Zsombolya Romániához került, a határ így a Szenthubert-Zsombolya állomásközben metszette a vasutat. Jugoszláv részről a határállomás Szenthubert helyett a nagyobb és jobban kiépített Nagykikinda lett. Megjegyzendő, hogy forgalmi okok miatt Szenthubert állomás is üzemben maradt. Románia a vonal hozzá került szakaszát fontos nemzetközi vasútvonalként kezelte az 1-es számú Bukarest-Krajova-Orsova-Temesvár-Zsombolya vasútvonal részeként. Nemzetközi forgalomban stratégiai jelentőséget adott a vonalnak, hogy Magyarország elkerülésével, Nagykikinda-Szabadka-Zágráb útvonalon biztosított nyugati kapcsolatot Romániának. A Jugoszlávia által megszerzett középső vonalszakasz az új határokon belül perifériális helyzetbe került. A szerb-román határ Egyházaskér-Valkány térségében hosszabb szakaszon szorosan a vasút mellett halad, a Romániához került szomszédos települések így el lettek vágva vasútállomásuktól. Magyar részről Szőreg után a határig vezető szakaszon nem maradt belföldi forgalomban kiszolgálandó állomás, így csak nemzetközi forgalom maradt a rövid önálló vonalszakaszon. Szeged-Szőreg között a csatlakozó vedresházai és mezőhegyesi vonalak vonatai szolgálták ki a forgalmat. Darabokra szakadt a csatlakozó vonalhálózat is. 9 csatlakozó vasútvonalból mindössze kettő maradt meg változatlan formában (Nagykikinda-Nagybecskerek, Zsombolya-Lovrin), három megcsonkítva (Szeged-Mezőhegyes-Arad vasútvonal Battonyáig rövidítve, Szeged-Karlova-vasútvonal Vedresházáig rövidítve, Zsombolya-Torontálszécsány Gyertyámos-Jánosfölde vonallá rövidítve és átkötve), négy mellékvonallal viszont megszűnt a fővonal kapcsolata (Valkány-Perjámos-Temesvár, Nagykikinda-Nyerő, Nagykikinda-Lovrin-Arad, Zsombolya-Nagybecskerek (kisvasút)) - megjegyzendő az összes vasútvonal működése fennmaradt valamilyen formában az utódállamok vasúthálózatához kapcsolva. Összességében elmondható, hogy a vasútvonal a trianoni határok meghúzása után - a forgalom újbóli felvétele ellenére - már nem tudta eredeti funkcióját betölteni perifériális helyzete és széttagoltsága miatt. Napjainkban A vonal Szeged-Újszeged közötti szakaszát a Tisza-híd felrobbantása után elbontották, a nyomvonal helyét beépítették. Újszeged-Szőreg között a vonal a Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonal részét képezi. Itt a mai napig 1912-ben lefektetett, egykori fővonali vágányon folyik a forgalom. Ezen a szakaszon állandó 20 és 30 km/óra sebességkorlátozás van érvényben. Szőregtől a határ felé a nyíltvonal néhány kilométeres szakasza iparvágányként megmaradt, napjainkban használaton kívül. A határon átvezető szakaszt felszedték. A szerb szakaszon a Oroszlámos-Nagykikinda között használaton kívül, járhatatlan állapotban megvan a vágány. Nagykikinda-Temesvár szakaszán van forgalom: Nagykikinda-Zsombolya között a szerb vasút napi két pár kishatárforgalmi vonatot üzemeltetetett sinobuszokkal 2014-ig, amikor a járművek megbízhatatlan üzemkészsége miatt megszűnt a forgalom. Zsombolya-Temesvár között a CFR Malaxa 900 illetve Siemens Desiro motorvonatai járnak. Kapcsolódó vonalak Fővonali jellege miatt a Szeged-Temesvár vasútvonalhoz kapcsolódóan több vasúti mellékvonal is kiépült a Bánságban: Szőreg vasútállomáson Az ACsEV Szeged-Mezőhegyes-Battonya-Ópécska-Arad vonala A Szeged-Karlovai HÉV vonala Szeged–Törökkanizsa–Csóka–Karlova útirányon Nagybecskerek felé nyújtott összeköttetést Valkány vasútállomáson Az Osztrák Államvasút Társaság egyetlen saját építésű mellékvonala Valkány-Perjámos között 1870-ben épült meg. 1878-ban még folytatásként megépült a Perjámos-Varjas közötti 8 kilométeres szakasz, de a befejező Varjas-Szentandrás szakaszt 1912-ben már különálló HÉV társaság építette ki. Ez a vonal így Temesvárral jelentett újabb kapcsolatot. Nagykikinda vasútállomáson Nagykikinda–Nagybecskerek-vasútvonal Nagykikinda–Lovrin–Perjámos–Arad-vasútvonal Nagykikinda–Nyerő-vasútvonal Utóbbi két vasútvonalat a kiigazított román-szerb határ 1924-ben elvágta, a román vasút a két elvágott vonalat Nyerő-Lovrin vasútvonallá egyesítette Zsombolya vasútállomáson Lovrin–Zsombolya-vasútvonal (1910) A Torontáli HÉV Zsombolya–Torontálszécsány–Nagybecskerek-vasútvonala: A román-szerb határ több helyen elvágta a vonalat, a román vasút Gyertyámos vasútállomásra kötötte be a Románia területére került vonalszakaszt. Szintén a Torontáli HÉV kezelésében lévő Nagybecskerek–Zsombolya kisvasúti vonala Tervek az újjáépítésre A vonal újjáépítése az 1990-es évek óta rendszeresen napirendre kerül. Magyar részről a cél Szeged nemzetközi vasúti kapcsolatának erősítése lenne Temesvár és Arad irányába. A vasútvonal újjáépítésének kulcsa a vasúti Tisza-híd újjáépítése, amely a távlati tervekben a szegedi körút lezárásaként épül meg, a közúti mellett vasúti kapcsolatot is teremtve. Jelenleg a Szeged-Makó Tram-train projekt keretében kerülhet sor a híd újjáépítésére. A vasútvonal folytatása szempontjából azonban több lehetőség kínálkozik: az eredeti nyomvonalnak alternatívája lehet az egykori Makó-Nagyszentmiklós-Lovrin-Temesvár kapcsolat újjáélesztése, amely Szerbiát elkerülve teremthet összeköttetést a két város között. Az országos területrendezési terv viszont nagysebességű vasútvonalként az eredeti nyomvonallal számol. Marg Helgenberger Marg Helgenberger (Fremont, Nebraska, USA, 1958. november 16.) színésznő. Életrajza A német és ír felmenőkkel bíró Helgenberger első munkájaként abban a húsfeldolgozó üzemben dolgozott, ahol édesapja húsellenőr volt. Ezt a szakmát öccse folytatta. Ő akkoriban még anyja foglalkozását akarta továbbvinni, ápolónak készült. Végül mégis művészeti főiskolára jelentkezett, ahol vadászkürt szakot választott. Míg nővére elvégezte a jazz szakot, ő kedvtelésből beszállt az egyetemi színpad előadásaiba. A Makrancos Kata szerepében figyelt fel rá egy producer, aki szerepajánlattal kereste meg. Kezdetben Nebraskában a helyi tévénél éjjeli időjárásjelentő volt. Apróbb sorozat szerepek után 1988-tól a China Beach című drámasorozatban heroinfüggő prostituáltat alakított, olyan sikeresen, hogy Emmy-díjjal jutalmazták. Ezzel olyan bizalmat nyert, hogy első mozifilmjében, az Éjfél után című horrorantológiában egyből főszerepet kapott, és állandósulni látszottak a horrorszerepek, de a Vészhelyzet néhány epizódjában George Clooney szerelmeként is láthattuk. Végül azonban Marg nevét a CSI: A helyszínelők tette ismertté, amelyben 2000-től a sztriptíztáncosnőből lett szakértőt, Catherine Willowst alakítja. A szerep kedvéért ellátogatott a Clark megyei halottkémi irodába, ahol olyan boncolásokat nézett meg, amiket a sorozatban is feldolgoztak. Már az elején úgy gondoltam, hogy a sorozat ütős lesz, mert az érdekes bűnügyek, a speciális effektek, a modern technológia és mindaz, amit a helyszínelők bemutatnak, érdekelni fogja a nézőket - nyilatkozta a színésznő. 2006-ban szülővárosában, az 1200 lakosú North Bendben átnevezték az utcát, ahol lakott Helgenberger sugárútra. Marg a férjét is s korai pályamódosításnak köszönheti. Első sorozatbeli szerepe idején ismerte meg Alan Rosenberget, akivel hamar össze is házasodtak. Lúcia A Lúcia a Lúciusz férfinév női párja. Rokon nevek Luca Lucilla : a Lúcia latin kicsinyítőképzős alakja. Gyakorisága Az 1990-es években a Lúcia ritka, a Lucilla szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Lúcia március 25. szeptember 16. december 13. Lucilla július 27. Híres Lúciák, Lucillák Borza Lucia magyarországi román folklorgyűjtő, tanár, újságíró, tankönyvszerkesztő Lucie Bílá cseh énekesnő Lucía Etxebarría kortárs spanyol írónő Lucía Pérez spanyol énekesnő Lucie Šafářová cseh teniszedzőnő S. Hegyi Lucia divattervező Pártai Lucia meteorológus I. Lúcia tripoliszi grófnő Laurel Hester Laurel Hester (1956. augusztus 15. - 2006. február 18.), amerikai rendőrhadnagy és nyomozó, az LMBT emberek egyenlő jogokért folytatott küzdelmének fontos szereplője. Korai évek és karrier 1956. augusztus 15-én született az Illinois állambeli Elginben. Pszichológiát és büntető igazságszolgáltatást tanult a Stockton State Collage-ben New Jerseyben, rendészeti pályára készült. Már fiatalon felismerte, hogy leszbikus, egyik alapítója volt az iskolája LMBT diákegyesületének. 1977-ben tagsága miatt vesztett el egy szakmai gyakorlati lehetőséget a rendőrségnél. Diploma után Morris megyei ügyészségénél kezdett dolgozni. 1982-ben került az Ocean megyei ügyészséghez, ahol két évtizeden keresztül dolgozott. Elismert és sikeres nyomozóként szervezett bűnözéssel foglalkozott, gyilkossági és illegális drogkereskedelemmel kapcsolatos ügyeket vitt. Magánélet 1999-ben egy röplabdameccsen ismerte meg partnerét, az autószerelőként dolgozó Stacie Andreet. A két nő később közös házat vásárolt Point Pleasantban, Nyugat Virginiában, 2004. október 28-án bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek. Betegség és küzdelem az egyenlő jogokért 2004 őszén Hesternél előrehaladott tüdőrákot diagnosztizáltak. Attól tartva, hogy halála után Andree nem fogja tudni fizetni közös házuk hitelét, Hester kérvényezte, hogy partnere jogosult legyen az özvegyi nyugdíjra. A 2004-es bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló amerikai törvény (Domestic Partnership Act of 2004) szerint a jogosultságról a ocean megyei képviselők (freeholders) dönthettek, akik nem támogatták Hester kérvényét. Ekkor kezdődött a pár két évig húzódó harca Ocean megyével. Hester ügye mögé sokan beálltak, köztük egy Garden State Equality nevű melegszervezet, a média és a helyi rendőrök szövetsége is. A republikánus képviselőkre egyre nagyobb nyomás nehezedett. A testület végül 2006. január 25-én elfogadta Hester kérvényét, amelynek következményeképpen a rendőrök és tűzoltók öregségi nyugdíjának kedvezményezettje már nem csak házastárs lehet. Hester néhány héttel a döntés után, 2016. február 18-án halt meg. Freeheld Hester és Andree szerelméről és küzdelmükről az egyenlő bánásmódért két film is készült. Freeheld, 2007. A Cynthia Wilde rendezte dokumentumfilm 2007-ben különdíjat nyert a Sundance Filmfesztivál on , majd 2008-ban a 80. Oscar-gálán a Legjobb rövid dokumentumfilmnek választották. A nő, akit szerettem (Freeheld), 2015. Peter Sollett játékfilmjét Julien Moore és Ellen Page főszereplésével Magyarországon is bemutatták. Lacanche Lacanche település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 571 fő (2015). Lacanche Foissy, Saint-Pierre-en-Vaux, Thomirey, Antigny-la-Ville, Champignolles és Maligny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Gilles (Gard) Saint-Gilles település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 13 477 fő (2015). Saint-Gilles Arles, Saintes-Maries-de-la-Mer, Beauvoisin, Bellegarde, Caissargues, Fourques, Garons, Générac, Nîmes és Vauvert községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Újszomolnok Újszomolnok (1899-ig Szmolnik, szlovákul: Smolník) Takcsány településrésze, egykor önálló község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában. Fekvése Szinnától 5 km-re északkeletre feküdt. 1980-ban a Sztarinai-víztározó építése miatt lerombolták. Története Szurok szlávul smol; innen származik Szmolnik településnév. Vályi András szerint "SZMOLNYIK. Orosz falu Zemplén Vármegye földes Ura Révész Uraság, lakosai orosz vallásúak, fekszik Osztroznicza, és Zuellának szomszédságában; határja 2 nyomásbéli, földgye sovány, zabot középszerűen, árpát, kölest, gabonát keveset, és ritkán terem; erdeje van, legelővel bővelkedik, szűkölködik szántóföldek nélkűl. " Az 1700-as években templomába Hartman József műhelyéből került az új berendezés. Az egri egyházmegye területén szolgáló görögkatolikus papok 1741. évi javadalom-összeírása szerint a település lelkésze Michaël Theodorovics. Nincs iskolamestere, temploma fából készült. Fényes Elek szerint "Szmolnik, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fiókja: 13 r., 330 g. kath., 7 zsidó lak., 525 hold szántófölddel. F. u. Szirmay, Prámer. Ut. p. N.-Mihály." Zemplén vármegye monográfiája szerint "Újszomolnok, előbb Zemplén-Szomolnok, ruthén kisközség a gácsi határszélen. Van 48 háza és 337 gör. kath. vallású lakosa. Postája Nagypolány, távírója Zemplén-Szinna, vasúti állomása Homonna. A homonnai uradalomhoz tartozott s azelőtt Szmolnik néven szerepelt. Az újabb korban a Pramer és a Szirmay családoké volt. Most nincsen itt nagyobb birtokos. Gör. kath. temploma 1819-ben épült." 1910-ben 375, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott. 1917-ben, a kárpátaljai orosz betörés során lerombolt falvak közül Újszomolnok újjáépítésének költségét Miskolc teljes mértékban vállalta. Hálából a falu jelképesen felvette a Miskolcfalva nevet. 1939. október 3-i újsághír szerint a visszacsatolt Újszomolnok (a miskolciak adományaiból) Miskolcfalva néven újjáépült. 1980-ban a Sztarinai-víztározó felduzzasztásakor az ivóvízbázis védelme miatt 6 másik községgel együtt (Zellő, Szedreske, Dara, Nagypolány, Oroszruszka (v. Zemplénoroszi), Cirókaófalu) teljes lakosságát (összesen mintegy 3500 embert) kitelepítették, a falut lerombolták és területét Takcsányhoz csatolták. Araba Araba (spanyolul Álava) Spanyolország egyik tartománya Baszkföld déli részén. Navarra, Bizkaia (Vizcaya), Gipuzkoa (Guipúzcoa) és Burgos tartományok határolják. Araba tartomány lakosainak száma 313 819. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Vitoria-Gasteiz, ahol a lakosság körülbelül 75%-a él. A tartomány más jelentős városai: Laudio és Amurrio. Independent Leaders Az Independent Leaders a Naughty by Nature 1989-ben megjelent debütáló albuma, melyet még The New Style néven jelentettek meg az MCA kiadónál. Az albumról csupán egy dalt másoltak ki kislemezre. Tracklista Scuffin' Those Knees (3:16) Start Smokin' (4:50) Picture Perfect (3:11) Can't Win For Losing (3:15) Droppin' The Bomb (3:18) To The Extreme (2:38) Independent Leader (4:26) New Vs. Style (3:37) Smooth Mood (3:59) Bring The Rock (3:32) Zilog Z8 Encore! A Zilog Z8 Encore! – magyarul „Z8 Ráadás!” – egy 8 bites, flash-memóriát tartalmazó mikrovezérlő-típus, amely a Zilog Z8 mikrovezérlő-architektúráján alapul. A Z8 Encore! a lehetőségek széles skáláját kínálja fel a beágyazott rendszerekben történő alkalmazások céljaira. Egyik legfigyelemreméltóbb vonása, hogy három DMA-csatorna használatát engedi meg például három analóg-digitális átalakító (ADC) olvasására. Jellemzők A mikrokontroller jellemzői (modelltől függően): Tápfeszültség: 2,7 és 3,6 V között 5 V-ig toleráns bemenetek 20 MHz órajelű processzor – eZ8 CPU mag integrált flash memória, 4, 8 vagy 12 KiB méretben, opcionális ROM kiépítésben 1 KiB méretű regisztertár (RAM) Opcionálisan 2-, 5- vagy 10 csatornás analóg-digitális átalakító (ADC) Kétfajta szinkron soros interfész (I²C és SPI) Full-duplex 9 bites UART busz adó-vevő driver engedélyezőjellel IrDA előírásnak megfelelő infravörös kódoló-dekódolók 2 db. 16 bites időzítő, bemenet-elfogási, összehasonlító és PWM képességekkel Paraméterfigyelő időzítő ( watch-dog timer , WDT) belső RC oszcillátorral 11–19 I/O csatlakozó (tokozástól függően) Max. 19 beállítható prioritású megszakítás Csipre Integrált hibakereső rendszer ( on-chip debugger ) CPU teljesítmény: max. kb. 10 MIPS A szakasz forrása: Utasításkészlet, programozás A Z8 Encore! utasításkészlete összeegyeztethető a Z8 utasításkészletével, de tartalmaz néhány hasznos kiterjesztést, amely megkönnyíti a magas szintű programozási nyelvek használatát. A Zilog által biztosított fejlesztői környezet lehetővé teszi a csip ANSI C nyelven történő programozását. A Z8 Encore! csipek mind rendelkeznek a hibakeresést egyetlen kivezetésen keresztül biztosító interfésszel (single pin debugging interface). Bosszúvágy 2. A Bosszúvágy 2. (eredeti címe: Death Wish 2 1982-es amerikai bűnügyi film, az 1974-es Bosszúvágy folytatása. Főszereplő Charles Bronson, a rendező ismét Michael Winner. Az Egyesült Államokban 1982 februárjában mutatták be. A Bosszúvágy filmes jogait a Cannon Films filmgyártó stúdió vásárolta meg. Először úgy volt, hogy a Cannon igazgatója, Menahem Golan rendezi a filmet, de aztán Winner lett a rendező, mert Bronson hozzá ragaszkodott. A film szakít az első rész koncepciójával, ahol Paul Kersey válogatás nélkül ölte a bűnözőket. Ebben a filmben speciálisan a lánya erőszaktevőire vadászik, csak őket öli meg. Saját fegyvere egy Beretta Model 84 .380 ACP. Cselekménye Los Angelesben a bűnözés mértékének növekedéséről szólnak a hírek. Paul Kersey új otthonában a házvezetőnő, Rosario (Silvana Gallardo) uzsonnát készít. Paul Kersey New Yorkból és rövid chicagói tartózkodás után Los Angelesbe költözött, ahol a KABC rádióadó hírekkel foglalkozó riporternőjével, Geri Nichols-szal randevúzik (Bronson valódi felesége, Jill Ireland játssza). Meglátogatják Kersey lányát, aki két éve kórházban van, és azóta sem szólalt meg (bár orvosa szerint némi javulás tapasztalható nála), és magukkal viszik a rendszeres családi délutánra. Paul, Geri és Carol az egész délutánt együtt töltik. Paul fagylaltért áll sorba, közben öt huligán lökdösni kezdi, elveszik a kezében tartott pénzt és a pénztárcáját is. Az egyik néger támadó után fut, akit sarokba szorítva kést ránt, ezt Paul kiüti a kezéből. Azonban nincs nála Paul tárcája. Geri elmegy interjút készíteni egy szenátorral (=amerikai parlamenti képviselő). Carol és Paul pedig vitorlázni mennek. Az öt támadó a tárcában talált lakcímkártya segítségével megtudják a címét és egy furgonnal odamennek. A házvezetőnőnek azt mondják, hogy csomagot hoztak, aki azonban előtte kitekint a bejárat melletti ablakon és megpillantja a csomagküldőnek bemutatkozó Stompert, akitől megrémül. Ebben a pillanatban törnek be a hátsó bejáraton Nirvana és a többiek (Nirvana a banda főnöke). Rosariót leteperik, levetkőztetik és megerőszakolják. Amikor megpróbál telefonálni a rendőrségnek, egy vasrúddal fejbe vágják, Rosario holtan esik össze. Amikor Paul és Carol hazaérnek, a banda még mindig a házban van, mert akitől elvette a kését, az bosszút akar állni rajta. Amikor kinyitja az ajtót, leütik, Carolt pedig elviszik magukkal. Egyikük megerőszakolja Carolt, aki nem ellenkezik, azonban amikor erőszaktevője végez, felugrik és futásnak ered, majd kiugrik az ablakon és egy hegyes kerítésre esve halálát leli. Paul visszanyeri az eszméletét, nemsokára a rendőrség is megérkezik. Mankewicz hadnagy (Ben Frank) az elkövetők azonosítását kéri tőle, ő azonban ezt kereken megtagadja, mondván, hogy nem látta jól őket, és New Yorkban, ahol pontos személyleírás állt a rendőrség rendelkezésére, ott sem tudták elkapni őket. Nem sokkal később Paul megtudja, hogy a lánya meghalt. A temetése után Paul magához veszi a szekrényben tartott kézifegyverét. Egy belvároshoz közeli, de olcsó hotelben szobát vesz ki, és a szokásos szürke öltönye helyett sötét pulóvert és fekete sapkát vesz fel. Másnap este már az egyik támadó, Stomper nyomára bukkan (akinek arcára, a rendőrségnek tett kijelentése dacára nagyon jól emlékszik), aki kábítószer-ügyletet akar lebonyolítani három ismeretlen férfival egy üresen álló épületben, ahová Paul követi őket. Egy véletlenül okozott zaj következtében egyikük fegyvert ránt, őt Paul lelövi, majd a két ismeretlent felszólítja, hogy távozzanak. A nyakában függő keresztre utalva megkérdezi tőle, hogy hisz-e Jézusban, mert hamarosan találkozhat vele. Ezután három lövéssel megöli Stompert. A következő éjszaka női sikolyokat hall egy alagsori garázsból, ahol egy férfit és egy nőt négyen megtámadtak. Amikor ketten benyomulnak a pár kocsijába a nővel, hogy megerőszakolják, Paul lelövi a férfi támadóját, majd az egyik alakot, aki kiszáll a kocsiból. A harmadik, Jiver megsebesül, de a negyedik támadóval együtt elmenekül. Jiver volt az, akitől Paul a pénztárcája eltűnése után elvette a kést. A vérnyomokat követve egy üres raktárházban utoléri és több lövéssel leteríti. Majd sietősen távozik, mert időközben megérkezik a rendőrség. A Los Angeles-i rendőrség hamar rájön, hogy személyes jellegű leszámolásról lehet szó, és az is eszükbe jut, hogy a pár évvel korábban New Yorkban történt gyilkosságok elkövetője újból aktivizálta magát, ezért a New York-i rendőrséghez fordulnak segítségért, mert nem tudják, ők hogyan állították meg az elkövetőt. A New York-i rendőrség nyomozója, Frank Ochoa (Vincent Gardenia) a New York-i rendőrfőnöktől és a kerületi ügyésztől azt az utasítást kapja, hogy ő intézze el Paul Kersey-t, mert ha a Los Angeles-i rendőrség fogja el, akkor napvilágra kerülhet, hogy ők annak idején simán elengedték, és ebbe valamennyien belebukhatnak. Ochoa találkozik Mankewicz hadnaggyal, aki gyanítja, hogy valamit nem mond el neki. Ochoa betör Geri lakásába, és amikor megérkezik a nő, elmondja, hogy Paul Kersey többszörös gyilkos (igaz, hogy csak bűnözőket ölt meg), és feltételezi, hogy most is ezt teszi. Geri elborzad a hallottaktól, és a legközelebbi találkozásukkor kikérdezi Pault, ő azonban tagadja a vádakat, és azt állítja, hogy a New York-i zsaru őrült, aki őt üldözi. Ochoa követi Kerseyt egy taxival a következő kiruccanása alkalmával, amikor három gyanús alakot szúr ki, akik buszra szállnak: ők Cutter (Laurence Fishburne), Punkcut (E. Lamont Johnson) és Nirvana (Thomas F. Duffy). Egy elhagyott parkba érkeznek, ahol kábítószert adnak valakinek, aki automata fegyvereket ad nekik cserébe. Ochoa szintén megérkezik, és Paulhoz hasonlóan igyekszik észrevétlen maradni, amikor azonban észreveszi, hogy egy magas fán lévő őrszem kiszúrta Pault, hangos kiáltással figyelmezteti, s az őrszemet maga Ochoa lövi le. Ezután tűzharc tör ki, aminek során Ochoa több lövést kap Nirvana részéről, akinek a kezébe egy automata gépfegyver van, mivel fedezék nélkül, nyílt terepen áll. Paul lelövi Cuttert (aki egy hordozható magnóval védi a fejét, de pont erre céloz rá Kersey, így a golyót egyenest a szájába kapja a csavargó). Punkcut szintén megsérül. Paul megöli a fegyvereket átadó személyt is, aki megpróbál elmenekülni az autójával. Az utolsó támadó, Nirvana elmenekül. Ochoa a halála előtt arra kéri Pault, hogy kapja el a gazfickót, majd a Miatyánkot kezdi mormogni. Paul elmenekül, mielőtt a rendőrség megérkezik. A rendőrségnek a súlyosan sérült Punkcut elmondja, hogy ki támadta meg őket, majd meghal. Paul megtudja Geri kollégáitól a rádióban, hogy rendszeresen figyelik a rendőrség rádiós csatornáit, és ezen hallották, hogy el akarják kapni Nirvánát, és az akció kódjelét is ismerik. Paul érdeklődést mutat a rádiók iránt, ezért adnak neki egy kiselejtezett példányt. Paul ezen hallgatja a rendőrségi diszpécser közléseit, és nem sokkal később megtudja, hogy hol és mikor akarnak a rendőrök lecsapni Nirvánára. Elmegy a helyszínre, ami tele van álruhás rendőrökkel, ennek ellenére megkísérli elintézni Nirvánát, ő azonban elmenekül és a rendőri túlerő is csak nehezen tudja elfogni. Nirvana (valódi neve Charles Wilson) pszichiátriai kezelés alá kerül a McLarren State Hospital-ba. Geri ráveszi Pault, hogy menjen el vele ugyanebbe az intézetbe, ahol önismereti beszélgetésen vehet részt. Paul az alkalmat kihasználva szerez egy orvosi belépőkártyát, amit lemásol egy másológéppel és más nevet ír rá. Paul másnap megkéri Geri kezét, aki igent mond neki. Paul este a hamis belépőkártyával visszatér és besétál az intézetbe és mint orvos meglátogatja Nirvánát. Nirvána agresszíven lép fel, mielőtt le tudná lőni, ezért verekedni kezdenek. Nirvána a zoknijába rejtett szúrószerszámmal többször megszúrja Pault a mellkasán, aki egy elektromos géphez löki, ahol Nirvána áramütést szenved, és pár másodperc után meghal. Donald Kay (Charles Cyphers), az ápoló, aki beengedte Pault, rájön, hogy kicsoda, de azt mondja, hallott a lánya támadóiról, és három percet ad neki, hogy elmeneküljön. Geri megérkezik Paul lakására, ahol a földön talál egy összegyűrt és elrontott hamis orvosi belépőkártyát. Rájön, hogy Paul tényleg az, akiről Ochoa hadnagy beszélt, amikor meghallja Wilson halálát a rádióban. Leveszi a Paultól kapott eljegyzési gyűrűt és a hamis igazolványra teszi. Paul nem sokkal később megérkezik, de Gerit már nem találja ott. Amikor néhány hónappal később Paul a főnökével (Elliott Cass - Michael Prince) egy új építészeti tervről tárgyal, az megkérdezi tőle, hogy el tudna-e jönni egy partira, erre Paul azt feleli, hogy esténként úgy sincs semmi dolga. Szereplők Charles Bronson (magyar hangja: Koncz Gábor ) mint Paul Kersey építész Jill Ireland mint Geri Nichols, Paul barátnője Vincent Gardenia mint Frank Ochoa hadnagy (New York-i rendőrség) J.D. Cannon mint New York-i kerületi ügyész Anthony Franciosa mint Herman Baldwin Robin Sherwood mint Carol Kersey, Paul lánya Laurence Fishburne III mint Cutter Charles Cyphers mint Donald Kay Ben Frank mint Mankewicz hadnagy (Los Angeles-i rendőrség) Michael Prince mint Elliot Cass Thomas F. Duffy mint Charles Wilson, más néven Nirvana Kevyn Major Howard mint Stomper Stuart K. Robinson mint Jiver E. Lamont Johnson mint Plunkett Silvana Gallardo mint Rosario Filmzene A film zenéjét eredetileg Isaac Hayes készítette volna, a producerek őt ajánlották, de Michael Winner az ex-Led Zeppelin gitárost, Jimmy Page-et választotta (aki abban az időben Winner szomszédságában lakott). A film a Page-re jellemző hangzással kezdődik, a Led Zeppelin-féle dobolással. A film zenéje 1982 februárjában jelent meg lemezen. Érdekességek Rosario megerőszakolásának jelenete a film elején a mai napig sokat emlegetett a film történetében. Akkoriban még kevés olyan film volt, ahol a nemi erőszak így jelenik meg. Silvana Gallardo járatos volt a pszichológia terén, éveken át sajátos gyakorlatokkal tanított be színészeket, hogy oldja a bennük felhalmozódó feszültségeket, amelyeket a lámpaláz, vagy némely gátlások okoznak. Gallardo jobban fel tudott készülni a nemi erőszak imitálására, mely azért is figyelemre méltó, minthogy hasonló filmje nincs a filmográfiájában. A kamera nem egy ízben teljes meztelenségében mutatja Gallardót. Kollégáiról, mint Laurence Fishburne-ről ez nem volt elmondható. Bár Howard, vagy Duffy annyira feladta a gátlását, hogy bevállaljon durvább pozíciót is (ilyen volt az orális közösülésre való kényszerítés), de Fishburne sokkal visszafogottabb volt, ő legfeljebb csak az ingétől volt hajlandó megválni. A színészeket Gallardo segítette felkészülni a jelenetre. Gallardo évekkel később egy interjúban elmondta, hogy Fishburne a jelenet végeztével kicsit rosszul érezte magát, mert ilyen jelenetet azelőtt még nem játszott (és később sem került sor hasonlóra pályafutása során). A színésznő elmondta, hogy kollégái, akik a filmben megerőszakolják, udvariasan bántak vele és figyeltek arra, hogy véletlenül se okozzanak valódi fájdalmat neki. Elég nehéz volt egyensúlyozni a hiteles játék és a valóság között. Sherwoodra mély benyomást gyakorolt a csavargókat játszó öt bandatag. Bár a valóságban Fishburne, Howard, Duffy, Robinson és Johnson hétköznapi, közvetlen és szimpatikus emberek, ám az öltözékük, a sminkjük és hajviseletük, amit a filmben használtak szinte halálra rémítette Sherwoodot, aki későbbiekben is nagyon eredetinek tartotta őket szerepükben. A forgatási munkák alatt Sherwood szívesebben tartózkodott Bronson és Ireland társaságában, semmit öt másik kollégája mellett, noha ők csak játszották a nekik kiosztott szerepet. SEAL Team A SEAL Team 2017-ben bemutatott amerikai televíziós sorozat. A műsor alkotója Benjamin Cavell, a történet pedig az amerikai tengerészgyalogság egyik egységének küldetéseit követi nyomon. A szereplők közt megtalálható David Boreanaz, Max Thieriot, Jessica Paré, Neil Brown Jr. és Aaron James Buckley. A sorozatot az Amerikai Egyesült Államokban a CBS mutatta be 2017. szeptember 27-én, Magyarországon az AXN tűzte műsorra 2018. április 30-án. Cselekménye A sorozat az amerikai haditengerészet SEAL csapatának, azon belül a Bravo egységnek a mindennapjaiba enged bepillantást. A Jasony Hayes által vezetett egység különösen veszélyes küldetésekben vesz részt, de az akciók mellett a magánéletükben is igyekeznek helyt állni. Pásztor Miklós Pásztor Miklós (Nagyvárad, 1911. február 18. – Ukrajna, 1943. január 13.) erdélyi magyar hírlapíró, szerkesztő. Életútja Régi újságíró családból származott: édesapja, Pásztor Árpád is „lapember” volt, nagybátyja, Pásztor Bertalan neves újságíró. Miután 1928-ban felsőkereskedelmi iskolai érettségit tett szülővárosában, a nagyváradi Friss Újság kötelékébe lépett, s 1936-tól a lap szerkesztője. Írói adottságokról tanúskodó cikkei, riportjai kiemelkednek az átlagos újságírás színvonalából. Rendszeresen szervezett irodalmi esteket. A negyvenes években, amikor származása miatt kiszorul a sajtóból, Horváth Imre költő felajánlására az ő neve alatt közöl cikkeket budapesti lapokban. Szépirodalmi kísérletei közül színdarabjai a jelentősebbek. Húszéves találkozó című színművét 1931-ben mutatta be a nagyváradi Városi Színház. Humoros írásainak gyűjteményét füzetsorozatban szándékozott közreadni. Ebből a János bácsi utazásai a bérkocsival Budapesten, Bécsben, a berlini olimpiászon, Franciaországban és a spanyol polgárháború frontjain (Nagyvárad 1936) jelent meg. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Almonacid de la Sierra Almonacid de la Sierra település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Almonacid de la Sierra La Almunia de Doña Godina, Alpartir, Tobed és Alfamén községekkel határos. Lakosainak száma 701 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: EMD AEM-7 Az AEM-7 egy amerikai 11 kV 25 Hz, 11 kV–13,5 kV 60 Hz és 25 kV 60 Hz váltakozó áramú, Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat. Nem véletlen, hogy megjelenésében hasonlóság mutatkozik az SJ Rc sorozatú mozdonyaival, mivel az ASEA tervei alapján készültek az EMD-nél. Többségüket az Amtrak üzemelteti, de kiebb számban megtalálhatóak a MARC és a SEPTA állományában is. Összesen 65 db készült belőle 1978 és 1988 között, de 2013-ra már ennél kevesebb volt üzemben. Becenevei: ASEA, Toaster, Swedish Meatball, Mighty Mouse. Az Amtraknál helyüket 2013-tól a Siemens Amtrak ACS-64 sorozata veszi át. Isvalies Péter Isvalies Péter (Messina, 1450 körül – Cesena, 1511. szeptember 11.) püspök. Élete Szegény sorsú szülőktől származott. Reggio bíboros-érseke, aki a pápa megbízottjaként, a törökkel kötendő béke előkészítésére jött Magyarországra. II. Ulászló magyar király 1502 végén a nyitrai püspökséggel jutalmazta kiemelkedő munkája elismeréseként. A pápa pedig (VI. Sándor pápa) 1503. június 21-én a veszprémi egyházmegye adminisztrátorává nevezte ki. Ez a kinevezés azonban az ország törvényeibe ütközött, mivel külföldi volt. Idővel mégis elfogadták, sőt annyira megkedvelték és tisztelték, hogy nevét a pápajelöltek között is emlegették. 1503 szeptemberében Rómába távozott, ahonnét nem is tért vissza. A püspöki javadalom kezelését megbízottjára hagyta. Magyarország érdekeit a római udvarban is képviselte. Digamma-függvény A ψ(x) jelű digamma-függvény a gamma-függvény logaritmikus deriváltja. Ez az első poligamma-függvény. Kapcsolat a harmonikus számokkal A digamma-függvény (jelölései: ψ0(x), ψ0(x), vagy , a digamma (Ϝ ϝ) a preklasszikus görög ábécé hatodik betűje után) következőképpen kapcsolódik a harmonikus számokhoz: ahol Hn az n-edik harmonikus szám, és γ az Euler-Mascheroni konstans. Félegész értékekre: Intergrállal kifejezve ez a kifejezés akkor érvényes, ha valós része pozitív. Kifejezhetjük: mely megfelel az Euler-integrálnak harmonikus számokra. Sorozattal kifejezve A digamma kiszámolható a komplex síkon a negatív egészeken kívül a következő képlettel: vagy Ez felhasználható racionális függvények végtelen szummájának számítására, például: , ahol p(n) és q(n) n polinomjai. Magasabb rendű poligamma-függvény sor kiterjesztésével, egy általánosított képlet kapható: feltéve, ha a sorozat bal oldala konvergens. Taylor sorok A digammának van egy racionális zéta sorozata, mely a Taylor-sorból ered z=1-nél. Ez: mely konvergál |z|<1 felé. Itt a a Riemann-féle zéta-függvény. Newton sor A digamma Newton-sora az Euler integrál képletből adódik: ahol a binomiális együttható. Reflexiós képlet A digamma-függvény reflexiós képlete hasonló a gamma-függvényével. Gauss-összeg A digamma Gauss-összege: egészekre. Itt, a ζ(s,q) a Hurwitz zéta függvény, és a a Bernoulli-polinom. Gauss digammaelmélete Gauss digamma elmélete, szerint m és k ( m < k), pozitív egészekre, a digamma függvény elemi függvényekkel is kifejezhető: Közelítések J.-M. Bernardo AS 103 algoritmusa szerint a digamma-függvény x valós számokra közelíthető: Hasonló közelítés magasabb tagokra: Speciális értékek Gauss digamma elmélete eredményeképpen, a digamma-függvény zárt formájú értékei racionális számokra: 297-es busz (Budapest, 1994–2008) A budapesti 297-es jelzésű autóbusz Rákoskeresztúr, városközpont és Rákoskert között közlekedett körforgalomban. Az ellenkező irányban a 97-es busz járt. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története 1994. március 30-áig a 97-es busz két irányban közlekedett, majd április 1-jén a külső körön közlekedő járat a 297-es jelzést kapta. 2008. szeptember 5-én megszűnt, mert összevonták a 97-es és a Rákoskert-buszokkal, és 97E jelzéssel az Örs vezér teréig közlekedik. Az a járat az ellenkező irányban járja körbe Rákoskertet. A 2010-es BKV-sztrájk alatt ismét közlekedett Rákoskeresztúr városközpont és a Sáránd utca között 30 percenként. Szolnoki Vízilabda Aréna Szolnoki Vízilabda Aréna egy sportlétesítmény Szolnok városban, amit 2013-ban adtak át. A beruházás kötsége 870 millió forint volt. A szolnoki aréna elsősorban a vízilabdázók számára készült, ám a 33 méteres medencét az utánpótlás-úszószakosztály is használja, az óvodások és az iskolások pedig úszásoktatásra járhatnak ide. A csarnok területe 2000 m², befogadóképessége 1100 néző. A beruházás öltözőket, edzőtermeket és irodákat is magába foglalt, továbbá kialakítottak egy 66 személygépkocsi és 3 autóbusz befogadására alkalmas parkolót is. Az épületen kívül termálmedence épült. Az aréna főbejárata előtt Szolnok három olimpiai bajnok vízilabdázójának, Kanizsa Tivadarnak, Boros Ottónak és Hasznos Istvánnak a mellszobra áll. 10200 Quadri A 10200 Quadri (ideiglenes jelöléssel 1997 NZ2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. V. Goretti fedezte fel 1997. július 7-én. Hainsfarth Hainsfarth település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1443 fő (1987. május 25.). Hainsfarth Megesheim, Munningen, Oettingen in Bayern, Auhausen és Westheim községekkel határos. Hidegpont Hőmérséklet mérésére a műszaki gyakorlatban zömmel hőelemeket használnak. Ez két különböző fém összehegesztésével, hidegfolyatásával, vagy összeforrasztásával készül. A zárt áramkörben használt két különböző fém szabad végét megállapodás szerint a rendszer hidegpontjának nevezik. Működése Ha az így kialakított hely (melegpont) hőmérséklete eltér a közösített huzalok szabad végének (hidegpont) hőmérsékletétől, akkor a közösítés helyén elektromotoros erő támad. (Lényeges megjegyezni, hogy a melegpont hőmérséklete a hidegpont hőmérséleténél alacsonyabb is lehet. A megnevezés nem a hőmérsékletre, hanem a megállapodásra vonatkozik!) Forrás Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések. (Műszaki Könyvkiadó. 1962) Tamás László: Analóg műszerek. (Jegyzet. Ganz Műszer ZRt. 2006) Szerecz Imre Alajos Szerecz Imre Alajos (írói álneve: Hungarus, Murafüzes, 1890. június 13. – Keszthely, 1972. február 13.) magyar szerzetes, kanonok, tanár, iskolaigazgató, író. Élete Szerecz szlovén nemzetiségű családban született a mai Muravidék délnyugati részén. Kőszegen kezdte gimnáziumi tanulmányait és a keszthelyi premontrei gimnáziumban fejezte be. Egyetemre Budapestre és a svájci Fribourgban járt. Tanárként a keszthelyi gimnáziumban tevékenykedett, s mintegy húsz évig (1916-tól 1936-ig) magyar, latin, angol és francia nyelvet tanított. 1936-tó 1941-ig az intézmény igazgatója, 1937-ben pedig megválasztották a Keszthelyi Társaskör (Kaszinó) elnökévé. 1942-ben keszthelyi plébánossá és címzetes hahóti apáttá nevezték ki. 1963-ban nyugállományba vonult. Keszthelyen hunyt el. Irodalmi és pedagógiai témájú tanulmányai jelentek meg a gimnáziumi értesítőkben. Angol nyelvből fordított két munkája és a kódexekről írt tanulmánya nyomtatásban is megjelent. Igazgatóként jelentős kulturális munkát végzett, s nevelési programjához a jelenkori eseményekkel igyekezett koordinálni. Így amikor 1938-ban eucharisztikus kongresszusra került sor Budapesten, az ő szervezésében a gimnázium ifjúsága szüleikkel, tanáraikkal együtt külön vonattal utazott el az eseményre. Főbb művei Kódexeink párhuzamos szentírási töredékei. ( Budapest , 1916) Útleírások az Életben (Hungarus néven) Angol szemmel Keszthelyen 1815-ben. (Fordította, Keszthely, 1935) Beszélt nyelvek magyar , latin , francia , angol . Karintiai hercegek listája Az alábbi lista a Karintiai Hercegség uralkodóit tartalmazza. Kim Director Kimberly Ann Director (Pittsburgh, Pennsylvania, USA, 1974. november 13.) amerikai színésznő. Legismertebb szerepe Kim Diamond az Ideglelés 2. című filmben. 1986-os Formula–1 monacói nagydíj Az 1986-os Formula–1-es világbajnokság negyedik futama a monacói nagydíj volt. Futam Az alagút utáni gyors sikánt átépítették, lelassították. Ez évben Alain Prost (McLaren-TAG) szerezte meg a pole-t Mansell és Senna előtt. A rajt balesetmentes volt, az első tíz induló sorrendje nem változott. Rosberg az első boxkiállások után a kilencedik helyről a második pozícióba ért fel, és meg is tartotta azt. Alboreto a turbó meghibásodása miatt kiesett. A mezőny hátsó részében Martin Brundle és Patrick Tambay nagyot balesetezett a Mirabeau-kanyarban. A verseny végéig az élmezőny sorrendje nem változott, Prost győzött csapattársa, Rosberg, valamint Senna és Mansell előtt. Statisztikák Vezető helyen: Alain Prost: 71 (1-34 / 42-78) Ayrton Senna: 7 (35-41) Alain Prost 23. győzelme, 16. pole-pozíciója, 17. leggyorsabb köre, 5. mesterhármasa (gy, pp, lk) McLaren 50. győzelme Lacenas Lacenas település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 942 fő (2015). Lacenas Denicé, Cogny, Gleizé, Jarnioux és Liergues községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vidraformák A vidraformák (Lutrinae) a menyétfélék családjának egy alcsaládja. Hét nem és tizenhárom ma élő faj tartozik az alcsaládba. A vidrákon látszik, hogy nagyon jól alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Az úszóhártyás láb is ezt mutatja. Főleg halakat, rákokat, kagylókat esznek. A világ minden táján megtalálhatók. Legtöbb fajuk édesvízben él, de van egy-kettő, ami tengerben. Rendszerezés Az alcsalád az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában: Amblonyx (Rafinesque, 1832) – 1 faj ázsiai kiskarmú vidra (Amblonyx cinereus) Aonyx (Lesson, 1827) – 2 faj nagyfogú tömpeujjú-vidra (Aonyx capensis) kongói tömpeujjú-vidra (Aonyx congicus) Enhydra (Fleming, 1822) – 1 faj tengeri vidra (Enhydra lutris) Hydrictis (Pocock, 1921) – 1 faj foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis) Lontra Gray , 1843 – 4 faj kanadai vidra (Lontra canadensis) parti vidra (Lontra felina) hosszúfarkú vidra (Lontra longicaudis) déli vidra (Lontra provocax) Lutra (Brünnich, 1771) – 2 faj európai vidra (Lutra lutra) szőrösorrú vidra (Lutra sumatrana) Lutrogale ( Gray , 1865) – 3 faj simaszőrű vidra (Lutrogale perspicillata) Pteronura ( Gray , 1837) – 1 faj óriásvidra (Pteronura brasiliensis) 772 Tanete A 772 Tanete (ideiglenes jelöléssel 1913 TR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A. Massinger fedezte fel 1913. december 19-én. Newman–Shanks–Williams-prímek A matematikában egy Newman–Shanks–Williams-prím (NSW-prím) olyan p prímszám, ami felírható a következő alakban: Az NSW-prímeket Morris Newman, Daniel Shanks és Hugh C. Williams írták le 1981-ben a négyzetszám rendű véges egyszerű csoportok tanulmányozása közben. Az első néhány NSW-prím a 7, 41, 239, 9369319, 63018038201, … (A088165 sorozat az OEIS-ben), melyek a (A005850 sorozat az OEIS-ben) 3, 5, 7, 19, 29, … indexeinek felelnek meg. A képlethez kötődő S sorozat sorozat a következő rekurzióval adható meg: A sorozat első néhány eleme 1, 1, 3, 7, 17, 41, 99, … (A001333 sorozat az OEIS-ben). A sorozat minden tagja éppen fele a Pell-számoknak. A számok megjelennek a √2 konvergens lánctört-alakjában is. Omar Bongo El Hadj Omar Bongo Ondimba (született Albert-Bernard Bongo, általánosan ismert nevén Omar Bongo, Lewai, Francia Egyenlítői-Afrika, 1935. december 30. – Barcelona, Spanyolország, 2009. június 8.) gaboni politikus, Gabon elnöke 1967 és 2009 között. Politikai pályafutása Az 1960-as években Léon M'ba elnök alatt fiatal hivatalnokként gyorsan emelkedett a ranglétrán és komoly kulcsfeladatokat kapott. 1966-ban alelnök lett és M'ba halála után 1967-ben követte őt az elnöki székben. 1990-ig Bongo vezette a egyetlen pártként hatalmon levő Gaboni Demokrata Pártot (PDG), amikor a bevezetésre került a többpártrendszer. A többpárti elnökválasztásokon, amelyeket 1993-ban, 1998-ban és 2005-ben tartottak, rendre újraválasztották. Bár a 90-es évek elején heves tiltakozással nézett szembe uralma ellen, végül sikerrel konszolidálta hatalmát. A legtöbb nagy ellenzéki vezető az 1990-es években sorra támogatója lett és akik ezért magas pozíciókat kaptak a kormányban. Bongo hosszú uralkodása alatt az etnikai feszültségek csekélyek voltak és Gabon is általában stabil és békés volt. Az ország kihasználta a kőolajból származó bevételeket, bár a lakosság többsége továbbra szegény maradt és Bongot és munkatársait rendszeresen súlyos korrupciós vádakkal illették. Miután a kubai elnök Fidel Castro 2008 februárjában lemondott, Bongo lett a világ leghosszabb ideje hatalmon levő vezetője, az uralkodókat leszámítva. Forrás David E. Gardinier, "Gabon: Limited Reform and Regime Survival", in Political Reform in Francophone Africa (1997), ed. John F. Clark and David E. Gardinier, page 147 BBC News 8 június 2009 "Bongo set to rise to senior world leader", Archiválva 2008. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Chicago Sun-Times, február 19., 2008. Elérhető február 19, 2008 San Vito al Torre San Vito al Torre település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében. Lakosainak száma 1274 fő (2017. január 1.). San Vito al Torre Campolongo Tapogliano, Chiopris-Viscone, Palmanova, Romans d'Isonzo, Visco, Friuli, Aiello del Friuli, Medea és Trivignano Udinese községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Almá Zak Almá Zak (héber betűkkel ���� ��, izraeli angol átírással Alma Zack, Tel-Aviv, 1970. november 21. –) izraeli színésznő és humorista. Jonátán Zak zongorista és Adí Ecjón-Zak énekesnő lányaként született. A Tel-Aviv-i Egyetemen tanult színészetet, számos színdarabban játszott, valamint fellépett showműsorokban. Pályája Először Avrí Gilád színész és televíziós személyiség társaságában 2001-ben szerepelt a Hamacáv („A helyzet”) című tévéműsorban, majd játszott a Hohmat habejgále („A perec bölcsessége”) című, 2002-ben bemutatott filmben is, valamint Uzí Vájl író-rendező 8 dakót bíjúm („Nyolcperces előadások”) című sorozatában. 2003-tól szerepel az Erec nehederet („Csodálatos ország”) című, hetente jelentkező szatirikus tévéműsorban, amelyben számos ismert izraeli személyiség – köztük Majá Búszkillá popénekesnő, Daljá Icik (Dalia Itzik) házelnök, Jónít Lévi újságíró vagy Cípí Sávít gyermekdal-énekesnő – és több kitalált személy paródiáját adta elő. 2004-ben Ejál Kícísz humoristával együtt a Haákádemjá lecehók („Viccakadémia”) című műsort vezette. 2005-ben az Erec nehederet című műsorral párhuzamosan szerepelt az – egy pszichoterapeuta mindennapjairól szóló – Betipúl („Törődés”) című szappanoperában, amelyet a Hot 3 izraeli tévécsatornán sugároztak. Ebben a sorozatban a Rámí Hojberger által játszott Mícháel feleségét, Ornát alakította, és együtt szerepelt Ászí Dajánnal (aki a terapeutát játszotta), valamint Ájelet Zúrerral és Líór Askenázival. 2006-ban Rivká Mícháélí színésznő társaságában az izraeli dalfesztivál házigazdája volt, ahol együtt énekelte a Teapacks zenekar egyik számát Kóbí Ózzal. 2007-ben vendégszerepelt a Meszudárím című vígjátéksorozatban, amelyben az egyik szereplő volt barátnőjét játszotta. Billy Sullivan William Hallissey "Billy" Sullivan, Jr. (1915. szeptember 13. – 1998. február 23.) amerikai üzletember a New England Patriots National Football League csapat tulajdonosa. A klubot az 1960-as Boston Patriots néven való megalakulástól 1988-ig birtokolta, ekkor Victor Kaim vette meg. Virginia Beach Virginia Beach város Virginia államban, az Amerikai Egyesült Államok keleti partján. Nevezetes szülöttei J. Evan Bonifant, színész Craig Brewer, filmrendező Andre Cason, atléta Gabrielle Douglas, tornász John Fox, focista és edző Jason George, színész Percy Harvin, focista Karen Parshall, Pharrell Williams , zenei producer Szegvár-tűzkövesi idol Szegvár európai hírű nevezetessége az itt talált öt agyagszobrocska, melyek közül az első és a második a dr. Csalog József (1908–1978) régész-néprajzkutató vezetésével 1954–69 között megkutatott szegvár–tűzkövesi település E illetve F házából került elő. Az első szobrocskát a Sarlós Istennek is nevezik a kezében tartott, vállára hajló aratóeszköz, a sarló után. A második szobrocska alacsony zsámolyon ülő nőalakot ábrázol. A harmadik, ugyancsak trónuson ülő nőalakot formázó agyagszobrocska szórvány lelet volt. A negyedik, hermafrodita jegyeket mutató szobrocska a dr. Hegedűs Katalin által vezetett 1978-as ásatás során került elő, sajnos szórványleletként. Az ötödik szobrocska, az ún. Baltás Isten, 1989-ben talált szórványlelet. A Kr. e. 5000-4400 között az Alföldön megtelepedett késő neolitikus Tisza-kultúra virágzó, több évszázadon keresztül lakott településeket hozott létre. A kultúra idején megfigyelhető gazdasági fellendülés és az azt kísérő társadalmi átalakulás a hitvilágban is változásokat idézett elő, melyek az idolplasztika változásában is nyomon követhetőek. E változások egyik legszembeszökőbb mozzanata a férfi istenségek megjelenése, megjelenítése. Makkay János értelmezése szerint a szegvári Sarlós Isten az ókori keleti illetve görög mitológia egyik ismert mítoszának az őskori előképe lehetett, a sarlóval az Eget és a Földet elválasztó istenség előfutára. Küroszi Andronikosz Küroszi Andronikosz vagy Andronikosz Kirresztész (görögül: Ανδρόνικος Κυρρήστου) egy görög csillagász volt, aki i. e. 100 körül tevékenykedett. Ő építtette Athénban a még ma is fennálló Szelek tornyát, ami egy nyolcszögletű, toronyszerű építmény, amelynek oldalait faragott ábrák díszítik. Azért kaphatta ezt az elnevezést, mert oldalai az Athénban uralkodó fő légáramlatok irányába mutatnak. Az athéniak horológiumnak, órának is nevezik a tornyot az oldalain található napórák után. Az ókorban Tritón bronzszobra állt a torony tetején egy rúddal a kezében, amely mindig arra fordult, amerre fújt a szél. (Innen ered a szélkakasok használata.) Andronikosz ezenkívül készített egy napórát a görögországi Tenosz szigetén lévő Poszeidón-szentélyben. Szélütésben halt meg. Ausztrália a 2014. évi téli olimpiai játékokon Ausztrália az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 11 sportágban 60 sportoló képviselte, akik összesen 3 érmet szereztek. Bob * – a bob vezetője News of the World (album) A News of the World a brit Queen rockegyüttes hatodik stúdióalbuma. 1977. október 28-án jelen meg (Amerikában november 1-jén), a producerei az együttes tagjai voltak, Mike Stone hangmérnök társproduceri segédletével. Az előző albumaikat ért kritikák után úgy döntöttek, hogy ezúttal egy nyersebb, spontánabb lemezt készítenek, elvetve a korábbi túlprodukált, végletekig kimunkált hangzásukat. Ennek érdekében több dal felvételénél élőben egymás mellett játszottak, igyekeztek kihasználni a stúdiók természetes akusztikáját, hogy a lehető legkevesebb effektust kelljen használniuk. Mivel az előre lekötött fellépéseik miatt kevesebb idejük volt, a korábbi albumaikhoz képest viszonylag hamar, tíz hét alatt elkészültek a felvételekkel, Stone pedig nagy segítséget jelentett számukra mind műszaki, mind emberi szempontból. A dalírási és felvételi szakaszban több olyan hatás érte őket, amely befolyásolta a felvett dalok stílusát: Brian May gitáros és Freddie Mercury énekes a koncertjeik hatására írták a „We Will Rock You” és „We Are the Champions” dalokat, azzal a szándékkal, hogy a koncerteken a közönség velük együtt énekelhesse, míg Roger Taylor dobost az általa kissé lenézett punk stílus hirtelen népszerűvé válása a stílust gúnyoló dalok írására késztette. Az album vezető kislemeze a „We Are the Champions”/„We Will Rock You” lett, amely hatalmas sikert aratott, és napjainkban is az együttes legismertebb, legtöbbre értékelt dalai között tartják számon. A kritikusok vegyesen fogadták, egyesek dicsérték a sokszínűségét és keménységét, mások viszont úgy vélték, hogy egyes dalok az együttes felsőbbrendűségét hirdetik. Kereskedelmileg nagy volt a sikere, milliós eladásaival sikerült végre betörniük az amerikai zenei piacra. Háttér A Queen utolsó két albumával, az 1975-ös A Night at the Operával és az 1976-os A Day at the Racesszel nagy közönségsikert ért el Angliában, és egyre jobban megismerték őket Amerikában is. Az akkoriban előretörő vad punkmozgalom tükrében azonban az évtizedes múltra visszatekintő rockegyüttesek egyszerre kimentek a divatból. Különösen érvényes volt ez egy olyan együttesre, amelynek énekese a koncerteken balettruhában lépett fel, és rózsát dobált a közönség közé. A kritikusok véleményét jól tükrözte Nick Kent írása az NME-ben az A Day at the Races-ről: „Zajlik a nagy punk összeesküvés – a Sex Pistols a Brit Közerkölcs ellen –, hirtelen mindenki érzi, hogy valami nagy dolog fog történni, hogy a maradék rock hierarchia leomlik – én eközben egy szobában ülve hallgatok egy albumot, amelyet a Nagy Brit Közerkölcs ezekben a vészterhes napokban vidáman ölel a nagy közös keblére, egy albumot, amely olyan fullasztóan terméketlen, mintha groteszk paródiája lenne az összes létező zenei formának.” Ahogy az együttes egyre ismertebb lett, a tagjai – több kortárs vallomása szerint – egyre több sztárallűrt vettek fel. Míg Brian May gitáros és John Deacon csendes családi életet éltek, addig Roger Taylor dobos és Freddie Mercury énekes egyre inkább az éjszakai élet ismert szereplői lettek, és egyre több különcségükről számolt be a sajtó. 1977-ben Tony Stewart újságíró riportot készített Mercuryval, és az NME hasábjain egy gúnyos cikket jelentetett meg végül, amelyben kigúnyolta az énekes hozzáállását a szórakoztatóiparhoz és a balett imádatát. „Mercuryt kicsit helyre kellene rakni – írta. – El kellene magyarázni neki, hogy egy rock-koncert többé nem a Rajongók Sztárjának ünnepélyes bálványozásáról szól. Az egész Queen által képviselt illúzió gyorsan összeomlani látszik.” Stewart később azt nyilatkozta, hogy Mercury nagyon lekezelő volt vele az interjú során, és hogy „elvesztette a realitásérzékét”. Ettől kezdve Mercury és az együttes tagjai nagyon elutasítóak lettek az újságírókkal szemben, és legendásan bizalmatlanná vált a kapcsolatuk a médiával, és fordítva, a sajtó sem kedvelte az együttest. Felvételek A felvételeket 1977 júliusában kezdték, és mivel novemberre már előre le voltak követ a fellépéseik, tíz hetük maradt a munkára, ami sokkal kevesebb volt, mint amennyi időt az utolsó három albumuk elkészítésével töltöttek. Júliusban a Basing Street Studiosban kezdték a munkát, ahol 3M M79 hangrögzítőket használtak MCI 500-as keverőpulttal. A társproducerük a régóta ismert Mike Stone volt, ami egy szokatlan lépés volt, mivel a Wessexben általában a „házi producereket” szokták alkalmazni. Stone első intézkedése az volt, hogy újra cserélte a stúdió hangszóró berendezését. Andy Turner, a stúdió akkori hangmérnök asszisztense szerint semmi baj nem volt a régi hangszórókkal, de ez egy olyan dolog, amit az „megtehettek, tehát meg is tettek”. Egy másik történet szerint két napon keresztül csak Taylor dobjainak minél jobb akusztikai elrendezését próbálgatták, Taylor pedig folyamatosan ütögette, próbálgatta a dobokat – miközben óránként kétszáz fontot fizettek a stúdió használatáért. Az utolsó két albumuk művészkedő, túlprodukált hangzása után kicsit spontánabbra, nyersebbre akarták venni a hangzást. Sokan hitték azt, hogy a punk előretörése adta ehhez az ötletet, de May szerit valójában inkább az első albumuk nyersségét akarták felidézni. Ehhez nemcsak hogy keményebb dalokat írtak, de igyekeztek kevésbé „mű” módon felvenni azokat. A korábbi szokásuktól eltérően, amikor a különböző vokálok és hangszerek hangjai szinte csak a keverőszobában találkoztak, ezúttal az élő hangzásra törekedtek, egy időben és egy helyen zenéltek. Jó példa volt erre a „Sleeping on the Sidewalk” amelyről mindig hangoztatták, hogy élőben vették fel, a hibákat is benne hagyva. Ennek eredményeképpen a dalok nagy részének szinte demó-jellege van (különösen Taylor dalainak, aki már 1977 nyarán elkezdett dolgozni a szólódalain, és az albumra tervezett munkáin), csak a „We Are the Champions” és az „It’s Late” idézi az együttes kidolgozottabb stílusát. Augusztusban átmentek a Wessex Sound Studiosba, ahol 3M és Studer A80 hangrögzítőket használtak Cadac 32/24 sávos keverőpulttal. Az egykori templom épületéből kialakított stúdiónak nagyszerű volt az akusztikája, és Stone segítségével sokat kísérleteztek a mikrofonok elhelyezésével, a természetes hangzással kiváltani az effektusokat. Itt vették fel a „We Will Rock You” dobbantós és tapsolós alapjait is, ennek során Stone akit csak meglátott, behívott a stúdióba a zajkeltéshez. Egy időben a Sex Pistols a Wessex stúdió egy másik részében dolgozott a Never Mind the Bollocks albumán. Később híre ment, hogy a punk stílust kissé lenéző Queen és a progresszív zenekarokat megvető Sex Pistols tagjai találkoztak egymással, és egymáson gúnyolódtak. A történetnek több változata is ismert. Egy változat szerint Sid Vicious részegen azt kérdezte Mercurytól (utalva az énekes interjújára az NME-ben): „te vagy az, aki el akarja hozni a balettot a tömegekhez?”, mire az azt válaszolta: „nem te vagy Stanley Ferocious, vagy micsoda? Nos, megteszünk minden tőlünk telhetőt, kedvesem!” Peter Hince, a Queen turnécsapatának tagja úgy emlékezett, hogy a szóváltás után Mercury a gallérjánál fogva kilódította Vicioust a stúdióból. Másik változat szerint Rotten és Vicious négykézláb kúsztak be a stúdióba, miközben Mercury zongorázott. Mercury azt mondta, hogy rá akarta venni Rottent és Vicioust, hogy énekeljenek az egyik dalukban, de ők visszautasították. May később azt mondta, hogy nem emlékszik semmilyen hasonló szóváltásra, és hogy ő beszélgetett Johnny Rottennel, aki mindvégig tisztelettudóan viselkedett. Taylor is hasonlóan emlékezett: egy ideig kölcsönös bizalmatlansággal néztek egymásra, de aztán megtalálták a közös nevezőt. Kompozíció Szöveg Ha nem is voltak egyformán kreatívak, az együttesben mind a négy tag írt dalokat, és általában külön dolgoztak a szerzeményeiken. Gyakran segítettek be egymásnak, de végső soron azt jelölték szerzőnek, akitől a szöveg alapötlete jött. Az albumot kezdő „We Will Rock You” May szerzeménye, aki nem magyarázta túl a jelentését: 2008-ban a Q-ban a „az ember három életszakaszáról szóló” himnusznak”, egy 2001-es interjúban pedig „egy az életről szóló üzenet”-nek nevezte. Ezt követi Mercury „We Are the Champions” című győzelmi dala, amelyet sokan támadtak a szövege miatt, de később Taylor megmagyarázta: „nem mi (az együttes) vagyunk a bajnokok, hanem mi mindannyian (az együttes és a hallgatók).” Taylornak két dalára is szokás úgy tekinteni, mint a dobos által lenézett punk stílus gúnyolására: a „Sheer Heart Attack” a punkdalok egyszerűségét parodizálja, a „Fight From the Inside” a punkokat éltető korabeli kritikusokat támadja. A szomorkás „All Dead, All Dead” megírásakor May a gyermekkorában elvesztett háziállatára gondolt. Deacon „Spread Your Wing”-je „munkásosztálybeli valóságshow egy ír kocsmát takarító srácról,” aki ki akar szabadulni nyomorúságos helyzetéből. Az egyszerű szövegű „Get Down, Make Love” Mercury szexuális szabadosságáról beszél. May „Sleeping on the Sidewalk”-ja egy utcazenész híressé válásáról és bukásáról mesél – May félelmeit fogalmazza meg, aki szerény személyiségével nehezen tudta feldolgozni a híressé válását. Deacon egyszerű „Who Needs You”-ja egy szerelmes férfiról szól, aki kiadja a barátnője útját, miután az nem becsülte semmire. Az „It’s Late” Maytől egy szerelmi történetet mesél el három felvonásban: „Az első rész otthon játszódik, a férfi a kedvesével van. A második rész egy szobában zajlik valahol, ahol a fickó egy másik nővel van, akit szeret, és nem tudja nem szeretni, a harmadik részben viszont újra visszatér a kedveséhez”. Mercury dalában, a szomorkás „My Melancholy Blues”-ban a megrögzött kocsmatöltelék azon kesereg, hogy a szerelme elhagyja őt, de biztosítja, hogy rögtön lerészegedik, így felejtve el a bánatát. Zene Jack Nelson, az együttes exmenedzsere egyszer azt mondta: „amikor megérkezünk egy reptérre, az egyik megáll, a másik elmegy jobbra, a harmadik elmegy balra, a negyedik pedig előre indul”. Mark Blake az együttesről írt Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen című könyvében úgy vélte, hogy a News of the World volt az első albumuk, amelyen ezek a felfogásbeli különbségek látványosan megjelentek. Bár a tagok különböző stílusa már addig is az albumaik meghatározó jellemzője volt, ez alkalommal nem jelentett egyértelmű összetartó erőt. Georg Purvis a Queen: Complete Works című könyvében azt írta, hogy a viszonylag rövid felvételi idő friss jelleget kölcsönöz a végeredménynek, hiszen ezúttal nem voltak hónapokig összezárva, az előre lekötött fellépések miatt határidőre el kellett készülniük, így a legtöbb dal úgy hangzik, mint egy demófelvétel. May szerint „a különböző személyiségek jól körvonalazódtak ezen az albumon, ahol mindegyik dal teljesen különbözik az előtte lévőtől, és nem köti össze őket semmilyen koncepció. Ezúttal Roger és John is több részt vettek ki a dalírásból.” Chuck Eddy kritikus 2010-ben ezt írta az album stílusáról: „Néhányan odáig mentek, hogy a lemez tulajdonképpen a punk rockra adott válasz, bár ez meglehetősen vad elgondolás, mivel ha a Queen annyira gyűlölte a punk egyszerűségét, akkor nem kellett volna egy, még a korábbiaknál is cizelláltabb albumot készíteniük? […] Az igazság az, hogy a lemezt végighallgatva nehéz tagadni, hogy inkább a funkra adott válasznak tekinthető. […] a „We Will Rock You”, a súlyos alapütemre épülő, énekközpontú dal is az ősrap világába tett első kalandozásuk terméke. [...] Ám még ennél is egyértelműbb funk-metal hatásokat mutat az emlékezetesen vastag „Fight From the Inside”, amely már magában hordozza a „Dragon Attack”, és ebből következően Billy Squier stílusjegyeit. A „Get Down, Make Love” elsőre talán kissé lomhának tűnik, ám annál funkosabb és harsányabb, nem is beszélve az ős-industrial zene perverzitásáról…” Többségben vannak az albumon a Queenre jellemző balladák, a zongora alapú, dallamos „Spread Your Wings” és „We Are the Champions”, és az erőteljes gitárkíséretet kapó „All Dead, All Dead”. Emellett az együttes szokásához híven egy-egy dal erejéig különböző stílusokban is kísérleteztek, ilyen a karibi hangulatú „Who Needs You”, a funk és R&B inspirálta „Get Down Make Love”, a zongora kísérte dzsessz „My Melancholy Blues”, valamint a blues-rock szerű „Sleeping on the Sidewalk”. Ugyancsak jellemző a Queenre a többtételes elrendezés egy dalon belül, ami itt a több mint hatperces hosszúságú, gitárorientált „It’s Late” című dalban köszön vissza. Az albumot indító kétperces „We Will Rock You”-nak egyszerű és hatásos szerkezete van, két lábdobbantást egy taps követ, ez adja a ritmust, emellé jön a minden további kíséret nélküli ének – az egyedüli hangszeres közreműködés rajta a dal végén hallható meglepetésnek szánt gitárszóló. Megjelenés Az album bemutatkozó kislemeze a „We Are the Champions” lett, az Elektra területein dupla A oldalasként a „We Will Rock You”-val. Bár a kritikusok mindkét dalt rosszul fogadták, a rádiók rendszeresen játszották, és a rajongók is vásárolták, így Angliában a második, Amerikában pedig a negyedik helyet érte el a slágerlistán. A nagylemez 1977. október 28-án jelent meg (az Elektra területein november 11-én). A kiadó eredetileg az együttesről akart egy képet a borítóra, de ezt ők visszautasították, így végül a borítógrafikán zöld háttér előtt egy óriási robot volt látható, amint végez az együttes tagjaival, és az emberekre támad. Az ötlet Taylortól származott, aki látta az Astounding Science Fiction magazin 1953. októberi számának elején található hasonló képet, amelyet Frank Kelly Freas készített. Taylor kérésére Freas átalakította számukra a képet. Az albumról megjelenő kislemezek borítóin a kép egy-egy részlete látható. A kiadó az album reklámozásának részeként még külön megrendelhető, drága robotos órákat is készített. 1977 novembere és 1978 májusa között negyvenhat állomásos világturnéra indultak az albummal. A turné sikerét látva az addig szerény May is elismerte, hogy abban az időben „meghódították Amerikát”. Első alkalommal utaztak bérelt magángéppel a helyszínek között. Az együttes megjelenése sokat változott: Mercury haja rövidebb lett, és egyre gyakrabban hordott bőrruhákat (gyakran bőrdzsekit a balettruha felett), May és Taylor pedig egyre inkább a kényelmes ruházatot preferálta a látványos helyett. A turné során a koncertek végén Mercury így köszönt el a rajongóktól: „öröm volt veletek üzletelni”. 1977. december 1-jén telt házas koncertet adtak a New York-i Madison Square Gardenben. May számára a koncert sikere különleges esemény volt, ugyanis jelen volt a zenészi karrierjét addig nem igazán támogató apja, aki a telt házas koncertet látva megváltoztatta a véleményét, és elismerte mennyire büszke a fiára. Két további, nem túl sikeres kislemez jelent meg róla, 1978. február 2-án a „Spread Your Wings”, amely a 34. helyet érte el Angliában, illetve 1978. április 25-én az Elektra területein az „It’s Late” rádióbarátra rövidített változata, amely a 72. lett az amerikai slágerlistán. Fogadtatás Kereskedelmi Az album Angliában meglepetésre rosszabbul szerepelt, mint az együttes előző albumai: a huszonnegyedik helyen kezdett a listán, és rögtön a következő héten elérte a legmagasabb helyezését, a negyediket, mindössze egy hétre, majd húsz hét után lekerült a listáról, és vissza sem került többé. Ennek ellenére még abban az évben csak Angliában 300 ezer font jövedelmet hozott a kiadónak, így aranylemez lett. Amerikában sokkal átütőbb volt a sikere az előző albumokhoz képest, a kilencedik helyen debütált, a legmagasabb helyezése pedig a harmadik volt. Rögtön 1978-ban platinalemez lett, ami 1 millió példány feletti eladást jelent – bár összességében 1978 júliusára csak Amerikában hárommillió, Kanadában és Ausztráliában hatszázezer példányban fogyott. Ezen felül a világ több részén nagy sikere volt, Németországban ötszázezres eladással platina, Franciaországban százezres eladással pedig aranylemez lett. 1978 májusáig világszerte több mint 7 millió példányban kelt el. Egyike az együttes azon lemezeinek, amelyek az 1991-es Hollywood Records féle kiadás során Amerikában felkerültek a katalógusalbumok eladási listájára (a legmagasabb helyezése a hatodik volt), és 2002-ben négymilliós feletti eladással négyszeres platinalemez lett. A Nielsen SoundScan felmérései szerint 1991 és 2006 között Amerikában 854 ezer példányban értékesítették. Világszerte több mint tízmillió példány fogyott belőle. Kritikai Megjelenésekor vegyesen fogadták a kritikusok, de kevés igazán kedvező kritikát kapott. „Queen, mit tettetek? Miért tűztétek ki a »Szintetizátorok kitiltva« jelet? Az A-oldal baljós jeleket mutat, a B-oldal, a kiábrándító »Get Down, Make Love«-on túljutva sokkal jobb. A befejezés ellenben nagyon szép, »My Melancholy Blues«. Édes álomvilág.” –írta a Sounds. Bart Testa, a Rolling Stone írója két és fél csillagosra értékelte a lehetséges ötből. Az albumról nem volt jó véleménnyel: „a legtöbb dal […] kihívást intéz a Queen művész ellenfeleivel szemben, vagy egy új rend felállítását képzeli el. [A] »We Will Rock You« […] atmoszférája egy politikai gyűlést idéz Leni Riefenstahl filmjében, egyszerre rockhimnusz és csatainduló. A »Sheer Heart Attack« dallal a Queen az első nagyobb rockegyüttes, amely megkísérli demonstrálni a felsőbbrendűségét a punk rockkal szemben, azáltal, hogy a punk területére vonul. Ez működik, főleg mert a Freddie Mercury mögötti power trió maga is valóban primitív. Ha egyszer láttad a Queent a színpadon, messze a stúdió technikáitól, fájdalmasan tisztán látszik, hogy a »Sheer Heart Attack« egy kisebb probléma az egyenrangúan inkompetens zenészek közötti háború mellett.” A The Washington Post kritikusa nagyrészt kedvezően írt róla: „jól tükrözi, milyen feltételei vannak a jó rockzenének: energia, közösségi érzés, kitartó dobhangzás, ünnepélyes lázadás mindenféle norma ellen. És, szerencsére, vannak egyéb jelei is az albumon az intelligenciának, tehetségnek és hozzáértésnek.” Robin Smith a Record Mirrorban három csillagosra értékelte a lehetséges ötből: „Igazi Queen, egészen a gyökerekig. Már a borítón sem egy szokásos ultra-elegáns művészi kép van, hanem egy képregény-szörnyet ábrázol, ahogy különböző rémtetteket követ el. […] A Queen a punk felé fordul? Nagyon úgy néz ki. Ha alámerülsz a sympho rockba, egy idő után valami teljesen mást akarsz majd csinálni. De néhány dalt én túl nyersnek és fantáziátlannak találtam. Remélem a Queen az alkotói szféráján kívül tudja tartani a frusztrációit. Nem rossz album, de lehetne jobb is.” A visszatekintő kritikákban javarészt pozitívan értékelik. 1991-ben Jim Farber, az Entertainment Weekly kritikusa majdnem kiválóra értékelte, 2001-ben pedig Andy Robson a Classic Rock hasábjain négycsillagosra értékelte a lehetséges ötből, azt írva, hogy bár a dalok némelyike „megutáltatta őket szinte valamennyi kritikussal a földön”, mégsem „hátráltak meg a punk támadása elől, […] kiadva legnagyképűbb, legdekadensebb albumukat”. A 2004-es Rolling Stone Album Guide-ban két és fél csillagot kapott az ötből, kiemelve, hogy az együttes két legemlékezetesebb slágerét tartalmazza. Daryl Esla, a BBC kritikusa kedvezően írt róla 2007-ben, az együttes utolsó klasszikus albumának nevezte, és úgy vélte, hogy a maga furcsa módján képes volt lépést tartani a változó zenei ízléssel, és a punk előretörésével. Stephen Thomas Erlewine az Allmusic oldalán három és fél csillagot adott rá: „masszív, földrengető rock & roll, annak a hangja, amikor egy együttes elkezdi élvezni a saját szupersztár státuszát”. Kurt Cobainnek, a Nirvana együttes énekesének gyermekkorában ez volt az egyik kedvenc albuma. 2004-ben a Rolling Stone magazin „minden idők 500 legjobb dala” listáján a „We Will Rock You”-t a 330. helyre sorolták. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége által kezdeményezett „Az Évszázad Dalai” listán a „We Are the Champions”/”We Will Rock You” dalpárost a 146. helyre sorolták. Az album dalai 40 éves jubileumi kiadás 2017-ben az album megjelenések 40. évfordulóját egy boxset kiadásával ünnepelte a zenekar. A boxset tartalma: News of the World (12" vinyl LP, New Pure Analogue Cut) News of the World (CD, Bob Ludwig 2011 master) Raw Sessions (CD) Bonus Tracks (CD) Queen: The American Dream (DVD, turnéfilm: News of the World USA Tour, 1977 ) 60 oldalas fotóalbum poszterek, relikviák Közreműködők Jacky Gunn és Georg Purvis alapján. Helyezések és eladások Kislemezek 99-es busz (Miskolc) A miskolci 99-es buszjárat az Újgyőri főtér és Kilián-dél városrész kapcsolatát látta el. Története 2007. január 1-jén indult, a megfelezett 21-es „párjaként”. Régebben a hosszabb útvonalú 21-es járt helyette. (1976-ban, rövid ideig a 4-es villamos megszüntetése után 9Y jelzéssel már közlekedett hasonló útvonalú járat, azt akkor éppen a meghosszabbított 21-esbe olvasztották be.) A járatot 2010. március 1-jén összevonták a 21-es busszal, így megszűnt. A két állomás közti távot 11 perc alatt tette meg. Tequila (vulkán) A Tequila egy 2920 méter magas kialudt tűzhányó Mexikó Jalisco államában. Földrajz Az andezites–dácitos kőzetekből álló Tequila a Vulkáni-kereszthegység nyugati részén, Tequila településtől 10 km távolságra déli irányban található, a 15-ös főúttól szintén délre. A városból egy körülbelül 18 km hosszú kövezett út vezet fel a csúcsra. A vulkán tetején elhelyezkedő, mintegy 210 000 évvel ezelőtt kialakult kráter kevesebb mint 2 km átmérőjű, de nyugati–északnyugati irányban fala az erózió következtében lepusztult. Közepén egy magányos, 50 méter magas sziklatömb emelkedik, a La Tetilla, amely a legutolsó, valószínűleg i. e. 20 000 körül történt kitörés során kiömlött, majd megszilárdult láva kiemelkedésével keletkezett. Élővilág A hegy legnagyobb részét magyaltölgyes erdő borítja, de a kráterben cédruserdők, borókák, a legmagasabb, hidegebb részeken pedig magnóliás köderdők is előfordulnak, ahol szürke zuzmóval borított törpe tölgyek is élnek. Az alsó részeken, a tenger szintje felett mintegy 1250 méterrel fekvő völgyből felfelé indulva agávék és aloék fordulnak elő nagy számban. Kulturális jelentőség A vulkán a prehispán kultúrák szent helye volt. A legnagyobb értéket számukra az itt található obszidián jelentette, amelyet már 3500 éve használnak: a belőle készült, és a környék első exporttermékévé vált éles eszközök után kapta a hely a tequila nevet is, amely szó jelentése „a hely, ahol vágnak”. A mezoamerikai hit szerint három részre tagozódó világ mindhárom fő területe megtalálható volt a Tequila környezetében: az alvilág a magmakamrában, a földi világ a valódi talajon, a menny pedig a csúcson, a Tetilla sziklánál. A vulkán körül időszámításunk kezdete körül már 32 városban 40 000-en éltek, később olyan települések alakultak ki a vidéken, mint Teuchitlán, Huitzilapa és a később Santa Quiteriának nevezett falu. 10227 Izanami A 10227 Izanami (ideiglenes jelöléssel 1997 VO6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. T. Kagawa, T. Urata fedezte fel 1997. november 4-én. Harmadik világ A harmadik világ (franciául tiers-monde) azokat az országokat jelenti, melyek a hidegháború időszakában sem a nyugati hatalmak, sem az egykori keleti blokk országaival nem kötöttek szövetséget. A kifejezést Alfred Sauvy francia demográfus alkotta meg 1952-ben. Mára tágabb értelemben használják a kifejezést és minden olyan országot ideértenek, amelyek fejlettsége és ahol a lakosság életszínvonala alacsony, az állam politikai orientációjától függetlenül. A harmadik világ országai Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában vannak. 5886 Rutger Az 5886 Rutger (ideiglenes jelöléssel 1975 LR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Felix Aguilar Observatory fedezte fel 1975. június 13-án. Északnyugat-szíriai hadjárat (2017. október – 2018. február) Az északnyugat-szíriai hadjárat (2017. október – 2018. február) egy nagyméretű katonai hadművelet volt, mely az ISIL által a Tahrir al-Sham (HTS) ellenőrizte területek ellen indított támadással kezdődött Hamá kormányzóság északi részén. A Szíriai Arab Hadsereg is megindította a saját támadását a területen a HTS és egyéb felkelői csoportok ellen. A hadjáratra Hamá, Idlib és Aleppó területén került sor. Az offenzíva Az ISIL és a Hadsereg előretörése Október 9-én az ISIL megtámadta a HTS-t Hamá északkeleti, vidékies területein, az Idlib kormányzósággal közös deli közigazgatási határa mentén. Az ISIL azon tagjai, akik megtámadták a HTS-t, állítólag Salamiyah területétől keletre behatoltak Észak-Hamába, ahol a Szíriai Hadsereg tartotta őket ostrom alatt. Az egyik ellenzéki aktivista azt állította, a szíriai haderő egy 13 km-es sávot szabadon hagyott, hogy az ISIL itt léphessen be a HTS területére. Az ISIL több mint egy tucat falvat elfoglalt, amik között ott volt Rahjan is, mielőtt a HTS egy ellentámadást indított volna, ami alapján elfoglalt öt falvat. A következő két hétben tovább folytak a harcok, ami közben a HTS 11 további falvat szerzett meg, melyek között ott volt Rahjan. Október 22-től a kormány heves légi támadásokat indított a HTS állásai ellen a területen, és október 24-én szárazföldi támadás is indult Ithriya irányából. A Szíriai Hadsereg kihasználta az ISIL és a HTS közötti harcokat, és gyorsan több helyszínt is elfoglalt az ISIL-től. A hadsereg támadásának végső célja Idlib kormányzóság keleti felén az Abu al-Duhur Katonai Repülőtér visszafoglalása vagy az ISIL-nek a Hamából Idlibbe történő kiűzése volt. Azon a napon, mikor a Hadsereg megkezdte a szárazföldi hadműveletét, visszaverték az ISIL egyik kísérletét, mellyel a HTS soraiba akart beférkőzni. Miközben egyre fokozódott a Hadsereg jelenléte, úgy folytatódtak az ISIL és a HTS között a harcok. A jelentések arról szóltak október 26-án, hogy a Hadsereg és az ISIL közti harcok lecsillapodtak. Október 28-ig több mint 350 légi támadást hajtottak végre, a hadsereg pedig 6-10 falvat tudott elfoglalni a HTS-től és az ISIL-től, Október 27-28. éjszaka a Szíriai Hadsereg 3. és 4. osztaga megközelítette Rahjan falut. Október 30-án heves harcok voltak. Mind a Szíriai Hadsereg, mind az ISIL próbált területet szerezni a HTS-től, miközben ők a többiek kárára próbáltak terjeszkedni. Október 31-én és november 1-én a Hadsereg öt illetve hét falvat szerzett meg a HTS-től. A jelentések szerint a HTS eközben két falvat foglalt el az ISIL-től, akiknek innét vissza kellett vonulnia. November 2-án a Hadsereg egy eltérő irányból indított harcot, négy falvat megtámadott és elfoglalt, többek között Aleppó déli vidékén a felkelők egyik erődítményének számító Al-Rashadiyah falut. Másnap azonban a HTS ellentámadást indított, és minden, korábban elvesztett területet visszafoglalt. November 3-án a Kalamúni Pajzs Erők és a Köztársasági Gárda lényegében egy órányi harc után elfoglalta Al-Shakusiyah falut a HTS-től. Nagy veszteségeket kellett itt elszenvedniük, mert a HTS és a Szabad Szíriai Hadsereg tankelhárító rakétákat lőtt ki, és tüzérséget is bevetett. A falu elfoglalása miatt a Szíriai Hadseregnek Rahjan keleti külterületeire kellett visszahúzódni. A jelentések szerint november 4-től 7-ig a kormány csapatai öt további falvat szereztek meg. November 8-án a HTS elfoglalt egy hegyet, ahonnét kilátás nyílt a még az ISIL kezén lévő három falura. November 13-án a kormányerők egy új szálon indítottak ostromot, és a következő két nap kilenc falvat szereztek meg. Eközben november 14. és 16. között Sarha háromszor cserélt gazdát, míg végül a Hadseregé nem lett. A Hadsereg megtámadta a közeli Qasr Ali települést. November 21-én a rossz időnek köszönhetően az ISIL kis területéről a HTS állásait támadta, és négy falvat sikeresen elfoglalt. Ezzel együtt az ISIL egyik öngyilkos robbantója felgyújtotta az autóját Rahjan területén. Az ISIL másnap tovább folytatta az előretörését, és további kilenc falvat szerzett meg. Eközben a Hadsereg megindította saját offenzívája utolsó felvonását. Rahjan szélétől már csak pár száz méter választotta el. Megtámadott és elfoglalt egy falvat és egy közeli hegycsúcsot Aleppó déli területein, valamint 29 települést Hamá vidéki részén. November 24-én az ISIL további területeket szerzett meg, és öt további falvat foglalt el a HTS-től. Négy nappal később a HTS egy ellentámadásban kettőt visszaszerzett ezek közül. Eközben 28 napnyi macska-egér harcot követően a Hadsereg elfoglalt egy stratégiai hegycsúcsot Aleppó déli vidékén és így megnyílt az út a közeli Al-Rashadiyah város elfoglalása előtt. Ekkor a Hadsereg kitört Al-Rashadiyah belsejéből, négy további közeli falvat elfoglalt a felkelőktől, és 20 km-re megközelítették az Abu al-Duhur légi bázist. A kormányerők úgyszintén területet szereztek Hamá vidéki részein. Egy azonnali felkelői ellentámadásban visszafoglaltak két falvat Aleppó környékén, bár gyorsan olyan hírek érkeztek, melyek alapján a Hadsereg az egyiket már vissza is foglalta, a másodikért pedig harcok dúlnak. December 3. és 5. között a Hadsereg háromszor próbálta meg bevenni Rahjan területét, de mindig csak bejutottak a városba, mielőtt visszaszorították volna őket. Behatolás Délkelet-Idlibbe Ezzel egy időben a Szíriai Hadsereg úgy döntött, megkerüli a megerősített, a HTS kezén lévő Balil falut, ehelyett elmennek tőle keletre, így három falvat és még kisebb egységeket megszereztek Idlib kormányzóság délkeleti felén, és délkeletről valamint délnyugatról körbevették Balilt. Eközben december 5-én az ISIL újabb helyeken nyert tereket a felkelők kárára, és 10 km-re megközelítette Idlib kormányzóság közigazgatási határait. Másnapra nyolc falvat elfoglaltak. Az ISIL végül december 9-én érte el Idlib kormányzóságot, miközben kis ellenállást találva lerohant három falvat és egy hegycsúcsot. December 10-én a felkelők erői még ki tudták űzni Idlibből az ISIL harcosait. Eközben a kormány serregei is jelentős előrelépést tudtak felmutatni Idlib kormányzóságban, december 9-10-én fél tucat falvat foglaltak el. Három napnyi intenzív harc után az ISIL harcosai december 12-én elfoglalták Rasm Hammam falvat a HTS csapataitól. A harcnak ebben a szakaszában sok civil lakos volt kénytelen elmenekülni. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa 2018. január 4-i jelentése szerint november 1. és december 24. között. Harcok Délnyugat-Aleppóban December közepére a harcok nagyobb része áttevődött Aleppó délnyugati részére, ahol a Szíriai Hadsereg december 14. és 19. között elfoglalt négy falvat és két hegyet. A Hadsereg egyik december 20-i próbálkozását, mellyel az Aleppó kormányzóság délkeleti területein akarta elfoglalni Al-Ramleh faluját, a HTS visszaverte, és majdnem bekerítette a kormány csapatait. Hat tagjukat megölték, nyolc katonát pedig fogságba ejtettek. A Hadsereg megindul Abú al-Duhúr felé Decemberben a kormánypárti erők megújult támadást indítottak, melynek fő célpontja a felkelők kezén lévő Abu al-Duhúr melletti légi bázis volt Idlib délkeleti szélén. Emellett biztosítani akarták a Damaszkuszt Aleppóval összekötő útvonalat. A Reuters szerint a kormány seregeit iráni milicisták és a Hezbollah csapatai is támogatták az offenzívában. A kormány és szövetségesei december 19-én elfoglalták a-Ruwaydah falut Idlibben, december 20-án pedig két légi támadást hajtottak végre Maar Shirin város egyik lakóövezeti területén, ahol a hírek szerint legalább 18 civilt megöltek, köztük 10 gyermeket. December 20-án a HTS öt falvat visszafoglalt az ISIL-től egy ellentámadásban, köztük azt a Rasm Hammam falvat is, melyet az ISIL hamar ismét elfoglalt. December 26-án a Szíriai Hadsereg elfoglalta a Légvédelmi Ezred egyik bázisát (Zawr as Sus) és a Tell al-Aswad hegy tetejét. Aznap a HTS lelőtte a Szíriai Légierő egyik L–39 Albatrosát egy Strela-2 MANPADS-szal, egy pilótát el is fogtak, akit később ki is végeztek. December 28-29-én intenzív orosz légi támadásokról érkeztek hírek, melyek központja a dél-idlibi Abu Dali falu volt. A Szíriai Hadsereg beszámolója szerint áttörték a felkelők seregeinek védvonalát, és elfoglaltak három falvat, melyek közül az egyik Mushayrifah volt, később pedig behatoltak abba az Abu Dali városba, melyet a felkelői csapatok előzőleg már elhagytak. December 29-én a Tigris Erők vezetésével a Szíriai Hadsereg elfoglalta az Abu Dali mellett, attól délnyugatra fekvő Hamadaniyeh területét. A Tigris Erők két sikertelen korábbi próbálkozást követően elfoglalták a felkelők egyik több fedezékkel megerősített erődítményét Atshan belsejében. Később a 4. Osztag katonáinak segítségével bevették Abu Omar, Al-Saloumyah és Al-Jadouyah falvakat is. Umm Elkhalayel, Niha, Hawa, Ard az-Zurzur, Mashraft al-Jouaan, Dreibiyeh és Umm Sehrij is aközött a vagy tucvatnyi falu között volt, melyet a Szíriai Hadsereg 2018. január 1. és 3. között elfoglalt. Ekkoriban történt az is, mikor egy segélyszervezet ottani dolgozója szerint a régióban a kormánypárti erők „szisztematikusan” lőtték a kórházakat, miközben december végén és január elején nyolcat ért találat. A kormánypárti Szíriai Amerikai Egészségügyi Szervezet szerint ezek között volt egy szülőotthon is Maarat al Numan területén, ahol öten meghaltak, és rengetegen megsebesültek. Az ENSZ kimutatásai szerint az előző hetekben több mint 70.000 ember hagyta el otthonát, és költözött át Idlibbe. Január 4-én reggel Idlib kormányzóságban 4 falvat foglaltak el. Másnap a Tahrir al-Shammal és a Jaysh al-Izza seregeivel folytatott harcok után a Szíriai Hadsereg további öt falvat szerzett meg. Aznap az ISIL két falvat foglalt el más felkelői csoportoktól. Al-Nasiriya, Lweibdeh Sharki és Lweibdeh Shamaliyah a január 6-ra virradó éjszaka indított támadások alatt kerültek a Hadsereg kezére. Aznap további három vidéki települést szerzett meg a kormány, így elérték a fontos útkereszteződéseknek helyet adó Szindzsár városát. Délután további két falvat is elfoglaltak. Január 7-én délelőtt további három falvat foglaltak el. Napközben több települést is bekebeleztek, többek között magát Szindzsárt is. Aznap a felkelők egyik rakétája egy török katonai konvojt támadott meg Idlibben, és attól 20-30 méterre csapódott be Darat Izzah kerületben. Éjszaka az orosz és szíriai gépek támadásában Idlibben legalább 21 polgári személy halt meg. Január 8-án a Szíriai Hadsereg 14 falvat elfoglalt, a Fehérsisakosok pedig legalább egy tucatnyi légi támadásról számoltak be, ahol legalább 14-en meghaltak. Január 9-én a Szíriai Hadsereg 15 falvat és várost elfoglalt, melyek között ott volt Rahjan is. Január 10-én a Hadsereg elfoglalt 25 falut és várost, melyek között ott volt Idlib kormányzóságban Tell Silmo, Zafar Saghir, Zafar al-Kabir és Rasm Abed, és így elérték az Abu al-Duhúr-i Katonai Légi Bázis szélét. Hamá kormányzóságban elfoglalták a HTS utolsó erősségének számító Um Myal várost is. Így a Hamá kerületbe, Idlib és Aleppó kormányzóságok határán meglévő HTS-terület majdnem teljesen el lett vágva az Idlibben még a kezükön lévő nagyobb régiótól. Emellett nyomás alatt tartotta a nyugaton határos ISIL is. Január 11-én a felkelői csoportok, többek között a Szabad Szíriai Hadsereghez hű Jaysh al-Izza, Győzelem Hadserege, Szabad Idlibi Hadsereg és az Elit Hadsereg bejelentette, hogy új központot hoznak létre, ahol össze tudják hangolni a működésüket. Emellett bejelentették, hogy új támadást indítanak Hamá északkeleti és Idlib déli része ellen, megtámadják Dél-Idlibben a kormány újonnan elfoglalt területeit. A Hezbollah arról számolt be, hogy a hadsereg és a szövetségesei visszaverték a felkelők egyik „heves támadását.” A felkelők azt nyilatkozták a Reuters-nek, hogy nagyjából 15 falvat elfoglaltak, és 60 kormánypárti harcost túszul ejtettek, miközben az SOHR arról számolt be, hogy a felkelők 9 falvat és két farmot visszafoglaltak. A jelentések szerint az FSA harcosait friss török felfegyverzett járművekkel szerelték fel. A hadsereg még aznap visszafoglalta az összes, aznap elvesztett területét, kivéve három falvat. Azokat másnap szerezték vissza. Aznap a Szíriai Hadsereg az Abu al-Duhúr-i Katonai Repülőtértől keletre elfoglalt három falvat, éjszaka pedig heves légi támadást hajtott végre, amiben 11 civil is meghalt, többek között Khan al-Sible településen Dél-Idlibben. Január 14-ig a Szíriai Hadsereg 115 falvat foglalt el, és Aleppó déli vidéki részén haladtak az Abu al-Duhúr-i Katonai Légibázis felé. Ekkor már csak egy falu választotta el őket a sereg Idlib keleti felében lévő részétől. A harcok ideje alatt a polgári lakosok folyamatosan hagyták el idlibbéli lakóhelyeiket. Egy segélyszervezet szerint december utolsó és január első hetén több mint 80.000 ember érkezett a táboraikba. Az ENSZ jelentései szerint a hajléktalanokká váltak száma az év második hetének végére elérte a 100.000-et is. Mindeközben a török határőrök rekord számú, 10.000 embert fogtak el, akik december utolsó 10 napjában át akartak kelni a megerősített határvonalon. A számos nehéz fegyverzettel felszerelkezett Tahrir al-Sham és Turkomann Iszlám Párt harcosai január 14-én egy nagyszabású támadást indítottak a biztonsági erők ellen, melynek az eredményeképp aznap 5 falvat elfoglaltak. Atshan városát a szíriai erők január 15-én visszafoglalták, Abu Omar és Al-Hawa már korábban a kezükre került. A Tigris Erők egy január 16-án kora reggelbe nyúló éjszakai rajtaütést szervezetek Tell Maraq, Umm Elkhalayel, Al-Zarzour és Khuwayn falvakban. Itt hamarosan heves harcok alakultak ki, a Szíriai Hadsereg pedig azt mondta, Khuwayn faluban a katonák ellen klórgázt vetettek be, így orvosi segítséget kellett kérniük. Ugyanezen a napon a Szíriai Hadsereg arról számolt be, hogy az Abu al-Duhúr-i Légi Bázistól északra részlegesen sikerült tüzelő állásokat kialakítaniuk, miután elfoglaltak három falvat és egy közeli hegyet. Eközben a Szíriai Hadsereg Aleppótól délnyugatra elfoglalt 5 falvat, így már két oldalról ostromolták a légi bázist, és közel jártak ahhoz, hogy körbe kerítsék. Qaytil és Umm Salasil települések Aleppótól délnyugatra a hadsereg és a félkatonai szövetségeseik kezére kerültek, így egyre inkább megközelítették az Idlib kormányzóságban lévő seregeket. Mivel a felkelők vagy folyamatosan kénytelenek voltak megadni magukat az ISIL-nek, vagy eltüntek az állásaik, a felkelői kiszögellés Idlib, Aleppó és Hamá kormányzóságok találkozásánál rohamosan ment össze. Az ISIL ezen a területen 30 települést foglalt el. Január 19-re a felkelők összes északkelet-hamái területét elfoglalta az ISIL. A Szíriai Hadsereg január 20-án behatolt az Abu al-Duhúr-i légibázisra és elfoglalt 11 falvat, így egy 100 km2 területen körbekerítették az ISIL csapatait. A repülőteret pár órán belül sikerült is biztosítaniuk. Aznap a Szíriai Hadsereg 10 falvat elfoglalt Aleppótól délkeletre, és körbekerítette az ISIL egyik nagy területét, mely Idlib, Hamá és Aleppó kormányzóságok egyes részeire terjedt ki. Másnap a Szíriai Hadsereg és a vele szövetséges félkatonai erők Hamá északkeleti részén elfoglaltak újabb két falvat az ISIL-től, miközben újabb öt települést szereztek meg más fegyveres ellenzéki csoportoktól Idlib keleti és Aleppó délnyugati felén. A nap további részében két olyan falvat szereztek meg, melyeket a felkelők egy ellentámadásban foglaltak el. Január 22-én a Szíriai Hadsereg a Tahrir al-Sham és a Turkomann Iszlám Párt harcosaival vívott kétnapos csata után elfoglalta Abu l-Duhúrt. A katonaság a repülőtértől északra 7 falvat kaparintott meg a felkelőktől és Hamá északkeleti részén további hármat az ISIL-től. Január 23-án a Tahrir al-Sham egy autóbombát robbantott fel egy katonai személy járőrautója mellett, ahol 5 ember meghalt. Aznap több órányi harcot követően a hadsereg elfoglalt egy települést Abu al-Duhúrtól nyugatra. Január 29-én a Szíriai Hadsereg elfoglalta Abu al-Duhúr tejes egészét, és így már biztosítani tudta a repülőtér környékét is. A Hadsereg további területszerzése az ISIL területének összeomlása Január 31-én délelőtt a Szíriai Hadsereg 7 falvat és egy légvédelmi bázist foglalt el Idlib kormányzóság keleti felén. Később megszerzett további 9 települést, több hegyet és az al-Seihah mocsarat. Aznap a Szíriai Hadsereg 3 falvat elfoglalt Aleppó délnyugati vidékén is. Másnap a hadsereg 3 falvat foglalt el az ISIL-től Hamá északkeleti felén, hetet Aleppó délnyugati felén, egy falvat pedig Idlib délkeleti szegletén. Február 2-án a Szíriai Hadsereg 7 falvat elfoglalt Aleppó délnyugati részén egyet pedig Idlib délkeleti, kevésbé lakott végében. 2018. február 3-án közelebbről nem azonosított milicisták (akiket mint a HTS, mint a Győzelem Hadserege a sajátjainak tekintett) lelőttek egy orosz Szu–25-öt Idlib kormányzóság felett. Maarrat al-Nu'man város környékén, 57 km-re északra Hamá városától. A támadáshoz valószínűleg egy ember által hordozható légvédelmi rendszert használtak. A pilótát, Roman Filipovot miután katapultálva földet ért és tűzharcba keveredett helybéli milicistákkal a „ terroristák kezén lévő Tell-Debes falu közelében”, az orosz védelmi minisztérium szerint megölték. A kelet-idlibi fronton továbbra is folytatódó offenzívára válaszul 11 felkelői csoport bejelentette az Egyesült Műveleti Információs Csoport megalakulását, melynek célja a Szíriai Hadsereg előretörésének megakadályozása. A csoport tagja lett az Ahrar al-Sham, a Faylaq al-Sham és a Nour al-Din al-Zenki is. 2018. február 4-én a Szíriai Hadsereg elfoglalt 4 falvat Északkelet-Hamában az ISIL-től. Másnap a hadsereg 15 falvat és egy hegyet szerzett meg szintén az ISIL-től, most Északkelet-Hamá mellett Délkelet-Aleppóban is terjeszkedtek. Eközben a hírek szerint a Szíriában állomásoztatott orosz gépek a Szu–25 lelövésével összefüggésben is fokozták a támadásaikat a környéken. Február 7-én bejelentették, hogy az elmúlt 48 órában a Szíriai Hadsereg 76 várost és falvat foglalt el az Iszlám Államtól. Ezzel a jelentős betöréssel a Szíriai Hadsereg az ISIL területeinek 80%-át foglalta, és már csak egy kis részen, összesen 250 km2 maradt a szervezet kezén. Február 9-én ezt is elfoglalták, beleértve Suruj városát is, de a bekerített városból több száz milicista kirontott, és a közeli, a felkelők kezén lévő területekre menekültek, és eközben Idlib kormányzóságban elfoglaltak 3 falvat. Február 13-án a „Verd Vissza a Megszállókat” felkelői szövetség bejelentette, hogy az ISIL helyi részeit teljesen felszámolták, miután több mint 250 ILSIL-harcos és családja megadta magát Khuwayn faluban. Dahme (Holstein) Dahme település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 1252 fő (2017. március 31.). Népesség A település népességének változása: Ausztrália az 1964. évi téli olimpiai játékokon Ausztrália az ausztriai Innsbruckban megrendezett 1964. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Tragédia a megnyitó előtt A 19 éves alpesisíző, Ross Milne a megnyitó előtti napon kicsúszott a pályáról az edzésen, majd egy fának ütközött. A versenyző belehalt sérüléseibe. Cliff Burton Clifford Lee "Cliff" Burton (Castro Valley, 1962. február 10. – Dörarp. 1986. szeptember 27.) amerikai zenész, a Metallica nevű thrash metal együttes basszusgitárosaként vált ismertté. Életútja Burton 1962. február 10-én született Castro Valley-ban, Kaliforniában, Jan és Ray Burton fiaként. Két testvére volt, Scott és Connie. San Francisco Bay Area-ban nőtt fel. A zenét apja által szerette meg, aki klasszikus zenét hallgattatott vele, és zongoraleckékre járatta. Tinédzseréveiben leginkább a rock- és a klasszikus zene érdekelte, majd átváltott heavy metalra. 13 éves korában kezdett basszusgitározni, miután bátyja meghalt. Szülei szerint „a bátyja miatt akart a legjobb basszusgitáros lenni.” Naponta hat órát gyakorolt (egészen a Metallicához való csatlakozásáig). A klasszikus zene és a dzsessz mellett Burtonre még hatással volt a southern rock, a country és a blues. Zenészként és zenekarként ezek az előadók hatottak rá: Geezer Butler, Blue Öyster Cult, Misfits, Queen, Thin Lizzy, Rush. Mialatt a Castro Valley High School-ba járt, megalapította első zenekarát, az "EZ-Street"-et. A zenekar egy Bay Area-beli topless bárról kapta a nevét. Az együttes további tagjai a jövőbeli Faith No More-gitáros "Big" Jim Martin és jövőbeli Faith No More- és Ozzy Osbourne-dobos, Mike Bordin. Burton és Martin folytatták zenei pályájukat, miközben a Chabot College diákjai lettek, Haywardban. Második zenekarával, a "Agents of Misfortune"-nel beneveztek a helyi "Battle of the Bands" ("Bandák csatája") versenyre, 1981-ben. A versenyt felvették videóra, amin már játszott részleteket két későbbi Metallica-dalból ("(Anesthesia) Pulling Teeth", "For Whom the Bell Tolls"). 1982-ben csatlakozott első komolyabb zenekarához, a Traumához. A Metallicában 1982-ben a Trauma Los Angelesbe ment, hogy fellépjen a Whisky a Go Go klubban. A klubban jelen volt James Hetfield és Lars Ulrich, az egy évvel azelőtt alapított Metallica két tagja. Amikor hallotta Burton játékát, Hetfield így fogalmazott: „Ez egy fantasztikus zúzás volt”, ugyanis azt hitték, hogy Burton valójában egy gitáros. Amikor megtudták, hogy valójában basszusszólót hallottak, megpróbálták beszervezni Burtont saját zenekarukba. Megkérdezték tőle, hogy nem akarja-e átvenni Ron McGovney helyét, és mivel Burton úgy érezte, hogy a Trauma „már csak pénzért zenél”, belépett a Metallicába. Az ötlet, hogy a zenekar Los Angelesben telepedjen le, akadályba ütközött, ugyanis Burton nem akart elköltözni San Franciscóból. Ezért a San Francisco-i El Cerrito-t tették meg székhelyül. Burton első munkája a zenekarral a Megaforce demó volt. Előző demójukat, a No Life 'til Leathert sikerült eljuttatni John Zazulához, a Megaforce Records tulajdonosához. A zenekar egyből Old Bridge-be, New Jersey-be ment, hogy aláírják a szerződést Zazula kiadójával. Első albumuk a Kill ’Em All volt, ami tartalmazta Burton basszusgitárszólóját, az "(Anesthesia) Pulling Teeth"-et, amihez effekteket is alkalmazott, például wah pedal-t (abban az időben basszusgitáros nem használt wah pedalt, ugyanis azt hat húros gitárhoz alkalmazták, bár volt egy kivétel is, Geezer Butler, a Black Sabbath basszusgitárosa is használta ezt az effektet a Sabbath első albumán). A zenekar második albuma a Ride the Lightning, ami tovább tágította zenei horizontjukat. Burton is sokkal több számban vett részt: nyolc dalból hatban működött közre. Ezen az albumon is használ effekteket a "For Whom the Bell Tolls" és a "The Call of Ktulu" számokban. A Ride the Lightning már a nagyobb kiadók figyelmét is felkeltette. A zenekar leszerződött az Elektra Recordshoz, és elkezdtek munkálkodni következő albumukon, a Master of Puppetsen, ami később a thrash metal és az egész heavy metal műfaj meghatározó lemeze lesz. Ezen az albumon is nagymértékben részt vett Burton a dalírásban, főleg az "Orion" című, instrumentális szerzeményben. Ezen az albumon szerepel egyébként Burton kedvenc Metallica száma, a "Master of Puppets". A Master of Puppets volt a zenekar igazi áttörése, viszont egyben Burton utolsó albuma is a Metallicával. Burton utolsó előadása 1986. szeptember 26-án volt, Stockholmban. Utolsó fellépéseit a zenekarral le lehet tölteni a Metallica weboldaláról. Halála A Damage Inc. turné európai részében a zenekar úton volt turnébuszukkal. Mivel az ágyak kényelmetlenek voltak, Hammett és Burton kártyázni kezdtek, hogy eldöntsék, ki aludjon az emeletes ágy tetején. 1986. szeptember 26-ának éjjelén Burton nyert egy pikk ásszal, ezért lehetőséget kapott, hogy ágyat válasszon. Hammett ágyát választotta. Alvás közben reggel hét órakor (27-én) a buszsofőr szerint a busz megcsúszott a fekete jégen az úton (2 mérföldre Ljungby-tól), és kiment a fűre közel Dörarphoz, Svédország déli részén. Burton kiesett az ablakon és a busz rádőlt, ott helyben meghalt. James Hetfield később elmondta, hogy először azt hitte, a busz azért csúszott le az útról, mert a sofőr részeg volt, ugyanis alkoholszagot érzett rajta. Hetfield később azt is elmondta, hogy az eset után sétált a baleset helyszínén, de nem talált fekete jeget az úton. Burton hamvait a Maxwell Ranch-on szórták szét. Temetése alatt az "Orion" című dal szólt, amit Hetfielddel közösen írt. A "...cannot the Kingdom of Salvation take me home?" című szöveg a "To Live Is to Die"-ból rá van írva Burton emlékművére. A legjobban ismert nem-Metallica tisztelgés Burton előtt az "In My Darkest Hour" című dal a Megadeth-től. Dave Mustaine elmondta, hogy miután hallott barátja haláláról, egyből leült dalt írni és azonnal megírta a dal zenéjét. A dal szövege azonban független Burton halálától. Mustaine nagyon jó barátja volt Burtonnek. Mustaine azt mondta, hogy Burton halála inspirálta a dalt. 2006. október 3-án emlékkövet avattak Svédországban, nem messze a baleset helyszínétől. Az Anthrax az Among the Living című albumát Burtonnek ajánlotta, csak úgy, mint a Metal Church a The Dark című albumát. 2009. április 4-én posztumusz beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Apja, Ray Burton mondott beszédet. A To Live Is to Die: The Life and Death of Metallica's Cliff Burton című életrajzi könyv 2009 júniusában jelent meg. A könyvben Hammett írta az előszót. Lachapelle (Tarn-et-Garonne) Lachapelle település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Lachapelle Miradoux, Peyrecave, Mansonville, Poupas, Puygaillard-de-Lomagne és Saint-Jean-du-Bouzet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1869 a vasúti közlekedésben Ez a szócikk a 1869-ben történt vasúti eseményeket mutatja be. Események a világban május 10. – Elkészül az észak-amerikai transzkontinentális vasút, amely New York Cityt köti össze San Franciscóval . Kiválasztás (algoritmus) Az kiválasztás egy egyszerű algoritmus, amellyel egy véges (nem feltétlenül numerikus) sorozat – vagy számítástechnikai szóhasználattal élve egy tömb – elemei közül megadunk egyet, amely T tulajdonságú. T egy tetszőleges tulajdonságfüggvényt jelent, egy sorozatbeli elemre nézve lehet igaz vagy hamis. Az algoritmus feltételezi, hogy biztosan van legalább egy ilyen tulajdonságú elem. Sorszám helyett visszaadhatjuk az elem értékét is, de célszerűbb a sorszámot, mivel szükségünk lehet rá (ez alapján az elem is egyszerűen meghatározható). Az algoritmus Ez az algoritmus az első T tulajdonságú elem megtalálása után már nem folytatja a keresést. TOMB elemeit 0-tól n-1-ig indexeljük, ha a TOMB n elemű. Ha az a SORSZAM = -1 akkor nincs ilyen tulajdonságú tömb elem. Escambia megye (Florida) Escambia megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Florida államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Pensacola. Lakosainak száma 305 817 fő (2013. július 1.). Escambia megye Escambia, Santa Rosa és Baldwin megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Bélavézse Bélavézse (1899-ig Belovezsa, szlovákul: Beloveža) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában, Bártfától 8 km-re keletre, a Tapoly bal partján. 2011-ben 829 lakosából 614 szlovák és 198 ruszin volt. Nevének eredete Neve a szláv biela (= fehér) melléknévből és a veža (= torony) főnévből származik, mely egyesek szerint az itt állt egykori bencés kolostor fehér tornyára, mások szerint a templomtoronyra vonatkozik. Története A falu valószínűleg a 14. század első felében keletkezett, de egyesek szerint már a tatárjárás előtt is megvolt. 1355-ben Belavesse néven említik először, amikor Nagy Lajos király megbízásából az egri káptalan oklevele megerősíti a szemelnyei uradalom határait. A következőkben 1414-ben a Czudar család Makovica várának uradalmához tartozó faluként említik, majd 1427-ben említi írott forrás, ekkor 52 porta után adózott. A 15. század második felében azonban legtöbb lakosa elköltözött, mert 1492-ben már csak 3 háztartás volt a faluban. Valószínűleg az 1472. évi lengyelek elleni háborúban a lengyelek égették fel. 1600-ban 10 jobbágyház állt a településen. A következő időszakban főként a soltészjog alapján ruszinokkal telepítették be. Ennek köszönhetően 1787-ben már 75 háza volt 452 lakossal, míg 1828-ban 79 ház 585 lakossal. Vályi András szerint "BELLOVESA. vagy Beilovesza. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosai külömbféle Uraságok, határja középszerű termékenységű, réttye, legelője magok szükségeire elég, fájok nem külömben, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Bellovesza, orosz falu, Sáros vármegyében, Bártfához keletre egy mfd. 8 r., 564 g. kath., 25 zsidó lak. Határa elég termékeny. F. u. többen. Van gör. kath. anyatemplom." 1910-ben 576, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott. 2001-ben 802 lakosából 703 szlovák és 82 ruszin volt. Nevezetességei Szent Mihály tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1778 -ban épült a korábbi fatemplom helyett. Román keresztboltozat A román keresztboltozat a római keresztboltozat emelt záradékú középkori típusa. Borda nélkül és bordás változatban is előfordul. Legegyszerűbb fajtája a négyzetre szerkesztett boltozat, amelynek homlokívei egyenlők, és a gerincvonalak vagy a bordák derékszögben metszik egymást. Szerkezete Ha az alaprajz téglalap, akkor a rövidebb oldal homlokíve félkör, a hosszabb oldalé pedig egy lapos ív. Vízszintes vetületben a gerincvonal mindig egyenes. Ahhoz, hogy a boltozat mechanikailag és esztétikailag megfeleljen, az oldalak aránya legfeljebb 1,5 lehet. Keresztboltozat szabályos vagy szabálytalan sokszög fölé is szerkeszthető. Építése Először a mintaívet kell elkészíteni. Külön-külön mintaív kell a homlokíveknek és a vápaíveknek, a süveg viszont téglából már szabadkézbõl is kifalazható. A záradékpont alá támaszt helyeznek; erre támaszkodnak az egymást metsző mintaívek. Lohengrin Lohengrin (Loherangrin) a brit-kelta mondákban Parsifal és Kondviramur fia, Kardais testvére, a Grál-lovagok egyike. Mikor értesült arról, hogy Elza hercegnőt Telramud csellel felségül akarja venni, hattyú húzta csónakján odautazott, és legyőzte az álnok herceget. Feleségül vette Elzát. Egyetlen dolgot kért tőle: soha ne kérdezze, honnan jött a férje. Boldogan éltek, de egy udvaronc ármánykodása folytán Elza mégis megkérdezte, hol a hazája Lohengrinnek. Akkor Lohengrin összehívta az ország vezetőit, mindent elmondott magáról és a Grálról, majd búcsút vett családjától, beszállt csónakjába és örökre eltávozott. Történetének feldolgozása a Garin le Loherain, a hattyúlovag és Wagner híres operája. Anna orosz cárnő Anna Ivanovna Romanova (oroszul: Анна Ивановна Романова; Moszkva, 1693. február 7. – Szentpétervár, 1740. október 28.), a Romanov-házból származó orosz nagyhercegnő, aki 1730-tól Oroszország cárnője és Kúrföld és Zemgale hercegnője 1740-es haláláig. Anna V. Iván orosz cár lánya és Nagy Péter cár unokahúga volt. Útja a trónig Anna cárnő 1693-ban született V. Iván cár, I. Péter társuralkodójának negyedik lányaként. Édesanyja Praszkovja Fjodorovna Szaltikova volt, aki 1723-ban halt meg. Anna 1710-ben feleségül ment Frigyes Vilmoshoz, Kurland hercegéhez, azonban a herceg egy évvel később, 1711-ben elhunyt egy betegség következtében. Anna ezután 1711 és 1730 között Kurlandban uralkodott; de soha többé nem házasodott meg. Kurlandban viszonyt folytatott a főkamarásával, Besztuzsev herceggel, majd Ernst Johann von Bironnal, egyik udvarhölgyének férjével, de egyik kapcsolatából sem született gyermeke. II. Péter cár meghalt 1730-ban, anélkül, hogy utódját megnevezte volna. Mivel II. Péter gyermektelenül halt meg, két elődjének (I. Péter, illetve I. Katalin) pedig nem maradt életben fiúgyermeke, így az uralkodóválasztás kérdése a Legfelső Titkos Tanács kezében volt. I. Péter lányát, Erzsébetet házasságon kívül születettnek bélyegezték meg, így I. Péter társuralkodója és féltestvére, V. Iván cár leszármazottjai felé fordultak. A cár öt lánya közül a legidősebb életben maradott ekkor Jekatyerina nagyhercegnő, Mecklenburg hercegnéje volt, akit azonban nem találtak alkalmasnak a férje miatt. A figyelem ekkor Annára, V. Iván fiatalabbik lányára irányult. A Legfelső Titkos Tanács könnyen irányíthatónak vélte a hercegnét, de óvatosságból azokkal a kikötésekkel ajánlották fel neki a trónt, hogy nem szabad újból megházasodnia, nem nevezhet ki utódot és a hatalmat továbbra is a Tanács gyakorolhatja. Anna elfogadta a feltételeket, és Moszkvába költözött, ahol hamar szövetségesekre talált a nemesség és Andrej Osterman személyében, aki ki akarta játszani egymás ellen a két leghatalmasabb orosz családot, a Dolgorukovokat és a Golicineket. 1730. január 29-én Anna aláírta a Legfelső Titkos Tanács feltételeit, majd széttépte az okmányt azzal a felkiáltással, hogy ő Oroszország egyeduralkodója. A Dolgorukov család több tagját is száműzték, Dmitrij Mihajlovics Golicin herceget pedig kivégezték. Uralkodása A cárnő volt kegyencét, Biront nevezte ki főkamarásának, és számos német tisztet, előkelőt hívott Oroszországba. Biron nem sokat törődött az államügyekkel; a hatalom továbbra is az arisztokrácia kezében volt, annak ellenére, hogy a Legfelső Titkos Tanácsot feloszlatták. 1732-ben ismét Szentpétervár lett a főváros Moszkva helyett, ezzel a lépéssel kezdődtek el Anna reformjai. Mivel elődjei is, és ő maga is igen kedvelte a tokaji borokat, létrehozta az orosz tokaji borvásárló bizottságot, amely közel 65 éven át működött. Évente körülbelül 50-60 ezer litert bort vásároltak fel, ezenfelül Hegyalján állandó rezidenssel orosz kolónia működött az üzlet ellenőrzésének céljából. A tokaji borvásárlás alapjait valójában I. Péter vetette meg, de Anna cárnő csúcsosította ki, és minden orosz cár – Pálig bezárólag – igen nagy becsben tartotta a tokaji aszút. I. Péter halála után mellőzték a haditengerészetet, melyet azonban a cárnő igen értékesnek tartott az ország szempontjából. 1736-ban Szentpéterváron és Moszkvában tűzoltóságok jöttek létre, majd 1740-ben megalakult az orosz posta is. 1731-től kezdve a nemesek újból szabadon végrendelkezhettek földjükről, és minden nemesi családból egy fiú mentesült a katonai szolgálat alól, hogy otthon gazdálkodhasson. 1732-ben létrejött a cári hadapródok testülete, mely nagy lehetőséget biztosított a tanulni vágyó nemesi ifjak számára. A kincstári parasztok egy részét gyári munkára kötelezték; valamint 1734-ben kereskedelmi egyezmény született Anglia és Oroszország között. A cári színház Anna uralkodása alatt kapott állandó társulatot, míg Jean Baptiste Landé megalapította az első oroszországi balettiskolát. Az építészet is virágzásnak indult a cárnő idején; Moszkvában ekkor épült fel az Annenhof-palota, melyet később II. Katalin leromboltatott. A cárnő egyik leghíresebb „tréfája” is az építészethez fűződik: 1739-ben egy jégpalotát emeltetett a befagyott Néván és arra kényszerítette Mihail Alekszejevics Golicin herceget, hogy ott töltse el nászéjszakáját. 1737-ben a fővárosban súlyos tűzvész tombolt, a várost pedig Pjotr Jeropkin vezetésével építették újjá; később Jeropkint a cárnő elleni összeesküvés vádjával kivégezték. A gyermektelen Anna hamar félni kezdett, hogy I. Péter egyetlen életben maradt leszármazottja, Erzsébet a vesztére fog törni. Erzsébet állítólag viszonyt folytatott Alekszej Grigorjevics Razumovszkijjal, és a nagyhercegnő barátságát élvezték mindazok, akiknek nem tetszett Anna uralma. Erzsébet emellett támogatta a hadsereg befolyásos tisztjeit is, így a cárnőnek jó oka volt tartania tőle. A valódi és az állítólagos összeesküvőkkel a cárnő és tanácsadói hamar leszámoltak. Mivel Anna uralkodásának elején járványok és éhínségek pusztítottak az országban, csökkentek az adóbevételek. Az adószedők a cárnőtől való félelmükben néha brutális eszközökkel próbálták meg kicsikarni az adót; becslések szerint Anna uralma alatt 30 000 embert száműztek Szibériába. Trónutódlás és halál 1731-ben a cárnő úgy döntött, hogy örököse Anna Leopoldovna mecklenburg-schwerini hercegnő gyermeke lesz. Anna Leopoldovna a cárnő unokahúga volt, akit 1739-ben férjhez adtak II. Antal Ulrik braunschweig-lüneburgi herceghez. 1740 augusztusában Anna Leopoldovnának fia született, aki az Ivan Antonovics nevet kapta. A cárnő egészsége ekkor már elég gyenge volt, így a fiút nevezte ki utódjául, és mellé Biront tette meg régensnek; Erzsébetet pedig kényszerítették, hogy felesküdjön Ivanra. 1740 őszén a cárnő már nagybeteg volt, veséje egyre jobban elfekélyesedett. Végül az uralkodónő 1740. október 28-án (a régi naptár szerint október 17-én), negyvenhét éves korában elhunyt. Végakaratának megfelelően utódja Ivan Antonovics lett, VI. Iván néven. Amurrio Amurrio község Spanyolországban, Arabában. Lakosainak száma 10 291 fő (2017). Földrajza Amurrio Zuia, Orduña, Ayala/Aiara, Orozko, Urkabustaiz, Berberana, Junta de Villalba de Losa és Kuartango községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2011-es skandináv túraautó-bajnokság A 2011-es skandináv túraautó-bajnokság volt a bajnokság első szezonja. A szezon április 23-án vette kezdetét és szeptember 24-én ért véget. Versenynaptár A 2011-es STCC naptárat 2010 november 8-án jelentették be. Bajnokság állása Az összetett bajnokságban és a Semcon kupában is az FIA 2010-ben bevezetett pontrendszerét használják. Selk Selk település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Selk Brekendorf községgel határos. Népesség A település népességének változása: Pakarána A pakarána (Dinomys branickii) a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a pakaránafélék (Dinomyidae) családjába tartozó egyetlen faj. Neve a tupi indiánok nyelvéből származik, és jelentése: „hamis paka”. Az állat ugyanis a külső jegyei alapján nagyon hasonlít a szintén Dél-Amerikában honos pettyes pakára (Cuniculus paca). Rendszertani helye A fajt 1873-ban fedezte fel Constantin Jelski professzor, a lengyelországi krakkói múzeum kurátora. Constantin Branicki gróf anyagi támogatásával Jelski zoológiai felfedező utakat tett Peruban, amikor egy napon napfelkeltekor egy rendkívül nagy, ám teljesen ismeretlennek tűnő rágcsálót figyelt meg. Nagyon hosszú bajsza volt és viszonylag hosszú farka, egy ültetvény gyümölcsfái között bóklászott Vitoc közelében, a kelet-perui Andokban. A tudós gyorsan a másvilágra küldte az állatot, és csontvázának nagy részét, valamint a bőrét elküldte Varsóba, ahol rendkívül felkeltette Wilhelm Peters professzor, a berlini állatkert igazgatójának figyelmét, aki precízen és behatóan tanulmányozta az állat anatómiáját. Miután felismerte, hogy ez a hatalmas rágcsáló hihetetlen módon egy teljesen új fajt képvisel, 1873 végére közreadta tudományos leírását, melyben Dinomis branickii-nek, tehát „Branicki szörnyű egeré”-nek nevezte el. Peters beható vizsgálata kimutatta, hogy tulajdonságait tekintve az állat meghökkentő módon ötvözi magában több, teljesen különböző rágcsálócsalád sajátságait. Irháját és végtagjainak felépítését tekintve meglehetősen hasonló a pakához, de az öt lábujjú (pentadactyl) pákával szemben a pakarának minden mancsán csak négy ujj helyezkedik el. Koponyájának és csontvázának sok jellemzője (nem beszélve hosszú, szőrös farkáról) szintén jól elkülöníti a pakától, különösen szegycsontjának lapos, elülső része, és a kulcscsontok fejlettsége. Az állat néhány kevésbé szembetűnő anatómiai vonása a vízidisznóra emlékeztet, míg mások (köztük zápfogainak alakja) közelebbi rokonságot mutatnak a csincsillafélékkel. Más jellegzetességeket is találtak, melyek a karib szigeteki hutiákkal való rokonságra engednek következtetni. Nem csoda tehát, hogy Peters úgy döntött, hogy egy teljesen külön rendszertani családot hoz létre a számára, a pakaránafélék családját (Dinomyidae), melynek egyetlen ma is élő képviselője. A családba sorolt összes többi faj az oligocén korban élt Dél-Amerikában és a földtörténeti jelenkort egyik faj sem érte meg. A család néhány kihalt faja (Josephoartigasia monesi, Phoberomys pattersoni, Telicomys giganteus) a legnagyobb valaha élt rágcsálók közé tartozott. Elterjedése A pakarána őshazája Dél-Amerika északi részének hegyvidéki esőerdeiben van. Az Andok előhegyeiben honos, Venezuela, Kolumbia, Ecuador és Peru területén. Megjelenése A pakarána a vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris) után Dél-Amerika második legnagyobb testű rágcsálója. A rágcsálók közül csak a két hód faj testesebb még nála, így összességében a negyedik legnagyobb jelenleg is élő rágcsálófaj. Testhossza 73-80 centiméter, sűrű bundával fedett farka elérheti testhosszának akár negyedrészét is (20 centiméter). Súlya 10-15 kilogramm. Masszív testfelépítésű állat. Feje különösen nagy és széles. Fülei kerekek és kicsik, szeme viszonylag nagy. Bajuszszálai igen hosszúak, olykor hosszabbak, mint az állat feje. Szőrzete felül sötétbarna, hátán két sorban fehér pettyek láthatóak. oldalán két rövid, fehér csík van. Hasa világos. Rövid, erős lábain négy ujj és azokon erős ásókarmok láthatóak. Életmódja A pakarána a folyók menti hegyvidéki erdők lakója, egészen 3000 méteres magasságig előfordul. Elsősorban talajlakó faj, bár szükség esetén jól tud kúszni is. Nagy ásókarmai ellenére viszonylag ritkán ás magának odút a földbe, inkább természetes sziklaodúba fészkeli be magát. Éjszakai életmódú, magányos faj. Az egyedek egymással elsősorban hangokkal kommunikálnak, így lábaikkal a talajt rugdossák, csikorgatják a fogukat. A fogságban tartott egyedek valamennyien nagyon nyugodt, barátságos természetűek voltak. A pakarána gyümölcsökkel, magvakkal, levelekkel táplálkozik. Evés közben gyakran a hátsó lábaira kuporodik, miközben mellső mancsaival fogja az ennivalót. Szaporodása A pakarána szaporodási szokásai nem nagyon ismertek. A nőstény 220-280 napos vemhesség után egy vagy nagyon ritkán kettő utódot hoz a világra. Fogságban a faj egyedei akár 13 éves kort is elérhetnek. Természetvédelmi helyzete A pakarána csendesen élő, visszahúzódó állat, ezért életéről nagyon kevés információja van a tudománynak. A fajt 1873-ban fedezték fel és azóta már többször úgy tűnt, hogy kihalt. Állományai valószínűleg nem túl nagyok. Elsősorban az élőhelyüket jelentő esőerdők irtása és a húscélú vadászat miatt ritkultak meg, bár korábbi állományukról sincs semmilyen adat. Jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség a fajt a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja a Vörös Listán. Más elképzelések szerint rejtőzködő életmódját, valamint nehezen hozzáférhető előfordulási helyeit figyelembe véve, elképzelhető, hogy sokkal gyakrabban előforduló állatról van szó, mint azt korábban gyanították. SHB Ðà N�ng FC Az SHB Ðà N�ng FC, rövidítve Da Nang FC egy vietnámi profi labdarúgócsapat, amely az első osztályban, a V-League-ban játszik. A klub tulajdonosa a Saigon-Hanoi Commercial Joint Stock Bank (SHB) 2007/08-as szezon óta. A klub az első bajnoki címét 1992-ben szerezte így bejutottak az Ázsiai Bajnokok ligájába ahonnan hamar búcsúztak. A csapat 2009-ben a bajnokság mellett a vietnámi kupát is elhódította. A Da Nang nem csak a felnőtt csapatára lehetett büszke 2009-ben miután a Da Nang U-21-es csapata is elhódította a bajnoki címet. A klub 2012-ben Timár Krisztiánnal hódította el a klub harmadik bajnoki trófeáját. Klubtörténet A klubot 1976-ban alapították akkoriban Qu�ng Nam-Đà N�ng Workers F.C. néven. Majd a klub megalapítását követően 11 év múlva megszerezték első ezüstérmüket 1987-ben, ami akkoriban a klub legkomolyabb eredménye volt. A klub 1990-ben és 1991-ben is az ezüstérmet szerezte meg de az 1992-es szezonban már a dobogó első helyére sikerült vezetni a csapatot ami a klub első trófeája volt. A csapat a következő szezonban megnyerte a Vietnámi Kupát. Sikerek V-League: 1992, 2009, 2012 Vietnámi Szuperkupa: 2012 Vietnámi kupa: 1993, 2009 BTV kupa: 2008 Nemzetközi porond AFC Bajnokok Ligája: 2006: Csoportkör 2010: Selejtező, Play-off Ázsia Kupagyőztesek Kupája: 1992-93: Elődöntők 1994-95: Második forduló AFC Cup: 2010: Negyeddöntő 2013: ? Menedzserek Gary Phillips (2004) Gerd Zeise Lê Thuy H�i (2005) Tran Vu (2005-07) Phan Thanh Hung (2007-08) Lê Huynh Đ�c (2008 -) Ismertebb játékosuk Argentína Nicolás Hernández Gaston Merlo Brazília Almeida Németország Felix Luz Mozambik Nuro Amiro Tualibudane Nigéria Muisi Ajao Lengyelország Tomasz Cebula Macedónia Nikolce Klečkarovski Egyesült Államok Christopher Williams Magyarország Tímár Krisztián Vietnám Lê Huynh Đ�c Nguyen Minh Phuong Nguy�n Rogerio Tartalék csapatuk SHB Da Nang Youth FC 1871 a tudományban Az 1871. év a tudományban és a technikában. Születések január 7. – Émile Borel francia matematikus († 1956) február 19. – William Diller Matthew amerikai őslénykutató, elsősorban emlősök fosszíliáival foglalkozott († 1930) április 5. – Paolo Savi olasz geológus és ornitológus (* 1798 ) május 6. – Victor Grignard kémiai Nobel-díjas francia kémikus, a róla elnevezett Grignard-reagens felfedezője († 1935) július 27. – Ernst Zermelo német matematikus († 1953) augusztus 19. – Orville Wright , testvérével közösen a repülőgép kifejlesztésének amerikai úttörője († 1948) augusztus 30. – Ernest Rutherford Nobel-díjas brit kémikus és fizikus, a magfizika „atyja” († 1937) október 19. – Walter Bradford Cannon amerikai orvos, fiziológus, neurológus († 1945) Valentin tengeralattjáró-fedezék A Valentin tengeralattjáró-fedezék (németül: U-Bootbunker Valentin) Bréma északi részén fekszik a Weser folyam partján. Az óriásbunkert 1943 és 1945 márciusa között építették, soha nem készült el teljesen. Nevének kezdőbetűjét Bréma északi városrészéről, Vegesackról kapta. Története A bunker célja 1942 után az angolszász hatalmak egyre fokozódó légitámadásokat indítottak a náci Németország hadilétesítményei ellen. A támadások legfőbb célpontjai között szerepeltek a tengeralattjárókat előállító hajógyárak is. Az állandó bombázások miatt egyre nehezebben lehetett pótolni az elvesztett hadihajókat és tengeralattjárókat. Németországnak a bombatámadásoknak ellenállni képes üzemekre volt szüksége, ezért a főbb hajógyárak telephelyein nagyszabású bunkerépítési program indult. A hamburgi, kieli és wilhelmshaveni telephelyek mellett Brémában két építkezés is kezdődött. A Valentinben a brémai kikötőben fekvő Hornissében és a wilhelmshaveni Wespében előállított részegységek végső összeszerelését kellett volna végezni. 1944-ben úgy tervezték, hogy 1945 áprilisában 3 tengeralattjárót sikerül majd összeállítani, míg 1945 nyarára havi 14 hajóegységre fut majd fel a termelés. Építés 1943-ban több hajógyári bunker építése is megkezdődött Németország északnyugati vidékén. A brémai építkezést az ún. Todt-szervezet felügyelte. A munkaszervezetet Erich Lackner építőmérnök vezette. A Valentin építéséhez szükséges munkaerő biztosítására két kényszermunkatábort hoztak létre a környező településeken. Összesen 13 000 munkás dolgozott, közülük 4000-en kényszermunkások, 5000-en francia, lengyel és szovjet hadifoglyok, illetve 2000-en koncentrációs táborokból kölcsönzött foglyok voltak. Az építkezés munkásait a közeli Farge koncentrációs táborában helyezték el. A munkások naponta 10 órányi nehéz fizikai munkát végeztek az építkezésen. A munkálatok során kivégzések, illetve a balesetek és a csapnivaló ellátás miatt 6000 kényszermunkás vesztette életét. 1943-ban megkezdődött a brémai hajógyárak bombázása. A Valentint nem érte támadás, bár a nyugati haderők előtt ismeretes volt az építkezés célja. A szövetségesek valószínűleg azért nem indítottak támadást a bunker ellen, mert annak építéséhez erőforrásokra volt szükség, amelyt a német hadvezetés addig sem tudott a frontra átcsoportosítani. 1945 márciusára a Valentin 90%-ban elkészült. Hogy az épület elkészültét megakadályozzák, a szövetségesek légitámadásokat indítottak a bunker ellen. A RAF 13 darab 10 tonnás, 4 darab 5,4 tonnás és 12 féltonnás bombát vetett be a Valentin megsemmisítésére. Az épület két közvetlen találatot kapott. Az egyik bomba 7-8 méteres, máig látható lyukat ütött a négy méter vastag födémbe, amelyet köznyelv Halott Embernek (Toter Mann) nevezett el. A bombázás után az építkezést megszakították. Március 30-án az amerikai légierő támadása tönkretette az épület környéki infrastruktúrát és elsüllyesztette azt a kotróhajót, amelyik a Weser és a bunker összekötésén dolgozott. Egy hét múlva az építkezést véglegesen leállították, három hét múlva pedig brit csapatok megostromolták és elfoglalták Brémát. A Valentinben egyetlen tengeralattjárót sem építettek. A háború után 1945 májusában a nyugati szövetségesek megszállták az épületet. A Valentin berendezéseit leszerelték, egyes alkatrészeit eladták ócskavasnak. 1946-tól 1949-ig a brit és az amerikai hadsereg speciálisan bunkerrombolásra tervezett bombák kipróbálására használta a bunkert. Az amerikaiak tervezték az egész létesítmény felrobbanását, de a szükséges nagy mennyiségű robbanóanyag és a környéken várható nagy károk miatt ettől eltekintettek. (A robbantáshoz 500 tonna robbanószer kellett volna, ami valószínűleg tönkretette volna a fargei lakóházakat és a közeli erőművet is.) A bunkernek csak kisebb részeit robbantották fel. 1950-ben a fargei lakosság azt követelte, hogy a Valentint föld ráhordásával alakítsák mesterséges dombbá. 1954 után az amerikai hadsereg atomfegyver-raktárként akarta hasznosítani, de erre végül nem kerül sor. Még ugyanebben az évtizedben a bunker mintegy 40%-át a német haditengerészet számára átépítették. 1983-ban az épület előtt az építkezés áldozatainak emlékművet állítottak. Az átépített részt napjainkban is a Bundeswehr használja raktárként. A katonai bázis 2010-ig marad fenn. Bréma városa azt tervezi, hogy a bunkerben a háború áldozatairól megemlékező múzeumot alakít ki. A környékbeli civilszervezetek rendszeresen túrákat szerveznek a bunker bemutatására, amely előzetes egyeztetés után mindenki számára megtekinthető. Moore megye (Texas) Moore megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Dumas. Lakosainak száma 22 141 fő (2013. július 1.). Moore megye Sherman, Hutchinson, Carson, Potter, Oldham és Hartley megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 2018-as UEFA-szuperkupa A 2018-as UEFA-szuperkupa az UEFA-szuperkupa a 44. kiírása, amely az előző szezon UEFA-bajnokok ligája és az Európa-liga győztesének évenkénti mérkőzése. A találkozót 2018. augusztus 15-én a 2018-as UEFA-bajnokok ligája győztese és a 2018-as Európa-liga-győztese játszotta. A mérkőzés helyszíne Tallinn, az A. Le Coq Aréna volt. Ez volt az első UEFA-rendezésű kupadöntő Észtországban. 2018 márciusában hivatalossá vált, hogy amennyiben hosszabbításra kerül sor a mérkőzésen, egy negyedik cserejátékos is becserélhető, a nevezhető cserék számát pedig hétről tizenkettőre emelték. A mérkőzés eredeti kezdési időpontját is negyed órával későbbre tolták, így az közép-európai idő szerint 21ː00-kor kezdődött. A mérkőzést és ezzel története során harmadszor az UEFA-szuperkupát az Atlético Madrid nyerte, miután hosszabbítást követően 4–2 arányban jobbnak bizonyult ellenfelénél. Helyszín Az UEFA döntése értelmében a mérkőzést az észtországi Tallinnban, az A. Le Coq Arenában játszották. Kovács Antal (lelkész) Szentmiklósi Kovács Antal (Mecske, 1825. október 24. – Terehegy, 1900. február 7.) református lelkész, esperes, 1848-as honvédhadnagy. Élete Mecskén született, ahol apja preorans tanító, anyja Tóth Ilona volt. Apja csakhamar meghalt, ezért anyja Nagyvátyba, szüleihez költözött. Kovács 1834-ban Kunszentmiklósra ment gimnáziumba; 1841-ben Kecskeméten folytatta tanulmányait. Filozófiai és jogi tanulmányainak elvégzése után, 1845-ben Karancsra (Baranya megye) ment akadémikus rektornak. 1849-ben végződött retorika tantárgya, s minthogy az iskolák ekkor szüneteltek, magánszorgalomból tanult és Kecskemétre ment vizsgát tenni; itt azonban honvéd lett és végigküzdötte a csatákat a világosi fegyverletételig. Azután ismét Kecskemétre ment és Polgár Mihály szuperintendens Alsónémedibe (Pest megye) rendelte helyettes lelkészül. 1850. január 15-16-án letette teológiai magánvizsgáit és január 19-én Dunavecsére rendelték segédlelkésznek; papi első vizsgájának május 27-28-án történt letétele után június 2-án Nagyharsányba, 1852. május 2-3-án, második vizsgája után pedig Gordizsára rendelték segédlelkésznek; majd Szenterzsébetre helyettes és 1852-ben Karancsra segédlelkésznek. 1854-ben a botykai (Baranya megye) község hívta meg rendes lelkésznek; 1860-ban a kórosi és 1863-ban a terehegyi (Baranya megye) egyháztól kapott meghívást. Egyházmegyéje 1861-ben aljegyzőnek, 1868-ban tanácsbírónak, 1877-ben esperesnek választotta meg. 1874-től egyházkerületi tanácsbíró is volt. A közélet területén 1868-tól a Baranya megyei népnevelési egylet alelnöke, 1869-től a megyei iskolatanács tagja volt. A debreceni 1881. évi református zsinaton egyházmegyéje megbízásából vett részt. Művei Halotti prédikációja Fördős Lajos: Papi dolgozatok gyászesetekre (Kecskemét, 1864. XI.) c. gyűjteményében szerepel. Almási nemzetség Az Almási nemzetség valószínűleg egyike a magyar nemzetségeknek. Története Ez a nemzetség leginkább mondákban szerepel, nem bizonyítható a létezése, az oklevelek semmiféle közelebbi adatot nem tartalmaznak róla. Thuróczi krónikájában szerepel ennek a nemzetségnek az egyik tagja, Őze, vagy Euze comes, aki 1099-ben Przemysl várának ostrománál hősi halált halt. Egy legenda szerint a később főnemesi címet is viselő Almásy család ebből a nemzetségből származik. Forrás Révai nagy lexikona (I. kötet, A-ARANY) Reis (labdarúgó) Deivdy Reis Marques do Nascimento (Juiz de Fora, 1988. július 4. –), ismert nevén Reis, brazil labdarúgócsatár. India világörökségi helyszínei India területéről 2018-cal bezárólag 37 helyszín került fel a világörökségi listára (29 kulturális, 7 természeti, 1 vegyes). Továbbá 41 helyszín várakozik a felvételre. Elhelyezkedésük India világörökségi helyszínei Keleti névsorrend A keleti névsorrend a személyek teljes nevének olyan sorrendje, amelyben első helyen áll a családnév (egy vagy több vezetéknév), második helyen pedig a személynév (egy vagy több keresztnév). A nemzetközi vagy nyugati névsorrend esetében ez épp fordított: első helyen a személynév, másodikon a családnév áll. Példák a keleti névsorrendre: VÁSÁRHELYI Győző, SZUN Jat-szen; a nyugati névsorrendre: Victor VASARELY, Federico GARCÍA LORCA. Keleti névsorrendet alkalmazó országok A keleti névsorrendet Magyarországon kívül Kína, Japán, a két Korea, Szingapúr, Tajvan és Vietnám használja hivatalosan, továbbá Malajzián belül a kínai közösség. A világ többi országában (így Ázsia többi államában is) a nemzetközi (nyugati) sorrend a hivatalos. A keleti névsorrend, amely a középkorban még Európa-szerte általános volt, a szláv nyelvű államokban és Romániában ma is nagyon elterjedt, főleg hivatalos kontextusban, emlékműveken, sírköveken. Példák a keleti névsorrendre: magyar : Szabó János japán : Murakami Haruki kínai : Vang Csö , Csang Ji-mou koreai : Pak Cshanho A névsorrend megfordítása nemzetközi környezetben Keleti sorrendről nyugatira A magyarok és a japánok kozmopolita többsége külföldön és a globális cybertérben (pl. a közösségi oldalakon) megfordítva, tehát nyugati sorrendben használja a nevét (János Szabó, Haruki Murakami). A kínaiak, koreaiak, vietnámiak konzervatívabbak: külföldön és a közösségi médiában is megtartják a keleti sorrendet, a fenti példában szereplő két kínai név tehát angolul is Wang Zhe ill. Zhang Yimou marad. Azonban a kínai tudósoknál megfigyelhető, hogy nemzetközi publikációban megfordítják a nevüket (a példánál maradva: Yimou ZHANG), ekkor viszont a családnevet általában nagybetűvel szedik a többnyire angol nyelvű könyvekben, folyóiratokban (ld. az utalást lentebb). Koreai neveknél azonban a nyugati sorrend is előfordul (Chan-ho Park). Az ebből fakadó félreértések elkerülése végett a nemzetközi életben egyre gyakoribb, hogy a távol-keleti családneveket csupa nagybetűvel írják: így könnyen azonosítható az illető személy családneve, bármilyen sorrendben is álljon. A nemzetközi eszperantóban a távol-keleti neveknél a családnév nagybetűs írása már helyesírási szabály: Haruki MURAKAMI, WANG Zhe, ZHANG Yimou, Chan-ho PARK. A kínai nevek többségénél és a koreai neveknél akkor is könnyen megállapítható, melyik a családnév és melyik a személynév, ha a családnév nincs nagybetűvel írva, a családnév ugyanis általában egytagú, míg a személynév kéttagú: Zhang Yimou, Chan-ho Park. Nyugati sorrendről keletire Némelyik multinacionális vállalat (pl. a francia Thales) a keleti sorrendet követeli meg, ahogy az egyébként nyugati sorrendet alkalmazó országokban számos hivatal is, az egyértelműbb névnyilvántartás, sorba rendezés, rákereshetőség végett (amit megnehezít vagy összezavar, ha a keresztnevek állnak elöl, amelyek többsége tömegesen előforduló „tucatnév”). Veilly Veilly település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 47 fő (2015). Veilly Culètre, Auxant, Bessey-la-Cour, Foissy és Thomirey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Késely Ajna Késely Ajna Evelin (Budapest, 2001. szeptember 10. –) magyar válogatott úszó, Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai bajnok, junior világ- és Európa-bajnok. Sportpályafutása 2014 Az év folyamán tizenhétszer úszott korosztályos magyar csúcsot. Az év végén, Katarban, Dohában megrendezett rövid pályás úszó-világbajnokságon mind a négy úszásnemben amelyben elindult, korosztályos magyar rekordot állított fel. Első felnőtt országos bajnokságán, amelyet Debrecenben rendeztek meg, két aranyérmet, két ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett váltószámokban, valamint egy bronzérmet egyéni számában, a 200 méteres gyorsúszásban. 2015 A grúziai Tbilisziben megrendezett 13. Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) úszó versenyein remekül szerepelt, az alábbi versenyszámokban lett helyezett: 200 m gyors: 01 Arany 2:01,84 400 m gyors: 01 Arany 4:15,65 800 m gyors: 01 Arany 8:44,72 (100 m: 1:02,34; 200 m: 2:07,74; 300 m: 3:13,69; 400 m: 4:20,05; 500 m: 5:26,45, 600 m: 6:33,50; 700 m: 7:40.2) 200 m pillangó: 01 Arany 2:15,04 (50 m: 30,61; 100 m: 1:04,66; 150 m: 1:39,22) 100 m gyors: 02 Ezüst 0:57,18 A lengyelországi Gorzówban megrendezett négy ország utánpótlás versenyén remekül szerepelt, az alábbi versenyszámokban első helyezett lett: 400 m gyors: 01 Arany 800 m gyors: 01 Arany 200 m hát: 01 Arany 100 m pillangó: 01 Arany 200 m pillangó: 01 Arany 4 × 100 m gyorsváltó: 01 Arany 4 × 200 m gyorsváltó: 01 Arany 4 × 100 m vegyes váltó: 01 Arany 2016 A Londonban megrendezésre került úszó Európa-bajnokságon az alábbi számokban állt rajthoz: 100 m gyors: 56,35 (50 m:27,26) előfutam, a 44. legjobb idővel nem jutott tovább az elődöntőbe (2016. május 17.) 200 m gyors: 1:59,93 (50 m:29,08; 100 m:59,41; 150 m:1:29,66) előfutam, a 10. legjobb idővel jutott tovább az elődöntőbe (2016. május 20.) 1:58,69 (50 m:28,04; 100 m:58,17; 150 m:1:28,47) elődöntő, a 7. legjobb idővel jutott tovább a döntőbe (2016. május 20.) 1:58,24 (50 m:28,24; 100 m:57,96; 150 m:1:28,02) döntő, 6. helyezés (2016. május 21.) 400 m gyors: 4:13,13; előfutam, a 10. legjobb idővel nem jutott tovább az elődöntőbe (2016. május 22.) 800 m gyors: 8:38,02; előfutam, a 9. legjobb idővel nem jutott tovább a döntőbe (2016. május 18.) 4×200 m gyorsváltó: 7:57,94 (az ő 200 méteres ideje: 1:58,96) előfutam, a váltó a 2. legjobb idővel jutott tovább a döntőbe, ahol Késely Ajna már nem úszott (2016. május 19.) 2017 A 2017-es budapesti világbajnokságon 400 méteres gyorsúszásban 6., 1500 méteres gyorsúszásban a 8. helyen végzett. Az Indianapolisban rendezett junior-világbajnokságon 800 méteres gyorsúszásban ezüstérmet szerzett, 400 méter gyorson pedig világbajnok lett. A Netánjában rendezett junior úszó-Európa-bajnokságot hat Eb-arannyal zárta. 2018 A júliusi Helsinkiben rendezett junior-Európa-bajnokságon aranyérmes lett 400, 800 és 1500 méteres gyorsúszásban, 400 méter vegyesúszásban, a 4x200-as gyorsváltó tagjaként pedig megvédte az egy évvel korábban szerzett címét, ezzel a magyar küldöttség legeredményesebbje volt a versenyen. A 2018-as úszó-Európa-bajnokságon 800 méteres gyorsúszásban ezüstérmet szerzett, ezzel megszerezte első érmét felnőtt világversenyen. Ez az érem volt továbbá a magyar küldöttség első érme az Európa-bajnokságon. 1500 méter gyorson bronzérmet szerzett. A Buenos Airesben rendezett ifjúsági olimpián 800 méteres gyorsúszásban aranyérmes lett. Országos Gyermek Bajnokság 100 m hát: 01 Arany 200 m hát: 01 Arany 400 m vegyes: 01 Arany Időeredményei 50 méteres medence 200 m gyors: 400 m gyors: 800 m gyors: 200 m pillangó: 200 m gyors: 2:01,84– 2015. július 29., Tbiliszi, 13. Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) – döntő 01 Arany 100 m gyors – 2015. július 31., Tbiliszi , 13. Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) – döntő 02 Ezüst 100 m hát: 200 m hát: 400 m vegyes: 25 méteres medence 50 m gyors: 100 m gyors: 200 m hát: Rekordjai 4:03,57 (2018. augusztus 9., Glasgow) junior Európa-csúcs 8:21,91 (2018. augusztus 4., Glasgow) junior Európa-csúcs Díjai, elismerései Az év utánpótlás korú sportolója választás, második helyezett (2016) MOB Nők Sportjáért junior díj (2017) Az év magyar utánpótláskorú sportolója (Héraklész) (2017) Turbék István Turbék István (Pápa, 1964. október 24. –) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása A Rába ETO csapatában mutatkozott az élvonalban 1982. november 20-án a Vasas ellen, ahol 2–2-es döntetlen született. 1982 és 1990 között 139 bajnoki mérkőzésen szerepelt győri színekben és 4 gólt szerzett. Egy bajnoki arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a csapattal. 1990 és 1992 között a Vasas, 1992 és 1994 között az MTK labdarúgója volt. Utolsó mérkőzésen a Vác FC Samsungtól 3–2-re kapott ki csapata. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1982–83 2.: 1983–84, 1984–85 3.: 1985–86 Magyar kupa (MNK) döntős: 1984 Tizenkét dühös ember (film, 1997) A Tizenkét dühös ember (eredeti cím: 12 Angry Men) 1997-ben bemutatott filmdráma. A film Reginald Rose azonos című tévéjátéka alapján készült. Cselekménye 1950-es évek, az USA egyik nagyvárosa. A történet egy bírósági tárgyalás végével kezdődik. Egy latinos arcú fiatalember a vádlott, akit az apja megölésével vádolnak. A bírónő a tizenkét esküdt feladatait ismerteti, akiknek teljes egyetértéssel ki kell mondaniuk, hogy a vádlott kétségkívül bűnös-e, vagy a váddal szemben alapos kétség merült-e fel. Az esküdteket átvezetik egy közeli szobába, ahol egy bírósági őr előírás szerint rájuk zárja az ajtót. Az ügy egyszerűnek látszik, mivel két szemtanú is van, akik látták, illetve hallották az eseményeket, az ő vallomásaik alapján a vádlott éjfél körül egy rugós tőrrel megölte az apját, majd elmenekült és hajnali háromkor visszatért a helyszínre, ahol a rendőrök elfogták. A mintás markolatú tőrt néhány nappal korábban vásárolta egy közeli boltban. Az esküdtek rögtön gyors szavazást tartanak, amivel majdnem döntésre jutnak: tizenegy esküdt bűnösnek tartja, és csak egy esküdt kételkedik a bizonyítékokban. Aprólékos vizsgálatok és szenvedélyes viták után a vallomások kétségesnek bizonyulnak, a tanúk megbízhatatlannak, a bizonyítékok sorra meginognak. Végül mindegyik esküdt egyenként és nyilvánosan a „nem bűnös” ítéletre szavaz. Szereposztás esküdt 1/elnök (Courtney B. Vance): középiskolai labdarúgó edző. Ösztönösen felveszi az irányító szerepet, ezért a többiek kinevezik „elnök”-nek, aki levezeti az ülést. esküdt 2 (Ossie Davis): bankpénztáros esküdt 3 ( George C. Scott ): üzletember; a fő ellenfél a filmben. Könnyen dühös lesz. A fiával nincs jó kapcsolatban, évek óta nem látta. Még akkor is bűnösnek tartja a vádlottat, amikor a bizonyítékok ennek ellenkezőjére mutatnak. esküdt 4 ( Armin Mueller-Stahl ): részvényekkel dolgozó bróker; logikusan érvel, nem ragadja el a hév, mint időnként a többi esküdtet. esküdt 5 (Dorian Harewood): szociális munkás. A vádlotthoz hasonló körülmények között nőtt fel, ezért szemékyesen érintik a vádlottal szemben felhozott előítéletek. esküdt 6 ( James Gandolfini ): szobafestő; türelmes és tisztelettel figyel másokra. esküdt 7 (Tony Danza): nagykereskedő; az ügy és a vádlott sorsa egyáltalán nem érdekli, csak az este nyolckor kezdődő baseballmeccsre akar eljutni, amire két jegye van. Türelmetlen és durva a többiekkel, sokszor tréfálkozik. esküdt 8 ( Jack Lemmon ): építész; főszereplő, ő az első esküdt, aki nincs meggyőződve a vádlott bűnösségéről, ezzel a véleményével szemben áll a többi tizenegy esküdttel. A történet végére a 9-es esküdttel megbarátkozik. Valódi neve Davis. Két gyereke van. esküdt 9 (Hume Cronyn): idős, bölcs férfi, jó megfigyelő. Hamar a 8-as esküdt mellé áll. A történet végére megbarátkoznak és bemutatkoznak egymásnak. Valódi neve McArdle. esküdt 10 (Mykelti Williamson): autómosó tulajdonosa; nagy hangú, erőszakos. Szélsőséges véleménye van „ezekkel” szemben. Gyakran a többiek szavába vág. A történet vége felé megvonják tőle a szót egy különösen durva kirohanása után. esküdt 11 ( Edward James Olmos ): órás; Kelet-Európából vándorolt be az Egyesült Államokba. Hisz abban, hogy az igazságnak győznie kell. esküdt 12 ( William Petersen ): a reklámszakmában dolgozik; véleményét könnyedén változtatja a többiek meghallgatása után. Mary McDonnell – bírónő Tyrees Allen – bírósági őr Douglas Spain – vádlott Megjelenése A film DVD-n 2001. március 6-án jelent meg. Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 100%-ra értékelte 11 vélemény alapján. Érdekesség A történetben felbukkanó néhány vallomás, bizonyíték és azok cáfolatai: Az idős férfi tanú szerint amikor meghallotta egy test zuhanását, a lakása ajtajához ment és látta a vádlottat lerohanni a lépcsőn. Az ő lakásuk az övé alatt volt, a két lakás beosztása azonos. A lakás alaprajza és a méretek alapján rekonstruálják, hogy mennyi idő alatt érhetett a tanú a lakása ajtajáig (a távolság 12 méter), és 42 másodpercet mérnek. A tanú szerint neki erre kb. 15 másodperc is elég volt. A férfi tanú szerint hallotta, amint a fiatalember kiabált az apjával és azt mondta: „megöli”. Mivel a lakás ablaka mellett közvetlenül a magasvasút haladt el és az ablak nyitva volt, a nagy zaj miatt nem érthette, hogy mit kiabálnak a fölötte lévő lakásban (ha egyáltalán meghallotta azt). A női tanú az éppen elhaladó magasvasút ablakain keresztül látta a vádlottat, amint leszúrta az apját. A tanú szemüveges, de azt éjszaka, az ágyában nem viselte, hiszen aludni akart. Vagyis nem láthatta tisztán az elkövetőt, aki legalább 20 méterre volt tőle. A vádlott állítása szerint éjfélkor elment otthonról és moziba ment, azonban amikor elfogták, nem emlékezett, hogy miről szólt a film, illetve kik voltak a szereplők. Az egyik esküdt egy másik esküdt kérdezgetésével rámutat, hogy ő sem emlékszik pontosan egy néhány napja látott film címére illetve a szereplők nevére, ráadásul a vádlottat érzelmileg felzaklatott állapotban hallgatták ki, hiszen halott apja a szomszéd szobában volt. A női tanú szerint a szúrás felülről lefelé történt. A vádlott 15 cm-el alacsonyabb az apjánál, ráadásul a gyilkos eszköz tipikus használata az, hogy alulról felfelé szúrnak vele (az egyik esküdt tapasztalata szerint). Újvági Péter Újvági Péter Sándor, angolul Peter S. Ujvagi (Budapest, 1949. március 31. –) magyar származású amerikai képviselő. 2003 és 2010 között képviselő Ohio állam törvényhozásában, a 47. körzetben. Toledót és Lucas megyét képviselte. Beceneve: "Kelet-Toledo polgármestere". Élete Újvági Péter 1949. március 31-én született Budapesten, szülei Magda és Ede. 1956-ban hagyták el az országot. Egy ideig Ausztriában tartózkodtak egy menekülttáborban, majd az amerikai Toledo városába kerültek. Két testvére van, Ede és Károly. Felesége Betty Ujvagi, négy gyerekük van: Krisztina, Andrew, Elizabeth és Suzanne. Az Amerikai-Magyar Koalíció alapító tagja és vezetője, a Toledói magyar golfklub aktív tagja. Toledóban a helyi egyetemen történelmet és politológiát tanult. Később az üzleti életben lett sikeres, az E & C Manufacturing Co. elnöke lett, valamint ő az egyik vezetője a magyar EuroStaco Kft-nek. 1972-től a politikai életben is részt vett. 1981-től a Toledo városi tanács tagja, 1997-től 2002-ig annak elnöke. 2002-től, már harmadjára az Ohio állami törvényhozás képviselője. Tagja volt annak az amerikai küldöttségnek, amely részt vett Antall József temetésén. A Hungarian American National Leadership Committee (Amerikai Magyar Nemzeti Vezetőségi Bizottság) vezetőjeként támogatta Barack Obama elnöki kampányát. Államok vezetőinek listája 1026-ban 1021 – 1022 – 1023 – 1024 – 1025 – 1026 – 1027 – 1028 – 1029 – 1030 – 1031 – Államok vezetői évek szerint Európa Amalfi – II. Sergius herceg ( 1007 – 1028 ) Anglia – I. Nagy Knut király ( 1016 – 1035 ) Barcelona – I. Görbe Berengár Rajmund, Barcelona grófja ( 1018 – 1035 ) III. Nagy Sancho navarrai király hűbérese Beneventói Hercegség – III. Pandulf herceg ( 1012 – 1033 ); V. Pandulf herceg 987 -től társuralkodó ( 1014 – 1033 ) Bretagne – III. Alain herceg ( 1008 – 1040 ) Burgundia – III. Rudolf király ( 993 – 1032 ) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár ( 976 – 1025 ); VIII. Konstantin császár ( 1025 – 1028 ) Bulgária – Bizánci uralom 1018 és 1040 között Capuai Hercegség – V. Pandulf herceg ( 1022 – 1026 ); IV. Pandulf herceg újra ( 1026 – 1038 ) Córdobai Kalifátus – III. Hisám Omajjád kalifa ( 1026 - 1031 ) Csehország – Ulrik cseh herceg ( 1012 – 1033 ) Dánia – II. Nagy Knut király ( 1018 – 1035 ) Franciaország – Jámbor II. Róbert francia király ( 996 – 1031 ) Anjou – III. Fulk gróf ( 987 – 1040 ) Aquitánia – V. Vilmos herceg ( 990 – 1029 ) Blois – II. Odo gróf ( 1004 – 1037 ) Champagne – (hiányzó információ) Flandria – IV. Balduin gróf ( 988 – 1036 ) Gascogne – VI. Sans Vilmos herceg ( 1009 – 1032 ) Maine – I. Herbert gróf ( 1015 – 1032 ) Normandia – II. Richárd herceg ( 996 – 1027 ) Reims – Arnould érsek, Reims grófja, Roucy grófja ( 1021 – 1033 ) Toulouse – III. Vilmos gróf ( 950 – 1037 ) Gaeta – V. János herceg ( 1012 – 1032 , régense 1012 és 1027 között Gaetai Emilia) Grúzia Bagratida Dinasztia – I. Giorgi, király ( 1014 – 1027 ) Horvátország – III. Kresimir horvát király ( 997 – 1030 ) Írország – Donnchad mac Briain nagykirály ( 1024 – 1064 Kijevi Rusz – I. Bölcs Jaroszláv nagyherceg ( 1019 – 1054 ) León és Galiciai Királyság – V. Kasztíliai Alfonz León királya és Galicia királya ( 999 – 1028 ) Portugália – Ilduara Mendes grófnő , I. Nuno feleségeként ( 1017 – 1028 ) Lengyelország – II. Mieszko Lambert lengyel király ( 1025 – 1031 ) Magyarország – I. István király ( 997 – 1038 ) Nápolyi Hercegség – IV. Sergius herceg ( 1002 – 1036 ) Navarra – III. Nagy Sancho király ( 1000 – 1035 ) Német-római Birodalom – II. Konrád német-római császár ( 1024 – 1039 ) Német Királyság Ausztria – Adalbert őrgróf ( 1018 – 1055 ) Bajorország – V. Henrik bajor herceg ( 1005 – 1026 ); VI. Fekete Henrik bajor herceg ( 1026 – 1041 ) Karinthia – Adalbero herceg herceg ( 1011 – 1035 ) Alsó-Lotaringia – II. Gothelo herceg ( 1023 – 1044 ) Meissen – I. Hermann őrgróf ( 1010 – 1031 ) Szászország – II. Bernát herceg ( 1011 – 1059 ) Svábföld – II. Ernest herceg ( 1015 – 1030 ) Felső-Lotaringia – I. Dietrich herceg ( 978 – 1027 ) Itáliai Királyság Aquileia – Poppo pátriárka ( 1019 – 1045 ) Milánó – Ariberto da Intimiano milánói érsek ( 1018 – 1045 ) Spoletói Hercegség – II. Hugó herceg ( 1020 – 1035 ) Norvégia – II. Szent Olaf király ( 1014 – 1028 ) Pápai állam – VIII. Benedek pápa ( 1012 – 1024 ); XIX. János pápa ( 1024 – 1032 ) Salernói Hercegség – III. Waimar herceg ( 994 – 1030 ) Skócia – II. Malcolm skót király ( 1005 – 1034 ) Svédország – III. Anund király ( 1022 – 1050 ) Velence – Orseolo Ottó dózse ( 1009 – 1026 ); Pietro Barbolano dózse ( 1026 – 1032 ) Wales Gwynedd – Iago ab Idwal ap Meurig király ( 1023 - 1039 ) Powys – Rhydderch ab Iestyn király ( 1023 - 1033 ) Deheubarth – Rydderch ap Iestyn király ( 1023 - 1033 ) Afrika Algéria ( Hammádida-dinasztia ) – Hammad ibn Buluggin ( 1008 – 1028 ) Egyiptom és Levante – Abu al Haszan Ali Al-Zahir li-lzaz Din Allah, Fátimida kalifa ( 1021 – 1036 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Saraf ad-Davla al-Muizz ibn Badisz Zírida emír ( 1015 – 1062 , 1048 -ban kikiáltotta a függetlenséget) Etiópia – Germa Szejum császár ( 999 – 1039 ) Mukurra – Rafael király ( 999 – 1030 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kadír bagdadi kalifa ( 991 – 1031 ) Ani (Örményország) – I. Hovhannesz, Ani királya ( 1020 – 1040 ?) (IV. Asot trónkövetelő 1021 – 1040 ) Asszám , Pála-dinasztia, Kamarúpa – Harsapála király ( 1015 – 1035 ) Bizánci Birodalom – VIII. Konstantin császár ( 1025 – 1028 ) Csalukja (Nyugati Csalukja) – II. Dzsajaszimha király ( 1015 – 1042 ) Csola – I. Radzsendra Csola király ( 1012 – 1044 ) Ghazni – Mahmud emír ( 998 – 1030 ) Gudzsarát , Solanki Dinasztia – I. Bhimdev király ( 1021 – 1063 ) Japán – Uralkodó – Go-Ichijo császár ( 1016 – 1036 ) Tényleges úr – 1020 -tól 1087 -ig a Fujiwara régensdinasztia hatalma szünetelt Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ) Kína (Északi Szong Dinasztia) – Renzong császár ( 1022 – 1063 ) Kitán Birodalom – Sengzsong ( 982 – 1031 ) Korea ( Korjo ) – Hjondzsong király ( 1009 – 1031 ) Malwa – Bhodzs (vagy Bhodzsa) király ( 1010 – 1060 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Pála Birodalom – I. Mahipála király ( 988 – 1038 ) Perzsia – Falak al-Muali Manucsehr Gabúsz Zijarida uralkodó ( 1012 – 1031 ) Pratihara – Trilocsanpala király ( 1018 – 1027 ) Transzoxánia – Mohamed Toghan Kara-khanida uralkodó ( 1024 – 1026 ); Juszuf Kadír Kara-khanida uralkodó ( 1026 – 1032 ) Tapoly A Tapoly (szlovákul Topľa, németül Töpl) az Ondava jobb oldali mellékfolyója Északkelet-Szlovákiában. Futása A folyó a Csergő–Mincsol-hegységben, Livóhuta fölött ered, kb. 10 kilométerre a lengyel határtól. Eleinte kelet felé, majd Kavicsostól kezdve északra folyik, Gerlánál ismét keletre fordul, s ezt az irányt Bártfáig megtartja. Innen kezdve dél-délkeleti irányt vesz, Margonyánál völgye kitágul, de Girálton alul ismét szűk szorossá keskenyedik. Varannónál eléri az Ondava tág völgyét, végül Parnó közelében az Ondavába ömlik. Nagyobb mellékvize balról a Radomka patak (Girált alatt). Települések a folyó mentén (Zárójelben a szlovák név szerepel.) Gare de Saint-Martin-d’Étampes Gare de Saint-Martin-d'Étampes vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Étampes településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Étampes-Beaune-la-Rolande-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Étampes Az év települése Az Év Települése díjat a Magyar Televízió 1-es csatornája ítélte oda 2004 és 2009 között minden év végén annak a magyarországi településnek, amelyre a Főtér című műsorában meghirdetett közönségszavazáson a legtöbb néző adta a szavazatát. A nézők a műsorban az adott év során bemutatott 17 település közül választhattak. A nézők e-mailben, levélben és a műsor honlapján is voksolhattak a bemutatott városokra. 2008-ban közel 40 000 néző adta le a szavazatát a három hétig tartó játékban, és a győztes városra mintegy 13 000 szavazat érkezett. A legtöbb szavazatot elnyerő település vezetőjének az MTV elnöke adta át a díjat, amelyet a Herendi Porcelánmanufaktúra készített. A győztes település újabb bemutatkozási lehetőséget kapott az M1 műsorában. A Magyar Turizmus Zrt. a verseny nyertesének kiemelt promóciós támogatást biztosított a következő évben, vagyis a településen zajló eseményeket, programokat a kiadványaiban, kiállításain kiemelt népszerűsítésben részesítette Magyarországon és külföldön egyaránt. Clifton függőhíd A Clifton függőhíd (angolul: Clifton Suspension Bridge) az Avon folyó szurdokát íveli át Bristol közelében. Az építményt Isambard Kingdom Brunel tervezte a 19. század első harmadában. A hídtestet láncok tartják. Előkészületek 1754-ben egy jómódú bristoli borkereskedő, William Vick ezer fontot hagyott az Avon-szurdokon átívelő híd megépítésére. Végakaratában az a megkötés szerepelt, hogy az építkezést akkor kell megkezdeni, amikor az eredeti ezer font tízezerre duzzad. Meghagyta azt is, hogy a leendő kőhidat, amely majd Cliftont és Leigh Woodsot köti össze, ingyen használhassák az utazók. A hagyaték 1829-ben elérte a nyolcezer fontot, és a bristoliak felállítottak egy bizottságot, hogy vizsgálja meg a híd megépítésének lehetőségét. Hamar kiderült, hogy egy kőhíd 90 ezer fontba kerülne, míg egy vasból készült függőhíd kevesebb pénzből is kijönne. Egy parlamenti döntés engedélyt adott Vick hagyatékának felhasználására, és 1829. október 1-jén kiírták a pályázatot a függőhídra. A pályadíj 100 guinea volt. Erre a versengésre Isambard Kingdom Brunel is beadta pályaművét, aki lábadozni jött Bristolba, miután megsérült a Temze-alagút építése során. A bírálóbizottságot vezető Thomas Telford mérnök valamennyi tervet visszautasította, és a sajátját akarta megvalósítani. Mivel lehetetlennek tartotta a szurdok átívelését, egy gótikus tornyok által tartott háromíves szerkezet tervét adta be. A tervet a közvélemény elutasította, így 1830-ban újabb pályázatot írtak ki, amelyet Brunel nyert meg. A döntést hivatalosan 1831. március 16-án jelentették be. A 24 éves építész megbízták az építkezés vezetésével, ez lett az első igazán komoly és önálló feladata. Az építkezés Az építkezés 1831-ben kezdődött meg, de a munka különböző anyagi problémák és a Bristolt megrázó zavargások, politikai viták miatt éveket csúszott. 1836-ban ismét elkezdődött a munka, de 1843-ig, amikor leállít az építkezés, csak a tornyok készültek el. Brunel 1859-ben meghalt. Kollégái, hogy a híddal megkoronázhassák a viktoriánus Anglia legkiválóbb mérnökének életművét, megkezdték a még szükséges források összegyűjtését. Az eredeti terveket William Henry Barlow és Sir John Hawkshaw némiképp módosították: a hídpálya szélesebb, magasabb és tartósabb lett, az oldalankénti kettős láncsort hármassal váltották fel. A munkálatok 1862-ben kezdődtek meg ismét. A hidat 1864-ben nyitották meg, építési költsége megközelítette a 100 ezer fontot. Méretek, adatok Az Avon folyó felett 76 méter magasan átívelő híd 214 méter fesztávolságú és nagyjából 1500 tonna súlyú. Teljes hosszúsága 412 méter. Két végén 26 méter magas tornyok állnak, ezekből indulnak a szerkezetet tartó kovácsoltvas láncok. A láncok 4200 szemből állnak. A láncokat Brunel hungerfordi hídjáról hozták át, amelyet lebontottak egy új híd miatt. A láncokról 81 kovácsoltvas rúd nyúlik le függőlegesen, ezek tartják a híd testét. A leghosszabb rúd húszméteres, a legrövidebb, amely középen van, 91 centiméteres. A láncokat 18 méter mélyen horgonyozták a sziklában. A hídon vezető utat eredetileg deszkákkal borították, majd 1897-ben aszfalt került a helyükre. Annak ellenére, hogy a híd gyalogos és ló vontatta forgalom számára épült, képes elviselni a naponta rajta áthaladó 11-12 ezer gépjárművet is. Egy 2002-es vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a Bristol szimbólumának számító híd szerkezetében méhsejtszerű üregek és alagutak találhatók, amelyek a feltételezések szerint a híd szilárdságának csökkentése nélkül tették lehetővé a kevesebb anyag felhasználását. 2006-ban, Brunel születésének 200. évfordulóján a Clifton függőhíd új kivilágítást kapott. A láncok mentén több mint háromezer egywattos LED világít hármas csoportokban. A hidat a gyalogosok és a kerékpárosok ingyen használhatják, de a géperejű járművekkel érkezőknek 50 pennyt kell fizetniük az átkelésért. A hidat üzemeltető Clifton Suspension Bridge Trust nonprofit társaságot 1952-ben alapította meg a brit parlament. Egyetlen bevételi forrása a híddíj. Érdekességek 1885 -ben a 22 éves bristoli Sarah Ann Henley, miután összeveszett a barátjával, levetette magát a hídról. Szerencséjére abroncsos szoknyát viselt, amely az esés közben úgy viselkedett, mint egy ejtőernyő, és jelentősen lelassította a zuhanását. Sarah Ann Henley megsérült ugyan, de életben maradt, és csak 1948 -ban, 84 éves korában halt meg A híd "népszerű" volt az öngyilkosok között: 1974 és 1993 között 127-en vetették le magukat róla. 1998 -ban rácsokat építettek a szerkezetre, ezzel sikerült évi négyre csökkenteni a korábbi nyolcról a halálesetek számát. A Clifton függőhídról vetette le magát az énekes Georgie Fame felesége, Nicolette Powell 1993 . augusztus 13-án Az 1979 . április 1-jén a hídról végrehajtott első modern bungee-jumping az oxfordi egyetem veszélyes sportokat űző tagjainak nevéhez fűződik. A híd üzemeltetői ma már nem adnak engedélyt ilyen ugrásra Az utoljára felszálló Concorde 2003 . november 26-án szimbolikus gesztusként átrepült a híd felett, mielőtt leszállt a Filton repülőtéren Eredetileg a korban divatos egyiptomi stílus miatt szfinxek díszítették volna a tornyokat, de a hidat áttervező mérnökök elhagyták őket 1911 óta tilos átrepülni a híd alatt. A tiltás ellenére 1957 -ben a Brit Királyi Légierő egyik De Havilland Vampire típusú gépe megtette ezt 725 kilométer per órás sebességgel, de a Leigh Woods oldali szikláknak csapódott. A pilóta meghalt. Nem bizonyított mendemondák szerint a második világháborúban több Supermarine Spitfire is átrepült a híd alatt Csépai Dezső Csépai Dezső (Budapest, 1953. október 27. – Budapest, 2007. március 5.) válogatott kenus, sebészorvos. Testvére: Csépai Ferenc, teniszező. Élete 1967-től sportolt az Újpesti Dózsa színeiben versenyszerűen. 1970-ben országos bajnok lett a 4x500m-es csapatversenyben. 1979-től 1984-ig válogatott volt. Legnagyobb sikere az 1982-es belgrádi kajak-kenu világbajnokságon elért ezüstérme az egyes 1000 méteres számban. 1984-től dolgozott az Országos Sportegészségügyi Intézet Sportsebészeti Osztályán. 1984 és 1995 között ő volt a magyar kajak-kenu válogatott sportorvosa. 2006-ban a magyar labdarúgó-válogatott csapatorvosi feladatait is ellátta. Elsősorban a vállízület vizsgálatai álltak kutatásai középpontjában. Szakmai elismerései 1993 – Európai Térdsebészeti Sporttraumatológiai és Artroszkópos Társaság 1996 – Európai Váll- és Könyöksebészeti Társaság 2001 – Sportorvosi Szakmai Kollégium Szehotepibré Szehotepibré Szeuszehtaui ókori egyiptomi fáraó volt, a XIII. dinasztia egyik uralkodója. Kim Ryholt és Darrell Baker szerint a dinasztia tizedik, Detlef Franke és Jürgen von Beckerath szerint ötödik királya. Helye a kronológiában Pozíciója a dinasztia kronológiájában nem teljesen biztos. A XIX. dinasztia idejében összeállított torinói királylistán két király szerepel Szehotepibré néven, mindkettő a hetedik oszlopban, amely nagyrészt a XIII. dinasztia királyait listázza. Az első Szehotepibré a dinasztia negyedik, a másik a nyolcadik uralkodójaként szerepel. Így a torinói királylista alapján Szehotepibré Szeuszehtaui helye nem állapítható meg a kronológiában. Kim Ryholt és Darrell Baker szerint valójában a dinasztia 10. uralkodója, és i. e. 1783-tól 1781-ig uralkodott. Úgy vélik, az első Szehotepibré neve csak írnoki tévedés, Hotepibré Kemau Szahórnedzsheritef nevének félreolvasása, valamint a listán két király, Nerikaré és Ameni Kemau nem szerepel, így Szehotepibré Szeuszehtaui a nyolcadik uralkodónak tűnik, pedig a tizedik volt. Ezzel szemben Detlef Franke és Jürgen von Beckerath úgy vélik, Szehotepibré Szeuszehtaui azonos a királylistán említett első Szehotepibrével, így ő a dinasztia ötödik királya. Franke és von Beckerath a második Szehotepibrét azonosítják Hotepibré Kemau Szahórnedzsheriteffel. Említései Szehotepibré neve sokáig csak a torinói királylistáról, valamint egyetlen lazúrkő pecséthengerről volt ismert. Az ismeretlen eredetű pecsétet egy kairói magángyűjtő vásárolta meg, ő adta el 1926-ban a Metropolitan Művészeti Múzeumnak, ahol jelenleg is ki van állítva. A pecsétet, melyen Szehotepibré neve szerepel, Hathornak, Büblosz úrnőjének ajánlották, és szerepel rajta Büblosz egyik kormányzója, Jakin-Ilu ékírásos neve is. William F. Albright régész szerint Jakin-Ilu esetleg azonos lehet azzal a Jakin nevű kormányzóval, akit egy bübloszi sztélé említ, és amelyen fiát, Jantinut is ábrázolják egy trónon, I. Noferhotep kártusai előtt. Amennyiben ez a feltételezés igaz, Szehotepibrét egy nemzedék választja el I. Noferhoteptől. Szehotepibré legfőbb korabeli említése egy sztélé, melyet Gebel el-Zeitnél, a Vörös-tenger közelében lévő galenitbányáknál találtak és 1980-ban publikáltak. A sztélén Szehotepibré neve a Szeuszehtaui Hórusz-névvel együtt szerepel. Emellett az el-Listi északi piramiskörzetnél előkerült két szkarabeuszon is szerepel Szehotepibré neve, de kártus és királyi címek nélkül. Egy ezekkel gyakorlatilag teljesen megegyező szkarabeusz került elő Tell al-Adzsúlból középső bronzkori kontextusban (azaz az egyiptomi második átmeneti kor idejéből, amikor a XIII. dinasztia is uralkodott). Nem biztos, hogy a szkarabeuszok is erre az uralkodóra utalnak. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Sehetepibre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, excerpts available online here. Thomas Schneider: Ancient Egyptian Chronology - Edited by Erik Hornung, Rolf Krauss, And David a. Warburton, available online, see p. 176 Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 359-360 Detlef Franke: Zur Chronologie des Mittleren Reiches (12.-18. Dynastie) Teil 1 : Die 12. Dynastie, in Orientalia 57 (1988) Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964 Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46. Mainz am Rhein, 1997 Seal of Sehetepibre at the MMA, picture and context. W. M. F. Albright: An Indirect Synchronism between Egypt and Mesopotamia, cir. 1730 BC, BASOR 99 (1945) P. Mey, G. Castel, J.-P. Goyon: Installations rupestres du moyen et du nouvel empire au Gebel Zeit (près de Râs Dib), In: Mitteilungen des deutschen Archäologischen Institutes Kairo 36 (1980), 303-305, fig. 1 [1], pl. 80 [a] MMA 09.180.1203, 09.180.1204; see Scarabs, Chronology, and Interconnections: Egypt and Palestine in the Second Intermediate Period. Friburg: Academic Press (2007. október 6.) City of Shepherd Kings and Ancient Gaza V. London: British School of Egyptian Archaeology, University College (1952. október 6.) Mérk (Magyarország) Mérk nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Nyírség szélén fekvő település. Vállaj 1,5 km, Tiborszállás 8,5 km, Fábiánháza 7,5 km, Nagyecsed 10,5 km távolságra található. A település a Kraszna folyó mentén található. Nevének eredete A falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a régi magyar nyelvben népszerű Mérk személynév vált a település nevévé. Névadója valószínűleg az 1216-ban és 1391-ben említett Merch, a szatmári németek ispánja lehetett. Története A falu telepítésének kora és körülményei ismeretlenek. Kialakulásakor a Gutkeled nemzetség-beliek földjébe ékelt magában álló falu volt. Mérk neve az oklevelekben 1297-ben tűnik fel, Miklós birtokaként: p. Nicolai Merk, in C-u de Zathmar. 1298-ban Ákos nembeli István országbíró a falut leányának Anychnak, a Borsa nemzetség-beli Beke feleségének engedi át. 1318-ban Károly Róbert király az Ákos nembeli Ernye hűtlen unokáitól elveszi, és a Gutkeled nemzetség-beli Báthori Bereck fiának, Jánosnak adományozza. Ettől kezdve a Báthoriak Ecsedi uradalmához tartozott. Borovszky szerint azonban 1391-ben még a Szántai Petőfieké volt, akiktől leányágon a Kállaiak örökölték, és a Báthoriak csak 1418-ban kaptak rá királyi adományt. A XVII. században Bethlen, majd Rákóczi birtok volt. 1746-ban gróf Károlyi Ferenc szerezte meg, s még az övé volt a XX. század első évtizedeiben is. (Ébele G.: Ecsedi uradalom) Mérk sorsa hasonlóan alakult a korabeli Szatmár vm. környező településeihez: a török- és a Habsburg-ellenes felszabadító háborúk pusztításai, az 1717. évi tatárbetörés, a járványok, például az 1719. évi nagy pestisjárvány, ínség a község lakosságát is sújtotta. 1839-ben a faluban pusztító nagy tűzvészben az egész falu, s mindhárom temploma is leégett. A sok megpróbáltatás a falu lakosságát is megtizedelte. A községben az első sváb telepesek 1773-ban jelentek meg, akik a szomszédos községből és Németországból érkeztek (Borovszky i.h., Vonház 123). A falu betelepítéséről Pesty Frigyes leírásából van adatunk, 1864-ből: a települést háromhatod részben római katolikus , a környékbeli sváb falvakból 1770 körül idetelepült, ma magyarul beszélő svábok, kéthatodrészben a közeli elpusztult Szent Márton helységből részben Mérkre, részben a szomszédos Fábiánházárara költözött helvét református magyarok, egyhatodrészben pedig szintén magyar ajkú görögkatolikusok lakják, kik első lakosai voltak Mérknek. Gróf Károlyi Sándor szerzi meg Mérket, ahol akkor még csupán néhány lakóház állott. A gróf a faluba letelepedőknek ingyen lakást és földet és 10 év mentességet ajánlott fel. A község az utóbbi években, évtizedekben sokat fejlődött, több középület és új lakóház, kisebb üzem is található itt. 1950 és 1955 között Mérk Vállajjal egyesült Mérkvállaj néven, a vállajiak kérésére azonban az egyesítés megszűnt, és egyidejüleg Mérk határából önálló községgé alakult Tiborszállás. A falunak vasútja nincs, de a környező településekkel és Mátészalkával is sűrű buszjárat köti össze. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 6%-a cigány és 4%-a német nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességek Római katolikus templom – 1882 és 1884 között épült Szent Péter és Pál tiszteletére épült, eklektikus stílusban. Az 1839 -es nagy tűzvészben leégett templomot 1882 - 1884 között építették újjá. Oltárképét 1890 -ben Lotz Károly festette. Református templom – 1899 - 1914 között épült a tűzvészben elpusztult templom helyébe, eklektikus stílusban. Görögkatolikus kápolna. Második világháborús emlékmű. Cifracsűrök – a sváb hagyományokat tükröző népi építészet szerint épültek. Híres szülöttei Bárd (Leber) János (1908–1982), r. k. püspök, teológus, filozófus (Hartmann-kutató). Haláláig internálva volt. Szives (Schmiedt) Béla ( 1901 . március 6. ) római katolikus egyházi író Fodor István Széchenyi-díjas villamosmérnök Véber István ( 1980 . december 8. ) meteorológus. Források Borovszky S.: Szatmár várm. Maksai F. : A Középkori Szatm. várm. Ébele G.: Ecsedi uradalom Kálnási Á.: A mátészalkai jár. földr.nevei. Hivatkozások Mérk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora Külső hivatkozások Mérk Önkormányzatának honlapja Mérk a szeporszag.hu -n Légifotók Mérkről Testvértelepülések Kaplony Románia Laurinburg Laurinburg város az USA Észak-Karolina államában. Lakosainak száma 15 962 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Stazione di Oriolo Stazione di Oriolo vasútállomás Olaszországban, Oriolo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Viterbo–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Capranica-Sutri Stazione di Manziana-Canale Monterano Stazione di Bassano Romano Keleti rablópille A keleti rablópille (Libelloides macaronius, régi nevén Ascalaphus macaronius) a rovarok (Insecta) osztályába a recésszárnyúak (Neuroptera) rendjébe tartozó faj. Magyar neve egyike a legszebb és legtalálóbb rovarneveknek, mely ragadozó életmódjára utal. Se nem lepke, se nem szitakötő, de mindkét csoportra hasonlít. Ez az egyetlen faja él Magyarországon. Körülbelül 400 fajtársából 16 európai. Védetté 1982-ben, fokozottan védetté 2012-ben nyilvánították, eszmei értéke 100.000.-Ft. Megjelenése Nagy, fekete színű teste, többé-kevésbé, sűrű fekete szőrrel borított. Jól fejlett szárnyai gazdagon erezettek, fekete-sárga, riasztó színkombinációjúak, mely feltűnő színek a madarak megtévesztését szolgálják. Nyugalmi állapotban, a testük mellett összezárva tartják. Angol nevét (owl-fly - bagolylégy), hatalmas összetett szemeiről kapta, melyek szinte kitöltik az egész fejét. A dorzo-frontális rész UV-fényre érzékeny, ez teszi lehetővé a levegőben mozgó apró zsákmányállatok észrevételét. Rágó szájszervvel, bunkós csáppal rendelkezik. Lárvája Szürkés-barnás színű, széles, lapított testű, a fajok egy részénél különböző törmelékekkel „díszíti” hátoldalát mimikri gyanánt. A talaj felszínén mozog, lesben állva várja áldozatát és különlegesen, sarló alakban módosult, félelmetes, hosszú rágóival megöli zsákmányát, majd a testnedveit kiszívja. Életmódja A jól fejlett szárnyainak, erős rágóinak, különleges szemeinek és gyors röptének köszönhetően kiváló vadász. Repülés közben vadászik, elsősorban szálló rovarokkal, főleg lepkékkel táplálkozik, leggyakrabban június-augusztus között, a nappali órákban. Kétosztatú szemének elülső-felső része csak az ultraibolya tartományban lát, ezért csak teljesen felhőtlen nyári napokon repül. Rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni. Előfordulása A keleti rablópille egyike családja leggyakoribb európai képviselőinek. Elsősorban meleg, száraz, sztyepp-erdőssztyepp jellegű élőhelyeket kedvel, alföldi tölgyerdők szélén, tisztásain lehet gyakori, de Erdélyben lejtős mészkőgyepeken is megtalálható. Európában a faj főként keleten és délen van jelen: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Makedónia, Moldovai Köztársaság, Montenegró, Olaszország, Szerbia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna területén. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában szintén fellelhető. Romániában csak lokálisan gyakori. Erdélyben a Torockói-hegység mészkőgyepein (Tordai-hasadék, Runki-szoros, Székelykő), a mezőségi sztyepplejtőkön (Magyarszováti Rezervátum, Aranyosegerbegyi „Lepkebérc” Rezervátum), de megtalálható az Erdélyi-Mezőség északnyugati sarkát képező, kevésbé száraz és meleg Dés környéki dombtetőn is. Magyarországon a Siklóernyő-hegyen Márkpusztán, a Budai-, és Pilis hegységben, az Őrségben, és Visegrádon fordul elő. Aradi vértanúk Az aradi vértanúk az a 12 magyar tábornok és egy ezredes voltak, akiket az 1848–49-es szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Bár ezen honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is. Mindegyikük eleve aktív vagy kilépett császári-királyi tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. A győztesek ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban k.k. (császári-királyi) ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatot viseltek. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. Elítélésük A magyar sereg Világos közelében, a várostól mintegy 15 km-re északra levő csigérszőllősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Görgey Rüdiger lovassági tábornok vezérkari főnökével, Frolov tábornokkal tárgyalta meg a fegyverletétel idejét, módját és egyéb körülményeit, mely szerint annak helye a fenti mezőn legyen, Pankotán túl, a Csiger-patak mentén, pontosan augusztus 13-án, délután 3 órakor. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára, hiszen ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott, így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ivan Fjodorovics Paszkevics orosz fővezér augusztus 16-án Ferenc Józsefhez írt levelében megbocsátásra biztatta az osztrák császárt: „Hangozzanak el felséged trónusának magasából a megbocsátás és feledés szavai.” 1849. augusztus 27-én az osztrák minisztertanács határozata szerint „Báró Haynau táborszernagy dolga lenne, hogy Magyarországon és Erdélyben megjelölje a legvétkesebbeket” Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tiszteket megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták nekik. Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jacob von Haynauhoz – akit katonái csak Einhaunak (Bökő) hívtak – mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e kegyelemből, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azért, mert a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, végül Schweidel József azért, mert csak a schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, továbbá mert Pest városparancsnokaként alkalma volt jó szolgálatot tennie a hadifogoly osztrák tiszteknek. Az aradi kivégzéseket és Gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését nem véletlenül időzítették október 6-ára, szándékosan az 1848-as harmadik bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Az ítélet Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár András, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Lenkey János, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác perének ítéletét 1849. szeptember 26-án hozták meg. Kiss Ernő és Vécsey Károly esetében külön perek zajlottak le: mindkettejük perében 1849. szeptember 21-én mondták ki az ítéletet. Kivégzésük Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta, és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre. Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor) Lázár Vilmos főtiszt (ezredes), Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok, Schweidel József tábornok. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek. Lázár Vilmos ezredes Dessewffy Arisztid tábornok Kiss Ernő tábornok Schweidel József tábornok Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után) Lovag Poeltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Knezić Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok, Gróf Vécsey Károly tábornok. Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, ezért őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett, és megcsókolta annak kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá. A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek tetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen földelték el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait. I. Miklós orosz cár a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, a 18 éves Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt: „a cárt érzékenyen érintette Medem gróf úr új híradása a Magyarországon történt számos katonai kivégzésről, és hogy személyes érzéseiben érzi sértve magát, mert a szigornak ezeket a megnyilatkozásait éppen azokkal az egyénekkel szemben gyakorolták, akiknek érdekében a császárnak, felséges urunknak kegyelmére apellált.” Lovag Poeltenberg Ernő tábornok Török Ignác tábornok Lahner György tábornok Knezić Károly tábornok Nagysándor József tábornok Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok Gróf Vécsey Károly tábornok További aradi vértanúk Haynaunak, a magyar honvédtisztek elleni bosszúhadjárata nem Aradon kezdődött. Augusztus 20-án Temesvárott lőtték főbe Hruby Gyula őrnagyot, Görgei Artúr volt segédtisztjét. 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem József tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg; őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. Ormai Norbert (Norbert Auffenberg) honvédezredes (Dobřany, 1813. augusztus 22. – Arad, 1849. augusztus 22.) Kazinczy Lajos honvédezredes (Széphalom, 1820. október 20. – Arad, 1849. október 25.) Lenkei és zádorfalvi Lenkey János honvédtábornok (Eger, 1807. szeptember 7. – Arad, 1850. február 9.) Emlékezetük Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak annak helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helyiséget bezártak. A vértanúk emlékének megörökítésére, köztéri szobor vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni. Barabás Béla jogász, volt országgyűlési képviselő 1929-ben megjelent emlékirataiból ismert, hogy édesapja volt az első, aki egy kiszáradt eperfát és egy keresztet vitetett ki a kivégzés helyszínére. Az eperfa ágaira ragasztott cédulákra írták fel a tizenhárom vértanú nevét. 1871-ben a vértanúk emlékének ápolását felvállaló Aradi Honvédegylet egy emlékkővel helyettesítette a kiszáradt eperfát. A vesztőhelyen ma látható obeliszket 1881-ben állították fel. Már a kivégzés napján kezdetét vette az áldozatok tárgyi hagyatékának gyűjtése is. Az egyre szélesebbre dagadó országos kegyelet hatására emlékeztető kiadványok születtek, amelyek terjesztésénél még az üzleti szempontok is megjelentek. Sokszorosított formában számtalan kő- és olajnyomat került a piacokra, vásárokra, amelyekből még ma is forgalomban van jó néhány. Thorma János „Az aradi vértanuk” című festményét a nép előbb ismerhette meg sokszorosított olajnyomatos formában, mint a műértő közönség eredetiben, hiszen politikai okokból először csak 1905-ben állították ki a művet. A nyomtatott emléklapok hatására a népművészetben is megjelentek a vértanúhalált halt tábornokok ábrázolásai. Ezek közül külön kiemelkednek azok a Veszprém megyében készült díszbotok, ahol a pásztorfaragások hagyományos technikájával, a kőnyomatos képek másolásával több változatban készítettek a dísz- és sétabotokat. A nemzet az aradi hősök emlékezetét számos formában őrzi. Aradon már 1890-ben emlékművet avattak tiszteletükre. Budapesten a XXI. kerületben van Aradi vértanúk útja, az V. kerületben Október 6. utca, és több nagyvárosban valamennyi vértanúról utcát neveztek el. Emlékművük áll például Pusztavacson, míg Kecskeméten, Szegeden és Tatabányán az Aradi vértanúk tere, Győrben ésPécsett az Aradi vértanúk útja őrzi emléküket. Kiskőrösön Petőfi Sándor szülőháza közelében található emlékművük: egy fal, rajta a vértanúk domborművével. A szájhagyományban sok apró mozzanat maradt meg magukkal a kivégzésekkel kapcsolatban. „Kiss Ernőt vállon találta a golyó, ezért térdre bukott, aztán egy katona odarohant, és egészen a fülébe dugva a puskát lőtte le”. „Damjanich Jánost lábtörése miatt parasztszekéren vitték a vesztőhelyre, a kocsin végig szivarozott”. 1890. október 6-ától a pesti közönség a Vigadó első emeleti termében felállított Edison-féle fonográf hengerről hallhatta Kossuth Lajos megemlékező szónoklatát az aradi hősökről: Emlékhelyek, emlékművek Az aradi vértanúk emlékezetéhez hozzátartoznak a tiszteletükre készített emlékhelyek, emlékművek, melyek a korabeli Magyarország területén helyezkednek el. A legismertebb a Huszár Adolf, illetve Zala György által készített és Aradon felállított Szabadság-szobor, amelyet 1925-ben lebontottak, majd a román-magyar megbékélés részeként 2004-ben visszaállították. Aradon, a kivégzés pontos helyén emlékoszlop áll. A mai Magyarország területén több fontos emlékhely található. Az egyik Kiskőrösön a Vértanúk fala-emlékmű, amely a helyi Petőfi Múzeum kertjében lévő szoborparkban áll, ahol elhelyezték a 13 aradi vértanú és Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök domborművét. A bronzportrékat Tóth Baranyi Lajos készítette. Budapesten és több nagyobb városban utcát neveztek az aradi vértanúk tiszteletére. Aradi-park Az Aradi park elnevezésű történelmi emlékhely a vas megyei Rátót községben található. A kistelepülés a 8-as számú főút mentén, déli irányban helyezkedik el, Körmend és Szentgotthárd közt félúton. A községben és környékén volt birtoka a Széll családnak, itt áll az egykori miniszterelnök, Széll Kálmán kastélya is. Feleségének, Vörösmarty Ilonának a költő édesapa halála után Deák Ferenc lett a gyámja, aki gyakran látogatta Rátóton is. A hagyomány szerint az 1860-as években Deák ültette az Aradi vértanúk emlékére azt a tizenhárom tölgyfát, amelyet a falu azóta is kegyelettel ápol. A történelmi emlékpark területét (Rátót 43/2 hrsz., 5874 m²) Rátót Község Önkormányzati Képviselő-testülete az 5/1998. (VII. 29.) számú rendeletében helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánította. Kezelői feladatát Rátót Község Önkormányzata látja el. A parkban található tölgyek egy része kiszáradt, a megmaradt 7 egyedből néhány rossz állapotban van, főleg a nyugati oldalon. A déli oldalon lévő faegyedek vitálisabbak, ennek egyik oka a Vörös-patak közelsége lehet; a terület 2004 óta a Natura 2000 ökológiai hálózat részeként védettséget élvez. Az elpusztult fákat az öreg tölgyek leszármazottaival pótolták a helyi civil szervezetek tagjai, akik a park gondozásában és az itt évente megrendezésre kerülő megemlékezés lebonyolításában is jelentős szerepet vállalnak. A parkban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztató táblát állított fel. A község déli határa, a Rába menti ártéri területek, már az Őrségi Nemzeti Park országos jelentőségű védett területéhez tartoznak. Hurtigheim Hurtigheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 656 fő (2015). Hurtigheim Ittenheim, Furdenheim, Quatzenheim, Stutzheim-Offenheim és Wiwersheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Államok vezetőinek listája 1036-ban 1031 – 1032 – 1033 – 1034 – 1035 – 1036 – 1037 – 1038 – 1039 – 1040 – 1041 – Államok vezetői évek szerint Európa Amalfi – II. Manso herceg ( 1034 – 1038 ), anyjával (Máriával) Anglia – I. Nyúllábú Harald király ( 1035 – 1040 ) Barcelona – I. Öreg Berengár Rajmund Barcelona grófja ( 1035 – 1076 ) Beneventói Hercegség – III. Pandulf herceg ( 1012 – 1033 társuralkodó, 1033 – 1050 uralkodó) Bretagne – III. Alain herceg ( 1008 – 1040 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) Bulgária – Bizánci uralom 1018 és 1040 között Capuai Hercegség – IV. Pandulf herceg újra ( 1026 – 1038 ) Csehország – I. Břetiszláv cseh fejedelem ( 1034 – 1055 ) Dánia – II. Hardeknut király ( 1035 – 1042 ) Franciaország – I. Henrik francia király ( 1031 – 1060 ) Anjou – III. Fulk gróf ( 987 – 1040 ) Aquitánia – VI. Kövér Vilmos herceg ( 1030 – 1038 ) Blois – II. Odo gróf ( 1004 – 1037 ) Champagne – (hiányzó információ) Flandria – IV. Balduin gróf ( 988 – 1036 ); V. Lille-i Balduin gróf ( 1036 – 1067 ) Gascogne – Eudes herceg ( 1032 – 1039 ) Maine – Interregnum 1032 és 1036 között; IV. Hugó gróf ( 1036 – 1051 ) Normandia – I. Vilmos herceg ( 1035 – 1087 ) Reims – Guy érsek ( 1033 – 1055 ) Toulouse – III. Vilmos gróf ( 950 – 1037 ) Gaeta – I. Pandulf herceg ( 1032 – 1038 ) Grúzia Bagratida Dinasztia – IV. Bagrat, király ( 1027 – 1072 ) Horvátország – I. István horvát király ( 1030 – 1058 ) Írország – Donnchad mac Briain nagykirály ( 1024 – 1064 ) Kijevi Rusz – I. Bölcs Jaroszlav nagyherceg ( 1019 – 1054 ) León és Galiciai Királyság – III. Bermudo León királya és Galicia királya ( 1028 – 1037 ) Portugália – III. Mendo gróf ( 1028 – 1050 ) Lengyelország – I. Megújító Kázmér lengyel fejedelem ( 1035 – 1058 ) Magyarország – I. István király ( 997 – 1038 ) Nápolyi Hercegség – IV. Sergius herceg ( 1002 – 1036 ); V. János herceg ( 1036 – 1042 ) Navarra – V. García király ( 1035 – 1054 ) Német-római Birodalom – II. Konrád német-római császár ( 1024 – 1039 ) Német Királyság Ausztria – Adalbert őrgróf ( 1018 – 1055 ) Bajorország – VI. Fekete Henrik bajor herceg ( 1026 – 1041 ) Burgundia – A királyság 1032 -ben beolvadt a Német-római Birodalomba , II. Konrád király ( 1032 – 1039 ) Karintia – Adalbero herceg ( 1011 – 1035 ); 1036 -ig interregnum; II. Konrád herceg ( 1036 – 1039 ) Alsó-Lotaringia – II. Gothelo herceg ( 1023 – 1044 ) Meissen – II. Ekkehard őrgróf ( 1031 – 1046 ) Szászország – II. Bernát herceg ( 1011 – 1059 ) Svábföld – IV. Hermann herceg ( 1030 – 1038 ) Felső-Lotaringia – I. Gothelo herceg ( 1033 – 1044 ) Itáliai Királyság Aquileia – Poppo pátriárka ( 1019 – 1045 ) Milánó – Ariberto da Intimiano milánói érsek ( 1018 – 1045 ) Spoletói Hercegség – II. Hugó herceg ( 1020 – 1035 ); 1036 -ig interregnum; III. Hugó herceg ( 1036 – 1043 ) Norvégia – I. Jóságos Magnus király ( 1035 – 1047 ) Pápai állam – IX. Benedek pápa ( 1032 – 1044 , majd 1045 , majd 1047 – 1048 ) Salernói Hercegség – IV. Waimar herceg ( 1027 – 1052 ) Skócia – I. Duncan skót király ( 1034 – 1040 ) Svédország – III. Anund király ( 1022 – 1050 ) Velence – Domenico Flabanico dózse ( 1032 – 1043 ) Wales Gwynedd – Iago ab Idwal ap Meurig király ( 1023 - 1039 ) Powys – Iago ab Idwal ap Meurig király ( 1033 - 1039 ) Deheubarth – Hywel ab Edwin király ( 1033 - 1044 ) Afrika Algéria ( Hammádida-dinasztia ) – al-Kaid ibn Hammad ( 1028 – 1045 ) Egyiptom és Levante – Abu al Haszan Ali Al-Zahir li-lzaz Din Allah, Fátimida kalifa ( 1021 – 1036 ); Abu al Haszan Ali Al-Musztanszir, Fátimida kalifa ( 1036 – 1094 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Saraf ad-Davla al-Muizz ibn Badisz Zírida emír ( 1015 – 1062 , 1048 -ban kikiáltotta a függetlenséget) Etiópia – Germa Szejum császár ( 999 – 1039 ) Mukurra – III. Georgiosz király ( 1030 ?- 1080 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kaim bagdadi kalifa ( 1031 – 1075 ) Ani (Örményország) – I. Hovhannesz, Ani királya ( 1020 – 1040 ?) (IV. Asot trónkövetelő 1021 – 1040 ) Asszám , Pála-dinasztia, Kamarúpa – Dharmapála király ( 1035 – 1060 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) Csalukja (Nyugati Csalukja) – II. Dzsajaszimha király ( 1015 – 1042 ) Csola – I. Radzsendra Csola király ( 1012 – 1044 ) Ghazni – Szihab ud-Davlah Maszud ( 1031 – 1041 ) Gudzsarát , Szolanki-dinasztia – I. Bhimdev király ( 1021 – 1063 ) Japán – Uralkodó – Go-Ichijo császár ( 1016 – 1036 ); Go-Suzaku császár ( 1036 – 1045 ) Tényleges úr – 1020 -tól 1087 -ig a Fujiwara régensdinasztia hatalma szünetelt Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ) Kína , Északi Szong Dinasztia – Renzong császár ( 1022 – 1063 ) Kína , Kitán Birodalom – Csingzong ( 1031 – 1055 ) Korea ( Korjo ) – Csongdzsong király ( 1034 – 1046 ) Malwa – Bhodzs (vagy Bhodzsa) király ( 1010 – 1060 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Pála Birodalom – Naja Pála király ( 1027 – 1043 ) Perzsia – Anusiravan Manucsehr Zijarida uralkodó ( 1031 – 1043 ) Pratihara – Jaszapála király ( 1024 – 1036 ) Transzoxánia – Juszuf Kadír Kara-khanida uralkodó ( 1026 – 1032 ); 1032 – 1042 : Hiányzó információ. Kacagó csér A kacagó csér (Gelochelidon nilotica vagy Sterna nilotica) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó Gelochelidon nem egyetlen faja. Korábban a Sterna nemhez sorolták, Sterna nilotica néven. Elterjedése, élőhelye Mind az öt kontinensen honos. Tengeri mocsarak, lagúnák partvidékén, valamint a szárazföldek sós tavainál és szikes mellékeinél él. Az európai állomány telelni Afrikába vonul. Alfajai Gelochelidon nilotica nilotica Gelochelidon nilotica addenda Gelochelidon nilotica aranea Gelochelidon nilotica groenvoldi Gelochelidon nilotica macrotarsa Gelochelidon nilotica vanrossemi Megjelenése Testhossza 35-38 centiméter, szárnyfesztávolsága 100-115 centiméter és testtömege 190-260 gramm. Feje és tarkója fekete, a tollazata fehér. Életmódja Ízeltlábúakkal, gilisztákkal, kisebb rágcsálókkal, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik. Szaporodása Fészkét szigetekre, zátonyokra és partokra építi. A fészakalja 1-4 tojásból áll, melyen mindkét szülő, felváltva 22-23 napig kotlik. A fiókák 28-35 nap után válnak önállóvá. Kárpát-medencei előfordulása A hazai szikes tavakon egykor kis számban költött, de mára – mint fészkelő faj – a Kárpát-medencéből kihalt. Kóborló példányai április és november között fordulnak elő Magyarországon, halastavakon, szikes tavakon és folyókon. Olykor egy időben több példányt is észlelnek. 4313 Bouchet A 4313 Bouchet (ideiglenes jelöléssel 1979 HK1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1979. április 21-én. Lüneburg uralkodóinak listája Ezen a lapon Lüneburg uralkodóinak listája található a lüneburgi részfejedelemség megszületésétől, 1269-től egészen 1705-ig, amikor is csatlakozott a braunschweigi választófejedelemséghez. A lüneburgi állam eredetileg az egységes braunschweig–lüneburgi hercegségből szakadt ki és lett önálló ország mint Lüneburgi vagy Braunschweig–Lüneburgi Fejedelemség. Felvilágosult abszolutizmus A felvilágosult abszolutizmus a polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer a XVIII. században. Több abszolút uralkodó (Poroszországban II. Frigyes, a Habsburg Birodalomban Mária Terézia és II. József, Oroszországban II. (Nagy) Katalin) – a hatalmi rendszer megváltoztatása nélkül – modernizálni kívánta birodalmát. Merkantilista vámpolitikával, adókedvezményekkel, az oktatás fejlesztésével kívánták fellendíteni államuk gazdaságát, hogy a hatalmi versenyben ne maradjanak alul. A felvilágosult abszolutizmus elsősorban a félperiféria országaira volt jellemző. A felvilágosult abszolutizmus sokat merített a felvilágosodásból: vallási türelem, a reformok erejébe vetett hit. A felvilágosult abszolutizmust a hagyományokat figyelmen kívül hagyó reformok jellemezték, de szinte minden országban jelentős mértékben hozzájárult a gazdasági és társadalmi fellendüléshez (az abszolutizmus és a felvilágosodás összevonásával született elnevezés a fiziokratáktól származik). Az évtized dalai – Közérzeti dalok A Közérzeti dalok a Republic tematikus válogatásalbuma, az 1999-ben kiadott Az évtized dalai sorozat harmadik része. A sorozat további részei a Szerelmes dalok és a Népi-zenei dalok. Dalok Valamennyi dal Bódi László szerzeménye, kivéve, ahol a szerzőséget feltüntettük. Neked könnyű lehet (eredetileg Indul a mandula!!!, 1991; újra felvéve: 1999) Húzd barom, húzd ( Tóth Zoltán –Bódi László) (eredetileg Hoppá-Hoppá!!!, 1991; újra felvéve: 1999) Megyek a sorban (Tóth Zoltán–Bódi László) (Hoppá-Hoppá!!!, 1991) Jó reggelt kívánok (eredetileg Hoppá-Hoppá!!!, 1991; újra felvéve: 1999) Furcsa magasban (Tüzet viszek, 1995) Feljön a nap az égen (Tóth Zoltán–Bódi László) (Üzenet, 1998) Gyerek vagyok (Hoppá-Hoppá!!!, 1991) Szállj el kismadár (Tüzet viszek, 1995) Megsimogatná arcomat (Én vagyok a világ, 1992) Könnyek helyett ( Boros Csaba –Bódi László) (Üzenet, 1998) Valahogy másképp történt meg (Hahó öcsi!!!, 1993) Vigyetek el engem is (Disco, 1994) Utánam srácok!!! (Disco, 1994) Adj erőt és adj időt (Igen, 1996) „16 tonna” fekete szén (Üzenet, 1998) Harmadik háború (Zászlók a szélben, 1997) Repül a bálna (eredetileg Indul a mandula!!!, 1991; újra felvéve: 1999) Ez a ház csupa szeretet (A Cipő és a Lány – Amsterdam, 1995) Csak az emlék marad (Zászlók a szélben, 1997) Tudom, hogy mindent látsz (új dal, 1999) Közreműködött Tóth Zoltán - Gibson T1 gitár, akusztikus gitár, zongora, vokál Patai Tamás - Fender Stratocaster gitár, vokál Nagy László Attila - Premier dobok, ütőhangszerek, vokál Boros Csaba - Rickenbacker 4001 basszusgitár, vokál Bódi László „Cipő” - ének, zongora valamint az eredeti felvételeken közreműködő előadók. Toplistás szereplése Az album önmagában két hétig szerepelt a Mahasz Top 40-es eladási listáján, legjobb helyezése 32. volt. A három albumot magába foglaló Az évtized dalai CD-box hét héten át szerepelt a listán, legjobb helyezése 14. volt. Forrás Az évtized dalai – Közérzeti dalok a discogs.com oldalon Pávián A páviánok vagy babuinok (Papio) óvilági majmok, amelyek Afrikában és egy kis területen az Arab-félszigeten fordulnak elő. Meglehetősen nagy termetű, nagy csapatokban élő, mindenevő főemlősök. Hagyományosan öt fajukat különböztetik meg, ám ezt a felosztást számos kutató elveti – sokak szerint csak 2, mások szerint viszont 7 faj tartozik ide. A genetikai vizsgálatok a nem tagjai esetében még gyerekcipőben járnak, így egyelőre nincsenek megnyugtató eredmények. A név eredete Az állat tudományos neve, a Papio a vörös páviánt jelentő középkori eredetű spanyol papión szóból származik, amelyet e faj neveként a francia az angol nyelv is átvett és mindmáig használ. A szó eredete egyébként egy afrikai helyi elnevezés lehetett, amely kapcsolatban állhatott az ókori egyiptomi páviánistenség, Babi alakjával. A papion szóból keletkezhetett azután a francia babouin név (a „grimasz” jelentésű francia babou szóval való hasonlóság hatására), amit Georges-Louis Leclerc de Buffon francia természettudós használt először a páviánok tudományos neveként (Histoire naturelle, 1749-1788). A magyarba a holland Baviaan és német Pavian útján került a szó. Hajdu Elemér Hajdu Elemér vagy Hajdú Elemér (Charlottenburg, 1902. január 5. – Budapest, 1988. június 1.) magyar gépészmérnök. Élete A József Műegyetemen szerzett oklevelet 1925-ben. Először a Ganz-gyár tervezőmérnöke 1925-1928 között, majd 1928-1945 között a Székesfővárosi Elektromos Művek műszaki főtanácsadója volt. 1946-1947-ben az Újjáépítési Minisztérium energiaügyi főosztályvezetője, majd a szénkormánybiztos helyettese. 1947-1948 között a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. ügyvezető igazgatója, utána három évig az Erőmű Ipari Központ vezérigazgató-helyettese. Később az Erőmű Beruházási Vállalatnál, az Erőmű Trösztnél dolgozott, és – nyugdíjba vonulásáig (1969) – a Magyar Villamos Művek Tröszt termelési igazgatója volt. Az országos villamosenergia-rendszer bevezetésének egyik irányítója volt. Díjai Állami Díj II. fokozat ( 1970 ) – Élete munkásságáért, a villamosenergia-ipar fejlesztése, az együttműködő villamosenergia-rendszer magyarországi megvalósítása terén végzett több évtizedes szervező és irányító tevékenységéért. Walbourg Walbourg település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 881 fő (2015). Walbourg Biblisheim, Durrenbach, Eschbach, Haguenau és Hegeney községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Közlekedés Vasút A település megközelíthető vonattal is, állomását a érinti. Kacagópuszta megállóhely Kacagópuszta megállóhely Kacagópusztán, a Rimaszombati járásban van, melyet a Železničná spoločnosť Slovensko a.s. üzemeltetett 2012. december 9-éig, amikor megszűnt a regionális közlekedés a vonalon. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Zólyom–Kassa-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Dobóca megállóhely Rimaszécs vasútállomás Története A felvételi épületet nem használják, helyette a vasúti átjáró másik oldalán két lemez bódé létesült. 2012. december 9-től Feled és Torna között megszűnt a regionális forgalom, csak gyorsvonatok közlekednek. Sóni átok A Sóni átok (más írásmóddal sauni, angol átírással Shawnee) az Amerikai Egyesült Államokból származó legenda, amelyet a hivatali idejük alatt elhalálozott amerikai elnökökkel hoztak összefüggésbe. Egyéb megnevezései: Tecumseh átka, Elnöki átok, Nulla Év átok, Tippecanoe-i átok és Húszéves átok. Az átok először 1931-ben megjelent könyvben kapott nagyobb nyilvánosságot, melynek címe Ripley's Believe It or Not. Az átok eredete William Henry Harrison (akkor még Indiana állam kormányzója) megvesztegette az indián törzseket, hogy whiskyért árusítsák ki földjeiket. Ez dühítette fel a sóni törzsfőnököt, Tecumsehket, aki háborút indított a fehérek nyugati terjeszkedésének megakadályozására. Tecumseh seregét Harrison hadai 1812. november 7-én Tippecanoe-pataknál legyőzték, majd több településüket felégették. A törzsfőnök élve került ki a csatából, de a két évvel később lezajló thamesi csatában (1813. október 5.) életét vesztette. A legenda szerint, halála után testvére, Tenskwatawa megátkozta Harrisont és mindazon személyeket, akiket nullára végződő évben választanak meg amerikai elnöknek (ez 20 évenként következik be). A sóni varázslók megjósolták, hogy Harrison lesz az első, akin az átok megfogan. Az átok – feltételezett – áldozatai William Henry Harrison William Henry Harrisont 1840-ben valóban megválasztották az Egyesült Államok kilencedik elnökének, de beiktatási beszéde közben megfázott és 1841. április 4-én tüdőgyulladásban elhunyt. Utódja John Tyler vette át az elnöki munkát. Meggyilkolt elnökök Abraham Lincoln A húsz évvel később megválasztott Abraham Lincolnt már második terminusa alatt érte a halál: 1865. április 14-én a Washingtoni Ford színház előadását néző elnököt hátulról fejbe lőtte John Wilkes Booth, a Konföderációval szimpatizáló színész. Lincoln egy nappal később belehalt sérülésébe. Az akkor huszonhét éves merénylő, a volt konföderációs hatóságok tudta nélkül hajtotta végre a merényletet, amely azonban nem egyéni akció volt: cinkosai ugyanabban az időpontban sebesítették meg életveszélyesen William Henry Sewardot, valamint próbálták megölni az alelnököt, Andrew Johnsont is. A merénylet közben megsérült (eltört a lába) Booth pár nappal később végezte be egy virginiai ültetvényen, ahol egy, a dohány tárolására használt csűrbe behúzódva halálos sebet kapott a katonákkal szemben kialakult tűzharc folyamán. Cinkosait kötél általi halálra ítélték, majd felakasztották. James Garfield 1881. július 2-án lövés dörrent a Baltimore és Potomac pályaudvaron, Washingtonban. Az akkori elnökre, James Garfieldra hátulról lőtt rá Charles Julius Guiteau, egy zavaros gondolkodású ügyvéd. Indítéka az volt, hogy nem kapott meg egy diplomáciai állást és terve szerint Garfield utódjának, Chester Arthurnak kormányában majd jut neki is hely. Terve azonban nem vált be. Bár védői elmeállapotára hivatkozva megpróbálták elmegyógyintézetbe záratni, a bíróság halálra ítélte és 1882. június 30-án kivégezték. Garfield két és fél hónapig küzdött saját életéért. Megmentése érdekében sok mindent megpróbáltak. Szobájába légkondicionáló rendszert vezettek be. Alexander Graham Bell pedig egy detektorszerű módszerrel igyekezett a lövedék helyét megtalálni. Garfield 1881. szeptember 19-én adta fel az életért folytatott harcot. Valószínűsítik, hogy a sterilizálatlan orvosi műszerek miatt kapott vérmérgezés volt a halál tényleges kiváltó oka. William McKinley Leon Frank Czolgosz, egy anarchista okozta halálát William McKinleynek, amikor egy fogadáson, 1901. szeptember 6-án kétszer rálőtt. Az egyik lövedék több szervet is (gyomor, vese) megroncsolt, majd a hasnyálmirigyben fejezte be útját. Az orvosok egy ideig bíztak az elnök felépülésében, de az nyolc nap múlva (szeptember 14.) távozott az élők sorából. A tettes, anarchista lévén, nem ismerte el a bíróság jogát, ellenben beismerte tettét. A tárgyalás végén, az egyébként acélgyári munkást az ítélőszék halálra ítélte. Az ítéletet 1901. október 29-én Auburnban hajtották végre, villamosszék által. John F. Kennedy A máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolt John F. Kennedy 1963. november 22-én a texasi Dallasban kapott több halálos lövést, amelyekbe fél órával a merénylet után halt bele. Az elnök kocsijában utazó texasi kormányzó, John Connally is súlyosan megsebesült a becsapódó lövedékektől, azonban csodával határos módon, Jacqueline Kennedyt egy találat sem érte. A merénylőt, Lee Harvey Oswaldot, bár letartóztatták és kihallgatták, nem tudták bíróság elé állítani, ugyanis két nappal elfogása után ő maga is gyilkosság áldozatává vált. Gyilkosa egy bártulajdonos, Jack Ruby volt. Betegség következtében elhalálozott elnökök A 29.-ként megválasztott, Warren G. Harding a következő, akinek halálát szintén az átokhoz kötik. Bár halálának hivatalos és elfogadott oka – a szívpanaszoktól és emésztési zavaroktól legyengült szervezetben – trombózis okozta agyvérzés, elterjedt olyan híresztelés is, hogy öngyilkos lett, vagy esetleg a felesége mérgezte meg. Utóbbi álláspontoknak azonban semmi alapja sincs. 1923. augusztus 2-a halálának időpontja. A négyszer (1932, 1936, 1940, 1944) is megválasztott Franklin Delano Roosevelt szintén betegség következtében hunyt el, mégpedig egy georgiai fürdőhelyen. A vérnyomási problémákkal küzdő és érelmeszesedéstől szenvedő államférfi agyvérzést kapott 1945. április 12-én. Merényletet túlélt elnökök Ronald Reagan Ronald Reagant 1981. március 30-án próbálta meggyilkolni John Hinckley és bár Reagan meg is sebesült, sérülései nem voltak komolyak. George W. Bush George W. Busht 2005. május 10-én érte támadás. Grúziában egy Vladimir Arutinian nevű férfi próbált kézigránátot dobni rá, azonban Bush nem szenvedett sérülést. Teóriák Mark Dodich asztrológus elemzése szerint két bolygó együttállása is „felelős” a merényletekért, illetve azért, hogy a Reagan ellen elkövetett merénylet meghiúsult. Leírása alapján a Jupiter és a Szaturnusz együttállása húszévente következik be, azonban míg a Reagan elleni merényletnél a levegő jegyében jártak, addig a többi merénylet idején a Föld jegyében. Molinara Molinara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Benevento megyében. Fekvése A megye északkeleti részén fekszik, 80 km-re északkeletre Nápolytól, 20 km-re északkeletre a megyeszékhelytől. Határai: Foiano di Val Fortore, San Giorgio La Molara és San Marco dei Cavoti. Története A település első említése 1118-ból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Korabeli épületeinek nagy része elpusztult az 1962-es és 1980-as földrendgésekben. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria dei Greci-templom San Rocco-templom Hajdu István (médiapolitikus) Hajdu István (Ózd, 1945. október 21.) médiapolitikus. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végezte 1964-től. 1969-ben, egyetemi tanulmányai befejezése után a BME KISZ-bizottságának függetlenített titkára lett. Belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, majd beválasztották a KISZ Központi Bizottságába is. 1974-től a BME elektrotechnikai tanszékén tudományos munkatárs, majd osztályvezető volt. 1978 decemberétől az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztály politikai munkatársa, 1983. és 1985. február között ugyanott alosztályvezető, majd megválasztották az MSZMP Budapest IX. kerületi pártbizottsága első titkárává. 1986. januárban lett a Budapesti Pártbizottság titkára. Filozófiai aspirantúrát végzett. 1988 júliusában lett a Magyar Rádió elnöke. A rendszerváltáskor, 1990-ben visszatért tanítani a Budapesti Műszaki Egyetemre, majd 1996-tól ismét a Magyar Rádió elnökének nevezték ki. 2002-2003-ban újra visszatért az egyetemre, majd 2004-ig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) vezetője volt. 2008-ig a BME tudományos munkatársa maradt, majd 2010-től címzetes egyetemi docens rangot kapott. Magyar Kerékpárosklub A Magyar Kerékpárosklub (MK) 2002-ben alakult egyesület, mely jelenleg több mint kétezer taggal rendelkezik országszerte. Elnöke 2015-ig László János, azóta Kürti Gábor. Célkitűzései Az MK fő célja a kerékpározás hazai terjedésének elősegítése, kultúrájának megteremtése. A szervezet fontos szereplője a közéletnek, szakmai segítséget nyújt a vonatkozó kormányzati döntések előkészítésénél, illetve közreműködik a tervek elkészítésében és megvalósításában. Erős lobbierejével hatékonyan képviseli és hasznos szolgáltatásaival segíti a kerékpárosokat. Küldetésének tekinti, hogy a kerékpár, mint közlekedési eszköz, elnyerje méltó helyét a mindennapi közlekedésben, illetve a kerékpár váljon a legnépszerűbb sport és szabadidős eszközzé. A szervezet szeretné, hogy mindenki számára elérhető és valós alternatívát jelenthessen a kerékpározás (közlekedési forma, túrázás, sportolás) valamint a kerékpározás váljék Magyarországon a környezettudatosság legfőbb szimbólumává. Az egyesület a céljait alapvetően négy témakörbe sorolja: Érdekképviselet : A kerékpárt használók (jelenlegi és jövőbeni) érdekeinek képviselete országos szinten. Ennek érdekében hallatják hangjukat minden politikai és szakmai szinten, igénybe véve az írott és elektronikus médiát, felhasználva tagjaik, vagy potenciális tagjaik véleményét, tapasztalatait. Infrastruktúra : A közlekedési munkacsoportjuk állásfoglalásokat készít a kerékpáros infrastruktúrák tervezéséhez és megvalósításához. Az ezekben megfogalmazott szakmai véleményeket érvényesítik tervezői, kivitelezői döntéshozatali szinten. Ennek érdekében eljuttatják szakmai állásfoglalásaikat önkormányzatoknak, tervezőintézeteknek, és velük partneri kapcsolatokat építenek ki. Szemléletváltás - oktatás: Céljuk egy oktatási munkacsoport kialakítása, amely képzett és elkötelezett szakemberekből áll. Tevékenységük többek között a kerékpárral történő biztonságos, a KRESZ szabályainak megfelelő közlekedést szolgáló tájékoztatók, oktatási anyagok készítését és terjesztését, különféle rendezvényeken gyermekek játékos kerékpározás-oktatását, KRESZ-oktatását foglalja magában. Szolgáltatás: A tagság részére nyújtanak különböző szolgáltatásokat, melyek egyrészt segítséget adnak a mindennapi kerékpározáshoz, illetve a különböző kedvezmények által pénzt spórolhatnak tagjaink. A Magyar Kerékpárosklub azon dolgozik, hogy minél több szolgáltató kapcsolódjon a szolgáltatói partnerek közé, ezzel is segítve a kerékpározást és az MK tagságot választók számának növelését. Az egyesület tagjai például kedvezményt kapnak sok kerékpárszervizben, továbbá a MÁV vonalain a kerékpárszállítást 25%-kal olcsóbban vehetik igénybe. Tevékenysége Területi szervezetek A Kerékpárosklub országos szervezet, ezért hogy a helyi ügyekben hatékonyabban járhassanak el, területi szervezeteket hoztak létre. Jelenleg 20 ilyen működik országszerte, ebből 7 Budapest különböző területein, a többi pedig vidéki városokban és azok környezetében, például Debrecenben, Győrben, Pécsett, Szegeden, stb. A területi szervezetek feladata a helyi kerékpárosok megszólítása és összefogása az igények és érdekek helyi érvényesítése érdekében, például kapcsolattartás a helyi önkormányzati vezetéssel, illetve a helyi ügyek kommunikálása az egyesület országos vezetése felé. Rendezvények Az egyesület a kezdetek óta részt vesz különféle figyelemfelhívó kampányok, rendezvények szervezésében. Gyakori résztvevői hazai fesztiváloknak, például a Sziget Fesztiválnak, illetve a Bringaexpónak, ahol kerékpármegőrzőt üzemeltetnek. A Kerékpárosklub aktivistái szervezőként részt vettek a Critical Mass felvonulásokon, illetve a később ennek helyébe lépő I Bike Budapest felvonulásokon. Szakmai tanácsadás Az egyesület közlekedésszakmai munkát is folytat, amelyet szakmai alapon is szerveződő tagságára és célzott munkacsoportjaira alapoz. A tagoknak lehetősége van bekapcsolódni a szakmai munkába, mely során az egyesület különféle kormányzati, vagy helyi döntések meghozatalakor szakmai szempontok szerint képviselheti a kerékpáros mozgalom érdekeit. Közlekedésinfrastruktúra-beruházásoknál az egyesület lobbitevékenységet és szakmai tanácsadást ad a fenntartható közlekedési módok térnyerése érdekében. 2016-ban az egyesület szakmai megállapodást kötött például a BKK-val, így a velük tartott rendszeres megbeszéléseken hangot adhatnak a kerékpárosok igényeinek, szempontjainak. Az MK részt vett a MOL BuBi budapesti közbringarendszert megelőző szakmai tevékenységben, például az állomások helyének meghatározásában, illetve a későbbi bővítésben. Nemzetközi kapcsolatok A Kerékpárosklub több nemzetközi programban részt vesz, illetve szervezettel kapcsolatot tart. A CARMA (Cycling Awarenes Raising and Marketing) programban több más várossal együtt, tanácsadó szervezetek közreműködésével a kerékpározás köztudatba emelésén, a témakör marketingjén dolgozik. A Kerékpáros Akadémia Önkéntesei (Volunteers of Cycling Academy - VOCA) kezdeményezés célja, hogy a kerékpáros civilszervezetek aktivistáit külföldi konferenciákon való részvételben segítse, melynek az MK is tagja. Az egyesület a saját „Helyben vedd meg!” kampányát az európai Active Access program keretében szervezi, melynek célja a rövidtávú közlekedésben a fenntartható közlekedési módok előnyben részesítése. Tagjaiknak szóló kampányok A Kerékpárosklub különféle kampányokat indított a céljai elérése érdekében. Ezek általában egy adott közösséget céloznak meg, vagy tevékenységre buzdítanak. A kampányok célja elsősorban a napi kerékpározás elősegítése és a szemléletformálás. Bebiciklizés Kezdő, vagy újrakezdő kerékpárosokat célzó kampány, mely során közös kerékpározás közben nyerhetnek önbizalmat és kedvet a résztvevők a városi kerékpározáshoz. Az egyesület 12 fős, egy-másfél órát igénybe vevő, ingyenes, vezetett városi túrákat szervez, ahol a közlekedéssel kapcsolatos alapvető és hasznos gyakorlati ismeretek szerezhetők. A kampány segíti a kerékpárosokat abban, hogy magabiztosan és biztonságosan, megfelelő felszereltséggel és a szabályokat betartva közlekedjenek a városi forgalomban, vigyázva magukra és a többi közlekedőre. Bebiciklizésre Budapesten és Debrecenben kerül sor évente több alkalommal. Bringázz a suliba és Bringázz a munkába! A kampány eleinte csak a munkába kerékpárral járóknak szólt, 2013-tól viszont iskolások is részt vehetnek. A résztvevők regisztrálnak a BAM weblapján, csoportokat hozhatnak létre, megjelölhetik, hogy melyik közoktatási vagy felsőoktatási intézmény vagy munkahely a napi célpontjuk. A webes felületen keresztül vezethetik a bringás naplót, ahol megadható, hogy melyik napon mennyit kerékpároztak. A saját bevalláson alapuló adatokról személyes és csapatszintű összesítőt kapnak. Évente két alkalommal, a tavaszi és az őszi kampányok során egy előre kijelölt 30 napos időszakban mérik a résztvevők aktív napjait, és azt tekintik a kampány teljesítőjének, aki ezen időszak alatt legalább nyolcszor kerékpározik, és ezt regisztrálja a bringás naplójában. A teljesítők között ajándékokat sorsolnak ki. Helyben vedd meg! A kampány célja az, hogy felhívja a figyelmet egyes hétköznapi, például bevásárló célú közlekedéssel kapcsolatos viselkedésformákra, mely a fenntarthatósággal jobb összhangban van. Ezzel a helyi kiskereskedelem előnyben részesítésén kívül a kerékpáros és gyalogos közlekedési módok mellett állnak ki, hangsúlyozva, hogy ezek olcsóbbak és környezetbarátabbak lehetnek. A szemléletformáló kampánynak saját weblapot hoztak létre, mellyel segíteni kívánják a kerékpárral közlekedőket abban, hogy megismerjék a környezetükben elérhető szolgáltatásokat, illetve a kiskereskedőket a helyben felmerülő igények megismerésére. Együtt közlekedünk A Kerékpárosklub szemlélete szerint a közlekedésben résztvevőket nem lehet a közlekedés módja szerint csoportosítani, hiszen mindenki az éppen aktuális igénye szerint választ közlekedési módot. Ezzel a klasszikus kategóriaként kezelt kerékpárosok, gyalogosok, autósok és közösségi közlekedést használók között fennálló látszólagos ellentétet kívánja feloldani. A kampányhoz később olyan szervezetek is csatlakoztak, mint az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottság, a Magyar Autóklub, a MOL, az UNIQA Biztosító és a BKK. Az Együtt közlekedünk program részeként plakát-, tévé-, és rádiókampányt indítottak. Eredményei Az elmúlt évtizedekben Európa más országaihoz hasonlóan Magyarországon is a biciklizés reneszánsza figyelhető meg. A városi lakosság élhetőbb várost kíván, és mivel a közlekedési hálózat igen nagy hatással van a lakókörnyezetre, ezért előtérbe kerültek a környezetbarátabb és a fenntartható gazdasághoz jobban illeszkedő közlekedési módok, így a kerékpár is. Ezt a jelenséget Magyarországon egy szakmailag megalapozott véleményt nyilvánítani képes, alternatív jövőképet vázoló, fiatalos kerékpáros egyesület, a Kerékpárosklub létrejötte követte. Az egyesület a kezdetektől fogva igyekezett a kerékpárosokat érintő közlekedésszakmai kérdésekben állást foglalni. 2008-ban a budapesti Kiskörút átépítésekor komoly eredményt ért el a kerékpárosbarát tervvázlat érvényesítésével, így a teljes szakaszon, ahol megoldható volt, mindkét irányban önálló kerékpársáv létesült. Egyes szakaszokon, például az Astoriánál a két megmaradt közúti sáv mellett nem maradt hely erre, így ott létesült az ország első kerékpáros nyoma. A Károly körúti szakasz a Budapest Szíve projekt részeként alakult át, ahol szempont volt a forgalomcsillapítás is. Az első kerékpáros nyom ebből a szempontból jól vizsgázott. Az átadás után az egyesület az eredményt Happy Mass felvonulással ünnepelte. 2010-ben az újonnan megépült kerékpárútra az egyesület automata kerékpárszámlálót telepített, melynek költségét közadakozásból fedezte. Sok új eredmény köszönhető a városvezetés együttműködő hozzáállásnak. A 2010-ben Vitézy Dávid vezetésével életre hívott Budapesti Közlekedési Központ a közlekedési hálózat integrált szemléletű fejlesztését ígérte, melynek a kerékpár is szerves része. 2011-ben a partnerségi megállapodás jött létre a Kerékpárosklub és a BKK között, mely megteremtette a két szervezet közti kommunikáció jogi alapjait, ennek révén havi rendszerességű konzultációkra kerül sor. 2011-ben a BKK telepített egy második automata kerékpárszámlálót, mely az Andrássy út forgalmát mindkét irányban méri. Az ezt követő időszakban több komoly előrelépés is történt. Az egyesület egy korábban készített javaslatát adta át a BKK-nak a budapesti Andrássy úti kerékpársáv átalakítására. Az átalakítás 2012-re meg is történt, és bár maradtak megoldandó problémák, a kerékpárosok elégedettek voltak az eredménnyel. 2014-ben a BKK összeállította a főváros új mobilitási tervét, a Balázs Mór Tervet, mely a 2014 és 2030 közötti időszak közlekedésfejlesztési stratégiáját tartalmazza. A célkitűzésben az áll, hogy a 2014-es 60%-ról 2030-ra 80%-ra kívánják emelni a környezetbarát közlekedési módok arányát a város közlekedésében, melyben fontos szerepet kap a kerékpáros közlekedés is. 2014-ben elindult Budapest közbringarendszere, a MOL Bubi. Ennek előkészítésében a Kerékpárosklub 2009 óta tevékenyen részt vett. A későbbi, 2015-ös bővítéskor az egyesület felszólalt az új Bubi-állomások jobb elhelyezése érdekében, melyek egy részét a BKK az igényeknek megfelelően módosította. Közreműködtek a Budai fonódó villamoshálózat tervezésekor, így több kerékpárosbarát szempont is érvényre jutott, például a budai rakparton, a Fő utcában és egyéb útvonalakon kerékpáros infrastruktúra létesült a beruházás keretében. Az eredmények elismerése mellett az egyesület felhívta a figyelmet a tervezési és kivitelezési problémákra is. 2016-ban az egyesület, szorosabbra fűzve a kapcsolatot a BKK-val, együttműködési megállapodást írt alá. Aragona Aragona település Olaszországban, Szicília régióban, Agrigento megyében. Lakosainak száma 9458 fő (2017. január 1.). Aragona Agrigento, Campofranco, Casteltermini, Comitini, Favara, Grotte, Joppolo Giancaxio, Sant'Angelo Muxaro és Santa Elisabetta községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Endoufielle Endoufielle település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 540 fő (2015). Endoufielle Auradé, Castillon-Savès, Cazaux-Savès, Marestaing, Pompiac és Seysses-Savès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cselgáncs az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon első alkalommal már nők is küzdöttek a tatamin, hét férfi és hét női súlycsoportban mérkőztek cselgáncsban. Összesített éremtáblázat (A táblázatokban Magyarország és a rendező ország sportolói eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Mopszuesztiai Szent Theodórosz Mopszuesztiai Szent Theodórosz (ógörögül: Θεόδωρος Μοψουεστίας, latinul: Theodorus Mopsuestenus), (Antiokheia, 352/355 – Mopszuesztia, 428) a kilikiai Mopszuesztia városának püspöke 392-től haláláig, ókeresztény egyházi író. Élete Antiokheia városában született, és barátjával, Aranyszájú Szent Jánossal együtt volt Libaniosz pogány szónok és Tarzoszi Szent Diodórosz tanítványa. Már Diodórosz kolostorában szerzetesként élt, majd egy ideig Aranyszájú Szent Jánossal együtt lakott egy Antiokheia közeli másik kolostorban. Egy idő után elhagyta a kolostort, hogy jogi tanulmányokat folytathasson, de János leveleinek hatására mégis visszatért a szerzetes-élet csendjébe. Később pappá szentelték, és papként működött Antiokheiában. 392-től a kilikiai Mopszuesztia püspöke. Mintegy 36 évi szolgálat után hunyt el 428-ban. Művei Theodórosz a keresztény ősegyházban szinte szokatlan kritikai éleselméjűséggel – az antiokheiai teológiai iskola elvei szerint – magyarázatokkal látta el szinte az egész Bibliát. A nesztoriánus egyház általában rá szeret hivatkozni, mint „Szentírásmagyarázó”-ra. Korának több teológiai kérdését írásaiban teljesen önállóan tárgyalta. Akárcsak mesterét, Diodóroszt, életében Theodóroszt is ortodox felfogású személynek tartották, de halála után a tanítványa, Nesztoriosz körül megindult harc során Theodórosz krisztológiai nézeteiben is eretnekséget véltek felfedezni a teológusok. Alexandriai Kürillosz támadta műveit, az 553-as konstantinápolyi zsinat Theodóroszt és írásait, mint nesztoriánus felfogású műveket elítélte – ennek következtében csaknem teljes irodalmi hagyatéka elpusztult. A következő művei maradtak csak fennː Kommentárok a bibliai könyvekhez – némelyik kommentár részben, vagy teljes egészében fennmaradt. Így a Theodórosz 20 éves korában írt Zsoltárok könyvéhez tartozó magyarázatokból nagyobb részletek latin nyelvű fordításban (1–40. zsoltár), görög nyelvű eredetiben pedig a katénákban szerepelnek (32–80. zsoltár). Az úgynevezett kis prófétákhoz írt kommentárja teljes egészében fennmaradt görögül. A János evangéliumhoz írt magyarázat szír fordításban ismert. Pál apostol 10 kisebb leveléhez írt magyarázata egy 5. századi latin fordításban maradt fenn. A katénákban egyéb nagyobb töredékek találhatók Pál apostolnak a rómaiakhoz, a korintusikahoz (I–II.) és a zsidókhoz írt leveleihez fűzött kommentárokból. De incarnatione ('A megtestesülésről') – Theodórosz dogmatikai fő műve, amelyet 1905 -ben egy szír nyelvű kéziratban fedeztek fel. Sajnos az első világháború alatt a kézirat valószínűleg megsemmisült. Disputatio cum Macedonianus – macedonianus püspökökkel folytatott 392 -es Anabarzoszi viták gyűjteménye ugyancsak szír fordításban. Katechetikai beszédek – Jeruzsálemi Szent Cirill hasonló műveinek mintájára készültek, és ezek is szír fordításban maradtak fenn. Igen fontosak Theodórosz teológiájának és egyházi liturgiájának ismeretéhez. Érdekesség, hogy fivérétől, Polükhroniosz apameiai püspöktől szintén maradtak fenn irodalmi töredékek. Malabári dánió A malabári dánió (Devario malabaricus, régebben Brachydanio malabaricus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik. Előfordulása Eredetileg a trópusi Dél-Ázsiából, Indiából és Srí Lankáról származik, de közkedvelt akváriumi halként az egész világon megtalálható. Kedveli a folyóvizeket, ennek ellenére őshazájában a gyors folyású patakoktól a kisebb tavakig mindenütt megtalálható. Megjelenése Testhossza 12–15 cm. Világoskék színezetű hal, oldalán vonzó aranysárga csíkokkal. Háta szürkéskék, hasa és úszói – a mellúszók kivételével – halvány rózsaszínek. Testének mintázata a farokúszó középső részére is kiterjed. A kopoltyúfedő mögött egy sötétkék folt és pár függőleges aranysárga keresztcsík látható. A szem írisze aranysárga. A kifejlett egyedeknél a hímet, hasonlóan a többi dánióhoz, élénkebb színe és karcsúbb teste, míg a nőstényt ikrával telt alakja különbözteti meg a másik nemtől. A malabári dánió megjelenése és viselkedése olyannyira hasonlít egy másik dániófajéra, az óriás dánióéra (Devario aequipinnatus), hogy sokáig egy fajként kezelték. A két faj megkülönböztethetőségét tovább rontja, hogy a két dániófaj egymással nemzőképes hibrid utódokat hozhat létre, így manapság akváriumi tartásra malabári vagy óriás dánió néven kínált halak már nagyrészt a két faj több generációs keveredéséből származnak. Mára azonban már genetikai és morfológiai vizsgálatok támasztják alá a két faj különbözőségét, de sok helyen még mindig helytelenül használják a tudományos nevét. Életmódja Falánk, mindenevő, békés rajhal. Őshazájában főként rovarokkal, apró férgekkel, növényi törmelékekkel táplálkozik. Fogságban tartott példányai akár 10 évig is elélhetnek. Szaporodása Szabadon ikrázó faj. A partmenti növényzet között a sekély vízben, sokszor a reggeli órákban vagy egy nagyobb esőzést követően ívnak. Egy ívás alkalmával a nőstény cca. 200 halvány narancssárga, ragadós ikrát rak. A lárvák 24–28 óra elteltével kelnek ki, de egy részüknél ez akár 2–3 napig is elhúzódhat. Pár nappal később, szikzacskójuk felszívódása után kezdenek neki az önálló táplálkozásnak. Szapora hal, már a 7 cm-es egyedek is ivarérettek, a populáció duplázásához szükséges idő pedig kevesebb, mint 15 hónap. Akváriumi tartása Berendezése Akváriumi tartása könnyű, kezdőknek is ajánlható békés hal. Testmérete és nagy mozgásigénye miatt hosszú, legalább 120 cm-es medencét igényel. A malabári dánió rajhal, ezért mindenképp több, legalább 6–8 egyedet tartsunk együtt. Habár a vízminőségre igénytelen, a mind hőmérséklet(22–25 °C), mind a vízkeménység(4–18 nk°) mind pedig a víz kémhatása (pH 6.2–7.8) szempontjából, meghálálja a jó szűrést, az áramlást és a rendszeres vízcserét. Kedveli a hosszú levelű növényekkel beültetett, tágas, hosszanti úszóteret biztosító akváriumot. Az akváriumot érdemes lefedni, ugyanis könnyen kiugorhat. Etetése Akváriumi etetése nem okoz gondot, mindent megeszik, ami befér a száján. Adhatunk neki élő tubifexet, vörös szúnyoglárvát, vízibolhát, fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát (sóférget), egyéb plankton eleséget, száraz lemezes díszhaltápot. Az élőeleség különösen szépen kihozza a halak színét! Szaporítása Akváriumi körülmények között is jól szaporodik, habár viszonylag nagy, legalább 30 literes (40 cm hosszú, 25 cm magas és 30 cm széles) ívató medencére van szüksége. A dániók heves ikrafalók, ezért az ívató akvárium aljára mindenképpen 4–5 cm magasságban ikrarácsot vagy nagyobb kavicsokat, üveggolyókat kell elhelyeznünk. A friss vízzel ellátott medencébe előbb az ikrával telített nőstényt tegyük ki, majd pár óra elteltével tegyünk hozzá egy-két hímet. Előszeretettel ívnak a napsütéses reggeli órákban, ezért célszerű az ívató medencét olyan helyre tenni, ahol éri azt a reggeli napfény. Az ívási kedvet fokozhatjuk, ha Ívás idejére vizének hőmérsékletét megemeljük 26 °C-ra, illetve ha biztosítjuk számára a növényes környezet érzetét egy jávai moha vagy perlonvatta csomóval. A hímek egy-két napon belül kihajták a nőstényből az ikrákat, ezután távolítsuk el a szülőket. Ha mégsem jártunk sikerrel, egy hét múlva újra próbálkozhatunk. A sikertelenség oka lehet, hogy a nőstény nem telt még be ikrával, túl fiatal, esetleg elhízott és egy ún. zsírdugó gátolja az ikrázásban. A pár nap múlva kikelő lárvákat szikzacskójuk felszívódása után infusoriával, tojássárgájával, apró rotatoriával és aprószemű, frissen keltetett sórákkal etethetjük. Hála gyors növekedésüknek, pár nap elteltével már képesek elfogyasztani a porrá tört száraz haltápot, mikrót, apróra vágott tubifexet, grindált is. Escles Escles település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 430 fő (2015). Escles Jésonville, Lerrain, Pierrefitte, Ville-sur-Illon, Vioménil, Belrupt, Charmois-l’Orgueilleux és Harol községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Barnás virágcincér A barnás virágcincér (Pseudovadonia livida) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a cincérfélék (Cerambycidae) családjához tartozó faj. Elterjedése A barnás virágcincér egész Európában, a síkságoktól a magashegységekig honos. Rendszeresen előfordul és gyakori, olykor kis területeken nagy egyedszámban jelenik meg. Megjelenése A barnás virágcincér 0,6-1 centiméter hosszú. Sárgásbarna szárnyfedőiről, tojásdad, erősen boltozatos, ívelt oldalú előhátáról jól felismerhető. Teste fekete, szőrzete sárgás. Csápja vastag. Életmódja A barnás virágcincér virágos rétek és erdők közelében él. A bogarak fészkesvirágú növényeken, főleg cickafarkon (Achillea) virágport és nektárt fogyasztanak. A lárvák a fák rostjaival táplálkoznak. A középbelük elülső végén levő redők sejtjeiben élesztőszerű szimbiotikus mikroorganizmusok találhatók, melyek a farostok megemésztését és felhasználását teszik lehetővé a lárvák számára. Szaporodása A barnás virágcincér júliustól augusztusig repül. A nőstények különleges kialakítású tojócsövükkel a humuszrétegbe vagy a föld felszíne alatt fekvő ágrésekbe rakják petéiket. Fontos követelmény, hogy az aljzat száraz és meleg legyen. A lárvák sohasem hagyják el a talajt, 2-6 centiméter mélységben tartózkodnak. A második év őszén bábbölcsőt készítenek, amelyben áttelelnek. Bebábozódásukra csak tavasszal kerül sor. A bogarak mintegy 2 hét múlva bújnak ki a bábból. Teljes színezetüket további 8-10 nap múlva nyerik el. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Margny (Marne) Margny település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 114 fő (2015). Margny La Ville-sous-Orbais, La Chapelle-sous-Orbais, Corrobert, Janvilliers, Orbais-l’Abbaye és Verdon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Piedramillera Piedramillera település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Piedramillera Sorlada, Mendaza, Ancín, Legaria, Etayo, El Busto és Los Arcos községekkel határos. Lakosainak száma 37 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rejtett erőd A Rejtett Erőd (������� Kakusi-toride no szan-akunin, szó szerinti fordításban „A rejtett erőd három gazembere”) egy 1958-as japán dzsidaigeki kalandfilm Kuroszava Akira rendezésében, a főszerepben Mifune Tosiróval, mint Makabe Rokuróta (�� ���) generális és Uehara Miszával, mint Juki hercegnő. Cselekmény Két rongyos paraszt, Tahei és Matasicsi párbeszédéből megtudjuk, hogy a Jamana klán oldalán szándékoztak harcolni a háborúban, ámde későn érkeztek, és mivel a vesztes Akizuki klán tagjainak nézték őket, a halottak temetésére kényszerítették őket. Hosszas veszekedés után végül elválnak útjaik, azonban feltűnik a győztes klán, külön-külön foglyul ejtik a két férfit és az Akizuki kastélyban kényszerítik őket a vesztesek elásott aranykincsének felkutatására és kibányászására. Miután a foglyok fellázadnak, Tahei és Matasicsi egymásra találnak és kettesben elmenekülnek. Egy folyó közelében az Akizuki klán félholdas címerével megjelölt aranyrudat találnak. A két paraszt találkozik egy titokzatos férfival, aki elvezeti őket a klán hegyek közt megbúvó titkos erődjébe, miután elmondják neki, hogy a Jamana hadsereg sorait megkerülve terveznek eljutni Hajakavába, mégpedig úgy, hogy Jamanán keresztülvágva keresnek egy másik átkelőhelyet. Hamarosan kiderül, hogy a rejtélyes férfi nem más, mint az Akizuki klán legendás generálisa, Makabe Rokuróta, aki eredetileg meg akarta ölni a két parasztot, ám tervüket hallván meggondolja magát, ugyanis abban felismeri a lehetőséget a vesztes klán hercegnőjének, Jukinak a megmenekítésére. Hajakavába juttatná a hercegnőt, ahol a helyi nemes úr az Akizuki klán hűséges barátja, ám ezt nem osztja meg útitársaival. A lány beleegyezik, hogy amíg Rokuróta Hajakavába csempészi őt és a klán maradék, tűzifába rejtett aranyát, némának fogja tettetni magát, nehogy felismerjék. Tahei és Matasicsi mit sem tudnak erről. Az út során többször is megpróbálják megtéveszteni a hercegnőt és a generálist és ellopni az aranyat. Csatlakozik hozzájuk egy farmer lánya is, akit rabszolga-kereskedőktől váltanak meg Juki kérésére. A csapat sikeresen megmenekül egy Jamana járőrcsapat elől úgy, hogy Rokuróta megöli mind a négy járőrt, azonban ehhez az ellenséges táborig kell üldöznie kettejüket lovon, ahol szembekerül a kirendelt generálissal. Ez a generális Rokuróta szerencséjére egy régi jó baráti riválisa, Tadokoro Hjoe, aki bocsánatát kéri, hogy nem találkozhattak csata közben és párbajra invitálja, amit Rokuróta meg is nyer. Tadokoro a megölésére utasítja ellenfelét, miután vereséget szenved, de az megtagadja tőle, majd megegyeznek, hogy még keresztezik egymást az útjaik, és Rokuróta visszalovagol az útitársaihoz. Hamarosan Jamana katonák veszik körbe és fogják el őket közel a hajakavai határátkelőhöz, és magukkal viszik a csapatot kivégzés céljából. A felfordulás közepette Matasicsi és Tahei megragadja az alkalmat az elrejtőzésre, így megszöknek a katonák fogsága elől. Tadokoro Hjoe érkezik, hogy beazonosítja a foglyokat a halálos ítélet végrehajtása előtt. Tadokoro egy hatalmas sebhelyet mutat az arcán, amelyet a Jamana klán ura által rendelt verés következtében szerzett, amiért futni hagyta Rokurótát. Eközben Juki hercegnő beszédet tart, melyben elmondja, minden viszontagság és a keserű vég ellenére is mennyire élvezte az útját ide és milyen örömet okozott neki, hogy az emberiség minden szépségét és szörnyűségét közelről vehette szemügyre. A következő nap reggelén a csapatot a vesztőhelyre kísérik. Tadokoro átáll Juki hercegnő, Rokuróta generális és a parasztlány oldalára, segít megszöktetni őket a lovakkal és az általuk cipelt arannyal együtt, és csatlakozik hozzájuk, hogy velük lépje át a hajakavai határt. Miután a hercegnő és Rokuróta megszökik, Matasicsi és Tahei rátalálnak az arannyal megrakott lovakra, de elkapják őket a hajakavai katonák. Rokuróta elé hurcolják őket, aki felfedi Juki valódi, hercegnői énjét, és biztosít mindenkit arról, hogy az aranyat az Akizuki klán hatalmának visszaállítására fogják fordítani. A két paraszt ezután útjára indul, összesen egy darab aranypénzzel a zsebükben. Végül Tahei ezt Matasicsire bízná, de Matasicsi engedi, hogy Tahei tartsa meg. Szereplők Mifune Tosiro mint Makabe Rokuróta generális (�� ��� Makabe Rokurota ) Csiaki Minoru mint Tahei (��) Fudzsivara Kamatari mint Matasicsi (��) Fudzsita Szuszumu mint Tadokoro Hjoe generális (�� �� Tadokoro Hyoe ) Simura Takesi mint Nagakura Izumi generális (�� �� Nagakura Izumi ) Uehara Misza mint Juki hercegnő (�� Yuki-hime ) Mijosi Eiko mint Juki hercegnő udvarhölgye Higucsi Tosiko mint a rabszolgakereskedőtől vásárolt parasztlány Fudzsiki Jú mint határőr Cucsija Josio mint szamuráj harcos lovon Kódó Kokuten mint öregember a hirdetőtábla előtt Micui Kódzsi mint gödörőr Fogadtatás A Rejtett Erőd volt Kuroszava első szélesvásznú filmje, Japánban 1958. december 28-án mutatták be moziban. 1958-ban a Toho legtöbb bevételt hozó produkciója lett, abban az évben az összes Japánban bemutatott film közül a negyedik legtöbb bevételt hozta, így Kuroszava legsikeresebb filmjének számított egészen a Jodzsimbo 1961-es megjelenéséig. Az Egyesült Államokban a Toho International Col. juttatta el a mozikba eredeti nyelven, angol felirattal. San Franciscoban 1959. novemberében mutatták be, majd később, 1960. október 6-án jutott el szélesebb körben a közönséghez 126 percnyi játékidővel. 1962-ben újra kiadták, ezúttal csupán 90 perces hosszra vágva. David Ehrenstein 1987-ben a The Criterion Collection klasszikus és kortárs filmekkel foglalkozó gyűjteménynek „a valaha készült egyik legjobb akciófilm” titulussal illette, illetve „gyors tempójú, szellemes és látványilag is lenyűgöző” szamurájfilmként hivatkozott rá. Ehrenstein szerint: „Az összecsapás a lépcsőn a második fejezetben (felkészülve a Ran csúcspontjára) könnyen van olyan látványban lenyűgöző, mint Griffith Türelmetlenségének bármely hasonló jelenete. A mélységi kompozícióhasználat az erődjelenetben a negyedik fejezetben ugyanúgy leköti a nézőt, mint Eisenstein vagy David Lean legjobb alkotásai. Mifune Tosiro erőteljes hősi demonstrációi a lovas üldözés jelenetében (tizenegyedik fejezet) és az azt követő lelkiismeretesen megkoreografált dárdapárbaj (tizenkettedik fejezet) Douglas Fairbanks legjobb hagyományait követi. Összességében elmondható, hogy áthatja A Rejtett Erődöt egy hamisítatlan „moziérzés”, ami egyértelműen olyan nagyszabású kalandfilmek közé emeli, mint a Gunga Din, A bagdadi tolvaj, és Fritz Lang híres diotichonja, a Bengáli tigris és A hindu síremlék.” Szintén a The Criterion Collection számára írta 2001-ben Armond White: „A Rejtett Erőd John Ford Hatosfogatához hasonlítható a mozitörténetben: Lefekteti a történetet és a szereplőket egy önmegismerésről és hősi tettekről szóló úti énekhez. Rokuróta és Juki hercegnő a mára már ismerős módon jut el szövetséges földre, társaikul szegődve egy cselszövő és kapzsi komikus kettős, akiket végül magukat is meglep jó szerencséjük. Kuroszava mindig egyensúlyban tartja a vitézséget és kapzsiságot, komolyságot és humort, ahogy a háború szerencsétlenségéről alkot képet.” A film 2002-es újrakiadásakor az Egyesült Királyságban, Jamie Russell a BBC részére „az akciót a drámával és humorral könnyedén összeszövő” filmként írta le, „egyszerre szórakoztató és nagyszerű filmélménynek” nevezve. Díjak A film 1959-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve-díjat a kilencedik Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A japán Kinema Dzsunpo filmes magazin Hasimoto Sinobu forgatókönyvírónak ítélte a legjobb forgatókönyv díját. Háttere A Rejtett Erőd volt Kuroszava Akira első CinemaScope eljárással felvett, szélesvásznú filmje. A technika használatakor ugyanolyan körültekintéssel dolgozott, ami más rendezőnek hosszas gyakorlatot igényelt volna. Kuroszava pontosan tudta, mit akart felvenni és milyen hatást akart gyakorolni a nézőre, ez meglátszik a szereplői tudatos elhelyezésén és a szélesvásznú formátum átgondolt használatán is. A kezdőjelenetben Matasicsi és Tahei olyan bátran mozoghatnak jobbra és balra, ahogyan csak akarnak, erre a régi képarányokkal nem lett volna lehetőségük. A kameramozgások elősegítik a film világának befogadását és realisztikussá, autentikussá teszik az élményt a nézőnek. A film eredetisége ellenére a zenéje és felépítése egyértelműen a klasszikus japán nó színházon alapszik, míg a történet a Kandzsicsó című kabuki táncdarabra hajaz. Ebben szintén magukat álcázó nemesemberek megpróbáltatásairól van szó, bár részleteiben nem összevethető a Rejtett Erőddel. Ezen kívül a film rabszolgalázadásában fellelhető Fritz Lang Metropoliszának hatása is, továbbá az egész produkciót áthatja Kuroszava westernfilmek iránti buzgó szeretete. Hatása Újrafeldolgozás A filmből 2008. májusi bemutatóval készült egy újrafeldolgozás Kakuside Toride no Szan-Akunin: Az utolsó hercegnő címmel Higucsi Sindzsi rendezésében, azonban ez csupán nagyjából követte az eredeti film történetét. Csillagok háborúja A Rejtett Erőd legnagyobb hatása a filmművészetre kétségtelenül a Csillagok háborúja filmsorozathoz kötődik. George Lucas rendezőnek egy osztálytársa mutatta be Kuroszava munkásságát. „Egy kisvárosban nőttem fel közép-Kaliforniában, és tudniillik ott a mozikban nem nagyon ment más, mint a Híd a Kwai folyón és A massza. Így nem is nagyon találkoztam külföldi filmekkel, amíg filmes iskolába nem mentem, akkor pedig megismerkedtem Kuroszavával, és egy jó barátom, John Milius Kuroszava nagy rajongója volt, úgyhogy valahányszor adták egy filmjét, azt mondta, „gyere, ezt látnod kell, ezt látnod kell!” (…) Az első a Hét szamuráj volt, utána pedig teljesen rákattantam. (…) A vizuális stílusa az, ami szerintem tényleg erős és egyedi, és persze egy nagyon-nagyon erőteljes eleme a történetmesélésének. Azt hiszem, ő egy olyan filmkészítői generációból származik, amire még hatással voltak a némafilmek, ami mindig is rettentően érdekelt a filmes iskola után (…) hosszú fókuszú lencséket használ, és ezt én nagyon szeretem. Elvonatkoztatja a karaktereket a film hátterétől sok esetben, úgyhogy sokszor látsz nagy széles felvételeket, sok mélységet, aztán bejön és kiveszi a szereplőket a háttérből és így csak rájuk figyelsz (…) nem lehet nem a kamerakezelése hatása alá kerülni.” „Az van a Rejtett Erőddel, hogy bizony hatással volt rám, amikor a Csillagok háborúját csináltam, mert amikor elkezdtem írni a forgatókönyvet és összerakni az egészet, eszembe jutott a film, és eszembe jutott, mi fogott meg benne annyira, és ami annyira megragadott, az az volt, ahogy a történetet a legalsóbb rangú szereplők szemszögéből mesélik el. Arra a döntésre jutottam, hogy ez egy jó módszer lenne a Csillagok háborúja elmesélésére (…), (a legalsóbb rangú szereplők) a Csillagok háborúja esetében a két droid (R2D2 és C-3PO) volt, és azt hiszem, ez volt a legerősebb hatása rám.” Lucas a két film közös pontjaként szolgáló hercegnőt azonban puszta véletlen egybeesésnek tartja, ugyanis Jukival ellentétben a Csillagok háborúja Leiája harcias leányzó, aki kiáll magáért. Lucas művének eredeti története több egyezést is mutatott a Rejtett Erőd eseményeivel, azonban később ezeket elvetette. Sander Boschker Sander Bernard Jozef Boschker (Lichtenvoorde, 1970. október 20. –) holland labdarúgókapus. Pályafutása Egy alkalommal szerepelt a válogatottban, 39 évesen. 2010. május 27-én egy Ghána elleni felkészülési mérkőzés félidejében cserélték be, ezzel ő lett a holland válogatott minden idők legidősebb debütálója. Sikerei, díjai Eredivisie bajnok : 2009–2010 Holland kupagyőztes : 2000–2001, 2010–2011 Intertotó-kupa : 2006 Eredivisie bajnok : 2003–2004 Világbajnoki ezüstérmes : 2010 Fordítás, források Ez a szócikk részben vagy egészben a Sander Boschker című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. https://archive.is/20131018172941/totalfootballnl.blogspot.hu/2011/03/unlikely-internationals-10-sander.html Adatlapja a transfermakt.com-on Turgonyi Pál Turgonyi Pál (Budapest, 1919. április 17. – Budapest, 2008. április 20.) magyar színész. Életpályája 1941-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Kolozsváron indult színészi pályája. 1947-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett, 1950-ben a Nemzeti Színházban játszott egy évadot. Rövid ideig játszott a Magyar Rádió saját színtársulatában is, bemondóként is közismert volt. 1951–1956 között a Magyar Néphadsereg Színházának színésze volt, 1956-ban József Attila Színház alapító tagja volt. Karakterszerepeket játszott. 2006-ban a József Attila Színház örökös tagja lett. Édesapja, Turgonyi Elemér a 19. században vándorszínészként kezdte Turi Elemér művésznéven, a múlt század elején már a legszebb magyar férfi színészként tartották számon. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949-): 99. William Shakespeare : Hamlet....Claudius Steinbeck: Egerek és emberek....George Goldoni: Két úr szolgája....Brighella, fogadós Weöres Sándor : A kétfejű fenevad....Radonay Mátyás zalavári bencés Müller Péter : Szemenszedett igazság....Patu, őrmester Herczeg Ferenc : Bizánc....Pátriárka Karinthy Frigyes : Lepketánc....Copas, szolga Shakespeare: Sok hűhó semmiért....Furkó, kisbíró Schwajda György : Csoda....Háry Gyárfás Endre : Dörmögőék csodajátéka....Dörmögő apó Horváth Péter: Csao Bambino....Gazsi, tanár Lengyel Menyhért : A waterloo-i csata....Kuncsák, szabó Jaroslav Hašek –Horváth Péter: Svejk vagyok....Ezredes Molnár Ferenc –Török Sándor–Ungvári Tamás: A Pál utcai fiúk....Janó Móricz Zsigmond – Szakonyi Károly : Rokonok....Alispán Shakespeare: Tévedések vígjátéka....Első kereskedő Mihail Bulgakov : Fehér karácsony....Bolbotun Jean Anouilh: Becket avagy az Isten becsülete....1. angol báró Berkesi András: Viszontlátásra, Harangvirág!....A fogoly Carlo Collodi–Litvai Nelly: Pinokkió, a hosszú orrú fabáb története....Antonio Páskándi Géza : Átkozottak....Zilajy, köznemes Galambos Lajos: Szerelmes égitestek....Apa Bródy Sándor : A tanítónő....Törvénybíró Bertolt Brecht : Koldusopera....Kimball tiszteletes Szakonyi Károly: Kardok, kalodák....Pálffy János William Shakespeare : III. Richárd....Polgármester Kassák Lajos : Angyalföld....Robicsek igazgató Jiří Menzel : De jó szeretni!....Doktor Bíró Lajos – Lengyel Menyhért : A cárnő....Malakoff Giulio Scarnicci–Renzo Tarabusi: A csodák Nápolyban születnek....Rolando de Morlachi Molnár Ferenc : A doktor úr....Második rendőr Fejes Endre : Rozsdatemető....Kocsmáros Maróti Lajos: Érdemei elismerése mellett....Főprépost Száraz György: Megoldás....Szidorkov, inas Carlo Goldoni : A hazug....Boltos, Kocsis, Levélhordó Molnár Ferenc: Liliom....Öreg rendőr Molière : Jourdain úr....Zenetanár Németh László : Eklézsia-megkövetés....Az Egyházi Tanács képviselője Robert Bolt: Éljen a királynő!....Fülöp, spanyol király Csiky Gergely : Buborékok....Hámor Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok....Első darabont Sütő András : Egy lócsiszár virágvasárnapja....Eibenmayer Shakespeare: A windsori víg nők....Mamlasz Arthur Miller : A salemi boszorkányok....Thomas Putnam Kardos G. György: Villon és a többiek....Főbíró Shakespeare: Sok hűhó semmiért....Jegyző Leonov: Hazatérés....Öregember Eugene Corneillei: Vágy a szilfák alatt....Seriff Páskándi Géza : A kocsi rabjai....Kovács sofőr Hernádi Gyula : Szép magyar tragédia....Porosz kapitány Plautus : Táncoló kísértetek....Bunkó, öreg rabszolga Shakespeare: A makrancos hölgy ....Tudós Sean O'Casey: Juno és a páva....Szomszéd Victorien Sardou–Hégésippe Moreau: Szókimondó Kata....Jasmin Vagyim Korosztiljov: A kőszobor léptei....Pincér a kocsmában Edmund Rostand: Cyrano de Bergerac....Cuigy lovag Beaumarchais : Figaro házassága....Ajtónálló Jaroslav Hašek : Svejk a hátországban Tabi László : Karikacsapás....Goldner Károlyi Mihály: A nagy hazugság....Ezredes Mihail Satrov: Merénylet....Sztucska Martin Starkie–Nevill Caughill: Canterbury mesék....Justinius Henry Keroul–Albert Barré: Léni néni....Komornyik Berkesi András : Thomson kapitány....Sipola Balázs Berkes András: Közelebb az éghez....Takács hadnagy Gabányi Árpád: Aba Sámuel király....Dézsa, paraszt Viktor Rozov: Ketten az úton....Bakter Michel André: Lulu....Fredo Claus Hammel: Kilenckor a hullámvasútnál....Willi Krause Osztrovszkij: Farkasok és bárányok....Pavlin Gyárfás Miklós: Kényszerleszállás....Pjotr Pjotorovics Potenov Jean Giraudoux: Párizs bolondja....A csatornapucoló Berkesi András: Húszévesek Szomory Dezső : II. József....Gróf Balassa Berkesi András: Villa Bécs mellett....Fülep Miklós, író Alexandre Dumas : A három testőr....Jussac Vaszilij Akszjonov: Kollégák....Fjodor Bugrov Irwin Shaw: Szelíd emberek....Magruder Erich Kästner : Az eltűnt miniatűr....Böhm úr Carlo Gozzi– Friedrich Schiller : Turandot hercegnő....Ismael Kertész Imre : Bekopog a szerelem....Feri Fejér István: Bekötött szemmel....Őrnagy Háy Gyula : Az élet hídja....Kemény Csirszkov: Győztesek....Tüzérségi parancsnok Fu-Ko: Harcban nőtt fel....2. a Kuomintang katonája Thornton Wilder : Hiawatha-vonat....Philip Földes Mihály : Honvágy....Ősi Bálint Szigligeti Ede : II. Rákóczi Ferenc fogsága....Lengyel követ Fejér István–Kállai István: Irány Caracas....Frici Makszim Gorkij : Jegor Bulicsov és a többiek....Mokej Báskin Bartos Ferenc– Baróti Géza : Mindent a mamáért....Kardos Gogol : A revizor....Csendőr Victorien Sardou–Hégésippe Moreau: Szókimondó asszonyság....Vabontrain Molière : Tartuffe....Rendőrtiszt Filmjei Játékfilmek Áll a bál (1939) Ludas Matyi (1949) Megöltek egy lányt (1961) Örökre eltiltva (1963) Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? 1964) Az erőd (1979) Megint tanú (1995) Tévéfilmek Egy óra múlva itt vagyok 1-14. (1971) És mégis mozog a föld 1-3. (1973) Petőfi 1-6. (1981) Helló, Einstein! (1984) A Notre Dame-i toronyőr (1997) Hangjátékok Hamupipőke (1983) Tereske Tereske község Nógrád megyében, a Rétsági járásban. Fekvése Nógrád megyében a 22-es számú főútvonalról egy 1 km-es bekötő úton érhető el. Története Tereske (-monostor, Tót-) Árpád-kori település. Nevét 1219-ben említette először oklevél Triskai alakban írva, majd 1255-ben Triske, Tottriske, 1274-ben Tottreske írásmóddal. Tereskének már a tatárjárás előtt is voltak lakosai. Erről tanuskodik az altemplommal és eredeti freskókkal rendelkező román kori templom is. E községben még a tatárjárás előtti korszakban, a Boldogasszonyhoz czímzett Benedek-rendű apátság állott fenn, melyről a Váradi Regestrum (1219-1239) is megemlékezik. E kolostor a 13-15. században még fennállott; nyomai a községhez tartozó Dennek-pusztai erdőben még ma is láthatók. Az Árpád-korban már a Boldogasszonyhoz címzett Benedek-rendű apátság állt itt, melynek apátja 1219-ben perelte a Heves vármegyében lévő poroszlai (Poroszló) apátot és kegyurát 20 M miatt. A monostoros hely mellett Vadkerttel határosan terült el Tóttereske falu, melynek 5 és fél ekényi, a nógrádi vár alá tartozó földjét 1255-ben Sdelyn (Edelyn) fia Jób eladta a Vadkerten birtokos esztergomi érseknek. A 16. század közepén török terület volt: 1562-1563-ban Hasszán bég, Rusztem pasa helytartója, 1583-1584-ben pedig Musztafa bin Abdullah, esztergomi lovas vitéz, 1584-1585-ben Mohammed Juszuf, a nógrádi tüzérek főnöke, 1592-ben pedig Behrem bin Abdullah, nógrádi tüzértizedes hűbérbirtoka volt. 1593-ban szabadult fel a megszállás alól. 1598-ban Kampor Ferenc özvegyének volt a birtoka. 1715-ben 14 magyar és 7 tót, 1720-ban 12 magyar és 4 tót háztartást írtak itt össze. A 18. század első felében a Frideczky család birtoka volt, 1770-ben Frideczky Tádé, Frideczkyné szül. Farkas Anna, Frideczky Róza, Balczer József, Bory István és a Jeszenszky család volt a birtokosa, 1826-ban Jeszenszky István, Szmrecsányi István, Frideczky József, Bory János özvegye, továbbá a Szily, Kokovay családok, Angyal és a Pogány családok és Huszár Károly birtoka volt, majd az 1900-as évek elején Huszár László dr., Egresy Aladár, Pápa Zsigmond, a Szmrecsányi örökösök és özv. Keresztszeghy Lajosné szül. Angyal Hermin volt itt a nagyobb birtokos. A községbeli úrilakok közül a Pápa Zsigmond és Angyal Hermin házainak alapjai még a középkorból valók. Az előbbié az egykori Benedek-rendű kolostor, az utóbbié pedig azelőtt a Frideczky-kúria volt. Huszár László úrilaka pedig 1848-ban épült. Az 1710 január 22-én Romhánynál lezajlott ütközet kiterjedt e község határára is. Az itt elesetteket a Dennek-pusztához tartozó erdőben hantolták el. 1866-ban nagy kolerajárvány pusztított a településen. A 20. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott. 1910-ben 867 lakosából 860 magyar volt, ebből 815 római katolikus, 19 evangélikus, 3 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. A községhez tartoztak Dennek-pusztán kívül Farkasvölgy-, Ilonka-, Károly-, Kormos és Ledér-puszták is. Műemlékei Római katolikus templom Tereske bencés apátsága és román temploma a 11-12. században épült. Az északi falon látható Szent László-legenda falképsorának utolsó négy képe a 13. században, a felvonulás és ütközet a 14. század végén készült. 1467-ben még lakták a kolostort, ezután elnéptelenedett. Mátyás 1490-ben Bajoni Istvánnak adományozta, aki átépíttette a templomot. Valószínűleg ekkor helyezték el a pasztofóriumot (szentségtartó)is. A 16. század során belső bélésfalat emeltek, majd 1720 után barokk átépítés következett. A mai templom keletelt, egyhajós, homlokzati tornyos. Falai nagyobbrészt kváderkövekből épültek, így a főhomlokzat is, melyet később barokk stílusúra alakítottak. Tornya egy szinttel emelkedik a tetőszék fölé. A déli oldalfalban kis román és nagyméretű csúcsíves ablakok láthatók, valamint egy késő gótikus ajtókeret. Szentélye a hajóval azonos szélességű, az egyenesen záródó keleti falban a román szentély sarokkiképzése is megfigyelhető. A belső tér síkmennyezettel van fedve, a diadalív csúcsíves. A déli oldalon későbbi bélésfal részlete áll. Dongaboltozatos altemploma van, melyből földbe vájt alagút vezet a falon kívül, észak felé. A templomtól délre a középkori kolostor és torony alapfalai láthatók. Volt Frideczky kúria A kúria a Frideczky családnak épült 18. században, barokk stílusban. A földszintes, téglalap alaprajzú épület kerti homlokzatát, mely előtt portikusz is áll, 1830-ban alakították át. A portikuszt szélein két-két téglából falazott oszlop támasztja, felette lesarkított, háromszögű oromzat áll. A főbejárat is innen nyílik, az előcsarnokhoz korábban kocsifelhajtó vezetett, ezt később lépcsőkkel helyettesítették. A homlokzatokat fejezetes falpillérek, vízszintes szemöldökpárkányok díszítik. Kontyolt nyeregtető fedi, a bejárati traktus boltozott. A portikusz két oldalán kőkeretes pinceajtók helyezkednek el a magas lábazatban. A teljes épület alatt boltozott, téglapadozatú pince helyezkedik el. Parkja gondozatlan, az utca vonalán lándzsás vaskerítés húzódik. Lásd még Frideczky Lajos Volt Huszár kastély A kastélyt a Huszár család építtette klasszicista stílusban, 1848-ban. A főépület téglalap alaprajzú, földszintes. Utcai homlokzatán középrizalit, a kert felé négy oszlopos, kocsifelhajtós portikusz helyezkedik el, mindkettő timpanonnal van lezárva. A homlokzatot egyszerű fejezettel formált falpillérek tagolják. Az épület középfolyosós, belső előcsarnokos elrendezésű. A két oldalszárny különböző méretű, a bal oldali a terep lejtése miatt dél felől emeletes kialakítású. Homlokzatuk két-két féloszloppal díszített. A főépülethez négy-négy oszloppal tartott, eredetileg nyitott nyaktaggal kapcsolódnak. Ezeket újabban elfalazták, kis toldalékok is épültek. Új, magas kazánkéményével a műemlék összképét teljesen elrontották. Jelenleg a helyi nyolcosztályos általános iskola működik az épületben. A római katolikus templom és a volt Huszár-kastély műemléki környezete A terület határa keleten a templomtelek vonala a plébánia telkéig, ahol nyugat felé fordul a Kossuth utcai telkek, majd a kúria parkjának végében. Nyugat és észak felől körülöleli a kastélyparkot, majd a takarékszövetkezettől északra elhaladva visszatér a Kossuth út északi beépítési vonalához. A műemléki környezet a Huszár kastély és park, az értékes Római katolikus templom és kolostorrom, a Frideczky kúria és majorság, valamint a köztük lévő néhány fésűs beépítésű lakóház faluképet meghatározó együttesét van hivatva védeni. A kúria parkja elhanyagolt, kerítése romos, a majorsági épületeket részben lebontották, helyükre új, modern családi házak épültek. Temetőkert A temetőkertet a templomtól keletre találjuk. Kettéosztottsága szokatlan. Ez azt jelenti, hogy egyik felében a falusiak, a másikban a birtokos családok temetkeztek. Az elmúlt negyven évben sem szűnt meg ez a megosztottság. A tereskei temetőkert eredetileg szépen tervezett, fákkal, bokrokkal telepített volt. A meglévő fák igényes kialakításáról tanúskodnak. Ezt a megállapítást igazolja a méretes fák egész sora, a 150 cm törzskerületű szomorú bükk, a két vérbükk, a pirosvirágú galagonya, a lucfenyő, az amári palósfa, az aranyvessző szép bokrai és a vörösmogyorók. Volt egy olyan elképzelés, hogy a megyéből összegyűjtik és megőrzik a régi fejfákat, erre még nem került sor. Guatemala az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Guatemala a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 14 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Öttusa * - vívásban 10 pontos büntetést kapott ** - hat másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Vektorgrafika A vektorgrafika a számítógépes grafikában az az eljárás, melynek során geometriai primitíveket (rajzelemeket), mint például pontokat, egyeneseket, görbéket és sokszögeket használunk képek leírására. Ennek az ellentéte a rasztergrafika, ahol képek leírására szabályos elrendezésű pontokat használunk. Áttekintés Gyakorlatilag minden korszerű számítógép képernyőre a vektorgrafikus képet raszter formátumba fordítja le a szoftver. A raszterkép minden egyes pontjához egy érték van rendelve, mely a pont színéről vagy szürkeárnyalatáról ad felvilágosítást, ez az adatmennyiség a memóriában helyezkedik el, és az egész képet a szoftver ennek megfelelően másodpercenként 30-szor felépíti és kivetíti a képernyőn. A számítástechnika őskorában az 1945-1980-ig terjedő időben egy másik rendszert, a vektorgrafikus képernyőt használták. Ebben a rendszerben a katódsugárcső elektronsugarát közvetlenül úgy vezérelték, hogy a képernyőn lekövesse a felrajzolni kívánt görbe alakját vonalszakaszról vonalszakaszra, a képernyő többi részét pedig sötéten hagyta. Ezt a folyamatot másodpercenként többször ismételték, hogy villogásmentes vagy közel villogásmentes képet lehessen kapni. Ezzel a módszerrel igen nagy felbontású és mozgó grafikát lehetett megvalósítani anélkül, hogy nagy memóriát használtak volna fel a képfelépítéshez, ami az akkori technológiai szinthez képest megvalósíthatatlan lett volna. A vektorgrafikus képernyő egyik első felhasználása az amerikai SAGE légvédelmi rendszerben volt. A repülésirányítási rendszerekben a vektorgrafikus képernyő 1999-ig használatban volt és úgy tűnik, hogy katonai felhasználása még nem szűnt meg teljesen. Vektorgrafikus képernyővel rendelkezett Ivan Sutherland a Sketchpad nevű, forradalmian új programjához használt TX-2 rendszer, melyet a Lincoln MIT Laboratory-ban állítottak fel 1963-ban. Több számítógépes játékhoz készített speciális számítógép is vektorgrafikus képernyőt használt és használ. A vektorgrafika fogalmát a korszerű számítástechnikában a kétdimenziós számítógépes grafikával kapcsolatban használják. Ez az egyik lehetősége annak, hogy a programozó képet állítson elő a rasztergrafikus képernyőn. A többi: szöveg, multimédia és térbeli renderelés. Gyakorlatilag minden korszerű térbeli renderelő eljárás a síkbeli vektorgrafika valamilyen kiterjesztésén alapul. Az elavulóban lévő tollas plotterek és a vágó plotterek ugyancsak vektorgrafikát használnak. Előnyök Vegyünk például egy r sugarú kört. Ennek felrajzolásához az alábbi adatokra van a programnak szüksége: a sugár (r) a középpont helye a vonal stílusa (például folytonos, szaggatott stb.) és színe (esetleg áttetsző) zárt alakzatnál a körbezárt terület kitöltési stílusa és színe (esetleg áttetsző) Ebben az esetben a vektorgrafika előnyei a rasztergrafikával szemben az alábbiak: Minimális memóriaigény a nagy raszterképekhez képest (a memóriaigény nem függ az objektum méreteitől). Tetszőlegesen nagy kinagyítás sem torzítja el a kört, míg raszterkép esetén nagyításkor eltűnik az alakzat görbe volta. A vonalvastagságnak nem kell a nagyítással arányosan nőni, szemben a raszterképekkel. Az alakzatok méretei (paraméterek) tárolhatók és így később megváltoztathatók. Ez azt is jelenti, hogy az objektumok mozgatása, nagyítása-kicsinyítése, forgatása, kitöltése stb. nem megy a pontosság rovására. Ezen túlmenőleg lehetséges az adatok tárolása eszközfüggetlen egységekben, ez lehetővé teszi az optimális raszterizálást. Tipikus primitív alakzatok vonalak és vonalláncok sokszögek körök és ellipszisek Bézier-görbék és spline -ok szöveg (a számítógépes betűket, például a TrueType fontokat Bézier-görbék írják le) Műveletek A vektorgrafikus szerkesztő programok általában lehetővé teszik az objektumok forgatását, mozgatását, tükrözését, nyújtását, általában affin transzformációit, a megrajzolás sorrendjét, és azt, hogy az egyszerű objektumokból sokkal bonyolultabbakat lehessen szerkeszteni. Bonyolultabb feladat halmazműveletek elvégzése zárt objektumokon (unió, metszet, különbségképzés stb.) A vektorgrafika ideális egyszerű vagy kompozit rajzok készítésére, ami eszközfüggetlen és nem igényel fotorealisztikus megjelenítést. Például a PostScript és PDF lapleíró nyelv vektorgrafikus. Térbeli modellezés A 3D számítógépes grafikában a vektorizált felület leírás szokásos. Alacsony felbontású képhez egyszerű sokszögekre bontott felületeket használnak olyan esetekben, amikor a gyors képfelépítés és az egyszerűség fontos. Pontosabb grafikánál, ahol a kép minősége ill. pontossága elsőrendű szempont és nem probléma az esetleg hosszabb feldolgozási idő, sima felület leíró modelleket használnak, mint például a Bézier foltok, NURBS felületek, vagy a felületek felosztása. Vannak azonban olyan render eljárások, melyek sokszög modellről is sima felületű képet készítenek (például Phong). Piemont vasútállomásainak listája Ez a lista az olasz Piemont régió vasútállomásait sorolja fel ábécé sorrendben. Julianosz (epigrammaköltő) Julianosz (4. század körül) görög epigrammaköltő Életéről annyit tudunk biztosan, hogy Egyiptomból származott. Művei egyetlen epigramma kivételével elvesztek: 2E busz (Ózd) Az ózdi 2E jelzésű autóbusz egy helyi járat, ami az Autóbusz-állomás és a Bolyki Tamás utcai Általános Iskola között közlekedik, kizárólag munkanapokon. Tanszünetben munkanapokon a Kórháztól is indul egy menet. A viszonylatot az ÉMKK Zrt. üzemelteti. Zion.T Zion.T (hangul: ����, Csaionthi, latin betűkkel: Jaieonti; születési nevén ��� Kim Heszol (Kim Hae-sol), 1989. április 13. –) dél-koreai énekes, zeneszerző és zenei producer. Élete és pályafutása 2011-ben debütált, először hiphopelőadók albumain működött közre, majd Click Me címmel kiadta első kislemezét. Első szólóalbuma 2013. április 9-én jelent meg Red Light címmel. 2013 decemberében ezt a Mirror Ball című középlemez követte, melyről a Miss Kim című dalhoz készült videoklip. Zion.T közreműködött többek között az Infinite H és G-Dragon albumán is. Diszkográfia Click Me (feat. Dok2) (kislemez, 2011. április 29.) We Love Tapsonic Part 5 (feat. 4 Brothers) (kislemez, 2012. július 14.) The Usual Melody (feat. Crush) (kislemez, 2013. március 6.) Red Light (album, 2013. április 9.) Mirror Ball (középlemez, 2013. december 19.) Yanghwa BRDG (kislemez, 2014. szeptember 22.) Young (kislemez, 2015. február 2.) Eat (kislemez, 2015) No Make Up (kislemez, 2015) OO (középlemez, 2017. február 1.) 2K6 Luna A Luna (GRAU-kódja: 2K6, NATO-kódja: FROG–3 és FROG–5) szovjet mobil rakétarendszer, amely hagyományos és atomtöltettel ellátott harcászati ballisztikus rakétákat alkalmaz. A rendszert lánctalpas hordozójárművekre telepítették. 1965-től a modernizált Luna–M váltotta fel. Története Kifejlesztése 1953-ban kezdődött az NII–1 intézetben Nyikolaj Mazurov irányításával. A rakéta a korábbi 2K1 Marsz és 2K4 Fili rakéták leváltására tervezték. Magát a rakétát az egész projektet irányító NII–1 intézet fejlesztette, míg a PT–76 harckocsin alapuló szállító-indító járművet és az utántöltő járművet a Vaszilij Grabin irányítása alatt álló kalinyingrádi CNII–58 tervezőiroda fejlesztette. A rendszer fő elemei, a 3R5 típusú rakéta, az SZ–123A szállító-indító jármű, valamint az SZ–124A jelzésű utántöltő jármű 1967-re készült el. A rakétarendszer tesztelését 1958-ban végezték a Kapusztyin Jarban, valamint 1959-ben a Bajkálon-túli Katonai Körzetben fekvő Agai tüzérségi lőtéren (utóbbi helyen 6 rakétaindítást végeztek). A tesztek során szerzett tapasztalatok alapján fölöslegesnek ítélték az utántöltő járművet, így a rendszerből elhagyták azt, valamint módosították a rakétát. Ez utóbbi eredményeként készítették el a hagyományos töltetű R9, valamint a nukleáris harci résszel felszerelt 3R10 rakétát. 1959. december 29-én hagyták jóvá a rendszer sorozatgyártását. Az első 5 egység 1960 elején készült el, ezekkel hajtották végre az állami teszteket az év elején, majd márciusban döntöttek a rendszeresítésről. 1964-ig folyt a gyártása. Összesen 432 darab hordozó-indító járművet készítettek. Később a modernizált Luna–M váltotta fel. Alkalmazása A Magyar Néphadseregben 1962-ben rendszeresítették. Iszu állomás Iszu (Isu) állomás a szöuli metró 4-es és 7-es vonalának állomása, mely Szöul Tongdzsak-ku (Dongjak-gu) kerületében található. Cshongsin (Chongshin) Egyetem állomás néven is ismert; a 4-es metró ezt az állomásnevet használja, míg a 7-es vonalon Iszu (Isu) néven regisztrálták. Loison Loison település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 117 fő (2015). Loison Senon, Billy-sous-Mangiennes, Gincrey, Gremilly, Muzeray és Vaudoncourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moraches Moraches település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 134 fő (2015). Moraches Asnan, Brinon-sur-Beuvron, Dompierre-sur-Héry, Germenay, Grenois, Héry és Michaugues községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moradillo de Roa Moradillo de Roa település Spanyolországban, Burgos tartományban. Lakosainak száma 180 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kim Ungu Kim Ungu (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Kim Ung-u; 1848. június 17. – 1878. október 4.) koreai őrmester, Észak-Koreában máig nemzeti hősként tisztelik, Kim Ir Szen (Kim Il-sung), az észak-koreai örökös elnök dédapja. Élete 1848. június 17-én született a Csoszon (Joseon)beli Mangjongde (Mangyongdae) településen (ma Phenjan része) Kim Szongnjong (Kim Song-ryong) (���, ���; 1810-1899) és Ra Hjondzsik (Ra Hyon-jik) (���; 1811-1897) legidősebb gyermekeként. Három testvére volt: Kim Iguk (Kim Ui-guk) (���; 1854-1947), Kim Dzsongszu (Kim Jong-su) (���; 1855-1943) és Kim Inszok (Kim In-sok) (���; 1863-1952). Feleségének keresztneve nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy egy Ri (�, �) családból származó hölgyet vett el. Házasságukból csupán egy fiúgyermek született, akit Kim Bohjon (Kim Bo-hyon)nak neveztek el. Részvétele a General Sherman-incidensben Kim Ungu (Kim Ung-u) részvételével, és szerepével kapcsolatban a korabeli írások és az észak-koreai források ellentmondanak egymásnak. Észak-Korea szerint a General Sherman-incidens az alábbi módon zajlott: Az Amerikai Egyesült Államok „General Sherman” nevű hajója 1866. augusztusában (holdnaptár szerint még július volt) megérkezett Csoszon (Joseon)ba. Az eredetileg kereskedési célból érkezett hajó legénysége váratlan lépésre szánta el magát, továbbhajózott Phenjan belseje felé. Ezt meggátolandó, Kim társaival köteleket feszített ki a Tedong (Daedong) folyón. Amikor Kim Ungu (Kim Ung-u) tudomást szerzett arról, hogy az amerikaiak ágyúkkal lövik a koreai lakosokat, és az idegenek fosztogatásba kezdtek, sőt, a királyi sírok holléte után érdeklődnek, önkéntesekből hadsereget verbuvált, akik fából készült csónakokba tüzelőt pakoltak, majd az amerikai hajóhoz vitték és meggyújtották őket. Az amerikai hajó lángra kapott és elsüllyedt. Az amerikaiak később bosszúból egy másik, „Shenandoah” nevű hajót is küldtek, de a koreaiak Kim Ungu (Kim Ung-u) vezetésével azt is elsüllyesztették. Ugyanakkor a korabeli írások szerint: Az amerikai hajó kereskedni akart a Csoszon (Joseon)beliekkel, akik megtagadták azt, mert törvény által tiltott volt idegen országokból érkezettekkel kereskedniük. Az amerikaiak továbbhajóztak a koreaiak engedélye nélkül, erre válaszul a koreaiak megtámadták, majd napokig tartó harc során elsüllyesztették a hajót. Halála és emlékezete Korán, 30 évesen hunyt el, ismeretlen okokból. Az utódai által vezetett Észak-Koreában napjainkig úgy emlékeznek meg róla, mint a General Sherman csatahajó elleni támadás vezetőjéről. Précilhon Précilhon település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 399 fő (2015). Précilhon Escout, Estialescq, Goès és Oloron-Sainte-Marie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sando Sando település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 127 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (29642) 1998 VY27 A (29642) 1998 VY27 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. november 10-én. Úr színeváltozása fatemplom (Dombrovány) Az Úr színeváltozása fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01143 sorszámon szerepel. Massimo Ambrosini Massimo Ambrosini (Pesaro, 1977. május 29. –) kétszeres BL, és UEFA-kupa győztes labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Tehetségére korán fény derült, és az 1994/1995-ös idényben (mindössze 17 évesen) már a profik között játszott a 2. ligás Cesena csapatában. Ebben a szezonban egyből alapembere is lett a gárdának, és mivel a bajnokság végén a 8. helyen zártak, teljesítményére felfigyeltek a nagyok is. A fiatal tehetségért folytatott versenyt végül a Milan nyerte meg. A Cagliari ellen debütált a Serie A-ban. Abban a szezonban 7 meccsen lépett pályára, de ez nem meglepő, hiszen olyan vetélytársai voltak a középpályán, mint Albertini, Donadoni, Desailly, Lentini, Eranio, Roby Baggio, vagy éppen Boban. Következő szezonjában ugyan többet lépett pályára, de rendszerint csak pár perc lehetőséget kapott a bizonyításra, ezért kölcsönadták a szintén Serie A-s Vicenzának erősödni. Itt Zauro és Baronio mellett olyan jól játszotta végig a szezont a még mindig csak 20 esztendős fiatalember, hogy a piros-feketék visszahívták Milánóba, ahol később bajnoki címet is ünnepelhetett. Az 1999/2000-es idényben továbbra is stabil kezdőjátékos maradt. Az elkövetkező két évben térd problémái miatt mindössze 25 mérkőzésen szerepelt, igaz, 2002 első felében a 9 meccsen 3 gólt szerzett. 2003-ban egy Bajnokok Ligája elsőséggel, és egy kupagyőzelemmel tért vissza, de már korántsem volt olyan biztos helye a kezdőcsapatban. 2004-ben újabb olasz bajnoki címmel gyarapodott éremgyűjteménye, amelyből a Lazio elleni meccset az ő találata döntötte el. Bár nyáron hívta a Real Madrid, Ambrosini Milánóban maradt. Ez azért volt meglepő, mert Gattuso mellett Massimora csak csereként számított Ancelotti mester. A 2005-ben a Bajnokok Ligája elődöntőjében, a PSV elleni visszavágó utolsó percében szerzett fejesgóljával jutott tovább a milánói gárda. 2007-ben jelentősen kivette részét csapata BL-, Szuper kupa-, és Klubvilágbajnokság győzelméből is. A válogatottban Az 1999/2000-es idényben mutatkozott be az olasz nemzeti válogatottban, Horvátország ellen. Ezután a nyáron alapembere volt a 2000-es Európa-bajnokságon ezüstérmet szerző olasz gárdának is. Majd sérülés miatt kihagyta a 2002-es Világbajnokságot. A 2008-as Eb olasz keretének tagja. Sikerei, díjai AC Milan Serie A győztes: 1995–1996 , 1998–1999 , 2003–2004 , 2010–2011 Coppa Italia : 2002–2003 Supercoppa Italiana : 2004,2010 UEFA Bajnokok Ligája : 2002–2003 , 2006–2007 UEFA Szuperkupa : 2003 , 2007 FIFA-klubvilágbajnokság : 2007 Saint Helier Saint Helier a brit koronafüggőség, Jersey fővárosa. Jersey szigetének déli részén helyezkedik el. Közigazgatás A város az alábbi kerületekre oszlik: La Vingtaine de la Ville La Vingtaine du Rouge Bouillon La Vingtaine de Bas du Mont au Prêtre La Vingtaine de Haut du Mont au Prêtre La Vingtaine du Mont à l'Abbé La Vingtaine du Mont Cochon Valerianus római császár Imperator Caesar Publius Licinius Valerianus Augustus, általánosan elterjedt néven Valerianus császár, született Publius Licinius Valerianus (193 körül – Bishapur, 264) a Római Birodalom császára 253-tól 260-ig. Útja a császári méltóságig Valerianus előkelő szenátori családban született, s ennek okán fontos politikai tisztségeket töltött be a hatalmi hierarchiában. 238-ban princeps senatus, majd Decius császár idején cenzor volt. Trebonianus Gallus császársága idején pedig jelentős katonai parancsnoki posztot birtokolt Raetiában. Aemilianus ellencsászárrá választásakor csapatokat gyűjtött Aemilianus mellett, de amikor az ellencsászárt saját testőrei meggyilkolták, Valerianust és fiát, Gallienust választották a rajnai és a galliai légiók császárnak. Uralkodása és bukása Valerianus és fia uralkodása idején a római állam nagyon közel került, ahhoz, hogy összeomoljon a barbár támadások és a belső lázadások nyomasztó súlya alatt. Valerianus trónra lépése után nem sokkal már a boranusok pusztították a Fekete-tenger partvidékét, majd gótok telepedtek le az Azovi-tenger vidékén. Néhány évvel később az itt letelepült gót törzsek már a kis-ázsiai ión városokat pusztították. A támadások során a barbárok elpusztították Ephesusban Artemisz templomát is, amely az ókori világ hét csodájának egyike volt. A barbár katonai sikerek alapjában véve a városfalak és a felfegyverzett lakosság hiányának volt köszönhető, illetve annak, hogy római légiók többnyire csak a határok mentén állomásoztak. Minderre szükség is volt, mivel az Eufrátesz vidékén I. Sápúr szászánida király egyre többször tört be Szíria területére. 256-ban elesett Dura határerődítménye, s az ellenség Antiochia városát is többször feldúlta. Valerianus császár képtelen volt felvenni a harcot a jól szervezett ellenséggel, s 260-ban az emesszai ütközetben az idős császár Sápúr fogságába került. Fia kísérletet sem tett apja kiszabadítására, s a legyőzött császár fogságban fejezte be életét. A legenda szerint a fogság évei alatt minden reggel neki kellett felsegítenie lovára a perzsa uralkodót, majd halála után holttestét szalmával kitömték és Perzsia legjelentősebb templomában őrizték. Valláspolitikája A keresztény történetírók meglehetősen eltúlozzák Valerianus személyes hibáit, s ez részben annak is köszönhető, hogy a császár erőteljesen üldözte az új vallás követőit, mivel úgy gondolta, hogy az ősi istenek megsértésével a keresztények hozzájárulnak azokhoz a csapásokhoz, amelyek a birodalmat válságba sodorták. Valerianus két edictumot is kiadott a keresztények ellen. Első edictuma 257 augusztusából való, s arról rendelkezik, hogy a magas rangú egyházatyák mutassanak be áldozatot az állam isteneinek, de a magánéletükben megengedte nekik Jézus tiszteletét. Második rendelete már jóval szigorúbb szabályokat állított fel. 258-ban vezették be a birodalom keleti felében, és ez már halálbüntetéssel sújtotta a keresztény papokat. Ennek a vérfürdőnek lett az áldozata többek között II. Szixtusz pápa, Szent Lőrinc és Szent Cyprianus is. Az edictum értelmében a keresztény szenátorokat és lovagokat vagyonelkobzással büntették, míg a császári birtokok keresztény bérlőit bányamunkára ítélték. Indiai védelmek A sakkmegnyitások közül az indiai védelmekre az 1. d4 Hf6 nyitó lépéspár a jellemző, bár indiai védelmet más sorrendben végrehajtott lépések is létrehozhatnak. Története Az indiai védelem korunk egyik legnépszerűbb és legismertebb megnyitása, amely mint sakkmegnyitás 1884-ben vált ismertté, Moheschunder Bannerjee indiai sakkozónak a skót John Cochrane (1798-1878) sakkmester ellen, az 1840-es és 1850-es években vívott játszmái után. Európában az indiai bajnok Mir Sultan Khan angol sakkmesternek köszönhetően vált ismertté, népszerűségét azonban Ksawery Tartakower nagymesternek köszönheti, aki felfedezte a Moheschunder megnyitásában rejlő lehetőségeket. Ezeknek a megnyitásoknak óriási irodalma van, és csaknem minden mester játszotta őket a 20. század első negyedétől kezdve. Mindegyik valamilyen fokig „hipermodern” megnyitás, amelyben sötét arra csábítja világost, hogy hozzon létre erős jelenlétet a centrumban, amit aztán sötét távolabbi bábukkal aláaknázhat és elpusztíthat. A 20. század elején e megnyitások még erősen vitatottak voltak, ma azonban minden sakktudási szinten alkalmazzák őket. Az indiai védelmeket ambiciózusabbnak és kétélűbbnek tartják az 1…d5 szimmetrikus válasznál. Az elhárított vezércselben sötét passzív helyzetet vállal, azzal a tervvel, hogy fokozatosan egyenlít ki és jut ellenjátékhoz. Ezzel szemben a szimmetria megtörése már az első lépéspárban gyors csatához vezet a központban, amelyben sötét ellenjátékhoz juthat anélkül, hogy valójában előbb kiegyenlítene. Főbb változatai Világos második lépése általában 2. c4, amellyel nagyobb részt szakít ki a centrumból és lehetővé teszi a Hc3-at az e4 előkészítéseként, anélkül hogy blokkolná a c-gyalogot. Ekkor sötétnek három fő választása van és néhány egyéb változat: 2… g6 előkészül a királyoldali fianchetto kiépítésére és átlép a királyindiai vagy a Grünfeld-védelembe. 2… e6 felszabadítja a királyoldali futó útját a centrum felé. A nimzoindiai védelembe, a bogoindiai védelembe, a vezérindiai vagy a modern Benoni-védelembe vezet át. 2… c5 a modern Benoni, azonnali ellencsapással a centrumban. 2… d6 , ami után …e5 jön, az óindiai védelem, amit játszhatónak, de kevéssé ambiciózusnak tartanak. 2… d6, 3. Hc3 Ff5 , a Janowski indiai védelem, különleges, de játszható változat. 2… b6 a „gyorsított vezérindiai”, amely játszható, bár a modern elmélet jobban kedveli 2… e6, 3. Hf3 után a vezérindiai védelmet. 2… c6 a szláv–indiai védelmet vezeti be, amely királyindiaiba vagy szláv védelembe fordulhat át. 2… e5!? a budapesti védelem , egy élénk ellencsel. Világos csak úgy tarthatja meg a lenyert gyalogot, ha lassabban fejleszti állását, emiatt gyakran feladja a gyalogelőnyt, hogy megőrizhesse a kezdeményezést. Elágazások 1.d4 Hf6 2.c4 b6 Vezérgyalog-játék (ECO A50) 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 Benoni-védelem ( ECO A56 ) 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 Benkő-csel (vagy Volga-csel) ( ECO A57 ) 1.d4 Hf6 2.c4 c6 Szláv-indiai védelem ( ECO A50 ) 1.d4 Hf6 2.c4 Hc6 Kevitz–Trajkowich-védelem (Fb4 ECO A50 ) 1.d4 Hf6 2.c4 d6 3.Hc3 e5 Óindiai védelem ( ECO A53 ) 1.d4 Hf6 2.c4 d6 3.Hc3 Ff5 Óindiai védelem Janowski-változat ( ECO A53 ) 1.d4 Hf6 2.c4 He4 Vezérgyalog-játék Dőry-védelem ( ECO A50 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e5 Budapesti védelem ( ECO A51 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hc3 Fb4 Nimzoindiai védelem ( ECO E20 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hc3 c5 4.d5 Benoni-védelem ( ECO A56 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 Fb4+ Bogo-indiai védelem ( ECO E11 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 b5 Vezérgyalog-játék lengyel védelem ( ECO E10 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 b6 Vezérindiai védelem ( ECO E12 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 c5 4.d5 b5 Vezérgyalog-játék Blumenfeld-ellencsel ( ECO E10 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.g3 Katalán megnyitás ( ECO E01 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Fg5 Újindiai támadás ( ECO E00 ) 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3. a3?! Ausztrál támadás ( ECO E00 ) 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 d5 Grünfeld-védelem ( ECO D70 ) 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 Fg7 Királyindiai védelem ( ECO E60 )) 1.d4 Hf6 2.Hf3 h6 3.c4 g5 Vezérgyalog-játék Nadanian-támadás ( ECO A46 ) 1.d4 Hf6 2.Hf3 e6 3.Fg5 Torre-támadás ( ECO D03 ) 1.d4 Hf6 2.Hf3 g6 Kelet-indiai védelem ( ECO A48 ) 1.d4 Hf6 2.Hf3 g6 3.Hc3 d5 4. Ff4 Fg7 5. e3 O-O 6. Fe2 Vezérgyalog-játék Barry-támadás ( ECO D00 ) 1.d4 Hf6 2.Fg5 Vezérgyalog-játék Trompowsky-támadás ( ECO A45 ) Précy-sur-Vrin Précy-sur-Vrin település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 446 fő (2015). Précy-sur-Vrin Verlin, La Celle-Saint-Cyr, Cudot, Saint-Julien-du-Sault, Sépeaux-Saint-Romain és Villefranche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Debrenthei Tamás Debrenthei Tamás (15. század) zágrábi, később nyitrai püspök Élete 1430-ban veszprémi kanonok, majd 1440-ben veszprémi prépost. 1447 és 1467 között szentmártoni főapát volt, 1455-ben nevezte ki V. László zágrábi püspökké; ezen kinevezést V. Miklós pápa október 11. kelt brevéjével meg is erősítette. Midőn a vetélytársak közt versengés fejlődött ki. 1462-ben Mátyás király Vitéz János nagyváradi püspököt akarta a zágrábi székre áthelyezni, Debrenthei szívósan ragaszkodott igényeihez és ezek érvényesítése végett személyesen Rómába utazott, hogy a szentszék támogatását megnyerje. Sienában is fölkereste az ott időző II. Piusz pápát és hosszú latin beszédben tüzetesen kifejtette az ügy állását és igazolni törekedett igényeinek jogosultságát; hogy előadásának nagyobb nyomatéka legyen, azt leiratta és díszesen kiállítva a pápának átnyujtotta. Ezen hártya-kézirat a párizsi nemzeti könyvtár kéziratgyűjteményében van és 13 levélből áll, címe: Oratio reverendi patris domini Thome de Debrenthe episcopi Zagrabiensis ad sanctissimum dominum nostrum Pium II. feliciter incipit. (Közölve van egész terjedelmében a Magyar Könyvszemlében, 1889. 211–117. l.) Debrenthei könyvtárából még egy codex létezik Bécsben a német lovagrend könyvtárában, mely 1462 -ből származik, a címlapon II. Pius pápa és Debrenthei címmerével van diszítve, Nagy Sándor életét tartalmazza s címe: Finit Vita Alexandri Magni Johannes Marcus Clarissimi. Et. Virtute. Et. Nobilitate. Viri Petri Stocci Florentini Discipulus. Parmae. Oriundus. Hanc. Alexandri Imperatoris Maximi Vitam… Debrenthei a zágrábi püspökséget nem vehette ugyan birtokba, de a nyitrait nyerte kárpótlásul. Massimo Morales Massimo Morales (Caserta, 1964. április 20. –) olasz labdarúgóedző. Sikerei 1. FK Příbram: Cseh labdarúgó-bajnokság (másodosztály) második: 2007–08 Brimin Kipruto Brimin Kiprop Kipruto (Korkitony, 1985. július 31. –) olimpiai és világbajnok kenyai középtávfutó. Pályafutása A 2001-es debreceni ifjúsági atlétikai világbajnokságon ezüstérmet szerzett 3000 méteres akadályfutásban. 2004-ben a junior világbajnokságon az 1500 méteres síkfutáson indult, ahol harmadik helyezést ért el. Második lett 2004-ben hazája olimpiai válogatóján, majd az olimpián is a második helyet sikerült megszereznie 3000 méteres akadályfutásban. 2005-ben a világbajnokságon ugyanebben a számban bronzérmes lett. A következő, 2007-es világbajnokságot megnyerte Oszakában, és a 2008-as pekingi olimpián sem talált legyőzőre. Kipruto 176 cm magas, versenysúlya 54 kg. Aragóniai Johanna foix-i grófné Aragóniai Johanna (Daroca, Aragónia, 1375. október – Valencia, 1407. szeptember 13.), katalánul: Joana d'Aragó, spanyolul: Juana de Aragón, occitánul: Joana d'Aragon, aragón királyi hercegnő (infánsnő), aragón trónkövetelő, Foix grófnéja. Bar Jolán aragóniai királyné mostohalánya és Aragóniai Jolán aragón infánsnőnek, I. Renátusz nápolyi király anyjának a nővére. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja. Élete I. (Vadász) János (1350–1396) aragón trónörökösnek (1387-től aragón királynak) és 1. feleségének, Mattea (Márta, Mária) (1347–1378) armagnaci grófnőnek, I. János armagnaci gróf lányának az egyetlen nagykorúságot megért gyermeke. Nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter (1319–1387) aragón király életében született, és 11 éves volt, amikor a nagyapja meghalt, és trónra lépett az apja 1387. január 5-én. A sok édes- és félestvére közül csak egy féltestvére, apjának második, Jolánnal, Bar hercegnőjével kötött házasságából származó másik lánya, Jolán infánsnő érte meg a nagykorúságot, és bár Johanna volt az elsőszülött, a száli frank jog szerint I. (Vadász) János aragón király halála (1396) után a lányai nem örökölhették az aragón trónt, így Johanna hercegnő sem. Annak ellenére, hogy a Barcelonai-ház egy nőuralom révén szerezte meg az Aragón Királyságot 1137-ben, amikor I. Petronilla (1136–1174) aragón királynő feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz (1113–1162), Barcelona grófjához, az utódaik számára megtiltották a nők trónöröklési jogát, és a Barcelonai Grófságban érvényes száli frank trónöröklést vezették be Aragóniában is, ami ellentétes volt a hispániai hagyományokkal, hiszen a szomszédos Kasztíliában és Navarrában a nők is örökölhették a trónt. A nőket a trónöröklésből kizáró törvény Aragóniában 1502-ig volt érvényben, amikor az Aragón Gyűlés, a Corts II. Ferdinánd aragóniai király másodszülött lányát, (Őrült) Johannát, annak jelenlétében trónörökösnek nyilvánította, aki apja halála (1516) után valóban Aragónia királynője lett, annak ellenére is, hogy „betegsége miatt” hivatalosan sohasem iktatták be, és helyette elsőszülött fia, Habsburg Károly uralkodott. A nőket a trónöröklésből kizáró rendelkezést vitatta Johanna mostohaanyja, Bar Jolán királyné is, bár ő nem mostoha-, hanem édeslányára gondolt csak, de ekkor még reménykedhetett egy egészséges és életerős fiú születésében, aki automatikusan megelőzte volna Johannát, valamint a Barcelonai-ház minden férfi tagját, és a trónöröklésben első helyen állt volna. Jolán királyné egyetlen csecsemőkort túlélt fia, Jakab (1382–1388) infáns, aki apja trónra lépése (1387) után trónörökös lett, egy évvel később hatévesen meghalt. János király 1392. június 4-én Barcelonában feleségül adta a 16 éves lányát I. Mátyáshoz, Foix grófjához. 1396. május 19-én váratlanul, fiúgyermekek hátrahagyása nélkül 45 évesen meghalt a 21. életévébe lépett Johanna apja, és nem volt, aki a trónt betöltse, mert a Barcelonai-ház rangidős férfi tagja, az elhunyt János király testvéröccse, Idős Márton aragón infáns nem tartózkodott ekkor Aragóniában, hiszen a fiánál, Ifjú Mártonnál és a menyénél, I. Máriánál, a szicíliai királyi párnál Szicília szigetén „vendégeskedett”, ugyanis valójában ő volt Szicília tényleges ura és kormányzója, mert ő volt az 1392-ben kezdődött aragón invázió vezére, amely Szicília pacifikációját és lázadó báróinak a királyi hatalom alá vonását szerette volna elérni. A trónöröklés rendezetlensége és a férfi örökös távolléte lehetőséget adott a kiskapuk igénybe vételére és a lehetséges trónkövetelők jelentkezésére. Elsőként az özvegy királyné, Bar Jolán jelentette be, hogy újabb gyermeket vár, hiszen a szokások értelmében az özvegy királynét megkérdezték ilyenkor, hogy terhesnek érzi-e magát vagy sem, mert ez esetben meg kell várni a születendő gyermek érkezését, aki ha fiú lenne, megelőzné János öccsét, Idős Mártont a trónöröklésben. A királyné azonban az év elején hozott világra egy másik lányt, bár az újszülött hamarosan meghalt, így az özvegy királyné sógornője, Luna Mária, aki férje távollétében átvette a régensséget, rögtön átlátta a helyzetet, lehetetlennek nyilvánítva az újabb gyermekvárást, és leleplezte Jolán királyné álterhességét. Az özvegy királyné ekkor még egy meghökkentő javaslattal állt elő, és egyetlen lányának, Jolán hercegnőnek az öröklését szerette volna elérni, de ez nemcsak annak mondott ellent, hogy nők nem örökölhették a trónt, hanem az elsőszülöttségi jognak is, hiszen Jolán infánsnő csupán a másodszülött volt, és Johanna volt az idősebb lány. Éppen ezért Johanna férje, Mátyás foix-i gróf be is jelentette trónigényét felesége nevében, és seregei élén be is vonult Aragóniába, hogy érvényesíthesse feleségei jogait. Luna Mária királyné ekkor is határozottan cselekedett, és az elhunyt sógora vejének csapatait kiverte az országból, ráadásul Mátyás birtokainak egy részét, így Andorrát is elfoglalta ezért a hazatérő férje a következő (1397) évben már akadálytalanul foglalhatta el az aragón trónt, melyet felesége erőteljes intézkedéseinek köszönhetett. Johanna és férje nem mondtak le a trón elfoglalásának tervéről, csak a kedvező alkalomra vártak, és újabb sereget gyűjtöttek. 1398. nyarán Mátyás gróf még egy kísérletet tett a trón megszerzésére, és elfoglalt birtokainak felszabadítására, de még mielőtt elkezdhette volna az újabb inváziót, váratlanul meghalt, és most az ő örökségéért indult meg a küzdelem, hiszen házassága Johannával gyermektelen maradt. Nővére, Izabella (Erzsébet; 1361–1428), aki Archambaud (Arquimbald) de Graillyvel (1430/45–1412), Bénauges algrófjával kötött házasságot, örökölte Johanna elhunyt férjének birtokait, és csak hosszú és kitartó erőfeszítések árán után tudta visszaszerezni az aragón király által elfoglalt és lefoglalt területeket. Az özvegy Johanna végül elfogadta nagybátyjának az Aragón Korona országai feletti uralmát, visszatért hazájába, nem ment többé férjhez, így nem hagyott hátra utódokat, és Valencia városában halt meg 1407. szeptember 13-án. Húga, Jolán infánsnő, aki ekkor már házassága révén címzetes nápolyi királyné és Anjou hercegnéje lett, vitathatatlanul János király egyetlen örökösévé lépett elő, és bár Idős Márton király haláláig nem lépett fel nyíltan nagybátyja uralma ellen, de anyja, Márton sógornője, özvegy Jolán királyné arra próbálta rávenni a fia, Ifjú Márton halálával (1409) újabb örökösödési válság elé néző Aragónia uralkodóját, hogy az ő és János király kiskorú unokáját, Anjou Lajos herceget tegye meg örökösévé, annak ellenére, hogy Idős Márton király a saját unokáját, elhunyt fiának fattyú, de törvényesített fiát, a szintén kiskorú Frigyest szerette volna a trónon látni, bár mindkét elképzelés sértette a hatályos trónöröklési szabályokat. Végül hosszas és véres küzdelmek után Idős Márton és Vadász János unokaöccsét, Johanna elsőfokú unokatestvérét, Ferdinánd kasztíliai infánst választották 1412-ben Aragónia királyává. Waldfeucht Waldfeucht település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Népesség A település népességének változása: Maladzecsna Maladzecsna (Маладзечна, oroszul Молодечно – Mologyecsno) járási jogú város Fehéroroszország Minszki területének nyugati részén, a Maladzecsnai járás székhelye. 2005. január 1-jén 98,4 ezer lakosa volt , ezzel a Minszki terület 3. és az ország 15. legnépesebb települése. Közigazgatási területe 30 km2. Minszktől 70 km-re északnyugatra, az Usa-folyó partján fekszik. 1944-1960 között a Mologyecsnói terület székhelye volt. Történelem Az Usa jobb partján emelt erődítményről az első írásos említés 1388-ból származik, a mellette kialakult települést a következő évben említik először. 1501-ben I. Zsigmond lengyel király Msztyiszlavli Mihailnak adta a maladzecsnai birtokokat. 1567-ben a trakai vajda birtokába került. A következő évben a moszkvai orosz állam és a lengyel király csapatai ütköztek meg falainál. A 17. század közepén a Gosiewski-család birtokába került, akiknek az uralma alatt az erődítményt kibővítették, megerősítették. Maga a település is fontos kereskedelmi központtá vált. 1708-ban XII. Károly svéd király hadseregének egyik jelentős szálláshelye volt. 1711-ben Bogusław Gosiewski püspök eladta az Ogiński-családnak. Az ő uralmuk alatt sokat fejlődött Maladzecsna, klasszicista stílusú palotát, késő reneszánsz templomot építtettek és 1730-ban vásártartási jogokat szereztek a településnek. A 18. század közepén trinitárius kolostor is létesült itt. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor Oroszországhoz csatolták. Az 1812-es háborúban (november 21-én) súlyos harcok színhelye a Claude-Victor Perrin vezette napóleoni és a Jefim Csaplic vezette cári hadsereg között. A vár és a kastély, valamint a település nagy része ekkor elpusztult, a 19. század közepére alig félezer lakója maradt. 1873-ban a Minszk-Vilna vasútvonal megépülésével indult újra fejlődésnek, a 20. század elejére már vasúti csomóponttá vált. Az első világháborúban az orosz 10. hadsereg főhadiszállása itt volt. 1918 februárja és decembere között német megszállás alatt volt, majd megalakult a szovjethatalom. 1919. július 4-én Stanisław Szeptycki lengyel csapatai foglalták el, majd a rigai béke során Lengyelországhoz csatolták. 1929. április 26-án kapta meg a városi jogokat és a Wiłnói vajdaság járási (powiat) székhelye lett. 1939 szeptemberében a Belorusz SZSZK-hoz csatolták. A német megszállás (1941. június 26-ától) idején koncentrációs tábort (Stalag 342) létesítettek itt a szovjet hadifoglyok és a zsidó lakosság számára, ahol mintegy 30 ezer ember öltek meg. 1944. június 5-én szabadult fel a város. Szeptember 20-án a háborúban csaknem teljesen lerombolt Vilejka helyett ide helyezték át a Vilejkai terület székhelyét. Területi székhelyként (1960-ig) és vasúti csomópontként a város gyorsan iparosodott és lakosságszáma is gyorsan nőtt (1939-ben 6,6 ezer, 1959-ben 26,3 ezer, 1970-ben 50 ezer lakosa volt ). Gazdaság Sokoldalú iparának legfontosabb ága a szerszámgépgyártás, de élelmiszer (tej- és húskombinát), textil-, cipő- és bútoripara is számottevő. A város közelében az 1960-as években létesítették a Maladzecsnai Légibázist. Maladzecsna fontos közlekedési csomópont, itt keresztezi egymást a Minszk-Vilnius valamint a Polack-Lida vasútvonal. Főutak kötik össze Vilejkával (24 km), Valozsinnal (39 km), Szmarhonnyal (40 km) és Minszkkel (70 km). Nevezetességek A Pokrovszkaja-templom óorosz stílusban épült 1867 - 1871 között. A vasúti pályaudvar épülete 1907 -ben épült. Az egykori koncentrációs tábor helyén a fasizmus áldozatainak emlékhelye található. A modern stílusú Szt. József-templom 1990 - 1997 között épült. Fennmaradt az egykori trinitárius monostorhoz tartozó 1762 -ben épült lakóépület. Az egykori zsinagóga épülete a 20. század elején épült. 1990 után protestáns és katolikus templom is épült a városban. 1993 óta kétévente megrendezik a Belarusz Dal- és Versfesztivál t. Luiz Bueno Luiz Pereira Bueno (São Paulo, 1937. január 16. – 2011. február 8.) brazil autóversenyző. Pályafutása 1967-ben, Luiz Terra Smith váltótársaként győzött a Mil Milhas Brasil autóversenyen. 1973-ban részt vett a Formula–1-es világbajnokság brazil versenyén. A futamot tizenkettedikként zárta, négy körös hátrányban a győztes Emerson Fittipaldi mögött. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Indian Wells Indian Wells az Amerikai Egyesült Államok egyik városa Kalifornia államban. A települést 1967-ben alapították, lakosainak száma a 2010-es népszámlálási adatok szerint 4958 fő. Sport A település 1987 óta ad otthont a világ egyik legrangosabb teniszversenyének, az Indian Wells Mastersnek. A tornát márciusban szokták megrendezni, férfiak és nők számára egyaránt. Centerpályájának lelátója 16 100 fő befogadására alkalmas, amely így a világ második legnagyobb teniszstadionja a US Open mérkőzéseinek helyet adó, 22 500 fős befogadóképességű Arthur Ashe stadion mögött. A város rendelkezik egy jelentős méretű, 36 lyukú golfpályával is. Politika A település szavazópolgárainak száma 2009-es adatok szerint 3027 fő, többségük republikánus szimpatizáns. Fay-en-Montagne Fay-en-Montagne település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 86 fő (2015). Fay-en-Montagne Le Fied, Bonnefontaine, Ladoye-sur-Seille, La Marre és Picarreau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Giraffoidea A Giraffoidea öregcsalád a zsiráfféléket és ezek rokonait foglalja magába — a Climacoceratidae fajokat először a Palaeomerycidae családba helyezték, ez a család a szarvasfélék és a pézsmaszarvasfélék őseit tartalmazza. Bár Afrikából származnak, közeli rokonságban állnak az észak-amerikai villás szarvú antilopfélékkel. A giraffoideák, a szarvasfélék (Cervidae), a tülkösszarvúak és a pézsmaszarvasfélék (Moschidae) közös őstől származnak. A Palaeomerycidae-fajokat ezek rokonainak, sőt őseinek tartják; ezekkel együtt alkotják a Pecora alrendágat. Rendszerezésük Az öregcsalád két családja: Climacoceratidae zsiráffélék (Giraffidae) Szomorú vasárnap A Szomorú vasárnap, amelyet gyakran az öngyilkosok dalaként is emlegettek, egy népszerű magyar dal, zenéjét Seress Rezső zongoraművész, slágerszerző, líráját Jávor László költő szerezte. Első kiadása 1933-ban jelent meg, és – nem kis részben a köré szövődött városi legendák hatásának köszönhetően – hamarosan világszerte ismertté vált. Keletkezésének története és fogadtatása ihlette a Szomorú vasárnap című, 1999-ben bemutatott magyar-német filmdrámát. A dal eredeti címe Vége a világnak volt, a világháború okozta kétségbeesésről szólt, és egy, az emberek vétkeivel kapcsolatos, csendes imában végződött. A Szomorú vasárnap címet viselő változatot Jávor László írta, ebben a főhős öngyilkosságot kíván elkövetni kedvese halála után. Ez utóbbi változat rendkívül népszerűvé vált, míg az előbbit gyakorlatilag elfelejtették. Első magyar nyelvű felvétele 1935-ben készült el, Kalmár Pál közreműködésével, de már a következő évben elkészült angol fordítása (Sam M. Lewis jóvoltából) és első angol nyelvű felvétele is, melyen Hal Kemp énekelt. Ugyancsak 1936-ban elkészült egy másik angol nyelvű felvétele is, ezúttal Paul Robeson énekelte a dalt, Desmond Carter szövegével. Angol nyelvterületen az hozta el a világhírt a dalnak, amikor Billie Holiday is kiadta, 1941-ben. Lewis fordításában nagy hangsúlyt kapott az öngyilkosság, a dal címe is "Hungarian Suicide Song" (kb.: Az öngyilkosok magyar dala) lett. Többféle városi legenda is született azzal kapcsolatosan, hogy a dal hatására számosan követtek el öngyilkosságot. Keletkezése A dalt Seress Rezső abban az időben szerezte, 1932 végén, amikor Párizsban élt, és megpróbált ott elismert dalszerzővé válni. Először a zongorára írt, c-moll hangnemű dallam született meg, ezt követte a szöveg születése. Seress a nagy gazdasági világválság idején írta a dalt, ráadásul abban az időben már a fasiszta befolyás is erősödött a szerző hazájában, a különböző források azonban eltérnek azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben befolyásolhatta a dal születését alkotójának személyes melankóliája, illetve a világ jövője feletti aggodalma. Seress szövegének alapja az emberi igazságtalanságok kárhoztatása, lezárva egy Istenhez szóló fohásszal, melyben irgalmat kér a modern világnak és a bűnbe sodródó embereknek. Egyes feltevések szerint a "Vége a világnak" szavak csak a második világháború körüli időszakban kerültek a szövegbe, és valójában nem is kerülnek elő 1946-nál korábbi kiadásokban. Seressnek kezdetben nehézséget jelentett, hogy kiadót találjon, elsősorban a dal szokatlanul melankolikus jellege miatt. Akadt olyan kiadó is, aki azzal zárkózott el a megkeresés elől, hogy szerinte a dal nem egyszerűen szomorú, hanem egészen rettentő kétségbeesés sugárzik belőle, ezért úgy vélte, senkinek nem tenne jót, ha ilyesmit kellene hallania. A dalnak ezért végül először csak a kottáját adták ki, Jávor László szövegével, akit a jegyesével történt, nem sokkal korábbi szakítása ihletett annak megírására. A legtöbb forrás szerint az első kiadáshoz képest Jávor módosított a szövegen, és az így véglegesített változat vált a legnépszerűbbé; ez nélkülözött minden politikai utalást, a dal így egyszerűen a kedves halála fölötti bánkódásról és a túlvilágban való találkozás reményéről szólt. A későbbi feldolgozások is leginkább az elvesztett szerelem fölötti kesergés eszméjén alapultak. Városi legendák Az idők során számos városi legenda született a dallal kapcsolatban, a legtöbb arról szólt, hogy különböző életkorú, nemű és társadalmi státusú emberek sorra követtek el öngyilkosságot a hallatán, ezért egyes rádiók tiltólistára is helyezték a dalt. Ezeknek azonban elég nagy része nem megalapozott. Sajtójelentések szerint csak az 1930-as években legalább 19 olyan öngyilkosság történt Magyarországon és az Egyesült Államokban, amelyek összefüggésbe hozhatók a Szomorú vasárnappal. A konkrét esetek legtöbbjét azonban körülményes tényszerűen igazolni. Az a tény, hogy Magyarországon a dal születése körüli években amúgy is magas volt az öngyilkosságok száma – egyszerűen olyan társadalmi tényezők miatt, mint a szegénység és az éhezés – önmagában is jó táptalajt adhatott az ilyen városi legendák terjedésének. Nem születtek tanulmányok azzal kapcsolatban, hogy milyen összefüggés volt – ha volt egyáltalán – a dal és az öngyilkosságok között. A BBC egyébként egy időben valóban tiltólistára helyezte a dalt saját műsoraiban, Billie Holiday előadásában, arra hivatkozva, hogy ártalmas az erkölcsre az akkori nehéz háborús időszakban, a szöveg nélküli, instrumentális változatot azonban engedélyezte. Az említett tiltást a BBC 2002-ben oldotta fel, más állítólagos rádiós letiltásokra vonatkozóan kevés tényszerű adat ismert. Jelentősebb előadói, feldolgozói 1935: Kalmár Pál , Karády Katalin 1936: Paul Whiteman & Johnny Hauser 1936: Damia (francia nelven: "Sombre dimanche") 1936: Noriko Awaya (japán nyelven: "Kurai Nichiyōbi (�����)") 1936: Hildegarde 1936: Agustín Magaldi (spanyol nyelven: "Triste domingo") 1937: Pjotr Lescsenko (orosz nyelven: "Мрачный воскресный день") 1940: Artie Shaw + Pauline Byrne 1941: Billie Holiday 1941: Mimi Thoma (német nyelven: "Einsamer Sonntag") 1946: Luis Russell + Lee Richardson 1958: Ricky Nelson 1958: Mel Tormé 1959: Eila Pellinen (finn nyelven: "Surullinen sunnuntai") 1961: Sarah Vaughan 1961: Lorez Alexandria 1962: Ketty Lester 1962: Lou Rawls 1967: Carmen McRae 1967: Stan Kenton 1968: Genesis [Los Angeles-i rockzenekar] 1969: Ray Charles 1969: Big Maybelle 1972: Viktor Klimenko 1975: Jimmy Witherspoon 1977: Etta Jones 1980: Lydia Lunch 1981: Elvis Costello 1983: Marc Almond 1984: Peter Wolf 1985: Harri Marstio (finn nyelven) 1986: Christian Death 1987: Dead Milkmen 1987: Serge Gainsbourg (francia nyelven) 1987: Abbey Lincoln 1987: Marianne Faithfull 1991: Vlado Kreslin 1991: Hot Club de Norvège 1992: Diamanda Galás 1992: Sinéad O’Connor 1993: Gitane Demone 1996: Sarah McLachlan 1999: Björk 1999: Marozsán Erika (a Szomorú vasárnap című filmben) 2000: Sarah Brightman 2011–2012-es magyar labdarúgókupa A 2011–12-es magyar kupa első mérkőzését 2011. augusztus 5-én játszották, a döntőt 2012. május 1-jén rendezték meg. A címvédő a Kecskeméti TE csapata volt, akik történetük során először hódították el a trófeát a 2010–11-es magyar kupa döntőjében. A sorozat győztese a Debreceni VSC lett. Lebonyolítása Részt vevő csapatok 2011–12-es NB I csapatai (16 csapat) 12 első osztályú csapat a 3. fordulóban kapcsolódik be a küzdelmekbe, a nyáron nemzetközi kupákban szereplők a 4. fordulóban. 2011–12-es NB II csapatai (32 csapat) A másodosztályú csapatok a 2. fordulóban kapcsolódnak be a küzdelmekbe. Megyei - budapesti selejtezőkből továbbjutott csapatok (112 csapat) Eredmények 1. forduló Az 1. forduló hivatalos játéknapja 2011. augusztus 7-e volt. 1. A mérkőzés a 74. percben 3–1-s hazai vezetésnél félbeszakadt. 2. Az Akasztó FC visszalépett a sorozattól. 2. forduló A 2. forduló hivatalos játéknapja: 2011. augusztus 14-e volt. 3. forduló A 3. forduló hivatalos játéknapja 2011. szeptember 21-e volt. 4. forduló A 4. forduló hivatalos játéknapja 2011. október 26-a volt. Nyolcaddöntők Az nyolcaddöntők hivatalos játéknapjai 2011. november 30., valamint 2011. december 3. voltak. 1885 az irodalomban Az 1885. év az irodalomban. Megjelent új művek Richard Francis Burton : The Book of the Thousand Nights and a Night (Ezer éjszaka és egy éjszaka könyve), az Az Ezeregyéjszaka meséi angol fordítása H. Rider Haggard regénye: King Solomon's Mines Guy de Maupassant regénye: A szépfiú (Bel-Ami) George Meredith regénye: Diana of the crossways Jules Verne regénye: Sándor Mátyás (Mathias Sandorf) Émile Zola regénye: Germinál Friedrich Nietzsche négy részből álló filozófiai regénye, az Im-ígyen szólott Zarathustra (Also sprach Zarathustra) befejező része Cuboucsi Sójó japán író: Tószei soszei kisicu (Mai diákok portréi , 1885–1886), az első modern japán regények egyike esszékötete: Sószecu sinzui (A regény lényege , 1885–1886) Költészet Paul Verlaine tanulmánykötete: Les Poètes maudits (Átkozott költők), melyben bemutatja az új francia költői iskola, a szimbolisták legfőbb képviselőit Dráma Henry Becque francia szerző vígjátéka: La Parisienne (A párizsi nő), bemutató Magyar nyelven Jókai Mór művei: A lőcsei fehér asszony, regény A cigánybáró (a kisregény alapján készült operettet ősszel mutatják be Bécsben) Tolnai Lajos regényei: A falu urai A polgármester úr Dániel pap lesz Csiky Gergely : Spartacus, tragédia öt felvonásban (a Csiky-sorozatban jelenik meg) Plautus vígjátékai (négy kötet), a teljes Plautus Csiky Gergely fordításában Szász Károly műfordítása: Dante Alighieri Isteni Színjátéka (három kötet, 1885–1899) Születések január 3. – Lesznai Anna költő, író, grafikus, iparművész († 1966) január 25. – Kitahara Hakusú japán költő († 1942 ) február 7. – Sinclair Lewis Nobel-díjas (1930) amerikai regény-, novella-, és drámaíró († 1951) február 21. – Sacha Guitry francia drámaíró, rendező, forgatókönyvíró, († 1957) március 25. – Mateiu Caragiale román költő, író († 1936 ) március 29. – Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, kritikus, esszéíró, a 20. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja († 1936 ) április 13. – Lukács György filozófus, esztéta, politikus († 1971) április 17. – Karen Blixen dán írónő, a huszadik századi dán irodalom kiemelkedő képviselője († 1962) április 29. – Egon Erwin Kisch németül író cseh újságíró, „a száguldó riporter” († 1948 ) szeptember 11. – D. H. Lawrence , sok féle műfajban alkotó angol író, fordító, kritikus († 1930 ) szeptember 22. – Benedek Marcell író, irodalomtörténész, műfordító, színházigazgató († 1969) október 11. – François Mauriac Nobel-díjas (1952) francia író († 1970) október 30. – Ezra Pound amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő († 1972) december 8. – Kenneth Roberts amerikai regényíró († 1957) augusztus 26. – Jules Romains francia író († 1972) november 9. – Velemir Hlebnyikov orosz, szovjet költő, író, az orosz avantgárd kiemelkedő alakja († 1922 ) december 31. – Kuncz Aladár író, szerkesztő, kritikus, műfordító, a Fekete kolostor szerzője († 1931 ) Gangloffsömmern Gangloffsömmern település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Dale megye (Alabama) Dale megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Alabama államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Ozark. Lakosainak száma 49 884 fő (2013. július 1.). Dale megye Barbour megyével határos. Népesség A megye népességének változása: Margócsy József Margócsy József (Nyíregyháza, 1919. április 8. – 2013. július 9.) magyar irodalmár, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Életpályája Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte el. 1942-ben Eötvös-kollégistaként magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten. 1941-1951 között Budapesten és Nyíregyházán középiskolai oktató volt. 1951-1962 között szakfelügyelőként dolgozott. 1962-1969 között a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense, 1969-1980 között tanszékvezető főiskolai tanára, 1971-1972 között főigazgató-helyettese, 1972-1980 között főigazgatója volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. 1980-1993 között a főiskola óraadó tanára volt. 1993 óta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye levéltárának helytörténeti szaktanácsadója. Családja Szülei: Margócsy Emil (1883-1971) iskolaigazgató és Algővér Erzsébet (1884-1980) voltak. 1944-1995 között Oberlander Erzsébet volt a felesége. Két Gyermekük született: Margócsy Klára (1947-) irodalmár és Margócsy István (1949-) irodalomtörténész. Margócsy Klára férje Göőz Lajos (1928-) geográfus. Művei Emlékkönyv. Kiad. a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium. 1806-1956 ; szerk. Horváth Sándor, Margócsy József; Szabolcs-Szatmár Megyei Nyomda, Nyíregyháza, 1957 Szabolcs-Szatmár huszonöt éve ; szerk. Cservenyák László, Margócsy József; Szabolcs Megye Lapkiadó, Nyíregyháza, 1970 Móricz Zsigmond korszerűsége (1979) Móricz Zsigmond és szülőföldje (társszerző, 1979) A pedagógus és az élet. Gondolatok a pedagógushivatásról ; Tankönyvkiadó, Bp., 1984 ( Korszerű nevelés ) Utcák, terek, emléktáblák I-V. (fejezetek a régi Nyíregyháza életéből, 1984-2002) Váci Mihály emléknapok Tiszaszalkán és Nyíregyházán 1984. december 8-án és 10-én ; szerk. Margócsy József; Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza, 1986 Egy régi udvarház utolsó gazdái (az anarcsi Czóbel család levéltári hagyatéka)(szerkesztette, 1988) A Nyíregyházi Nagytakarék és OTP. Az 1862-ben alapított Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület és 1912-ben épült székháza ; összeáll., jegyz. Margócsy József; OTP, Nyíregyháza, 1988 Lobogó szövétnek. Móricz Zsigmond és Szabolcs-Szatmár (szerkesztette, 1989) Molnár Mátyás 1923-1982. "Egy ember, aki a közművelődésre tette fel és áldozta életét" (1989) Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (összeállította, 1990) 100 éves az iskolánk, 1892-1992 ; szerk. Margócsy József, Alexa László; 4. sz. Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola, Nyíregyháza, 1992 Irodalmi élet, színház Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1993) Nyíregyháza országgyűlési képviselői 1848-1944 (1995) Ötven hónap utászcsizmában. Katonaemlékek 1942-1946 (1998) A városháza ; összeáll. Margócsy József; Nyíregyházi Városvédő Egyesület, Nyíregyháza, 2005 ( Mesélő Nyíregyháza ) Szabolcs megye háza ; összeáll. Margócsy József; Nyíregyházi Városvédő Egyesület, Nyíregyháza, 2006 ( Mesélő Nyíregyháza ) Utcák, terek, emléktáblák. Fejezetek a régi Nyíregyháza életéből ; Nyíregyházi Városvédő Egyesület, Nyíregyháza, 2011 Díjai Bugát Pál-emlékplakett (1962) Apáczai Csere János-díj (1979) Nyíregyháza díszpolgára (1979) Bessenyei-emlékplakett (1987) Kiss Áron-emlékplakett (1995) Toldy Ferenc-díj (1997) Trefort Ágoston-díj (1999) Dunaszentbenedek Dunaszentbenedek (horvátul Sabendak) község Bács-Kiskun megye Kalocsai járásábán. Fekvése A község Bács-Kiskun megyében található, a Kalocsai Sárköz északnyugati peremén, a Duna bal partján, a Paksi Atomerőművel átellenben. A falu Dunapatajtól 10 km-re, Kalocsától 12 km-re fekszik. A környező településekkel naponta több buszjárat köti össze. A legközelebbi vasútállomások Kalocsán és Dunapatajon vannak. A közeli Duna-hidak, a Beszédes József híd Dunaföldváron és Szent László híd Szekszárdon is igénybevehetőek a Dunántúl irányába. A legközelebbi kompjárat Géderlak-Paks között működik. Nevének eredete Nevét a Dunáról és bencés szerzetesekről kapta, mivel a község katolikus templomának védőszentje Nursiai Szent Benedek a bencés rend alapítója. Története "… Paks alatt nyoma sincs már annak a híres várnak, melyet I. Lajos királyunk adományozott Apostagi Zemplén vitéznek, ki a tatárok elleni harcában életét mentette meg, sem annak az apátságnak, melynek alapító levele a Vatikán levéltárában őriztetik. Vár és kolostor fölött a vizafogók nádsövényei láthatók manapság. Kerülik a veszedelmes helyet a hajósok. Szent-Benedek és Uszód határában két nagy domb van. Várak voltak. A Duna ledöntötte őket, betakarta iszappal. A két falu házai cölöpökre vannak építve. A Duna minden évben végigsöpör rajtuk. Olyankor arra a két dombra menekülnek, s onnan kiabálnak egymáshoz kötekedve: -Úsztok uszódiak! Buktok benedekiek! …" Jókai novellák I. kötet 107-108. lap - Centenáriumi kiadás. Dunaszentbenedek az 1690 évi összeírásban az elhagyott helységek között szerepelt; 1695-ben azonban már ismét lakott volt. Ebben az évben Karával együtt 1/2 portát vetettek ki rá. Kara azonban elpusztult és lakosai valószínűleg Szentbenedekre költöztek át. Az 1715-ös összeírásban 11, az 1720 éviben pedig 13 háztartását írták össze. E háztartásokból 11 magyar, kettő tót volt. A falu egykori birtokosa a kalocsai érsek volt, 1832-ben azonban a kalocsai főkáptalan birtokába ment át. A 19. században sok elemi csapás érte a helység lakosságát: 1862-ben árvíz, 1863-ban, 1892-ben és 1904-ben nagy tűzvész pusztított. A helység neve azelőtt csak Szent-Benedek volt. A 20. század elején az 1950-es megyerendezés előtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kalocsai járásához tartozott. 1910-ben 1509 magyar lakosa volt. Ebből 575 római katolikus, 920 református, 11 izraelita volt. Címer leírása Álló, háromszögű pajzs ezüst mezejében alul vízszintes kék hullámpólya. Felette lebegő helyzetű, két arany makkterméssel ékített négyleveles zöld tölgyfaágon jobbra fordult, vörössel fegyverzett és csőrében arany cipót tartó fekete holló. A pajzson szembe fordult, arannyal ékített és vörössel bélelt pántos ezüst sisak, kékkel és vörössel ékített arany heraldikai koronával. A sisakkoronán nyugvó arany fészkében ülő, három kicsinyét tápláló vörös csőrű ezüst pelikán, kiterjesztett szárnyakkal. Felsebzett melléből három vörös vércsepp hull alá, a sisak mindkét oldalán kék-arany takaró. A címer alatt lebegő, íves arany szalagon feketével nagybetűs DUNASZENTBENEDEK felirat. A településnév előtt és után egy-egy díszpont. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,3%-a magyarnak, 2,9% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,7% németnek mondta magát (14,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 40,9%, református 37,9%, evangélikus 0,5%, görög katolikus 0,1%, felekezeten kívüli 2,2% (18,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei A római katolikus templom a régi templom romjaira épült 1720-ban. A reformátis templom 1788-ban épült. Millenniumi emlékmű Heliconius A Heliconius a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába és a helikonlepkék (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Heliconius antiochus Heliconius astraea Heliconius atthis Heliconius besckei Heliconius burneyi golgotavirág zebralepke (Heliconius charithonia) Heliconius clysonymus Heliconius congener Heliconius cydno Heliconius demeter Heliconius egeria Heliconius eleuchia Heliconius elevatus Heliconius erato Heliconius ethilla hosszúszárnyú tigrislepke (Heliconius hecale) Heliconius hecalesia Heliconius hecuba Heliconius hermathena Heliconius heurippa Heliconius hierax Heliconius himera Heliconius hortense Heliconius ismenius Heliconius lalitae Heliconius leucadia Heliconius luciana Heliconius melpomene Heliconius nattereri Heliconius numata Heliconius pardalinus Heliconius peruvianus Heliconius ricini Heliconius sapho Heliconius sara Heliconius telesiphe Heliconius timareta Heliconius tristero Heliconius wallacei Heliconius xanthocles Forrás Wikispecies Mari-Turek Mari-Turek (oroszul: Мари-Турек) városi jellegű település Oroszországban, Mariföldön, a Mari-tureki járás székhelye. Lakossága: 5164 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése Mariföld keleti részén, Joskar-Olától 105 km-re, országúton 125 km-re, a Turecska folyó partján fekszik. Mariföld legkeletibb járásának központja. Története Első írásos említése 1699-ből származik, hivatalosan ezt az időpontot tartják az alapítás évének. A Turek nevű mari település eredetileg a Vjatka partján feküdt. A 16. század második felében az orosz térhódítás ellen védekező marikkal szemben több tiltó rendelkezést hoztak, többek között kitelepítették őket a nagyobb folyók partjáról. A Turekből ideérkezett marik új településükön is megtartották a régi falunevet. (A Vjatka mentén fekvő településre oroszok költöztek, az ottani falu neve azóta is Russzkij Turek.) Az 1699-ből származó irat 23 adófizető (jaszakot fizető) férfit, valószínűleg családfőket említ. 1766-ban fatemploma épült, ettől kezdve a település falunak (szelo) számított. 1838-ban kőtemplomot építettek, és az egyházi emberek után orosz áttelepülők is érkeztek. A marik utcája mellett, azzal párhuzamosan kialakult az oroszok utcája is. A túlsó, bal parton raktárak voltak, az ottani forrásnál kápolna állt. A 19. század második felében iskola épült, orvosi rendelő kezdte meg működését. Híresek voltak a falu évente három alkalommal rendezett, több napig tartó vásárai, melyeket nyáron népi vigasságok kísértek. A település 1924-ben az új közigazgatási egység, kanton központja lett. 1929-ben megalakult az első kolhoz. 1927-ben kórházat nyitottak, a folyó bal partján az idők folyamán gyógyászati épületek sora épült. 1975-ben a falu városi jellegű település státust kapott. 1979-ben nagy tűzvész áldozata lett, utána jelentős építkezés kezdődött, és a település arculata teljesen megváltozott. Dili Dili (vagy Díli) Kelet-Timor fővárosa. Lakossága közel 150 000 fő. Dili a szintén Dili nevű körzetnek is fővárosa, mely magában foglalja a környező területet. Ezenkívül székhelye a Dili egyházmegyének is. Földrajz A Timor-sziget északkeleti peremén, a Banda-tenger partján fekszik. Éghajlat A száraz évszakban a hőmérsékletet napközben 35 °C körüli, éjjelre 20 °C-ig csökken. Az esős évszakban a hőmérséklet napközben 27 °C körüli. Eső csak a november végétől áprilisig tartó esős évszakban hullik, átlagosan 850–900 mm évente. Története Dilit a portugálok alapították 1520 körül, majd megtették Portugál-Timor fővárosává 1596-ban. A második világháború alatt Dilit megszállták a japánok. Kelet-Timor 1975. november 28-án egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Portugáliától, bár kilenc nappal később, december 7-én indonéz csapatok betörtek Dilibe. 1976. július 17-én Indonézia elfoglalta Kelet-Timort, melyet kineveztek Indonézia 27. tartományának, Timor Timurnak, Dili központtal. 1975-től 1999-ig brutális gerilla háború zajlott az indonéz és a függetlenség párti erők közt, amiben több tízezer kelet-timori és néhány nemzetközi civil vesztette életét. Annak ellenére, hogy Dili indonéz irányítás alatt állt a kelet-timori ellenállásnak sikerült indonéz tulajdonokat támadni, valamint hirtelen támadásokkal gyengíteni az indonéz hadsereget, több ezres veszteséget okozva annak. Éppen ezért 1989-ig külföldieket, vagy indonéz civileket nem engedtek be a területre 2002. május 20-án Dili lett a független Kelet-Timor fővárosa. 2006 októberében ismét utcai zavargások kezdődtek a városban, ezért 1600 ENSZ rendőr vigyáz a békére a városban. Gazdaság Kelet-Timor fő kikötője és kereskedelmi központja. Repülőtér Dili repülőterét, amelyet Nicolau Lobatoról, a szabadságharc egyik vezetőjéről neveztek el, Comoróban találhatjuk meg. A repülőteret katonai és üzleti célokra is használják. Oktatás Dili iskolái közt megtalálható a Szent József Középiskola (Colégio de São José). Az ország fő felsőoktatási intézetének az Universidade Nacional de Timor-Leste-nek is Diliben található a székhelye. Testvérvárosok Coimbra , Portugália ( 2002 ) Darwin , Ausztrália ( 2003 ) Az öt szeretetnyelv Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben. Chapman szerint a szeretetnyelv az a mód, ahogy az adott ember kifejezi és megéli a szeretetet. Az öt szeretetnyelv a következő: Elismerő szavak Minőségi idő Ajándékozás Szívességek Testi érintés Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges és egy másodlagos szeretetnyelve, amelyek mélyebben hat ránk az összes többinél. Az elmélet szerint, ha nem beszéljük párunk elsődleges szeretetnyelvét, akkor ő valószínűleg nem érez kellő szeretetet, még akkor sem, ha a többi nyelvet jól „beszéljük". Chapman javaslata, hogy a másik ember szeretetnyelvét úgy próbáljuk felfedezni, hogy figyeljük meg, hogyan fejezi ki a szeretetét mások felé, valamint mi miatt panaszkodik a leggyakrabban, illetve mit kér leggyakrabban a párjától. Az elmélete szerint az emberek természetes módon úgy nyújtanak szeretetet, ahogyan másoktól is várják annak kifejezését, és a párok között jobb kommuikáció valósítható meg, amikor az egyik olyan szeretetnyelven tudja kifejezni a gondoskodását, amit a másik megért. Példák Chapman a személyes szeretetnyelvünket az idegen nyelvhez hasonlítja. Ha két eltérő anyanyelvvel rendelkező ember találkozik, csak nehezen vagy egyáltalán nem jön létre a kommunikáció közöttük. Ha egyikük megtanulja a másik nyelvét, akkor lehetővé válik a társalgás, de nehéz helyzetekben az idegen nyelv nem pótolhatja az anyanyelvet. Vagyis az optimális kommunikáció csak akkor jön létre, ha mindkét fél megtanulja a másik anyanyelvét – azaz szeretetnyelvét. Egy másik szemléletes hasonlata szerint személyiségünk egy motorhoz hasonló, amelynek rendszeresen szükség van üzemanyagra ahhoz, hogy megfelelően működjön. A házasságban a házastársak feladata nem más, mint egymás szeretettankjának a feltöltése. A félreértések, csalódások és házassági problémák hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk szeretetnyelvén fejezzük ki. Az öt szeretetnyelv Elismerő szavak Az elismerő szavak esetében az egyik fél úgy érzi, hogy a társától érkező, magától értetődő dicséret mindennél többet jelent számára. A szavak tehát ebben az esetben többet érnek a cselekedeteknél. Minőségi idő Akinek a minőségi idő a legfőbb szeretetnyelve, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik. Ez lehet egy beszélgetés, egy közös vacsora, vagy egy közösen eltöltött hosszú hétvége is. A kulcskifejezés az osztatlan figyelem, hiszen tévézés, olvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni. Ajándékozás Az ajándékozás annak szimbóluma, hogy gondolunk a másikra. A szeretet látható jele. Nem szabad összekeverni azonban ezt a szeretetnyelvet az anyagiassággal, hiszen itt jelképes, apró ajándékokról, meglepetésekről van szó, az érték nem számít. Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, már az is a megbecsülés jele, ha valaki időt szakít arra, hogy megtalálja számára a megfelelő ajándékot, vagy meglepje őt. Szívességek Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, bármely cselekedet, amely megkönnyíti az életét, rengeteget jelent. A másik fél által elvégzett feladatok (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stb.) kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek azonban tervezést, időt és fáradságot igényelnek. Jézus egy másik egyszerű, de hatásos példáját mutatta a szolgálatnak: megmosta tanítványai lábát. Testi érintés Az átölelés, hátba veregetés, kézfogás, a kar, váll vagy az arc figyelmes megérintése a szeretet vagy törődés kifejezése lehet. Azon személy számára, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, a fizikai jelenlét és az elérhetőség a legfontosabb. Egy-egy kedves mozdulat többet mond számukra száz szónál. A tapasztalatok alapján egyébként sokkal egészségesebbek azok a gyerekek lelkileg, akiket kiskorukban sokat ölelgetnek, babusgatnak, hiszen mindannyiunknak szüksége van gyengédségre. A koncepció továbbfejlesztése 1995 óta Chapman az eredeti koncepcióját későbbi könyveiben továbbfejlesztette és adaptálta bizonyos társas kapcsolatokra, illetve helyzetekre. 1997-ben megírta a The Five Love Languages of Children című kötetét, melyben ír a szülők és a gyermekek viszonyáról, a családi összhangzattanról, a szülők és a kamaszok, valamint az ember és Isten kapcsolatáról. 2004-ben publikálta a The Five Love Languages for Singles ( Az 5 szeretetnyelv- Szólóban) című kötetét, mely azoknak a személyeknek szól, akik nem párkapcsolatban élnek, de szeretnének egyedülállóként is teljes életét élni, szeretetet adni és kapni egyaránt. 2011-ben megjelent Dr. Paul White társszerzővel együttműködésben a The 5 Languages of Appreciation in the Workplace ( A munkahelyi elismerés 5 nyelve) című könyv, melyben többek között azt a témát boncolgatja, hogy hogyan alakítható ki a munkahelyen jobb teljesítményre ösztönző légkör, illetve hogy milyen szerepet játszik a személyre szabott elismerés a motiváció tekintetében. 2013-ban egy különleges kiadás is napvilágott látott: The Five Love Languages: Military Edition co-authored with Jocelyn Green, melynek a magyar adaptációja még nem készült el. Jocelyn Green nem csupán társszerző ebben a kötetben, hanem felesége egy férfinak, aki a katonaságban szolgál, így a könyv elsősorban azokhoz szól és azoknak próbál segítséget nyújtani, akiknek a párja vagy ő maga is a hadseregben szolgál. Kutatások Chapman modelljének validitását egyelőre kevesen próbálták kutatásokkal alátámasztani. Egbert (2006) kutatásának eredményei azt sugallják, hogy lehet kapcsolat a Chapman által leírt szeretetnyelvek használata és a kapcsolataink minősége között. Romániai Magyar Dalosszövetség Dalosszövetség – az évtizedeken át működött Romániai Magyar Dalosszövetség rövidített, népszerű elnevezése. Székhely: Brassó, majd Kolozsvár. 1921-1948 között működött. 1989 decembere után indult újra. A Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulása Az I. világháború után, az irodalommal és színművészettel egy időben a romániai magyar énekkarok is megtalálták szerepüket az ország művelődési életében. A számos városban és faluban sok évtizedes múltra visszatekintő régi "dalárdák" mellé újonnan alakult kórusok sorakoztak fel egyre nagyobb számban, s 1921. november 13-án Brassóban 30 énekkar küldöttje kimondotta a "Romániai Magyar Dalosszövetség" megalakulását. Ez a magyar dal- és zeneegyesületek országos keretbe tömörítésével a karének, dal- és zeneirodalom ápolását tűzte ki célul, s különféle versenyeket, karmesteri tanfolyamokat, ünnepségeket, hangversenyeket vett tervbe. Könyvtárakat és kottagyűjteményeket teremtett, pályadíjakat tűzött ki, szaklapot, zeneműveket adott ki. A Romániai Magyar Dalosszövetség első elnöke id. Szemlér Ferenc brassói tanár (1922-23), utóda Inczédy-Joksman Ödön (1923-44). Működése Az első világháború után A Dalosszövetség magába tömörítette az énekkarok jelentős részét, s már a megalakulását követő esztendőben kerületi versenyt rendezett Nagykárolyban. A kórusok szereplése a segesvári Petőfi-ünnepélyen az országos megemlékezés színvonalát is emelte. A soron következő, 1922. szeptemberi tordai verseny szülte az első országos dalosszövetségi vetélkedő gondolatát, s erre sor is került még ugyanazon hónapban. Közben a szövetség székhelyét áttették Kolozsvárra. Élére titkári, majd főtitkári minőségben Tárcza Bertalan református kollégiumi zenetanár került, aki rendszeresítette a kerületi és az országos versenyeket. 1938-ig hat országos és számos kerületi versenyt bonyolított le a szövetség vezetősége (országos verseny volt Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Segesvárt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen s ismét Kolozsvárt; a kerületi versenyek alkalmával kisebb városok látták vendégül az énekkarokat, így Bánffyhunyad, Sepsiszentgyörgy, Dés, Nagyenyed, Szatmár, Dicsőszentmárton). Egy-egy országos versenyen 22–68 kórus lépett fel. Tárcza Bertalan gondolt az ifjúsági kórusokra is, a két országos ifjúsági versenyen (Kolozsvár, Marosvásárhely) számos közép- és két főiskolai kórust vonultatott fel. Három éven át szerkesztésében jelent meg a Dalosnaptár (1929-31), ezekben a szokásos naptári anyag mellett a kórusok életével kapcsolatos mozzanatokat örökített meg, közölt évfordulós megemlékezéseket s a zenei fejlődést előmozdító cikkeket, számos kottamelléklettel. Több mint egy évtizeden át (1922-36) szerkesztette a Dalosszövetség Magyar Dal c. hivatalos lapját; ezzel párhuzamosan jelent meg az egyetlen évfolyamot megért Magyar Dalárdák Lapja Fövenyessy Bertalan szerkesztésében Nagyenyeden (1923). Az énekkari munka fellendítésére, a karvezetők szakismereteinek kiegészítésére 1927-től kezdve a szövetség rendszeresítette a karnagyképző tanfolyamokat, amelyeken az akkori zenei élet legjobb szakembereinek egy csoportja adott elő zeneelméletet, karvezetést, esztétikát s más szaktárgyat (Domokos Pál Péter, Gokler Antal, Nemes Elemér, Rezik Károly, Szeghő Ferenc, Tárcza Bertalan, Veress Gábor, Zsizsmann Rezső). A Dalszövetség kapcsolatot tartott fenn román és német kórusokkal; népszerűsítette lapjában eredményeiket, s közös szereplésekkel mélyítette a barátságot a különböző nyelvű daltársak között. A legnagyobb gondot az énekkarok kottával való ellátása jelentette; 1928-ban 106, 1930-ban 128, 1934-ben 190, később pedig még több együttes igényeinek kellett eleget tenni. Tárcza Bertalan e feladat szervezési oldalát is rátermettséggel oldotta meg, a sokszorosított zenei anyag művészi színvonalát és értékét illetően viszont már kevésbé bizonyult igényesnek, és sok selejtes anyagot is közreadott, mellőzve az igazi népi zene felkarolásának időszerű feladatát. Az évenként lebonyolított pályázatokon népdalok feldolgozásával is találkoztunk, az értékelésnél azonban a vezetőség maradi és sekélyes művészetszemlélete érvényesült. Ez a konzervativizmus a Dalszövetség kitűnő szervezeti formáit egy német kispolgári stílus anakronisztikus tartalmával töltötte meg, s egyre élesebb ellentétbe került az újabb nemzedék Bartók és Kodály művészetét valló és vállaló eszmei úttörőivel. A II. világháború után A II. világháború után döntő fordulat állott be a Dalosszövetség életében. 1946 decemberében újjáalakult, s a következő esztendőben élére a népzene, az európai klasszikus és modern muzsika lelkes híve, Nagy István, a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola akkori igazgató-professzora került. Ettől kezdve új, korszerű alapokon bontakozott ki a szövetség tevékenysége. A karnagyképzés, kottakiadás, dalosversenyek szervezése a Zeneművészeti Főiskola körébe ment át. A Dalszövetség megrendezte néhány énekkar együttes szereplését (így a kolozsvári kórusok ünnepségét), s bekapcsolódott a Petőfi-alap javára rendezett népi dalosversenyekbe. 1948 február havában a közgyűlés magáévá tette az új vezetőség új idők szellemét tükröző célkitűzéseit, s a szövetség elnevezésében is kifejezésre juttatta a végbement változást: felvette a "Bartók Béla Dalosszövetség" elnevezést. Megkezdte az igazi népi zene forrásait felhasználó kórusművek kiadását s rendszeres műsorra tűzését. 22 új népi énekkart állított fel rövid három hónap alatt, s további 21 kórus részvételével újjászervezte a tordai kerületet. 1948 nyarán a Zeneművészeti Főiskola tanárainak közreműködésével csaknem száz hallgatót készített elő az énekkarok új szellemű vezetésére, a népi alapokon nyugvó dalkultúra fellendítésére. 1949-ben a Dalosszövetség megszűnt. A művelődés országos újjászervezésével és a Művelődési Otthonok rendszerének kiépítésével az énekkarok mint népi, szakszervezeti, üzemi, iskolai kórusok folytatták tevékenységüket művelődési házak, klubok, üzemek, gyárak, iskolák keretében. A szükséges magyar nyelvű irányítást a Művelődés látta el. Újraindulás 1989 decembere után A romániai rendszerváltás után indult újra. Abdulwahab Al Safi Abdulwahab Al Safi (Manáma, 1984. június 4. –) bahreini labdarúgó, a szaúd-arábiai élvonalbeli Al-Qadisiyah középpályása. A bahreini labdarúgó-válogatottal részt vett a 2011-es és a 2015-ös Ázsia-kupán. Csen Kaj-ko Csen Kaj-ko (Chen Kaige) (egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���; pinjin: Chén Kǎigē; Wade–Giles: Ch'en K'ai-ko) (Peking, 1952. augusztus 12.) kínai filmrendező és vezető személyisége a kínai filmművészet ötödik generációs alakjainak. Filmjeit a látvány és epikus történetmesélés jellemzi. Korai évek Csen Kajko (Chen Kaige) Pekingben (Kína) született és Tien Csuang-csuanggal (Tian Zhuangzhuanggal) együtt – később Kaige-hez hasonlóan ötödik generációs rendező – gyermekkori barátokként nőttek fel. A kulturális forradalom idején Csen (Chen) csatlakozott a Vörös őrséghez. Fiatal tagként Csen (Chen), mint sok társa, feljelentette az akkoriban már rendezőként jól ismert apját, Csen Hua-ajt (Chen Huai'ai-t). Életének ez az időszaka nagyban befolyásolta későbbi munkáját, különösképp a kulturális forradalom nyílt ábrázolását tartalmazó Isten veled, ágyasom!, és az apa-fiú kapcsolatról szóló A kis virtuóz (A lélek húrjai) (Together) című filmjeit, melyből ez utóbbiban ő maga is főszereplő. A kulturális forradalom után 1978-tól Csen (Chen) a Pekingi Filmakadémiára járt, ahol 1982-ben végzett, mint az ötödik generációs kínai filmkészítők egyike. Rendezői karrier A filmakadémia után Csent (Chent) végzős társával, Csang Jimouval (Zhang Yimouval) együtt egy hazai stúdióhoz irányították Kuanghsziba (Kuanghszi-Csuang Autonóm Területba). Első filmje 1984-ben a Sárga föld az ötödik generációs kínai filmkészítés egyik legfontosabb munkája lett. Egyszerű, de erőteljes vizuális ábrázolása és újító jellegű történetmesélési stílusa hatalmas változást hozott abban, ahogyan a filmek látásmódjában és felfogásában a Kínai Népköztársaságban. The Big Parade (1986) és a King of the Children (1987) expanded on his filmic repertoire. 1987-ben az Asian Cultural Council tagságával ismerték el munkáját és a New York University Film School oktatója lett. 1989 elején a zenei videók terén is kísérletezett, a Duran Duran Do You Believe In Shame című dalához készített klipet. Ugyanabban az évben később készítette Az ezredik húr című filmjét, melyben mitológiai allegóriákkal és látványos díszletekkel mutatja be egy vak szanhszien (sanxian) (kínai lant) zenész és tanítványa történetét. A nyugati világban leghíresebbé vált filmje az Isten veled, ágyasom! (1993) című történelmi dráma, melyet két Oscar-díjra jelöltek, és elnyerte az Arany Pálma-díjat az 1993-as cannes-i filmfesztiválon. EZt követte a Csábító Hold 1996-ban, mely ismét egy történelmi dráma, főszerepében Gong Li. Bár ez is jó visszhangot váltott ki a kritikusokból, nem volt olyan elismerésben része, mint az előbbinek, és sokakat elfordított a filmtől a túlbonyolított cselekmény. 1999-es nagy sikerű filmje A császár és a gyilkos, mely a legendás Csin Si Huang-ti első kínai császár és gyilkosa történetét meséli el. 2002-ben Csen (Chen) elkészítette eddig egyetlen angol nyelvű filmjét, a Magassági mámor című thrillert Heather Graham és Joseph Fiennes főszereplésével. 2002-es A kis virtuóz (A lélek húrjai) című filmje egy fiatal hegedűművészről és apjáról szól, 2005-ös Az ígéret című alkotása pedig egy fantasy-vuhszia (wuxia) film. Rendezései mellett Csen (Chen) színészként is közreműködött néhány filmjében, mint például az Az utolsó császár (1987), A császár és a gyilkos (1999), A kis virtuóz (A lélek húrjai) (2002) és a 2009-es The Founding of a Republic. Hajdú Melinda Hajdú Melinda (Miskolc, 1983. október 23. –) magyar színművésznő. Életpályája 1983-ban Miskolcon született. 4 éves korától, 12 éven át a Miskolci Rónai Balettiskola növendéke volt. 2002-ben érettségizett a helyi Fráter György Katolikus Gimnáziumban. 1998-2002 között az Egressy Béni Zeneiskolában is tanult, magánének szakon. 2005-2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2009-től a kecskeméti Katona József Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei Anton Pavlovics Csehov: Ványa Bácsi (Szofja Alekszandrovna, (Szonya) Szerebrjakov Leánya Az Első Házasságából) - 2017/2018 Federico García Lorca: Vérnász (Cseléd) - 2017/2018 Leo Stein - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Stázi Grófnő ) - 2017/2018 Szép Ernő: Vőlegény (Duci, Papa És Anya Lánya) - 2016/2017 Henrik Ibsen: Gabler Hedda (Elvstedné) - 2016/2017 Anton Pavlovics Csehov: Apátlanul (Platonov) (Alekszandra Ivanovna (Szása), Platonov Felesége, Trileckij Húga) - 2016/2017 Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor: Mágnás Miska (Balogh Mária, Konyhalány A Korláth Kastélyban) - 2016/2017 Méhes György - Németh Virág: Micsoda Társaság! (Krisztinka) - 2016/2017 Kocsis L. Mihály - Cseke Péter: Újvilág Passió (Mária, Jézus Anyja) - 2015/2016 Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya (Cserházyné) - 2015/2016 Robert Harling: Acélmagnóliák (Anelle Dupoy-Desoto, Fodrász-Segéd) - 2015/2016 Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi: Isten Pénze (Fanny, Mosónő ) - 2015/2016 Ulrich Hub: Nyolckor A Bárkán (Hármas Pingvin) - 2015/2016 Németh Virág: Borban Él Az Élet (Szereplő) - 2015/2016 G. A. Rossini - Németh Virág: És Közben Szól A Dal... (Cserefes Ildi, Dézi Gazdája) - 2014/2015 Déry Tibor: Az Óriáscsecsemő (Stefánia, Szűz) - 2014/2015 Bolba Tamás - Szente Vajk - Galambos Attila: Csoportterápia (Natasa) - 2014/2015 Zerkovitz Béla - Szilágyi László: Csókos Asszony (Rica-Maca) - 2014/2015 Molnár Ferenc: Liliom (Mari) - 2014/2015 Arisztophanész: Lüszisztraté (Kapuslány) - 2013/2014 Muszty Bea - Dobay András: Macvedel A Kalózkísértet (Piroska Mamája) - 2013/2014 Bíró Kriszta: A Nyugat Női (Szereplő) - 2013/2014 G. A. Rossini: Hamucipőcske A’la Rossini (Tisbe, Angelina Mostoha Testvére) - 2013/2014 Fazekas Mihály - Schwajda György: Lúdas Matyi (Galiba) - 2013/2014 Németh Virág: Mátyásmese, Avagy Hogyan Került Álruha A Királyra? (Szereplő) - 2012/2013 Carlo Goldoni: Chioggiai Csetepaté (Libera, Fortunato Felesége ) - 2012/2013 Tolcsvay László - Müller Péter - Bródy János: Doctor Herz (Beryll) - 2012/2013 Nemes Nagy Ágnes - Novák János: Bors Néni (Lackó) - 2012/2013 Németh Virág: Lesz Vigasz (Szereplő) - 2012/2013 Kocsis L. Mihály - Cseke Péter: Újvilág Passió (Mária, Jézus Anyja) - 2012/2013 Carlo Goldoni: Chioggiai Csetepaté (Libera, Fortunato Felesége ) - 2011/2012 Csiky Gergely: Buborékok (Malvin, Neje) - 2011/2012 Thomas Middleton - William Rowley: Átváltozások (Teresa) - 2011/2012 Galambos Attila - Szemenyei János - Réczei Tamás: Winnetou (Lady Amerika) - 2011/2012 Békés Pál: A Kétbalkezes Varázsló (Csikorgó Csőkorgó) - 2011/2012 Katona József: Bánk Bán (Bendeleiben Izidora, Türingiai Leány) - 2011/2012 Kérek Egy Álmot (S(Z)Árika, Kislány, Vödör Ödön Unokahúga) - 2010/2011 Vajda Katalin: Anconai Szerelmesek (Viktória, Magyar Lány ) - 2010/2011 Ganxsta Zolee - Pierrot - Darvasi László: Popeye (Kalóz Barbara) - 2010/2011 Somerset Maugham: Csodás Vagy, Júlia (Joan Denver) - 2010/2011 William Shakespeare: Szentivánéji Álom (Philostrat, Puck, Vagy Robin-Pajtás, Théseus Ceremóniamestere ) - 2009/2010 Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő (Dömdödöm) - 2009/2010 Martos Ferenc - Huszka Jenő: Lili Bárónő (Sasváry Clarisse, Színésznő) - 2009/2010 Neil Simon: Furcsa Pár (Női Változat) (Renee) - 2009/2010 Peter Shaffer: Amadeus (Constanze Weber, Mozart Felesége ) - 2008/2009 Igor Stravinsky: A Katona Története (Öregasszony) - 2007/2008 Igor Stravinsky: A Róka (Tyúk) - 2007/2008 Filmes és televíziós szerepei Madárdal (2012) Díjai és kitüntetései Pék Matyi-díj (2009) Latabár-díj (Kecskemét, 2012/2013) Nicaragua az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Nicaragua az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. A Közép-afrikai Köztársaság világörökségi helyszínei A Közép-afrikai Köztársaság területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további kilenc helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük a Közép-afrikai Köztársaság küldöttei 1980-ban. Az UNESCO egy úgynevezett Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján tarja nyilván azokat a helyeket, amelyeket megsemmisülés vagy rombolás veszélye fenyeget. A védett területen folytatott legeltetés és orvvadászat miatt a Manovo-Gounda St. Floris Nemzeti Park helyszín 1997-ben felkerült erre a listára. Szergej Georgijevics Gorskov Szergej Georgijevics Gorskov (Kamenyec-Podolszkij, 1910. február 26. – Moszkva, 1988. május 13.) orosz nemzetiségű szovjet katonatiszt, 1956–1985 között a Szovjet Haditengerészet parancsnoka volt. A hidegháború idején indított nagyarányú szovjet flottafejlesztés kezdeményezője és irányítója volt, melynek nyomán a Szovjetunió az 1970-es évek végére globális képességekkel rendelkező tengeri haderőre tett szert. Gyakorlati irányító és szervező tevékenysége mellett hadtudományi munkássága is jelentős. Az Orosz Birodalomhoz tartozó ukrajnai Kamenyec-Podolszkijban (ma: Kamjanec-Pogyilszkij) született. Szülei tanárok voltak. 1912–1926 között Kolomnában élt, ott kezdte iskoláit. 1926-ban kezte meg tanulmányait a Pétervári Állami Egyetem Matematika–fizika karán. 1927-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és a Frunze Haditengerészeti Főiskolára iratkozott be. Művei Az állam tengeri hatalma (eredeti kiadás: Morszkaja moscs goszudarsztva, Szovjetunió Védelmi MInisztériumának Katonai Kiadója, 1976) Fayet-le-Château Fayet-le-Château település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 349 fő (2015). Fayet-le-Château Égliseneuve-près-Billom, Estandeuil, Isserteaux, Mauzun, Montmorin és Saint-Jean-des-Ollières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dillstädt Dillstädt település Németországban, azon belül Türingiában. Dillstädt Marisfeld községgel határos. Népesség A település népességének változása: Flik 14 A Fliegerkompanie 14 (rövidítve Flik 14, magyarul 14. repülőszázad) az osztrák-magyar légierő egyik repülőszázada volt. Története A századot 1914-ben szervezték meg, a parancsnoka Kara Jenő százados lett. Az első világháború kitörésekor a keleti frontra, Lembergbe vezényelték, majd a fronthoz közelebb, Kraszne repterére került. A breszt-litovszki béke megkötése után az egységet az olasz frontra küldték. Az 1917 júliusi légierő-átszervezés után a század vadászfeladatokat kapott (Jagdflieger-Kompanie, Flik 14J). Az 1918 júliusában lezajlott Piave-offenzívában a 11. hadsereg alárendeltségében Feltre repülőteréről indult bevetésekre. 1918. október 15-én átkerült a Belluno-hadseregcsoporthoz és átköltözött Santa Giustinába. A háború után a teljes osztrák légierővel együtt felszámolták. Századparancsnokok Kara Jenő százados Benedek Károly főhadnagy Rudolf Stanger főhadnagy Századjelzések A 11. hadseregnek alárendelt valamennyi repülőszázadban a gépek törzsére, a pilótafülke mögé festették fel az azonosítót: egy széles piros gyűrűben fehér keretes betűt. Repülőgépek A század pilótái a következő gépet repülték: Phönix D.I Phönix D.II Forrás Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 243-244. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1 Waldorf-pedagógia A Waldorf-pedagógia egy emberközpontú pedagógiai megközelítés, mely az osztrák Rudolf Steiner oktatási filozófiáján alapul. A módszer három fő szakaszt különböztet meg a gyermekek fejlődésében. A nevelés a gyermek korai éveiben a praktikus, gyakorlati tevékenységekre és a kreatív játékot támogató környezet biztosítására fókuszál. Az általános iskolában a hangsúly a tanulók művészi kifejezőképességének és szociális képességének fejlesztésére tolódik, fejlesztve a megértés analitikus és kreatív módjait. A középiskolában a kritikai gondolkodásra és az idealizmus elősegítésére koncentrálnak. Az egész megközelítés hangsúlyozza a fantázia szerepét a tanulásban, és fontosságot tulajdonít a szellemi, gyakorlati és művészeti elemek integrálásának. Alapelvek Ez a pedagógiai felfogás hangsúlyozottan tiszteletben tartja a gyermekek, a diákok és szülők vallásos és egyéb meggyőződését, valamint az eltérő nemzeti kultúrák sajátosságait. Emellett minden gyermek számára igyekszik megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az érzelmi biztonságukat és a szellemi szabadságukat biztosítják. Rudolf Steiner az emberközpontú nevelés művészetét kívánta megvalósítani. Szerinte az oktatásnak, így az óvodának és az iskolának is a szabad szellemi élet követelményeinek megfelelően, politikai és gazdasági kényszertől mentesen kell működnie. A Waldorf-intézményeket világszerte a szülők igénye hívja életre, megegyezően az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az Európa Parlament határozatában megfogalmazott alapelvekkel. A Waldorf-pedagógia célja, hogy módszerével és neveléselméletével a gyermekek egészséges fejlődését támogassa. Ennek érdekében teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és az adott korhoz tartozó fejlődési törvényszerűségeket. A testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztésére egyformán hangsúlyt fektet az egységes művészeti, gyakorlati és intellektuális képzés útján, így az oktatásban „a szív, a kéz és a fej” egyidejű nevelése jelenik meg. A Waldorf-intézmények száma (iskolák és óvodák együtt) 1080, ebből Európában 730 működik, a legtöbb Németországban (200 felett). (2007-es felmérés.) A Waldorf-intézmények több országban – főként Ausztráliában és Új-Zélandon – Rudolf Steiner nevét viselik. Története Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én tartotta ünnepélyes megnyitóját a németországi Stuttgartban, a Waldorf Astoria cigarettagyár vezetője, Emil Molt (1876–1936) támogatásával, elsősorban munkásainak a gyermekei számára. Az első tanítási nap szeptember 15-én volt. Ezután a Waldorf-óvodák és -iskolák száma világszerte rohamosan nőtt. Az első tanárok között volt Emil Molt felesége, Berta Molt, valamint Eugen Kolisko és Walter Johannes Stein is; utóbbi felesége, Baditz Nóra euritmiát tanított. Sokat publikáló tanár volt Skóciában Charles Kovacs. Magyarország 1926–1933 Magyarországon az első Waldorf-iskola 1926 szeptemberében kezdte meg működését, Nagy Emilné dr. Göllner Mária inspirációjára, saját házukban, Budán, a Kissvábhegyi út 21. szám alatt (ma Gaál József utca). Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte az első magyarországi kétnyelvű magániskola létesítését, így jöhetett létre a Kissvábhegyi Waldorf Iskola és Internátus (hivatalos nevén: Kissvábhegyi Waldorf módszerű nyilvános jogú elemi iskola); ugyanis bentlakó diákok is voltak. Nagy Emil saját ingatlanának egy részét bocsátotta a növendékek rendelkezésére. Nagyobbik fiuk, Nagy István – Stuttgart után – itt folytatta tanulmányait. Az iskola 2 osztállyal indult, első Waldorf-tanárként a német Werner Lamartine érkezett a Kis-Svábhegyre, őt követte az erdélyi születésű Carl Brestowsky , majd Kathe Eisenmenger, Eugen Huhne, Marianne Kollondorfer, Lissy Lederer, Erika Mayer, Hildegard Obstner, Margarethe Poch, Hans Reipert, Minna Schuster, Hanna Steiner, Willy Schulz, Maria Waldbauer. A későbbi magyar tanárok: Andor Lenke, Binét Klára, Hadnagy Sára, Hock Erzsébet, Homola Adél, Papp-Kovách Elvira, Potondy János. Az iskola egy új melléképülettel bővült, ezt 1929. november 13-án adták át, ekkor tették le az intézmény Alapkövét. Az oktatás azonban csak 1933-ig folyhatott, ekkor – Hitler hatalomátvétele után –, a külföldön tartózkodó német állampolgárokat hazahívták, így az intézmény megfelelő számú tanár nélkül maradt. A Waldorf-oktatás elterjedését súlyosan visszavetették a diktatórikus rendszerek, melyek az antropozófia művelőit, alkalmazóit is üldözték, börtönbe vetették, száműzték, néhány esetben halálra ítélték. Így történt ez 1945 után a szocialista országokban, köztük Magyarországon is. Nagy Emilt kitelepítették, az iskolának otthont adó épületet államosították, azóta lakóépület – romos állapotban. 1989 után Ezt követően a volt szocialista országok közül elsőként hazánkban, 1989-ben, Solymáron nyílt újra Waldorf-óvoda és iskola. Magyarországon a hagyományos iskolai nevelés is egyre több olyan pedagógiai-módszertani elemet vett át, amelyek kezdetben a Waldorf-pedagógia sajátjai voltak, így korábban a koedukált osztályközösség, napjainkban a szöveges értékelés, a képességfejlesztés, az osztályismétlés mellőzése és részben az epochális tanítási rendszer került be a közoktatásba. A 2008-2009-es iskolaév meghozta a világ 1000. és Magyarország 25. Waldorf iskolájának megalakulását. Ez a magyarországi győrsövényházi Vadrózsa Waldorf Iskola, amely nyíltan vállalva antropozófiai szellemiségű tanárok közösségével alakult meg. Törekszik a Waldorf iskolák alapvető feltételére, a szociálisan hármas tagozódásra és egy demokratikusan, illetve önkormányzóan működő szervezeti felépítésre. Forrás: waldorf.lap.hu Győrsövényházi Vadrózsa Waldorf Iskola Szinte egyedülálló kísérlet indult 2010 tavaszán, amikor is iskolarendszeren kívüli foglalkozások indultak mélyszegénységben élő cigány gyerekek számára egy borsodi kis faluban, a Waldorf pedagógia alkalmazásával, egy képzett és gyakorlott Waldorf pedagógus vezetésével. Irodalom Rudolf Steiner művei A Magyar Antropozófiai Társaság és a Magyar Waldorf Szövetség Waldorf-sorozata Emberismereten alapuló nevelés és oktatás Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből A nevelés művészete (Szemináriumi beszélgetések és tantervi előadások) A nevelés művészete - Metodika-didaktika A nevelés művészetének szellemi-lelki alapjai Az első magyar intézmény Vámosi Nagy István: A kissvábhegyi Waldorf-iskola I – II. (In: Országépítő , 1991/2. és 1991/3.) Michaeliták (Arkánum Szellemi Iskola, 2000) Nagy Emilné dr. Göllner Mária és Vámosi Nagy István írásaival. Oktatás Mezei Ottóné: Járjak-e a Waldorf-úton? Előadások Rudolf Steiner pedagógiájáról (magánkiadás, 1998) Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák (Natura-Budapest Kft., 2004) Kulcsár Gábor: Az írás-olvasás tanítása a Waldorf-iskolában (Közoktatás, 2004) Lindenberg, Christoph: Waldorf-iskolák: szorongás nélkül tanulni, tudatosan cselekedni (SuliNova, 2004) Brüll, Dieter: Waldorf Iskola és hármas tagozódás (Ita Wegman Alapítvány, é. n.) Francis Edmunds: A Waldorf-pedagógia dióhéjban (SuliNova, é. n.) Tolnai Antal: Angoltanítás a Waldorf-iskola első nyolc évében (SuliNova, é. n.) Jakob Streit: Nevelés, iskola, szülői ház és a Steiner pedagógia (Idahegyi, 1995) Magyarországi intézmények Óvodák Budapest Rozmarintszál Waldorf Óvoda ( II. kerület ) Török Sándor Waldorf Óvoda ( II. kerület ) Napkeleti Waldorf Óvoda ( II. kerület ) Csillagszem Waldorf Óvoda ( III. kerület ) Óbudai Waldorf Óvoda ( III. kerület ) Csillagberek Waldorf Óvoda ( IV. kerület ) Katicabogár Waldorf Óvoda ( XI. kerület ) Rózsátnevető Waldorf Óvoda ( XI. kerület ) Kisember Waldorf Óvoda ( XII. kerület ) Egyfecskék Waldorf Óvoda ( XII. kerület ) Manófalva Waldorf Óvoda ( XIV. kerület ) Zuglói Waldorf Óvoda ( XIV. kerület ) Rákosmenti Waldorf Óvoda ( XVI. kerület ) Tündérrózsa Waldorf Óvoda ( XVI. kerület ) Kispesti Waldorf Óvoda ( XIX. kerület ) Közép-Dunántúl Csigadombi Waldorf Óvoda ((Dunaújváros) Tündérzug Waldorf Óvoda ( Székesfehérvár ) Óperencia Waldorf Óvoda ( Komárom ) Gyermekliget Waldorf Óvoda ( Szárliget ) Kisködmön Családi Napközi és Gyermeksziget ( Vértesszőlős ) Waldorf Tagóvoda ( Veszprém ) Pest megye Fóti Szabad Waldorf Óvoda ( Fót ) Gödi Karácsony Sándor Waldorf Óvoda ( Göd ) Dunakeszi Szivárvány Waldorf Óvoda ( Dunakeszi ) Gödöllői Szabad Waldorf Óvoda ( Gödöllő ) Dr. Göllner Mária Waldorf Óvoda ( Piliscsaba ) Csimota Ringató Waldorf Óvoda ( Pilisszentlászló ) Szadai Meseház Alapítvány Óvodája ( Szada ) Szentendrei Waldorf Óvoda ( Szentendre ) Kincsessziget Waldorf Óvoda ( Tahitótfalu ) Nagykovácsi Waldorf Óvoda (Nagykovácsi) Szamóca Waldorf Óvoda és Családi Napközi ( Tahitótfalu ) Budántúli Waldorf Óvoda ( Telki ) Váci Waldorf Óvoda ( Vác ) Nyugat-Dunántúl Benedek Elek Óvoda ( Győr ) Tündérkert Kisdedóvoda és Waldorf Óvoda ( Győr ) Őrségi Tarkarét Waldorf Óvoda ( Őriszentpéter ) Héthatár Waldorf Óvoda ( Sormás ) Perintparti Szó-Fogadó Waldorf Óvoda ( Szombathely ) Napravár Waldorf Óvoda ( Zalaegerszeg ) Dél-Dunántúl KisdedóWó ( Kaposvár ) Tettye Völgye Waldorf Óvoda ( Pécs ) Szekszárdi Waldorf Óvoda ( Szekszárd ) Tamási Waldorf Óvoda ( Tamási ) Észak-Magyarország Erdei Waldorf Óvoda ( Gyöngyöstarján ) Bársony János Úti Óvoda ( Miskolc ) Észak-Alföld Kikelet Waldorf Óvoda ( Debrecen ) Harmatcsepp Waldorf Óvoda és Családi Napközi ( Jászivány ) Szolnoki Waldorf Óvoda ( Szolnok ) Dél-Alföld Csillagbölcső Waldorf Óvoda ( Kecskemét ) Mihály Kertje Waldorf Óvoda ( Kecskemét ) Szegedi Waldorf Irányba Tevékenykedő Óvoda ( Szeged ) Iskolák Budapest Közép-budai Waldorf Iskola ( II. kerület ) Pesthidegkúti Waldorf Iskola ( II. kerület ) Óbudai Waldorf Iskola ( III. kerület ) Csillagberek Waldorf Általános Iskola ( IV. kerület ) Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium ( IV. kerület ) Csillagösvény Waldorf Általános Iskola ( XI. kerület ) Sashalmi Waldorf Általános Iskola ( XVI. kerület ) Kispesti Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( XIX. kerület ) Zuglói Waldorf Általános Iskola ( XIV. kerület ) Közép-Dunántúl Pentelei Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (Dunaújváros) Fehérlófia Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Nemesvámos ) Fehér Vár Waldorf Általános Iskola ( Székesfehérvár ) Pest-megye Fóti Szabad Waldorf Iskola ( Fót ) Gödöllői Waldorf Általános Iskola ( Gödöllő ) Kékvölgy Pilisszentlászlói Waldorf Iskola ( Pilisszentlászló ) Fészek Általános Iskola és Gimnázium ( Solymár ) Kisgöncöl Waldorf Iskola ( Tök ) Váci Waldorf Iskola ( Vác ) Pátyi Waldorf Iskola (Páty) Veresegyházi Waldorf Általános Iskola ( Veresegyház ) Nyugat-Dunántúl Forrás Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Győr ) Vadrózsa Waldorf Iskola ( Győrsövényház ) Apáczai Waldorf Iskola ( Szombathely ) Perintparti Szó-Fogadó Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Szombathely ) Madárfa Waldorf Iskola ( Zalaegerszeg ) Endrédy Vendel Waldorf Általános Iskola Dél-Dunántúl Mandulafa Általános Iskola ( Pécs ) Szekszárdi Waldorf Iskola ( Szekszárd ) Észak-Magyarország Vidár Waldorf Iskola ( Gyöngyös ) Hámori Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Miskolc ) Észak-Alföld Napraforgó Waldorf Általános Iskola (Debrecen) Napsugár Általános Iskola ( Jászszentandrás ) Szolnoki Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Szolnok ) Nyíregyházi Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Nyíregyháza ) Dél-Alföld Mihály Kertje Általános Iskola ( Kecskemét ) Tiszta Forrás Waldorf Általános Iskola (Kiskunfélegyháza, Darvas József Ált. Isk. és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat) Szabad Waldorf Általános Iskola és Gimnázium ( Szeged ) Borostyán Waldorf Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (Kunfehértó) Egyéb Intézmények Waldorf-pedagógiai jellegű bölcsőde ( Őrbottyán ) Libikóka Családi Napközi ( Balatonőszöd ) Turmalin-ház ( Gyöngyöstarján ) 1987-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj Az 1987-es Formula–1-es világbajnokság második futama a San Marinó-i nagydíj volt. Futam A San Marinó-i nagydíjon már a Ligier és a Larrousse csapat is részt vett. Az időmérő edzésen Piquet nagy balesetet szenvedett a Tamburello-kanyarban, amikor defekt miatt a falnak ütközött, emiatt nem vehetett részt a vasárnapi versenyen. Senna Lotus-Hondája indult az első helyről Mansell, Fabi és Prost előtt. Senna vezetett a rajt után, azonban a 2. körben Mansell a Tosa-kanyarban megelőzte, majd egyre nagyobb előnnyel vezetett. A 6. körben Prost megelőzte Sennát, de a 15. körben generátora meghibásodása miatt kiesett. Sennát megelőzte Alboreto, majd Riccardo Patrese mindkettőjüket megelőzte a Brabhammel. Az utolsó körökben az olasz visszaesett, mivel túl sok üzemanyagot használt el, így Alboreto visszavette a második helyet. Senna őt is megelőzte, így a brazil végzett a második helyen a győztes Mansell mögött. Alboreto harmadik, Johansson negyedik lett. Statisztikák Vezető helyen: Ayrton Senna: 3 (1 / 25-26) Nigel Mansell: 53 (2-21 / 27-59) Michele Alboreto: 3 (22-24) Nigel Mansell 8. győzelme, Ayrton Senna 16. pole-pozíciója, Teo Fabi 2. leggyorsabb köre. Williams 32. győzelme. Gabriele Tarquini és a Larrousse márka első versenye. Belec Belec falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Zlatarhoz tartozik. Fekvése Krapinától 20 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre a horvát Zagorje területén fekszik. Története Belec története szorosan kapcsolódik a felette emelkedő középkori vár történetéhez. A várat valószínűleg a 13. század második felében építették. A Héder nembeli Kőszegi Henrik horvát bán idejében a Zagorje területe rövid ideig II. Ottokár cseh király uralma alatt állt, majd 1272-ben az Ottokár és V. István magyar király közötti béke értelmében visszakerült a bán uralma alá. Első írásos említése 1334-ben "castrum Belech" alakban történt, amikor Cillei Frigyes gróf ezt a birtokát Kőszegi Henrik unokájának Kőszegi Péternek adja át. Ekkor említik a település Szent Györgynek szentelt plébániatemplomát is. A Kőszegiek 1339-ig birtokolták, amikor a vár ismét királyi kézbe került. 1399-ben Luxemburgi Zsigmond király Belec, Krapina, Lobor, Osterc, Trakostyán, Lepoglava, Kosztel, Császárvár, Varasd várait és uradalmait Cillei Hermannak adta. A család 1456-ig Ulrik gróf meggyilkolásáig birtokolta a várat, ezután özvegyéé Brankovics Kataliné volt. Amikor 1457-ben Vitovecz János horvát –szlavón bán lett megkapta a Cilleiek korábbi birtokait is. Fiaitól hűtlenség címén Hunyadi Mátyás elvette, majd 1489-ben Székely Jakabnak adta. 1494-től Corvin János horvát-szlavón bán birtoka, majd 1504-ben bekövetkezett halála után özvegyéé Frangepán Beatrixé. 1509-ben házasság révén a Hohenzollern házbeli Brandenburgi György szerezte meg. 1514 után a Gyulaiak lettek a birtokosai, majd 1567-től a Turóczy családé. 1634-ben királyi adományként Keglevich Zsigmond és Mikulich Tamás kapta meg, de 1635-ben Keglevich a saját részét is Mikulichnak engedte át. Mikulich Tamás királyi személynök, korának egyik leggazdagabb embere volt. 1649-ben bekövetkezett halálakor birtokait Sándor fia örökölte, aki féktelen életviteléről és gaztetteiről volt híres. Tetteinek következményeire felkészülve Belec várának falait megerősítette, élelemmel, vízzel és lőszerrel töltötte fel. Azonban ez is kevésnek bizonyult Orehóczy Gáspár bánhelyettes és Maletics György alispán serege ellen, akik 1657-ben a pozsonyi országgyűlés határozata értelmében a várat elfoglalták, a kincseivel menekülő Mikulichot pedig a törökök Dubica közelében megölték. A vár és uradalma a királyé lett, aki 1658-ban tizenkétezer forintért Erdődy Györgynek és Miklósnak adta el. 1674-től Erdődy Erzsébet házassága révén a Keglevich család lett a birtokosa. Ezután Auersperg Anna Borbála, majd 1706-tól Rátkay Ádám Benedek birtoka volt. 1720-ban kilencezerötszáz forintért Matacsich Ferenc vásárolta meg. A Rátkayak, vagy a Matacsichok alatt Belec várát birtokosai elhagyták és a közeli Szelnica új kastélyába költöztek le, mely ezután az uradalom székhelye lett. Az uradalom ezután a Najsich, a Jurenich, végül a 18. század végén a Rukavina családé lett. A településnek 1857-ben 270, 1910-ben 524 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 370 lakosa volt. Nevezetességei Belec várának romjai a falutól három és fél kilométerre északra emelkedő 580 méter magas hegy fennsíkján állnak. A vár az Ivanscsica-hegység déli oldalán húzódó Lobor, Osterc, Belec, Milengrad és Grebengrad várak alkotta védelmi rendszer részét képezte. A hegy három oldalról nehezen megközelíthető, a várba eredetileg a déli védőfal közepén nyíló kapun keresztül lehetett bemenni. A 16. században a vár déli oldalát védőfallal és egy hatalmas, félkör alakú rondellával erősítették meg. Az északi oldalon állt a két emelet magas várpalota, melytől délre helyezkedtek el a gazdasági épületek. A vár a 13. század második felében épült és miután tulajdonosai felhagyták a 18. században indult pusztulásnak, azóta rom. A Havas Boldogasszony plébániatemplom elődjét a Szűz Mária kápolnát 1674 -ben Erdődy Erzsébet grófnő építtette. Írásos forrás 1676-ban említi először. A templom mai festői formáját 1741 -ben nyerte el, amikor barokk stílusban építették át. Az építés fő támogatói a kegyurak Najsich Ádám és felesége Matacsich Cecília Krisztina voltak. Ekkor épültek a magas védőfalak a belső oldalon boltívekkel és sarkain tornyokkal és a kápolnával, a nyugati homlokzat felett emelkedő magas harangtoronnyal. A templom belsejét is barokk díszítéssel látták el. Főoltára és a négy mellékoltár, melyek Szent Borbála, Szent József, Szent István első vértanú és a Szentolvasó tiszteletére vannak szentelve 1739 és 1743 között készültek. Két mellékoltár és a szószék a barokk híres pálos mestereinek Ivan Rangernek és Josip Schokotnignak a munkái. A pompázatos belső festés 1740 és 1742 között készült el, Ivan Ranger és három pálos rendtársa készítette. A templomot utoljára 1994 és 2005 között újították fel. A falu régi plébániatemploma a Szent György templom a 14. század elején épült román stílusban. 1334-ben a zágrábi káptalan statutumában említik először "ecclesia sancti Georgi de Belch" alakban. A kövekből épített egyhajós román templomhoz valószínűleg a 14. század közepén építették a harangtornyot. Még a 14. században elkészült az új gótikus templomhajó a sokszög záródású keresztboltozatos szentéllyel. A 15. század vége felé építették a hálóboltozatos hajót, melyet emberfej formájú alakokkal díszített rusztikus konzolok tartanak. Ebben az időben készült az oldalbejárat, melyhez a 17. században építették a kapuzatot. A szentélyben álló gótikus menza, mely ritka Horvátországban a 14. századból származik. A fából készített oltár a 17. századból való. A szentély falában található a faragott szentségtartó fülke. A szentély és a hajó részben fennmaradt falfestményei három különböző időszakban készültek. Krisztus és Keresztelő Szent János mellképei a 14. század első felében román stílusban, a szentély többi falfestménye a 15. században gótikus stílusban, a templomhajó gyengébb minőségű képei a 17. század vége felé készültek. Aschbach (Westpfalz) Aschbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Államok vezetőinek listája 1988-ban Ezen az oldalon az 1988-ban fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Ramiz Alia (1985–1991), lista Államfő - Ramiz Alia (1982–1992), lista Kormányfő - Adil Çarçani (1981–1991), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg - François Mitterrand (1981–1995), lista Episzkopális társherceg - Joan Martí i Alanis (1971–2003), lista Kormányfő - Josep Pintat-Solans (1984–1990), lista Ausztria (szövetségi köztársaság) Államfő - Kurt Waldheim (1986–1992), lista Kancellár - Franz Vranitzky (1986–1997), szövetségi kancellár lista Belgium (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. Baldvin király (1951–1993) Kormányfő - Wilfried Martens (1981–1992), lista Bulgária (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Todor Zsivkov (1954–1989), a Bolgár Kommunista Párt főtitkára Államfő - Todor Zsivkov (1971–1989), lista Kormányfő - Georgi Atanaszov (1986–1990), lista Ciprus (köztársaság) Államfő - Szpírosz Kiprianú (1977–1988) Jórgosz Vaszilíu (1988–1993), lista Észak-Ciprus (szakadár állam, csak Törökország ismeri el) Államfő - Rauf Raif Denktaş (1975–2005), lista Kormányfő - Derviş Eroğlu (1985–1994), lista Csehszlovákia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Milouš Jakeš (1987–1989), a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára Államfő - Gustáv Husák (1975–1989), lista Kormányfő - Lubomír Štrougal (1970–1988) Ladislav Adamec (1988–1989), lista Dánia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Margit királynő (1972–) Kormányfő - Poul Schlüter (1982–1993), lista Feröer Kormányfő – Atli Pætursson Dam (1985–1989), lista Grönland Kormányfő – Jonathan Motzfeldt (1979–1991), lista Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet Nagy-Britannia királynője (1952–) Kormányfő - Margaret Thatcher (1979–1990), lista Gibraltár (brit tengerentúli terület) Kormányzó - Sir Peter Terry (1985–1989), lista Főminiszter Adolfo Canepa (1987–1988) Joe Bossano (1988–1996), lista Guernsey Bailiffség (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir Alexander Boswell (1985–1990), lista Jersey Bailiffség (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir William Pillar (1985–1990), lista Man (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Laurence New (1985–1990), lista Főminiszter - Miles Walker (1986–1996), lista Finnország (köztársaság) Államfő - Mauno Koivisto (1982–1994), lista Kormányfő - Harri Holkeri (1987–1991), lista Åland Kormányfő Folke Woivalin (1979–1988) Sune Eriksson (1988–1991) Franciaország (köztársaság) Államfő - François Mitterrand (1981–1995), lista Kormányfő Jacques Chirac (1986–1988) Michel Rocard (1988–1991), lista Görögország (köztársaság) Államfő - Hrisztosz Szárcetákisz (1985–1990), lista Kormányfő - Andreasz Papandreu (1981–1989), lista Hollandia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Beatrix királynő (1980–2013) Miniszterelnök - Ruud Lubbers (1982–1994), lista Holland Antillák (a Holland Királyság tagállama) lásd Észak-Amerikánál Aruba (a Holland Királyság tagállama) lásd Észak-Amerikánál Izland (köztársaság) Államfő - Vigdís Finnbogadóttir (1980–1996), lista Kormányfő - Þorsteinn Pálsson (1987–1988) Steingrímur Hermannsson (1988–1991), lista Írország (köztársaság) Államfő - Patrick Hillery (1976–1990), lista Kormányfő - Charles Haughey (1987–1992), lista Jugoszlávia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Boško Krunić (1987–1988) Stipe Šuvar (1988–1989), a Jugoszláv Kommunista Liga Elnökségének elnöke Államfő - Lazar Mojsov (1987–1988) Raif Dizdarević (1988–1989, Jugoszlávia Elnöksége elnöke, lista Kormányfő - Branko Mikulić (1986–1989), lista Lengyelország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Wojciech Jaruzelski (1981–1989), a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára Államfő - Wojciech Jaruzelski (1985–1990), lista Kormányfő - Zbigniew Messner (1985–1988) Mieczysław Rakowski (1988–1989), lista Liechtenstein Uralkodó - II. Ferenc József herceg (1938–1989) II. János Ádám herceg (1989–) Kormányfő - Hans Brunhart (1978–1993), lista Luxemburg (parlamentáris monarchia) Uralkodó - János nagyherceg (1964–2000) Kormányfő - Jacques Santer (1984–1995), lista Magyarország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Kádár János (1956–1988) Grósz Károly (1988–1989), a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára Államfő - Németh Károly (1987–1988) Straub F. Brunó (1988–1989), az Elnöki Tanács elnöke, lista Kormányfő - Grósz Károly (1987–1988) Németh Miklós (1988–1990), lista Málta (köztársaság) Államfő - Paul Xuereb (1987–1989), ügyvivő, lista Kormányfő - Edward Fenech Adami (1987–1996), lista Monaco Uralkodó - III. Rainier herceg (1949–2005) Államminiszter - Jean Ausseil (1985–1991), lista NDK (Német Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Erich Honecker (1971–1989), a Német Szocialista Egységpárt főtitkára Államfő – Erich Honecker (1976–1989), az NDK Államtanácsának elnöke Kormányfő – Willi Stoph (1976–1989), az NDK Minisztertanácsának elnöke NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) (szövetségi köztársaság) Államfő - Richard von Weizsäcker (1984–1994), lista Kancellár - Helmut Kohl (1982–1998), lista Norvégia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - V. Olav király (1957–1991) Kormányfő - Gro Harlem Brundtland (1986–1989), lista Olaszország (köztársaság) Államfő - Francesco Cossiga (1985–1992), lista Kormányfő - Giovanni Goria (1987–1988) Ciriaco De Mita (1988–1989), lista Portugália (köztársaság) Államfő - Mário Soares (1986–1996), lista Kormányfő - Aníbal Cavaco Silva (1985–1995), lista Románia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Nicolae Ceaușescu (1965–1989), a Román Kommunista Párt főtitkára Államfő - Nicolae Ceaușescu (1967–1989), lista Kormányfő - Constantin Dăscălescu (1982–1989), lista San Marino (köztársaság) Régenskapitányok Spanyolország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. János Károly király (1975–2014) Kormányfő - Felipe Gonzáles (1982–1996), lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács: Otto Stich (1983–1995, elnök), Jean-Pascal Delamuraz (1983–1998), Elisabeth Kopp (1984–1989), Arnold Koller (1986–1999), Flavio Cotti (1986–1999), René Felber (1987–1993), Adolf Ogi (1987–2000) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - XVI. Károly Gusztáv király (1973–) Kormányfő - Ingvar Carlsson (1986–1991), lista Szovjetunió szövetségi köztársaság A kommunista párt vezetője – Mihail Gorbacsov (1985–1991), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára Államfő – Andrej Gromiko (1985–1988) Mihail Gorbacsov (1988–1991), lista Kormányfő – Nyikolaj Rizskov (1985–1991), lista Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó - II. János Pál pápa (1978–2005) Államtitkár - Agostino Casaroli bíboros (1979–1990), lista Afrika Algéria (köztársaság) Államfő - Csadli Bendzsedid (1979–1992), lista Kormányfő - Abdelhamid Brahimi (1984–1988) Kaszdi Merbah (1988–1989), lista Angola (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – José Eduardo dos Santos (1979–1991), az Angolai Munkáspárt Népi Mozgalmának főtitkára Államfő - José Eduardo dos Santos (1979–2017), lista Benin (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Mathieu Kérékou tábornok (1979–1990), a Benini Népi Forradalmi Párt főtitkára Államfő - Mathieu Kérékou tábornok (1972–1991), lista Bissau-Guinea (köztársaság) Államfő - João Bernardo Vieira (1984–1999), lista Botswana (köztársaság) Államfő - Quett Masire (1980–1998), lista Burkina Faso (köztársaság) Államfő - Blaise Compaoré (1987–2014), lista Burundi (köztársaság) Államfő - Pierre Buyoya (1987–1993), lista Kormányfő – Adrien Sibomana (1988–1993), lista Csád (köztársaság) Államfő - Hissène Habré (1982–1990), lista Comore-szigetek (köztársaság) Államfő - Ahmed Abdallah (1978–1989), lista Dél-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - P. W. Botha (1984–1989), lista Bophuthatswana (el nem ismert állam) Államfő - Lucas Mangope (1968–1994) Ciskei (el nem ismert állam) Államfő - Lennox Sebe (1973–1990) Transkei (el nem ismert állam) Államfő - Tutor Nyangelizwe Vulindlela Ndamase (1986–1994) Kormányfő - Bantu Holomisa(1987–1994), lista Venda (el nem ismert állam) Államfő - Patrick Mphephu (1969–1988) Frank N. Ravel (1988–1990) Délnyugat-Afrika (Népszövetségi mandátum, dél-afrikai igazgatás alatt) Főadminisztrátor – Louis Pienaar (1985–1990), lista Kormányfő – Jan de Wet (1987–1988) Moses Katjikuru Katjiuongua (1988) Andrew Matjila (1988) Dirk Mudge (1988) Andreas Shipanga (1988) Andrew Matjila (1988–1989), Délnyugat-Afrika Átmeneti Egységkormányának elnöke Dzsibuti (köztársaság) Államfő - Hassan Gouled Aptidon (1977–1999), lista Kormányfő - Barkat Gourad Hamadou (1978–2001), lista Egyenlítői-Guinea (köztársaság) Államfő - Teodoro Obiang Nguema Mbasogo (1979–), lista Kormányfő - Cristino Seriche Bioko (1982–1992), lista Egyiptom (köztársaság) Államfő - Hoszni Mubárak (1981–2011), lista Kormányfő - Atef Sedki (1986–1996), lista Elefántcsontpart (köztársaság) Államfő - Félix Houphouët-Boigny (1960–1993), lista Etiópia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Mengisztu Hailé Mariam alezredes (1984–1991) Államfő - Mengisztu Haile Mariam alezredes (1977–1991), lista Kormányfő - Fikre Szelasszié Wogderess (1987–1989), lista Gabon (köztársaság) Államfő - Omar Bongo (1967–2009), lista Kormányfő - Léon Mébiame (1975–1990), lista Gambia (köztársaság) Államfő - Sir Dawda Jawara (1970–1994), lista Ghána (köztársaság) Államfő- Jerry Rawlings (1981–2001), lista Guinea (köztársaság) Államfő - Lansana Conté (1984–2008), lista Kamerun (köztársaság) Államfő - Paul Biya (1982–), lista Kenya (köztársaság) Államfő - Daniel arap Moi (1978–2002), lista Kongói Köztársaság (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Denis Sassou Nguesso (1979–1991), a Kongói Munkáspárt Központi Bizottsága elnökségének elnöke Államfő - Denis Sassou Nguesso (1979–1992), lista Kormányfő – Ange Édouard Poungui (1984–1989), lista Közép-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - André Kolingba (1981–1993), lista Lesotho (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Moshoeshoe király (1965–1990) Kormányfő - Justin Lekhanya vezérőrnagy (1986–1991), lista Libéria (köztársaság) Államfő - Samuel Doe (1980–1990), lista Líbia (köztársaság) De facto országvezető - Moammer Kadhafi (1969–2011), lista Névleges államfő - Mifta al-Uszta Umár (1984–1990), Líbia Népi Kongresszusa főtitkára Kormányfő - Umar Musztafa al-Muntaszir (1987–1990), lista Madagaszkár (köztársaság) Államfő - Didier Ratsiraka altengernagy (1975–1993), lista Kormányfő - Désiré Rakotoarijaona alezredes, (1977–1988) Victor Ramahatra (1988–1991), lista Malawi (köztársaság) Államfő - Hastings Banda (1966–1994), lista Mali (köztársaság) Államfő - Moussa Traoré vezérőrnagy (1968–1991), lista Kormányfő – Mamadou Dembelé (1986–1988), lista Marokkó (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Hasszán király (1961–1999) Kormányfő - Azzeddin Laraki (1986–1992), lista Nyugat-Szahara (részben elismert állam) Államfő - Mohamed Abdelaziz (1976–2016), lista Kormányfő - Mohamed Lamine Ould Ahmed (1985–1988) Mahfoud Ali Beiba (1988–1993), lista Mauritánia (köztársaság) Államfő - Maaouya Ould Sid'Ahmed Taya (1984–2005), lista Kormányfő - Maaouya Ould Sid'Ahmed Taya (1984–1992), lista Mauritius (monarchia) Uralkodó – II. Erzsébet királynő (1968–1992) Főkormányzó – Sir Veerasamy Ringadoo (1986–1992), lista Kormányfő - Sir Anerood Jugnauth (1982–1995), lista Mayotte (Franciaország tengerentúli megyéje) Prefektus - Akli Khider (1986–1988) Daniel Limodin (1988–1990), lista A Területi Tanács elnöke - Younoussa Bamana (1976–2004) Mozambik (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Joaquim Chissano (1986–1990), a Mozambiki Felszabadítási Front elnöke Államfő - Joaquim Chissano (1986–2005), lista Kormányfő - Mário da Graça Machungo (1986–1994), lista Niger (köztársaság) Államfő - Ali Saïbou (1987–1993), lista Kormányfő - Hamid Algabid (1983–1988) Mamane Oumarou (1988–1989), lista Nigéria (köztársaság) Államfő - Ibrahim Babangida (1985–1993), lista Ruanda (köztársaság) Államfő - Juvénal Habyarimana (1973–1994), lista São Tomé és Príncipe (köztársaság) Államfő - Manuel Pinto da Costa (1975–1991), lista Kormányfő - Celestino Rocha da Costa (1988–1991), lista Seychelle-szigetek (köztársaság) Államfő - France-Albert René (1977–2004), lista Sierra Leone (köztársaság) Államfő - Joseph Saidu Momoh (1985–1992), lista Szenegál (köztársaság) Államfő - Abdou Diouf (1981–2000), lista Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha (Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Francis Eustace Baker (1984–1988) Robert F Stimson (1988–1991), lista Szomália (köztársaság) A kommunista párt vezetője – Sziad Barré (1976–1991), a Szomáliai Forradalmi Szocialista Párt főtitkára Államfő – Sziad Barré (1969–1991), lista Kormányfő – Muhammad Ali Szamatar (1987–1990), lista Szudán (köztársaság) Államfő - Ahmed el-Mirgáni (1986–1989), lista Szváziföld (abszolút monarchia) Uralkodó - II. Mswati , király (1986–) Kormányfő - Sotsha Dlamini (1986–1989), lista Tanzánia (köztársaság) Államfő - Ali Hassan Mwinyi (1985–1995), lista Kormányfő - Joseph Sinde Warioba (1985–1990), lista Zanzibár Államfő – Idris Abdul Wakil (1985–1990), elnök Kormányfő – Szeif Sarif Hamad (1984–1988) Omar Ali Juma (1988–1995), főminiszter Togo (köztársaság) Államfő - Gnassingbé Eyadéma (1967–2005), lista Tunézia (köztársaság) Államfő - Zín el-Ábidín ben Ali (1987–2011), lista Kormányfő - Hédi Bakkúse (1987–1989), lista Uganda (köztársaság) Államfő - Yoweri Museveni (1986–), lista Kormányfő - Samson Kisekka (1986–1991), lista Zaire (köztársaság) Államfő - Mobutu Sese Seko (1965–1997), lista Kormányfő - Mabi Mulumba (1987–1988) Sambwa Pida Nbagui (1988) Kengo wa Dondo (1988–1990), lista Zambia (köztársaság) Államfő - Kenneth Kaunda (1964–1991), lista Kormányfő – Kebby Musokotwane (1985–1989), lista Zimbabwe (köztársaság) Államfő - Robert Mugabe (1987–2017), lista Zöld-foki Köztársaság (köztársaság) Államfő - Aristides Pereira (1975–1991), lista Kormányfő - Pedro Pires (1975–1991), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő - Raúl Alfonsín (1983–1989), lista Bolívia (köztársaság) Államfő - Víctor Paz Estenssoro (1985–1989), lista Brazília (köztársaság) Államfő - José Sarney (1985–1990), lista Chile (köztársaság) Államfő - Augusto Pinochet tábornok (1973–1990), lista Ecuador (köztársaság) Államfő - León Febres Cordero (1984–1988) Rodrigo Borja Cevallos (1988–1992), lista Falkland-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Gordon Wesley Jewkes (1985–1988) William Hugh Fullerton (1988–1992), lista Kormányfő - Brian Cummings (1987–1988) Colin Redston, ügyvivő, (1988) Rex Browning, ügyvivő (1988) David G. P. Taylor (1988–1989), lista Guyana (köztársaság) Államfő - Desmond Hoyte (1985–1992), lista Miniszterelnök - Hamilton Green (1985–1992), lista Kolumbia (köztársaság) Államfő - Virgilio Barco Vargas (1986–1990), lista Paraguay (köztársaság) Államfő - Alfredo Stroessner (1954–1989), lista Peru (köztársaság) Államfő - Alan García (1985–1990), lista Kormányfő - Guillermo Larco Cox (1987–1988) Armando Villanueva (1988–1989), lista Suriname (köztársaság) De facto vezető – Dési Bouterse altábornagy, a Nemzeti Katonai Tanács elnöke, (1980–1988) Államfő - Fred Ramdat Misier (1982–1988) Ramsewak Shankar (1988–1990), lista Uruguay (köztársaság) Államfő - Julio María Sanguinetti (1985–1990), lista Venezuela (köztársaság) Államfő - Jaime Lusinchi (1984–1989), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő - Ronald Reagan (1981–1989), lista Puerto Rico (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Rafael Hernández Colón (1985–1993), lista Amerikai Virgin-szigetek (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Alexander A. Farrelly (1987–1995), lista Anguilla (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Geoffrey Owen Whittaker (1987–1989), lista Főminiszter - Emile Gumbs (1984–1994) Antigua és Barbuda (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Antigua és Barbuda királynője, (1981–) Főkormányzó - Sir Wilfred Jacobs (1967–1993), lista Kormányfő - Vere Bird (1976–1994), lista Aruba (A Holland Királyság társult állama) Uralkodó - Beatrix királynő , Aruba királynője, (1980–2013) Kormányzó - Felipe Tromp (1986–1992), lista Miniszterelnök - Henny Eman (1986–1989), lista Bahama-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, a Bahama-szigetek királynője (1973–) Főkormányzó - Sir Gerald Cash (1979–1988) Sir Henry Milton Taylor (1988–1992), lista Kormányfő - Sir Lynden Pindling (1967–1992), lista Barbados (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Barbados királynője (1966–) Főkormányzó - Sir Hugh Springer (1984–1990), lista Kormányfő - Lloyd Erskine Sandiford (1987–1994), lista Belize (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Belize királynője, (1981–) Főkormányzó - Dáma Elmira Minita Gordon (1981–1993), lista Kormányfő - Manuel Esquivel (1984–1989), lista Bermuda (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - John Morrison (1983–1988) Sir Desmond Langley (1988–1992), lista Kormányfő - Sir John Swan (1982–1995), lista Brit Virgin-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - J. Mark A. Herdman (1986–1991), lista Kormányfő - Lavity Stoutt (1986–1995), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő - Óscar Arias Sánchez (1986–1990), lista Dominikai Közösség (köztársaság) Államfő - Sir Clarence Seignoret (1983–1993), lista Kormányfő - Dáma Eugenia Charles (1980–1995), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Joaquín Balaguer (1986–1996), lista Salvador (köztársaság) Államfő - José Napoleón Duarte (1984–1989), lista Grenada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Grenada királynője, (1974–) Főkormányzó - Sir Paul Scoon (1978–1992), lista Kormányfő - Herbert Blaize (1984–1989), lista Guatemala (köztársaság) Államfő - Vinicio Cerezo (1986–1991), lista Haiti (köztársaság) Államfő - Henri Namphy altábornagy, a Haiti Nemzeti Tanács elnöke (1986–1988) Leslie Manigat (1988) Henri Namphy (1988) Prosper Avril ezredes (1988–1990), lista Holland Antillák (A Holland Királyság társult állama) Uralkodó - Beatrix királynő , a Holland Antillák királynője, (1980–2010) Kormányzó - René Römer (1983–1990), lista Miniszterelnök - Dominico Martina (1986–1988) Maria Liberia Peters (1988–1993), lista Honduras (köztársaság) Államfő - José Azcona del Hoyo (1986–1990), lista Jamaica (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Jamaica királynője, (1962–) Főkormányzó - Sir Florizel Glasspole (1973–1991), lista Kormányfő - Edward Seaga (1980–1989), lista Kajmán-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Alan James Scott (1987–1992), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Kanada királynője, (1952–) Főkormányzó - Jeanne Sauvé (1984–1990), lista Kormányfő - Brian Mulroney (1984–1993), lista Kuba (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Fidel Castro (1965–2011), főtitkár Államfő - Fidel Castro (1976–2008), lista Miniszterelnök - Fidel Castro (1959–2008), lista Mexikó (köztársaság) Államfő - Miguel de la Madrid (1982–1988) Carlos Salinas de Gortari (1988–1994), lista Montserrat (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Christopher J. Turner (1987–1990), lista Kormányfő - John Osborne (1978–1991), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő - Daniel Ortega (1985–1990), lista Panama (köztársaság) De facto országvezető – Manuel Noriega tábornok (1983–1989) Államfő - Eric Arturo Delvalle (1985–1988) Manuel Solís (1988–1989), ügyvivő, lista Saint Kitts és Nevis (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Saint Kitts és Nevis királynője, (1983–) Főkormányzó - Sir Clement Arrindell (1981–1995), lista Kormányfő - Kennedy Simmonds (1980–1995), lista Nevis Főkormányzó-helyettes – Weston Parris (1983–1992) Főminiszter – Simeon Daniel (1983–1992) Saint Lucia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Szent Lucia királynője, (1979–) Főkormányzó - Vincent Floissac (1987–1988), ügyvivő Sir Stanislaus James (1988–1996), lista Kormányfő - John Compton (1982–1996), lista Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország külbirtoka) Prefektus - Jean-René Garnier (1987–1988), lista A Területi Tanács elnöke - Marc Plantegenest (1984–1994), lista Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Saint Vincent királynője, (1979–) Főkormányzó - Sir Joseph Lambert Eustace (1985–1988) Henry Harvey Williams (1988–1989), lista Kormányfő - Sir James Fitz-Allen Mitchell(1984–2000), lista Trinidad és Tobago (köztársaság) Államfő - Noor Hassanali (1987–1997), lista Kormányfő - A. N. R. Robinson (1986–1991), lista Turks- és Caicos-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Michael J. Bradley (1987–1993), lista Főminiszter - Oswald Skippings (1988–1991), lista Ázsia Afganisztán (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Mohammad Nadzsibullah (1986–1990), az Afgán Népi Demokratikus Párt főtitkára Államfő – Mohammad Nadzsibullah (1987–1992), lista Kormányfő – Szultán Ali Kestmand (1981–1988) Mohammad Haszan Sárk (1988–1989), lista Bahrein (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Ísza emír (1961–1999) Kormányfő - Halífa ibn Szalmán Al Halífa, lista (1970–) Banglades (köztársaság) Államfő - Husszain Muhammad Ersad altábornagy (1983–1990), lista Kormányfő - Mizanur Rahman Chowdhury (1986–1988) Mudud Ahmed (1988–1989), lista Bhután (abszolút monarchia) Uralkodó - Dzsigme Szingye Vangcsuk király (1972–2006) Brunei (abszolút monarchia) Uralkodó - Hassanal Bolkiah , szultán (1967–) Kormányfő - Hassanal Bolkiah szultán (1984–), lista Burma (köztársaság) Államfő - Szan Ju tábornok (1981–1988) Szein Lvin dandártábornok (1988) Aje Ko altábornagy (1988) Maung Maung (1988) Saw Maung (1988–1992), lista Kormányfő - Maung Maung Kha ezredes (1977–1988) Tun Tin dandártábornok (1988) Saw Maung (1988–1992), lista Dél-Korea (köztársaság) Államfő - Cson Duhvan (1980–1988) No Tehu (1988–1993), lista Kormányfő - Kim Csungyul (1987–1988) Li Hjundzsé (1988) Kang Junghun (1988–1990), lista Egyesült Arab Emírségek (abszolút monarchia) Elnök - Zájed ibn Szultan Ál Nahaján (1971–2004), lista Kormányfő - Rásid bin Szaíd Al Maktúm (1979–1990), lista Az egyes Emírségek uralkodói (lista) : Abu-Dzabi – Zájed bin Szultan Ál Nahaján (1971–2004) Adzsmán – Humajd ibn Rásid an-Nuajmi (1981–) Dubaj – Rásid bin Szaíd Al Maktúm (1979–1990) Fudzsajra – Hamad ibn Muhammad as-Sarki (1974–) Rász el-Haima – Szakr ibn Muhammad al-Kászimi (1948–2010) Sardzsa – Szultán ibn Muhammad al-Kászimi (1987–) Umm al-Kaivain – Rásid ibn Ahmad al-Mualla (1981–2009) Észak-Korea (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kim Ir Szen (1948–1994), főtitkár Államfő - Kim Ir Szen (1972–1994), Észak-Korea elnöke Kormányfő - Li Gunmo (1986–1988) Jon Hjongmuk (1988–1992), lista Fülöp-szigetek (köztársaság) Államfő - Corazón Aquino (1986–1992), lista Hongkong ( brit koronafüggőség ) Kormányzó - Sir David Wilson (1987–1992), lista India (köztársaság) Államfő - R. Venkataraman (1987–1992), lista Kormányfő - Radzsiv Gandhi (1984–1989), lista Indonézia (köztársaság) Államfő - Suharto (1967–1998), lista Irak (köztársaság) Államfő - Szaddám Huszein (1979–2003), lista Kormányfő - Szaddám Huszein (1979–1991), lista Irán (köztársaság) Legfelső vallási vezető - Ruholláh Homeini (1979–1989), lista Államfő - Ali Hámenei (1981–1989), lista Kormányfő – Mir-Hoszein Muszavi (1981–1989) Izrael (köztársaság) Államfő - Háim Hercog (1983–1993), lista Kormányfő - Jichák Samír (1986–1992), lista Japán (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Hirohito császár (1926–1989) Kormányfő - Takesita Noboru (1987–1989), lista Dél-Jemen (Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Ali Szalím al-Beidh (1986–1990), a Jemeni Szocialista Párt főtitkára Államfő – Haidar Abu Bakr al-Attasz (1986–1990), Dél-Jemen Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének elnöke Kormányfő – Jaszin Szaíd Numan (1986–1990) Észak-Jemen (Jemeni Arab Köztársaság) (köztársaság) Államfő - Ali Abdullah Szaleh (1978–2012), lista Kormányfő – Abdul Aziz Abdul Gáni (1983–1990), lista Jordánia (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Huszejn király (1952–1999) Kormányfő - Zaid al-Rifai (1985–1989), lista Kambodzsa (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Heng Szamrin (1981–1991) Államtanács elnöke – Heng Szamrin (1979–1992) Kormányfő - Hun Szen (1985–), lista Katar (abszolút monarchia) Uralkodó - Halífa emír (1972–1995) Kormányfő - Halífa emír (1970–1995) Kína (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Csao Cejang (1987–1989), főtitkár Államfő - Li Hszien-nien (1983–1988) Jang Sengkun (1988–1993), lista Kormányfő - Li Peng (1987–1998), lista Kuvait (alkotmányos monarchia) Uralkodó - III. Dzsáber emír (1977–2006), Kormányfő - Szaad al-Abdulláh al-Szálim asz-Szabáh (1978–2003), lista Laosz (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kajszone Phomviháne (1975–1992), főtitkár Államfő - Szuphanuvong (1975–1991), lista Kormányfő - Kajszone Phomviháne (1975–1991), lista Libanon (köztársaság) Államfő - Amín Dzsemajel (1982–1988) Szelím al-Hossz (1988–1989), lista Kormányfő - Michel Aoun altábornagy (1988–1990), lista Makaó (Portugália tengerentúli területe) Kormányzó - Carlos Montez Melancia (1987–1990), kormányzó Malajzia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Iskandar szultán (1984–1989) Kormányfő - Mahathir bin Mohamad (1981–2003), lista Maldív-szigetek (köztársaság) Államfő - Maumoon Abdul Gayoom (1978–2008), lista Mongólia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Dzsambün Batmönkh (1984–1990), Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára Államfő - Dzsambün Batmönkh (1984–1990), Mongólia Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnöke, lista Kormányfő - Dumaagiin Szodnom (1984–1990), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Bírendra király (1972–2001) Kormányfő - Marics Man Szing Sresztha (1986–1990), lista Omán (abszolút monarchia) Uralkodó - Kábúsz szultán (1970–) Kormányfő - Kábúsz bin Száid al Száid (1972–), lista Pakisztán (köztársaság) Államfő - Mohammad Ziaul Hakk (1978–1988) Gulám Isák Kán (1988–1993), lista Kormányfő - Mohammad Kán Dzsunedzso (1985–1988) Mohammad Ziaul Hakk (1988) Benazír Bhutto (1988–1990), lista Srí Lanka (köztársaság) Államfő - Junius Richard Jayewardene (1978–1989), lista Kormányfő - Ranasinghe Premadasa (1978–1989), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó - Fahd király (1982–2005) Kormányfő - Fahd király (1982–2005) Szingapúr (köztársaság) Államfő - Ví Kimví (1985–1993), lista Kormányfő - Li Kuang-jao (1959–1990) Szíria (köztársaság) Államfő - Hafez al-Aszad (1971–2000), lista Kormányfő - Mahmoud Zuabi (1987–2000), lista Tajvan (köztársaság) Államfő - Csiang Csinkuo (1978–1988) Li Teng-huj (1988–2000), lista Kormányfő - Ju Kuova (1984–1989), lista Thaiföld (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Bhumibol Aduljadezs király (1946–2016) Kormányfő - Prem Tinszulanonda (1980–1988) Csaticsaj Csúnhavan (1988–1991), lista Törökország (köztársaság) Államfő - Kenan Evren (1982–1989), lista Kormányfő - Turgut Özal (1983–1989), lista Vietnám (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Nguy�n Văn Linh (1986–1991), főtitkár Államfő - Võ Chí Công (1987–1992), lista Kormányfő - Ph�m Hùng (1987–1988) Võ Văn Ki�t (1988) Đ� Mư�i (1988–1991), lista Óceánia Amerikai Szamoa (Az Amerikai Egyesült Államok külterülete) Kormányzó - A. P. Lutali (1985–1989), lista Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Ausztrália királynője, (1952–) Főkormányzó - Sir Ninian Stephen (1982–1989), lista Kormányfő - Bob Hawke (1983–1991), lista Karácsony-sziget (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - AD. Taylor (1986–1990) Kókusz (Keeling)-szigetek (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - W.N. Syrette (1988) M. Jopling (1988) Dawn Laurie (1988–1990) Norfolk-sziget (Ausztrália autonóm területe) Adminisztrátor - John Alexander Matthew (1985–1988) William McFadyen Campbell (1988–1989) Kormányfő - John Terence Brown (1986–1989), lista Északi-Mariana-szigetek (Az USA külbirtoka) Kormányzó - Pedro Tenorio (1982–1990), lista Fidzsi (köztársaság) Államfő - Penaia Ganilau (1987–1993), lista Kormányfő - Ratu Sir Kamisese Mara (1987–1992), lista Francia Polinézia (Franciaország külterülete) Főbiztos - Jean Montpezat (1987–1992), lista Kormányfő - Alexandre Léontieff (1987–1991), lista Guam (Az USA külterülete) Kormányzó - Joseph Franklin Ada (1987–1995), lista Kiribati (köztársaság) Államfő - Ieremia Tabai (1983–1991), lista Marshall-szigetek (köztársaság) Államfő - Amata Kabua (1979–1996), lista Mikronézia (köztársaság) Államfő - John Haglelgam (1987–1991), lista Nauru (köztársaság) Államfő - Hammer DeRoburt (1986–1989), lista Nyugat-Szamoa (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Malietoa Tanumafili II, O le Ao o le Malo (1962–2007) Kormányfő - Va'ai Kolone (1985–1988) Tofilau Eti Alesana (1988–1998), lista Palau (ENSZ gyámsági terület) Államfő - Lazarus Salii (1985–1988) Thomas Remengesau (1988–1989), lista Pápua Új-Guinea (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Pápua Új-Guinea királynője (1975–) Főkormányzó - Sir Kingsford Dibela (1983–1989), lista Kormányfő - Paias Wingti (1985–1988) Rabbie Namaliu (1988–1992), lista Bougainville (autonóm terület) Miniszterelnök – Joseph Kabui (1987–1990) adminisztrátor Pitcairn-szigetek (Az Egyesült Királyság külbirtoka) Kormányzó - Robin Byatt (1987–1990), lista Salamon-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , a Salamon-szigetek királynője (1978–) Főkormányzó - Baddeley Devesi (1978–1988) George Lepping (1988–1994), lista Kormányfő - Ezekiel Alebua (1986–1989), lista Tonga (alkotmányos monarchia) Uralkodó - IV. Tāufaʻāhau Tupou király (1965–2006) Kormányfő - Fatafehi Tu'ipelehake herceg (1965–1991), lista Tuvalu (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Tuvalu királynője (1978–) Főkormányzó - Sir Tupua Leupena (1986–1990), lista Kormányfő - Tomasi Puapua (1981–1989), lista Új-Kaledónia (Franciaország külbirtoka) Főbiztos - Clément Bouhin (1987–1988) Bernard Grasset (1988–1991), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Új-Zéland királynője (1952–) Főkormányzó - Sir Paul Reeves (1985–1990), lista Kormányfő - David Lange (1984–1989), lista Cook-szigetek (Új-Zéland társult állama) A királynő képviselője - Sir Tangaroa Tangaroa (1984–1990) Kormányfő - Pupuke Robati (1987–1989), lista Niue (Új-Zéland társult állama) Kormányfő - Sir Robert Rex (1974–1992), lista Tokelau-szigetek (Új-Zéland külterülete) Adminisztrátor - Harold Huyton Francis (1984–1988) Neil Walter (1988–1990) Vanuatu (köztársaság) Államfő - Ati George Sokomanu (1984–1989), lista Kormányfő - Walter Lini (1979–1991), lista Wallis és Futuna (Franciaország külterülete) Főadminisztrátor - Gérard Lambotte (1987–1988) Roger Dumec (1988–1990), lista Területi Gyűlés elnöke - Falakiko Gata (1987–1988) Manuele Lisiahi (1988–1989), lista Államok vezetőinek listája 1992-ben Ezen az oldalon az 1992-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (köztársaság) Államfő - Ramiz Alia (1982–1992) Kastriot Islami (1992) Pjetër Arbnori (1992) Sali Berisha (1992–1997), lista Kormányfő - Vilson Ahmeti (1991–1992) Aleksandër Meksi (1992–1997), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg - François Mitterrand (1981–1995), lista Episzkopális társherceg - Joan Martí i Alanis (1971–2003), lista Kormányfő - Òscar Ribas Reig (1990–1994), lista Ausztria (szövetségi köztársaság) Államfő - Kurt Waldheim (1986–1992) Thomas Klestil (1992–2004), lista Kancellár - Franz Vranitzky (1986–1997), szövetségi kancellár lista Azerbajdzsán (köztársaság) Államfő - Ayaz Mütallibov (1990–1992) Abulfaz Elchibey (1992–1993), lista Kormányfő - Hasan Hasanov (1990–1992) Rahim Huseynov (1992–1993), lista Hegyi-Karabah Köztársaság (részlegesen elismert szakadár állam) 1992. január 6-án kiáltotta ki függetlenségét. Államfő - Artur Mkrtcsjan (1992) Georgij Petroszjan (1992–1993), lista Miniszterelnök - Robert Kocsarjan (1992–1994), lista Belgium (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. Baldvin király (1951–1993) Kormányfő - Wilfried Martens (1981–1992) Jean-Luc Dehaene (1992–1999), lista Bosznia-Hercegovina (szövetségi köztársaság) 1992. március 3-án vált függetlenné Államfő - Alija Izetbegović (1990–1996) Miniszterelnök - Mile Akmadžić (1992–1993) Haris Silajdžić (1993–1996), lista Boszniai Szerb Köztársaság 1992-ben kiáltotta ki függetlenségét Elnök – Momcilo Krajišnik (1991–1992) Radovan Karadžić (1992–1996), lista Miniszterelnök – Miodrag Simović (1991–1992) Branko Djerić (1992–1993), lista Bulgária (köztársaság) Államfő - Zselju Zselev (1990–1997), lista Kormányfő - Filip Dimitrov (1991–1992) Ljuben Berov (1992–1994), lista Ciprus (köztársaság) Államfő - Jórgosz Vaszilíu (1988–1993), lista Észak-Ciprus (szakadár állam, csak Törökország ismeri el) Államfő - Rauf Raif Denktaş (1975–2005), lista Kormányfő - Derviş Eroğlu (1985–1994), lista Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság (köztársaság) 1992. december 31-én felbomlott Államfő - Václav Havel (1989–1992) Jan Stráský (1992) lista Kormányfő - Marián Čalfa (1989–1992) Jan Stráský (1992) lista Dánia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Margit királynő (1972–) Kormányfő - Poul Schlüter (1982–1993), lista Feröer Kormányfő – Atli Pætursson Dam (1991–1993), lista Grönland Kormányfő – Lars Emil Johansen (1991–1997), lista Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet Nagy-Britannia királynője (1952–) Kormányfő - John Major (1990–1997), lista Gibraltár (brit tengerentúli terület) Kormányzó - Sir Derek Reffell (1989–1993), lista Főminiszter - Joe Bossano (1988–1996), lista Guernsey Bailiffség (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir Michael Wilkins (1990–1994), lista Jersey Bailiffség (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir John Sutton (1990–1995), lista Man (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir Laurence Jones (1990–1995), lista Főminiszter - Miles Walker (1986–1996), lista Észtország (köztársaság) Államfő - Arnold Rüütel (1990–1992), Észtország Legfelsőbb Tanácsának elnöke Lennart Meri (1992–2001), lista Kormányfő - Edgar Savisaar (1990–1992), az Átmeneti Kormány elnöke Tiit Vähi (1992), az Átmeneti Kormány elnöke Mart Laar (1992–1994), lista Fehéroroszország (köztársaság) Államfő - Sztaniszlau Suskevics (1991–1994) (elnök) Kormányfő - Vjacsaszlau Kebics (1990–1994), lista Finnország (köztársaság) Államfő - Mauno Koivisto (1982–1994), lista Kormányfő - Esko Aho (1991–1995), lista Åland Kormányfő – Ragnar Erlandsson (1991–1995) Franciaország (köztársaság) Államfő - François Mitterrand (1981–1995), lista Kormányfő - Édith Cresson (1991–1992) Pierre Bérégovoy (1992–1993), lista Görögország (köztársaság) Államfő - Konsztantinosz Karamanlisz (1990–1995), lista Kormányfő - Konsztantínosz Micotákisz (1990–1993), lista Grúzia (köztársaság) Államfő - Zviad Gamszahurdia (1990–1992) Tengiz Kitovani és Dzsaba Joszeliani, Grúzia Katonai Tanácsának társelnökei (1992) Eduard Sevardnadze (1992–2003), lista Kormányfő - Besszarion Gugusvili (1991–1992) Tengiz Szigua (1992–1993), lista Abházia (nemzetközileg el nem ismert állam) 1992. július 23-án kiáltotta ki függetlenségét Államfő - Vlagyiszlav Ardzinba (1990–2005), lista Kormányfő - Vazsa Zarandia (1992–1993), lista Adzsaria (nemzetközileg el nem ismert állam) Államfő – Aszlan Abasidze (1991–2004) Dél-Oszétia (nemzetközileg el nem ismert állam) Elnök - Torez Kulumbegov (1991–1993), lista Miniszterelnök - Oleg Teziev (1991–1993), lista Hollandia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Beatrix királynő (1980–2013) Miniszterelnök - Ruud Lubbers (1982–1994), lista Holland Antillák (a Holland Királyság tagállama) lásd Észak-Amerikánál Aruba (a Holland Királyság tagállama) lásd Észak-Amerikánál Horvátország (köztársaság) Államfő - Franjo Tuđman (1990–1999), lista Kormányfő - Franjo Gregurić (1991–1992) Hrvoje Šarinić (1992–1993), lista Krajinai Szerb Köztársaság (el nem ismert szakadár állam) Államfő – Milan Babić (1991–1992) Goran Hadžić (1992–1994), lista Kormányfő – Dusan Vještica (1991–1992) Zdravko Zečević (1992–1993), lista Izland (köztársaság) Államfő - Vigdís Finnbogadóttir (1980–1996), lista Kormányfő - Davíð Oddsson (1991–2004), lista Írország (köztársaság) Államfő - Mary Robinson (1990–1997), lista Kormányfő - Charles Haughey (1987–1992) Albert Reynolds (1992–1994), lista Jugoszlávia (köztársaság) 1992. április 27-én a volt JSZSZK két tagállama létrehozta a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot Államfő - Branko Kostić (1991–1992), a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének megbízott elnöke Dobrica Ćosić (1992–1993), lista Kormányfő - Aleksandar Mitrović (1991–1992), a JSZSZK Minisztertanácsának megbízott elnöke Milan Panić (1992–1993), lista Koszovó (el nem ismert szakadár állam) 1992. szeptember 22-én kiáltotta ki függetlenségét Államfő - Ibrahim Rugova (1992–2000), lista Kormányfő - Bujar Bukoshi (1991–2000), lista Lengyelország (köztársaság) Államfő - Lech Wałęsa (1990–1995), lista Kormányfő - Jan Olszewski (1991–1992) Waldemar Pawlak (1992) Hanna Suchocka (1992–1993), lista Lettország (köztársaság) Államfő - Anatolijs Gorbunovs (1988–1993), lista Kormányfő - Ivars Godmanis (1990–1993), lista Liechtenstein Uralkodó - II. János Ádám , herceg (1989–) Kormányfő - Hans Brunhart (1978–1993), lista Litvánia (köztársaság) Államfő - Vytautas Landsbergis (1990–1992), a Legfelsőbb Tanács elnöke Algirdas Brazauskas (1992–1998), lista Kormányfő - Gediminas Vagnorius (1991–1992) Aleksandras Abišala (1992) Bronislovas Lubys (1992–1993), lista Luxemburg (parlamentáris monarchia) Uralkodó - János nagyherceg (1964–2000) Kormányfő - Jacques Santer (1984–1995), lista Macedónia (köztársaság) Államfő - Kiro Gligorov (1991–1999), lista Kormányfő - Nikola Kljusev (1991–1992) Branko Crvenkovski (1992–1998), lista Magyarország (köztársaság) Államfő - Göncz Árpád (1990–2000), lista Kormányfő - Antall József (1990–1993), lista Málta (köztársaság) Államfő - Ċensu Tabone (1989–1994), lista Kormányfő - Edward Fenech Adami (1987–1996), lista Moldova (köztársaság) Államfő - Mircea Snegur (1989–1997), lista Kormányfő - Valeriu Muravschi (1991–1992) Andrei Sangheli (1992–1997), lista Dnyeszter Menti Köztársaság (el nem ismert szakadár állam) Elnök - Igor Szmirnov (1990–2011), lista Gagauzia (el nem ismert szakadár állam) Elnök – Stepan Topal (1990–1995) Monaco Uralkodó - III. Rainier herceg (1949–2005) Államminiszter - Jacques Dupont (1991–1994), lista Németország (szövetségi köztársaság) Államfő - Richard von Weizsäcker (1984–1994), lista Kancellár - Helmut Kohl (1982–1998), lista Norvégia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - V. Harald király (1991–) Kormányfő - Gro Harlem Brundtland (1990–1996), lista Olaszország (köztársaság) Államfő - Francesco Cossiga (1985–1992) Oscar Luigi Scalfaro (1992–1999), lista Kormányfő - Giulio Andreotti (1989–1992) Giuliano Amato (1992–1993), lista Oroszország (köztársaság) Államfő - Borisz Jelcin (1990–1999), lista Kormányfő - Borisz Jelcin (1991–1992) Jegor Gajdar (1992) Viktor Csernomirgyin (1992–1998), lista Icskéria Csecsen Köztársaság (el nem ismert szakadár állam) Államfő – Dzsohar Dudajev (1991–1996), lista Örményország (köztársaság) Államfő - Levon Ter-Petroszjan (1990–1998), lista Kormányfő - Gagik Harutyunyan (1991–1992) Koszrov Harutjunjan (1992–1993), lista Portugália (köztársaság) Államfő - Mário Soares (1986–1996), lista Kormányfő - Aníbal Cavaco Silva (1985–1995), lista Románia (köztársaság) Államfő - Ion Iliescu (1989–1996), lista Kormányfő - Theodor Stolojan (1991–1992) Nicolae Văcăroiu (1992–1996), lista San Marino (köztársaság) Régenskapitányok Spanyolország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. János Károly király (1975–2014) Kormányfő - Felipe Gonzáles (1982–1996), lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács : René Felber (1987–1993, elnök), Otto Stich (1983–1995), Jean-Pascal Delamuraz (1983–1998), Arnold Koller (1986–1999), Flavio Cotti (1986–1999), Adolf Ogi (1987–2000), Kaspar Villiger (1989–2003) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - XVI. Károly Gusztáv király (1973–) Kormányfő - Carl Bildt (1991–1994), lista Szlovénia (köztársaság) Államfő - Milan Kučan (1990–2002), lista Kormányfő - Lojze Peterle (1990–1992) Janez Drnovšek (1992–2000), lista Ukrajna (köztársaság) Államfő - Leonyid Kravcsuk (1990–1994), lista Kormányfő - Vitold Fokin (1990–1992) Valentin Szimonenko (1992) Leonyid Kucsma (1992–1993), lista Krími Autonóm Köztársaság Elnök – Mikola Bahrov (1991–1994) Kormányfő – Vitalij Kurasik (1992–1993) Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó - II. János Pál pápa (1978–2005) Államtitkár - Angelo Sodano (1990–2006), lista Afrika Algéria (köztársaság) Államfő - Csadli Bendzsedid (1979–1992) Mohamed Boudiaf (1992) a Legfelsőbb Tanács elnöke Ali Kafi (1992–1994), lista Kormányfő - Szid Ahmed Gozáli (1991–1992) Belaid Abdesszalam (1992–1993), lista Angola (köztársaság) az Angolai Népköztársaság 1992. augusztus 27-én felvette az Angolai Köztársaság nevet Államfő - José Eduardo dos Santos (1979–2017), lista Kormányfő - Fernando José de França Dias Van-Dúnem (1991–1992) Marcolino Moco (1992–1996), lista Benin (köztársaság) Államfő - Nicéphore Soglo (1991–1996), lista Bissau-Guinea (köztársaság) Államfő - João Bernardo Vieira (1984–1999), lista Kormányfő - Carlos Correia (1991–1994), lista Botswana (köztársaság) Államfő - Quett Masire (1980–1998), lista Burkina Faso (köztársaság) Államfő - Blaise Compaoré (1987–2014), lista Kormányfő - Youssouf Ouédraogo (1992–1994), lista Burundi (köztársaság) Államfő - Pierre Buyoya (1987–1993), lista Kormányfő – Adrien Sibomana (1988–1993), lista Csád (köztársaság) Államfő - Idriss Déby (1990–), lista Kormányfő - Jean Alingué Bawoyeu (1991–1992) Joseph Yodoyman (1992–1993), lista Comore-szigetek (köztársaság) Államfő - Said Mohamed Djohar (1989–1995), lista Kormányfő - Mohamed Taki Abdoulkarim (1992), lista Dél-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Frederik Willem de Klerk (1989–1994), lista Bophuthatswana (el nem ismert állam) Államfő - Lucas Mangope (1968–1994) Ciskei (el nem ismert állam) Államfő - Oupa Gqozo (1990–1994) Transkei (el nem ismert állam) Államfő - Tutor Nyangelizwe Vulindlela Ndamase (1986–1994) Kormányfő - Bantu Holomisa(1987–1994), lista Venda (el nem ismert állam) Államfő - Gabriel Ramushwana (1990–1994) Dzsibuti (köztársaság) Államfő - Hassan Gouled Aptidon (1977–1999), lista Kormányfő - Barkat Gourad Hamadou (1978–2001), lista Egyenlítői-Guinea (köztársaság) Államfő - Teodoro Obiang Nguema Mbasogo (1979–), lista Kormányfő - Cristino Seriche Bioko (1982–1992) Silvestre Siale Bileka (1992–1996), lista Egyiptom (köztársaság) Államfő - Hoszni Mubárak (1981–2011), lista Kormányfő - Atef Sedki (1986–1996), lista Elefántcsontpart (köztársaság) Államfő - Félix Houphouët-Boigny (1960–1993), lista Kormányfő - Alassane Ouattara (1990–1993), lista Etiópia (köztársaság) Államfő - Meles Zenawi (1991–1995), lista Kormányfő - Tamirat Layne (1991–1995), lista Eritrea (függetlenedő állam) Az Átmeneti Kormány főtitkára - Isaias Afewerki (1991–), lista Gabon (köztársaság) Államfő - Omar Bongo (1967–2009), lista Kormányfő - Casimir Oyé-Mba (1990–1994), lista Gambia (köztársaság) Államfő - Sir Dawda Jawara (1970–1994), lista Ghána (köztársaság) Államfő- Jerry Rawlings (1981–2001), lista Guinea (köztársaság) Államfő - Lansana Conté (1984–2008), lista Kamerun (köztársaság) Államfő - Paul Biya (1982–), lista Kormányfő - Sadou Hayatou (1991–1992) Simon Achidi Achu (1992–1996), lista Kenya (köztársaság) Államfő - Daniel arap Moi (1978–2002), lista Kongói Köztársaság (köztársaság) A Kongói Népköztársaság 1992. március 15-én vette fel a Kongói Köztársaság nevet Államfő - Denis Sassou Nguesso (1979–1992) Pascal Lissouba (1992–1997), lista Kormányfő – André Milongo (1991–1992) Stéphane Maurice Bongho-Nouarra (1992) Claude Antoine Dacosta (1992–1993), lista Közép-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - André Kolingba (1981–1993), lista Kormányfő - Edouard Frank (1991–1992) Timothée Malendoma (1992–1993), lista Lesotho (alkotmányos monarchia) Uralkodó - III. Letsie király (1990–1995) Kormányfő - Elias Phisoana Ramaema (1991–1993) a Katonai Tanács elnöke , lista Libéria (köztársaság) Államfő - Amos Sawyer (1990–1994), lista Líbia (köztársaság) De facto országvezető - Moammer Kadhafi (1969–2011), lista Névleges államfő - Abdul Razzak asz-Szausza (1990–1992) Muhammad az-Zanati (1992–2008), Líbia Népi Kongresszusa főtitkára Kormányfő - Abuzed Omar Dorda (1990–1994), lista Madagaszkár (köztársaság) Államfő - Didier Ratsiraka (1975–1993), lista Kormányfő - Guy Razanamasy (1991–1993), lista Malawi (köztársaság) Államfő - Hastings Banda (1966–1994), lista Mali (köztársaság) Államfő - Amadou Toumani Touré (1991–1992) Alpha Oumar Konaré (1992–2002), lista Kormányfő - Soumana Sacko (1991–1992) Younoussi Touré (1992–1993), lista Marokkó (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Hasszán király (1961–1999) Kormányfő - Azzeddin Laraki (1986–1992) Mohammed Karim Lamrani (1992–1994), lista Nyugat-Szahara (részben elismert állam) Államfő - Mohamed Abdelaziz (1976–2016), lista Kormányfő - Mahfoud Ali Beiba (1988–1993), lista Mauritánia (köztársaság) Államfő - Maaouya Ould Sid'Ahmed Taya (1984–2005), lista Kormányfő - Maaouya Ould Sid'Ahmed Taya (1984–1992) Sidi Mohamed Ould Boubacar (1992–1996), lista Mauritius (köztársaság) Mauritius 1992. március 12-én szüntette meg a monarchiát, neve Mauritiusi Köztársaságra változott. Uralkodó – II. Erzsébet királynő (1968–1992) Főkormányzó – Sir Veerasamy Ringadoo (1986–1992), lista Államfő - Sir Veerasamy Ringadoo (1992), ideiglenes államfő Cassam Uteem (1992–2002), lista Kormányfő - Sir Anerood Jugnauth (1982–1995), lista Mayotte (Franciaország tengerentúli megyéje) Prefektus - Jean-Paul Coste (1990–1993), lista A Területi Tanács elnöke - Younoussa Bamana (1991–2004) Mozambik (köztársaság) Államfő - Joaquim Chissano (1986–2005), lista Kormányfő - Mário da Graça Machungo (1986–1994), lista Namíbia (köztársaság) Államfő - Sam Nujoma (1990–2005), lista Kormányfő - Hage Geingob (1990–2002), lista Niger (köztársaság) Államfő - Ali Saïbou (1987–1993), lista Kormányfő - Amadou Cheiffou (1991–1993), lista Nigéria (köztársaság) Államfő - Ibrahim Babangida (1985–1993), lista Ruanda (köztársaság) Államfő - Juvénal Habyarimana (1973–1994), lista Kormányfő - Sylvestre Nsanzimana (1991–1992) Dismas Nsengiyaremye (1992–1993), lista São Tomé és Príncipe (köztársaság) Államfő - Miguel Trovoada (1991–1995), lista Kormányfő - Daniel Daio (1991–1992) Norberto Costa Alegre (1992–1994), lista Seychelle-szigetek (köztársaság) Államfő - France-Albert René (1977–2004), lista Sierra Leone (köztársaság) Államfő - Joseph Saidu Momoh (1985–1992) Yahya Kanu (1992) az Átmeneti Katonai Tanács elnöke Valentine Strasser (1992–1996), lista Szenegál (köztársaság) Államfő - Abdou Diouf (1981–2000), lista Kormányfő - Habib Thiam (1991–1998), lista Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha (Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Alan Hoole (1991–1995), lista Szomália (köztársaság) Államfő – nincs betöltve (1991–1995), lista Kormányfő – Umar Arteh Ghalib (1991–1997), lista Szomáliföld (el nem ismert szakadár állam) Államfő - Abdirahman Ahmed Ali Tuur (1991–1993), lista Szudán (köztársaság) Államfő - Omar el-Basír (1989–), lista Szváziföld (abszolút monarchia) Uralkodó - II. Mswati , király (1986–) Kormányfő - Obed Dlamini (1989–1993), lista Tanzánia (köztársaság) Államfő - Ali Hassan Mwinyi (1985–1995), lista Kormányfő - John Malecela (1990–1994), lista Zanzibár Államfő – Salmin Amour (1990–2000), elnök Kormányfő – Omar Ali Juma (1988–1995), főminiszter Togo (köztársaság) Államfő - Gnassingbé Eyadéma (1967–2005), lista Kormányfő - Joseph Kokou Koffigoh (1991–1994), lista Tunézia (köztársaság) Államfő - Zín el-Ábidín ben Ali (1987–2011), lista Kormányfő - Hamed Karoui (1989–1999), lista Uganda (köztársaság) Államfő - Yoweri Museveni (1986–), lista Kormányfő - George Cosmas Adyebo (1991–1994), lista Zaire (köztársaság) Államfő - Mobutu Sese Seko (1965–1997), lista Kormányfő - Jean Nguza Karl-i-Bond (1991–1992) Étienne Tshisekedi (1992–1993), lista Zambia (köztársaság) Államfő - Frederick Chiluba (1991–2002), lista Zimbabwe (köztársaság) Államfő - Robert Mugabe (1987–2017), lista Zöld-foki Köztársaság (köztársaság) Államfő - António Mascarenhas Monteiro (1991–2001), lista Kormányfő - Carlos Veiga (1991–2000), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő - Carlos Menem (1989–1999), lista Bolívia (köztársaság) Államfő - Jaime Paz Zamora (1989–1993), lista Brazília (köztársaság) Államfő - Fernando Collor de Mello (1990–1992) Itamar Franco (1992–1995), lista Chile (köztársaság) Államfő - Patricio Aylwin (1990–1994), lista Ecuador (köztársaság) Államfő - Rodrigo Borja Cevallos (1988–1992) Sixto Durán Ballén (1992–1996), lista Falkland-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - William Hugh Fullerton (1988–1992) David Tatham (1992–1996), lista Kormányfő - Ronald Sampson (1989–1994), lista Guyana (köztársaság) Államfő - Desmond Hoyte (1985–1992) Cheddi Jagan (1992–1997), lista Miniszterelnök - Hamilton Green (1985–1992) Sam Hinds (1992–1999), lista Kolumbia (köztársaság) Államfő - César Gaviria (1990–1994), lista Paraguay (köztársaság) Államfő - Andrés Rodríguez (1989–1993), lista Peru (köztársaság) Államfő - Alberto Fujimori (1990–2000), lista Kormányfő - Alfonso de Los Heros (1991–1992) Oscar De La Puente (1992–1993), lista Suriname (köztársaság) Államfő - Ronald Venetiaan (1991–1996), lista Uruguay (köztársaság) Államfő - Luis Alberto Lacalle (1990–1995), lista Venezuela (köztársaság) Államfő - Carlos Andrés Pérez (1989–1993), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő - George H. W. Bush (1989–1993), lista Puerto Rico (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Rafael Hernández Colón (1985–1993), lista Amerikai Virgin-szigetek (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Alexander A. Farrelly (1987–1995), lista Anguilla (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Brian G.J. Canty (1989–1992) Alan Shave (1992–1995), lista Főminiszter - Emile Gumbs (1984–1994) Antigua és Barbuda (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Antigua és Barbuda királynője, (1981–) Főkormányzó - Sir Wilfred Jacobs (1967–1993), lista Kormányfő - Vere Bird (1976–1994), lista Aruba (A Holland Királyság társult állama) Uralkodó - Beatrix királynő , Aruba királynője, (1980–2013) Kormányzó - Felipe Tromp (1986–1992) Olindo Koolman (1992–2004), lista Miniszterelnök - Nelson Oduber (1989–1994), lista Bahama-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, a Bahama-szigetek királynője (1973–) Főkormányzó - Sir Henry Milton Taylor (1988–1992) Sir Clifford Darling (1992–1995), lista Kormányfő - Sir Lynden Pindling (1967–1992) Hubert Ingraham (1992–2002), lista Barbados (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Barbados királynője (1966–) Főkormányzó - Dáma Nita Barrow (1990–1995), lista Kormányfő - Lloyd Erskine Sandiford (1987–1994), lista Belize (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Belize királynője, (1981–) Főkormányzó - Dáma Elmira Minita Gordon (1981–1993), lista Kormányfő - George Cadle Price (1989–1993), lista Bermuda (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Sir Desmond Langley (1988–1992) David Waddington (1992–1997), lista Kormányfő - Sir John Swan (1982–1995), lista Brit Virgin-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Peter Alfred Penfold (1991–1995), lista Kormányfő - Lavity Stoutt (1986–1995), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő - Rafael Ángel Calderón Fournier (1990–1994), lista Dominikai Közösség (köztársaság) Államfő - Sir Clarence Seignoret (1983–1993), lista Kormányfő - Dáma Eugenia Charles (1980–1995), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Joaquín Balaguer (1986–1996), lista Salvador (köztársaság) Államfő - Alfredo Cristiani (1989–1994), lista Grenada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Grenada királynője, (1974–) Főkormányzó - Sir Paul Scoon (1978–1992) Sir Reginald Palmer (1992–1996), lista Kormányfő - Nicholas Brathwaite (1990–1995), lista Guatemala (köztársaság) Államfő - Jorge Serrano Elías (1991–1993), lista Haiti (köztársaság) Államfő - Joseph Nérette (1991–1992) Marc Bazin (1992–1993), lista Kormányfő – Jean-Jacques Honorat (1991–1992) Marc Bazin (1992–1993), lista Holland Antillák (A Holland Királyság társult állama) Uralkodó - Beatrix királynő , a Holland Antillák királynője, (1980–2010) Kormányzó - Jaime Saleh (1990–2002), lista Miniszterelnök - Maria Liberia Peters (1988–1993), lista Honduras (köztársaság) Államfő - Rafael Leonardo Callejas Romero (1990–1994), lista Jamaica (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Jamaica királynője, (1962–) Főkormányzó - Sir Howard Cooke (1991–2006), lista Kormányfő - Michael Manley (1989–1992) P. J. Patterson (1992–2006), lista Kajmán-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Alan James Scott (1987–1992) Michael Edward John Gore (1992–1995), lista Kormányfő - Thomas Jefferson (1992–1994), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Kanada királynője, (1952–) Főkormányzó - Ray Hnatyshyn (1989–1995), lista Kormányfő - Brian Mulroney (1984–1993), lista Kuba (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Fidel Castro (1965–2011), főtitkár Államfő - Fidel Castro (1976–2008), lista Miniszterelnök - Fidel Castro (1959–2008), lista Mexikó (köztársaság) Államfő - Carlos Salinas de Gortari (1988–1994), lista Montserrat (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - David G. P. Taylor (1990–1993), lista Kormányfő - Reuben Meade (1991–1996), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő - Violeta Chamorro (1990–1997), lista Panama (köztársaság) Államfő - Guillermo Endara (1989–1994), lista Saint Kitts és Nevis (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Saint Kitts és Nevis királynője, (1983–) Főkormányzó - Sir Clement Arrindell (1981–1995), lista Kormányfő - Kennedy Simmonds (1980–1995), lista Nevis Főkormányzó-helyettes – Weston Parris (1983–1992) nincs betöltve (1992–1994) Főminiszter – Simeon Daniel (1983–1992) Vance Amory (1992–2006) Saint Lucia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Szent Lucia királynője, (1979–) Főkormányzó - Sir Stanislaus James (1988–1996), lista Kormányfő - John Compton (1982–1996), lista Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország külbirtoka) Prefektus - Kamel Khrissate (1991–1992) Yves Henry (1992–1994), lista A Területi Tanács elnöke - Marc Plantegenest (1984–1994), lista Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Saint Vincent királynője, (1979–) Főkormányzó - Sir David Emmanuel Jack (1989–1996), lista Kormányfő - Sir James Fitz-Allen Mitchell(1984–2000), lista Trinidad és Tobago (köztársaság) Államfő - Noor Hassanali (1987–1997), lista Kormányfő - Patrick Manning (1991–1995), lista Turks- és Caicos-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Michael J. Bradley (1987–1993), lista Főminiszter - Washington Misick (1991–1995), lista Ázsia Afganisztán (teokratikus állam) Az Afgán Köztársaság 1992. április 28-án felvette az Afganisztán Iszlám Köztársaság nevet. Államfő – Nadzsib (1987–1992) Abdul Rahim Hatef (1992) Szibgatullah Modzsaddedi (1992) Burhanuddin Rabbani (1992–2001), lista Kormányfő – Fazal Hakk Kalikjar (1990–1992) Abdul Szabur Farid Kohisztani (1992), lista Bahrein (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Ísza emír (1961–1999) Kormányfő - Halífa ibn Szalmán Al Halífa, lista (1970–) Banglades (köztársaság) Államfő - Abdur Rahman Biswas (1991–1996), lista Kormányfő - Khaleda Zia (1991–1996), lista Bhután (abszolút monarchia) Uralkodó - Dzsigme Szingye Vangcsuk király (1972–2006) Brunei (abszolút monarchia) Uralkodó - Hassanal Bolkiah , szultán (1967–) Kormányfő - Hassanal Bolkiah szultán (1984–), lista Dél-Korea (köztársaság) Államfő - No Tehu (1988–1993), lista Kormányfő - Csung Vonsik (1991–1992) Hjung Szungjong (1992–1993), lista Egyesült Arab Emírségek (abszolút monarchia) - Elnök - Zájed ibn Szultan Ál Nahaján (1971–2004), lista Kormányfő - Maktúm bin Rásid Ál Maktúm (1990–2006), lista Az egyes Emírségek uralkodói (lista) : Abu-Dzabi – Zájed bin Szultan Ál Nahaján (1971–2004) Adzsmán – Humajd ibn Rásid an-Nuajmi (1981–) Dubaj – Maktúm bin Rásid Ál Maktúm (1990–2006) Fudzsajra – Hamad ibn Muhammad as-Sarki (1974–) Rász el-Haima – Szakr ibn Muhammad al-Kászimi (1948–2010) Sardzsa – Szultán ibn Muhammad al-Kászimi (1987–) Umm al-Kaivain – Rásid ibn Ahmad al-Mualla (1981–2009) Észak-Korea (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kim Ir Szen (1948–1994), főtitkár Államfő - Kim Ir Szen (1972–1994), Észak-Korea elnöke Kormányfő - Jon Hjongmuk (1988–1992) Kang Szongszan (1992–1997), lista Fülöp-szigetek (köztársaság) Államfő - Corazón Aquino (1986–1992) Fidel Ramos (1992–1998), lista Hongkong ( brit koronafüggőség ) Kormányzó - Sir David Wilson (1987–1992) Chris Patten (1992–1997), lista India (köztársaság) Államfő - R. Venkataraman (1987–1992) Shankar Dayal Sharma (1992–1997), lista Kormányfő - Narasimha Rao (1991–1996), lista Indonézia (köztársaság) Államfő - Suharto (1967–1998), lista Irak (köztársaság) Államfő - Szaddám Huszein (1979–2003), lista Kormányfő - Mohammed Amza Zubeidi (1991–1993), lista Irán (köztársaság) Legfelső vallási vezető - Ali Hámenei (1989–), lista Államfő - Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni (1989–1997), lista Izrael (köztársaság) Államfő - Háim Hercog (1983–1993), lista Kormányfő - Jichák Samír (1986–1992) Jichák Rabín (1992–1995), lista Japán (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Akihito császár (1989–) Kormányfő - Mijazava Kiicsi (1991–1993), lista Jemen (köztársaság) Államfő - Ali Abdullah Szaleh (1978–2012), lista Kormányfő - Haidar Abu Bakr al-Attasz (1990–1994), lista Jordánia (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Huszejn király (1952–1999) Kormányfő - Zaíd ibn Sáker (1991–1993), lista Kambodzsa (parlamentáris monarchia) Államtanács elnöke – Heng Szamrin (1989–1992) Csea Szim (1992–1993) A Legfelsőbb Népi Tanács elnöke – Norodom Szihanuk (1991–1993) Kormányfő - Hun Szen (1985–), lista Katar (abszolút monarchia) Uralkodó - Halífa emír (1972–1995) Kormányfő - Halífa emír (1970–1995) Kazahsztán (köztársaság) Államfő - Nurszultan Nazarbajev (1990–), lista Kormányfő - Szergej Tyerescsenko (1991–1994), lista Kína (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Csiang Cömin (1989–2002), főtitkár Államfő - Jang Sengkun (1988–1993), lista Kormányfő - Li Peng (1987–1998), lista Kirgizisztán (köztársaság) Államfő - Aszkar Akajev (1990–2005), lista Kormányfő - Andrej Jordan (1991–1992) Turszunbek Csingisev (1992–1993), lista Kuvait (alkotmányos monarchia) Uralkodó - III. Dzsáber emír (1977–2006), Kormányfő - Szaad al-Abdulláh al-Szálim asz-Szabáh (1978–2003), lista Laosz (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kajszone Phomviháne (1975–1992) Khamtaj Sziphandon (1992–2006), főtitkár Államfő - Kajszone Phomviháne (1991–1992) Nuhak Phoumszavanh (1992–1998), lista Kormányfő - Khamtaj Sziphandon (1991–1998), lista Libanon (köztársaság) Államfő - Elias Hravi (1989–1998), lista Kormányfő - Omar Karami (1990–1992) Rachid Solh (1992) Rafik Hariri (1992–1998), lista Makaó (Portugália tengerentúli területe) Kormányzó - Vasco Joaquim Rocha Vieira (1991–1999), kormányzó Malajzia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Azlan sah szultán (1989–1994) Kormányfő - Mahathir bin Mohamad (1981–2003), lista Maldív-szigetek (köztársaság) Államfő - Maumoon Abdul Gayoom (1978–2008), lista Mianmar (köztársaság) Államfő - Saw Maung (1988–1992) Than Shwe (1992–2011), lista Kormányfő - Saw Maung (1988–1992) Than Shwe (1992–2003), lista Mongólia (köztársaság) Államfő - Punszalmágín Ocsirbat (1990–1997), lista Kormányfő - Dasín Bjambaszüren (1990–1992) Puncagiin Dzsaszraj (1992–1996), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Bírendra király (1972–2001) Kormányfő - Giridzsa Praszad Koirala (1991–1994), lista Omán (abszolút monarchia) Uralkodó - Kábúsz szultán (1970–) Kormányfő - Kábúsz bin Száid al Száid (1972–), lista Pakisztán (köztársaság) Államfő - Gulám Isák Kán (1988–1993), lista Kormányfő - Naváz Saríf (1990–1993), lista Srí Lanka (köztársaság) Államfő - Ranasinghe Premadasa (1989–1993), lista Kormányfő - Dingiri Banda Wijetunga (1989–1993), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó - Fahd király (1982–2005) Kormányfő - Fahd király (1982–2005) Szingapúr (köztársaság) Államfő - Ví Kimví (1985–1993), lista Kormányfő - Go Csok-tong (1990–2004), lista Szíria (köztársaság) Államfő - Hafez al-Aszad (1971–2000), lista Kormányfő - Mahmoud Zuabi (1987–2000), lista Tajvan (köztársaság) Államfő - Li Teng-huj (1988–2000), lista Kormányfő - Hau Pejcun (1990–1993), lista Tádzsikisztán (köztársaság) Államfő - Rahmon Nabijev (1991–1992) Akbarso Iszkandrov (1992) Emomali Rahmon (1992–), lista Kormányfő - Izatullo Khajojev (1991–1992) Akbar Mirzojev (1992) Abdumalik Abdulladzsanov (1992–1993), lista Thaiföld (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Bhumibol Aduljadezs király (1946–2016) Kormányfő - Anand Panyaracsun (1991–1992) Szucsinda Kraprajún (1992) Meecsáj Rucsuphan (1992) Anand Panyaracsun (1992) Csuan Leekpáj (1992–1995), lista Törökország (köztársaság) Államfő - Turgut Özal (1989–1993), lista Kormányfő - Süleyman Demirel (1991–1993), lista Türkmenisztán (köztársaság) Államfő - Saparmyrat Nyýazow (1990–2006), lista Kormányfő – Han Ahmedov (1989–1992), a Türkmén Minisztertanács elnöke Üzbegisztán (köztársaság) Államfő - Islom Karimov (1990–2016), lista Kormányfő - Abdulhashim Mutalov (1992–1995), lista Vietnám (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Đ� Mư�i (1991–1997), főtitkár Államfő - Võ Chí Công (1987–1992) Lê Đ�c Anh (1992–1997), lista Kormányfő - Võ Văn Ki�t (1991–1997), lista Óceánia Amerikai Szamoa (Az Amerikai Egyesült Államok külterülete) Kormányzó - Peter Tali Coleman (1989–1993), lista Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Ausztrália királynője, (1952–) Főkormányzó - Bill Hayden (1989–1996), lista Kormányfő - Paul Keating (1991–1996), lista Karácsony-sziget (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - P. Gifford (1991–1992) megbízott Michael John Grimes (1992–1994) Kókusz (Keeling)-szigetek (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - Barry Cunningham (1990–1992) John Bell Read (1992–1994) Norfolk-sziget (Ausztrália autonóm területe) Adminisztrátor - Herbert Bruce MacDonald (1989–1992) Alan Gardner Kerr (1992–1997) Kormányfő - David Buffett (1989–1992) John Terence Brown (1992–1994), lista Északi-Mariana-szigetek (Az USA külbirtoka) Kormányzó - Lorenzo De Leon Guerrero (1990–1994), lista Fidzsi (köztársaság) Államfő - Penaia Ganilau (1987–1993), lista Kormányfő - Ratu Sir Kamisese Mara (1987–1992) Sitiveni Rabuka (1992–1999), lista Francia Polinézia (Franciaország külterülete) Főbiztos - Jean Montpezat (1987–1992) Michel Jau (1992–1994), lista Kormányfő - Gaston Flosse (1991–2004), lista Guam (Az USA külterülete) Kormányzó - Joseph Franklin Ada (1987–1995), lista Kiribati (köztársaság) Államfő - Teatao Teannaki (1991–1994), lista Marshall-szigetek (köztársaság) Államfő - Amata Kabua (1979–1996), lista Mikronézia (köztársaság) Államfő - Bailey Olter (1991–1997), lista Nauru (köztársaság) Államfő - Bernard Dowiyogo (1989–1995), lista Nyugat-Szamoa (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Malietoa Tanumafili II, O le Ao o le Malo (1962–2007) Kormányfő - Tofilau Eti Alesana (1988–1998), lista Palau (ENSZ gyámsági terület) Államfő - Ngiratkel Etpison (1989–1993), lista Pápua Új-Guinea (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Pápua Új-Guinea királynője (1975–) Főkormányzó - Sir Wiwa Korowi (1991–1997), lista Kormányfő - Rabbie Namaliu (1988–1992) Paias Wingti (1992–1994), lista Bougainville (autonóm terület) Miniszterelnök – Sam Tulo (1990–1995) adminisztrátor Pitcairn-szigetek (Az Egyesült Királyság külbirtoka) Kormányzó - David Moss (1990–1994), lista Salamon-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , a Salamon-szigetek királynője (1978–) Főkormányzó - George Lepping (1988–1994), lista Kormányfő - Solomon Mamaloni (1989–1993), lista Tonga (alkotmányos monarchia) Uralkodó - IV. Tāufaʻāhau Tupou király (1965–2006) Kormányfő - Baron Vaea (1991–2000), lista Tuvalu (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Tuvalu királynője (1978–) Főkormányzó - Sir Toaripi Lauti (1990–1993), lista Kormányfő - Bikenibeu Paeniu (1989–1993), lista Új-Kaledónia (Franciaország külbirtoka) Főbiztos - Alain Christnacht (1991–1994), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Új-Zéland királynője (1952–) Főkormányzó - Dame Catherine Tizard (1990–1996), lista Kormányfő - Jim Bolger (1990–1997), lista Cook-szigetek (Új-Zéland társult állama) A királynő képviselője - Sir Apenera Short (1990–2000) Kormányfő - Geoffrey Henry (1989–1999), lista Niue (Új-Zéland társult állama) Kormányfő - Sir Robert Rex (1974–1992) Young Vivian (1992–1993), lista Tokelau-szigetek (Új-Zéland külterülete) Adminisztrátor - Graham Keith Ansell (1990–1992) Brian Absolum (1992–1993) Kormányfő - Kuresa Nasau (1992–1993), lista Vanuatu (köztársaság) Államfő - Frederick Karlomuana Timakata (1989–1994), lista Kormányfő - Maxime Carlot Korman (1991–1995), lista Wallis és Futuna (Franciaország külterülete) Főadminisztrátor - Robert Pommies (1990–1993), lista Területi Gyűlés elnöke - Clovis Logologofolau (1990–1992) Soane Mani Uhila (1992–1994), lista James A. Garfield James Abram Garfield (1831. november 19. – 1881. szeptember 19.) az Egyesült Államok 20. elnöke 1881-ben. Abraham Lincoln után ő volt a második olyan elnök, akit meggyilkoltak. 6 hónapot és 15 napot töltött hivatalában. 1859 és 1861 között Ohio állam szenátora volt. 1861-ben csatlakozott az unió hadseregéhez, majd 1863-ban vezérőrnagyként felhagyott a katonáskodással. 1862-ben megválasztották a kongresszus tagjává, és 1878-ig minden második évben újraválasztották. 1880-ban elnyerte a Republikánus Párt elnökjelöltségét, és szintén fényes katonai múltat felmutató demokrata kihívójával, Winfield Scott Hancockkal szemben megnyerte az elnökválasztást. Elnöksége során megpróbált közvetíteni a Republikánus Párt két nagy frakciója között. Ő a „Half-Breeds” csoport vezetője volt, míg a politikai egyezkedések eredményeként kinevezett alelnöke, Chester A. Arthur a „Stalwarts” csoportot képviselte. A Half-Breeds támogatta a polgári szolgálatot és Hayes elnök viszonylag puha politikáját az egykori konföderációs államokkal szemben, míg a Stalwarts tagjai a kemény politika elkötelezettjei voltak. Többen valószínűsítik, hogy halálát is részben a két csoport közötti feszültségek okozták[forrás?]. 1881. július 2-án délelőtt lőtte meg a Stalwarts-szimpatizáns Charles J. Guiteau, aki tette után Arthur elnökségét éltette. Guiteau elmebeteg volt, és dühítette, hogy kérelmét az Egyesült Államok párizsi konzuli pozíciójának betöltésére többször is visszautasították, nem lévén megfelelő képzettsége. Tettéért 1882. június 30-án felakasztották. A merénylet okozta sebesülése nem volt túlságosan súlyos, két lövés érte, egyik a vállán, egy pedig a hátán, amin keresztül a golyó a hasnyálmirigy mögött állt meg, de a kor orvosi és technikai színvonala miatt az elnököt gyakorlatilag félrekezelték, például fertőtlenítés nélkül próbálták kezelni a sebesüléseit, és végső soron ez vezetett a halálához is. Az orvosai, hogy megtalálják az elnök testében a golyót, Alexander Graham Bellt hívták segítségül, aki a fémdetektor ősatyjával, az indukciós mérleggel próbálta meg megtalálni a lövedéket. Ám a szerkezet folyamatos háttérzaja miatt nem tudták megtalálni az idegen testet. Mint később kiderült, az elnök egy akkoriban még ritkaságszámba menő rugós matracon feküdt, ez zavarta az indukciós mérleget. Az elnököt ezen kívül rektálisan, vagyis a végbélen keresztül próbálták meg táplálni, amire orvosai szerint az emésztőrendszere sérülése miatt volt szükség, az orvosai ráadásul rivalizáltak is a saját helyesnek vélt orvosi módszerük védelmében. A fertőzésekkel, gyulladásokkal és vérmérgezéssel küszködő elnököt így sikerült két hónapig életben tartani, de végül szeptember 18-án elhunyt, halálát igazából az orvosok hozzá nem értése okozta, akik gyakorlatilag halálra éheztették. Érdekességek 1873 -ban, képviselősége alatt, felfedezte a Pitagorasz-tétel trapézos bizonyítását. Képes volt egyik kezével latin , másik kezével görög nyelven írni. Kongresszusi képviselőként a költségvetési bizottság elnöke, és a bank és fizetőeszköz bizottság tagja volt. 1881-es beiktatását követően nyilvánosan kritizálta a központi bankrendszert: „Aki bármely ország pénzmennyiségét irányítja, az minden iparág és kereskedelem abszolút ura. És amikor rájössz, hogy a rendszert így vagy úgy nagyon egyszerűen irányítja néhány nagyhatalmú ember felülről, neked már nem kell magyarázni többet, honnan erednek az inflációs- és válságperiódusok." Bojca Bojca (románul: Boița, németül: Ochsendorf, szászul Issenderf) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése A Vöröstoronyi-szoros bejáratánál, a forgalmas DN7-es út mentén, Nagyszebentől 22 kilométerre délkeletre, az Olt jobb partján fekszik. Nevének eredete Neve a 'bányácska' jelentésű román băița szóból való. A német névadók az egyébként szarvasmarhatartásáról és állatvásárairól híres falu nevét a román boi ('ökrök') szóval hozták összefüggésbe, és Ochsendorfként ('Ökörfalva') fordították. A falu első írásos említése 1453-ból maradt fenn, Boycza alakban. Története A falu melletti dombon neolitikumi eszközöket találtak. A római uralom idején itt húzódott Dacia Inferior provincia határa, amelyet a Caput Stenorum nevű castrum védett. A Caput Stenorummal azonosított vár maradványait, római kori leletekkel – többek között Domitianus korabeli érmékkel – a falutól 700 méterre keletre, az Olt jobb partján tárták fel. Ettől nyolcvan méterre délnyugatra thermák nyomaira is bukkantak. A községtől délre láthatóak a római út maradványai, amelyet a helyiek Traianus útjának neveznek. A 16. században itt működött a vidék első fűrészmalma, amely nemcsak a környéket látta el deszkával, de Havasalföldre is szállított. A Talmácsszékhez tartozó falu román lakói Szeben város jobbágyai voltak, és a várost tűzifával látták el. A 18. század elején még csak nagyon kevés szarvasmarhát tartottak, ellenben 1730 juhuk volt. 1721-ben 185 család és három pap lakta. Karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor 27 szekér fát kellett beszolgáltatniuk a nagyszebeni polgármesternek. 1804-ben épült fel a település első kőépülete, az iskola. A honvédség 1849-ben felgyújtotta a falu keleti felét. 1850 és 1885 között a bojcaiak egy csoportja tartotta kezében a Havasalföld és a Monarchia közti állatkereskedelem java részét. Főként disznóval és kecskével kereskedtek. A disznókat százasával vásárolták fel a nagy havasalföldi uradalmakban. A legtöbbet a két nagyszebeni hetivásáron adták el, de a nagyobb és szebb kondákat havonta egyszer Budapest és Bécs felé indították útnak. Szervezett társulást alkottak, Nagyszebenben saját kocsmájuk volt. Néhányuk Havasalföldön, Budapesten és Bécsben telepedett le, hogy helyben tárgyaljon a vevőkkel. A vasút megépültéig lábon hajtották a disznókat a célállomásra. A virágzó tevékenységnek az osztrák–magyar–román vámháború vetett véget, ezután a bojcai állatkereskedők többsége elzüllött. 1876-ban csatolták Szeben vármegyéhez. A 20. század elején a bojcaiak fele szarvasmarhatartással, famunkával, földműveléssel, egynegyedük juhtartással foglalkozott. 2004-ben vált ki Nagytalmács városból és alakult önálló községgé. 1850-ben 1538 lakosából 1474 volt román, 46 német és 7 magyar nemzetiségű; 1456 ortodox, 39 római katolikus, 29 evangélikus és 14 görögkatolikus vallású. 2002-ben 1517 lakosából 1493 volt román és 24 magyar nemzetiségű; 1491 ortodox és 24 református. Látnivalók Vöröstorony vára ( románul : Turnu Roșu , németül : Rotenturm , latinul: Rubra Turris ) a falu déli kijáratánál, az Olt és az út mellett áll. Az itt talált bélyeges téglák azt valószínűsítik, hogy valamilyen erődítmény már a római korban létezhetett itt, első okleveles említése 1383 -ból származik. A 10x10 méteres alapterületű, 12-15 méter magas, négyszintes torony vöröses kőből épült. A szorost lezáró fal és több kisebb torony tartozott hozzá. 1453 -ig Fehér vármegyéhez (az erdélyi vajdákhoz ) tartozott, akkor V. László a Királyföldhöz csatolta azzal a feltétellel, hogy a szászok kijavítják. Az Olt áradása 1533 -ban megrongálta, ezután újjáépítették. Báthory István 1583 -as rendelete szerint békeidőben nyolc, háborúban 32 darabont őrizte. A Forgách Simon vezette kurucok 1705 -ben rajtaütöttek, Sinkai István harmincadtisztet megölték. A 18. század elején olaszbástyás védőövet építettek hozzá. A 18– 19. században katonai helyőrség állomásozott benne, egy részében pedig fogadó működött. Jelenleg elmegyógyintézet, így nem látogatható. Mellette első világháborús katonai temető. 1813 és 1822 között épült ortodox templomának cinteremkapuját 1806 -ban a poplákai Ioan mester festette ki, Brâncoveanu-stílusban. A felső fríz középső képe a mamréi látomást ábrázolja, két oldalán az apostolok láthatók. A templomot magát a nagyszebeni Andreas Kremer építőmester tervezte. Biogáz A biogáz szerves anyagok mikróbák által anaerob körülmények között történő lebontása során képződő gázelegy. Körülbelül 45-70% metánt (CH4), 30-55% szén-dioxidot (CO2), nitrogént (N2), hidrogént (H2), kénhidrogént (H2S), ammóniát és egyéb maradványgázokat tartalmaz (pl.: sziloxán, metil-merkaptánt (CH3SH)). A biogázképződés mikrobiológiája A biogázképződést négy fázisra lehet bontani. Ezek a következők: Hidrolízis : a hidrolízis folyamán a szerves anyagokat ( fehérjék , zsírok , szénhidrátok ) bakteriális enzimek alapegységekre bontják ( aminosavakra , zsírsavakra , glükózra ). Savképződés : savképződéskor a feloldott anyagok szerves savakká ( ecetsavvá , propionsavvá , vajsavvá ), kis szénatomszámú alkoholokká , aldehidekké , hidrogénné , szén-dioxiddá és egyéb gázokká (például ammóniává , kénhidrogénné ) alakulnak. Ez a folyamat addig tart, amíg a baktériumok saját lebontó tevékenységeik következtében el nem pusztulnak, fel nem oldódnak (az alacsony pH miatt a baktériumok életkörülményei már nem megfelelőek). Acetogén fázis : ebben a fázisban az acetogén baktériumok az előző fázis anyagait alakítják ecetsavvá. Metánképződés : ebben a fázisban az ecetsavat metanogén baktériumok metánná , szén-dioxiddá és vízzé alakítják. A hidrogén (H 2 ) és a szén-dioxid (CO 2 ) metánná és vízzé alakul át: Összességében elmondható azonban, hogy a mikrobiológiai folyamatokat két fő fázisra bonthatjuk: az egyikben a fermentáció történik (első két fázis), a másodikban pedig a metánképződés. A második fázisban ugyanis az acetogén baktériumok csak a metanogén baktériumokkal együtt (szimbiózisban) képesek működni. Az optimális fermentáció követelménye a megfelelő szén-nitrogén arány (a szén aránya a nitrogénhez viszonyítva) a fermentálandó anyagban. Ideális esetben ez az arány 13:30. A lebontási maradékban található nitrogén vegyületek a növények számára könnyen felvehető formában vannak jelen. A biogáz felhasználásának lehetőségei Magas energiatartalma miatt (kb. 50 - 60% metán) energiatermelésre lehet hasznosítani. A biogáz energiatartalmát a metántartalomból lehet következtetni: 1 m3 metán 9,94 kWh energiát tartalmaz. 60%-os metántartalom esetén 1 m3 biogáz 0,6 l tüzelőolaj energiájával egyenértékű. Lehetséges felhasználási módok: melegvíz előállítása biogáz üzemű kazánban; kapcsolt villamos- és hőenergia termelés (kogeneráció), hűtőközeg előállítása esetén trigeneráció; földgáz minőségű biometán előállítása. Melegvíz előállítása biogáz kazánban A biogáz legegyszerűbb és legolcsóbb hasznosítási módja biogáz égetésére alkalmas kazánban melegvíz előállítás. A fejlődő országokban ez az egyik legelterjedtebb hasznosítási mód. A biogáz üzemű kazánokat el lehet látni olyan égőfejekkel is, melyek alkalmasak egyéb folyékony vagy légnemű energiahordozók elégetésére (fűtőolaj, földgáz, PB gáz). Ehhez az egyszerű hasznosítási módhoz nagyban hasonlít a fejlődő országok energiaellátását célzó programok eredményeképpen létrejött egyszerű felépítésű biogáz üzemű tűzhelyek és lámpák használata. A vezetékes villamos rendszerektől elzárt területeken a biogáz üzemű lámpa lehetőséget biztosít olcsó fényforrás használatára. Kapcsolt villamos- és hőenergia termelés A biogáz üzemű generátorblokk, melynek felépítése azonos a földgáz üzemű kogenerációs berendezésekkel, a gázmotor nagyságától függően a biogáz energiatartalmának 25-42%-át képes villamos energiává alakítani, míg termikus hatásfoka 40%-körül alakul. A kis teljesítményű motorok elektromos hatásfoka alacsonyabb. A kogenerációs berendezések össz hatásfoka (elektromos és termikus) 75% fölött van. A biogáz használata áramtermelésre azért is előnyös lehet, mert földgázt válthat ki, csökkentve ezzel a külső szállítóktól való függést. Lényegesen magasabb összhatásfok érhető el biometánüzemű törpeaggregát és bojler összeépítésével (a víz melegítése és a motorblokk hűtése azonos folyamatok), amely használati melegvíz mellett elektromos áramot is termel (az esetleg felesleges áram tárolása rövid távon akkumulátorral, hosszú távon vízbontással, H2 és O2 gázok tárolásával a legelőnyösebb). Bár az elektromos hatásfok alacsony, a termikus hatásfok magas; az egyedüli veszteségforrás a kipufogógázzal távozó hő, az összhatásfok 90% feletti. Ez a megoldás semmiféle hálózatot nem igényel (sem villamos-hálózatot, sem távhő-hálózatot), ezért osztott/családi termelés céljára (az élelmiszer-önellátáson kívül energia-önellátásra is) előnyös. Biometán előállítása Számos technológia létezik, melynek segítségével a biogázban található szén-dioxidot és egyéb olyan gázokat le lehet választani, melyek eltávolítása után a földgáz minőségével egyező ún. biometánt kapunk. A biometán, amennyiben megfelel az MSZ 1638-ban közölt földgáz minőségi paramétereknek, a földgáz hálózatba betáplálható. Magyarországon még nem valósítottak meg biogáz tisztító berendezést és földgáz hálózati betáplálást. A biogáz Európában 2006-ban az Európai Unióban 62.200 GWh energiát állítottak elő biogázból. Ebbe az energiamennyiségbe beletartozik a depóniagáz, szennyvíztelepi biogáz és az egyéb szerves anyagokból előállított biogáz is (többnyire mezőgazdasági biogáz üzemek). Németország és Nagy-Britannia közel 36% és majd 32%-os részaránnyal a legnagyobb biogáz termelő országok közé tartoznak. A többi tagországban lényegesen kevesebb biogázt termelnek és hasznosítanak. Nagy-Britanniában a depóniagáz a meghatározó (90%), míg Németországban az egyéb biogáz termelés (főleg mezőgazdasági alapanyagokat hasznosító üzemek) közel 50%-os aránnyal a meghatározó. Nagy-Britannia 1000 lakosra jutó átlagos energiatermelése biogáz alapon 28,1 Toe, míg Magyarországé 1 Toe. A lebontási maradék hasznosítása A fermentáció után visszamaradt anyag sokkal jobban alkalmazható talaj szerves anyag utánpótlás biztosítására, mint az istállótrágya, mert: -az anaerob kezelés során az értékes nitrogén tartalom megőrződik, -az elfolyó anyag savassága csökken, a pH értéke 7-ről 8-ra emelkedik, -istállótrágya esetében a C/N arány 30-50%-kal csökken, tehát a keletkező termék alkalmas közvetlen mezőgazdasági alkalmazásra, -a folyamatban a foszfor és kálium tartalom a növények számára könnyen felvehető állapotba kerül, -a gyommagvak csírázóképessége mezofil folyamatban csökken, termofil folyamatban gyakorlatilag megszűnik, -a termék sokkal kevesebb kellemetlen szaganyagot tartalmaz és könnyen vízteleníthető. A fermentáció eredményeként a hulladék elhelyezéssel járó közegészségügyi problémák csökkennek, mert: -az anaerob fermentáció során az emberre veszélyes patogén baktériumok jelentős része elpusztul (termofil folyamatban teljes fertőtlenítés következik be), -a termék térfogata számottevően csökken, tehát könnyebben és biztonságosabban tárolható, -a környezetet szennyező anyagok koncentrációja csökken az anaerob fermentáció után Perui bíborfecske A perui bíborfecske (Progne murphyi) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába és a Progne nembe tartozó faj. 17 centiméter hosszú. Peru és észak-Chile partvidékén él. Rovarevő. Életterületének beszűkülése miatt sebezhető faj. Malaka-szoros A Malaka-szoros 805 kilométer hosszú tengerszoros a Maláj-félsziget és az Indonéziához tartozó Szumátra sziget között, a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonala. Malajzia Melaka államáról kapta nevét. Szélessége 50 és 70 km közötti mintegy 285 km hosszan, Szingapúrnál mindössze 2,8 km. Jelentősége A Malaka-szoros a hajózást tekintve az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közti fő összekötő csatorna, amely olyan gazdaságokat kapcsol össze, mint India, Kína, Japán, Dél-Korea és Tajvan. A szoroson évente mintegy 50 000 hajó halad keresztül, amelyek a világkereskedelem egynegyedének megfelelő árut szállítanak, például kőolajat, kínai iparcikkeket és indonéz kávét. A világon tengeren szállított kőolaj egynegyede halad itt át, főleg a Perzsa-öböl szállítóinak áruja, amely többek közt kínai, japán és dél-koreai megrendelőkhöz kerül. 2006-ban a becslések szerint napi 15 millió hordó (barrel) kőolajat szállítottak keresztül a Malaka-szoroson. A Malaccamax sztenderd azt a maximális hajóméretet jelöli meg, amely még keresztül tud jutni a szoroson. Az ezt a méretet meghaladó nagy tankhajók inkább a Lombok-szorost használják. A szingapúri Phillips-csatorna, ahol a szoros 2,8 kilométernyire szűkül, a világ egyik legjelentősebb hajózási szűkülete. Hajózási kockázatok A hajózási szűkületekre a történelem során általában is jellemző volt a kalózkodás és a Malaka-szorosban az utóbbi másfél évtizedben a mellette fekvő országok erőfeszítései ellenére jelentősen nőtt ez a veszély. 1994-ben 25, 2000-ben viszont már 220 kalóztámadás történt a szorosban, ez a szám 2003-ban valamivel 150 felett volt, ami a világon történt kalóztámadások egyharmada.[forrás?] Lásd még: Kalózkodás a Malaka-szorosban A kereskedelmi hajózási csatornában 34 ismert hajóroncs fekszik, köztük olyanok is, amelyek az 1880-as években süllyedtek el, és a keskeny és sekély csatornában ezek kockázatot jelentenek a hajókra. Kockázatot jelent a barna köd is, amelyet a Szumátrán évente dúló bozóttüzek okoznak. Az ilyen ködben a látótávolság 200 méterre is csökkenhet, emiatt a hajóknak a nagy forgalom ellenére is le kell lassítaniuk. Fenella Fielding Fenella Fielding, született Fenella Marion Feldman (London, 1927. november 17. – London, 2018. szeptember 11.) angol színésznő. Omán az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Omán a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Sportlövészet * - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Södermanland megye Södermanland megye (Södermanlands län) Svédország egyik megyéje a délkeleti partvidéken. Szomszédai Östergötland, Örebro, Västmanland, Uppsala, Stockholm megyék és a Balti-tenger. Tartomány A megye határai szinte ugyanazok, mint a történelmi Södermanland tartomány határai. Címer A megye a címerét a tartománytól örökölte. Mikor a korona is rajta van, a Megye Adminisztrációs Bizottságát jelöli. Anabar Az Anabar (oroszul: Анабар, jakut nyelven: Анаабыр) folyó Oroszország ázsiai felén, Közép-Szibériában, Jakutföld északnyugati részén. Földrajz Hossza: 939 km, vízgyűjtő területe: 104 000 km², évi közepes vízhozama: 498 m³/sec. Az Anabar-fennsík dél részén ered, neve itt még Nagy-Kuonamka. (Az Anabar kezdetét a Nagy-Kuonamka és a Kis-Kuonamka folyók találkozásától is szokták számítani.) Felső szakaszán meredek, szakadékos partok között kanyarog. A magasabban fekvő vidékről az Észak-szibériai-alföldre kiérve futása lelassul, völgye kiszélesedik, és dombos tundrán folyik tovább észak felé. Torkolata a Laptyev-tenger nyugati részén hosszú, sekélyvízű öblöt képez. Szeptember végétől június elejéig befagy. Jelentősebb mellékfolyói Jobbról: a Kis-Kuonamka, az Udzsa és az Uzle. Balról: a Szuolama és a Harabil. Fontosabb települések Szaszkilah, Jurong-Haja, Ebeljah. A folyó vízgyűjtő területén gazdag gyémántlelőhelyek találhatók, például az Ebeljah és a Majat folyók mentén. Mimóza (keresztnév) A Mimóza újabb keletű magyar névadás a növénynévből. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok augusztus 28. Híres Mimózák Mimosa Campironi olasz színésznő Kőmüves Géza Kőmüves Géza (Nagyvárad, 1902. október 24. – Bukarest, 1983. március 7.) magyar újságíró, író, műfordító. Életútja Szülővárosában érettségizett (1920). Magántisztviselő, 1930-tól újságíró a Nagyváradi Naplónál, majd a Brassói Lapoknál (1932-40). Újságírói munkáját 1944-45-ben a brassói román nyelvű Drum Nounál és a Népi Egységnél folytatta. 1945 és 1947 között a kolozsvári Igazság, 1947 és 1958 között pedig a Romániai Magyar Szó, ill. Előre főszerkesztő-helyettese. Írásai Új Kína születik (politikai publicisztika, párhuzamosan Ion Urcan román fordításában is, 1949); 6 nap Moszkvában (útinapló, 1956); Forgószélben (regény, 1966). Műfordításai Al. Sahia: Lázadás a kikötőben (elbeszélések, 1949); Gyemjan Bednij: Válogatott versek (1960); Constanța Bratu: Egy köténycsere története (komédia két képben, 1961). Szekvenciális csatolás Az objektumorientált programozásban a szekvenciális csatolás azt jelenti, hogy egy osztály metódusait csak bizonyos sorrendben lehet hívni, különben az osztály nem az elvárt módon működik, amire lehet, hogy kivételek sem figyelmeztetnek. A kontextustól függően ez antiminta lehet. Metódusok, amelyek neve a következő szavak valamelyikével kezdődik: Init, Begin, Start, szekvenciális csatolásra utalnak. Analógiaként, ha egy kocsit anélkül próbálnak meg gyorsítani, hogy beindítanák a motort, akkor a kocsi nem gyorsul. Nem megy tönkre, nem omlasztja össze a programot, nem dob kivételt, egyszerűen nem gyorsul. A szekvenciális csatolás megoldható sablon metódussal. Saint-Jean-Pierre-Fixte Saint-Jean-Pierre-Fixte település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 263 fő (2015). Saint-Jean-Pierre-Fixte Souancé-au-Perche és Trizay-Coutretot-Saint-Serge községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Az őrület határán Az őrület határán (eredeti címén: The Thin Red Line) 1998-as amerikai háborús dráma James Caviezel és Nick Nolte főszereplésével. A film Terrence Malick rendező visszatérését jelentette a filmkészítéshez, 20 éves kihagyás után. Ő írta a forgatókönyvet, James Jones 1962-es The Thin Red Line című regénye alapján. A cím jelentése: „vékony vörös vonal”, ez arra utal, hogy az őrületet és az értelmet csak egy vékony vonal választja el. A film nagyszámú és neves szereplőgárdát vonultat fel. A kisebb szerepekben és cameo-megjelenésekben is olyan színészeket lehet látni, mint Sean Penn, Adrien Brody, George Clooney, John Cusack, Jared Leto, John Savage, Woody Harrelson, John C. Reilly és John Travolta. A film első vágása 7 hónapot vett igénybe, ekkor a film hossza mintegy 5 óra volt. A bemutatott változatból teljesen kivágtak olyan színészeket, mint Billy Bob Thornton, Martin Sheen, Gary Oldman, Bill Pullman, Lukas Haas, Jason Patric, Viggo Mortensen és Mickey Rourke. A film hossza így 2 óra 50 percre csökkent. A film zenéjét Hans Zimmer szerezte, közreműködtek még John Powell és John Toll. A film az Egyesült államokban nem volt sikeres, de nemzetközileg mérsékelten sikeresnek számít. 52 millió USD-s költségvetésével szemben összbevétele 98 millió USD volt. A kritikák általában jók voltak. A filmet hét Oscar-díjra jelölték, ezek: legjobb film, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb eredeti filmzene, legjobb hangkeverés. Elnyerte az Arany Medve díjat az 1999-es Berlini Filmfesztiválon. Történet A történet 1942-ben az amerikaiak és a japánok közti egyik véres csatáról szól, mely később Guadalcanali hadjárat néven vált ismertté, ami az azonos nevű kis csendes-óceáni sziget repülőterének birtoklásáért folyt. A film elején Witt közlegény (Jim Caviezel) egyik társával egy paradicsomi megjelenésű kicsiny és békés csendes-óceáni szigeten él a helyi melanéz bennszülöttekkel együtt, miután dezertált a csapatától. Egyik nap azonban megjelenik egy amerikai cirkáló, és elfogják. Welsh főtörzsőrmester (Sean Penn) barátságosan kihallgatja, és nyilvánvalóvá válik, hogy Witt legszívesebben otthagyná a hadsereget, erre azonban nincs mód. Welsh jóindulatán múlik, hogy nem az első vonalba kerül, hanem betegszállító lesz a harctéren (ami ugyanolyan veszélyes beosztás). Witt könnyedén veszi a feladatát, mert hite szerint az ember nem hal meg valójában, csak egy másik helyre kerül. Ezért később is szívesen marad a haldoklók mellett és jelenlétével próbálja segíteni őket. A századát erősítésként Guadalcanal szigetéhez vezénylik, ahol azt a feladatot kapják, hogy a szigetet a rajta lévő repülőtér miatt vissza kell foglalniuk a japánoktól. Aki a szigetet birtokolja, az 1000 km-es körzetben a légtér ura lesz, ezért a harc tétje óriási, amiért semmilyen emberi áldozat nem nagy ár. Hajójuk fedélzetén Quintard tábornok (John Travolta) arról beszél beosztottjának, Tall ezredesnek (Nick Nolte) hogy ő milyen nehéz helyzetben van, mert magasabb szintről állandóan figyelik, az egyforma rangúak pedig a helyébe igyekszenek lépni. Tall belső monológjából az derül ki, hogy bár hosszú ideje hűségesen szolgál a seregben, elismerést nem nagyon kapott érte. Számára talán ez az utolsó kiugrási lehetőség, amiben kitüntetheti magát, ha sikerül győzelmet elérnie. A hadosztály gond nélkül partra száll, és sokáig nyomát sem látják a japánok jelenlétének. Egy helyen azonban két megcsonkított amerikai katona holttestére bukkannak. Majd megérkeznek a „210-es hegy”-hez, ahol a japánok földbe ásott bunkerekben gépfegyverekkel védi a hegycsúcsot. Mivel a völgynek az a része, ahol megközelíthető a csúcs, a látóterükben van, bármely szárazföldi támadást könnyedén megsemmisítenek. Ennek eléréséhez aknavetőket is bevetnek. Az amerikai csapat a partraszállás utáni reggelen támadást indít, azonban a gépfegyverek szinte mindenkit lekaszálnak. Az első halottak között van Whyte alhadnagy is (Jared Leto), aki a támadó csapatot vezette. A csata közben Tall ezredes (aki a távolból, látcsővel figyeli az eseményeket és rádión adja ki az utasításait) arra ad parancsot Staros századosnak (Elias Kotea), hogy indítson frontális támadást a bunkerek ellen, bármilyen emberi veszteség árán. Staros ezt többszöri felszólításra is megtagadja, és azzal érvel, hogy nem akarja mészárszékre vinni az embereit. Tall emiatt a helyszínre érkezik, hogy közelebbről láthassa a helyzetet. Ekkor úgy tűnik, a japán védekezés kevésbé heves, mint korábban volt. Tall mindenkit ismer, és próbálja buzdítani őket a harcra. Staros elmondja neki négyszemközt, hogy az embereknek vízre van szükségük, különben nem tudnak harcolni. Tall megígéri a vizet, de a harc folytatását sürgeti, hogy ne törjön meg a katonák harci lendülete. Ugyanekkor Witt, aki addig sebesültszállítóként tevékenykedett és több embert megmentett, azt kéri, hogy ő is fegyverrel harcolhasson, amire meg is kapja az engedélyt. Egy hét fős felderítőcsapat azt a parancsot kapja, hogy derítsék fel a bunkerek környékét és határozzák meg azok pozícióját, hogy ágyúzni tudják azokat. Bell közlegény (Ben Chaplin) vezetésével kiderítik, hogy öt gépfegyver van a bunkerekben. Az általuk eldobott kézigránátok és az ágyúzás csak kevés kárt okoz a bunkerekben. Ezért Gaff százados (John Cusack) azt a parancsot kapja, hogy kerítse be a bunkereket és oldalról támadjon. Bell vállalkozik rá, hogy mutatja az utat, mivel ő már járt arra. Az akció sikerrel jár, a bunkerben lévőket kézigránátokkal megsemmisítik, a támadókat lelövik. Jó néhány japán hadifoglyot ejtenek. A japánok rosszul tápláltak és belefáradtak a harcba. A történetben eddig is és ezután is nagy szerepet kap egyes szereplők belső monológja, ami korábbi személyes életükkel foglalkozik és erkölcsi kérdésekre keresi a választ. Tall felmenti Starost parancsmegtagadás miatt, de mivel a csata sikeres volt, ezért megígéri, hogy nem állítja hadbíróság elé, bár ennek önző okai vannak, hiszen ez nem mutatna jól az ő jelentésében. Még Staros kitüntetését is kilátásba helyezi, ha az eltávozik. Staros beleegyezik a döntésbe. Távozása előtt az emberei elismerésüket fejezik ki neki, hogy nem hagyta őket meghalni. Közben Bell közlegény levelet kap a feleségétől, aki megírja neki, hogy már mást szeret, és Bell beleegyezését kéri a váláshoz. Witt a szigeten egy bennszülött törzset talál, azonban azt látja, hogy a háború borzalmai ide is elértek. Az egységet a sziget belsejébe vezénylik, hogy biztosak legyenek benne: nincs több japán a szigeten. Fife tizedes (Adrien Brody), Coombs közlegény és Witt felderítik a területet, és váratlanul egy nagyobb létszámú, jól felszerelt japán egységbe botlanak, ezért csendben vissza kell vonulniuk. Coombs közlegényt lövés éri, ezért elrejtve ott hagyják, Fife tizedes visszaér csapatához, és jelenti az ellenséges erőket, Witt pedig maga után csalja a japánokat. Végül egy tisztáson körülveszik, ahol japán nyelven megadásra szólítják fel, ő azonban megemeli puskáját, mire agyonlövik. A csapat később megtalálja Witt holttestét és eltemetik. A történet egy új századparancsnok érkezésével ér véget (George Clooney), aki optimista és naiv beszédet tart a katonáknak, majd a csapat elhagyja a szigetet. Szereplők James Caviezel - Witt közlegény Nick Nolte - Gordon Tall ezredes Elias Koteas - James "Bugger" Stratos százados Kirk Acevedo - Tella közlegény Sean Penn - Edward Welsh őrmester Penelope Allen Witt anyja Adrien Brody - Fife tizedes Benjamin Green - melanéz lakos Simon Billig - Billig ezredes Ben Chaplin - Jack Bell közlegény Mark Boone Junior - Peale közlegény John Cusack - John Gaff százados Norman Patrick Brown - Henry közlegény Woody Harrelson - Keck őrmester John C. Reilly - Storm őrmester John Travolta - Quintard tábornok Jared Leto - Whyte alhadnagy John Savage - McCron őrmester Nick Stahl - Beade tizedes George Clooney - Charles Bosche százados A film készítése Forgatókönyv A New Yorkban tevékenykedő filmproducer, Bobby Geisler először 1978-ban kereste meg Malickot egy filmadaptáció ötletével, ami David Rabe In the Boom Boom Room darabján alapult volna. Malick elvetette az ötletet, helyette felvetette, hogy Joseph Merrickről készítsenek filmet, de amikor tudomására jutott David Lynch Elefántember-e, erről is lemondott. 1988-ban Párizsban Geisler és John Roberdeau találkoztak Malickkal, egy film megírásáról és rendezéséről tárgyaltak vele, ami D. M. Thomas 1981-es regényén, a The White Hotel-en alapult volna. Malick visszautasította az ajánlatot, és helyette elvállalta, hogy elkészítené vagy Molière Tartuffe-jének adaptációját, vagy James Jones 1962-es The Thin Red Line című regényét vinné színre. A producerek ez utóbbit választották és 250 000 dollárt fizettek Malicknak a forgatókönyv megírásáért. Malick 1989. január 1-jén látott neki a forgatókönyv megírásának. Öt hónappal később a producerek megkapták az első vázlatot, ami 300 oldalas volt. Az Entertainment Weekly egyik cikke szerint a producerek azzal nyerték el Malick bizalmát, hogy megígérték neki, mindent a saját ízlése szerint készíthet el. A munkához olyan ismeretlen kutatási anyagokat szereztek meg neki, mint a Reptiles and Amphibians of Australia című könyv („Hüllők és kétéltűek Ausztráliában”), a Kodo japán dobegyüttes hangfelvétele, a rejtjelzésre használt navahó indiánok anyagai. A producerek sok időt töltöttek azzal, hogy Malick elképzeléseit beszélték meg a filmmel kapcsolatban. Geisler azt mondta, hogy a film egy „Elveszett Paradicsom”, egy „Édenkert”, amit a háború megerőszakol. A legtöbb erőszak átvitten jelenik meg. Nem a lelőtt katona véres arcát látjuk, hanem egy kidőlő fát, vagy egy törött szárnnyal vergődő madarat. Malick éveket töltött más projekteken dolgozva, köztük színre vitte a Sansho the Bailiff-et és megírta a The English-Speaker forgatókönyvét, ezekre 2 milliót elköltött a producerek pénzéből. 1990-ben találkozott James Jones lányával, Kaylie-val és Jones özvegyével, Gloriával, akikkel a The Thin Red Line filmadaptációjáról beszélgettek. Medavoy-nak, Malick ügynökének volt egy megállapodása a Sony Pictures-szel és Malick elkezdte a helyszín keresését, először Panamában és Costa Ricában, végül észak-Ausztrália esőerdeiben találta meg a megfelelőt. 1997 áprilisában, a forgatás tervezett megkezdése előtt három hónappal a Sony kiszállt a projektből, miközben a díszleteket már építették. A stúdió új elnöke, John Calley úgy gondolta, hogy Malick képtelen lesz a tervezett 52 milliós költségvetés keretein belül maradni. Malick elutazott Los Angelesbe az ügynökével, Medavoy-jal, hogy különböző stúdiókkal tárgyaljanak. A 20th Century Fox beleegyezett, hogy 39 millióval beszáll, azzal a feltétellel, hogy Malick 10 filmsztárból legalább 5-öt megszerez. A Pioneer Films, egy japán cég 8 milliót adott, a Phoenix (Medavoy cége) újabb 3 milliót. Szereplőválogatás Amikor Sean Penn és Malick találkozott, Sean azt mondta neki: „Adj egy dollárt és mondd meg, hova álljak.” A forgatókönyvet megkapta Robert De Niro, Robert Duvall és Tom Cruise is. Amikor 1995-ben híre ment, hogy Malick sok év után újra filmet forgat, számos színész megkereste őt. Ugyanebben az évben Medavoy házában olvasópróbát tartott Martin Sheen (aki ötleteket adott a színrevitelre), továbbá Kevin Costner, Will Patton, Peter Berg, Lukas Haas és Dermot Mulroney, akik a főbb szerepeket játszották volna. 1995 júniusában egy ötnapos munkaértekezletet tartottak Brad Pitt közreműködésével, később Malick az érdeklődő Johnny Depp-pel is találkozott a Book Soup Bistro-ban, a Sunset Strip-en. Edward Norton Austinba repült (Texas állam), hogy találkozzon Malickkal, aki le volt nyűgözve a színész alakításától a Legbelső félelem (Primal Fear) próbafelvételén. Matthew McConaughey egy szabadnapot vett ki Ha ölni kell (A Time to Kill) forgatása közben, hogy találkozhasson Malickkal. Példáját mások is követték, köztük William Baldwin, Edward Burns, Josh Hartnett, Philip Seymour Hoffman, Stephen Dorff és Leonardo DiCaprio. Utóbbi Mexikóból utazott hozzá, ahol a Rómeó és Júliát forgatta. Az austini repülőtér American Airlines várójában találkoztak. Mielőtt a szereposztás véglegessé vált, Nicolas Cage Malickkal ebédelt 1996 februárjában Hollywoodban. Amikor azon a nyáron Malick a helyszínt kereste, megpróbált telefonon beszélni Cage-dzsel, de az soha nem vette fel a telefont. Ezen Malick megsértődött, és ejtette Cage-et a szereplők közül. Malick szerette volna, ha Tom Sizemore is szerepel a filmben, és a színész beleegyezett. Azonban ugyanekkor Sizemore egy jelentősebb szerepre kapott ajánlatot a Ryan közlegény megmentése című Spielberg-filmben, és miután napokig nem tudott beszélni Malickkal, inkább amazt választotta. Hogy a stúdió kedvébe járjon, Malick George Clooney-nak is szánt egy apró szerepet, bár azok aggodalmukat fejezték ki, mivel Clooney szinte csak a film legvégén tűnik fel. James Caviezel, aki Witt közlegényt játssza a filmben és szinte főszerepet játszik, a karrierjében való fordulópontnak nevezte a filmben való szereplést. John Toll operatőr 1996 augusztusában kezdett telefonon tárgyalni Malickkal a filmről. Toll és Malick 1996 szeptemberében találkoztak, amikor Malick azt kérte, hogy a filmet 1997 elején kezdjék el. Malick és Toll 1997 februárjában kezdtek helyszínt keresni a filmhez. Díjak és jelölések Oscar-díj 1999 jelölés: legjobb film – Robert Michael Geisler, John Roberdeau, Grant Hill 1999 jelölés: legjobb rendező – Terrence Malick 1999 jelölés: legjobb adaptált forgatókönyv – Terrence Malick 1999 jelölés: legjobb operatőr – John Toll 1999 jelölés: legjobb eredeti filmzene – Hans Zimmer 1999 jelölés: legjobb vágás – Billy Weber, Leslie Jones, Saar Klein 1999 jelölés: legjobb hangkeverés – Andy Nelson, Anna Behlmer, Paul Brincat Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 1999 díj: Arany Medve - Terrence Malick 1999 díj: Különdíj-Kamera munkájáért John Toll 1999 3. díj: Berlin Morgenpost - Terrence Malick César-díj 2000 jelölés: legjobb külföldi film - Terrence Malick St. Martin megye Saint Martin megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Louisiana államban található. Megyeszékhelye St. Martinville, legnagyobb városa Breaux Bridge. Lakosainak száma 52 936 fő (2013. július 1.). St. Martin megye Saint Landry és Assumption megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 15-ös busz (Salgótarján) A salgótarjáni 15-ös autóbusz Zagyvaróna Mátyás király út és Felsőidegér között közlekedett. Története 2001.szeptember 10-én a Nógrád Volán 15-ös jelzéssel indított új járatot Zagyvaróna és az Idegér között, hogy javítsa Zagyvaróna és a Piac közötti autóbuszos kapcsolatot, ugyanis a régi helyi járati autóbusz-állomás a piac közelében volt, emiatt sok panasz érkezett, hogy a Fő téri megállótól messze van a piac. Az első járatok munkanapokon 8 és 9 órakor indultak Zagyvarónáról, később már szabadnap is közlekedtek 8:20-kor és 9:20-kor indultak. A 15-ös buszt a 2012.február 4-i járatritkítások során szüntették meg. Vám- és Pénzügyőrség A Vám- és Pénzügyőrségről (ma:Nemzeti Adó- és Vámhivatal) Magyarországon a 2011. január 1-től hatálytalan 2004. évi XIX. törvény rendelkezik. A törvény 2004. május 1-jén (a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján) lépett hatályba. [41. § (1) bek.] A jogszabály rendelkezik az Európai Unió jogának való megfelelésről [45. §]. „Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a Vám- és Pénzügyőrségnek a közösségi és az annak hazai végrehajtási előírásait tartalmazó nemzeti vámjog rendelkezéseinek végrehajtása lesz a feladata. E feladat keretében biztosítania kell az Európai Unió saját forrásait és a Magyar Köztársaság költségvetési bevételeit, továbbá jövedéki, rendvédelmi, nyomozati, valamint tagállami kötelezettségből adódó feladatokat kell ellátnia a vámigazgatási tevékenysége mellett. Mindezek szükségessé és indokolttá teszik, hogy a megváltozott környezetben és módosuló feladatokkal rendelkező végrehajtó szervezet, a Vám- és Pénzügyőrség jogállása, alapvető feladatai, a feladat ellátásához szükséges eszközrendszer – a Kormány jogalkotási programjával összhangban – a törvényben foglaltak szerinti önálló törvényi szinten kerüljön rendezésre”. (A 2004. évi XIX. törvény általános indokolása) 2011. január elsején összevonták az APEH-hal, és létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Az összevonás még nevében sem jelentette a megszűnést, sokkal inkább jelentette új feladatként a köztisztviselői jogkörök tanulmányozását a pénzügyőrség számára, azaz feladatbővülésnek is felfogható (ugyanakkor a köztisztviselők nem egyértelműen lettek ettől az összevonástól képzett pénzügyőrök). A Vám- és Pénzügyőrség feladatai Vámigazgatási jogkörében végzi a) a vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzését, a vámtartozások és a vámeljáráshoz kapcsolódó nem közösségi adók és díjak kiszabását és beszedését, b) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - az áruk azonosságának (adózási szempontból történő besorolásának, minőségének és egyéb jogszabály által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát, illetve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzését, c) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzését, javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását, d) a vám-, az adó- és egyéb jogszabályokban meghatározott adóztatási, ellenőrzési és utólagos ellenőrzési feladatokat, e) az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA) finanszírozott kifizetésekhez kapcsolódó utólagos ellenőrzéseket. [2. § (1) bek.] Jövedéki igazgatási jogkörében végzi kapcsolatos feladatokat. [2. § (2) bek.] Bűnüldözési és nyomozó hatósági jogkörében végzi [2. § (3) bek.] Rendészeti és igazgatási jogkörében végzi [2. § (4) bek.] Az országos parancsnok A Vám- és Pénzügyőrség operatív vezetését kormánybiztos irányítása alapján az országos parancsnok látja el. A kormánybiztos a szolgálati elöljárója az országos parancsnoknak. Az országos parancsnok a szolgálati elöljárója a Vám- és Pénzügyőrség személyi állományának. [4. § (1) - (3) bek.] A Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak intézkedési és szolgálati fellépési jogai és kötelezettségei 5. § (1) A Vám- és Pénzügyőrségnek a határátkelőhelyeken végzett feladatait ellátó, a nyomozási, a szabálysértési, a vám- és jövedékellenőrzési, az őrzésvédelmi, a hatósági, a végrehajtási eljárási feladatai ellátását végző, valamint mindezen tevékenységek irányítását, felügyeletét és ellenőrzését ellátó személyek (a továbbiakban együtt: pénzügyőrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak, egyenruha és szolgálati fegyver viselésére jogosultak. (2) A Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak, a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza. (3) A Vám- és Pénzügyőrség tagja köteles a Vám- és Pénzügyőrség számára a 2. §-ban meghatározott feladatokat előíró, valamint a külön jogszabályokból a Vám- és Pénzügyőrségre háruló feladatokat ellátni. (4) A Vám- és Pénzügyőrségre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult: a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személyeket a Magyar Köztársaság államterületén belül igazoltatni, b) ellenőrizni a szállítás alatt levő áruk, jövedéki termékek biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a közösségi és a harmadik országból érkező áruk vámkezelésének megtörténtét. Megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt lévő jövedéki termékek, adótárgyak, áruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket - a közúti közlekedés rendjéről szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával - megállíthat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon, repülőtereken tartózkodó, illetve vasúton, hajón, személyszállító közforgalmú gépjárművön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja, c) a vám- és jövedéki jogszabályok és a Vám- és Pénzügyőrség feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. E célból a vám és nem közösségi adók tekintetében jogszabálysértés elkövetésével gyanúsított személyt és tanúkat meghallgathatja, a bizonyítékul szolgáló vagy elkobzás alá eső dolgokat visszatarthatja, illetve lefoglalhatja. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül levő pénzügyőrre is vonatkozik, ha az esetnél szolgálatban levő pénzügyőr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levő pénzügyőrt az intézkedésben segíteni kell, d) a vámterületre jogosulatlanul bevitt, vagy a vámfelügyelet alól elvont áru, illetve adózatlan jövedéki termék felderítése érdekében az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján belépni és ellenőrzést folytatni olyan helyiségben, ahol azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján valószínűsíthetően a vámjogszabályok megsértésével árut, illetve a jövedéki törvény előírásait megszegve ásványolajat, vagy jövedéki terméket tartanak, tárolnak, illetve állítanak elő. A helyiségbe való belépést és az ott folytatott ellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében, az ellenőrzött személy kíméletével, lehetőleg nappal kell végrehajtani. A vámhatóság az intézkedésről jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben rögzíti az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat, e) a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetve annak elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt, valamint azt a személyt, akinek őrizetbe vételét rendelték el, további intézkedés megtétele, illetve eljárási cselekmény foganatosítása céljából az illetékes hatósághoz előállítani. Az előállítás csak a céljának eléréséhez szükséges ideig tarthat, de a nyolc órát nem haladhatja meg. Ezt az időtartamot az előállítást foganatosító vámszerv vezetője egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja. Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani, f) a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja, amennyiben megalapozott a gyanú, hogy az ellenőrzés alá vont személy testében, testüregében kábítószert vagy kábítószernek minősülő anyagot szállít, jogosult az ilyen személy beleegyezésével vizeletvétel és orvosi vizsgálat elrendelésére. A beleegyezés megtagadása esetén a vámszerv vezetője felhatalmazó kérelmet terjeszt elő az illetékes ügyészséghez. Ilyen esetben a vizeletvétel és az orvosi vizsgálat csak az ügyész felhatalmazásával rendelhető el. A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a nyolc órát nem haladhatja meg, g) a vám- és jövedéki ellenőrzés végrehajtása során - a vám- és jövedéki jogszabályok és a Vám- és Pénzügyőrség feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén - elrendelni az ellenőrzés tárgyát képező áru hivatalos helyre történő azonnali beszállítását, amennyiben az ellenőrzés biztonságos lefolytatásához az ellenőrzés helyszínén a feltételek nem adottak, illetve az ellenőrzés végrehajtása mások személyi és/vagy vagyonbiztonságát veszélyezteti. Az áru birtokosa köteles az elrendelésnek eleget tenni, és amennyiben vele szemben az eljárás során jogsértés elkövetésének gyanúja nem merül fel, kérheti igazolt költségeinek megtérítését. (5) A jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát. 6. § (1) A Vám- és Pénzügyőrség közalkalmazottnak minősülő polgári alkalmazottainak jogviszonyára a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselőnek minősülő polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetve a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi törvény rendelkezései az irányadók. (2) A kormánybiztos a Vám- és Pénzügyőrség nyomozóhatósági feladatait ellátó szerveinek központi irányításával szolgálati viszonyban nem álló, köztisztviselőként foglalkoztatott személyt is megbízhat, illetve a bűnüldözési, bűnmegelőzési, felderítési és nyomozati feladatok ellátására szolgálati viszonyban nem álló, köztisztviselőnek minősülő személyt is foglalkoztathat. 7. § A Vám- és Pénzügyőrség a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény, a Schengeni Végrehajtási Egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló törvény, valamint a vonatkozó nemzetközi szerződések és az Európai Unió jogi aktusai alapján együttműködik a külföldi és a nemzetközi rendvédelmi szervekkel. A pénzügyőr által alkalmazható kényszerítő eszközökre vonatkozó rendelkezések Magyarországon a pénzügyőrök által alkalmazható kényszerítő eszközökre vonatkozó szabályokat a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény 8. - 20. §-ai határozzák meg. A pénzügyőr a törvény alapján az intézkedést tehet és kényszerítő eszközt alkalmazhat, a törvényben meghatározott jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére. A kényszerítő eszközök alkalmazásának közös szabályait a törvény 8. §-a tartalmazza. A pénzügyőr által alkalmazható kényszerítő eszközök a következők: Testi kényszer [10. §] Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz, illetve más eszköz alkalmazása [11. §] Szolgálati kutya alkalmazása [12. §] Útzár telepítése Bilincs alkalmazása [14. §] Lőfegyverhasználat [15. § - 20. §] Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés A törvény 22. §-a felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyeket ebben a körben a felhatalmazott szervek bűnüldözési feladataik teljesítése érdekében végezhetnek. Leplezett figyelés elrendelése 22/A. § A felhatalmazott szervek a 2. § (3) bekezdésében meghatározott célból leplezett figyelést rendelhetnek el arra a személyre vonatkozóan, akiről megalapozottan feltehető, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 1. melléklete által meghatározott súlyos bűncselekményt fog elkövetni (készít elő) vagy követ el a Magyar Köztársaság vagy más, a Schengeni Információs Rendszert alkalmazó állam területén, abban az esetben is, ha a magyar törvény szerint az előkészület nem büntetendő. Leplezett figyelés rendelhető el az ilyen személlyel vagy bűncselekménnyel kapcsolatba hozható jármű vonatkozásában is. A Schengeni Információs Rendszerben elhelyezett leplezett figyelésre irányuló jelzés végrehajtása 22/B. § (1) Ha a pénzügyőr az intézkedés során megállapítja, hogy az intézkedéssel érintett személy vagy jármű azonos a Schengeni Információs Rendszerben elhelyezett leplezett figyelésre irányuló jelzés szerinti személlyel vagy járművel, a leplezett figyelésre irányuló jelzés végrehajtása során az 5. § (4) bekezdésében meghatározott intézkedéseket foganatosíthatja. (2) A pénzügyőr - a leplezett figyelésre történő utalás és a leplezett figyelés céljának veszélyeztetése nélkül - kizárólag annak az intézkedésnek a tényét és célját közölheti, amelynek során a leplezett figyelésre irányuló jelzés végrehajtására sor kerül. (3) A pénzügyőr a leplezett figyelésre irányuló jelzés végrehajtásakor az intézkedése során rögzítendő adatokon túl - ha ez a leplezett figyelésre irányuló jelzés végrehajtásának célját nem veszélyezteti - az alábbi adatokat rögzítheti, és továbbíthatja a külön jogszabályban meghatározott szerven keresztül az adott leplezett figyelésre irányuló jelzést kibocsátó hatóságnak: a) az intézkedéssel érintett személy vagy jármű megtalálásának ténye, körülményei, b) az intézkedés helye, ideje, indoka, c) az utazás útvonala és az úti cél, d) az intézkedéssel érintett személyt kísérő, illetve az intézkedéssel érintett járműben utazó személyek természetes személyazonosító adatai, e) a használt jármű azonosításához szükséges adatok, f) a szállított tárgyakra vonatkozó adatok. (4) A (3) bekezdésben meghatározott adatok megszerzése érdekében kényszerítő eszköz nem alkalmazható. Az együttműködők díjazása 23. § A felhatalmazott szervek a velük együttműködők tevékenységéért indokolt mértékű anyagi ellenszolgáltatást nyújthatnak. A feljelentés elutasításának, vagy a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezése 24. § (1) A felhatalmazott szervek az ügyész hozzájárulásával a Be. 175. §-ának (1) bekezdése alapján a feljelentés elutasításának, vagy a Be. 192. §-ának (1) bekezdése alapján a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhatnak meg a bűncselekmény elkövetőjével, ha a megállapodással elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek. (2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás létrejötte esetén a Be. 175. §-ának (3)-(4) bekezdése alapján a Vám- és Pénzügyőrség az elkövető által a sértettnek okozott kárt megtéríti, az ehhez szükséges fedőokiratot elkészítheti, illetve titoktartási megállapodás megkötését kezdeményezheti. (3) Nem köthető a Be. 175. §-ának (6), valamint a 192. §-ának (3) bekezdése alapján megállapodás azzal a személlyel, aki olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta. A feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése a fedett nyomozóval szemben 25. § (1) Bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén az ügyész a Be. 175. §-ának (2) bekezdése alapján a feljelentést határozattal elutasítja, vagy a Be. 192. §-ának (2) bekezdése alapján a nyomozást megszünteti, ha a 22. § (1) bekezdésének f) pontja szerint a fedett nyomozó által a szolgálati feladata teljesítése közben elkövetett bűncselekmény bűnüldözési érdeket szolgál, és az jelentősen meghaladja az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdeket. (2) A Be. 175. §-ának (3) és (4) bekezdése alapján a fedett nyomozó által a sértettnek okozott kár megtérítésére, az ehhez szükséges fedőokirat elkészítésére, illetve a titoktartási megállapodás megkötésének kezdeményezésére a 24. § (2) bekezdésében írt rendelkezést kell alkalmazni. (3) A Be. 175. §-ának (6), valamint a 192. §-ának (3) bekezdése alapján az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a fedett nyomozó olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta. Adatkérés 26. § (1) A felhatalmazott szervek vezetői az ügyész jóváhagyásával a kétévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő, szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az üggyel összefüggő adatok szolgáltatását igényelhetik az adóhatóságtól, a szolgáltatást nyújtó postai, elektronikus hírközlési szolgáltatótól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervtől, továbbá a banktitoknak, fizetési titoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak és egyéb üzleti titoknak minősülő adatot kezelő szervtől. A felhatalmazott szervek az adatszolgáltatás teljesítésére határidőt jelölhetnek meg. Az adatszolgáltatás ingyenes és nem tagadható meg. Az így kapott információ csak a megjelölt célra használható fel. (2) Halaszthatatlan intézkedésként, ha a késedelem veszéllyel jár és az ügy kábítószerrel való visszaéléssel vagy szervezett bűnözéssel függ össze, az adatigényléshez az ügyész előzetes jóváhagyása nem kell, és azt haladéktalanul teljesíteni kell. Ez esetben a megkeresést halaszthatatlan intézkedés jelzéssel kell ellátni. Az ügyész jóváhagyása iránt a megkereséssel egyidejűleg intézkedni kell. Ha az ügyész a jóváhagyását megtagadja, a felhatalmazott szervek az így beszerzett adatokat haladéktalanul megsemmisítik. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok 27. § (1) A Vám- és Pénzügyőrség a költségvetésében az alaptevékenységgel összefüggő speciális működési kiadásainak fedezésére elkülönített előirányzatot szerepeltethet. A speciális működési kiadásokat összevontan - az általános számviteli szabályoktól eltérően - egy összegben kell szerepeltetni. (2) Speciális működési kiadásnak minősülnek a Vám- és Pénzügyőrség titkos információgyűjtő tevékenységéhez, a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazásához közvetlenül kötődő személyi és tárgyi vonatkozású kiadások. (3) A felhatalmazott szervek fedőintézményben szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tagjának a szolgálati jogviszonya alapján kifizetett jövedelméből az adott évi adótábla legmagasabb adókulcsa alkalmazásával kell az adót levonni és befizetni az adóhatóságnak. Az érintettnek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetve az érintett részére igazolást kiadnia. (4) A Vám- és Pénzügyőrség által az együttműködő, a 23. §-ban meghatározott magánszemély részére nyújtott díjazás esetén a személyi jövedelemadó-levonási és befizetési kötelezettséget az anyagi előnyt nyújtó vám- és pénzügyőrségi szerv teljesíti. A kifizetett összegből 20%-os forrásadót kell levonni és befizetni az adóhatóságnak. E jövedelemnek az összevont adóalapba történő beszámítására, a jövedelem bevallására, a kifizető adatszolgáltatására, az igazolás kiadására a (3) bekezdésben foglalt rendelkezést kell alkalmazni. 28. § (1) A Vám- és Pénzügyőrség feladatai teljesítése érdekében - a fedésül szolgáló intézmény típusára vonatkozó jogszabályok előírásai szerint - fedőintézményt hozhat létre, és tarthat fenn. Fedőintézményként költségvetési szerv nem hozható létre. (2) A fedőintézmény létrehozása és - szükség esetén - fenntartása a Vám- és Pénzügyőrség költségvetéséből történik. Az ehhez szükséges kiadások speciális működési kiadásnak minősülnek. A szükséges pénzügyi eszközök forrását a titkosság megtartása mellett kell biztosítani. (3) Ha a fedőintézmény megszűnik, vagyona a Vám- és Pénzügyőrséget illeti. (4) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény rendelkezései a fedőintézményre nem vonatkoznak. (5) A felhatalmazott szervek a 27. § (2) bekezdésében meghatározott körben külön korlátozás nélkül valutát kezelhetnek. 29. § (1) A Vám- és Pénzügyőrség speciális működési kiadása felhasználásának külső szerv által történő ellenőrzése kizárólag törvényességi szempontból történhet. E körben célszerűségi és eredményességi szempont szerinti ellenőrzés nem végezhető. (2) A Vám- és Pénzügyőrség gazdálkodásának külső szerv által történő ellenőrzése során az ellenőrzést végző szerv birtokába nem kerülhet olyan adat, amely a titkos információgyűjtés során keletkezett információra, forrására, illetve az alkalmazott titkos információgyűjtő módszer konkrét jellegére utal. (3) A Vám- és Pénzügyőrség a biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a társadalombiztosítási, egészségügyi, adó-elszámolási, költségvetési, pénzügyi, statisztikai adatszolgáltatással, a maradandó értékű irat védelme érdekében végzett levéltári ellenőrzéssel, valamint a speciális működési költségek körébe tartozó valuta-felhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat - a törvényi előírások keretei között - az illetékes szervezetekkel külön megállapodásban rögzíti. Adatkezelés a Vám- és Pénzügyőrségnél A törvény 34. - 39/A. §-ai részletesen meghatározzák a Vám- és Pénzügyőrségnél a nyilvántartás, az adatszolgáltatás és az adatvédelem szabályait. A Vám- és Pénzügyőrség a törvényben szabályozott bűnmegelőzési, bűnüldözési, valamint államigazgatási és rendészeti feladatainak ellátásához a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, a büntetőeljárás alá vontak, a sértettek és egyéb közreműködők, az államigazgatási, eljárásban ügyfelek, valamint egyéb érintettek személyes adatait, illetve más adatokat kezeli. [34. § (1) bek.] Felhatalmazások Az adópolitikáért felelős miniszter utasításban állapítja meg a Vám- és Pénzügyőrség felhatalmazott szervei által végzett titkos információgyűjtés eszközei, módszerei alkalmazásának szabályait. [44. §] Forrás 2004. évi XIX. törvény a Vám- és Pénzügyőrségről Úszás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszásban 32 versenyszámot rendeztek. Az úszás versenyszámait július 27. és július 31. között rendezték. Bérczy János Bérczy János, Stand János (Abony, 1776. április 11. – Balassagyarmat, 1839. február 20.) Nógrád megye tisztiorvosa, író. Élete Édesapja, Stand László a XVIII. század közepén az abonyi Csuzy—Balogh—Tallián-féle közbirtokosság provizora, gazdatisztjeként működött, édesanyja Horváth Borbála. Stand János szülei nyolcadik gyermeke volt. Tanulmányait a kegyesrendiek pesti gimnáziumában végezte 1790 és 1794 között, Endrődy János drámaíró is tanította. Stáhly György, apja egy barátja tanácsára választotta az orvosi pályát, 1802 januárjában a pesti egyetem orvosi karán avatták doktorrá. 1804-ben Stand családi nevét Bérczy-re változtatta és Nógrád megyei Balassagyarmatra került főorvosnak, ahol halálig élt. 1806. június 11-én Vajkán feleségül vette vajkai Molnár Juliannát, Molnár Ferenc földbirtokos és nádasdi és sárosi Bittó Cecília lányát, akitől három gyermeke született: Anasztázia, Lajos és Károly. Gyakorló orvosi működésén túl jelentős szakirodalmi és szépirodalmi tevékenysége is. Számos szakcikket fordított. A jénai mineralogiai társaságnak is tagja volt. Munkái A tehén-himlőről. Careno után francziából ford. Stand névvel. Pest, 1802. (Ism. Schedius , Zeitschrift 1802. IV. 123. l.) Nagym. gr. Széchenyi Ferencz nemzeti könyvházára irt ének. U. ott. 1803. Tanítása az oltalmazó himlő hasznáról. U. ott, 1805. A malagai járvány hideglelésről. Arejula után ford. U. ott, 1805. Az egészség barátja az öregségben. Struve után ford. U. ott, 1806. Kesergő versek… id Plachy János urnak sirhalmára Mohorán. U. ott, 1820. Három gyürű. Castiliai rege rímes versekben, megjelent az Uraniaban (1828.) Mustafa Abdellaoue Mustafa „Mos” Abdellaoue (Oslo, 1988. augusztus 1. –) norvég labdarúgó, az Aalesunds FK csatára. Bátyja, Mohammed Abdellaoue szintén labdarúgó. Kaden Kaden település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 582 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: Velencei népgyűlés A velencei népgyűlés a Velencei Köztársaság egyik legfontosabb állami szerve volt a köztársaság korai történelmében. Ez az intézmény biztosította a korai időszak köztársasági jellegét, és ez adta az alapját a későbbi államberendezkedésnek. A népgyűlés a Nagytanács megalakulásáig az állami szuverenitás hordozója volt. A népgyűlést a 13. századtól kezdve gyakran illették az arengo vagy concio névvel. A gyűlésre hivatalos volt a kereskedőállam minden szabad polgára. Ez javarészt kereskedőkből, földbirtokosokból, kézművesekből és kisebb részt hajósokból állt. Valójában a népgyűlés határozatait a város leggazdagabb urai és a nemesség irányította, hiszen a tömegeket egyszerű volt lefizetni, és meggyőzni egyes törvények támogatásáról, vagy ellenzéséről. A népgyűlés határozatai az egész lagúna érdekeit képviselték. Az összes fontosabb határozatot a laudatio populihoz, azaz a nép beleegyezéséhez kötötték. A gyűlés önállóan is alkothatott törvényeket, de javarészt a dózse által kihirdetett törvényeket fogadhatta el, vagy vétózhatta meg, államközi szerződéseket erősíthetett meg, döntött háború és béke kérdésében és fontos szerepköre volt a dózsék választásának joga is. Egészen a 12. századig csorbítatlanul megtarthatta jogait, azonban a növekvő arisztokrácia nagyobb beleszólást akart az állami ügyekbe, ezért lassan visszaszorították a nép szavát. 1172-ben megszűnt a népgyűlés közvetlen dózseválasztói joga, és hamarosan már csak jelképesen adhatták beleegyezésüket Velence polgárai az új államfő személyéhez. A népgyűlés összehívásának, megnyitásának és bezárásának joga a dózsét illette. Ő elnökölt a gyűlésen, és annak határozatait ő foglaltatta írásba. Az egyre nagyobb hatalmat kisajátító arisztokrácia lassan megvonta tőle legfőbb jogait. A 13. századtól kezdve csak annyit lehet tudni, hogy létezett az intézmény, írásos emléke azonban nem maradt tevékenységének. Visszaszorulása 1413-ban már nyilvánvalóvá vált, ugyanis egy akkor kelt törvény szerint a dózse csak a Nagytanács és a Signoria együttes engedélyével hívhatta össze a népgyűlést. Végül 1423. április 17-én a Tízek Tanácsa megtiltotta a népgyűlés újbóli összehívását, és az intézményt törölték az alkotmányból. A népgyűlés jogainak örököse a Nagytanács lett. Postapalota (Taranto) A tarantói Postapalota (olaszul Palazzo delle Poste) a város Borgo Nuovo részében épült fel 1935-1937 között. Az olasz fasiszta építészet egyik tipikus monumentális építménye, melynek terveit Cesare Bazzani készítette. Homlokzatát Trani-mészkőburkolat díszíti valamint hat ión oszlop, melyeket a tudományok allegórikus szobrai díszítenek. A palotát napjainkban is eredeti rendeltetésének megfelelően az olasz posta használja. 2018. évi téli olimpiai játékok A 2018. évi téli olimpiai játékok, hivatalos nevén a XXIII. téli olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, amit 2018. február 9. és február 25. között rendeztek a dél-koreai Phjongcshangban. Pályázatok és eredményhirdetés Az olimpia megrendezésére három város adta be pályázatát. A rendező várost 2011. július 6-án jelentette be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) a 123. IOC Gyűlésen Durbanban, a Dél-afrikai Köztársaságban. A helyszín már a szavazás első fordulójában eldőlt, Phjongcshang (Pyeongchang) a szavazatok több mint 50%-át megszerezte, így a dél-koreai város kapta meg a 2018. évi téli olimpiai játékok rendezési jogát. Olimpiai fejlesztések és felkészülés 2014 júliusában lemondott a szervezőbizottság elnöke, Kim Dszinszon (���, Kim Jin-seon). 2015 januárjában cáfolták azt a lehetőséget, hogy néhány versenyszámot Észak-Koreában rendezzenek meg. 2012 júliusában elkezdték egy nagysebességű vasút építését amely Phjongcshangot köti majd össze Szöullal. Az olimpiára fejlesztettek ki magyar és amerikai szakemberek egy felhő alapú sportorvosi analitikai rendszert. Olimpiai falu A falu alapkövét 2015. szeptember 22-én rakták le. Az építkezés 2015-ben számított ára 152 millió dollár (körülbelül 42 milliárd forint) volt. A falu 42 ezer négyzetméteren terült el. A beruházás befejezése 2017 szeptembere volt. Az épületekben 3500 személy elhelyezésére nyílt lehetőség. Az olimpia után az építményeket lakásként használják tovább. Kabalaállat 2016 júniusában mutatták be az olimpia kabaláját Szuhorangot (���, Suhorangot), a fehér tigrist. A tigris a koreai népmesékben az erő, a bizalom, a védelem jelképe. A kabala elnevezése a szuho (��; „védelmező”, suho) és a horangi (���; „tigris”) szavak összetételéből jött létre. A szöuli olimpia kabalája szintén egy tigris, Hodori volt. Versenyszámok 2015 júniusában az olimpia programjába bekerültek: a curling vegyes páros, a hódeszka Big Air (ugrás), az alpesi sí csapat, valamint a gyorskorcsolya tömegrajtos versenyszámok. Ugyanekkor lekerült a műsorról a hódeszka parallel műlesiklás versenye. Éremtáblázat Jelmagyarázat: Sorrend: aranyérmek száma, ezüstérmek száma, bronzérmek száma, nemzetnév Magyar szereplés Magyarország történetében először ezen a téli olimpián nyert aranyérmet. Romániából 3 magyar sportoló vett részt a téli olimpián, a szlovákiaiakról nincs adat. Upgant-Schott Upgant-Schott egy község Németországban, az Aurichi járásban. Lakosainak száma 3852 fő (2016. december 31.). Ladinszky Attila Ladinszky Attila, (Budapest, 1949. szeptember 13. –) labdarúgó, csatár. 1971 óta Nyugat-Európában él. Pályafutása Klubcsapatban A Tűzoltó Dózsa csapatában kezdte a labdarúgást. 1968-tól a Tatabánya, 1970-től a Vasas labdarúgója volt. 1971-ben Nyugat-Európában telepedett le. 1971 és 1975 között a Beerchot, a Feyenoord, majd az Anderlecht csapatában játszott. 1973-ban holland, 1974-ben belga bajnok illetve belga gólkirály volt. 1975 és 1978 között a spanyol Real Betis együttesében szerepelt. 1978 és 1979 között belga alsóbb osztályú csapatoknál játszott. 1979 és 1981 között a francia Toulouse csatára volt. 1981 és 1982 között alsóbb osztályú portugál csapatokban fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban Háromszoros ifjúsági (1967), kétszeres utánpótlás (1970) és egyszeres egyéb válogatott (1971). Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1971–72 Holland bajnokság bajnok: 1972–73 Belga bajnokság bajnok: 1973–74 2.: 1974–75 gólkirály: 1973–74 (24 gól) Belga kupa döntős: 1975 Spanyol kupa győztes: 1977 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) negyeddöntős: 1974–75 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1977–78 Champdolent Champdolent település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 399 fő (2015). Champdolent Archingeay, Bords, Cabariot, Lussant, Puy-du-Lac, Saint-Coutant-le-Grand és Saint-Savinien községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fazakas Sámuel Fazakas Sámuel (Páva, ? – ?) orvos. Élete A középiskolát Nagyenyeden végezte, ahol 1797-ben megbüntették „a szabadságnak s egyenlőségnek ártalmas princípiumain fundált prédikálásáért.” 1801-től a bécsi egyetemen orvostudományt tanult, és orvosi oklevelet szerzett 1805. június 12-én. Kővárvidék rendes főorvosa s táblabírája volt. Munkái Deductiones actionum hominis et civis; organismo et systemati planetarum conformis. Magno-Varadino, 1806. (F. S. jeggyel.) Summás értekezés a pestisről , annak tulajdonságairól, eredetéről, magános és köz ellenzőiről egybeszedve sok régibb és ujabb pestis orvosok tudósitásaikból és kormányszékek rendeléseiből. Kolozsvár, 1824. Galatea, a Florian úr első könyvéből a magyar ifjúságnak fordítva még 1811-ben. Kolozsvár, 1825. Cikke: A homöopathiának dicsérete. (Nemzeti Társalkodó 1830. 265. 273. 281. 393. l.) StrongARM A StrongARM egy mikroprocesszor-család, amelyet a Digital Equipment Corporation fejlesztett ki és gyártott az 1990-es években. Ez a processzorcsalád az ARM v4 utasításkészlet-architektúrát valósítja meg. A teljes StrongARM technológiát 1997-ben eladták az Intel-nek, amely tovább folytatta a gyártását, amíg a 2000-es évek elején fel nem váltotta azt a modernebb XScale processzorcsaláddal. Történet A StrongARM a DEC és az Advanced RISC Machines közös fejlesztésének eredménye, amelynek a célja egy gyorsabb ARM processzor megalkotása volt. A DEC egy per során beleegyezett, hogy eladja az Intel-nek a StrongARM technológiát, 1997-ben. Az Intel a StrongARM processzorokkal a korábbi mérsékelt sikerű RISC processzorait váltotta fel, az i860 és az i960 családokat. Bérengeville-la-Campagne Bérengeville-la-Campagne település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 309 fő (2015). Bérengeville-la-Campagne Bacquepuis, Brosville, Canappeville, Feuguerolles, Houetteville, Quittebeuf és Sacquenville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 7971 Meckbach A 7971 Meckbach (ideiglenes jelöléssel 9002 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. október 17-én. Agytröszt Az agytröszt (angol: think tank) olyan tanácsadó szervezet, amely a politikai életben, a pártpolitikai versenyben tanácsokat ad, stratégiai vagy taktikai elemzéseket készít. Az agytrösztök Nyugat-Európában és USA-ban legalább 100 éves múlttal rendelkeznek. Ugyanakkor a fogalom használata Magyarországon csak a rendszerváltás után terjedt el. Az elnevezés olyan szervezetekre utal, amelyek alapvetően két területen, az aktuálpolitika illetve az általános közélet szempontjaira fókuszálva politikai és társadalomtudományi elemző, illetve kutatómunkát végeznek, valamint közérdekű és közérdeklődésre számot tartó témákat tárgyalnak azzal a céllal, hogy hatással legyenek az aktuális- és általános közpolitika alakulására, a politikai gondolkodásmódra, illetve közbeszédre. Az agytrösztök általában ideológiai elkötelezettség mentén kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódnak politikai pártokhoz, hatással lehetnek szakpolitikai döntésekre, és nem ritkán a pártok egyfajta intellektuális háttérbázisát alkotják. A think tank szervezetek egyrészt alapítványi keretek között működnek - ez esetenként kiegészül üzleti alapon folytatott tevékenységgel is, ám arra is van példa, hogy az agytrösztök kizárólag üzleti alapon végzik munkájukat. Tevékenységük szerteágazó, általában ötvözi az elemzést, kutatást (beleértve a közvélemény-kutatást), a kiadói tevékenységet, oktatási tevékenységet, valamint a közvetlen tanácsadást a politikai és üzleti szféra részére. Jellemző, hogy közpolitikával kapcsolatos elemzéseik, kutatásaik eredményeit a médiában, illetve saját publikációik, illetve konferenciák és egyéb rendezvények keretében nyilvánosságra hozzák. Az agytrösztök profi szervezetek, profi háttérembereket foglalkoztatnak. Főbb fajtái Karitatív agytrösztök – az állampolgároknak kínálnak fel különböző olyan szolgáltatásokat, amelyeket más nem tud elvégezni (így az állam sem) pl.: az emberek közötti egyenlőtlenségek csökkentése. Kormányzati agytrösztök – a politikusok felé irányulnak. 1945 után kormány politikai alternatívák kidolgozása. (pl. jóléti állam alapjainak kidolgozása stb.) Pártpolitikai agytrösztök – pártpolitikai jellegűek. Az 1970-es években jöttek létre. Az agytrösztök kialakulása Az agytrösztök őshazája az USA. Az agytrösztök felépítése alulról indul magántőkéből, így függetlenek lehetnek az államtól. Két hulláma volt: Az első hulláma a két világháború között, Roosevelt elnöksége alatt volt az 1930-as években . Európában ekkor több helyen a diktatúra, USA-ban a demokrácia élt. Az állam és a kormányzat egyre nagyobb szerepet játszott a világgazdasági válság kezelésében. A második hullámra 1945 került sor. Az újjáépítés során az angol nyelv lett az uralkodó nyelv a világban. Pl. a Marshall segély koncepcióját ekkoriban a kormányzati agytrösztök dolgozták ki. Az USA és Anglia agytrösztjei USA A pártpolitikai agytrösztök is itt jelentek meg az 1970-es években. Feladataik – ellenzékben való párt segítsége: a republikánusok visszakerüljenek a hatalomba. 1976-ban kerültek ki a politikai hatalomból és 1980-ban kerültek vissza. Watergate botrány: Nixon lemondott, Gerald Ford került a helyére, de utána nem őket választották meg. 1980-as években republikánus kormányok voltak az USA-ban. 1992-ben Bill Clinton, demokrata elnök 2000-ig. 2000-től George W. Bush. Az agytrösztök dolgozták ki a választási programokat. Heritage Foundation - konzervatív agytröszt Cato Institute - libertariánus, pártfüggetlen intézmény Brookings Institute – liberális-centrista pártfüggetlen intézmény 1992 után a demokrata agytrösztök erősödtek meg. Clintonnal megjelent az image formálás. Bruce Newman politikai marketing, image építés. Nagy költségvetéssel dolgoznak az agytrösztök, sok emberrel. Angliában Anglia 1976–1980 között a brit konzervatívok hozták létre a pártpolitikai agytrösztöket, hogy hatalomra kerülhessenek. Angliában az agytrösztök kis szervezetek (20-30 ember), kis költségvetéssel. CPS (Centre for Policy Studies). Margaret Thatcher hozta létre. IEA (International Economic) gazdaságpolitikai agytröszt. Nemzetközi és angol gazdaság összehangolása. Adam Smith Institute – általános politikai kérdésekkel foglalkozott. Magyarországon 1990 előtt Magyarországon nem voltak agytrösztök. Az 1990-es évek közepétől jelentkeztek. Minden magyar párt mögött áll egy. A Fidesz eredményes támaszkodott 1998-ban kormányra kerüléséhez a Századvég Politikai elemzések Központjának szolgáltatásait. Az MSZP Clinton agytrösztjeit „importálta” 2002-ben.[forrás?] A pártpolitikai tevékenységet, vagy aktuálpolitikai elemzést végző agytrösztök mellett a think tank-ek egy másik csoportját a specializált, illetve általános közpolitikai agytrösztök jelentik. Ezek a szervezetek, csoportok tudományos szemlélettel, szakértőként, párt- és aktuálpolitikától függetlenül elemzik a közpolitikát, és a hozzá tartozó szakterületeket. Hasonlószervezetek több nyugat-európai, illetve észak-amerikai országban már hosszabb idő óta léteztek, ám Magyarországon csak az utóbbi években jelentek meg. Közéjük tartozik például a Professzorok Batthyány Köre, amely konzervatív, de nem pártközeli agytröszt. Ilyen szervezetek Magyarországon még a Demos Magyarország Alapítvány, a Méltányosság Politikaelemző Központ, illetve a Compass Közpolitikai Intézet. Forrás politikapedia.hu Uporovói járás Az Uporovói járás (oroszul Упоровский район) Oroszország egyik járása a Tyumenyi területen. Székhelye Uporovo. Népesség 1989-ben 22 159 lakosa volt. 2002-ben 20 865 lakosa volt, melyből 18 551 orosz, 802 német, 512 kazah, 241 ukrán, 135 tatár, 133 csuvas, 81 örmény, 79 ingus, 51 fehérorosz, 43 udmurt stb. 2010-ben 20 662 lakosa volt, melyből 17 431 orosz, 637 német, 520 kazah, 154 ukrán, 125 örmény, 121 tatár, 97 csuvas, 56 ingus, 33 udmurt, 27 fehérorosz stb. Dimetil-éter A dimetil-éter (DME, (CH3)2O) egy szerves vegyület, amely az éterek közé tartozik. Képlete CH3OCH3. Színtelen, szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú. Jellegzetes, édeskés szaga van. Metanolból állítható elő vízelvonással. Előállítása A dimetil-étert legnagyobb mennyiségben metanolból állítják elő vízelvonással, kondenzációs reakcióval. Ekkor két molekula metanolból egy molekula víz kilépésével dimetil-éter keletkezik. A vízelvonást savak katalizálják. Előállítható az éterek többi általános előállítási módszerével is. Felhasználása A dimetil-étert többek között dimetil-szulfát előállítására használják. A dimetil-szulfátot a szerves kémiában metilcsoportok beépítésére (metilezőszerként) alkalmazzák. A dimetil-éter dimetil-szulfáttá alakul, ha kén-trioxiddal reagáltatják: Egyes esetekben a dimetil-étert is felhasználják metilezésre. Ecetsavat is gyártanak belőle. Aeroszolokban, spray-kben hajtógázként szolgál. Az 1840-es évektől használják fel hűtőhatását, ma is mint R-E170 megnevezésű hűtőközegként ismert, gyakran propánnal vagy butánnal keverve. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a tiszta DME nem toxikus, ózonbontó potenciálja (ODP) gyakorlatilag nulla, a 100 éves globális felmelegedési potenciálja (GWP) azonos a CO2-éval, magas a látens párolgáshője (430,89 J/g, 0°C-on), nagy a hővezető-képessége (0,16131 Wm-1K-1, 0°C-on), folyékony halmazállapotban alacsony sűrűsége, alacsony a viszkozitása (1,2673•10-4 kg m-1s-1, 25°C-on), illetve magas a fajhője (1,5115 Jg-1K-1, 0°C-on), 55-ös cetánszámával kiváló üzemanyaga lehet a gázturbinás, benzin és kisebb átalakításokkal dízel meghajtású járműveknek egyaránt. Mivel DME lignocellulóz biomasszából előállítható, kénmentes ezért ígéretes ún. második generációs bioüzemanyagok (BioDME) közé sorolható. Kincses Könyvtár Kincses Könyvtár könysorozat (1954-1965) Romániában, amelyet az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó indított. Célkitűzés A szerkesztők színvonalas és szórakoztató olvasnivalót kívántak a közönséghez eljuttatni. A kiadó népszerű román sorozatai (Biblioteca pentru Toți és Biblioteca Satului), valamint a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyvtár sorozata szemmel láthatólag hatott a Kincses Könyvtárra, az előbbiekre formátumban, az utóbbira – különösen a későbbi években – a megjelenő művek kiválasztásában emlékeztetett. 1961-től a sorozatot az Irodalmi Könyvkiadó folytatta (sorozatszerkesztője ekkor Konsza Judit), egészen 1965-ig, amikor helyét a Horizont vette át. Kortárs magyar irodalom A Kincses Könyvtár kötetei közvetítették az olvasókhoz a kortárs romániai magyar irodalomból Asztalos István, Nagy István, Kovács György, Gagyi László, Kovács Bálint, Tamás Gáspár, a fiatalabb nemzedékből Fodor Sándor, Huszár Sándor, Katona Szabó István, Sütő András novelláit, kisregényeit, később egy kötetnyit Salamon Ernő verseiből s az újra felfedezett Karácsony Benő Napos oldal és A megnyugvás ösvényein c. regényeit. Az irodalompolitikai változások tükröződtek a klasszikus és kortárs magyar irodalom szerepeltetésében is (a minden időkben népszerű Arany János, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond költeményei, elbeszélései, regényei mellett Gábor Andor, Gergely Sándor, Illés Béla után Nagy Lajos, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Tersánszky Józsi Jenő is sorra került). Román irodalom A kortárs román irodalmat Ion Călugăru, Eusebiu Camilar, Mihail Sadoveanu, majd Francisc Munteanu, Marin Preda, Titus Popovici képviseli, a klasszikusokat egy kötetnyi román népmese Bözödi György fordításában, továbbá Ion Luca Caragiale, Gala Galaction, Petre Ispirescu, Cezar Petrescu, Jean Bart, Alexandru Sahia. Világirodalom Világirodalmat először – a Orosz Könyv kiadó kéziratait is átvállalva – a klasszikus és kortárs orosz és szovjet irodalomból nyújt (1958-tól Gogol, Turgenyev, Tyendrjakov, Tvardovszkij, Makszim Gorkij, Korolenko, Fegyin, Ilf és Petrov), majd 1960-tól a más nyelvű irodalmak úttörő kötete (Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában) után angol, francia, német, olasz félklasszikusok és már rangot nyert kortársak következtek: Graham Greene, Alberto Moravia, Lampedusa, Romain Rolland, Pratolini, Heinrich Böll, Leonhard Frank s mellettük Balzac, Poe, Stendhal, Sólem Aléchem, Julius Fučík, Jan Otčenášek. Példányszám-politika A Kincses Könyvtár az Orosz Könyv néhány hazai fordítását leszámítva inkább a már közönségsikert aratott és elismert magyar fordításokat vette át hazai kiadásra. Jelentősége épp ezért elsősorban a népszerűsítésben állott. Jókai Mór Fekete gyémántok című regényének 20 000-es rekordja és egy 1500-as abszolút minimum között – az 1958-59-es években mesterségesen szinten tartott 2000-5000-es példányszámait nem számítva – általában 5-10 000-es példányszámban jelentek meg az egyes kötetek, s mivel fűzve készültek, az áruk is igen alacsony volt. Így lehetett a Kincses Könyvtár egy fokozatosan táguló és árnyalódó irodalmi műveltség hasznos tényezője. Keléd Keléd község Vas megyében, a Celldömölki járásban. Fekvése A település Jánosházától délnyugatra, a 8-as számú főúttól délre, a 84-es számú főúttól nyugatra helyezkedik el. Története Keléd neve régi magyar személynévből származik. A névtípus és a régészeti leletek tanúsága alapján is Árpád-kori eredetű település. Az írott forrásokban csak igen későn, 1444-ben jelentkezik idevaló nemes nevében. . A törökkorig a környéken is birtokos köznemesi Kelédy családé. Az 1549. évi rovásadó jegyzékbe 3 kelédi jobbágyportát, 4 zsellért és 2 szolgát vettek fel. A Kelédyeket 1575-ben még megerősítették itteni nemesi kúriájuk birtokában. A falu később elpusztult, és csak a 18. században népesült be újra. A középkori falu a mai községtől északra helyezkedett el. A hagyomány szerint is itt állt a középkori templom, amelynek maradványát az 1780-as években készült I. katonai felmérés térképlapja Rudera (=romok) felirattal tünteti fel. Ezzel megegyező helyen figyelhetők meg a templom és a körülötte fekvő temető nyomai. Annak a feltevésnek bizonyítására, hogy a lelőhelyen volt-e földvár is, ásatás szükséges. A falu fejlődése szorosan összekapcsolódott a kúria történetével. A Szent-Ivány kúriát valószínűleg a 18 század végén emeltette szentgyörgyi Horváth család, felhasználva az építkezéshez a romtemplom köveit. 1854-ben bővítették az épületet és kényelmes lakhellyé alakították. A hátsó, alacsonyabb szárny barokk eredetű, míg az első része már klasszicista. Az uradalmat 1859-ben Krása Manó vásárolta meg, ez hozta meg a gazdasági élet fellendülését. A jelentős beruházások eredményeként 1865-ben ecet- és szeszgyár létesült, melyeket gőzgépekkel szerelt fel. 1897-ben Krása távbeszélőt létesített a kúria és jánosházai takarékpénztár, valamint annak épületében lévő posta és távíró között. A 19. század második felén a falu kúriából és a hozzá tartozó 11 magánházból állt. 1915-ben Krása Manó a lipótszentiváni Szent-Ivány Oszkárnak adta el az uradalmat, ami 3600 holdat tett ki. 1923-ban tűz ütött ki, amelynek helyreállítása során az eredetileg nyereg tetős első épületszárnyat már manzard tetős formában kibővítve készítették el. A korábbi tornácos részt beépítették. Az uradalom gazdasági élete azonban továbbra is pezsgő maradt. Szeszfőzde, szeszfinomító, rum- és likőrgyár. Említést érdemel az uradalom áramfejlesztője, gőzmalma, gőzfűrésztelepe, 10 holdas méhészete, 17 holdas halastóban lévő pontytenyésztés, díszfácán tenyésztés. 1945-ben 40 orosz katona lakott a kúriában, amely a háború után is Szent-Ivány Egoné maradt 1952-ig. A kúriát 1952-ben államosították. 1964-ben átalakították a 23 helyiséges épületet. 1982-től itt működött Tanácsháza és TSZ iroda volt. Parkjában fürdő és teniszpálya is volt. Ősparkjából a jegenyefenyő, platán és egy vadgesztenye figyeli az épület sorsát. Jelenleg helyi védelem alatt áll. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,6%-a magyarnak mondta magát (1,4% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 88,6%, evangélikus 1,4%, felekezet nélküli 2,9% (7,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei A kelédi focicsapat nagyon jó eredményeket ér el a Supershoot.eu játékon. Jelenleg az NB.III tagja ebben a játékban. Sikerei: V.A3 Győztes IV.A2 Győztes John Reid John Reid (Paisley, 1949–) skót zenei menedzser. Több mint 25 évig volt Elton John menedzsere, munkakapcsolatuknak 2000-ben jogi problémák vetettek véget. 1975 és 1978 között a Queen együttes menedzsere volt. Napjainkban Ausztráliában él, és a helyi X Factor sorozat zsűrijeként ismert. Earl Grey Az Earl Grey egy teakeverék, amely jellegzetes ízét és citrusos illatát a bergamottnarancs héjából kivont olaj biztosítja. Az „Earl Grey” kifejezést hagyományosan csak a fekete teára alkalmazták, ám manapság a kifejezés egyéb olyan teákra is használt, amely bergamottolajat, vagy -aromát tartalmaz. Története Az Earl Grey keveréket második Earl Grey után nevezték el, aki az 1830-as évek brit miniszterelnöke volt, és az 1832-es Reformtörvény szerzője, aki állítólag – talán diplomáciai borravalóként – bergamottolajjal, egy jellegzetes délkelet-ázsiai citrusféléből nyert anyaggal ízesített teafélét kapott ajándékba. Egy legenda szerint egy hálás kínai mandarin, akinek fiát Lord Grey egyik embere mentette meg a fulladástól, mutatta be az Earl keveréket 1803-ban. A történetnek nincs valós alapja, hiszen Lord Grey sosem járt Kínában, és a bergamottolaj használata a tea illatosítására akkor még ismeretlen volt Kínában. Később azonban az anekdotát úgy adták elő – és javították ki – a Twinings honlapján, hogy „egy Kínából visszatérő követ előadása szerint...” A Jacksons of Piccadilly szerint Earl Grey teáját ők állították elő először, miután Lord Grey átadta George Charltonnak, a Robert Jackson & Co. partnerének a receptet 1830-ban. Jackson szerint az eredeti recept sosem hagyta el a kezüket, és folyamatosan termelnek az alapján; a kezdetek óta egy kínai teát véve alapul. A Grey család szerint a teát egy kínai mandarin külön Lord Grey-nek keverte, hogy az megfeleljen a Howick Hall-i vízhez, bergamottot használva, hogy az ellensúlyozza a helyi víz mésztartalmát. Lady Grey ezt felhasználta Londonban politikai hoszteszként, és mivel meglehetősen népszerűnek bizonyult, nagyobb közönségnek is árusítani szerette volna, és így, akár a Twinings, márkanévként került a piacra. Variációk A Twinings rendelkezik egy saját márkájú teával, a „Lady Grey”-jel, amely citrommal és sevillai naranccsal készül, bergamottolaj hozzáadásával. A Twinings-féle Earl Grey és Lady Grey csomagolásán szerepel Richard Grey, hatodik Earl Grey jóváhagyása és aláírása. A „Londoni köd” nevű ital az Earl Grey, gőzölt tej, és vaníliaszirup keveréke. Néhány variáció elérhető jázminnal, valamint különböző virágok összetevőivel. Az „Orosz” Earl Grey Franciaországban és Belgiumban árult, és a Lipton készíti. Zöld teával készült variációk: Earl Grey, Jázmin, Menta, Gunpowder, Almás, Citromos, Narancsos. Használata ízesítőként Az Earl Grey teát használják ízesítőszerként is néhány süteményben és édességben, például csokoládékban és pikáns szószokban. A mártásokat alapvetően úgy ízesítik, hogy az alapszószba teafiltereket tesznek, így felforralják, majd eltávolítják a filtereket. Édes recepteknél a tea ízét gyakran enyhítik olvasztott vaj, vagy forró tejszín hozzáadásával. Toxikológia Számos tanulmány szerint, néhány márka sűrűn használt bergamottolaja a bőrön fokozott pirosodást okoz ultraibolya fénnyel való megvilágítás után; azonban ez nem vonatkozik az Earl Grey tea szokásos, szájon át történő alkalmazására. A bergamott a bergamottin és a vele vegyileg rokon 6',7'-dihidroxibergamottin forrása, ami feltehetőleg a grapefruit juice hatásért felelős. A grapefruitlében található psoralenszármazékok és flavonoidok gátolják a máj és a vékonybél CYP3A4 izoenzimét, ezzel a szervezetbe került különféle hatású gyógyszerek (Ca-csatorna blokkolók, makrolid antibiotikumok) lebontását, emelve ezzel plazmaszinjtüket. Egy esettanulmányban egy beteg, aki napi négy liter Earl Grey teát fogyasztott izomgörcsökről számolt be, amely kötődik a bergamottolaj bergapten nevű összetevőjéhez, amely kálium csatorna-blokkoló. A tünetek enyhültek, miután a tea fogyasztását napi egy literre csökkentette. A populáris kultúrában Jean-Luc Picard a Star Trek: Az új nemzedék című televíziós sorozat során több részben is Earl Grey teát ivott. A tea rendeléséhez Jean-Luc Picard kapitány a következőket mondta a replikátornak: „Teát. Earl Grey-t. Forrón.”, amely az egyik legismertebb kifejezés lett a sorozatból. Artemis Fowl különösen szereti az Earl Greyt. „Weird Al” Yankovic megemlíti az Earl Grey tea ivását az egyik dalában, a „White and Nerdy”-ben. A Kurosicudzsi (Fekete Komornyik, Black Butler) manga/anime főszereplője, Ciel Phantomhive az egész sorozatban Earl Grey-t iszik. Ezt több módon is beépítették a sorozatba. Earl Grey II a játékos droidjának alapértelmezett neve a Steambot Chronicles nevű játékban. John Rogers (jégkorongozó, 1910) George Edward Frederick „John” Rogers (Egyiptom, Alexandria, 1910. augusztus 22. – ?) Európa-bajnoki bronzérmes brit jégkorongozó, olimpikon. Az 1928. évi téli olimpiai játékok részt vett a jégkorongtornán, a brit válogatottban. 4 mérkőzésen játszott és nem ütött gólt. Összesítésben a 4. helyen végeztek. Ez az olimpia Európa-bajnokságnak is számított, így Európa-bajnoki bronzérmesek lettek. Részt vett az 1930-as jégkorong-világbajnokságon, ahol a brit csapat az első körben kikapott a németektől 4–2-re és a 10. helyen végeztek. Klubcsapata az Oxfordi Egyetem jégkorongcsapata volt. Bunde vasútállomás Bunde vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Meerssen községben, Bunde, Limburg településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Maastricht–Venlo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Beek-Elsloo vasútállomás (észak) Maastricht vasútállomás (dél) 3-nitro-klórbenzol A 3-nitro-klórbenzol szerves vegyület, képlete C6H4ClNO2. Sárga kristályos anyag, más vegyületek előállításának fontos kiindulási anyaga. Előállítása Jellemzően klórbenzol kénsav jelenlétében végzett nitrálásával állítják elő: A reakcióban az izomerek keveréke keletkezik. 30/56/14 savarány mellett a termék jellemzően 34–36% 2-nitro-klórbenzolt és 63–65% 4-nitro-klórbenzolt tartalmaz, a 3-nitro-klórbenzol részaránya csak kb. 1%. Mivel ez az eljárás nem jó hozammal adja a 3-as izomert, ezért leggyakrabban a nitrobenzol klórozásával állítják elő 33–45 °C-on, szublimált vas(III) katalizátor mellett. A 3-nitro-klórbenzol tisztítása viszonylag nehéz, mivel más izomerek is keletkeznek még a nitrobenzol klórozásakor is, és mindegyik izomernek hasonlóak a fizikai tulajdonságai. Az aktivált, 2 és 4 helyzetben klórt tartalmazó izomerek hidrolízise a fizikai elválasztást sokkal egyszerűbbé teszi (a 3-klór származék ellenállóbb a reakcióval szemben). Reakciói A többi nitro-klórbenzol izomerrel ellentétben a meta izomerben a klórcentrum nem aktivált nukleofil szubsztitúcióval szemben. Ugyanakkor a 3-nitro-klórbenzol más hasznosítható reakciókat ad. Fe/HCl-as redukciójával (Bechamp-redukció) 3-klóranilin állítható elő. A 3-nitro-klórbenzolon aromás elektrofil szubsztitúciós reakciók végezhetők, így számos termék állítható elő belőle. Felhasználása Saját felhasználása nincs, de más fontos vegyületek előállításának prekurzora. Egyik fontos származéka a 3-klóranilin. Visegrád vármegye Visegrád vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Visegrád központtal. Ekkor a későbbi Pilis vármegye és Pest vármegye területét foglalta magában. Ránk maradt 1009-ből István oklevele, ami a veszprémi püspökség határleírását tartalmazza. Eszerint ekkor a megye teljes egészében a veszprémi püspökség hatáskörébe tartozott, és rajta kívül még Fejér, Veszprém és Kolon vármegyék. Az is világos, hogy a később főleg Pest vármegyében illetékes váci püspökség ekkor, 1009-ben még nem létezett. Az is kiderül, hogy a megye határától, a Zagyva folyótól keletre már létezett ekkor az egri püspökség. Agárdi Állami Gazdaság Az Agárdi Állami Gazdaság az ország legnagyobb és leghíresebb gazdaságai közé tartozott, mezőgazdasági területei jellemzően Agárd és Zichyújfalu környékén voltak. Az Agárdi Állami Gazdasági huszonegyezer hold területen foglalkozott növénytermesztéssel. Borjúnevelőjében szigorúan higiénikus körülmények között nevelték az úgynevezett negatív állományt. Váncsa Jenő agrárminiszter 1958 és 1972 között volt az állami gazdaság vezérigazgatója. Történeleme 1971 januárjában Budapesten aláírták azt az államközi egyezményt, mely szerint az Agárdi Állami Gazdaság és a Zlaté Klasy-i Szakosított Meliorációs Szövetkezet kooperációjában fogják gyártani a sertéstelepek építéséhez szükséges elemeket. A szerződés 1 380 900 rubel értékű épületelem és kiegészítő tartozékok gyártását írta elő az 1971-es évre. 1971. július 9-én Ludvík Svoboda, Csehszlovákia elnöke járt az Agárdi Állami Gazdaság felsőcikolai sertésüzemében. Váncsa Jenő, az állami gazdaság vezérigazgatójának beszámolója szerint az állami gazdaság felsőcikolai üzeme ekkoriban évi 11 000 sertést tenyésztett. 1977. július 4-e és július 8-a között a szíriai Arab Újjászületés Szocialista Pártjának (wd) küldöttsége járt Magyarországon. Az Abdullah al Ahmar(wd) (arabul: ������� ������) főtitkárhelyettes vezette küldöttség ellátogatott többek között az agárdi gazdaságba is. Üzemek Jánosmajori Húscsirke Előállító Broiler Üzem A Jánosmajori Húscsirke Előállító Broiler Üzemet 50 000 000 forint beruházással építették 1962 és 1965 között, a beruházás 7–8 év alatt térült meg. Az üzem 20 darab, 1000 m² alapterületű baromfinevelő házzal és a hozzá tartozó szociális és kiszolgáló épületekkel rendelkezett. A 15 kataszteri holdon létesített telep 30%-kal növelte Fejér megye baromfitermelését. A jánosmajori üzem 1967-ben 97 embert foglalkoztatott, ebből 51 férfi és 46 nő volt. 1967-es adat szerint a telep egy-egy dolgozója személyenként évi 361 000 forint termelési értéket állított elő. A telephelyen egy időben 240 000 csirkét tudtak nevelni. 9 hetes nevelési idővel számolva évi 5 rotáció hagyhatta el a jánosmajori telepet, ez évente 1 200 000 húscsirkét eredményezett, ami 1500 tonna baromfihússal egyenlő. A pecsenyecsirke előállításához Lohmann-féle (wd) nagy hozamú húshibrideket tenyésztettek. A jánosmajori üzem 1966-ban 1 278 000 csirkét adott el (1500 tonna csirkehús lett értékesítve). Early China Az Early China az The Society for the Study of Early China (SSEC) által, 1975-ben alapított sinológiai szakfolyóirat. Leírás Az Egyesült Államokbeli hanoveri (New Hampshire) székhelyű Dartmouth College-ban, 1975-ben alapított The Society for the Study of Early China szakfolyóirata évi egy alkalommal jelenik meg. Állandó, megbízható és magas színvonalú szakmai fórumot biztosít a kínai történelemmel, kultúrával kapcsolatos olyan kutatások eredményeinek publikálásához, amelyek a kínai ókor tárgykörébe tartoznak. Cottbus Cottbus, alsószorb nyelven Chóśebuz (felsőszorb nyelven Chośebuz, lengyelül Chociebuż), város Németországban, Brandenburg szövetségi tartományban. 1976-ban lett nagyváros, amikor a lakosság száma meghaladta a 100 ezret. Jelenleg 103 038 lakosa van. (2006-os adat). Területe 164,28 km². Fekvése A tartomány délkeleti részén található, Berlintől kb. 125 km-re délkeletre. Cottbus a legnagyobb város Niederlausitzban. A Spree folyó középső szakaszán fekszik, délről a Lausitzer Grenzwall és északról a Spreewald között. Története Területe már legalább 2000 éve lakott. Germán telepesek érkeztek a Kr. u. 4. században, akiket szlávok követtek a 6. században. Első okirati említése 1156. november 30-áról való. A harmincéves háború alatt teljesen elpusztult. 1938. november 9-én lerombolták a zsinagógát. 1949-ben a Német Demokratikus Köztársaság része lett. Ekkor fontos gazdasági központ lett, a Cottbus kerület székhely volt. 1990-ben lett a Német Szövetségi Köztársaság része. Városrészek 19 városrész van, az alábbiak (zárójelben előbb a városrész neve szorb nyelven, majd a lakosság száma): (1) Mitte (Srjejź) (8.280) (2) Schmellwitz (Chmjelow) (16.785) (3) Sandow (Žandow) (16.385) (4) Spremberger Vorstadt (Grodkojske pśedměsto) (14.349) (5) Ströbitz (Strobice) (14.054) (6) Sielow (Žylow) (3.579) (7) Saspow (Zaspy) (8) Merzdorf (Žylowk) (1.225) (9) Dissenchen (Dešank) (1.195) (10) Branitz (Rogeńc) (1.396) (11) Madlow (Modłej) (1.951) (12) Sachsendorf (Knorawa) (14.499) (13) Döbbrick (Depsk) (1.842) (14) Skadow (Škodow) (557) (15) Willmersdorf (Rogozno) (761) (16) Kahren (Korjeń) (1.334) (17) Kiekebusch (Kibuš) (1.357) (18) Gallinchen (Gołynk) (2.693) (19) Groß Gaglow (Gogolow) (1.450) A város bővülése A következő településeket az alábbi időpontokban csatolták a városhoz: 1871 : Schlossgebiet, Mühleninsel, Metzt és Markgrafeninsel 1872 : Brunschwig am Berge, Brunschwig in der Gasse, Brunschwig Rittergut és Gemeinde Ostrow 1904 : Landgemeinde Sandow és Gutsbezirk Brunschwig 1926 : Madlow egy része 1927 : Branitz és Ströbitz egy része 1950 : Madlow, Sachsendorf és Ströbitz, valamint részben Groß Gaglow és Klein Gaglow 1974 : Branitzer Park 1994 : Branitz, Dissenchen, Döbbrick, Kahren, Maiberg, Merzdorf, Schlichow, Sielow, Skadow, Willmersdorf 2003 : Gallinchen, Groß Gaglow és Kiekebusch. Közigazgatás Már a 13. században polgármester állt a város élén. 1803-tól főpolgármester (Oberbürgermeister) vezeti a várost, akit a polgárok közvetlenül választanak, 5 évre. A legutóbbi választásra 2003. október 26-án került sor. A következők voltak 1803 óta Cottbus főpolgármesterei: Partnervárosok Cottbus a következő városokkal ápol partnervárosi kapcsolatot: Montreuil-sous-Bois, Franciaország , (1959 óta) Grosseto , Olaszország , (1967) Lipeck , Oroszország , (1974) Zielona Góra (németül Grünberg ), Lengyelország , (1975) Targoviste , Bulgária , (1975) Kassa , Szlovákia , (1978) Saarbrücken , Saar-vidék , (1987) Gelsenkirchen , Észak-Rajna-Vesztfália , (1995) Nuneaton and Bedworth, Egyesült Királyság , (1999) Vásárváros A városban évente tartanak nemzetközi jelentőségű vásárokat, gazdasági kiállításokat. Sportélete Az FC Energie Cottbus labdarúgó-csapatban korábban számos magyar, Sebők Vilmos, Szélesi Zoltán, Lőw Zsolt és Vasile Miriuta is játszott. Közlekedés Vasút A városnak öt vasútvonala van és öt pályaudvara, ezek a következők: Bahnhof Cottbus Cottbus-Sandow Cottbus-Merzdorf Cottbus-Willmersdorf Nord Cottbus-Kiekebusch Légiközlekedés Cottbus közelében két regionális jelentőségű repülőtér van: kb. 15 km-re a Verkehrslandeplatz Neuhausen és kb. 30 km-re a Flughafen Cottbus-Drewitz. Városi tömegközlekedés 45 vonal, ebből 4 villamos- és 41 autóbuszvonal. 567 megállóhely van a kb. 1032 km hosszú vonalhálózaton. Tömegközlekedési vállalatok: Cottbusverkehr GmbH és Neißeverkehr GmbH. Látnivalók Állatkert Gazdaság Textil-, bőr- és gépipar. Barnaszénbányászat. Felsőoktatás Brandenburgische Technische Universität (alapítva: 1991) Szakiskolák A város nevezetes szülöttei 1488: Johann Briesmann reformátor 1495: Johann Mantel II. teológus 1715: Jakob Immanuel Pyra költő 1780: Johann Carl Ludwig Schmid építész 1798: Carl Blechen festő 1820: Gustav Feckert festő 1834: Richard Koch, a Reichsbank elnöke 1838: Gustav Theodor Fritsch anatómus, antropológus és pszichológus 1862: Paul Eduard Crodel festő 1862: Hugo Dreifert politikus 1899: Joachim Gustav Wilhelm Hossenfelder pap 1899: Arno Schirokauer író 1902: Karl-Albrecht Tiemann bölcsész 1907: Erwin Helmchen labdarúgó 1907: Karl Jordan történész 1921: Gert Kalow író 1924: Dieter Nowka zeneszerző 1927: Heinz-Florian Oertel sportriporter 1929: Günter Geißler énekes 1931: Wolfgang Pasquay zeneszerző 1942: Tilman Nagel orientalista 1942: Hartmut Bietz zeneszerző 1943: Jürgen Gosch színházi rendező 1944: Detlef Kobjela zeneszerző 1944: Uwe Kockisch színész 1952: Martin Gutzeit teológus, politikus 1953: Klaus Zylla festő 1953: Ulrike Bruns könnyűatléta 1955: Peter Brasch író 1957: Karin Roßley könnyűatléta 1958: Rudi Fink ökölvívó 1960: Martina Eitner-Acheampong színésznő 1963: Gabriele Reinsch könnyűatléta 1970: Marco Rudolph ökölvívó 1970: Michael Bresagk jégkorongozó 1975: Thomas Neumann fotóművész 1976: Anke Rähm színésznő 1981: Jörg Wartenberg jégkorongozó 1981: Trixi Worrack kerékpárversenyzőnő 1983: Daniel Musiol kerékpárversenyző Filmográfia »Bilderbuch Deutschland«, Cottbus, Dokumentation, Produktion: RBB, Erstausstrahlung: 19. März 2006, 45 Min. BTU Cottbus, Dokumentationen, Produktion: Brandenburgische Technische Universität, IKMZ Videothek »Im Osten geht die Sonne auf«, Energie Cottbus, Dokumentation, Produktion: 2001 ASIN: B0002Z81UO Automolus paraensis Az Automolus paraensis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faja. Rendszerezés Az Automolus infuscatus alfaja volt, Automolus infuscatus paraensis néven is. Előfordulása Brazília területén honos. Simon Miklós (orvos) Simon Miklós (Nagyrőcze, Gömör és Kishont vármegye, 1916. május 11. – Szeged, 2007. június 25.) Széchenyi-díjas magyar orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár. Kutatási területe A bőrtuberkulózis patogenezise, fénybetegségek és fényvédők, a porphyrinopathiák patogenezise, klinikai immunológia. A funkcionális dermatológiai kutatások egyik úttörője volt hazánkban és nemzetközi szinten. Orvostörténeti kutatásokat is végzett. Életpályája Pedagógus családban látta meg a napvilágot, középiskolai tanulmányokat Miskolcon és Sárospatakon folytatott. 1934-ben érettségizett. Orvostudományi tanulmányokat a debreceni Tisza István Tudományegyetemen folytatott 1934-1943-ig, tanulmányait a második világháború zavarta meg, két évig katonáskodott. Orvosi diplomáját 1943-ban szerezte meg. A debreceni Orvosi Karon dolgozott és kutatott az anatómiai és a patológiai intézetben. Szakorvosi vizsgát tett 1946-ban bőr- és nemibetegségek szakterületen. Két tárgykörben kutatott, az egyik: a fény által okozott bőrbetegségek és ezek gyógyulását elősegítő fényvegyületek, a másik: a Tiszántúl tbc-és fertőzöttségének bőr tbc-és kórformáit vizsgálta, ez utóbbi témakörből írta és védte meg kandidátusi disszertációját 1958-ban. Kutatásainak gyakorlati eredménye is mutatkozott, a Tiszántúl súlyos, szövődményes bőr tbc-és betegeit meggyógyította vagy tünetmentessé tette. 1965. február 24-én kinevezték a Szegedi Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinikájának élére tanszékvezető egyetemi tanárnak. Most már a kutatás és a gyógyítás mellett az oktatás is feladatává vált. Kiváló intézményszervezőnek bizonyult. Új, kiváló képességű orvosokat vett fel, új kezelési módokat vezetett be, új laboratóriumokat alakított ki. Új kezelőt és műtőt kapott az Égésplasztikai Osztály. Kutatás kapcsán a Debrecenben elkezdett témát folytatták, a prophyrinopathiák patogenezisét vizsgálták fizikusok, kémikusok és szakbiológusok bevonásával. 1967-ben a klinikai immunológia alapjait is lerakták, Simonnak Dobozy Attilával és Húsz Sándorral elsőként sikerült a világon immunológiai in vitro módszerrel a sarcoidosist a tuberkulózis valamennyi formájától elkülöníteni, a gyógyszerallergiát kutatni. Ebből a témakörből írta Simon akadémiai nagydoktori disszertációját Porphrya cutanea tarda pathogenezis címen, amelyet 1982-ben védett meg. Elérte a DSc tudományos fokozatot. Tudományos szakcikkeit főleg német nyelven adta közre, leginkább német nyelvterületen voltak széles körű nemzetközi kapcsolatai. Vendégprofesszor volt 1972-ben két hónapig Amszterdamban, gyakran adott elő ausztriai, németországi egyetemeken. A Bőrklinika által évente megrendezett vándorgyűlések is sok jeles külföldi kutatót vonzottak. Simon Miklós itthoni és külföldi bőrgyógyászati szakfolyóiratoknál vállalt szerkesztőbizottsági tagságot, köztük Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle (1964-); Berufsdermatosen (1972-); Zentralblatt für Haut- und Geschlechtskrankheiten sowie deren Grenzgebiete (1973-1992); Hautartz (1976-1989); Dermatologische Monatschrift (1985-1990). A Magyar Dermatológiai Társaságnak 1968-tól vezetőségi tagja, majd elnöke (1979-1983), 1996-tól örökös tiszteletbeli elnöke. 14 külföldi dermatológiai és immunológiai társaság választotta tiszteletbeli vagy levelező tagjának. Tagja volt itthon a Bőrgyógyászati Szakmai Kollégiumnak (1977-1987), az MTA Klinikai Szakbizottságának (1978-1987). 1986-ban nyugdíjazták, 1991-ben emeritálták. 2007-ben érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik. Művei (válogatás) Die Rolle der peripheren Lymphknoten in der Pathogenese der Tuberkulide. Hautarzt , 1959. Beiträge zu den biologischen Eigenschaften des Mycobacterium tuberculosis auf Grund der Empfindlichkeit der Lupus-Stämme. G. Berencsivel. Arch. Klin. Exp. Derm. 1966. Mykrobakterienbefunde bei den sog. Tuberkuliden XIII. Congressus Internationalis Dermatologiae, München , 1967. Berlin, 1967. Springer. 1312-1314. p. Gyakorlati bőr- és nemigyógyászat. Társszerzőkkel. Budapest : Medicina, 1971. 106 p. H³-Tymidin-markierte Lymphozytentransformation in vitro bei Lungen- und Hauttuberkulose sowie Sarkoidosis. Társszerzőkkel. Minerva Derm. 1971. Ist der Lupus miliaris disseminatus tuberkulöser Ätiologie? Hautarzt , 1975. The role of damages in cellular membrane structures in the development of porphyria cutanea tarda. Társszerzőkkel. Porphyrins in Human Diseases. Ist International Porphyrin Meeting, Freiburg , 1975. Bázel , 1976. Karger. 432-437. p. Hepato-erythropoetic porphyria presenting as sclerodermaand acrosclerosis in a sibling pair. Társszerzőkkel. Br. J. Dermatol. 1977. Zur Pathogenese des Lichen ruber planus : Vergleichende immunpathologische Untersuchungen vor und nach aromatischer Retinoid- und Photochemotherapie. Bázel : Roche, [1987]. X, 65 p. ISBN 3-88878-044-6 Klinische und zytogenetische (SCE) Untersuchungen bei Lypodystrophia totalis und Cockayne-Syndrom. Társszerzővel. Zbl. Haut- u. Geschl.-Kr. 1988. Orvosi szófejtő szótár. Visy Józseffel. Szeged, 1990. 296 p. Kitüntetései (válogatás) Érdemes orvos (1953) Kiváló Orvos (1975) DOTE Pro Pro Universitate (1976) Orvosi Akadémia Emlékérme, Kublin (1976) Kaposi Mór-emlékérem (1979) Rajka Ödön emlékérem (1980) Jancsó Miklós–emlékérem (1984) Károly Egyetem emlékérme, Prága (1984) Munka Érdemrend arany fokozat (1986) Amszterdami Egyetem emlékérme (1986) SZOTE Pro Universitate (1989) Szolgálati Érdemrend Nagykeresztje ( NSZK , 1991) Szent-Györgyi Albert-díj , (1991) Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának díja, (1993) Eötvös József-koszorú (1994) Német Bőrgyógyász Társaság emlékérme (1996) Osztrák Bőrgyógyász Társaság, Hebra-emlékérem (1996) Széchenyi-díj (2001) Semmelweis-díj (2006) Brissy-Hamégicourt Brissy-Hamégicourt település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 654 fő (2015). Brissy-Hamégicourt Alaincourt, Brissay-Choigny, Moÿ-de-l’Aisne, Renansart és Séry-lès-Mézières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szondi György (bolgarista) Szondi György (eredetileg Sal György, Feffernitz, Paternion, (Ausztria), 1946. március 15. –) József Attila-díjas magyar költő, műfordító, szerkesztő, bolgarista. Családja Édesapja Szondi (Sal) Norbert (1920-2007), édesanyja Pókay Margit (1923-2017). Gyermekei Bence (1974) és Eszter Bojána (1977). Élete 1960 és 1964 között a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Már előtte is, de a gimnáziumi beiratkozásánál még komolyabb nehézségeket okozott számára a származása. Érettségi után dolgozott uránbányászként, újságkihordóként, könyvtárosként, majd 1967-ben, levelező tagozaton kezdte meg az egyetemet. A magyar-könyvtár szakból az utóbbit, amint lehetősége nyílt rá, lecserélte bolgárra, és nappali tagozatra iratkozott. A diplomáját 1974-ben kapta kézhez. 1975-től az Országos Idegennyelvű Könyvtár (akkori nevén Gorkij Könyvtár) volt a folyamatos munkahelye, főkönyvtáros és főtanácsos, amikor 2007-ben nyugdíjba vonul. Mindeközben 1975-től 1979-ig a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetemen magyar lektor, majd 1981-ben ugyanott az újonnan nyíló magyar szak vendégtanára. 1980-tól tíz éven át az Európa Könyvkiadó bolgár irodalomért felelős teljes jogú szerződéses szerkesztője. 1981 és 1984 között az MTA aspiránsa Szófiában. 1984-ben védi meg kandidátusi disszertációját, bolgár nyelven. 1999-től 2004-ig a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója és a magyar nagykövetség kulturális tanácsosa. 2004 és 2009 között a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem vendégdocense. Bulgáriában az irodalmat szerető emberek saját költőjüknek tartják Szondit (Djord Szondi néven jelennek meg bolgár nyelvű versei, írásai, kötetei), de talán az alkotóművészinél is jelentősebb irodalomtörténészi és kulturális szervezői megbecsültsége. 1994 és 1999 között a POLISZ folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője, 1999-től 2003-ig a Masszi Kiadó ügyvezetője, 1999-től a Napút főszerkesztője, 2003-tól 2016-ig a Napkút Kiadó igazgatója, 2016-tól a naputonline.hu főszerkesztője. A Világirodalmi Lexikonba közel 200 szócikket írt bolgár írókról, irodalomról. Összességében mintegy 400 szerzőtől 11 ezer oldalnyi prózát, 20 ezer verssort ültetett át eddig magyarra. Több tucat magyar szerzőktől fordított antológia, folyóiratszám, tanulmánykötet összeállítását jegyzi, közel száz magyar író bulgáriai megjelenését segítette megvalósulni. Bolgárul megjelent írásainak, tanulmányainak, interjúinak száma félezernél több. Költőként a merész kísérletezés jellemzi, szokatlan nyelvtani megoldásokkal, szóképzésekkel és kihagyásokkal hoz létre többnyire rövid, "olvasati kiegészítésre váró" szövegeket. Eötvös-, NKA- és Soros-ösztöndíjban (utóbbiban Bulgáriában) részesült. Amatőr fényképészként számos könyvet illusztrált, fotópályázatok nyertese, képeit önálló tárlatokon is bemutatták. Művei Magyar nyelvkönyv bolgárok számára (társszerzőségben, Szófia, 1982) Magyar-bolgár társalgási szótár (társszerzőségben, Szófia, 1984) Pripada diagonalat (Alél az átló) (versek, Szófia, 1992) Értem, értem, értem? (versek, Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1994) Za ek vam (versek, Szófia, 1996) Mosztat na ezika. V cseszt na 70-godisninata na Djord Szondi. Sztatii, eszeta, sztihotvorenija (Írások a szerzőtől s a szerzőről) (Szófia, 2016) Önlexikon - Kortárs magyar írók önszócikkei (szerkesztő, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2017) Hunbolg (vegyes műfajú írások magyar nyelven, előkészületben) Balgarszkijat i ungarszkijat glagol (A bolgár és a magyar ige) (monográfia, előkészületben) Kniga za Szondi (Szondi-könyv) (vegyes műfajú írások, előkészületben) Műfordításai (válogatás) Emilijan Sztanev: Az Antikrisztus (Magvető, 1976) Ljuben Petkov: Zöld keresztek (Európa Könyvkiadó, 1977) Zahari Sztojanov: Egy nemzet mámora (Európa Könyvkiadó, 1978) Emilijan Sztanev: Kormoska (Móra, 1980) A rózsaszínű pelikán /bolgár elbeszélések/ (más fordítókkal közösen, Európa Könyvkiadó, 1980) Régi idők bolgárai. A bolgár újjászületés prózája (más fordítókkal közösen, Európa Könyvkiadó, 1981) Aleko Konsztantinov: Hihetetlen történetek egy mai bolgárról: Baj Ganjo (Európa Könyvkiadó, 1983) Emilijan Sztanev: Lázár és Jézus/Szibin herceg legendája/Tihik és Nazarij/Antikrisztus /regények és kisregények/ (Juhász Péterrel, a "Szibin herceg legendája" fordítójával, Európa Könyvkiadó, 1985) Binyo Ivanov versei (Európa Könyvkiadó, 1990) Blaga Dimitrova: Időtöröttek (más fordítókkal közösen, Kráter Műhely Egyesület, 1992) Ljuben Petkov: Oroszlános porta (Kráter Műhely Egyesület, 1992) Nikolaj Hajtov: Kecskeszarv. Szilaj elbeszélések (Kráter Műhely Egyesület, 1994) Georgi Markovszki: Huncut Petar (Kráter Műhely Egyesület, 1997) Bronzpillák. Az új bolgár líra 125 éve (más fordítókkal közösen, Masszi Kiadó, 2002) Sztaniszlav Sztratiev: Másutt. Bolgár egypercesek (más fordítókkal közösen, Napkút Kiadó, 2003) Magoncok és morzsák. Bolgár apró írások (Napkút Kiadó, 2006) Konsztantin Pavlov: Perszifedron (Napkút Kiadó, 2006) Ivan Kulekov: Harmadik személyben (Napkút Kiadó, 2006) Plamen Dojnov: Kávéköltemények (Napkút Kiadó, 2007) Nikolaj Kancsev: Az oroszlánszáj nem cibál, de illata száll (Napkút Kiadó, 2009) Ekaterina Joszifova: Otthon, majdnem (Napkút Kiadó, 2009) Madárezredes. Kortárs bolgár drámák (más fordítókkal közösen, Napkút Kiadó, 2009) Almák. Kortárs bolgár elbeszélők antológiája (más fordítókkal közösen, Sztigmati és Napkút Kiadó, 2009) Vándorvirágok. Bolgár szavak és színek Szondi György közvetítésében magyarul (Napkút Kiadó, 2010) Rumen Sztojanov: Lassúdad szavak (más fordítókkal közösen, Napkút Kiadó, 2011) Más-más csönd. Bolgár haikuantológia (Napkút Kiadó, 2012) Georgi Goszpodinov: Balladák és bomlások (Napkút Kiadó, 2014) Edvin Szugarev: Madárijesztő (Napkút, 2015) Marin Georgiev: Se Isten, se ördög (Napkút, 2015) Emilija Dvorjanova: Mondatkoncert (Napkút, 2016) Díjai, elismerései (válogatás) Magyar Műfordítói nívódíjak (1976, 1977, 1978, 1981, 1983) József Attila-díj (2015) Jean Monnet emlékérem (2015) Bolgár 1300 Éves Bulgária Díj (1981) Cirill és Metód Érdemrend (1985) Bolgár Tudományos Akadémia Marin Drinov Díja (2001) Veliko Tirnovó-i Szent Cirill és Szent Metód Egyetem díszdoktora (2002) Bolgár Fordítószövetség Sztojan Bakardzsiev Díja (2003) Bolgár Oktatási Minisztérium Otec Paiszij Érdemérme (2006) Bolgár Nemzeti Rádió Arany Ébresztő Díja (2007) Arany Évszázad Díj (2015) Tagságai (válogatás) Magyar Írószövetség Magyarságtudományi Társaság MAOE MMA Köztestülete MTA Köztestülete Bolgár Fordítók Egyesülete (tiszteletbeli tag) Bolgár Írók Egyesülete (tiszteletbeli tag) Bolgár Tudósok Egyesülete Malavillers Malavillers település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 140 fő (2015). Malavillers Anderny, Audun-le-Roman, Mont-Bonvillers, Mercy-le-Haut és Murville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mezőfalva vasútállomás Mezőfalva vasútállomás egy Fejér megyei vasútállomás, Mezőfalva településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal Mezőfalva–Rétszilas-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Újvenyim megállóhely Nagykarácsony felső megállóhely Mészáros Kitty Mészáros Kitty (Budapest, 1988. május 2. –) magyar színésznő. Élete A Kertész utcai Általános Iskola és Szakiskola tanulója volt. Számos darabban játszott, mint például A dzsungel könyve. 2005–2009-ig játszotta Pongrácz Barbara szerepét a TV2 Jóban Rosszban című sorozatában. Színházi szerepei Léma Levente - Carlotta Dzsungel könyve - Bagira Grease - Sandy Portugál - Masni Vesztegzár a Grand Hotelben Filmjei Történetek az elveszett birodalomból ( 2005 ) Jóban Rosszban ( 2005 - 2009 ) Act/or (2015) 2018–2019-es spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2018–2019-es La Liga (szponzorációs nevén La Liga Santander) a spanyol labdarúgó-bajnokság 88. szezonja. Veli Maj Veli Maj ( olaszul: Maggio) Poreč városrésze, egykor önálló falu Horvátországban Isztria megyében. Fekvése Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 2 km-re északra, a tengerparttól 800 m-re fekszik. Története A falunak 1857-ben 219, 1910-ben 237 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Lakosságát 2001-óta Poreč városához számítják. Lakói főként a vendéglátásból, turizmusból élnek. Plovdiv Plovdiv (bolgárul: Пловдив, törökül: Filibe) Bulgária második legnagyobb városa, az ország középső részén helyezkedik el, a Marica folyó két partján. Régi magyar neve Filippopoly vagy Filipápoly volt. Plovdiv Észak-Trákia kulturális, kereskedelmi és közlekedési központja. Földrajz Plovdiv a Felső-Trák-alföld legnagyobb városa. Története Plovdiv ősi város, az újkőkor óta lakott hely. A trákok Emolpias néven emeltek itt erősséget, amit i. e. 342-ben Makedóniai Fülöp, Nagy Sándor apja foglalt el, s nevezett el Philippopolisznak, amely névalakból ered a régies magyar elnevezése is. A rómaiak Trimontiumnak, azaz a Három hegy városának nevezték. A szlávok már a hatodik században megjelentek a térségben, de az első dunai bolgár birodalom része csupán 815-ben lett. A Bizánci Birodalom 970-ben kebelezte be, az Oszmán Birodalom pedig 1362-ben foglalta el, de mindvégig a bolgár kultúra fellegvára. Az oszmán korban egyébként Filibe volt a neve. 1878-ban a plovdivi csata után Kelet-Rumélia fővárosa lett. 1885-ben az egyesült Bulgária részévé vált. Gazdasága Trákia elsősorban mezőgazdasági vidék. Fontos szőlő-, gyümölcs- és rózsatermő terület. Mindezek miatt a gazdaság motorja az élelmiszerfeldolgozás. Ám gépipara, textilipara és vegyipara is jelentős. Több mint 200 műemléke miatt fontos turisztikai célpont is. Látnivalói Legrégebbi épen maradt műemlékei a római korból, a második századból valóak. Ilyen a római színház és a stadion. Az óváros a bolgár reneszánsz elnevezésű stílus remek épületeivel tele. Ezek a fából is épült házak a bolgár öntudatot vannak hivatva szimbolizálni. Jellegzetesek 19. századi vallási épületei: ortodox templomai, két török dzsámija és zsinagógája is. A vasútállomás épületét a híres török építész, Mimar Kemaleddin Bey tervezte. Testvérvárosai Brno , Csehország Bursa , Törökország Columbia , Amerikai Egyesült Államok Daegu , Dél-Korea Gjumri , Örményország Isztambul , Törökország Kassa (Košice), Szlovákia Kumanovo , Macedónia Kutaiszi , Grúzia Lipcse , Németország Lojang , Kína Ohrid , Macedónia Okajama, Japán Petra , Jordánia Poznań , Lengyelország Róma , Olaszország Szentpétervár , Oroszország Szaloniki , Görögország Valencia , Venezuela Szeless Ödön Szeless Ödön, névváltozat: Szeles Imre Ödön (Pervány, 1863. május 18. – ?) jogi doktor, ügyvéd. Élete Az ügyvédi oklevél elnyerése után Rimaszombatban telepedett meg állandóan. Részt vett a Gömör című lap alapításában (1875. január 3.), melynek rövid ideig szerkesztője is volt. Jelentékeny részt vett a társadalmi élet mozgalmaiban és az 1901. évi képviselő-választási küzdelemnek egyik főszereplője volt. A Gömöri Hirlapnak (1876) és a Gömör-Kishontnak 1880-tól állandó munkatársa volt; írt vezércikkeket, tárcákat, ismertetéseket, vadászrajzokat sat.; a Gömör-Kishontban (Magyarország vármegyéi) ő írta a törvénykezési részt. Munkája A közigazgatási bíráskodásról. Jogtudori értekezés. Rimaszombat 1895. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában Karl Sigmund Friedrich Wilhelm Leutrum von Ertingen Karl Sigmund Friedrich Wilhelm Leutrum von Ertingen (olaszul: Carlo Sigismondo Federico Guglielmo von Leutrum - Dürrn, 1692. június 27. – Cuneo, 1755. május 16.) egy német származású savoyai hadvezér volt a 18. században. Jelentős stratégiai eredményeket ért el a savoyai hadsereg szolgálatában és híres megvesztegethetetlensége a nép körében kedvelt alakká tette. Halálát a Barôn Litrôn dalban énekelték meg és katonai teljesítményei és erényei miatt mindmáig nagy tisztelet övezi Piemontban. Gyermekkora és ifjúsága Friedrich Christoph Leutrum von Ertingen báró, baden-durlachi főerdőőr második házasságából született, életének első éveit az Ölbronn-Dürrn melletti Karlshäuser Hof birtok kastélyában töltötte. A mai Baden-Württemberg tartományban található kastélyt még nagyapja építtette 1650-ben. Piemontba először tizennégy éves korában jutott el féltestvérével, ahol Savoyai Jenő kíséretéhez csatlakoztak. Ekkor döntötte el, hogy a savoyai hadseregben vállal katonai szolgálatot. Katonai pályája Fegyverforgatásra Johann Hernst Wahren kapitány tanította meg. 1706-ban századosi rangot (Capitano di fanteria) kapott a savoyai szolgálatban álló Schulenburg német gyalogezrednél (Reggimento di Fanteria Alemanna Schoulembourg). Az ezreddel aktívan részt vett az 1708-as alpesi hadjáratban. 1721. június 5-én őrnaggyá (Maggiore) léptették elő. 1725. augusztus 21-én a Rehbinder német gyalogezred alezredesévé (Luogotenente Colonnello), majd 1732. május 5-én ezredessé (Colonnello comandante) léptették elő. A Rehbinder ezred élén 1733 telén részt vett a lengyel örökösödési háborúban és Gera Pizzighettone ostroma során különösen kitüntette magát. 1735. március 9-én léptették elő brigadérossá (Brigadier Generale). Az osztrák örökösödési háború kitörésekor Leutrumot azonnal a Pó-síkságra vezényelték, minek utána a Rehbinder ezred volt az egyik legelső harcra kész piemonti egység ebben a térségben. Az ezred 1. zászlóalja az egész telet a Pó-síkságon húzódó frontvonalon töltötte. A hadjárat alatt Leutrum különösen kitüntette magát a camposantói csatában (1743. február 8.), mikor a csata második felében három spanyol gyalogos dandár (Guardie, Irlanda, Flandres) megfutamította a jobb szárny első vonalát: a második vonalban álló Savoia, Piemonte és Rehbinder ezredek három zászlóalja támadásba lendült, hogy a hadrendet helyre állítsa. A spanyolokat visszavonulásra kényszerítették és a többi egységtől elvágott Guadalaxara ezred nem tehetett mást, minthogy megadta magát. Leutrum ezrede súlyos veszteségeket szenvedett a csata során. Ezt követően 1744. január 29-én dandártábornokká (Maggior Generale) léptették elő. A Torinóban töltött lábadozás után a nyugati frontra helyezték át, előbb Orbassano térségébe, majd Susa völgyébe. 1744 tavaszán Villafranca közelében a megerődített táborban tartózkodott, mely ellen április 20-án a francia-spanyol erők támadást intéztek, mivel meg akarták szerezni a tengeri kikötőt. A Bourgsdorff ezred (mely a Rehbinder ezred új név alatt) gránátosait vezetve sikerült neki visszaszerezni a Mont Gros hegyen és a Collet de Villefrenche-en elveszített redutokat (sáncerődöket) egy briliáns manővernek köszönhetően, melynek során a Saluzzo, Tarantasia és Guibert ezredek gránátosaival harapófogóba szorították az ellenséget. A villafrancai harcok után Leutrum Oneglia felé vette az irányt és végül visszatért Piemontba. A nyár folyamán Susa és Chisone völgyeiben lévő csapatok irányításával bízták meg. 1744. július 19-én részt vett a Pietralunga környékén zajló harcokban. Itt a francia-spanyol sereg miután áttörte a frontot Demonte erőd védőit is megadásra kényszerítette, majd a Piemont délnyugati részén nagy stratégiai jelentőséggel bíró Cuneo erődjét vette ostrom alá. III. Károly Emánuel Leutrumot tette meg a megerődített város kormányzójává. A város védelmét nyolc zászlóalj összesen 3244 katonája látta el, akiknek nagy része már részt vett a háború harcaiban. Leutrum mintaszerűen szervezte meg mind a város védelmét, mind annak polgári életet. Szeptember 12-én a francia-spanyol csapatok nekiláttak az ostromárkok kiásásának és október 22-én az ostrom már véget is ért. Cuneo sikeres védelme volt Leutrum egyik legfényesebb katonai tette. 1744. októberében megerősítették Cuneo provincia feletti kormányzói tisztségében. 1745. május 22-én altábornaggyá (Tenente Generale) léptették elő. Ugyanebben az évben a francia-spanyol csapatok ismét támadásba lendültek Genovát használva stratégiai támaszpontként: a Liguri-Alpok megkerülésével a savoyai hadsereget az Ivrea-Villafranca d’Asti vonalra való visszavonulásra kényszerítették. Leutrumnak a Tengeri-Alpokat kellett védenie és augusztus 26-án Cevánál ő érte el a piemonti hadsereg egyetlen győzelmét e katasztrofális hadjárat során. Október 28-án ismét sikerült megállítania a franciák Ceva és Mondovì irányába megkísérelt előretörését. 1745-46 telén - mikor már a szárd hadsereg tényleges főparancsnokának tekintették – Castiglione visszavételével (1745 november 29.) Leutrumnak sikerült konszolidálnia a frontot Astitól nyugatra. 1746 februárjában, miután visszaszerezte Balangero és Castagnole Lanze várait, már Asti visszaszerzésére is gondolhatott. Ennek az offenzívának a során, melyet egy hóvihar közben hajtottak végre, Leutrum első alkalommal vezényelt egy nagy hadsereget (31 gyalogzászlóalj és 6 lovasezred összesen körülbelül 30.000 emberét). A vállalkozás történelmi jelentőségű sikerrel járt: március 7-re Asti ismét savoyai kézbe került, 9 francia zászlóalj kb. 5.000 katonáját foglyul ejtették. Az ellenség 27 zászlaját és 8 ágyúját is zsákmányul ejtették. Március 10-én Alessandria fellegvárát is felszabadították. Végül április 17-én Valenza ellen vonult, mely erősséget 1746. május 4-én szerzet vissza. 1746. március 28-án hivatalosan is a szárd hadsereg főparancsnoka lett gyalogsági tábornok (Generale di fanteria) rangban. 1747-ben Liguria nyugati részén húzódó frontvonal védelmével bízták meg. A rendelkezésére álló csekély számú haderő ellenére sikerült feltartóztatnia egy több mint 50 zászlóaljból álló francia-spanyol haderőt a Saorgio-Oneglia-Savona vonalon, lehetővé téve ezáltal a Genova ostromát sikeresen végrehajtó birodalmi haderő számára a gyors beérkezést. Az osztrák örökösödési háború végén Leutrumot megerősítették Cuneói kormányzói tisztségében. Vallásossága Leutrum báró személye nem csak a katonai teljesítménye révén nevezetes, hanem a protestáns hite melletti szilárd hűsége miatt is. Hitében annak ellenére is rendületlenül kitartott, hogy katolikus hitre való áttérése esetére többször is különböző méltóságokat és pénzjutalmakat kínáltak fel számára. A hite miatt a Szárd Királyság legmagasabb adományozható kitüntetését, a Szent Kinyilatkoztatás Rendjének (Ordine Supremo della Santissima Annunziata) nyakékét is visszautasította. Ennek kedvezményezetteit III. Károly Emánuel jelölte ki és viselői csak a katolikus egyház tagjai lehettek. Leutrumnak át kellett volna térnie, hogy ebben a kitüntetésben részesülhessen, de erre maga a király sem tudta rávenni. Halála Leutrum báró szeretett városában, Cuneóban hunyt el 1755. május 16-án. A végső diagnózis szerint vízkór okozta a halálát. Ez alatt manapság ödémát értjük, melyet valószínűleg veseelégtelenség okozott nála. Halálának órájában III. Károly Emánuel előtt - aki a legnagyobb katonai és egyházi tisztelettel megtartott temetést kívánt tartani számára valamint egy monumentális síremléket szándékozott emeltetni tiszteletére - még egy utolsó alkalommal visszautasította az áttérést a katolicizmusra. Sőt elrendelte, hogy kifejezett kérésének megfelelően az Angrogna község közelében hegyes terepen fekvő apró Ciabàs valdens templomban temessék el. Ez a helyszín mindmáig érintetlenül megmaradt. A Leutrum ezredet visszarendelték a városba, hogy katonái tiszteletüket tehessék parancsnokuk előtt és a koporsóját egészen a temetés helyszínéig kísérhessék. Csengettyűvirág A csengettyűvirág (Adenophora) a harangvirágfélék családjába tartozó növénynemzetség. Az ide tartozó mintegy hatvan faj többsége kelet-ázsiai elterjedésű, néhány előfordul Európában is. Magyarországon egy faja fordul elő, a ritka jégkorszaki reliktum fajnak számító, 1988 óta fokozottan védett illatos csengettyűvirág, melyből egyetlen tő eszmei értéke 250 000 forint. Leírása A nemzetségbe tartozó növényfajok lágyszárú évelő növények, gyakran vastag, húsos gyökerekkel. A szár tőálló levelek közül emelkedik ki, de a száron magán is találhatók kisebb, a legtöbb faj esetében váltakozó állásban elhelyezkedő levelek. Virágaik lehetnek egyedülállóak, de állhatnak laza virágzatban is, pártájuk ötszirmú, többnyire harang alakú, a fajok zöménél kék színű. Fajai A nemzetségbe a tudomány jelen állása szerint 62 faj tartozik, melyek az alábbiak. Adenophora amurica – Hejlungcsiang Adenophora brevidiscifera – Szecsuan Adenophora capillaris – Csungking , Kujcsou , Hopej , Honan , Hupej , Belső-Mongólia, Senhszi , Santung , Sanhszi , Szecsuan, Jünnan Adenophora changaica – Mongólia Adenophora coelestis – Szecsuan, Jünnan Adenophora contracta – Liaoning , Belső-Mongólia Adenophora cordifolia – Honan Adenophora divaricata – Honsú , Sikoku , Korea , Amur-vidék , Primorje , Habarovszk , Hopej, Hejlungcsiang, Csilin , Liaoning, Santung, Sanhszi Adenophora elata – Hopej, Belső-Mongólia, Sanhszi Adenophora erecta – Ulleungdo-sziget Adenophora fusifolia – Dél-Korea Adenophora gmelinii – Burjátföld , Csita , Amur-vidék, Primorje, Mongólia, Korea, Hopej, Hejlongcsiang, Csilin, Liaoning, Belső-Mongólia, Sanhszi Adenophora golubinzevaeana – Krasznojarszk Adenophora grandiflora – Korea Adenophora hatsushimae – Kjúsú Adenophora himalayana – Kazahsztán , Kirgizisztán , Tádzsikisztán , Tibet , Nepál , Észak- India , Hszincsiang , Kanszu , Senhszi , Szecsuan Adenophora hubeiensis – Hupej Adenophora × izuensis – Honsú Adenophora jacutica – Jakutföld Adenophora jasionifolia – Tibet, Szecsuan, Jünnan Adenophora kayasanensis – Korea Adenophora khasiana (syn. A. bulleyana ) – Asszám , Bhután , Mianmar , Tibet, Szecsuan, Jünnan Adenophora koreana – Korea Adenophora lamarckii – Irkutszk , Altaj , Kazahsztán, Hszincsiang, Mongólia, Korea illatos csengettyűvirág (Adenophora lilifolia) – Közép- és Kelet-Európa, Ázsia Adenophora liliifolioides – Kanszu, Senhszi, Szecsuan, Tibet Adenophora lobophylla – Szecsuan Adenophora longipedicellata – Csungking, Kujcsou, Hupej, Szecsuan Adenophora maximowicziana – Sikoku Adenophora micrantha – Belső Mongólia Adenophora morrisonensis – Tajvan Adenophora nikoensis – Honsú Adenophora ningxianica – Kanszu, Belső-Mongólia, Ninghszia Adenophora palustris – Csilin, Korea, Honsú Adenophora pereskiifolia – Mongólia, Japán, Korea, Hejlongcsiang, Csilin, Amur-vidék, Kuril-szigetek , Primorje, Habarovszk, Csita, Burjátföld Adenophora petiolata – Anhuj , Csongking, Fucsien , Kanszu, Kuangtung , Kuanghszi, Guizhou, Hebei, Henan, Hubei, Hunan, Jiangsu, Jiangxi, Shaanxi, Shanxi, Sichuan, Csöcsiang Adenophora pinifolia – Liaoning Adenophora polyantha – Korea, Anhui, Gansu, Hebei, Henan, Jiangsu, Liaoning, Inner Mongolia, Ningxia, Shaanxi, Shandong, Shanxi Adenophora potaninii – Kanszu, Hebei, Henan, Liaoning, Inner Mongolia, Ningxia, Qinghai, Shaanxi, Shanxi, Sichuan Adenophora probatovae – Primorje Adenophora racemosa – Korea Adenophora remotidens – Korea Adenophora remotiflora – Primorje, Japán, Korea, Mandzsúria Adenophora rupestris – Irkutszk Adenophora rupincola – Hubei, Hunan, Jiangxi, Szecsuan Adenophora sajanensis – Krasznojarszk Adenophora sinensis – Anhuj, Fucsien, Guangdong, Hunan, Jiangxi Adenophora stenanthina – Mongólia, Kanszu, Hebei, Csilin, Ningxia, Qinghai, Shaanxi, Shanxi, Altai, Amur-vidék, Irkutszk, Csita, Burjátföld, Tuva Adenophora stenophylla – Mongólia, Mandzsúria Adenophora stricta – Korea, Japan, Anhui, Chongqing, Fujian, Gansu, Guangxi, Guizhou, Henan, Hubei, Hunan, Jiangsu, Jiangxi, Senhszi, Szecsuan, Jünnan, Csöcsiang Adenophora sublata – Primorje, Habarovszk Adenophora takedae – Honsú Adenophora taquetii – Korea Adenophora tashiroi – Fukue-sziget, Jeju-do-sziget Adenophora taurica – Crimea Adenophora trachelioides – Anhui, Hebei, Jiangsu, Liaoning, Inner Mongolia, Shandong, Zhejiang Adenophora tricuspidata – Hejlongcsiang, Belső-Mongólia, Oroszország ázsiai területei Adenophora triphylla – Korea, Japán, Rjúkjú-szigetek , Tajvan, Laosz , Vietnám , Oroszország távol-keleti területei, Szibéria Adenophora uryuensis – Hokkaido Adenophora wilsonii – Csungking, Kanszu, Guizhou, Hubei, Senhszi, Szecsuan Adenophora wulingshanica – Beijing Adenophora xifengensis – Gansu Felhasználásuk Számos Adenophora-fajt felhasználnak a hagyományos kínai gyógyászatban. Inulinban gazdag répagyökerüket Kelet-Ázsiában fogyasztják, ahol emiatt alkalmanként termesztésbe vonják ugyan, legtöbbször azonban vadon gyűjtik. Alpesi országok Az alpesi országok alatt azon országokat értjük, melyek részben vagy egészben az Alpokban fekszenek. Az alpesi régió egyike Közép-Európa két nagy régiójának, a másik V4-ek országai által alkotott régió. Bár földrajzilag csak egyetlen ország fekszik teljes egészében az Alpokban, általában - Németországot kivéve - az alpesi országokat egészében az alpesi régióhoz sorolják, mivel jelentős gazdasági bevételük származik a hegységből. Az alpesi országokat összeköti az egynyelvűség, ugyanis az Alpok lakosságának többsége német nyelvű, kivéve Szlovéniát, ahol a szlovén nyelvet beszélő szlovének élnek. Az Alpok Az Alpok Európa egyik nagy hegylánca, amely keleten Szlovéniából és Ausztriából Olaszországon, Svájcon, Liechtensteinen és Németországon keresztül nyugaton Franciaországig nyúlik. Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, az újidő harmadidőszakában keletkezett. Legmagasabb csúcsa a francia-olasz határon található Mont Blanc (4807 m). Az alpesi országok Ausztria Liechtenstein Németország Svájc Szlovénia Az öt ország közül egyedül Liechtenstein fekszik egészében az Alpokban. Továbbá az Alpok kis részben a következő országokban is fekszik: Olaszország ( Közép-Európához elsősorban Dél-Tirol sorolandó) Franciaország (Közép-Európához elsősorban Elzász és Lotharingia sorolandó) Konradsreuth Konradsreuth település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3230 fő (2015. december 31.). Konradsreuth Schwarzenbach an der Saale községgel határos. Znaimi csata A znaimi csata Károly főherceg és Napóleon császár csapatai között zajlott le 1809. július 12-én. A csatát követő a znaimi fegyverszünet megszüntette az Ausztria és Franciaország közötti ellenségeskedést az ötödik koalíció háborúiban. Előzményei A vesztett wagrami csata után Károly főherceg visszavonult észak felé Csehországba, abban a reményben, hogy erőit át tudja csoportosítani. A francia hadsereg is jelentős veszteségeket szenvedett a csatában, nem tudtak azonnal támadni. De mégis két nappal a csata után a francia császár északra rendelte erőit, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon az osztrák hadsereggel. A csata lefolyása 1809. július 10-én a franciák végül felzárkóztak az osztrákokhoz Znaimnál (jelenleg Znojmo, Csehország). Az osztrákok tűzszünetet javasoltak, Károly főherceg átment tárgyalni Napóleon császárral. Ugyanakkor Marmont marsall megtagadta a tűzszünet betartását, és a francia XI. hadsereg mintegy 10 000 emberét csatába küldte. Mivel az osztrákok Marmont seregét létszámban nagymértékben felülmúlták, Masséna tábornoknak nem volt más választása, mint hogy támogassa Marmont-t. Július 11-én Masséna hadosztálya csatlakozott Marmont-hoz a csatában, de az osztrákok is megerősítették helyzetüket Znaimnál. Két napon át tartó hiábavaló harc után mind a két fél hasonlóan súlyos veszteségeket szenvedett el, de egyikük sem tett szert semmilyen előnyre. A fegyverszünet híre végül megérkezett Napóleonhoz, aki utasította Marmont-t a harc beszüntetésére. Következményei Az ötödik koalíciós háborúnak ez volt az utolsó csatája Ausztria és Franciaország között. A békefeltételekben nem született megállapodás. A békeszerződést Schönbrunnban írták alá, 1809. október 14-én, ezzel ez a háború lezárult. Poszeidóniosz (szobrász) Poszeidóniosz (Kr. e. 1. század) görög szobrász Epheszoszból származott, bronzszobrokat készített. Idősebb Plinius tesz említést róla, s dicséri Athénben kiállított Apollón-szobrát. Munkái még római másolatban sem ismertek.[forrás?] Kunda Andor Kunda Andor (Debrecen, 1905. február 24. – Tel-Aviv, 1976. április 2.) szerkesztő, novellaíró. Életútja A nagyváradi főreáliskola elvégzése után a Sorbonne-on végzett jogi tanulmányokat, államtudományi doktorátust Szegeden szerzett, 1923-tól a Nagyváradi Napló tudósítója, 1933-tól helyettes szerkesztő, 1934-től a lap tulajdonosa és felelős szerkesztője. Vezércikkei – így Fehér Dezső búcsúztatója 1935-ben –, irodalmi írásai itt jelentek meg. Jelentős szerepe volt a nagyváradi Újságíró Klub megszervezésében s Ady nagyváradi kultuszának terjesztésében. Mint gyárigazgató közgazdasági téren is tevékenykedett. Elbeszéléseiben, amelyek közül A zsidó fia c. 1928-ban elnyerte a Nagyváradi Napló díját, a józan életismeret elmélyült lélekrajzzal párosul. Panaszok c. novellagyűjteménye (Nagyvárad, 1930) a válságos idők mindennapos életproblémáit ábrázolja realisztikusan és kiváló lélekismerettel. 1948-tól az Új Kelet belső munkatársa Tel-Avivban s az angol nyelvű Encyclopaedia Judaica munkatársa. Azerbajdzsán a 2002. évi téli olimpiai játékokon Azerbajdzsán az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Szén-dioxid-kibocsátás 2012-ben jár le a kiotói egyezmény, mely Magyarországnak 6%-os kibocsátás-csökkentést tesz kötelezővé hat üvegházhatást okozó gázra vonatkozóan, 2008-2012-es évek átlagában. Ezt az egyezményt hazánk 2002-ben ratifikálta. 1985-1987-es bázisidőszakhoz kell a csökkentéseket mérni. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) adatai szerint Magyarország a bázisidőszakban szén-dioxid-egyenértékben kifejezve átlagosan 111 millió tonnát bocsátott ki évente. 2010-ben 97,2 millió tonna kerül majd a levegőbe hazánkból. Angela Merkel 20%, 30%-ban csökkentené az üvegházhatású gázokat 2012-től. Svédország is ígéretet tett az üvegházhatású gázok 30%-kal való csökkentésére. Novaci (Gorj megye) Novaci város Gorj megyében, Olténiában, Romániában. Fekvése A Páring-hegységben, a Gilort folyó mentén helyezkedik el. Történelem Első írásos említése 1502-ből való. Népesség A település lakosságának alakulása: 1977 - 6464 lakos 1992 - 6427 lakos 2002 - 6105 lakos Látnivalók A városhoz tartozó Rânca -i hegyvidéki üdülőközpont. Gazdaság A Gilort folyón öt kisebb merétű és kapacitású vízierőmű található. A gazdasági ágazatok közül, jelentős a település turizmusa és erdőgazdálkodása. Saint-Jean-de-Rives Saint-Jean-de-Rives település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 477 fő (2015). Saint-Jean-de-Rives Saint-Lieux-lès-Lavaur, Ambres, Giroussens, Lavaur és Lugan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I. Theobald navarrai király A Champagne-i házból származó I. (Utószülött, avagy Trubadúr) Theobald (franciául: Thibaut, magyarosan: Tibold), (1201. május 30. – 1253. július 8.) navarrai királyként 1234-től 1253-ig uralkodott, IV. Theobald néven Champagne grófja is (1201 – 1253). A király a Blois-házból származó III. Theobaldnak (1179 – 1201), Champagne grófjának (1197 – 1201) és Blankának (1177 – 1229), a Ximena-házból (egyes források írásmódja szerint a Jimena-házból, avagy Jiménez-házból) származó VI. (Bölcs) Sancho (1132? – 1194) navarrai király (1150 -1194) lányának, VII. (Erős) Sancho (1160? – 1234) navarrai király (1194 – 1234) húgának, a fia. (Egyes források Blankát navarrai királynőnek jelölik, ez téves, Blanka előbb is halt meg, mint a bátyja.) VII. Sancho leszármazó nélküli halálával a Ximena-ház (Jimena-ház, avagy Jiménez-ház) férfiágon kihalt. Ő volt Navarra utolsó spanyol származású királya, mielőtt a korona, a vázolt családi kapcsolatok révén, a francia Champagne-i ház birtokába került, és kétszáz évig francia kézen is maradt. I. Theobald kiváló dalszerző volt (erre utal a „Trubadúr” előnév is), a művészetek közelebb álltak hozzá, mint a kormányzás. Azonban az államügyeket sem hanyagolta el. Navarra szomszédjaival kiegyensúlyozott kapcsolatokat igyekezett fenntartani, és francia intézményeket vezetett be a királyság életébe. 1239-1240-ben a Szentföldre keresztes hadjáratot vezetett. Utóda a Bourbon Margit navarrai királynétól született idősebbik fia lett, II. Theobald (1239 – 1274), aki 1253-tól 1270-ig uralkodott. Lukács-kormány A Lukács-kormány 1912. április 22-én alakult Lukács László vezetésével. Lukács rövid ideig tartó miniszterelnöksége idején zaklatott légkör uralkodott: ekkor történt Tisza István elnöklete alatt a képviselőházi obstrukció kíméletlen elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása majd az ezt követő Tisza elleni (első) merényletkísérlet, valamint a „vérvörös csütörtök”. Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő Lukács Lászlót nem sokkal korábban „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte, mivel pénzügyminisztersége (1910-1912) idején állami üzletek után mintegy 4 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, amit az 1910. évi képviselőválasztások költségeinek fedezésére befizetett a Nemzeti Munkapárt kasszájába. Mivel a Désy ellen indított rágalmazási pert elvesztette, kormányával együtt 1913. június 10-én lemondott. Forrás Bölöny József: Magyarország kormányai, 1848–1992 (Akadémiai, 1992) 76. o. ISBN 963-05-6402-5 Hilary Kole Hilary Kole (szül. 1976/1977) amerikai énekes, zeneszerző. Élete és karrierje Zenész-énekes családból származik: nagyanyja klasszikus zenész és szórakoztatóipari ügynök, apja, Robert Kole, egykor Broadway-darabok sikeres színésze (többek között a West Side Story eredeti produkciójában játszott), énekesként és beszédoktatóként dolgozott. A középiskola elvégzése után egy szemszteren keresztül jogot hallgatott a State University of New York (New York-i Állami Egyetem) New Paltz-i kampuszán, majd jelentkezett a Manhattan School of Musicba, ahova az Oakley Foundation ösztöndíját elnyerve jutott be dzsesszzeneszerzés szakra. Itt klasszikus zenekarok helyett már big bandeknek írt zenét, és a dzsesszkórus tagja lett. A kórus vezetője, Jackie Presti ajánlotta be a New York-i Rockefeller Centerben található zenés klubba, a Rainbow Roomba. 20-21 évével ő lett a legfiatalabb énekes, aki valaha is fellépett a nagymúltú szórakozóhelyen. Másfél évig heti hat éjszaka dolgozott a klubban annak 1999-es bezárásáig, repertoárja mintegy száz dalosra bővült. A munka nélkül maradt Kole a Rainbow Roomban megismert Christopher Ginesszal és Eric Comstockkal egy Frank Sinatra dalain alapuló zenés estet állított össze. Az Our Sinatra először a New York-i Algonquin Hotel Oak Roomjában futott, majd a Blue Angel Theatre-be került át, ahol négy éven át összesen 1331 előadást ért meg. Az estet az Egyesült Államok más városaiban is előadták. 2003-ban a New York-i Birdland dzsesszklub tulajdonosa, Gianni Valenti a produkció felújítására kérte Kole-t és társait. Az Our Sinatra egy hétig volt főműsoron, és további fél éven át adták elő korábbi időpontokban. Valenti egy újabb zenés estet rendelt a hármastól, amely a Singing Astaire címet kapta és egy éven át volt műsoron. Kole ekkor kezdett bele egy önálló est megírásába is, amellyel szintén a Birdlandben lépett fel. Kole első koncerttermi fellépése a New York-i Lincoln Centerben volt az American Songbook Series keretében Jonathan Schwartzcal közösen. Kole többek között az umbriai, a montreali és a nairni dzsesszfesztiválok vendége volt. Első lemeze, a Haunted Heart 2009-ben jelent meg. Második lemezén, a 2010-es You Are There (Duets) címűn olyan zongoristákkal működött együtt, mint Hank Jones, Cedar Walton, Kenny Barron, Dave Brubeck, Benny Green, és Steve Kuhn. Bár Kole stílusában a dzsessz a meghatározó – ő maga Peggy Lee, Julie London, Carmen McRae, Sarah Vaughan és Ella Fitzgerald munkásságát említi forrásai között –, változatos zenei háttere (klasszikus, dzsessz, big band, zenés színház, kabaré) miatt a róla írt kritikák gyakran foglalkoznak azzal, mennyire nevezhető valódi dzsesszénekesnek. Kole-t nem zavarja, ha valaki nem szívesen sorolja ebbe a stílusba, megelégszik a popénekes megnevezéssel is (ami a magyartól eltérően az angolszász szóhasználatban egyszerűen népszerű zenei előadót jelent, a stílus behatárolása nélkül): Lemezei Haunted Heart (2009) - Justin Time Records You Are There (Duets) (2010) - Justin Time Records / JVC Japan 300-as vasúti fővonal A 300-as vasúti fővonal Románia egyik vasúti fővonala a Bukarest, Brassó, Segesvár, Tövis, Kolozsvár és Nagyvárad nyomvonalon, 647 km hosszan. Összesen 13 vonalból áll, amelyen 35 állomás található. Részei Püspökladány–Nagyvárad-vasútvonal egy része Biharpüspöki és Nagyvárad között Nagyvárad–Kolozsvár-vasútvonal Mellékvonalak 300 Bukarest (Északi pályaudvar) - Brassó - Segesvár - Tövis - Székelyföldvár - Kolozsvár - Nagyvárad (647 km) 301 Câmpina – Telega (8 km) 302 Ploiești - Târgoviște (52 km) 303 I. L. Caragiale – Moreni – Filipeștii de Pădure (28 km) 304 Ploiești (Déli pályaudvar) - Măneciu (51 km) 305 Aranyosgyéres – Torda (9 km) 306 Ploiești (Déli pályaudvar) - Plopeni - Slănic (44 km) 307 Balázsfalva - Dicsőszentmárton (Nyugati) - Parajd (113 km) 308 Segesvár - Székelyudvarhely (47 km) 309 Nagyvárad - Félixfürdő (10 km) 310 Temesvár (Északi pályaudvar) - Arad - Újszentanna - Nadab - Illye - Nagyvárad (178 km) 311 Nagyszalonta - Kötegyán (13 km) 312 Nagyvárad - Körösszeg (23 km) 313 Nadab - Ottlaka (20 km) 314 Nagyvárad – Venterrogoz – Pusztahollód (53 km) 315 Venterrogoz – Bihardobrosd (10 km) 316 Vaskoh - Pusztahollód - Illye (101 km) 317 Arad - Borosjenő - Gurahonc - Brád (167 km) (az egykori Arad–Körösvölgyi Vasút utódja) 318 Borosjenő - Csermő (14 km) Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj A Pécsi József fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár tiszteletére alapított Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 2011-ben ünnepelte létrejöttének huszadik évfordulóját: 1991-ben alapította a művelődési és közoktatási miniszter. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj – melyet kizárólag művészi-szakmai szempontokhoz kötnek – egy éven át havi meghatározott összeggel járul hozzá a művészek pályakezdéséhez, szakmai fejlődéséhez, előmeneteléhez. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázat útján elnyerhető fotóművészeti ösztöndíja 35 év alatti fotóművészek, fotóriporterek és alkalmazott fotográfusok számára. Az ösztöndíj Időtartama 1-3 év. Odaítéléséről a miniszter által kinevezett szakmai kuratórium dönt. Az ösztöndíjasok évenkénti csoportos beszámoló kiállítását a Műcsarnok rendezi a Dorottya Galériában. A kiállításokról a Műcsarnok katalógussorozatot jelentet meg. 2000-től a kiállítás helyszíne a Magyar Fotográfusok Háza. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 20. évfordulója alkalmából a Magyar Fotográfusok Háza Kortárs magyar fotográfiák- Válogatás a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjasok Műveiből - 1991-2011 címmel megjelentetett egy naptárkatalógust, melyben 20 évnyi idő 62 fotográfiáját zárja egy kötetbe Magyarország legrangosabb fotóművészeti ösztöndíját elnyert alkotóinak munkáiból. Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok betűrendben Ádám József ( 1998 , 1999 ) Ambrus Miklós ( 2009 ) Bácsi Róbert László ( 2009 , 2010 , 2011 ) Barakonyi Szabolcs ( 2003 , 2005 , 2006 ) Barcza Gergely ( 2009 ) Barta Zsolt Péter ( 1991 , 1992 , 1993 ) Bartis Attila ( 1998 , 1999 , 2002 ) Beöthy Balázs ( 2000 ) Bérczi Zsófia ( 2003 , 2004 ) Bócsi Krisztián ( 2005 , 2007 ) Bozsó András ( 1992 , 1993 , 1994 ) Cseh Gabriella ( 1994 , 1995 , 1996 ) Csoszó Gabriella ( 1994 , 1995 , 1996 ) Dezső T. Tamás ( 2007 ) Drégely Imre ( 1991 , 1992 , 1993 ) Elek Judit Katalin ( 2003 , 2004 ) Eperjesi Ágnes ( 1992 , 1993 , 1994 ) Erdei Krisztina ( 2004 , 2005 , 2006 ) Fabricius Anna ( 2005 , 2006 , 2007 ) Farkas Antal ( 1991 , 1992 , 1993 ) Fekete András ( 2000 , 2001 , 2002 ) Fekete Zsolt ( 1996 , 1997 , 1998 ) Gábor Enikő ( 1996 , 1997 , 1998 ) Gáldi Vinkó Andrea ( 2010 ) Gárdi Balázs ( 2004 , 2005 , 2006 ) Göbölyös Luca ( 1997 , 2001 , 2002 ) Gyenis Tibor ( 2003 , 2004 , 2005 ) Gyurján Eszter ( 1996 , 1997 , 1998 ) Haid Attila ( 1997 , 1998 , 1999 ) Hajdu András ( 2002 , 2003 , 2004 ) Hajdú D. András ( 2009 , 2010 ) Hajdu József ( 1993 , 1994 , 1995 ) Hamarits Zsolt ( 2004 , 2005 , 2006 ) Hangay Enikő ( 2010 ) Hartyány Norbert ( 2008 , 2009 , 2010 ) Hermann Ildi ( 2006 , 2007 , 2008 ) Hernád Géza ( 2008 , 2009 , 2010 ) Illés Barna ( 1999 , 2000 , 2001 ) Kalmár Lajos ( 2004 , 2005 ) Kemenesi Zsuzsanna ( 1999 , 2001 , 2002 ) Kiss Péter ( 1996 , 1997 , 1998 ) Kiszely Krisztián ( 2001 ) Kóczán Gábor ( 2003 ) Kovács Melinda ( 2002 , 2003 , 2004 ) Kovalovszky Dániel ( 2004 , 2005 , 2006 ) Kudász Gábor Arion ( 2004 , 2007 ) Kurucz Árpád ( 2010 ) Lábady István ( 2000 ) László Gergely ( 2005 , 2006 , 2007 ) Magyar Ádám ( 2006 , 2007 ) Major Ákos ( 1993 , 1994 , 1995 ) Mártonfai Dénes ( 2009 , 2010 ) Miskolczi Emese ( 2002 ) Molnár Zoltán ( 1998 , 1999 , 2000 ) Móricz Simon ( 2009 , 2010 ) Mucsy Szilvia ( 2003 , 2008 ) Nagy Tamás( 2002 , 2003 , 2004 ) Németh Dániel ( 2006 ) Németh Hajnal ( 1999 ) Pecsics Mária ( 1998 , 2007 , 2008 ) Pók István ( 2009 ) Porkoláb Zsófi ( 2008 ) Rajcsányi Artúr ( 2003 , 2007 ) Ridovics András ( 2002 ) Robitz Anikó ( 2008 ) Rosta József ( 2002 , 2003 , 2004 ) Simon Márk ( 2008 , 2010 ) Simonyi Balázs ( 2008 , 2009 , 2010 ) Síró Lajos ( 2008 ) Soltész István ( 1997 , 1999 , 2000 ) Sopronyi Gyula ( 2009 ) Surányi Miklós ( 2006 , 2008 ) Szabics Ágnes ( 2001 , 2002 , 2003 ) Szabó Benke Róbert ( 2005 ) Szabó Dezső ( 2000 , 2001 , 2002 ) Szabó Péter ( 2005 ) Szabó Sarolta ( 2003 , 2004 , 2005 ) Szabó Zoltán ( 1996 , 1997 , 1998 ) Szalontai Ábel ( 1997 , 1998 ) Szász Lilla ( 2004 , 2005 ) Szilágyi Lenke ( 1991 , 1992 , 1993 ) Botsáskák A botsáskák (Phasmatodea) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Nem sáskák, külön rendet alkotnak. Előfordulásuk A botsáskák a trópusokon mindenütt, emellett meleg és mérsékelt éghajlaton is megtalálhatók. Mivel a legtöbb botsáska még fel nem derített területen él, számuk ismeretlen. Dél-Európában öt fajuk él; a két legismertebb a francia botsáska (Clonopsis gallica) és az olasz botsáska (Bacillus rossii) Megjelenésük, felépítésük Testhosszuk fajtól függően változó 5–33 centiméter között, a nőstények nagyobbak, mint a hímek. Testük rendkívül változatos, faágakra vagy levelekre emlékeztetnek. Fejük gömbölyded, kicsi. Szájszervük erős, rágó, csápjuk változatos. Két összetett szemet és 2–3 pontszemet is viselnek. Előtoruk rendszerint rövid, mozgathatóan ízesül, középtoruk tekintélyes hosszúságot is elérhet, míg az utótor a potrohszelvénnyel majdnem egészen összenőtt. A szárnyaknak nem jutott fontos szerep: az egyes fajoknál a hímeknél, némelyiknél mindkét nemnél hiányzik, vagy pedig az első pár szárny nagyon kicsi, erősen kitinizált és a második pár hártyás. Lábaik hosszúak, vékonyak, egymáshoz hasonló járólábak, lábfejük öt ízű. Napközben tökéletes rejtő alakjuknak köszönhetően észrevétlen rejtőznek a fák ágai között, éjszaka táplálkoznak. Ha mégis észreveszik és háborgatják őket, a botsáskák köpködve védekeznek. A valaha mért leghosszabb rovar egy botsáska volt: a malajziai Pharnacia kirbyi teljes testhossza elérte az 555 millimétert. Sok más botsáska is igen hosszú lehet: a titánbotsáska (Acrophylla titan) hossza elérheti a 270 millimétert, de a Ctenomorpha genusz egyes fajai még nagyobbak, akár 300 milliméter hosszúak is lehetnek. A legnehezebb botsáska a malajziai Heteropteryx dilatata, amely 150 milliméteres testhossz mellett 60 gramm tömegű. Életmódjuk A botsáskák növényevő állatok, azonban a rossz körülmények között, fogságban tartott példányok rátámadhatnak a vándorló levelekre, ha van olyan a terráriumukban. Sok faj élete egyetlen tápláléknövényétől függ, ezért állományukat valószínűleg kedvezőtlenül befolyásolja az esőerdők irtása. Szaporodásuk A peterakás ideje a mérsékelt égövben nyáron van, a trópusokon az egész évben tart. A peték száma fajtól függően 100–1300 között van. A kifejlődéshez 3 hónaptól 3 évig kell, hogy elteljen. Hímjeik rendkívül ritkák, így a botsáskák szűznemzéssel is szaporodhatnak, ami annyit tesz, hogy a nőstények hímek közreműködése nélkül is termékeny petéket raknak. Rendszerezés A rendbe az alábbi alrendek, alrendágak öregcsaládok és családok tartoznak: Agathemerodea Agathemeridae Timematodea Timematoidea Timematidae Verophasmatodea Anareolatae Areolatae Flora Purim Flora Purim (Rio de Janeiro, 1942. március 6. –) romániai zsidó származású brazil énekes és jazz-zenész. A fúziós jazz egyik ismert zenésze, ő volt a Return to Forever első énekese, de külön is nagy karriert futott be. Családja Édesanyja brazíliai zsidó volt, édesapja a mai Mohiliv-Pogyilszkij (akkor a Román Birodalom része) városából költözött Dél-Amerikába. Vezetékneve a Purimra, a sorsvetés ünnepére utal. Malaza Birodalom A Malaza Birodalom egy fiktív nemzet-állam, ahogy azt Steven Erikson epikus fantasy sorozata, A Malazai Bukottak könyvének regéje leírja. A Malaza Birodalom jelentős szerepet játszik az első négy, ill. a hatodik könyvben, viszont Erikson elmondta, hogy ez nem így lesz a következő négy résszel. A Birodalom történelme A Malaza Birodalom Hamvas Álmának 1058. évében született meg. Az ezt megelőző években, ill. évtizedekben Quon Tali kontinensen hatalmi harcok dúltak a feudális városállamok és az Untai Királyság között, miután a Királyság jelentős haderőre tett szert. Amikor Unta elfoglalta a Napani-szigeteket, még a Kartool-szigetek tervezett meghódítása előtt, a sok menekült közül néhány a Quon Tali-tól délkeletre lévő Malaz-szigeten kötöttek ki. Ebben az időben Malaz egész szigetét Mohos – egy hidegvérű kalóz – irányította kiterjedt bűnügyi hálózatán keresztül. Sok kapcsolata volt a szárazföldön is. Mohos sok napani menekültet adott el Untának, néhány egyedtől eltekintve, akik elszöktek a szigeten lévő, Mohossal szemben álló csoportok tagjainak segítségével. A legelső ilyen csoportot két kalandor alkotta akik a szárazföldről jöttek Malaz szigetére, ahol egy kocsmát alapítottak. Ők voltak Kellanved és Táncos, egy nagyhatalmú mágus, és egy kiváló merénylő. A sziget bűnöző elemei közül toboroztak, és vettek fel napani menekülteket, esélyt adva nekik, hogy bosszút álljanak, és felszabadítsák szülőföldjüket. Kellanvednek, Táncosnak, Dujeknek – egy fiú aki nekik dolgozott - és a napani menekülteknek, Ameronnak, Sasszemnek és Noknak sikerült egy bevehetetlen műveleti központot felállítaniuk a Halottasházban, Malaz város Azath Házában. Ez a csapat tovább növelte a létszámát, bevették a Crust fivéreket Urkót és Cartheront, egy kocsmai felszolgálót Komort, egy figyelemreméltó tudással rendelkező kardforgatót, Dassem Ultort, egy Dujker nevű katonát, akiből történészt faragtak, és D’rek menekült főpapját, Tajszkrennt. Kis családjával Kellanved megdöntötte Mohos hatalmát, és Malaz-sSziget egyedüli urává tette magát. A napaniak bosszúvágyát kihasználva Kellanved a malazákkal együtt hadjáratba vezette a őket a szárazföld és a növekvő Unta meghódítására. A napanok kezdetben elégedettek voltak, hogy felhasználták Kellanvedet a hazájuk felszabadítására, ám hamar kiábrándultak amikor rájöttek, hogy csak az elnyomó arca változott meg Untairól Malazára. Az elkövetkezendő egy évszázadban a Malaza Birodalom hatalma kiterjedt Quon Talira, és végül az egész kontinenst az uralma alá hajtotta. A birodalmi kereskedőflották hamar meggazdagodtak a délnyugatra lévő Korelrivel, az északra levő Hétvárossal, és az északkeletre fekvő Genabackissal folytatott kereskedelemből. A Quon Tali-tól közvetlenül nyugatra fekvő területek feltérképezési kísérleteit a Hétváros egy nyugatibb nyúlványán fekvő Shal-Morzinn Birodalom törte derékba, melynek a mágia terén mutatott hatalma még Kellanvedet is ámulatba ejtette. Az itteni hódítás helyett, a Malaza Birodalom kiterjedt Hétvárosra, és elfoglalta az egész szubkontinenst egy véres háborúban. Ebben az időben talált rá Kellanved az eldugott Első Trónra, amely felruházta őt az élőhalott T’lan Imass klánok irányításával. Az élőhalott seregek hatalmas pusztítóerejének ellenére csak ritkán használta őket Kellanved. Egy félreértés során a T’lan Imassok, amikor a Karmosok mesterétől Komortól kapott parancsról feltételezték, hogy Kellanvedtől származik, brutális mészárlást hajtottak végre Aren szent városában. Ezután az incidens után Kellanved többet nem használta az élőhalott seregek hatalmas erejét. A háború végkifejleteként az egész szubkontinens behódolt, de nehezen viselték a malaza uralmat. Egy nagy lázadás tört ki néhány évvel később, egy lázadás mely során a Birodalom Első Kardja, Dassem Ultor elesett Y’Ghatan-nál. Hamvas Álmának 1154. évére a Birodalom már Genabackisra és Korelrire is hadjáratokat indított. Ebben az időben már jópár éve nem látták Kellanvedet és Táncost, mivel nagyravágyó kutatásokat végeztek az Azath Házainak holléte, és a Házak közti kapcsolatok feltérképezésének reményében. Amikor az év vége felé visszatértek, Komor megölette őket, és Laseen-ként elfoglalta a trónt. A régi gárda tagjait szétszórták a birodalomban, hogy kisebb veszélyt jelentsenek Laseen számára. 1163-ra Laseen uralma szilárdnak nézett ki, ám valóságban a Birodalom túl nagy volt, Korelrin lévő seregei többször visszavonulásra kényszerültek, a Genabackisi seregek holtpontra jutottak Palás szabad városának ostrománál, Hétváros pedig bosszúra éhezett a ’mezlák’ ellen. Ez az a pont ahol A Malazai Bukottak könyvének regéje elkezdődik. Földrajz H.Á. 1163. évében a Malaza Birodalom négy kontinensre terjed ki: Quon Tali, Hétváros, Genabackis és Korelri, illetve számos környező szigetvilágra. Annak ellenére, hogy Malaz Városában született meg a birodalom jelenleg a Quon Tali délkeleti partján fekvő Unta a birodalom fővárosa. Quon Tali Quon Tali a legkisebb kontinens, és Untán kívül több nagyvárosnak is otthont ad, név szerint Zátony, Li Heng és Quon Tali város. Két fő síkság van, ahol őslakos lovasharcosok élnek. Nyugaton a Szeti-síkság, északkeleten a Wicka-síkság terül el. Délen a Dal Hon-síkság van, habár az itteni lakosok valamivel civilizáltabbak a fentebb említett wickák és szetikhez képest. A keleti parttól nem messze fekszik a Kartool-sziget, Malaz-szigettől északra. Az északkeleti partokhoz közel fekszenek a Falari-szigetek, ami a Birodalom első tengeren túli hódításának gyümölcse. Hétváros Pár száz mérföldre északra, és nyugatra a Falari-szigetektől fekszik Hétváros szubkontinens. Amely földrészhez tartozik az tőle nyugatra terül el, ahol síkságok terülnek el, illetve délnyugat felé pedig sivatagok. Errefelé a Malaza Birodalom még nem terjedt el, csak régi térképekről ismerik a környéket, miszerint távoli nemzetek élnek errefelé, név szerint a Perish, Nemil és a hatalmas Shal-Morzinn. Hétváros hatalmas szárazföld, melyet nagy síkságok, és poros pusztaságok – odhanok borítanak, melyek tele vannak ellenséges törzsekkel. A malazák nagy állósereg fenntartásával, a helyi, Untához hűséges törzsek segítségével, és a kontinentális főváros, Aren birtoklásával tartják fenn a rendet Hétvárosban. A Malaza Birodalomhoz tartozik az Otataral-sziget is, (ahol rabszolgákkal bányásztatják a varázslatnak ellenálló otataral ércet a Birodalom részére) illetve több sziget is Hétváros északi partjai közelében. Ezek közül Sepik a legerősebb. Genabackis Hétvárostól majdnem 1600 mérföldre, keletre fekszik Genabackis. A Malaza Birodalom a kontinens egy jelentős részét birtokolja északon, beleértve a tíz szabad város közül nyolcat, melyek a kontinens kereskedelmét irányítják. Ám a malaza hódítás nem teljes: A Második hadtest – Félkarú Dujek Legfelsőbb Ököl vezetése alatt – leállt Palás ostrománál, míg az Ötödik Hadtestnek gondot okoz északon a Bíborsereg, a Mott Szabadcsapat és más zsoldos csapatok, akiket Caladan Brood Hadúr vezet, és figyelemreméltó szövetségese Fürkész Anomander, aki a Hold Szülöttén élő Tiste Andiik közé tartozik. A kontinentális malaza főváros Genabackison Genabaris, ami a földrész északnyugati partján fekszik. Korelri Korelri több száz mérföldre délkeletre fekszik Malaz-szigettől. A legendák szerint a kontinenst szétzúzta a Nyomorék Isten bukása, és két szubkontinens maradt csak meg (Korel északon, és Stratem délen) tele tavakkal, illetve ezernyi szigettel körülvéve. A Malaza Birodalom hódítása a Theft (Rablás) szigeten kezdődött, majd a seregek benyomultak a szárazföldre. Viszont az északi területeket kész rémálom megtartani, mivel hatalmas nyílt területek veszik körbe a már elfoglalt zónát. Korelri nemzetei és városai egyesültek a malazák ellen, és aláírták a Korelri Egyezményt és az elmúlt években sikerült megállítaniuk a malazák Szürkesörény Legfelsőbb Ököl által vezetett seregének előrehaladását. A malazák kísérletei a helyzet felmentésére eddig sikertelenek voltak. Korelrin lévő malazák kézben tartják a Viharfalat is (Stormwall) ami egy védekező célra épült erőd az északi part mentén, és a Viharlovasok (Stormriders) ellen védi a kontinenst, akik a Viharok-tengerének (Sea of Storms) varázsló-lelkei. A Malaza Birodalom tudatában van a Korelritől nyugatra fekvő kontinenseknek, beleértve Assail-t (és feltehetőleg Jacuruku-t), de eddig még nem küldött felderítőket, sem hadi erőket ezekre a területekre. A Hadsereg A Malaza Birodalom félelmetes hadsereggel rendelkezik, mely Dassem Ultor kiváló taktikai érzéke alapján lett megszervezve. A Birodalomnak körülbelül 100.000 katonája van, tíz hadtestre bontva. Amikor egy hadtest megsemmisül, vagy feloszlatják egy teljesen új hadtestet toboroznak helyette, és új számot kap, a régieket nem szokás újrahasználni. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Birodalom a Tizennegyedik hadtestet gyűjti össze Untában, hogy a Hétvárosi lázadással küzdő Hetedik segítségére küldjék. A Második és Ötödik hadtestek jelenleg Genabackison harcolnak. A Hetedik Hétvárosban van. A Tizennegyedik Untában gyűlik. A Harmadik valószínűleg Hétváros meghódításakor semmisült meg. A malaza hadsereg a következő alakulatokat alkalmazza: felderítők, nehéz- és középgyalogság, nehézlovasság, lándzsások, tengerészgyalogosok és utászok. Az utászok alkímiai alapú lőszereket használnak, amiket a Birodalom titokzatos szövetségesei, a Genabackisi Moranthok készítenek. Ezek a lőszerek nagyban előrelendítették a Birodalmi seregek hatékonyságát a folyamatos háborúzásban. A Birodalom nyílpuskákat is alkalmaz, mind külön erre a célra kitalált alkulatoknál, de a közönséges gyalogsági katonákat is kiképzik a nyílpuska használatára, hogy roham előtt nyílzáport zúdíthassanak az ellenfél nyakába. Félkarú serege gerelyeket is alkalmaz, amiket rohamozás előtt az ellenfél soraiba hajítanak a gyalogosok. A malaza hadviselés nagyszabású csatákra alkalmas leginkább, gerilla harcoknál, mint ami a Feketekutya Erdőben, és a Mott Erdőben folyik Genabackison, vagy Korelri síkságain, a malaza hadviselés kevésbé hatékony. A Malaza Birodalomnak feltehtőleg legalább egy T’lan Imass klánt tudott irányítani, ami 20.000 élőhalott harcost jelent, akiket gyakorlatilag lehetetlen megölni mágia segítsége nélkül, és sem etetni sem pihentetni nem kell, plusz porrá tudnak esni, hogy hatalmas távolságokat tegyenek meg rövid idő alatt, akár a tenger felett is. Az Aren-i mészárlás óta nem használták az Imassokat. Viszont az igazság az, hogy Kellanved teljes mértékig titokban tartotta, hogy hol van az Első Trón – ami az Imassokat irányítja – és Laseen sem tudja, hogy hol van. Így jelenleg a Malaza Birodalom nem tudja irányítani a T’lan Imass légiókat. A Birodalom erős Mágus Csapatokat alkalmaz csatában, de a katonák nem minden ütközetben számíthatnak mágikus támogatásra. Államigazgatás A Birodalmat Laseen Császárnő irányítja, aki egy terjedelmes bürokrácián keresztül uralkodik. Minden kontinenst egy Legfőbb Ököl irányít (Hétvárosban Pormkval, Genabackison Dujek, Korelrin pedig Szürkesörény), aki az Öklökön keresztül osztja a parancsokat. Az Öklök mind katonai parancsnokok, mind erődök vagy városok kormányzói. Ahol és amennyire csak lehetséges, a malazák meghagyják a hatalomban a helyi uralkodókat, vallásokat és szokásokat, hogy a megszokott régi rendszer eltörlésénejk vesztesei ne szítsanak vallási, etnikai vagy hatalmi villongásokat és lázadást. Ez a politika nem mindenütt működik. A Birodalom a könyvekben A regényekben a Birodalom számos nagy változáson meg keresztül: A Hold udvarában a Malaza Birodalom beveszi Palás városát, de erőfeszítései Darujhisztán meghódítására semmivé foszlanak. A Második Hadtest ehelyett látszólag elszakad a Birodalomtól, hogy egy független hadsereggé váljon, és egyesül a korábbi ellenfeleivel, hogy válaszoljon a Pannioni Domínium növekvő fenyegetésére. A Tremorlor kapujában Hétváros egy véres lázadást indít újtára, mely a Forgószél nevet viseli. Hétváros nagy részén káosz uralkodik, ahogyan a helyi törzsek és harcosok egyesülnek a She’ik irányítása alatt, és menekülésre kényszerítik a malazákat. A Hetedik Hadtest körülbelül 12.000 katonája (beleértve a Quon Taliról érkezett wicka erősítést)menekülni kényszerül Hisszarból 40.000 civil menekülttel, dél felé. A menetelés végére, mely közben a Kutyák Lánca nevet kapja, gyakorlatilag az egész hadtest ill. a menekültek többsége is meghal, csak pár ezer menekült jut be Arenbe. A jég emlékezetében Félkarú serege, Caladan Brood és Fürkész Anomander seregeivel egyesülve legyőzik a Pannioni Domíniumot a Capustan-i és Korall-i csatákban. Félkarú seregéből csupán háromezren maradnak, és a legjobb egysége a Hídégetők teljesen kihal. Kiderül, hogy Félkarú soha nem szakított a Birodalommal, hanem egy gondosan kidolgozott elterelési hadművelet volt az egész, hogy eddigi ellenfelei oldalán tudjon harcolni. Hosszas vitatkozás után minden ellenségeskedés megszűnik a kontinensen. A malazáknak megengedik hogy eddigi hódításaikat megtartsák, és Fekete Korall kormányzói legyenek. Az Ötödik Hadtest az újonnan meghódított területeken marad rendfenntartás végett, míg a Második elindul hogy segítsen leverni a Hétvárosi lázadást. A Láncok Házában a malaza Tizennegyedik Hadtest Tavore Végrehajtó vezetésével elindul Arenből a She’ik seregei ellen Rarakuba, a Szent Sivatagba. Szongdong-ku Szongdong-ku (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Seongdong-gu) Szöul 25 kerületének egyike. Nevének jelentése: „az erődtől keletre”, mely Szöul egykori erődfalára utal. Tongok (Dongok) Hengdangdzse 1-dong (���1�, ���1�, Haengdangje 1-dong) Hengdangdzse 2-dong (���2�, ���2�, Haengdangje 2-dong) Jongdang-tong (���, ���, Yeongdang-dong) Kumho-1ka-tong (��1��, ��1��, Geumho-1ga-dong) Kumho-4ka-tong (��4��, ��4��, Geumho-4ga-dong) Kumho 2,3-kadong (��2.3��, ��2.3��, Geumho 2,3-gadong) Madzsang-tong (���, ���, Majang-dong) Okszu-tong (���, ���, Oksu-dong) Szagun-tong (���, ���, Sageun-dong) Szongszu-1kadzse-1-tong (��1��1�, ��1��1�, Seongsu-1gaje-1dong) szongszu-1kadzse-2tong (��1��2�, ��1��2�, Seongsu-1gaje-2dong) Szongszu-2kadzse-1tong (��2��1�, ��2��1�, Seongsu-2gaje-1dong) Szongszu-2kadzse-3tong (��2��3�, ��2��3�, Seongsu-2gaje-3dong) Szongdzsong-tong (���, ���, Songjeong-dong) Ungbong-tong (���, ���, Eungbong-dong) Vangsimni 2-tong (����2�, ����2�, Wangsimni 2-dong) Vangsimnidoszon-tong (������, ������, Wangsimnidoseon-dong) Stade Maurice Dufrasne A Stade Maurice Dufrasne egy labdarúgó-stadion Liègeben, Belgiumban. A stadion 1909-ben épült és még ugyanebben az évben megnyitották. Jelenleg a város legismertebb csapatának az Standard Liègenek az otthona. Nevét arról a Maurice Dufrasneról kapta, aki 1909-től 1931-ig volt a klub elnöke. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság egyik helyszíne volt. Maximális befogadóképessége 30 000 főre számára biztosított. 2000-es labdarúgó Európa-bajnokság A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság csoportmérkőzései közül három mérkőzés helyszínéül szolgált. Askenázi Cevi Askenázi Cevi (Morvaország, 1656 – Lemberg, 1718. május 2.) budai rabbi, újkori zsidó író. Élete és munkássága Fia volt Askenázi Jakabnak, aki a budai rabbiszékben Kohen Efraim utóda és veje volt. A zsidó irodalom Chacham Cevi néven ismeri, a történelem pedig mint Sabbatai Cevinek, az álmessiásnak elítélőjét, jóllehet atyja Sabbatai Cevi vakbuzgó követője volt. Askenázi atyjától, nagybátyjától, majd Szalonikiben tanult Kubo Éliás rabbi vezetése mellett. Onnan visszatért Budára, megnősült és tanulmányainak élt. Életének Buda 1686-os ostroma adott új fordulatot, amikor anyja és nővére is meghalt. Ő maga Szarajevóba menekült, ahol rabbinak választották. Atyját a brandenburgi katonák Berlinbe hurcolták. Fogságából kiszabadulva Berlinből Altonába ment, ahol nagy tisztelettel fogadták, de ő Palesztinába ment, és ott 73 éves korában elhunyt. Mikor Cevi szülei sorsáról értesült, maga is Altonába ment, és ott is mint rabbi működött. Tudásával a keresztény előkelők körében is elismerést szerzett. Döntései, amelyeket a világ minden részéből kikértek, Chacham Cevi címmel jelentek meg Amszterdamban 1712-ben. E mű nem csupán responsumokat tartalmaz, hanem Sulchán Áruch és Talmud-magyarázatokat is. Cevi a német rabbik közt legjobban ismerte és fel tudta használni kora szefárd rabbinikus irodalmát. Második, altonai házasságából született Jacob Emden. Cevit Hamburgban is megválasztották rabbinak, de úgy ott, mint később Amszterdamban a szabbatteánusok miatt nem volt maradása, és 1714-ben Lembergbe ment rabbinak, ahol köztiszteletnek örvendett és ott hunyt el 1718-ban. Biratnagar Biratnagar (nepáli: ��������) város Nepál délkeleti részén, az indiai Bihár állam határának közelében. Lakossága 201 ezer fő volt 2011-ben. Az ország ipari fővárosa és egyik legnagyobb települése. Jutafeldolgozó és vegyipari üzemei mellett élelmiszeripara és ruházati ipara jelentősebb. Más határvárosokhoz hasonlóan Biratnagar is élénk - nagyrészt illegális - kereskedelmet folytat szomszédjával, Indiával; a vámolatlan és adózatlan termékek erdei ösvényeken tűnnek el. A meleg, párás éghajlatú iparváros nem tartozik a jelentős turisztikai célpontok közé. Érdekesebb látnivalói csak a vallási fesztiváljai. Lom (Bulgária) Lom város (Лом) Bulgáriában, a Duna jobb partján, 1 km-re a Lom folyó torkolatától. Története A római korban a város és az erődítmény neve Almus volt. A város 271-ben Moesia része lett. Az első bolgár birodalomban fontos erődítmény volt. 1356-ban Ivan Alexander cár alatt már szlávok éltek itt. Az Oszmán Birodalom 1500 körül foglalta el várost. 1683-ban az osztrákok foglalták el a várost, de Kara Mustafa 1695-ben visszafoglalta. A város mai neve először 1704-ben bukkan fel Lom Palanka néven. A török-orosz háború után 1878-ban lett Bulgária része. Látnivalók Almus romjai Borunska templom Wojwoden Zeko(1807 – 1881)-emlékmű Múzeumok Történeti múzeum Klíma A város ősztől tavaszig ködös. Télen a hőmérséklet elérheti a -30 °C-ot is, nyáron a 40 °C-ot. Forrás Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972 Csenterics Ágnes Csenterics Ágnes (Pécs, 1943. augusztus 23. –) magyar televíziós rendező, bölcsész. Életpályája 1943-ban született Pécsett. 1961-ben érettségizett a Kaffka Margit Leánygimnáziumban. 1966-ban magyar-orosz tanári diplomát szerzett az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen. 1975-1978 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem adásrendező szakos hallgatója volt. 1968-2007 között a Magyar Televízió rendezője volt. 2007-ben nyugdíjba vonult. Főbb rendezései Megrakják a tüzet… (1970) Fehér éjszakák, balett (1971) Rizi, bizi, sorozat (1971, 1972) Hol az a dal… (1972) Színészmúzeum, sorozat (1973-1977) Táncoljunk (1975, 1976) Rohan az idő, sorozat (1976) Zene, zene, zene, sorozat (1976, 1978, 1979, 1981, 1983, 1986) Új hanglemezek, sorozat (1977, 1978) Egy hang és néhány maszk (1978) Nótaszó, sorozat (1978, 1979, 1986) Mágnás Miska (1979) Ez a dal, ez a dal (1980) Annyi arc ismerős… (1980) Bienvenido Cuba (1981) – és még 12 film, köztük Hemingwayről Egy Fényes est (1982) A magyar kultúra szigetei (1984) Randevú a IV-es stúdióban, sorozat (1984, 1985) Szó, zene, kép, sorozat (1985) Zenebutik (1987) Régi nóta, híres nóta (1988) Egy szoknya, egy nadrág, sorozat (1989) Ebédeljen nálunk, sorozat (1991, 1992) Csak egy tánc volt (1992) Enter - sorozat (1993, 1994) 60 év S. Nagy (1994) Interoperett (1994-2004) Klausi Zenei Fesztivál (1995, 1997, 2000, 2001, 2005) Manyika halhatatlansága (1996) Habsburg György esküvője – Szt. István Bazilika (1997) Táncvilág, sorozat (1998, 1999) Hazám a zene (1999) VIII. Pest Megyei Nemzetiségi Találkozó, sorozat (2000) Fenyő ünnep (2000) Operettfalu-Kübekháza (2000, 2003) Közös úton, egy hazában…sorozat (2001, 2002) Végzősök balett vizsga- évenként (2001-2006) A lányok, a lányok (2002) Lenkétől Lóránig (2002) Világsztárok az Operában - balett (2002) Virszki (2002) Dr. Habsburg Walburga esküvője –Mátyás templom (2002) Habsburg keresztelő (2002) 60, Németh Sándor születésnapja (2002) Tánc, tánc, tánc (2002, 2003) Nemzetközi balett gála, benne Kovács Tibor balett művész portréja (2004) Millió rózsaszál (2004) Bessenyei Ferenc vendégei voltunk (2004) Bessenyei Ferenc búcsúztatása (2004) A halhatatlan primadonna (2004) Luxor show, sorozat (2004, 2005) Napi Mozaik, sorozat (2005, 2006) KI MIT TUD (2006) Bruckner Napok-St. Florian (2006) Egy arab ország bemutatása Omán ünnepén (1990) – és még 10 film Omán (2006) Mojszejev 100 éves (2006) Főtér sorozat (2001-2007) Díjai és kitüntetései A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2004) Barsi Balázs Dr. Barsi Balázs OFM (Sióagárd, 1946. január 5. –) ferences szerzetes, hitszónok, teológiai tanár. Életpályája 1964-ben lépett be Szent Ferenc rendjébe. Teológiai tanulmányai mellett 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar-orosz szakos diplomát. 1971-ben szentelték pappá szülőfalujában. 1972-től az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnázium tanára és kollégiumi nevelője. 1980-ban felsőbb tanulmányokat folytatott Strasbourgban - biblikumból doktorált. Majd két évtizeden át a szécsényi rendház házfőnöke, és mellette a ferences rendbe belépő újoncok (novíciusok) vezetője is. 1982-től teológiai tanár. 1997-től a sümegi rendház irányítója. Könyvei Étkezési imák. Asztali áldások családoknak, szemináriumoknak, szerzetesközösségeknek, lelkigyakorlatos házaknak ; összegyűjt., szerk. Barsi Balázs és Hegedüs Kolos; Szent István Társulat, Bp., 1991 Vade mecum franciscanum ; összeáll. Barsi Balázs; Novi Sad–Ferences Rendház, Agapé–Esztergom, 1991 Barsi Balázs–Gál Ferenc: Hozsannától allelujáig. Bevezetés a nagyhét misztériumaiba ; Márton Áron, Bp., 1992 Úrjövet. Adventi gondolatok ; Márton Áron, Bp., 1992 Adventtől pünkösdig. Konferenciabeszédek a pesti ferenceseknél az 1994-es egyházi évben ; EFO, Bp., 1994 Bosco Szent János ; EFO, Bp., 1995 (Az életszentség mesterei) Négy adventi gyertyagyújtás ; összeáll. Barsi Balázs; Agapé, Szeged, 1996 A szeretet misztériuma. Elmélkedések az Énekek énekéről ; EFO, Bp., 1996 Pétery Balázs–Barsi Balázs: Világ világossága ; Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány, Bp., 1996 Krisztus békéje. Naplótöredékek egy ferences kolostorból ; Barsi Balázs, Szécsény, 1996 Az egyszülött fiú. Elmélkedések Jézus életéről ; EFO, Bp., 1997 A Bárány menyegzője. Elmélkedések a Jelenések könyvéről ; EFO, Bp., 1997 Théophile Desbonnets: Szent Ferenc nyomában. Assisi lelki útikalauz Barsi Balázs OFM fordításában (Assise et les ermitages sur les pas de Saint François) ; magyar szöveggond., függelék Telek Péter-Pál; EFO, Bp., 1998 Hitünk foglalata. Az Apostoli hitvallás magyarázata ; EFO, Bp., 1998 Örökké megmarad. A Szeretethimnusz magyarázata ; EFO, Bp., 1998 Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Mélység a mélységet. Szentírási elmélkedések az 1999-es egyházi év minden napjára ; Jel, Bp., 1999 A teremtő lélek. Elmélkedések a Szentlélekről ; EFO, Bp., 1999 A megkísértés misztériuma (Mk 1,12-13) ; 3. kiad.; Márton Áron, Bp., 1999 Húsvéti stációk. Találkozások a Feltámadottal ; ill. Xantus Géza; Új Ember, Bp., 2000 Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Magasság és mélység. Szentírási elmélkedések az egyházi év minden napjára ; Alfadat-press, Tatabánya, 2000- John Henry Newman ; Vágó Lajos Gábor, Oroszlány, 2001 (Az életszentség mesterei) Az irgalmas Atya. Elmélkedések a mennyei Atyáról ; Vágó Lajos Gábor, Sümeg, 2001 Barsi Balázs–Dobszay László: "Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe". Hitünk misztériumai a nagyheti liturgiában ; Márton Áron, Bp., 2001 (Fons et culmen) Krisztus, a mi reménységünk ; Barsi Balázs, Sümeg, 2002 Barsi Balázs–Földváry Miklós István: "Belépek Isten oltárához". Bevezetés a templom misztériumába ; Vágó Lajos Gábor, Sümeg, 2003 (Fons et culmen) Örökké megmarad. A Szeretethimnusz magyarázata ; 2. jav. kiad.; Vágó Lajos Gábor, Sümeg, 2003 Hitünk foglalata. Az Apostoli hitvallás magyarázata; 2. jav. kiad.; VLG, Sümeg, 2003 A szent liturgia. Barsi Balázs fordításában ; 2. jav. kiad.; Szent Gellért, Bp., 2004 Názáret iskolája. Elmélkedések az Úr Jézus rejtett életéről ; Barsi Balázs, Sümeg, 2004 "Neked adom az élet koronáját". A Jelenések könyvének magyarázata ; Barsi Balázs, Sümeg, 2005 Az életszentség titka. Elmélkedések ; Barsi Balázs, Sümeg, 2006 Jézus pere ; Barsi Balázs, Sümeg, 2008 És az ige testté lőn. Elmélkedések és imádságok karácsony misztériumáról ; Barsi Balázs, Sümeg, 2008 "Énekemmé lettek igazságaid". Telek Péter-Pál beszélgetőkönyve ; Telek Péter-Pál, Sümeg–Kecskemét 2009 Nagyhét egédkönyv és szöveggyűjtemény "A liturgikus év" c. tantárgyhoz ; 2. átd. kiad.; Barsi Balázs, Tatabánya 2009 Hét szó a kereszten. Bábel Balázs, Kerényi Lajos, Jelenits István, Barsi Balázs, Czakó Gábor, Frenyó Zoltán, Prohászka Ottokár írásai ; szerk. Frenyó Zoltán; Szent Gellért Kiadó, Bp., 2010 "Jó fény, vezess!". Boldog John Henry Newmann lelkisége ; Newman Központ, Bp., 2010 Örökké megmarad. A Szeretethimnusz magyarázata ; 3. jav. kiad.;Telek Péter-Pál, Kecskemét, 2010 Krisztus békéje gy ferences novíciusmester naplójából ; bőv., átd. kiad.; Telek Péter-Pál, Kecskemét 2010 Boldog John Henry Newman templom Sümegcsehi ; ill. Udvardi Erzsébet képei, ford. Somogyi György; Patrióták a Közjóért Egyesület, Bp., 2010 És az ige testté lőn lmélkedések és imádságok karácsony misztériumáról ; 3. jav. kiad.; Telek, Kecskemét, 2011 13 kérdés a liturgiáról ; Telek, Kecskemét 2011 (Balázs atya válaszol) 13 kérdés a végső napokról ; Telek, Kecskemét, 2011 (Balázs atya válaszol) Mily kedvesek hajlékaid evezetés a templom misztériumába ; Telek, Kecskemét, 2011 Ádám és Éva ; Telek, Kecskemét, 2011 (Balázs atya a Biblia szentjeiről) 13 kérdés a családról ; Telek, Kecskemét, 2011 (Balázs atya válaszol) Az irgalmasság misztériuma lmélkedések a Lk 15,11-32 alapján ; Telek Péter-Pál, Kecskemét, 2011 Hitünk foglalata z Apostoli hitvallás magyarázata ; 3. jav. kiad.; Telek Péter-Pál, Kecskemét, 2011 Húsvéti stációk. Találkozások a Feltámadottal ; ill. Xantus Géza; Új Ember, Bp., 2011 Názáret iskolája lmélkedések az Úr Jézus rejtett életéről ; 2. bőv., átd. kiad.; Telek Péter-Pál, Kecskemét, 2011 A lélek ajándékai ; Telek Péter-Pál, Kecskemét, 2011 Beszédes képek ; Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium, Esztergom 2012 Jézus 33 szava ; Telek Péter-Pál, Kecskemét, 2012 Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Magasság és mélység zentírási elmélkedések az egyházi év minden napjára ; Telek Péter-Pál, Kecskemét 2012- Barsi Balázs–Keppel Márton: Szombat esti elmélkedések ; Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium, Esztergom 2012 13 kérdés a gyónásról ; Telek, Kecskemét 2013 (Balázs atya válaszol) És az ige testté lőn lmélkedések a karácsony misztériumáról ; 4. átd. kiad.; Telek, Kecskemét 2013 Hét szó a kereszten. Bábel Balázs, Kerényi Lajos, Jelenits István, Barsi Balázs, Czakó Gábor, Frenyó Zoltán, Prohászka Ottokár írásai ; 2. jav. kiad.; szerk. Frenyó Zoltán; Szent Gellért Kiadó, Bp., 2013 A liturgikus év ; 3. kiad.; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport–Magyar Egyházzenei Társaság, Bp., 2013 (Egyházzenei füzetek I. sorozat. Tankönyvek) Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Jézus, világ megváltója. Elmélkedések és imádságok nagyböjt idejére ; Takács, Kecskemét–Csólyospálos, 2014 Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Krisztus, virágunk, szép termő águnk lmélkedések és imádságok a húsvéti időre ; Telek, Kecskemét 2014 Názáret iskolája lmélkedések az Úr Jézus rejtett életéről ; 4. jav. kiad.; Telek Péter-Pál, Kecskemét 2014 "Neked adom az élet koronáját" Jelenések könyvének magyarázata ; Telek Péter-Pál, Kecskemét 2014 Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel lmélkedések és imádságok adventre és karácsonyra ; 2. jav., átd. kiad.; Telek Péter-Pál, Kecskemét 2014 "Szerelmes szellők suttogása". A lelki élet hármas útja az Énekek éneke fényében, Keresztes Szent János értelmezése szerint ; 2. jav. kiad.; Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2014 (A Kármel látóhatára) Újjáteremtő lélek ; Telek Péter-Pál, Kecskemét 2014 Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Új magasság és mélység. Szentírási elmélkedések az egyházi év minden napjára ; BB Librifer, Kecskemét, 2016- Díjak, elismerések Sümeg díszpolgára (2011) Veszprém megye Érdemrendje (2011) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2012) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2016) Mészáros Zoltán (vegyészmérnök) Mészáros Zoltán (Karancskeszi, 1930. február 4. – Budapest, 1986. július 7.) vegyészmérnök, gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, Állami díjas (1970), a kémiai tudományok doktora (1981). Életrajza 1952-ben szerezte vegyészmérnöki diplomáját budapesti műegyetemen. 1952-53-ban az Alkaloida Vegyészeti Gyárban üzemvezetője, később főmérnöke volt. 1958-tól a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban dolgozott, ahol egészen haláláig végzett tudományos és irányítói tevékenységet. 1958 és 1960 között a gyár technológusa volt, 1960 és 1963 között üzemvezetője, 1963-64-ben a termelési főosztályvezetője, ezután 1964-től 1972-ig főmérnökként dolgozott. 1972-től kutatási igazgatóhelyettes, 1978-tól kutatási igazgató volt. 1975-től egyetemi tanárként is dolgozott. Közreműködött a No-Spa és a Probon fájdalomcsillapító gyógyszerek kifejlesztésében. 90 szabadalmat és mintegy 110 közleményt jegyez, emellett 3 könyv társszerzője. Belgium a 2002. évi téli olimpiai játékokon Belgium az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Prücsök A Prücsök tréfás mese címe, illetve a mese hősének neve. A mese az Aarne-Thompson katalógusban az 1641-es számot kapta. A mese cselekménye A szegény varga, Prücsök Miska és szomszédja, a csizmadia szövetkeznek, hogy lopnak és jövendölnek: a csizmadia ellopja a falu egyik gazdájának két lovát és egy másik gazda hat ökrét, a varga visszajövendöli jó fizetségért. Így keveredik mindentudó hírébe. Elveszik a grófkisasszony (királyné) gyűrűje, hívják a vargát, derítse ki, hol van. Prücsök Miska három nap haladékot kér, de ezalatt sem tud semmit kisütni. Kínjában megszámlálja az ebéden a fogásokat. A gróf három embere, akik a fogásokat hozzák be, azt hiszik, őket számolják meg, és bevallják Prücsöknek a lopást. Prücsök a gyűrűt megkapja és lenyeleti a legnagyobb pulykakakassal. Másnap, mikor a pulykát levágják és a gyűrű előkerül, Prücsök nagy jutalomban részesül. Hazafelé menet a gróf egyik embere gyanakszik, hogy a varga mégsem mindentudó. Egy prücsköt vesz a markába, s felszólítja a vargát, mondja meg, mi van benne. A varga kínjában a füle tövét vakarássza s megszólal: „No szegény Prücsök, most vagy szorultságban!” Mindentudó hírneve megszilárdul. Eredete A mese egyes változatain a samanizmus egyes vonásai érződnek. A legkorábbi ismert változat az i. sz. 1. –2. századból származó indiai szöveg, melyet tartalmaz a Kathâsaritsâgara is (10. sz.). Magyar nyelvterületre Nyugatról került, a középkori példatárakra támaszkodó olasz-francia szövegekből, ezekben hívják a hőst Prücsöknek. Moldvai, román és orosz változatok a török mintához állnak közel, amely pedig közvetlenebbül kapcsolódik az indiaihoz. Magyar feldolgozásai Összesen 21 változat ismert. Kónyi János szövege és annak folklorizálódott változatai Merényi László feljegyzésében és Benedek Elek feldolgozásában 8 változatban maradt fenn. Négy változat Arany László „Dongó és Mohácsi” c. meséjének a származéka, 1 pedig a Grimm gyűjtemény „Doktor Mindentudó”-jának a magyar fordítása - utánmesélése. A maradék nyolc szöveg arra enged következtetni, hogy magyar nyelvterületen a szöveg szájhagyomány útján is terjedt. Az indiai változathoz legközelebb a Kúnos Ignác által közzétett török szöveg áll. Forrás Néprajzi lexikon Gare de Steenbecque Gare de Steenbecque vasútállomás Franciaországban, Steenbecque településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Arras–Dunkirk-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hellwitch A Hellwitch egy USA-ból származó death/thrash metal együttes, amely 1984-ben alakult meg a floridai Fort Lauderdale-ben. 1998-ban feloszlottak, de 2004 óta a zenekar újból aktív. Szövegeik témái: halál, erőszak, pusztítás, vallás-ellenesség. Tagjai Patrick Ranieri - gitár, ének (1984-1998, 2004-) J.P. Brown - gitár (1984-1998, 2004-) Brian Wilson - dobok (2015-) Diszkográfia Stúdióalbumok Syzygial Miscreancy (1990) Omnipotent Convocation (2009) Egyéb kiadványok Demók Nosferatu (1984) Transgressive Sentience (1986) Mordirivial Disemanation (1987) Rehearsal Demo (1989) Anthropophagi (1994) EP-k Terraasymmetry (1993) The Epitome of Disgrace (2005) Válogatáslemezek Final Approach (2003) Compilation of Death Series - First Possession: Hellwitch (2017) Koncertalbumok/videóalbumok Video Miscreancy Volume 1 (1986-1994) (1994) Video Miscreancy Volume 2 (1995-2005) (2005) A Night at the 5th (2016) Lenny és Twiek szerint a világ A Lenny és Twiek szerint a világ (német cím: Lenny & Twiek) német-magyar televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat. Lenny a kíváncsi kisegér és a még kíváncsibb barátja Twiek kalandra indulnak nap mint nap. Lenny és Twiek 5 perces kalandjait Magyarországon először az M2 sugározta, majd 2009-2010-ig a Minimaxon volt látható. A sorozatot Jürgen Egenolf és Szilágyi Varga Zoltán rendezték. Lenny német hangja: Celina Günther. Twiek német hangja: Max von der Groeben Magyar hangok Lenny – Penke Bence Twiek – Kántor Kitty Főcímdal – Vincze Gábor Péter Epizódok A nevetés Árnyékok A bizonytalan tenger Milyen nagy az ég? A rosszkedv A nevetés A semmi A másik oldal A repülés A felhők A honvágy A hold Örökkévalóság Az álom A zene A kincskeresés Az idő A festék A víz alatt Az angyal Nyomok a hóban A takarítás A bóbita Űrutazás Nagy és kicsi Szembekötősdi A bátorság próbája Harry Potter és a Titkok Kamrája (film) A Harry Potter és a Titkok Kamrája (eredeti cím: Harry Potter and the Chamber of Secrets) 2002-ben bemutatott brit–amerikai film, amely J.K. Rowling népszerű fantasy-kaland regénysorozata azonos című második részének filmadaptációja. A mozifilm a Warner Bros. Pictures, az 1492 Pictures és a Heyday Films gyártásában készült. Műfaját tekintve fantasy kalandfilm. A film bemutatására 2002. november 15-én került sor, pontosan három héttel Richard Harris halála után, aki a jóságos roxforti igazgatót Albus Dumbledore-t alakította. A rendező (Chris Columbus), a producer (David Heyman) és a forgatókönyvíró (Steve Kloves) is visszatértek. Mint ahogy visszatértek a főszereplők is, Daniel Radcliffe mint Harry Potter, Emma Watson mint Hermione Granger és Rupert Grint mint Ron Weasley. Azonban érkezetek új színészek is mint például Kenneth Branagh, aki Gilderoy Lockhart karakterét keltette életre, valamit Jason Isaacs, aki Draco Malfoy apját Lucius Malfoyt alakította. A film nagyon sikeres volt a pénztáraknál is, hiszen 876 millió dollár bevételt ért el. Cselekmény A szünidőt a Dursley családnál töltő Harryt meglátogatja Dobby, egy házimanó, aki figyelmezteti a fiút, hogy halálos veszélynek teszi ki magát, ha visszatér a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola falai közé szeptemberben. Harry ennek ellenére vissza szeretne menni az iskolába, noha a házimanó ezt megpróbálja megakadályozni. A fiút Vernon bácsi és Petunia néni elzárják a külvilágtól, berácsozzák az ablakait. Azonban a Weasley testvérek, (Fred, George és Ron) kimenekítik a szorult helyzetéből apjuk repülő Fordjának segítségével. Harry a Weasley család lakásában, az Odúban tölti a szünidő maradék részét, ám szeptember elején hop-porral az Abszol út egyik rossz hírű negyedébe téved. Miután Hagrid "kimenti" onnan, a Weasley családdal és Hermionéval folytatja útját, hogy iskolai dolgokat vegyenek. Egy boltban azonban megállnak, ugyanis a nagyképű, ám szívdöglesztő író, Gilderoy Lockhart tart könyvbemutatót. Azonban Draco Malfoy és apja, Lucius Malfoy is feltűnik a boltban, így feszült lesz a légkör a fiatalok között. Harry és Ron később lemarad a többi családtagtól, és lekésik a Roxfortba tartó vonatot. Végül a két barát a repülő Forddal jut el az iskolába, ahol a meghibásodott autó a fúriafűznek zuhan. A baleset következtében Ron pálcája eltörik, majd a ramaty állapotban lévő autó magától elindul, és eltűnik Tiltott Rengetegben. Más gondok is akadnak: Perselus Piton és McGalagony majdnem kicsapja őket az iskolából, ugyanis az újság szerint több mugli is látta a repülő autójukat. Végül kegyelmet kapnak, így berendezkednek a Griffendél házban. Az évnyitói ünnepségen Dumbledore bejelenti, Lockhart lett az új Sötét Varázslatok Kivédése tanár. Az év elején rejtélyes módon kővé dermedve találnak Frics macskájára, Mrs. Norrisra, később pedig a Griffendél szellemére, Félig Fej Nélküli Nickre, majd a fényképezőgépébe szeretett elsősre, Colinra. Az első áldozat melletti falon egy vérrel írt felirat áll: "Feltárult a Titkok Kamrája! Reszkessetek, sárvérűek!". Harry többször is hall fenyegető hangokat. McGalagony egy órán beszél a Titkok Kamrájáról: állítólag Mardekár Malazár utódja nyithatja csak ki ezt a Roxfortban elrejtett kamrát, ami ha megtörténik, több mugli származású tanuló is meghalhat. A Griffendélesek megtudják, Draco Malfoy lett a Mardekár új kviddicsjátékosa. Mikor Malfoy sárvérűnek (mugli származásúnak) nevezi Hermionét, Ron átokkal akar rátámadni, ám az a rossz pálca miatt visszaverődik, így csigákat kezd köpni. Végül Hagridhoz fordulnak segítségért. Az első kviddicsmeccs alkalmával a Griffendél megnyeri a meccset, ám Harry keze eltörik. A gyengélkedőn megjelenik neki Dobby, és elárulja: ő intézte el, hogy lekésse a vonatot és hogy baleset érje a meccsen, majd eltűnik. Később, egy Párbaj Szakköri foglalkozáson Harry és Draco megküzd egymással, majd miután Draco egy kígyót „varázsol” ellenfele elé, Harry beszélgetni kezd az állattal. Ezután mindenki azt gondolja, párszaszája miatt Harry az a bizonyos „Mardekár utódja”, aki kinyitotta most a Titkok Kamráját. Mindenki elpártol tőle, kivéve néhány tanárt, Ront, Hermionét és Dumbledoret. Dumbledore egy alkalommal megmutatja neki a főnixmadarát, Fawkest. Hermione azt gondolja, Draco tudhat valamit a merényletekkel kapcsolatban, így egy tervet eszel ki: egy százfűlé főzet segítségével Mardekáros tanulóként kifaggatják Malfoyt. Egy elhagyatott WC-ben készítik el az italt, miközben megismerik Hisztis Myrtle-t. Miután elkábították az igazi Crakot és Monstrót Harry és Ron felveszi azok alakját, ám Hermione nélkül indulnak útnak, ugyanis a lány egy véletlen folytán macskaalakot ölt. A Mardekár klubhelyiségében megtudják Dracótól, nem ő áll a kővé dermesztések mögött, és hogy a Titkok Kamráját régen felnyitották, akkor egy sárvérű halt meg. Harry talál egy naplót (Voldermort egyik horcruxa [lásd később]) Myrtle WC-jében. Mikor elkezdi olvasni, egy Tom Denem nevű fiú - a napló tulajdonosa - a múltba repíti. Harry szeme elé tárul néhány főbb esemény: Tom Denem és Dumbledore egykori beszélgetéséből megtudja, hogy a Titkok Kamrájából jött "szörnyeteg" végzett egy diáklánnyal, majd Hagridot vádolták meg a kamra kinyitásával. A jelenben másnap valaki felforgatja a Griffendél klubhelyiségét és elrabolja a naplót. McGalagony professzor szörnyű dolgot tár Harry és Ron szeme elé: Hermione kővé dermesztett testét. A fiúk Hagrid segítségét kérik, aki a Tiltott Rengetegbe irányítja őket a pókok után, majd felsőbb parancsra a Mágiaügyi Miniszterrel indul a Minisztériumba. Harry és Ron Agyarral (Hagrid kutyájával) az erdőbe mennek, majd követve a pókokat eljutnak egy óriási méretű pók, Aragog fészkébe. Aragog, Hagrid barátja elárulja nekik, hogy egy baziliszkusz az a bizonyos szörny a kamrában. Csakhogy Aragog tiltakozása nélkül a pókok megtámadják Ronékat, akik segítségére végül a repülő Ford siet, és kijuttatja őket a Tiltott Rengetegből. Ezután kinyomozzák: ha valaki belenéz a szörny szemébe, azonnal meghal, ám ha nem közvetlenül, akkor "csak" kővé dermed. Mikor Ron húgát, Ginnyt is elragadja a baziliszkusz és a kamrába viszi, Ron és Harry elhatározza: megtalálják a kamra bejáratát és kiszabadítják a lányt. Ehhez Lockhart segítségét kérik, aki ezt visszautasítja, majd megpróbálja kitörölni Harryék emlékezetét. Csakhogy a két fiú lefegyverzi a gyáva férfit, majd elviszik Myrtle mosdójába. Ott a szellemlány (akivel szintén a baziliszkusz szeme "végzett") segítségével rátalálnak a kamra bejáratára. Miután lejutottak, Lockhart megpróbál elszökni, ám Ron rossz pálcáját használva kitörli a saját emlékezetét. Harry egyedül folytatja útját, így rátalál az ájult Ginnyre, mellette pedig Tom Denemre és a naplójára. Tom elárulja: ő Voldemort nagyúr régi énje és hogy az akkor tudtán kívül levő Ginny írta fel a feliratot a falra, majd rabolta el a naplót. Tom ezután előhívja a baziliszkuszt, hogy ölje meg Harryt, ám megjelenik Fawkes, ledobja a Teszlek Süveget, majd megvakítja az óriási kígyót. A süvegben megjelenik Griffendél Godrik kardja, aminek segítségével Harry végez a szörnnyel. A fiúba azonban beleáll a kígyó egyik méregfoga, amit megragadva szétszurkálja azt a bizonyos naplót. Tom Denem megsemmisül, Harry sebét pedig Fawkes gyógyító könnye gyógyítja meg. Az eset után Harry, Ron, Ginny és Lockhart visszatér a Roxfortba a Főnix madár segítségével. Harry megtudja Dumbledore-tól, hogy Griffendél Godrik kardja csak igazi Griffendéles tanulónak jelenhet meg. Az igazgatóiból kilépve Harry egy csellel felszabadítja Dobbyt Lucius Malfoy uralma alól, aki ezért megpróbál átkot szórni a fiúra. Csakhogy ekkor Dobby közéjük lép és egy varázslattal megvédi Harryt. A tanév végén Hagrid visszatér a Roxfortba, minden diák nagy örömére. Filmzene A Harry Potter és a Titkok Kamrája című film zenéjét az előző filmhez hasonlóan a világhírű zeneszerző, John Williams készítette. Bár a munkálatok nagy részét Williams készítette, de a befejezésben William Ross segített neki. Tracklista 1. Prologue: Book II and The Escape From The Dursleys 2. Fawkes the Phoenix 3. The Chamber of Secrets 4. Gilderoy Lockhart 5. The Flying Car 6. Knockturn Alley 7. Introducing Colin 8. The Dueling Club 9. Dobby the House Elf 10. The Spiders 11. Moaning Myrtle 12. Meeting Aragog 13. Fawkes is Reborn 14. Meeting Tom Riddle 15. Corninsh Pixies 16. Polyjuice Potion 17. Cakes for Crabbe and Goyle 18. Dueling the Basilisk 19. Reunion of Friends 20. Harry's Wondrous World A "Prologue: Book II and The Escape From The Dursleys" című soundtrack nem teljesen új, a "Hedvig's Theme" felújított változata, a "Harry's Wondrous World" című soundtrack pedig teljesen ugyanaz, mint ami korábbi részben is elhangzott. Változtatások a könyvhöz képest A történet egyszerűsítése érdekében a könyv számos jelenetét kihagyták, illetve megváltoztatták a filmben: Harry a Borgin & Burkes üzletben nem hallgatja ki a boltos és Malfoyék beszélgetését; csak a Dicsőség kezével „találkozik”. A DVD extrában ez a jelenet megtekinthető Kisebb hiba a forgatókönyvben, hogy Abszol-úti találkozásuk során Hermione varázslattal megjavítja Harry szemüvegét (a könyvben Mr. Weasley). Kiskorúak lévén Harryék nem varázsolhatnak az iskolán kívül. A filmben megérkezésük után Frics várja a fiúkat, és ő viszi el őket Pitonhoz - a könyvben eleve Pitonnal találkoznak össze. A jelenet, mikor Harry az iskolába menet kis híján kiesik a repülő Fordból, teljes mértékben a film sajátja; a könyvben nem történt hasonló A könyvben a Czikornyai és Patzában történő szóváltás végén Mr. Weasley és Lucius Malfoy összeverekednek, Hagridnak kell szétválasztani őket - ez kimaradt a filmből A filmből kimaradt Ron büntetése a Trófea Terem diszeinek tisztítása; itt találkozni először Tom Denem nevével. A DVD változatban az extrákban Ron a gyengélkedőn megemlíti Herimonének és Harrynek a nevet Csak a könyvben szerepel Félig Fej Nélüli Nick „Kimúlás napi partija” és hogy Frics valójában kvibli. Kimaradt az a Harry számára kínos jelenet, amikor Valentin napon kap egy üzenetet Ginnytől. A Titkok Kamrájának történetét eredetileg Binns professzor mondja el a diákoknak (aki a filmben nem szerepel), ezért a filmben McGalagony professzor meséli el a történetet. A százfűlé főzet receptjének megszerzéséhez a könyvben szükség van egy tanár engedélyéhez – a félrevezetett Lockhart segít nekik. A megvakult baziliszkusz a könyvben –Denem parancsára– a szaglásával keresi áldozatát. Fawkes pedig még a napló pusztulása előtt gyógyítja meg Harryt. Jelölések BAFTA-díj jelölés - legjobb hang - Randy Thom, Dennis Leonard, John Midgley, Ray Merrin, Graham Daniel, Rick Kline BAFTA-díj jelölés - legjobb vizuális effektek - Jim Mitchell, Nick Davis, John Richardson, Bill George, Nick Dudman BAFTA-díj jelölés - legjobb látványtervezés - Stuart Craig, Sthephanie McMillan Fea-muntyákszarvas A Fea-muntyákszarvas (Muntiacus feae) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Neve Ez az állat a nevét Leonardo Fea, olasz felfedezőről, zoológusról és festőről kapta. Előfordulása A Fea-muntyákszarvas előfordulási területe Délkelet-Ázsia. A következő országokban található meg: Kína, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnám. Megjelenése Mérete hasonlít az indiai muntyákszarvaséhoz (Muntiacus muntjak), körülbelül 18-21 kilogrammos. Életmódja Magányos állat, mely nappal tevékeny. A hegyvidéki örökzöld erdőket kedveli, azonban bozótosokban is észrevehető. 2500 méteres tengerszint feletti magasságba is felhúzódik. Tápláléka füvekből, levelekből és friss hajtásokból áll. Szaporodása A gida a sűrű aljnövényzetben jön világra, és ott rejtőzködik addig, amíg elég erős ahhoz, hogy anyját kövesse. Liguria zászlaja Liguria zászlaját 1985. január 15-én fogadták el, függőleges osztatú, zöld-vörös-kék trikolorként. A vörös mező közepén egy vitorláshajó jelképes ábrázolása látható. A vitorlán Liguria jelképét Szent György vörös keresztjét ábrázolták, mely korábban Genova, és a rövid ideig fennállt Ligur Köztársaság zászlaján is szerepelt. A vitorla így kialakult negyedeiben ezüstszínű, hatágú csillagok találhatók. A zászló oldalainak aránya 2:3. Túlvilági bosszúálló A Túlvilági bosszúálló (Gallowwalkers) egy amerikai horror-western film, melyet Andrew Goth rendezett, és a főszereplők Wesley Snipes, Kevin Howarth, Riley Smith és Tanit Phoenix. A film forgatása 2006-ban vette kezdetét, de sok változáson ment keresztül, miután Snipes adózási problémák miatt börtönbe került, de végül a film befejeződött 2010-ben. Hivatalosan 2012-ig nem adták ki a filmet, majd az Amerikai Egyesült Államokban megjelent DVD-n és BluRay-en 2013 nyarán. Történet Miután egy csapat száműzött megöli Aman szeretőjét, utánuk megy és a pokolra küldi őket. Aman, amikor öngyilkos lesz, egy apáca (az anyja), istennel köt megállapodást, de felbontja, hogy megmentse Aman életét, amely átkot bocsát rá a lelkéért cserébe. Ezzel az átokkal járó áldozatot hozzásegítette ahhoz, hogy visszanyerje életét, és halhatatlanként ez örökre nyomon kíséri megtorlásként. Az örökös szenvedésre kárhoztatás továbbra is bosszúra ösztönzi. Aman hívéül szegődik egy fiatal fegyveres ember, Fabulos (Smith), aki mellett legyőzze a halhatatlan áldozatokat. Szereplők Wesley Snipes - Aman ( Galambos Péter ) Kevin Howarth - Kansa Riley Smith - Fabulos Tanit Phoenix - Angyal Patrick Bergin - Marshall Gaza Steven Elder - Apollo Jones (Pap) Diamond Dallas Page - Skullbucket Jenny Gago - Mistress Simona Brhlikova as Kisscut Alyssa Pridham as Sueno Alex Avant as Forty Bold Hector Hank - Hool Jonathan García - Slip Knot Lihapiirakka A lihapiirakka (finnül szó szerinti jelentése "húsos lepény") egy Finnországban népszerű étel, mely jellemzően nagyobb üzletekben vagy utcai gyorsétkezdékben található meg. A kelt tésztában fűszerezett vagdalthús és főtt rizs keveréke található, melyet olajban sütnek ki. A boltokban kapható változat általában készre van sütve, és elegendő mikrohullámú sütőben újramelegíteni. KkStB 493 sorozat A kkStB 94 sorozat egy szertartályosgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichischeStaatsbahnen, kkStB), amely mozdonyokat eredetileg a Schlesien tartományi Schönbrunn-Witkowitz–Königsberg HÉV számára vásároltak. Története A két mozdony 1911-ben 3822 és 3823 gyári számon készült a StEG bécsi mozdonygyárában. A Schönbrunn-Witkowitz–Königsberg HÉV-et a kkStB üzemeltette, így a mozdonyokat beszámozta saját pályaszámrendszere szerint 493.01 493.02 pályaszámokra. A két mozdony kicsi volt, ám modern kialakítása meglehetősen különbözött a többi HÉV mozdonytól. Feltűnő az alacsony sebesség. Az első világháború után a Csehszlovák Államvasutakhoz kerültek, ahol 1925-ben a ČSD 300.3 sorozatba osztották be. A törzspályájuk villamosításakor 1926-ban törölték a mozdonyállományból őket és eladták magántársaságnak. A 300.302 később Ostravában az acélgyárban szolgált. Prőhle Gergely Prőhle Gergely (Budapest, 1965. június 26. –) magyar diplomata, államtitkár, múzeumigazgató. Tanulmányai Egyetemi tanulmányait a jénai Friedrich Schiller Egyetemen, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem végezte, magyar-német szakon bölcsészdiplomát szerzett. 1989-től 1990-ig a Hamburgi Egyetem ösztöndíjasa. 1995-től 1998-ig a Posztgraduális Nemzetközi és Diplomáciai Tanulmányok Intézetének (BIGIS), majd 2006-tól 2009-ig az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem PhD programjának hallgatója volt. Németül, angolul és franciául beszél. Közéleti tevékenysége 1992-től 1998-ig a Friedrich Naumann Alapítvány igazgatója. 1998-tól 2000-ig az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában közigazgatási államtitkár, majd 2000-től a Magyarország Berlinbe, 2003-tól Bernbe akkreditált nagykövete. 2010-től a második Orbán-kormányban a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára. 2014-től a harmadik Orbán-kormányban az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára. 2006-tól a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, 2017-től a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt, 2018. november 1-i menesztéséig. Magánélete Nős, négy gyermek édesapja. Karl von Frisch Karl von Frisch (Bécs, 1886. november 20. – München, 1982. június 12.) osztrák etológus, zoológus. 1973-ban Nikolaas Tinbergennel és Konrad Lorenzcel megosztva elnyerte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, mert megfejtette a méhek táncát. Élete Karl von Frisch 1886. november 20-án született Bécsben a neves sebész-urológus Anton von Frisch és felesége, Marie Exner négy fia közül a legfiatalabbként. Anyai nagybátyja, Sigmund Exner a Bécsi Egyetem élettanprofesszora volt, aki a rovarok látását tanulmányozta. Már gyerekkorában érdekelték az állatok és a családja is támogatta ezt az érdeklődését. Karl az apjához hasonlóan orvosnak készült és a Bécsi Egyetemen kezdett el tanulni. Egy félév után azonban rájött, hogy az orvostudomány nem neki való és átváltott a zoológia szakra, amit Bécsben és Münchenben tanulmányozott. 1910-ben Bécsben megszerezte a doktori fokozatot és ugyanabban az évben korábbi tanáránál, Richard Hertwignél kezdett el dolgozni, a Müncheni Egyetem Zoológiai Intézetében. 1912-től állattant és összehasonlító anatómiát adott elő, 1919-ben pedig előléptették professzorrá. Az 1910-es években bebizonyította, hogy a halak meg tudják különböztetni a színeket és hogy hallásuk jobb mint az emberé. Szintén az 1910-es években kezdte el a méhek tanulmányozását. Pavlovi kondicionálással megtanította nekik, hogy különbséget tegyenek az ízek és illatok között; azt is kiderítette hogy ízérzékelésük gyengébb az emberénél. A méhtánc tanulmányozásával felfedezte, hogy a méhek ennek segítségével közlik egymással, ha táplálékforrás van a közelben és annak távolságát és irányát is képesek átadni. Eredményeit 1927-ben összegezte "Aus dem Leben der Bienen" (A méhek életéről) c. könyvében. 1921-ben a Rostocki Egyetem zoológiaprofesszora lett, majd 1923-ban a Breslaui Egyetemre ment át. 1925-ben visszatért Münchenbe, ahol megkapta a Zoológiai Intézet vezetését. Hitler 1933-as hatalomra jutása után minden közalkalmazottnak tanúsítania kellett árja származását. Von Frisch nem tudta bizonyítani egyik nagyszülője keresztény mivoltát, ezért kétes származásúnak minősült. Sokat támadták azért is, mert zsidókat (főleg nőket) alkalmazott. Az egyetem vezetése nyugdíjba akarta kényszeríteni, de kutatásának fontosságára való tekintettel (a méhek parazitafertőzéseit tanulmányozta, amelynek gazdasági vonatkozásai is voltak) ezt a döntést a háború utánra halasztották. A második világháború után segített újjászervezni az elpusztult Zoológiai Intézetet. 1946-tól Grazban tanított, de 1950-ben visszatért Münchenbe, az új intézetbe. 1958-ban nyugdíjazták, bár kutatásait ezután is folytatta. Eredményei Karl von Frisch az állati viselkedés kutatásának egyik úttörője volt, elsősorban a méhek tájékozódása érdekelte. Vizsgálatait a mézelő méh egyik alfajával, a krajnai méhhel végezte. Érzékelés Von Frisch felfedezte, hogy a méhek ízük alapján különbséget tudnak tenni a virágok között. Érdekes módon az édes ízre való érzékenységük alig jobb az emberénél. 1914-ben elsőként mutatta ki, hogy a méhek látják a színeket. Ehhez klasszikus pavlovi kondicionálással megtanította nekik, hogy kék színű kártyán találnak táplálékot, és a méhek később a színt biztonsággal kiválasztották más, különböző árnyalatú szürke lapok közül. A méhek színlátása hasonló az emberéhez, de eltolódott a spektrum ultraibolya vége felé. Rosszul látják a vöröset, de jól meg tudják különböztetni az emberi szem számára láthatatlan, UV-sugarakat visszaverő mintázatokat a virágok szirmain. Felismerte, hogy a méhek az irányt a Nap állása, a kék ég polarizációs mintázata és a Föld mágneses tere alapján határozzák meg. Derült időben a Nap alapján tájékozódnak, a többi lehetőséget a kaptár sötétjében vagy felhős időben alkalmazzák. A méhek felismerik a polarizált fényt, vagyis az égbolt fénymintázata alapján felhős időben is képesek meghatározni a Nap állását; ehhez elég az ég egy kis részletét látniuk. Frisch bebizonyította, hogy a Nap állása alapján meg tudják határozni a napszakot és belső órájuk alapján tudják hol kell állnia a Napnak. A sötét kaptárban az aktuális napszak alapján járják el a táncukat és mutatják meg a többieknek milyen irányba kell repülniük a Naphoz viszonyítva. Amikor a rajzás után új lépet építenek, annak iránya ugyanolyan mint az eredeti kaptárban. Ezt a mágneses mező érzékelésével határozzák meg, amit mesterségesen változtatva akár körbe hajlított lépeket is lehet építtetni a méhekkel. A táncnyelv A méhek kódolt mozgással adják egymás tudtára, hogy hol találtak tápláléklelőhelyet. Ennek két formája van: A körtánc során a méh különböző irányban körbe-körbe szaladgál és arról tudósít, hogy a közelben (50-100 méterre) táplálék található. Irányról nem ad információt, de a köré gyűlő többi méh a szaga alapján meg tudja határozni a virág fajtáját. A rezgőtánc a távoli táplálékról ad hírt. Ennek a során a függőleges lépen a méh egy egyenes szakasz után egy félkörrel visszatér kiindulópontjára; a félkör iránya váltakozik vagyis 8-as alakban táncol. Az egyenes szakaszon erőteljesen rezegteti a potrohát. Az egyenes függőlegessel bezárt szöge ugyanakkora mint a táplálékforrás iránya a Naphoz képest. Az egyenes szakasz hossza és a potrohrezegtetés erőssége a távolságot jelzi: 1 másodperc kb. 1 km-t mutat. A többiek a táncoló méh köré gyűlnek és próbálják utánozni, eközben érzékelik a táncoló szagát, amiből felismerik milyen fajta eledelre számíthatnak. A tánc során kiadott hangok jelentőségét nem von Frisch, hanem a Würzburgi Egyetemen dolgozó Jürgen Tautz ismerte fel. Von Frisch azt is felfedezte, hogy a méhek táncnyelvének különböző "dialektusai" vannak, más fajtáknál a távolság és az irány kódolása eltérhet. Von Frisch tanulmányozta a méhek által kibocsátott feromonokat is, amelyeket főleg a királynő bocsát ki és amelyek segítenek fenntartani a kaptár szociális rendjét. A kaptáron kívül, a szaporodás során a királynő a feromonokkal vonzza magához a heréket. Eugenika A kor sok tudósához hasonlóan von Frisch is támogatta az eugenikát, hogy sterilizálják azokat, akik súlyos genetikai betegséggel születtek. Figyelmeztetett azonban, hogy a döntés rendkívüli felelősséggel jár és csak igen magas erkölcsi szinten álló személyek határozhatják meg mások sorsát. Legjobbnak azt tartotta, ha ezt önkéntes alapon és családtervezéssel lehet megvalósítani. Díjai Lieben-díj (1921) Pour le Mérite (1952) Bécs városának tiszteletbeli gyűrűje (1956) a tudományos ismeretterjesztésért járó Kalinga-díj (1958) Bajor Érdemrend (1959) Osztrák Tudományos és Művészeti Érdemrend (1960) Balzan-díj (1962) Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj ( Konrad Lorenzcel és Nikolaas Tinbergennel megosztva (1973) A Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztje csillaggal és szalaggal (1974) Bajor Miksa-rend a Tudományért és Művészetért (1981) Tagja volt német Leopoldinának (1935), az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (1952), a brit Royal Societynek (1954) és a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémiának; számos egyetemtől kapott díszdoktori címet. A Német Zoológiai Társaság róla nevezte el a legfontosabb német állattani kitüntetését, a Karl Ritter von Frisch-érmet. Családja Von Frisch az első világháború idején önkéntesként dolgozott egy kórházban, itt találkozott Margarethe Mohr nővérrel, akit 1917-ben feleségül vett. Három lányuk és egy fiuk született. Fia, Otto von Frisch a braunschweigi természetrajzi múzeum igazgatója lett. Karl von Frisch 1982. június 12-én halt meg Münchenben, 95 éves korában. Rising Sun (Indiana) Rising Sun város az USA Indiana államában. Lakosainak száma 2304 fő (2010). Népesség A település népességének változása: John Tempesta John Tempesta (New York City, 1964. szeptember 26.) egy amerikai metal dobos, aki több neves együttessel is készített albumokat. 1985-től négy éven keresztül az Anthrax dobos Charlie Benante dobtechnikusa volt. Ismertté az 1990-es évek elején az Exodus és a Testament együttesek tagjaként vált. Az évtized második felében előbb a White Zombie zenekarban, majd a frontember Rob Zombie szólóprojektjében működött közre egészen 2003-ig. 2000-ben vendégként játszott Tony Iommi, a Black Sabbath gitárosának szólóalbumán, majd készített albumokat a visszatérő Helmettel és a Scum of the Earth-tel. 2005 óta a The Cult tagjaként játszik. Diszkográfia Exodus Impact Is Imminent (1990) Good Friendly Violent Fun (1991) Force of Habit (1992) Testament Return to the Apocalyptic City (1993) Low (1994) First Strike Still Deadly (2001) Live in London (2005) White Zombie Astro Creep: 2000 (1995) Rob Zombie Hellbilly Deluxe (1998) The Sinister Urge (2001) Past, Present & Future (2003) The Best of Rob Zombie (2006) Helmet Size Matters (2004) Scum of the Earth Blah...Blah...Blah...Love Songs for the New Millennium (2004) The Cult Born into This (2007) Live at the Fillmore, Irving Plaza (2007) Vendégszereplései Tony Iommi – Iommi (2000) – a Meat című dalban Black Label Society – Hangover Music Vol. VI (2004) – a Once More című dalban Numbers of the Beast – An Allstar Tribute to Iron Maiden (2005) Butchering The Beatles – Tribute to The Beatles (2006) We Wish You a Metal Xmas… and a Headbanging New Year! (2008) Plusz–mínusz A plusz–mínusz (+/−, plusz/mínusz) a jégkorongban használt egyik statisztika, amely a gólkülönbséghez hasonlítható. A gól pillanatában a gólt szerző csapat pályán lévő játékosai egy pontot (+) kapnak, ha a gólt az ellenféllel megegyező létszámban vagy emberhátrányban érték el. Ugyanekkor a gólt kapó csapat pályán lévő játékosai pedig egy mínusz pontot (–) kapnak. Pontot számolnak akkor is, ha a kapust levitték és a helyére egy mezőnyjátékos állt be (üres kapuba lőtt gól). Emberelőnyben illetve büntetőből szerzett gólnál nem számolnak pontot. A plusz és mínusz pontok egyszerű összeadásával kapjuk a plusz–mínusz értéket. Az NHL-ben az NHL Plus-Minus Award-ot plusz–mínusz statisztika első helyezettje kapja. John Thurston John Thurston (Montpelier, 1847. augusztus 21. – Omaha, 1916. augusztus 9.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nebraska, 1895–1901). Marianne Marianne a francia köztársaság allegorikus alakja. Eredete egy okcitán dalocskához kapcsolódik: „La garisou de Marianno”, ami nagyon népszerű volt 1792 őszén. Egyfajta népi jelkép. Szokás a polgármesteri hivatalokat Marianne-szoborral díszíteni, illetve Marianne-t népszerű színésznőkről megmintázni. Néhány híres Marianne Brigitte Bardot Catherine Deneuve Laetitia Casta Evelyne Thomas Mindennapokban bélyegeken pénzérméken (például az euró cent-jén) logóként Folyóirat A Marianne egy 1997-ben Jean-François Kahn által alapított francia havilap. A lap erőteljesen képromboló és provokatőr. Csepel-Szigetcsúcs Csepel-Szigetcsúcs (2012 végéig Szigetcsúcs) Budapest egyik városrésze a Csepel-szigeten, a XXI. kerületben. Fekvése A Csepel-sziget legészakibb részén fekszik, a neve is ebből ered. Határai a Ráckevei Duna a Kvassay hídtól, Bolgárkertész öböl és meghosszabbított vonala, Weiss Manfréd út, Petróleum utca és a Duna folyam a Kvassay hídig. Története Nagyrészt beépítetlen terület. Az itt található kikötőt – amit 1928. július 13-án „Budapesti Vámmentes Kikötő” elnevezéssel állami vállalattá nyilvánított a minisztertanács – 1928. október 20-án avatták fel. 2005-ig Csepeli MAHART Szabadkikötő néven működött. A csepeli állami kikötő területét már 1930-ban – a XVIII. törvénycikkel meghatározva – Ferencvároshoz csatolták. Ugyan Csepel egésze is már ekkortól szerepet kapott Budapest közigazgatásának különböző változtatási terveiben, azonban az egész, addig megyei város csak 1949 decemberében, a Budapest közigazgatási határainak kiterjesztéséről szóló XXVI. törvénycikkel – mikor is a IX. kerület elvesztette a Csepel-sziget északi csúcsát – vált végül az akkori Nagy-Budapest részévé önállóan, Budapest XXI. kerületeként. Itt épült meg 2009-ben a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep, az „ÉlőDuna projekt” legnagyobb volumenű beruházása. Ennek keretében 2008-ban a Szabadkikötő út keleti oldalán is, mintegy 3800 négyzetméternyi területen végezhetett régészeti kutatásokat – a szigeten 2004 óta tartó ásatásokon felül – a Budapesti Történeti Múzeum Ős-, és Népvándorlás kori Osztálya, ahol majd száz objektum került elő. A Csepel-sziget északi részén található, a HÉV vonala és a Duna főága között elterülő 29 hektáros területen, mintegy 70 000 m²-en. A komplex biológiai műtárgy lehetővé teszi, hogy a Budapesten keletkező szennyvizek mintegy 95%-ban biológiailag tisztítva kerüljenek vissza a Dunába. Szigetcsúcsot 2012 decemberében a Fővárosi Közgyűlés Csepel-Szigetcsúcs névre keresztelte át. Állasbogárfélék Az Állasbogárfélék (Rhysodidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjébe tartozó család. Magyarországon előforduló fajok Kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus) (Fabricius, 1787) Hegyesvállú állasbogár (Omoglymmius germari) (Ganglbauer, 1892) Arany-monojodid Az arany-monojodid szervetlen vegyület, az egyetlen ismert biner arany-jodid. Képlete AuI, kereskedelmi forgalomban is kapható. Elő lehet állítani arany és jód lezárt csőben levő keverékének 120°C-ra történő hevítésével. Ez a reakció mintegy négy hónapig tart. Forró vízzel érintkezve elbomlik, de komplex származékai sokkal stabilabbak. 6013 Andanike A 6013 Andanike (ideiglenes jelöléssel 1991 OZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1991. július 18-án. Willem de Kooning Willem de Kooning (Willem Kooning 1937-ig) (Rotterdam, 1904. április 24. – New York, 1997. március 19.) holland képzőművész, 1926-ban az Egyesült Államokban telepedett meg, s ott az absztrakt expresszionizmus elismert képviselőjévé vált. Életpályája Gyermekkor Kereskedő családból származott, apja bor- és italkereskedéssel foglalkozott, anyja egy bárt vezetett a rotterdami kikötő közelében. 1907. január 7-én a szülei elváltak. A fiú kezdetben apjával, később anyjával élt. 1926-ban a fiatal Kooning egy lakberendezési céghez állt be inasnak. Ezzel egy időben beiratkozott a rotterdami képzőművészeti akadémia esti tagozatára. Általános akadémiai képzésben részesült, amely főleg művészettörténeti előadásokból állt, itt hallott a De Stijl irányzatról és barbizoni iskoláról, egyben lehetősége nyílt tipográfiai ismereteket szerezni, s megismerte a fa- és márványszobrászatot. De Kooning ekkor még nem gondolt arra, hogy festő legyen. Később így nyilatkozik erről az időszakról: „Amikor az akadémián voltunk és lakberendezéssel foglalkoztunk, hogy keressünk egy kis pénzt, úgy tűnt, mintha a festészet az érdeklődési körünkön kívül lenne. Öregeknek való foglalatosságnak tartottuk. A festékkel teli paletta gondolata meglehetősen őrült ötletnek tűnt. Az, hogy valaki modern művész akar lenni, akkoriban nem volt semmi összefüggésben a festészettel.” 1920-ban Willem Kooning megszakította tanulmányait és Bernard Romein mellé szegődött asszisztensnek. Romein egy szecessziós stílusú termékeket és szolgáltatásokat kínáló nagy üzlet igazgatója volt, a nála való munka jó pénzkereseti forrásnak bizonyult. Ifjúkor 1924-ben Kooning néhány barátjával Belgiumba utazott, bejárta az országot, valamint a helybéli múzeumokat. Eljárt a brüsszeli Királyi Szépművészeti Akadémia előadásaira, megélhetését pedig kisebb reklámmunkákkal biztosította. Egy évvel később visszatért Rotterdamba, befejezte tanulmányait és megkapta a rotterdami Szépművészeti Akadémia diplomáját. Egy ideig nem tudta, mihez kezdjen. Váratlanul támadt egy ötlete, elindult az Új Világ felé. Egy, az Egyesült Államokba tartó hajóra szállt, amelyiken az óceánjáró gépházát takarította. Később így mesél erről: ”Kalandos utazásom alatt múzsáim egy pillanatra sem hagytak magamra.” 1926. július 15-én Kooning barátjával, Leo Cohannel együtt partra szállt a virginiai Newport Newsban. Mindenekelőtt hozzá kell szoknia az új körülményekhez. Kooning kezdetben csalódottnak tűnt: "Ahol most lakom, valahogy Hollandiára emlékeztet, egy lapos ország, amely hasonlít ahhoz, amelyet éppen elhagytam. Mi az ördögnek jöttem ide? (...) Nem emlékszem felhőkarcolókra, elvesztek a ködben. Felszálltam hát a Hobokenbe tartó kompra. Matrózbarátaim ismertek egy holland házat, elkísértek erre a matrózszállásra, amely egy családi panzióra emlékeztetett. A tulajdonosnő, hála istennek, három hétig mindent hitelben adott. Ez egy szép, rendes ház volt. Nagyon tetszett.” Kooningnak először munkát kellett találnia. Nem volt vele gondja, Hobokenbe érkezése után alig egy héttel már szobafestőként dolgozott. Napi kilenc dollárt keresett, ami akkoriban nem volt kevés, és lassan kezdte megbecsülni az új országot. 1927-ben New Yorkba költözött, a Greenwich Village-be, a 42. utcába. Szakmai tapasztalatai napról napra gazdagodtak. Ácsként, kirakatrendezőként és illegális táncos lokálok (ez a szesztilalom időszaka) lakberendezőjeként dolgozott. Ebben az időben több művészt is megismert. A Greenwich Village-ben uralkodó hangulat felébresztette ifjúkori művészi ambícióit. „Sok időre volt szükségem ahhoz, hogy vasárnapi festőből, akit folyamatosan más munka köt le, az órák hosszat a festészetre összpontosító, és apróbb munkákat csak néha vállaló festővé váljak. Ez nem egy fejlődési folyamat eredménye volt, sokkal inkább egy új pszichológiai hozzáállás… Csak azt kellett magamnak mondanom: művész vagyok, akinek ahhoz, hogy megéljen, valami mellékeset is kell csinálnia.” De Kooning alkotói fénykora Felkészülés New York egy meglepetésekkel teli város volt. Kooning nem számított arra, hogy itt ennyi művésszel fog találkozni. A holland emigráns szemszögéből nézve ugyanis a művészeti és kulturális forrongás kizárólag európai jellegzetesség. Ez a véleménye rövidesen megváltozott, fiatal és tehetséges New York-i művészeket ismert meg. 1928 nyarán Woodstockban, az amerikai művészek üdülővárosában Kooning megismerkedett az A.A.A. (American Abstracts Artists)]-csoport festőivel. Két évvel később, 1930-ban Kooning munkásságára nagy hatást gyakorolt, hogy megismerkedett az örmény származású amerikai festővel, Arshile Gorkyval (1904-1948). „Nagyon, egyenesen hihetetlenül intelligens volt – írja Kooning. – Pontosan azt látta, amit észre kellett venni. Ösztönösen éreztem, hogy igaza van. (…) Műtermében az érintetlen tisztaság megkapó hangulata uralkodott. Munkái nagy hatással voltak rám, rajzai, képei és a hatalmas ecsethalom...több festéket használt és sokkal többet tudott, mint mások. Mintha megéreztem volna valamit, amit még nem tudtam pontosan meghatározni, és találkoztam az ilyen helyzetben éppen szükséges személlyel, ez természetesen vonzott”. New York kiváló lehetőségnek bizonyult arra is, hogy felfedezze a festészet mestereit. A modern európai festők művei meghódították a New York-i közönséget, de Kooning így a New York-i galériákban és múzeumokban megcsodálhatta Paul Klee, Henri Matisse és Pablo Picasso műveit. Gorkyval együtt kiállításokat és múzeumokat látogatva bejárták az egész várost. Az 1930-as évek közepén de Kooning (1937-ben kiegészíti nevét a „de” szócskával) saját művészi útját keresve számos kis méretű –később megsemmisített- absztrakt képet festett. Vevőt azonban akkoriban nehéz volt találni. Az Egyesült Államokban még mindig érződött a nagy világgazdasági válság hatása. Végül a Roosevelt által bevezetett gazdasági program megváltásnak bizonyult a művészek számára is. Létrehozták a Work Progress Administrationt (WPA), a megrendelésekkel foglalkozó intézményt. De Kooning ennek köszönhetően, más alkotókkal együtt részt vett két középület falfestményeinek elkészítésében. A bizonytalan anyagi helyzet nem kedvtelenítette el de Kooningot, folyamatosan új festőket és irodalmárokat ismert meg. Később így beszélt erről: „Ugyanúgy szeretek írók társaságában lenni, mint más művészek között. Nem gondolom, hogy az írók intelligensebbek, vagy ékesszólóbbak lennének a képzőművészeknél, mégis a velük folytatott beszélgetések nagyon ösztönzően hatnak rám. Akár azt is mondhatnám, hogy néha hallás után festek, ugyanis ezen beszélgetések alatt az általuk használt szavak alapján gondolataimban képek születnek. Szeretem mindenbe beleütni az orromat, az irodalomba, a képzőművészetbe, valamint a zenébe is.” Beérkezés A zene kísérni fogja a számára oly fontos találkozását Juliet Brownerrel, aki így emlékszik vissza erre: „A műterem nagy volt és fehér, benne pedig gramofonok és lemezek. Ott hallottam először Stravinsky <> című alkotását. Táncolni kezdtem. (…) Hát így nézett ki az első találkozásunk”. Kalandjuk néhány évig tartott, egészen addig a pillanatig, amíg Juliet Browner elhagyta a festőt, hogy feleségül menjen Man Rayhez (1890-1976), a híres fényképészhez. De Kooning sok időt szentelt a megélhetését biztosító különféle munkákra. Illusztrációkat készített divatlapok részére, lakberendezéssel is foglalkozott. A művész mindvégig kapcsolatban maradt az A.A.A. csoport művészeivel, de soha nem csatlakozott hozzájuk, ugyanis meggyőződése volt, hogy ez az irányzat túl dogmatikus. 1942-ben de Kooning elutasította a részvételt a Peggy Guggenheim Galéria –az Art of This Century- megnyitása alkalmából rendezett kiállításon. Véleménye szerint a kiállító művészek túl közel állnak a szürrealizmushoz, amelyhez őt semmi sem kötötte. Az Európában dúló háború azt eredményezte, hogy számos művész megjelent New Yorkban, többségükben szürrealisták, akik Európából menekültek. Az Egyesült Államokban a helyi festők által kedvelt Max Ernst, Salvador Dalí, André Breton, sőt Piet Mondrian és Marcel Duchamp is a művészetet kedvelő közönségnek is kedvencei voltak. De Kooning a csodálóik körén kívül maradt. Ugyanakkor részt vett 1943-ban a New York-i Bingou Gallery által rendezett Twentieth Century Painting kiállításán. Ugyanebben az évben feleségül vette Elaine Friedet. Végre elkezdtek beszélni róla. A Museum of Modern Art fényképeket kért műveiről. Hogy bejusson az irodába, ahol a találkozóra sor került, a művész vett a bejáratnál egy belépőjegyet. A kellemes beszélgetés után gyalog ment haza, ugyanis már nem maradt pénze jegyre, hogy hazautazzon a Carmine Streetre. Anyagi gondjai ellenére nem került a háttérbe. Művei iránt egyre jobban érdeklődtek a galériatulajdonosok, a kritikusok, és a New York-i értelmiségiek. 1948-ban az Egan Gallery megszervezte Willem de Kooning első egyéni kiállítását, ahol a művész főleg feketével és fehérrel festett képeket mutatott be. Ekkor figyelt fel rá az ismert kritikus, Clement Greenberg, aki 1948. április 24-i cikkében de Kooningot „tökéletesen absztrakt festőnek” nevezte. Két évvel később de Kooning Gorkyval és Jackson Pollockkal együtt képviselte a Museum of Modern Artot a velencei biennálén. Utazások és elismerés De Kooning képei végre bekerültek a múzeumokba. Az ötvenes évek elején képeiből a Museum of Modern Art, valamint az Art Instiute of Chicago is vásárolt. Számos hozzáértő szemében Willem de Kooning az amerikai festészet megújításának legfontosabb képviselője. A kritika nagy lelkesedését kiváltó művei ugyanakkor nagyon gyakran sokkolták a közönséget. A Women (=Nők) sorozat 1952-ben készült első képe igazi vihart kavart. Ugyanakkor Európában de Kooning műveit meglehetősen hűvösen és nem minden képmutatás nélkül fogadták. Semmi sem képes volt megállítani a festőt, aki a körülötte forrongó viták ellenére határozottan a maga útját járta, nem hagyta magát eltéríteni sem a pozitív, még kevésbé a negatív kritika által. 1956-ban megszületett a festő és Joan Ward lánya, Lisa. Két évvel később a művész átköltözött egy nagy műterembe, a Broadwayre. Az 54 éves festő utazgatni kezdett. 1958-ban Velencébe, egy év múlva pedig Rómába ment. Ez az utazás ihlette a kék tussal készített rajzai elkészítésére de Kooningot, 1955-től kezdve ezekben az alkotásokban jelentek meg először az anatómiai formák. A nagy elismerésnek örvendő de Kooningot 1956-ban a Művészeti és Irodalmi Akadémia tagjává választották. Továbbra is holland állampolgár maradt. Az amerikai állampolgárságot csak 1962-ben sikerült megkapnia. Egyre gyakrabban fordult meg a fejében a gondolat, hogy a Long Island-beli East Hamptonba költözzék. 1951-től kezdve minden nyarat ebben a városban töltött. 1961-ben oda vitte át a saját tervei alapján készült műtermét, amely állandóan változott, mint ahogy képei is, melyeket folyamatosan módosított. Egyre több kiállítása volt, amelyek miatt külföldi útjai egyre gyakoribbakká váltak. 1968-ban de Kooning Párizsba érkezett, ahonnan Hollandiába utazott tovább. Egy évvel később Japánba, majd Olaszországba ment, de utazásai közben sem hagyja abba az alkotást. Az 1980-as évek évek közepén de Kooning az egyik legdrágább élő festő. Képei néha csillagászati áron keltek el. A festő hivatalosan 1984-ben hagyta abba a festést. Ekkor már négy éve szenvedett Alzheimer-kórban. 1989-ben egészségi állapota annyira súlyosbodott, hogy már nem volt képes kezelni saját vagyonát. Ezt az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának döntése is alátámasztja. De Kooning még nyolc évig élt, 1997. március 19-én, 92 éves korában halt meg East Hamptonban. Festményeiből Pink Angels (1945) Secretary (1948) Untitlid (=Cím nélkül) (1948) Absztrakt (1949) Az asszony (1950) Asszony biciklivel (1950) Figure And Landscape No. 2. (=Alak és Táj No. 2.) (1951) Woman (=Nő) (1953) Nő II. (1952) Nő III. (1952-53) (Olaj, vászon, 171x121 cm, magántulajdonban) Nő V. (1952-53) Kompozíció (1955) Nápolyi ég (1958) Villa Borghese (=Boghese Palota) (1960) Művészete Egyrészt a holland és a flamand expresszionizmus hatott rá, melyet a színek keménysége, fanyarsága és a mozdulatok indulatos erőszakossága jellemez, másrészt táplálkozott az ő művészete a neoplaszticizmusból, melyből a szigorú képszerkesztést és a mozdulatok architektonikus felépítésének igényét őrizte meg. De Kooning plasztikai síkon vállalta az absztrakt expresszionizmust, egyik leghíresebb festmény-sorozata A nők c., amelyet az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején festett. A sorozatból a Nő III. c. festményét, amelyet 1953-ban festett, a világ legdrágább festményei közt tartják számon. Híres Alak És Táj (Figure And Landscape) c. sorozata is, melynek darabjai szintén 1950 körül keletkeztek. Kitüntetés Művészetek és Irodalmak Amerikai Akadémiájának Aranymedálja (1975) Kőszegpaty Kőszegpaty (horvátul Pačija) község Vas megyében, a Kőszegi járásban. Fekvése A Gyöngyös-sík északnyugati részén, a Vas megyében található, Kőszegtől 11 km-re délkeletre fekszik. Története Első okleveles említése 1283-ból, Poth formában maradt fenn, de a 14. században a falu kettévált (1348. Kispoth; 1420. Nagypoth). A 19. század során összeépültek, majd közigazgatásilag is egyesítették őket. A 13. században IV. Bélától Csói Mochia comes kapta testvéreivel együtt. Az ő leszármazottaik a Patthy család tagjai. Vályi András szerint "Kis és Nagy-Paty, 2 magyar falu, Vas vmegyében, ut. p. Kőszeghez 1 óra, 263 kath. lak. Birja h. Eszterházy." Festetics Imre 1818-ban Kőszegpatyon tenyészállat-kiállítást szervezett. A községnek a 19. század elején 484 lakosa volt. 1910-ben 481 magyar lakosa volt, Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott. Jelenlegi lakossága 221 fő. Ebből száz fő a Patthy-kastélyban lakik, ami jelenleg szociális otthonként funkcionál. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 44,1%-a magyarnak, 0,9% németnek, 1,4% románnak mondta magát (54% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,2%, evangélikus 2,8%, felekezet nélküli 0,5% (52,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei A Patthy-kastély, mai formájában 1710 körül épült. Az épület homlokzati falán Festetics Imre emléktáblája látható. A Kossuth utca 36. számú ház előtt késő barokk Mária szobor látható. Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma, története során többször átépítve. Főoltárképét Kugler János kőszegi festő alkotta. Híres emberek A kastélyban élt és alkotott gróf Festetics Imre ( 1762 )-( 1847 ) genetikus, az öröklődéstan törvényszerűségeinek kutatója, állatnemesítő. A kastély falán emléktáblája áll. Itt született 1924 . október 15-én Cs. Nagy István költő, tanár, irodalomtörténész. Itt volt erdész Takács Miklós szociáldemokrata politikus, erdészeti szakíró. Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény A Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény Budapest XXI. kerületében, a Szent Imre tér 3. alatt található helytörténeti gyűjtemény. 1985-ben alapították. A Csepel Galéria jelenleg a Csete Balázs utca 15. szám alatt található. Állandó kiállítása Csepel története a kezdetektől napjainkig . Kai-szigeteki bozótkakukk A kai-szigeteki bozótkakukk (Centropus spilopterus) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Indonézia területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 30.) Birdlife.org Simone Barone Simone Barone (Nocera Inferiore, 1978. április 30.) olasz világbajnok labdarúgó, jelenleg a Livorno játékosa. Pályafutása Barone pályafutását a Parmaban kezdte. Az első osztályban 1997. május 4-én mutatkozott be az Atalanta ellen. Ezután kölcsönben szerepelt a harmadosztályú Padova színeiben 1998-ban és a Serie B-ben vitézkedő AlzanoCeneben 1999-ben. 2000 nyarán a Chievo szerződtette, ahol 2 teljes szezont töltött el. A 2002-03-as bajnokságban visszaigazolt a Parmaba. 2004 július 16-án aláírt a Palermo csapatához 5 millió €-ért, amely klubbal 4 éves kontraktust kötött. Ezt az időszakot viszont nem töltötte ki, mivel 2006 augusztus 5-én a Serie A-ba frissen feljutott Torino FC-hez igazolt. Torinóban 3 szezonon keresztül erősítette a csapatott majd 2009 augusztusában a Cagliarihoz került, ahol a 2009-2010-es bajnokságban mindössze ötször volt kezdő, mert jobbára csereként lépett pályára. Pályafutása a válogatottban Az olasz labdarúgó-válogatottban – Giovanni Trapattoni kapitánysága alatt – 2004 február 18-án mutatkozott be egy Csehország elleni 2–2-re végződött barátságos mérkőzésen. Tagja volt a 2006-os világbajnok olasz válogatottnak. Marcello Lippi csereként küldte be 2 alkalommal a világbajnokság alatt Sikerei, díjai Labdarúgó-világbajnokság ( 2006 ) Eklektikus nyelv Az eklektikus nyelv olyan mesterséges nyelv, amelynek a szerkesztésekor alapul vett forrásnyelvek nem egy nyelvcsaládból származnak. Ilyen nyelv például az eszperantó, a volapük stb. A kommunizmus fekete könyve A kommunizmus fekete könyve (Le Livre noir du communisme) 1997 novemberében jelent meg, azonnal hatalmas vitát kiváltva mind történészi, mind politikai körökben. A szerzők kettős célt tűztek ki maguk elé: megakadályozni a felejtést (travail de mémoire), illetve megvizsgálni, milyen szerepet foglal el a kommunizmus működésében a bűn, az erőszak, a gyilkosság. A könyv kritikusai a lehető legritkábban bírálják a mű valamely részének ténybeli pontosságát, annál sikertelenebbnek ítélik a vállalkozást a második célkitűzést illetően. A könyvben Stéphane Courtois felveti a kommunizmus nürnbergi perének kérdését. A könyv szerint a kommunista államok valóban kimerítették mind az emberiesség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát. „Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán”? A könyv külön részekben foglalkozik a Szovjetunió, Kína, a többi ázsiai ország (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Vietnám, Laosz, Kambodzsa), Kelet-Európa, valamint a harmadik világ kommunista jellegű politikai berendezkedésű országainak történéseivel. A kommunizmus áldozatai a könyv adatai szerint A könyv adatai szerint a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható (s ezek csak a halálos áldozatok): Szovjetunió : 20 millió áldozat; Kína : 65 millió; Vietnam : 1 millió; Koreai Népi Demokratikus Köztársaság : 2 millió; Kambodzsa : 2 millió; Kelet-Európa : 1 millió; Latin-Amerika : 150 000; Afrika : 1,7 millió; Afganisztán : 1,5 millió; a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó (14. o.). Szerzők Stéphane Courtois (szerkesztő) Nicolas Werth Jean-Louis Panné Andrzej Paczkowski Karel Bartosek Jean-Louis Margolin Kritikák A könyv sok kritikát kapott kutatási módszerei, valamint a holokauszt relativizálása, a náci megsemmisítő táborok és a szovjetunióbeli munkatáborok egyenlővé tétele miatt. A fő szerzői közül ketten, Nicolas Werth és Jean-Louis Margolin, vitát robbantottak ki Franciaországban azzal, amikor nyilvánosan elhatárolták magukat Courtois összegző megállapításaitól. Kijelentették, hogy Courtois megszállottjává vált a 100 milliós számnak. Saját tanulmányaik alapján az áldozatok számát 65 és 93 millió közé helyezték. Több kritikus elutasította a kommunizmus és a nácizmus azonosítását. Nicolas Werth szerint minőségi különbség volt a két rendszer között. Kijelentette a Le Monde-nak, hogy „a Szovjetunióban nem léteztek haláltáborok”. valamint azt is, hogy „minél jobban összehasonlítjuk a kommunizmust és a nácizmust, annál nyilvánvalóbbak a különbségeik”. Peter Kenez történész a könyvet a történelmi pontatlanságai miatt bírálta. Szerinte Werth időnként rendkívül gondatlan történész, és felsorolja számos tényszerű tévedését. Mark Tauger történész a szerzőknek azzal a tézisével nem ért egyet, miszerint az 1933-as szovjetunióbeli éhínség szándékos és népirtó jellegű volt. Más történészek amiatt bírálták Courtois-t, mert nem tett különbséget az egyes halálokok között. Jean-Jacques Becker, az exkommunista történész kritikája szerint Courtois önkényesen szedte össze számait és azoknak így zéró történelmi értéke van. J. Arch Getty történész is megjegyzi, hogy Courtois 100 millió halottjának jelentős része éhínségek áldozata lett, és ezt nem lehet a gyilkosságokkal és kivégzésekkel egyenértékűnek venni. Többen azt vetették a könyv íróinak szemére, hogy állításaik egyoldalúak és leegyszerűsítőek. Amir Weiner a Stanford egyetemről sok érdemét elismeri a könyvnek, de szerinte egyes állításai szimpla provokációk. Noam Chomsky is erősen bírálta a könyv módszertanát. Idézte Amartya Sen munkáját, aki az India és Kína közötti halandósági mutatók különbözőségét évi 4 millió főre tette Kína javára, mégpedig az ottani orvosi ellátás viszonylagos egyenlő eloszlása miatt. Chomsky megjegyezte, hogy A kommunizmus fekete könyve módszerével dolgozva ki lehetne mutatni, hogy az indiai „demokratikus kapitalista kísérletnek” több áldozata volt, mint a kommunizmusnak 1917 óta világszerte." Daniel Bensaïd, francia filozófus és trockista aktivista szerint hasonló halálozási listákat a gyarmatosítás és a kapitalizmus számlájára is össze lehetne állítani a 19. és a 20. századra vonatkozóan. Jegyzetek „Communisme : retour à l'histoire”, 1997. november 14. (Hozzáférés ideje: 2015. június 14.) (fr nyelvű) Bartov, Omer (Spring 2002), Kritika: Explorations in Russian and Eurasian History, vol. 3, pp. 281–302. Getty, J Arch (Mar 2000), "The Future Did Not Work", The Atlantic Monthly (Boston: Hackvan) 285 (3): 113, Le Monde, 21 September 2000 Peter Kenez, "Little Black Book", Feed Magazine, 30 November 1999. https://web.archive.org/web/20011123075720/http://www.feedmag.com/templates/search.php3?mode=subject&mode_id=9&batch=4 Tauger, Chapter 20 for Roter Holocaust book, WVU, . Hozzáférés ideje: 2007-12-29. Weiner, Amir (Winter 2002), Journal of Interdisciplinary History, vol. 32, pp. 450–52. Counting the Bodies - Noam Chomsky, . Hozzáférés ideje: 2016-09-18 Bensaïd, Daniel: Comunismo y estalinismo Una respuesta al libro negro del comunismo (Spanish nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 11.) Forrás A kommunizmus fekete könyve : Bűntény, terror, megtorlás Nagyvilág Kiadó, Budapest, 2000. ISBN 963-9175-09-9 Cléry (Savoie) Cléry település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 431 fő (2015). Cléry École, Frontenex, Jarsy, Montailleur, Saint-Vital és Verrens-Arvey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Guido Romanelli Guido Romanelli (Siena, 1876. március 15. – San Vito al Torre, 1973) olasz alezredes, aki szembeszállt a Tanácsköztársasággal és magyarországi humanitárius tevékenységéről volt ismert a két világháború közötti időszakban. Életpályája Tizenkét évesen került a Római Katonai Kollégiumba. A katonai Akadémiát Torinóban, hadnagyként fejezte be, 1896-ban. 1897-től néhány évre elhagyta az olasz királyi haderőt, így csak 1905-ben, visszatértekor léptették elő századossá. 1911-ben harcolt Líbiában, majd az első világháborúban újra Afrikában. 1915-ben őrnaggyá, majd 1917-ben alezredessé léptették elő. 1916-ban megkapta a Savoyai Katona Érdemrend Lovagkeresztjét. Ennek köszönhetően 1919-ben a hivatalos iratokban a neve mellett már szerepel az Olaszországban ma is használatos lovag (cavaliere) cím. 1919. május 6-án – társadalomtudományi és gyarmatügyi diplomája, francia, angol és német nyelvtudása okán – Bécsbe, a Szövetséges Olasz Fegyverszüneti Misszióba vezényelték. Május 12-én Budapestre delegálták az olasz misszió budapesti parancsnokaként, mert Olaszország a háború utáni Magyarországot a saját érdekei szempontjából fontos területnek tekintette. Magyarországi tevékenysége a két világháború között Romanelli a Tanácsköztársaság idején érkezett a magyar fővárosba, bár szerinte a fegyverszünet ellenőrzése a „bolsevik Budapesten” tökéletesen értelmetlennek tűnt. Ettől függetlenül gyorsan kiépítette kapcsolatait a már gyengülő tanácshatalom képviselőivel, Kun Bélával is tárgyalt több alkalommal, de jó kapcsolatokat épített ki a kommün ellenzékével is. Gyorsan megértette a magyar szempontokat is, de természetesen hazája érdekeit képviselte. Segítette, szervezte a Magyarországon élő olaszok vagyonukkal együtt történő hazatérését, a hadifoglyok és menekültek utazását, élelmiszer-segélyezést szervezett. Romanelli gyorsan népszerű lett Budapesten. Szenvedő, üldözött, veszélybe került embereket mentett: katonákat, arisztokratákat, egyházi személyeket, ellenzéki, vagy egyszerűen csak éhező embereket. Humanitárius tevékenysége csúcsának az 1919. június 24-én kitört, a magyar proletárdiktatúra ellen szervezett, gyorsan elfojtott felkelés résztvevőinek, köztük a Ludovika Akadémia növendékeinek és parancsnokainak a megmentését tekintik. A Tanácsköztársaság bukása után – egy előzetes olasz–magyar megállapodás értelmében – ő menekítette Ausztriába a népbiztosok családtagjait, sőt néhány népbiztost, de fellépett a börtönbe került kommunisták fogva tartása körülményeinek javításáért is. Romanellit a szolidaritás vezényelte; kemény volt, de diplomatikus. Misszióját egészen novemberig, magyarországi tartózkodása utolsó napjáig folytatta. Közreműködött a Peidl-kormány létrejöttében, s mint az antant egyedüli magyarországi képviselője mindent megpróbált, hogy megállítsák a román csapatok előretörését, és hogy angolszász, francia és olasz zászlóaljak szállják meg a háború, a diktatúra miatt éhező, nélkülöző Budapestet. 1919. november 16-án visszarendelték Olaszországba. A két világháború közötti időszakban az alezredes rendkívül népszerű volt Magyarországon, de 1945 után neve és a Tanácsköztársaság időszakában folytatott humanitárius tevékenysége fokozatosan feledésbe merült. 1938-tól 1943-ig mint a Magyar–Olasz Bank elnöke még visszatért Budapestre. Utolsó útja is magyarbarátsága megható bizonysága: koporsóját a temetési szertartás alatt a Ludovika zászlója fedte. Emlékezete „A budapestiek kényszerű hazatérése előtt négy nappal, 1919. november 12-én egy operaházi ünnepségen szerették volna búcsúztatni a »hős alezredest«. Az olasz misszió vezetőjének tiltakozása miatt az ünnepség akkor elmaradt. Három év múlva azonban mégis megrendezték. 1922 novemberében a Parlament kupolacsarnokában Romanelli két mellszobrot (Strobl Alajos alkotásait), egy ékkövekkel kirakott díszkardot, egy festményt (Erdey Sándor művét), nyolc piros-fehér-zöld szalagos bronzérmet vehetett át. (A díszkard ma is megtekinthető Rómában az Olasz Egység Múzeumában.) A budapesti olasz követség bankettel, az Operaház díszelőadással ünnepelte (mindkét helyszínt kitüntette jelenlétével az ország akkori első embere, Horthy Miklós kormányzó is). Nem sokkal ezután utcát neveztek el róla. Néhány évvel később (1929-ben) a Ludovika falán emléktáblát avattak a tiszteletére (Sződy Szilárd domborműve díszíti). A háború után egyik szobrát a Sztálin-szoborba olvasztották, a másik a rendszerváltásig porosodott a Magyar Nemzeti Galéria raktárában, s a festménynek ugyanez a sors jutott a Hadtörténeti Múzeuméban. A Ludovika Akadémiával együtt a dombormű is az idők ködébe veszett, és az (VIII. kerületi Illés-kút nevét újra viselő – forrás: Budapest lexikon, AK, 1993) Illés utca mai lakói is bizonyára nagyon elcsodálkoznának, ha valaki arra járva a Romanelli utca iránt érdeklődne.” 2000-ben domborművet avattak tiszteletére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, majd néhány évvel később szobrát ismét felállították. Harry Sullivan’s War A Harry Sullivan's War (magyarul: Harry Sullivan háborúja) egy Doctor Who-hoz kapcsolható könyv, ami Harry Sullivan egyik kalandjáról mesél. A könyvet Ian Marter írta, aki játszotta a könyv főhősét. A könyvet nem adták ki magyarul. A cselekménye 1983-ban játszódik, azaz a The Android Invasion után 10 évvel. Szereplők röviden Harry Sullivan : A könyv főhőse. Korábban a Doktor társa, valamint a Unitnak dolgozott Sarah Jane Smith : Újságírónő. Ő is korábban volt a Doktor társa. Brigadier Lethbridge-Stewart dandártábornok : A Unit Angliai vezetője aki dandártábornok. Zbigniew Brodsky : Európai anarchista terroristavezér. Samantha : azt állítja, hogy önkéntes munkát végzett az Anti-Chemical Hazard Environment Society . Curly : A dandártábornok komornyikja. Teddy Bland : Harry barátja. Conrad Gold : Intézményigazgató. Rudolf Rainbow : Brodsky enforcer -ja. Alexander Shire : Amerikai neurológus. Esther : Taddy Bland nővére. Waldo Tedescu : Román akrobata. Rear-Admiral de Longpre : Harry felettese. Hivatkozások más történetekre Már 10 éve hagyta el Harry a Unitot. Megemlítik a Zygoonokat. Megjegyzések Ian Marter a Doctor Who-ban aki Harry Sullivan-t játszotta a regény főhősét. Marter nem csak mint színészként, hanem könyvíróként is részt vett a sorozat készítésében. Az író könyvváltozatokat írt, amik között két rész is volt, amiben Sullivan is szerepel. Ezek a Doctor Who and the Ark in Space és a Doctor Who and the Sontaran Experiment könyvek voltak. A könyv (pontosan Harry Sullivan's War ) kiadásának hónapjában halt meg az írója. Ian Marter egy tartott Myth Makers interjújában azt mondta, hogy meg akarta ölni a könyvben Harry-t. De a kiadó átíratta a történetet, hogy szabaddá válhasson, egy esetleges folytatás. A könyvet úgy írta meg Marter, hogy csak Sullivan nézőpontjából lehessen végigkövetni a cselekményt. Folytonságok A dandártábornok, azt mondja Harry-nek, hogy már matematikatanár a Brendon Public School -n. Harry utal, hogy találkozott a Dalekokkal, a Cybermenekkel és a Zygonokkal. Forrás A könyv a Tardis Wiki lapján . Indulás előtt (Lost) 2005. május 11-én került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 22. részeként. Edward Kitsis és Adam Horowitz írta, és Tucker Gates rendezte. Az epizód középpontjában Kate Austen áll. Ismertető Visszaemlékezések Mivel Kate a rendőrség körözése alatt áll, álcázni kénytelen magát. Egy hotelszobában lemossa hajáról a szőke festéket, majd elmegy a postára, ahol "Joan Hart" néven vesz át egy levelet. Miután a kocsiban elolvassa, sírva fakad. Kate elmegy a kórházba, hogy meglátogassa haldokló édesanyját, Diane-t. Felkeresi gyermekkori barátját és szerelmét, Tom Brennan-t, és a segítségét kéri. Tom házában, Kate szomorúan nézegeti Tom családi fotóit a feleségéről és a kisfiáról. Eközben, Tom telefonon intézi el, hogy Diane-t kivigyék a szobájából, s így lehetővé válik, hogy Kate meglátogassa, anélkül, hogy a rendőrség észrevenné. Tom azt mondja, még van néhány óra, mielőtt bemehetnek Diane-hez, ezért Kate kérésére elmennek ahhoz a fához, ahol kis korukban elásták az "időkapszulájukat", ami nem más, mint egy doboz, tele gyerekkori holmikkal. Miután kiássák, egy baseball sapkát, Tom játékrepülőjét, és egy magnókazettát vesznek ki belőle. A kocsiban meghallgatják az 1989-ben általuk készített felvételt, amin arról beszélgetnek, hogy felnőtt korukban össze fognak házasodni, és egy csomó gyerekük lesz. A magnó kikapcsolása után, Kate megcsókolja Tom-ot, de ő azt mondja, ideje lesz indulni a kórházba. A kórházban, Kate kettesben marad az édesanyjával. Bocsánatot kér tőle a sok szenvedésért, amit okozott neki. Diane segítségért kezd kiáltozni, ezért Kate menekülőre fogja. Leüti az útjába akadó biztonsági őrt, majd miután összefut Tom-mal, közli vele, hogy szüksége vana kocsikulcsára. Mindketten beszállnak a kocsiba. Kihajtva a parkolóból, Kate észreveszi, hogy a parkolót elbarikádota a rendőrség. Arra kéri Tom-ot, szálljon ki, de Tom többszöri kérésre sem teszi meg. Kate beletapos a gázba, és megpróbálja kikerülni a rendőröket, miközben azok rálőnek. Kate észreveszi, hogy Tom-ot eltalálta az egyik golyó, és meghalt. Kate-nek még arra sincs ideje, hogy feldolgozza szerelme elvesztését. Futásnak ered, a kocsiban felejtve Tom játékrepülőjét. Valós idejű történések (43. nap) Kate és Charlie észreveszik, hogy Dr. Arzt Michael-lel vitatkozik. Arzt szerint a mindennapos délutáni esőzések arra utalnak, hogy beköszöntött a monszun évszak. Ez a szelek irányváltoztatásával jár együtt, és ez azt eredményezi, hogy a tutajt dél felé sodorja. A szigetől délebbre pedig csak egyvalami van: az Antarktisz. Michael nekilát a tutaj befejezésének, hogy legkésőbb holnap elindulhassanak. Kate is menni akar, de Michael azt mondja, a tutaj már tele van. Kate megpróbálja lebeszélni őt Sawyer elvivéséről, de Michael elmondja, hogy Sawyer az első tutajhoz szolgáltatott alapanyagokkal megvásárolta a "jegyét". Sayid elvezeti Jack-et a dzsungelbe, ahol Locke-kal együtt megmutatja neki a bunkert, aminek jórészét Locke már kiásta a föld alól. Sawyer dühösen kérdezi meg Michael-t, Jin miért pakolja tele a tutajt hallal, amikor a tengeren is tudnak majd halászni. Michael felveti, hogy talán nem Sawyer-t kellene magukkal vinni. Sawyer rájön, hogy Kate a helyére pályázik. Kate épp a rendőrségi fotóját égeti el, amikor Sawyer odamegy hozzá, és elmondja, hogy tudomást szerzett a tervéről, és jobb ha letesz róla. Azt is elmondja, hogy már jó ideje tudja, hogy ő volt a fegyenc, akit a békebíró kísért a repülőn, és most nyilván azért akarja elhagyni a szigetet, mert ez az egyetlen esélye a megmenekülésre. Ha mentőosztagok jönnének a túlélőkért, Kate-et rögtön letartóztatnák. Kate azt mondja Sawyer-nek, ha a helyét akarja, meg is szerzi. Walt vizet visz Michael-nek, aki a tutaj építésével foglalatoskodik. Arról kezdenek el beszélgetni, mit fognak csinálni a megmenekülésük után. Hirtelen, Michael rosszul lesz és összeesik. Elküldi Walt-ot Jack-ért. Walt összetalálkozik Kate-tel és Sun-nal, és Kate elrohan megtalálni Jack-et. A bunkernél, Jack és Locke azon gondolkodnak, hogy lehetne kinyitni. Sayid szerint nem szabadna ezt tenni, mert bizonyára azért nincs kilincs a bejáraton, hogy örökre rejtve maradjon, ami odalent van. Miután mindhárman elindulnak a tábor felé, Kate észreveszi őket, és tájékoztatja Jack-et Michael-ről. Miután megvizsgálja őt, Jack megállapítja, hogy valaki enyhe mérget kevert Michael vizébe. Míg Michael Sawyer-t gyanúsítja, Hurley azt mondja Locke-nak, szerinte Kate tete, mert ő egy körözött szökevény. Jack tudatja Hurley-vel, hogy John még nem tudott erről. Hurley-nek kezd elege lenni belőle, hogy nem lehet tudni, ki mit tud és mit nem, vagy hogy mit szabad elmondani másoknak. Charlie a gitárján játszik "Céklafejnek", miközben Claire a haját vágja. Felajánlja Claire-nek, hogy ha egyszer megmenekülnek, a kisbabájával együtt hozzáköltözhetnek. A barlangoknál, Kate megkérdezi Jack-től, tudja-e, ki fog elutazni a tutajjal, ha Michael nem épül fel. Jack Kate-et kezdi el gyanúsítani Michael megmérgezésével, mire Kate dühösen távozik. Nem sokkal odébb, Walt biztosítja róla Locke-ot, hogy nem ő mérgezte meg az apját. Locke megbízik a fiúban. Miután megfogja a kezét, Walt hirtelen elrántja, és arra kéri Locke-ot, "ne nyissák ki". Locke döbbenten figyeli az elviharzó Walt-ot. Michael közli Sawyer-rel, hogy nem utazhat a tutajon, amiért megmérgezte őt. Bűnözőnek nevezi, mire Sawyer odarángatja Kate-et, és a túlélők előtt leleplezi a kilétét. Kate beismeri, hogy ő az a fegyenc, akit Edward Mars kísért, de nem ő mérgezte meg Michael-t. Michael visszaadja Sawyer-nek a helyét a tutajon. Miután mindenki elmegy, Kate rátekint Tom Brennan játékrepülőjére, múltjának jelképére. Jack elmondja Sun-nak, tudja hogy ő kevert mérget Michael vizébe. Valójában Jin-t akarta megmérgezni, de összekevedtek a vizes palackok. Nem akarta, hogy Jin elmenjen, ezért le akarta őt gyengíteni, hogy ezt megakadályozza. Jack azt mondja, a titka biztonságban marad, de hagynia kell elmennie Jin-t. Éjszaka, Sawyer elmondja Kate-nek, hogy holnap elindulnak a tutajjal. Kate megkérdezi tőle, miért akar ennyire elmenni. Sawyer azt mondja, semmi sincs a szigeten, ami marasztalná. „Vigyázz magadra!” – mondja Kate a távozó Sawyer-nek. Walt és Michael a tutajnál üldögélnek, mikor Walt bevallja, hogy ő gyújtotta fel az első tutajt. Azt mondja, nem akart elmenni a szigetről. Michael nem haragszik rá. Felveti, hogy akár maradhatnak is, de Walt azt mondja, muszáj elmenniük. Eközben, a tábortűznél, Sun azt mondja Kate-nek, Jack rájött a tettére, de nem mondta el neki, hogy ez Kate ötlete volt. Sun beszél arról, hogy kislányként mindig azt gondolta, ha megtalálja az igaz szerelmet, örökké boldog lesz. „Igen, én is.” – mondja Kate. Daman Daman város és kerület, Indiában, Maharashtra államban. Fekvése Daman az Arab-tenger partján, Indiában, a Daman Ganga folyó torkolatánál fekszik. Története Ashoka (273-136 BC) feljegyzéseiben említették először. Az 1. században a Kshatrapas alatt Kushán császárok uralkodtak itt. A 13. század közepén, a Rádzsputok herceg Ramsingh alias Ramashah telepedett le Daman közelében, 1262 körül. 1531-ben a portugálok szerezték meg Damant négy évszázadra. Daman elfoglalták a portugálok 1531 és hivatalosan átengedett Portugália 1539-ben a szultán Gujarat. Daman kerület (Distrito de Damao) - mint a portugál állam India (Estado da India) egy adminisztratív felosztása - a 19. század első felében jött létre. A kerület a portugál területen Daman, Dadra és Nagar Haveli jött létre. Élén a kerületi kormányzó, alárendelve a főkormányzónak India Goa Portuguesa. A Dadra és Nagar Haveli tengerparti részeit a pro-Indiai Unió erői szállták meg 1954-ben és 1961-ben, Dadra és Nagar Haveli területét hivatalosan is bekebelezte India, amelyet egy uniós területen elválasztott Daman. A többi kerület portugál uralom alatt maradt 1961 december 17-től-1987-ig. 1987-ben része lett a Daman és Diu területén újonnan alakult Uniónak. Nevezetességek A portugál gyarmati építészet emlékei - templomairól, és festői szépségéről is híres. I. Vilmos szicíliai király I. (Gonosz) Vilmos (olaszul: Guglielmo il Malo), (1131 körül – Palermo, 1166. május 7.) szicíliai király 1154-től haláláig. Kemény kezű uralkodása alatt sikerrel fojtotta el a meg-megújuló bárói szervezkedéseket. Vilmos II. Roger fiaként született, és 1148-tól (bátyja halála) volt a trónörökös, 1151-től pedig társuralkodó. Édesapja halála után, 1154-ben lett Szicíliai egyeduralkodója. Bari-i Maione nevű minisztere tanácsára folytatta Roger politikáját, és tovább erősítette a királyi hatalmat a városokkal és a bárókkal szemben. A bárók azonban Vilmos unokaöccse, Loritello Róbert vezetésével Barbarossa Frigyes német-római császárhoz fordultak segítségért. Frigyes tervezett hadjárata végül elmaradt, így a bárók I. Manuél bizánci császárt keresték meg szövetségesnek. 1155-ben a bizánciak Dél-Itáliába hatoltak, és megszállták Apuliát. Vilmos viszont Brindisi közelében fényes győzelmet aratott felettük, és visszafoglalta tartományait. A király 1156-ban a beneventoi konkordátumban rendezte vitáját IV. Adorján pápával, Adorján pedig elismerte Vilmos fennhatóságát a dél-itáliai normann területek felett. 1158–1160 folyamán Szicília elvesztette afrikai birtokait, 1160-ban pedig meggyilkolták Maione minisztert. A bárók Vilmos trónfosztására törő kísérlete is csaknem sikerrel járt, a királyság déli részén pedig lázongások törtek ki (a lázadók a palermoi palotát is feldúlták). Vilmosnak kemény kézzel kellett helyreállítania a rendet. Ugyanakkor türelmes volt a királyság területén élő muzulmánok iránt, és udvarát sok nevezetes muszlim személyiség (pl. a földrajztudós Abu Abdalláh al-Idríszi) felkereste. Vilmos támogatta az irodalmat és a tudományokat. „Gonosz” melléknevét ellenfelei adták neki. A király 1166-os halála után fia, II. Vilmos örökölte Szicíliát. Molnár János (labdarúgó) Molnár János, (Budapest, 1931. május 14. – Budapest, 2000. április 22.) válogatott labdarúgó, csatár, az 1957–58-as idény gólkirálya holtversenyben. Pályafutása Klubcsapatban Az MTK saját nevelésű labdarúgója volt. 1952-ben mutatkozott be az élvonalban. Kétszeres magyar bajnok és egyszer magyar kupa győztes a kék-fehérekkel. Az 1957–58-as idényben a bajnokság gólkirálya volt 16 góllal, Friedmanszky Zoltánnal holtversenyben. 1962-es visszavonulásáig 194 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 75 gólt szerzett. Labdarúgó pályafutása után három évig az MTK ifjúsági csapatának edzője volt. A válogatottban 1960-ban két alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1953, 1957–58 gólkirály: 1957–58 (16 gól, Friedmanszky Zoltánnal ) Magyar kupa (MNK) győztes: 1952 A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) It’s My Life (Dr. Alban-dal) Az It’s My Life című dal a nigériai születésű, Svédországban élő zenész-producer, Dr. Alban első kimásolt kislemeze az One Love című 2. albumról. A dal több európai országban slágerlista első helyezett volt, többek között Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia, és Belgium, valamint az Egyesült Királyságban, és Franciaországban 2. helyezést ért el. A dal kétszer került forgalomba, először 1992-ben, majd 1993-ban. A dal egy tamponreklám zenéje is volt az Egyesült Királyságban, valamint az a kislemezből 91.000 példányt adtak el csupán Franciaországban. A dal az 1993-as Baazigar című hollywoodi filmben is szerepelt. A dalból 2013 és 2014-ben remixeket is készítettek, mely a német Köln 50667 című szappanopera betétdala is volt. A remix a 29. helyig jutott a slágerlistán Németországban. Tracklista „It’s My Life” (radio edit) — 4:00 „It’s My Life” (club edit) - 4:07 „It’s My Life” (powermix) — 4:26 „It’s My Life” (radio edit) - 4:00 „It’s My Life” (club edit) — 4:08 „It’s My Life” (raggadag remix) - 4:32 „It’s My Life” (extended club mix) - 7:43 Február 2. Február 2. az év 33. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 332 (szökőévekben 333) nap van hátra. Névnapok: Aida, Karolina + Adna, Apor, Aporka, Bodó, Brúnó, Brútusz, Johanna, Manyi, Maréza, Mari, Mária, Mariella, Marinka, Marion, Marióra, Mariska, Milli, Mimi, Miriam, Mirjam, Opika, Teofánia, Tifani, Virgínia Események Politikai események 0 962 – XII. János pápa Rómában megkoronázza I. Ottót , az első német-római császárt . 1344 – Károly Róbert magyar király fia András calabriai herceg I. Johanna nápolyi királynő férjeként a Nápolyi Királyság társuralkodója lesz. 1848 – Az Egyesült Államok és Mexikó között Guadalupe Hidalgo városában megkötött szerződés lezárja az 1846 óta tartó mexikói háborút. 1878 – Görögország háborút indít Oszmán Birodalom ellen. 1913 – Ulánbátorban Mongólia és Tibet képviselői aláírják a két ország közötti barátsági és szövetségi szerződést . 1933 – Adolf Hitler feloszlatja a német parlamentet . 1943 – Véget ér a sztálingrádi csata , a 6. német hadsereg megadja magát. 1957 – Kádár János salgótarjáni beszédében Nagy Imrét ellenforradalmi felkelés szításával vádolja és árulónak nevezi. 1971 – Egy puccsot követően Milton Obote helyett Idi Amin lesz Uganda elnöke . 1971 – Elfogadják a Ramsari egyezményt ; február 2. ennek tiszteletére lesz a vizes élőhelyek napja . 1974 – VI. Pál pápa Lékai László címzetes püspököt kinevezi esztergomi apostoli kormányzóvá. 1989 – Az afganisztáni háború után az utolsó szovjet hadtest is elhagyja Kabult . 2008 – Heves harcok törnek ki a csádi kormányerők és lázadó fegyveresek között N’Djamena közelében, majd a lázadó fegyveresek betörnek a fővárosba és körülzárják az elnöki palotát. Az Afrikai Unió elnöke bejelenti, hogy a szervezet mindaddig kizárja Csádot tagjai sorából, míg a demokratikus rend helyre nem áll. 2008 – Az amerikai haderő tévedésből kilenc iraki civilt öl meg Bagdadtól 50 km-re délre fekvő Iskandariyah közelében. Tudományos és gazdasági események 1848 – A kaliforniai aranyláz: San Franciscóba érkezik az első kínai emigránsokat szállító hajó. Sportesemények 2003 – Férfi kézilabda világbajnokság , Portugália - Győztes Horvátország Egyéb események 1653 – Nieuw Amsterdam (a későbbi New York ) megalapítása. 1939 – A veszprémi 3/3. „Sárga Vihar” bombázórepülő-századának – Debrecenből Veszprémbe történő repülése során Jászberénynél – egyik Ju-86-os gépe lezuhan. A pilóta és egy fedélzeti lövész repülőhalált hal. 2016 – A szomáliai Daallo Airlines Mogadishuból induló járatára egy terrorista laptopba rejtett bombát visz fel magával, amit még az utazómagasság elérése előtt működésbe is hoz. (A gépen keletkezett lyukon csak ő repült ki a halálba, a pilóta sikeres kényszerleszállást hajtott végre.) Születések 1208 – I. Jakab , Aragónia királya († 1276 ) 1426 – I. Eleonóra navarrai királynő († 1479 ) 1455 – I. János dán király († 1513 ) 1494 – Sforza Bona lengyel királyné († 1557 ) 1568 – Révay Péter magyar főúr, főispán, koronaőr († 1622 ) 1649 – XIII. Benedek pápa († 1730 ) 1700 – Johann Christoph Gottsched német író , dramaturg és irodalomtudós († 1766 ) 1711 – Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz osztrák diplomata († 1794 ) 1714 – Gottfried August Homilius német zeneszerző († 1785 ) 1716 – Ernst Gideon von Laudon osztrák hadvezér († 1790 ) 1754 – Charles-Maurice de Talleyrand francia politikus, diplomata († 1838 ) 1829 – Alfred Brehm német zoológus († 1884 ) 1849 – Hviezdoslav szlovák költő († 1921 ) 1857 – Hollósy Simon magyar festőművész († 1918 ) 1858 – Komjáthy Jenő magyar költő († 1895 ) 1874 – Szakovics József a magyarországi szlovének nyelvének ápolója és védője († 1930 ) 1875 – Fritz Kreisler osztrák hegedűművész († 1962 ) 1882 – James Joyce ír származású angol nyelvű író, költő († 1941 ) 1884 – Szőke Szakáll magyar színész, kabarészerző († 1955 ) 1884 – Józef Turczyński lengyel zongoraművész , zenepedagógus , Chopin műveinek kiadója († 1953 ) 1885 – Mihail Vasziljevics Frunze orosz tábornok, bolsevik forradalmár († 1925 ) 1893 – Lánczos Kornél magyar matematikus , fizikus († 1974 ) 1896 – Gergely Sándor magyar író , újságíró († 1966 ) 1896 – Kazimierz Kuratowski lengyel matematikus, az MTA tagja († 1980 ) 1897 – Döbrentey Gábor magyar festőművész , restaurátor († 1990 ) 1901 – Jascha Heifetz litván származású hegedűművész († 1987 ) 1903 – Bartel Leendert van der Waerden holland matematikus († 1996 ) 1908 – Bertie Bradnack brit autóversenyző († 1989 ) 1912 – Millvina Dean a Titanic legtovább élt túlélője († 2009 ) 1912 – Kollár Ferenc jezsuita szerzetes († 1978 ) 1915 – Abba Eban izraeli diplomata, külügyminiszter († 2002 ) 1920 – George Tichenor amerikai autóversenyző († 1989 ) 1921 – Puja Frigyes politikus, magyar külügyminiszter († 2008 ) 1926 – Valéry Giscard d'Estaing francia politikus, köztársasági elnök 1927 – Stan Getz amerikai jazz-zenész († 1991 ) 1929 – Věra Chytilová cseh filmrendező († 2014 ) 1937 – Martina Arroyo afroamerikai opera-énekesnő 1937 – Tony Shelly új-zélandi autóversenyző († 1998 ) 1942 – Graham Nash angol zenész 1944 – Sir Andrew Davis brit karmester 1947 – Melanie Safka amerikai énekesnő 1947 – Farrah Fawcett amerikai színésznő († 2009 ) 1948 – Roger Williamson brit autóversenyző († 1973 ) 1948 – Sunyovszky Szilvia Jászai Mari-díjas magyar színésznő 1949 – Brent Spiner amerikai színész 1954 – Nagy Anikó Jászai Mari-díjas magyar színésznő, énekesnő 1955 – Leszek Engelking lengyel költő, író 1959 – Hubertus von Hohenlohe német származású mexikói alpesisíző, popénekes és fotóművész 1967 – Anthony Hardwood magyar születésű amerikai pornószínész 1977 – Shakira kolumbiai énekesnő 1987 – Gerard Piqué spanyol labdarúgó 1989 – Colin Daniel angol labdarúgó Damaszkolás Névváltozatok: hím, damaszkozás (Bárczay 62.) fr: diapré, damasquinure, en: diapered, de: Damascirung Rövidítések: A damaszkolás a pajzsmező, és/vagy a címerábrák, a sisakdísz ornamentális, arabeszkszerű vagy mértani mintázattal való díszítése, árnyékolása. Eleinte, így a pecséteken is, arra szolgált, hogy a fémet a színtől megkülönböztessék. Később az üres helyek egyhangúságát csökkentették vele. Leggyakrabban az adott máz sötétebb árnyalatával történik. Az egyes szerzők általában a mázak vagy a mesteralakok között foglalkoznak vele, de egyikhez sem tartozik, ezért a címerleírásban sem kell megemlíteni. Leginkább egyfajta színjelölésnek tekinthető. A pecséteken már a 13. században is alkalmaztak rácsos mintázatot a színeknek a fémektől való megkülönböztetésére. Később a nagy egyszínű üres helyeket apró képekkel hintették be vagy rozettákkal, pontozással és ornamentális mintázattal díszítették. Fémen és színen egyaránt használták. Szerves reakció A szerves kémiában is, ugyanúgy mint a szervetlen kémiában vannak kémiai reakciók. Ez a szócikk át fog tekinteni minden kémiai reakciót, ami a szerves kémiában szerepel, az egyszerű telített szénhidrogének reakcióitól a bonyolult szerkezetű vegyületekig. Telített szénhidrogének reakciói Szubsztitúció Az a folyamat, melynek során egy szerves vegyület valamilyen atomját vagy atomcsoportját más atommal vagy atomcsoporttal helyettesítjük. Három altípusa létezik, a gyökös szubsztitúció, az elektronkedvelő (elektrofil) szubsztitúció és az elektront nem kedvelő (nukleofil) szubsztitúció. Gyökös szubsztitúció Alkánok halogén-szubsztitúciója (UV-sugárzás/erős hő hatására) A gyökös szubsztitúció olyan helyettesítési reakció, melyet az előzőleg képződött gyök(ök) indít(anak). Gyökök többféle módon is képződhet egy molekulából. Ezek közül a legfontosabb a fény és a hőmérséklet hatására bekövetkező gyökképződés. Molekulából (pl. klór) csak akkor képződhet gyök, ha a molekula disszociációja szimmetrikusan megy végbe. Ellenkező esetben ionok képződnek: CH4+Cl2 → CH3Cl + HCl A folyamat robbanásszerűen, a másodperc törtrésze alatt következik be. Elektrofil szubsztitúció Aromás vegyületek szubsztitúciós reakciói Az aromás vegyületek (például a benzol) delokalizált elektronrendszere különleges stabilitást biztosít a molekuláknak. Legjellemzőbb reakciójuk a szubsztitúció, melynek végén az aromás elektrongyűrű újra kialakul. A leggyakrabban az alábbiakkal történnek szubsztitúciós reakciók: Br+, Cl+, SO3, NO2+, R+, RCO+ (brómozás, klórozás, szulfonálás, nitrálás, alkilezés, acilezés). Példák aromás vegyületek szubsztitúciós reakcióira: fenol nitrálása, brómozása deutériummal jelzett benzolszármazékok előállítása Nukleofil szubsztitúció A C-X kötést tartalmazó (X ld. lejjebb) halogénvegyületekre, protonált alkoholokra, éterekre, karbonsavakra stb. jellemző. A C-X kötés ezekben az esetekben már alapállapotban polározott, az elektronsűrűség például a halogén környezetében sokkal nagyobb, mint a szénatom körül a halogénatomok nagyobb elektronegativitása miatt. A szénatomon fellépő részleges elektronhiány következtében a szénatom nukleofilekkel lesz reakcióba vihető. A reakció során a C-X kötés felhasad, majd egy új kötés alakul ki a nukleofil reaktív centrumával. Egy reakció akkor nukleofil, ha azt elektronküldő (elektron-gazdag) -idegen szóval nukleofil részecske indítja („indít támadást”) Amennyiben elektront kedvelő (elektronszívó)-más néven elektrofil helyettesítő indít támadást pl. egy benzolgyűrű ellen, úgy elektrofil szubsztitúcióról beszélünk. A reakciók elektrofil vagy nukleofil volta a - redoxi reakciókhoz hasonlóan - nézőpont kérdése. Az egyik komponens felől elektrofil, a másik irányából pedig nukleofil a reakció. A nukleofil szubsztitúció általános sémája R-X+Y' → R-Y+X' ahol X = F, Cl, Br, I, +OH2, +OHR', O-COR', O-SO2R', O-SO3H, N2-, +SR'2 X'= F-, Cl-, Br-, I-, H2O, R'OH, R'COO-, R'SO3-, HSO4-, N2, SR'2 Y'= F-, Cl-, Br-, I-, -OH, -OR', R'COO-, -SH, -SR', SR'2, NH3, HNR'R, NR'3, NH2NH2, NO2-, N3-, PR'3, -CN, -CH2NO2, -CH2COR Y = F, Cl, Br, I, OH, OR', O-COR', SH, SR', +SR'2, NH2, NR'R, +NR'3, NHNH2, NO2, N3, CN, CH2NO2, CH2COR' Két típusát különböztetjük meg: SN1 monomolekuláris SN2 biomolekuláris Krakkolás Az a folyamat, melynek során egy hosszú láncú alkán molekulája magas hőmérsékleten, katalizátor mellett egy kisebb szénatomszámú telített alkánra, melyből jó minőségű motorbenzin állítható elő, míg a másik termék ugyancsak egy kis szénatomszámú, de telítetlen vegyület, melyet krakkgáznak nevezünk. A telítetlen vegyület katalizátortól függő, mely lehet etilén és propilén. Bernard Lama Bernard Pascal Maurice Lama (Saint-Symphorien, 1963. április 7. –) francia válogatott labdarúgókapus. A francia válogatott tagjaként 1998-ban világbajnoki, 2000-ben pedig Európa-bajnoki címet szerzett. Sikerei, díjai Francia bajnok (1): 1993–94 Francia kupagyőztes (2): 1992–93, 1994–95 KEK-győztes (1): 1995–96 Világbajnok (1): 1998 Európa-bajnok (1): 2000 Pseudapocryptes borneensis A Pseudapocryptes borneensis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Pseudapocryptes borneensis előfordulási területe Délkelet-Ázsiában van; a Maláj-félszigeten és Indokínában található meg. Megjelenése Ez a gébfaj legfeljebb 12 centiméter hosszú. A fején és testén számos apró, barna pont látható. Életmódja Trópusi halfaj, amely az édes- és brakkvízben érzi jól magát. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet. Az iszapos folyótorkolatokban és a folyók alsó szakaszainak az árapálytérségében él. Pihenés közben vagy veszély esetén, a mély üregébe bújik el. Felhasználása Ennek az iszapugró gébnek csak kis halászati értéke van; azonban a Mekong deltájának a közelében levő halpiacokon néha megtalálható a Pseudapocryptes borneensis. Helmut Haller Helmut Haller (Augsburg, 1939. július 21. – Augsburg, 2012. október 11.) nyugatnémet válogatott világbajnoki ezüst- és bronzérmes német labdarúgó, középpályás. Pályafutása Klubcsapatban 1948-ban a BC Augsburg csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1957-ben mutatkozott be az első csapatban. 1962-ben Olaszországba szerződött. Hat idényen át a Bologna FC, öt idényen át a Juventus játékosa volt. A Bolognával egyszer, a Juventus-szal kétszer nyert olasz bajnoki címet. 1973-ban hazatért és még hat idényen át játszott az FC Augsburg illetve a BSV Schwenningen csapataiban. 1979-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. Pályafutása alatt összesen 477 nyugatnémet és olasz bajnoki mérkőzésen szerepelt és 116 gólt szerzett. A válogatottban 1958 és 1970 között 33 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és 13 gólt szerzett. 1966-ban világbajnoki ezüst-, 1970-ben bronzérmet nyert a válogatottal. Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1966, Anglia bronzérmes: 1970, Mexikó Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1963–64 Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1971–72 , 1972–73 Olasz kupa (Coppa Italia) döntős: 1973 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) döntős: 1972–73 Vásárvárosok kupája (VVK) döntős: 1970–71 Családja Unokaöccse Chrsitian Hochstätter a Borussia Mönchengladbach labdarúgója volt az 1980-as és 1990-es években. Két alakommal a nyugatnémet válogatottban is szerepelt. Bokány Ádám Bokány Ádám vagy Bokányi Ádám (szlovénül Adam Bokany) (megh.: 1714-ben, vagy azután) magyar evangélikus lelkész. 1687-től a somogyi Surd lelkésze, ahová a 18. század elején települtek a Mura vidékéről az ellenreformáció elől menekülő evangélikus szlovén (vend) családok. Küzmics István későbbi lelkész feljegyzése is igazolja, hogy volt a község lelkésze, 1694 körül ideiglenesen nemeskéri lelkipásztorként is szolgált. Lelkészi hivatását huszonhét éven át ellátta, többször igen komoly hányattatásokat kellett elszenvednie neki és a híveinek. Az osztrák csapatok a Dunántúl területéről ekkor már szorították ki a törököket. 1690-ben, Kanizsa visszafoglalása után megindult a protestantizmus híveinek üldözése. Bokányról 1714 után nincs adat, vagy meghalt, vagy eltávozott. A következő majdnem három évtizeden át csupán tanító működött Surdon. Vilko Novak muravidéki szlovén kutató, író kézírás alapján azonosította be, hogy a régi martyánci énekeskönyv néhány vend nyelvű éneke Bokányhoz is kapcsolható. Ez persze nem jelentené azt, hogy szolgált volna azon a területen, de valószínű, hogy beszélte a szlovénok dialektusát. Ahmed Ben Bella Ahmed Ben Bella (arabul: ���� �� ��� Maghnia, Algéria, 1916. december 25. – Algír, 2012. április 11.) második világháborús francia katona, majd az algériai függetlenség harcosa, szocialista államférfi, 1963 és 1965 között Algéria első köztársasági elnöke. Élete Ben Bella szülei marokkói arab származású, Marrákes környékéről emigrált földművesek voltak. Ben Bella Algériában, Maghnia községben, a marokkói határ szomszédságában született 1914-ben vagy 1916-ban; a történetírás az utóbbi évszámot tekinti valósnak. Algéria ekkor francia gyarmat volt. 1936-ban megkezdte katonai szolgálatát. Marseille-be került, ahol többször játszott az Olympique de Marseille focicsapatban is. Franciaország 1940-es elestekor leszerelték, 1943-tól azonban a francia hadsereg marokkóiakból álló csapatainak kötelékében újra harcolt. Tiszthelyettesként részt vett a szövetségesek olaszországi hadjáratában, melynek során 1944 áprilisában de Gaulle tábornok Hadiéremmel tüntette ki. Algériába visszatérve egy franciaellenes földalatti mozgalom szervezését kezdeményezte. 1950 májusában a francia hatóságok letartóztatták és hét év szabadságvesztésre ítélték. Két év után a börtönből megszökött, majd először Tunéziába, majd onnan Egyiptomba menekült. Az algériai függetlenségi háború kitörésekor, 1954-ben Kairóban tartózkodott, ahol egyike volt az algériai Nemzeti Felszabadítási Front vezetőinek. 1956-ban, miközben Rabatból Tuniszba repült, nemzetközi légtérben francia vadászrepülőgépek arra kényszerítették, hogy gépe Algírban leszálljon, ahol a francia hatóságok négy harcostársával együtt letartóztatták. Így 1962-ig újra börtönbe került. Algériában közben a nyolc évig tartó függetlenségi háború után, 1962-ben kimondták az ország függetlenségét. Ben Bellát az ideiglenes kormány alelnökévé választották, majd hazatérése után, 1962. szeptember 20-án kinevezték miniszterelnöknek. Népszerűsége, illetve híveinek száma a hatalom köreiben, valamint az algériai társadalomban is folyamatosan nőtt. 1963-ban elnökké választották. Belpolitikájában egy tipikusan algériai szocializmus megvalósítását tűzte ki célul, szoros kapcsolatokkal mind Franciaországgal, mind Kubával. A pánarabizmus híve, Nasszer csodálója volt. 1964-ben megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. 1965-ben korábbi harcostársa, Houari Boumédiène ezredes vértelen katonai puccs során eltávolította a hatalomból. Egészen 1980-ig kezdetben börtönben, majd házi őrizetben volt, később Svájcba költözött, ahonnan csak 1990-ben térhetett vissza hazájába. Fuente Vaqueros Fuente Vaqueros település Spanyolországban, Granada tartományban. Fuente Vaqueros Santa Fe, Chauchina, Cijuela, Láchar és Pinos Puente községekkel határos. Lakosainak száma 4388 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Helmut Kohl (politikus) Helmut Josef Michael Kohl (Ludwigshafen, 1930. április 3. – Oggersheim, 2017. június 16.) német kereszténydemokrata politikus, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja 1982 és 1998 között. Németország újraegyesítése érdekében végzett tevékenységéért a német egység atyjának tekintik és az Európai Tanács az Európa díszpolgára cimmel tüntette ki. Fiatalkora Egy bajor származású adóhivatalnok és egy háztartásbeli gyermekeként született. A második világháború során bátyja elesett, őt pedig a háború végén behívták, de harcolnia már nem kellett. Alap-, illetve középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. 1950-ben vették fel a Frankfurti Egyetemre, ahol jogi tanulmányokat folytatott, majd 1951-től a Heidelbergi Egyetemen hallgatott történelmet és államtudományokat. 1956-ban diplomázott, majd az egyetem Alfred Weber Intézetének lett tudományos munkatársa. 1958-ban doktorált, disszertációjának címe A politikai fejlődés Pfalzban és a pártok újjáéledése 1945 után (Die politische Entwicklung in der Pfalz und das Wiedererstehen der Parteien nach 1945) volt. Ezután egy ludwigshafeni vasöntöde igazgatósági asszisztense, később a Vegyipari Szövetség referense lett. Politikai pályafutása Már 1946-ban belépett a CDU-ba és egy évvel később annak helyi ifjúsági szervezetének alapítója volt. 1953-ban az ifjúsági szervezet rajna–pfalzi tartományi ügyvezető elnökségének tagja lett, egy évvel később megválasztották a Ifjú Unió (Junge Union) rajna–pfalzi alelnökévé, 1955-ben pedig a párt tartományi elnökségébe választották be. 1959-ben a párt ludwigshafeni körzeti elnöke lett, majd 1960 és 1969 között a városi tanács CDU-frakciójának vezetője is volt. 1961-ben a rajna–pfalzi tartományi gyűlés (melynek 1959-ben lett tagja) CDU-frakciójának helyettes vezetőjévé, majd 1963-ban vezetőjévé választotta. 1964-ben a CDU pfalzi elnöke, majd 1966-ban a párt tartományi elnöke lett, majd 1967-ben a párt országos elnökségének tagjává is választották. Tartományi miniszterelnökként A tartományi gyűlés 1969. május 13-án választotta meg Peter Altmaier utódjaként a tartomány miniszterelnökévé. Legfontosabb döntései között volt a Trier-Kaiserslauterni Egyetem megalapítása és a közigazgatási reform volt. (Az egyetem azóta két különálló egység.) 1971-ben sikertelenül indul pártja szövetségi elnöki posztjáért, alulmaradt Rainer Barzellal szemben. Két évvel később (Barzel sikertelen, Willy Brandt elleni bizalmatlansági indítványa után egy évvel) azonban sikerült megszereznie a pozíciót, melyet hosszú ideig viselt. Ellenzéki vezetőként Az 1976-os szövetségi parlamenti választáson először volt pártja kancellárjelöltje. Bár a CDU/CSU 48,6%-kal alig maradt el az abszolút többségtől, mégis az SPD és az FDP alkotta szociálliberális koalíció került kormányra. Kohl ekkor lemondott tartományi miniszterelnöki tisztségéről és a bonni Bundestag CDU/CSU-frakciójának vezetője lett. Az elveszített választás után a bajor testvérpárt, a CSU olyan döntést hozott, mely szerint felbontja a frakcióközösséget a CDU-val (ún. Kreuther Trennungsbeschluss). Kohlnak sikerült megakadályoznia a lépést, de az 1980-as parlamenti választáson a CSU akkori elnökének, Franz Josef Straussnak kellett átadnia a kancellárjelöltséget. Az elvesztett választás után Strauß maradt Bajorországban, így Kohl maradt a frakcióvezető és így az ellenzék vezetője is. Kancellárként 1982-ben, mikor súlyos gazdaságpolitikai nézeteltérések miatt felbomlott a szociálliberális koalíció, az uniós pártok és az FDP koalíciós tárgyalásokba kezdett (amelyet a német köznyelv mint Wende (fordulat) titulált). 1982. október 1-jén, az NSZK történetének első sikeres bizalmatlansági indítványa után Helmut Schmidt addigi ügyvezető kancellárt váltotta a kormányfői széken. A koalíciós csere a liberális párton belül vitatott volt (1980-ban koalíciós megállapodás az SPD-vel, kellő legitimitás hiánya). A legitimitási kérdést megoldandó, Kohl egy vitatott lépést tett, bizalmi szavazást kért maga ellen. 1982. december 17-én formálisan megvonták a bizalmat az új kancellártól. Karl Carstens akkori szövetségi elnök hosszú gondolkodás után oszlatta csak fel a Bundestagot és néhány képviselő indítványt intézett a Szövetségi Alkotmánybíróságnak, de azt elutasította. Az 1983-as parlamenti választáson a koalíció pártjai nyertek (bár az FDP méreteihez képest súlyos veszteségeket szenvedett). A CDU/CSU számára ez volt történetük második legnagyobb választási eredménye (48,8%). Első teljes ciklusában elfogadtatta a NATO fegyverkezési döntését az alsó-, ill. felsőházban (amely ellen az akkor erős német Békemozgalom (Friedensbewegung) hevesen ellenkezett). Kohl fontos lépéseket tett a francia–német megbékéléshez. 1984-ben találkozott François Mitterrand akkori francia elnökkel a verduni csata helyszínén, ahol a két világháború áldozataira emlékeztek. Később is szoros volt a két államférfi viszonya, a két ország több közös projektet indított (például kétnyelvű televíziós csatorna, az európai integráció előmozdítása a Maastrichti szerződéssel, stb.). Első nagy botránya az ún. Flick-ügy volt. Ebben a Flick-konszern illegális pénzfizetéseket tett több vezető politikusnak és több dokumentumban fellelhető volt Kohl neve is. A Bundestag, ill. a mainzi tartományi gyűlés vizsgálóbizottságai előtt több információt eltitkolt vagy nem a valóságnak megfelelő adatokat szolgáltatta, emiatt hamis tanúzás miatt feljelentették, de elkerülte a pert. 1984-ben ő volt az első német politikus, aki a Kneszetben felszólalt. 1985-ben Ronald Reagan amerikai elnökkel a bitburgi katonai temetőben helyezett el koszorút. Az esemény nagy vitákat kavart, mert a temetőben a Waffen-SS tagjai is nyugszanak. Amikor 1989. november 9-én leomlott a berlini fal, Kohl előterjesztett egy tíz pontos programot a két Németország egyesítésére. 1990-ben a két német állam aláírta a pénzügyi-, a gazdasági és a szociális unióról szóló szerződést. Végigvitte a sokak által kritizált 1:1-es átviteli árfolyamot a nyugat-német és a kelet-német márka között, mely később sok nehézséget okozott a kelet-német vállalatoknak. Kohlnak sikerült elérnie a győztes országokkal a német egyesítést, illetve a kelet-német területek NATO-integrációját. 1990-ben, az egyesítés utáni első szövetségi parlamenti választáson újra győzni tudott, amit 1994-ben meg tudott ismételni. Ebben a ciklusban, mely az utolsó volt, jelentős külpolitikai sikereket ért el (Frankfurt am Main mint az Európai Központi Bank székhelye, az Euró fokozatos bevezetése). Belpolitikailag az SPD-vezette felsőház miatt stagnálás mutatkozott. 1998-ban elvesztette a választást a Gerhard Schröderrel felálló SPD-vel szemben, így tizenhat év után ért véget kancellári pályafutása. Ugyanebben az évben lemondott pártelnöki posztjáról is. 2002-ben már nem indult a szövetségi gyűlési választáson, így huszonhat év után befejezte aktív politikai működését. A pártadomány-ügy A CDU választási veresége után Kohl elhallgatta, hogy egy körülbelül 1,5-2 millió márkás adomány honnan származik (holott az akkor hatályos törvényi szabályozás a nyilvánosságra hozatalt kötelezővé tette volna). Kohl kifejtette, hogy a pénzeket úgy vette át, hogy becsületszavát adta, hogy nem hozza nyilvánosságra a neveket. A botránnyal a Bundestag egy vizsgálóbizottság keretében foglalkozott. A bonni ügyészség eljárást indított Kohl ellen, de csekély bűnösség miatt háromszázezer márka megfizetése után berekesztették a pert. Kancellári működése után Amikor a kelet-német titkosszolgálat, a Stasi iratait akarták nyilvánosságra hozni, akkor Kohl tiltakozott a saját aktájának publikálása ellen. Az ügy egy hatalmas közigazgatási bírósági eljárásban torkollott, melynek végeredménye az lett, hogy érzékeny adatainak publikálását nem köteles tűrni. A 2006-os olasz parlamenti választáson a baloldal jelöltjét, Romano Prodit támogatta a CDU olasz testvérpártjának jelöltje, Silvio Berlusconi ellenében. Kohl lépését azzal indokolta, hogy Prodit nagy európainak tartja. 2007-ben José Manuel Durão Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Mihail Szergejevics Gorbacsov volt szovjet elnök Nobel-békedíjra jelölték. Családja 1960-ban vette feleségül Hannelore Rennert, aki idegennyelvi levelezőként dolgozott, és Hannelore Kohlként később maga is fontos politikai szereplővé vált. Két gyermekük született. Felesége élete utolsó éveiben súlyos fényallergiában szenvedett, emiatt 2001-ben öngyilkos lett. 2005-ben ismerkedett meg Maike Richter újságírónővel, akit 2008-ban feleségül vett. Díjai, elismerései Számos magas szintű kitüntetésben és elismerésben részesült. Több neves intézmnény tiszteleti tagja és település díszpolgára. Károly-díj (1988) Európa díszpolgára (1998) Elnöki Szabadság-érdemrend (1999) Konrad Adenauer-díj (2006) Megjelent könyvei Zwischen Ideologie und Pragmatismus ( Ideológia és pragmatizmus között , 1973) Konrad Adenauer 1876/1976 (1976) Die Deutsche Einheit. Reden und Gespräche (beszédek, interjúk, 1992) Der Kurs der CDU. Reden und Beiträge des Bundesvorsitzenden 1973–1993 (beszédek, 1993) Ich wollte Deutschlands Einheit ( Németország egységét akartam ) Németország egységét akartam ; szerk. Kai Diekmann, Ralf Georg Reuth, előszóNémeth Miklós, ford. Striker Judit; Zrínyi, Bp., 1998 Mein Tagebuch 1998–2000 (napló, 2000) Erinnerungen. 1930–1982 (emlékirat, 2004) Erinnerungen. 1982–1990 (emlékirat, 2005) Erinnerungen. 1990–1994 (emlékirat, 2007) A fal leomlásától az újraegyesülésig ; Antall József Tudásközpont, Bp., 2014 Aggodalom Európáért. Felhívás ; Antall József Tudásközpont.Megjelenés, Bp., 2016 800 (szám) A 800 (nyolcszáz) a 799 és 801 között található természetes szám. Mivel osztható számjegyeinek összegével, így Harshad-szám. Négy egymást követő prím összege (193 + 197 + 199 + 211). Négyzetteljes szám, de nem teljes hatvány, ezért Achilles-szám. Ding Dong (dal) A Ding Dong (magyarul: Ding-dong) egy dal, mely Izraelt képviselte a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon Düsseldorfban. A dalt az izraeli Dana International adta elő héber és angol kevert nyelven. Az énekesnő tizenhárom év után tért vissza a dalversenyhez, 1998-ban Diva című dalával győzni tudott. A dal a 2011. március 8-án rendezett izraeli nemzeti döntőben nyerte el az indulás jogát. A döntőben egy szakmai zsűri pontjai és a nézők telefonos szavazatainak összesítése alapján végzett az élen a tízfős mezőnyben. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt először a május 12-én rendezett második elődöntőben adták elő, a fellépési sorrendben tizenkettedikként, a macedón Vlatko Ilievszki Ruszinka című dala után, és a szlovén Maja Keuc No One című dala előtt. Az elődöntőben 38 ponttal a tizenötödik helyen végzett, így nem jutott tovább a május 14-i döntőbe. Izraelnek ez 2007 óta először nem sikerült. Sainte-Foy-la-Longue Sainte-Foy-la-Longue település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 120 fő (2015). Sainte-Foy-la-Longue Saint-Laurent-du-Bois, Casseuil, Caudrot, Morizès, Saint-André-du-Bois, Saint-Laurent-du-Plan, Saint-Martial és Saint-Martin-de-Sescas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Grace Jones Grace Jones (Jamaica, Spanish Town, 1948. május 19. –) jamaicai származású amerikai modell, énekesnő és színésznő. Eredeti neve: Grace Mendoza. A modellvilágban szerzett hírnevét az 1970-es évek közepétől kezdte kamatoztatni a popszakmában is. Mint „diszkókirálynő”, Donna Summer és Amanda Lear legnagyobb riválisaként emlegették, noha énekhangjának fogyatékosságait számos kritika érte a popsajtóban. Még időben műfajt váltott, s mire a diszkónak leáldozott, már új imázsa volt, és új zenei világot képviselt. Az 1980-as évek első felében megjelent albumait az addig vele igen szigorú kritikusok is többnyire elismerően méltatták. Filmszínésznői karrierjének két legjelentősebb darabja, a Conan, a pusztító és a James Bond-sorozat részeként készült Halálvágta ugyancsak a ’80-as évekből származik. Az 1990-es évektől kezdve mind a pop-, mind pedig a filmvilágban kiszorult az élvonalból. Pályafutása A kezdetek Grace Jones pontos születési időpontja vita tárgyát képezi: egyes források szerint 1948-ban született, más források 1952-es dátumról tudnak. Az Ebony magazin egyik 1979-es számának borítóján Grace látható, a lapban olvasható interjú szerint pedig akkor 27 éves volt, ami 1952-es születési dátumnak felel meg. Grace édesapja, Robert Jones politikus és lelkész. Édesanyja keresztneve: Marjorie. A szülők 1965-ben New York állam Syracuse nevű városába küldték Grace-t és egyik testvérét, Randyt. A helyi egyetemen Grace színművészeti tanulmányokat folytatott. Syracuse után New York volt a következő jelentős állomás, ahol a fiatal lány egzotikus megjelenése hamar felkeltette a fotósok és a divatdiktátorok figyelmét. A leghíresebb magazinok számára fotózták, keresett modell lett, ám Amerika számára ő mégis túl modern és merész volt. Ezért a divatvilág fellegvárába, Párizsba utazott, és ott lett igazán világhírű mint modell. Énekesnői és filmszínésznői karrierje idején ugyan ritkábban lépett a kifutókra, de az azokban az években róla készült számtalan reklámfotót és -filmet bátran tekinthetjük modell pályafutása részének. Az énekesnő A diszkókirálynő Grace első kislemeze 1975-ben jelent meg. Az I Need A Man sikeresnek bizonyult, hiszen akkortájt kezdett kibontakozni a diszkózene divatja, és a közönség lelkesen fogadta az új stílus új sztárjait. Grace erotikával párosuló egzotikus külseje, jellegzetes, bár szűk terjedelmű énekhangja révén alkalmas volt arra, hogy „diszkókirálynő” legyen. (A homoszexuálisok körében különösen sok rajongója lett, sőt mindmáig „A melegdiszkók királynője”-ként is szokták emlegetni.) Ezt az imázsát erősítették az újabb dalok, illetve első három nagylemeze is, melyeket az Island Records lemeztársasággal szerződve készített. Az 1977-ben megjelent Portfolio című nagylemezén diszkóverzióban dolgozta fel Édith Piaf La vie en rose című klasszikus sanzonját, valamint a Send in the Clowns és a Tomorrow című Broadway-slágereket. Az LP kelendőnek bizonyult, a kritikusok viszont epébe mártott tollal cikkeztek róla. A tekintélyes brit szaklap, a New Musical Express egyenesen azt írta az albumról, hogy „dalok szvingelő eunuchok számára”. A negatív kritikák ellenére Grace felkapott híresség lett, Andy Warhollal barátkozott, aki szívesen fotózta őt, és vele együtt bejáratos lett a legendás Studio ’54 diszkóba, amelynek tulajdonosa még az „elit” vendégeket is megrostálta a bejáratnál. 1978-ban került a boltokba Grace második nagylemeze, a Fame, melyen egy másik francia sanzon, Kozma József örökzöldje, az Yves Montand előadásában ismert Autumn Leaves (Les Feuilles Mortes: Őszi falevelek) diszkóverziója is hallható. Az LP nagy slágere a Do or Die című szerzemény lett. A díva harmadik albuma, az 1979-es Muse azonban már nem volt akkora siker, mint az előző kettő. (2007 végéig bezárólag ez az énekesnő egyetlen stúdióalbuma, melyet nem adtak ki CD-n.) Szerepel rajta az I'll Find My Way to You című dal, melynek eredetijét (I Still Get the Blues) Grace három évvel korábban énekelte a Colt 38 Special Squad című filmben. A Muse sikertelensége arra utalt, hogy az énekesnő csillaga leáldozott, és Grace eltűnik a süllyesztőben a többi „egynyári” diszkósztárral együtt. Az Island Records azonban nem írta le a sztárját. A cég illetékesei új zenészekkel ismertették meg Grace-t, hogy teljesen új zenei világot alakítsanak ki számára. A popzene ikonja Alex Sadkin és Chris Blackwell producerek, valamint Jean-Paul Goude fotós-rendező játszottak kulcsszerepet az új Grace Jones-stílus megteremtésében. Ez természetesen együtt járt külsejének megváltoztatásával is: mivel Grace a melegek körében különösen népszerű volt, ezért imázsának maszkulin vonásait erősítették, melynek egyik eszköze volt meghökkentő „brikettfrizurája” és szögletes, kipárnázott zakói. Zenéje is „férfiasabb” lett: producerei az aktuális trend, a new wave zenei eszköztárából merítettek, de hatott rájuk a reggae, a funky és a rap is. A többféle stílusból kialakított zenei világba tökéletesen beleillett Grace sajátos orgánumú hangja, különleges, félig beszélő, félig éneklő előadói stílusa. A műfajváltás első darabja a Warm Leatherette című LP volt 1980-ban. A 8 felvételt tartalmazó albumon több feldolgozás is szerepel. A nagy sláger, a Private Life például a The Pretenders egyik dalának feldolgozása, a Love is the Drug eredetijét a Roxy Music adta elő, a The Hunter Gets Captured by the Game Smokey Robinson, a Breakdown pedig Tom Petty szerzeménye. Kritika és közönség lelkesen fogadta a megújult énekesnő albumát, és a siker a következő évben nemcsak megismétlődött, hanem fokozódott is. 1981-ben került a lemezboltokba Grace talán legkiforrottabb albuma, a Nightclubbing, amelyről elragadtatott kritikák jelentek meg, a szakmában mérvadónak számító zenei lap, a New Musical Express kritikusa egyszerűen „tökéletes”-nek nevezte. A 9 dal között ezúttal is több feldolgozás kapott helyet. A Use Me Bill Withers egyik szerzeményének feldolgozása, a címadó Nightclubbing egy Iggy Pop-felvételen alapul, melynek átdolgozásában David Bowie is közreműködött, a Demolition Man eredeti előadója Sting volt, a Walking in the Rain pedig az akkoriban még kevésbé ismert Flash and the Pan egyik dalának átirata. A legnagyobb – és teljesen megérdemelt – sikert azonban a Pull Up to the Bumper és az I’ve seen that Face before (Libertango) című dalok aratták. A Sadkinnel és Blackwell-lel való gyümölcsöző szakmai kapcsolat harmadik, egyben utolsó állomása volt a Living My Life című 1982-es LP. Ennek elkészítésében Grace már nemcsak énekesnőként, hanem szerzőként is részt vett: a 7 dal közül csupán egyetlenegy, a The Apple Stretching nem saját szerzemény, hanem a színészként ismert Melvin Van Peebles slágere. Kissé meglepő módon az albumra épp a címadó felvétel, a Living My Life nem került fel. (Évekkel később kislemezen jelent meg.) A lemez dalai közül különösen a My Jamaican Guy, a Nipple to the Bottle és a Cry Now, Laugh Later lettek népszerűek. Nem kis teljesítmény volt 3 év alatt 3 igényes és sikeres nagylemezt elkészíteni, talán éppen ezért csak 1985-ben jelent meg Grace újabb albuma: a Slave to the Rhythm producere Trevor Horn volt. A nagylemez tulajdonképpen egyetlen felvétel, a címadó dal különböző változatait tartalmazza, melyeket részben Grace-szel készített rövid beszélgetésfoszlányok kapcsolnak össze. Az érdekes koncepciójú nagylemez fogadtatása kedvező volt, ami talán annak is köszönhető, hogy Grace épp akkoriban aratta legnagyobb mozifilmes sikereit is. A Grace személye iránti érdeklődést az Island Records azzal is meglovagolta, hogy kiadta az Island Life című válogatáslemezt, az énekesnő pályafutása első 10 esztendejének összefoglalóját. Ez a kiadvány egyben le is zárta Grace és az Island Records együttműködését. Az Inside Story már a Manhattan Records címkéje alatt jelent meg 1986-ban. Az album producere a Chic együttes alapító tagjaként ismertté vált Nile Rodgers volt, aki addig olyan sztárokkal dolgozott, mint például a Sister Sledge, a Blondie-ból ismert Debbie Harry, David Bowie, Johnny Mathis, Kim Carnes, Mick Jagger, az INXS vagy Madonna. Az új LP 10 dalának mindegyike Grace és Bruce Woolley közös szerzeménye. A slágerlistákon csupán az I’m Not Perfect (But I’m Perfect for You) című dal ért el említésre méltó helyezést. Az album kétségtelenül nem olyan erős anyag, mint amilyen az előző 4 LP volt, mindazonáltal a Chan Hitchhikes to Shanghai, a Party Girl, a Victor Should Have Been A Jazz Musician vagy a Scary but Fun is jogosan kerülhetett volna fel a népszerűségi listák előkelőbb helyeire. 1989-ben jelent meg Grace utolsó stúdióalbuma, a Bulletproof Heart. A produceri feladatokat a C+C Music Factoryból (Gonna Make You Sweat) ismert David Cole és Robert Clivilles végezték. Az eredeti CD-változat 2 bónuszdalt tartalmaz, melyek a bakelitlemezen nem szerepelnek: Dream; Don’t Cry Freedom (ez utóbbi egy duett Chris Stanley-vel). A 2004-ben megjelent CD-n további két felvétel, a két nagy sláger – Love on the Top of Love, Amada Mio – egy-egy remixe is helyet kapott. A maga idejében a Bulletproof Heart nem volt igazán sikeres, és az énekesnőnek 2007 végéig bezárólag nem is jelent meg újabb stúdióalbuma. Persze ez nem jelentett visszavonulást. Sőt az 1990-es években két újabb nagylemez anyagát is felvették vele, ám sem a Black Marilyn (1994), sem a Force of Nature (1998) nem jutott el a közönséghez. 1993-ban megjelent maxija, a Sex Drive őrületes tempójával az aktuális elektronikus hangzás divatját próbálta követni, számottevő eredmény nélkül. A következő évben a Slave to the Rhythmből jelentek meg különféle remixek egy maxilemezen. Érdekesség, hogy a maxi időtartama bő negyedórával hosszabb, mint az eredeti stúdióalbumé! 2000-ben a remixek akkoriban divatos képviselője, a Funkstar De Luxe dolgozta fel a Pull Up to the Bumper című dalt, természetesen Grace énekének felhasználásával. Az új verzió sikeres lett a diszkókban. 2005-ben DJ Hell készítette el az I’ve seen that Face before (Libertango) remixét. Az évek folyamán számos válogatásalbum is megjelent az énekesnő nagy slágereiből. Az 1998-ban kiadott Private Life: The Compass Point Sessions 2 CD-t tartalmazott, melyeken Grace slágereinek addig csak kis- és maxilemezeken megjelent változatai is helyet kaptak. A 2006-os keltezésű The Grace Jones Story a CD-n ki nem adott Muse című diszkóalbumról is tartalmaz dalokat. Ugyancsak 2006-ban került az üzletekbe a The Ultimate Collection, melynek harmadik CD-je a nagy slágerek különböző változatait tartalmazza. Grace élő fellépései közül érdemes kiemelni a 2002. május 18-án, Modenában tartott koncertet, melyen Luciano Pavarottival lépett színpadra. A Pavarotti and Friends nevű gála célja az angolai menekültek támogatása volt. 2004 novemberében Grace a londoni Wembley-stadionban lépett fel: a Trevor Horn tiszteletére adott koncerten a Slave to the Rhythm című dalt énekelte, óriási sikerrel. Nem feledkezett meg eredeti hivatásáról sem: 2006 februárjában modellként lépett a kifutóra a New York-i Diesel’s showban. 2007-ben bejelentették új albumát, melynek a Corporate Cannibal címet adták. A közreműködők között szerepel Sly and Robbie, Brian Eno, Wally Badarou, Tricky, Uzziah Sticky Thompson, Mikey Mao Chung, Barry Reynolds, John Justin, Martin Slattery, Philip Sheppard, Paulo Goude, Robert Logan, Don-E és Tony Allen. Az anyaghoz videoklip is készült. Az album 2008 októberében jelent meg, végleges címe Hurricane lett. A filmszínésznő Grace 1973-ban játszotta első filmszerepét, egy Mary nevű drogfutárt a Gordon’s War című akciófilmben. Színésznői karrierje a Conan, a pusztító (1984) című fantasyvel indult be igazán. Ebben egy igazi amazont (Zula) játszott Arnold Schwarzenegger oldalán. Az osztrák izompacsirta „túl erős”-nek találta partnernőjét, mindazonáltal annyira jól összebarátkozott vele, hogy Maria Shriverrel 1986-ban tartott esküvőjére is meghívta. Grace alakításának kedvező volt a visszhangja, ezért újabb szerepekre szerződtették. A soron következő James Bond-filmben, a Halálvágtában (1985) ő volt a brit szuperügynök egyik veszedelmes ellenfele, May Day. (A 007-est Roger Moore játszotta, aki ezzel a filmmel búcsúzott a szereptől.) Noha Grace akkoriban énekesnői karrierje csúcsán volt, a főcímdal kapcsán mégsem merült fel a neve: azt a korszak népszerű együttese, a Duran Duran énekelte. A Halálvágta ugyan nem tartozik a legjobb és legsikeresebb Bond-filmek közé, mégis nagy érdeklődést keltett. A többség szerint Grace igazán remek volt May Day szerepében. Voltak azonban olyanok is, akiknek nem nyerte el a tetszését az alakítása: ők főleg azt kifogásolták, hogy a láthatóan túlkoros Moore és a maszkulin Grace ágyjelenete kifejezetten kínos, és már-már a homoszexualitás gyanújába keveri Bondot. Grace szereplése volt az igazi fénypontja a Vamp (1986) című horrorkomédiának. Kevésbé nyerte el a közönség és a kritika tetszését a Bumeráng (1992) című vígjátékban nyújtott alakítása, Eddie Murphy partnereként. Későbbi filmszerepei nem különösebben érdekesek, bár játszott a tévénézők körében oly népszerű Hulk Hogan és David Hasselhoff partnereként is. Magánélet Grace magánélete többé-kevésbé a nyilvánosság előtt zajlott, bár ez aligha volt a díva ellenére. A ’70-es években hosszabb élettársi kapcsolat fűzte Jean-Paul Goude-hoz, akitől Paulo nevű fia is született. Goude sokat tett Grace jellegzetes imázsának kialakításáért: tőle származnak például a díva extravagáns öltözékei, és számos, ma már legendásnak mondható fotót is készített kedveséről, így például a Private Life és a Nightclubbing jól ismert borítófotóit. A ’80-as évek első felében Grace a testőrével, Dolph Lundgrennel esett szerelembe. A svéd testépítőt be is ajánlotta egy kisebb szerepre a Halálvágta című filmbe. Nagy feltűnést keltettek közös meztelen fotóik, melyek a Playboy 1987. szeptemberi számában jelentek meg. Noha állítólag eljegyezték egymást, a kapcsolatból mégsem lett házasság. Lundgren utódja egy másik skandináv testépítő, Arnold Schwarzenegger jó barátja, a dán Sven-Ole Thorsen lett, aki a Conan, a pusztítóban is játszott. E viszony is barátsággá változott az idők folyamán, és Grace 2007 májusában csak azért vállalt fellépést a dán televízióban, hogy ezzel népszerűsítse Thorsen akkor megjelent önéletrajzi könyvét. 1996-ban Grace az oltár elé állt: új szerelme ismét aktuális testőre volt, az egyes források szerint magyar, más források szerint török származású Atila Altaunbay. Noha ez a házasság állítólag még tart, a pletykalapok szerint Grace-t 2006. augusztus 18-án eljegyezte az arisztokrata Ivor Guest, a IV. Viscount Wimborne. Botrányok Grace pályáját végigkísérték a különféle botrányok, melyek egy része alighanem mesterséges skandalum volt, reklámcélokkal. Egyik leghíresebb afférja egy 1981-es tévéshow-hoz fűződik, amikor arcul ütötte Russel Harty sztárriportert, aki a vele való beszélgetés közben a műsor többi vendége felé fordult. 1998 szeptemberében Grace-t kitiltották az összes Walt Disney-létesítményből, miután a Disney Worldben tartott koncertjén lemeztelenítette az egyik mellét. 2005 áprilisában az Eurostar vasútvonal egyik alkalmazottjával keveredett nagy nyilvánosságot kapott incidensbe. Érdekességek Grace a Channel 5 toplistája szerint a 19. helyet foglalja el minden idők legnagyobb szupermodelljei között. A VH1 tévécsatorna a 81. helyre sorolta a dívát minden idők legnagyobb női rock and roll előadóinak listáján. A ’80-as évek közepén felmerült az ötlet, hogy mozifilmet készítsenek az ismert képregényhősnő, Catwoman kalandjaiból. A szerep legnagyobb esélyese Grace volt. A film végül csak 2004 -ben valósult meg, a szerepet pedig Halle Berry kapta. Grace egyik leghíresebb élő fellépése az 1985-ös New York-i Paradise Garage-koncerten volt, melyre különleges megjelenését Keith Haring látványtervező találta ki. Az énekesnő egyik leghíresebb slágere, az I've seen that Face before (Libertango) Roman Polański Őrület ( 1988 ) című alkotásának visszatérő zenei motívuma. A Microfilm nevű chicagói együttes 2007-es dala, a Paris szövegének egyik strófája („Tour Eiffel / You wear it well / Like Grace Jones / I think I fell…for you”) Grace-nek a Halálvágtá -ban nyújtott alakítására utal, amikor May Day hajmeresztő akrobatamutatványt produkál az Eiffel-tornyon , hogy kereket oldjon Bond elől. Diszkográfia Nagylemezek 1977 Portfolio (Island) 1978 Fame (Island) 1979 Muse (Island) 1980 Warm Leatherette (Island) 1981 Nightclubbing (Island) 1982 Living My Life (Island) 1985 Slave to the Rhythm (Manhattan/Island) 1986 Inside Story (Manhattan) 1989 Bulletproof Heart (Capitol) 2008 Hurricane (Wall of Sound) Válogatások 1985 Island Life (Island) 1993 The Ultimate (Island, Hollandia ) 1996 Island Life 2 (Universal International, Franciaország ) 1998 Private Life: The Compass Point Sessions (Island) 2003 20th Century Masters – The Millennium Collection: The Best of Grace Jones (Island) 2003 The Universal Masters Collection (Universal) 2004 The Collection (Spectrum) 2006 The Grace Jones Story (Island Cat # 9833286) 2006 Colour Collection (Universal) 2006 The Ultimate Collection (CCM) box set 2008 Eternity (Rhythm Club Records / Universal Music Group) Kislemezek, maxik 1975 I Need A Man (Alternative Version) / Again And Again 1976 Sorry (Album version) / That’s the Trouble (Alternative Version) 1976 Sorry (Disco Mix) / That’s the Trouble (Disco Mix) 1977 I Need A Man (Disco Mix) / I Need A Man (Instrumental Version) 1977 La vie en rose (7" Edit) / I Need A Man (Album version) 1978 Do or Die (7" Edit) / Comme Un Oiseau Qui S'envole (7" Edit) 1978 Do or Die (12" Mix) / Comme Un Oiseau Qui S'envole (Full version) 1978 Fame (Edit) / Am I Ever Gonna Fall in Love in NYC (Album version) 1979 On Your Knees (7" Edit) / Don't Mess with the Messer (7" Edit) 1979 On Your Knees (Album Version) / Don't Mess with the Messer (Extended Version) 1980 Private Life (7" Mix) / She's Lost Control (7" Mix) 1980 Private Life (Long version) / She's Lost Control (Long version) 1980 Love is the Drug / Sinning (7” Edit) 1980 Breakdown (Stereo 7" Edit) / Breakdown (Mono 7" Edit) 1980 A Rolling Stone (12" Extended version) / Sinning (Album version) 1980 The Hunter Gets Captured by the Game (Album version) / The Hunter Gets Captured by the Game (Alternate version) 1981 Demolition Man (7" Mix) / Warm Leatherette (7" Edit) 1981 Pull Up to the Bumper (7” Edit) / La vie en rose (7” Edit) 1981 Pull Up to the Bumper (Party Version) / Feel Up (Long Version) 1981 I've seen that Face before (Libertango) (Album version) / I've seen that Face before (Libertango) (Spanish version) ( Esta Cara Me Es Conocida címen is ismert) 1981 I've seen that Face before (Libertango) (Album version) / I've seen that Face before (Libertango) (Italian version) (promóciós kislemez) 1981 Use Me (Stereo Edit) / Use Me (Mono Edit) (promóciós kislemez) 1981 Walking in the Rain (UK Remix Edit) / Peanut Butter (A Pull Up To The Bumper instrumentális változata) 1981 Walking in the Rain (UK Remix) / Pull Up to the Bumper (Disconet Version) / Peanut Butter (A Pull Up To The Bumper instrumentális változata) 1981 Feel Up (Stereo Edit) / Feel Up (Mono Edit) (promóciós kislemez) 1982 My Jamaican Guy (7" Edit) / Cry Now, Laugh Later (7" Edit) 1982 My Jamaican Guy (12" Mix) / J. A. Guys (Dub version of My Jamaican Guy ) / Cry Now, Laugh Later (Steven Stanley Remix) 1982 Nipple To The Bottle (7" Version) / J. A. Guys (Dub version of My Jamaican Guy ) 1982 The Apple Stretching (7" Version) / Nipple to the Bottle (Club Cut 7" Version) 1982 The Apple Stretching (Long Version) / Nipple to the Bottle (Club Cut) 1983 Living My Life / Living My Life (Dub Version) 1985 Slave to the Rhythm (7" Edit) / Annihilated Rhythm 1985 Slave to the Rhythm (Blooded) (Extended 12" version) / Junk Yard / Annihilated Rhythm 1985 Jones the Rhythm (7" edit) / Junkyard 1986 Pull Up to the Bumper (Paul 'Groucho' Smykle 1986 remix) / La vie en rose (Album version) / Nipple to the Bottle (Album version) 1986 Grace Jones Musclemix (Les 'MixDoctor' Adams of the Disco Mix Club UK): (a) Pull Up to the Bumper (b) Slave to the Rhythm (c) Warm Leatherette (d) Private Life (e) Walking in the Rain (f) Use Me (g) Love is the Drug / La vie en rose (Album version) / Pull Up to the Bumper (Paul 'Groucho' Smykle 1986 remix) 1986 Love is the Drug (Paul 'Groucho' Smykle 1986 remix) / Living My Life (Alternative 7" edit) 1986 Love is the Drug (Paul 'Groucho' Smykle 1986 12" remix) / Living My Life (Alternative 12" edit) / The Apple Streching (Steve Stanley 1986 12" remix) 1986 Private Life (Paul 'Groucho' Smykle 1986 remix) / My Jamaican Guy (Steve Stanley 1986 remix) 1986 Private Life (Paul 'Groucho' Smykle 1986 12" remix) / My Jamaican Guy (Steve Stanley 1986 12" remix) / Feel Up (Alternative 12" edit) / She's Lost Control (Alternative 12" edit) 1986 I'm Not Perfect (But I'm Perfect for You) (7" Version) / Scary but Fun (Album version) 1986 I'm Not Perfect (But I'm Perfect for You) (Perfectly Exteneded remix) / I'm Not Perfect (But I'm Perfect for You) (Instrumental version) / Scary but Fun (Album version) 1986 Crush (Extended Remix) / Crush (Dub) / Crush (7" Version) 1986 Party Girl 1986 Victor Should Have Been a Jazz Musician (Album version) / Crush (Album version) 1986 Election Day (Arcadia featuring Grace Jones) 1989 Love on Top of Love / Killer Kiss 1990 Amado Mio 1992 7 Day Weekend 1993 Evilmainya 1993 Sex Drive 1994 Slave to the Rhythm (2 eredeti felvétel + 8 új remix) 1996 Love Bites 1998 Storm 1998 Cradle to the Grave 2000 The Perfect Crime 2000 Pull Up to the Bumper (Funkstar De Luxe-remix) 2005 Libertango (I've Seen That Face Before) (DJ Hell-remix) 2008 Corporate Cannibal (6-féle verzió) 2008 Williams' Blood (Yam Who? Electric Dub) / Williams' Blood (Yam Who? Cosmic Jam) (promóciós lemez) 2008 Williams' Blood (Aeroplane Remix) / Williams' Blood – feat. Mad Professor & Joe Ariwa (The Trixters Mix) / Williams' Blood (Greg Wilson Version) / Williams' Blood (Ivor Guest Breaks Version) Filmográfia Mozifilmjei 1973 Gordon's War 1976 Let's Make a Dirty Movie 1976 Colt 38 Special Squad 1979 Army of Lovers or Revolution of the Perverts (dokumentumfilm) 1981 Deadly Vengeance 1984 Made in France (dokumentumfilm) 1984 Conan, a pusztító (Conan the Destroyer) 1985 Halálvágta (A View to a Kill) 1986 Vamp 1987 Egyenesen a pokolba (Straight to Hell) 1987 Szieszta (Siesta) 1990 Superstar: The Life and Times of Andy Warhol (dokumentumfilm) 1992 Bumeráng (Boomerang) 1995 Cyber Bandits 1998 Kincs, ami van (McCinsey's Island) 1999 Palmer's Pick Up 2006 No Place Like Home 2008 Falco – Verdammt, wir leben noch! Tévés munkái 1982 A One Man Show 1988 Pee-wee's Playhouse Christmas Special 2001 Wolf Girl 2001 Shaka Zulu: Az erőd (Shaka Zulu: The Citadel) Fontosabb jelölések Popzene Grammy-díj 1984 A One Man Show (Best Long Form Video) MTV Video Music Award 1986 Slave to the Rhythm (legjobb videoklip – énekesnők) Film Arany Málna díj 1987 jelölés Szieszta (legrosszabb női mellékszereplő) Szaturnusz-díj 1985 jelölés Conan, a pusztító (legjobb női mellékszereplő) 1986 jelölés Halálvágta (legjobb női mellékszereplő) 1987 jelölés Vamp (legjobb női mellékszereplő) Anselm Franz Anselm Franz (Schladming, 1900. január 21. – Stratford, 1994. november 18.) osztrák származású gépészmérnök, repülőgéphajtómű-tervező. Nevéhez fűződik a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóművének, a német Jumo 004-nek a megtervezése. A második világháború után az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Ottani tevékenységének jelentős eredményei a világ első, helikopteren alkalmazott gázturbinája, a Lycoming T53 szabadturbinás hajtómű, az M1 Abrams harckocsiban alkalmazott AGT1500 gázturbina, valamint a PLFIA–2 hajtómű, mely a világ első nagy kétáramsági fokú kétáramú gázturbinás sugárhajtóműve volt. Élete Az ausztriai Schladmingban született, ott töltötte gyermekkorát is. A Grazi Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1924-ben kapott gépészmérnöki oklevelet. Később, 1940-ben a Berlini Egyetemen szerzett doktori fokozatot repüléstudományból. Kezdetben egy berlini cégnél dolgozott, ahol hidrodinamikus tengelykapcsolók tervezésével foglalkozott. A Junkersnél Franz 1936-ban lett a Junkers repülőgépgyár motorfejlesztő részlegének a munkatársa, ahol feltöltők és turbófeltöltők fejlesztésével foglalkozott. A Junkers 1939 júliusában kapott megbízást egy gázturbinás sugárhajtómű kifejlesztésére. A turbófeltöltők terén szerzett tapasztalatai miatt a hajtómű fejlesztési programja vezetőjének Franz-t nevezték ki. 1939 végén vezetésével a feltöltőkkel foglalkozó csoport néhány tagjából a gázturbinás sugárhajtómű megalkotására létrehoztak egy kis fejlesztői csapatot. A Junkersnél a kisebb hajtómű-keresztmetszetet adó axiális kompresszor alkalmazása mellett döntöttek. A hajtóműhöz csöves égésteret terveztek. A kompresszor nyomásviszonya alacsony, mindössze 3,24 volt. A tervezők a minőség és a magas műszaki megoldások helyett elsősorban a fejlesztés gyorsaságára koncentráltak. Tekintettel a Légügyi Minisztérium részéről a sugárhajtóművel szemben meglévő bizalmatlanságra, minél előtt sorozatgyártásra alkalmas berendezést akartak alkotni, hogy megelőzzék a fejlesztési program esetleges megszüntetését. A 004A jelű első kísérleti gázturbina 1940 tavaszán működött először, a maximális fordulatszámot pedig 1941 januárjában érték el vele. A fékpadi próbákat követően 1942. március 15-én egy Messerschmitt Bf 110-re szerelve először emelkedett a levegőbe a Jumo 004. A Birodalmi Légügyi Minisztérium a sikeres próbák után már érdeklődést mutatott a hajtómű iránt és meg is rendelt 80 darab sorozatgyártású hajtóművet. A módosított, Jumo 004B jelzésű változatnál is műszaki nehézségek (vibráció és anyagkifáradás) merültek fel, amelyek késleltették a sorozatgyártás beindítását. Arra csak 1944 tavaszán került sor, amikorra a hajtómű élettartama már elérte az 50 üzemórát. A hajtómű azonban már csak a háború végére készült el, és habár kb. 6000 darabot gyártottak belőle, már nem játszhatott kiemelt szerepet a német repülőgépgyártásban. Az Egyesült Államokban A második világháború után a Paperclip művelet keretében Anselm Franz is az Egyesült Államokba került, ahol tovább folytatta a repülőgép-hajtóművekkel kapcsolatos munkáját. Kezdetben hosszabb ideig az USAF Wrigt–Patterson légitámaszpontján dolgozott. A rendfokozati jelzésektől megfosztott, hosszú, német katonai bőrkabátot viselő Franz a támaszpont jellegzetes alakja volt. 1950-ben az USAF támogatásával kapcsolatba lépett az AVCO céggel, amelynek azt javasolta, hogy a williamsporti gyárukban gyártott dugattyús motoros termékskála kiegészítéseként kezdjék el közepes teljesítményű gázturbinák gyártását is. 1951-ben megbízták, hogy a Connacticat állam-beli Stratfordban egy használaton kívüli üzemben hozza létre az AVCO-hoz tartozó Lycoming cég új gázturbina-részlegét. Ehhez Franz a Junkers több egykori mérnökét maga mellé vette. Úgy döntött, hogy a hajtómű-fejlesztésben az üzemben olyan területre koncentrálnak, amelyet még nem fedtek le a nagy gyártók. Így a Lycoming stratfordi üzemében a helikopter-gázturbinák fejlesztésével és gyártásával kezdtek el foglalkozni. Első szabadturbinás hajtóműve a Lycoming T53 volt, amely rövid idő alatt kora egyik legelterjedtebb hajtóművévé vált, és olyan ismert és sikeres típusokon alkalmazták mint az UH–1 többcélú szállító helikopter és az AH–1 harci helikopter, valamint az OV–1 Mohawk csatarepülőgép. Ezt követte a nagyobb teljesítményű Lycoming T55 szabadturbinás hajtómű, majd ennek légcsavaros gázturbinává alakított változata. 1962-ben készítették el a tesztelték az irányításával kifejlesztett PLFIA–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet, amely az első nagy kétáramsági fokú hajtómű volt. A PLFIA–2 a Lycoming T55 gázgenerátorán alapult, amelyhez egy turbóventilátort illesztettek. A PLFIA–2 csak kísérleti típus maradt, de ez szolgált alapul az ALF 502 és az LF 507 gázturbinás sugárhajtóművekhez. Az 1960-as években a harckocsikon alkalmazható gázturbinák fejlesztésével is foglalkozott. Ennek a munkának lett az eredménye később az M1 Abrams harckocsiba épített AGT–1500 gázturbina. 1968-ban mint a Lycoming cég alelnöke vonult nyugdíjba. 1994-ben hunyt el Stratfordban. Enki Bilal Enki Bilal született Enes Bilalovic, (Belgrád, Jugoszlávia, 1951. november 7. –) bosnyák származású francia képregényrajzoló. Az általa jegyzett Nikopol-trilógia és a Szörny-tetralógia az elmúlt évtizedek kiemelkedő sci-fi képregényei közé tartoznak. 1987-ben az Angoulême-i nemzetközi képregényfesztiválon a város nagydíjának a nyertese lett. Pályafutása Enes Bilal bosnyák apa és cseh anya fiaként Belgrádban látta meg a napvilágot. Kitörölhetetlen emléket jelentett számára az egyik helyi „bioszkóp”, és gyerekszínészként szerepet is kapott egy jugoszláv filmben. Tízéves volt, amikor a már Franciaországban dolgozó apa után indult a család, amihez váratlan segítséget nyújtott a Bilalék lakásával szemező tanítónő, és funkcionárius férjével elintéztette a kivándorláshoz szükséges elintézendőket. Párizsban fedezte fel a legszebb időszakába belépő francia képregényt, és 20 évesen bátran beköszöntött rajzaival a Pilote szerkesztőségébe. Ekkor még eltanácsolták, ám egy évvel később – amelyet az Ecole des Beaux-Arts-on töltött – már megnyerte ugyanennek a lapnak a pályázatát, és 'A csillagok hívása' című rövid képregénye itt jelent meg 1972-ben. Pierre Christin bölcs tanácsokkal mozdította előre grafikusi fejlődését. Azt mondta neki, hogy remek a fantáziája, de nem figyel oda eléggé az életre. Vonatra szálltak, végigjárták mindazokat a tájakat, amelyek közös munkáik hátteréül szolgáltak, ennek köszönhetően érlelődött ki a jellegzetes Bilal-stílus. Bilal első saját sorozata 1980-ban indult útjára. A 'Halhatatlanok vására', avagy a Nikopol-trilógia első része osztatlan elismerést hozott szerzőjének. 'A csapdanő' (főszerepben egy Jill Bioskop nevű lánnyal) 1986-ban, a Lire irodalmi magazin által az év legjobb könyvének választott 'Hideg egyenlítő' 1993-ban került a boltokba. Az első két részből ő maga rendezett filmet 2004-ben. Már korábban is dolgozott a filmszakmában, főleg Alain Resnais-vel, akinek "Az élet kész regény" című filmjéhez ő tervezte a díszleteket és a jelmezeket. A Magyarországon is bemutatott "Halhatatlanok"-at megelőzően két filmet is rendezett. Rajzolt címlapokat egy Jules Verne-sorozathoz, és két bélyeget tervezett a francia postának, 1988-ban és 2006-ban. Válogatott képregényei Nikopol-trilógia La Foire aux immortels , 1980. La Femme piège , 1986. Froid Équateur , 1992. Szörny-tetralógia Le Sommeil du monstre , 1998. (magyarul: A szörny ébredése , Titkos Fiók 2006, fordította Szalmási Szilárd) 32 Décembre , 2003. (magyarul: December 32 , Titkos Fiók 2008, fordította Szalmási Szilárd) Rendez-vous à Paris , 2006. (magyarul: Párizsi randevú , Titkos Fiók 2009, fordította Szalmási Szilárd) Quatre? , 2007. (magyarul: Négy? , Titkos Fiók 2010, fordította Szalmási Szilárd) Egyéb La croisière des oubliés, írta Pierre Christin, 1975 Le vaisseau de pierre, írta Pierre Christin, 1976. La ville qui n'existait pas, írta Pierre Christin, 1977. Exterminateur 17, írta Jean-Pierre Dionnet, 1979. Les Phalanges de l'Ordre noir, írta Pierre Christin, 1979. Partie de chasse, írta Pierre Christin, 1983. Filmrendezései Bunker Palace Hôtel (1989) Tykho Moon (1996) Immortel ( Halhatatlanok , 2004) Ezeréves Magyarország emléke Az Ezeréves Magyarország emléke egy magyar nemesítésű hibrid csemegeszőlő-fajta, amelyet Mathiász János állított elő a Chasselas Queen Viktória White és a Calabriai fehér fajták keresztezésével. Jellemzői Tőkéje erős növekedésű, bőtermő, szeptember második felében érik. Levele mélyen tagolt, csupasz. Fürtje közepesen nagy, vállas, átlagosan 17 dkg, bogyója nagy, gömbölyű, zöld színű. Héja vastag, rágós, magjai nagyok, a fogyasztásnál kellemetlenek. A termesztésből hátrányos tulajdonságai miatt kiszorult. Forrás Prohászka Ferenc: Szőlő és bor , Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 256-257. oldal; ISBN 963-230-442-X Borlexikon Zolnay család A Zólyom vármegyei Zolnáról származó Zolnay nemesi család az idők során nagy szerepet játszott e vármegye történetében. A Zólyom városától északkeletre fekvő Zolna már a XIII-XIV. század fordulóján szerepel a korabeli forrásokban. A település területét ekkortájt, valószínűleg 1296-ban kapja Kürtösi Radon comes (1223-1250) családjának egyik tagja. A közelben folyó patakot (fluvius Zolna, duo fluvii Zolna, Zolnavyze) 1282-ben említik először. Története A család első ismert tagjának, Kürtösi Radon fiának, Kürtösi v. Oszlári Madáchnak (Oszlár nevét a középkorban Kürtössel felváltva használták, s alatta a mai szlovákiai Kürtösújfalu értendő), négy fiát ismerjük. Közülük András (1278—93) és István (1293—1312) utódok nélkül haltak el. Benedek (1278—1328) fivéreivel együtt részt vett Kun László és III. Endre király minden hadjáratában. A család nógrádi, zólyomi és túróci birtokainak részese. 1328-ban Mikefalván mint királyi ember tűnik fel. Fia, az 1337-ben már Zolnai néven említett Tamás, rokonainak, Tóbiás comes fiainak, Bitónak és Zobratának örökén a Zólyom megyei Zolna birtokosa. Bitó és Zobratha 1300 körül már meg is települnek Zolnán és 1311-ben Szent István vértanú tiszteletére kegyúri kápolnát is emelnek. 1326-ban az egyházra vonatkozó kiváltságlevelüket Donch mester, a híres zólyomi főispán közbenjárására megerősíti Boleszló esztergomi érsek. 1336-ban már unokaöccsük, Radon comes Madách nevű fiának, a Madách család ősének unokája, Benedek fia Zolnai Tamás (de Zouna) a zolnai földesúr. Zolnai Tamás 1336-ban, amikor az osztrák hadjáratra háborúba indul, zálogba akarja vetni zolnai és számpori birtokát. Utóbb e két jószágát rokonainak, a Kürtösi Madách-ivadékoknak tiltakozása mellett, sógorának, Túróczi Péter comes fiának, Benedek ispánnak kívánja eladni. 1351-ben Zolna (ezúttal Tamásfalva néven), Cserény egy részével együtt Madách fia Pál unokáinak, az árva Jánosfiáknak kezére került. E fivérek közül István a Liptóba visszaköltöző Tholt család őse, Domokostól a Lukaviczai Domonkos, alias Lukaviczky család származott. A testvérek közt kereshetjük a Zolnán tovább birtokos Zolnayak, a Cserényben maradó Cserényiek, Csécsényiek elődeit. A zolnai birtok már Nagy Lajos alatt adómentességet kap és ezzel a kiváltságos helységek közé emelkedik. E kiváltságát 1406-ban Zsigmond, 1464-ben pedig Mátyás király is megerősíti. 1424-ben mint a véglesi uradalom egyik tartozéka, Zsigmond király adományából Borbála királyné birtokába jut. Címer A család címerének alapmotívuma három, piros-fehér zászlós kopja, a középsőn zászló, előttük pedig kürt található. Valószínűleg későbbi bővítések során kerül a Zolnay család címerébe a koronás hármas halom, továbbá a zászlók közé helyezett hatágú csillag és holdsarló. A címer első ismert képét 1650-ben találjuk Zolnay Ferenc pecsétjén. A sárosi mellékágból származó Zolnay András érolaszi ev. lelkész 1791. évi fennmaradt forrása szerint a sárosi Zolnayak őse még 1514-ben vitte magával Szepes, majd Sáros vármegyébe a Zolnay család címerét. John Welchli John Russell Welchli (Detroit, Michigan, 1929. március 6. – 2018. március 23.) olimpiai ezüstérmes amerikai evezős. Pályafutása Az 1956-os melbourne-i olimpián ezüstérmes lett a kormányos nélküli négyes versenyszámban társaival, John McKinlayvel, Arthur McKinlayvel és James McIntosh-sal. Sikerei, díjai Olimpiai játékok ezüstérmes: 1956, Melbourne (kormányos nélküli négyes) Pseudobarbus A Puntius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Barbinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nemhez az alábbi fajok tartoznak. Pseudobarbus afer (Peters, 1864) Pseudobarbus burchelli (Smith, 1841) Pseudobarbus burgi ( Boulenger , 1911) Pseudobarbus asper (Boulenger, 1911) Pseudobarbus phlegethon (Barnard, 1938) Pseudobarbus quathlambae (Barnard, 1938) Pseudobarbus tenuis (Barnard, 1938) Forrás ITIS rendszerbesorolása Stadtprozelten Stadtprozelten település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1504 fő (1987. május 25.). Stadtprozelten Dorfprozelten, Eschau, Altenbuch, Faulbach és Wertheim községekkel határos. Graceland (album) Az 1986-os Graceland Paul Simon hetedik nagylemeze. A brit albumlistát vezette, a Billboard 200-on a 3. helyig jutott. Az album megkapta a Grammy-díjat az év albumáért, míg a címadó dal a Grammy-díjat az év felvételéért. 2007-ben beiktatták a United States National Recording Registry-be. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Remixalbum A remixalbum olyan zenei album, ami egy előadó korábban megjelent dalainak remixeit tartalmazza. A remixek többnyire ugyanabban a stílusban készülnek, így lehetnek hiphop, dance, reggae stílusú remixalbumok. Többnyire teljes hosszú nagylemezek, de léteznek remix EP-k is. Egyes remixalbumok egy album dalainak remixeit tartalmazzák, mások egyben válogatásalbumok is, és több album remixei szerepelnek rajta. Időnként a remixeken kívül tartalmaz bónuszdalokat is, többnyire korábban kiadatlanokat. Az első remixalbum Harry Nilsson Aerial Pandemonium Ballet című albuma volt 1971-ben; ezt csak 1979-ben követte a következő, a Sly & The Family Stone 1979-ben megjelent 10 Years Too Soon című albuma az együttes 1960-as évekbeli slágereinek diszlóremixeit tartalmazta. Az 1982-ben megjelent Non-stop Ecstatic Dancing című Soft Cell-remixalbumon szereplő A Man Could Get Lost című dalt a house-zene egyik elődjének tekintik. A remixalbum formátumot a Pet Shop Boys 1986-ban megjelent Disco című albuma kezdte népszerűvé tenni népszerűvé, ekkor más népszerű művészek is kezdtek kiadni remixalbumokat, úgymint Janet Jackson (Control – The Remixes, 1987), Madonna (You Can Dance EP, 1987) és Paula Abdul (Shut Up and Dance, 1990). Az első remixalbum, ami megjelenésekor egyből az amerikai Billboard 200 albumslágerlista élére került, Jennifer Lopez J to tha L-O!: The Remixes című albuma volt 2002-ben. A legtöbb példányban elkelt remixalbum Michael Jackson 1997-ben megjelent Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című albuma, melyből világszerte több mint hétmillió darabot adtak el. 1963 Bezovec Az 1963 Bezovec (ideiglenes jelöléssel 1975 CB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Luboš Kohoutek fedezte fel 1975. február 9-én. Kézművesség világnapja A Kézművesség Világnapját először a perzsák vezették be, eleinte saját nemzeti ünnepként, majd később használva a Wolrd Handicrafts Day megnevezést, anélkül azonban, hogy a nemzetközi sajtóban és szakmai szervezeteknél ez visszhangra talált volna és nemzetközi szintű mozgalomá nőtte volna ki magát. 2014 Október 18-án a Kézművesek Világtanácsának 50. évfordulója alkalmából az Erdélyi Kézmíves Céh indította újra a Kézművesek Világnapjának mozgalmát, egyrészt saját rendezvények szervezésével, másrészt egy "világra szóló" kézműves eseménynaptár segítségével igyekezve összehangolni és népszerűsíteni mindazokat a rendezvényeket amelyeket ebből az alkalomból szerveznek a földkerekség bármely szegletében. A Kézművesek Világtanácsával és más szakmai fórumokkal történő egyeztetések eredményeképpen a választás Június 10-re esett, amely dátum a Kézműves Világtanács (World Crafts Council) 1964-ben történő megalakulásának dátuma. Intézményvezetők és rendezvényszervezők, nyitott műhelyeket működtető mesterek csatlakozását várjuk a földkerekség minden szegletéből. Hivatalos oldala: www.worldhandicraftsday.com 1519 a tudományban Az 1519. év a tudományban és a technikában. Események Panama megalapítása a kakaó megjelenése Európában Barbados felfedezése 1519 – 1521 Hernán Cortés spanyol konkvisztádor meghódítja Mexikót . 1519 – 1522 Ferdinand Magellan portugál hajós expedíciója, a Föld első megkerülése Születések június 6. - Andrea Cesalpino botanikus, filozófus, orvos ( 1603 ) Johannes Goropius Becanus, holland orvos Tramadol A tramadol (INN) ciklohexanol származék, centrálisan ható opioid fájdalomcsillapító. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Tramadoli hydrochloridum néven hivatalos. Története A morfin fájdalomcsillapító hatását az emberiség régóta kihasználja. Arra azonban csak később jöttek rá, hogy dependenciát – függőséget – okoz. Ezért elkezdtek olyan vegyületeket kutatni, amelynek fájdalomcsillapító hatása hasonló a morfinéhoz, azonban kábító hatása minimális, vagy nincs. Az első próbálkozás eredménye a diacetil-morfin, azaz a heroin lett, 1895-ben állították elő Németországban. A heroin hatásosabb volt, mint a morfin, sőt a morfinizmus gyógyszereként hirdették. Rövid idő elteltével azonban rá kellett döbbenniük a farmakológusoknak, hogy az új vegyület esetében a dependencia gyorsabban alakul ki, mint az anyavegyületnél. A tramadolról az első publikáció 1965-ben jelent meg, 1977-ben került be a gyógyszerkönyvbe. Egyszeri dózisa általában 50–100 mg, ami naponta maximum négyszer ismételhető (400 mg-ig). Sürgősségi ellátásban elterjedten használják, azonban hányást megelőző szerrel kombinálják (például Cerucal, Zofran), mivel gyakorta okoz hányingert, főleg parenterális adáskor. Hatása A tramadol két módon fejti ki analgetikus hatását: egyrészt a centrális fájdalomgátló rendszer enyhe stimulációjának a gerjesztésével, a m-opioid receptorokhoz kötődés révén, ami csökkenti a fájdalomérzést, másrészt a leszálló monoaminerg szisztéma útján, a gerincvelőben a fájdalomátvitel gátlásának fokozásával. Az analgetikus hatás a kétféle mód szinergista aktivitásának az eredménye. Az analgetikus hatás erőssége a petidin és a kodein hatáserősségének felel meg, és kisebb, mint a morfiné. Terápiás adagolásban a tramadolnak gyakorlatilag nincs hatása a kardiovaszkuláris rendszerre (nem depresszív hatású, nem emeli az arteria pulmonalisban a nyomást), nem okoz simaizomgörcsöt, sem hisztamin felszabadulást, ezért anafilaxiás reakció csak kivételesen fordul elő. A légzésre gyakorolt hatása elenyésző, és csak nagyobb adagok esetén lép fel. Alacsony a hozzászokás és függőség kialakulásának lehetősége is. A tramadol két enantiomerből áll, a (+)-izomer túlnyomóan opiáthatással rendelkezik, elsősorban a m-receptorhoz kötődve. A (−)-izomer erősíti a (+) izomer fájdalomcsillapító hatását és noradrenalin és szerotonin uptake-gátló hatásánál fogva módosítja a fájdalomimpulzusok továbbítását. A fájdalomcsillapítás időtartama 3-6 órának bizonyult, a legjobb hatással a bevételt követő 1-4 órában. Készítmények Contramal (Grünenthal) Tramadol AL (Aluid) Tramadolor (Hexal) Tramalgic (Nycomed) Adamol (Meda Pharma) Ralgen (Zentiva) 50 mg, 100 mg, 150 mg, 200 mg. Tabletta, kapszula, cseppek, végbélkúp, ampulla injekció kiszerelésekben. Kombinált készítmények: - Zaldiar - Doreta Hatása A tramadol szintetikus opioid, mesterséges „morfinszerű” vegyület. Tiszta opiát-receptor agonista, nagymértékben kötődik a mű-receptorhoz, biohasznosulása kb. 68%. Analgetikus hatását erősíti az, hogy a neuronokba a noradrenalin felvételét gátolja, viszont elősegíti a szerotonin kiáramlását. Legnagyobb hatását a nyúltvelő és a híd érzőközpontjain fejti ki. Dependencia kialakulásának veszélye kicsi, valamint a gyomor-bélrendszerben nem okoz számottevő változást (székrekedést). Scheggino Scheggino település Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében. Lakosainak száma 449 fő (2017. január 1.). Scheggino Ferentillo, Monteleone di Spoleto, Spoleto, Sant'Anatolia di Narco és Poggiodomo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Lombriasco Lombriasco település Olaszországban, Lombardia régióban, Torino megyében. Lakosainak száma 1041 fő (2017. január 1.). Lombriasco Carmagnola, Casalgrasso, Osasio, Pancalieri, Racconigi és Carignano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Remlingen (Unterfranken) Remlingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1371 fő (1987. május 25.). Remlingen Triefenstein, Holzkirchen, Uettingen, Greußenheim, Birkenfeld, Karbach és Erlenbach bei Marktheidenfeld községekkel határos. Molnár Levente (színművész, 1976) Molnár Levente (Nagybánya, 1976. március 10. – ) romániai magyar színész. Életpályája 1990 és 1995 között elvégezte a Ioan Slavici Tanítóképzőt Szatmárnémetiben. 1997-től a gyergyószentmiklósi Figura Stúdióban színészkedett, majd 1998 és 2002 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem BTK, Színházművészeti Tanszékén tanult színészetet, Hatházi András osztályában. Az egyetem elvégzése után a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja lett; 2003-tól egyben óraadó tanár is az egyetem színházművészeti tanszékén. Színházi szerepei mellett 2002-ben és 2003-ban Jakab Melinda koreográfiáján alapuló mozgásszínházi előadásokban vett részt a Gheorghe Dima Zeneakadémián. Rendszeresen részt vesz különféle nemzetközi tánc-, mozgás- és színházművészeti műhelymunkában. Több kis- és nagyjátékfilmben vállalt szerepet, közöttük van Marian Crisan Oscar-jelölésre beválogatott filmdrámája, a Morgen, valamint Nemes Jeles László 2015-ös cannes-i nagydíjas, 2016-os Oscar- és Golden Globe díjas alkotása, a Saul fia. Folyamatosan végez szereplőválogatást (casting) és színészközvetítő ügynöki munkát, melyhez 2008-ban létrehozta a KoKino ügynökséget. Magyarul és románul anyanyelvi szinten, angolul felsőfokon, németül középfokon beszél. Szerepei Színház ...Nem bírtok játszani rajtam ( Anton Pavlovics Csehov : Hattyúdal és Lakodalom című művei nyomán) – Zsigalov (főiskolai szerep) Rainer Werner Fassbinder : A digó – Erich (főiskolai szerep) Christopher Hampton: Veszedelmes viszonyok – Danceny (főiskolai szerep) Hugo von Hofmannsthal: Jedermann – Akárki (főiskolai szerep) Szomory Dezső : Május – Öngyilkos (főiskolai szerep) Sütő András : Káin és Ábel – Ádám, 2000 Éjszakák az ezeregyből – Kászib fia, 2002 Egressy Zoltán : Kék, kék, kék – Fil, 2002 S. Anski nyomán: Fehér tűz, fekete tűz – Michael, Aszriel segédje, illetve Második batlán, 2001 Ion Luca Caragiale : Farsang – Iordache, Girimea segédje, 2002 Carlo Goldoni : A komédiaszínház – Színházi szolga, akik nem jutnak szóhoz, 2002 William Shakespeare : Téli rege – XXX, 2003 Benjamin Britten – Visky András – Selmeczi György : A vasárnapi iskola avagy Noé bárkája – Ábel, illetve Ábel, 2003 Christopher Marlowe : Doktor Faustus tragikus históriája – Bíboros, 2003 Pantagruel sógornője (Hommage Rabelais ) – Szereplő, 2003 Luigi Pirandello : Öltöztessük fel a mezteleneket – Franco Laspiga, volt sorhajóhadnagy, 2004 Henrik Ibsen : A vadkacsa – Kedélyes vendég, 2004 Paul Portner: Hajmeresztő – Tony Whitcomb, a Hajmeresztô szalon tulajdonosa, 2004 Barabás Olga: Krimi – Tommy Marston, 2004 Carlo Goldoni: Velencei terecske – Zorzetto, a fia, 2005 Georg Büchner: Woyzeck – Katona, 2005 Feketeszemű rózsák – Vőfély, 2005 Visky András: Tanítványok – Máté, 2005 Bertolt Brecht : Kispolgári nász – A barát, 2006 Visky András: Hosszú péntek – Pörge, 2006 Énekek éneke – Az éj várfalainak őre, 2007 Giacomo Puccini : Gianni Schicchi – Egy árny, 2007 Thomas Bernhard : A vadásztársaság – Első miniszter, 2008 Henrik Ibsen : Peer Gynt – Begriffendelt professzor, Pincér, Manó illetve Falubeli, 2008 Danilo Kiš : Borisz Davidovics síremléke – Fegyukin vizsgálóbíró, 2008 Anton Pavlovics Csehov: Három nővér – Fedotyik, Alexej Petrovics hadnagy, 2008 William Shakespeare: III. Richárd – Sir Richárd Ratcliff, 2008 Georg Büchner : Danton halála – Hermann, a Forradalmi Törvényszék elnöke, 2009 Peca Ştefan – Andreea Vălean – Radu Apostol – Gianina Cărbunariu: Verespatak – Szereplő, 2010 Marin Držic: Dundo Maroje – Ribillió Rómában – Popiva, Maro szolgája, 2011 Albert Camus : Caligula – Helicon, 2011 Felméri Cecília – Lakatos Róbert : Drakulatúra – Szereplő, 2011 Friedrich Dürrenmatt : A fizikusok – Ernst Heinrich Ernesti, más néven Einstein, páciens, 2012 Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül – Peták, mindenes, 2013 Bohumil Hrabal : Őfelsége pincére voltam – Tichota úr, kerekesszékes hoteltulajdonos, Gestapo, ill. Nagykövet, 2013 Roger Vitrac: Viktor, avagy a gyermekuralom – Mária, szobalány, A doktor, ill. A néma hölgy, 2013 Stephen Sondheim : Sweeney Todd – Jonas Fogg, 2014 Nagy Ignác – Parti Nagy Lajos : Tisztújítás – Farkasfalvy, alispán, 2014 Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása – Festő, 2015 Film 2002 – Tetemre hívás (kisfilm, rendező: Hatházi András ) 2002 – Biliárd (rendező: Mészáros Péter) 2002 – Ezüst (rendező: Dimény Lóránt) 2003 – Any Given Father (kisfilm, rendező: Cristian Carcu) 2009 – Parttalan (kisfilm, rendező: Visky Sámuel) 2010 – Morgen (nagyjátékfilm, rendező: Marian Crişan) 2011 – Radio (kisfilm, rendező: Pünkösti Laura) 2012 – Blutsbrüder teilen alles (nagyjátékfilm, rendező: Wolfram Paulus) 2012 – Un alt craciun (kisfilm, rendező: Tudor Giurgiu) 2013 – Hawaii (kisfilm, rendező: Szabó Mátyás) 2013 – Eleven töredék (kisfilm, rendező: Bántó Csaba és Iszlai József) 2015 – Saul fia (nagyjátékfilm, rendező: Nemes Jeles László ) 2015 – Ferry (kisfilm, rendező: Daniel Nickson) 2016 – Szürke senkik (történelmi játékfilm, rendező: Kovács István) Oblakovo Oblakovo (macedónul: Облаково) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben 1 macedón lakosa volt. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország A Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dal az 1920-ban, a Vincze Zsigmond (zene) és Kulinyi Ernő (szöveg) által írt Hamburgi menyasszony című operett egyik dalbetétje. A darab nem is keltett volna akkora érdeklődést, ha nem lett volna benne a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dal, amely ezt követően a kor leghazafiasabb dalai közé számított. Később, a nyilas korszakban zsidó származású szerzői miatt, a háborút követően pedig „nacionalista” tartalma miatt nem játszották, és csak a rendszerváltást követően vált ismét szabadon hallgathatóvá. A dallamot Bartók Béla a Concerto Intermezzo interrotto tételében erősen stilizált formában feldolgozta. A Bartók feldolgozás értelmezései azonban nem egyértelműek, Fauser úgy gondolja, hogy a feldolgozás a háborús időkre és a német szövetségre tett utalás, míg Stachó László a kérdést nem kívánja eldönteni, de felveti, hogy az operett stílust nem szerető Bartók vélhetően nem honvágyból illesztette be darabjába a dalt. Eredeti szöveg Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország Hol szőke sellő, lenge szellő, játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-vissza tér. Hogy jön, szívünk várva várja! S, hogy felzeng a trombitája! Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág! Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon tovaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág! Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország! Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán, És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A rónaságon hét határon száll, repül a szél; Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél. Ahogy zeng a trombitájuk, Nincs tán hét világon párjuk Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág! Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág! Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország! A zeneművet a Kárpátia zenekar dolgozta fel napjainkban. Morgan-verébsármány A Morgan-verébsármány (Zonotrichia capensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Passerellidae családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy a német név tükörfordítása (Morgenammer). Előfordulása Mexikó déli részén, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Panama, a Dominikai Köztársaság, Haiti, Aruba, Bonaire, Curaçao, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos. Kóborlásai során eljut a Falkland-szigetekre is. Alfajai Zonotrichia capensis antillarum (Riley, 1916) Zonotrichia capensis antofagastae Chapman, 1940 Zonotrichia capensis arenalensis Nores, 1986 Zonotrichia capensis australis (Latham, 1790) Zonotrichia capensis bonnetiana F. G. Stiles, 1995 Zonotrichia capensis capensis (Statius Muller, 1776) Zonotrichia capensis carabayae Chapman, 1940 Zonotrichia capensis chilensis (Meyen, 1834) Zonotrichia capensis choraules (Wetmore & J. L. Peters, 1922) Zonotrichia capensis costaricensis Allen, 1891 Zonotrichia capensis huancabambae Chapman, 1940 Zonotrichia capensis hypoleuca (Todd, 1915) Zonotrichia capensis illescasensis Koepcke, 1963 Zonotrichia capensis inaccessibilis Phelps & Phelps, 1955 Zonotrichia capensis insularis (Ridgway, 1898) Zonotrichia capensis macconelli Sharpe, 1900 Zonotrichia capensis markli Koepcke, 1971 Zonotrichia capensis matutina (Lichtenstein, 1823) Zonotrichia capensis novaesi Oren, 1985 Zonotrichia capensis perezchinchillorum W. H. Phelps Jr & Aveledo, 1984 Zonotrichia capensis peruviensis (Lesson, 1834) Zonotrichia capensis pulacayensis (Menegaux, 1908) Zonotrichia capensis roraimae (Chapman, 1929) Zonotrichia capensis sanborni Hellmayr, 1932 Zonotrichia capensis septentrionalis Griscom, 1930 Zonotrichia capensis subtorquata Swainson, 1837 Zonotrichia capensis tocantinsi Chapman, 1940 Zonotrichia capensis venezuelae Chapman, 1939 Megjelenése Testhossza 15 centiméter. Vistai András János Vistai András János (eredeti nevén András János, gyakran V. András János; Magyarvista, 1926. április 5. – Bukarest, 2006. február 25.) romániai magyar szerkesztő, szakíró, műfordító, néprajzkutató, helytörténész; a Kalotaszeg történetének egyik legjelentősebb kutatója. A 20. század második felében számos román nyelvű munkát fordított magyar nyelvre. 1969 és 1974 között a Művelődés című bukaresti folyóirat főszerkesztője volt, ezzel jelentős részt vállalt az újság fejlődésében. Élete és munkássága 1926. április 5-én született a Kolozs megyében található Magyarvista településen András János néven. 1939-ben a kolozsvári református kollégiumhoz került, itt tette le az érettségit is. Ezt követően egyetemi tanulmányokat folytatott előbb Kolozsváron, majd Bukarestben. Tagja volt a Móricz Zsigmond Kollégiumnak. Első újságcikke a Világosság címet viselő kolozsvári napilapban jelent meg 1946-ban. 1948-tól – mint a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) aktivistája – figyelmét leginkább a művelődés kérdései felé fordította. 1952-ben a bukaresti és kolozsvári szerkesztőségekkel rendelkező Irodalmi Könyvkiadó lektora lett, ebben a minőségében nagy gondot fordított a történelmi, művelődési és néprajzi kötetek szerkesztésére. A tisztséget 16 éven át, 1968-ig töltötte be. Szerkesztőként az 1950-es évek során először a Művelődési Útmutató, később a Tanügyi Újság, valamint a román nyelven megjelenő Îndrumătorul Cultural című folyóiratoknál munkálkodott. A Művelődés szerkesztője, majd 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ezt a folyóiratot a romániai magyarság tömegei cselekvő művelődésének egyik jelentékeny központi szervévé fejlesztette. Szabó Zsolt szerint „[a Művelődés] legjobb korszaka az 1969-es kinevezése és 1974-es leváltása közötti szűk fél évtized”. Önművelődés címen folytatta tevékenységét az újságnál, ezzel a Művelődés a romániai magyar kisebbség egyik jelentős helytörténeti, néprajzi, történelmi és művelődéstörténeti műhelyévé vált. 1991-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek folyamán Miskolczy Ambrussal, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszékének vezetőjével közreműködésben dolgozott, ennek eredményeképpen részt vett az Encyclopedia Transylvanica és az Europa Annales című könyvsorozatok szerkesztésében. Eközben műfordítást és szerkesztést oktatott. Továbbá ő adta a nevét, illetve az ő ötlete alapján születtek meg a Kincses Könyvtár, a Téka, a Népismereti Dolgozatok, valamint a Fehér Könyvek című könyvsorozatok. 1990-ben válogatott jegyzetei jelentek meg Jókai Mór Kelet királynéja című kötetéről, majd 1991–92-ben Mikszáth Kálmán Vidéki alakok című művéről. Nyugdíjazását követően több éven keresztül Györffy György akadémikus mellett dolgozott Budapesten Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza soron levő kötetein. Műfordítói pályafutása is jelentős. Számos román alkotó – köztük Nicolae Cocea, Mihail Sadoveanu, Marin Preda, Liviu Rebreanu és Zaharia Stancu – több elbeszélését és regényét fordította magyar nyelvre, továbbá Nicolae Bălcescu A románok Vitéz Mihály vajda idejében című írása is az ő fordításában jelent meg magyarul először 1963-ban, majd második kiadásban 1974-ben. Mihai Gafiţa román íróval közös szerkesztésében jelent meg A román irodalom kis tükre című antológia II-IV. kötete, amely szemelvényanyagával és életrajzaival a legteljesebb ilyen jellegű magyar kiadványnak is tekinthető. 1984-ben műfordítói munkásságának elismeréseképpen kitüntették a Romániai Írószövetség fordítói díjával. H. Szabó Gyula méltatása szerint „aki ma kezébe veszi [Vistai András János] Voiculescu- vagy Sadoveanu-tolmácsolásait, az fordításirodalmunk legjobb lapjait forgatja”. A felsoroltakon kívül több irodalmi antológia és román műfordítás-gyűjtemény összeállításában működött közre, melyek a magyarországi Európa Könyvkiadónál jelentek meg. Ezek közül a legfontosabbak: Jékely Zoltánnal közösen A pásztorleány cím alatt George Coșbuc válogatott versei (Budapest, 1958); Nicolae Cocea írásainak A hosszú élet bora címet viselő gyűjteménye (Budapest, 1962); Domokos Jánossal közösen román népdalok és népballadák Kihajtott a bükk levele címmel (Budapest, 1962); valamint a Romániai elbeszélők című kötet Belia Györggyel közösen (Budapest, 1965). Az ő fordításában az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Zaharia Stancu Bolond erdő című regénye (Budapest, 1968). Műfordításait közli a Körutazás címmel megjelent 1977-es antológia. Az 1990-es évek végén, fordítói pályájának alkonyán jelent meg tolmácsolásában Lucian Boia román történész Istorie și mit în conștiința românească című 1997-ben megjelent munkája. A magyarra fordított kötet 1999-ben jelent meg Történelem és mítosz a román köztudatban címmel. Helytörténeti és néprajztudományi munkásságának részeként a kezdetektől egészen élete végéig kiemelkedő helytörténeti adatgyűjtői tevékenységet végzett a Kalotaszeggel és szűkebb szülőhelyével kapcsolatosan, ennek a kutatómunkának a felhasználásával született meg a Tekintő – erdélyi helynévkönyv címet viselő átfogó munkája, mely az erdélyi települések helynév- és tájnyelvtörténeti adattára. A kötet az interneten érhető el. 1993-ban nevét a Vistai előnévvel egészítette ki, ezzel is utalva szülőfalujára. 2006. február 25-én érte a halál egy bukaresti tömbház harmadik emeleti lakásában. Végakaratának eleget téve szülőfalujában, Magyarvistán helyezték örök nyugalomra. Megjegyzések Az Új magyar irodalmi lexikon, a Romániai magyar irodalmi lexikon, illetve a Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? című lexikonok tévesen Kizöldült a bükk levele címmel jelölik a művet. Bukarest: Humanitas; 1997, 2000, 2002 Így neveld a sárkányodat 2. Az Így neveld a sárkányodat 2. (eredeti cím: How to Train Your Dragon 2) 2014-ben bemutatott egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amely Cressida Cowell 2003-as azonos című könyve alapján készült, a DreamWorks 29. filmalkotása, és az Így neveld a sárkányodat-filmek 2. része. A forgatókönyvet Dean DeBlois írta, az animációs filmet Chris Sanders rendezte, a zenéjét John Powell szerezte, a producere Bonnie Arnold volt. A DreamWorks készítette, a 20th Century Fox forgalmazta. Amerikában 2014. május 16-án, Magyarországon 2014. június 19-én mutatták be a mozikban. Cselekmény A történet 5 évvel ezelőtt kezdődött, azóta pedig Hibbant-sziget lakói már megbékéltek a sárkányokkal. Most együtt élnek a hibbant-szigetiek a sárkányokkal, gondoskodnak a kényelmükről és segítik egymást. Hablaty és saját sárkánya, Fogatlan, együtt fedezik fel a többi szigetet és térképet készítenek róluk, míg a többi sárkánylovas "Sárkány-versennyel" tölti az időt. Hablaty most húszéves és nagykorúvá vált, így apja, Pléhpofa őt akarja kinevezni a falu főnökének. Hablaty nem örül ennek a hírnek, inkább szeretné még felfedezni a távoli szigeteket, mert nem érzi, hogy készen állna erre a feladatra. Egy alkalommal Hablaty és Fogatlan felfedeznek egy csapatnyi sárkányvadászt, akik sárkányokat ejtenek csapdába, hogy elszállítsák azokat megbízójuknak, Drakó Vérdungnak. Hablaty mindezt jelenti az apjának, aki elmondja, hogy Drakó Vérdung egy őrült eszelős, aki egykor azt tervezte, hogy meghódítja a világot félelmetes sárkánysereget szervezve. Szerinte meg kell védeniük a falut és a sárkányaikat ellene. Hablaty azonban más megoldást keres a bajra, ezért Fogatlannal elindul, hogy megkeresse Drákót és észszerűen beszéljen vele. Útja során elrabolja őt egy titokzatos sárkánylovas, aki egy fészekalkányi sárkányok lakta eldugott helyre viszi őt. Itt a sárkánylovasról kiderül, hogy valójában nő, valamint ő Hablaty rég elveszett édesanyja, Valka. Mikor még Hablaty egészen kicsi volt, elragadta őt egy sárkány, de nem bántotta, hanem ide hozta őt. Valka azóta élt itt a sárkányokkal együtt és rengeteget tanult tőlük. Titkait megmutatja Hablatynak is, mely során anya és fia igazán közel kerülnek egymáshoz. Közben a vikingek az eltűnt Hablaty keresésére indulnak. Hablaty barátnője Astrid, és még néhány barátja azt hiszik, a fiút elkapta Drakó Vérdung, ezért felkutatják annak rejtekhelyét. Itt szembetalálják magukat az elvetemült férfival, aki szörnyű kegyetlenségekre kényszeríti a sárkányokat, mivel jól ismeri azoknak gyenge pontjait. Célja, hogy megtámadja a fészküket, és megölje az "Alfasárkányt", akinek minden sárkány engedelmeskedik (olyan akár a méhek közt a királynő), és saját Alfajával helyettesítse, akit egyedül ő képes irányítani. Astrid és a vikingek fogságba esnek, de megmenti őket Eret, egy fiatal sárkányvadász, aki elpártol Drakótól. Ezután mind a sárkányfészek felé veszik az irányt, hogy megállítsák Drakó ördögi tervét. Közben Hablaty apja megtalálja a fiát, valamint elveszettnek hitt feleségét, akit rendkívül örül, hogy újra láthat. A kezdeti viszontagságok után a családjuk hatalmas boldogságban egyesül. Ám örömük nem tart sokáig, ugyanis felbukkan Drakó és serege, akik megostromolják a sárkányfészket. Hablaty és családja felveszik ellenük a harcot, valamint segítségükre lesz Astrid és a többi viking is. A sárkányfészket védelmező Alfasárkány megküzd Drakó Alfasárkányával, amiből végül az utóbbi kerül ki győztesen. Hablaty megpróbálja észhez téríteni Drakót a sárkányokkal kapcsolatban, hogy lehetnek szelídek és jók is, de ő nem hallgat rá, hivatkozva megcsonkolt karjára, melyet egy sárkány tett vele. Az Alfasárkány átveszi az irányítást a többi sárkány felett (köztük Fogatlanon is), akik így a vikingek ellen fordulnak. Fogatlan öntudtán kívül rátámad Hablatyra, s kis híján megöli őt, de Pléhpofa megmenti a fiát, ami sajnos az életébe kerül. Szörnyű tettért Hablaty dühében elkergeti sárkányát. Így Fogatlannal kiegészülve, Drakó az egész fészekalkányi sárkányai élén Hibbant-sziget felé veszi az irányt, hogy meghódíthassa a falut. A vikingek kellő búcsúztatásban részesítik Pléhpofát. Ezt követően Hablaty édesanyja biztosítja a fiát, eljött az ideje, hogy az apja nyomdokaiba lépjen, és védje meg Hibbant-sziget lakóit. Így hát a vikingek harcra készen, visszatérnek a szigetre tucatnyi bébisárkányok hátán (ők az egyetlennek, akik nem engedelmeskednek az Alfa akaratának). A szigetet ekkorra már megtámadták Drakó sárkányai, és szörnyű nagy pusztításokat okoznak. Hablaty azonban szembeszáll ellene, mely során megpróbálja észhez téríteni Fogatlant, aki még mindig az Alfa akaratának szolgálatában áll. Szavaival sikerül ráébresztenie szeretett sárkányát valódi önmagára, s miután ő visszanyeri lélekjelenlétét, Hablaty oldalán küzd a sziget megmentéséért. Szemszegül az Alfasárkánnyal, és az ő vezetésével a többi sárkány is megtörik annak elnyomása alatt, s immár mind együtt küzdenek a vikingek élén. A legyőzött Alfasárkány, Drakóval együtt végül elsüllyed a tenger mélyére. Hősies tettükkel, Fogatlan lesz a sárkányok új vezére, Hablatyot pedig hivatalosan is a falu vezérének választják. A történet vége (hasonlóan az első részhez) hibbant-szigetiek boldog életét mutatja be, akik immár teljes békében élnek együtt, új vezetőjükkel, és új sárkányaikkal. Szereplők További magyar hangok: Bárány Virág, Csuha Lajos, Dézsy-Szabó Gábor, Fehér Péter, Ficzere Béla, Holl Nándor, Király Adrián, Lipcsey-Colini Borbála, Mesterházy Gyula, Mohácsi Nóra, Orosz Ákos, Réti Szilvia, Sarádi Zsolt, Sörös Miklós, Stern Dániel, Szabó Máté, Szkárosi Márk, Törköly Levente Magyar változat A szinkront a Turner Broadcasting System megbízásából a Mafilm Audio Kft. készítette. Magyar szöveg : Tóth Tamás Hangmérnök : Fék György Rendezőasszisztens és vágó : Kajdácsi Brigitta Gyártásvezető : Kincses Tamás Szinkronrendező : Csörögi István Forgalmazás Keverés : Deluxe Mozi-, DVD- és BD-forgalmazó : InterCom Betétdalok A film zenéjét John Powell szerezte. A filmzene felvételeit 2014 áprilisában készítették az Abbey Road Studios londoni hangstúdióban, 120 zenész és 100 tagú kórus segítségével. A filmzenében olyan népi hangszereket is felhasználtak, mint a kelta hárfa, uilleann duda, csőfuvola és a bodhránt. Sigur Rós írta és énekelte az Így neveld a sárkányodat első részében a „Sticks & Stones” című dalt. Elkészített két új eredeti dalt John Powell együttműködésével . Alexander Rybak belarusz származású norvég hegedűművész készítette az „Into a Fantasy” című dalt, ami a filmzene CD európai változatában jelent meg bónusz számként. A filmzene CD-jét 2014. június 17-én adta ki a Relativity Music Group. Díjak, jelölések Golden Globe-díj : legjobb animációs film (2014) Nicolaas Bastert Nicolaas Bastert (Maarsseveen, 1854. január 7. – Loenen aan de Vecht, 1939. április 18.) holland festőművész, rajzoló. Elsősorban tájképeiről híres. Életútja August Allebé, Marinus Heijl, Petrus Josephus Lutgers és Charles Verlat tanítványa volt az Amszterdami Szépművészeti Akadémián (hollandul: Rijksakademie van beeldende kunsten in Amsterdam). 1879-ben az antwerpeni Királyi Szépművészeti Akadémián (hollandul: Koninklijke Academie voor Schone Kunsten) tanult, s ugyanekkor tagja lett az amszterdami Arti et Amicitiae művészeti egyesületnek, valamint a Hollandsche Teekenmaatschappijnak. Bejárta Franciaországot is Geo Poggenbeek társaságában. 1931-ben tagja lett a festőművészeket tömörítő Szent Lukács céhnek. Tanítványai voltak többek között Constantia Arnolda Balwé, Leo Kurpershoek, Marie van Regteren Altena és Eva Emmelina Seelig. Pseudocyonopsis A Pseudocyonopsis az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fosszilis medvekutyafélék (Amphicyonidae) családjába és az Amphicyoninae alcsaládjába tartozó nem. Tudnivalók A Pseudocyonopsis-fajok a kora oligocén korszakban éltek, azaz 33,9-28,4 millió évvel ezelőtt. Maradványaikat Csehországban és Franciaországban fedezték fel. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Pseudocyonopsis ambiguus Pseudocyonopsis antiquus Pseudocyonopsis quercensis Raizeux Raizeux település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 923 fő (2015). Raizeux Épernon, Hanches, Saint-Lucien, Hermeray és Saint-Hilarion községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Leo Hendrik Baekeland Leo Hendrik Baekeland (Gent, 1863. november 14. – Beacon, New York 1944. február 23.) belga (flamand) származású amerikai kémikus. Élete Charles Baekeland cipész és Rosalia Merchie fiaként már korán természettudományos és gazdasági érdeklődést mutatott. Egy esti iskola fiatal hallgatójaként a kémia, a fizika és a közgazdaságtan témakörében kiemelkedő eredményeket ért el. 1880-tól kapott ösztöndíja lehetővé tette a kémia tanulmányozását a Genti Egyetemen. 1884-ben, alig 20 évesen doktorált. 1888-tól docens volt a genti egyetem kémia tanszékén, mellette egy középiskolában is tanított. 1889-ben feleségül vette Celine Swartsot, Theodore Swarts vegytanprofesszor lányát. Még abban az évben tett tanulmányútja során úgy döntött, hogy az USA-ban marad. 1893-tól a Nepera Chemical Companyt (Nepera Park, NY) vezette. 1899-ben eladta az 1893-ban általa kifejlesztett Velox-fotopapír (a mesterséges megvilágítású fényképek gyors előhívásához) licencét egymillió dollárért az Eastman Kodak cégnek. Ez a pénz lehetővé tette, hogy saját laboratóriumában folytathassa kísérleteit. Az elektrokémiai folyamatok vizsgálata után, Adolf von Baeyer 1872-es felfedezése alapján 1905-ben kikísérletezte a fenol és formaldehid kondenzációs reakcióját. Kifejlesztett egy autoklávot (Bakelizer), amely igény szerint felváltva fűtött és hűtött, lehetővé téve a kémiai reakció hőmérsékletének szabályozását nyomás alatt. Számos kísérletben meghatározta a reakció lefolyását befolyásoló tényezőket. 1907 decemberében Amerikában bejelentette bakelittalálmányát. A következő években zajlott szabadalmi viták a javára dőltek el. 1909 decemberében megkapta a fontos bakelitszabadalmat. 1910 végén megalapította a General Bakelite Company nevű cégét, amely évi 200 ezer tonna bakelitet állított elő. A céget 1939-ben az Union Carbide szerzte meg. Németországban a Rütgerswerke szabadalmi engedélyt szerzett és 1909-ben elkezdődött a bakelit gyártása. 1910. május 25-én Julius Rutgers vállalkozó támogatásával Baekeland is megalapította Bakelite GmbH-ját Erknerben, Berlin közelében. Az 1910 utáni években Baekeland a Bakelite Corporation elnökeként számos tiszteletbeli pozíciót töltött be. Elismerései 1910-ben megkapta a William H. Nichols-érmet az American Chemical Societytől. 1913-ban megkapta a Willard Gibbs-medált az American Chemical Societytől. 1935-ben az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává fogadta. 1936-ban a National Academy of Sciences tagjává választották. Emlékezete Az ACS az ő tiszteletére alapította a Leo Hendrik Baekeland-díjat. Az amerikai Time Magazine 1999. március 29-én közzétett felmérése szerint „a 20. század 20 legnagyobb gondolkodói és tudósai” között szerepel. Síremléke a Sleepy Hollow temetőben látogatható. Találmányai A Velox-fotópapír (1893) és a bakelit feltalálója. A bakelit az első valódi szintetikus műanyag (első fenol-formaldehid műgyanta) volt, amely kitűnő elektromos szigetelő, erős mechanikai tulajdonságokkal; sok használati tárgy alapanyaga lett. Baekeland magáról nevezte el, 1909 decemberétől szabadalom az Amerikai Egyesült Államokban. Családja Gyermekei George Baekeland, Jennifer Baekeland, és Nina Roll Baekeland (Wyman) voltak. 1521 a tudományban Az 1521. év a tudományban és a technikában. Születések (kb.) – Richard Chancellor angol tengerész, felfedező († 1556 ) Stazione di Portichetto-Luisago Stazione di Portichetto-Luisago vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Luisago településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Como–Saronno-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Grandate-Breccia Stazione di Fino Mornasco Nagy sonkakagyló A nagy sonkakagyló (Pinna nobilis) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Pterioida rendjébe, ezen belül a Pinnidae családjába tartozó faj. Előfordulása A nagy sonkakagyló a Földközi-tengerben található meg, ahol nyugalmas öblök homokpadjain él, a sekély víztől egészen 50 méter mélységig. A régebben gyakori kagyló állománya a túlzott gyűjtőtevékenység vagy az erős vízszennyeződés következtében annyira lecsökkent, hogy ma már ritkaságnak számít. Megjelenése A nagy sonkakagyló vörösesbarna, csúcsán fehér, 40 - 80 centiméter hosszú teknő alakja félig szétnyitott legyezőre emlékeztet, felül lekerekített, lefelé hegybe keskenyedik. Nagy méreteihez képest aránylag vékony héjú. Felületét sűrűn álló, üreges belsejű tüskék vagy pikkelyek borítják, amelyek azonban az idős, nagy méretű kagylókon hiányozhatnak. Belső oldala vöröses fényű. Életmódja és szaporodása A nagy sonkakagyló hegyes végével félig a homokba fúródva él, számos bisszuszfonallal rögzítve magát, és táplálékát a vízből szűri ki. Szaporodásmódja más tengeri kagylóéval megegyezik. Olykor a sonkakagylóban is képződik gyöngy. Ez sötét színű, de ritkán tűzpiros is akad közöttük. Kapcsolódó szócikk Kagylóselyem Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Pest Krisztián Pest Krisztián (Mohács, 1975. június 7. –) magyar labdarúgó, jelenleg klub nélküli középpályás, miután a Kaposvári Rákóczi FC nem hosszabbította meg lejáró szerződését 2010 nyarán. Korábban, Magyarországon, játszott a Komló, a Mohács, a Siófok, az Újpest, Pécs, és a Kaposvári Rákóczi FC csapatában is. Egy szezon erejéig, külföldön is szerepelt, az APÓ Péjiasz Kinírasz csapatában. Pályafutása Karrierjét a Kaposvár csapatában kezdte, 1993-ban. Egy évad után, eligazolt Komlóra majd újabb egy szezonra rá, hazatért szülővárosába, és a mohácsi csapatot erősítette. Két szezon erejéig játszott itt, majd újra Komlóra került, ahol egészen az 1996/97-es szezonig szerepelt, amikor is, nyáron az első osztályú Siófokhoz szerződött. Siófok Első szezonja a Balaton parti városban, az 1997/98-as volt. A bajnokság harmincnégy meccséből, egy kivételével játszott, és négy gólt rúgott. A bajnokságot a tizenkettedik, biztos bennmaradó helyen zárták. A következő szezon, az 1998/99-es volt. Ebben az évadban már csak huszonegy találkozón kapott szerepet, és egy góllal kevesebbet, azaz hármat szerzett az előző évhez képest. Csapatával, a tabellát, a tizenötödik, azaz utolsó bennmaradó helyen fejezték be. Az utolsó szezonja, az 1999/00-es volt a siófoki csapatban. Mindössze csak tizenkét mérkőzésen játszott, ám a rúgott góljai száma nem lett kevesebb, hiszen ebben az évadban is hármat ért el, úgy mint az azt megelőző szezonban. A csapat végül kiesett az első osztályból, így Pest eligazolt az Újpest csapatába. Újpest A 2000/01-es volt az első szezonja a Megyeri úton. Tizennégyszer játszott, az alapszakasz B csoportját másodikként, a rájátszást negyedikként záró lilák színeiben. Gólt nem sikerült szereznie az első budapesti idényében. A 2001/02-es idényben hatszor szerepelhetett, a hatodikként végző Újpestben. Gólt megint csak nem sikerült elérnie. A szezon után, eligazolt a másodosztályú Pécs csapatához. Pécs A 2002/03-as szezon előtt érkezett a Baranya megyei csapathoz. Az első szezonjában rögtön sikerült feljutnia a csapattal az első osztályba, hiszen tizenegy pontos előnyel zártak az élen, a Haladás előtt. Harmincháromszor szerepelt az aranyérmes csapatban, és eddigi pályafutása legeredményesebb szezonját produkálva, tizenhat gólt szerzett. A következő bajnokságot, már az első osztályban kezdhették. Újoncként a tizenkét fős mezőnyben, a hetedikként végeztek. Pest, a csapat harminckét meccséből, huszonheten pályán volt. Hat gólt rúgott. A 2004/05-ös szezonban a tizedikként végeztek, Pest huszonöt meccsen szerepelt, négy gólt rúgva. A szezon után, eligazolt a ciprusi első osztályban vitézkedő Péjiasz Kinírasz csapatához. APÓP Első, és máig utolsó külföldi szezonja volt a 2005/06-os. A tizennégy csapatos bajnokságba, tizenkettedik, azaz kieső helyen végeztek. Pest, huszonkét meccsén, két gólt rúgott. Egy balszerencsésnek mondható évad után, visszatért utolsó magyarországi állomáshelyére, a Pécs gárdájához. Pécs - újra Bemutatkozó mérkőzése, 2006. július 29-én volt, a Debrecen ellen. A mérkőzést Pest végigjátszotta, és gólt is rúgott. Ezt a gólt még további négy követte. Gólt szerzett a Fehérvár, a Diósgyőr, és a Vasas ellen is. Az angyalföldi csapat ellen duplázott. Összesen, huszonhárom meccsen lépett pályára. A csapat harminchárom ponttal, egy pontra lemaradva a bennmaradó helytől, a REAC mögött, a tizenötödik, vagyis kieső helyen zárt. Pest, a 2006/07-es bajnokság után, megint továbbállt, ezúttal a Kaposvár csapatához. Kaposvár Következett a 2007/08-as szezon, amit Pest már Kaposváron kezdett. 2007. július 30-án mutatkozott be régi-új csapatában, a Fehérvár ellen. Huszonegy meccsen szerepelt a Somogy megyei csapatban, gólt pedig nem sikerült szereznie. Végül hatodikként végezte. Következő szezon, a 2008/09-es volt. Ebben az évadban, három meccsel többet játszott mint az azt megelőző évben, így a bajnokság után huszonnégy találkozó szerepelt a neve mellett. Gólt megint csak nem sikerült szereznie, az ezúttal kilencedikként záró Kaposvárban. A válogatottban A magyar labdarúgó-válogatottban, 2003. november 19-én mutatkozott be, Észtország ellen. A barátságos mérkőzést, az Üllői úti Stadionban rendezték. A meccsen Pest, a hatvannyolcadik percben váltotta Simek Pétert. A találkozó végül, 1–0-s észt sikerrel zárult. Később már nem játszott, a válogatottban. Gellei Imre 1/0 Damien (South Park) A Damien (Damien) a South Park című rajzfilmsorozat 8. része (az 1. évad 8. epizódja, habár mindenütt a 10. epizódként vetítették). Elsőként 1998. február 4-én sugározták az Amerikai Egyesült Államokban. Cselekmény Cartman az óra előtt kiosztja a szülinapi meghívóit az osztályban. Ezután Mr. Garrison bemutat egy új diákot, Damient, aki azt állítja magáról, hogy a pokolból érkezett és a Sátán fia, aki hamarosan világuralomra tör. Amikor Cartman gúnyolódni kezd vele, Damien telekinetikus módon kihajítja az ablakon Cartman padját. Az ebédlőben a gyerekek rájönnek, hogy mindegyikük meghívóján szerepel, milyen Mega Man akciófigurát kell venniük Cartmannek. Evés közben tovább piszkálják Damient, aki kacsacsőrű emlőssé változtatja Kennyt, majd dühöngeni kezd és lerombolja a menzát. Ezután követeli, hogy hozzák elé a South Parkban lakó Jézust. Miközben Damien haragja a játszóteret is feldúlja, megjelenik Jézus. Sátán (Damien közvetítésével) közli, hogy készüljenek a jó és a rossz végső harcára, melyet másnap fognak megvívni. Jimbo és a többi lakos ezután elmegy a bukmékerhez, hogy fogadást kössenek Jézus győzelmére. Cartman roppant módon felháborodik, amikor megtudja, hogy az általa szervezett szülinapi bulival egyidőben tartják a végső ütközetet. A küzdelem előtt mindenki Jézus győzelmére teszi meg a tétet, de amikor meglátják, hogy Sátán sokkal nagyobb és erősebb nála, kivétel nélkül módosítják a fogadást (illetve egy ismeretlen személy továbbra is Jézusra fogad, de senki nem tudja, ki az). A főszereplő gyerekek segítenek edzeni Jézusnak, de nem sok sikerrel járnak. A szülinapi bulin Damien és Pip is megjelenik, noha őket nem hívták meg. Damien – azért, hogy a többiek kedvére tegyen – megnyit egy tüzes szakadékot, majd néhány fekete kísértet a levegőbe hajítja a lángoló Pipet. A gyerekeknek nagyon tetszik a rögtönzött tűzijáték (és Pip bántalmazása), ezért befogadják Damient és ő is részt vehet a bulin. Kyle az előre megbeszélt vörös Mega Man helyett egy társasjátékot ad Cartmannek, aki annyira felbőszül, hogy rátámad Kyle-ra és azonnal véget vet az összejövetelnek. A küzdelem során Jézust elcsüggeszti, hogy az emberek elfordultak tőle, ráadásul vesztésre is áll. Stan buzdítani kezdi, hogy Nancy Kerrigan sem adta fel, amíg első nem lett (Kyle ezután közli, hogy Nancy csupán ezüstérmes volt). Ezért Stan azt mondja: „Ne légy nagy ember, de légy férfi!”. Stan szerint ezt Jézus mondta, de később beismeri, hogy a mondatot valójában a Star Trekben hallotta. A beszédtől fellelkesülve Jézus gyengén megüti Sátánt, aki ezután sérülést szimulálva elterül a padlón és szándékosan elveszti a meccset. Kiderül, hogy egyedül ő fogadott Jézusra, hogy elvehesse az emberek pénzét és ingatlant vásároljon. Amikor a South Park-iak ezen felháborodnak, Sátán rámutat, hogy Jézusra kellett volna hallgatniuk (aki ellenezte, hogy a Sátánra fogadjanak). A lakosok felismerve tévedésüket, arra kérik Jézust, hogy bocsásson meg nekik, aki erre így válaszol: „Hát, van más választásom?” Az epizód legvégén Cartman látható, aki immár egyedül vesz részt a szülinapi buliján és betegre eszi magát süteménnyel. Kenny halála Miután kacsacsőrű emlősként megjelenik a meccsen és békésen üldögél, Jimbo „Vigyázz, támadni akar!” felkiáltással agyonlövi. Utalások Damient minden bizonnyal az Ómen című film főszereplőjéről mintázták. Stan mondata („Ne légy nagy ember, de légy férfi!”) a Star Trek: Kapcsolatfelvétel című filmből származik (bár a Star Trekben az idézet így hangzott el: „Ne akarj nagy ember lenni, csupán ember, és hagyd, hogy a történelem ítéljen meg.” ) Jimbó mondata "Ez a faszi aztán nem spórolt a fasírttal" utalás a testsúly 4000 című epizód Fasirt-os reklámjára. Érdekességek A tanterem falán vörös számokkal szerepel a 666 -os szám. Emellett a táblán is van egy egyenlet, amely tartalmazza ezt a számot (2x + 3y + 1 = 666). A DVD kommentár szerint Pip eredetileg meghalt volna ebben a részben, de végül a készítők életben hagyták, mert szükségük volt a karakterre a tömegjelenetekhez. Az akciófigurák egyáltalán nem hasonlítanak a valódi Mega Man figurákra. Valószínűleg azért döntöttek így az alkotók, hogy a jogi problémákat elkerüljék. Sátán először szerepel a sorozatban. Bakik A meccs egyik jelenetében Cartman anyja is látható, pedig ő elvileg akkor a fia szülinapi buliján tartózkodik. Stan kék Mega Man figurát ajándékoz Cartmannek, pedig neki az eredeti ajándéklista szerint zöldet kellett volna vennie. A meccs végén Token egyik pillanatban fekete, de a következő pillanatban fehér arccal látható. Boldklubben 1908 A Boldklubben 1908 egy dán labdarúgócsapat. A klubot 1908-ban alapították, székhelye a főváros, Koppenhága. Jelenleg a harmadosztályban szerepel. Tramolé Tramolé település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 673 fő (2015). Tramolé Culin, Eclose-Badinières, Les Éparres és Sainte-Anne-sur-Gervonde községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: November 18. November 18. az év 322. (szökőévben 323.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 43 nap van hátra. Névnapok: Jenő, Csende, Csendike, Jolán, Jónás, Noé, Odiló, Odó, Ottó, Péter, Pető, Román Események 1307 – A legenda szerint Tell Vilmos svájci szabadságharcos ezen a napon lelövi fia fejéről az almát. 1626 – Felszentelik a római Szent Péter- és Szent Pál-bazilikákat 1659 – Bemutatják Molière Kényeskedők c. színművét a párizsi Petit-Bourbon színpadán. 1820 – Nathaniel B. Palmer felfedezi az utolsó kontinenst , az Antarktiszt . 1865 – A Kolozsváron megtartott országgyűlés deklarálja Erdély unióját Magyarországgal . 1902 – Morris Michtom megalkotja a Teddy-beart . 1904 – Bemutatják Kacsóh Pongrác János vitéz c. színművét a pesti Király Színházban . 1905 – Megszületik az önálló Norvég Királyság . 1918 – Megszületik az Oroszországtól független, önálló Lettország . 1926 – Jugoszláv–lengyel barátsági szerződés. 1928 – Elkészül az első szinkronizált rajzfilm, Walt Disney Steamboat Willie c. filmje, melynek főszereplője Mickey egér ( Walt Disney maga szinkronizálta). Egyben ez a nap Mickey Mouse születésnapja is. 1935 – Az árvízvédelmi telefonok újbóli összekötéséről, újabb vonalak építéséről köt egyezményt Magyarország és Románia . 1956 – Fél órán keresztül hatalmas magyar zászló lobog a New York-i Szabadság szobron . 1959 – Bemutatják William Wyler filmjét, a Ben-Hur -t a Loew's Theater-ben ( New York ). 1976 – A spanyol parlament jóváhagyja a demokráciába való átmenetről, a demokrácia megteremtéséről szóló törvényjavaslatot. 1976 – Aláírják az első magyar – török hosszú lejáratú gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési megállapodást Budapesten . 1978 – Guyanában , a venezuelai határ közelében a Népek Temploma (People’s Temple) szekta vezetője Jim Jones több mint kilencszáz hívőjét kényszeríti kollektív öngyilkosságra. 1980 – A Magyar Televízió új kulturális műsort indít Stúdió ’80 címmel. 1988 – A Malév megkezdi a szovjet géppark cseréjét, bérelt Boeing gépekre. 1988 – Székesfehérvárott a KISZ országos értekezlete elhatározza, hogy továbbiakban az MSZMP ifjúsági szervezeteként, de közvetlen pártirányítás nélkül kívánnak működni. 1988 – A Pilvax kávéházban újjáalakul a Független Kisgazdapárt , elnöke Pártay Tivadar . 1991 – A szerb csapatok által augusztus 26-a óta tartó Vukovár ostroma befejeződik, a várost védő horvátok a várost feladják. 1993 – Elfogadják Dél-Afrikában az új alkotmányt, így több, mint 300 évnyi fehér uralom után a feketék is megkapják az alapvető emberi jogokat. 2002 – Az Európai Unió tagországainak külügyminiszteri értekezlete 2004 . május 1 -jét javasolja a 10 tagjelölt ország, köztük Magyarország felvételének időpontjául. 2003 – A Becsületrend Tagjainak Kölcsönös Segítő Társaságán belül megalakul a Magyar Tagozat. 2004 – Az Európai Bizottság elnöki székét Romano Proditól José Manuel Barroso veszi át. 2009 – A Sláger Rádió és a Danubius Rádió utolsó adásnapja. Sportesemények Forma-1 2012 – amerikai nagydíj , Austin - Győztes: Lewis Hamilton ( McLaren-Mercedes ) Születések 1647 – Pierre Bayle francia író , filozófus († 1706 ) 1768 – Zacharias Werner német költő († 1823 ) 1783 – Perényi Zsigmond magyar politikus , a főrendiház másodelnöke, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja († 1849 ) 1785 – Sir David Wilkie skót festő- és képzőművész († 1841 ) 1786 – Carl Maria von Weber német zeneszerző († 1826 ) 1787 – Louis Daguerre francia díszlettervező, a fényképészet úttörője, a daguerreotípia feltalálója († 1851 ) 1804 – Klauzál Gábor magyar politikus , a Batthyány-kormány minisztere († 1866 ) 1824 – Jendrassik Jenő fiziológus, biofizikus, az MTA tagja († 1891 ) 1825 – Lévay József magyar költő , műfordító († 1918 ) 1828 – John Langdon Down brit orvos, a Down-szindróma névadója († 1896 ) 1861 – Komáromy András történész, levéltáros, az MTA tagja († 1931 ) 1881 – Rátkai Márton Kossuth-díjas magyar színész († 1951 ) 1886 – Münnich Ferenc magyar kommunista politikus , belügyminiszter , a Minisztertanács elnöke († 1967 ) 1886 – Vendl Aladár , magyar geológus, petrográfus, az MTA rendes tagja († 1971 ) 1889 – Tildy Zoltán magyar lelkész, politikus , miniszterelnök , majd köztársasági elnök († 1961 ) 1890 – Indig Ottó magyar író , drámaíró, újságíró († 1969 ) 1897 – Lord Patrick Blackett, fizikai Nobel-díjas angol fizikus († 1974 ) 1897 – Haraszti Sándor magyar újságíró , politikus († 1982 ) 1901 – George Gallup amerikai statisztikus , a közvélemény-kutatás úttörője († 1984 ) 1906 – Klaus Mann német író († 1949 ) 1912 – Ted Duncan (Teddy Duncan) amerikai autóversenyző († 1963 ) 1913 – Rozsda Endre magyar születésű szürrealista festőművész († 1999 ) 1916 – Amelita Galli-Curci olasz születésű amerikai opera-énekesnő († 1963 ) 1917 – Bob Anse brit autóversenyző († 2004 ) 1920 – Mustafa Khalil egyiptomi politikus, kormányfő († 2008 ) 1923 – Alan Shepard az első amerikai űrhajós († 1998 ) 1925 – Farkas Gizella tízszeres világbajnok asztaliteniszező († 1996 ) 1925 – Vavrinecz Béla magyar zeneszerző , karmester , zenei vezető († 2004 ) 1927 – Viola József magyar költő , író , műfordító († 2013 ) 1930 – Maróti Lajos József Attila-díjas magyar költő , író († 1982 ) 1930 – Miszlay István Jászai Mari-díjas magyar rendező, színházigazgató, színházalapító, érdemes művész . († 2005 ) 1932 – Nasif Estéfano argentin autóversenyző († 1973 ) 1939 – Margaret Atwood kanadai író , költő , műkritikus, feminista aktivista 1939 – Amanda Lear francia énekesnő 1941 – David Hemmings angol színész ( Michelangelo Antonioni : „Nagyítás”), filmrendező († 2003 ) 1943 – Káldi Nóra Jászai Mari-díjas magyar színművésznő († 1993 ) 1946 – Jack N. Green amerikai operatőr 1953 – Alan Moore angol író , képregényíró 1960 – Kim Wilde angol popénekesnő 1960 – Elizabeth Perkins amerikai színésznő 1962 – Jeff Ward amerikai dobos († 1993 ) 1962 – Kirk Hammett a Metallica gitárosa 1968 – Owen Wilson amerikai színész és forgatókönyvíró 1971 – Jäkl Antal magyar labdarúgó 1974 – Chloë Sevigny amerikai színésznő 1976 – Dominic Armato amerikai szinkronszínész 1976 – Shagrath a norvég „ Dimmu Borgir ” énekese 1983 – Ilja Medvegyev, orosz úszó 1984 – Dominik Meichtry svájci úszó 1986 – Erik Bukowski német vízilabdázó 1987 – Jake Abel amerikai színész Boufféré Boufféré település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 3288 fő (2015). Boufféré Vieillevigne, Les Brouzils, L’Herbergement, Montaigu, Montréverd, Saint-Georges-de-Montaigu és Saint-Hilaire-de-Loulay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alpuech Alpuech település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 61 fő (2015). Alpuech Lacalm, Laguiole, La Terrisse, Vitrac-en-Viadène és La Trinitat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szelényi Imre Rudolf Szelényi Imre Rudolf (Győrszentiván, 1906. december 12. – Róma, 1964. május 17.) lelkész, teológiatanár. Életrajza Szelényi Imre Rudolf 1906. december 12-én született Győrszentivánban. Budapesten érettségizett a piarista gimnáziumban, majd 1926-ban belépett a minorita rendbe. Páduában és Rómában végzett teológiát, filozófiát és jogot. 1931. február 2-án Velencében ünnepélyes fogadalmat tett, május 31-én szentelték pappá. 1932-ben hazatért. 1932-1935 között az egri Szent Antal és Szent Imre Kollégiumok igazgatója. 1933-ban lett a minoriták hitszónoka és missziós atyja, majd 1935-ben rendtartományi titkár, a miskolci Szent Ferenc Kollégium vezetője, az országos belmissziós szolgálat igazgatója. 1936-ban Szegeden részt vett a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Szövetsége) alapításában. 1938-ban Serédi Jusztinián hercegprímás a legeredményesebb magyar missziós atya címmel tüntette ki. 1938-ban tábori lelkész Miskolcon, a tábori lelkészek kiképzésének vezetője. 1941 nyarától a keleti fronton szolgált. 1945. februárban részt vett a drezdai bombázás áldozatainak mentési munkálataiban. Hét havi amerikai hadifogság után 1945-1946-ban a párizsi pápai nunciusnál lett fordító. 1946-1950 között a löweni főiskola tanára. 1950-1952-ben misszionárius Caracasban, Puerto Ricóban, Dominikában, Haitiben, Jamaicában és Kubában. 1952-től Cranbyben (Massachusetts, USA) a teológiai szeminárium igazgatója volt. 1960-ban A hűség perceiről írt röpirataiért a Magyarok Mindszenty Mozgalma vezetőjének választotta. 1960-1964-ben az Ellicot City-i (Maryland, USA) teológiai akadémia tanára. 1914-ben VI. Pál meghívta Rómába. Munkássága A sumér-magyar rokonság kérdésének egyik első kutatója volt. 1936-1937-ben a Dolgozó Fiatalság, 1960-61-ben a Mindszenty Népe című havi lapok szerkesztője. Főbb munkái A költészet metafizikája (Köln, é. n.) A harmóniában kialakított lét (Bécs, 1960) Sumér-magyar rokonság (München, 1961) Világosságom a világon (Bécs, 1962) S ha elfáradtam (versek, Bécs, 1963) Bábeltől Pannóniáig (Szentiványi Rezső álnéven, London, 1963) Sumér-magyar kérdés (London, 1964) Donje Gnojnice Donje Gnojnice falu Horvátországban Karlovác megyében. Közigazgatásilag Cetingradhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 40 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Kordun területén, a Korana jobb partján fekszik. Története Lakosságát 2001-ben számlálták először önállóan, korábban Gnojnice része volt. 2011-ben 20 lakosa volt. SQLAlchemy Az SQLAlchemy a Pythonhoz írt open source ORM rendszer. Széles körű szolgáltatást nyújt adatbázis függetlenül, kezdve az egyszerű lekérdezés generálásig az átfogó, akár többszörös összekapcsoláson át egészen a táblák alapvető információinak kinyeréséig. Könnyű használhatósága és teljesítménye miatt ez a ma leggyakrabban használt ORM eszköz python rendszerekhez. Az SQLAlchemy egyik nagy előnye, hogy képes mind rendkívül magas, mind pedig alacsony absztrakciót nyújtani, attól függően, hogy az adott rendszer milyen elvárásokat támaszt. Ennek elérése érdekében a hibernate-ben is alkalmazott Data Mapper mintát használja. Rendkívüli előnye, hogy a leggyakrabban használt python keretrendszerek nagy mértékű támogatást biztosítanak hozzá, így a fejlesztők válláról lekerülhetnek a session kezelés, illetve a perzisztenciával kapcsolatos problémák jelentős része, de esetleg a felhasználó kezelés és felhasználói csoportok kezelésének problémája is. Column osztály SQLAlchemy-ben a Column osztály reprezentálja a tábla egy-egy oszlopát, attribútumai pedig az oszlop tulajdonságait határozzák meg. Az osztálynak kötelezően meg kell adni, hogy mi az oszlop neve, típusa. Ezeken felül további paraméterekben megadhatóak egyéb tulajdonságok, mint például az alapértelmezett érték, külső kulcs definíciók, indexelés. Az oszlop osztályoknak kulcsszerepe van lekérdezések esetén, ugyanis ezek segítségével adhatóak meg a lekérdezés legfőbb tulajdonságai, például hogy milyen oszlopok szerepelnek a lekérdezésben, illetve mik a lekérdezés feltételei. Table osztály Ezen osztály reprezentál egy, az adatbázisban szereplő táblát. A Table osztálynak kötelezően meg kell adni a tábla nevét, amelyet az adatbázisban használ, illetve a tábla oszlopait. A Table osztály ezen kívül lehetőséget ad különböző események kezelőinek megadására (, ) formátumban. Ezeket az eseménykezelőket a konstruktor listeners paraméteréhez kell adni, mint listát. Például: Megfeleltetés Megfeleltetés (angolul mapping) segítségével az egyes Table osztályok megfeleltethetőek python osztályoknak. Ekkor az adott tábla oszlopai a megadott python osztály attribútumaival vannak reprezentálva. Az SQLAlchemy megköveteli, hogy minden ily módon létrehozott megfeleltető osztálynak legyen legalább egy elsődleges kulcs oszlopa, azaz nem lehetséges olyan tábla megfeleltetése, amelynek nincs meghatározva legalább egy elsődleges kulcsa. Megfeleltetés után az adott táblára a megfeleltető osztályon keresztül hivatkozhatunk, de mint python osztály. Például: végrehajtása után a MyClass.alt attribútum megfeleltethető az adatbázisban szereplő my_table tábla some_alt oszlopával. Declarative Mappelt osztályok létrehozásának egyszerűbb módja, ha olyan osztályokat hozunk létre, amelyek a declarative osztályból származnak. Ekkor a fentebb leírt három lépés helyett egy egyszerű lépésben létrehozhatók mapper osztályok. Minden ilyen mapper osztály egy közös ősből származik. Ezt az ős osztályt az SQLAlchemy declarative_base függvénye adja. Minden leszármazott osztálynak meg kell határoznia, hogy milyen adatbázis táblát reprezentál, ez pedig a __tablename__ attribútummal tehető meg. Az osztályban megadhatóak a tábla oszlopai, esetleges relációi, melyek az adott osztály attribútumaiként fognak viselkedni. A mappelt tábla az osztály __table__ attribútuma segítségével érhető el. Például: A fenti esetben a Base osztályt az SQLAlchemy szolgáltatja. A SomeClass osztály az adatbázisban szereplő 'some_table' táblát reprezentálja, a name attribútuma pedig ezen tábla name oszlopát. Ez esetben a Column osztálynak nem szükséges nevet megadni, az SQLAlchemy ilyenkor az azt megfeleltető attribútum nevét fogja az oszlophoz rendelni. Példa A következő példa két tábla (mozik és rendezők), illetve a köztük lévő n-1 kapcsolat megvalósítását mutatja be. Látható, hogyan hozható létre a felhasználó által definiált osztályokból az adatbázis tábla, illetve hogyan lehet az adott táblához oszlopokat rendelni, ezen oszlopok tulajdonságait (például típus) megadni, lekérdezni, illetve adatbázisba menteni. Definíció Két tábla létrehozása: Látható, hogy az egyes táblákat egy-egy osztály reprezentálja, a táblák oszlopait pedig ezen osztályok attribútumai. A __tablename__ attribútum határozza meg, hogy az adatbázisban a tábla milyen néven fog létrejönni. Egy oszlopot a Column osztály reprezentál, melynek átadhatók az adott oszlop főbb tulajdonságai. Így például a parancs egy olyan oszlopot definiál a táblában, melynek típusa integer, és elsődleges kulcs. Az osztályok közötti relációkat speciálisan a relationship függvény segítségével adhatjuk meg. Ezen függvénynek különböző paramétereivel a kapcsolat több tulajdonságát is definiálhatjuk. A függvény első paramétere a tábla neve, vagy a táblát reprezentáló osztály. A kapcsolattól függően szükséges lehet magának a kapcsolási feltételnek a beállítása is. A backref segítségével megadható, hogy a kapcsolat másik oldaláról (jelen esetben a Director osztály) milyen attribútumon keresztül érhető el a reláció (jelen esetben a rendező filmjei). A lazy feltétel segítségével az SQLAlchemy-t informálható, hogy a relációban szereplő adatokat mikor töltse be az adatbázisból.True esetén a relációban szereplő adatok a reláció első eléréskor kerülnek betöltésre, False esetében pedig közvetlen az objektum feltöltésekor. Adat beszúrás Adatok beszúrása az egyes táblákba: Hasonlóan a java-ban használt Hibernate-hez itt is az adatbázis műveleteket a session-ok végzik. Minden session alapja az úgynevezett engine, amely az adott adatbázissal való kapcsolatot reprezentálja, az általunk megadott connection string segítségével. A táblákba beszúrás annyit jelent, hogy az általunk létrehozott osztályok megfelelő attribútumait feltöltjük az értékekkel, majd beszúrjuk őket az adott adatbázishoz tartozó session-be. A session nem csak a beszúrást, de a perzisztenciát is kezeli, így már létező rekordot reprezentáló osztályon végzett módosítás akár azonnal megjelenhet az adatbázisban is. A session-ök nagy előnye, hogy viszonylag egyszerűen bővíthetőek, vagyis egyszerűen adható hozzá új funkcionalitás. Többek között speciális eseménykezelő függvények, amelyek flush, commit, vagy a sessionhoz tartozó valamely objektum változása esetén hívódnak meg. Lekérdezés Az SQLAlchemy a következő lekérdezést küldi el az adatbázis kezelőnek: A végeredmény: Itt megfigyelhető a relációban szereplő lazy feltétel hatása. True esetében ugyan lekérdezné az egyes mozikat, de nem kérdezné le a mozik rendezőit csak akkor, amikor a rendező relációt először használjuk. False esetén a mozik lekérdezésével egy időben minden mozihoz lekérdezi a rendezőt is. Magának a lekérdezésnek az alapja a query osztály. Egy-egy ilyen query-t a session segítségével építünk fel. Maga a query osztály létrehozása nem egyenlő a lekérdezés futtatásával, a lekérdezés futtatása akár a query létrehozása után is történhet. Futtatásra többféle parancs használható, például az all, amely minden eredményt lekérdez, vagy a first, ami csak akkor ad eredményt, ha létezik, egyébként hibát kapunk. Maga a query függvény egy osztályt, vagy oszlopok (Column) sorozatát várja paraméterül. Lekérdezéshez feltételeket a filter függvény segítségével kapcsolhatunk. Maga a lekérdezés elkészítése a mapper osztályok segítségével rendkívül egyszerű. Például ha csak azon mozikat szeretnénk lekérdezni, amelyek címe 'Star Wars', akkor azt a következőképpen tehetjük meg: Lekérdezéshez tábla kapcsolása a join segítségével végezhető el. A join-nak nem feltétlenül kell kapcsolási feltételt megadni, ha a kapcsolás egyértelmű, akkor azt a definíciókból az SQLAlchemy magától elvégzi. Tramonti di Sotto Tramonti di Sotto település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Pordenone megyében. Lakosainak száma 372 fő (2017. január 1.). Tramonti di Sotto Castelnovo del Friuli, Clauzetto, Frisanco, Meduno, Preone, Socchieve, Tramonti di Sopra, Travesio, Verzegnis és Vito d’Asio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Melanophryniscus A Melanophryniscus a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk Dél-Amerikában Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honosak az ide tartozó fajok. Rendszerezés A nembe az alábbi 24 faj tartozik: Melanophryniscus admirabilis Di-Bernardo, Maneyro & Grillo, 2006 Melanophryniscus alipioi Langone, Segalla, Bornschein & de Sá, 2008 Melanophryniscus atroluteus ( Miranda-Ribeiro , 1920) Melanophryniscus cambaraensis Braun & Braun, 1979 Melanophryniscus cupreuscapularis Céspedez & Alvarez, 2000 Melanophryniscus devincenzii Klappenbach, 1968 Melanophryniscus dorsalis (Mertens, 1933) Melanophryniscus estebani Céspedez, 2008 Melanophryniscus fulvoguttatus (Mertens, 1937) Melanophryniscus klappenbachi Prigioni & Langone, 2000 Melanophryniscus krauczuki Baldo & Basso, 2004 Melanophryniscus langonei Maneyro, Naya &Baldo, 2008 Melanophryniscus macrogranulosus Braun, 1973 Melanophryniscus montevidensis (Philippi, 1902) Melanophryniscus moreirae (Miranda-Ribeiro, 1920) Melanophryniscus orejasmirandai Prigioni and Langone, 1987 Melanophryniscus pachyrhynus (Miranda-Ribeiro, 1920) Melanophryniscus paraguayensis Céspedez & Motte, 2007 Melanophryniscus peritus Caramaschi and Cruz, 2011 Melanophryniscus rubriventris (Vellard, 1947) Melanophryniscus sanmartini Klappenbach, 1968 Melanophryniscus setiba Peloso, Faivovich, Grant, Gasparini, and Haddad, 2012 Melanophryniscus simplex Caramaschi & Cruz, 2002 Melanophryniscus spectabilis Caramaschi & Cruz, 2002 Melanophryniscus stelzneri (Weyenbergh, 1875) Melanophryniscus tumifrons ( Boulenger , 1905) Melanophryniscus vilavelhensis Steinbach-Padilha, 2008 Forrás A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. július 1.) Ybl Miklós Lovag Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1814. április 6. – Budapest, 1891. január 22.) magyar építész, a 19. század egyik legnagyobb magyar mestere, a historizmus európai jelentőségű képviselője. Legismertebb művei a budapesti Magyar Állami Operaház, a Fővámház (ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete), a Várkert Bazár, a Szent István-bazilika vagy a Szeplőtelen fogantatás templom (Fót). Életpályája 1814-ben született Székesfehérvárott, német származású szülőktől. Édesapja Ybl Miklós (1779-1861) ottani kereskedő, a Fejér megyei választmány tagja, édesanyja Eiman Anna. A székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban, majd 1825-től a párizsi Császári és Királyi Polytechnikai Intézetben végezte tanulmányait, 1832-től Pollack Mihály, majd 1836-tól Koch Henrik építész irodájában dolgozott. 1840-ben Münchenben beiratkozott a Bajor Királyi Művészeti Akadémiára. 1841-ben Itáliában tett tanulmányutat. Hazatérésekor szembesült a ténnyel, hogy családjának anyagi gondjai vannak, eladni kényszerültek székesfehérvári házukat. Ybl ezután Pesten próbált szerencsét, ahol a Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Czéh Mesterei első ízben elutasította építőmesteri folyamodványát. Következő alkalommal, 1843. január 16-án Szepesi Ferenc tanácsnok aláírásával kebelbeli kőműves mesterré fogadták. Egy 1841. november 30-án kelt újsághirdetés szerint Pollack Mihály fia, Pollack Ágoston és Ybl Miklós megnyitották az Építészeti Intézetet, a pesti Dorottya utcában. 1845-ben megbízást kapott Károlyi Istvántól, hogy építse át fóti kastélyát, valamint tervezze meg a templomot. Előtte való télen még tett egy látogatást Itáliában, s utána munkához fogott. Egyhamar Károlyi uradalmi építésze lett. 1851-ben költözött vissza Pestre, miután Fóton feleségül vette a grazi születésű Lafite Ida (1820-1891) nevelőnőt. 1860-ban Széchenyi István is Yblt kérte fel, hogy cenki birtokára templomot tervezzen, ám a gróf a terveket már nem láthatta. Ebben a korszakban készült a Múzeum körúti átjáróház, a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky út (Budapest) 17. sz. alatti bérház és a második világháború során elpusztult Nemzeti Lovarda a mai Bródy Sándor utcai Rádió épülete helyén. 1864-ben megszületett fia, Félix. Hamarosan céhtag lett, a romantikus stílusnak búcsút intett, s ezután neoreneszánszban tervezte épületeit. Ekkortájt építette fel a mai Bródy Sándor utca 8. sz. alatti Képviselőházat (ma olasz kultúrintézet), az építkezés 1865. szeptember 11-én kezdődött meg, s néhány hónap leforgása alatt elkészült, Ybl pedig elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. 1870-ben hozzáfogott a Fővámház megtervezésének, amely elkészülte után számos bírálatot kapott. Ney Béla miniszteri főmérnök azonban korszakalkotónak nevezte az épületet. Podmaniczky Frigyes az Operaház megtervezésére 1873 szeptemberében meghívásos pályázatot hirdetett meg, ennek pályadíját Ybl terve nyerte el. A kivitelezés királyi támogatással, 1875 októberében indult, hamarosan Yblt építésvezetőnek nevezték ki. 1878. december 7-én tartották meg a bokrétaünnepet, majd 1884. szeptember 27-én a Bánk bán előadásával nyílt meg, amelyen a királyi család is részt vett. Egyidejűleg a Várkert Bazár megvalósításán is dolgozott (1875-1882), amely olasz, német és francia függőkertek mintájára készült. Belépett a Közmunkatanácsba, 1882-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1885. június 21-én pedig a király a főrendiház tagjává nevezte ki. Folytatta a Hild József által tervezett Szent István-bazilika építését is, majd a budai Vár újjáépítésén fáradozott. Ebben unokaöccse, Ybl Lajos is segédkezett: ő tervezte a krisztinavárosi szárnyat. Ybl Miklós ezt a művét már nem tudta befejezni, 1891. január 22-én elhunyt. Korai stílusát a romantika jellemezte, román elemekkel, később a neoreneszánsz vált stílusa jellemzőjévé. Sokat foglalkoztatott, nagy hatású művész volt, akit életében is elismertek. Nagy fájdalma volt, hogy bár közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésében, az Akadémia nem választotta a tagjai sorába (szemben a ma már kevéssé ismert Szkalnitzky Antallal, akivel együtt dolgozott rajta). Első megbízását, az ikervári kastély átépítését, Pollack Mihály fiával, Ágosttal együtt teljesítette. Számos alkotása közül fő művének az Andrássy úti Operaház (Magyar Állami Operaház) neoreneszánsz épülete számít. Főbb művei 1845-1849, Fót , Károlyi-kastély átalakítása 1845-1855, Fót, Szeplőtelen fogantatás templom 1852 körül, Budapest , Grabovszky – (Rózsa-) villa 1852-53 körül, Budapest, Unger-ház 1857-58, Budapest, Nemzeti Lovarda (a második világháború után lebontották; ma: a Magyar Rádió épülete) 1857-58, Budapest, Tornacsarnok (lebontották; ma: Baumgarten Alajos (1871) tervei szerint megépített Esterházy-palota található a helyén) 1857-59, Füzérradvány, Károlyi-kastély átalakítása 1860 körül: Albertirsa , Szapáry-sírkápolna 1860 körül: Leányfalu , Gyulai-villa 1860 körül: Gerla , Wenckheim-kastély 1860-1864, Nagycenk , katolikus templom 1862-1863, Kecskemét , Evangélikus templom 1862-1865, Budapest, Festetics-palota (Pollack M. tér 10.) 1863-tól, Budapest, Károly-palota (Pollack M. tér 3.) 1863, Budapest, Német Színház (nem épült meg) 1863-1864, Budapest, az MTA bérháza 1865 körül: Fegyvernek , Szapáry-kastély 1865-től, főúri világfürdő (Margit-fürdő) (a II. világháború alatt állapota leromlott, jelentős részét lebontották) 1865-1866, Budapest, Régi Képviselőház (Bródy S. u. 14.) 1865-1879, Budapest, Assisi Szent Ferenc-templom , Bakáts tér 1867, Budapest, Pálffy-palota 1867-1869, Budapest, Lánchíd Társulat rt. székháza, ma Lánchíd Palota (1011 Bp., Fő u. 1.) 1869, Budapest, Első Pesti Hazai Takarékpénztár (Ybl-palota) (Károlyi M. u. 12.) 1867-1891, Budapest, Szent István-bazilika – kezdte: Hild, folytatta: Ybl, befejezte: Kauser József 1870-1874, Budapest, Fővámház 1872 körül: Parád , Ybl Szálló 1872-74, Budapest, Dégenfeld-Schomburg-palota (Bródy S. u. 14.) 1873-1884, Budapest, Operaház ( Magyar Állami Operaház ) 1874-1982, Budapest, Várkert-kioszk és -bazár 1875-1879, Ókígyós , Wenckheim-kastély 1880-1882, Parádsasvár , Károlyi-kastély 1880-1891, Budapest, a Budavári Palota átalakítása 1881-1888. Istvántelek (ma: Budapest IV. kerülete ), Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet fiókintézete és katolikus templom (Clarisseum) 1883-1884. Budapest, Széchenyi-palota (elpusztult) 1888 körül, Parád, Erzsébet Szálló 1889, egyedülálló Duna-parti támfal Verőcén bérházak, kastélyok ( Székesfehérvár , Csurgó , Doboz , Kétegyháza , Lengyeltóti , Mácsa , Marcali , Ókígyós , Surány , Nagyszentmiklós stb.) Emlékezete Tiszteletére alapították 1953 -ban az évenként kiosztott építészeti Ybl Miklós-díjat . Székesfehérváron egy felsővárosi lakótelepet és egy teret is róla neveztek el, ahol mellszobrot is állítottak a tiszteletére. 2014-ben a Zichy-ligetben egész alakos Ybl-szobrot avattak. Egykor egy fehérvári gimnázium is viselte a nevét. Szegeden , a Nemzeti Emlékcsarnokban (Dóm téren a körbefutó árkádok alatt) őrzik portrészobrát hazánk számos kiváló építészének, tudósának, művészének, politikusának szobraival együtt. Ybl Miklós szobrának alkotója August Sommer. Róla nevezték el a 2002 -ben magyar csillagászok által felfedezett 166886 jelű kisbolygót . 2014. január 22-én, halálának évfordulóján kezdődött a 2014 Ybl Bicentenárium – Magyar Építészet Éve elnevezésű Ybl-emlékév. (4784) 1984 DF1 A (4784) 1984 DF1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1984. február 28-án. Kunszállás megállóhely Kunszállás megállóhely egy Bács-Kiskun megyei vasútállomás, Városföld településen, melyet a MÁV üzemeltet. Kunszállás megállóhely a szegedi vasútvonal egyetlen kétvágányú szakaszán található. Az eredeti megállóhely peronja a vasútvonal jobb oldalán, a városföldi bekötőút előtt található. A megállóhely egyszerű, téglából és vasbetonból épült esőbeálló épülete a peronnal párhuzamosan futó dűlőút túloldalán helyezkedik el. 2005-ben, a vasútvonal kétvágányúvá bővítésének idején épült a megállóhely második peronja a vonal bal oldalán. Ezzel párhuzamosan átépítették a jobb peront is. A vonalszakasz átalakítása óta a megállóhelyen áthaladó regionális vonatok a bal peront használják, a jobb peron mellett a szegedi IC-vonatok csak elrobognak. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cegléd–Szeged-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Városföld vasútállomás Kiskunfélegyháza vasútállomás Floridai réce A floridai réce (Anas fulvigula) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Régebbi rendszerbesorolások a tőkés réce alfajaként sorolták be Anas platyrhynchos fulvigula néven. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén honos. Megjelenése Testhossza 55 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.) Viszka Viszka románul: Visca, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Marosillyétől északnyugatra fekvő település. Története Viszka nevét 1468-ban említette először oklevél p. Wyzka néven, mint Illye város birtokát. A későbbiekben nevét többnyire Viszka, Vizka formákban írták. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 1910-ben 1266 lakosából 18 magyar, 1237 román volt, melyből 1243 görögkeleti ortodox volt. Kunsági Kálmán Kunsági Kálmán (Budapest, 1936. január 14. – 2017. március 31.) operaénekes (tenor). Pályafutása 1957 és 1962 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének szakán tanult Kerényi Miklós Györgynél. 1969–ben került az Operaházhoz, ahol Petrovics Bűn és bűnhődés című operájában debütált és 1971-ig mint ösztöndíjas magánénekes működött, Később 1971-től 1981-ig az intézmény magánénekese volt. Repertoárjában a comprimario szerepkör 75 szerepe megtalálható. Főbb szerepei V. László (Erkel F.: Hunyadi László) Monostatos (Mozart: A varázsfuvola) Császár (Puccini: Turandot) Mindörökké karácsony A Mindörökké karácsony (eredeti cím: Frozen in Time) 2014-ben bemutatott amerikai 3D-s számítógépes animációs tévéfilm. A forgatókönyvet Melissa Rundle írta, az animációs filmet Alex Leung rendezte, a zenéjét Michael Richard Plowman szerezte, a producere Susan Norkin és Heather Puttock volt. Az Kickstart Productions készítette. Amerikában 2014 novemberében mutatták be a Disney Channelön, míg Magyarországon 2015. december 6-án jelent meg. Nicolaes Moeyaert Nicolaes Moeyaert /névváltozatok: Claes Cornelisz; (Durgerdam, 1592. — Amszterdam, 1655.) holland katolikus festő, mitológiai, bibliai témákat és életképeket festett a holland aranykorban. Életpályája Gazdag sajtkereskedő családjában született, még gyermekkorában Amszterdamba költöztek. Valószínű, hogy Pieter Lastman tanította festeni Amszterdamban. Ifjú korában Itáliába utazott tapasztalatokat gyűjteni, ott főleg Adam Elsheimer német barokk festő művészetét tanulmányozta. E festő nyomán bontakozott ki Moeyaert művészete. Nagyon sokan igyekeztek a német festő római műhelyébe tanulni, közvetlenül vagy közvetve még sok más holland festőre is hatott A. Elsheimer. Hendrick van Uylenburgh (1587-1661) műkereskedő révén került kapcsolatba Rembrandttal, aki Van Uylenburgh unokahúgát, Saskiát vette nőül. Bibliai, mitológiai témájú képein előszeretettel használta a vörös színt, amelyet Rembrandt is alkalmazott. Moeyaert mind a figurális ábrázolásban, mind a kompozíció-teremtésben kiváló volt, jelenetei mögé gyakran tájképeket is varázsolt. Nicolaes Berchem, Salomon Koninck, Jacob van der Does és Jan Baptist Weenix voltak a tanítványai. Jan Vos (1587-1661) költővel együtt nagy szerepet játszott az amszterdami állandó színház (Schouwburg van Van Campen) létesítésében, szervezésében. Családja 1617-ben megnősült, felesége Grietje Claes. Házasságukból három gyermek született, két fogyatékkal élő gyermeküket otthonukban gondozták. Sendhil Ramamurthy Sendhil Ramamurthy (születési nevén: Sendhil Amithab Ramamurthy) (1974. május 17., Chicago –) indiai származású amerikai színész. Élete Családja Tamil Naduból, Indiából származik, de Sendhil már Amerikában született. 1996-ban szerzett diplomát az amerikai Tufts Egyetemen, ezen kívül Angliában tanult drámát, ahol tagja volt a Royal Shakespeare Company-nek, majd visszaköltözött az USA-ba. 1999-ben elvette Olga Sosnovska színésznőt, akitől két gyereke született; lánya Halina, fia Alex. Pályafutása 2000-ben kezdődött, amikor szerepelt a Kevin Connor által rendezett Kezdetek kezdetén (In the Beginning) című filmben. Azóta több sorozatban is feltűnt epizódszereplőként. Láthattuk a Gyilkos számokban és a Grace klinikában. Az áttörést a Hősök főszerepe hozta meg számára, ahol Mohinder Suresht, a genetikust alakítja. Removac Removac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 48, közúton 70 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 19, közúton 28 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység déli részén, az Ilova völgye feletti magaslaton fekszik. Története A térség középkori településeit 1542-ben pusztította el a török és csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Removacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Removacz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Removacz” néven 10 házzal 77 ortodox vallású lakossal találjuk. A településnek 1857-ben 119, 1910-ben 189 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a szerb, 25%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb, 11%-a horvát, nemzetiségű volt. A falunak 2011-ben 19 lakosa volt. Nevezetességei Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya a település közepén áll. A tornyot 1920 és 1930 között téglából építették. Mellette áll a nemzeti felszabadító háború hőseinek emlékműve. Cassà de la Selva Cassà de la Selva település Spanyolországban, Girona tartományban. Cassà de la Selva Santa Cristina d'Aro, Llambilles, Cruïlles, Monells i Sant Sadurní de l'Heura, Llagostera, Caldes de Malavella, Sant Andreu Salou és Campllong községekkel határos. Lakosainak száma 10 231 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Urepel Urepel település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 292 fő (2015). Urepel Aldudes, Banca, Baztan és Erro községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Yeah Yeah Yeah (Jax Jones-dal) A Yeah Yeah Yeah című house dal az angol DJ és producer Jax Jones 2015-ben megjelent kislemeze, mely slágerlistás helyezést nem ért el, fizikai hanghordozón nem jelent meg, csupán digitális letöltésként elérhető. A dal a Polydor gondozásában jelent meg. Stazione di Portovecchio di Piombino Stazione di Portovecchio di Piombino vasútállomás Olaszországban, Piombino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Campiglia Marittima-Piombino-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fiorentina di Piombino Stazione di Piombino Auzebosc Auzebosc település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 1107 fő (2015). Auzebosc Bois-Himont, Louvetot, Touffreville-la-Corbeline, Valliquerville és Yvetot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ostrov (Constanța megye) Ostrov község Constanța megyében, Dobrudzsában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Almălău, Bugeac, Esechioi, Gârliţa és Galiţa. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, Konstancától százhuszonkilenc kilométerre délnyugatra, a legközelebbi várostól, Călăraşitól huszonkét kilométerre, délre. Az első román helység a Duna jobb oldalán, bolgár-román határátkelőhely és híres bortermelő vidék központja. Története Régi török neve Ada vagy Ada-Kariyesi. A településtől nyugatra található a Păcuiul lui Soare sziget, ahol I. Jóannész bizánci császár katonái által, 972 és 976 között épített erőd maradványai láthatóak. A községhez két természetvédelmi terület is tartozik, az egyik a Bugeacului-tó, mely egy, a Duna által létrehozott limán, a másik az Esechioi-erdő, az azonos nevű falu közelében. Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: Melanéz fecskeseregély A melanéz fecskeseregély (Artamus insignis) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a fecskeseregély-félék (Artamidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Pápua Új-Guinea területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.) Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve Somogy vármegye Somogy vármegye (németül Komitat Schomodei; latinul Simigiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. Jelenleg is Magyarországhoz tartozik, a mai Somogy megye területe nagyrészt megegyezik vele. Földrajz A vármegye területe nagyrészt síkság, bár keleten található volt pár dombság, azonban ezek magassága nem haladta meg a 300 m magasságot sem. A vármegye vizekben aránylag gazdag volt: a vármegyén át folyt Dráva, a Kapos, valamint megemlítendő a Kárpát-medence legnagyobb tava, a Balaton, amely közigazgatásilag akkor a vármegyéhez tartozott. Északról Zala és Veszprém vármegyék, keletről Veszprém, Tolna és Baranya vármegyék, délről Horvát-Szlavónország, nyugatról pedig Zala vármegye határolta. Történelem A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Somogyvár központtal. A hajdani időkben Somogyország néven is emlegette a hagyomány. Lehetséges, hogy a Somogyország alatt értett terület magába foglalt még szlavóniai vidékeket is. Somogy vármegye kapott először István királytól címert és pecsétet. Magyarok mellett horvátok, németek és szlovénok is éltek a területén. Azon kevés vármegyék közé tartozott, amelyeket nem érintett trianoni békeszerződés. A mai Somogy megye az 1950-es megyerendezés során alakult ki, Siófok ekkor került ide, viszont Szigetvár és környéke Baranya megye része lett. Lakosság A vármegye összlakossága 1891-ben 326.835 lakos volt, ebből 294.242 (90%) magyar 19.721 (7%) német 10.829 (3%) horvát Közigazgatás Járások A megye járásai felosztása 1712-ben három járásra volt tagolva: Kanizsai járás, Kaposi járás, Szigeti járás. 1753-tól a járási felosztás a következőképpen módosult: Igali járás, Kanizsai járás, Kaposi járás, Szigeti járás. 1800 tól a következő közigazgatási felosztás volt érvényben: Babócsai járás, Igali járás, Kaposvári járás, Marcali járás, Szigeti járás. 1840-től a Babócsai járás, Igali járás, Kaposvári járás, Központi járás, Marcali járás, Szigetvári járás néven volt felosztva. 1870-től a járások felosztása a következő volt a megyén belül: Csurgói járás, Igali járás, Kaposvári járás, Lengyeltóti járás, Marcali járás, Szigetvári járás, Tabi járás. 1896-tól a megye járási felosztása 9 járásra tagolódott: Barcsi járás, Csurgói járás, Igali járás, Kaposvári járás, Lengyeltóti járás, Marcali járás, Nagyatádi járás, Szigetvári járás, Tabi járás. A vármegye középkori eredetű négyes járási felosztása helyett a 19. század második felében nyolc járás alakult ki, melyekhez 1896-ban egy kilencedik csatlakozott. A járásoknak 1886 után lett állandó székhelyük. Ez a beosztás ‑ a járáshatárok kisebb módosításaitól eltekintve ‑ változatlan volt 1950-ig. Csurgói járás , székhelye Csurgó Igali járás , székhelye Igal Kaposvári járás , székhelye Kaposvár Lengyeltóti járás , székhelye Lengyeltóti Marcali járás , székhelye Marcali Nagyatádi járás , székhelye Nagyatád Szigetvári járás , székhelye Szigetvár Tabi járás , székhelye Tab Barcsi járás , székhelye Barcs (1896-ban szervezték) Város Somogy vármegyéhez egyetlen város tartozott, Kaposvár, melynek rangja 1930 előtt rendezett tanácsú város volt, azután az elnevezés megváltozása miatt megyei város. 1942-ben viszont törvényhatósági jogú városi rangot kapott, de ezt csak 1945-ben hajtották végre ténylegesen, így 1950-ig Kaposvár nem tartozott Somogy vármegyéhez. Aboën Aboën település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 424 fő (2015). Aboën Périgneux, Rozier-Côtes-d’Aurec, Saint-Maurice-en-Gourgois és Saint-Nizier-de-Fornas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Asques (Tarn-et-Garonne) Asques település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Asques Castéra-Bouzet, Caumont, Lavit, Le Pin, Saint-Arroumex és Saint-Michel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Melanéziai labdarúgó-szuperkupa A Melanéziai labdarúgó-szuperkupa (angolul: Melanesian Super Cup) egy labdarúgókupa a melanéziai klubcsapatok számára. A legsikeresebb csapat a Salamon-szigeteki Solomon Warriors FC 2 győzelemmel. MathML A Mathematical Markup Language (MathML, matematikai leíró nyelv) egy XML alapú, matematikai lejegyzést leíró nyelv. Célja a matematikai formalizmust szabványos módon beágyazni a világhálón található dokumentumokba. A W3C matematikai munkacsoportjának ajánlása. Történet Az 1.01-es verzió specifikációját 1999 júniusában tették közzé, majd a 2.0-s verzió 2001 februárjában jelent meg. 2003 októberében elkészült a MathML 2.0-s verziójának második kiadása, ez lett a végleges változat. 2006 júniusában elkezdődött a MathML 3 ajánlásának elkészítése, amelyet 2008 februárjáig terveznek befejezni. Az ajánlott URI névtér: . Megjelenítés és tartalom A MathML szabvány két részből áll: a megjelenítést leíró rész (Presentation MathML) és a tartalmat leíró rész (Content MathML). Példa A másodfokú egyenlet megoldóképlete: Presentation MathML-ben: És Content MathML-ben: Támogatottság Internet böngészők Az elterjedtebb böngészők közül a Gecko alapúak frissebb változatai alapból támogatják, mint pl. (Firefox, Camino). Más böngészőkhöz, például az Internet Explorerhez külső plugint lehet használni. Camon (Somme) Camon település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 4363 fő (2015). Camon Longueau, Allonville, Amiens, Bussy-lès-Daours, Glisy, Lamotte-Brebière, Querrieu és Rivery községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A két Lotti (film, 2007) A két Lotti (eredeti cím: Das doppelte Lottchen) 2007-ben bemutatott német rajzfilm, amely Erich Kästner német író azonos című című könyvének 3. filmadaptációja. A forgatókönyvet Rolf Dieckmann írta. Az animációs játékfilm rendezője Toby Genkel. A mozifilm az Odeon Film gyártásában készült, a Lunaris Film forgalmazásában jelent meg. Ez a filmadaptáció volt a regény harmadik megfilmesítése. Műfaja filmvígjáték. Korábban már két film is készült, valós díszletekkel és élőszereplőkkel, 1950-ben egy fekete-fehér, és 1993-ban egy színes. Azokkal ellentétben itt a díszletek, valamint a szereplők rajzzal készültek. Németországban 2007. május 10-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 2010. január 19-én a Cinemax-on vetítették le. Televíziós megjelenések Cinemax , HBO , Film+ RTL Klub Ivan Alekszandrovics Orlov Ivan Alekszandrovics Orlov (Cirill betűkkel: Орлов Иван Александрович, Orosz Birodalom, Carszkoje Szelo, 1895. január 19. - ?, 1917. július 4.) orosz 5 győzelmet elért első világháborús ászpilóta. Élete és karrierje 1895. január 19-én született az Orosz Birodalom fővárosa közelében, a ma Szentpétervárhoz tartozó Carszkoje Szelóban, nagy múltú katona- és nemesi családban. Már fiatalon vonzódott a repülés iránt. Az első világháború idején lépett be az orosz légierő kötelékébe. Legtöbb győzelmét Nieuport 11-es típusú repülőgéppel szerezte. Első légi győzelmét 1916. június 8-án aratta egy Lloyd C.II-sel szemben. E hónap 25-én szerezte meg újabb győzelmét. Harmadik győzelmét október 4-én szerezte egy kétüléses gép ellen. Ez után a következő évben átkerült Franciaországba, ahol az Escadrille 3 repülő században harcolt és kiérdemelte a francia Croix de Guerre-t. Ebben az időszakban egy gépet lőtt le 1917. január 24-én SPAD VII-sével. Ötödik, utolsó légi győzelmét 1917. május 21-én aratta egy Nieuport 17-sel. 1917. július 4-én halt meg egyik bevetésén, amikor sérült gépével a földbe csapódott és hősi halált halt. Nem tudni, hogy hol halt meg. Křenovy Křenovy település Csehországban, a Domažlicei járásban. Křenovy Staňkov, Horšovský Týn, Puclice és Osvračín településekkel határos. Lakosainak száma 149 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tarkaszövő A tarkaszövő (Endromis versicolora) a valódi lepkék (Glossata) Bombycoidea öregcsaládjába sorolt tarka szövőlepke (Endromis) nem egyetlen faja. Származása, elterjedése A palearktikus faunatartomány középső sávjának északi részén gyakori, délebbre ritkább. Magyarországon az Északi-középhegység néhány pontján (Zempléni hegység, Észak-borsodi karszt, Bükk) valamint Nyugat-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon figyelték meg; ez utóbbi élőhelyein gyakoribb. Megjelenése, felépítése Az imágó feje sötétbarna, sárga gallérral. A tora a gallér mentén sötétbarna, egyébként vörhenyes, a hátán sötétbarna szőrökkel és kétoldalt sárgás ívvel. Elülső szárnya barna, a csúcstér és a szegélytér sötétebb. Mindkét harántsáv 1-1 sötétbarna, illetve fehér csíkból áll: a belső enyhén homorú, a külső Z alakot ír le. A tő- és középtér fehéren hintett, a csúcstérben nagy fehér foltokkal, az erek fehér sávban végződnek. A nőstények alapszíne világosabb. Tojásdad petéje zöld, később megbarnul. Zöld, 16 lábú hernyójának oldala barnával pontozott sárgás. A fej és a tor oldalát éles fehér sáv díszíti. A potrohszelvényen felül 1-1 ferde vonal, a 2-7. potrohszelvényen a légzőnyílások alatt 1 homályosabb fehér sáv látható — utóbbi a haslábak külső oldalán is folytatódik. A 8. potrohszelvény púpos. Szövedéke feketés; bábja barna, sötétebb légzőnyílásokkal. Életmódja, élőhelye Magyarország hegyvidékein főleg nyíresekben fordul elő, Délnyugat-Dunántúlon inkább a patakmenti égerligetekben és a dombvidéki égerlápokban. Hernyója májustól nyír- (Betula spp.) és égerfajokon (Alnus spp.) fejlődik. Az imágók március közepétől májusig repülnek; a hím nappal is. Röpte gyors. Ha kedvező az időjárás, rajzása az alacsonyabban fekvő vidékeken már március közepén elkezdődik, és csak a magasabb hegységekben húzódik el május közepéig. A hím napos időben, a déli órákban röpköd tápnövénye körül vagy az erdőszegélyeken. A nőstény kora este jelenik meg, fényre is repül. A hím később ismét rajzik, és ilyenkor mesterséges fénnyel, elsősorban higanygőzlámpával jól csalogatható. A nőstény a tápnövény ágainak végére helyezi el petéit. Hernyója május elejétől él a tápnövényeken, majd a talajon készíti el szövedékét. A báb telel át. Fórum (hetilap) Fórum háromnyelvű – román, magyar, német - kőnyomatos közgazdasági hetilap 1929 és 1932 között Temesvárt Lantos Ferenc kiadásában és szerkesztésében. Főszerkesztője R. Popescu. Közölte bánsági magyar írók publicisztikai írásait is. Fórum c. alatt jelentették meg a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör időszaki mellékletét is. Bougé-Chambalud Bougé-Chambalud település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1395 fő (2015). Bougé-Chambalud Sonnay, Anneyron, Épinouze, Saint-Rambert-d’Albon, Agnin, Anjou, Chanas és Jarcieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Luleälven A Luleälven Észak-Svédország egyik legnagyobb folyója; hossza 461 kilométer, vízgyűjtő területe 25 240 négyzetkilométer. Nevének etimológiája Svéd neve, a Lule älv, vagy Luleälven, a lulei számi nyelvű Julevädno („keleten lakó”) névből ered. (Az älv, illetve határozott alakban älven szó svédül folyót jelent.) Eredetileg a keleten lakó, más néven erdei lappok folyóját jelenthette. Földrajzi leírása A Luleälven a norvég határ közelében, a Skandináv-hegység keleti lejtőin ered, áthalad több nagy tavon, így Virihaure (580 m tszf) és Vastenjaure (547 m tszf), majd Vuojatätno néven északkelet felé haladva az Akkajaure víztározóba ömlik, ahonnan délkelet felé folytatja útját, áthalad a Stora Sjöfallet és Stora Lulevatten tavakon és a róla elnevezett Luleå város mellett a Botteni-öbölbe ömlik. 506 m3/s vízhozamával a Göta älv után a második Svédországban. A folyó főága áthalad Gällivare, Jokkmokk, Boden és Luleå községek területén. Legnagyobb mellékfolyója a Lilla Luleälven (Kis Luleälven). További jelentősebb mellékvizei a Vietasätno ás Bodträskån. Vízgyűjtő területéhez képest igen magas a vízhozama, mert a forrásvidéke közelében elterülő Sarek és Padjelanta nemzeti parkok vidékén jelentős az éves csapadék. Ez és a folyómeder jelentős esése nagy vonzerőt jelentett a folyó vízenergiájának kiaknázásához. A folyón a 20. század 50-es és 70-es évei között összesen 15 vízerőmű épült, mind az állami Vattenfall AB tulajdonában van. A legnagyobb közülük a Harsprånget, amely az ország legnagyobb beépített kapacitású (977 MW) vízerőműve, de az éves termelés tekintetében (2131 GWh) elmarad az Umeälvenen épült Stornorrfors vízerőmű mögött. Ebnyelvűfű Az ebnyelvűfű (Cynoglossum) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó nemzetség. Virágaik sugaras szimmetriájúak. A nemzetségbe világszerte mintegy 75 faj tartozik, Magyarországon ebből kettő fordul elő. Kétnyáriak. Közönséges ebnyelvűfű (C. officinale L.) A növény 30–70 cm magas, rásimuló szőrökkel borított kétéves faj. Nem védett. Élőhelye Száraz gyepekben, gyomtársulásokban. Mindenfelé gyakori. Jellemzői A felső levelek ülők és keskenyek, az alsók nyelesek és szélesebb ládzsásak. A párta 5–6 mm átmérőjű, ibolyás, vörösesbarna színű. Virágzata forgó. Május-júniusban virágzik. Termése makkocska, melyen horgas tüskék vannak (koldustetű). A részterméskék (4) szélén van szegély. Magyar ebnyelvűfű (C. hungaricum Simk.) Élőhelye Száraz homokpusztagyepekben és löszpusztákon. Országszerte ritka, az Alföldön gyakoribb. Jellemzői A növényt borító szőrök elállók. A levelek szíves vállúak. A részterméskéken (4) nincs szegély. Fajok Kb. 75 faja a trópusokon és a szubtrópusokon él. Európában 11 faja él. Cynoglossum amabile Stapf & J.R. Drumm. – Kína, Bhután; Cynoglossum australe R.Br.; Cynoglossum borbonicum (Lam.) Bory; Cynoglossum boreale Fernald; Cynoglossum castellanum Pau; Cynoglossum cheirifolium L. – Dél-Európa, É-Afrika; Cynoglossum clandestinum Desf. – Spanyolország, Portugália, Szardínia, Szicília, Algéria, Marokkó, Tunézia, Líbia; Cynoglossum coeruleum Hochst. ex A. DC. – trópusi Afrika; Cynoglossum columnae Ten. – Olaszország, Szicília, Balkán-félsziget, Törökország; Cynoglossum creticum Mill.; Cynoglossum dioscoridis Vill. – Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Marokkó, Algéria; Cynoglossum formosanum Nakai – Tajvan, Japán; Cynoglossum furcatum Wall. ex Roxb. – Ázsia; Cynoglossum gansuense Y.L.Liu – Kína 1600–2900 méteres magasságokban; Cynoglossum geometricum Baker & C.H. Wright (syn.: Cynoglossum coeruleum Hochst. ex A. DC. subsp. geometricum (Baker & C. H. Wright) S. Edwards) – Afrika; Cynoglossum germanicum Jacq.; Cynoglossum grande Douglas ex Lehm. – Kanada, USA; Cynoglossum hungaricum Simonkai – magyar ebnyelvűfű , K- és D-Európa, Törökország; Cynoglossum lanceolatum Forssk. – Afrika, Ázsia; Cynoglossum macrocalycinum Riedl – Kína (Xinjiang); Cynoglossum magellense Ten. – Olaszország; Cynoglossum microglochin Benth.; Cynoglossum montanum L.; Cynoglossum nebrodense Guss. – Szicília; Cynoglossum nervosum Benth. ex C.B. Clarke – India, Pakisztán; Cynoglossum occidentale A. Gray; Cynoglossum officinale L. – közönséges ebnyelvűfű ; Cynoglossum rotatum Velen.; Cynoglossum schlagintweitii (Brand) Kazmi – India, Kína 2500–4000 méteres magasságban; Cynoglossum sphacioticum Boiss. & Heldr. – Kréta; Cynoglossum triste Diels – Kínában 2500–3100 méteres magasságban; Cynoglossum virginianum L. – Kanada, USA; Cynoglossum viridiflorum Pallas ex Lehmann – Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kína; Cynoglossum wallichii G. Don (beleértve a var. glochidiatum (Wall. ex Benth.) Kazmi; syn.: Cynoglossum glochidiatum Wall. ex Benth.) – Afganisztán, India, Pakisztán, Nepál, Bhután, Mianmar, Kína; Cynoglossum zeylanicum (Vahl) Brand – India, Sri Lanka. Más nemzetségbe sorolt fajok: Cynoglossum apenninum L. => Solenanthus apenninus (L.) Fisch. & C. A. Mey.; Cynoglossum reverchonii (Debeaux ex Degen) Greuter & Burdet => Solenanthus reverchonii Degen. Giuseppe Giannini Giuseppe Giannini (Róma, 1964. augusztus 20. –) olasz válogatott labdarúgó és edző. Tagja az AS Roma hírességek csarnokának. Pályafutása Klubcsapatban Rómában született. Pályafutását az Almas Roma nevezetű helyi csapat utánpótlásában kezdte. még fiatalon több nagy csapat érdeklődését felkeltette, de végül az AS Roma szerződtette, a rivális SS Lazio, vagy az AC Milan helyett. A Serie A-ban 1982. január 31-én mutatkozott be egy Cesena elleni 1–0-s vereség alkalmával. A Rómában több mint 400 alkalommal lépett pályára az elkövetkező tizenöt évben. Idővel megkapta a csapatkapitányi karszalagot és a 10-es mezt. Az 1982–83-as szezonban bajnoki címet szerzett, emellett háromszoros olasz kupagyőztes. Lemaradt a Bajnokcsapatok Európa-kupájának 1983–84-es döntőjéről, de pályára lépett az UEFA-kupa 1990-91-es döntőjében. 1996-ban elhagyta a Rómát és az osztrák Sturm Grazhoz igazolt, ahol mindössze csak egy félévet töltött és honvágy miatt visszatért Olaszországba. A későbbiekben játszott még a Napoliban és a Leccében. A válogatottban Az olasz U21-es válogatottban 1984 és 1986 között 16 mérkőzésen egyszer volt eredményes. Részt vett az 1986-os U21-es Európa-bajnokságon, ahol ezüstéremmel zártak. A döntő első mérkőzésén gólt szerzett Spanyolország ellen. A visszavágón azonban büntetőkkel 3–0 arányban alulmaradtak, többek között Giannini is kihagyta a maga büntetőjét. 1986 és 1991 között 47 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és 6 gólt szerzett. 1986. december 6-án mutatkozott be egy Málta elleni 2–0-s győzelem alkalmával. Részt vett az 1988-as Európa-bajnokságon, ahol bekerült a torna csapatába, illetve az 1990-es világbajnokságon, melyen hazai pályán bronzérmet szereztek. A második csoportmérkőzésükön betalált az Egyesült Államok kapujába, amivel 1–0-ra nyertek. Utolsó mérkőzését 1991. október 12-én játszotta a nemzeti csapatban a Szovjetunió ellen. Sikerei, díjai Játékosként Olasz bajnok (1): 1982–83 Olasz kupa (3): 1983–84 , 1985–86 , 1990–91 UEFA-kupa döntős (1): 1990–91 Osztrák szuperkupa (1): 1996 Osztrák kupa (1): 1996–97 Világbajnoki bronzérmes (1): 1990 Edzőként Lega Pro Prima Divisione (1): 2008–09 Florisuga A Florisuga a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: örvös jakobinuskolibri (Florisuga mellivora) fekete jakobinuskolibri (Florisuga fusca) William C. Dawson William C. Dawson (Greensboro, 1798. január 4. – Greensboro, 1856. május 5.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Georgia, 1849–1855). Křečhoř Křečhoř település Csehországban, a Kolíni járásban. Křečhoř Velim, Kolín, Břežany I, Radovesnice I, Nová Ves I, Libodřice és Lošany településekkel határos. Lakosainak száma 471 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ az ország egyik legnagyobb tudományos szakkönyvtára, amelynek tudományos értékét növeli, hogy a Magyar Tudományos Akadémia intézete. Székhelye 1826. évi alapításakor a mai Budapest V. kerületében a mai Gresham-palota telkén volt a könyvtár, sokáig a Roosevelt tér 9. alatt, jelenleg pedig a Magyar Tudományos Akadémia székházának északi oldalán, az Arany János u. 1. alatt található. Feladatai Az Akadémiai Könyvtár a teljesség igényével gyűjti az ókortudomány, a klasszika-filológia, a nyelvtudomány, az orientalisztika, a tudománypolitika irodalmát. Gyűjtőkörébe tartoznak a külföldi tudományos akadémiák kiadványai, a természettudomány alapkutatási művei, a társadalomtudományok irodalmai, valamint a tudománytörténeti anyagok. Orientalisztikai gyűjteménye nemzetközi hírű, számos unikummal, ritkaságszámba menő keleti kézirattal. A könyvtár ellátja az országos Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ) és a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) rendszerek szervezésének és koordinálásának országos közfeladatait. Alapítása Széchenyi István gróf 1825-ben kezdeményezte az Akadémia alapítását. Ezután alig néhány hónappal, 1826 márciusában Teleki József adománya teremtette meg az alapjait a könyvtárnak. Teleki felajánlotta a Tudós Társaság számára a család 30 ezer kötetes könyvtárát. Az alapítólevél arról is intézkedett, hogy a könyvek nemcsak az Akadémia, de a „haza összes polgárainak” is használatára szolgáljanak, azaz a könyvtár legyen nyilvános. 1836-ban királyi döntés, 1840-ben pedig törvény rendelte el a gyűjtemény gyarapítása érdekében a nyomdai köteles példányok beszolgáltatását. Több főúri család mellett főleg az Akadémia tagjai ajándékoztak a könyvtárnak: Bolyai Farkas, Irinyi János, Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály és mások. A második világháború következtében az Akadémia épülete erősen megrongálódott, 1945-ben kezdték el az épület felújítását. A Könyvtár állománya nagyrészt épségben át tudta vészelni a háború pusztításait, valamint a feloszlatott Nemzeti Kaszinó 45 ezres kötetével is bővült. A gyűjtemény 1834-től értékes magyar nyelvemlékekhez jutott a könyvtár: a Czeh-kódex, Kinizsi Pál feleségének, Magyar Benignának Imádságos könyve, a Guary-kódex, az Érsekújvári kódex, Arany Kapcsos könyve stb. Ma a mintegy 2 millió könyvtári egységet őrző könyvtárhoz több különgyűjtemény (Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Keleti Gyűjtemény, valamint Mikrofilmtár) tartozik. Durlinsdorf Durlinsdorf település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 569 fő (2015). Durlinsdorf Mooslargue, Bendorf, Mœrnach, Winkel és Liebsdorf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Péntek István Péntek István (Szombathely, 1900. december 23. – Tököl, 1963. január 23.) fafaragó, kommunista, majd nyilas mozgalmár. Élete és munkássága Péntek István 1900-ban született Szombathelyen. Négy polgárit és a kereskedelmi középiskola első osztályát végezte el. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, majd 1919-ben hazatérve a Vörös Őrséghez került. A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig bujkált, majd Sopronban kitanulta a fafaragó szakmát. 1922-ben Bécsbe ment, ahol különböző magyar emigráns szociáldemokrata, illetve szocialista vezetők, Garbai Sándor és Garami Ernő köréhez csatlakozott. 1923-ban visszatért Magyarországra, belépett a fafaragó munkások szakszervezetébe, amelynek 1926-ig tagja volt, és autodidakta módon képezte magát. 1930-ban egy forradalmi, kommunista csoporthoz csatlakozott, amely elégedetlen volt a Komintern taktikájával és politikájával, abban a leninizmustól való elmozdulást látott. Szerintük a Szovjetunió államkapitalizmust hozott létre, amelyben a kispolgári bürokráciáé a hatalom. Ez a maroknyi kommunista magát trockistának tartotta, s a Magyarországi Baloldali Kommunisták Szervezete nevet vette fel. 1933-ban Pénteket felforgatásért és a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért kilencnapi elzárással büntették. Péntek az 1930-as évek közepén úgy érezte, hogy „az internacionalizmus nem jelent olyan konkrét területi meghatározást, ahol a szocializmus megvalósítható lenne”. 1936-ban kezébe került Szálasi Ferenc Cél és követelések című brosúrája, és megismerkedett Szálasi Ferenccel. Szálasinak nem sokkal később a mozgalom ideológiai alapelveinek kidolgozásával bízta meg. Péntek ettől kezdve egészen 1938-ig elméleti előadásokat tartott az egyre nagyobb számban Szálasi köré tömörülő testvéreknek, majd az illegális munkába is bekapcsolódott. Megfogalmazta nézeteit a demokráciáról, mint a kisebbség zsarnokságáról és a diktatúráról, mint a többség jogáról, valamint támadta a „hierarchikus feudális és a papi rendszert”. Pénteket 1938 végén egy évre Nagykanizsára internálták. Ezután Németországba menekült ahol kapcsolatokat épített ki Joseph Goebbels követőivel. 1944-ben tért haza, de a nyilaspuccsban nem vett részt, a párt egyik ideológiai vezetőjeként tevékenykedett. 1944-ben Szálasi államtitkári rangban a Világnézeti Iroda vezetésével bízta meg. A nemzetvezető „munkatörzsének” is tagja lett. 1945 tavaszán nyugatra menekült. Német területen esett fogságba, innen adták ki a magyar hatóságoknak. A népbíróság háborús bűnösként nyolc év börtönre ítélte. Szabadulása után faszobrászként helyezkedett el, szociológiai tanulmányokat is írt, összejárt korábbi bajtársaival. 1956-ban részt vett a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) megalakításában. A forradalom leverése után passzivitásba vonult, de így is a belsőreakció-elhárítás látókörébe került. Személye ideálisnak tűnt az 1956-os forradalom nyilasok általi diszkreditálásához, ezért 1957. október 23-tól folyamatos figyelés alá helyezték, majd 1958 májusában letartóztatták, és 1959-ben szervezkedésért nyolc évi börtönre ítélték. 1963-ban a börtönben halt meg. Brnelići Brnelići (olaszul: Bernèlici ) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Jelenjéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 8 km-re északra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra a Rječina bal partján fekszik. Története A településnek 1857-ben 160, 1910-ben 174 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 2011-ben 84 lakosa volt. Üres szorzat A matematikában az üres szorzat, tényezők nélküli szorzat vagy nulláris szorzat a tényezők nélküli szorzás végeredménye. Megegyezés alapján az üres szorzat értéke megegyezik a multiplikatív egységelemmel (azaz 1-gyel), ha az a kérdéses szorzásművelet esetében létezik, hasonlóan ahhoz, ahogy az összeadás esetében az üres összeg értéke megegyezés szerint 0, avagy az additív egységelem. Az „üres szorzat” kifejezés leggyakrabban számtani műveletekkel kapcsolatban fordul elő. Értelmezhető azonban halmazok metszete, kategóriaszorzat, számítógép-programozási szorzás esetében is, ezeket lejjebb tárgyaljuk. Nulláris számtani szorzat Motiváció Legyen a1, a2, a3,... egy számsorozat, és legyen a sorozat első m tagjának a produktuma. Ekkor Minden m = 1,2… számra, feltéve, ha a következő megegyezés szerint járunk el: és . Más szavakkal, a egytényezős „szorzata” magát a tényezőt adja vissza, míg a tényezők nélküli „szorzat” értékét 1-nek tekintjük. A 0 vagy 1 tényezőjű szorzat megengedése számos matematikai képletben lecsökkenti az esetek számát, amivel foglalkozni kell. Az ilyen szorzatok természetes kiindulási pontjai számos teljes indukciós bizonyításnak és algoritmusnak. Emiatt az „üres szorzat értéke 1” elterjedt konvenció a matematikában és a számítógép-programozásban. Az üres szorzat definíciójának értelme Az üres szorzat koncepciójának hasznossága koncepcionálisan a 0 és az üres halmaz hasznosságához hasonlítható: bár önmagukban nem túl érdekes fogalmak, létezésük sok matematikai fogalom egyszerűbb kezelését teszi lehetővé. Például a 0! = 1 és x0 = 1 üres szorzatok lerövidítik a Taylor-sor lejegyzését (lásd Nulla a nulladikon azt az esetet, amikor x=0). Hasonlóan, ha M egy n × n-es mátrix, akkor M0 éppen az n × n egységmátrix, mivel egy lineáris leképezés nullaszoros alkalmazása megegyezik az identitásfüggvény alkalmazásával. Egy másik példa, hogy a számelmélet alaptétele szerint minden pozitív egész szám egyféleképpen írható fel prímszámok szorzataként. Ha nem engedjük meg a 0 vagy 1 szorzótényezős szorzatokat, a tétel (és bizonyítása) meghosszabbodik. Az üres szorzat a következő területeken is előfordul a matematikában: binomiális tétel (ami feltételezi és implikálja, hogy x0=1 bármely x-re), Stirling-szám, Kőnig-egyenlőtlenség, binomiális sor, különbség operátor és Pochhammer-szimbólum. Logaritmus Mivel a logaritmusok a szorzatokat összegekké alakítják, az üres szorzatot üres összeggé kellene leképezniük. Tehát ha az üres szorzat értékét 1-nek definiáljuk, az üres összeg értéke kellene legyen. Megfordítva, mivel a hatványfüggvények összegeket szorzatokká alakítanak, ha az üres összeg értékét 0-nak tekintjük, az üres szorzat értéke kellene legyen. Nulláris Descartes-szorzat Tekintsük a Descartes-szorzat általános definícióját: Ha I üres, az egyetlen megfelelő g az üres függvény, mely az üres halmazt az üres halmazra képezi le: Ezért nulla darab halmaz Descartes-szorzatának számossága éppen 1. Avagy a szám n-es írásmód szerint: tehát az egyelemű halmaz, ami az üres szám n-est tartalmazza. Mindkét reprezentáció szerint az üres szorzat elemszáma 1. A logika területén A klasszikus logika által definiált konjunkció (logikai és) műveletének általánosítása az elsőrendű nyelvben az univerzális kvantifikáció, amit logikai szorzásnak is neveznek, mivel intuitív módon az igaz értékhez az 1-et, a hamishoz a 0-t társítjuk, amitől kezdve a konjunkció a szorzáshoz hasonlóan viselkedik. A szorzatok tetszőleges számú bemenettel rendelkezhetnek. Nulla bemenet esetén az üres konjunkciót kapjuk, melyhez az „igaz” értéket rendeljük. A fentiek kapcsolódnak a logika egy másik fogalmához, az üres igazsághoz, mely szerint objektumok üres halmaza bármilyen tulajdonságot felvehet. Ez úgy is magyarázható, hogy a konjunkció (mint általában a logika) 1-nél kisebb egyenlő értékekkel foglalkozik. Tehát minél hosszabb a konjunkció, annál valószínűbben vesz fel 0 értéket. A konjunkció egyszerűen ellenőrzi a kijelentések igazságtartalmát, és ha bármelyik hamis, azonnal 0 értéket ad vissza. Ha 0 tesztet kell elvégeznie, akkor nem találkozhat hamis értékkel, ezért igaz értéket kell visszaadnia. A számítógép-programozásban Számos programozási nyelv, köztük a Python is megengedi a számokból álló listák közvetlen felsorolását, és a tetszőleges számú paramétert kezelő függvényeket. Az ilyen nyelvekben a felsorolás elemeit összeszorzó függvény általában a következő módon viselkedik: Ez a konvenció segít elkerülni az egy, illetve nulla elemszámú listák speciális esetként való kezelését. A szorzás infix (az operandusok közé írandó) műveleti jel, ezért szükségképpen bináris operátor, ami tovább bonyolítja az üres szorzat jelölését. Egyes programozási nyelvek ezt a problémát a változó aritású függvények bevezetésével oldják meg, ilyen a Lispben használt S-kifejezés (szimbolikus kifejezés) vagy teljes zárójelezésű prefix jelölés, ami a nulláris kifejezések természetes alakját adja: Zond–3 Zond–3 (oroszul: Зонд 3) (jelölés:3MV-4 №3) szovjet mesterséges, automatikus bolygókutató, a Zond sorozat űrszondája. Küldetés Az űrszondát az OKB-1 (oroszul: Особое конструкторское бюро) készítette. Feladata a világűrben szolgáló űrszondákkal kapcsolatos technikai problémák tisztázása, a kozmikus tér kutatása, a Hold, a Mars elérése és vizsgálata volt. Jellemzői 1965. július 18-án a Bajkonuri űrrepülőtéri indítóállomásról Molnyija–M (GRAU-kódja: 8K78M) hordozórakétával indították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység parkolópályája 88,18 perces, 64.78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 209 kilométer, az apogeuma 239 kilométer volt. Hajtóművének beindításával 1965. július 20-án a második kozmikus sebességet elérve indult a Hold-Mars felé. Méretei, szerkezete a Zond–2 űrszondához hasonló. Hasznos tömege 960 kilogramm, hossza 3,3 méter, szállító egységének átmérője 1,1 méter. Az orbitális (szállító) és a speciális (műszerrekesz) egységből állt. Az orbitális adott helyet az űrszonda működéséhez szükséges berendezéseknek. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Kettő napelemszárnyak fesztávolsága 4 méter, 2,6 négyzetméter felületű, az újratölthető nikkel-kadmium (NiCd ) akkumulátor 42 amperóra (Ah) kapacitással rendelkezett. Kapcsolattartást segítette a parabola antenna, egy körsugárzó, valamint egy spirális antenna. A hírkapcsolat földi, vagy vezérműpartancsra jött létre. A speciális egység adott helyet a többi berendezésnek. Két nap múlva 9030 kilométerre megközelítette a Holdat, majd elhaladva mellette Nap körüli pályára állt. A Marssal való találkozás nem volt cél, mivel az indítás időpontja a "Mars ablakon" túl volt. Szeptember 15-én a Földtől 12,5 millió kilométer távolságban bekapcsolták a plazmahajtóműveket, a következő napon kísérleti pályakorrekciót végeztek. 1966. márciusában 12,5 millió kilométer távolságban a hírkapcsolat megszűnt. Tudományos programja a Hold körüli és a bolygóközi mágneses tér, a kozmikus sugárzás, a bolygóközi plazma, a hosszúhullámú rádiósugárzás, a mikró-meteorit-eloszlás vizsgálata, a Hold túlsó oldalának fényképezése. Július 20-án a start után 33 órával11 570-9030 kilométer közötti távolságból 68 perc alatt 28 (25 Holdkép és 3 Hold színkép), fényképeket készített a Hold túlsó oldaláról. A Hold nem látható részének 19 millió négyzetkilométerét mutatta meg. Ezek a felvételek rögzítették először a Hold tőlünk elfordult oldalának azokat a részleteit, amelyek a Luna–3 felvételein nem voltak láthatók. A fényképeket hagyományos fényképészeti filmre készítették, amit előhívás után televíziós rendszer segítségével küldték a Földre. A felvételeket és a mért adatokat a földtől 2,2 millió illetve 31,5 millió kilométer távolság között megismételve sugározta vissza a földi vevőállomások irányába. Műszerei háromkomponensű magnetométer, félvezetős és gáztöltésű kozmikus sugárzás-detektor, kamera 106 mm-es objektívvel és fényképezőgép, ibolyántúli (0.25 - 0.35 µm és 0.19 - 0.27 µm) és infravörös (3 - 4 µm) spektrométer , rádióteleszkóp , kis energiájú mikrometeorit detektor, semleges hidrogéneloszlást vizsgáló, fotótelevíziós berendezés, 0,15 , 1,5 és 15 kilométeres hullámhosszú rádiósugárzási tartományban működő rádióvevő, Zond–4 Zond–4 (oroszul: Зонд–4) holdrepülésre szánt szovjet Szojuz 7K–L1 űrhajó, amelyet a Zond-program keretében személyzet nélkül indítottak. Küldetés Feladata a Szojuz 7K–L1 új űrhajó fedélzeti rendszereinek működési ellenőrzése űrkörülmények között. Az emberrel végrehajtott holdrepülés előkészítését szolgálta. A két prototípus, majd a Szojuz 7K–L1 két sikertelen indítása után a Zond–4 volt az űrhajó első sikeres repülése. Jellemzői 1968. március 2-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával (UR-500K) indították Föld körüli parkolópályára. Hajtóművének beindításával, pályamódosítással a második kozmikus sebességet elérve indult a Hold felé. Pályaadatai segítették, hogy a Hold gravitációs hatását felhasználja visszatérésre. Az orbitális egység parkolópályája 88,41 perces, 51.53 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, az apogeuma 205 kilométer volt. Az alapműszereken túl protondetektorokat és rádiókapcsolat ellenőrzését elősegítő, különböző frekvencia tartományokban működő egységet szereltek fel. 1968. március 9-én visszatérve a Föld légkörébe, egy vezérlőhiba miatt a Guineai-öböl felett 10 kilométer magasságban megsemmisítették. Technikai adatok Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Tömege 5140 kilogramm, hossza 4,5 méter, átmérője 2,72 - 2,2 méter. A hengeres testhez kapcsolódó napelemeinek fesztávolsága 10 méter. Fő részei a visszatérő kabin és a műszaki egység. A visszatérő kabin tartalma: rádió-vevőberendezés,- akkumulátorok,- hőszabályozó rendszer,- tudományos műszerek,- a kísérleti állatok és növények tartályai, a nagy felbontóképességű fotóberendezés. A műszaki egység tartalma: vezérmű,- a telemetriai,- az energiaellátó és az orientációs rendszer,- a korrekciós és fékező hajtóművek,- a hőszabályozás elemei,- külső felületen a napelemek és a parabola antenna. Tülök A tülök egyes állatok fején található üreges szaruképlet. Tülke van például a kecskének, a szarvasmarhának, de az orrszarvúnak is. A tülök a tülökcsonton fejlődik, amely egy vérerekkel és idegekkel gazdagon behálózott csontkinövés a koponyán. Palazzo del Seggio A Palazzo del Seggio vagy Sedile egy műemlék épület Lecce történelmi központjában, a Piazza Sant’Oronzón. Leírása 1592-ben épült a velencei származású polgármester, Pietro Mocenigo javaslatára, egy korábbi 1588-ban elbontott épület helyén. A épület egy loggiához hasonlít. Gótikus és reneszánsz stílusjegyeket visel. A sarokoszlopok magas, csúcsíves árkádokat fognak közre. Az emeleti szintet idővel visszabontották, és a homlokzatot díszítő órát is leszerelték. 1851-ig városi hivataloknak adott otthont. Napjainkban időszakos kiállításokat rendeznek benne. L’Étoile (Somme) L’Étoile település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 1253 fő (2015). L’Étoile Bouchon, Condé-Folie, Flixecourt, Hangest-sur-Somme, Long, Longpré-les-Corps-Saints és Mouflers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Balla Károly (jogász) Mándi Balla Károly (Nagykőrös, 1792. április 2. – Pótharaszt, 1873. május 16.) jogász, költő, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Élete Balla Zsigmond közbirtokos fia, Balla Gergely unokája volt. Iskoláit szülővárosában végezte. 1810-től Pesten jogot hallgatott. 1813-ban a királyi táblánál lett jegyző. 1814-től Pest megyénél hivatalnokoskodott különböző munkakörökben, majd 1818-ban vármegyei kapitányi állandó hivatalt nyert és azt 1846-ig töltötte be. Ezután pótharaszti birtokára vonult vissza. Az 1840-es évek elején a szarvasi fiók-gazdasági egyesület elnöke volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben levelező tagjai sorába választotta. Munkái Örömvers Kelemen Imre úrhoz… Pest, 1813. Gyászdal néhai Csekonics József ifjú úr emlékezetére. Uo., 1814. A schaumburgi nympha pásztorok. Egy idyll. Uo., 1815. (Magyar és német szöveg.) Zsebtükör. Uo., 1825. (Ism. Tudományos Gyűjtemény , 1825. VI. 97.) Hösregék a magyar előidőkből. Uo., 1826. Vélemény a büntetésmód javítása iránt . Uo., 1841. Rhapsodia. Szűrös elmefuttatás a duplomivitikában. Uo., 1865. Emlékezete Galgóczy Károly: Emlékbeszéd Balla Károly lev. tag felett. Johnny Mauro Johnny Mauro (1910-2003) amerikai autóversenyző. Az amerikai Denver városában született 1910. október 25-én. Kedvelte a baseballt és az autókat. Családjával együtt számos autókereskedést üzemeltettek, a Ferrari autókat például évekig egyedüliként árusították Denverben. Johnny az Indy sorozatban versenyzet Ferrarijával az 1940-es és 1950-es években. Ő állt az United States Truck Driving School (kb. Egyesült Államokbeli Kamionvezetési Iskola) mögött is, ezt napjainkban is lánya, Arlene és férje, Dick Lammers birtokolja. 2003-ban bekövetkezett halálos autóbalesetekor Johnny számos autóból álló gyűjteményt hagyott hátra, melyeket helyreállítottak eredeti állapotukra. A gyűjteményhez tartozott például egy Ford A Model, egy Alfa romeo, egy Fiat, néhány Mercedes, egy Buick és Johnny kedvence, a csupán néhány ezer mérföldet futott 1984-es Ferrari GTO is. Forrás Az angol nyelvű Wikipédia Johnny Mauro nevű szócikke. Tokaji kistérség A Tokaji kistérség kistérség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, központja: Tokaj. Coccymys A Coccymys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Coccymys albidens Tate, 1951 Coccymys kirrhos Musser & Lunde, 2009 Coccymys ruemmleri Tate & Archbold, 1941 – típusfaj Coccymys shawmayeri Musser & Lunde, 2009 Jegyzetek Systematic Reviews of New Guinea Coccymys and “Melomys” Albidens (Muridae, Murinae) with Descriptions of New Taxa http://digitallibrary.amnh.org/dspace/bitstream/2246/6033/1/B329.pdf Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Horvát férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A Premijer liga a legmagasabb osztályú horvát férfi kézilabda-bajnokság. A bajnokságot 1992 óta rendezik meg. Jelenleg tizenhat csapat játszik a bajnokságban, a legeredményesebb klub, egyben a címvédő az RK (Badel, Croatia banka) Zagreb. A 2002-es bajnokságot az RK Metković nyerte, de később elvették tőle. William Degouwe de Nuncques William Degouve de Nuncques [néha Nunques] 1867. február 28. Montherme, Ardennek - 1935. március 1., Stavelot, belga festő. Élete és munkássága Régi francia arisztokrata családban született. Szülei az 1870-71-es francia-porosz háború után telepedtek le Belgiumban. Festészeti tanulmányai során ismerkedett meg későbbi feleségével, Juliette Massin-nel, akivel 1894-ben házasodtak össze. Felesége révén került szimbolista költők társaságába, akik jelentős hatást gyakoroltak stílusára. A Les XX elnevezésű avantgárd csoporthoz csatlakozott. Sokat utazott, Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban festett tájképeket. Gyakran választott témájául éjszakai parkokat. Legismertebb képei közül a Rózsaszín ház (1892) elismerten nagy hatást gyakorolt a szürrealizmus fejlődésére, különösen René Magritte művészetére. Kortársai feljegyzése szerint egyszer úgy fogalmazott, hogy a festészet során csak fel kell vázolni néhány ecsetvonalat, és meg kell tölteni azokat érzésekkel. Gyakran állított ki Párizsban, ahol pártfogói közé tartozott Pierre Puvis de Chavannes és Maurice Denis. 1900 és 1902 között feleségével a Baleár-szigeteken élt, a festői partokat és narancsültetvényeket ábrázolta képein. 1910 körül vallási válságon ment keresztül, lelkiállapotát jól tükrözik festményei. Az első világháború idején Hollandiában élt menekültként, csak kisebb képeket festett. 1919-ben nagy csapások érték, elvesztette feleségét és megbénult egyik karja.1930-ban elvette feleségül azt a társát, aki átsegítette a válságon. A Liège közeli Stavelot-ban telepedtek le, ahol utolsó éveit havas tájak festésével töltötte. Műveinek legjobb gyűjteménye a hollandiai Otterlóban, a Kröller-Müller Múzeumban található. Forrás Cassou, Jean. The Concise Encyclopaedia of Symbolism (1984) Szabó Elek Jakab Szabó Elek Jakab (Püspökladány, 1857. február 12. – 1900. február 14.) kegyes-tanítórendi tanár, majd római katolikus lelkész. Élete Középiskoláit Debrecenben és Egerben végezte, 1878-79-ben egyéves önkéntes volt Bécsben. 1879. október 2-én a kegyes-tanító-rendbe lépett; a novíciátust Vácon, a teológiát Nyitrán, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1884. március 9-én áldozópappá szenteltetett. Tanított a kisszebeni, tatai, trencséni és váci gimnáziumokban. 1889-ben az esztergomi főmegye szolgálatába, 1891-ben (szerzetesi fogadalmai alól a pápa által föloldatván) ugyanazon főmegye kötelékébe lépett; előbb hédervári, majd lekéri segédlelkész, végül kékkői pélbános. Felkutatta és kiadta a Sirokra (Gyöngyös), Kis-Szebenre (Sárosmegyei Közlöny), Tatára (Tata-Tóvárosi Hiradó), Hédervárra és Egerre (Győri Közlöny), és Szántóra (Bars) vonatkozó történeti és mondai népregéket. irodalmilag fáradozott a magyar kath. kivándorlókat védő Szent Ráfáel-egylet megalapításán (Győri Közlöny, Magyar Állam, Egyházmegyei Közlöny, Érsekujvár és Vidéke); vezérczikkeket, költeményeket tárcákat írt az említetteken kívül a Nyitramegyei Közlöny, Váczi Hirlap, Veszprém, Győri Hirlap, Barsi Ellenőr és Közoktatás c. hírlapokba. Művei Szárazföldi közlekedő eszközök a rómaiaknál. Tata, 1886. (Ism. Egyet.-Philol. Közlöny 1887.) Csodajelek (prodigia) Livius könyvében. Trencsén, 1887. A Manchester United FC szezonjainak listája A Manchester United egy angol professzionális labdarúgóklub, amelynek székhelye a Greater Manchesterben található Old Traffordon van. A klubot 1878-ban alapították Newton Heath néven és 1886 októberében, az 1886-1987-es FA-kupa sorozat első fordulójában játszott története első hivatalos tétmérkőzését. A klubot 1902-ben nevezték át a Manchester Unitedre, majd 1910-ben átköltöztek az Old Traffordra. A klub összesen 66 jelentős klubtrófeát nyert története során, közte húsz alkalommal végzett az angol élvonalban az élen, ami rekord az angol labdarúgásban. Ebből tizenhárom alkalommal nyerték meg az 1992-ben alapított Premier League-et, ami ugyancsak rekord a szigetországban. A hazai kupasorozatokat tekintve tizenkét alkalommal nyerték meg az FA-kupát, ötször a Ligakupát, az Angol Szuperkupát pedig rekordot jelentő huszonegy alkalommal emelhették a magasba. Nemzetközi összevetésben is az egyik legeredményesebb klubcsapat a Manchester United, amely háromszor Európa első számú kupasorozatát (BEK, Bajnokok Ligája) és egyszer a KEK-et, az Interkontinentális kupát, az Európai szuperkupát, az Európa-ligát, valamint a klubvilágbajnoki trófeát hódította el. A Manchester United az egyetlen angol klub, mely kétszer, 1999-ben és 2008-ban is elnyerte a világ legjobb klubcsapatának járó trófeát, az Interkontinentális kupát, illetve a klubvilágbajnoki trófeát. A 2016-17-es szezon végéig számítva összesen 5557 hivatalos tétmérkőzést játszott a csapat. Az alábbi lista részletezi a klub eredményeit a nagy versenyeken, beleértve az adott szezon kiemelkedő eseményeit. A Lancashire-kupa és a District Challenge Cup eredményei nincsenek feltüntetve, ezek sem hazai, sem pedig nemzetközi összevetésben nem nevezhetőek jelentős versenysorozatnak. Történelem A klub 1878-ban Newton Heath LYR FC néven alakult. Ebben az időben szervezett labdarúgóbajnokság a szigetországban nem létezett; az "első osztályú meccseket" nagyrészt ad-hoc alapon rendezték, és ezeket a kupaversenyekkel egészítették ki. Az ilyen mérkőzésekről származó hivatalos feljegyzések nagyrészt korabeli újságcikkekből maradtak fenn. 1886-ban először indult a csapat az FA-kupában, de már az első fordulóban kiestek. A klub 1889-ben csatlakozott a labdarúgó szövetséghez, 1892-ben pedig az újonnan megalakuló első osztályú bajnoksághoz. A labdarúgó-ligában való részvétellel egy időben a klub a nevében szereplő LYR szócskát elhagyta, majd pénzügyi nehézségek folytán a csődközelben lévő klub újjáalakult, immár Manchester United néven. Az 1956-57-es szezonban a Manchester United lett az első angol klub, amely kilépett a nemzetközi kupaporondra, miután az angol szövetség a Chelsea indulását megtagadta. Tizenegy évvel később, 1968-ban a Manchester United lett az első angol klub, amely megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, és a második brit csapatként érte ezt el, miután a skót Celtic az előző évben nyerte meg a kupasorozatot. Az 1992-93-as évadban a Premier League alapító tagjai közt volt a klub, amely az 1998-1999-es idényben véghez vitte a triplázást, azaz megnyerte a Premier League-et, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját is. Ezt követően még két Premier League elsőséget szerzett a Alex Ferguson vezette csapat 1999-2000-ben és 2000-01-ben, így a Manchester United a negyedik angol klub, amely három egymást követő bajnoki címet nyert hazájában. A 2007-2008-as szezonban tizedik bajnoki címüket nyerték a Premier League-érában, a következő évadban pedig első angol csapatként nyerték meg a FIFA-klubvilágbajnokságát. A 2010-2011-es bajnoki címmel 19. elsőségüket szerezve a legeredményesebb angol klubcsapat lett a bajnoki címeket tekintve, megelőzve a 18 elsőséggel addig csúcstartó Liverpoolt. A 2016-17-es szezonban a Manchester United megnyerte első Európa-liga-trófeáját, így az ötödik klub lett Európában, amely minden jelentős nemzetközi klubsorozatot megnyert legalább egy alkalommal. Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért A Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért budapesti kormányellenes tüntetést 2018. április 14-én tartották. A megmozdulást Lányi Örs kezdeményezte, aki nem tudott belenyugodni, hogy 2018-as országgyűlési választáson a Fidesz-KDNP pártszövetség a listás szavazatok 49,3%-ának megszerzésével és az egyéni választókerületek 85,8%-ának megnyerésével harmadszor is kétharmados kormánytöbbséget szerzett. Egyéni megmozdulásként létrehozott egy demonstrációra hívó eseményt a Facebookon. Az eseményre a péntek délelőtti állapot szerint 33 ezren jelezték, hogy kimennek, és további 81 ezer érdeklődő csatlakozott a Facebookon. Összehasonlításképpen: az egy évvel ezelőtti, CEU melletti nagy tüntetésre kevesebben jelentkeztek a közösségi médiában. A tüntetők 17.30-kor indultak az Operaház elől a Kossuth térre, melyet teljesen megtöltöttek. A tüntetők száma több tízezerre tehető. Több szimpátiatüntetést is hirdettek a közösségi oldalon vidéki városokban, és az országon kívül: Párizsban, Londonban és Máltán is akadtak támogatói a megmozdulásnak. A demonstráció követelései A 2018-as magyarországi országgyűlési választás szavazatainak újraszámlálását Gyűlöletkampány helyett szabad sajtót, pártatlan közmédiát Tisztességes választást, új választási törvényt Az ellenzék ne magával harcoljon, hanem álljon ki a többségért. Pártok véleménye az eseményről Jobbik: Továbbra is kész a korrupt Fidesz elleni küzdelemre az ország érdekében. Ezért úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a szombati tüntetéshez, és minden támogatójukat arra kérték, hogy legyen ott. MSZP: Ott lesz az Operánál mindazokkal, akiknek fontos a demokrácia és a választás tisztasága. DK: „Milyen ország az, ahol még a választási eredményről is kiderülhet, hogy elcsalták? Nem Magyarország, a mi hazánkban ilyet senki nem tehet meg következmények nélkül! Itt az ideje a nemzeti ellenállásnak!” Momentum: A Momentum csatlakozott a tüntetéshez mert mint írták: „Nem adhatjuk fel." Fidesz: Kétharmados győzelem született a vasárnapi országgyűlési választáson, és ezt mindenkinek illene elfogadnia - mondta a Fidesz kommunikációs igazgatója. Hidvéghi Balázs közölte, ez azt mutatja, hogy a tüntetők lenézik az embereket, mert a kristálytiszta eredményt mindenkinek el kellene fogadnia. Kamerák telepítése a tüntetés miatt Csütörtök délután a rendőrség bekamerázta az Alkotmány utcát egészen a Honvéd utcáig. Floyd Mayweather Floyd Mayweather Jr. (becenevén Pretty Boy, Money) (Michigan, 1977. február 24. –) visszavonult amerikai váltósúlyú profi ökölvívó. Pályafutása során nagypehelysúlyban, könnyűsúlyban, kisváltósúlyban, váltósúlyban és nagyváltósúlyban is világbajnok lett. Nagypehelysúlyban Floyd Mayweather 1996. október 11-én debütált a profik táborában, és a 2. menetben kiütötte Roberto Apodacát. Két évvel profi debütálását követően már a WBC pehelysúlyú világbajnoki címéért mérkőzhetett Genaro Hernandez ellen, aki a 8. menetben feladta az összecsapást, ezzel Mayweather jelenleg minden idők 10. legfiatalabb világbajnoka a maga 21 évével 9 hónapjával és 7 napjával. Címét első alkalommal a súlycsoport egyik legjobbja, Angel Manfredy ellen védte meg, akit a 2. menetben ütött ki. Harmadik címvédésén legyőzte a ranglista első Justin Juukót is egy 9. menetes TKO-val. Ezt követően lemondott világbajnoki címéről, és még két mérkőzést nyert meg pehelysúlyban, majd fellépett könnyűsúlyba. Könnyűsúlyban 2000. október 21-én vívta első könnyűsúlyú összecsapását a kategória egyik legjobbja, Emanuel Augustus ellen, akit a 9. menetben ütött ki. Második könnyűsúlyú összecsapásán a súlycsoport legjobbja ellen mérkőzött, a 33 mérkőzésen veretlen Diego Corrales ellen, akit általános meglepetésre több alkalommal padlóra küldött, majd a 10. menetben meg is semmisítette. Ennek a sikernek köszönhetően 2002-ben megmérkőzhetett a WBC könnyűsúly világbajnokával, Jose Luis Castillóval. Mayweather 12 menetben egyhangú pontozással szerezte meg pályafutása második világbajnoki címét. Első címvédésén újfent legyőzte egyhangú pontozással Jose Luis Castillót, majd három éven keresztül védte világbajnoki övét. 2005-ben erről a címről is lemondott, és fellépett váltósúlyba. Váltósúlyban Első váltósúlyú összecsapása Arturo Gatti ellen volt, akit a 6. menetben legyőzött. Ezt követően kiütötte Sharmba Mitchellt, majd megmérkőzhetett a P4P éllovas Zab Judah ellen a WBC és IBF világbajnoki címekért. Mayweather végül egyhangú pontozással megnyerte a váltósúlyú világbajnoki címet is. Első címvédésén egyhangú pontozással verte az argentin Carlos Manuel Baldomirt, majd immáron a világ legjobb bokszolójaként állhatott ki a korábbi P4P elsővel, Oscar De La Hoyával. Mayweather 2007-ben De La Hoya ellen az év mérkőzését produkálta, és az HBO képernyőjén 2,400,000 ember fizetett elő PPV konstrukcióban a mérkőzésre, amivel rekordot döntött. Végül magát a mérkőzést egyhangú pontozással megnyerte. Ezt követően megmérkőzött a váltósúly másik bajnokával, a veretlen angol Ricky Hatton-nel. Mayweather pályafutása egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, és a 10. menetben kiütötte az angolt. A mérkőzést követően részt vett egy pankráció mérkőzésen, ahol komoly sérülést szenvedett, így bejelentette a visszavonulását. Váltósúlyban két évig volt világbajnok, és három alkalommal védte meg címét. A visszatérés A ringbe másfél év múlva, 2009. szeptember 19-én tért vissza a világ egyik legjobbja, Juan Manuel Marquez ellen és legyőzte őt. 2010-ben már a WBA váltósúlyú világbajnoki címéért mérkőzhetett Shane Mosley ellen. Mayweather ezen az összecsapáson volt pályafutása során először megfogva, de túlélte a 2. menetet, és ezt követően egyhangú pontozással újfent elnyerte a váltósúlyú világbajnoki címet. 2011-ben címegyesítő mérkőzést vívott a WBC bajnokkal, Victor Ortizzal, akit a 4. menetben kiütött. 2012-ben megszerezte az IBF övet is Miguel Cotto legyőzésével, és a P4P listák ismét elsőként tartották számon. 2013-ban megvédte a címeit a ranglista első Robert Guerrero ellen, akit egyhangú pontozással vert meg. 2013 szeptemberében egy mérkőzés erejéig felment nagyváltósúlyba, hogy megmérkőzzön a WBA bajnok Canelo Alvarezel, akit 12 menetben pontozással vert, így bekerült a gyűjteményébe a WBC és a WBA nagyváltósúlyú világbajnoki címe is. 2014 május 3-án visszatért váltósúlyba, ahol pontozással legyőzte Marcos Maidanát és a WBC címe mellé begyűjtötte a WBA szuper bajnoki címét is. 2015-ben az évszázad bokszmeccsének volt beharangozva a Manny Pacquiao elleni mérkőzés, azonban ennek ellenére teljesen egyhangú pontozással megszerezte 48.-dik győzelmét. Amir Khan remélte pár hónap után, hogy vele fog ringbe szállni az amerikai és fel is készült ellene, azonban ő Andre Berto-t hívta ki ellenfelének. A győzelem után bejelentette visszavonulását. 2017 júniusában hivatalosan bejelentették a Conor McGregor, ír MMA harcos elleni bokszmérkőzést, mely augusztus 26-án este vette kezdetét. Magyarországon a mérkőzés helyi idő szerint augusztus 27-én hajnal 2-kor közvetítette élőben a Sport1. Profi eredményei WBC világbajnok, nagypehelysúly 1998–1999 WBC világbajnok, könnyűsúly 2002–2005 WBC világbajnok, kisváltósúly 2005-2006 WBC világbajnok, váltósúly 2006–2008 WBC világbajnok, nagyváltósúly 2007 IBF világbajnok, váltósúly 2006 WBA világbajnok, váltósúly 2010- WBC világbajnok, váltósúly 2011– WBA világbajnok, nagyváltósúly 2012– WBC világbajnok, nagyváltósúly 2013- Kajetan Broniewski Kajetan Broniewski (Zabrze, 1963. március 6. –) lengyel evezős. Evezésben sorozatban három olimpián (1988, 1992, 1996 vett részt. 1992-ben a férfi egypárevezős versenyszámban a német Thomas Lange és a csehszlovák Václav Chalupa mögött bronzérmet nyert. 1988-ban ötödik, 1996-ban kétpárevezősben Adam Korollal együtt 13. lett. Gáspár Tamás (birkózó) Gáspár Tamás (becenevén Gazsi; Budapest, 1960. július 19. –) magyar birkózó. Élete Versenysúlya 100 kilogramm, magassága 187 centiméter, versenyszáma a kötött-fogás. Aktív sportpályafutás kezdete: 1966. Sportegyesületei a Ferencváros, A Jövő SC és 1986-tól Vasas SC volt. A kivételes technikai tudása, a lendületes, látványos akciói a magyar kötött-fogás legnagyobbjait idézte. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány már 1979-ben bizalmat szavaz a 19 éves ifjúnak. A versenyeken elért előkelő helyek arra késztetik, hogy egyre keményebben megdolgozzon azért, hogy erőben és állóképességben még versenyképesebb legyen. A Los Angeles-i olimpiára politikai okok miatt nem juthatott el. Világbajnokság 1979 -ben a junior világbajnokságon ezüstérmes. 1981 -ben a felnőtt tornán ezüstérmet nyer. 1985 -ben ezüstéremmel térhetett haza. 1986 -ban világbajnoki cím a Budapest Sportcsarnok zsúfolt nézőtere előtt, Világkupa 1986-ban bronzérmet szerzett. Európa-bajnokság 1979 -ben Románia főváros Bukarest adott otthont a versenynek, ahol negyedik helyezett. 1980 -ban (VI. junior) aranyérem a sikere. 1982 -ben ötödik helyezett. 1983 -ban Budapest adott helyszínt a versenynek, ahol ezüstérmes lett. 1984 -ben érkezett el a csúcsra. Megverte a száz kiló legyőzhetetlennek hitt szovjet klasszisát, Nyikolaj Balbosint. Svédországban , a jönköpingi tornán úgy lesz Európa-bajnok , hogy maga mögé szorítja Balbosinon kívül budapesti legyőzőjét, az amúgy kétszeres világbajnok- és kétszeres Európa -bajnok bolgár Andrej Dimitrovot is. Olimpia Szovjetunióban, Moszkva városában rendezték, a XXII., az 1980. évi nyári olimpiai játékok birkózó tornáját, ahol 100 kilogrammban a 10. lett. Dél-Koreában, Szöulban rendezték, a XXIV., az 1988. évi nyári olimpiai játékokat, ahol egy súlyos vállsérülés miatt nem tudott tovább versenyezni, ezért csak 8. helyezést ért el. Ifjúsági Barátságverseny Ifjúsági Barátságversenyeket minden olimpiai sportágban évente megrendezték egymás között az akkori szocialista országok. 1977 -ben már 17 évesen, az eggyel idősebbek között, kötött-fogásban +85 kilogrammos súlycsoportban aranyérmes lett a Német Demokratikus Köztársaság városában, Suhlban . 18 évesen, 1978 -ban is megnyerte a +87 kilósok versenyét, ezúttal az egykori Csehszlovákia Havlickuv Brod nevű városában, a szakemberek óriási karriert jósoltak neki. Magyar bajnokság Kötött-fogásban a 100 kilogrammos súlycsoportban 1979-től, 1981, 1982, 1983, 1984, 1986, 1986, 1988-ig nyolc aranyérmet nyert. Sportvezetőként A Magyar Birkózószövetség (MBSZ) főtitkára. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja. Díjai, elismerései A birkózó Hírességek csarnokának a tagja (sportvezető) (2013) 1074 (szám) Az 1074 (római számmal: MLXXIV) az 1073 és 1075 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1074-es a kettes számrendszerben 10000110010, a nyolcas számrendszerben 2062, a tizenhatos számrendszerben 432 alakban írható fel. Az 1074 páros szám, összetett szám, szfenikus szám. Kanonikus alakja 21 · 31 · 1791, normálalakban az 1,074 · 103 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 6, 179, 358, 537 és 1074. Az 1074 érinthetetlen szám: nem áll elő pozitív egész számok valódiosztó-összegeként. Csillagászat 1074 Beljawskya kisbolygó Mathis Bolly Mathis Gazoa Kippersund Bolly (Oslo, 1990. november 14. –) norvég születésű, elefántcsontparti válogatott labdarúgó, jelenleg a Fortuna Düsseldorf játékosa. Posztját tekintve középpályás. Édesapja elefántcsontparti, édesanyja norvég származású. Álomgyilkos Az Álomgyilkos (angolul The Sleepwalker Killing vagy From the Files of Unsolved Mysteries: The Sleepwalker Killing) egy 1997-es USA-beli TV-film, amely megtörtént eseten alapul. Írta June Callwood és Lyle Slack, rendezte John Cosgrove, aki a hasonló témájú TV-sorozat producere is volt. A TV-filmet eredetileg az NBC sugározta 1997. április 28-án. DVD-n is kiadták 2005. május 24-én. Szereplők Hilary Swank (Lauren Schall szerepében) Jeffrey Nordling (Det. Lloyd Boyko szerepében) Charles Esten (Mark Schall szerepében) Natalija Nogulich (Atty. Brooke McAdam szerepében) Lisa Darr (D.A. Mary Ellen Matulus szerepében) Sean Murray (Christopher Lane szerepében) Victor Love (Det. Ike Nolan szerepében) Marisa Coughlan(Tanya Lane szerepében) Sam Anderson (Roth Lane szerepében) Julianna McCarthy (Eileen Hunter szerepében) Joel Polis (Asst. Atty. Jimmy szerepében) John Rubinstein (Dr. Frank Corrigan szerepében) Vitalogy A Vitalogy a Pearl Jam harmadik lemeze, 1994. december 6-án jelent meg az Epic kiadónál. Ez az album már a grunge-hagyományoktól való elszakadást mutatja, az előző két lemezhez (Ten és Vs.) képest sokkal változatosabb, sötétebb, kiforrottabb. A megjelenés óta már 5-szörös platina státuszt ért el. 1996-ban az album két Grammy-jelölést kapott, a "legjobb rock album" és "az év albuma" kategóriában. A lemezen szereplő Spin The Black Circle c. dal meg is kapta a "legjobb hard rock előadás"-ért járó díjat. A Rolling Stone magazin 2003-ban "minden idők 500 legjobb albuma" között a 492. helyre ransgsorolta. Az albumcím eredete A cím és a borító is egy azonos címen megjelent, 20. század eleji könyvből ered, amelyet az énekes, Eddie Vedder egy bolhapiacon talált. A könyv az egészség/betegség témakörrel foglalkozott. (A "vitalogy" szónak köze lehet a "vitalitás" szóhoz.) Számok Last Exit (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 2:54 Spin the Black Circle (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 2:48 Not for You (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 5:52 Tremor Christ (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 4:12 Nothingman (Vedder, Ament) – 4:35 Whipping (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 2:35 Pry, To (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 1:03 Corduroy (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 4:37 Bugs (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 2:45 Satan's Bed (Vedder, Gossard) – 3:31 Better Man (Vedder) – 4:28 Aye Davanita (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 2:58 Immortality (Abbruzzese, Ament, Gossard, McCready, Vedder) – 5:28 Hey Foxymophandlemama, That's Me (Ament, Gossard, Irons, McCready, Vedder) – 7:44 Stupid Mop ként is ismert Kislemezek az albumról Spin the Black Circle / Tremor Christ (1994) Immortality / Rearviewmirror (performed by The Frogs) (1995) Not for You / Out of My Mind (Live) (1995) M. Kristóf Ágnes M. Kristóf Ágnes (Nyíregyháza, 1924. május 6. – Miskolc, 2001. szeptember 1.) festőművész. Miskolcon alkotott. Élete, munkássága Kristóf Ágnes Nyíregyházán született, és a képzőművészet alapjaira édesanyja tanította. Iskolai tanulmányait a Leány Kálvineumban végezte, ahol tanítói diplomát szerzett, és Boross Géza, Rozs János és Diószegi Balázs voltak a tanárai. Keupert német festőtől tanult, de még Benczúr Gyula is korrigálta munkáit. Több külföldi tanulmányutat tett (Bécs, Párizs, München, Finnország), és elvégezte a rajztanári szakot. 1943-ban költözött Miskolcra, ahol általános iskolában, majd a Kossuth Gimnáziumban tanított. 1960-tól tagja volt a Művészeti Alapnak, majd annak jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1969-ben a Miskolci Galéria főelőadója lett, és emellett ellátta a Művészklub titkári feladatát. Oktató és szervező munkája közben is alkotott, kiállításokon azonban csak a ’60-as évektől vett részt. Jellemzően tájképfestészettel foglalkozott. Szerette a természetet, a színekben rejlő harmóniára építkezett, állhatatosan kereste a természetben rejlő szépséget. Munkái megtalálhatók Nyíregyháza és Miskolc közgyűjteményeiben. Nevének M. előtagja asszonynevére (Molnár Lajosné) utal. Egyéni kiállításai 1962 – Szikszó 1963 – Diósgyőri Lovarda 1972 – Miskolci Galéria , Miskolc 1975 – Tokaj 1975 – Taktaharkány 1976 – Leninváros 1976 – Polgár 1979 – Móricz Zsigmond Könyvtár, Nyíregyháza 1980 – Rudabánya 1981 – Budapest 1981 – Művelődési Központ, Mezőkövesd 1982 – Szőnyi István Terem, Miskolc 1984 – Megyei Kórház Kiállítóterem, Miskolc 1984 – Derkovits Galéria, Leninváros 1986 – Helsinki – Lempaala ( Finnország ) 1987 – Medgyessy Terem, Debrecen 1988 – Miskolci Egyetem , Egyetemi Galéria, Miskolc 1989 – Rudnay Terem, Eger 1994 – József Attila Könyvtár, Miskolc 1996 – Szőnyi István Terem, Miskolc Válogatott csoportos kiállításai 1950 – Nemzetközi Vasutas Képzőművészeti kiállítás (FISAIC), München , Németország 1960 – Sátoraljaújhely 1960 – Nemzetközi Vasutas Képzőművészeti kiállítás (FISAIC), Bécs , Ausztria 1962 – Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti kiállítás, Ózd 1962 – Nemzetközi Vasutas Képzőművészeti kiállítás (FISAIC), Helsinki , Finnország 1963 – Borsod megyei képzőművészeti kiállítás, Nyíregyháza 1965 – Kisgaléria, Erdőbénye 1971 – Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti kiállítás, Salgótarján 1971 – Városi Gyűjtemény, Miskolc 1972 – Rajzok, Miskolci Galéria, Miskolc 1972 – Téli Tárlat, Miskolci Galéria, Miskolc 1973 – Tavaszi Tárlat, Salgótarján 1975 – Borsod megyei képzőművészeti kiállítás, Leninváros 1976 – Borsod megyei képzőművészeti kiállítás, Miskolc 1977 – Nemzetközi Vasutas Képzőművészeti kiállítás (FISAIC), Kassa , Csehszlovákia Művek közgyűjteményekben Jósa András Múzeum, Nyíregyháza Herman Ottó Múzeum , Miskolc K–3 Lenyinszkij Komszomol A K–3 Lenyinszkij Komszomol (oroszul: Ленинский комсомол) a Szovjet Haditengerészet 627 Kit típusú (NATO-kódnéven November osztályú) nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárója volt. Szovjet terminológia szerint a torpedóhordozó atomtengeralattjáró (PLAT – Podvodnaja Lodka Atomnaja Torpednaja) kategóriába tartozott. A szovjet Északi Flottában szolgált, ez a hajó volt a Szovjetunió első atommeghajtású tengeralattjárója. 1959-ben állították szolgálatba, a szolgálatból 1988-ban, a flotta állományából 1991-ben vonták ki. Története A hajó az első szovjet atommeghajtású tengeralattjáró-sorozat, a 627 Kit típus első egysége. Építését 1954. május 5-én kezdték el Molotovszkban (ma: Szeverodvinszk), a 402. sz. Északi Gépgyárban (Szevmas). Gyári sorozatszáma 254 volt. 1957. augusztus 12-én bocsátották vízre, reaktorát 1958. július 4-én aktiválták. A Lenyinszkij Komszomol nevet az ugyanezt az elnevezést hordozó második világháborús M–106 dízel-elektromos tengeralattjáróról kapta, amely 1943-ban harcban elsüllyedt. 1959. március 12-én állt szolgálatba a szovjet Északi Flottában. Honi kikötője a Kola-félszigeten lévő Zapadnaja Lica haditengerészeti bázis volt. 1961-ben futott ki első bevetésére az Atlanti-óceánra Északi sarki útja 1962 júliusában hosszabb utat tett a Jeges-tengeren Lev Zsilcov parancsnoksága alatt. Az út során kétszer áthaladt az Északi-sarkon, majd 1962. július 17-én a jégpáncélt áttörve az északi sark közelében a felszínre emelkedett, ahol a személyzet kitűzte a Szovjetunió állami lobogóját. A sarki út után a hajó személyzetét kitüntették, ekkor kapta a hajó a Lenyinszkij Komszomol nevet is. 1967 nyarán a tengeralattjáró a Földközi-tengeren hajtott végre bevetést. Többek között egy amerikai ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárót kellett követnie. A feladatot nem tudta teljesíteni, ezért a hajót hazarendelték. Balesete 1967. szeptember 8-án a Norvég-tengeren végrehajtott bevetés során tűz ütött ki a hajó orrában lévő egyik hidraulikus rendszerben. A tűz az 1. rekeszből átterjedt a 2. rekeszre is. Az automatikus tűzoltórendszernél használt széndioxid gáz 39 tengerész halálát okozta. Az első hivatalos vizsgálatok szerint a hidraulika olaj öngyulladása okozta a tüzet. Későbbi azonban egy öngyújtót találtak a kiégett rekeszben. A vizsgálat szerint valószínűleg dohányzás miatt keletkezett a tűz. Utóélete A hajót 1991-ben vonták ki a flotta állományából. A tervek szerint később múzeumhajóvá alakítják, erre a hajót kifejlesztő Malahit tervezőiroda tervet dolgozott ki. A tengeralattjáró napjainkban Szeverodvinszkben található, igen rossz állapotban. Zaozjorszkban 1991-ben emlékművet állítottak az 1967-es balesetben elhunyt 39 tengerész emlékére. William Edward Parry William Edward Parry, 1826-tól sir William Edward Parry (Bath, 1790. december 19. – Bad Ems, 1855. július 8.) angol sarkutazó, felfedező. Ifjú korában az Északi-tengeren szerzett hajózási gyakorlatot a bálnavadász hajók ellenőreként. 1818-ban részt vett John Ross az Északnyugati átjáró feltárására indított expedíciójában.A Baffin-öböl északi végén behatoltak a Smith-szorosba, majd az öböl nyugati partvidékén a Jones-szorosba (egyikben sem járt ember, amióta William Baffin elnevezte őket), de mindkettőt jég töltötte ki, és zsákutcának bizonyultak. A következő évben már ő vezetett expedíciót az északi sarkvidékre. Kihasználta az abban az évben rendkívül kedvező időjárást, és két hajójával (Hecla, Griper) behatolt a Lancaster-szorosba, és abban nyugat felé hajózva egészen a nyugati hosszúság 114°-ig jutott. Eközben útvonalától északra, az északi szélesség 75° táján egy új szigetcsoportot vett észre, amit később róla neveztek el. Felkutatta a Barrow-szorost és a Melville-szorost, és ezután mintegy 10 hónapot a Melville-sziget egyik öblében telelt. Úti beszámolójában leírt egy, a sziget déli partvidékén emelkedő, jellegzetes alakú sziklát, ami fontos tájékozódó ponttá vált harminc évvel később, amikor Robert MacClure nyugat felől érkezett erre a helyre, és Parry leírása alapján felismerte a partszakaszt, végre bizonyítva ezzel az Északnyugati átjáró létezését. Következő két útja (1821–1822, 1825) gyakorlatilag sikertelennek tekinthető. Második útján a Hudson-öböl és a Baffin-föld között, a harmadikon a Baffin-földtől nyugatra kereste az átjárót — eredménytelenül. Végül (1827-ben) szántalpas csónakokon akarta elérni az Északi-sarkot. El is jutott az északi szélesség 82° 45'-ig, ahol kiderült, hogy a jég gyorsabban mozog dél felé, mint amilyen gyorsan ő északnak haladni képes, ezért visszafordult. Ez az eredménye sokáig (1895-ig, Fridtjof Nansen első Fram-expedíciójáig) „északi rekord” maradt. Útleírása Four voyages to the North Pole címmel jelent meg Londonban, 1833-ban, 5 kötetben. Pszichedelikus zene A pszichedelikus zene gyűjtőfogalom, amibe azok a zenei stílusok tartoznak, melyekre hatással van (vagy volt) a pszichedelikus rock és a hippimozgalom. Pszichedelikusnak tartott stílusok Pszichedelikus rock Acid rock Goa trance Pszichedelikus trance Acid jazz Psych folk Pszichedelikus soul Pszichedelikus hatást mutató stílusok Progresszív rock Stoner rock Trip hop Acid house Poul Pedersen Poul Pedersen (Aarhus, 1932. október 31. – 2016. december 23.) olimpiai ezüstérmes dán labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban 1950 és 1964 között az Aarhus GF játékosa volt, ahol négy-négy bajnoki címet és dán kupa győzelmet ért el a csapattal. Az aktív labdarúgástól 1964-ben vonult vissza. A válogatottban 1953 és 1964 között 50 alkalommal szerepelt a dán válogatottban és 17 gólt szerzett. Tagja volt az 1960-as római olimpián részt vevő válogatottnak, amely ezüstérmet szerzett. Sikerei, díjai Olimpiai játékok ezüstérmes: 1960, Róma Dán bajnokság bajnok (4): 1954–55, 1955–56, 1956–57, 1960 Dán kupa győztes (4): 1955, 1957, 1960, 1961 Tokió Egyetem A Tokiói Egyetem (��; Tōkyō; Hepburn: ��, ’daigaku’), rövidítve Tōdai (��; Hepburn: Tōdai), egy kutató egyetem, amely Japánban Tokió város Bunkyō részében található. Az egyetem 10 karára több mint 30 000 hallgató jár, köztük 2 100 külföldi cserediák. Az intézmény 5 kampusszal rendelkezik, melyek Hongōban, Komabában, Kashiwában, Shirokaneban és Nakanóban találhatók. Ez az első Japán hét nemzeti egyeteme (����� kokuritsu nana-daigaku) közül és egyben a legtekintélyesebb is az országban. A 2013-as egyetemek világrangsora szerint Ázsiában az első, a világon pedig a 21. helyet foglalja el. Története Az egyetem mai nevét 1877-ben a Meiji kormány alatt kapta, azzal, hogy régebbi állami orvostudományi iskolákat és a nyugati tanulást magába olvasztotta. Később 1886-ban átnevezték "Császári Egyetemre (����; Hepburn: Teikoku daigaku)", majd 1897-ben Tokiói Császári Egyetemre (������; Hepburn: Tōkyō teikoku daigaku), amikor a Császári Egyetem rendszer megalakult. 1923-ban egy földrengés és az azt követő tűz a Császári Egyetem Könyvtárának körülbelül 700,000 kötetét elpusztította. Az elveszett könyvek közt volt maga a Hoshino Könyvtár (����; Hepburn: Hoshino bunko) is, amely egy kb. 10,000 könyves gyűjteményt foglalt magába. A könyvek Hoshino Hisashi tulajdonához tartoztak mielőtt a könyvtár részévé váltak és főleg a kínai filozófiáról és történelemről szóltak. 1947-ben Japán második világháborúbeli veresége után újra felvette az eredeti nevét.1949-ben az új egyetem rendszer megkezdésével a Todai bekebelezte a korábbi Első Középiskolát (a mai Komaba kampusz) és a Tokiói Középiskolát, melyek így azt a feladatot vették fel, hogy az első és másod éves hallgatókat tanítsák, míg a fő Hongo kampuszon lévő karok a harmad és negyed évesekről gondoskodnak. Bár az egyetemet a Meiji korszakban alapították, a gyökerei a Csillagászati Ügynökséghez (���; 1684), a Shoheizaka Tanulmányi Hivatalhoz (������; 1797) és a Nyugati Könyvek Fordítói Ügynökségéhez (������; 1811) nyúlnak vissza. Ezek az intézmények állami hivatalok voltak, melyeket a Tokugawa sógunátus (1603-1867) hozott létre és fontos szerepet játszottak az európai könyvek importálásában és fordításában. Kikuchi Dairoku, aki egy fontos személy a Japán oktatásban, a Tokiói Császári Egyetem elnöke is volt egyben. Az 1964-es nyári olimpián az egyetem adott otthont a modern pentatlon futó számának. 2012. január 20-án a Todai bejelentette, hogy az egyetemi év kezdetét áprilisról szeptemberre teszi, hogy összehangolja a naptárát a nemzetközi szabvánnyal. A változást 5 éven belül tervezik bevezetni. A Japan Times szerint 2012 februárjában az egyetemen 1282 professzor tanított, köztük 58 nő. 2012 őszén, a Tokió Egyetem történetében először, két alapképzést is indított, melyet nemzetközi diákok felé irányulva teljesen angol nyelven tanítanak; ezek voltak a "the International Program on Japan in East Asia" és a "the International Program on Environmental Sciences". Szervezetek Karok Jogtudomány Orvostudomány Műszaki tudományok Irodalom Tudomány Mezőgazdaság Gazdaság Művészetek és tudományok Oktatás Gyógyszerészet Doktori iskolák Humán tárgyak és szociológia Oktatás Jog és politika Gazdaság Művészetek és tudományok Tudomány Műszaki tudományok Mezőgazdasági és élet tudományok Orvostudomány Gyógyszerészet Matematikai tudományok Határ tudományok Informatikai tudományok és technológia Komplex információs tanulmányok Közpolitika Kutató intézetek Orvostudományi Intézet Földrengéskutató Intézet Keleti Kultúrák Intézete Társadalomtudományi Intézet Ipartudományi Intézet Történetírói Intézet Molekuláris és Sejtszintű Biotudományok Intézete Kozmikus Sugárzást Kutató Intézet Szilárdtestfizika Intézete Atmoszféra- és Óceánkutató Intézet Fejlett Tudomány és Technológia Kutatóközpontja Mind az egyetem Tudományos Iskolája, mind a Földrengéskutató Intézet képviselteti magát a nemzeti Földrengés Előrejelzési Koordinációs Bizottságban. Rangsorolás Az Academic Ranking of World Universities a Tokiói Egyetemet Ázsiában az első helyre, a világban pedig a 21. helyre sorolta 2012-ben. A Times Higher Education World University Rankings a Tokiói Egyetemet a 27. helyre sorolta a világban, míg Ázsiában az első helyre 2013-ban. A QS World University Rankings 2011-ben a Tokiói Egyetemet a 25. helyre sorolta a világban (2010-ben a Times Higher Education World University Rankings és a QS World University Rankings szét váltak, hogy külön rangsorok csináljanak). 2011-ben a QS Asian University Rankings, amely egy különböző módszertant használ, a Tokiói Egyetemet a 4. helyre sorolta. A Global University Ranking a Tokiói Egyetemet a 3. helyre sorolta a világban, míg Ázsiában az első helyre. A Human Resources & Labor Review , egy emberei versenyképességi index és elemzés, melyet a Chasecareer Networkon publikáltak, az egyetemet nemzetközi szinten a 21., Ázsiában pedig az első helyre sorolta 2010-ben. Az École nationale supérieure des mines de Paris a Tokiói Egyetemet a világon az első helyre sorolta, azon az alapon, hogy az öregdiákok közül mennyien lettek CEO-k a világ 500 legnagyobb vállalata közül. A Nature Publishing Index (2011) a Tokiói Egyetemet a világon az 5. helyre sorolta 2011-ben. Kampusz Hongo Kampusz A fő Hongo kampusz magába foglalja az egykori Maeda család birtokát, akik az Edo-korban Kaga tartomány feudális urai voltak.Az egyetem egyik legismertebb nevezetessége az Akamon (a Vörös Kapu), ennek a korszaknak az ereklyéje. Az egyetem szimbóluma a terület egészén megtalálható fák levele, a ginkgo levél. Továbbá a Hongo kampusz ad otthont az egyetem által minden évben megrendezett Május Fesztiválnak. Sanshiro Tavacska Sanshiro Tavacska (����; Hepburn: Sanshirō ike) az egyetem Hongo kampuszán található és egészen 1615-ig eredeztethető vissza. Az Osaka kastély bukása után a sógun ezt a tavacskát és a környező kertet adományozta Maeda Toshitsunenek. A Maeda Tsunanori által folytatott további fejlesztések során vált híressé, mint a legszebb kert Edóban (mai Tokió), a hagyományos nyolc tájjal és nyolc határral és az eredetiségéről ismert mesterséges tavacskával, dombokkal és pavilonokkal. Akorriban Ikutoku-en-ként volt ismert. A tó körvonalának alakja megegyezik a kokoro vagy shin (szív) jellel, ekképp lett a hivatalos neve Ikutoku-en Shinjiike. Natsume Sōseki Sanshiro novellája után Sanshiro tavacskaként lett közismert. Komaba Kampusz {{:en:University of Tokyo, Komaba Campus|}} A Komaba kampusz egy a Tokiói Egyetem 5 kampusza közül, ez ad otthont a művészetek és tudományok főiskolájának, a művészetek és tudományok doktori iskolájának, a matematikai tudományok doktori iskolájának továbbá számos fejlett kutató intézménynek és kampusz szolgáltatásnak. Ez az a kampusz, ahol az összes első és másodéves Tokiói Egyetemi hallgató tölti az egyetemi életét. A Tokiói Egyetem az egyetlen egyetem japánban, amely rendszerébe beletartozik két év általános oktatás mielőtt a hallgatók választhatnának, hogy melyik speciális tanulmányi területre mennek tovább.[forrás?] A Komaba kampusz az általános oktatás sarokköve és a "kiválóság központjának" lett kijelölve három új kutatási területen az Oktatási- és Tudományos Minisztérium által. Jelenleg több, mint 7000 diák (első és másodéves) iratkozott be általános oktatás kurzusokra, körülbelül 450 diák (harmad és negyed éves) folytatja a specializációját a művészetek és tudományok főiskoláján és 1400 diplomás diák folytat felsőfokú tanulmányokat. Jelentős öregdiákok és fakultás tagok Az egyetem sok figyelemre méltó személyt képzett. 15 japán miniszterelnök a Tokiói Egyetemen tanult. A korábbi miniszterelnök Kiichi Miyazawa , a bürokrácia sokszínűségére való aggodalommal, utasította a japán kormányzati szerveket, arra, hogy a csökkentsék azon alkalmazottak arányát, akik az egyetem jogi karára jártak, 50 százalék alá. A Tokió Egyetem 7 öregdiákja Nobel-díjat kapott. Yasunari Kawabata , Irodalom, 1968 Leo Esaki , Fizika, 1973 Eisaku Satō , Béke, 1974 Kenzaburō Ōe , Irodalom, 1994 Masatoshi Koshiba , Fizika, 2002 Yoichiro Nambu , Fizika, 2008 Ei-ichi Negishi , Kémia, 2010 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) magyarországi állami hatóság volt 2000 és 2013 között. Feladata az ország pénzügyi közvetítő rendszerének felügyelete és ellenőrzése volt. Története Az Országgyűlés 2000. április 1-jei hatállyal hozta létre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. A PSZÁF az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és az Állami Pénztárfelügyelet összevonásával, ezen intézmények jogutódjaként jött létre. A PSZÁF Magyarország pénzügyi közvetítő rendszerét felügyelő, ellenőrző hatósági feladatok ellátó önálló szabályozó szerv, amely csak a törvényeknek van alárendelve. A PSZÁF-ot elnök vezeti, akit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevez ki. A Felügyeletnek két alelnöke van, akiket a Felügyelet elnöke nevez ki hat évre. A Felügyelet „Pénzügyi Békéltető Testületet” (PBT) működtet, amely szakmailag független, és szervezetileg közvetlenül a Felügyelet elnökéhez tartozik. A PSZÁF munkáját „Pénzügyi Stabilitási Tanács” segíti, amelynek tagja a nemzetgazdasági miniszter, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke és a Felügyelet elnöke. A Felügyelet véleményezési joggal rendelkezik a pénzügyi rendszert, illetőleg a felügyelt intézményeket és személyeket érintő jogszabályok előkészítésében, javaslatot tesz e jogszabályok megalkotására, valamint rendeletalkotási joggal bír meghatározott kérdésekben. A PSZÁF önálló, felügyelési, ellenőrzési, fogyasztóvédelmi és szabályozói jogkörökkel felruházott alkotmányos szervezet. A Felügyelet rendeletalkotási, engedélyezési tevékenysége során, ajánlásai és útmutatásai kibocsátásakor, vizsgálatai alkalmával, elemzései és értékelései megfogalmazásánál, intézkedései alkalmazásánál a közjó érdekében, a köz szolgálatában és az Alaptörvényben rögzített felelősséggel cselekszik. 2013. október 1-jén megszűnt, jogköreit a Magyar Nemzeti Bank vette át. A változást az MNB-ről szóló új törvény tette lehetővé. Ezután a jegybankban megalakult a Pénzügyi Stabilitási Tanács. Vezetői 2000–2004: Szász Károly 2004–2009: Farkas István 2009–2010: Farkas Ádám 2010–2013: Szász Károly Célja és feladatai A PSZÁF tevékenységének célja: a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása , a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése , a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete, az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti, és gazdasági kockázatok feltárása , a már kialakult egyedi vagy szektorális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése , illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása , együttműködés a Magyar Nemzeti Bankkal a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzésé ben, a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentésében vagy megszüntetésében, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni bizalom erősítése , a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók jogainak és érdekeinek következetes és proaktív védelme , fórum biztosítása a felmerülő fogyasztói jogviták rendezéséhez és a fogyasztók pénzügyi tudatosságának a növelése. A PSZÁF főbb feladatai: Engedélyezési jogkörében elbírálja a pénzügyi szervezetek alapításával, átalakulásával, egyesülésével, szétválásával, tevékenységi körük módosulásával stb. kapcsolatos engedélykérelmeket. Elbírálja mindazokat az engedélykérelmeket , amelyeket jogszabály a hatáskörébe utal. Folyamatosan ellenőrzi és vizsgálja a pénzügyi szervezeteket abból a szempontból, hogy működésük során betartják-e a jogszabályokat , tevékenységük megfelel-e a megbízható, gondos működésre vonatkozó előírásoknak, szakszerű és független-e az irányítási rendszerük. Bennfentes kereskedelem, piacbefolyásolás, engedély vagy bejelentés nélküli tevékenység végzésének gyanúja és a vállalatfelvásárlásra vonatkozó szabályok ellenőrzése esetén piacfelügyeleti eljárást indít . Külföldi pénzügyi hatóságokkal, különösen az Európai Gazdasági Térség államaiban együttműködik a pénzügyi felügyeleti hatóságokkal. A Felügyelet intézkedéseit hatósági jogkörében hozza meg. A feltárt szabálytalanságok észlelése esetén jogszabályokban meghatározott intézkedéseket tesz, amelyek rendkívül széles körűek: a felszólítástól a bírság kiszabásán át az intézmény piacról való kivezetéséig, felszámolásáig terjednek. Meghatározott esetekben büntetőeljárást kezdeményez. A Felügyelet a bank- és értékpapírtitok, a pénztártitok, a biztosítási titok, valamint az üzleti titok megtartása mellett – a pénz- és tőkepiaci szereplők, a befektetők, a betétesek, a biztosítottak vagy a pénztártagok védelme érdekében – határozatait részben vagy egészben, saját honlapján, továbbá az általa célszerűnek tartott egyéb módon teszi közzé. A Felügyelet évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek. Az Éves jelentés a Felügyelet elmúlt évi tevékenységét, a szervezeti-működési feltételekben bekövetkezett változásokat, valamint a nemzetközi kapcsolatok fejleményeit mutatja be, továbbá összegzi az év során szerzett felügyeleti tapasztalatokat. 2011. július 1-je óta országos hatáskörrel működik Budapesten a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT). A testület a PSZÁF által működtetett, szakmailag független, alternatív vitarendezési fórum, mely a bírósági polgári peres eljárásoknál gyorsabb és olcsóbb megoldást nyújt a fogyasztók és a velük szerződéses kapcsolatban álló pénzügyi szolgáltatók között felmerülő jogvitákban. Eljárásának célja, hogy egyezséget kíséreljen meg létrehozni a felek között, ennek eredménytelensége esetén az ügyben döntést hoz a fogyasztói jogok érvényesítése érdekében. A PBT látja el a pénzügyi alternatív vitarendezési fórumok európai hálózatának (FIN-NET) alapító okiratában megállapított feladatokat. Alstom RegioCitadis A Alstom RegioCitadis egy kétáramrendszerű vagy hibrid hajtású villamos, mely egyaránt képes a városokban a villamosvágányokon és a városon kívül a nagyvasút vágányain is közlekedni. Az Alstom gyártja 2005-től, eddig összesen 100 db jármű készült el. Kassel villamoshálózatán is ez a jármű közlekedik tram-train rendszerben. A villamos teljes hossza 36 762 mm, maximális sebessége 100 km/h. Összesen 90 ülőhely található rajta. Üzemeltetők Kassel A típus első megrendelője a németországi Kassel város lett. Itt 28 motorkocsi állt üzembe, melyből 18 kétáramrendszerű (városi egyenáramú villamos felsővezeték és [15 kV-os villamos vontatás|[15 kV 16,7 Hz áramrendszerű nagyvasúti rendszer), 10 pedig az egyenáramú hajtás mellett egy-egy dízelmotorral is fel lett szerelve a nem villamosított szakaszok kiszolgálására. Hága A hollandiai Hága 54 villamost (4001-4054) rendelt a RandstadRail vonalra, melyek 600 és 750 V egyenáramú hálózaton képesek közlekedni. Később 2008-ban további 18 szerelvényt (4055-4072) vásároltak, az utolsót 2011 júniusában szállították le. Ezzel a rendeléssel együtt összesen 100 RegioCitadis villamost gyártott az Alstom 6 év alatt. Jura (megye) Jura (IPA: [�yˈ�a]) a 83 eredeti département egyike, amelyeket a francia forradalom alatt 1790. március 4-én hoztak létre. Elhelyezkedése Franciaország keleti részén, Franche-Comté régiójában található megyét északról Haute-Saône, keletről Doubs és Svájc Vaud kantonja, délről Ain, nyugatról Saône-et-Loire és Côte-d’Or megyék határolják. Települések A megye legnagyobb városai 2011-ben: Viktor Georgijevics Pugacsov Viktor Georgijevics Pugacsov (oroszul: Виктор Георгиевич Пугачёв; Taganrog, 1948. augusztus 8.) orosz berepülőpilóta, róla nevezték el a Pugacsov-kobra manővert. A középiskola után 1966-ban kezdte el tanulmányait a Krasznodari területen lévő Jejszkben működő, Komarovról elnevezett repülőtiszti főiskolát. 1970–1977 között repülő-oktatóként a főiskolán dolgozott, ahol Szu–7 vadászrepülőgépekre képezte ki a növendékeket. 1977-ben tartalék állományba helyezték. Közben 1976-ban beiskolázták a Szovjetunió Repülőgépipari Minisztériuma berepülő iskolájába, amelyet 1978-ban végzett el. Ezt követően III. osztályú berepülő pilóta minősítést kapott. 1978–1980 között a Gromov Repülőkísérleti Intézetben dolgozott, közben pedig elvégezte a Moszkvai Repülési Főiskolát is. Részt vett a MiG–23, MiG–25 és MiG–31, valamint a Szu–15 és Szu–24 különféle változatainak berepülési programjaiban. 1980-ban II. osztályú berepülőpilóta minősítést kapott. Még ebben az évben a Szuhoj tervezőirodához került berepülő pilótának. 1982-ben ő lett az Szu–27 berepülési programjának vezető pilótája. A repülőgép speciálisan átalakított változatával, a P–42-vel több repülési rekordot állított fel, így például a 3, 6, 9 és 12 ezer méteren elért sebességi rekordokat. A Szu–27 berepülési programját 1984-ben fejezték be. Ezt követően a Szuhoj Tervezőirodában elkezdődtek a nyikolajevi (ma: Mikolajiv) hajógyárban épülő első szovjet teljes fedélzetű repülőgép-hordozón rendszeresítendő merevszárnyú repülőgép hajófedélzeti üzemeltetéséhez kapcsolódó kísérletek. Ezekhez a Szuhojnál a Szu–25 és a Szu–27 repülőgépeket használták. 1985-ben befejeződtek az előzetes kísérletek. Az ott szerzett tapasztalatok alapján megépítették a Szu–27 hajófedélzeti változatát, a Szu–27K-t (gyári típusjele T–10K–1), amellyel Pugacsov 1987. augusztus 17-én hajtotta végre az első felszállást. 1989. november 1-jén pedig ezzel a repülőgéppel első alkalommal szállt le a később Admiral Kuznyecovra átnevezett Tbiliszi repülőgép-hordozó fedélzetére. A sikeres hajófedélzeti kísérletek után a repülőgép a Szu–33 típusjelzést kapta, és elkezdték a sorozatgyártást az Amur menti Komszomolszkban működő repülőgépgyártó termelési egyesülésnél. 1989-ben Pugacsov repülte a Le Bourget-n bemutatott Szu–27-t, ez volt a típus első külföldi bemutatkozása. Ugyanebben az évben, április 28-án Zsukovszkijban szakemberek előtt bemutatta a Szu–27-tel a nagy állásszöggel végrehajtott dinamikus fékezést (kobra-manőver), amelyet később róla Pugacsov-kobrának neveztek el. Brockman Nemzeti Park A Brockman Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában, a Southwest régióban található, Perth városától 288 kilométernyire délre, Pembertontól 10 kilométernyire délre helyezkedik el. A nemzeti park területe a Pemberton-Northcliffe útvonal két oldalán helyezkedik el. A parkban elsősorban tarkalevelű eukaliptusz, illetve Corymbia calophylla él, de előfordulnak az Agonis nemzetség tagjai, a Trymalium nemzetség tagjai, az akácia egyes fajai, illetve a kazuárfafélék egyes példányai is. A nemzeti park északi határát a Warren-folyó alkotja, valamint nyugatról a parkot a Warren Nemzeti Park határolja. A látogatók számára jó hír, hogy a belépés a nemzeti parkba ingyenes, ugyanakkor semmilyen kényelmi szolgáltatás nem áll a rendelkezésükre. A nemzeti park nevét a közeli Yegarup Homesteadről kapta, melynek korábbi neve Brockman Station volt. Guinzeling Guinzeling település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 70 fő (2015). Guinzeling Bassing, Domnom-lès-Dieuze, Lhor, Lostroff, Molring és Torcheville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2012-es Tirreno–Adriatico-kerékpárverseny A 2012-es Tirreno–Adriatico-kerékpárverseny a 47. volt 1966 óta. 2011. március 7-én kezdődött az olasz San Vicenzóban, és március 13-án ért véget San Benedetto del Trontóban. A verseny része a 2012-es UCI World Tour-nak. 7 szakaszból állt. Az összetett versenyt Vincenzo Nibali nyerte meg. Részt vevő csapatok A 18 World Tour-csapaton kívül 4 csapat kapott szabadkártyát, így alakult ki a 22 csapatos mezőny. AG2R La Mondiale · Astana · Movistar · Euskaltel–Euskadi · FDJ–BigMat · Team Garmin–Barracuda · Lampre–ISD · Liquigas–Cannondale · Lotto–Belisol Team · Omega Pharma–Quickstep · Rabobank · Katyusa · GreenEDGE Cycling Team · Team Saxo Bank · Sky Procycling · Vacansoleil–DCM · RadioShack–Nissan–Trek · BMC Racing Team · Acqua & Sapone · Colnago–CSF Inox · Colombia-Coldeportes · Farnese Vini · Szakaszok A 2012-es verseny 7 szakaszból állt. Hylocereus megalanthus A Hylocereus (korábban Selenicereus) megalanthus egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény, termése az ún. sárga pithaya. Elterjedése és élőhelye Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia erdeiben epifitikus 90–1800 m tszf magasságban; széles körben termesztik Dél-Amerikában. Jellemzői Gazdagon elágazó, bokros növény, 4 m magasra is megnő, hajtásai három bordásak, hullámos szélűek, 1–2 m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek, areoláin középtövis, tövisek és serték fejlődnek. 1-3 tövise széles alapú, sárgásbarna. Fehér virágai 300 mm hosszúak, törékennyé válnak elvirágzás után. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyei tövében fehér szőrök és areolánként 14-15 tövis fejlődik. Ehető termése 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz. Rokonsági viszonyai Közeli rokona a Hylocereus setaceus, mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a Selenicereus és Hylocereus genus között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus hibrid eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a Hylocereus costaricensis és a Selenicereus inermis merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. Genomikai vizsgálatok alapján azonban legközelebb a Hylocereus ocamponis, Hylocereus monacanthus és Selenicereus grandiflorus fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni. A Salmdyckia subgenus tagja. Alszeghy Kálmán Rőtfalvai Alszeghy Kálmán (Pest, 1852. november 7. – Budapest, 1927. szeptember 8.) magyar színész, énekes és operarendező. Élete Színészettel 1871-ben kezdett foglalkozni, a következő évtől kezdve 1880-ig a Nemzeti Színház karénekese volt. 1881-től ügyelőként működött, majd operaházi segédrendező, 1888-tól rendező volt. 1892-től kezdve az Operaház főrendezője, egészen 1918-ig. Munkájának elismeréseként 1896-ban megkapta a koronás arany érdemkeresztet, 1909-ben pedig az Operaház örökös tagja lett. Ő írta Máder Rezső Mályvacska c. balettjének a szövegkönyvét. Főbb rendezései Strauss : Elektra Strauss: A rózsalovag Strauss: Salome Deinococcus radiodurans A Deinococcus radiodurans egy extremofil baktérium, mely a legjobban ellenálló élőlény a radioaktivitással szemben. Túléli a hideget, a dehidratációt, a savas hatásokat, és ezért poliextremofil élőlénynek hívják, mely a Guinness Rekordok Könyve szerint az ismert legellenállóbb baktérium. A baktériumot 1956-ban fedezték fel. Kísérletek folytak Oregonban (USA), a Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson, konzervek sterilizálásával kapcsolatban. Nagy adag gamma-sugárzásnak vetettek alá konzerveket, abban reménykedve, hogy a gamma sugár elpusztítja az élet minden formáját. A konzerv megromlott és felfedezték a D. radiodurans baktériumot, mely túlélte a gamma-sugárzást. A baktérium teljes DNS szekvenciáját 1999-ben publikálták. A baktérium speciális tulajdonsággal bír: képes kijavítani a DNS hibákat: Amikor károsodás éri a sejteket, gyűrűszerű részeket alkot, ahol a DNS-t kijavítja és képes újra összeállítani a sejtmagot a károsodott DNS-ből. D. radiodurans baktérium 1,5 – 3,5 µm átmérőjű élőlény. Négy összefüggő sejtből áll, könnyen szaporítható és nem okoz semmilyen betegséget. A baktérium nagy mértékben ellenáll ionizáló sugárzások, ultraibolya fény, kiszáradás, oxidáció és elektrofil ágensekkel szemben. A baktérium 5000 gray sugárdózist is túlél. Az emberre 5 Gy már halálos adag. Az évi háttérsugárzás a Földön 0,4 mGy. Thiniszi kor Egyiptom történelmében az I. és II. dinasztia uralkodása a thiniszi kor (i. e. 3065-2686). Korai dinasztikus kor vagy archaikus kor néven is ismert. A Két Föld egyesítésének okai I. e. 3000 körül déli kezdeményezésre megszületett az egységes birodalom. Hogy miért Felső-Egyiptom volt az egyesítés ösztökélője, arra a kérdésre a természeti viszonyokban találjuk meg a választ. Az évenkénti áradás, mely az egyiptomiak vetését táplálta vízzel, Afrika egyenlítői vidékén, a Nílus forrásvidékén kezdődött. Késő tavasszal az Indiai-óceán felől érkező monszunok felhőiből óriási esőzések formájában irdatlan mennyiségű víz zúdult alá Kelet-Afrika fennsíkjaira, s ez a víz a Kék-Nílust duzzasztotta, ami Kartúm mellett egyesült a Fehér-Nílussal. A két folyó találkozása után hat egymást követő zuhatagos szakaszon – kataraktán – zúdult alá a víz; ezek közül a legészakibb – az első katarakta – jelentette Egyiptom földrajzi határát. Kevéssel a nyári napéjegyenlőség után az árhullám elérte a Nílus völgyét. Az Első katarakta és a Nílus-delta mocsarai közötti termékeny földsávnak – Felső-Egyiptomnak – a lakói szerencsések voltak, mert a Nílus mentén természetes dombszerű gátak, ún. „teknősbékahátak” húzódtak. A vidék lakói a dombtetőkre építették sárkunyhóikat, s itt várták ki az árhullám levonulását, többnyire biztonságban. Az áradás után, ahogy a Nílus apadt, a kiöntött víz visszamaradt a teknősbékahátak menti természetes bemélyedésekben. A parasztok ekkor láttak neki a munkának: közösen gabonát ültettek, és a zsendülő vetést ezeknek a természetes víztározóknak a vizével öntözték. Mivel mindenkinek érdekében állott, hogy az öntözés egyre nagyobb területen és egyre komolyabb formában történjék, egyre szorosabb társadalmi szálak fűzték össze a Nílus partjai mentén lakókat. Idővel a falusias települések csoportjaiból tartományok – nomoszok – szerveződtek, melyek a nomarkhésznek nevezett főember, azaz kerületi kormányzó alá tartoztak. I. e. 3400-3300 körül Felső-Egyiptom nomoszai egységbe tömörültek, s már egyetlen uralkodóé volt a hatalom az egész vidék felett. Északon, a Nílus-delta mocsaras vidékén mások voltak a természeti feltételek. Itt a mocsárból kiemelkedő homokdombokra épült településeket egész évben elszigetelte egymástól a mocsár. Ezért eléggé természetes, hogy Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítését a Nílus völgyének társadalmilag egymáshoz szorosabban kapcsolódó közösségei kezdték szorgalmazni. A dinasztikus állam Az állami egység megteremtése, a dinasztikus állam létrejötte a Thiniszből származó Meni nevéhez fűződik. Az ország déli részén (Felső-Egyiptom) Nehen (Kóm el-Ahmar) központtal létrejött törzsszövetség állama Narmer és fia, Ménész idején meghódította a nagy kiterjedésű mocsarak miatt földművelésre kevésbé alkalmas, ezért gazdasági szempontból fejletlenebb deltavidéket. Ménész hadjáratokat vezetett a núbiaiak és a líbiaiak ellen is, és kereskedelmi kapcsolatokat létesített a Közel-Kelettel, továbbá megalapította Memphiszt (óegyiptomi nyelven: Men-nefer-Pepi, később Menfé). Memphisz jelentőségét ebben a korai időszakban háttérbe szorította két város, Nehen és Thisz (vagy Thinisz); az utóbbi a győztes királyi ház székhelye, innen származik a thiniszi kor, a korszak uralkodóira pedig a thiniszi királyok vagy thiniták elnevezés. Az I. dinasztia kezdetét két fontos változás jelzi, éspedig az íráshasználat elterjedése, valamint Memphisz megalapítása. Az I. dinasztiának Ménésszel együtt aki kb 60 évig uralkodott nyolc királya volt. Ménész fia Athothisz 27 évig uralkodott. Ő építtette a memphiszi királyi palotát. Ennek fia Kenkenész 39 évig uralkodott. Uenephész, 42 évig. Őt követte 20 évig Uszaphaisz, Niebaisz 26 évig, Szemempszész, végül Ubienthész ismét 26 évig. A történészek alig megoldható problémája az, hogy ezek a királynevek Manethón töredékeiből származnak. Ha összehasonlítjuk a dinasztia egykorú emlékanyagával akkor kiderül, hogy a nevek nem mindig egyeznek a korabeli királynevekkel. A baj az, hogy ie. 3000 táján az uralkodókat majdnem mindig Hórusz néven emlegetik, az újbirodalmi királylisták viszont az uralkodói nevet tüntetik fel. Ezért is nehéz az azonosításuk. Az I. és a II. dinasztia uralma idején (i. e. 2780-ig) minden hatalom az istenkirály személyében összpontosult, aki a kettős birodalom jelképeként fehér (felső-egyiptomi), ill. vörös (alsó-egyiptomi) kettős koronát viselt. Ménész utódai igyekeztek megerősíteni a Felső- és Alsó-Egyiptom közötti politikai és közigazgatási egységét, ám a II. dinasztia idején viszályok támadtak a trónutódlás körül. Egyazon időben két király kormányzott, Memphiszben és Thiniszben, de végül Peribszen Thiniszt (a mai Girga) nevezte ki fővárosnak, és kinyilvánította, hogy ő Széth isten megtestesülése. Peribszen volt az egyiptomi történelem egyetlen királya, aki a Hórusz-név helyett Széth nevét viselte. Haszekhem, aki követte őt a trónon, erélyes eszközökkel helyreállította az egységet, és lefektette az Óbirodalom központosított államának alapjait. A II. dinasztia utolsó királyával, Haszekhemmel kapcsolatos leletek zöme Hérakleopoliszból származik. Itt talált két szobra azt bizonyítja, hogy a király valóban járt a Delta-vidéken is. Haszekhem legyőzte a felső-egyiptomi hagyományőrző arisztokráciát is, amely szembeszegült az állam központosításával, s így sikerült egyesítenie Felső- és Alsó-Egyiptomot. Nevében is azonosulni akart a Két Országgal, ezért Haszekhemuira változtatta, ami azt jelenti: „Felkel a Két Hatalom” (Hórusz és Széth). Elődjéhez, Peribszenhez hasonlóan ő is Abüdoszban építtette meg síremlékét. Egyébként ez a város lett idővel Ozirisz kultuszának központja. Az I. és II. dinasztia idején készül az archaikus kor művészetének kiemelkedő emléke, Dzset fáraó (i. e.2952/2902–2939/2889) Abüdoszból származó mészkő sztéléje, amely egykor az uralkodó sírtemplomának bejáratát díszítette. E periódusban épül Felső-Egyiptom fővárosában, Hierakónpoliszban az iszaptéglából épített, II. dinasztia kori „Erőd” Haszekhemui fáraó (i. e. 2734/2684–2707/2657) gránit kapubejárójával; ugyanitt álltják fel az uralkodó i. e. 2720. körül faragott szobrát. Ebben a korszakban keletkeztek a királyi masztabasírok Abüdoszban és Szakkarában. A sír, mely a fáraó testét befogadta Abüdoszban, egy „masztaba” néven ismert nagyméretű építmény volt. Örök időkre épült napégette agyagtéglákból, teteje lapos volt, négy oldala lejtős. A belsejében található fülkéket a legkülönfélébb áldozati tárgyakkal - élelmiszerrel, bútorral, szerszámokkal és fegyverekkel - rakták tele, hogy mindez a fáraót segítse a túlvilágon. Az építmény alatt egy járaton át egy föld alatti kamrához lehetett jutni, amelyet a sziklás talajból véstek ki, falait pedig téglákkal borították. Létrejött a szervezett öntözés, a központosított államrendszer, a fejlettnek mondható közigazgatás és kialakult Ré kultusza. Kialakultak a fáraó hivatalos titulusai. Évenként népszámlálást tartottak. Az egységes királyság mitológiája és túlvilághite A thiniszi királyok biztos ideológiai támaszt is igyekeztek teremteni maguknak, uralkodói neveik a déli és északi mitológia szinkretizmusát mutatják. Eme egységesítés ugyan felülről indult, s a mítoszok legkorábbi formái ellentmondásosak, mégis jó alap lett a szakrális királyság tekintélyének megerősítéséhez. Az egyiptomiak nem kedvelték a determináltság elképzeléseit, főképp a Középbirodalmat megelőző időkben - bár voltak sorssal kapcsolatos vonatkozásai egyes isteneknek, mint például a Hathórok-nak (a többes szám itt jelképes). Az istenek és a Sors közti viszony gyakran változott. A másvilághit ismert legrégebbi dokumentumai azt mutatják, hogy a lelkek haláluk után a csillagok közé igyekeztek kerülni. A király lelke egyenesen a Pusztulást Nem Ismerők, azaz a cirkumpoláris csillagok társa lett. A másvilág leggyakoribb jele, a körbe zárt csillag is ez időből származik. Ezen elképzelés későbbi formája szerint az uralkodó lelke a Napbárkába száll. Az Óbirodalom közepéig, nevezetesen az V. dinasztia koráig úgy tűnik, a Másvilág, illetve az istenek társasága csak az uralkodót illette meg, ettől kezdve fokozatosan a királyi család, a tágabb előkelőség, majd a közemberek is reménykedhettek a Túlvilágra jutásban. Csak később, a szinkretizált mitológia hatására került a Másvilág a föld alá, mint Ozírisz (Uśire) alvilági birodalma. Az I. és II. dinasztia alatt jelentős fejlődés figyelhető meg a kerekszobrászatban, amely talán a mítoszok egységesítésének köszönhető, illetve a folyamat része, hiszen legtöbbjük mitikus tematikájú. Az, hogy a legelterjedtebb mítoszokban mely istenek jutnak főszerepre, talán közvetve megmutatja, hogy mely városok játszották a legnagyobb szerepet a korabeli politikában. A mítoszok főszereplői közül talán csak Ozírisz (Uśire) és Hór származási helye ismeretlen, bár gyanítható, hogy az előbbi alsó-egyiptomi (a legkorábbi ismert időkben is oly széles körben tisztelték, hogy származását nem lehet megállapítani), az utóbbi déli, sőt nehemi. A legfontosabb városok ezek szerint: Neheb-Nehem (Nehbet - és Hór), Tarir (más néven Junet, Hathor), Abüdosz (Abdzsu, Hentiamentiu), On (vagy Junu, Ré), Nubit (Széth, Szuteh) és Pe (Vádzset). E sorozat egyébként egybevág a régészeti adatokkal, hiszen éppen e városokból ismert a legtöbb korai emlék. A Nagada-II. korára tehető az asztronómia megjelenése is, mely a fentiekből következően mindenképp kapcsolatba került a másvilághit elemeivel is, de lehetővé tette az időszámítás alapjainak kidolgozását is. Az állatövhöz közeli csillagképek közül kiválasztották azokat, melyek egyenletes időközökben keltek fel az év egy bizonyos szakaszában. Ezek alapján számolták az órákat, mely dekán-csillagképek később mind a csillagászat, mind az asztrológia, mind a vallás fejlődésében nagy szerepet játszottak. A dekánok közül eddig csak keveset sikerült azonosítani - főképp azért, mert egészen másképp osztották fel az eget csillagképekre, mint mi. Biztosnak látszik például a Szah (Orion) és a Szah oszlopa (Orion öve) dekánok azonosítása, de a legtöbb dekán-csillagkép azonosítása eddig nem sikerült. A dekán-istenek és a dekánokhoz kapcsolt egyéb istenek aktív sorsformáló erővé léptek elő a későbbi korokra. Az évkönyvek megjelenése úgyszintén az egységes időszámítás, s annak hivatalos nyilvántartása igényének kifejeződése. A megelőző korokban csak a királyok neveit jegyezték fel, míg ekkortól az uralkodók minden egyes éve sorszámot és nevet is kapott az adott év valamely jelentős eseménye alapján. A thiniszi királyok ideje alatt kezdődött meg az új típusú közigazgatás megszervezése is. E korból datálódik az első ismert vagyon-számbavétel, mely később két évenként ismétlődött. Ez kapcsolatba hozható a szepatok (nomoszok) felállításával, melyek a vagyoni cenzus mérvadó területei lettek. A szepat-kormányzókat (ismert görög szóval: nomarkhész) egyenesen a király nevezte ki, ami talán a helyi nemesség hatalom-korlátozásának eszköze volt. A szepat néhány városból és faluból álló egység, fővárosa, a nuit vezetése alatt. A nuitban az Óbirodalom korára egyesült a szepat mindenfajta irányítása - civil és katonai, kulturális és gazdasági. Ide folytak be az adók, amelyekkel a szepat-kormányzó számolt el a királyi kincstár felé. Az első két dinasztia idején az északi közigazgatás néhány korábbi eleme tovább élt, így például a legnagyobb hatalmú hivatalnok Az Északi ország királyának pecsétőre címet viselte. A III. dinasztiára ez a cím üres, tényleges hatalommal nem járó kitüntetéssé vált, többek közt Imhotep is viselte. A thiniszi állam Az I-II. dinasztia idejének végére egy két részből álló, még nem szilárd egységű perszonálunió jött létre. A felső-egyiptomi hódítók a leigázott északot, a Deltavidéket nem csatolták közvetlenül a birodalomhoz, hanem csak annak trónját foglalták el, talán a függetlenség látszatát kívánták így őrizni. Ez a forma Egyiptom egész további történetében fennmaradt. Két és fél évezreden át két különálló állam, Ta-meh és Ta-reszi perszonálunióban egyesített területe jelentette a tulajdonképpeni Egyiptomot, azaz Kemetet. Az uralkodók a trónra lépés alkalmával, valamint a hebszed-ünnepen (a koronázás 30 éves évfordulóján) diadalként ülték meg újra és újra Alsó-Egyiptom elfoglalását. Később ugyan némileg változott a helyzet, Észak egyre nagyobb hangsúlyt kapott, egészen addig, hogy még az uralkodók eredeti Felső- és Alsó-Egyiptom királya címe is megfordult Alsó- és Felső-Egyiptom királya formára, de ez már csak a ténylegesen északon, Ineb-Hedzs városában székelő óbirodalmi királyok idejében történt. Az állam kettőssége minden külső és belső megnyilvánulásában jelentkezett. Külsőség például a kettős korona (pszent), az egyesített alsó-egyiptomi fehér- és felső-egyiptomi vörös korona. Ezen mindkét országrész védnöke megtalálható, a déli Nehbet és északi Uto (Jaret, Vádzset), akiknek együttes megjelölése immár a Két Hatalmas. Az intézményrendszer két központú maradt, még a királyi kincstár is: a déli a Fehér Ház, az északi a Vörös Ház. Az I. dinasztia közepétől az uralkodó címe: Neb Niszut Biti (Két Ország Ura), majd Nád és Méh Ura. A Két Birodalom Korában állandó hadsereg még nem létezett, a királyság politikai támasza az előkelő réteg volt, akik névleg korlátlan hatalmat ruháztak a királyra, de nem hagyták szabadon cselekedni. A szakrális királyság kezdete afféle arisztokratikus köztársaság volt, élén egy reprezentatív uralkodóval. A királyi hatalom csak úgy válhatott egyszemélyivé, ha apránként kiépített egy királyhű hivatalnokrendszert, akik már csak a királynak tartoztak felelősséggel. A hivatalnokréteg a királyság gazdasági alapjait szilárdította meg az adók rendszeres behajtásával, mely folyamat végül a politikai fundamentum megerősödésével is járt. Az I. dinasztia állama kezdetben meglehetős szilárdságnak örvendett. A források csupán az uralkodóházon belüli viszályokról számolnak be - persze ettől még lehetett más természetű probléma is, hiszen az I. dinasztia végétől már minimum két független északi uralkodóról tudunk. A II. dinasztia ennyire sem volt szerencsés. Ennek elején a hagyományos abüdoszi temetkezések láncolata megszűnt, később, mikor a tradíciókhoz visszatértek, az uralkodók már új címeket viseltek, mint például az Akivel Mindkét Isten Megbékélt. A korábbi uralkodók a származási helyük istenének, Hórnak nevét vették fel, illetve használták a szereh-keret felett. Peribszen viszont Hór ellenségének, Széthnek (Szuteh) képét rajzoltatta a szereh-keret fölé, ami nyilván szimbolikus megfogalmazása a viszálynak. Ez teljesen meggyőző módón utal az ország helyzetére. Hasehem idejéből nemcsak a szobortalapzatok maradtak fenn a lázadás emlékével, hanem két kőedény is, melyeken jól olvasható a keltezés: Alsó-Egyiptom leverésének évében. Ezeken a felső-egyiptomi koronát viselő királynak Hór nyújtja át a Két Ország egyesítésének emblémáját. Hasehemui (vagy Khaszekhemvej) jelentős adományokat és rengeteg fogadalmi „letétet” küldött Nehem ősi templomába is, melyek innen elő is kerültek - Narmer tárgyaival együtt. (Haszehemui valószínűleg azonos Haszehemmel, és észak legyőzése után vette fel a Két hatalom felkelése jelentésű nevet.) A gazdaság a II. dinasztia végére gyökeresen átalakult. Nem tudni, Egyiptom földje milyen módon ment át kizárólagosan a király tulajdonába. Tény azonban, hogy az Óbirodalom korára minden termőföld a király személyes tulajdona, néhány önálló faluközösséget kivéve. Államforma A legkorábbi államforma valószínűleg a történészek által főnökségi rendszernek nevezett alakulat volt. „A főnökségek alapja a rang, az emberek eltérő társadalmi státusza. A különböző nemzetségeket presztízsük mértéke szerint osztályozzák. A vezető nemzetséget - és vele együtt az egész társadalmat - a nemzetségfő, a főnök irányítja. A presztízst és a rangot az határozza meg, milyen közeli rokonságban áll valaki a főnökkel. Ennek következtében nincs igazi társadalmi osztályokra tagolódás. A termék- és élelmiszer-felesleget időről időre kötelező érvénnyel beszolgáltatják a főnöknek. Ő ezt kíséretének fenntartására, néha pedig az alattvalói közti újraosztásra (redisztribúció) használhatja. A főnökségnek általában van hatalmi központja, gyakran templomokkal, a főnök és kísérete szálláshelyével és szakosodott kézművesekkel. A főnökségek nagysága jelentősen eltérhet, de lélekszámuk rendszerint 5000 és 20000 között mozog. A főnökség egyik legfontosabb jellemvonása az állandó rituális és szertartási központ, mely egyben az egész politikai szervezet szellemi központjául szolgál. Ez azonban nem az állami társadalmakból ismert, hivatásos bürokráciával rendelkező állandó városi központ (főváros). A főnökségi társadalmak személyes ranghoz kötődő jellegzetességeit azonban nemcsak településszerkezetben, hanem a temetkezéseket gyakran jellemző kivételesen gazdag sírmellékletekben is meg lehet figyelni.” Valamennyi itt felsorolt ismérv megtalálható a korai Egyiptomban - egészen a III. dinasztiáig tisztán, majd fokozatosan halványodva. Talán csak a népesség számadata lóg ki, ám e periódusnak feltehető városkirályságai, illetve a nagyobb államkezdemények ettől sem túlzottan térnek el, később a permanens egyesítési folyamat duzzasztotta fel a lélekszámot. Az V. dinasztiáig roppant fontos volt az uralkodóházhoz való rokonság foka: egy vezető nemzetség feje volt az ország főnöke. Egyiptomban nincsenek valódi társadalmi osztályok az V. dinasztiáig. A kétévenkénti vagyon-számbavétel sem adót ír elő, hanem kötelező beszolgáltatást. A befolyó jövedelmek a szerény udvartartásra fordítódtak, valamint valódi redisztribúcióra, hiszen a királyi birtokokon (a IV. dinasztia végéig tehát a teljes Nílus-völgyben!) a dolgozók (parasztok, munkások, kézművesek és munkavezetők egyaránt) feltehetően egy központi raktárból kapták természetbeni ellátmányukat. Az uralkodó székhelye még egyáltalán nem főváros-jellegű, a temetkezések pedig egyértelműen hasonlatosak a főnökségi rendszerek temetkezéseihez, ahogy a monumentális, közmunkában készült építmények is. „A korai államok a főnökségnek sok jellemvonását megőrizték, de az uralkodónak egyértelmű joga van a törvények meghozatalára, és azoknak az állandó hadsereg segítségével történő betartatására.” Egyiptomban viszont a XVIII. dinasztia koráig nem volt állandó hadsereg, az uralkodó a III. dinasztiáig csak afféle primus inter pares volt - egy reprezentatív, talán szakrális személy, de tényleges hatalom nélkül. Törvényhozási jogköréről pedig a leghalványabb fogalmunk sincs. Bármilyen furcsa, Egyiptomban még a dinasztikus korokban is főnökségi rendszer volt, mely csak az Óbirodalom második felében kezdett oldódni, talán annak is inkább a végén: ahhoz mindenképp későn, hogy az első átmeneti kor poklát el lehetett volna kerülni. 1905-ös magyar vívóbajnokság Az 1905-ös magyar vívóbajnokság a hatodik magyar bajnokság volt. A bajnokságot április 28. és 29. között (tőr), illetve április 28. és 30. között (kard) rendezték meg Budapesten, a selejtezőt a MAC margitszigeti vívótermében, a döntőt a Vigadóban. Pocket Dalai Lama A Pocket Dalai Lama (magyarul: Dalai láma zsebkönyv) bölcsességek gyűjteménye különféle témákban. A zsebkönyv méretű könyv röviden mutatja be a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco személyét a kezdő olvasó számára. A tibeti láma híres mondásait olyan könyvekből ollózta össze a szerkesztő, Mary Craig, mint a Boldogság művészete vagy az Ősi bölcsesség, modern világ, olyan témákat érintve, mint vallás, politika, béke és emberi jogok. A tibeti buddhista tanító tanításaiból vett, rövid idézeteket tartalmazó könyv az In My Own Words - An Introduction to My Teachings and Philosophy című, eredetileg Angliában kiadott könyv rövidített kiadása. Tartalma A csoportokba szedett idézetek címei a következők: „Looking for Happiness in a Secular Society” (A boldogság keresése a világi társadalomban), „The Real Troublemakers” (Az igazi bajkeverők), „Religion, Religions, and No Religion At All” (Vallás, vallások és a vallásnélküliség), „Wanted: A Spiritual Revolution” (Amire szükség van: spirituális forradalom), „Ethics and the Good Society” (Az erkölcs és a jó társadalom), „Democracy and Human Rights” (A demokrácia és az emberi jogok), „Oneness: Taking Responsibility for the World” (Egységben: felelősségvállalás a világért), „Tibet and Non-Violence” (Tibet és az erőszakmentesség), „Forgiving the Enemy” (Megbocsátás az ellenségnek), „Suffering, Impermanence, and Death” (A szenvedés, az állandótlanság és a halál), „World Peace” (Világbéke), illetve „Invitation to Action” (Felhívás cselekvésre). A bevezetőt és a könyv végén a dalai láma életét bemutató részt szintén Mary Craig írta. A részletek többségénél a szerkesztő megjelölte a forrást. Ezek meglehetősen nagy időszakot fednek le - egy 1959-es levél az ENSZ főtitkárának, Dag Hammarskjold-nak, egy 1985-ös felszólalás a Westminsteri apátságban, egy 1992-es felszólalás egy Rio de Janeiro-i rendezvényen, egy 1993-as cikk a „Times of India” magazinból, egy 2000-es beszéd a washingtoni Smithsonian Folklife fesztiválon, stb. A források utalnak a dalai láma világméretű utazásaira és érdeklődési területeire. A szerkesztő a bevezetőben a dalai lámát úgy mutatja be, mint a leghumánusabb ember, akivel valaha találkozott. A dalai láma globális víziója körülöleli a Föld összes lakóját. Az idézetek jól mutatják, hogy a tibeti buddhista lámának nem célja a hittérítés, helyette a különböző vallású és vallás nélküli embereket szólítja meg, hogy összpontosítsanak közös, egyetemes értékekre, amelyek megegyeznek az összes vallásban. Annak ellenére, hogy büszkén és sok szeretettel beszél a tibeti emberekről és a saját kultúrájukról, közben az emberiség egységét ünnepli fennhangon. Minden emberi élet értékességét nyomatékosítja és kiemeli az ember örömre és együttérzésre való képességét. Pszichologizmus A pszichologizmus az emberben csak egy pszichikai lényt lát, akit ösztönök – agresszió, szexualitás, hatalmi ösztön, halálösztön – determinálnak, amiket bizonyos fokig megszelídíteni, szublimálni és átterelni lehet, és ebből az ösztönnevelésből, mondja Freud, jön létre a kultúra. A pszichologizmus problémája olyan kérdés, mely egyszerre izgatja a pszichológia, a filozófia és a logika történészeit (hozzátehetnénk, a társadalomtudomány történészeit általánosságban is, valamint a nyelvészet és az irodalomtudomány történetének kutatóit), s kellene izgassa őket mai helyzetükre, saját szakmájuk magyarázó elveire nézve is. A pszichologizmus legrövidebb, szinte már tautologikus meghatározását Arthur C. Danto nyújtja: A társadalmi individuumokra vonatkozó tényeket az emberi egyénekre vonatkozó pszichológiai tényekkel magyarázhatjuk meg (Danto 1985: 270). Karl Popper definíciója alig mond többet, s mégis többet mond a kelleténél, amennyiben összemossa a "pszichologizmus" és az "intencionalizmus" álláspontját: A pszichologizmus fő tétele az a tan, mely szerint mivel a társadalom az egymásra ható emberi szellemek terméke, így a társadalmi törvények végső soron visszavezethetők pszichológiai törvényekre, hiszen a társadalmi élet eseményei, s köztük konvenciói is, az egyes emberek szelleméből fakadó motívumok eredményei (Popper 1966, II: 90). A pszichologizmus feloldása az intencionalizmusban azért félrevezető, mert a pszichologista elméletek egyik legmarkánsabb vonása épp az, hogy az emberek tudatos indítékait és célkövető cselekedeteit a cselekvő által ismeretlen és ellenőrizhetetlen pszichológiai folyamatokra vezetik vissza, vagy azokkal helyettesítik. A pszichologizmus irányzatai (Joseph Agassi felosztása) Tradicionális pszichologizmus : az a felfogás, amely szerint a létező társadalmak kimerítően megmagyarázhatók kizárólag a fizikai körülmények és egy olyan pszichológia, nevezetesen az emberi természet segítségével, amely egyaránt jellemző minden egyes egyénre (Agassi 1987: 136). Vulgárpszichologizmus : "A tradicionális pszichologizmussal szemben, mely túl kevés eszközt nyújt a társadalmi jelenségek magyarázatához, a vulgárpszichologizmus túl sok eszközt javasol. Megengedi, hogy egyéneknek tulajdonítsunk minden olyan vonást, melyekkel az a társadalom rendelkezik, amelybe tartoznak. Nemcsak ad hoc, de tarthatatlan is ez az elképzelés, mivel megengedi, hogy egymásnak ellentmondó jellemvonásokat tulajdonítsunk az egyéneknek, azért, hogy megmagyarázhassuk az egymással összeütközésbe kerülő intézményeket, az intézményi konfliktusokat és az egyéb nem kívánatos társadalmi jelenségeket. A vulgárpszichologizmus hívei például a munkanélküliséget azzal magyaráznák, és magyarázták, hogy a munkások lusták" (Agassi 1987: 130). Induktivista pszichologizmus : az a javaslat, hogy "mielőtt bármely társadalmi jelenség magyarázatára kísérletet tennénk, egyszerűen össze kell gyűjtenünk megkülönböztetés nélkül minden ténybeli információt az összes egyénről, aki része annak a társadalmi helyzetnek, amelyben a jelenség előfordult, és amikor már elegendő információval rendelkezünk róluk, akkor a társadalmi helyzetet ezáltal megismertük és a kérdéses jelenséget megmagyaráztuk. A javaslat értelmében, ahhoz, hogy a munkanélküliséget megérthessük, sokkal többet kell tudnunk a munkásokról, munkáltatóikról, szervezőikről stb." (Agassi 1987: 140). Intencionalizmus : az a magyarázó általánosítás, mely szerint egy társadalmi jelenség azért fordul elő, mert valaki így akarta. Ezt az álláspontot Thomas Sowell így bírálja: "Néhány esemény valóban az elért cél megvalósítására irányuló célszerű tevékenység eredménye, de az az általános előfeltevés, hogy ennek így kell lennie, nem más, mint ťanimisztikus tévedésŤ" (Sowell 1980: 97). Az intencionalizmus különböző válfajai abban térnek el egymástól, hogy milyen típusú cselekvőket, illetve milyen típusú cselekedeteket ruháznak fel, feltétlen cél-elérő képességgel. A történetfilozófiai és társadalomelméleti irodalomban külö-nösen három változat vált ismertté. Konspirációs magyarázat . Fő exponensei a francia felvilágosodás képviselői ("uralkodók és papok ármánykodnak mindenütt") és a vulgármarxisták ("az uralkodó osztály manipulál mindenütt"). Popper definíciója: "E nézet szerint egy társadalmi jelenség magyarázata abban áll, hogy kiderítjük, milyen embereknek vagy embercsoportoknak állt érdekében a jelenség előfordulása (ez az érdek gyakran rejtett, amit még fel kell tárni), és ki tervezte és szervezte meg titokban az előidézését" (Popper 1966, II: 94). Popper így folytatja: "A társadalomtudományok céljáról kialakított eme felfogás – természetesen – abból a hibás elméletből ered, amely szerint bármi történik is a társadalomban – különösen olyan események, mint háború, munkanélküliség, nyomor, szűkösség, vagy bármi, amit az emberek törvényszerűen elutasítanak –, az néhány hatalommal bíró egyén és csoport köz-vetlen tervezésének az eredménye. El kell ismerni, konspirációk valóban előfordulnak. De a szembeszökő tény – amely a konspirációk előfordulása ellenére is cáfolja a konspirációs elméletet – az, hogy e konspirációk közül végül is csak kevés sikeres" (Popper 1966, II: 95). Bár tulajdonképpen a következő pontba tartozna, ide kívánkozik egy megjegyzés. Noha a fenti értelmezésben a konspirációs magyarázat a módszertani individualizmus egyik változata, néha mégis inkább a módszertani kollektivista koncepciók közt a helye. Például olyan esetekben, amikor egymást nem ismerő emberekből álló nagycsoport (osztály, nemzet, a fejlett világ) alkotja az összeesküvés szubjektumát, ami ezekben az esetekben fiktív kollektív szubjektum (Vö. Levine et al. 1987: 74). A világtörténelmi személyek elmélete . Az előbbi elmélettel szemben, amely hol individualista, hol kollektivista formát ölt, a világtörténelmi személyek hegeli koncepciója egyetlen elméletben ötvözi a módszertani individualizmus és módszertani kollektivizmus ismertetőjegyeit. Az elmélet módszertani individualista összetevője: néhány kivételes ember olyan kreativitáspszichológiai tulajdonságokkal – például rendkívül erős, egy célra irányuló akarattal – rendelkezik, amelyek segítségével korszakalkotó cselekedetek végrehajtására képes. Az elmélet módszertani kollektivista összetevője: e kivételes személyek valójában a világszellem céljainak öntudatlan végrehajtói (Hegel 1979: 69-77). Az intencionalizmus egy harmadik válfaja a mindentudás és szuperracionalitás lehetőségének hallgatólagos feltevésére épül. E felfogás szerint nem a hatalom és nem is a kiválasztottság, hanem a megfelelő ismeretekre épülő racionális tervezés juttathatja olyan előrelátás birtokába a cselekvőt, amelynek segítségével szándékai szerint meg tudja valósítani céljait. E felfogást Hayek bírálja szenvedélyesen, szinte minden munkájában. A társadalom szándékos alakításához szükséges tudás szerinte nemcsak azért elérhetetlen, mert a társadalmi tények végtelen nagy száma és a társadalmi viszonyok roppant bonyolultsága meghaladja az emberi elme feldolgozó képességét, hanem azért is, mert e tudás legfontosabb elemei helyzetfüggőek, s így elvileg lehetetlen, hogy egyazon elmében együtt megférjenek (mint ahogy az is lehetetlen, hogy ugyanaz az ember álljon a telefonvonal vagy a csereaktus mindkét oldalán). A racionális döntések elmélete . Első pillantásra könnyen összetéveszthető általában az intencionalizmus és specifikusan a szuperracionalizmus elméletével. Mindkét összemosás hibás. Összegzés A fenti problémák némelyike pszichológiai témákat is érint, ami arra utal, hogy a racionális döntések elmélete és a "pszichologizmus" viszonya többféleképpen értelmezhető. A kézenfekvő értelmezés ugyanis az lenne, hogy egymást kizáró megközelítésekről van szó: az egyik a formális, személytelen kalkulusok világában mozog, a másik viszont a személyes erőkkel és attitűdökkel foglalkozik. Másrészről viszont a racionális döntéssel történő magyarázat érvényessége nyilvánvalóan pszichológiai előfeltételekhez kötött erre Olson (1971: 108) is utal, Donald McIntosh (1969: 117-132) pedig szisztematikus kifejtését nyújtja. Végül pedig ötvözhető is a két megközelítés, ahogy Elster teszi, amikor a racionalitás szabályait sértő magatartásmódokat elemzi (Elster 1983b). Forrás cogsci.bme corvinus egyetem Thinornis A Thinornis a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó nem. Egyes rendszerbesorolások a Charadrius nembe sorolják az ide tartozó fajokat is. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik. sapkás lile (Thinornis rubricollis) vagy (Charadrius rubricollis) üregi lile (Thinornis novaeseelandiae) vagy (Charadrius novaeseelandiae) Hylocereus tricae A Hylocereus tricae egy nagyon hiányosan ismert epifita kaktusz. Elterjedése és élőhelye Mexikó: Chiapas tartomány; Belize: El Cayo tartomány, 500 m tszf. magasságban. Jellemzői Felegyenesedő vagy lecsüngő növény, szárai meghaladják az 5 m hosszt is, szabálytalanul elágaznak, a hajtások legfeljebb 40 mm átmérőjűek, három élűek, a bordák legfeljebb 20 mm magasak, világoszöldek kékes viaszfény nélkül. Areolái 20–45 mm távolságban fejlődnek, maximálisan 3, 1–4 mm hosszú halványbarna töviseket hordoznak. Virágai 240–270 mm hosszúak, a pericarpiumot barnás szőrök és barna tövisek fedik, a tölcsér zöldes színű. A külső szirmok világoszöldek vagy barnás-világoszöldek, a középsők inkább vörösesek, zöld éllel, a belsők fehérek, a tövükön rózsásak. A porzók fehérek, a vaskos bibe 5–6 mm átmérőjű, zöldes krémszínű. Termése nem ismert. Rokonsági viszonyai A Salmdyckia subgenus tagja. Novo Selo (Sziszek) Novo Selo (1910 és 1948 között Novo Selo Mošćeničko.) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik. Fekvése Sziszek belvárosától 7 km-re délre, Sziszek közvetlen szomszédságában, a 37-es számú főúttól délre fekszik. Tipikus egyutcás település, melynek házai az északnyugat-délkeleti irányú főutca mentén találhatók. Története A település a legújabbak közé tartozik, csak a 19. században keletkezett. 1773-ban az első katonai felmérés térképén még nyomát sem találjuk. 1857-ben 74, 1910-ben 226 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A lakosság száma dinamikusan emelkedett. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 633 lakosa volt. Népesség (1953 és 1991 között lakosságát Sziszekhez számították.) Nevezetességei Jézus szentséges szíve tiszteletére szentelt kápolnája. Enrique Jerez Enrique Jerez (Cartagena, 1986. szeptember 27. –) spanyol motorversenyző, legutóbb a MotoGP 125 köbcentiméteres géposztályában versenyzett. A világbajnokságon már 2004-ben bemutatkozott. Egészen 2008-ig szabadkártyásként versenyzett, 3, 5, 1, 2, majd 3 versenyen indult az egyes szezonokban. Donji Vukojevac Donji Vukojevac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 23, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 7 km-re nyugatra, az A11-es autópálya közelében, a 30-as számú főút mentén Peščenica és Ogulinec között, a Vukomerič-hegység keleti lejtőin fekszik. Története Területe már ősidők óta lakott, ezt bizonyítják a Donji Vukojevactól délre található ókori eredetű halomsírok. A római korban itt halad át a Sisciát Emonával összekötő római út, melynek maradványai szintén megtalálhatók a határában. Ezután területe valószínűleg évszázadokig pusztaság volt. Vukojevac a töröknek a térségből történő kiűzése után újonnan telepített falvak közé tartozott. Neve a Vuk személynévből származik, melyet valószínűleg első lakójáról kapott. Első írásos említése 1674-ben történt. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Vukojevecz” néven szerepel. Vukojevac két településrésze csak a 19. század folyamán vált el egymástól. A településnek 1857-ben 268, 1910-ben 347 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 499 lakosa volt. Nevezetességei A falutól délre a Frtić-erdőben két csoport halomsír található, melyek ókori eredetűek és az akkori Pannonia őslakosságától származnak. A legnagyobb halomsírt Turska glavának azaz Török fejnek nevezik, ennek átmérője 27 méter. A sírt kincskeresők fosztották ki. Innen jól láthatók a Sisciából Emonába menő római út maradványai, melynek nyomvonala megszakításokkal mintegy 8 kilométeres hosszúságban látható. Tisztán kivehető a mintegy 7 méter széles útfelület és a kétoldalt húzódó árok maradványa. Az ősi utat a helyiek Petrinjski putnak, azaz Petrinjai útnak nevezik. Thiounn Prasith Thiounn Prasith (khmerül: ��� ���������; Phnompen, 1930. február 3. – 2006. június 21.) Vörös Khmer politikus, Demokratikus Kambodzsa ENSZ-nagykövete. Fiatalkora 1930-ban született Thiounn Hal és Bounchan Moly legfiatalabb gyermekeként Phnompenben, földműves családba. Két testvére is szintén csatlakozott a Vörös Khmerhez később. A phnompeni francia iskolában végezte tanulmányait 6. osztályos koráig, akkor azonban nem tanulhatott tovább a Sisowath Gimnáziumban, mert nem voltak elég jók az osztályzatai. Édesapja ezért Saigon-ba küldte továbbtanulni. Az ott eltöltött évei alatt dúlt a második világháború, így a fiatal Thiounn felváltva szembesült Japán és az Egyesült Államok kegyetlenségeivel, Saigon bombázása miatt Dalatban kellett folytatnia tanulmányait. 1945. március 9-én a japánok államcsínyt hajtottak végre, és Phnompenbe küldték Thiounn-t, ahol sikeresen felvételezett a Sisowath Gimnáziumba, ahol 1949 júliusában leérettségizett. 1949 szeptemberében állami ösztöndíjjal Franciaországba utazhatott, ahol egyetemi hallgató lett. 1952-ben a kormány tudomást szerzett Thiounn kormány iránt táplált ellenszenvéről, és megszüntették ösztöndíjának folyósítását. Ezután fogászatot, majd gyógyszerészetet tanult. Párizsban marxista körökbe keveredett, és csatlakozott az alakulófélben lévő Kambodzsai Kommunista Párthoz. 1975 végén tért vissza Kambodzsába, 1976-ban diplomata lett, 1979 és 1993 között országát képviselte az ENSZ-ben. Mandátumának lejárta után New Yorkban maradt. Givenchy A Givenchy (IPA: [�iv�̃�i]) egy főként parfümöket és kozmetikumokat forgalmazó francia divatház illetve márkanév. Ma a luxustermékeket gyártó LVMH tulajdonát képezi. Hubert de Givenchy korszaka (1952–1995) A céget 1952-ben Jean-Claude Taffin de Givenchy, Givenchy márkija (1925-2009) és Hubert de Givenchy, Givenchy comte-ja (1927. február 20. -2018. március 10.) alapította. Hubert Givenchy idejében a márka ismert volt modern, nőies stílusáról. Audrey Hepburn volt a Givenchy leghíresebb ügyfele. Olyan filmekben hordta a ruhákat, mint a Sabrina, amiért Edith Head-et jelmeztervezés kategóriában Oscar-díjra jelölték; vagy a Hogyan lopjunk egymilliót? és az Álom luxuskivitelben. Híres vásárlói voltak a Guinness, a Grimaldi és a Kennedy családok tagjai is. Hubert de Givenchy 1995-ben vonult vissza. Női ruházat, 1995-től napjainkig Givenchy nyugdíjba vonulása után John Galliano vette át a helyét. Galliano csak két évig dolgozott itt, aztán átment Christian Dior-hoz, és a helyét Alexander McQueen vette át. 2001-ben Julien McDonald tervezőt kinevezték művészeti igazgatónak. A vezetést végül 2005-ben mindkét kollekcióért továbbadták Riccardo Tiscinek, amikor ő a női részleg főtervezője lett. Tisci látszólagos vonzódása a gótikus stílus felé (sötét, vontatott ruhák betegnek kinéző modelleken) és tér-kor minimalizmus felé (egy konfekciós bemutatót fehérbe öltözött modellek adtak elő, akik céltalanul sodródnak egy fehér gömb körül) felkeltette az érdeklődést a márka iránt. Melignomon A Melignomon a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a mézkalauzfélék (Indicatoridae) családjába tartozó nem. Tudnivalók A Melignomon-fajok Afrika középső és nyugati részén fordulnak elő. Az esőerdők lakói. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: sárgalábú mézkalauz (Melignomon eisentrauti) Louette, 1981 Zenker-mézkalauz (Melignomon zenkeri) Reichenow, 1898 Sin Thejong Sin Thejong (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Sin Tae-yong; 1970. április 11. –) dél-koreai labdarúgó, labdarúgóedző, 2017-től 2018-ig a dél-koreai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Pályafutása Felnőtt pályafutása nagy részében a Szongnam (Seongnam) FC támadó középpályása volt, majd 2005-ben a Queensland Roar FC-hez szerződött, de egy sérülés miatt hamar visszavonult. A klub felajánlotta neki a segédedzői posztot, melyet elfogadott. 2017-ben lett a dél-koreai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Szerződését a 2018-as labdarúgó-világbajnokság után nem hosszabbították meg. Roquefort-sur-Garonne Roquefort-sur-Garonne település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 803 fő (2015). Roquefort-sur-Garonne Martres-Tolosane, Ausseing, Belbèze-en-Comminges, Boussens, Cassagne, Mancioux, Mauran, Mazères-sur-Salat, Montclar-de-Comminges és Saint-Martory községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tarpai-Nagyhegy Koordináták: é. sz. 48° 07′ 46″, k. h. 22° 33′ 00″48.12931, 22.55002 A Tarpai-Nagyhegy a Beregi-síkság egyik kiemelkedő geológiai érdekességű helye. Leírása A romvulkán tengerszint feletti magassága 154 m. A belső-kárpáti vulkáni övezet részének tekinthető, mely egy törésvonal mentén helyezkedik el. Az itteni vulkáni működés fő szakasza úgy 16,4-5,5 millió évvel ezelőttre tehető, melynek anyaga az utóvulkáni működések során keletkezett, ásványi ritkaságnak tartott osumilit nevű szilikátásvány. Egyetlen magyarországi lelőhelye itt található. A hegyen kőfejtő és a tarpaiak szőlőhegye található, mely létét a hegyet borító 2-3 méter vastagságú löszrétegnek és a napsütésnek köszönheti. Az itt található kőbánya 1860-tól 1986-ig működött. Az innen kitermelt követ útalapokhoz, építkezésekhez, a Tisza mederrendezéseihez használták fel. A hegytetőről széttekintve csodás panoráma; a Beregi-síkság és tiszta időben a Kárpátok vonulata, a Beregszászi-hegyek is elénk tárulnak. Növényvilága A mára már felhagyott bányarészeket virágok sokasága, kökény és vadrózsabokrok, a hegy oldalát pedig szőlőültetvények, gyümölcsösök és apróbb présházak tarkítják. A hegyet borító lösztakarón évszázadok óta folyik szőlőtermesztés, az így megtermelt szőlőből a helyi gazdák készítenek mustot és bort. Állatvilága Az egykori kőbánya sziklaoldalaiban költ a vörös vércse, a löszfalban színpompás gyurgyalagok fészkelnek. Állatvilágából említést érdemel még a beregi futrinka, a táj bennszülött rovarfaja. A területen előfordulnak a zöld gyík egyedei is. Velloreille-lès-Choye Velloreille-lès-Choye település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 76 fő (2015). Velloreille-lès-Choye Villefrancon, Onay, Cugney, Choye és Velesmes-Échevanne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gáti György (színművész) Gáti György (eredetileg Goldner György; Budapest, 1919. február 2. – Budapest, 1971. február 12.) magyar színművész, rendező, színigazgató. Életpályája 1919-ben született Budapesten. 1937-1940 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt, színész szakon. 1941-1943 között az OMIKE Művészakció tagja volt. 1945-ben a Madách Színház tagja lett. Később a Honvéd, majd a Magyar Néphadsereg Színházához került. 1952-1958 között a győri Kisfaludy Színház igazgatója volt. 1958-1960 között ismét a Magyar Néphadsereg Színházának tagja, majd 1960-1964 között a Miskolci Nemzeti Színház színművésze volt. 1964-1966 között a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója volt. 1966-1971 között, haláláig a Fővárosi Operettszínház színművésze volt. Sokan ma is "Gáti Pipi"-ként emlegetik. Dutra D4K A Dutra D4K magyar összkerék-meghajtású mezőgazdasági vontató (traktor), melyet a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár (VTCS) gyártott 1960-tól 1972-ig. Kezdetben a négyhengeres motorral szerelt alapváltozatot, majd 1964-től az erősebb hathengeres motorral ellátott és jelentően áttervezett D4K–B változatát gyártották. A magyar mezőgazdasági üzemek és erdészetek elterjedt járműve volt az 1960-as évektől és jelentős mennyiségben exportálták is, főleg az NDK-ba. A modellt 1972-től a Dutra 1000 váltotta fel. A 2000-es évek eleje óta létezik Balatonföldváron a Dutra Múzeum. Sant Julià de Ramis Sant Julià de Ramis település Spanyolországban, Girona tartományban. Sant Julià de Ramis Girona, Sarrià de Ter, Sant Gregori, Palol de Revardit, Cornellà del Terri, Celrà és Medinyà községekkel határos. Lakosainak száma 3447 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Le Bastit Le Bastit település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 166 fő (2015). Le Bastit Gramat, Carlucet, Couzou, Fontanes-du-Causse, Lunegarde, Montfaucon és Reilhac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chapelon Chapelon település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 268 fő (2015). Chapelon Mignerette, Corbeilles, Ladon, Lorcy és Moulon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chapet Chapet település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 1263 fő (2015). Chapet Ecquevilly, Morainvilliers, Les Mureaux, Verneuil-sur-Seine és Vernouillet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leonardo Sciascia Leonardo Sciascia (IPA: ˈ�a:�a; ejtsd: sásá) (Racalmuto, Agrigento megye, Szicília, 1921. január 8. – Palermo, 1989. november 20.) olasz író, politikus, dramaturg, tanító. Élete Sciascia a szicíliai Racalmutóban született. A kommunista párt helyi vezetőségi tagjaként megyei tanácstag volt Szicíliában, küldött a római nemzetgyűlésben, majd később az Európai Parlament tagja. 1977-ben lemondott pártbeli funkcióiról. Végzettségét tekintve tanító volt, csak később kezdett írni, elsősorban Szicília és a maffia kapcsolatáról. Palermóban hunyt el 1989-ben. Prózája Könyvei nagyrészt azt mutatják be, mennyire része a szicíliai mindennapoknak a maffia. A látszólag egyszerű, átlagosnak tűnő rendőrségi ügyek, - egy építési vállalkozó meggyilkolása, egy vadászbaleset utáni nyomozás - elvezetnek a politika, a jog, a vallás legfelsőbb vezetőihez, legalábbis azok számára, akik nem elégszenek meg az egyszerű magyarázatokkal. Az igazság kiderítéséért folytatott hosszú és bonyolult kutatás mindig falakba ütközik, a tiszta erkölcsű főszereplők egyre jobban belegabalyodnak az elhallgatások, a korrupció és a politikai intrikák szövevényébe. Sciascia történetei mentesek az illúzióktól, de a moralizálástól is: egyszerű eszközökkel felvázolt alaphelyzetei, életszerű párbeszédei, hihető képet alkotnak a velejéig romlott, a többség számára viszont nem élhetetlen olasz mindennapokról. Számos írásából forgattak hazájában politikai krimit. Ettore Majorana olasz atomfizikus 1937 utáni eltűnését is feldolgozta. Főbb művei Le favole della dittatura (1950) La Sicilia, il suo cuore (1952) Gli zii di Sicilia (1958) - novella Mint a bagoly nappal ( Il giorno della civetta , 1961) Az egyiptomi tanács ( Il consiglio d'Egitto , 1963) Morte dell'Inquisitore (1964) L'Onorevole (1965) Mindenkinek a magáét ( A ciascuno il suo , 1966) La corda pazza (1970) Kiváló holttestek ( Cadaveri eccellenti , Il contesto , 1971) Il mare color del vino (1973) - novellák Célok és eszközök ( Todo modo , 1974) Majorana eltűnése ( La scomparsa di Majorana , 1975) A késelők ( I pugnalatori , 1976) Candido, ovvero un sogno fatto in Sicilia (1977) L'affaire Moro (1978) Az ember, aki nem emlékezett semmire ( Lo smemorato di Collegno - kisregények, magyarul 1983) Porte aperte (1987) Il cavaliere e la morte (1988) Occhio di capra (1990) Műveinek moziadaptációi 1967: Mindenkinek a magáét (rendezte: Elio Petri) 1968: Mint a bagoly nappal (rendezte: Damiano Damiani) 1969: Un caso di coscienza (rendezte: Giovanni Grimaldi) 1976: Kiváló holttestek (Cadaveri eccellenti) (rendezte: Francesco Rosi) az Il contesto című regény alapján 1976: Todo modo (rendezte: Elio Petri) 1976: Una vita venduta (rendezte: Aldo Florio) a L'antimonio című novella alapján 1986: Il caso Moro (rendezte: Giuseppe Ferrara) a L'affaire Moro című könyv alapján 1990: Nyitott ajtók (Porte aperte) (rendezte: Gianni Amelio) 1991: Una storia semplice (rendezte: Emidio Greco) 2001: Az egyiptomi tanács ( Il consiglio d'Egitto ) (rendezte: Emidio Greco) Magyarul Mint a bagoly nappal. Regény ; ford. Székely Sándor; Európa, Bp., 1963 Az egyiptomi tanács ; ford. Lontay László; Európa, Bp., 1967 Kiváló holttestek ; ford. Zsámboki Zoltán; Magvető, Bp., 1978 ( Rakéta regénytár ) A késelők ; ford. Pődör László; Magvető, Bp., 1979 ( Rakéta regénytár ) Célok és eszközök ; ford. Lontay László, Pődör László, Szénási Ferenc; Magvető, Bp., 1978 ( Világkönyvtár ) Majorana eltűnése / Todo modo. Kisregények / Mindenkinek a magáét! ; ford. Lőrinczi László, Szénási Ferenc, Lontay László; Kriterion, Bukarest 1982 Az ember, aki nem emlékezett semmire ; ford. Zsámboki Zoltán; Magvető, Bp., 1983 ( Rakéta regénytár ) Renault R28 A Renault R28 egy Formula–1-es versenyautó, mellyel az egyik konstruktőr, az ING Renault F1 versenyzett a 2008-as évben. A kezdetek A Hondához hasonlóan a Renault egy héttel az ausztrál nagydíj előtt mindkettő versenyzőjével megérkezett Valenciába és Fernando Alonsónak adta az R28 első köreit 2008. január 21-én. A Renault másik pilótája ebben az évben a csapat egykori tesztpilótája, Nelsinho Piquet. Tesztpilótái Lucas di Grassi, Romain Grosjean és a volt Spykeres pilóta Jamamoto Szakon. Tervezés Az R28-as autón lévő orrelem és az első légterelő szárny csatlakozása teljesen eltér a tavalyi évben használt megoldástól, hiszen a korábban függőleges pozícióban kialakított rögzítő elemek irányultsága most sokkal jobban közelítenek a vízszintes pozícióhoz. Ezzel az újítással együtt lehetővé vált egy teljesen új formát öltött középső szekció kialakítása is, amely az első légterelő szárny vízszintes eleme alatt figyelhető meg. Ezen módosítással nemcsak az autó orrának merevségén, és annak aerodinamikai megbízhatóságán igyekeztek javítani a Renaultnál, hiszen minden az első légterelő elemekről leváló légáramlatoknak a kerékfelfüggesztésre gyakorolt aerodinamikai hatása is javult. A légterelő szárny alatt kialakított „kanálszerű" kinövéssel pedig az autó orra alatt, a padlólemez felé haladó légáramlatok hatékonyságán javítottak. Az első légterelő szárnynál megmaradt a felső extra kiegészítő profil, amely az autó orra felett ível át. Ez utóbbi és az orrkúpja között fellelhető továbbá egy rögzítő elem, amely a száguldás közben az első szárnyról leváló légáramlatok által keltett erőhatás ellenére megakadályozza a felső lemez túlzott mértékű elmozdulását, biztosítva ezzel az autó elülső részének aerodinamikai stabilitását. Az oldalsó kocsiszekrény előtt helyet foglaló homloklemezek sem maradtak érintetlenül, ami egyrészt az előzőekben említett új első légterelő szárny, valamint a továbbfejlesztett első kerékfelfüggesztés által hordozott aerodinamikai karakterisztikához kell, hogy igazodjon, másrészt pedig a módosított oldalsó karosszériaelemek is indokolttá tették ennek a két légterelő lapnak az új formában történő megjelenését. Nemcsak a vonalvezetés tekintetében fedezhetőek fel változások, hanem az orr alatt lévő fordítólemezek rögzítési módjában is, ami egy kissé a McLaren által alkalmazott megoldást engedi sejteti. A kocsiszekrény hátsó részénél kiemelkedő kiegészítő légterelő szárnyak az R28-as esetében egy könnyen kivehető alaplapon kaptak helyet, melynek köszönhetően sokkal nagyobb szabadságfokkal rendelkeznek majd a fejlesztések során. Az oldalsó karosszériaelemek karcsúbb vonalvezetésben készültek el, vagyis szűkebb ívben tartanak az autó hátsó része felé, a kémények és a felfelé néző légterelő lemezek igencsak hasonlítanak a Honda által 2007-ben használt megoldáshoz. A könnycseppformához hasonlítható kipufogó-burkolatot megtartották a tavalyi autóról, de a kipufogót a motorburkolat alatt kissé mélyebbre építették. Az autó hátsó részénél történt karcsúsítás mellett azonban igyekeztek szem előtt tartani, hogy az alacsonyabb építésű kipufogórendszerből kiáramló meleg levegő ne tegyen kárt a hidraulikai elemekben. A szűkebbre épített hátsó traktus ellenére viszont megfelelő szélességű szekciót biztosítottak a hátsó kerékfelfüggesztés elemei számára, amelyek az első kerékfelfüggesztésnél alkalmazott megoldáshoz hasonlóan csatlakozik a sebességváltóhoz. A versenyautó hátsó részének menetstabilitásáért is felelős diffúzor, valamint a hátsó fékek hűtésében jelentős szerepet játszó légbeömlő nyílások hasonló külsőt kaptak, mint a 2007-es modellnél. Festése Az autónak 2008-ban hasonló festése és támogatása van, mint 2007-ben: Az ING a címszponzora, a Pepe Jeans és Mutua Madrileña mellett az idén további szponzorként megjelent a spanyol Insurance cég is. Mutua Madrileña 2007-ben a McLarent támogatta, ám miután Alonso elhagyta a csapatot, követte őt. Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 20544 Kimhansell A 20544 Kimhansell (ideiglenes jelöléssel 1999 RG100) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 8-án. Sina család A hodosi és kizdiai báró Sina család egy mára már kihalt, aromán származású, gazdag bankár család, mely magyar főnemesi címmel is rendelkezett. Története A Magyarországon először letelepedett tagja e családnak Simon volt, aki már birtokokat is szerzett hazánkban. Ennek a Simonnak első feleségétől született fia, György rengeteg birtokot vásárolt magának, nagyrészt Temes vármegye területén. A meglehetősen tehetős bankár 1818-ban magyar nemességet, 1828-ban pedig báróságot kapott hodosi és kizdiai előnévvel. A Budapesten akkoriban épült Lánchídnak a legjelentősebb finanszírozója volt. Egyetlen fiára, a híres mecénás Simonra, az akkori vagyonbecslés szerint nagyjából 80 millió forintnyi értéket hagyott. Simon a diplomáciai pályán is kitűnően mozgott. Egyetlen fia nem érte meg a felnőttkort, csak leányai maradtak, így kihalt e gazdag család, leányági leszármazottai azonban neves görög és német családok tagjaiként ma is élnek. Jelentősebb családtagok Sina György (1782–1856) neves kereskedő és bankár Sina János ( 18 – 19. század ) a Sina-bankház igazgatója, mecénás Sina Simon (1810–1876) földbirtokos, mecénás, diplomata Forrás A Sina család története Brodersdorf Brodersdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 418 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: 2005-ös Formula–1 ausztrál nagydíj Az ausztrál nagydíj volt a 2005-ös Formula–1 világbajnokság nyitófutama, amelyet 2005. március 6-án rendeztek meg az ausztrál Melbourne Grand Prix Circuiten, Melbourne-ben. Időmérő edzés Az ausztrál nagydíj napjaiban a Minardi csapatfőnöke, Paul Stoddart az előző évi, a 2005-ös szabályoknak nem megfelelő autóval akarta elindítani versenyzőit, amit az FIA nem fogadott el. A Minardi végül a már megfelelő autóval lépett pályára szombaton. Az időmérő edzésen a versenyzőknek az előző verseny (2004-es brazil nagydíj) szerinti fordított sorrendben kellett a pályára lépniük. Az edzés a tizenkettedik pályára lépőig, Fisichelláig száraz volt, majd Felipe Massa, Michael Schumacher és Szató Takuma körén erősen esett, ezután hamar el is állt. A pole Fisichelláé lett, Räikkönen 10., Alonso 13., Schumacher 19. lett csak. Futam A renault-s Fisichella a pole-ból indulva nyert a 11. helyről rajtolt Barrichello, csapattársa, Fernando Alonso és a red bullos David Coulthard előtt. Schumacher 42. körben összeütközött Nick Heidfelddel és mindketten kiálltak. Statisztikák Vezető helyen: Giancarlo Fisichella: 54 (1-23 / 25-42 / 45-57) Rubens Barrichello: 1 (24) Fernando Alonso: 2 (43-44) Giancarlo Fisichella 2. győzelme, 2. pole-pozíciója, Fernando Alonso 2. leggyorsabb köre. Renault 18. győzelme. Tiago Monteiro, Narain Karthikeyan, Patrick Friesacher és Christijan Albers első versenye. STS–129 Az STS–129 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 129., a Atlantis űrrepülőgép 31. repülése. Küldetés A 10 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Az Orbiter Boom Sensor System (OBSS) rendszerrel újabb 15 méterrel meghosszabbították a manipulátor kinyúlási távolságát. Hasznos teher Logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- kísérleti anyagok és eszközök) szállítottak, köztük két tartalék giroszkóp, két nitrogéntartály, két szivattyú, egy ammóniatartály, a robotkar és az őt hordozó sínrendszer pótalkatrészei és egy nagynyomású gáztartály. Szállítottak kettő – ExPRESS Logistics Carrier 1 (ELC1) és az ExPRESS Logistics Carrier 2 (ELC2) – speciális raklapot. Az Atlantis rakterében repül az épülés alatt álló Dragon űrhajó kommunikációs rendszere is, melyet a repülés során tesztelnek. Visszafelé bepakolták a csomagoló anyagokat, kutatási eredményeket, a szemetet. Ez az első űrrepülőgép-indítás, melyre a NASA tweetupot szervezett, elsőnek jelentkező 100 követőjét meghívta a Kennedy Űrközpontba, ingyen szállást biztosítva a számukra, cserébe az indítás élő közvetítéséért és kommentálásáért a Twitteren. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–129 küldetéssel együtt) Charles Owen Hobaugh (3) - Parancsnok Barry Eugene Wilmore (1) - Pilóta Michael Foreman (2) - Küldetésfelelős Randolph James Bresnik (1) - Küldetésfelelős Leland Devon Melvin (2) - Küldetésfelelős Robert Lee Satcher (1) - Küldetésfelelős Visszatérő ISS Személyzet Nicole Stott (1) - ISS fedélzeti mérnök Előkészületek Az Atlantis indítását a Kennedy Űrközpontból a tervek szerint pár nappal megelőzte egy Atlas–5, majd közvetlenül követte volna egy Delta–4 repülés, ami alaposan leszűkítette volna az indítási ablakot. Az indítás előtt pár nappal mindkét repülést elhalasztották, az Atlas elektronikájával voltak problémák,, a Deltára pedig a megengedettnél erősebb szél miatt nem tudták időben felszerelni az indítandó műholdat, így akkumulátorai lemerültek, így előre nem látható problémák felmerülése esetén az marad idő az indítás kisebb elhalasztására. Az Atlantist a VAB-ból október 14-én szállították az LC–39A indítóálláshoz, még a kísérleti Ares I–X hordozórakéta startja előtt, melynek start közbeni meghibásodása vagy felrobbanása kisebb (körülbelül egy a tízezerhez), de elfogadható biztonsági kockázatot jelentett, erre nem került sor. Október 28-án az űrséták gyakorlására szolgáló medencében kisebb üzemzavar támadt, az egyik szkafanderbe egy szelep meghibásodása miatt nagy nyomású levegő jutott, de a benne lévő űrhajós szerencsére nem sérült meg. A rakomány beszerelését október 30-án kezdték meg. A repülésre történő előkészítésnél komoly probléma nem merült fel, egyedül az SSME főhajtómű begyújtásakor elégő szabad hidrogén miatt jelentkező, a tervezettnél intenzívebb rezgések és hangok miatt tartottak szükségesnek kiegészítő vizsgálatokat, ez korábban a hővédő burkolat egyes elemeinek elvesztését, valamint az STS–95 küldetés után a fékernyő konténerét lezáró ajtó meghibásodását okozták. Repülés Első nap, november 16., indítás 2009. november 16-án magyar idő szerint 20:28-kor a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 343 kilométer, az apogeuma 356 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 120 848 kilogramm, leszálló tömeg 93 063 kilogramm. Szállított hasznos teher 13 362 kilogramm. Az egyetlen kisebb probléma a visszaszámlálás alatt egy üzemanyagcella hidrogénpumpájával volt kapcsolatos, de ez is a paramétereken belül működött, emiatt nem került sor halasztásra. A videofelvételek utólagos elemzése alapján ez volt az egyik legtisztább indítás, a külső tüzelőanyag-tartály űrrepülőgép felőli feléről gyakorlatilag semmilyen hőszigetelésdarab nem vált le. A pályára állás után kinyitották a raktérajtót, belső oldalán az űrrepülőgép hőmérsékletének szabályozáshoz szükséges radiátorokkal, valamint a nagy sebességű adatátvitelhez szükséges Ku sávú antennát. Második nap, november 17. A második nap hagyományosan az űrrepülőgép hővédő pajzsának átvizsgálásával telt, melyet a robotkar végére erősített kamerával végeztek el. Harmadik nap, november 18. Az űrrepülőgép magyar idő szerint 17:51-kor kapcsolódott a Nemzetközi Űrállomáshoz. Negyedik nap, november 19., EVA 1 Az első űrsétát Mike Foreman és Robert Satcher hajtották végre. Feladatuk egy tartalék S sávú kommunikációs antenna (SASA, S-Band Antenna and Support Assembly) és kábelek rögzítése, előkészületi munkák végzése az STS–130 repülésen feljuttatandó Kupola felszereléséhez, valamint többek között a Kibo modul robotkarjának kenése volt. A megelőző éjszakát már a Quest zsilipkamrában, alacsonyabb légnyomáson töltötték. A feladatokkal a tervezettnél rövidebb idő alatt végeztek, így a 6 óra 37 perces űrsétán egy, eredetileg a másodikra tervezett feladatot is végrehajtottak. A nap folyamán az űrrepülőgép rakteréből kiemelték és átadták az űrállomás robotkarjának az ExPRESS Logistics Carrier 1 platformot. Ötödik nap, november 20. A nap első felében kiemelték az űrrepülőgép rakteréből az ELC 2-t, és rögzítették az űrállomáshoz. A földön eközben áttervezték a másnapi EVA–2 űrsétát, mert teendőinek egy részét már végrehajtották. Tizenegyedik nap, november 26., leszállás 2009. november 27-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 10 napot, 19 órát, 16 percet és 13 másodpercet töltött a világűrben. 7 226 177 kilométert (4 490 138 mérföldet) repült, 171 alkalommal kerülte meg a Földet. Kínai császár A kínai császár a világtörténelem egyik leghosszabban fennálló uralkodói rendszerének csúcsán álló uralkodó címe. A császári (huangti (huangdi), ��) címet Kína uralkodói az ország egyesítésétől, a Csin (Qin)-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) alapításától egészen 1916-ig, Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) császári kísérletének bukásáig használták. Az uralkodó másik elnevezése az Ég fia (tience (tiānzǐ), ��) volt, ami még régebbi, mint a Csin (Qin)-dinasztia, és azt az elképzelést hordozza magában, hogy a kínai császár minden „ég alatti”, azaz az egész világ ura. Az Európában Caius Iulius Caesar nevéből kialakult császárfogalomhoz etimológiailag értelemszerűen nincs köze. A két fogalom annyiban hasonló, hogy elvileg és eredetileg mindkettő az egész világra kiterjedően a legfelső hatalmat magának igénylő uralkodót jelentette. A császári intézmény alapvető elvei A kínai uralkodók kormányzati szerepe és vallási feladatköre háromezer éven át fejlődött, a Sang-dinasztia (Shang-dinasztia) korától a 20. századig, Pu Ji kínai császár (Puyi kínai császár)ig. Már az ókorban kialakult néhány olyan alapelv, amely az intézmény története során mindvégig érvényes maradt. A „hódolati rendszer” Az egyik ilyen az a Konfuciusz nevéhez köthető tan, amely szerint ahogy az égen nem lehet két Nap, úgy az ég alatt, a földön sem lehet két uralkodó. Így „kozmikus” példákkal kívánták igazolni a világ feletti uralmuk fikcióját, ami a hódolati rendszerben teljesedett ki. Kína az általa ismert világnak mindig is a legnagyobb, legfejlettebb, legcivilizáltabb országa volt. A kínaiak világképe ennek megfelelően alakult: azt tartották, hogy Kína a világ közepe (ld. az ország neve: Csung-kuo (Zhōngguó), � „Középső Ország”), a többi ország pedig periferikus helyzetű, civilizálatlan, barbár és alacsonyabb rendű. A kitajok, dzsürcsik, mongolok hódításai sem változtattak ezen a meggyőződésen, mert ezek a nomád népek kizárólag katonailag voltak erősebbek Kínánál, s úgy is csak ideiglenesen. A kínai felfogás szerint minden más nép, bárhol éljen is, részesülni kívánt az Ég Fia hatalmának áldásaiból. A Kína-központú világkép következményeként a kínai kormányzat elvárta, hogy a környező országok ne csak egyszerűen nagyhatalomként, hanem feljebbvalójukként, s civilizációjuk forrásaként tekintsenek Kínára. Kína tehát nem ismerte az egyenrangú nemzetközi kapcsolatokat, csak Kína és a behódolt országok viszonylatában tudott gondolkodni. A Ming-korban, amikor újra nemzeti dinasztia ült a trónon, ez a „hódolati rendszer” feléledt, és kialakultak intézményes keretei, amelyek egész a 19. századig változatlanok maradtak, még ha ez az elmélet idővel már csak üres fikció maradt is. Ennek alapján azoknak az országoknak, amelyek kapcsolatba kívántak lépni Kínával, el kellett fogadniuk a kínai császár fensőbbségét, időnként követeket kellett küldeniük Pekingbe hódolatuk kifejezésére, és „adót” kellett fizetniük Kínának. A kínai császár ezért általában valamilyen hivatalos rangot és pecsétet adományozott a „meghódolt” ország uralkodójának, esetenként védelmet nyújtott számára, s engedélyezte kereskedőinek a Kínával való kereskedést. A kapcsolat konkrét tartalma kortól és országtól függően változott: volt, hogy a meghódolt ország ténylegesen kínai ellenőrzés alá került, de az esetek többségében az alárendeltség csak névleges volt, a Kínának fizetett „adó” pedig jelképes ajándék volt csupán. A szomszédos országok általában kényszerűségből hódoltak meg, míg a távolabbiak inkább csak azért, hogy kereskedhessenek Kínával. Még az 1793-ban Kínába érkezett brit követséget is úgy fogadták, mintha hódolati küldöttség lett volna. A 19. század, különösen a két ópiumháború, keserű tanulságokkal szolgált Kína számára a reális erőviszonyokról. Mégis, az egy császár elvéhez mindvégig ragaszkodtak. Pu Ji (Pu Yi) még öt évvel lemondása után is felháborodással fogadta annak a hírét, hogy Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) restaurálni kívánta a monarchiát és császárrá kiáltatta ki magát. Az „égi megbízatás” elve A másik alapvető fontosságú elv értelmében az uralkodó minden hatalmát „égi megbízatásnak” köszönhette, amelyet az Ég visszavonhatott, ha nem felelt meg feladatának. Az Ég bizalmának elvesztését a természeti vagy társadalmi katasztrófák, éhínségek és/vagy felkelések adták mindenki tudtára. Ez a rendkívül gyakorlatias felfogás lehetővé tette a dinasztiaváltások megindoklását. A győztes felkelés vezetőjének maga az Ég szolgáltatott bizonyságot győzelme lehetővé tételével, hogy méltónak tartja őt a támogatására. Az „égi megbízatás elvét” először a Csou (Zhou)-dinasztia alapítói alkalmazták a Sang (Shang)-dinasztia megdöntésének igazolására. Eszerint ezt a megbízatást először a (mitológiai) Hszia (Xia)-ház, majd a Sang (Shang)-dinasztia birtokolta, de elvesztették, mert letértek az erény útjáról. Ez az elmélet szükségszerűen a jövőre vonatkozóan is tanulságot hordozott magában, és valóban, amikor a Csou (Zhou)-ház megbukott, majd az összes későbbi dinasztiaváltás esetében is, készen állt az erkölcsi tanulságokat tartalmazó magyarázat. Sőt, ez a tan a külföldi hódításoknak is ellenállt, hiszen nem tartalmazta azt, hogy csak a han kínai etnikumhoz tartozó személy lehetett az Ég megbízottja. A császár közvetítő szerepe a kozmikus erők és az emberek között A császár fő szerepének az emberek nyugalmának biztosítását tartották. Az, hogy ennek érdekében éjt nappallá téve végezte politikai irányító munkáját, vagy mindezt az általa kiválasztott miniszterekre hagyta, mellékes volt. A konfucianizmus egyik fő tanítása szerint az ember alapvetően jó, ezért bárki képes lehet a kormányzáshoz szükséges ismeretek elsajátítására, amiről a császári vizsgarendszer révén lehetett bizonyságot adni. A hagyomány által a császár személyéhez kötött szertartásokat azonban egyetlen uralkodó sem delegálhatta másra, mert csakis ezek révén biztosíthatta az Ég jóindulatát. Tevékenységének sikerét egyedül a természeti és a társadalmi katasztrófák elmaradása bizonyította. A kínai császárság mint uralkodói intézmény eredete A kínai uralkodók intézménye a korábbi törzsi vezetők szerepéből alakult ki. A kínai mitológiában szereplő korai uralkodó-hősök utáni első, régészeti adatokkal – elsősorban jóslócsontokkal és uralkodói temetkezések feltárásával – is igazolt történeti kínai uralkodóház a Sang-dinasztia (Shang-dinasztia) volt az i. e. 2. évezredben. Konfuciusz és Menciusz, a kínai történelmi és politikai gondolkodás megteremtői szerint a korai kínai történelem legfontosabb eseménye a Sang (Shang)-dinasztia megdöntése és a Csou-dinasztia (Zhou-dinasztia) megalapítása volt az i. e. 11. században. Az archaikus monarchiákat azonban a fejedelemségek kora követte, amelyben a mai Kína központi területein egy sor állam küzdött egymással a hegemóniáért. Az országot végül i. e. 221-ben Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) egyesítette, aki a korábban királynak (vang (wang), �) nevezett uralkodókkal szemben felvette a császári (huang-ti (huangdi), ��) címet és ezzel létrehozta azt az uralkodói formát, amely egészen 1911-ig fennmaradt. A huangti (huangdi) címben szereplő ti (di) írásjegyet korábban a kínai mitológia legendás bölcseire alkalmazták, sőt bizonyos összefüggésekben „istenségnek” célszerű fordítani. Ennek ellenére a császárt magát soha nem tekintették ténylegesen isteni természetűnek, bár az iránta tanúsított hódolat szélsőséges megnyilvánulásokat is tartalmazott. Ennek egyik eleme az volt, hogy az idők folyamán egyre inkább elzárták az alattvalóktól, beleértve az udvari személyek nagy részét is, trónja elé takarófalat állítottak. Még magas rangú hivatalnokok is, ha a császár személyét megidézték bárhol a birodalomban, végrehajtották a szertartásos földre borulást, a koutou (koudou)t. Az uralkodó ősei természetesen istennek számítottak, ez tulajdonképpen a kínai univerzalizmus vallásában általános őstisztelet felnagyítása volt. Ebben a vallásban az emberek és az isteni világ között nem volt éles határvonal, de a császár nem részesült rendszeres, isteneknek kijáró imádatban. Egy másik egészen ősi hiedelem az uralkodót a sárkánnyal, a kínai mitológia egyik legfontosabb lényével hozta kapcsolatba, ezért a sárkány mint művészi díszítőelem használata is erősen a császár környezetére korlátozódott. A császárok vallási és állami funkciói A császár vallási feladatainak alapjait már az ősi, a Csou (Zhou)-dinasztia korában kialakult szabályokat az azt követő, a Tavasz és ősz korszakának nevezett időszakban összeállított Szertartások feljegyzései is rögzítette: A császárnak számos különböző áldozatot kellett bemutatnia, például a birodalom híres hegyeinél és folyóinál még a 19. században, a Tajping-felkelés (Taiping-felkelés) után is sor került ilyen hálaadó ceremóniákra. Természetesen kiemelkedő fontosságú volt a császári ősök kultusza, akik a birodalom védelmezőinek számítottak. Az uralkodó legfontosabb vallási feladata azonban az Égnek bemutatott áldozata volt a téli napforduló idején, a napok hosszabbodása üdvözléseként, amit a főváros déli külvárosában kellett végrehajtani. Ezt az utóbbi századokban Pekingben az Ég templománál végezték el. A kék színű cserepekkel borított épületben készült fel a császár az áldozásra, innen vonult át a fenyőligeten az Ég oltárához, egy háromszintes márványteraszhoz, ahol földre borult a hatalmas Ég előtt. Az ököráldozathoz tartozott a császár imája: A császár világi tevékenységének ideológiai alapját az – egymással ellentétben álló – konfuciánus és a legista filozófiai iskolák tanításainak egyfajta ötvözete adta. A konfuciánusok úgy tartották, hogy az uralkodó (és az állam) az emberért van, a legisták szerint ezzel szemben az emberek vannak az államért és az uralkodóért. Szerintük a hivatalnokok az uralkodói akarat engedelmes eszközei, a konfuciánusok szerint viszont a tisztségviselőknek morálisan felsőbbrendű embereknek kell lenniük, akik végső soron az Égnek tartoznak felelősséggel. A kialakuló császári ideológiai ötvözetet konfucianizmusnak nevezték, de az tartalmazta a legizmus elveit is. Az elsődleges feladat az ország jólétéről való gondoskodás volt. Az erre irányuló vallási ceremóniák mellett a mezőgazdaság anyagi természetű szükségleteit is ki kellett elégíteni. A kormányzat, élén a császárral, mindig nagy gondot fordított a földművelésre, az öntözésre és az árvízvédelemre, a vetőmagellátásra, a haladó földművelési technikák terjesztésére. A császár szertartásos tavaszi szántásának egészen ősi ceremóniája során összekapcsolódtak a vallási és a praktikus vonatkozások. Ez a rítus jelölte ki a tavaszi munkák kezdetét, és a korai időszakokban gyakorlati jelentősége is volt annak, hogy mikor került erre sor. A szertartás fennmaradt egészen a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) koráig, sőt az akkoriban már a kínai udvarban tevékenykedő jezsuita papok révén Európában is ismertté, divatossá vált. Francia, osztrák uralkodók is átvették ezt a szokást. Az uralkodók természetes és ősi feladata volt tartományaik meglátogatása, ellenőrzése is. Menciusz szerint tavasszal ellenőrizni kellett a szántást, biztosítani a vetőmagot, ősszel pedig felügyelni az aratást, és esetleg gondoskodni segélygabona kiosztásáról ott, ahol elmaradt a termés. Az Írások könyve szerint Sun (Shun), a mitikus uralkodó ötévenként meglátogatta a négy szent hegyet a négy égtáj irányában, helyesbítette a naptárat, egységesítette a súlyokat. A császári körutazások hagyománya is mindvégig fennmaradt. Ezt használták fel az arcvesztés elkerülésére a későbbiekben akkor is, amikor a császárnak menekülnie kellett a fővárosból, mint például 1900-ban, a bokszerlázadást követő európai intervenció idején. A császár ilyenkor nem menekült, hanem „ellenőrző körútra indult”. A katonai feladatok nem igazán tartoztak a császár figyelmének középpontjába. A hadviselést rendellenes állapotnak tartották, és a szükségképpen harcos dinasztialapítók utódai a békés kormányzást tartották eszményinek. Még a katona mesterségét is megvetették: „A jó férfiból nem lesz katona, a jó vasból nem készítenek szeget” - mondta a kínai közmondás. De háború esetén is a császár viselte a fő felelősséget, és még a Csing (Qing)-korban is előfordult, hogy a császárnak személyesen kellett hadjáratokat vezetnie. Csien-lung kínai császár (Qianlong kínai császár) kivételt jelentett a császároknak a hadviselést megvető beállítottságával szemben, ő rendkívül büszke volt hadi sikereire. Írt egy saját magát dicsőítő esszét is (Feljegyzések a tíz nagy hadjáratról), amit kínai, mandzsu, mongol és tibeti nyelven is kőbe vésetett. A hadjáratokat azonban nem hódításnak, hanem a normális állapot helyreállításának tartották, hiszen a császár eredendően minden „ég alatti” ura volt. Hasonlóképpen fenntartották a föld állami, császári tulajdonának fikcióját, pedig már Kínában is korán megjelentek a föld magántulajdoni jellegének csírái, megindult a földek adásvétele. A császárok azonban a Szertartások könyvére hivatkoztak, amely leszögezte: „A földeket nem szabad eladni”. A Sang (Shang)-korban és a korai Csou (Zhou)-dinasztia idején az uralkodó, a király felelt a kormányzás minden ügyéért, és még alig váltak el az „állami” és a magánügyek. A Han-dinasztia idején, az egységes birodalom kialakulásakor már létre kellett hozni egy igazgatási gépezetet, de a fő hatalom a császár kezében maradt: ő nevezte ki az összes fontosabb tisztségviselőt, ő volt a törvényhozó és a legfőbb bíró. Az uralkodó környezetéből, az „udvarból” kiemelkedett egy államtanács, amely viszont a kínai történelem során mindvégig, tendenciaszerűen szembekerült a szélesebb birodalmat igazgató hivatalnoki karral. A mindenkori császár már a Han-kortól alkalmazta az udvari gyűlések rendszerét, amelyeken egy bizonyos rang felett minden hivatalnok részt vehetett és véleményt nyilváníthatott. A Ming-dinasztia idejére már régi hagyománnyá vált, hogy igyekeztek egyhangú döntéseket hozni, amelyekhez a császároknak tartani kellett magukat. Az uralkodó és miniszterei közötti kapcsolat rendkívül fontos volt, egyike a Konfuciusz filozófiájában központi szerepet játszó „öt kapcsolatnak”. Ősi gondolat volt, hogy az uralkodónak ki kell tűnnie mások türelmes meghallgatásában. Menciusz szerint a nagy Sun (Shun), az egyik mitikus uralkodó, „örömét lelte abban, hogy tanuljon másoktól, s ezáltal helyesen cselekedjen.” Ezek a gondolatok a századok során közismert, gyakran hivatkozott szabályokká váltak. A „hallgat” szóhoz például idővel a „kormányoz” jelentés is társult. Csien-lung kínai császár (Qianlong kínai császár) „dolgozószobájának” a „Helyes Cselekedetek Örömének Csarnoka” nevet adta, utalva Menciusz intelmére. A helyes kormányzás érdekében és a szinte állandóan tomboló korrupció ellen többféle módszert vetettek be a császárok. Már korán létrehozták azt a kormányzati ellenőrző szervet, amelynek nevét Cenzori Hivatalnak szokták fordítani. Ez a hivatalnokok ellenőrzése mellett bírálhatta a császár intézkedéseit is. A császár „meghallgatási kötelezettségéből” fakadt az is, hogy sokáig bárki intézhetett hozzá beadványt. Ezt a rendszert időnként kezelhetetlensége miatt korlátozták, majd új formákban újra bevezették, hogy az uralkodó a hivatalnoki kar megkerülésével, közvetlenül is kaphasson alattvalóitól információkat. A császár legfontosabb kormányzati tevékenysége a különböző tisztségviselők kiválasztása volt. Ezt a korai időszakban személyesen végezték, aztán erre a célra is létrejött egy minisztérium, amelyiket a legfontosabbnak tartották a hagyományos hat minisztérium közül. Ehhez kapcsolódott az oktatás felügyelete is. A konfucianizmus értelmében az uralkodó kötelessége az emberek átformálása, nevelése. Ehhez az első lépés a béke és a jólét megteremtése, de a második az erkölcsi nevelés és az oktatás, mégpedig a zene, az irodalom és a szertartások tanítása (szertartások, rítusok alatt a vallási ceremóniáktól egészen a mindennapi udvariasság szabályaiig sok mindent értettek). A császárnak fontos szerepe volt az oktatás támogatásában és a vizsgák ellenőrzésében. Maguknak az uralkodóknak a szigorú, konfuciánus szellemben történő oktatására különös gondot fordítottak. A trónörökös minden nap hajnali öttől délután négyig tanult, klasszikusokat, történeti műveket tanulmányozott, festészetet, kalligráfiát gyakorolt. Felkészült a hivatali vizsgák anyagából is – bár természetesen formálisan nem tette le azokat –, versírást gyakorolt, a mandzsu korban a mandzsu és a mongol nyelvet is tanulta. A fizikai képességek közül a lovaglást, íjászatot és más harci tudományokat is el kellett sajátítania bizonyos fokig. A jezsuita hittérítők kínai megjelenése után tőlük is tanultak a trónörökösök a nyugati tudományokból. A császár mint ember A császár magánéletéről beszélni önellentmondás lenne, hiszen a kínai uralkodóknak – csakúgy, mint sok más ókori vagy középkori uralkodónak – gyakorlatilag nem létezett magánélete, annak ellenére, hogy személyüket mély titkolózás vette körül. Hivatalos életrajzuk személyes körülményeikre nem terjedt ki, a magán(ön)életrajz műfaja egyáltalán nem alakult ki egészen Pu Ji kínai császár (Puyi kínai császár), az utolsó kínai monarcha emlékiratainak megírásáig. Ez a munka nagyon tanulságos annak ellenére, hogy őt már hatéves korában lemondatták, és a könyvet egyszerű állampolgárként írta. A kínai császár környezetében minden egyedi volt, nemcsak palotája, azaz az utolsó évszázadokban a Tiltott Város, de ruházata, kocsija, ételei is, mind egyedileg készültek a számára. A császári szín a sárga volt, az úgynevezett császársárga, ami a császár egész környezetét bearanyozta. A császári díszítőelem a fenséges ötkarmú sárkány volt. A császár különleges egyedülállóságát illusztrálta a vele kapcsolatos nyelvezet is. Maga az uralkodó egy olyan különleges személyes névmást használt saját magára, ami a kínai nyelvben kizárólag neki volt fenntartva. Személyneve tabu volt, az adott írásjegyeket nem lehetett más összefüggésben használni. Nevének egyediségéből fakadt a sokfélesége is: az eredeti név tabu jellege miatt számos más nevet is viselt uralkodása során, illetve később a történetírásban. A császári nevek egyben beszélő nevek is voltak, I. Vu Ti (Wu Di) neve például harciast, vagy ünnepélyesebben „Harcias erényekkel ékes császár”-t jelent. A hosszabb ideig élő császárok uralkodását korszakokra is bontották, ami a rendszeresen szükségessé váló naptárreformokra is alkalmat adott. A Ming- és a Csing (Qing)-korszakokban, a modernebb naptárak idején erre már nem volt szükség, akkor egy-egy császár uralkodása egyetlen éra volt, és ennek a nevét használták a császár személyére is. Jung-lö kínai császár (Yongle kínai császár) neve például „Örök elégedettséget” jelent, és egyben uralkodási korszakának megnevezése is. A császár a kor lehetőségei szerinti maximális fényűzésben élt, ami nem felelt meg a konfuciánus morál elveinek. Menciusz szerint ugyan az uralkodónak lehettek volna pihenőpalotái, vadászparkjai, de csak akkor, ha mindezt megosztja a néppel, illetve a kedvtelései feltételeinek megteremtése érdekében nem vonja el a parasztokat a termelőmunkától. Ez természetesen nem valósult meg. Az udvari fényűzés nagy hatást gyakorolt a nép képzeletére, a titkolózás csak táptalajt adott a határtalan túlzásoknak. A népi irodalom, a szóban terjedő legendák például a végletekig eltúlzott formában foglalkoztak a császárok szexuális étvágyával. De a valóság is eléggé képtelen volt. Pu Ji (Puyi) feljegyezte, hogy ha a császár sétálni indult jól őrzött palotája kertjében, eunuchok serege kísérte tartalék ruhadarabokkal, frissítőkkel, gyógyszerekkel, szükség esetére a hordszékkel, az élen pedig az eunuchok főnöke haladt, szünet nélkül dudahangot hallatva, hogy mindenki kitérjen az útból. A fényűzés a halál után is folytatódott. Peking közelében hozták létre tizenhárom Ming-császár pompás sírját, amelyekbe rengeteg kincset rejtettek el, köréjük pedig fényes épületeket emeltek. A sírdombok ma a világörökséghez tartoznak, bár a kincseket belőlük már régen elrabolták. Csien-lung (Qianlong) császár sírját például már a 20. században rabolták ki módszeresen Csang Kaj-sek csapatai. A császár utódlása A konfucianizmus elvei szerint a tökéletes megoldás az lett volna, ha az uralkodó halála után a birodalom legbölcsebb és legerényesebb emberét ültetik a trónra. A gyakorlatban azonban az öröklés elvét alkalmazták. A Sang (Shang)-korban még előfordult az oldalági öröklés is – a király fia helyett az öccse került hatalomra – de a Csou (Zhou)-kortól általános lett a fiú öröklése, annak ellenére, hogy az utódból gyakran gyenge uralkodó lett. A Han-dinasztia alatt jobban figyelembe vették az utód képességeit, és az általában számos leszármazott közül vagy maga a császár, vagy – hirtelen halála esetén – a főbb miniszterek választották ki az új császárt, gyakran persze véres hatalmi harcok közepette. Az utód korai kijelölését a hivatalnokok nagyon szorgalmazták a gyakorlati kormányzati tevékenység folyamatossága, valamint személyes igazodásuk elősegítése érdekében, viszont ez érthetően csökkentette a regnáló császár tekintélyét. Kanghszi (Kangxi) császár sokáig nem is volt hajlandó örököst jelölni, ami súlyos válsághoz vezetett. Utódja, Jungcseng (Yongzheng) császár azt a gyakorlatot vezette be, hogy az utód nevét egy lepecsételt dobozba zárta, és azt csak a halála után lehetett kinyitni. Az utódlás különleges, de nem túl ritka formája volt a lemondás valaki javára. A kínai hagyomány szerint ez már az ősi, mitikus uralkodók között is előfordult, és a konfucianizmus is pártolta ezt a megoldást. Menciusz szerint „az Ég fia apjának lenni a legnagyobb megtiszteltetés”. A gyakorlatban azonban a legtöbb lemondás kényszerű volt. Érdekes eset volt Csien-lung (Qianlong) császáré: ő trónra lépésekor, 25 éves korában kijelentette, hogy nem kívánja túllépni híres nagyapja, Kanghszi (Kangxi) hatvanéves uralkodását. Bár valószínűleg úgy érezte, ezzel nem vállal nagy kockázatot, mégis megérte azt a magas kort, hogy valóra kellett váltania ígéretét. Lépését nagyszerű gesztusként állította be, de az igazi hatalmat mégis megtartotta magának. Minden fontos kérdésben ő döntött, és az új császárnak naponta kétszer meg kellett hallgatnia „tanácsait”, „nehogy félrevezessék”. Az utolsó császár, Pu Ji (Puyi) ugyancsak lemondásra kényszerült, de a Tiltott Városban maradhatott, megtarthatta formális címét, a köztársaság pedig vállalta, hogy külföldi uralkodóhoz méltó tisztelettel bánik vele. Tokudaia A Tokudaia az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Muennink-bambuszegér (Tokudaia muenninki) Johnson, 1946 Rjúkjú-szigeteki bambuszegér (Tokudaia osimensis) Abe, 1933 – típusfaj Tokudaia tokunoshimensis Endo & Tsuchiya, 2006 Flutikazon A flutikazon erős lokális gyulladáscsökkentő hatású glükokortikoid, melynek dermalis alkalmazás esetén alig van szisztémás hatása. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Flutikazon-propionát (Fluticasoni propionas) néven hivatalos. Lokális alkalmazása esetén kedvező a terápiás indexe. Farmakokinetikai tulajdonságok Állatkísérletekben a flutikazon-propionát biohasznosulása lokális (és per os) adagolás után igen alacsony, mivel kismértékben (kb. 5%) szívódik fel a bőrön át (és a gyomor-béltraktusból), továbbá jelentős a first pass metabolizmusa. Emberben is magas a gyógyszer metabolikus clearance és eliminációja ennek megfelelően gyors. A bőrről a szisztémás keringésbe felszívódó gyógyszermennyiség ilymódon hamar inaktiválódik. Per os biohasznosulása majdnem nulla, a rossz felszívódásnak és az extenziv first pass metabolizmusnak köszönhetően. Ezért Cutivate krém lenyelését követően alig kell szisztémás expozícióval számolni. Készítmények Cutivate (GlaxoSmithKline) Sinalunga Sinalunga település Olaszországban, Toszkána régióban, Siena megyében. Lakosainak száma 12 637 fő (2017. január 1.). Sinalunga Asciano, Foiano della Chiana, Lucignano, Rapolano Terme, Torrita di Siena, Trequanda és Cortona községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Antalyaspor Az Antalyaspor egy török sportegyesület, melynek székhelye Antalya. A klub főként labdarúgó-szakosztályáról ismert, de van asztalitenisz csapata is. Története Az Antalyasport 1966-ban alapították három helyi csapat, a Yenikapı SuSpor, az İlk Işıkspor és a Ferrokromspor egyesítésével. 1982-ben kerültek fel először az első osztályba, 1984-ben azonban visszaestek, a másodosztályban töltött egy szezon után ismét sikerült felkerülniük, de az 1986–87-es szezon végén újra kiestek a bajnokságból és csak az 1993–94-es szezonban kerülhettek vissza, 2002-ig maradtak. Ebben az időszakban érték a klubot a legnagyobb sikerek, 2000-ben török labdarúgókupa-döntőt játszottak a Galatasarayjal, kétszer képviselték az országot az Intertotó-kupán és egyszer az UEFA-kupán. 2002-ben ismét másodosztályban játszottak, 2005-ben jutottak fel az első osztályba újra, ám a 2006–2007-es szezon végén újra kiestek. A 2008–09-es szezonban újra az első osztályban játszhatnak. Jelenlegi játékosok 2008. június 7-i adatok: (*) Török állampolgársággal is rendelkező játékos. Eredmények Török labdarúgókupa Második (1): 2000 Európai eredmények Intertotó-kupa , 1996 Antalyaspor 2-5 FC Basel FC Ataka-Aura Minsk 0-3 Antalyaspor Antalyaspor 2-1 SC Rotor Volgograd FK Sahtar Doneck 1-0 Antalyaspor Intertotó-kupa , 1997 NK Publikum 1-1 Antalyaspor Antalyaspor 0-2 Maccabi Haifa F.C. FC Lokomotiv Nizhny Novgorod 1-0 Antalyaspor Antalyaspor 1-0 Proleter Zrenjanin UEFA-kupa , 2000–01 FK Gandja 0-2 Antalyaspor Antalyaspor 5-0 FK Gandja Antalyaspor 2-0 Werder Bremen Werder Bremen 6-0 Antalyaspor Híres játékosok Fuat Yaman Rüştü Reçber Burak Yılmaz Feyyaz Uçar Hüseyin Çimşir Oscar Cordoba Fani Madida Richard Kingston Maurizio Gaudino Norman Mapeza Vedin Music Tervezett székely székek A történelmi székely székek száma 7 fő- és 5 fiúszék volt. Ha a székelyek összességéről volt szó, mindig csak hét székről van írásos emlékezés. Oklevelekben „a hét szék székelyei” gyűjtőnév alatt szerepelnek, vagy mint „három nembeli székelyek” (trium generum Siculi), vagy összefoglalva „a hét szék három nembeli székhelyei” (universitas trium generum Siculorum septem sedium). A hét székely szék kialakulási folyamata, a széki intézmény kikristályosodásával együtt, a 14. század utolsó éveiben ért véget, megkülönböztették az eredetileg alakult fő- vagy anyaszékeket és a később ezek keretében alakult fiúszékeket (sedes filialis). Az SZNT által készített autonómia statútum – figyelembe véve az elmúlt idők változásait – a tervek szerint 8 főszéket hozna létre a mai értelemben vett Székelyföldön (Aranyosszék nélkül). Történelmi háttér Az önálló Székely Köztársaság terve a wilsoni elvekre hivatkozva jött létre, melyeket végül figyelembe se vettek a béketárgyalások során. A Wilson-elv szerint – az első Székely Nemzeti Tanács támogatásával – Székelyföld önálló kis állammá vált volna úgy, hogy néhány vonatkozásban mégis Magyarországhoz tartozzon. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) Észak-Erdéllyel együtt Székelyföldet (kivéve Aranyosszéket) is visszaadta Magyarországnak, majd 1946 májusában Párizsban a nagyhatalmak megegyeztek Erdély és Székelyföld területi hovatartozásáról, majd az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés alapján a Székelyföld, Észak-Erdély többi részével együtt, újra Romániához került. 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, ezáltal megteremtve a magyar autonómia alapjait, majd átalakították, létrehozva a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, rontva a népességi arányokon. Autonómiaügyben a 2000-es évekig nem történt komolyabb előrelépés a román és az RMDSZ politikában, annak ellenére, hogy erre megvolt az igény. 2003-ban megalakult a politikai pártok fölött álló, közképviseleti elven szerveződő EMNT, Tőkés László, és SZNT Csapó I. József vezetésével, hogy Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket. Utóbbi, az autonómia eléréséért több megmozdulást is szervezett, mint a székely szabadság napja (2013. március 10.) vagy a Székelyek Nagy Menetelése (2013. október 27.), illetve további tömegmegmozdulásokat szervez a cél érdekében. 2004-ben több település is kiírta a népszavazást az autonómiáról, de ezeket a határozatokat a kormánymegbízottak (prefektusok) megtámadták és elérték érvénytelenítésüket, így végül az SZNT 2006-ban nemhivatalos népszavazást tartott 254 településen 395 008 szavazatra jogosult polgárának nyílt lehetősége szavazni Székelyföld autonómiájáról, az igenek részaránya 99,31% volt. A 2009-ben 25 település által kiírt autonómia népszavazás is a 2004-es sorsára jutott. Ugyanakkor az RMDSZ középvezetők, megyei, illetve települési önkormányzati vezetők a 2010-es években már autonómia szükségessége mellett foglaltak állást, illetve a romániai küszöbön álló közigazgatási reform tervét kihasználva népszavazás kiírását kezdeményezték Székelyföld, mint fejlesztési régió (ebben az esetben Hargita-, Kovászna- és a teljes Maros megyéről volt szó), illetve mint közigazgatási régió létrehozásáért, de eddig minden kezdeményezést megtámadott a román hatalom a kihelyezett kormánymegbízottjaik révén. Az SZNT által készített autonómia statútum – figyelembe véve az elmúlt idők változásait – 8 főszéket hozna létre: Ezen a közigazgatási felosztás szerint a történelmi Aranyosszék nem tartozna a mai értelemben vett Székelyföldhöz, ellenben olyan településeket foglalna magába, melyek közigazgatásilag nem tartoztak Székelyföldhöz, de többségben magyarok lakják. Ilyenek a történelmi Felső-Fehér vármegye peselneki járásának települései: Alsórákos, Apáca, Egrestő, Előpatak, Felsőrákos, Hídvég, Petek, Mikóújfalu, Peselnek, Sepsibükszád, Szárazpatak, Torja és Ürmös; jelenleg Maros megyéhez tartozó települések, mint: Balavásár, Beresztelke, Gernyeszeg, Marossárpatak, Nagykend, Sáromberke és Szentdemeter. Ugyanakkor a statútum melléklete tartalmaz olyan jelenleg Hargita megyéhez tartozó települést is, amely soha nem volt a történelmi Székelyföld része és ahol a magyarok kisebbségben vannak (Maroshévíz), de nem tesz említést az 1950-es régiósításkor Neamț megyéhez csatolt településekről (pl. Gyergyóbékás község és az abból kivált falvak), illetve a Bákó megyéhez csatolt Gyimes és Gyimesbükk településekről, utóbbiaknak számottevő csángó-magyar lakossága van. A statútumban foglaltakkal ellentétben a 2009 nyarán kiadott Székelyföld térkép mindezeket a településeket magába foglalja, és ezzel térképpel kezdeményezték ugyanaz év őszén a svájci székhelyű Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnél (International Organization for Standardization; ISO) Székelyföld ISO 3166-2 földrajzi régiókódjának megigénylését, a 2009. szeptember 5-i székelyudvarhelyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen hozott határozat alapján. Népesség A 2011-es népszámlálási adatok alapján, az SZNT által behatárolt területen Székelyföld népessége 810 367 fő. Jelenlegi közigazgatás szerint ebből 310 867 fő Hargita megyében, 192 242 fő Kovászna megyében, 5094 fő Bákó megyében, 10 880 fő Neamț megyében, 8481 fő Brassó megyében illetve 282 803 fő Maros megye Marosszék részén lakik. A lakosság etnikai összetétele a következő: 581 159 fő (71,72%) magyar, 183 511 fő (22,65%) román, 32 809 (4,04%) roma és 12 888 (1,59%) egyéb nemzetiségű. Ebből: városi lakosság: 388 041 fő (47,74%) falusi lakosság: 422 326 fő (52,26%) férfi: 406 640 fő (50,18%) nő: 403 727 fő (49,82%) A népesség aránya székekre bontva A 2011-es népszámlálási adatok alapján: Bardóc-Miklósvárszék népessége 32 505 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 23 840 fő (73,34%) magyar, 3623 fő (11,15%) román, 4629 (14,24%) roma és 413 (1,27%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 8672 fő (26,68%) falusi lakosság: 23 833 fő (73,32%) férfi: 16 288 fő (50,11%) nő: 16 217 fő (49,89%) Csíkszék népessége 115 965 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 100 864 fő (86,98%) magyar, 13 784 fő (11,87%) román, 1205 (1,04%) roma és 112 (0,11%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 46 722 fő (40,29%) falusi lakosság: 69 243 fő (59,71%) férfi: 57 278 fő (49,39%) nő: 58 687 fő (50,61%) Gyergyószék népessége 93 321 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 55 153 fő (59,10%) magyar, 36 541 fő (39,16%) román, 1468 (1,57%) roma és 159 (0,17%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 34 891 fő (37,39%) falusi lakosság: 58 430 fő (62,61%) férfi: 46 310 fő (49,62%) nő: 47 011 fő (50,38%) Kézdiszék népessége 52 550 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 48 731 fő (92,73%) magyar, 2549 fő (4,85%) román, 1244 (2,37%) roma és 26 (0,05%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 18 491 fő (35,28%) falusi lakosság: 34 059 fő (64,72%) férfi: 25 871 fő (49,23%) nő: 26 679 fő (50,77%) Marosszék népessége 282 803 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 151 626 fő (53,62%) magyar, 101 255 fő (35,8%) román, 17 092 (6,04%) roma és 12 830 (4,54%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 162 340 fő (57,4%) falusi lakosság: 120 463 fő (42,6%) férfi: 136 593 fő (48,3%) nő: 146 210 fő (51,7%) Orbaiszék népessége 26 678 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 18 124 fő (67,94%) magyar, 7750 fő (29,05%) román, 778 (2,92%) roma és 26 (0,09%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 10 114 fő (37,92%) falusi lakosság: 16 564 fő (62,08%) férfi: 13 219 fő (49,55%) nő: 13 459 fő (50,45%) Sepsiszék népessége 88 990 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 69 108 fő (77,66%) magyar, 16 209 fő (18,21%) román, 3523 (3,96%) roma és 150 (0,17%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 56 006 fő (62,94%) falusi lakosság: 32 984 fő (37,06%) férfi: 43 293 fő (48,65%) nő: 45 697 fő (51,35%) Udvarhelyszék népessége 117 555 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 112 853 fő (96,00%) magyar, 1785 fő (1,52%) román, 2863 (2,44%) roma és 54 (0,04%) egyéb nemzetiségű, ebből: városi lakosság: 50 805 fő (43,22%) falusi lakosság: 66 750 fő (56,78%) férfi: 58 162 fő (49,48%) nő: 59 393 fő (50,52%) 1989-es női röplabda-Európa-bajnokság Az 1989-es női röplabda-Európa-bajnokságot – amely a 16. női röplabda-Eb volt – az NSZK rendezte 1989. szeptember 2. és szeptember 10. között. Az Eb mérkőzéseinek Hamburg, Karlsruhe és Stuttgart adott otthont. A tornán 12 csapat vett részt, amelyet a Szovjetunió nyert meg. Lebonyolítás A 12 csapatot 2 darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Az elődöntők győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Az érmes csapatok kvalifikálták magukat az 1990-es női röplabda-világbajnokságra. Végeredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Palermo megye Palermo megye Olaszország Szicília régiójának egyik megyéje. Székhelye Palermo. Fekvése Palermo megye Trapani, Messina, Enna, Agrigento és Caltanissetta megyékkel határos. Podabrocephalidae A Podabrocephalidae a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. 10820 Offenbach A 10820 Offenbach (ideiglenes jelöléssel 1993 QN4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 18-án. Nevét Jacques Offenbach (1819–1880) francia zeneszerző után kapta. Klasszikus Star Wars Klasszikus Star Wars (Classic Star Wars): A Star Wars univerzumban játszódó Classic Star Wars sorozat 1992 augusztusa és 1994 júniusa között képregényfüzetekben, 1994 június és 1996 január között gyűjteményes képregényekben (TPB) jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. Az Early Adventures történet 1994 augusztus és 1995 áprilisa között képregényfüzetekben, 1997. májusában gyűjteményes képregényben (TPB) jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. A Han Solo at Stars' End történet 1997 március és májusa között képregényfüzetekben, 1997 októberében gyűjteményes képregényben (TPB) jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. A harmadik képregény, ami az azonos című könyv történetből készült és a Star Wars kibővített univerzumhoz tartozott. A Devilworlds sorozat 1996 augusztus és szeptember között képregényfüzetekben, majd 2013. májusában Omnibus képregényben jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. A Marvel Star Wars 98. szám reprint kiadása Supply and Demand eredeti címe helyett The Vandelhelm Mission címmel 1995 márciusában jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. A Long Time Ago... válogatott sorozat 1999. márciusa és augusztusa között, a teljes A Long Time Ago... sorozat 2002 július és 2003 július között gyűjteményes képregényben (TPB) jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. A Klasszikus Star Wars történetei két évvel az Egy új remény eseménye előtt, az eseménye évében és utána játszódnak. Fegyver A fegyver olyan ember alkotta eszköz, amellyel képes saját testi korlátain túlmenően támadást vagy védekezést végrehajtani, illetve azok hatásfokát és hatótávolságát megnövelni. Az alapvetően létfenntartásra készített eszközöket elsősorban a vadászatban, majd idővel háborúkban is alkalmazták. Később egyes fegyvereket az egymás közötti békés célú küzdelmekben, harci játékokban (például lovagi tornák, olimpiák), sportolási célokra is felhasználták és használják napjainkban is. Átvitt értelemben minden, ami képes másban (tárgyban, élőlényben) kárt tenni, akár pszichikailag is, fegyvernek tekinthető. Egy fegyver lehet nagyon egyszerű (mint egy bunkó), vagy nagyon bonyolult is (mint egy interkontinentális ballisztikus rakéta). \ A bonyolultabb műszaki felépítésű fegyvert fegyverrendszernek nevezik. A fegyverrendszereket összetett módon, egymással fizikailag összeépítve, vagy virtuális kapcsolatban állva együttesen is alkalmazhatják. Az idők folyamán a fegyverek fejlesztéseire, tárolásaira, alkalmazásaira pontos katonai szabványok és jogi előírások lettek kidolgozva. Ezen szabványok és jogi szabályozások biztosítják a fegyver(rendszer) funkciójának megfelelő optimális felhasználását, azok betartása a fegyver alkalmazójának érdeke. A hazai fegyvertervezést és -fejlesztést a Honvédelmi Minisztérium Technológiai Hivatala (HM TH) irányítja. Történet A fegyverek fejlődéstörténete szorosan összefügg a fémkohászati eljárások, valamint a természet- és műszaki tudományok fejlődésével. Az őskorban a mindennapi életben alkalmazott fegyverek emberi erővel működtek, valószínűsíthetően az ingóságok felhalmozásának idején váltak egyre gyakrabban alkalmazottá (ld. háború). Ezek minden esetben ún. hidegfegyverek voltak (szál- és lőfegyverek egyaránt). Az ókori Görögországban és a Római Birodalom idején a fegyverek, a birodalmak hódító hadjáratai miatt, sokat fejlődtek. Megjelentek az akkori idők legnagyobb teljesítményű fegyverei (például a gladiusok, a pylon, a balliszta stb.). A középkorban további jelentős fejlődésen estek át, valamint megjelentek a lőport alkalmazó tűzfegyverek (lövegek) is, egyre inkább háttérbe szorítva, majd végleg felváltva a korábbi hajítógépeket. A fegyverek megnövekedett hatásfoka eredményezte az ellenük kifejlesztett, hatékonyabb védőeszközöket és testpáncélzatokat, valamint a nagyobb szerkezeti állékonyságú (kőfalú, majd később téglafalú) várakat, végvár-rendszereket. A reneszánsz korában a tovább finomodó fémkohászati eljárások lehetővé tették a még hatékonyabb és már eltérő kategóriájú lövegek kifejlesztését ( mozsár és ágyú), valamint ezen tűzfegyverek kézifegyverek szintjére való kicsinyítését (mordály, kurtály, puska, pisztoly) is. Jelentős és rohamos fejlődést Európa fegyverfejlesztési történetében az ipari forradalom okozott. Megjelentek a felfegyverzett fahajók, megindult a verseny a tengerfelszínek birtoklásáért, valamint a Föld más kontinensein gyarmati hódítások kezdődtek. A modern kori acélgyártás kikísérletezése lehetővé tette a tűzfegyverek méretének jelentős csökkentését, ami azok egyre nagyobb számban való elterjedését, megbízhatóságuk, pontosságuk és élettartamuk jelentős növelését tette lehetővé. A "fegyverek forradalma", a tűzfegyverek elterjedése gyakorlatilag kiszorította a hidegfegyvereket a harcterekről. A 18-19. században új fegyverkategóriák alig keletkeztek, a meglevők fejlődése csak az anyagtechnológia fejlődésével tartott lépést. Kikristályosodtak a seregtestek stratégiai felépítései, vezetési rendjei, harceljárásai. A 19-20. század fordulóján ismét nagyarányú fejlődés vette kezdetét, ami a mai napig tart. A hadászatnak, harcászatnak addig soha nem tapasztalhatóan változatos fegyvertára vált elérhetővé. A fejlődés főként a természettudományok és az ezeket alkalmazó műszaki tudományok rohamos fejlődésének tudható be. Megjelentek az egyesített lőszert tüzelő öntöltő (félautomata) és önműködő (automata) tűzfegyverek, újabb lövegkategóriák, a gőzhajtású páncélos hadihajók, a repülőgépek, a tengeralattjárók, a harckocsik, az addiginál jóval nagyobb űrméretű vasúti lövegek, nagyobb hatásfokú robbanóanyagok, a különféle bombák és gránátok, a sugárhajtású repülőgépek, a repülőgép-anyahajók és repülőgép-hordozók, a termonukleáris és az ezeket kiváltó precíziós csapásmérésre alkalmas fegyverek, a különféle rakétafegyverek és rakétavédelmi fegyverrendszerek, az űrfegyverek, valamint a nukleáris meghajtású tengeralattjárók és hadihajók. A 20. század végére megjelentek a pilóta nélkül repülni képes repülőeszközök, valamint a lézerfegyverek is. Az 1950-es évektől az informatika nagyarányú fejlődésével lehetőség nyílt ezen fegyverek legváltozatosabb módú összeépítésével igen bonyolult fegyverrendszerek tervezése és megépítése. Ezen fegyver(rendszer)ek élettartama várhatóan többszörösei lesznek a ma alkalmazottaknak. Ezek már a 21. századba mutató fejlesztések. Elemei Vezérlő egység: a fegyver azon eleme, amelyik segítségével a harci rész célba juttatható. Például: szálfegyver esetében a markolat, hideg lőfegyver esetében az íj és a nyílvessző, csöves tűzfegyver esetében a fegyvercső, reaktív hajtású tűzfegyver esetében a vezérlő elektronika. Harci (romboló)rész: a fegyver azon eleme, amelyik a kívánt hatást eléri a célban. Csoportosítás A fegyvereket többféleképpen lehet csoportosítani. Fegyver rendeltetésszerű alkalmazásának módja szerint Védőfegyver: Az a fegyver, ami a támadófegyver elhárítására szolgál. Például: lég- és harckocsielhárító lövegek, aktív harckocsipáncélok, ellen-rakéta és rakétavédelmi rendszerek. Támadófegyver: Minden, a rombolás, pusztítás szerepét betöltő harceszköz. Hajtótöltet alkalmazása szerint Hidegfegyver: Mechanikai energia hajtja a harci részt a célba. Például: szálfegyverek és hideg lőfegyverek. Meleg-/tűzfegyver: Kémiai energia (lobbanás, robbanás) hajtja a harci részt a célba. Például: csöves tűzfegyverek (kézifegyverek, lövegek), reaktív hajtású tűzfegyverek (manőverező robotrepülőgépek, rakéták), irányított energiájú fegyverek. Harci rész mozgása szerint Szálfegyverek: ütésre, szúrásra, vágásra alkalmas fegyverek. Például: bot, bunkó; dárda, lándzsa , pika, alabárd szurony , kés; kard , szablya ; fejsze, fokos ; stb. Lőfegyverek: Hideglőfegyverek: parittya, csúzli, íj, számszeríj, szélpuska. Tűzfegyverek: aktív hajtású lőfegyver (csöves tűzfegyver), reaktív hajtású lőfegyver (rakéta), irányított energiájú fegyver. Harci rész hatótávolsága szerint Közelharc-fegyver: az emberi végtagok (harcművészetek), szálfegyverek, hideglőfegyverek (parittya, csúzli), csöves tűzfegyverek (maroklőfegyverek). Kis hatótávolságú fegyver: hideglőfegyverek (íj, számszeríj, szélpuska), tűzfegyverek (csöves- és reaktív hajtású páncéltörő/átégető/repesztő tűzfegyverek). Közepes hatótávolságú fegyver: tűzfegyverek. Például: lövegek és rakéták. Nagy hatótávolságú fegyver: reaktív hajtású és irányított energiájú fegyver. Például: Interkontinentális ballisztikus rakéták és lézerfegyverek. Mozgathatóság szerint Könnyen mozgatható fegyver: kézifegyverek. Például: szálfegyverek, hideglő- és tűzfegyverek. Telepített fegyver: kőhajító gép, balliszta, löveg, silóba telepített ICBM. Vontatott fegyver: többnyire a telepített fegyverek modernizált, könnyített változatai (vontatott lövegek). Jogi fogalma Magyarországon A fegyver magyar jogi fogalma: "1. § (1) E rendelet alkalmazásában 1. fegyver: lőfegyver, gáz- és riasztófegyver, légfegyver, festéklövő fegyver, muzeális fegyver, színházi fegyver;" Tuzli Tuzli (ukránul: Тузли, románul: Tuzla) falu Ukrajna Odesszai területén, a Tatarbunari járásban. A település a Fekete-tenger partján, a tengertől 4 km-re, a Burnasz-limán mellett fekszik. Lakossága a 2001-es népszámlálás idején 1914 fő volt. A népesség 90,65%-ka ukrán volt, mellette 6,11%-nyi orosz és 1,57% román kisebbség élt a településen. A településnek önálló önkormányzata van. A Tuzli Községi Tanácshoz tartozik még Bazarjanka, Bezimjanka, Veszela Balka, Veszele, Lebegyivka, Novomihajlivka és Jasznohorodka falvak. A területi székhelytől, Odesszától 38 km-re terül el. A településhez eső legközelebbi vasútállomás Kulevcsa, amely az Odessza–Izmajil vasútvonalon helyezkedik el. Története A település területén az 1950-es években késő bronzkori leleteket találtak. A település közelében 11. századi kurgánokat is találtak. A terület a 16. században az Arany Horda, a 17–18. században az Oszmán Birodalom uralma alatt volt, majd A jelenlegi települést 1787-ben alapították üdülőfaluként. Előtte a területen nomád legelők voltak. A tengerparton a sótermelés is jelentős volt. A sekély vizű limánokban lepárlással állították elő a sót. A település neve is a török tuz (só) szóból ered. 1799-ben imaházat építettek, melyet később kibővítettek. 1818-ban orosz fennhatóság alá került a terület. Az Ukrajna keleti területeiről szökött jobbágyok is nagy számba telepedtek le itt, más moldovai földművesekkel együtt. A település lakossága 1847-re már elérte az ezer főt. Ebben az időszakban nyitottak általános iskolát. Az 1800-as évek második felében egy ideig az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, majd 1873-ban ismét az Orosz Birodalomhoz került. 1918-ban a város Besszarábiával együtt a Román Királysághoz került. Az 1930-as népszámláláskor 3146 lakosa volt. Ebből 40,62% román, 28,96% orosz, 12,91% német, 11,19% ukrán 3,78% zsidó nemzetiségű volt. 1940-ben kezdődött a szovjet fennhatóság, amikor a Szovjetunió megszállta Besszarábiát. 1941–1944 között ismét román fennhatóság alatt volt a város. A Vörös Hadsereg 1944. augusztus 23-án foglalta el a várost. 1959-ig járási székhely volt. Napjainkban a Tatarbunari járáshoz tartozik. Gazdaságában a mezőgazdaság dominál. Campigneulles-les-Petites Campigneulles-les-Petites település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 561 fő (2015). Campigneulles-les-Petites La Madelaine-sous-Montreuil, Sorrus, Wailly-Beaucamp, Campigneulles-les-Grandes és Écuires községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sentimental Bus A Sentimental Bus (����������) egy japán rockegyüttes volt, amelyet 1996-ban alapított Akaba Nacujo énekes és gitáros, valamint Szuzuki Akinori billentyűs. Bemutatkozó albumuk 1999. április 21-én jelent meg Szógen to Tecukuzu néven, a kilencvenedik helyezést érte el az Oricon eladási listáján. Második és egyben utolsó stúdióalbumuk a rákövetkező évben; 2000. augusztus 2-án jelent meg Szajonara Girl címen. Ez már jóval jobban teljesített a slágerlistákon: a tizedeik helyen mutatkozott be az Oriconon. Ezt elsősorban a Sunny Day Sunday című kislemeznek köszönhette. Az együttes 2000. december 31-én feloszlott. Akaba (natsu művésznéven) a Dt., míg Szuzuki a Spoozys nevű együttesben folytatta karrierjét. Az utóbbi saját lemezkiadó-céget is alapított Hiracuka Records (��������) név alatt. Diszkográfia Stúdióalbumok Szógen to Tecukuzu ( ����� ) (1999) Szajonara Girl ( ������� ) (2000) Videó albumok Video Clips (2000) Kislemezek Jovamusi no Nukegara ( ��������� ) (1998, a Tower Countdown zárófőcím-dala) Dansi Josi ( ������ ) (1998) Ahiru ( ��� ) (1999) Sunny Day Sunday (1999, a Pocari Sweat egyik reklámjának betétdala) Weed Crown / Cycling Beat 330 ( WEED CROWN/���������330 ) (1999, a Super Soccer főcímdala) Maniac Mondai ( ������� ) (2000, az e-note egyik reklámjának főcímdala) Summer Time Kids Story (2000, az Ice Box egyik reklámjának főcímdala) Kirchwald Kirchwald település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Viktor Vlagyimirovics Ponyegyelnyik Viktor Vlagyimirovics Ponyegyelnyik (oroszul: Виктор Владимирович Понедельник; Rosztov-na-Donu, 1937. május 22. –) Európa-bajnok orosz labdarúgó, edző. A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1962-es világbajnokságon, illetve az 1960-as és az 1964-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Európa-bajnok (1): 1960 Az Európa-bajnokság társgólkirálya (1): 1960 (2 gól) Gare de Vierzon-Forges Gare de Vierzon-Forges vasútállomás Franciaországban, Vierzon településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Orléans–Montauban-vasútvonal Vierzon-Saincaize-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Vierzon-Ville (Gare de Vierzon-Ville, Vierzon-Saincaize-vasútvonal) Gare de Foëcy (Gare de Saincaize, Vierzon-Saincaize-vasútvonal) Lima Duarte Lima Duarte (született Ariclenes Venâncio Martins; Sacramento, 1930. március 29. –) brazil színész, színházi rendező, szinkronszínész és televíziós színész. Az 1950-es évektől dolgozik a filmszakmában, művésznevét édesanyjától kapta. Lánya a színésznő Débora Duarte. Sentraltind A Sentraltind Norvégia tizedik legmagasabb hegycsúcsa 2348 méter magas. Luster település közelében található Sogn og Fjordane megyében. A hegy a Hurrungane-hegység hegyvonulatainak tagja, amely része a Jotunheimen-hegységnek. A Sentraltind hegycsúcs része a Store Skagastølstinden-Vetle Skagastølstind és Store Styggedalstinden-Jervvasstind hegyláncolatnak. A hegycsúcs tizenhat kilométernyire található Skjolden településtől keletre. Első megmászása 1885. augusztus 7-én történt Carl Hall, Mathias Soggemoen és Torger S. Sulheim által. Nevének eredete A sentral előtag jelentése középső, mint ahogyan annak áthallásából a magyar centrális szóra is egyértelmű. A -tind utótag jelentése hegycsúcs. Tehát a Sentraltind jelentése középső hegycsúcs. A földrajzi elnevezés nem régi eredetű. Jokoszuka (Kanagava) Jokoszuka (����; Hepburn: Yokosuka-shi) város Japán Kanagava prefektúrájában, a Kantó régióban, a Miura-félszigeten. Jurga (Vojnić) Jurga falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Vojnićhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 23 km-re, községközpontjától 3 km-re délkeletre a Kordun területén, a Petrova gora nyugati völgyében fekszik. Története 1857-ben 176, 1910-ben 257 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vojnići járásához tartozott. 2011-ben a falunak 85 lakosa volt. Asszonyvására Asszonyvására (románul: Târgușor) település Romániában, Bihar megyében. Fekvése Asszonyvására Romániában, Bihar megyében elhelyezkedő falu. Az érmelléki dombok és az Ér folyó völgyének síksága határán, egy völgyben fekvő település, Érmihályfalvától délkeletre, mintegy 13 kilométerre, Székelyhídtól pedig 8 kilométerre található. Határában található a köznyelvben Tankárok néven szereplő Károly vonal (második világháborús erődvonal) harckocsiárkának egy szakasza. A települést átszeli egy, a faluban eredő patak, mely az Ér folyóba ömlik. Nevének eredete Asszonyvására régi neve történelmi feljegyzés szerint Boldog-Asszony-Vására volt, de ismert az Asszonyharc névváltozat is. A reformáció térhódításával azonban a Boldog jelző lassan elkopott. Nevét vásáráról, illetve királynő-birtokosától kapta. A Boldogasszonyról elnevezett települések legjava a -falva utótagot kapta, előfordultak még a -telke, -(egy)háza formák is. A -vására utótag egyedülálló Asszonyvására esetében, előtagként viszont szerepelt a Fejér megyei Vásárboldogasszony templom illetve település nevében. Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélből származik 1203/1342/1356/1477-es évekből, amelyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz „királyné vására”. Ez a latin településnév az alán eredetű „asszony ” szavunknak az Árpád-korban szokásos „úrnő, fejedelemnő, királyné” jelentését mutatja. Egyházi iratokban még ilyen latin neveken is jegyzik: Forum Virginis, Forum Dominae. Minden „asszony” elemű hasonló korai helységnevek, mint Asszonyfalva, Asszonylaka, Asszonynépe, Asszonytelek, Asszonypataka stb. keletkezésük idején királynéi birtoklással voltak kapcsolatosak. Erdélyben hasonló, -vásár utótagú településneveket találunk ma is, amelynek előtagjai a vásártartó hely tulajdonosára utalnak. Ilyen a Segesvártól észak-nyugatra levő Balavásár (1325 Balavasara; 1482 Balawasar), vagy a Bánffyhunyad melletti Sárvásár (1391 Saluasara; 1399 Salwasara; 1666 Sárvasara). Asszonyvására neve a történelem folyamán a következőképpen alakult, míg elnyerte mai alakját: 1203 : Forum Reginae; 1268 : Ahzunwasara; 1272 - 1290 : Azunvasara; 1332 - 1337 : Assumhari (=Azzunvasari); 1357 : Azunvasara; 1435 : Azzonwasara; 1598 : Azzonivasara; 1614 : Asszonvására; 1692 : Aszszony Vására / Alzson Vassary; 1773 : Aszszony-Vására; 1808 : Asszonyvására; 1828 : Asszony Vására; 1851 : Asszonyvására; 1863 - 1890 : Asszonyvásár; 1913 : Asszonyvására; 1944 : Asszonyvására Története A honfoglalást követően az Érmelléken a Dunántúlról érkező Gutkeled nemzetség telepszik meg. Székelyhíd és Asszonyvására között a Hont-Pázmányok kaptak kisebb birtokot. Az Érmellék részeinek legjava nem került kiosztásra, megmaradt királyi birtoknak, ezek között is a legfontosabb helyet kaptak a királynői tulajdont képező falvak: Asszonyvására, Szalacs, Bogyoszló, Vasad, és Piskolt. A település nevét egy 1203-ból származó oklevél említi először. A 13. században vámja révén Asszonyvására a vidék egyik legértékesebb községe, úgyhogy a király, amikor a bihari, békési és zarándi vásárvámokat a váradi egyháznak adta, az ittenit továbbra is magának tartotta. Hajdan a község nem a mostani helyén állt, hanem a Székelyhídra vezető országút két oldalán, "az érvizén innen", amit hívtak Malomgáttőnek (mert azon a helyen malom volt az ér vizén) és Kenderszernek (kenderföldjeiről). A régi falunak két utcája is volt: egy a Kengyelér felé, a másik a mostani falu felé. Később ezt a régi falut Puszta-helynek nevezték el. Ezen a régi helyen állott egykor a reformátusok temploma a 17. századig, és minden bizonnyal az ősi, középkori szentély is. Az "érvizén túl" pedig földvár is állt egykoron. 1241-es tatárjárás előtt – amely elpusztította a falut – királyi csőszök és tárnokok lakták. 1268-ban IV. Béla király e birtok ügyében úgy dönt, hogy északi része, amely a kihalt királyi csőszöké (preconum) volt, Marcellnek; déli része, amely hajdan a királyi tárnokoké (tauarnicorum) volt, Jakab tárnoknak jut. A hagyomány szerint a lakosság megmaradt része a mocsarak közt és az Aggpincék táján talált menedéket. Rövid ideig a falu a Kopasz-helyen is élt, amíg a premontrei prépostság ki nem sajátította magának a helyet. A török pusztítás miatt is a falu a mai völgykatlanba húzódott. 1268-ban építették fel az új falut a mai helyén: terra Ahsunvasara-t. IV. László király többször is időzött ezen a helyen. 1272-1290 között több oklevelet is adott ki ezen a helyen, többek között azt, amelyben Dorogfi Miklóst, Diószeg urát hűtlennek nyilvánította. A 14. században egyházának lelkészét már említik a pápai tizedjegyzékek. 1336-ban és 1337-ben papja csak 4-4 garas pápai tizedet fizetett, ami az akkori viszonyok között kis-közepes nagyságú falut jelentett. 1436-ban Blasi és Fekete magyar személynevekkel találkozhatunk. A ránkmaradt jobbágynévsorok azonban azt tanúsítják, hogy lakói mindig is magyarok voltak. 1461-ben az Adam, Achady, Bartha, Bodogh, Chokaly, Domby, Fanckikay, Feyer, Fekethe, Kerekes, Keresy, Koly, Magas, Pap, Parlaghy, Zabop. Zewch, Zenay magyar eredetű, illetve a Braxe, Fistulator, Mod, Pastor, Sutor, Thoth bizonytalan eredetű személynevekkel találkozunk. A református egyház anyakönyvi feljegyzései szerint a reformáció már a mohácsi vész (1526) után terjedni kezdett. 1552-ben megszűnik a katolikus plébánia, s csak 1784-ben alakul újjá. 1552-ben Asszonyvására 26 jobbágytelekből állt, és a Szent István káptalan birtoka volt. 1569-i dézsmajegyzékben 24 magyar jobbágylakosa szerepel, már világi birtokosa van: Salgay Bálint. Magyar származású családnevek ekkor: Balassy, Chatho, Chjonthos, Dersy, Fekethe, Gal, Hegy, Kerekes, Cristoph, Lawas, Nagj, Oswald, Pap, Peley, Peel. 1570-ben már néhány új magyar név is szerepel: Dombay, Eles, Jakab, Kathona, Kerek, Pal, Petes, Sos, Zabo, Zwcz, Vylaky 1582-ben Fráter I. Pál, Báthory István fejedelemtől kapja adományképpen Asszonyvásárát. Fráter István 1600 körül kastélyt épít magának, amelyet később a birtokkal együtt Fráter IX. Pál (1807-1867), Bihar vármegye főjegyzője a premontrei rendnek adományoz még 1848 előtt, amikor már rendi tulajdonban van. A mára már romos asszonyvásárai kastély mellett Fráter-kúriákat találunk még Érsemjénben, Gálospetriben és Cséhteleken. 1609-ben Báthory Gábor fejedelem Nagymaróthy Komornyik Jánosnak ad birtokot Asszonyvásárából. I. Rákóczi György fejedelem (1630-1648) a halászat nagy kedvelője volt: "Asszonyvására mellett egy kis ér által táplált tavat kecsege-tenyésztésre rendezett be." A török harcok, a császári zsoldosok portyázása következtében egész falvak égtek le és néptelenedtek el. 1692-es összeírás Asszonyvásárát 8 éven át lakatlannak tünteti fel. Ekkor Nádaskay Ferenc a puszta falu birtokosa, de a falu fele részét eladta Butti Farkas szolnoki alispánnak, másik felét pedig Szántó Ferencnek. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc Nyúzó Mihály kuruc ezereskapitánynak adományozta. 1715-ben már 23 család lakott benne. 1720-ban lakosai mind magyar jobbágyok. 1740-1770-es évekbeli nemesi összeírások Paulus Nagy, Andreas Nagy, Petrus Nagy és Samuel Nagy neveit említik. 1770-ben tartott úrbéri összeíráskor a prépostság birtokának 16 7/8 telkén 79 szabadmenetelű jobbágy, 1 szabadmenetelű külső telkes, 48 szabadmenetelű zsellér, 8 házatlan zsellér volt. 1774-ben római katolikus elemi iskolát, 1784-ben plébániát szerveznek. 1784-ben, az első magyarországi népszámláláskor a 207 porta 1144 lakosából a férfiak között 2 papot, 11 nemest, 67 parasztot, 76 polgár vagy paraszt örökösét, 147 zsellért írnak össze. 1790-ben épül a mai református templom. 1828-ban Asszonyvásárának 194 portája és 1168 lakosa van. 1848-1849-es szabadságharc idején az asszonyvásáriak 38 inget, 41 lábravalót, 3 lepedőt, 50 törülközőt és 5 és fél sing vásznat adományoztak a honvédek részére. Kuthy Sándor asszonyvásári református lelkész, a forradalom lelkes híve ekkor az érmelléki egyházmegye esperese. 1851-ben Fényes Elek Földrajzi szótárában már a mai formában: Asszonyvására néven szerepel. Az 1877-es helységnévtár 911 református, 125 katolikus lakosát említi. 1895-ben a premontrei rend templomot épít Asszonyvásárán. 1850-ben 1280, 1857-ben 1062, 1870-ben 1076, 1880-ban 1093, 1890-ben 1135, 1900-ban 1186, 1901-ben 1197 lakosa van. 1900-ban a lakosok közül csak 13-an nem magyarok. Az 1930-as években csökken ezer alá lakosainak száma. 1992-ben 634 lakosából 502 fő magyar, 6 román és 126 cigány nemzetiségű volt. 2002-ben 616 lakosa volt, ebből 392 magyar, 7 román és 217 cigány nemzetiségű 2011- ben 626 főt írtak össze, ebből 567 magyarnak, 11 fő románnak 46 pedig cigánynak vallotta magát. Nevezetes szülöttei Gyenge Árpád (1925-1979) színész Tóth József (1937-) református lelkész Nevezetességei Az úgynevezett Kastély, vagyis az 1600 körül épült Fráter kúria romjai Református templom - 1890-ben épült. Római katolikus templom - 1895-ben épült. Baptista imaház - 1907-ben épült. A falutól északra található borospincék, közismert nevén a Pinceerdő, ahol egykor száznál is több, ma mintegy hatvan darab, több száz éves (a legrégebbiek az 1600-as évekből) használatban levő pince található. Asszonyvásárai Református Egyházközség A református iskola az 1500-as évekre datálható. Az első bizonyosan ismert református lelkész Debreceni István (1633-ban). A régi faluhelyen kőtemplom is állt temetővel, 1700-ban még állt, később összedőlt. Későbbi sírásások alkalmával több ruhadarab került elő. Ennek a templomnak a kriptájába temetkezhetett a Fráter-család is. A református iskola alapításának évét nem tudni, annyit tudunk viszont, hogy 1699-ben még nem volt rektora a már létező iskolának. A rektori tisztet Győri mester tölti majd be, aki Debreceni István prédikátor lányát veszi el feleségül. A mai református templom 1890-ben épült, 1894-ben kap új sisaktornyot a templom, ekkor nyeri el mai formáját. Parókiája 1886-ban épül. Az orgona Kerékgyártó István debreceni mester 1903-as alkotása, jelenleg használhatatlan állapotban. Ezüstkelyhei 1712-ből és 1902-ből valók. Székely István 1985 óta lelkésze az egyházközségnek. Asszonyvásárai Római Katolikus Plébánia 1336-37-ben Asszonyvására János nevű papja fizet 4-4 garas pápai tizedet, 1552-ben az akkori papja 3 forintot fizet a tridenti zsinatra. Egyházi birtokká IV. László király (1272–1290) idejében lesz, aki a II. István király által 1130 körül alapított Váradhegyfoki illetve Váradelőhegyi (promontorium) premontrei Prépostságnak adományozza azt. Asszonyvására (1382) a prépostság egyik legősibb Bihar megyei birtoka. 1552-ben a prépostság utódjának, a váradi Szent István első vértanú káptalannak a birtoka. 1569-ben Asszonyvására már világi birtok. 1784-ben a váradhegyfoki prépostság adminisztrátora, Szenczy István premontrei kanonok újraalapítja a plébániát. Ekkor – az első magyarországi népszámlálás idején – az 1138 lakosú Asszonyvásárán még csak 45 katolikus lélek volt. 1848-ban már a premontreiek birtokában van a mára már romos, Fráter István által 1600-ban épített kastély, hiszen ekkor mint apáti nyári rezidenciában bújtatták a forradalmárokat. Az új templomot 1894-ben a Premontrei Prépostság építteti Benedek Ferenc O.Praem. prépostsága alatt. Az egykori középkori templom minden bizonnyal a "puszta falu" nevű emelkedésen állhatott. Iskola és kántorlak 1896-ban épül. 1950-ben még premontrei plébánosa van Lukovics Gellért O.Praem. személyében. 1972-tol Érkeserű, illetve Éradony látja el a plébániát. A 80-as években a templom belső felújítására került sor Németh László idejében, a 90-es években pedig külső felújítást végeztek. Napjainkban a plébánia ismét a premontrei rend, a Szent István vértanúról nevezett Váradhegyfoki Prépostság adminisztrációjába került – Ft. Fejes Anzelm Rudolf főapát, prépost-prelátus apátsága alatt. A plébániát az éradonyi plébános is ellátja. Az asszonyvásárai templom búcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján van. 4551 Cochran A 4551 Cochran (ideiglenes jelöléssel 1979 MC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1979. június 28-án. Süsüke A Süsüke a Süsüke, a sárkánygyerek című bábfilmsorozat főszereplője, amely a Süsü sorozat folytatása is. Írója úgyszintén Csukás István. A mű bábfilm és mesekönyv alakban jelent meg. A történet pár évvel azután folytatódik, hogy Süsü elvette a sárkánylányt: megszületett Süsüke, Süsü első fia, akit ő maga tanít napról napra. Az értelmes és jóindulatú sárkánygyerek mindenkivel barátkozik: legjobb barátja a herceg. Jokozunák listája Ez a lista azoknak a szumóbirkózóknak a felsorolását tartalmazza, akik elérték a sportág legmagasabb rangját és jokozunává nevezték ki őket. Senyera, Valencia Senyera község Spanyolországban, Valencia tartományban. Senyera, Valencia Manuel, Valencia, La Pobla Llarga, San Juan de Énova és Castelló de la Ribera községekkel határos. Lakosainak száma 1149 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Gare de Vignols-Saint-Solve Gare de Vignols-Saint-Solve vasútállomás Franciaországban, Vignols településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brive-Nexon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pompadour Gare d'Objat Stazione di Robecco-Pontevico Stazione di Robecco-Pontevico vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, mely Robecco d’Oglio és Pontevico településeket szolgálja ki. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brescia–Cremona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Olmeneta (Brescia–Cremona-vasútvonal, dél) Stazione di Verolanuova (Brescia–Cremona-vasútvonal, észak) Terézia A Terézia görög eredetű női név, származása és jelentése azonban bizonytalan. Lehet, hogy vagy az Égei-tengeri Thera (ma Santorini) szigetnek vagy a Kréta melletti Therasia szigetnek, vagy a dél-itáliai Tarasz (Tarentum) városnak a nevéből való. Ebben az esetben a jelentése (e helyről) származó. Más vélemény szerint a jelentése arató, szüretelő; vadásznő. Rokon nevek Rézi : a Terézia magyar becenevéből önállósult. Riza : a Terézia vagy a Róza , Rozália magyar becenevéből önállósult. Tereza : a Terézia spanyol eredetű alakváltozata. Teréza : a Terézia német eredetű alakváltozata. Teri : a Terézia magyar becenevéből önállósult. Terka : a Terézia magyar becenevéből önállósult. Tessza : a Terézia angol becenevéből önállósult. Zia : a -zia végű nevek (elsősorban a Terézia) önállósult beceneve. Tea, Teréz Gyakorisága Az 1990-es években a Terézia igen ritka, a Rézi, Riza, Tereza, Teréza, Teri, Terka, Tessza és a Zia szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Terézia, Tereza, Teréza, Teri, Terka, Tessza március 11. június 17. július 8. augusztus 3. október 1. október 3. október 15. Rézi október 15. Riza március 11. Zia április 17. Híres Teréziák, Rézik, Rizák, Terezák, Terézák, Terik, Terkák, Tesszák és Ziák Dóczy Terézia költőnő Erzsébet Terézia lotaringiai hercegnő Harangozó Teri énekesnő Horváth Teri magyar színésznő Mária Terézia magyar királynő , német-római császárné Meszlényi Terézia , Kossuth Lajos felesége Tereza Kerndlová cseh énekesnő Teri Hatcher amerikai színésznő Teri Polo amerikai színésznő Tordai Teri színésznő Laigle-i Margit navarrai királyné Laigle-i Margit (1104–1141. május 25.) navarrai királyné, VI. García navarrai király felesége. Szülei: L’Aigle-i Gilbert báró és Perche-i Julianna mortagne-i grófnő. Apai nagyszülei: L’Aigle-i Richárd báró és Avranches-i Judit. Anyai nagyszülei: II. Gotfrid mortagne-i gróf és Montdidier-i Beatrix. Margitnak egy édestestvére bizonyosan ismert: Richárd, Aigle későbbi bárója Érdekes, hogy Margit egyik unokatestvére éppen Roucy Felícia aragóniai–navarrai királyné volt. Élete 1130-ban hozzáment a körülbelül 18 esztendős García Ramírez leendő navarrai királyhoz. Körülbelül 11 évig tartó frigyük alatt három közös gyermekük született, egy fiú és két leány: Sancho (1132. április 21. – 1194. június 27.), a későbbi VI. Sancho navarrai király, aki 1157-ben nőül vette a körülbelül 18 éves Burgundi Sancha kasztíliai–leóni királyi hercegnőt. Körülbelül 22 évig tartó házasságukból 7 gyermek jött világra, három fiú és négy leány, Sancho, Ferdinánd, Ramiro, Berengária, Konstanca, Blanka és Teréza. A királynak négy törvénytelen gyermeke is született, három fiú és egy leány, Sancho, Guilhelmo, Zylda és Ramiro. Blanka (1133 után – 1156. augusztus 12.), ő 1151. január 30-án hozzáment a körülbelül 17 esztendős III. Sancho kasztíliai királyhoz , Kasztília akkori társuralkodójához, bátyja feleségének fivéréhez. 5 és fél éven át tartó frigyükből három fiú született, de az elsőszülött, akinek keresztnevét nem ismerjük, még csecsemőként meghalt. Utána született Alfonz és Garcia. Az asszony Garcia herceg születése közben hunyt el, gyermekével együtt. Margit (1128 körül – 1183. augusztus 12.), ő nagyon fiatalon nőül ment a leendő I. (Hauteville) Vilmos szicíliai királyhoz . Négy fiuk született, Roger, Róbert, Vilmos és Henrik. 1166. május 7-én özvegyült meg, s többé már nem is ment férjhez. Margit és férje kapcsolata mindvégig feszültségekkel teli volt, ugyanis a királyné állítólag több szeretőt is tartott, s nyíltan kimutatta, hogy francia rokonságához megkülönböztetett figyelemmel fordul. Valamikor 1144 előtt az asszony szült egy újabb fiút, ám őt hitvese már nem volt hajlandó sajátjának elismerni. A gyermeket Rodrigónak, más néven Henriknek hívták, s megkapta a Montescaglioso és a Principate grófja címeket, ám a közvélemény és a szűk család sem tekintette őt soha a király fiának, kivéve nővérét, Margitot. Henrik egész életében azt bizonygatta, hogy ő igenis az uralkodó gyermeke, s eszerint is viselkedett. A királyné végül dicstelenül és kegyvesztetten halt meg 1141. május 25-én, özvegye pedig újranősült, s 1144. június 24-én elvette a körülbelül 12 esztendős Ivreai Urracát, VII. Alfonz kasztíliai király fattyú leányát, aki egy kislányt hozott világra 1148-ban, Sanchát. William Hirons William Hirons (Egyesült Királyság, Warwickshire, Wolston, 1871. június 25. - Egyesült Királyság, Nottingham, 1958. január 5.) olimpiai bajnok brit kötélhúzó. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban brit színekben. A londoni városi rendőrség csapatában szerepelt Rajtuk kívül még kettő brit rendőrségi csapat és két ország indult (amerikaiak és svédek). A verseny egyenes kiesésben zajlott. A döntőben a liverpooli rendőrséget győzték le. Peter, a sznob (Family Guy) A Peter, a sznob (angolul Peter, Peter, Caviar Eater, további ismert magyar címe: Peter, Peter, kaviár evő) a Family Guy második évadjának az első része. Összességében ez a nyolcadik rész. Az epizód címe a Peter, Peter, Pumpkin Eater (Péter, Péter, tök evő) kezdetű angol nyelvű óvodás versikéből származik. Az epizódot először az amerikai FOX csatorna mutatott be 1999. szeptember 23-án, körülbelül négy hónappal az első évad záró epizódja után. Magyarországon a Comedy Central mutatta be 2008. október 14-én. Cselekmény Lois gazdag nagynénje, Marguerite Pewterschmidt látogatóba érkezik Griffinékhez, de a küszöbön holtan esik össze. Egy videó üzenetből kiderül, hogy Marguerite néni Loisra hagyta a newporti Cseresznyeerdő birtokot. Meleg zenés fogadtatásban részesíti őket a személyzet a birtokon, majd azonnal távozni készülnek, mivel a „vén szatyor” csak ennyit fizetett ki előre. Peter azonban újra alkalmazza őket, miután bevallja, hogy eladta a régi quahogi házukat. Peternek nehezére esik alkalmazkodni a felső tízezerhez, gusztustalan történeteket mesél a jacht klubban egy patkányról, ezért kirúgják. Stewie viszont azonnal alkalmazkodik az új körülményekhez, olyannyira, hogy utasít két szolgálót, hogy küzdjenek meg egymással életre-halálra. Peter könyörögve kéri Briant, hogy tanítsa meg úriemberként viselkedni. Számos sikertelen próbálkozás után Brian úgy dönt, hogy Peteren sokk terápiát alkalmaz. Még aznap este Peter teljesen újjá születve, mint Lord Griffin érkezik a flancos aukcióra. Lois megdöbbenve látja, hogy milyen könnyedén kommunikál a gazdag felső körökkel. Peter emellett még mesésen gazdagnak is hiszi magát, és közönyösen licitál 100 millió dollárt egy vázáért. Lois ragaszkodik hozzá, hogy mihelyt lehet, költözzenek vissza Quahogba, mert már emlékszik miért hagyta el Newportot: az emberek, akárcsak a családja, megváltoznak itt, azonban senki nem hallgat rá. Egyedül Brian képes felnyitni Peter szemét: Lando Calrissianhoz hasonlítja, és összetöri a Csillagok háborúja pohárgyűjteményének egy darabját, ezzel megérteti Peterrel, hogy igazából nem is milliomos. Bár Péter visszazökken a valóságba, de hiányzik az a százmillió dollár, amely fedezné az aukción vett váza árát. Amikor Mr. Brandywire a Történelmi Társaságtól megérkezik a pénzért, Peter sikertelenül megpróbálja bebizonyítani, hogy százmilliót érő történet játszódott a birtokon. Mutat egy feliratot, mely szerint i. e. 51-ben „itt járt Jézus”, egy nagy lukat a falon, ahol a konkvisztádorok törtek be, és egy játékvasutat, ami szerinte Harriet Tubman titkos földalatti vasútja. Este, mikor Lois elköszönni jön Petertől, mert indul vissza gyerekekkel Quahogba, Peter megbánja a történteket, és kibékülnek Loisszal. Peter véletlenül meglök egy téglát, amely kinyit egy titkos ajtót, mely mögött egy doboznyi fényképet találnak. A képekből kiderül, hogy számos prominens amerikai személy (többek között Abraham Lincoln, Robert E. Lee és Ulysses S. Grant) töltötte Cseresznyeerdőben az éjszakákat, amely elnöki kuplerájként üzemelt. Ez a felfedezés nem csak Cseresznyeerdőt tette értékessé, de Peter egy képet eladott egy pletykalapnak, és ebből a pénzből dupla áron visszavásárolta a régi házukat. A végén Peter hangot ad annak, már nem érdekli Lois családjának a véleménye, mivel az ősei mind stricik és kurvák voltak. Konzervatív Párt (Norvégia) A Konzervatív Párt (norvégul: Høyre, H, vagyis „jobb”) 1884-ben alapított jelentős politikai párt Norvégiában. Vezetője 2004 óta Erna Solberg. Az Európai Néppárt társult és a Nemzetközi Demokrata Unió teljes jogú tagja. Történelem és politikai platform Első elnöke Emil Stang volt. Létrejötte óta a jelentős norvég pártok közé tartozik. Sokáig a Konzervatív Párt volt a legnagyobb nem szocialista párt Norvégiában, több kormánynak adta a miniszterelnökét. 2005-ben az utóbbi ötven év legrosszabb választási eredményét érte el, a szavazatok 14,1 százalékát megszerezve, így a norvég parlamentben, a Stortingben csak a harmadik legnagyobb párt lett a Munkáspárt és a Haladás Párt után. A 2007-es helyi önkormányzati választások eredményei után ismét erősödött a párt, majd a 2013-as parlamenti választások eredményeképpen a legnagyobb kormányzó erő lett. A párt a szabad piac, az adócsökkentés és a gazdaságba való minimális állami beavatkozás elkötelezettje, jobbközép orientációja ellenére a Høyre társadalompolitikája egészen liberális. Programja támogatja a melegek házasságát és az általuk való gyermek-örökbefogadást. Az egyetlen norvég politikai párt, amely Norvégia Európai Uniós csatlakozása mellett van. Tagság A párt szerint 67 ezer regisztrált tagja van és hatszáz alapszervezete. Mintegy 15 ezer az aktív tag. A Høyre Központi Tanácsa évente hétszer ül össze megvitatni a költségvetést, a szervezőmunkát és a politikát. A párt elnökeinek listája Emil Stang, 1884-1889 Christian Homann Schweigaard, 1889-1891 Emil Stang, 1891-1893 Christian Homann Schweigaard, 1893-1896 Emil Stang, 1896-1899 Francis Hagerup, 1899-1902 Ole L. Skattebøl, 1902-1905 Edm. Harbitz, 1905-1907 Fredrik Stang, 1907-1911 Jens Bratlie, 1911-1919 Otto B. Halvorsen, 1919-1923 Ivar Lykke, 1923-1926 Carl Joachim Hambro, 1926-1934 Johan H. Andresen , 1934-1937 Ole Ludvig Bærøe, 1937-1940 Arthur Nordlie, 1945-1950 Carl Joachim Hambro, 1950-1954 Alv Kjøs, 1954-1962 Sjur Lindebrække, 1962-1970 Kåre Willoch, 1970-1974 Erling Norvik, 1974-1980 Jo Benkow, 1980-1984 Erling Norvik, 1984-1986 Rolf Presthus, 1986-1988 Kaci Kullmann Five , 1988 Jan P. Syse , 1988-1991 Kaci Kullmann Five , 1991-1994 Jan Petersen, 1994-2004 Erna Solberg , 2004- Unge Høyre Ifjúsági szárnya az Unge Høyre, amelyet 1922-ben alapítottak. A fiatal konzervatívok vezetője Henrik Asheim, ezen a poszton Torbjørn Røe Isaksen utódja. Bolgár labdarúgókupa A bolgár labdarúgókupa vagy bolgár kupa (hivatalos nevén, bolgárul: Купа на България, magyar átírásban: Kupa Na Bulgarija) a legrangosabb nemzeti labdarúgókupa Bulgáriában, amelyet először 1938-ban rendeztek meg. A legsikeresebb klub a Levszki Szofija, amely eddig 25 alkalommal hódította el a trófeát. A bolgár kupa az ország második legrangosabb labdarúgó versenykiírása, a bolgár bajnokság után. A kupa győztese jogán Bulgária csapatot indíthat az Európa-ligában. Rendszere A kupa versenykiírását a Bolgár labdarúgó-szövetség végzi. A kupalebonyolítási rendszer két részből áll: selejtező és egyeneskiesése szakasz. Selejtező - A harmadosztály négy csoportjának együttesei és a negyedosztályú csapatok vesznek részt a selejtezőkörben. Egyenes kiesés – A selejtezőkörből tizenkét csapat jut tovább az országos főtáblára, ahol hozzájuk csatlakozik másodosztály nyugati és keleti csoportjának 10–10 tagja, azaz összesen 20 csapat és az első osztály 16 csapata. Egy mérkőzés dönt a továbbjutásról. Mindig az alacsonyabb osztályú csapat a pályaválasztó, kivéve abban az esetben, ha két azonos osztályból érkező csapatot sorsolnak össze, kisorsolják, hogy melyikük lesz a pályaválasztó. Amennyiben szükséges akkor hosszabbítás vagy tizenegyesrúgások döntenek a továbbjutásról. Első forduló - 32 csapat: Az selejtezőkörből továbbjutó 12 és a hozzájuk csatlakozó 10-10 másodosztályú együttes. Második forduló - Szintén 32 csapat vesz részt ebben a körben. Az első fordulóból továbbjutó 16 és a hozzájuk csatlakozó 16 első osztályú klub. Harmadik forduló - Nyolcaddöntő (A legjobb 32 győztesei, 16 csapat) Negyeddöntők - A (nyolcaddöntők győztesei, 8 csapat) Elődöntők - A negyeddöntők győztesei (4 csapat) Döntő - Az elődöntők győztesei (2 csapat). A kupagyőzelemről egy mérkőzés dönt. Szír Szent Efrém Szír Szent Efrém (arámiul ��� ����� ������ Mor Aphrêm Sûryoyo görögül Ἐφραίμ ὁ Σῦρος, latinul Ephraem Syrus) (Niszibisz (ma Nusaybin Törökország) 306 körül – Edessza (ma Şanlıurfa (település)) 373. június 9.) diakónus, hitvalló, teológus, író, költő. Afráhát mellett a szír ortodox egyház egyik legkiemelkedőbb teológusa, szónoka és himnuszírója volt. A keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. XV. Benedek pápa a Principi apostolorum Petro enciklikájában emelte a katolikus egyháztanítók sorába 1920-ban. Élete Niszibiszben, a Római és a Perzsa Birodalom határán született. A hagyomány szerint Amidából származó keresztény anya és egy helybeli pogány pap fia volt. Egy másik változat szerint szülei keresztények voltak, és Niszibisz környékéről származtak. 18 éves korában megkeresztelkedett, és attól kezdve a város első püspökének, Jakabnak befolyása alatt állt. Efrém idejében Niszibiszben és Edesszában a keresztények nagy része markionita, manicheista és Bardajszan-követő volt, és az edesszai keresztény egyházat, Efrém nagy bosszúságára, Palut (Edessza egykori püspöke) gyülekezetének, eretnek szektának tartották. Holott Palut felvette a harcot a markioniták és a gnosztikus keresztény tanok ellen. Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát Férfigyülekezete, melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus (szerzetesi) mozgalmat, melyet Mezopotámiában a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a Niszibiszi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint Nagy Szent Vazul szentelte diakónussá. 363-ban Flavius Claudius Iovianus római császárnak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. Nüsszai Szent Gergely ezt írta róla: „Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.” Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a Bibliát. Flavius Valens római császár uralkodása idején halt meg. Írásai A Római és Perzsa Birodalom határán uralkodó politikai helyzet, a pogány kultuszok, a zsidó vallás, a különböző ókeresztény szekták arra késztették, hogy állást foglaljon, és megvédje meggyőződését. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Szír nyelven (kelet- arámi nyelv) írt. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. Rímes prózában és versben írta homéliát. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Jól ismerte a Bibliát, melyet leggyakrabban körülírva idézett. Nem volt kapcsolatban a kortárs görög teológusokkal, nem ismerte a személy, lény és természet általuk használt kifejezéseit. Az Efrém által használt fogalmak valószínűleg a korai szír egyházi nyelvből származtak. Kommentálta Mózes első könyvét, Mózes második könyvét, Józsué könyvét, Bírák könyvét, Sámuel első és második könyvét, A királyok első és második könyvét, A krónikák első és második könyvét, Jób könyvét. Mózes első és második könyvének szír nyelvű kommentárjai megőrződtek. Szintén megmaradtak Tatianus Diatessaronjáról (evangélium harmonizálása) írt kommentárjai. Az apostolok cselekedeteihez, és Pál apostol leveleihez írt kommentárjai arámi fordításban maradtak fenn. Sermones című művéből is maradtak meg eredeti részek. A Refutationes-ben cáfolta Mani, Bardasanes és Markion tanait. Himnuszait lefordították örmény, kopt, etióp, arab és görög nyelvekre, görögből pedig latinra és a szír, örmény, kopt, görög és szláv nyelvű liturgia részei. 4563 Kahnia A 4563 Kahnia (ideiglenes jelöléssel 1980 OG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1980. július 17-én. Németh Miklós (atléta) Németh Miklós (Budapest, 1946. október 23. –) olimpiai bajnok gerelyhajító, edző, feltaláló és vállalkozó. Apja Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvető. Sportpályafutása Németh Miklós Budapesten született Németh Imre és Kondorosi Erzsébet másodszülött gyermekeként. A sportot már nagyon fiatalon versenyszerűen űzte, kislabdahajításban már 13 évesen elért kimagasló eredményeket. Atlétikai pályafutását viszont távolugróként kezdte majd a későbbiekben váltott gerelyhajításra egy komolyabb sérülése után. Nemzetközi szintű eredményeit mind gerelyhajításban érte el. Előbb a Lórántffy Zsuzsanna, később a Marczibányi téri Általános Iskolába járt, majd a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikumba nyert felvételt (1961–1965). Középiskola után a Testnevelési Főiskolára (TF) tanulója volt, ahol tanári szakon végzett 1969-ben. A TF-en mai napig ő tartja a függeszkedési rekordot (kötélmászás lábak segítsége nélkül). Később a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója Nemzetközi Kapcsolatok szakon (1969–1973). 1962-től a Budapesti Vasas, 1965-től a Testnevelési Főiskola SE, majd 1970-től 1984-ig ismét a Vasas atlétája volt. 1965-től 1983-ig szerepelt a magyar atlétikai válogatottban. 1967-ben az Európa-válogatott, 1977-ben a világválogatott tagja volt. Négyszer javította meg a gerelyhajítás országos csúcsát, ő volt az első magyar atléta, aki gerelyhajításban túldobta a 90 métert. Az 1968. évi mexikóvárosi olimpiától kezdve négy egymást követő olimpián vett részt (1968-Mexikó – 17. (sérülten); 1972 München – 7. helyezés; 1976 Montreal – 1. helyezés; 1980 Moszkva – 8. helyezés). Az 1976. évi montreali olimpián – világcsúccsal – olimpiai bajnoki címet szerzett. 1966-ban Európa-bajnoki ötödik, 1971-ben kilencedik, 1974-ben hetedik, 1978-ban hatodik volt. 1976-ban az év sportolójává választották. 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben ő kapta az év atlétája címet. Az aktív sportolást 1984-ben fejezte be. Sportolói évei alatt sokat tett a hazai atlétika népszerűsítésében. Többek között a Budapest Nagydíj Atlétikai Grand Prix verseny egyik szervező menedzsere 1977 és 1985 között. Visszavonulása után számtalan gerelyhajító atléta edzője volt (1983–1992); leghíresebbek ezek közül Tessa Sanderson (1992 - olimpiai aranyérmes) és Jan Železný (1992, 1996 és 2000 - olimpiai aranyérmes és világcsúcstartó). 1981 és 1984 között az olasz atlétikai női válogatott gerelyhajítóinak edzője. 1986-ban piacra dobta ’Body Roll’ nevű találmányát, amely egy hengeres szerkezet, ami tartásjavításra, izomerősítésre és nyújtásra, valamint a mozgásügyesség fejlesztésére alkalmazható. 1987-ben megalapította mai napig működő gerelygyártó cégét. A kilencvenes években szabadalmaztatta érdes felületű gerelyek gyártását és forgalmazását. A Flying History nevű sporteszközzel 1990 júliusában Železný (89,66 m), majd Steve Backley (90,98 m) ért el az aktuális világcsúcsnál jobb eredményt. 1991-ben a Németh-féle és a többi hasonlóan érdes felületű gerelyt betiltották. 1992 augusztusában Železný (94,74 m) újabb világcsúcsot ért el, ezúttal a 80 + R típusú gerellyel. Ezt az eredményt az IAAF nem hitelesítette, szabálytalan gerelyre hivatkozva. 2000-es évek elején alapította meg Németh és Társa Kft. nevű cégét, amelynek fő profilja műfüves és szintetikus felületű sportpályák építése. 1991-ben a Magyar Atlétikai Szövetség elnökjelöltje volt, majd alelnöke lett. Díjai, elismerései Az év magyar atlétája (1975, 1976, 1977) Az év magyar sportolója (1976) Rekordjai 87,20 m (1967. június 25., Poznań) országos csúcs 87,44 m (1974. szeptember 21., Budapest) országos csúcs 91,38 m (1975. június 25., Budapest) országos csúcs 94,58 m (1976. július 26., Montreal) világcsúcs El Rasillo de Cameros El Rasillo de Cameros település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. El Rasillo de Cameros Brieva de Cameros, Anguiano, Nieva de Cameros, Pradillo, Villanueva de Cameros és Ortigosa de Cameros községekkel határos. Lakosainak száma 150 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sindzsuku Sindzsuku (japánul: ���, Sindzsuku-ku, nyugaton Shinjuku-ku) Japán fővárosának, Tokiónak egy kerülete. Ez a város kereskedelmi és adminisztrációs központja, melyben a világ legforgalmasabb vasútállomása, a Sindzsuku pályaudvar, és a Tokiói Fővárosi Önkormányzat épülete található. A Sindzsuku pályaudvar környéke hatalmas üzletházakkal, elektronikai üzletekkel, mozikkal, éttermekkel és bárokkal van tele. Számos nemzetközi hotelhálózat működtet itt hotelt. A városrész legnagyobb zöldterülete a Sindzsuku Gjoen. 2008-ban a kerület lakossága 312 418 fő, népsűrűsége 17 140 fő/km² volt. Sindzsuku teljes területe 18,23 km². Földrajz és kerületek Sindzsukut keletről Csijoda, északról Bunkjo és Tosima, nyugatról Nakano, délről pedig Sibuja és Minato városrész veszi körül. A jelenlegi Sindzsuku több kisebb városból és faluból nőtte ki magát, amelyek megőrizték függetlenségüket annak ellenére, hogy a tokiói metropolisszal együtt növekedtek. Kelet-Sindzsuku: a Sindzsuku vasútállomástól keletre eső terület, történelmi nevén Naito-Sindzsuku. Itt található a polgármesteri hivatal és még néhány kisebb terület: Kabukicsó: egy kabuki színházról nevezték el, amelynek tervét 1940-es évek végén készítették el, de sosem épült meg. Tokió legismertebb vörös lámpás negyede, híres számtalan bárjairól, éttermeiről, pacsinko játéktermeiről, a love hotelekről és szexuális vonatkozású létesítményeiről. Golden Gai: egy szűk utcákkal és sikátorokkal teli, hangulatos kerület több, mint kétszáz bárral és étkezdével, amelyek kis méretük miatt csak pár vendég fogadására képesek. Zenészek, művészek, újságírók, színészek és rendezők találkozóhelye, a bárok rozoga falai tömve vannak filmposzterekkel. Sindzsuku Gjoen : egy hatalmas, 58,3 hektáron elterülő, 3,5 km kerületű park, ahol a hagyományos japán, valamint angol és francia kertészeti stílusok keverednek. Sindzsuku Nicsóme: a tokiói meleg szubkultúra központja, a világon itt található a legtöbb melegbár egy helyen. Nyugat-Sindzsuku: történelmi nevén Jodobasi, a Sindzsuku Vasútállomástól nyugatra eső terület, számos felhőkarcolót foglal magába, mint a Tokiói Közigazgatási Torony , illetve a Keio Plaza, Hilton, Hyatt Regency és a Park Hyatt szállodát. Ocsiai: Sindzsuku északnyugati csücskében helyezkedik el, többnyire lakóövezet egy kis üzleti negyeddel. Ókubo: Tokió történelmi, koreai etnikumú városrészeként ismert. A főúton és a kisebb utcák mentén is koreai boltok és éttermek találhatóak, amelyek nagy részét koreai bevándorlók üzemeltetik. Tocuka: Sindzsuku északi részén terül el, magába foglalva a Takadanobaba állomást és a Vaszeda Tudományegyetemet . Usigome: egy nagyrészt lakónegyedből álló kerület a város keleti részén. Icsigaja: kereskedelmi terület Sindzsuku keleti felében, a japán hadügyminisztérium székhelye. Kagurazaka: Tokió megmaradt gésanegyedeinek egyike, jelenleg a jelentős francia közösségéről ismert. Jocuja: egy előkelő lakó- és üzleti negyed Sindzsuku délkeleti részén. Az Arakicsó terület a számos kisebb éttermekről, bárokról és izakajákról ismert. Történelem A mai Sindzsuku városa 1947. március 15-én keletkezett Jocuja, Usigome és Jodobasi kerület összeolvadásából. Bár Jocuja és Usigome 1878-ban jöttek létre mint Tokió 15 városának egyikei, Jodobashi további négy Totojama megyei városra tagolódott: Jodobashi, Okubo, Tocuka és Ocsiai. Az urbanizációval a négy város lakossága 1920-ról 1930-ra 62%-kal megnőtt, és nyilvánvalóvá váltak az adminisztrációs különbségek a megye és a város között. Éppen ezért megindult a kerületekbe szerveződés folyamata, és 1932 októberében a négy kisebb városból létrejött a Jodobasi kerület. Ekkoriban a Sindzsuku Vasútállomás környéke nyüzsgött az áruházaktól, színházaktól, moziktól és kávézóktól, és Sindzsuku belvárosként növekedett, túlszárnyalva Jocuját és Kagurazakát, Jamanote belvárosát, ami már a Meidzsi-kor óta híres terület. A Tokió 1945. májustól augusztusig tartó bombázása átalakította a várost. A második világháború előtti Sindzsuku Vasútállomás, Jocuja, Kagurazaka és Takadanobaba belvárosai lángok martalékaivá lettek, és a város nagy részét porig rombolták. A kerületekben lévő épületek 90%-a odaveszett a kitelepítések és a bombázás okozta károk következtében, valamint a 400 ezer fős népesség a háború végére 78 ezer főre csökkent. A város folyamatosan növekedett, lépésről lépésre újjáépülve a káosz után. Az alkotmányos reformáció következtében, ami egy demokratikus nemzet létrejöttét célozta meg, forradalom tört ki a helyi kormányzatok között, és 1947 márciusában megszületett Sindzsuku város Jocuja, Usigome és Jodobasi kerület egybeolvasztásával. Gazdaság Számos vállalatnak Sindzsukuban található a székhelye, vagy tokiói irodája, mint az NTT East telekommunikációs cég, a fényképezőgép-gyártásról híres Olympus Corporation, a Seiko Epson, a Jorudan videojáték-fejlesztő cég, a Nissin, az Airtransse légitársaság, a Shinchosha és Futabasha kiadók, a Yoshinoya gyorsétterem hálózat, az H.I.S. utazási iroda, a Subaru, a Taisei Corporation építkezési vállalat és az Enoki Films anime rendező cég. Politika Tokió többi kerületeihez hasonlóan Sindzsukunak is különálló városi státusza van. A polgármester Nakajama Hiroko (japánul: ����). A kerületi parlament (���, kugikai) 38 megválasztott tagból áll; jelenleg a Liberális Demokrata Párt és a Kómeitó párt alkotja a többséget. Szintén jelen van a Demokrata Párt, a Japán Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt további négy független taggal. Sindzsuku polgármesteri hivatala (��� kujakusó) a Kabukicsó negyed délkeleti szélén található. Sindzsuku a tokiói fővárosi önkormányzat székhelye is egyben. A kormányzói iroda, a fővárosi közgyűlési terem és minden más közigazgatási iroda a Tokiói Közigazgatási Toronyban foglal helyet. Éppen ezért Sindzsuku Tokió prefektúra fővárosa; bár a kormányzói hivatal állítása szerint Tokió várost a 23 kerületével együtt nevezhetjük a tokiói nagyvárosi kerület fővárosának. A Japán Térinformatikai Hatóság (�����, kokudocsiriin) Tokió várost nevezi a Tokió prefektúra központjának. Közlekedés Sindzsuku egy hatalmas városi közlekedési központ. Becslések szerint a Sindzsuku pályaudvaron 3,64 millió utas közlekedik nap mint nap, ami méltán teszi a világ legforgalmasabb vasútállomásává. Átszállást biztosít három földalatti vasúthálózatra, három magántulajdonban lévő társaság járataira és több JR vasútvonalra is. Vasút Lista a keresztülhaladó tömegközlekedési vonalakról és a Sindzsukuban lévő állomásaikról: Kelet-Japán Vasúttársaság Jamanote-vonal : Takadanobaba, Sin-Ókubo, Sindzsuku Csúó fővonal, Csúó-Szóbu vonal: Jocuja, Sinanomacsi, Sindzsuku, Ókubo Szaikjóvonal, Sónan-Sindzsuku vonal: Sindzsuku Tokiói metró Marunoucsi vonal: Jocuja, Jocuja-szancsóme, Sindzsuku-gjóenmae, Sindzsuku-szancsóme, Sindzsuku, Nisi-Sindzsuku Júrakucsó vonal: Icsigaja, Ídabasi Tózai vonal: Kagurazaka, Vaszeda, Takadanobaba, Ocsiai Fukutosin vonal: Nisi-Vaszeda, Higasi-Sindzsuku, Sindzsuku-szancsóme Namboku vonal: Idabasi, Icsigaja, Jocuja Toei metró Toei Sindzsuku vonal: Akebonobasi, Sindzsuku-szancsóme, Sindzsuku Toei Óedo vonal: Ocsiai-Minaminagaszaki, Nakai, Nisi-Sindzsuku-gocsóme, Tocsó-mae, Kokuricu-Kjógidzsó, Usigome-Kagurazaka, Usigome-Janagicsó, Vakamacu-Kavada, Higasi-Sindzsuku, Sindzsuku-Nisigucsi Toden Arakava vonal: Omokagebasi, Vaszeda Odakjú Vasúttársaság Odakjú Odavara vonal: Sindzsuku Keió Vállalat Keió vonal, Keió új vonal: Sindzsuku Seibu Vasúttársaság Szeibu Sindzsuku vonal: Szeibu-Sindzsuku, Takadanobaba, Simo-Ocsiai, Nakai Úthálózat Shuto autópálya: 4-es számú Sindzsuku pálya (Mijakezaka kereszteződés - Takaido) 5-ös számú Ikebukuro pálya (Takebasi kereszteződés - Bidzsogi kereszteződés) Nemzeti országutak: Nemzeti Autópálya 20 (Sindzsuku-dóri, Kósú-kaidó) Egyéb főútvonalak: Tokió Fővárosi Autópálya 8 (Medzsiro-dóri, Sin-Medzsiro-dóri) Tokió Fővárosi Autópálya 302 (Jaszukuni-dóri, Óme-kaidó) Tokió Fővárosi Autópálya 305 (Meidzsi-dóri) Oktatás Egyetemek és főiskolák Chuo Egyetem Fuji Egyetem Gakushuin Egyetem Japán Elektronikai Főiskola Keio Egyetem Kogakuin Egyetem Lakeland Egyetem Mejiro Egyetem Seibo Főiskola Tokiói Orvostudományi Egyetem Tokiói Tudományegyetem Tokiói Női Orvostudományi Egyetem Vaszeda Tudományegyetem Iskolák Koishikawa Műszaki Középiskola Ichigaya Kereskedelmi Középiskola Shinjuku Középiskola Shinjuku Yamabuki Középiskola Toyama Középiskola Testvérvárosok Ina, Nagano prefektúra , Japán 1986.07.12.: baráti szövetség Takato várossal 2006.07.02.: baráti szövetség Ina várossal 1986-ban Sindzsuku baráti szövetséget kötött a néhai Takato várossal. Amikor 2006-ban Takato egybeolvadt Ina városával, ugyanabban az évben megújították a szövetséget immáron Ina városként. Lefkada , Görögország 1989.10.12.: a testvérvárosi szerződés aláírása a Lefkadaban született, Sindzsukuban elhunyt Lafcadio Hearn görög műfordító és esszéíró emlékére. Mitte, Berlin , Németország 1994.07.06.: szövetség a Berlin Mitte kerületében lévő Tiergartennel. 1990 júliusában Tiergarten testvérvárosi szövetséget ajánlott fel. A két város énekkarainak kölcsönös látogatásai és ifjúsági csereprogramok hatására aláírták a szerződést. Az újraegyesített Berlin közepében elhelyezkedő Tiergarten a parlament mellett több fontos intézmény otthonául is szolgál. 2001. január 1-jétől a közigazgatási körzetek átszervezésével Mitte néven létezik. Dongcseng, Peking , Kína 1995.10.15.: testvérvárosi és együttműködési megállapodás kötése. 1988-ban Dongcseng testvérvárosi szövetséget ajánlott fel Sindzsuku számára, amelyhez a városok közötti csereprogramok kiépítése vezetett. Dongcseng Peking fővárosának központi kerülete, amely magába foglalja a Tiltott várost, a Mennyei béke terét, Wangfujing belvárosát és a pekingi főpályaudvart. Sindzsuku a médiában Könyv Jocuja Kaidan (����): Japán egyik leghíresebb szellemtörténete Dorama Taijó ni Hoero! (������!): a sorozatban szereplő detektívek egy Sindzsukura emlékeztető városban tevékenykedtek. Sindzsuku keiszacu (����): a sindzsukui rendőrségről szóló televíziósorozat. Kagurazaka Soszeikacuanzenka (���������): rendőrségi drámasorozat, középpontjában a Sindzsukuban lévő Kagurazaka rendőrőrs áll. STATION: helyszíne a Sindzsuku pályaudvar . Denszecu no kjósi (�����): a Nyugat-Sindzsukuban lévő fikcionális iskolában játszódó drámasorozat. Koi szejo otome (�����): a főszereplő egy rizsboltos lánya Nyugat-Sindzsukuban. Szentó no muszume!? (����!?): a helyszín a Nyugat-Sindzsukuban lévő "Rakunoju" (���) nevű fürdőház. Haikei, csicsiueszama (������): Kagurazakában játszódó sorozat. Anime és manga Digimon Tamers (���������): a sorozat főszereplői a kitalált Jodobasi általános iskola tanulói. Megjelenik benne a Toei Óedo metró és a Tokiói Közigazgatási Torony is. Astro Boy (�����): a főszereplő, Astro Boy Takadanobabában született. Conan, a detektív (������): a detektív főhős városában gyakran látni Sindzsuku feliratú rendszámtáblás autókat. Film Godzilla (���) (1984): Godzilla a Nisi-Sindzsuku városrészt támadja meg. Godzilla vs. King Ghidorah (���vs������) (1991): a két szörnyeteg főszereplő harca Sindzsukuban játszódik, melynek közepette összedől a Tokiói Közigazgatási Torony Godzilla 2000: Millennium (���2000 �����) (1999): Orga és Godzilla a Tokyo Opera City toronynál csap össze. Shinjuku Incident (��������) (2009): japán-hongkongi film Jackie Chan főszereplésével a kabukicsói alvilágról. Thiverval-Grignon Thiverval-Grignon település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 1100 fő (2015). Thiverval-Grignon Plaisir, Beynes, Chavenay, Crespières, Davron és Saint-Germain-de-la-Grange községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: My Plague A My Plague a Slipknot második kislemeze a második, Iowa című albumról. A dal remix változata (New Abuse Mix) szerepel A Kaptár filmzenéi közt. 2003-ban jelölték a Grammy-díjra a "Legjobb Metal Teljesítményért" kategóriában, de végül nem nyerte meg. Dallista My Plague (abuse mix) The Heretic Anthem (live) (SIC) (live) Burján-árok A Burján-árok Zámolytól északnyugatra ered, Fejér megyében. A patak forrásától kezdve keleti irányban halad, majd Zámolytól keletre eléri a Zámolyi-víztározót. A Burján-árok vízgazdálkodási szempontból az Észak-Mezőföld és Keleti-Bakony Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területéhez tartozik. Oszmán Levéltár Az Oszmán Levéltár olyan történelmi dokumentumok gyűjteménye, amelyek az Oszmán Birodalommal vagy az egykor hozzá tartozó országokkal kapcsolatosak (ez összesen 39 országot ölel fel, köztük 19 a Közel-Keleten, 11 az Európai Unióban és a Balkánon, három a Kaukázusban, kettő Közép-Ázsiában található, emellett a mai Törökországot, Ciprust és Izraelt is). A fő gyűjteményhez, a Başbakanlık Osmanlı Arşivleri („A miniszterelnökség oszmán levéltára”, Isztambul) tartozik a központi Állami Levéltár (Devlet arşivleri). A levéltár, amely több mint egy évszázadon át a történelmi belváros központjában helyezkedett el, 2013-ban átköltözött Isztambul Kağıthane városrészébe. Története A jelenlegi gyűjteményben található néhány dokumentum a legkorábbi időszaktól kezdve egészen I. Szulejmán uralkodásáig. A dokumentumok modern levéltárrá szervezése 1847-ben kezdődött, a Hazine-i Evrak megalapításával. Az eredeti épület a nagyvezír hivatalának területén, Gülhanéban volt, és számos jelentős dokumentumnak adott helyet: a Birodalmi Tanács (Divan-i Hümayun), a nagyvezíri hivatal (Bab-i Ali), a pénzügyi részleg (Maliye) feljegyzéseinek és a katasztrális felméréseknek (tapu tahrir defteri). 1846-ban Musztafa Reşid pasa új épület építését rendelte el. Az épületet Gaspare T. Fossati tervezte és 1848-ban épült fel. Ekkor megalapították a dokumentumtár felügyeletéért felelős hivatalt, melynek élére Muhszin efendit nevezték ki. A köztársaság kikiáltásakor a levéltárat átszervezték, és különféle 19. századi oszmán hivatalok és adminisztratív hatóságok feljegyzéseivel bővítették. 1910 körül a török tudósok megtették az első lépéseket a gyűjtemények osztályozása és katalogizálása felé. Ezek a korai kísérletek a gyűjtemény rendszerezésére számos olyan rendszerezett gyűjteményt (tasnif) hoztak létre, amelyekre még mindig a katalógust megalkotó tudós neve alapján hivatkoznak. A gyűjtemény katalogizálása a mai napig folyamatban van. Több mint egy évszázad után a levéltár 2013-ban átköltözött az isztambuli belváros központjából a Kağıthane negyedbe. A levéltár és az örmény népirtás A levéltár nemcsak az oszmán államról és a szultáni dinasztiáról tárol információkat, hanem minden egyes nemzetről, amelyek valaha az állam részét alkották. Bár hivatalosan minden kutató előtt nyitva áll, egyes tudósok panaszkodtak arra, hogy akadályozták őket a kutatási területükkel kapcsolatos dokumentumok elérésében, annak természete miatt. Az örmény népirtás számos kutatója – köztük a brit-örmény Ara Sarafian, valamint a népirtást eismerő legjelentősebb török tudós, Taner Akçam – használta a levéltár dokumentumait, mikor anyagot gyűjtött könyveihez, bár állításuk szerint akadályokba ütköztek. Az Európai Parlament egy 2015. április 15-én megszavazott döntésében kijelentette, hogy az örmény népirtás századik évfordulójának alkalmából Törökország elismerhetné a népirtást és nyilvánossá tehetné az erről szóló dokumentumokat. A WikiLeaks információi szerint (04ISTANBUL1074 titkosított dokumentum, aláírta: David Arnett 2004. július 4-én az USA isztambuli konzulátusán) Törökország eltávolított a levéltárból egyes, rá nézve terhelő bizonyítékokat az örmény népirtásról. A legjövedelmezőbb turnék listája A következő lista a húsz legjövedelmezőbb turnékat rangsorolja a teljesség igénye nélkül. Lehetnek olyan összbevételek, amik a valóságban magasabbak voltak, azonban nem minden egyes koncertről volt forrás. Forrás Pietrolungo, Silvio. „Rolling Stones Tour Grosses More Than Half A Billion”, Billboard, 2007. április 9. (Hozzáférés ideje: 2009. november 17.) Allen, Bob. „Roger Waters Passes Madonna for Solo Boxscore Record with $459M Wall Live Tour”, Billboard, 2013. október 4. (Hozzáférés ideje: 2013. október 5.) 2008 Top 100 North American Tours. Pollstar. (Hozzáférés: 2011. március 21.) Pietrolungo, Silvio: Madonna Closes Tour In Tel Aviv; Second Highest Grossing Trek Of All Time. Billboard, 2009. szeptember 2. (Hozzáférés: 2010. szeptember 1.) Cossar, Neil: This Day in Music — March 28th. Yahoo! Music, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. november 17.) Reggatta De Banc — Blockbuster Police Tour 'Played Out Perfectly'... Billboard, 2008. augusztus 20. [2011. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 18.) Pollstar Top 100 Worldwide Tours 2012. Pollstar. (Hozzáférés: 2015. június 23.) Pollstar Top 100 Worldwide Tours 2013. Pollstar. (Hozzáférés: 2015. június 23.) Update: Stones Roll By U2 For Top Grossing Tour Ever. Billboard. (Hozzáférés: 2013. május 4.) Waddell, Ray. „Madonna's 'MDNA' Tour Makes Billboard Boxscore's All-Time Top 10”, Billboard, 2013. január 24. (Hozzáférés ideje: 2013. január 24.) Allen, Bob. „One Direction's Where We Are Tour Attended by 3.4 Million Fans”, Billboard, 2014. október 10. (Hozzáférés ideje: 2014. október 11.) 2009 Top 50 Worldwide Concert Tours. Pollstar. (Hozzáférés: 2011. március 21.) 2010 Top 50 Worldwide Concert Tours. Pollstar. (Hozzáférés: 2011. március 21.) Goodman, Dean. „Madonna, Celine Dion top worldwide tours in 2008”, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) The Illustrated History of the Band's Last Days and Bittersweet Reunions. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.) Lawrence, Jesse. „With Strong Demand For Tickets, Will Cher's Dressed To Kill Tour Really Be Farewell?”, Forbes, 2014. március 23. (Hozzáférés ideje: 2014. április 28.) „Top 25 Tours 2008”, Billboard (Hozzáférés ideje: 2011. március 22.) Bosso, Joey: Bon Jovi, Springsteen, Spice Girls top 2008's top-grossing tours. Music Radar. Future Publishing, 2008. december 11. (Hozzáférés: 2013. február 11.) Bob, Allen. „Justin Timberlake's 20/20 Tour Earned $232 Million in Ticket Sales”, Billboard, 2013. október 4. (Hozzáférés ideje: 2014. június 9.) Niederfischbach Niederfischbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Rosamund Pike Rosamund Pike (Rosamund Mary Ellen Pike, London, 1979. január 27. –) angol színésznő. A 2002-es James Bond-filmben, a Halj meg máskorban a jeges szépség, Miranda Frost szerepét játszotta. 2011-ben szerepet kapott a Johnny English újratöltve című filmben, és Andromédát alakította a sci-fi eposzban, A titánok haragjában (2012). Több kritikus szerint élete alakítását nyújtotta Amy Dunne-ként a Holtodiglan thrillerben. Életrajz 1979. január 27-én Hammersmith-ben született Caroline Friend hegedűművésznő és Julian Pike operaénekes egyetlen gyermekeként. Gyermekkorában sokat utazott, németül és franciául is megtanult, angol irodalmat hallgatott az egyetemen. Egy ifjúsági csoporttal előadott Rómeó és Júlia színdarabban felfigyeltek a tehetségére, egy ügynök azonnal le is szerződtette. Huszonhárom éves koráig elsősorban angol tévésorozatokban tűnt fel, például az Édesek és mostohákban (1999). 2002-ben vált ismertté, amikor Pierce Brosnan oldalán Miranda Frost szerepét alakította a James Bond-széria Halj meg máskor részében. Szerepelt a Johnny English újratöltve (2011), A titánok haragjában (2012), Tom Cruise oldalán, a Jack Reacherben, Amy Dunne-ként a Holtodiglan thrillerben (2014). Partnere: Robie Uniacke (2009–), gyermekei: Solo Uniacke, Atom Uniacke. Filmográfia Burning Palms (2010) Hasonmás – Maggie Greer (2009) Egy lányról (2009) Freefall (2009) Törés – Nikki Gardner (2007) Fugitive Pieces (2007) Doom – Dr. Samantha Greene (2005) Büszkeség és balítélet – Jane Bennet (2005) Rochester grófja – Pokoli kéj – Elizabeth Wilmot (2004) Ígéretek földje (2004) James Bond: Halj meg máskor – Miranda Frost (2002) Szerelem hideg éghajlat alatt (2001) Édesek és mostohák (1999) A Rather English Marriage (1998) Díjak és jelölések Golden Globe-díj (2015) - Legjobb színésznő - drámai kategória jelölés – Holtodiglan (Amy Elliott-Dunne) Oscar-díj (2015) - Legjobb női alakítás jelölés – Holtodiglan (Amy Elliott-Dunne) William J. Deboe William J. Deboe (Crittenden megye, 1849. június 30. – Marion, 1927. június 15.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kentucky, 1897–1903). 1908 (szám) Az 1908 (római számmal: MCMVIII) az 1907 és 1909 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1908-as a kettes számrendszerben 11101110100, a nyolcas számrendszerben 3564, a tizenhatos számrendszerben 774 alakban írható fel. Az 1908 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 22 · 32 · 531, normálalakban az 1,908 · 103 szorzattal írható fel. Tizennyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 4, 6, 9, 12, 18, 36, 53, 106, 159, 212, 318, 477, 636, 954 és 1908. Az 1908 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek az 1602 és az 1907². Michael Bielz Michael Bielz korabeli magyaros nevén Bielz Mihály (Berethalom, 1787. május 10. – Nagyszeben, 1866. október 27.) erdélyi szász természettudós, az első erdélyi kőnyomó-intézet alapítója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „M. Bielz”. Élete Iskoláit a medgyesi és nagyszebeni ágostai evangélikus gimnáziumban és a kolozsvári református gimnáziumban végezte, majd a papi pályának szentelte magát és 1811-ben a berethalmi ágostai evangélikus község tanítója lett, ahol egyúttal az erdélyi szuperintendens titkára volt. 1814. október 2-án az újfalusi (Felső-Fehér vármegye) község lelkészévé választotta. Mivel azonban kedvelte rajzolást és festést, és ösztönözte a Senefelder által föltalált kőnyomás, Nagyszebenbe költözött és ott 1822-ben megalapította az első kőnyomóintézetet. Élete hátralevő életében ennek és a természettudományoknak élt. Ő alapította, többek társaságában, 1848-ban az erdélyi természettudósok társaságát, melynek vezetője és elnöke lett. 1845-ben a jászvásári orvostársaság, 1852-ben a frauendorfi kertészeti társulat, 1861-ben a drezdai Isis természettudományi társaság választották tagjukká. Fia Eduard Albert Bielz szintén neves természettudós volt. Művei Anleitung zum Gebrauche beweglicher Buchstaben. Hermannstadt, 1824. Elementarformenlehre, Beiträge zur Begründung des Unterrichts im Schreiben und Lesen. U. ott, 1840. Értekezései és cikkei Gegen «Boués Gemälde von Deutschland und den angrenzenden Ländern mit Einschluss Siebenbürgens.» (Jahrbuch für Mineralogie etc. von C. Leonhard und Bronn. Stuttgart, 1832.), Beiträge zur geologisch-geognostischen Kenntniss von Siebenbürgen (Transsilvania I. 1833.), Zur Industrie (U. ott, II. 1833.), Beitrag zur Gebirgskunde Siebenbürgens. (U. ott), Über des Vorkommen des Karpathen-Sandsteines in Siebenbürgen (Jahrbuch für Mineralogie und Petrefaktenkunde von K. L. Leonhard u. H. G. Bronn. Stuttgart, 1834.), Versuch einer Naturbeschreibung von Siebenbürgen (Transsilvania 1840. 4. sz.), Über die in Siebenbürgen vorkommenden Land- und Süss-Wasser-Mollusken (U. ott, 1847.), Verzeichniss der Land- und Süsswasser-Mollusken Siebenbürgens (Verh. u. Mitth. d. Sieb. V. für Naturw. II. 1851). Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891. Kínai mitológia A kínai mitológia meghatározása nem könnyű, mivel nem alkot olyan egységes rendszert, mint például a görög vagy a római mitológia. Ha csak azt tekintjük a kínai mitológia részének, ami kínaiul, bármely korszakból is ismert, sok esetben arról is nehezen dönthető el, hogy nem csupán az egykori kínaiak uralta területen élő etnikai kisebbségtől vették-e át. Ugyanez a helyzet a különböző vallások térnyeréséből származó átvételekkel is. Amit tehát ma kínai mitológiának szokás nevezni, az olyan több mitológiai rendszer összessége, amely magába foglalja az ókori kínai, a taoista, a buddhista és a késő kínai népi mitológiákat. Archaikus kínai mitológia Az ókori kínai mítoszok kialakulása és sajátossága mai napig a vitatott és homályos kérdések körébe tartozik. Ennek egyik legfőbb okaként a konfuciánus ideológiát okolják. Az összefüggő, gyakorta szórakoztató történetek helyett leginkább csak mítosztöredékből, egymásnak is ellentmondó legendákból rekonstruálhatjuk a Csou (Zhou)-kor előtti kínai mitológiát. Azokban a művekben ugyanis, amit a konfuciánus tudósok átszerkesztettek, csak alig maradt néhány legendás tudósítás vagy a folklór hagyományokból merítő mítosz. Ez talán azzal függhet össze, hogy a Csou (Zhou) törzsek által egyesített népek hagyományai közül csak azokat jegyezték föl, amelyeknek lehetett valami köze a korabeli arisztokrata nemzetségek totemisztikus és genealógiai hagyományaihoz. Másrészt pedig, a konfuciánus írástudó elit az egykori legendás hősök és mitikus uralkodók a múlt valóságos személyiségeivé és egyben példaképeivé váltak. Az ókori kínai mitológia egyik legjellemzőbb vonása tehát a mitikus alakok historizálása. A legfőbb, legjelentősebb alakok uralkodók és császárok lettek, a másodrangúak pedig főhivatalnokok, arisztokraták. Ezzel a folyamattal együtt ment végbe a hősök antropomorfizálása is, melynek eredményeképpen fokozatosan elvesztették azon külső jegyeiket, amelyekkel a legrégebbi időkben, a totemista hitvilág felruházta őket. A totemisztikus elképzelések ugyanis jelentős szerepet játszottak a legrégebbi kínai mitológia kialakulásában. Példának okáért a yin (jin) törzsek a fecskét, míg a haszia (xia) törzsek a kígyót tekintették totemősüknek. Ebből a kígyóból alakulhatott ki később a kínai mitológiában nagy jelentőséggel bíró sárkány alakja is. Forrásai Az ókori kínai mitológia már írásos források alapján is rekonstruálható. Ilyen forrásul szolgálnak az olyan ókori történeti és filozófiai művek, mint például az Írások könyve, melynek legrégebbi részei, az i. e. 14-11. századból származnak; a Változások könyve, melynek legrégebbi részei az i. e. 8-7. századból származnak; a Csuang-ce (Zhuangzi) az i. e. 4-3. századból; a Lie-ce (Liezi) az i. e. 4. századtól az i. sz. 4. századig; a Huaj-nan-ce (Huainanzi) az i. e. 2. századból; Vang Csung (Wang Zhong) (��) Mérlegelések (Lun-heng (Lunheng) ��/��) című műve az i. sz. 1 századból. A legtöbb információt a régi kínai mitológiával kapcsolatban a San-haj-csing (Shanhaijing), vagyis a Hegyek és vizek könyve című mű (i. e. 4-2. század), valamint Csü Jüan (Qu Yuan) (i. e. 4. század) költészete tartalmazza. Az őskáosz A legősibb mítoszok sorába tartozik a káosz legendája, amelynek kínai elnevezése: hun-tun (hundun) (��). Az írott alak, mindkét tagjában szereplő, úgy nevezett „víz-gyökből” arra lehet következtetni, hogy ez az elképzelés a kaotikusan kavargó víz nyomán jöhetett létre. A Huaj-nan-ce (Huainanzi) című filozófiai mű egyik szakaszában amikor még nem volt se föld, se ég, és formátlan alakok bolyongtak a vaksötétben, két szellemlény, vagy istenség jött létre. Egy az i. sz. 3. századból származó szövegben az olvasható, hogy az az ég és a föld olyasféle káoszt alkottak, mint a tyúktojás belseje. Az ég és a föld szétválasztását a legendák Pan-ku (Pangu) nevéhez kapcsolják. Az első ember a földön, az első ősatya hatalmasra növekedett, a belélegzéséből lett szél és az eső, a kilélegzéséből pedig a mennydörgés és a villám. Ha kinyitotta a szemét nappal lett, ha lecsukta a szemét, éjszaka lett. Amikor pedig Pan-ku (Pangu) meghalt a két könyöke, a két térde és a feje átalakult az öt szent heggyé, testszőréből lettek fák és a füvek. Míg a testén élősködő férgek emberekké váltak. Pan-ku (Pangu) mítosza jól mutatja, hogy már az ősi Kínában is létezett az a fajta kozmogóniai rendszer, amely a makrokozmosz és a mikrokozmosz rendszereként egységes képezi le a világot. Az ember teremtése Jól lehet, az ember létrejöttét, mintegy spontán megjelenését Pan-ku (Pangu)hoz is kapcsolják, de talán még ennél régebbi a Nü-va (Nüwa) ősanyáról szóló mítoszkör, akinek a nevéhez az emberek tényeleges megteremtése fűződik.Nü-vá (Nüwá)t félig emberként, félig pedig kígyóként (vagy sárkányként) képzelték el, aki az összes létező dolgot megteremtette, beleértve az embereket is. Az egyik mítosz szerint földből és agyagból gyúrta az embereket. Ezek először formátlan, otromba masszák voltak csupán, s a Huaj-nan-ce (Huainanzi) szerint más kultúrhéroszok segítettek neki, megteremteni az ember testrészeit és szerveit. Egy másik forrás szerint, mivel az emberek agyagból való megformálása igen fáradságos munka volt, Nü-va (Nüwa), hogy felgyorsítsa a folyamatot egy kötelet eresztett a híg sárba, és amikor kihúzta és lerázta azt, egy-egy agyagkupac pottyant le. Belőlük lettek a szegények és a közemberek, míg azok, akiket még saját kézzel gyúrt a gazdagok és előkelők lettek. Később hozzá kapcsolták a házassági szertartás rendjének előírását is. Noha, a későbbi elképzelések szerint Pan-ku (Pangu) választotta el az eget és a földet egymástól, de, amikor azt a feldühödött vízszellem, Kung-kung (Gonggong) beszakította, akkor Nü-va (Nüwa) volt az, aki ötszínű követ olvasztva befoltozza az eget, egy másik alkalommal pedig nádhamut gyűjt, hogy azzal torlaszolja el a kiömlő vízáradat útját. Az első házaspár Már a korai időkben széles körben elterjedtnek tekinthetjük a Fu-hszi (Fuxi) ősatyáról szóló legendákat, akinek a halászháló és a jósláshoz használt trigramok feltatlálását tulajdonítják. Ő tanította meg az embereket a vadászatra, a halászatra és a tűzön való ételkészítésre. Mivel eredetileg a ji (yi) törzsek kultúrhérosza volt, lehetségesnek tartják, hogy a korai változatokban egyfajta madáremberként jelent meg. Csak az időszámítás kezdete körül kezdték Nü-va (Nüwa) párjaként szerepeltetni. Olykor Fu-hszi (Fuxi)t és Nü-vá (Nüwá)t olyan páros lényként ábrázolják, akik emberi felsőtesttel rendelkeznek, de az alsó részük kígyó- vagy sárkányfarok, amely egymásba fonódik. Ez egyben a házasságuk jele is. Egy 20. században lejegyzett mítosz szerint Fu-hszi (Fuxi) és Nü-va (Nüwa) az özönvízből megmenekült testvérpár, akik azért léptek házasságra, hogy a kihalt emberiséget újrateremtsék. Nü-vá (Nüwá)t Fu-hszi (Fuxi) feleségeként csak a 9. században nevezi a költő Lu Tung (Lu Tong) (��/��). A vízözön Kínában a vízözön nem az embereket bűneik miatt sújtó büntetésként jelenik meg, hanem a víz, különösképpen a folyóvizek kiszámíthatatlan kaotikusságát jelképező általánosított elképzelés. A legenda azt a harcot meséli el, amelyet a földművelők vívnak az áradással, hogy termőterületeket nyerjenek, és biztosítani tudják az öntözést. Az Írások könyve szerint a vízözönnel elsőként Kun (Gun) szállt szembe, aki e legfőbb istenségtől elorozott csodálatos, magától dagadó föld (hszi-zsang (xirang) ��) segítségével akarta megfékezni a vizeket. Ő azonban kudarcot vallott, s csak a fia, Jü (Yu) győzte le a vízözönt, aki csatornákat ásva vezette el a vizeket. Ő az, aki termővé tette a földeket, megszabadította a földet az ártó szörnyektől és megteremtette az emberek számára a földművelés feltételeit. Világfa, világhegy Mivel a kínaiak úgy képzelték el, hogy az ég és a föld fokozatosan váltak el egymástól, a samanisztikus elképzelésekhez hasonlóan a kínai mítoszokban is szó esik arról, létrán fel lehet jutni az égbe. A létra motívumnál gyakoribb az úgy nevezett világhegy képzete, amely szerint a Kunlun az a hegy, amely összeköti az eget a földdel. Ez a hegy volt a magasságos égi úr, vagyis Sang-ti (Shangdi) alsó, földi városa. A mítoszok ezen csoportja valamiféle „világtengely” elképzelésen alapulnak, amelyben a "tengely" nem csupán egy hegy alakját ölti, hanem város és palota is emelkedik rajta. A kozmikus függőleges tengelyről alkotott elképzelések másik csoportja a Napok fájában, vagyis a fu-szang (fusang) (��) (szó szerint: „eperfa megtámasztó”) testesül meg, ami pedig egyértelműen a világfa képzetén alapul. A fu-szang (fusang)-fán tíz varjó képében lakik a tíz Nap, melyek mindegyike a Délkeleti-tengeren túl élő Hszi-ho (Xihe) anya gyermeke. Nap- és holdmítoszok Mint láthattuk, a legkorábbi Nap-mítoszok a fu-szang (fusang)-fához kapcsolódnak. Huaj-nan-ce (Huainanzi)ben az áll, hogy a Nap előbb megfürdik egy tóban, majd felkapaszkodik a fu-szang (fusang)-fára, és elindul égi útjára. Egyes változatok szerint maga Hszi-ho (Xihe) viszi kocsijával végig az égen. Végül a Nap megérkezik nyugatra, ahol leszáll egy másik fára, a zso (ruo)( �) -fára, amelynek virágai megvilágítják a földet. A Naphoz fűződik az a legenda, amely szerint egy alkalommal egyszerre tíz Nap jelent meg az égen, ami rettenetes szárazságot eredményezett. Az égből azonban egy kiváló íjász érkezett, bizonyos Ji (Yi) (�), aki nyilaival lelőtte a kilenc felesleges Napot. A holdmítoszok szegényesebbek a napmítoszoknál. A San-haj-csing (Shanhaijing) szerint a Nagy Pusztaságban magasodik a Zsijüesan (Riyueshan) (���), vagyis a Nap és a Hold hegye, amely az ég egyik tartóoszlopa is egyben, s e vidéken nyugszik le a Nap és a Hold. Csü Jüan (Qu Yuan) szerint a Holdat égi útján egy bizonyos Vang Su (Wang Shu) viszi végig a kocsiján, róla azonban ezenkívül szinte mást nem is tudunk. A Huaj-nan-ce (Huainanzi) szerint a Nap egy három lábú varjú, a Hold pedig egy béka (később szintén háromlábú). Későbbi elképzelés szerint a Holdban egy fehér nyúl lakik, amely mozsárban a halhatatlanság varázsszerét készíti. A napmítoszhoz kapcsolódó Ji (Yi) feleségének tartották Csang-o (Chang'e)t (��), aki ellopta urától a halhatatlanság elixírjét, s lenyelve azt a Holdra repült, ahol máig egyedül él. Más változatok szerint a Holdon egy bizonyos Vu Kang (Wu Gang) (��) él, akit azért küldtek oda, hogy kivágja az ott növő hatalmas fahéjfát. A fejszecsapások azonban menten behegednek, így Vu Kang (Wu Gang) időtlen idők óta, örökké a fát vágja. Ez a mítosz azonban már a kései taoista legendakör része, bár a Holdon növő fahéjfa motívuma már a Huaj-nan-ce (Huainanzi)ben is szerepel. Égtájak, csillagok A kínai mitológiában igen nagy jelentősége van az égtájakhoz fűződő szimbolikának is. Hagyományosan Kínában öt égtájat tartanak számon: az észak, a dél, a kelet, a nyugat és a közép. Az öt égtáj vagy irány szimbólumai: az északé a Hszüan-vu (Xuanwu) �� ("sötét harciasság"); a délé Csu-csüe (Zhuque) �� ("vörös madár"); a keleté a Csing-lung (Jinglong) ��/�� ("zöld sárkány"); a nyugaté a Paj-hu (Baihu) �� ("fehér tigris"); a középé a Taj-ji (Taiyi) �� ("hatalmas egy"). E fogalmak mindegyik egyszersmind csillagkép és grafikus ábrázolatú szimbólum is. Ezt igazolja az a tény, hogy az ókori reliefeken ha kis körökkel ábrázolták a Csing-lung (Jinglong) csillagkép csillagait, akkor ugyanoda a zöld sárkány ábráját is elhelyezték. A Hszüan-vu (Xuanwu)t teknősként ábrázolták, amely köré egy kígyó tekeredik. Egyes csillagokat istenek, szellemek megtestesülésének tartottak, vagy azok lakóhelyének. A Nagy Medve (Pei-tou (Beidou) �� szó szerint: "északi merítőkanál") és a benne lakó szellemek például az élet és a halál urai voltak, ők rendelkeztek az emberek sorsáról. A mitologikus legendákban azonban zömében mégsem ezek a csillagképek szerepelnek, hanem egyes csillagok. A természeti jelenségek mítoszai Az elemek és természeti jelenségek istenei közül Lej-kung (Leigong) (��), a mennydörgés istene a legarchaikusabb. Az időszámítás kezdete körüli időkben Lej-kung (Leigong)ot égi sárkánynak tartották. Ív alakú sárkánynak hitték a régi kínaiak a szivárványt is, melynek két végén egy-egy fej található. A régi kínai mitológiában a szelet és az esőt is megszemélyesítették: a szél istene Feng-po (Fengpo) (�� / ��) volt, míg az esőé Jü-si (Yushi) (�� / ��). A San-haj-csing (Shanhaijing) Feng-po (Fengpo)t emberarcú kutyaként írja le, de más változat szerint madárszerű lény volt. Hegyek és folyók szellemei A földi világot a kínai mitológiában elsősorban a hegyek és a folyók jelentették. Érdekes módon az erdők, a síkságok, a sivatagok stb. szinte semmilyen szerepet nem játszanak. A hegyek szellemeit egyértelműen az aszimmetria jellemezte, hiszen találunk közöttük egy- vagy háromlábúakat, egyszeműeket, vagy a közönséges emberi ismertetőjegyek megkettőzése, például kétfejűek, vagy az emberi és állati jegyek párosítása. A hegyek szellemei gyakorta kapcsolatban állnak valamiféle túlvilági képzetekkel is, például a Tajsan (Taishan) (��)-hegyre helyezték az élet és halál urának lakhelyét. A barlangokat általában a túlvilágra vezető lejáratoknak tartották. A vizek szellemeit sárkány, hal vagy teknős vonásaival felruházott lényeknek képzelték, de olykor egészen emberszerűek. A folyók szellemei között található férfi és női alak is. Jellemző, hogy a folyók szellemeiként különféle folyóba fulladt személyeket tiszteltek, például a Lo (Luo) (�)-folyó tündérének a folyóba fulladt Fu-fej (Fufei)t (��), a mitikus Fu-hszi (Fuxi) lányát tekintették. Kultúrhéroszok A kínai mitológia jelentős szereplői azok a hősök, kultúrhéroszok, akiket a kínaiak saját őseiknek tartottak és a régmúlt korok valós uralkodóiként, főembereiként írtak le. Jellemző, hogy ők valamennyien az emberi civilizáció számára fontos kultúrjavak, tárgyak, eszközök, szokások, mesterségek megteremtői. Fu-hszi (Fuxi) találta fel a halászhálót, Szuj-zsen (Suiren) a tüzet, Sen-nung (Shennong) az ásót, és ő kezdte el a földművelést, a kutak ásását, felismerte a gyógynövényeket és megszervezte a cserekereskedelmet. Huang-ti (Huangdi), vagyis a Sárga Császár találta fel a közlekedési eszközöket, a csónakot és a taligát, a textíliából készült öltözéket és ő kezdete meg az első közutak építését is. A nevéhez fűződik továbbá a naptárkészítés, s egyes források szerint az írás megalkotása is. A kultúrhéroszok sajátos típusába tartozik a Nyugat úrasszonya Hszi-vang-mu (Xiwangmu), aki eredetileg démonikus személy volt és egyes források szerint ragályt és betegségeket küldött a földre. Később azonban a nyugati égtáj úrnőjeként a halhatatlanság varázsszerét őrizte. A héroszok között akad további démonikus személyiség is, például Kung-kung (Gonggong), a vizek szelleme és Cse Ju (Chi You), a lázadó. Kung-kung (Gonggong) a tűz istenével, Csu-zsung (Zhurong)gal háborúskodott, míg Cse Ju (Chi You) a Sárga Császár ellen lázadt fel és vívott könyörtelen harcot. Cse Ju (Chi You)nak tulajdonítják az olyan fegyverek, mint például a szekerce és a bár feltalálását. A historizálás A konfucianizmus előretörésének és térnyerésének köszönhetően a régi kínai világ legősibb mítoszai is a írott formában feljegyzett, krónikákba foglalt történelem részévé váltak. Ez a történelemformálás még a Han-dinasztia idején zajlott, melynek során az i. e. 3. évezred kezdetéig visszamenően összegyűjtötték és megpróbálták időrendbe állítani a töredékes formában fennmaradt mítoszokat, legendákat és vallással kapcsolatos eseményeket, melyeket később történelmi tényeknek tekintettek. Így azok a kultúrhéroszokat, akiket az i. e. 5-3- század különböző vallásos vagy világi közösségei patrónusul választottak, s akiknek az emberiség legalapvetőbb intézményeit, és a környezethez való alkalmazkodás képességét köszönhette, beillesztették a kronologikus történelmükbe. Így a legendás kultúrhéroszok hivatalosan is a kínai történelem részeseivé váltak. A három fenség kora A legendákból és kultúrhéroszok felhasználásával historizált kínai történelem az úgy nevezett „három fenséges” (Szan Huang (San Huang) ��) korával kezdődik. Abban azonban már eltérnek a források, hogy mely három kultúrhérosz tartozik a „három fenség” csoportjába. A legstabilabb helye Fu-hszi (Fuxi)nak és Sen-nung (Shennong)nak van. Az előbbi a hagyomány szerint kb. i. e. 2800-tól i. e. 2737-ig, az utóbbi pedig kb. i. e. 2737-től kb. i. e. 2698-ig uralkodott. Az alábbi táblázatban a különböző forrásokban szereplő Három Fenséges nevét soroljuk fel: Az öt császár kora A kínai történelem következő, legendás alakokból historizált korszaka az úgy nevezett „öt császár” (vu ti (wu di) ��) kora. Ez esetben is egymásnak ellentmondó forrásokkal találkozunk. A hagyomány szerint ez a korszak egészen a Nagy Jü (Yu) által megalapított Hszia (Xia)-dinasztia megjelenéséig, kb. i. e. 2070-ig tartott. Xia-dinasztia A Nagy Jü (Yu) (��) császár által alapított Hszia (Xia)-dinasztia (Hszia Csao (Xia Zhao) ��) a hagyományos történetírás szerint kb. az i. e. 23-18. század között létezett. A régészeti leletek azonban mind a mai napig nem bizonyítják, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna bármiféle egységes államalkulat, különösképpen olyan nem, amely magát Hszia (Xia) (�) néven említette volna, vagy egyáltalán írással rendelkezett volna. A tárgyi leletek tanúsága szerint csak annyit lehet megállapítani, hogy Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődjei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba. Épp ezért az állítólagosan Jü (Yu) császár által alapított és a legendák szerint zsarnok Csie (Jie) (�) császárral kihalt Hszia (Xia)-dinasztia egyértelműen a historizált mitológia részét alkotja. A hagyományos történetírás a dinasztia tizenhét uralkodóját sorolja fel. Maspero véleménye szerint „a Hszia (Xia)-dinasztia uralkodói nem többek puszta neveknél. Az ötödiket és a hatodikat Hsziang (Xiang)ot (�) és Sao Kang (Shao Kang)ot (��) teszi csupán valamelyest az a körülmény, hogy az ő korukra tették a Ji (Yi) (�), mesteríjász legendáját. s egész regényes történetet kerekítettek belőle.” A taoizmus mitológiája Az időszámítás körüli első századokban a filozófia taoizmus fokozatosan vallássá alakult, s e folyamat keretei között magába olvasztotta az ősi népi kultuszokat és a samanisztikus hiedelmek elemeit is. A Han-korban megjelenő taoista szellemiségű művekben, mint például a Huaj-nan-ce (Huainanzi) tetten érhető az a folyamat, hogy a kialakuló vallásos taoizmus miként alakította saját igényei szerint a korábbi mítoszokat. Példának okáért a korai konfuciánus művekben Huang-ti (Huangdi), vagyis a Sárga Császár rendszerint ősi bölcs uralkodóként jelenik meg, a taoisták azonban kiegészítették azzal, hogy ő lett az első halhatatlan is, akit így kineveztek a taoista tan legfelső védőistenévé, sőt magának a taoizmusnak a alapító atyjává tették. Máig nem lehet pontosan tudni, hogy hol és mikor ment végbe ez a folyamat. Annyi azonban bizonyos, hogy az i. e. 2-1. században már Huang-ti (Huangdi) és Lao-ce (Laozi) a taoizmus két legfőbb tekintélye. Hasonló átalakuláson ment keresztül Hszi-vang-mu (Xiwangmu) alakja is, aki a taoista interpretáció szerint már nem a Nyugat rettenetes ragályokat küldő úrnője, hanem a halhatatlanság elixírjének őrizője. A róla szóló új legenda szerint az ő kertjében teremnek a halhatatlanság őszibarackjai. A korábbi taoista filozófia taó (daó)val és a jin-jang (yin-yang) elmélettel és az öt elemmmel kapcsolatos fejtegetései csak viszonylag kevés hívő számára voltak érthetőek, ám ezeket is ügyesen ötvözték az új panteon kellékei közé. Hszi-vang-mu (Xiwangmu) például a Csin-mu (Jinmu) (��) nevet, vagyis a „Fém anyja” nevet is megkapta, mivel az öt elem tanítása szerint a fém az égtájak közül a nyugathoz kapcsolódik. A férjét, a Tung-vang-kung (Dongwanggong)ot (���/���) pedig Mu-kung (Mugong) (��), vagyis a „Fák uraként” is emlegették, mert a fa elem a keleti égtájhoz kapcsolódik. A vallásos taoizmus egyik központi témája az élet meghosszabbítása, sőt magának a halhatatlanságnak az elérése volt, melyet különféle alkimista és egyéb gyakorlatokkal igyekeztek megvalósítani. Nem csoda hát, hogy a taoista mítoszok hősei, a taoista panteon alakjai zömében halhatatlan szentek. Ilyen például a nyolc halhatatlan alakja is. A taoista mitológiában nagy szerepet játszik a tengerben úszó három mitikus hegy, a Penglaj (Penglai) (��/��), a Fangcsang (Fangzhang) (��) és a Jingcsou (Yingzhou) (��). Az efféle hegy-szigetekről szóló képzeteket ugyancsak az ókori kínai mitológiából kölcsönözték. E szigetek képviselik a taoista mennyország sajátos változatát, melyeken halhatatlanok seregei élnek. Mivel sem a konfucianizmus, sem pedig a később megjelenő buddhizmus nem igen kívánt foglalkozni az olyan természetfeletti jelenségekhez kapcsolódó feladatokkal, mint például a gonosz szellemek, démonok elűzése, amely egyértelműen az ősi samanisztikus hagyományokra vezethető vissza, így ezek is a taoizmusra maradtak. Épp ezért a taoisa mitológiába különleges szerepet kaptak a szellemek és démonok olyan parancsolói, mint például Csang Tien-si (Zhang Tian-shi) (���/���), Csung Kuj (Zhong Kui) vagy Csiang Taj-kung (Jiang Tai-gong) (���). A taoista panteonban több ezer halhatatlant, szentet, szellemet, démont, helyi kultikus istent és a népi mitológiához tartozó alakot tartanak számon. Csak az emberi testnek létezik harmincezer szelleme. A szinte áttekinthetetlen panteon élén eredetileg három elvont misztikus szimbólum állt: Taj-csi (Taiji) (��), Taj-szuj (Taisui) (��) és Taj-ji (Taiyi) (��), más változatok szerint Tien-ji (Tianyi) (��) („égi princípium”), Ti-ji (Diyi) (��) („földi princípium”) és Taj-ji (Taiyi) (��) („a hatalmas egyetlen”). A népi kultuszokhoz közeledő taoista mitológiában ezt fokozatosan felváltotta Lao-ce (Laozi), Huang-ti (Huangdi) és Pan-ku (Pangu) (olykor Taj-ji (Taiyi)) alakja. A kínai buddhista mitológia Az i. sz. első évszázadokban Indából Közép- és Belső-Ázsián keresztül beáramló buddhizmus magával hozta Kínába kiterjedt mitológiai rendszerét is. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva idomult a kínai ideológiákhoz, gyakorta beolvasztotta magába azok különböző elemeit, melyek nélkül a kínai lakosság körében kevésbé lehetett volna elfogadott és népszerű. A 8-9. századra a buddhista prédikátorok már felhasználtak akár ókori eredetű régi kínai szüzséket is. Egyik másik buddhista alak származását fokozatos kínai hősökhöz kapcsolták. Így jelenik meg példának okáért az a legenda, miszerint Avalókitésvara bodhiszattva - akit Kínában Kuan-jin (Guanyin) (��/��) néven a 7. századtól kezdve női alakban ismertek és tiszteltek - valójában egy kínai herceg lányának, bizonyos Miao-san (Miaoshan)nak (��) az újjászületése. A buddhizmus közvetlen hatására alakult ki a kínaiaknak a túlvilágról és a pokolról szóló képzetei is, amelyekkel kapcsolatban eladdig elég homályos, mindenféle rendszert nélkülöző nézeteik voltak. Úgy vélték, hogy az ember lelke a Huang-csüan (Huangquan)hoz (��), vagyis a „Sárga forráshoz” kerül, a holtak birodalma pedig valahol nyugaton vagy északnyugaton található. Az időszámításunk körüli időkben a holtak birodalmát a Taj-sanra helyezték, ahol is a hegy ura döntött az élők és holtak sorsáról. A pokolról (ti-jü (diyu) ��/��) és a megannyi pokolbéli ítélőszékről szóló, részletesen kidolgozott elképzelések csak a buddhizmus hatására jelentek meg Kínában. A legfontosabb buddhista istenek és alakok Ti-cang (Dizang) (��): a tíz pokol ura Négy mennyei király ( Sze ta vang (Si da wang) ���): négy buddhista védisten Gautama Buddha ( Si-csia mou ni (Shijia mou ni) ����): a történeti Buddha Kuan-jin (Guanyin) (��/��) a könyörületesség bodhiszattvája Pu-taj (Budai) (��): a vászonzsákos, vagy Nevető Buddha Késő népi mitológia A taoista és buddhista mitológiai rendszerek mellett Kínában párhuzamosan léteztek az archaikus és a folyamatosan létrejövő és kialakuló helyi, népi kultuszok, a konfuciánus bölcsek, valamint az országos vagy helyi jelentőségű hősök kultusza is. Amíg az ókorban mitológiai hősök historizálódtak, addig a középkortól kezdve épp fordított a helyzet: valós történeti személyiségek, hősök mitizálódtak, s városok, helységek vagy foglalkozások, szakmák védőisteneivé váltak. Így például az i. sz. 3-században élt hadvezérnek, Su (Shu) (�) királyság megalapítójának, Liu Pej (Liu Bei)nek (��/��) az életrajzából ismeretes, hogy ifjúkorában gyékény és szalmapapucs fonásával foglalkozott. Ez pedig már is elegendőnek bizonyult, hogy később a fonómesterségek védőistenévé avassák. Liu Pej (Liu Bei) hűségéről és bátorságáról híres harcostársát, Kuan Jü (Guan Yu)t (��/��) előbb a kolostorok őriző istenévé tették, később a démonok ura és parancsolója lett, majd a 16. századtól kezdve már Kuan-ti (Guandi) (��/��) néven a háború isteneként emlegették. Az első évezred vége felé Kínában egyre inkább közeledtek egymáshoz a különböző mitológiai rendszerek, és létrejött az úgy nevezett vallási szinkretizmus, amelyhez automatikusan és elválaszthatatlanul társult az annak megfelelő szinkretikus mitológiai is. Ez a szinkretikus mitológia egységes rendszerbe foglalja a taoista, a buddhista és a népi mitológia alakjait, továbbá a konfuciánus kultuszokat. A több különböző jellegű mitológiai anyag a falvakban egyesült a leggyorsabban, a falusi kis templomokban például egymás mellett állhattak Konfuciusz, Buddha és Lao-ce (Laozi) szobrai. Ugyanez a folyamat a taoista és a buddhista központokban szinte egyáltalán, vagy csak elenyésző mértékben ment végbe. A taoista templomokba csak Kuan-jin (Guanyin) alakja szivároghatott be, míg a buddhista templomokban nyoma sincs a taoista vagy népi mitologikus alakoknak. A népi szinkretikus panteon élén a 8-10. századtól kezdve Jü-ti (Yudi) (��), vagyis a Jáde Császár alakja áll, akinek a kíséretébe a természet és a természeti erők istenei tartoznak, mint például Lej-kung (Leigong) (��) a mennydörgés istene, Tien-mu (Dianmu) (��) a villámlás istennője, vagy a szelek és a vizek istenei, ide sorolva mindenféle rangú sárkányokat is, például a sárkánykirályokat. A panteon fontos szereplő továbbá a csillagok szellemei, a helységek és városok istenei, a ház és középületek istenei, a mesterségek, a kereskedelem, a háziállatok, az orvoslás betegségtől óvó, vagy a gyógyulásért felelős istenei, a gyermekáldást osztó istennők, a niang-niang (niangniang)ok (��), akikhez a néphit szerint Kuan-jin (Guanyin) is tartozik. Fontos szereplők ezenkívül a szerencse, a hosszúélet és a gazdagság istenei is. A szinkretikus népi mitológiai része az alvilág és annak alakjai is, a megannyi pokolszolga, szellem és démon. A kínai mitológia alakjait, különösen a késői mitológiában, gyakorta valóságos személyeknek tekintették, mindegyiknek számon tartják a születésnapját, amely egyben az adott isten ünnepe is. Fontosabb istenek és alakok a kínai mitológiában Caj Sen (Cai Shen) (��/��): a vagyon és gazdagság istene Cang-csie (Cangjie) (��/��): négy szemű kultúrhérosz, az írás feltalálója Csang-o (Chang’e) (��): a Hold istennője Cse-ju (Chiyou) (��): a Sárga Császár ellen lázadó kultúrhérosz Tao-cse (Daoji) (��/��): heves és különc természetű csan -szerzetes, a népi mitológia kedvelt alakja Er-lang sen (Erlang shen) (���): a védőgátak istene a kései népi mitológiában Fang-feng (Fangfeng) (��/��): óriás, aki segített Nagy Jü (Yu)nek megfékezni a vízözönt Feng Meng (��): Yi (Yi) , a mesteríjász gyilkosa Kao-jao (Gaoyao) (��/��): Sun (Shun) vagy Jao (Yao) bölcs segítőtársa Kung-kung (Gonggong) (��): a víz istene az ókori mitológiában Kuan Jü (Guan Yu) (��/��), vagy Kuan-ti (Guandi) (��/��): a háború és a gazdagság istene a népi mitológiában Han-pa (Hanba) (��), vagy Nü-pa (Nüba) (��): az aszály istennője Három Tisztaságos ( Szan-csing (Sanqing) ��): a taoizmus három legmagasabb rangú istene Tao-tö Tien-cun (Daode Tianzun) (����) Ling-pao Tien-cun (Lingbao Tianzun) (����) Jüan-si Tien-cun (Yuanshi Tianzun) (����) Hou-ji (Houyi) (��): a mesteríjász, Csang-o (Chang’e) férje Kua Fu (Kua Fu) (��): óriás, aki el akarta fogni a Napot Kuj Hszing (Kui Xing) (��): a hivatali vizsgák, az írástudók és az irodalom istene Lej Kung (Lei Gong) (��): a mennydörgés istene Lung Mu (Long Mu) (��/��): isteni rangra emelt asszony, aki öt sárkányfiókát nevelt fel Ma-cu (Mazu) (��/��): a tenger istennője, a halászok és tengerészek patrónusa Meng Po (��): a lélek újjászületéséért és az előző élet elfelejtéséért felelős isten Nagy Jü (Yu) (�: A Hszia (Xia) -dinasztia meglapítója, a vízözönt megfékező kultúrhérosz No-csa (Nezha) (��): taoista védisten gyermeki alakban Négy császár ( Sze jü (Si yu) ��): a taoista panteon négy mennyei uralkodója Jü-huang ta-ti (Yu Huang dadi) (����) (a Jáde császár) Pej-csi ta-ti (Beiji dadi) (����) Tien-huang ta-ti (Tianhuang dadi) (����) (az Ég császára) Ti-huang ta-ti (Dihuang dadi) (����) (a Föld császára) Nyolc halhatatlan ( pa hszien (ba xian) ) (��): Cao Kuo-csiu (Cao Guojiu) (���) Han Hsziang-ce (Han Xiangzi) (���) Csungli Csüen (Zhongli Quan) (���) Ho Hszien-ku (He Xiangu) (���) Lan Caj-ho (Lan Caihe) (���) Lü Tung-pin (Lü Dongbin) (���) Li Tie-kuaj (Li Tieguai) (���) Csang Kuo-lao (Zhang Guolao) (���) Pásztorfiú és Szövőlány ( Niu-liang (Niuliang) �� - Cse-nü (Zhinü) ��): a szerelmesek patrónusai Szan Huang (San Huang) (��): három fenség, a historizált történelem első három uralkodója Szun Vu-kung (Sun Wukong) (���/���): a majomkirály, a késő népi mitológia népszerű figurája Tu-ti-po (Tudipo) (���), vagy Tu-ti-kung (Tudigong) (���): a jólét és bőség istene Tu-er-sen (Tuershen) (���): a homoszexuális férfiak közötti szerelem és szerelmi aktus istene Városistenek ( cseng-huang (chenghuang) ��) Ven-csang vang (Wenchang wang) (���) vagy Ven-csang ti-csün (Wenchang dijun) (����): a kultúra és az irodalom taoista istene Vu ti (Wu di) (��): az öt császár , historizált történelem második szakaszának legendás uralkodói Wu Kang (Wu Gang) (��): a Holdon növő fahéjfát örökkön-örökké vágó favágó Hszi-ho (Xihe) (��): a Nap istennője az archaikus mitológiában Hszi-vang-mu (Xiwangmu) (���): a nyugat istenasszonya A Hsziang (Xiang) -folyó tündérei ( Hsziang-suj sen (Xiangshui shen) ���): O-huang (Ehuang) (��) Nü-jing (Nüying) (��) Hszing Tien (Xing Tian) (��): fejnélküli istenség Cao-jun (Zaojun) (��), vagy Cao-sen (Zaoshen) (��): a tűzhely istene Csung Kuj (Zhong Kui) (��): a démonok parancsolója Csu-zsung (Zhurong) (��): a tűz istene az archaikus mitológiában Mitikus lények Absztrakt lények A négy hatalmas gonosz fenevad ( Hszi ta hsziung sou (Si da xiong shou) ����): Hun-tun (Hundun) (��): (ős)káosz Tao-tie (Taotie) (��): mohóság, falánkság Tao-vu (Taowu) (��): tudatlanság, közöny Csiung-csi (Qiongqi) (��):agyafúrtság Csa-jü (Zhayu) (��): a legtisztább jin (yin) -teremtmény, amely felfalja a gonoszokat Madarak, madárszerűek feng-huang (fenghuang) (��): főnix, a madarak ura peng (peng) (�/�): óriás madár Sárkányok Cse (Chi) (�): szarvatlan sárkány vagy hegyi démon Ti-lung (Dilong) (��/��): a földi sárkány Sárkánykirály ( Lung-vang (Longwang) ��/��): a sárkányok királya Fu-cang-lung (Fucanglong) (���/���): kincset rejtő sárkány Csiao-lung (Jiaolong) (��/��): az árvizek és a tenger sárkánya Sen-lung (Shenlong) (��/��): az eső-sárkány Tien-lung (Tianlong) (��/��): a mennyei sárkány Jing-lung (Yinglong) (��/��): szárnyas sárkány, esőisten, a Sárga Császár segítője Csu-lung (Zhulong) (��/��): „fáklya-sárkány”, emberfejű-sárkánytestű szörny Halszerűek Kun (Kun) (�/�), vagy Peng (Peng) (�/�) óriás hal (vagy madár) Emberszerűek Kuj (Kui) (�): egylábú hegyi démon csiang-si (jiangshi) (��): a kínai vámpír vagy zombi Niu-tou Ma-mien (Niutou Mamian) („Ökörfej és Lópofa”; ����): az alvilág bejáratának őrzői hsziao (xiao) (�): hegyi szellem vagy démon jao-kuaj (yaoguai) (��): démonok Kígyók, hüllők, kétéltűek ao (�): tengeri óriásteknős pa-sö (bashe) (��): az elefántot lenyelő óriáskígyó hsziang-liu (xiangliu) (��): kilencfejű szörny-kígyó Mitikus helyek Pucsousan (Buzhoushan) (���): mítikus hegy Tijü (Diyu) (��): az alvilág Fuszang (Fusang) (��): legendás sziget Kunlun-hegy : a halhatatlanok lakhelyéük szolgáló legendás hegy Lungmen (Longmen) (��; „Sárkány-kapu”): az a hely, ahol a ponty sárkánnyá változik Penglaj (Penglai) (��): a halhatatlanok egyig tengeri szigete Csüecsiao (Queqiao) (��): a Tejútat átívelő, madarak alkotta híd Hszüanpu (Xuanpu) (��): legendás tündérország a Kunlun-hegyen Judu (Youdu) (��): az alvilág fővárosa Jao-cse (Yaochi) (��; „Jáde-tó”): Hszi-vang-mu (Xiwangmu) lakhelye Jüsan (Yushan) (��; „Toll-hegy”): legendás hegy az özönvíz idején Jüsan (Yushan) (��; „Jáde-hegy”): legendás hegy Mitikus növények fu-szang (fusang) (��): világfa, a Nap(ok) otthona ling-cse (lingzhi) (��): a halhatatlanság varázsgombája pan-tao (pantao) (��): az örökélet őszibarackja Jao cao (Yao cao) (��): halottakat feltámasztó csodafű Mitikus anyagok hszi-zsang (xirang) (��): az önmagától dagadó föld, amivel az vízözönt próbálták megfékezni Hatása A kínai mitológia igen jelentős hatással volt a kínai kultúrára, a művészetekre. Jóllehet az ókorban még a konfuciánus ideológia miatt, illetve, hogy nem létezett sem eposz, sem dráma, a mitológia még alig tükröződött az irodalmi alkotásokban. Az ábrázoló művészeteknek, például a fennmaradt rituális bronzedényeknek azonban már elengedhetetlen része a mitikus motívumokat felhasználó díszítés. A mitológia sajátosan tükröződik vissza a kínai kultúrában, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy ugyanaz a mitológiai történet, képzet az ősi időktől kezdve bizonyos mértékig eltérően jelenik meg az irodalom és az ábrázolóművészet alakjaiban. Olykor az ábrázolóművészet emlékei őriztek meg az irodalmi műveknél archaikusabb vonásokat, olykor pedig fordítva. A kínai mitológia mind a mai napig szerves részét képezi mind az irodalomnak, mind pedig az ábrázoló művészeteknek, de a legújabb populáris műfajokra, filmekre, videojátékokra stb. is termékenyen hat. Az irodalomra Az ókori irodalomban Csü Jüan (Qu Yuan) költészetén kívül csak egy-egy rövid költemény tartalmaz mitológiai elemeket, ilyen például Cao Cse (Cao Zhi) A Lo-folyó tündére (Lo sen fu (Luo shen fu) ���) című költeménye a 3. századból. Az ugyancsak a 3. századtól megjelenő elbeszélő próza kísértethistóriák formájában fejlődik, melyekben elsősorban a taoista és a népi mitológia alakjai jelennek meg. A 8-10. században kialakult, úgynevezett pien-ven (bianwen) �� mondák elsősorban buddhista témákat dolgoznak fel, buddhák és bodhiszattvák élettörténetét jelenítik meg olyan formában, hogy az a nagyközönség számára érthető és élvezhető legyen. A 12-13. században létrejött zenés színjátékok között is szép számban akad taoista és buddhista témát feldolgozó, amelyek mitológiai elemekkel gazdagon átszőttek. A 16. században megjelenő regényirodalom ugyancsak előszeretettel használja a kínai mitológia történeteit. Ezek közül a leghíresebb a Nyugati utazás, Az istenek birtokba helyezése (Feng sen jen ji (Feng shen yan yi) ����) és A világ kezdetének története. Olykor egy-egy mitológiai alak történetét külön regényben dolgozzák fel, mint például Csung Kuj (Zhong Kui)ét, aki több regény és dráma főhőse. A regénnyel párhuzamosan fejlődő klasszikus novella irodalom 17. századra érte el csúcspontját, s a műfaj legkiválóbbja, Pu Szung-ling (Pu Songling) elbeszélései is a népi mitológia alakjaiból s azok történeteiből épülnek fel. A modern irodalomból sem hiányoznak a mitológiai történetek feldolgozása, újragondolása. Jó példa erre Lu Hszün (Lu Xun) Régi mesék mai szemmel (Ku si hszin pien (Gu shi xin bian) ����) című elbeszéléskötete, amelyben némi szatirikus és polemikus éllel újrafogalmazza az író például Ji (Yi), az íjász és felesége Csang-o (Chang'e) históriáját, vagy Nagy Jü (Yu) történetét, aki megzabolázta a vizeket. Az ábrázolóművészetekre Az ábrázolóművészetekben a legősibb időktől kezdve igen sokszor dolgoznak fel mitológiai témákat, ami kezdetben leginkább zoomorfikus és zooantropomorfikus alakok ábrázolását jelentette. Összefüggő mitológiai témák főként a Han-kori (i. e. 3. századtól az i. sz. 3. századig) reliefeken és falfestményeken jelennek meg, amelyek például a sírboltokban találhatók. Az akkoriban leginkább elterjedt alakok Fu-hszi (Fuxi), Nü-va (Nüwa) és Hszi-vang-mu (Xiwangmu) voltak. A buddhizmus kínai elterjedésével sorra épültek a buddhista kolostorok, melyek mintájára a taoisták is építeni kezdték saját kolostoraikat, templomaikat. Ekkor jelenik meg a buddhista és taoista alakok szoborszerű ábrázolása, illetve freskókon, falfestményeken történő ábrázolása. Ugyanezek az alakok a középkori kínai képzőművészek képein, a paloták épületegyütteseinek díszítésein, a fadúcos sokszorosítás fejlődésével (7-8. századtól) pedig metszeteken is helyet kapnak. A 15-16. századtól kezdve a szinkretikus népi panteon alakjai elválaszthatatlan témái a Kínában szentképként szolgáló népi nyomatoknak. Ezek a nyomatok, ábrázolások mind a mai napig jelen vannak. Egyéb A legújabb kori kínai populáris kultúra sem nélkülözi a mitologikus témákat, alakokat. Számos klasszikus történetnek (regénynek, elbeszélésnek) létezik képregény feldolgozása, vagy rajzfilm illetve TV- vagy mozifilm-adaptációja. Egy-egy alak pedig, mint például a teknős, a sárkány, vagy konkrét alakként a majomkirály, Szun Vu-kung (Sun Wugong) illetve No-csa (Nezha) királyfi ugyancsak közkedvelt szereplője a videojátékoknak. 3124 Kansas A 3124 Kansas (ideiglenes jelöléssel 1981 VB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. David J. Tholen fedezte fel 1981. november 3-án. Saint-Laurent-de-Carnols Saint-Laurent-de-Carnols település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 475 fő (2015). Saint-Laurent-de-Carnols Cornillon, La Roque-sur-Cèze, Saint-Christol-de-Rodières, Saint-Michel-d’Euzet, Saint-Paulet-de-Caisson és Salazac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1908–1909-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 8. hivatalos bajnokság. Az 1908-1909-es bajnokságot biztosan nyerte meg az FTC, ez volt negyedik bajnoki címe. Ősszel még a veretlen MAC vezette a bajnokságot, tavasszal megint nem ment jól a csapatnak. A Ferencváros viszont pontvesztés nélküli tavaszi játékával megszerezte a győzelmet. Osztályozó mérkőzések nélkül kiesett az utolsó csapat (Typographia) és feljutott a II. osztály bajnoka (Nemzeti SC). Az Újpestnél játszó két Molnár testvér, Ferenc és Imre szélhámossága borzolta a kedélyeket. Kölcsönöket vettek fel klubjuktól, majd átmentek a BTC-be ahol megint adósságokat csináltak, amikor sok lett a tartozás visszatértek volna Újpestre. Az Újpest gyűjtést szervezett, összeszedte a pénzt és kifizette a tartozást. A két Molnár ekkor úgy döntött mégis a BTC-nél marad. Az MLSZ fél évig vizsgálta a ügyet, két évre eltiltotta a játékosokat és az érintett klubokat is figyelmeztette. Kereszttáblázat A bajnok Ferencvárosi Torna Club játékosai: Fritz Alajos (14) - Rumbold Gyula (12), Manglitz Ferenc (11) - Weinber János (15), Bródy Sándor (15), Gorszky Tivadar (14) - Kucsera "Kurucz" István (14), Weisz Ferenc (13), Koródy I Károly (12), Schlosser Imre (15), Szeitler Károly (15). Játszott még: Gerstl Ede (6), Halász Géza (3), Rónay Zoltán (2), Braun II Rezső (1), Janisch György k. (1), Sábián Károly (1), Tokárszky Kálmán (1). A 2. helyezett Magyar Athletikai Club játékosai: Abaffy Gyula, Duda II, Fecht Pál, Fekete Gyula, Feketeházy II Gyula, Foczy, Fodor Rezső, Kelemen I Béla, Krempels József, Major Kálmán, Makó, Medgyessy Iván, Meleghy Gyula, Niessner Aladár, Sipos-Sellő Ernő, Vangel Gyula dr. A 3. helyezett Budapesti Torna Club játékosai: Bihari Ferenc (k), Dobó Gyula, Ficzere I Antal, Ficzere II Péter, Késmárky Ákos, Korda Győző, Levák István, Marosi Lajos, Mészáros Árpád, Molnár I Ferenc, Molnár II Imre, Molnár III Ödön, Oláh Károly, Rákóczi Jenő, Sárközy Sándor dr., Schaschek Ödön, Simon Ferenc, Szendrő Oszkár. A 4. helyezett Magyar Testgyakorlók Köre játékosai: Bányai Lajos, Bíró Gyula, Domonkos László k., Ellinger Elemér, Ellinger Leó, Farkas István, Holits Ödön k., Károly Jenő, Kertész I Gyula, Kertész II Vilmos, Knapp Miksa k., Kürschner Izidor, Müller József, Nagy Ferenc, Rácz Béla, Révész Béla, Sebestyén Béla, Szántó Károly, Taussig Imre, Vida II Lajos. Az 5. helyezett Fővárosi Torna Club játékosai: Beimel Miksa, Fekete Miklós, Gorupp Ferenc, Herczog Jenő, Herner Sándor, Jergencz Ignác, Müller Sándor, Nagyhegyi Mátyás, Nemetz "Német" Ernő, Rauch Géza, Reich Ignác, Roóz I Ernő, Roóz II Oszkár, Rusz Miklós, Salamon Sándor, Schönfeld Aladár, Szentey Sándor, Weisz "Vágó" Antal, Weisz Hugó. A 6. helyezett Budapesti Athletikai Klub játékosai: Cseh János, Gállos Sándor, Gerő Jenő, Glatter Gusztáv, Glatter Richárd, Grósz Ferenc, Grósz József, Grünwald Miksa, Halász Endre, Ligeti Ferenc, Müller József, Nagy József, Nemetz Jenő, Révész Leó, Rudas Ernő, Varga János, Waldner Károly, Weisz Aladár. A 7. helyezett Törekvés Sport Egylet játékosai: Csonka Kálmán, Dürr Antal, Hauswald Károly, Horváth Gyula, Izsó László k., Kauffmann Aladár, Kiss Ernő, Nyilas István, Pejtsik Imre, Pejtsik István, Renner, Sury Károly, Szedlyák Gusztáv, Szednicsek Károly, Takács Dániel. A 8. helyezett Újpesti Torna Egylet játékosai: Bucsek Pál, Fandl Géza, Fürst Oszkár, Goldstein Ármin, Herschkovits László, Imre Péter, Kazár Tibor, Kardos I Ferenc, Klein Jenő, Kovács Aladár, Ludwig Antal, Novák Sándor, Petz Péter, Rapai József, Révész, Rossmann József, Soltész Béla, Surnik Béla, Surnik Róbert, Szabó I Ferenc, Szidon István, Teszárik, Vranák Lajos, Zachár Ferenc, Zachár Pál. A 9. helyezett Typographia Sport Club játékosai: Blitz Jenő, Blitz Vilmos, Drukesitz István, Geiser I György, Geiser II Ádám, Hauber, Kanyaurek István, Kanyaurek Lipót, Kocsis Pál, Krausz Sándor, Mandl Rezső, Orsolyák József, Rizsovits, Steiner Lajos, Weisz Béla, Weisz Ernő. Kerületi bajnokságok Vidéki kerületi bajnokságok, Nyugat : 1. Győri ETO 2. Pozsonyi TE 3. Pozsony-Újvárosi LE 4. Soproni FAC 5. Pozsony-Terézvárosi FC Észak : 1. Kassai AC 2. Kassai Munkás TE 3. Sóvári TE Dél : 1. Bácska Szabadkai AC 2. Szegedi AK 3. Aradi AC 4. Aradi Postás SE 5. Kaposvári AVC Kelet : 1. Kolozsvári KASK 2. Kolozsvári AC 3. Kolozsvári Vasutas SC 4. Marosvásárhelyi SE 5. Kolozsvári FC Elődöntők: Bácska Szabadkai AC - Győri ETO 0:0 és 0:5, Kassai AC - Kolozsvári KASK 7:0. Döntő: Kassai AC - Győri ETO 3:2. A győztes Kassai AC csapata: Hlaváts Dénes - Stefán Ferenc, Stiller Gyula - Tóth Ferenc, Nagy Mihály, Kannengieser Béni - Mészáros Jenő, Bodnár Sándor, Héricz Géza, Bodnár Andor, Klein Gyula. A kassai sárga-kékek kihívták az országos bajnok címért a Ferencvárost, amely 11:0-ra nyert ellenük. Gulyás József (kémikus) Gulyás József (Szolnok, 1917. január 1. – Budapest, 1979. január 5.) vegyész. Életrajza Szolnokon született 1917. január 1-én. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen vegyészként fejezte be 1942-ben. Munkáját a Lardoline Kőolajipari Gyárban kezdte, majd 1949-től a növényolajiparban dolgozott. Először az Albertfalvai Vegyigyárban, 1952-től a Rákospalotai Növényolajgyárban tevékenykedett. 1955-1963 között az Élelmezésügyi Minisztérium Növényolajipari Igazgatóságának osztályvezetője volt. 1964-től a Növényolaj ipari és Mosószergyártó Vállalat osztályvezetője és 1971-től haláláig műszaki igazgatója volt. Munkássága Munkásságát főként a nagy olajtartalmú szovjet napraforgómag-fajták hazai bevezetésével, elterjesztésével kapcsolatos úttörő, kezdeményező tevékenysége és az új Martfűi Növényolajgyár előkészítésében, kivitelezésében végzett irányító tevékenysége jellemezte. Főbb munkái Növényolaj-, mosószer, kozmetikai és háztatásvegyipari táblázatok (Budapest, 1959, 1966) Jurij Japelj Jurij Japelj (a korabeli írás szerint Juri Japel) (Stein in Oberkrain, 1744. április 11. – Klagenfurt, 1807. október 11.) szlovén költő, író, nyelvész, fordító, jezsuita, az első szlovén katolikus Biblia fordítója. Japelj Szentírása volt a negyedik teljes szlovén biblia-fordítás. Élete A mai Kamnikban született Primus Apel(sic!) fiaként, aki egy Bevke nevű krajnai faluból származott és pékként dolgozott. Anyja Jera keresztnévvel ismert. A Japelj/Apel családnév német eredetű, valószínűleg az ó-felnémet Adalbrecht keresztnévre megy vissza, amely az ausztro-bajor nyelvterületen Appel alakra változott. A másik kevésbé elfogadott nézet szerint az Apel a Jákob keresztnév egy változata. Szülővárosában járta elemi iskoláit, ahol tanára az akkori kor egyik jelentős szlovén irodalmára Miha Frančišek Paglovec tanította. Paglovec szintén fordított a Bibliából, olvasmányokat és evangéliumokat tartalmazó misekönyvet adott ki 1741-ben. 1733-ban lefordította Tóbiás könyvét, amelyben hagyatkozott Jurij Dalmatin evangélikus szlovén Bibliájára (ezeket a műveket később Japelj felhasználta). Jurij további éveit a laibachi (ljubljanai) jezsuitáknál töltötte, majd folytatta tanulmányait Goriziában és Grazban. Triesztben szentelték pappá 1769-ben. 1771-ben káplánkodott Triesztben, majd 1773-tól több mint tizenhárom évig az egyébként a szlovénokat támogató német Johann Karl von Herberstein püspök titkára volt Laibachban. 1787-től kurátor Laibach egyik kerületében felállított új plébánián, 1789-ben a goriziai-trieszti Silvanide Driado Akadémia tagjai közé választja és Žiga Zois egyik aktív partnere, aki a közép-szlovén (krajnai) nyelv sztenderdizálásának fő irányítója volt. 1795 és 1799 között esperes-plébános Naklas (ma Naklo) községben, majd a klagenfurti szeminárium vezetője. Részt vett az Academia Operosorum Labacensium (Laibachi munkálkodók Akadémiája) nevű szervezet felállításában és annak titkára lett. Herberstein püspök kanonokká és tanácsossá tette meg, 1806-tól tanfelügyelő és iskolai referens. Nemsokkal halála előtt trieszti püspökké nevezték ki, de még mielőtt bármi érdemleges tett volna Klagenfurtban elhunyt. Munkája Japelj egy újfajta nyelvi rendszer létrejöttében kulcsszereplő, amelynek révén folytatódott a szlovén irodalmi nyelv kialakulása, s ez a nyelvi norma sajnos a 19. század közepére igen egyoldalúvá vállt (kizárta a magyarországi szlovén nyelvet és más fontos területi nyelvváltozatokat). Az 1770-es évek elején Herberstein püspök megszervezte a Biblia fordítását célzó munkát, mivel Küzmics István Magyarországon épp ekkor jelenteti meg az Újszövetség ottani fordítását az evangélikus tanok szerint és a katolikus szlovéneknek továbbra sincs teljes Biblia-fordításuk. Marko Pohlin már elkezdte az Újszövetség lefordítását, de a püspök elvette tőle ezt a feladatot és inkább Japeljra ruházta. Japelj első fontos műve két évnyi munka után jelent meg 1779-ben a jozefinista nagy katekizmus, amit ötször adtak ki. 1784-ben megjelent templomi énektára és Blaž Kumerdej tanítóval nekiláttak a Biblia lefordításába. Az Újszövetség két kötetben jelent meg 1784 és 1786-ban. Utóbb Kumerdej kilépett a programból, mert nézeteltérése támadt Japeljal, viszont a segítségére más papok is bekapcsolódtak. Tanárához hasonlóan Japelj is adott ki egy evangéliumos könyvet 1787-ben. Bár az Ószövetség fordításánál kevés dolga akadt (mindössze Mózes öt könyvét csinálta ő maga még Kumerdejjel közösen), de a végleges nyelvi korrektúrát maga végezte el. Japelj felhasználta az eddig fordításokat, így Dalmatin és Primož Trubar protestáns munkáit is. Ám a munka nem volt zökkenőmentes, mert Japelj önkényesen javította társai munkáit és mindig sajátosan képzelte a nyelvi megoldásokat, neologizmusokat, illetve a szavak használatát. Eleinte szabad kezet kapott a püspök révén, de Herberstein halála után már egyre jobban szót emeltek Japelj önkényességei ellen, amik Kumerdej kilépését eredményezték. Japeljnek komoly teológiai hiányosságai akadtak és társainak nem tetszett túlzott konzervativizmusa, mivel még mindig a 16. századi Dalmatin-féle nyelvhez állt közel, noha annyi idő alatt már jelentős változások következtek be a szlovén nyelvben. Vitatták nyelvérzékét és azt, hogy túl sok idegen (elsősorban német) jövevényszót használ. Az első részét az Ószövetségnek még kiadta 1796-ban, de a további kiadások már nélküle jelentek meg és a későbbi utánnyomásokban lecserélték a germanizmusait szláv kifejezésekkel. Végső soron Japelj munkája is nagyban hozzájárult a szlovén irodalom és nyelv további bővüléséhez, ill. kiteljesedéséhez. További művei között van egy prédikáció gyűjtemény, illetve számos szépirodalmi mű. Egyik költeményét I. Ferenc császárnak írta. Versei közül kevés maradt az utókorra. Megpróbált egy nyelvtant is összeállítani, de halála ebben megakadályozta. Művei Ta velki catekismu (Eme nagy katekizmus), 1779 . Zerkovne pesmi (Egyházi énekek), 1784 . Svetu pismu noviga testamenta (Az Újszövetségi Szentírás), 1784 .- 1786 . Sbrane molitve s pesmarico (Válogatott imák és énekeskönyv), 1786 . Lysti ino evangelia na vse nedele inu prasnike zhes lejtu (Apostoli levelek és evangéliumok minden vasárnapra és ünnepnapra egész éven át), 1787 . Pridige sa vse nedele skusi lejtu (Prédikációk minden vasárnapra egész éven át), 1794 . Svetu pismu stariga testamenta (Az Ószövetségi Szentírás, csak a második kötet), 1796 . Del Medico Imre dr. Del Medico Imre (Budapest, 1923. november 15. –) magyar jogász, közíró, sajtólevelező. Élete Egy olasz származású, Budapesten elsőként szalámigyárat alapító család leszármazottja (a gyárat - nagyapja halálát követően - még 1912-ben felszámolta a család). Édesapja 1931-ben hunyt el, anyja egyedül nevelte. Az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett 1941-ben, egy fiatalkori járványos gyermekbénulás szövődménye miatt mentesült a katonai szolgálat alól. Bár 1948-ban az abszolutóriumig jutott, a bekövetkező magánéleti és politikai változások miatt csak az 1970-ben szerezhetett jogi diplomát esti képzés keretében. Édesanyja 1937 és 1948 között panziót üzemeltetett a Bécsi utca 8. szám alatt (a lakóházon belüli átépítést keresztapja, Pogány Móric tervei alapján végezték). A kulturálisan sokszínű, történelmi szempontból fordulatos időszakban a kor számos érdekes, nagyműveltségű személyiségével ismerkedett meg és sajátos élettapasztalatokkal gazdagodott. Első munkahelye a Külügyminisztérium volt, ahol 1945-48-ig dolgozott előadóként, majd 1951-53-ig a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete 1953-70-ig a Szerzői Jogvédő Hivatal, 1970-től a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja dolgozója volt, ahonnan 1983-ban ment nyugdíjba. Első észrevételező levele a Pálfy József-féle Magyarországban jelent meg. Sajtólevelezőként legaktívabb időszaka az 1980-as évekre esett, de nem csak sajtóorgánumoknak írt, hanem számos hivatalnak, intézménynek is, észrevételezve hibákat, visszásságokat. Sajtómegjelenéseiben nagy műveltséggel igazította ki az újságírók hibáit, tévedéseit, helyreigazított félreértéseket, véleményt nyilvánított közügyekben, igyekezete arra irányult, hogy a sajtónyilvánosság révén jobb, élhetőbb szellemi és városi környezetet teremtsen. Bár észrevételeit semmilyen tematikus korlát nem befolyásolta, mégis nagyszámú várostörténeti jellegű észrevétele, története jelent meg az évek folyamán. A 2013-ban kapott Simplicissimus Hőse díj indoklása így összegzi Del Medico Imre közírói tevékenységét és emberi kvalitását: "mert átörökítette olasz bevándorló ősei és a Reformkorig visszanyúló lateiner értelmiség szellemi génanyagát, azt, amely létrehozta és naggyá tette egykor Budapestet, valamint fáradhatatlan igazságszeretetével élhetőbbé tette a mai magyar fővárost." 1965 óta Zuglóban él, internet előfizetése nincs, a mai napig a hagyományos sajtótermékekből tájékozódik. Közéleti tevékenysége A Hazafias Népfront tagja A Budapesti Városvédő Egyesület alapító tagja, alelnöke A Magyar Politikatudományi Társaság tagja A Nagy Budapest Törzsasztal külsős tagja Az Anyanyelvápolók Szövetsége tagja A Bajcsy-Zsilinszky Társaság tagja A Jászi Oszkár Kultúrpolitikai Társaság tagja Művei Tímár György ː Társulati vacsora. Elbeszélések ; utószó Del Medico Imre; Fekete Sas, Bp., 2004 Életem. Egy mai polgár vallomása ; Fekete Sas, Bp., 2006 Díjai Podmaniczky-díj 1995 Zuglóért Emlékérem (1998) Köztársasági elnöki aranyérem (1998) Aranytoll életműdíj 2007 Budapestért díj 2007 Simplicissimus Hőse díj 2013 Diozmin A diozmin kémiai szempontból flavon származék, a flavonoid csoport egyik tagja. Aglikonja (a glikozid vegyületek alkohol-típusú, nem cukor-származék része) a diozmetin. A diozmin a természetben megtalálható, pl. a Teucrium gnaphalodes nevű növényben, mely az Ibériai-félszigeten őshonos. (1) Diozmin A diozmint a citrusfélék héjából izolált heszperidin átalakításával nyerik. Előtörténetéhez tartozik a citrusfélék C-vitamin tartalmának és a C-vitaminnak a kutatása. A vegyületet először 1925-ben izolálták a Scrophularia nodosa növényből, majd Szent-Györgyi és munkatársai kimutatták, hogy a citrusfélékből származó flavonoidok csökkentik a hajszálerek törékenységét és átjárhatóságát. A későbbiekben kiderült, hogy a P-vitaminnak nevezett vegyület nem egységes anyag, hanem több flavonoid keveréke. A 20. század második felében egy gyógyszer kialakításakor a hatóanyag a citrusfélékből előállított, 90% diozmin nevű glikozidot tartalmazó flavonoidkeverék volt. (2) A diozmin kémiája és hatásai A diozmin (képlet) a vele rokon heszperidintől a molekula C-gyűrűjében a 2-3. szénatom közötti kettős kötés meglétében különbözik. Kémiai szintézise a heszperidin átalakítása révén történik. (2) Bizonyítottan jól gátolja a vénák kitágulását, javítja a vénafal-tónust, csökkenti a vénás pangást. Védi a mikrokeringést a gyulladásoktól, csökkeni a hajszálerek átjárhatóságát. Javítja a klinikai tüneteket krónikus vénás elégtelenség (visszérbetegség) esetén, illetőleg aranyeres panaszok krízisek esetén. A vénás eredetű lábszárfekély esetén is jótékony hatású. (3) Szervezetbeni sorsa: felszívódás előtt a diozmin a diozmetin nevű aglikonná alakul. A bevitt dózis (500-600 mg) kb. 1/3 része szívódik fel egyszeri, szájon keresztül történő adagolást követően. Ürülése főként a vesén át történik. (4) Diozmin hatóanyaggal számos gyógyszer van forgalomban a világban és hazánkban is, valamint elérhetőek diozmin összetevőt tartalmazó étrend-kiegészítők is. Don’t Be Messin’ ‘Round A Don’t Be Messin’ ‘Round Michael Jackson amerikai énekes dala. Kislemezen 2012. június 5-én jelent meg. A dal demóját Jackson még 1986-ban vette fel, amikor Bad című albumához készített számokat, végül azonban ez a dal nem került rá. Következő albumainál, a Dangerousnél és a HIStorynál is felmerült, hogy rákerül a dal, de Jackson végül mindkét alkalommal ellene döntött. Az énekes életében nem is jelent meg a dal. 2012 májusában bejelentették, hogy az eredeti, 1986-os demó felkerül az I Just Can’t Stop Loving You kislemez új kiadására. Ez a kislemez a Bad album új kiadásának, a megjelenés 25. évfordulója tiszteletére kiadott Bad 25-nek az első kislemeze. Háttere Jackson a dalt még akkor írta, amikor Thriller című albumát készítette, ehhez azonban rengeteg dal készült, és ezt végül nem választotta ki az albumhoz. 1986-ban tért vissza rá Matt Forgerrel és Bill Bottrell-lel stúdiójában, Hayvenhurstben. Forger visszaemlékezése szerint az eredeti demó majdnem 8 perces volt, Jackson alaposan megvágta, hogy csak 4:20 legyen a hossza. Jackson egész 1986-ban foglalkozott a dallal, mikor azonban Quincy Jones producerrel kezdett dolgozni a Bad albumon, a dal kikerült az érdeklődési köréből. Mikor két következő albumán dolgozott, ismét eszébe jutott a dal, de végül ezekre sem tette fel. 2009 elején ismét foglalkozott vele. 2012 áprilisában az interneten több helyen is engedély nélkül elő lehetett rendelni az I Just Can’t Stop Loving You kislemezt, így elterjedtek a hírek a Don’t Be Messin’ ‘Round közelgő megjelenéséről. 2012 májusában hivatalosan is bejelentették, hogy a dal meg fog jelenni, és azt is, hogy abban az állapotban jelenik meg, ahogy Jackson elkészítette (korábban nagy vitákat váltott ki, hogy a hátramaradt dalokból összeállított, 2010-ben megjelent Michael albumon mennyi volt az énekes eredeti alkotása és mennyit tettek hozzá mások utólag). A dal funk és R&B-hatású dal, dzsessz- és popelemekkel. Mivel demó, Jackson több helyen csak halandzsát énekel, nem igazi szöveget. Rajongók szerint hasonlít egy másik, a Bad albumról kimaradt dalhoz, a Streetwalkerhez (ami az album egy későbbi kiadásán szerepelt bónuszdalként), valamint egyes Stevie Wonder-dalokhoz is. Dallista I Just Can’t Stop Loving You (Album Version) - 4:23 Don’t Be Messin’ ‘Round (Demo) - 4:19 Ámos Az Ámos héber eredetű bibliai férfinév, jelentése: Isten által vitt, hordozott vagy terhet vivő. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 14. Grammomys A Grammomys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 14 faj tartozik: Grammomys aridulus Thomas & Hinton, 1923 Grammomys brevirostris Kryštufek, 2008 Grammomys buntingi Thomas, 1911 Grammomys caniceps Hutterer & Dieterlen, 1984 Grammomys cometes Thomas & Wroughton, 1908 Grammomys dolichurus Smuts, 1832 - típusfaj Grammomys dryas Thomas, 1907 Grammomys gigas Dollman, 1911 Grammomys ibeanus Osgood, 1910 Grammomys kuru Thomas & Wroughton, 1907 Grammomys macmillani Wroughton, 1907 Grammomys minnae Hutterer & Dieterlen, 1984 Grammomys poensis Eisentraut, 1965 - szinonimája: Grammomys rutilans Grammomys selousi Denys et al., 2011 Morris Warman Morris Warman (Lengyelország, 1918. december 25. – New York, 2010. április 16.) amerikai fényképész, aki számos díjat nyert fenomenális fényképeivel, amelyek gyakran megjelentek a New York Herald Tribune címoldalán, ahol 1943-tól 1966-ig fotóriporterként dolgozott. Arról volt híres, hogy a riportfényképészetben a természetes fényt használta a vaku helyett, hogy művészi képeket készítsen a napi hírekről, eseményekről is. Warman széles körben ismert, az államférfiakról, illetve más hírességekről alkotott portréiról is. Élete Warman Lengyelországban született, 1918 végén. Családja még gyerekkorában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, hogy elkerülje antiszemita üldöztetést. Manhattanbe érkeztek, majd Bayonne-ban telepedtek le, ahol apja az általa létrehozott fotóstúdióban dolgozott fél évszázadon át. A fiatal Warman iskola után apjának segített, eközben fejlődött ki szenvedélye a képek iránt, és elhatározta, hogy a fotózás lesz élete hivatása. Első képét a Bayonne Times tízéves korában lehozta. A család a New Jersey-beli városban élt, s apja megtanította, hogyan kell kezelni a fényképezőgépet. Egyszer egy fantasztikus felvételt csinált egy kilakoltatott családról, a nagy gazdasági világválság idején. Miután elvégezte a bayonne-i középiskolát, New Yorkba költözött, ahol szabadúszó fotósként dolgozott, amíg be nem vonult az Egyesült Államok hadseregébe, 1942-ben. Miután kiderült, hogy kiváló fotós, a hadsereg a Signal Corpshoz vezényelte, hogy képeket készítsen a postai napilap számára, a marylandi Fort Meade-ben. Pályája Miután leszerelt a katonaságtól, visszatért New Yorkba. Nagy hatással volt a New York Herald Tribune-ra, ahová felvették állandó fotósnak, és negyed évszázadig dolgozott ott, míg a bátyja Manny a Columbia Egyetem operatőre volt, közel négy évtizedig. Az 1940-es években, az újságfotósok a nagyméretű Speed Graphic kamerákhoz villanófényt használtak, az elmosódottság megelőzésére, amit a gép mozgása okozott. Warman a lágy árnyalatú képeket preferálta a vakus felvételek éles kontrasztjával szemben. A környezeti fényt elsőként használta a kis, 35 mm-es fényképezőgépéhez, amit fixen tudott tartani az exponálás alatt. Ezzel a módszerrel olyan esztétikus képeket csinált, amilyeneket korábban ritkán lehetett látni napilapokban. Más fotósok is utánozták Warman technikáját. Értékelve Warman tehetségét a portrék terén, a New York Herald Tribune felkérte, hogy fényképezze le a felszólalókat a New York-i Waldorf Astoriában megrendezett Éves Fórumon. A következő hírességeket kapta lencsevégre: Winston Churchill, David Ben Gurion, Dwight Eisenhower, Lyndon Johnson, Edith Piaf, Nelson Rockefeller, John F. Kennedy, Marian Anderson, Carl Sandburg, Robert Frost, William Faulkner, James Baldwin, Charles Atlas, Ernest Hemingway, Douglas MacArthur, Bertrand Russell, John Steinbeck , Ingrid Bergman. John Hay Whitney, az Egyesült Királyságba delegált nagykövet, akinek a leánytestvére, Joan Whitney Payson a New York Mets egyik tulajdonosaként dollármilliókat áldozott a baseballcsapatára. A portrék a fényképészeti kritikusok elismerését is kivívták. Warman kedvenc díjnyertes képe az volt, amelyen fia, Ritchard szoborszerű profilját kapta le természetes fénnyel. Kompozíciós kvalitásait jól példázza képe a rezesbandáról az 1964-es New York-i világkiállításon. A fényképen egy sor rézfúvós tölcsérrel képez hátteret a kiállításnak. Mint sok Warman-képet, ezt is számos lap közzétette. 1960 októberében néhány szép fotót készített Audrey Hepburnről a Álom luxuskivitelben (film) forgatásán. Az 1960-as években fényképsorozatokat csinált a Beatlesről (pl. debütálásukat az Ed Sullivan Show-ban, 1964. február 9-én), vagy a Rolling Stones amerikai turnéjáról (pl. sajtótájékoztatójukat a Rainbow Roomban, N. Y. Cityben, 1969. november 27-én). 1973-ban Warman zenészeket hangszerükkel ábrázolt illusztrációként legjobb barátja, a zenetudós Herbert Kupferberg 'A Rainbow of Sound: The Instruments of the Orchestra and Their Music' című könyvéhez. Warman a magánéletben éppoly közvetlen volt az emberekhez, mint a munkájában. Amikor egyszer észrevette, hogy egy részeg ember beesik a metróban a sínek közé, leugrott érte és kimentette. Feleségével, a philadelphiai Dorothy Poplarral a New York-i Forest Hillsben éltek, 2010. április 16-án, 92 éves korában bekövetkezett haláláig. Azóta Ritchard fia kezeli fényképészeti örökségét. Díjak, elismerések 1959-ben megnyerte a New York-i Sajtófotósok Szövetsége versenyét, elnyerte a Society of Silurians először kiadott sajtófotós életműdíjat, a Players Clubban. A „Karsh of Queens", ahogy ő nevezte „szegecseléssel” készült fényképeket a világ vezetőiről, művészeiről, de kérdezzük őt örök kedvence, a fekete-fehér fotóról, amely sosem veszíti el „ütősségét”. „Az, ahogyan felvettem a (3 éves) fiamat Ricsit egy dupla sérvműtét után a Sínai Mountain kórházban...A világítás a kórházi szobában csodálatos volt aznap." Az Újság című, 1986 könyvben a New York Herald Tribune-ról, Pulitzer-díjas író, Richard Kluger írta, hogy „Morris Warman a legjobb portréista az USA napi újságírásában... Az igazat mondtam. Munkáját igazolja, ahogy a galériákban országszerte megjelenik. Egy műsor, a "Hírességek portréi" volt látható, az utolsó világkiállításon, a Queens-ben, kollégái egyetértettek abban, akit úgy ismertek, mint a "vakumentes" Warmant, aki nem volt hajlandó használni a vakut a 4x5-ös Speed Graphicjához annak érdekében, hogy még drámaibb legyen a kép, mestere volt a művészi portréfotózásnak." „Néhány évvel ezelőtt elmentem Warmannel egy manhattani galériába megtekinteni körülbelül két tucat fotóját az 1940 és 1960 közötti időszakból. Megállt az idő e mesternél; aki volt egykor, az még most is, egy nagy tehetség, egy jó barát.", amit Dennis Duggan, az egykori Newsday Pulitzer-díjas újságírója írt. Sztanykovszky Tibor Sztanykovszy Tibor (1896-?) szociáldemokrata, 1918 novemberétől kommunista politikus, aktivista; a Tisza-per egyik vádlottja. Élete Ifjúsága Született 1896-ban Sátoraljaújhelyen. Középiskolásként tagja lett a Galilei-körnek, majd a Szociáldemokrata Pártnak. 1914-ben behívták katonának. 1918-ban a Forradalmi Katonatanács Központi intézőbizottságában vállalt szerepet. 1918. február 25-én Kassán elvette Papp Rózsit, de 1919. június 3-án elvált tőle, és 5-én feleségül vette Rothmüller Olgát. Már letartóztatásban volt, amikor tőle is elvált. Önéletrajza (ld. lentebb) szerint 1918 novemberében belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd a Vörös Őrség állományában a kispesti forradalmi törvényszékhez volt beosztva. 1919. május elsején a román frontra ment. A front összeomlása után, augusztus 7-én letartóztatták. Joghallgató és tartalékos zászlós 1918. október 31-én, amikor a Tisza-per vádirata szerint mint „falazó” részt vett a Tisza István elleni merényletben. A perben hozott ítélet indoklása szerint „Sztanykovszky a hall ajtajában lövésre készen tartott fegyverrel társai mögött állt, s így a közvetlen tetteseknek a merénylet biztosabb kivitelét elősegítette.” Valódi szerepe tisztázatlan, kitérően válaszolt az ezt feltárni próbáló kérdésekre. Pölöskei Ferenc szerint ennek oka az, hogy a perben tett hamis tanúvallomásainak feltárása miatt a Horthy-rendszerben tarthatott megtorlástól, maguk a vallomások miatt, amelyekkel a vád koncepcióját segítette, a háború után. Szállásadónője szerint nem vett részt a gyilkosságban, „ezzel csupán mindig hencegett”. Vallomását viszont a Horthy-rendszer végével sem vonta vissza, sőt (lentebb tárgyalt, 1963-as) beadványában magát a Tiszát agyonlövő különítmény tagjai közé sorolta; pedig ekkor már nem kellett tartania a Horthy-rendszer megtorlásától. A Tisza-pernek a hadosztálybíróság által lefolytatott katonai részében egyévi vizsgálati fogság után, (1920. augusztus 2. – szeptember 15.) a bíróság kötél általi halálra ítélte, de Sztanykovszky fellebbezési kérelmet adott be; mire büntetését a hadbíróság 1921. július 29-én 17 évi börtönre enyhítette. A 17 éves (önéletrajza szerint 18 és fél éves ) büntetést a szegedi Csillag börtönben hiánytalanul ülte le; s 1937. december 4-én (42 évesen) szabadult. A börtönévek után Pár nap múlva újra megnősült; Szenicsán Rózsát, a Szegedi Atlétikai Klub atlétanőjét vette el, aki beleszeretett esténként a börtönből kihallatszó szép hegedűjátékába. A „szerelemből első hallásra” hamarosan „szerelem első látásra” lett: csak akkor látták egymást, amikor Sztanykovszky kiszabadult, s 1937. december 11-én megesküdtek. Harmadik házasságának hírére első felesége bigámiával vádolta, de Sztanykovszky a szegedi Dél-Magyarország 1938. január 18-i számában bemutatva a hiteles házassági okmányokat, tisztázta magát. E lap karácsonyi száma nagy riportjának tanúsága szerint ekkor Újszőregen gazdálkodott, gyümölcstermesztéssel és tyúkfarmmal kísérletezett. Egy két év múlva (1940. november 6-án) megjelent újabb riport szerint már Kecskéstelepen lakott, onnan kerékpározott be naponta a Tisza Lajos körútra, egy vendéglőben zenekarával muzsikált. Nevet változtatott: átmenetileg Zemplényi Tibor lett. A riportból kiderült, hogy a börtönben kitanulta a borbélymesterséget és az asztalosságot, állítólag megtanult nyolc nyelvet, cigány nyelvtant és szótárt állított össze. A szovjet csapatok szegedi bevonulása után, 1944 decemberében Szegeden a közrendészet vezetője lett. A Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből (1970) összeállításban ezt írta: „Megalakult a városházán a városházi kommunista csoport, melynek tagjai: Dénes [Leó], Lakó [Antal], Dobó [Miklós], Kálló [Lajos], Komócsin Illés, Sztanykovszky [Tibor] és Horváth [József] elvtársak…” Mivel még 1938-ban belépett a nyilas pártba, 1945-ben internálták. 1945-ben a dorozsmai járás rendőrkapitánya lett, de hivatali visszaélések („hatalmaskodások”) miatt leváltották és letartóztatták. A később a Rajk-perben kivégzett Szebenyi Endre belügyi államtitkár jött le Szegedre kivizsgálni Sztanykovszky ügyét. Kegyvesztetten a Dunántúlra küldték, ahonnan svábokat telepítettek ki. 1956-ban azonban, éppen 1918-as forradalmi szerepére és börtönbüntetésére hivatkozva sikerült rehabilitáltatnia magát. A továbbiakban a fóti gyermekváros gondnokaként működött. „Kerülte itt a nyilvánosságot, a Tisza-gyilkosság számos titkát pedig társaihoz hasonlóan magával vitte a sírba.” Öregkora Életének vége felé asztmatikus eredetű tüdőtágulásban szenvedett. 1963-ban önéletrajzi adatokat is tartalmazó beadványban kérte a Párttól nyugdíja felemelését és a Központi Állami Kórház igénybevételének lehetőségét. A Párt Központi Bizottsága titkárságának 1963. március 19-i, a beadvány ügyét is tárgyaló üléséről készült jegyzőkönyv alapján további valószínű adatokat tudunk életéről, eszerint két gyermek apja; egyedült élt; agronómusi szakképzettsége volt; két ízben is kizárták a pártból, de a Központi Ellenőrző Bizottság 1963. február 21-én elismerte párttagságát 1945-től. Sztanykovszkynak a beadványában foglalt kéréseit a KB titkárság jóváhagyta. További sorsáról nincs adat. Gare de Bogny-sur-Meuse Gare de Bogny-sur-Meuse vasútállomás Franciaországban, Bogny-sur-Meuse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Soissons-Givet-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Joigny-sur-Meuse Gare de Monthermé Gare de Bohain Gare de Bohain vasútállomás Franciaországban, Bohain-en-Vermandois településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Creil–Jeumont-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Fresnoy-le-Grand B. Stenge Csaba B. Stenge Csaba (született: Becze Csaba; Pécs, 1975. február 22.) magyar hadtörténész, levéltáros. Tanulmányai A Pécsi Tudományegyetem történelem szakán végzett jeles eredménnyel, ugyanitt volt nappalis doktorandusz hallgató is. 2006. november 29-én kitüntetéssel (summa cum laude) védte meg a magyar királyi honvéd légierő második világháborús tevékenységéről írott doktori disszertációját (a PhD fokozat adományozási dátuma: 2007. január 30.). Tudományos pályafutása 2009. január 1. óta dolgozik Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltárában, 2011. április 1. óta az intézmény igazgatójaként. Fő kutatási területe az 1938 és 1945 közötti magyar hadtörténelem, különös tekintettel a területi revízió idején folytatott hadműveletekre, a magyar 2. hadsereg 1942-1943-as történetére, valamint a magyar királyi honvéd légierő harcászati-hadműveleti alkalmazására és személyi állományára. Fontosabb művei "A pokol tornácán ...": A magyar királyi 2. honvéd hadsereg hídfőcsatái a Donnál (1942. július-szeptember), Budapest: Paktum Nyomdaipari Társaság, 2006. 172 p. ISBN 9632298934 Elfelejtett hősök: A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a második világháborúban, Nagykovácsi: Puedlo Kiadó, 2006. 200 p. ISBN 963 9673 064 Magyar Steel: Hungarian Armour in World War II, Redbourn: Mushroom Model Publications, 2006. 84 p. ISBN 978 8389450296 "Kőr Ász": Egy vadászrepülő század története 1936-1941, Nagykovácsi: Puedlo Kiadó, 2007. 168 p. ISBN 9789639673854 Az Arany sas nyomában: Szilaj Varga Gyula és a magyar gyorsbombázók a II. világháborúban, Nagykovácsi: Puedlo Kiadó, 2008. 176 p. ISBN 9789632490588 Baptism of Fire: The First Combat Experiences of the Royal Hungarian Air Force and Slovak Air Force, March 1939 Solihull: Helion, 2013. 136 p. ISBN 9781906033934 Elfelejtett hősök: A magyar királyi honvéd légierők ászai a második világháborúban - 2. bővített, átdolgozott kiadás: Zrinyi Kiadó, 2016, 404 p. ISBN 9789633276495 A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek ; szerk. B. Stenge Csaba; Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, Tatabánya, 2017 (Tatabányai levéltári kiadványok) Várkonyok A várkony, mai szóhasználattal avarhun kifejezés a közép-ázsiai szkíták – összefoglaló néven szakák – csoportjába tartozó avarok egyik megnevezése. A félig-meddig elferdített avar, illetve a kony (a mai köznyelvben hun) szóból alkotott összetétel. A szóban forgó név az avarok szövetséges viszonyára utal. Az avarok az 5. század közepéig a szkíták, azután pedig a hunok (khounnoi: χουννοι, ounnoi: ουννοι; chionitae; stb.) társulásához tartoztak. A várkony név első ízben a 6. században bukkant fel, Menandrosz művében, Ouarkhonitai (Ουαρχονιται), vagyis – mai szóhasználat szerint – avarhunok alakban. Theophülaktosz Szimokattész munkájában ugyanez Ouar kai Kheounni (Ουαρ και Χεουννι), illetve Ouar kai Khounni (Ουαρ και Χουννι), azaz avar és hun. Avarok a 3–9. században Az avarok a parthusok birodalmának bukása (224.) után a perzsák hűbéresei lettek. A 4. század közepe táján Baktria területén, a kusánok korábbi birtokain tűntek fel. Harcban állottak a perzsákkal, míg végül, a 367–368. évben, legyőzték II. Sápúr ellenük küldött seregét, és 370–380. között országot alapítottak. Birtokaikhoz tartozott Baktria, valamint Szogdia egy része. Fennhatóságukat valamivel később (390–396.) kiterjesztették az Indiai-félsziget északnyugati tartományaira is, pl. Gandhára, Kasmír, Oddijána (Pesavar környéke). Mindeközben szakadatlanul harcoltak a perzsákkal, és a Szogdiában uralkodó hunokkal. A hunokat elűzték szogdiai birtokaikról, indiai uradalmaikat azonban a 420. évtől a Kabulisztánt megszálló vörös hunok (alkhono: αλχονο, kermikhion: κερμιχιον) terjeszkedése fenyegette, a 456. évtől pedig a heftalitákkal kellett szembenézniük. Ez idő tájt az avarok neve kínai forrásokban nagy jüecsi (ta jüecse: ���), nyugati történetíróknál kusán (euseni), illetve – Kidara, országalapító királyuk neve után – kidarita hun (kidaritai ounnoi: κιδαριται ουννοι, ounnoi oi kidaritai: ουννοι οι κιδαριται). (Lásd még: Kidarita királyság.) Amikor a heftalitáknak vagy fehér hunoknak nevezett törökök szövetsége a 457. évben megszállta Baktriát, az avarok elűzték a szabarokat Khoraszán területéről, s ezek a Keleti-Kaukázus vidékére költöztek. Az avarok vélhetően ez idő tájt csatlakoztak a hunok szövetségéhez. A heftaliták és a perzsák (I. Péroz) szövetsége a 467. évben legyőzte az avarokat, és elfoglalta fő fészküket, Balkh városát. A 477. évben a heftaliták Indiába is betörtek, s felszámolták az utolsó avar birtokot (Oddijána) is. Avarjaink ezután, mintegy száz évig, a heftaliták kötelékében éltek. Forrásaink szerint Szogdia területét uralták. Az 554. évben a türkök megszállták Közép-Ázsia egy részét, többek között Szogdiát is, és az avarok egy része – a hűbéres sorsot elkerülendő – a kelet-európai pusztára, a Kaukázus vidékére költözött. Nevüket az 555. esztendőben említi Pszeudo-Zakharias. Avarjaink Szarosziosz (Σαροσιος), a kaukázusi alánok királyának közvetítésével felvették a kapcsolatot Bizánccal. A Kandikh (Κανδιχ) által vezetett avar küldöttség az 558. évben tett látogatást I. Iusztinianosz császár udvarában. Az avarok, Bizánc szövetségeseként, 559–560. között, legyőzték, hűbéres szövetségeseikké tették a kelet-európai pusztán tanyázó onogurokat (szabarok, utrigurok, kutrigurok), valamint a szláv antokat. Az 567. esztendőben avarjaink letelepedtek a Tiszántúlon, illetve az Erdélyi-medencében. Egy évvel később, a langobardok kivonulása nyomán, a Dunántúl területét is birtokba vették. Az avarok hatalmát a hétszázas évek végén belső viszály törte meg, s a Kárpát-medencében nem sokkal ezután (881–895.) a kazároktól elpártolt szabarok és kavarok szövetsége – magukat madzsaroknak, magyaroknak nevezték – alapított államot. Avarjaink, a Kárpát-medence korábbi urai, nevüket székelyre, székhelyire változtatták. Régi megszólításukat csupán bizonyos település- és személyneveink, pl. Avar, Várkony őrizték meg. A korai magyar történeti lexikon kijelentései Az említett kiadvány szerint az uarchoniták, uarhunok, varhoniták, várkonyok, várkunok az ismeretlen eredetű avarok és az indoiráni hsziungnuk, hunok által alkotott törzsszövetséget képviselték. Nevük az avar (ouar) és a hun (khounni) népnevek összeolvadásából keletkezett. A Heftalita Birodalom felbomlása után az avarok és a hunok szoros szövetségben együtt maradtak, s a társulásban az avarok vitték a vezető szerepet. A Korai magyar történeti lexikon szerkesztői az avarokat ismeretlen eredetűnek mondják, jóllehet az ókor történetírói – a népvándorlások kora előtt, vagyis az i. e. 5–i. sz. 5. században – következetesen szkítáknak, szakáknak, illetve daháknak nevezik őket. A bizánciak pedig – a népvándorlások korában – az avar követek kijelentése nyomán címezik őket szkítának. Menandrosz szerint: „...a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?” Lényegében ugyanígy nyilatkozik Theophülaktosz Szimokattész is: „az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában.” Ami pedig az avarok hun mivoltát illeti, önmaguk is megerősítették, hogy a hun szövetség részesei voltak. Erről a frankok hírmondói, többek között, ekképpen nyilatkoznak: „A frankoktól és saját maguktól is gyakran hunnak nevezett avarok.” A hun szövetségre – kínai forrásokban hsziungnu, nyugatiakban chionitae, khounnoi, ounnoi stb. – a lexikon szerkesztői mint hun népre hivatkoznak, a nevezett szövetség népeinek iráni származásáról és nyelvéről vallott álláspontjuk pedig fölöttébb ingatag alapon nyugszik. A szerkesztők e helyen érdemekben megőszült iranistánk, Harmatta János munkájára hivatkoznak. A Bóna István által írott, A hunok és nagykirályaik című kötet fényképeinek egyikén-másikán Harmatta hun feliratokat vélt felfedezni – jóllehet, amint erről bárki meggyőződhet, ilyeneknek ott nyoma sincs –, és iráni nyelven, úgymond, el is olvasta őket.. A Várkony név A honfoglalás idején, és a korai középkorban a magyarok körében – többek között – a várkony elnevezés is használatban lehetett az avarok megnevezésére. A szóban forgó címre vezethető vissza a régi magyar Várkony keresztnév, a Várkony végződésű helynevek és a Várkonyi családnév. Hendrik Goltzius Hendrik Goltzius (Névváltozat: Hendrick; Bracht/ma Brugge/), 1558. — Haarlem, 1617. január 1.) németalföldi festő, grafikus, nyomdász és kiadó manierista stílusban. Ismert önarcképe szignált, 1593-94-ben keletkezett, s a bécsi Albertina őrzi. Életpályája Otthon atyjánál üvegfestést tanult, majd követte Haarlembe Dirck Volkertsz. Coornhert (1522–1590) humanista tudóst és művészt, ő lett Goltzius mestere. A festésben és a metszésben a manierizmus hatott rá, főleg Bartholomeus Spranger festészete. Fiatalon elsősorban réz- és fametszeteket készített. 1591-ben bejárta Itáliát és egyes német területeket. Visszatérve Haarlembe folytatta a metszetkészítést, gazdagította a rézmetszet kifejezési módjait. A vonalakat lágyan vastagította, hozzásimultak az ábrázolt alakok formáihoz, árnyékai átlátszóak és könnyedek lettek. Lapjai tónusban igen finoman mérlegeltek. Mintegy 300 lapja nagy technikai tudásról tanúskodik. Szerkesztésben, kidolgozásban a legnagyobb művészek hatottak rá, Az angyali üdvözlet Raffaello, Mária megpróbáltatása Parmigianino, A pásztorok imádása Bassano, A szent család Lucas van Leyden, a Circumcisio pedig Dürer modorában készült. A fametszetekben is nevezetes műveket alkotott, két-három dúccal nyomtatott (chiaroscuro) művei keresettek voltak. 1600 körül kezdett komolyan festeni, számos festményt alkotott mitológiai és vallási témákban manierista stílusban, azonban életművén belül festményeinél jelentősebbek metszetei, a metszetek terén elért újításai. Haarlemben élt és alkotott, Karel van Mander, Bartholomeus Spranger és Goltzius szinte triumvirátust alkottak ebben a városban, megalapították a festőakadémiát és sok tanítványt neveltek, sokak – köztük Karel van Mander – szerint Haarlem a modern festészet bölcsője Németalföldön éppen úgy, mint Vasari szerint Firenze Itáliában. El Triunfo kanton El Triunfo kanton Ecuador csendes-óceáni partvidékén található, Guayas tartomány északi, középső részén. Közigazgatási központja El Triunfo. A kanton népessége a 2001-es népszámlálás adatai alapján 34 117 fő volt. Castell de Mur Castell de Mur település Spanyolországban, Lleida tartományban. Castell de Mur Sant Esteve de la Sarga, Tremp, Àger, Gavet de la Conca, Llimiana és Talarn községekkel határos. Lakosainak száma 168 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hasfalmetszők (film) A Hasfalmetszők Bernáth Zsolt rendezte 1998-ban forgatott, 1999-ben bemutatott színes, magyar horror-vígjáték, a dunaújvárosi Cruel World Team nevű filmtársulat munkája. Történet Moszta és Puncsus a két fiatal életvidám bérgyilkos életük első bevetésére készülnek. Egy gazdag vállalkozó bérli fel őket, aki feleségét akarja eltenni láb alól. Azonban a feleség rájön, hogy férje mire készül, ezért ő is rá küld egy bérgyilkost. A fiúknak a feladatot a nő nagyapjának isten háta mögötti elhagyatott házában kell végrehajtaniuk. A két srác úgy tudja, hogy a nagyapó már évek óta szanatóriumban van, de amikor oda érnek a házhoz kiderül, hogy a nagyapó (aki mellesleg egy zombi) nagyon is jól van, ráadásul a házban a lányával együtt (aki vámpír) mészárszéket rendezett be a környékbeliek feldarabolt holttesteiből. A két pályakezdő is nagy bajba kerül, de leleményességük szerencsére most sem hagyja őket cserben, ezért bátran szembe szálnak az időközben megérkező zombi csapattal. Szereplők Csanálosi Gábor – Moszta Nagy Gábor – Puncsos Túri László – férj Lombos Melinda – Mariann, a feleség Budai Gábor – bérgyilkos Galauner Zoltán – nagyapó Benke Zsolt – Lebowsky Bartók István Bene Béla Miokovics Csaba Miokovics Mátyás Ganxsta Zolee Nyilvánosság 1999 : Dózsa Mozicentrum, Dunaújváros 1999 : Budapesti Független Film és Video Szemle 1999 : Open Film Fesztivál, Budapest 1999 : Toldi Mozi, Budapest 2000 : Magyar Filmszemle, Budapest 2000 : Országos Független Film és Video Szemle ( Nagykanizsa ) Díjak 2000 : 31. Budapesti Független Film, -és Videoszemle első díja a filmnek. Campofelice di Fitalia Campofelice di Fitalia település Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében. Lakosainak száma 514 fő (2017. január 1.). Campofelice di Fitalia Ciminna, Corleone, Mezzojuso, Prizzi és Vicari községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 28. század Események Sumer városállamok kora. ( Uruk , Ur , Lagas ) Matt Dallas Matthew 'Matt' Joseph Dallas (Phoenix, Arizona állam, USA, 1982. október 21. –) amerikai színész. Élete 1982. október 21-én született az Arizona állambeli Phoenix-ben, ahol – idősebb testvérként – két öccsével és húgával együtt nőtt fel. A Paradise Valley High Schoolban érettségizett, majd egy rövid ideig az Arizona School for the Artsban folytatta tanulmányait. 12 évesen kezdett el érdeklődni a színészet iránt, mikor is nagyanyja biztatására jelentkezett A rút kiskacsa című darab egyik szerepére. 18 éves korában Los Angelesbe költözött, ahol elkezdte filmes karrierjét építgetni. Először modellkedésből tartotta fenn magát, majd 2005-ben megkapta első szerepét a Way of the Vampire című thrillerben, amelyben Todd karakterét formálta meg. A nagyobb ismeretségét az ABC Family televíziós csatornán 2006-ban debütáló Kyle, a rejtélyes idegen című sci-fi sorozat címszereplőjének, Kyle-nak – egy hihetetlen erővel és ritka képességekkel rendelkező fiatalembernek – a megformálása hozta. A sorozat három évadon át tartott, mielőtt 2009-ben levették volna a műsorról. Számos filmben és sorozatokban kapott vendégszerepeket, csakúgy mint a Camp Daze, a Wannabe és a Living the Dream című filmekben, továbbá az HBO Emmy-díjas Törtetők című sorozatában is. 2004-ben feltűnt az amerikai rapper, fan 3 Geek Love című zenei klipjében, 2005-ben pedig Mischa Bartonnal James Blunt "Good by my Lover" című videoklipjében, valamint 2009-ben Katy Perry "Thinking of you" című videoklipjében. 2011 nyarán, Steven Grayhmmel és Charlie Bewley-val – akikkel együtt játszott a Wyatt Earp bosszúja című westernben – közösen létrehozták az Astoria Ent Produkciós Irodát. 2013 januárjában – Twitter oldalán – jelentette be, hogy saját neméhez vonzódik és komoly kapcsolatban él, méghozzá annyira, hogy el is jegyezte szerelmét, Blue Hamilton énekest. Két évvel később, 2015. július 5-én pedig – kihasználva, hogy az Egyesült Államok bármely államában házasságot köthetnek az azonos nemű párok – össze is házasodtak. Érdekességek Magassága: 183 cm. Van egy terrier kutyája, neve: Sebastian. William Lawrence Bragg William Lawrence Bragg Sir (Adelaide, Ausztrália, 1890. március 31. – Ipswich, Suffolk, Anglia, 1971. július 1.) ausztrál születésű Nobel-díjas angol fizikus, röntgenkrisztallográfus. Életpálya Az adelaidei egyetemen tanult matematikát és fizikát, ahol apja, Sir William Henry Bragg, professzor volt. 1909-ben Angliába költöztek, ahol a cambridgei Trinity College-ben folytatta tanulmányait. A cambridgei Cavendish Laboratory-ban kezdett kutatómunkával foglalkozni. A National Physical Laboratory igazgatója, majd 15 évig a cambridge-i Cavendish Laboratory professzora, 1954-től haláláig a Royal Institution igazgatója volt. Kutatási területei Miután Max von Laue felfedezte a röntgensugarak kristályokon való elhajlását, apjával együtt a kristályok szerkezetét derítették fel röntgensugarak segítségével, megalapították a röntgenkrisztallográfiát. Vizsgálataikhoz röntgenspektrométert szerkesztettek, mellyel a röntgensugarak hullámhosszát mérték meg. Kidolgozta a matematikai modelleket , megfogalmazta a röntgensugarak hullámhosszára és a kristálysíkok távolságára vonatkozó Bragg-törvényt. Elismerései 1915 -ben apjával közösen fizikai Nobel-díjat kapott, a röntgenkrisztallográfiai kutatásaik eredményéért. A Nobel-díjak történetében ez az egyetlen eset, amikor apa és fia együtt részesült a díjban. A Nobel-díjasok közül 2014-ig ő kapta meg a díjat legfiatalabb korában, 1941 -ben lovaggá ütötték számos tudományos társaság díjazottja és tiszteletbeli tagja volt Luneau Luneau település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 299 fő (2015). Luneau Avrilly, Le Bouchaud, Chassenard, Neuilly-en-Donjon, Saint-Didier-en-Donjon, Saint-Léger-sur-Vouzance, L’Hôpital-le-Mercier és Vindecy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Vinay Gare de Vinay vasútállomás Franciaországban, Vinay településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Valence–Moirans-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Marcellin Gare de Poliénas Niederneisen Niederneisen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: OpenWrt Az OpenWrt Linux-rendszermagon alapuló beágyazott operációs rendszer, melyet elsősorban beágyazott készülékeken alkalmaznak a hálózati adatforgalmak útválasztására. A rendszer főbb alkotóelemei között szerepel a Linux-kernel, az util-linux, a uClibc vagy a musl, illetve a BusyBox. Az OpenWrt összes alkotóeleme a legkisebb méret elérésére van optimalizálva, hogy a rendszer elég kicsi legyen az otthoni routerek limitált háttértárába és memóriájába való telepítéshez. Az OpenWrt parancssoros (ash rendszerhéj) vagy webes felületen (LuCI) keresztül konfigurálható. A rendszerhez körülbelül 3500 kiegészítő szoftvercsomag telepíthető az opkg csomagkezelő rendszer segítségével. Az OpenWrt számos különböző típusú készülékre, így útválasztókra, hálózati átjárókra, okostelefonokra (például Neo FreeRunner), zsebszámítógépekre (például Ben NanoNote) és laptopokra (például One Laptop per Child) is telepíthető. Az OpenWrt-t átlagos, x86 architektúrájú számítógépeken is lehet futtatni. Az OpenWrt kódbázisának számos foltja visszakerült a fővonalas Linux-rendszermagba. Története A projekt azért születhetett meg, mivel a Linksys a WRT54G vezeték nélküli útválasztójának firmware-ét GPL licenc alatti szabadon hozzáférhető kód alapján készítette el. A Linksys a licenc feltételei szerint köteles volt ugyanazon licenc alatt közzétenni a módosított verziójának forráskódját, aminek köszönhetően a független fejlesztőknek lehetőségük nyílt további származékos verziók elkészítésére. A hardveres támogatás kezdetben a WRT54G sorozatra korlátozódott, azonban azóta számos más chipsetre, gyártóra és eszköztípusra kiterjedt, így például a plug computerekre és az Openmoko mobiltelefonokra. A fejlesztők ezt a kódot alapként, majd később referenciaként használva elkészítettek egy Linux-disztribúciót, ami számos, a fogyasztói szintű útválasztókra nem jellemző funkciót is kínál. Ennek néhány funkciója eredetileg zárt forráskódú szoftvert igényelt. Az OpenWrt 8.09 bevezetése előtt, a Linux 2.6.25 rendszermag és a b43 kernelmodul használata miatt számos Broadcom-alapú útválasztónál kizárólag a 2.4.x verziójú Linux-kernelhez írt zárt forráskódú wl.o modullal volt elérhető a Wireless LAN. Az OpenWrt fejlesztési ágak kódneveiket alkoholos italokról, így például a White Russian, a Kamikaze, a Backfire, az Attitude Adjustment, a Barrier Breaker vagy a Chaos Calmer koktélokról kapták, ezek receptje általában a MOTD fájlban is olvashatóak. 2011 februárjáig a fejlesztési szoftverágat is Kamikazénak hívták, azonban az r25514-es kiadással átnevezték „Attitude Adjustment”-re és azóta mindig a következő stabil kiadás nevét veszi fel. Hardveres inkompatibilitások Az OpenWrt Attitude Adjustment (12.09) ágának megjelenésével a 16 MB vagy annál kevesebb RAM-mal rendelkező készülékek támogatása megszűnt, mivel ezek könnyen kifuthatnak a memóriából. A bcm47xx készülékekre a korábbi Backfire (10.03) ajánlott, mivel az ilyen eszközökben felmerülő problémákat az elavult brcm-2.4 Broadcom-célcím támogatásának megszűnése jeleneti. Funkciók Az OpenWrt a bazárelvet követi és a rengeteg beállítási lehetőségéről ismert. Főbb funkciói között szerepel: Írható gyökér fájlrendszer, amely lehetőséget biztosít a felhasználóknak, hogy bármilyen fájlt hozzáadjanak, eltávolítsanak vagy módosítsanak. Ez az OverlayFS segítségével valósul meg, amely a másolás íráskor-módszerrel egyesíti a csak olvasható SquashFS fájlrendszert és az írható JFFS2 fájlrendszert. A JFFS2 támogatja a flash elhasználódás kiegyenlítést. Az opkg csomagkezelő, hasonlóan dpkghez, lehetőséget ad a felhasználóknak, hogy szoftvereket telepítsenek vagy távolítsanak el. A csomagtároló körülbelül 3500 csomagot tartalmaz. Ezzel szemben a Linuxon alapuló csak olvasható fájlrendszerű firmware-ek esetében a már telepített szoftvert nem lehet módosítani a teljes firmware-képfájl újrafordítása és újratelepítése nélkül UCI (Unified Configuration Interface; egyesített konfigurációs felület ) névre keresztelt szkriptek összessége, melyek egyesítik és egyszerűsítik a teljes rendszer konfigurálását A teljes hardvermeghajtóprogramok bővíthető konfigurálása, így például a beépített hálózati switchek és azok VLAN -képességei, WNIC-ek, DSL modemek, hardveres gombok, stb. A hálózati funkciók beállításai, mint például: IPv4 támogatás, Natív IPv6 -köteg: Előtag kezelés, Natív IPv6 -konfiguráció (SLAAC, állapot nélküli és állapot-nyilvántartó DHCPv6, DHCPv6-PD), IPv6 átállási technológiák (6rd, 6to4, 6in4, ds-lite, lw4o6, map-e), Downstream IPv6-konfiguráció (Router Advertisement, DHCPv6 (állapot nélküli és állapot-nyilvántartó) és DHCPv6-PD). Útválasztás iproute2, Quagga, BIRD és hasonló technológiákon keresztül, Mesh hálózat a B.A.T.M.A.N. szoftveren keresztül, a WNIC-illesztőprogramok OLSR és IEEE 802.11s képességei, Vezeték nélküli funkciók, például a készülék beállítása hálózati jelismétlőnek, hálózati hozzáférési pontnak, hálózati hídnak , hitelesítő portálnak, illetve ezek kombinációjának (például: ChilliSpot, WiFiDog Captive Portal, stb.), Vezeték nélküli biztonság: csomag injektálás (Airpwn, lorcon, stb), Állapot-nyilvántartó tűzfal, NAT és porttovábbítás a netfilteren keresztül; ezen felül a PeerGuardian is elérhető, UPnP és NAT-PMP dinamikusan konfigurált porttovábbítási protokollok a upnpd és hasonló technológiákon keresztül, Port kopogtatás a knockd és a knock technológiákon keresztül, TR–069, IPS a Snorton keresztül, Aktív sorkezelés (AQM) a Linux-rendszermag hálózati ütemezőjén keresztül, számos elérhető sorkezelővel. A CoDelt visszaportálták a 3.3-as rendszermagba. Ez magában foglalja a forgalomalakítást a sávszélesség felhasználók közötti igazságos elosztásának biztosítására, illetve a Quality of Service-t (QoS) az olyan alkalmazások, mint a Voice over IP , az internetes játékok vagy a médiastreamelés használatára a negatív linktelítettség hatásai nélkül, Terheléselosztás több internetszolgáltató között, IP tunneling, Bővíthető valós idejű hálózatfelügyelet és statisztikák, az olyan eszközök, mint az RRDtool , a Collectd, a Nagios , Munin lite vagy a Zabbix segítségével, Domain Name System (DNS) és DHCP Dnsmasq, MaraDNS és hasonló szoftvereken keresztül, Dinamikus DNS szolgáltatás rögzített tartománynév használatához olyan internetszolgáltatóknál, melyek nem biztosítanak statikus IP-címet , Vezeték nélküli elosztórendszer (WDS) WPA-PSK, WPA2-PSK, WPA-PSK/WPA2-PSK Mixed-Mode titkosítási módokkal, Az OpenWrt bármely olyan hardvert támogat, amit a Linux támogat, így a beépített eszközhöz olyan eszközök csatlakoztathatók például USB-n keresztül, mint: nyomtatók , USB-modemek, webkamerák , hangkártyák . Nevesebb hardvertámogatottságú szoftvercsomagok közé tartozik a: fájlmegosztás a Sambán keresztül (Windows-kompatibilis), NFS és FTP , nyomtatómegosztás a CUPS (várólistás) vagy a p910nd (nem várólistás) nyomtatószervereken keresztül, PulseAudio, Music Player Daemon, audió/videó streaming DLNA/ UPnP AV szabványokon , iTunes (DAAP) szerver, Asterisk (PBX), MQTT a Mosquittón keresztül. Kiterjedt Ajax -engedélyezett webes felhasználói felület (LuCI) Rendszeres hibajavítások és frissítések, még az olyan eszközökre is, melyeket a gyártójuk már nem támogat. Webes felhasználói felület Az OpenWrtnek a 8.09-es verzió előtt minimális webes felhasználói felülete volt. Az OpenWrt 8.09-es és újabb kiadásai már egy alkalmasabb webes felhasználói felületet tartalmaznak. Ez a felület a LuCI-n alapul, ami egy Lua programozási nyelvben írt MVC keretrendszer. Az X-Wrt projekt egy alternatív webes felületet is biztosít webif2 néven, mely az OpenWrt csomaggyűjteményeiben érhető el. A Gargoyle Router Management Utility webes felhasználói felület az OpenWrthez, amely nagy hangsúlyt fektet a használhatóságra. A Gargoyle eredetileg az OpenWrt csomagjaként volt elérhető, azonban mivel annak írója módosításokat kezdett végezni az OpenWrt alapértelmezett rendszerfelépítésében, ezért a csomag kikerült a csomagtárolóból és kizárólag különálló firmware-képfájlként érhető el. A Gargoyle széles körben használja a JavaScriptet, hogy a lehető legtöbb munkát átruházza a kliensgépre, és elsősorban a könnyű kezelhetőségre összpontosít, így arra törekednek, hogy elérjék vele a kereskedelmi útválasztók firmware-jének felhasználói élményét. Fejlesztés Az OpenWrt fejlesztői környezetének és fordítóprogramjának együttese, az OpenWrt Buildroot a Buildroot rendszer erősen módosított változatán alapul. Az OpenWrt Buildroot egy halom makefile-ból és foltból áll, melyek egy megfelelő keresztfordító eszközkészlet segítségével automatizálják a teljes Linux alapú OpenWrt-firmware fordítását. A beépített eszközök általában eltérő processzort használnak, mint az OpenWrt-firmware-képfálok fordítására használt gazdagépek, ezért szükséges van egy keresztfordító eszközkészletre. Az ilyen eszközkészletek a gazdagépen futnak, azonban a célzott beágyazott eszköz és annak processzorának utasításkészlet-architektúrájára (ISA) írják a kódot. Példának okáért, ha a gazdagép x86-ot használ, míg a céleszköz MIPS32-t, akkor egy az X86-on futó átlagos eszközkészlet X86 architektúrára generál kódot, míg egy keresztfordító eszközkészlet MIPS32 architektúrára. Az OpenWrt Buildroot automatizálja az egész folyamatot, hogy a legtöbb beépített készülék és gazdagép utasításkészlet-architektúráján működjön. Az OpenWrt Buildroot a következő funkciókat kínálja: megkönnyíti a szoftver architektúrákon keresztüli portolását, a kconfigot (a Linux-rendszermag menuconfigja) használja az összes opció beállításhoz, beépített keresztfordító eszközkészlet ( gcc , ld, uClibc, stb.) biztosít, absztrakciót biztosít az autotoolsnak (automake, autoconf), a cmake-nek és az SConsnak, kezeli a szokványos OpenWrt-képfájlok fordítási munkafolyamatát: letöltés, foltozás, konfigurálás, összeállítás és csomagolás, számos gyakori javítást biztosít az ismerten nem megfelelően viselkedő csomagokhoz. Az OpenWrt fejlesztői környezete a rendszerfájlok felépítése mellett egy egyszerűsített platformfüggetlen mechanizmust is biztosít az OpenWrt-szoftvercsomagok fordítására. Ehhez szükség van a szoftvercsomagok forráskódjára a makefile-szerű utasításkészlet felépítéséhez, illetve opcionálisan foltok és hibajavítások vagy helyigény-optimalizációk is mellékelhetőek. Használata Az OpenWrt-t, illetve legfőképp a Buildroot fordítórendszert számos helyen alkalmazzák: Freifunk és egyéb mesh hálózati közösségek, Bufferbloat.net (Cerowrt), az IETF HIPnet és HomeNet IPv6 integrációs projektjei is OpenWrt alapúak. Származékos szoftverek CeroWrt , célja, hogy kiegészítse a kísérleti kernelágat és, hogy platformot biztosítson a bufferbloat javítások valós tesztelésére, Coova chilli, elsősorban a vezeték nélküli csatlakozási pontokra, míg a chillifire forkja a vezeték nélküli a csatlakozási pontok kezelésére összpontosít, Gargoyle, az OpenWrt egyik webes felhasználói felülete, amely jelentős hangsúlyt fektet a használhatóságra, amely később különálló disztribúcióvá nőtte ki magát, a Flukso Wireless Atheros AR2317 chipsetű szenzorai az OpenWrt foltozott verzióját használják a kommunikációra. A forráskódja és a hardveres tervrajzai a GitHubon is elérhetőek, Fon , OpenWrt-alapú kapcsolódási pontként működő vezeték nélküli útválasztók. A forráskódja és eszközkészlete a fonosfera.org weboldalon is elérhetőek, Linino, a MIPS -alapú Arduino Yun OpenWrt-alapú disztribúciója, Midge Linux, OpenWrt-alapú disztribúció az Infineon Technologies ADM–5120 egylapkás rendszerén alapuló készülékekhez, így például az Edimax BR–6104K-hoz és a BR–6104KP-hez, OpenSAN, iSCSI célcímű adattároló hálózat, PacketProtector, OpenWrt-alapú disztribúció, ami elsősorban a biztonságra összpontosít, így támogatja az IDS , az IPS és a VPN szabványokat, illetve vírusirtó képességei is vannak. A mellékelt szoftvercsomagjai között van a Snort, a Snort-inline, a FreeRADIUS, az OpenVPN, a DansGuardian és ClamAV. Ezek az eszközök az OpenWrt régi webes felhasználói felületén, az X-Wrt-n vagy más néven a webif^2-őn érhetőek el. A projekt fejlesztését 2012. június 7-én leállították, Számtalan alulról szerveződő projekt a vezeték nélküli közösségi hálózatokhoz, így a Freifunkhoz, a Libre-Meshhez vagy a qMp-hez, libreCMC, a Free Software Foundation támogatását élvező OpenWrt-alapú disztribúció, ami nem tartalmaz semmiféle zárt forráskódú szoftvert vagy bináris fájlt. Hypsiboas A Hypsiboas a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe a levelibéka-félék (Hylidae) családjába és a Hylinae alcsaládba tartozó nem. Egy nemrégen történt felülvizsgálat eredményeképpen a Hyla nem mintegy 70 faja ebbe a családba került át. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Hypsiboas albomarginatus (Spix, 1824) Hypsiboas alboniger (Nieden, 1923) Hypsiboas albopunctatus (Spix, 1824) Hypsiboas albovittatus (Lichtenstein and Martens, 1856) Hypsiboas alemani (Rivero, 1964) Hypsiboas alfaroi Caminer & Ron, 2014 Hypsiboas almendarizae Caminer & Ron, 2014 Hypsiboas andinus (Müller, 1924) Hypsiboas angelicus Myers & Donnelly, 2008 Hypsiboas atlanticus (Caramaschi & Velosa, 1996) Hypsiboas balzani (Boulenger, 1898) Hypsiboas beckeri (Caramaschi & Cruz, 2004) Hypsiboas benitezi (Rivero, 1961) Hypsiboas bischoffi (Boulenger, 1887) Hypsiboas boans (Linnaeus, 1758) Hypsiboas buriti (Caramaschi & Cruz, 1999) Hypsiboas caingua (Carrizo, 1991) Hypsiboas calcaratus (Troschel, 1848) Hypsiboas callipleura (Boulenger, 1902) Hypsiboas cinerascens (Spix, 1824) Hypsiboas cipoensis (Lutz, 1968) Hypsiboas cordobae (Barrio, 1965) Hypsiboas crepitans (Wied-Neuwied, 1824) Hypsiboas cymbalum (Bokermann, 1963) Hypsiboas dentei (Bokermann, 1967) Hypsiboas ericae (Caramaschi & Cruz, 2000) Hypsiboas exastis (Caramaschi & Rodrigues, 2003) Hypsiboas faber (Wied-Neuwied, 1821) Hypsiboas fasciatus (Günther, 1858) Hypsiboas freicanecae (Carnaval & Peixoto, 2004) Hypsiboas fuentei (Goin & Goin, 1968) Hypsiboas geographicus (Spix, 1824) Hypsiboas gladiator (Köhler et al., 2010) Hypsiboas goianus (Lutz, 1968) Hypsiboas guentheri (Boulenger, 1886) Hypsiboas heilprini (Noble, 1923) Hypsiboas hobbsi (Cochran & Goin, 1970) Hypsiboas hutchinsi (Pyburn & Hall, 1984) Hypsiboas jimenezi Señaris & Ayarzagüena, 2006 Hypsiboas joaquini (Lutz, 1968) Hypsiboas lanciformis Cope, 1871 Hypsiboas latistriatus (Caramaschi & Cruz, 2004) Hypsiboas lemai (Rivero, 1972) Hypsiboas leptolineatus (Braun & Braun, 1977) Hypsiboas leucocheilus (Caramaschi & de Niemeyer, 2003) Hypsiboas liliae Kok, 2006 Hypsiboas lundii (Burmeister, 1856) Hypsiboas maculateralis Caminer & Ron, 2014 Hypsiboas marginatus (Boulenger, 1887) Hypsiboas marianitae (Carrizo, 1992) Hypsiboas melanopleura (Boulenger, 1912) Hypsiboas microderma (Pyburn, 1977) Hypsiboas multifasciatus (Günther, 1859) Hypsiboas nympha Faivovich, Moravec, Cisneros-Heredia & Köhler, 2006 Hypsiboas ornatissimus (Noble, 1923) Hypsiboas palaestes (Duellman, De la Riva & Wild, 1997) Hypsiboas palliatus (Cope, 1863) Hypsiboas pardalis (Spix, 1824) Hypsiboas pellucens (Werner, 1901) Hypsiboas phaeopleura (Caramaschi & Cruz, 2000) Hypsiboas picturatus (Boulenger, 1899) Hypsiboas polytaenius (Cope, 1870) Hypsiboas pombali (Caramaschi, Pimenta & Feio, 2004) Hypsiboas prasinus (Burmeister, 1856) Hypsiboas pugnax (Schmidt, 1857) Hypsiboas pulchellus (Duméril & Bibron, 1841) Hypsiboas pulidoi (Rivero, 1968) Hypsiboas punctatus (Schneider, 1799) Hypsiboas raniceps Cope, 1862 Hypsiboas rhythmicus (Señaris & Ayarzagüena, 2002) Hypsiboas riojanus (Koslowsky, 1895) Hypsiboas roeschmanni (DeGrys, 1938) Hypsiboas roraima (Duellman & Hoogmoed, 1992) Hypsiboas rosenbergi (Boulenger, 1898) Hypsiboas rubracylus (Cochran & Goin, 1970) Hypsiboas rufitelus (Fouquette, 1961) Hypsiboas secedens (Lutz, 1963) Hypsiboas semiguttatus (Lutz, 1925) Hypsiboas semilineatus (Spix, 1824) Hypsiboas sibleszi (Rivero, 1972) Hypsiboas stenocephalus (Caramaschi & Cruz, 1999) Hypsiboas tetete Caminer & Ron, 2014 Hypsiboas varelae (Carrizo, 1992) Hypsiboas wavrini (Parker, 1936) Hipoklórossav A hipoklórossav a leggyengébb klór-oxosav. Benne a klóratom oxidációs száma +1. összegképlete: HOCl. Gyenge sav, sói a hipokloritok. A legkevésbé stabil a klór-oxosavak közül, csak híg vizes oldatban ismeretes. Bomlása során atomos állapotú oxigén keletkezik, a hipoklórossav erős oxidálószer. Fertőtlenítőszerként, fehérítőszerként és oxidálószerként használják. Előállítása, keletkezése A hipoklórossav a következő megfordítható reakcióban keletkezik: Ha a reakcióban keletkező savakat bázis segítségével megkötjük, a reakció a felső nyíl irányába tolódik el, kloridok és hipokloritok keletkeznek. Ha viszont hipokloritok oldatához sósavat adunk, a reakció az alsó nyíl irányába tolódik el, klórgáz fejlődik. Kémiai tulajdonságai A hipoklórossav gyenge sav, proton leadására képes. Vizes oldatban disszociál, hipokloritionok keletkeznek. Sósav hatására bomlik. Ekkor az „Előállítása, keletkezése” részben szereplő reakció az alsó nyíl irányába tolódik el. Vegyületei, sói A hipoklórossav sói a hipokloritok. A hipokloritok a hipoklórossavhoz hasonlóan oxidálószerek, fehérítőszerként és fertőtlenítőszerként használják őket. Savak, de még a levegő szén-dioxidja hatására is bomlanak, hipoklórossav és klórgáz keletkezik. A keletkező klór és hipoklórossav miatt a hipokloritok szúrós szagúak. Közismert vegyület a nátrium-hipoklorit, ami a következő reakcióban keletkezik: A hipoklórossav származéka a klórmész is, ami nem egységes anyag. Kalcium-hidroxid és klórgáz reakciójában keletkezik: Sav hatására a klórmészből klórgáz szabadul fel. Forrás Nyilasi János: Szervetlen kémia Rendőrakadémia 2. A Rendőrakadémia 2. – Az első bevetés (eredeti cím: Police Academy 2: Their First Assignment) 1985-ben bemutatott amerikai filmvígjáték, amely a Rendőrakadémia-sorozat 2. része. A filmet Jerry Paris rendezte, a forgatókönyvet Barry Blaustein és David Sheffield írta, a zenéjét Robert Folk szerezte, a producere Paul Maslansky és Leonard Croll voltak. A Warner Bros. és a The Ladd Company készítette, a Warner Bros. forgalmazta. Amerikában 1985. március 29-én, Magyarországon 1989. július 27-én mutatták be a mozikban. Cselekmény A rendőrakadémiáról frissen kikerült rendőröket bevetik a bűnözőkkel teli városban. Eric Lassard (George Gaynes) parancsnok testvére, Pete (Howard Hesseman) kér pár újoncot a megregulázhatatlan kerületébe, ahol még őt is semmibe veszi a lakosság. Mahoney (Steve Guttenberg), Takleberry (David Graf), Jones (Michael Winslow), Hightower (Bubba Smith) és Hooks (Marion Ramsey) készen áll a bevetésre, és igyekeznek a maguk módján megoldani a nehézségeket. A két legnagyobb ellenlábas Mauser hadnagy (Art Metrano) és a gonosz Zed (Bobcat Goldthwait). A kerületi kapitányságon Tackleberry mellé beosztják Kirkland őrmestert, akibe beleszeret, Mahoney egy hájas, de annál kedvesebb társat kap, aki hadilábon áll a tisztasággal, a rendmániás Fackler egy hasonlóan rendes társat kap, aki még a bűnözőket is kisegíti egy gyufával, amivel a kocsijukat gyújtják fel. Mahoney viszont addig szórakozik Mauser kapitánnyal, míg az fel nem függeszti őt. A leváltott Pete Lassarddal együtt végül úgy döntenek, egyikük beépül a gonosztevők közé, hogy így tudják meg, hol van a rejtekhelyük. Mahoney lesz a szerencsés, és végül sikerül is minden rendőrt a régi állatkertben lévő bunkerhoz, a gazfickók rejtekhelyéhez vezetni. Szereplők További magyar hangok: Bata János, Felföldi László Charles-Augustin Sainte-Beuve Charles-Augustin Sainte-Beuve [ejtsd: szent bőv] (Boulogne-sur-Mer, 1804. december 23. – Párizs, 1869. október 13.) francia író, költő, újságíró, irodalomkritikus. Élete Özvegy édesanyja és apai nagynénje nevelte fel, mert az apa Charles-Augustin születése előtt két hónappal meghalt. Az érettségi után Sainte-Beuve orvosnak készült, de két évi tanulás és kórházi gyakorlat után az újságírás és az irodalom felé fordult. A Le Globe liberális irodalmi és filozófiai hetilapban jelent meg első cikke Joseph Delorme álnéven. 1827-ben dicsérő kritikát írt Victor Hugo Ódák és balladák verseskötetéről, és ekkor kezdődött barátságuk. Együtt vettek részt Charles Nodier író és akadémikus irodalmi találkozóin a Bibliothèque de l'Arsenalban. A cénacle-nak nevezett összejöveteleket a romantika bölcsőjének tartották. Minden vasárnap este ott gyűltek össze az írók, költők és művészek, hogy felolvassák és megbeszéljék írásaikat, verseiket. Politikával is foglalkoztak. Hugo és Saint-Beuve is megalakították saját irodalmi körüket Hugo lakásán. Adèle, Hugo felesége nagyon diszkréten elfogadta Sainte-Beuve udvarlását, ezért a barátság Hugóval megszakadt 1830-ban. Sainte-Beuve a saint-simonistákhoz csatlakozott, Pierre Leroux-val, Henri Lacordaire-rel és Lamennais-vel barátkozott. Verseit először Joseph Delorme álnéven adta ki. A Volupté című regénye önéletrajz. A Történeti és kritikai körkép a XVI. századi franca költészetről és színházról (Tableau historique et critique de la Poésie française et du théâtre français au XVIe siècle) még ma is alapműnek számít. Mivel versei és regénye nem arattak átütő sikert, Sainte-Beuve az irodalomkritika felé fordult. Cikkeit közölte a Le Globe, a Revue de Paris, Revue des Deux-Mondes, Le Constitutionnel és a Le Moniteur Universel. 1837-ben Lausanne-ba hívták, hogy tartson előadásokat a janzenista Port-Royalról. Az órák kibővített anyagából született az Histoire de Port-Royal, amit legjelentősebb művének tartanak. 1844-ben a Francia Akadémia tagja lett, ahol az antiklerikálisok és kormánypártiak vezetője volt. Nem tudta megakadályozni Félix Dupanloup, Victor de Laprade és Henri Lacordaire beválasztását az Akadémiába. Sikertelenül támogatta Théophile Gautier-t és Charles Baudelaire-t az akadémiai tagválasztásokon. Sainte-Beuve, Hugóval ellentétben, a Második Francia Császárság mellé állt 1852-ben. 1854-ben kinevezték a Collège de France latin tanszékének élére. Bemutatkozó óráját a liberális diákok megzavarták, ezért benyújtotta lemondását. 1857-ben tanári állást kapott az École normale supérieure-ön. 1865-ben bekerült a szenátusba, ahol kiállt az irodalom szabadsága és szólásszabadság mellett. Sainte-Beuve új módszert alkalmazott az irodalomkritikában. Az írókat életrajzuk, életkörülményeik, történelmi és szociológiai helyzetük alapján értékelte. Módszerét később Marcel Proust hevesen bírálta. 1869. október 13-án hunyt el Párizsban. A Montparnasse temetőben helyezték örök nyugalomra. Művei Versek Vie, poésies et pensées de Joseph Delorme (1829) Les Consolations (1830) Pensées d'août (1837) Livre d’amour (1843) Poésies complètes (1863) Regény, novella Volupté (1835) (Önéletrajz) Madame de Pontivy (1839) Christel (1839) Le Clou d’or La Pendule (1880) Irodalomkritikai tanulmányok, esszék Tableau historique et critique de la poésie française et du théatre francais au XVI. siècle (1828, bővített kiadás 1843); Histoire de Port-Royal (1840–1859, 4. kiad. 1878. 7 kötet); Critiques et portraits littéraires (1832-39); Portraits littéraires (1844); Portraits contemporaines (1846); Portraits de femmes (1844 et 1870) Causeries du lundi (1851-62, 15 kötet); Nouveaux lundis (1863-1870), 13 kötet Premiers lundis (1874-75), 3 kötet Étude sur Virgile (1857) Nouveaux lundis (1863-68); Chateaubriand et son groupe littéraire (1860); Souvenirs et indiscrétions (1872); Lettres à la princesse (Mathilde) (1873); Correspondance de S. (1877, 2 kötet); Nouvelle correspondance de Sainte-Beuve (1880); Magyarul megjelent műve Arczképek az ujabkori francia társadalomról ; ford., jegyz., bev. Wohl Janka ; Révai, Bp., 1888 ( A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata ) Wohl Janka Ki a klasszikus? ; ford. Rónay György; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai ; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegy. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977 Osztroh Osztroh (Острог, oroszul Osztrog) város Ukrajnában, a Rivnei terület Osztrohi járásának székhelye. A 2001-es népszámláláskor 14,8 ezer lakosa volt. Rivnétől 35 km-re délkeletre, a Horiny partján, a Hmelnickiji terület határán fekszik. Vasútállomása 14 km-re északkeletre fekszik (a Zdolbunyiv-Sepetyivka vonalon). Ipar: bútorgyártás, élelmiszeripar (tejfeldolgozás, sörgyártás), dréncsövek gyártása. Honismereti múzeum. Az 1576-1639 között működő Osztrohi Akadémia 1994-ben történt újraalapításával egyetemi várossá vált. Történelem Első írásos említése 1100-ből származik (Ipatyijev-krónika), ekkoriban a volhíniai fejedelmség fontos erődje volt. A 14. században az Ostrogski hercegek központja volt, ekkoriban forgalmas kereskedelmi és kézműves központtá vált. A család a 17. században kihalt, ezután a Lubomirski hercegek birtoka lett. 1581-ben itt nyomtatták az Osztrogi Bibliát, az egyik első teljes keleti szláv nyelvű bibliát (ma Oxford egyetemi könyvtárában őrzik). A nyomda alapítása Ivan Fjodorov nevéhez fűződik. 1636-ban a település lakói felkeltek a jezsuiták elnyomása ellen, de a felkelést leverték. A Hmelnickij-felkelés idején Osztroh rövid időre újra a felkelők kezére került. 1793-tól Oroszországhoz, 1920-1939 között Lengyelországhoz tartozott (a Szovjetunió akkori határán feküdt). 1795-ben kapott városi jogokat. Jelentős zsidó lakossága volt a német megszállásig, mely 1941. július 3. – 1944. január 13. között tartott. 1974-ben 10,9 ezer lakosa volt. 1995-ben járási jogú várossá nyilvánították. Nevezetességek A város legismertebb nevezetessége a régi vár a Vörös-hegyen (vagy Várhegyen) és a mellette épült Bogojavlenszkij ortodox templom, mely a 15. században épült és magán viseli egykori védelmi funkciójának jegyeit. A vár leglátványosabb része a szintén 15. századi Új- vagy Kerek-bástya (Kruglaja basnya). A katolikus Uszpenszkij-templom a 16. században épült, ma is működik (a helyi katolikusok főként a lengyelek közül kerülnek ki). A vártól északkeletre két különálló bástya (a Tatár- és a Lucki-bástyák a 16. századból, utóbbiban a könyvnyomtatás múzeuma működik) is fennmaradt. A közeli Mezsiricsi (Miedzyrzecz) faluban található a 15. századi Szentháromság-monostor. Rendőrakadémia 3. A Rendőrakadémia 3. – Újra kiképzésen (eredeti cím: Police Academy 3: Back in Training) 1986-ban bemutatott amerikai filmvígjáték, amely a Rendőrakadémia-sorozat 3. része. A filmet Jerry Paris rendezte, a forgatókönyvet Gene Quintano írta, a zenéjét Robert Folk szerezte, a producerei Paul Maslansky és Donald L. West voltak. A filmet Warner Bros. készítette és forgalmazta. Amerikában 1986. március 21-én, Magyarországon 1989. október 5-én mutatták be a mozikban. Cselekmény Az állami büdzsé fogytán van, és nem képes eltartani két rendőrakadémiát, így a két intézménynek versengeni kell a túlélésért. A két fél: Lassard parancsnok (George Gaynes) akadémiája a militarista Mauser (Art Metrano) akadémiájával szemben. Lassard visszahívja a korábbi tanítványait, hogy segítsenek neki a versenyben. Mahoney (Steve Guttenberg), Tackelberry (David Graf), Hightower (Bubba Smith), Hooks (Marion Ramsey), Callahan (Leslie Easterbrook) jönnek is. Felbukkan a Lassard-akadémián az előző részben még gonosz Zed (Bobcat Goldthwait) és az akkori áldozata, Sweetchuck (Tim Kazurinsky). Mauser az első részben megismert Copelandet (Scott Thompson) és Blankset küldi Lassard emberei, hogy szabotálják az akcióikat. Emellett átküldi a számára méltatlannak tartott Nogatát (Brian Tochi), aki Callahanbe fog belezúgni, és hasznosíthatja a gonoszok ellen karatetudását is. Felbukkannak a családtagok is, mindenki rendőr szeretne lenni, úgy mint Fackler felesége, vagy Kirland öccse. Végül, amikor valóban igazi akcióra kerül sor, a már leírt Lassard-fiúk (és lányok) legyőzik a kormányzó el-rablóit, így megmenekül az akadémia. Szereplők További magyar hangok: Feleki Sári, Hankó Attila Ptychohyla A Ptychohyla a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe a levelibéka-félék (Hylidae) családjába és a Hylinae alcsaládba tartozó nem. A nem fajai Mexikó déli államaitól, Chiapastól, Guerrerótól, Oaxacától egészen Panamáig megtalálhatók. Rendszerezés A nembe az alábbi 13 faj tartozik: Ptychohyla acrochorda Campbell & Duellman , 2000 Ptychohyla dendrophasma (Campbell, Smith, and Acevedo, 2000) Ptychohyla erythromma (Taylor, 1937) Ptychohyla euthysanota (Kellogg, 1928) Ptychohyla hypomykter McCranie & Wilson, 1993 Ptychohyla legleri (Taylor, 1958 Ptychohyla leonhardschultzei (Ahl, 1934) Ptychohyla macrotympanum (Tanner, 1957) Ptychohyla panchoi Duellman & Campbell, 1982 Ptychohyla salvadorensis (Mertens, 1952) Ptychohyla sanctaecrucis Campbell & Smith, 1992 Ptychohyla spinipollex (Schmidt, 1936) Ptychohyla zophodes Campbell & Duellman, 2000 A legtöbbször hivatkozott élmunkások és sztahanovisták listája Ez a lista az 1948 és 1953 között a Szabad Nép című pártnapilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben legtöbbször megnevezett élmunkásokat és sztahanovistákat tartalmazza. Nevük mellett az akkori foglalkozásuk és munkahelyük szerepel, zárójelben a hivatkozások számát, valamint Kossuth-díjasok esetén a díj odaítélésének évét és fokozatát tüntettük fel. Az összeállítás Horváth Sándor, Majtényi György és Tóth Eszter Zsófia kutatásainak felhasználásával készült. Muszka Imre (1914–?) esztergályos, WM Művek , Rákosi Mátyás Művek (66; 1950, I. fokozat) Loy Árpád (1906–1987) bányász, Alberttelepi Szénbányák (51; 1952, II. fokozat) Gazda Géza (1889–1981) művezető, WM Művek, Rákosi Mátyás Művek (45; 1952, II. fokozat) Rőder Béla (1912–1984) esztergályos, WM Művek, Rákosi Mátyás Művek (45; 1952, II. fokozat) Pióker Ignác (1907–1988) gyalus, Egyesült Izzó (34; 1951, II. fokozat) Szodorai István (1918–1970) esztergályos, WM Művek, Rákosi Mátyás Művek (33; 1953, III. fokozat) Tajkov András (1913–1985) bányász, Tatabányai Szénbányák, XIV-es akna (31; 1953, III. fokozat) Pozsonyi Zoltán (1914–1986) kőműves, Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalat (26; 1950, I. fokozat) Horváth Ede (1924–1998) esztergályos, Győri Vagon (25; 1950, I. fokozat) Deák János (1912–1977) művezető, MÁVAG (23; 1952, II. fokozat) Szőczei Sándor (1905–1988) kovács, MÁVAG (20; 1950, II. fokozat) Lengyel József (?) mozdonyvezető, Ferencváros (15; –) Porubszky Lajos (1932) esztergályos, Győri Vagon (13; 1954, III. fokozat) Knechtl Nándor (?) esztergályos, WM Művek, Rákosi Mátyás Művek (12; –) Margóczi István (1909–1991) olvasztár, Diósgyőri Kohászati Művek (10; 1950, II. fokozat) Panyi Ferencné (1907–1996) szövőnő, Pamuttextilművek (10; 1950, II. fokozat) Tóth III. János (1912–1991) mozdonyvezető, Miskolc (10; 1950, I. fokozat) Fábik József (1916–1980) kőműves, Magyar Gyárépítő NV, Mohács (10; 1950, I. fokozat) Kugler Lajos (1916–1990) hengerész, Diósgyőri Kohászati Művek (9; 1951, II. fokozat) Süveges Dániel (1912–1976) traktoros, Surján (9; 1953, III. fokozat) Varga Barnabás (1916–1997) bányász, Tatabányai Szénbányák, XIV-es akna (9; 1950, II. fokozat) Bunda János (1916–1989) ács, Hejőcsabai Cementgyár (8; 1953, III. fokozat) Mislóczky Mátyás (1900–1971) olvasztár, Diósgyőri Kohászati Művek (8; 1952, II. fokozat) Bordás András (1921–1956) esztergályos, WM Művek, Rákosi Mátyás Művek (7; 1954, III. fokozat) Tóth László (?) traktoros, Harta (7; –) Wekerle Irén (?) kábellerakó, Standard Gyár (6; –) Elekes Ferenc (1905–1967) bányász, Dorog, VIII-as akna (6; 1953, III. fokozat) Jánosik János (1906–1977) magkészítő, Ganz Hajógyár (6; 1951, II. fokozat) Kakujay Gyula Kakujay Gyula (Fenlak, Temes vármegye, 1847. január 22. – Budapest, 1882. július 1.) jogi doktor és hírlapíró, Kakujay Alajos testvéröccse. Életpályája A gimnázium négy osztályát Aradon, az V. és VI.-at Szarvason, a VII. és VIII. Temesváron végezte. Ezek után a pesti s bécsi egyetem hallgatója volt. Már jogász korában nagy hajlamot érzett a közgazdasági tudományokhoz és hogy azokban magát még jobban kiképezze, 1869-ben Párizsba ment, hol Chevaliert hallgatta s az Ellenőrnek és a Fővárosi Lapoknak levelezője volt. Párizsból hazajövén, 1871-ben Pesten doktori szigorlatot tett és az Ellenőr belső munkatársa lett. 1872. május 1-jén átvette az akkor megindult Temesi Lapok szerkesztését és különösen vezércikkeket írt a lapba; jelentékeny érdemeket szerzett a magyarosodás körül és 1874. március 1-jén vált meg a laptól. Ekkor a középpárt megalakulván, Budapestre hivatott és a Középpárt c. politikai lapot 1874. április 1-jétől június 28-ig Huszár Imrével együtt szerkesztette, midőn a lap megszűnt; azután több fővárosi lapnál dolgozott. 1876. szeptember 21-től a Budapesti Napilapot alapította és szerkesztette Borostyáni Nándorral, 1877. június 5-től maga 1878. február 10-ig, mikor a 40. számmal ez is megszűnt. 1881-ben Nemzeti Vagyon c. nemzetgazdászati lapot indított meg, ebből azonban csak a mutatványszám jelent meg. Egy darabig a kisbirtokosok országos földhitel-intézetét létesítő bizottságban a levelezést és más szellemi teendőket végzett; 1881-től a Pesti Hirlap közgazdasági rovatát vezette. Meghalt 1882. július 1-jén Budapesten, 35 éves korában. Cikkei a Fővárosi Lapokban (1870. A párisi katakombákban), a Hazánk és a Külföld-ben (1871. Délmagyarországi németek, A temesvári gazdászati és iparkiállítás csarnoka), a Vasárnapi Ujságban (1876. 33. sz. A fortuna-fogházban.) Munkája A kisbirtoki földhitel szervezése, a kisbirtokosok országos földhitel-egyesülete és az ezzel szövetséges mezőgazdasági előleg-egyletek által. Bpest, 1876. Tüskésbandikut-formák A tüskésbandikut-formák (Echymiperinae) a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjébe tartozó bandikutfélék (Peramelidae) családjának egy alcsaládja. Rendszerezés Az alcsaládba 3 nem és 9 faj tartozik. Echymipera – Lesson, 1842 – 5 faj Clara-tüskésbandikut (Echymipera clara) kiriwana-szigeti tüskésbandikut (Echymipera davidi) Echymipera echinista közönséges tüskésbandikut (Echymipera kalubu) Echymipera rufescens Microperoryctes – Stein, 1932 – 3 faj csíkos tüskésbandikut (Microperoryctes longicauda) kis tüskésbandikut (Microperoryctes murina) Microperoryctes papuensis Rhynchomeles – Thomas, 1920 – 1 faj serami tüskésbandikut (Rhynchomeles prattorum) Alsógellér Alsógellér (szlovákul: Dolné Holiare) Gellér településrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Fekvése Nagymegyertől 6 km-re délkeletre fekszik. Teljesen egybeépült Felsőgellérrel. Története Neve a régi magyar Gelle személynévből származik. Gellér első említése 1258-ból származik Guler néven, ekkor a győri várhoz, tíz évvel később (Villa Gyuller) a komáromi várhoz tartozott. Alsógellér legelső említése 1449-ben "Alsogheleer" alakban történt. Birtokosai sűrűn változtak, 1405-ben mint nemesi községet említik. A török időkben ezt a falut is felégették. Sokat szenvedett az árvizektől, főként 1899-ben okozott nagy károkat a víz. 1787-ben 37 háza és 255 lakosa volt. 1828-ban 20 házában 71 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "Alsó, és Felső Gellér. Két magyar faluk, vagy puszták, Komárom Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai reformátusok, fekszenek Nagy Megyertől két mértföldnyire egymáshoz közel, határjaik ’s vagyonnyaik is középszerűek lévén, második Osztálybéliek." Fényes Elek szerint "Alsó-Gellér, magyar falu, Komárom vmegyében, határos nyugotról felső Gellérrel, keletről nagy Tanynyal, délről Kécs pusztával s a pozsonyi országúttól 400 öl távolságra fekszik. Kiterjedése 872 hold, mellyből 2/3 szántóföld, 1/3 rét és lapályos terület s ez mind majorsági nemes birtok. Földe ollyan minőségű, mint felső Gelléré. Lakja 17 kath., 386 ref. 5 zsidó. F. u. Csepy, Szabó, Király, Szücs, Buzás, Pázmány, nemes családok." Komárom vármegye monográfiája szerint "Alsógellér, magyar kisközség, a komárom-dunaszerdahelyi vasútvonal mentén, 103 házzal és 432 ref. vallású lakossal. Postája Bogya, távírója és vasúti állomása Bogya-Gellér. E község első írott nyomára 1258-ban bukkanunk, a mikor Pethő és rokonai győri várjobbágyoknak a lakóhelye. 1268-ban két ily nevű helységet említenek. Az egyik: villa Gyuller, a komáromi vár tartozéka volt, a másik: villa Guller, a szolgagyőri várhoz tartozott. 1405-ben a gelléri nemesek faluja. 1520-ban Márk Gergelyt és Alsógelléri Pongráczot iktatják itteni örökölt birtokukba. Időközben a pannonhalmi főapátság is szerez itt némely részeket, melyeket 1539-ben elzálogosít, de 1576-ban viszont más részeket a főapátság vesz zálogba. 1627-ben a község egy boszorkányperben is szerepel, és itt ez ügyben tanúkihallgatást tartanak. 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halászy István kapnak ide királyi adományt. 1658-ban Szente Bálint, 1728-ban pedig Varga János több udvartelekre nádori adományt nyernek. A mult század első felében a Csepy, Komáromy, Szabó, Király, Szücs, Buzás és Pázmány családok voltak a nagyobb nemesi közbirtokosai. Most nagyobb közbirtokosa nincsen. A török világban elpusztult és később újra települt. Dűlői között van egy Tatárhányás nevezetű, melyet azonban nem a tatárok, hanem a kuruczok emeltek. A községet az árvíz gyakran sujtotta legutóbb 1899-ben is." A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938-ban újra Magyarország része lett. Alsógellért és Felsőgellért 1940-ben egyesítették. Népessége 1910-ben 451, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben Gellér 424 lakosából 394 magyar és 19 szlovák volt. Magyar jégkorongbajnokság Az OB I. Bajnokság a magyar jégkorongbajnokság első vonala. A 2012–13-as szezontól az OB I. Bajnokság nem került külön kiírásra; a magyar bajnok a Erste Ligában legjobb helyezést elérő magyarországi csapat. Története Magyarországon 1937 óta rendeznek magyar jégkorongbajnokságot, melyet a Magyar Jégkorongszövetség felügyel. Az első osztályú bajnokság győztes csapata a magyar jégkorong bajnoka cím birtokosa lesz. Legtöbb indulással és bajnoki címmel a Ferencváros csapata rendelkezik, amely a legelső kiírást kivéve minden szezonban elindult, és huszonöt alkalommal nyerte meg. Magyar női bajnokságot az 1993–94-es szezontól rendeznek, és két alkalom kivételével a Marilyn csapat nyerte meg mindegyiket. 2008-ban szponzori együttműködést alakított ki a MOL-csoport a magyar és a romániai jégkorongszövetségekkel. Az együttműködés eredményeképpen a legjobb magyar és a legjobb romániai csapatok ősztől egy bajnokságban, a Mol Ligában mérhetik össze erejüket. Jelenleg az OB I. bajnokságba számítanak bele a magyar székhelyű csapatok Mol Ligában egymás ellen játszott eredményei. A közös bajnokság keretén belül bonyolítják le a nemzeti bajnokságok alapszakaszát is. Az OB I. középszakaszába a magyarországi csapatok az alapszakasz helyezéseik alapján bónuszpontokat visznek magukkal: az első 9, a második 6, a harmadik 3 ponttal vághat neki. A rájátszás felsőágára a középszakasz első három helyezett csapata kerül, kiegészülve az Alba Volán EBEL-ben szereplő csapatával. Ők dönthetik el a bajnoki cím sorsát. A többi csapat az 5–7. helyért küzd az alsóágon. A csapatok a versenyen kívül induló Héraklész (U-20) válogatottal is játszanak. Díjak, trófeák A magyar jégkorong bajnokság küzdelmeinek befejeztével minden évben jutalmazzák az évad legeredményesebb játékosait. A sportolók által elnyerhető díjak közül az alábbi négy rendelkezik névadóval: Kósa-kupa: A díjat az 1992–93-as szezontól adják át minden évben a legjobban teljesítő újoncnak, azaz a felnőtt csapatba legjobban beépülő játékosnak. Névadója és alapítója Kósa Ambrus aki évtizedekig a BVSC játékosa volt, visszavonulása után pedig az Székesfehérvári Volán edzőjeként írta be magát hokitörténelembe, mint az első vidéki bajnokcsapat vezetője. 2008-ban hunyt el. Leveles-kupa: Az 1974–75-ös szezon végén osztották ki legelőször a legjobb ifjúsági korú játékosnak járó díjat, a Leveles-kupát. A legrégebbi, játékosok által elnyerhető trófeát Leveles György jégkorongozó emlékére hozták létre. Leveles György a BVSC és a magyar válogatott egyik legtehetségesebb csatára volt. 1965-ben egy edzésen olyan szerencsétlenül esett el a jégen, hogy az egyik játékostársa korcsolyájának éle súlyosan megsértette a jobb szemét, amely miatt kénytelen volt felhagyni az aktív sportélettel. Azonban kórházi kezelése után sem szakadt el teljesen a sportágtól és a Központi Sportiskola utánpótlás műhelyében nevelőedzőként dolgozott 1972 novemberében – 25 évesen – bekövetkezett haláláig. Miklós-kupa: A legtechnikásabb játékosnak járó trófeát 1990-ben alapították Miklós Sándor volt válogatott jégkorongozó iránti tiszteletből. Miklóst az 1930-as években Európa egyik legjobb jégkorongozójaként tartották számon kortársai. Pályafutás során négyszer lett magyar bajnok és a magyar válogatott színeiben több világbajnokságon, valamint az 1936-os téli olimpián is részt vett. Az ötvenes években Ausztráliába emigrált, ahol fontos szerepet vállalt a hoki ausztráliai népszerűsítésében. 1981-ben távozott az élők sorából. Vedres-kupa: Az évad legkiválóbb hálóőrének járó díjat 1977 óta hosszú időn keresztül a "Legjobb Kapus" néven adták át. A trófea csupán a 2009–2010-es szezontól lelt névadóra Vedres Mátyás személyében. Vedrest a '60-as évek legjobb kapusaként tartották számon. Karrierje során hatszor nyerte el a magyar bajnoki címet és több mint 150-szer lépett a pályára a magyar válogatott tagjaként. 1963 és 1974 között kilenc világbajnokságon valamint az 1964-es téli olimpián is ő védte a magyar csapat hálóját. Az élsporttól való visszavonulása után a KSI, a MAC, majd az Újpesti TE kapusedzőjeként dolgozott 2009-ben bekövetkezett haláláig. Érdemes megjegyezni, hogy Vedres volt az első hálóőr a magyar bajnokságban, aki kapusmaszkban védett. A fent említett kupákon kívül minden évben átadásra kerül a legjobb csatárnak, a legjobb védőnek, a legeredményesebb játékosnak (MVP) valamint a legjobb külföldi játékosnak járó díj. A szezon végén a Magyar Jégkorong Szövetség a játékosokon kívül külön díjban részesíti az évad legjobb edzőjét, legjobb utánpótlásedzőjét (Séra Miklós díj) valamint a legjobb játékvezetőt is. Ángel Reyna Ángel Eduardo Reyna (Mexikóváros, 1984. szeptember 19. –) egy mexikói válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Guadalajara középpályása. Általában a pálya bal oldalán játszik. Mexikóban egyszeres kupagyőztes, egyszeres CONCACAF-bajnokok ligája-győztes, a válogatottal pedig egyszeres CONCACAF-aranykupa-győztes. Pályafutása Klubcsapatokban Bár az América utánpótlás-neveléséből került ki, az első osztályú mexikói bajnokságban 2005. július 31-én mutatkozott be, amikor csapata, a San Luis FC 2–1-es győzelmet aratott hazai pályán az Estudiantes Tecos felett. Később szerepelt a Necaxa és az América csapatában is, majd a Monterreyhez kerül, amellyel 2012-ben megnyerte a CONCACAF-bajnokok ligáját. A Pachuca és a Veracruz után a Guadalajara játékosa lett, amellyel 2015-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett. A válogatottban A válogatottban először 25 évesen, 2010. február 24-én lépett pályára egy Bolívia elleni barátságos mérkőzésen. 2011-ben részt vett a CONCACAF-aranykupán, amit Mexikó meg is nyert, majd számos világbajnoki selejtezőn is pályára lépett. Bár szerepelt a 2013-as konföderációs kupára nevezett keretben is, a tornán nem lépett pályára. 2014-től nem került be a nemzeti csapatba. Le Catelier Le Catelier település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 248 fő (2015). Le Catelier Les Cent-Acres, Cropus, Muchedent, Notre-Dame-du-Parc és Saint-Hellier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ferencz Éva (színművész) Ferencz Éva (Szolnok, 1951. június 17. – Budapest, 2013. október 17.) énekes, színész. Gyergyószárhegyi székely családból származott. Öccse Ferencz Gábor fotóművész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott. Pályája Első komolyabb elismerése a Magyar Televízió Röpülj páva! énekversenyének díja volt 1970-ben. Később a Kaláka és a Honvéd Művészegyüttesek tagjaként lépett fel országszerte. Kőszínházban prózai, musical és operett műfajban egyaránt sikereket aratott. 1993 után Erdélyi Zsuzsanna Európa- és Kossuth-díjas néprajzkutatóval gyűjtötte a magyar zenei és prózai néphagyomány kincseit a hazai és a határon túli magyar közösségekben. A Százak Tanácsának egykori tagja, halála utána pedig Örökös Tagja. Lemezei Világ békessége (1977) Világ váltságáért (1998) Idvezlégy Bódog Szent István királ’! (2000) Tündérvilág (2002) A Testi-lelki kenyerünk (2003) Szót mond a Fiúisten (2006) Elismerései Nívódíj (1990) A Magyar Kultúra Lovagja Széchenyi Társaság díja Tinódi-lant díj Klebelsberg Kuno-díj (2001) Magyar Örökség díj (2003) II. Kerületért Emlékérem (2005) Fontosabb színházi szerepei Kálmán: Csárdáskirálynő ...címszerep Kálmán: Marica grófnő ...Marica Vasziljev: Csendesek a hajnalok ...Zsenya Hubay-Vass-Ránki: Egy szerelem három éjszakája ...Júlia Bernstein: Candide ...Kunigunda Ábrahám: Bál a Savoyban ...Madelaine Millöcker: Koldusdiák, Der Vetter aus Dingsda ...Annchen (ausztriai vendégjáték) Millöcker: Im weissen Rössel ... Klärchen (ausztriai vendégjáték) Ábrahám: Viktória ...Riquette (ausztriai vendégjáték) Burkhard: Tüzijáték ...Anna (ausztriai vendégjáték) Farkas: Liebe im Regen ...Zsuzsi (ausztriai vendégjáték) Fall: Sztambul rózsája ...Midili Huszka: Lili bárónő ...Clarisse Huszka: Mária főhadnagy ...Panni Ábrahám: 3:1 a szerelem javára ...Körössy Mira Molnár: Doktor úr ...Sárkányné Molnár: Játék a kastélyban ...Annie Molière: Tartuffe ...Elmira Paso: Hiszi? Nem hiszi?! ... Júlia Suppé: Banditacsíny ...Stella Werfel: Jacobowsky és az ezredes ...Léha hölgy Foissy - Cohen: Végzetes lépések ...Sophia Filmek, tv Itt járt Mátyás király (1976) Szép Galathea (1976) Áramütés (1979) IV. Henrik király (1980) Nagyvárosi kanyarok (1981) A mérkőzés(1981) A száztizenegyes (1982) Initial J Az Initial J: Jay Chou's Greatest Hits Jay Chou 2005-ben kiadott válogatásalbuma. Japánban Chichirika címmel jelent meg. Az albumon az Initial D című filmben szereplő dalok hallhatóak és egy DVD tartozik hozzá, melyen nyolc videoklip szerepel. Számlista "���� Adorable Woman" ( Ko aj nü zsen (Ke Ai Nü Ren) ) - 4:01 "���� Black Humour" ( Hej sze ju mo (Hei Se You Mo) ) - 4:45 "�� Ninja" ( Zsen cse (Ren Zhe) ) - 2:41 "��� Nunchucks" ( Suang csie kun (Shuang Jie Gun) ) - 3:23 "����� The Final Battle" ( Cuj hou tö csan ji (Zui Hou De Zhan Yi) ) - 4:14 "���� In the Name of the Father" ( Ji fu cse ming (Yi Fu Zhi Ming) ) - 5:43 "��� East Wind Breaks" ( Tung feng po (Dong Feng Po) ) - 5:17 "�� Double Sabres" ( Suang tao (Shuang Dao) ) - 4:56 "��� Common Jasmin Orange" ( Cs li hsziang (Qi Li Xiang) ) - 4:59 "�� Grandma" ( vaj po (Wai Po) ) - 4:07 "�� Drifting " ( Piao ji (Piao Yi) ) - 3:49 "���� All the Way North" ( Ji lu hsziang pej (Yi Lu Xiang Bei) ) - 4:57 Forrás Jay Chou Discography Středokluky Středokluky település Csehországban, Nyugat-prágai járásban. Středokluky Číčovice, Běloky, Makotřasy, Kněževes, Dobrovíz és Tuchoměřice településekkel határos. Lakosainak száma 1150 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Estadio Pocitos Az Estadio Pocitos Uruguay fővárosában, Montevideóban található többrendeltetésű stadion volt 1921 és 1933 között. A város növekedése miatt 1940-ben lebontották. A sportlétesítményt főleg a tulajdonos klub, Peñarol labdarúgó mérkőzéseinek lebonyolítására használták. A stadiont 1933-tól a Later sportegyesület labdarúgó csapata használta, mert a Peñarol az Estadio Centenarió stadionba kezdett játszani. A világbajnokságok első gólját itt érte el a francia Lucien Laurent. A bontást megelőzően áttette székhelyét az Estadio Centenarióba. A stadion építészeti különlegességként szerepel, egy stadionokat megörökítő német könyvben, mint a világ legkülönlegesebb sportlétesítménye. Elliptikus lelátóin egy ókori görög színházban érezhette magát az ember. Bódy Irén Bódy Irén (Budapest, 1925. november 5. – Budapest, 2011. szeptember 25.) Munkácsy Mihály-díjas magyar iparművész, textilművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1993). Életpályája Gyermekéveit Veszprémben töltötte, a Festő utcában, amely utcában Húsvét Lajos kékfestő műhelyt működtetett. Bódy Irén már gyermekkorában itt eljegyezte magát a kékfestéssel, további tanulmányait is ez határozta meg. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1948-1952) folytatott nyomott anyag tervező szakon, ahol mesterei: Molnár Béla, Rozs Endre és a kékfestő mesterek, köztük Húsvét Lajos, Jakkel Sándor, id. Gál Gyula, Tóth István, Kovács Miklós. Diplomája megszerzése után a kispesti textilgyárban (1952-1959), majd az Iparművészeti Vállalat Studiójában (1959-1962) volt ipari tervező, 1963-tól önállóan dolgozott otthonában, saját asztalán tervezett nyomódúcai mintáinak zseniális egybekapcsolásával. Bódy Irén festői világának tárgya a kékfestés, mintegy beemelte művészeti világába a kékfestést, mely a népművészet és a művészet határán mozgó mesterség. A kékfestő nyomódúcokat elemként, motívumként, talán sajátos ready-madejeiként kezelte és folyamatosan építkezett belőlük. A geometrikus, növényi vagy állatformákat ábrázoló dúcok segítségével először verdürt készített, szép iparművészeti munkák kerültek ki keze alól (függönyök, abroszok, ruhák, kötények, naptárak), majd megszületett legjelesebb alkotása a Kékfestő paradicsom című, amely a bibliai Ádám és Éva történetét dúcokkal ábrázolta. Később anyagot váltott, dúcait vászon, pamutszövet (karton) helyett pamutbársonyra, majd selyemre nyomta, a bársony sejtelmessé, a selyem játékossá teszi motívumvilágát. Első egyéni kiállításai Budapesten, a Csók István Galériában voltak 1962-ben és 1967-ben, ezután gyakran szerepelt munkáival itthon és külföldön is, köztük Kanadában mutatkozott be az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon. 1990-től munkáit a pápai Kékfestő Múzeumnak adományozta, ott működik tiszteletére már 1991-92 óta állandó gyűjteményes kiállítás. Divattevékenység A népművészeti és háziipari szövetkezetnek a maga tervezte kékfestő anyagból abroszt ,naptárat, ruhát , kötényt és más használati textíliát tervezett. Ő maga a kékfestő dúcokat elemként, motívumként kezelte és létrehozta belőlük saját festői világát. Mivel a nyomódúcok egyszerű geometrikus vagy növényi elemeket ábrázoló egységek, először verdürt készített segítségükkel, majd megszületett legfontosabb műve a Kékfestő paradicsom, amely az első emberpár történetét dúcokkal ábrázolja. Később anyagot vált: pamutbársonyra, majd selyemre nyomja dúcait; a bársony sejtelmessé, a selyem játékossá teszi motívumvilágát. Híresek pávás kárpitjai, nyárfás függönyei, amelyekre ecsettel vitte föl a levél imitációját. 3×3 méteres anyagra a dúcokat úgy nyomta, hogy azok tökéletesen kapcsolódjanak egymáshoz. Bódy Irén első önálló tárlata 1967-ben volt Budapesten, a Csók István Galériában. Azóta számos hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be, köztük Kanadában az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon. Életművét a 90-es évek elejétől kezdődően a pápai Kékfestő Múzeumnak ajándékozta. A régi műhelyből kialakított kiállítóhelyen, az egykori szárítópadláson 1991 óta látható 40 éves alkotói pályáját bemutató állandó kiállítása . Bódy Irén utolsó látogatója Herczeg Ibolya -kiállításainak rendezője- művészettörténész volt, aki kötetet tervez a textilművész munkásságáról. Mint azt Herczeg Ibolya elmondta az MTI-nek, ő rendezte Bódy Irén összes kiállítását, és nemrég adott be pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz, hogy könyvet állítson össze a textilművész munkásságáról. “Irén 40 éves életpályája technikai és művészeti bravúr. Nyomástechnikája, az anyag festése és a nyomódúcok szerkesztésével előállított textiljei a népművészetből iparművészetté tették a kékfestés mesterségét” – hangsúlyozta a művészettörténész. Mesterei Molnár Béla, Rozs Endre, Húsvét Lajos, Jakkel Sándor, Gál Gyula, id., Tóth István, Kovács Miklós Bódy Irén iparművész kiállítása MŰCSARNOK, BUDAPEST 1986. MÁRCIUS 6-ÁPRILIS 13./KATALÓGUS SZERZŐ:Bódy Irén SZERKESZTŐ:Varga István, Herczeg Ibolya FOTÓZTA:Kónya Kálmán Magánkiadás , 1986 Tűzött kötés , 16 oldal Előszó: A magyar textilművészet megújulását 1968-tól számítja a művészettörténet és a kritika. A felemelkedésben és a nemzetközi sikerekben eltelt boldog tíz-tizenöt esztendő alatt korszakos művészegyéniségek születtek izmos derékhad kíséretében, a szombathelyi textilbiennálékat kisebb művészeti forradalmakként könyveltük el, a technikák és kifejezési módok tisztes harcában pedig láthatóan mindenki győzedelmeskedett. Megszűnt a klasszikus gobelin hegemóniája, hogy szigorú kánonjaiból alig engedve újra kikényszerítse a megérdemelt figyelmet. Vihart kavart a tértextil és a textilplasztika, miközben értelmes vagy szűköcsként partikuláris vitákban egyre több szó esett s esik ma is a textil "útkereséséről" és "válságáról". Ebben a talán nem "pirruszi" győzelemsorozatban, amelyet kétségtelenül egy műfaji-technikai integrálódással is jellemezhetünk - ahol még sajnos szerepe van a többoldalú manipulációnak is -, nagyon remélem, hogy az igazi győztesek állva maradnak. Bódy Irén számomra ezek egyike, s azt hiszem, hogy műcsarnoki tárlata egyértelműen igazolni képes állításomat, s a hozzá kötelezően kívánkozó személyes magyarázatokat is. A kékfestés története és technikája A középkorban a kelmefestők elsősorban kolostorokban és városokban dolgoztak. Legismertebb képviselőik Magyarországon a 12-13. századi királyi telepítéssel érkező bajor, flamand, szász kézművesek voltak. Egy másik egységet képviselnek a már említett „honi" divat textiltermékei, melyeken jelmondatok, címerábrázolások, feliratok jelentek meg. A Lánchíd képével zsebkendőket nyomtak, Széchenyi István arcképét is elkészítették névfelirattal együtt. Külön csoportot jelentenek a virágcsokrok, madarak, a terített asztal edény-ábrázolásai, ezeket a mintákat kötényekre és abroszokra használták. A szegélyminták a végáruk folyamatos mintáitól abban tértek el lényegesen, hogy ezeknek az elemeknek a használata egyéni ízléstől függött. A mester alkotókedvének, művészi hajlamának a függvénye volt, hiszen az egyes elemek összehangolását különös érzékkel kellett megtervezni. Igen ritkán, de előfordult néhány életképi ábrázolás is. Ilyenek például a bokron ülő papagáj, a szántó paraszt és hasonlók. Ezek a minták elsősorban zsebkendőkön és uzsonnaterítőkön jelennek meg, amelyek a 19. század végének és a 20. század elejének termékei. Érződik rajtuk, hogy nincs olyan művészi igényű készítő, aki az aktualizálást jó ízléssel tudná megoldani. A polgári ízlés is jelentősen hatott a kékfestő motívumok tervezésére és készítésére. Ilyenek voltak például a parkettás és kockás minták. Századunkban a megszűnő üzemek sorra eladták mintafáikat, ezzel meglehetősen elmosódtak, keveredtek a táji különbségek (ha egyáltalán voltak ilyenek), így ma már egy-egy tájegységről nehezen alkothatunk egységes képet. Az egyes mintákat jellegzetes vonalvezetésük, motívumaik alapján nevezték el leginkább a vevők, amit aztán maga mester, vagy a műhely alkalmazottai, de különösen a vásározó személyzet átvett, hogy könnyebben megértse a vásárlók kívánságát. A mintakönyv minden mester rendelkezésére állt, leggyakrabban maguk állították össze, vagy leginkább őseiktől örökölték. A megrendelés alapján vásárlók ebből választották ki az ízlésüknek megfelelő mintákat. Általában egy-egy kisebb mintadarabot ragasztottak be a könyvekbe, számozással ellátva. Rendszerint a számozás alapján jegyezték fel a megrendeléseket. A segédkönyvekbe írták be a hozott anyag mennyiségét, a minta számát és megbízó nevét. Elismervényként egy bárcát adtak, ennek azonos számozású párját varrták a festendő anyagra. A legtöbb - leginkább végárukra használatos - elnevezés valamilyen növény, elsősorban virágmotívumot takar, mint például a margarétás, nagyleveles ágacskás, rozmaringos, szőlős, tulipános. A következő nagy csoportot az állatábrázolásokat megnevező minták alkotják, mint a birkaszemes, pulykás, tarajos, lúdszömes, katicabogaras. A geometrikus elnevezések is igen gyakoriak: négyzetpontos, kockás, csíkos, aprópöttyös, karikás. Az égi jelenségek csoportjában gyakori a kétholdas, napsugaras, üstökös, villamos minták. Valamilyen tárgyhoz való hasonlóság alapján is nagyon sok mintát neveztek el: patkós, koszorús, fülbevalós, darázsfészkes, legyezős, körmös. Előfordult a végárukon is, hogy több mintát együttesen használtak, a következő elnevezések is erre utalnak: csíkos-indás, pettyes-kockás, csíkos-karikás. A minták már jellegüknél fogva is meghatározták, hogy milyen ruhadarab készülhetett belőlük. A kötényekre rendszerint sarok- és szegély-, a szabadon maradt területekre pedig apró minták kerültek. A 20. század elején divatba jött, a férfiak által is viselt melleskötények már jellemzően csak aprómintásak lehettek: pettyesek, babosak, ágas-bogasak. A fejkendőkön is jellemző volt a szegélyminta. Közepe maradhatott üresen, de kerülhetett rá apró motívumokból felépülő mintázat is. Előfordult olyan is, hogy a szegélyminta elmaradt, helyébe pedig egy nagyméretű koszorúminta került. Ezt leginkább Nyugat-Magyarországon viselték. A szoknyák általában a blúzzal egyforma mintájúak voltak, de a szoknyák aljára rendszerint széles bordűr került. Szeged környékén az ilyen szoknyákat puccosnak nevezték. A piszkos munkát végző férfiak körében is nagyon népszerűnek számított a festő ing, ezek leginkább simafestőből készültek, csak ritkán kaptak apró mintázatot, ugyanez jellemezte a bő szárú gyatyákat is. A zsebkendő használatáról a múlt század végéről vannak adatok. Ezeket rendszerint pontsorok, vonalcsíkok díszítették, de gyakran felbukkant a szarvasos sarokminta is. Napjainkban elsősorban a lakástextilek területén fordulnak elő a kékfestő anyagok, de ezek őseink házaiban is jellemzőek voltak. Idős asszonyok sokáig ragaszkodtak a gyászban a kékfestő ágyneműhöz, de praktikus volt az iparosok és a tanyasi legényszállások ágyhuzataként is. Gyakran használták ajtóbeakasztó függönynek, vásározó bugyorkendőnek is. Az asztalterítők köréből számos igen díszes-mintás darabot ismerünk. Díszes, virágos-indás szegélyük volt, belülre gyakran virágcsokrokat, közepére pedig koszorút nyomtak. Az ilyen darabok ma is igen közkedveltek a vásárlók körében, gyakran találkozunk velük éttermek asztalain is. Ugyancsak használatosak az olyan szalvéták, amelyek az abrosz mintázatát tükrözik vissza, valamint az ülőpárnák, amelyek leginkább apró mintákkal készültek és készülnek ma is. Függönyöket egykor elsősorban sötétítés céljára használták, ma inkább a díszítés szerepét töltik be. A napjainkban is dolgozó bácsalmási Skorutyák János árjegyzékén a következő termékek szerepelnek, amelyek a kékfestő mai használatát, funkciójának változását is jelzik: könyvjelző, ballagótarisznya, falinaptár, kefetartó, tűpárna, edényfogó lap, steppelt mellény. A fentiekből is látható, hogy amíg a kékfestés technikája évszázadok óta alig változott, addig funkciója nagy utat járt be, viseleti jellege háttérbe szorult és kisipar helyett inkább a népművészet kategóriájába sorolható. A viseleti funkció háttérbe szorulásával felerősödött a kékfestő anyag lakástextiliák körében betöltött szerepe. A még dolgozó mesterek ma népművészként tevékenykednek. Újra jellemzővé kezd válni a kompozíciós szerkesztést kívánó darabok készítése, melyek megkomponálásában az esztétikum mellett a hasznosság is szerepet kap. A mintázásnak ugyan vannak bizonyos szabályai, egy-egy motívumnak megvan a kompozícióban betölthető szerepe, de az egész megkomponálása az alkotó (a mester) egyéni ízlésének függvénye. Folyamata Kifőzés: A fehér pamut anyagot forró, szappanos vízben forraljuk, hogy a szövés közben bekerült szennyeződéseket eltávolítsuk. A kifőzött anyagot ezután tiszta vízben kiöblítjük, majd hullámvonalban a belécezett padlásra teregetjük. Erre azért van szükség, mert a kifőzött anyagot a festék jobban megfogja. Mintázás: Kézzel, vagy géppel történik. Egy régi recept alapján készült, viaszos anyagot (az úgynevezett „pap”-ot) a fa nyomómintákkal visszük fel a fehér vászonra.A kézi mintázás előtt a fehér anyagon kirajzoljuk a minták helyét, ezzel elősegítve a kisebb kézi minták elhelyezését. A gépi mintázást pedig egy, a 20. század elején épült Perrotin nyomógép végzi. Festés: Külön recept szerint összeállított, 80-85 °C –os festékben történik. Lemosás: A festés után leoldjuk a vászonra rányomott védőréteget (a „pap”-ot)., ahol a vászon festetlen marad és láthatóak lesznek a fehér minták. Ezután tiszta vízben leöblítjük a felesleges festékanyagot és szennyeződéseket, majd itt is a teregetés következik. Keményítés: Forró burgonyakeményítőn vezetjük át az anyagot. Ezután ismét felteregetjük száradni. Mángorlás: A kikeményített vásznat finoman megnedvesítjük, hogy megereszkedjen és így könnyebben kisimuljon a mángorló alatt. Egyszerre két véget simítunk egy fahengerre feltekercselve. A többtonnás szekrényes mángorlónk, amely több mint százéves, még mindig használatban van, de a régi lóval való mozgatást mára felváltotta a villanymotoros működtetés. Összerakás: Miután megtörtént a mángorlás is, a kész anyagot méteresre hajtogatjuk és továbbvisszük eladásra vagy feldolgozásra. Feldolgozás: A kész kéfestő anyagból ezután elkészülnek a színtartó és mérettartó kékfestőtertítők, kékfestő szoknyák, kékfestő kötények és mindenféle használati és dísztárgyak. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1962, 1967 • Csók Galéria, Budapest 1969 • Fészek Galéria , Budapest 1970 • Iparművészeti Múzeum , Budapest • Bakonyi Múzeum, Veszprém • Művelődési Ház, Dunaújváros 1971 • Kossuth Múzeum, Cegléd 1973 • Múzeum, Nagykőrös 1974 • Magyar Intézet, Varsó • Művelődési Ház, Szeged és Zalaegerszeg 1975 • Városháza, Brest • Amiens • Calais 1976 • Galerie Sin' Paora, Párizs 1978 • Magyar Intézet, Prága 1979 • Cappa G., Athén 1981 • Somogyi Képtár, Kaposvár 1985 • Jurisich Múzeum, Kőszeg 1986 • Műcsarnok , Budapest • Kékfestő Múzeum, Pápa 1989 • József Attila Művelődési Ház, Nádudvar • Művelődési Központ, Hajdúböszörmény 1992 • Kékfestő Múzeum, Pápa (állandó, gyűjteményes kiállítás) 1994 • Díjnyertesek kiállítása, Szombathelyi Képtár, Szombathely . Csoportos 1968 • Textil Falikép '68, Ernst Múzeum , Budapest 1970 • 1. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1972 • 2. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1974 • Iparművészeti Világkiállítás, Torontó 1975 • Design Center, Helsinki 1976 • Grassi Museum, Lipcse • Magyar Textilművészeti kiállítás, Tunisz 1977 • Modern Magyar Textilművészet, Kunstmuseum, Aalborg , Dánia 1978 • Modern Magyar Textilművészet, Saint Nicolaus-templom, Koppenhága 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1984 • 8. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1988 • 10. Fal- és Tértextil Biennálé, Szombathelyi Képtár, Szombathely 1990 • Von Mini zu Maxi, Eisenstadt • Moderne Ungarische Textilkunst, Bécsújhely , Ausztria 1992 • 12. Magyar Textilbiennále (Fal- és Tértextil Biennálé), Szombathelyi Képtár, Szombathely. Köztéri alkotásai Házasságkötő Terem ( Budapest V. kerülete , Tanácsháza) Budapest Étterem ( Tokió ) Magyar Étterem ( Varsó ) Művei közgyűjteményekben Magyar Iparművészeti Múzeum , Budapest Janus Pannonius Múzeum , Pécs Kékfestő Múzeum, Pápa Szombathelyi Képtár, Szombathely. Díjak, elismerések Munkácsy-díj (1970) 2. Fal- és Tértextil Biennále díj ( Szombathely , 1972) SZOT-díj (1976) A svájci Rózsa Anna Alapítvány díja (1984, 1992) Érdemes művész (1987) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat (2001) Stazione di Rudalza Stazione di Rudalza vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Olbia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cagliari–Golfo Aranci Marittima-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Marinella Stazione di Olbia Don’t Tell Me (Madonna-dal) A "Don't Tell Me" egy dal az amerikai énekesnő, Madonna nyolcadik stúdióalbumáró, a Music-ról. A dal szerzői az énekesnő mellett a francia producer és zeneszerző, Mirwais Ahmadzaï és az amerikai zenész-dalszerző, Joe Henry. A dal a második kislemez az albumról, amely 2000. november 21-én jelent meg a Maverick Records gondozásában, továbbá szerepel az énekesnő GHV2 (2001) és a Celebration (2009) válogatásalbumain. A "Don't Tell Me" pozitív visszajelzéseket kapott a zenekritikusoktól, akik dicsérték a dalt, mint az album egyik kiemelkedő eleme, valamint megemlítve Madonna „lelkes” vokális teljesítményét benne. A dal megjelenését követően az eladási listák élére tört Kanadában, és az első ötben volt többek között Olaszországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is, ahol pedig az eladási számok szerint aranylemez is lett. A dal megjelenését követően egyből vezette a Billboard Dance Club Songs listáját, ezzel pedig megelőzte a The Beatles-t és egyel maradt le Elvis Presley-től, a legtöbb Top10-es kislemezt és a legtöbb aranylemezt elértek kategóriájában a Billboard történetében. A "Don't Tell Me" ezidáig mintegy 4,5 millió példányszámban kelt el világszerte. A dal kísérő videoklipjét a francia Jean-Baptiste Mondino rendezte. A klipben Madonna mint egy cowgirl szerepel, aki egy automatizált futópadon sétál egy vászon előtt, amin cowboyok táncolnak és játszanak a homokkal. A videó két jelölést kapott a 2001-es MTV Video Music Awards gálán, és szintén két Grammy-jelölét kapott a legjobb videoklip és a legjobb rövidfilm kategóriákban. Az énekesnő élőben adta elő a dalt a Drowned World Tour (2001) és a Re-Invention World Tour (2004) nevezetű turnéin, valamint 2014-ben Miley Cyrus-al közösen a "We Can't Stop" című slágerével egybekötve. A dalnak azóta számos feldolgozása és mix változata készült. Forrás Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me Madonna – Don't Tell Me (CD 2) Madonna – Don't Tell Me (Remixes) Madonna – Don't Tell Me (The Remixes) Ferenczfy-Kovács Attila Ferenczfy-Kovács Attila (Pécs, 1951. július 26. –) Kossuth-díjas építészmérnök, iparművész, díszlettervező, látványtervező, vizuális művész. Életpályája Felsőfokú tanulmányokat a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott az építészmérnöki karon (1969-1974). Első munkaállomása a Pécsi Tervező Vállalat Ifjúsági Irodája (1969-1974), majd 1978-1991 között a MAFILM-nél dolgozott, 1991 óta szellemi szabadfoglalkozású látványtervező, vizuális művész, építész. Szabó István filmrendező egyik állandó munkatársa, közben két évig a torinói Operaházban a Wagner-tetralógia díszleteit tervezte, tervezett operadíszleteket Lipcsében, Bécsben is. Legnagyobb sikereit film és színpadi díszleteivel aratta. Ferenczfy-Kovács Attila a legkülönösebb tér-álmodók egyike. Épületeiben, film- és színházi díszleteiben, képzőművészeti munkáiban szürreális hidat épít a múlt és a jelen között. Díszleteit, térplasztikáit hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításokon szerepelteti. Közgyűjtemények őrzik alkotásait, köztük a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a lyoni M. St. Pierre Gyűjtemény. Legtöbb elismerést filmekhez készített díszleteiért kapott. Családja Családi állapota: elvált, három gyermek atyja: Sebő (1977), Petra (1979), Lili (1991). Munkái (válogatás) Filmdíszletek 1981: Szerencsés Dániel (Hunnia, rend.: Sándor Pál); 1982: Álombrigád (Társulás, rend.: Jeles András); Mennyei seregek (Budapest Stúdió, rend.: Kardos Ferenc); 1983: Angyali üdvözlet (Hunnia, rend.: Jeles András); 1984: Csak egy mozi (Hunnia, rend.: Sándor Pál); 1989: Találkozás Vénusszal (Warner Bross, rend.: Szabó István); 1992: Édes Emma, drága Böbe (Objektív, rend.: Szabó István); 1993: A bűvös vadász (Budapest Stúdió; rend.: Enyedi Ildikó); 1995: Offenbach titka (Chanel 4, rend.: Szabó István); 1996: Hosszú alkony (Eurofilm, rend.: Janisch Attila); 1997: Az alkimista és a szűz (rend.: Kamondi Zoltán); 1997: Kivert kutya (rend.: Kevin Brodie); 1998: A napfény íze (rend.: Szabó István); 2003: Másnap (rend.: Janisch Attila). Színházi díszletek 1986-1988: Wagner: Ring, Teatro Regio, Torino 1993: Muszorgszkij: Borisz Godunov, Lipcsei Operaház; Verdi: Trubadúr, Wiener Staatsoper 1994: Henley: A szív bűnei, pécsi Nemzeti Színház; Shakespeare: Hamlet, miskolci Nemzeti Színház 1995: Csehov: Ivanov, Pesti Színház 1996: Lorca: Bernarda Alba háza, szegedi Nemzeti Színház; A leláncolt Prométheusz - Médeia, Várszínház 1997: Médeia-történetek, Miskolci Csarnok Kultusz Motel 2005: Monteverdi: Orpheus, Művészetek Palotája Belsőépítészeti és építészeti munkái 1996: Opart Dance Club, Arab kávézó, AbOriginal vendéglő 1998: Persona Ruhabolt, Budapest 2002: Terror Háza , Budapest 2004: Holokauszt Múzeum, Hódmezővásárhely 2005: Emlékpont Múzeum, Hódmezővásárhely Kiállítások (válogatás) Egyéni 1974 • Emlékmű, Bercsényi Klub, Budapest 1984 • Angyali üdvözlet, díszlettervek, XII. Velencei Film Biennálé, Velence 1985 • Neue Linie in Ungarn, Tatgalerie, Bécs 1986 • Möbelklassiker der III-ten Jahrtausends, Tatgalerie, Bécs • Bachman, Kovács, Rajk, Szalai, Dorottya Galéria, Budapest (kat.) 1987 • Necropolis (kat.), Pécsi Galéria, Pécs 1988 • Dem Deutschen Volke, D.A.A.D. Galerie, Berlin 1992 • Relikviák, Stuart Levy Gallery, New York • Necropolis, Zichy-kastély, Budapest 1994 • Bársonykoporsó - A harmadik fokozat, Fészek Klub, Budapest 1995 • Kőművesmunkák, G. Anonimus, Ljubljana • Ferenczfy-Kovács Attila díszlettervei, Iparművészeti Múzeum, Budapest. Csoportos 1981 • Magyar építészet, Építészeti Múzeum, Helsinki 1983 • Pillantás Magyarországra, Hôtel de Ville, Lille 1987 • Kortárs magyar művészet, E.L.A.C., Lyon 1990 • Keletről Nyugatra, Stuart Levy Gallery, New York 1991 • V. Nemzetközi Építészeti kiállítás, Velence • Kortárs magyar művészet, Seoul Arts Center, Szöul • Metropolis, Martin Gropius Bau, Berlin 1992 • Architektonikus gondolkodás ma, Műcsarnok, Budapest 1993 • Magyarország akkor és most, IMF Cultural Center, Washington • Magyar Ház, New York • Fővárosi Képtár, Budapest 1994 • 80-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum , Budapest 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok , Budapest • Prágai Quadriennale, Prága . Díjak, elismerések (válogatás) A Magyar Filmművészeti Szövetség nívódíja a Mennyei seregek c. film díszletéért (1982); MFSZ-nívódíj a Csak egy mozi c. film díszletéért (1984); Balázs Béla-díj ; Soros Alapítvány különdíja (1992); MTV nívódíja a Tisztelet Radnóti Miklósnak c. produkció díszletéért (1995); Az év legjobb díszletterve A szív bűnei c. előadás színházi díszletéért (1995) MTV -nívódíj az Arany nyugágy c. produkció díszletéért (1996) Kossuth-díj (2002) 1967-es Formula–1 holland nagydíj Az 1967-es Formula–1 világbajnokság harmadik futama a holland nagydíj volt, 1967 június 4-én Zandvoortban futották. Itt mutatkozott be először a Lotus Cosworth és bár még nem volt teljesen kész, Jim Clark jóvoltából győzni tudott. Rugózása nem volt, fékrendszere megbízhatatlan volt, a futam végére a motor a rázkódástól elrepedt. Futam Zandvortba a Lotus új modelljével, a 49-essel érkezett, az új Ford Cosworth DFV motorral felszerelve. Szintén itt debütált az új BT24-es. Úgy tűnt, a Lotusnál jól sikerültek a fejlesztések: Hillé lett a pole fél másodperccel Gurney, egy egésszel pedig Brabham előtt. Clark mechanikai problémák miatt csak a harmadik sorba kvalifikálta magát. Hill a rajt után megtartotta első helyét Brabham és Gurney előtt, a kör végén a Lotus 2 másodperc előnyre tett szert. Gurney a boxba hajtott motorhiba miatt, majd a 11. körben a vezető Hill autója lelassul, Brabham vette át a vezetést Rindt és Clark előtt. A Lotus versenyző a 15. körben megelőzte Rindtet, a 16. körben az élre állt. Jim Clark megnyerte a Cosworth DFV első futamát a Brabham-Hulme kettős előtt. Statisztikák Vezető helyen: Graham Hill: 10 (1-10) Jack Brabham: 5 (11-15) Jim Clark: 75 (16-90) Jim Clark 21. győzelme, 25. (R) leggyorsabb köre, Graham Hill 9. pole-pozíciója. Lotus 26. győzelme. Bolla Tibor (operaénekes) Bolla Tibor (Adorjánháza, 1926. augusztus 7. –) magyar operaénekes (bariton). Élete Lendvai Andor és Hetényi Kálmán magántanítványa volt. 1949-ben került a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Énekkarába. Itt 1955-től szólista volt. 1960-ban, nem sokkal a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának megalakulása után magánénekesnek szerződött az intézményhez, s 1979-es nyugalomba vonulásáig a társulat tagja maradt. Szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 50; ugyanitt három színházi felvételen is látható. Jan Zdeněk Bartoš: Zárzavar — Leopold Bizet: Carmen — Morales Delibes: Lakmé — Frederic Donizetti: Lammermoori Lucia — Lord Henry Ashton Donizetti: Don Pasquale — Malatesta Erkel: Hunyadi László — Gara nádor Erkel : Bánk bán – Tiborc Flotow: Márta — Plumkett Gounod: Faust — Valentin Händel: Julius Caesar Egyiptomban — Nirenus Paul Hindemith : A hosszú karácsonyi ebéd — Roderick Janáček: Jenůfa — Öregember Kacsóh Pongrác : János vitéz — Bartolo Károly Róbert: Japán halászok − Matsuo Leoncavallo: Bajazzók — Silvio Lortzing: Az operapróba — Johann Mascagni: Parasztbecsület — Alfio Menotti: A médium — Mr. Gobineau Milhaud: Az elhagyott Ariadné — Dionysos Mozart: Figaro házassága – Almaviva gróf Mozart: Don Juan — címszerep; Masetto Mozart : A varázsfuvola – Papageno Nicolai: A windsori víg nők — Fluth Offenbach: Hoffmann meséi — Lindorf; Coppelius; Dapertutto; Mirakel Puccini : Bohémélet – Marcel Puccini: Tosca – Scarpia báró Puccini: Pillangókisasszony — Sharpless Puccini: A köpeny — Marcel Puccini: Gianni Schicchi — Marco Ránki György: Muzsikus Péter kalandjai — Kürt Ravel: Pásztoróra — Don Inigo Gomez Rossini: A sevillai borbély — Figaro Sosztakovics: A mcenszki járás Lady Macbethje — Öreg rab Johann Strauss d. S.: A cigánybáró — Gábor diák Szőnyi Erzsébet: Firenzei tragédia – Simone Verdi: A trubadúr — Luna gróf Verdi: Rigoletto — Marullo Verdi: La Traviata — Georges Germont Verdi: Álarcosbál – René Verdi : Don Carlos – Posa márki Weber: A bűvös vadász — Kilian Díjai Szocialista Kultúráért Pécs Város Művészeti Díja (1979) 46. BAFTA-gála Az 46. BAFTA-gálát 1993. április 21-én tartották, melynek keretében a Brit film- és televíziós akadémia az 1992. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb film Szellem a házban Nincs bocsánat Síró játék A játékos Kötelező táncok Alexander Korda-díj a legjobb brit filmnek Síró játék Legjobb idegen nyelvű film A vörös lámpások (Da hong deng long gao gao gua) • Kína A Pont-Neuf szerelmesei (Les Amants du Pont-Neuf) • Franciaország Delicatessen • Franciaország Európa, Európa (Europa Europa) • Franciaország / Németország / Lengyelország David Lean-díj a legjobb rendezésért Robert Altman - A játékos Clint Eastwood - Nincs bocsánat James Ivory - Szellem a házban Neil Jordan - Síró játék Legjobb főszereplő Robert Downey Jr. - Chaplin Stephen Rea - Síró játék Tim Robbins - A játékos Daniel Day-Lewis - Az utolsó mohikán Legjobb női főszereplő Emma Thompson - Szellem a házban Jessica Tandy - Sült, zöld paradicsom Judy Davis - Férjek és feleségek Tara Morice - Kötelező táncok Legjobb férfi mellékszereplő Gene Hackman - Nincs bocsánat Jaye Davidson - Síró játék Tommy Lee Jones - JFK – A nyitott dosszié Samuel West - Szellem a házban Legjobb női mellékszereplő Miranda Richardson - Végzet Miranda Richardson - Síró játék Kathy Bates - Sült, zöld paradicsom Helena Bonham Carter - Szellem a házban Legjobb adaptált forgatókönyv A játékos - Michael Tolkin JFK – A nyitott dosszié - Oliver Stone Szellem a házban - Ruth Prawer Jhabvala Kötelező táncok - Baz Luhrmann Legjobb eredeti forgatókönyv Férjek és feleségek - Woody Allen Az én dalom - Peter Chelsom Nincs bocsánat - David Webb Peoples Síró játék - Neil Jordan Legjobb operatőri munka Az utolsó mohikán Kötelező táncok Cape Fear - A Rettegés foka Szellem a házban Legjobb jelmez Kötelező táncok Chaplin Az utolsó mohikán Szellem a házban Legjobb vágás JFK – A nyitott dosszié Kötelező táncok A játékos Szellem a házban Cape Fear - A Rettegés foka Legjobb smink Az utolsó mohikán Szellem a házban Chaplin Batman visszatér Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenének Kötelező táncok - David Hirschfelder Az utolsó mohikán - Trevor Jones Az én dalom - John Altman A Szépség és a Szörnyeteg - Alan Menken Legjobb díszlet Kötelező táncok Chaplin Az utolsó mohikán Szellem a házban Legjobb hang JFK – A nyitott dosszié Kötelező táncok Az utolsó mohikán Nincs bocsánat Legjobb vizuális effektek Jól áll neki a halál A végső megoldás: Halál Batman visszatér A Szépség és a Szörnyeteg Sziget (elpusztult település) Sziget, más néven Szigetke vagy Szigetfalu hajdan volt Bereg vármegyei település a Tisza jobb partján, Kislónya, Eperjeske és Szalóka között. Története A falu történetéről a 15–18. századból vannak adatok. A 15. században a Lónyay családon kívül Keresztúri Helele, majd a Csarnavodai, a Naményi, a Drágffi , valamint a Bozzási család (1559) birtokolták. 1566-ban a tatárok pusztították el. Írásos adatok vannak arról, hogy 1478 tavaszán Bátori István országbíró előtt Naményi Miklós fia Gergely és István zálogba adtak több birtokot, hogy a kölcsönkapott pénzből nőági részüket Arthand-i Balázsnak a Bereg megyei "Namen, Lonya, Kyslonya, Bathio, Haranglab, Bolthragh és Zygeth" birtokok után ki tudják fizetni. Lakói a Tisza áradásai elől 1780 táján Kislónyára (ma Lónya) költöztek és harangjukat is magukkal vitték. A település elfeledett maradványai a Tisza szabályozásakor kerültek felszínre. Az Eperjeske alatt található holtág maradványt a mai napig Sziget-dűlőnek hívják. Malomszeg Malomszeg (románul Brăișoru) falu Romániában Kolozs megyében. Fekvése Bánffyhunyadtól (románul Huedin) délnyugatra, Kalotaszentkirályhoz közel fekszik, a Kalota patak partján. Nevének említése 1519-ben említik először Possessio Malomzseg néven, az itt működött malmokra utalva, melyek nyoma még ma is megtalálható. 1839-től Moloszig, 1920-ban Molosig a neve. Története és lakossága A Bánffy család az 1430-as években megszerezte a korábbi királyi vár, Sebesvár birtokát, a hozzá tartozó uradalommal, amihez Malomszeg is tartozott. 1850-ben 261 lakosa között nincs magyar, ám a századfordulón betelepül néhány család, és egészen a második világháborúig kis számú izraelita vallású zsidó lakosság mellett - többségében római katolikus - magyarok is lakják (1941-ben magyar: 29 fő, zsidó: 4 fő), azóta ismét ortodox vallású román falu. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 1963-ig a szomszédos Marótlaka része volt. Ortodox temploma 1929-ben épült. Entrechaux Entrechaux település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 1147 fő (2015). Entrechaux Mollans-sur-Ouvèze, Crestet, Faucon, Malaucène, Saint-Marcellin-lès-Vaison és Saint-Romain-en-Viennois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Osztrák Hercegség Az Osztrák Hercegség (németül: Herzogtum Österreich), a Szent Német-római Birodalom egyik független állama volt 1156 és 1453 között, amely az I. Frigyes által kiadott Privilegium Minus rendelet következtében vált a Bajor Hercegség határtartományaként számon tartott Osztrák őrgrófságból hercegséggé, és lett a későbbi Osztrák Főhercegség elődállama. Fennállása alatt két uralkodódinasztia, a Babenbergek és a Habsburgok irányítása alatt állt. Elhelyezkedése Béccsel az akkori ország központja a Duna völgyében, a mai Alsó-Ausztria területén volt, de ezen kívül hozzá tartozott a mai Felső-Ausztria jelentős része is. A Német-római Birodalomnak ez volt a legkeletibb területe, így a Lajta közös határfolyó volt a hercegség és a Magyar Királyság között. Délen Stájerország volt a határa, amit a Semmering-hágó jelölt ki. Tőle északra Bohémia és Morávia húzódott. A velük közös határt a Bohémiai erdő jelölte ki. A felső-ausztriai részt nyugaton az 1779-es tescheni béke aláírásáig a Bajor Hercegséghez tartozó történelmi Innviertel és a Salzkammergut régióhoz tartozó Salzburgi Érsekség fogta közre. II. Ottokár cseh király, – 1251-től osztrák herceg – volt az első, aki külön választotta az Ennstől nyugatra fekvő területeket, melyek az Osztrák őrgrófság 976-os megalapítása ellenére még mindig Bajorországhoz tartoztak. Így jött létre Austria superior (Felső-Ausztria) közigazgatási egysége. Ezt a hagyományt később a Habsburg uralkodók is megőrizték. Marchia Orientalis a Babenbergerek idején A IX. század közepén az Osztrák Hercegség későbbi központjában megalakult March(i)a Orientlis, vagyis a Keleti Őrgrófság. Végül Nagy Károly 788-ban Bajorországot beolvasztotta a Frank Birodalomba. Ekkor ennek keleti területein a Duna mentén kialakította az Avar Őrgrófságot. Később az avarokkal vívott harcok után terjeszkedett, és magába olvasztotta a pannóniai őrgrófságot. Ez a környék 843, a verduni szerződés értelmében a Keleti Frank Királysághoz került. Azonban a pozsonyi csatában elszenvedett vereség miatt a bajor seregek már nem tudták megtartani a területeket, így ezeket a magyarok foglalták el. A magyar előrenyomulást végül 955-ben az augsburgi csatában I. Ottó német-római császár állította meg. Az elfoglalt keleti területeken az addig ott lakó szlávok helyét gyorsan a nyugatról betelepült németek vették át. A terület a Német-római Birodalom határán feküdt, és 960. körül megkapta az őrgrófsági rangot. 976-ban Ausztria vezetését II. Ottó a Babenberg-házból származó I. Lipótra bízta. Az volt a feladata, hogy az uralkodót támogassa a II. Henrik bajor herceggel vívott konfliktusában. III. Ottó német-római császáregyik rendeletében megemlíti, hogy a tartományt a helyi nyelvjárásban Ostarrichinek nevezik. A modern Ausztria ezen dokumentum kibocsátásának idejét tekinti a nemzet megalakulásának. Privilegium Minus 1156-ban I. Frigyes Privilegium Minus című rendeletében hercegségi rangra emelte az addigi őrgrófságot. 1138-ban Frigyes nagybátyja, III. Konrád legyőzte a Welf-házból származó ellenfelét, Büszke Henriket, így megszerezte a Bajor Hercegséget, amit Ausztria őrgrófjának, IV. Lipótnak adományozott. Frigyes császár azonban valamilyen módon szerette volna elrendezni a közte és a Welf-ház között kialakult ellentétet, így a Bajor Hercegség vezetését Oroszlán Henriknek adományozta. Ezért cserébe az osztrák és bajor állam vezetését 1141-ben öröklő Babenberg Henrik területének rangját őrgrófságról hercegségre emelték. II. Frigyes osztrák herceg 1246-os halálával együtt kihalt a Babenberg-dinasztia is. A trónutódlási harcok közben a Cseh Királyság trónörököse, II. Ottokár 1251-ben elfoglalta Ausztriát, és magát kiáltatta ki a terület uralkodójává. A következő évben, hogy legitimálja az uralkodását, elvette Frigyes húgát, Babenbergi Margitot. Uralmát azonban a sváb uralkodó, Habsburg Rudolf nem ismerete el, és német-római császárrá történő koronázása után mindent megtett annak érdekében, hogy visszaszerezze a területeket, és 1278-ban a dürnkruti csatában végső győzelmet aratott Ottokár felett. Ezzel a győzelmével bebiztosította a Habsburg-ház 640 éven át történő uralkodását. (6095) 1991 UU A (6095) 1991 UU a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda és Kaneda fedezte fel 1991. október 18-án. 460-as évek Évszázadok: 4. század – 5. század – 6. század Évtizedek: 410-es évek – 420-as évek – 430-as évek – 440-es évek – 450-es évek – 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek Évek: 460 461 462 463 464 465 466 467 468 469 F1 2012 (videojáték) Az F1 2012 egy autóverseny-szimulátor, melyet a Codemasters fejlesztett és adott ki 2012. szeptember 19-én. A program PC-s változata nem támogatja a Windows XP-t, azon csak DirectX 10-zel fut alacsony grafikai részletességgel. Csapatok, pilóták Mivel a játék hivatalos licenc alapján készült, így megtalálható benne a 2012-es szezon összes csapata és versenyzője. Delettes Delettes település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 1170 fő (2015). Delettes Herbelles, Thérouanne, Bomy, Cléty, Coyecques, Dohem, Enguinegatte és Erny-Saint-Julien községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sztefan Velicskov Sztefan Konsztantinov Velicskov (bolgár cirill betűkkel: Cтeфaн Кoнстaнтинoв Вeличкoв; Pleven, 1949. február 15. –) bolgár válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1971 és 1974 között 22 alkalommal szerepelt a bolgár válogatottban és 1 gólt szerzett. Részt vett az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Bolgár bajnok (2): 1974–75, 1975–76 Bolgár kupadöntős (1): 1975–76 Ráday Felsőoktatási Diákotthon A Ráday Felsőoktatási Diákotthon, közismert nevén Tábita Kollégium egyetemi lánykollégium. Küldetése, hogy református szellemi műhelyként működjön és szállást biztosítson a budapesti felsőoktatási rendszerben tanuló lányoknak. A Dunamelléki Református Egyházkerület alapította Protestáns Diakóniai Szakkollégium néven. 2002 óta működik Budapesten, a X. kerületben. Székhelye 1007 Budapest, Belényes u. 9. Története Épületének előtörténete a két világháború között kezdődött. A helyén egy svájci tulajdonú, magyar munkásokat foglalkoztató "cérnagyár" működött, amelyet 1950-ben államosítottak. Az épületet 1993-ban Erika Adler német diakonissza vásárolta meg diakónus képzőnek. Őhozzá csatlakozott adakozásban a VEDD (Egyesített Német Diakónusképzők Közössége), valamint a Német Lippische Egyházkerület Detmold-i Diakonissza Anyaháza, illetve diakonissza közössége. A diakónus képzés 1993 - 1996 között folyt a régi épületben. 1996. június 1-től 2002. július 28. között az épületet sikerült 3 szakaszban átépíteni és ezzel elnyerte a mai, látható formáját. Az új kollégium átadása Kőbányán 2002. július 28-án megtörtént. Az építkezés külföldi, hazai, valamint a Dunamelléki Református Egyházkerület forrásaiból történt. 2002 - 2012 között Protestáns Diakóniai Szakkollégium néven működött és a Károli Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának egyik kollégiuma volt. 2013. január 1-től az új fenntartó a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Felsőoktatási Diákotthona. A Tábita Kollégiumban a budapesti felsőoktatásban tanuló lányhallgatók élik mindennapi életüket és készülnek a diploma megszerzésére. Test Drive Unlimited A Test Drive Unlimited egy autóversenyzős videojáték, a Test Drive videojáték-sorozat 9. darabja (Az első rész 1987-ben jelent meg, így az egyik legrégebb óta fennálló versenyzős sorozatok közé tartozik.), ami 125-nél is több licencelt autó és motortípust vonultat fel, a játéknak színhelyéül szolgáló szigetet pedig a valóságban is megtalálható hawaii Oahuról mintázták, ezért a játék több ezer kilométernyi úthálózattal rendelkezik. A folytatás, ami a Test Drive Unlimited 2 címet kapta 2011. február 8-án jelent meg. Glanville (Calvados) Glanville település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 175 fő (2015). Glanville Beaumont-en-Auge, Bourgeauville, Saint-Étienne-la-Thillaye, Saint-Pierre-Azif, Tourgéville és Vauville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Möbius science fiction könyvek Möbius science fiction könyvek SF könyvsorozat, az N&N kiadó gondozásában jelentek meg a kötetek, 1995 és 2003 között. Saint-Laurent-les-Bains Saint-Laurent-les-Bains település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 136 fő (2015). Saint-Laurent-les-Bains Borne, Laval-d’Aurelle, Laveyrune, Montselgues, Saint-Étienne-de-Lugdarès, La Bastide-Puylaurent és Prévenchères községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Granada uralkodóinak listája Az alábbi lista Granada mór uralkodóit tartalmazza. Mir Sada A Mir Sada egy nemzetközi békemenet volt Bosznia-Hercegovinába 1993 augusztusában, a boszniai háború idején. A kezdeményezés egyedülálló esemény a történelemben, mint a mindmáig legnagyobb tömeget megmozgató erőszakmentes akció egy másik országban dúló háború megfékezésére. Megszervezése Az erőszakmentes mozgalmak történetének egy kevéssé ismert fejezete az 1993. augusztus 1-11 között zajló Mir Sada nemzetközi békemenet. (Mir Sada jelentése szerb és horvát nyelven: Békét most!) A békemenet célja az volt, hogy egy sok ezer fős fegyvertelen nemzetközi tömeg "virággal a kezében" bevonuljon Szarajevóba, Bosznia fővárosába, a háborús front középpontjába, és ott többhetes demonstrációval és tárgyalással "megállítsa a háborút". A békemenetet a boszniai fegyverszünet meghirdetése és a nemzetközi politikai erők hallgatólagos támogatásának elnyerése tette lehetővé, a világsajtó és a nagy televíziós hírcsatornák részéről is várható támogatással. Ez biztosította, hogy az egész világ közvéleménye nyomon kövesse az eseményeket és nemzetközi nyomás alakuljon ki a siker érdekében. A fő szervezők az olaszországi Beati i costruttori di pace mozgalom és a franciaországi Equilibre nevű civil szervezet voltak, több más kisebb pacifista szervezettel együtt. A békemenetnek mintegy húsz országból voltak résztvevői, Magyarországot az Alba Kör tagjai képviselték. A francia szervezők 100 000 francia résztvevővel számoltak. A békemenetnek komoly esélye volt a sikerre. A szervező elképzelése szerint ha egy háborút sikerül egy fegyvertelen tömegnek megállítania, az olyan erejű esemény, amely az emberiség egész jövőjét megváltoztathatja. A nyár folyamán sajnos az addigi kedvező körülmények módosultak. Kiderült ugyanis, hogy a fegyverszünetet a felek nem tartják be, és ekkorra az USA és a többi NATO tagország hozzáállása is megváltozott, mivel a fegyveres beavatkozás mellett döntöttek, és így a továbbiakban nem támogatták a kezdeményezést. A békemenetet ezért a nemzetközi sajtó sem kísérte el, és a cél eléréséhez alapvető nemzetközi visszhangból és nyomásgyakorlásból semmi nem lett. (Csupán az olaszországi média követte komolyabban az eseményeket.) A békemenet A békemenetet ezen fejlemények ellenére is megindították a szervezők, de a tervezettnél így eleve jóval kevesebben mentek el, többségükben olaszok. (A kb. 2000 résztvevő közül mintegy 1500 olasz volt.) A résztvevők között nemcsak civil szervezetek aktivistái voltak, hanem sok olyan ember, aki úgy érezte nem tud együtt élni ennek a háborúnak a médián keresztül való tétlen szemlésével, és most valahogyan hírt szerzett erről a békemenetről. A békemenetelők végül is teljesen magukra maradtak, és a szembenálló katonai felek vezetői nem vették komolyan őket. A horvátországi Splitben felállított táborból augusztus 2-án mintegy 1000 ember néhány gépkocsival és egy 20 buszból álló karavánnal elindult Szarajevóba. Azonban Prozornál, kb. félúton, a horvát hadsereg az ellenőrizhetetlen szabadcsapatok garázdálkodására hivatkozva feltartóztatta őket. A katonaság a gépkocsikat elkobozta, és néhány nőt molesztálni is próbáltak, de komolyabb atrocitás végül nem történt. Három napos várakozás és hiábavaló egyezkedés után a menet végül is visszatért Splitbe a táborban maradtakhoz. A szervezők ekkor az eredeti tervet megváltoztatva úgy döntöttek, hogy Szarajevó helyett a közelebbi Mostar legyen a békemenet végállomása, az ország másik háború sújtotta nagyvárosa. Mostar közelében a horvát katonaság ismét megállította a buszkaravánt és csak az első néhány buszt engedték tovább, mintegy 400 résztvevővel. Ők be is jutottak a városba, és kb. három órát töltöttek a város horvát oldalának főterén néma virrasztással. A városrész polgári és egyházi vezetőinek is átadták üzenetüket. A város bosnyák részére kérésük ellenére nem mehettek át. Eközben a többi feltartóztatott busz mintegy 1500 utasa hosszú gyalogmenetben ugyancsak megindult Mostar felé. A gyalogmenet során az útbaeső falvak lakosai sorfalat álltak a házaik előtt, a menetelők pedig átadták nekik horvát nyelvű szórólapjaikat a békemenet céljáról. A gyalogmenet már nem jutott be Mostarba, mivel a város határán összetalálkoztak a visszatérő társaikkal, a katonaság pedig mindenkit visszafordított. Bár a vállalkozás gyakorlatilag meghiúsult, erkölcsi üzenete mégis maradandó: van remény az összefogásra egy erőszak nélküli világért. Niederzimmern Niederzimmern település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 1028 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Magyar képek 1931-ben Bartók Béla meghangszerelte néhány korábbi zongoradarabját, amelyeket különféle sorozatokból válogatott és fűzött újabb ciklusba. Ebből keletkezett a Magyar képek (Sz. 97, BB 103) című zenekari mű. A rövid darabok eredeti jellegén a hangszerelés által nem kívánt változtatni, a dallam fontos szerepét valamennyiben meghagyta. Autográf partitúrája (a IV–V. tétel hangszerelését előkészítő jegyzeteket lásd BB 55 és 53), a Rozsnyai/Rózsavölgyi 5442 elsőkiadás (1931) metszőpéldánya jelenleg Bartók Péter gyűjteményében A1TFSS1 szám. Az elsőkiadás javított példánya ifj. Bartók Béla gyűjteményében található. Tételek Este a székelyeknél. Lento rubato – Allegretto Az Este a székelyeknél című közismert darab az 1908-ban komponált Tíz könnyű zongoradarab ötödik száma volt. A falusi emlékeket felidéző, székely dallamok stílusában fogant melódia fafúvósokon szólal meg, míg a vonóskar harmóniái a szenvedélyes deklamáció hátterét adják. Medvetánc. Allegro vivace Ugyanebből a sorozatból való a Medvetánc is, amely a kanásztáncok ritmikáját eleveníti fel. Melódia. Andante more A Melódia az 1910-ben írt Négy siratóének második tétele. Érzelmi feszültségét egyre gazdagabbá váló hangszerelés és egyre fokozódó dinamika jelzi. Kicsit ázottan. Allegretto rubato A Kicsit ázottan az 1911-ben befejezett Három burleszk második darabja. Groteszk humora nem egy érdekes hangzási effektus kipróbálására nyújt alkalmat a komponistának. Ürögi kanásztánc. Allegro molto A sorozatot berekesztő Ürögi kanásztánc az 1908–1909-ben írt Gyermekeknek című ciklusból ismert. Bartók megjegyzése szerint „Felső-Iregh utolsó furulyása így adta elő a »Házasodik a tücsök« szövegű dalnak dallamát”. Egyébként ez a darab a ciklus egyetlen népdalfeldolgozása. Források Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 286. kotta Pécsi Géza – Uzsayné Pécsi Rita: Énektár: A Kulcs a muzsikához c. tankönyv melléklete. Pécs: Kulcs a muzsikához Alapítvány. 1999. 249. o. Felvételek Bartók Béla : Magyar képek - zenekarra Sz. 97 (1931) 1. Este a székelyeknél. Állami Hangversenyzenekar , vezényel Ferencsik János YouTube (1958. nov. 30.) (Hozzáférés: 2017. ápr. 8.) (audió) Bartók Béla : 10 könnyű zongoradarab 5. Este a székelyeknél - Evening in Transylvania. Vida-Kun Áron (12 éves) YouTube (2017. márc. 25.) (Hozzáférés: 2017. ápr. 8.) (videó) Funcom A Funcom (teljes nevén Funcom Productions A/S) egy norvég videojáték fejlesztő cég, székhelyük pedig Oslo. A céget 1993-ban alapította Erik Gloersen, Ian Neil, Andre Backen, Gaute Godager és Olav Mørkrid. A cég MMORPG játékairól és kalandjátékairól vált ismertté. Híresebb játékaik közé tartozik a The Longest Journey című 1999-ben megjelent kalandjáték, és annak folytatása a Dreamfall: The Longest Journey, valamint az Anarchy Online és az Age of Conan. A Funcomnak vannak irodái az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, Svájcban és Kanadában. Kiadott játékok A cég nem csupán számítógépre készített játékokat. Jelentek meg játékaik számos konzolon is. Ők készítették a Casper című film, és a Pocahontas című egész estét Disney rajzfilm videojáték változatát. Előfordult, hogy egyik platformról a másikra kellett játékot átültetniük (Samurai Spirits, Fatal Fury Special). Voltak elvetett projektjeik is, mint például a Midgard és a Steel Rebellion. Egyik legismertebb címük - a Ragnar Tørnquist nevéhez fűződő The Longest Journey - 1999-ben jelent meg, és a kritikusok és a vásárlók körében is jól teljesített. A kalandjáték nyolc nyelven jelent meg (angol, német, lengyel, norvég, francia, svéd, orosz és spanyol). Más országokban is megjelent, de többnyire csak az angol nyelvű változatot adták ki. A játéknak 2006-ban jelent meg a folytatása, ez volt a Dreamfall. A másik ismert játékuk, az 2001 június 27-én megjelent Anarchy Online című MMORPG számos nemzetközi díjat nyert meg. A Funcom öt kiegészítőt adott ki ehhez a játékhoz. Ezek a The Notum Wars (2002), Shadowlands (2003), Alien Invasion (2004), Lost Eden (2006) és a Legacy of the Xan (2009). A Funcom 2007. március 14-én bejelentette, hogy a számítógépes kalózkodás miatt a jövőben megjelenő címeiket csak fizetős internetes letöltés formájában lehet majd megvásárolni. A cég jelenleg a Conan, a barbár franchise-hoz tartozó online szerepjátékához, az Age of Conan-hez készít egy kiegészítőt, a Rise of the Godslayert valamint a The Secret World-ön is dolgozik. Klebelsberg Intézményfenntartó Központ A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (rövidítése: KLIK) az emberi erőforrások miniszterének irányítása alatt működő központi hivatal Magyarországon. Névadója Névadója gróf Klebelsberg Kuno magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, kis ideig belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter. A hivatal felosztása Az Intézményfenntartó Központ központi szervből és területi szervekből áll. Az Intézményfenntartó Központ területi szerve a tankerület és a megyeközponti tankerület. A tankerületek székhelye és illetékességi területe megegyezik a járási hivatalok székhelyével és illetékességi területével. A tankerület az illetékességi területén működő általános iskolák, alapfokú művészeti iskolák és gimnáziumok fenntartásával kapcsolatosan ellátja az Intézményfenntartó Központ szervezeti és működési szabályzatában számára meghatározott egyes fenntartói feladatokat. A megyeközponti tankerület a megye székhelyén működő tankerület, amelynek illetékességi területe a szakképző iskolák, a kollégiumok, a pedagógiai szakszolgálati feladatokat ellátó intézmények, valamint a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézmények tekintetében azon megyére terjed ki, amelynek székhelyén működik. Pest megyében a megyeközponti tankerület Cegléd székhellyel működik. A megyeközponti tankerület az előző bekezdésben foglaltakon kívül a szakképző iskolák, a kollégiumok, a pedagógiai szakszolgálati feladatokat, valamint a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó közoktatási intézmények fenntartásával kapcsolatosan ellátja a fenntartói feladatokat. A tankerületet és a megyeközponti tankerületet a tankerületi igazgató vezeti. A hivatal feladatai ellát meghatározott fenntartói feladatokat, érvényesíti és – módszertani segítséget is nyújtva – érvényesítteti az irányítása alá tartozó köznevelési intézmények tevékenységében a közfeladatok ellátására vonatkozó követelményeket, és az erőforrásokkal, így különösen az Intézményfenntartó Központ költségvetési előirányzatával, engedélyezett létszámával és a kezelésében álló vagyonnal való szabályszerű és hatékony gazdálkodás követelményeit, ellátja az oktatáspolitika kialakításához, az azzal kapcsolatos döntés-előkészítéshez szükséges és a költségvetési támogatásból megvalósuló fejlesztések lebonyolításával kapcsolatos feladatokat, elemzi az irányítása alá tartozó köznevelési intézményben lefolytatott ellenőrzések eredményeit, és ennek alapján javaslatot tesz a miniszternek a köznevelés közép- és hosszú távú fejlesztési terveinek kidolgozására, módosítására, és ellátja a jogszabályban és az Intézményfenntartó Központ alapító okiratában meghatározott további feladatokat. A szakképző iskola megszüntetésével, átszervezésével, feladatának megváltoztatásával, nevének megállapításával, vezetőjének megbízásával és megbízásának visszavonásával kapcsolatos döntése előtt az elnök kikéri a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter véleményét Az Intézményfenntartó Központ tevékenysége során együttműködik a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatokkal. A hivatal dolgozói Az intézményekben a 2013. január 1-jétől állami köznevelési alapfeladatnak minősülő feladat ellátására létesített pedagógus-munkakörben, pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó munkakörben, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1. számú mellékletében, továbbá az Nkt. 2013. szeptember 1-jétől hatályos 2. mellékletében felsorolt nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörben, továbbá az alapfeladat ellátására létesített munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak tartoznak a hivatal személyi állományába. Valamint az intézményekben a 2013. január 1-jétől állami köznevelési alapfeladatnak minősülő feladat ellátásához szükséges működtetési feladatok végzésére foglalkoztatott technikai dolgozók, ha települési önkormányzat 2013. január 1-jétől az intézményt nem működteti. A megyei intézményfenntartó központok foglalkoztatotti állományából az Intézményfenntartó Központ foglalkoztatotti állományába kerülnek meghatározott szakmai és funkcionális feladatokat ellátó kormánytisztviselők és munkavállalók. A hivatal elnöke és jogai Az Intézményfenntartó Központot elnök vezeti. Az elnök gyakorolja az Intézményfenntartó Központban foglalkoztatottak feletti munkáltatói jogokat. Kivétel a tankerület igazgatójával kapcsolatban a kinevezés, a vezetői megbízás, a megbízás visszavonása és a jogviszony megszüntetésének jogát. Ezt az elnök és a tankerület székhelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal kormánymegbízottja véleményének kikérésével a miniszter gyakorolja. Az elnök feladatai: előkészíti és a miniszternek megküldi az irányítása alá tartozó köznevelési intézmény vezetőjének kinevezésére és felmentésére vagy megbízására és megbízásának visszavonására vonatkozó dokumentumot javaslatot tesz a tankerületek illetékességi területének módosítására, a tankerületek kapacitásai és ellátási területe felosztásának általa kidolgozott módszertana alkalmazásával Elnökei 2012. szeptember 1. - 2012. december 31.: Marekné dr. Pintér Aranka (megbízott) 2013. január 1. – 2014. július 14.: Marekné dr. Pintér Aranka 2014. július 15. – 2015. február 5.: Hanesz József (megbízott) 2015. február 6. – 2016. február 29.: Hanesz József 2016. március 1. – 2017. január 15.: Pölöskei Gáborné Áder Annamária 2017. január 16. – 2018. június 30.: Solti Péter 2018. július 1. – 2018. július 26.: Hajnal Gabriella (megbízott) 2018. július 26. – : Hajnal Gabriella Problémák a hivatal működésével kapcsolatban 2013-ban Szabó Balázs miniszteri biztos jelentése számos hiányosságra mutatott rá a KLIK működésével kapcsolatban: a szervezet irányítása nem hatékony az informatikai architektúra kiválasztása hibás döntés volt, és elmaradt az adatbekérési és adattárolási portál kiépítése alapvető szabályozók hiányoznak a gazdálkodási szervezet képtelen ellátni a feladatát a költséghatékonyság nem valósult meg a szervezetet kommunikációs zavarok jellemzik A hivatal megalakulásától kezdve alulfinanszírozott, a többszöri állami konszolidáció ellenére adósságokat görget maga előtt. A kormány 2015 őszén mintegy 30 milliárd forint többletforrást biztosított számára a legsürgősebb kiadások fedezésére, ennek ellenére adósságállománya 2016 februárjára újra jelentősen megnőtt, és elérte a 17 milliárd forintot.Ennek nagy részét a különféle közüzemi szolgáltatók felé ki nem fizetett számlák teszik ki. Volt olyan iskola, ahol a ki nem fizetett tartozás miatt — többszöri figyelmeztetést követően — a gázszolgáltató kikapcsolta gázt, így tanítási nap maradt el. Horváth János (evangélikus lelkész) Takácsi Horváth János (Takácsi, 1793. november 14. – Vadosfa, 1880. december 1.) evangélikus lelkész. Élete Nemes Horváth György és Győrfi Zsuzsánna fia. A soproni ágostai evangélikus főiskolában végezte a gimnáziumi és teológiai tanulmányait. Itt kötött szoros barátságot Edvi Illés Pállal, Petz Leopolddal, Szabó József nyelvésszel és itt nyerte meg Kis János szuperintendens szeretetét is, akinek mindvégig pártfogoltja volt. Külföldre, az akkori politikai viszonyok miatt nem mehetvén, a soproni főiskolában vállalt ideiglenesen tanszéket pár évre; azután nevelő lett a gróf Brunswick, illetőleg gróf Deym családnál. A család azonban egy év múlva csehországi birtokaira utazott, s Horváth az atyai házhoz tért vissza Takácsiba. Pártfogója Kis János itt is fölkereste és elküldte Niklára (Somogy megye), hogy legyen Berzsenyi Dániel fiának a nevelője. Végül útlevelet nyert és a jénai egyetemre ment, ahol 1816. május 10-én iratkozott be. Másfélévi külföldi tartózkodás után visszatért hazájába és 1818. október 6-án főpásztora Kis János által a felpéci gyülekezet segédlelkészévé szentelték fel. 1819-ben a réti (Tárnokrét) gyülekezet választotta meg rendes lelkészének. 1821-ben itt kötött házasságot kistatai Tatay Juliannával (1795-1858), nemes Tatay Pál nemescsói evangélikus prédikátor és nemes Mesterházy Judit lányával. 1826-ban Vadosfára (Sopron megye) hívták meg lelkésznek és hivatalát október elején el is foglalta. 1880. szeptember 29-én önként nyugalomba vonult; azonban már december 1-jén meghalt Vadosfán. Sopron megye táblabírája is volt. Nevét N(emes) Takátsi Horváth Jánosnak írta alá. Írásai Cikkei a felső-Magyarországi Minervában (1832. VI. Hazai dicső emlékeztetések: Jurisics, Keglevics, Gyulay Pál. Dudits András és Vránczy Antal felől való felszólítás, IX. Hunyady János Belgrádnál 1456-ban, 1834. I. Egy tekintetet Magyarország culturájára 1549 körűl és utánna, 1835-36. I. Keresztelő János vagy a spanyolok vallásossága, III. A fakir és a szép indus asszony); a Tudományos Gyűjteményben (1834. II. A tudományok dicsérete, V. Mit lehet tartani az iskolai vetélkedtetés, rangozás, jutalmazás felől?, VI. A keresztyén pap, 1835. III. Az angol főiskolában való élet, V. A nagy erény, IX. Örökké való tulajdonság a földön, A németekről, 1836 III. A törökökről és arabsokról, IV. Philosophiai megalapítása a tudományos nevelésnek, IX. Mit kivánhat a haza a mi időnkben felsőbb nevelőintézeteitől, iskoláitól, 1837. II. Spanyol szokások: táncz, az enni adás mestersége, 1839. XII. Az erény boldogít, 1840. XII. A religiós, vallásos s erkölcsi élet mint támad az emberben? micsoda elsősége vagyon még az ész fölött is? és miben áll annak becse?) Levele Károlyi Istvánhoz Vadosfáról 1836. március 8. (melyhez csatolva apróságot küld a Tudományos Gyűjtemény számára és írja hogy: A konfirmandus ev. gyermekek számára úrvacsorájához készítő könyvét újra ki akarja nyomatni.) Háborúk, járványok, technikák A Háborúk, járványok, technikák Jared Diamond 1997-ben írt tudományos-ismeretterjesztő könyve. A mű eredeti címe: Guns, Germs, and Steel Eredeti alcím: the fates of human societies (a társadalmak fátumai) Fordította: Födő Sándor ISBN 9639132896 Magyar kiadások Typotex Kiadó ( 2001 .) Typotex Kiadó ( 2010 .) Negyedik bővített és javított kiadás. Fordította: Födő Sándor - Vassy Zoltán. ISBN 9789632790787 (A Leírás fejezeteben feltüntetett oldalszámok e kiadásból valók.) Tételmondata „A történelem az egyes népek környezetének különbségeiből adódóan alakult eltérő módon, és nem az egyes népek biológiai különbségei miatt.” Leírás A „Háborúk, járványok, technikák” a világtörténelem alapvető kérdésére keresi a választ: „Miért az európai civilizáció hódította meg a világot, miért nem másként történt ez?” Így is fogalmazhatunk: Miért Francisco Pizarro maroknyi csapata győzte le Atahualpa inka fejedelmet és hatalmas seregét, miért nem ő kényszerítette térdre I. Károly spanyol királyt (és egyben német-római császárt)? Vagy ahogy az új-guineai Yali – a szerző barátja – vetette fel: Miért van az, hogy ti fehérek olyan sok árut termeltetek és hoztatok Pápua Új-Guineába, míg nekünk feketéknek, oly kevés saját árunk van? A provokatív kérdésekre rendhagyó, nagyívű válasz születik, nemcsak a történelem, hanem a földrajz, a biológia, a régészet, a nyelvészet, a járványtan és antropológia, valamint a tudomány- és technikatörténet alapján, mintegy 13 ezeréves időskálán mozogva új összefüggések rajzolódnak ki. "A háziasított állatok és növénytermesztés megléte magyarázatot ad arra, hogy a birodalmak, az írásbeliség és az acélfegyverek miért Eurázsiában jelentek meg legkorábban, és miért csak később (vagy egyáltalán nem) a többi földrészen." (90.) Diamond úgy látja, hogy az emberi társadalmak útját befolyásoló környezeti különbségek négy csoportra oszthatók : a nemesítésre alkalmas vadnövény- és háziasításra alkalmas vadállatfajok földrészenként eltérő állománya; a kontinenseken belüli terjedés (termények, háziállatok, technikai vívmányok) és vándorlás iramát befolyásoló tényezők; a kontinensek közötti terjedést befolyásoló tényezők; a kontinensek területének és teljes népességének különbségei.(408-409.) Tartalom Előszó, Yali kérdése Első rész: Az Édentől Cajamarcáig 1. fejezet A rajtvonalig 2. fejezet A történelem egyik természetes kísérlete 3. fejezet A cajamarcai ütközet Második rész: Az élelmiszer-termelés kialakulása és elterjedése 4. fejezet A földművelés hatalom 5. fejezet A történelem gazdagjai és szegényei 6. fejezet Művelni vagy nem művelni 7. fejezet Hogyan készül a mandula ? 8. fejezet Az almák vagy az indiánok ? 9. fejezet Zebrák , boldogtalan házasságok és az Anna Karenina -elv 10. fejezet Tágas terek és dőlt tengelyek Harmadik rész: Az élelmiszertől a háborúkig, járványokig és technikáig 11. fejezet A jószág végzetes ajándéka 12. fejezet Modellek és kölcsönbetűk 13. fejezet A szükség szülőanyja 14. fejezet Az egalitarizmustól a kleptokráciáig Negyedik rész: Öt fejezet alatt a Föld körül 15. fejezet Yali népe 16. fejezet Hogyan lett Kína kínai? 17. fejezet Motorcsónak Polinéziába 18. fejezet Két félteke összecsap 19. fejezet Hogyan lett Afrika fekete? Utószó: Az emberiség története természettudományos megközelítésének jövője Kik ezek a japánok ? Utószó a 2003-as kiadáshoz Háborúk, járványok, technikák ma Köszönetnyilvánítás Képjegyzék Tárgymutató Képmelléklet Egyéb A könyv 1998-ban a „népszerű tudományos” kategóriában elnyerte a Pulitzer-díjat. Limone sul Garda Limone sul Garda (lombard nyelven Limù) olaszországi község (comune) Brescia megyében, Lombardia tartományban a Garda-tó északnyugati partján. Történelem A neve nem az itt megtermett híres citromból (limone) ered, hanem valószínűleg a latin limes, vagyis határ szóból származik. Területe az újkőkorszak óta lakott. I. e. 600 körül a kelták telepedtek meg a vidéken, akiket i. e. 200 körül gyarmatosítottak a rómaiak. Elszenvedte Észak-Olaszország sokszori uralomváltását. A település felvirágzása a Velencei Köztársaság fennhatósága idején, a 15. század első felében jött el. A gazdaságot évszázadokon át a halászat és az olivabogyó-termesztés uralta. Ezt egészítették ki a citrusfélék, aminek a település a legészakibb termőterülete. A hűvös időszakban befedhető favázas védőépületekbe (limonaia) telepítik a növényeket. A rossz minőségű talaj feljavítására csónakokon hoztak adalékanyagokat a tó déli partjáról. Ezek az ültetvények ihlették Goethét 1786 szeptemberében tett látogatása után a Wilhelm Meister tanulóéveibe foglalt Mignon-vers („Kennst Du das Land, wo die Zitronen blühn?”/„Ismered a hont, hol citrom virul?”) megírására. A 19. században új iparágak jelentek meg: magnézium-oxid- és papírgyártás, selyemhernyó-tenyésztés. Az I. világháború idején a heves osztrák–olasz csatározások miatt evakuálták a lakosságot. A két háború között nagy lökést adott a fejlődésnek az 1932-ben átadott Gardesana Occidentale panorámaút. A II. világháború után vált a kis halászfalu az egyik legkedveltebb turistacélponttá. Egészség 1979-ben kutatók felfedezték, hogy sok Limoneból származó lakos vérében olyan proteinek találhatók, amelyek sokkal gyorsabban lebontják a zsírt a vérerekben, és így radikálisan csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Ez a különleges fehérje okozhatja azt a meglepő tényt, hogy a lakosság magas arányban éri meg akár a 100 éves kort. Balogh Béla (történész) Balogh Béla (Nagytarna, 1936. február 16. –) romániai magyar történész. Életútja A szatmári tanítóképző elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelemtanári szakképesítést. 1957-től Lugoson, 1969-től Nagybányán levéltáros az Állami Levéltárban. Szatmári és nagybányai tárgyú iskola- és művelődéstörténeti írásait a Korunk, Művelődés, Könyvtár közölte, a bányászok múltjáról a nagybányai Marmația hasábjain jelentek meg dolgozatai. Társszerzője az Îndrumător în Arhivele Statului județului Maramureș (1974) c. kiadványnak. A Bányavidéki Fáklya, Szatmári Hírlap munkatársa. A nagybányai ötvöscéh XV-XVII. századi történetéről Oszóczki Kálmánnal közösen írt tanulmányát a Kriterion Kiadó Művelődéstörténeti tanulmányok (1979) c. kötete közölte. 2002. április 21-én Misztótfaluban emlékeztek az EMKE helyi szervezetének névadójára, Misztótfalusi Kis Miklósra halálának 300. évfordulója alkalmából. A kolozsvári és misztótfalusi megemlékezések résztvevői a Teleki Magyar Házba is ellátogattak, ahol megtekintették Tőrös Gábor szoborterveit. Előadást tartott Balogh Béla történész-levéltáros. Művei A máramarosszigeti református líceum diáksága, 1682-1851 ; Tiszántúli Református Egyhkerületi és Kollégiumi Levéltár, Debrecen, 2000 (Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani) Balogh Béla–Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt. Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt ; Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár és Múzeum–Érc- és Ásványbányászati Múzeum, Miskolc–Rudabánya, 2001 (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből) Nagybányai boszorkányperek ; szerk. Balogh Béla; Balassi, Bp., 2003 (A magyarországi boszorkányság forrásai) A máramarosszigeti református líceum története ; Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, Debrecen, 2013 (Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani) Michael Gottlieb Schuller Michael Gottlieb Schuller, magyarosan: Schuller Mihály Gottlieb (Segesvár, 1802. november 2. – 1882. február 16.) ágostai evangélikus lelkész. Élete Michael Schuller miklóstelki (Nagy-Küküllő megye) lelkész fia. Tanult ugyanott a gimnáziumban és 1823-tól 1826-ig a bécsi protestáns teológiai intézetben. Hazájába visszatérve az alsó osztályokban tanított, azután conrektor volt és 1840-től 1842-ig rektor a segesvári gimnáziumban. 1842-ben Szászdályán lett lelkész és 1845-ben Segesvárt városi lelkésznek hívták meg. Miután egy ideig a kisdi káptalan syndikusa volt, 1857-ben ezen káptalan választotta dékánjának. Mint az evangélikus papság követe Binder szuperintendenssel a tizedváltság ügyében működött; 1862. augusztus 6-án a medgyesi Gusztáv-Adolf-egylet közgyűlése által Nürnbergbe küldetett. A segesvári dékáni hivatalt 1867-ig viselte; 1865. november 10-től 1870-ig egyszersmind az erdélyi evangélikus egyház helyettes szuperintendense is volt. 1863-64-ben követ volt a nagyszebeni tartománygyűlésen, honnét kiküldve a bécsi Reichsrath alsóházának is tagja volt, 1880-ban nehéz testi szenvedésektől gyötörve, nyugalomba vonult. A Siebenbürgisch-deutsches Wochenblattnak munkatársa volt. Munkái Ds Wort der Gustav-Adolf-Stiftung an uns. Rede zur Eröffnung der ersten Hauptversammlung des Gustav-Adolph-Vereins für Siebenbürgen am 5. August 1862. Uebersichtliche Zusammenstellung der mit 198 Stück Dokumenten belegten Schässburger evang. Kirchenkassen-Rechnung für das Jahr 1864, nebst Stiftungsfonds-Rechnung Nr. I. u. II. U. ott, 1865. Rechenschaftsbericht des Presbyteriums der evang. Gemeinde A. B. zu Sehässburg vom Jahre 1866. und vom J. 1867. U. ott, 1867, 1868. Predigt gehalten am ersten Ostertage 1870 in der Pfarrkirche Schässburg. U. ott. Követségi beszédeinek címét 1863-65-ből Schuller felsorolja. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908. I. e. 316 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek – i. e. 290-es évek – i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek – i. e. 260-as évek Évek: i. e. 321 – i. e. 320 – i. e. 319 – i. e. 318 – i. e. 317 – i. e. 316 – i. e. 315 – i. e. 314 – i. e. 313 – i. e. 312 – i. e. 311 Események Római consulok : Sp. Nautius Rutilus és M. Popillius Laenas Mariner–6 A Mariner–6 az amerikai Mariner-program hatodik űrszondája, Mars-szonda, Küldetés A NASA 1969-ben ugyanabban az indítási ablakban állította pályára a Marshoz a Mariner–6-ot és a Mariner–7-et. Cél a Mars felderítésének segítése. Jellemzői A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) . Megnevezései: Mariner–6; Mariner 69-3; COSPAR: 1969-014A. Kódszáma: 3759. 1969. február 25-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur (SLV- 3C) hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Centaur fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Mars közelébe kerülhessen. A fokozat kiégését követően levált az űreszköz, kinyíltak a napelem táblák. Március 1-jén a hidrazin gázfúvókák segítségével pályakorrekciót hajtottak végre. Felépítése Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,384, magassága 457 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,23 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1 méter. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 4 napelemtáblát szereltek. A napelemek fesztávja 5,79 méter. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították. Az űregység teljes tömeg 412, a műszercsomag súlya 57,6 kilogramm. Pályamódosításokhoz nitrogén gázfúvókák álltak rendelkezésre. A programellenőrző számítógép programozható. Telemetria egysége modernizált. Programja Repülés közben nem volt tudományos adatgyűjtés. Július 29-én, 50 órával a legközelebbi megközelítéstől, bekapcsolták a tudományos műszereket. A következő 41 óra alatt a keskeny látószögű kamera 49 távoli fényképet (plusz 50 töredék képet) készített és a vevőállomásokra továbbított. Július 31-én 3431 kilométer közelségből további 26 közeli fényképet készített. Pályasíkjában a Mars felületének 20%-ról adott értékelhető képeket. A hűtési rendszer meghibásodása miatt az infravörös fölötti tartományból nem közvetített adatokat. A Mars elhagyását követően a csillagokról készített képeket. A képeket egy analóg tárolóba helyezte, vételi időben lejátszott. Tudományos méréseket digitális módon tárolta, majd közvetítette. Később Nap-körüli, heliocentrikus pályára állt. 1970-ben elhaladt a Nap mögött, és segítségével rádió hullámokkal is igazolták az általános relativitáselmélet helyességét. Műszerezettsége A műszerrekesz forgatható egységként volt megépítve. Kettő televíziós kamera. Több színben (piros, zöld, kék, sárga) közepes, valamint nagy felbontású képeket készítettek. spektrométer (technikai okok miatt nem működött), sugárzásmérő , ultraibolya spektrométer , 1970. december 31-én befejeződött a program. Limonádé (televíziós sorozat) A Limonádé egy magyar szituációs komédia, az RTL Klub kereskedelmi csatorna saját gyártású sorozata. 2002-ben mutatták be az első részeit. Érdekesség, hogy nem sokkal azután indult, hogy a konkurens TV2 elkezdte adni az azonos műfajú, szintén egy italról elnevezett sorozatát (Tea). A cím szimbolikus értelmű, egyrészt utalhat a sorozatbeli ruhabolt nevére, illetőleg a sorozat stílusára (limonádé: könnyed, szórakoztató filmalkotás). A sorozatot Kapitány Iván neve fémjelzi, az ő nevéhez fűződik többek között az Üvegtigris c. magyar játékfilm is. A vígjátéksorozatnak hat főszereplője van, akárcsak az amerikai sitcomokban, és itt is alákvert nevetést hallhatunk a poénosabb részeknél. Szintén jellemző, hogy a cselekmény többnyire egy, maximum 2-3 helyszínen játszódik, beépített műteremben, díszletek között. Külső helyszíni jelenetek csak elvétve fordulnak elő. Általában jelenetváltásoknál mindig mutatják azt a társasági helyet, vagy házat, ahol a szereplők a történet során megfordulnak, ezzel is azt jelezve, hogy a történet a valóságban játszódik. A készítők hosszú távra tervezték a sorozatot. Eredetileg csütörtökönként adták, ám mivel nem váltotta be a várt sikert, áttették szombatra, és a kora délutáni órákban vetítették. A Poén! csatorna is ismételte a sorozatot. Sztori A történet egy fiktív ruhaüzletben, a Limóban játszódik, ami a filmben az Euro Centerben található. A sorozat a ruhaboltban dolgozók mindennapi csetléseit-botlásait, valamint az érdekes összetételű és személyiségű vevőkörét mutatja be. Főszereplők Darvas Tamás – Puskás Tamás Pignitzky Alíz (Tamás felesége) – Kökényessy Ági Doki (Alíz öccse) – Horkay Péter Réka – Ellinger Edina Szonja – Tisza Anita BB – Szvath Tamás Vendégszereplők Besenczi Árpád Forgách Péter Hujber Ferenc Kárász Zénó Koltai Róbert Kovács "Kokó" István Rubold Ödön Stohl András Trokán Péter Mariner–8 Mariner–8 az amerikai Mariner-program nyolcadik űrszondája, Mars-szonda. Sikertelen küldetés. Küldetés A NASA 1971-ben ugyanabban az indítási ablakban állította pályára a Marshoz a Mariner–8-at és a Mariner–9-et. Cél a Mars alaposabb kutatásának elősegítése, felszíni és légköri mérésekkel, jövőbeni kutatási irányok kialakítása. Program szerint Mars körüli pályára állt volna. Jellemzői A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) . Megnevezései: Mariner–8; Mariner–H; COSPAR: F710509A. 1971. május 9-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur (SLV- 3C) hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Centaur fokozat technikai hibája miatt a küldetés sikertelenné vált. Indítás után 365 másodperccel a rakéta elvesztette stabilitását és visszazuhant az Atlanti-óceánba. Felépítése Megegyezett a Mariner–9 űrszondával. Programja Megegyezett a Mariner–9 űrszondával. Műszerezettsége Megegyezett a Mariner–9 űrszondával. Courtieux Courtieux település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 178 fő (2015). Courtieux Montigny-Lengrain, Bitry, Hautefontaine és Jaulzy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Andechy Andechy település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 256 fő (2015). Andechy Parvillers-le-Quesnoy, Damery, L’Échelle-Saint-Aurin, Erches, Guerbigny, Marquivillers és Villers-lès-Roye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Breil-sur-Roya Gare de Breil-sur-Roya vasútállomás Franciaországban, Breil-sur-Roya településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nizza-Breglio-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Sospel Stazione di Olivetta San Michele Gare de Fontan - Saorge Star Trek: Bridge Commander A Star Trek: Bridge Commander egy harci repülőszimulátor videojáték. Az Activision adta ki 2002-ben Windowsra a Star Trek sorozatra alapozva. A játékmagazinok ismertetői általában kedvezően fogadták, a legtöbb esetben 80% fölé pontozták. A történet egy újonnan kinevezett kapitány köré szerveződik, akit a Maelstorm-ban lévő csillag felrobbanásának körülményeinek vizsgálatára rendelnek. A rejtély felkutatásában Jean-Luc Picard és Data is alkalmanként feltűnik. Úgy tűnik, hogy egy szélhámos kardassziai felelős mindenért, egy új ismeretlen fajú fegyvert alkalmaz az alfa kvadráns fajainak megfélemlítésére. A kapitány és a legénysége megkapja a USS Sovereign parancsnokságát, hogy harcoljon ez új fenyegetés ellen a Föderációért. Jellemzők A hajó legénysége a történet szerint kulcsszerepet tölt be a rejtély megoldásában. A játékot nagy mértékben kiegészítették a STBC játékosai, Galaxy osztályú hajók váltak elérhetővé, köztük néhány név szerint is (Saucer Seperation, USS Prometheus); NanoFX mod nagyot dob a játékon. A Star Trek Bridge Commandert ma már nem lehet megvásárolni, mert a fejlesztő csapat és a terjesztő szakított egymással és nem folytatják a játék fejlesztését. Az ígéretek szerint hamarosan megoldott lesz, hogy a játékos a hajót bejárhassa és több belső elemével is interakcióba kerülhessen. A legtöbb játékos kevésnek találja azt az egy kampányt (két délután alatt végigjátszható), amely a játék része, ezért inkább az interneten terjesztett modokkal kiegészített játékkal játszanak csatákat többjátékos módban. Játékmenet A játék egy egyszerű küldetéssel indul a USS Dauntless fedélzetén, amely egy bolygó körül orbitális pályán tartózkodik valahol a Maelstrom Vesuvi naprendszerében az elsőtiszt (a játékos) irányítása alatt. Wright kapitány kiküldetésben van egy kompon, amikor hirtelen a Vesuvi csillaga felrobban. A robbanás szele elpusztítja a rendszerben lévő űrállomásokat, kolóniákat és a kapitány űrkompját. A USS Dauntless elhagyja ugyan a naprendszert, de komoly károkat szenved. A hajó sikeresen visszatér a Föderáció egyik dokkjába, ahol javításokon esik át és feltöltik készleteit. Az elsőtisztet (a játékost) kapitánnyá léptetik elő. A játékos hamarosan találkozik a Csillagflotta egyik híres kapitányával, Jean-Luc Picard-ral. A hajó otthagyja a dokkot és a 12-es csillagbázisra megy, amely a Maelstrom szektor központi irányító bázisa. A 12-es csillagbázisról Liu admirális arra utasítja az új kapitányt, hogy a Vesuvi eset következtében megsérült Geki és Heaven kolóniák megsegítésére szállítson le orvosi eszközöket és személyzetet, majd Picard-t juttassa el a Klingon Nagytanács elé. Picard kapitány bemutatja az új első tisztet, akit a játékos mellé rendeltek, Picard kapitányt kérve tanácsokat kaphatunk az űrhajó irányítását illetően. Miután a USS Dauntless felvette az ellátmányt a 12-es csillagbázisról hiperugrást hajt végre a Heaven kolónia felé. Mivel a kolóniát – melyet Soams igazgató vezet – felé tartó kőtörmelékek fenyegetik, a USS Dauntless kisebb darabokra lövi szét azokat. A Vesuvi 6 bolygón lévő Heaven kolónia megkapja az ellátmányt, de a Dauntless nem folytathatja az útját, mert Liu admirális arra utasítja, hogy a Tevron rendszerben a USS Sovereign segítségére siessen. A Tevron rendszer külső bolygójánál a USS Sovereign mozgásképtelen és két békés klingon vészmadár veszi körül; Draxon kapitány a Ran'Kuf fedélzetéről figyelmeztet, hogy két álcázott hajó követte. Ebben a pillanatban két romulán harci-madár lép ki az álcából, Torenn kapitány a Soryakről a föderációt vádolja a Vesuvi napjának felrobbantásával – aminek következtében több kolóniájuk megsérült; Draxon azonban fegyverrel válaszol a vádakra és csak a USS Dauntless segítségével tudja megfutamítani a romulán hadihajókat. Picard kapitány átszáll a klingon hajóra, hogy mihamarabb a Nagytanács elé járulhasson. A USS Zhukov érkezik a rendszerbe, hogy kikísérje a Sovereignt a biztonságba. A USS Dauntless pedig visszatér a Vesuvi rendszerbe, hogy a Geki kolóniát is megsegítse. A felszerelés Geki kolóniára való sugárzásakor egy segélykérés érkezik a szubtéren keresztül a Beol rendszerből: egy kardassziai teherhajót egy romulán harci-madár támad. A Dauntless azonnal a segítségére siet és megfutamítja a Soryaket, vonósugárral megmenti az egy aszteroida felé sodródó Karoon kardssziai teherhajót; a technikai segítséget azonban elutasítják és a rakományukat is zavaró-mezővel védelmezik. Liu admirális azonban inkább a Serris naprendszerben lévő furcsa jelenségek felkutatására rendeli a Dauntlesst. Serris 2. bolygójánál rejtőzködve a föderációs hajó kihallgatja egy galor és egy keldon osztályú kardassziai hajó, illetve egy ferengi marauder, a Krayvis közötti beszélgetést, Kardasszia fegyvert vásárolt. A ferengik a föderáció szövetségesei, és a szerződés tiltja a fegyverek eladását. A kardassziaiak elmennek, a USS Dauntless kilövi a Krayvis hiperhajtóművét és kérdőre vonja a legénységet, DaiMon Pragg-ot, de nem tudnak meg semmit. A kardassziaiak visszatérnek, hogy elpusztítsák a ferengi hajót, de a Dauntless ezt megakadályozza. Liu admirális jelentkezik, hogy a Biranu állomásnál klingon és kardassziai hajók gyülekeznek, a USS Dauntless az egyetlen hajó a körzetben, aki úrrá lehet a szituáción. Amint a Dauntless megérkezik tüzet nyitnak egymásra, a Biranau-állomásáról Picard arra utasítja a föderációt, hogy maradjon ki – hiszen még nem kötöttek szövetségi szerződést egyik fajjal sem – a konfliktusból; azonban a kardassziaiak a semleges állomásra is tüzet nyitnak, így a föderációs hajó annak védelmére kel és megfutamítják a kardassziaiakat. Draxon kapitány üldözőbe veszi őket és arra kéri a Dauntlesst is, hogy kövesse, de Picard javaslatára inkább az állomás mellett marad. Néhány perc múlva kardassziai hajók támadnak az állomásra; az állomás evakuálására érkezik parancs, de addig meg kell védeni azt. A támadók a kardassziai Arterius házhoz tartoznak, akik a Kardassziai Birodalom engedélye nélkül kezdtek kalóz akciókba. A játékost és legénységét a USS Sovereign hajóra helyezik át. Első feladatuk a hajó letesztelése a Savoy rendszerben. Azonban meg kell szakítani a teszteket, mert a Vesuvi rendszer – ahová a USS Berkley már megérkezett – eseményeinek kivizsgálása elsőbbséget élvez. Romulánok is oda tartanak, de megérkezéskor a játékos nem találja őket. Haley kapitány a Berkleyről átsugározza Data parancsnokot és a Sovereign megújuló pajzsait kihasználva behatolnak a törmelék-felhőbe, hogy megvizsgálják az aszteroida darabokat. A második navigációs pontnál megtalálják a csillag egy darabját és Data megállapítja, hogy külső hatás folytán robbant fel a csillag. Berkley vészhívást küld, de mire a Sovereign odaér a támadók már visszavonultak. Data követi a szubtér-nyomokat, de nem sikerül egyértelműen megállapítania az irányt; egy romulán harci-madár roncsára bukkan a Sovereign, amikor két újabb harci-madár lép ki a hipertérből a föderációt vádolva annak elpusztításával. A Sovereign a törmelékfelhőben rejtőzik el előlük. Liu admirális az Itari, Voltair, Xi Entrades rendszerekbe őrjáratra küldi a föderációs hajót. Krayvist a kardassziai támadástól újra megmenti a föderáció; tőle tudjuk meg, hogy nem a romulánok a felelősek a támadásokért. A USS Sovereign védelmére kel egy romulán hajónak, majd a pajzsát is leengedi, hogy bizonyítsa békés szándékait; így a romulán parancsnok megbízik a föderációs kapitányban. Klingonok vészjelzést küldenek a Belaruz rendszerből, de a Sovereign későn érkezik. Megtudjuk, hogy a klingon JonKa az eltűnt GonDrev hajót kereste, mikor ismeretlen jármű támadta meg őket. A szkenner kimutatja a GonDrev roncsait, amikor kardassziaiak lépnek ki a hipertérből és Matan, az Arterius ház feje tüzet nyit a szövetségesekre, de azok visszaverik őket. A klingonok üldözőbe veszik őket és a Sovereign is követi példájukat. A klingonok nagyon hálásak, de a Liu admirális visszarendeli a hajót a 12-es csillagbázisra. A Sovereign parancsba kapja a kardassziai előretolt állások keresését és megsemmisítését, különösen a hajógyárak elpusztítását. A felderítést megszakítja a JonKa randevúra hívása a Belaruz rendszerbe, ahol megtudjuk Korbus kapitánytól, hogy valamilyen kardassziai tevékenység folyik ott. Teherhajók nyomait követve ismeretlen konfigurációjú hajót pillantanak meg, de az megszökik. Csata kezdődik az ismeretlen hajók és a kardassziaiak ellen, amint Data beméri a teherhajók és az ismeretlen konfigurációjú hajó útvonalát a Sovereign oda utazik. Majd elrejtőzik az aszteroidamező közepében és kihallgatják a kardassziaiak és egy addig ismeretlen faj – a kessok – kommunikációját. Azonban hamarosan felfedezik a föderációs hajót és rátámadnak, de a Sovereignnek sikerül a 12-es Csillagbázisra visszamenni. A USS Enterprise és a USS Sovereign közös küldetést kap: pusztítsák el a Chambana rendszerben lévő kardassziai hajógyárat; a teljesítés után a Sovereign visszatér a 12-es Csillagbázisra. Liu arra utasítja a játékost, hogy fejezze be a USS Geronimo által félbehagyott küldetést; találjon meg egy kardassziai előretolt állást. Egy álcázott állomást találnak, amely védelmi rendszere működésbe lép; a szenzorok kilövésével teszi a Sovereign működésképtelené és átsugározzák Datat, hogy feltörje információs rendszerét. Ekkor kardassziaiak megpróbálják elpusztítani az állomást, de a Sovereign megvédi azt; miután Data visszatért, elpusztítják az állomást, hogy más ne férhessen hozzá az információkhoz. Információkat találnak egy különös eszközről, amely az Alioth rendszerben van. Liu a 12-es Csillagbázisra rendeli a Sovereignt, majd parancsba adja, hogy keresse meg az eszközt. Az Alioth 6-nál sikerül megtalálni és szkennelni az eszközt a szatellitek elkerülésével titokban. Data lemegy a felszínre, de a Sovereignt felfedezik és hatalmas kardassziai erő érkezik az elfogására. Data azt javasolja, hogy lőjék ki a szatelliteket és hagyják őt hátra. Így a Sovereign visszatér a 12-es Csillagbázisra. Az Arterius ház hadat üzen a föderációnak; A Sovereign feladata a támadók föltartóztatása az Artrus naprendszerben. Majd a USS Devore és a USS Venture segítségére kell sietnie az Ona rendszerbe. Mivel nagy sereg közeledik, evakuálják a Savoy Állomást, amelyet – többek között – a Sovereign fedez, majd elkíséri a kompokat a 12-es Csillagbázisra. A USS Nightingale fedezésével bízzák meg a játékost egy sérült hajó legénységének a kimentésekor. Majd vészcsatornán jelentkezik a USS Dauntless a Serris rendszerből, de mire odaérnek, a hajó már elpusztult, a legénységet azonban sikerül kimentenie a Nightingalenek. Így visszatérnek a 12-es Csillagbázisra. Ezután a USS Khitomer vezetése alatt megpróbálja a föderáció visszafoglalni a Savoy Állomást; a Sovereign feladata megakadályozni a kardassziai erősítés dokkolását, az elfoglalt állomás elpusztítását. A feladat végeztével a kapitány visszatér a 12-es Csillagbázisra. A Sovereign feladata most egy kardassziai parancsnokság és ellenőrzőállomás helyének meghatározása a Prendel, Riha, Tezle, és Yiles naprendszerek titokban való felkutatásával. A Tezle 1 szondázásával a játékos sikeresen meghatározza a pontos helyet, és visszatérnek a 12-es Csillagbázisra. Prendel naprendszerben meg kell küzdenünk néhány kardassziai hajóval, majd Willis parancsnok a Khitomerről a Tezle rendszerbe rendeli a Sovereign't. Egy kommandós különítményt kell fedezni a kardassziai parancsnokság felszámolására, akik azonban nem járnak sikerrel; egyre több kardassziai és kessok hajó érkezik; csak akkor menekülhetünk vissza a 12-es Csillagbázisra, ha az összes űrkomp visszatért a Khitomerre. A 12-es csillagbázis felé nagy kardassziai támadó erő tart. El kell pusztítani a támadó hajókat és a robbanószerrel megrakott teherhajókat – egy rövid időre besegít a USS Enterprise és a Geronimo is. Sovereign a semleges Albirea rendszerbe szállítja Saalek nagykövetet, hogy találkozzon a romulán és a klingon nagykövettel. Azonban a kardassziaiak rajtaütnek a találkozóhelyen, akiket legyőznek a leendő szövetségesek, de a klingonok a romulánokat árulással vádolják és a Vor'Cha rátámad a harci-madárra. A Sovereign azonban megakadályozza a katasztrófát. Közben a semleges állomáson megkötik a szövetséget és a nagykövetek visszatérnek a fajukhoz. Sovereign új küldetést kap: pusztítsa el az Ascela-beli ellátmány-központot; a meglepetéshez azonban az előretolt érzékelőket is el kell pusztítani a Poseidon, Artrus, Geble és Serris rendszerekben. A Geronimo vészjelzést küld ez idő alatt a Xi Entrades rendszerből, miután segítségére volt a játékos, csatlakozik hozzá a feladat végrehajtásában. Végre marad egy kis idő Data megmentésére; előbb el kell pusztítani az Alioth 6 mellett lévő állomást, hogy oda juthassunk. Litvok Nor (Deep Space Nine) elpusztítása után csak nehezen sikerül Dataval kapcsolatba lépni. Az eszközről az információkat a 12-es Csillagbázisra visszajuttatja a Sovereign; ez az eszköz felelős a nap felrobbantásáért. Az új küldetés az, hogy megtalálja és elpusztítsa a föderáció ezeket az eszközöket. Több rendszert kutatnak át az eszközök jelét követve: Riha, Ceblrai, ahol megküzdenek kardassziai és kessok erőkkel is; a Belaruz rendszerben sikerül kapcsolatot felvenni egy kessok hajóval; ráébrednek, hogy a Kessok Kormányt félrevezették a kardassziaiak. Hogy értesítsék őket, az Omega Draconis rendszerbe kell jutniuk a kardassziai tachyon-sugárzót elpusztítva. Amint sikerült kapcsolatba lépni a kessok állammal azok szövetségeseivé vállnak a föderációnak. Három kessok-kardassziai hibrid hajó lép ki a hipertérből és Matan fenyegeti a föderációt a szubtéradásban. Azonban a föderáció és szövetségesei megsemmisítik őket. Egyik sem volt Matan hajója, kilép az álcából és azt ígéri, hogy felrobbantja a napot, majd hiperugrást hajt végre, de megjelenik több hibrid-hajó. Az utolsó pillanatban megjelenik az Enterprise is, így a Sovereign Matan üldözésébe kezdhet. A nap már elkezdett összeomlani, csak úgy lehet megállítani, ha a napformáló eszközt inverzére fordítják és újra a napra lőnek. Matan álcázva van; a kommunikáció során azonban bemérhetjük, ilyenkor az álcázó generátort kilőheti a Sovereign. Amikor Data átszáll a napformálóra, Matan megpróbálja azt elpusztítani; a Sovereign a szenzorainak, motorjának kilövésével hatástalanítja Matan hajóját. Matan a napba zuhan, így az univerzum újra megmenekül. Urán-monoszulfid Az urán-monoszulfid egy szervetlen kémiai vegyület. Radioaktív. Képlete US. Astra Unceta Y Compañia S.A. Az Astra Unceta Y Compañia S.A. a spanyolországi Guernicában működő fegyvergyártó vállalat. Korábban Esperanza y Unceta, később Unceta y Compania (Unceta &CO) néven működött. A gyártmányaihoz az Astra márkanevet használja. Története A vállalatot 1908-ban alapította Pedro Unceta és Juan Esperanza, mindketten az észak-spanyolországi Eibar városából származtak. 1913-ban a cég áttette székhelyét Guernica-ba, és a nevét Esperanza y Cia-ra változtatták. Az Astra márkanevet 1914-ben jegyeztették be. Az új gyár a spanyol szárazföldi haderő számára kifejlesztett Campo Giro pisztoly gyártásával kezdte tevékenységét. A modellt 1918-ban módosították, ezt követően Model 1921-nek hívták. 1921-ben egy új pisztolyt mutatott be, amelyet a Campo Giro alapján terveztek. Ezt az új modellt Astra 400-nak nevezték el. 1921-től 1946-ig az Astra 400-as pisztolyból az Esperanza y Cia összesen 106 000 darabot gyártott a spanyol hadsereg számára. A 20. század során az Astra számos különböző maroklőfegyvert tervezett és gyártott, többek között öntöltő és forgótáras típusokat, illetve az 1980-as évektől az Astra A–80-as pisztolyt amelyet a Sig-Sauer pisztolycsalád inspirált. 4620 Bickley A 4620 Bickley (ideiglenes jelöléssel 1978 OK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Perthi Obszervatórium fedezte fel 1978. július 28-án. Belloy (Oise) Belloy település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 94 fő (2015). Belloy Lataule, Méry-la-Bataille és Neufvy-sur-Aronde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kozmatelke Kozmatelke (románul Cozma) falu Romániában Maros megyében, Szászrégentől 15 km-re északnyugatra, Kozmatelke község központja. Története 1315-ben Kozmateluke, Kvzmateluke néven említették először. 1322-ben Kozmateleke, 1733-ban Kozma, 1808-ban Kozmatelke néven írták. Első ismert birtokosai a Kökényesrenold nemzetség tagjai voltak, kik közül János fia Renold 1315-ben Báni-val együtt a birtokot az erdélyi püspökségre hagyta, majd 1322-ben Károly Róbert király a birtokot, mint "uratlan jószágot" a Kácsik nemzetségbeli Mihály fia Simon székely ispánnak adta. 1451-ben Harinai Farkas Tamás fia János zálogbirtoka volt, aki Kozmatelke-i birtokrészét - saját és apja lelki üdvéért - visszabocsátotta több részbirtokosnak. Itt temették el 1661-ben Barcsay Ákos erdélyi fejedelmet. 1910-ben 1119, túlnyomórészt román lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott. 1992-ben 476 lakosából 472 román, 3 cigány, 1 magyar volt. Nevezetességek Barcsai Ákos (1610–1661 Erdély fejedelme itt hunyt el. Marino Klinger Marino Klinger Salazar (Buenaventura, 1936. február 7. – Cali, 1975. május 19.) kolumbiai válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban 1957 és 1966 között a Millonarios játékosa volt. 1967-ben az Independiente Medellín csapatához került. A Millonariossal öt alkalommal nyerte meg a kolumbiai bajnokságot. A válogatottban 1962-ben 6 alkalommal szerepelt a kolumbiai válogatottban és 2 gólt szerzett. Részt vett az 1962-es világbajnokságon és az 1963-as Dél-amerikai bajnokságon. Halála 1975. május 19-én autóbalesetben hunyt el. Sikerei Kolumbiai bajnok (5): 1959, 1961, 1962, 1963, 1964 Cuba A cuba más néven kardmarkolatvédő, ami a hagyományos japán kardokon (tantó, katana) található. Cuba fajták A cuba formája változatos, gyakran kerek, vagy ovális alakú, de nem ritka a négy-, nyolcszögletes markolatvédő is , de találhatunk szabálytalan stílusú cubát is. Gazdagon díszített, vas, vagy réz ötvözetből, de már bőr cubáról is hallottunk. A díszítés, lehet állati, vagy növényi motívumok, mitikus lények. Cuba elhelyezkedése A cuba a penge és a markolat között helyezkedik el, legfőbb szerepe a kéz védelme, az ellenség kardjával szemben. A cuba megakadályozza, hogy az ellenfél kardjának pengéje megsértse a kezet, mégpedig úgy, hogy megállítja a pengét. Továbbá vannak olyan speciális védelmi technikák, aminek elengedhetetlen kelléke. Kalahári Szurikáta Projekt A Kalahári Szurikáta Projekt vagy KMP, ami egy hosszú távú kutatás, amelyben a szurikáták evolúcióját, ökológiáját és csoportos viselkedésüket. Másodlagos célja, annak megállapítása, hogy milyen tényezők befolyásolják a szaporodás sikerét az állatok között és és milyen viselkedésbeli és élettani mechanizmusok szabályozzák a szaporodást és a csoporton belüli viselkedést. A projekt dél-afrikai Észak-Fokföld területén helyezkedik el. Történet A szervezetet a kilencvenes évek elején a Cambridge-i Egyetem kutatói alapították. Eredetileg a „Kgalagadi Transfrontier Park” volt a kutatási terület, de 1993-ban átköltöztették azt. Személyzet A projektnek általában 10-15 önkéntese van. Őket Helene Brettschneider és James Samson ellenőrzik. Általában egy dél-afrikai szakember is van velük, pár gyakornok Európából vagy Dél-Afrikából, és még több független kutató akik maguk végzik saját kutatásaikat. Ritkán van olyan, hogy kevesebb, mint 10 ember dolgozik a projekt területén bármely időszakban. Ez a terület az alaphelyszíne a Szurikáták udvarháza sorozatnak és annak előzményfilmének, a Szurikáták udvarháza – Ahogy kezdődött filmnek melyet a kutatók feljegyzései alapján készítettek. Tolnay Károly Vágujhelyi Tolnay Károly, Charles de Tolnay, Carol Tolnay. (Budapest, 1899. május 27. – Firenze, 1981. január 17.) magyar művészettörténész, egyetemi tanár. Élete 1917-ben tett érettségit szülővárosában, a következő évben azonban külföldre költözött, kezdetben Európában élt, majd Amerikában telepedett meg. 1939-től 1960-ig a princetoni egyetem előadója volt. 1960-tól a firenzei Casa Buonarotti igazgatója volt. Elsősorban olasz, illetve németalföldi reneszánsz művészettel foglalkozott. Fő művei Karl Tolnaiː Die Zeichnungen Pieter Bruegels ; Piper, München, 1925 Ferenczy Noémi ; Bisztrai Farkas Ferenc, Bp., 1934 ( Ars Hungarica ) Studi sulla Cappella Medicea ; s.n., s.l., 1934 P. Brueghel ľancien 1-2. (Bruxelles, 1935) La peinture hongroise contemporaine ; Dunántúl Ny., Pécs, 1937 ( Pannonia-könyvtár ) Hieronymus Bosch ; Holbein, Bale, 1937 Le retable de l'Agneau mystique des fréres Van Eyck ; Connaissance, Bruxelles, 1938 Le maître de Flémalle et les frères van Eyck ; Connaissance, Bruxelles, 1939 History and technique of old master drawings. A handbook ; Bittner, New York, 1943 Michelangelo, 1-5. ; 2. jav. kiad.; University Press, Princeton, 1947-1960 Werk und Weltbild des Michelangelo ; németre ford. Lucy Heyer; Rhein, Zürich, 1949 ( Albae Vigiliae ) Michel-Ange ; Tisné, Paris, 1951 Michelangiolo ; Del Turco, Firenze, 1951 The drawings of Pieter Bruegel, the elder. With a critical catalogue ; Zwemmer, London, 1952 Die Zeichnungen Pieter Bruegels. Mit einem kritischen Katalog ; 2. bőv. kiad.; Rascher, Zürich, 1952 The art and thought of Michelangelo ; franciából angolra ford. Nan Buranelli; Pantheon Books, New York, 1964 H. Bosch (Baden-Baden, 1965) Hieronymus Bosch ; angolra ford. Michael Bullock, Henry Mins; Methuen, London, 1966 Carlo de Tolnayː Nuove ricerche riguardanti la casa di Michelangelo in via Ghibellina ; Accademia Nazionale dei Lincei, Roma, 1966 ( Problemi attuali di scienza e di cultura Quaderno ) Corpus dei disegni di Michelangelo, 1-4. ; szerk. Charles de Tolnay; Istituto Geografico de Agostini, Novara, 1975 I disegni di Michelangelo nelle collezioni italiane. Esposizione. Firenze, Casa Buonarroti 23.11.1975–6.1.1976. Catalogo ; szerk. Charles de Tolnay; Centro Di, Firenze, 1975 Michelangelo. Mű és világkép ; ford. Pődör László, Szilágyi Tibor; Corvina, Bp., 1975 Michelangelo e i Medici. Esposizione. Firenze, Casa Buonarroti, 15 marzo–15 maggio 1980 ; szöv. Charles de Tolnay, jegyz. Charles de Tolnay, Paola Squellati Brizio; Centro Di, Firenze, 1980 Michelangelo. Mű és világkép ; ford. Pődör László, Szilágyi Tibor; 3. jav. kiad.; Corvina, Bp., 1981 Michelangelo. Sculptor, painter, architect ; franciából angolra ford. Gaynor Woodhouse; Princeton University Press, Princeton, 1981 Teremtő géniuszok. Van Eycktől Cézanne-ig ; utószó Marosi Ernő, vál., szerk. Tímár Árpád, ford. Beke László et al.; Gondolat, Bp., 1987 Tolnay Lajos (építész) Tolnay Lajos (1933 – 2017. augusztus 13.) magyar építész, több magyarországi középület tervezője. Legelső komolyabb munkájával, a miskolci Nehézipari Egyetem könyvtárának megvalósításával Ybl Miklós-díjat nyert. Élete Pályáját a Középülettervező Vállalatban (KÖZTI) kezdte, az akkoriban sztárépítésznek számító Janáky István vezetése alatt. A kiugrási lehetőséget az hozta meg a számára, hogy Janáky a miskolci Nehézipari Egyetem központi könyvtára számára olyan épületet tervezett – egy akkoriban épült chicagói könyvtár mintájára –, ami nem nyerte el az egyetem illetékeseinek tetszését, ezért új terveket rendeltek. Ezeket már Tolnay készíthette el, aki Janáky robusztus formáival ellentétben egy légiesen könnyű házat tervezett, az emeleti szinten 2800 négyzetméteres, minden irányból üvegfalakkal körülvett, egybefüggő olvasóteremmel, melybe még a tető felülvilágítói is juttatnak természetes fényt. Az épület szerkezeti kialakítása igen újszerűnek számított, ezért munkája elismeréseként 1970-ben átvehette az Ybl Miklós-díjat. További jól sikerült középületei között említhető a keszthelyi Helikon Szálló, amely számos szellemes építészeti megoldást sorakoztatott fel. Ezek között említhető például a szobák egyedi elrendezése, aminek köszönhetően a szálloda mind a 240 szobája a Balatonra néz, de úgy, hogy nem lehet belátni a szomszéd erkélyére; vagy az a csigalépcsős lejáró, melynek révén a szálloda lakói az első emeletről a szálló egy privát, mesterséges szigetére juthatnak le, anélkül, hogy a partszakasz használata egyébként korlátozva lenne mások számára. Több középülete épült Budapesten is, ezek közül talán a legismertebb a Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarkán ma is álló irodaház (eredetileg a Metalimpex-Konsumex közös székháza, ma Hermina Towers), mely még az 1978-as építésekor is igen korszerűnek számítitt, pedig a tervei egy évtizeddel korábban, 1967-ben készültek el. Ő maga a legsikerültebb alkotásai között tartotta számon a gércei faluházat, a soproni Lővér (ma Csik Ferenc) uszodát és a nyugat-magyarországi város egyik lakóházát (Tulipán köz 5.). Összesen mintegy 50 épülete valósult meg, többségüket ma is eredeti rendeltetése szerint használják. Szigeti György (játékvezető) Szigeti György (1908 – 1980. augusztus 19. előtt) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Más források szerint Szigeti László. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett NB. I-es játékvezető. A FIFA 50 éves korhatárig foglalkoztatta a nemzetközi minősítésű játékvezetőket. 1962. júniusában a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) – különféle sportpolitikai indokokkal – rendeletet adott ki, hogy az élvonalbeli játékvezetők korhatárát azonnali hatállyal 45 évben határozza meg. A határozatot az MLSZ Játékvezető Bizottságának (JB) kötelező módon alkalmaznia kellett, így egy csapásra 37 játékvezetőnek (nemzetközi, nemzeti, egyéb besorolás) kellett azonnal visszavonulnia. Az aktív nemzeti játékvezetéstőben 1962-ben fejezte be. Első ligás mérkőzéseinek száma: 69. Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottsága (JB) 1945-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1962-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 3. Magyar vonatkozás A második világháború utáni első válogatott mérkőzés, egyben a 83. találkozó az osztrákok ellen. Saint-Loup-Nantouard Saint-Loup-Nantouard település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 107 fő (2015). Saint-Loup-Nantouard Sauvigney-lès-Gray, Choye, Saint-Broing, Velesmes-Échevanne és Villefrancon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Uschi Disl Uschi (Ursula) Disl (Bad Tölz, 1970. november 15.) német sílövő. 1986-tól kezdett el foglalkozni a biatlonnal. Az 1990-es évek elejétől fokozatosan vált a női sílövészet egyik kiemelkedő személyiségévé. 2005-ben az év női sportolójává választották Németországban, ő volt az első német női sílövő aki, ezt a címet megkapta. Sportpályafutását 2006-ban fejezte be. A magánéletben határőr, illetve az elmúlt években televíziós szakkommentátorként is tevékenykedik a német ARD műsorszolgáltatónál. A világkupában 1989-ben mutatkozott be. A sorozatot összetettben az 1990–1991-estől egészen a 2005–2006-osig mindig a legjobb nyolc között zárta, kivételt csupán az 1992–1993-as jelentette, amikor a 16. helyen végzett. Két alkalommal volt második, háromszor harmadik és ugyancsak háromszor negyedik. A világkupa fordulóit tekintve harminc első, tizenkilenc második és huszonöt harmadik helyet szerzett. Világbajnokságon 1991-ben, Finnországban indult először, és a váltóval fel is állhatott a dobogó harmadik fokára. 2005-ig hazájának nyolc arany, nyolc ezüst és három bronzérmet nyert a világbajnokságokon. Öt olimpián vett részt. 1992-ben, Albertville-ben indult először, és a váltóval egy ezüstérmet szerzett. 1994-ben ezt az eredményt megismételte, illetve még egy bronzérmet nyert egyéniben. 1998-ban sikerült először az olimpiai dobogó legfelső fokára állnia a váltóval, illetve sprintben egy második és egyéniben egy harmadik helyet is szerzett. 2002-ben éremkollekcióját tovább gazdagította egy újabb arany és ezüstéremmel, a váltóval és a sprintben. Utoljára 2006-ban indult a játékokon, egy harmadik helyet érve el a tömegrajtos indítású versenyen. Eredményei Világkupa O - Olimpia és egyben világkupa forduló is. VB - Világbajnokság és egyben világkupa forduló is. Glaucis A Glaucis a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: rozsdás remetekolibri (Glaucis aeneus vagy Glaucis aenea) rozsdásfarkú remetekolibri (Glaucis hirsutus vagy Glaucis hirsuta) Bahia-remetekolibri (Glaucis dohrnii vagy Ramphodon dohrnii) Veney Veney település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 51 fő (2015). Veney Bertrichamps, Merviller, Neufmaisons és Vacqueville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hiram Bingham Hiram Bingham (Honolulu, 1875. november 19. – Washington, 1956. június 6.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Connecticut, 1924–1933). Brtnice Brtnice település Csehországban, a Jihlavai járásban. Brtnice Opatov, Bítovčice, Cerekvička-Rosice, Kamenice, Kněžice, Číchov, Čížov, Puklice, Luka nad Jihlavou, Stonařov, Bransouze, Brtnička, Radonín, Horní Smrčné és Chlum településekkel határos. Lakosainak száma 3745 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 319 (szám) A 319 (római számmal: CCCXIX) egy természetes szám, félprím, a 11 és a 29 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 319-es a kettes számrendszerben 100111111, a nyolcas számrendszerben 477, a tizenhatos számrendszerben 13F alakban írható fel. A 319 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 111 · 291 szorzattal, normálalakban a 3,19 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 11, 29 és 319. A 319 négyzete 101 761, köbe 32 461 759, négyzetgyöke 17,86057, köbgyöke 6,83277, reciproka 0,0031348. A 319 egység sugarú kör kerülete 2004,33611 egység, területe 319 691,61002 területegység; a 319 egység sugarú gömb térfogata 135 975 498,1 térfogategység. Star Wars: A Freemaker család kalandjai A Star Wars: A Freemaker család kalandjai (Eredeti címen Lego Star Wars : The Freemaker Adventures) 2016-tól futó számítógépes animációs akció vígjáték sorozat, mely Lego Star Wars témájú. Amerikában a Disney XD 2016. június 20-tól sugározza. Szereplők Magyar változat A szinkront a Mafilm Audió Kft. készítette. Magyar szöveg: Tóth Tamás Hangmérnök: Kardos Péter Vágó: Simkóné Varga Erzsébet Gyártásvezető: Kablay Luca Szinkronrendező: Nikodém Zsigmond Felolvasó: Bozai József Magyar hangok: Fellegi Lénárd, Jakab Márk, Kapácsy Miklós, Kisfalusi Lehel, Orosz Ákos, Sörös Miklós, Törtei Tünde Brucamps Brucamps település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 141 fő (2015). Brucamps Ailly-le-Haut-Clocher, Ergnies, Gorenflos, Surcamps, Vauchelles-lès-Domart, Ville-le-Marclet és Villers-sous-Ailly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bert Grabsch Bert Grabsch (Lutherstadt Wittenberg, 1975. június 19. –) német kerékpárversenyző. Az országútikerékpár-világbajnokság férfi időfutamának 2008-as győztese. Két olimpián vett részt (2008, 2012) Bátyja a szintén kerékpáros Ralf Grabsch. Forrás Bert Grabsch (angol nyelven). sports-reference.com. Sports Reference LLC Alekszej Szergejevics Ionov Alekszej Szergejevics Ionov (oroszul: Алексей Серге́евич Ионов; Kingiszepp, 1989. február 18. –) orosz válogatott labdarúgó, jelenleg a Gyinamo Moszkva játékosa. Sikerei, díjai Orosz kupagyőztes (1): 2010 Orosz szuperkupagyőztes (1): 2011 George Savalas George Savalas, teljes nevén George Dimosthenis Savalas (Bronx, 1924. december 5. – Westwood, 1985. október 2.) görög származású amerikai színész, Telly Savalas testvéröccse. Élete és pályája New York külvárosában született, egy ötgyerekes emigráns családban, akik az első világháború alatt hagyták el hazájukat. Rajta és Tellyn kívül szüleinek, Aristotelis Savalasnak és Kristinának még két fiúgyermeke volt: Teddy és Gus élt a családban. 1970-ben játszott a Kelly hősei című filmben, ahol az egyik főszerepet bátyja alakította. 1973-tól ismét Tellyvel szerepelt a Kojak című krimisorozatban, ami testvérét világhírűvé tette. Itt Stavros nyomozó szerepében láthatták, akit a bátyja által alakított nyomozó hadnagy rendszeresen „Fürtöske” becenévvel illetett. Halálát leukémia okozta, a kaliforniai Westwoodban hunyt el. Filmjei 1985 – Alice csodaországban (TV-film) ... The Courtier 1982 – Átverés 1976 – Kravges ston anemo 1976 – Whodunnit? (TV-sorozat) ... Panellist 1975 – Kolchak: The Night Stalker (TV-sorozat) ... Kaz 1973–1978 – Kojak (TV-sorozat) ... Stavros 1971 – All in the Family (TV-sorozat) ... Joe 1970 – Az erőszak városa (Violent City) ... Shapiro 1970 – Kelly hősei (Kelly's Heroes) ... Mulligan 1969 – Egy királyi álom ... Apollo 1968 – Mannix (TV-sorozat) ... Sergeant 1968 – Rosemary gyermeke ... Workman 1967 – The Man from U.N.C.L.E. (TV-sorozat) ... Greek Merchant 1966 – Daniel Boone (TV-sorozat) ... The Warden 1966 – The Fugitive (TV-sorozat) ... Prisoner 1965 – The Slender Thread ... Pool Player 1965 – Dr. Kildare (TV-sorozat) ... Aristos 1965 – Dzsingisz kán (Genghis Khan) ... Toktoa 1964 – The Rogues (TV-sorozat) ... Lobo 1964 – Combat! (TV-sorozat) ... Cooper 1963 – The Virginian (TV-sorozat) ... Turnkey 1963 – The Dakotas (TV-sorozat) ... Pope, the Bartender 1963 – Ripcord (TV-sorozat) 1962 – G.E. True (TV-sorozat) ... Lukas Haszan al-Banna Hasszán al-Banna (arabul: ��� ����� Mahmudijja 1906. október 14. – Kairó 1949. február 12.) egyiptomi származású muszlim vallási vezető, a Muszlim Testvériség nevű iszlám szervezet alapítója. Élete 1906-ban született Mahmudijja városában. Apja Ahmad al-Banna, a helyi imám volt, aki az Azhar Egyetemen végzett. 1918-tól kezdve egyszerre kezdi érdekelni a szúfizmus és a politika. Számos britellenes tüntetés kulcsfigurája. 1923-ban Kairóba költözik, ahol a Dar-ul-ulumban (Tudományok Háza) tanul. Beiratkozik az Azharra, s hamar az iszlám reformisták, elsősorban Mohamed Abduh és Rashid Rida befolyása alá kerül. 1927-ben végez, és a Szuezi-csatorna partján fekvő Iszmailija iskolájában kezd el dolgozni mint arab szakos tanár. 1928 márciusában létrehozza Muszlim Testvérek szervezetét. 1948-ban még részt vesz a palesztinai háborúban, ám 1949-ben gyilkosság áldozatául esik. Nézetei Hasszán al-Banna a politikai iszlám gondolatvilágának egyik teoretikusa és aktivistája. Szembefordult a hagyományos szunnita hitelvekkel, és az iszlám megreformálására törekedett. Legfőbb célja az 1924-ben megszüntetett kalifátus visszaállítása volt, ám fellépett a marxizmus, az ateizmus és a gyarmatosítás ellen is. Öröksége Hasszán al-Banna nevéhez leginkább a Muszlim Testvérek szervezetét kötik. A szervezet a világ 70 országára kiterjedő hálózattá terebélyesedett. Ez a szervezet állt több államcsíny, felkelés és terrormerénylet mögött. Hitelvei közel állnak a vahhábi nézetekhez. Az ő unokája Tariq Ramadan, aki mint az "euroiszlám" ideológiájának kidolgózója ismert. Seres András Seres András (magyarországi publikációiban Komlósi Előd álnéven) (Krizba, 1935. március 23. – Árkos, 1992. november 25.) romániai magyar néprajzkutató. Életútja Szakismeretét nem egyetemen szerezte. A diplomás kutatókkal szembeni hátrányát szorgalommal és kitartással tudta leküzdeni. Kezdetben autodidaktaként nem tudott érdeklődésének megfelelő állást találni magának, ezért tanulmányai befejezése után szülei mellett gazdálkodott, dolgozott a brassói cikóriagyárban, a Zsil-völgyi szénbányákban, valamint zootechnikusként a szülőfalujához közeli állatfarmokon. Életében fontos fordulópontnak számított, amikor a sepsiszentgyörgyi Népi Alkotások Háza és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Központjához került (1971), ahol haláláig dolgozott. 1992-ben megtörten, elhagyatva hunyt el lakásán, Árkoson, 57 éves korában. Munkásságának utólagos elismeréseként 2010-ben Négyfaluban posztumusz díszpolgári címet kapott. Munkássága Legfőbb kutatási területe, szülőföldje, a Barcaság néprajza, ezen belül főleg a kerámia, a hímzés, a bútorfestés és a folklór kutatásában ért el jelentős eredményeket. Jó érzékkel lelte meg a kevéssé kutatott, izgalmas témákat. Mivel egy alig ismert tájegység hagyományait vizsgálta, gyűjtései nagy jelentőségűek. Idővel fokozatosan tágult a kutatási területének földrajzi határa (Fogaras vidéke, Háromszék, Gyimes, Moldva). Haláláig a gyűjtött anyagnak csak egy részét tudta feldolgozni. A tárgyi kultúra iránti vonzódásának eredményeként kialakult gyűjteménye halála után jórészt elkallódott. Sok írása kéziratban maradt. Egyéni fotókiállításai jelzik, hogy a tárgyak megörökítésénél fontos szempontnak tartotta azok esztétikai értékének hangsúlyozását. A Magyar néprajzi lexikon köteteinek az összeállításához számos általa készített fényképet használtak fel. Felelősséget érzett a helyi naiv és amatőr művészek támogatására. Munkájukból számos kiállítást szervezett. Főbb művei Népi hímzéseink. I. Barcasági csángó leányingek hímzésmintái. Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Irányító Központja, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1972. Népi hímzéseink. II. Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők hímzésmintái. Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Irányító Központja, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1973. Meşteri populari. Florile lui Bálint András - Népi mesterek. Bálint András virágai. Centrul Judeţean de Îndrumare a Creaţiei Populare şi a Mişcării Artistice de Masă Covasna - Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Irányító Központja, Sf. Gheorghe-Sepsiszentgyörgy. Kovászna megye régi fazekas központjai. In: Székely Zoltán – Gazda Klára – Kovács Sándor – Kozák Albert (szerk.): Aluta VI-VII. Studii şi comunicări - Tanulmányok és közlemények. Sepsiszentgyörgyi Múzeum. Sepsiszentgyörgy, 1974-1975. 267-305. Az ifjúság téli mulatsága Bodza, Barcaság, Erdővidéken, valamint a Nagyküküllő, Nyikó és Homoród mentén. In: Székely Zoltán – Gazda Klára – Kovács Sándor – Kozák Albert – Zágoni Jenő (szerk.): Aluta VIII-IX. Studii şi comunicări - Tanulmányok és közlemények. Sepsiszentgyörgyi Múzeum. Sepsiszentgyörgy, 1976-1977. 329-342. Hétfalusi „csángó bútor". In: Kós Károly (szerk.): Népismereti Dolgozatok , 1976. Kriterion Könyvkiadó . Bukarest , 1976. 103-112. A fogarasföldi népi fazekasságról. In: Kós Károly – Faragó József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1980. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1980. 92-99. Erdők, vizek csodás lényei Háromszéken és a környező vidékeken. In: Kós Károly – Faragó József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1981. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 185-196. A naiv művészet mesterei. Kovászna Megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság. Sepsiszentgyörgy, 1982 Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Sajtó alá rendezte Keszeg Vilmos. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984. Csángómagyar daloskönyv. Moldva 1972-1988. A dallamokat lejegyzete Szabó Csaba . Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1991. Kicsi Péter, nagy Péter. Tréfás mesék, adomák és anekdoták. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1992 Szemtanúk vallomásai az 1848-49-es szabadságharcról. Sepsiszentgyörgy, 1992. Moldvai csángó garabonciások. In: Kós Károly – Faragó József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1994. 319-332. 1968-as magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1968-as magyar férfi kosárlabda-bajnokság a harminchetedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Tizennégy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Forrás A magyar sport évkönyve 1969 Barót Barót (románul Baraolt) város Romániában Kovászna megyében. Bányaváros, az egykori Miklósvár fiúszék, ma Erdővidék központja. Bibarcfalva, Bodos, Köpec, Miklósvár és Felsőrákos tartozik hozzá. 2002-ben 9670 lakosából 9271 magyar, 300 román, 84 cigány, 11 német volt. Fekvése Sepsiszentgyörgytől 48 km-re északnyugatra a Baróti-medence közepén fekszik. Áthalad rajta a Barót-patak. Google Maps Megközelítése Közúton Sepsiszentgyörgy, illetve Csíkszereda felől Mikóújfalunál a DJ 122-es számú megyei útra térve, valamint Brassó, illetve Székelyudvarhely felől a DJ 131-es számú megyei úton érhető el. A városon nem halad át vasútvonal; a legközelebbi vasúti megálló a Brassó–Segesvár-vonalon található, 4 kilométerre lévő ágostonfalvi vasútállomás. A legközelebbi repülőtér a várostól 150 km-re, Marosvásárhelyen található. Nevének eredete A település nevét valószínűleg a honfoglaláskor itt letelepedett Barót nemzetségről kapta. A nemzetségnév a török boru aldi (= nyest) főnévre megy vissza. Története A baróti várat, amely valószínűleg a település határában állott római castrum maradványa lehetett, a középkorban Venczel várának hívták. A települést 1224-ben Boralt néven említik. A vár lábánál feküdt egykor Alsó- vagy Kisbarót. Felső- vagy Nagybarót pedig a Nagyerdő alatt feküdt. A római katolikus templom a 16. században épült. A települést 1658-ban a tatárok dúlták fel, 1709-ben a labancok kirabolták. 1802-ben a földrengés pusztított, melyben a templom is súlyosan megrongálódott és 1817-ben újjá kellett építeni. 1848. december 13-án döntő fontosságú csata zajlott Köpec és Felsőrákos között. Horváth Ignác és Gál Sándor vezette székelyek óriási vereséget mértek Heydte őrnagy császári csapataira. 1876-tól járási székhely. 1910-ben 2531 lakosa volt, 30 kivételével mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Mikósvári járásához tartozott. 1940 szeptemberében a második bécsi döntés értelmében, Észak-Erdély részeként újra Magyarországhoz került. 1944. augusztus 23. után román és szovjet csapatok szállták meg. 1947 februárjában a párizsi békeszerződésekben hivatalosan ismét Romániának ítélték. Városi rangra 1968-ban emelkedett. A 2011-es népszámlálás szerinti 8672 lakosából 8235 magyar, 234 román, 6 német anyanyelvű volt, 197 fő hovatartozásáról nem nyilatkozott. Gazdaság 1873-tól üzemel lignitbányája. A Baróthoz kapcsolt települések (Bibarcfalva, Bodos, Felsőrákos, Köpec, Miklósvár) határában 1832–2007 között kül- és mélyműveléssel lignitet fejtettek ki. Szénsavban gazdag ásványvíztartalékai vannak. Látnivalók Római katolikus templomát 1564 -ben építették, majd 1690 -ben barokk stílusban átépítették, szentélyét 1760 és 1767 között építették újjá. 1817 -ben a földrengés következtében megrongálódott és ismét újjá kellett építeni. Erődített körfal övezi, tornya a déli oldalon nyíló bejárat felett áll. A várostól nyugatra levő Kisasszony-kápolna 1755 -ben épült. A református templom 1996 -ban épült, elődje 1782 és 1833 között épült fel. Ortodox temploma 1950 és 1991 között épült. Unitárius temploma 1991 és 1995 között épült. Az Ágoston-tagon is vannak romok. Orbán Balázs egy, a vár védelme alatt állt 1 – 2. századi római települést tételezett fel itt. Kulturális élet A városban az alábbi művelődési intézmények működnek: Erdővidék Múzeuma Városi Művelődési Ház Gyulai Líviusz Városi Könyvtár Politika A 2012-ben megválasztott képviselők megoszlása a jelölő pártok szerint az alábbi: Itt született 1739 -ben Baróti Szabó Dávid jezsuita paptanár, költő, műfordító 1801 -ben Keserű Mózes csillagász 1817 -ben Simonfy Sámuel, Bem József tábornok orvosa 1834 -ben Mircse János történész 1863 -ban Gaál Mózes író 1900 -ban Zathureczkyné Zelch Manci háztartástani író, újságíró, aki verseket, novellákat is írt 1909 -ben Bodosi Mihály atléta, sebész 1911 -ben Zárug Lukács magyar–örmény építész 1913 -ban Bodosi Dániel festőművész 1914 -ben Baróti Lajos magyar labdarúgó, edző, szövetségi kapitány 1916 -ban Bodosi Antal ferences rendi szerzetes 1920 -ban Szabó Hajnal , magyar nyelv- és irodalomtankönyvek írója, szerkesztője 1923 -ban Kádár Zsombor erdőmérnök 1928 -ban Kászoni Zoltán halbiológus 1928 -ban Incze László történész és muzeológus 1937 -ben Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész 1940 -ben Nagyné Bede Rozália pedagógus, pedagógiai szakíró, helytörténész 1941 -ben Sikó László magyar állatorvos, állattenyésztési szakíró 1944 -ben Tulit Ilona , a magyar nyelv és irodalom tanára, tanfelügyelő, tankönyvíró és szerkesztő 1961 -ben Demeter János , Kovászna Megye Tanácsának volt elnöke, Barót város volt polgármestere 1964 -ben Nagy Zsuzsanna kutatóorvos 1969 -ben Benedek József földrajztudós 1969 -ben Márkos Tünde képzőművész 1975 -ben Incze Mózes festőművész Testvérvárosai Zirc , Magyarország Szarvas , Magyarország Budafok , Magyarország Dabas , Magyarország Párkány , Szlovákia ( 2005 ) Sarkad , Magyarország Érmihályfalva , Románia Trbounje Trbounje (olaszul: Trebocconi, Tribullio) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik. Fekvése Knintől légvonalban 19, közúton 26 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 8 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén fekszik. Története A település területe már az ókorban lakott volt. Ezt igazolják a „Crkvica” nevű határrászén feltárt római villagazdaság és a mellette levő 4. – 6. századi ókeresztény szakrális épületegyüttes romjai. A templomtól mintegy háromszáz méterre délre Brakus településrésznél megtalálták a középkori település temetőjének maradványait is. Területét 1522-ben foglalta el a török. 1683-ban a velencei hadak szabadították fel a török uralom alól. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 468, 1910-ben 844 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakóinak 99 százaléka horvát volt. A délszláv háború során még ez évben elfoglalták a szerb csapatok és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. 2011-ben a településnek 225 lakosa volt. Nevezetességei Trbounje Čupići nevű településrészén az Oklaj-Miljevci út mellett a „Crkvica” nevű helyen oratóriummal és keresztelőkápolnával rendelkező ókeresztény bazilika alapfalai találhatók. Feltárása 1999 és 2002 között történt, ez alapján az épületegyüttes két fázisban épült. Az első fázis építési idejét a 4. század végére és az 5. század elejére, a második fázisát a 6. századra, a bizánci uralom idejére teszik. A templom falába építve számos ókori kőtöredék is előkerült, melyek a szomszédos római villagazdaság falaiból származnak. Az épületet egykor színes freskók díszítették, melyek töredékei, valamint az egykori keresztelőmedence maradványai szintén előkerültek. Monarch Airlines A Monarch Airlines 1967-ben alakult meg Lutonban. A charterjáratok régóta kötik össze az Egyesült Királyságot Indiával, Afrikával és a Kanári-szigetekkel. A légitársaság megszületésének célja az volt, hogy az angol polgárok eljuthassanak messzebbi, mediterrán jellegű helyekre is. Lutonon kívül más londoni, illetve angliai reptereken található meg. 2017. október 2-án hétfő reggel beszüntette működését a Monarch Airlines, minden járatot töröltek, és a jegyértékesítést is leállították. 110 ezer utas rekedt külföldön, őket a hatóság szállította haza. Ráadásul mintegy 300 ezer foglalást törölt a légitársaság a rendszeréből. Használt típusaik Airbus A 300-605R (1991-2014) Airbus A 320-200 (1993-2017) Airbus A 321-200 (1997-2017) Airbus A 330-200 (1999-2015) BAC One-Eleven 500 (1974-1986) Boeing 707 (1978-1981) Boeing 720B (1971-1983) Boeing 737-200 (1981-1987) Boeing 737-300 (1988-1997) Boeing 737-700 (2016-2017) Boeing 737-800 (2017) Boeing 757-200 (1983-2015) Boeing 767-300ER (2005-2010) Bristol Britannia (1967-1976) DC- 10 (1996-2002) MD-11 (1998) Díjak, elismerések Flight On Time Travel Trade Gazette Az év légitársasága 2006 és 2007 Schmalkalden Schmalkalden település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 19 291 fő (2015. december 31.). Schmalkalden Schwallungen és Christes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szabó Miklós (régész) Szabó Miklós (Szombathely, 1940. július 3. —) Széchenyi-díjas magyar régész, ókorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az ókori (elsősorban görög, kelta és etruszk) régészet neves kutatója. 1991 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese, majd 1999-ig rektora. Életpályája 1958-ban érettségizett a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar régészet–latin szakára, ahol 1963-ban szerzett tanári diplomát. 1965-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának munkatársa lett, majd három évvel később a Szépművészeti Múzeum antik osztályának muzeológusa, később tudományos titkára lett. 1985-ben a múzeum főigazgató-helyettesévé nevezték ki. 1973-ban az ELTE ókori régészeti tanszékének mellékállású oktatója lett, 1983-ban docensi kinevezést kapott. 1987-ben főállású oktatója lett az egyetemnek, ekkor mondott le a Szépművészeti Múzeumban betöltött tisztségéről is. 1989-ben egyetemi tanárrá és a tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1991 és 1993 között az ELTE általános rektorhelyettese volt, majd megválasztották az egyetem rektorává, mely tisztségét 1999-ig töltötte be. Eközben 1994 és 2005 között az ELTE BTK Régészeti Intézete igazgatója is volt. Számos külföldi egyetem vendégprofesszora volt: Sorbonne (1980–1981), École normale supérieur (1985), Collège de France (1989, 2000-től), Dijoni Egyetem (2003-tól). 1998 és 2001 között a franciaországi magyar kulturális évad előkészítő bizottságának elnöke, majd miniszteri biztosa volt. Az Acta Archeologica és az Études Celtique című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1989 és 1991 között A kelták című velencei kiállítás egyik igazgatója volt. 1980-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. 1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Korábban már tagja volt az MTA Ókortudományi, a Kutatásértékelési és a Régészeti Bizottságba (utóbbinak 1994-ben lett elnöke). 1994 és 1997 között a Magyar Akkreditációs Bizottság társadalomtudományi kollégiumának elnöke volt. 2005-ben a Filozófia és Történettudományi Osztály elnökévé választották, ezzel az MTA elnökségének is tagja lett. Ezenkívül a Német Régészeti Intézet, a Barcelonai Királyi Akadémia, a Francia Akadémia és a Görög Régészeti Társaság is felvette tagjai sorába. Munkássága Kutatási területei: Európa vaskorának története és régészete, a kelta művészet és az ókori görög, etruszk régészet. Egyetemi és múzeumi munkája mellett különböző régészeti ásatásoknál is dolgozott: 1970 és 1978 között az athéni Francia Régészeti Intézet görögországi (Delphoi és Argosz), 1978-tól az Aix-en-Provence-i Egyetem dél-franciaországi kutatásaiban vett részt. 1988-ban a bibracte-i (Bourgogne) magyar ásatási expedíció vezetője lett. Itt a vaskori kelta urbanizáció (városiasodás) problémakörét kutatja. Elkészítette a boiótiai agyagplasztikák archaikus anyagának monográfiáját. A keltológia (kelta tudományok) területén a keleti kelták művészetével, illetve a kelták és a mediterrán kultúra egymás közötti kapcsolatával foglalkozik. Munkája során feldolgozta a Kárpát-medence kelta eredetű vésett díszítésű fegyvereinek emlékanyagát. Családja Nős, házasságából három fiúgyermeke született. Díjai, elismerései Kuzsinszky-érem (1984, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat) Collège de France-emlékérem (1989, Párizs) Rómer Flóris-emlékérem (1990, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat) Francia Nemzeti Érdemrend (1995, lovagi fokozat) a dijoni Bourgogne Egyetem díszdoktora (1996) a Bolognai Egyetem díszdoktora (1999) Francia Becsületrend (2001, parancsnoki fokozat) Művészetek és Irodalom Érdemrend (2001, parancsnoki fokozat) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007) Széchenyi-díj (2011) Főbb publikációi Kelták nyomában Magyarországon (1971) Hellász fénykora (1972) Világtörténelem képekben I. (társszerző, 1972) A keleti kelta művészet (társszerző, 1974) Les Celtes (társszerző, 1978) Archaikus agyagszobrászat Boiótiában (1986) Les Celtes en Pannonie (1988) Les Celtes de l'Est: Le second âge du Fer dans la cuvette des Karpates (1992) Decorated Weapons of the La Tène Iron Age in the Carpatian Basin (F. Petres Évával, 1992) Archaic Terracottas of Boeotia (1994) Storia d'Europa (társszerző, 1994) Prähistorische Goldschätze aus dem Ungarischen Nationalmuseum (társszerző, 1999) Tumultus Gallicus (2000) Celtas y Vettones (társszerző, 2001) Celtes de Hongrie (2002) A keleti kelták (2005) Études sur Bibracte-1. (társszerkesztő, 2005) Les Civilisés et les Barbares: du Ve au IIe siècle avant J.-C. (főszerkesztő, 2006) L'Habitat de l'époque de La Tène à Sajópetri–Hosszú-dűlő (2007) Szabó Miklós–Borhy László: Magyarország története az ókorban. Kelták és rómaiak ; L'Harmattan, Bp., 2015 ( Bibliotheca archaeologica ) Sak yant A sak yant vagy jantra tetoválás, más néven a buddhista tetoválás, elsősorban a théraváda buddhizmust követő hívők között terjedt el. Ez a tetoválás soha nem díszítő jellegű, hanem egy buddhista beavatás fizikai megnyilvánulása, ezáltal védelem érhető el szellemi és fizikai síkon is. A szerzetesek szerint több mint 2000 éves hagyomány, amely Buddha (Gautama Sziddhártha) révén terjedt el. Elnevezés Az elnevezés eredetére két változat is ismert: sak = szent, yant (yantra) = a mantra fizikai megjelenése. sak yant a sákja törzsre utal vissza, melyből Gautama származott. Egyes elméletek szerint ez a sákja törzs beavatási jele, ami már Buddha előtt is létezett, de abban sokan egyetértenek, hogy Buddha adta beavatásként tanítványainak. (Gao yord, kilenc torony) Az ábrázolásban sokszor találunk szent szövegeket, melyeket páli nyelven és általában khmer abc-vel írnak. (a pálinak nincs saját abc-je) Ezen szövegek olvasására, értelmezésére csak szerzetesek képesek. A beavató identitása A hagyomány szerint három kaszt adhatja a beavatást a saját kasztjának, (nekik is el kell érniük bizonyos szellemi szintet csak azután tehetik), a brahmin papok, a buddhista szerzetesek és a harcosok. Az eredeti tattoo igen ritka "farangok" közt, mivel sokan próbálnak megélni abból Ázsiában, hogy "sak yant" adnak nyugatiaknak borsos áron. A több ezer dolláros ár igen gyakori. Ez a beavatás nem jár mindenkinek, csak mert fizetett érte, és ha többe kerül, mint néhány ezer forint (amit Buddhának ajánlanak fel) valószínű, hogy csak díszítő jellege lesz. Ianis Hagi Ianis Hagi (Isztambul, 1998. október 22. –) török születésű román korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Viitorul Constanța játékosa. Pályafutása 2009-ben került a Viitorul Constanța, majd itt nevelkedett az akadémián. 2014. december 5-én debütált a román első osztályban az FC Botoșani ellen az utolsó percben. 2015. május 29-én megszerezte első gólját az FC Botoșani elleni bajnoki mérkőzés 51. percében. 2015 nyarán leigazolta az olasz ACF Fiorentina csapata őt, de egy évre kölcsönbe adta nevelő klubjának, bár az AS Roma is szerette volna leigazolni. A 2015–16-os szezontól fogva ő lett a román élvonalbeli labdarúgás történetének legfiatalabb csapatkapitánya. 2016 júliusában csatlakozott a Fiorentinához. Október 23-án mutatkozott be a Cagliari Calcio elleni bajnoki mérkőzésen, a 76. percben váltotta Josip Iličićt. Család Édesapja a 124-szeres román labdarúgó-válogatott Gheorghe Hagi, aki a Viitorul Constanța alapítója, tulajdonosa és elnöke. Vengerovói járás A Vengerovói járás (oroszul Венгеровский район) Oroszország egyik járása a Novoszibirszki területen. Székhelye Vengerovo. Népesség 1989-ben 24 866 lakosa volt. 2002-ben 22 877 lakosa volt. 2010-ben 20 446 lakosa volt, melyből 18 693 orosz (92%), 724 tatár (3,6%), 337 német (1,7%),134 lett (0,7%), 103 cigány (0,5%), 68 ukrán (0,3%), 56 mari (0,3%), 43 litván, 34 fehérorosz, 28 örmény, 24 csuvas, 14 kazah, 14 lengyel, 11 üzbég stb. Jonathan Rhys Meyers Jonathan Michael Francis O’Keeffe (Dublin, 1977. július 27. –) ír színész és modell. Először az Elvis Presley életéről szóló televíziós minisorozatban nyújtott alakításáért kapta meg a legjobb férfiszereplőnek járó Golden Globe-díjat. A Tudorok című történelmi drámasorozatban VIII. Henrik angol király megformálásáért számos jelöléssel büszkélkedhet. A Velvet Goldmine-ban és az August Rush-ban énekes szerepeket is kapott. Több Hugo Boss parfümreklám arca. Élete Gyermekkora Jonathan Michael Francis O’Keeffe néven született Geraldine Meyers és a zenész John O’Keefe fiaként. Művészneve édesanyja leánykori nevéből származik. Élete első hónapjait kórházban töltötte, mert súlyos szívbetegséggel jött világra, ezért hamar megkeresztelték, attól félve, hogy nem éli meg a hagyományos római katolikus szertartás időpontját. Egyéves korában költöztek Corkba, ahol három öccsével, Jamie-vel, Alannel és Paullal - akik hivatásos zenészek - nevelkedtek. Hároméves korában szülei különváltak. Ő és Alan az édesanyjukkal éltek, míg másik két testvére az édesapjukkal a nagymamához költözött. Jonathan felvételt nyert a híres North Monastery Schoolba. Pályafutása Ideje nagy részét csavargással vagy biliárdtermekben töltötte, ezért 16 éves korában eltanácsolták az iskolából. Kedvenc helyén figyelt fel rá és hívta meghallgatásra egy ügynökség, akik fiatal, ír fiúkat kerestek a Gombháború című gyerekfilmhez. Habár ebben a filmben végül nem kapott szerepet, az ügynökség ösztönözte arra, hogy színészi pályán folytassa. Nem sokkal később megkapta első szerepét a A Man of No Importance című 1994-es drámában. 1996-ban Michael Collins gyilkosaként jelenik meg az azonos című filmben és 1999-ben A pokol lovasaiban Pitt Mackeson pszichopata gerilla harcosként. Több televíziós sorozatban szerepelt, mint például a Gormenghast (2000) és a 4 órás Elvis (2005) című CBS-minisorozatban a „király” bőrében Randy Quaid és Rose McGowan partnereként. Bár az utóbbiban nem ő énekelt, szerzett egy Emmy-jelölést és egy Golden Globe-ot. 2007-ben főszereplőként újabb Golden Globe-ra jelölték a Legjobb televíziós dráma színész kategóriában a CBS és a Showtime közös produkciójában, a Tudorokban nyújtott alakításáért. Szerepei változatosak. Míg a Velvet Goldmine-ban (1998) egy David Bowie inspirálta glam rock sztárként, addig a Csavard be, mint Beckham című vígjátékban egy lány focicsapat edzőjeként, később pedig egy kosztümös drámában, a Hiúság vásárában jelenik meg Reese Witherspoon oldalán. Az Oliver Stone által jegyzett Nagy Sándorban (2004) Colin Farrell-lel és Angelina Jolie-val játszik. 2005-ben Woody Allen filmjében, a Match Pointban tűnik fel, amiért a cannes-i fesztiválról Arany Pálmával térhetett haza. Szerepet kapott még a Mission: Impossible (2006) harmadik részében, az A szeretet szimfóniájában (2007), a Párizsból szeretettel (2010) című akcióban Julianne Moore és John Travolta mellett. Rhys Meyers autodidakta módon tanult meg énekelni és gitározni, és már több zenei díjat is bezsebelt. A Velvet Goldmine két dala is az övé. A Szeretet szimfóniájában Lois Conelly énekes-dalíró megformálásával és négy saját dallal járult a film sikeréhez. 2008 februárjában megkapta a The Hope Fundanation nagykövete címet. Az alapítvány Kalkutta elszegényedett utcagyerekeinek nyújt ellátást és menedéket. Rhys Meyers reményei szerint nevével sikerül felhívnia a figyelmet a problémára. Követként ellátogatott Indiába és dokumentumfilmet készített a karitasz-tevékenységről. 2005 óta a Hugo Boss és a 2006-2007-es őszi/téli Versace férfi kollekció arca. 2008 februárjában megkapta a The Hope Fundanation nagykövete címet. 2008. október 5-én Rhys Meyers tiszteletbeli védnöki címet nyert a Trinity College Filozófiai Társaságban, Dublinban. Magánélete Jonathan Rhys Meyers több házat birtokol Los Angelesben, Dublinban, Londonban és Monacóban. Amikor nem dolgozik, idejét Los Angelesbenben, vagy Londonban tölti. Van egy Belle nevű lova és egy csivavája, Boo Boo. 2005 májusában alkohol rehabilitációra jelentkezett egy kaliforniai intézetbe. Rhyst 2007-ben letartóztatták a dublini repülőtéren. Részegséggel és rendbontással vádolták. A dublini kerületi bíróság óvadékot állapított meg, amit később ejtettek, hogy reklámozhassa akkor debütáló filmjét. 2009 februárjában már harmadjára jelentkezett rehabilitációra, majd alig 3 héttel később elhagyta az intézményt. 2009. június 20-án újból letratóztatták a párizsi Charles de Gaulle nemzetközi repülőtéren, miután állítólag egy ottani bárban rátámadt egy alkalmazottra és halálosan megfenyegette. 2010 májusában a United Airlines eltiltotta a repüléstől, ittas állapotban ellenséges és zavart okozó viselkedése miatt. Kurtzenhouse Kurtzenhouse település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1046 fő (2015). Kurtzenhouse Bietlenheim, Geudertheim, Gries, Weitbruch és Weyersheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fodor Tímea Fodor Tímea (Budapest, 1976. március 31. –) magyar bajnok labdarúgó, hátvéd. Pályafutása A Femina labdarúgója volt, ahol két bajnoki címet szerzett a csapattal. 2009 áprilisában a másodosztályú Taksony SE csapatához szerződött, amellyel feljutott az élvonalban, ahol még egy idényt szerepelt. A 2011–12-es idényben az Astra BLSZ.ben szereplő együttesében játszott. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1995–96, 1996–97 2.: 1994–95, 1999–00 3.: 1997–98, 1998–99 Magyar kupa győztes: 1996 döntős:2000 Kalandpark (film) A Kalandpark (eredeti címén: Adventureland) egy 2009-es amerikai vígjáték-kalandfilm, melyet Greg Mottola írt és rendezett. A főszerepben Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Ryan Reynolds, Bill Hader, Martin Starr és Margarita Levieva. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2009. április 3-án mutatták be, Magyarországon három hónappal később szinkronizálva, július 16-án a Fórum Hungary jóvoltából. A történet 1987 nyarán játszódik, amikor egy főiskolai végzős, James Brennan (Jesse Eisenberg) tervez egy európai turnét, hogy valóra váltsa álmait. Azonban pénzügyi problémákkal szenved, ezért elkezd Nyugat-Pennsylvania vidámparkjában dolgozni, hogy a kevés fizetését összegyűjtse az utazásra. Megismerkedik egy Emily Lewin (Kristen Stewart) nevű lánnyal is, akivel gyorsan összebarátkozik. Ianus íve Ianus íve (olaszul Arco di Giano) az egyetlen fennmaradt ún. tetrapülón (mind a négy irányban nyitott passzázs, átjáró) Rómában. Az egykori Forum Boariumon, a mai Piazza della Bocca della Verità tér mellett, a Palatinus domb felé leágazó Via del Velabro torkolatánál található. A márványépületet négy masszív pillér alkotja, amelyekben összesen negyvennyolc kis kőfülkét alakítottak ki, ezekben eredetileg szobrok lehettek. A források szerint 12×12 méteres alapú, 16 méter magas, de ennek ellentmondani látszik az ív természetbeni megjelenése; a magassági adat vélhetően az attika 1827-es lebontása előtti állapotra vonatkozik. Egyes feltételezések szerint 312-ben épült, s I. (Nagy) Constantinus diadalíve volt. Ezen vonult be a Milvius hídi csata után, melyben legyőzte Maxentiust. Azonban áll még egy diadalív ugyanezen császár tiszteletére, melyet a senatus a Forum Romanumon, a Via Triumphalis és a Via Sacra találkozásánál emeltetett. Más írásokban az olvasható, hogy a 4. században, vélhetően 356-ban épült, II. Constantinus tiszteletére. Amint az Ókori lexikon is rámutat, maga Ianus „Mint szó jelöl boltozatosan fedett átjárót egyik utczából a másikba, különösen pedig olyan átjárót, a minők a forumot környező oszlopcsarnokok között voltak. Ilyen főleg három nevezetes: J. summus, imus (Hor. sat. 2, 3, 18. epist. 1, 1, 54) és medius; ezek körül voltak a kereskedők, pénzváltók és könyvtárosok boltjai. Ilyen átjárókat később másutt is csináltak. Livius (41, 32) említi, hogy Flaccus censor Kr. e. 175-ben Sinuessában is épített három ilyen J.-t. A fényűzés korában ez átjárókat természetesen drága márványból építették és gazdag szobordíszszel látták el.” A Forum Boarium maga a marhavásárok központja, a kereskedők egyik centruma volt a császárkori Rómában. A középkorban a Frangepán család erőddé alakíttatta, s épségben fennmaradt 1827-ig, amikor az attikát lebontották, azt vélvén, hogy nem az eredeti diadalívhez készült. A fennmaradt felirattöredékeket a közeli San Giorgio al Velabro-templomban helyezték el. 1990–1991-es magyar női vízilabda-bajnokság Az 1990–1991-es magyar női vízilabda-bajnokság a nyolcadik magyar női vízilabda-bajnokság volt. A bajnokságban nyolc csapat indult el, a csapatok két kört játszottak, majd az 1-4. és az 5-8. helyezettek egymás közt még négy kört. A Szentesi Vízmű új neve Szentesi SC lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Ráduly Endre Ráduly Endre (Kézdiszentlélek, 1927. május 3. – Marosvásárhely, 2006. augusztus 30.) nyelvművelő, tankönyvíró. Életútja A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban érettségizett (1947), a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos oklevelet szerzett (1951). Tanári pályáját a kézdivásárhelyi pedagógiai iskolában kezdte, majd a Magyar Autonóm Tartomány tanügyi osztályán szakfelügyelőként dolgozott (1952–60); Marosvásárhelyen gyakorló tanár a Pedagógiai Főiskolán, ugyanott a Népi Egyetem tanulmányi igazgatója (1981–83). Általános iskolai tanár a nyugalomba vonulásáig. Munkássága A nyelvtanítás módszertana foglalkoztatta. Társszerzője a Beszéd- és íráskészség fejlesztése az V–X. osztályban című tankönyvnek; irányítása mellett készült Az olvasástanítás módszertana az I-IV. osztály számára című tankönyv is (1956). Az olvasás gyakorlatát szolgálták füzetei, amelyekben Mikszáth, Caragiale, Móricz, Sadoveanu műveinek helyes olvasatára buzdít (1956). A Művelődés közli Beszéljünk helyesen! című tanulmányát (1959/4–6). A gondolkodás fejlesztésére külön „feladatlapokat” ajánl a Tanügyi Újságban (1973), ezt javasolja a nyelvtani ismeretek ellenőrzésére egy román módszertani kiadvány magyar nyelvű betétében is (Marosvásárhely 1975). Jegyzetek Elhalálozás Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Lonigo Lonigo település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 16 485 fő (2017. január 1.). Lonigo Arcole, Cologna Veneta, Grancona, Montebello Vicentino, San Bonifacio, San Germano dei Berici, Sarego, Alonte, Gambellara, Orgiano és Zimella községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Miramont-Latour Miramont-Latour település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 161 fő (2015). Miramont-Latour Gavarret-sur-Aulouste, Lalanne, Mirepoix, Pis, Puycasquier és Tourrenquets községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hirokitía Hirokitía (görögül Χοιροκοιτία) Ciprus szigetén található újkőkori régészeti lelőhely. Az i.e. 7. és 5. évezred között lakott település a Kelet-Mediterráneum egyik legjobb állapotban fennmaradt és legfontosabb történelem előtti lelőhelye. 1998 óta a Világörökség része. Felfedezése A kőkori falut 1934-ben fedezte fel a Ciprusi Régészeti Intézet vezetője, Porfíriosz Díkaiosz, aki 1934 és 1946 között hat feltárást végzett itt. A 70-es évek elején a régészek újból elkezdték a feltárást, de ezt félbeszakította Ciprus török megszállása. A kutatást 1977-ben az Alain Le Brun vezette francia csapat folytatta. A település leírása A kora újkőkorban (kb. i.e. 8100) vadászó-gyűjtögető népek érkeztek Ciprusra, de rövid idővel később elhagyták a szigetet. Az állandó lakosok i.e. 7000 körül telepedtek át, valószínűleg Anatóliából vagy a levantei partokról. Ez a cserépedényeket még nem használó kultúra alapította Hirokítiát is. A valamikori település a Ciprusi Köztársaság Lárnakai kerületében, a déli tengerparttól mintegy 6 km-re, a Maroni folyó kanyarulatában lévő domb lejtőin helyezkedett el. Lakói növénytermesztéssel, birkák, kecskék és disznók tartásával foglalkoztak. A falut a folyón kívül egy erős, 2,5 méter vastag és 3 méter (a máig megmaradt legmagasabb pontján) magas kőfal védte. A falon feltehetően több kapun keresztül lehetett átjutni. A falu házai közül eddig kb. 20-at tártak fel. A kör alaprajzú házak alapozás nélkül közvetlen a földre épültek, közel egymáshoz. Külső átmérőjük 2,3-9,2 m, a belső pedig 1,4-4,8 m között változik. Falaik mészkőből, vályogból és döngölt agyagból készültek; kívül többnyire kőből, míg belső felület égetetlen agyag vagy vályogtégla. Tetejük lapos volt, ágakra és nádra rakott agyagrétegből állt. Helyenként látszik, hogy a fal belső felületét kifestették. Belső beosztásuk az épület funkciójától függött. Belül főzésre és fűtésre szolgáló tűzhelyeket találtak, valamint házimunka és pihenés céljára emelt padokat és oszlopok maradványait, amelyek egy felső szint létére engednek következtetni. A falakba ablakokat vágtak. Feltételeik, hogy egy család több házat is lakott, melyek egy csoportban egy nyitott udvar köré épültek. A házakban kézimalmokat, valamint kő- és csonteszközöket is találtak, például tűket és sarlókat. Vallási életükről a kis kőből (és egyikük agyagból) készült emberfigurák tanúskodnak. A falu lakossága nem haladhatta meg a 300-600 főt. A lakosok viszonylag alacsonyak voltak, a férfik átlagmagassága 160 cm, a nőké pedig 150 cm volt. A csecsemőhalandóság nagyon magasnak bizonyult. Az átlagélettartam a felnőttkort elért férfiak esetében 35 évet, míg a nőknél 33 évet ért el. Halottaikat összekuporodott testhelyzetben a házak padlója alá temették el. Hirokitía lakói elsősorban gabonafélékkel táplálkoztak, de a környéken összegyűjtötték a vadon növő fákról a pisztáciát, fügét, olívabogyókat és szilvát. Birkát, kecskét és disznót tenyésztettek, de vadásztak szarvasokra is. Az i.e. 6. évezred közepén a falut ismeretlen okból hirtelen elhagyták és ezer évig lakatlanul állt. Új lakói egy másik kultúrához tartoztak, amely a régi lakosokkal ellentétben már cserépedényeket is használt. A települést az i.e. 4 évezred elején hagyták el véglegesen. Përparim Hetemaj Përparim Hetemaj (Skenderaj, Jugoszlávia, 1986. december 12. –) finn labdarúgó, az olasz Chievo középpályása. Öccse a finn és a koszovói válogatottban is bemutatkozó Mehmet Hetemaj. Forrás Përparim Hetemaj adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Alsó index szövege Németország sportélete Németország sportélete lényeges része Németország életének, 27 millió német tagja valamely sportegyesületnek, és további 12 millió űz egyéni sportot. A legnépszerűbb sport a labdarúgás; egyéb népszerű sportágak az országban a kézilabda, a röplabda, a kosárlabda, a jégkorong és a tenisz. Labdarúgás Több mint 6,3 millió aktív taggal a Német labdarúgó-szövetség (Deutscher Fußball-Bund) a legnagyobb sportszervezet a világon ebben a válfajban. A Bundesliga a világ második legnagyobb átlagnézőszámmal rendelkező hivatásos sportbajnoksága. A német labdarúgó-válogatott megnyerte az 1954-es, az 1974-es, az 1990-es és a 2014-es labdarúgó-világbajnokságot, valamint az 1972-es, az 1980-as és az 1996-os labdarúgó Európa-bajnokságot is. A legsikeresebb és leghíresebb labdarúgók közé tartozik Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Jürgen Klinsmann, Lothar Matthäus, Oliver Kahn, Thomas Müller és Manuel Neuer. A férfiak mellett a német női labdarúgó-válogatott is a világ élcsapatai közé tartozik. Kétszer (2003, 2007) nyerték meg a női labdarúgó-világbajnokságot. A női világbajnokságok történetében Birgit Prinz a legeredményesebb játékos, ő négy vb-n vett részt, és ezeken 14 találatig jutott. A következő női világbajnokság házigazdája Németország lesz. Az ország eddig már négy nagy labdarúgó tornának adott otthont: az 1974-es labdarúgó-világbajnokságnak (Nyugat-Németországként), az 1988-as Európa-bajnokságnak (Nyugat-Németországként), a 2005-ös Konföderációs Kupának és a 2006-os labdarúgó-világbajnokságnak. . Kézilabda Férfi kézilabda-világbajnokságnak ötször volt a rendezője (1938 – Németország, 1958 – NDK, 1961 – NSZK, 1974 – NDK, 1982 – NSZK, 2007 – Németország), és háromszor nyert Németország néven, valamint ugyancsak három világbajnoki címet gyűjtött be NDK-ként. Női vb otthonául kétszer szolgált (1965 – NSZK, 1997 – Németország), nyernie NDK néven háromszor, Németországként egyszer sikerült. Motorsportok, Formula–1, ralisport Németország a világ egyik vezető országa a motorsportokat tekintve. Legendás versenypályái, futamgyőztes autómárkáik, csapataik és versenyzőik vannak. Nürburgringi Formula–1-es pályájuk a világ legpatinásabb és legrégebbi (1925) versenypályái közé tartozik. A Nürburgring régi vonalvezetése a Nordschleife, becenevén a „Zöld pokol” (azért nevezik így, mert erdőségben fut, és több pilóta életét vesztette rajta) a legnagyobb kihívást nyújtó aszfaltcsíknak számít autóversenyzői körökben. Az osztrák F1-es pilóta, Niki Lauda ezen a helyszínen elszenvedett balesete mindmáig a F1 történetének legdrámaibb eseménye, a lángoló autóból Laudát pilótatársai mentették ki, de addigra súlyos és maradandó égési sérüléseket szenvedett, a versenyzést felépülése után folytatta. A németeknek van még egy Forma 1-es versenypályájuk, ez a Hockenheimring, amely 1935-ben a Mercedes tesztpályájának épült. A történelem legsikeresebb Formula–1-es versenyzője a német Michael Schumacher, aki felállította a legkiemelkedőbb motorsport-rekordot azzal, hogy a pályafutása alatt több Formula–1-es világbajnokságot (7) (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004) és futamgyőzelmet szerzett (91), mint bárki más a Formula–1 1950-es létrehozása óta. A legtöbb F1-es futamgyőzelem (91) és pole-pozíció (68) is az ő nevéhez fűződik, nem is szólva a legtöbb dobogós helyezésről (154). 2010-ben, hároméves kihagyás után a hétszeres világbajnok visszatért a királykategóriába, a Mercedes GP-hez, ahhoz a márkához, amely az 1955-ös Le Mans-i tragédia után (ami több mint 80 néző halálát okozta a lelátókon) tért vissza a Forma-1-be. A Formula–1-ben versenyző német pilóták hagyományosan a mezőny többségét adják: Michael Schumacher, Sebastian Vettel, Nico Rosberg (ő az 1982-es F1-es vb-győztes finn Keke Rosberg fia, de Nico már német színekben versenyez), Nicolas Hülkenberg, Adrian Sutil, Timo Glock, Nick Heidfeld. Másik kiemelkedő tehetségű hazai versenyzőjük a Forma-1-ben a fiatal tehetség, Sebastian Vettel, aki a 2009-es idény során a világbajnokság 2. helyén végzett az osztrák Red Bull Racing színeiben, személyében tisztelhetjük a sorozat legfiatalabb futamgyőztesét, pontszerzőjét és polpozíciósát, illetve szabadedzés nyertesét is egyben. Sebastian Vettel megnyerte a 2010-es F1-es világbajnokságot a Red Bull Racing csapat színeiben, és ezzel minden idők legfiatalabb Forma-1-es világbajnoka lett. Azzal, hogy 2011-ben is elhódította a vb címét, a legfiatalabb kétszeres világbajnok lett, majd 2012-ben triplázni tudott: 3 ponttal előzte meg nagy riválisát, Fernando Alonsót. A BMW és a Mercedes, Porsche, az Audi a motorsport vezető csapatai közé tartoznak. A Porsche 16 alkalommal nyerte meg a tekintélyes Le Mans-i 24 órás autóversenyt, amit minden évben megtartanak Franciaországban. A Deutsche Tourenwagen Masters (DTM) Németország népszerű versenysorozata. A Race of Champions (ROC), azaz a Bajnokok Viadala motorverseny-sorozat német nemzeti csapata Sebastian Vettel-Michael Schumacher párosítással már ötször lett győztes (2007, 2008, 2009, 2010, 2011), vagyis a Nemzetek Bajnoka. A ROC-t 2010-ben és 2011-ben Düsseldorfban rendezték meg. 2000-ben a ROC-on Armin Schwarz Rally Masters lett, Walter Röhrl 1997-ben Classic Masters volt. Németország vendégül látja a WRC (rali-világbajnokság) mezőnyét is a Német Ralin, továbbá az IRC (Interkontinentális Ralibajnokság) nevű ralisorozatot is. A németek WRC világbajnoka Walter Röhrl (1980, 1982). Németország részvétele az olimpiákon A német sportolók az olimpiai játékok történetének legsikeresebb versenyzői közé tartoznak, amivel az olimpia összetett éremtáblázatának a harmadik helyét foglalják el, ahol összevonva szerepelnek Kelet- és Nyugat-Németország éremeredményei. A 2004. évi nyári olimpiai játékokon Németország a hatodik helyen zárta az összesített éremtáblázatot, míg a 2006. évi téli olimpiai játékokon az első helyen végeztek. Németország kétszer volt házigazdája a nyári olimpiai játékoknak, 1936-ban Berlin, 1972-ben pedig München volt a rendező. A téli olimpiát egyszer rendezték meg, 1936-ban. Kóczán Mór Kóczán Mór (Kocs, 1885. január 8. – Alsógöd, 1972. július 30.) atléta, olimpiai bronzérmes gerelyhajító, református lelkész. Életútja Apja Kóczán Lajos a kocsi református elemi iskola rektora volt. Pápán járt gimnáziumba, s itt szerzett lelkészi oklevelet is. A pápai Református Kollégiumban kezdett el sportolni, kiemelkedő eredményei révén először a Budapest Torna Club, majd a Ferencváros atlétája lett.Foglalkozott még súlylökéssel, diszkoszvetéssel, gerelyhajítással is. Részt vett az 1908-as londoni-, és az 1912-es stockholmi olimpián. A stockholmi olimpián harmadik helyezést ért el. 1914-ben Anglia-, 1916-ban Magyarország nemzetközi bajnoka, 1920-ban Csehszlovákia bajnoka. 1924-ben 40-évesen csehszlovák színekben vesz részt a párizsi olimpián. 1907-ben Csallóközaranyosra került segédlelkésznek, majd lelkésznek. Csallóközaranyos sportcsarnokát hálából róla nevezték el. A II. világháborút követő években Magyarországra, Göd-re települt, ahol lelkésznek választották. Aktivan részt vett Göd sportéletében, itt élt 1972. július 3-án bekövetkezett haláláig. 1900-tól a BTC, 1910-től az FTC, majd 1920-tól a csehszlovák Sparta Praha dobóatlétája volt. 1908-tól 1914-ig szerepelt a magyar válogatottban. Korára még nem jellemző a mai nagyfokú specializáció, valamennyi dobószámban versenyzett, de elsősorban gerelyhajítóként vált világhírűvé. 1909 és 1911 között három alkalommal javította meg a gerelyhajítás világcsúcsát, de mivel a Nemzetközi Atlétikai Szövetség a világcsúcslistát csak 1912-től hagyta jóvá, ezért ezek ma nem hivatalos világcsúcsok. A magyar válogatott tagjaként részt vett az 1908. évi londoni és az 1912. évi stockholmi olimpián. Mindkétszer versenyzett gerelyhajításban és diszkoszvetésben, illetve 1908-ban szabadfogású gerelyhajításban, és súlylökésben, 1912-ben kétkezes gerelyhajításban is. Az 1912. évi olimpián gerelyhajításban 55,5 méteres dobással, a svéd Erik Lemming és a finn Juho Saaristo mögött a harmadik helyet szerezte meg. Ő volt az első nem skandináv versenyző, aki olimpiai érmet tudott nyerni gerelyhajításban. 1919-től a csehszlovák válogatottban szerepelt. 1924-ben részt vett a párizsi olimpián. Az aktív sportolást 1926-ban fejezte be. 1908-ban Pápán református lelkészi képesítést szerzett, majd Aranyoson, később Csilizradványon volt lelkész. 1948-ban áttelepült Magyarországra és Alsógöd lelkésze lett. Emlékére Göd Város Önkormányzat Képviselő-testülete 1999-ben Kóczán Mór vándordíjat alapított. Sporteredményei Gerelyhajításban: olimpiai 3. helyezett (1912) angol bajnok (1914) ötszörös magyar bajnok (1911–1914, 1918) Vilibald A Vilibald a német Willibald névből ered, jelentése: akarat + merész. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok július 7. október 22. Balogh József (festő, 1944) Balogh József (1944. –) kárpátaljai roma származású magyar festőművész, freskófestő és restaurátor. Életútja, munkássága Magyar romának született, anyanyelve magyar, kultúrája roma és magyar gyökerű. Munkácson él és alkot, a munkácsi roma kulturális és közélet egyik jeles egyénisége. Nagy hatással volt festészetére Szerov orosz realista, majd a modern irányzatokat is követő festészete. Balogh József is erdőkkel körülvett várakat, templomokat fest. Látomásos képein az Ukrajnában élő szegény emberek hétköznapjait ábrázolja, a roma viskók és az emeletes házak ellentétes világát, a bomló-pusztuló Munkácsot jeleníti meg Lakótelep című sorozata. A figurális ábrázolás is erőssége, számos példa van erre, köztük Krisztus töviskoszorúval vagy Kalapos önarcképe című alkotása. Megélhetését templomok festésével és restaurálásával biztosítja. Szülőföldjén és Magyarországon is voltak tárlatai, 2002-ben két életmű válogatása is szerepelt Magyarországon, az egyik Ózdon, a másik a Roma Parlament Társalgó Galériájában, a Roma Parlament állandó kiállításába is válogattak be képeiből. A 2009-es Cigány festészet című albumban megjelent festményei Szimbolikus városképek Dugonovics (olaj, vászon, 50x80 cm, 2002) Visszatükröződés a jövőből (olaj, vászon, 65x43 cm, 2003) Itt élek (olaj, vászon, 65x43 cm, 2003) Elnyomás (olaj, vászon, 40x45 cm, 2001) Figurális ábrázolás Krisztus töviskoszorúval (olaj, vászon, 2003) A festő apja II. (olaj, vászon, 50x70 cm, 2000) Kalapos önarckép (olaj, vászon, 30x35 cm, 2003) Csendélet Csendélet (olaj, vászon, 70x70 cm, 2002) Magyarországi egyéni kiállításai 2002 • Életmű-válogatás, Rabindranath Tagore Tanoda, Ózd • Roma Parlament Társalgó Galéria, Budapest. Lonka (Máramaros vármegye) Lonka egykori nagyközség Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott A Tisza két partján terült el. A trianoni békeszerződés osztotta ketté. Története Első ismert okleveles előfordulása 1439-ből származik Lonka néven. 1556-tól az Erdélyi Fejedelemséghez tartozik, 1570-től már a Partiumhoz. A község megszüntetése előtti időszakban a birtokosa az állam. A békeszerződés az új csehszlovák-román határt a térségben a Tisza folyó mentén húzta meg, ez véget vetett a község addigi fennállásának. A település jobb parti, északi része Kárpátalja részeként ugyanúgy Lonka néven alakult új községgé, mint a déli rész, a Romániához került Tiszalonka. A vidék az első és a második bécsi döntés következtében a Párizsi békeszerződésekig újra a Magyar Királyság fennhatósága alá tartozott, de a kettészakított községet akkor már nem egyesítették újra. Itt született Balogh János (1913-2005.) biológus , ornitológus , tanár, a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia tagja. Bertalan (Brassó) Bertalan (románul Bartolomeu) Brassó északnyugati részén fekvő, nagy kiterjedésű negyede. Nevét a Szent Bertalan-templomról kapta. Számos ipari létesítmény található itt, és külön vasútállomása van. Közigazgatásilag két részre oszlik: Bertalan (az E68 főúttól délre) és Bertalan-észak (a főúttól északra). Az előbbi rész magában foglalja a történelmi Óbrassót is. Bertalan Albert Bertalan Albert (Jászberény, 1899. szeptember 21. – Párizs, 1957. december 28.) magyar festőművész és restaurátor. Élete Körmendi-Frim Jenőnél és Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte tanulmányait Budapesten, majd Szolnoki művésztelepen Fényes Adolfnál tanult. Ezután a Nagybányai művésztelepen képezte magát tovább mint Iványi-Grünwald Béla és Réti István tanítványa. 1924-ben Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. Az École de Paris stílusában főleg tájképeket, zsánerképeket és portrékat festett. 1925-ben megkapta a Szinyei Merse Pál-díjat. 1926-ban a Salon d’Automne-on, 1927-ben a budapesti Tavaszi tárlaton, 1928-ban az Ernst Múzeumban, 1930-ban pedig a Salon des Tuileries-n mutatta be képeit. 1929-ben költözött végleg Párizsba, ott nősült meg, első házassága válással végződött, második házassága sikeres volt, gyermekei születtek. Egyik leánya táncosnő lett, ő volt a modellje táncosnőt ábrázoló képeinek. Családja megélhetésének biztosítása érdekében foglalkozott festmények restaurálásával is, nagyon sok megrendelést kapott, e rendkívül hasznos tevékenysége egyéni művészeti munkásságát háttérbe szorította. Igen művelt ember volt sok jeles baráttal, köztük François Gall festőművész, szerkesztő. 1947-1948-ban szerepelt újra magyarokkal kiállításokon. 1947-ben egy ceruzarajzát állította ki az Európai Iskola Francia–magyar kiállításán. Ugyancsak 1947-ben három festménye, a Paysage (Táj), Peintre (A festő) és a Le port (Kikötő) szerepelt a magyar művészek kiállításán a Galerie du Bussyben. 1948-ban két magyar vonatkozású kiállításon, a Nemzeti Szalon francia, spanyol köztársasági és magyar művészeket bemutató tárlatán és a stockholmi Nationalmuseumban rendezett Magyar Grafikai Kiállításon is részt vett. Utoljára 1970-ben Párizsi külváros című festményével jelentkezett a XX. századi magyar származású művészek külföldön című Műcsarnokbeli kiállításon. 2011. július 22. és augusztus 13. közt Makay és kortársai - 20. századi jászsági képzőművészek kiállítása címen a Hamza Múzeum és a Jászberényi Múzeum emlékkiállítást rendezett azon jászberényi festők tiszteletére, akiknek művészetére hatással voltak a Szolnoki művésztelep stílus irányzatai, ezen festők művei közé válogattak be Bertalan Albert festményeket is. Művei közgyűjteményekben Institut national d’histoire de l’art (INHA) - Jacques Doucet Gyűjtemény, Párizs Janus Pannonius Múzeum , Pécs Képgaléria ( Érsekújvár , ma Nové Zámky , Szlovákia Musée départemental de l'Oise, Beauvais , Franciaország Jászberényi Múzeum, Jászberény Társasági tagság Paál László Társaság Új Művészek Egyesülete Európai Iskola Díjak, elismerések Szinyei Merse Pál-díj (1925) Bourré Bourré település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 667 fő (2015). Bourré Angé, Monthou-sur-Cher, Pontlevoy és Saint-Julien-de-Chédon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Castelluccio dei Sauri Castelluccio dei Sauri község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Foggia megyében. Fekvése A Tavoliere delle Puglie egyik települése Foggiától délnyugatra. Története Egy település (oppidum) létezéséről ezen a vidéken már Horatius is említést tett. Első írásos említése azonban csak 1118-ból származik, amikor II. Róbert, Loretello grófjának birtoka volt. Önálló községgé a 19. század második felében vált. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói SS. Salvatore-templom San Gerardo-kápolna Madonna delle Grazie-templom Vilis Lācis Vilis Lācis (Rīnūži, 1904. május 12. – Riga, 1966. április 12.) lett író, politikus. Lettország nemzetközileg legismertebb írója, jelentősebb műveit több mint ötven nyelvre lefordították. Politikusként a Lett SZSZK első miniszterelnökeként szégyenletes szerepet vállalt 42 000 lett deportálásában. Élete Fiatalsága 1904-ben született Riga jelenlegi területén található Rīnūžos faluban, apja dokkmunkás volt. Elemi iskolai tanulmányait a daugavgrīvasi iskolában végezte. Az első világháború idején a bevonuló német csapatok elől a család az Altaj vidéki Barnaulba evakuált. Barnaulban elvégezte az ottani tanítóképzőt, és 1918–1921 között falusi tanítóként dolgozott. ekkor jelentek meg első művei a helyi sajtóban. 1921-ben visszatért családjával Rigába, ahol tengerészként helyezkedett el. 1930-ban jelent meg az első lett nyelven írt műve, a Sieviete (Az asszony). Lācis az irodalmár 1933 és 1935 között a rigai városi könyvtár könyvtárosa, 1935-től a „Jaunākās Ziņas” irodalmi folyóirat szerkesztője volt. Itt jelent meg 1935-ben legismertebb műve, a Zvejnieka dēls (A halász fia) (magyarul Áko, a sziget fia címen jelent meg). A realista regény nem csak Lettországban volt rendkívül népszerű, hanem nemzetközi ismertséget is szerzett neki. Ezt követően kizárólag az írással foglalkozhatott, műveit Jack London stílusát imitálva írta: Cilvēki maskās (1935), Vecā jūrnieku ligzda (Régi halászfészek) (1937) Pazudusī dzimtene (Elveszített haza) (1940). Ezek a realizmust némi romantikával ötvöző regényei megjelenésük idején nagyon népszerűek voltak. 1940 után Lácis politikai szerepe háttérbe szorította írói munkásságát. Az ideológiai igényeknek megfelelően részben átírta háború előtt született műveit, és az új regényei a szocialista realizmus kánonja alapján születtek. 1946 és 1948 között jelent meg 3 kötetes műve, a Vētra (Vihar), amelyben hősei már történelmi szerepben jelentek meg. Ezért a művért 1948-ban a Sztálin-díj ezüst fokozatával tüntették ki. 1951-ben adták ki az Uz jauno krastu (Új part felé) című regényét, ennek ihletője Solohov Csendes Don című regényciklusa. Megjelenésekor a központi kritika a kulákság pártfogása címén jelentős kritikával illette, de 1952-ben a Pravdában a szovjet olvasók csoportja aláírással megjelent nyílt levél védelmébe vette. Végül ezért a művéért a Sztálin-díj legmagosabb fokozatával tüntették ki. Ezt követően már csak egy könyve jelent meg, a Falu a tengernél. Ez az „Áko, a sziget fia” folytatása, amelyben a hősök már a fényes szocialista jelenben élnek és dolgoznak. E művének megjelenése után haláláig már nem írt semmit. Politikusként Vilis Lācis tengerészként elkötelezte magát a kommunista eszmékkel, 1928-ban belépett a betiltott Lett kommunista pártba. Folyamatos megfigyelés alatt állt, de író népszerűsége bizonyos védelmet biztosított számára. 1940-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum eredményeként létrejött, Augusts Kirhenšteins vezette lett kormány belügyminisztere lett. 1940. július 21-én Lācis terjesztette elő Lettország Szovjetunióba történő belépését követelő törvényjavaslatot. 1940. augusztus 25-én a szovjet megszállást követően kinevezték a Népbiztosok Tanácsának elnökévé. 1941 júliusa és 1944 októbere között Moszkvában a Lett SZSZK emigráns kormányát vezette. 1946-tól egészen 1959-ig a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának az elnöke. Ekkor nyugdíjba vonult. Miniszterelnöksége idején ő írta alá 1949-ben a 42 000 lett (elsősorban volt katonák és értelmiségiek) Szibériába deportálását elrendelő rendeleteket. Művei Sieviete (Asszony) (1930) Atbrīvotais zvērs (Kiszabadult állat) (1930–1931) Putni bez spārniem (Szárny nélküli madarak) (1931–1934) Zvejnieka dēls (A halász fia) (1933–1934) (magyarul Áko, a sziget fia címen jelent meg) Senču aicinājums (1935) Cilvēki maskās (1935) Vecā jūrnieku ligzda (Az öreg halászfészek) (1937–1938) Akmeņainais ceļš (1939) Pazudusī dzimtene (1941) Vētra (Vihar) (1946–1948) (magyarul Zúg a vihar címen jelent meg) Uz jauno krastu (Új part felé) (1952) Magyar fordítások Zúg a vihar . Magyar-Szovjet Társaság Kiadója–Új Magyar Könyvkiadó N. V., 1950, ford.: Görög Imre Zúg a vihar I–III . Új Magyar Könyvkiadó, 1952, ford.: Görög Imre Új partok felé . Új Magyar Könyvkiadó, 1954 Áko, a sziget fia . Móra Ferenc Könyvkiadó, 1959, ford.: Görög Imre Négy utazás . Nagyvilág Világirodalmi folyóirat III. évfolyam 7. szám (1958. július) ford.: Makai Imre Az öreg Kazánfűtő (részletek) és Sólymocska . A lett irodalom kistükre; szerk. Karig Sára , Budapest, Európa, 1977, ISBN 963-07-0933-3 Belmontejo Belmontejo település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Belmontejo Albaladejo del Cuende községgel határos. Lakosainak száma 181 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2120 Tyumenia A 2120 Tyumenia (ideiglenes jelöléssel 1967 RM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mihajlovna Szmirnova fedezte fel 1967. szeptember 9-én. Oroszország Tyumenyi területéről (Tyumenyija) nevezték el. Szenegál a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Szenegál a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 32 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Birkózás Férfi Szabadfogású Női Szabadfogású Cselgáncs Női Labdarúgás Férfi * - túlkoros játékos Taekwondo Női Úszás Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Vívás Férfi Alsólászló Alsólászló (németül: Unterloisdorf, horvátul Donji Loštrof, gradistyeiül: Dolnji Loštrof) Répcekethely község településrésze Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban. Fekvése Felsőpulyától 9 km-re délkeletre, Kőszegtől 10 km-re északkeletre a Répce bal partján fekszik. Alsólászló összeépült Répcekethellyel, csak a Répce folyó választja őket el. A "Sauweide" illetve a mögötte fekvő "Hochplateau" nevű helyről szép kilátás nyílik a Répce völgyére és a Felsőpulyai-medencére, illetve a távolabbi Lánzséri hegyekre, a Wechsel-hegységre és a Schneebergre. A locsmándi fürdő közelsége kedvelt szálláshellyé teszi a fürdővendégek számára is. Története A római korban itt vezetett át az itáliai Aquileából Sabarián, Scarabantián és Carnuntumon átvezető híres borostyánút. A mai település első írásos említése 1225-ben történt. 1546-ban Kőszeg várának ura Jurisich Miklós a Kethely és Alsólászló közötti „Tabor” nevű helyen a török ellen kisebb erődítményt emeltetett, mely 1706-ban egy kuruc-labanc összecsapás során pusztult el. 1580 körül lakói a birtokos Nádasdy család áttérése hatására evangélikusok lettek. A Nádasdyak 1671-ig voltak a birtokosai, amikor a település az Esterházy család birtoka lett. Vályi András szerint " LÁSZLÓ. Alsó, és Felső. László. Két német falu Sopron Várm. földes Ura mind a’ kettőnek H. Eszterházi Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszenek Sopronhoz 3 4/8 mértföldnyire, Kőszöghöz 7/8, és 5/8 mértföldnyire, határbéli földgyeik közép termékenységűek, borok kevés, réttyeik, legelőjök meg lehetős, Felső Lászlóban sok fazékas van." Fényes Elek szerint " Alsó-László, németül Unterluisdorf, német falu Sopron vmegyében, Kőszeghez északra 2/4 mfld., 500 kath. lak. Agyagos határa részint középszerü, részint sovány, s 1197 7/8 holdnyi, mellyből 663 1/8 h. szántóföld, 134 6/8 h. rét, 400 hold erdő. Urbéri föld 200 h., rét 97 1/2 h., gyümölcsös 6 1/2 h., és 1 major a határban, és 1 uradalmi malom a Répcze vizén. Birja h. Eszterházy." A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott, ma ugyanezen járás része Burgenlandban. 1910-ben 442 fő volt, túlnyomórészt német lakosa volt. A nagy-önkormányzatok megalakításával Rőtfalva, Rendek, Borsmonostor, Alsólászló, és Répcekethely utóbbi néven egy községben egyesült. Nevezetességei A Tábor nevű hely onnan kapta a nevét, hogy IV. László király 1277 . november 27 -én itt táborozott. 1546-ban Jurisich Miklós a török ellen erősséget emeltetett ide. A 17. században még a Tábor nevű kastély állt itt mely 1706-ban a kuruc harcoknak esett áldozatul. Később a Táborkocsma állt itt. Itt állt egykor Alsólászló régi temetője, melyből mára csak az 1822 -ben épített Szent Anna-kápolna maradt. A kápolnát 1873 -ban és 1946 -ban megújították. Az egykori erősségből mára csak a mintegy 50 m átmérőjű tojásalakú sáncgyűrű maradványai látszanak. Római katolikus templomát védőfal övezi. Malves-en-Minervois Malves-en-Minervois település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 846 fő (2015). Malves-en-Minervois Bagnoles, Bouilhonnac, Laure-Minervois és Villalier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thomas François Burgers Thomas François Burgers (Cape kolónia, Dél-Afrika, 1834. április 14. – Richmond, 1881. december 9.) búr politikus, a Transvaal Köztársaság 5. elnöke volt. Élete 1834-ben született Cape kolóniában, Dél-Afrikában. Később Európába küldik tanulni. Tanulmányait a hollandiai Utrecht városában végezte ahol, egyben a teológia doktora is lett. Anyanyelvi szinten elsajátította az angol, és holland nyelveket. Tanulmányainak elvégzése után visszatért Dél-Afrikába és az ottani Holland Református Egyház vezetője lett. A hannoveri Cape kolóniában élt ahol nyolc évig volt szolgálatban. 1862-ben prédikációival magára vonta a figyelmet, és két évvel később egy egyházi bíróság felfüggesztette őt eretnekség vádjával. Burgers fellebbezett, azonban a gyarmati kormány, nem akarta ezt támogatni, azonban a britek Burgers szabadlábra helyezését kezdeményezték. 1872. július 1-jén a Transvaal Köztársaság elnökének választották, és még aznap felesküdött a kormányra. 1875-ben Burgers a Transvaal köztársaság felelős ügyvezető elnökeként Európába utazott, hogy az országon belüli vasútvonalak meghosszabbításáról tárgyaljon. A Burgers szerződést kötött, 1875 decemberében, amely a vasút építéséről szólt. Londonban gyűjtötte rá össze a pénzt, majd hazautazott. 1876 júniusában hadat üzent Sikukuni (Secocoeni) bennszülött vezérnek, Kelet-Transvaalba. A hadjárat sikertelen volt, ráadásul a vasútépítés nem ment zökkenőmentesen a Zulu támadások miatt és az állami kassza kezdett kiürülni. Az angol annexióba beleegyezett, mert tudta hogy az ország még túl gyenge ahhoz hogy független legyen, ezért elfogadta a nyugdíját a brit kormánytól. A Cape kolóniában fekvő Hannover városában telepedett le, és főleg gazdálkodással foglalkozott. 1881. december 9-én népszerűtlenül, elfelejtve halt meg 47 éves korában. Burgers hatalmas terveket szőtt, ám terveihez sosem rendelkezett megfelelő körülményekkel. Egyszer pénzhiánnyal küszködött, máskor bennszülöttektől kellett tartania. Kortársai szerint Burgers végtelen energiával és kitartással dolgozott ám ez nem változtatott kabinetje ingadozó teljesítményén. Haszon A Pallas nagy lexikona szerint „valamely dolognak haszna alatt minden előnyét értjük, keletkezzék az a dologból önmagából v. máskép, p. külső hozzájárulás által”. Tehát a haszon az bármilyen előny, ami bárhogy és bármiből keletkezhet. Az előny viszont az értékítéletből származik, mert valamit jobbnak, vagy rosszabbnak minősítünk (minősül), tehát értéknek tekintünk (tekinthető). A haszon azért fontos, mert az határozza meg a cselekvést, hiszen a jobb eléréséért, vagy rosszabb elkerüléséért tesz bármit is az ember (de minden más élőlény is). Az ember esetében, amióta a pénz az „általános egyenértékes” funkciót képes betölteni, az nemcsak a pénz értékét mutatja, hanem szinte minden más „értéke” is kimutathatóvá vált általa. Ez tette a gazdasági élet alapjává, ahol a haszon pénzben fejeződik ki és annak mintegy szinonimája is, de van „önálló neve is”, a profit. Tehát a pénz óta azt is egy – „mérésügyi” – szempont, hogy van pénzben kifejeződő haszon (maga a pénz és az egyszerűbb dolgok) és pénzben inkább nem kifejezhető, vagy akár pénzben kifejezhetetlen haszon (amit attól még abban is „mérnek”). Noha a haszon a cselekvés meghatározója, még nem kéne, hogy a gondolkodást is meghatározza. Így a haszonelvűség egy hibás következtetés, amely mindig is létezett és irányzat a XII. századtól lett belőle. A haszonelvűség során a sorrendiséget ok-okozati összefüggésnek tekintik. Az történik, hogy azt hiszik (Kik?), hogy ha a haszonért történik az emberi cselekvés (és annak hiányában szűnik meg), akkor a haszon az ember érdeke. Ekkor szépen (??) összemosódik a cél és az érdek fogalma. A haszonelvűséggel így nem az a baj, hogy az „rossz” eredményt hozhat létre, hanem az, hogy egy hibás szemlélet – tehát még a „jó” se jó, noha az vitathatatlanul hasznos. Az ember érdekéhez nem a haszon, hanem a tulajdon fogalma vezet el. Podstena Podstena falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Skradhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 38 km-re északkeletre, községközpontjától 1 km-re délre, a Zágráb-Fiume vasútvonal és a 3-as számú főút mellett fekszik. Története A falunak 1890-ben 57, 1910-ben 41 lakosa volt. A falu a trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben a falunak 19 lakosa volt. Hirscher-ház A brassói Hirscher-ház (Hirscher-bazár, Kereskedők háza, románul: Casa Negustorilor vagy Podul Bătușilor, németül: Kaufhaus) a Főtér (Piața Sfatului) 12–14. szám alatt található, nyugati homlokzata az Apollonia Hirscher utcára (az egykori Halpiacra), a déli pedig a Johann Gött utcára (az egykori Fleischergasséra) néz. Az épület a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11573 sorszámon szerepel. Lukas Hirscher városbíró felesége, a nagyszebeni származású Apollonia Hirscher építtette 1539 és 1545 között. A kereskedők árkádjai alatt állították ki portékáikat, pincéjét pedig raktárként használták. Földszintjén csizmadiaműhely helyezkedett el. 1775-ben, 1840–1842-ben, 1857-ben és 1960-ban felújították. 1880-ban itt nyitotta meg Ioan és Nicolae Ciurcu Erdély első román könyvkereskedését. Az első világháború után poliklinika működött benne. Az épületben ma a Kárpáti Szarvas (Cerbul Carpatin) étterem (utalás az alapító családnevére: Hirsch 'szarvas'-t jelent) és a Corona divatszalon található. Ócsai Madárvárta Az Ócsai Madárvárta Pest megyében, az Ócsai Tájvédelmi Körzetben működő ornitológiai és természetvédelmi létesítmény, amely az 1980-as években jött létre Csörgő Tibor ornitológus és társai kezdeményezésére, és azóta is megszakítás nélkül működik, az Actio Hungarica gyűrűzőtábor-hálózat részeként. Fenntartását 1992 óta egy önálló egyesület, az Ócsai Madárvárta Egyesület végzi. Magyarország legjelentősebb madárgyűrűző állomásai közé tartozik, ahol nemcsak a tavaszi és az őszi madárvonulási időszakban, de egész évben folyik a kutatómunka. Története Előzmények, kezdetek Csörgő Tibor fiatal ornitológus kutatóként az 1970-es évek közepétől vett részt, eleinte egyszerű táborozóként, idővel szervezőként madárgyűrűző táborokban a Velencei-tó melletti dinnyési nádasokban. Balszerencséjére azonban a tábor kutatási területe "összeért" az Apró Antal közvetlen érdekkörébe tartozó vadásztársaság területével. Emiatt az 1980-as évek elejére már rendszeressé vált a táborozók indokolatlan hatósági zaklatása, ami elől menekülve Csörgő jobb híján új helyet keresett. Szerencsés fejlemény volt, hogy 1981-ben megbízást kapott arra, hogy gyűjtsön ritka rovarokat - tegzeseket, kérészeket - az elvileg már 1975 óta védett, de valójában alig ismert ócsai turjánvidéken, illetve próbáljon meg képet alkotni a helyi madárvilágról. Bár akkor járt a területen először, egyből beleszeretett a helybe, dacára annak, hogy az akkori látvány még nagyon lehangoló volt - rozsdás kisvasúti sínek húzódtak szerte a területen, az 1950-es évek elején megkezdett, majd felhagyott tőzegbányászat emlékeként, és sok helyütt szemétdombok éktelenkedtek. A megfelelő infrastruktúrák azonban adottak voltak, amik lehetővé tették egy madárvárta létesítését a terület északnyugati csücske közelében, ezért már 1983-tól elkezdtek száraz sátorhelyeket kialakítani a szeméthalmok földdel való lefedésével. A folytatásban kutat fúrattak, aztán apránként felépültek a létesítmény első olyan építményei, amik már fedett szállásként is szolgálhattak. Az évtized második felében már állt a madárvárta háromszintes tornya, mely alvó- és tárolóhelyként is funkcionálhatott, felső szintjét pedig kilátóként is lehetett hasznosítani. A későbbi időszakban a madárvártán néhányszor tűz is pusztított - 2007-ben az egyik, nádtetős épület porig égett -, a később emelt épületek ezért már tűzállóbb anyagokból épültek. A madárvárta ma A madárvártához tartozó területen jóformán a kezdetektől fogva állandó helyeken állnak az egyforma hosszúságú madárfogó hálók, hiszen a befogás pontos helye már önmagában jó információt kínál arról, hogy a terület egyes madárfajai merre mozognak, milyen területet kedvelnek, így az évről évre folyamatosan előálló adatsorok összehasonlíthatósága is biztosított. A 12 méter hosszú és 2,4 méter magas japán függönyhálókból 120 darab van felállítva a madárvárta környezetében található, változatos biotópokban. A hálókat csak extrém időjárási viszonyok között tartják összehúzva - a gyűrűzőtáborokra vonatkozó törvényi előírásokhoz igazodva -, egyébként a madárvártán egész évben zajlik a gyűrűzőmunka, önkéntesek részvételével. Az alapítása azóta eltelt több mint három évtizedes időszakban a madárvárta ezerszám látta vendégül a terület élővilága iránt érdeklődő diákokat és kutatókat. A madárvártához két tanösvény is tartozik, melyek bizonyos szakaszokon megközelítik a kihelyezett madárfogó hálósort is. A madárvárta egyetemi képzési és kutatóhely is, valamint hivatalos felkészülési helyszín azok számára, akik madárgyűrűző vizsga letételére jelentkeznek. A létesítményt 1992 óta az itt dolgozó szakemberek által létrehozott és működtetett Ócsai Madárvárta Egyesület tartja fenn, az alapításkor 18 fővel indult, azóta több száz tagot tagúra duzzadt szervezet munkáját Csörgő Tibor mellett több egyetem és kutatóhely szakemberei irányítják. A madárvártán évente 80-100 madárfaj átlagosan 20 ezer egyedét fogják be és gyűrűzik meg. Az eddig befogott madarak száma megközelíti a félmilliót, amelyek közül több száz került visszafogásra a világ olykor egészen távoli pontjain, sőt felmerültek már az itt folyó kutatás során kimondottan extrém, érdekes kérdések is. Előfordult például olyan eset, hogy egy vörösbegyen olyan kullancsfajt találtak, amely hazánkhoz legközelebb Marokkóban őshonos, ráadásul az élősködőből egy Egyiptomban előforduló kórokozót is ki tudtak mutatni - a különös megfigyelésre több magyarázatot is lehetséges, de ezek feltehetőleg mind összefüggenek a klímaváltozással. Az Ócsai Madárvárta Egyesület honlapja a www.omve.hu. Sonneberg Sonneberg település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 23 736 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: Zsebeháza Zsebeháza község Győr-Moson-Sopron megyében, a Csornai járásban. Fekvése Magyarország északnyugati részén, a Rábaköz délnyugati részén helyezkedik el. Csornától dél-délnyugatra 16 km-re.Megközelíthető közúton a 86-os főútról Szilnál, vagy a 85-ös főútról Farádnál letérve; vasúton a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely vonalon (Magyarkeresztúr-Zsebeháza megállóhely). Története A település neve 1346-ban Terra Sebe alakban írva szerepelt egy oklevélben. A Potyondy család birtoka volt. A törökdúlás után tíz évre elnéptelenedett. A 19. század közepén jelentős számú mesterember dolgozott a faluban. Több megüresedett ház várja az idetelepülőket az ápolt kisközségben. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,1%-a magyarnak, 0,8% németnek, 0,8% szerbnek, 0,8% ruszinnak mondta magát (3,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 28,7%, református 0,8%, evangélikus 45%, felekezeten kívüli 9,3% (16,3% nem nyilatkozott). Látnivalók Harangláb Evangélikus imaház Park Meló-Diák A Meló-Diák Országos Diákvállalkozási Hálózat (röviden csak Meló-Diák) egy diákmunkát közvetítő szervezet. Budapesti tagja, az Universitas, 1983-ban alakult a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, azért, hogy a diákok számára szervezett kereteken belül nyújtson munkalehetőséget. Feltételek 16 éves kor felett biztosít munkavállalási lehetőséget az iskolaszövetkezet tagjai számára, akiket kérésükre e-mailben vagy SMS-ben folyamatosan értesít az aktuális munkalehetőségekről. A munkavállalás szabályos munkaviszony keretében. Foglalkoztatottság és bérek Kisebb cégeknél adatrögzítő, adminisztrációs és szakmai tudást igénylő pozíciókat is betölthetnek a diákok, de a leggyakoribb állások az árufeltöltő, a pénztárosi, a gyorséttermi, a szórólaposztó. Egyes cégek viszont tesztmunkaként fogják fel a foglalkoztatást, és a bebizonyított szaktudású szezonális alkalmazottakból választják ki az állandó munkatársaikat. A foglalkoztatottság az évszaktól is függ, a nyári hónapok a legerősebbek, Budapesten illetve Pest megyében elérik a 3000-es főt is, elsősorban a szabadság miatt kieső munkaerő pótlása miatt. Az órabérek a szakmai- és nyelvtudástól függenek, 2010-ben jellemzően 500 forint körül alakultak, de egyes esetekben elérik az 1200 forintot is. Vidéken a kereset 5-20%-kal alatta marad a fővárosinak. Christoph Stephan Christoph Stephan (Rudolstadt, 1986. január 12.) világbajnoki ezüst és bronzérmes német sílövő. Pályafutása 2005–2006-os szezon - nemzetközi sportpályafutásának kezdetén 2006-ban érte el első jelentősebb sikerét, a Norman Jahn, Daniel Böhm, Jens Zimmer és Christoph Stephan összetételű német váltó bronzérmes lett a Presque Islendon megrendezett junior világbajnokságon. Még ebben az évben Norman Jahn, Daniel Böhm és Sebastian Berthold társaságában a második helyen ért célba a Langdorfban tartott kontinentális bajnokságban. Ezt követően, 2006 elején, mutatkozott be a világkupában, a 2005–2006-os sílövő világkupa nyolcadik állomásán, Kontiolahtiban. 2006–2007-es szezon - főleg a második számú kupasorozatban, az európa-kupán állhatott rajthoz. A 2007-es Martell-Val Martellóban tartott junior világbajnokságon sprintben, az üldözőversenyen valamint a váltóval, Daniel Böhm, Simon Schempp és Sebastian Berthold társaságában, a dobogó legfelső fokára állhatott fel. A szezon végén ismét indulhatott a világkupában, ahol megszerezte első pontot érő helyezéseit, Lahtiban 14. lett egyéniben, Oslo Holmenkollenben 11. lett egyéniben és 12. az üldözőversenyben, Hanti-Manszijszkban pedig a 37. pozíciót szerezte meg ugyancsak az üldözőversenyben. Ezzel összetettben a világkupa 42. helyén zárt. 2007–2008-as szezon - ebben az évben a világkupa állandó résztvevője lett. A 2007–2008-as sílövő világkupa végén a 31. helyen zárt. 2008–2009-es szezon - megszerezte első világkupa győzelmét, Antholz-Anterselvában a tömegrajtos indítású viadalon tudott nyerni. A 2008-2009-es sorozatban nevezték először felnőtt világbajnokságra, a dél-koreai Phjongcshangban egyéniben második lett, a norvég Ole Einar Bjørndalen mögött; a Michael Roesch, Christoph Stephan, Arnd Peiffer és Michael Greis összetételű német váltó pedig a harmadik helyen ért célba, a norvégok és az osztrákok mögött. Az idény végén összetettben a 18. pozíciót tudhatta magáénak. 2009–2010-es szezon - indulhatott a 2010. évi téli olimpiai játékokon, ahol a legjobb eredményét sprintben érte el, a 19. lett. A világkupa szezont összetettben a 27. helyen zárta. 2010–2011-es szezon - a világkupában két alkalommal állhatott del a dobogó legfelső fokára, Oberhofban és Antholz-Anterselvában, a német váltóval. Összetettben a 26. helyen zárt. A Hanti-Manszijszkban megrendezett világbajnokságon a legjobb eredménye két hetedik helyezés volt, sprintben és a váltóval. Eredményei Világkupa O - Olimpia és egyben világkupa forduló is. VB - Világbajnokság és egyben világkupa forduló is. Bertaucourt-Epourdon Bertaucourt-Epourdon település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 614 fő (2015). Bertaucourt-Epourdon Andelain, Charmes, Deuillet, Fressancourt, Rogécourt és Saint-Gobain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jong Ajax A Jong Ajax a AFC Ajax labdarúgócsapatának a tartalék-, és utánpótlás együttese, holland labdarúgóklub, amely jelenleg a Eerste Divisie-ben szerepel. Székhelye a 5000 férőhelyes De Toekomst. Jelenlegi keret ǃǃǃ SZERKESZTÉS ALATT ǃǃǃ A 2017. április 20-i állapot: * A mezszámok azt jelölik, hogy a játékos milyen számú mezben játszhat a felnőtt csapatban. Sikerek, eredmények Eerste Divisie bajnoki cím (1x) ː 2018 Jong Eredivisie bajnoki cím (8x) : 1994, 1996, 1998, 2001, 2002, 2004, 2005, 2009 Jong KNVB-Kupa győzelem (3x) : 2003, 2004, 2012 Amatőr KNVB-Kupa győzelem (1x) : 1984 KNVB District Kupa győzelem (3x) : 1984, 1987, 1993 Eredmények az Eerste Divisie-ben Íme a Jong Ajax eddigi eredményei a holland másodosztályban, ahol általában 20 csapat szerepel. 1100 Arnica Az 1100 Arnica (ideiglenes jelöléssel 1928 SD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1928. szeptember 22-én. Nevét az árnika (Arnica) nevű növénynemzetségről kapta. Cucsija Anna Cucsija Anna (�����; Hepburn: Anna Tsuchiya; 1984. március 11. –) japán énekes, dalszövegíró, színésznő, rendező és félig visszavonult modell. Japán édesanya és lengyel–ír származású amerikai édesapa gyermeke. Ennek köszönhetően két anyanyelve is volt, azonban egyre kevésbé beszélt jól angolul, miután 7 éves korában szülei elváltak. Van egy öccse, Kenneth, és egy nővére, Angela (aki korábban modellkedett). Modell karrier Cucsija modell karrierjét 14 évesen kezdte nővére unszolására. Anna ezután felvételt nyert egy modellügynökségnél, ami kifejezetten magazin-modellkedésre szakosodott. Első állását a Seventeen magazinnál kapta. 2002-ben már olyan cégek kérték fel televíziós reklámokhoz, mint például az Uniqlo és az Edwin. A modellkedés alatt Anna igyekezett lefogyni. 167 cm-esen és 44 kg-osan túlsúlyos és alacsony volt modellnek. Ebben az időszakban Cucsija kemény fizikai és lelki problémai voltak. Amikor 15 éves volt, egy reggel rettenetesen éhesen ébredt, a lábai nem mozdultak, ez a súlyos alultápláltság eredménye volt. Kénytelen volt a kezeivel odavonszolnia magát a hűtőszekrényhez. A vele egykorú modellek nem egyszer trágár szavakkal illették őt, de azért barátságok is születtek a Seventeen magazinnál-eltöltött idők alatt. Junagi Josikaval közös lakásba költözött, ekkor kezdett el dohányozni és alkoholizálni. Anna azt is bevallotta, hogy amikor vele egykorú modellek jöttek külföldről Japánba Elle, Vogue, SPUR illetve Pre Numéro fotózásokra, akkor elég sokat pikkeltek rá a „kövérebb” modellek, főleg amikor ivott is valami alkoholosat. Ezek a modellek nem igazán beszéltek japánul, még akkor is csak mosolyogtak rá, ha Anna káromkodott. Cucsija nem hagyta magát, gyakran beszélt velük angolul, a testsúlyukkal kapcsolatban támadta őket. Anna végül feladta a modellkedést 18 évesen. Erről így nyilatkozott: „Rájöttem, hogy nincs esélyem ilyen emberfeletti személyekkel szemben.” Bár még mindig keresett maradt olyan magazinoknál, mint a Zipper, Soup, vagy éppen a Kera. Egyesek szerint Cucsija Anna 2000 óta, az egyik legsikeresebb félvér modell. Bár Anna Tokióban született és ott is nőtt fel, gyakran használja a déli nyelvjárást. Akikkel együtt dolgozott, a többségük Kjúsúról és Okinaváról érkeztek, tehát könnyen átvette a beszédstílusukat. Ez a későbbiekben nagyban segítette, amikor Icsigót játszotta, a Kamikaze Girls című filmben. Zenei karrier 18 éves volt amikor a Seventeen magazin felbontotta vele a szerződést, ekkor Anna állítólag elhatározta, hogy otthagyja a show-bizniszt. Nem sokkal ezután a volt Oblivion Dust tag, K.A.Z felkereste Annát azzal az ajánlattal, hogy alapítsanak egy formációt Spin Aqua néven. Cucsija elfogadta a felkérést, sokan a „A Második Nanasze” ként emlegették. Aikava Nanasze a '90-es években volt felkapott énekesnő. A banda 2004-ben feloszlott, Anna terhessége miatt. 2005-ben bejelentette, hogy szólókarrierbe kezd. Augusztus 24-én megjelent első mini-albuma, „Taste My Beat” címen, amit a Mad Pray Records, az Avex alvállalata rögzített. Az első kislemeze „Change Your Life” címen került a boltok polcaira, ezt követte a „Slap that Naughty Body / My Fate”. Később megjelentetett egy remix albumot, „Taste My Xxxremixxxxxxx!!!!!!!! Beat Life!” néven. A harmadik kislemeze a „Rose” nevet kapta, amit a Nana című animéhez is felhasználtak, ez volt az első igazi nagy sikere. 2006 júliusában Anna részt vett a franciaországi Japan Expo-n, ami Párizsban került megrendezésre. Ezalatt első nagylemeze is megjelent „Strip me?!” címen. Az albumon szereplő számok közül többet is felhasználtak, japán televíziós reklámokhoz. 2007. elején kiadta negyedik kislemezét a „Kuro Namida”-t, majd a „Lucy”-t. Ezek szintén felhasználásra kerültek a Nana című animéhez. Egy nagylemez jelent meg „Anna Tsuchiya Inspi' NANA (Black Stones)” néven, ezen az animében elhangzott dalok szerepelnek. A „NANA Best”-en pedig Olivia Lufkin (Reira énekhangja) is helyet kapott. 2007 márciusában egy közös fellépésen vett részt Oliviával a „Shibuya AX”-ben. Június 30-án az USA-ba kapott meghívást, hogy részt vegyen az Anime Expón. Július 27-én a Pentaport Rock Festivalon lépett fel. Anna nyári turnéját „World Fest Tour” néven emlegették, a Summer Sonic Festival-on már másodszorra léphetett színpadra. Nem sokkal a turné után, Cucsija kiadta következő kislemezét, a „Bubble Trip / Sweet Sweet Song”-ot, augusztus 1-jén. A „Cocoon” kislemez 2008. január 30-án jelent meg. Ez követte a júniusi „Crazy World”, amiben közösen énekelt AI-val. Szeptemberben megjelent a „Virgin Cat”, majd októberben a második nagylemeze, a „NUDY SHOW!!”. 2009 márciusában egy remix album került megjelenésre , „Nudy xxxremixxxxxxx!!!!!!!! Show!” címen. Július 1-jén kiadta a „Brave Vibration” című kislemezét, ami a Shiseido Annesa dala volt. Második terhessége miatt, kénytelen volt egy kisebb szünetet tartani. Ezalatt is részt vett néhány fellépésen, mint például Summer Sonic-on, V-rock Festival-on, és saját élő koncertjén, a Brave Vibration Night-on. Visszatérés ként, 2010 júliusában kiadta 10. kislemezét, ami az „Atashi” címet kapta. Majd augusztus 18-án „Shout in the Rain” néven is kiadásra került egy kislemeze. Színész karrier Anna 2004-ben debütált, mint színésznő, a Kamikaze Girls (����, Shimotsuma Monogatari) című filmben Icsigóként. Később szerepet kapott a Taste of Tea-ben, a Sakuranban is. Magánélet 2004-ben bejelentett eljegyzését Niimura Dzsósua-val, a modell Friedia Niimura (Kozue Rin) öccsével. Dzsósua ugyanannál a modellügynökségnél dolgozott, mint régebben Anna. November 18-án megszületett közös gyermekük, Sky (��, Szukai). 2006 júliusában Dzsósua és Anna elváltak. Niimura Dzsósua 2008 májusában elhunyt szívelégedetlenségben, 25 éves volt. 2009 szeptemberében Cucsija blogjában jelentette be, házasságát Jamato nevű barátjával, és második terhességét. 2010. március 26-án megszületett második fiú gyermeke, Simba. Egyebek Cucsija hírneve nem ellentmondás nélküli. Egy NKH televíziónak adott interjúban, kijelentette, hogy a mély hangja a fiatal korában kezdődő dohányzás és ivás eredménye. A kiadója tagadta a kijelentést. A rajongók közömbösek maradtak. Arról is ismert, hogy nem éppen a legszebb szavakat használja. Anna gyakran utálatos személyként írja le magát. Másrészt, sokak szerint valójában, nagyon jószívű és nyitott gondolkodású személy. Diszkográfia Duettek * Csak feldolgozás. Díjak 2004 – Kinema Junpo Awards (A Legjobb Új Színésznő) 2004 – Mainichi Film Awards (A Legjobb Új Színésznő) 2004 – Houchi Film Award (A Legjobb Új Színésznő) 2005 – 28th Japan Academy Prize (A Legjobb Új Színésznő, A Legjobb Támogatott Színész (nominee)) 2005 – 26th Yokohama Film Festival (A Legjobb Új Színésznő) Belokataji járás A Belokataji járás (oroszul Белокатайский район, baskír nyelven Балаҡатай районы) Oroszország egyik járása a Baskír Köztársaságban, székhelye Novobelokataj falu. Népesség 1970-ben 27 590 lakosa volt, melyből 10 558 baskír (38,3%), 1 385 tatár (5%). 1989-ben 22 069 lakosa volt, melyből 8 909 baskír (40,4%), 1 068 tatár (4,9%). 2002-ben 22 623 lakosa volt, melyből 11 346 orosz (50,15%), 9 836 baskír (43,48%), 1 124 tatár (4,97%). 2010-ben 20 169 lakosa volt, melyből 9 759 orosz (49,6%), 8 588 baskír (43,6%), 1 059 tatár (5,4%), 42 ukrán, 29 csuvas, 21 mari, 13 udmurt, 12 fehérorosz, 6 mordvin. Németszentgrót Németszentgrót (németül Gerersdorf bei Güssing) Németszentgrót-Sóskútfalu településrésze Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban. Fekvése Németújvártól 8 km-re északnyugatra a Zickenbach völgyében fekszik. Története Németszentgrótot Imre király 1193-ban kiadott oklevele említi először "Gerolt" alakban. Ebben a király megerősíti az apja által 1183-ban alapított szentgotthárdi cisztercita apátságot birtokaiban és az apátság szőlőskertjei között Geroltot is megemlíti. 1428-ban "Gyrolth", 1444-ben "Utraque Gyrolth", 1446-ban "Gyrolth et alia villa Gyrolth", 1455-ben "Gerolth" alakban említik a korabeli források. A Giroltiak, majd a Baumkircherek birtokai közt Limpach és Neusidl falvakkal együtt sorolják fel. A Girolti család itt 1444 és 1447 között kastélyt építtetett. 1455-ben már nem említik, valószínűleg a főúri pártharcokban pusztult el, csekély nyoma maradt. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, ezután németekkel telepítették újra. Németszentgrót plébániáját 1789-ben alapították, a mai templomot 1810-ben építették. Vályi András szerint " SZENT GRÓT. Geresdorf. Elegyes Mezőváros Vas Várm. földes Ura Gr. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Német-Újvárhoz 1 1/4 mértföldnyire; határja meglehetős, legelője hasznos." Fényes Elek szerint " Szent-Grót (Német), (Gerisdorf), német falu, Vas vgyében, igen erdős és hegyes vidéken, 879 kath. lak., paroch. szentegyházzal, szép erdővel. F. u. a német-ujvári uradalom. Ut. p. Rába-Sz.-Mihály." Vas vármegye monográfiája szerint " Német-Szent-Grót nagy község, 153 házzal és 1029 németajkú, r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója Német-Ujvár. A községben savanyúvíz-forrás van. A lakosok önsegélyező-egyletet tartanak fenn. Itt van a körjegyzőség székhelye. Egy régi kolostornak a nyomai is láthatók itt és a plebánia levéltárában ide vonatkozó okmányok is találhatók; ugyanitt érdekes, régi könyveket és krónikaszerű feljegyzéseket is őriznek." 1910-ben 917, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. A trianoni békeszerződés mindkét települést Ausztriához csatolta. 1971-ben Németszentgrótot, Sóskútfalut és Őzgödört egy községben egyesítették. Nevezetességei Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1810 -ben épült. Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt útikápolna. Falumúzeuma, ahol 18. és 19. századi eredeti parasztházak láthatók. A múzeum 1973-ban egy 18. század elejérol származó dél-burgenlandi lakóház és egy hegyi pince áttelepítésével jött létre. Három évvel később már féltucat népi építménnyel nyílt meg a látogatók előtt. A kis falu ma több mint 30 kisebb-nagyobb épületet, egyebek közt lakóházat, pajtát, présházat, kovácsműhelyt, kamrát és haranglábat foglal magába. Ma Burgenland legnagyobb falumúzeuma. Hirschhorn/Pfalz Hirschhorn/Pfalz település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Schmidt története A Schmidt története (About Schmidt) egy 2002-es amerikai, 2 Oscar-díjra jelölt road movie dráma, vígjáték Alexander Payne rendezésében, Jack Nicholson főszereplésével. A film forgatókönyvét Louis Begley azonos című novellájából írták. Szereplők További magyar hangok: Takátsy Péter, Izsóf Vilmos, Kristóf Tibor, Kassai Ilona, Bókai Mária, Imre István és Pálfai Péter Cselekmény Warren Schmidt (Jack Nicholson) a nebraskai Omaha-ban, ahol a Woodman biztosító cég igazgató-helyetteseként dolgozott, nyugdíjba vonul. Nehezen tudja feldolgozni, hogy a nyugdíjas lett. Meglát egy televíziós hirdetést, amiben egy alapítvány éhező gyerekeken segítene. Warren úgy dönt, hogy küld pár dollárt a tanzániai kisfiúnak, Ndugu Umbonak és ír neki pár őszinte hangvételű, főként panaszkodós, levelet. Egyik nap mikor Warren elmegy a postára, a felesége porszívózás közben meghal egy agyi vérrög miatt. A temetésre hazaérkezik Warren egyetlen lánya, Jeannie (Hope Davis), és annak vőlegénye Randall (Dermot Mulroney). Warren nincs megelégedve az udvarlóval, Randall-lel, szerinte a lánya sokkal jobbat érdemel. A temetés után Jeannie és Randall visszamegy Denverbe és Warren egyedül marad az otthonában. Warren-en eluralkodik a magány, ezért úgy dönt, hogy meglátogatja a házasodni készülőlányát és segít neki az esküvő előkészítésében. Lánya erről lebeszéli, mert szerinte elég az esküvő előtt pár nappal érkeznie, ezért Warren úgy dönt, hogy lakókocsijával utazgat addig egy kicsit. Warren az esküvő előtt pár nappal megérkezik Denverbe, ahol Randall anyjánál, Robertanál (Kathy Bates) lakik. Warren megpróbálja lányát lebeszélni az esküvőről, de nem jár sikerrel. Jeannie hozzámegy Randallhez, és Warren is beszédet mond az esküvőn, elrejtve a rosszallását.Az esküvő után Warren hazamegy Omahaba, ahol egy rakás levél várja, ami között van egy nővér köszönő levele, amiért segít Umbonak. Megjelenés A filmet először 2002. május 22-én mutatták be a Cannes-i Filmfesztiválon. Az Egyesült Államokban a permier 2002. december 13-án volt. A magyar mozik 2003. április 10-től vetítették a filmet. A film magyar DVD kiadása 2003. október 28-án, a Blu-ray kiadás pedig 2015. február 3-án volt. Kritika A kritikákat összegyűjtő Rotten Tomatoes nevű weboldal gyűjtése alapján 201 kritikusból 171 kritikus értékelte pozitívan és 30 negatívan a filmet, ami 85%-on áll, 10/7.7-es átlaggal, tehát kijelenthető hogy a kritikusok kedvelték. imdb.com-on 10/7.2-ön áll a szavazatok alapján ami szintén pozitívnak mondható. Filmzene A filmzenét Rolfe Kent írta. Az album 2002. december 10-én jelent meg a New Line Records gondozásában. Számlista: 1. The adventurer 2. Telling Ndugu about the family 3. About Schmidt 4. Schmidt went to Denver 5. Randall's room 6. Guiltily escaping the rusks 7. Helen goes; Schmidt stays 8. Of life after Helen 9. The fury of Schmidt 10. Shopping with Schmidt 11. Missing Helen 12. Riverside prayer 13. Dinner with Randall's relatives 14. Schmidt revisited his alma mater 15. Schmidt at the wedding 16. Omaha return 17. Ndugu's painting 18. What I really want to say 19. The end credits of About Schmidt 20. Constantine & Warren 21. Afrikaan beat - Bert Kaemphert [*] 22. Ndugu letter [*] 23. Interview with Alexander and Rolfe (Interview) [*] Díjak és jelölések Oscar-díj jelölés: legjobb férfi főszereplő ( Jack Nicholson ) jelölés: legjobb női mellékszereplő ( Kathy Bates ) Golden Globe-díj díj: legjobb férfi főszereplő - filmdráma ( Jack Nicholson ) díj: legjobb forgatókönyv ( Alexander Payne , Jim Taylor) jelölés: legjobb filmmusical vagy vígjáték jelölés: legjobb rendező ( Alexander Payne ) jelölés: legjobb női mellékszereplő ( Kathy Bates ) BAFTA-díj jelölés: legjobb férfi főszereplő ( Jack Nicholson ) Zselencz László Zselencz László, beceneve Zsöci (Miskolc, 1953. július 4. –) magyar basszusgitáros. Eredetileg szólógitárosnak készült, csak később szerette meg a basszust. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola nagybőgő szakán folytatta, ahol szimfonikus zenekarban is játszott. Első komolyabb együttese a Szinkron volt, amely három évig tartott. Ezután következett az Odera, majd a Favorit. 1978-ban az éppen akkor formálódó Edda Művekbe hívták játszani, amit ő el is fogadott, s oszlopos tagja lett az együttesnek. Ő intézte a rajongókkal való levelezéseket. Bár nagyszerűen játszott, azonban 1982-ben ínhüvely-problémák miatt fel kellett hagynia a zenéléssel. Ez az állapot nagyjából fél évig tartott, utána az együttes feloszlásáig ismét ő lett a basszusgitáros. 1984-től a P.Boxban majd a Bill & Box Companyben játszott. 1989-ben Nagy Feró hívta a Beatricébe, ahol számos lemezt rögzített. 1993-ban innen is kilépett, utána a Benkő László-féle B-Project és a Boxer együttesekben játszott. Emellett rendszeres fellépője az Edda-nosztalgiabuliknak. 2009-ben az újjáalakult Dinamit együttes basszusgitárosa lett. Lemezek Edda Művek 1. (1980) Edda Művek 2. (1981) Edda Művek 3. (1983) Viszlát Edda! (1984) P.Box - Ómen (1985) Beatrice - Gyermekkorunk lexebb dalai (1990) Beatrice - Utálom az egész XX. századot (1991) Beatrice koncertfelvétel a BS-ben (1991) Beatrice - Vidám magyarok (1992) A zöld, a bíbor és a fekete (1995) - válogatás Bencsik Sándor emlékére, Zselencz László hallható egy P. Box- és két Bill és a Box Company-felvételen, valamint A dongó feldolgozásában Edda 15. születésnap (1996) - három dal erejéig vendégszerepel Beatrice - 20 éves jubileumi koncert (1998) Dinamit – Játszd, ahogy akarod (2010) Jelentősebb zenésztársai Barta Alfonz ( Edda Művek ) Bencsik Sándor ( P. Box , Metál Company / Bill és a Box Company ) Benkő László (B-Project) Csapó György (Edda Művek) Cserháti István (P. Box) Deák Bill Gyula (Bill és a Box Company) Fortuna László (Edda Művek) Jankai Béla ( Boxer , B-Project) Kálmán György ( Dinamit ) Lugosi László ( Beatrice ) Mr. Basary (Metál Company / Bill és a Box Company) Nagy Feró (Beatrice) Németh Gábor (Beatrice, Dinamit) Pálmai Zoltán (P. Box, Metál Company / Bill és a Box Company, Beatrice, Boxer, B-Project) Papp Gyula (Dinamit) Pataky Attila (Edda Művek) Slamovits István (Edda Művek) Szűcs Antal Gábor (Dinamit) Varga Miklós (Boxer) Vikidál Gyula (P. Box, Boxer) Podunavci Podunavci (szerbül: Подунавци), település Szerbiában, a Raškai körzet Vrnjačka Banja-i községében. Népesség 1948-ban 710 lakosa volt. 1953-ban 762 lakosa volt. 1961-ben 811 lakosa volt. 1971-ben 1 070 lakosa volt. 1981-ben 1 315 lakosa volt. 1991-ben 1 365 lakosa volt. 2002-ben 1 446 lakosa volt, akik közül 1 405 szerb (97,16%), 10 bolgár, 7 montenegrói, 2 horvát, 2 orosz, 1 jugoszláv, 1 román, 1 ukrán, 1 nem nyilatkozott és 16 ismeretlen. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Pozsgai Lajos Pozsgai Lajos (1949. október 16. – 2006. május) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása A MÁV-DAC, a Kapuvár csapata után került az élvonalba a Rába ETO-hoz. Az 1973–74-es idényben tagja volt a bajnoki bronzérmet, 1979-ben a magyar kupát nyert csapatnak. 1979-ben mint csapatkapitány ő vehette át a kupát. 1980-ban Verebes József lett a Rába ETO vezetőedzője, aki fiatalításba kezdett és így Pozsgai is kiszorult az első csapatból. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1973–74 Magyar kupa (MNK) győztes: 1979 Hirschstein Hirschstein település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: Mariposa Monarca Bioszféra-rezervátum A Mariposa Monarca Bioszféra-Rezervátum a Mexikói felföld középső részén fekszik, legnagyobb része Michoacán állam keleti oldalán terül el, egy kisebb része pedig átnyúlik México állam nyugati felébe. Az 56 000 hektáros rezervátumot a királylepkék telelőhelyének védelme érdekében hozták létre. 2007-2008 telén tizenkét nagyobb kolónia illetve menedékhely telelt át Mexikó mintegy 4,72 hektárnyi területén, ugyanannyi mint az előző télen és öttel több, mint 2004-2005 telén. A tizenkét lepkekolóniából nyolc a bioszférán belül található, melyek közül négy nyitott a nagyközönség előtt, mégpedig a következők: Sierra Chincua - Tlalpujahua de Rayón és Angangueo települések közelében, Michoacánban. La Mesa - San José del Rincón közelében, Mexikó államban El Capulín - Donato Guerra és San Juan Soconusco közelében, Mexikó államban El Rosario - Ocampo közelében, Michoacánban. A többi menedékhelyet, mint például San José Villa de Allende és Ixtapan del Oro közelében lévő lepkekolóniákat a királylepkék védelme érdekében nem hirdetik turisták számára. Bár a bioszféra még mindig infrastrukturális gondokkal küzd, melyek elsősorban a kereskedelmi területek parkolóiban felhalmozódó szeméthez köthetők, mostanában több fejlesztés történt, főként az El Rosario területen. Biztonsági őrjáratokat tartanak a jól kitáblázott gyalogösvényeken, a meredek lejtőkre pedig kő- illetve betonjárólapokat fektettek az erózió megakadályozására. Ugyanezen okból megszüntették a lóval járható ösvényeket. A tervek szerint 2008-2009 telén igyekeznek minél több itt telelő lepkét könnyű, a repülést nem akadályozó öntapadós jelölővel ellátni. Ennek célja a királylepkék pontos útvonalának meghatározása, amikor azok tavasszal visszatérnek északra, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területére. Mükénéi kultúra A mükénéi kultúra a görög szárazföld késő bronzkori kultúrája (Kr. e. 16–12. sz.); a helladikus kultúra utolsó szakasza. Nevét egyik legjelentősebb lelőhelyéről, Mükénéről kapta. Rajta kívül fontos központok és lelőhelyek voltak Pülosz, Spárta és Tirünsz is. Kr. e. 2200-1900 között a görög szárazföldre indoeurópai néptörzsek vándoroltak be, akiket később akhájoknak, iónoknak neveztek. A Kr. e. 16. században ezek a görög törzsek benyomultak a Peloponnészoszra. Katonailag jól megszervezett társadalmukba beolvadtak a félszigeten élő kisebb népek, ettől művészetük paraszti jellegűvé vált. Kultúrájukból és a minószi kultúra összeolvadásából Kr. e. 1600 körül keletkezett és hirtelen kivirágzott a mükénéi kultúra, melyben anatóliai és egyiptomi hatások is érvényre jutottak. Kr. e. 1450-től a mükénéi törzsi vezérek elfoglalták a Szantorini vulkán kitörése (kb. Kr. e. 1500 vagy 1470 körül) által elpusztított Krétát, amely a krétaiak földközi-tengeri uralmának végét jelentette, és a Kr. e. 14. századtól a mükénéi befolyás kiterjesztéséhez vezetett a Földközi-tenger keleti térsége felett. A mükénéi kultúra az égei népvándorlások, a tengeri népek vándorlásának viharaiban a Kr. e. 13–12. században pusztult el, mivel elvágták külső nyersanyagforrásaitól. E korszak emléke Homérosz eposzaiban él tovább. Az akhájok kapcsolatban álltak a Peloponnészoszon virágzó prehellén kultúrákkal (pl. Lerna) is. A mükénéi művészet első korszakát aknasírok alapján ismerjük. Az aknasírokból előkerült leletek krétai import dísztárgyak, kardvégek, tőrvégek. A helyi és krétai hagyományok ötvöződését mutatták ki harci jeleneteket ábrázolós sztéléken, halotti maszkokon. Itt már megfigyelhetők a mükénéi művészet alapelemei, a geometrikus minták, lineáris felosztás. A mükénéi kultúra felfedezését Heinrich Schliemannak köszönhetjük, aki a mükéneiek által kifosztott Tróját is feltárta. A mükénéi civilizációról részleteiben - ami eredetét, kialakulását, a társadalomszerkezetet, a gazdaságot, a vallást, a többi civilizációval való kapcsolatot stb. illeti - meglehetősen kevés biztosat tudunk; az újabb ásatások nyomán előkerült régészeti leletek és újabb (a kilencvenes évekig kialakult), interdiszciplináris alapú történészi elméletek a történelemkönyvekben szereplő „palotagazdaságok” képét részleteiben inkább bizonytalanabbá, semmint árnyaltabbá tették. Eredet A Schliemann által Agamemnón álarcának nevezett arany halotti maszk valamikor a Kr. e. 1580 és 1500 közötti években készült, tehát mintegy 300 évvel a trójai háború előtt. Ha így az maszk nem is lehetett a Trója ellen vonuló akhájok fővezérének az álarca, minden bizonnyal Mükéné egykori uralkodójához tartozott, és azt támasztja alá, hogy a Mükénéi Királyság már a Kr. e. 16. században kialakult. Ez az időszak a hükszószok Egyiptomból történt kiűzésével esik egybe. A Kr. e. 16. századi aknasírok leletei (balzsamozás nyomai, arany- és ezüstberakásokkal díszített bronztőrök díszítései) mellett a harci szekér hirtelen megjelenése is a kultúra egyiptomi eredetét látszanak alátámasztani. Frank H. Stubbings amerikai történész szerint az aknasírokban nyugvó fejedelmi személyek összefüggésbe hozhatók az Egyiptomból kiűzött hükszószokkal. Vannak olyan feltevések is, amelyek szerint a hükszószokat Egyiptomból kiűző és a XVIII. dinasztiát megalapító, I. Jahmesz vagy Amószisz (Nebpehtiré) fáraó (Kr. e. 1552-1527) hadseregét segítették a görög szárazföldön toborzott zsoldosok, akiket krétai hajósok szállítottak Egyiptom földjére. Egyiptomban több olyan korabeli régészeti lelet is előkerült, melyek alapján a görög szárazfölddel való közvetlen kapcsolatok megléte bizonyítható. Görög kutatók szerint viszont a mükénéi civilizáció Görögország földjében gyökeredzik. Szerintük a földrengések és egyéb természeti katasztrófák következtében meggyengült minószi civilizáció a görög szárazföldről érkező kalózok martalékává vált, akik rengeteg kincset és hozzáértő mesterembereket vittek magukkal haza. Szerintük ez magyarázza a mükénéi kultúra kialakulását és a krétai ízlés befolyását. Az N. G. L. Hammond angol kutató által vallott északi eredet elmélete szerint Mükéné urai a Balkán-hegység tájáról vagy még északabbról származtak. A mükénéi civilizáció gazdasága Az akhájok a minószi kultúrától átvették többek között a palotakultúrát és a krétai kézműipar jellegzetes termékeit is. Bár az anyagi hagyaték egységes vonásokat mutat, a mükénéi kultúra több, egymástól független palotaközpont körül jött létre. Főbb központjai a görög szárazföldön Mükéné, Tirünsz és Pülosz, Athén, Thébai, Gla, Orkhomenosz, Iólkosz, majd a Kr. e. 14. századtól Kréta szigete és az anatóliai partvidék egy része is mükénéi uralom alá került. A kézműiparnak nagy mennyiségű import nyersanyagra – a bronz előállításához rézre és ónra, a luxustermékek készítéséhez elefántcsontra és borostyánra – volt szüksége. A mükénéi gazdaság ezért intenzív kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn Kis-Ázsiával – például Milétosszal -, továbbá Egyiptommal, Itáliával és Szicíliával. A fémimport megszervezésére hozták létre a mükénéi palotagazdaságokat, amelyek minószi, illetve prehellén minták nyomán alkalmazták a raktári újraelosztásos termelési rendszert. A palotagazdaságok raktáraiból kaptak nyersanyagot és élelmiszert az egyes termelők, akik cserébe termékeiket a raktárakba szolgáltatták be. Úgy látszik, mintha a mükénéiek Krétától többet tanultak volna, mint amennyit adtak neki; uralmukra, amely egybeesik a knósszoszi lineáris B írást tartalmazó agyagtáblák korával (Kr. e. 1400 táján), szűkös viszonyok, a harcias életmód, a kézművesség fejlődése és a paloták művészetének hanyatlása a jellemző. A krétai lineáris A írásból alakult ki a mükénéi kultúra által használt, a görög nyelv rögzítésére átalakított lineáris B írás, amellyel a palotagazdaságok raktárainak leltárait vezették. A fellelt agyagtáblákból kiderül, hogy minden gazdaság alapja a mezőgazdaság volt. A juhokat ötvenesével számolták, a gyapjú alapegysége az egy nyájban lévő juhok egytized részének vagy a kosok egynegyedének többszöröse volt. Volt több, elkülönült, speciális foglalkozás és mesterség: juhász, kecskepásztor, vadász, favágó, kőműves, hajóépítő, ács, stb. A gabonát a nők őrölték és mérték ki, de a kenyeret a férfiak sütötték meg. A fényűző életmód aranyműveseknek, fürdősnőknek és kenőcsfőzőknek (illatszerkészítőknek) adott munkát. Magánszemélyeknek is lehettek rabszolgáik, akik követték uruk foglalkozását; a fogságba hurcolt nők munkaerőként fontos szerepet játszottak. Gyakran említik a kenyeret, az olajat, a bort. A szokásos állatokat tartották nyilván, közéjük tartozott a nem túl gyakori krétai kecske is. Egy pecsétkő ábrázolása nyomán felmerült, hogy ezeket a hosszú szarvú, méltóságteljes állatokat párosával esetleg kocsik húzására is felhasználták. Azt, hogy a mükénéiek milyen zöldségféléket fogyasztottak, homály fedi, de sokféle fűszert ismertek, például a mentát, és tudjuk, hogy Knósszoszban a mükénéi korszakban sajtot is ettek. A knósszoszi juhászok és kecskepásztorok nyájaikat a palotától távolabb legeltették, és külön adószedők gyűjtötték be az egyes nyájak után az állatok és a gyapjú megfelelő hányadát. Igen kevés volt a ló, és nem sok a szarvasmarha. A disznókat kondákban legeltették, és a zsírt külön nyilvántartották. A mükénéi társadalom Az egyes palotagazdaságok apró területű államokat alkottak; élükön a vanax (király) állt, aki első emberére, a lavagetaszra (vezír), valamint a hivatalnokrétegre és a hadseregre támaszkodott a külső és belső támadások kivédésében. A hadsereg fontossága ebben az időben a Közel-Keleten másutt is hasonlóképp megnövekedett. A király volt ugyan az uralkodó, de a gabona vagy a föld elosztásakor a három főből álló tanácsnak együttesen ugyanakkora rész jutott, mint neki, és a tanácstagokéval azonos nagyságú rész a rangban a király után következő, másik tisztségviselőnek. Lehetséges, bár nem bizonyított, hogy ez utóbbi gyakorolta a királyságban a világi hatalmat, a király pedig inkább a vallásit. A mükénéi vallás A sírokban talált áldozati ajándékok, az aranyálarcok, a mézben való konzerválás olykor kimutatható szokása arra enged következtetni, hogy kialakult nézeteik voltak a halál utáni életről. A krétai barlang-szentélyekben végzett termékenységi kultuszok vallási rendszerük egyik fontos elemét jelenthették. Az épületek romjain és a különböző tárgyakon látható ábrázolások szerint többistenhívők voltak. Valószínű, hogy a görög tragédiákban előforduló Iphigeneia Mükénében még nagyhatalmú istennő volt. Az istenek áldozati ajándékokat kaptak, és tulajdonnal is rendelkeztek. Mindennek ellenére biztos tudásunk nagyon csekély vallási nézeteikkel kapcsolatban. A mükénéi kultúra régészeti leletei Építészet A legjelentősebb lelőhely természetesen a kultúra névadó városa. Már magának a városnak is érdekes a felépítése: külön negyedek vannak a kézműveseknek, az előkelőknek, a temetőnek. A várost fal veszi körül, amit habarcs nélkül egymásra rakott óriási kőtömbök alkotnak. Ezt a fajta falazási módot küklopikus falazásnak hívjuk. Mükéné az első görög város, melynek volt akropolisza, ez a nyugat-mezopotámiai, szíriai és hettita palotakomplexumból eredő fellegvártípus. A legismertebb bejárat az Oroszlánkapu, amely szerkezetével az ősi megalitokra emlékeztet, a gerendáját a ránehezedő faltömeg nyomásával szemben háromszögű teherhordó elem védi, ez volt a boltív elődje, a tehermentesítő háromszög. Ezt tölti ki az oroszlános dombormű. A két élőlény tökéletesen alkalmazkodik a felülethez, egymás felé fordulásukkal ellensúlyozzák a háromszög formáját. Az ország lakói többnyire meredek sziklákat szemeltek ki maguknak és ott építették fel erős fallal körülzárt váraikat. A tirünszi palota helyén régebben egy hatalmas körépítmény állt, emberek laktak benne. Már a meredek szikla is biztos védelmet jelentett, de falakat is emeltek köré. Az erőd magasan kiemelkedett a kis falvak környezetéből. Különös figyelmet szenteltek a várkapunak. Úgy helyezték el, hogy a támadó harcosoknak jobb oldalukkal (melyet nem fedett pajzs) kellett a bejárat felé haladniuk. Az erődnek titkos kijárata is volt, melyen át elmenekülhettek lakói. Több kapun áthaladva nyitott, oszlopokkal körülvett udvarba jutott az ember. Innen léphetett be a megaronba, a téglalap alakú központi lakóhelyiségbe, aminek közepén tűzhely állt. Itt gyűltek össze a hidegben. „Itt mulatoztak a pháiákok folyton, ettek és ittak, mert bőven volt eleségük” – írja Homérosz az Odüsszeiában. Ennek a szomszédságában kisebb helyiségek sorakoztak, ezek is a nyitott udvarra vezettek. A megaron volt a palota központja, ez előtt oszlopok helyezkedtek el. A külső falak csupaszak, a belső falak felső részét alabástrom díszíti, a falak többi részét élénkszínű freskók borítják. Az oszlopokat vastagon fedte az arany. A népköltészetben sokáig fennmaradt e szikrázó csarnokok emléke. A palotákban a világos, szimmetrikus felépítés, és a formák áttekinthetősége uralkodott. Az építészeti maradványok közül a legrégebbiek az ún. aknasírok, melyekben a leletek legnagyobb része még a krétai kultúra alkotása vagy annak helyi utánzata. Mükéné várain belül számos sír található. A legnagyobb Átreusz kincsesháza, ami egy domboldalon épült. A sír alapja 15 méter átmérőjű kör, álkupola magasodik fölé. Már kiraboltan fedezték fel, de a többi sírban találtak értékeket, például arany halotti maszkokat (Agamemnón halotti maszkja), tiarákat, drágakővel díszített tőröket, ékszereket és serlegeket. Ezek közül az egyik leghíresebb az Athéni Nemzeti Múzeumban őrzött „Nesztór-serleg”. Nevezetesek még az ugyanitt látható „vaphiói aranyserlegek”, melyek a Kr. e. 15. század körül készültek. A belső kőfalakat arany virágok díszítették. Az egész építmény áttekinthető, fejlettek az arányviszonyok. A görög utazó, Pauszaniasz egy piramishoz hasonlítja a síremléket. A mükénéi díszítési mód, az ún. ephürai stílus elsősorban a fazekas-művesség emlékein figyelhető meg. A Kr. e. 14. századból származó álboltozatos, centrális elrendezésű, monumentális kupolasírok, a küklopikus falmaradványok, az erődök és paloták már jellegzetesen mükénéiek. A nyitott krétai palotákkal szemben a mükénéi központok 6-7 méter vastag fallal védett erődpaloták. Mükénében a várkaput bástyák is védték. Az uralkodók kupolasírjai olyan jelentős megkülönböztető elemek, hogy a korszakot a kupolasírok dinasztiája néven is említik, holott Mükéné tényleges uralkodóiról gyakorlatilag semmit sem tudunk. Festészet A mükénéi kultúrára erősen hatott a krétai kultúra. Tőlük vették át nemcsak a lineáris B írást, amit már görög nyelvre alkalmaztak, hanem a festészet formakincsét is. Freskókkal díszítették a paloták tróntermeit, mint a pülosziét. Kocsiverseny, lantjátékos madarakkal, hasonló vidám jelenetek láthatók élénk színekkel. A freskókon a krétai alapokra épülve új témaként a mükénéi kultúrában jelent meg a vadászat és a várostrom ábrázolása. A késő mükénéi kor kultúrája A Kr. e.12. században elpusztult Mükéné, Tirünsz és Pülosz a lángok martaléka lett, több kisebb központ elnéptelenedett. Erődítményeiknek roppant mérete, falaiknak súlya arra enged következtetni, hogy a mükénéiek intellektuálisan magas szintű, igen fényűző életet éltek. Kereskedelmük elért Szicílián és a Lipari-szigeteken át egészen az Ibériai-félszigetig. A mükénéi emberek palotáinak hideg gazdagsága, sírjaik oszlopai és a testükön viselt vért gondosan kidolgozott stílusa egységes ízlést tételez fel, egy megállapodott társadalmat vetít elénk. Harci szekereik könnyűek voltak, vázuk hajlított fából készült, kocsiszekrényük keskeny, két ló húzta, ennek ellenére a Kr. e.13. századi mükénéiek agyagedényein ábrázolt harci szekerek némelyike elég erős volt ahhoz, hogy három vagy négy hajtót is elbírjon. A harci szekerek fő gyártóbázisai a püloszi műhelyek voltak. A kocsi egész súlya még a lovak nyakára nehezedett, kantárként az álladzóval (állszíjjal) ellátott csúsztatható hurok szolgált. Mükénéi fazekas-termékeket, általában valószínűleg illatszert tartalmazó, kis edényeket találtak Szicíliában, Dél-Itáliában és Spanyolországban, valamint sok kis-ázsiai településen. Árkod Árkod (szerbül Јарковац / Jarkovac, németül Јаrkovatz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Torontálszécsány községben. Szabó Magda Abigél című regényében is szerepel egy ilyen nevű település, ez azonban fiktív hely, nem azonos a vajdasági településsel. Fekvése Nagybecskerektől délkeletre, a Duna–Tisza–Duna-csatorna-Berzava csatornarendszer partján, Nezsény, Kismargita és Számos közt fekvő település. Története 1910-ben 3019 lakosából 2602 szerb (86,2%), 313 német (10,4%), 54 magyar (1,8%), 14 román, 6 horvát, 4 szlovák, 26 egyéb volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Antalfalvi járásához tartozott. Nagyhalász Nagyhalász város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az Ibrányi járásban. Fekvése A Közép-Nyírség északi részén, a Rétközben helyezkedik el, Nyíregyházától 18 km-re, Ibránytól 3 km-re, Kétérköztől 6 km-re, Dombrádtól 21 km-re és Vasmegyertől 5 km-re. Megközelíthető Az ÉMKK 4200-as (Nyíregyháza - Kemecse/Mága-sor - Tiszabercel), 4201-es (Nyíregyháza - Ibrány - Gávavencsellő), 4203-as (Nyíregyháza - Nagyhalász - Dombrád) és 4246-os (Rakamaz - Ibrány - Kemecse) helyközi autóbusz viszonylatán. Története A település az írott forrásokban a 13. század közepén tűnt fel, így a megye egyik legrégebbi településeinek egyike. Nevének népetimológiája a jeles 19. századi költő, Tompa Mihály egyik népregéjéből ismerhető, amelyhez anyagot Nagyhalászból szerzett. A halász és aranyhal című rege szerint a szegény öreg halász, akinek sikerült hálójába keríteni a királylány kedvenc halacskáját, jutalmul a királytól nemesi levelet kapott egész faluja számára, amely attól a naptól kezdve a Halász nevet viseli, és amelynek címerét is két aranyhal díszíti. Először Halaz néven jelent meg a település. Királyi birtok volt, lakói pedig a király halászai. Az Árpád-korban a szabolcsi vár birtoka lett. A tatárok pusztítása nyomán elnéptelenedett földet IV. Béla a Gutkeled nemzetségnek adományozta 1245-ben. A 14. század közepén a Paksiak őse kapta meg a király adományaként, de fiaitól 1404-ben Zsigmond elvette, és Csapi Andrásnak adta. 1454-ben a Czudarok birtokolták, később a bélteki Drágfiaké lett. Bár a török időkben elnéptelenedett, 1566-ban már ismét Szabolcs vármegye egyik legnépesebb helye volt. A történelem ezt a várost 1245 körül említi, mikor is IV. Béla király István comesnek adományozta. Eredeti nevét onnan kapta, hogy eleinte csak néhány kunyhóból állt, amelyekben halászok laktak, mivel régen ez a terület a Tisza gyakori kiöntése miatt majdnem mindig víz alatt volt, és nagyon bőséges volt a halállomány is, valamint az Árpád-házi királyok idejében a királyi halászok egyik kedvelt főhelye volt. A szabolcsi vár fennhatósága alatt állt. A Rétköz fennállása idején a falut víz vette körül, szárazon csupán Nyíregyháza és Kemecse felől lehetett megközelíteni. Míg a lecsapolások előtt a népesség fő megélhetését a rétben folytatott állattenyésztés és a halászat biztosította, később a szárazra került jó minőségű talajon a lakosság intenzív földművelésbe kezdett, s a település - annak ellenére, hogy nagy múltú zsákgyára révén ipari üzemmel is rendelkezik - máig megőrizte mezőgazdasági jellegét. A fontos útkereszteződés mentén fekvő Nagyhalász a század elején vasutat - igaz, csak keskeny nyomtávút - is kapott, ami igencsak megkönnyítette a megtermelt mezőgazdasági áruk piacra szállítását. 1993-ban kapta meg a városi rangot. Népcsoportok 2001-ben a város lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Nyírvidéki Kisvasút Csuha-Kállay Kúria Eredetileg copf stílusú épület. Itt működik az Anóka Eszter Városi Könyvtár. 2012-től a helyi házasságkötések helyszíne a kúria nagyterme, amely egyben az időszaki kiállítások tere is egyben. Az előtérben Kállay emlékszoba került kialakításra, ahol a Dr. Lakatos Sarolta által készített Kállay családfát is megtekinthetjük. Gólyakamera. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egy webkamera segítségével a református templom tornyáról a templom melletti fehérgólya -fészekről folyamatos közvetítést nyújt a költési időszakban. Híres emberek Nagyhalászon született Kulcsár Gergely (1934. március 10. – ) atléta, olimpiai ezüstérmes gerelyhajító, edző. Føroya Læraraskúli A Føroya Læraraskúli Feröer egyetlen pedagógiai főiskolája. Hallgatói általános iskolai tanári vagy óvodapedagógusi végzettséget szerezhetnek. Képzések A négyéves tanárképző elvégzése után kapott diploma feljogosít a feröeri általános iskolákban való tanításra, de a dániai általános iskolákban is elfogadják. A hároméves óvodapedagógus-képzés a hallgatókat ellátja a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel ahhoz, hogy óvodákban vagy egyes szociális intézményekben dolgozzanak. Viviers-du-Lac Viviers-du-Lac település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 2203 fő (2015). Viviers-du-Lac Aix-les-Bains, Le Bourget-du-Lac, Drumettaz-Clarafond, Méry, Sonnaz, Tresserve és Voglans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kalbiták A kalbiták (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a középkori Arab Birodalom egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a kajsziták elleni harcaik Szíriából kiindulva az iszlám világ nagy részén (Irak, Szicília, Afrika) elterjedtek. A forrásokban a kalbitákat többek között kahtánitáknak, jemenieknek, azditáknak is nevezik. A két rivális párt közül a kalbitáké volt a régebbi eredetű. A jemeni származású Kalb-törzs jóval az iszlám megjelenése előtt letelepült Mezopotámia és Szíria területén, ahol a Bizánci Birodalom szolgálatában álló Gasszánidák alárendeltjei lettek, és felvették a monofizita kereszténységet. 627-ben Dúmat al-Dzsandalnál összecsaptak Mohamed próféta rablóportyára indult hadai ellen; két évvel később követségük által közölték, hogy áttértek az iszlámra. A törzs I. Muávija kalifa szíriai kormányzása, majd uralkodása alatt (661–680) rendkívüli befolyásra tett szert: a még emírként ténykedő Muávija kalbita nőt vett feleségül, ahogy fia, I. Jazíd is. A kalbiták támogatták az Ali kalifa elleni harcban. Ebben az időben formálódott ki a kajsziták csoportja. 684-ben, a Szufjánidák II. Muávija elhunyta révén bekövetkező kihalását követően a kalbiták a szintén Omajjád Marván ibn al-Hakam mellett foglaltak állást, míg a kajsziták a mekkai lázadó, Abdalláh ibn az-Zubajr mellett szálltak síkra. A húsz napig tartó Mardzs Ráhit-i csata kalbita győzelemmel zárult, így az Omajjádok megtarthatták a trónt. A kajsziták nem vonultak vissza, így folytatódtott a politikai és fegyveres harc, tovább nehezítve a polgárháborús helyzetet (ld. II. fitna). Abd al-Malik felszámolta a háborúskodást, de az ismét kiújult 15 évvel a halála után, beárnyékolva a hátralévő Omajjád kalifák korát. II. Marvánt például 2000 kalbita hagyta el az Abbászidák lázadásakor, hozzájárulva a kalifa bukásához, mivel a kajszitákra támaszkodott. 750 után nem csak folytatódott, hanem a szíriai térségből szétterjedt a két törzs viszálykodása az egész arab birodalomban. Leplesmagvúak A leplesmagvúak (Gnetophyta) a növényvilág (Plantae) egyik törzse. Régi osztályzások szerint (Soó Rezső, Hortobágyi Tibor) a nyitvatermők (Gymnospermatophyta) egyik altörzse Chlamydospermatophytina. A kladogramon a toboztermők (Pinophyta) egyik elágazásaként keletkeznek, együtt valószínűleg monofiletikus csoportot alkotnak, ezért egyes kutatók a fenyők egyik altörzsének tekinti Gnetophytina néven. A fenyőkkel való rokonságot már Soó Rezső is felveti munkáiban, és a csikófarkokat (Ephedropsida) az akkori fenyők altörzsébe ("Coniferophytina") helyezi. A Hortobágyi-rendszerben aztán átkerülnek a Chlamydospermatophytina altörzsbe, a gnétumok és Bennettitopsida mellé. Ma már tudjuk, hogy a három osztályuk biztosan fejlődéstörténeti egységet alkot, a Bennettitophyta nélkül, melyek a magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta) után ágaznak le a kladogramról. A Gnetophyta osztályainak jellemzése Gnétumok (Gnetopsida) Fa vagy cserje alakú trópusi esőerdei növények. Leveleik hálózatos erezetűek, a kétszikűekére hasonlítanak, így a paleofitológusok is gyakran keverik a kettőt lenyomatvizsgálatoknál. A fájukban a tracheidákkal vegyesen állnak tracheák. Központi bélszövet itt is megtalálható bélsugarakkal. Kétlaki növények, a porzós virágzat a következő módon épül fel: egy tagolódott nyélszerű hajtás ízein körkörösen állnak a négy pollenzsákos porzók. A termős virágzat hasonlóan nyélen ülnek, több szinten, körben. Megtermékenyítés után a magot húsos, később kiszáradó „termés” burkolja. A Gnetum gnemon termesztett növény a trópusokon, a nem mintegy 40 fajt számlál. Welwitschopsida A családba egyetlen nemzetség, tartozik, és az mindössze egyetlen, szélsőségesen szárazságtűrő, sivatagi fajt számlál: ez a velvícsia (Welwitschia mirabilis). Csikófarkok (Ephedropsida) A fájukban a tracheák átveszik a szerepet. Leveleik elcsökevényesedtek, a szár fotoszintetizál. Vesszős cserjék, szárazságtűrőek. Kétlakiak. A termős nőpéldányok tobozpikkelyei elhúsosodtak, ezek tövében vannak a leples magkezdemények, melyekből – a Welwitschiákhoz hasonlóan – bibeszálszerű szövetszál bukkan ki, ide kerülnek a pollenszemcsék. A hímvirágzat ugyancsak tobozszerű, itt a porzók a pikkelylevelek mögött állnak, csak a portokok bukkannak elő – mint az előbbi osztálynál. Rovar- vagy szélbeporzásúak, de az előbbi jellemző inkább. Egyetlen nemzetség, mintegy 40 fajjal. Magyarországon a Kiskunság homokbuckáin él a közönséges csikófark, amelynek itt van elterjedésének északi határa. Dél-Európától Kínáig él. Gunnar Røsbø Gunnar Røsbø (Bergen, Norvégia, ?) az 1970-es és 1980-as évek norvég testépítője. Élete és karrierje Élete korántsem volt szokványos. Valószínűleg egyike az olyan sportolóknak, akik rendhagyó módon éltek és edzettek. A testépítéssel a 70-es évek elején kezdett el foglalkozni Bergenben. Különleges edzésmódszerein a társai megbotránkoztak, mivel korán sem hasonlított az általuk követett módszerekhez, de eredményei rácáfoltak erre. Ő volt az a sportoló akit nem érdekelt az egészséges életmód és a táplálkozási szokások, gyorsétterembe járt, hot dogot, hamburgert evett, cigarettázott és rengeteget ivott. A társai joggal tartották alkoholistának. Rövid pályafutása alatt olyan eredményeket ért el, amivel kevesen büszkélkedhetnek. Norvégiában kezdte pályafutását, de miután jó eredményeket ért el, világméretű versenyeken is kipróbálta magát. Először csak a skandináv lapokban szerepelt, később pedig az amerikai testépítő magazinokba is bekerült. Számos testépítő lapban a mai napig szerepel, különc stílusa, és eredményei miatt, az interneten a képeivel több videoklip is megtekinthető. Eredményei 1975: Mr. Europe 4. helyezés 1977: Mr. Universe - IFBB, nehéz súly 6. helyezés 1981: Amatőr Európa-bajnokság - IFBB, nehéz súly 1. helyezés 1981: Amatőr világbajnokság - IFBB, nehéz súly 2. helyezés 1982: Amatőr világbajnokság - IFBB, nehéz súly 2. helyezés Warder (Kreis Rendsburg-Eckernförde) Warder település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Warder Groß Vollstedt községgel határos. Népesség A település népességének változása: Stara Sušica Stara Sušica falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Ravna Gorához tartozik. Fekvése Fiumétól 44 km-re, községközpontjától 5 km-re keletre, a horvát Hegyvidék középső részén, az A6-os autópálya mellett fekszik. Története Sušica történetéről csak nagyon kevés forrással rendelkezünk. A település vagy annak nagyobb része egykor nemesi birtok volt. A mai Frangepán kastély helyén a török korban kisebb erősség állt. A sorozatos török betörések miatt a lakosság a Kulpán túlra, a mai Szlovénia területére menekült. 1568-ban a település templomát felgyújtotta a török, a várat azonban nem tudta elfoglalni. A veszély elmúltával a 17. században a lakosság lassan visszaköltözött. A 19. században a patak mellé üveggyár épült, feljebb a mai híd magasságában pedig fűrészmalom működött. Az iskola épülete 1884-ben épült. Lakói többnyire nem földművesek, hanem iparosok, asztalosok, bognárok, üveggyári és fűrésztelepi munkások voltak. A településnek 1857-ben 487, 1910-ben 458 lakosa volt. A falu a trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskoi járásához tartozott. A kastély a 19. század végén és a 20. század elején kapta mai formáját. A falunak 2011-ben 264 lakosa volt. Nevezetességei A Frangepán kastély helyén néhány forrás szerint vár volt. A 19. században Laval Nugent gróf vásárolta meg. 1890-ben Felix és Josip Neuberger fiumei kereskedők tulajdona lett, akik romantikus stílusban építették át. Ma gyermeküdülő működik benne. Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnáját 1874 -ben építették. Egyhajós épület sokszög záródású szentéllyel. Harangtornya a bejárati homlokzat felett magasodik. Lepoglavec Lepoglavec falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Klanjechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 1 km-re délnyugatra horvát Zagorje területén, a Szutla völgyében a megye délnyugati részén a szlovén határ mellett fekszik. Története 1857-ben 65, 1910-ben 124 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. 2001-ben 166 lakosa volt. Hámori Tibor Hámori Tibor (Budapest, 1931. április 22. – 2013. március 12.) magyar író, újságíró, asztaliteniszező. Életpályája 1954-ben asztaliteniszben főiskolai világbajnok lett. 1955-1969 között a Népsport külső munkatársa, 1969-1971 között, illetve 1972-1989 között munkatárs-szerkesztője volt. 1971-ben a Képes Újság kulturális rovatvezetője volt. 1989-ben a Foci főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője lett. 1990-1991 között a Riport főszerkesztője volt. 1991-től öt évig a Pesti Riport munkatársa volt, mint főszerkesztő. 1992-ben a Heti Pesti Riport főszerkesztője lett. 1996-ban nyugdíjba vonult. 1997-1998 között ismét a Riport főszerkesztője lett. 1998-2000 között a Képes Riport elnök-vezérigazgatója volt. Művei A kaucsuklabda varázsa ; Sidó Ferenc feljegyzései alapján írta Hámori Tibor; Sport, Bp., 1964 ( Színes sportkönyvtár ) Az "Angyal" és a többiek. Vallomások a sportról ; Sportpropaganda Vállalat, Bp., 1967 A Schirilla-sztori (1968) Pelé (1970) Randevú világhírű emberekkel (1971) Kimonóban. Hámori Tibor riportkönyve Japánról ; Sport, Bp., 1971 Világbajnokok (1974) Száguldás a Földön (1978) Az álomcsapat ; Sportpropaganda Vállalat, Bp., 1979 Riporterláz. Ausztria, Új-Zéland, Sing-Sing, Vatikán ; Sportpropaganda Vállalat, Bp., 1981 A Deckarm sztori. 131 nap kómában! ; Sportpropaganda Vállalat, Bp., 1981 Piszkos Fred és a többiek... Történetek Rejtő Jenő életéből ; Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Könyvszerkesztőség, Bp., 1981 Puskás – Legenda és valóság (1982) Riporter a Cosmosban (1983) Az elrabolt gólkirály – A Quini-krimi (1983) Profivilág – kisregény (1983) Buci (1984) Régi gólok, edzősorsok (1984) Három történet: A Deckarm sztori/Puskás/Az elrabolt gólkirály (1984) Shergar – Az évszázad lórablása (1985) Jó estét, magyarok! ; Sportpropaganda Vállalat, Bp., 1986 A bunda ára (1988) A Sing-Singből jelentem... – magyar újságíró a híres börtönben (1989) Sport '89 (1989) Golyóálló mellényben (1995) Statisztika – A világ legeredményesebb sportcsapatának krónikája (1999) Rejtő Jenő rejtélyes élete ; 3. bőv. kiad.; magánkiadás, Bp., 1999 Puskás Öcsi (2001) Riporterláz. Sztárok árnyékában ; H-DR. H. BT, Bp., 2002 A Claire Kenneth sztori / Karády Katalin utolsó évei ; H-DR. H. Bt., Bp., 2004 Jegyzetek Elhunyt Hámori Tibor. emasa.hu, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2013. március 14.) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Memo A Memo 2016-ban bemutatott magyar filmdráma, amely az ambiciózus pszichiáterről Lónyai Péterről szól, aki a ritka mentális elváltozás, a hipermnézia jellemzőit kutatja, hogy ezáltal meg tudja gyógyítani Alzheimer-kórban szenvedő édesapját. A filmet Tasnádi István rendezte. Főszereplője Lengyel Tamás, Lónyai Péter szerepében, valamint további szereplői még Molnár Áron, Haumann Péter és Holecskó Orsolya. A film címe a történetben szereplő emlékezettel kapcsolatos zavarokra és magára a görög emlékezet szóra utal. LaRue megye (Kentucky) LaRue megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kentucky államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Hodgenville. Lakosainak száma 14 064 fő (2013. július 1.). Népesség A megye népességének változása: Eleanor F. Helin Eleanor Francis "Glo" Helin (1932. november 19. – 2009. január 25.) amerikai csillagász, a NASA NEAT(Near Earth-család Tracking) programjának vezető kutatója volt. Pályafutása során 872 kisbolygó és számos üstökös felfedezésében vállalt szerepet, mint felfedező vagy társfelfedező. Legfontosabb felfedezései közé tartozik az Aten-család első két tagja, a 2062 Aten és a 2100 Ra-Shalom, az Apollo-családban található 4660 Nereus és 4769 Castalia, valamint az Amor-család több kisbolygója is. Az eredetileg Albert G. Wilson és Robert G. Harrington által 1949-ben felfedezett 4015 Wilson-Harrington pályáját később Eleanor részletesebben kiszámította, így azóta ennek az égitestnek a felfedezése is az ő nevéhez köthető. A 3267 Glo az ő tiszteletére lett elnevezve. (Glo volt Helin beceneve.) Több mint három évtizeden keresztül volt aktív tagja a Kaliforniai Műszaki Egyetemnek és a Jet Propulsion Laboratorynak. Ő kezdeményezte a Palomar Obszervatórium által indított Planet-Crossing Asteroid Survey (PCAS) projektet. A programnak köszönhető több ezer kisbolygó felfedezése, beleértve több mint 200 nagy inklinációjú objektumot, ritka és egyedülálló típusúakat, 20 üstököst, és a földközeli objektumok közel 30 százalékát. Az 1980-as évek alatt Helin vezette az International Near-Earth Asteroid Survey-t (INAS), felkeltve a világ érdeklődését a kisbolygók iránt. Páratlan munkásságáért megkapta a NASA Exceptional Service medálját. A 25 éves kemény munka után a PCAS-nál, Helin a továbbiakban a továbbfejlesztett Near Earth Asteroid Tracking (NEAT) projektbe fektette energiáját. Vezető kutatója lett a programnak. Stazione di San Severo Stazione di San Severo vasútállomás Olaszországban, Puglia régióban, San Severo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ancona–Lecce-vasútvonal San Severo-Peschici-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rignano Garganico Stazione di Apricena Nagyhörcsökpuszta Nagyhörcsökpuszta egy település Fejér megyében, a Sárbogárdi járásban. Közigazgatásilag Sárbogárdhoz tartozik. Régebben Kálozhoz tartozott. Földrajza Fekvése Sárbogárd centrumától 11,2 kilométerre fekszik, északnyugati irányban. Sárbogárddal és Déggel köti össze közút, de a Simontornya-Szabadbattyán közötti út is érinti. Felsőkörtvélyes irányába esik a 63-as főúttól. Demográfiai adatok 2011-es dadatok szerint Nagyhörcsökpuszta lakónépessége 124 fő, a lakások száma 46. Gazdasága Nagyhörcsökpusztán nincs vezetékes gázellátás. Turizmusa Nagyhörcsökpusztán lovasközpont létesült. Ármány és szerelem Ármány és szerelem (Kabale und Liebe, 1783) Friedrich Schiller drámája, melynek saját szerelmi élete szolgáltatott ihletet. A dráma ötfelvonásos polgári színmű, a szerző színpadra szánt harmadik alkotása. A cselekmény fő mondanivalója, hogyan kezdi ki és teszi tönkre az intrika és ármánykodás a szerelem beteljesülését a nemesi származású Ferdinánd és a középosztálybeli Lujza között. A darab első magyarországi bemutatója a Nemzeti Színházban volt, 1843. október 16-án. Műfaji sajátosságok Az Ármány és szerelem tipikus műfaji példája a felvilágosodás eszméiből táplálkozó Sturm und Drang irodalmi mozgalomnak, és ma már a német irodalom egyik legjelentősebb darabjának tekintik. Az egyéni érdekek és a szubjektív érzések (a szabadságok korlátozása, a társadalmi rangok közt húzódó különbség) a mozgatórugói a drámai cselekménynek, ami végül katasztrófához vezet. Szereplők Lujza (Miller muzsikus lánya) Ferdinánd (német miniszter fia, őrnagy) Von Walter (német miniszter, Ferdinánd apja) Miller (muzsikus, Lujza apja) Lady Milford (a fejedelem kegyencnője) Wurm (miniszter titkára) Millerné (muzsikus felesége, Lujza anyja) Von Kalb (udvarnagy) Szerkezet, cselekmény A világrend felbomlása Ferdinánd őrnagy és Lujza - a közönséges polgárlány - között szövődő szerelemből adódik. A társadalmi különbségek miatt szerelmük sokáig titokban marad, csak Miller és Millerné a beavatottak. A tragédia a világrend helyreállásával ér véget, de ezért a rendért nemes értékeknek kell elvesznie. Első felvonás A konfliktus kezdete már a drámatesten kívülre tehető. Az első jelenetben Miller és felesége veszekszik Lujza és az őrnagy szerelmi viszonya miatt, mivel eredetileg Lujza keze Wurm titkáré lett volna. A Miller házaspár ezután Wurmhoz ment, aki aggodalommal fogadta a hírt, hogy Lujza nem lehet az övé. Millerné ráadásul kikotyogta a viszonyt Ferdinánd és Lujza között. Wurm dühében elmegy Von Walterhez, aki elárulta terveit fiával kapcsolatban: Ferdinánd elveszi Lady Milford grófnőt. Wurm elmeséli neki a polgárlány és fia viszonyát. Ferdinánd és Lujza eközben szenvedélyes beszélgetésben esküsznek meg, hogy hátrahagyják a társadalmi különbségeket, és egybekelnek, még Von Walter akarata ellenére is. Ferdinánd merészsége abból adódik, hogy tudja apja titkát, amivel vérpadra is küldheti őt. Von Walter hívatja fiát, és elárulja neki szándékait Lady Milforddal kapcsolatban. Erre Ferdinánd heves és becsületsértő hangon válaszol, mondván, nem akar hozzámenni egy ilyen becstelen asszonyhoz. Ezután a miniszter csapdát állít neki, ugyanis odaígéri neki egy másik jó hírű, és becsületes grófnő kezét. Ekkor Ferdinánd elárulja magát: a házasság elleni ellenszenvének valódi oka szerelme Lujza iránt. Második felvonás Ferdinánd elmegy Lady Milfordhoz apja parancsára, és becstelennek állítja be magát, tükröt tartva a Ladynek. Ezután a grófnő bűnös életmódját a jó szándékból eredezteti, ezért Ferdinánd ott is beszámol szenvedélyes szerelméről a polgárlány iránt. Ezt követően a miniszter ráront Millerékre, és becsületbírósággal fenyegeti meg őket. Ferdinánd megvédi őket apja titkával. Harmadik felvonás Wurm és a miniszter gonosz tervet forral: a legnagyobb titokban elfogatják Lujza családját, és azzal zsarolva a lányt, íratnak vele egy szerelmes levelet Kalb udvarnagynak, amit maga Wurm diktál le. Kalb aztán a levelet "elhagyja" az udvari mulatságon, és így Ferdinánd kezébe kerül. Negyedik felvonás A féltékenység fegyverét használva tőrbe csalják az őrnagyot, aki rátör Kalbra, és fegyverrel fenyegetve vonja őt kérdőre. Már majdnem megtudja az igazságot, de büszke hévvel és lekicsinylő pillantással otthagyja Kalbot. Milford magához hívatja Lujzát, aki méltó ellenfele a szócsatában, és rámutat a Lady tökéletlenségére. A grófnő ezután egy levelet ír, melyben lemond titulusáról és az őrnagy szerelméről, és elhagyja az országot. Walter terve beválni látszik: Ferdinánd esedezve kéri bocsánatát, hogy nem figyelt eléggé apai aggodalmára. Ötödik felvonás Ferdinánd dühösen megy Lujzához, aki megtörten fogadja őt. Mivel megesketették, hogy nem árulja el a levél hamisságát, ezért továbbra is hallgat, és komoran fogadja az őrnagy sértéseit. Ferdinánd egy pohár citromos vizet hozat Lujzával, és Millernek egy tarisznya aranyat ad. Lujza apja nem sejti, hogy ez a pénz lányáért cserébe adatik, és Ferdinánd ingerülten fogadja abbéli szándékait, hogy lányára költi azt. Ezután az őrnagy szívességet kér Millertől: menjen a miniszterhez, és mondja meg neki, hogy nem lesz ott a ma esti vacsoraesten. Miután kettesben marad Lujzával, óvatosan arzént önt a citromos vízbe. Belekortyol, majd odaadja Lujzának, hogy kóstolja meg, mivel nem tartja elég erősnek. Lujzán hamar fog a méreg, de utolsó erejével leleplezi Von Walter és Wurm ármánykodásait. Ferdinánd dühös, és furcsa mód rajta nem fog oly gyorsan a méreg, így apjához siet, hogy utolsó erejével lesújtson rá. A miniszter kétségbeesetten fogadja, látva karjaiban Lujzát. Elmondja, hogy húsz éve Von Walter meggyilkolt egy nemest, majd felvette a nevét papírjai segítségével. Ezután összerogy, és utolsó mozdulatával jelzi apjának, hogy megbocsátott. A törvényszolgák ezután elviszik Von Waltert és Wurmot is. Magyar fordítások Puky József, Pest 1827; Szenvey, a Szinműtár II. köt., Buda 1841 Vas István , 1950 Forgách András , 2009 Feldolgozások Luisa Miller – Giuseppe Verdi operája (1849) Ármány és szerelem ( Kabale und Liebe ) – Gottfried von Einem operája (1976) Ármány és szerelem Anno 1951 - tévéfilm Számtalan színházban mutatták be Magyarországon is. ČSD T 457.0 sorozat A ČSD T 457.0 sorozat egy csehszlovák Bo'Bo' tengelyelrendezésű, dízelvillamos-erőátvitelű dízelmozdony-sorozat volt. 1978 és 1989 között összesen 60 db-ot gyártott a ČKD a ČSD részére. Csehszlovákia felbomlása után a mozdonyokból 49 db a ČD-hez, mint ČD 730 sorozat, 19 db a ŽSSK-hoz, mint ŽSSK 730 sorozat került. Lopar Lopar (olaszul Loparo) település a horvátországi Rab szigeten. A sziget fővárosától 13 km-re északra, a sziget északi felében található. A település önállóan alkot egy községet is. Fekvése Lopar a sziget legelszigeteltebb települése. Ezt ellensúlyozza a kiváló környezete, a 22 homokos strandja, a kellemes klímát biztosító fenyőerdők – ezek tették a gyermekes turisták kedvelt célpontjává. Legnagyobb és legismertebb strandja az 1,5 km hosszú (és nagyon sekély – akár 500 m-re is „begyalogolhatunk” úszás nélkül) Paradicsom-strand (Rajska plaža), mely mellett egy kiterjedt idegenforgalmi komplexum (Turistično naselje San Marino) található, szállodákkal, kempinggel, sportolási lehetőséggel. A sziget északi része számos elzárt, szintén homokos partú öblöt rejt, mely kedvenc célpontja a hajós turistáknak. Az egyik ilyen öböl mentén naturista strand (Sahara, Ciganka, Stolac) is található. A terület éves átlaghőmérséklete 14,9 °C, az éves csapadékmennyiség pedig 1108,8 mm. Közigazgatás 2006-ig a rabi község része volt, ekkor azonban különvált, és egyedüli településként megalakították a lopari községet. Közigazgatásilag hozzá tartozik a tőle északabbra fekvő két nagyobb sziget, Sveti Grgur és Goli otok is. Története Lopar területén már a neolitikum óta állandó település volt. I. e. 400 körül görögök erődítményt építettek ide, a Zidine-félsziget (Rt Zidine) közelében. Loparból származik a i. sz. 4. században itt született Szent Marin kőfaragó, az Olaszországban található San Marino egyik megalapítója is. Gazdaság Lopar gazdasága elsősorban a turizmuson és a mezőgazdaságon alapul. A turizmus és a hozzá kapcsolódó kézműipar annyira sikeres, hogy a helyi lakosság elvándorlása megszűnt. Közlekedés Nyaranta Loparból indul napi több alkalommal a Krk szigeti Baškába közlekedő komp. Látnivalók A település egyik látnivalója a központban található Keresztelő Szent János templom, ahol misék mellett koncerteket is rendeznek; a másik a kompkikötő feletti domboldalon, a fenyőerdőben található Szűz Mária templom. Szeptember 8-án a templom környékén rendezik a sziget legnagyobb ünnepségét Mária születésnapjának alkalmából. Kalcium-nitrid A kalcium-nitrid vörösbarna, szilárd kristályos anyag, képlete Ca3N2. Nitrid- N3− és kalciumionok Ca2+ alkotják. Leggyakoribb formája az α-módosulat. Az anti-bixbyit rácsú kalcium-nitrid szerkezete hasonlít a Mn2O3-éhoz, csak benne Ca2+ kalciumionok vannak az oxidionok és N3− nitridionok a mangánionok helyén. A kalciumot levegőn elégetve az oxid (CaO) mellett kalcium-nitrid is keletkezik. Az elemek közvetlen reakciójával elő lehet állítani: Reagál a levegő nedvességével, ekkor kalcium-hidroxid és ammónia keletkezik: Ez a reakció vízben is végbemegy. 350 °C-on reakcióba lép a hidrogénnel:[forrás?] A magyar jégkorong-válogatott mérkőzései 2003-ban A magyar jégkorong-válogatott 2003-as programjában szerepelt a Budapesten megrendezett Divízió I/A. Világbajnokság, ahol a hazai csapat a harmadik helyet szerezte meg. Eredmények EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna Barátságos mérkőzés Barátságos mérkőzés Divízió I/A. Világbajnokság Divízió I/A. Világbajnokság Divízió I/A. Világbajnokság Divízió I/A. Világbajnokság Divízió I/A. Világbajnokság EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna EIHC Torna Szengoku Basara 4 A Szengoku Basara 4 (��BASARA�) a Szengoku Basara videojáték-sorozat negyedik főjátéka, melyet a Capcom fejlesztett és jelentetett meg PlayStation 3-ra. A játék 2014. január 23-án jelent meg Japánban, nyugatra nem lokalizálták. A játék frissítése, a Szengoku Basara 4: Szumeragi (��BASARA4 �) 2015. július 23-án jelent meg Japánban PlayStation 3 és PlayStation 4 konzolokra. Játékmenet A Szengoku Basara 4 akció-kaland hack and slash játék, melynek játékmenete az ismertebb Dynasty Warriors sorozathoz hasonló. A játékosok széles történelmi szereplőgárdából választhatják ki irányított karakterüket, akivel egész csatamezőnyi ellenséget kell legyőzniük. Ez a rész a sorozatban új játékmechanikai elemeket is bemutat, miközben az előző játékokból is átvesz bizonyos elemeket. Zene A játék nyitó főcímdala T.M.Revolution Count Zero, míg záró főcímdala a Scandal Runners High című dala. A két szám a Count Zero/Runners High (Szengoku Basara 4 EP) split lemezen jelent meg. A játék zenei anyagát Maeba Hiromicu, Kondó Rei, Isi Maszajosi, Aoki Maszahiro, Kató Azusza, Hatade Jaszutaka, Okubo Szatosi és Szakurai Szara szerezte, Japánban 2014. január 29-én jelent meg. Fogadtatás A japán Famicú szaklap cikkírói 9/9/9/8 pontszámmal jutalmazták a játék eredeti, míg 9/8/8/9 a frissített verzióját. A Szengoku Basara 4-ből nyitóhetén 176 313 példány kelt, míg a Szumeragi frissítéséből összesen 94 050 darab. Kónya Ákos Kónya Ákos (Kecskemét, 1974. október 22. –) világbajnoki bronzérmes ultramaratoni futó. Életrajza Jelentősebb eredményei közé tartozik a 2007-es terepfutó világbajnokságon szerzett harmadik helyezése, a 2007-es amerikai 24 órás országos bajnokságon szerzett első helye, valamint a 2006-os, 2007-es és 2008-as Badwater-ultramaratonin elért második helyezése. Kónya ultramaratoni karriere 2003-ban, egy hosszabb sérülés után kezdődött. A világ élvonalába 2006-ban tört be amikor a szélsőséges körülményeiről ismert Badwater versenyen megszorongatta a pályacsúcstartó Scott Jurek-et. A 2007-es Badwater versenyen ismét második helyen ért célba az 1987 óta rendezett verseny történetének második legjobb időeredményével. A 2007-es amerikai 24 órás országos bajnokságon első helyen ért célba de mivel magyar állampolgár, az aranyérem mellett nem hirdethették ki országos bajnoknak. Egyéni csúcsai Jelenleg a Kecskeméti Congregatio Jesu Ward Mária Angolkisasszonyok leánygimnáziumában óraadó tanárként is dolgozik. Nový svet A Nový svet egy szlovák nyelven megjelenő képes hetilap volt az egykori Csehszlovákiában, később Szlovákiában. Az 1921 és 1925 között kiadott Slovenský svet képes hetilap utódaként 1926-ban alapították. Kezdetben kéthetente, majd 1934-től hetente jelent meg. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony Georges Couthon Georges Couthon (Orcet, Puy-de-Dôme, 1755. december 22. – Párizs, 1794. július 28.) – francia jogász, politikus, forradalmi vezető, a törvényhozó nemzetgyűlésben és a Nemzeti Konventben Puy-de-Dôme képviselője, Maximilien de Robespierre barátja és munkatársa. A Közjóléti Bizottság tagjaként kulcsszerepet játszott az 1793–1794-es jakobinus diktatúra irányításában. Élete Az auvergne-i Orcet faluban született és 1785-ben kezdte meg ügyvédi működését Clermontban. Couthon ifjúkorától béna volt mindkét lábára, mivel egy ízben derékig belesüppedt egy elhagyott auvergne-i völgyben az iszapba és reggelre megbénult. A köztiszteletben álló clermonti ügyvéd 1786-ban a helyi szabadkőműves páholy tagja lett. A következő évben Auvergne tartományi gyűlésének tagja lett. A francia forradalom kitörésekor, 1789-ben jelentette meg L’Aristocrate converti című művét, amelyben még az alkotmányos monarchia hívének mutatkozott. 1791-ben megválasztották a törvényhozó nemzetgyűlés tagjának, ekkor már köztársasági nézeteket vallott. 1792 szeptemberében az újonnan alakult Nemzeti Konventbe is beválasztják, ahol hamarosan a Hegypárthoz csatlakozott és Maximilien de Robespierre követője lett. 1793 elején XVI. Lajos kivégzésére szavazott. 1793. május 30-án a Közjóléti Bizottság tagja lett, majd 1793 nyarától az ún. triumvirátus (Robespierre, Saint-Just, Couthon), a tíztagú bizottság legbefolyásosabb tagjai közé kerül. Augusztusban Konvent-megbízottként az ostromlott Lyonba küldik, előbb azonban megyéjében 60 000 önkénteseket toborzott a népi hadseregbe. A royalistákkal szövetkezett girondistáktól 1793. október 9-én foglalják vissza a várost. A Konvent megszavazta Lyon lerombolását, Couthon azonban ezt csak jelképesen volt hajlandó végrehajtani (egy kalapáccsal megkocogtatta az épületek falait „A szabadság nevében lerombollak téged” szavakkal). Ezért november 3-án visszarendelték és Collot d’Herbois-t küldték Lyonba, aki tömeges terrort vezetett ott be. A II. év nivôse havában (1793. december 21. – 1794. január 20.) Couthon töltötte be a Konvent elnöki tisztségét. Később Robespierre hű követőjeként részt vett a frakciók felszámolásában és a Legfelsőbb Lény kultuszának létrehozásában. 1794. június 10-én (prairial 22.) ő javasolta a Konventnek a prairiali törvényeket, melyek a forradalmi terrort terjesztették ki. A thermidori államcsíny során (1794. július 27-én) Couthont is letartóztatta a Konvent, ő azonban estére kiszabadult és a Robespierre oldalán álló Kommün-csapatok élére állt. Másnap hajnalban azonban a Városházára betörő Konvent-csapatok rajtaütöttek a felkelést tervező robespierre-istákon. Couthon ekkor leesett a lépcsőn és súlyosan megsebesült. Július 28-án (thermidor 10.) végezték ki 21 társával együtt. Érdekesség Saját maga által tervezett, kézzel irányítható kerekes székét a párizsi Carnavalet Múzeum őrzi. Rambo: First Blood Part II (videojáték) A Rambo (teljes címe: Rambo: First Blood Part II.) egy 1985-ös videójáték, amelynek alapja a Rambo: First Blood Part II című film. A Platinum Productions készítette és az Ocean Software adta ki ZX Spectrum, Amstrad CPC, és Commodore 64 gépekre. A Commodore 64-es verzió zenéjének szerzője Martin Galway, aki felhasznált dallamokat a filmzenéből is. A film alapján több más játék is megjelent, köztük a Rambo Nintendo Entertainment System-re, vagy a Rambo: First Blood Part II Sega Master System-re. Játékmenet A játékot fél-felülnézetből lehet játszani. Története követi a film sztoriját. A játékos által irányított Rambo-nak meg kell találnia az elveszett felszerelését, a tábort, ahol a hadifoglyokat fogva tartják, kimenteni a túszokat, és visszatérni a kivonási ponthoz, miközben a folyamatosan újra megjelenő ellenség üldözi. Rambo egy Bowie-késsel és gránátokkal felszerelkezve indul neki a küzdelemnek (mindkettőből korlátlan mennyiség áll rendelkezésre). Az ellenség megölésével, illetve a felszerelése összegyűjtésével (rakétavető, M16-os géppuska, íj robbanó és nem robbanó nyílvesszőkkel) pontokat gyűjthet. Ez volt az első játékok egyike, amelyben megjelentek irányítható járművek (helikopter), illetve a "lopakodás", mint taktikai elem. A játék stílusa leginkább a(z) Ikari Warriors című játékra hasonlít (legalábbis a Sega Master System-re kiadott verzió koncepciója lényegében ugyanaz), de a szintek ebben nem ismétlődőek. Fogadtatás, újrakiadás A játék fogadtatása jó volt. A Your Sinclair című lap úgy jellemezte, mint "a gondolkodó ember Commando-ja. A játék gyorsan kezdődik, majd egyre gyorsabb lesz, míg végül a játékos olyan nem lesz, mint egy forgószél. A Rambo-ból egy valódi shoot'em up vált". A játék 2. helyet ért el a brit (UK) eladási listákon, a Winter Games mögött. A játék Amstrad CPC és ZX Spectrum verziói felkerültek az 1986-os They Sold a Million 3, összeállításra a Fighter Pilot, Ghostbusters (Szellemirtók), Kung-Fu Master játékokkal együtt. 2008-ban, megjelent egy PC-s remake, továbbfejlesztett grafikával, hanggal és zenével, amely a film moziverziójából származik. A játékmenet változatlan maradt. Különbség viszont, hogy jóval több az ellenség, mint az eredeti játékban. Szeniczey-kúria A Szeniczey-kúria Paks egyik műemlék épülete. Az épület az Erzsébet szállóval szemben, a régi városközpontban (Óvárosban), a 18. század végén épült. A 19. század végén részint átalakították eklektikus stílusban. A helyi nemes Szeniczey család tulajdona volt. Az épületnek érdekessége, hogy itt vendégeskedett többször is Deák Ferenc unokahúgánál, Szeniczey Katalinnál (született nemeskéri Kiss Katalin, 1821-1896), aki az egyik nővére, nemeskéri Kiss Jozefa (született Deák Jozefa) lánya volt. Jozefa 1808. május 27-én került Paksra, férje nemeskéri Kiss József volt. Lányuk, Kiss Katalin Szeniczey Ferenc felesége lett. Deák sokat látogatott Paksra unokahúgához, szívesen járt a szomszédos kaszinóba - amely akkoriban az ország harmadik legnagyobb kaszinója volt, ma Erzsébet Nagy Szálloda - kártyázni és politizálni, illetve innen gyakran ellátogatott a Szeniczey család hidegvölgyi szőlejébe is. Az épületet jól berendezett szolgálati lakásokként részekre osztották, majd hivatalnokoknak és értelmiségieknek adták ki. Később önkormányzati lakások lettek és itt működött a bőrgyógyászat is. Teljesen lepusztult állapota renoválásért kiáltott. 2008-ban az önkormányzat kiüríttette, a felújítás 2015-ben kezdődött meg, ami után az épület a városi múzeum új otthona lesz. S/PDIF Az S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface Format) egy olyan csatoló forma, amely digitalizált hangkivezetésre szolgál informatikai és szórakoztató elektronikai eszközök magas minőségű digitalizált hangok átadásánál. Az S/PDIF használatával nincs szükség több kábelen keresztüli adatvitelre, hanem egy szabványos csatolófelületen keresztül lehet átvinni a digitalizált jeleket, de használható földhurok és egyéb zajok eltüntetésére is. Sztereo módban PCM jellel működik (Pulse Code Modulation), ezáltal a zajokat a dekóder semminek veszi. Maximum 5 méterig hosszabbítható. A hang minősége a DAC felbontásától függ (16, 24, 32 bit). Schneider József Schneider József (Alsószeleste, 1888. november 30. – Budapest, 1963. szeptember 3.) kertész. Életpályája Alsószelestén született 1888. november 30-án. 1905-től a budapesti Kertészeti Tanintézetben tanult. 1908-tól 3 éves külföldi tanulmányútra ment. 1911-től haláláig a budapesti egyetemi botanikus kert főkertésze. Az első világháború után felújította a botanikus kert növényállományát. Az 1928-ban Debrecenben megalapított új füvészkert alapítói között ő is ott volt Soó Rezsővel, Greguss Pálal és Rerrich Bélával együtt. A második világháború után sokat tett az elpusztult budapesti egyetemi botanikus kert helyreállításáért. Kitüntetései A dísznövénytermesztés terén végzett több évtizedes tevékenységéért Entz Ferenc -emlékéremmel tüntették ki. Főbb munkái A gyógy- és vegyi-ipari növények termesztése ( Augustin Bélával , Darvas Ferenccel , Budapest, 1921) Delta Vision A Delta Vision Kft. (a kezdeti időkben Camelot Kiadó néven) 1999 óta folytat kiadói tevékenységet. Fő profilját a fantasy-könyvek kiadása jelenti, de tevékenységét az idők során magyar nyelvű szerepjátékok (2002-től), kártya- és társasjátékok (2003-tól), valamint képregények (2006-tól) megjelentetésével is bővítette. A Delta Vision jelenleg – pusztán a fantasy zsánerében általa megjelentetett kiadványok számát tekintve is – a meghatározó magyar fantasy-kiadók egyike, továbbá több hazai fantasy- és sci-fi-szerző irodalmi ügynöke. A cég emellett saját szakbolthálózatában (Sárkánytűz-bolthálózat) kereskedelmi tevékenységet is folytat. Életműsorozatok A Delta Vision kiadó a következő sci-fi- és fantasy-írók életműkiadásait gondozza: Gáspár András (Wayne Chapman írói néven is) Kornya Zsolt (Raoul Renier írói néven is) Anne McCaffrey Brandon Sanderson David Gemmell Goldman Júlia Greg Keyes Michael Moorcock Peter S. Beagle Robin Hobb Terry Pratchett Tematikus sorozatok A kiadó saját, tematikus sorozatai: A képzelet mesterei (válogatott sci-fi- és fantasy-szerzők művei: Dan Simmons, Fritz Leiber, Gene Wolfe, Geoff Ryman, Jo Walton, Kelly Link, Patricia McKillip) Delta Műhely (hazai, ifjú alkotók művei – Brandon Hackett, Csigás Gábor, Jónás Zsolt, Juhász Viktor, Kleinheincz Csilla, Körmendi Ágnes, László Zoltán, Tóth Csilla) MesterMűvek (klasszikus szerzők művei – Robert E. Howard, Jack London, R. M. James és mások) M.A.G.U.S. A Delta Vision emellett a M.A.G.U.S., avagy a kalandorok krónikája című szerepjátékhoz és annak világához (Ynevhez) alkotott könyvsorozatok kiadója is: M.A.G.U.S.-klasszikusok M.A.G.U.S.-antológiák M.A.G.U.S.-regények M.A.G.U.S. világbemutató kötetek M.A.G.U.S. művészeti albumok M.A.G.U.S. Kalandorkrónikák További kiadványok Továbbá a kiadó gondozza Magyarországon az alábbi cégek felsorolt világaihoz kapcsolódó regényeket és könyvsorozatokat is: Wizards of the Coast Az öt gyűrű legendája (Legend of the Five Rings) Dragonlance Dungeons & Dragons Forgotten Realms Magic: The Gathering Ravenloft Star Drive White Wolf A Sötétség Világa (World of Darkness) FASA Corporation / WizKids MechWarrior: Dark Age Mage Knight Alderac Entertainment Group 7tenger (7th Sea) Képregények A Delta Vision 2006 óta folytat képregénykiadói tevékenységet. A kiadó mind a keleti (manga, manhwa, manhua), mind a nyugati típusba tartozó képregényeket megjelentet, partnerei közé tartozott vagy tartozik többek között a Dabel Brothers Productions, a Hakusensha Inc., a Tohan Corporation Inc., a Tokyopop Inc., a Haksan Publishing Co., Ltd., a DrMaster Publications Inc. és a Les Humanoďdes Associés. Keleti képregények (manga, manhva, manhua) Warcraft: Napkút-trilógia 1-3 (befejezett sorozat) Warcraft: Legendák 1-3 (befejezett sorozat) Makrancos hercegnő 1-5 (befejezett sorozat) Bolondok Aranya 1-2 (folyamatban) Grimm-mesék: A manga 1-2 (befejezett sorozat) Berserk 1-6 (folyamatban) Angyalok menedéke 1-5 (folyamatban) Mennyei dallamok 1-2 (folyamatban) Trigun 1-2 (befejezett sorozat) Sámánharcos 1-2 (folyamatban) Nyugati képregények Kóbor lovag Mágus: A tanítvány Hódítók végzete Metabárók kasztja 1 Szerepjátékok A Delta Vision 2002 óta jelentet meg magyar nyelvű szerepjátékkönyveket és -kiegészítőket az alábbi rendszerekhez: Dungeons & Dragons A Gyűrűk Ura Vámpír: Maszkabál Vámpír: Középkor 7tenger Coyote Társasjátékok A Delta Vision 2003 óta folytat társasjáték-kiadói tevékenységet. E téren partnerei közé tartozik többek között az Alderac Entertainment Group, Decipher, Fantasy Flight Games, Hasbro, Steve Jackson Games, White Wolf és Wizkids Games, de megjelentet hazai fejlesztésű, saját társasjátékokat is. A kiadó partijátékai: Igenis, Sötét Nagyúr! Kragmortha Lupus in tabula Munchkin A kiadó gyermek- és családi társasjátékai: Át a sivatagon Pingvin A kiadó taktikai és stratégiai játékai: M.A.G.U.S. – Árnyékháború Beowulf Britannia Citadella Condottiere Doom Drakon Drakula dühe Hadurak Legendák kapitánya Odalent Rúnamester M.A.G.U.S. – Shuluri viadal Szkarabeuszurak Talisman Trónok harca Warcraft World of Warcraft Kártyajátékok A Delta Vision 2003-tól jelentet meg (gyűjthető) kártyajátékokat: 7tenger Guardians Trónok harca Irodalmi ügynöki tevékenység A Delta Vision több hazai fantasy- és sci-fi-szerző – Gáspár András (Wayne Chapman), Gáspár Péter (Jan van den Boomen), Kornya Zsolt (Raoul Renier), Molnár B. Gábor (John J. Sherwood) – megbízott irodalmi ügynöke. Sárkánytűz bolthálózat A Delta Vision Kft. 1994-es alapítása óta folytat kereskedelmi tevékenységet. Saját szakbolthálózata, a Sárkánytűz-bolthálózat országszerte három nagyvárosban (Budapest, Szeged, Zalaegerszeg) kínálja a Delta Vision kiadványai mellett más magyar kiadók termékeit, illetve angol nyelvű kiadványcsoportokat (könyveket, képregényeket, társas-, kártya- és szerepjátékokat, figurás játékokat és játékkiegészítőket). Araules Araules település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 598 fő (2015). Araules Champclause, Mazet-Saint-Voy, Queyrières, Saint-Jeures és Yssingeaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Christopher Moore Christopher Moore amerikai író, 1957. január 1-jén született az ohiói Toledóban. Élete Az édesapja autópályarendőr volt, édesanyja pedig bolti eladó. Tanulmányait az Ohio Állami Egyetemen kezdte, majd a Santa Barbara-i Brooks Fotográfia Intézetben folytatta. 19 éves korában költözött Kaliforniába, 2003-ban pedig Hawaii-ra. Jelenleg San Franciscóban él. Az első könyvének – Ördögöd van! – 1992-es megjelenése előtt ácsként, bolti eladóként, éjszakai portásként, biztosítási ügynökként, pincérként és rock and roll DJ-ként dolgozott. Azóta sikert sikerre halmoz regényeivel (a legutolsó 2011-ben jelent meg Prérifarkas blues címmel). Regényei Könyvek Love Story-trilógia Vérszívó démonok (1995; magyar kiadás: 2008, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-16-8) Totál szívás (2007; magyar kiadás: 2008, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-60-1) Csak egy harapás (2010, Agave Könyvek ISBN 978-615-5049-00-2) Egyéb könyvei Ördögöd van! (1992, magyar kiadás: 2001, Ulpius-ház ISBN 9789639348431) Prérifarkas blues (1994; magyar kiadás: 2011, Agave Könyvek ISBN 978-61-5504-945-3) A neccharisnyás papnő pajzán szigete (1997; magyar kiadás: 2012, Agave Könyvek ISBN 978-61-5527202-8) A Melankólia-öböl buja bestiája (1999; magyar kiadás: 2014, Agave Könyvek ISBN 978-61-5546840-7) Biff evangéliuma (2002; magyar kiadás: 2006, Agave Könyvek ISBN 963 711 8292) Fluke, or, I Know Why the Winged Whale Sings (2003) A leghülyébb angyal (2004; magyar kiadás: 2006, Agave Könyvek ISBN 963 711 8527) Mocskos meló (2006; magyar kiadás: 2007, Agave Könyvek ISBN 978 963 711 8760) Fool (2009) Novellák Our Lady of the Fishnet Stockings (1987) Cat's Karma (1987) Loperhet Loperhet település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 3609 fő (2015). Loperhet Landerneau, Dirinon és Plougastel-Daoulas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Linda McCartney Linda Louise McCartney, Lady McCartney, (1941. szeptember 24. – 1998. április 17.) amerikai fényképész, zenész és állat jogi aktivista. Született Eastman, azelőtt See. 1969-ben hozzáment Sir Paul McCartney-hoz. Linda előző, Mel See-vel kötött házasságából született gyermeke, Heather Louise, őt Paul örökbefogadta. Közös gyermekeik: Mary Anna, Stella Nina és James Louis. 1997-ben Pault lovaggá ütötték, innentől fogva Linda megszólítása Lady lett. Több vegetáriánus szakácskönyvet írt, üzleti vállalkozó lett (kezdeményezés: Linda McCartney Foods vállalat) Életrajza Korai évek Apja: Lee Eastman. Anyja: Louise Sara Lindner Eastman. Linda Eastman jómódú New York-i családban nevelkedett. Ideje nagy részét Scarsdale-ben töltötte, és ha vásárlásra támadt kedve édesanyja társaságában Manhattan felé vette az irányt. Minthogy édesapjuk, Lee Eastman a show-bizniszben tevékenykedett ügyvédként, a két gyermek, Linda és John számára megszokott dolog volt, hogy a családi asztalnál Hoagy Charmichaelle, Tommy Dorseyval vagy Hopalong Cassidyvel találkozzanak. Lee szobájának falait Franz Kline, Willem de Kooning, Robert Rauchenberg, Richard Lindner és más olyan művészek képei díszítették, akiket ügyvédként képviselt. Lindát azonban teljesen hidegen hagyták a család ambíciói, inkább az állatok iránt érdeklődött, velük foglalkozott szívesebben. Természeténél fogva intuitív személyiség volt, a spontán megoldások híve, álmodozó típus. Sokkal inkább fotográfusnak s nem entellektüelnek vagy üzletembernek született. Nagyon kötődött édesanyjához, Louise-hoz, a független, gazdag asszonyhoz, aki a Lindner nagyáruház bevételeiből jelentős jövedelemmel rendelkezett. Mikor Linda betöltötte a 18. életévét Louise egy repülőgép-szerencsétlenség során életét vesztette. Az édesanyja viszonylag korai elvesztése is kapcsolódási pontot jelentett közte és Paul között. Felnőtté válás Linda Tucsonba költözött művészetet és történelmet tanulni. Linda felsőfokú tanulmányai a University of Arizonán eltöltött rövid időre korlátozódtak. Nem számított kiemelkedő tehetségnek, és ő maga sem nagyon élvezte az egyetemi éveket. Élete bizonytalan szakaszát élte, gyászolta az édesanyját, miközben próbálta megtalálni helyét a világban. Hozzáment Mel See-hez, az ifjú geológus hallagatóhoz, tőle született lánya, Heather. A házasság tévedésnek bizonyult, ezt belátva hamarosan el is váltak útjaik. Linda: "Aztán felnőttem. A házasság kötelékétől megszabadulva új, szabad élet kezdődött számomra." Ezt követően megismerkedett Hazel Archellel, aki megtanította neki a fotográfia alapjait. Vele élete végéig tartották a barátságot. Hazel Dorothea Lange, Walker Evans és Ansel Adams képeket mutatott neki és ezt tanácsolta: "Kérj kölcsön egy fényképezőgépet, szerezz be egy tekercs filmet, és készíts minél több fotót." Linda: "A fotózás hatására teljesen más ember lett belőlem, mert végre olyan elfoglaltságot találtam magamnak, amelyet imádtam, és teljesen kitöltötte az életemet. Fogtam a fényképezőgépet és mentem, amerre a lábam vitt. Szerintem Diane Arbus érezhette hasonlóan szabadnak magát, mikor nekivágott a nagyvilágnak, és jártában. keltében mellesleg fotókat is készített. Pontosan ilyesmit éreztem én is." A The Royal Academy of Dramatic-ben éppen Shakespeare drámákat adtak. Linda elkísérte egy riporter barátját, aki a helyi újságnak tudósított az eseményről. Az egyik színész megkérte Lindát, hogy készítsen néhány reklámfotót, és fotóit a Spotlight, a nagy-britanniai színészkatalógus le is közölte. Visszatérés New Yorkba Lindában vágyak ébredtek szülővárosa dinamizmusa és stimuláló energiája iránt. 1965-ben összepakolt, és gyerekestül, mindenestül hazaköltözött a szülői házba. Azonban apja nem sokkal hazatérése után újranősült, és rövid úton Linda tudomására hozta, hogy nem ártana munkába állnia, és saját lakást keresnie. Megfelelő lakást, akkoriban is nehezen lehetett találni, de végül talált egyet mindössze három saroknyira a Central parktól. Ez után jöhetett a munkakeresés. A Town and Country-nál talált végül portásállást heti nettó 65 dollárért. A Town and Countrynál dolgozott az ország legmenőbb fotósainak zöme, így Linda mindegyikükkel megismerkedhetett. Recepciósként a levélbontás is a feladatai közé tartozott Miután a Town and Country a címlapján jelentette meg a Rolling Stonest, a stáb automatikusan hivatalos volt az Aftermath sajtóbemutatójára. A rendezvényre szóló sajtóbelépőt azonnal a fiókja mélyére süllyesztette. 14 New York-i hotel zárkózott el a Stones fogadásától, így azt egy jachton tartották. Mivel ez a hely kisebb volt a tervezettnél, úgy döntöttek fotósokat nem engednek fel. A Stonok mégis rávették a sajtófőnököt, hogy engedjék fel Lindát. Miután ő volt az egyetlen fotós a fedélzeten, övé volt a pálya. Minden újságíró nála állt sorban a fotósorozatokért. Később kapcsolatai révén kevés vetélytársa akadt ezen a területen. Hamarosan felmondta állását, mert a fotózásból elég jól meg tudott élni. A Creamről a Linda által készített fotót a Rolling Stone magazin az első számában jelentette meg. Simon and Garfunkelt a stúdióban fényképezte le, a The Mamas and the Papast a szállodájukban, Jackson Browne-t pedig a Staten Islandre tartó komphajó. A Blue Cheer nevű heavy metal bandával végigturnézta közép-nyugatot. A fényképek értékét növelte, hogy akkor készültek, amikor a sztárok még a karrierjük elején jártak. Jim Morrison portréja például akkor készült, amikor az első albumuk, a The Doors még meg sem jelent. Zappa még Greenwich Village-ben lakott, mikor Linda lencsevégre kapta őket. Paul McCartney Paul: "Lindával Bag o'Nailsben találkoztam. A Georgie Fame and the Blue Flames pompás előadását nézte meg. Linda az Animelsszel érkezett, még New Yorkból ismerte őket egy fotózásról. Pár szeparával odébb ültek, mint én, közelebb a színpadhoz. A banda befejezte, ők felálltak, talán indulni készültek, mikor az asztalom mellett haladt el, mintegy véletlenül felpattantam és elálltam az útját. Persze azonnal szabadkoztam, hogy: "Ó, bocsánat, szia, mi újság?" Bemutatkoztam, aztán azt mondtam, hogy: "Megyünk egy másik klubba innen, nem jössz velünk?" .... Azt mondta: "Oké, mi is épp indultunk. Hogy legyen?"' Végül együtt elmentek (Linda, Animals, Paul és a társasága) Speakeasyibe. Utána Paulhoz mentek, ahol Linda megcsodálta Paul Magritte gyűjteményét. Négy nappal később az Sgt. Pepper-partin találkoztak. Itt készült egyesek szerint a legjobban sikerült Beatles-fotó, a "hüvelykujjas kép". (A sajtónak mindig az volt a problémája, hogy Paul és John úgy néznek ki a fotókon, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz, ezért ez a kép cseppet sem lett átlagos) Ezentúl egyre gyakrabban kezdtek el találkozgatni, kocsikáztak, és klubról-klubra jártak. Egyszer-kétszer vidékre is elutaztak. Egy ilyen út után született a Let It Be-n található Paul McCartney-szerzemény, a Two of Us. Mivel Paul a Lindával való találkozása után nem sokkal szakított barátnőjével, Jane Asherrel, bűntudat nélkül lóghatott Lindával. Paul: "Összekerülésünk első percétől kezdve sokat hülyéskedtünk. Párhuzamosan fedeztük fel egymást, a környezetet, ami már önmagában is számtalan vicces helyzettel járt, főleg mikor kiderült, hogy alapvetően ugyanazt szeretjük mind a ketten." Egyre hosszabb időt töltöttek egymásnál, Paul összebarátkozott Heatherrel, gyakran egyedül vigyázott rá, ha Lindának valami dolga akadt. Hamarosan kiderült: Linda terhes. Persze az általános meglepődés után nagyon örültek neki, Paul meg is kérte Linda kezét és hat hónapos terhes volt, amikor 1969. március 12-én, a Maryleboni házasságkötő teremben polgári úton összeházasodtak. Zene 1969-ben feloszlott a The Beatles együttes. Paul megtanította Lindát szintetizátoron játszani. Paul Beatles utáni solo lemezén a McCartney című albumon a vokálban is közreműködik. A Ram című albumot pedig már közösen adták ki. Ezután megalapították a Wings nevű együttest. Paul ragaszkodott hozzá, hogy feleségét bevonja zenéjébe – és a csapat későbbi turnéiba, hogy ne kelljen távol lenniük egymástól, amíg ő utazik – annak ellenére, hogy Linda ellenkezett, mert nem érezte magát elég tehetségesnek. Linda Paul együttesének fontos tagja lett. "Sok tekintetben ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Yoko Ono Lennon Beatles utáni zenei életében és a Wings, illetve a The Plastic Ono Band között is sok párhuzamot lehet felfedezni)." A Wings 1980-ban feloszlott, de Paul és Linda továbbra is együtt zenéltek. Gyermekek Heather Louise McCartney: (1962. december 31.) - angol-amerikai művész, kézműves mester Mary McCartney: (1969. augusztus 28.) - a McCartney album hátulján látható, még babaként Stella Nina McCartney : (1971. szeptember 13.) - angol divattervező, állatvédő aktivista James McCartney (1977. szeptember 12.) - zenész Iblai-hegység Az Iblai-hegység (olaszul: Monti Iblei) egy hegylánc Olaszországban, Szicília szigetének délkeleti részén. A hegység Ragusa, Siracusa és Catania megyéket érinti, és legmagasabb pontja a Monte Lauro nevű, 986 m magasságon fekvő hegycsúcs. Geológiája A hegység többnyire mészkősziklákból áll össze, melyek jellemzők a karszt vidékeire. A hegység neve Hyblon szikulusz király nevéből ered, aki adott egy részt területéből görög telepeseknek, hogy építsék meg Megara Hyblaea városát. A folyók eróziós hatást gyakoroltak a fennsíkra, ezzel számos, igen mély kanyont alkotva. A part menti területen továbbá jelen van a homokkő is, melyet a helyiek giuggiulenának neveztek el. Néhány területen, mint például a Monte Lauro – mely korábban egy mára már elsüllyedt vulkáni komplexum része volt –, egyes vulkáni kőzetek is megtalálhatók. Leírása Az Iblai-hegységet főként lankás területek jellemzik, melyeket néha megszakít egy-egy éles kanyon. A központi területen számos erdő található, melyek párosulnak a Szicília délkeleti részén tipikus száraz kőfalakkal párosulnak. A legjobban benépesített part a mediterrán növényzet jegyeit mutatja, a fennsíkok és a fejlett olajfa-, szőlő-, citrus-, és mandulaültetvények is váltakoznak a környéken. Egyes helyeken gabona-, és kukoricaföldek is találhatóak. Nevezetességei A hegylánc környékének legfőbb nevezetességei Ragusa, Modica és Palazzolo Acreide barokk stílusban épült tornyai, valamint Pantalica nekropolisza és Cava Ispica. Főbb csúcsai Az Iblai-hegység legmagasabb csúcsai a következők: Monte Lauro ( 986 m ) Monte Casale ( 910 m ) Monte Arcibessi ( 907 m ) Serra Brugio ( 870 m ) A kisebbek: Monte Raci ( 610 m ) Monte Racello ( 530 m ) Monti Climiti ( 410 m ) Folyók A hegylánc területét több folyó övezi, melyek mindegyike a Földközi-tengerbe vagy a Jón-tengerbe ömlik. Castelnuovo Bormida Castelnuovo Bormida település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 694 fő (2017. január 1.). Castelnuovo Bormida Rivalta Bormida, Sezzadio és Cassine községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Jan Peter Balkenende Jan Pieter "Jan Peter" Balkenende, Jr. (Biezelinge, 1956. május 7. –) holland jogász, politikus, Hollandia miniszterelnöke volt 2002 és 2010 között. Életrajza Fiatalkora és korai politikai karrierje Jan Pieter Balkenende Jr. 1956-ban született egy református családban a Zeelandban található Biezelinge településen. Gyermekkorában szurkolója volt a PSV Eindhoven labdarúgó-csapatnak. Középiskolai tanulmányait a Goesban található Zeelandi Keresztény Gimnázium-ban végezte, ahol 1974-ben érettségizett. 1980-ban szerezte meg a mesterfokozatot az Amszterdami Szabad Egyetemen történész szakból. 1992-ben pedig jogtudományból szerezte meg a mesterfokozatot. Jogi szakdolgozatát a kormányzati törvénykezés és a társadalmi szervezetek témában írta. Már egyetemista korában dolgozni kezdett a CDA kutatóintézetében és Amstelveen város önkormányzati képviselőjeként. 1998-ban lett a Képviselőház tagja pártja az akkori ellenzéki Kereszténydemokrata Tömörülés képviselőjeként. Ő lett a párt pénzügyi szóvivője, de ő kapta a szociális, bel- és igazságügy képviseletét is. 2001-ben ő lett a párt elnöke és a Képviselőházban a párt frakcióvezetője. Ezzel egyidőben a párt listavezetője a 2002-es holland általános választáson is. A párt a választás legnagyobb győztese lett: 14 mandátummal növelte helyeit és a szavazatok 27,9%-ával a legerősebb párt lett Hollandiában. Miniszterelnök Első Balkenende-kormány Botrányok és belső ellentétek Az első kormány 2002. július 22-én lépett hivatalba, a koalíció tagjai voltak Pim Fortuyn Listája és a Szabaddemokrata Néppárt. A kormány mindössze 87 napos volt és nagyon bizonytalan volt. A kormányt több botrány érte: a Pim Fortuyn párti surinamei születésű Philomena Bijhoult szociális és munkaügyért felelős államtitkárról kiderült, hogy a Dési Bouterse surinamei diktátor milíciájának volt a tagja 1982 és 1983 között. Ebben az időszakban követte el a katonai diktatúra a decemberi gyilkosságokat. A kormány stabilitását nehezítette, hogy a legfőbb koalíciós partner Pim Fortuyn Listája nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és politikai tapasztalattal. Ráadásul a párt nevét adó alapító Pim Fortuyn meggyilkolása után felszínre törtek a belső ellentétek. A választást követő hónapban a Pim Fortuyn Listája által delegált bevándorlási és integrációs miniszter Hilbrand Nawjin a halálbüntetés támogatása mellett érvelt, ami óriási felháborodást okozott Hollandiában. Annak ellenére, hogy a párt hivatalosan nem támogatta ezt, Nawjin kifejtette véleményét a párt elnökeként mondta. 2002. október-november között Herman Heinsbroek a Pim Fortuyn Listája által delegált gazdasági miniszter a nyilvánosság előtt kifejtette, hogy kilépve a kormányból egy új pártot vezetne. Ez komoly feszültséget váltott ki közte és párttársa a miniszterelnök-helyettes Eduard Bomhoff között. Gerrit Zalm a VVD párt elnöke próbálta rávenni a két kormánytagot, hogy mondjanak le hivatalukból, de a valós célja a lemondással egy előrehozott választás volt, amivel a VVD javítani tudott volna a 2002-es választáson elszenvedett veszteségén. A két kormánytag bekapta a csalétket és lemondtak. Ezt követően 2002. október 16-án lemondott az első Balkenende-kormány. 2003. január 22-én előrehozott választást tartottak a kormányválság miatt. Kormány intézkedései Jóváhagyták az Európai Unió bővítését Támogatták az Egyesült Államoknak Irak lerohanását Honvédelem újraszervezése, költségcsökkentéssel és 4.800 munka megszüntetésével. 39 millió eurónyi kiadáscsökkentés a holland tömegközlekedésben. . (Hozzáférés: 2017. december 9.) Második Balkenende-kormány A második kormány 4 hónappal a választás után 2003. május 27-én alakult meg. A választáson a legnagyobb veszteséget a Pim Fortuyn Listája szenvedte el, 18 mandátumot vesztett el. A Munkáspárt 19 mandátummal növelte eddigi mandátumait, a VVD 4 mandátumot nyert, míg a CDA csak 1 mandátumot nyert, de ők nyerték meg a választást. Eleinte úgy tűnt egy munkáspárti-kereszténydemokrata koalíció lesz, ám ez a tárgyalás megbukott, ehelyett a CDA megállapodott a VVD és a 66-os demokratákkal. A második kormány fő céljai voltak a közszféra, közbiztonság, egészségügy reformja. A kormány új integrációs politikát hirdetett és korlátozták a bevándorlók számát. A menedékkérők számát évi 2.000 főben határozták meg, ami alapvetően megváltoztatta a Wim Kok kormány alatt hozott intézkedéseket. A kormány 5.700 millió eurós kiadáscsökkentést vitt véghez. 2004. július 1-től Hollandia töltötte be féléven át az Európai Unió soros elnökségét. A kormány szociálpolitikája számos kritikát kapott és a népszerűsége nagyot esett, emiatt a 2006-os holland önkormányzati választásokon súlyos vereséget szenvedett a CDA és a VVD pártok, míg a Munkáspárt megerősödött. Kormány intézkedései Rokkant nyugdíjak kiosztásának megváltoztatása, hosszú ideig azok is részesültek törvény szerint rokkant nyugdíjból akik csak részben voltak rokkantak és még munkaképesek voltak. Az ő esetükben csökkentettek a rokkant nyugdíjakat, hogy a munkaerő piacra visszatérjenek. Nyugdíjkorhatár felemelése 65 évre Bérlakás támogatás összegének csökkentése 12.000 állást szüntettek meg a hadseregben. Harmadik Balkenende-kormány A 2006-os választások után a legkisebb koalíciós partner a 66-os Demokraták kiléptek a koalícióból. Kilépésük oka, hogy Ayaan Hirsi Ali szomáliai származású VVD párti politikust 2006. májusában megvádolták, hogy menedékjogának kérésekor valótlan adatok adott meg, amivel a holland állampolgárságát is elvesztette volna. Balkenende lemondott és előrehozott választásokat jelentett be. A Harmadik-Balkenende-kormány egyben kisebbségi kormány is volt, hiszen a Képviselőházban a 150 mandátumból a kormánykoalíció 71 mandátumot tett csak ki. Negyedik Balkenende-kormány A negyedik kormány a CDA, Munkáspárt és Keresztény Unió pártokból állt össze, amely 2007. február 22-én lépett hivatalba. A kormány 2010-ben mondott le, miután a koalíciós partnerek nem tudtak megegyezni az Afganisztánban állomásozó ISAF missziót teljesítő holland katonák helyzetértől. Az ISAF-misszió ugyanis abban az évben ért véget a holland katonáknak. Érdekességek Balkenende 2005-ben járt Magyarországon. A Károli Gáspár Református Egyetem fennállásának 150. évfordulója alkalmából díszdoktorrá avatták. Thomas Jordan Jarvis Thomas Jordan Jarvis (, 1836. január 18. – Greenville, 1915. június 17.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 1894–1895). Electronica 1: The Time Machine Electronica 1: The Time Machine Jean-Michel Jarre 2015-ös, tizenhetedik nagylemezének címe. A megjelenés időpontja: 2015. október 16. Columbia Records. Az album témája az ember és a technika ellentmondásos kapcsolata. Ibn Kaszír Imád ad-Dín Abu l-Fidá Iszmáíl ibn Umar ibn Kaszír (arab betűkkel ���� ����� ��� ������ ������� �� ��� �� ����, tudományos átiratban ʿImād ad-Dīn Abū l-Fidāʾ Ismāʿīl ibn ʿUmar ibn Ka�īr; Boszra, 1300 k. – Damaszkusz, 1373 februárja) középkori arab hadísztudós, Korán-kommentátor, prédikátor és történetíró volt. Élete Apja halálát követően, hatéves korában került Damaszkuszba, ahol a bátyja nevelte. Itt kezdte meg tanulmányait. Bár elsősorban sáfiita mestereket hallgatott, rövidesen Ibn Tajmijja és hanbalita követőinek hatása alá került. Karrierje viszonylag későn ívelt fel: 1345-ben prédikátori kinevezést kapott egy újonnan alapított mezzei mecsetbe, majd 1348-ban, mestere, Dzahabi halálakor ő lépett az örökébe az Umm Szálih-madrasza hagyománytanáraként. Az elkövetkező években nagy befolyásra és tekintélyre tett szert, a damaszkuszi kormányzók számos alkalommal kérték ki a véleményét különféle közügyekben. 1366-ban az Omajjád-mecsetben kapott katedrát, itt a Korán-magyarázat (tafszír) tárgykörében tartott előadásokat. 1373-as halálakor mestere, Ibn Tajmijja mellé temették a Szúfijja-temetőben. Munkássága Ibn Kaszír ma elsősorban történetíróként ismert. Történeti műve, amely „A kezdet és a végcél” (al-Bidája va n-nihája) címet viseli, Mohamed próféta életrajzával kezdődik, és a szerző napjaiig tárgyalja a muszlim történelem eseményeit, majd Damaszkusz történelmének krónikáját közli. Rendkívül széles körű forráshasználat jellemzi. A későbbi történetírók közül elsősorban Ibn Hiddzsi, Ibn Kádi Suhba, Ibn Hadzsar al-Aszkaláni és al-Ajni használta fel művét. Al-Aszkaláni „A kezdet és a végcél” folytatását írta meg. Emellett írt egy tabakát-típusú életrajzgyűjteményt a sáfiita jogtudósokról, illetve a damaszkuszi kormányzó kérésére egy traktátust a határvidéki helyőrségekről „A dzsihád iránt kifejtett szorgoskodás” (al-Idzstihád fi talab al-dzsihád) címmel. A vallástudományok több ágában tevékenykedett. A prófétai hagyományok terén legnagyobb lélegzetű munkája „Az Összegyűjtő” (al-Dzsámi), amely a hat könyv néven ismert kanonikus hadíszgyűjteményekben és Ahmad ibn Hanbal gyűjteményében szereplő hadíszok közlése a hagyományozók nevének betűrendjében. Tervezte, hogy kommentárt ír al-Buhári Szahíh című gyűjteményéhez, de ezt már nem tudta befejezni. Írt a korai muszlim hagyományozókról, illetve kivonatokat készített mások hadísztudományi munkáiból. Készített egy Korán-kommentárt is, „A Korán erényei” (Fadáil al-Kurán) című művében pedig röviden összefoglalta a szent könyv történetét. A jogtudomány (fikh) terén is alkotott, ám tervezett munkájának csak töredékével készült el (pusztán a mekkai zarándoklatra vonatkozó szabályokat írta össze). La Atalaya (Salamanca) La Atalaya egy község Spanyolországban, Salamanca tartományban. La Atalaya Serradilla del Llano és Zamarra községekkel határos. Lakosainak száma 117 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Uszpenszkij-székesegyház (Moszkva) Az Uszpenszkij-székesegyház vagy Istenanya elszenderedése-székesegyház (oroszul Успенский собор; собор Успения Пресвятой Богородицы) egy orosz ortodox templom a moszkvai Kremlben, a Katedrálisok terén (Соборная площадь). A pravoszláv egyház legfőbb temploma, az orosz cárok koronázási temploma és a moszkvai metropoliták, majd pátriárkák temetkezési helye. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a 12. századtól templom állt a helyén. Az első kőtemplom építésére Iván Kalita adott utasítást 1326. augusztus 4-én, nem sokkal azután hogy a kijevi metropolita Moszkvába helyezte át a székhelyét. Az Uszpenszkij-székesegyház volt a város első kőtemploma. Ez az épület a Jurjev-Polszkij-i Szent György-templom mintájára épült, egy kupolával, három bejárattal és apszissal. 1395-ben Vlagyimirből ideszállították a híres vlagyimiri Istenanya-ikont, és a templomban őrizték egészen 1918-ig. III. Iván idejére a templom állaga leromlott. Az új székesegyház építését 1471-ben határozták el és a következő évben kezdtek hozzá. Befejezni azonban nem sikerült, mert 1474-ben egy földrengés lerombolta a félkész épületet. A nagyfejedelem ezután a híres olasz építészt, Aristotele Fioraventit hívta meg (ő korábban Mátyás király számára is dolgozott Budán), aki a vlagyimiri Uszpenszkij-székesegyház mintájára készítette el a terveket. Az új templom 1479. augusztus 12-én lett felszentelve. Freskókkal és ikonokkal 1482 és 1515 között díszítették fel. 1642—1644-ben újrafestették a freskókat, de az eredeti képek egy része megmaradt. A székesegyház többször megrongálódott a tűzvészekben, az 1547-es tűz után Rettegett Iván utasítást adott, hogy aranyozott rézlemezekkel fedjék be az épületet; egyúttal Péter metropolita ereklyéit ezüsttartóból aranyba helyezték át. 1624-ben a boltozatot meggyengülése miatt átépítették és vasszerkezettel, valamint újabb boltívekkel erősítették meg. Már Rettegett Iván, az első cár idejétől kezdve koronázási templomként működött. A főváros Szentpétervárra helyezése után egy darabig megszűnt ez a funkciója, de II. Péter cár idejétől kezdve újra itt koronázták meg a cárokat. Mikor Napóleon 1812-ben elfoglalta Moszkvát, az Uszpenszkij-székesegyházat kifosztották, a szentek ereklyetartóiból csak egy maradt meg, bár a legszentebb ereklyéket Vologdába menekítették. A 19. század végén és a 20. század elején a templomot restaurálták. A székesegyházat a bolsevikok 1918 márciusában bezárták és csak 1955-ben nyílt meg újra múzeumként. Állítólag 1941 telén, amikor a németek már Moszkva külvárosainál jártak, Sztálin titokban engedélyezett egy istentiszteletet, hogy imádkozzanak az ország megmeneküléséért. 1990-től kezdve az Uszpenszkij-székesegyházban újra tart istentiszteleteket a moszkvai pátriárka. Formája A templom a vlagyimiri Uszpenszkij-székesegyház mintájára épült, egy nagy központi és négy kisebb kupolája Jézust és a négy evangelistát szimbolizálja. Hatpilléres, ötapszisos szerkezetű, részben fehér mészkőből, részben téglából épült. Odabent a hatalmas ikonosztáz 1547-ből származik, de a két felső sort 1626-ban és 1653/1654-ben helyezték el. A déli bejárat közelében található Rettegett Iván trónusa. A magyar keresztnevek eredete Minden tulajdonnév köznévből származik, így minden személynévnek és helynévnek volt egy eredeti jelentése is, de mivel a személy- és helynevek általában sok százados vagy akár évezredes múltra tekintenek vissza, e nevek jelentése sokszor már nem világos, a nevek puszta hangsorrá váltak. A nevek elterjedésében igen nagy szerepe van a névdivatnak. Miután a gallokat legyőzték a rómaiak, azok hamarosan római neveket vettek fel, majd néhány évszázad múlva germánokat. Magyarországon az eredeti nevek mellett a honfoglaláskor és még utána is egy ideig a török majd szláv nevek jöttek divatba. A középkori névadásra hatással volt a Trója-regény. A 18. század végén és a 19. század elején pedig népszerű irodalmi művek terjesztettek egy-egy nevet. A reformkor idején váltak népszerűvé a rég elfeledett és felújított nevek (Béla, Zoltán, Ildikó, Enikő). A névdivat legtöbbször felülről lefelé terjedt: a polgárok utánozták az arisztokratákat, a falu a várost. A magyar személynevek, (azaz keresztnevek) nagy része héber, görög vagy latin eredetű, kisebb részük germán, szláv vagy török. Előfordulnak egyes emberek (főleg írók) által kitalált nevek is. Régi magyar nevek A régi magyar személynevek, akárcsak más nyelveknél, lehettek egy- vagy kételeműek. A honfoglaló magyarság, hasonlóan a korabeli népekhez, még egyelemű neveket használt. Ezeknek a neveknek egy része eredeti magyar név volt, másik része egyházi (bibliai és mártírológiumi), eredeti vagy becézett alakban, harmadik része pedig ismeretlen eredetű név, melyek rendszerint egy szótagú szavak vagy ezeknek továbbképzései voltak. A régi névadás szoros kapcsolatban volt a társadalmi-gazdasági helyzettel, így a középkori névadást korszakolni lehet a vándorlás korszakára, a letelepedés korszakára, a hűbériség kialakulására majd megerősödésére. Az első magyar nevek a 9. századból valók. Ezek között van több, ami valódi személy neve és vannak mondabeli alakok nevei is. Sok személynév maradt fent helynévben. A magyar helynévadásra jellemző volt, hogy a helységet a birtokos nevével jelölte: Egyek, Szend, Szemere, Keve, Vasad, Bátor, Tas, Debrecen, Karcag, Szoboszló, amely településnév-típus a mozgó települések miatt alakult ki. Az első korszakból (9-10. század) csak az előkelők nevei ismertek, és ebben a korban sok volt a török eredetű név: Ajtony (arany), Tas (kő), Tüghütüm ~ Tétény (fejedelem), Tömör (vas), Kartal (sas), Bese (kánya), Torontál (héja), Jutas (ínyenc), Üllő (fejedelem). A török nevek mellett voltak meghatározatlan származású, köznévi eredetű személynevek, amiket az uralkodó család és előkelők viseltek, mint például Levedi, Liünti. A magyar előkelők nevei szinte kizárólag türk nyelvekből magyarázhatóak. Levedi nevéhez kötik a magyarság honfoglalás előtti állítólagos szálláshelye, Levédia nevét is (a Levédia név egyetlen helyen bukkan fel, Bíborbanszületett Konstantin könyvében, sehol máshol). Ezt a nevet később, a 19. században újították fel Levente alakban. A név - Róna-Tas András szerint – a lesz (lev-) igetőből származik, jelentése levő, élő, vagy lét, élet, ugyanakkor Fehértói Katalin szerint: „Nehezen képzelhető el, hogy magyar vezért "levőke, levőcske" néven illettek, valamint az '-ia' végződés a magyar nyelvben nem használatos helynévképzőként, ezért nem lehet magyar elnevezés.” Több történész szerint (pl. Hölbling Tamás) Levedi sosem volt létező személy, nevét a szlávok által Lebediának nevezett Kiev környéki mezőségről adta neki Konstantin, mert az akkori fejedelem valódi nevét nem ismerte. Lél (Lehel) vezér neve ugyanakkor minden szakember szerint magyar eredetű, jelentése lélek, lélegzik. Valószínű, hogy a kürtös vezér neve beszélő név, tehát az jelképezi hogy a kürt megfújásához erős tüdő és lélegzet kellett. Árpád és Buzád neve az árpa és búza szavak becéző képzővel ellátott alakjai. Ézelő (íz, ízlel), Falicsi a Jutas értelméhez hasonló magyar tőből képzett nevek, jelentésük ínyenc lehetett. Türk (=ótörök) eredetű méltóságnevek voltak a Gyula, Kende, Horka, Győ (képzővel Gyécsa, Décse, majd a 19. században Géza) A mondai névanyag hasonló a valódi személyek neveihez: Lél, Bors, Előd (elsőszülött vagy ős), Farkas, Opus (apa+s képző), Balog (balkezes), Szemény (szem+ny képző), Keve (kő+e képző), Érd (ér+d képző), Kisid~Küsid (kis~kicsi+d képző), Botond (bot, "buzogány" +n+d képző), Álmos (megálmodott). Női név ebből a korból csak kevés maradt fenn. Török eredetű a Karoldu (fekete menyét) és a Saroldu (fehér menyét), vagy az Emese. Az Enéh mondai név azonos az ünő szóval, jelentése szarvastehén. Feltehetőleg ebből alkotta Vörösmarty az Enikő nevet. A 11. századtól már sok adat van a nemesi, a 12. századtól pedig már a szolganevekre is. Mindkét csoport egy nevet használt, ritkán fordult elő, hogy valaki az eredeti és a keresztségben kapott nevét egyaránt viselte volna. A névadásban nincs lényeges különbség az uralkodó osztály és a szolgák között, úri nevet viselhettek szolgák is. Az egyetlen különbség, hogy kezdetben a nemesség és a papság több keresztény és idegen nevet használt, mint a szolgák. Ez utóbbiak a 11-13. században még főleg pogánykori neveket használtak és csak a 14-15. században szorította ki ezeket a neveket a keresztény név. A nevek jelentésben különböztek az úri és a szolgai osztályok között. Az urak főleg harccal, méltósággal és tisztséggel összefüggő neveket kaptak, míg a szolgák a földműveléssel, állattenyésztéssel, mesterséggel kapcsolatos neveket. Nagyon sok szolga kapott a mesterségére utaló szimbolikus nevet, valószínűleg már felnőttkorában. Sok név utalt testi tulajdonságra. Leginkább a szolgáknak volt egytagú, ismeretlen eredetű neve: Dan, Bek, Bed, Bod, Csom, Mok, Pat és ezek továbbképzett alakjai: Bedő, Beke, Boda, Csoma, Moksa, Pata. A régi magyar személyneveket 19 csoportra lehet bontani, testalkatra, nemre és rokoni viszonyra vonatkozóan, voltak testrésznevek, nevek haj és bőrszín szerint, valamint egyéb testi tulajdonság vagy fogyatkozás is megmutatkozott a névadásban. A név utalhatott az életkorra, jellemre vagy lelki tulajdonságra, női névként bóknevek is használatosak voltak. Használtak állat-, növény és ásványneveket is. Sok név utalt cselekvésre, történésre, voltak méltóságnevek, gúnynevek valamint vallási és babonás nevek is. Utaltak nevek a társadalmi helyzetre és az etnikumra is, és képeztek neveket számokból is. A leggyakoribb nevek a férfinevek között a Nemhisz, Hazug, Mavagy, a női nevek között pedig a Csala, Sebe, Rózsa, Liliom, Viola, Gyöngy, Nyest, mint úrnőnevek. A szolgálók neve legtöbbször Pénteka, Szombatka, Szeme és származékai, Mag és származékai, Szerető, Drága. A 15. századra ezeket az eredeti magyar, török és egyéb "pogány" neveket szinte teljesen kiszorították a keresztény nevek. Héber (zsidó) nevek A bibliai (elsősorban ószövetségi) nevek közül igen sok bejutott a magyar névrendszerbe, így a ma használatos keresztnevek igen jelentős hányada zsidó eredetű, de ez nem csak Magyarországon van így, mert a legnépszerűbb nevek szerte a világon ebbe a kategóriába tartoznak: János, József, Gábor, Mária, Judit, Eszter. A zsidó nevek azonban nem eredeti alakjukban terjedtek el, hanem a biblia latin fordítása nyomán, így a magyarban is a latinos alakjuk honosodott meg. Sok név akad a zsidó eredetűek között is, amelyeknek az eredete homályos, vagy más nyelvekből vezethető le a jelentésük, mivel a Biblia sokszor magyarázza a neveket, de néha tévesen. Például az Ádám név eredete is vitatott, talán még a héberben is sumer eredetű (ad-da: apa). A Mózes nevet a Biblia „vízből kihúzott”-nak magyarázza, de ez a jelentés sem az egyiptomi, sem a héber nyelvből nem vezethető le. Valószínűbb, hogy a név egyiptomi, de csak annyit jelent: gyermek (szó szerint: valakinek a szülötte). A fáraók nevében is megtalálható a -moszisz, -mszesz elem (Ramszesz: nap-isten (Ra) gyermeke, Tuthmószisz: Thot gyermeke). A Boldizsár névben egy babilóniai isten (Baál) neve lappang, ugyanez az istennév van meg a pun Hannibál nevekben is. Az Eszter név jelentése csillag, a név maga azonban perzsa eredetű. A perzsa iráni, azaz indoeurópai nyelv, így ez a szó rokon a görög aszter, szintén csillagot jelentő szóval, ami megvan az asztronómia, asztrológia, aszteroida szavakban is. A név még korábbi eredetre, az Astarte, Isthar, Asera neveken ismert, és széles körben tisztelt mezopotámiai termékenységistennő elnevezésére vezethető vissza, melynek eredeti jelentése ismeretlen. Számos ószövetségi név sem a héberből, sem más nyelvekből nem fejthető meg. Ilyen például az Éva (héber Havva), Ábel (héber Hebel, egyesek szerint mulandó, hiú), Áron (héber Aharon), Gáspár (héber Gathaspa), Ézsau, Mária (héber Mirjam). Más neveknek egyik eleme megfejthető, de a másik nem. Ilyen az Ábrahám, aminek a jelentése a Biblia szerint a sokaság atyja. Az ab valóban atyát jelent, de a név többi része nem fejthető meg. A bar szó arameusul fiút jelent, ez a szó van meg a Barnabás és a Bertalan nevekben. A zsidó nevek egy része köznév, állatnév, természeti jelenség neve vagy úgynevezett beszélő név. Ilyen például a Jónás (Jónah: galamb), Ráhel (Rachel: birka), Lea (tehén), Hágár (menekült, idegen), Ruth (barátnő) Zsuzsanna (Sosan: liliom; tkp. ókori egyiptomi jövevényszó), Dávid (kedvelt, kedvenc), Jób (Ijób: tűrő, üldözött), Márta (Martha: úrnő, gazdaasszony), Noémi (gyönyörűségem), Gedeon (vágó, harcos), Sámson (Simsón: napocska), Salamon (Selomoh: békés, szelíd), Tamás (arameus Teomo: iker), Izsák (Jichak: ő nevetni fog vagy nevetett), Anna (Hannah: kegyelem), Judit (Jehudit: zsidó nő), Sára (uralkodó, hercegnő), Simon (meghallgattatás), Benjámin (Legkisebb a családban), Abigél (Abigail: apai öröm), Absolom (béke atyja), Saul* (kért), Jakab (Jakov': ő követni fog vagy követett) A beszélő név azt jelenti, hogy a név egy-egy bibliai történethez kapcsolódnak. Jób neve azért tűrő, mert Jahve mindenféle súlyos csapással sújtotta, hogy a türelmét próbára tegye. Jób azonban türelemmel fogadta a csapásokat, neve ezért Jób, Magda, Magdaléna (Magdalena, magdalai nő = Migdal (tornyosodó). A legjellemzőbb zsidó nevek azonban olyan összetételek, amelyeknek az egyik tagja az „isten” jelentésű szó. A héberben két ilyen szó is volt, az egyik a köznyelvi éli, a másik a zsidók istene: Jahve vagy Jehova. Mindkét szó lehetett a név első vagy második tagja. Élivel képzett nevek: Illés, Éliás (Élijjahu: Jahve az én Istenem), Lázár (Eleazar: isten a segítőm), Erzsébet (Eliseba), Dániel (Daniél: isteni bíró), Emánuel (Immanuél: isten velünk), Gábor (Gabriél: isteni férfi, isten embere), Mihály (Mikaél: istenhez hasonló, ki olyan, mint az isten) Nátán (Nathanaél: isten adta), Sámuel (Semuél: isten meghallgatott), Rafael (Refaél: isten gyógyít) Jahve névvel képzett nevek: Jozafát (Jahve ítél), János (Johanan: Jahve kegyelmes), Jonatán (Jonathan: Jahve adta), József (Jóséph: Jahve gyarapítson), Józsua, Jézus (Jehosua: Jahve az üdvösség), Jeremiás (Jirmejahu: Jahve fölemel), Máté, Mátyás (Mattitjahu: Jahve ajándéka) Tóbiás (Tóbijah: Jahve jó), Zakariás (Zekarjah: Jahve emlékezik) A héber eredetű nevek egy része a Biblia révén átkerült a muszlim-arab-török világba is, így az Ábrahám alakja Ibrahim, az Ároné Harun, a Józsefé Juszuf, a Salamoné Szolimán vagy Szulejmán lett. Görög nevek Magyarországon a ma is használt görög eredetű nevek több csoportba oszthatóak: testi vagy szellemi tulajdonság: Ágnes ( Hagnész : tiszta), Ágota ( Agatha : jó), András ( Andreasz : férfias) származás: Borbála ( Barbara : barbár, nem görög név), Arisztid ( Ariszteidész : nemes származású), Eugén ( Eugenész : jó születésű, előkelő) foglalkozás: György ( Geórgiosz : földműves) metaforikus , költői vagy kívánságnév: Ambrus ( Ambrosziosz : halhatatlan), Elek ( Alexiosz : védő), Fruzsina (eredetileg hetéranév, Euphroszüné : öröm), Ilona ( Helené : világító, fényes), Irén ( Eiréné : béke), István ( sztephanosz : koszorú), Jácint ( Hüakinthosz : jácint), Keresztély ( Khrisztianosz : keresztény), Péter (a héber Kéfás fordítása görögre, Petrosz : kő, szikla), Sebestyén ( szebasztosz : magasztos, felséges), Leó ( León : oroszlán), Vazul , Vászoly ( Baszileiosz : királyi), Zénó ( Zénón : isteni), Zsófia ( Szophia : bölcsesség) A pogány görögöknél szokás volt az isteneknek felajánlani az újszülöttet, így maradt fent három görög és egy egyiptomi isten neve keresztény nevekben: Apollónia ( Apollón nak ajánlott), Dénes ( Dionüsziosz : Dionüszosznak ajánlott), Dömötör , Demeter ( Démétriosz : Démétér földistennőnek ajánlott), Izidor ( Iszidórosz : Ízisz istennőnek ajánlott) Több görög név tartalmazza a theosz (isten) szót: Dorottya ( Dórothea : isten ajándéka), Kristóf ( Khrisztophorosz : Krisztust hordozó), Teofil ( Theophilosz : isten kedveltje), Tódor , Tivadar ( Theodórosz : isten ajándéka), Timót ( Timotheosz : isten becsülője) Egyéb nevek: Fülöp ( Philipposz : lókedvelő), Katalin ( Aeikathariné : tiszta), Miklós (hozzánk szláv közvetítéssel jutott el, Nikolaosz : niké+laosz, győzelem + nép) Pongrác ( pan : minden és kratosz : erő), Veronika ( Phereniké , Bereniké : győzelmet hozó), Jeromos ( Hieronümosz : szent nevű), Gergely ( Grégoriosz : ébren őrködő) Előfordult, hogy a héber nevek a görögben kis átalakítással értelmessé váltak: Simon (héber Simeon : meghallgattatás, görög Szimón : pisze) Tamás (arameus Teomo : iker, görög Thomasz : csodálatos) A kései keresztény nevek közül görög eredetű még az Angéla ( angelosz : hírnök), Teréz (spanyol átalakítása a therosz : nyár szónak) A Trója-regény egész Európában kedvelt olvasmány volt a középkorban. Magyarországon is sok személynév lett népszerű emiatt, pl. Iktár (Hektór), Ehellős (Akhilleusz), Perjámos (Priamosz). Ezek a nevek azonban nem kerültek be a keresztény nevek közé, és a 15. századra már eltűntek. Római (latin) nevek A ma is használatos római-latin eredetű magyar neveket jelentésük szerint lehet csoportosítani (tekintet nélkül arra, hogy mikor keletkeztek). Megfejtetlen vagy bizonytalan eredetű római egyéni, családi vagy nemzetségi nevekből származott keresztény nevek: Antal (Antonius) , Aurél ( Aurelius : talán az ausel "nap" jelentésű szóból), Balázs (Blasius) , Cecília (Caecilia) , Emil (Aemilius) , Júlia (Julia) , Kamilla (keresztnév) ( Camilla , camillus: nemesi születésű áldozó fiú), Lívia (Livia) , Márk , Márkus (Marcus) , Marcell (Marcellus) , Titusz (Titus) . Némelyik jelentése tisztázott: Fábián ( Fabianus , faba: bab), Kornél ( Cornelius , cornus: somfa), Ágoston ( Augustinus, Augustus : különb, nagyobb), Valér , Valéria ( Valerius : erős, egészséges), Albin ( Albinus : fehér) Származásra, helyre utaló nevek: Adorján ( Hadrianus : Hadriából való), Lídia ( Lydia : kisázsiai lüd nő), Lőrinc ( Laurentius : Laurentum vidékéről származó), Lukács ( Lucas : Lucania tartományból való), Mór , Móric ( Maurus , Mauricius : mór, szerecsen származású), Tibor ( Tiburtius : tiburi). Új keletű a Ferenc név. Az assissi szent a keresztségben a János (Giovanni) nevet kapta. Anyja francia származású volt, és apja is Franciaországból tért haza a születése hírére, ezért franciának (Francesco) nevezte el, és ezt latinosította az egyház Franciscus névre. Szimbolikus növény- és állatnév: Viola (ibolya) , Flóra ( Flora : virág), Rózsa , Rozália ( rosa : rózsa), Orsolya ( Ursula : kis medve), Margit ( Margarita : gyöngy) Testi vagy lelki tulajdonság: Pál ( Paulus : kicsi), Kelemen ( Clemens : jámbor, szelíd), Bálint ( Valentinus : erős, egészséges), Beáta ( beata : boldog), Beatrix (boldogító), Benedek ( Benedictus : áldott), Dezső ( Desiderius : óhajtott, kívánt), Domokos , Domonkos ( Dominicus , dominus: úr vagy dominica: vasárnap) Félix ( Felix : boldog, szerencsés), Fidél ( Fidelis : hű), Flórián ( Florianus : virágos), Ignác ( Ignatius : a 16. században keletkezett név), Ince ( Innocentius : ártatlan), Jusztin ( Justinianus , justus: igazságos), Klára ( Clara : világos, tiszta, ragyogó), Konstantin ( Constantinus : szilárd), Márton ( Martinus : Marshoz asonló, merész, bátor), Orbán ( Urbanus : városi, keresztény), Piroska ( Prisca : régi, szigorú, komoly), Szeréna ( Serena : derült, nyugodt), Szevér ( Severus : komoly), Szilveszter ( Sylvester : erdei), Viktor , Vince ( Victor , Vincentius : győző), Viktória ( victoria : győzelem), Renáta ( Renata : újjászületett) A római névadásban nem voltak külön női nevek, hanem szinte minden férfinévből lehetett női nevet képezni: Julius~Julia, Valerius~Valeria, Agrippa~Agrippina, Augustus~Augusta, Aurelius~Aurelia, Aemilius~Aemilia, Felix~Felicia, Franciscus~Francisca, Camillus~Camilla, Cornelius~Cornelia, Laurentius~Laurentia. Még a latinosított görög neveknél is előfordult a nőnemű végződés: Stephanus~Stephania, Eugenius~Eugenia, Paulus~Paula, Theodorus~Theodora, Georgius~Georgia, Andreas~Andrea Germán nevek A germánok a kételemű neveket kedvelték, mintegy 40, főleg a harcra és a fegyverekre vonatkozó szóból alkottak különféle szóösszetételeket, amiket névként használtak. Ha az összetétel második tagja hímnemű főnév volt, akkor férfinévként, ha nőnemű, akkor női névként használták az új szót. Ritkán, de előfordult az is, hogy férfi- és női név egyaránt keletkezhetett ugyanazzal az utótaggal. Hímnemű utótagok: wolf, wund, berht, her Nőnemű utótagok: hilt, gart, gunt Hím- és nőnemű név egyaránt keletkezett például a vin utótaggal (Malwin, Erwin) Az egyelemű nevek egy része eredetileg is egyelemű volt: Berta (fényes), Blanka (fehér), Bruno (barna), Ernest (küzdelem – vö. magyar Ernő), Emma (nagy, teljes), Ida (ragyogó, fényes), Karl (legény, fiú – vö. magyar Károly), Helga (ép, egészséges), Gisila (hajtás, sarjadék – vö. magyar Gizella). Az egyelemű germán nevek másik csoportja az azonos vagy hasonló előtagű nevek becenevéből alakult ki: Adal (az Adalgunt, Adaltrud, stb. nevekből: adal "nemesség" vö. magyar Adél), Egon (az Egbert, Egmont, Egwin nevekből), Hilda (a Hildegard, Hildegunt nevekből), Hugo (Huguberth, Hugubalt nevekből), Irma (Irmingard), Otto (Otfrid, Otmar) A férfi- és női nevek egyaránt a harcra, fegyverekre, dicsőségre utaló szimbólumok és metaforák voltak, de a kételemű nevek elemei között igen laza volt a kapcsolat, a legtöbbet ezért nehéz is lefordítani. Sokszor előfordult, hogy a gyerek neve a két szülő nevének elemeiből kombinálódott össze, pl. Bernhart és Gertrud fia Gerhart lett, vagy Adalberht és Kunigunt lánya Adalgunt. A nevekben előforduló elemek egyaránt lehetnek elő- vagy utótagok. A germán nevek magyarban használatos alakja a legtöbbször a név latinosított alakjából ered, és csak igen ritkán az egyik germán nyelvből, a németből. Az alábbi jelentés szerint csoportosított felsorolásban nem a német, hanem az ógermán alakok olvashatóak. a) a név egyik eleme istenséggel vagy valamely szent állattal kapcsolatos: got , isten: Gothard' (isteni erő, Gothárd ), Gotfrid (isteni béke, Gotfrid ) ans , egy istenség: Anshelm (isteni védelem, Anzelm ) arn , sas: Arnwald (sas-uralkodó, Arnold ) bern , medve: Bernhart (erős medve, Bernát ) eber , vadkan: Eberhart (erős vadkan) wolf ~ olf , farkas: Ad(al)olf (nemes farkas, Adolf ), Hrodolf (dicső farkas, Rudolf ), Gundolf (harci farkas) wíh , szent: Haduwíh (szent harc, Hedvig ) b) A név egyik elemének jelentése harc, háború vagy fegyver: ger , dárda : Edgar (vagyon-dárda, Edgár ), Gerhart (erős dárda: Gellért ), Gertrud (dárda-erdő, Gertrúd ) agi , fegyver: Agiberht~ Egbert (fényes fegyver), Agimunt~ Egmont (fegyver-védő) brant , kard: Hiltibrant (harci kard) hilt , harc: Hiltibrant, Hiltigard (a harc otthona, Hildegard ), Mahthilt (hatalmas háború, Matild ), Hluthilt (híres harc) wíg , harc: Hlútwíg (híres háború), a magyar Lajos név eredeti forrása. gunt , küzdelem: Kunnigunt (nemzetségi küzdelem, Kunigunda , Kinga ) hadu , harc: Haduwíh ( Hedvig ) sigu ~ sigi , győzelem: Sigifrid (győzelmes béke, Szigfrid ), Sigimunt (győzelmes védő, Zsigmond ) hari ~ heri , had, nép, sereg: Hariman (hadi férfi, Herman ), Heriberht (hadi fény, Herbert ), Walther (uralkodó sereg, Valter ) c) A név egyik eleme fontos tulajdonság harcban, háborúban: hart , erős: Bernhart, Eberhart, Gerhart, Gothart, Leonhart (erős oroszlán, Lénárd ), Rikhart (erős uralkodó, Richárd ) nand , merész: Fridunand (merész béke, Ferdinánd ), Hruodnand~Hruodland (merész dicsőség, Lóránd ~ Lóránt ). E két utóbbi név a germán név franciás-latinos Rolandus alakjából származik, a két első mássalhangzó felcserélésével ( metatézis ). d) A név egyik tagja a családra vagy a nemzetségre vonatkozik: kunni , nemzetség: Kunnigunt ( Kunigunda ) adal , nemes, nemesség: Adalbreht (nemes fény vagy fénylő nemesség, Adalbert ), Ad(al)olf (nemes farkas, Adolf ), (Ad)alfrid (nemes béke vagy Alfrat (tündér-tanács), Alfréd ) e) A név egyik tagja vagyonra, birtokra, örökségre, békére utal: ad ~ ed , birtok, vagyon: Otmar (fényes vagyon), Odwaker (birtok-megőrző, Ottokár ), Edgar , Edmund (birtokmegőrző). Valószínűleg az Edit is ide tartozik: Edhilt (vagyonos, gazda, háború), Edwart (vagyon-őrző, Edvárd és ennek hivatalos névvé vált becéző alakja: Ede ) erb , örökség: Erbwin (örökség-elnyerő, Ervin ) fridu , béke: Fridunand, Gotfrid, Sigifrid , Fridrik (hatalmas béke vagy béke-uralkodó). Ez utóbbi név régebben Fridrik volt magyarul is, csak a 19. században alkották meg a frigy szóból a Frigyes nevet. f) A név egyik tagjának jelentése uralkodó, védő: ríchi ~ rík , uralkodó, hatalmas: Aldarik~Alarík (mindenben hatalmas, Alarik ). Ebből a névből fejlődött ki a magyar Aladár is, bár a hangtani megfelelés nem teljesen szabályos: Erík (a név első tagjának jelentése nem ismert), Fridrík, Hródík (hírneves uralkodó, Roderig, Rodrígó ) wald , uralkodó, vezető: Walther , Arnwald, Hariwald (hadvezér, Harald ) g) A név egyik tagja dicsőségre, hírnévre utal: hród ~ hruod , hírnév, dicsőség, dicső: Hródberht (fényes hírnév, Róbert ), Hródrík, Hródolf, Hruodland beraht~berht, fény, fényes: Adalberht~ Alberht , Heribert, Huguberht (fényes ész, Hubert ), Norrberht (északi fény, Norbert ), Hrodberht h) A név egyik tagja észbeli és jellembeli tulajdonságra utal: rát , tanács: Kuonrát ( Konrád ) munt , védelem, védő: Edmunt, Sigimunt ( Zsigmond ), Raginmunt (tanácsvédő, Rajmund ) i) Egyéb Egyes nevek egyik fenti csoportba sem sorolhatóak be: Alfonz : a spanyolból és a franciából terjedt el, de eredetileg germán név volt, (Alafuns, nagyon buzgó) Amália : az Amalberga és Amalburga nevekből származik, melyek amal tagja azt jelenti, hogy munka, buzgóság, buzgó. Ármin : Arminius germán vezér nevéből származik Attila : szintén germán, még közelebbről gót eredetű név. A hun vezért nevezték az udvarában élő germánok Attila, azaz atyuska néven Gusztáv : északi germán, skandináv név, (Gotstav, gótok támasza) Henrik : a név első tagjának jelentése nem ismert, talán Haimrik (otthoni, hazai uralkodó). I. István valószínűleg erre a névre keresztelte fiát apósa után. A magyar nyelvben a név Imrik~Emrik majd Imreh, Imre alakot vett fel. A magyar Emrik alakból latinosították Emericusra, így került be a szentté avatása után a szentek sorába. Ildikó : szintén germán eredetű név, a Krimhilt második tagjának magyaros becéző alakja, bár latin forrásokban is már az Ildico alakkal lehet találkozni. Irma : az Irmingard (Arminius otthona) név rövidített, becézett alakja volt már a germán nyelvekben is. Lipót : a név germán eredetije a Liotpald. A név első tagja a liot (nép), a második a pald ~ bald (merész, bátor). Olga : a germán Helga orosz változata Vilmos : a latin Vilhelmus~Villemus névből származik, melynek eredeti alakja a germán Willihelm (erős akaratű sisakos) Kelta nevek Magyarországon kevés kelta eredetű keresztnév használatos. A nevek kelta (brit, ír) szentek és vértanúk nevei, de Macpherson Osszián-énekéből is származik néhány. A férfinevek közül az Artúr, mely a legendabeli Arthur király nevéből ered, Magyarországon csak a 19. században terjedt el, előtte ismeretlen volt. A név valószínűleg kelta-ír eredetű, de a jelentése nem ismert. Szintén kelta-ír eredetű a Gál név is, mely a 16-17. században nem volt ritka keresztnév, de eredeti jelentése ennek sem ismert. Az ír Callo a latinban Gallus lett, aminek a latinban 'kakas' a jelentése. Az Oszkár név egészen új, az Osszián-énekben fordul elő először, a név jelentése vitatott. Ha germán eredetű, akkor 'jó dárda' ha ír-kelta, akkor 'szarvaskedvelő'. A Vendel óír eredetű név, jelentése ennek is ismeretlen. A női nevek közül ide tartozik a Brigitta, a pogány írek tűzistennőjének neve (Birgit). Jelentése 'magas, emelkedett'. Kelta eredetű, de a jelentése ismeretlen az Eleonóra, Leonóra és Nóra neveknek. Csak a 19. századtól ismertek Magyarországon. A spanyol nyelvből származik az Elvira név, aminek korábbi eredete és jelentése vitatott. Egyesek szerint a germán Alverat 'mindent érő' spanyol változata, míg mások a kelta-ibér Illiberis városnevet vélik felfedezni benne. A Zelma eredetileg helynév volt az Osszián-énekben. A 19. században főleg Skandináviában terjedt el. Szláv nevek A szláv névadás hasonlított a germánhoz, szintén kedvelték a harcias-romantikus neveket. Abban is egyeznek, hogy a nevek többsége összetett név. Egy elemből áll a Milán (kedves) és Branko (védő). A kételeműek második tagja rendszerint slav (dicsőség) vagy mir (béke). a) -slav végződésű nevek Boguslav (isten dicsősége vagy isteni dicsőség), Rastislav (növekvő dicsőség), Jaroslav (friss vagy tavaszi dicsőség), Boleslav (örök, nagyobb dicsőség), Vladislav (hatalom-dicsőség), Venceslav (koszorú-dicsőség), Radoslav (vidám dicsőség), Miroslav (béke-dicsőség), Stanislav (állandó dicsőség). A magyar nyelvben ezek közül három honosodott meg. A Venceslavből származó Vencel, valamint a Stanislav megfelelője, a Szaniszló, melyek viszonylag ritka nevek. A harmadik, a Vladislav magyar változata, a László név viszont igen népszerű lett. Ismertségét és kedveltségét Szent László királynak köszönheti. Már a 16. században sem volt ritka név, de a népszerűségének csúcsát a 20. században érte el igazán. Ma a László név Magyarországon sokkal gyakoribb név, mint az eredeti szláv változat szláv területen. b) -mir végződésű nevek Vladimir (hatalom-béke), a név a 12. században orosz-dán kapcsolatok révén terjedt el Skandináviában és nyugaton is Voldemar-Waldemar alakban. A név régies magyar változata a Ladomér. A Kazimir (békebontó, összeférhetetlen) magyar alakja a Kázmér. Jaromir (friss vagy tavaszi béke), Ljubomir (kedves béke), Bogumir (isteni béke). c) Egyéb utótaggal végződő nevek Bogdan (isten adománya), Borivoj (romboló sereg), Radivoj (vidám sereg), Bogumil (istennek kedves) Ludmilla (a népnek kedves) Magyarországon a László kivételével szláv nevek alig használatosak. Az Árpádok korában divatba jöttek egyesek és főleg a birtokos nemesség tagjai viselték őket. Egy-egy szláv nevű magyar földbirtokos neve maradt fenn helynevekben, mint Bogyiszló (Boguslav), Miriszló (Miroslav), Szoboszló (Sobeslav), Vingyiszló (Venceslav), Bagamér (Bogumir). Az, hogy a név viselői és főleg az adott hely lakosai magyarok voltak, azért valószínű, mert a szláv népeknél nem szokás a puszta személynévvel helynevet alkotni. Török nevek Az iszlám előtti török személyneveket 4 csoportba lehet osztani: totem-nevek, varázstárgy-nevek, óvónevek és méltóságnevek. a) A totem a törzs, nemzetség állatőse (esetleg ritkábban növény vagy más természeti tárgy). A totemállatot tilos megölni vagy megenni. A totemnek nincs kultusza, de segítséget ad és a sorsa össze van kötve a csoport sorsával. A nemzetség tagjai védőnévként vették fel, néha jelzővel ellátva. Voltak egyéni totemállatok is. A totemállatok többsége ragadozómadár. Ilyen nevek voltak jelzőtlenül a Kus (sólyom), Karcsa (ölyv), Kartal (kánya, sas), Tiván (egy sólyomfajta), Bese (kánya), Torontál (héja), Turul~Turol~Turony (ölyv, sólyom,), Zongor (ölyv), Arszlan (oroszlán), Barsz (párduc), Kaplon (tigris), Kurd (farkas), Tege~Teke (kos), Gyalán+Gyilán (kígyó). Összetett nevek: Ak-taj (fehér csikó), Kara-kus (fekete sólyom), Ak-kus (fehér sólyom), Kücs-barsz (erős párduc), Olupti-ván (ebből a magyar Alattyán, hős sólyom), stb. Törökös és török eredetű neveket viseltek a besenyők és a kunok (pl. Thonuzoba, disznó-apa), de a magyarok is a középkorban, főképpen a főurak. Az említett nevek közül sok már csak helynévként él, mint a hasonló nevű személy birtoka: Karcsa (Csallóköz), Kartal (Pest megye), Alattyán (Heves megye), Kurd (Tolna megye), Torontál (egy régi megye neve), Kaplony (volt Szatmár megye), Turony (Baranya megye), Bese (több község neve). Személynévként csak az Ákos (Ak-kus) maradt fenn. b) A török népeknél (hasonlóan egyes közép-amerikai indián törzsekhez) megvolt az a szokás, hogy azt a nevet adják a gyereknek, amilyen szót az anya először kiejt a szülés után, vagy amely tárgyat először meglát. Ilyen eredetű név a Tas (kő) Tömör ~ Tömörd (vas), Ajtony (arany) c) Használtak babonás óvóneveket és kívánságneveket is. A magyar eredetű nevek között is vannak olyanok, amelyeknek a célja az, hogy az újszülöttben valamilyen jó tulajdonságot kifejlesszen vagy az, hogy távol tartsa vagy félrevezesse az ártó szellemeket. Ilyen eredetű lehet a Balmaz (nem levő), kívánságnév pedig a Debrecen (éljen, mozogjon), feltéve, ha a városnév megfejtése helyes. Egyesek szerint ide sorolható a Kálmán (maradék) és a Sándor (akarat) is. d) Méltóságnévből származik a Géza név, mely egy régi név hibás olvasatából ered. Helyesen Gyejcsa, Gyécse, vagy Décse lenne. Ez egy török eredetű méltóságnév, amihez magyar kicsinyítőképző járult. Képző nélküli alakja mutatkozik meg az Algyő és Felgyő települések nevének második tagjában. A Géza név az Árpád-korban gyakori volt, több király is viselte, de később feledésbe merült. Ugyanilyen sorsú volt a Zoltán név is, aminek a helyes olvasata Szoltán lenne. Azonos eredetű a szultán szóval. Forrás Kálmán Béla : A nevek világa , Gondolat Kiadó, Budapest, 1973 Lindelöf-tér A topológiában Lindelöf-térnek nevezünk egy topologikus teret, ha benne minden nyílt fedésből kiválasztható megszámlálható fedés. Minden σ-kompakt tér egyben Lindelöf-tér is, tehát a kompakt terek maguk is Lindelöf-terek. Van azonban olyan Lindelöf-tér, amely nem σ-kompakt, és így nem is kompakt. Forrás Steen, Lynn A., J. Arthur Seebach. Counterexamples in Topology, Second edition (angol nyelven), New York: Springer-Verlag (1978). ISBN 0-387-90312-7 Ramillies (Nord) Ramillies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 593 fő (2015). Ramillies Eswars, Cambrai, Tilloy-lez-Cambrai, Blécourt, Cuvillers és Escaudœuvres községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Villabate Villabate település Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében. Lakosainak száma 20 212 fő (2017. január 1.). Villabate Misilmeri, Palermo és Ficarazzi községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ókeleti egyházak Az ókeleti egyházak a keleti keresztény egyházak egyik csoportját alkotják. Két eltérő ágra oszthatók: asszír keleti egyház és antikhalkédóni egyházak. Az ókeleti keresztények egy része az arab világban (különösen Libanonban, Irakban és Szíriában), valamint Izraelben él. A libanoni és iraki ókeleti keresztények főleg az asszír keleti egyházhoz tartoznak, míg Szíriában a szír ortodox egyház (jakobiták) tagjai. Az arabok mellett azonban sok más nép is az ókeleti keresztények közé tartozik, például az örmények nagy része, az egyiptomi koptok, valamint egyes kelet-afrikai népcsoportok (Eritreában, Etiópiában és Szudánban), sőt az Indiában élő nasrani keresztények is. Asszír Keleti Egyház Az első két egyetemes zsinatot elismerő keresztények csoportja, amelynek önálló identitása 431-től kezdődik. Tanításaik eredete alapján gyakran nesztoriánusoknak is nevezik őket, ők maguk azonban ezt az elnevezést nem fogadják el. Magukat a legrégibb keresztény egyháznak tartják. Az Asszír Keleti Egyház (teljes hivatalos neve: Szent Apostoli Katolikus Asszír Keleti Egyház) tartozik ide, amelynek székhelye 1933 óta az USA-ban van. Antikhalkedóni egyházak Az első három egyetemes zsinatot elismerő egyházak, amelyek önálló identitása 451-től kezdődik. Magukra az antikhalkédóni (nemkhalkédóni) egyházak nevet alkalmazzák. Tanításaik alapján miafizita egyházaknak is nevezik őket. Hat autokefál, azaz adminisztratív értelemben egymástól teljesen független egyház tartozik ide: etióp ortodox egyház , eritreai ortodox egyház , indiai ortodox egyház , kopt ortodox egyház , örmény apostoli ortodox egyház , szír ortodox egyház . A többi miafizita egyház által el nem ismert egyházak:. független malabár szír egyház malankara Mar Thoma szír egyház (magát reformista miafizita hagyományúnak tartó egyház) antiókhiai katolikus egyház (Amerika) ortodox-katolikus egyház (Amerika) Fernand Picot Fernand Picot (Pontivy, 1930. május 10. – Pontivy, 2017. október 22.) francia kerékpárversenyző. Pályafutása 1953 és 1965 között vett részt profi versenyeken. A Tour de France-on nyolc alkalommal indult (1955–1962). Első alkalommal kizárás miatt nem fejezte be a versenyt. Legjobb eredményét 1957-ben érte el, amikor 13. lett. Sikerei, díjai Circuit de l'Aulne győztes: 1964 Paris-Bourges 2.: 1955 Tour de l'Ouest 2.: 1955 Critérium du Dauphiné libéré 3.: 1956 Gênes-Nice győztes: 1961 Grand Prix de Plouay győztes: 1961 Mi-août bretonne győztes: 1961 Grand Prix de Plouay győztes: 1963 Lepton A leptonok olyan elemi részecskék, amelyek nem vesznek részt az erős kölcsönhatásban (kvarkok), és nem is közvetítenek kölcsönhatást. Ide tartozik az elektron, a müon, a tau (τ) részecske és a nekik megfelelő neutrínók, valamint ezek antirészecskéi. Az első két sor (szürke) az első elemirészecske-családba tartozó leptonokat mutatja, a következő kettő (kék) a második család leptonjait, az utolsó kettő (narancs) a harmadikba tartozókat. A lepton elnevezés a görög könnyű (λεπτός) szóból ered, mivel (legalábbis az elnevezéskor ismertek) könnyebbek mint a hadronok. Elefánt Mihály Elefánt Mihály (Aszód, 1816. január 21. – Pest, 1872. szeptember 2.) evangélikus lelkész, költő. Élete Polgári szülőktől származott; gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén kezdte, Selmecen folytatta, hol kivált Boleman István tanár pártfogolta. Pozsonyban hallgatta a teológiát, azután a berlini, hallei s jénai egyetemeken tanult. Hazajővén b. Podmaniczky Sarolta (utóbb b. Prónay Gáborné) nevelője lett. Azután rendes lelkésznek Ceglédre hivatott, honnét 1842-ben Tápiószentmártonba ment, hol Szentkirályi Mór baráti köréhez tartozott. 1855-ben Nyiregyházára, 1860. Acsára (hol egyszersmind Prónay István báró fiait nevelte), végre 1867-ben Pestre hívták lelkésznek; itt az evangélikus szlovák gyülekezet zilált viszonyaiba rendet hozott, a pártdühöt lecsillapította, a templomot kiépíttette, harangokkal ellátta, oltárt állított. Munkái A hivő sziv ömledezései imádságokban. Kecskemét, 1843. Hit, remény, szeretet. Pest, 1855. (Első magyar evang. halotti énekes könyv. 2. kiadás. 1862., 3. k. 1891. U. ott.) Szent lant. Bibliai szavalmányok keresztyén gyermekek számára. 1. füzet. Sárospatak, 1860. Dávid szent lantja. Isten dicsőítésére és imádására szolgáló sz. imák, zsoltárok és énekek. U. ott, 1860. Poznamenánj o přj bezých augsspurskeho wyznánj w uhřjch na žadost o ku prospechau cyrkwe ewangelické njredhazské. Kassa, 1860. (Névtár, különösen a magyar evang. egyházhoz tartozó hivek számára.) Előkészület a confirmatióhoz. U. ott, 1870. Egyes füzetekben még halotti beszédek, gyámintézeti énekek. Kéziratban: A reformáció története, népiskolák számára (a provisorum alatt lefoglaltatott, de kéziratban terjesztetett); Lutheriás (egyházi hősköltemény vázlata.) Kisebb dolgozatai a Török-Székácsféle Préd. Tárházában s a régibb Prot. Egyh. és Isk. Lapban (Hymnusok). Egy verse van a Prot. Népkönyvtárban (I. Gyula, 1857. Čanak Čanak (magyar nevén Csanak) falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Plitvička Jezerához tartozik. Fekvése Otocsántól légvonalban 25 km-re, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától Korenicától légvonalban 17 km-re közúton 66 km-re nyugatra, a Plitvicei-tavak Nemzeti Parktól délnyugatra fekszik. Neve a török csanak (nyeles vagy füles ivóedény) főnévből származik és határának völgyteknő alakú formájára utal. Története A falu története akkor kezdődött, amikor a török 17. század végi kiűzése után Attemsee Rajmund gróf és Jozef Libeneg királyi biztosok javaslatára III. Károly magyar király 1713. május 7-én kelt engedélyével Gorski kotar és a tengermellék területéről katolikus horvát családokat telepítettek ide, a török által korábban teljesen elpusztított és felégetett területre. (A török betörés előtt ugyanis két horvát falu is állt a mai település területén, az egyik a Veliki Čanak (Nagycsanak), a másik a Mali Čanak (Kiscsanak) és a Korita nevű mai településrész helyén. A két falu régi elnevezése nem ismert.) Az újonnan betelepültek 1719-ben már meg is alapították önálló plébániájukat és 1728-ban felépítették Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplomukat. A falu első papját 1733-ban említik. 1857-ben 539, 1910-ben 740 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Korenicai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején lakóinak újabb megpróbáltatásokat kellett elszenvedniük, melyek során mintegy 150 lakos halt meg vagy tűnt el. A faluba bevonuló partizánok a férfinépet összeterelték és a falu keleti részén levő barlang fölé hajtották, hogy kivégezzék őket. Majd újabb partizán csoportok érkeztek, akik a falu egy részét felgyújtották és az itt lakókat, főleg nőket és gyermekeket a gospići gyűjtőtáborba hajtották ahol két évig sínylődtek. Az üldöztetések a háború után is folytatódtak. A nélkülözések miatt sokan külföldre, főként Ausztráliába vándoroltak ki. 1991-ben lakosságának 97 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett, de a közeli falvak szerb lakossága még az évben Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. Emiatt a falu újra súlyos árat fizetett. 1991. december 10-én a jugoszláv hadsereg katonái és szerb szabadcsapatok foglalták el és rendteremtés címén hét helyi polgári személyt végeztek ki, akiknek holttestét azóta sem találták meg. December 12-én a szerbek a falut felgyújtották és a földdel tették egyenlővé. A templomot aláaknázták és felrobbantották. A robbanás akkora erejű volt, hogy az épület tetőgerendái és harangja mintegy száz méterre a környező gyümölcsösbe repültek. Az otocsáni és rijekai brigádok a falut már december 15-én visszafoglalták, az újjáépítés azonban csak 1995-ben kezdődhetett el. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. A háború után lakói közül sokan visszatértek, házaikat újjáépítették. 2011-ben 53 lakosa volt. Nevezetességei A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1728-ban épült. 1991. december 10-én a jugoszláv hadsereg katonái és szerb szabadcsapatok aláaknázták és felrobbantották. Az újjáépített templomot 2002 . október 13 -án szentelték fel újra. Mali Čanak nevű településrészén láthatók az egykori Szent Márk kápolna alapfalai és a barlang közelében megtalálhatók a falu legrégibb templomának maradványai is, mely körül egykor temető volt. A templomot a török pusztította el, anyagát és néhány sírkőlapot a falu házaiba építettek be. A falu keleti részén barlang volt található, ahova szárazság idején az emberek vízért jártak, mivel a barlangban egy nagyobb tó volt található. Idővel azonban a bejárat betemetődött és a falunak ez a látványossága ma már nem látható. A környéken több víznyelő (Šnjarić, Popovoj bara, Lug) és forrás (Torini, Ilkanov dol, Duman) található, melyek a helyiek szerint a barlanggal és a Gacka forrásával vannak összeköttetésben. Népsport (Bukarest) Népsport bukaresti sporthetilap. Bukaresti Népsport címmel indult 1949. február 24-én. A 28. szám után váltott címet. Kiadója kezdetben a Népi Sportszervezet, 1950-től a minisztertanács mellett működő Testnevelési és Sportbizottság s az Országos Szakszervezeti Tanács. A román Sportul Popular társlapja. A 178. számban (1951. november 30.) bejelentették megszűnését, s azt is, hogy szerepét a Romániai Magyar Szó keddi kétoldalas sportmelléklete veszi át. Utóda, az Új Sport 1956. április 13-án indult. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Časy Časy település Csehországban, a Pardubicei járásban. Časy Choteč, Dašice, Sezemice és Dolní Ředice településekkel határos. Lakosainak száma 233 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Leptotyphlus kovaci A Leptotyphlus kovaci a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a holyvafélék (Staphylinidae) családjához tartozó endemikus faj. A szlovákiai Ardói-barlangból írták le 3 példány (egy hím, két nőstény) alapján, melyeket Makranczy György gyűjtött 2009-ben, a barlang bejáratánál lévő talaj átmosásával. Az új faj bizonyító példányai a Magyar Természettudományi Múzeumban vannak elhelyezve. Forrás Revision of North American species of the subfamily Leptotyphlinae Fauvel, 1874 Zbyšek Šustek: Leptotyphlus kovaci sp. n. (Coleoptera, Staphylinidae), a relic endogean rove beetle from Slovakia. Biologia, Bratislava. 55/2. 2000. All Taxa Biodiversity Inventories Fernando Campos (labdarúgó, 1921) Fernando Campos Quiroz (1921. január 1. – 2004. szeptember 14.) chilei labdarúgó-fedezet. Szent-Györgyi Albert publikációinak listája Ez a szócikk Szent-Györgyi Albert publikációinak listáját tartalmazza. A műveiről készült bibliográfia 459 művet sorol fel, de az a szám szinte évente emelkedik, mert az elektronikus tartalmaknak köszönhetően gyakran kerül elő eddig ismeretlen helyen leközölt munkája. Könyvei Angolul írt könyvei Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts (Budapest-Leipzig, 1937) On Oxidation, Fermentation, Vitamins, Health, and Disease (1940) Chemistry of Muscular Contraction. New York: Academic Press, 1947., 1951. Bioenergetics (New York, 1957) Introduction to a Submolecular Biology. Chapters I and II. New York: Academic Press, 1960. Science Ethics and Politics (New York, 1963) Bioelectronics (New York, 1968); magyarul: Egy biológus gondolatai (Budapest, 1970) The Crazy Ape (1970) What next?! (1971) The living state (1972) Electronic Biology and Cancer: A New Theory of Cancer (1976) "Electronic Biology and Cancer." Chapter 23 in Search and Discovery: A Tribute to Albert Szent-Györgyi. Edited by Benjamin Kaminer. Academic Press, 1977. Bioelectronics: a study in cellular regulations, defense and cancer Magyarul megjelent főbb művei Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok. (Budapest, 1937) Az élet tudománya (1943) Válogatott tanulmányok (Gondolat, Budapest, 1983) ISBN 963 281 261 1 A béke élet- és erkölcstana (1938, Szeged, 2001) ISBN 963 9347 18 3 Az élet jellege (Magvető, Budapest, 1973) ISBN 9632700430 Az élő állapot (Kriterion, Bukarest, 1973) Az anyag élő állapota (Magvető, Budapest, 1983) helytelen ISBN kód : 6932719832 Az őrült majom (Magvető, Budapest, 1989) ISBN 9631415104 Egy biológus gondolatai (Gondolat, Budapest, 1970) Publikációi Magyar nyelven Szent-Györgyi Albert (1913). „A végbél és a pars analis recti mikroskopi szerkezetéről”. Mathematikai és Természettudományi Értesítő (31.), 748−754.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 13.) Szent-Györgyi Albert (1916). „Vizsgálatok az üvegtest szerkezetéről”. Mathematikai és Természettudományi Értesítő (34.), 623−640.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 13.) Szent-Györgyi Albert (1936). „A biológiai oxydációk mechanizmusa (Székfoglaló értekezés)”. Mathematikai és Természettudományi Értesítő (54.), 412−416.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 13.) Szent-Györgyi Albert nyílt levele a Magyar Nemzetgyűléshez. MSZMP Budapesti pártértekezletei (XXXV.1.a.2.) 1989-09-23. (Hozzáférés: 2016. április 21.) (Eredetileg megjelent az Új Magyarország című lapban 1946. júniusban) Szent-Györgyi Albert (1965). „A tudományos alkotómunkáról (angolból fordította: K. L.”. Irodalmi Szemle (8.), 734−737.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 13.) Szent-Györgyi Albert (1971). „Nehézségeim az atommal”. Korunk (6.), 855−859.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 13.) Szent-Györgyi Albert (1973). „Kiút”. Valóság (11.), 6–17.. o. Német és angol nyelven "Zur Anatomie und Histologie des Teguments der Analoffnung und des Rectum" Anatomische Hefte 49, (1913): 305-335. (németül) "Zellatmung IV. Mitteilung: Uber den Oxydationsmechanismus der Kartoffeln" Biochemische Zeitschrift 162, (1925): 399-412. (németül) "Zellatmung V. Mitteilung: Uber den Oxydationsmechanismus einiger Pflanzen" Biochemische Zeitschrift 181, (1927): 425-432. (németül) "Observations on the Function of Peroxidase Systems and the Chemistry of the Adrenal Cortex: Description of a New Carbohydrate Derivative." The Biochemical Journal 22, 6 (1928): 1387-1409. (angolul) "On the Function of Hexuronic Acid in the Respiration of the Cabbage Leaf." Journal of Biological Chemistry 90, 1 (January 1931): 385-393. (angolul) Joseph Louis Svirbely és Szent-Györgyi Albert: "The Chemical Nature of Vitamin C." The Biochemical Journal 26, 3 (1932): 865-870. (angolul) Svirbely, Joseph, Albert Szent-Györgyi. "Hexuronic Acid as the Antiscorbutic Factor." Nature 129 (16 April 1932): 576. Svirbely, Joseph, Albert Szent-Györgyi. "Hexuronic Acid as the Antiscorbutic Factor." Nature 129 (7 May 1932): 690. Joseph Louis Svirbely és Szent-Györgyi Albert: "The Chemical Nature of Vitamin C." The Biochemical Journal 27, 1 (1933): 279-285. (angolul) Banga Ilona és Szent-Györgyi Albert: "The Large Scale Preparation of Ascorbic Acid from Hungarian Pepper (Capsicum annuum)." The Biochemical Journal 28, 5 (1934): 1625-1628. (angolul) Gözsy Béla és Szent-Györgyi Albert: "Uber den Mechanismus der Hauptatmung des Taubenbrustmuskels [On the mechanism of primary respiration in pigeon breast muscle ." Hoppe-Seyler's Zeitschrift fur physiologische Chemie 224, (1934): 1-10. (németül) Annau, E., Banga Ilona , Gözsy Béla , Huszák István , Laki Kálmán , Straub F. Brúnó és Szent-Györgyi Albert: "Uber die Bedeutung der Fumarsaure fur die Tierische Gewebsatmung: Einleitung, Ubersicht, Methoden" Hoppe-Seyler's Zeitschrift fur physiologische Chemie 236, (1935): 1-20. (németül) Annau, E., Banga Ilona , A. Blazsó, Bruckner Győző , Laki Kálmán , Straub F. Brúnó és Szent-Györgyi Albert: "Uber die Bedeutung der Fumarsaure fur die Tierische Gewebsatmung. III. Mitteilung: Einleitung, Ubersicht, Methoden" Hoppe-Seyler's Zeitschrift fur physiologische Chemie 244, (1936): 105-116. (németül) Bentsath, A., Rusznyák István , Szent-Györgyi Albert: "Vitamin Nature of Flavones." Nature 138 (7 November 1936): 798. "The Identification of Vitamin C." Science 87, 2253 (4 March 1938): 214-215. (angolul) "On Protoplasmic Structure and Functions (A Survey)." Enzymologia: Acta Biocatalytica 9, 2 (30 May 1940): 98-110. (angolul) "Towards a New Biochemistry?" Science 93, 2426 (27 June 1941): 609-611. (angolul) "Das kontraktile Element des Muskels" Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft 75, (1942): 1868-1870. (németül) Myosin and muscular contraction (1942) "Free-Energy Relations and Contraction of Actomyosin." The Biological Bulletin 96, 2 (April 1949): 140-161. (angolul) Borbíró Márta, Szent-Györgyi Albert: "On the Relation between Tension and ATP in Cross-striated Muscle." The Biological Bulletin 96, 2 (April 1949): 162-167. (angolul) Morgan, Councilman, George Rozsa, Albert Szent-Györgyi, and Ralph W. G. Wyckoff. "Macromolecular Arrangement within Muscle." Science 111, 2778 (24 February 1950): 201-202. (angolul) Rozsa, George, Councilman Morgan, Albert Szent-Gyorgyi, and Ralph W. G. Wyckoff. "The Electron Microscopy of Sectioned Nerve." Science 112, (14 July 1950): 42-43. (angolul) "Nature of the Contraction of Muscle." Nature 167 (10 March 1951): 380. "The Structure and Chemistry of Muscle." V in Proceedings of the Fourth Research Conference. American Meat Institute. Fourth Research Conference (March 20-21, 1952, Chicago), 1952. pp. 22–26. (angolul) "Bioenergetics." Science 124, 3227 (2 November 1956): 873-875. (angolul) Karreman, George, Helmut Mueller, and Albert Szent-Gyorgyi. "Competitive Binding of ATP and Acridine Orange by Muscle." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 43, 5 (17 May 1957): 373-379. (angolul) Steele, Richard H., and Albert Szent-Gyorgyi. "On Excitation of Biological Substances." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 43, 6 (15 June 1957): 477-491. (angolul) "Remarks on Proteins: Summarizing Statements." Journal of Cellular and Comparative Physiology 49 (1957): 311-316. Isenberg, Irvin, and Albert Szent-Gyorgyi. "Free Radical Formation in Riboflavin Complexes." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 44, 9 (15 September 1958): 857-862. (angolul) "Muscle Research." Science 128, (26 September 1958): 699-702. (angolul) Steele, Richard H., and Albert Szent-Gyorgyi. "Studies on the Excited States of Proteins." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 44, (1958): 540-545. (angolul) Isenberg, Irvin, and Albert Szent-Gyorgyi. "On the Electron Paramagnetic Resonance of Adenosine Triphosphate." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 45, 8 (15 August 1959): 1232-1233. (angolul) Szent-Gyorgyi, Albert, and Irvin Isenberg. "On the Electron-Donating Properties of Indoles." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 46, 10 (15 October 1960): 1334-1336. (angolul) Isenberg, Irvin, Albert Szent-Gyorgyi, and S. L. Baird Jr. "Spin Resonance Study of Serotonin-FMN Interaction." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 46, (1960): 1307-1311. (angolul) "In Search of New Biological Dimensions." Perspectives in Biology and Medicine 4, ([Summer 1961]): 393-402. (angolul) Avery, John, Bay Zoltán , Szent-Györgyi Albert: "On the Energy Transfer in Biological Systems." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 47, 11 (15 November 1961): 1742-1744. (angolul) "The Supra- and Submolecular in Biology." Journal of Theoretical Biology 1 (1961): 75-82. Szent-Gyorgyi, Albert, and B. Kaminer. "Metin and Metactomyosin." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 50, 6 (15 December 1963): 1033-1036. (angolul) "Lost in the Twentieth Century." Annual Review of Biochemistry 32, (1963): 1-14. (angolul) "Teaching and the Expanding Knowledge." Science 146, (4 December 1964): 1278-1279. (angolul) "Bioelectronics." Science 161, (6 September 1968): 988-990. (angolul) "Looking Back." Perspectives in Biology and Medicine 15, 1 ([Autumn 1971]): 1-5. (angolul) Dionüszosz és Apolló követői a kutatásban (Fizikai Szemle, XXIII (1973) 7 (július) 195-196. o. "The Living State and Cancer." Ciba Foundation Symposium 67, (1979): 3-18. (angolul) Gascoyne, Peter R. C., Ronald Pethig, and Albert Szent-Gyorgyi. "Water Structure-Dependent Charge Transport in Proteins." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 78, 1 (January 1981): 261-265. (angolul) Pethig, Ronald, Peter R. C. Gascoyne, Jane A. McLaughlin, and Albert Szent-Gyorgyi. "Ascorbate-Quinone Interactions: Electrochemical, Free Radical, and Cytotoxic Properties." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 80, (January 1983): 129-132. (angolul) Pethig, Ronald, Peter R. C. Gascoyne, Jane A. McLaughlin, and Albert Szent-Gyorgyi. "Enzyme-Controlled Scavenging of Ascorbyl and 2,6-Dimethoxysemiquinone Free Radicals in Ehrlich Ascites Tumor Cells." Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 82, 5 (1 March 1985): 1439-1442. (angolul) Gascoyne, Peter R. C., Jane A. McLaughlin, Albert Szent-Gyorgyi, and Ronald Pethig. "Free Radical Investigations as a Tool for the Study of Quinone Detoxification by Whole Cells and Enzymes." Chemica Scripta 27A, (1987): 125-129. (angolul) Szent-Imrei Kálmán Szent-Imrei Kálmán (Kassa, 1830. – Budapest, 1905. július 16.) a honvéd menedékház parancsnoka. Életútja Mint jogász 1848-ban közhonvédnek lépett a 9. zászlóaljba; csakhamar hadnagy lett és Klapkának felsőtiszai hadosztályában harcolt a keresztúri, tokaji és még több ütközetben; III. osztályú vitézségi érdemrendet kapott és 1849. júniusban századossá lépett elő. A temesvári csata után Vécsey hadtestében augusztus 21-én tette le a fegyvert. Az oroszok Gyulán adták át az osztrákoknak, akik besorozták mint közlegényt egy galíciai ezredbe; itt szolgált 1850. áprilisig, mikor családja kiváltotta. Az 1860-as években Abaúj megyénél viselt hivatalt; majd 11 évig a képviselőház levéltárnoka lett 1896-ig, amikor a honvéd menedékház parancsnokává nevezték ki. Munkája Erdélyből Magyarországba származott előbb Zabo-Zakal de Szent Imre, utóbb Szent Imrei de Krasznik-Vajdai Szent Imrey nemzetség leszármazásának névjegyzéke (genealogia) 1888-ig. Bpest, 1889. (kőnyomat). Czímerrajzzal és 10 leszármazásu táblázattal. A menház 30 éves fennállása alkalmából Albumot adott ki, amelynek tiszta jövedelmét a bennlakó agghonvédek szegény családjainak juttatja. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Čačvina Čačvina falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 31, közúton 50 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 16, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától 9 km-re keletre a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délkeleti szélén, a Kamešnica-hegyég délnyugati lábánál, a Cetina bal partján fekszik. Története A Csecsveny vára alatti lejtőkön talált kerámia töredékek és a környék halomsírjai tanúsága szerint a terület már az ókorban is lakott volt. A vártól délkeletre fennmaradtak az 1. század közepén épített, Salonát Argentariával összekötő római kocsiút maradványai, melynek nyomvonalát egészen a mai utak megépítéséig használták. Az út a Cetina hídja után Sinji mező keleti szélén haladt a mai Vedrine településig, majd Čačvinán, Vrlopoljén, Velićen és Tijaricán át haladt a mai Buško-tó melletti települések felé. Ennek az útnak a mérföldköve került elő Velić területén egy szántóföldről. Čačvináról származik egy mára elveszett Merkúrnak szentelt oltár is. Gornja Čačvinán egy nagyobb, ismeretlen rendeltetésű ókori épület maradványait találták. A falu feletti várat 1200 körül építették a cetinai Triljből a bosznia Livnora vezető átjáró őrzésére. Első írásos említése 1345-ből származik „Chechuven” alakban. 1372-ben Nelipcsics Iváné, majd 1426-tól királyi vár. 1435-ben a Frangepánok birtoka lett, de 1436-ban már a Tallócziaké. A 15. század közepén átmenetileg Vukcsics István humi herceg szerezte meg, majd újra a Tallócziaké. A török terjeszkedés idején a 15. század második felében a horvát határvédelmi rendszer egyik kulcsfontosságú vára volt. A török a 16. század elején foglalta el és ágyús bástyákat épített hozzá. A vár egészen 1717-ig török kézen maradt. A vár alatti vidék 1513-ban került török uralom alá. 1686-ban Trilj környékével együtt szabadult fel a török uralom alól, de az 1699-es karlócai béke ismét török kézen hagyta. Közben 1698-ban Hercegovinából és Poljicáról új keresztény lakosság telepedett le. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békét követően 1718-ban történt meg, mely az új határt a Kamešnica-hegységnél húzta meg. A felszabadulás után a grabi plébániához tartozott. Cupilli érsek 1718. június 16-án látogatta meg a várat és a települést és sem a várban sem a faluban nem talált templomot. Az érsek ekkor úgy rendelkezett, hogy a vár alatti első házat templommá alakítsák át és a Szent Őrzőangyalok tiszteletére szenteljék fel. Ezt követően épült fel a falu új temploma, melyet Szent Vid tiszteletére szenteltek. 1750-ben Bizza érsek vizitációjakor a templom egy náddal fedett épület volt. Valamivel később Cippico érsek már Mindenszentek templomnak nevezi. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1825-ben megalapították az önálló čačvinai plébániát, de ez az állapot nem tartott sokáig. Az 1849-es érseki rendelet ismét a grabi plébániához csatolta, szolgálatát káplán látta volna el. Ennek ellenére a čačvinai plébánia a valóságban továbbra is önálló maradt és élte a saját életét, sőt az itteni plébános közben még a közeli Strizirep szolgálatát is ellátta. A településnek 1857-ben 124, 1910-ben 302 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 93 lakosa volt. Nevezetességei A település mellett egy 705 méter magas hegyen áll Csecsveny vára. A vár 1200 körül épült, 1372-ben Nelipcsics Iváné, majd 1426-tól királyi vár. Ezután több birtokosa volt. A 16. században elfoglalta a török, és csak a 18. században szabadult fel. Ezután hadi jelentőségét elvesztve pusztulni hagyták. Tekintélyes romjai a falu felett emelkednek. A vár alatt áll a Mindenszentek plébániatemplom. Építési ideje nem ismert, de mindenképpen 1718 után és 1750 előtt építették. 1871-ben a homlokzat elé négy oszlopon nyugvó harangtornyot építettek. Az oszlopok közötti három nagy nyílás szolgál a templom bejáratául. Az oltárkép a Szentháromságot, a Szűzanyát és a szenteket ábrázolja. 1993-ban a templomot teljesen felújították. Új oltárt, kő padozatot és harangot kapott. A templomnak négyszögletes apszisa van, hosszúsága 13,50 méter, szélessége 6 méter. A templom területét kőből rakott kerítés övezi. Elefántcsontpart az olimpiai játékokon Elefántcsontpart 1964-ben szerepelt első alkalommal az olimpiai játékokon, és azóta az 1980-as játékokat kivéve minden nyári sportünnepen részt vett, azonban nem képviseltette még magát a téli olimpiai játékokon. Elefántcsontpart három sportolója nyert eddig olimpiai érmet: Gabriel Tiacoh ezüstérmet szerzett 1984-ben 400 méteres síkfutásban, Ruth Gbagbi taekwondo női 67 kg-ban bronzérmes, míg Cheick Salla Cissé taekwondo férfi 80 kg-ban aranyérmes lett 2016-ban, ezzel ő lett az afrikai ország első olimpiai bajnoka. Az Elefántcsontparti Nemzeti Olimpiai Bizottság 1962-ben alakult meg, a NOB 1963-ban vette fel tagjai közé. Arbolí Arbolí település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Arbolí Alforja, Tarragona, Cornudella de Montsant, La Febró és Vilaplana községekkel határos. Lakosainak száma 123 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Staro Selo (Sziszek) Staro Selo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 15, közúton 22 km-re délre, Letovanci és Sjeverovac között fekszik. Története A települést 1526-ban „Zthara Zela ad Blynyawywar” néven említik először. A 16. század második felében a környező településekhez hasonlóan a török háborúk során elpusztult. A falut török veszély csökkenése után, valószínűleg a 17. század második felében, vagy a 18. század elején telepítették be pravoszláv szerb lakossággal. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Sztaro Szello” néven szerepel. A falunak 1857-ben 544, 1910-ben 1025 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború során szerb ellenőrzés alatt állt. A környező horvát falvak elleni szerb támadások egyik támaszpontja volt. A falut 1995. augusztusában a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 110 lakosa volt. Elefántcsontpart címere Elefántcsontpart címere egy zöld színű pajzs, amelyen egy ezüst színű elefántfej látható. Ez a Demokratikus Párt jelképéből származik. A pajzs két oldalán egy-egy arany pálmafát helyeztek el, felette az arany felkelő nap tűnik elő, alul arany szalagon az ország neve olvasható. Magyar származásra utaló önkéntes jelölések élelmiszereken A magyar vásárlók körében különösen nagy jelentősége van annak, hogy a megvásárolt élelmiszer magyar származású-e vagy importból származik. A magyar termékek kedvező imázsának védelme érdekében adta ki a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012-ben az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló 74/2012. (VII.25.) VM rendeletet. E rendeletet élelmiszerek önkéntesen vállalat (tehát nem jogszabály vagy egyéb hatósági előírás alapján kötelező) megjelölése és reklámozása során kell alkalmazni.A rendelet kiadása előtt is lehetett ilyen megjelöléseket alkalmazni, azonban ezt korábban nem szabályozták. A megjelölések használata önkéntes, vagyis a használatuk nem kötelező. Ha azonban a vállalkozás úgy dönt, hogy alkalmazza-e ezeket a jelöléseket a termék csomagolásán vagy reklámozása során, akkor a terméknek meg kell felelnie a rendeletben meghatározott követelményeket. (Diszpozitív szabályozás). A magyar származásra utaló önkéntes jelölések Magyar termék, Hazai termék, Hazai feldolgozású termék. A termék eredetét illetően a rendelet a következő három kategóriát határozza meg: magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék. Ez a három kategória tájékoztatja a fogyasztókat arról, hogy az adott konkrét termék, vagy annak összetevői kizárólag vagy részben származnak-e Magyarországról, avagy csak a feldolgozás történt hazánkban. Magyar termék feldolgozatlan termék esetében akkor alkalmazható, ha a felhasznált alaptermék magyar eredetű és előállításakor valamennyi eljárást (pl. szeletelés, kicsontozás, tisztítás, stb.) Magyarországon végeztek; feldolgozott élelmiszerek esetében akkor alkalmazható, ha a termék előállításához felhasznált valamennyi összetevő Magyarországról származik. Természetesen vannak olyan összetevők, pl. só, vagy fűszerek, amelyek Magyarországon jellemzően nem bányászhatók vagy termeszthetők, ezért ezek az alapanyagok származhatnak külföldről. Starosedlský Hrádek Starosedlský Hrádek település Csehországban, a Příbrami járásban. Starosedlský Hrádek Nestrašovice, Tochovice, Horčápsko, Tušovice és Březnice településekkel határos. Lakosainak száma 139 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gurics György Gurics György (Dunapentele, 1929. január 27. – 2013. szeptember 10.) olimpiai bronzérmes, világbajnok birkózó, edző, Pásztor Erzsébet világbajnok kézilabdázó férje. Sportpályafutása 1946-tól a Ganz TE, majd 1949-től a Budapest Honvéd FC birkózója volt. 1952-től 1963-ig szerepelt a magyar válogatottban. Mindkét fogásnemben versenyzett, de kiemelkedő eredményeit kötöttfogásban érte el. Pályafutása első felében középsúlyban, majd félnehézsúlyban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartozott. A magyar küldöttség tagja volt az 1952. évi helsinki, az 1956. évi melbourne-i és az 1960. évi római olimpián. Rómában mindkét fogásnemben olimpiai résztvevő volt. 1952-ben a kötöttfogású birkózás középsúly súlycsoportjában bronzérmes lett. Pályafutása alatt összesen négy világbajnoki érmet nyert, 1961-ben Jokahomában a kötöttfogású birkózás félnehézsúly súlycsoportjában világbajnoki címet szerzett. Ezen a világbajnokságon ő nyerte a magyar küldöttség egyetlen, összességében a magyar birkózósport negyedik világbajnoki aranyérmét. 1961-ben az év sportolójává választották. Az aktív sportolástól 1964-ben vonult vissza. Sporteredményei kötöttfogásban: olimpiai 3. helyezett (középsúly: 1952 ) olimpiai 5. helyezett (középsúly: 1956 ) világbajnok (félnehézsúly: 1961) kétszeres világbajnoki 2. helyezett (középsúly: 1955 ; félnehézsúly: 1958) világbajnoki 3. helyezett (középsúly: 1963) világbajnoki 4. helyezett (középsúly: 1962) főiskolai világbajnoki 2. helyezett (középsúly: 1951) kilencszeres magyar bajnok (középsúly: 1951, 1952, 1955, 1956, 1962 ; félnehézsúly: 1957, 1958, 1959, 1961) kétszeres magyar csapatbajnok (1961, 1962) szabadfogásban: világbajnoki 6. helyezett (középsúly: 1954) hétszeres magyar bajnok (középsúly: 1949, 1950, 1952, 1954, 1955 ; félnehézsúly: 1957, 1958) háromszoros magyar csapatbajnok (1953, 1954, 1956) Edzői pályafutása A Testnevelési Főiskolán 1960-ban birkózó szakedzői, majd 1972-ben birkózó mesteredzői oklevelet szerzett. Már visszavonulása előtt, 1960-tól a Sztálinvárosi Vasas, illetve a Dunaújvárosi Vasas edzője, illetve a magyar birkózóválogatott keretedzője volt. Visszavonulása után a magyar birkózóválogatott vezetőedzője lett. E posztot 1978-ig töltötte be, majd 1983-ig a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) vezetőedzője volt. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. Díjai, elismerései A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) Szocialista Munkáért Érdemérem (1964) Szöllősi Árpád Szöllősi Árpád (Marossárpatak, 1924. december 18.) erdélyi magyar orvos, orvosi szakíró. Életútja, munkássága Marosvásárhelyen a 2. sz. Fiúlíceumban érettségizett 1950-ben; egyetemi tanulmányait ugyanott, az OGYI Általános Orvosi Karán végezte (1956). Egy évig gyakorló orvosként az egyetemi klinikán dolgozott, 1957-től három évig a vulcani bányaüzemi kórház orvosa, 1960-tól az OGYI közegészségtani tanszékén gyakornok, majd 1964-től tanársegéd. 1973-ban megszerezte az orvostudomány doktora címet és a főorvosi fokozatot. 1985–93 között, nyugdíjazásáig a Maros Megyei Járványügyi Állomás főorvosa volt. Kutatási területe: az egészségügyi intézmények levegőjének bakteriális szennyezettsége, a baktériumok antibiotikumokkal szembeni érzékenysége, az ipari és állattenyésztő üzemek szennyvizének hatása a Maros vizére, az ipari hűtővizek biológiai összetevőinek változása baktericid szerek hatására, ivóvíznyerési és szennyvíztisztítási módszerek. Több mint száz dolgozata jelent meg hazai és külföldi szaklapokban (Orvosi Szemle, Igiena, Microbiologie–Parazitologie–Epidemiologie, Revue Roumaine d’Endocrinologie, Hidrotehnica, EME Orvostudományi Értesítő). Fejezetet írt Miskolczy Dezső Marosvásárhelyen címmel a Viharban c. emlékkönyvben (Marosvásárhely, 1994). Eredményeit több hazai és külföldi kongresszuson (Kaposvár 1969, Isztambul 1969, Prága 1969, Róma 1976) mutatta be. Tagja a nemzetközi Egészségügyi és Társadalomorvostani Társaságnak. Közéleti írásai közül kiemelkedik A népmozgalmi változások és azok időszerűsége a pókai lakosság körében az utóbbi 150 esztendőben (Református Család, 2006/6). Kötetei A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1945–1995 (Marosvásárhely, 1995) Póka. Egy mezőségi falu a történelem sodrásában 1323–2000. Rendhagyó monográfia (id. Tolvaly Ferenccel , Kolozsvár, 2000) A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. 1945-2005 ; 2. jav., bőv. kiad.; Mentor, Marosvásárhely, 2009 Egyetemi jegyzetei Îndreptar de lucrări practice de igienă generală (társszerző Pintea Ramona, Marosvásárhely, 1966); Lucrări practice de igiena mediului (Marosvásárhely, 1978). Társszerzője az Általános közegészségtan (Marosvásárhely, 1983) és Közegészségtan fogorvostan hallgatók számára (Marosvásárhely, 1984) c. munkáknak. Palotás János (labdarúgó) Palotás János (1925 –) labdarúgó, fedezet. Pályafutása Az 1945–46-os idényben az Újpesti TE labdarúgója volt és tagja volt a bajnokcsapatnak. 1946 és 1948 között a Goldberger SE, az 1948–49-ben a Soroksár ESE játékosa volt. 1950-es őszi idényben a Textiles csapatával bajnoki ezüstérmet nyert. Az élvonalban összesen 43 mérkőzésen szerepelt és egy gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1945–46 2.: 1950-ősz Čelina (Omiš) Čelina falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 26, közúton 30 km-re, községközpontjától 6 km-re délkeletre, az Omiši Dinári-hegység alatt, Brač szigetével átellenben a tengerparton fekszik. Áthalad rajta az Adria-parti főút. Története A közel nyolcszáz éves múlttal rendelkező település a hagyomány szerint nevét méhészeiről (pčelar) kapta, mely egy kor az itt élők fő foglalkozása volt. Első lakói az Ugričić nemzetség tagjai 35 fővel és 20 szolgával 1231 körül települtek át Boszniából előbb a Rogoznicához tartozó Goricára, majd a környező településekre. 1857-ben 50, 1910-ben 138 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 222 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek. Érdekesség, hogy lakosságának nagy többsége a Kovačić vezetéknevet viseli. Lakosság (1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Lokva Rogoznicához számították.) Nevezetességei A település régi része Kovačći 2008 óta kulturális örökségi védelem alatt áll. Kultúra A település hagyományőrző egyesületét a „Dica Čeline” egyesületet 2011-ben alapították. Thomas Piermayr Thomas Piermayr (Linz, 1989. augusztus 2. –) osztrák labdarúgó, a magyar Békéscsaba hátvédje. Forrás Thomas Piermayr adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Lorca CF A Lorca CF, teljes nevén Lorca Club de Fútbol egy már megszűnt labdarúgócsapat. A klubot 1994-ben alapították, nyolc évvel később szűnt meg. Története A klubot 1994-ben alapították, a CF Lorca Deportiva jogutódjaként. Első szezonját a negyedosztályban töltötte, amelyet rögtön meg is nyert. A Segunda B-be eredetileg mégsem jutott fel, mivel elvesztette a rájátszást a Novelda CF, a Tárrega CF és az UD Poblense ellen. Feljutása csak a Cartagena FC visszalépésével vált lehetségessé. A következő évben nem sikerült kivívni a bennmaradást a harmadosztályban, a Lorca csak a 19. helyen végzett. Az ingázás a következő években is folytatódott. 1997-ben második lett a negyedosztályban, így ismét feljutott. 1998-ban, bár helyezésén javított, tizenhetedikként zárt, ez nem volt elég a kiesés elkerülésére. Az újabb negyedosztályú szezon végén ezúttal negyedikként vívta ki a feljutást, majd utolsó harmadosztályú idényében szerepelt a leggyengébben, csak huszadik lett. Ekkortól még két évig létezett a csapat, mindkétszer negyedik lett a Tercera División keretein belül, majd megszűnt. Sikerek Trofeo Playa y Sol (5) : 1995, 1996, 1997, 1999, 2000 Jana Burčeska Jana Burčeska (Szkopje, 1993. július 6. –) macedón énekes. Ő képviselte Macedóniát a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon Kijevben. Az elődöntőben 69 pontot gyűjtött, így a 15. helyezést érte el, és ezért nem sikerült bejutnia a döntőbe. Zenei karrier 2010-ben jelentkezett egy macedón zenei tehetségkutatóba, a macedón Idol-ba, ahol az ötödik helyezett lett. Poggiridenti Poggiridenti település Olaszországban, Sondrio megyében. Lakosainak száma 1916 fő (2017. január 1.). Poggiridenti Piateda, Tresivio és Montagna in Valtellina községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Bigottière La Bigottière település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 501 fő (2015). La Bigottière Alexain, Andouillé, Chailland, Placé, Saint-Germain-d’Anxure és Saint-Germain-le-Guillaume községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ibrahim Tanko Ibrahim Tanko (Kumasi, 1977. július 25. –) ghánai-német labdarúgócsatár, a kameruni labdarúgó-válogatott segédedzője. La Bionda A La Bionda egy olasz diszkóegyüttes, amely a '70-es évek második felében volt népszerű Európa-szerte. Egy olasz testvérpár, Carmelo és Michelangelo La Bionda alapították: ők voltak az állandó tagok, rajtuk kívül stúdiózenészek és háttértáncosok vettek részt az együttes munkájában. A La Bionda fivérek D. D. Sound néven is adtak ki lemezeket. A '80-as években filmzenéket írtak, valamint zenei producerként dolgoztak. Karriertörténet A kezdetek A La Bionda fivérek szicíliai származásúak: Carmelo 1949. február 2-án, Michelangelo 1952. augusztus 25-én született, mindketten a Catania tartományhoz tartozó Ramacca városában. 1972-ben, a Festival di Avanguardie e Nuove Tendenze nevű rendezvényen léptek először a közönség elé. 1973-ban jelent meg első nagylemezük, melyet két évvel később követett még egy. Egyik sem lett igazán sikeres, ugyanis zömmel instrumentális felvételeket tartalmaznak, melyekben nem igazán fedezhető fel a későbbi La Bionda-hangzás. A fivérek ezután az NSZK-ba mentek, mivel München volt az akkortájt igen népszerű eurodisco fellegvára. Itt stúdiómuzsikusok társaságában vették fel a divatos trendet követő lemezeiket, melyek hol D. D. Sound, hol La Bionda név alatt jelentek meg. D. D. Sound 1977-ben jelent meg a D. D. Sound első LP-je Burning Love címmel. Erről a címadó felvétel mellett a Disco Bass című szerzemény bizonyult népszerűnek. Olyannyira, hogy ezzel a címmel is kiadták a lemezt, ugyanakkor például Svédországban Disco Delivery címmel jelent meg az anyag. A D. D. Sound legnagyobb slágere még ugyanabban az évben piacra került: a 1, 2, 3, 4… Gimme Some More! egyike a korszak legjobb és legsikeresebb diszkófelvételeinek. A következő esztendőben Café címmel adtak ki újabb nagylemezt. Ennek „A” oldalán a bő 15 perces sodró ritmusú, latinos hangvételű címadó felvétel található, amely méltán lett népszerű egész Európában. 1979-ben a Hootchie Cootchie című dalukból lett sláger. 1980-as kislemezük egyik dala, a Love Me Tonight Luisa Fernández előadásában ugyancsak lemezre került. A D. D. Sound valamennyi felvétele Münchenben készült, ám az olasz Baby Records neve alatt jelentek meg. La Bionda Carmelo és Michelangelo első két nagylemezük sikertelensége után csak 1978-ban adott ki új albumot La Bionda néven, ráadásul ugyanezzel a címmel (La Bionda). A mindössze 5 dalt tartalmazó korong nagy sikert aratott, hiszen akkoriban ért csúcspontjára az európai diszkóláz. Az LP húzóslágere a One For You, One For Me azóta meglehetősen sok, a '70-es évek popzenéjét felidéző válogatáson is helyet kapott. Sikernek bizonyult még a keleties hangvételű, bő 10 perces Sandstorm is. A There For Me című dal pedig az évek folyamán örökzölddé vált: azóta Sarah Brightman és José Cura is elénekelte, de létezik magyar változat is Korda György és Balázs Klári előadásában. 1979-ben a La Biondának két nagylemeze is megjelent: a High Energy és a Bandido közül egyértelműen az utóbbi volt a jobb, sőt igazából ez a zenekar legkiforrottabb albuma. A nagy sláger, a Baby Make Love mellett olyan felvételeket tartalmaz, mint például a címadó Bandido, a megnyugtató ritmusú Black and White, az utópisztikus Deserts of Mars és a nosztalgikus Will she or won’t she? 1980-as LP-jükről (I Wanna Be Your Lover) a címadó dal lett sláger. A hozzá készült animációs videoklip Guido Manuli nevéhez fűződik, aki Olaszországban hasonló jellegű rövidfilmjei révén ismert. A La Biondának 1981-ben Boxes és Rocky Woman címmel jelentek meg kislemezei. A diszkózene háttérbe szorulásával a fivérek hosszabb időre felfüggesztették a saját lemezek készítését: filmzenéket komponáltak, illetve mások lemezeinek elkészítésében vettek részt mint szerzők és/vagy producerek. A magyar mozik is bemutatták azokat a Bud Spencer–Terence Hill-filmeket, melyeknek a La Bionda volt a zeneszerzője. Pártfogoltjaik közül Aida Cooper, a Pepe Goes To Cuba, de főleg a Righeira volt sikeres. 1999-ben Eeah Dada! címmel maxilemez jelent meg a La Bionda nevével, s a dal gyakran szerepelt a diszkóklubok műsorán. Néhány régebbi slágerük is megjelent remix változatban, nem beszélve a különféle válogatásokról és sikeres nagylemezeik CD változatairól. Mindezek ellenére a La Bionda körül már nem támadt akkora érdeklődés, mint például az újjászületett Boney M. esetében a '90-es évek vége felé. Diszkográfia Kislemezek La Bionda 1978 One For You, One For Me 1978 There For Me 1978 Sandstorm 1978 Bandido 1978 Baby Make Love 1979 Black and White 1979 High Energy 1980 I Wanna Be Your Lover 1980 A Moment Of Sunshine 1980 You're So Fine 1981 Boxes 1981 Rocky Woman 1999 Eeah Dada! D. D. Sound 1977 1, 2, 3, 4… Gimme Some More! / We Like It 1977 Disco Bass 1977 Shopping Baby / Burning Love 1978 She's Not A Disco Lady / Café 1979 Café / Backstreet Baby 1979 Hootchie-cootchie / instr. 1980 Love Me Tonight / Hootchie-cootchie (instr.) 1981 Wake Up In The Night / The Night They Invented The Disco Nagylemezek La Bionda 1973 Fratelli La Bionda Srl 1975 Tutto va bene 1978 La Bionda 1979 Bandido 1979 High Energy 1980 I Wanna Be Your Lover D. D. Sound 1977 Burning Love 1977 1, 2, 3, 4… Gimme Some More! 1978 Café 1979 The Hootchie Cootchie Filmzenék 1980 Szuperzsaru (Poliziotto superpiù) 1981 Kincs, ami nincs (Chi trova un amico, trova un tesoro) 1982 Rabló-pandúr (Cane e gatto) 1982 Bello mio, bellezza mia 1984 A tu per tu 1985 Szuperhekusok (Miami Supercops) 1987 Gazdagok és csalók (Roba da ricchi) 1987 L’Estate sta finendo 1991 Dedra in sogno 1995 Ragazzi della notte 1997 Én vagyok a fegyver (Cyberflic) 1999 L’Ispettore Giusti (tévésorozat) Berzeviczy György Berzeviczei Berzeviczy György (Berzevice, 1657. július 25. – Bécs, 1708. december 12.) jezsuita rendi tanár, bölcselet- és teológusdoktor. Élete 1671-ben lépett a rendbe. Tanulmányai végeztével több évig tanított Nagyszombatban és Bécsben, innét a kassai kollégium rector magnificusa lett. A Rákóczi-féle villongások alatt sok zaklatásnak volt alávetve, ezért Bécsbe költözött. Munkái Libellus neo-magistris philosophiae oblatus. Tyrnaviae, 1687. Quatuor columnae sapientum. U. ott, 1690. Gladius ecclesiae laureatus. U. ott, 1697. Tractatus de Deo uno et trino. U. ott, 1701. Tractatus in tertiam partem d. Thomae de augustissimo incarnati verbi mysterio. U. ott. 1701. Kéziratban Physica (4r. 969. l.), Dialectica una cum logica (4r. 933. l.), Metaphysica et Physica (4r. 969. l.) című munkái tanítványa Kőrössy György által lemásolva (1687–90.) az Országos Széchényi Könyvtárban őriztetnek. Thomas Sjöberg Thomas Sjöberg (Helsingborg, 1952. július 6. –) svéd válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1974 és 1981 között 45 alkalommal szerepelt a svéd válogatottban és 14 gólt szerzett. Részt vett az 1978-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Svéd bajnok (3): 1974 , 1975 , 1977 Svéd kupa (4): 1974, 1975, 1978, 1980 Arc-sous-Cicon Arc-sous-Cicon település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 676 fő (2015). Arc-sous-Cicon Nods, Les Premiers-Sapins és Passonfontaine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pam Ferris Pam Ferris (Hannover, 1948. május 11.) angol színésznő. Filmjei 2008 – Telstar – Mrs. Shenton 2006 – Jane Eyre – Grace Poole 2006 – Az ember gyermeke (Children of Men) – Miriam 2004 – Miss Gladiátor, avagy a díva, a dinka és a rusnya (Gladiatress) – Mrs. Goatsplitter 2004 – Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter and the Prisoner of Azkaban) – Marjorie „Marge” Dursley 2003 – Doc Martin olajra lép (Doc Martin and the Legend of the Cloutie) – Lolita 2002 – Dögölj meg, Smaci! (Death to Smoochy) – Tommy Kotter 1996 – A Wildfell-ház lakója sorozat (The Tenant of Wildfell Hall) – Mrs. Markham 1996 – Matilda, a kiskorú boszorkány (Matilda) – Miss Trunchbull, igazgatónő 1994 – Middlemarch – Mrs. Dollop 1981 – Időközben (Meantime) – Mavis Castiglione Chiavarese Castiglione Chiavarese település Olaszországban, Liguria régióban, Genova megyében. Lakosainak száma 1592 fő (2017. január 1.). Castiglione Chiavarese Carro, Casarza Ligure, Deiva Marina, Maissana és Moneglia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Poilhes Poilhes település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 564 fő (2015). Poilhes Capestang, Montady és Nissan-lez-Enserune községekkel határos. Népesség A település népességének változása: